A mohácsi vész és az ország három részre szakadása

Jagelló-kor mátyási időszak szerves folytatása. Tagadhatatlanul voltak a korszaknak pozitív elemei,
hiszen a Jagellók több ország urai ként egy közép-európai szempontból jelentős befolyással bíró
dinasztia voltak. Ugyanakkor erőteljesen jelentkeztek a gazdasági és társadalmi válság jelei, hiszen a
népesség növekedése megállt, a külkereskedelmi kapcsolatok gyengültek, és - a legnagyobb
problémaként - a királyi jövedelmek radikálisan csökkentek a Mátyás-korihoz képest. Mindemellett a
problémák elhatalmasodásának fő okát a megerősödő Oszmán Birodalom egyre pusztítóbb
támadásai jelentették, mert az ellenük való védekezés felőrölte az állam erejét, és végül a Magyar
Királyság bukásához vezetett.

A mohácsi csata közvetlen előzményei, lefolyása:

A XVI. század elejére a Magyar Királyság legfőbb ellenfele az Oszmán Birodalom lett, az erőviszonyok
azonban végzetesen eltolódottak. Az Oszmán Birodalom területe a század elején több mint
kétszeresére nőtt (a Közel-Kelet és Észak-Afrika hódoltatása), és élére legtehetségesebb uralkodója, I.
Szulejmán került. A magyar és a cseh trónt birtokló Jagelló-dinasztia a Habsburgokkal kötött
szövetséget, velük szemben bontakozott ki Franciaország és az oszmánok együttműködése. A
Habsburgok erejét Franciaország lekötötte, így a Jagellók nem számíthattak segítségre. A magyar
királyi jövedelmek Mátyás halála után jelentősen csökkentek (a rendkívüli hadiadót nem szavazták
meg a rendek), így megszűnt a zsoldoshadsereg, és összeomlott a déli végvárrendszer. Mivel II.
Lajos nem hosszabbította meg a még eredetileg Mátyás által kötött békét a törökkel, ezért I. Nagy
Szulejmán elkezdte a korábbiaknál is nagyobb seregek szervezését. Terve az európai hódítás, aminek
egyik állomása a Magyar Királyság, de voltaképpen Bécs elfoglalására készült. I. Szulejmán számára a
legfőbb ellenfél a Habsburg hatalom, V. Károly császár volt. 1521-ben a törökök elfoglalták az ország
déli kapuját, Nándorfehérvárt is. A külpolitikai helyzet is egyre romlott, így a Magyar Királyság
legyengülve és teljesen egyedül nézett farkasszemet az Európa felé forduló oszmán hadsereggel. A
magyar királyi udvarban már 1525 őszén tudomást szereztek a készülő oszmán támadásról. II. Lajos
király hívására azonban csak lassan gyülekeztek a nemesi és jobbágyi hadak 1526 nyarán. A magyar
hadak fővezére Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György (Szapolyai János erdélyi vajda testvére)
lett. 1526. augusztus 29-én megindult a magyar nehézlovasság támadása a túlerőben lévő oszmán
erők ellen. Tomori annak ellenére megindította a hadakat, hogy több segédhad sem érkezett még
meg (pl. Szapolyai Jánosé). A magyar haderő zömét a rendek állították ki, fő ütőereje a már
elavulóban lévő nehézlovasság volt. A török haderő ezzel szemben már nagyobb számban
alkalmazott ágyúkat használó tüzérséget és puskával felfegyverzett zsoldos gyalogságot
(janicsárok), valamint nehézfegyverzetű lovasságot (szpáhik) is. A jobb szárny kezdeti sikerei
ellenére végül a törökök átvették a csata irányítását, és a harc néhány óra alatt eldőlt. A magyarok
vereséget szenvedtek, az uralkodó és a hadat vezető főúr mellett a hadsereg 2/3-a meghalt. I.
Szulejmán a vártnál nagyobb győzelmet aratott, ezért Budára is bevonult seregével. A mohácsi
helyszín kiválasztása a törökök számára volt kedvező, mivel a magyar haderő dombra felfelé
rohamozott, meneküléskor pedig mocsarak állták útját. A sikeres nehéz lovasroham után a
magyar haderő fegyelme felbomlott, az ágyú- és puskatűz megfutamította, a menekülés pedig
a csatát katasztrofális vereséggé változtatta. Elesett a király, a főnemesek és püspökök
jelentős része. Az időpontot szintén a törökök határozták meg fáradttá és türelmetlenné téve a
magyar hadsereget. S bár 1526-ban még elhagyták a törökök a Magyar Királyságot, I. Szulejmán már
ekkor elfoglaltnak tekintette. Ez a felfogás nem is volt alaptalan, hiszen a déli végvárak oszmán kézre
kerültek, és nem volt olyan katonai erő, amely egy újabb hadjáratnak ellenállhatott volna. A
mohácsi csata után Szulejmán kifosztotta Budát, majd kivonult az országból.
A vereség politikai következményei, a kettős királyság kialakulása:
A mohácsi csata - a hatalmas emberveszteség mellett - komoly politikai válsághelyzetet teremtett,
hiszen a királynak nem volt gyermeke. A trónra a Jagellók mellett, a Habsburg-Jagelló házassági
szerződés értelmében Habsburg Ferdinánd is jogot formált. De a magyar nemességnek is volt saját
jelöltje Szapolyai János személyében, akit az 1505-ös rákosi végzésre hivatkozva tekintettek magyar
királynak. (Bár Szapolyait többen is vádolták, de nem egyértelmű, hogy tudatosan késett-e el a
csatából. II. Lajos ellentmondó parancsokat küldött neki, ez is okozhatta a késlekedést.) a mohácsi
csatavesztés után a Magyar Királyság számára elsődleges fontosságú volt az új uralkodó
megválasztása, hogy ő meg tudja szervezni az új kormányt a védelem megerősítése érdekében. Végül
mind Szapolyai Jánost, mind Habsburg Ferdinándot magyar királlyá koronázták, akik természetesen
nem ismerték el a másik jogát a magyar trónra. Ez a helyzet polgárháborúhoz vezetett. I. Ferdinánd
a bátyjától, V. Károly német-római császártól kapott segítséget, és csapataival sikereket ért el, ezért
Szapolyai átmenetileg Lengyelországba menekült.

A trónért folytatott harc (1527-1538):

Szapolyai először az európai uralkodók között keresett szövetségest, de támogatás helyett azt a
tanácsot kapta a francia királytól, hogy vegye fel a kapcsolatot a szultánnal. 1528-ban Szapolyai
követe Konstantinápolyban szövetséget kötött Szulejmánnal, aki katonai segítséget ígért a
Habsburgok ellen. Szapolyainak adót nem kellett fizetnie a segítség fejében ekkor. Az 1529. évi
oszmán hadjárat során nem tudták elfoglalni Bécset, de Buda újra a törökök kezére került. A törökök
ekkor átadták a fővárost Szapolyainak, beiktatták királyságába, ami viszont maga után vonta, hogy
Szapolyainak el kellett ismernie a szultáni fő hatalmat Magyarország felett, és innentől adót fizetett a
törököknek. Ezzel az ország gyakorlatilag két részre szakadt. 1532-ben a törökök újból megkísérelték
Bécs elfoglalását, de a Habsburgok jelentős katonai erőt vontak össze a város védelmére. Mivel
Bécsnél jelentős német birodalmi haderő gyűlt össze, csak a jelentéktelen, Jurisics Miklós által védett
Kőszeget ostromolta meg, ám végül megelégedett a zászlója kitűzésével a vár bevétele helyett, majd
visszavonult. I. Szulejmán úgy döntött, hogy Kőszegnél nem vonulnak tovább. A polgárháborús
helyzet lezárására született 1538-ban a váradi titkos megegyezés Szapolyai János és I. Ferdinánd
között. A titkosságnak az volta az oka, hogy a magyarok reménykedtek abban, azelőtt sikerül
megnyerni V. Károly támogatását egy török elleni hadjárathoz, hogy a szultán újabb támadást
indítanak az ország ellen. A szerződés kikötötte, hogy a Magyar Királyság egy ország marad, csak
átmenetileg kerül Két király uralma alá, akik a status quo alapján osztozkodni a területeken. A
fennálló helyzet alapján a nyugati országrész Ferdinánd, a keleti János birtokában maradt.Kimondta a
szövetség, hogy Szapolyai halála után, még ha Időközben fiú örököse születne is, az ország egésze,
tartományaiban együtt I. Ferdinándra száll.

Az ország három részre szakadása:

A látszólag nyugvópontra jutott helyzetben Szapolyai János váratlanul megnősült, felesége a Jagelló-
családból származó Izabella lett. A házasságból 1540-ben fiúgyermek született, János Zsigmond. S bár
Szapolyai csak néhány nappal élte túl az örömhírt, halála előtt úgy intézkedett, hogy a váradi béke
ellenére fia legyen a királyi cím örököse. János halála után azonban hívei csecsemő fiát II. János
Zsigmondot királlyá választották, gyámja Fráter György lett. 1541-ben I. Ferdinánd természetesen
fegyverrel igyekezett érvényt szerezni a váradi béke pontjainak, ezért Buda ellen vonult. I. Szulejmán
hadai élén Magyarország ellen vonult azzal az indokkal, hogy köteles segítséget nyújtani elhunyt
szövetségese fiának, János Zsigmondnak. János Zsigmond megsegítésének ürügyén Szulejmán
megszállta a várat és Magyarország középső területeit, ezzel az ország három részre szakadt. 1541.
augusztus 29-én, a mohácsi csata tizenötödik évfordulóján I. Szulejmán Buda alatti katonai táborába
rendelt magyar főurakkal közölte, hogy Budát sajátjának tekinti, a szintén a táborba vitetett János
Zsigmond és édesanyja számára Erdélyt jelölte ki lakóhelyül. Ez egyet jelentett az ország 3 részre
szakadásával. A magyar főurak - lévén a csecsemő király is velük volt „túszként” - nem léphettek fel a
szultáni akarat ellen, a látogatás idején az oszmán janicsárok és szpáhik akadály nélkül elfoglalták a
várost és a várat. Buda lett az első magyarországi vilajet székhelye. Létrejött a török Hódoltság a
Duna-Tisza közén és a Kelet-Dunántúlon (körülbelül a Balaton vonaláig). Ferdinánd és utódai kezén
maradt az úgynevezett Királyi Magyarország (a Felvidék, a Nyugat-Dunántúl és Horvátország). János
Zsigmondé lett a Tiszántúl és Erdély (a későbbi Erdélyi Fejedelemség). A török hódoltság kialakítása
fordulatot okozott Fráter György politikájában, célja ezután a két önálló ország részt egyesítése lett.
Ferdinánd azonban nem volt képes megakadályozni a török Hódoltság kiterjesztését. Erdély átadása
is kudarcba fulladt, sőt egy félreértés miatt Ferdinánd zsoldosai Fráter Györgyöt is megölték. 1552-
ben újabb török hadjárat indult, hogy véglegesítse a három részre szakítást. Temesvár és Szolnok
bevételével a Tiszántúl nagy része a Hódoltsághoz tartozott csatolták, meggyengítve a keleti
országrészt. Eger elfoglalásával akarták a Királyi Magyarországot és Erdélyt elszakítani egymástól.
Dobó István vezetésével a vár védői visszaverték az ostromot. 1566-ban került sor Szulejmán utolsó
hadjáratára: az idősebb Zrínyi Miklós által védett Szigetvárt foglalta el. Az ostrom közben a szultán
meghalt. A fennálló helyzetet az 1568-as drinápolyi békében rögzítették.

A mohácsi csata tehát hosszútávon is súlyos következményekkel járt az ország három részre szakadt,
anyagi erejét, népességét súlyos veszteségek érték 150 éves oszmán uralom alatt az állandósuló
harcok és a bizonytalanság miatt. A városok fejlődése megállt, a kis falvak elpusztultak, egész
országrészek néptelen ettek elvesző a hadjáratok nyomán elpusztult lakosság pedig nagyrészt a
magyar etnikumból került ki.