Történelem Érettségi Tételek PDF

erettsegi.
com történelem kidolgozott tételek

A görög – perzsa háborúk története (i.e. 492-449), (okok, következmények).
A háborút kiváltó okok:

I.e. VII-VI. században a Perzsa Birodalom nyugati terjeszkedése következtében elérte Kis-Ázsia partjait.
Leigázta az ott élő ión városokat, akik Kis-Ázsia nyugati partjain élő görögök voltak. Perzsák célja, az Égei -
medence, a görög föld meghódítása volt, hogy ezzel gazdasági hatalmát növelje, hiszen ez a térség
gazdasági és kereskedelmi szempontból óriási jelentősséggel bírt. A közvetlen támadásra ürügyként szolgált,
hogy Athén segítette az iónokat a perzsák ellen harcukban. Így I. Dareiosz i.e. 492-ben hajóhadat küldött
Athén ellen, amit egy tengeri vihar elpusztított. Rá két évre újabb hajók indultak Attika felé, a sereggel együtt
érkezett a haddal Peiszisztratos egyik fia, akit a hatalomától megfosztottak Athénba, s aki most uralomra akart
törni.
A harcok kibontakozása
Athénnak külső segítség nélkül kellett szembeszállnia a perzsa túlerővel, Marathón mellett, i.e. 490-ben.
Miltiadész vezetésével. A csata görög győzelemmel végződik, ami Miltiadész sztratégosz újszerű
haditechnikájának köszönhettek. Az athéni hoplitákat futólépésben indította el a perzsa sereg ellen ( ” A két
sereg közt mintegy nyolc stadion volt a távolság.” – Herodotosz), hogy aláfussonak a nyílzápornak és
meglepetés szerűen lerohanják a perzsákat. A győzelem után Pheidippidész vitte a győzelmi hírt Athénba, a
42 km-es távolságot a hírnök futva tette meg, s miután közölte a győzelem hírét holtan rogyott össze. A monda
szerint Pheidippidész útja során találkozott Pan – a pásztorok és nyájak istene – istennel, aki arról
panaszkodott, hogy az athéniek nem törődnek vele. A 2000 fős spártai segítség csak ezután érkezett meg
Athénba.
Társadalmi harcok Athénban
A perzsa veszély elmúltával kiéleződött az arisztokrácia és a demokrácia követőinek az ellentéte. Két irányzat
állt egymással szemben:
• arisztokrácia és a parasztság fogott össze, hogy Athén szárazföldi hatalom legyen. Így kívánták
megerősíteni birtokaik védelmét, az esetleges támadások ellen, illetve a politikai ellenfeleik így nem tudtak
előnyre szert tenni ellenük. Vezetőjök Ariszteidész volt.
• ide tartozott a kereskedők és az iparosok rétege, ők Athént tengeri hatalommá akarták tenni, hiszen azt
sürgették az árutermelés igényei is. Így lehetett fellendíteni a tengeri kereskedelmet, ellenállni az idegen
támadásoknak. A hajók építése, karbantartása számos kézművesnek adott munkát, s a szegényebb
rétegből származók szolgálatott teljesítettek a hajókon, megnőtt a katonai jelentőségük, szolgálataikért
pedig zsoldot kaptak. Az irányzat élén Themisztoklész állt, céljait sikerült érvényesítenie, s így az akkor
föltárt laurioni ezüstbányák hasznából Athén nagy flottát épített. A hajóhad 200 hárpm evezősoros hajóból
állt.
A háborúk további szakaszai
Xerxész, I.Dareiosz fia, i.e. 480-ban szárazon és vízen egyaránt hatalmas haddal indított támadást a görög
poliszok ellen. Ott ahol az arisztoktraták voltak hatalmon behódoltak a perzsáknak. Ezzel szemben Athén és
Spárta a szabadság védelmében ellenállást tanúsított. A perzsák Thrákia felől délre vették az irányt, ahol
először a Thermopülai szorosnál kerültek szembe a görögökkel. A szorost Leonidász spártai király 300
katonájával védte, a perzsákat hősi haláluk árán is csak kis ideig tudták feltartóztatni. Utána már a perzsák
előtt szabad volt az út Athénba. Themisztoklész Athén lakosságát a közeli Szalamisz szigetére vitte át, s
Athént egyenlőre átengedte az ellenségnek. A görög hajóhadat a szűk szalamiszi szorosba irányította át, hogy
ott ötközzenek meg a perzsa túlerővel. Az ütközet eldöntötte a háború további menetét, i.e. 480-ban a
szalamiszi tengeri ütközetben a perzsák megsemmisítő vereséget szenvedtek. A következő évben a görögök
szárazföldön is győzelmet arattak a perzsák felett, majd hamarosan áttették a háború színterét Kis-Ázsiába.
Következmények
A háborús sikerek után Spárta kivált a háborúból, gazdasági érdekeit nem szolgálta a terjeszkedés. Athén
gazdasága az elmúl évek során jelentős mértékben az iparra és a kereskedelemre épült. Kereskedelmi
kapcsolatai voltak a Fekete-tenger partvidékével, élelmezését az innen származó gabonával oldotta meg. Így
létérdeke volt uralni az Égei-medencét. Ezért, hogy vezető szerepét megtarthassa egy perzsa ellenes védelmi
szövetséget keltett életre i.e. 478-ban. A szövetség pénztára a Délosz szigetén volt, ezért nevét a szigetről
erettsegi.com történelem kidolgozott tételek
kapta – Déloszi szövetségnek hívták; tagjai közösen kívántak a perzsa támadások ellen védekezni, azonban a
védelem terhét fokozatosan Athén vette át, s így a többi szövetséges neki adót volt köteles fizetni.
Az i.e. 460-as évek végétől a demokrácia terjedése és Athén gyarapodása Spárta érdekeit sértette és köztük
háborúhoz vezetett. Athén mögött ott volt a déloszi szövetség, mely által egyre erősebb lett. Ennek
kiegyensúlyozására Spárta az i.e. VI. sz-ban létrehozta a peloponészoszi szövetséget.
A perzsa háborúk miatt egy ideig újra az arisztokrácia politikai befolyása erősödött, de mivel a Spárta – barát
politikája megbukott, a demokrácia hívei újabb reformokat vihettek végbe. Megszüntették az
Areioszpagosznak azt a jogát, hogy ellenőrizhesse a tisztviselőket- i.e. 462-ben. Ezzel lett a népgyűlés a
legfőbb hatalom Athénban, a demokrácia élére Periklész állt, s ekkor élte Athén a demokrácia virágkorát.
A perzsa háborúk vége
Spárta kiválása után Athén a déloszi szövetség élén egyedül harcolt a perzsák ellen. A hosszasan elhúzódó
harcok végül görög győzelemhez vezetett.
I.e. 449-ben a Kalliász-béke véget vet a harcoknak. Az athéni Kalliász által az attikai-déloszi szövetség és I.
“Hosszúkezű” Artaxerxész perzsa király között közvetített békeszerződés előirányozta a ki-ázsiai görög
városok autonómiáját. Korlátozta a perzsa érdekszférát ás megszabta Athén számára, hogy lemond a Perzsa
elleni támadásokról.
Tehát a perzsa király lemondott az égei-tengeri igényeiről.
A bethleni konszolidáció I.
Bethlen István:
/1874-1946/
Erdélyi arisztokrata származású,konzervatív politikus,jogi tanulmányok után országgyűlési képviselő.A
románok előretörésekor elveszíti erdélyi birtokait.1919.februárjában megalapítja a Nemzeti Egyesülés
Pártját,majd márciusban az Antibolsevista Comité-t.Az ellenforradalmi kormány tagja,1920-ban részt vesz a
párizsi békedelegációban.1921-31 között Magyarország miniszterelnöke.
A politikai konszolidáció
- Külpolitika:
-1921. A trianoni szerződés ratifikációja(törvénybeiktatása)
-augusztusban magyar baloldali politikusok Pécsre húzódnak
kikiáltják a Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságot (a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság fennhatósága
alatt)
-a katonaság visszafoglalja,ezt a szerbek tudomásul veszik(hazánk része marad)
- a vitás osztrák-magyar határterületről a katonaság kivonul
- a Prónay-Héjjas-Ostenburg-féle szélsőjobbos különítményesek megszállják (Rongyos Gárda)
okt.4-én kikiáltják a Lajta Bánságot
-okt.11-én a velencei konferencia döntése:a különítméníesek kivonása Burgenlandból, népszavazás kiírása
Sopron és környéke kérdésében Sopron “a hűség városa” (civitas fidelissima)
- A második királypuccs
- 1921.október: IV. Károly és Zita Mo-ra jön.
- okt. 23 Budaörs a legitimisták megütköznek Horthy egyetemi alakulatával
- a vereség után Károlyt a tihanyi apátságba szállitják, majd Madeira szigetére számüzik
- 1921 nov.6 a Habsburg- ház 3. Trónfosztása (a m. nemzetgy. Külső kényszerre mondja ki)
- Mo. király nélküli királyság
- Belpolitika:
- Bethlen-Peyer paktum az MSZDP elismerése (országgy. Intézmények)
- politikai sztrájkok, parasztok agitációja, vasutasok, közalkalmazottak, postások szervezése, köztársasági
propaganda felfüggesztése
- 1922 jan. Bethlenék belépnek a Kisgazdapártba létrejön az Egységes Párt( 3 frakcióra oszlik)
- elnök: Nagyatádi Szabó István, ügyvezető alelnök: Gömbös Gyula, miniszterelnök: Bethlen
- 1922. Választójogi rendelet ( szükíti a választójogot 12%-kal, visszaállítja vidéken a nyilt szavazást)
- 1923. Gömbös megpróbálja átvenni a hatalmat (sikertelenül), kilép az Egységes Pártból és létrehozza a
fajvédő pártot ( Zsilinszky Endre, Eckhardt Tibor, Kozma Miklós)
- a felsőház létrehozása ( kezdeményezés ill.. javaslat visszaküldés joga)
- Reformok:
- kiszélesítik a kötelező betegség- és balesetbiztosítást ( a városi munkásság 80%-a)
1928. Öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági segély, a táppénz összege a fizetés 2/3- – 1926. Népiskolai
törvény ( gr. Klebelsberg Kunó )
Gazdaság
- Hegedüs Lóránt (p.m.) inflációellenes politika vagyonadó bevezetése + takarékosság ( szanálás )
- 1923. Népszövetségi kölcsön ( 250 mill. Aranykorona )
- 1924. Magyar Nemzeti Bank ( pénzkibocsátás joga )
- pengő bevezetése
- Jeremias Smith ellenőrzi a kölcsön felhasználását 1926-ig
-inproduktiv ágakba fektetnek: oktatás, közlekedés, hírközlés, egészségügy
- Mezőgazdaság:
- gépesítés
- gabonatermelés egyoldalusága
- biztos piac hiánya ( amerikai konkurencia )
Ipar:
- villamosenergia
- fogyasztási cikkek: textil, bőr, papír
- rádiógyártás ( 1925. Csepel: az első rádióadó )
- dunántúli bauxitlelőhelyek aluminíum kohók
- magyar találmányok külföldi felhasználása
A magyar gazdaság 12%-kal múlja fölül a háború elötti szintet és a 20-as évek végére közepesen fejlett
A bethleni konszolidáció II.
1920 júliusában Horthy Teleki Pált bízta meg kormányalakítással, aki hozzálátott az ország bel- és külpolitikai
problémáinak megoldásához, például felszámolta a fehérterrorista különítmények fővárosi központjait.
IV.Károly 1921 márciusi visszatérési kísérlete után Teleki Pál lemondott és Horthy Bethlen Istvánt bizta meg
kormányalakítással. Bethlen folytatta Teleki munkáját és hozzálátott az ország bel- és külpolitikai helyzetének
megszilárdításához. Mivel az osztrákoknak ítélték a nyugat-magyarországi területeket, a magyar
honvédségnek ki kellett vonulnia, ám az osztrákok nem tudták elfoglalni a területet, mert Prónay Pál és Héjjas
Iván civil alakulatai, a Rongyos Gárda bevonultak a magyar katonák helyére. Végül megállapodtak abban,
hogy Magyarország a területről kivonja csapatait, Sopronnak és környékének hovatartozásáról viszont
népszavazás fog dönteni. Ezt viszont el kellett halasztani, mert októberben a király másodszor is megpróbálta
visszaszerezni a trónt és fegyverrel vonult a főváros ellen. Útközben a helyőrségek sorra csatlakoztak hozzá.
A kormánycsapatok Budaörsnél ütköztek meg a királypártiakkal és visszaszorították őket. Így a király második
visszatérési kísérlete is kudarcba fulladt. A győztes nagyhatalmak, a kisantant és a Nagyatádi vezette
kisgazdák egyaránt követelték a Habsburg-ház trónfosztását, amelyet a magyar nemzetgyűlés 1921
novemberében ki is mondott. A nagyhatalmak kérésére kiadták IV.Károlyt, akit Madeira szigetére vittek át.
Decemberben megtartották a soproni népszavazást, melynek során az érintett lakosság kétharmad része a
Magyarországhoz való tartozás mellett voksolt. Sopron megkapta a civitas fidelissima (leghűségesebb város)
címet.
Ezután Bethlen nekilátott a belpolitika rendezéséhez. Tudta, hogy kormányának egy csomó népszerűtlen
intézkedést kell hozni és ehhez egy szilárd kormánypárti többségre van szükség, ezért 1922 februárjában 20
konzervatív-liberális képviselőtársával belépett a Kisgazdapártba, létrehozva így az Egységes Pártot, melynek
elnöke Nagyatádi Szabó István, ügyvezető elnöke pedig Gömbös Gyula lett. Ezzel hatalmának stabil
parlamenti bázist teremtett.
1921-ben egyezséget kötött a szocdem párttal (Bethlen-Peyer egyezség), amelynek lényege az volt, hogy a
szociáldemokraták lemondtak a közalkalmazottak és mezőgazdasági munkások szervezéséről és a politikai
sztrájkok kezdeményezéséről, a kormány pedig kötelezte magát, hogy nem akadályozza a párt és a
szakszervezetek működését.
1922-ben lejárt az 1920-ban megválasztott nemzetgyűlés megbízatása, és Bethlen új választójogi törvényt
fogadtatott el, mely vidéken visszaállította a dualizmus kori nyílt szavazást és szűkítette a választók körét. Az
így megrendezett választáson a kormánypárt több, mint 58%-kal győzött.
A legnagyobb gondot a szétdarabolt nemzetgazdaság okozta, ennek helyreállításához pedig pénzre volt
szükség, ezért 1923 tavaszán Bethlen több, mint 500 millió aranykoronát kért a Népszövetségtől, de csak 250
milliót kaptunk, amelyet 20 év alatt évi 7%-os kamattal kellett visszafizetnünk és Magyarországot még 200
millió aranykorona jóvátételi összeg 20 éven belüli kifizetésére kötelezték. A kölcsönnel megteremtődtek a
gazdasági stabilizáció feltételei.
1924-ben felállították a Nemzeti Bankot, mely megkapta a bankjegykibocsátás jogát. Ezzel megkezdődött a
pénzügyi helyzet rendbehozatala. Inflációs politikát folytattak, hogy könnyebben lehessen visszafizetni a
vállalkozásokra felvett hiteleket, a jóvátételi kötelezettséget és az ország egyéb terheit. Ennek következtében
a korona elértéktelenedett és 1927-től új pénzt vezettek be, a pengőt. Megélénkült a magyar gazdaság
fejlődése és 1929-ben már 12%-kal múlta felül a háború előtti szintet. Korszerűsödött a vasúti közlekedés,
előrehaladt az ország villamosítása. 1920 és 1930 között csökkent hazánk mezőgazdaságban dolgozóinak
száma, de még mindig 50% felett volt.
1927-ben kiszélesítették a kötelező betegbiztosítást, aminek következtében a városi munkásság 80-90%-ára
kiterjedt a biztosítás. 1928-ban bevezették a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági
biztosítást. 1928-ban létrehozták az Országos Társadalombiztosító Intézetet, az OTI-t. Ám e reformokat a
világválság elsöpörte.
Klebelsberg Kunó gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter célul tűzte ki a magyarság kultúrális és szellemi
felemelkedését.Ezért 1926-ban népiskolai törvényt fogadtatott el, aminek értelmében 1930-ig három és félezer
tanterem és feleannyi tanítói lakás épült meg. Ezenkívül Klebelsberg egyetemi központokká fejlesztette
Debrecent, Pécset és Szegedet. 1926-ban új választást tartottak és ezen az Egységes Párt megszerezte a
képviselői helyek 60%-át.
Bethlennek gondot okozott a kormánypárt Gömbös Gyula által vezetett csoportja, melynek tagjai túl
liberálisnak tartották Bethlen politikáját. Ezért Gömbös, Zsilinszky Endre, Eckhardt Tibor, Kozma Miklós és
társaik 1923-ban kiléptek az Egységes Pártból és megalakították a Nemzeti Függetlenségi Pártot, a fajvédő
pártot. A fajvédőknek azonban nem sikerült elég támogatottságot szerezniük, s nem tudták elnyerni Horthy
rokonszenvét sem, aki Bethlen mellé állt.
Bethlen politikáját egyre jobb szemmel nézték külföldön. Először sikerült lazítani a kisantant szorítását, majd
az olaszokkal 1927-ben örök barátsági és együttműködési szerződést kötött. Ezt Bethlen és Mussolini
Rómában irt alá. Nagy jelentősége volt, mert Olaszország győztes állam volt. Egyébként a magyar külpolitika
számára más lehetőség nem volt, csak a vesztes országokkal való együttműködés. 1928-ban létrejött a
magyar-lengyel szerződés, melynek kapcsán Pitsudski marsall, Lengyelország vezetője kijelentette, hogy
támogatja Magyarországot a revízió elérésében. Ugyanis a két világháború közti magyar politika meghatározó
törekvése volt a trianoni békeszerződés megváltoztatása (revíziója). Ám a magyar politika meghatározó erői
az egykori történelmi Magyarország helyreállítását tűzték ki célul, tehát ők nem csak a magyar nemzetiségű
területeket akarták visszacsatolni Magyarországhoz. Azonban az ez irányú terveknek véget vetett a
kibontakozó gazdasági világválság
A dualista állam
Az 1848-49-es szabadságharc leverését követően Magyarország további sorsáról több elképzelés is született,
végül 1850-1859 között Alexander Bach miniszterelnöksége alatt az országban neoabszolutisztikus rendszer
alakult ki. A fegyveres ellenállások és a passzív rezisztencia(ellenállás) azonban megbuktatták a rendszert.
1864-ben végén titkos tárgyalások folytak Deák és a bécsi udvar között a kiegyezés lehetőségeiről. Ferenc
József Deáknak jelezte közeledési szándékát. Deák pedig válaszul megjelentette a Pesti naplóban híres
„húsvéti cikkét” melyben hangsúlyozta, hogy a magyar fél hajlandó a kiegyezésre az alkotmányosság
visszaállítása esetén, hiszen a magyar politikus a birodalom fennmaradását tartotta elsődlegesnek. Kifejtette,
hogy hajlandó törvényes keretek között engedni a közös külpolitika, védelem s ezek fedezésére szolgáló
pénzügyek tekintetében.
Válaszul lemondatták Schmerlinget és 1865-ben összehívták a magyar országgyűlést. A választásokon Deák
Ferenc hívei szereztek többséget, akikhez a konzervatívok is csatlakoztak. Az országgyűlés bizottságot
választott a közös ügyek megtárgyalására, melyet Andrássy Gyula vezetett. A tárgyalások közepette robbant
ki a porosz-osztrák –olasz háború (1866), melyben Ausztria teljes vereséget szenvedett.
Deák visszatartotta az országgyűlést attól, hogy kihasználja a birodalom szorult helyzetét. Bölcs lépése a
gyors békekötés után meghozta az eredményt: az uralkodó bizalma megerősödött s így a tárgyalások is
felgyorsultak. Az uralkodó számára az utolsó lökést a katonai vereségen túl a német egységből való teljes
kiszorulás adta. Az osztrák kormány élére a poroszok elől Szászországból Ausztriába menekülő Beustot
nevezte ki, aki a birodalom megerősítése érdekében a magyarokkal történő kiegyezést támogatta.
Miután megállapodtak az alkotmányosság visszaállítása és a közös ügyek kérdésében, Ferenc József
kinevezte Andrássy Gyulát miniszterelnökké, Ferenc József osztrák császárt pedig magyar királlyá koronázták
1867-ben.Visszaállították a megyei önkormányzatokat ,mire az országgyűlés elfogadta a közös ügyekről szóló
törvényt.
A király szentesítette az 1867.évi közös ügyekről szóló törvényt.
Az Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú dualista állammá vált. A két országot a közös uralkodón kívül a
közös minisztériumok : hadügy ,a külügy és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy kapcsolta össze. Külön-
külön működött viszont a kormány és a parlament. A közös ügyeket a két parlament által megbízott 60-60 fős
delegáció felügyelte akiket a két törvényhozás választotta. A delegációk A belső irányítás központja Bécs
illetve Budapest volt. Mindkét ország saját törvényhozó hatalommal (birodalmi gyűlés és országgyűlés), saját
kormánnyal és saját közigazgatási rendszerrel (tartományok és megyék) rendelkezett.
Magyarország a közös ügyeken túl teljes önállósággal rendelkezett. Államformája alkotmányos monarchia lett.
Ferenc József azonban jelentős pozíciókat őrizhetett meg: ugyanis teljes mértékben kezében maradt a
hadsereg irányítása. Az országgyűlés a hadsereget csak az adó-és újonclétszám megszavazásával tudta
ellenőrizni.
A kiegyezés reális kompromisszum volt, bár nem biztosította a teljes függetlenséget.
A kiegyezés egységes gazdasági rendszert hozott létre. A közös ügyekre kvótát állapítottak meg: Ausztria
70%-kal, Magyarország 30%-kal részesedett.
A birodalmat egységes piaccá tették: – vámszövetséget kötöttek
- meghagyták a közös valutát

- szabaddá tették a tőke és a munkaerő szabad áramlását
- összehangolták az adó-,a mérték-, a közlekedési és a hírközlési rendszert.
A gazdasági megállapodás 10 évre kötötték, s lejárta után újratárgyalással lehetett meghosszabbítani vagy
módosítani. Az egységes piac biztosította a térség gazdasági fejlődését.
A rendszer megszilárdulása nem ment zökkenőmentesen. A nemzetiségi kérdés továbbra is problémát
jelentett, mivel a birodalmon belül jelentős cseh, horvát, román, szerb és szlovák közösség élt. A horvátok az
új államot trialisztikusnak képzelték el, vagyis harmadik államként velünk és az osztrákokkal megegyező
jogokat akartak. Perszonáluniót kívántak létrehozni. Ezt a magyar országgyűlés elutasította, de hajlandó volt a
tartományi különállás elismerésére .A horvátokkal 1868-ban megkötött kiegyezés a horvátokat elismerte
politikai nemzetnek. Horvátország beligazgatási autonómiát kapott, melynek élén az uralkodó által kinevezett
bán állt. A horvát lett a hivatalos nyelv, működhetett a szábor, mely a magyar (közös) országgyűlésbe 43
képviselőt delegálhatott. Horvátországot egyesítették a Határőrvidékkel és Szlavóniával. A kiegyezést
azonban ennek ellenére csak a horvát tartománygyűlés többszöri feloszlatása révén sikerült elfogadtatni.
1868-ban létrejött a nemzetiségi törvény a nemzetiségi viszonyok rendezése érdekben. A törvény területi
egység és az egy politikai nemzet elvének alapján állva széles körű nyelvhasználatot biztosított az oktatás, a
közigazgatás és az igazságszolgáltatás alsó és középső szintjén. Autonómiát nem biztosított, de lehetővé tette
a nemzetiségi egyesületek és pénzalapok létrehozását. A törvény az ennél többre vágyó nemzetiségeket nem
elégítette ki, de a korszak nyugat-európai szabályozásainál nem nyújtott kevesebbet.
A vegyes vidékeken a törvényhatóságban a 20%ot elérő kisebbségek számára is biztosították az anyanyelvi
jogokat. A törvény nemcsak engedélyezte az anyanyelvi oktatást, de azt az állam feladatává is tette.
A magyar társadalomban ekkor alakult ki a szabad paraszti réteg, megszűnt a jobbágyság és törvényt adtak ki
a céhek eltörléséről. Új ipartörvényt adtak ki, mely támogatta a gyáralapításokat és megfogalmazta, hogy a
munkások és a tőkések milyen jogokkal és kötelezettségekkel bírnak.
A dualizmus korszakának kormányai jelentős szerepet vállaltak az ország művelődésének, infrastruktúrájának,
gazdaságának fejlesztésében. A magyar kormányok az oktatásnak kiemelt szerepet tulajdonítottak. Ekkor lett
Eötvös József a vallás és közoktatásügyi miniszter, aki 1868-ban bevezette a tankötelezettséget, s így
csökkent az analfabéták száma. (kiteljesítették a Ratio Educationis-t ). Megnőtt az állami intézmények száma:
egyetemek, kórházak épültek. Visszaszorult az egyház befolyása az oktatásban. A kiegyezés után a
vasútépítés felgyorsult.
Bár a kortársak közül sokan árulásnak tekintették a kiegyezést (közéjük tartozott Kossuth Lajos is, aki
Cassandra levelében : ellenezte a kiegyezést ,mivel ebben a magyar nemzet halálát látta. Megalkuvással, a
nemzeti önállóság eszméjének feladásával vádolta Deákot. Úgy vélte, a porosz-osztrák háború idején
határozottabb fellépéssel el lehetett volna érni Ausztria széthullását. Óvott attól, hogy egy felbomlásra ítélt
birodalomhoz kössék az ország sorsát, hiszen ez egy vesztes háború nyomán Magyarország széteséséhez is
vezethet. ).Utólag azonban reális kompromisszumként értékelhetjük a kiegyezést, mely összességében pozitív
hatást gyakorolt hazánkra.
A dualizmus kora
Kettős állam:
A magyar törvények sorában az 1867. évi XII-ként megjelölt dokumentumdualista alkotmányos monarchiává
alakította a birodalmat. A 11 nemzet és nemzetiség lakta dualista birodalom keleti felében a magyar,
nyugatiban az osztrák-németnemzet uralma érvényesült. Magyarország belső ügyeit az országgyűlés és az
1848-ban kivívott kormányzati rendszer szabta meg. Az uralkodó Bécsben uralkodott, a kormány Pesten
kormányzott. Mind a pesti, mind a bécsi kabinet az uralkodónak volt felelős. A minisztereket is Ferenc József
nevezte ki és hívta vissza. Egyik összekötő kapocs az ő személye, a másik a hadügy, a külügy és a pénzügy.
A közös ügyek irányítását Bécsben székelő közös minisztériumok végzik. Ellenőrzésükre a két parlament
egyenlőszámú bizottságot küld ki. Magyarország vállalta a birodalom államadóságainak és közös költségeinek
egy részét.
Horvát-magyar kiegyezés:
A kiegyezési törvény megteremtése után a magyar országgyűlés először Horvátország helyzetét rendezte. Az
uralkodó erőszakos közbelépésével 1868-ban mégis megszületett a horvát-magyar közjogi egyezmény. E
szerint Horvátország és Magyarország „egy és ugyanazon állami közösséget képez és Horvátország külön
territóriummal bíró politikai nemzet, s belügyeire nézve saját törvényhozással és kormányzattal bír”. A véd
rendszer, a pénzügy, az összes gazdasági ágazat és az udvartartás költségei közös ügyei voltak a két
országnak.
Nemzetiségi törvény:
A többi nemzetiségnek meg kellett elégednie az 1868-ban hozott nemzetiségi törvénnyel, amely széles körű
nyelvhasználati jogokat adott a községi, megyei és városi életben. Saját iskolákat tarthatnak fenn, szabadon
szervezhetnek művelődési és gazdasági egyesületeket.
Választójog:
A lakosság 6,7%-a, a felnőtt férfiak negyede rendelkezett választójoggal. A választójogot nem bővítették, mert
a dualizmus magyar és nemzetiségi ellenőrzői kerültek volna többségre a parlamentben. Az ellenzéki
többségű területeken sokkal több szavazat kellett egy-egy képviselő megválasztásához, mint a kormányt
támogató területeken.
Igazságszolgáltatás:
Az új kormány elválasztotta a közigazgatástól, független bíróságokat állított fel. De a járási és megyei
törvényszéki bíróságokat a kormány nevezte ki.
Megyerendszer:
A régi nemesi vármegye a nemesi kiváltságok eltörlésével és a jobbágyság felszabadításával funkcióját
vesztette. Az állam és a megye kiegyezése szerint a törvényhatóságok kötelesek voltak a törvényeket és a
kormány rendeleteit végrehajtani, de megmaradt a felirati joguk. Élükön a főispán állt, akit a kormány nevezett
ki.
Torlódó társadalom:
Dualizmus korabeli kettős szerkezetű vagy torlódott társadalom:

• Egymás mellett élt az új, polgárosodó társadalom és a régi feudális társadalom.
• Az egykori nemesség polgárosult: vállalkozók, értelmiségiek lettek.
• A polgárság számára viszont életmódbeli, mintát az arisztokrácia és az „úri világ” szolgáltatott.
Gazdasági élet:
Lehetővé vált a tőkés termelési viszonyok kialakulása, de ennek alapvető feltételei nem voltak meg. Az 1867-
es kiegyezési törvény ezt a bizonytalanságot szüntette meg. Magyarország is részesedett a világ
elmaradottabb területeire irányuló tőkekivitelből. Párhuzamban a belföldi tőke is számos kisebb bankot és
takarékpénztárt hozott létre.
Vám-és kereskedelmi szövetség:
A magyar nagy-és középbirtokos osztály alapvető érdekét szolgálta, mert mezőgazdasági cikkei számára
megszerezte az osztrák piacot. A szélesedő kereskedelemnek utakra, szállítási lehetőségekre volt szüksége.
Az első nagyobb beruházása a vasútépítés területén történt. Az első vonalak a gabonatermő területek,
Debrecen, Nagyvárad, Szeged, Temesvár irányába épültek.
Porosz-féle fejlődés:
A mezőgazdaság kapitulálódása porosz úton történt. A jobbágyfelszabadítás után is megmaradt a feudális
eredetű nagybirtokrendszer. Kétezer nagybirtokos a földterületek egynegyedét tartották kezükben. A
nincstelenekkel dolgoztató nagy-és középbirtok bekapcsolódhatott a tőkés árutermelésbe. Az önellátásra
berendezkedett parasztgazdaságok terjeszkedését a nagybirtok akadályozta, így csak tulajdonosaik
életszínvonalának javítására volt elég.
Ipar kiépítése:
A Habsburg Monarchia biztos felvevő piacot jelentett a magyar mezőgazdaság számára. A tőkés ipar
kibontakozásának adott szakaszán a könnyűipar (textil) háttérbe szorult. A kor vezető iparága jó ideig az
élelmiszeripar, a kifejlődött malomipar maradt. Mellette elterjedt iparág a szeszgyártás és a cukoripar.
Vas-és gépgyártás:
A vasútépítés fellendülése nagy keresletet adott a vasgyártásnak. 1870-ben létrehozták a diósgyőri Állami
Vasgyárat, a salgótarjáni vasfinomítót. A közlekedés i és mezőgazdasági beruházások növekedése
ösztönzőleg hatott a szerszám-és gépgyártásra. Gépgyárak egy része nagyobb tőkével részvénytársaságokká
alakult, MÁVAG, Ganz, Láng és Röck gyár.
A dualizmus korának társadalma
A második ipari forradalom (1870-1914) okozta gazdasági fejlődés átalakította a dualista magyar társadalmat.
Általánosságképpen elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasági népesség aránya csökkent, de nőtt a munkásság
az ipari fejlődés miatt, a középosztály és az alkalmazotti réteg a polgári állam kiépülése végett. Az átalakulás
egész Európában megindult, viszont korántsem egyformán zajlott le.
Kelet- és Közép-Európában egymás mellet éltek a régi, földbirtokos és parasztokból álló preindusztriális; és az
új, polgárokból és munkásokból álló posztindusztriális társadalmi rétegek. Az ilyen átmeneti szerkezetű
társadalmat nevezik torlódó társadalomnak.
Az 1867-1918 között fennálló Osztrák-Magyar Monarchiára is ilyen szerkezetű társadalom volt a jellemző.
Ennek a jelenségnek demográfiai háttere van: a gazdaság és az egészségügy fejlődése életszínvonal
emelkedést okozott. Nőtt a természetes szaporulat is a korban. Ennek ellenére akadnak csökkentő tényezők
is, úgymint az egykézés, az öngyilkosságok számának emelkedése, és a migráció.
Bár 1848. április 11-én eltörölték a kiváltságokat, mégis megmaradt az elit befolyása sok területen, pl.: a
politikában. Ezek hierarchikus berendezkedéshez vezettek.
A társadalom kevesebb, mint 1%-át tették ki a nagybirtokosok (herceg, gróf, báró) (Esterházy, Festetics). Ez a
kb. 2000 család rendelkezett Magyarország földterületeinek 1/3-ával. A megtermelt javakat feldolgozták, illetve
beforgatták. Jelentős tőkékkel vettek részt a kereskedelemben és ipari beruházásokban. Összeköttetéseik
révén tőkét jelentettek, amit jól fizető igazgatótanácsi állásokkal honoráltak a pénzemberek (nagypolgárok).
Közülük kerültek ki a miniszterek, felsőházi képviselők, akadémiai elnökök. Palotákban, kastélyokban éltek
(Festetics-kastély). A birtokaprózódás ellen hitbizománnyal védekeztek, miszerint az elsőszülött fiú örökli a
birtokot, s ebből a rokonságnak a rangjukhoz méltó életkörülményeket kell biztosítani. Zárt, elkülönülő világot
alkottak. A befolyás, a jólét a műveltség, mely meghatározta életformájukat mintául szolgált. /UTALÁS A
FORRÁSRA!/
Az elszegényedő birtokos nemesek, a dzsentri kb. 200- 1000 holdas birtokkal rendelkeztek. Elszegényedésük
okaként említhetjük a kárpótlás elhúzódását, a jobbágyfelszabadítás következtében elveszítették az ingyen
munkaerőt, a passzív ellenállás, a tőkehiány következtében birtokaik rosszul jövedelmeztek. A dzsentri
befolyás hagyományos területei a megyei tisztségek mellett az állami hivatalok, illetve az ügyvédi, jogi pálya
voltak, s jövedelmei egyre nagyobb részt innen származtak. A bérházak elegáns, első emeleti, utcai fronton
lévő lakásait bérelték. Az elvárt úri külsőségek és valós anyagi helyzetük ellentmondásai siettették anyagi
romlásukat, így a dzsentri joggal vált a korszak kipellengérezett figurájává. Ám mindemellett ott volt ’48, s a
régi elmúló világ hagyománya.
A szűk nagypolgári réteg jelentős része az 1830-48-ig tartó reformkorban terménykereskedelemből
gazdagodott meg, majd kihasználták a szabad gyár és ipar alapítását (1839). A haszonból újra befektették. A
nagypolgárság gazdasági ereje egyre jelentősebb lett, azonban a közvetlen politizálást átengedte a történelmi
osztályoknak, ennek ellenére érdekeit érvényre tudta juttatni az arisztokráciával létrehozott kapcsolatai révén.
A nagypolgárok lakhelyei voltak pl.: az Andrássy úti villák. Ilyenek voltak például Ganz, Weiss, Kornfeld, kiknek
a tudás és a mértékletesség volt az érték. Asszimilációs törekvésekkel rendelkeztek, a nemesi cím vásárlása
révén, a birtokaikon és az öltözetükön keresztül.
A városi kispolgárság tagjait a polgári állam alkalmazottai a rendőrök, a csendőrök, a postások, a vasutasok
és altisztek alkották. De ide tartoztak a kisiparosok és a szakmunkások is. Állandó fizetésüket az államtól
kapták. A bérházak harmadik emeletén laktak.
A ’48. április 11-ei törvények értelmében a jobbágyság felszabadult terheik alól. A parasztság a dualizmus alatt
a telkeik arányában rendelkeztek vagyonnal, de ezek többsége csak a létfenntartást biztosította. A
parasztságon belül megkülönböztetünk gazdag-, középbirtokos-, és kisbirtokos, valamint a birtoktalan
parasztokat.
Legszűkebb rétegük a gazdag parasztság kb. 50-200 hold földdel rendelkezett. Ők voltak a falu irányítói, pl.:
kisbírók voltak. Bérmunkásokat alkalmaztak, a hasznot újra beforgatták és vállalkozásokba kezdtek.
Modernizált lakásokban, házakban éltek, cserepes fedővel, fa padlóval, üveges ablakokkal. Gyermekeiket
tanítatták.
A középbirtokosok kb. 11-40 hold földel rendelkeztek. Ez a földmennyiség az éves ellátáshoz elég volt.
Bérmunkásokat nem alkalmaztak, a földet a családtagok művelték, s a megtermelt hasznot általában eladták.
A kisbirtokos parasztok 10 holdnál kevesebb földdel rendelkeztek. Gyakran vállaltak bérmunkát, pl.: állami
beruházásokon (vasútépítés, folyószabályozás-kubikos). A birtokaprózódás elkerülése érdekében a
gyerekvállalás tekintetében gyakori volt az egykézés.
A teljes társadalom majd 1/4-ét tették ki a birtoktalan parasztok (agrárproletár). Sem most, sem ’48-ban nem
rendelkeztek földdel. Gyakran vállaltak bármunkát állami beruházásokon. Ők volt a kubikusok, illetve a nyári
idénymunkát vállaló summások. Fizetésüket egy összegben kapták, melyet a summások osztottak szét.
Hajnaltól késő estig dolgoztak.
A parasztság sajátos rétegét képezték az uradalmi cselédek, akik teljes kiszolgáltatottságban voltak, mert
életüket teljes mértékben munkaadójuk határozta meg. Megvoltak az úgynevezett cselédtevékenységek. A
testi fenyítés nem volt megengedve.
Új csoportként jelent meg a társadalomban a munkásság. Vezetőik a jól fizetett, kispolgári szinten élő, jórészt
a Lajtántúlról bevándorolt szakmunkások voltak. Ezzel szemben a szakképzetlen munkások ötödét kapják a
szakmunkás bérének, s életkörülményeik nyomorúságosak. 1890-ben a MSZDP fogalmazta meg
követeléseiket, úgymint a 8 órás munkaidőt, a béremelést és a sztrájkot. Az MSZDP nem került be a
parlamentbe, így a munkások érdekei nem lettek képviselve.
Külföldön elterjedt volt a női és a gyerek munka, itthon azonban a fejletlen könnyűipar, pontosabban a
textilipar következtében alacsony volt a női munka aránya, s alig fordult elő gyerekmunka. A társadalmi
rétegek között hatalmas életszínvonalbeli különbségek voltak.
Voltak megoldatlan társadalmi problémák is, így például a földkérdés. A parasztság többsége nem képes
ellátni a családját. Emellett a munkások helyzete is szörnyű. A létszámuk nő, viszont az érdekképviseletek
hatástalanok. A másik nagy probléma a nemzetiségi kérdés, mely csökkenő arányt mutat. A nyelvhasználatot
engedélyezték az oktatás és a közigazgatás terén, de Lex Apponyi kötelezővé teszi az elemi 4. osztály végére
a magyar nyelvtudást. Ez azonban ellenállásba ütközik, mivel az erősödő autonómiatörekvések ellen sokan
még nem akartak kiszakadni az OMM-ből. E problémák az I. világháború idején kerültek felszínre, az OMM
szétszakadásakor.
A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon
(Mária Terézia, II. József)

Népesedési viszonyok a 18. században
Mátyás uralkodása alatt, az ország lakossága 4 millió, aztán 1600 körül a török pusztítás miatt visszaesik 3
millióra (törökök, járványok + a gyerekeket rabszolgának elviszik a gyerekeket (17)).
1720-körül megint 4 millió lesz a lakosság (Rákóczi után), és
1790-re ez a 4 9 millióra nő.
A török kiűzése után, az ország közepe alig lakott. Betelepítették és beengedték az országba azokat, akik be
akartak jönni.
Lakosság pótlása
-Spontán bevándorlás: román és szerb
-Belső vándorlás észak és nyugat felől: tótok, szlovákok (mert ott nem volt török). Ezért Buda és Pest lesz
szlovákkal teli.
-Szervezett betelepítés külföldről: Buda és Solymár környékén németeket, míg Tolna és Baranya megyében
svábokat.
Mátyás királynál a lakosság 80%-a magyar ajkú volt, és a török kiűzés után a magyar ajkúság 40%-ra
csökkent.
Gazdasági viszonyok a 18. században
A mezőgazdaság a legfontosabb. Nyugat-Magyarországon a 3 nyomásos gazdálkodás dominál: 2 bevetve, 1
ugaron. A legfejletlenebb, töröktől visszafoglalt területeken a 2 nyomásos/vad talajváltó gazdálkodás dominál:
ha a föld kimerül, arrébb mennek újat keresni.
Az állattenyésztésre a ridegtartás jellemző: áll a legelőn, de nem foglalkoznak az állattal.
Az ipar nálunk fejletlenebb, a céhes ipar él, a manufaktúrák is épphogy megjelennek.
Az államszervezet a 18. században
Bécs -> itt van a magyar kancellária ->
Pozsony -> itt van a magyar kamara: pénzügyi kérdésekkel foglalkoznak.
Itt van a magyar helytartótanács, de ez felköltözik Budára a század második felére.
Az igazságszolgáltatás
-Királyi Curia: ez a legfelsőbb bírói fórum 1. Királyi tábla
2. Hét személyes tábla
-Kerületi táblák
-Vármegyei Bíróságok
Az országgyűlés
Felsőtábla
Ide tartoznak: a főnemesek és főpapok, akik személyre szóló meghívót kapnak ide.
Alsótábla
Ide tartozik: az alsó papság, köznemesek, városok közös meghívóval jöhetnek, és a vármegyék választják ki a
képviselőiket (2), a városok és az alsó papság képviselői tehát.
Egy törvény elfogadása: elfogadja az alsó- és felsőtábla és felterjesztik az uralkodónak felirat formájában.
Aztán az uralkodó válaszol rá a leiratban. Ha nem fogadja el a játék újra indul. Ha elfogadja, az
országgyűlésen kihirdetik, de csak akkor válik törvénnyé, ha a megyékben is kihirdetik.
III. Károly uralkodása (1711-1740)

III. Károly volt az, aki VI. Károlyként volt Német-Római császár is egyben. Csak lánya született, ami viszont
kisebb probléma, mert
- 1723 – elfogadja a Pragmatica Sanctio-t: ez lehetővé teszi a nőági örökösödést, + országaik (nagy ország)
egységes és feloszthatatlan államot alkotnak.
Pár évre rá kiadja a fontos vallási rendeletét
- 1731 – Carolina Resolutio (dekretális eskü): a szabad vallások helyzetét stabilizálja, ő a katolikust favorizálja
-> protestáns/református: magánemberként gyakorolhatják, de nyilvános helyen csak egyes kijelölt helyeken
lehet templomot építeni. Olyan esküformát kell letenni, ahol Máriára esküszik, hivatalnok nem lehetett
protestáns.
Mária Terézia uralkodása (1740-1780)
Ekkorra már felnőtt nő, férje Lotaringiai Ferenc, jó házasságban élnek, szerelem házasság volt, hűségesek.
Kb. 16 gyereket szült, és több mint 10 életben is maradt.
Rendelkezései
1754 – Kettős Vámhatár Rendelete

-a birodalom külső határain a külső országok felé lesz egy határ, és
-a birodalmon belül, lesz egy határ a magyar és az osztrák terület között.
Ennek az volt az oka, hogy a külországból való ipari termék ne tudjon bejönni, ugyanakkor Magyarországról
ne tudjon agrár termék kimenni -> itthon és Ausztriában adjuk el, mert drága: ha be akarok hozni olcsót, az
könnyebben megoldható.
1767 – Úrbéres Pátens (rendelet): a jobbágyok terheit szabályozza, úgy, hogy nekik az kedvező legyen. Ekkor
alakul ki a jó király legendája: a jó uralkodó akarata nem tud eljutnia gonosz főurak miatt a néphez. A királynak
érdekében áll ez, mert akkor adóznak rendesen a főuraknak megszabta, hogy mennyit kapnak, mert
kizsákmányolták a jobbágyokat:
1) megszabja, hogy mennyit szedhetnek be a nemesek
2) robot szabályozása -> 52 nap igásrobot / évi 140 nap gyalogos robot
3) szabályozta a jobbágytelek milyenségét: a jobbágyé legyen egy ház, kert, belső és külső telek és egy rét.
Ugyanakkor a falu közösen használja a legelőt, erdőt, vizeket, tavakat..stb.
1777 – Ratio Educationis: tanügyi rendelete, 6-12 éves korig muszáj iskolába járni. Ezek felett az állam
ellenőrzi az egyházi iskolákat, és tan-kerületeket hoz létre.
A falvakban dolgozni kell, nem működik ez a rendszer.
II. József uralkodása (1780-1790)
Kalapos király -> le kell tenni a koronai esküt, ami köti Magyarország törvényeihez és szokásaihoz, de ezt nem
akarta és a koronát kivitte Bécsbe. Ő is főleg anyja után abszolutista uralkodó volt -> vezényelt: felülről érkező
reformsorozat, amit a népre ráerőltettek….
Felvilágosult lépései
1781 – az egyházzal kapcsolatos törvénycsomag kiadása ->
- Türelmi Rendelet: vallásszabadság a protestáns vallásnak + hivatalt vállalhatnak
- Cenzúra: kiveszi azt az egyház kezéből, és az államéba rakja (korlátozza a sajtószabadságot).
- Szerzetesrendek: feloszlatják az olyan rendeket, amelyek csak imádkoznak, de nem gyógyítanak, vagy
tanítanak.
- Pápai bullák/oklevelek kihirdetését állami engedélyhez köti. A római Pápa ennek nem nagyon örül -> fordított
kanosszajárás (VII. Gergely vs. III. Henrik). Most a Pápa jön Bécsbe, de nem jár sikerrel, József nem vonja
vissza a rendeletet.
1784 – Kloria-Kloska felkelés: késéssel, de leverték, vezetőit kivégezték.
1785 – kiadja a fenti zavargás hatására a Jobbágy Rendeletét: eltörli a JOBBÁGY NEVET, de a kötelmek
maradnak:
- Szabad költözés
- Tanulhat szabadon
- Szabad párválasztás
1784 – Nyelvrendelet: kötelezővé teszi a német nyelvet és a latint (a deáknyelvet a háttérbe szorítja):
elnémetesítő, központosító szándéka miatt feszültséget kelt.
- Magyarországot kerületekre osztja, háttérbe szorítja a vármegyéket, a nemeseknek a befolyása csökken, itt
politizálnak.
- Elkezdik felmérni a nemesség birtokait, és ezért azok azt hiszik, hogy adómentességüket elveszítik…
Az 1780as évek végén nem alakulnak úgy a dolgok, mint ahogy az elvárható lenne külpolitikai szempontból:
- Háború a törökökkel -> II. József csapatait vereség éri
- 1783 – a Francia Forradalom vereséget okoz az uralkodónak.
Beteg és a halálán van. A halálos ágyán visszavonja rendeleteit, kivéve kettőt:
- türelmi rendelet
- jobbágy rendelet
A feudalizmus virágkora és hanyatlásának kezdetei a 14-16. sz-ban
I. A feudalizmus virágkorának kialakulása

1. A 11-13. sz-ban a feudalizmus virágkorát élte:
a kialakult az árutermelés
b megjelent a pénzgazdálkodás
c fejlődött a kézműipar
d létrejöttek és elszaporodtak a városok
e urbanizáció ment végbe (városiasodás)
f kialakult a céhes árutermelés
2. A társadalomra gyakorolt hatása:
a a jobbágyság differenciálódott: gazdag paraszt vagy zsellér lett
b földesúri réteg is differenciálódott: ahol sok zsellér volt ő is tönkrement, ahol a jobbágy gazdagodott, ő is
gazdagodott
c hospesek
3. Az egyház megerősödött, de:
a az invesztitúra háborúkban meggyengült
b a keresztes hadjáratok is kudarccal végződtek, így tekintélye csökkent (eretnek mozgalmak)
4. Megindult a rendi fejlődés:
a Angliában
b Franciaországban
II. A gazdasági élet változásai a 14. sz-ra
1. A megnövekedett kereskedelem arra ösztönzött, hogy még többet és többet termeljenek
2. Egy idő után túltermelési válság alakult ki, nem volt megfelelő fizetőképes kereslet a megtermelt javak iránt,
mindenki ugyanazt termelte, Európán belül megszűnt a piac
3. Az itáliai városállamok gazdag polgárai voltak olyan helyzetben, hogy el tudták volna vinni a felesleges árut
távolabbi piacokra, pl. Indiába
4. Ehhez azonban több és olyan áru kellett volna, amire ott is kereslet van
5. Európában megnőtt a kereslet a fehérnemű iránt, s ez Indiában is eladhatónak bizonyult
6. A firenzei kereskedő patríciusoknak volt pénzük megvették az alapanyagot és a késztermék előállítását
kiadták bérmunkába a plebejusoknak és zselléreknek, ezt a rendszert nevezzük kiadási és bedolgozási
rendszernek
7. Az új rendszernek köszönhetően az itáliai polgárság tovább gazdagodott Itália, Firenze, Velence, Genova –
a patrícius kereskedők kezében van a hatalom, zsarnok módon uralkodtak, legjellemzőbb volt a velencei
dózse A Medicsiek mecénáskodtak is, a polgárság újfajta ideológiát kezdett vallani, a humanizmust, ennek
formája volt a reneszánsz:
a emberközpontúság
b az egyházi dogmák ellen
c főleg az egyházzal és az uralkodóval szemben
d a politikai részvétel érdekében
III. Közép- és Kelet-Európa változásai
1. Válságjelenségek Nyugat-Európában:
a éhínségek
b járványok (tüdőpestis)
c a lakosság megfogyatkozott
A társadalom változásai a válság hatására:
a a megfogyatkozott parasztság elfoglalhatta a néptelenné vált jobb földeket
b a jobbágyság lazított kötöttségein, a munkaerőhiány miatt a földesurak engedékenyebbek lettek
c a birtokosok jövedelmei csökkentek, mert a termelés kisebb területekre szorult vissza
d egyre szaporodtak a parasztfelkelések, például:
- Flandria 1323
- 1358 Franciaországban a Jacquerie-felkelés
A válság a városokat sem kímélte:
a főleg a városi luxusipar szenvedett veszteségeket
b nagy itáliai bankok mentek csődbe
c megjelent a kiadási-bedolgozási rendszer a textilipar területén
2. A Német-Római császárság válságjelenségei:
a a lakosság száma a 14. sz. végére egyharmadával csökkent
b szabadparasztok mellett megjelent a töredéktelken vagy föld nélküli jobbágyság
c szaporodtak a parasztfelkelések, melyek a feudális elnyomás mellett a városi uzsora ellen is irányultak
d a pápaság elleni harcban a birodalom egysége széthullott
1273-ban Habsburg Rudolf lett a császár:
a nem próbálta meg visszaállítani az egységet
b minél több német tartományt akart megszerezni
c a 14-15. sz-ban további területi nyereségeket hozott a Habsburg-dinasztia
Ellenfelük a Luxemburg-család lett:
a egymást váltották a trónon
b a Luxemburgok a cseh korona országait szerezték meg 1356-ban kiadták a német aranybullát, mely a
császárválasztást 7 választófejedelemre bízta
IV. Központosított hatalmak Franciaországban, Angliában és Spanyolországban
1. Anglia és Franciaország között lefolyt a százéves háború
2. A hadi kiadások súlyos pénzügyi zavarokat okoztak
3. A háború Fro. számára 1420 táján vált válságossá, ebben a helyzetben a francia erők összefogtak:
a a mozgalom élére Jeanne d’Arc állt
b VII. Károly ünnepélyes királlyá koronázása, fontos várak bevétele az angol hódítók vereségét jelentette
4. A francia központosítás:
a a győzelem lehetőséget adott a központi királyi hatalom megerősítésére
b állandó zsoldossereget teremtettek, felszámolták a főúri magánsereget
c növelték az állam bevételeit
d XI. Lajos fontos tartományokkal növelte országa területét
5. Az angol központosítás:
a belső feszültségek
b felkelések az adóterhek miatt
c trónviszály a York- és Lancaster-család között
d 1485-ben Tudor Henrik lett a király, neki sikerült megszilárdítani a hatalmat
6. A központosított Spanyol Királyság:
a Aragónia jelentős hódításokat tett a Földközi-tengere, Kasztília jelentős juhtenyésztéssel és gyapjúkivitellel
rendelkezett
b Kasztília és Aragónia egyesülésével 1479-ben jött létre a Spanyol Királyság
c Izabella kasztíliai királynő férje, Ferdinánd lett Aragónia királya
d központosító politikát folytattak
e 1492-ben felszámolták a mór uralmat Granadában
V. Kelet- és Délkelet-Európa népei a 13-15. sz-ban
1. A mongol uralom alatt álló orosz fejedelemségekben III. Iván 1480-ban kivívta a Moszkvai
Nagyfejedelemség teljes függetlenségét, s bekebelezte a még független fejedelemségeket is, hatalma
megnőtt a mongol kán nem mert csatát vállalni a hatalmas orosz sereggel szemben
2. A mongol hódítóktól megszabadult orosz társadalom feudális társadalom volt:
a nagybirtokos arisztokrácia az egykori részfejedelmekből, a bojárok
b a cár igyekezett hatalmukat korlátozni
c államügyeket hivatalnokokkal intézett
d katonáskodásért földet juttatott a pomescsikoknak
e a parasztság egy része jobbággyá vált, másik része szabad maradt
3. Az orosz uralkodók központosított hatalmat teremtettek
4. A Bizánci Császárság már a keresztes háborúk során elvesztette nagyhatalmi helyzetét, belső ellentétei
miatt folyamatosan hanyatlott
5. Délkelet-Európa országai török függésbe kerültek:
a a meghódított földek egy része a szultán által megtestesített államé lett, másik részét a szultánhoz hű
hivatalnokok és katonák kapták, azonban nem örökíthették és a szultán bármikor visszavehette
b ez a rendszer a szultánhoz feltétlenül hű hivatalrendszert és hadsereget teremtett
c egyre nagyobb mértékben támaszkodott a renegátokra és rabszolgákra
d ennek a rendszernek a háború és hódítás létszükséglete volt, s a háborúkat vallása, az iszlám szentesítette
mint szent háborúkat
A leigázott országok sorsa:
a a hazai földesúri osztály megsemmisült
b a parasztok és városlakók török közigazgatás alá kerültek, iszlám jog szerint ítélkeztek felettük
c állandó volt a jelképes katonai jelenlét
d nagy számban települtek be mohamedánok
e az őslakosságot óriási adóterhek és egyéb szolgáltatások nyomták
f az itten társadalmak fejlődése 500 évre megállt
VI. A magyar, cseh és lengyel állam fejlődése a 13-15. sz-ban
1. Ezen kelet-közép-európai országokban jelentős mezőgazdasági fejlődés ment végbe:
a német jogú telepítések később minden paraszt terhe enyhült
b egysége, szabad költözésű jobbágyság
c szaporodtak a városok, bár jelentőségük csökkent
2. A főnemesség hatalmas birtokokat kapott, kialakult a köznemesség (adómentesség, jobbágyai feletti
szabad ítélkezés jogilag egyenlővé váltak a főnemesekkel)
Rendi országgyűlések
3. A magyar és a lengyel állam elhárította a Német Császárság hódító törekvéseit, de Csehország a birodalom
részévé vált, de ténylegesen ő is megőrizte függetlenségét
4. A 14-15. sz-ban kiéleződtek a csehországi belső ellentétek:

a a városi szegénység és a jobbágyság elsősorban az egyházi terhek ellen lázadt
b német-cseh szembenállás: egyházi és világi hatalmasságok, városi patríciusok közt sok volt a német és sok
német bányatulajdonos és gazdagparaszt is volt
5. Csehországban kibontakozott a Husz János által vezetett antifeudális, antiklerikális és németellenes
törekvésűhuszita mozgalom, melynek követői Husz János halála után még sokáig vívták harcukat
Luxemburgi Zsigmond császár és a katolikus egyház ellen
Két csoportra oszlottak:
a kelyhesek
b taboriták
A nemesek nem szerették a német papságot, mert ők szedték az adókat, nem szerették a jobbágyok sem,
mert két helyre kellett adózniuk s nem szerették a polgárok sem a huszita háború antiklerikális és
antifeudális volt (a jobbágyok a német papok és cseh földesurak földjét is el akarták venni)
A mozgalom megosztásával sikerült legyőzni, sőt kiűzni őket Csehországból egész Európában
szétszéledtek
VII. A kultúra fejlődése és az egyház térvesztése
1. A humanista gondolkodás és a matematikai ismeretek hatására Kopernikusz megalkotta a heliocentrikus
(napközpontú) világképet
2. A művelődés, az iskolák az egyház kezéből részben áttevődtek a polgárság kezébe:
a kialakultak az egyetemek a 12. sz. második felében
b valójában céh jellegű érdekvédelmi szervezet volt, ahol a magiszter és a tanulók jelentős autonómiával
rendelkeztek
c az egyház elvesztette monopóliumát, ezért próbálta befolyásolni az egyetemeket
d az uralkodó is próbálta korlátozni az egyetemek autonómiáját
e a 13. sz-ra érték el függetlenségüket
f azon városok, ahol egyetem létesült, fejlődésnek indultak
VIII. A felfedezések okai és kora
1. A felfedezések okai:
a pénzgazdálkodás nyomán pénzfelhalmozás történt elsősorban Itáliában
b fejlődött a technika – hajóépítés, feltalálták az iránytűt
c ideológiai változás (Galileo, Kepler, Kopernikusz)
d kelet felé nem mehettek, mert ott lezárták az utat a törökök
e Nyugaton kiűzték az arabokat, akik kalózkodással fenyegettek
f felmerült az igény az új jövedelemforrásokra az uralkodók és a nemesség részéről egyaránt, mert
csökkentek a jobbágyoktól behajtható földesúri jövedelmek
g az új piacok és útvonalak növelhették a kereskedők hasznát
Az itáliai városállamok olyan gazdagok voltak, hogy nem voltak rákényszerítve, ezért egy kevésbé gazdag
ország kellett, mint Spanyolország és Portugália:
a a felfedezéseket abszolút uralkodók finanszírozták, Izabella és Ferdinánd
b segítette őket a Velencével versengő és náluk megtelepedett genovai kereskedők tőkéje és szakértelme
c kedvező földrajzi adottságok (nyitott tengerpart, jó széljárás)
2. A portugálok fölénye az Indiai-óceánon:
a kisajátították a fő hajózási útvonalakat
b szárazföldön Kína, Japán és az indiai államok erősebbek voltak ugyan, de a tengeri kereskedelem óriási
hasznot hozott
3. Spanyol gyarmatosítás Közép- és Dél-Amerikában
a spanyol behatolás, nagy területek gyarmattá szervezése, az itteni kultúrák tönkretétele
b a közvetlen kifosztás után megszervezték a gyarmati közigazgatást és gazdaságot
c az ültetvényes gazdálkodást és a bányászatot kényszermunkára alapozták
d az emberveszteségek, a kieső munkaerő pótlására kezdték meg a gyarmatosítók a néger rabszolgák
tömeges átszállítását Afrikából
IX. A tőkés gazdálkodás kialakulása
1. A kereskedelmi útvonalak átrendeződtek:
a közfogyasztású árucikkek iránt nőtt a kereslet
b a forgalom fő lebonyolítói egyre inkább a Hanzát leváltó németalföldi kereskedők voltak, melynek központja
Antwerpen lett
c az atlanti-parti kereskedelem fellendülésével hanyatlott a földközi-tengeri kereskedelem, így Velence és
Genova is
d a spanyol és portugál hajóutak még sokáig fűszereket és nemesfémet szállítottak
2. Az iparcikkek iránti megnövekedett keresletet a céhek nem tudták kielégíteni, így egyre
több manufaktúraalakult, melyeket tőkés vállalkozók irányítottak
3. A mezőgazdaságban is kialakult a piacra termelő gazdaság, így a társadalmi szerkezet is átalakult:
a Németalföldön a szabad parasztok birtokai váltak tőkés jellegűvé
b Angliában a gazdagparasztság és a nemesi birtokosok egy része is tőkéssé vált
c megkezdődtek a bekerítések
4. Árforradalom következett be:
a a behozott nemesfémmel a pénz mennyisége nőtt, tehát elértéktelenedett
b a spanyolok és portugálok a behozott nemesfémmel nem termeltek, így az áru mennyisége csökkent
c a mezőgazdasági termékek iránti kereslet nagyon megnőtt
Az árforradalom hatására Spanyolország a 17. sz-ra elszegényedett mert nem termelt, viszont felélte a pénzét
A luxuscikkeket termelő országok, mint Anglia és Németalföld meggazdagodott az árforradalom hatására
5. A felfedezések társadalomra gyakorolt hatása
a földesúr megmaradt feudálisnak
b jobbágyságon belül gazdag paraszt tőkés vállalkozó próbált lenni zsellér elment a manufaktúrába
bérmunkásnak
c a patríciusból tőkés vállalkozó lett
d a kézműves vagy tőkés vállalkozó, vagy bérmunkás lett
e plebejus bérmunkásnak ment
X. A reformáció
1. Oka: az egyház elvilágiasodott, pénzt kezdett gyűjteni és elfordult az emberektől (búcsúcédulák árusítása)
2. Az első lázadó Wittenbergben Luther Márton volt:
a vissza kell térni a szegény egyházhoz
b ha minden ember eredendően bűnös, a papoknak miért van ekkora vagyona
c a nemesség érdekében támadta az egyházat
d a feudalizmusban a nemeseknek van földbirtoka
3. Svájcban Kálvin János a polgárság érdekeit figyelembe véve hirdette meg tanait:
a predesztináció (eleve elrendelés)
b zsarnokölés (aki a vagyon ellen fellép – uralkodó – az megölhető)
c presbiteri egyházszervezet (világi egyházszervezet): az egyházat 6 pap és 12 polgár vezesse
4. A parasztok tovább vitték Luther gondolatát, Münzer Tamással az élen:
a a nemesek is bűnösök, nekik miért van földjük
b a földeket el kell venni a papoktól és a nemesektől és el kell osztani a parasztok között
c esetleg kommunákban termelni
XI. Az átalakulások eredménye
1. A 16. sz-tól kialakult a kapitalizmus, melynek következménye:
a manufaktúra ipar váltotta fel a céhes ipart
b a társadalmi szerkezet átalakul, megjelentek a tőkések
c a gazdasági fejlődést nem követte a politikai fejlődés mely továbbra is feudális maradt
d az egyensúlyi helyzet megbomlása újabb polgári forradalom érlelődött
A polgári forradalom egyik központja a gyorsan fejlődő Németalföld volt
2. Kelet felé haladva egyre több feudális maradvánnyal illetve feudális berendezkedéssel találkozhatunk,
ennek egyik oka a török terjeszkedés is volt, mely 500 évre megbénította a leigázott országok fejlődését
3. A reformáció elleni fellépésre a pápaság csak a reformáció jelentkezése után évtizedekkel tett lépéseket:
a 1545 és 1563 között háromszor ülésező tridenti zsinat döntéseivel vette kezdetét az ellenreformáció, a
római katolikus egyház megújulása:
b megszilárdították az egyház tekintélyét
c szerzetesrendeket alapítottak gyógyításra, oktatásra
d a jezsuita rend lett az ellenreformáció élharcosa katonás fegyelmével
e újjászervezték az inkvizíciót
A frankok térhódítása, Nagy Károly
A frankok térhódítása, Nagy Károly

A germán frank törzsek az 5.sz. elején nagy tömegben keltek át a Rajnán és megszállták Gallia északi részét
(délen a keleti gótok éltek, akik Theodorik vezetésével, Ravenna központtal erős államot hoztak létre, mely
553-ban megszűnt, ezt követte a longobárdok uralma 568-tól)
A frankok bomló törzsi nemzetségi szervezetekben éltek (ősközösség felbomlása), vagyis: a katonai vezető
réteg kezdett kiemelkedni, a népesség zöme azonban szabad frankokból állt, akik állattartással,
földműveléssel vagy katonáskodással foglalkoztak.
Ezt a folyamatot felgyorsították a hódítások, mert:
- egyesek elszegényedtek, mások meggazdagodtak, így nem a származás (vérség) számított, hanem a
vagyon az emberek közti viszonyban
- fejlettebb római viszonyokkal való megismerkedést jelentette
Ezek a tényezők együttesen az állam kialakulásának irányába hatottak.
Vezetőjük 5-6.sz-ban: Klodvig v. Chlodvig (428-511) – frank törzsfő volt
Tettei:
- legyőzte vetélytársait és megszerezte földjeiket
- kiterjesztette hatalmát a szomszédos germán törzsekre
- fennhatósága: Loire-Rajne
- 507: legyőzte a nyugati gótokat, és kiszorította őket Galliából (Hispániában létesült államukat végül az arab
támadás semmísítette meg 711-ben), és népvel együtt csatlakozott a római egyházhoz – ezzel biztosította
magának az egyház támogatását, ami írástudókat, egy erős szervezet támogatását, és királyi hatalmának
isteni igazolását jelentette.
- dinasztiát alapít: Meroving Dinasztia, Klodvig utódai
Ezek viszont elég gyengekezű, sokszor együgyű uralkodók voltak, így nem tudták összefogni a frankokat. Bár
az állam megmaradt, azt belső trónharcok gyengítették, a királyok szétosztották birtokaikat híveiknek, így a
birodalom elvesztette gazdasági alapjait. A frank állam egymással laza kapcsolatot fenntartó részterületekre
esett szét (legfontosabbak: Austrasia, Neustrasia, Burgundia).
A Karolingok
A királyi hatalom csökkenésével párhuzamosan, egy tisztség megerősödött: a Major Domus (udvarnagy).
- eleinte csak a király udvarát igazgatta
- később az uralkodó helyettese lett, majd kezébe került az államügyek és a hadsereg ügyeinek intézése.
Austrasia majordomusai voltak a Karolingok
Martell Károly kiemelkedő Major domus volt, mert:
- egyesítette a szétesett frank államot
- megszilárdította a központi hatalmat
- 732-ben Poitiersban visszaszorította az arabokat
Kis-Pippin ( Martell Károly fia). 751-ben Róma támogatásával megszerezte a koronát és az utolsó Meroving
uralkodót kolostorba záratta. Az egyházi állam megkapta Róma és Ravenna környékét.
Nagy Károly (Kis Pippin fia) 768-814
A frankok megnövekedett erejét hódításra használja fel, Nyugat-Európa nagy részére kiterjesztette hatalmát.
Fő célja, a Rajnától keletre élő germán népek (szászok, bajorok) maghódítása.
Szászok (Rajna-Elba területén) – 772-804-ig harcolt velük Nagy Károly. Az Egyház Károlyt térítő munkával
támogatta, ezért a szász felkelők sokszor a kolostorokat is megtámadták.
Bajorok (Duna vidéke) – meghódítása: 708
Longobárdok országát megsemmísítette, de Lombardia ma is őrzi nevüket
Avarok (Dunántúl) – több hadjáratban győzte le őket, majd 807 körül Pannóniát magához csatolta
Arabok ellen harcolt – átkelt a Pireneusokon, és meghódította afélsziget északi részét (778-795)
A volt Nyugat-Római Birodalom nagy részét meghódítja, hatalma vetekedett Bizánccal.
800: pápa császárrá koronázza, cél: Római Birodalom feltámasztása, Európa politikai egysége
A birodalom szervezése:
A hódítások 800 körül leálltak
- társadalmi okok: a szabad harcosok a nagybirtokosok függésébe kerültek, így meggyengült Károly katonai
ereje
- a nagyobb problémát már nem a terjeszkedés, hanem a meglévő területek összefogása jelentette
Az uralkodó kezdetben járta a birodalmat, felélte udvarával a királyi birtokok készleteit, és igazságot
szolgáltatott. Nagy Károlynak sok palotája volt, de Aachen-t szerette a legjobban, így megtette azt a birodalom
fővárosává.
- itt szervezte meg a kancelláriát (adminisztráció) – ehhez írástidó emberek kellettek, amik nem voltak
jellemzőek ebben az időszakban, így Aachen kultúrálisan kiemelkedő ebben az időszakban /kicsit újjászületett
az ókori műveltség, ezért ezt „Karoling-reneszánsz”-nak nevezzük/.
- kiemelkedő tudós: Alkuin (nevéhez fűződik a Karoling-minuszkula: könnyen olvasható betűtípus, mely
elterjedt egész Európában ebben az időszakban).
Grófságok létrehozása.
- élükön gróf =comes – ők irányították az adott részt, a grófság jövedelmének 1/3-át kapták meg (2/3: a
császár)
Határgrófságok (különösen veszélyeztetett területeken)
- élükön határgróf =őrgróf – feladauk: védelem + a grófság irányitása is, ezért megkapták az egész
jövedelmüket.
- évente ellenőröket küldött a császár, hogy ellenőrizzék a grófságokat (királyi küldöttek).
Nagy Károly 814-ben, halálakor, erős és rendezett birodalmat hagyott hátra. Bár az ügyek intézése már Károly
idejében akadozott, utódai alatt pedig méginkább meggyengült a központi befolyás. Más megoldás azonban
ekkor nem létezett, így Károly állama nagy hatással volt a később kialakuló kora középkori államok
felépítésére.
A birodalom felbomlása
-Nagy Károly halála után fia, Jámbor Lajos (814-840) került a trónra. Nem tudta kormányozni az országot,
ezért 843-ban fia három részre tagolták a birodalmat.
A)belső okok:
-A Nyugat-római birodalomban fejlett volt az árutermelés, a pénzgazdálkodás és élénk volt a kereskedelem is,
mert a Földközi-tenger beltengere volt. A frank birodalom ezzel ellentétben az önellátásra alapult, a birodalom
szárazföldi volt, az utak a nápvándorlás miatt tönkrementek, így nem volt jelentős a kereskedem. Nem
szilárdult meg a feudalizmus, Nagy Károly halála után felosztották a birodalmat.
B)külső okok (külső támadások):
- Normannok
- Arabok
- Magyarok
-I. Ottó urtalma alá kényszeríti az Odera és az Elba között élő szlávokat, mint pl. a poroszokat. Germanizálta
őket (német nyelv kötelező)
-962: császárrá koronáztatta magát, megalakult a Német-római császárság.
-Közép-Európa meghatározó tényezője volt.
-német törzsek hozzák létre, a római birodalmat akarta feltámasztani, és megkapta a császárság címet.
-962-től 1806-ig áll fönn ez a császárság, Napóleón szüntette meg.
-973-Quedlinburg birodalmi gyűlés. Keleti éllamok küldöttségét fogadták (Géza fejedelem követei)
-Géza követői Ottótól hittérítőket és lovagokat kérnek.
Britannia
-Rómaiak kivonulása után Kelták foglalják el (Arthur király és a Kerekasztal lovagjainak mondaköre).
-6.sz. Germán eredetű Angolok és Szászok törtek be, így a peremvidékekre szorulnak a Kelták
-angolok és szászok fejedelemségeket hoznak létre. A Brittek egy része átkelt a kontinensre, Bretagne
vidékére.
-Kis fejedelemségek egymással is és a Normannok ellen is harcolanak, ezért Nagy Alfréd, a 9.sz-ban egyesíti
a fejedelemségeket, legyőzi a Normannokat.
A görög-perzsa háborúk
A Kr.e. 5.sz. végén a Perzsa Birodalom elkezdett terjeszkedni, és előbb a ióniai városokra tették rá a kezüket,
ahol perzsabarát türannoszokat segitettek hatalomra, majd pedig Kr.e. 514-ben I.Dareiosz a birodalmát
fenyegető szkitákkal akart leszámolni, de ez kudarcba fulladt, habár a Boszporuszt, a Dardanellákat és
Thrákiát elfoglalta. Ez elsősorban Athén számára volt veszélyes, mert elvágta a fő kereskedelmi útvonalakat. A
perzsák ellen felkelt iónokat Athén támogatta, de csak kis erőkkel, igy a felkelés (Kr.e. 500-494) elbukott.
Büntetésképpen I.Dareiosz háborút kezdeményezett Athén ellen.
Az első hadjáratot a perzsák Kr.e. 492-ben inditották el, de a thrák törzsektől vereséget szenvedtek, flottájukat
pedig az Athosz-hegyfoknál szétszórta egy vihar, de Thrákiát és Makedóniát elfoglalták. Ez a támadás még
nem érte el Görögországot.
Kr.e. 490-ben újabb támadást inditottak Athén ellen. A sereget Peiszisztratosz fia, az 510-ben elűzött Hippiasz
vezette, akit Dareiosz újra hatalomra akart segiteni. A perzsák 25000-es lovas és gyalogos sereget állitottak fel,
ráadásul a harcterep a lovasság számára volt kedvező. Az athéniak 10000 athéni 1000 szövetséges hoplitát
tudtak felállitani. A görög sereg falanxban nyomult előre, ők a közelharcban biztak, mig a perzsák, mint
általában, nyilzáporral akarták eldönteni a harcot. Az összecsapásra az Attikai félszigeten, Marathónnál került
sor, ahol a görögök Miltiádész vezetésével legyőzték a perzsákat. Ugyanis a görögöknek sikerült
harcmodorukat rákényszeriteni a perzsákra és lerohanták őket. Miután a perzsákat visszaszoritották a tengerik,
megtámadták a hajóikat. Hérodótosz szerint az athéniek közül 192-en, a perzsák közül 6400-an estek el.
A Kr.e. 486-ban elhunyt I.Dareioszt fia, Xerxész követte a trónon.
Athén tudta, hogy a perzsák ismét támadni fognak, ezért el kellett dönteni, hogy a szárazföldi vagy a tengeri
erőket erősitik. A marathóni győzelem a szárazföldi erők erősitése mellett szólt, de az athénieknek legnagyobb
tapasztalatuk a tengeren volt. A szárazföldi erők erősitése mellett álltak az arisztokraták és a parasztok, akik
háborúban földjeik védelmét, békében politikai befolyásuk növekedését várták. Vezetőjük Ariszteidész volt. A
flotta megerősitése melletta kereskedő és kézműves rétegek álltak, akik etől a kereskedelem fellenditését
várták. Vezetőjük Themisztokész, egy marathóni sztratégosz volt.
A vitát Themisztokész nyerte, Ariszteidészt cserépszavazással száműzték. Nemsokára Athén egy 200 hajóból
álló flottát tudott felállitani, amely négyszer-ötször meghaladta a nagyságra másodikat, a korinthoszit.
Xerxész Kr.e.480-ban újabb támadást inditott, 200 000-es sereggel és 650 hajóval közeledett Athén felé.
Miközben a perzsa sereg vonult, több görög polisz behódolt. A két sereg először a Thermopülai-szoronál
küzdött meg egymással, de a Spártaiak Leonidász király vezetésével vesztettek. Az isztmosz-földszorosig
vonultak vissza, feladtál Attikát és Biótiát. Attika lakosságát Themisztoklész Szalamisz szigetére vitette át, igy
a perzsák az üres Athént pusztitották el. Ezután a görögök Szalamisznál tengeren döntő győzelmet arattak a
perzsák felett. Igy Xerxész nem vonulhatott vissza tengeren, ezért visszatért Ázsiába, de jelentős erőket
hagyott Hellászban, és az ott maradt katonáknak nem volt esélyük a győzelemre, és Kr.e. 479-ben a spártai
fővezér. Pauszaniasz győzelmet aratott Plataia-nál. Még ebben az évben Milétosz mellett, a Mükalé-
hegyfoknál a görög flotta is győzedelmeskedett, ezzel biztositva a görögök égei-tengeri fölényét.
Athén és a szigetvilág poliszai folytatni akarták a háborút, de nyugat felé kereskedő és szárazföldi jellegű
városállamok ezt ellenezték, köztük Spárta is. 478-ban Ariszteidész javaslatára a háború folytatása mellett álló
poliszok létrehozták a déloszi szövetséget.A legnagyobb flottát Athén adta, igy övé volt a döntő szó. A
szövetségesek hajókkal és pénzzel támogatták a háborút. Miltiádész fia, Kimón Kis-Ázsia mellett tönkreverte a
főniciai flottát, Athén pedig támogatta az egyiptomi perzsaellenes felkelést, de súlyos vereséget szenvedett,
majd Kr.e. 449-ben Kimón újra legyőzte a Perzsákat a ciprusi Szalamisznál.
Mivel a két fél nem birt egymással, békét kötöttek. A perzsák lemondtakaz égei-tengeri jelenlétről, a
tengerszorosokról és a ión városokról, Athén pedig a további terjeszkedésről.
A hidegháború
Nagyhatalmi viszonyok
A második világháború következtében jelentős változás állt be a nagyhatalmi erőviszonyokban. A háborús
vesztesek, Németország, Japán, Olaszország hosszú időre kikerültek a világ sorsát meghatározó államok
közül. Nagy-Britannia és Franciaország győzött ugyan, de gazdasági és katonai gyengeségük oly
nyilvánvalóvá vált, hogy minden ellenkező törekvésük dacára meg kellett elégedniük a másodhegedűs
szerepével. A világpolitikai folyamatok irányítása a két megerősödött szuperhatalom: az USA és a Szovjetunió
kezébe került. Kettejük, illetve az általuk vezetett két országcsoport, a fejlett kapitalista és a kommunista tömb
viszonya az emberiség sorsát meghatározó tényezővé vált, kialakult a kétpólusú világ.
A háborús bűnösök felelősségre vonása
A győztes nagyhatalmak együttműködésének eredménye volt a háborús bűnösök felelősségre vonása.
Nemzetközi katonai törvényszék elé állították a német és japán főbűnösöket. Az 1945-46-ban lefolytatott
nürnbergi perben 12 náci vezetőt ítéltek halálra a béke és az emberiség elleni, valamint háborús
bűncselekményekért. A kivégzettek között volt Ribbentrop külügyminiszter is. Göring az ítélet végrehajtása
előtt cellájában öngyilkos lett. Az 1946-48-as tokiói perben 7 japán politikust és katonát sújtottak
halálbüntetéssel.
A háborút lezáró békék
A békekötés körüli huzavona már az antifasiszta koalíció felbomlásának jele volt. Végül 1947. február 10-én
Párizsban sor kerülhetett Finnországgal, Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal a
békeszerződés aláírására. Az érdemi döntések a Külügyminiszterek Tanácsában születtek, melynek tagjai az
amerikai, a szovjet, az angol és a francia diplomácia vezetői voltak. A békekonferencián – eltérően az első
világháború utáni helyzettől – meghallgatták a legyőzötteket, de érveik, kívánságaik ezúttal is süket fülekre
találtak.
A hidegháború kezdete
Az 1947-es év a hidegháború kezdeteként vonult be a történelembe. Maga a hidegháború kifejezés

szemléletesen jelzi, hogy a két szuperhatalom, illetve világrendszer viszonyában a konfrontáció lett a
meghatározó, s bár közvetlen fegyveres összecsapásra nem került sor, a szembenállás a nemzetközi élet
minden területére kiterjedt. Ádáz ideológiai csata dúlt, a diplomáciai kapcsolatok a mélypontra zuhantak, a
gazdasági érintkezés gyakorlatilag megszűnt, fegyverkezési verseny kezdődött, s mindkét fél befolyási
övezetének kiterjesztésére törekedett elsősorban Európában és Ázsiában.
A hidegháborút alapvetően a Szovjetunió és az USA ekkor feloldhatatlannak tűnő politikai és világnézeti
ellentétei idézték elő. Ez jutott kifejezésre 1947-ben, amikor a Szovjetunióban Zsdanov főideológus nyíltan
hangoztatni kezdte az ún. „két tábor” elméletet, megfogalmazva ezzel, hogy az USA által vezetett „imperialista
és antidemokratikus, és a Szovjetunió irányítása alatt álló antiimperialista és demokratikus tábor ellentéte
kibékíthetetlen.” Ugyanebben az évben a szovjet megszállás alatt lévő államokban felgyorsították a
kommunista hatalomátvétel folyamatát, s a Kominform nevű (Tájékoztató Iroda) szervezettel a kommunista
pártokat szorosabb moszkvai irányítás alá vonták.
A feltartóztatás politikája
Az USA a törökországi és a görögországi kommunista fordulat veszélyére 1947-ben a Truman-elv
meghirdetésével reagált. Az elnök kijelentette: „Úgy vélem, az USA-nak olyan politikát kell folytatnia, amely
támogatást nyújt azoknak a szabad népeknek, amelyek ellenállást fejtenek ki fegyveres kisebbségek vagy
külső nyomás útján megkísérelt leigázásuk ellen.” Ez volt az alapja az ún. feltartóztatási politikának. A szovjet
térnyerés megakadályozását szolgálta a Marshall külügyminiszter által meghirdetett segélyprogram is. 1948
és 1952 között elsősorban a nyugat-európai államok ezáltal mintegy 17 milliárd dollárhoz jutottak, döntő
részben vissza nem térítendő segély formájában. A keleti tömb országai politikai okokból elutasították az
ajánlatot.
A negyvenes évek végére igazolódott Churchill 1946-os híres fultoni beszédében tett kijelentése, Kelet-Európa
és Nyugat között valóban „vasfüggöny” ereszkedett alá. A vasfüggöny két oldalán hatalmas fegyverkészletek
felhalmozása kezdődött. A fegyverkezési verseny kiterjedt a hagyományos fegyverekre, és az új tö-
megpusztító fegyverek kifejlesztése is megkezdődött. A SZU 1949-ben törte meg az USA atommonopóliumát.
Hidrogénbombát az utóbbi 1952-ben, előbbi 1953-ban állított elő. 1957-ben már mindkét fél rendelkezett
interkontinentális rakétákkal, s ekkor lőtték fel a Szovjetunióban az első mesterséges égitestet, a Szputnyikot.
A világűr kutatását propagandacélokra is felhasználták, de a fő szempont a hadászati fölény biztosítása volt.
Ezen a téren a Szovjetunió óriási erőfeszítések árán – némi előnyre tett szert. 1961 áprilisában Jurij Gagarin
járt első emberként az űrben a Vosztok fedélzetén, amerikai társa, John Glenn 1962-ben követte.
A NATO megalakulása
A katonai szövetségek közül elsőként az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete (NATO) alakult meg 1949.
április 4-én. A 12 alapító állam (Belgium, Luxemburg, Hollandia, Dánia, Franciaország, Nagy-Britannia, Izland,
Olaszország, Kanada, Norvégia, Portugália és az Egyesült Államok) kölcsönös segítségnyújtást vállalt arra az
esetre, ha a tagállamok bármelyikét külső támadás érné. A szerződés biztosította az USA európai jelenlétét. A
Szovjetunió válaszára 1955-ig kellett várni. Ekkor az NSZK NATO tagságára való reagálásként megalakult a
Varsói Szerződés. Tagjai a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária, Románia,
Albánia és az NDK voltak, s a fő cél itt is a közös védelem volt.
A hidegháborúból többször majdnem valódi háború lett. Az érdekszférák elhatárolása azonban elejét vette az
újabb világméretű fegyveres konfliktusoknak. Kínában a polgárháború újabb, befejező szakasza (1946-1949)
a Mao Ce-tung vezette kommunista erők győzelmét hozta, az amerikai támogatást élvező Csang Kaj-sek
kénytelen volt visszavonulni Tajvan szigetére, a Kínai Népköztársaság mellett létrejött a Kínai Köztársaság is.
A koreai és a vietnami nép még rosszabbul járt, hiszen országaik egy kommunista és egy kapitalista részre
estek szét. Az 1950-ben kirobbant koreai háborút az északi kommunista csapatok támadása idézte elő. A
déliek megsegítésére – az ENSZ felhatalmazásával – hadba szállt az USA is, ami viszont a kommunista Kína
beavatkozását vonta maga után. A koreai háborút az 1953-as panmindzsoni fegyverszünet zárta le.
Vietnamban a korábban gyarmatosító franciáknak nem sikerült ismét uralmuk alá vonni az egész országot, az
1946-tól 1954-ig tartó háborúban az északi kommunisták elérték, hogy az 1954-es genfi tűzszüneti
egyezményben az északi területek urai maradhassanak.
A német kérdés rendezése
A kettészakított Európában a német állam sem maradt egységes. A háború során több elképzelés is született
Németország felosztásáról, de a szétválás a megszállási övezetek mentén történt. 1947-ben Bizónia néven az
angol és az amerikai zóna egyesült, majd 1948-ban a franciák által elfoglalt területek csatlakozásával létrejött
Trizónia. Ezt a Szovjetunió a saját megszállási övezetén belüli Berlin blokádjával sem tudta megakadályozni.
Hiába zárta le a Berlinbe vezető utakat 1948 júniusában, a kapitalista nagyhatalmak légi úton biztosítani
tudták az összeköttetést. A blokád 1949-ben megszűnt, a nyugati részekből Német Szövetségi Köztársaság, a
keletiből Német Demokratikus Köztársaság néven szerveztek államot.
A hidegháború
A második világháború idején (1939-1945) a különböző politikai vezetésű hatalmak szövetségre léptek
(szövetségesek),(USA, Nagy-Britannia, Szovjetunió) egy közös cél, a náci német birodalom leverése
érdekében.
Az amerikai, angol – szovjet szembenállás már a teheráni (1943. nov. 28-dec. 1) és a jaltai (1945. febr. 4-11.)
konferencián is érződött. A két tömb egymástól teljesen ellentétes érdekei szintén ütköztek a békekonferenciák
alkalmával.
A békék lezárása után az amerikai-szovjet ellentét kiéleződött, majd 1946. március 5-én, Churchill fultoni
beszédében egyértelműen megfogalmazta a világ megosztottságát, a kapitalista nyugat és a kommunista
kelet szembenállását. Európa nem képes előretörni. 1947-ben kiadták a Truman-elvet, mely a feltartóztatás
politikáját fogalmazta meg a szovjetek ellen. A Marshall terv alapján a Kominform segélyt kapott. Ez egyben
egy valutareformot is jelentett, mely magába foglalta a blokádot és a légihíd kialakítását is. Ezek által létrejött
az I. berlini válság.
Ezt követte a hidegháború korszaka.
Az olyan háborút, amelyben a szembenálló felek kerülik a közvetlen fegyveres összecsapást, hidegháborúnak
nevezzük. A klasszikus időszaka 1947-1962 között zajlott.
1949 augusztusában Németország nyugati megszállási övezetében megalakult a Német Szövetségi
Köztársaság (NSZK)-Bonn, válaszképpen a szovjet zóna területén létrejött a Német Demokratikus
Köztársaság (NDK), közepén a kölcsönös megszállás alatt álló Berlinnel.
Berlin kettéosztottsága állandó feszültségforrás volt, ugyanis ez volt a „rés” a szovjet tömb falán, amelyen
keresztül rengetegen menekültek nyugatra. Ennek megszüntetésére építették fel 1961-ben a berlini falat. Ez
az európai megosztottság szimbólumává vált.
Az USA, Kanada és az európai államok egy része biztonságuk megerősítése érdekében 1949. április 4-én
létrehozták a NATO-t.
1955 májusában az NSZK is a NATO tagjává vált. Ürügyül használva az eseményt, Moszkva létrehozta saját
katonai szövetségi rendszerét, a Varsói szerződést. Ezzel lezárult a katonai tömbösödés.
1949-ben Kína szövetséget kötött a Szovjetunióval, így a hidegháború Ázsiára is kiterjedt. Az 1950-53-ig tartó
koreai háború eredménye területi megosztás lett.
A hidegháború időszakában a két szuperhatalom között fegyverkezési verseny folyt. A Szovjetunió felvette a
versenyt az USA-val és elkészítették saját atomfegyverüket, majd 1 évvel az amerikaiak után a
hidrogénbombájukat is.
1957-ben a világon először a szovjetek lőttek fel mesterséges tárgyat, a Szputnyik nevű műholdat Föld körüli
pályára. Így az USA elveszítette az óceánpajzs védelmét. Valamint elsőként egy szovjet űrhajós, Jurij Gagarin
jutott fel a világűrbe (1961. ápr. 12.).
A ’60-as évekre világossá vált, hogy a két szuperhatalom birtokában lévő több száz, majd több ezer nukleáris
robbanófej gyökeresen új stratégiát követel.
Az új doktrína a kölcsönös elrettentés stratégiája lett: az atomhatalmak azért tartottak atomfegyvereket, hogy
elrettentsék a többieket az ellenük irányuló csapástól. Ezek nyomán 1962-ben megszületett az atomcsend-
egyezmény, amely kimondta, hogy csak a föld alatt végezhető rakétakísérlet, 1968-ban pedig az
atomsorompó-egyezmény, amely tiltotta az atomtitkok át-és eladását.
Az ’50-es években Nasszer egyiptomi elnök szovjetbarát politikát hirdetett meg, s mikor államosítani akarta a
Szuezi-csatornát ellenfelei összefogtak ellene. 1956. október 29-én brit, francia és izraeli csapatok támadták
meg Egyiptomot. A támadók szétverték az egyiptomi főerőket, de politikai sikereket nem tudtak elérni, mert a
szovjetek és az amerikaiak utasították őket a visszavonulásra. 1956 februárjában történt a Szuezi-Budapesti
ikerválság is. A lengyel tüntetések mellett Magyarországon, Budapesten 1956. október 23-án kitört a
forradalom. Azonban ezt a szovjet csapatok leverték bevonulásukkal.
A két szuperhatalom 1962-ben, az ún. karibi-válság idején került a legközelebb az atomháborúhoz. Kubába
szovjet rakétákat telepítettek (1959-62), egyensúlyozva az amerikaiak Törökországba telepített rakétáit. Az
USA a szovjet rakéták visszavonását követelve blokád alá veszi Kubát. A két elnök (Kennedy és Hruscsov)
találkozása után megszületik az egyezség a rakéták és a blokád visszavonásáról. A találkozás az ENSZ
főtitkár közvetítésével jött létre.
A hidegháború alatt lezajló két legnagyobb háborúnak (regionális háborúk) a koreai és a vietnami háború
bizonyult. 1950-ben É-Korea kommunista diktátora megtámadta D-Koreát. Az USA katonákat küldött D-Korea
megsegítésére. A váltakozó sikerű harcok után végül a panmindzsoni fegyverszünet visszaállította a tényleges
határokat.
Vietnamban 1946-ban felszabadító hadjárat kezdődött a franciák ellen a kommunisták vezetésével, amelynek
végeredménye a franciák kivonulása lett, ám Vietnamot egy ideiglenes demarkációs vonallal kettéosztották.
Északon kommunista rendszer rendezkedett be, míg délen az Amerika-barát Vietnami Köztársaság jött létre.
1973-ban az amerikai katonákat fokozatosan kivonták az országból, s 1975-ben a kommunisták egyesítették a
két országrészt.
A hidegháború időről-időre bekövetkező békülékenyebb, az együttműködést hangsúlyozó szakaszait
„enyhülésnek” nevezték.
Az első ilyen hullám Sztálin 1953-as halála után következett be. Az ’50-es évek végén a kommunista tömb
egysége meghasadt: Kína eltávolodott a Szovjetuniótól, s tárgyalásokat kezdett Nixon amerikai elnökkel.
Az enyhülés irányába hatott a nyugatnémetek keleti politikája is, amely Willy Brandt kancellár nevéhez fűződik.
Brandt alatt az NSZK diplomáciai kapcsolatokat létesített az európai szocialista országokkal, elismerte a
lengyel és szovjet határokat. A két német állam 1972-ben kölcsönösen is elismerte egymást (de egy nép két
állam).
1972-ben aláírták a SALT-1 szerződést, amely fegyverzetkorlátozási egyezményt jelentett az USA és a
Szovjetunió között.
1975-ben az USA, Kanada és 33 európai ország aláírták a Helsinki Záróokmányt, amely kimondta a területek
sérthetetlenségét, a határok megváltoztathatatlanságát és az emberi-és polgárjogok biztosítását.
A ’70-es évek végén azonban a Szovjetunió bevonul Afganisztánba (Kis hidegháború 1979-84), amely
átmenetileg megakasztja az enyhülési folyamatot.
1945 után Sztálin belpolitikája ott folytatódott, ahol a II. világháború kitörésekor abbamaradt: erőltetett
iparfejlesztés, terror, koncepciós perek. Sztálin halála után utódai életszínvonal-javító intézkedéseket jelentette
be, s a több millió embert fogva tartó koncentrációstábor-hálózatot nagyrészt felszámolták.
Sztálin utódja 1958-ban Hruscsov lett. Ebben a korszakban javultak az életkörülmények, ugyanakkor nőtt az
elégedetlenség is; s 1964-ben nyugdíjazták.
Helyére Brezsnyev került. 1968 elején Csehszlovákiában Alexandr Dubcek a párt reformerei mellé állt.
Reformokat irányzott elő a gazdaság centralizálására, a külföldi utazások szabaddá tételére, állam és egyház
kapcsolatának normalizálására, ill. a csehek és szlovákok egyenjogú viszonyának kialakítására. 1968.
augusztusában azonban öt szocialista ország csapatai váratlanul megszállták Csehszlovákiát és véget
vetettek a reformfolyamatnak. Ezt nevezzük prágai tavasznak.
A II. világháborút követően páratlan világgazdasági fellendülés következett be. A fejlődést azonban
megakasztotta a ’70-es évek olajár robbanása.
1947-ben az USA segélyprogramja, a Marshall-segély Nyugat-Európát is újra feltámasztotta. Japán
gazdasága is hamar talpra állt.
A Szovjet tömb országai egy „ellen-világgazdaságot” akartak létrehozni, ahol nem a tőke, a pénz és a piac
logikája diktál, hanem a politikai vezetés akarata. Így jött létre 1949-ben a KGST. Eleinte a szovjet tömb
országai látványos gazdasági növekedést értek el, majd folyamatosan romlott a helyzet, főleg a
mezőgazdaságban. A Szovjetunió a ’70-es-’80-as években folyamatos gabonavásárlásra kényszerült. Ebben
az időszakban a technológiai fejlődés is jócskán lemaradt nyugathoz képest.
1985-ben a Politikai Bizottság Gorbacsovot választotta meg az SZKP főtitkárává. Fő jelszavai az átalakítás és
a nyíltság voltak.
Gorbacsov újra kapcsolatokat keresett az USA-val, majd 1989-ben a szovjet tömb szétesett, 1991-ben pedig
maga a Szovjetunió is felbomlott.
Mindezek eredményeképpen ma, a világ, politikailag egypólusú, míg gazdaságilag pentapolárisnak nevezhető,
ahol a vezető hatalmak az USA, Európa Unió, Japán, Oroszország és Kína. A globális világ K-NY
szembenállása helyett az É-D konfliktus lépett.
A holocaust
A holocaust definiálása
• görög-angol eredetű szó, jelentése “égő áldozat”
• a II. világháborúban, a náci Németországban a zsidóságot sújtó módszeres népirtás, amely a
nemzetiszocialista pártalakulat, az SS feladata volt.
A náci ideológia alapjai, a fajelmélet
A fasizmus szélsőséges formája, a nácizmus Németországban alakult ki. 1933-ban Hitler jutott hatalomra, s
vele együtt a fasizmus is.
Az olasz fasizmus alapmintájához a fajelméletet, az antiszemitizmust és az ehhez kapcsolódó Lebensraum
(élettér)- elméletet, a militarizmust és a szélsőséges rasszizmust is hozzáadja.
A fajelmélet nem Hitler “találmánya”. Angliában jelent meg először. Felsőbbségi tudat, mely szerint Angliának
kell viselni a fehér ember terhét, azaz Anglia feladata a gyarmati területek kezelése; ezt felsőbbrendű
pozícióból teszi. A fehér ember küldetése, hogy civilizálja a vadakat.
Részben Gobineau (1830-as évek) nevéhez kapcsolható: a fehér civilizáció fejlettebb, felsőbbrendű;
A fajelmélet megfogalmazása 1890-es évekre tehetőâ†’< Houston Stewart Chamberlain (félig német)
tekinthetőa német fajelmélet forrásának. Ő már biológiai értelemben vett fajokról beszél, alacsonyabb és
felsőbbrendű emberekről, értékhierarchia van szerinte a rasszok között (ehhez még nem társul az
antiszemitizmus).
Nietsche szerint az emberek együttélését isteni parancsolatok szabályozták. Kétségbe esve jelenti ki, hogy
“Az Isten halott.”, azaz nincs már szabályozó elem az ember felett, így az embernek saját soraiból kell
embereket kiválasztani, az erkölcsi szabályok felállításához. Olyanokat, akik képesek erkölcsi döntést hozni
autonóm módon (übermensch).
Ezeket az elemeket használta fel később Hitler.
A hitleri fajelmélet szerint az emberiség 3 csoportra osztható
1. Árják
• A legkiválóbbak; ők a felsőbbrendű faj; németek, angolok, skandinávok, svédek
• Az a dolguk, hogy uralkodjanak.
• Meg kell őrizni a vértisztaságot
2. Segédnépek
• Franciák, spanyolok, olaszok, portugálok, románok, magyarok (mediterrán népek)
• Ki kell szolgálniuk az uralkodó fajt (fizikai munkával)
• Gondoskodni kell, hogy ne szaporodjanak, és ne tanuljanak túl sokat (csak írni-olvasni és számolni).
3. Kiirtandók csoportja
• zsidók, szláv népek, színes fajok.
Élettér elmélet
Mindehhez kapcsolódik még a Hitler által a Mein Kampfban megfogalmazott élettér elmélet, a lebensraum:
• külső élettér â†’ a német népnek területekre van szüksége

• belső élettér â†’ az országon belül néhány faj foglalja a helyet az árják elől
A népirtáshoz vezető út
A III. Birodalom létének politikai alapja a tiszta faj fogalmán alapuló hitleri világkép volt. Az NSDAP programja
célul tűzte ki a zsidók megfosztását állampolgári jogaiktól, és kényszerítésüket Németország elhagyására.
Ahogy a nácik hatalomra kerültek Németországban, a zsidóság helyzete alapvetően megváltozott. Hitler
zsidóellenes politikájának fokozatos megváltozását tíz pontban foglalhatjuk össze:
• szóbeli agresszió, testi agresszió
• a zsidó közösségnek a társadalom többi részétől való elszigetelését szolgáló intézkedések
• kényszerkivándorlás, deportálás és letelepítés
• elkülönítés és gettókba való telepítés
• gyilkosságok, kivégzések
• éhhalálhoz, kimerültségtől és betegségektől elhalálozáshoz vezető élelmiszer-korlátozások (ezt már “a
zsidókérdés végleges megoldásának” hivatalos programja előtt elkezdték megvalósítani)
• kényszermunka (a lassú halál egyik formájaként)
• a zsidó származású lakosság tömeges kivégzése
• éhezés és gázkamrák a koncentrációs táborokban,
• halálmenetek
A népirtás ördögi létrájának egyes fokait jelző események szemléletesen bizonyítják, hogy Hitler terve
termékeny talajra talált. Megvalósítása ugyanis lehetetlen lett volna, ha az érintett államok lakosságának
legalább egy része nem vesz részt benne. A különböző szolgálatok első akciói még meglehetősen zavarosak
és véletlenszerűek voltak. Az SA 1933 márciusától kezdte zaklatni az utcán a zsidókat, és bojkottot szervezett
a zsidó orvosok és jogászok ellen, hogy azt a látszatot keltse: akciói társadalmi igényt elégítenek ki. Az első
hivatalos intézkedések 1933. április 7-én, az állami hivatalnokok átvilágításáról szóló törvény
hatálybalépésével kezdődtek. A zsidó származású tisztviselőket azonnali hatállyal kényszernyugdíjba
helyezték, kivéve azokat, akik már 1914. augusztus 1. előtt is állami hivatalnokként dolgoztak. A zsidók
foglalkoztatását korlátozó intézkedések a társadalmi élet egyre nagyobb területére terjedtek ki. A következő
szakaszt a nürnbergi törvények kihirdetése nyitotta meg. 1935. szeptember 15-én az NSDAP új jogi
irányelveket tett közzé. Ezek szerint zsidónak tekintendő akinek három nagyszülője “zsidó fajú”, vagyis
zsidó vallási közösséghez tartozik. A zavaros törvény nem különítette el a vallási hovatartozást a faji
jellemzőktől. Függőben hagyta a különféle “keverékek” kérdését is. Elvágta azonban a zsidókat a német
társadalom többi részével összekötő utolsó szálakat is, s az állami védelemtől megfosztva, gettóba
kényszerítette őket.
A zsidóellenes intézkedések hívei közötti érdekellentétek és a fegyverkezéshez szükséges pénzügyi források
megőrzésének szükségessége miatt 1936 és 1938 között valamelyest enyhült a zsidók zaklatása. A
viszonylagos békesség időszaka 1938 novemberében ért véget, amikor a párizsi német nagykövetség titkára,
von Rath, merénylet áldozata lett. Következett a “kristályéjszaka“. Miközben az SA tagjai a zsinagógákat
dúlták fel, a Gestapo megkezdi 20 ezer véletlenszerűen kiválasztott zsidó deportálását. Útjuk a dachaui
koncentrációs táborba vezetett. A program része volt a zsidókat az ország gazdasági életéből kizáró
rendeletek kiadása is.
A háború és a népirtás kezdete
A háború kitörésével minden megváltozott. Azt, ami még a harmincas években lehetséges volt – vagyis a faji
megkülönböztetést és a kényszerkivándorlást – lassan felváltotta a zsidóság módszeres kiirtásának
politikája. Lengyelország lerohanása különös szerepet játszott Hitler terveiben, s elfoglalása radikálisabb
tervek megvalósítását is lehetővé tette. A lengyel föld a zsidó közösség tömegméretű kiirtásának lehetséges
helyszínévé vált. A terv megvalósítását megelőző állomások:
• A sárga csillag viselésének elrendelése, s ezzel a zsidó népesség kirekesztése a társadalomból.
• A gettók létrehozása, ami nem csak a zsidóknak a társadalom többi részétől való elszigetelését jelentette,
hanem lassú éhhalálra is ítélték őket – hiszen a külvilágból nem érkezhetett segítség.
• A végkimerüléshez vezető kényszermunka.
• Kisebb-nagyobb, többé-kevésbé szervezett kivégzések, amelyekre bárhol, bármikor ítélet nélkül sor
kerülhetett, az áldozatoknak pedig csak egyetlen bűnük volt: származásuk.
• A zsidó lakosság vagyona automatikusan az államkincstár tulajdonába került, a koncentrációs táborba
hurcoltakat minden ingó és ingatlan vagyonuktól megfosztották.
A zsidó lakosság tömeges kiirtása a német-szovjet háború kirobbanásával és az Egyesült Államok hadba
lépésével vált lehetségessé. Ettől kezdve Lengyelország területén korábban végrehajtott mészárlások méretei
eltörpülnek a zsidó lakosság módszeres, egyenesen “ipari jellegű” kiirtásával összehasonlítva. A Reinhard
Heydrich által vezetett wannsee-i konferencián 1942. január 20-án a “végleges megoldás”-ról meghozott
döntéseket hamarosan egész Európára kiterjesztik.
A Wannsee-konferencián egyetértettek abban, hogy a zsidókérdést más földrészekre való kitelepítéssel
nem lehet megoldani. Meg kell kezdeni a zsidók fizikai megsemmisítését célzó terv megvalósítását a
“természetes legyengülés és minden olyan eszköz” felhasználásával, amely “megakadályozza a zsidó
közösség európai újjászületését”.
Végső megoldás
A zsidók tömeges, erőszakos kitelepítésére alkalmazott “végső megoldás” (Endlösung) kifejezést 1940
júniusában használták először, s egyértelműen a zsidó lakosság deportálását jelentette. Hamarosan feltűnt a
“teljes megoldás” (Gesamtlösung) fogalom is – erről például 1941. július 31-ei táviratában Heydrich tett
említést. A Szovjetuniótól elfoglalt területekkel a Harmadik Birodalomhoz tartozó zsidók száma is
ugrásszerűen megnőtt. Az 1942. januári wannsee-i konferencián tizenegymillió európai zsidó
megsemmisítéséről döntöttek – s ekkor már folytak a chlemnói haláltábor építkezési munkái. Goebbels 1942.
március 27-én, büszkén jegyezte be a naplójába: “Nincs még egy olyan kormány vagy rezsim, melynek
módjában állna ennek a kérdésnek a világméretű megoldása.”
Haláltáborok
Az akkurátus szakszerűséggel vezetett – a háború végén részben elpusztított – náci nyilvántartásból
kirajzolódik a több száz tábor, köztük tucatnyi megsemmisítő tábor rendszere. Típusa szerint a tábor sokféle
lehetett:koncentrációs tábor, munkatábor, megsemmisítő tábor és a további utazásig a deportáltakat
befogadóideiglenes gyűjtőtábor. Habár az elnevezések a tábor funkcióját jelölik meg, a háború végére
mindegyik tábor haláltáborrá vált, hiszen a foglyok gyilkolása, elpusztítása mindenhol folyt.
A Hunyadiak Magyarországon
Hunyadi János:
Hunyadi János (neve különböző forrásokban: Ugri Jankó; Szibinyányi Jank; Oláh János) Zsigmond hadvezére
volt. Hatalmas tapasztalatot szerzett már fiatalon. Sikereivel kivívta a királyok elismerését és hatalmas
birtokokat kapott. Ezek bevételeit teljes egészében a török visszaverésére fordította. Seregét huszita
zsoldosok, személyes hívei, rokonai és köznemesi familiárisai alkották, továbbá gyakran fordult a felkelő nép
felé. Első győzelmét 1441-ben aratta. Hadvezetését a támadásra alapozta. Változtatott a középkori
harcmodoron. Egységei sokkal mozgékonyabbak lettek és kitűnően együttműködtek a különböző
fegyvernemek. 1442-ben Gyulafehérvárnál alkalmazta először a huszita szekérvárakat a csatatéren. A siker
nem maradt el. A törökök nem tudtak védekezni az új “csodafegyver” ellen.
1443-ban került sor az ún. téli hadjáratra, melynek távolabbi célja volt a török kiűzése Európából. A
hadjárathoz majdnem minden uralkodóház ígért segítséget, de végül semmit nem adtak. Hunyadi maga
szerelte fel az egész sereget. A közel 35. 000 fős sereg élére Jagelló Ulászló király (1439-44) állt. Céljuk
Drinápoly bevétele volt. Rendkívül gyorsan nyomultak előre és közben csatlakoztak hozzájuk a helyi
népcsoportokból is szép számmal. A törökök nem tudták feltartóztatni a sikert sikerre halmozó magyarokat,
ezért 1444-ben rendkívül kedvező békeajánlatot tettek. (1444. drinápolyi béke) Ez a szerződés 10 évre békét
szavatol, továbbá a törökök kivonultak Szendrő és Galambóc várából. Pápai nyomásra viszont a magyar
seregek mégis támadásba lendültek. 1444. november 10-én került sor a döntő összecsapásra Várnánál. Az
ütközet eleinte kedvezően alakult, de Ulászló halála zűrzavart és vereséget okozott.
Az örökös a kiskorú V. László lett. 1446-ban a pesti országgyűlés Hunyadi Jánost nevezte ki gubernátornak
(kormányzó) Ezt a címet 1453-ig töltötte be. Hunyadi a hatalmát ismét a török ellen akarta felhasználni. 1448-
ban ismét támadást indított. Most azonban mások voltak az erőviszonyok. Időközben a török birodalom
jelentősen megerősödött és könnyedén felmorzsolta Hunyadi seregeit 1448-ban a II. rigómezei csatában. A
törökök annyira megerősödtek, hogy 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt és újabb támadásra készültek
Magyarország ellen 1456. nyarán megkezdték Nándorfehérvár ostromát mintegy 150. 000 katonával, 300
ágyúval és 200 hadihajóval. A döntő rohamra 1456. Július 21-én került sor, ahol a magyarok fényes diadalt
arattak a többszörös túlerő ellen. A csatát ugyan a magyarok nyerték, de a rengeteg temetetlen holttest miatt
kitört pestisjárvány Hunyadit is elvitte.
(Déli harangszó: 1456. Június 29-én III. Callixtus pápa elrendelte, hogy délben minden templomban
harangzúgás közben könyörögjenek a magyarokért – a vereségre számítva. A pápai intézkedéssel egy időben
vagy még azt megelőzően Európa szerte elterjedt a győzelem híre és így a harang a győztesekért szólt.)
Hunyadi Mátyás:
(élete: 1443-1490) Hunyadi János halála után szomorú sors várt fiaira, Lászlóra és Mátyásra. Lászlót a
Hunyadi család ellenségei 1457-ben kivégezték, Mátyást V. László Bécsbe, majd Prágába vitte fogolyként. V.
László hirtelen halála miatt az ország uralkodó nélkül maradt. 1458 januárjában Garai László és a Szilágyi
testvérek (János és Mihály) egyességet kötöttek, miszerint az életben maradt Hunyadi Mátyás királyságot, míg
a Garaiak büntetlenséget kapnak. 1458. Január 20-án a Duna jegén került sor a királyválasztásra, ahová
Szilágyi mintegy 15. 000 katonával érkezett. (cél: a szerződés betartása)
Hunyadi Mátyás (1458-90) hamarosan bebizonyította, hogy nem apja érdemei, hanem saját képességei teszik
méltóvá a királyságra. A kormányzóvá kinevezett Szilágyit hamar eltávolította Budáról. A török ellenes harc
vezetésével bízta meg, majd a kudarcokra hivatkozva lemondatta a kormányzóságról is.
Belpolitika:
Első feladata a rendteremtés volt. A rablóbandává züllött huszitasereget gyorsan szétverte, részüket
beolvasztotta a seregébe. Végső céljának az ország biztonságának, függetlenségének megőrzését tekintette.
Nekilátott a bárói hatalom letöréséhez. Elsőként az általuk széthordott királyi jövedelmeket és felségjogokat
vette vissza. A kevés eredménnyel járó birtokelkobzás helyett lecserélte a vezető tisztségviselőket. A régieket
legtöbbször a Hunyadi- család köznemesi származású híveivel pótolta. A rendi monarchiát köznemesi
többségű országgyűléssel kívánta megerősíteni. Trónralépése után megfosztotta nádori címétől Garai Lászlót,
Újlakit pedig az erdélyi vajda tisztétől. Garai ekkor a bárókkal szövetkezve III. Frigyes császárt hívta meg a
magyar trónra, de Mátyás kiszorította az országból és 1463-ban békére kényszerítette.
Minden belső intézkedésének előfeltétele a biztos anyagi háttér volt. A XV. század második felében fejlődött a
mezőgazdaság, a pénzgazdálkodás és az árutermelés. A gabonatermesztés mellett teret hódított a
kertgazdálkodás és szőlőtermesztés is. Növekedett a szarvasmarha-, ló- és juhtenyésztés. A megnövekedett
termésátlagok serkentették a kereskedelmet, mert a parasztok egyre gyakrabban vitték piacra a megtermelt
felesleget. A földesurak is igyekeztek bekapcsolódni a kereskedelembe, ahol a jobbágyoktól beszedett
kilencedet értékesítették. Az ipari termelés céhes keretek között folyt. A gazdasági fellendülés következtében
megnőtt a lakosság száma, nőtt a népsűrűség. (3.5-4 millió lakos!!)
Ez a fejlett gazdaság képes volt egy jólképzett, ütőképes zsoldossereg eltartására. Ennek elérésére
újjászervezte az államháztartást. Mivel a korábbi kapuadó alól sok földesúr szerzett mentességet jobbágyai
számára, az összes eddigi adót eltörölte. Az új adó ugyanúgy évi 20 dénárt jelentett, nem portánként, hanem
háztartásonként szedték, nemcsak a telkes jobbágyoktól, hanem a zsellérektől és a jobbágytelken ülő
nemesektől is. A legfontosabb adó a rendkívüli hadiadó lett, amit szintén háztartásonként szedett, gyakran
évente többször is. Ennek összege 1 aranyforint lett. Az új adók fizetése alól nem volt kivétel, ugyanakkor
Mátyás ügyelt arra, hogy a földesurak ne szedjenek jogtalan pénzeket. Uralkodása során többször is
megerősítette a jobbágyok szabad költözését.
A fenti intézkedések megteremtették a fejlett zsoldossereghez szükséges anyagi hátteret. A sereg elit
egységeit cseh, lengyel és német zsoldosok adták. Megtalálhatók soraiban természetesen a magyarok is, de
szép számmal érkeztek a török elől menekülő délszlávok, románok is. Háború esetén a zsoldosok száma
8000 gyalogosra és 20.000 lovasra emelkedett. Mátyás dunai naszádflottát is alakított, melyet ágyúkkal szerelt
fel. Ismert vezérek Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Hag Ferenc, Haugwitz János.
Mátyás a központosított állam vezetését szakképzett hivatalnokokra bízta. A legfontosabb ügyek intézését
elvette a bárói befolyás alá került király tanácstól és a nagy kancelláriára bízta. Az ország gazdaságát a
kincstartóság irányította. (Kincstartó volt Janus Pannonius, majd Ernusz János)
A legfelsőbb szintű bíráskodást a “király személyes jelenlétének bírósága” látta el. Ide bárki fellebbezhetett,
így a bíróság megerősödött, egyre növelte a király befolyását kiszorítva a földesurakat a bíráskodásból.
Ezeknek az intézményeknek a vezetői köznemesi, polgári, néha jobbágyi származású személyek voltak, akik
hivatalukból éltek, ezért igyekeztek jól és gyorsan dolgozni.
A központosító politika miatt a bárók elégedetlensége folyamatosan növekedett, majd 1471-ben hangot is
adtak sérelmeiknek. Összeesküvés indult Mátyás ellen, melynek élére Vitéz János és Janus Pannonius álltak.
A mozgalom lelepleződött és a vezetőknek menekülni kellett. Ezek után 1471-től Mátyás a rendek
elnyomására törekedett. Egyre ritkábban hívta össze az országgyűlést. Az irányítást saját hivatalaira bízta,
törvények helyett rendeletekkel kormányzott. A bárói ellenállás erősödése miatt a köznemességre
támaszkodott. Befolyásukat növelte a megyékben és az országos politikában egyaránt.
Külpolitika:
A török elleni harcot családi örökségnek tekintette. Galambóc elestének hírére (1458) nemesi felkelést
hirdetett és sikereket ért el szerb földön. 1463-ban több hónapos ostrom után bevette Jajcát, 1464-ben
Szabácsot. Mátyás erre a két erősségre alapozta az újonnan kiépített és megerősített déli végvárvonalat.
1479-ben Kinizsi Pál vezetésével fényes győzelmet arat Kenyérmezőnél a betörő török felett.
A török felett aratott sikerek és a szilárd belső helyzet miatt Mátyás Ny felé fordulhatott. Távoli célja volt a
német királyi cím megszerzése. Céljának elérése miatt volt apósa (felesége Podjebrád Katalin 1464-ben
meghalt), a cseh király ellen fordult. A pápa személyében támogatóra talált, ugyanis a cseh királyt
eretnekséggel vádolták. 10 év harc után elfoglalta Sziléziát és Morvaországot, de a királyi címen osztozkodnia
kellett a lengyel Jagellókkal.
Miután leszámolt III. Frigyessel, a német betörés veszélye még nem múlt el. Az 1480-as évek közepén Mátyás
támadásokat indított Ausztria területére, hogy a németeket gyengítse. 1485-ben elfoglalta Bécset. Ezzel a
német királyi cím megszerzését akarta elérni. A német rendek viszont megrettentek Mátyás erősödésétől és
inkább Miksát választották uralkodónak.
A Habsburgok elleni háborúval párhuzamosan hadban állt a törökkel is. Megerősítette a déli végeket és
Kinizsit a Szerbiát megszálló török csapatok ellen küldte. 1481-ben olyan messzire nyomult a megszállt
területek belsejében, mint apja. 1483-ban öt évre szóló békét kötött a szultánnal.
Utódlás: Életének utolsó 5 évében az utódkereséssel foglalatoskodott. Mindenáron dinasztiát akart alapítani.
Az ország nagyurait föleskette Corvin János támogatására. Mátyás azonban nem számíthatott ezen eskük
betartására, mert pártra lett volna szüksége, de központosító tevékenysége miatt régi hívei sem támogatták.
Mátyás mérlege: Megteremtette a belső rendet, elhárította a külső veszélyt. Visszatartotta a törökök
terjeszkedését. Kiemelkedő érdeme a gazdaság talpraállítása és a társadalom összefogása volt. Az ország
lakosai biztonságban érezhették magukat uralkodása idején, mert külső támadással nem kellett számolni. Nőtt
az életszínvonal még a magas és rendszeres adóterhek mellett is.
A II. Francia forradalom menete
1. A király fenyegetésére a párizsi lakosság (szegény, bérmunkás, plebejus tömeg) fegyvert ragadott és
megrohamozta a Bastille-t és 1789 július 14-én elfoglalta azt, ezzel győzött a polgári forradalom:
a Párizsban megalakították a községtanácsot
b megalakult a párizsi nemzetőrség (rendfenntartó őrség) La Fayette vezetésével
c a parasztság kaszát, kapát fogott és a földesurak ellen vonult (gyújtogatták a nemesek házait, terményeit)
d augusztus 4-ére a nemesség önként lemondott a kiváltságairól (adómentesség, kizárólagos politikai jog)
e augusztus 26-án a polgárság kiadta az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát
2. Az események alakulása:
a a király összevonta seregét a nép ellen a nép is a király ellen vonul
b a parasztság vidéken megtagadta az adózást a nemesnek és a királynak
c a Nemzetgyűlés törvényt hozott: elvette az egyházi birtokokat és azokat eladta a
polgárságnak besegített a mezőgazdaság kapitalizálásába
d mivel nem volt termelés, a pénz elértéktelenedett
e a Nemzetgyűlés eltörölte a belső vámokat élénkül a kereskedelem Franciaországot 83 megyére
osztotta (politikai közigazgatás)
f törvényhozás a polgárság által választott képviselőké
g a választójogot adóhoz és vagyonhoz kötötték
h a végrehajtó hatalmat a Nemzetgyűlés választotta
i az egyházat a király alá rendelték, adókból tartották el
j a 4% tiltakozott (ellenforradalom)
k a király európai uralkodókhoz fordult Európa uralkodói szervezkednek, koalíciót hoznak létre
l a király hatalmát veszni látta, ezért háziőrizetéből külföldre akart szökni elfogták
3. A köztársaság kialakulása:
a 1792 májusában osztrák és porosz csapatok vonultak be, hogy a polgári eszmék terjedését
megakadályozzák
b kezdeti királypárti győzelmek után Valmy-nál a kis- és középpolgárok visszaverték a támadást
c az alkotmányos monarchiát támogató nagypolgárság lemondott hatalmáról s azt a köztársaságpárti
középpolgárságnak adták át (girondisták)
d 1793 januárjában a királyt kivégezték
4. A girondista köztársaság és problémái:
a 1793-ban Franciaország elfoglalta Belgiumot a Rajnáig
b a sikeres védekezés miatt a koalíció kibővült Angliával (féltékeny a franciákra, vetélytársnak tekinti),
Hollandiával (ő is féltékeny), Spanyolországgal és a Piemonti grófsággal
c minél nagyobb volt a forradalomban résztvevők száma, úgy nőtt a nemzeti öntudat is mely sokszor
átcsapott sovinizmusba
d a cél már Európa megszerzése volt az ország piacának
e 1793 tavaszán már a koalíció győzött, nyáron pedig már Észak-Franciaország határánál voltak
f ezért már a forradalom és az ország függetlensége is veszélybe került
g a nép magának követelte a politikai hatalmat
5. 1793-ra a hatalmat átvették a jakobinusok:
a a külső ellenség gyűrűjébe került az ország, a koalíció erősebb
b a szegénység miatt nagy volt a társadalmi feszültség
c a belső ellenállás erős: a királypártiak és a girondisták is vissza akarták venni a hatalmat
A jakobinusok lépései:
a Rendkívüli törvényszéket állítottak fel a rend biztosítása érdekében
b kormányuk neve: Közjóléti bizottság
c a hadseregbe jakobinus érzelmű kormánybiztosokat küldtek
d az ellenséggel szemben terrorral léptek fel, ami félelmet és bizonytalanságot szült a társadalomban
e céljuk a:
- tőkés gazdaság
- polgári törvényhozás
- polgári demokrácia megteremtése volt
Alkotmányuk lényege (1793):
a a tulajdon szent és sérthetetlen
b mindenkinek joga van a munkához, kereskedelemhez és művelődéshez
c a társadalom eltartja a szegényeket (munkával vagy segéllyel)
d ha a kormány megsérti a nép jogát, félreállítható
A jakobinus diktatúra problémái és bukása:
a a hadsereg és a társadalom számára nagy gondot jelentett a koalícióval szembeni védekezés
b a terrorisztikus rendfenntartás mértékében még a jakobinusok sem értettek egyet, megosztottak voltak
c a nép kezébe került ugyan a hatalom, de nem rendelkeztek gazdasági erővel
d nem tudtak munkát teremteni mert nem volt tőkéjük, akinek meg volt az nem adott mert kiszorították a
hatalomból a nép kiábrándult
e kevés az áru mert nem termelnek infláció virágzik a feketepiac, amit erőszakkal akartak
letörni nagy velük szemben az ellenállás
f két csoport:
- Robespierre: minden eszközzel fenn kell tartani a hatalmat
- Danton: nem támogatta a túlzott erőszakot
Robespierre kivégeztette Dantont
g a közép- és nagypolgárság összefogott és 1794-ben visszavette a hatalmat
6. A nagypolgárság hatalomátvételével a forradalom kezdett hanyatlani:
a a végrehajtó hatalom a konventen belül az 5 tagú direktórium kezébe került
b kénytelenek a hadsereget is segítségül hívni, a kormány 3 hadvezért (konzult) választott maga mellé
segítségül
c bár kezdett a nagypolgári diktatúra kialakulni, a köztársaság maradt
d a nagypolgárság a rend érdekében leszámolt a királypártiakkal, girondistákkal és a jakobinusokkal
e a három konzul nem fért meg egymás mellett Napóleon 1799-ben átvette a hatalmat és ő lett az első
konzul 1804-ig
f kilépett seregével Franciaország határain és az Írországgal bővült koalíció felett fényes sikereket aratott,
célja Anglia kivételével a koalíció igába hajtása volt
A kiegyezés
Bachot menesztették, Ferenc József 1860.október 20-án kiadt az októberi diplomát, 1861 február 27-én a
februári pátenst amelyek új (centralisztikus rendszerű) alkotmánytervezetet jelöltek meg, ám az 1861-ben
összehívott országgyűlés visszautasította, mivel a képviselők ragaszkodtak az 1848-as törvényekhez. Deák a
szokásos, a királyhoz intézett felirat mellett érvelt, de a képviselők többsége nem ismerte el az 1848-as
trónváltozást, nem tekintette Ferenc Józsefet törvényes uralkodónak, és ünnepélyes határozat kimondását
kívánta. Deák és Felirati párt az 1848-as törvényeket maximumnak, Teleki László és a Határozati Párt
minimumnak tekintette, és, bár kimondatlanul, de teljes függetlenséget, az 1849-es állapotok visszaállítását
akarták.
Teleki keserűen tapasztalta, hogy törekvéseiben saját párthívei is egyre kevésébé támogatják, és öngyilkos
lett. Ezt követően a Deák és a Felirati Párt három szavazattal győzött, de a hatalom bécsi birtokosai Deák
feltételeit is visszautasították és föloszlatták az országgyűlést. Deák kivárta míg Bécs kezdeményez és 1865
húsvétján közzétette álláspontját.
Nem a 48-as állapotok visszaállítását akarta, hanem egy olyan alkotmányos rendezést vetett fel, ami az
önállóság egy részének feladásával Bécs és Pest számára egyaránt elfogadható. A megegyezés hívei
Bécsben Schmerling miniszterelnököt menesztettál. 1865 decemberére pedig Ferenc József összehívta az
országgyűlést. A königgrátzi csatavesztés után felgyorsultak az események, és a Habsburg Birodalom
rászorult Magyarország közreműködésére, hiszen az abszolutizmus egyre inkább sebezhető volt, és a
habsburgok számára nyugtalanító volt a poroszok és az olaszok közelsége is. 1867 elején gróf Andrássy
Gyulát kinevezték miniszterelnökké, az összehívott országgyűlés becikkelyezte a kiegyezési törvényt, Ferenc
Józsefet pedig királlyá koronázták. A kiegyezés után lehetőség nyílott a közlekedés, a hitélet, az iparfejlesztés
támogatására, a közoktatás átszervezésére. A kiegyezést a birodalom két legerősebb nemzete kötötte meg,
de mindkettő elégedetlen volt a kialakult állapotokkal.
A kiegyezés előzményei és megszületése
1. Bevezetés
• az 1867-es kiegyezést követően kialakul a modern Mo. gazdasági és társadalmi alapja és létrejön az a
dualista rendszerű OMM, amely tkp. egy olyan fejlődést fog produkálni, ami az akkori Mo.-t Nyugathoz
közelíti, Mo. felzárkózik a világ rendjéhez, mint ahogyan kb. a 15. sz.-ban oda tartozhatott
2. Út a kiegyezéshez
• 1849.-ben, a szab.harc leverése után, a rövid Haynau-féle rémuralom után az 1850-es évek a
neoabszolutizmus korszaka → Bach-korszak → centralizált abszolutisztikus hatalomban gondolkodik
Bécs → válságba torkollik, F.J. leváltja Bachot
• a reformkor tevékeny államférfijai mind bitófára, börtönbe vagy emigrációba kerültek → az emberek néma
hallgatásba burkolóztak → passzív ellenállás → élén Deákkal
• a jobbágyfelszabadítás végére pontot tesznek
• megkezdődik a tőke felhalmozása
• gazd. fejlődés mellett a nemzetté válás negatívumai jelennek meg (Haza és Haladás → nemzetté válás és
polgárosodás a reformkortól kezdve → 1848: inkább a haladás → ’50-es évek a polgári átalakulást
véglegesíti de a nemzeti kérdést nem oldja meg → ez majd 1867-ben)
• ellenállás Mo.-n és az emigrációban → Deák és Kossuth
• 1859: É-Itáliában vereséget szenvednek a HB csapatai → Ferenc József megpróbál alternatívát kínálni:
• 1860: októberi Diploma: visszaállította az ország és tartománygyűléseket, de a birodalmi tanács hatásköre
érvényesült pénz-, vám-, kereskedelem- és adóügyben; visszaállították a magyar kancelláriát
• 1861: februári pátens: centralista elképzelés – az egyes tartományok külön egységet képeztek, vezetőit
Bécs nevezte ki; a birodalmi tanács a parlament szerepét töltötte volna be → összbirodalmi parlament
• → mindkettő előrelépés, mert az absz.-t felváltaná egy alkotmányos helyzet, de ezek oktroyal alkotmányok:
F. J. maga egyedül hozta ezt a tervezetet → a magyarság nem fogadja el → kisebbségbe kerülnének a
birodalom arányai szerint
• 1861: F.J. országgyűlést hív össze és képviselőválasztást ír ki
• Deákék feliratban kérték volna a ’48-as törvényes alap helyreállítását → Felirati Párt
• Teleki László + Tisza Kálmánék határozatban kívánták véleményüket a törvénytelen királlyal tudatni →
Határozati Párt
• Teleki öngyilkos lesz (nem bírta a stresszt), Deákék 3 szavazattal nyernek, de F.J. a felirat átvételét is
megtagadja
• az ogy.-t katonai parancs oszlatja fel augusztusban
• a magyarok nem engednek ’48-ból → nem tisztázott bizonyos kérdéseket, pl. az Ausztriával való viszonyt
→ perszonálunió vagy ennél több?
• 1861-65: átmeneti állapot → provizórium, Schmerling
• Deák: passzív ellenállás: a kivárás politikája → elérte a célját, mert Ausztria számára egyre fontosabbá vált
a belső rend megszilárdítása
• 1865: Deák húsvéti cikke → „készek leszünk mindenkor törvényszabta úton saját törvényeinket a
birodalom szilárd fennállásának biztosításával összhangba hozni”+ kell hogy legyen közös ügyünk → tkp.
enged ’48-ból
• F.J. készséggel fogadta a lehetőséget, leváltotta Schmerlinget, ’65. dec.: ogy., utána megkezdődött a
kiegyezési tárgyalássorozat
• a külpolitikai események felgyorsították az egyezkedést – 1866: Königgrätz: porosz győzelem
3. A kiegyezés
• 1867. május 22.: összeül a bécsi Reichsrat (17 tartománygyűlés képviselőjével)

• május végén a magyar képviselőház is elfogadta a törvényjavaslatot → jún. 8-án Budán a Mátyás-
templomban megkoronázzák F.J.-et
• jún. 12-én mint törvényes magyar király szentesítette a kiegyezési törvényeket
• létrejön egy dualista állam, az OMM, két fővárossal: Bécs + Bp. → alkotmányos monarchia
• két egyenrangú fél megegyezése
• belső ügyeket tekintve teljesen önálló a két állam
• magyar király Bécsben, felelős magyar kormány Pesten → Andrássy Gyula magyar min.e.
• a két államot F.J. személye kötötte össze: perszonálunió
• közös ügyek: külügy, hadügy, pénzügy → közös miniszterek
• 1526 óta mindig az adott viszonyok szerit alakuló kérdés volt a magyar nemzet függetlensége a birodalmon
belül
• a reformkorban kialakul a polgári nemzet fogalma → mki polgár lesz → jobban realizálódnak a határok:
magyar nemzet és a bir. határai (két szélsőség: a szab.harc alatti olmützi alk. → Bécs tartományként kezel
mo.-i területeket → a magyarság különállása eltűnik; függetlenségi nyilatkozat: Mo. önálló államként jelenik
meg)
• a magyarságnak és a magyar politikának nagy sikere volt! egyenrangú félként ilyen értelemben még soha
nem alkottuk a bir. részét
• megszületik az 1868-as kiegyezés a horvátokkal, majd nemzetiségi tv. is születik
• 47+48=67
• mindkét fél engedményéből születik → Bécs engedett a 48 előtti felállásból: Mo. polgári értelemben vett
végrehajtó hatalma és kormánya jön létre; magyarok: össze kell hangolni a külügyet stb.-t
4. Értékelés
• a két legerősebb nemzetiség megegyezése
• mindkét fél szükségszerűnek tartotta
• Deák: a kiegyezést tető alá tolja:
• Mo. 1526 óta soha nem bírt ekkora önrendelkezéssel
• ’48-ban siker lett volna ez az eredmény
• a birodalmat támogatva Mo. esélyeit is növeljük
• herderi jóslat (germán+szláv között=halál → kell egy nagyobb bir.)
• 1849: az európai nagyhatalmak nem támogatják Mo. függetlenségét
• a HB stabilizáló tényező Közép-Európában (Anglia és Fr.o. szerint is)
• Kossuth Kasszandra-levele:
• túl messzire ment, sokat adott fel
• úgy vélte, hogy ebben a kétfrontos küzdelemben (Bécs + nemzetiségekkel szemben) valakivel kezet kell
fogni – és mivel a nemzetállamok folyamában vagyunk, ezért
• → egy olyan dunai konföderációban kellene gondolkodni ahol a Duna menti népekkel együtt szövetségi
államot lehet létrehozni
• a nemzeti önrendelkezést, megbékélést hangsúlyozta
• létrejött egy modern értelemben vett állam, ahol időzített bombaként ketyegett a nemzetiségi kérdés
Mo. a jogállamiság keretei közé tér vissza
A kommunista diktatúra kiépítése és működése Magyarországon az 50-es években
1944-45: szovjet hadsereg megjelenésével véget ér a német megszállás és nyilas uralomâ†’ szovjet
megszállás (óriási károk)
Az ország gazdasági helyzete:
v Az ipari termelés 1/3-ára esett vissza
v Élelmiszer-fejadag
v A világgazdaság legnagyobb inflációjaâ†’ pengő elértéktelenedett
1944. dec. 2: az öt ellenzéki párt (Független Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt, a Magyar Kommunista Párt,
Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt) megalapítja a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot
- átveszik a kommunista programot
1944. dec.22: megalakul az Ideiglenes Nemzeti Kormány
Miniszterelnök: Dálnoki Miklós Béla
A kormány névsorát Moszkvában hagyják jóvá
Első intézkedések:
v Igazolóbizottság: a közalkalmazottaknak bizonyítaniuk kellett, hogy nem voltak szélső jobboldali
szervezet tagjai
v Új rendőrség: a kommunisták aránya magas
v Népbíróságok: – csak az elnöke volt jogász
-169 kivégzést hajtanak végre (pl.: Imrédy Béla, Stójay Döme, Szálasi Ferenc, Bárdossy László)
-27000 ember börtönbe kerül
v 600/1945.: földtörvény
- elkobozza az 1000 holdnál nagyobb földbirtokokat és a háborús bűnösök földjeit
- kisajátítja az úri birtokok 100 hold feletti részét és a parasztbirtokok 200 hold feletti részét
â†“
Törpebirtokokat hoznak létre
1945: általános, titkos és 1990-ig az utolsó demokratikus választás
A pártok szavazati megoszlása
FKgP 57%
MSzDP 17,4%
MKP 16,9%
NPP 6,9%
â†“
Egy független országban a FKgP abszolút többsége birtokában önállóan alakíthatott volna kormányt, de
szovjet utasításra nagy koalíció jön létre.
Miniszterelnök: Tildy Zoltán (FKgP)
14 miniszter:
7 fő FKgP
3 fő MSzDP
3 fő MKP
1 fő NPP
Kulcstárcák kommunista kézben összpontosulnak:
- Rákosi Mátyás: miniszterelnök-helyettes, államminiszter
- Nagy Imre: belügyminiszter
- Gerő Ernő: újjáépítési és közlekedési miniszter
1946. február 1.:
- Köztársaság
- Köztársasági elnök: Tildy Zoltán
- Miniszterelnök: Nagy Ferenc
Szalámi taktika: a kommunisták a FKgP újabb és újabb csoportját szorítják ki a hatalomból
1946 eleje: FKgP arányosítást követel (a választási eredménynek megfelelően részesedjenek a hatalomból +
orvosolják a gazdag parasztok sérelmeit)
â†“
Baloldali Blokk (MKP, NPP és SZDP baloldala) tömegtűntetéseken követeli a „reakciósok” távozásátâ†’ FKgP
meghátrál (ok: nem akart indokot adni a szovjet csapatok további tartózkodására)
- Kovács Béla (földművelési miniszter) lemond
- 21 politikust kizárnak a frakcióból
â†“
Sulyok Dezső vezetésével megalakul a Magyar Szabadság Párt (az első szelet)
1946: Rajk László új belügyminiszter feloszlatott 1500 társadalmi és civilszervezetetâ†’ megsemmisítette a
civil társadalom önszervező képességét
1946: „B” lista: állami alkalmazottakat politikai okokból elbocsátanak
A polgári erők megpróbálták a kommunista erőket feltartóztatni, de a FKgP és a NPP által beterjesztett
törvényt a mezőgazdaság érdekképviseletéről a SZEB nem engedte tárgyalni. A MSzDP-on belül Kéthly és
Peyer felhívja a figyelmet a beépült kommunistákra.
â†“
Kommunista belügy elindította az első koncepciós pereket „köztársaság ellenes” összeesküvés vádjával
Kínzásâ†’ Hamis vallomás
Belekeverték a FKgP centrumát:
- Kovács Bélát mentelmi jogát a parlament nem függeszti fel, ezért nem lehet bíróság elé állítni â†’ a
szovjetek elrabolják („kivonják a forgalomból”)
- Nagy Ferencet távollétében belekeverték az összeesküvésbe és svájci tartózkodása idején
Rákosi bejelenti lemondását
- Újabb képviselőket zárnak ki a frakcióból
â†“
Szétverték a FKgP centrumát, így elérték az időelőtti választás kiírását:
1947-es kékcédulás választás: a választók, amennyiben nem lakhelyükön tartózkodtak, a kék színű
névjegyzékkivonattal bárhol szavazhattak az országban. A MKP hamis kék cédulákkal ellátott csoportokat
szállított faluról falura, akik minden urnánál a MKP-ra voksoltakâ†’ így 22,3%-kal a MKP a legerősebb párt, de
még így is a polgári erőknek több mint 50%-uk van, ezért a kommunisták megsemmisítik a Magyar
Függetlenségi Párt mandátumait â†’ nem lehetséges kommunisták nélküli koalíció létrehozása
Látszatkoalíció jön létre Dinnyés Lajos (FKgP) vezetésével.
MSzDP vezetéséből Marosán György vezetésével kiszorították a valódi, régi szociáldemokratákat.
1948: egyesítő kongresszus
MKP + MSzDPâ†’ MDP (Magyar Dolgozók Pártja)
A tényleges hatalom birtokosai
- Rákosi Mátyás
- Gerő Ernő
- Farkas Mihály
1948: Tildyt lemondatják â†’ Szakasits Árpád: köztársasági elnök
1949: Magyar Függetlenségi Népfront: minden pártnak kötelező volt belépni
A választásokon csak a Népfront indíthatott jelölteket
Egypártrendszer
Kiépült a pártállam: a párt és az állam tisztségei összefonódtak
v Minden döntés a pártban születik
v A parlament és a kormány tevékenysége csak látszat
v A párt ellenőrizte a gazdasági, politikai és kulturális életet
Beleavatkozik az emberek magánéletébe is
A középkor politikai fejlődése az V-X. században
- Korai feudalizmus -
Isz. 395-ben az egységes római birodalom kettévált. A keleti rész Konstantinápoly, a
nyugati Rómaközponttal működött tovább. A IV-V század népvándorlási hullámát Konstantinápoly ki tudta
védeni egyrészt katonai erővel, másrészt pedig ügyes politizálással, ugyanis a betörő barbárokat Ny-ra
irányította. Róma nem rendelkezett erős központi hatalommal, így nem tudott mit kezdeni a beáramló
idegenekkel. Kénytelen volt befogadni és letelepíteni őket. A barbár törzsek földet kaptak, cserébe
határvédelmi feladatokat láttak el. Ezzelmegindult a birodalom barbarizálódása. Az V. század közepén
megerősödő hun birodalmat ugyan 451-ben a katalaunumi csatában még sikerült legyőzni, de a nyugati
birodalomrész menthetetlenül bukásra volt ítélve. 476-ban Odoaker barbár uralkodó megfosztotta
hatalmától a gyermek Romolus Augustust. A kiskorú uralkodót nem ölték meg, ez azt jelzi, hogy nem
rendelkezett tényleges hatalommal. Ezzel NY-RÓMA MEGBUKOTT!!
A keleti birodalomrész fennmaradt és az egész birodalom örökösének tekintette magát. Justinianus császár
(560-527) kísérletet tett a birodalom újraélesztésére. Hódításokat kezdett és jelentős területeket szerzett a
Földközi-t. medencéjében. Róma bukásával párhuzamosan új gazdasági-politikai rendszer bontakozott ki:
a FEUDALIZMUS. A fejlődés fő centruma Flandria lett (ma: ÉK Fro.; Ny No.). Róma bukásával
párhuzamosancsökkent az ipari termelés és ezáltal az árucsere is. A gazdaság súlypontja egyre inkább
a mezőgazdaságfelé tolódott. Megerősödött a nagybirtok. Ezzel párhuzamosan nagy mértéket öltött
a dezurbanizáció. Az emberek kiköltöztek vidékre, ugyanis a városi lét nem biztosította a megélhetést. A
nagybirtok jó ellátást biztosított mindenkinek. Zárt önellátó rendszerek jöttek létre a latifundiumokon,
ugyanis a kézműipar nem a kereskedelem számára, hanem a mezőgazdaságban dolgozó rétegek részérte
termelt. Így a parasztok jobbminőségű termelőeszközökhöz jutottak. A nagybirtok az ipar és a
mezőgazdaság üzemszerű egységelett. A birtokosok fokozatosan függésbe vonták a birtokaikra
érkező szabadokat. Terményhányad fejében művelésre földet adtak nekik, cserébe védelmet nyújtottak
a külső ellenséggel szemben. Új művelési módot alkalmaztak a mezőgazdaságban. É-on a legelőváltó-
módszert alkalmazták, miszerint feltörtek egy földterületet, amit kimerülésig használtak (7-30év), majd új földet
kerestek. D-en és Ny-Európában a VIII. századkörnyékén honosodott meg a kétnyomásos földművelés.
Lényege, hogy a felszántott föld egyik felét bevetették, míg a másik részét pihentették, legelőnek használták,
így az állatok még meg is trágyázták. A IX. századtólfokozatosan teret nyert a háromnyomásos
gazdálkodás. Lényege, hogy a felszántott föld egyik harmadát hagyták ugaron. A második harmadra őszi, míg
a harmadik harmadra tavaszi búza került. Fejlődtek a termelőeszközök is. (Ugyanis az iparosok a
földművesek közelében éltek, így ismerték igényeiket és elvárásaikat) Megjelent a nehézeke, mely
asszimetrikus ekevassal (csoroszlya) volt ellátva, ami akeményebb földeket is könnyedén feltörte. A
viszonylagos létbiztonság következtében a VII. századbandemográfiai robbanás következett be. Eddig a
parasztok a földesúr kastélya körül építették fel házaikat, most azonban távolabbra költöztek. Létrejöttek
a telepes falvak. A termelés rendjét a faluközösség szabta meg.Nem volt földmagántulajdon, az egész
területet a közösség birtokolta. A földet parcellákra osztottákmelyeket sorsolásos úton osztottak ki évente. A
közösség szabta meg, hogy mikor mit kell termelni (nyomáskényszer). A parasztok érdekeltek voltak a
termelésben, ugyanis ha sokat termel, akkor ugyan sokat adózik, de több is marad meg neki, ezen
felül örökíthették javaikat. Elterjedt a primogenitúra (elsőszülött örököl). A korban nem voltak nagy
települések. A 8000 lakosú város már hatalmasnak számított. Az ipart avándoriparosok fejlesztették. A
birtokok közül az egyháziak voltak a legfejlettebbek, ugyanis nem voltak kiszolgáltatva a földesuraknak és a
fegyveres konfliktusok idején viszonylag megkímélték őket. Jelentős volt aszerzetesrendek által
üzemeltetett mintagazdaságok működése.
A társadalom meglehetősen tarka volt. Élén a barbár fejedelmek álltak. Ők birtokolták formálisan az állam
területét. Erős fegyveres kísérettel vették körül magukat. Alattuk helyezkedtek el a nagybirtokosok, akik
politikai és gazdasági erejük miatt szintén rendelkeztek fegyveres kísérettel. Legalul helyezkedtek el
akisbirtokosok és a szabad parasztok, akik kénytelenek voltak a nagybirtok oltalmába vonulni. A
nagybirtokosokhatalmának alapját a fegyveres kíséret adta. A kor sajátossága volt az
ún. nehézlovas harcmodor. Agyalogság fokozatosan eljelentéktelenedett, ami a szabadok
lecsúszásához vezetett. A szabadok függő helyzetbe kerültek. Így alakult ki a hűbériség. A fegyveres
férfiak az uralkodó kíséretébe álltak, annak védelme alá kerültek. Cserébe az uralkodó gondoskodott
róluk, birtokokat adományozott nekik. Az adományozott birtoknak 2 fajtája van:
A; benefícium: -mindenféle kötöttség nélkül adták ajándékba, nem örökíthető
B; feudum: -VII. sz.-tól, aki kapja, meghatározott számú lovas katona kiállítására van kötelezve,
örökíthető.
Így létrejött a feudális társadalom. Két fő része van: 1: földbirtokosok 2: akik a földet művelik.(jobbágyok)
A korban az egyház az uralkodók fontos támpillére volt, ugyanis ez szolgáltatta az ideológiát a
rendszerhez (földi lét =siralomvölgy) A jobbágyság nem rendelkezett saját földdel, használatra
kapott földesurától, cserébe különböző szolgáltatásokkal tartozott (robot, terményhányad, +tized az
egyháznak) A jobbágyok örökíthették javaikat, érdekelt volt a termelésben. Személyében viszont függött
urától. (földesúri igazságszolgáltatás, szabad költözés korlátozása)
A FRANK BIRODALOM: Ny -Róma bukása után az utódállamok szinte állandóan harcban álltak egymással.
Egyes államok hosszabb, mások rövidebb ideig álltak fönn. Egyedül a Frank Fejedelemség ígérkezett
tartósnak. A frankok az V. sz. folyamán a Rajna és a Maas folyó vidékén telepedtek le. Ekkor az állam
nemzetségek laza szövetségéből állt. Majd Clodvig (481-511) letörte a nemzetségfők uralmát és kiépítette
az erős egyeduralmat. Ezzel kezdetét vette a Merowing din. uralma. Clodvig felvette a keresztséget, ezzel
kivívta a pápa támogatását. Egységes törvényeket hozott, megszervezte a közigazgatást. Az állam
területét grófságokra osztotta (gazdasági, katonai, közigazgatási funkció). Élükön a grafiók álltak. A VII
sz.-ban a királyi hatalom meggyengült. A királyi udvarban fontos szerepet kapott a majordomus, a király
főembere. Eredetileg az uralkodó 1. számú bizalmasa és támasza volt. A VII. sz.-ban ez a tisztség a Karoling
család kezén volt. Az egyik majordomus , Martell Károly (714-741) hatalmát jelentősen
megnövelte és 732-ben legyőzte a betörő arabokat Poitires mellett.. Fia Kis Pippin megfosztotta
hatalmától III. Childeriket, az utolsó Merowingot. Kis Pippin 741-751-ig majordomus volt, majd a pápa
megkoronázta és király lett.(751-768) Cserébe 754-ben megalapította a pápai államot. Kis Pippin fia Nagy
Károly (768-814) erős királyi hatalmat örökölt, amit elsősorban hódításra használt. 773-73-ben elfoglalta
Longobárdiát, több hódítást hajtott végre azarabok rovására (790, 801-803, 811), ugyanis a Pireneusokig
űzte őket. Meghódította a bajor hercegséget is. 791-ben és 796-ban két támadással megsemmisítette az
avar államot. 772-804-ig folyamatosan harcban állt a szászokkal. Ezekkel a hadjáratokkal a vazallusi
kötöttségeket erősítette. 800. Dec. 25.-én III. Leó pápa (795-816) császárrá koronázta. Nagy Károly célja
az ókori Róma felélesztése volt. Újjászervezte a közigazgatást. A határ mentén őr/határgrófságokat
hozott éltre (fel: határ védelme) A birodalom fő embereit évente ellenőrizte, ugyanis királyi
küldötteket küldött hozzájuk (1 egyházi+1 világi, akik egymást is ellenőrzik) Rendeleti úton kormányzott
(kapitulárékkal). Terjesztette a műveltséget, iskolákat hozott létre (karoling reneszánsz). A papokkal
az ókori szerzők műveit másoltatta. (ezekből ismerjük őket)
Utódai halála után (814) felosztották a birodalmat a verduni szerződésben 843: Ny- Kopasz Károly (majd
Fr.) K – Német Lajos (majd NRCS), Középső rész: Lothar -felosztották
962-ben I. Ottó megalapította a Német-római Császárságoz, 987-ben Capet Hugó francia király lett
A középkori város
A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, mely technikai és módszerbeli újításokat hozott
(szügyhám, nehézeke, patkó, két- és háromnyomásos gazdálkodás) a 11-12. században kiteljesedett.
Korábban Nyugat-Európa kétharmadát erdők borították, a 13. századra ezek helyét szántók foglalták el.
A fejlődés oka a népesség nagyszámú növekedése volt. Ennek legfőbb okai a fent említett technikai újítások,
valamint az újabb termőterületek szerzése voltak. Az emberek jobban, egészségesen táplálkoztak, így
szervezetük könnyebben ellenállt a betegségeknek. Visszaszorultak a járványok. Európa lakossága a
kétszeresére emelkedett.
A mezőgazdaság fellendülésében jelentős szerepet játszott az éghajlat változása is, az éghajlat melegebb lett,
melynek hatására északabbra húzódott a gabona- és a szőlőtermesztés határa.
A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el. Egyrészt Nyugat-Európán belül az addig lakatlan
területeket (mocsarak, erdőségek) vették birtokba, másrészt tömegek indultak Közép-Európa szabad földjei
felé, ahol a fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkező telepeseket (hospesek) szívesen fogadták.
A mezőgazdasági árutermelés fejlődésének következtében felesleg jött létre, ismét megjelent a pénzforgalom,
mindez elősegítette a városok kialakulását. A római városok fejlődése, a várak közelsége, a közelben található
egyházi központok, valamint a földrajzi tényezők (kereskedelmi utak találkozása, folyók, bányák közelsége) is
szerepet játszottak a városok kialakulásában. Városok jöttek létre Itáliában, Dél-Franciaországban, majd
később angol, észak-francia és német területeken is. A 13. századra Közép-Európában is megjelentek. A két
leginkább városiasodott vidék Észak-Itália és Flandria volt.
A középkori társadalmi szerkezetben sajátos helyzete volt a városlakónak: nem volt nemes, de jobbágy sem,
szabad ember volt. A polgár kötöttségek nélkül rendelkezett tulajdonával, szabadon adhatta-vehette azt. Ezt a
városi önkormányzat biztosította számukra. Az önkormányzat fő jellemzői közé tartozott a szabad
bíróválasztás és bíráskodás; saját adószedés (egy összegben történő adózás); saját igazgatás és szabad
plébános-választás.
E jogokat pénzzel, és sokszor harcok árán lehetett csak megszerezni a város birtokosától. Közösségeik
megszervezését először a távolsági kereskedők kezdték meg, személy- és árubiztonság céljából ún. gildékbe
tömörültek. A 11. század folyamán sokan csatlakoztak a kereskedők telepeihez, akik között egyre nagyobb
számban voltak kézművesek. A kereskedők vezetésével szervezett közösségekbe, ún. kommunákba
tömörültek érdekeik védelmében. A kommunákba tartozók jogokat harcoltak ki maguknak (árumegállító jog).
A város vezetését, így a főbírói vagy a polgármesteri tisztet és az emellett működő városi tanácsot (szenátus)
a leggazdagabb réteg, a patríciusok tartották kezükben. A patríciusok ált. a vagyonos távolsági kereskedők
közül kerültek ki. Házaik a városközpontban épültek.
A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek alkották. A mesterek szakmánként
céhekbe tömörültek. A céhek érdekvédelmi szerveződések voltak, biztosították a piac szabályozását (minőség,
mennyiség), hogy mindenki meg tudjon élni. Korlátozták az iparűzők számát: csak annyi mester léphetett be a
céhbe, amennyi meg tudott élni szakmájából a városban. A céhen kívüli iparűzőket, az ún. kontárokat üldözték.
A céhek hierarchikus felépítésűek voltak. Először évekig inasként kellett szolgálni, majd legényként dolgozni.
Ezt követően hosszú vándorúton, idegen városok mestereinek tudását kellett elsajátítani. Végül egy
különleges remekmunka elkészítésével lehetett mesterré válni.
A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta. Alkalmi munkákból éltek. Folyamatos volt
a jobbágyok városba vándorlása, melyet a magas halandóság tett szükségessé, lehetővé pedig, hogy a
városban eltelt egy év és egy nap elteltével ura nem követelhette vissza jobbágyát („a városi levegő szabaddá
tesz”).
A városokat rendszerint fallal vették körül. Az utcák szűk sikátorokká váltak, és mivel nem volt csatornázás,
minden szemét, ürülék ott hevert az utcákon. A zsúfoltság következtében a városi népesség ki volt téve a
járványoknak, betegségeknek, ami magas halandósághoz vezetett.
Az árutermelés és a pénzgazdálkodás kibontakozása az iparban is technikai fellendülést hozott. Fellendült a
vízi energia felhasználása, a vízimalmok elterjedése. Malmot számtalan terülten alkalmaztak: gabona
őrlésénél, fák fűrészelésénél, de ezek hajtották a kovácsok fújtatóit, kalapácsait is. A textiliparban kallómalmok
végezték a posztó tömörítését.
A 13. századra a vízi energiával nem rendelkező területeken az araboktól átvett szélmalom terjedt el.
Megjelent a textiliparban a lábítós szövőszék és a fonást meggyorsító rokka.
Az európai ipar ekkor már exportra is termelt, s megjelent a posztó, a selyem, valamint a bársony is. Az
ezüstpénz mellett újra megjelent az aranypénz is, így Nyugat-Európa aktívan bekapcsolódhatott a
világkereskedelembe.
A közlekedés kezdetlegessége (utak hiánya, szekér) miatt a távolsági kereskedelem a luxuscikkek szállítását
bonyolította, elsősorban vízi úton. A Távol-Kelet fűszereit és iparcikkeit a Földközi-tengeren szállították
Nyugat-Európába (Velence, Genova, Barcelona, Marseille). Cserébe elsősorban nemesfémet és más
nyersanyagokat szállítottak.
Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és az Északi-tenger térségében. Keletről heringet, prémeket,
gabonát, viaszt, borostyánt és egyéb nyersanyagokat hoztak. Cserébe Nyugatról iparcikkeket (posztó,
fegyverek, szerszámok), bort és délről beszerzett keleti árukat szállítottak nagy teherbírású hajókon, a
koggokon. E kereskedelmi útvonalat az észak-német (Rostock, Bréma, Hamburg) és a flandriai (Brügge, Gent)
városok uralták. Érdekeik védelmében szövetséget hoztak létre 1161-ben, melyből a 13. században a Hanza
Szövetség fejlődött.
A két nagy régió között szárazföldi összeköttetés alakult ki. Itáliai kereskedők áruikat Champagne városainak
vásárain adták el az északi kereskedőknek. A Duna völgyébe is vezettek utak, ott a dél-német városok
indultak fejlődésnek, s váltak kereskedelmi központokká (Nürnberg, Augsburg). Közép- Európa felé Lipcsén és
Bécsen keresztül szállítottak.
A lovagkor, a falu, és a városi élet az érett középkorban
1. A lovagkor:
Az uralkodói hatalom szétesése: Az uralkodói hatalom meggyengül az ezredforduló tájékán. A hűbéresek
kikerültek az udvar ellenőrzése alól, kisajátították az olyan királyi jogokat, mint az adószedés, a törvénykezés,
a bíráskodás. A várak körül független államocskákat szerveztek. Az egymás elleni harcok és a folytonos külső
támadások (viking, magyar, mór) miatt felértékelődött a lovagok szerepe.
A lovagság: A lovagság döntötte el a korszak csatáit. Elkülönült társadalmi csoporttá válnak, s a lovag
majdnem egyet jelent a nemessel. A lovag hűbéri esküt tesz urának, mellyel lojalitását fejezi ki. Divat lett
lovaggá válni, de a lovagi lét sok pénzbe került, az anyagiakat így a hűbérúr biztosítja ïƒ Hűbéri eskü = Lovagi
eskü.
Lovagi hadviselés: Legfontosabb fegyvereik: hosszú lándzsa vagy kopja. Csak megfelelő kondíciók mellett
lehetett egy ilyen csatát kivitelezni, így szükségszerű volt az előleges egyeztetés.
Lovagi életforma: A lovagi cím örökletes ïƒ a múlt visszakövetése fontos ïƒ sírkultusz. 18 éves kor táján
történik meg a lovaggá avatás. Fő erényeik: erő, agresszív vitézség, a munkát, vagyongyűjtést megvetik. A
műveltség nem fontos, sok az írástudatlan lovag. Folytonos edzés, jó erőnlét szükségszerű. Kötelező:
nagylelkűség, önzetlenség, gyengék védelme.
Lovagi kultúra: A keresztes háborúk során a lovagok megismerkedtek a keleti kultúrával, egy részét át is
vették. Divat lett a vándor ének/mesemondók meghívása, később a lovagok közt is akadtak költők.
2. Föld és falu: (11.-13. század Európa nagy expanziója (hatalmi terjeszkedés))
A mezőgazdaság fejlődése: Európát az ezredfordulóig gazdasági szűkösség jellemezte. A vad, talajváltó
földhasznosítást csak lassan szorította ki a nyomásos gazdálkodás. Mezőgazdasági forradalom: szügyhám
(megsokszorozza az állati vonóerőt), lovak patkolása, kerekes nehézeke, háromnyomásos gazdálkodás.
Népességnövekedés: Az éhínségek megszűntével és a változatosabb táplálkozással népességnövekedés
következett be, népesség-nyilvántartás azonban még nincs.
Telepes mozgalmak: a népességnövekedés miatt az ételszükséglet megsokszorozódott, a terjeszkedés
szükségszerűvé vált. A lakatlan pusztákat termőre fordították erdőirtás, mocsárcsapolás, gátépítés, stb…
segítségével. A földesurak hospeseknek (vendégek) nevezett telepesekkel kötöttek szerződést. Ezek a
földesúri függőség alól kiszabadult parasztok csak a földbérrel tartoztak új földesuruknak. A hospesek
telepítése és a falvak kialakítása, az egyenlő nagyságú telkek kimérése a locatorok feladata volt. A locator
öröklődő soltészi (falubírói) hivatalt kapott. A hospes mozgalmak okozta kereskedelmi körülmények
megváltozása miatt a parasztok is pénzhez tudtak jutni, így gabona helyett pénzt fizettek a földesúrnak.
A paraszti világ változásai: telepesek kedvezményei miatt ha a földesúr nem akarta elveszíteni parasztjait,
kénytelen volt helyzetükön könnyíteni. Kialakult a viszonylag egységes jobbágyság, amely szabadon
költözhetett, és telkét örökjogon használhatta. A terményfölösleg és piacok miatt a parasztok is pénzhez
jutottak. Több jett a jobbágytelek, a jobbágyterhek közül jelentéktelenné vált a robot és a
terményadóïƒ szabadabbak, de nem szabadok.
3. A városi élet újjászületése:

A városiasodás fellendülése: (XI. sz. közepétől) A várak tövébe húzódó kereskedők hoztak létre telepeket a
falvakon kívül, kézművesek is ideáramlanak ïƒ nagy lesz a forgalom, növekednek a települések.
Városi önkormányzat: A társadalom peremére szorult emberek a kereskedelemből akartak megélni, teljesen
önállósodva ïƒ kommuna mozgalmakïƒ városok, hol saját önkorányzatuk van, hol független
városköztársaságokká váltak. Alku vagy fegyveres felkelés révén. Az önkormányzatokat az uralkodók is
támogatták. A város polgárai kikerültek a hagyományos jogszolgáltatás alólïƒ saját jogrend, bíróság. Polgárok
és a város területe is immunitást élvez. Közigazgatási önkormányzat feladatai: városfal építése, adó a
költségek fedezésére vagyon arányában. Élén a polgármester, akit tanácsosok segítettek.
A városi társadalom: Városi polgárjog feltétele városi ingatlan birtoklása, ettől még nem lesznek egyenlőek.
Szűk vagyonos réteg: városi patríciusok egy csoportja a város vezetése. Polgárok nagyobbik része:
kistulajdonos plebejusok. A városi kiváltságok rájuk is vonatkoznak, de nem vettek részt a politikában,
maximum jóváhagyhattak. +jog nélküli betelepülők.
A városok gazdasága: XI.-XIII. sz.-i városfejlődést az ipar és a kereskedelem megújulása hajtotta. Az
energiagátat a vízimalmok tömeges használata törte át, emberi munkaerőt pótol. Legfontosabb ipar a textilipar.
Keleti kereskedelem vállalkozói: Velence, Pisa, Genova, Levantétől ők hajózták át a luxuscikkeket. Hanza
szövetség. Champagne vidékén éves nagy vásárok. Hitelélet felvirágzása, európai pénzvilág a lombardok
kezébe kerül. Megkerülték az egyház kamatszedési tilalmát. Kockázatok miatt kialakulnak a biztosítások első
formái is.
A céhek: XIII. sz-ban általános hogy a városi polgárok szakmai alapú szerveződéseket, céheket hoztak létre. A
céh gondoskodott tagjai érdekvédelméről, szakképzéséről, az elhunytak családjáról, közös vallási gyakorlásról,
városi közfeladatok ellátásáról, megszabja a termelést ïƒ kiegyenlített verseny.
A magyar feudális állam kialakulása
I. Az államalapítás és előzményei, Géza és István tevékenysége

1. A honfoglalás kori gazdaság, társadalom:
a földművelés került előtérbe
b falvak alakultak
c a kézműves mesterség elvált a mezőgazdaságtól
d kereskedelem fejlődött (Fekete-tenger melletti bizánci városokkal)
e területi szervezeteket alakítottak
f a fejedelem és az előkelők hatalmát kiterjedt rokonságuk határozta meg, akik szolgálataikért hűbért, azaz
népüket eltartó területet kaptak
g az előkelők hatalmának legfőbb támasza a fegyveres kíséret volt
h köznép (ínség)
i szolgáló népek
2. Zsákmányszerző hadjáratokat folytattak (kalandozások) a környező országokba
Sikereik oka:
a szokatlan harcmodor
b könnyűlovasság
Lezárulás okai:
a harcmodor kiismerése
b létrejöttek az erős feudális államok
933-Merseburg
955-Augsburg: I. Ottó megverte a magyarokat (Lehel kürtje)
3. A térségben az uralom megtartásához fejlődésre volt szükség:
a területi letelepedés
b feudális társadalmat kell létrehozni a bomló ősközösség helyett
c természeti vallás helyett fel kell venni a kereszténységet
4. 972-ben Géza jutott hatalomra:
a “nyitás nyugat felé” – békére törekedett a szomszédos népekkel
b a német-római császár Nagy Ottótól 973-ban a quedlinburgi birodalmi gyűlésen barátságot és a keresztény
hit terjesztését, térítőpapokat kért és kérése jó fogadtatásra talált
c felismerte, hogy nekünk a római kereszténységet kell felvenni
d szilárd belpolitikára törekedett, uralma alá kényszerítette a függetlenségre törekvő törzseket
e fiának Bajor Gizellát, a bajor herceg lányát választotta, maga Erdélyi Gyula lányát, Saroltot vette el, lányait
pedig Aba Sámuelhez, a Velencei Dózsához és a lengyel fejedelemhez adta
f maga is megkeresztelkedett de nem élt a vallás szerint
g 500 emberét kötelezte, hogy megkersztelkedjenek
h az ország megerősítése céljából a stratégiailag fontos helyekre katonaságottelepített (kétélű kard)
5. Halála után a pogány hajlamú, törzsi rendszerhez ragaszkodó Koppány lázadást szított, melyet azonban
Géza fia, István fejedelem levert
6. Koppányt felnégyelték és kiszögezték Győr, Veszprém, Esztergom és Gyulafehérvár kapujára, a Géza által
megkezdett politika folytatásának jelzéséül
7. István tevékenysége:
a térítő tevékenységét az egész országra kiterjesztette
b 10 püspökséget, ezen belül egy érsekséget (esztergomi) alapított, Esztergomérseke és Magyarország első
prímása Anasztáz (Ascherik) lett.
8. Miután hatalmát az országon belül megszilárdította, “barbár” törzsfőből mindeni által elismert keresztén
királylett:
a a római pápától, II. Szilvesztertől koronát és királyi címet kért
b ezt III. Ottó is támogatta
c királlyá koronázása az évezred első napján történt
9. A közigazgatás megszervezése:
a királyi vármegyerendszert hozott létre 44 megyével
b a törzsi nemzetségi szervezet vérségi alapra épült, az István által megszervezett megyerendszer pedig
területi alapra
A vármegye:
a élén az ispán (comes) áll, aki gazdasági, katonai, közigazgatási és bírói tevékenységet látott el
b területének 2/3-a a királyé, 1/3-a az ispáné
A várat a várnép tartotta el:
a várkatonák vagy várjobbágyok: katonai szolgálattal tartoztak, többnyire földet kaptak, a királynak voltak
alárendelve
b várszolgák: nem szabadok, termény- és munkaszolgáltatással (fuvar, kézműves munka, stb.) tartoztak
A közigazgatás másik szervezete az udvarház volt:
a megyénként átlag 2-3 udvarház volt
b élén az udvarispán állt, akinek munkáját királyi főméltóságok (nádorispán, főlovász, főtárnok) ellenőrizték
c feladata az egész államapparátus élelmezése, ellátása volt
d közigazgatási szervezetként is működött
10. Az István-kori társadalom felépítése:
a a vezető rétegben megszüntette az uralmat egy-egy törzsi terület ill. nemzetség fölött és kinevezett
ispánokat állított a helyükbe akik a régi uralkodóréteg királyhű tagjaiból vagy idegen (főleg német) lovagokból
kerültek ki, ők alkották a társadalom felső rétegét az udvari főtisztviselőkkel és a főpapsággal, érsekekkel,
püspökökkel, apátokkal együtt
b a társadalom középrétegét a katonai kíséret tagjai, tehetősebb közrendűek alkották
c a köznépet (ínséget) érte a legnagyobb változás: megszűnt a nagycsaládok vagyonközössége, kiscsaládi
üzemekre esett szét; a családfő; ín-családok (az úri birtok dolgozói)
11. A gazdaság jellemzői:
a élénk kereskedelem volt jellemző
b kézművesipar
12. Külpolitikája:
a az első évtizedben teljesen lekötötte a belső országépítés, de a második és harmadik évtizedben már a
külpolitikában is részt vett
b Basziliosz bizánci császár szövetségeseként részt vett Bulgária meghódításában
c meg-megújuló besenyő támadások Erdély ellen
d Német-római Birodalommal való összecsapás, István megállította II. Konrád császár hatalmas seregét és
hamar helyreállt a béke a két állam között
13. István törvényei:
a két törvénykönyv maradt fenn
b a törvényeket a királyi tanács írta le
c fontos volt a magántulajdon védelme
d különbséget tett szabad és szolga elemek között: ha a szabad újra lopást követett el, akkor bűnhődött a
szolgák szerint
e ha valakit felszabadítottak szolgaságából, azt nem lehetett újból szolgasorba taszítani
f a gyilkosság büntetése relatíve enyhébb volt, mint a lopásé
Az egyházzal kapcsolatos törvényei:
a kötelezővé tette, hogy 10 falu építtessen egy templomot
b vasárnap mindenki kötelezően templomba ment, kivéve aki a tüzet őrizte
c megtiltotta, hogy vasárnap dolgozzanak
d a termény egytizedének beszolgáltatása az egyház részére
e megtiltotta a pogány szokások gyakorlását
14. Trónutódlása:
a 1031-ben meghalt fia, Imre herceg (valószínűleg merénylet áldozata lett)
b Orseolo Pétert jelölte ki utódjául
c törvényes örököse Vazul volt (Vászoly) aki azonban pogány – megvakíttatta és ólmot öntetett a fülébe ezzel
uralkodásra alkalmatlanná téve
15. Géza jelentősége az volt, hogy megteremtette a lehetőséget egy erős, feudális állam kialakításához és
meg is tette az első lépéseket e felé, István pedig, apja nyomdokain járva, erős kézzel megszilárdította a
királyi hatalmat és véglegesen a fejlődés irányába terelte az országot
II. Az államhatalom alakulása István halála után, 1301-ig
1. István halála után belső viszályok, pogánylázadások törtek ki, trónkövetelők léptek fel, az országot külső
támadás érte
2. Az utódjául kijelölt Orseolo Pétert idegenként kezelték – tehát az államhatalom gyengült
3. A Bizáncból visszatérő I. András és I. Béla, Vazul fiai mentették meg a feudális berendezkedést, uralmuk
alatt tehát valamelyest nőtt az állami hatalom
4. I. László szigorú törvényeivel szilárdította meg a központi hatalmat
5. Könyves Kálmán megakadályozta az egyház térnyerését, ezáltal az állami hatalom sem gyengült
6. III. Béla elkezdte a birtokadományozásokat, ezáltal csökkent a királyi birtok csökkent a király hatalma,
anarchia
7. II. András folytatta a birtokadományozást – föllázadtak a serviensek, nemesek és jobbágyok is – kiadta az
Aranybullát 1222-ben, de ígéretét nem tudta megtartani, így az “ellenállási záradékban” foglaltak szerint a
nemesek fegyverrel félreállíthatták és a továbbiakban mindig támadták a királyt a nemesek – feudális anarchia
nőtt, a királyi hatalom egyre gyengült 8. IV. Béla tanult András példájából, visszavette a földeket, átmenetileg
megerősítette a központi hatalmat, de a tatárjáráskor nem segítettek neki a nemesek A tatárok elvonulásával,
mint “második honalapító” tért vissza és újjáépítette az országot, nem vett vissza több földet (a
feudalizmusban nem lehet földet visszavenni) sőt adott, várak építése és katonai szolgálat fejében Az
építkezések miatt gazdasági fejlődés, de a kővárak lehetőséget adtak a nemeseknek az egymás közti és a
király elleni harcra – feudális anarchia tovább fokozódott, még jobban gyengült a királyi hatalom
9. 1301-ben, az Árpád-ház kihalásával nem volt uralkodó – gazdasági válság, anarchia – Magyarországot
katasztrófa fenyegette (1301-1308 interregnum), a központi hatalom a nullára csökkent
A magyar honfoglalás és letelepedés
Az ugoroktól elvált és a nomád életmódra áttért ősmagyarok az i.e. első évezredre nagy részben az Urál-
hegységtől délre tartózkodtak. Majd a VI-VII. században a Volga és a Káma vidékén éltek. Majd később odébb
vonultak a Fekete-tengertől északra fekvő területekre. Itt két szálláshelyük volt: Levédia és Etelköz. A levédiai
magyarság a kazár birodalom biztonságában élt, ám alárendelt helyzetbe kerültek. Itt megismerkedhettek a
letelepedett életmód néhány gazdasági elemével: a kertműveléssel, a belterjes állattartással és az
asszimetrikus ekével. A kazár fennahtóság alóli kikerülést egy ottani belháború tette lehetővé. Ekkor
tömörültek törzsszövetségbe a magyarok, valamint a kazárok három lázadó, elszakadó törzse. A
törzsszövetség tagjai: kabarok (az egy törzsbe szerveződött kazárok), Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján,
Kér, Jenő, Keszi. Kazár mintára náluk is kettős fejedelemség alakult ki (kende és gyula).
Az etelközi magyarság számára nem volt ismeretlen a kárpátmedence, hiszen már 862-ben is behatoltak
seregeik a frank birodalomba és ekkor áthaladtak ezen a területen is. Ez a hely megfelelt a magyarok akkor
életformájának, ráadásul könnyebben volt védhető, mint a nyitott Etelköz. A frank, bolgár és moldva
fennhatóság alatt álló részek között gyér lakosságú területek voltak, amelyeket nagyobb ellenállás nélkül meg
lehetett hódítani. A magyar seregek gyakran vettek részt egy-egy szomszédos nép hívására háborúkban. 892-
ben Arnulf keleti frank uralkodó szövetségeseként harcoltak a morva Szvatopluk ellen. 894-ben VI. (Bölcs) Leó
bizánci császár hívására a bolgár Simeont támadták meg Árpád fia, Levente vezetésével. Szintén ebben az
évben Szvatopluk hívására vonultak hadba a fraknok ellen. Ezek a csapatok azonban nem tértek vissza
Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékén maradtak, tudatos terv alapján készítették elő a magyar
törzsszövetség átköltözését. 895 tavaszán hozzájuk csatlakozott a magyar fősereg Árpád vezetésével. A
sereg a Vereckei-hágón át jött be az országba, de a nép zöme még Etelközben maradt. Azonban ők sem
időzhettek sokáig, mivel a nyakukon voltak a besenyő hadak. 893-ban a Számánida-emirátus csapatai
megtámadták az úzokat, akik így nyugatra vonultak és maguk előtt űzték a besenyőket, akik így szintén arra
kényszerültek, hogy tovább menjenek az Etelközbe. Így az ott élő magyaroknak menekülniük kellett (mivel
nem volt jelen fő seregük), ráadásul út közben még a bolgár sereg is rájuk támadt mielőtt a Kárpát-
medencébe juthattak volna az erdélyi hágón át. 895-ben a Dunától keletre eső területek magyar kézre kerültek,
a bolgár haderők kiszorultak Erdélyből és a Tisza vidékéről (így a magyarok rendkívül fontos sóbányáikhoz is
hozzájutottak). A következő évek a beköltöző nép viszonyainak megszervezésével és a védelem kialakításával
teltek el. Újabb hadivállalkozások 899-ben történtek, amikor a frankok kérték fel a magyarokat Itália
megtámadására. Az innen visszatérő csapatok elfoglalták a Dunántúlt és a morvák nyugat-felvidéki területeit.
900-ra az egész Kárpát-medence magyar kézre került, a morva állam 902-es bukásával és a bajorok feletti
907-es pozsonyi győzelemmel biztosítva voltak az ország nyugati határai is
A magyar jakobinus mozgalom
1791-ben megállapodás született a magyar rendek és az udvar között ï‚® 10. törvénycikk. A megállapodás oka:
a francia forradalom radikalizálódik és a nemesség is megijed. A törvénycikk tartalma:
- II. Lipótot (1790-92) magyar királlyá koronázzák, mert 25 év után először összehívta az országgyűlést
- Kimondja, hogy Mao. önálló állam, melyet saját törvényei szerint kell kormányozni
- Az adó- és újoncmegszavazás joga az országgyűlésé
- A közigazgatás nyelve a latin, de kötelezővé teszik, hogy az iskolában magyar tanárokat alkalmazzanak a
nyelv fejlesztése miatt
- Az uralkodó rendeletekkel nem kormányozhat
- 9 bizottságot állítanak fel a szükséges reformok előkészítésére
A javaslatok 1793-ra készülnek el, de ekkor már I. Ferenc az uralkodó (1792-1835). A kompromisszumot csak
a nemesség többsége kötötte a Habs.-kal, a vármegyei nemesség egy része szemben áll az udvarral, ami a
magyar jakobinus mozgalom kialakulásához vezet. A szembenállás legfontosabb helyszíne a vármegye.
A nemesség mellett a plebejusok is szembefordulnak a Habs.-kal és mikor Mao.-ra eljutnak a francia forr.
eszméi, erősödnek a rokonszenv megnyilvánulások mindkét fél részéről ï‚® szabadságfákat ültetnek,
olvasóköröket rendeznek, el kezdenek franciául tanulni.
Kezdetben mozgalomként van jelen, de módosul a helyzet, amikor Martinovics Ignác áll a Habs. ellenes erők
élére. Ő már konkrét szervezeti formát teremt az ellenállásnak, 2 társaságot szervez számukra.
1) Reformátorok Társasága
- bázisát a nemesek és a vagyonos polgárok alkotják, mert a polgárosodás kérdésében megfogalmazzák,
hogy a nemeseknek megmarad a tulajdonjoguk, a volt jobbágyok bérelhetik a földeket.
- A legfontosabb kérdés: nemzeti függetlenség kérdése, ami a reformkor egyik fő problémája. Azt szeretnék,
ha Mao. szövetséges köztársasággá alakulna, ahol minden nemzetiség használhatná a nyelvét.
2) Szabadság, Egyenlőség Társasága
- bázisát a plebejus értelmiség alkotja.
- Programjuk is radikálisabb: elsősorban a polgári átalakulás feltételeivel foglalkoznak, ami a reformkor 2.
fontos kérdése. A kiváltságok megszűntetését akarják, s ennek akadályát a nemesség és a papság
kiváltságos helyzetében, ill. a Habs. kormányzásban látják.
- Tagjait úgy szervezik, hogy a programot odaadják lemásolásra. Programjukat a Kátéban fogalmazzák meg,
ami kérdés-felelet formájú. Mindenki csak azt ismeri, akitől kapta és, akinek adja.
Martinovics áll a mozgalom élén. 4 igazgatót választ maga mellé:

1. Hajnóczy József: a korszak egyetlen nem nemesi származású alispánja. A polgári nemzet fogalom nála
jelenik meg először már 1790 körül. Megfogalmazza a kötelező örökváltság szükségességét = a jobbágy
megválthatja a szabadságát a földesúrtól, földtulajdonhoz is juthat. A magyar nyelvet fejleszteni kell és a
kultúra fejlesztésére is nagy gondot kell fordítani.
2. Szentmarjai Ferenc: nemesi ellenzék egyik vezetője
3. Lackovics János: huszárezred parancsnoka, nyugdíjazzák, mert magyar nyelvet alkalmazott
4. Sigray Jakab: arisztokrata
1795-ben Martinovics feljelentése alapján a mozgalmat felszámolják. (feladja a titkos társaságokat, mert
Bécsben házkutatást tartanak nála) 1795-ben kivégzik a vérmezőn M.-ot és a 4 igazgatót, ill. többen börtönbe
kerülnek, pl.: Kazinczy
A magyarok vándorlása
I. Az ősközösségi viszonyok felbomlása1. A magántulajdon kialakulásával az ősközösségi keretek

fokozatosan felbomlottak:
horda – törzs – nemzetség – nagycsalád – család
Az együttélési forma egyre kisebb egységekre bomlott
2. Ezzel szemben a magyarok őseinek együttélési formája egyre nagyobb egységet alkotott, egyre
szervezettebb formát vett fel:
család – törzs – törzsszövetség
III. A magyarok vándorlása
1. A magyar nép legrégibb kapcsolatai az uráli népek, a szamojédok és a finnugorok felé mutatnak
2. I.e. 4000 körül őseink együtt élhettek az uráli népekkel az ún. uráli őshazában, az Urál hegység és az Ob
folyó közti területen Halászattal, vadászattal foglalkoztak
3. Az uráli őshazában túlnépesedés következett be a korai újkőkorban az uráliak szétrajzottak az Urál mindkét
oldalán
4. A finnugorok az Urál környékén maradtak, de nyugatra is terjeszkedtek – eljutottak a Volga-Káma közére,
ez az ú.n. finnugor őshaza A megélhetés fő formái a halászat és vadászat volt, de a csiszolt kőeszközök
hatékonyabbá tették ezt
5. A finnugorság kelet-európai szárnya a 2. évezredben az ősiráni népektől megismerte a réz- és
bronzművességet, állattartást, földművelést – valóságos gazdasági forrradalom zajlott le – nyugati irányú
terjeszkedés melynek során eljutottak a Fehér- és a Balti tengerig
6. A finnugor települési terület i.e. 1500 körül három részre szakadt
a Urál európai oldalán a Káma völgyében élő permiekre
b a Volgától a Baltikumig terjeszkedő közfinnekre és volgaiakra
c az Urál ázsiai oldalán, Nyugat-Szibériában lakó ugorokra, a mai vogulok, osztjákok és magyarok elődeire
7. Az ugor közösség teljes felbomlása i.e. 500 tájára tehető:
a vogulok és osztyákok É-ra vándorolnak, ezt lehetővé teszi a felmelegedés
b magyarok ősei D felé vándorolnak
8. A feltételezett magyar őshaza, Levédia
a itt a Kazár birodalom fennhatósága alatt éltek
b földműveléssel és állattartással foglalkoztak
c korszerű szőlőtermesztés és kertművelés
d sok jövevényszavunk származik ebből a korból (szőlő, alma, gyümölcs, stb.)
e kialakult a törzsi szervezet
9. A kozákoktól vették át a kettős fejedelemséget:
a a kündü a fő király (vallási vezető), jelentése nap
b a dzsula vagy gyula az alkirály (katonai vezető), jelentése hold 10. 830 körül belháború volt a Kazár
birodalomban, a magyarok a központi hatalom ellen fordultak és befogadták a menekülésre kényszerült
lázadókat
Ezzel teljessé válta a 7 + 1 magyar törzsszövetség:
a Nyék (határvédő akadály)
b Megyer vagy Magyar (ugor ember)
c Kürtgyarmat (hógörgeteg)
d Tarján (a tarchán, az alkirály törzse)
e Jenő (bizalmas tanácsadó, a miniszter törzse)
f Kér (óriás)
g Keszi (töredék)
h Kabar (lázadó, fölemelkedő)
11. A magyarság nyugatabbra húzódott, így került az Etelközbe (Dnyeper és Nyeszter folyó köze), az
életforma megváltozott:
a csökkent a földművelés és növekedett a legeltető állattartás szerepe
b a törzsek új főfejedelmet választottak az Árpád család őse, Álmos személyében A figyelem egyre inkább
nyugat felé irányult, hadi útjuk vagy céljuk sokszor a Kárpát-medence
12. A Kárpát-medence ekkori képe:
a ősidők óta lakott terület
b a római uralom alatt Pannónia néven fontos provincia volt
c a hunok hódítása vetett véget a római uralomnak, majd germán népeké lett
d a honfoglalás idején több államalakulat érdekszférája volt, többek között a Nyitrai Fejedelemség területe is,
mely Nagy Szvatopluk ideje alatt virágzott
IV A honfoglalás
1. Az itteni államalakulatok viszonyai:
a zsákmányolás
b rideg állattartás
c ismerték a földművelést, de nem szívesen alkalmazták
d egyszerre feudális és ősközösségi jellegek – a társadalom bomló ősközösség, kialakuló feudalizmus
e ismerték a kereskedelmet is – cserekereskedelem (törököktől vették át)
A Kárpátok társadalmi helyzete a bejövetelkor:
a állat magántulajdon – osztálytársadalom
b törzsfők – állat magántulajdon
c nemzetségfők – állat magántulajdon – ők ketten a bők
d közrendű szabadok
e ínek
f szolgák (a meghódítottak) (nem rabszolgák)
2. A harcmodor (rajtaütés szerű támadás), létszám és a feudális államok széthúzása miatt az itt élő szlávokat
könnyen meghódították
I. Szvatopluk 894 táján meghalt – a szláv állam szétesett – vele nem kerültek összeütközésbe
3. A magyarok főserege Álmos fiának, Árpádnak irányításával legkésőbb 895 tavaszán nyomult be a területre
a Vereckei-hágón át, a többiek az Etelközben maradtak
4. A bolgárok összefogva a besenyőkkel, rátámadtak az ottmaradt magyarságra – hátrahagyva ingóságaikat,
menekülve, nagy veszteségek árán vergődtek át a Dél-keleti-Kárpátok hágóin
5. 895-ben a medencének a Dunától K-re eső része került magyar uralom alá A keleti-frank szövetségesünk,
Arnulf császár meghalt, birtokba vettük a Dunántúlt
6. A 907-ben megvívott bajor-magyar csata végleg letörte a német ellenállást. Ezzel befejeződhetett a
honfoglalás
A náci és bolsevik ideológia összehasonlítása
A nemzetiszocializmus, vagy nácizmus egy totalitárius világnézet és mozgalom. Képviselői Németországban

1933. január 30-án Adolf Hitler vezetésével az NSDAP megszerezte a politikai hatalmat és egypárti diktatúrát
alakítottak ki, amit az 1938. márciusától bekövetkezett Anschluss után Ausztriára is kiterjesztettek. Tagjai faji
és etnikai alapon megkülönböztető társadalmat teremtett. A párt választás útján jutott hatalomra, Hitlert
Hindenburg nevezte ki kancellárrá. A párt színe volt a vöröskereszt, szimbólumként a horogkeresztet
használták. Hitler nagy építkezéseket hajtott végre Berlinben, létrehozta az ifjúsági szervezeteket, a
Jungvolkot és a Hitlerjugendet. Irányítása alatt tartotta a karhatalmi szervezetet, az SS-t és a Titkos
Államrendőrséget is a Gestapót.
Az ideológia fontos elemei:
• szocialisztikus gondolatok: államosítás, munkakörülmények javítása
• élettér-elmélet („Lebensraumpolitik”, „Lebensraum im Osten”: több lakóterület teremtése a németek
számára a kelet felé történő terjeszkedés által)
• marxizmus-, kommunizmus-, bolsevizmusellenesség
• a zsidóság és szlávság elleni fajgyűlölet/fajelmélet/ a német/germán/árja felsőbbrendűségből (Übermensch,
Untermensch) kiindulva
• Führerprinzip: a vezetőben való feltétlen hit, személykultusz minden téren, manipuláció
• a demokrácia korlátozása, ennek következményeként a nem együttműködő politikai pártok,
szakszervezetek, és sajtótermékek megszűntetése
• szociáldarwinizmus (az emberi társadalomban is a „legalkalmasabb” csoportok (fajták, változatok) tudnak
fennmaradni, életben maradni, szelektálódni)
• eugenika (a szociáldarwinizmusban megfogalmazott fajfejlődés „elősegítése”, az akadályozó tényezők
„kiiktatása”)
• homofóbia (homoszexuális beállítottságú emberek iránti erőteljes ellenszenv)
• a vallásszabadság korlátozása
• nem teljesítés politikája: a fegyverkezés megkezdése, a megszállt területek kiürítése és a hadisarc
fizetésének abbahagyása (ezzel a versailles-i békeszerződésben foglaltaknak mond ellent)
• Európa németjeinek egyesítése Nagy-Németország létrehozásának érdekében; Ausztria bekebelezése
(Anschluss), Csehország és Lengyelország németek lakta területeinek elfoglalása, valamint Európa
(beleértve a Baltikumot) németjeinek hazatelepítése. Úgy vélte, szövetséget köthet Angliával, mert az
angolok a franciáktól jobban félnek, mint amennyire ragaszkodnak a status quo- hoz
• terjeszkedés keletre, a Szovjetunió elfoglalásával a Birodalom kiterjesztése az Urálig. Hitler szerint a
Szovjetunió hatalmas területét arra nem alkalmas népek lakják, ugyanis hagyták, hogy a
zsidók/kommunisták kezükbe vegyék a hatalmat
• ezután fordulna az eddig tétlen Franciaország felé, és vagy megsemmisítené a nemzetet, vagy a gyengébb
partner szerepébe kényszerítené
• a létrejött 400 milliós Német Birodalom (egy pángermán Európa) szembeszállhatna az Egyesült Államokkal
Mindezek alapján Hitler programja a Mein Kampf (Harcom) szerint:
Hitler egyeduralma 1945. május 8-án ért véget.
A bolsevik (kommunista) ideológia
Oroszországban a bolsevikok 1917. november 7-én jutnak hatalomra. A hatalmat Lenin ragadja meg, majd
halála után Sztálin lesz a diktatúra vezére. Katonai puccsal jut hatalomra. Felszámolják a többpártrendszert és
kiiktatják a politikai ellenfeleket. Jelképük a vörös ötágú csillag és a sarlókalapács. Sztálin idejében nagy
építkezések zajlanak Moszkvában és Péterváron. Sztálin a fiatalokat is bekebelezi, létrehozza a fiatalok
szervezetét. Sztálin irányítja az erőszakszervezetet is az NKVD-t.
Az ideológia fontos elemei:

• diktatúrát álcázó demokratikus állam létrehozása
• a hatalom egy kézben összpontosult, a hatalmi ágak megszüntetése
• Bolsevik hatalom államosította az ipart és a kereskedelmet
• Hadikommunizmus: piac kizárásán alapuló rendszer
• Lenin: gazdasági irányváltás – NEP
• Erőszakos iparosítás, kollektivizálás
• Parasztokat kolhozokba (termelőszövetkezet) és szovhozokba (állami gazdaság) kényszerítették
• Állami irányítás
• Szovjet ipar alkalmassá vált egy tömeghadsereg kialakítására
• Lenin halála után (1924) Sztálin szerezte meg a párt vezetését
• A rendszer megfélemlítette a társadalmat
• A rendszert vélt és valós ellenfelei üldözik, bárki lehet a nép ellensége
• Tömeges tisztogatások
• GULAG táborok
• Az 1930-as évek végére a pártot is elérik a tisztogatások-koncepciós perek
• A párt, a gazdaság, a hadsereg és az államapparátus minden szintjén tisztogatások
• Sztálin személyi kultusza
• A vezér képe, szobrai elárasztották az országot
• Paraszt nem érdekelt a termelésben
A bolsevizmus 1991-ben a rendszerváltást követően szűnt meg.
A nagy földrajzi felfedezések és hatásuk
Fellendülés – új utak keresése

Nyugat-Európa gazdasága a XV. században gyors ütemben fejlődött. A fellendülés centruma Flandria volt.
Mivel a pénzek továbbra is nemesfémből készültek, az európai gazdaság egyre több aranyat és ezüstöt
igényelt. Ezzel szemben a Kelettel folytatott kereskedelem kiszivattyúzta Európából a nemesfémeket, mivel a
Levantén keresztül behozott luxuscikkekért és fűszerekért arannyal, ezüsttel fizettek. Ugyanakkor az oszmán
terjeszkedés következtében a levantei kereskedelem először bizonytalanabbá, majd a vámok emelése után
drágábbá vált. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a XV. század végére a talajvízszint feletti, könnyen
kiaknázható rétegeket kitermelték a magyarországi és csehországi nemesfémbányákban, s szivattyúk híján
nem tudtak mélyebbre hatolni, ezért a termelés jelentősen visszaesett.
A felfedezések feltételei
A XV. századra az Atlanti-óceánon keresztüli tengeri összeköttetés jött létre a Földközi-tenger és a Baltikum
között. Az óceánon csak az új, nagy vitorlafelületű, hátsókormányos hajókkal (karavella) lehetett szállítani. A
part mentén elhagyva a nyílt vizeken hajóztak, amit az araboktól korábban átvett iránytű és egy sor, a pontos
helymeghatározást szolgáló műszer tett lehetővé. A reneszánsz nyitottabbá tette az embereket, s az antik
műveltség újjászületése révén ismertté váltak Ptolemaiosz elgondolásai, aki a Földet gömb alakúnak képzelte.
Új térképek születtek, amelyek a Földet már ennek alapján ábrázolták (Toscanelli világtérképe 1474.).
Portugál és spanyol felfedezések

A portugálok, kedvező földrajzi helyzetüket kihasználva, már a XV. század közepétől felfedező utakat
indítottak az arany és a fűszerek megszerzésének reményében Afrika partjai mentén. Átlépték az Egyenlítőt
(1471), Bartolomeo Diaz elérte a Jóreménység fokát (1487) és Vasco de Gama Afrika megkerülése után
kikötött Indiában (1498). A portugálok megismerkedtek az arab matematikával, földrajzzal, térképészettel és
csillagászattal. Tengerész Henrik portugál herceg megfigyelőtornyot és hajógyárat építtetett, majd visszatérő
hajósok tapasztalatait, térképeket készítettek. Tengerész Henrik lovagrendje jövedelmeit a fejlesztésre
fordította, kereskedelmi társaságokat alapított, hogy legyen pénze a kutatásokra, fejlesztésekre. Az itáliai
bankárok szerepet vállaltak a felfedezések támogatásában, a hajózó kapitányok közül többen is Itáliából
származtak. Kasztíliai Izabella támogatásával indulhatott el Indiába az olasz Kolombusz Kristóf három hajója.
1492. október 12-én kötött ki a Bahama-szigeteken. 1504-ig még háromszor kelt át az óceánon, elérte Kubát,
Hispaniola szigetét, Puerto Ricót, Panamát és Jamaicát. Útjairól nemesfémeket, drágaköveket, Európában
ismeretlen növényeket és indiánokat hozott. Kolombusz abban a hitben halt meg, hogy Indiába jutott. A
felismerésre, hogy új kontinenst fedeztek fel, egy spanyol zászló alatt hajózó olasz tengerész, Amerigo
Vespucci jutott. Amerigo Vespucci Dél-Amerika partjai mentén hajózva elérte a La Plata torkolatát, s azt hitte,
hogy elérte a kontinens legdélebbi csücskét. A spanyolok és a portugálok versengtek az új területekért, ezért
pápai közvetítéssel egyezséget kötöttek (1494). A tordesillas szerződés, illetve az ezt kiegészítő 1529-es
zaragozai szerződés a felfedezett világot a két ország között először egy, majd két hosszúsági kör mentén
kettéosztotta. A Föld megkerülésére Magellán vállalkozott 1519-ben. Célja a fűszertermő szigetek és az
Európa közötti közvetlen út megteremtése volt. Magellán a Fülöp-szigeteken életét vesztette a
bennszülöttekkel folyatatott küzdelemben, de egyik hajója visszatért Spanyolországba.
A nagy földrajzi felfedezések és következményei
A XV. században fejlődésnek induló nyugat-európai gazdaság nagy mennyiségben igényelte a nemesfémből
vert pénzérméket. Nőtt a keletről érkező árucikkek fogyasztása, Kelet kiszivattyúzta Európából a nemesfémet.
Fejlődött a tudományos élet, bővültek a földrajzi ismeretek is. Ptolemaiosz görög tudós elmélete szerint a Föld
gömb alakú. Toscanelli térképe (Indiát Európától Nyugatra, az Atlanti-óceán túlsó partján ábrázolta)
Technikai újítások:
• Az olasz hajózás tapasztalataira támaszkodva kialakították a világ akkor legtökéletesebb hajótípusát
acaravellát (több árbocos hajó, jól kormányozható, magas oldalfalú).
• Az araboktól átvett iránytű lehetővé tette a tengeren való tájékozódást.
Az első felfedező utakat portugál hajósok tették meg, arany és fűszer megszerzésének reményében.
BartolomeoDiaz elérte Afrika legdélibb pontját, a Jóreménység-fokot (1487), majd Vasco da Gama 1498-ban
Afrikát körülhajózva elérte India nyugati partjait. A portugálok fegyverrel igázták le az indiai fejedelmeket.
Kereskedelmi támaszpontokat létesítettek India partjain. A fűszereket nagyon olcsón vették a bennszülöttektől,
később elrabolták ezeket. Egyes szigeteken a lakosságot is kiirtották, vagy rabszolgákká tették őket.
Az Újvilág felfedezése a spanyol hajókon induló Kolumbusz Kristóf nevéhez fűződik. 1492-ben elérte a
Bahama-szigeteket. További útjai során felfedezte Kubát és Hispaniolát, majd Közép-Amerika partvidékeit. Azt
hitte Indiába érkezett. Honfitársa, Amerigo Vespucci ismerte fel, hogy új földrészt fedeztek fel.
A Föld megkerülése Magellán nevéhez fűződik, megölik a bennszülöttek, de egyik hajója visszatért.
Amerika felfedezésével kibontakozott a gyarmatosítás. Hatalmas mennyiségű nemesfémek, ültetvények
kialakítására alkalmas földek. Ez az európaiak számára megszerezhetőek voltak, mert az új világban
technikailag, társadalmilag fejletlenebbek voltak.
Az amerikai kontinenst indiánok népesítették be, különböző szintű kultúrákkal:
• Yukatán-félsziget (Közép-Amerika)-maják (piramisok, fejlett matematika és csillagászat)
• Közép-Amerika-aztékok földművelés (bab, kukorica, kakaó, gyapot, dohány). Despotikus állam, a
meghódított népektől emberadót követelt az emberáldozatoknak.
• Andok hegyeiben-inkák teraszos öntözéses művelés, fejlett építészet, matematika. Despotikus uralkodó,
fegyvereik fából, kőből.
A spanyol hódítók (konkvisztádorok), a fejlett fegyverekkel, kis csapatokkal is gyorsan el tudták foglalni az
őslakók birtokait. Aztékokat Cortez, az inkákat Pizarro igázta le.
A spanyolok bányákat, ültetvényeket létesítettek. Kegyetlen bánásmód és az európaiak által behurcolt

betegségek az indiánok tömeges pusztulásához vezetett. A munkaerőt Afrikából behurcolt feketékkel
biztosították.
Kereskedelem:
Amerikából Európába: nemesfém, gyapot, cukor, dohány. Európából Amerikába: iparcikkek. Európából
Afrikába: alkohol, iparcikkek, ezekért rabszolgák, akiket Amerikába szállítottak. Így kialakult
a világkereskedelem. Újkikötők Lisszabon, Amszterdam. A kereskedelem megkönnyítésére létrejöttek
a tőzsdék, itt nagy tételben áruminták alapján kötöttek üzletet. A levantei kereskedelmi útvonal hanyatlásnak
indult, a Hanza forgalma fellendült.
Ipar:
Az Európába beáramló nagy mennyiségű nemesfém az arany és ezüst leértékelődéséhez vezetett.
Emelkedtek a mezőgazdasági és ipari termékek árai (árforradalom).
• Az élelmiszerek ára megnő
• Megnő a kereslet az iparcikkek iránt, a szükségleteket a céhek nem tudják kielégíteni
• Manufaktúrák (munkamegosztás) alakulnak ki. A gyapjú ára megnő, de ehhez legelő kell, tehát a
földesurak bekerítik a területeket
• a föld nélkül maradt parasztok és a tönkrement kisiparosok a városokba mentek, és olcsó munkaerőként
manufaktúrákban kezdtek el dolgozni
• kialakultak a tőkés termelési viszonyok
Ez egy kétoldalú folyamat volt:
1. a kisárutermelők megfosztása a termeléshez, létfenntartáshoz szükséges eszközöktől
2. termelőeszközök és pénz felhalmozása és tőkévé válása
3. Az egyszerű árutermelés helyett tőkés árutermelés Á-P-Á
4. pénz-áru-több pénz
A felhalmozott tőke kölcsönüzletekbe és ipari vállalkozásokba áramlott.
A német egység
Németország 1848 után:

A ’48-as forradalom két célja közül a polgári átalakulás sikeres volt, az egyesítést előkészítő frankfurti
parlament munkája sikertelen volt. Visszaállították viszont a német sszövetséget, melynek államaiban Ausztria
kivételével alkotmányos monarchais jött létre, és a gazdaság fejlődik. A további fejlődésnak azonbangátat
szab a széttgoltaságezért az egyesítés továbbra is napirenden van. A felülről, dinasztikus úton történő
egyesítés 2 formája küzd egymással. Az egyik Ausztria vezetésével az összes államot magábafoglaló nagy
német egység. A másik Poroszország vezetésével, Ausztria kihagyásával a kis német egység.
’48 után mindkét megpróbálja a kezdeményezést magához ragadni. Előszőr Poroszország, aki
Szászországgal és Hanoverrel együtt létrehozza a 3 király szövetséget, melyhez 28 másik német állam is
csatlakozik. Oroszország és Ausztri tiltakozik, ezért az egyesítés meghiusul. Ezután az osztrákok javasolják a
német államoknak egy osztrák vezetéssel létrejövő egységes németállamot, melyet azonban elutasítanak
Ezután az idő és a lehetőségek Pooszországnak kedveznek. Ennek okai:
- Alkotmányos monarchia
- felgyorsult modernizáció
- a lakosság számának rohamos növekedése, 14o év alatt 1o millióról 17-re
- 1861-ben porosz királlyá koronázzák I. Vilmost
- Otto von Bismarck a “vaskancellár”, aki konzervatív rálpolitikus volt, és akinek élete célja a, hogy akár “vérrel
és vassa” is de egyesíti Németországot.
- a hadsereg modernizációja. A szolgálati évet 3 évre növelik, kiterjesztik az ujjoncozást, és így 4ooooo fős
hadsereget hoz létre.
- fejlesztik a haditechnikát és új vezérkari tisztet neveznek ki, Moltke személyében, aki szerint egy hadsereg
győzelmei a gyors mozgosítástól és a gyors az ellenséget meglepő helyszínre történő szállítástól függ. Ezért a
vasúti hálózat kiépítését, rendkívül fontosnak tartja.
- Ausztria nemzetközi tekintélye meggyengül, különösen az olasz-osztrák háborúban, és elveszítette eddigi
szövetségesét Oroszországot is
A Porosz-Osztrák háború:
Bismarck diplomáciailag előkészíti ezt a háborút.

Amikor 1863-ban Lengyelországban felkelés tör ki az orosz uralom ellen Bismarck felajánlja II. Sándor
cárnak, hogy a lengyel felkelőket porosz területen is üldözheti. Ezzel megszerzi Oroszország jóindulatát.
Poroszország megerősödésétől megijedve Ferenc József Frankfurtba fejedelmi gyűlést hívott össze, melyben
császárrá akarta magát választatni, Vilmos porosz király azonban nem jelenik meg, így a gyűlés
eredménytelen, és ráadásul meg is alázza Ausztriát.
Schleswig -Holstein konfliktus. A két német fejedelemég perszonáluniós kapcsolatban állt Dániával. IX.
keresztély dán király azonban elfoglalta a 2 területet. Poroszország és Ausztria ultimátumban tiltakozik, melyet
Dánia visszautasít. Így megtámadják és legyőzik Dániát, majd Schleswiget Poroszországhoz, Holsteint
Ausztriához csatolják. Bismarck szövetséget köt III. Napoleonnal is, aki megígéri, hogy semleges marad egy
porosz-osztrák háborúban, melyért cserébe Bismarck német területek átadását ígéri.
Anglia jóindulatát azzal nyeri meg, hogy biztosítja arról, hogy egy erős Németország gyengíteni fogja
Franciaországot, Anglia fő vetélytársát. Meggyőzi Olaszországot, hogy szintén indítson háborút Ausztria ellen,
és így 2 frontos háborúba kényszerítsék Ausztriát, ezért cserébe megígéri Velence átadását. Bismarcknak
ezután már csak az ürűgyet, a casus bellit kellett megtalálnia a háborúra. Javasolja a Német szövetség
megreformálását, melyet Ausztria elutasít. Ezuán azt javasolja a német szövetségnek, hogy zárják ki a
haladást ellenző Ausztriát a szövetségből, Ausztria mozgósít, mellé áll 15 német állam, 1866-ban
megkezdődik a porosz-osztrák háború.
Ausztria 2 tűz közé került, hiszen délről az olszok, északról a porosz hadsereg támadta. Délen az olaszok
ellen győzelmet aratott Lissanál és Custozzanal. Északon azonban a Csehországi Königratznél hatalmas
porosz győzelem született, melyben szinte teljesen megsemmisült az osztrák haderő. Vilmos porosz király
győzelme mámorában Ausztriával megalázó békét akart kötni, melytől Bismarck óva intette, mert nem akart
egy a háta mögött revans vágytól égő Ausztriát. Ezért a prágai béke kompromisszum jellegű. Ausztri elveszti
szövetségeseit, és a Majnától északra fekvő területeit. Porosz vezetéssel létrehozzák az Észak-Német
szövetséget, melynek elnöke a kül- és hadügyek irányítója I. Vilmos. Nem vettek el tehát Ausztriától örökös
tartományokat. Az egyetlen amit elveszít Velence, melyet az olasz veszteség ellenére is megkap Olaszország.
Viszont kiszorult a porosz vezetéssel létrejövő Nagy-német egységből.
Porosz-francia háború:
Franciaország többszörösen is csalódott, egyrészt mert nem kapta meg a neki ígért területeket, másrészt két
meggyengül német állam helyett egy erős Poroszország jött létre, mely vetélytársa volt a kontinensen.
Bismarck tudta, hogy a német egység legfőbb akadálya Franciaország. Ezért háborúra készülődött, de úgy
intézte, hogy a támadó fél Franciaország legyen. Az ürügyet a spanyol trón megüresedése adta. melyre
jelölték Hohenzallern porosz főherceget. Franciaország tiltakozik ez ellen, melyet Vilmos el is fogad, nem
elégszik meg Franciaorzság Vilmos szóbeli ígéretével, írásos garanciát kér, melyet Vilmos vissza utasít. Így
Franciaország megtámadja Poroszországot. A hadüzenet 1870 juliusában fogalmazódik meg. Franciaország
azonban csak nagyon lassan tud mozgósítani, velük ellentétben a háborúra készülő Poroszország gyorsan
nagy erőket mozgósít a porosz-francia határnál, sőt át is lépik azt. A franciák fővezére Macmahon sorozatos
vereséget szenved a poroszoktól, mely sereget Moltke vezeti. Moltke csapata körülzárja Metz vátrát, ahol
kisebb francia haderők tartózkodnak, és legyőzi őket. Metz felmentésére igyekszik a francia fősereg
Macmahon és III. Napolen vezetésével. Őket Sedán mellett tartótatják fel, körbe zárják őket, és 1870 nyarán a
francia haderő leteszi a fegyvert. III. Napolen is fogságbe kerül. A porosz hadsereg azonban nem hagyja abba
a harcokat és szinte akadály nélkül nyomul az ország belseje felé és szeptember 17.-ére eléri és körbekeríti
Párizst, ahol időközben szeptember 14.-én kikiáltották a köztársaságot. A harc már nem a német egységért
folyt, hanem Franciaország teljes megsemmisítésért. Ez a magyarázata annak, hogy 1871 január 18.-án a
versaillesi palota tükörtermében kikiáltják a német császárságot. Az uralkodó I. Vilmos porosz király lesz,
kancellárja pedig Bismarck. Január 28.-án Párizs megköti a német-francia fegyverszünetet, de a harcok még
tovább fognak folytatódni a Párizsi kommün miatt. A végleges békét, csak május 10.-én, Majna-Frankfurtban
kötik, melyben Németország megszerzi Elzasz-Lotharingiát, ezenkívül Franciaországnak 3 éven keresztül 5
millió arany frank hadisarcot kell fizetnie. A fizetés teljesítése érdekében német megszálló maradnak
Franciórszágban. A béke megalázó Franciország számára, ez a magyarázata az állandósuló francia revans
törekvéseknek. Ugyanakkor Európa közepén új nagyhatalom jött létre.
Az egyesítés következményei:
- Németország rendkívül gyors gazdasági fejlődése, melyhez az egységen kívül Elzasz-Lotharingia, és a
francia hadisarc is hozzájárult. 1871-ben bevezetik at egységes pénzt, a márkát, valamint egységes súly- és
mértékrendszert.
- A vezető német iparágak az acélgyártás, kőszéntermelés, gépgyártás és vasútépítés fejlődött.
Az új gyorsan fejlődő iparágak közül kiemelkedik a vegyipar és az elektromos ipar. Nagy ipari központok
jönnek létre. Rurh-vidék, Szászország, Felső-Szilézia. Mindezek következtében a századfordulóra
Németország a gazdasági világranglista 2. helyére került.
A nemzeti szocializmus hatalomra jutása és működési mechanizmusa
Kiindulópont:
• A Versailles béke német lakta területeket is elcsatolt, Németország gazdaságát megbénító jóvátételt és
katonai korlátozást írt elő
• 1918-ban a németek vereséget szenvedtek à polgári demokratikus forradalom robbant ki Németországban
• november 9-én megbukott a Hohenzollern-dinasztia, II. Vilmos lemond
• a szélsőségesek erősek
• 1919. januárban, Berlinben a kommunisták megpróbálják átvenni a hatalmat, de leverik őket, és vezetőit
meggyilkolják
Karl Liebknecht
Rosa Luxemburg
• Választások à szociáldemokrata-polgári koalíció jön létre
• A nemzetgyűlés Weimarban ülésezett à 1919-33: weimari köztársaság
• Hibája, hogy sok kispárt van a parlamentben, mert nincs parlamenti küszöb
• Megalakul az NSDAP- Nemzetiszocialista Német Munkás párt
• Vezetője Adolf Hitler
• Az 1923-as müncheni „sörpuccs”-ot leverték, Hitler börtönbe kerül, ahol megírja a Mein Kampf-ot
Nácizmus (1933-tól)
• Ideológiáját Hitler a Mein Kampf-ban határozta meg, célja: a Versailles béke minden korlátozásának
felszámolása
• Fajelmélet: az emberiséget nem egységes fajnak, hanem magasabb és alacsonyabb rendűnek tekinti
1. Német (Übermensch – felsőbbrendű)
2. A rokon nyugati germán népek
3. Segédnépek
4. Szolganépek (szláv)
5. Zsidók, cigányok à kiirtandók
Szerinte a zsidók nem vallás, hanem uralkodásra szövetkezett faj
• Élettér-elmélet: Németország vissza akarja csatolni a német lakta területeket
• Anschluss: Ausztria, majd Európa meghódítása à egy világbirodalom létrehozása
• Liberalizmus-, és demokráciaellenesség
• Szociális demagógia: minden rétegnek helyzete javítását ígéri, nem törődve az ellentétekkel
• Propaganda: egy ellenség ellen irányul
Külpolitika
• Újabb fordulat: 1929-es világválság
• Összeomlott a Dawes-terv
• A kis- és középüzemek ezrei, parasztbirtokok tízezrei mentek tönkre
• 50%-os lett a munkanélküliség
• a szociális demagógiának táptalaja van, így a szélsőségek megerősödnek
• a náci és kommunista fegyveresek rendszeresen összecsapnak
• a társadalom az erős kéz politikáját követelte, így az NSDAP megerősödött
• 1933 kilép a Népszövetségből
• 1934 népszavazás a Saar-vidékenâ†’ 1935-től Németországhoz tartozik
• 1935 általános hadkötelezettség
• 1936a légierő felmondása
• 1936 locarnói szerződés felmondása
• 1938 Anschluss
• 1938 szept. 29-30. müncheni egyezmény â†’ Szudéta-vidék
• 1939. márc. 15 Prága â†’ ekkor jön rá Anglia és Franciaország, hogy mi is Hitler igazi célja â†’ garancia
Lengyelországnak
Hitler hatalomra jutása, a nácizmus berendezkedése
• 1931- megalakul a jobboldali pártok szövetsége: Harzburgi Front
• 1932-ben megnyeri a választást
• 1933. január 30-án Hitler birodalmi kancellár lesz, koalíciós kormányt alakít
• márciusra újabb választásokat irat ki
• február 27-én felgyújtják a Reichstag épületét, a kommunistákra fogják
• a márciusi választásokon az NSDAP 44%-ot kapott
• azonban a gyújtogatásokra hivatkozva megsemmisítik a kommunistákra leadott szavazatokat (13,3%)
• így az NSDAP abszolút többségbe kerül
• Hitler elfogadtatja a felhatalmazási törvényt = a kormány törvényeket hozhat
• Ezzel a végrehajtó hatalom szerepe megnő, kivonja magát a parlament ellenőrzése alól
• Betiltják a kommunista, szociáldemokrata, később a polgári pártokat is
• Tehát Hitler egypárt rendszert hozott létre
• Egyetlen ifjúsági szervezet engedélyezett: Hitlerjugend
• Jelszó: „egy nép, egy birodalom, egy vezér”
• Megszüntetik a szövetségi államok önállóságát és az önkormányzatiságot
• De jelen van egy belső probléma:
• A szegény tömegek második forradalmat követeltek, azaz Hitler teljesítse szociális ígéreteit
• Ezzel szemben a „nagytőke” a tömeg lecsendesítését várja
• Mivel Hitlernek szüksége van a „nagytőke” támogatására, leszámol belső ellenzékével
• 1934. június 29-30. hosszúkések éjszakája
• több száz politika gyilkosság
• a párt fegyveres alakulata, az SA elveszti jelentőségét
• megnő az SS és a Gestapo (titkos államrendőrség) szerepe
• 1934-ben Hindenburg köztársasági elnök meghal, utána Hitler vezér és kancellár lesz
A párizsi béke
I. Miklós cár idején Oroszország Európa csendőre szerepét játszotta (beavatkozott a forradalmakba).
Tekintélye megnőtt, a kontinens legerősebb hatalmának számított. A Török Birodalom 1849. után meggyengült
és így a cár alkalmasnak látta a pillanatot, hogy régi vágyálmát megvalósítsa: Konstantinápolyt és a
tengerszorosokat akarta megszerezni. Ezért 1853-ban háborút provokált. Azt hitte, számíthat Ausztria
hálájára, Franciaország belső megosztottságára és a gyönge Töröko. egyedül marad. III. Napóleon a belső
ügyekkel volt elfoglalva, Anglia pedig nem tűrhette, hogy erős hatalom kezébe kerüljenek a tengerszorosok.
A franciák és az angolok ezúttal összefogtak. A Krím-félszigeten partra szálltak a francia-török-angol csapatok.
Ausztria semleges maradt.
A krími háborúban kiderült Oroszo. elmaradottsága, nem volt hadsereg-utánpótlása. A vereséget szenvedett
cári csapatok az utolsó orosz kézben lévő erődbe, Szevasztopolba vonultak vissza. Közben I. Miklós –
valószínűleg morfium-túladagolásban – meghalt.
Utóda, II. Sándor Szevasztopol eleste után (szept. 8.) törődött bele a vereségbe.
A krími háborút az 1856-ban megkötött párizsi béke zárta le. A béke rögzíti:
- A Fekete-tenger semlegességét
- A Török bir. függetlenségét
- Besszarábia déli része Moldváé lesz
- A tengerszorosok elzárását minden külföldi hadihajó elől
- A Török Bir-ban élő keresztények feletti európai védnökség
- Oroszo. elveszíti a Duna-deltát
- Román fejedelemségek létrehozása (Moldva és Havasalföld)
A Rákóczi Szabadságharc 1703-1711
Előzmények- Török kiűzése

Az 1680as évek végére Európa hatalmai közös elhatározásra a jutottak a Török kiűzését illetően, belátták,
hogy szükséges egy egyesült európai hadsereg, mely képes lehet egy ilyen horderejű támadásra.
A kiűzés sürgősségét bizonyította, h. 1683-ban Kara Musztafa vezetésével a Bécs ostromára indult, kb. 100
ezer főnyi sereggel nagy túlerőben voltak a várvédőkkel szemben és körülzárták a várat.
I. Lipót azonban szövetségeseket szerzett Sobieski János (lengyel király) és Lotharingiai Károly herceg
személyében. Az ő segítségükkel a császári sereg ellentámadásba ment át és még Esztergomot is
visszafoglalták.
1684-ben XI. Ince pápa kezdeményezésére megalakul a Szent Liga törökellenes koalició, melynek tagjai:
Velence.
Lengyelország,
Habsburg birodalom
oroszok: Nagy Péter 1686tól: Fekete-t. partján van problémája
A felszabadító háborúk 3 hadszíntéren folytak:
Magyarország: volt a legfontosabb hadszíntér. 1685-ben Érsekújvárt visszafoglalja Lotharingiai K. és Bádeni
Lajos
Kelet-Lengyelország: Sobieski János vezetésével
Velence: görög-dalmát partoknál hadiflottájával támad
1686 – júliusától-szeptemberéig folyt a véres küzdelem Buda bevételéért óriási keresztény sereg (délről Miksa
Emánuel bajor választófejedelem, északról Lotharingiai Károly vezetésével) támad a török ellen
szept. 2án a harmadik általános roham sikereket hoz, meghal Ali Abdulrahman várkapitány is. Ezzel
megkezdődik a török kiűzetése Magyarországról.
1687- A Szent Liga vereséget mér a törökre Nagyharsánynál majd 1689ben Bádeni Lajos felszámolja az Al-
dunai helyőrségeket. 1690ben Lotharingiai Károly bevonul Erdélybe -> diploma Leopoldium
Majd a felszabadítás második szakaszában a török seregek ellentámadásba mennek át. Ez a Habsburg sereg
meggyengülésének köszönhető, mert megosztotta őket a Franciák hadba lépése.
1687-es Pozsonyi ogy-n kimondják:
- Le kell mondani a szabad királyválasztásról Habsburg ház férfi ágának javára
- Le kell mondani az Aranybulla ellenállási záradékáról – utolsó cikkely
- Erdélyt nem csatolják vissza: diploma leopoldium -> 1657-1705 között I. Lipót uralkodott, és alatta rendezték
Erdély sorsát: nem csatolják vissza: Gubernium.
- Újszerzeményi bizottság felállítása (a visszafoglalt területeket csak azok kapák vissza, akik igazolni tudják,
hogy az valóban az övék volt + 10% fegyverváltságot is kellett érte fizetni. Ez alól csak az egyház mentesült.
- A parasztokra hárítják császári sereg :etetését, itatását: porció
:fuvarozását: forspond
Nagyfokú elégedetlenséget vált ki, a felszabadításért nagy árat fizetett Magyaro.
1697-ben Savoyai Jenő az új császári fővezér Zentánál győzött a török seregek fölött. Ennek hatására
1699-ben megkötik a Karlócai békét: Magyarország a Temesköz (Temesvár vidéke) kivételével felszabadult a
török uralom alól.
A török kiűzésével Thököly fejedelemségének sorsa is megpecsételődött, száműzetésbe vonult, ahova
felesége is követte.
3 évig védte Munkács várát Zrínyi Ilona 1685-1688ig. Gyermekeiket II. Rákóczi Ferencet Csehországba és
húgát Bécsbe vitték.
A Szabadságharc kibontakozása
â—Š Az 1687-es Pozsonyi ogy. határozatai nagy felindulást keltettek az emberekben, újra működni kezdtek a
bujdosó mozgalmak. Ebben az évben még volt egy Tokaj környéki felkelés, mely a szervezetlenségének
köszönhetően elbukott. Vezetője: Tokaji Ferenc.
Ezek a körülmények azonban megerősítették II. Rákóczi Ferencet elhatározásában, tennie kell szülőhazájáért,
és az, hogy Bercsényi Miklós gróf befolyása alatt volt, és felismerte, hogy az ország helyzete eléggé rossz. (I.
Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona gyermeke)
â—Š Barátja báró Wesselényi Miklós tanácsára felveszi a kapcsolatot a francia XIV. Lajossal és érdeklődik
számíthat-e segítségre egy Habsburg ellenes forradalom esetén. Valaki besúgja, a császáriak elfogják a
levelezést, és Bécsújhelyen bebörtönzik. Felesége, Sarolta Amália (hesszeni hercegnő) segítségével
kalandosan megszökik (álruha…)
â—Š Lengyelországba menekül, Brezán várába. 1703-ban kirobban észak-kelet Magyarországon 1
parasztfelkelés, amiből majd kialakul a szabadságharc. Tudták, hogy nem győzhetnek, ezért->
1703 tavaszán Brezánba érkezik a kéréssel Esze Tamás tarpai jobbágy, hogy álljon Rákóczi az É-K
Magyarországon érlelődő felkelés élére, mert akkor elhiheti minden nemes, hogy ez egy nemzeti érdekekért
folyó harc.
Rákóczi innen fegyverbe szólít minden „nemest és nemtelent” a nemzetet ért sérelem orvoslására. Zászlót
küld a jobbágyoknak: „Cum Deo pro Patria et liberte” felírattal ezzel nagy népszerűséget szerez: Istennel a
hazáért és a szabadságért!
Dolhánál ezalatt Károlyi Sándor szétveri a felkelőlet, de amint Rálóczi hazatér, ez megváltozik, és ő is átáll a
kurucokhoz!
1703-ban Rákóczi kiadja a vetési pátens-t: mentesíti a katonaságot vállaló jobbágyokat és családtagjaikat a
terhek alól: államnak fizetett/tett szolgáltatások. Kimondja azt is, hogy a parasztok és a jobbágyok nem
léphetnek fel a nemesek ellen.
1703-1704 sikerek: elfoglalták a teljes Tiszántúlt,
Duna-Tisza közét és a
Felvidék egy részét, a kurucokhoz csatlakoztak a hajdúk.
1705-ben Vak Bottyán János Dunántúli harcai is sikeresek: elfoglalja a Dunántúlt. Még ebben az évben
Erdélyben -> Zsibónál a császáriak győznek.
Rákóczi törekedett egy ütőképes ténylegesen szabályozott hadsereg előkészítésén
Ekkor folyik a Spanyol Örökösödési Háború a Habsburgok és a Franciák között, és a franciák ezrért lesznek
szövetségeseink.
1704
– Hötzhstadt-i csata: legyőzik a franciákat, és ezek után nem sok segítséget kapunk.
- Rákóczit megválasztják Erdély fejedelmévé a kuruc győzelmekre.
1705-ben Szécsényi ogy:
- Kikiálltják a kuruc konföderációt
- Rákóczit vezérlő fejedelemnek választják -> teljhatalmat kap belügyben: külügy, hadügy, pénzügy területén.
- Államforma: rendi konföderáció (szövetség) lesz
- az országot 24 tagú szenátus irányítja (elnök: Bercsényi Miklós gróf)
- létrehoznak egy gazdasági tanácsot, ami koordinálja a gazdasági ügyeket.
Ebben az évben meghal I. Lipót utóda I. József a megegyezést sürgette. Amnesztiát hirdetett.
1707-ben Ónodi ogy:
- közteherviselés: általános adózás bevezetése nemesek is!
- Habsburg-ház trónfosztása: detronizáció (Túrócâ€ )
A kuruc sereg áll :REGULÁRIS EGYSÉGEKBŐL, melyek a fejedelem irányítása alá tartoztak, ezek voltak a
legütőképesebb alakulatok.
- IRREGULÁRIS EGYSÉGEKBŐL, ún. mezei seregek. (hiányos képzettség fegyverzet, sokszor
fegyelmezetlenség)
- TALPASOK, TŰZÉREK (főleg franciák),
- LOVASSÁG- hadsereg zöme
A Szabadságharc bukása és a békekötés
1708-ban a kuruc sereg végzetes vereséget szenvedett Trencsénynél, egy kisebb osztrák seregtől.
Pataki ogy.: megígérik a parasztoknak, hogy aki végig folytatja a harcot, az hajdu szabadságot kap, hogy
harcoljanak.
A szabadságharc hanyatlásának okai
- az ország gazdaságilag kimerül a rézpénz értékét veszti
- járványok dúlnak az országban, a háború miatt gyorsan terjed
- a társadalmi egység megbomlik, az uraknak nem tetszik, hogy a jobbágyok hajdu szabadságot kapnak
- külpolitikai helyzet sem fényes, 1707-8-ban nem sikerül Porosz trónörököst idehozni és a franciák sem
támogatnak már.
Ezután a cél csak az előnyös békekötés lehetett. Rákóczi Varsóba ment tárgyalni I. Péter cárral.
Felhatalmazta Károlyi Sándort, hogy tárgyaljon a békekötésről a császáriakkal, Pálffy János közvetítésével.
Meg is állapodtak, az eredmény a Majtényi fegyverletétel és
1711-Szatmári béke- egyértelműen a kurucok számára volt előnyös.
A kurucok letették a majtényi-síkon a fegyvert
Általános amnesztia a felkelőknek, birtokaikat megtarthatják
Földesurak visszakapják I. Lipót alatt elkobzott földjeiket
Uralkodó tiszteletben tartja a magyar rendi alkotmányt: nádor, ogy.
Biztosítja a protestáns vallásszabadságot
Nem tekinti semmisnek Rákóczi adományait
Rákóczi és Bercsényi mivel nem értettek egyet a békekötéssel és nem voltak hajlandók letenni a fegyvert,
emigráltak. Rákóczi először Franciaországba, majd Törökországba – Rodostóba megy. (Itt hal meg 1735-ben)
Bár a békekötés csak 1711-ben jött létre a szabadságharc sorsa már 1704-ben megpecsételődött, mikor is a
Habsburg ellenes erők a spanyol örökösödési háborúban súlyos vereséget szenvedtek Savoyaitól.
(Hochstädt-nál). Ezt követően a francia király érdemben nem támogatta Rákóczi szabadságharcát, csak
pénzzel. II. Miksa Emánuelt meghívta a trónra, de Ő békét kötött a Habsburgokkal és visszautasította a
lehetőséget
A reformáció és a katolikus megújulás
A reformáció, a Német-Római Császárságban alakult ki, a 16. Században. A Császárság ekkori helyzete ekkor
eléggé széttagolt, a császár hatalma névleges, több száz tartomány, város alkotja az államot.
Problémák az egyházban
- A papság képzése nem tartott lépést a természettudományok fejlődésével
- Búcsúcédulák árusítása â†’ meg lehetett váltani az egyházi büntetéseket
- A bevételt a római Szent Péter templom építésére fordították
- Papság fényűzése
- Reneszánsz papok világias élete
Luther Márton: lutheránusok/ evangélikusok
1. Fellépése:
- 1517. okt. 31. 95 pontból álló tételsorát kifüggesztette a Wittenberg-i vártemplom kapujára
- célja: az egyház megújítása
- követői: lutheránusok/evangélikusok
2. Tanai:
- A hit az üdvösség egyedüli forrása
- Nincs szükség költséges szertartásokra és nagy egyházi vagyonra
- Elvetette a pápai hatalom elvét
- Megszüntette a szerzetesrendeket és a gyónást
- Bevezette a két szín alatti úrvacsorát
- Két szentséget ismert el: keresztséget, oltári szentséget
- Bevezette az anyanyelvű prédikációt a latin helyett
- A bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg
- Szekularizáció: egyházi vagyon világi kézbe adása
- csak a Bibliát fogadja el (sola scripta)
3. A társadalom valamennyi rétegében sok követője volt, világi okokból is
- A földesurak meg akarták szerezni az egyházi birtokokat
- A jobbágyok nem akartak egyházi adót fizetni
- A polgárok olcsóbb egyházat akartak
4. Luthert a pápa kiátkozta, a császár birodalmi átokkal sújtotta
- 1521. Worms birodalmi gyűlés: V. Károly hívja össze és Luthert eretneknek nyilvánítják
- Bölcs Leó 10 hónap látszatfogságra ítéli Luhert: Wartburg várába zárja, itt fordítja le németre a Bibliát, ezzel
megteremtette a német irodalmi nyelv alapjait
- 1529. Speyer: Birodalmi gyűlés
§ kimondta, hogy Luther követői megtarthatják vallásukat, de nem terjeszthetik â†’ ez ellen tiltakoztak
(protestáltak: ebből ered a protestáns elnevezés, amely kéőbb a reformáció valamennyi irányzatának
összefoglaló neve lett)
â†“
§ vallásháború tör ki
- 1530 Augsburg: birodalmi gyűlés
§ cél a protestánsok és katolikusok kibékítése
â†“
- 1529-1555 németországi vallásháború
- 1555 augsburgi vallásbéke
§ kimondta, hogy „cuius regio, eius religio” = „akié a föld, azé a vallás“: a jobbágyoknak földesuraik vallását
kell követni, vagy szabadon elvándorolhatnak
â†“
§ Németországban többségbe kerültek az evangélikusok
Anabaptisták/újrakeresztelők – vezetője: Münzer Tamás
1. Vallási tanításai
- Elvetette a csecsemőkeresztséget
- A keresztény közösségbe felnőtt fejjel kell belépni, felnőtt korban kell megkeresztelkedni â†’ hívei
újrakeresztelkedhetnek
2. Társadalmi tanításai
- Vissza kell térni a krisztusi szegénységhez
- a mennyországot a földön kell megteremteni â†’ellenzik a magántulajdont és az önálló államhatalmat â†’
ez lett a német parasztháború (1524-1525) ideológiája
§ 1524 svábföldi mozgalom
§ 1525frankföldi mozgalom, melynek vezetője: Geyer Flóriánâ†’fejedelmek és a papság elfojtja a harcokat
- Luther nem támogatta a felkelőket, a fejedelmek mellett állt ki
Kálvinisták/reformátusok – vezetője: Kálvin János – Központja: Genf

1. Előzményei:
- Ulrich Zwingli zürichi lelkész tanai, és ő fegyveresen lépett fel a katolikus kantonok ellen â†’ halála után
hívei megegyeznek Kálvinnal
2. Vallási tanításai
- Predesztináció: eleve elrendelés tana: Isten már születése előtt eldöntötte minden ember sorsát (üzleti
vállalkozás sikere a kiválasztottság jele is lehet)
- Engedélyezte a kamatszedést
- „zsarnokölés tana“: a királyok hatalma Istentől ered, de ha azt nem népük érdekében gyakorolják, akkor
hatalmuktól megfoszthatóak
3. Egyházszervezete
- Köztársasági = élén prédikátorokból és választott hívőkből álló tanács áll: konzisztórium
4. Egyszerű külsőségeket honosított meg
- Olcsó szertartások
- Falakat fehérre meszelik
- Nincsenek oltárok, csak szószékek és padok
5. Politikai jelentősége
- Korai polgári forradalmak ideológiája (németalföld, Anglia)
- Szerepe van az amerikai függetlenségi háborúban is, de ott már a felvilágosodással együtt
7. Elterjedése
- Svájc, Franciaország déli része, Németalföld, Skócia, Flandria, Anglia, Magyarország
Szentháromság tagadó /antitrinitárius /unitárius – vezetője: Servet Mihály
Reformáció legszélsőségesebb irányzata
1. Vallási tanítása
- Szentháromság tagadás: Tagadja, hogy az Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységâ†’ Kálvin máglyán
elégetteti
2. Elterjedése
- Lengyelország, Magyarország, Erdély
Hit terjesztése
- Könyvnyomtatás révén anyanyelvű Bibliák, kották röpiratok
- Iskolák révén
â†“
Anyanyelvű kultúra növekedése
Ellenreformáció- katolikus megújulás
Katolikus egyház törekvése, híveinek visszaszerzésére
1540. Jézus társasága: jezsuita rend
- alapítója: Loyolai Ignác
- hívek visszaszerzése során többször igénybe vette a politikai erőszak eszközét
- az ellenreformáció stílusirányzata a barokk (hatalmas egységes templomterek, túldíszítettség, de
összhatásban harmóniát sugároz)
Szent hivatal felállítása: reformáció üldözésére
- 1542 újjászervezett inkvizíció
1545-4563. tridenti zsinat â†’ megújítja a katolikus egyházat
- célja: reformáció megállítása és az alapvető sérelmek orvoslása
- megtiltotta a búcsúcédulák árusítását
- emelte a papképzés színvonalát
- szigorította a pap fegyelmet
- egy személy nem tölthet be több egyházi méltóságot
- megjelent az index (1559): tiltott könyvek jegyzéke (katolikusok nem olvashatták)
- érsekek és püspökök kötelessége vigyázni a papság erkölcseire
- az egyházi visszaéléseket felszámolták
- a katolikus egyház belső fegyelmét megerősítették, még cölibátust is
- harcot is hirdettek a protestánsok ellen
Eredmény
- Megállt a reformáció terjedése
Tudományos fejlődést gátolta
A reformkor fő kérdései
A reformkorra kétféle időbeli meghatározás van:

1, 1825-1848-ig (a pozsonyi országgyűléstől a forradalomig)
2, 1832- 1848-ig (a 32-es országgyűléstől a forradalomig)
A reformkor a magyarság legpozitívabb korszaka. A mottója: „Jelszavaink valának: haza és haladás.” A haza
az ország jogaiért való harc elszakadás nélkül. A haladás az ország polgári, társadalmi átalakulására, a
feudális struktúra felszámolására (jobbágy felszabadítás, közteherviselés, törvény előtti egyenlőség) irányuló
mozgalom.
A reformkor egyik legjelentősebb alakja Gróf Széchenyi István (1791-1860).
Széchenyi István a bécsi és a nagycenki kastélyban nevelkedett. Ifjú korában részt vett a napóleoni
háborúkban. Tudatosan „önművelte” magát, sokat utazgatott, Angliában töltött idő alatt rádöbbent
Magyarország elmaradottságára.
Elméleti munkássága:
1825-1827-es országgyűlésen döntenek a 9-rendszeres bizottság újra életbe léptetéséről, ill. Széchenyi
kijelenti, hogy 1 évi jövedelmét felajánlja egy magyar nyelvű akadémia fejlesztésére => Tudományos
Akadémia
1830-ban kiadja Hitel c. művét, mely egy összefüggő reformprogram. Széchenyi egy bécsi banktól kért hitelt
birtoka fejlesztésére, de a magyar nemeseknek nem adnak hitelt az 1351. óta érvényben levő ősiség törvénye
miatt (a föld el nem idegeníthető). Széchenyi ezért javasolja az ősiség törvény eltörlését, mert így
kaphatnának a magyar nemesek hitelt a modernizáláshoz. Ezenkívül javasolja még :
Ã˜ a robot eltörlését, helyette bérmunkások alkalmazását, mert ők érdekeltek lennének a hatékonyabb
munkában
Ã˜ a céhek eltörlését
Ã˜ a belső vámok eltörlését: akadályozzák a belső gazdaságot, kereskedelmet
Ã˜ a limitáció eltörlését: az árakat a hatóság szabja meg ekkor
Ã˜ a monopóliumok eltörlését: egyedárusítási jogok
1831-ben megjelenik a Hitel című munka taglalatja, mely egyfajta bírálat az arisztokrácia konzervatívabb
képviselőjétől, Dessewffy Józseftől.
1831-ben megjelenik a Világ c. műve. Ez igazából világosságot, fényt jelent. Ebben a műben válaszol a
támadásokra és a jobbágyság kérdését boncolgatja.
1833-ban megjelent Stádium c. művében minden fontosabb reformjavaslatát összesűrítve írja le 12 pontban.
A konzervatív nemesek megorolnak rá és meggyűlölik reformjaiért.
Gyakorlati munkássága:
1827-28: megjelenik Lovakrul c. műve: melyben a lótenyésztésről, a lóversenyről, a kaszinózásról ír, mint a
közösségi élet fejlesztésére szolgáló lehetőségről, mely esélyt ad arra, hogy a nemesség összegyűljön és
megvitassák a dolgokat. Megalakította a Nemzeti Kaszinót.
Emellett sokat tett Pest-Buda fővárossá fejlesztése érdekében is:
• hajógyártás és téli kikötők építése
• gőzzel hajtott hengermalom
• Al-Duna szabályozása (Vaskapu 1831) => dunai gőzhajózás
• ’40-es évek: Tisza szabályozása
• selyemhernyó tenyésztés, selyem manufaktúra Pesten
• ’40es évek: Pest-Vác első vasútvonal
• Lánchíd megépítése, mely a fejlődés szimbóluma lett
A reformkori országgyűlések:
1832-34es országgyűlés: sok fontos döntést hoznak.
Elfogadták:
§ A Partium visszacsatolását =Részek (Erdély és a mai Román határ közti rész)
§ Nem nemes is lehet felperes=törvény előtti egyenlőség kezdete
§ A törvények nyelve a latin helyett a magyar lett
§ A Nemzeti Múzeumnak fél millió Ft-ot ajánlottak fel
§ Gyűjtést rendeznek a Nemzeti Színház javára
§ A Lánchídon mindenkinek kell fizetnie hídpénzt
Nem fogadták el azonban a Kölcsey által felhozott önkéntes örökváltságot.
1831-ben a kelet felől elérkezik hozzánk a kolerajárvány, mely ellen karanténnal és fertőtlenítő porral
védekeznek, melyek azonban többször halált okoztak. A jobbágyok úgy gondolják, hogy a nemesek ki akarják
őket irtani, ezért jobbágylázadások törnek ki Észak és Kelet Magyarországon.
1831-ben báró Wesselényi Miklós erdélyi főúr kiadatja Balítéletekről c. művét, melyben az örökváltság, a
törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a sajtószabadság és a zsidóság emancipációja mellett foglal
állást.
1835-ben elhunyt I. Ferenc és V. Ferdinánd követi a trónon, azonban a gyakorlatban a hatalmat kancellárja,
Metternich gyakorolja.1836-ban megtorló intézkedéseket hoznak és sok reformer politikust bebörtönöznek. Pl.:
Országgyűlési Ifjak és vezetőjük, Lovassy László
1837-ben Kossuthot és Wesselényit is lecsukják. Lovassy beleőrült, Wesselényi megvakult, Kossuth
épségben túlélte a börtönben töltött időszakot.1840-ben engedik ki őket, minekután a ’39-40′es reform
országgyűlésen a magyarok megegyeztek a bécsi udvarral, hogy amnesztiáért cserébe újoncokat küldenek a
seregbe. Ezen az országgyűlésen elfogadják még:
Ã˜ Az önkéntes örökváltságot
Ã˜ A váltótörvényt
Ã˜ A szabad gyáralapításról szóló törvényt
Ã˜ A zsidóságnak szabad költözködési jogot adtak, kivétel a bányavárosokban
Kossuth Lajos (1802-1894):
Egy távollevő főrendet helyettesítve jutott el az 1832-36os országgyűlésre, ahol kézzel írott Országgyűlési
Tudósításokat szerkesztett, amiket aztán tudósítás céljából szétküldött a vármegyéknek. 1837-től a
Törvényhatósági Tudósításokat kezdeményezte. Kossuthot a cenzúra megsértése miatt ítélték el. 1841-ben
felajánlják neki a Pesti Hírlap szerkesztését, amelyet 1844-ig ő csinál. A lap rendkívül népszerű lesz, ő
szerkeszti meg a modern politikai újságírást, a vezércikk műfaját, témája pedig a gazdasági és társadalmi
problémák.
Elméleti programja:
v Kulcseleme az érdekegyesítés, a társadalmi összhang megteremtése, melyet ő a kötelező örökváltság
bevezetésével kíván elérni.(a jobbágyok nem tudják kiváltani magukat, ezért az államnak kell szavatolnia a
felszabadítást)
v A sajtószabadság
v A közteherviselés
v A törvény előtti egyenlőség
Gyakorlati programja:
o 1841-ben az iparegyesület megszervezése
o 1842-ben az ipari kiállítás megrendezése, a magyar termékek forgalmazása
o kereskedelmi társaság szervezése
o Védővám módszer: Kossuth egy osztrák közgazdász, Friedrich List módszerével próbálja védeni a magyar
árukat, mivel a külföldi áruk (osztrák, cseh) minősége legalább olyan jó, de az áruk kevesebb, ezért mindenki
azokat veszi
o 1844-ben megalakult a Védegylet, melynek tagjai megfogadták, hogy 6 éven keresztül csak akkor
vásárolnak külföldi árut, ha a megfelelő hazai termék hiányzik, egyébként csak magyar árut vesznek. Ez úton
kívántak a magyar gazdaságnak tőkét biztosítani a fejlődéshez.
Kossuth és Széchenyi vitája
Széchenyi a Kelet Népe c. vitairatban bírálja Kossuthot a nagy szenvedélyű reformirományaiért. Kossuth
válaszként megírja a nem kevésbé szenvedélyes Feleletet.
Más társadalmi rétegekből származtak és mind a kettőjük a saját társadalmi rétegének szánta az irányítást.
Széchenyi békésen, óvatosan, az osztrákokkal a viszonyt táplálva politizál, míg Kossuth nem kímélte sem az
arisztokráciát, sem az osztrákokat.
Magyarország a forradalom előtt
1843-44′es országgyűlés: 3 fontos törvényt fogadtak el
- a magyar nyelv lett az államnyelv
- nem nemesek is birtokolhatnak nemesi javakat
- nem nemesek is betölthetnek bármilyen közhivatalt
1840′es évek közepén megkezdődött a reformok visszaszorítása, az adminisztrációs rendszer, mely szerint,
ha a főispán nem tartózkodik a megyében, akkor bécsi érdekeltségű adminisztrátornak kell helyettesítenie.
Centralisták: Báró Eötvös József, Szalay László, Csengeri Antal, Trefort Ágoston; reformerek, szabad
önkormányzatokon nyugvó, központosított államot akartak létrehozni, ezért Kossuthtal is vannak vitáik.
Kossuth az úgynevezett municípialistákhoz tartozott, akik ragaszkodtak még a vármegyékhez.
Kossuth szerint a centralisták túl gyorsan akarják a változást, Magyarország még nem áll készen rá.
1846-ban a galíciai (Magyarországtól É-K-re) tartományban a lengyel nemesek fellázadtak a bécsiek ellen a
szabadságukért, de a saját jobbágyaik nem álltak melléjük, mert nem kaptak örökváltságot és így elbukott a
szabadságharcuk. Ennek kellene a magyarok számára intő példaként szolgálnia.
1846-ban megalakul a konzervatív párt, aminek a tagjai kisebb mennyiségű változást akarnak bevezetni.
1847. márc. 15-én megalakul az ellenzéki párt, melynek vezetői: Kossuth, Deák F. Batthyány Lajos. Kiadnak
egy nyilatkozatot a főbb tételeikkel: közteherviselés, kötelező örökváltság, sajtószabadság, népképviselet (a
parasztoknak választójog), törvény előtti egyenlőség.
1847 végén volt az utolsó reformkori országgyűlés, ahol kiújul Széchenyi és Kossuth vitája. Széchenyi megírja
a Politikai programtöredékeket, melyre Kossuth az iparegyesületi lapban, a Hetilapban válaszol.
Megalakul még a Fiatal Magyaro. nevű csoport, melynek a legradikálisabb reformerek a tagjai: Petőfi S.,
Vasvári Pál, Irinyi….
A reformmozgalom kialakulása és főbb kérdései
A reformkor Magyarországon 1830-1848-ig tartott. 1830-at tekintjük kezdőpontnak, mivel az 1825-27-es

országgyűlést még nem a liberális reformszellem, hanem a hagyományos rendi ellenzékiség jellemezte. De
fontos megemlíteni, hogy ezen az országgyűlésen érték el a rendek jogaik megerősítését, ami biztosította a
keretet a következő évtizedekben kibontakozó reformmozgalomnak.
A reformkor egyik legnagyobb alakja kétségkívül Széchenyi István gróf volt. Beutazta Európát, majd
hazatérvén határozott küldetéstudattal látott neki, hogy az ország szekerét a boldogulás irányába fordítsa.
Széchenyi 1791-ben Bécsben született, dunántúli, katolikus, arisztokrata, udvarhű családban. Apja gróf
Széchényi Ferenc, anyja gróf Festetich Julianna. Katonai nevelést kapott, részt vett a győri (1809) és a lipcsei
(1813) csatákban. Az 1814-15-ös bécsi kongresszus után leszerel. Szoros barátságot kötött báró Wesselényi
Miklóssal és utazott is vele Angliától Törökországig. Széchenyi úgy gondolta Magyarország válaszút elé
érkezett. A kérdés, hogy csatlakozik-e a fejlett Nyugathoz vagy a fejletlen Kelethez.
Támogatása révén összegyűlt a szükséges pénz a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásához (1825).
Pesten angol mintára úri kaszinót hozott létre, meghonosította a lóversenyt, hogy az arisztokráciát Pesthez
kösse.
Széchenyi részt vett ezen kívül a Kereskedelmi Bank alapításában, foglalkozott a magyar színház kérdéseivel;
példájával és ösztönzésével elősegítette a bortermelés és selyemhernyó-tenyésztés fokozódását, színvonalát;
királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozásának hatalmas munkáját, 1840-es években a Tisza-
szabályozás megindítása (Vásárhelyi Pállal), a balatoni gőzhajózás életre hívása emelkedik ki gyakorlati
tevékenységeiből. Angliában az ipar fejlődése, a széles középréteg, a stabil állam és a lóversenyzés nyűgözte
le.
Az ő kezdeményezésére létesítettek Óbudánál téli kikötőt, és egy gőzgéppel működő hengermalmot is
felépítettek.
A Lánchíd is Széchenyi nevéhez kapcsolódik (William és Thierus Clark angol hídmérnökök). Széchenyi volt a
motorja az építkezésnek. Ez volt az első állandó híd Pest és Buda között. Itt kötelezték először a nemeseket
hídpénz fizetésére. A híddal Széchenyi dédelgetett tervét is siettetni kívánta: az ország fővárosává emelni
Pest-Budát. Az 1820-as évek Széchenyi évtizedének mondható. Számtalan kulturális, gazdasági,
infrastrukturális reformot indított a gróf.
A Várhegy-alagút megépítésének terve ugyancsak Széchenyitől ered.
1828-as első műve, mely a lótenyésztésről, fajtaváltásról, lóversenyzésről szól. 1830-ban adta ki Hitel c.
művét, melyben a reformok szükségességéről akarta meggyőzni olvasóit. A Hitelt két féleképpen lehet
értelmezni. Egyrészt egy pénzügyi tranzakciót, másrészt a hitelességet és értelmet jelenti.
Széchenyi szerint a nemesség számára a kiváltságok gazdaságilag már előnytelenek: az ősiség (1351)
akadályozza a hitelfelvételben és birtokai eladhatatlanok, a robot a hatékony és termelékeny gazdálkodásban,
a vámok a kereskedelemben. Széchenyi a nőknek ajánlotta művét. Az arisztokratáktól várta a reformok
megvalósulását, de a köznemességre hatott, akik megérezték a napóleoni háborúk konjunktúrája után a
gazdasági visszaesést és elszegényedtek. Ők is reformpártiakká váltak ezáltal.
Széchenyi politikai eszmélése idején kötött szoros barátságot báró Wesselényi Miklóssal. Mindketten a
reformokat sürgették, de Széchenyi a reformok akadályának, Wesselényi előfeltételének látta a rendi
ellenzékiséget (köznemesség). Az első kritika 1831-ben született ellene gróf Dessewffy József Foglalat című
művében.
Wesselényi a Balítéletekről c. munkájában foglalta írásba nézeteit 1831-ben (2. kritika).
Széchenyi további két művében, a Világban (felvilágosítás) és a Stádiumban „szakasz” egységes rendszerbe
foglalta gondolatai a rendi berendezkedés felszámolásáról. Ezek válaszok a Taglalatra. Az 1832-36-os
országgyűlés programadó műve volt a Stádium.
Az 1831-es kolerafelkelés következtében a nemesség egésze felfogta: a jobbágyok helyzetének megoldása
elodázhatatlan. A liberális ellenzék az érdekegyesítés politikájával maga mögé kívánta állítani a jobbágyságot.
Ez a felismerés fontos szerepet játszott a polgári átalakulás programjának megvalósításában. (12 pont
elemzése)
Az 1832-36-as országgyűlésen az önkéntes örökváltság terve kudarcot vallott, de megszerveződött a liberális
nemesség.
A reformtábor fontosnak tartotta az ország közvéleményének tájékoztatását az országgyűlés harcairól. Az
Országgyűlési Tudósításokat Kossuth Lajos irányította.
A kormányzat erőszakkal próbált gátat vetni a reformoknak. Letartóztatások kezdődtek, ekkor fogták perbe pl.:
Kossuthot is. Azonban a rendek ellenállása meghátrálásra kényszerítette a kormányzatot.
A börtönéből szabadult Kossuthnak Landerer felajánlotta a Pesti Hírlap szerkesztői állását. A lépés mögött az
a kormányzati szándék húzódott, hogy így kézben tudják tartani a veszélyesnek ítélt Kossuthot.
Kossuth a Pesti Hírlapot közkedvelt lappá tette, s az általa alakított új műfajban, a vezércikkben
népszerűsítette az ellenzék eszméit.
A reformkor fontos eseményének tekinthető Széchenyi és Kossuth vitája (1841). Mindketten egyetértettek a
végcélban: erős, modernizált, s a birodalmon belül minél függetlenebb, magyar vezetésű Magyarország
megteremésében. Széchenyi a Jelenkorban, Kossuth a Pesti Hírlapban fogalmazta meg nézeteit. Széchenyi a
Kelet népét írta, míg Kossuth a Feleletet.
Felfogásuk a megvalósításról azonban mindenben eltért. Vitájuk a sajtóban, a kaszinóban, és az
országgyűléseken bontakozott ki. Széchenyi az arisztokráciára akart támaszkodni, a reformok lassú, lépésről-
lépésre történő kibontakozását támogatta, a jobbágyfelszabadítás tekintetében az önkéntes örökváltságot
szorgalmazta. A gazdaság tekintetében a mezőgazdaságot szándékozta fejleszteni. Célja egy Pest-Buda
centrikus ország volt.
Ezzel szemben Kossuth a köznemességet akarta megnyerni, s gyorsan kívánt előrehaladni, legyen szó akár
iparfejlesztésről, asszimilációról vagy jobbágyfelszabadításról. Utóbbi tekintetében felvetette a kötelező
örökváltságot, tehát a megváltást az állam feladatává kívánta tenni. Kossuth nevezte Széchenyit a
„legnagyobb magyarnak”.
Azonban az alapvető választóvonal nem kettejük között húzódott, hanem a liberális reformok hívei és
ellenfeleik között.
1844-ban a magyar nyelvet államnyelvvé nyilvánították. Magyarország lakosságának majdnem a fele nem
magyar anyanyelvű volt.
A liberálisok ezt a problémát a politikai nemzet koncepciójával kívánták megoldani. Eszerint Magyarországon
a magyar nemzet létezik, és ezen belül élnek a nemzetiségek, akiket jogkiterjesztés révén kívántak befogadni.
A magyar liberális vezetők elvileg megelégedtek a magyar államnyelv biztosításával, ám céljuk egy
nemzetállam létrehozása volt, ezért a háttérben törekedtek a nemzetiségek magyarosítására.
Azonban a nemzetiségek körében a magyarokhoz hasonlóan megkezdődött a nemzeti eszme térhódítása.
Összességében a nemzeti célok szembeállították a magyar és a nemzetiségi vezetőréteget.
A virágzó reformkor eredményeképp az ország népessége fél évszázad alatt 40%-kal emelkedett, melynek
forrása a népszaporulat volt. A negyvenes években felgyorsult a gazdaság, különösen a gyáripar fejlődése. A
reformerek felismerték az ipar és a közlekedés fontosságát a nemzet felemelkedésében, ezért támogatták a
védvámrendszert, a gőzhajózást és a vasút fejlesztését.
Pest-Buda nagyvárossá növekedett, s az ország gazdasági és kulturális életének központjává vált.
1845-ben Széchenyi a Helytartótanács közlekedési ügyosztályát vezette, 1846-ban pedig Pest-Vác vasútvonal
épült meg és a folyószabályozás is létrejött. 1847-48-ban az utolsó rendi országgyűlés zajlott. Kossuth Pest
megye követeként vett részt, Széchenyi pedig Moson megye követévé választatta magát, azonban a
felsőtáblán lenne a helye.
1848. március 14-én felajánlja szolgálatait V. Ferdinándnak Magyarország helytartója. Március 17-én elismeri
Kossuth Lajos nagyságát, mert többet tett, mint bárki a reformkorban. Április 7-én Széchenyi István
közlekedés és közmunkaügyi miniszter lett, Kossuth Lajos pedig pénzügyminiszter. 1849. április 11-én
elfogadták az Áprilisi törvényeket. 1849 szeptemberében a döblingi elmegyógyintézetbe került Széchenyi, ahol
az önvád jelei mutatkoztak rajta a forradalom és a szabadságharc miatt. Később felépül és a Bach-rendszert
kritizálja Ein Blick című művében. Házkutatást tartottak nála 1860-ban, amikor megtalálták holtestét. Minden
bizonnyal öngyilkos lett.
A rendszerváltás menete
Előzmények:
1973 kőolajválság okozta gazdasági problémák, tarthatatlanná tették a Kádár-rendszer életszínvonal-
politikáját, ami hitelválságba, adósságspirálba vitte Magyarországot, melyből kiutat jelentett, hogy 1981-ben
felvették Magyarországot a Nemzetközi Valutaalapba, Világbankba, aminek révén elkerültük az államcsődöt.
Ez a gazdasági nehézség vezetett ahhoz, hogy a párton belül aktivizálódtak a reformközgazdászok valamint a
párton kívüli, ellenzéki értelmiségiek két csoportja ún. Beszélő-kör, vagy polgári-demokraták; illetve a Tiszatáj
folyóirat körül tömörülő a határon túli magyarok sorsáért felszólaló írók.
Már 1977 januárjában a magyar értelmiség néhány tagja állást foglalt a csehszlovákiai ellenzék Charta-77
elnevezésű polgárjogi kezdeményezése mellett. Kialakultak a magyar ellenzéki gondolkodás műhelyei és
megjelent a házi készítésű sajtó, a szamizdat is.
1981-ben jelent meg a legjelentősebb szamizdat folyóirat a Beszélő. Az ellenzéki irodalom terjesztését és
olvasását büntették, de nem tudták meggátolni a terjedésüket.
Az 1980-as években sorra alakultak a klubok, társaságok – a civil társadalom bele akart szólni a közügyekbe
(Duna-kör, Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, Veres Péter Társaság)
1985-ben a magyar ellenzék 45 tagja tanácskozást tartott Monokon: elemezték az ország társadalmi és
gazdasági válságának okait, keresték a kiút lehetőségeit.
1986 novemberében a Magyar Írószövetség a közgyűlésén kibuktatta a vezetésből a párt által támogatottakat.
1987 nyarán a Beszélő különszámában a radikális ellenzék megjelentette Társadalmi szerződés címmel
politikai programját:
- Kádárnak le kell mondania
- gyökeres politikai fordulatra van szükség – gazdasági és politikai reformokra épülő politikára
- társadalmi egyetértésre van szükség, enélkül nem valósulhat meg a nemzeti felemelkedés
1987 júniusában a pártvezetés személyi változásokat hajtott végre:
- a miniszterelnök Grósz Károly lett
- az Elnöki Tanács elnöke Németh Károly lett
A változtatásokkal nemcsak a társadalom, hanem az MSZMP tagságának jelentős része is elégedetlen volt.
Az események következtében a hatalom arra kényszerült, hogy módosítsa az ellenzékkel szembeni politikáját:
szélesebb teret engedtek a párbeszéd lehetőségének, de elutasították, hogy az ellenzék szervezett akciókat
indítson.
Menete, jellemzői:
Az események hatására az új miniszterelnök kénytelen volt a korlátozott pluralizmus programjával fellépni. Az
ellenzéknek a korábbinál valamivel tágasabb keretet kínált a Grósz-kormány. Az ellenzék számára azonban
nyilvánvaló volt, hogy ez a program nem jelent változást.
1988-ban a lassú elszegényedésre válaszul a magyar társadalom fokozottabb változásokat követelt. Mivel a
fennálló rendszer már nem tudta biztosítani az életszínvonal javítását, ezért a nép elfogadta az ellenzéki
értelmiség javaslatát, a nyugati típusú demokráciát. Ebben viszont elsősorban nem a szabad társadalom
eszménye vonzotta, hanem a fogyasztói társadalomé.
1988-ban jöttek létre az első ún. rendszerváltó pártok (MDF, FIDESZ, SZDSZ), még az egypártrendszer
keretei között.
A Magyar Demokrata Fórum 1988 januárjától nyílt vitanapokat rendezett a Jurta Színházban. Ezeken az
ellenzék minden irányzata részt vett, éppúgy, mint az 1988. március 15-i ünnepségeken, melyet a rendőrség
még feloszlatott. 1988. március 30-án megalakult a FIDESZ, mint önálló, ifjúsági szervezet. Május 1-jén
alakult meg a Szabad Kezdeményezések Hálózata, ez az SZDSZ elődszervezete lett. 1988 májusában
szervezték meg a Történelmi Igazságtétel Bizottságát (1956 áldozatainak felkutatására) is. Ekkor jött létre a
Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetét, amely először ütött rést az állampárti szakszervezet, a
SZOT kizárólagosságán.
Az MSZMP-n belül is egyre többen elégedetlenek voltak a fennálló vezetéssel és annak módszereivel.
Pozsgay mellett Nyers Rezső szerepét kell megemlíteni, aki az Új Márciusi Frontot szervezte. Ez a párton
belüli reformereket tömörítette. 1988 májusában pártértekezletet tartottak, ezen Kádár és klikkje kibukott a
hatalomból. Beválasztották a Politikai Bizottságba Pozsgay Imrét és Nyers Rezsőt. A párt főtitkára és a
miniszterelnök Grósz Károly lett. Kádár János az MSZMP elnöke lett, rendszerének bukását jelezte már ez a
személyi változás is. Kádárék menesztése tehát felemás eredményt hozott. Grósz a munkásőröknek az
ellenzékkel szembeni erőszakos eszközök alkalmazhatóságát említette.
Magyarország és a térség politikai változásait csak a szovjet politika alakulásának függvényében lehet
megérteni. Az 1985-ben kezdődő szovjet változások (peresztrojka, glasznoszty) idején Moszkva a szovjet
birodalom belső bajaival volt elfoglalva, ezért egyre kevesebb figyelmet tudott fordítani a csatlós országokra,
ami megnövelte az itteni ellenzék mozgásterét. 1988 októberében Mihail Gorbacsov megválasztásával eldőlt a
belső szovjet hatalmi harc, s ezt követően a szovjet vonalhoz következetesen ragaszkodó magyar pártvezetés
már nem zárkózhatott el a többpártrendszer elvi elfogadásától. A hidegháború felszámolását eredményező
szovjet-amerikai tárgyalások során Szovjetunió vezetője kijelentette: nem akadályozza a változásokat, nem
fog fegyveresen beavatkozni, így 1989-ben a közép-európai országokban még nagyobb lendületet vett az
ellenzék.
1988. június 27-én az ellenzék szervezésében tüntetést tartottak a romániai falurombolások ellen. 1988.
szeptember 3-án tartotta második lakitelki tanácskozását az MDF, amelyen elhatározta, hogy tagsággal
rendelkező független társadalmi szervezetté alakul, miközben a gyakorlatban már pártként működött.
November 13-án megalakult az SZDSZ. November 12-én alakult meg a Független Kisgazda -, Földmunkás-,
és Polgári Párt Szentendrei Városi Szervezete, november 18-án pedig bejelentették, hogy a párt az 1930-ban
alakult párt jogutódjának tekinti magát. November 19-20-án tartotta első ülését a FIDESZ, s ezzel már nyíltan
párttá vált. 1989 elején megalakult a Kereszténydemokrata Néppárt. Az FKgP, a KDNP, majd az MSZDP 1949-
ben betiltott történelmi pártként alakult újra.
A többpártrendszer kialakulása idegességet okozott a Grósz Károly körül tömörülő csoportban. Annál is inkább,
mert a falurombolások leállításáról folytatott tárgyalások is kudarcba fulladtak. A magyar társadalom
elkeseredve állapította meg, hogy az új kormány sem képes megvédeni a határon túli magyarság érdekeit.
Grósz úgy látta helyesnek, ha a gazdasági nehézségek miatt a kormány vezetését egy gazdasági
szakemberre bízza, így lett Németh Miklós a miniszterelnök. November 29-én fehérterrorral riogatott Grósz az
MSZMP tisztségviselőinek tartott kongresszuson. A lakosság többsége azonban ezt visszautasította, de a párt
sem értett egyet vele. Így hamarosan leváltották, s helyére Németh Miklós került, aki szakértő-kormányt
alakított, melynek miniszterei már nem a párthűség alapján teljesítették vállalt feladatukat.
1988 decemberében az ellenzék egy nyilatkozatot juttatott el az MSZMP vezetőihez, ebben leszögezték a
rendszerváltás szükségességét, és egyértelművé tették a békés átmenet iránti igényüket, ezzel
megerősítették az MSZMP reformerőinek helyzetét. 1989 január 28-án Pozsgay Imre bejelentette egy
rádióadásban, hogy 1956-ban Nagy Imrének volt igaza, és nem ellenforradalom, hanem népfelkelés
következett be. Február 16-án az MSZMP a többpártrendszer elfogadása mellett döntött. Az ellenzék
kerekasztal tárgyalást javasolt a kormány, az MSZMP és a demokratikus szervezetek részvételével, amelynek
feladata és célja az alkotmányozó nemzetgyűlési választások kidolgozása.
1989 elején Németh Miklós kormánya önállósította magát és egyre nagyobb teret szentelt programjában a
jogállamiság kérdésének.
Az ellenzéki erők kezdetben egyetértettek a kormány alkotmányozási elképzeléseivel, miszerint a megalkotott
szövegtervezetet szakmai és társadalmi vitára bocsátják, majd a szükségessé váló módosítások után
terjesztik az országgyűlés elé, és elfogadása után népszavazással erősítik meg. Közben azonban az MSZMP
az ellenzék megosztására törekedett, és maga akarja kiválogatni ellenfeleit. Erre a Független Jogászfórum
kezdeményezésére az ellenzéki pártok megalakították az Ellenzéki Kerekasztalt (EKA). Ennek tagjai: a
Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a FIDESZ, az FKGP, az MDF, a Magyar Néppárt, a Magyarországi
Szociáldemokrata Párt, az SZDSZ és a Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája. Később csatlakozott a
Kereszténydemokrata Néppárt is.
Április 7-én az EKA vezetői Kónya Imrét bízták meg, hogy követeléseiket adja át a Parlamentben összegyűlt
baloldali erőknek, és ismertesse az országgyűlés előtt. Azonban Kónyának csak átadni engedték az üzenetet,
felolvasni nem volt módja. Az ellenzék követelte többek között az alkotmányozás demokratikus rendjének
biztosítását, a szabad és demokratikus választások feltételeinek megteremtését és a bős-nagymarosi
vízlépcső ügyének megvitatását.
Miután az EKA és az MSZMP közti tárgyalások holtpontra jutottak, a két fél szakértői kezdtek tárgyalásokat.
Mindkét fél egyetértett abban, hogy a demokratikus átmenet csak békés úton és demokratikus eszközökkel
mehet végbe. 1989. június 13-án a Parlamentben megkezdődtek a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai. Ezzel
kezdetét vette a tárgyalásos forradalom.
1989. március 15-e közeledtével kiéleződtek az ellentétek, miután a hatalom, az általa korábban semmi vett
ünnep, közös megünneplését kezdte szorgalmazni. Az ellenzéki pártok elhatározták, hogy a hivatalos
ünnepségtől függetlenül szervezik meg az ünneplést. Az ünneplés során tervbe vették, hogy a Szabadság
téren tiltakoznak a Magyar Televízió egyoldalú tájékoztatása ellen. Erre a rendpártiak a tévé elfoglalásáról
kezdtek beszélni, e tudatos félremagyarázással igyekeztek riadalmat kelteni a társadalomban.
Az ünneplésen sokan vettek részt, sor került a tévé jelképes elfoglalására és itt olvasták fel a modern 12
pontot. Ennek legfontosabb követelése volt, a szabad, demokratikus választások megtartása és a rendőrállam
helyett a jogállam követelése. Ezt követően a Kossuth térre vonultak, majd a Bem térre özönlöttek. Este a
Lánchídon átvonulva emlékeztek a szétvert 1986. március 15-ére, majd az MDF várban rendezett
nagygyűlésén vettek részt.
A fővárosihoz hasonlóan minden nagyobb városban rendeztek független ünnepségeket. Itt már követelték a
szovjet csapatok kivonását is.
1989 tavaszán a kormány tárgyalásokat kezdett a szovjet csapatok kivonásáról, és megállapodást írtak alá,
amelynek értelmében a szovjet csapatok 1991 június 30-ig kivonulnak hazánkból.
Az ellenzék pártok a Történelmi Igazságtétel Bizottságának kezdeményezésére megemlékezést szervezett
június 16-ra Nagy Imre és társainak újratemetésére.
A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon június 21-én megegyeztek abban, hogy a törvényalkotás nem előzheti
meg a politikai megállapodásokat. Ennek értelmében a kormány visszavonta már benyújtott
rendszerváltoztató törvényjavaslatait. Ezt követően a Nemzeti Kerekasztal az országgyűlés napirendjéről
levett és más sarkalatos törvények megfogalmazására törekedett.
1989. június 13-tól szeptember 18-ig folytak a Nemzeti Kerekasztal egyeztető tárgyalásai mind középszinten,
mind az albizottságokban. A Nemzeti Kerekasztal történelmi érdeme, hogy a hosszadalmas és feszültségekkel
teli viták után közmegegyezést teremtett az alkotmányosság, a békés átmenet és a jogállamiság kérdésében.
A siker jórészt a tárgyalásokat vezető és irányító Pozsgay Imre kompromisszumkészségén valamint a hasonló
tárgyalási stílust követő Antall József és Szabad György megegyezésre kész fáradozásán múlt.
A megállapodás öt sarkalatos törvényben öltött testet: az alkotmány módosításáról, az alkotmánybíróságról, a
pártok működéséről és gazdálkodásáról, az országgyűlési képviselők választásáról, a büntető törvénykönyv
és a büntetőeljárási törvény módosításáról. A Nemzeti Kerekasztal a törvényjavaslatokat megküldte a
miniszterelnöknek, hogy azokat terjessze az országgyűlés elé. Ennek megtörténte után az országgyűlés
elfogadta a törvényeket. Pártállami idők parlamentje fogadta el a rendszerváltást rögzítő új jogszabályokat,
miként 1848-ban is a rendek az alkotmányos monarchia berendezkedését.
Október elején megszűnt az MSZMP helyébe az MSZP (utódpárt – vagyon került hozzá, míg az ideológiai
örökös a Munkáspárt lett) lépett. Ezzel elhárult az utolsó és legfőbb akadály a demokratikus jogállam
létrehozásának útjából.
A forradalom méltó megünneplését még augusztusban a Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ)
kezdeményezte.
Miután az országgyűlés október 20-án befejezte a sarkalatos törvények elfogadását, a kormány úgy határozott,
hogy 1989 október 23-a legyen a III. Magyar Köztársaság kikiáltásának napja. Szűrös Mátyás ideiglenes
köztársasági elnök az Országház egyik ablakából a Kossuth téren összegyűltek előtt kikiáltotta a
köztársaságot. Ezzel megszületett a parlamentáris jogállam Magyarországon.
A 4 igenes népszavazás rögzítette 90%-os többséggel a Munkásőrség felszámolását, a pártok kivonulását a
munkahelyekről, valamint szűk többséggel azt, hogy először lesznek parlamenti választások, majd ezt
követően államfőválasztás. Így a kommunista politikusoknak nem sikerül átmenteniük hatalmukat, hiszen a
választási kampány során az ellenzék politikusai is ismertté válhattak.
Az országgyűlési választásra 1990 március-áprilisában került sor, (plakátok szimbólumait ismertetni kell! –
forrás), melynek eredményeként az MDF megnyerte a választásokat, de koalíciós kormányt alakított Antall
József. Ellenzékbe került az SZDSZ, Fidesz, MSZP. Az új parlament választotta meg a nyár folyamán az MDF-
SZDSZ paktum eredményeként Göncz Árpádot (SZDSZ) köztársasági elnökké, valamint elfogadták a
konstruktív bizalmatlanság intézményét, mely a kormány stabilitását volt hivatott szolgálni.
Októberben zajlottak az önkormányzati választások, mely során a képviselők 80%-a újonnan került be. Ezzel
zárult le a rendszerváltás folyamata politikai téren.
A gazdaságban már 1988-tól megkezdődött a spontán privatizáció (magánosítás), de ez elsősorban a politikai
és kapcsolati tőkével rendelkezőket érintette. Átmentették vagyonukat. Az Antall-kormány időszakában a
privatizáció-reprivatizáció (mindent az eredeti tulajdonosok kapjanak vissza) vitája folyt, mely végül a
magánosítás elfogadásával zárult, de ehhez alapvetően a hazai tőke hiányzott. A Horn-kormány ideje alatt
külföldi tőkebevonással vett lendületet a privatizáció, mely a munkanélküliséget növelte, életszínvonal-
csökkenéssel járt. Ugyanakkor az államháztartás hiánya nem csökkent, ezért volt szükség a Bokros-csomagra,
mely kiadás-bevétel egyensúlyát állította helyre. Kialakult a szociális piacgazdaság, vállalkozás szabadsága,
mely a társadalom vagyoni differenciálódáshoz vezetett.
A külpolitikai rendszerváltás 1991-ben vette kezdetét, amikor a szovjet csapatok kivonultak az országból,
megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST. A nyugati orientáció jele volt, hogy Magyarország tagja lett az
Európa Tanácsnak (EU „előszobája”), majd 1999-ben a NATO katonai szervezetnek és 2004. május 1-jén az
Európai Unió tagja lett.
Kulturális téren sajtó-, véleménynyilvánítás szabadsága érvényesül.
A rendszerváltás fogadtatása a társadalomban vegyes érzelmeket vált ki. Vannak csoportok, amelyek
megkérdőjelezik a rendszerváltás bekövetkezését, ami helytelen, hiszen politikai, gazdasági, külpolitikai téren
egyértelműen lezajlott a változás. Miután nem hozott rögtön nyugati típusú életszínvonalat, ezért a társadalom
jelentős része csalódásként éli meg a változásokat. Elgondolkodtató, hogy 20 év telt el a rendszerváltás óta, s
eddig alkotmánymódosítás rögzítette a változásokat. Új, a polgári demokratikus átalakulást magába foglaló
egységes alaptörvény elfogadására a politikai szándékot és a kétharmados többséget a 2010-es választások
hozták el.
Egy politológus szerint politikai rendszerváltozáshoz 6 hónap elég, gazdaságihoz 6 év, kulturálishoz 60 év is
kevés. Mindazok, akik éltek a Kádár-rendszer létbiztonságot, stabil munkahelyeket szavatoló rendszerében,
azok nosztalgiával tekintenek vissza, feledve annak a korszaknak az árnyoldalait. A jelen problémái
felnagyítva feledtetik, hogy ezek megoldása mindannyiunk feladata, ehhez nemcsak a jogainkkal kell tisztában
lennünk, de kötelességeinkkel is!
A római hódítás és következményei
Az ókorban a Római Birodalom volt a Földközi-tenger medencéjének uralkodó állama. Megfelelő környezeti
adottságai és belső rendszere emelte erre a címre.
A terület már a neolitikumban lakott volt, de Róma mondai alapítása Romulus és Remus nevéhez fűződik Kr. e
753-ban. A valóságban a latin törzsek alapították a Tiberis folyó melletti hét dombon. A görögök délen
alapítottak gyarmatvárosokat a Kr. e. VIII-VI. sz. /Szürakusza, Neapolis, Taras/, míg az etruszkok a fejlett
városi kultúrával rendelkező északi szomszédok voltak. Róma fejlődésére mindkét szomszéd nagy hatással
volt. Róma első államformája a királyság volt és a monda szerint Romulust még 6 király követte, tehát Kr. e.
510-ig hét király.
Ebben az időszakban alakult ki a társadalom szerkezete. A vezető réteg tagjai a patríciusok voltak, akik a
földjeiket származás alapján kapták, közülük kerültek ki a senatus, tehát a király tanácsadó testületének tagjai.
Az elszegényedett nemzetségtagokból jöttek létre a cliensek. A nemzetséghez nem tartozók és bevándorlók
voltak a plebejusok. Ők nem rendelkeztek polgárjoggal, ők voltak a parasztság, a kézművesek, a kereskedők.
Ekkor voltak az első jelentős építkezések, amelyeknek köszönhetjük pl.: a Forum Romanum-ot.
A korszak katonailag a védekezésről szólt a keltákkal és az etruszkokkal szemben. Végül Kr. e. 510-ben az
utolsó meggyengült királyt/Tarquinius Superbus/ elűzték és létrehozták az arisztokratikus köztársaságot.
A köztársaságot a nép által választott tisztségviselők, a magistratusok irányították. A visszaélések ellen
kettőzték a hivatalnokokat és mindenki csak egy évig tölthette be tisztségét. Fizetést nem kaptak, tehát csak
patríciusok vállalhatták a feladatot. Az állam élén a két consul állt, békében övék volt a főhatalom, háborúban
a katonai vezetés. A senatus létszáma eleinte 100, majd 300 fő volt, tagjai nemzetségfők lehettek. A consulok
helyettesei a preatorok voltak, akik a város rendjének fenntartásáért feleltek, illetve az ezzel kapcsolatos
bíráskodásokkal. Végveszély esetén diktátort választottak. Teljhatalommal bírt és később nem vonhatták
felelősségre.
A háborúk során a plebejusok jelentősége egyre nőtt, így eredményesen indíthattak harcot követeléseik
teljesítéséért, melyek közül legfőbb a római polgárjog elnyerése volt. A követelések fokozatosan valósulhattak
meg. Néptribunust választhattak (Kr. e 494), amely egy külön tisztség volt plebejusok számára. Személyük
sérthetetlen volt és megvétózhatták a törvényeket. Kr. e 451-ben írásba foglalták a törvényeket/XII. Táblás
törvények/, amelyek már nem tettek különbséget plebejus és patrícius között, vagyoni különbség számított a
büntetéseknél. A társadalom alapegységének a családot jelölte meg, amelyben az apának szinte korlátlan
hatalmat biztosított.
Kr. e. 326-ban eltörölték az adósrabszolgaságot, hiszen a hódítások nagy mennyiségű, olcsó rabszolga
beáramlását tették lehetővé. Kr. e 287-től pedig a népgyűlés határozatai az egész római népre kiterjedtek, így
lehetővé téve egy új társadalmi csoport, a nemesség kialakulását, a gazdag plebejusok és a patríciusok
összeolvadása révén.
Ezzel egy időben bontakoztak ki a hódítások. A korábbi védekező állásmóddal szemben területszerzés lett a
cél. Az első győzelmeket Közép-Itália területén aratták. Az „Oszd meg és uralkodj!”Divide et impera! elvét
megvalósítva elfoglalták Campaniát és Etruriát, majd a területeken coloniakat létrehozva, biztosították a római
fennhatóságot.
Kr. e. 272-re Róma lett Itália ura, ami kiváltotta az észak-afrikai kereskedő város, Karthágó ellenállását.
Az első római-pun háború (Kr. e 264-241) érdekkonfliktusa Szicília megszerzése volt. Eleinte tengeren a
punok fölénye érvényesült, de egy technikai újítással, a csapóhíd feltalálásával végül a rómaiak győztek.
Karthágó kénytelen volt hadisarcot fizetni és lemondani a szigetről.
Szicília lett Róma első provinciája, ami azt jelentette, hogy adófizetésre kényszerült, hivatalnokait Róma
nevezte ki és nem lehetett független külpolitikája sem.
Ezt követte Szardínia és Korzika megszerzése. (A nyugati irányú terjeszkedést segítette, hogy ebbe az
irányba voltak római kikötők és hellenisztikus államok sem akadályozták őket.)
A második pun háború (Kr. e 218- 201) idején Karthágó ereje még nem tört meg. Kiemelkedő hadvezére,
Hannibál váratlanul akart Rómára törni, ezért az Alpokon keresztül közelítette meg a birodalmat.”Hannibal
ante portas!”Hannibál a kapuk előtt! Cannae-nál (Kr. e. 216) megsemmisítette a római sereget, de Róma
szövetségesei kitartottak. A fordulatot az hozta, hogy római részről is egy jelentős hadvezér került hatalomra
Cornelius Scipio személyében, aki átkelt Afrikába, így Hannibál kénytelen volt visszarendelni seregeit.
Kr. e. 202-ben Zamánál súlyos vereséget szenvedtek a punok. A békediktátumban kötelezték őket a flottájuk
leszerelésére, jelentős jóvátétel fizetésre és hogy Róma engedélye nélkül nem kezdhet háborút. Róma ez által
a Fölközi-tenger nyugati medencéjének legjelentősebb birodalma lett.
Az utolsó tétel adott ürügyet a harmadik pun háborúhoz (Kr. e. 149-146), mert Karthágó egy szomszédos
afrikai törzzsel háborút kezdett, ezért a római seregek földig rombolták a várost, helyén pedig létrehozták
Africa provinciát.
Keleten ezzel egy időben megszerezték Macedonia provinciát, a görög területet Achaia néven, majd
végrendeleti úton Kis-Ázsiát Asia provincia néven.
A gyarmatosításnak azonban negatív hatásai is voltak. Megkezdődött a társadalom szétcsúszása. A provinciák
jövedelmeit elsősorban a kereskedők fölözték le, akik adóbérlettel foglalkoztak és a bérleti díj többszörösét
hajtották be, viszont Róma törvényeinek értelmében le kellett mondaniuk politikai jogaikról. Így jött létre egy új
réteg, a lovagrend.
A vezető réteg a nagybirtokos arisztokrácia lett, akik a főhivatalnokokat, a senatus tagjait adták. Innen
származik nevük is, a senatori rend. Az ager publicusból/közös földek/ nagy területeket szereztek meg, amiket
magántulajdonként kezeltek, ezek voltak a latifundiumok/nagybirtokok/. Ezeken a birtokokon megindult a
modernizálás; a belterjes termelésre való áttérés, a zöldség-és gyümölcstermesztés. Ezenkívül az olcsó
rabszolgák munkaerőkként való alkalmazása.
Nőtt a rabszolgák száma. Árukat szaktudásuk határozta meg; külön kasztot képviseltek a gladiátorok.
A kisbirtokosoknak nem volt elég vagyona a modernizációhoz, így tömegesen szegényedtek el a
parasztcsaládok. A háború idején nem tudták művelni földjüket, a felperzselt föld taktikája miatt birtokaik
elpusztultak. Ők alkották a plebset. Egy részük ingyenélő tömeggé vélt, amely pénzért árulta politikai
szavazatait. Ők voltak a proletárok/nincstelenek/, akiket a Panem et circenses! Kenyeret és cirkuszt!
megszerzése motivált.
A városállami hivatalszervezet nem tudott birodalmi szintű problémákat ellátni. A katonaságban utánpótlás
válság alakultak ki, hiszen nőttek a határok és a belső rendfenntartásra szükséges erők. A néphadseregben
csak a vagyonosok szolgáltak. A helyzet igényelte a változtatást.
Az első politikusok, akik reform célokat fogalmaztak meg, a Gracchus testvérek, Tiberius és Caius voltak.
Mindketten néptribunusi címet viseltek és munkásságuk Kr. e 133 és 123 között bontakozott ki.
Tiberius a Licinius-Sextius-féle földtörvény értelmében visszavette az ager publicus jelentős részét és
földosztás kívánt. Ez a senatori rend érdekeit sértette/befektetéseik sérültek/, utcai összetűzések robbantak ki,
amelyben Tiberiust meggyilkolták.
Testvére a lovagokra támaszkodott elsősorban, nekik kedvező döntéseket vitt keresztül/provinciák ítélkezését
rájuk bízta/. Levitte a gabona árát, polgárjogot kívánt juttatni a szövetségeseknek, de ezzel a plebset fordította
maga ellen. Végül öngyilkosságba hajszolták.
Polgárháborús helyzet bontakozott ki Rómában, ami kedvezett az egyeduralom létrejöttének és a köztársaság
válságának. Ennek első lépése Marius és Sulla viszálya volt. Marius hadsereg reformjainak/Kr. e. 105/
köszönhette sikereit. Létrehozta az antik proletárokból a zsoldossereget, bevezette a rendszeres kiképzést,
egységesítette a fegyverzetet, ruházatot, s mozgékonyabbá tette a légiókat. A katonák 16 évi szolgálatért,
veteránként földet kaphattak, a hadsereg felhasználható volt a politikai ambíciók eléréséhez, ezáltal erősödtek
a politikai háborúk.
Közben Kis-Ázsiában harcok robbantak ki, a sereg élére Sullát állították. Mivel Mariust consullá nevezték ki a
néppártiak, Sulla visszafordult és saját zsoldosaival indult Róma ellen, a törvényt megszegve. Kr.e. 83-ban
korlátlan időre diktátorrá neveztette ki magát és korlátozta a néptribunusi hatalmat. Ellenfelei ellen a
feketelista/proscriptio/ rendszerét alkalmazta. Aki rákerült a listára, azt bárki büntetlenül megölhette. A senatust
300-ról 600 főre emelte. Munkáját a köztársaság és a senatori rend/optimaták/ védelmében fejtette ki, és
amikor úgy látta elérte célját, lemondott. Műve azonban sokkal inkább a köztársaság diktatórikus és
törvénytelen módjához vezetett el.
A birodalom területén sorra törtek ki rabszolgafelkelések, ezek közül a leghíresebb a Spartacus-féle, amit
Crassus vert le. A másik veszélyt a kalóztámadások jelentették, amely ellen Pompeius lépett fel sikeresen.
Crassus, Pompeius és Caesar Kr. e. 60-ban szövetséget kötöttek, amely az I. triumvirátus létrejöttét jelentette.
Később Caesar consul lett, majd örökös diktátor és végleg szakított a köztársaság rendjével. Halála után/Kr. e.
44. március idusa/, már a nevéből eredő császárság lett Róma államformája egészen bukásáig. Augustus
császár/Octavianus/ leplezett egyeduralma, a principatus teremti meg Róma békéjét. A keleti típusú
despotikus hatalomgyakorlás tette naggyá a Római Birodalmat.
A római köztársaság válsága
Róma- miután megszerezte az uralmat Itália felett – összeütközésbe került a Földközi-tenger nagyhatalmával,
Karthágóval. A Róma és Karthágó közötti érdekellentétek három pun háborúhoz vezettek.
I.e. 133-ra befejeződtek Róma és a hellenisztikus államok közötti harcok is. Így Róma az egész Földközi-
tenger ura lett, városállamból birodalommá vált (Impérium Romanum).
A hódítások következtében a gazdaság és a társadalom jelentősen átalakult. A köztársasági államrend nem
tudta megoldani a birodalommal járó feladatokat, a köztársaság válságba jutott. A válság a gazdasági, a
társadalmi és a politikai élet szinte minden területén jelentkezett, és különféle megoldási kísérletek ellenére a
köztársaság bukásához vezetett.
A gazdaság szerkezetileg átalakult. A gazdasági élet alapja a mezőgazdaság volt, a lakosság túlnyomó
többsége földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A hódításokig Itáliában a kisbirtok volt uralkodó.
A hódító háborúk nyomán átalakult a termelés struktúrája is: a rabszolgák tömeges alkalmazása és az olcsó
tengerentúli gabona beáramlása következtében a kisparaszti gazdaságok tönkrementek, és a rabszolga-
munkaerőre alapozott közép- és nagybirtok vált általánossá. A gazdaságok rátértek a jövedelmezőbb
termékek előállítására, előtérbe került a szőlő, az étolaj, a zöldség- és gyümölcsfélék termesztése, háttérbe
szorult a kevésbé jövedelmező gabonatermesztés.
Nehézségek mutatkoztak a hadsereg-utánpótlásban is. A latifundiumok (nagybirtokok) fokozatosan
bekebelezték a kisbirtokot, így éppen az a társadalmi réteg vesztette el gazdasági erejét, amely a római
katonaságot adta. A hosszas háborúskodás következtében az állandósult katonai szolgálat mellet a
kisgazdaságok működtetése szinte lehetetlenné vált. Sok kisbirtokos elvesztette földjét, növekedett azoknak a
száma, akik nem rendelkeztek a katonai szolgálathoz szükséges vagyonnal. Nem volt tehát elegendő
hagyományosan besorozható katona, pedig hadseregre szükség volt a meghódított területek megtartása
érdekében, ugyanakkor a határok mentén is számolni kellett ellenséges betörésekkel. Erős hadseregre a
belső társadalmi feszültségek, harcok felszámolása miatt is szükség volt.
A társadalomban mutatkozó válságjelenségek voltak a legsúlyosabbak és a legösszetettebbek.
A hódítások következtében több százezer hadifogoly került rabszolgaként Itáliába. A rabszolga-munkaerő a
termelés minden szférájában, de a szórakoztatásban is megjelent (gladiátorok). A termelésben
nélkülözhetetlen volt a rabszolgák munkaereje, ugyanakkor vagyontárgynak minősítették őket, jogokkal nem
rendelkeztek. Az i.e. 2. századtól Itália különböző területein, főleg Dél-Itáliában és Szicíliában került sor
rabszolgalázadásokra. A legnagyobb méretű a Spartacus-féle rabszolgaháború volt i.e. 73-71 között, amely a
capuai gladiátoriskolából indult el, s végigsöpört egész Itálián.
A meghódított területek lakossága beépült a római társadalomba, ami súlyos jogi, gazdasági, vallási és nyelvi
problémákat hozott felszínre. A Rómának behódolt itáliai szövetségesek, akik részt vettek a hódításokban,
adót fizettek, de földet nem kaptak. A szövetségesek ugyanolyan jogokat követeltek, mint a rómaiak;
elégedetlenségük háborúhoz vezetett i.e. 90-88 között.
Nőttek a nobilitas (patríciusok és a vagyonos plebejusok házasságából származó réteg) egyes csoportjai
közötti feszültségek. A nobilitas a hódító háborúk következtében óriási vagyonra tett szert. Belőlük kerültek ki a
hadvezérek, vezető magistratusok, a provinciák helytartói. Egyre inkább elkülönült a
magukat optimatáknak(legjobbak) nevező csoport, amely mögött a senatus állt. Így alakult zárt társadalmi
csoporttá a senatori rend, amely megkülönböztette magát a „homo novus“-októl (új emberek). Míg a senatori
rend tagjai latifandum-tulajdonosok voltak, a második társadalmi réteg, a lovagrend a vagyonát
kereskedelemből, illetve pénzügyletekből szerezte. Ellentétes érdekeik az i.e. 1. században többször vezettek
polgárháborúhoz.
Ezekben a harcokban, az állandóan napirenden lévő utcai zavargásokban részt vettek a tömegesen Rómába
özönlő, földjüket vesztett paraszti tömegek, a proletárok.
A régi köztársasági államrend helyreállítására törekedtek a Gracchus fivérek, akik a kisbirtokos parasztság
gazdasági és politikai megerősítésére tettek kísérletet. Tiberius Gracchus, az i.e. 133. évi néptribunus, a
bajok orvoslására azt javasolta, hogy újítsák fel a Licinius-Sextius-féle földtörvényt. Ennek értelmében
egyetlen polgár sem bérelhetett a közföldekből 500 igerummal nagyobb földet. Az ezen mennyiség feletti
földeket az általa vezetett földosztó bizottság a tönkrement parasztok között akarta szétosztani. Miután
megölték, öccse, Gaius Gracchus folytatta a program megvalósítását. Néptribunusként széles társadalmi
bázison akarta megszilárdítani a köztársaságot. Híveit meggyilkolták, ő maga pedig öngyilkos lett. A válság
megoldásának ez a módja tehát kudarcba fulladt.
A birodalom fenntartásához elkerülhetetlen volt a hadseregreform. Rómának a meghódított területek
megtartása miatt is szüksége volt erős hadseregre, de azért is, mert a határokon megjelentek a germán
törzsek. Róma afrikai érdekeltségei is veszélybe kerültek. Az afrikai harcok során emelkedett ki Marius.
Sikereit nemcsak hadvezéri képességeinek köszönhette, de nagy jelentőségű hadseregreformjának is. Mivel
nem állt rendelkezésére kellő számú besorozható, birtokkal rendelkező újonc, a hiányt önként jelentkező
vagyontalan polgárokból, proletárokból pótolta. A katonák ettől fogva meghatározott zsoldot kaptak, 16 évi
szolgálat után pedig földet. Így a római hadsereg immár hivatásos katonákból állt. A kiképzés alaposabb lett, a
hadvezérek tekintélye és befolyása nőtt.
A köztársaság válságának tényleges megoldása csak a hatalom centralizálásával mehetett végbe. Ez vezetett
a diktatúrához.
A diktatúra első formáját Sulla teremtette meg i.e. 82-79-ig. Mariusszal folytatott polgárháborút, majd i.e. 82-
ben a szokásosnál szélesebb jogkörrel és időben sem korlátozva választották diktátorrá. Hírhedt
„proscriptio“-ival ( a listára felvett személyeket bárki, bárhol megölhette) megsemmisítette politikai ellenfeleit.
Az általa hozott törvényekkel a konzervatív erőknek, az optimatáknak és a senatusnak kedvezett. Hatalma a
hadseregen alapult, diktatúrája tehát katonai diktatúra volt. I.e. 79-ben váratlanul lemondott a hatalomról.
Miután Sulla diktatúrája nem oldotta meg, csak elmélyítette a válságot, ismét fellángoltak a politikai küzdelmek.
A rendkívüli feszült politikai helyzetben született meg az I. triumvirátusként emlegetett hatalmi csoportosulás.
I.e.60-ban három vezető politikus, Pompeius, Crassus és Julius Caesar megállapodtak az
együttműködésben. A három férfi titkos megegyezése azonban fölbomlott; Pompeius és Caesar
polgárháborúja megmutatta, hogy a válság a végletekig kiéleződött. I.e. 49-ben Caesar döntött a
hatalomátvétel mellett. I.e. 48-ban Pharszalosznál legyőzte Pompeiust.
Az i.e. 48-44 közötti időben Caesar diktatúrája már a köztársaság válságának átmeneti megoldását jelentette.
Az ellene i.e. 44. március idusán elkövetett merénylet azt mutatta, hogy a római társadalom ekkor még nem
tudta elfogadni az egyeduralmat. Utóda, Octavianus (Augustus) az általa kijelölt utat folytatta, és az
egyeduralmi rendszerrel, a principatussal megoldotta a köztársaság válságát.
A tatárjárás poklában
A középkori Magyarországot 1241-42-ben ért mongol támadássorozat; tágabb értelemben az Európát 1236 és
1242 között sújtó támadások és az őket követő megszállás összefoglaló elnevezése.
A mongolok (korabeli nevükön tatárok) 1236-tól sorra meghódították az orosz fejedelemségeket. Kijev
elestével (1240. dec. 6.) a mongol haderő három részre szakadva rohanta le Közép-Európát. A Batu kán által
vezetett fősereg Halics leigázása után a Vereckei-hágón keresztül tört be Magyarországra, északon az Orda
(Batu bátyja) vezette sereg Sziléziát és Morvaországot végigdúlván érkezett Észak-Magyarországra, a déli
sereg pedig Havasalföld meghódítása után több részre oszolva a Borgói-, az Ojtozi- és a Vöröstoronyi-
szoroson keresztül hatolt be Erdélybe.
IV. Béla magyar király igyekezett javítani az ország védelmi képességeit, de a társadalmi változások nyomán
válságba került az addig királyi vármegyéken alapuló hadszervezet. A mongolok elől menekülő kunok
befogadása komoly segítséget jelentett, a kulturális különbségek azonban fokozták a belső feszültséget.
A kelet-európai hadjáratra elindult mongol hadsereg 9 tümenből (kb. 90 000 harcosból) állt. A korabeli
Magyarország mintegy 50 000 fegyverest tudott kiállítani, akikhez még csatlakozott a kb. 10 000 befogadott
kun harcos. A valóságos erőviszonyok megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a mongol sereg
Magyarországra érkezése előtt is komoly veszteségeket szenvedett, de a magyar haderőt sem sikerült teljes
egészében mozgósítani, ill. több elszigetelt csapatrész esett a mongolok és a magyarokkal szembefordult
kunok áldozatául. A mongolok az akkori világ legfegyelmezettebb és legjobban vezetett hadseregével
rendelkeztek, bár a közelharcban hátrányban voltak a nehézfegyverzetű európai lovassággal szemben.
A magyar vezető réteg elbizakodottságát jellemzi, hogy a behódolást követelő mongol követeket
lemészárolták.
A mongol fősereg 1241. március 12-én áttört a Vereckei-hágón, és lemészárolta Tomaj Dénes nádor 5000 fős
hadát. Portyázói 3 nap múlva már Pest alatt voltak, március 17-én elfoglalták és felgyújtották Vácot. A magyar
főurak csak ezekben a napokban kezdték összegyűjteni csapataikat, és bár a király megtiltotta a harcot, Csák
Ugrin kalocsai érsek és az egyetlen külföldi segítségként érkezett Babenberg Frigyes osztrák herceg
megtámadta a mongolokat. Ugrin csak néhányadmagával tért vissza, Frigyes azonban kisebb győzelmet
aratott. A foglyok között kunok is voltak, ami a magyarokban megerősítette azt a tévhitet, hogy ezek
összejátszanak az ellenséggel. Budán a felizgatott tömeg legyilkolta Kötenyt, a kunok vezérét és a kun
előkelőket. Az összegyűlt kun sereg erről értesülvén a magyarok ellen fordult: feldúlta a Duna-Tisza közét és a
Szerémséget, közben megsemmisítette Bulcsú csanádi püspök és Barc fia Miklós seregét, majd elhagyta az
országot.
A magyar főurak támadást sürgettek, így mielőtt még összegyűlt volna a teljes haderő, a király elindult kelet
felé. A mongol előhad feldúlta Egert, szétverte Benedek váradi püspök seregét, majd visszavonult. A magyar
sereg április 8-án elérte a Sajó folyót, és április 10-11-én a muhi csatában katasztrofális vereséget szenvedett.
IV. Béla, akit lovagjai kimentettek a mészárlásból, Nyitrára, majd Ausztriába menekült – ott Babenberg Frigyes
kifosztotta, és a szabad elvonulásért cserébe le kellett mondania 3 nyugati vármegyéről -, ezután Dalmáciába,
végül Trau szigetére (ma Grogir, Horvátország) ment. 1241 júniusában IV. Béla követei útján hűbéri esküt tett
II. Frigyes német-római császárnak cserébe a katonai segítségért (amely azonban soha nem érkezett meg).
Április 14-én a mongol fősereg Pest alá ért, és 3 nap múlva rohammal vette be a hevenyészett palánkkal
védett várost. A mongolok ezután a Szepesség felé nyomultak, és egyesültek az északról érkező seregrésszel.
A déli sereg az Ojtozi-szorosban lemészárolta Sólyom fia Pósa erdélyi vajda hadát, majd Erdélyt végidúlván,
kijutott az Alföldre. 1241 júniusára mongol uralom alá került az ország Dunától északra, ill. keletre fekvő része,
bár sok vár és erődített hely maradt magyar kézen. A Pest központtal berendezkedett mongolok igyekeztek
megszervezni a betakarítást és az adóbehajtást a lakóhelyére visszacsalogatott lakosságtól.
A Dunántúl védelmét a frissen kinevezett Geregye Pál országbíró vezette, 1242. januárban azonban a
mongolok átkeltek a befagyott Dunán. A magyar védelem az erődített helyekre korlátozódott. Elpusztult Óbuda,
Esztergom és Székesfehérvár városa, de a várak tovább dacoltak az ellenséggel. A mongol hadvezetés
Kadan vezetésével egy teljes sereget küldött IV. Béla kézre kerítésére, amely feldúlta Horvátországot és
Dalmáciát, és már Trau szigetének ostromára készült, amikor Ögödej mongol nagykán halálának hírére
megkezdte kivonulását az országból (1242. márc.). A főerő Esztergom alól a Duna két partján, az erdélyi
sereg az Olt mentén, Kadan pedig Bosznián és Szerbián keresztül vonult el. A mongol sereg Bulgáriában
egyesült és vonult tovább kelet felé.
A mongol birodalmat 1251-ig hatalmi harcok gyengítették, a Kelet-Európában létrejött Arany Horda állama
pedig már nem fenyegette létükben a közép- és nyugat-európai államokat.
A tatár pusztítás Magyarország területének nagy részét sújtotta (bár éppen a legnagyobb népsűrűségű
területeket a legkevésbé), és a pusztítást fokozta az 1242-ben kitört éhínség, ill. a járványok. A lakosság
túlnyomó része a hegyek és a mocsarak védelmébe, ill. megerődített helyekre menekült (kb. 160 vár-város-
kolostor maradt mindvégig magyar kézen). Az ország emberveszteségét a régebbi történetírás 50%-ban
állapította meg, ma a 15-20% a legelfogadottabb, ám még ez utóbbi esetben is 350-400 000 halottal kell
számolni. Az addig expanzív magyarság terjeszkedése megállt, és felerősödött az idegen betelepülés,
amelynek első nagy hullámát a visszahívott kunok jelentették. Az ország katonai ereje nem tört meg: a
magyarok már 1242-ben haddal foglalták vissza az osztrákok által megszállt nyugati vármegyéket, három év
múlva pedig magyar sereg támadott Halicsra. Ebben az évben IV. Ince pápa feloldotta IV. Bélát a császárnak
tett hűbéreskü alól.
A török kiűzése Magyarországról
A XVII. sz végére Magyarország négy részre szakadt. A Dunántúlt a Habsburgok, a Felvidéket Thököly Imre,
Erdélyt Apafi Mihály, és az ország középső részét a Porta tartotta a kezében. 1681-ben a török birodalom
befejezte az oroszokkal vívott háborút. A szultán ezután egy nagy nyugati támadás tervét fontolgatta. Erre
ösztönözték Thököly katonai és politikai sikerei is. IV. Mehmed 1683 májusában kinevezte Kara Musztafa
nagy-vezért a Lipót császár elleni háború parancsnokává. Csatlakozásra szólította fel vazallusait, Apafi
Mihályt és Thököly Imrét. A császári katonaság Magyarországot feladta, és visszavonult Bécs védelmére. A
török sereg végigvonult az országon, de csak néhány kisebb várat foglalt el (Veszprémet, Tatát), elsősorban
Bécs ellen indult. Majdnem két hónapig kitartó, 120 ezer főből álló török ostromgyűrű vette körül az osztrák
fővárost. A gyűrűt Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly császári fővezér vezetésével lengyel,
bajor, szász és a császári csapatok roppantották szét 1683 szeptemberében a Bécsi csatában. Thököly már
ez előtt vereséget szenvedett.
A megtámadottak végre komoly ellentámadásra szánták el magukat. 1684-ben XI. Ince pápa
kezdeményezésére létrejött a Szent Liga, a Habsburg-birodalom, Lengyelország és Velence törökellenes
szövetsége. (Később csatlakozott hozzá Oroszország, és a bajor, a szász és a brandenburgi
választófejedelem is küldött zsoldosokat.) A pápa hatására XIV. Lajos semleges-séget ígért a harcok idejére,
így Lipótnak nem kellett félnie egy esetleges francia hátba-támadástól.
Az egész Európából összegyűlt katonákkal meginduló támadás elsöprő győzel-meket hozott. Az invázió
először a törökökre támaszkodó Thököly hatalmát söpörte el. A megyei nemesség nagy része cserbenhagyta,
katonái zöme pedig átállt a császáriak oldalára, hogy segítsen mielőbb megszabadítani az országot a töröktől.
1684 folyamán a Szent Liga csapatai visszafoglalják Visegrádot, Vácot. Megpróbálkoznak Buda ostromával is,
de azt erős török helyőrség védi, így kísérletük kudarcba fullad. 1685-ben Velence is támadást indít a Porta
ellen a Balkánon. A császári csapatok elérik Erdélyt.
1686 júniusában a szövetségesek megindítják Buda ostromát. A vár alá jóformán egész Európa elküldte fiait.
Sok magyar katona is harcolt a seregben, a mintegy 15 ezer főt számláló magyar csapatok az ostromló
seregek egyötödét jelentették. 1686 szeptember 2-án 145 év után szabaddá vált Buda.
Lotharingiai Károly katonái folytatták a török kiűzését. 1687. augusztus 12-én Nagyharsánynál, a második
mohácsi csatában megverték Szulejmán nagyvezér hadait. Ez a győzelem azért volt nagyon fontos, mert így
szabaddá vált az eszéki híd, ami ekkor az egyetlen átkelőhely volt a Dráván. Ebben az évben a
szövetségesek elfoglalták Eszéket és Egert is. 1688-ban Munkács, Lippa és Belgrád visszafoglalása
következett. 1689-ben már Szerbia jó részéről is kiszorultak a törökök.
A Habsburgok keleten megnövekedett hatalmát és várható balkáni előrenyomulásukat meg-sokallva, XIV.

Lajos megint támadást indított a császár ellen a Rajna mentén. A Török Birodalom balkáni területeit fenyegető
veszélyt ez elhárította, az oszmán seregeknek 1693-ban sikerült Belgrádot is visszafoglalnia. 1691-ben már
magyar területen támadtak. Szalánkemén mellett az egész háború egyik legvéresebb ütközete zajlott le, ahol
végül is a császáriak győztek. Magyarországról és Erdélyről azonban szinte teljesen le kellett mondaniuk.
1697-ben Savoyai Jenő birodalmi fővezér, Zentánál nagy győzelmet aratott felettük. A szultán
béketárgyalásokra kényszerült. Az 1699-ben megkötött karlócai béke értelmében a Temes-
vidék kivételével egész Magyarország felszabadult. A másfél századon át részekre szakadt ország egyesítése
útjában álló akadály elhárult.
Ezután a Habsburg elnyomás évei következtek (hiába harcolt sok magyar katona a szövetségesek oldalán,
Magyarország hivatalosan nem tartozott a Liga tagjai közé). 1703-ban kitört a Rákóczi-szabadságharc. A
szabadságharcot elbukott ugyan, de a szatmári béke (1711) értelmében a birodalmon belüli rendi különállást
elnyertük.
Ebben az évben lépett trónra III. Károly (1711-1740). 1713-ban véget ért a spanyol örökösödési háború. Így
fordulhatott a császár a még mindig jelentős erőt képviselő törökök ellen. 1716-ban Savoyai Jenő
visszafoglalta a Bánságot. 1718-ban III. Károly és III. Ahmed megbízottai Pozsaverácon megkötötték a békét.
Ezzel egész Magyarország felszabadult a török megszállás alól.
A weimari Németország
Erich Ludendorff német vezérkari főnök 1918 szeptemberében elismerte, hogy a háborút megnyerni lehetetlen.
A német hadsereg ennek ellenére folytatta a harcot. Az értelmetlen véráldozatok óriási felháborodást keltettek.
A november 3-i kieli matrózlázadás nyomán forradalom söpört végig az országon. Mindenütt munkás- és
katonatanácsok alakultak, a Német Császárság összeomlott. November 9-én Berlinben is általános sztrájk tört
ki, II. Vilmos császár Hollandiába menekült, és kikiáltották a köztársaságot. A Friedrich Eber vezetésével
megalakult szociáldemokrata kormány hatalmát elsősorban a kommunisták részéről fenyegette veszély.
Amikor 1918 decemberében a tanácsok a szociáldemokraták, s ezzel a polgári demokrácia mellé álltak, a
szociáldemokrata párt Spartacus-csoportjából létrehozták Németország Kommunista Pártját, és 1919. jan. 5-
én Berlinben felkelést robbantottak ki. A felkelés leveréséhez Ebert kormányának igénybe kellett venni a
forradalommal nem rokonszenvező tisztikar, illetve a korábbi államapparátus segítségét. Jan. 12-ére így
sikerült elfojtani a Spartacus-felkelést, melynek vezetőit, Luxemburgot és Liebnechtet az őket kísérő katonák
előbb brutálisan bántalmazták, majd meggyilkolták.
E feszült belpolitikai helyzetben tartották No.-ban az első olyan választást, amelyben már a nők is részt vettek.
A demokratikusan megválasztott nemzetgyűlés munkáját nem a forradalmi Berlinben, hanem Weimarban
kezdte meg, innen az itt elfogadott alkotmány alapján létrejött új német állam neve: Weimari Köztársaság.
Az új Németország Európa egyik legdemokratikusabb állama lett, biztosította polgárainak a szabadságjogokat.
Stabilizációja azonban hosszú és keserves folyamat eredménye volt. A jóvátétel összegét 1921-ben 132
milliárd márkában állapították meg, s ez a súlyos gazdasági válságba merült országban óriási felháborodást
keltett. A képtelenül magas törlesztőrészleteket a német kormány nem tudta fizetni, mire válaszul a franciák
1923-ban megszállták a Ruhr-vidéket. No.-ban ebben az évben tetőzött a világtörténelem egyik legnagyobb
inflációs hulláma. Az USA a Dawes-tervvel próbálja javítani a helyzetet.
Charles Dawes, amerikai pénzügyi szakember vezetésével dolgozta ki egy nemzetközi szakértői bizottság
1924-ben a Dawes-tervet. A cél: No. Jóvátételi kötelezettségének tudjon eleget tenni. A jóvátétel fedezetéül a
német vasút és a nehézipar jövedelmei, az adók szolgáltak volna, ugyanakkor a jóvátétel fizetésének lehetővé
tétele érdekében az USA jelentős kölcsönöket folyósítana No.-nak à stabilizálódik a német gazdaság.
A Weimari Köztársaság politikai életét is az instablilitás jellemezte. Rövid életű koalíciós kormányok
váltogatták egymást, s gyakoriak voltak a politikai merényletek is. Politikai gyilkosság áldozatává vált például
1922-ben Walter Rathenau külügyminiszter, akivel szélsőjobboldali merénylők végeztek. Azonban 1923-ban
végrehajtott müncheni sörpuccs keltette a legnagyobb vihart. Ekkor vált országosan ismertté az NSDAP
( Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) és vezetője, Adolf Hitler. A fegyveres lázadás egy müncheni
sörpincében tartott gyűlésen indult, de már másnap elbukott.
1924 és 28 között úgy tűnt, van remény a Weimari Köztársaság mezszilárdítására. No. Külső helyzete
rendeződni látszott. Ebben meghatározó szerepe volt Gustav Streseman-nak, aki 1923 és 29 között
külügyminiszterként elérte, hogy No. jóvátételi kötelezettségeit csökkentsék, s felvegyék a Népszövetségbe.
Ez annak az ún. teljesítési politikának volt az eredmény, melynek következtében 1925-ben aláírták a locarnói
szerződést. Ez Olaszo. és Anglia garanciája mellett rögzítette a német-belga és a német-francia határt, No.
lemondott a nyugati határrevízióról. A belső stabilitás is erősödött, a termelés növekedésnek indult. A
viszonylagos nyugalmat csak rövid időre zavarta meg, hogy 1925-ben meghalt Ebert, a weimari köztársaság
első elnöke. Helyébe az ekkor 78 éves, háborús hősként tisztelt Paul von Hindenburgot választották.
A normalizálódás rövid időszakát az 1929-es nagy válság elsodorta. A rövidlejáratú amerikai hitelekkel
működésben tartott német gazdaság a kölcsönök felmondása után zuhanórepülésbe kezdett. A
munkanélküliek száma 1932-re elérte a 6 milliót. A létbizonytalanság érzetét csak fokozta a politika
tehetetlensége. A demokráciában csalódott tömegek egyre inkább szélsőséges politikai mozgalmak új rendet
ígérő jelszavaira figyeltek. Ez a helyzet hozta meg az NSDAP felemelkedését, s rövidesen a Birodalmi Gyűlés
legerősebb pártjává vált.
A párt 1919-ben alakult Német Munkáspárt néven, de a teljes ismeretlenségből Hitler csatlakozása emelte ki.
A szervezet nevét 1920-ban toldották meg a nemzeti és szocialista jelzővel, s a következő évben vált Hitler
teljhatalmú vezetőjévé. Az 1923-as sikertelen puccskísérlet után, a börtönben töltött 13 hónap alatt született
megHitler fő-, s gyakorlatilag egyetlen műve, a Mein Kapmf. Ez a később annyiszor hivatkozott, de meglepően
kevesek által olvasott munka vált a nemzetiszocialista (náci) mozgalom bibliájává. A Mein Kampfban
lefektetett elvek és célok megvalósítása természetesen csak a hatalom birtokában volt lehetséges. Az 1923-as
kudarc után Hitler felismerte, a hatalomhoz a tömegek megnyerésén, parlamentári úton is el lehet jutni.
A nácik növekvő népszerűségének egyik kulcsa a sok németet magával ragadó fajelmélet volt. Ezen nézet
szerint az emberiség fajokra oszlik , s a fajok között természeti eredetű, biológiailag adott értékkülönbségek
vannak. Léteznek kultúrateremtő fajok (germánok, németek), kultúrahordozó fajok (szlávok, magyarok) és
kultúrarombolók (zsidók, cigányok, négerek). Köztük elkerülhetetlen a harc, s az egész emberiség érdeke a
kultúrateremtő fajok győzelme és tartós uralma. A zsidóság s annak értékromboló tevékenysége külön
hangsúly kapott, az antiszemitizmus a náci ideológia meghatározó elemévé vált. A náci ideológia másik pillére
az ún. élettérelmélet volt. Ez a versailles-i békeszerződés teljes elvetéséből indult ki. Az ideológia harmadik
pilléreként emlegetett Führer-elv azt mondja ki, hogy a különleges képességekkel és elhivatottsággal
rendelkező vezérnek a nép, a tömeg feltétlen engedelmességgel tartozik, a Führer által képviselt faji-nemzeti
érdekek megelőznek minden egyéni és csoportérdeket.
A náci párt megerősödésében a tömegek tudatos politikai célzatú félrevezetésének, a demagógiának is
komoly szerepe volt. Célja, hogy hazug ígéretekkel, az érzelmek felkorbácsolásával és az előítéletek
szításával nyerje meg a tömegek támogatását saját céljai érdekében. Ezen érdeket népérdekként tünteti fel, s
így saját ellenfeleit a nép ellenségévé nyilvánítja.
Hitler a zsidók. ill. a marxista szocialisták folyamatos ostorozása mellett gyakran támadta az önző
nagytőkéseket, a harácsoló nagyvállalkozókat, a bankok uralmát, ígért a parasztoknak földet, olcsó hiteleket, a
munkásoknak biztos munkahelyeket, méltányos munkabéreket. A náci pát jelszavai a rendkívül ügyesen
alkalmazott propaganda segítségével váltak közismertté.
Az erő letéteményesei az NSDAP fegyveres szervezetei voltak. Előbb az SA, a rohamosztag, a barnaingesek
szervezete jött létre, s vonzott soraiba több tízezer fiatalt, majd Hitler személyes testőrségéből kifejlődött az
SS, a védőosztag is, amelynek tagjai fekete egyenruhát viseltek.
Mindezekhez természetesen sok pénzre volt szükség. Ezt a nagytőkések csoportja szolgáltatta. A válság
éveiben még azok is Hitlerben látták a megoldást, akik egyébként nem rokonszenveztek vele. Úgy vélték, a
náci párt alkalmas a kommunisták megfékezésére és a rendteremtésre, elvégeztetik vele a piszkos munkát,
majd visszaküldik oda, ahonnan jött: a politikai élet süllyesztőjébe. Ezért nem okozott nagy riadalmat, hogy
többszöri sikertelen kormányalakítási kísérlet után, 1933. január 30-án, Hindenburg Hitlert a kancellári székbe
ültette.
Államalapítás
Géza fejedelem (972-997)

Amikor Géza 972-ben fejedelem lett, az ország eléggé súlyos helyzetben volt. Megnőttek a belső ellentétek,
de igazán veszélyessé a külpolitikai körülmények váltak. A magyar törzsszövetség két nagyhatalom
szorításába került: a Bizánci Császárságéba és I. Ottó császári jogara alatt létrejött Német-római Birodalmába.
Az utóbbi volt a veszélyesebb, nehézfegyverzetű lovassága miatt, ezért Géza először a németekkel való
békére törekedett. 973-ban követeket küldött a császárhoz, lemondott ausztriai és morvaországi területeiről.
Megállapodtak a keresztény hittérítők tevékenységeiről is. A kereszténység elvételével Géza leszerelte a
németek magyarországi terjeszkedési szándékának ürügyét, idehaza pedig saját fejedelmi hatalmának
megerősítéséhez használta fel az idegen papokat. Fiának Vajknak is bajor hercegnőt kért feleségül: Gizellát.
Erdélyt pedig már előzőleg megszerezte házasságával, az erdélyi gyula lányát, Saroltát vette feleségül.
Lányait is keresztény hatalmak vezetői családjaiba házasította, egyiket a lengyel herceghez, a másikat a
velencei dózséhoz.
I. (Szent) István (997-1038)
Fiának, Istvánnak először Koppány felkelését (997), majd az erdélyi gyulát (1003), végül a Temes-vidék urát,
Ajtonyt kellett legyőznie. 1000-ben királlyá koronáztatta magát. Az államforma fejedelemség helyett feudális
királyság lett. Ekkor már a nemzetiségi szállásterületek jelentős hányadát uralta.
Első királyunk kezdett hozzá az államszervezet kiépítéséhez. A hatalom alapja tehát a földbirtok volt. Az
egykori nemzetségfők székhelyén álló, immár királyi városokba saját emberét, az ispánt helyezte. Az ő
szolgálatára rendelte a várnépet. Munkájuk és szolgáltatásaik tették lehetővé az ispán számára, hogy a
rábízott vármegye védelmét az ottani várkatonasággal biztosítsa. A várkatonaság a várjobbágyoknak nevezett
elöljárók irányítása alatt állt. Az ispánnak a közigazgatás mellett igazságszolgáltatási jogköre is volt a
vármegyében. Az ott élő lakosság másik nagy hányadát a területén lévő királyi, királynői, illetve hercegi
udvarházak ellátása és az azokhoz tartozó udvari birtokok megművelésére rendelték. Őket nevezték
udvarnokoknak. Munkájukat az udvarnokispán vagy nádorispán és az udvarnagyok szervezték meg. Ez
utóbbiakra egy-egy megye udvarházainak igazgatását bízták. Tevékenységüket a királyi főhivatalnokok
ellenőrizték. Ezzel lényegében kialakult a királyi vármegye szervezete, a királyi udvarból mint központból
irányított közigazgatás hierarchiája.
István az új rendet és szervezetet törvényekkel is igyekezett megerősíteni. Két törvénykönyvét ismerjük.
Egyházszervezet kialakítása
A hittérítést külföldi papok végezték. Ez István uralkodása alatt be is fejeződött. A II. törvénykönyv elrendelte,
hogy 10-10 falunként építsenek egy templomot. A királyi magánbirtokon püspökséget szerveztek, a XI.
században tíz ilyen volt. Esztergom érsekség rangjára emelkedett, aminek azért volt nagy jelentősége, mert
biztosította a magyarországi egyház függetlenségének a német érsekségtől. Megindult a hazai papképzés is,
a szerzetesség is meghonosodott, bencés apátságok alakultak Pannonhalmán, Veszprémvölgyben,
Pécsváradon, Zalaváron és Bakonybélben.
Első királyunk a magyarországi egyház gazdasági hátterét hatalmas birtokadományokkal és a lakosságra rótt
egyházi tizedszolgáltatási kötelezettség elrendelésével teremtette meg. Halála után 45 évvel, 1083-ban
avatták szentté. Apja politikáját folytatva, sikerült Magyarországot beillesztenie a keresztény hitű Európába,
ezzel biztosítva a fennmaradást.
Anjouk
Tartományúri hatalom
Az Árpád-ház kihalása után az ország a tartományurak kezébe került. A kiskirályok megszerezték maguknak a
főméltóságokat (nádor, vajda, bán), sajátjukként kezelték a királyi várakat, úgy gondolták, az ő joguk az új
király megválasztása. A trónért az Árpád-házzal nőágon rokon dinasztiák versengtek: Anjouk, Premyslek,
Wittelsbachok. Anjou Károly Róbertet támogatta a pápa, az itáliai bankárok és a magyar főpapság. András
halálakor Károly nem tétlenkedett, egy kis csapattal Esztergomba sietett, ahol az érsek egy alkalmi koronával
megkoronázta (1301). A tartományurak nem fogadták el a nélkülük hozott döntést, arra hivatkozva, hogy a
koronázás nem a Szent Koronával történt. Károly megnyerte néhány tartományúr támogatását (Aba Amádé,
Borsa Kopasz, Csák Ugrin) és a 1307-es rákosi gyűlésen a főpapok és a nemesek támogatásával elfogadták
magyar királynak. A gyűlésen Károly megerősítette a nemesek szabadságát, mely szerint nem lehet őket
familiárisi szolgálatra kötelezni. 1308-ban Pesten királlyá választották, sokan innen számítják uralkodását
(1308-1342). A király ügyes taktikával hol tárgyalva, hol harcolva, egymás ellen kijátszva a tartományurakat
erősítette hatalmát. Kán Lászlótól tárgyalás útján szerezte vissza a Szent Koronát, melyért cserébe a vajdai
méltóság megtartását ígérte. 1310-ben Székesfehérváron az esztergomi érsek megkoronázta a Szent
Koronával, így teljes jogú magyar királlyá vált. Az 1312-es rozgonyi csatában legyőzte az Abákat. Ebben a
harcban a papság, a nemesség és a polgárság is a király mögé állt a tartományúri hatalommal szemben. Csák
Ugrin halálával a Délvidék harc nélkül került a király kezébe. Csák Máté 1321-es halálával az egész ország
királyi fennhatóság alá került.
Királyi hatalom
Károly visszaszerezte a királyi birtokokat, melyeket a továbbiakban az új bárók irányítottak. A bárók csak
tisztségük révén irányítottak, tehát jövedelmeik nagy része a király kegyétől függött. Az új bárók részben régi
családok oldalági leszármazottai voltak, részben felemelt nemesek voltak. A király korlátozta az egyházi
hatalmat, a pápai jövedelmek harmadát lefoglalta az állam számára. A magyar haderőt a király hadserege, a
bárói, vármegyei bandériumok és a kun könnyűlovasság alkották. Támadó hadjáratok alkalmával a királynak
fizetnie kellett a nemeseknek, ezért Károlynak növelnie kellett bevételeit.
Gazdasági reformok
Magyarország rendkívül gazdag volt ásványkincsekben. Károly elsősorban a nemesfémbányászat fejlődését
támogatta. A földek tulajdonosainak átengedte a bányabér (urbura) egyharmadát, így érdekeltté tette a
birtokosokat a bányák megnyitásában. Jelentősebb volt a királyi pénzverési monopóliumból származó haszon.
A kitermelt nemesfémet a termelők kötelesek voltak nyers állapotban beszolgáltatni a felállított tíz pénzverő
kamara egyikénél, ahol vert pénzt kaptak érte. A vert pénz 45-50%-kal kevesebb nemesfémet tartalmazott a
beszolgáltatottnál. Károly jó minőségű aranyforintot és ezüstdénárt veretett. Az új pénz értékállóságát csak
úgy őrizhette meg, hogy szakított az évenkénti beváltással és a pénzrontással. E jövedelem pótlására
bevezette a kapuadót (1336), melyet jobbágyportánként kellett fizetni, évente 18 dénár. Bevezette a
harmincadvámot a kereskedelem megvámolására. Az országba behozott iparcikkekért (szövet, fegyver) főleg
aranypénzzel fizettek, a század közepétől nőtt az élőmarha és a bor kivitele.
Külpolitika
Hatalmának megszilárdulása után aktív külpolitikát folytatott. Két fő célja: családja dinasztikus kapcsolatainak
és Magyarország déli befolyási övezetének visszaszerzése. Jó viszonyra törekedett a cseh Luxemburgi és a
lengyel Lokietek családdal. Feleségül vette Lokietek Ulászló lányát, Erzsébetet. 1335-ben a visegrádi
királytalálkozón megállapodott a két uralkodóval egy Bécset elkerülő kereskedelmi útvonal kijelöléséről,
ugyanis sértette érdekeiket Bécs árumegállító joga. Lokietek Kázmér megtette utódjának Károly idősebbik fiát,
Lajost; kisebbik fiát, Andrást eljegyezték a Nápolyi trón örökösével, Johannával.
Nagy Lajos, a lovagkirály
I. Nagy Lajos 1342-ben hű bárókra és tele kincstárra támaszkodva kezdhette meg uralkodását. 1343-ban a
Károly által kötött szerződés értelmében a nápolyi trónt Lajos öccse, András örökölte volna. Azonban a pápa,
félve az Anjouk túlzott megerősödésétől megakadályozta András trónra kerülését. Lajos hatalmas összeget
adományozott a pápa és a nápolyi királyi udvar elnyerésére. András elnyerte a királyi címet, azonban Johanna
nem kívánt vele élni és megfojtatta. Lajos fegyverrel kívánt elégtételt venni, s családja számára akarta
megtartani a nápolyi trónt. Két hadjáratban (1347-48, 1350-52) legyőzte ellenfeleit, de a pápa és a helyi erők
ellenében nem tudta megtartani a távoli területet. Lajos Velencétől visszaszerezte Horvátországot és
Dalmáciát, Károly politikáját folytatva délen kiépítette a bánságok rendszerét. Keleten a tatárok elleni védelem
érdekében hűbéressé tette Moldvát, ahol 1345-ben legyőzte a tatárokat. Lajos keleti és nyugati politikájában is
folytatta Károly elképzeléseit. Seregekkel támogatta Lokietek Kázmért. Kázmér halála után (1370) elfoglalta a
lengyel trónt. Magyarország és Lengyelország között perszonálunió jött létre.
Törvényhozó
Az eredménytelen itáliai hadjáratok és a behurcolt pestis nyomán feszült belpolitikai helyzet alakult ki. Lajos
1351-ben országgyűlést hívott össze. A törvények az Aranybulla megújításával a nemesség szabadságjogait
biztosították (adómentesség, törvényes ítélet nélkül nem fogható el, háza sérthetetlen, csak a haza
védelmében köteles hadba lépni). Az ősiség törvénye értelmében a birtok nemzetségen belül apáról fiúra
szállt, az elidegeníteni nem lehetett. Ez a rendelkezés egyrészt védte a nemesi birtokokat a nagybirtokkal
szemben, másrészt a háramlási jog révén a fiúágon kihalt nemzetségek földjei a királyra szálltak. Ezáltal a
király a magas halálozási arányoknak köszönhetően megújuló birtokrendszerhez jutott, amellyel újabb bárói
réteget tudott felemelni. A jobbágyi terheket egységesen szabályozta (kilenced), ami meggátolta a jobbágyok
vándorlását a kedvezményeket ígérő földesurakhoz.
Társadalom
A 40-50 ezer főt számláló magyar nemesség korántsem volt egységes. Vezető csoportját a 35-40 családból
álló bárók képezték, akik vezető tisztségeket töltöttek be. A nemesség és a jobbágyság kialakulása a 14.
századra befejeződött. A nemesség nagy része közép- vagy kisbirtokos volt. A jobbágyok apró falvakban éltek,
gazdálkodásuk és szolgáltatásuk alapja a telek volt, mely belső (ház, kert) és külső (szántó, rét, erdőrész)
telekből állt. A szántót minden évben máshol jelölték ki (nyomáskényszer). A földesúri birtokon alakultak ki a
mezővárosok, melyek lakói a földesúri terheket egy összegben fizethették ki, és saját bírót választhattak. A
lakosság továbbra is döntő mértékben mezőgazdasággal foglalkozott de már éltek itt kézművesek, s jelentős
volt a kereskedelmi forgalom. Emelkedett a városok száma, Buda árumegállító jogot kapott. A szabad királyi
városok csak a király alá tartoztak, hasonló kiváltságokat élveztek, mint a nyugat-európai társaik. A városok
létszáma elmaradt a nyugati városokétól, megjelentek a céhek.
Az utódlás gondjai
Károlynak több gyermeke is született, azonban a 70-es évekre meghaltak és Lajosnak csak lányai voltak.
Máriát Luxemburgi Zsigmondhoz, Hedviget egy Habsburg-herceghez adta feleségül.
Áprilisi törvények
A párizsi forradalom híre 48 márc. 1-n ért el Pozsonyra. Kossuth márc. 3-n az alsóházban felirati javaslatot tett,
melyben a jobbágyfölszabadítás, a közös teherviselés és független nemzeti kormány felállítása volt. Az
alsóház ezt azonnal elfogadta. István nádort és helyettesét viszont Bécsbe hívták, hogy ne lehessen
összehívni a felsőházat csak később. Végül is a főrendek március 14-n fogadták el a felirati javaslat
továbbfejlesztett változatát. Kossuthtal az élen küldöttség indult Bécsbe, hogy a királlyal szentesíttessék. A
bécsi forradalom hírére, és, hogy segítsenek a küldötteknek, Budapesten is kitört a forradalom (“márciusi ifjak”:
Petőfi, Vasvári? Irinyi, Jókai, Degré Alajos; Pilvax, nyomda, Buda, Táncsics, stb.). István nádor erőteljes
közbenjárásának köszönhetően V. Ferdinánd jóváhagyja a forradalom követeléseit.
1848. április 11-én az uralkodó szentesíti az Áprilisi törvényeket.
A törvények 3 lépésre bonthatók:
1- Feudalizmus lebontása
- ősiség eltörlése
- tized eltörlése
- úriszék eltörlése
- úrbéri terhek és szolgáltatások eltörlése
2- Polgári állam felépítése
- önálló, felelős Magyar Kormány
- népképviseleti országgyűlés pesten
- 3 évenkénti, általános, titkos választás
- közteherviselés
- bevett vallások egyenjogúsítása
- sajtó és szólásszabadság
- hitelintézet felállítása
- városi önkormányzatok létesítése
3- Állam egységének megteremtése
- Magyarország és Erdély uniója
- Partium visszacsatolása Magyarországhoz
A törvények, annak ellenére, hogy előírták a jobbágyfelszabadítást, nem rendezték a kérdést. Ugyanígy nem
rendezték a Habsburg uralkodóházhoz való viszonyt, ugyanis a Pragmatica Sanctio értelmében ők voltak az
ország törvényes uralkodói.
A legnagyobb gond azonban az uralkodó kérdése volt. Ugyanis az uralkodó a külügy és hadügy feje. De a
hadsereg a felállítandó Nemzeti Kormánynak tartozik engedelmességgel. Ugyanígy a külügyeknél is külföldön
nem tekintették külügyminiszternek az éppen felelős minisztert, és nem is hívták annak. A király személye
körüliminisztert nevezték néha külügyminiszternek.
1848. júniusában lezajlottak a népképviseleti választások, ahol a radikálisok háttérbe szorultak (lsd. Petőfi:
Apostol – választási vereségeit beleírja), és a liberálisok kerültek be nagy számban.
1848. július 5-én nyitották meg az országgyűlést. Az első felelős magyar kormány:
miniszterelnök – Batthyány Lajos gróf
belügyminiszter – Szemere Bertalan
igazságügyi miniszter – Deák Ferenc
vallási és oktatásügyi miniszter – Eötvös József
földművelés és ipar miniszter – Klauzár Gábor
pénzügyminiszter – Kossuth Lajos
közmunkaügyi miniszter – Széchenyi István gróf
hadügyminiszter – Mészáros Lázár
király személye körüli miniszter – Esterházy Pál herceg
Árpád-kor-i Magyarország jellemzése
Államtípus: korai feudalizmus.

Államforma: királyság
Társadalom:
XI-XII. sz. (III. Béla):
Király: A föld nagy része az ő tulajdona volt. Királyi jövedelem: egyre inkább pénzben vagy veretlen ezüstben
kapta. A király hatalma a birtok- és vármegyerendszeren alapult.
Papság, Nagybirtokosok, Várjobbágyok: A várnépek tisztjei lettek. Egy részüknek saját földje volt.
Várnépek: Katonai munka, terményjáradék a királynak.
Saját földdel rendelkező közszabadok: Katonai kötelezettség.
Szabad pásztorok utódai: Nem volt földjük, szolgák lettek.
XIII. sz. eleje (II. András):

Király: A birtokok megfogyatkoztak. A vármegyerendszer felbomlott banderális hadsereg.
Királyi jövedelem: regálejövedelmek, kamara haszna (pénzverési illeték).
Nagybirtokosok: A trónviszályok miatt rengeteg földet kaptak a királytól, cserébe támogatták.
Papság: A tizedet már pénzben követelte
Szerviensek: Királyi vitézek. A nagybirtokosok hatalmuk alá akarták őket vonni. A szerviensek erre
kihangsúlyozták, hogy ők a király szolgái, másnak nem engedelmeskednek.
Várjobbágyok: Féltek a szerviensekkel együtt, hogy bandériumokban kell szolgálniuk. 1222: Aranybulla:
törvény a jogokról. Nem valósultak meg pontjai. Az egyházé lett a sókereskedelem joga. A szerviensek jogaik
védelmében szolgabírókat választhattak. Ezzel létrejöttek a nemesi vármegyék.
XIII. sz. közepe (IV. Béla):
Király: Hatalmát meg akarta erősíteni, ezért birtokokat adott a nagybirtokosoknak, akiknek cserébe kővárat
kellett építeni és hadsereget kiállítani.
Bárók: A nagybirtokosok új neve.A bárók tovább erősödtek. Kialakult a familiaritás: a köznemesnek valamelyik
főúr szolgálatába kellett állnia, cserébe védelmet kapott más bárókkal szemben. Ezek a köznemesek uruk
tágabb értelemben vett családját alkották.
Nemesek: A szerviensek új neve.
Jobbágyság: Jogilag egységes paraszti osztály. Szabadon költözhettek. A várjobbágyok egy része közéjük
süllyedt, mások nemesek lettek.
Nagybirtok:
A termelés főleg a prediumon (a földesúr saját kezelésű földjén) folyt. Egy prediumhoz 30-60 ember tartozott.
Középpontjában a nagybirtokos háza állt, körülötte a szolgák viskói voltak. A predium idővel faluvá fejlődött.
Parasztgazdaság:
A paraszt a földesúrtól használatra visszakapta földjét, termény- és munkaszolgálat fejében, cserébe a
földesúr védelme alá került. Ekkor még az önellátó gazdálkodás volt az uralkodó. Elterjedt a vadtalajvátó
rendszer, az asszimetrikus eke, szőlő, gyümölcstermesztés, kertgazdál-kodás, istállózó állattartás és a
kétnyomásos gazdálkodás. Az önellátó gazdálkodásból kialakult a kézművesség. Külkereskedelem: kivitel:
rabszolga, só, fém, élelem; behozatal: kézművester-mékek, luxuscikkek, katonai felszerelések.
Belkereskedelem: csak mezőgazdasági termékek cseréje.
Művészet:
A román stílus volt jellemző. Pl.: jáki templom. Megjelenik a világi irodalom is, de az egyházi a jellemző. Ebből
az időből való a Halotti Beszéd és Anonymus ekkor írta meg a magyar nép történetét.
Vallás:
Az egyháznak igen nagy hatalma, államösszefogó szerepe volt. Bevezették az egyházi átkot, ami bevált
zsarolási eszköz volt.
Külkapcsolatok:
I. István halála után a német-római császárok sikertelen hódításokat kezdeményeztek Magyar-ország ellen. I.
László és Könyves Kálmán hódító hadjáratai nem hoztak tartós sikert, inkább csak pénz- és
emberveszteséget. IV. Béla idején tatár támadás érte az országot. A királyt senki nem támogatta, így a hódítók
hatalmas pusztítást végezetek az országban 1241-42-ben. Kivonulásuk után a király nekifogott az ország
újjáépítésének.
Athén és Spárta társadalmának és államszervezetének összehasonlítása
Athén és Spárta társadalmának és államszervezetének összehasonlítása

A hagyomány szerint a peloponészoszi Spártát a dórok egyik királya Lakedaimón alapította i.e. 900 körül (az
ott élő emberek lakedaimóniaknak is nevezték magukat). Azonban a város létrehozása után sem állt át a
lakosság a letelepedett, földművelő életmódra, hanem továbbra is elsősorban harcosok maradtak. A város
törvényei Lükurgosz nevéhez kapcsolódnak, aki megkísérelte a lakosokat vagyoni szempontból egyenlővé
tenni (ezt az egyenlő nagyságúra szabott cleroszokkal – földparcellákkal – és a más városállamokban teljesen
értéktelen vaspénz létrehozásával akarta a gyakorlatban is megvalósítani). A fiatalok nevelését az állam
biztosította és a nevelés alapja a katonai kiképzés volt (az erre alkalmatlannak talált gyermekeket már
csecsemő korukban maguka hagyták a Taügetosz mellett).
A társadalom három csoportból állt, melyeket foglalkozás és jogi helyzet alapján különböztettek meg. A
hadviselő férfiakat és családjukat a lakosság látta el (mivel ők nem dolgoztak). A perioikoszok (azaz a város
körül élők) száma körülbelül háromszorosa volt a spártaiakénak. Ők belső ügyeiket önállóan intézhették, de a
város ügyvitelébe nem szólhattak bele. Részt vettek a spártaiak hadi vállakozásaiban és fegyverekkel látták el
őket (cserébe a város védelmét élvezhették). A társadalmi ranglétra alján álltak a helóták, akik körülbelül
hétszer annyian voltak, mint a teljes jogú lakosok. Az állam tulajdonai voltak és földjüket nem hagyhatták el,
azonban saját vagyonnal rendelkezhettek, házasságot köthettek és az általuk termelt javak egy részével is
rendelkezhettek. Bárki megszégyeníthette és megölhette őket, helyzetük nagyon nehéz volt és ezért többször
fel is lázadtak. Többek között emiatt is szerveztek időről időre krüpteiákat, amely a spártai ifjak férfivá érési
szertartásának keretében a helóták legyilkolásával járt.
A várost két király irányította, akik mindig ugyanabból a két családból kerültek ki. Ők hadvezérek és főpapok
voltak egyben. Ők tagjai voltak a 28 fős vének tanácsának, amely 60 év fölötti férfiakból állt, akiket az apella
(népgyűlés) választott (ha az az állam érdekeivel is egybeesett). A valódi hatalom azonban 5 ephorosz (azaz
ellenőr) kezében volt. Ők felülbírálhatták mind a királyok, mind a vének tanácsának, mind a népgyűlés
döntéseit (büntetést szabhattak ki bárkire, száműzhették a királyokat, rákényszeríthették a vének tanácsát
véleményük megváltoztatásásra).
Athén lakói i.e. 9-8. században még főleg főldművelő parasztok voltak. A népet az arisztokraták irányították,
közülük kerültek ki az állam vezető tisztségviselői, az arkhónok. Tisztségüket a kezdetekben életük végéig
viselték, később ez az időtartam egy évre csökkent. A hivatalukat otthagyó tisztségviselők alkották az
Areioszpagosz tanácsát, amely hosszú időn át döntott az államot érintő minden fontos kérdésben és
bíráskodhattak is.
A politikai hatalom helyzete azonban megváltozott a kereskedelem és harcmodor megváltozása miatt. A
kereskedelem lehetővé tette, hogy a kitermelt gabona helyett inkább megvegyék azt (főleg borért és olajért
cserébe), a fegyverek előállítását pedig olcsóbban is meglehetett oldani (az egyszerű emberek számára is
elérhető volt), így a nagybirtokos nemesek helyzete romlott, az arisztokraták kénytelenek voltak engedni
hatalmukból. El kellett tűrniük, hogy az egyszerű emberek is beleszóljanak a közösség életébe. A nép, azaz a
démosz első követelése az írott törvény volt, amely meggátolta az Areioszpagoszt, hogy önkényesen
döntsenek a kérdéses ügyekben. A marhára szigorú törvényeket i.e. 621-ben Drakón arkhón állította össze.
I.e. 600-ra nagyon sok ember elvesztette földjét és kézművességbe sem bírt kezdeni, így a gazdagok birtokait
művelte és roppant elégedetlen volt sorsával. Éles ellentétek alakultak ki a gazdagok és a szegények között.
Erre a problémára a gyógyírt Szolón reformjai nyújtották, aki az adósságok elengedésével. I.e. 594-ben
megváltoztatta a közösségi szabályokat és ezzel megszűnt az, hogy a legelőkelőbbek egyben a
leggazadagabbak is. Így a régi nemzettségek irányítása a város fölött végleg megszűnt. Vagyonbecslés
alapján társadalmi osztályokat hozott létre: ötszáz mérősők, lovagok, ökörfogatúak és napszámosok. A
napszámosok nem viselhettek állami hivatalt, de a népgyűlés és az esküdtbíróság tagjai lehettek. Ezt
követően Szolón üzleti útra indult jó hosszú időre. Távolléte alatt Peiszisztratosz vette át az irányítást (i.e. 561-
527), aki türannosz volt, azaz zsarnok. Ez azonban nem azt jelentette, hogy rossz volt ekkor az athéniaknak,
csak azoknak, akik a politikai ellenfelei voltak. Őket ugyanis elkergette (így hozván létre zsarnokságát) és
birtokaikra földnélküli parasztokat telepített. Továbbá templomok és vízrendszerek építésébe kezdett, ami
rengeteg embernek biztosított munkalehetőséget. Elfoglalta az Égei- és a Fekete-tenger közti szorosnál fekvő
Szigeiont – így ellenőrizni tudta az ott áthaladó kereskedelmet. I.e. 508-ban Kleiszthenész újjászervezte az
állam közigazgatását. Tíz területi alapon álló phülét szervezett Attika lakóiból, létrehozta az ötszázak tanácsát
(50-50 küldött minden phüléből) és létrehozta a cserépszavazást annak érdekében, hogy többé ne lehessen
zsarnokság a városállamban. Ezek a reformok vetették meg a demokrácia alapjait Athénben, amely teljes
egészében az i.e. 5. századra épült ki.
Athéni demokrácia
- Kr. e. 7-8. sz. görög gyarmatosítás időszaka. Népesség fölösleg van a városon belül. hely: Földközi-tenger
partvidéke (főleg Itália, Szicília, Kis-Ázsia partmenti sávjai), Fekete-tenger partvidéke. A gyarmat és az
anyaváros (metropolisz) között szoros gazdasági kapcsolat van.
- Következmény: démosz (kereskedők, iparosok, parasztok) megerősödése, de nincsenek politikai jogaik.
Demokrácia kiépítése – Drakón Kr. e. 621:
- Törvények írásba foglalása, a démosz nincs többé kiszolgáltatva
- Nem törődött viszont az adósrabszolasággal
- Vagyon alapján vannak politikai jogok (arisztokrácia hatalma)
- Szólón Kr. e. 594:
- Adósrabszolgaság eltörlése
- Jövedelem alapján osztotta fel a lakosságot, ez alapján kaptak politikai jogot
- Legfontosabb tisztségeket arisztokraták töltötték be, vagy a legfelsőbb kategóriába tartozó démoszbeliek.
Attika:
- 4 phülére volt osztva Übulé: küldöttek tanácsa, 400-ak tanácsa, 100-100 küldött. A népgyűlés számára
előkészíti a javaslatokat
- Areosz pagosz: volt arkhónok testülete, még sok joga volt
- Állam irányítását 9 arkhón végzi
- Kötelező a véleménynyilvánítás
Egyensúlyi helyzet alakul ki gazdasági erőben a démosz és arisztokrácia között.
Türannisz: Kr. e. 560-510
- Peiszisztratosz
- Hippiasz, Hipparkosz
A démoszt gazdaságilag tovább erősítették
Elkezdtek Athénban építkezni
Démosz adózására támaszkodnak.
Kr. e. 510- zsarnokűzés: túlságosan megerősödött a démosz gazdasági fölénybe került.
Kleisztenész: Kr. e. 508.

- 10 phülé: 3 részből áll egy: tengerparti, szárazföldi, athéni rész
- Phülénként 50-50 delegált
- 500-ak tanácsa (bulé): törvény-előkészítés, sorsolással választás
- Népgyűlés: eklészia: az agórán tartják, tagja minden athéni polgár, innen kerülnek ki az emberek a
pozíciókba
- Esküdtbíróság (héliaia): naponta sorsolják
- 10 sztratégosz: választással, városállam vezetői és hadvezérek is, mindig van egy, aki a többiek felett áll
- Areosz pagosz hatáskörének csökkentése: csak tisztségviselőket ellenőrzi
- 9 arkhón is csak ellenőrzi a tisztségviselőket
- Cserépszavazás (osztrahizmosz): ne lehessen újra türannisz
Virágkor: Kr. e. 5. sz. közepe
Periklész: gazdaságilag lendítette fel a várost
- Legmagasabb tisztségeket bárki vállalhatja
- Részvétel biztosítása az összes polgárnak
- Napi díj rendszerének bevezetése
- Athéni polgár pontos meghatározása: nem nő, nem rabszolga, nem metoikosz (nem született athéni). Ezzel
limitálta a polgárok számát.
A Déloszi szövetség adójából folyt be sok pénz a városba. Sok építkezés kezdődött.
ez a rendszer a munkára épült.
Az 1929 – 33 közötti világgazdasági válság és következményei
A világháború után a világgazdaság a Dawes-terv következtében láncszerűen összekap-csolódott. A pénzügyi

központ New York (tőzsde) lett. 1929 októberében az úgynevezett fekete péntekeken, csütörtökökön
összeomlott a tőzsde (tőzsdekrach). Ezeken a napokon ugyanis mindenki eladni szeretett volna, ami növelte a
kínálatot, vagyis az árak zuhantak. Ez a termelésben, mint tőkekivonás jelent meg. A termelést a
rendelkezésre álló tőkének meg-felelően szűkítették. Ez a munkások elbocsátását jelentette, ami tovább
szűkítette a belső piacot. A kereslet hiánya miatt tovább kellett szűkíteni a termelést. A pénzügyi összeomlás
tehát az iparra és a mezőgazdaságra is kiterjedt. A válság túlélésére a külföldre kihelye-zett amerikai tőkét
visszavonták, és ezzel az európai gazdaságokban lett tőkehiány, és szűkítették miatta a termelést. A válság
világméretűvé vált. Kísérőjelensége a munkanél-küliség és az infláció. Kialakulásának több magyarázata is
van:
– Ez egy túltermelési válság, ami azért következett be, mert az USA gazdasága a világ-háborúban, majd
a ’20-as években dinamikusan fejlődött. E gazdaság pótolta a kieső európai termelést. Az európai
gazdaságok ’27-re elérték a háború előtti szintet, de ez-zel párhuzamosan az USA gazdasági növekedése
nem ált le.
– E gazdasági válság a kapitalizmusra jellemző ciklikus válságok egyike. Kondratyev szerint minden
gazdasági ágazatban 5 – 10 évente vannak visszaesések. Egy ágazat visszaesését azonban a többi
ellensúlyozza. Kb. 50 – 60 évenként a válság minden ágazatban egyszerre jelentkezik. Ez történt ’29-ben, ez
eredményeként általá-nos válság bontakozott ki (társadalmi, pénzügyi, gazdasági, politikai).
Következmények: a társadalom először vagyoni alapon polarizálódik, ezt követi a politi-kai polarizáció, a
szélsőséges pártok ugyanis konszenzusra képtelenek, így egyértelmű és azonnali megoldást kínálnak, pl. így
kerülhetett Hitler hatalomra Németországban. A politikai rendszerek bizonytalanná válnak.
Megszületett a válság kezelésének közgazdasági elmélete is, az angol Keynes szerint a piac nem tölti be
szabályzó szerepét, ezért az államnak indirekt eszközök segítségével be kell avatkozni a gazdaság
működésébe (állammonopolista kapitalizmus). Indirekt eszközök:
– Átmenti infláció gerjesztéssel, állami megrendeléseket kell adni, hogy a munkanél-küliség csökkenjen és a
belső piac megélénküljön.
– Az árfolyampolitikával változtatni lehet a fizetőeszköz reálértékét, s ezzel szabá-lyozható a belső fogyasztás
ill. az export-import aránya.
– A kamatpolitika segítségével szabályozható a beruházás és megtakarítás.
Az állami garanciájú munkanélküli segélyezés és nyugdíjbiztosítás rendszerét minden országban a gazdasági
világválság hatására dolgozták ki.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc
1953-ra a magyar gazdaságban súlyos zavarok léptek fel. A tervezett 50%-os emelkedés helyett a lakosság
életszínvonala csökkent, a félelem és kiábrándulás légköre uralkodott el az országban. Meghalt Sztálin, ezek
után a szovjet vezetés helyreállította diplomáciai kapcsolatait, belpolitikai enyhülést következett be. A
kommunista rendszer stabilitása és a szovjet tábor megtartása bizonyos korrekciókat igényelt. 1953
júniusában ezért hívták Moszkvába a Rákosi, Gerő, Nagy Imre és Hegedűs András vezette magyar
pártdelegációt, s eddigi politikájuk felülvizsgálására szólították fel őket. Rákosi Mátyás elmozdítása a kormány
éléről, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése.
A kollektív vezetés visszaállítását ígérte, azonban nem került nyilvánosságra. Az új kormány alatt jelentős
döntések születtek, az életszínvonal növelése érdekében módosították a beruházási terveket, emelték a
munkások és alkalmazottak bérét, csökkentették több ezer fogyasztási cikk árát, eltörölték a kuláklistát,
csökkentették a magángazdálkodók adóit, engedélyezték a téeszekből való kilépést. Közkegyelemben
részesültek azok a politikai foglyok, akik két évnél kevesebb börtönbüntetést kaptak, feloszlatták az
internálótáborokat, s az ÁVH visszakerült a Belügyminisztérium irányítása alá. A pártvezetésen belül kialakult
két csoport, a Nagy Imre vezette reformerek és a Rákosi-Gerő irányította sztálinisták.
A kibontakozó olvadási folyamat megtorpant, az NSZK bevonása a NATO-ba, majd válaszul a Varsói
Szerződés megalakítása ismét az ellenségeskedés feléledéséhez vezetett a két világrendszer között, és a
katonai készülődés a korábbi, nehézipar-központú gazdaságfejlesztést állította előtérbe. 1955 tavaszán Nagy
Imrét leváltották, helyére Hegedűs Andrást nevezték ki. Az új kormány a nehézipar fokozott fejlesztéséhez és
a kollektivizálás erőszakos gyorsításához látott, felemelte a beszolgáltatási kötelezettséget, növelte a
magángazdálkodók adóit. Mind a nemzetközi helyzet, mind a belpolitikai légkör a visszarendeződés ellenében
hatott. A hidegháború újraéledése nem vált valóra, sőt Rákosiéknak csakhamar szembesülnie kellett az
enyhülés jeleivel a nemzetközi politikában. A nagyhatalmak aláírták az osztrák államszerződést,
Magyarországot pedig felvették az ENSZ-be. Az egész kommunista világot megrengette a Hruscsov-beszéd.
Az 1953 és 1956 között lezajlott belpolitikai események megváltoztatták a közhangulatot, a társadalom
jelentős része, különösen az értelmiség és a parasztság felsorakozott Nagy Imre mögé. Nemcsak a politikai,
hanem a szellemi életben is megindult az olvadás folyamata. A pattanásig feszült légkörben érkezett
Magyarországra a lengyelországi poznani felkelés híre. A bérkövetelésekkel utcára vonuló munkások
összecsaptak a hadsereg egységeivel, aminek több mint 50 halott és 300 sebesült áldozata lett. Mikoján, az
SZKP elnökségi tagja Budapestre érkeztekor nyomban felszólította Rákosit a lemondásra, s a pártot ismét
korrekcióra ösztönözte. Mindezek következtében 1956 júliusában újabb párthatározat született. A határozat
felmentette első titkári posztjából Rákosi Mátyást, s helyébe Gerő Ernőt állította, akit még elődjénél is
dogmatikusabb, könyörtelenebb politikusnak tartottak.
Az 1953. júniusi és az 1956. júliusi MDP KV határozatok a válságból kivezető út megtalálására elégtelennek
bizonyultak. 1956 őszén megélénkült a politikai élet, különösen az értelmiség és az egyetemi, főiskolai
diákság követelte hangosan a változásokat. A fiatal kommunista Tánczos Gábor ötlete alapján szervezett
spontán vitákon fogalmazódtak meg mindazok a célkitűzések, amelyeket az októberben megalakult MEFESZ
16 pontban rögzített. A DISZ-ből kivált Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége követelte
többek között a szovjet csapatok azonnali kivonását, Nagy Imre miniszterelnökké való kinevezését, a Rákosi-
korszak vezető politikusainak felelősségre vonását, a többpártrendszer visszaállítását, az alapvető
szabadságjogok biztosítását, a Kossuth címer visszaállítását, a Sztálin-szobor lebontását. Az október 23-ai
forradalom kirobbanása váratlanul érte a párt vezetőit és a társadalmat egyaránt. Eközben a párton belül teljes
bizonytalanság uralkodott a pártellenzékkel való együttműködést illetően. Nagy Imre visszavételét ráadásul
Tito is szorgalmazta, ennek köszönhetően egy nappal a magyar pártvezetés jugoszláviai látogatását meg-
előzően Nagyot visszavették a pártba.
Október 23-án 12 óra 53 perckor Piros László belügyminiszter felhívását olvasták be, melyben megtiltották a
MEFESZ által délután 3 órára tervezett Lengyelország melletti békés szolidaritási felvonulást. Ugyanilyen
váratlanul 14 óra 23 perckor az utcai gyülekezési tilalom feloldását adta hírül a rádió, így még azok is értesül-
hettek a demonstráció tervéről, akik nem követték a politikai eseményeket.
Az egyetemisták szolidaritási felvonulása délután három órakor kezdődött a Petőfi-szobornál, ahol Sinkovits
Imre színművész elszavalta a Nemzeti dalt, majd felolvasták a 16 pontot. Néhány óra leforgása alatt a tüntetők
száma 200 ezerre nőtt, és a néma felvonulás hangos kommunistaellenes tüntetésbe ment át. Az indulatok
felszínre törtek, s megkezdődött a forradalom. A tömeg kórusban skandálta: „Nagy Imrét a kormányba, Gerőt
meg a Dunába!”, „Ruszkik haza!”, „Aki magyar, velünk tart!”. Megjelentek a tüntetők kezében a lyukas zászlók
– a címert kivágták -, amelyek a forradalom jelképévé váltak. A Bem-szobortól a felkelők egy része a
Parlament elé vonult, mások a Dózsa György téri Sztálin-szobor ledöntésére indultak, és jó néhányan a Bródy
Sándor utca felé vették az irányt, hogy a rádióban beolvassák a követeléseket. Az Országház előtt a tömeg
Nagy Imrét követelte, akinek a tüntetőkhöz intézett beszéde azonban csalódást keltett. Az esti órákban már
fegyverek is ropogtak, a felkelők megostromolták, és hajnalra elfoglalták a rádió épületét. Megkezdődött a
fegyveres felkelés.
Az éjszaka folyamán összehívott KV ülés döntései, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése kiindulópontul
szolgálhatott volna a fegyveres felkelés esetleges megállításához. Ám Gerő megerősítése első titkári
funkciójában, illetve az események ellenforradalomnak minősítése, majd az ÁVH mozgósítása és a katonai
segítségkérés a Szovjetuniótól a harc további elmérgesedéséhez vezetett. Az október 24-én megalakult új
kormány élén Nagy Imre súlyos dilemma elé került. Nyilvánvaló volt, hogy a reformok fokozatos bevezetése a
kialakult helyzetben nem járható út. A nép követeléseinek azonnali elfogadása viszont egyet jelentett volna a
Szovjetunióval való szakítással.
A gyülekezési tilalom és a statárium kihirdetése október 24-én, majd a szovjet tankok megjelenése Budapest
utcáin a fegyveres harc kiszélesedéséhez vezetett. Felkelőcsoportok alakultak a Corvin közben, a Széna téren,
a Baross téren, a Tűzoltó utcában és a főváros külső kerületeiben is. A budapesti forradalom híre eljutott a
vidéki városokba, az egyetemi központokban és a kisebb településeken egyaránt tüntetésekre, fegyveres
összecsapásokra került sor. A kormány a statárium és kijárási tilalom feloldásával próbálkozott, de a parlament
előtt történt véres provokáció október 25-én még jobban felszította a nép haragját. Az Országház előtt bé-
késen és fegyvertelenül tüntető tömeg közé az egyik kormányépület tetejéről váratlanul ÁVH-s alakulatok
sortüzet zúdítottak, 100-150 halott és sok száz sebesült maradt a téren. A szörnyű mészárlás hírére meg-
kezdődött az ÁVH-sok üldözése, az utcákon nemegyszer felkoncolták az ÁVH-s katonákat. Mindez azon a
napon történt, amikor Hruscsov megbízásából Magyarországra érkezett Mikoján és Szuszlov beleegyezésével
Gerő Ernőt lemondatták, és helyére a Nagy Imréhez közel álló kommunistát, Kádár Jánost nevezték ki. Kádár
és Nagy rádióbeszéde mind hangvételében, mind tartalmában már jelentősen különbözött az elmúlt napok
hivatalos közleményeitől. Nagy Imre ekkor jelentette be a kormány tárgyalási szándékát az orosz haderők
visszavonásáról.
A forradalom átterjedt a társadalmi élet minden területére. A munkahelyeken, így a gyárakban, üzemekben,
közintézményekben munkástanácsok vagy forradalmi bizottságok alakultak, s a szétesett MDP-
alapszervezetek vagy a megbénult közigazgatás helyébe léptek. A kormány élén Nagy Imrével válaszút elé
került: vagy katonai erővel leveri a forradalmat, vagy a társadalom többségének követelésével azonosulva a
forradalom mellé áll. Október 28-a azért fordulat, mert Nagy Imre ez utóbbi mellett döntött, a nép, a nemzet
mellé állt. Ezt a döntését a szovjet vezetés is támogatta, a kormányfő látszólag szabad kezet kapott a helyzet
megoldására. A rendteremtés feltételének a miniszterelnök a rákosista politikusok távozását és az orosz
haderők fővárosból való kivonását tekintette. Bejelentette a szovjet csapatok kivonását a fővárosból, az ÁVH
megszüntetését, a Kossuth-címer visszaállítását, március 15-ének nemzeti ünneppé nyilvánítását, és
felvázolta az új kormányprogram célkitűzéseit, a bérek és nyugdíjak emelését, a családi pótlék növelését és
az állami lakásépítés meggyorsítását.
Felállították a Nemzetőrséget, átszervezték a rendőrséget és a honvédséget. Ezeknek a katonai
szervezeteknek volt a feladata, hogy a kivonuló szovjet erők nyomában biztosítsák a rendet. Számos jel
mutatott arra, hogy a forradalmi tömegek és a jórészt reform kommunistákból álló hatalom képes az együttmű-
ködésre. Október 30-án a Köztársaság téri pártház ellen indított fegyveres támadást – a kihirdetett tűzszüneti
parancs ellenére – a kormány nem tudta megakadályozni. A feldühödött nép az ostrom után elfogott védőket –
akik a fegyvertelen civilekre tüzet zúdítottak – felkoncolta. Október utolsó napjaiban történelmi horderejű
változások indultak meg. Nemcsak a kommunista párt alakult át – Magyar Szocialista Munkáspárt néven
Kádár János vezetésével -, hanem újjáéledtek a korábban feloszlatott demokratikus pártok, az FKgP, az SZDP,
a Nemzeti Parasztpárt Petőfi Párt néven és a Keresztény Demokrata Néppárt.
Nagy Imre október 31-én, a Kossuth téren elmondott beszéde, amelyben bejelentette a Szovjetunióval való
tárgyalások megkezdését a Varsói Szerződés felmondásáról s a szovjet csapatok kivonásáról, azt a reményt
keltette a hallgatóságban, hogy a forradalom győzött, a legfontosabb követelések teljesültek. A miniszterelnök
a szovjet nagykövettel, Andropovval folytatott megbeszélései alapján szintén ebben a meggyőződésben élt.
Ekkor még nem tudta, hogy a nemzetközi események hatására a szovjet vezetés korábbi álláspontját
megváltoztatva október 31-én a magyar forradalom fegyveres eltiprása mellett döntött.
A szovjet vezetés megkezdte a magyar forradalom leverésének politikai és katonai előkészítését. Hruscsov
döntését a nemzetközi politikában bekövetkezett szuezi konfliktus is segítette. Az egyiptomi válság fegyveres
megoldásától távolmaradó Szovjetunió cserében az USA-tól szabad kezet kapott a magyarországi forradalom
leveréséhez.
A magyar miniszterelnök november 1-jén a szovjet támadás katonai előkészületeiről szóló jelentések
birtokában radikális lépésre szánta el magát, bejelentette Magyarország semlegességét, és kilépését a Varsói
Szerződésből. November 2-án és 3-án minden jel arra mutatott, hogy a szovjet támadás elkerülhetetlen. A
miniszterelnök hiába fordult az ENSZ-hez, a nemzetközi politika a szuezi válsággal volt elfoglalva. Hiába-
valónak bizonyult tárgyalási szándéka a szovjet katonai vezetőkkel.
November 4-e hajnalán a szovjet hadsereg országszerte megkezdte a magyar forradalom leverését, a főváros
megszállását. 5 óra 20 perckor Nagy Imre utoljára szólt a nemzethez. A kormány azonban katonai ellenállásra
nem adott parancsot, tagjai elhagyták a Parlamentet és a jugoszláv nagykövetségre menekültek. A
felkelőcsoportok parancs nélkül is felvették a harcot a szovjet tankokkal. A házi készítésű benzines palackok
(Molotov-koktél), a géppuskák legfeljebb kisebb veszteségeket okoztak az ellenségnek, de a szovjet
tankhadosztályok, a légierő és a nehéztüzérség megállításához kevésnek bizonyultak.
Az államalapítás
- Géza és István államszervező munkája -

A honfoglalás: Tudjuk, hogy az Etelközben élő magyarok már 862-től zsákmányszerző
hadjáratokat vezettek a Kárpát- medencébe. A 890-es években a frankok, morvák, bolgárok ellen
vezetett eredményes hadjáratokat, mintegy előkészítve a szállásterület Kárpát-medencébe való
áthelyezését. A közel félmilliós magyarság csapatait Árpád gyula vezette 894-ben a Vereckei-hágón át az
új hazába. 894-900-között az egész Kárpát-medencét birtokba vette a magyarság. A letelepedést
követően Ny-i és D-i irányba támadó hadjáratokat indítottak őseink. Ezeket a hadjáratokat összefoglaló
néven kalandozásoknak nevezzük. (cél: védelem biztosítása megelőző célzattal; zsákmányszerzés)
Azonban a normann és magyar betörések miatt a nyugati erők összefogtak és egységesedtek. 933-ban
Merseburgnál szász Henrik király vezetésével, 955-ben Augsburgnál pedig Ottó király vezetésével mértek
sorsdöntő vereséget a magyarokra. Géza (972-997): A kalandozások kudarcával válaszút elé került népünk. A
döntést Árpád dédunokája Géza fejedelem hozta meg. Amikor 972-ben Géza került hatalomra, az alakuló
állam nagyon nehéz helyzetben volt. Megnövekedtek a belső ellentétek, de a fő problémát a külső
támadás veszélye jelentette. 962-ben I. Ottó vezetésével megalakult a Német-római Császárság, mely a kor
legütőképesebb lovagseregét sorakoztatta fel. Géza fejedelem a beilleszkedés politikáját választotta.
Felvette a kapcsolatot I. Ottóval és követei útján 973-ban békét kötöttek,(cserébe Géza lemondott az
ausztriai és morva területekről) továbbá papokat, hittérítőket kért a kereszténység sikeres felvételéhez.
Ekkor érkezett az országba Brúnó püspök, aki a kereszténység terjesztésének úttörője volt. A fejedelem saját
támaszát látta az egyházban, ami pajzsként szolgált egy esetleges külföldi támadás kivédésére. Ő maga is
megkeresztelkedett és fiát, Vajkot Gizella bajor hercegnővel házasíttatta össze, lányait a velencei dózséhoz
(Orseolo Ottó) és a lengyel herceghez adta (Vitéz Boleszláv). Legkisebb lányát Aba Sámuel vette feleségül.
Ezekkel a dinasztikus házasságokkal hazánk stabilitását erősítette. Belpolitikában folytatta a rá
hagyományozott utat. Saját függésébe vonta a még független területeket. Már házasságával megszerezte
Erdélyt. Felesége az erdélyi gyula lánya Sarolt lett. A pogány hit belföldi erőit katonai erővel törte le. A
stratégiai pontokat katonai erővel megszállta. Új székhelyet alakított ki magának.
Kalocsáról Esztergomba költözött. Megszerezte Veszprém várát, amit a királynénak adott, így lett Veszprém
a királynéi város. Géza katonasága 3 részből állt: európai mintára nehézfegyverzetű lovagokból
létrehozott elitcsapatok alkották a magját. Ezek legnagyobb részét magyar katonák tették ki. Ezek eltartását
a király biztosította különböző bevételekkel. (pl.: vámok, kereskedelem, bányák jövedelme). A másik fontos
egység a szolgáló népek által eltartott magyar katonaság volt. Ők könnyű fegyverzetű lovasokból álltak. A
harmadik nagy egységet az idegen népekből álló segédcsapatok alkották. (székelyek, besenyők) Az ő
feladatuk volt a felderítés, továbbá ők alkották az elő- és utóvédet. Géza történelmi érdeme, hogy a magyar
nép válaszútján felismerte a helyes utat és rá is lépett.
I. Szent István (997-1000-1038. aug.15):
Géza halála után kérdéses volt, hogy ki kövesse a trónon. A pogány szokás szerint a szeniorátus elve (a
nemzetség legidősebb, még nemzőképes férfitagja örököl) alapján kellett kijelölni az utódot. Így Koppányt
illette a hatalom. Géza viszont fiát, Istvánt jelölte utódul a primogenitúra elve alapján. (elsőszülött fiú
örököl) A fejedelemi hatalom erősödése -főleg Géza kemény kezű politizálása- erős ellenállást váltott ki az
engedelmességre kényszeríttet törzs és nemzetségfők körében. Érthető, hogy Istvánnak először a nyílt
lázadásokkal kellett leszámolnia. A dunántúli Koppányt (997) fegyveres erővel -részben külföldi lovagok
segítségével- leverte, birtokait elkobozta. Később az erdélyi Gyulát (1003), majd a Temesvidék urát,
Ajtonyt (1008) győzte le. 1000-ben megkoronáztatta magát. Koronát a pápától (II. Szilveszter) kért és
kapott. A korona nem csak a világi, hanem az “apostoli hatalmat” is jelentette, vagyis a király feladata lett az
egyházszervezés. A bevált szokással szemben nem a császártól kérte, hanem a pápától, ezzel jelezte,
hogynem ismer el maga fölött semmilyen világi hatalmat. A fejedelemség helyébe lépett a feudális
királyság. A királyi hatalom alapját a föld szolgáltatta. István a lázadók leverésével megszerezte a törzsi
szállásterületek kétharmadát. István az egykori nemzetségfők helyébe saját, megbízható embereit
ültette. Ezt a személyt ispánnak, comesnek nevezték. Felelt a kezében lévő területért és a rajta élő
népességért. Várakat építtetett, melyeknek élén szintén az ispán állt. A terület katonai védelmét a
várjobbágyokból álló várkatonaság látta el. Az ispán ezenkívül igazságot szolgáltatott és a
közigazgatást is intézte, bizonyos esetekben a földesurakra kiterjedő jogkörrel is. Új székhelyet hozott
létre Székesfehérváron. (oka: 1019-ben megindult jeruzsálemi zarándoklatok elkerülték Esztergomot.) A
lakosság másik felének feladata az udvarházak ellátása volt. Ha király, nem a székhelyén tartózkodott, hanem
járta az országot, akkor udvarházról udvarházra járt. Ha az egyikben már az összes élelmet felélte,
továbbállt a következőbe. Így alakult ki a vármegyerendszer, ami a fejlődés betetőzője, az eddigi keretek
felhasználása volt a központi hatalom érdekében. A gazdasági és fegyveres erő nagy része közvetlenül a
király ellenőrzése alá tartozott. A vármegye területén kaptak földet azok a külföldi jövevények, akik a kezdeti
harcok idején támogatták Istvánt. Ezek adománybirtok fejében továbbra is az uralkodó oldalán katonáskodtak.
István az új szervezetet és rendet törvényekkel igyekezett megerősíteni. Két törvénykönyvét töredékekből
ismerjük. Mivel a törvény magában foglalja a kiszabható büntetést, jellegüket tekintve
büntetőtörvénykönyvek voltak. Az első törvénykönyv 35 cikkelyből áll és a szabadokra
vonatkozott. Főbb gondolati csoportok: – az egyház és papság helyzetére vonatkozó ált. rendelkezések; – új
birtokrend biztosítása; – vallásgyakorlat biztosítása; – erőszak büntetése; – esküszegés büntetése; – földesúri
előjogok biztosítása; – özvegyek és árvák védelme; – boszorkányok/varázslók büntetése. A második
törvénykönyv 20 cikkelyből áll és kiegészítő jellegű volt. Főleg az egyházat védte. A törvényekben 2 fő
elv érvényesült: – a függőség elve: az előkelők ítélkeznek alattvalóik felett. -a területi elv: az ispánok és a bírák
csak saját területükön bíráskodtak (nem máshol) István egyházszervező munkája: A térítést cseh, olasz és
német papok végezték. Ez a folyamat István korára fejeződött be. A püspökségek (XI. sz. -ban 10 db
egyházmegye: veszprémi, győri, pécsi, váci, csanádi, bihari és erdélyi) a királyi magánbirtokokon jöttek
létre. Esztergom érseki rangot kapott a pápától. Ez fontos, mert az önálló magyar érsekség
létrehozásával elhárult annak a veszélye, hogy a magyar egyház német befolyás alá kerül (mint a cseh
és a lengyel). Az első esztergomi érsek Rada volt. A világi egyházszervezet mellett a szerzetesség is
meghonosodott. A pannonhalmi kolostor (csak 1002-alapítólevél) már Géza idején megépült, de rövidesen
jelentőssé vált a veszprémvölgyi és a pécsváradi apátság is. Az egyház anyagi biztonságáról nagy
birtokadományokkal és a tized bevezetésével gondoskodott. Pénzügyek: A gazdasági ügyeket
a kincstár intézte. A bevételek többsége terményben érkezett be, amit a király és udvarafeléltek.
Emellett volt állami adó is, melyet füstpénznek, vagy szabad dénároknak neveztek. Ez évi 8 dénárt jelentett.
Ehhez az adóhoz szükség volt a pénzverésre. Rendszeres pénzverés csak 1020 után kezdődött, ehhez
mintának II. Henrik dénárját használták mintának. Külpolitika: Igyekezett apja békepolitikáját folytatni.
A németekkel kötött békét házassága is erősítette.(II. Henrik sógora volt) A német-lengyel háborúba csak
akkor avatkozott be, amikor a lengyelek magyar várakat foglaltak. Ezeket István visszavette, majd békét
kötött.Dinasztikus kapcsolatok kötötték Bizánchoz, ugyanis Baszileosz császár egyik lányát
összeházasította Imrével. Így az 1010-es évek végére Magyarország. külpolitikai helyzete rendkívül
kedvező lett. 1019-ben megnyílt a jeruzsálemi zarándokút, amibe Magyarországot is bekapcsolta. A
nyugati keresztény műveltség rohamosan tért hódított. Megindult a hazai papképzés, fellendült az
írásbeliség. Fejlődött az építészet és a szobrászat is (a templomépítések miatt). Trónutódlás: István fiát,
Imrét szánta utódjául, de annak korai halála (1031) miatt mást kellett keresnie. A családban Vazul
pályázott a trónra (István nagybátyjának a fia). István nem akarta, hogy ő kövesse a trónon, mert “pogánynak”
ítélte. Vazult megvakíttatta és fiaival együtt száműzte. Ezután a velencei származású rokonát Orseoló
Pétert jelölte ki utódnak, aki korábban a királyi testőrség parancsnoka volt.
Az amerikai polgári forradalom
Az USA létrejötte
Az 1774-83. között zajló függetlenségi háború során jött létre. Területe Angliától, Franciaországtól,
Spanyolországtól, Oroszországtól, Mexikótól átengedett, átadott, vásárolt, vagy háborúval szerzett föld. Az
1830-ban kötött Missouri-egyezmény értelmében a 36. szélességi foktól délre engedélyezik a rabszolgatartást.
Észak és Dél eltérő fejlődése

Az Egyesült Államok atlanti partvidékén, Angliával szinte egyidőben, végbement az ipari forradalom. 1860-ra –
a világtermelés 15%-ával – az USA már a negyedik ipari hatalom. A hajóépítés és a könnyűipar mellett
kiemelkedő helyet foglalt el a mezőgazdasági termelőeszközöket előállító iparág. Északon ugyanis a fejlődés
egyik lendítője a szabad föld, a virágzó farmergazdálkodás volt. Amerika gyors fejlődését legjobban a
vasútvonalak hosszának növekedése szemlélteti. A vasút kapcsolta be a távoli földeket a világpiac
vérkeringésébe. A vasút civilizálta a „vadnyugatot”, a vasút hozta a kivándorlók tömegeit. A lefektetett sínek
hossza 1870-ben elérte az 50 ezer mérföldet. Ez nagyjából annyi, mint Európa összes országának vasútja. Az
amerikai Délen az ültetvényes gazdálkodás vált uralkodóvá. Az ültetvényeken Afrikából behurcolt néger
rabszolgák dolgoztak. A megtermelt nyersanyag – első helyen a gyapot állt – főként az európai gazdaságot
táplálta.
A társadalom szerkezete – szemben Észak demokratikus hagyományaival – rendkívül ellentmondásos volt. A
törvény egyenlőnek mondta a gazdagot és a szegényt, és a rabszolgatartók, mint tőkés vállalkozók, liberális
elveket hirdettek, de az ültetvényes arisztokrácia tekintélyét az ún. „szegény fehérek” milliói nem vonhatták
kétségbe. A vagyontárgyként kezelt rabszolgáktól pedig a legelemibb személyiségi jogokat is megtagadták.
Az újkori rabszolgaságot a spanyol és a portugál gyarmatosítók honosították meg Észak- és Dél-Amerikában,
de az élelemtermelő rabszolgaültetvény a XVIII-XIX. század fordulóján már nem volt kifizetődő. A lassú
elhalás Iett volna a sorsa az Egyesült Államokban is. Erre számítottak az „alapító atyák”, az amerikai
alkotmány alkotói, amikor a rabszolgaságot végül – a nemzeti egység megőrzése érdekében – nem törölték el.
Egy váratlan fordulat, az ipari forradalom által keltett gyapotéhség azonban új lendületet adott a
rabszolgamunkára alapozott ültetvényes gazdálkodásnak.
A szabad munkaerő és a szabad föld az iparosodott északon, más-más okból, de munkásnak, tőkésnek
egyaránt érdekében állt. (Az USA-ban nagy volt a munkaerőhiány.) A déliek viszont, akik rablógazdálkodást
folytattak, arra törekedtek, hogy a rabszolgatartást mind újabb területekre kiterjesszék, és kimerült földjeikről a
rabszolgákat oda telepítsék.
Az ültetvények a tőkés világpiacra termeltek – de nem a nemzeti piacra. szabadkereskedelem hívei voltak,
míg az északiak vámokkal akarták iparukat a brit versenytől megvédeni. Észak erős államhatalmat akart, hogy
a Csendes-óceánon megnyíló gazdasági és hatalmi lehetőségeket kiaknázhassa. Az ültetvényesek azt
szerették volna, ha az egyes államok függetlensége nő.
Észak és Dél ellentétének kiéleződése
A politikai szenvedélyeket egy-egy államnak az Unióba való fölvétele kavarta föl: engedélyezzék-e az új
államban a rabszolgaságot vagy sem. Kansas fölvételekor (1854) az ellentétek már fegyveres harccá fajultak.
A déli államok, tudván, hogy a bevándorlás Északot erősíti, az Unióból való kilépést fontolgatták. Az ellentétek
a pártviszonyokat is meghatározták. A hagyományos két párt közül a Demokrata párt – miután a radikális
elemek kiváltak – a déli érdekek szószólója lett. A liberális párt romjain létrejött Köztársasági párt viszont a
farmerek és a gyáriparosok gyűjtőmedencéjévé vált. Programjába vette a rabszolgaság korlátozását, és a
telepesek ingyen földhöz juttatását. A köztársaságiak demokrata szárnya már ekkor a rabszolgaság eltörlését
követelte. Ezért harcolt számos egyházi és világi szervezet, emberbarát és forradalmár. A rabszolgaság
eltörléséért folytatott harc legendás hőse és mártírja volt John Brown, aki már a kansasi polgárháborúban
kitűnt. Néhány elszánt emberrel fölkelést akart kirobbantani, de vereséget szenvedett, és halálra ítélték (1859).
Másfél év múlva farmerek és munkások ezrei a „John Brown testé”-t énekelve mentek a harctérre.
A polgárháború (1861-65)
1860-ban a köztársaságpárti Lincolnt választották az Egyesült Államok elnökévé. Válaszul 11 déli állam
kilépett az Unióból, és új konföderációt (laza államszövetséget) alakítottak. Lincoln az elszakadt államokat
lázadóknak nyilvánította. Kitört a polgárháború. A gazdasági és a népességi túlsúly az északiak oldalán volt.
22 millió lakos, csaknem valamennyi ipari üzem, szemben a Dél kb. 9,5 millió lakosával (ebből 3,5 millió
néger). A háború mégis látványos déli sikerekkel kezdődött Lee tábornok vezetésével. Régóta készültek a
háborúra, és a hivatásos tisztikar nagyrészt az ültetvényes arisztokrácia fiaiból került ki. Az északiaknak harc
közben kellett megszervezniük a hadsereget. Jelentős szerepet játszottak az európai származású, a 48-as
forradalmakban iskolázott tisztek. Legalább 1500 volt 48-49-es magyar honvéd harcolt például, többnyire
rangban, az Unió hadseregében. Fél tucat lett tábornok. Asbóth Sándor honvéd alezredes (Kossuth
hadsegéde) és Stahel-Számvald Gyula honvéd hadnagy altábornagyi rendfokozatot ért el. A háborúban akkor
következett be fordulat, mikor mind a politikában, mind a harcászatban radikális elveket érvényesítettek. 1863-
ban Lincoln kihirdette a rabszolgák kárpótlás nélküli fölszabadítását a lázadó államok területén. Törvénybe
iktatták, hogy a farmerek (115 holdig) ingyen földet igényelhetnek a megnyitott nyugati területeken. Munkás-
és farmerezredek alakultak, amelyek maguk választották parancsnokaikat. Új, tehetséges vezérek tűntek föl,
mint Grant és Sherman tábornokok. A négerek északra szöktek, és tömegesen a hadseregbe léptek. A déliek
sorozatos vereségek után letették a fegyvert. Öt nappal később a rabszolgatartók gyilkosa halálra sebezte
Lincolnt.
Az amerikai államok közötti háború egy második amerikai forradalommá fejlődött. Ez a forradalom fölszámolta
a rabszolgatartást (most már az Egyesült Államok egész területén). Mivel a déli vezető réteg vagyona –
voltaképpen tőkéje – nagyrészt rabszolgákból állt, a rabszolgák fölszabadítása a tulajdon kisajátításával volt
egyenlő.
A mezőgazdaságban uralkodóvá lett a szabad farmergazdaság. Egymással vetélkedő ellenséges államok
helyett hatalmas, egységes nemzeti piac született, mely a vállalkozói gazdaság minden addiginál hatalmasabb
növekedésének nyitott utat.
A résztvevő 4 millió emberből 1,5 millió halt meg, vagy vált nyomorékká. Végül megmarad az USA egysége,
egységes nemzeti piac fejlődik ki, délen is elterjedtek a tőkés viszonyok. A polgárháború után megszilárdul a
parlamenti demokrácia és az USA a 20. századra politikailag is nagyhatalommá válik.
Azonban mégsincs minden rendben: a győztes északiak töltik be a déli hivatalokat, a feketéket kiszorítják a
választójogból, 1867-ben megjelenik a Ku-Klux-Klán, melynek célja a négerek megfélemlítése; délen 8 milliós
„fekete zóna” alakul ki.
Az angol polgári forradalom
Előzmények:
- Az angol nemes polgárosodott, ellentétben a franciával, beszállt a termelésbe
- Bekerítések
- Vállalkozások- vállalkozó nemes = dzsentri
- Földesurak növelik a majorság területét elűzik a parasztokat azok beáramlanak a városba és a
manufaktúrákban dolgoznak
- Tőkés parasztok is vállalkoznak (yoeman)
- Az állami bevételekben egyre fontosabbak a vámok
- Angol reformáció
Ezeket a változásokat I. Erzsébetnek köszönhette Anglia, ugyanis az ő abszolutista uralkodása során
erősödött meg a szigetország gazdasága. Fellendült a termelés, húzóágazattá vált a textilipar, ami
világszínvonalon termelt. Vállalkozástámogató tevékenysége miatt azonban annyira megerősödött az egész
társadalom, hogy nem volt szüksége az uralkodók gyámkodására. Ez akkor fogalmazódott meg az angol
társadalomban, amikor I. Károly (1625-49) került trónra, ugyanis ő fényűző, drága udvart
tartott, korrupt hivatalnokszervezetetműködtetett, valamint bevezette az uralkodói monopóliumot,
miszerint bármely termékre bármikor monopóliumot vethetett ki. Ezen felül korlátozta a földterületek szabad
adás-vételét. Ezek az intézkedésekszembefordították a királlyal a társadalmat.
Az elégedetlenség először vallási formában jelentkezett, ugyanis problémát okozott a felemás angol
reformáció is. Az 1560-as években tűnt fel először a puritanizmus, mely meg akarta szűntetni az anglikán
egyház különös helyzetét. Lényegében megmaradt a katolikus egyházszervezet és a püspöki alá-
fölérendelés, megmaradtak a pompás szertartások is, csak a pápa fennhatóságát nem ismerték el. Az egyház
feje az uralkodó volt.
A puritánok legfontosabb követelése volt a felemás egyház megreformálása. Meghatározó irányzata volt
apresbiteriánus irány Ők a püspökségek felszámolását követelték. Ez viszonylag mérsékelt irányzat volt.
Tömegbázisát adta a nagypolgárság, kereskedőréteg és a dzsentri. A püspökségek helyett
presbitériumokat akartak létrehozni, melyet egy lelkészekből és világiakból álló testület irányít. Legfőbb
kérdésekben a zsinat döntését tekintették érvényesnek, mely a presbitériumok követeiből állt. Céljuk volt
azalkotmányos monarchia bevezetése, tehát nem akartak megválni az uralkodótól, csak jogkörét kívánták
korlátozni.
Másik fontos irányzat volt az independensek mozgalma. Ez volt a radikális irányzat. Független
egyházközösségeket kívántak, még a zsinatot is elvetették. Társadalmi bázisát a kis- és
középpolgárságadta. Szerintük nincs szükség királyra, vagyis köztársaságot akartak bevezetni. Nekik két
irányzatuk volt, alevellerek és a diggerek. Az előbbiek a Lordok Házának és a király hatalmának
megszűntetését, általános választójogot és törvény előtti egyenlőséget követeltek, addig a diggerek
kommunisztikus törekvésekkel léptek fel.
1628-ban I. Jakab összehívta a parlamentet, az pedig elfogadtatta vele a ï¿½Petition of Rightsï¿½ -ot
(Jogok Kérvénye), miszerint csak a parlament által jóváhagyott adó szedhető be. Csak bírói
ítélet alapján szabad bebörtönözni valakit, megtiltották a hadsereg beszállásolását. Ezután a király 1640-ig
nem hívott össze parlamentet, megpróbált áttérni a kontinentális abszolutizmusra.
1637-ben kitört a skót felkelés, melynek oka az volt, hogy rá akarták kényszeríteni az angol szertartásokat
akatolikus skótikra. Az uralkodó önerőből nem tudta őket leverni, ezért 1640-ben összehívta ismét a
parlamentet. A nemzetgyűlés támogatás helyett jogokat követel. Meg akarták szűntetni az
abszolutizmustés szabad vallásgyakorlatot követeltek. A felháborodott király három hét múlva feloszlatta a
gyűlést (név: rövid parlament)
Ekkor tört ki az angol polgári forradalom. I. SZAKASZ: 1640-42: A rövid parlament bezárása
után Londonban zavargások törtek ki. Amíg a főváros lázongott, a skótok újabb győzelmeket arattak, de
az uralkodónak még mindig nem volt pénze, így kénytelen volt 1640. őszén még egy parlamentet összehívni.
Az új nemzetgyűléselső ülésén kimondta, hogy saját beleegyezése nélkül nem lehet feloszlatni.
(név. Hosszú parlament 1640-53) Következő lépésként kivégezték a király kegyenceit. Felszámolták a
tanácsadó testületeket, megszűntették a Csillagkamarát. A minisztereket és a hadsereget a parlament
ellenőrzése alá vonták.
Két alapvető párt alakult ki. A király hívei voltak a gavallérok, a parlamenté a kerekfejűek (rövid hajukról
van a név) I. Károly ki akar végeztetni öt puritán képviselőt, de a parlament nem adta ki őket, sőt a londoni
nép is az uralkodó ellen fordult. 1642. január 10-én I. Károly Nottinghambe távozott, hogy sereget
toborozzon.
II. SZAKASZ: 1642-49: A polgárháború kora. Megkezdődött a fegyveres harc, 1642-43-ban a gavallérok
arattak győzelmeket, mert sokkal nagyobb katonai tapasztalattal rendelkeztek. 1644-ben megerősödött a
parlament independens szárnya, akik megbízzák Oliver Cromwellwe -t, hogy verje vissza a királyt. Ő
megszervezte a vasbordájúaknak nevetett lovas sereget, akik sorra megverték a gavallérokat. (Jelmondatuk:
ï¿½Bízzál Istenben és tartsd a szárazon a puskaport!ï¿½ 1644-ben Marston Moore, 1645-ben Naseby
mellett értek el sikert.
1646-ban a király megadta magát a skótoknak, akik 400.000Ł-ért kiadták Cromwelle csapatainak. Ekkor
kezdett megerősödni a John Lillburne által vezetett leveller irányzat. (1647-ben kiadták ï¿½A nép
szerződéseï¿½ c. röpiratot, melyben közölték követeléseiket.). A levellerek és a presbiterek támogatták
Cromwelle -t, mert a királlyal való tárgyalást várták tőle. Időközben a skótok is a király oldalára álltak. 1648-
ban Preston mellett Cromwelle őket is leverte.
A presbiteriánusokból álló parlament királyhűsége miatt elrendelte a hadsereg feloszlatását és a béke
megkötését. Cromwelle válaszul 1648. dec.02-án bevonul Londonba. Első intézkedései közé tartozott
aparlament megtisztítása a presbiterektől. Csak 100 independens képviselőt hagyott meg hivatalában,
ezért ezt a parlamentet csonka parlamentnek (1649-53) nevezték. Feloszlatta a felsőházat is. Bíróságot
hozott létre, mely halálra ítélte a királyt, akit 1649. jan. 30-án kivégeztek. Ezzel az intézkedéssel
Angliában megszűnt a királyság. A törvényhozó hatalom a csonka parlament lett, a végrehajtást egy 41
tagú tanács intézte,melynek tagjait a parlament választotta saját soraiból. Államfőt nem választottak.
III. SZAKASZ: (1649-60): Az események hatására egyre jobban megerősödött a diggerek hangja.
Kommunisztikus törekvésekkel léptek fel: földosztást és gazdasági egyenlőséget követeltek. 1649-ben
kitört az ír felkelés, melyet Cromwelle kemény kézzel és véresen levert. Ugyancsak felkelés tört
ki Skóciában, melyet Károly (II. Károly fia) vezetett. Viszont ők sem tudták 1651-nél tovább tartani
magukat. CromwelleÍrországot és Skóciát is Angliához csatolta.
1651-ben kiadták a hajózási törvényt (Navigation Act), miszerint Európán kívüli árut csak angol hajó
szállíthat be a szigetországba, valamint az európai országok csak saját hajóval exportálhatnak
Angliába. Ezen intézkedésekkel a holland kereskedelmi fölényt akarták letörni.
1652-54-ben kitört az angol-holland háború, mely az utóbbi vereségével zárult és ezután ők is elfogadták a
hajózási törvényt. A háború után Cromwelle feloszlatta 1653-ban a csonka parlamentet, helyette
összehívta aszentek parlamentjét, mely a presbitériumok képviselőiből állt. Határozatot hoztak az egyház és
az állam szétválasztásáról. Bevezették a törvény előtti egyenlőséget és különböző szociális törvényeket
hoztak. Cromwelle viszont ezt is feloszlatta és kinevezte magát lordprotektornak, vagyis katonai diktatúrát
vezetett be. Ezt a címet 1658-as haláláig viselte. 1658-60-ig fia Richárd viselte a címet, de ő 1660-ban
lemondott.
IV. SZAKASZ: (1660-88). A restauráció kora: A parlament meghívta a trónra I. Károly fiát II. Károlyt
(1660-58). Ő és utódja II. Jakab (1658-88) megígérik, hogy nem fognak bosszút állni és elismerik a
változásokat, de ez nem így történt. ï¿½Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek.ï¿½
Tizenegy királygyilkost kivégeztek és erőszakos módon akarták visszaállítani a katolikus vallást. Ennek
hatására a parlament meghívta a trónra Orániai Vilmost (II. Jakab veje). 1688-ban hatalmas sereggel meg
is érkezett, II. Jakab pedig elmenekült, így vér nélkül átvehette a hatalmat, ezért nevezik dicsőséges
forradalomnak.
Ő 1689-ben elfogadta a Jognyilatkozatot, melyben lefektették az alkotmányos monarchia alapjait.
Ezután a király uralkodott, nem pedig kormányzott. A törvényhozó hatalom a parlament lett. A kormányt a
király nevezi ki a parlamentbe bejutott győztes párt képviselőiből. A kabinet a parlamentnek felelős.
A királydöntései csak miniszteri ellenjegyzés mellett érvényesek. A politikában három alapelv
érvényesült: – politikai egyöntetűség (miniszterek 1 pártból vannak); – parlamentnek felelős kormány;
– kormányon belüli véleményazonosság.
Az angol polgári forradalom
Változó társadalom
- A jobbágyság a múlté. A parasztok kisebb része földjének tulajdonosa, többsége bérlője vagy bérmunkás. A
parasztság osztálya fokozatosan megszűnik. A gazdag emberek földbirtokot vesznek vagy bérelnek. A nemesi
birtokosok és a szabadparasztság is bekapcsolódik az árutermelésbe. Az árutermelésre áttért nemesi
birtokosok és a polgárság között érdekazonosság van.
Az abszolutizmus befuccsol
- I. Jakab (1603-1625), a Stuart-ház tagja (mely a Tudor-ház skót rokona) kerül a trónra. Célja az anglikán
egyházra támaszkodva az abszolutizmus kiépítése.
- Felborítja a Tudorok által felállított egyensúlyt a régi és új osztályok között.
- A polgárság és az újnemesség a parlamentre támaszkodik, azonban az uralkodó 1629-től össze sem hívja
azt, és korlátlan önkényuralmat gyakorol
A mozgalmak nem tetszenek a királynak.
- Az angol polgárságnak még nincs saját eszmerendszere, ezért mozgalmai a reformáció radikálisabb
irányzatával, a kálvinizmussal összefonódnak. A puritán mozgalmakat I. Károly kegyetlenül üldözi.
Puritánok (purus=tiszta), ill. presbiteriánusok: Legyen teljes személyi és vagyonbiztonság Söpörjenek ki a
templomokból minden, a katolicizmusra emlékeztető külsőséget Töröljék el az arisztokratákhoz húzó
püspökök hatalmát Az egyházat választott testület, a presbiterek irányítják
Indepedensek (függetlenek) még durvábbak a puritánoknál: Minden egyházközség legyen önálló Semmilyen
emberi előírást nem fogadnak el, ha az szerintük ellentmond, az isteni törvényeknek
A skótok sem tetszenek a királynak: Skócia a gazdasági fejlődésben elmaradott, és még radikálisabban
reformáció-párti. Kálvini egyházszervezetüket a királytól független, választott testület irányítja. Ezt a skótok
nemesi demokráciaként értelmezik. Ez I. Károlynak nem tetszik, meg akarja szüntetni a skótok önállóságát.
Ezért a skótok fegyvert ragadnak és szétkergetik I. Károly kirendelt csapatait. Végső elkeseredésében a király
összehívja a parlamentet, 1640 tavaszán (12 év szünet után!).
A parlament felépítése: Felsőház: az abszolutizmust támogatjákàArisztokraták és püspökök Alsóház: az
abszolutizmus ellen vannakàAz újnemesség képviselői
- Rövid parlament: Mivel nem tud pénzt szerezni a parlamenttől, a király feloszlatja három hét múlva.
- Hosszú parlament: A skótok betörnek az országba, úgyhogy újra összehívja a parlamentet, amely 1640
novemberétől 1653-ig együtt marad. Csak saját határozata alapján lehet föloszlatni Adót szedni a parlament
felhatalmazása nélkül tilos A miniszterek és a hadsereg ellenőrzése
A polgárháború -
- Összecsapnak a puritánok (kerekfejűek) a királyhű nemesekkel (gavallérok). A puritánok felfegyverzett

parasztokkal erősítik magukat. A király Nottinghambe menekül (1642. január 10.).
- A parlament tábora az erősebb és gazdagabb (támogatják az iparilag fejlett déli, délkeleti országrészek és a
hajóhad). A király tábora a gyengébb (támogatják a nyugati és északi területek nemessége, a meggyöngült
anglikán egyház és a franciák)
- A parlament egysége megbomlik. A presbiteriánusok megegyezést keresnek a királlyal.
- Hadvezéreik kudarcot vallanak, a király Londont fenyegeti. Ezért az independensek (középrétegek,
parasztok) magukhoz ragadják a kezdeményést. Cromwell megszervezi az „új mintájú hadsereg”-et.
- (A skótok mindvégig amellett harcolnak, aki jobban áll. Először parlament, később a király oldalán.)
- Cromwell hadserege minden döntő ütközetet megnyer, a királyt fogságba ejtik. Ez azonban tovább élezi az
ellentétet a presbiteriánusok és az independensek között, és egyre erősebb a levellerek kistulajdonosi
irányzata, akik polgári köztársaságot akarnak.
- Cromwell összefog a levellerekkel és bevonul Londonba (1648. december 2.), ahol a parlamentből
eltávolítják a presbiteriánusokat, és feloszlatják a felsőházat.
- Stuart Károlyt kivégzik. Anglia (1649) köztársaság.
A köztársaság, és ami mögötte van.
- Cromwell felszámolja a levellereket. A polgári köztársaság támogatóinak száma ezzel megfogyatkozik.
- Cromwell az írek ellen fordul. Véres háborúban a sziget nagyrészt angol gyarmattá teszi. A skótokat is
lerohanja. Létrejön Anglia, Skócia és Írország politikai egysége.
- Hajózási törvény: csak olyan hajó jöhet be, ami vagy a mienk, vagy olyan áru jön rajta amit ott állítanak elő.
Ez sorozatos tengeri háborúkhoz vezet a hollandokkal.
- Utolsó éveiben katonai diktatúra.
Restauráció
- Cromwell halála után összeomlik a katonai diktatúra, mert nincs tömegbázisa.
- II. Károlyt (I. fia) koronázzák meg, mert megígéri, hogy vallásszabadság lesz, és hogy nem veszik vissza az
arisztokrácia által 1642-től eladott földeket. Az ő utódja II. Jakab.
- Aztán persze megint ugyanaz a nóta: a parlamentet kikapcsolják a kormányzásból. A pénz XIV. Lajostól jön,
ezzel azonban ki lesz szolgáltatva Franciaországnak.
- A franciák nyíltan katolizálnak, ezért a parlament meghívja Orániai Vilmost (Hollandia kormányzóját) a trónra
II. Jakabot elűzik és fiát mellőzik – győz a népfelség elve.
Alkotmányos monarchia
- Elfogadják a Jognyilatkozatot (1689).
o A törvényeket a választott parlament hozza
o A hadügyet és a pénzügyet is ők intézik
o A kormány tagjait a király nevezi ki, de a parlamentnek tartoznak felelősséggel
o Kiépülnek a független bíróságok -
Ebből a francia felvilágosodás képviselői is merítenek ihletet.
Az angol polgári forradalom I.
Anglia politikai és gazdasági nagyhatalommá válásának gyors folyamata a Tudor-ház megjelenésével fonódik
össze a XV. században. VII. és VIII. Henrik uralkodása idején az angol abszolutizmus erősödött.
1534-ben VIII. Henrik szakított Rómával, létrehozva az anglikán egyházat, aminek a feje a mindenkori angol
király. Az angol abszolutizmus I. Erzsébet uralkodása alatt élte fénykorát (1558-1603). Az Erzsébet alatti
abszolutizmus érdekszövetségben állt a társadalom vállalkozói rétegével. A monarchia részt vállalt és részt
kért a polgárosodás hasznából.
Jakab uralkodása alatt már élesen kirajzolódtak a politikai frontok. Egyik oldalon: királyság, születési és
pénzarisztokrácia (az udvaroncok hada), az anglikán egyház. Másik oldalon a parlament alsó háza által
reprezentált, ellenzéki hangokat hallató társadalom.
Az abszolutizmussal való szembenállás vallási formában, a puritanizmusban is kifejeződött (a puritanizmus a
kálvinizmusból kinövő vallási irányzat).
A puritanizmus a XVI. sz. 60-as éveiben tűnt fel Angliában, s támadása a felemás anglikán reformáció ellen
irányult. Meg akarta tisztítani a vallást minden katolikus maradványtól: a püspöki egyháztól éppúgy mint a
katolikus rítusoktól. A puritanizmus vallási és az alsóház politikai ellenzékisége egyre inkább egymásba
fonódott.
Az 1628-ban összehívott parlament megfogalmazta a Jogok kérvényét. Követelte az önkényes bebörtönzések
és adók eltörlését, a békebírák szerepének visszaállítását a helyi közigazgatásban, s annak megtiltását, hogy
a király parlamenttől független hadsereget tarthasson fent. 1629-ben a király feloszlatta a parlamentet ( a
forradalomig nem is hívta össze).
A forradalom kirobbanásának konkrét oka Skócia.
Már I. Jakab megpróbálta létrehozni Anglia és Skócia perszonálunióját.
I. Károly a kálvinista Skóciára akarta erőszakolni az anglikán egyházat, a skótok fellázadtak.
A király 1640-ben összehívta a parlamentet, hogy pénzt kérjen a háború költségeire. Az ún. rövid parlament
csak 3 hétig ülésezett.
Novemberben kezdődött a hosszú parlament, amely több mint 10 évig ülésezett. Hangadói John Hampden és
John Pym voltak A parlamenttel szemben a király fegyverletételre kényszerült.
Kimondták: a parlamentet saját beleegyezése nélkül nem lehet feloszlatni. Ezek után a parlament szövetséget
kötött a király ellen fellázadt Skóciával.
1642. januárjában a király elmenekült Londonból. A forradalom győzött. A forradalmi tábor egysége azonban
felbomlott.
A parlament jobb számyát a presbiteriánusok alkották, akik a püspöki szervezet ellenségei voltak. A
kapitalizálódó nemest, a nagypolgárt, nagykereskedőt – a gazdagokat képviselte. Tőlük balra álltak az
independensek, akik sem a püspöki egyházat, sem a presbiteri rendszert nem fogadták el. A vallásszabadság
hívei voltak. Tömegbázisukat a közép- és kispolgárság jelentette.
A hadsereg erejét az independensek alkották, de 1644-ig a presbiteriánusok elképzelései jutottak érvényre:
1643 végén szövetség jött létre a skót presbiteriánusokkal, eltörölték a püspöki szervezetet, de nem ismerték
el a presbiteriánus szervezettől elszakadó egyházat. Ezen a ponton befejezettnek tekintették a király, az
anglikán egyház és a király nemesi hívei (a gavallérok) elleni forradalmat. Tárgyalásokat kezdtek a királlyal.
Ekkor Oliver Cromwell újjászervezte az independensekből álló hadsereget és 1644 nyarán Marston Moore-nál
megverte a királyt („vasbordájúak” – új mintájú hadsereg, jelszavuk: „Bízzál Istenben és tartsd szárazon a
puskaport”). 1645. Nasbey: Cromwell ismét legyőzte a királyt, aki Skóciába menekült.
A győzelmek a presbiteriánusok és independensek ellentétét tovább élezték. Nehezítette Cromwell helyzetét,

hogy egyre erőteljesebben jelentkezett a levellerek (egyenlősítők) kistulajdonosi irányzata, amely teljes
jogegyenlőséget és polgári köztársaságot akart. Szószólójuk John Lilburne volt.
Az independensek két tűz közé kerültek. Cromwell ekkor összefogott a levellerekkel, lezárta a hadműveleteket
és a győztes forradalmi hadsereggel bevonult Londonba (1648. dec. 2.).
A presbiteriánusokat dragonyosok távolították el a parlamentből, amelyben csak 100 independens képviselő
maradt („csonka parlament”).
A felsőházat feloszlatták. Stuart Károlyt, „a zsarnokot, az árulót, a gyilkost és a haza ellenségét”, halálra ítélték
és 1649. január 30-án kivégezték.
A csonka parlament Angliát köztársasággá nyilvánította és 41 tagú államtanácsot állított fel.
A levellerek katonai felkelést szerveztek, általános választójogot követeltek. Lilburne Cromwellt zsarnoksággal
vádolta. Sőt, megjelentek a politikai porondon a kommunisztikus tanokat hirdető diggerek (ásók) is.
Földosztást követeltek (Cromwell leverte a diggereket). A királypártiak az európai uralkodó segítségét kérték
(hiába), Írországban és Skóciában királlyá kiáltották ki Károly fiát (Károly).
1651-ben a worcesteri csatában Skócia elvesztette függetlenségét. Nem sokkal később Anglia jelentős sikert
ért el. A Hollandia tengeri fölényét terhesnek érző parlament 1651-ben hajózási törvényt adott ki. Eszerint
idegen hajók nem hozhatnak Angliába Európán kívül beszerzett árut, és Európából is csak a termelő ország
szállíthat Angliába. A távolsági kereskedelmet veszélyeztetve érző Hollandia kirobbantotta a háborút, amit
holland győzelmek után Anglia nyert.
1654-ben Hollandia elismerte a hajózási törvényt.
A kívül diadalmas állam azonban belül nem tudott konszolidálódni.
A királypártiakkal, presbiteriánusokkal, leveIlerekkel, írekkel, skótokkal leszámoló Cromwell 1653 áprilisában
Ieszámolt a csonka parlamenttel is. 1653 nyarára alkotmányozó gyűlést hívott össze, a „szentek parlamentjét”.
Ez kimondta az állam és egyház szétválasztását, eltörölte a tizedet, kimondta a progresszív adózás tervét, a
szegények állami segélyezését. Munkáját azonban nem fejezte be. Végső célja a vallásszabadság és a
feudális rendszer felszámolása volt.
Cromwell 1653-ban egyedül vette kezébe a hatalmat, Lord Protektorrá kiáltották ki.
Cromwell a katonákból álló államtanáccsal együtt gyakorolta a hatalmat, bár létezett vagyoni cenzus alapján
megválasztott parlament is. Cromwell katonai diktatúrája alatt működésbe hozták a közigazgatást, átvették a
helyi rendőri parancsnokságot, a vallási türelmet képviselték. A protektorátus alatt fejeződött be a holland
háború, és ekkor csatolták formálisan Angliához Írországot és Skóciát. Létrejött a későbbi Nagy-Britannia.
Cromwellnek felajánlotta a parlament a koronát, de ő visszautasította azt, majd feloszlatta a parlamentet.
1658-ban Cromwell meghalt. Halála után összeomlott a katonai diktatúra.
1660. április 25-én a Monoch tábornok (a skóciai hadsereg parancsnoka) védnöksége alatt összeült parlament
elfogadta II. Károlynak (1660-1685), a kivégzett király fiának bredai nyilatkozatát. Ebben a király –
visszatérése esetére – amnesztiát, a földbirtokviszonyokban történt változások elismerését és vallási türelmet
ígért. Május 25-én Angliának ismét volt királya (restauráció).
II. Károly és különösen utódja, II Jakab (1685-1688) semmit sem tanultak elődjük végzetéből. A
földbirtokviszonyokat ugyan nem merték megbolygatni, de a parlamentet fokozatosan kikapcsolták a
kormányzásból. Ekkor formálódtak ki a később párttá váló irányzatok: a toryk és a whigek. Ebben az időben
azonban még mindkettő a társadalmat képviselte az abszolutizmussal szemben.
Anglia (elégedetlen a királlyal) 1688-ban Orániai Vilmost, Hollandia kormányzóját, II. Jakab vejét hívta meg a
trónra (1689-1702). Ezt az államcsínyt nevezzük dicsőséges forradalomnak. Az általa létrehozott rendszer
pedig az Európában mintát adó alkotmányos monarchia („a király uralkodik, de nem kormányoz”). A
törvényhozás joga a parlamentté, a király által kinevezett kormány a parlamentnek felelős, a bírói hatalom
pedig mind a törvényhozó; mind a végrehajtó hatalomtól el van választva. A királyi hatalom háttérbe
szorításával lehetővé vált, hogy az állam a gazdagok érdekeit kifejező pártok harcának színterévé váljon.
Ezzel Anglia a kontinens elé került, ahol az állam még mindenütt a kiváltságosok és a királyság tulajdona volt
Az Anjou-kor gazdasága
1.tétel:
1301-ben férfiágon kihalt az Árpád-ház. Az Anjou Károly Róbert (1308-1342) került hatalomra.
A tartományurak leverésével megnövelte a királyi birtokállományt. Adományokkal új, személyéhez hű bárói
réteget hozott létre. Az így fölemelkedő Szécsiek, Báthoriak, Lackfiak, Kanizsaiak, Bánffiak hűek voltak ahhoz
a királyhoz, akinek hatalmas birtokaikat köszönhették. Erre az új nagybirtokos rétegre alapozva hozza létre
Károly Róbert az új hadseregét, a banderiális. A bandériumokon kívül még fontos szerepet játszottak a
várkatonák, a könnyűlovas kunok, és a zsoldos katonák.
A király a feudális anarchia idején szétzilálódott államháztartást új alapokra helyezte. Mivel a királyi
magánbirtokok nagyon megfogyatkoztak, azok jövedelme nem volt elegendő a kincstár számára, ezért más
bevételi források után kellett néznie.
Az új bevételi forrás a királyi felségjog alapján szedett jövedelmek, a regálék voltak.
A regálék közt legjelentősebbek:
- Bányareform:
Mivel a földesurak korábban nem részesedhettek a birtokukon lévő ércek jövedelméből, igyekeztek bányáikat
eltitkolni. Károly Róbert intézkedése nyomán (1327) a földesúri birtokon feltárt bányák jövedelméből a
földbirtokos megkapta a királynak fizetendő bányapénz, az urbura harmadát. Ezáltal az uralkodó érdekeltté
tette a földesurakat a lelőhelyek feltárásában.
- Pénzverési monopólium:
A kibányászott nemesércet kötelező volt beváltani a király által kibocsátott pénzre. A királyi kamarák súlyban
annyi aranypénzt adtak, amennyit a nyersanyag nyomott, tehát az ötvözetből származott a haszon.
- Értékálló aranyforintot veretett.
- Kapuadó: Jobbágyportánként (kapunként) szedett adó volt.
- Harmincad vám (a behozott áruk 3,33%-a).
A gazdaság fejlődésének hatására megélénkült a külkereskedelem. Magyarországról főleg nyersanyagot és
élelmiszereket, bort, élőállatot, sót vittek ki. Ipari, valamint luxuscikkeket, keleti selymet, fűszert, flandriai és
kölni posztót, fegyvereket hoztak be.
Városfejlődés
Az árutermelés és pénzgazdálkodás hatására a jobbágyok egyre több terméket vittek a piacra. Ezekből a
vásáros helyekből jöttek létre a mezővárosok.
- a földesúr birtokán volt, tagjai évi egy összegben fizethették az adót
- vásártartás joggal rendelkezett
- önállóan választhatták a bírót, a földesúr beleszólásával
A szabad királyi városok jellemzői:

- a királynak adóztak évi egy összegben
- rendelkeztek vásártartási- és árumegállító joggal
- pallosjog joggal
- vámmentességgel
- védőfalat építhettek
- igazságszolgáltatásukat a királyi tárnokmester látta el
Külpolitikája: igyekezett rokoni kapcsolatot kiépíteni az európai uralkodócsaláddal. A lengyel Ulászló lányát
vette feleségül. Biztosította, hogy elsőszülött fia Lajos örökölje a lengyel trónt. András fia nápolyi trónra jutását
házassági szerződéssel alapozta meg.
Károly Róbertet fia, Nagy Lajos (1342-1382) követte a trónon.
Uralkodását hódító háborúk jellemezték. Költséges hadjáratai miatt növelnie kellett az adóterheket, ezért
vezette be a kilencedet-terményadó (termény kilencedik tizede). A jobbágy fizette a földesúrnak. A kilenced
egységesítette a jobbágyok terheit és csillapította a földesurak versengését.
Egy és ugyanazon nemesi szabadság elve: jogilag egyenlő lett volna báró és nemes.(nem tudtak ennek
érvényt szerezni)
III. Kázmér halálával Lajosra szállt a lengyel trón. A két ország között perszonálunió jött létre- a király közös, a
két állam minden másban önálló maradt.
1351-ben a király megújította az Aranybullát, módosítva: elvették a szabad örökítés jogát, a birtok csak
apáról fiúra szállhatott. A törvényesített ősiség védte a nemesi birtok egységét és megóvta attól, hogy bárók
kezére jusson. A fiúágon kihalt nemzettségek birtokai a háramlási jog révén a királyra szállt.
Jogilag egységes szabad költözésű jobbágyság alakult ki.
Első magyar egyetem alapítása 1367 Pécs.
Lajos halála után fiúörökös híján, lánya Mária és férje Luxemburgi Zsigmondra szállt a trón.
Az Anjouk Magyarországon
A XIII. századi királyok hatalma annyira meggyengült. Hogy képtelenek voltak megtörni a feudális anarchiát, a
tartományurak hatalmát. Az Árpád-ház kihalása (1301) után Magyarországon trónviszályok törtek ki.
Trónkövetelőként lépett fel az összes európai uralkodóház, amelyet dinasztikus kapcsolatok fűztek az
Árpádokhoz. Jelentkezett Ottó a bajor, Vencel a cseh és a nápolyi Anjou dinasztia tagja, Károly Róbert. (V.
István dédunokája) Az utóbbi bizonyult a legesélyesebbnek, mert Nápoly hűbérura a pápa is támogatta. Károly
Róbert (1308-42) már 1299-ben megérkezett Magyarországra, de ekkor még csak a délvidéki urak támogatták,
akik szoros gazdasági kapcsolatban álltak Itáliával. Először 1301-ben koronázta meg az esztergomi érsek a
hivatalos koronával, de nem Fehérváron, úgyhogy ez nem minősült törvényesnek. Másodszor 1309-ban került
korona a fejére, majd 1310-ben sikerült eleget tennie minden követelménynek, így ő lett Magyarország
törvényes uralkodója. Első feladata a tartományurak hatalmának letörése volt. Ellenfelei közé tartoztak az
Abák, Kőszegiek, a Rátótok, Borsa Kopasz és Csák Máté. Ezek az oligarchák hatalmas területeket birtokoltak
az országból. Önálló politikát folytattak, bár többségük elismerte Károly Róbertet királynak. Saját hadsereggel
rendelkeztek, birtokaik erőforrásait teljesen erre a célra fordították. A köznemesség, az egyházi birtokosok , a
városok és a békére áhítozó parasztság viszont az uralkodó mellett állt. 1312-ben került sor a rozgonyi
csatára, ahol Károly Róbert győzelmet aratott a tartományurak egyesült seregei fölött. 1316-ban legyőzte
Kőszegi Miklóst, 1317-ben Borsa Kopaszt, 1319-ben Kőszegi Miklóst, majd Kán Lászlót. Csák Mátéval nem
boldogult. Ő természetes halált halt 1321-ben.
A megerősödött királyi hatalom támasza az új feudális nagybirtokosság lett. A legyőzött oligarchák birtokait
Károly Róbert a hozzá hű embereknek szétosztotta. Új főúri családok emelkedtek fel. (Garai, Lackfi, Báthory,
Kanizsai, Szécsi, Bánffy) Ezeket a földeket nem ajándékba adta, hanem megfelelő számú lovas katona
kiállítása fejében. A földesurak tarthattak magánhadsereget (bandériumot) és 50 fős létszám felett a földesúr
saját zászlaja alatt vezethette őket hadba. Akik nem rendelkeztek 50 lovassal, azok a vármegye seregének
létszámát növelték. A banderiális csapatokon kívül fontos haderőt képviseltek a könnyűlovas kunok és a
zsoldosok is. Jelentős volt továbbá a várkatonák létszáma.
Gazdaság: (tárnokmestere Nekcsei Dömötör) Károly Róbert új alapokra fektette Magyarország gazdaságát. A
királyi birtokok jövedelme továbbra is fontos maradt, de mostantól új jövedelemforrásra támaszkodott. Már Szt.
István óta bevételt jelentenek a király számára a regálék (királyi felségjogon szedett jövedelem), mégis Károly
Róbertnél kell beszélnünk róla, ugyanis ő elődeinél jobban kihasználta ezt a forrást. Megreformálta a
bányászatot, ugyanis ezután a földesúr is érdekelt lett a birtokain elhelyezkedő bányák feltárásában. Ezentúl a
földesúr megkapta az urbura, vagyis a bányapénz (ezüst: 1/8, arany: 1/10) egyharmadát. Ezekkel az
intézkedésekkel Magyarország nemesfémbányászat szerint a világ élvonalába került. Királyi monopólium volt
a pénzverés is. A kitermelt ércet be kellett szolgáltatni, majd a beváltási haszonból a földesúr is részesedett.
Megszűntette a pénzrontást, ugyanis firenzei mintára értékálló aranyforintot veretett. Bevezette a kapuadót (=
kamara haszna), amit jobbágyportánként szedtek.
Hasznot húzott a kereskedelemből is: a déli irányú áruforgalomra kivetette a huszadvámot, az északira és a
nyugatira a harmincadvámot. Ezzel az ország gazdasága rendkívül stabil lett.
Külpolitika: Károly Róbert uralkodása során a békére törekedett. Igyekezett az ország nemzetközi elismerését
támogatni. 1335-ben került sor a visegrádi királytalálkozóra, ahol Károly Róbert (Mo.), Luxemburgi János cseh,
III. Kázmér lengyel uralkodók vettek részt. Sikerült megállapodni az árumegállító joggal rendelkező Bécs
kereskedelmi elkerüléséről, továbbá abban, hogy III. Kázmér fiú utód nélküli halála esetén Károly Róbert örökli
a lengyel trónt. (ugyanis Lokitek Erzsébet KR. felesége volt)
Erősítette a dinasztikus kapcsolatokat nápolyi Anjoukkal. (Andrást oda házasíttatta.) Egyetlen hódító hadjárata
volt a havasalföldi Basarb ellen, de ez csúfos vereséggel végződött.
Károly Róbert mérlege: az ország egységét megteremtő békepolitikája Közép-európai nagyhatalommá tette
országunkat. A gazdaság fejlődése emelte az életszínvonalat, ezáltal a lakosságszám elérte a kétmilliót.
Benépesítette az eddig ritkán lakott területeket hospesekkel. Német bányászokat hívott a Felvidékre,
románokat és szászokat Erdélybe. (DE! ezek nem olvadtak be) Fejlődött a mezőgazdaság is. Új
termelőeszközök és termelési módok váltak általánossá. Nőttek a termésátlagok- élénkült a kereskedelem.
Munkássága hatására fejlődött a pénzgazdálkodás. Intenzíven támogatta a városokat, ugyanis támaszt talált
bennük a földesurakkal szemben.
Károly Róbertet fia Nagy Lajos követte a trónon (1342-1382). Apja politikájának köszönhetően Magyarország
annyira megerősödött, hogy Lajos hódításokat folytathatott. (már életében lovagkirályként tisztelték)
Uralkodásának mindössze három békés éve volt: 1342, 1375-76. Célja egy európai méretű birodalom
kiépítése volt. Meg akarta szerezni Nápolyt és Lengyelországot. Az előbbire jó ürügyet szolgáltatott, hogy
1345-ben Nápolyban megölték testvérét Andrást. 1347-ben büntetőhadjárattal válaszolt. (Itt tűnt fel Toldi! ï¿½
Arany János: Toldi) Sikerült ugyan elfoglalni a várost, de hadjáratának nem lett eredménye, ugyanis nem
tudott veszteségeket okozni az ellenségnek, mert azok elmenekültek. 1350-ben ismét csapatokat küldött
Itáliába, de most sem járt sikerrel. Nápolyi hódításai miatt szembekerült Velencével és a pápával, akik féltek
Magyarország túlzott megerősödésétől. Északon harcolt a pogány litvánokkal, Bulgáriában a bogumilokkal. Ő
volt az első magyar király, aki szembekerült a terjeszkedő törökökkel. Hadjárataival megszerezte Velencétől a
dalmát kereskedővárosokat is (Raguza, Zára, Spalato)
1370-ben meghalt III. Kázmér, így az1335-ös megállapodás értelmében Nagy Lajos örökölte a lengyel trónt. A
két ország között perszonálúnió jött létre. (csak az uralkodó személye volt azonos) [Uralkodása alatt
meggyengült a lengyel királyi hatalom. A hadjáratok miatt a nagybirtokosok hatalma növekedett.]
Gazdaság: Az apja által felhalmozott vagyont már a nápolyi hadjárat során felhasználta, ezért újak után kellett
néznie. Bevezette a kilencedet. (jobbágy által fizetett adó, ami a termés 1/9 részét jelentette) A legnagyobb
birtokosoknak nem volt szükségük erre a bevételre, úgyhogy gyakran be sem szedték. Így próbálták saját
birtokukra csalogatni a jobbágyokat. Ez a bárók és a köznemesek ellentétéhez vezetett.
Az 1351-es törvények: Nagy Lajos 1351-ben megújította az Aranybullát. Beiktatta az ősiség törvényét, ami azt
jelentette, hogy a nemesi birtok sérthetetlen és elidegeníthetetlen. Nem lehet róla végrendelkezni. Az apa
halála után az egyenes ági leszármazottra száll, ha ilyen nem létezik, akkor a nemzetségre, ha az kihal, akkor
visszaszáll az uralkodóra. (Ez a törvény 1848-ig állt fenn, addig nagy gondokat okozott a nemességnek, mert
nem vehettek fel hitelt, ugyanis a birtok nem képezhette a fedezet tárgyát.) Beiktatta továbbá a
kilencedtörvényt, ami meghatározta az egységnyi jobbágytelek utáni kötelezően beszedendő adók
mennyiségét. A törvények között szerepel az ï¿½egy és ugyanazon nemesség elveï¿½, ami azt jelenti, hogy
minden nemes azonos jogokkal és kiváltságokkal rendelkezik. Ezen intézkedésével meggyorsította a
köznemesi rend fejlődését.
A trónt kisebbik lányára Máriára és annak férjére, Luxemburgi Zsigmondra (1387-1437) hagyta.
Az aranybulla
A magyar feudális társadalom kialakulása és az aranybulla-mozgalom

Társadalom a XI. században:
A korabeli társadalom szabadokra és szolgákra tagozódott. Nagyon sok átmeneti réteg volt az uralkodó
arisztokrácia és a még termelőeszközeivel sem rendelkező szolga között. A XI. század új viszonyainak
köszönhetően nagymértékben megváltozott e két réteg megítélése. Korábban a származás volt a társadalmi
tagozódás alapja, de a földtulajdon megjelenésével azonban minden megváltozott. A vidéki birtokos joga volt,
hogy a birtokán élőket szolgává tegye, ugyanis a födet a rajta élő népességgel együtt kapta. A szabadok
ugyan nem váltak szolgává, de függésbe kerültek, különböző szolgáltatásokkal tartoztak uruknak. A függésben
lévő szabadokat egységesen félszabadoknak nevezhetjük. Általánosan jellemezte őket, hogy saját
munkaeszközeikkel dolgoztak, de más földjén. Az uralkodó csoport: Magyarországon az Árpád-ház uralkodott,
de a dinasztikus kapcsolatoknak köszönhetően az országnak nem volt “színmagyar” királya. Az arisztokrácia
is ugyanolyan változatos volt, mint a királyi dinasztia. Az idegenek bekerülése az országba nem folyamatosan
történt, hanem az uralkodókhoz, királynékhoz és fontosabb nemzetközi eseményekhez volt köthető. Jellemző
volt, hogy az arisztokrácia hatalmas birtokokkal rendelkezett, de a legnagyobb magánbirtok sem volt nagyobb,
mint a királyi földek 1%-a!! A főurak néha a királyi családba is beházasodtak, ők alkották a király kíséretét és a
királyi tanácsot. Középréteg: A társadalom középrétegét legnagyobb részben a harcos elemek adták. Ők az
előző század katonai kíséreteiből származtak. Megjelentek a királyi birtokokon, udvarházakban, várakban,
várbirtokon, de még az egyházi földeken is. Ők uruktól függtek és katonai szolgálat fejében földet kaptak.
Javaikat örökíthették (még a földet is). Ellátásukról 2-3 szolga gondoskodott. Feladatuk uruk lovas kísérete
békében és háborúban egyaránt. Másik részt a várjobbágyok alkották, akik korlátozott szabadsággal
rendelkeztek. Életük alig különbözött a hagyományos értelemben vett jobbágyokétól. Feladatuk a rájuk bízott
vár védelme volt. Békeidőben pedig a várbirokon dolgoztak. Alávetettek: Ezek szolga sorsú önálló termelők
voltak. Egyrészt terménnyel, másrészt munkával (robot) adóztak. Két rétegük van: akik mezőgazdasággal
foglalkoztak. Ők évi 8 dénár adót fizettek. A másik réteget a lovasok adták. Ők békében fuvarozással,
háborúban lovas katonáskodással foglalkoztak. Ők csak évi 4 dénárt fizettek. Hospesek, városok: A telepesek
behívása királyi jog volt. A XI. században 3 nagy hullámban került sor betelepítésre: I. Szt. István, I. András és
Szt. László uralkodása alatt. A hospesek többsége a környező országokból érkezett, de nagy számban voltak
zsidók is (az ő vallásukat elismerték). Magyarország nagyon vonzó hely volt a betelepülőknek, ugyanis
hatalmas kedvezményekben részesültek. A XI. század magyar városai nem falvak összenövésével jöttek létre,
hanem várak melletti piachelyek körül alakultak. 2 alapvető várostípust különböztetünk meg: mezőváros és
szabad királyi város. Igazi polgárság még nem fejlődött. Jellemző volt a hűbéri függés.
Társadalom a XII. században:

A földek nagy része magántulajdonba került. A birtokoknak 3 fő fajtája van: királyi, egyházi és világi. Ezek
aránya: királyi 75% : egyházi 10% : világi 15% A királyi birtokok mérete folyamatosan csökkent a hatalmas
adományozások miatt, másrészt állandóan növekedett, mert az ország terjeszkedő politikát folytatott. A
korabeli lakosság száma körülbelül 1,5 – 2 millió fő lehetett. A nagyobbik rész magyar volt, de jelentős volt az
idegenek száma is. Nagy bevándorlási hullám indult Ny felől hazánkba. Falvak: A falvak még mindig földbe
ásott házakból álltak, melyeket szalmával vagy náddal fedtek be. Ezek között földutak haladtak. A falvak élén
bíró állt, akinek döntéseibe a faluközösség is beleszólhatott. Városok: Nem beszélhetünk valódi városokról,
hanem csak városszerű településekről. A kereskedés és kézművesség jelen volt ugyan, de még nem önállóan.
Általában párosult a mezőgazdasággal. A legfontosabb “város” Esztergom volt, ugyanis fontos kereskedelmi
útvonalak találkozásánál helyezkedett el. Ekkor csak itt vertek pénzt és a város árumegállító joggal is
rendelkezett. Fehérvár volt a 2. legfontosabb. Itt koronázták és ide temették a királyokat. Óbuda töltötte be e
harmadik helyet. Szerepe csupán a kereskedelemben volt jelentős. Alávetettek: Az előző századhoz képest
most sem jelentettek egységes csoportot. Gazdasági szempontból 2 nagy csoportra oszlottak: Házi szolgák-
kiszolgálták urukat, rendben tartották az udvarházat. Nem volt semmijük (ház, föld, termelőeszközök) A
második csoport tagjai házzal és földdel rendelkeztek, terményjáradékot fizettek. Jogi helyzetük sem volt
egységes. Jelen volt köztük a teljes jogfosztottól a szabad emberig minden. Legrosszabb helyzetben a
szolgák voltak. Teljesen uruk befolyása alá kerültek. Önállóan még családot sem alapíthattak. Átmeneti
rétegek: Ezen réteg helyzete nem volt egyértelműen meghatározható. Sem az előkelőkhöz, sem az
alávetettekhez nem tartoztak. Egyik csoportjuk a közszabadok voltak. Fontos, hogy személyükben szabadok
voltak. Rendelkeztek szabad költözködési joggal, részt vehettek a közéletben, köthettek érvényes házasságot.
Belőlük lettek később a királyi szerviensek. Másik jelentős réteget képviseltek a királyi birtokszervezet vezetői
is. Helyzetük alig volt kedvezőbb, mint a várjobbágyoké. Előkelők: Őket is két csoportra lehet osztani:
egyháziak és világiak. Az ő kíséretük képviselte a fejlett nyugati harcmodort országunkban. Katonai és
diplomáciai feladatokat töltöttek be. A klerikusok nagy része nehezen fogadta a cölibátust. Nem akartak
lemondani a világi életről. Sokan közülük nem papi szolgálatot végeztek, hanem az államgépezet munkáját
segítették, ugyanis ők voltak a legműveltebbek az országban. A világi papság mellett jelen voltak a
szerzetesrendek is Magyarországon.
Az aranybulla-mozgalom:
A korai feudális állam III: Béla (1172-96) alatt élte fénykorát. Ekkor sikerült legjobban felzárkózni a fejlett
nyugati országokhoz. Béla halála után hanyatlás következett. Fiai között trónviszály tört ki, amely újabb
hatalmas birtokadományozásokhoz vezetett. II. András (1205-35) került ki győztesen a harcokból, de ez a
győzelem meglehetősen sokba került. A nagybirtokosok ereje és politikai befolyása tovább nőtt az uralkodó
rovására. Annyira meggyengült András uralma, hogy nem tudta ellátni önerőből az ország katonai védelmét és
a földesurakra kellett támaszkodnia. Keresztes hadjáratával és többszörös halicsi kudarcok hatására az
államkincstár kiürült. II. András az eladományozott birtokok helyett regálékkal akarta pótolni a hiányt. Fokozta
a parasztság terheit, gyakran rontotta a pénzt. A királyi hatalom hanyatlásával párhuzamosan erősödtek a
földesurak, ami nagy veszélyt jelentett a szerviensek (=személyében szabad, CSAK a király alá tartozó
katonáskodó személy, aki a saját kisbirtokán él) számára, ugyanis önállóan nem tudták kivédeni a nagyurak
folyamatos terjeszkedését és földéhségét. Hasonló sors várt a vármegyerendszer széthullása miatt
földtulajdonossá váló várjobbágyokra is. Mindkét csoportot az fenyegette, hogy elvesztik földjüket és állandó
katonáskodásra kényszerülnek a földesúri magánhadseregekben. A főurak nyomása miatt a szerviensek és a
várjobbágyok szervezkedni kezdtek a király ellen. A nemesek közül sem támogatta mindenki a király
birtokadományozó politikáját. Főleg azok elégedetlenkedtek, akik kimaradtak a földosztásból. Rossz szemmel
nézték Gertrúd és a merániak hatalmaskodásait is. Elégedetlenkedett az egyház is, ugyanis ők teljesen
kimaradtak a bőkezű adományozásból. Ezért került sor 1213-ban a főurak merényletére Gertrúd ellen. Eltérő
okok miatt ugyan, de az egész társadalom szembekerült az uralkodóval. Az elégedetlenség társadalmi
mozgalommá alakult, melynek élére az ellenzéki főurak álltak, fegyveres erejét pedig a szerviensek alkották. A
várjobbágyok és a parasztok segítségével az 1222-es fehérvári törvénynapon kényszerítették II. Andrást, hogy
a jogaikat az Aranybullában erősítse meg. A dokumentum 31 cikkelyből állt, de nem ment át a gyakorlatba.
Az Aranybulla főbb pontjai:

1 Évi törvénynap Fehérváron;
2 Szerviensek személyének és birtokainak védelme;
3 Szerviensek és az egyház adómentessége
4 Szerviensek birtokainak öröklését szabályozta
7 Szerviensek hadkötelezettségének szabályozása (csak védekezésnél)
11 Idegenek tisztségviselése (csak az országos tanács beleegyezésével)
15 Tilos a beszállásolás a szerviensekhez
16 Tilos a tisztségek öröklése
17 Szolgálattal szerzett birtok elidegeníthetetlen
18 Várjobbágyok és idegenek szabadságának rögzítése
20 Tized fizetése csak terményben
23 Pénzről: olyan legyen, mint III. Béla alatt és csak egyszer lehet évente rontani
24 Zsidók tisztségviselése tilos
26 Tilos idegennek földet adományozni
30 Tisztségek halmozása tilos (kivéve: király, királyné, nádor, bán)
Az Aranybulla rendelkezett egy ellenállási záradékkal, amely kikötötte, hogyha a király nem tartja be a
lefektetett pontokat, akkor a felkelés ellene jogos. Az királyi hatalom annyi gyengének bizonyult, hogy az
egyház kikényszerítette az Aranybulla megújítását 1231-ben. Ez az új változat megengedte a tized pénzbeli
behajtását, megváltoztatták az ellenállási záradékot is, miszerint az egyháznak jog a van a királyt kiközösíteni.
Azonban az egyház nem elégedett meg az eredményekkel. Egyházi átokkal fenyegette az országot, így
kizsarolta azt, hogy II. András részt engedett az egyháznak a sókereskedelemből is. Ezt 1233-ban a beregi
egyezményben rögzítették. A szervienseket még az Aranybulla sem védte meg a földesurak
önkényeskedéseitől, ezért más formában szervezkedtek jogaik érvényesítése miatt. 1232-ben kérték a királyt
levelükben, hogy szolgabírákat választhassanak maguk közül jogaik védelmére (zalai szerviensek levele-
1232). Bár ezek a bíróságok sokáig erőtlenek voltak, innen számítjuk a nemesi vármegye megalakulásának
kezdetét.
Az athéni demokrácia kialakulása
A görög társadalom
Thézeusz Kre. 13. sz-ban élt, és ő egyesítette és szervezte erős állammá Athént. Kre. 8-6. sz-ig az ipar és a
kereskedelem (Athén központi fekvése miatt) fejlődött, és az árutermelés és pénzhasználat kialakulása
növelte az arisztokrácia gazdasági és politikai hatalmát, viszont megnehezítette a parasztság helyzetét:
az egyre jobban elaprózódó kisparaszti birtok már nem győzte az arisztokrata nagybirtokokkal a versenyt és
egyre jobban eladósodott. Ám az arisztokraták –bekapcsolódva az árutermelésbe- mohón növelni akarták
birtokaikat és biztosítani a megművelésükhöz szükséges munkaerőt. Ezért a fizetni nem tudó adósaiknak
nemcsak a földjét foglalták le, hanem az adóst is rabszolgájukká tették-> adósrabszolgaság. Akinek a földjét
elvették, elvesztette polgárjogát is. Az eladósodás nagy mértékű volt és így a föld nélkül maradtak tömege
kénytelen volt kivándorolni. Így létrejöttek telepek a – Fekete- és Égei-tenger partvidékén
- Szicíliában
- Dél-Itáliában
Ez a mozgalom volt a görög gyarmatosítás (8-6) melynek során a kitelepülők megint földhöz és polgárjoghoz
jutottak.
Ez az arisztokráciának jó volt, mert megszabadult a nincstelen tömegektől. Ám a gyarmatosítás fejlesztette az
ipart és a kereskedelmet. Így mivel a politikai hatalom az arisztokrácia kezében volt, összefogtak az iparosok
és kereskedők a parasztsággal az arisztokrácia ellen: ez a része a társadalomnak a démosz. Az egyre
erősebbé váló démosz (mind gazdasági mind katonai szempontból) a politikai egyenjogúságért küzdött az
arisztokráciával szemben.
Athén
Kre. a 7. sz-ban az örökletes királyságot felváltja az arisztokratikus köztársaság.
9 arkhont, azaz tisztviselőt választottak az állam élére akik a politikai, gazdasági és vallási ügyeket intézték, és
foglalkoztak a hadüggyel, és az igazságüggyel is. Évente váltották őket. Őket ellenőrizte és melletük állt az
Areiospagos nevű testület ami volt arkhónokból állt. A politikai hatalmat itt is az arisztokrácia tartja kézben.
Kre. 621 – Drákón (arkh)törvényei: a démosz nyomására törvényeket alkot: végre leírják a szokásjogokat.
Ezek a törvények szigorúak voltak és főként az arisztokrácia érdekeit szolgálták, de némileg korlátozta is az
arisztokrata bíróságok önkényét. Az adós rabszolgaságot nem törölte el, így a társadalmi harcok egyre
élesedtek.
Kre. 594 – Szolón (7 bölcs 1ike,arkh.) : eltörölte az adós rabszolgaságot
: elengedték az adósságokat (földet visszakapták az eladósodottak, akiktől azt elvették)
: a külföldre eladott rabszolgákat visszavásárolta
: politikai jogokat kiterjeszti a legszegényebbekre
: a lakosságot vagyonbecslés alapján 4 osztályba sorolta-> 500 mérősök (leggazdagabbak)
->300 mérősök (lovagok)
->200 mérősök (zeugitészek/örökfogatosok)
->thészek (béresek és napszámosok)
A vagyoni beosztással Szolón a démosz gazdagabb rétegeinek érdekeit szolgálta.
: családvédelmi rendelkezéseket hozott …
: az esküdtbírósághoz lehetett fellebbezni(cserép)
Ez teremtette meg a demokrácia alapjait.
A türannisz
Ezek után kialakult egy egyensúlyi helyzet:
Arisztokrácia: birtokolja a földet és a politikai hatalmat
Démosz: birtokolja a gazdasági hatalmat-> ipar és kereskedelem.
Az arisztokrácia már nem tudta a politikai hatalmat a kezében tartani, míg a démosz még nem volt olyan erős,
hogy gazdasági súlyánál fogva meg tudja ragadni azt. Ekkor jöttek létre a türannisz rendszerek:
Ezt az egyensúlyi helyzetet kihasználva, egyes arisztokraták (akik érdekeltek voltak az ipar és kereskedelem
fejlődésében) a démoszra támaszkodva erőszakos úton ragadták magukhoz a hatalmat, és uralmukat az
arisztokrácia háttérbe szorításával gyakorolták. A rendszer élén álló személy a türannosz.
Athénban Szolón halála után a kialakult egyensúlyi helyzetet kihasználva Peiszisztratosz (Kre. 560-527)
teremtette meg a türanniszt.
â™¦ véget vetett a belső harcoknak és ezzel a gazdasági élet felvirágzását segítette.
â™¦ munkalehetőséget biztosított a szegényeknek, iparosoknak: építkezések
â™¦ támogatja a kereskedelmet (Fekete-tenger)
â™¦ külpolitikájának köszönhetően Athén sok polisszal jó viszonyt alakított ki
â™¦ vallás-> első drámák a Dionüszosz-ünnepek alatt
Ahhoz, hogy a démosz gazdaságilag tovább fejlődhessen, szüksége volt a politikai hatalomra is. A
türannoszok azonban nem akarták átadni a hatalmukat, így a démosz fejlődésének útjában álltak. A türannisz
rendszernek el kellett ezért buknia. Peiszisztratosz utódjai alatt egyre nagyobb lesz a feszültség, és végül az
athéniak Kre. 510-ben elűzték a türannoszokat.
Kre. 508-ban Kleisztenész szervezte újjá az államot.

â— Attika lakosságát területi alapon 10 phülébe (kerület) osztotta. Minden phülé 3 részből állt : városi
: szárazföldi
: tengerparti
Így mindenféle lakóhelyű, foglalkozású és társadalmi helyzetű ember jelen volt.
â— Minden phülé 50-50 tagot küldött az 500ak tanácsába:
-> a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatokat megvitatják, és gondoskodnak a népgyűlés (eklézia)
döntéseinek végrehajtásáról is.
-> 1 évig voltak hivatalban a tanács tagjai és a tisztségviselők (kaptak fizut)
A hatalom birtokosa a népgyűlés lett, melynek minden teljes korú athéni polgár tagja volt. Ez : hozta a
törvényeket
: választotta a tiszviselőket
: döntött háború és béke kérdésében
Az athéni nép tehát önmagát kormányozta, és polgárai nemcsak szabadok, de lényegében egyenjogúak is
voltak, habár Kleisztenész hagyta, hogy az Areiospagos a politikai ügyekben bíráskodjék és ellenőrizze a
tisztviselőket. Megvalósult a démosz uralma, a demokrácia.
A görög-perzsa háborúk (Kre. 492-449)
Kre. 7-6.sz-ban a Perzsa Birodalom nyugati irányú terjeszkedésében elérte Kis-Ázsiát, és a célja a gazdasági
szempontból jelentós Égei-medence vagyis a göröt föld meghódítása volt. Ürügyet szolgáltatott, hogy Athén
segítette a iónok perzsaellenes felkelését felbátorodva azon, hogy a perzsák nem tudták legyőzni a Kszítákat.
Kre. 490- ben az athéniek a perzsa harcmodort jól ismerő Miltiadész vezetésével Marathón mellett legyőzték a
túlerőben lévő perzsa sereget (Dareiosz).
Ekkor két eltérő vélemény létezett
1. legyen Athén szárazföldi hatalom: arisztokrácia és parasztság-> Ariszteidész
2. legyen Athén tengeri hatalom: kereskedők, iparosok és a legszegényebbek (hajón szolg.) Themisztoklész
A 2. verzió valósul meg, óriási flotta épül.
Kre. 480-ban Leónidász spártai király a Thermopülai szorosnál 300 katonájával együtt hősi halált
hal.(megcselekedtük amit megkövetelt a haza)
Kre. 480-ban a szalimiszi csata során a görögök leverik a perzsákat, majd 1 év múlva szárazföldön is
megverik őket.
Déloszi szövetség Kre. 478
Spárta kivált a háborúból mert gazdasági érdekei nem kívántak terjeszkedést, míg Athén azonban az iparra és
kereskedelemre fektette a hangsúlyt, így kellett a domináns pozíció az Égei-medencében. Ezért egy
perzsaellenes védelmi szövetséget hívott létre: tagjai közösen védekeztek a perzsák ellen, ám 1 idő után a
védelmet Athén oldotta meg a tagok pedig adóztak neki.
Athén és Spárta közt feszültség kerekedett, és mikor az arisztokrácia Spárta-barát politikája kudarcot vallott
Athénban, a demokrácia hívei új reformokat vezettek be-> megszüntették az Areioszpagosznak azt a jogát, h
a tisztviselőket ellenőrizze. A demokratikus irányzat élén Periklész állt. Ezzel a reformmal a népgyűlés lett a
legfőbb hatalom Athénban: demokrácia 100%-ig.
Az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának legfontosabb lépései
Az átmeneti korszak 1919. augusztus 1-jétől a Tanácsköztársaság bukásától-1920. március 1-ig, Horthy
Miklós, az új államfő megválasztásáig-tartott.
A kormányzói hatalom és az ellenforradalmi rendszer politikai és gazdasági megszilárdítását gróf Teleki Pál
kezdte meg, aki első ízben 1920 júliusától 1921 áprilisáig volt kormányfő. 1920-ban fogadta el a nemzetgyűlés
a tanszabadságot korlátozó úgynevezett numerus clausus (zárt szám) törvényt. A jogszabály kimondta, hogy
az egyetemekre és főiskolákra minden magyarországi nemzetiségből csak a népességen belüli arányának
megfelelő létszámot szabad felvenni. Ez volt az első antiszemita jellegű törvény Európában.
A parasztság már a századforduló óta mind határozottabban követelte a nagybirtok túlsúlyának
megszüntetését, saját földigényének kielégítését. Az 1920-ban meghozott törvény nem szabta meg a
meghagyható nagybirtok maximális terjedelmét, a nagybirtokokat nem is akarta megszüntetni, csupán a
földbirtok megoszlásának arányosabbá tételét kívánta előmozdítani. Az igen mérsékelt céloknak megfelelően
végül az ország megművelt területének mintegy 8,5%-át osztották ki az igénylők között. Az igénylők általában
törpebirtokokat kaptak. Ebből nem lehetett megélni, így előbb-utóbb tönkrementek. Teleki fontos feladatának
tekintette a kormányzati hatalom megszilárdítását. Személyes felügyeletével számolták fel a különítményeket,
és véget vetettek erőszakos, gyilkosságoktól sem visszariadó tevékenységüknek.
Gróf Bethlen István 1921 áprilisában vette át a miniszterelnökségi tisztséget. Alapvetően konzervatív
nézeteket vallott. A miniszterelnök 1921 decemberében megegyezést írt alá a Magyarországi
Szociáldemokrata Párt vezetőivel. A Bethlen-Peyer paktum biztosította az MSZDP, a szakszervezetek és más
munkásegyesületek működését a törvényes keretek között. A párt viszont lemondott a közalkalmazottak, a
postások és a vasutasok szervezeteinek visszaállításáról, valamint az agrárproletariátus szervezéséről.
Mindeközben 1921 novemberében a nemzetgyűlés elfogadta a Habsburg-ház trónfosztását kimondó törvényt.
Bethlen következő lépése az egységes kormányzópárt megteremtése volt. Ennek legfőbb akadályát
Nagyatádi Szabó István ellenállása jelentette. 1922 januárjában Bethlen bejelentette, hogy csatlakozni kíván a
Nagyatádi által vezetett Kisgazdapárthoz. Erre Nagyatádi nem mondhatott nemet. Néhány hét múlva
megalakult az Egységes Párt.
Magyarország a háborúval egy időben megismerte az inflációt, a Monarchia pénzneme, a korona
elértéktelenedett. Az értékálló pénz megteremtésére a Bethlen-kormány külföldi kölcsönt kívánt szerezni, mert
úgy vélte, ilye módon megindíthatja a tőkebehozatalt. Az új pénznemet, a pengőt 1927. január 21-től vezették
be. A népszövetségi kölcsönügylet elősegítette az ország befogadását a háború utáni Európába. Lehetővé vált
a háború előtti adósságok törlesztése, pénzügyi tartalékok képzése, újabb hitelek felvétele, az életszínvonal
közvetlen emelését célzó intézkedések megvalósítása.
A rendszer külpolitikai törekvései és lehetőségei sajátos kettősséget eredményeztek. Létét, fennmaradását
nagymértékben a nyugati hatalmaknak köszönhette, ezek határozták meg a húszas évek nemzetközi politikai
légkörét. Viszont tőlük várhatta az ország a legkevésbé, hogy támogassák a békeszerződés
megváltoztatására irányuló törekvéseket. Ebben partnerei csak a legyőzöttek lehettek, mindenekelőtt
Németország. Ez azonban gazdasági és katonai erejének összeomlása miatt nem is jöhetett szóba. A
győztesek közül Olaszország vállalta magyar mezőgazdasági termények, elsősorban gabona átvételét, a
magyar hadsereg fejlesztésében való közreműködését és a magyar revíziós törekvések támogatását. 1927
áprilisában, Rómában Mussolini és Bethlen olasz-magyar barátsági szerződést írt alá, mellyel Magyarország
áttörte addigi külpolitikai elszigeteltségét.
Bethlen tehát körültekintő szívóssággal építette azt a külpolitikai vonalat, ami a revízió szempontjából egyedüli
realitásként kínálkozott.
A gazdasági konszolidáció megteremtette a szociális ellátás javításának a lehetőségét.
1927-ben kiszélesítették a kötelező betegségi és balesetbiztosítást. Növekedtek a juttatások. A táppénz egy
évig járt. A következő évben vezették be a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági biztosítást. Az
egész korszakban azonban megoldatlan maradt a munkanélküliek helyzete.
Az első világháború
Előzmények:
A XX. század elején 2 szövetségi rendszer Európában:
- Antant (Franciaország, Oroszország, Nagy-Britannia)
- Hármas szövetség, később Központi hatalmak (Németország, Olaszország, Osztrák-Magyar
Monarchia)
Ellentét:
Németország részt követelt a gyarmatokból, ezt az angolok és franciák nem engedték. Továbbá a franciákat
fűtötte a reváns, vissza akarták szerezni Elzász és Lotaringiát. Oroszország a Balkán felé akart előre törni.
Közvetlen ok
Szarajevóban Gavrilo Princip megöli az Osztrák-Magyar Monarchia örökösét, Ferenc Ferdinándot.
A monarchia ultimátumot küldött Szerbiának, amit visszautasítanak. 1914. július 28. az OMM hadat üzen
Szerbiának. A szövetségi szerződések értelmében pár nap alatt egész Európa hadban állt.
Hadműveletek
1914
Német villámháborús terv. Belgium felől akarják Párizst megszerezni. A Marne folyónál megállítják a német
sereget, gyors támadások helyett állóháború alakul ki. Nagy tüzelésű fegyverek, géppuskák, lövészárkok,
repülők, tankok, tengeralattjárók. Az oroszok is gyorsan mozgósítják a csapataikat, így 1914 szeptemberében
már Németország kétfrontos háborút vív.
1914 októberében Törökország is csatlakozik, a központi hatalmak oldalán.
Anglia bezárja a német flottát (blokád), így a németek nem tudnak utánpótláshoz jutni.
1915
• Bulgária a központi hatalmak oldalán lép be a háborúba.

• Májusban Olaszország belép a háborúba az Antant oldalán.
• A németek vegyi fegyvereket alkalmaznak. Hamar rájöttek, hogy a hadtereken nem használhatnak vegyi
fegyvereket, mert ők is meghalnak.
1916
• Augusztusban belép Románia az Antant oldalán.
• Meghal Ferenc József (1848-1916).
1917
• Az Egyesült Államok hitelre szállított nyersanyagot az antantnak, ezért az antant győzelmében vált
érdekké. Áprilisban az USA is belép a háborúba az Antant oldalán.
• Februárban,Oroszországban kitör a februári forradalom. Szovjetek jönnek létre (szovjet – tanács). A
forradalommal gyakorlatilag megszűnik az orosz hadsereg.
1918
• A központi hatalmak védelme összeomlott. November 3. a Monarchia, nov.11. Németország aláírja a
feltétel nélküli fegyverletételt.
• Magyarország az első világháborúban
• indítványozó fél a háborúban
• központi élelmiszer elosztás volt – „jegyrendszer“
• gyorsuló infláció
• hatalmas emberveszteségek
• a társadalom kiábrándul, a politikusokkal együtt
• pártok jönnek létre, amik a háború végét szorgalmazzák (MSZDP)
• Gróf Károlyi Mihály – magyar arisztokrata, támogatja a békét. A pesti tömeg miniszterelnöki kinevezését
követelte â†’őszirózsás forradalom.
Békekísérletek: 1917 elején IV. Károly- kudarc. 1918 Wilson amerikai elnök 14 pontból álló békejavaslat:
szabad kereskedelem és nemzeti önrendelkezés elvét hirdette.
A világháborút lezáró békék
• 1919 január Párizs békekonferencia
Itt csak a győztesek vannak jelen:
• George Clemenceau – francia döntéseket ők hozták
• Lloyd George – brit
• Orlando – olasz nem tudták érvényesíteni akaratukat
• Wilson – amerikai nem volt érdekelt a térségben
Franciaország Németországot akarta ártalmatlanná tenni a visszavágásra. Angolokat a gyarmati kérdések
érdekelték.
Békék
Német béke – 1919. június 28 – Versailles
• jelentős területi veszteség
• gyarmatok többségét elveszíti – mandátumterületek lesznek
• hadisarcot kell fizetnie
• megtiltották az általános hadkötelességet és a modern fegyverek rendszerben tartását
• nem lehet légierejük
Osztrák béke – 1919. szeptember 10 – Saint Germain
• valamennyi birodalmi területeit elveszti: Csehország, Lengyelország, Galícia
• szigorúan tilos Ausztria-Németország egyesülése â†’ Anschluss
• jóvátételt nekik is fizetniük kell
Török béke – 1920 Sévres; – 1923. július 24 (ez a hivatalos) – Laisanne
• Területei nagy részét elveszti. Lényegében angol és francia gyarmat lesz. Ezért fegyveres lázadás-
szembeszálltak az antanttal. Ezek után kötik a második békét.
Magyarországi béke – 1920. június 4 – Trianon (palota)
• Az ország elveszíti területeinek 2/3-át, és lakosságának 1/3-át.
• Felvidék, Kárpátaljai területek – Csehszlovákiához csatolják.
• Erdély, Bánság – Romániához.
• Ország déli része (vajdaság)- Szerb-Horát-Szlovén Királyság.
• Nyersanyagforrások (fa, szén, vasérc) elvesztése.
• Általános hadkötelezettség megtiltása.
• Maximálták a toborzott hadsereg létszámát.
• Megtiltották a modern fegyverek rendszerben tartását.
Revízió: a béke felülvizsgálata
Az I Világháborút lezáró békerendszerek.
Bulgária 1918. szeptemberében, a Monarchia 1918. november 3. napján, Törökország okt. 30-án, míg
Németország 1918. november 11-én tette le a fegyvert. A párizskörnyéki békéket 1919. január 18-án nyitották
meg (mint annakidején a békét aláírták a franciák). 5 nagyhatalom: USA, Nagy-Britannia, Olaszország, Japán,
Franciaország. 4 nagy: Wilson, Lloyd George, Orlando és Clemenceau. Különböző szekciók működtek: az
európai területi kérdéseket tárgyalónak francia elnöke volt, míg a gyarmatok és a Török Birodalom kérdését
tárgyalónak Smuts tábornok volt az elnöke, vagyis angol. 58 bizottság működött, ahol meghallgathatták a
nemzetiségi képviselőket. A Tízek Tanácsa az 5 miniszterelnökből és az 5 külügyminiszterből állt.
A franciáknak revansvágya volt, európai hegemón szerepbe akartak kerülni, és támogatták az újonnan létrejött
nemzetállamokat, hogy körülzárják Németországot, Ausztriát és Magyarországot (tudták, hogy milyen szarok,
és ezért féltek annyira). Az angolok minden figyelmüket a gyarmatokra fordították, és a kontinensen csak arra
figyeltek, hogy a franciák ne kerüljenek hegemón szerepbe. Az USA-t csak a tengerentúli ügyeivel foglalkozott:
Kína, Szibéria, Dél-Amerika. Az ún. izolacionisták azt akarták, hogy az USA ne avatkozzon bele az európai
politikába. Ezért a német béke után ki is vonultak a békekonferenciáról. 1919. febr. 14-n (vagy ápr. 29-n)
lefektették a Népszövetség alkotmányát, mely eredeti neve Nemzetek szövetsége volt. 1920 elején kezdte
meg a munkáját. A tanácsot, ami az operatív munkát végzi, angol, francia, japán, olasz képviselők alkotják. Az
alapvető döntéseket a közgyűlés hozta, amelyben minden tagállam képviseltette magát.
A békét Németországgal 1919 jún. 28-n kötötték meg a Versailles-i tükörteremben. Elsas-Lotharingiát
Franciaországhoz csatolták. Luxemburg kivált a német vámszövetségből. Belgium is és Dánia is területeket
kapott. Nyugat-Poroszország és Pomeránia Lengyelországé lett. Danzig szabadváros lett. A Corridor
Lengyelország Északi-tengerre való kijutását szolgálta. A Rajna bal partja katonailag megszállt terület lett. A
német jóvátétel kifizetése után kerül vissza Németországhoz. A Saar-vidék a Népszövetség irányítása alá
került. 15 múlva lévő népszavazásnak kell döntenie a terület sorsáról. Megtiltották az Anschluss-t (Ausztriával
való egyesülést). Ezek a területi elcsatolások nem okoztak gazdasági válságot. Az ország maximum 100.000
főnyi hadsereget tarthatott, és tilos volt az általános hadkötelezettség és az újfajta hadieszközök használata. A
jóvátételt egy jóvátételi bizottságnak 1921-is kellett megállapítania, de 20.000.000. aranymárkát azonnal ki
kellett fizetni. Az ország gyarmatai, mint Népszövetségi mandátumok a győztesek kezébe kerültek.
A szövetséges és társult hatalmak 1917. márc. 30-án elismerték Lengyelország függetlenségét, és ezt 1909.
jún. 28-án szerződéssel megerősítették. A keleti határok majd csak az 1921-es Rigai békében lettek
véglegesen meghatározva.
Ausztriával a békét 1919. szept. 10-én írták alá Saint-Germenben. Dalmácia, Krajna, Dél-Karintia és Dél-
Stájerország a Szerb-Horvát királysághoz került. Románia Bukovinát kapta meg. Galícia Lengyelországhoz
került. Elismerte, hogy Csehországból, Morvaországból és Sziléziából létrejött Csehszlovákia, vagyis
3.000.000 német került Csehszlovákiába. Viszont megkapta Magyarországtól Burgerlandot, amitől majd
Sopron népszavazással visszatért Magyarországhoz. Ezenkívül tilos volt az Anschluss.
Bulgáriával a békét 1919. nov. 7-én kötötték meg Neully-ben. Görögország megkapta Macedónia déli részét,
vagyis Bulgáriát elvágták az Égei-tengertől. Valamint északon és nyugaton kisebb határmódosítások történtek.
Magyarországgal a békét 1920. jún. 4-én kötötték meg Kis-Trianonban. Az antant nem akarta elfogadni sem
Károlyit, sem a Tanácsköztársaságot tárgyaló félnek. Csak ezek után lehetett megkötni a békét, viszont
addigra már a nemzetiségek elfoglalták azt, amit akarnak. És az antant támogatta őket. Csehszlovákia
megkapta Felvidéket és Kárpátalját. romániáé (akiket szarrá vertünk, és csak akkor léptek be a háborúba újra,
amikorra már vesztettünk) lett Partium, Bánát és Erdély. A Szerb-Horvát királyság megkapta Nyugat-Bánátot,
Bácskát, Horvátországot, Muraközt és Muramelléket. Ausztriához került Burgenland. Magyarország hadserege
maximum 35.000 fő lehetett, és tilos volt az általános hadkötelezettség. A jóvátételt 20 éven keresztül kellett
fizetni. A békekötésre menődelegációt gróf Apponyi Albert vezette. A tagok voltak: gróf Bethlen István és gróf
Teleki Pál. Ők nem azzal az utasítással mentek ki, hogy írják alá a békeszerződést. Az utolsó előtti napon
Apponyi elmondhatott egy beszédet. Ő arra hivatkozott, hogy egy ilyen béke szétzúzná Magyarország
egységét, és ez a rendezés nem tartaná be a wilsoni rendezési tervet.
Törökországgal a békét 1920. augusztusában írta alá VII. Mehmed Sevres-ben. Ez igazságtalan határokat
jelentett. Isztambul és a szorosok nemzetközi ellenőrzés alá kerültek. Sok ázsiai területet is veszített.
Mezopotámiában megalakult Irak, brit népszövetségi mandátummal. Izrael és Transzjordánia is brit befolyás
alá került. Izraelt az arab nacionalizmus elleni támadásként hozták létre. Szíria francia befolyási övezet lett.
Ám Törökországban Musztafa Kemál vezetésével mozgalom indult. Meg akarták szüntetni az idegen befolyást,
és helyre akarták állítani az ország nemzeti egységét, vagyis visszavenni a török lakosságú területeket. Ezért
tört ki 1920-22-ben a Görög-török háború. Kemény harcokkal kiszorították Anatóliából az idegeneket, és így
ültek újra tárgyalóasztalhoz az antanttal 1922-ben Lousanne-ban, és 23-ban aláírták a békeszerződést az
ország új határairól.
Oroszország már a háború alatt békét kötött ugyan Németországgal, de most újra meg kellett állapodni az
elszakadt államok és Szovjet-Oroszország közötti határvonalakról, illetve a független államok egymás közötti
határvonalairól.
Az I. ipari forradalom
1. Kialakulása, találmányok
Ipari forradalom a neve annak az átfogó társadalmi, gazdasági és technológiai változásnak, amely kb. 1740 és
1850 között először Nagy-Britanniában, majd egész Európában zajlott le. A XVIII. századi Angliában kiépült az
alkotmányos monarchia rendszere, kialakultak a pártok, a miniszterelnöki hivatal. A rendszer biztosította a
gazdaság gyors ütemű fejlődését. A brit külpolitika homlokterében a gazdaság növekedését biztosító
gyarmatpolitika állt. Európában a kontinentális hatalmak egymást foglalták le, így Anglia előretörhetett a
gyarmatokon.
A XVIII. században a brit mezőgazdaság gyorsan fejlődött, belterjessége terjedt. A Hollandiában már korábban
kifejlesztett módszerek Angliában széles körben terjedtek el(talajjavítás, csatornázás, trágyázás, vetésforgó).
Újabb eszközök (aratógép, jobb ekék) és a fajtanemesítés is megjelent. Bekövetkezett az agrárforradalom.
Megjelent a vetésforgó (àaz ugar kiiktatásával, a teljes megművelhető területre kiterjedő földművelési eljárás.
Az ugar helyére takarmánynövényeket vagy kapásnövényeket vetnek. Lehetséges az istállózó állattartás, így
a trágya biztosítja a föld termőerejének megújítását.), az agrotechnika fejlődése. A birtokosok felosztották a
közös földeket, a tagosított földeket pedig belterjesen művelték. A mezőgazdaság fejlődése során nőtt az
élelemtermelés, így a népesség száma is. A gépesítés miatt kevesebb földművelés több munkát tudott
elvégezni, így egyre több embert tudott ellátni élelemmel. A vidék népessége a városokba áramlott, mivel
vidéken nem volt már szükség a munkájukra. Számuk a városokban biztosította a fellendülő ipar munkaerő
szükségletét.
A gyarmatokkal folytatott kereskedelem legfőbb kiviteli cikke a textília lett. A termelés fokozása érdekében
újabb eszközöket találtak fel, a piac nőtt. A mesteremberek és vállalkozók találmányai egyszerű mechanikus
szerkezetek voltak. A vízi energia által keltett forgómozgást- vízi kerék-, majd a gőzgépet használták. A gőz
ereje már az ókor óta ismert, de James Watt csak 1769-ben tökéletesítette az erőátvitelt, mellyel
termelékenyebb gőzgépet épített. 1781-ben a gőzgépet a tengely hajtására is alkalmassá tette. A gőzgép
széles körben elterjedt, alkalmazták a fonó- és szövőgépekben, fúrók, fűrészek, esztergák meghajtására.
Az újítások versenyképessé tették az angol textíliákat a világpiacon, ami ösztönözte a további fejlődést. A
megnőtt népesség ruházati igénye is megnőtt. A textílipar két ága, a fonás és a szövés egymást húzva
fejlődött. A gyapjú mellett egyre inkább teret hódított a gyarmatokról behozott gyapot alapú pamut. A gépesítés
hatására az iparág a kereskedelmi tőke révén bérmunkásokat foglalkoztató gyáriparrá fejlődött. John Kay
1733-ban találta fel a Repülő vetélőt, mely a szövőszék egy alkatrésze, amely szövéskor a keresztszálakat
vezeti (egy zsinór meghúzásával mechanikusan repült át a vetüléken). 1764-ben Hargreaves fedezte fel a
„Fonó Jenny”-t, a világ első mechanikus gyapjúfonó gépét, mely forradalmasította a fonást, s alkalmassá tette
a vízikerék alkalmazására ( 8 orsó).Arkwright 1768-ban alkotta meg a fonógépet. A francia Jacquard 1805-ben
fedezte fel a szövőgépet ( az ő nevéhez fűződik a lyukkártya megalkotása is).
A nehéziparban a gőzgépek megjelenése és elterjedése megsokszorozta a felhasznált vas mennyiségét,
gépeket készítettek (vaseke). Abraham Darby 1735-ben rátalált a kokszosításra, a faszénnel egyenrangú
kokszot állított elő. Így az angolok vasipara gyors fellendülésnek indult. A faiparban használatos szerszámokat
vasból állították elő(gyalu, fúró). Ezeket már gőzgép hajtotta. A szén és vas iránti igény növekedett a gyors
ütemű vasútépítés során. A szerszámipart a mozdonyok, sínek nagyipari előállítása, a textilipari és
mezőgazdasági gépgyártás is forradalmasította, a fejlődés kikényszerítette a gyárak között a szabványosítást.
A gazdasági fejlődés alapvető feltétele a gyors, olcsó és nagy tömegű áru szállítására alkalmas közlekedési
hálózat kialakítása volt. Eddig mindezt a vízen -többek között csatornák segítségével- tudták fejleszteni, így a
gőzgépet elsőként a hajózásban alkalmazták, Fulton 1807-ben alkotta meg a gőzhajót. Ez az eddigi
vitorláshajókhoz képest nagy előrelépést jelentett, mivel a széljárás kiszámíthatatlanságához képest sokkal
megbízhatóbb. Lehetővé vált az interkontinentális szállítás.
A gőz a szárazföldön is hasznosnak tűnt. 1814-ben George Stephenson megalkotta az első klasszikus
gőzmozdonyt, a Blücher-t, majd 1825-ben Rocket nevű gőzmozdonya megnyerte a Stockton és Darlington
közötti versenyt (40-48 km/h-val ment), ezzel bizonyította az új közlekedési eszköz nagyszerűségét. A vasút
előnye a szekérrel és a postakocsival szemben nem volt kétséges. Angliában teret hódított a vasútépítés, ami
hamarosan a kontinensen is hatalmas lendületet vett. A közlekedés gyorsabbá vált, nagy tömegű árut is
lehetett a szárazföldön szállítani. Az első pálya Liverpool és Manchester között épült ki, szükségessé váltak a
hidak és alagutak építése (1842-ben alagút épült Angliában, a Temze alatt. 1843-ban az angol Adam Clark
tervei alapján elkezdték építeni a Lánchidat.). Kontinenseket átszelő vasútvonalak is megjelentek. Az Orient
Expressz 1888-tól a Calais – Párizs – Isztambul vonalon közlekedett. A következő lépés a városi közlekedés
megjelenése volt (Omnibusz).
A hírközlési rendszer fejlődését is jelentette a gazdaság élénkülése. Az amerikai Morse 1832-es találmányával
kábelen továbbított elektromos jelzésekkel helyettesítették a korábbi nehézkes, lassú és költséges optikai
rendszert. Megalkotta a távíró ábécét, tökéletesítette a távírást. A találmány gyorsan elterjedt, hamarosan
kábel kötötte össze Nagy Britanniát és az Amerikai Egyesült Államokat.
Más egyéb találmány is az I. ipari forradalom idején született meg. 1845-ben kezdték el gyártani az amerikai
Samuel Colt hatlövetű forgódobos revolverét, megalapult a Colt Művek. A fényképezés pedig a Daguerre
fivérek nevéhez kötődik.
Az I. ipari forradalom hatásai
A javuló életkörülmények miatt rohamosan megnövekedett a fejlett világ lakossága. (Anglia 3X; USA,
Kanada 12X; Franciaország 1.5X; Európa többi részén 1.5-2X) Nőtt az átlagéletkor (25-ről 46-47 évre)
az agrárforradalomés a jobb orvosi ellátás, a védőoltások bevezetése miatt.
Jelentős méreteket öltött az urbanizáció is. Párizs, Lyon, Antwerpen, Rotterdam Európa, míg Boston, New
York, Chicago Amerika vezető városaivá váltak. A városiasodás hatására megnőtt az
elszegényedés mértéke. Nagy volt a lakáshiány is. Gyakran 10-12 ember élt egyetlen lakásban. A
munkásokat embertelen körülményekközött dolgoztatták. 10-12 órás munkaidő volt, nem adtak hétvégét és
betegszabadságot. Terjedt a deviánsviselkedés (bűnözés, alkoholizmus, prostitúció)
Gyökeresen átalakult a társadalom. A XIX. századtól kezdték el használni az osztály fogalmát. (Egy
osztályba az azonos társadalmi helyzetű emberek tartoznak, akiket közös érdek mozgat és közös
kulturális vonások jellemeznek.) A társadalmat két osztályra tagolják: 1; akik a termelőeszközöket
birtokolják (gyárosok, banktulajdonosok, bányatulajdonosok, nagybirtokosok) Őket összefoglaló
névenburzsoáziának nevezzük. 2; Akik a termelőeszközöket működtetik (munkások, parasztok,
napszámosok. )Összefoglaló nevük a proletariátus.
Mindkét osztály differenciálódott, megjelent a középosztály (közép- és kisvállalkozók, önállóan gazdálkodó
parasztok, hivatalnokok, értelmiség) Ez a réteg nem rendelkezett nagy vagyonnal, de biztonságos
megélhetése volt. Ők voltak a polgári demokrácia fő támogatói.
A munkásság is két rétegre tagozódott. A fehérgallérosok adták a munkáselitet. Ők nagyon jólképzett,
szinte nélkülözhetetlen munkások voltak. Jó fizetésük volt és biztosan meg tudtak élni. A másik csoportba
az ún. kékgalléros munkások tartoztak. Ezek segédmunkások voltak, akik képzetlenségük miatt
állandólétbizonytalanságban éltek, bármikor elbocsáthatták őket.
Kezdetben a munkásoknak nem voltak politikai jogaik, de a szervezkedések miatt az államhatalom kénytelen
volt engedni követeléseiknek. Kezdetben ösztönös megmozdulások voltak (géprombolás), de sor
került fegyveres felkelésre is. (1831 és 34-Lyon; 1844-Szilézia) Az 1820-as években megjelentek az
első szakszervezetek.
Az 1830-as években bontakozott ki a chartizmus. Ez volt az angol munkások első önálló
mozgalma. Céljaikközé tartozott az általános titkos választójog megszerzése, egyenlő lélekszámú
választókerületeketakartak létrehozni, különböző jóléti intézkedéseket követeltek. Újságot is alapítottak,
mely az Észak Csillagacímet viselte. Követeléseiket összegyűjtött aláírásokkal együtt tárták a parlament elé.
Az első ipari forradalomhoz kapcsolódott az utópista szocialisták megjelenése is. Ide tartozott Sanit-Simon,
Charles Fourier (falanszter-elmélet) és Robert Owen. Olyan elképzelésekkel léptek fel, melyek abszolút
megvalósíthatatlanok voltak, ezért hatásuk nem jelentős.
Az I. Világháború előzményei
1870-től egy rendkívűl egyenlőtlen fejlődés jellemzi Európát=> eltérő nagyhatalmi célok alakulnak ki.
*Németo. Bismarck belpolitikai célja az, hogy a sokféle németséget egy nemzetté kovácsolja; külpolitikai célja,
hogy Fro.-t elszigetelje, mert fél a francia revanstól.
- - mivel attól tart, hogy Fro- az Osztrák Magyar Monarchia és Oroszországgal fog összefogni,
ezért elébe ment az eseményeknek és 1873-ban létrehozta a 3 császár szövetségét (I. Vilmos, II Sándor,
Ferenc József) => tényleg elszigetelődött Fro.
- - A szövetség problémája az, hogy Oroszo. is és az OMM is a Balkán felé szeretne terjeszkedni.
*Fro.: 1871-et követően Fro. Célja, hogy visszaszerezze európai pozícióját. Ebben az időben megerősödnek a
köztársaság pártiak, és konzervatívabb gondolkodás jellemzi a politikát. A Dreyfus per osztja meg csupán a fr.
Közvéleményt
*Anglia: politikailag kiegyensúlyozott és egyetlen célja, hogy megőrizze gyarmatbirodalmát.
2. Balkáni konfliktus:
- - a török birodalom a 17. sz. végétől fokozatosan gyengül és egy hatalmi űr keletkezik a balkánon.
Ezeket a területeket 3 hatalom szeretné felügyelni: Törökország, Osztrák Magyar Monarchia, Oroszország
- - A Balkánon több, mint 10 féle nép él egymás mellett és itt is megjelenik a nacionalizmus, mely
felerősíti a vallási ellentéteket is.
- - Néhány fügetlen állam létrejön a 19. sz.: Görögo. (1829), Szerbia (1867), Románia (1859) 1859-
ben Moldvából és Havasalföldből jön létre Cusa fejedelem vezetésével.
- - Az Orosz-török háború (1877-1878)
- - 1875-ben egy török ellenes felkelés bontakozott ki Bosznia Hercegovinában és ez a felkelés
Bulgária területére is átterjed. Oroszo. kihasználja ezt a helyzetet (azt, hogy a szláv népek kelnek fel és a
szlávok védelmezőjeként lép fel a Pánszláv elmélet szerint)
- - 1877-ben Oroszo. megegyezést ír alá Bp.-en az OMM-val, melynek lényege, hogy a Monarchia
semleges marad a háború idejére és orosz győzelem esetén okkupálhatja ( megszállhatja) Bosznia
Hercegovinát; Oroszo.-é lesz Besszarábia, és a Balkánon nagy független állam nem jöhet létre.
- - Ezek után megindul az orosz-török háború, melyben a törökök vereséget szenvednek és
Oroszo. szabad utat nyer a Bosszponesz felé.
- - Anglia ekkor közbelép, és arra kényszeríti Oroszo.-t, hogy San Stefanoban, békét írjon alá 1878-
ban.
- - A béke értelmében létrejön Nagy bulgári, mely megmutatja, hogy az oroszok semmibe veszik a
Bp.-i megegyezést (térkép 57. o.)
- - A Monarchia panasszal fordul Anglia felé, ennek eredményeként még ugyanebben az évben
felülvizsgálják a békét a berlini Kongresszuson.
- - Itt kimondják, hogy Bulgáriát és a Monarchia okkupálhatja Bosznia Hercegovinát, Szerbia,
Montenegró és Románia megőrizheti függetlenségét.
- - Mivel Oroszo. úgy érzi, hogy becsapták elhidegül az OMM-tól és feloszlik a 3 császár
szövetsége.
3. Szövetségi rendszerek kialakulása
*Központi hatalmak
- 1879-ben No. És az OMM. Létrehozza a kettős szövetséget, melyben kötelezték magukat, hogy a
birodalmuk összes fegyverével segítségére sietnek a másiknak, ha azt támadás éri, ill. ha az egyik háborúba
kezd valamely állammal a másik jótékony semlegességet mutat.
- 1882-ben csatlakozik Olaszo. a szövetséghez (francia ellensége miatt) -> 3-as szövetség
- Az első világháborút megelőzően és a háború alatt a szövetség megváltozott pl.: Töröko. Is csatlakozik a
szövetséghez, Olaszo. nem fog a szöv. Oldalán a háborúban harcolni.
*1893. Franciao. és Oroszo. szövetsége
- - miután Oroszo. csalódott szövetségeiben (No. Omm) Franciao. hoz közeledett. Ennek okai:
nincs közöttük befolyással bír Oroszo.ban Franciao.
- - 1904 Franiao. És Anglia között ” entente cordinale” = szívélyes megegyezés

- - Anglia és Fro. Között gyarmati érdekazonosság miatt ellentétek húzódnak
- - A szerződésben megegyeztek arról, hogy Egyiptom angol, marokkó francia befolyás alatt áll
- - 1907 Oroszo Anglia
Oroszo. tervei folyamatosan Anglia közbeszólása miatt hiúsult meg, ezért nagyon nehéz a közlekedés, de Fro.
Közbenjárása eredményt hoz.
- - Oroszo. az orosz-japán háború elvesztését követően kénytelen Európa felé fordulni, hogy
megőrizze nagyhatalmi pozícióját
- - Az antant oldalán szintén több állam fog bekapcsolódni a háborúba pl.: Olaszo.
Ezt követően bármilyen apró konfliktus nemzetközivé válhat, mert már nem államok, hanem szövetségi
rendszerek csapnak össze, ami világháborúba sodorhatja Európát.
- - Európa a 20. sz. első éveiben olyan nemzetközi konfliktusokkal küszködik, amelyből könnyen
világháború lehetett volna
*Afrikában Anglia ÉD irányba, még Fro. NYK irányba gyarmatosított. Az érdekellentétek 1898-ban a fashodai
konfliktushoz vezettek, de ebből egyelőre fegyveres összetűzés nem lett.
*1899-1902 között zajlott az angol-búr háború, melyet az angolok nagy áldozatok árán tudott megnyerni
*1905 I. marokkói válság
Az angol fr. Szerződés alapján Marokkó fr. Érdekszférába került. Fro. Igyekezett minél nagyobb befolyással
bírni Marokkó felett. 1905-ben II. Vilmos Marokkó függetlenségének érdekében lép fel ( ezt első marokkói
válságnak nevezzük). No. Ellen foglalnak állást-> No. Kénytelen visszavonulni ( ez a válság volt antant első
vizsgája-> a vizsga sikeres az angol f. Szöv. Megerősödik
*1911. II. marokkói válság (párducugrásnak nevezzük) No. 1905 követően nem telt le Marokkóról II Vilmos a
Panter (párduc) cirkáló fedélzetén befutott Agadír kikötőjébe. Ezt a katonai akciót párducugrásnak nevezzük.
=> ez újabb erőpróba az antant számára, de Anglia kitart Fro. Mellett. -> No-nak most is vissza kell vonulnia. =>
Következtetés:
1. No. Nem riad vissza a fegyveres konfliktustól
2. Anglia és Fro. Összetart
3. az ellentétek egy idő után már nem lehet békésen elsimítani
* 1911. Olasz-török háború
- - a II. marokkói válságot Olaszo. arra használta ki, hogy megszerezze Töröko. Észak Afrikai
birtokát. Ennek érdekében 1911-ben kirobbantotta az olasz-török háborút.
- - A háború gyors olasz győzelemmel zárult és az akciót Anglia is támogatta.
- - A győzelem után Olaszo. megszerezte Líbia nevű gyarmatát és kezdett eltávolodni a 3-as
szövetségből. Európa tűzfészke a Balkán 1877-78-as orosz török háborút követően számos nemzetállam
kivívta függetlenségét. Pl.: Szerbia, Bulgária. A háborút követően Bosznia Hercegovinával kapcsolatban merül
fel az első probléma. 1878-as berlini kongresszus után az OMM okkupálhatja Bosznia Hercegovinát, de ez
kevés: az OMM annektálni (bekebelezni) akarja BH-t, amit 19058-ban meg is tesz.
*1912. I Balkáni háború
A Balkáni független nemzetállamok összefognak és hadat üzennek Töröko.-nak => a háború Töröko-
vereségével zárul, szinte teljesen kiszorul a Balkánról.
*1913 II. Balkáni háború
„ balkáni blokk” tagjai egymás ellen fordulnak Macedónia birtoklásáért.
Bulgária ó Szerbia, Görögo. Románia Töröko.
Veszít=> területi engedményeket kell tennie
A balkán átmenetileg lecsendesedett de a feszültséget továbbra is megmaradtak.
A balkán kérdés jelentősége a szövetségi rendszerek miatt felértékelődik.
Az Iszlám
Mi az iszlám?
Az iszlám szó az arab szalama szótőből származik, jelentése béke és engedelmesség. Az iszlám szó vallási
értelemben Istennek való engedelmességet, Isten akaratába való belenyugvást jelent. Az iszlám vallás
követője amuszlim.
Korán:
Az iszlám szent könyve, tanításainak és törvényeinek forrása, amit a muszlimok Isten végső kinyilatkoztatott
szavának tartanak. A hit alapjaival, az erkölccsel, az emberiség történetével, az imádsággal a bölcsességgel
az Isten és ember kapcsolatával, valamint az emberi viszonyok különböző formáival foglalkozik.
Szunna:
Mohamed Próféta életmódja, tanításai és jóváhagyásai. Lejegyzett formája a hadíszok (a prófétára
visszavezethető, hiteles közlések). Ez az iszlám tanításainak és törvényeinek másik forrása, amely a Korán
általános rendelkezéseit a gyakorlatban magyarázza.
Az iszlám öt pillére:
Az iszlám lelki értékrendje öt alapvető fizikai kötelességen, ún. pilléren nyugszik, amelyek teljesítése minden
muszlim hívő számára kötelesség. Ezek:
1., Tanúságtétel (sehede), vagyis az Isten (arabul: Allah) egyedülvalóságának és Mohamed prófétaságának
tanúsítása.
2., Ima (szala), amelyet naponta ötször kell elvégezni a megadott időben.
3., Böjt (szaum), amelyet a muszlim közösség minden tagjának kötelező megtartania évente egyszer egy
hónapig (Ramadán hónapban).
4., Kötelező adakozás (zakát) a szegények részére.
5., Zarándoklat Mekkába (haddzs), ha a hívő képes rá.
Dzsihád
A dzsihád „szent háború”-ként való értelmezése nem tükrözi a szó eredeti jelentését. A dzsihád a legvégsőkéig
való fáradozást jelent Isten elégedettségének elnyerése érdekében. Nagyobb része az ember saját lelkének
rossza ellen folyik, de dzsihád az is, ha a muszlim idegen támadóktól megvédi országát, vallását.
Mohamed Próféta élete
Az iszlám hit szerint Isten utolsó prófétája és küldötte a próféták hosszú sorában (melynek tagjai Ádám, Noé,
Ábrahám, Mózes, Jézus stb.).
I.sz. 570 körül született Arab-félsziget közepén fekvő Mekkában. (Abban az évben, melyet az arabok az
Elefánt éveként ismertek. Abban az évben kísérelte meg – sikertelenül – Abraha abesszin kormányzó az
Ábrahám prófétához fűződő mekkai szentély – a Kába – lerombolását.) Apját (Abdullah) még születése előtt,
édesanyját (Amina) ötéves korában vesztette el. Árvaként nőtt fel, előbb nagyapja, majd annak halála után
nagybátyja, a Kurajs törzs egyik vezetője (Abu Tálib) gondoskodott róla. Ifjú korában pásztorkodással, majd
kereskedéssel foglalkozott. Huszonöt évesen feleségül vette az özvegy Khadidzsát (aki ekkor negyven éves
volt). Hat gyermeke született tőle, két fiú és négy leány.
Írástudatlan ember volt, s nem ismerte a korábban kinyilatkoztatott szent iratokat. Prófétasága 610-ben,
negyven éves korában vette kezdetét. Három évig titokban, majd nyilvánosan hirdette az iszlám vallást.
Mohamed Próféta 622-ben az ellene tervezett merénylet elől Medinába (a korábbi Jathrib) vándorolt, s az
ottani törzsek támogatásával létrehozta az iszlám állomot. 630-ban hatalmas sereg élén, harc nélkül vonult be
Mekkába. Lerombolta a bálványokat és megtisztította a Kába szentélyét a politeizmustól. 632-ben halt meg
Medinában.
Halála után az iszlám államot a kalifák (helytartók) vezették. A kalifák közül kiemelkednek az ún. igaz úton
vezetett (rasíd) kalifák, akik nem tértek el az államvezetésben az iszlám elveitől. Ők: Abu Bakr (ur. 632-634),
Omar (ur. 634-644), Oszmán (ur. 644-656), Ali (ur. 656-661) és Omar inb Abdul-Aziz (ur. 717-720).
Szunniták és síiták
A szunniták Mohamed Próféta életmódját, a Szunnát követő muszlimok.
A síiták Ali (a Próféta unokatestvére és veje, aki később kalifa lett) pártján álló muszlimoknak vallják magukat.
Ali vér szerinti utódait imámnak, és titkos tudással bíróknak tekintik. Ezáltal az iszlám öt pilléréhez hatodiknak
hozzáteszik az imámátust, melynek lényege, hogy az imámok tévedhetetlenek és a rejtett dolgokat tudják és a
közösséget csak ők vezethetik.
Az iszlám elterjedése
A korábban perifériának számító Arab-félszigeten az új iszlám állam (kalifátus) kialakulását és megerősödését
sem a bálványimádó arab törzsek, sem pedig a környező nagyhatalmak, a Kelet-Római Birodalom (Bizánc) és
Perzsia, nem nézték jó szemmel. A muszlim államnak először a mekkai Kurajs törzs vezette bálványimádó
arab törzsek támadásait kellett visszavernie. Mekka elfoglalásával az arab törzsek letették a fegyvert, felvették
az iszlám vallást és csatlakoztak az iszlám államhoz. Ezt követően a Bizánc és Perzsia sorozatos támadásaira
válaszolva az iszlám állam kiterjesztette határait Perzsia és Bizánc területeire is. Ezzel Észak-Afrika, illetve
Nyugat- és Belső-Ázsia a kalifátus fennhatósága alá került. Ezeken a területeken a korábban üldözött
keresztény felekezetek, illetve a zsidóság vallásuk szabad gyakorlására, illetve a Szentföldre (Palesztina) való
zarándoklásra kapott jogot. A vallási türelem, a tudományos fejlődés, illetve az anyagi jólét jelentős
növekedésének hatására az elkövetkező évszázadokban a lakosság tömegesen vette fel az iszlám vallást.
Külön köszönet a Magyarországi Muszlimok Egyházának akik felhívták figyelmünket a korábbi jegyzet
hibáira, hiányosságaira és a javított tételt a rendelkezésünkre bocsátották.
Az ókori Görögország
Spárta társadalma
Spártát a dór hódítók hozták létre, ezért a társadalmat két fő részre lehet tagolni:
1: HÓDÍTÓK
2: MEGHÓDÍTOTTAK
A leigázott őslakók a helóták. Mindenüktől megfosztották őket és állami tulajdonban lévő rabszolgák lettek. Ők
művelték a spártaiak földjét .A termény felét megtarthatták. Javaikat örökíthették. Számuk kb. 10-szer
magasabb volt, mint a teljes jogú spártaiaké. A spártaiak a krüpteia nevezetű tevékenységgel fegyelmezték
őket. Az ipari munkákat a környező hegyekben lakó perioikoszok végezték. Birtokolhattak földet, néha
katonáskodtak, de nem voltak teljes jogú spártaiak. Valószínű, ők is dórok voltak, számuk kb. 3-szor
magasabb volt, mint a teljes jogú spártaiaké. Spárta arisztokratikus jellegű állam volt. Célja a nemzetiségi rend
fenntartása, akár mesterséges eszközökkel is. (gazdasági eszközök, nevelés) A társadalom élén a teljes jogú
spártaiak álltak. Csak ők rendelkeztek politikai jogokkal. Katonai jellegű nevelést kaptak. Nem volt saját földjük,
ugyanis 1-1 parcellát kaptak az állam területéből, amin helóták dolgoztak. Vaspénzt használtak. (kerülendő a
kapcsolat más poliszokkal) Nem végeztek termelőmunkát, csak katonáskodtak.
Spárta államszervezete:
Az államszervezet csúcsán a két király állt. Személyüket nem választották, hanem nemzetségi leszármazási
úton jutottak a hatalomhoz.
Feladatuk:
- vallási szertartások irányítása
- háború esetén a sereg vezetése.
A két király is helyet kapott a gerúsziában.
-28 tag +2 király = 30 fő
- a tényleges hatalom birtokosa
- 60 év feletti spártaiak közül választották őket
- törvényjavaslatotokat tesz a népgyűlésnek
- joga van feloszlatni a népgyűlést.
Az államszervezet fontos szerve az apella. Ide a 30. Évüket betöltött spártai férfiak automatikusan bekerültek.
Igennel vagy nemmel szavaztak az eléjük tárt kérdésben. Nem lehetett a tagoknak felszólalni, javaslatot tenni,
csak szavaztak.
Athén államszervezete:
A város társadalmát 3 csoportra oszthatjuk: 1. Teljes jogú athéniak, 2. metoikoszok 3. rabszolgák. A
rabszolgaság nem volt jelentős, csak háztartási szinten alkalmazták őket. Az általános fejlődés következtében
Athénban az örökletes királyságot felváltotta az arisztokratikus köztársaság. Az államot 9 db. arkhón irányította.
Kezdetben halálukig, majd 10 évig, végül ie. 683-tól 1 évig látták el feladatukat:
- irányították a politikát
- irányították a gazdaságot
- irányították a vallást
- irányították a hadügyeket
- intézték az igazságszolgáltatást
Mellettük állt az areioszpagosz, a volt arkhónok tanácsa. (tisztviselők ellenőrzése) A politikai hatalmat itt is az
arisztokrácia birtokolta kezdetben, de a démosz nyomására ie. 621-ben Drakón írásba foglalta a törvényeket.
Ezek szigorúak voltak, az arisztokráciát szolgálták, DE: korlátozták önkényes hatalmaskodásaikat. A démosz
legnagyobb sérelme az adósrabszolgaság intézménye volt. Ie. 594-ben Szolon arkhón is kodifikálta törvényeit.
Vérségi alap helyett vagyoni alapra helyezte a politikai hatalmat. Eltörölte az adósrabszolgaságot, létrehozta a
héliaiát szintén a démosz érdekében.
Vagyoni osztályokba sorolta Attika lakosságát:
- 500 mérősök
- 300 mérősök – lovagok
- 200 mérősök – ökörfogatosok
- napszámosok ők dolgoztak az esküdtbíróságon
Athén fénykorát Periklész (ie. 5.sz.) korában élte. A társadalmat általános jólét jellemezte. A polgároknak volt
saját tulajdonuk, együttesen pedig a polisz tulajdonosaivá váltak. Valóban irányították az államot. Athénban a
legfőbb hatalmat az eklészia képviselte. Megszerezte a hatalmat az arisztokráciától. Döntöttek háború és béke
kérdésében, törvényeket hoztak. Itt a legegyszerűbb ember is beleszólhatott az állam ügyeibe. Közvetlen
demokrácia volt. Az igazságszolgáltatás is a nép kezén volt. Minden nap kisorsolták az esküdtbíróság 30
tagját a 30. évüket betöltött athéniak közül. A népgyűlés választotta a hadvezéreket is. A hadsereget a
sztratégoszok vezették (10db.) Ez a tisztség a többivel ellentétben többször is felvehető volt.
Jelentős szerv volt továbbá a búlé is, melynek fő feladata a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok
véleményezése volt. Kezdetben 400, majd 500 fő vett részt az ülésein.
Az arisztokrácia és a démosz harca Athénban, a demokrácia fejlődése:
ie. 621-ben Drakón írásba foglalta a törvényeket. Ezek szigorúak voltak, az arisztokráciát szolgálták, DE:
korlátozták önkényes hatalmaskodásaikat. A démosz legnagyobb sérelme az adósrabszolgaság intézménye
volt. Ie. 594-ben Szolon arkhón is kodifikálta törvényeit. Eltörölte az adósrabszolgaságot. A legfőbb
érvényesülési fórum a népgyűlés lett. Itt mindenki felszólalhatott. A gyarmatosítás miatt a görög parasztoknak
nem kellett gabonát termelniük. Elterjedt a kertgazdálkodás, fejlődött az ipar , ezáltal fejlődött a kereskedelem
is. A démosz növelte gazdasági erejét az arisztokráciával szemben, majd a két réteg egyensúlyi helyzetbe
került. Ekkor ragadta magához a hatalmat Peiszisztrátosz. Bevezette a türannisz – rendszert, ami ie. 560-510-
ig állt fenn. Ő maga 560-527-ig töltötte be a címet, majd fiai (Hippiasz és Hipparkosz) követték.
Intézkedéseivel a démoszt erősítette. (építkezések, kedvező kereskedelmi megállapodások…) Létrehozta a
vidékre kiszálló bíróságokat. Ezzel a vidéken dolgozó embereket távol tartotta a politikai élettől. Rendszeres
évi adót szedett, ebből jutott az építkezésekre és a hadseregre is. Intézkedései következtében a démosz
annyira megerősödött, hogy nem volt szüksége a türanniszok gyámkodására, ezért ie. 510-ben spártai
segítséggel elűzték. Az arisztokrácia és a démosz harcának következő állomása Kleisztenész reformjai ie.
508-ban. A politikai élet alapja a terület lett. Attikát 3 fő területi csoportra osztotta: városi, tengerparti és
szántóföldi rész. Így minden egységben a démosz került többségbe. 10 phülére osztotta a területet, a phüléket
pedig 3-3 kerületre (város, tenger, föld). Ez alapján hívta össze a búlét is. Minden phüle 50-50 főt delegált, így
a testület 500 főre duzzadt. Megvonta tőlük a népgyűlés elleni vétójogot. Csak javasolhattak a népgyűlévnek
és kisebb ügyekben dönthettek. A türannisz- rendszer elkerülésére bevezette az osztrakiszmoszt. ( akit
megszavaztak, az 10 évre megy, de javait nem veszti el) . Az intézkedések hatására A DÉMOSZ
MEGSZEREZTE A POLITIKAI HATALMAT.
Görög -perzsa háborúk: ie 492-448
A háború fő oka a perzsa terjeszkedés volt. Elfoglalták Kis-Ázsiát, annektálták a tengerszorosokat. Ez sértette
Görögország éedekeit, ugyanis a szorosokon keresztül áramlott be Hellászra a gyarmatokról a gabona. A
kirobbantó ürügy az volt, hogy athén 20 hadihajóval támogatta a Kis-Ázsiában lévő görög poliszokat a perzsák
ellen.
A háborút 3 szakaszra lehet bontani:
I. szakasz: ie.492-ben a perzsák tengeren és szárazföldön indulnak Hellász ellen, de mindkét helyen kudarcot
vallanak, ugyanis a hajóhadat egy vihar elpusztítja, a szárazföldi erők pedig súlyos veszteségeket szereznek a
helyi őslakókkal vívott harcokdan. Ezek hatásáta I. Dareiosz visszavonulást hirdet. Ie 490-ben ismét támadnak
a przsák. Marathon mellett kerül sor a döntő összecsapásra. 25000 perzsa harcossal szemben Miltiádész
10000 Athéni katonát tudott felsorakoztatni. Mellettük állt még kb. 1000 szövetséges is. A csatát a görögök
nyerték Miltiádész képességeinek köszönhetően. Ie. 486-ban I. Dareiosz meghalt és trónviszályok törtek ki a
perzsa birodalomban. Athén időt nyer a további felkészülésre. Két irányzat van a poliszban: 1:Ariszteidész
leképzelése: a szárazföldi erők fejlesztése. Ez az arisztokrácia érdekeit szolgálta. A másik irányzatot
Themisztoklész képviselte. Ő a démosz érdekeit tartotta szem előtt, ezért a flotta fejlesztését szorgalmazta.
Végül cserépszavazásra került a sor és Ariszteidészt 10 évre száműzték. Athén 200 db. 3 evezősoros
hadihajót készített. Ezzel Hellász leghatalmasabb tengeri ura lett. (4-5-ször több hajója van, mint a
másodiknak)
II. szakasz: ie.490-479-ig Xerxész perzsa uralk. szárazföldön és tengeren is támad. ( 200000 katona + 650
hajó) A kisebb görög poliszok meghódoltak, de Athén és Spárta ellenállt. A szárazföldi összecsapásra a
Thermopüleai szorosnál került sor. Itt perzsa győzelem született Leonídász spártai király hősiessége ellenére
is. A perzsák tovább nyomultak előre, a görögök feladták Attikát., Athén lakossága Szalamiszra menekült. A
város elpusztult. A szalamiszi tengeri ütközetre ie 480-ban került sor. 450-500 perzsa hadihajó állt szembe 400
vadonat új, sokkal modernebb görög gályával. Törvényszerű volt a görög gőzelem. Xerxész nagykirály
visszavonult, de a legyőzött poliszokban (köztük Athénban is) helyőrséget hagyott. Ezeket ie. 479-re legyőzték
a görögök.
III. szakasz: ie.479-448-ig: A görögöknél felmerül a kérdés, hogy folytassák-e a háborút. Athén folytatni kívánta,
de Spárta nem. Ők megelégedtek városuk sértetlenségével és kivonultak. Athén viszont kezdeményezni akart.
Ie 478-ban létrehozte a Déloszi Szövetséget. Ie 449-ben Ciprus mellett legyőzték a perzsa hajóhad maradékát
és ie 448-ban megkötötték a békét: a perzsák lemondtak az Égei-t. elfoglalásáról, átadták a tengerszorosokat,
kivonultak a Kis-Ázsiában lévő görög poliszokból. Cserébe Athén nem terjeszkedett tovább.
Évszámok:
Ie. 776- görög időszámítás kezdete
Ie. 621- Drakón
Ie. 594 – Szolon
Ie. 560-727 Peiszisztratosz türannisza Athénban
Ie. 510 -utolsó türannosz elűzése
Ie. 508 Kleisztenész
Ie. 492-448 -göörg-perzsa háb.
Ie. 490 Marathon
Ie. 480 Thermopüleai szoros; Szalamisz
Ie. 478- Déloszi Szöv.
Ie. 431-404 Peloponészoszi háb.
Fogalmak:
Apella: spártai népgyűlés
Areioszpagosz: volt arkhónok tanácsa Athénban.
Arkhón: Athén élén álló tisztviselők (9 db). Ie. V. századra fomális szerep
Ephorosz: spártai felügyelő – királyok és a gerúszia ellenőrtése
Gerúszia: vének tanácsa Spártában
Heliaia: athéni esküdtbíróság. 1 napos megbizatás-napidíj, sorsolták a 30 tagot.
Helóta: spártai állami tulajdonban lévő rabszolga.
Krüpteia: spártai nevelésmód – helóták legyilkolása
Metoikosz: idegen Athénban
Osztrakiszmosz: cserépszavazás Athénban
Perioikosz: körüllakó Spártában
Sztratégosz: athéni hadvezér
Az ókori Róma
A köztársaság válsága, a Principátus kialakulása:

I. Hódítások:
Róma az ie. V. századtól folyamatosan háborúkkal növelte területét. Először leszámolt a város környékén
élő törzsekkel, majd tovább terjeszkedett Itália területén. Az elbizakodott római sereg ie. 387-ben vereséget
szenvedett a galloktól, de ezt hamar kiheverte és újult erővel folytatta a hódításokat. Ie. 343-290-ig harcban
álltak a szamniszokkal, majd őket is leigázták. A háború alatt rengeteg rabszolgát szereztek, így nem volt
szükség az adósrabszolgákra, ezért ezt az intézményt Ie. 326-ban eltörölték. Ie. 280 – 272-ig háborúban
álltak a D-itáliai görög poliszokkal, majd azokat is meghódították. A hódító Róma érdekei a szicíliai hódítás
során ütköztek össze a Földközi-t. másik nagyhatalmával, Karthágóval. Ezért került sor az I. pun háborúra
(ie. 264-241). Kezdetben a két fél közül egyik sem tudott a másik fölé kerekedni, ugyanis a rómaiak
szárazföldön, míg a punok tengeren értek el sikereket. A fordulatot a D-itáliai görög poliszok közreműködése
hozta, ugyanis fejlett hajóhaddal látták el Rómát. Így Róma került ki győztesen a háborúból.
A II. pun háború kirobbantó oka a pun reváns volt. (ie 218-201) Ez is Róma győzelmével zárult. Érdemes
megemlíteni a két fővezér p: Hannibál és r: Scipio nevét.
A III. pun háború csak Róma erőfitogtatása volt (ie. 149-146). Ez szintén Róma győzelmével ért véget.
II. A válság típusai és azok okai:
1. Politikai és államszervezeti válság:
A városállam egyre gyorsuló ütemben fejlődött világbirodalommá, ugyanakkor az állami hivatalok és
intézmények lényegében egy városállam szervei maradtak. A hivatalnokokat és tisztviselőket egy évre
választották. Ez jól bevált egy város irányításánál, de nem a hatalmas kiterjedésű birodalomban. Állandó
szervezetekre és vezetőkre lett volna szükség. Mire az adott tisztviselő beleszokott hivatalába, már le is
váltották.
2. Gazdasági válság:
A mezőgazdasági kisüzemek jelentős része tönkrement vagy a háborús pusztítások, vagy gazdasági
okok miatt, ugyanis a kisparaszti birtokok nem bírták a versenyt a nagybirtokok nagy mennyiségű
termésével szemben, főleg úgy, hogy a parasztok jelentős része katonáskodott. Nem volt, aki művelje a földet,
míg anagybirtokokon rabszolgák szárai dolgoztak. A birodalmon belül Itália súlya csökkent, ugyanis az
olcsó provinciai árúval szemben még a nagybirtokok sem bírták a versenyt. A fenti folyamatnak az lett a
végeredménye, hogy a parasztok eladósodtak, elvesztették földjüket és beáramlottak a városba. Rómát
ellepték a proletárok, akik szavazati joguk árulásából éltek. Ez okozta a hadkiegészítési válságot is.
2. Hadkiegészítési válság:
A válság fő oka a parasztok eladósodása volt, ugyanis a törvények értelmében, aki nem rendelkezik földel,
az nem is hívható be katonának. A katonák gyors fogyása nagy problémát jelentett, ugyanis egyre több
katonára volt szükség a megnövekedett birodalom rendjének fenntartására és a további hódításokhoz.
Ugyancsak katonákat igényelt a megnövekedett számú rabszolgaság kordában tartása is. A meglévő sereg
sem volt megfelelő, ugyanis az alkalmanként katonáskodó parasztság helyett jólképzett állandó
zsoldosseregre lett volna szükség. Problémát jelentett még ezen felül a birodalom lakosainak eltérő
jogállása is. Csak a római polgárjoggal rendelkezők voltak teljes jogúak (szavazat, házasság, kereskedés,
fellebbezés, tisztségviselési, tulajdonhoz való jog, katonáskodási jog). Szűkebb volt a latin joggal rendelkezők
rétege, mégkisebb a szövetséges joggal rendelkezőké. Leghátrányosabb helyzetben a provinciák lakosai
voltak.
III. Megoldási kísérletek:
1. Tiberius Gracchus: Katonaként tapasztalta a hadsereg válságát, de a paraszti birtokok elsorvadása is
érzékeny érintették. Célja: a nincstelen parasztok földhöz juttatása volt. Ie. 133-ban néptribunus lett.
Szorgalmazta aLicinius -féle földtörvény (ie. 367) felújítását. (Állami földekből max. 500jugerumot lehet
bérelni 1 személynek) Ez az elképzelés a szenátori rend számos tagját súlyosam érintette, ezért amikor
Tibetius Gracchus a szokással ellentétben másodszor is néptribunusnak jelöltette magát, számos párthívével
együtt az utcán legyilkolták.
2. Gaius Gracchus: (ie. 123). Ő a problémát földosztással próbálta enyhíteni. Nem csak Itáliában, hanem a
provinciákban akart földet osztani. Khartágót választotta ki alkalmas területként. Ezen
intézkedéseivel megnyerte a proletariátus nagy részét. Politikai jogokat adott a lovagrend tagjainak.
Ezen túl ők bíráskodhattak zsarolási ügyekben. Felvetette a szövetségesek egyenjogúsítását is. Ezzel
kiváltotta a szenátus ellenszenvét. Távollétében néptribunustársa összeállt a szenátussal és Itáliában kínált
sokkal előnyösebb feltételekkel földet.Gaius Gracchust a haza ellenségének nyilvánították, és parancsot
adtak a kivégzésére. Ő nem várta meg, míg ellenségei végeznek vele, hanem öngyilkos lett. A Gracchusok
hatása: kb. 60. 000 ember jutott földhöz és a Néppárt növelte befolyását az Optimatákkal szemben.
3. A hadsereg megreformálása: Mint már láthattuk, a földkérdéssel szorosan összefügg a hadsereg válsága is.
A katonák fogyatkozó létszáma okozott nagy gondot. A kis létszámú parasztseregek nem akartak olyan
háborúban részt venni, ami nem függ össze a haza védelmével. Szakszerű zsoldosseregre volt szükség. Ezt a
kérdést Marius consul oldotta meg. A germánok elleni háború miatt 5 évig töltötte be folyamatosan a consuli
címet. Hivatali évei alatt alapvető reformokat hajtott végre a seregben. Nincstelen proletárokat sorozott be,
akikzsoldot kaptak, és bármely csatatéren hosszabb ideig is fel lehetett használni őket. Szolgálati idejük
leteltévelveteránként földet osztott nekik. Reformjai megteremtették az állandó, jól képzett sereget.
Marius intézkedései szintén a néppártot erősítették. Újra napirendre került a földosztás.
4. Ennek az irányzatnak a fő képviselője Livius Drusus volt, aki fölújította a földosztást. Javasolta továbbá
aszövetségesek egyenjogúsítását (ie. 91) A szenátus meggyilkoltatta Livius Drusust, ami a szövetségesek
háborújához (ie. 90-88) vezetett. Róma a megbékélőknek megadta a polgárjogot, a maradék lázadókat pedig
kegyetlenül leverte. A Néppárt megerősödését az Optimaták nem nézhették tétlenül. Céljaik megvalósítására
a hadsereget használták. Sulla a seregével Rómába vonult, hogy megerősítse a szenátusi pártot. Feketelistát
állított össze 2000 fő nevével és azokat kíméletlenül legyilkoltatta. (proscriptio) Ie. 82-ben diktátori hatalmat
vívott ki magának. Felszabadított 10 000 rabszolgát, akik feltétlen hívei lettek. Ezután jelentősen korlátozta a
néppárti politikusok jogkörét. Ie 74-ben kirobbant a Spartacus-féle rabszolgafelkelés, amit nagy
erőfeszítések árán sikerült csak leverni Crassusnak. A helyzet rendezésére nem volt más lehetőség, mint az
egyeduralmi rendszer bevezetése. Ezt a tényt Julius Caesar fedezte fel. Célja a néppárt hatalmának
helyreállítása volt. Egyedül képtelen volt megoldani a válságot, ezért szövetkezett Crassussal és
Pompeiussal. Ie. 60-ban létrehozták az I. triumvirátust. A megállapodásuk értelmében Caesar ie 59-ben
consul lett. Tisztségének köszönhetően nagymértékű földosztást hajtott végre. Megbízatása
lejártával proconsulként megkapta Galliát. Helytartóságát hódításokra használta, közben létrehozta a kor
legjobb hadseregét. Így készült fel a visszatérésre. A triumvirátus bomlásnak indult, ugyanis Crassus
meghalt, Pompeius pedig kiegyezett a szenátussal. Caesart felszólították, hogy seregét hátrahagyva térjen
vissza Rómába és adjon számot munkájáról. Ő viszont seregével együtt indult el. Ie 49-ben átlépte a Rubico
folyót. Pompeius meghátrált. Kettejük között a döntő ütközetre ie. 48-ban Pharsalos mellett került sor. A
csatát Caesar nyerte, a menekülő Pompeiust Egyiptomban megölték.
Caesar politikája: leszámolt a köztársasággal, minden hatalmat a saját kezében összpontosított. Nyílt
egyeduralmat gyakorolt. Minden tisztséget betöltött, kivétel a cenzor, de annak jogkörét is gyakorolta. A
szenátus létszámát 900 főre emelte és híveivel töltötte fel. Földet osztott a proletároknak és a veteránoknak.
Naptárreformot hajtott végre. Kiadta az első római értékálló aranydénárt. Megreformálta az adózást is.
Fellépett a korrupció és a zsarolás ellen. Intézkedései a szenátusi pártot sértették, ezért ie. 44. márc. 15.-én
meggyilkolták. Ie. 43-ban létrejött a II. triumvirátus, melynek eredeti célja Caesar gyilkosainak
megbüntetése volt. Tagjai: Augustus, Lepidus, Antonius. Ie. 42-ben a philippi csatában legyőzték a
gyilkos Brutust és Cassiust. A triumvirátus bomlásnak indult, ugyanis Lepidus lemondott, Augustus és
Antonius pedig szembe kerültek egymással. Ie. 31-ben csaptak össze Actium mellett. Itt Augustus győzött
Antonius és Kleopátra hadai felett.
A principátus kora: (ie. I- isz. III. sz.)
Ie. 27- isz. 14-ig Augustus egyeduralkodó volt. Visszatért Rómába, és a híveivel feltöltött szenátus előtt
letette a fegyvert. A testület viszont nem fogadta el lemondását, hanem megbízta az állam ügyeinek
intézésével.Augustus tanult Caesar példájából. Nem gyakorolt nyílt egyeduralmat, jelszava a köztársaság
visszaállításavolt. Augustus lett a birodalom 1. számú polgára (princepsz). Ő szavazott először, ezzel
megadta híveinek az irányelvet. A hadseregre támaszkodott. Felszámolta a rablóbandákat. Átszervezte
a bíróságokat. Erkölcsi és családvédelmi törvényeket hozott. A kiváltságos rendeket kizárta a
hatalomból. “Cirkuszt és kenyeret a népnek!”
A császári közigazgatás kiépítése: Két csoportra osztotta a provinciákat. 1: régi, békés – ezeket a
szenátusra bízta. 2: új, lázongó- ez a császár fennhatósága alá került. Egyiptom a saját tulajdona lett,
ugyanis innen származott a legtöbb jövedelem.
Az Olasz egység
Olaszország 1848 után:

Az 1848-49-es forradalmomnak Itáliában több célkitűzése is volt, így a polgári átalakulás mellett az ország
egyesítése és a függetlenség kivívása is. A forradalmakat azonban leverték, és a polgári áalakulást kivéve a
többi célt nem sikerült megvalósítani.
Alulról tehát elbukott a forradalom. A forradlaom leverése után az egyesítést illetően 2 változat alakul ki;
- újból alulról, nemzeti forradalom utján. Ebben vezetőszerepet szánnak Garibaldinak, és Mazzininek az ifjú
Itália mozgalom vezetőjének.
- felülről dinasztikus úton kell megvalósítani az egységet, itt vezetőszerephet szánnak a Szád-piemonti
királyságnak, ahol liberális alkotmány lépett érvénybe, és ahola helyi liberális nemességre és tőkésekre lehet
ebben számítani. Az uralkodó Viktor Emanuel. Az egyesítés fő szószólója, miniszterelnöke Cavour. Ezen a
részen a tőkés gazdaság is fejlődött.
Itália többi részén azonban továbbra is abszolutizmus volt a jellemző, északon Velence és Lombardia osztrák
fennhatóság alatt volt, de a középső államokat is az Ausztriától való függés jellemezte A pápai állam az
egyház világi hatalmát védelmezte, melyben III. Napólen francia katonái is segítettek. Dél- Itáliában a Nápolyi
királyság a Bouibon uralom valósult meg.
Az olasz egység kialakulása:
Ennek legfőbb akadálya Ausztria volt, ezért Piemontnak szövetségest kellett keresnie Ausztria ellen, ezt
afranciákban találta meg. Ezért segített Piemont 15oooo katonávala krimí háborúban. A háború végeztével
1858-ban megkötik a plombiersi alkut, melyben III. Napoleon vállalja, hogy 2ooooo katonával támogatja
Piemontot. Ezért cserébe átengedik Napoleonnak Nizzát és Savoját. Cavuornak ezután már csak azt kellett
biztosítania, hogy Ausztria nem kap támogatást sehonnan.
Eléri, hogy Oroszország semleges maradjon a háborúban, mert ezzel “visszaadja a kölcsönt”, amit a krími
háborúban és törleszt Ferenc Józsefnek. A másik fél, akinek a semlegességét biztosítani kell ; a német
szövetség, benne Poroszországgal. Cavour tudja, hogy a német szövetség csak akkor nyújt segítséget egy
másik német államnak, ha azt az államot támadás éri. Ezért el kell érnie, hogy a háborút Ausztria
kezdeményezze, vagyis Ausztria legyen a támadó fél. Piemont ezért csapatösszevonásokat és
hadgyakorlatokat tart a Piemont- Osztrák határon. Ezt Ausztria nem nézi tétlenül, ezért ultimátumot juttat el
Piemontnak melyben követeli a hadgyakorlatok befejezését, ellenkező esetben háborút helyez kilátásba.
Cavour csak erre vár, visszautasítja az ultimátumot, amit Ausztria ha nem akarja presztizsét elveszteni
kénytelen elfogadni és háborút indítani.
Olasz-Osztrák háború:
Ausztria hadatüzent Piemontnak és 859-ben elkezdődött a harc. A piemontiak a francia segítséggel több
győzelmet is arattak, melyek közül kiemelkedik a Magentánál és Solferinonál aratott győzelem. Ennek
következménye: a Közép- Itáliai kis államok Páma, Modna, Toscana, Romagna alkotmányozó nemzetgyűlést
hívnak össze, és elhatározzák, hogy csatlakoznak Piemonthoz. Ez a forradalmi lendület azonban
megrémítette Franciaországot, mert nem volt érdeke egy erős, gységes Itália, egy Földközi-tengeri vetélytárs
létrejötte. Ezért Villafrancaban találkozik III. Napoleon és Ferenc József és megegyeznek abban, hogy
Velence továbbra is Osztrák kézben marad, míg Lombardiát megkapja Franciaország. Franciaország év
múlva felszabadítja Lombardiát, amit Piemontnak ad. A csalódott Cavour lemond. A csaták helyszínén
magánemberként utazgató Harry Damont látva a rengeteg ellátatlan sebesültet megalapítja a vöröskeresztet.
Úgy tűnik tehát, hogy az olasz egység zátonyra futott. Most azonban Garibaldi forradalmárai lendígtik ki az
eseményeket a holtpontjukról.(folytatás papíron, majd elkérni valakitől!!!)
Ezzel apáopaság világahtalma megszűnt, a Vatikán kivételével. Rómát az Olasz Királyság fővárosává
nyilvánították, és az olasz egyesítés befejeződött.
Az egyesítés következményei:
Az egyesítés után felgyorsul a polgári tőkés fejlődés, kialakult az egységes piac. Az új állam azonban régről
öröklött gondokkal küzködött:
- nagy volt a különbség az északi és a déi terültetek között. Észak ipari, dél mezőgazdasági terület. Északon
kisparaszti gazdálkodások jönnek létre, délen nagybirtokok.
-tőkeszegénység van
- legfontosabb nyersanyagokból behozatalra szorul
Mindezek ellenére a fejlődés ugrásszerű, különösen Észek-Itáliában, ahol hatalmas városok jönnek létre:
Torinó- ipari központ, Genova- kereskedelmi központ, Milano-pénzügyi központ.
Az iparágak közül gyorsan fejlődött a vas és acélgyártás, a gép és vasútépítés
Az ország három részre szakadása
Politikai változások: Az 1514-es Dózsa György vezette parasztfelkelés súlyos válságot jelzett a magyar
társadalomban. A földesurak véresen megtorolták a parasztság megmozdulását. Súlyosbították terheiket,
erősítették a jobbágyi függést. 1516-ban meghalt II. Ulászló magyar király. Utódja II. Lajos 9 évesen került a
trónra. Apjáról üres államkincstárat örökölt. Eközben a török birodalom erősebb volt, mint valaha. I. Vitéz
Szelim (1512-20) hatalmas hódításokat hajtott végre. Ő ellenőrizte az egész Közel-keletet, Egyiptomot, a
Kaukázust, a Perzsa-öblöt. Hatalma szilárd volt a Balkánon is. 1520-ban új szultán került a törökök élére I.
Törvényhozó Szulejmán (1520-66) személyében., aki rögtön békét ajánlott Magyarországnak, de
visszautasítottuk. II. Lajos (1516-26) nemzetközi segítséget várt, de a Habsburgok nem tudtak beleszólni a
magyar ügyekbe, ugyanis szinte egész Európa összefogott ellenük. Török támadás: 1521-ben megkezdődött
a hatalmas erejű török offenzíva. Még ebben az évben elesett Nándorfehérvár, Zimony, Szabács. A török
veszély azonban senkit nem érdekelt Magyarországon. Üres volt az államkincstár, a főnemesek egymással
rivalizáltak. a gyermek uralkodó pedig képtelen volt hatalmat gyakorolni. Ilyen körülmények között került
sor 1526. Aug. 29-en a mohácsi csatára, amely 150 évre megpecsételte az ország sorsát. Elesett kb. 15.000
ember, 7 főpap, 28 főúr, Tomori Pál, II. Lajos pedig menekülés közben vesztette életét. Ezalatt Szapolyai
János a Tiszánál várakozott 15.000 ember élén. Szulejmán nem tudta, hogy ez volt a magyar főerő. Bevonult
Budára, végigpusztította a Dunántúlt, a Duna-Tisza közét, de cseltől tartva kivonult az országból, de
helyőrséget hagy a megszállt erősségekben. A törökök elvonultával ismét hangot kaptak a széthúzó erők az
országban. Belpolitika:1526. Nov. 10-én, a székesférvári országgyűlésen az 1505-ös rákosi végzésre (csak
magyar embert választanak meg királynak a Jagelló-ház kihalása után) hivatkozva
megválasztották Magyarország királyává Szapolyai Jánost (1526-40). A legnagyobb érintetlen hazai sereg
vezetőjét. 1526. dec. 17-én a Habsburg-párti főurak Pozsonyban megválasztották Habsburg I.
Ferdinándot (1526-64) az 1506-os családi szerződésre hivatkozva. (a Habsburgok dinasztikus házasságot
kötöttek II. Ulászlóval, ennek értelmében segítenek kiűzni a törököt, de övék a trónutódlás
joga) Trónviszályok: Magyarország mindkét királya külföldi segítséggelpróbálta megszilárdítani hatalmát. I.
Ferdinánd bátyját, V. Károlyt hívta segítségül, míg Szapolyai 1528-ban, az isztambuli
szerződésben megállapodik a szultánnal, hogy támogatja őt Ferdinánd ellen. 1529-ben meg is érkezett az
ígért török segítség. Szapolyai János kézcsókkal üdvözölte Szulejmánt a mohácsi síkon. 200.000 katonával
visszaszerezték Budát, majd Bécs ellen indultak, de a rossz időjárás és az utánpótlás akadozása miatt
visszavonultak. Nyomában Ferdinánd visszavette a várakat Esztergom kivételével. Észak- Dunántúl az ő
kezébe került, míg az ország többi részét Szapolyai uralta. EZZEL AZ ORSZÁG KÉTFELÉ SZAKADT! 1529
1532-ben újabb török támadás indult Bécs ellen, de a hősiesen védekező Jurisics Miklós megállította az
előrenyomulást Kőszegnél. A vár ugyan török kézre került, de Bécs időt nyert és csapatösszevonást hajtott
végre, ezért a törökök visszavonultak. Szapolyai és Ferdinánd között változó sikerrel folytak tovább a harcok,
egyik fél sem bírt a másikkal. Mindketten belátták, hogy nem tudnak mit kezdeni egymással, ezért 1538-ban
megkötötték a Váradi egyezményt, melyben elismerik egymás hatalmát. Megállapodtak, hogy Szapolyai
halála után Ferdinánd örökli az országot. A szerződés természetesen titkos volt a törökök előtt. Egyik fél
sem szándékozta betartani az egyességet, sőt, Ferdinánd beárulta a szultánnak. Közben Szapolyai elvette
Jagelló Izabellát és fia született, de két héttel rá, 1540-ben meghalt. Halálos ágyán felkérte híveit, hogy
támogassák fiát, János Zsigmondot Ferdinánddal szemben. A nevelő, Fráter György gyorsan összehívott
egy országgyűlést, mely elismerte II. Jánost királynak. A gyermek királyt a szultán is elismerte. (ugyanis
érdekében állt az ellentét fokozása Mo. és Bécs között) 1541-ben Ferdinánd Buda ellen vonult, hogy
érvényt szerezzen a Váradi egyezménynek. Fráter György a töröktől kért segítséget. A felmentő sereg
létszáma hatalmas volt, könnyedén le is győzte Ferdinándot. Közben Szulejmán meghívta a sátrába az ifjú
uralkodót és kíséretét. Ezalatt a janicsárok beszivárogtak Budára és vér nélkül bevették azt. (1541. Aug.
29.). A Duna menti terület a szultán birodalmává vált. EZZEL AZ ORSZÁG HÁROM RÉSZRE SZAKADT
(1541)
1. Tiszántúl és Erdély -Izabella és János Zsigmond kezén maradt évi 10.000Ft adó fejében
2. Felvidék, Horvátország, Nyugat- Dunántúl, Szlavónia – a Habsburgok kezén lévő egyre keskenyedő sáv.
3. Duna menti területek – a Szultán ellenőrzése alatt állt. Egyre szélesedett, terjeszkedett.
1541-ben Fráter György és Habsburg Ferdinánd megkötötték a Gyalui egyezményt, melyben
megegyeznek, hogy Fráter György halála után az ország Ferdinándra száll, ha egyesíti azt. Izabella és
János Zsigmond a lemondásért cserébe egy sziléziai hercegséget kap.
A három országrész berendezkedése:
Erdély:
Erősen függött külpolitikailag a szultántól. Évi 10.000 Ft adóval tartozott, cserébe megtarthatta az önálló
belpolitikát. 1566-ban megkapták a szabad fejedelemválasztás jogát. Az erdélyi rendek gyengék voltak,
ugyanis a nemesek birtokai szinte elhanyagolhatóak voltak a fejedelmi birtokokhoz képest.
A fejedelem döntött az önálló belpolitikában, külpolitikában egyeztetett a szultánnal. Döntéseit a Fejedelmi
Tanács segítette. A pénzügyeket a Kamara intézte. Rendszeresen országgyűlést hívtak össze, melyen helyet
kaptak a székely lófők, a szász patríciusok és a magyar nemesek. A székelyek és a szászok saját
közigazgatássalrendelkeztek, melynek egységei a székek voltak. Élükön a királybírák álltak.
Vallások: szász városok- evangélikus
Székelyek – katolikus
Magyarok – református
Románok – görögkeleti (ortodox)
Továbbá jelentős az unitáriusok és a zsidók (szombatosok) száma.
Magyarország:
Az Adriai-tengertől Erdélyig húzódó egyre keskenyedő sáv volt. Az egyre jobban terjeszkedő törökök
állandóan fenyegették. Lakossága kb. 1.500.000 fő volt. Évente kb. 500.000 forint bevétele volt, de a védelmi
kiadások háromszor ennyit tettek ki. Ezért a Habsburgok nagyon elhanyagolták.
Részei: Horvátország és Szlavónia. Élükön a bán állt. Részben önállóságot élveztek, mert belügyeiket az
egykamarás nemzetgyűlés intézte, ami Zágrábban ülésezett.
Irányítás:
- Udvari Haditanács: Ez a szerv irányította a hadügyeket. Hatalma kiterjedt az egész birodalomra. A magyar
seregek főparancsnoka a nádor volt. A haderő kb. 15-20.000 végvári katonából állt. Ezek 100 végvárba
tömörültek. Az irányítást hat főkapitány szervezte. A Habsburgok új végvárvonal kiépítésére törekedtek.
Várakat építettek át, melyeket a kor legjobb olasz mérnökei terveztettek.
- Magyar Kamara: Ez a szerv foglalkozott a pénzügyekkel. Pozsonyban székelt és a kincstári javakat kezelte.
Alá van rendelve az Udvari Kamarának.
- Szepesi Kamara: 1567-1774-ig állt fenn. Kassa székhellyel működött és a keleti területek pénzügyeivel
foglalkozott.
- Magyar Kancellária: Ez volt a királyi végrehajtó szerv. Bécsben működött. Vezetője a főkancellár (általában
az esztergomi érsek) volt. Részt vett az igazságszolgáltatásban, írásba foglalta a törvényeket.
- Helytartóság: 1537-től áll fenn a szerv. Pozsonyban székelt. Feladata a közigazgatás és az
igazságszolgáltatás. Nem foglalkozott külügyekkel, hadügyekkel, pénzüggyel.
Hódoltság:
Az Oszmán Birodalom I. Szulejmán alatt érte el fénykorát. A meghódított magyar
területeket vilajetekreosztották (katonai közigazgatási egység) Ezeket szandzsákokra bontották. Élükön
a bég állt. Magyarország helytartója a budai pasa volt. A meghódított területek a szultán saját birtokai lettek.
Ezeket használatra adta oda a lovas katonáknak (szpáhi). Ez rablógazdálkodáshoz vezetett, ugyanis a föld
használói nem tudták, hogy meddig lesz az övék a birtok. A legrövidebb időn belül a legtöbb hasznot akarták
kiszedni a földből és a rajta élőkből. Nem voltak tekintettel semmire, nem érdekelte őket a föld kimerülése. A
trágyázás szóba sem jöhetett. Az adóztatás igazodott az előző, a magyarok által beszedett terhekhez.
Figyelembe vették a helyi szokásokat is. Az állami adók közül a legfontosabb a nem mohamedánok adója,
a haradzs volt. Ennek összege 50 akcse, azaz 1 Ft volt. Jelentős teher volt a kötelező állami robot is. Az
adókat a defterdár állapította meg. Előfordult, hogy egy-egy területet duplán, akár triplán is megadóztattak,
ugyanis a magyar birtokosok is visszaküldték behajtóikat az elveszített birtokokra. (+ 10-ed,kapuadó) mufti-
jogtudós khádi-jogtudós
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és ennek következményei.
- Az első világháború első éveiben a Monarchia megítélése kedvező. Az antant az európai erőegyensúly
tartópillérének gondolta, mely stabilizálja a hatalmi viszonyokat Európa közepén és a Balkánon, valamint
megakadályozza Oroszország előretörését és a Német Császárság hegemóniáját.
• 1917 február 23. Oroszországban megdől a cárizmus, Leninék hatalma még igen ingatag, a nyugat
már nem tart tőle, így a Monarchiára már nem volt szükség Oroszország ellen.
• IV. Károly 1918 májusában megállapodást köt II. Vilmossal, melyben az osztrák-magyar hadsereget
alárendeli a német vezetésnek.
- Így a Monarchia kompenzációs szerepe mind a két kulcsfontosságú helyen megszűnik, ezért megítélése az
antant által jelentősen romlik. 1918 tavaszától egyre inkább a Monarchia felbontását támogatták több kisebb,
jobban irányítható államra.
- Ezt a tervet jelentősen segítette az a tény, hogy a Monarchia etnikailag rendkívül megosztott, és egyre
erősödnek a nemzetiségeken belül a szeparatista nézetek. A Birodalom egész területén megszületik az igény
nemzetállamok létrehozására. (Amennyiben ez megvalósul, a Monarchia már nem képes működni).
• 1918. ápr 18-án a nemzetiségek kongresszust tartanak Rómában, ahol kimondják, hogy nem
szándékoznak a Monarchia keretei közt élni. Kidolgozásra kerülnek az elszakadási programjaik, és mivel az
antant már támogatta törekvéseiket, közeledés indul meg..
• A magyar belpolitikában a kiegyezés(1867) óta meglévő függetlenségi törekvések sem erősítették a
dualista államot.
- A háborús kimerültség miatt sem anyagi sem emberi erőforrás nem állt rendelkezésre a szétbomlás
megállításához. Az országban egyre nagyobb a háborúellenes hangulat. A városokban sztrájkok,
éhségtüntetések törnek ki. Az egyre gyakoribb rekvirálások miatt a parasztság is szembefordul az
államhatalommal. A Monarchia közel 4 millió katonával vett részt. Ebből 1 millió halott, másfél millió hadifogoly
lett. A legnagyobb áldozatok az orosz (Galícia) és az olasz (Isonzó) frontokon voltak. Katonalázadások
indulnak meg, egyre felgyorsul a hadsereg felbomlása.
- IV. Károly egy utolsó kétségbeesett kísérletet tesz a Monarchia megmentésére. 1918. okt 17-én
nyilvánosságra hoz egy császári manifesztumot, melyben a Monarchiát szövetségi állammá nyilvánítja:.
„minden néptörzs” nemzeti tanácsainak vezetésével létrehozza saját nemzeti államát, amelyek
államszövetségben működnek. A nemzetiségek már nem érik be ennyivel. Teljes önállóságot akarnak, nem
fogadják el a manifesztumot.
- Az utódállamok gyorsan szerveződtek, melyeknek létrejöttéhez az antant minden támogatást megadott.
Az új utódállamok:
- Lengyelország (okt.7),
- Csehszlovákia (okt.28),
- Horvátország, Szlavónia, Dalmácia (okt.29) -> Szerb-horvát-szlovén királysággá alakult
- Bosznia (okt.31)
Közben a Monarchián belül is forradalmi válság alakult ki.
1918.okt.17-én Tisza István bejelentette, hogy a központi hatalmak elveszítették a háborút.
1918.okt.24-én három jelentős elenzéki pártból megalakult a Magyar Nemzeti Tanács.
Tagjai:
- A Függetlenségi és a 48-as Párt (Károlyi párt 1916 júl)
- Az Országos Polgári és Radikális Párt (Jászi Oszkár)
- A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (Vázsonyi V)
A Magyar Nemzeti Tanács programja:
- a háború azonnali beszüntetését, és- általános és titkos választójogot követeletek – annexió nélkül-
földreformot és szociálpolitikai reformot hírdettek nemzetiségi önrendelkezést akartak, hogy biztosítható
legyen a demokratikus Magyarország területi épsége.
A MNT megalakulásakor Wekerle Sándor miniszterelnök lemondott. A király (IV. Károly) azonban nem volt
hajlandó Károlyi Mihályt kinevezni miniszterelnökké, ezért 1918.okt.28-án hatalmas tömeg indult a budai várba,
hogy a király megbizottjától, József főhercegtől kierőszakolják Károlyi miniszterelnökségét, és a MNT
elismerését. A Lánchídnál azonban a rendőrség feltartóztatta a tömeget. Október 30.-án újabb tüntetések
zajlottak, a Keleti-pályaudvaron bevagonírozott katonák is csatlakoztak a résztvevőkhöz. Az éjszaka folyamán
győzött a forradalom. Október 31.-én Károlyi Mihályt kinevezték miniszterelnökké. A kormány november 1-
énfelmentést kapott a királynak tett esküje elól, és a Nemzeti Tanács előt tett esküt. Ezzel kinyílvánították az
Ausztriától való elszakadást.
Ezután IV. Károly november 11.-én az ECKARTSAU-i nyilatkozatában lemondott Német-Ausztria

államügyeinek intézéséről => nov. 12.-én kikiáltották Ausztriában a köztársaságot. Nov. 13.-án hasonló
nyilatkozatot adott a magyar parlamentnek => nov. 16.-án kikiáltották Magyarországon is a köztársaságot.
Évszámok:
1917.febr.23 ———– cárizmus összeomlása Oroszországban
1918.ápr.8 ————– nemzetiségi kongresszus Rómában
1918.okt.17 ———— IV. Károly manifesztuma
1918.okt.24 ———— Magyar Nemzeti Tanács
1918.okt.28 ———— lánchidi csata
1918.okt.30/31 ——- őszirózsás forradalom
1918.nov.1 ————- Károlyi miniszterelnök lett – elszakadás Ausztriától
1918.nov.11 és 13 — IV. Károly eckartsaui nyilatkozatai
1918.nov.12 ———– Ausztria köztársaság
1918.nov.16 ———– Mo. köztársaság
Idegen szavak:
Manifesztum = nyilatkozat
Föderáció = szövetség
Annexió = a katonai megszállás után egy terület közigazgatási beépítése egy másik államba
Bolsevik diktatúra
Kiindulópont
- Bolsevik hatalomátvétel: 1917. nov. 7.
- 1918-22. polgárháború és intervenció
- terror
- hadikommunizmus: megszűnt a pénz, mindent be kellett szolgáltatni és központilag osztották el
- tömeges parasztfelkelések
- 1921. kronstadti felkelés â†’bolsevikok leverik, de látszik, hogy a rendszer tarthatatlan, változtatásokra van
szükség
1921-29. NEP korszak: új gazdaságpolitika
- visszatérnek a pénzgazdálkodáshoz
- kisüzemeket visszaadták tulajdonosaiknak
- középüzemeket bérbeadták
- újra szerepet kapott a külföldi tőke
- újra volt érdekeltség a termelés fellendült
- gyarapszik a parasztság, megszűnnek a parasztfelkelések
- Lenin ezt átmenetinek szánta, célja továbbra is a kommunizmus
1922. dec. 30. Szovjetunió létrejötte: Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (CCCP)
- régen: „A népek börtöne”
- elvileg önkéntes szövetség, a valóságban a tagköztársaságok elvesztették függetlenségüket
- kilépési szándékukat fegyveresen torolták meg
- élet minden területén orosz dominancia érvényesült
- oktatásban oroszosítás
Hatalmi harc a párton belül, Sztálin hatalomátvétele
- 1922-től Lenin súlyos beteg â†’ 1924-ben meghal
- 1929-re Sztálin kiszorítja ellenfeleit a vezetésből
- felvett név: jelentése Acélos
- eredeti neve: Joszif Visszarionovics Dzsugasvili â†’ grúz származású
- Sztálin lett Lenin elsőszámú politikai örököse
- Sztálin mögött állt a pártapparátus, a hadsereg â†’ teljesen övé az irányítás, ellenfeleit kiszorította
- Sztálin új elmélete a „szocializmus egy országban” is felépíthető
Gazdaságpolitikája
- Célja: 10 év alatt utolérni a nyugat fejlettségét, a világhatalom érdekében
- Módja: Preobrazsenszkij: szocialista eredeti felhalmozás: a mezőgazdaságból vonják ki az iparosításhoz
szükséges tőkét
a) Mezőgazdaság
- Erőszakos kollektivizálás: a parasztoktól visszaveszik a földeket, termelő szövetkezeteket (kolhoz) és állami
gazdaságokat (szovhoz) hoznak létre
- Gazdag parasztokat (kulákokat) tömegesen vitték kényszermunkatáborba Szibériába ill. Közép-Ázsiába
- Tiltakozást terrorral fojtották el
- Érdekeltség híján visszaesett a termelés, de a termés egy részét exportálták, hogy gépeket vegyenek
- Milliók haltak éhen
b) ipar
- Nehézipart erőltetett ütemben fejlesztették (vas-és gépgyártás, fegyverkezés, kőolajkitermelés,
villamosenergia termelés)
- Tervgazdálkodás: 5 éves terveket szabnak meg, nem a piaci igények, hanem a tervszámok határozzák meg
a termelés mennyiségét
- Munkaversenymozgalom (Sztahanov-mozgalom): célja a munkatermelés irreális fokozása
következménye:
- közszükségleti cikkek állandó hiánya és rossz minősége
- rengeteg selejt
- környezetszennyezés
Személyi kultusz: Sztálin személyének elvtelen dicsőítése, a közintézmények falán elhelyezték fényképét,
eredményeket neki tulajdonították, tévedhetetlen, nem bírálható
Kultúra, művészet
- Oktatást fejlesztették â†’ írástudatlanság visszaszorítása
- De ezzel párhuzamosan folyt a nemzetiségek eloroszosítása
- Vallásüldözés: több száz templomot leromboltak, papokat tömegesen bebörtönöztek, vallásukat gyakorlókat
hátrányosan megkülönböztették
- Ateista propaganda
- Egyetlen elfogadott művészeti irányzat: szocialista realizmus â†’ csak eredményeket szabad ábrázolni
problémákat nem
Terror
- GULÁG: kényszermunkatáborok rendszere â†’ sztálinizmus évtizedei alatt 12 millióan raboskodtak itt, több
millióan meghaltak
- Koncepciós perek: koholt vádak alapján indított politikai perek â†’ nem szükséges tárgyi bizonyíték, elég a
beismerés (akár kínzással vagy a hozzátartozók életével való zsarolással kényszeríttették ki)
- 1934. SzKp 17. kongresszusa
- Sztálin ellenszavazatokat is kapott â†’ elkezdődik a nagy tisztogatásâ†’ vetélytársát Kirovot meggyilkoltatta,
kongresszus küldötteinek kb. 60 %-át, vezetőinek 80%-át kivégezték
- 1937. „Az osztályharc állandóan éleződik” â†Sztálin új jelszava
- ellenség beépült a pártba és belülről próbálja bomlasztani â†’ besúgóhálózat kiépült â†’ félelem, gyanakvás
légköre uralkodott
- 1937-38. Vörös Hadsereg vezérkarának kb. felét kivégezték
A társadalom átalakulása
Párt- és az állami vezetők kiváltságos réteget alkottak
- Külön kórházaik, áruházaik voltak
- Külföldre utazhatta
- Lakást kaptak
a rendszer „kitermelte” a saját arisztokráciáját
Sztálinizmus értékelése
„történelmi zsákutca”:
szűk réteg terroron és nemzetiségi elnyomáson alapuló diktatúrája
gazdaság extenzív fejlesztésére épül: mennyiségi termelés, fejlesztés â†’ nem elsősorban a technikát javítja
XX. században nem lehet kimaradni a nemzetközi munkamegosztásból
Bolsevik diktatúra
I.Sztálin szerepe a bolsevik pártban Lenin halála előtt

Sztálin a mai Grúziában született, nem volt orosz (eredeti neve Dzsugasvili)
fiatal korában papi iskolába járt, de kizárták, mert a baloldali eszméket képviselte
az 1900-as évek elején belépett a bolsevik pártba, emiatt száműzték
a Sztálin csak felvett, pártbeli neve, jelentése: „acél”
1917-ben már a párt egyik vezetője: a bolsevik újság, a Pravda szerkesztője
1922: Lenin agyvérzést kap, Sztálin lesz a párt főtitkára, bár Lenin nem őt javasolta, mert túl gorombának és
bizalmatlannak tartotta
a főtitkári poszt kezdetben nem járt igazi hatalommal, de Sztálin kiépített egy csak neki engedelmeskedő
hatalmi rendszert
1924-ben meghalt Lenin -> hatalmi harc tört ki, amit Sztálin nyert meg -> vetélytársait megfélemlítette,
száműzetésbe kényszerítette (pl. Trockijt)
1929-ben Sztálin megünnepeltette 50. születésnapját -> innentől számítjuk a sztálini rendszer kezdetét
II.Az iparosítási program és a kollektivizálás
szakított a világforradalmi tervekkel -> elhatározta, hogy rövid idő alatt megvalósítja a szocializmust a
Szovjetunióban -> ehhez át kellett alakítani a gazdaságot és a társadalmat
felszámolta az 1920-as évek elején bevezetett új gazdaságpolitikát, a NEP-et, amely részlegesen ás
átmenetileg visszaállította a piaci viszonyokat
tervgazdálkodást vezettek be: pontosan meghatározták, hogy miből mennyit kell termelni és hogy mekkora
legyen a gazdasági növekedés üteme -> 1929: elindul az első ötéves terv -> a nehézipar erőltetett fejlesztését
jelentette -> teljesíthetetlen tervszámokat írtak elő
ehhez nagyon sok tőkére volt szükség, amit a mezőgazdaságból vontak el -> megkezdték a kollektivizálást ->
a parasztoktól elvették a földeket -> termelőszövetkezeteket (kolhoz) és állami gazdaságokat (szovhoz) hoztak
létre
a parasztok fellázadtak -> hogy az ellenállást megtörje, Sztálin a gazdagparasztokat (kulákokat) tömegesen
kitelepítette munkatáborokba (kulák bárki lehetett, aki szemben állt a rendszerrel)
létrejött a GULAG: a szovjet munkatáborok hálózata (nagy részük Szibériában volt) -> a rabok
ingyenmunkájából utakat, csatornákat építettek, bányákat nyitottak
a mezőgazdaság termelése visszaesett -> a megtermelt gabona nagy részét exportálták -> súlyos éhínség tört
ki (több millió ember halt éhen)
az ipar óriási ütemben fejlődött -> a Szovjetunió a világ második ipari hatalma lett, de a gazdaság szerkezete
teljesen eltorzult -> háttérbe szorult a mezőgazdaság, a könnyűipar és a fogyasztási cikkek gyártása
az ipar termékei gyenge minőségűek voltak, rengeteg volt a selejt, a statisztikai adatokat meghamisították,
óriási pazarlás és környezetszennyezés folyt
III.A sztálini diktatúra működése
- kialakult a totális diktatúra: az állam az élet minden területét szigorú ellenőrzés alatt tartotta, még a
magánéletet is
a rendszer jellemzői:
a)Terror:
- bárki ellen alkalmazhatták, akit a rendszer ellenségének tartottak -> állandóan új ellenségképet teremtettek ->
így tartották fent a félelmet -> így tartották fent a rendszert
- eszköze a politikai rendőrség volt (NKVD)
- 1934-ben Sztálin meggyilkoltatta a népszerű Kirovot, akiben vetélytársat látott -> erre hivatkozva elrendelte a
párt megtisztítását -> elindult a „nagy tisztogatás” (1935-1939)
- koncepciós perek indultak: hamis vádak alapján, hamis tanúvallomások és bizonyítékok segítségével ítéltek
el embereket
-1937: a tisztogatás eléri a hadsereget is -> vezetőinek nagy részét kivégzik -> a hadsereg meggyengül -> a 2.
világháborúban ennek súlyos következményei lesznek
- az NKVD-t is többször megtisztították
b)Személyi kultusz:
- Sztálint mindenhol rendkívüli módon dicsőíteni kellett (több órás taps, ha felszólalt)
- képei, szobrai mindenhol láthatóak voltak: ezek bölcs, jóságos vezérként ábrázolták
- véleménye, gondolatai szentírásnak számítottak
- hogy az igazságot eltitkolják az emberek előtt, meghamisították a történelmi tényeket (pl. fényképek
retusálásával)
c)Pártállam: az állam és a bolsevik párt teljesen összeolvadt, a pártvezetők egyben magas rangú állami
vezetők is voltak -> egypártrendszer: csak a bolsevik párt működhetett
d)Nyílt ateizmus: az egyházat, a vallást üldözték (templomokat romboltak le, papokat gyilkoltak meg)
Caius Julius Caesar
HATALOMRAJUTÁSA:- Hatalmi erőviszonyok Rómában: – optimaták: szenátus pártiak

- néppárt: plebejus érdekei (földosztás)
- optimaták: Crassus, Spartacus legyőzője, ezért nagy befolyás volt
Pompeius először optimata, de szembekerült a szenátussal, mikor nem tudott a veteránjainak földet adni (ő
tisztította meg a tengert a kalózoktól)
Caesar patríciusi származású, de inkább néppárta, mert ott sikeresebb lehet. Nagy játékokat szervez, ami
miatt eladósodik. Hispániában lesz helytartó, és ott megszedi magát.
- Kr. e. 60- Első triumvirátus: Caesar, Pompeius és Crassus megegyeznek, hogy egymást segítik consulnak
lenni (először Caesar), és felosztották a birodalmat.
- Kr. e. 59: Caesar consul (köztársaság első államférfia, kr. e. 510-től, ketten vannak, szenátus választja, ő a
hadvezér is a háborúban)
3 része a birodalomnak: Caesar- Gallia (ő hódítja meg teljesen)
Crassus- Szíria, de 53-ban meghal egy csatában
Pompeius- Hispánia, erős hadserege van
Mindannyiuknak egy személynek engedelmeskedő zsoldosseregük van.
- Kr. e. 49-ben a szenátus hazarendeli Caesart (Itáliában nem lehet hadsereggel tartózkodni).
- “Alea iacta est”- hadsereggel átlépte a Rubicon folyót. Elfoglalta Rómát
- Pompeius a szenátus mellé állt és megjött Hispániából. Eközben Caesar legyőzte Pompeius Hispániai
seregeit, míg ő távol volt. A szenátusnak még maradt némi serege.
- Kr. e. 48- Pharsalos: Caesar nyer, Pompeius Egyiptomba menekül.
HATALOM:
- Meghódítja Egyiptomot, így az provincia lesz, de születik egy gyereke Kleopátra fáraónőtől: Caesarion
- Kelet felé háborút indít, majd Rómába megy, és diadalmenetben vonul be.
- Címei: – diktátor örökre: tejhatalommal rendelkezik
- consul
- néptribunus: szenátus döntéseit megvétózhatja, sérthetetlen
- pontifex maximus: legfőbb pap
- pater patriare: “haza atyja”
Szenátus jogkörét lecsökkentette, létszámát 900-ra emelte, és provinciabelieket is meghívott bele
Intézkedései: – földosztás
- aranydénár
- Julianus-naptár
Összeesküvést szőttek ellene, mert nyíltan taposta el a köztársaságot.
Kr. e. 44. március 15- Brutus és Cassius vezetésével egy csoport megöli: “Et tu mi fili Brute”.
Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ):
â€¢ 1945. június 26-án 51 alapító ország által létrehozott nemzetközi szervezet
Feladata: a világbéke fenntartása, a nemzetközi együttműködés fejlesztése
Alapokmánya: a II. világháború alatt az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió készítette el, majd San
Franciscoban írták alá
Székhelye: New York
Közgyűlés: NY-ban székel, 9nálló döntési jogköre nincsen, csak tanácsadó

â€¢az a plenáris testület, amely az ENSZ munkájának legnagyobb részét ellenőrzi, felügyeli az alárendelt
szerveket, meghatározza a prioritásokat és megvitatja a nagy fontosságú nemzetközi ügyeket
Biztonsági Tanács (BT)
â€¢ a 15 tagú testület öt állandó tagja (Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió – 1992-től
Oroszország – és az USA) közül mindegyiknek minden határozatra kiterjedő vétójoga van, a maradék 10 tagot
kétéves periódusokra választják
â€¢ elsődleges feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, határozatai a Közgyűléstől eltérően az
összes többi tagra nézve kötelezőek. A Tanács felhatalmazást kapott kötelező érvényű szankciók
elrendelésére, tűzszünetre való felhívásra és békefenntartó erők felállítására. (kéksapkások)
â€¢ Magyarország 1968-69-ben, majd 1992-93-ban volt a BT tagja
Titkárság
â€¢ a főtitkár vezetése alatt áll (a jelenlegi főtitkár Kofi Annan)

â€¢ számottevő diplomáciai munkát végez, a főtitkár gyakran a nemzetközi politikai élet kiemelkedő alakja,
akinek lehetősége van önálló kezdeményezések megtételére
bíróság : Hágai Nemzetközi Bíróság
Szervezetek:
IMF – nemzetközi vaultaalap
WHO – nemzetközi egészségügyi világszervezet
UNESCO – nemzetközi oktatási világszervezet
FAO – élelmezési alap
UNICEF -állítja össe a világörörkség listáját
Egyiptom
Elszigeteltebb és szárazabb, mint Mezopotámia. Vizet szinte csak folyókból lehet szerezni és öntözés nélkül
semmiféle mezőgazdasági termelés nem folytatható.
Kr.e.3000 körül felmelegedés következett be és mivel a Szahara füves pusztaságai kiszáradásnak indultak, az
ott élő népesség a folyók vidékére szorul és alapitott falvakat. Ezek állandóan harcoltak egymással. Két állam
alakult ki: Alsó- és Felső-Egyiptom. Kr.e. 2900 körül Felső-Egyiptom uralkodója (a feltételezések szerint
Ménész) meghóditotta Alsó-Egyiptomot és egységes országot teremtett. Igy megerősödött a központi hatalom
és jobban tudták fejleszteni az öntözőrendszert, ami fellendítette a gazdaságot. Ebben a korszakban
bontakozott ki az egyiptomi művész, vallás és írás jellemző vonásai.
Az Óbirodalomban (Kr.e. 2700-2200) a fáraók hatalma korlátlanná vált. Istenként tisztelték őket, szinte az
egész ország a tulajdonuk volt, irányították a gazdaságot. Az uralkodó a papi és a hivatalnoki rétegre
támaszkodott. A termelőmunkát közrendű szabadok végezték. Az Óbirodalom első századaiban készültek a
fáraók piramisai. Ezek a fáraók síremlékei voltak, melyek jelképezték a fáraó korlátlan hatalmát és hitük
szerint a túlvilágon is hirdették a fáraó tekintélyét. Nagy összecsiszolt kőtömbökből álltak, melyek habarcs
nélkül illeszkedtek egymáshoz. Kezdetben lépcsőzetes piramist emeltek (Dzsószer), majd gúla alakúakat (a
legjelentősebb Kehopsz, Khefrén és Mükerinosz fáraóké). A halál utáni élet rendkívül fontos szerept jtátszott
az egyiptomiak életében és ebben fontos szerepet tulajdonítottak a testnek is, ezért igyekeztek megóvni az azt
enyészettől, így kialakították a mumifikálás technikáját.
Az Óbirodalmat követően szétesett a központi hatalom, de az Amon-papságra támaszkodva ez a
Középbirodalomban (Kr.e. 2060-1780) újra megerősödött. Jelentős változások történtek.A fáraók hatalma
átmenetileg korlátlan maradt ám a papi és hivatalnoki réteget már nem tudták teljesen visszaszorítani és a
vezető réteg nem csak szolgálati, hanem saját birtokkal is rendelkezett. Ezenkívül megnőtt a jelentősége a
tartományok (nomoszok) kormányzóinak. A gazdasági fejlődés kialakította a vagyonilag is független kereskedő
és kézmúves réteget. Egyiptomnak így megnövekedett az ereje, ezért hóditásokban kezdett
A második évezred közepén azonban a központi hatalom ismét lehanyatlott és Egyiptomot támadás érte
Palesztina felől. Egy századra itt a hikszoszok vették át a hatalmat, de miután az egyiptomiak legyőzték őket,
megalakították az Újbirodalmat (Kr.e. 1550-1000). A hikszoszok révén Egyiptom kapcsolatba került a Közel-
Kelttel és ez fellendülést eredményezett. Rátértek az ekés földművelésre. Az öntözést fejlesztette a saduf, egy
vízkiemelő szerkezet. Új állatfajták honosodtak meg, pl. a teve vagy a juh. A lovat ekkor még csak harci
szekerek elé fogtákbe. Az égetett tégla megjelenésével bővült az építőanyagok köre. Egyiptom támadásokba
kezdett és a meghóditott területekről rengeteg rabszolgát hurcoltak el. Ezzel elterjedt a rabszolgatartás. A
harcokban a fő szerep a vezető rétegé lett. Oly mértékben előretört az Amon-papság, hogy veszélyeztette a
fáraók hatalmát. Hogy IV.Amenhotep visszaszorítsa őket, bevezette at Aton kultuszt, és nevét Ehnatonra (aki
üdvös Aton számára) változtatta ám jelentős eredményt nem ért el, mert a következő fáraó utódjának,
Tutanhatonnak Tutanhamonra kellett változtatni a nevét.
Az Újbirdodalom az egyiptomi nagyhatalom köre, III.Thotmesz a Kr.e.XV.sz-ban előretört Ázsia felé. AZ
egyiptomiak elfoglalták Palesztinát és bevatkoztak Mezopotámia ügyeibe is. A birodalom II.Ramszesz (Kr.e.
XIII.sz.) uralkodása alatt érte el legnagyobb területét.
Az Amon-papság azonban töretlen maradt és a Kr.e.XI.sz-ban egy Herihor nevű főpap fellázadt, elszakította
Felső-Egyiptomot és egy theokretikus államot hozott létre (ahol a hatalom a főpapok kezében van).
A Kr.e.XIII.sz. végétől a Közel-Kelet birodalmait kelet felől támadás érte. A filiszteusok (tengeri népek)
rázúdultak az országra és megszüntették Egyiptom nagyhatalmi helyzetét.
Erdély
Bocskai halála után a birtokai visszaszálltak a királyra. Mátyás főherceg az 1608-as pozsonyi országgyűlésen
megerősítette a rendek jogait. A rendek befolyása nemcsak az uralkodóval szemben, hanem a polgársággal
szemben is nőtt. A XVII. századra felbomlott a familiaritás. Erdély irányítását Bocskai halála után Rákóczi
Zsigmond, majd Báthori Gábor vette át. Báthori elfoglalta Szebent és székhelyévé tette. A kialakult
erőviszonyokat figyelmen kívül hagyva megkísérelte Havasalföld megszerzését. A Habsburgokhoz való
közeledése miatt Bethlen Gábor is szembefordult vele. Bethlen török támogatással, mint fejedelem tért haza
és elűzte Báthorit.
Bethlen Gábor fejedelemsége

Bethlen egy elpusztult, belsőleg is meghasonlott országba tért vissza, hozzálátott a rend helyreállításához.
Szebent visszaadta eredeti tulajdonosainak. A fejedelmi jövedelmek növelése érdekében visszavette az
adományokat. Bányászokat és iparosokat hívott Erdélybe. A legfontosabb exporttermékekre: szarvasmarha,
méz, viasz, vas kereskedelmére állami monopóliumot vezetett be. Merkantilista jellegű gazdaságpolitikája
növelte a belső pénzfelhalmozást. Bethlen elfogadta a török jelenlétét és igyekezett megnyerni bizalmát. 1616-
ban átadta Lippát a töröknek. A harmincéves háború kirobbanása, a Habsburgok lekötöttsége új helyzetet
teremtett, bővült Bethlen mozgástere. A magyar és cseh rendek hívására 1619-ben 18000 katonájával
megszerezte az ország nagy részét. 1620-ban a magyar rendek királlyá választották. Ám a fejedelem
tisztában volt azzal, hogy a török nem egyezne bele Erdély és Magyarország egyesítésébe. Ezért nem
koronáztatta meg magát a Szent Koronával. A magyar rendekkel is szembekerült, hiszen a rendek
Magyarországon jogaikat nemcsak a Habsburggal, de vele szemben is megvédték. 1620-ban a csehek
Bethlen támogatása ellenére vereséget szenvedtek, a cseh nemesség elvesztette rendi jogait. A magyar
nemességet megdöbbentette a váratlan fordulat, s jelentős részük a hasonló sors elkerülése végett visszatért
II. Ferdinánd hűségére. Bethlen hajlott a békére. 1621-ben Nikolsburgban aláírták a megállapodást. Bethlen
lemondott a Felvidékről, magyar fejedelmi és királyi címéről, átadta a koronát. Cserébe megújították a bécsi
békét, s élete végéig megkapott hét vármegyét és több uradalmat. Bethlen uralkodása idején virágzott az
erdélyi kultúra. Gyulafehérváron főiskolát alapított és számos tehetséges diák külföldi tanulmányait segítette.
I. Rákóczi György
Bethlen feleségére hagyta a fejedelmi széket. A rendek elfogadták akaratát, de a váradi és a székely
főkapitányok Rákóczi György mellé álltak, aki Kelet-Magyarország legnagyobb földbirtokosa, Bethlen
hadvezére volt. A segesvári országgyűlés I. Rákóczi Györgyöt választotta fejedelemmé, amit a török is
jóváhagyott. I. Rákóczi igyekezett jó viszonyt fenntartani a törökkel. A budai pasa megkísérelte Bethlen Istvánt
a fejedelmi székbe juttatni, de ezt I. Rákóczi megakadályozta. A harmincéves háború küzdelmeibe sokáig nem
avatkozott be, mígnem 1644-ben csapatai elfoglalták a Felvidéket, s Morvaországban egyesültek a svéd
erőkkel. A törökök félve a túlságos megerősödésétől, hazarendelték és megkötötték a bécsi békén alapuló linzi
békét, ami a vallásszabadságot kiterjesztette a jobbágyokra is.
Erdély bukása
Apja halála után II. Rákóczi György foglalta el a fejedelmi széket. A lengyel trónt akarta elfoglalni. Mivel a török
nem akarta a fejedelem megerősödését, ezért engedély nélkül indult a lengyel trónért 1657-ben. A trón
elfoglalása nem sikerült, az erdélyi had pusztulása után Erdélyre zúdult a török haragja. A fejedelemséget
törökök, tatárok, hajdúk dúlták föl. Egymás után estek el a várak, a Partiumból vilajetet szervezett a török. II.
Rákóczi elesett, a Habsburgok és a törökök titkos megállapodást kötöttek, melynek értelmében a Habsburgok
elismerték az újabb török foglalásokat, a török pedig lemondott Erdély felszámolásáról, s beleegyezett a
vazallusi állapot helyreállításába. A török Apafi Mihályt tette fejedelemmé. A fejedelemség területe harmadára
csökkent, a török majdnem 3-szorosra emelte adóit. A meggyengült fejedelemség képtelen volt a
Habsburgokkal szemben a magyar rendiség védelmére.
Erdély Bethlen Gábor idején
Erdély 1437-ben jött létre a Kápolnai unió következményeképp. Az ország három részre szakadásakor (1541.
augusztus 29.) török vazallusállamként kapta meg Izabella királynő fiával, János Zsigmonddal, és Fráter
Györggyel. Mivel Erdély törtök vazallusállam volt, ezért adót kellett fizetnie a Portának és nem folytathatott
önálló külpolitikát. Viszont belpolitikai kérdésekben függetlenül dönthetett, és a rendek szabadon választhattak
fejedelmet (jóvá kellett hagynia a töröknek, de ez csak formális volt). Éppen e miatt a viszonylagos
függetlensége miatt Erdély jelentette a szabad országot. Fráter György az országot innen kiindulva akarta
egyesíteni. Ezért kötötte meg Ferdinánddal 1541. decemberében a Gyalui egyezményt, miszerint a császár
kiveri az országból a törököt, akkor övé az egész ország együtt. Éppen ezért lemondatta a királynét és fiát, és
osztrák katonákat hívatott be. Viszont Casataldo generális nem tudta, hogy átvágja-e, vagy nem, és ezért
1551. december közepén meggyilkoltatta Alvinczi kastélyában. A török elleni harcok sikertelenek, viszont
János Zsigmond halálakor (1571.) konszolidált állapotok vannak. 1572-től a Báthoryak kerülnek halatomra
először István, majd mikor ő lengyel király lesz, akkor Kristóf, akinek halála után Zsigmond egy
kormányzótanáccsal vezeti a fejedelemséget. Majd 1586-tól Báthory Zsigmond lesz a fejedelem, mikor István
meghal. Zsigmond II: Miksával, Ferdinánd utódjával újra a törökök ellen indul. 1591-1606-ig tart a 15 éves
háború. sikeresen indult, mert a Bethlen vezette törökbarát pártot visszaszorították. 1595-ben koalíciót köt a
Habsburg Birodalom, Erdély, Havasalföld és Moldva, és még abban az évben Gyurgyevónál is nyernek. De
fordul a kocka, mert Mária Krisztina, aki B. Zs. felesége lett, elpanaszolja, hogy Zsiga bizony meleg. 1596-
ban Mezőkeresztesnél vereséget is szenved a koalíció. Zsigmond lemondott. A fejedelemségért folytatott
harcok után (Zsiga visszatértei, Vitéz Mihály, Székely Mózes) Bethlen és tábora Temesvárra hívja Bocskait,
aki ugyan Habsburg-barát volt, de ő volt az egyetlen nagyobb hatalmú. A M.o-n megindult ellenreformáció és
felségárulási perek miatt 1604-ben kitör a Bocskai szabadságharc. 1605-ben Bocskait Erdély, majd a
szerencsi országgyűlésen Magyarország fejedelmévé választják. A 15 éves háborút a Zsitvatoroki, a
szabadságharcot a Bécsi béke zárja le 1606-ban. A békében vallásszabadságot kapnak a protestánsok,
megerősítik a rendi alkotmányt, nádort választanak, elismerik az önálló Erdélyt. Bocskai a hajdúkra
támaszkodott, akik ezek után meghatározóak lettek. Bocskai 1606. végén meghalt. 1607-8. Rákóczi Zsigmond,
1608-13. az “utolsó Báthory”, Báthory Gábor- 1613. és 1629. között volt Erdély fejedelme Bethlen
Gábor(korábban is ő volt Bethlen címszó alatt). Az ő, illetve utóda (I. Rákóczi György) alatti időszakot
hívjuk Erdély aranykorának. Bethlennek hatalmas birtokai voltak Erdély területén. Mivel Erdélyben csak
középbirtokok voltak, ezért az ő nagybirtoka adta neki a gazdasági és politikai stabilitást.
Bethlen tudatos gazdaságpolitikát folytatott. A jövedelmeit úgy növelte, hogy a legfontosabb
exporttermékekreállami monopóliumot vezetett be. Szerződéseket kötött Havasalfölddel és Moldvával.
Német és morva iparosokat és bányászokat telepített be, hogy fejlessze a gazdaságot.
Támogatta a kultúrát is, alatta virágzott a késő reneszánsz. Gyulafehérváron főiskolát és könyvtárat alapított,
és Szenci Molnár Albert is alkotott itt.
Külpolitikájában meghatározó volt, hogy fanatikus református volt. Részt vett a 30 éves háború elején. 1621-
ben megkötötte a Nikolsburgi békét, mely a Bécsi béke elemei tartalmazta, és még Erdélyhez csatolt 7
vármegyét.
Utóda I. Rákóczi György volt, aki folytatta a politikáját. II. Rákóczi Györgyöt foglalkoztatta a Lengyel korona,
ezért önálló akcióba kezdett érte, minek következtében a szultán a krími tatárokkal feldúlatta Erdélyt. Végül
Apafi Mihály kisnemest ültették a fejedelmi székbe, aki 1690-ben felajánlotta a fejedelemséget a
Habsburgoknak
Erdély fejlődése, aranykora és hanyatlása
A XVI. század második felére a középkori magyar királyság három részre szakadt. A három rész
közül Erdély próbálta képviselni, őrizni a magyar államiság érdekeit, a Habsburg Birodalom és a Török
Porta között lavírozva.
1541-ben a törökök elfoglalták Budát, de Erdélyt nem kebelezték be. Évi 10.000 Ft adó
fejében megtarthatta részleges önállóságát. Belpolitikában önállóan rendelkezett, de külpolitikában
egyeztetni kellett a Portával. Igaz, hogy elvileg a török nem szólt bele a belső ügyekbe, de a fejedelmek
akkor tudtak hatékonyan működni, amikor a szultán támogatta őket. 1566-ban megkapták az önálló
fejedelemválasztás jogát.Rendszeresen összehívták az országgyűlést, melynek tagjai voltak a magyar
nemesek, székely lófők és szász patríciusok. A legnagyobb hatalmat a fejedelem képviselte, ugyanis ő volt
a legnagyobb földbirtokos és a protestáns egyház feje egy személyben. Döntéseit a Fejedelmi Tanács
segítette. Erdély központjaGyulafehérvár volt.
Báthory István fejedelemsége (1571-86): János Zsigmond halála után került a fejedelmi székbe. Felesküdött
a Habsburg uralomra, de megküldte a 10.000 Ft-ot a töröknek. Politikai célja volt, hogy megtalálja ez
egyensúlyt a Porta és Bécs között. Ő maga katolikus volt, de mint fejedelem, bírta a protestáns egyházfői
címet is. Az ellenreformáció híve volt, de elzárkózott minden erőszaktól.
1576-ban lengyel királlyá választották, így ereje jelentősen megnőtt. Székhelyét ugyan áttette Krakkóba, de
ez még nem jelentett szakítást az erdélyi ügyekkel. Rendbetette a kincstár ügyeit.
Jelentősbirtokvisszavételekkel pótolta a költségvetés hiányát. Merkantilista módon támogatta a
kereskedelmet és az ipart. Ezzel a tevékenységével megerősítette Erdély helyzetét és új politikai célokat
helyezett kilátásba, mégpedig az ország egyesítését Erdélyből kiindulva. Ebben az ügyben azonban már
nem tudott cselekedni, mert 1586-ban meghalt.
Utódja unokatestvére a gyengekezű Báthory Zsigmond lett (1588-1602). Tanácsadója, Bocskai
Istvánösztönzésére bekapcsolódott a törökellenes harcokba. Seregei nagy győzelmet arattak a
visszavonuló török csapatokon 1595-ban Gyurgyevónál. A következő évben viszont fordulat következett.
Elesett Eger és Kanizsa. A törökök ismételten megerősödtek és 1596-ban Mezőkeresztesnél vereséget
mértek a császári-erdélyi egyesült seregekre.
Báthory Zsigmond uralkodása alatt négyszer lemondott és háromszor visszajött. Határozatlan
magatartásával rengeteg ellenséget irányított Erdélyre.
Bocskai István: (élete: 1557-1606): Az elhúzódó háborúskodás, a zsoldosok féktelen garázdálkodása
teljesen kimerítették Erdélyt. A Habsburg udvar különböző okokból koholt vádak alapján felségsértési
pereket indított a magyar és erdélyi birtokosok ellen. A perbefogottakat fő- és jószágvesztésre ítélték, hogy
elkobzott birtokaikkal pótolják az állam hiányát.
Ilyen támadás érte Erdély és a Partium leghatalmasabb urát, Bocskai Istvánt is, viszont ő nem hódolt be,
hanemellenállt. Amikor Belgiojoso gróf ostromolni kezdte bihari várát, Bocskai megnyerte magának a
hajdúkat és fegyverrel válaszolt. 2-3.000 fős seregével Bocskai győzelmet aratott a
császáriakon Diószeg és Álmosd mellett is. 1604-re már a Felvidék nagy részét ellenőrizte, beleértve
Kassát is. 1605-ben megszerezte Erdélyt is török segítséggel. Ezután kiterjesztette hatalmát
a Dunántúlra is. 1605-ben a szerencsi országgyűlés Magyarország fejedelmévé választotta. (Továbbá
kimondták a katolikus és protestáns vallások egyenjogúságát.). A török szultán arannyal és drágakővel kirakott
koronát küldött neki, de ő ezt nem fogadta el, ugyanis nem akarta a Magyar Királyságot török védnökség alá
helyezni. Célja csak a magyar rendi jogok védelme volt Béccsel szemben. A török szövetséget ugyan
elfogadta, de ezt mindig ideiglenesnek tekintette.
Az újabb győzelmek és a diplomáciai nyomás hatására az udvar békét ajánlott Bocskainak. 1606-ban
megkötötték a bécsi békét, mely lezárta a felkelést. Megegyeztek, hogy a felkelők teljes amnesztiátkapnak,
továbbá megállapodtak a törvénytelen perek lezárásában. Kijelentették, hogy a magyarországi tisztségeket
csak magyarok tölthetik be. Vallásszabadságot biztosítottak a protestánsoknak (a mezővárosok és a falvak
kivételével, mert ezek a földesurak tulajdonában voltak 1555 augsburgi vallásbéke ï¿½akié a föld, azé a
vallásï¿½). Megerősítették a rendi alkotmányt, az ország élére újból nádort választottak. Bécs elismerte
azönálló Erdélyt. Bocskai letelepítette a hajdúkat és kollektív kiváltságokat adott nekik. (katonai szolgálat
fejében teljes adómentesség). Bocskai megkapott élete végéig több területet (megyék: Ung, Bereg, Szatmár, +
Tokaj várát)
Még ebben az évben (1606) sor került a 15 éves háborút lezáró zsitvatoroki békére, melyet Bécs kötött a
Portával. Status quo alapján rendezték a vitás területi kérdéseket. Bécs 20.000 forintos egyszeri ajándékot
adott a szultánnak, cserébe az lemondott Bécs ostromáról.
1606-ban meghalt Bocskai István, az erdélyi rendek Rákóczi Zsigmondot (1606-08) választották
fejedelemnek. Tőle, a kiváltságaikért felkelt hajdúk segítségével, 1608-ban Báthory István unokaöccse, a 18
éves Báthory Gábor (1608-13) szerezte meg a hatalmat. Ő havasalföldi hadjáratával kivívta a Porta
ellenszenvét és az ellene fellázadt hajdúk megölték. Halála után a rendek Bethlen Gábort (1613-29)
választották fejedelemnek.
Bethlen Gábort fejedelemsége (1613-29): Ez az időszak új fejezetet nyitott Erdély történelmében. Bethlen
korának egyik legnagyobb politikusa volt. Minden eszközt felhasznált hogy felvirágoztassa Erdélyt, ugyanis
távoli céljai közé tartozott az ország egyesítése Erdélyből kiindulva. Tudta, hogy a török még jelentős erőt
képvisel, ezért törekedett a jó kapcsolatra a Portával. Uralkodása nyugalmat és jólétet teremtett Erdélyben.
Bethlen a Báthorytól örökölt káoszban erős kézzel rövid idő alatt rendet teremtett. Sok hanyag tisztviselőt
leváltott, a többit pedig rendszeresen ellenőrizte. Az érdemtelenül eladományozott birtokokat
visszavette,ezzel jelentősen megnövelte saját befolyását. A nagyobb mennyiségben kivitelre kerülő
árucikkekremonopóliumot vetett ki (higany, méz, viasz, szarvasmarha) Ezekből a gazdasági
intézkedésekből a fejedelemnek és a népnek is jelentős haszna származott.
Figyelmet fordított az ipar fejlesztésére is. A rendkívüli hadi szükségleteket a céhek nem tudták ellátni, ezért
gyakran bízott meg céhen kívülieket is termeléssel. Külföldi iparosokat hívott be az országba (pl.:
morvaanabaptisták). Az erdélyi bányák fejlesztésére a Felvidékről bányászokat hívott. Gazdasági
tevékenysége miatt Erdély bevételei hallatlanul megnőttek, elérték az 500.000 forintot, amiből jutott pénz
az állandó hadsereg fenntartására. Katonái rendszeres zsoldot kaptak, a várakat állandóan javították,
karbantartották.
Bethlen háttérbe szorította a rendeket, megerősítette a fejedelmi hatalmat. Elsősorban a hadseregre és a
fejedelmi birtokokra támaszkodott. Továbbra is megmaradtak a kormányzás állami szervei (Fejedelmi
Tanács, országgyűlés, Kamara, Kincstartóság, vármegyék, székek, városok), de ezek alig korlátozták a
fejedelmi hatalmat. A közigazgatás minden szála a fejedelem kezében összpontosult. Bethlen korlátlan
hatalmát az tette lehetővé, hogy az erdélyi birtokosok a fejedelmi birtokok árnyékában éltek, viszonylag
szegények voltak, nem tellett nekik familiárisokra, bandériumra. Bethlen támogatta a társadalom
középrétegét. Védelmezte a jobbágyokat, a mezővárosoknak kiváltságokat adott.
Erdély uralkodása alatt élte fénykorát. Befolyásos tényező lett az európai politikai életben is. 1618-ban
bekapcsolódott a harmincéves háborúba (1618-48). Csatlakozott Pfalzi Frigyes cseh királyhoz és a vele
szövetkezett osztrák rendekhez. Majd a Porta engedélyével 1619-ben megindult felső-Magyarország felé.
Elfoglalta Kassát is, majd 1620-ban a besztercebányai országgyűlésen a magyar rendek királynak
választották. Megnyílt az út az ország egyesítésére. Ő mégsem koronáztatta meg magát, ingatagnak
tartotta helyzetét. A katonai sikerek ellenére 1621-ben megkötötte a nikolsbugi békét II.
Ferdinánddal. Visszaadta foglalásai jelentős részét, viszont élete végéig megkapott hét
vármegyét (Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod, Abaúj), valamint megkapta a birodalmi
hercegi címet. Még kétszer csatlakozott be a háborúba, de nem ért el jelentősebb eredményeket.
Pártolta a tudományokat és a művészeteket. A tehetséges jobbágyifjaknak biztosította a külföldi
továbbtanulást. Gyulafehérváron protestáns főiskolát alapított, gazdag könyvtárat hozott létre.
Megpróbálta visszaszerezni a töröktől a Corvinákat is.
Utóda I. Rákóczi György lett. (1630-48). Ő követte a Bethlen által létrehozott utat. Hasonlóan jó képességű
politikus volt, mint elődje, bár sokkal konzervatívabb és céltudatosabb. A belső hatalom megszilárdítása
végettnövelte a fejedelmi birtokokat. Ő is bekapcsolódott a harmincéves háborúba. 1643-ban
szövetkezett a svédekkel és megindult a Felvidéken. Jelentős katonai sikereket ért el. Lehetősége lett volna
végső csapást mérni a Habsburgokra, de a Porta visszahívta. Kénytelen volt visszavonulni, de így is előnyös
békét köthetett a császárral. 1645-ben megkötötte a linzi békét. Ez kiterjesztette a vallásszabadságot a
mezővárosok és a falvak lakosságára is. Ő is megkapta az előbb említett hét megyét, sőt, a Szabolcs és
Szatmár megyéket örökíthette is. 1648-ban halt meg, fiára a lengyel trón megszerzését bízta.
Utóda fia, II. Rákóczi György lett (1648-60). Trónraléptekor megváltoztak az európai viszonyok. Véget ért
a harmincéves háború és a Porta is megerősödött.
Hiányzott belőle apja megfontoltsága. 1657-ben a svédekkel szövetkezve betört Lengyelországba.
A szultán, aki határozottan megtiltotta a támadást, ellene küldte a krími tatárokat, akik elfogták az egész
sereget és feldúlták Erdélyt. A fejedelem életét vesztette a török ellen vívott harcokban. 1660-ban elesett
Nagyvárad és a törökök megszervezték az V. magyarországi vilajetet.
Apafi Mihály (1661-90) követte a fejedelmi székben. A tatár támadás után Erdély menthetetlenül
hanyatlásnak indult. Uralkodása alatt tovább nőtt a Portától való függés. Jó politikus volt. Mindig megtalálta
az utat a Porta és Bécs között. Viszonylagos nyugalmat teremtett Erdélyben.
Európa Napóleon korában
Franciaország a forradalomban megerősödött és hódító politikát kezdett folytatni. Jemappes után a franciák
elfoglalták Belgiumot és tovább nyomultak nyugat felé, de Olaszország irányába is kacsintgattak. Anglia pedig
nem tűrhette, hogy Franciaország világhatalommá váljék, ezért megszervezte az első koalíciót (tagjai: Anglia,
Ausztria, Poroszország, Hollandia, Oroszország és Piemont). Franciaország nyugaton vereséget szenvedett,
és nem csak külső, hanem belső porblémákkal is küszködött, ugyanis nem volt kenyér (vendée-I
parasztfölkelés). A század végén több tehetséges tábornok is feltűnt, de kiemelkedett Napóleon, aki 1796-os
olaszországi hadjáratával nagy tekintélyre tett szert, majd pedig elfoglalta Máltát, Alexandriát és Kairót, de
Egyiptomot nem sikerült megtartania. 1799.nov. 9-én államcsínyt hajtott végre, és tíz évre kinevezik első
konzullá. Napóleonnak békét kellett kötnie Ausztriával és Angliával, de a béke kérdése azon múlott, hogy
engedik-e, hogy Franciaország megtarthassa a már XVI.Lajos által kitűzött természetes határokat.
Miután Napóleon legyőzte az osztrákokat Marengónál (1800), Ausztria (1801, Lunéville) és Anglia (1802,
Amiens) is elfogadta a francia békét. Napóleon pedig, hogy még biztosabb legyen a hatalma, illetve, hogy a
nagyhatalmak szemében mégnagyobb tekintélyt szerezzen, 1804-ben császárrá koronáztatta magát. A
trafalgari vereség nem állította meg, hanem Poroszország irányába igyekezett, de előbb még megverte az
osztrákokat Ulmnál, és az egyesült orosz-osztrák erőket Austerlitznél. 1806-ban vereséget mért a poroszokra
Jénánál és Auerstadtnál, Friedlandnál megverte az oroszokat, Wagramnál pedig ismét legyőzte az újra
próbálkozó osztrákokat és rákényszerítette Ferenc császárt, hogy lányát, Mária Lujzát adja hozzá
Napóleonhoz.
A porosz hadjárat évében kihirdette a kontinentális zárlatot, amelyben egész Európának megtiltotta, hogy
kereskedjen Angliával. Ezzel kizárta Angliát a kontinens gazdasági vérkeringéséből, de nem volt sikeres
vállakozás, mert Franciaországnak nem volt olyan tőkeereje, amellyel megszerezhette volna az újonnan
megnyílt piacokat, és károkat okozott Napóleon szövetségeseinek. Napóleon 1808-ban Spanyolországba,
1812-ben Oroszországba vezetett hadjáratot, de a hadjárat során kitört spanyol felkelést nem tudták elnyomni,
Oroszországban pedig óriási veszteségeket szenvedtek, 1813-ban pedig a lipcsei „népek csatájában” a
szövetségesek döntő győzelmet arattak, egy év múlva Párizs is elesett, Napóleont lemondatták és Elba
szigetére száműzték. Franciaországot visszaszorították 1
792-es határai mögé, Belgiumot Hollandiához csatolták, Svédország megkapta Norvégiát. Napóleon Utolsó
seregét 1815-ben Waterloo mellett győzték le, de ekkor már a távoli Szent Ilona szigetére száműzték, ahol az
angolok foglyaként halt meg 1821-ben.
Európa Németország árnyékában (1936-1939)
A 30-as évek végére Németország olyan erős pozicióba került, hogy jogal lehetett Európa első számú
hatalmáak nevezni- A világválság idején kiemelkedett Adolf Hitler, aki 1933-ban kancellár lett. 1936 nyaráig
úgy tűnt, Európa elkerülheti a konfliktust, de kitört a spanyol polgárháború és Francisco Franco tábornokot
támogatta Hitler és Mussolini is.
1935-ben a franciák szerződést kötöttek a szovjetekkel, amelyben kölcsönös segitséget igértek egymásnak,
ha valamelyik európai ország bármelyiküket megtámadja, de a két országnak nem volt közös határa, tehát ha
az oroszok a franciák segitségére akartak volna sietni, át kellett volna vonulniuk Lengyelországon, de ebbe a
lengyelek ebbe nem egyeztek volna bele. Erre a németek érvénytelennek nyilvánitották a locarnoi szerződést
és 1936 márciusában a német haderő átlépte a rajnai demilitarizált övezet határát (márc.7.), megsértve ezzel
a locarnoi egyezményt és a versailles-i szerződést is.
1936. okt.25.. Német-olasz egyezmény, létrejön a Berlin-Róma tengely, igy megpecsételődik Ausztria sorsa.
Ezt 1939.májusában megerősitették (acélpaktum).
1936 végére az irányitást átvette a két fasiszta állam, Olaszorszég és Németország, amire Anglia és
Franciaország engedékenységgel reagált, de ez volt a legrosszabb, amit tehettek, mert igy Jugoszlávia és
Románia a Berlin-Róma tengely felé mozdult. Chamberlain egyezkedni kezdett és elismerte Olaszország jogát
Gibraltár felett.
1936.nov.25. Németország és Japán aláirta az antikomintern egyezményt, amely a Kommunista
Internacionálé és a Szovjetunió ellen irányult. A szerződéshez 1937-ben Olaszország is csatlakozott.
1937 őszén Hitler célul tűzte ki a Szudéta-vidék Németországhoz csatolását és megkezdte az Anschluss
előkészületeit. 1938 elején Magához hivatta az osztrák kancellárt, Kurt Schussnigg-ot és követelte tőle, hogy
kormányába vegye be az osztrák náci pártot- Schussnigg ezt teljesitette, de utolsó kisérletként még
népszavazást irt ki, hogy Ausztria akar-e csatlakozni Németországhoz. Hitler követelte a népszavazás
azonnali visszavonását –hiszen nem várhatta meg a kétes kimenetelű esemény eredményét -, Schussnigg
lemondását, majd az osztrák nácik vezérének, Arthur Seyss-Inquart kancellári kinevezését. Ezek után Hitler
erőszakkal bevonult Ausztriába és márc.12-13-án megtörtént az Anschluss. Ez nagy riadalmat keltett
Csehszlovákiában, mert köztudott volt, hogy Hitler minden németet egy birodalomban akar egyesiteni és a
cseh-német határon, a Szudéta-vidéken hárommillió német élt. Franciaország és Anglia tiltakozott, de többet
nem tett. És ez volt az a tehetetlenség, amire várt. Tudta, hogy most már nyugodtan elkezdheti a Szudéta-
vidék bekebelezését.
1938.Szept.29-30. Hitler, Mussolini, Chamberlain és Daladier aláirják a müncheni
egyezményt, amely elrendeli a többségben németek-lakta Szudéta-vidék átadását Németországnak. Azt.is

kimondták, hogy rendezik a csehszlovákiai lengyel és magyar klsebbség kérdését három hónapon belül.
1938.aug. Hitler arra akarta rávenni a Németországba látogató magyar vezetőket
(Horthyt, Imrédyt és Kányát), hogy együtt támadják meg Csehszlovákiát, de nemet mondtak és felújitották a
kisantanttal megkezdett tárgyalásokat, ez abbamaradt.
1938.nov.2. Az első bécsi döntésen Németország és Olaszország Csehország magyar lakta területeit
Magyarországnak itélik. A maradék Csehszlovákiában szlovák
önállósodási törekvések bontakoztak ki és Hitler ösztönzésére Jozef Tiso proklamálja Szlovákia
függetlenségét és a Német Birodalom védelme alá helyezi magát.
1939.márc.15. Hitler bevonul Prágába, a Cseh-Morva Protektorátus Németország védnöksége alá kerül.
Ekkor már nem állhatott semmi a fasiszta államok útjába.
Fasizmus
A fasizmus szó ókori eredetű, mely Benito Mussolini olaszországi mozgalmát jelenti. Egy vesszőnyalábot
jelentett középen dárdával. Ebből a szóból származik a XX.sz-i fasizmus szó. A fenyítő hatalom, és az
összefogás erejének a jelképe volt. Létrejöttének oka a tőkés, és a munkás elégedetlensége. Ideológiai alapja
a nacionalizmus, és a sovinizmus (idegen gyűlölet).
1913 után létrejött politikai pártok:
1. konzervatív párt (maradi)
2. liberális párt (szabadelvű, kevésbé ragaszkodik a régihez)
3. szociáldemokrata párt (munkások helyzetének a javítása)
4. kommunista párt (munkáshatalmat jelent a kapitalizmussal szemben)
5. parasztpártok (a parasztság érdekeit fogták össze)
6. kereszténypártok (a katolikus egyház politizálása)
A fasizmus először Olaszországban jött létre 1922-ben Mussolini által, majd Németországban 1933-ban Hitler
által.
Olaszország: É-i részén a munkásság gyárakat foglalt el, D-en pedig a parasztság földfoglaló mozgalma folyt.
A liberális és szocialista pártok, és a katolikus néppárt képtelen volt tartós kormányt létrehozni. Benito
Mussolini (szocialista újságíró) 1919-ben megalakította a Hadviseletek Szövetsége nevű pártját, mely 1921-
ben a Nemzeti Fasiszta Párt nevet vette fel. Október 29-én a király kinevezte Mussolinit miniszterelnökké. A
fasiszta osztagokat ezután vasúton szállították a fővárosba. Mussolinaimeggyilkoltatta az ellenzék egyik
legnépszerűbb személyiségét Giacomo Matteott-t. Mussolini felvette a Duce ( “Vezér”) nevet. Az 1920-as évek
végén létrejött a korporatív (hivatásrendi) államszervezet. A munkáltatókból és munkásokból szindikátusokat
alakítottak. Szindikátus= Az egyes vállalatok megtartják önállóságukat a termelésben, de az értékesítést és a
nyersanyagszerzést közösen végzik. Mussolini célja a földközi-tengeri hegemónia megszerzése volt. Szívesen
beszélt a Földközi- tengerről úgy, mint az “olasz-tóról”. Tervei közé tartozott a Balkán és a francia Riviéra
megszerzése, és egy nagy afrikai gyarmatbirodalom.
Dolfuss-kormány: 1932-ben Dolfuss keresztény párti politikus alapította. Az osztrák nácik 1934-ben
puccskíséretet hajtottak végre, és megölték Dolfusst.
New Deal: (új egyezség) 15 törvény, melyet a kongresszus Roosevelt elnökségének első 99
napja alatt fogadott el.
1,
a) A bank ügyleteinek szabályozása
b) Munkanélküliek foglalkoztatása (közmunka)
c) Farmerek támogatása
d) Bérek alsó határa, munkaidő meghatározása
e) Munkások joga a szervezkedéshez (szakszervezet)
f) Kollektív szerződés
g) Gyermekmunka tiltása
A beruházások között a legnevezetesebb a Tennessee folyó völgyében megépített vízi erőműrendszer.
2,
a) Öregségi biztosítás (nyugdíj)

b) Szociálpolitikai reformok ( a munkások élet és munkakörülményinek javítása)
c) Külpolitika: diplomáciai kapcsolatok a Szovjetúnióval
NSDAP: ( Nemzetiszocialista Német Munkáspárt)
1933-ban került hatalomra
Ez a párt több jelképet is átvett a munkásmozgalomtól
1, vörös zászlót, ebben helyezték el a jelvényt, a horogkeresztet
2, május 1. megünneplését
Részlet az olasz fasiszták tízparancsolatából:
1. a fasiszta, különösen a katona, legyen tudatában annak, hogy nincs örök béke
2. a bajtársad legyen a testvéred, először azért, mert vele élsz, másszor azért, mert úgy gondolkozik mint te.
3. Mussolininek mindig igaza van
4. a puskát és tölténytáskát nem azért kaptad, hegy a tétlenségben rozsdásodjék, hanem azért, hogy a
háborúban szorítsad.
Adolf Hitler:
Az NSDAP alapítása az ő nevéhez fűződik. 1889. ápr. 20-án Braunauban született. Bécsben a városról festett
képei eladásából élt. Majd jelentkezett a német hadseregbe önkéntesnek a német hadseregbe, és
végigszolgálta a háborút. Majd megbízást kapott az újonnan alapuló pártok, szervezetek megfigyelésére. Így
került kapcsolatba ezzel a párttal, majd vezetője lett. 1923. nov. 9-én puccsszerű hatalomátvételt kísérelt meg,
majd a kudarc után 5 év fegyházbűntetésre ítélték. Landsberg várbörtönében írta meg a Mein Kampf ( az én
harcom) c. könyvét. 1924-ben kiszabadult, és röviddel utána újjáalakította pártját. Klinikai értelemben nem volt
elmebeteg, de pszichopata volt, torz lelki alkatú személyiség. Alapgondolata a szociáldarvinizmus volt.
Szerinte az emberiség történelmét az örök harc, és az örök kiselejteződés jellemzi. Az erős életben marad, a
gyengébb elpusztul. Szerinte a népek sorsát a szüntelen küzdelem szabja meg, melynek győztese az árja faj.
Ilyen árja népnek tekintette a német népet. ( árja= Az őskorban Irán és India területére betelepült népeket
jelentette. Ez egy fajelméleti fogalom, mely szerint létezik egy “árja faj”, az emberiség fejlődésének
legmagasabb hordozója, melynek “legtisztább” képviselői a germán népek, s közülük is a németek.) A német
népekben látott minden olyan tulajdonságot, amely méltóvá teszi őket a világuralomra, és a zsidókban fedezte
fel mindazt, amit gyűlöletesnek tartott. Hitler a zsidóság veszéllyességét azzal magyarázta, hogy ez nem
vallás, hanem világuralomra törő faj, amely összeesküdött az árják ellen.
Élettér-elmélet: Szerint egyes felsőbbrendű népeknek különleges, hatalmas, és értékes területekre van
jogosultságuk, s ezekről akár fizikai erőszakkal is eltávolíthatják vagy kiirthatják az ott lakó alsóbbrendű
népeket.
Hindenburg köztársasági elnök 1933. jan.30-án Hitlert nevezte ki birodalmi kancellárrá. Febr.27-én leégett a
Reichstag a birodalmi gyűlés épülete, s a gyújtogatással (alaptalanul) a kommunistákat vádolták. A Reichstag-
perben a gyújtogatásért Dimitrov embereit okolták. Hitler hatalmas közmunkaprogramot indított el. Elkezdődött
az autópályák, és más nagy létesítmények építése. A munkanélküliség Németországban az évtized végére
teljesen megszűnt.
Fogalmak a két világháború közötti időszakból
Ír kérdés: A katolikus írek függetlenségi mozgalma az Eamon De Valera vezette Sinn Fein (Mi Magunk) és
ennek fegyveres szárnya, az IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) a sziget egészét igyekezett kivonni a brit
fennhatóság alól. Az 1916-os húsvéti felkelés véres megtorlására az IRA terrorja volt a válasz. A politikusok
1921-ben megállapodtak a vérengzés megszüntetéséről. Az ír szigetet 1922-ben kettéosztották. (Lloyd
George). A protestáns többségű 6 északi megye Észak-Írország néven UK része maradt, míg a déli megyék
létrehozták az Ír Szabad Államot, 1937-től az Ír Köztársaságot. (I. Minisztere: Eamon De Valera)
IRA: Ír Köztársasági Hadsereg, a katolikus írek függetlenségi mozgalmának fegyveres szárnya, melynek
tagjai a brit fennhatóság alól kívántak megszabadulni. Megtorlásokra az IRA terrorja a válasz
Sinn Fein: katolikus írek függetlenségi mozgalma, vezetője Eamon De Valera. Cél: függetlenség Nagy-
Britanniától.
Francia népfront: Franciao. Hanyatlása két világháború között folytatódott. Harmadik Köztársaság megbukott,
erőtlen koalíciós kormányok váltották egymást. Ez a bizonytalanság a szélsőséges politikai erők
megerősödéséhez vezetett. A szélsőjobboldali mozgalmak már közvetlenül fenyegették a parlamentáris
rendszert, majd 1934-ben tömegtüntetést rendeztek a szélsőjobboldali szervezetek, hogy szétkergessék a
parlamentet. A baloldal ezt fasiszta államcsínykísérletnek értékelte, összefogásra szólított fel. Ennek
eredményeként a radikálisok, a szocialisták és a kommunisták 1935-ben a fasiszta erők megállítására
létrehozták a népfrontot. Az 1936-os választásokon a népfront győzőtt. A francia gazdaság azonban továbbra
is gyengélkedett, s mivel a népfront nem tudott úrrá lenni a nehézségeken, kormánya már 1937-ben
megbukott, majd 1938-ban széthullott.
Kieli matrózlázadás: Erich Ludendorff német vezérkari főnök 1918-ban elismerte, a háborút nem lehet
megnyerni. A német hadsereg ennek ellenére folytatta a harcot. Az értelmetlen véráldozatok óriási
felháborodást keltettek. A november 3-i kieli matrózlázadás nyomán forradalom söpört végig az országon.
Mindenütt munkás- és katonatanácsok alakultak, a Német Császárság összeomlott.
Spartacus-csoport: 1918-ban a tanácsok a szociáldemokraták, s ezzel a polgári demokrácia mellé álltak, a
szociáldemokrata párt Spartacus-csoportjából létrehozták Németország Kommunista Pártját, és 1919. jan. 5-
én Berlinben felkelést robbantottak ki. Január 12-re sikerült elfojtani a Spartacus-felkelést, melynek vezetőit,
Rosa Luxemburgot és Karl Liebknechtet meggyilkolták.
Teljesítés politika: az 1919. júniusi versailles-i békeszerződés pontjainak teljesítése. Gustav Streseman
(1923-29 között külügyminiszter) elérte, hogy Németo. jóvátételi kötelezettségeit csökkentsék, s felvegyék a
Népszövetségbe.
Revíziós politika: lényege a párizsi béke felülvizsgálata, pontjainak megtagadása, az elcsatolt területek
visszaszerzése.
Locarnói szerződés: a teljesítési politika következtében 1925-ben aláírták a locarnói szerződést a németek.
Ez Olaszo. és Anglia garanciája mellett rögzítette a néme-belga és a német-francia határt, Németo. lemondott
a nyugati határrevízióról.
NSDAP: (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) a Wimari Köztársaság politikai élete instabil, rövid életű
koalíciós kormányok váltogatták egymást. Előfordultak politikai merényletek, puccskísérletek is. Az 1923-ban
végrehajtott müncheni sörpuccs keltette a legnagyobb vihart. Ekkor vált országosan ismertté az NSDAP és
vezetője, Adolf Hitler. A fegyveres lázadás egy müncheni sörpincében tartott gyűlésen indult, de már másnap
elbukott.
Mein Kampf: 1923-as sikertelen puccskísérlet után, a börtönben töltött 13 hónap alatt született meg Hitler fő-,
s egyetlen műve, a Mein Kampf. Ez vált a nemzetszocialista (náci) mozgalom bibliájává. A Mein Kampfban
lefektetett elvek és célok megvalósítása természetesen csak a hatalom birtokában volt lehetséges.
Fajelmélet: ezen nézet szerint az emberiség fajokra oszlik, s a fajok között természeti eredetű, biológiailag
adott értékkülönbségek vannak. Léteznek kultúrateremtő fajok (németek), kultúrahordozó fajok (szlávok,
magyarok) és kultúrarombolók (zsidók, cigányok, négerek). Köztük elkerülhetetlen a harc, s az egész
emberiség érdeke a kultúrateremtő fajok győzelme és tartós uralma.
Antiszemitizmus: zsidóellenesség. A zsidóság s annak értékromboló tevékenysége külön hangsúlyt kapott,
az antiszemitizmus a náci ideológia meghatározó elemévé vált. Az ellenségkép fenntartását a német zsidóság
folyamatos diszkriminálása és üldözése szolgálta.
Élettér-elmélet: a náci ideológia másik pillére az ún. élettér-elmélet volt. Ez a versailles-i békeszerződés teljes
elvetéséből indult ki. A Versailles-ben meghúzott német határok a német nép teljes pusztulásához vezetnek –
állította Hitler. Fennmaradásához, életéhez újabb területekre van szükség, s valamennyi német egy államban
történő egyesítése után az elsősorban keleti irányú terjeszkedés elkerülhetetlen.
Führer-elv: Az élettér-elmélet sikeres véghezvitele csak akkor lehetséges, ha a németség rátalál vezérére
(Führer). Az ideológia harmadik pilléreként emlegetett Führer-elv azt mondja ki, hogy a különleges
képességekkel és elhivatottsággal rendelkező vezérnek a nép, a tömeg feltétlen engedelmességgel tartozik, a
Führer által képviselt faji-nemzeti érdekek megelőznek minden egyéni és csoportérdeket.
Demagógia: a politikában a tudatos félrevezetés (manipulálás) hatásos eszköze. A demagóg kifejezés
jelentése népvezér. A demagóg célja, hogy hazug ígéretekkel, az érzelmek felkorbácsolásával és az
előítéletek szításával nyerje meg a tömegek támogatását saját céljai érdekében. Ezen érdekeket
népérdekként tünteti fel, s így saját ellenfeleit a nép ellenségévé nyilvánítja. A náci párt megerősödésében a
tömegek tudatos politikai célzatú félrevezetésének komoly szerepe volt Hitler propagandájában.
SA: az NSDAP fegyveres szervezete volt. Az SA, a rohamosztag, a barnaingesek szervezete, s vonzotta a
soraiba több tízezer fiatalt.
SS: NSDAP fegyveres szervezete. Hitler személyes terstőrségéből kifejlődött az SS, a védőosztag, melynek
tajgai fekete egyenruhát viseltek.
Hosszú kések éjszakája: 1934. június 29-áról 30-ára virradó éjszakán, „a hosszú kések éjszakáján” az SS, a
hadsereg és a rendőrség emberei elfogták és kivégezték az SA több vezetőjét, köztük Röhmöt is. Az
áldozatok között ott volt a korábbi kancellár Schelicher tábornok, és Hitler legfőbb ellenlábasa, Gregor
Strasser.
SD: Biztonsági Szolgálat
Gestapo: (Titkos Államrendőrség) az erőszakot képviseli

Nünbergi törvények: 1935-ben hozták létre. A „német vér és becsület védelmében” nemcsak a politikai
életből zárták ki a zsidókat, hanem alapvető emberi jogaikat is sárba tiporták, megtiltva a németek és a zsidók
közötti házasságot, sőt a nemi érintkezést is.
Anschluss: 1919-es Versailles-i békének egy külön rendelkezése, mely kimondta, hogy Németország nem
egyesülhet Ausztriával. Ezt Hitler megszegi, 1938-ban bekövetkezik az Anschluss, Ausztria a Német
Birodalom tartománya lett.
Curzon-vonal: a sok nemzetiségű Lengyelo. figyelmen kívül hagyta a brit külügyminiszter, Curzon javaslatát,
amely a lengyel etnikai határnál szorgalmazta a határmegállapítást. Így a milliós német kisebbség mellett
mintegy 4 millió ukrán és egymillió belorusz is lengyel uralom alá került.
Mihály Arkangyal Légiója: Romániában a világgazdasági válság a szélsőjobb előretörését hozta.
Legerősebb szervezetük Mihály Arkangyal Légiója néven jött létre. Vezérük Codreanu irányításával még a
fasiszta pártoknál is szokatlan brutalitással küzdöttek egy a parasztságon alapuló, keresztény, totális
nemzetállam megteremtéséért. Ez a törekvésük azonban megbukott.
Vasgárda: A Mihály Arkangyal Légiója nevű (román) párt későbbi neve. A hatalomátvételi kísérlet megbukott
Károly király ellenállásán, aki 1938-ban királyi diktatúrát vezetett be, s fizikailag is leszámolt az ekkor már
Vasgárdának nevezett fasiszta párt vezetésével.
Usztasa: Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban a lakosság 46%-át szerbek alkották, így az ő vezetésük alá
került az ország. Ez a második legnépesebb etnikumnak, a horvátok számára elfogadhatatlan volt.
Legnagyobb pártjuk a Radic vezette Parasztpárt a szélsőjobboldali szervezetük, az usztasa a horvát
függetlenségért harcolt.
Jugoszlávia: Sándor király 1929-ben királyi diktatúrát vezetett be. Így kívánta megfékezni a szerb-horvát
ellentéteket. Az alkotmányt felfüggesztette, a közigazgatást átalakította, még a Szerb-Horvát-Szlovén
Királyság nevét is Jugoszláviára változtatta.
Fasizmus: több országban is megjelenik, pl. Németo., Ausztria, Magyaro., de vannak közös jegyek. Pl.
Mindegyik diktatórikus államszervezetre épül, célja egy új rend megteremtése, az egyén alá van rendelve a
totális államnak, minden országban egy karizmatikus egyéniség veszi kezébe az irányítást, mindegyik
meghírdeti a hódítás vagy a területi revízó programját.
Nemzeti Fasiszta Párt: Olaszországban, 1921-ben Benito Mussolini szervezte meg. 1921-ben a Fasizsta párt
bekerül a parlamentbe, de kevés szavazatot kap, ezért Mussolini a hatalom megszerzésére csak törvénytelen
eszközt lát: 1922-ben fekete ingeseivel bevonul Rómába.
—> III. Viktor Emánuel király megrémül, Mussolinit egy koalíciós kormány miniszterelnökévé nevezi ki 1922.
okt. 30-án.
Fasiszta Nagytanács: Mussolni miniszterelnökké való kinevezése után arra törekedett, hogy megszabaduljon
koalíciós partnereitől, politikai ellenzékétől és totális hatalmat építsen ki. Ennek első lépéseként 1923-ban
létrehozza a Fasiszta Nagytanácsot, mely a parlament feladatait veszi át, tagjait maga Mussolini nevezi ki.
Lateráni egyezmény: Mussolini eléri, hogy 1928-ra betiltják a politikai pártokat, egypártrendszer jön létre
Olaszo.-ban. Feladata a rendszer konszolidálása. Ennek érdekében tett egyik intézkedése: 1929-ben a
lateráni egyezményben kárpótolja a pápát az egyesítés idején ért anyagi veszteségek miatt, elismerte a
Vatikán szuverenitását, a katolikus hitet államvallássá tette Olaszo.-ban, a papoknak állami fizetést juttatott.
Mindezért cserébe csak annyit kért, hogy a papok állami esküt tegyenek. Úgy tünt, a pápa áldását adta a
fasiszta rendszerre.
Spanyol polgárháború: Spanyolo. hosszú hanyatlása az I. VH utáni időszakban súlyos válsághoz vezetett. A
köztársaság megszilárdítása a baloldali spanyol erők számára megoldhatatlan volt. Az 1936-os választásokon
győztes pártok által létrehozott népfrontkormány ellen lázadás tört ki, mely véres polgárháborúba torkollot. Az
1936-39 közötti harcokban végül az államfővé emelt Francisco Franco tábornok vezette jobboldali nacionalista
erők győzedelmeskedtek. E polgárháború tulajdonképpen a II. VH. főpróbája volt.
Mahatma: Indiában a hindu-muzulmán ellentét, s a bonyolult kasztrendszer súlyos feszültségeket okozott a
társadalomban. Az indiai nemzeti mozgalom vezére, Mohandász Gandhi a belső feszültségek enyhítésével
igyekezett széles tömegbázist teremteni a függetlenségi törevések számára. A hinduk és a muzulmánok
testvériségét hirdette. Pártja a Nemzeti Kongresszus. Őt magát Mahatma (nagy lélek) néven emlegették.
Mozgalmának alapját az indiai tradíciókhoz való ragaszkodás és az erőszakmentesség alkották.
Sómenet: szimbólikus jelentősségű. Gandhi a brit sóadó és sómonopólium elleni tiltakozásul gyalog tette meg
a több száz kilométeres utat a tengerpartig, s ott felmutatott egy csipetnyi sót, a tengervízből való sólepárlásra
bírva ezzel az indiaiak millióit.
Briand-Kellog paktum: 1928-ban megkötött Briand francia, és Kellogg amerikai külügyminiszterekről
elnevezett paktumban a nagyhatalmak lemondtak a háborúról mint a nemzetközi konfliktusok rendezésének
eszközéről. E paktumhoz a 63 független országból összesen 59 csatlakozott.
Young-terv: Dawes-tervet módosították Young, amerikai gazdasági szakember javaslatára. A Young-terv
csökkentette a német jóvátétel évi összegét, amelyet véglegesen 34,5 milliárd márkában állapított meg, és
teljesítésének utolsó éve 1988 lett volna.
Müncheni találkozó: 1938 márciusában a német hadsereg megszállta Ausztriát. Az Anschluss-szal
megkezdődtek a határváltozások. Következő áldozat Csehszlovákia volt. Hitler ügyes taktikájának,
fenyegetéseinek hatására 1938. szeptember 29-én Münchenben találkozott Hitler, Mussolini, Daladier francia
és Chamberlain brit miniszterelnök. Az általuk másnap aláírt egyezményben Csehszlovákiát a zömmel
németek lakta Szudéta-vidék azonnali átadására kötelezték.
Géza és István államalapító munkája
Népünk 895-96-ban letelepedett a Kárpát-medencében és végleges hazát talált.

A kettős honfoglalás tényét László Gyula professzor úr vetette fel: elődeink 670 körül már letelepedtek, a
régészeti és temetkezési leletek engedtek erre következtetnünk. E magyarok avarok néven voltak ismertek. A
honfoglalás után kalandozó hadjáratokat vezettek a nyugat-európai államokba. Sikerül titka: az ismeretlen
ázsiai harcmodor és a nyugat-európai országok feudális anarchiája.
933-ban I. ………… Henrik egyesítette erőit és seregeinket megverte (Merseburg). Majd a német-római
császár 985-ben (I. Ottó) katasztrofális vereséget mért csapatainkra. Kalandozások vége. A magyar nép
válaszút elé került. A magyarság vezetői levonták a következtetéseket és a végleges letelepedést választották.
Ki kell építeni a fejedelmi hatalmat, amely patrimoniális hatalom. Könnyen ment, mert az erős katonai
szervezet megverve érkezett haza. Árpád és utódai kisajátították a törzsi, nemzetségi szálláshelyeket és
földeket. A megszállt területeket egyesítették, és a kalandozások lezárásával Taksony fejedelem tért át a
békés útjára. Utóda, Géza, keménykezű, határozott egyéniségű fejedelem. Politikájának lényege: nyitás
nyugat felé. Látta, hogy a pogány vallás Európában nem maradhat fenn, ezért felvette a kapcsolatot a német
fejedelmekkel és uralkodókkal. 973-ban 12 követet küldött Quedlimburgba a német fejedelmekhez. Géza
kinyilvánította szándékát, hogy fejedelemsége a keresztény Európához kíván tartozni.
A találkozó eredményei:
- hittérítő papok érkeznek
- szerzetesek jönnek, a hittel együtt a műveltséget is terjesztik
- megalapítják a pannonhalmi bencés rendet, Szent Márton hegyén
- fiát Civakodó Henrik – bajor fejedelem – lányához, Gizellához adja. Ő maga (Géza) nem keresztelkedett meg,
de fiát, Vajkot, István névre megkereszteltette, ezzel kijelölte számára az utat
- véres kézzel leverte a pogányok lázadását, és elvette Erdélyi Gyula lányát, Saroltát
997-ben meghalt Géza. Elsőszülött fiát (primogenitura szerint) Istvánt jelölte ki. A régi rend szerint (seniorátus)
Koppány kapta volna meg a hatalmat. Komoly fegyveres összecsapás. Istvánt német lovagok segítik.
István 1000-ben II. Szilvesztertől koronát kap, és 1000. december 25-én királlyá koronázzák.
Tevékenységei:
- közigazgatás kiépítése
- egyházszervező tevékenység
- törvénykezései
Közigazgatás:
Megteremti a magyarországi megyerendszer alapjait. A megyék élére ispánokat állít. Feladata: a terület
vezetése, igazságszolgáltatás, az adók behajtása. A megyék ellátták a királyi udvart, és védelmet biztosítottak.
Az udvart szolgáló falvak látták el. A megyékben 2-3 udvarház – állandóan változva – termelte meg a király
számára a létfeltételeket.
Az udvarházak ellátó funkciót töltöttek be a királyi udvar számára. Az udvartartás állandóan változott és
vándorolt. Az ellátás az udvarispán feladata volt. Az ország védelmi funkcióját is ellátták, a várakat szabad
katonák, várkatonák védték. Tisztjeik a várjobbágyok voltak. A védelemért a várispán volt felelős.
Az egyház szervezet
I. István: bevezette a tizedet (decimát), földbirtokokat juttatott az egyháznak. 9 majd 10 püspökséget hozott
létre. Megalapította az esztergomi érsekséget, amivel elkerülte Csehország sorsát, a német befolyást. Segített
kiépíteni a Bencés-apátság rendjét.
Istvánnak törvénykönyve és intelmei születtek. Törvénykönyve (1002-1009).
Felhasználta a pápai, bajor és frank jogforrásokat mintául. Ekkor még fia, Imre herceg élt. Az államvezetés
lényeges elemeit tárja fia elé intelmeiben. Az egyajkú és egyszokású nép gyenge és esendő = az országban
lakó népeket nem ellenségként kell tekinteni, hanem meg kell becsülni, szokásaikat, kultúráikat be kell építeni
a miénkbe. A magántulajdont védi, megbirkózik a végrendelkezéssel. A végrendelkezés lehetősége a fejlődés
garanciáját építi ki. Védte a hitet, kötelezővé tette a templomba-járást (10 falu épített egy templomot),
vasárnap ünnepnap, mindenkinek a templomba kellett menni, kivéve a tűzőrzőnek. A szemet-szemért elv
helyett bevezeti a bíráskodást és a vérdíjat. De ebben megkülönbözteti a szabadokat és a szolgákat.
Legelőkelőbb tisztségek: nádorispán – a király helyettese (egyenlő lehet az udvarispánnal), főlovász, fővadász,
főbíró, főtárnok, főtálnok, főbocsár.
Diplomácia
Géza politikáját folytatta. 1015-17 között elhárította a besenyő-támadást. Létrehozta a magyar-velencei
szövetséget. Húga Orseoló Péter felesége lett. Létrehozta a magyar-bizánci szövetséget (1018-ban a bizánci
császár, II. Bazileus oldalán részt vett a bolgár császárság megmentésében).
1030-ban II. Konrád német-római császár megtámadta Magyarországot. István nemcsak hogy visszaverte,
hanem elfoglalta Bécset.
Értékelése:
Létrehozta a keresztény feudális monarchiát. Ennek alapja a patrimoniális hatalom. Lehetőséget biztosított a
feudalizáció kibontakozásához. Népünket arra az útra térítette, amelynek következményeként nem kerültünk
az eltűnt népek sorába. Évezredekre biztosítani tudta népünk fennmaradását. Halála: megszakadt a
primogenitura, fia, Imre herceg 1031-ben meghalt. Kijelölte Orseoló Pétert a trónra. Vazul merényletet követett
el István ellen (mert nem lehetett uralkodó). Megvakíttatta és fülébe ólmot öntött, fiait (András, Béla, Levente)
száműzte.
Görögök
Előzmények
Balkán-félsziget déli része, Égei-tenger szigetvilága, Kis-Ázsia nyugati partvidéke; ércekben és építőanyagban
gazdag, azonban termőföldben szegény; öntözéses földművelésre nincs lehetőség, mert nincsenek nagyobb
folyók és völgyek; a tenger fontos szerepet játszik életükben; főleg állattenyésztéssel foglalkoznak; az első
kultúrák szigeteken alakultak ki.
Nem egységes ország, hanem városállamok: poliszok alakulnak; tagjai földdel és polgárjoggal rendelkeznek;
érdekeltté válnak a termelésben; kezdetben király irányítja a független poliszokat, majd a földbirtokosok veszik
kezükbe a hatalmat, létrejön az arisztokratikus köztársaság; a kézművesek, parasztok alkották a démoszt.
Gyarmatosítás
A nagyobb városállamokban túlnépesedés lépett fel, megkezdődött a görög gyarmatosítás (Kr. e. 8-7. sz.).
Hatásai: a beáramló jó minőségű gabona miatt a polisz földművesei a rossz minőségű gabona termesztéséről
átálltak a bor, olajbogyó és zöldség termelésre; csökkent a gabonatermesztő arisztokrácia hatalma, a
kézműveseké viszont nőtt; fejlődött a hajógyártás; a fejlődő kereskedelem megkövetelte a pénzgazdálkodás
megjelenését; kezdetben ezüst és rézpénzek kerültek forgalomba, később az arany is.
Az arisztokrácia és a démosz küzdelme

A gyarmatosítás következtében az arisztokrácia fokozatosan veszített gazdasági befolyásából, az iparosok,
kereskedők és a parasztok egy része egyre gazdagabb lett. A szegényebb parasztokkal együtt közös
ellenfelükké váltak az arisztokraták. A démosz, főleg a módosabb rétege harcot indított a hatalom
megszerzéséért. A királyságot folyamatosan felváltotta az arisztokratikus köztársaság, melynek legfontosabb
hivatala az arkhóni méltóság volt. Az arkhónok tanácsa az Areioszpagosz. Kezdetben egy, három, a végén
kilenc arkhón intézkedett. A hivatalban maradásuk idejét tekintve először életük végéig, később tíz évre, végül
egy évre választották őket. Kr. e. 621-ben Drakón írásba foglalta a törvényeket, ezzel gátat szabva a
szokásjog önkényes alkalmazásának. Átalakította a harcmodort: a lovas, harci szekeres fegyvernem helyett a
nehézgyalogos hoplita és a flotta vált meghatározóvá. A politikai jogokat nem származási, hanem vagyoni
alapon osztotta ki. Az adósrabszolgaságot megtartotta. Kr. e. 594-ben Szolón eltörölte az adósrabszolgaságot
és elengedte az adósságokat, így sok paraszt földhöz juthatott. A politikai jogokat kiterjesztette a
legszegényebb polgárokra is, így ez a réteg is beleszólhatott a polisz életébe. A lakosságot jövedelmi alapon
osztotta fel (500, 300, 200 mérősök).
Türannisz
A gazdasági fejlődés hatására az arisztokrácia gazdasági hatalma tovább csökkent, azonban politikai hatalma
jelentős maradt. A démosz gazdaságilag megerősödött ugyan, de a politikát még mindig az arisztokrácia
határozta meg. Egyes arisztokrata politikusok, felrúgva a törvényeket, egyeduralmat, azaz türanniszt vezettek
be. Ők maguk voltak a türannoszok. Athén türannosza Peiszisztratosz volt, aki a szegényebb rétegekre
támaszkodott. Az ellenálló arisztokraták földjeit kiosztotta a földnélküliek között. Kiszálló bíróságokat hozott
létre, melyek lehetővé tették a lakosoknak a lakóhelyükön való ügyintézést. Jelentős építkezések, melyek
saját dicsőségét növelték, támogatókat szerzett. A türannoszok támogatták a démoszt az arisztokráciával
szemben. A gazdasági növekedés megnövelte a démosz hatalmát és számukra akadályozó tényezővé vált a
türannisz intézménye. Emiatt elúzték a türannoszokat és Kleisztenésztől várták a megoldást. Kleisztenész Kr.
e. 508-ban a társadalmat területi alapon osztotta föl: város, tengerpart és belső területek. A három egység
további tíz részre oszlott. Mindhárom területről egy-egy rész alkotott egy phülét. A legfőbb hatalom a
népgyűlés kezébe került, melynek munkájában minden polgár részt vehetett. A népgyűlés sűrűn ülésezett, de
nem folyamatosan, ezért Kleisztenész megtartotta a bulét, a phülék által küldött 50-50 emberből összeálló
tanácsadó testület (ötszázak tanácsa). Átszervezte a hadsereget, élére a sztratégoszok kerültek, akik
Athénban tényleges állami vezetők voltak. A sztratégoszokat az egy év után újra lehetett választani. A
zsarnokság visszatérését a cserépszavazással kívánta megakadályozni. Ha valakit veszélyesnek találtak,
felírták a nevét cserépdarabokra és aki a legtöbb szavazatot kapta száműzték tíz évre, de a vagyonát nem
vették el. Akkor volt érvényes, ha legalább hatezren szavaztak.
Hatalmi tömbök kialakulása, nemzetközi erőviszonyok 1871-1914 között
A nagyipari termelésben a XX. század elejéig egy példátlan méretű gyarapodás ment végbe. A fejlődés
lendülete azonban nem volt mindenütt egyformán erős. A német ipar fejlődött a leggyorsabban és a
századfordulóra Európában az élre tört. Az egységes Németország már megalakulásakor fenyegető erő volt,
demográfiai fölényéhez hamarosan ipari túlsúly is járult. A század utolsó harmadára polgári parlamentalizmus
előretörése a jellemző. A nagy forradalmi hagyományokkal rendelkező Franciaor-szágban a monarchisták
elvetélt próbálkozásai után megszilárdult a köztársaság. A francia polgári radikálisok kiterjesztették a politikai
szabadságjogokat, korlátozták az egyházat, valamint ők hirdették a legerélyesebben a visszavágást, a
revansot Németországgal szemben.
Angliában az uralkodó már rég nem avatkozott a politikai életbe, amelyet a liberális és a konzervatív párt
váltógazdasága jellemzett. Az ipari forradalom itt bontakozott ki először – Anglia a polgári demokrácia
kialakulásában is megelőzte a kontinenst. VII. Edward és a századforduló liberális kormányainak idején
kovácsolódott össze az Antant. 1906-ban mérsékelt szociáldemokrata párt alakult: Munkáspárt (Labour Party)
néven. A német társadalomra mindaz érvényes, ami az ún. torlódott társadalomra jellemző. Németországban
hatalmas gazdasági erő halmozódott fel, a politikai vezető szerep azonban a porosz „junker” arisztokrácia – a
német egység megvalósítójának – kezében volt. Németországnak általános választójog alapján válasz-tott
parlamentje volt, de a kormány nem a parlamentnek, hanem a császárnak tartzott felelőséggel. A császár a
parlamentet tetszése szerint feloszlathatta. A központi szervekben a porosz túlsúly érvényesült. A porosz
junkerek tehetséges képviselője, Bismarck erőfeszítései e belső problémák megoldására, mindenekelőtt a
sokféle németség nemzetté kovácsolására irányultak.
De Németország-ban minden, a fölülről kezdeményezett reformok is ellentmondásosan valósultak meg. Az

egyetlen ország, ahol a monarchia önkényuralmat jelentett: Oroszország. A különben is gyönge polgárság itt
nem tudta érdemlegesen befolyásolni sem a bel- sem a külpolitikát. Oroszország részéről a gyarmati és hódító
politika – teljesen korszerűtlenül – még mindig dinasztikus politika volt, azaz a cár személyes tekintélyének,
dicsőségének növelését szolgálta. Bismarck joggal tartott attól, hogy Németország sikerei németellenes
koalíciót hívnak életre. Meg akarta akadályozni, hogy Oroszország, Ausztria-Magyarország és Franciaország
egymásra találjanak. A kétfrontos háború rémétől rettegő Bismarcknak sikerült is Franciaország elszigetelése.
1873-ban létrejött a három császár szövetsége (orosz, német, osztrák). A keleti válságot követően
Németország és Ausztria-Magyarország még szorosabbra fűzte kapcsolatait: 1879-ben megkötötték a kettős
szövetséget. A Franciaországgal elégedetlen Olaszország csatlakozásával ez 1882-ben hármas szövetséggé
bővült. Egy semlegességi szerződéssel sikerült életet lehelni a három császár szövetségébe is. Franciaország
elszigeteltsége nyomasztóbb volt, mint valaha. 1888-ban a becsvágyó II. Vilmos lépett a német trónra, aki
menesztette Bismarckot. A német külpolitikát egyre inkább a nyers kihívás, a nyílt fenyegetés jellemezte.
Először a francia-orosz közeledés érett katonai szövetséggé (1893).
Az 1902-ben megkötött angol-japán egyezmény jelentőségét utólag, a japán-orosz háború világította meg.
Majd Anglia és Franciaország rendezte gyarmati ellentéteit, és megkötötte az entente cordiale-t (szívélyes
megegyezés). A Franciaország elszigetelésére irányuló német külpolitika elbukott. 1907-ben a tekintélyében
megtépázott Oroszország és Anglia is szerződést kötött. Megszületett a hármas antant. Bezárult a gyűrű
Németország és szövetségesei, Ausztria-Magyarország és a bizonytalankodó Olaszország körül.
Hidegháború és a kétpólus világ
A hidegháború
A második világháború befejezése után a szövetségesek az Odera-Neisse-vonal kivételével a szövetségesek
nem döntöttek Németország határairól vagy esetleges felosztásáról. A nyugati hatalmak mind nyűgnek érezték,
hogy nekik kell gondoskodniuk a németek élelmiszerellátásáról, miközben náluk is ellátási gondok voltak.
Tartottak attól is, ha a keleti zónában társadalmi zűrzavar alakul ki, az lehetőséget nyújt a szovjeteknek, hogy
a nyugati országrész is megszerezzék. Épp ezért a Németország talpra állítása mellett döntöttek. 1947-ben az
angolok és amerikaiak összevonták megszállási övezeteiket, így létre jött a Bizónia. 1948-ban a franciák
csatlakozásával létrejött a Trizónia. A nyugatiak övezetükben valutareformot vezettek be, és hozzáláttak a
német alkotmánytervezet kidolgozásához. Ezeket a lépéseiket éppúgy nem egyeztették a szovjetekkel, mint
ahogy azok sem a saját egyoldalú lépéseiket a keleti zónában.
A világosan elkülönülő keleti zónában volt egy idegen te: Nyugat-Berlin három nyugati hatalom által megszállt
övezete, amelyet minden irányból szovjetek által megszállt terület vett körül. Nyugat-Berlint ezernyi szál fűzte
Kelet-Berlinhez és számos keleti zónában élő német számára Nyugat-Berlin vált menekülési útvonallá. Sztálin
számára a visszavágás végleges módjának az tűnt, hogy 1948. június 24-én blokád alá vette Nyugat-Berlint. A
nyugatiak látszólag két lehetőség közül választhattak: vagy megszégyenülten kivonulnak, vagy a blokádot
feltörik, amely világháborúval fenyegetett volna. Ők egy harmadik megoldás mellett döntöttek. 324 napon
keresztül légihídon át látták el a nyugati városrész lakosságát.
A Trizóniából 1949 augusztusában létrejött a Német Szövetségi Köztársaság, míg válaszul a keleti zónában
1949 októberében a Német Demokratikus Köztársaság. A német megosztottság évtizedekre Európa
megosztottságának szimbólumává és egyik legnagyobb problémájává vált.
A szovjet veszélytől való félelem meggyorsította az európai integrációt és az euro atlanti együttműködés
intézményesítését. Nagy-Britannia, Franciaország és a Benelux-államok 1948 márciusában védelmi
szövetséget kötöttek, mely igazán hatékonnyá az USA belépésével vált. 1949. április 4-én létrejött az Észak-
Atlanti Szerződés Szervezete (NATO). Az NSZK 1955-ben szintén a NATO tagja lett. Ugyanezen év
májusában a Szovjetunió Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK és Románia
részvételével létrehozta a Varsói Szerződést.
A két katonai tömb hadseregei Európában nyíltan nem csaptak össze. A hidegháború más kontinenseken vált
igazi háborúvá. A számos konfliktus közül a hidegháború fenyegetett leginkább az újabb háború
kirobbanásával.
Japán veresége után Korea északi részét szovjet, a délit amerikai csapatok szállták meg, miközben közös
nyilatkozatot adtak ki az egységes és független Korea helyreállításáról. Az események azonban másként
alakultak. Északon kommunista, délen nacionalista rendszer alakult ki. 1950 júniusában az észak-koreai
hadsereg lerohanta Dél-Korea szinte egészét. A koreai háborút Kim Ir Szen koreai diktátor kezdeményezte és
ő járta ki Sztálin hozzájárulását is. Az Egyesült Államok beavatkozásához elnyerte az ENSZ felhatalmazását.
Az amerikaiak gyorsan visszaszorították az északi csapatokat. Azonban mikor a kínai határhoz közeledtek,
kínai önkéntesek százezrei avatkoztak a küzdelembe. Végül nagyjából a korábbi demarkációs vonalon
állóháború alakult ki, és ezt a határvonalat rögzítette az 1953-as panmindzsoni fegyverszünet is.
Az amerikai politikusok és újságíró, ha hasonlatokat kerestek a szovjet veszély terjedésére, akkor egymást
ledöntő, sorba állított dominókról, vagy tízbábus tekéről beszéltek (ahol persze Szovjetunió volt a tekejátékos).
Ennek megakadályozására az USA beavatkozott az indokínai gyarmat háborúba Franciaország oldalán. Helyi
katonai tömbök és kétoldalú szerződések rendszerével katonai támaszpontokat építettek ki Japánban, Dél-
Koreában, a Fülöp-szigeteken és más ázsiai országokban.
1953. március 5-én meghalt Sztálin. A szovjet „kollektív vezetés” a birodalom problémáival és várható utódlási
harccal szembesülve, csökkenteni akarta a Szovjetunió külpolitikai terheit. Ezért egyeztek bele a koreai
fegyverszünet aláírásába, majd 1955 májusában a világháború győztes hatalmaival aláírták az osztrák
államszerződést. Ezek alapján visszaállították Ausztria szuverenitását az 1938-as határok alapján,
megszállását megszüntették. És az osztrák parlament törvényt fogadott el az ország örök semlegességéről.
Normalizálódott a szovjetek viszonya Tito Jugoszláviájával és párbeszédbe kezdtek az NSZK-fal is. 1955.
júliusában, Genfben angol, francia, amerikai és szovjet vezetők csúcstalálkozót tartottak. Konkrét eredmények
ugyan egyetlen kérdésben sem születtek, de az enyhültebb légkör és „Genf szelleme” azonban némi
reményre adott okot.
1953. június 17-én zavargások törtek ki Berlinben, amelynek szovjet páncélosok felvonulása vetett véget.
1956 őszen a szovjet hadsereg beavatkozásra készen figyelte a lengyelországi megmozdulásokat, a magyar
forradalmat pedig fegyveresen leverte.
A Nyugat manőverezéseit gátolta a magyarországi szovjet beavatkozással egyidőben kibontakozó szuezi

válság. Egyiptomban Gamal Abdel Nasszer rendszerének politikája kivívta Nagy-Britannia és Franciaország
kormányának haragját, amelyek Izraellel szövetségben október 29-én megtámadták Egyiptomot. A túlerő
gyors katonai sikerekhez vezetett, politikailag azonban kudarcba fulladt a vállalkozás, hiszen a Szovjetunió
nyíltan megfenyegette a támadókat.
A szuezi válság számos mélyreható következménnyel járt a nemzetközi politikában. A Szovjetunió ettől kezdve
olyan területeken is politikai tényezőként lépett fel, ahol eddig nem számoltak vele. A szovjet
rakétafenyegetést a válság során, Nyugaton sokan még blöffnek tartották. Szovjetunió ezekre a kételyekre
1957-ben csattanós választ adott. Ekkor lőtték fel ugyanis a Szputnyikot, az első mesterséges műholdat,
amelyet az emberiség Föld körüli pályára tudott állítani. A szuezi válság másik következménye, hogy Nagy-
Britannia és Franciaország ráeszméltek arra, hogy csak másodosztályú nagyhatalmak a két
szuperhatalomhoz képest.
A Nyugat sokáig nem mérte fel a két nagy szocialista állam, Szovjetunió és Kína közötti nézeteltérések
jelentőségét. 1957-től a két ország között fokozottak a nézeteltérések és az 1960-as évek végére fegyveres
összecsapásra is sor került a szovjet-kíni határon.
Voltak olyan országok is, amelyek tudatosan a kétpólusú világrend ellen szerveződtek csoporttá: az el nem
kötelezettek mozgalma. A mozgalom alapjait 1955-ben Bandungban tartott konferencián vetették meg, első
csúcsértekezletét pedig 1961-ben tartották Belgrádban.
1957 folyamán a Szovjetunióban átmenetileg lezárult a hatalmi harc, Nyikita Hruscsov vált egyszemélyi
vezetővé. 1958-ban Hruscsov ultimátumot nyújtott át a nyugati nagyhatalmaknak: vagy megállapodnak 6
hónapon belül Nyugat-Berlin demilitarizált „szabad város” státuszáról vagy a Szovjetunió minden Berlinnel
kapcsolatos jogát átruházza a szuverén NDK-ra (melynek létét a nyugatiak nem ismerték el)
A berlini válság már 3 éve húzódott, amikor végül az NDK belső helyzete kényszeríttette ki a lépést.
Fennállása során a kelet-német államból mintegy 3 millió ember menekült Nyugatra. A kelet-német vezetők
egy jól megszervezett akció során, 1961. augusztus 13-án megkezdték a Nyugat-Berlint körülvevő fal építését
1961 azonban ismét viharos évnek számított: áprilisban Jurij Gagarin részvételével megtörtént az első
űrutazás. A Disznó-öbölbeli partraszállás sikertelensége, Kína és Albánia kiválása a szocialista tömbből a
Szovjetunió kudarcait gyarapította. Majd kirobbant a karibi válság, amely a hidegháború alatt leginkább
fenyegetett nukleáris világháború kirobbanásával.
Kennedy elnök hivatalos kormányprogrammá tette a békés egymás mellett élés elvét. A szovjet vezetők
kedvezően fogadták az enyhülés és a „békés egymás mellett élés” irányvonalát, amely tartós irányzat maradt,
annak ellenére, hogy 1963-ban Kennedy-t meggyilkolták, a következő évben pedig Hruscsovot leváltották. Az
enyhülés ellenére a fegyverkezési verseny folytatódott.
Kína azonban ellenezte az enyhülési folyamatot, s nyíltan kritizálta a szovjet külpolitikát. A szovjet-kínai
konfliktus ürügye az atomsorompó-egyezmény aláírása volt, amelynek értemében a Szovjetunió
visszautasította Kína kérését, hogy lássák el őket atomfegyverekkel. 1969-ig a két szocialista ország között kb.
4000 kisebb-nagyobb incidens történt, a legsúlyosabb már háború kitörésével fenyegetett. Végül a „szocialista
tábor” monolitnak látszó tömbje kettéhasadt.
Hitler
A Weimari Köztársaság bukása

1929-es válság felborítja a stabilitást. Amerika felmondja rövidlejáratú hiteleit. 1932. 6 millió munkanélküli. Az
emberek csalódnak a demokráciában, nacionalista látásmód, szélsőséges irányzatok keresése: NSDAP
felemelkedése. A párt 1919-ben alakult Német Munkáspárt néven, 1920-ban már nemzeti és szocialista is,
1921-től Hitler a tejhatalmú vezetője. A sikertelen müncheni sörpuccs után Hitler börtönbe került, itt írta fő
művét: Mein Kampf, mely a nácik bibliájává vált. Hitler felismerte az 1923-as vereség után, hogy az embereket
parlamentáris úton is meg lehet nyerni. Fajelmélet: emberi fajok között biológiailag adott értékkülönbségek –
kultúrateremtő fajok (németek), kultúrahordozók (szlávok, magyarok), kultúrarombolók (zsidók, cigányok,
négerek). Náci ideológia pillérei: antiszemitizmus, élettérelmélet (minden német egy államban, keleti
terjeszkedés), Führer-elv (tömeg feltétlen engedelmessége). Demagógia felhasználása: zsidók, nagyvállalatok,
bankok ostorozása, föld ígérése a parasztságnak, olcsó hitelek, biztos munkahelyek, méltányos munkabérek.
Propaganda, katonai precizitással szervezett gyűlések, rendezvények. Erő képviselői: SA – rohamosztag
(barnaingesek), SS – védőosztag (feketeingesek, személyi testőrség). A tervek megvalósításához sok pénzre
volt szükség: nagytőkésektől. Minden réteg Hitlerben látta a megoldást, kommunisták megfékezése,
rendteremtés, végül eltüntetés. Többszöri sikertelen kormányalakítási kísérlet után 1933. január 30-tól
kancellár.
A többpártrendszer felszámolása
1933. nyarára az NSDAP maradt az egyetlen párt. A Reichstag leégését ráfogták a kommunistákra, ezek után
a párt megszűnt, a vezetőit letartóztatták. Erre a sorsra jutott a többi párt is. Az egypártrendszer kialakulását
könnyítette a felhatalmazási törvény, mely négy évre a parlamenttől független kormányzó hatalmat adott a
kormány kezébe. A szakszervezetek szintén megszűntek, helyükre a Német Munkafront került. Sor került az
NSDAP megtisztítására. Az SA élükön Ernst Röhm-mel át akarták venni a hadseregtől a haderő vezetését, ún.
második forradalmat akartak a nagytőkések eltiprásával. Hitler nem hagyhatta sem a hadsereg, sem a
nagytőkések bizalmának elvesztését, ezért 1934. június 29-én a „hosszú kések éjszakáján” leszámolt pártbeli
ellenségeivel, az SS, a hadsereg és a rendőrség együttműködve vérfürdőt rendezett. Mivel ez a megmozdulás
egyáltalán nem tűnt törvényesnek, utólag egy puccskísérlet megakadályozásával magyarázták. 1934.
augusztusában Hindenburg halálával Hitler egy személyben kormányfő és államfő.
Társadalom és kultúra
Könyvégetések: németellenesnek vélt könyveket, műalkotásokat elégettek, Hitler személyesen is részt vett. Az
iskolákban náci életszemléletet oktatnak. Náci irányítású ifjúsági szervezetek pl. Hitlerjugend. Az egyházak
valamelyest megőrizték függetlenségüket, azonban a náci állam tőlük is elvárta a lojalitást. Nemtetszést keltett
bennük a nácik embertelensége, ilyen volt az eutanázia-program, amely a fogyatékosok elpusztítását tűzte ki
célul. A zsidóüldözések ellen azonban nem tettek ellenvetést.
Antiszemitizmus
A náci politikának az egyik leginkább sulykolt eleme az antiszemitizmus volt. Hitler szerint: „Ha nem volna
zsidó, fel kellene találnunk. Az embernek látható ellenségre van szüksége, nem pedig láthatatlanra.”. A német
zsidóság folyamatos diszkriminálása és üldözése szolgálta az ellenségkép fenntartását. Ebben a szellemben
születtek az 1935-ös nürnbergi törvények: kizárták a zsidókat a politikai életből, alapvető emberi jogaitól
megfosztották, megtiltották a németek és zsidók közötti házasságot és nemi érintkezést is. 1938-ban egy
zsidó fiatalember merényletet követett el egy német követségi alkalmazott ellen. Ez az incidens adott alapot a
Hitler által meghirdetett tisztogatáshoz. A kristályéjszakán SA osztagok zsidókat öltek, gyújtogattak, ablakokat
törtek – innen az elnevezés. A totális diktatúra három pilléren nyugodott: propaganda, erőszak, gazdasági
sikerek. A propaganda irányítója Josef Goebbels volt. Hitlert a németek védelmezőjeként, az ellenséget
könyörtelenül legyőző emberként mutatták meg. Hitler-képek és horogkeresztes zászlók sulykolták az
emberekbe a tévén, rádión, újságokon keresztül a náci életfelfogást. Az 1936-os Berlini olimpia valamelyest
rácáfolt a német legyőzhetetlenségre, hiszen a négy aranyérmet szerző atléta fekete bőrű volt.
Állami terror intézményei

A propagandát csak megfelelő katonai erő birtokában lehetett sikeresen terjeszteni. Az SS, az SD, a Gestapo
és a rendőrség együtt képviselték a hatalmat. A szervezetek egymással bonyolult kapcsolatban álltak,
feladatait nem lehetett egész pontosan elhatárolni egymástól, mindegyik szervezet Heinrich Himmler SS
birodalmi vezető irányítása alá került. Koncentrációs táborokat hoztak létre, melyekben politikai ellenfeleket,
bűnözőket, homoszexuálisokat, cigányokat, zsidókat helyeztek el. A kényszermunkatáborok közül legelőször
1933-ban nyílt meg az egyik Dachauban.
Gazdasági élet
Látványos fejlődés indult el. Autópályákat építettek, ígéret született egy mindenki számára megfizethető
népautó, a Volkswagen tömeggyártására. Az 1936-os fegyverkezési program következtében az ipari termelés
bővült, megszűnt a munkanélküliség. Az emberek életszínvonala emelkedett, úgy vélték, hogy Hitler beváltotta
ígéreteinek egy részét.
Horthy Miklós
1919. november 16-án vonult be Horthy Miklós Budapestre fehér lovon, ellentengernagyi egyenruhában.
Ígéretet tett, hogy nem hoz létre katonai diktatúrát. November 24. új koalíciós kormány – miniszterelnök
Huszár Károly. A választásokat 1920 januárjára írták ki. A kampányidőszakban súlyos atrocitások érték a
liberális, főleg szociáldemokrata erőket, MSZDP visszalép. A Népszava szerkesztőjét, Somogyi Bélát és egyik
munkatársát, Bacsó Bélát meggyilkolják. A választásokon a mandátumok többségét az árutermelő parasztság
érdekeit képviselő Országos Kisgazda és Földműves Párt szerezte meg. Kevéssel maradt csak le a
katonatiszti, hivatalnoki és kispolgári bázisra támaszkodó Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP).
Királyság vagy köztársaság
Legfontosabb feladat az államforma meghatározása volt. A köztársaság a forradalmakkal elbukott, így
Magyarország megtartja monarchikus berendezkedését. A királyi trón betöltéséről heves vita alakult ki. A
KNEP a legitimizmus álláspontján állt, szerintük Magyarország törvényes királya IV. Károly. Az ő visszatérését
azonban a szomszédaink és az antant nem nézték volna jó szemmel, ezért egy Habsburgot akartak a trónra.
A kisgazdák szabad királyválasztást akartak nemzeti királlyal. A vita kompromisszummal zárult. Az 1920. évi I.
törvénycikk a királyi trón betöltéséről nem rendelkezik, az államfői tisztséget ideiglenesen a nemzetgyűlés által
megválasztott kormányzóra ruházta. 1920. március 1-jén megválasztották Horthy Miklóst, Magyarország
egyetlen 20. századi kormányzóját (korábban Hunyadi János és Kossuth Lajos). Horthyt támogatta az antant,
jó külföldi kapcsolatokkal rendelkezett.
A trianoni béke
1920. június 4-én a versailles-i királyi kastély parkjában álló nagyobbik Trianon palotában került sor a béke
aláírására. A januárban Párizsba küldött békedelegáció nem tudott változtatni a korábban meghatározott
békefeltételeken. Történelmi, gazdasági, etnikai érveit félresöpörték, a békeszerződés a győztes
nagyhatalmak, illetve román, délszláv és cseh szövetségeseiknek érdekeit tükrözte. Magyarország területe
282 ezer km2-ről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,9-re csökkent. Területéből és lakosságából Románia,
Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részesült, sőt még a vesztes Ausztria is megkapta
Burgenlandot. A magyarság 30 %-a, kb. 3,3 millió ember idegen fennhatóság alá került. A békeszerződés
katonai rendelkezései a magyar hadsereg létszámát 35 ezer főben maximálták, megtiltották az általános
hadkötelezettséget. Páncélosokat, hadihajókat, harci repülőgépeket az ország nem gyárthatott, nem
vásárolhatott. A jóvátétel pontos összegét nem határozta meg, ennek teljesítését 1921-től 30 évig írták elő.
Trianon mérlege
A trianoni béke a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája volt. Az ország közvéleménye képtelen volt
elfogadni, hogy közel ezer éves államát, nyelvi, kulturális, gazdasági és politikai egységét részekre szabdalták,
s hogy több mint 3 millió magyar idegen fennhatóság alá került. Gyász és tiltakozás uralta az egész országot.
Általánosan elterjedtté vált a jelmondat: Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország
mennyország. Mindez azt is jelentette, hogy a trianoni kérdésben nemzeti konszenzus alakult ki. Valamennyi
számottevő politikai erő külpolitikánk első számú célkitűzésének a revíziót, tehát a békeszerződés
megváltoztatását tekintette. Vita csak abban volt, hogy minden elcsatolt területet vissza kell-e szereznünk,
vagy megelégedhetünk egy olyan etnikai alapú határkiigazítással, amely az új határok mentén, egy tömbben
élő magyarok (kb. 1,6 millió) visszatérését jelentené. A revízió megvalósítása persze egyenlőre távlati cél
lehetett. A győztesek mindössze arra adtak lehetőséget, hogy Sopronban és környékén népszavazás döntsön
a terület hovatartozásáról. Az itt élők 1921 decemberében Magyarország mellett döntöttek Ausztriával
szemben, amit a nemzetgyűlés a “leghűségesebb város” cím adományozásával ismert el.
Teleki-kormány
A békeszerződéssel Magyarország szuverenitása helyreállt. Horthy három jelentős politikai erő közül
választhatott: kisgazdák, szociáldemokraták, szélsőjobb Gömbös Gyula vezetésével. Győztek a konzervatívak.
1920 júliusában gróf Teleki Pál miniszterelnökségével megindult a rendszer konszolidációja. Ennek feltétele az
alkotmányos rend helyreállítása, a jobb- és baloldali szélsőséges mozgalmak megrendszabályozása volt. Az
1921. évi rendtörvény súlyos büntetéssel fenyegetett mindenkit, aki “az állam és társadalom rendjének
erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos
uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést” támogat. A parasztság
megnyerésére 1920-ban törvény született, Nagyarádi Szabó István által bejegyezve. A valóságban a
földbirtokszerkezet alig változott, összesen 1 millió holdat osztott föl. A nagybirtok szinte érintetlen maradt, nőtt
az 1-5 holdas parasztbirtokok száma. Mégis 425 ezer család jutott, átlagosan 1,5 holdnyi földhöz, házhelyhez,
kerthez. Mintegy 2 millió paraszt érezhette úgy, hogy az új rendszer törődik sorsával. Az úri középosztály
körében felerősödött az antiszemitizmus. Az ő megnyugtatásukat szolgálta az 1920-as numerus clausus
törvény. Ez kimondta, hogy “az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségiekhez tartozó ifjak
arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát”. A
jogszabály a zsidó vallásúak arányát kívánta csökkenteni a felsőoktatásban, majd hosszabb távon az
értelmiségi pályákon.
A királypuccs
IV. Károly 1921 márciusában álruhában és hamis okmányokkal Magyarországra érkezett. Első visszatérési
kísérlete súlyos bel- és külpolitikai bonyodalmakat okozott. Itthon újra kezdődött a heves vita a legitimisták és
a szabad királyválasztók között. Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a monarchia restaurálása
ellen tiltakozva részleges mozgósítást hajtott végre. Horthy tárgyalt a királlyal. Biztosította hűségéről, azonban
a külpolitikai helyzetre való tekintettel megtagadta a hatalom átadását és távozásra szólította fel. Április 6-án
távozott az országból IV. Károly. A legitimistákhoz közel álló Teleki kénytelen volt lemondani, helyét a szintén
konzervatív gróf Bethlen István vette át.
Az új miniszterelnök
Bethlen 1921 áprilisától 1931 augusztusáig volt miniszterelnök. Korának legfelkészültebb, legtehetségesebb
politikusai közé tartozott. Nemcsak tehetséges, de sikeres is volt, Horthy bízott benne és támogatta. 1921
októberében IV. Károly ismét megpróbálta átvenni a hatalmat. Ezúttal erőszakos úton, fegyveresen kívánta
elfoglalni a trónt. Nyugat-Magyarországon katonai csapatokat állított maga mellé, új miniszterelnököt nevezett
ki és elindult a főváros felé. Bethlen fő feladata ennek megakadályozása volt, Horthy és az antant támogatta őt.
A kormánycsapatok harcba bocsátkoztak a király csapataival Budaörsnél, s előbbiek Gömbös Gyula
vezetésével gyors győzelmet arattak. IV. Károlyt Madeira szigetére száműzték, ahol egy éven belül meghalt.
1921 novemberében a nemzetgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.
A kormányzati stabilitás megteremtése

Bethlen feladata most a stabil kormányzati rendszer kiépítése, a gazdaság talpra állítása és a külpolitikai
helyzet rendezése volt. A dualizmus korához visszanyúló stabil konzervatív rendszer volt a cél. Ehhez egy
erős, stabil kormánypártra volt szükség. A politikai hatalmat a KNEP-re építeni nem lehetett, hiszen Bethlen a
királypuccsok során szembefordult velük. A kisgazdák demokratikus törekvéseik és nagybirtok-ellenességük
miatt nem jöhettek szóba. A miniszterelnök sajátos megoldást választott: 1922-ben néhány közeli hívével
belépett a Kisgazdapártba és saját elképzelései alapján átformálta, majd belépett KNEP tagjainak egy része is.
Az Egységes Pártként emlegetett új pártnak most biztosítani kellett a stabil parlamenti többséget. A
miniszterelnök bravúros taktikai lépésekkel elérte, hogy a Friedrich-féle választójogi rendelet hatályát veszítse,
azonban az új törvény nemzetgyűlési megtárgyalására már ne maradjon idő a választások előtt. A
szabályozás így miniszterelnöki rendelettel történt, amely elsősorban a nők és az iskolázatlan férfiak rovására
mintegy ? millióval szűkítette a választásra jogosultak körét. Budapest, valamint néhány nagyváros kivételével
visszaállította a nyílt szavazást, mely behozhatatlan előnyt biztosított a kormánypártnak.
Megegyezés a szociáldemokratákkal
Az 1921 decemberében aláírt Bethlen-Peyer-paktummal a kormány lehetővé tette a szociáldemokrata párt
normális működését, biztosította a választási részvételt és a parlamenti képviselet lehetőségét. Cserébe az
MSZDP olyan korlátozásokat vállalt, melyek lehetetlenné tették számára a kormányzati pozíció elérését. Nem
indíthattak sztrájkot, nem szervezkedhettek a közalkalmazottak, postások, vasutasok körében, nem
bővíthették falusi szervezeteiket, s külföldön nem támadhatták a rendszert.
A felsőház visszaállítása
1926-ban újjászervezte a felsőházat. Bethlen ugyanis az erősen korlátozott és manipulált választások
eredményét is kiszámíthatatlannak tartotta, félt a szélsőségek előretörésétől. Az arisztokrácia képviselőiből,
állami és egyházi vezetőkből, a vármegyei és városi törvényhatóságok, illetve a kamarák és a tudományos
intézetek által delegáltakból, valamint a kormányzó által kinevezettekből konzervatív egyensúlyt képezhetett.
Az Egységes Párt, amely 1932-től Nemzeti Egység Pártja, 1939-től Magyar Élet Pártja néven működött, 1944-
ig megőrizte kormányzati pozícióját.
Gazdasági stabilizáció
Súlyos válság alakult ki, mely az OMM felbomlásából és a történelmi Magyarország széteséséből következett.
A közös vámterület megszűntetésével elvesztette biztos piacait, nyitott gazdaságú országgá vált. Nem volt
önálló vámrendszere, valutája, jegybankja. Trianon következtében a nyersanyagforrások és a feldolgozóipari
kapacitások között súlyos aránytalanságok léptek fel. A vesztes Magyarországon fokozottan jelentkeztek a
háborús gazdálkodás következményei: munkanélküliség, termelés visszaesése, infláció. Bethlen bevezette az
inflációs gazdaságpolitikát, ezáltal a befektetők olcsó hitelekhez jutottak, a munkaerő olcsóbbá vált. A
meginduló fejlődést azonban veszélyeztette a fokozódó infláció. 307 millió aranykorona összegű
népszövetségi kölcsönt vettek föl, amit 1924-től kezdtek folyósítani. Ettől az évtől kezdve megállt az infláció,
helyreállt az államháztartás egyensúlya. 1924-ben létrejött a pénzkibocsátás monopóliumával felruházott MNB.
1927. január 1-jétől bevezették a pengőt és váltópénzét a fillért. Életbe lépett az új vámrendszer, emelkedett
az életszínvonal, a rendszer megszilárdult.
Kilépés a külpolitikai elszigeteltségből
1922-es népszövetségi taggá válásunk után a fő feladat új szövetségesek találása volt. A hitelekből élő
Németország és a kommunista Oroszország nem jöhetett szóba. Ugyanakkor 1920-21-ben Románia,
Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrehozta a magyarellenes kisantantot. 1927-ben aláírták
a magyar-olasz örök barátsági szerződést. 1928-ban megállapodás Lengyelországgal.
Társadalom
Magyarország lakossága 1920-ban 7,9 millió volt, 1930-ra 8,6 millióra, 1941-re 9,3 millióra emelkedett. A
várható élettartam 57 évre emelkedett. A lakosság több mint 90%-a magyar nemzetiségű, németek 5%-ban,
szlovákok és cigányok 1%-ban. A katolikusok aránya 66%. A városlakók aránya 30%, az összlakosság 12,5%-
a Budapesten él. A társadalomszerkezetben nem következett be nagyobb változás. A lassan polgárosodó
Magyarországon nem csak a kapitalizmus, hanem a megmaradt feudalizmus alapján is tagozódik a népesség,
így tehát egy kettősség jellemző. Az elitet az arisztokrácia, a nagypolgárság és a vezető állami tisztségek
viselői alkották. Az úri középosztályhoz a középbirtokosok és az államapparátusban, a hadsereg tiszti karában
dolgozók tartoztak. A polgári középosztályt a középtőkések, magánalkalmazottak, tisztviselők, szellemi
foglalkozásúak alkották. Valamint a középréteghez tartozik a városi és falusi kispolgárság is. A társadalom
többsége a parasztsághoz tartozott. A munkásság létszáma meghaladta a 2 millió főt
Hunyadi Mátyás
Harc a trónért
Hunyadi János halála után V. László megígértette Hunyadi Lászlóval, hogy átadja neki a királyi várakat és a
jövedelmeket. Hunyadi László azonban nem akart lemondani a hatalomról. Nándorfehérvárnál tőrbe csalták
Cillei Ulrikot és a királyt. Cilleit meggyilkolták, a fogoly király lemondott hatalmi igényéről. Szabadulása után a
király Budára csalta a Hunyadi fiúkat, Lászlót lefejeztette, Mátyást börtönbe vetette. Kitört a polgárháború. V.
László Mátyással Bécsbe, majd Prágába menekült, majd hirtelen meghalt. A Szilágyi testvérek a nemesség
támogatásával Mátyást akarták a trónra. Kiegyezve a bárókkal, az egyház támogatása mellett az
országgyűlés Mátyást a Duna jegén királlyá választotta (1458. január 24.). Mátyást Prágából Podjebrád
György cseh kormányzó váltságdíj ellenében és leányával, Katalinnal kötött házassági szerződés fejében
engedte haza. Mátyás 1458 februárjában átvehette az ország kormányzását. Mátyás a humanista Vitéz
Jánostól nemcsak írni, olvasni, idegen nyelveken beszélni tanult meg, de humanista műveltséget is szerzett.
Apjától diplomáciai és katonai tapasztalatokat szerzett. 1458 nyarára országgyűlést hívott össze, ahol
megerősítette a nemesség jogait. A nemességből emelt maga mellé új bárókat (Szapolyaiak, Báthoriak).
A török ellen – a hagyomány folytatása
II. Mohamed a magyar politika lekötöttségét kihasználva elfoglalta Szerbiát a fontos Duna menti végvárakkal
együtt (Galambóc, Szendrő). Mátyás a nemesek nyomására hadjáratot indított a török ellen. 1463-ban
Bosznia védelmére indult, nem merte kockáztatni az összecsapást a török főerőkkel. Mindkét fél várak
megszerzésével kívánta pozícióját erősíteni. Bosznia északi része magyar, déli fele török kézre került.
Koronázás – irányváltás
A Szent Korona III. Frigyesnél volt, aki csak 80000 aranyért adta át Mátyásnak és kikötötte, hogy ha Mátyás
törvényes fiú utód nélkül halna meg, a korona a családjára száll vissza. 1464-ben Székesfehérváron
megkoronázták Mátyást. A koronázást követően politikája megváltozott: egyre kevésbe vette figyelembe a
nemesség és az egyház érdekeit. Míg uralkodásának kezdetén évente hívta össze a rendi gyűlést, a
koronázás után erre egyre ritkábban került sor. Mátyás államszervezeti reformjai csökkenteni próbálták a
rendek szerepét. Korábba a pénzügyek irányítója a bárói rangú főkincstartó volt. Ennek helyére egyszerű
nemesi vagy polgári származású kincstartót nevezett ki, akit így teljes mértékben kézben tarthatott.
Egyesítette a titkos és a főkancelláriát, élére bizalmasát helyezte. Növelte a szakképzett hivatalnokok szerepét.
Mátyás jövedelmei
A XV. század folyamán a magyar gazdaság a pusztuló Délvidéket leszámítva lassú ütemben fejlődött. Mátyás
bevételeinek ugrásszerű növekedését a jobbágyságra nehezedő adóterhek emelése eredményezte. Mátyás a
kapuadót 1467-ben füstpénzre változtatta. Míg a kapuadót portánként, addig a füstpénzt háztartásonként
kellett fizetni. A harmincad vámot átkeresztelték koronavámmá. Mátyás elfogadtatta az egytelkes nemesség
megadóztatását a jobbágyi terhek 50%-áig. A legjelentősebb bevételt a rendkívüli hadiadó jelentette, ami
portánként 1 forint volt és évente akár kétszer is beszedhették. Mátyás éves jövedelme 500 ezer, a hadiadó
kétszerezésével 750 ezer arany is lehetett. Ezt kiegészítették a török elleni nemzetközi pénzsegélyek és anyja
halála után a Hunyadi birtokok bevételei is. Mátyás bevételei nemcsak a magyar királyok bevételeihez képest,
de a nyugati uralkodókéhoz képest is tekintélyesek voltak. A bevételeket alaposan lesarkította az évi 200 ezer
aranyat felemésztő végvári vonal fenntartása.
Mátyás hadserege
Mátyás jövedelmei növekedésével párhuzamosan növelte zsoldosainak számát. A legendás fekete sereget az
1460-as évektől kezdte szervezni. A sereg magját a husziták adták, akikhez csatlakoztak lengyel, német és
magyar elemek. A fekete sereg a bandériumokkal szemben bárhol és bárki ellen bevethető volt. Fenntartása
óriási összegeket emésztett fel. A XV. században ilyen méretű állandó hadsereget csak a francia király és a
török szultán tudott fenntartani. A sereg létszáma kb. 15-20 ezer fő, hadjáratok során magasabb, míg
békeidőben kisebb létszámú volt.
A török ellen – védelemben
Mátyás továbbra is kerülte a nyílt összecsapást a törökkel. Belátta, hogy nyugati támogatás híján az ország
ereje kevés a törökkel szemben. Mátyás a déli végvári vonalat karban tartotta, sőt fejlesztette. A várak szerepe
kettős volt: egyrészt kivédték a portyákat, illetve maguk indítottak délre betöréseket; másrészt a nagyobb
támadásokat felfogták, amíg a felmentő sereg megérkezett az ország belsejéből. A török 1479-ben nagy
erőkkel tört Erdélyre, és foglyok ezreivel akart távozni. Báthori István Kenyérmezőnél megállította őket.
Válaszul a következő évben magyar csapatok Szerbiát és Boszniát dúlták fel. Nyugati tervei miatt Mátyás nem
akart háborút, így 1483-ban öt évre békét kötött a törökkel, amit egészen 1520-ig a magyar királyok ismételten
megújítottak. Ez persze nem jelentett igazi békét, csak a nagyobb hadjáratok szüneteltetését, a Délvidék
tovább pusztult.
Lázadás – összeesküvés
A török elleni harc elhanyagolása, a nyugati háború, a magas adók még korábbi legbelsőbb híveivel is szembe
állították a királyt. 1471-ben Vitéz János és Jannus Pannonius összeesküvést szerveztek. A trónra Jagelló
Kázmér lengyel herceget hívták meg. Mátyás ügyes politikájának köszönhetően felszámolta az összeesküvést.
Ennek hatására sem változtatott politikáján, hanem egyre kevésbé bízott meg környezetében, s személyéhez
hű emberekkel vette magát körül.
Nyugati politika
Mátyás nyugati, hódító politikájának célja feltehetően a német-római császári cím elnyerése volt. 1462-ben a
pápa hatálytalanította a bázeli zsinat kelyheseket elismerő pontjait, így Podjebrád György, Mátyás egykori
apósa eretnekké vált. A pápa keresztes háború hirdetett. Mátyás nem tétlenkedett, pápai áldással és
segélypénzekkel a cseh trón megszerzéséért indult. Podjebrád György eközben Jagelló Ulászló javára
lemondott a trónról. Az elhúzódó háborúban mindkét fél kimerült, ezért 1475-ben Olmützben békét kötöttek.
Megosztották az országot: Mátyásé lett Morvaország, Szilézia, Lausitz; Ulászlóé Csehország. III. Frigyes nem
ismerte el Mátyást cseh királynak ezért a magyar király 1477-ben megtámadta. Frigyes még abban az évben
békére kényszerült és elismerte Mátyást cseh királynak és választófejedelemnek. 1482-ben Mátyás ismét
megtámadta Frigyest. Elfoglalta Bécset, Alsó-Ausztriát, célját azonban nem érte el: 1486-ban a német rendek
nem őt, hanem Frigyes fiát, Miksát választották német királlyá.
Dinasztikus politika, trónutódlás
A Hunyadi-háznak fontos lett volna egy régi dinasztiával kötendő házasság. 1476-ban I. Ferdinánd nápolyi
király lányát, Beatrixot vette feleségül. Mátyás korának egyik legnagyobb könyvtárát hozta létre (2000-2500
kötet). A csodálatos, kézzel írt könyveket díszes kötésük után corvináknak nevezzük. Mátyásnak sem
Katalintól, sem Beatrixtól nem született gyermeke. Ellenben egy bécsi polgárleánytól született egy
törvénytelen fia. Mátyás csak miután már nem remélt utódot Beatrixtól, kezdte meg a trón előkészítését Corvin
János számára. Az 1485-ös nádori törvényekben kívánta előkészíteni fia utódlását. Megnövelte a nádor
szerepét, a király helyettesévé tette. A nemesekben látta fia támogatóit, ezért megerősítette helyzetüket a
vármegyékben (1486). A még meglévő honorbirtokokat is nemesi származású bárókkal töltötte be, akiktől
esküt vett fia trónigényének támogatásáról.
Hunyadi Mátyás – a reneszánsz uralkodó udvara és portréja
A trónra kerülésének körülményei

A nándorfehérvári diadal (1456) után pestisben elhunyt Hunyadi János. Halála után fiai közül az idősebb
László lett a Hunyadi család feje. Az uralkodó, V. László csökkenteni akarta a Hunyadiak befolyását ezért
országos főkapitánynak, rokonát Cillei Ulrikot nevezte ki. A nándorfehérvári főkapitány Hunyadi László lett, aki
az 1456-os országgyűlésen megígérte, hogy a királyi várakat és jövedelmeket visszaszolgáltatja. Mikor a
király és kísérete megérkezett Nándorfehérvárra a vár átvételére, Hunyadi László csak őket engedte be a
várba, a kísérő sereg kívül maradt. A várban szóváltás történt Cillei Ulrik és Hunyadi László között, mire a
Hunyadi-hívek lemészárolták Cilleit és a királyt fogságba, ejtették. V. László ezután Hunyadi Lászlónak adta
apja megürült tisztségeit, és megígérte, hogy nem áll bosszút. Később mindezt a szabadon engedett uralkodó
megtorolta. A Garai nádor által Budára csalt Hunyadi testvéreket elfogták. Lászlót 1457-ben kivégezték,
Mátyást pedig V. László magával vitte fogolyként előbb Bécsbe, majd Prágába. Itt halt meg váratlanul 1457
őszén V. László. Még ugyanebben az évben megkezdődtek a harcok a megüresedett trónért.
Hunyadi Mátyás 1443-ban született Kolozsvárott. Nevelője Vitéz János volt. Vitéz János váradi püspök
megegyezett Podjebrád György cseh kormányzóval, hogy kiadatása fejében feleségül fogja venni Katalin nevű
leányát. Közben Szilágyi Mihály, aki Hunyadi László halála után a Hunyadi párt élére került és Mátyás anyja,
Szilágyi Erzsébet a Garaiakkal egyezett meg. Megállapodásuk szerint hazahozzák Mátyást, és királlyá
választják. Ennek fejében az új uralkodó nem áll bosszút, a Garaiak büntetlenséget kapnak, Garai megtartja a
nádori tisztségét, és Mátyás feleségül veszi Garai Annát, Szilágyi Mihály pedig öt évig kormányzó lesz Mátyás
mellett.
Így az 1458 januárjában megtartott királyválasztó országgyűlésen, ahová a Hunyadi-pártiak 15 ezer
fegyveressel érkeztek a még Prágában tartózkodó Mátyást királlyá választották. Megkoronázni nem tudták,
mivel a korona III. Frigyesnél volt, de ünnepélyesen a királyi trónra ültették.
A hatalom megszilárdítása (1458-1464)
Mátyás uralkodását a bárók hatalmának visszaszorításával kezdte. Garait megfosztotta a nádorságtól, Újlakit
pedig erdélyi vajda tisztségétől. Szilágyi Mihály kormányzóságából sem kért. A sértődött Szilágyit először
Világos várába záratta, majd a déli végekre küldte harcolni, ahol később fogságba esett és a törökök
kivégezték. A lemondatott bárók helyére köznemesi híveit rakta. Garai a bárókkal szövetkezve III. Frigyes
német-római császárt hívta meg a trónra – de közben meghalt Garai – így a Habsburgok nem volt fogadtatás.
Mátyás és serege Körmendnél kiszorította az országból a Habsburg sereget.
1461-1462 Mátyás megtörte a felvidéki huszita Jan Giskra erőit is. Behódolása után Giskra Arad megyében
kapott birtokot és bárói címet, fogságba esett katonáinak nagy részét zsoldosként fogadta fel az uralkodó (ez
lesz a fekete sereg alapja).
1463-ban sikerült III. Frigyest békére kényszeríteni és a szent koronát tőle visszaszerezni, a Bécsújhelyen
megkötött szerződés értelmében:
• III. Frigyes elismeri Mátyást királynak
• 80000 aranyért visszaadja a koronát
• Ha fiú utód nélkül hal meg Mátyás, akkor a magyar trón a Habsburgokra száll.
A következő évben, 1464-ben Székesfehérváron megkoronázták. Uralkodására az erős központosítás volt a
jellemző.
A rendi központosítás gazdasági alapjai
A mezőgazdaságban általánossá vált a háromnyomásos gazdálkodás. A gabonatermesztés mellett elterjedt a
kertgazdálkodás és a szőlőművelés. Növekedett a szarvasmarha-, juh- és lóállomány. Az árutermelés és a
pénzgazdálkodás virágkorát éri, különösen a paraszti árutermelés indult fejlődésnek. A parasztok egyre
gyakrabban vitték terményfeleslegüket piacra. Megkezdődött a földesúri árutermelés is. Virágkorukat élték a
mezővárosok, számuk 800-900 körüli volt ebben az időben. A városokban az ipari termelés céhes keretek
között folyt. A kedvező gazdasági helyzet miatt gyorsan nőtt a népesség, kb. 4-5 millió lakos, ami egyenlő a
korabeli Angliával. Ez a fejlett gazdaság tette lehetővé, hogy új adópolitikát vezessen be, államszervezeti
intézkedéseket hajtson végre, katonai reformot valósítson meg.
Új adópolitika (1467)
Mátyás újjá szervezte az államháztartást is. Mivel a korábbi kapuadó alól sok földesúr szerzett mentességet a
jobbágyai számára az összes addigi adót eltörölte, ill. más néven vezette be. Ilyen pl. a kapuadó, melynek új
neve királyi kincstár adója lett, s most már nem telkenként, hanem háztartásonként („füstpénz”) kellet fizetni
évi húsz dénárt. A telkes jobbágyokon kívül a zsellérek és a jobbágytelken ülő nemesek is fizették. Eltörölte a
harmincadvámot, mert ez alól is sokan mentesültek és bevezette a koronavámot, amit minden kereskedőnek
fizetnie kellett. A Legfontosabb adó a rendkívüli hadiadó lett, amit szintén háztartásonként szedett, gyakran
évente többször is. Ennek összege 1 aranyforint volt (egy hízott disznó ára). Mátyás gondosan ügyelt arra,
hogy a földesurak ne szedjenek jogtalan pénzeket. Többször megerősítette a jobbágyok szabadköltözési jogát.
Megmaradtak természetesen az egyéb jövedelemforrások (pl. városok adói, só bevételek, zsidók, szászok
adói stb.). Ezekkel, az adókkal az állami bevétel elérte illetve meghaladta az évi 700 ezer forintot.
A központosított rendi monarchia hivatalszervezetének kiépítése
Először is háttérbe szorította a bárói befolyás alatt álló királyi tanácsot. Új hivatalokat hozott létre:
• nagykancellária: ez intézte a legfontosabb államügyeket a bárói befolyás alatt álló királyi tanács helyett.
Szakképzett titkárai, jegyzői és írnokai bonyolították le az ügyeket és készítették az okleveleket.
• kincstartóság: az állami bevételeket kezelte, ez hajtotta be a királyi jövedelmeket. (Legnevesebb kincstartó
Ernusz János volt, aki polgári származású volt, de tevékenységéért bárói rangot kapott.)
• királyi személyes jelenlét bírósága: Ez volt az igazságszolgáltatás legfőbb szerve. Élén a személynök állt.
Előnye, hogy a nádor, vagy az országbíró bíróságával szemben ez folyamatosan működött.
Az ügyintézők gyakran köznemesi, polgári, sőt olykor jobbágyi származású szakképzett tisztviselők voltak,
akik munkájukért rendszeres fizetést kaptak.
Hadseregszervezés
Állandó zsoldossereget állított fel („fekete sereg”). A sereg gerincét cseh, lengyel, német zsoldosok adták, de
voltak közöttük magyarok, délszlávok és románok is. Háború esetén a zsoldosok száma 8000 gyalogosra és
20000 lovasra emelkedett. Ezzel a haderővel a király függetlenedni tudott a bárók bandériumaitól. Mátyás
dunai naszádflottát is alakított, melyet ágyúkkal szerelt fel. Ismert vezérei a fekete seregnek Kinizsi Pál,
Magyar Balázs, Hag Ferenc, Haugwitz János voltak.
A központosító politika miatt 1471-ben bárói összeesküvés indult Mátyás ellen, melynek élére Vitéz János és
Janus Pannonius álltak. A szervezkedés lelepleződött. Mátyás Vitéz Jánost elfogatta, és Esztergomban
őriztette annak haláláig (1472). A beteg Janus Pannonius menekülés közben meghalt. Az összeesküvők
uralkodó jelöltje (Kázmér lengyel királyfi) pedig kivonult az országból. Ettől kezdve Mátyás arra törekedett,
hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. Egyre ritkábban hívta össze az országgyűlést. Az irányítást saját
hivatalaira bízta, törvények helyett rendeletekkel kormányzott.
Külpolitika
Külpolitikai téren Mátyás mindvégig megosztotta figyelmét a török veszély és a nyugati törekvései között.
Ellenzéke folyton felrótta, hogy az uralkodó elhanyagolja a török elleni harcot. Mátyás ezzel szemben arra
hivatkozott, hogy egyedül úgysem képes a török kiűzésére a Balkánról, ráadásul nem lát garanciát arra, hogy
III. Frigyes nem támadja hátba, míg ő a déli területeken a török ellen harcol.
Török háborúk:
Támadás helyett inkább a déli védelmi rendszer minél teljesebb kiépítését tartotta fontosnak Ezért 1463-ban
több hónapos ostrom után visszafoglalta Jajca várát, majd 1464-ben Szrebeniket. A Zsigmond óta épülő
végvárrendszer két, egymástól mintegy száz kilométerre húzódó végvárláncból állt. Mátyás a kettős
végvárrendszerre támaszkodva folytatott aktív védekező politikát a török ellen, ami azt jelentette, ha a török
beütött, Mátyás ellencsapással válaszolt. Így történt ez pl.1474-ben is, amikor a törökök betörtek a
Temesközbe és Moldvába, Mátyás támadó hadjárattal válaszolt és 1476-ban elfoglalta Szabácsot, Az utolsó
jelentő török támadásra 1479-ben került sor, mikor egy nagyobb sereg Erdélybe tört be a kenyérmezei
csatában a Kinizsi Pál és Báthory István által vezetett magyar sereg nagy győzelmet aratott. A török beütésre
válaszul Kinizsi Észak-Szerbiába vezetett hadat 1481-ben, de a sikerek ellenére Mátyás 1483-ban kénytelen
volt öt évre békét kötni a szultánnal, mert nem kapott garanciát arra, hogy III. Frigyes nem támadja hátba.
Mátyás szeme előtt egy Duna-menti össz-monarchia létrehozása szerepelt, melynek egyesült ereje lett volna
képes kiverni a törököt Európából. Felismerte ugyanis, hogy erre Magyarország önmagában nyugati segítség
nélkül nem képes. Ezért foglalkozott annyit a nyugati politikával.
Cseh háborúk
Csehország nemcsak a területszerzés miatt volt fontos Mátyás számára, hanem ugródeszkát is jelentett
egyben, hiszen a cseh korona választófejedelmi címmel járt a német birodalomban, és utat nyithatott a
császári cím felé. A beavatkozásra az adta a lehetőséget, hogy 1466-ban a pápa eretnekké nyilvánította
Pojebrád György cseh királyt, mert engedélyezte országában a huszita áldozási módot. Mátyás pápai
támogatással hadat indított 1468-ban volt apósa ellen. (Felesége Pojebrád Katalin 1464-ben meghalt.) Mátyás
elfoglalta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, Bár a cseh katolikus főurak 1469-ben Mátyást királlyá
választották, de Csehországot nem tudta elfoglalni Pojebrád Györgytől. 1471-ben változott a helyzet, meghalt
Pojebrád, akinek végakarata szerint a cseh rendek a lengyel Ulászlót választották királyukká és III. Frigyes a
koronával együttjáró választófejedelmi címet Ulászlónak adta és nem Mátyásnak. Mátyás erre haddal támadt
III: Frigyesre, melynek eredményeként Frigyes elismerte Mátyás cseh trónigényét (1477), sőt beleegyezett
100 ezer forint hadisarc kifizetésébe is. Később Mátyás újra hadjáratot indított Frigyes ellen (1482), mert a
császár nem egyenlítette ki tartozását és rá akarta kényszeríteni Frigyest, hogy ismerje el házasságon kívül
született fiát, Corvin Jánost törvényes utódjának, de Frigyes nem mondott le a magyar trónöröklés
lehetőségéről. A hat évig tartó háborúban, Mátyás 1485-ben elfoglalta Bécset, ahová áthelyezte székhelyét és
udvarát is, de a főcél a német-római császári cím megszerzése nem sikerül. 1486-ban meghalt III. Frigyes, aki
halála előtt elérte, hogy a német fejedelmek nem Mátyást, hanem fiát, Miksát választották német királynak.
Mátyás 1490-ben halt meg Bécsben agyvérzés következtében.
Mátyás reneszánsz udvara
Mátyás udvara a humanista műveltség egyik európai központja volt. Támogatta a művészeteket és a
tudományokat. Budai palotája a reneszánsz kultúra központjává vált, ahova tömegesen érkeztek Itáliából a
művészek, építészek, szobrászok, tudósok, írók. A reneszánsz stílusú építkezések szép példája Mátyás
visegrádi nyári palotája, és a budai vár egyes részei.
Európa-hírű volt Mátyás könyvtára, a Biblioteca Corvina, mely 2500 kötetből állt. könyvtárosa Galeotto Marzio
volt. Támogatta a könyvnyomtatást. Hess András 1473-ban alapította meg az első magyar nyomdát. Igaz ez
nem sokáig maradt fenn. 1476-ban alapította a pozsonyi egyetemet, amely lassan elsorvadt. Udvari
történetírója Antonio Bonfini volt. Ebben az időben született meg a Budai Krónika, melynek szerzője Thuróczy
János volt, aki a hun-magyar rokonságot hangsúlyozta.
I. Európa országainak gazdasági helyzete az angol polgári forradalom után
1. Anglia:
a alkotmányos királyság jött létre

b a megindult kapitalizálódás tovább folytatódott
c a gazdaság virágzik
2. Poroszország:
a I. és II. Frigyes uralkodása
b célkitűzésük állami jólét megteremtése
c I. Frigyes elsősorban a gazdaság fejlesztésére fordította az állam pénzét
d II. Frigyes Angliából hozott be technikát
e manufaktúrák fejlesztésére adott pénzt
f merkantilista kölcsön nyomán kialakultak a junkerek
g tehát itt is gazdasági fellendülés a jellemző, de mérsékeltebb
3. Habsburg birodalom:
a társadalmi marakodás (soknemzetiségűség)

b birodalmi munkamegosztás ipar, mezőgazdaság fejlődik
c magyarok kizsákmányolása révén a Habsburgok gazdagodtak
d Napóleoni háborúk nyomán háborús konjuktúra
4. Franciaország:
a próbált az angol kapitalizmushoz felzárkózni
b de az uralkodóknak nem volt érdeke a polgárság megerősödése
c merkantilizmus nyomán mégis megerősödött a polgárság
d kis mértékű kapitalizáció indult, de az angolokénál gyengébb
I. Világháború
Előzmények:
Szövetségek:
1. 1873: Három császár szövetsége: Ausztria, Németország, Oroszország között (megbukott a Balkánon
lévő érdekellentétek miatt)
2. 1879: Két császár szövetsége: Németország és az Osztrák Magyar Monarchia között
3. Ehhez a szövetséghez csatlakozik 1882-ben Olaszország is.
4. 1893: Franciaország és Oroszország katonai szövetsége
1870-től bekövetkezett a II. ipari forradalom is, mely gyors, technikai átalakulást hozott. Jelentős átalakulás
történt az elektromosságban (kőolaj, elektromos ipar), a vegyiparban, hírközlésben (Bell, Puskás, Marconi,
Edison) valamint a gépgyártásban. Az új hordozó az acél és a kőolaj. A kistulajdonok tönkremennek,
hatalmas monopóliumok alakulnak, ez tőkekoncentrációhoz és centralizációhoz vezet. Bekövetkezik a világ
gazdasági, valamint területi újrafelosztása, a kormányok és a hadseregek versenyt futnak a területekért –
imperiumok jönnek létre.
Európa hatalmi viszonyainak megváltozása (1871-1914): szövetségi rendszerek, társadalmi ellentétek,
hódítók ellentétei, gyarmatok és gyarmatosítók ellentétei (ún. egyenlőtlen fejlődés)
Az I. világháború előestéje, a háborúban résztvevők céljai és okai a belépésreAnglia: A gyarmatok
megtartása és növelése: Egyiptom, Szudán, Kenya, Rodézia, Ciprus, Szuezi-csatorna, és Németország
gyarmatainak megszerzése. Anglia a pénzügyi és kereskedelmi világ vezetője, ő rendelkezik a világ
legnagyobb hadiflottájával. Célja továbbá az európai kontinentális egyensúly fenntartása Németország,
Franciaország és Oroszország között.
Franciaország: Fő célja revansot venni Elzász-Lotharingiáért, visszaszerezni a Ruhr-vidéket. Szintén
szeretne gyarmatokat szerezni, Indonéziát, Tunéziát, Marokkót, Madagaszkárt, és neki is “fáj a foga” a német
gyarmatokra.
Oroszország: Oroszország területe óriási, lakossága nagyszámú, viszont gazdasági, társadalmi viszonyai
elmaradottak, feudális jellegűek. Célja a válságban lévő Törökország hatalmi helyének betöltése a Balkánon
és Kis-Ázsiában. Ezúton a fekete-tengeri szorosok megszerzése, hogy az országnak legyen melegtengeri
kikötője (Dardanellák, Boszporusz). Terjeszkedés Kelet felé, Közép-Ázsia, Mandzsúria, Korea felé.
A pánszlávizmus (a szlávok egysége, védelmezése).
Németország: Gazdasága a legdinamikusabban fejlődik. A német ipar korszerű technológiával néhány
évtized alatt veszedelmes vetélytársa lett a klasszikus kapitalista gazdaságoknak. Célja Anglia gyarmatainak
megszerzése, a Berlin-Bagdad-Bizánc (BBB) irányú vasútvonal építése, befolyás a Keleten, a gabona
szempontjából szüksége van Ukrajnára, a balti államokra, Belorussziára, a fő politika a Mittel Europa (a
német etnikum egyesítése).
Osztrák-Magyar Monarchia: Nagy területű, soknemzetiségű monarchia. Súlyos belpolitikai gondokkal
(gazdaság, nemzetiségi kérdés, társadalmi ellentétek) küszködik. Célja a politikai befolyás a
Balkánon,igazodás Németország közel-keleti terjeszkedéséhez. 10 pontos ultimátumot nyújtanak át
Szerbiának, amelyek teljesíthetetlenek, céljuk a szerb szuverenitás megszerzése.
A nemzeti helyzet kiéleződése- 1905: Első marokkói válság
- 1908: Annexiós válság (Az Osztrák-Magyar Monarchia “bekebelezi” Bosznia-Hercegovinát)
- 1911: Második marokkói válság
- 1912-13: A balkáni háborúk (balkáni államok a törökökkel szemben)
Második balkáni háború Macedóniáért (Szerbia nyer, Bulgária veszít)
Domináns ellentétek:
Németország Anglia, Franciaország
Oroszország Osztrák-Magyar Monarchia
A gazdasági erőviszonyok
- Központi hatalmak:
- ipari vezető szerep
- katonai felkészültséget nézve is vezető
- flottaépítési program
- tőke- és áruexport
- stratégiai nyersanyagokban (vasérc, kőolaj, hús, gabona) behozatalra szorul
- katonai földrajzi helyzete kedvezőtlen, közrefogják az antanthatalmak
- Antant országok:
- óriási potenciál
- népessége kétszeres
- hadiipara fejlettebb, flottája erősebb
- a franciák három évre növelik a katonaságot
- a szárazföldi ereje viszont gyengébb
További megegyezések:
1. 1893: Franciaország és Oroszország katonai szövetsége
2. 1904: Franciaország és Anglia szövetsége
3. 1907: Anglia és Oroszország diplomáciai megegyezése
Hadüzenetek:
1914. július 28.: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadüzenete Szerbiának
augusztus elseje: Németország hadüzenete Oroszországnak
augusztus harmadika: Németország hadüzenete Franciaországnak és Belgiumnak
augusztus negyedike: Anglia hadüzenete Németországnak
augusztus ötödike: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadüzenete Oroszországnak
augusztus 12.-e: hadiállapot a Monarchia, Anglia és Franciaország között
augusztus 23.-a: Japán hadüzenete Oroszországnak
USA, Olaszország, Románia, és Bulgária semlegességi nyilatkozatot tesz.
1914
Nyugati front
Augusztus 3.: Német támadás Belgium, majd Franciaország ellen, a cél Párizs elfoglalása
Szeptember 5-10: Az antantcsapatok ellentámadása a Marne folyónál (állóháború)
Keleti front
Az orosz mozgósítás gyorsabb volt, ezért a németeknek többfrontos háborút kell vívniuk.
Augusztus: Orosz támadás Galíciában, majd Kelet-Poroszországban.
Augusztus 17-19.: Hindenburg győzelme Tannenbergnél
Szeptember 6-15.: Német győzelem a Mazuri-tavaknál
Augusztus vége: Az oroszoké Kelet-Galícia, a Monarchia ide összpontosítja az erőit
Balkáni front
A Monarchia nem tudja elfoglalni Szerbiát, ezért szintén állóháború.
Európán kívüli harcok és események
Október: Törökország belép a központi hatalmak oldalán (harcok Mezopotámiában, a Dardanelláknál,
Palesztínában és a Kaukázusban). A Boszporusznál és a Dardanelláknál elzárják Oroszországot a
szövetségeseitől
November 1.: A német flotta kudarca Helgolandnál.
November 2.: Anglia tengeri blokád alá veszi Németországot.
Az 1914. évi hadműveletek a német vezetés villámháborús tervének kudarcát hozták. Jelentős győzelmet
egyik fronton sikerült sem elérniük.
1915
Május: Olaszország belép a háborúba az antant oldalán, Doberdón keresztül. A Monarchia az Isonzó folyónál
megállította az olasz támadást (súlyos veszteségek).
Május 2.: Gorlicénél áttörték a frontot, jelentős területeket foglaltak el.
Szeptember: Bulgária belép a központi hatalmak oldalán.
Október: Bulgária és a Monarchia együttes erővel legyőzik Szerbiát.
Ypernnél német gáztámadás
Állóháború
A keleti fronton elért sikerek ellenére 1915-ben a harc eldöntetlen maradt, ez növelte az antant esélyeit.
1916
Február: “verduni vérszivattyú”: Verdun erődjének véres ostroma. Júniustól a Somme folyónál az antant
feltartóztatja a német hadsereget., majd ellentámadás. Június: Bruszilov-offenzíva a keleti fronton, Galíciában.
A támadást a német-osztrák-magyar erők visszaverik. Augusztus 17.: A román hadsereg betör Erdélybe, ezzel
Románia megtámadta a Monarchiát. December: A Monarchia seregei német segítséggel visszaverték a román
támadást, majd elfoglalták Bukarestet.
Május: Az Isonzó-folyónál a Monarchia sikerei, Olaszország összeomlik.
Május-június: Jütland partjainál kiegyenlített tengeri csatát vívtak a német és az angol erők.
1916-ban a nagy áttörés nem sikerült Németországnak. 1916 végén a központi hatalmak békeajánlattal
fordultak az antanthoz, amit az elutasított.
1917
Febrár 1.: A németek meghirdették a korlátlan tengeralattjáró-háborút.
Április: Az USA belép a háborúba az antant oldalán.
Indokai: – a Lusitania elsüllyesztése 1915-ben
- pénzügyi és gazdasági kötődés Angliához
Február: Oroszországban megdöntik a cárizmust Pétervárott. A Kerenszkij-kormány kerül hatalomra, ők
folytatni akarják a háborút.
Július: A Kerenszkij-offenzíva, az orosz kormány által indított támadás sikertelen maradt.
Október: Bolsevik hatalomátvétel.
December: Béketárgyalások kezdődtek Oroszország és a központi hatalmak között.
1918
Január: Wilson kihirdette 14 pontos béketervét.
Február: Az újabb német támadást a Vörös Hadsereg Narvánál megállította.
Március 3.: Oroszország aláírja a Bresz-litovszki békét.
A 2. marnei csatában az antant seregei ismét visszaverték a támadást.
Május: Románia kapitulál.
Július-augusztus: Az amerikai csapatok támadását követően végleg összeomlott a német hadsereg.
Augusztus 8.: A német hadsereg fekete napja, Amiens-nél, kapitulálnak.
Szeptember 29.: Bulgária kapitulál.
Október 30.: Törökország kapitulál.
November 3.: Páduában a Monarchia aláírja a fegyverszünetet.
November 9.: Kieli hadiflotta matrózai fellázadnak (polgári demokrata forradalom) megdöntik II. Vilmos
hatalmát, a császár lemond köztársaság
November 11.: A compiegne-i erdőben Németország is aláírta a fegyverszünetet.
Hídfők: Meinz, Koblenz, Köln város környékén
Svájctól a holland határig demilatirizált övezet. A bal partját teljesen, a jobb partját egy 50 km-es sávban
demilatirizálják.
Párizs környéki békék
- párizsi
- washingtoni
Párizsi békekonferencia1919. jan. 18-án ül össze a konferencia, Versailles-ban, 27 állam vesz részt, a
vesztes államokat nem hívják meg, Oroszországot sem, mivel nem ismerik el a bolsevik kormányt.
10-ek Tanácsa:
- USA (Wilson amerikai elnök képviseli)
- Anglia (Lloyd George angol miniszterelnök képviseli)
- Franciaország (Clemenceau, a tigris, francia miniszterelnök)
- Olaszország (Orlando olasz miniszterelnök)
Ők a négy nagyhatalom, ezen kívül még Japán 2-2 képviselője.
A nagyhatalmak céljai
Anglia: Németország gyarmatait megkapni, tengeri hatalmát megszüntetni, Európában gátolni Franciaország
túlzott megerősödését.
Franciaország: Németország teljes körű és hosszú távú meggyengítése.
Olaszország: Területeket akart a Monarchiától (Tirol, Isztria, stb.)
USA: A Csendes-óceán térségében érdekelt (nőnek az izonacionalisták).
Nem érvényesülnek a wilsoni tervek.
Területi rendezés1. Elzász-Lotharingia visszacsatolása Franciaországhoz
2. Gdansk szabad város
3. Kelet-Poroszország elszakítása Németországtól
4. Rajna vidék demilatirizált övezet (a bal partját teljesen, a jobb partját 50 km-es sátban)
5. Saar-vidék 15 évre nemzetközi felügyelet alá helyezték
6. A hadsereget 100 ezer főben maximalizálták, megtiltották a sorozást
7. Át kellett adni a német hadiflottát
8. A németeknek jóvátételt kellett fizetniük
Ausztria, Saint Germain, 1919. szeptember 10.
- Megszűnt a Habsurg-monarchia
- Trieszt-Isztria, Dél-Tirol elvesztése
- Katonai korlátozások (hadsereg, fegyverkészlet maximalizálása)
- A Németországgal való egyesülés (Anschluss) tilalma
Törökország, Sévres, 1920. augusztus 10.
Területeit felosztották, a tengerszorosokat nemzetközi ellenőrzés alá helyezték. 1923. július 24-én Lausanne-
ben újabb szerződést kötöttek. Eltörölték a szultanátust. 1923 októberében a Musztafa Kemál vezette
mozgalom célhoz ért, kikiáltották a parlamentáris köztársaságot, megszüntették az ország széttagoltságát.
A területek közül: Irakot és Palesztinát Angliához, Szíriát, Libanont Franciaországhoz, Egyiptomot a brit
protektorátushoz, Anatóliát Franciaországhoz, Angliához és Olaszországhoz. Németország elvesztette minden
gyarmatát.
Bulgária, Neully béke, 1920. november 17.
Romániához kerül Dél-Dobrudzsa, Görögországhoz a Trák-tengerpart. Elvesztette a kijáratát az Égei-tengerre.
Magyarország, Trianon, 1920. június 4.
Magyarország területét 325.000 négyzetkilométerről 93.000 négyzetkilométerre csökkentették (60% terület, 70%
lakosság)
3, 9 millió magyar került a határokon kívülre.
A területek közül: a Felvidéket Csehszlovákiához, a Kárpátalját Csehszlovákiához és Romániához, Erdélyt,
Székelyföldet Romániához, Délvidéket Ausztriához, Burgenlandot Ausztriához, Sopront és 6 községet
eredetileg Ausztriához, de a velencei jegyzőkönyben Népszavazás, és így Magyarországhoz kerül.
Haderő korlátozás 35.000 főre, tilos szövetséget kötni, és háborús jóvátételt kell fizetni.
Új államok létrejötte
Lengyelország ismét egységes, szabad állam lett, jelentős területeket kapott a Német Császárságtól,
megkapta továbbá Galícia, Bukovina egyes területeit, egyes orosz birodalmi területeket.
Csehszlovákia Csehország és Szlovákia politikai egysége. Megkapta a Felvidéket, a Szudéta-vidéket és
Kárpátalját.
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1919-től Jugoszlávia.
Románia bővült Erdéllyel, a Partiummal, bánáti és kelet-alföldi területekkel, továbbá Besszarábia, Dél-
Dobrudzsa területeivel.
I. Világháború
Az I. viláháború, előzményei, következményei

-A 19. és 20. sz. fordulóján az európai birodalmak 2 szövetségi rendszerbe tömörültek:
Hármas szövetség: (1882) -Németország
-Ausztria-Magyarország (1879; kettős szövetség)
-Olaszország
Antant: (1983) Franciaország-oroszország
(1904) Anglia-Franciaország=”entente cordiale”
(1907) Anglia-Oroszország
A szarajevói merénylet (1914 június 28.)
-ok: monopolkapitalizmus ujra fel akarták osztani a világot
-Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd és felesége, Chotek zsófia merénylet áldozata
lett Szarajevóban. A merénylő egy Szerb anarchista, Gavrilo Princip volt.
-ez a merénylet szolgált ürügyül az I. világháború kirobbanásához
-A merénylet hírére Budapesten és Bécsben fellángoltak a Szerbellenes indulatok
(a monarchia II. Vilmos Német császár agresszív politikájának alárendeltje lett)
július 23.: – a Monarchia ultimátumot intézett a Szerbek felé (amely ultimátum a Szerbek szuverenitását sértő
követeléseket is tartalmazott)
DE a szerbek nem fogadták, mivel biztosra vették az Oroszok (Antant) segítségét
(Az Osztrák-Magyar Monarchiát a Németek (3-as szövetség) támogatták.)
július 28.: -az Osztrák-Magyar Monarchia hadüzenete Szerbiának
-ezt a hadüzenetet újabb hadüzenetek sora követte, s pár nap alatt ténnyé vált az I. világháború
(DE Bulgária }
Olaszország } függetlenek maradtak)
USA }
hadüzenetek
július 28. O-M Monarchia-Szerbia
augusztus 1. Németország-Oroszország
augusztus 3. Németország-Franciaország
augusztus 4. Nagy-Britannia-Németország
augusztus 5. O-M Monarchia-Oroszország
augusztus 6. Szerbia-Németország
augusztus 12. Franciaország és Anglia-O-M Monarchia
október 29. Törökország belépése
elképzelések a háborúról
Központi hatalmak: -Schlieffen terv: (-Németországnak sok katonája vanÃ•gyorsan tud mozgósítani
-nehézipari termelésben messze fölényben van a többi országhoz képest)
villámháborúra törekszik
egyfrontos háborút akart
Antant: -nem volt konkrét haditerve
-Oroszország katonai erejére lehetett számítani, de lassan tud mozgósítani
hosszan elnyújtott háborút akart
(mert akkor tisztán látszana, hogy az Antant 3 országa gazdaságilag erősebb, mint a Központi hatalmak)
többfrontos háborút akart
1914: A Központi hatalmak kezdeményezésével és sikereivel indult, de számukra rosszul zárul, minden tervük
kudarcot vall
Keleti front
-Az Orosz mozgósítás elég gyorsan haladt Németek már augusztus közepén csapatokat irányítottak át a keleti
frontra, hogy a monarchiával együtt megállítsák az Oroszok Galíciai előretörését
-1914 augusztus 28-30. Tannenbergnél a németek megsemmísítették a 2. Orosz hadsereget
-szeptember 6-15. Mazuri tavaknál az 1. Orosz hadseregre mértek csapást
-1915 február Galíciában az Osztrák-Magyar haderő a Kárpátok vonalánál feltartóztatta az Orosz csapatokat
-1915 március Przemysl váránál az Oroszok bekerítették a Magyarokat, és elfoglalták a területet (itt halt meg a
legtöbb magyar)
-október 29. Török belépés a Kaukázusban a Török birodalom frontot nyit az Oroszoknak
-az Oroszok emiatt nem tudnak segíteni a Szerbeknek
-a Balkáni fronton az Osztrák-Magyar Monarchia nem tudta szerbiát yorsan lerohanni Ã”
Ã”ÁLLÓHÁBORÚ
Nyugati front
-Schlieffen terv: augusztus 4.-én a németek támadást indítottak Belgiumon át Párizs elfoglalására (a német
katonák gyalog indultak elkifáradtak mire odaértekFrancia előny)
-szeptember 3.-án érték el a Marne folyót, de itt a Francia ellentámadás visszahúzódásra kényszerítette őket
-szeptember 5-10.: marne-I csataÜÁLLÓHÁBORÚ
összeomlott mind a Német, mind a Francia hadászati terv
(Németek: villámháborút, Párizs gyors elfoglalását akarták
Franciák: Elzászon keresztűl szerettek volna eljutni a Rajnáig)
-1914 õszén a NY-i fronton kölcsönösen É-i átkaroló hadműveletekkel próbálkoztak
-a szembenálló felek itt is állóháborúba ásták be magukat
-1914 november 1. Helgoland-szigeteknél az Angolok leverik a Német flottát
Nagy-Britannia tengeri blokád alá vette Németország tengerparti részeit
1915-16-os év kulcskérdése: hogyan lehet újabb országokat belerángatni a háborúba az egyensúly érdekében?
1915:A Központi hatalmak katonai fölényével zárult
Keleti front
-1915 május Osztrák-Magyar Monarchia+ Németek áttörték a Galíciai frontot, és visszaszorították az Orosz
erőket
-június, július A Lengyel területeken is átütő sikereket értek el, és elfoglalták a Baltikum jelentős részétÃ” (A
Központi hatalmak kezdeményezései és sikerei)
-1915 május Olaszország belépett az Antant oldalán (Olaszország a 3-as szövetség része)
Antant ígéretei Olaszországnak: -Dél-Triol
-Trieszt (O-M Mon. legjelentősebb kikötője)
-Isztria
-Dalmácia
- Albánia egy részebeleszólás Albánia sorsába
-Az Olaszok újabb harcteret nyitottak: Doberdói front
-Nagymértékben lekötötte az O-M Mon. haderejét
-1915 nyarán állították meg a feltörő Olasz támadást
-1915 szeptember Bulgária a Központi hatalmak oldalán belépett a háborúba
-A Monarchiával közösen elfoglalták: -Szerbiát
-Montenegrót
-Albániát
.Lengyelország egész területét
Nyugati front
-1915-ös évben eldöntetlenül folyik a harc a Németek és az Olaszok között
-1916 február 21 A Németek ostrom alá vették Verdun várát, DE nem sikerült eredményt elérniî
îhatalmas Német veszteség
-1916 május 31-június 1. Jüttlandi csata: itt semmisült meg totálisan a Német flotta
-1916 június A Brit erők jól előkészített támadást indítottak a Somme folyónál, DE nem változtatta meg a hadi
helyzetet, mert a Német haderő kivédte a támadást
Keleti front
-1916 június Az Orosz haderő áttörte az Osztrák-Magyar frontot
-1916 augusztus 27. Románia belépése az Antant oldalán
Antant ígéretei: -Bukovina területe
-Bánság (Tisza-Temesvár között)
-Erdély (Vásárosnamény-Algyő vonalánál)
Betörtek Erdélybe. DE
-1916 december a Németek és a Monarchia kiverte a Románokat Erdélyből és elfoglalták
Bukarestet
-A Központi hatalmak erejük végére értek, lassanként kibontakozott az Antant gazdasági és számbeli fölénye
1917: a Közponi hatalmaknak kedvezett. Egyre erőteljesebben fogalmazódott meg a népek békevágya.
Keleti front
-1917 február Kitört az oroszországi polgári demokratikus forradalom
-1917 október Oroszországi szocialista forradalom
- féltek, hogy emiatt a forradalom miatt Oroszország ki fog lépni a háborúból
-1917 április USA bejelentette a háborúba lépését az Antant oldalán
(Az USA hitelre szállított árut az Antantnak, ezért nem akarták, hogy vereséget szenvedjenek az Orosz kilépés
miatt)
-májusban az Oroszok megígérték, hogy nem lépnek ki (Miljukov jegyzék)
DE a Németek viszont az Orosz kilépést szerették volna, hogy ne kelljen tovább harcolni velük, ezért
megpróbálták befolyásolni az Orosz forradalmat
-1917 július Kerenszkíj-offenzíva(Tamopol) =Galícia feladása
-1917 november 7. győzött a szocialista forradalom, melynek legfőbb határozata:
-azonnali békedekrétum í Német-Orosz fegyverszünet
-ezzel a Németek és az Osztrák-Magyar Monarchia számára gyakorlatilag megszűnt a Keleti front

(a Monarchia minden erejét az Olasz frontra irányíthatta)
Nyugati front
-1917 január 31. A Németek bejelentették a korlátlan tengeralattjáró hadjáratot
-elsősorban Amerikai hajókat süllyesztettek el
-1917 július Kerenszkíj (II. Bruszilov) offenzíva
-segítséget akartak adni az Oroszok a Nyugati fronton zajló háborúban az Antantnak a németekkel szemben
- DE nem volt semmi eredmény, csak iszonyú sok halottmég nagyobb háborúellenesség
-1917 november Caporetto: csapatösszevonásokkal áttörik az O-M monarchiai állóháborúkatOlaszok
veresége
1918: A Központi hatalmak totális leigázása, az Antant győzelme
Keleti front
-1918 eldől a Németek és az Oroszok közti tárgyalás:
Trockíj kezdte meg a béketárgyalásokat, DE nem volt hajlandó egyezkedni a Németekkel
leváltották, mert a béke volt a legfontosabb, fontos lett volna a mgegyezés
-Csicserin lett az utódja, DE ő is elkezdett makacskodniì
ìa Németek megtámadták azokat a területeket, amiket a békével akartak megszerezni
-1918 március 3. Breszt-Litovszki béke: Német-Orosz különbéke
(az Oroszok az Orosz-Lengyel területeket veszítették el)
Nyugati front
-a Németek a Breszt-Litovszki béke után teljes haderejének bevetésével megpróbálta kicsikarni a döntő
győzelmet a Nyugati fronton
-1918 március 21. II. Marni csata: A Német támadás sikeresen indult , DE célját, a Brit erők megsemmisítését
nem érte el. Végül a Németek megtörésével zárult. Ü mivel az Antant július 18.-án sikeres ellentámadást
indított
xx 1918 május vége Ugyancsak sikeresen indult a Franciák ellentámadása a Németekkel szemben, DE
céljukat, Reims bevételét ők sem érték el.
-1918 június 15. Monarchia erői is támadást indítottak az Olasz fronton, DE ez a támadás a kezdeti sikerek
után összeomlott (nagyon nagy veszteség az O-M Monarchiának)
-júliusban álalános Antant támadás indult meg:
-augusztus 8. Amiensi ütközet : a Németek tehetetlenek voltak az Antant erőivel szemben, elsöpörték a Német
harcvonalat (itt alkalmaztak először nagy tömegben mozgó tűzerőt)
Keleti front
-1918 nyara az Antant megerősítette a balkáni erőit (Brit, Gr., Olasz, Francia, Szerb csapatok), és
megtámadták a Bolgár frontot napok alatt leverték a Bolgárokat
-a Balkáni Antant haderő ellenállás nélkül közeledett a Monarchia felé, míg az Olaszok is támadást indítottak
és áttörték az Osztrák-Magyar állásokat
-a Közpnti hatalmak belátták, hogy a háború elveszett számukra
KILÉPÉSEK:
szeptember 29. Bolgárok
október 30. Törökök
november 3.Osztrák-Magyar Monarchia (Padova)
november 11. Németek (Compiégne erdőben)
-A háborúban semmi nem úgy történt, ahogyan azt eltervezték
Béketárgyalások:
-az európai nagyhatalmak (Anglia, Franciaország) továbbra is fenn akarták tartani az egyensúlyt, DE
Németország erejét ketten sem bírták volna ellensúlyozni.Németországot kellett gyengíteni:
(a hatalmi egyensúly akkor lenne megfelelő, ha az USA is társulna)
-ANGLIA: meg kellene szüntetni Németország haderejét
-FRANCIA: egy ütköző államot szeretne beilleszteni Németország és Franciaország közé
-szerinte fel kellene osztani Németországot
+ be akarták vonni szövetségesként szerződések rendszerével a Közép-Kelet Európai népeket
-USA (Wilson elnök) saját elképzelései: Wilsoni 14 pont:
-egyenrangú országok együttműködése teremtheti meg a békét
(minden ország vehessen részt a nemzetközi életben:
1.szabad kereskedelem
2.nyilvános diplomácia, minden nyilvánosan zajlik
3.kollektív biztonság elve: a konfliktusokat tárgyalásokkal kell megoldani)
-megalakul a népszövetség
-népek önrendelkezési joga (eldönthette az állam kereteit, és az államformát)
-a békekonfliktus nagy problémája, hogy az elvek és a gyakorlat között nagy ellentétek vannakÃ”
Ã”a veszteseket nem hívták meg a tárgyalásokra, nélkülük akarták elintézni, miközben azt hírdetik, hogy
minden nép egyenlő
-1919-20 Párizs környéki béke: (ott folyt abizottsági előkészítő munka)
-minden országot egyenként hívtak meg , meghallgatták, és utána születtek meg a dokumantumok
1919június 25. Németek (Versailles)
1919 szeptember 10. Osztrákok (Saint-Germain)
1919 november 27. Bolgárok(Neully)
1920 június 4. Magyarország(Trianon)
1920 augusztus10. Törökország (Sévres)
-a Párizsi béketárgyalásokkal xx-an folyik 1920-21-ben egy másik tárgyalássorozat Washingtonban:
-gyarmati országokkal foglalkozott, ill. Japán területi változásaival (átadták Japánnak a Német gyarmatokat)
-Versaillesi-Washingtoni békerendszer
(Plenáris űlés : győztes országok küldöttjei
Bizottságok: külön-külön feladatokat láttak el, pl: az egyik csak a Mo.-I határokkal foglalkozott…
segítenek a belpolitikai konfliktusok megoldásában
10-ek tanácsa: győztes nagyhatalmak vezetői
külügyminiszterek
4-ek tanácsa: Európai vezetés vett részt rajta
USA: Willson
Anglia: Lfoyd George
Olaszország: Orlando
Franciaország: Clemenceon
Európa problémáit vitatták meg )
Versaillesi béke (Németek)
1.területi korlátozások
-Elzászt, és Lotharingiát Franciaországhoz csatolták
-majd 1923-ban a Rhur vidéket is megszállták a Franciák
-Újra létrehozták Lengyelországot (K-Németországból és Ny-Oroszországból)
Németország 2 részre szakad
-Danzig szabad város marad, mind a 2 ország tulajdona
-hagytak egy folyosót a 2 Német rész között (corridor)
-Csehek: Szudéták területét kapták meg Németországtól
-Memel vidék Litvániához kerűlt 1923-ban
2.katonai korlátozások
-Frzncia és Németország között, a Rajna Német országi oldalán 50-km-es körzetben katonák nélküli övezetet
hoztak létre
-Németországnak le kellett állítania a hadászati eszközök gyártását, és a hajógyártást is. munkanélküliség
3.kártérítések
-400millió aranymárka kártérítést kellett fizetniük
- nem tudnak fizetniÜ újabb területi veszteségek (1923: Rhur vidék Franciaországéé lett)
-ezután kaptak halasztást 1989-ig , DE nem tudták befizetni reménytelenné vált az ottani helyzet
4.egyéb korlátozások
-Anschluss: nem egyesülhetnek az osztrákokkal
Saint-Germaini béke(Ausztria)
1.területi tagolódások
-csak egy egész kicsi területet vaszítettek el: Mariburg a D-Szlávoké lett
-ezért a kis területi csonkolásért mék kárpótlást is kaptak: Megkapták Magyarországtól Burgerlandot
(arra hivatkozva, hogy ott Németek élnek)
-Sopronban népszavazást tartanak, hogy hova akarnak tartozni, és Magyarországot választották
4.egyéb korlátozások
-Anschluss rájuk is vontkozott: a 2 ország egy király alatt nem egyesűlhet
Neully béke (Bolgárok)
-ők is kevés területet vaszítettek el: Görögország kapta meg tőlük a Trákiai területet
2.katonai korlátozások
-a hadsereget 20ezerre korlátozták- nagyon minimális létszám
3.kártérítések
-a jóvátétel fizetés összege is minimális
Trianoni béke (Magyaarország)
-az ország 2/3-át elveszik, tőlünk veszik el a legtöbb területet
- -Felvidék, Kárpátalja(Mo.)+Morvaország+Csehország=Csehszlovákia /1939 március 31-ig létezett/
-Vásárosnamény, Algyő vonalErdély
-Tiszántúli megyék, Galícia D-I területe, Bucovina, D-en: Bácska, Bánák K-i részeRomániához
-Pécs alatti Baranyai háromszög Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz(1929-ben vette fel a Jugoszlávia nevet)
Sévresi béke (Törökök)
1.területi csonkolások
-egész Európai területüket elvesztették, kivéve Isztambult és környékétmegszűnt európai nagyhatalom lenni
-Boszporusz, Dardanellák nemzetközi felügyelet alá kerűltÜ kiszorították onnan a Törököket
-a K-i területekből létre akarták hozni Örményországot, és az USA mandátuma alá kerűlt volna
(mandátum: nagyhatalmak védnökséget vállalnak kis államok fölött, és ezért beleszólhattak az irányításba,
addig maradt meg ez a függő helyzet, amíg fel nem zárkóztak)
-USA nem volt hajlandó ezt elfogadni
-D-i területeket Francia és Brit mandátum a lá akarták helyezni
(Szíria: Franciaország mandátum terület
Irak, Palesztina: Angol mandátum terület)
-Törökország nagyon sok területet elveszített, emiatt nagyon nagy mértékű volt a felháborodás:
-Kemál pasa a hadseregre alapozva elkezdte szervezni engedetlenségi mozgalmáta nagyhatalmak féltek is,
hogy ebböl a felháborodásból további bajok lehetnek
-Kemál pasa látta, hogy a szultán mindenben engedelmeskedik a nagyhatalmaknakAnkarában létrehozott egy
ellenkormányt népi mozgalom lett belőle
123
-1923 július Lauseanne, békemódosítás:
-többet kap az európai területekből
-elfogadják, hogy a Törökök visszafoglalták Örményországot
-polgári forradalom zárársa októberben: KÖZTÁRSASÁG
(demokratizálódott köztársaság)
II. A francia forradalom előzményei
1. A francia abszolutizmus bukásának okai:

a a merkantilizmusból megerősödő polgárság politikai hatalmat akart (a király a beszedett adókból
merkantilista kölcsönt adott manufaktúrák létesítéséhez, melyet a tőkésnek vissza kellett fizetnie)
b terjedtek a felvilágosodás eszméi, melynek keretében a polgárság hatalmának jogosságát magyarázta
c például szolgált az angol polgári forradalom és az amerikai függetlenségi harc és polgári forradalom
d az abszolút módon uralkodó királyok (XV., XVI. Lajos) fényűző élet módja a lakosság nyomorával szemben
e a nyomor miatt társadalmi elégedetlenség (városi szegények és nincstelen parasztok részéről)
f az ipar kapitalizálódott, de a mezőgazdaságra a feudális nagybirtok a jellemző
g az irányítás és politikai beleszólás joga a születési előjogok alapján a nemességnek és a papságnak volt
2. A francia polgárság, mely a társadalom 96 % – a, politikai hatalmat akart kiaakult a 3. rend, a polgárság
rendje
3. További gondok:
a a kenyér árának növekedésével a társadalmi elégedetlenség is nőtt
b a nemesség egyre nehezebben tudott megélni, mert:
- közterheket nem akart viselni
- rendi gyűlésre nem hívta a király
c a polgárság egy része egyre jobban gazdagodott, erősödött
d az ország importja nőtt, exportja nem a külkereskedelmi mérleg negatív és adósságait nem tudta fizetni
4. 1789-ben a király összehívta a rendi gyűlést, hogy új adókat szavaztasson meg
5. A polgárok kivonultak és Versailles-ben megalakították a Nemzetgyűlést (Labdaházi eskü)
6. A rendi gyűlésen a szavazás aránytalan volt, a polgárság rendenkénti szavazás helyett fejenkénti szavazást
követelt:
papság 300 igen
nemesség 300 igen
polgárság 600 nem
7. A király zsoldossereget vont a Versailles köré, katonailag fenyegetett
II. András
III.Béla idősebbik fiát, Imrét jelölte ki örökösének, de halála után András herceg megkeseritette Imre életét, és
miután Imre és fia meghalt, ő léphetett trónra.
Mig a királyi főtisztségviselők eddig szolgálatukért kapták fizetésüket, ettól kezdve viszont jövedelmük nagy
részét birtokadományokból nyerték , mivel Andrást rábirták arra, hogy birtokadományokat osszon szét a
nagybirtokosok között. A birtokokat örök jogon, mindenféle feltétel nélkül nélkül kapták a javadalmazottak, igy
nem lettek a király hűbéresei.
Az új gazdaságpolitikának számos következménye volt. Egy-egy vármegyében teljesen eltűnt a királyi
birtokállomány, mivel az a nagybirtokosok, a bárók kezére került. Emiatt visszaszorult a királyi udvarházak
szervezete és a várispánságok is, igy csökkent a király katonai ereje. András német származású feleségének
kisérete megszállta a királyi udvart és számos birtokadományhoz jutott, ami viszont a régi rend pártolóinak
egyáltalán nem volt inyére, igy mikor András 1213-ban hadjáratot vezetett Halicsba, egy bárói csoport
lemészárolta Gertrúdot és kiséretét. Ezenkivül a király óriási jövedelemtől esett el, ennek kompenzálása képp
rendkivül adót vezetett be és pénzváltást rendelt el évente egyszer vagy kétszer. A sókamarákat is bérbe adta
– ami sértette az egyház érdekeit, mert addig ő volt a só egyedüli forgalmazója, ráadásul most ez az
izmaeliták és zsidók kezébe került – és ez fellenditette a gazdaságot.
II.András ellen a feszültség egyre nőtt, és mikor 1217-ben visszatért sikertelen és rendkivül költséges
keresztes háborújából, elég nagy számú ellenzékkel kellett szembenéznie. Azok a bárók, akik nem
részesedtek az új gazdaságpolitikából, a régi rendet akarták visszaállitani és II.András fia, Béla herceg mellé
álltak. Csatlakoztak hozzájuk a kis-és középbirtokosok, a szerviensek, akiknek függetlenségét veszélyeztették
a megnövekedett hatalmú bárók. Támogatták még őket a várjobbágyok és a várnép is, akiket lesüllyedés
fenyegetett és tiltakoztak a várbirtokok eladományozása ellen.
A régi rendszert pártoló bárók rákényszeritették a királyt az eladományozott vár-és udvarnokföldek
visszavételének igéretére, majd 1222-ben az Aranybulla kiadására. Ebben András
-megfogadta, hogy nem adományoz el több birtokot örök tulajdonul

-idegenek nem kaphatnak birtokadományt és tisztségeket is csak a király
-beleegyezésével viselhetnek
-megtiltotta, hogy a kamarák élén izmaeliták és zsidók álljanak
-adómentességet biztositott a servienseknek, kivéve a tized és a pénzügyeket
-katonakötelezettséget biztositott a servienseknek az ország határain belül, a határokon kivül csak pénzért
voltak kötelesek harcolni
-megerősitette a várjobbágyok és a várnép szabadságjogait
-megtiltotta, hogy az egyház pénzben szedje a tizedet
-az utolsó, 31.cikkelyében törvényesnek nyilvánitotta a nemesek ellenszegülését a királlyal szemben,
amennyiben az megszegi a törvényt (ellenállási záradék)
1224-ben kiadta az Andreanumot, amelyben az erdélyi német hospeseket a szebeni ispán fennhatósága alá
rendelte, ezért az ott élő székely-magyaroknak el kellett költözniük Erdély dél-keleti vidékére, hogy elkerüljék
az ispán fennhatóságát.
Az Aranybullát azonban a bárók nem vették figyelembe és csorbitották az egyház birtokait. Ezért 1231-ben a
főpapi ellenzék rávette Andrást az Aranybulla megújitására, amely több ponton eltért az eredetitől, és
elsősorban az egyházi kiváltságok számát gyarapitotta, például nem tiltotta, hogy az egyház pénzben szedje a
tizedet és nem szólt bele a sóraktározásba és a sószállitásba, de ezen törvények nagy része csak irott szó
maradt.
András több hadjáratot vezetett Halics ellen, de mind sikertelen volt. Megpróbálta megszerezni a havasalföldi
pogány kunok földjét és ezzel az 1215-ben Erdélyben letelepitett német lovagrendet bizta meg, akik viszont
nem hogy megtagadták András kérelmét, függetlenedni akartak, ezért András kiűzte őket az országból és a
lengyel peremvidékekre költöztek, ahol meglapitották államukat. Megpróbálta megszerezni a Latin
Császárságot is, de miután az sem sikerült, a Nikaiai Császársággal és a Bolgár Cársággal szövetkezett.
II. ipari forradalom
Az 1850-60-as években a világgazdaság rohamos fejlődésnek indult újra. Általános modernizációra került
sortöbb vezető szektorban. Anglia előnye megszűnt, mert az USA és Németország a későn indulók
előnyével elhúzott gazdaságilag. Míg Anglia hosszú évek alatt tökéletesítette a találmányokat, addig az USA
és Németország csak adoptálta a legfejlettebb technikát, így előnyre tett szert. Fejlődött Skandinávia,
Közép- és Kelet- Európa., de ezek e térségek periférián maradtak. Fejlődésük komplementer volt (követte
a centrumot lemaradva) és derivált (kielégítette a Ny igényeit) Az itteni fejlődést a centrum tőkéje és
igényei határozták meg.
Három lényeges változás történt. 1: új anyagok (műanyag, acél) jelentek meg. 2: új energiaforrásokat
használtak (kőolaj, elektromosság). 3: Gépesítés és munkamegosztás térnyerése (pl.: Ford T-modell-
gyártósoron készült) Fejlődött az acélgyártás is. Lecsökkentették a vas széntartalmát, így a keletkezett
anyag, az acél, sokkal ellenállóbb lett. Nagy fejlődés ment végbe a vegyiparban is. Beindult a műanyag,
alumínium, üveg, papír, gumi, cement és kerámia tömeggyártása. Kialakult a petrolkémia, a
kőolajvegyészet.
1876-ban Nicolaus Otto feltalálta a négyütemű motort, mely
jóval csendesebb, takarékosabb éskönnyebben indítható volt elődeinél. 1898-tól Henry
Ford futószalagon gyártotta az autókat, melynekkarburátorát Csonka János fejlesztette ki,
a főkonstruktőr Galamb József volt. Az autó fejlesztésében szintén Németország és az USA jártak az élen.
Az utóbbiban 20 év alatt 15 millió kocsit adtak el. Az első autógyárak között volt a Ford, az Opel, a Mercedes
és a Bugatti.
Fejlődött a repülés is. 1900-ban Zeppelin feltalálta a kormányozható léghajót, 1903-ban a Wright
testvérekpedig a motoros repülőt. Ezután nagy verseny indult a két repülőeszköz között, amiből a gyorsabb
és erősebb repülők kerültek ki győztesen.
Rendkívüli gyorsasággal terjedt az elektromosság világszerte. Feraday felismerte az elektromágneses
indukciót, Jedlik feltalálta a dinamót, elterjedtek a villamos motorok. A legnagyobb feltaláló Edison volt,
aki több, mint 1000 találmányával forradalmasította az elektromosságot. Ő alkotta meg a szénszálas izzót, a
fonográfot (mozi elődje).
1881-ben üzembe helyezték az első közszolgálati villamos erőművet a Siemens cégnél. A Monarchia
elektromos ipara is jelentős volt (Ganz gyár, Lang gépgyár), de nem vehette fel a versenyt a németekkel és
Amerikával.
A kommunikáció is tökéletesedett. 1840-ben Morse feltalálta a távírót, 1876-ban Belle a telefont. Puskás
Tivadar építette az első telefonközpontot. Hertz felfedezte az elektromágneses hullámokat, amivel
megteremtette a rádiózás alapját.
A mezőgazdaság is gyökeresen átalakult. Megjelentek a műtrágyák. Elkezdték használni
a cséplőgépet és a traktort.
Talán a hadiipar fejlődött leggyorsabban. Minden ország elkezdett fegyverkezni, ugyanis meghirdették a
világ felosztását. Feltalálták a gépfegyvert és a dinamitot. Növelték az ágyúk
hatótávolságát. Tankokat ésvadászgépeket kezdtek gyártani. Alkalmazták a vegyipar találmányait is (pl.:
harci gáz).
A második ipari forradalom alapvetően átalakította a társadalmat Európában. Élesen elkülönült egymástól
centrum és periféria, melynek lemaradása behozhatatlanná vált. Míg nyugaton a középréteg irányította az
államot, keleten torlódott társadalom alakult ki, ugyanis jelen voltak a feudális maradványok (jobbágyság,
nemesség) és a tőkés elemek is (burzsoázia és munkásság). Kialakultak világszerte a monopóliumok *.
Egyes vélemények szerint a második ipari forradalom napjainkban is zajlik, ugyanis az élet minden terén a
tökéletesítésre törekednek. Fő cél lett a magas hatásfok, kicsi tömeg és olcsó ár, hogy a termékeket
mindenki megvásárolhassa. Rohamosan fejlődik a közlekedés és a távközlés. Egyre inkább alkalmazzák
a napenergiát és a környezetszennyező anyagok mellőzésére törekednekï¿½
*
- Monopólium: A tőkekoncentráció eredményeként kialakult olyan tőkés nagyvállalat vagy vállalatok közti
szervezet, amely uralkodó pozícióra tesz szert a termelésben és az értékesítésben. Megállapodásokkal
korlátozza a szabad versenyt és monopolista extraprofitra törekszik.
- Kartell: olyan vállalati szövetség, amelyben a résztvevő felek megegyeznek a verseny korlátozásában és a
piac, esetenként az árak és a bérek szabályozásában. Laza kapcsolatot jelent. (Németország)
- Szindikátus: olyan vállalati szövetség, amelyben a résztvevő cégek közös felvásárlási és értékesítési
rendszert hoznak létre, de megőrizték termelői önállóságukat. (Németország, Japán)
- Konszern: bankok irányítása alatt különböző iparágakból létrejött nagyvállalat. A századforduló után újonnan
iparosodott országokra jellemző. (pl.: Daewoo)
- Tröszt: egy-egy iparág vezető vállalatainak teljes összeolvadása. Az USA-ra jellemző. (pl.: Microsoft) Az
USA-ban trösztellenes törvényeket hoztak 1887, 1890, 1914-ben. A tröszt létrejötte egy szűk elit érdeke, a
középrétegeknek nem kedvez.
- Korporáció: sok kisebb vállalat termelési láncát, integrációját jelenti. Az USA-ban jellemző.
- Holding: a nyereséges részvények felvásárlására és nagyvállalatok ellenőrzésére alakult egyesülés.
- Jellemző a részvénytársaságok megjelenése.
II. Világháború
Előzmények (1933-39) országokra lebontva

a.) Franciaország
1934. október 9. Marseilles-i merénylet – megölik II. Sándor jugoszláv királyt és BARTHOU francia
külügyminisztert. Ezért kikerülési politika következik. Népszövetség “vezetője” Franciaország, ezért a
népszövetségi politika szinte azonos a francia politikával. ( ez vezet a Népszövetség megromlásához). 1935
májusában megkötötték a francia-szovjet szerződést, mely szerint a két ország segítséget ígért egymásnak
esetleges támadás esetén. (gond, ha mondjuk a franciákkal gond van, akkor a lengyelek nem engedték át a
határon a szovjeteket)
Népfront kormányzás 1935-40 ig ( -><- fasizmus) első népfronti me.: Leon BLUM utolsó: Edouard DALADIER
Az első vh. veszteségei miatt a nép nem akar háborút, a hadsereget sem modernizálják.
b.) Nagy Britannia
1935-ben megkötötték az angol német flottaegyezményt, melyben kikötötték, hogy a hajók aránya 3:1 (az
angolok javára) ekkor az angol me.: BALDWIN
Angliát az 1930-as évekig franciaellenes külpolitika jellemezte. A miniszterelnök: Neville CHAMBERLAIN
(1937-40) a békítés pártján volt, ezért próbált engedményeket tenni Hitlernek.
c.) Olaszország
1922-től Mussolini van hatalmon. Fő célja a mediterráneum egyesítése, tehát a főbb célok Jugoszlávia és
Görögország. Mussolini a Duna medencei fennhatóságról álmodozott, de lemondott róla, mikor 1935. október
3-án az olasz hadsereg megtámadta Etiópiát (Abesszínát) “etióp kaland”, és ezzel Németország segítségére
szorult (az etióp császár: Hailé SZELASSZIÉ)
1936- ban Olaszország is kilép a Népszövetségből.
1936. október 25/27-én Hitler és Mussolini szövetséget köt, ezzel létrejön a Berlin-Róma tengely.
1937-ben Olaszország csatlakozik az Antikomintern paktumhoz.
1937. április 7-én Mussolini megszállja Albániát.
d.) USA
Gazdasági világválság miatt elzárkóznak Európától
Gazdasági világválság & megoldásai: 1929. október 29.: “fekete kedd” -en több millió részvény cserélt gazdát
a New York-i tőzsdén, ezzel az árfolyam egy hét alatt kb. 40%-kal csökkent. A hitelrendszer összeomlott, a
bankok csődbe jutottak, a munkanélküliek száma kb. a tízszeresére nőtt az USA-ban. A válság rövid időn belül
átterjedt Európára és 1931-ben elérte No-t, Fro.-t és 1933-ban Mo.-t is.
Megoldási tervek: — JOHN M. KEYNES (angol)”növekedési elmélete”: az állam beavatkozására van szükség
ahhoz, hogy olyan mukaalkalmakat hozzanak létre, amelyek megélhetést nyújtanak az emberek számára, így
nőhet a fogyasztó- és fizetőképes kereslet is.
– ROOSEVELT (USA) “New deal”: 1932-ben az elnök felhatalmazást kapott a bankok ügyeinek
szabályozására, a munkanélküliek foglalkoztatására is. Megszabták az ipari bérek alsó határát és a munkaidőt.
A második szakaszban (1936-7) bevezették a biztosítást és egyéb szociálpolitikai reformokat. Roosevelt: “ki
akarom egyenlíteni a gazdaság megoszlását”
1933-ban kapcsolatba léptek a SZU-val.
e.) Ausztria
1920-as években belső ellentétek kiéleződtek. Ellentétbe kerültek egymással a jobb- (Heimwehr) és a baloldali
(Schutzbund) fegyveres alakulataik. Osztrák kancellár: Engelbert DOLFUSS a Heimwehrt támogatta és
megalakította a Hazafias Frontot és rendeleti kormányzást vezetett be 1933-ban.
1934. július 25-én egy náci puccs során megölték Dolfusst, az új kancellár SCHUSCHNIGG lett (’38-ig
kancellár)
f.) Németország & a háború közvetlen előzményei
1933. január 30-tól Hitler kancellár, No. még ebben az évben kilép a Népszövetségből. 1935-ben a Saar
vidéken lejárt a népszövetségi felügyelet ideje és a lakosságnak népszavazással kellett döntenie arról, hogy
hova akar tartozni. 1935. január 13-án a Németországgal való csatlakozásra szavaztak így Hitler 1935.
március 1-én bevonult a Saar-vidékre és kijelentette: nincs többé területi követelése Fro.-al szemben.
1936. március 7-én Hitler úgy dönt, hogy remilitarizálja a Rajna-vidéket (a Rajna keleti partvidékét), ezzel
megszegi a locarnoi szerződést.
1936. október 25/27.-én Hitler és Mussolini szövetséget köt, ezzel létrejön a Berlin-Róma tengely.( Ciano írta
alá.)
1936. november 25-én No. és Japán aláírja az Antikomintern paktumot. 1937. november 6-án Olaszország is
csatlakozott. A szerződés megtiltotta a feleknek, hogy egyezményt kössenek a Szovjetunióval. (Ezt megszegi
a Molotov-Ribbentrop paktum). A paktumot Magyarország 1939. február 24-én írta alá.
1938. Berctesgardenben Hitler tárgyal Schuschniggal az Anschlussról. Schuschnigg nem biztos benne és
népszavazást javasol (Hitler mellett állt Arthur Seyss INQUART, az osztrák nácik vezetője) március 13-ra. A
német hadak 1938. március 12-én bevonultak Ausztriába ezzel megtörtént az Anschluss (másnap különben
még volt népszavazás is), ezzel Ausztria “Ostmark” néven a német birodalom része lett.
Csehszlovákiában zavargások voltak a cseh nácik (vezető: Konrad HENLEIN) zavargásai miatt. Válságállapot
alakult ki. 1938. szeptember 29/30. a München-i konferencián a Szudéta-vidéket No.-nak ítélték
(Csehszlovákia) Részt vett: Chamberlain & Halifax, Daladier & Bonnet, Hitler & Ribbentrop, Mussolini & Ciano.
A csehszlovák képviselők nem vehettek részt és október 10-ig ki kellett üríteniük a területeket és Hitler
bevonult Prágába 1939. március 15.-én. BENES lemond, az új elnök: HOCHA. A szudétanémet részt No-hoz
csatolták, Csehszlovákia “maradék” részéből pedig Cseh-Morva Protektorátusként vált a birodalom részévé
(NEURATH, majd HEYDRICH irányított). Szlovákia független lett és Josef TISO me. 1939. március 14-én
kikiáltotta a szlovák állam megalakulását.
1938. szeptember 30-án Hitler és Chamberlain deklarációt írt alá, miszerint nem háborúznak egymás ellen.
1938. november 2.: I. bécsi döntés – Mo. megkapja a Felvidéket
- Lengyelország megkapja Teschent
1939. március: angol-francia garancia Lengyelországnak esetleges támadás esetén, mivel már érezhető volt a
Danzig körüli konfliktus (1938 októberében a németek fölszólították a lengyeleket, hogy adják vissza Danzigot,
mert a corridoron keresztül vasutat akarnak építeni)
1939-ben az orosz kormány leváltja LITVINOVOT (valószínűleg zsidó származása miatt) és helyére
MOLOTOV kerül.
1939. május 22. “Acélpaktum” aláírása Berlinben. A paktumot Ribbentrop és Ciano írta alá. A szerződés
kölcsönös támogatást ígér háború esetén ill. megtiltotta a szerződő feleknek, hogy a másik hozzájárulása
nélkül fegyverszünetet/békét kössenek.
1939. augusztus 23-án aláírják a Molotov-Ribbentrop paktumot, amely valójában egy meg nem támadási
egyezmény volt (10 évre), de tartalmazott gazdasági részt is.
Eseménytörténet
1939
1939. szeptember 1. a Schleswig-Holstein német hadihajó lőni kezdte a lengyel századokat (hadüzenet nélkül)
1939. szeptember 2. Anglia hadat üzen No-nak és másnap Franciaország is.
1939. szeptember 17/18. a lengyel kormány elmenekül az országból (un. ezredesek kormánya Josef BECK
volt a külügym.) létrejön egy lengyel londoni emigráns kormány SIKORSKI vezetésével. A szovjetek még
eznap támadást indítottak a lengyelek ellen.
1939. szeptember 28. Lengyelországot a Curzon vonaltól keletre a szovjetek és attól nyugatra a németek
annektálják.
1939. november 30-án kitört a szovjet-finn háború, bizonyos területi problémák miatt. A háború 1940. március
12-én békével zárult. A háború következménye volt, hogy a Szovjetuniót 1939. december 14-én kizárták a
Népszövetségből.
1940
1940. április 9. Weser akció: No. hadüzenet nélkül megtámadja Dániát és Norvégiát. A dánok 10-ére már
kapituláltak a norvégok nem hagyták magukat. Angol expedíciós haderő próbált segíteni a norvégoknak, de
sikertelenül. 1940. június 7-én Vidkun QUISLING, norvég fasiszta vezető németbarát kormányt alakított
1940. május 10. Fall Gelb: német támadás Fro., Belgium, Hollandia és Luxemburg ellen. (német főparancsnok:
Erich von MANSTEIN) Rotterdamra bombákat dobtak és az Ardenneken átkelve megsemmisítették a
szövetségesek haderejét. Hollandia május 15-én, Belgium május 27-én kapitulált. Mivel a németek
bekerítették a brit csapatokat azok kénytelenek voltak június 4-én Dunkerque-nél evakuálni. 1939. június 14-
én Hitler bevonult Párizsba, Paul REYNAUD me. lemond. Észak Franciaország német megszállás alá került,
délen egy Vichy központú rendszer alakult ki. 1939. június 22-én PÉTAIN marsall aláírja a fegyverszünetet a
compiegne-i erdőben (egy “már ismert” vasúti kocsiban)
1940. májusában Angliában kormányváltás történt. Az új me.: Winston CHURCHILL.
1940. június 11-én az olaszok kihasználták a francia válsághelyzetet és elfoglalták Savoyát és Nizzát. Ezzel
Mussolini is hadba lépett.
1940. augusztus 13. angliai csata: a német támadás célja: a légi fölény kivívása a La Manche csatorna felett.
Döntő nap: szeptember 15. A németek elhalasztják az angliai megszállásról kelleszóló Seelöwe hadműveletet.
Romániának át kellett adnia bizonyos területeket (Besszarábia, Bukovina) a SZU-nak, a magyar kormány
előterjesztette igényét Erdélyre. A területi vitát Hitler német-olasz döntőbírák segítségével hozta meg: 1940.
augusztus 30. II. bécsi döntés: É-Erdélyt és Székelyföldet Mo.-nak ítélik (ekkor a román me.: ANTONESCU)
1940. szeptember 27. Háromhatalmi egyezmény No. Olaszo. és Japán között, melyben Japán elfogadja No.
és Olaszo. vezető szerepét Európában és azok elfogadják Japánét Ázsiában. Támadás estén segítséget
ígértek egymásnak. Az egyezmény fő célja az USA és a SZU távoltartása volt a háborútól. Aki No. mellé állt,
annak be kellett lépnie az egyezménybe, végül belép Mo. is , de csak azért, mert a szomszédos országok is
beléptek (pl. Románia) hiszen e nélkül nem lehet területi revíziót végrehajtani.
1940. szeptemberben Mussolini hadserege offenzívát indít Líbia és Egyiptom felé, pár hónappal később pedig
Kréta felé, ahová a már 1939-ben megszállta Albániából indul a támadás. A németek tervezik, hogy
segítsenek a “duce”-nak, miután novemberben az angol légierő megsemmisítette Afrikában az olasz flottát.
1940. november ismét ROOSEVELT lett az amerikai elnök. Győzelmét követően elfogadtatta az un. land-lease
(=kölcsönbérleti) törvényt, mely szerint az USA hadifelszerelést kölcsönözhetett azoknak az országoknak,
melyek katonai győzelmét fontosnak ítélte. A hadianyagért cserébe a háború után az USA támaszpontokat
kapott.
1940. december 18.: magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződés
1941
1941. február Tripoliban partra száll Erwin ROMMEL hadserege (Afrikakorps) és az angolokat Egyiptomig
kergeti.
1941. március 25. Jugoszlávia aláírja a “háromhatalmi egyezményt”
1941. március 27. Belgrádban “baloldali fordulat” következik be és II. Péter király meneszti a németbarát
kormányt és katonai puccsot hajt végre. Jugoszlávia kilép az egyezményből, ezzel kivívja No. haragját, mivel
Mussolininek Jugoszlávián keresztül vasúttal akarták szállítani a német katonákat. Magyarország dillemába
került: vagy Hitlernek segítenek és átengedik a német sereget Jugoszlávia megtámadásához, vagy hűek
maradnak a jugoszláv-magyar barátsági szerződéshez. A magyar kormány az előbbi megoldást választotta.
1941. április 3. Teleki Pál önyilkossága. Új magyar miniszterelnök: BÁRDOSSY László

1941. április 6. német offenzíva Jugoszlávia ellen. 17-én leteszik a fegyvert. Az esemény után Jugoszlávia
fölbomlott: április 10-én kivált egy “fasiszta” Horvátország Ante PAVELIC vezetésével, Szerbiában
partizánmozgalmak alakultak (a királypárti csetnikek és vezetőjük, MIHALJOVIC és Josip Broz, azaz TITO
mozgalma). Miután vége lett a harcoknak, a németek sikeres segítséget nyújtottak Mussolini seregének
Görögországban.
1941. június 21. Merkúr hadművelet: a németek ejtőernyősöket dobnak le Krétára
1941. június 22. Barbarossa terv: németek megtámadják a SZU-t. Ezzel egyidőben ezt teszi Románia,
Finnország, Olaszország és Szlovákia is. Eleinte gyors német sikerek, mivel Sztálin nem számított a
támadásra, mivel nem hitt abban, hogy Hitler kész kétfrontos háborút vívni. Hitlert viszont meglepte, hogy az
oroszoknak volt folyamatos utánpótlásuk.
1941. szeptember 30. : Moszkvába értek a németek (3 hónapba telt, míg eljutottak oda). [ott ekkor alakult meg
a Honvédelmi Bizottság, melynek elnöke Sztálin, tagjai: Molotov, Berija, Vorosilov, Malenkov] (Moszkva
elérése előtt sokáig ostromolták Leningrádot, a károk nagyon súlyosak voltak, a város tejesen csak 1944
januárjában szabadult fel.)
December 5/6.:Tajfun akciót elindítják a németek és így a szovjet ellentámadás megkezdődött (vezetője:
ZSUKOV) és sikerült visszaszorítani a németeket, így elhárult a veszély.
1941. Kassát lebombázzák a szovjetek. Ez elég ok arra, hogy Magyarország is hadba lépjen. 1941. június 27-
én Bárdossy bejelenti a hadbalépést.
1941. augusztus 11-én aláírja a 8 pontból álló Atlanti Chartát Churchill és Roosevelt (Új-Funlandnál). Az
okmányban elvetették a területi egyezkedést és a háború felhasználását a nemzetközi politika eszközeként.
Kijelentették: garantálják a népe jogát az államforma szabad megválasztására és megvalósítják a tengerek és
a kereskedelem szabadságát. Szeptember 29-én a SZU is csatlakozik.
1941. december 7. Pearl Harbour-t megtámadják a japánok. Ezzel japán és az USA is hadba lép. Japán hadi
vezető: JAMAMOTO (japán me.: Todzso HIDEKI; japán császár: HIROHITO)
1941. december 7. a hadiállapot beállta Anglia és Mo. között.
1941. december 27. Bárdossy hadat üzen az USA-nak, de azok ezt német nyomásra hivatkozóan nem
fogadják el.
1942
1942. január: Wannsee-i konferencia (Berlin mellett) német vezetők kiterjesztették a végső megoldást
(Endlösug), miszerint az európai zsidó lakosságot koncetrációs táborokba szállították (pl. Auschwitzba,
Bergen-Belsenbe, Mauthausenbe, Dachauba). A konferencián részt vett HIMMLER (SS vezető) és Adolf
EICHMANN (dportálások felelőse) is.
1942. április 4. Bárdossyt leváltja Horthy. Új magyar me.: KÁLLAY Miklós
1942. májusában a német haderő támadást indított a SZU ellen. Célja a Dél-Oroszországi olajmezők (pl. Baku)
és a Kaszpi tó környékének elfoglalása volt (pl. Szevasztopol). Sztálingrádnál állóháború alakult ki, a német
hadvezér PAULUS volt, az orosz védelmet CSUJKOV irányította. A harcokban részt vett a 2. magyar hadsereg
is a Don-folyónál, vezetőjük JÁNYI Gusztáv volt, ellenük 1943. január 12-én indítottak offenzívát és
semmisítették meg őket az urivi hídfőnél. Paulus végül 1943. február 2-án kapitulál, ezzel felszabadul a
Kaukázus.
1942. június 3/7. a Midway-szigeteknél a japánok vereséget szenvednek, ezzel véget ért a 1941. december
óta tartó japán győzelmek sorozata (“diadalmas száz nap”)
1942. nyár: az afrikai fronton Rommelék már El-Alameinig szorították vissza a briteket és bevették Tobrukot is,
de a 8. brit hadsereg, Bernard MONTGOMERY vezetésével 1942. november 4-én áttörte a frontot és ezzel
egyidőben, november 8-án Dwight EISENHOWER amerikai tábornok csapatai is partra szálltak Marokkóban
és Algériában (“fáklya hadművelet”). 1943. májusában angol-amerikai csapatok partra szálltak Tuniszban,
Rommel visszavonult és 1943. május 13-án (Tuniszban) kapitulált.
1943.
1943. január 12. megkezdődik a 2. magyar hadsereg pusztulásához vezető offenzíva a Don- kanyarban
(voronyezs mellett).
1943. január 13. casablancai konferencián találkozik Churchill, Roosevelt, De Gaulle és Giraud.
Megállapodtak, hogy a tengelyhatalmaktól csak a feltétel nélküli megadást fogadják el. Május 1-jén a SZU is
csatlakozott az egyezményhez.
1943. február 2. Paulus kapitulál
1943. május 13. Rommel kapitulál
1943. július a Kurszk-i kiszögellést támadják a németek (citadella hadművelet). Az offenzíva július 5-én indult,
de a német támadás kudarcba fulladt. Az oroszok hadműveleteit ZSUKOV és VASZILJEVSZKIJ irányította. A
Donyec medence a szovjeteké ekkortól.
1943. július 10. a brit és az amerikai csapatok Eisenhower vezetésével partra szálltak Szicíliában (az afrikai
győzelemnek köszönhetően). Ennek hatására 1943. július 25-én az olasz király (III. Victor Emanuel)
lemondatta Mussolinit, akit még aznap le is tartóztattak. Az új olasz me. Pietro BADOGLIO marsall lett. 1943.
szeptember 8-án az olaszok fegyverszünetet kértek, de az ország északi és középső részén német ellenállási
mozgalmak alakultak, akik szeptember 10-én megszállták Rómát és Mussolinit is kiszabadították [Otto
SKORZENY csapatai] és az általuk létrehozott salói köztársaság élére állították. Délről jöttek a szövetségesek
– ez volt az un. “csigaoffenzíva” – ,de Monte Cassinonál elakadtak novemberben. (Róma csak ’44 nyarán
szabadult fel)
1943. október: Moszkva: külügyminiszterek találkozója, mely előkészítette a teheráni konferenciát
1943. november 28.- december 1.: teheráni konferencia: Churchill, Roosevelt és Sztálin találkozik. Tervek: az
un. “második front” megnyitása. Fölvázolják a partraszállás körülményeit és az időpontját ill. helyét is
meghatározzák. Meghatározzák a háború utáni Lengyelország határait (keleti: Curzon vonal; nyugati: Odera).
SZU No. leverése után hadat üzen Japánnak.
1943. ősz: Csendes óceáni amerikai offenzíva 2 hadszíntéren:
- NIMITZ tengernagy: haderejével Japán felé hajtott végre “békaugrásokat”, azaz szigetről szigetre haladt
- MacARTHUR tábornok: Új-Guinea és a Fülöp-szk. felé támadt flottájával
1944. október 23-26.: a leyte-i öböl: japán flotta vereséget szenved az amerikaiaktól
1944
1944. január: felszabadul a leningrádi blokád (“900 napos” volt)
1944. március 22. Horthy leváltja Kállay-t. Új magyar me.: SZTÓJAY Döme
1944. június 6. normandiai partraszállás (Le Havre és Cherbourg között) EISENHOWER vezetésével. Június
27-re sikerül elfoglalni Cherbourgot (kikötő), ez fontos volt az utánpótlás szempontjából. Párizsban 1944.
augusztus 19-én felkelés tört ki, erre bevonultak a szövetségesek francia tábornok, DE GAULLE vezetésével,
aki augusztus 30-án kormányt alakított. A második front fő tábornokai voltak: BRADLEY, PATTON,
Montgomery. Ellenük fölvonult német hadak főparancsnoka: RUNSTEDT marsall. Szeptemberre elérik a Rajna
vonalát a szövetségesek .
1944. július 20. Claus STAUFFENBERG merénylete Hitler ellen
1944. augusztus 1. Varsóban a lengyel “honi hadsereg” felkelést robbantott ki. Sztálin nem segített nekik, így
azok október 2-án letették a fegyvert.
1944. augusztus 23. a román hadsereg átáll a szövetségesek oldalára
1944. augusztus 29. Horthy leváltja Sztójayt. Új magyar me.: LAKATOS Géza
1944. szeptember 9. a bulgárok is átállnak
1944. aug./szept.: Dunbarton Oaks-i konferencia (Canada) a háború utáni biztonsági rendszerről tárgyalnak,
kimondják az ENSZ létrejöttét benne a Biztonsági Tanáccsal.
1944. október 16. Horthy Miklós magyar kormányzó lemondása. Új magyar me. , azaz “nemzetvezető”:
SZÁLASI Ferenc
1944. október: Moszkvai konferencián találkozik Churchill és Sztálin. Ez volt az un. “cetlis konferencia”
Eredmény: Romániában, Mo.-n, Bulgáriában 90%-os szovjet befolyás Görögországban 90%-os angol
befolyás
1945
1945. február 4-12. Jaltai konferencia (Krím fsz.) – Churchill, Roosevelt, Sztálin találkozó. Megállapodtak az
ENSZ létrehozásában és a SZU Japán elleni háborújában. Európát rendezték a Nyilatkozat Európáról c.
deklarációban, amely az Atlanti Charta elveire épült
1945. február: szövetséges offenzíva No. ellen, március 5-én elfoglalták Kölnt és utána találkoztak az Elbánál
(Torgau városánál) az amerikai és a szovjet katonák.
1945. április 16-án ZSUKOV és KONYEV marsallok vezetésével megkezdődött a támadás Berlin ellen.
1945. április 25. San Francisco- az ENSZ alakuló ülése
1945. április 30. Hitler öngyilkosságot követ el
1945. május 2. Olaszországban letették a németek a fegyvert.
1945. május 4. No. Reimsben feltétel nélkül kapitulál, a fegyverszünetet május 8/9-én írták alá.
1945. július 17- augusztus 2.: Potsdam-i konferencia : Angliát Churchill (július 28-ig), majd C.R. ATTLEE ;
USA-t Harry S. TRUMAN (Roosevelt ápr. 12-én meghalt) ; SZU-t Sztálin képviselte. A nácizmus felszámolása
és bíráskodása (nürnbergi per) mellett döntöttek. Brit, szovjet, amerikai és francia megszállási zónákra
osztották No.-t, Ausztriát és Berlint. A békeszerződések megkötésére létrehozták a Külügyminiszterek
Tanácsát (tagok: NBr, USA, SZU, Kína, Fro.). Königsberget a SZU-hoz csatolták. Megszüntették az Anschlusst
és Ausztriát is zónákra osztották (ez így volt 1955-ig, az Osztrák Államszerződésig) Július 26-án fölszólították
Japánt a fegyverletételre, de ők nem engedelmeskedtek.
1945. augusztus 6. Hirosimára atombombát dobnak
1945. augusztus 9. Nagaszakira is, még aznap megtámadták a szovjetek a japánokat, akik 1945. szeptember
2-án írták alá a kapitulációt a Missouri csatahajó fedélzetén.
Magyarország miniszterelnökei a háború alatt:
Teleki Pál 1939. február 16. – 1941. április 3. (öngyilkossága)
Bárdossy László 1941. április 4. – 1942. 1942. március
Kállay Miklós 1942. március 9. – 1944. március
Sztójai Döme 1944. március 27. – 1944. augusztus
Lakatos Géza 1944. augusztus 29. – 1944. október 16
Szálasi Ferenc 1944. október 16. – 1945.
II.József (1780-1790)
Mig Mária Terézia óvatos eszközökkel próbálta felszámolni a rendeket és élete végéig fontosnak tartotta a
katolikus egyház megtartását, addig fia jóval radikálisabb és gyorsabb változásokat akart.
II.József negyvenévesen került hatalomra.Eszményképe az egységállam volt.A sok nyelvű, nemzetiségű és
eltárő fejlettségű államaiból egy egységeset akart létrehozni.
Óriási felháborodást keltett, hogy magyar királyként meg sem koronáztatta magát és a koronát Bécsbe vitette.
Igy nem kellett esküt tennie olyan törvényekre, amelyeket úgysem fog betartani (pl. rendi kiváltságok védelme).
Első rendeletei egyházpolitikai tárgyúak voltak. A türelmi rendelettel engedélyezte a protestánsok szabad
vallásgyakorlaát és hivatalviselését. Igy megnyerte a protestánsokat és az értelmiséget, de elvesztette a
katolikus egyház támogatását. Az állam alá akarta rendelni a katolikus egyházat, hiába tiltakozott a Bécsbe
utazott pápa (forditott Canossa járás). Azokat a szerzetesrendeket, amelyek nem végezte valamilyen hasznos
munkát (pl. betegápolás) feloszlatta.
Eltökélt szándéka volt, hogy a nemesi és az egyházi birtokot is megadóztatja. 1784-ben parasztfelkelés tört ki
Erdélyben Horia és Kloska bezetésével. Nagyrészt ennek hatására adta ki 1785-ben jobbágyrendeletét,
mellyel megszüntetette az örökös jobbágyi állapotot, azaz biztositotta a szabad költözésüket és kivonta őket a
földesúri biráskodás alól, valamint megtiltotta a jobbágy szó használatát.
Átszervezte a közigazgatást, ami csökkentette a megyék szerepét és rendi érdekeket sértett. Megyei szinten
elválasztotta a biráskodást a közigazgatástól. Magyarországon hivatalossá tette a német nyelvet, amit szintén
nagy felháborodás követett és maga ellenhangolta az egész országot, hiába hangoztatta is az egynyelvű
birodalom előnyeit.
1788-ban Oroszország oldalán támadást inditott a török szultán ellen a balkáni területekért, de nem járt
sikerrel és ezzel megrendült a helyzete.
Halála előtt – a türelmi- és a jobbágyrendelet kivételével – az összes rendeletét visszavonta. A hatalmat öccse,
II.Lipót (1790-1792) vette át. A központi kormányhivatalok megbénultak, a végrehajtó hatalom a köznemesség
uralta megyék kezébe került. A megyék a rendeleteket érvénytelenitették. Az országgyűlés törvénybe iktatta a
magyar nyelv oktatását a középiskolákban.
Ipari forradalom
A forradalom szó gyors, mélyreható minőségi változást jelent. Az ipari forradalom elnevezés nem biztos,
hogy helytálló, mert a folyamat nem volt gyors, de annál inkább mélyreható. Akkor kezdődött, amikor
amanufaktúrákat elkezdték felváltani a gyárak, vagyis a kézi termelés helyett megjelentek a gépek. Új
energiaforrást alkalmaztak, ami a szén volt. (a víz és szél helyett) a munkák megkönnyítésére.
Az ipari forradalom Angliából indult, ugyanis itt történt meg először a mezőgazdaság tőkés
átalakítása.Megszűnt a jobbágyság, a parasztok pedig beáramlottak a városokba, ahol olcsó
munkaerőt képeztek. A vidéki nemesek és a gazdagabb parasztok bekerítették birtokaikat és juhot
tenyésztettek. A földeken béresek dolgoztak, fejlődött a polgárság. Műtrágyázással javították a földeket,
ezáltal megnőttek a termésátlagok és közvetve fejlődött az állattartás.
A XVII. században megkezdődött az ipar jogi és intézményi környezetének átalakítása. 1624-ben kiadták a
Szabadalmi Törvényt, mely 14 év védelmet biztosított az új találmányok számára, tehát az
emberek érdekeltek lettek a feltalálásban. Az első találmányok megalkotói maguk is mesteremberek voltak.
Akik meg akarták könnyíteni saját munkájukat.
A dicsőséges forradalom után nőtt a banki tevékenységet igénylő vállalkozások száma. 1694-ben
megalapult a Bank Of England. A gyarmatosítás és a tengeri kereskedelmi fölény miatt rengeteg
készpénz halmozódott fel az országban, ami rendkívül kedvező körülményeket teremtett az ipar
kibontakozásának. Más szempontból is kedvező volt Anglia helyzete. Szigetország lévén nem kellett nagy
hadsereget fenntartania, mert az ország jól és könnyen védhető volt külső ellenséggel szemben.
Az első találmányok a textiliparban, azon belül a pamutiparban jelentek meg. Azért itt, mert ez az
iparághúzóágazat volt Angliában. Alapanyag és munkaerő volt bőven (bekerítések miatt). A textilipari
cikkekhatalmas piacot találtak mind az országban, mind pedig a kontinensen. Az is fontos tényező volt,
hogytextilipari üzem létrehozásához kisebb tőke is elegendő volt.
Találmányok: Az első találmány egy szövőgép volt, melynek feltalálója John Kay volt. Találmánya a repülő
vetélő (1733) annyira jól működött, hogy fonaléhséget okozott, ezért megkezdték a fonás
gépesítését. 1764-ben készült el a fonó Jenny, melynek feltalálója Hargreaves volt. A fonógépek folyamatos
fejlesztés alatt álltak.1769-ben készítette el Arkwright a vízi fonógépet. 1775-79 között fejlesztették ki az
eddigi gépek előnyös tulajdonságait örvöző spinning mule névre hallgató fonógépet. A fejlődés olyan magas
fokra jutott, hogy 1830-ra Roberts feltalálta az önműködő fonógépet. A fonás forradalmát a szövés is nyomon
követte. 1799-ben Cartwright kifejlesztette a mechanikus szövőgépet, 1805-ben pedig munkába állt az
első automatizált lyukkártyás vezérlésű szövőszék (feltalálója Jacquard).
A textilipar forradalmát a gőz forradalma követte. A bányászatban eddig is alkalmaztak gőzgépet, de annak
hatásfoka alacsony volt és a gép könnyen meghibásodott, felrobbant. A gőzgépet 1769-ben James Watt
tökéletesítette. Ennek a gépnek már sokkal nagyobb volt a hatásfoka és a megbízhatósága. Ezután a
gőzgépet más gépek meghajtásához, bányamunkákhoz és közlekedési eszközök meghajtásához
használták.
1807-ben Fulton feltalálta a gőzhajót. A hajók egyre gyorsabbak lettek, majd elkezdtek versenyezni az
Amerika és Európa közti úton a Kék szalagért. 1825-ben megépült az első gépesített vasútvonal Stockton
és Darlington között. Ezután a mozdonyok is versenyeztek egymással. 1829-
ben Stephenson gőzmozdonyanyerte a futamot. Megindult a távközlés forradalma is. Morse 1840-ben
feltalálta az elektromos távírót.
Az új gépek előállításához vasra és szénre volt szükség. Ezért a bányászatot és a kohászatot is fejleszteni
kellett. A szén és vasbányák környékén hatalmas iparvidékek jöttek létre. A városokban a lakóhelyek, a
munkásnegyedek a gyárak mellé települtek.
Az első ipari forradalomhoz köthető az agrárforradalom is. A mezőgazdasági termelést is gépesíteni
kezdték. Megjelent a gőzeke, a vetőgép és az aratógép is. Mindenütt elterjedt a vetésforgó, az öntözés és
atrágyázás. Egyre inkább a nemesített fajtákat használták, mert ezeknek sokkal magasabb volt a
terméshozama. Arányaiban nézve csökkent a gabonafélék termelése és nőtt a takarmánynövények
jelentősége. Ennek következtében felfutott az állattenyésztés.
Jobbágykérdés a reformkorban
Magyarország történelmétől kezdve agrárország, gazdasága mindig is a földön nyugodott. A magyar

mezőgazdaságban a külterjes, két- és háromnyomásos művelési rendszert alkalmazó, robotoltató majorsági
gazdálkodás volt az uralkodó. Ipar alig létezett. A parasztság közel fele zsellérként dolgozott a majorságokban,
a másik fele pedig igen differenciált.Egyedül a gazdagparaszti réteg volt képes piacra termelni, időnként saját
telkeiken bérmunkákat alkalmazták. A középparaszti réteg önmagát és családját tartotta el, a
szegényparasztság kénytelen volt telkénel jövedelmét többletmunkával kiegészíteni. A hatékony termeléshez
szabad munkaerő és pénz kell, de ezek egyike sem volt meg. Nem voltak bankok, nem létezett szabad
tőkeáramlás.
A reformkori politikai viták egyik fő témája a jobbágykérdés, és ehhez kapcsolódva az örökváltság problémája.
A nemesség számára nyilvánvalóvá vált, hogy a jobbágy robotmunkája gazdaságtalan, ezért arra korszerú,
külpiacokon is eladható termékeket produkáló gazdálkodást alapozni lehetetlen. A vállalkozó szellemű
nemesek a jobbágyi terhek megszüntetésétől várták a birtokkorszerűsítéshez elengedhetetlen pénzt és
szabad munkaerőt. Ám a rossz piaci adottságú területek nemessége, és azok, akiket csak kiváltságai
különböztettek meg a jobbágyoktól, viszont a jobbágyrendszer fenntartásában voltak érdekeltek.
Kossuth úgy gondolta, ez kevés, szabad földtulajdon kell a parasztnak és meg kell valósítani a kötelező
örökváltságot, melyet a parasztság állami támogatással törleszt. Az anyagi alap megteremtéséhez pedig
elkerülhetetlen a nemesség megadóztatása, a közös teherviselés. Széchenyi ennél mérsékeltebb
gondolatokat hirdetett. Pénzt akart szerezni a mezőgazdaság átalakításához, de ezt megtagadta tőle egy
bécsi bank, mert a nemesi birtokot eladni, elárverezni nem lehetett. A robotot haszontalannak és
erkölcstelennek tartotta, ezért mreg akarta szüntetni a jobbágyok egyéb kötelezettségeivel együtt, de úgy,
hogy a birtokosokat ne érje károsodás. Végül Széchenyi egyre inkább elszigetelődött és a közvélemény ill. az
ellenzéki politikusok Kossuth mellé állltak. Az 1832-36-os országgyűlésen a szabadelvű követek a
jobbágykérdést az örökváltság engedélyezésével akarták megoldani. Ez azt jelentette, hogy a jobbágyok
földesurukkal szabadon egyezkedve pénzzel örökre megválthatják szabadságukat és telküket, ami polgári
tulajdonná válik. Az országgyűlés elfogadta az önkéntes örökváltságot és szavatolta a jobbágy személyi és
vagyonbiztonságát, a király azonban a javaslatot visszautasította. Az újabb szavazáson az örökváltság az
alsótáblán is megbukott. Apróbb dolgokban viszont sikerült enyhíteni a jobbágy helyzetén és rést ütött a
nemesi adómentességen is, igaz, a legszegényebb nemest kötelezték adófizetésre.
Az 1839-40-es országgyűlésen viszont már sikerült elfogadtatni az önkéntes örökváltságot, de kiderül, hogy a
parasztok többsége nem rendelkezik a felszabadulásához szükséges pénzzel, csak 1%, ezért a
jobbágykérdés megoldatlan maradt egészen a forradalom kitöréséig.
Kádár-korszak mindennapjai
Kiindulópont:
- Kádár az ’56-os forradalom vérbefojtásával került hatalomra
- Rendszerének ideológiája és jellege azonos a Rákosi-rendszerrel (egypártrendszer, cenzúra, Szovjetuniónak
alárendelt külpolitika)
- Csak a módszerek enyhébbek
- Nincs nyílt terror és személyi kultusz, javulnak az életkörülmények is
„puha diktatúra”
1956-68- az új gazdasági mechanizmusig
- Kádár tisztában volt azzal, hogy rendszerét a szovjet csapatok jelenléte tartja fent, ezért 1957-ben külön
szerződésekben megerősítették ezt
- 1957-ben helyreállították a pártállam kizárólagos hatalmát
- létrejött a Munkás Őrség, a párt fegyveres szervezete
- KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) a párt ifjúsági szervezete
- a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa): nem érdekképviselet, hanem a párt utasításait követte
- A tömeges megtorlás után kezdődött a konszolidáció
- Ezt megkönnyítette, hogy a társadalom látta, hogy nyugati segítségre nem számíthat
- Kádár meghirdette az „aki nincs ellenünk, velünk van” politikát: nyílt ellenzékiséget nem tűr, de nem vár
lelkesedést, aki nem politizál, azt békén hagyják ïƒ a társadalom többsége elfordul a politikától
- 1963: amnesztia: 3000 politikai foglyot szabadon engedtek, de nem mindenkit, mert sokakat
köztörvényesként ítéltek el
Gazdaságpolitika
a) mezőgazdaság
o 1961-re befejeződött a kollektivizálás
o a földek 90%-a TSZ-ek, állami gazdaságok kezén volt
o nem volt beszolgáltatás
o engedélyezték a háztájit
o biztonságos volt az élelmiszerellátás
b) ipar
o több figyelmet fordítottak a könnyű- és élelmiszeriparra
o fennmaradt a tervutasítás s a torz iparszerkezet
o az infrastruktúrát továbbra is elhanyagolták
o a ’60-as évek második felébe kimerültek az extenzív fejlődés tartalékai ïƒ át kellett térni az intenzív
fejlődésre
1968: az új gazdasági mechanizmus
- irányítója: Nyers Rezső
- lényege: a vállalatok nagyobb önállóságot kaptak, maguk dönthettek a bérezésről és az értékesítésről, így
részben érvényesült a piac szabályozó rendszere
- engedélyezték a második gazdaságot, lehetett másodállást vállalni, így a családok gyarapodni kezdtek
- hiányossága: mivel a rendszer ragaszkodott a teljes foglakoztatáshoz, a gazdaságtalan nehézipari üzemeket
a gazdaságosaktól elvont nyereségből tartották fent
- a ’60-as években kezdődtek a lakótelep-építések, és a rendszer az életszínvonalat folyamatosan emelni
akarta ïƒ
o évente emelkedtek a reálbérek
o hozzá lehetett jutni tartós fogyasztási cikkekhez
o javultak a lakásviszonyok
o 100%-os lett a társadalombiztosításban részesülők aránya
o javult az iskolázottsági szint
o általánosan elterjedt a nyaralás szokása
o bővült a külföldi utazások lehetősége
- tehát ebben az időszakban a mezőgazdasággal foglalkozók száma csökkent
- az ipari munkások aránya is nőtt
- a legdinamikusabban nőtt a harmadik szektorban (szolgáltatás, kereskedelem, egészségügy, kultúra, oktatás,
közigazgatás) foglalkoztatottak száma
- a korszak nagy vívmánya volt, hogy jelentősen csökkent a szegénység
A hetvenes évek
- nemzetközi háttere:
o 1968 Csehszlovákiai beavatkozás, Brezsnyev-doktrina
o 1973, 1979 olajárrobbanás
- Kádár kettős félelme

o Félt Moszkvától ïƒ fokozatosan leállította az új gazdasági mechanizmust
o Félt a forradalomtól ïƒ életszínvonal emelését nem merte feladni (lakótelep-építések, ingyenes oktatás,
egészségügy, államilag támogatott élelmiszer- és energiaárak)
o ïƒ mindezeket külföldi hitelekből finanszírozzák
- A jólétnek azonban ára van
o Ország eladósodása
o Elhanyagolták a távközlés és úthálózat fejlesztését
o nagyvonalú szociális intézkedések bevezetésekor nem számoltak a hosszú távú következményekkel
o a másod- és harmadállások következtében:
- a középkorú férfiak halálozási aránya nőtt
- nőttek a deviáns jelenségek száma: az öngyilkosságok
- nőtt az alkoholisták száma
- sok család csak egy-két gyereket vállalt ïƒ később az ország lakossága fogyatkozni kezdett
- nőtt a válások száma
- az állam gyermekvállalást ösztönző szociálpolitikai intézkedései (pl.GYES) csak kis mértékben lassították a
születések csökkenését
Oktatás:
- a hetvenes években az alapfokú oktatásban áttörés következett be: a felnőtt népesség többsége elvégezte
legalább az általános nyolc osztályát
- az egyetemi illetve főiskolai képzésben részesülők aránya alapján viszont az európai sereghajtók közé
kerültünk
Kultúrpolitika:
- irányító: Aczél György
- „3T”: támogatás, tűrés tiltás ïƒ csak burkolt politikát tűr a rendszer
- cenzúra: tilos volt a határon túli magyarokról írni és beszélni
- gyakori volt a vallásgyakorlók hátrányos megkülönböztetése (munkahelyen, iskolában)
Turizmus:
- piros útlevél: szocialista országokba lehetett vele utazni
- kék útlevél: nyugati országokba lehetett vele utazni, de csak háromévente egyszer, szűk valutakerettel
- meghívólevéllel évente lehetett
- a rendőrség megtagadhatta az útlevél kiadását
- a nyugati turistáknak be kellett jelentkezniük a rendőrségen : a belügy szemmel tudta őket tartani
Szabadidő és sport:
- megváltozott a szabadidő eltöltésének módja
- a társadalom változásai új szórakozási formák kialakulását eredményezték
- a sport elvesztette azt a kiemelt támogatottságát, amelyet az 1950-es években élvezett
- a tömegsport fejlődése is elmaradt a kívánatostól
„Fogyasztói kultúra”:
- a magyar társadalomra a hatvanas évektől nagy hatást gyakorolt a nyugati fogyasztói kultúra: farmer,
rockzene, fiúk hosszú hajviselete, miniszoknya a felnőtt korosztály rosszállását is kiváltotta
- az áhított fogyasztói javak egy részét megpróbálta a hazai ipar helyettesíteni
- a nehezen beszerezhető nyugati termék (orkánkabát, nejlonharisnya, farmer, rágógumi, kazetták, kvarcórák,
zsebszámológép…) csempészet révén kerültek forgalomba
Értékrend és gondolkodás:
- a hetvenes évek végén ismét vizsgálni lehetett az emberek vallásosságát
- a népesség mintegy fele, a nyolcvanas években pedig már több mint fele vallotta magát vallásosnak.
- ugyanakkor az egyházak befolyása csökkent a mindennapi életre
A ’80-as években „adósságcsapdába” került az ország, így csökkent az életszínvonal, felgyorsult az infláció â†’
mind többen látták, hogy a gazdasági problémákból csak politikai változással juthat ki az ország
Károlyi kormány bel- és külpolitikai nehézségei
A Károlyi Mihály-kormány 1918. október 31-én, az őszirózsás forradalom délutánján került hatalomra.
Az új kormány a Nemzeti Tanács tagjaiból alakult meg, így helyet kapott benne a munkásságot képviselő
Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) is.
Károlyi kormányát a nemzeti összefogás ígérete támogatta: szervezetek, pártok, politikusok és közéleti
személyiségek csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz, sőt Tisza is a kormány támogatására szólított fel. Súlyos
ellentét forrásává vált a hadsereg kérdése: néhány hónap alatt Magyarország – történelmének egyik
legsúlyosabb pillanatában – katonai erő nélkül maradt. A háború következtében az összeomlás szélére
sodródott gazdaság, a tömegessé vált nyomor és infláció körülményei között vezették be a szociális
reformokat: a munkanélküli-segélyt, az adóhátralék elengedését, a 14 éven aluli gyermekek
foglalkoztatásának betiltását, emelték a béreket, a leszerelt katonáknak jelképes végkielégítést adtak,
tervezték a nyolc órás munkanap bevezetését és a társadalombiztosítás kiterjesztését. Nagyatádi Szabó
István földtörvényét elfogadták a nagybirtokosok, de a parcellázás egyedül Károlyi kállkápolnai birtokán
valósult meg. Törekedtek a belső rend megszilárdítására is, de az önkényes földosztások, parasztlázadások,
fosztogatások közepette sem hirdettek statáriumot.
A szélsőséges szervezetek ellen felléptek.
A polgári demokratikus alternatíva – a wilsoni elveket valló Károlyi Mihály és a teoretikus Jászi Oszkár –
nemzetiségi politikája területi autonómiák föderációjává alakította volna az országot, ennek realitása azonban
már nem volt. Károlyi Mihály kormányának úgy kellett szembenéznie a nemzetiségi problematikával, hogy az
ország területi épsége forgott kockán. Nemzetiségi néptanácsok alakultak, a nemzetiségi kérdést és a területi
rendezés tervék a nemzetiségek más szemmel nézték, mint annak kidolgozói. A nemzetiségi vezetők nem
voltak hajlandóak tárgyalni, el akartak szakadni Magyarországtól. Károlyi pacifista politikájával és
demokratikus berendezkedés létrehozásával szerette volna megnyerni az antantot. Az antant azonban a
bolsevizmust feltartóztatni képes erős államok létrehozását támogatta.
Az országot fegyveres betörések sújtották, egyes területeket megszállás alá vontak. A kormány a Vix-jegyzék
követelései (a román-magyar demarkációs vonal eltolása) miatt lemondott.
Kossuth programja
1835-ben V. Ferdinánd a reformmozgalom vezetőit börtönbe vetette, viszont ezzel ellentétes hatást váltott ki a
nép körében. Egyre több olvasókör és kaszinó alakult, ahol az emberek a polgári államok berendezkedésével
ismerkedhettek meg, a börtönbe kerül vezetőkre mártírként tekintettek. Az udvar megrettent és taktikát
változtatott, eközben Dessewffy a reformeszméket valló emberekből pártot szervezett és az ingadozókat
meggyőzve erősítette az ellenzék táborát. A forradalmi elítéltek amnesztiát kaptak, ezáltal Kossuth kiszabadult
börtönéből. Az 1839-40-es országgyűlésen törvénybe iktatták az önkéntes örökváltságot és az ipari üzemek
alapítását mindenki számára elérhetővé tették. Kossuth szerkesztői állásajánlatot kapott Landerertől, aki egy
pesti nyomdatulajdonos volt a bécsi titkosrendőrség szolgálatában. A kormánypárti körök nem találták
veszélyesnek Kossuth lapját, így 1841-ben megjelenhetett a Pest Hírlap. Kossuth megteremtette a modern
újságírást, a politikai kérdéseket a reformerek szemszögéből elemezte.
Az addig fölmerült reformgondolatokat egységes programmá övözte cikkeivel. Kossuth a Habsburg
Birodalomtól gazdaságilag és politikailag független államot akart. Céljai megvalósításához nem csak a
nemességre, hanem az egész nép támogatására számított. Kossuth az önkéntes örökváltság helyett, melyet a
parasztok csak kis százaléka tudott megváltani, a kötelező örökváltságot akarta bevezetni, amelyhez az állam
segítséget nyújt, ehhez viszont elkerülhetetlen a nemesek megadóztatása. Terve megvalósítását fokozatosan
akarta végrehajtani, mégis programja már magában foglalja a polgári tulajdonviszonyok és a politikai
egyenlőség megvalósításának körvonalait.
Felismerte, hogy a polgári átalakulás megvalósítása a középnemesség feladata lesz. Szorgalmazta az
Iparegyesület és a Magyar Kereskedelmi Társaság megalakítását a szabad kereskedelem érdekében. 1842-
ben az első ipari kiállításon Kossuth felismerte, hogy az osztrák és a cseh ipar sokkal fejlettebb a magyarnál,
ezért a piacon a magyar árut kiüthetik a versenyből. Az ellenzék támogatásával magyar védővámok felállítását
javasolta, mely erősen kihatott a külpolitikára Ausztriával szemben. Az 1843-44-es országgyűlésen az
alsótábla megszavazta a magyar védővám felállítását, melyet a király megpróbált elodázni. Válaszként 1844-
ben megalakult a Védegylet nevezetű társadalmi szervezet a magyar áruk védelmére.
A Védegylet országszerte működött, célja volt, hogy tagjaik hat éven keresztül nem vásárolhatnak külföldi árut,
ha csak nincs más lehetőség. Széchenyi hevesen támadta Kossuth programját. A nép viszont Kossuth
oldalára állt, az ő programját életképesebbnek tartották, miszerint az osztrákoktól gazdaságilag és politikailag
független Magyarországot akarnak. Széchenyi, mivel nem akart összetűzésbe kerülni Ausztriával, a magyar
reformokat a Habsburg Birodalmon belül kívánta véghezvinni elszigetelődött, a nép elfordult tőle.
Középkori Európa
A Clunyi reform
A X-XI. században elterjedt a szenteknek, az ereklyéknek tisztelete. Zarándokutak épültek. Az embereknek
nem felelt meg az elvilágiasodott egyház, reformmozgalom indult Clunyi bencés kolostorából.
A pápaság a reformok élén
A XI. században került sor a világi papság reformjára. Felléptek a szimónia ellen a papai nőtlenség
követelésével. A római pápa a XI. század végére megszerezte a nyugati kereszténység vezetését, kivívta a
világi hatalomtól való függetlenségét. Az 1059-es lateráni zsinat megtiltotta a világi invesztitúrát. Kimondták,
hogy a pápát ezentúl a bíborosoknak kell megválasztaniuk. VII. Gergely politikai követeléseket is
megfogalmazott, kizárólagos vezető szerepet a pápaságnak a római katolikus egyházon belül, felsőbbséget a
világi hatalommal szemben.
A német-római császárság a XI. században
A Németrómai Birodalom Európa legnagyobb és legerősebb állama volt. A császárok meg tudták őrizni a
központi hatalom tekintélyét. Az egyházi reformokat, míg azok a hitéletet érintették, a császárság támogatta.
Az invesztitúra jelentős hatalom volt. A császár elutasította a pápaság követeléseit.
Az összecsapások első szakasza (1075-1122)
IV. Henrik 1076-ban megfosztotta méltóságától a pápát. VII. Gergely kiátkozta IV. Henriket. A császár 1077
telén Canossa várának kapujában könyörgött bocsánatáért a
pápától. Henrik először leszámolt németországi ellenfeleivel, majd haddal indult Itáliába a pápa ellen. A
császár sem győzött, IV. Henrik, a pápával Wormsban konkordátumot kötött. Különválasztotta az
invesztitúrában az egyházi és világi méltóságban való beiktatást.
A második nagy összecsapás
I. Frigyes elrendelte a gazdag itáliai városok adóztatását, s beleszólt a pápaválasztásba is. III. Sándor pápa és
a lombardiai városok 1176-ban Legnanonál legyőzte a császár lovagjait. I. Frigyes kénytelen volt elismerni a
lombardiai városok függetlenségét.
A pápaság kísérlete az európai hegemóniára
III. Ince uralkodása idején a pápaság hatalma kiteljesedett. II. Frigyes Szicíliában mintaállamot hozott létre. A
német területeken szabad kezet adott nagyhűbéreseinek, s halála után a Német-római Birodalom teljes
anarchiába süllyedt.
A keresztes háborúk okai
II. Orbán a clermonti zsinaton meghirdette a harcot a Szentföld felszabadításáért.
Az első keresztes hadjárat (1096-1099)
1096-ban indultak a nemesi seregek, vezére Bouillon Gottfried serege átvágta magát Kis Ázsián. Sikereit
páncélos hadviselésnek köszönhették. 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet.
A keresztes államok
A keresztesek hűbéri államokat hoztak létre, elismerték a jeruzsálemi király főségét. Az államok állandó
veszélyben éltek, ezért védelmükre lovagrendek szerveződtek.
Szaladin előretörése
Szaladin szultán csapatai az összevont lovasseregre vereséget mértek, ezután Szaladin elfoglalta a fontosabb
városokat, Jeruzsálemmel együtt.
A kereskedővárosok részvétele
Genova és Velence óriási jövedelemhez jutottak levantei kereskedelem révén. A velencei dózse Bizáncot
foglalta el.
A keresztes háborúk vége
Még néhány hadjárat indult Egyiptomba, Tuniszba, de sikertelenül, sorra estek el a még megmaradt városok,
utolsónak 1291-ben Akkon. A gazdag kelet átalakította az életmódot, a vagyonos rétegek körében terjedni
kezdett a keleti fényűzés és pompaszeretet. A fejlett arab tudomány közvetítette Európának az antik
hagyományokat.
A mezőgazdaság fellendülése
A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, amely technikai és módszerbeli újításokat hozott, a
XI-XII. században kiteljesedett a jobban táplálkozó emberek szervezete, könnyebben ellenállt a
betegségeknek. Európa lakossága az ezredfordulótól a XIII. század végéig közel kétszeresére emelkedett. A
lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el. Az eddig lakatlan területeket vették birtokba,
tömegek indultak Közép-Európa szabad földjei felé.
A városi önkormányzat
A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, mindez elősegítette a városok kialakulását. A
polgár megkötöttség nélkül rendelkezett tulajdonával. A városi önkormányzat fő jellemzői a szabad
bíróválasztás és bíráskodás, saját adószedés, saját igazgatás és szabad plébános választás. E jogokat
pénzzel és sokszor harcok árán lehetett csak megszerezni a város birtokosától. Közösségük megszervezését
a távolsági kereskedők kezdték. Kommunákba tömörültek érdekeik védelmében. A városokat rendszerint fallal
vették körül, az utcák szűk sikátorokká váltak, nem volt csatornázás, a népesség ki volt téve a járványoknak. A
város vezetését, így a főbírói, vagy a polgármesteri tisztet a patríciusok tartották kezükben. Vagyonos
távolsági kereskedők közül kerültek ki. A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek
alkották. A mesterek szakmánként céhekbe tömörültek, érdekvédelmi szerveződések voltak. Biztosították a
piac szabályozását, korlátozták a piacűzők számát, a kontárokat üldözték. A lakosság nagy részét a
polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta, alkalmi munkából élt.
Az ipar fellendülése
Az árutermelés és a pénzgazdálkodás kibontakozása az iparban is technikai fellendülést indított el. A
vízimalmot számtalan területen sikeresen alkalmazták. A gabona őrlését, a fák fűrészelését, hajtották a
kovácsok fújtatóik, kalapácsait, a posztó tömörítését. A XIII. századra az araboktól átvett szélmalom terjedt el.
Magjelent a textiliparban a lábítós szövőszék és a fonást meggyorsító rokka.
Kereskedelmi útvonalak
A közlekedés kezdetlegessége miatt a távolsági kereskedelem luxuscikkek szállítását bonyolította, elsősorban
vízi úton. Kelet fűszereit és iparcikkeit szállítottál Nyugat-Európába, ahonnan nemesfémet szállítottak cserébe.
Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és az Északi-tenger térségében. Keletről heringet, prémeket,
gabonát, viaszt, borostyánt és egyéb nyersanyagokat hoztak, cserébe Nyugatról iparcikkeket szállítottak. E
kereskedelmi útvonalat az északnémet és flandriai városok uralták, szövetséget hoztak létre, melyből a XIII.
században a Hanza szövetség fejlődött. A két nagy régió között szárazföldi összeköttetés alakult ki
Champagne városain.
Széttagolt Franciaország – út az egység felé
Capeting királyok hatalma Párizs környékére terjedt ki. A nagyhűbéresek, s az angol királyok franciaországi
hatalmát II. Fülöp Ágost törte meg. A kishűbéresekre, az egyházra és az erősödő városokra támaszkodott. A
francia királyok az ország jelentős részén tényleges hatalmat gyakoroltak.
Anglia a XI-XIII. században
Az egykori Britannia angolszász királyságát Vilmos 1066-ban hódította meg. Az angolszász előkelők
elvesztették birtokaikat. A normann lovagság rátelepült az őslakosságra. I. Vilmos erős hűbéri államot épített ki,
minden vazallus közvetlenül a királynak fogadott hűséget. I. Vilmos utódai megőrizték az erős központi
hatalmat, kiépült az államszervezet. II. Henrik növelte a királyi hatalmat. A helyi bíróságok helyett minden
szabad ember fordulhatott a királyi bíróságokhoz is. A hűbéresektől
katonai szolgálat helyett birtokaik arányában pénzbeli juttatást követelt.
Az angol rendiség kialakulása
A XIII. századra a gazdasági fejlődés a főnemesség mellett a polgárok és a lovagok számára is lehetővé tette,
hogy hallassa szavát a politikában. Kétségbe vonták az uralkodók hatalmának korlátlanságát. Az új felfogás
szerint az országlakosok: a grófok, a főpapok, majd a lovagok és a polgárok képviselik az országot.
Földnélküli János idején megingott a királyi hatalom tekintélye. 1215-ben a főnemesség a Magna Charta
Libertatum kiadására kényszeríttette, a lordok számára beleszólást biztosított a hatalomba, s felruházta őket
az ellenállás jogával. Összehívták az országlakosok „megbeszélését” parlamentjét. I. Edward 1295-ben
hasonló módon hívta össze a parlamentet, ami ettől kezdve rendszeresen működött. A kialakuló új rendszer a
rendiség. Az angol parlament kétkamrás volt.
A francia rendiség kialakulása
IV. Fülöp meg akarta szerezni Flandriát, a posztóipar révén fejlett tartományt, azonban Courtrai mellett
tönkreverték Fülöp lovagi seregét. A háború miatt és a pápaság elleni támogatás ellenében IV. Fülöp 1302-ben
összehívta a rendi gyűlést. A rendi gyűlés a király mögé állt. A király Flandriában megszerezte Lille-t.
Magyarország a II. világháborúban
Magyarország belépése a második világháborúba

a., Teleki Pál miniszterelnök a háború kitörése után is a fegyveres semlegességre törekedett. 1939 nyarán
közölte a tengelyhatalmakkal, hogy Mo. semmilyen formában nem vesz részt a lengyelek elleni háborúban.
Szeptemberben megtiltotta, hogy az ország vasútvonalain a német hadsereg Lengyelországba szállíthasson
hadianyagokat. A lengyel-magyar határszakaszt nem ellenőrizték a németek, s ez lehetővé tette, hogy
lengyelek tízezrei meneküljenek hazánkba.
b., 1940 nyarán a magyar hadsereg csapatösszevonásokat hajtott végre, hogy politikai nyomást gyakoroljon
Romániára a revízió kérdésében. A németek jobbnak látták békésen rendezni a konfliktust. A német-olasz
területi döntőbíróság 1940. augusztus 30-án kimondta az úgyneve-zett második bécsi döntést, amelynek
értelmében 43 ezer km2 terület került vissza Mo.-hoz. Észak-Erdély és a Székelyföld.
c., 1940 novemberében Mo. csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, decemberben viszont, hogy
külpolitikai helyzetét, nyugati orientációját erősítse, örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával.
1941 márciusában azonban elkerülhetetlen válaszút elé került a magyar politikai vezetés: Hitler felszólította
Horthy-t, hogy a magyar hadsereg vegyen részt a Jugoszlávia elleni háború-ban. A fegyveres semlegesség
politikája megbukott, 1941. április 3-án Teleki öngyilkos lett. Április 11-én a magyar hadvezetés megindította a
támadást. Elfoglalták a Bácskát, a Muraközt és a baranyai háromszöget. 11417 km2 terület került vissza Mo.-
hoz.
Április 7-én Anglia megszakította Mo.-gal a diplomáciai kapcsolatokat. Mo. a németek olda-lán hadviselő fél
lett.
d., Teleki öngyilkosságával figyelmeztette a világot: Mo. helyzete kilátástalan. A német szövet-ségből
kiszakadni nem lehet, mert az haladéktalan megszállással járna. Ugyanakkor a semleges-ség feladása
következtében a világkoalíció győzelme ismét vesztessé teheti az országot. Világosan látta: bármit tesz, az
országra tragikus sors vár. Ezért lett öngyilkos.
Magyarország a Szovjetunió elleni háború idején
a., Teleki Pál öngyilkossága után a kormányzó Bárdossy Lászlót nevezte ki kormányfőnek.
1941. június 23-24.: Bárdossy megszakította a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval.
Mivel Románia (Antonescu-diktatúra) és Szlovákia (Tiso vezetésével) hadba lépett Német-ország oldalán,
Horthy és Bárdossy félt a “revízió revíziójától”, attól, hogy ha kimarad a Szovjetunió elleni háborúból, akkor
elveszíti megszerzett területeit.
A hadba lépés indoka: 1941. június 26. – ismeretlen eredetű gépek Kassát, Munkácsot és Rahót bombázták.
1941. június 27-én Bárdossy bejelentette a parlamentben a Szovjetuniónak szóló hadüzene-tet. Július 1-jén a
magyar hadsereg egyik alakulata, a Kárpát-csoport átlépte a szovjet határt. E hadtestet később hazarendelték,
és csak egyetlen egység, az ún. gyorshadtest maradt a fronton novemberig.
Magyarország 1941 decemberétől hadiállapotban állt az USA-val és Angliával.
b., Ezzel egy időben igen rendkívüli belpolitikai intézkedéseket is tett a Bárdossy-kormány:
- a német igényeknek megfelelő árukivitel;
- a katonai bíráskodás kiszélesítése, munkaszolgálat;
- III. zsidótörvény – megtiltotta a vegyes házasságot.
1942 áprilisától – német kérésre – felvonult a Don folyóhoz a 2. magyar hadsereg (kb. 200 ezer fő).
Hadműveleti szempontból német parancsnokság alá kerültek. 1943. január 12. és február 9. között a hadsereg
megsemmisült (40 ezer halott, 70 ezer hadifogoly, sokan eltűntek).
c., Antifasiszta, háborúellenes megmozdulások:
- 1941. október 6.: tüntetés a Batthány-örökmécsesnél;
- november 1.: – halottak napja – tüntetés Kossuth és Táncsics sírjánál;
- 1942. február: megalakul a Magyar Történelmi Emlékbizottság;
- március 15.: többezres háborúellenes tüntetés.
d., 1942 márciusában Horthy lemondatta Bárdossyt, és Kállay Miklóst nevezte ki miniszterel-nökké. 1942.
december 31-én megalakult a Kiugrási Iroda nevű titkos szervezet: tárgyalások kezdődtek az angolszász
hatalmakkal.
Az olasz kapituláció után, 1943. szeptember 9-én titkos fegyverszüneti egyezmény született Anglia és Mo.
között, amelynek értelmében Mo. feltétel nélkül leteszi a fegyvert a Balkánról érkező angol-amerikai csapatok
előtt. (A kapcsolatfelvételről tudomást szerzett a német felső vezetés.)
1943 decemberében az USA kormánya felszólította a magyar kormányt, hogy ne folytassa a háborút
Németország oldalán.
A teheráni megállapodásokkal szertefoszlott a remény, hogy Mo. területére angolszász seregek lépnek.
(Churchill nem nyithatott frontot a Balkánon.) Ekkor már világossá vált, hogy e térségben kizárólag a Vörös
Hadsereg fog szárazföldi hadműveletet folytatni. Horthy és a magyar kormányzat azonban nem kívánta az
országot a szovjetek kezére adni.
Magyarország a világháború végén
a., Hitler már 1943-ban követelte Horthy-tól, hogy Kállay mondjon le, de Horthy ezt megta-gadta. A németek a
titkos tárgyalásokról értesülve többé nem bíztak a magyar szövetségben, ezért 1944. március 19-én a
“Margaréta” terv alapján megszállták az országot.
A megszállás következményei:
- Kállaynak menekülnie kellett, sok politikust üldözött a Gestapo.
- Veesenmayer lett Hitler teljhatalmú megbízottja Mo.-on. A korm.fő Sztójay Döme lett.
- Áprilistól angol bombatámadásokat intéztek Mo. ellen.
- Megindultak a deportálások, a zsidóüldözés.
- Megindult az ország gazdasági kirablása (nyersanyag, munkaerő, közlekedés).
- Az 1. magyar hadsereget frontra küldték.
b., Horthy titkos tárgyalásokat kezdeményezett a háborúból és a német szövetségből való kivá-lás érdekében.
Különösen Románia kiugrása után vett lendületet ez a törekvés.
- 1944. Aug. 29.: Lakatos Gézát nevezte ki min.elnökké. Feladata a kiugrás előkészítése;
- október: magyar fegyverszüneti küldöttség utazott Moszkvába;
- október 15.: Horthy rádióbeszédben jelentette be, hogy fegyverszünetet kér.
Később német nyomásra visszavonta. Lemondott, miután a nyilas párt vezetőjét, Szálasi Ferencet nevezte ki
miniszterelnökké.
c., Szálasi rémuralma:
- miniszterelnök és “nemzetvezető” egy személyben;
- a zsidó gettók felállítása;
- anyagi és kulturális javak elhurcolása;
- Sopronkőhidán kivégezték a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette Magyar Nemzeti Felkelés
Felszabadító Bizottsága irányítóit.
d., A szovjet hadsereg hadműveletei nyomán a nyilas-fasiszta uralom megszűnt Mo.-n. Az ország
megszállására négy lépésben került sor;
- Debreceni hadműveletek: tankcsata 1944. október 6-tól 29-ig.
A 2. ukrán front Malinovszkij vezetésével elfoglalta a Tiszántúlt.
- Budapest ostroma decembertől február 13-ig.
- A Balaton-Székesfehérvár-Velencei-tó közötti csaták 1945 márciusában:
a német hadsereg utolsó offenzívája Budapest visszafoglalásáért.
- 1945. április elejére az ország egész területe szovjet katonai megszállás alá került.
Magyarország a II. világháborúban
Az 1930-as évekre, Magyarországra külpolitikája mindinkább a németekhez igazodott. A közvélemény is

jobbra tolódott: újabb zsidótörvények születtek, a 39-es választásokon előretörtek a nyilasok. Mivel Imrédy
Bélának (1938-39) nem sikerült a német orientációt csökkentenie, így lemondatták.
Horthy gróf Teleki Pált (1940-41) bízta meg kormányalakítással. Teleki fő törekvése az önálló magyar
politizálás lehetőségének fenntartása volt, azonban sem a bel-, sem a külpolitikában nem tudott az Imrédy
által kijelölt útról letérni.
Hitler segítségével az I. Bécsi döntés (1938. nov. 2.) értelmében visszakaptuk a Felvidék határ menti területét,
közel 12000 km2-rel bővült az ország területe, melynek lakossága 50-60%-ban magyar volt.
1939. május 5-én a parlament elfogadta a II. zsidótörvényt. A törvény már faji ás vallási alapon ítélte el a
zsidókat. Foglalkozástól függően a 20%-os küszöböt lekorlátozta 6%-ra.
1939 májusában tartották a Horthy- korszak utolsó választását, a kormánypárt ismét többséget szerzett,
azonban új jelenségképp előretörtek a nemzetszocialisták.
Lengyelország lerohanásakor a Teleki- kormány igyekezett kívül maradni a háborún. Ennek értelmében
fegyveres semlegességi politikát követett. 1939. március 15-én elfoglaltuk Kárpátalját, miután Hitler bevonult
Prágába. Magyar sikereknek könyvelték, de nem az volt.
1940-ben a második Bécsi döntés újabb területet csatolt az országhoz. Visszakaptuk Észak- Erdélyt és
Székelyföldet. Az etnikai revízió 51%-a megvalósult. E következményeképp Magyarország még jobban
elkötelezte magát a Németország mellett. Magyarország csatlakozott az ún. háromhatalmi egyezményhez
(1940. november), s hozzájárult a német csapatok áthaladásához az ország területén Romániába. A
németeknek Románia a kőolajmezők birtoklása miatt volt fontos.
Hitler üzent Horthynak, hogy Magyarország engedje át a felvonuló német csapatokat és vegyen részt a
Jugoszlávia elleni hadjáratban, cserébe elismeri a magyar vezetés délvidéki területi igényeit. Horthy igent
mondott, s így 1941. április 11-én Magyarország bekapcsolódik a Jugoszlávia elleni háborúba egyúttal a II.
világháborúba (1939-45). A Délvidéket megszállják a csapatok, bár történelmi, etnikai revízió nem történt.
Teleki a magyar részvételt nem vállalta, ezért 1941. április 3-án öngyilkos lett.
A Barbarossa-terv elindításakor Németországot román és szlovák csapatok támogatták, de Magyarország
nem. 1941. június 26-án felségjelzés nélküli repülőgépek bombázták Kassa városát. Horthy és az új
miniszterelnök, Bárdossy László megítélése szerint csakis a szovjetek lehettek. Ezért Bárdossy hadat üzent a
Szovjetuniónak. Ezt követően a brit kormány Magyarországnak, Magyarország pedig az Egyesült Államoknak
üzent hadat.
A munkaszolgálatos zsidók már 1941 nyarától érezhették a háború borzalmait. Azonban Magyarország a
„béke szigete” volt, mivel a háború nem érződött és a háborúellenes mozgalmak támogatottsága is csekély.
1941 második felében az ún. gyors hadtest alakulatait kivezényelték a keleti frontra. Mindez a német
Ribbentrop követelése volt. Igen hamar bebizonyosodott, hogy a magyar hadsereg felszereltsége és
kiképzettsége hiányos. Pedig a győri program modernizálta a haderőt, de felzárkóznia nem sikerült az
utódállam haderejéhez. Így az alakulatokat azonnal visszavonták.
A német nyomásnak engedve a magyar kormány vállalta, hogy 200.000 katonát küld a frontra. Voronyezs
térségében, a Don folyó 200 km hosszú kanyarulatában a szovjet csapatok támadást indítottak (1943. jan.
12.), és két hét leforgása alatt felmorzsolták a magyar haderőt.
1942 elején Horthy Kállay Miklóst nevezte ki miniszterelnöknek. Feladata egy óvatos külpolitikai fordulat
előkészítése volt. Horthy és Kállay azonban a saját minisztereiben sem bízhatott. Nekik gazdasági kötődésük
volt Gömbös Gyulához (1932-36) és 1934-től már politikai is. Kállay nyilvánosan németbarát tevékenységet
folytatott, eközben titokban újabb és újabb gesztusokat tett a szövetségesek felé. Ezt nevezzük Kállay-
kettősnek, vagy hintapolitikának.
Az elsőrangú német hírszerzés azonban pontos információval rendelkezett a titkos tárgyalásokról, amik 1943
szeptemberében Isztambulban folytak Magyarország és Anglia között.
A németek már 1943 végén kidolgozták Magyarország katonai megszállásának tervét (Margaréta-terv), melyet
1944. március 19-én végre is hajtottak, Horthy nem állt ellen, hajlandó volt miniszterelnökké kinevezni a
németek emberét, Sztójay Dömét. Ezek után a szövetségesek úgy tekintettek Magyarországra, mint
Németország utolsó csatlósára. Megkezdődött a politikai pártok felszámolása és a politikai ellenfelek üldözése.
A megszállás ideje alatt Hitler Klessheimbe hívatta Horthyt. Így nem volt egységes vezetés a németek
bevonulása alatt Magyarországon.
1944 tavaszán a németek, a magyar hatóságok közreműködésével közel félmillió vidéki zsidó vagy annak
nyilvánított magyar állampolgárt deportáltak és gyilkoltak meg. A budapesti deportálásokat Horthy leállította.
Ezzel párhuzamban történtek a szövetséges bombázások is. A normandiai partraszállással (1944. jún. 6.)
párhuzamban Horthy háborús bűnös lesz.
1944. augusztus 23-án volt egy sikeres román kiugrási kísérlet Lakatos Géza későbbi miniszterelnök
előkészítésével. 1944. szeptember végétől a trianoni Magyarország területén van a Vörös Hadsereg. 1944.
október 11-én Moszkvában fegyverszüneti megállapodást kötött a magyar küldöttség. 1944. október 15-én a
rosszul előkészített Horthy kiugrási kísérlete összeomlott, s a németek Szálasi Ferenc nyilas kormányát
juttatták hatalomra. A nemzetvezető és kormányfő pozícióját betöltő Szálasi bevezette az általános
hadkötelezettséget (17-70 év). Kormányzása alatt a GDP 40%-a elpusztult (anyagi erőforrások).
1944 szeptemberétől a harcok már Magyarországon zajlottak. Budapest ostroma csaknem három hónapig
tartott (1944. dec. 22/24-1945. febr. 13.).
Végleges 1945. április 11-én verték ki Magyarországról a német csapatokat. A várva várt felszabadulás, amit
megszállás követett 1991 júniusában ért végett.
Magyarország a XVIII. századi Habsburg Birodalomban
III. Károly (1711-1740):

Kompromisszum alakult ki a Habsburgok és a magyar rendek között, melynek alapja a szatmári béke volt.
A szerződés legfontosabb intézkedései:
• megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek
• nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak
• jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat
• vallásszabadságot ígérnek, de III. Károly rendeletben szabályozza a protestánsok helyzetét (Carolina
Resolutio)
• Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását
• Magyarország megőrizte viszonylagos különállását a Habsburg Birodalmon belül, ugyanakkor a bécsi
udvar döntött a legfontosabb ügyekben.
Fiú utód hiánya miatt a Habsburgok az 1722-23-as országgyűlésen, elfogadtatták a nőági örökösödést
aPragmatica Sanctiot.
Rendi dualizmus: a had-, pénz-, külügyek rendi felségjogok voltak, a vármegyékben viszont a rendek
akarata érvényesült. A Magyar Kancellária és vármegyék közt új kormányhivatalt hoztak létre a
Helytartótanácsot.
Rendi országgyűlés (diéta):
kétkamarás:
• felsőtábla: arisztokrácia, főpapság
• alsótábla: vármegyék 2-2 követe, szabad királyi városok 1-1 követe, káptalanok követei (nincs szavazati
joguk)
• az uralkodó hívja össze, leiratban közli a vitatandó témátâ†’ alsótábla vitatja meg a leiratotâ†’a határozat
átmegy a felsőtáblához, ez az átirat â†’közös ülés, megfogalmazzák a törvényjavaslatotâ†’felküldik a
királynak, ez a feliratâ†’szentesítés, ha nem fogadja el akkor újból leirat.
A vármegye működése: élén a főispán állt, tényleges vezetője az alispánâ†’megyei közgyűlés választotta. A
közgyűlés saját rendelkezéseket alkothatott, megválasztotta a megye hivatalnokait és az országgyűlés
követeit.
Mo. ujjáépítése: Emberveszteség: hadjáratok, éhínség, járványok
• belső vándorlás (magyarok, szlovákok)
• szervezett telepítések (svábok, célja: katolicizmus megerősítése)
• bevándorlás (peremterületekről: horvátok, románok, lengyelek)
A magyarság kisebbséggé vált saját hazájában.
Mezőgazdálkodás: majorsági gazdálkodás, háromnyomásos rendszer mellett megjelent a vetésforgó,
kapásnövények térhódítása (kukorica, burgonya, dohány, szőlő). Istállózó állattartás, új nemesített fajták.
Mária Terézia (1740-1780):
III. Károly halála után osztrák örökösödési háborúk, magyar segítséggel eredménytelenül.
• Urbánium v. urbéli rendelet: maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat (egy telek után, heti 1 nap igás- v. 2
nap gyalogrobot)
• tanügyi rendelete Ratio Educationis (1777): egységes iskolarendszer, államilag előírt tanterv kötelező
oktatás 6-12 éves kor között
Merkantilista gazdaságpolitika:
• a cseh és osztrák ipar támogatása
• Magyarország az osztrák, cseh termékek felvevőpiaca, élelmiszer- és nyersanyagszállító
Vámrendelet (1754): kettős vámhatár
• védővámok a külföldi iparcikkekkel szemben
• az olcsó magyar termékek a birodalomban maradtak
• a magyar gazdaság eltorzult, az ipar nem fejlődött
II. József ( 1780-1790):
Uralkodására jellemző, a felvilágosult abszolutizmus: a feudalizmus fenntartására törekvő, a felvilágosodás
eszméit ezért felhasználó kormányzati rendszer.
Rendeletei:
• Türelmi rendelet: szabad vallásgyakorlat (evangélisták, kálvinisták, görögkeletiek számára)
• jobbágyrendelet: megszűntette a röghöz kötést (szabad költözködés), tanulhattak
• nyelvrendelet: a német nyelvet tette meg államnyelvéâ†’felháborodásâ†’ magyarságtudat: magyar nyelv,
ruha, tánc
II. József támogatói a jozefinisták (felvilágosult nemesi értelmiségiek pl: Széchényi, Kazinczy)
A magyar felvilágosodás kezdetét Bessenyei György Ágis tragédiájának megjelenésétől számítjuk 1772.
döntővé vált az anyanyelv művelése, korszerűsítése (nyelvújítás). Fontos volt a nemzeti érdekek védelme. A
nemzeteszme nagy fontosságot tulajdonított a dicső múltnak.
I.Lipót (1790-1792): Lemondott a rendeleti kormányzásról, a rendek pedig függetlenségi törekvéseiről.
Jakobinus összeesküvés: A jozefinisták társadalmi reformokat terveztek. A titkosrendőrség besúgói
(Martinovics I.) megfigyelték a megbízhatatlannak tűnő embereket.
I.Ferenc (1792-1835): változások elutasítása. Uralkodóval szemben álló csoportot Martinovics szervezte
országos mozgalommá. I. Ferenc elbocsátottaâ†’ 2 titkos társaságot alakított:
• Reformátorok Társaságát, nemesség számára (függetlenséget, köztársaságot akartak)
• Szabadság és Egyenlőség Társaság, radikálisabb értelmiségeknek (céljuk: rendi kiváltságok teljes
felszámolása)
Martinovicsot a titkosrendőrség letartóztatta. Az összeesküvést felszámolták, a mozgalom vezetőit kivégezték,
számos résztvevőt várfogságra ítéltek
Magyarország gazdasága az Anjou-korban
Az Árpád-ház kihalása (1301) után az ország a tartományurak (Csák Máté, Aba Amádé, Kán László) kezébe
került, megszerezték a főméltóságokat pl.: nádor, bán, tárnokmester, országbíró, sajátjukként kezelték a királyi
várakat. Úgy gondolták, hogy az ő joguk az új király megválasztása.
A trónért több dinasztia pl.: cseh, bajor-nőágon rokonok, is vetélkedett, akik közül végül a nápolyi Anjouk
kerültek ki győztesen.
Anjou Károlyt az esztergomi érsek egy alkalmi koronával megkoronázta (1301), a tartományurak ezt azonban
nem ismerték el. Az 1307-es rákosi gyűlésen végül mégis elfogadták magyar királynak. 1308-ban pedig
megválasztották. 1310-ben az esztergomi érsek Székesfehérváron a Szent Koronát helyezte Károly fejére. Így
vált törvényes (legitim) uralkodóvá.
1312-ben legyőzte az Abákat a rozgonyi csatában, és egyesével felszámolta a kiskirályok hatalmát. A harcban
a papság, a nemesség, a szepességi polgárok és egyéb városok is felsorakoztak a király mögött. Károly
visszaszerezte a királyi birtokokat, melyeket új bárók irányítottak. Ők honorként, azaz szolgálati birtok gyanánt
kapták meg. Így a Garaiak Batthyány, Nekcseiek.
A magyar haderőt a király hadserege, a bárói, vármegyei bandériumok és a kun, jász, székely könnyűlovasság
alkották. Támadó hadjáratok alkalmával, az 1222-es Aranybulla értelmében, a királynak fizetnie kellett a
nemességnek.
Kérdéses volt, hogy sikerül-e Károlynak növelni a jövedelmeit a hivatalszervezet és a hadsereg fenntartása
érdekében. A gazdaság fejlődése ezt lehetővé tette. Az uralkodó reformjainak kidolgozásában nagy szerep
jutott tárnokmesterének, Nekcsei Demeternek. Magyarország rendkívül gazdag volt ásványkincsekben
(Felvidék, Erdély). Az arany a termelés jelentős részét tette ki (Európában elsők voltunk), de számottevő volt
az ezüst és sóbányászat is (Európában másodikak voltunk). Károly elsősorban a nemesfémbányászat
fejlődését támogatta. A földek tulajdonosainak átengedte a bányabér (urbura) harmadát, így érdekelté tette a
birtokosokat a bányák megnyitásában. Korábban a feltárt bányákat a királynak adták, de így visszaesett a
kitermelés. Ezért vezette be Károly Róbert ösztönző reformként ezeket.
Jelentős volt a királyi pénzverési monopóliumból származó haszon. A kitermelt nemesfémet a termelők
kötelesek voltak nyers állapotban beszolgáltatni a felállított 10 pénzverő kamara egyikénél, ahol vert pénzt
kaptak érte. A vert pénz kevesebb fémet tartalmazott a beszolgáltatottnál, inflálódott, így jelentős nyereséget
hozott a királynak, ún. kamara haszna. Jelentős volt a cseh, német pénzek forgalma az országban, ami
akadályozta a kereskedelmet.
Károly firenzei mintára jó minőségű értékálló aranyforintot (1327) és ezüstdénárt veretett, mely a
kereskedelem fellendülését eredményezte. Az új pénz értékállóságát csak úgy tarthatta meg, ha szakított az
évenkénti beváltással (kamara haszna) és a pénzrontással. Ezért e jövedelem pótlására bevezette a kapuadót
vagy portális adót (jobbágytelkenként 18 dénár) (1336). Ennek kapuján egy szénásszekér áthaladhatott. Ez
volt az első egyenes állami adó, melyet minden jobbágy fizetett, nem csak a király birtokán élők. A korabeli
adókikerülés lehetősége az volt, ha több család költözik egy telekre. A király növelte jövedelmeit a
kereskedelem megvámoltatásából is (harmincad vám), mely az áru értékének 0,33%-a volt. A Nyugatról
történő késztermék import és a Nyugatra történő élelmiszer, nemesfém export aktív külkereskedelmi mérleget
eredményezett és így a Balkánra maradt a nyolcvanad vám.
Károlynak a hatalom megszilárdítását követően (kincstárháztartás egyensúlyának megteremtése) aktív

külpolitikára nyílt lehetősége. Két fő cél vezette: családja dinasztikus kapcsolatainak és Magyarország déli
befolyási övezetének visszaszerzése. Károly jó viszonyra törekedett Csehországban a Luxemburgokkal,
Lengyelországban a Łokietek családdal. Feleségül vette a Łokietek család sarját, Erzsébetet. 1335-ben a
visegrádi királytalálkozón elsimította Luxemburgi János és Łokietek Kázmér ellentéteit. A cseh uralkodóval
megállapodott, hogy mivel Bécs mindkét ország gazdasági érdekeit sértő árumegállító joggal rendelkezett,
Bécset megkerülő kereskedelmi útvonalat jelölnek ki Nagyszombaton és Brnón keresztül. Ez a biztonságos út
hosszabb, így visszaáll az eredeti útvonal. Károly Róbert reformjaival nyugati mintákat követett (városok
támogatása, pénzverés monopóliuma), mégis alkalmazkodott a helyi adottságokhoz, s nem erőszakolta rá az
országra az itáliai hagyományokat. Így sikeres reformpolitikát folytathatott.
Károly Róbert halála után I. Nagy Lajos (1342-1382) hű bárókra és teli kincstárra támaszkodva kezdhette meg
uralkodását. Már 1343-ban rászakadtak a nápolyi örökség gondjai. A Károly Róbert által megkötött
szerződések értelmében Johanna és András (Lajos öccse) örökölte volna a nápolyi trónt. A pápa
megakadályozta András trónra lépését. Lajos mindent megtett testvére jogainak biztosításáért, s óriási
összeget áldozott a pápa és a nápolyi királyi udvar megnyerésére. András el is nyerte a királyi címet, ám
Johanna megölette őt.
Lajos fegyverrel próbált bosszút állni, s családja számára a nápolyi trónt biztosítani. Két hadjáratot vezetett,
legyőzte ellenfeleit, de nem tudta megtartani a tőle távol lévő területeket. Lajos visszaszerezte Horvátországot
és Dalmáciát, kiépítette a bánságok rendszerét, Havasalföldet hűségre kényszerítette és létrehozta a szintén
hűbéres Moldvát, ahol legyőzte a tatárokat. Kázmér halála után Lajos elfoglalta a lengyel trónt, s így
perszonálunió (csak a király személye közös, semmi egyéb pl.: törvényhozás, hadsereg) jött létre a Magyar
Királyság és a Lengyel Királyság között; azonban még így sem mosta három tenger Magyarország partjait.
Még nincs a Balti-tengerre kijárat, csak az Adriai-tengerre. A király nápolyi hadjáratában kitört a pestis és a
jobbágy és kisnemes családok kihalása következett be. A munkaerő problémák nagy gondot jelentettek. A
szabad költözködés miatt a nagybirtokosok elcsábítják birtokaikra a jobbágyokat. Végül a köznemesség
kikövetelte az 1222-es Aranybulla megújítását.
Az 1351-es törvényekben a jobbágyi terhek egységes szabályozására került sor, s ennek következtében a
jobbágyok nem vándoroltak a kedvezmények biztosítására képes nagybirtokosok földjére. Ez volt a kilenced
(kilencedik tized), mely a földesurak jövedelmét növelte. Ezt a Nagy Lajos birtokain élő jobbágyok fizetik.
A teli kincstár lehetővé tette a hivatalszervezet kiépítését és a banderiális hadsereg megszervezését. Az aktív
külpolitika mellett Nagy Lajos alatt indult meg a gótika kibontakozása, pl.: Diósgyőr vára és a Képes Krónika
kiadása is.
A középkorban minden dinasztia számára központi kérdés volt a trónöröklés. Lajosnak csak leányai voltak, s
ekkor a lányok férjei jöhettek számításba. Máriát Luxemburgi Zsigmondnak, míg Hedviget egy Habsburg-
hercegnek szánta apja. Lajos végakaratának megfelelően azonnal megkoronázták Máriát, így a hatalom
Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) kezébe került.
Mária Terézia
Az osztrák örökösödési háborúk

III. Károly hatalmas áldozatokat hozott, hogy a nőági örökösödést (Pragmatica Sanctio) az európai
hatalmakkal elfogadtassa. Halála után az osztrák örökség megszerzéséért mégis azonnal kitört a háború
(1740-48). Mária Terézia (1740-80) Magyarországtól kért segítséget. A rendek életüket és vérüket ajánlották
fel és 35 ezres haderőt állítottak föl. Előtte viszont alaptörvénnyé emelték a nemesi föld adómentességét.
A Habsburgok gazdaságpolitikája
Merkantilista gazdaságpolitika. A kezdetleges állapotban lévő magyar ipar különösen rászorult volna az állam
támogatására, de ez kizárólag az örökös tartományok javára érvényesült. Magyarország hozzájárulása a
birodalom bevételeihez a 35%-ot is meghaladta. Az 1754-es vámrendelet kettős vámhatárt teremtett. A külső
vámhatár az egész Habsburg Birodalomból zárta ki a külföldi iparcikkeket. A belső vámhatár azonban
Magyarországot és az örökös tartományokat választotta el. Az intézkedések célja az volt, hogy a birodalmon
kívül tartsák az olcsó magyar élelmiszert és nyersanyagot, a cseh és osztrák manufaktúráknak viszont ne
legyen versenytársa. Még arra is mód nyílott, hogy az osztrák földbirtokosok érdekeit megvédjék az ocsóbb
magyar gabonával vagy a jó minőségű borral szemben. Az 1850-ig fönnmaradt belső vámhatár súlyos
torzulásokat okozott a magyar gazdaság szerkezetében.
A jobbágyparasztság terhei
Az állam felé: hadiadó, háziadó, katonáskodás. A beszállásolt katonát etetni (porció), a tovább vonulót
szállítani (forspont) kellett. A földesúr felé a paraszt kilenceddel tartozott a föld minden terméséből és az
állatok szaporulatából. Ajándék, robot (heti 3-4 alkalom). Szaporodott a kis földű, vagy teljesen nincstelen
zsellérek száma. A parasztságnak egy vékony rétege gazdagodott, amely megtehette hogy mást küld maga
helyett a robotba.
Úrbérrendezés
1765-66-ban a Dunántúlon jobbágymozgalom bontakozott ki az elviselhetetlen jobbágyi terhek ellen. Mária

Terézia a jobbágy-földesúri viszony rendezését az országgyűléssel is el akarta fogadtatni, ami viszont
hevesen ellenkezett. 1767-ben a szabályozást rendeletként adta ki és biztosaival végrehajtatta. Az urbárium
az egyházi tized és az állami adók mellett fönntartotta a kilencedet, a pénztartozást pedig a jobbágyok és
zsellérek számára egyaránt 1 forintban határozta meg. A munkakötelezettséget heti egy nap igás vagy két nap
kézi robotban rögzítette. Az úrbérrendezés jelentőssége, hogy törvényes helyzetet teremtett földesúr és
jobbágy között. A telekhatárok pontos rögzítésével hozzájárult a parasztság rétegződéséhez. 1777-es Ratio
Educationis-ban az állam előírta, hogy 6 és 12 éves kora között minden gyermek iskolába járjon.
Jozefinizmus
Jozefinizmuson II. Józsefnek, a legtöbbet vitatott Habsburgnak elveit és kormányzási gyakorlatát értjük.
Ugyanakkor őt szokás a felvilágosult abszolutizmus legjellegzetesebb képviselőjének tekinteni. Felvilágosult
abszolutizmus: a feudalizmusellenes korlátlan királyi hatalmon alapuló kormányzati rendszerben az uralkodó a
tőle függő hivatalnokrendszerre, az állandó hadseregre és a bírói szervezetre támaszkodva irányítja az
országot a rendi gyűlés mellőzésével. II. József (1780-90) negyvenévesen, hosszú várakozás után lett a
birodalom ura. Veleszületett makrancosságához fölhalmozódott türelmetlensége társult. II. József
eszményképe az egységállam volt. Mérföldes léptekkel látott hozzá, hogy eltérő fejlettségű, nyelvű és
alkotmányú országaiból szerves egészet, korszerű birodalmat gyúrjon. Csak abszolutisztikus eszközöket
ismert. Magyarországon meg sem koronázták (kalapos király), a koronát, országos fölháborodást keltve a
bécsi kincstárba vitette. Türelmi rendelete megengedte a protestánsok vallásgyakorlatát és hivatalviselését.
Intézkedéseivel a katolikus egyházat az állam alá akarta rendelni. Hiába utazott a pápa Bécsbe (fordított
Canossa-járás), nem tudta elhatározásában megingatni. Uralkodói engedélyhez kötötte a pápai bullák
kihirdetését, a cenzúrát kivette a katolikus egyház kezéből. Eltökélt szándéka volt, hogy a nemesi és az
egyházi birtokot megadóztatja, a rendelet kihirdetésével azonban várt. Az 1785-ös jobbágyrendelet
megszűntette az örökös jobbágyi állapotot, a jobbágy névnek a használatát is megtiltotta. Csökkentette a
megyék jelentősségét, s ezzel rendi érdekeket sértett. Megyei szinten elválasztotta a bíráskodást a
közigazgatástól. Az úriszék pedig csak a jobbágyok egymás közötti pöreire szolgált ezután. A legnagyobb
felháborodást Magyarországon a német nyelv hivatalossá tétele keltette.
II. József támogatói
Trónra lépését még Magyarországon is jóindulatú várakozás előzte meg. De rendeleteivel, s főként hogy
azokat az országgyűlés mellőzésével hozta, a papság mellett a nemességet is hamar elidegenítette.
Hazánkban a polgárság gyönge volt, a parasztság bizakodása az állami adók, majd a török háború terheinek
következtében kihunyt. A felvilágosodás magyar hívei, valamint nem kevés konzervatív abszolutista II. József
mögött álltak. II. József egyik fő támasza a részben plebejus származású értelmiség. Az államigazgatás
kulcspozícióiba is bejutottak, szerepük és súlyuk nagyobb volt, mint számarányuk. A rendszer mivel nem
elégítette ki sem a haladás, sem a reakció híveit, zsákutcába jutott.
II. József rendszerének bukása
A belső bajokhoz külpolitikai bonyodalmak járultak. 1788-ban Oroszországgal szövetségben hadat indított
Törökország ellen balkáni birtokokért. A háború nagy emberveszteséggel járt, kudarcot, a parasztság számára
nélkülözést hozott. A francia forradalom megfosztotta szövetségesétől, XVI. Lajostól, aki húgának férje volt.
Belgiumban felkelés tört ki és elszakadt a Birodalomtól. A porosz hadsereg a határon állt. A magyar rendek
képviselői a porosz királlyal tárgyaltak a Habsburg-ház trónfosztásáról. II. József halálos ágyán – a türelmi és
a jobbágyrendelet kivételével – valamennyi intézkedését visszavonta
Mária Terézia és II. József uralkodása Magyarországon
Előzmények: III. Károlynak (1711-1740) nem volt fiú örököse, ezért még életében el kellett fogadtatnia a
Birodalomban a leány-ág öröklését. Megalkotta a Pragmatica Sanctio (törvényes szabályozás) nevű
törvényt, melyet el akart fogadtatni a birodalom különböző területeivel. A magyar országgyűlés 1722-23-ban
cikkelyezte be jelentős ellenállás nélkül. Ez azért ment ilyen simán, mert a magyar rendek még mindig
tartottak a töröktől és ez a szerződés biztonságot nyújtott egy esetleges támadás ellen, továbbá az
uralkodó biztosította a nemesi adómentességet és a vallásszabadságot, ezen felül az országot a saját
törvényei szerint fogják kormányozni. Kialakultak azok a viszonyok, melyek 1918-ig meghatározóak
maradtak hazánkban. 1740-ben meghalt III. Károly, a trónt lánya Mária Terézia örökölte.
Mária Terézia (1740-80): Apja halála után rögtön kitört a Habsburg örökösödési háború, mely 1740-48-ig
tartott. II. Frigyes porosz uralkodó hadüzenet nélkül megrohanta Sziléziát, a spanyolok és a franciák pedig a
Habsburg területek felosztását tervezték. Mária Terézia a magyar rendekhez fordult, akik 1741-ben a
pozsonyi országgyűlésen 35.000 katonát adtak (“életünket és vérünket”) a harcok lezárásához, de előbb
törvénybe iktatták újra a nemesi adómentességet. A háború végén végül is Szilézia porosz kézen maradt,
sőt, a hétéves háborúban (1756-63) sem sikerült visszaszerezni.
Mária Terézia a háborúk után nekilátott a birodalom belső rendjének megszervezéséhez. Abszolutista
intézkedéseket hajtott végre, ami azt jelenti, hogy a rendek háttérbeszorításával rendeleti úton hajtotta
végre felülről jövő reformjait. 1764-ben létrehozta az Államtanácsot, mely az ország központi szerveit
koordinálja és tartja a kapcsolatot az udvarral. Reformjainak kidolgozásában fontos szerepet
kapott Kaunitz kancellár, aki 12 pontos paktumot készített terveiről. 1765 után nem hívott össze országgyűlést.
Belső intézkedései:
- 1754-ben kettős vámhatárt állított fel. Egy határ húzódott az egész birodalom körül, mely az osztrák- és
cseh ipart védte a külföldi riválisoktól. A másik határt pedig Magyarország köré húzta, azért, hogy a magyar
ipar ne fejlődhessen és a birodalom felvevőpiaca legyen. Viszont kedvező volt a mezőgazdaság számára,
tehát az ország a birodalom éléskamrája lett.
1764-ben sor került a mádéfalvi veszedelemre, amikor a székelyek uraik ellen fordultak a magas adók miatt.
Ebben a korban a jobbágy nagyon sokat fizetett, ezért érthetőek a megmozdulások. Tartoztak az
államnak 15-30 forintos hadiadóval, a háziadóval a vármegye költségeinek fedezésére, fizették a porciót és a
forspontot. A jobbágy tartozott a földesúrnak is a robottal, a kilenceddel, az ajándékkal, a dézsmával. Volt
továbbá kötelező pénztartozása is. Ezek mellé jöttek az úgynevezett banalitásjogok, vagyis a földesúri
monopóliumok. Ez azt jelentette, hogy csak a földesúr malmában őröltethet, csak a földesúr kocsmájában
fogyaszthat bort, és csak urán keresztül adhatott el húst… Ezen felül fizették az egyházi tizedet.
- 1755 és 1778 között több urbáriumot adott ki (az az irat, melyben a földesúr lefektette az őt megillető
szolgáltatásokat) Ezek közül legfontosabb az 1767-es, melyben szabályozta a jobbágyi
terheket.Meghatározta az egységes jobbágytelek nagyságát (16-40 hold) és az utána fizetett
járadékokat. A jobbágy 52 napi igás- vagy 104 napi gyalogrobottal tartozott, de ettől “dologidőben” el lehetett
térni. Kötelezte a földesurat a terhek beszedésére, de tiltotta a túlkapásokat, mert féltette az állami bevételeket
(“Etetni kell a juhot, hogy nyírni lehessen!”) Meghatározta a telek tartozékait is. A belső telekhez tartozott a
ház és a konyhakert, a külső telekhez tartozott a szántó, a kaszáló. Az redőket és a legelőket a falu közösen
használta. A telki állományon kívüli földek közé tartoztak az irtványok, a szőlő és a bérelt föld. Ezeken
többnyire zsellérek gazdálkodtak.
- 1777-ben kiadta a Ratio Educationist, melyben kötelezővé tette az elemi iskola elvégzését. A rendelet
hatására több iskola épült az országban (pl. 1778-Révai elődje Győrben)
- Katonai főiskolát alapított.
- Létrehozta a Teresiumot, mely egy hivatalnokképző intézet volt.
- Feloszlatta a Jezsuita rendet, törekedett az egyház visszaszorítására.
Testőrségét magyar nemesifjakkal töltötte fel, de nem azért, mert annyira be akarta volna vonni őket az
európai műveltségbe, hanem akart egy biztos, hozzá hű réteget a magyar társadalomban.
II. József (1780-90): 1765-től Mária Terézia társuralkodója a birodalomban, halála utána gyakorlatilag
Magyarország királya. Azért gyakorlatilag, mert nem volt megkoronázva, kalapos király volt, hogy ne kössék
a magyar törvények. Nehezen kezelhető gyerek volt, nem kedvelte az udvari pompát, a vadászatokat és a
társaságot. Gazdasági és filozófiai műveket olvasott. Kedvelte a zenét. 1765-től Falkenstein gróf álnéven járta
az országot (második Mátyásnak is nevezte a nép). Felsége Mária Izabella volt.
Uralkodása során kb. 6000 rendeletet hozott. Takarékossági intézkedéseket hozott, ennek jegyében 1780-
ban lecsökkentette az udvar és a testőrség létszámát. A palota egy részét is lezáratta. Enyhítette a cenzúrát.
Megszűntette a megyerendszert, (hogy háttérbe szorítsa a rendeket) helyette tíz kerületet hozott létre.
Központok: Nyitra, Besztercebánya, Kassa, Munkács, Nagyvárad, Temesvár, Buda, Pécs, Zágráb, Győr. A
kerületek élére biztosokat állított. Megszűntette a főispáni címet is. Az alispán választását pedig ő maga
gyakorolta.
Egyik legfontosabb rendelete az 1781-es türelmi rendelet, mely biztosította
a szabad vallásgyakorlatot.Betiltotta a “nem hasznos tevékenységet” űző rendeket (tanítás, gyógyítás),
ezért lett az addig kolduló Bencés rend oktató rend. Egyházellenessége miatt VI. Pius pápa 1782-ben
felkereste és kérte, hogy enyhítsen a szigoron. (“fordított Canossa-járás”)
Mindent egységesíteni akart, ezért 1784-ben a birodalom hivatalos nyelvévé tette a németet. Kimondta
atörvény előtti egyenlőséget és eltörölte a halálbüntetést. Csökkentette az úriszék (földesúri bíróság)
hatáskörét.
1785-ben kiadta a jobbágyrendeletet, mellyel jelentősen javította a jobbágyság életét. Eltörölte a “jobbágy”
elnevezést, megvalósította a szabad költözést. Lehetőséget adott az önálló hivatásválasztásra, a jobbágy
foglalkozhatott bármivel, amivel akart. Ezekkel az intézkedésekkel gyakorlatilag megszűntette az örökös
jobbágyságot.
Meg akarta adóztatni a nemességet is, de a halál közbeszólt. Halálos ágyán minden rendeletet visszavont,
kivéve a türelmi és jobbágyrendeletet.
II. József hibája az volt, hogy nem volt tekintettel az egyes tartományok fejlettségére. Mindent egységesen
akart látni, túl gyorsan és erőszakosan próbálta megreformálni az országot. Halála után újjáéledtek a
megyék,nőtt a nemzeti öntudat és terjedtek a forradalmi eszmék.
Mária Terézia reformjai
III. Károly -bár még életében minden jelentôsebb állammal elfogadtatta a Pragmatica Sanctiot, a leányági
örökösödést- halála után leánya, Mária Terézia trónralépésével 1740-ben mégis azonnal kitör az osztrák
örökösödési háború.
Mivel III. Károlynak sokba került a Pragmatica Sanctio, leányára üres kincstárat hagyott, ezért Mária Terézia
kénytelen Pozsonyban, az 1741-es országgyûlésen a magyar rendek segítségét kérni, ami egy rendkívüli
hadiadót és újoncozást jelent. A rendek hajlandóak ezt elfogadni, ha Mária Terézia tiszteletben tartja a rendi
alkotmányt és jogokat, legfôképp pedig a nemesi immunitást. Miután ezeket Mária Terézia megígéri, a rendek
“életüket és vérüket” ajánlják fel, 35000 fônyi hadsereget állítanak ki. A királynô a magyarok megnyerésére
még grófi, hercegi és bárói címeket adományoz a hozzájáró birtokokkal együtt, valamint Bécsben testôrséget
alapít a magyar középnemesek számára.A Habsburg birtokokra sok mindenkinek fáj a foga: a franciák és a
spanyolok a birtokok felosztását szeretnék; a bajor választófejedelem az osztrák trónt akarja; II. Frigyes
porosz király viszont 1742-ben hadüzenet nélkül lerohanja és csatolja Sziléziát. Ezekután Anglia és Hollandia
Ausztria mellé áll, a többi állam eláll követeléseitôl. Az osztrák örökösödési háború egészen 1748-ig elhúzódik,
azonban a határok lényegesen nem változnak 1742 óta, azaz a háború után Poroszország megtartja Sziléziát.
Mária Terézia 1756-ban háborút indít Szilézia visszafoglalására, de ez a hétéves háború nem hozza meg
számára a kívánt sikert.
A hagyományosan rossz osztrák-francia kapcsolatok rendezôdnek Kaunitz Anton párizsi követnek
köszönhetôen. Tehetségét felismerve Mária Terézia 1753-ban visszahívja, és kinevezi államkancellárrá.
Kaunitz a francia felvilágosodás szellemében irányítja a birodalmat, de a cél egy centralizált összbirodalom.
Ennek érdekében Kaunitz létrehozza az államtanácsot a kancellárián belül, amelynek feladta az uralkodónak
tanácsokkal való ellátása és a birodalom irányítása.1754-ben meghozzák a kettôs vámrendeletet, ami a
Habsburg gazdaságpolitikát, az összbirodalmi merkantilizmust szolgálja. A külsô vámhatár az
összbirodalomból igen magas vámokkal minden árut kívül tart, továbbá létrejön még egy belsô vámhatár, ami
Magyarországot szigeteli el a birodalom többi részétôl. Mivel az örökös tartományoknak az ipara sokkal
fejlettebb, mint Magyarországé, ezért a magyar iparcikkeket magas vámokkal illetik, viszont a magyar
mezôgazdasági terményeknek alacsony a vámjuk, mert erre az örökös tartományoknak szükségük van. Ezzel
Magyarország szerves része lesz a Habsburg- birodalomnak, mi leszünk az “éléskamra” egészen 1850-ig,
amikor Alexander Bach megszünteti a kettôs vámrendeletet. Ezzel erôsödik Magyarország mezôgazdasági
jellege, a mezôgazdaság mellet azonban fejlôdik még a bányászat is, az ércekre az iparvidékeknek nagy
szükségük van.
Általánossá válik a majorsági gazdálkodás és ezzel együtt a heti 3-4 robot, továbbá az állam állandóan növeli
az adókat. Ezek a jobbágyok helyzetének romlását jelentik, parasztmegmozdulások törnek ki. Az 1750-es
években a Délvidéken az állami adók növelése miatt, Horvátországban a földesúri terhek növekedése miatt.
1753-ban és 1755-ben a Körös-Maros vidékén tör ki parasztfelkelés, szintén a megnövekedett földesúri
szolgáltatások miatt. 1764-ben a székelyeknek nem veszik figyelembe kiváltságaikat, és határôrszolgálatra
akarják kényszeríteni ôket. Amikor azonban ellenállnak, véresen megtorolják (madéfalvi veszedelem). Ezután
a székelyek innen tömegesen települnek át Bukovinába. 1765-66-ban Vas, Somogy és Zala megyékben
törnek ki parasztmegmozdulások a nagy földesúri terhek miatt. A felkelôk petíciót nyújtanak be Mária
Teréziának, aki erre összehívja az országgyûlést, de elutasítják a földesúri terhek egységesítését, mondván az
úrbéri viszony csak a földesúr és a jobbágy dolga; ezért Mária Terézia feloszlatja az országgyûlést, és 1767-
ben kiadja az úrbárium rendeletét, ami szabályozza a földesúri szolgáltatásokat. Ezeket pedig a jobbágy
haszonvétele után állapítják meg. Az egésztelkes jobbágyok (1 hold belsô telek, 16-40 hold szántó, 4-15 hold
rét, valamint közös földek rendelkezésére állnak) birtokosát évi 1 forint cenzus, kilenced, heti 1 nap igás vagy
2 nap gyalogrobot és ajándék illeti “jelentôsebb családi eseménykor”. A rendelet célja az adóalany védelme,
hogy az állam minél magasabb adókat szabhasson ki. Az urbáriumban megszabottak teljesítésére a rendelet
10 évet irányoz elô. A rendelet meghozatalát rendi tiltakozás követi, de evvel nem sokat törôdnek, mert az
1760-as években egy még erôteljesebb centralizáció figyelhetô meg.
A centralizáció egy politikailag egységes összbirodalom létrehozását célozza meg a rendi jogok korlátozásával.
Elsô lépésként Kaunitz kísérletet tesz a nemesi immunitás részleges megszüntetése ellen. Az örökös
tartományokban keresztülviszi, hogy a nemesség is adózzon, de Magyarországon ez olyan mértékû
ellenállásba ütközik, hogy Kaunitz kénytelen tervétôl elállni. (Különben is, az államnak több jövedelme
származik Magyarországon a monopóliumokból, mint az adókból, valamint a katonaság ellátása miatt hazánk
hozzájárulása a birodalom pénzügyeihez mintegy 35-36%). Szintén a centralizáció szellemében 1765-ben a
nádor helyett helytartót neveznek ki Bécsbôl.Az 1770-es években Mária Terézia rendeletei a centralizáció
mellett a birodalom fejlesztését is szolgálják. 1773- ban feloszlatja a jezsuita rendet, jövedelmét pedig az
oktatás fejlesztésére és a tanító rendek támogatására fordítja, valamint a protestáns egyházak bizonyos
feltételek mellett iskolákat alapíthatnak. Ezzel az államot az egyház fölé emeli. Egy másik rendelete a
közegészséget érinti: minden megye, járás és város köteles egy orvost és egy vizsgázott bábát tartani.
Képzésükre a nagyszombati egyetem orvosi fakultással egészül ki, majd pedig Budára kerül. Továbbá hoznak
még népjóléti intézkedéseket, megalapítják az elsô árvaházakat, és kísérlet történik a cigányok letelepítésére.
1777-ben kiadják az elsô általános és teljes oktatási rendeletet, a Ratio Educationist, amelynek kidolgozója
Ürményi József kancelláriai tag. A rendelet céljául tûzi ki az általános mûveltség emelését a felvilágosodás
szellemében, ennek érdekében az egyházi iskolák is állami törvények szerint irányítandóak, hogy az
iskolákban “hûséges alattvalókat neveljenek”.
A tanköteles kort 6-12 évig határozzák meg, kötelezôvé teszik a népoktatást, továbbá a rendelet kimondja
még, hogy a szülônek erkölcsi kötelessége gyerekét iskolába küldeni. Az alsófokú oktatási intézmények a
népiskolák, ahol a “hûséges alattvalók nevelése” mellett írás-olvasást, számolást és hittant is oktatnak,
valamint a tehetségesebbeknek meg kell adni a lehetôséget, hogy tanulmányaikat felsôbb iskolákban
folytathassák. A középfokú oktatással foglalkozik a rendelet a legtöbbet. Eszerint léteznek kisgimnáziumok,
amelyek 3 osztályosok, és gimnáziumok, amelyek ötosztályosak. Szintén középfokú intézménnyé minôsítik a
tanítóképezdéket. Ezekben az iskolákban a tantárgyakat két csoportra osztják: a szükségesekre és a
hasznosakra. A szükségesek közé tartoznak: a vallás- és hitoktatás, az írás, a számtan, a latin és a
természetrajz. A hasznosak csoportját a nemzeti földrajz, a nemzeti történelem és a testi nevelés alkotják.
Emelt szintû iskolákban a hasznos tárgyak továbbiakkal egészülnek ki, ezek a görög, a mértan és a hazai jog.
A felsôoktatás terén a hallgatók látogathatják a nagyszombati egyetemet, Selmecbányán a Bányatiszti
Akadémiát, az 5 királyi akadémia valamelyikét (fôhivatalnok-képzés), a Mérnöki Intézetet, valamint külföldi
egyetemeket. Az egységes oktatást egységes tantervek és rendtartás, azaz iskolára vonatkozó törvények
szolgálják. A rendelet támogatja az iskolák és tanítóképezdék építését, továbbá lehetôvé teszi a
magántanulást, ez esetben azonban a tanügyi bizottság elôtt vizsgát kell tenni.
A centralizáció és a könnyebb kormányzás érdekében 1774-ben visszaváltja Lengyelországtól a Luxemburgi
Zsigmond által 1412-ben elzálogosított szepességi városokat, majd 1778-ban pedig a Temesi bánságot
csatolják vissza Magyarországhoz. Mária Terézia uralkodására jellemzô tehát az 1740-es években a magyar
rendekkel való együttmûködés, az 1750-es évektôl a centralizáció felvilágosult jegyekkel, 1760-as évektôl a
nagyobb fokú centralizáció és az urbárium rendelete, az 1770-es évektôl Mária Terézia haláláig, 1780-ig pedig
II. József társuralkodása és a birodalom fejlesztését szolgáló rendeltek.
Mohács és az ország három részre szakadása
Az erőviszonyok alakulása
A törökkel folytatott két évszázados párharc során a magyarság számára egyre kedvezőtlenebbé váltak az
erőviszonyok. A XVI. Század elején tovább romlott a helyzet, a gazdag közel-keleti tartományok megszerzése
kétszeresére növelte az Oszmán Birodalom területét, népességét és bevételeit. Ez a hatalmas erő, melyet a
despotikus török rendszer mozgósítani tudott, felülmúlta bármelyik európai nagyhatalom erejét. Ezzel
párhuzamosan Magyarországon a királyi hatalom meggyengült. A Délvidék magára maradt. A királyi jövedelem
nem érte el a végvárvonal fenntartásához elengedhetetlenül szükséges 200 ezer aranyforintot, a külföldi
segélyeket sokszor elnyelte a királyi udvartartás. A várak állapota folyamatosan romlott, s a központ nem
rendelkezett a nagyobb ostromok idején szükséges felmentő hadsereggel, mely nélkül legnagyobb végváraink
sem voltak képesek hosszabb ideig ellenállni.
Külpolitika
II. Ulászló a bárók nyomására és dinasztikus megfontolásból a Habsburgokhoz közeledett. A törökkel
szemben Miksától remélt támaszt. A Habsburgokkal való szövetkezés ellenállást váltott ki a nemességből, s
nem hozta meg a kívánt eredményt sem. A hatalmas birtokokkal rendelkező Habsburgok ereje számtalan
helyen le volt kötve, így nem tudták erőforrásaikat ebben a térségben összpontosítani. A túlságosan
megerősödő dinasztia ellen formálódó európai koalíció révén a Habsburgokkal együtt Magyarország is
elszigetelődött. Mi több, a cognaci ligához a franciák révén a Török Birodalom is csatlakozott. A magyar
külpolitika a Jagelló-korban folyamatosan a béke fenntartására törekedett, s ezt a törökök lekötöttsége miatt el
is tudta érni. I. Szulejmán trónra lépésekor követeket küldött Budára, ahol azokat fogságba vetették. A szultán
a támadás megindítása mellett döntött.
A végvári vonal összeomlása
A szultán Szabács ellen indult, amit az első rohammal bevett, majd elfoglalták Nándorfehérvárt (1521). Az
ország a Duna mentén nyitottá vált a törökök számára. A vár felmentésére gyülekező erők meg sem kísérelték
visszafoglalni a rommá lőtt vár visszafoglalását. A török megerősíthette új hadállásait.
II. Lajos hatalomszerzési kísérlete
II. Lajos, felbuzdulva Habsburg Ferdinánd sikeres ausztriai fellépésén, maga is szembefordult a rendekkel.
Először Csehországban, majd Magyarországon indított támadást a bárók befolyása ellen. A hatvani
országgyűlésen megfosztotta Báthori Istvánt nádori méltóságától, s helyébe Werbőczy Istvánt választatta meg.
A pénzügyek rendbehozatala érdekében visszavette a rézbányászatot a Fuggerektől. Az intézkedések
azonban elkéstek, s ellentétes hatást váltottak ki. A bárók egységbe tömörültek, s a 1526-os rákosi
országgyűlésen Báthori István újra átvette a nádori tisztséget. A rézbányák még a Fuggerek bérleti díjánál is
kevesebbet hoztak, mert nem volt pénz a bányászatra. A király reformtervei megbuktak, a bárók és a
nemesség egymás ellen acsarkodtak, miközben Szulejmán hadai megindultak Magyarország belseje felé.
A mohácsi csata
A magyar vezetők időben hírt szereztek a közelgő támadásról, ennek ellenére semmi komolyabb előkészületre
nem került sor. A király hadba hívta a nemességet, azonban csekély számú haderő gyűlt össze. A nagyobb
haderővel rendelkező méltóságok nem merték elhagyni tartományukat. A király elindult délnek, de már Érden
megállt, hogy bevárja a későn érkezőket. Eközben a szultáni had, mintegy 60 ezer reguláris katona, temérdek
kisegítő és martalóc Nándorfehérvárnál átkelt a Dunán, majd az egyetlen még jelentős erősséget,
Péterváradot elfoglalta. Tomori Pál – ekkor már a magyar seregek fővezére – csekély számú, de tapasztalt
csapata Tolna térségében egyesült a király mintegy 20 ezer fős, nemesekből, főúri bandériumokból és
zsoldosokból álló hadával. Heves vita bontakozott ki, vállalják-e a küzdelmet. Tomori és a délvidéki katonái
kierőszakolták a támadást. A csatára a mohácsi síkon került sor. A győzelem egyetlen reményét a
nehézlovasság rohamának sikere jelenthette volna. A fergeteges roham összeomlása után azonban a csata
két óra alatt elveszett. A lovasság egy része menekült, de sokan elestek vagy a mocsarakba vesztek. A
gyalogság zöme – elveszítve a lovas biztosítást – eredeti harcrendjében pusztult el. A csatamezőn maradt
többek között Tomori Pál is. Politikai szempontból a legnagyobb veszteség a király halála volt, aki menekülés
közben a megáradt Csele-patakba fulladt. A magyar államgépezet megbénult, egységes cselekvésre,
ellenállásra nem került sor.
A török kivonulása
A győzelem után Szulejmán lassan elindult észak felé; ellenállással nem találkozott. Szulejmán kardcsapás
nélkül vonult be Budára, katonái kirabolták és felgyújtották a várost. A vár azonban sértetlen maradt. A
menekülő népet több helyen lemészárolták. A török, felprédálva Pestet, a Duna-Tisza közén keresztül
zsákmánnyal, foglyok tízezreivel kivonult az országból. Szapolyai 10-15 ezres erdélyi hadával nem merte és
nem is tudta megakadályozni a török hadmozdulatait.
Kettős királyválasztás
Mohácsot követően a koronáért elsőnek Szapolyai János szállt harcba. Ő volt a leghatalmasabb földbirtokos,
a legnagyobb haderő ura, Erdély vajdája. Szapolyai elfoglalta az ország jelentős részét, s 1526
novemberében a Szent Koronával Székesfehérváron megkoronáztatta magát. A Habsburg-barát bárók
Pozsonyban 1526 decemberében Habsburg Ferdinándot királyukká választották.
Polgárháború
Ferdinánd tízezer zsoldosával Tokajnál döntő vereséget mért Szapolyaira. Ezek után Szapolyai Erdélybe
hátrált, majd Lengyelországba menekült. Ferdinándot Székesfehérváron megkoronázták a Szent Koronával.
Szapolyai nehéz helyzetében a Habsburgok ellenfeleitől várt támogatást. Segítséget kért a török szultántól, aki
támogatásáról biztosította. A török seregek megindultak Magyarország felé. Szapolyai már 1528-tól kisebb
török segédhadakkal visszaszerezte a Tiszától keletre eső területeket, mivel Ferdinándnak elfogyott a pénze
és szélnek kellett eresztenie zsoldosait. Szulejmán 1529-ben ellenállás nélkül nyomult előre hadai élén
Magyarország földjén. Nem követelt semmit Szapolyaitól a hűbéri alázaton kívül, adót sem kellett fizetnie.
Szulejmán elfoglalta, majd átadta Szapolyainak Budát, majd seregeivel Bécs ellen indult. Az ostrom elhúzódott,
az idő hidegre fordult, s a török haderőt csak kivételes esetekben tartották fegyverben az ősz beállta után.
Szulejmánnak eredménytelenül kellett visszavonulnia. A török kudarca megnehezítette Szapolyai helyzetét.
Hívei jelentős része elhagyta, s a következő zavaros időkben a bárók hol az egyik, hol a másik király oldalára
álltak. A szultán 1532-ben újabb hadjáratot indított Bécs ellen. Ekkor azonban nem a Duna mentén, hanem a
Dunántúlon keresztül vonultak, hogy lerövidítsék az utat, s hogy a még érintetlen, így a seregek ellátását
biztosító vidéken haladjanak keresztül. 1532-ben azonban a Habsburgok is jelentős erőket tudtak Közép-
Európában mozgósítani. Több mint 100 ezer német zsoldos állt Bécs térségében a törökkel szemben.
Szulejmán hadai Kőszeg váránál megálltak és ostromba kezdtek. Feltételezhetően a szultán húzni akarta az
időt, vagy keletebbre akarta csalni a németeket. A kőszegiek hősies helytállásának köszönhetően elmaradt az
erőviszonyokat eldöntő küzdelem. Mind az 1529-es, mind az 1532-es hadjárat azt bizonyítja, hogy az oszmán
hadsereg Magyarország belső területeitől nyugatra már nem tudott eredményesen hadat viselni a nagy
távolság és a török hadsereg felépítése miatt. Mivel az ostrom mindig a központból indult, minél messzebb
kellett eljutni, annál kevesebb idő maradt a harcra és annál nehezebb volt ellátni a hatalmas embertömeget. A
kortársak számára egyre nyilvánvalóvá vált, hogy a két nagyhatalom nem bír egymással. Magyarország a két
birodalom ütközőzónájába került, s másfél évszázadra hadszíntérré változott. A két fél 1533-ban szerződést
kötött, melyben Ferdinánd elismerte, hogy a szultán Szapolyainak adta az ország nagyobbik felét. Cserébe
Szulejmán hasonlóan elismerte Ferdinánd jogait a nyugati részeken.
A váradi béke
Ferdinánd és Szapolyai 1538-ban Váradon a megkötött egyezség értelmében kölcsönösen elismerték egymás
királyságát. A béke értelmében Szapolyai halála után az egész ország Ferdinándra vagy utódaira száll.
Szapolyai utódai nevében is lemondott a trónról. Esetleges fiúági örökösei számára a Szepességet és hercegi
rangot biztosított a béke. Azonban Szapolyai másként értelmezte a békét, miután fia született a Jagelló
Zsigmond lengyel király lányával, Izabellával kötött házasságából.
Az ország három részre szakadása
Szapolyai halálával (1540) megváltoztak az erőviszonyok. Halálos ágyán megeskette Fráter Györgyöt és
Török Bálintot, hogy a váradi béke megszegésével a csecsemő János Zsigmondot választják királlyá.
Szapolyai hívei nehéz helyzetbe kerültek, mivel Ferdinánd érvényesíteni akarta jogait. Fráter György
Szulejmántól kért segítséget, így a török hadak 1541-ben felvonultak Magyarországon és szétverték
Ferdinánd hadait. Nemcsak a magyar urak nem bíztak a csecsemőben, de Szulejmán sem látta biztosnak
hűbérese helyzetét. Csapatai 1541. augusztus 29-én megszállták Budát. A török berendezkedett Budán,
Izabellának és a csecsemőnek adta Erdélyt és a Tiszától keletre eső országrészt.
Kísérlet az újraegyesítésre
Buda eleste után Fráter György kormányzó úgy vélte, hogy a török kiszorítása Ferdinánddal együtt lehetséges.
Megállapodott a Habsburgokkal. A gyalui egyezmény (1541) értelmében Izabella és János Zsigmond lemond
országáról és átadja a Szent Koronát. Ferdinánd ígéretet tett az ország megtartására és Buda visszavételére.
Ferdinánd 1542-ben támadást indított Buda visszafoglalására, azonban csapatai gyengék voltak, és visszájára
fordult a hadjárat. A várat nem sikerült visszavenni és válaszul a török hadjáratot indított. 1541 és 1546 között
sorra estek el a magyar erősségek és Buda körül török várrendszer jött létre. Ferdinánd 1547-ben öt évre
békét kötött a törökkel. 1551 nyarán a gyalui egyezmény értelmében megkezdődött a keleti országrész
átadása. Ferdinánd zsoldosai követségnek soknak, hadseregnek kevésnek bizonyultak. A helyzet Fráter
Györgyöt taktikázásra kényszerítette a törökkel. Ez azonban félelmet keltett a zsoldosok vezérében, így 1551
decemberében Ferdinánd jóváhagyásával meggyilkolták Fráter Györgyöt.
Nagy földrajzi felfedezések
előzmények
gazdaság
-XV.sz.: gazdasági és népesedési megtorpanás után lassú fejlődés indult meg (ipar, mg.), és -a népesség is
elkezdett növekedni
-Ny-Európa sokkal sűrűbben lakott K-EurópánálÝNy-Európa már nem tudta élelemmel ellátni a népességét á
Többet importált (Közép és K-Európából)
-a kereskedelem fő útvonala a Ny-Európai országokba induló kereskedelem lett
(atlanti part menti hajózás)
-A Távol-K-i cikkeket egyre nehezebben lehetett Európába behozni, mivel a Törökök lezárják az utat kelet felé.
Lefölözték a földközi-tengeri kereskedelem hasznát.
Å˜1453 Konstantinápoly elfoglalása
-aranyéhség:a növekvő pénzkiáramlás pótlását az európai kimerülő bányák nem tudják pótolni
tudomány, technika
-A Távol-Keleti országok mesés kincseiről szóló legendák új utak keresésére ösztönözték az Atlanti-óceán
partjainál fekvő országok hajósait.
A hajózást segítette: çfeltaláltak egy új hajótípust, Ababa az időben az volt a legtökéletesebb: Caravella
-iránytű felfedezése
-térképek készítése
-elfogadták Ptolemaiosz elméletét: A Föld gömb alakú
-Toscanelli világkép: India Európától Ny-ra az Atlanti-óceán tulsó partján van
felfedezők
1.Diaz: /portugál hajós/
útja: (1471-1487) Afrika Ny-I partjainál hajózva eljut Afrika D-I csúcsáig az Egyenlítőn át
/Délre; a hagyományos partmenti hajózással/
2.Vasco Da Gama (1498)
útja: körülhajózta Afrikát, India Ny-ipartjáig jut
(a Szuezi csatorna építéséig ez volt a fő kereskedelmi útvonal)
Az újvilág felfedezése
3.Kolumbusz
1.útja: 1492 augusztus 3.-án indult, és október 12.-én lépett partra, abban a hiszemben, hogy Indiában vanÜ
ÜAmerika felfedezése
következő útjai: már haszonszerzés céljából, ezek az utak nagyon eredményesek voltak.
-hipotézise, hogy a Föld gömbölyű
4.Fernando Magellán
1519 Sevillából indult, célja a Föld megkerülése=bizonyítja, hogy a Föld gömbölyű
Következményei
gazdasági / társadalmi
-16. sz. eleje: -népességnövekedés (nincsenek háborúk, járványok)
-rengeteg nemesfém megjelenéseŮinfláció (a pénz anyaga arany / ezüst. Sok van, ezért értéke csökken)
-NY-Európában a mezőgazdaság ipari nyersanyagtermelésre áll át
-egyre több élelmiszerre van szükség, és az erre való kereslet is nő.(a sok nemesfém miatt a tőke is elég rá)
ÃŸ
élelmiszerárrobbanás
-Ny-Európa egy idő után ï¿½kiürűlï¿½K-Európának kell segítenie.(Lengyel o., Cseh o.)= a második
jobbágyság rendszere
-Magyarország lemarad a fejlődésben ekkor a törökök miatt
-Céh keretei már nem mérvadóak (többet kell termelni)
Äºaz emberek bérmunkássá válnak: çtömeges előállítás, szakképzetlen munkaerő
-felgyorsult munka, rosszabb minőség
-munkamegosztás (részmunkák végzése)
az új termelési üzem neve: manufaktúra
-Anglia: juhtermelés miatt kell a földÜelveszik a parasztoktól (a szabad bérlőkkel a bérleti szerződést nem
újítják meg)
bekerítés: elsajátítják a földet és felhasználják
Å˜/Erzsébet királynő véres törvényei: keményen bünteti azokat a földnélküli parasztokat, akik elkezdenek lopni,
koldulniï¿½= rákényszerítik öket a manufaktúrában való termelésre/
-a tőkés módon gazdálkodó nemes megjelenése (gentry)
Ë‡ipari nyersanyagot termel
Ë‡bérmunkást alkalmaz
-bérmunkások megjelenése: a földüktől megvont parasztok eladják a munkaerejüket
-megteremtődnek a tőkés termelés gazdasági és társadalmi feltételei
Å˜új nyersanyaglelőhely, új piacÜaz ebből bejövő pénz felhalmozódikŢtőke(=olyan pénz, mely befektetve
értéktöbbletet eredményez)
pénz – áru – pénz + értéktöbblet
Äºeredeti tőkefelhalmozás Ë‡a termelőeszközétől megfosztott munkaerő felhalmozása
Ë‡a termelőeszközök, ill. a pénz tőkeként való befektetése
-világpiaccá szélesedik az európai kereskedelem, kp.: Antwerpen
politikai
ABSZOLUT MONARCHIA kialakulása
/Anglia: VIII. Henrik, I. Erzsébet
Franciaország: XVI. Lajos
Oroszország: IV. Iván
Spanyolország: V. Károly, II. Fülöp/
Anglia
-Rózsák háborúja: YorkÖLancesterÄ› Tudor ház
VIII. Henrik (1509-1547)
-ő kezdi el az Angol abszolutizmus kiépítését
-egyházreform: 1. feleség dinasztikus érdekekből Aragóniai Katalin, a pápa nem akarta szétválasztani őket Ü
nem ismeri el a pápa hatalmátŢAnglikán egyház:
Ë‡protestáns katolikus vallás
Ë‡feje a mindenkori Angol király
-gazdaság: /akkori iparágak: bányászat, fémfeldolgozás, hajóépítés, üveggyártás, szappangyártás,
papírgyártás, puskaporgyártás/
Å˜külkereskedelem fellendülése
-a XVI. sz.-i. fejlődés megváltoztatta az angol társadalmat:
-a földbirtok árucikk lettÝa városokban felhalmozódott tőke beáramlott a falvakbaÝbekerítésÝbérmunkások
Äºgazdasági fellendülés
I.Erzsébet (1558-1603)
-Anglia az ő idején politikai és gazdasági téren is jelentőssé vált:
-Anglia tengeri nagyhatalommá vált
-1688-ig a spanyolok voltak, de az Angolok az Atlanti-óceánon leverik a Spanyol hajóhadatÝ
-Anglia tengeri hatalmának felvirágzása
-K-Indiai társaság (1600)
-feladata: India partjainál állomások sorának kiépítése, ezek lesznek a későbbi Angol gyarmatok bázisai
polgárság, király együttműködése
-gazdagodópolgárság Ţ királyi hatalom védelme (a parlament mindig megszavazta a szükséges adókat)
-adók: Ë‡adókat vet ki a polgárságra, de ennek fejében hagyja dolgozni, fejlődni őket
-áruforgalom megcsapolása: vámok, illetékek, monopóliumok
Abszolutizmus kialakulása
-átmeneti periódusban jött létre: régi feudális rendek hanyatlása-polgárság átalakulásaŢ
-polgárság erősödése gazdaságilag
-nincs politikai súlya, de megnő az igény rá
-a feudális rendek (arisztokrácia) már nem olyan erősek, hogy csak rájuk támaszkodjon a király
-az uralkodó a feudális rétegre támaszkodik, de élvezte a fejlődő burzsoázia támogatását is
(a polgárságnak még nincs elég hatalma ahhoz, hogy politikai hatalma legyen, az arisztokrácia meg még nem
elég erős ahhoz.)
Franciaország
-XV. sz. végén Franciaországban az ipar és a kereskedelem fejlődésének tempója lassabb volt, mint
Angliában, mert később kapcsolódtak be a gyarmatosításba a Francia abszolutizmus kiépítésének kezdete IV.
(Burbon) Henrik (1589-1610) nevéhez fűződik
-helyreállította a belső rendet:
-hugenották védelme: Ë‡hugenották hit-, és vallásszabadságot kaptak
-D-en, és Ny-on számos várat és várost bocsátott a rendelkezésükre
-leengedi a vámokat
-mezőgazdaság fejlesztése: Ë‡adók csökkentése, kedvezményekÝjobb termelési körülményekŢ
-elősegítette az ipar és a mezögazdaság fejlődését (gazdasági fellendülés)
-földesurak jogainak csökkentése a parasztok védelmének érdekében
-parasztságot érdekeltté teszi a termelésben
-erdöhasználati, és halászati jog visszaállítása
ipar felvirágoztatása: Ë‡szabályozta a munkabéreket, a munka rendjét
-támogatta a külföldiek, és a hazai vállalkozók manufaktúra építését
-fejlődött a kereskedelem is
XIII.Lajos (1610-43)
-az ő idejében erősödött meg még jobban a királyi hatalom
-támogatta a gyarmatosítást, ezzel erősítette az ipar és a kereskedelem fejlődését
-Richelieu bíboros (állami hivatalnok) segítette munkáját
-Az abszolutizmus kiépítésének eszközei:
-megtörte a nagyhatalmú arisztokraták próbálkozásait a központi hatalom ellen
-átszervezte a közigazgatást
-tartományok élére polgári hivatalnokokat állított, akik a királyt képviselték
-adókból, gyarmati hódításokból, ipar, kereskedelem bevételeibőlŢ
-felállótott egye rősen központosított közigazgatást
-felállított egy csak tőle függő központi hadsereget
-kizárja a rendeket a kormányzásból
-a király az erősödő polgári rétegre támaszkodik (ezt a társadalmi csoportot segíti, az arisztokráciához már ÃŸ
nem sok köze van)
-egyeduralom a polgáriasodásra támaszkodva
ideológiai
Németország a 16. sz. elején, a reformáció kezdete
társadalom, társadalom ellentétei
-a fejedelmek függetlenítették magukat, és a saját területükön központosításra, összbirodalmi szinten viszont
ennek ellenkezőjére törekedtek
-a papság telhetetlen volt: az evilági szenvedésekkel megváltott túlvilági jólétet prédikálták, ők mégis
fényűzően éltek, házasodtak
-köznemesek jelentős része kezdett polgárosodni, egyre többen vállaltak hivatalt
-differenciálódott a parasztság: Ë‡az ország társadalmának 80%-át tette ki a parasztság
-a többség helyzete rosszabbodott: çföldesurak kisajátították a parasztok földjeit
-növelték a fizetési, és a munkaköte- lezettségeiket
-robotmunkára kényszerítették őket
-a legszegényebb réteget a plebejusok alkották ÃŸ
-a középpolgárok elégedetlenek voltak a fejedelmek, és az egyház uralmával, és fényűzésével
-a reformázió közvetlen kiváltó oka a búcsúcédulákkal űzött visszaélések súlyosbodása volt
(X. Leó pápa rendeletére árusították)
a reformáció harcai
-1517 október 31 (Wittenberg): Luther Márton a templom kapujára szegezte 95 pontból álló tételsorát
-legfőbb pontjai: Ë‡a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg, a pápa csak hírdetheti a bűnbocsánatot
-elvetette a pápai hatalom elvét
-egyedül a hit által üdvözül az ember
-helyeselte a gyónás és a szerzetesség eltörlését
-minden társadalmi réteg megtalálta benne a neki szólót Ţ rengetegen álltak mellette
-1521 wormsi gyűlésen V. Károly meghallgatta Luther érveit DE nem értett egyet vele, eretneknek nyilvánította
ÃŸ
-Bölcs Frigyes adott neki menedéket wartburg várában, ahol németre fordította a bibliát
-1529-es birodalmi gyűlésen kimondták, hogy akik átvették a protestáns vallást megtarthatják vallásukat, DE
hitüket nem terjeszthetik
-1530 V. Károly a katolikusok és a protestánsok kibékítésének érdekében összehívta az augsburgi birodalmi
gyűlést
-1531 a protestáns fejedelmek szövetséget hoznak létre, hogy megvédjék magukat a katolikusok esetleges
támadásaival szemben
-1547 V. Károly győzedelmeskedett fölöttük, DE kénytelen volt végül engedniŢ
-1555 augsburgi vallásbéke: Ë‡protestánsok és a katolikusok kötelesek békében élni
-protestánsok megtarthatták azokat a földeket, amelyeket elfoglaltak
-akié a föld, azé a vallás elv elismerése
A reformáció irányzatai
1. Anabaptisták (újrakeresztelők)
vezető: Münzer Tamás
-elvetették a csecsemőkeresztséget, mivel a közösségbe csak felnőtt fejjel lehet belépni, ha a gyerek felnő,
akkor kell megválasztania a vallását.Ţa gyermekkorukbn megkereszteltelteket újrakeresztelték
-eszméik: ça mennyországot itt a földön kell megvalósítani
-olyan társadalmat kellene létrehozni, ahol nincs magántulajdon, és nincs önálló államhatalom
-1524-26 parasztháború
-Svábországban tört ki, de aztán elterjedt más vidékekre is
-nem volt egységes irányítású
-követeléseik: Ë‡papi tized eltörlése
-papi földek szétosztása
-feudális rendszer ellen irányul
-(Luther nem áll ki mellette, mert ő nem az állam ellen, hanem az egyház reformjáért küzdött)
-a fejedelmek győztek, hatalmuk még jobban megerősödött, így még súlyosabbá vált a politikai széttagoltság
az országban
2. svájci reformáció
-szellemi szülőatyja: Ulrich Zwingli
-vezető: Kálvin János
-eszméik:çIsten korlátlan ura a világmindenségnek
-eleve elrendelésï¿½tana: az embernek már születése előtt meg van írva a sorsa (predesztináció)
-a kálvinizmus (=református) a polgárság legaktívabb rétegének vallása lett több országban is
-(Franciaország, Magyarország, Némtalföld, Skócia, Anglia)
3. Antitrinitáriusok = szentháromságtagadók
-vezető: Servet Mihály
-(követői: unitáriusok)
-a reformáció legszélsőségesebb irányzata
Az ellenreformáció
-a katolicizmus több helyen továbbra is uralkodó vallás maradtŮ így akatolikus egyház újjászervezhette erőit,
hogy ellenállhasson a protestánsoknak
-ellenreformáció
-a folyamat elindítója a Tridenti zsinat (1545-1563) volt
-sikerét az 1540-ben létrehozott Jézus Társasága, azaz a Jezsuita rend mozdította előre
-(megalapítója: Loyolai Szt. Ignác)
Évszámok
1471: Diaz
1487: Diaz elérte Afrika D-I csúcsát
1498: Vasco da Gama
1492: Kolumbusz
1519: Magellán
1509-1547: VIII. Henrik
1534: Anglikán egyház
1558-1603: I. Erzsébet
1600: K-Indiai társaság
1589-1610: IV. (Burbon) Henrik
1610-1643 XIII. Lajos
1517 október 31.:Luther tanai
1521: Wormsi gyűlés
1529: Protestáns vallás megtartásának engedélyezése, DE nem lehetett hírdetni
1530: augsburgi birodalmi gyűlés
1531: protestáns fejedelmi szövetség létrehozása
1547: IV.Károly győzelme a protestánsokkal szemben
1555: augsburgi vallásbéke
1524-26: németországi parasztfelkelés
1545-1563: Tridenti zsinat
1540: Jezsuita rend
Nagyhatalmak gyarmatosító politikája
A gyarmatosítás az új kor történelmében az a folyamat, amelynek során a nagyhatalmak területeket szereznek,

az adott területet gazdasági és katonai függésbe vonják, félgyarmati sorba süllyesztik.
A gyarmatosítás célpontjává a sűrűn lakott birodalmak (pl. Kína) vagy a nagyhatalmaktól leszakadó
meggyöngült területek lettek.
Típusai, kialakításuk menete:
â€¢ az adott teület politikai, katonai, gazdasági függés alá vonása
â€¢ az adott teület anyaországának közigazgatási rendszerének meghonosítása
â€¢ egyes területek fölött protektátus (a nemzeti piac védelmére szolgáló kiviteli és behozatali korlátozás)
â€¢ helyi uralkodó belső hatalma megmarad
â€¢ az adott területek kizárólag gazdasági, pénzügyi, egyoldalú és igazságtalan szerződésekkel
félgyarmati sorba süllyesztése (pl. koncessziókkal /engedélyek/ csatorna és vasútépítés)
Célja: â€¢ a terület stratégiai biztosítása
â€¢ a terület természeti kincseinek megszerzése
â€¢ olcsó munkaerő
â€¢ piacszerzés
Lényege: az elmaradott népek civilizációja és felemelése (megvalósítás ellentmondásos

Gyarmattartó országok: Anglia India Franciaország
Afrika fölosztása: Afrika gyarmatosításában az angolok (északról-dél felé) és a franciák (nyugatról-keletre)
jártak az élen. Összefüggő gyarmatbirodalamt kívántak létrehozni.
Az Angol – Búr háború (1899-1902) már a világ felosztásáért folyt. (Búr vereség)
Elő- és Közép-Ázsia
Közép-Ázsiában a cári Oroszo. olyan ütemben terjeszkedett, hogy már-már India kapujáig jutott. Amikor 1885-
ben az orosz hadsereg Afganisztán területére lépett, majdnem háborút okozott Angliával, de Oroszo. nem
kívánta kenyértörésre vinni a dolgot.
Délkelet-Ázsia
Oroszo. és Japán tartott igényt ezekre a területekre.
Japán 1894-ben hadüzenet nélkül megtámadta Kínát. Megerősítette helyzetét Koreában, annektálta
(magához csatolta) Tajvant, és igényt tartott Mandzsúriára.
1899-ben az USA meghirdette a nyitott kapuk elvét, s ezzel megvétózta az európai országok Kínával
kapcsolatos kizárólagos jogait.
Amerika
Számára terhes Spanyolo. politikai jelenléte. 1898-ban Havannában ferobbant egy Am. hadihajó ® Madrid
hadüzenetet kap. Az amerikai–spanyol háború gyors amerikai sikert hozott.
Napóleon katonai diktatúrája
1. Napóleon intézkedései 1799 után, miután első konzul lett:

a az egyházat és a pápai hatalmat alárendelte az államnak
b Polgári Törvénykönyvet hozott létre (Code Civil)
c új területi közigazgatást hozott létre az állami irányítás és kereskedelem érdekében
d értékálló pénzt veretett
e védővámokkal megakadályozta Angliából az importot (bojkott)
f 1804-ben a gazdasági, politikai hatalommal és a hadsereggel a kezében császárrá koronáztatta magát
g serege igen mozgékony volt és kiváló harci szellemmel bírt (a hódítás lehetősége és az új eszmék
terjesztésének lehetősége miatt)
2. Harcai a koalícióval:
a 1805 trafalgari győzelem
b 1809 wagrami győzelem
c 1812-ben Borogyino-nál Kutuzov marsall megállította
3. Berendezkedése a meghódított területeken:
a a trónokra rokonait és tábornokait ültette
b az általa terjesztett eszmék felgyorsították a feudalizmus bukását
c ennek ellenére a meghódított területek népei csupán a zsarnok hódítót látták benne, mert hódításaival a
legyőzöttek becsületébe gázolt
d egyre gyakoribbakká váltak a fegyveres felkelések
e Napóleon kikényszerítette, hogy az osztrák császár feleségül adja hozzá lányát, hogy így tegye
dinasztikussá hódítását
4. Napóleon bukása:
a 1812-ben 600.000 fős sereggel Oroszország ellen vonult
b az oroszok Kutuzov vezetésével nem szálltak vele szembe, hanem hátráltak és közben mindent
felgyújtottak maguk után
c Borogyinónál nagy veszteségek árán győzött Napóleon
d elfoglalta Moszkvát, de az oroszok nem kértek békét
e akadozott az utánpótlás, Moszkva leégett, nem volt élelmiszer ezért Napóleon elrendelte a visszavonulást
f vereségét látva Európa népei összefogtak
g 1813-ban Lipcsénél a “Népek csatájában” döntő vereséget mértek rá
h Napóleon lemondott és száműzték Elba szigetére
5. Napóleon visszatérése
a 1814-ben Bourbon restauráció: XVIII. Lajos került hatalomra, aki “semmit sem tanult, semmit sem felejtett”
(abszolutizmust akart)
b ellenállás bontakozott ki de nem volt katonai erejük
c Napóleon 1815 március 1-jén partra szállt Dél-Franciaországban 400 fős csapatával
d az ellene küldött sereget is maga mellé állította
e bevonult Párizsba, de már nem akarta mindenki újból hatalmon látni
f a Bourbonok elmenekültek
g 1815-ben Waterloonál döntő vereséget szenvedett a szövetségesektől
h száműzték Szent Ilona szigetére, itt halt meg 1821-ben
i a Bourbonok visszatértek: 1815-1848 második Bourbon restauráció
Ókori demokrácia
A Kr.e. 5. századra az ókori Hellász több poliszában demokratikus rendszer alakult ki

Ez jelentősen különbözött napjaink liberális demokráciáitól, ám mégis előzményüknek tekintik
Az ókori poliszdemokráciák közül a legismertebb az athéni.
Kiindulópont:
- A Kr.e. 8. századra a görög poliszok túlnépesedtek
- a felesleges lakosságot a Földközi- és Fekete-tenger környékén alapított gyarmatvárosokba telepítették
- A Kr.e. 8.-6. század között zajló gyarmatosítás következtében fellendült a tengerkereskedelem és a hajózás
az anyavárosok és távoli telepeik között
- Az árucsere lebonyolítására vertpénzeket kezdtek használni
- Átalakult a harcászat is
- Korábban a harci kocsisalakulatok alkották a hadseregek fő ütőerejét
- bben a korban azonban elterjedt a hoplita (nehézgyalogos) harcmodor
- Valamint megnőtt a tengeri flották szerepe.
- Ezek a változások jelentősen átrendezték a poliszok társadalmi viszonyait
- A vezető réteg, a kiváltságos arisztokrácia társadalmi súlya csökkent
- a démosz (köznép, foglalkozásuk szerint: iparosok, kereskedők, parasztok) jelentősége viszont növekedett
- hiszen az utóbbiak működtették a gazdaságot és ők szolgáltak nagyobb számban poliszuk hadseregében
- A démosz gazdagabb iparos és kereskedő csoportjai részt kívántak venni a polisz ügyeinek intézésében,
részesedni akartak a hatalomból à szembekerültek az arisztokráciával, amely kizárólagos politikai vezető
szerepének megőrzésére törekedett
- Athénban a polgárok jogait és kötelességeit a származásuk alapján állapították meg
- Athéni polgárnak számított az, aki valamelyik helyi nemzetség tagja volt és földtulajdonnal rendelkezett
- Évente kilenc arkhónt (főtisztviselőt) választottak – az arisztokraták közül – a városállam ügyeinek intézésére
- Hivatali idejük lejárata után a politika ellenőrzésével és bíráskodással foglalkozó Areioszpagosz tagjai lettek
Drakón arkhón intézkedései:

- Kr.e. 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta a szokásjogot, és új törvényeket is alkotott
- Ezek rendkívül szigorú rendelkezések
- Az arisztokrácia érdekeit védték, de a törvényesség kialakítása fontos lépés volt a törvénykezésben szerepet
még nem kapó démosz számára
- A társadalmat vagyoni alapon osztotta fel, a politikai jogokat nem a származástól, hanem az földbirtok
nagyságától függően biztosította
- Ez is a jelentős földvagyonnal rendelkező arisztokráciának kedvezett
- A démosz problémái nem oldódtak meg: a gazdagabbak nem viselhettek tisztségeket (Drakón ugyanis nem a
jövedelmet vette alapul, hanem a vagyont)
- a parasztokat továbbra is fenyegette az adósrabszolgaság
- Az elégedetlenség csaknem polgárháborúhoz vezetett, amit csak újabb reformok árán kerültek el
Szólon arkhón reformjai:
- Kr.e. 594-ben Szolónt választották arkhónná
- Érvénytelennek nyilvánított minden adósságot (az adósoknak nem kellett visszafizetniük tartozásaikat)
- Eltörölte az adósrabszolgaságot
- Ettől kezdve mindenki a vagyonával, és nem a szabadságával felelt tartozásaiért
- A politikai jogokat kiterjesztette a legszegényebb polgárokra is
- Szolón a lakosságot évi jövedelme alapján négy osztályba sorolta be
- A leggazdagabbak, a legalább ötszáz mérő évi jövedelemmel rendelkezők alkották az első osztályt
(ötszázmérősök)
- A második osztályt lovasoknak nevezték, valószínűleg azért, mert évi 300-500 mérő közötti jövedelmükből
képesek voltak lovat tartani
- Az ökörfogatosoknak nevezett harmadik csoportba 200-300 mérősök, a szegénynapszámosok negyedik
osztályába a 200 mérőnél kevesebb jövedelemmel rendelkezők tartoztak
- E beosztás alapján fizették az adót, eszerint teljesítettek katonai szolgálatot, és ezen alapultak a politikai
jogok is
- Minden felnőtt athéni polgár részt vehetett a népgyűlésen és az esküdtbíróságok munkájában
- De a tisztségeket csak a három felső osztály tagjai tölthettek be
- Szolón az Areioszpagoszt a törvények felügyeletével és a tisztviselők ellenőrzésével bízta meg
- Létrehozta a bulét (négyszázak tanácsa), amelybe a négy athéni törzs száz-száz személyt delegált s, amely
előzetesen megtárgyalta a népgyűlés elé terjesztett javaslatokat
- Kibővítette a polgárjogot, ugyanis egyik határozata nyomán athéni polgárnak tekintettek mindenkit, akinek a
szülei is azok voltak, tehát a földtulajdon nem számított többé a politikai jogok feltételének
- Lehetővé tette, hogy az Athénban letelepedett idegenek (metoikoszok) a népgyűlés engedélyével polgárjogot
kaphassanak
- Reformjaival Szolón megalapozta a később kialakuló demokratikus rendszert
A türannisz kora:
- Peiszisztratosz, Kr.e. 560-ban csellel, törvénytelenül meg szerezte az Athén feletti hatalmat
- Rendszerét, törvénytelen uralmát türannisznak (zsarnokságnak), őt magát türannosznak (zsarnoknak)
nevezték
- A türannisz olyan politikai rendszer, amelyet törvénytelen eszközökkel hoz létre és tart fenn egy politikus
- Az őt hatalomra segítő parasztoknak földet osztott
- A tengeri kereskedelmet fejlesztette
- piacokat szerzett az athéni termékeknek külföldön
- Nagy építkezéseket kezdeményezett, amelyeken munkához jutottak a kézművesek
- Intézkedései a démoszt támogatták, az arisztokráciát tovább gyengítették
- A gazdaság fejlődése oly mértékben erősítette meg a démoszt, hogy számára szükségtelen, sőt akadályozó
tényezővé váltak a türannoszok
- Peisztratosz fiának Hippiásznak és Hipparkhosznak már növekvő belső elégedetlenséggel kellett számolniuk.
Hipparkhoszt egy felvonuláson meggyilkolták, de testvére se tudta a hatalmát sokáig megtartani.
- Kr.e. 510-ben elűzték Athénból, s Perzsiába menekült
Kleiszthenész arkhón (Kr.e. 508) reformjai:
- Mind az arisztokratikus állam, mind a türannisz visszaállítását meg akarta akadályozni
- A lakosságot a területi elv alapján osztotta fel
- Athén városállam területét három sávra osztotta: tengerpartra, belső mezőgazdasági területekre és a városra
- Minden sávban tíz-tíz harmadot szervezett
- Mindhárom sávból kisorsoltak egy harmadot, s ezek a véletlenszerűen összesorsolt harmadok alkottak egy
phülét, azaz politikai, katonai, közigazgatási egységet
- A phülé-rendszer jelentősége: A társadalmat területi alapon osztja fel, csökken a vérségi-rokonsági rendszer
jelentősége, amely korábban az arisztokraták uralmát biztosította
- Mivel a tengerparton és a városban a démosz kézművesei és kereskedői éltek nagy számban, az
arisztokraták legfeljebb a mezőgazdasági vidéken szerehettek politikai befolyást, s így a démosz minda tíz
phülében túlsúlba került
- A legfőbb vezető testület a népgyűlés (ekklészia) volt
- Munkájában minden 20. életévét betöltött polgár részt vehetett
- Feladata a törvényhozás volt, illetve döntött a háborúról és a békéről
- A tíz phülé egyben katonai egység is volt, minden phülé katonái élére egy-egy, összesen tíz sztratégoszt
választottak
- Ugyanazok a személyek egy évig tölthették be a tisztséget, de évente újra lehetett őket választani.
- Fontos szerepet kapott az esküdtbíróság (héliaia) is
- A türannisz visszaállítása ellen a cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetésével lépett fel
- Kleiszthenész megteremtette a demokrácia intézményeit, de a rendszer csak kevesek egyenlőségét
biztosította
- Az athéni lakosság mindössze tíz százaléka kapott politikai, jogot, a kilencven százalékot kitevő nők,
betelepedő idegenek, valamint rabszolgák nem.
Az athéni demokráci fénykora, Kr.e V. század közepén, Periklész kora:
- A Kr.e.5. század közepének legtekintélyesebb athéni politikusa Periklész volt
- Élete során húsz alkalommal – tizenöt éven át megszakítás nélkül – választották sztratégosszá
- Elérte, hogy napidíjat fizessenek a szegényeknek az esküdtbíróságokban végzett munkájukért, így a kétkezi
munkások is részt vállalhattak a közéletben
- A színházlátogatásért is napidíjat fizettek a rászorulóknak
- Kezdeményezésére hatalmas építkezésekbe fogtak
- ezzel újjáépítették a várost, és egyben munkát biztosítottak a mesterembereknek
- A közkiadások egy részét a gazdagokra hárították
- A hatalmas kiadásokat a betelepedett metoikoszok adóiból, a vámokból, az Athén déli részén lévő
ezüstbányák jövedelméből fedezték
Összegezve:
- Az ókori athéni demokrácia csak kevesekre vonatkozott
- A nép nagy része nem részesedett a jogokból, ellenben a modern demokráciákban a politikai jog (választójog)
minden felnőtt emberre érvényes
- Az ókorban közvetlen demokrácia működött, vagyis az arra jogosultak személyesen vehettek részt a
döntéshozatalban.
- Ma azonban képviseleti demokráciák állnak fenn, a polgárok képviselőiken keresztül részesei a hatalomnak,
nem közvetlenül.
- Az ókorban a többségi döntések után nem vették figyelembe a kisebbség véleményét, érdekeit, céljait,
napjainkban azonban elvileg érvényesíteni kell a kisebbségi jogokat is.
Rákosi-korszak gazdasága
Gazdaság: a háborús pusztítás, szovjet megszállás és jóvátétel miatt összeomlott

• Az ipari termelés 1/3-ára esett vissza
• Élelmiszer-fejadag
• A világgazdaság legnagyobb inflációja → pengő elértéktelenedett
Az állam megőrizte vezető szerepét a gazdaságban.
1946: szénbányákat, erőműveket, nehézipari üzemeket államosították
USA visszaadta a MNB aranykészletét → Ft bevezetése
1947: hároméves terv
1948: a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket államosították
1949: a 10 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket államosították
1949-re kiépítették az egypártrendszerű diktatúrát Magyarországon. Teljes körű államosítást hajtottak végre a
mezőgazdaságban, az iparban és az oktatási rendszerben.
A diktatúra módszere: terror és megfélemlítés
• ÁVH: Államvédelmi Hatóság
• Csak a párt vezetőinek volt alárendelve
• Ítélet nélkül letartóztathatott a gyanúsítottakat
• Kényszervallatás
• Ellenőrzése alatt álltak az internáló táborok
• Vezetője: Péter Gábor
• Központja: Budapest, Andrássy út 60.
• Internálótáborok: a politikai foglyokat ítélet nélkül internálták
• Kb. 40000 fogoly
• 100 db internálótábor
• Leghírhedtebbek: Recsk, Kistarcsa, Tiszalök, Hortobágy
• Kitelepítés: a rendszer ellenségeit fizikai munkára kényszerítették
• Koncepciós perek: lesújtottak a rendszer ellenségeire, de a párton belüli tisztogatás eszközei is voltak (Pl.:
Rajk-per)
Egy millió ember ellen indítottak eljárást → félelem és a gyanakvás légköre uralkodott
A terror és a megfélemlítések tették lehetővé a mezőgazdaságban és az iparban végrehajtott erőszakos
kollektivizálást.
Rákosi-rendszer (1948-53) gazdaságpolitikája:
Sztálini modell átvétele
Mezőgazdaság:
• Erőszakos kollektivizálás: termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat hoztak létre
• Kulák = gazdag paraszt
• Vagyonfosztás
• Internálás
• Beszolgáltatási rendszer: megszabták, hogy ilyen terményből mennyit kell beszolgáltatni
• Aki nem tette közellátás szabotálásáért megbüntették
• Padlássöprés: következő évi vetőmagot elkobozták
• Gyapottermesztés meghonosítása
• Az ország gabona- és borimportra szorult
Ipar:
• „vas és az acél országa” leszünk
• nehézipart erőltetett menetben fejlesztették
• Magyarország Szovjetunióból importált feketekőszenet és vasércet
• Új iparvárosok építése: Dunaújváros (Sztálingrád), Tiszaújváros (Leninváros), Kazincbarcika, Tatabánya
• Tervutasításos rendszer
• Munkaverseny-mozgalom
• A könnyűipart elhanyagolták
Infrastruktúra:
• elhanyagolták
Társadalmi következmény:
• Az életszínvonal 1949-től 1952-ig mintegy 20%-kal csökkent
Ellátási gondokâ†’1951-ben bevezették a jegyrendszert
Rettegés, félelem légköre uralkodott
1949: Elfogadták az új alkotmány
• államforma: népköztársaság
• megszűnt a köztársasági elnök tisztsége → Elnöki Tanács (kollektív államfői testület)
• Elnöki Tanács:
• elnöke: Szakasits Árpád
• törvényerejű rendeleteket hozott
• országgyűlés működése formálissá vált: évente kétszer, háromszor ülésezett + elfogadta az Elnöki Tanács
intézkedéseit
• megszűnt a bíróság és az ügyészség függetlensége
• pártirányítás alá kerültek a szakszervezetek, szakmai szervezetek és az oktatási intézmények
1950: új közigazgatási rendszer = tanácsrendszer
• megszűnik az önkormányzatiság
• a párt utasításait hajtják végre
A reformáció
Előzmények: Németország a XVI. század elején nagyon széttagolt, ugyanis nem volt erős központi hatalom.
Az ország kisebb-nagyobb, részben önálló világi és egyházi grófságokból állt. A császár és a birodalmi
gyűlés szerepe egyre formálisabbá vált. Az ország különböző részeinek gazdasági fejlettsége sem volt
egységes. A déli ipari és banki központok, továbbá az északi kereskedővárosok sokkal gyorsabban fejlődtek,
mint a középső területek. Az ország belső részében a nagyobb városoktól távolabb jelentéktelenebb volt az
árucsere és az ipar is megrekedt céhes szinten. A politikai egység hiánya meggátolta ezen területek
mesterséges, állami fejlesztését. Ez a helyzet azért állt elő, mert a gazdag nemesek birtokaikat függetleníteni
akarták az egységes birodalomtól. Önellátásra rendelkeztek be, erős központi hatalmat gyakoroltak a saját
birtokaikon. Határozottan érdekükben állt a központi hatalom gyengítése, esetleg megszűntetése. A
köznemesek nagy része a lovagok rendjébe süllyedt. Gyakran vállaltak hivatalt a nagyobb birtokokon, vagy
elpolgárosodtak. A papság sem volt egységes, hanem két erősen különböző osztályra tagolódott. A felső
rétegéhez tartoztak a főpapok: érsekek, püspökök, prépostok, apátok, rendfőnökök és más egyházi
főméltóságok. A másik réteget azok az egyházi személyek adták, akik a nép között éltek és dolgoztak. Sokan
közülük megélhetési gondokkal küszködtek. Őket összefoglaló néven alsópapságnak nevezzük. A
felsőpapság annyira fényűző és pazarló életet élt, hogy ezáltalános felháborodást váltott ki a lakosság
körében és a XV- XVI. század fordulóján az egyház népszerűsége igencsak csökkent. Sokan támadták
különböző okok miatt. A polgárság olcsóbb szertartásokat követelt, a nemesség az egyházi birtokokat akarta,
a parasztság pedig a tized eltörléséről áhítozott. Atársadalom is nagyon differenciált volt. A főnemesek
feudális kiváltságaikkal, gazdasági és politikai hatalmukkal elnyomták a többi társadalmi csoportot. A városi
polgárok elégedetlenek voltak a főurak és az egyház hatalmaskodása miatt. Érdekük lett volna az ipar és a
kereskedelem fejlesztése, de erejüket felőrölte helyi kiváltságaik védelme. A parasztság nagyon változatos
helyzetű volt. Kis részük, aki a nagyvárosok vonzásterületén élt, be tudott kapcsolódni az árutermelésbe. Ez a
réteg meggazdagodott. Másik részüknek ahelyzete azonban rosszabbodott. Földesuraik gyakran
kisajátították a közösségi földeket növelve majorságuk területét. Növelték a parasztok fizetési és
munkakötelezettségét. A saját kezelési birtokaikatrobotmunkával műveltették és az erdőket csak pénzért
engedték használni. A XVI. században nőtt a társadalmi rétegek közti ellentét, fokozódott az
egyházellenesség. A reformáció közvetlen kiváltó oka az úgynevezett búcsúcédulákkal való visszaélés volt.
Ezeket a papírokat X. Leó pápa adta ki, hogy a bevételekből befejezze a római Szt. Péter bazilikát, továbbá a
Fuggereknek ebből a pénzből törlesztette adósságait. A reformáció kezdete: 1517. Október 31-én Martin
Luther Ágoston-rendi szerzetes kiszegezte a wittenbergi templom kapujára az egyházi üzérkedéseket
elítélő 95 pontját. A pontokat elküldte barátainak és az egyházi vezetőknek. Luther nem akart szakítani a
Római Katolikus Egyházzal, hanem csak meg akarta szüntetni annak visszásságait, vissza akarta téríteni azt
a helyes útra.
Főbb tételei:
- Csak a hit által üdvözülhet az ember Ã›a katolikus egyházban a jócselekedetek is üdvözítenek. (Sola fide-
csak a hit által; sola gratia- csak a kegyelem által)
- Elvetette Mária és a szentek tiszteletét. Csak Jézust szabad dicsőíteni.
- Csak azt kell hinni, ami az Evangéliumban van, nem mást. (innen ered az evangélikus v. lutheránus
elnevezés)
- A Szentírást kell tanulmányozni és ami nincs benne, az elvetendő.
- Tagadta az átváltoztatást. Ezt nem a pap végzi, hanem Isten nincs szükség a papra nem kell az
egyházszervezet sem.
- Nincs szükség közvetítőre ember és Isten között elvetette a “fülbegyónást”
- A szertartások lényege az evangélium magyarázata, nem a pompa és a külsőség.
- Elvetette a szentségeket, csak a keresztséget és az úrvacsorát (áldozás) hagyta meg, ez utóbbit is csak
nagyobb ünnepekkor engedélyezte.
- Elvetette a cölibátust is.
- Az egyházi birtokokat világi kézbe akarta adni. (szekularizáció)
- Követelte az anyanyelvű igehirdetést.
- Fellépett a búcsúcédulák ellen
A lutheri pontok hatása hatalmas volt. Minden társadalmi réteg megtalálta a maga követeléseit.
Aparasztok a tized eltörlését, a birtokosok újabb földeket vártak a pontoktól. A városi polgárok olcsóbb
egyházat és olcsóbb szertartásokat reméltek. Még a fejedelmek is találtak maguk számára kedvező dolgokat,
ugyanis nem akarták, hogy az egyház által beszedett jövedelmek Itáliába vándoroljanak. A lutheri gondolatok
hatalmas terhet vettek le a kor egyszerű emberének válláról, ugyanis most mindenki előtt világossá vált, hogy
az isteni kegyelem nem különböző juttatásokért jár, hanem az ember a földi életével érdemli ki, vagy veszíti el
azt.1520-ban a pápa (X. Leó) kiközösítette Luthert az egyházból, bár ekkor már egész Németország
mögötte állt. Hatalmas pártfogói kierőszakolták, hogy V. Károly (1519sp.kir./1521 NRCS –1566) – császár
hallgassa meg az1521-es wormsi birodalmi gyűlésen, de ő is elítélte tanait, őt magát pedig birodalmi
átokkal sújtotta. Bölcs Frigyes választófejedelem viszont 10 hónapos látszatfogságba vetette Luthert.
Wartburg várában németre fordította az Újszövetséget. (ez lett a német irodalmi nyelv alapja) Az új tanok
gyorsan terjedtek Európában.1529-ben a speyeri birodalmi gyűlésen a római katolikus egyház és a
császárhű főurak kimondták, hogy Luther és követői megmaradhatnak hitükben, de hitüket nem
terjeszthetik. Ez ellen a reformáció hívei “protestáltak”, tiltakoztak (ezért hívják a reformáció irányzatait
összefoglaló néven protestánsnak) V. Károly császár 1530-ban összehívta az augsburgi birodalmi gyűlést,
melyen a protestánsok beterjeszthették tanaikat.1531-ben a protestáns fejedelmek szövetséget hoztak
létre, hogy megvédjék magukat a katolikusok esetleges támadásaitól. A szövetség elfoglalta az egyházi
birtokokat, bezárta a kolostorokat. V. Károly 1547-ben győzelmet aratott felettük, de a protestánsok
szövetkeztek a franciákkal, ezért a császár kénytelen volt békét kötni. 1555-ben megkötötték az augsburgi
vallásbékét, megy kimondta: ” cuius regio, eius religio” azaz ” akié a föld, azé a vallás.” Ez azt jelentette,
hogy a földesurak megválaszthatták a vallásukat és az alávetettek kötelesek voltak követni azt. Aki nem akart
áttérni, az szabadon elvándorolhatott. Továbbá kijelentették, hogy a protestánsok az eddig elfoglalt birtokokat
megtarthatták. Luther egyháza (evangélikus) kompromisszumot kötött a világi és egyházi
hatalommal. A német parasztháború, A reformáció irányzatai: A paraszti és városi tömegek az egyházi
reform mellett szabadulni akartak az elnyomástól és a kizsákmányolástól. Szászországban bukkant fel
először az anabaptisták (újrakeresztelkedők) Elvetették a csecsemőkeresztséget. Azt hirdették, hogy az
ember csak felnőtt fejjel, saját döntés alapján kerülhet be a hívők körébe, Ezért a gyermekkorban
megkeresztelteket újrakeresztelték. A mozgalom élére Thomas Müntzerzwickaui prédikátor állt. Müntzer
eszméi vallásos köntösben jelentkeztek., mégis a nép elégedetlenségét szították. Prédikációiban
a gazdagokat támadta és a bibliai szegénységet hirdette. Isten országát a földön kereste, nem a túlvilágon.
Ebben az országban nincs magántulajdon, nincs államhatalom. A népi irányzat megerősödésének
köszönhetően általános elégedetlenség lett úrrá az országban és 1524-ben fegyveres felkelés tört ki. A
felkelők követelték az összes egyházi föld közösségenkénti kiosztását, a földesúri és egyházi terhek
megszűntetését. El akarták érni az elvett erdők és legelők visszaadását. A felkelés nem volt egységes. A
frankföldi felkelést Geyer Flórián lovag vezette, aki haláláig kitartott a parasztok mellett. A thüringiai
mozgalmat Müntzer vezette (székhelye Mülhausen város volt) A városban forradalmi kommün alakult, melyhez
bányászok és szőlőmunkások is csatlakoztak. 1515 májusában megsemmisítették az összes felkelő
csapatot és a vezetőket, köztük Müntzert is- kivégezték. A fejedelmek győztek és még jobban
megerősödtek. Az ország széttagoltsága fokozódott. A polgárság érdekeit jobban szolgálta az ún. svájci
reformáció, melynek két fő alakja Ulrich Zvingli és Kálvin voltak. Kálvin tanrendszerének központi
gondolata, hogy Isten korlátlan ura a világmindenségnek. Az ember sorsa még a születés előtt eldől.
(predesztináció- eleve elrendelés) Tanai szerint a földi siker a kiválasztottság és az üdvözülés jele. A
kálvinizmus szerint a királyok hatalma Istentől származik, de kötelező a nép érdekében
gyakorolni. Megreformálta az egyházi szertartásrendet is. A templomokból eltávolíttatta a szentképeket.
Az olcsó egyház a polgárság érdekeit szolgálta. Egyházát (református) köztársasági alapelvekre
építette. Élén a prédikátorokból és presbiterekből álló tanács állt. Ez a szervezet nem csak az egyházi
ügyeket irányította, hanem vezette Genf városát, de gyakran beleszólt a polgárok magánéletébe. Kálvint
gyakran nevezték genfi pápának. Rendeletére 1553-ban megégették Migel Servétspanyol orvost, aki eretnek
tanokkal lépett fel. Az antitrinitárius irányzat az akkori kor legszélsőségesebb irányzata
volt. (Szentháromságtagadó- csak 1 isteni személy van, nem 3) A reformáció általános hatásai:Az
emberek megismerkedtek a Bibliával, ugyanis sok fordítás született, Nyomdákat hoztak létre, iskolákat
alapítottak, Megjelentek az első protestáns egyetemek is. A reformáció irányzatai Magyarországon: A
reformáció először az észak-magyarországi és erdélyi német lakosság körében terjedt el. A lutheri tanok
széles körben csak Mohács (1526) után terjedtek el. Az első nagy hatású, az új hitet magyar nyelven tanító
prédikátor Dévai Bíró Mátyás volt, aki végigjárta az országot. Az 1540-es évek közepére a reformáció már
valamennyi városban otthonra talált, de gyorsan terjedt a nemesség köreiben is. (a főurakat vonzotta a
szekularizáció) Kálvinisták: Kálvin tanait 1551-ben kezdte hirdetni Kálmáncsehi Sánta Márton pap. Az
evangélikusok és a világi hatalom képviselői is erősen tiltakoztak a tanokkal szemben. Követőkre leginkább
amezővárosi lakosok és a végvári vitézek között talált. Jelentős prédikátor volt továbbá Méliusz Juhász
Péteris. Erdélyben négy vallást ismertek el: katolikus, lutheránus, kálvinista és antitrinitárius (itt
unitárius).1568-ban az országgyűlés elfogadta a vallásszabadságot (Európában először) Az anabaptista
irányzat a végvári katonák és a jobbágyok közt terjedt el leginkább, ugyanis ha nincs szükség egyházra,
akkor tizedet sem kell fizetni és a vámokat is meg lehet tartani. 1569-70-ben parasztfelkelés tört ki, melynek
vezetőjeKarácsony György volt. Tanai szerint ebben az évben kiűzhető a török, mert Isten “elfújja előlük a
törököt, mint a pelyvát”. Híveivel fegyver nélkül a balszentmiklósi török erőd ellen vonult. Sok embert
lemészároltak közülük, majd elmenekültek. A felbőszült hívek Karácsony Györgyöt máglyán
megégették. Kulturális hatás: Hatalmas kulturális fejlődés bontakozott ki. Nagyobb szerepet szántak a
vallásban a gondolkodásnak. Mindez fellendítette az iskolalapítást (Sárospatak, Pápa, Debrecen, Sopron,
Eperjes) Fejlődött a nyomdászat is. A magyar prédikátorok alkalmazták a lutheri tanítást: az anyanyelvű
igehirdetést.
Róma államszervezete a Kr.e.III.sz-ban
1. A NÉPGYŰLÉS
Az állam elméletileg legfontosabb szerve a népgyűlés,a comitium volt.
Itt döntöttek a legfontosabb bel-és külpolitikai kérdésekben,itt választották meg a hivatalno-kokat.Működését
jelentősen korlátozta az a törvény,hogy csak akkor jöhetett össze,ha arra illetékes hivatalviselő összehívta,s
csak azon kérdéseket tárgyalhatta,amelyeket az össze-hívó előterjeszett.
Népgyűléseket csak a naptárban megjelölt hónapokon lehetett tartani,felszentelt helyen és kedvező előjelek
mellett.A megfelelő számú szavazatot elért javaslat törvénynyé,lexszé vált, kihirdették,érctáblára vésték és
levéltárba (tabulariumba) helyezték.
A köztársaság korában a népgyűlésnek 3 fajtáját ismerjük:
A legősibb népgyűlés a comitia curiata volt.Születési előjoguk alapján a patríciusok vettek benne részt.Ritkán
hívták össze,hatásköre csekély volt;néhány családjogi ügyben döntöttek itt és itt ruházták föl a tisztviselőket
hatalommal.
Servius Tullius etruszk király alkotmánya alapján jött létre a comitia centuriata,a vagyoni helyzet szerint
classisokba,(osztályokba) és ezen belül centuriakba sorolt polgárok gyűlése. Mivel ezen beosztás szolgált a
katonáskodás alapjául,az eszerint összehívott népgyűlés is katonai jellegű volt.Itt történik a főbb
tisztségviselők megválasztása és a háború és béke kérdésében való döntés.
A népgyűlés 3.fajtája volt a lakóhely szerint tribusokba soroltak gyűlése,a comitia tributa. Ez eredetileg a
plebejusok,majd az egész lakosság népgyűlése lett,s a század folyamán átvette a másik két népgyűlés
feladatköreinek zömét.Ez a legdemokratikusabb népgyűlés, mivel területi elven lehetett benne résztvenni.A
szavazás területi egységenként,azaz curiánként,centuriánként és tribusonként történt.A tribus lakóhely szerinti
szavazási egység volt,ami Róma esetében 31 városi és 4 vidéki tribust jelentett.
2. A SZENÁTUS
A köztársaság másik,valójában legfontosabb intézménye a szenátus volt.
Eredetileg csak patríciusok kerülhettek be a szenátusba;ők voltak az atyák (patres).Később
megfelelő vagyonnal rendelkező plebejusokat is besoroltak tagjai közé.Ők voltak az össze-írtak (conscripti),így
lett a szenátus elnevezése patres et conscripti.
A szenátus jogköre formálisan a hivatalnokok számára való tanácsadás volt.Itt döntöttek bel- és külpolitika
legfontosabb kérdéseiben,ellenőrizték az állam pénzügyeit,szükség ese-tén ők ruháztak föl valakit
teljhatalommal.Határozataikat szavazással hozták.Kezdetben a szenátus jóváhagyása kellett a comitia
centuriata és tributa döntéseinek törvényerőre emel-kedéséhez is.
3. MAGISTRATUSOK
A törvények és szenátusi határozatok végrehajtásáról a tisztviselők,a magistratusok gondoskodtak.
A hivatalok elnyerés választások útján történt,idejük korlátozott volt (általában 1 év).
1.consul (2 fő) :-Az állandó magistratusok közül a consulokat illette meg a legfőbb polgári hatalom.-A
végrehajtó hatalom irányítói.-Ők a hadsereg főparancsnokai.-Kr.e.366-tól az egyik consul plebejus.-Az éveket
hivatalosan a két consul nevével jelölték.-12 lictor illette meg őket.
2.praetor (1,2,v.8 fő) :-A consulak társai és helyettesei voltak a praetorok,kiknek fő feladata a városi rend
fönntartása,ezen belül a bíráskodás volt.-6 lictor illeti meg őket,ezek közül 2 a bíráskodás alkalmával is
mellettük áll.
3.censor (2-2 fő) : -Kr.e.443-tól kezdve 5 évenként 2-2 censort választottak,másfél évi fölhatalmazással.-
Feladatuk volt a polgárok centuriákba és tribusokba való beosztása,azaz
a census meghatározása.-Ők állították össze a szenátus névjegyzékét,s az arra méltatlano-kat törölhették is.-
Ők szabták meg az adók,a vámok és a bérleti díjak összegét,elosztását.-Határozataik ellen nem lehetett
fellebbezni.
4.questor :-A questorok felügyeltek az államkincstárra,az állami okmányokra,a hadjáratok idején ők kezeltés a
katonai pénztárat,ők fizették a zsoldot és osztották fel a zsákmányt.
5.aedilis :-Az aedilisek feladata a közbiztonság,közellátás,piac fürdők,gabonaellátás meg-szervezése
volt,illetve ünnepi játékokat kellett rendezniük saját költségükön.
Az ún.curulisi méltóságok,a censorok,praetorok,aedilisek a hivatali idő lejárta után élethosszig-lan a szenátus
tagjaivá lettek.A curulis szó a méltósággal járó elefántcsont szék,a királyok által
is használt cella curulis nevéből származik.
6.dictator :-A rendkívüli magistratusok közül a legjelentősebb a dictator volt.-Különlegesen veszélyes
helyzetben választották,megbizatását egyedül látta el,ami fél évig tartott.-Ilyenkor a teljes hatalom az ő
kezében összpontosult.-24 lictor kísérte.-Még a néptribunus sem emelhetett ellene vétót.
7.néptribunus(2,4,majd 10 fő):-A néptribunusok feladata a plebejusok érdekeinek védelme volt.-Vétót
emelhettek a szenátus határozatai ellen.-Személyük sérthetetlen volt,házukban minden plebejus menedéket
találhatott.-Ők hívták össze a plebejusok gyűlését,később a szenátus öszszehívására is jogot kaptak.
8.lictor:-A lictorok a magasabb rangú közhivatalnokok és papok előtt a fascest (vesszőnya-lábba szúrt bárd)
hordozták.-Feledatuk a büntetésvégrehajtás és a rendfenntartás volt.
9.legatus:-A legatusok a tartományi helytartók mellett működő tisztviselők,idegen országok-ba küldött követek
voltak.
A magistratusok hatalmának korlátai: Cél- kivédeni a királyságot:
1.annoitas:1 évre választják a tisztviselőt.
2.collegalitas:1 tisztségre több személy.
3.intercessio:egymás intézkedéseit érvényteleníthették.
4.provocatio:a népgyűlésen fellebbezni lehetett intézkedéseik ellen.
Széchenyi és Kossuth
Apja Széchenyi Ferenc, édesanyja Festetics J. (1629-ben kaptak a Habsburgoktól nemesi rangot).
Legnagyobb szerelme: Crestentia à neki szeretné bizonyítani, hogy méltó a szerelmére, ezért kezd foglalkozni
a közügyekkel.
Indítás: Az angliai út Wesselényi Miklóssal (â€œárvízi hajós”). Wesselényi erdélyi báró, akit szintén érdekel a
lótenyésztés.
Az utazás célja, hogy a lótenyésztést vizsgálják és megvizsgálják a kaszinók működését is. Az út során
eszmélnek rá, hogy mennyire elmaradott Magyarország à tettvágy.
Gyakorlati tevékenysége:
1. lótenyésztés és lóverseny
2. kaszinó alapítása à összejövetelek, politikai eszmecserék színhelye, ahol a politikai életet lehet formálni
3. Az 1825/26-os országgyűlésen tett felajánlása az MTA megalapítására
4. Hitel (1829)
Megfontolt és eltervezett reformokról igyekezett meggyőzni olvasóit. A problémát gazd.-i oldalról igyekezett
megközelíteni, bizonyítva, hogy a fennálló feudális rend a nemesség számára gazdaságilag előnytelen: az
ősiség törv. a hitel felvételének akadálya, a robot nem elég termelékeny, a belső vámhatár a szabad
kereskedelem akadálya.
Ha eltörölnék az ősiség törvényét és nem nemesek is vásárolhatnának földet, így megindulhatna a
mezőgazdaság kapitalizációja, polgári birtokrendszer alakulhatna ki. à heves reakciót vált ki. gr. Dessewffy
József
A Hitel Taglalat-ja című művében támadja Széchenyi művét.
1. Széchenyi válasza a Világ című könyv (1831) (Ebben a Hitel-t magyarázza).
2. Előzmény: 1831-es kolera lázadás 1833-ban kiadja a Stádium című könyvét, amely a politikai programja is
egyben. Külföldön jelenik meg, mert a cenzúra megtagadja a kiadás jogát. Legfontosabb része a 12 pont.
• a hitel à biztos tulajdonra van szükség (nem lehet fedezet a föld)
• az ősiség eltörlése
• a fiskalitás eltörlése à a kincstár azon joga, hogy a család kihalása után igényt tart a birtokra
• polgári tulajdon szerzés
• törvény előtti egyenlőség
• törvényes pártvéd. (ügyvédi képviselet)
Ezen pontok ill. kezdeményezések nem sértik a nemesi érdekeket
1. Részleges közteher viselés (ez már sérti a nemesi adómentességet) Továbbá a közlekedés rendezése, a
tőkés átalakulás és a szabad kereskedelem elősegítése, a magyar nyelv ügye és a magyar kormányzat
megreformálása. A törvényhozás, bíráskodás nyilvánossága.
2. A hazai közlekedés javítása, a Duna hajózhatóvá tétele „ Vaskapu”
ü a dunai és balatoni gőzhajózás megindítása
ü Tisza szabályozás
ü A Lánchíd; itt valósul meg a részleges közteher viselés, a hídpénz megfizetésével
1. Az első magyar hengermalom megszervezése
2. Egy magyar színház alapításának kezdeményezése
ÃŸ
Magyarország kimozdul a tespedésből
Programjában nem szól a jobbágykérdésről, mert nincs konkrét elképzelése. Célja, hogy a jobbágyot
érdekelté tegye a termelésben és felszabadítsa a földesúri terhek alól és ezt úgy hajtsák végre, hogy a nemest
kár ne érje.
Céljai megvalósítását az arisztokráciára támaszkodva és a Habsburg udvarral együtt képzeli el. (Véleménye
szerint van előnye az osztrákokkal való együttélésnek: pl. megóv egy esetleges cári támadástól).
Széchenyi az átalakulást fokozatosan képzeli el és tudatosan elhatárolódik azoktól, akik radikálisabb
nézeteket vallanak: pl. sokat vitázik Kossuth-tal. Kossuth azt mondja róla, hogy ő a legnagyobb magyar.
1848-ban bekerül az első felelős minisztériumba, mint közlekedésügyi miniszter.
A szabadságharc elkerülhetetlenségének hírére idegösszeomlást kap és Döblingbe menekül. Az 50-es
években jobban van és már tisztán látja Ferenc József túlkapásait. à Egy röpiratot jelentet meg, melyben
bírálja a rendszert. Ám az egyik orvosa az udvar kéme volt, így házkutatást tartanak nála, mely során
megtalálják nála a röpiratot.
2 lehetőség:
• igazi elmegyógyintézetbe vonul + fő és jószágvesztés
• öngyilkosság
Széchenyi az öngyilkosságot választja 1860-ban.
Kossuth Lajos
1802-ben született Monokon, egy birtoktalan nemesi családban. Jogi diplomát szerez és peres iratokból jól
ismeri a jobbágyok helyzetét. Egy távollévő főrend követeként kerül az 1832/36-os országgyűlésbe. Itt kezdi el
írni az országgyűlési tudósításokat, majd az országgyűlés bezárását követően törvényhatósági tudósításokat.
Mégis leginkább bebörtönzése tette országhírűvé. A börtönben közgázt és angolt tanult. 3 évi raboskodás után
szabadon engedik. Ekkor Landerer L. nyomdász és lapkiadó Metternich tudtával felkéri az akkor induló Pesti
Hírlap szerkesztésére.
? MIÉRT ?
q Landerer Metternich besúgója, így könnyen ellenőrizni tudják
q Úgy vannak vele, hogy nem tud igazán érvényesülni a munkával
q Landerer vállalta, hogy szükség esetén leváltja Kossuth-ot

Kossuth kihasználja a felkínált helyzetet és megteremti a modern újságírás alapjait. A Pesti Hírlap első oldalán
a vezércikk helyezkedett el. Kossuth ebben a legfontosabb problémákról ír (pl. börtönök állapota, Erdély uniója,
közteherviselés)
Kossuth nagyon jó publicistának bizonyult, mert lendületes cikkei széles rétegek számára közérthetőek voltak.
Cikkei azonban egységes programot alkottak. A polgárosult köznemesség vezetésével polgári és nemzeti
átalakulást kell végrehajtani. 1844-ben a kormány azt az utasítást adja Landerernek, hogy bocsássa el
Kossuth-ot. A lap főszerkesztését Szalay L. és báró Eötvös József veszi át, de sokat veszít a népszerűségéből,
mert túlzottan a kormány szócsövének tartják.
Kossuth eszmerendszere:
Míig Széchenyi a fokozatosság elvét vallotta, addig Kossuth szerint gyorsítani kell a reformokat. Kossuth célja
a független nemzetállam kivívása. Kötelező örökváltságot követel, mely értelmében az állam segítségével
kárpótolnák a nemeseket, de a kárpótlás összegét a jobbágy idővel visszafizetné az államnak, bár teljes
közteherviselést nem javasol, azt akarja, hogy a nemesek vagyonuknak megfelelően fizessenek adót. Távlati
célja, hogy választott képviselők jelenjenek meg az alsóházban. Mindehhez a köznemességre és az
értelmiségre támaszkodnak.
Kossuth gazdaságpolitikája:
„ ipar nélkül a nemzet félkarú óriás”
Börtönévei alatt közgazdaságtani elméleteket tanulmányozott (Adam Smith gazdasági liberalizmus valamint
Friedrich List hatottak rá). Azt vallja, hogy a nemzet politikai önállóságához az önálló nemzetgazdaságon át
vezet az út.
Kossuth nem követeli a belső vámhatárok eltörlését, hanem igyekszik azt védővámként felfogni.
Kossuth még a Pesti Hírlapban harcot indít egy országos védegyletért.
Védegylet: egy olyan társadalmi szervezet, melynek a magyar ipar védelme a cél. A tagok becsületszóval
kötelezték magukat arra, hogy 6 éven át nem vásárolnak olyan külföldi terméket, aminek van magyar változata,
illetve csak magyar mesteremberekkel dolgoztatnak. A védegylet igazgatója Kossuth Lajos. A védegylet
jelentősége nem gazdasági jelentőségében rejlett, hanem abban, hogy megmutatta az ellenzék, hogy
mekkora összefogásra képes.
A védegylet újításai:
- a nők bevonása
- nincsenek tekintettel a nemzetiségre
- nincs társadalmi megkülönböztetés
- a védegyleti díj fizetésével a közteherviselés is megvalósul a tagok között
Széchenyi – Kossuth vita
A vita az 1840-es években bontakozott ki. Kossuth a Pest Hírlapot szerkeszti, amiikor Széchenyi támadást
indít ellen a Kelet Népe-vel.
Elismeri ugyan Kossuth tehetségét, de bírálja modorát és azzal vádolja, hogy népszerűségre törekszik.
Véleménye szerint Kossuth módszerei izgatóak és forradalomhoz fognak vezetni. Kossuth Felelet címmel a
Hírlapban jelentette meg válaszát (Ebben nevezi Széchenyit a legnagyobb magyarnak).
A vita 1848-ig elhúzódik és általában Széchenyi marad alul. Részben azért, mert Kossuth ügyesebben
vitatkozik. A vita során Széchenyi mindinkább elszigetelődött, míg Kossuth népszerűsége nőtt.
Széchenyi programja
Az 1825-27-es pozsonyi országgyűlésen Széchenyi felszólalt a magyar nyelv oktatása mellett és birtokai egy
évi jövedelmét felajánlotta e cél érdekében. Hazatérve mindenáron politikusi babérokra akart törni, és az
egész magyar társadalom gondjait akarta megoldani. Első kezdeményezései a Tudományos Akadémia
magalapítása és a hazai társasági élet felvirágoztatása volt kaszinók és lóverseny szervezése által. 1830-ban
korábban megírt művét, a Hitelt kiegészítette, reformprogramját rendszerezte. A magyarországi birtokrendszer
átalakításához az emberek nem rendelkeztek elég pénzzel, ezért a szegényebbek nem tudtak telket vásárolni,
hitelre volt szükségük. Azonban az ősiség törvényére hivatkozva – a nemesi föld elidegeníthetetlen – nem
kaptak kölcsönt a bankoktól. Ez alapján Széchenyi az ősiség törvényének eltörlését indítványozta, ezzel
együtt a szabad földvásárlást, a nemesek adózását és a jobbágyok fokozatos felszabadítását is.
Másik terve az önkéntes örökváltság bevezetése volt, mely szerint amelyik jobbágy akarja, és van elég pénze,
jobbágyi szolgáltatásait megválthatja. A művet megjelenése után gyorsan elkapkodták. Elképzeléseiben
azonban ellentmondás jelent meg. Támadta ugyan az arisztokráciát, mégis angol mintára az állam irányítását
mégis az ő kezükbe akarta adni, és kényszeríteni őket, hogy önként adják fel elveiket és birtokaikat
jobbágyaikkal együtt.
Művét leginkább az arisztokraták támadták, viszont támogatókat szerzett a köznemesek köréből. Széchenyi a
támadásokra 1831-es, Világ című művében válaszolt. 1831-ben a Felvidéken parasztfölkelés tört ki, erre
reagálva Széchenyi a fokozatosságot félredobva programját sűrítve tárta a nemzet elé, Stádium című
művében, mely 12 pontban fogalmazza meg az elképzeléseit. Hatalmas erőfeszítéseket tett a közlekedés
terén: a
Vaskapu hajózhatóvá tétele, a Tisza szabályozása, dunai gőzhajózás kezdeményezése, hajógyár és téli kikötő
építtetése, selyemhernyó-tenyésztés népszerűsítése, az első gőzzel hajtott hengermalom megépítése.
Elősegítette a mezőgazdasági termelés és az értékesítés fejlődését, ezzel együtt az egész országot fölrázta
és megindította a fejlődés útján.
Szent István tevékenysége
A X. század végén, a kalandozások lezárulása után a magyarság válaszút elé került. A tét nagy volt:
fennmaradás vagy pusztulás. Az egyik út a nomád népek sorsa volt: rövid tündöklés után szétszóródás. A
másik lehetőség: csatlakozás a kialakuló keresztény, feudális Európához, amely a megmaradást biztosította.
Ez konkrétan azt jelentette, hogy a törzsi-nemzetségi előkelőknek önmaguk és kíséretük eltartását a harci
vállalkozások helyett biztosabb alapokra kellett helyezniük. Szolgáltatásokra kellett kényszeríteniük a szegény
szabadokat. A vezető réteg erre tett kísérletet a csehekkel, lengyelekkel, dánokkal azonos időben. Az
események menete is hasonló volt. Erőskezű vezetők emelkedtek ki, legyőzték vetélytársaikat, megszerezve
a földek nagy részét. Majd csatlakoztak népükkel a kereszténységhez, és az új rend támogatására létrehozták
az egyházi hierarchiát. Gyakran, mint nálunk is, ez a folyamat nem köthető egyetlen személy nevéhez.
Géza fejedelem megkeresztelkedett. Ő továbbra is pogány módra élt, azonban fiát, Vajkot már keresztény
hitben neveltette. Az új külpolitikai irányt jelezte Vajk házassága a bajor hercegnővel, Gizellával. A hercegnő
révén az Árpádok rokonságba kerültek a császári Szász-dinasztiával, s a Gizellát követő lovagok tovább
erősítették a fejedelmi hatalmat.
Szent István (997-1038)
Géza halálakor már az Árpádok kezében volt az ország nagy része, de Árpád nemzetségén belül, Géza fiával
szemben hatalmi igényekkel lépett föl Koppány. István utóddá jelölésével Géza a Nyugat-Európában elterjedt
öröklési rendet, a primogenitúrát örökli. Hogy Koppány harca esélytelen legyen Géza gondoskodott: a
forgalomból kieső somogyi területeken jelölte ki szálláshelyét és körbevette fejedelmi erősségekkel. Koppány
legyőzésével István kezébe került a fejedelmi hatalom. A helyzet megért arra, hogy a fejedelem a legnagyobb
tekintélyt biztosító királyi címért folyamodjon. II. Szilveszter pápától kért koronát, és 1000-ben megkoronázták
Esztergomban. Az ifjú királynak hatalma megszilárdításáért további harcokat kellett vívnia. 1003-ban az erdélyi
Gyulát fosztotta meg országától, de mivel rokonok voltak, az életét meghagyta. Ajtony legyőzése után (1008)
István az egész Kárpát-medence urává vált. A legyőzött törzsfők, nemzetségfők földjeinek nagy része
közvetlenül az ő kezébe került.
Egyházszervezés
Célja:
• keresztény Európához kötődés
• A királyi hatalom megerősítése az egyház támogatásával
Felépülése
• 10 püspökséget alapított, közülük Esztergom érseki rangot kapott, ezzel megakadályozta, hogy magyar
egyház német érsek fennhatósága alá kerüljön
• 5 bencés apátságot alapított
egyházszervezet támogatása
• földadományokkal
• törvényekkel a hit megerősítésére
• 10 falu építsen egy templomot (kőtemplom)
• vasárnaponként kötelező a templomba járás, kivéve akik a tüzet őrzik
• törvényszegőket megbünteti életkor szerint
• kötelező a böjt betartása
• figyelni kell az istentisztelet alatt
• tized (a termény egytizedét be kell szolgáltatni) bevezetés: egyházadó
Egységesedésre törekszik, mivel a társadalom átmenet a törzsi-nemzetiségi és a feudális között.
felépítése
• esztergomi érsek â†’ püspökök â†’ esperesek â†’ plébánusok
• István alapította az esztergomi és a kalocsai érsekséget, a veszprémi, pécsi, csanádi, győri, egri, váci,
bihari és gyulafehérvári püspökségeket
• káptalanok létrehozása (püspök munkáját segítik) élén a prepost, tagjai a kanonok
• káptalanok hiteles helyek is egyben
• A szerzetesrendek közül a bencések érkeztek először hazánkba, királyi támogatással alapították meg első
kolostoraikat Pannonhalmán és Pécsváradon.
• bencés kolostorok élén a pannonhalmi főapát áll
Vármegyerendszer kiépülése, udvarházak
• Területi közigazgatási rendszer: comitatus
• Vármegye: közigazgatási-, katonai-, gazdasági-, és igazságszolgáltatási egység
• Központja a vár, élén az ispán, akit a király nevez ki és hatalma a vármegyékben élő szabadokra és
szolgákra is kiterjed, alárendeltjei a várnépek, várjobbágyok
• Az ispánoké a jövedelmek 1/3-a, a királyé a jövedelmek 2/3-a
Udvarházak
• Vármegyénként 2-3 van
• Alapításának oka: nem volt állandó királyi székhely, hanem a kíséretével vármegyéről-vármegyére
vándorolt és az udvarházakban szállt meg, itt vették magukhoz a szükséges mezőgazdasági cikkeket,
iparcikkeket és élelmiszereket
Törvények: 2 törvénykönyvet hozott létre a feudális társadalom és a kereszténység megszilárdítására
• 1. koronázása után, 2. az 1030-as években
• törvényei védik az egyházat és a kialakuló feudális államot
• kirajzolódik belőlük, hogy 4 rétegű a társadalom:
• ispánok, udvari főemberek
• várjobbágyok: ők a várkatonaság vezetői
• köznép: földműveléssel, háziparral foglalkoztak
• szolgáló népek
Külpolitika
• első évtizedekben béke volt
• 1030-ban német támadás érte (II. Konrád), de sikeresen elhárították
• kelet felé jó kapcsolat Bölcs Jaroszlávval
• besenyők egyes csoportjai betelepülnek
A trónutódlás kérdése
• fiát, Imre herceget szánta utódjául, neki íratta Intelmeit, amelyben a helyes kormányzás módját tudatta
• mivel fia fiatalon meghalt, nővére fiát, Orseolo Pétert jelölte ki utódjául, aki Velencében nevelkedett és
István úgy látta, hogy Orseolo Péter folytatni fogja politikáját
• Vazul a pogány szokás szerint követelhette volna a trónt, de István őt nem tartotta megfelelőnek, Vazul
merényletet akar elkövetni István ellen, de nem sikerül mert lelepleződik
• halála előtt az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta, így lett Magyarország Mária Országa
Értékelése:
• Szent István érdeme, hogy Magyarország nem jutott a többi nomád nép sorsára, hanem az államszervezés
és az egyházszervezés révén a keresztény Európa része lett
• 1038. augusztus 15-én halt meg
Tatárjárás
IV. Béla politikája a tatárjárás előtt

IV. Béla (1235-1270) mikor átvette az ország irányítását, legfőbb célja a III. Béla korabeli birtokrendszer
visszaállítása volt. Felülvizsgáltatta a korábbi birtokadományokat. A királyi tekintély növelése érdekében
felrúgott korábbi hagyományokat. A királyi tanácsban elégettette a bárók székeit, így a főpapok és a hercegek
kivételével senki nem ülhetett le a király jelenlétében. Intézkedései ellenérzést váltottak ki a vezetőrétegben,
amit még fokozott azzal, hogy birtokokat egyáltalán nem adományozott. Látva az ellenállást, a
birtokvisszavételeket leállította. A kelet-európai tatár hódításokról 1236-ban Julianus barát tájékoztatta az
uralkodót. IV. Béla a tatárok elől menekülő Kötöny kun király 40000 emberével együtt befogadta az országba.
A kunok vállalták a kereszténység felvételét. A király támaszt remélt a kunoktól a tatárok és a bárók ellen. A
kunok betelepítése tovább mélyítette a király és az alattvalók közötti ellentétet. A bárók féltek attól, hogy a
király ellenük használja majd a kunokat, a közép- és alsó réteg elítélte a kunok szokásait (pogányság,
nőrablás, földmagántulajdon el nem ismerése).
Tatárjárás (1241-42)
A közelgő veszély nagyságára a király csak Kijev eleste után döbbent rá. Körülhordoztatta a véres kardot,
ezzel harcba szólítva a bárókat, servienseket, várjobbágyokat. A tatárok a Vereckei-hágónál betörtek az
országba elsöpörve a magyar védelmet. Az ország külső segítség nélkül, saját erejéből szállt szembe az
ellenséggel. A nép a kunoktól tartva meggyilkoltatta Kötöny királyt és kíséretét, ennek hatására a kunok
elhagyták hazánkat. Ezek után magunkra maradtunk a tatárokkal szemben. A tatár előőrsök a magyar fősereg
elől visszavonultak. A döntő küzdelemre 1241. április 11-én Muhinál került sor, ahol a magyar csapatok döntő
vereséget szenvedtek. A király el tudott menekülni, azonban az ország vezető rétege jelentősen
megfogyatkozott a csata következtében. Béla nyugat felé menekült, a dalmáciai Trau várában húzódott meg. A
tatárok berendezkedtek az országban, behajtották az adókat és raboltak. A tél beállta után átkeltek a Dunán.
Mindenáron kézre akarták keríteni a szökött uralkodót, hogy behódoltassák, de ez nem sikerült. Szervezett
ellenállással nem találkoztak, de a kővárak ellenálltak. 1242 márciusában a tatárok nagy pusztítással és
foglyokat ejtve váratlanul kivonultak az országból. A kivonulásnak több feltételezett oka is lehetett. A tatárjárás
hatalmas emberveszteséggel járt. A pusztítás mértékét 50-20 %-ra becsülték. A veszteségek nem egyformán
érintették az ország területét. A seregek útvonalában, a folyóvölgyekben nagyobb volt, mint a félreeső
hegyvidékeken. Mivel a magyarság főleg az alföldeket és a folyóvölgyeket lakta, főleg őket érintette a
pusztítás, így megváltozott a népesség etnikai összetétele. A veszteségeket főleg a bevándorlás pótolta. IV.
Béla visszahívta a kunokat. Betelepültek jászok, vlachok, lengyelek, csehek, azonban az ország lakosságának
70-80 %-át továbbra is magyarok alkották.
Tatárjárás után
IV. Béla lemondott a királyi birtokállomány visszaállításáról. Jelentős adományokat tett, melyeket
katonaállításhoz és várépítéshez kötött. Ő maga is számos várat építtetett (Buda, Visegrád, Sárospatak).
Tömeges várépítés indult el. Számos településnek adott városi rangot, melyek így fallal vehették körbe
magukat. Külpolitikájában békés szövetségi viszonyra törekedett Haliccsal és Lengyelországgal.
Teleki Pál dilemmája búcsúlevele alapján
Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága előtt, 1941. április 3-án írta ezt a búcsúlevelet Horthy Miklós
kormányzóhoz.. Tulajdonképpen ez egy vádirat saját maga és a magyar politika ellen.
Gróf Teleki Pál, egyetemi tanár, a két világháború közötti korszak egyik vezető államférfija, miniszterelnök. A
Tanácsköztársaság megdöntésében részt vett, a későbbi hatalom egyik ideológusa. Kétszer volt
Magyarország miniszterelnöke: 1920-1921 és 1939-1941 között. Liberális politikus, a nemzeti önállóság
megteremtésére, megtartására, és a demokrácia kiszélesítésére törekszik. Célja a polgári Magyarország
létrehozása. Revíziós politikus, de csak az etnikai határokon belül próbálta visszaszerezni a területeket. Békés
kapcsolatot akar létrehozni a szomszédos országokkal és ki akar maradni a 2.világháborúból.
A Tanácsköztársaság ellen Bécsben szervezkedett, a szegedi kormányban először kultusz-, majd
külügyminiszter lett, majd 1920. július 15-én Horthy kormányzó őt jelölte miniszterelnöknek. Mindent megtett a
konszolidáció érdekében: ratifikáltatta a trianoni szerződést, fellépett a különítményesek törvénytelen akciói
ellen, jóváhagyta a Nagyatádi-féle földreformtörvényt. Ugyanakkor megszavaztatta a zsidó értelmiség
létszámát korlátozó “numerus clausust” és a botbüntetés törvénybe iktatását. 1921-ben, az első királypuccs
után lemondott. Tudományos munkásságát a trianoni béke revíziójának szolgálatába állította ( a bécsi
döntések az ő tervei alapján készültek ). Számtalan fontos közfunkciót vállalt, a magyar cserkészmozgalom
irányítója, majd 1938. májusától tokaji képviselősége mellett az Imrédy-kormányban vallás- és közoktatásügyi
miniszter lett. 1939 februárjában pedig Horthy Miklós másodszor is miniszterelnökké nevezte ki. Az ő nevéhez
fűződik a Kárpátalja és Észak-Erdély visszacsatolása és az ország távoltartása a háborúból. Ugyanakkor
Magyarország kilépett a Népszövetségből, Teleki megszavaztatta a 2. zsidótörvényt, kénytelen volt
engedélyezni a Volksbund működését.
Az volt a fő célja, hogy megtartsa a békés viszonyt a szomszédokkal, és a fegyverkezési semlegesség
politikáját követve próbálta távol tartani Magyarországot a 2.világháborútól, hogy katonai erejét megőrizze a
háború utáni rendezés idejére, és elkerülje, hogy konfliktusba keveredjen a nyugati demokráciákkal ( Telekinek
nagyon jó kapcsolatai voltak a nyugati országokkal, elsősorban Angliával, de a magyar külügyminiszter, Csáki
a németek felé sodorta az országot). Ennek érdekében kapcsolatokat keresett a környező népekkel:
Oroszországgal és Jugoszláviával. 1940 őszétől Magyarország számára Jugoszlávia volt az egyetlen
lehetőség, hogy rajta keresztül kijárata maradjon a német “élettérből”, s a délszlávok is nagyobb biztonságban
érezték magukat egy magyar szövetséggel az oldalukon. Ezért a két ország 1940 decemberében örök
barátsági szerződést kötött egymással. Ez alapján Mo. nem vesz részt Jugoszlávia elleni háborúban és
megakadályozza a németek átvonulását a magyar határon. A külpolitikai környezet azonban hirtelen átalakult.
Mussolini nyarán megnyitotta az afrikai frontot, majd szeptemberben támadást indított Egyiptom ellen. A brit
haderő azonban megállította az olaszokat, sőt decemberben sikeres ellentámadásba ment át, és kiszorította
őket Líbiából is.
Eközben Olaszország Görögországot is megtámadta 1940 októberében. Hitler nem nézhette tovább
legnagyobb szövetségese kudarcait, ezért 1941 februárjában Afrikába küldte az Erwin Rommel
parancsnoksága alatt álló Afrika-hadtestet, mely márciusban sikeres támadást indított a brit erők ellen. Tehát a
németek kelet(Oroszország) helyett délre fordultak.
1941 márciusának elején a németek hozzákezdtek a görögországi hadjárat előkészítéséhez, és ehhez
szükségük volt felvonulási területre. Ennek érdekében Bulgáriát és Jugoszláviát erőszakkal csatlakoztatták a
háromhatalmi szerződéshez. Jugoszláviában a csatlakozás olyan felháborodást keltett, hogy megdöntötték a
kormányt, s az új kormány nem ismerte el a szerződést. Hitler ekkor üzent Horthynak, hogy engedje át a
felvonuló német csapatokat, és vegyen részt a Jugoszlávia elleni hadjáratban, cserébe elismeri a magyar
vezetés délvidéki területi igényeit.
Horthy igent mondott Hitlernek, Teleki azonban világosan látta, hogy e lépéssel megszegik az örök barátsági
szerződést és Mo. a náci birodalom csatlósává válik. Ráadásul Nagy-Britannia – Mo. részvétele esetére –
kilátásba helyezte a maga és szövetségesei hadüzenetét is. Ezzel összeomlott Teleki fegyveres semlegességi
koncepciója. Biztos volt abban, hogy a németek elveszítik a háborút és nem akarta, hogy az ő lelkén
száradjon Mo. tragikus sorsa, de azzal is tisztában volt, hogy ha nemet mond, akkor Hitler leigázza hazánkat.
Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet
érzi, és mi odadobtuk becsületét. – A mohácsi csata 400. évfordulója alkalmából, 1926. augusztus 29-én
mondott Horthy beszédre utal, melyben a Kormányzó a szerb-magyar harcok emlékeit idézve a 2 ország
érdekközösségét hangsúlyozta. A mohács beszédnek Jugoszláviával szemben hangoztatott békülékeny
kitételei a kisantant megbontását célozták. A magyar kormány felkínálkozása Jugoszláviában nem talált
kedvező fogadtatásra. Magyarország hadba lépésével megszegtük az örökbarátsági szerződést, amit
Jugoszláviával kötöttünk, és ezzel ” odadobták Mo. becsületét”.
A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok
ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet.
Muszáj volt igent mondaniuk Hitlernek, akinek taktikája mondvacsinált ürügyek kitalálása volt. Primitív
kitalációkkal erőszakolta ki a háborúkat
Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.- saját magát vádolja, amiért nem akadályozta meg a kommunista elvek
elterjedését hazánkban, és a németektől való függést.
Triannoni békeszerződések
Magyarország 1920. június 4-én írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét. A Trianoni
békeszerződés gazdasági-társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt.
A trianoni békeszerződés az I. világháborút Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik
utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között lezáró békeszerződés, amely
többek között meghatározza Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia
és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a St.Germain-i békeszerződés is
rendelkezik.) A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések
rendszerének része.
A szerződés Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett korlátozta a magyar
hadsereg létszámát (35 000 főben), megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor
létrejött Népszövetség alapokmányát is. 1920. június 4-én írták alá a Nagy Trianon-kastélyban (egyes – téves
– források szerint a Kis Trinanon-kastélyban), a franciaországi Versailles-ban. A szerződést nem írta alá a
szintén az Antanthoz tartozó USA, amely akkor nem lett tagja a Népszövetségnek. Az USA és Magyarország
később Washingtonban kötött békét: ez a Népszövetségre vonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint
megegyezett a trianonival.
A magyar delegációt a tárgyalásokon gróf Apponyi Albert vezette. Szigorú értelemben vett tárgyalás nem folyt,
az Antant képviselői fogadták a magyar küldöttséget, és egyszerűen közölték vele a feltételeket. Ezután
átvették a magyar álláspontot tartalmazó dokumentumokat, majd pár nap múlva – lényegében anélkül, hogy
figyelembe vették volna a magyar érveket – közölték a döntést. Az új határokat elvileg a Woodrow Wilson
amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. Ettől azonban több esetben, stratégiai,
gazdasági, közlekedési stb. szempontokra hivatkozva eltértek. Például az összes az új határral párhuzamos út
és vasút a határ túloldalára került (főleg katonai okokból). Például az Arad-Nagyvárad-Szatmárnémeti út és
vasút, a Csallóköz (a megmaradt, összekötő utak nélküli sugaras szerkezet máig a magyar közlekedés egyik
gondja). Így kerültek egybefüggő magyar lakosságú tömbök is a határ túloldalára (Csallóköz a teljes Dél-
Felvidékkel, a Partium, Székelyföld, a Délvidék északi része), noha legtöbbször ki lehetett volna jelölni
megfelelő határt. A magyar tárgyalási stratégia sem volt kompromisszumkész: a teljes integritást célozta
ahelyett, hogy a magyar lakosságú határmenti területek megtartására törekedett volna. Részben ezért is
hagyták figyelmen kívül.
A szerződést végül a lényegében erre kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának küldöttei, Drasche-
Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter írták alá. A szerződést az 1921. évi XXXIII.
törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe – ez volt az egyetlen magyar törvény, amely fekete keretben
jelent meg.
A békeszerződés eredményeképpen a Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát (az
ország területe 282 000 km2-ről 93 000 km2-re csökkent).
A Magyar Királyság lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. 1910-ben a Magyar Királyságban
élő magyar népesség az össznépesség kb. 48,1%-át tette ki. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem
volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a
nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is
elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, azaz magyarok kerültek
szülőföldjükön kisebbségbe. A magyar nemzetiségűek lélekszáma az elcsatolt területeken az 1910-es
népszámlálás alapján:
- Felvidéken (ma Szlovákia): 884 000 fő, a helyi lakosság 30%-a

- Erdélyben (ma Románia): 1 662 000 – 32%
- A Vajdaságban (ma Szerbia): 420 000 – 28%
- Kárpátalján (ma Ukrajna): 183 000 – 30%
- Horvátországban: 121 000 – 3,5%
- Muravidéken (ma Szlovénia): 20 800 – 1,6%
- Felsőőrvidéken (Burgenland) (ma Ausztria): 26 200 – 9%
A békeszerződés után a magyar népesség aránya a népmozgás miatt általában csökkent, de az elcsatolt
területeken ma is nagy számban élnek magyarok.
Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a
vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és
bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába. Romániának és Jugoszláviának részt kellett
vállalnia Magyarország anyagi tartozásainak rendezésében a fennhatóságuk alá került területek miatt. A
további intézkedések közé tartozott, hogy nem épülhet Magyarországon vasút egynél több sínpárral.
Magyarország azokról az Európán kívüli területi előjogokról is lemondott, amelyek a korábbi Osztrák–Magyar
Monarchia területéhez tartoztak. Az elcsatolt területeken az új rezsimek megbízhatatlannak tartották a korábbi,
többnyire magyar nemzetiségű értelmiségi, hivatalnoki réteget, és sokukat elbocsátották. Nagy részük az
1920-as években Magyarországra települt át, ahol komoly nélkülözések után is csak részben találtak munkát.
Mindez belpolitikai feszültségeket keltett, felerősítette a magyarországi antiszemitizmust.
USA kialakulása (1775-1783)
Kiindulópont
- A világ nagy része a XVIII. században Európa gyarmata lett
- Közép- és Dél-Amerikában változatlanul a spanyolok, portugálok voltak az urak.
- A hollandok gyarmatbirodalma pedig az Indonéz-szigetvilág lett.
- A franciákkal vívott hétéves gyarmati háborúból (1756-1763) Anglia került ki győztesen, övé lett India és az
észak-amerikai kontinens.
Az észak-amerikai gyarmatok
- A XVIII. Századra Észak-Amerikában 13 angol gyarmat jött létre.
- A déli gyarmatok
- királyi vagy magántulajdonban voltak
- néger rabszolgákkal dolgoztató ültetvényes rendszer terjedt el.
- A föld birtoklásáért földbért kellett fizetni.
Az északiak
- önkormányzattal rendelkező kolóniák.
- Ide az Angliában üldözött puritánok költöztek, akik magukkal hozták az önigazgatás és a szabad
véleménynyilvánítás igényét.
- farmergazdaságok voltak: A farmer tulajdonával szabadon rendelkezett.
-A XVIII. században a gyarmatoknak külön-külön szorosabb volt a kapcsolatuk az anyaországgal, mint
egymással.
â†•
-Megkezdődött azonban az amerikai belső piac kialakulása.
â†“
-Mindez, és az északról, Kanadából fenyegető francia veszély szükségessé tette a gyarmatok szövetkezését.
Első kezdeményezője Benjamin Franklin volt.
Anglia és a gyarmatok viszonya
- Amerika a XVIII. század vége felé még mezőgazdasági jellegű, de északon ígéretes ipar is kibontakozott.
- Anglia észak-amerikai kolóniáit nyersanyagtermelő és árufelvevő piacoknak tekintette.
- A 7 éves háború költségeinek fianszírozására használta fel a gyarmatokat
- Meg akarta akadályozni, hogy az amerikai gazdaság saját lábra álljon.
- Megtiltották, hogy az amerikaiak az Allegheny (eligeni)-hegységtől nyugatra fekvő vidékre települjenek
- Vámokkal sújtották a nyugat-indiai területekre irányuló kereskedelmet
- Törvénytelennek nyilvánították a papírpénz kibocsátást
- Bélyegtörvény: minden okmányra, hirdetésre, újságra illetéket vetett ki
â†“
- Az angol parlament által megszavazott adókat és vámokat az amerikaiak törvénytelennek tekintették.
- bojkottálták az angol árukat
- az adók illetékek fizetését pedig megtagadták.
â†“
- A kormány meghátrált, és visszavonta a sérelmezett vámokat
- de fönntartotta az angol parlament adókivetési jogátâ†’teavám
â†“
- Az amerikaiak válaszul a tengerbe szórták három hajó rakományát. („Bostoni teadélután” 1773.)
â†“
- A fegyveres összecsapások állandósultak.
- 1774 szeptemberében Philadelphiában összeült az amerikai gyarmatok első kongresszusa.
- 1775. április 19-én Lexingtonnál eldördült az első sortűz, még ezen a napon Concordnál a fegyveres
farmerek megfutamították az angol katonaságot. Kitört a függetlenségi háború.
â†“
- 1776. július 4-én a kongresszus elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Megszületett az új, független állam,
az Amerikai Egyesült Államok.
- A Függetlenségi Nyilatkozat fogalmazványát Thomas Jefferson készítette
- Elvetette a rabszolgaságot, és ezt is az angolok bűnei közé sorolta
- Megszületett az új, független állam
- Demokrácia, fő hatalom: nép
- Nép joga a rendszer megválasztása
- 13 tartomány egyesülése
Függetlenségi háború győzelme
- Erőviszonyok:
Angolok
- Az erőviszonyok az angoloknak kedveztek
- Jól felszerelt hadseregük, hadiflotta
- korlátlan pénzügyi hitel
Amerikaiak
- az angolokat támogató ún. loyalistákkal is meg kellett küzdeniü
- nagy erkölcsi fölény
- Ügyesen alkalmazták az indiánoktól eltanult szétszórt alakzat taktikáját.
- A lakosságra mindenütt számíthattak.
- Jó helyismeret
- Önkéntes hadsereg + német zsoldosok
- Vezető: George Washington
- Az amerikai csapatokat azonban kezdetben kudarcok érték: az angolok bevették New Yorkot.
- Az első jelentős győzelem 1777-ben volt, Saratogánál fegyverletételre kényszerítették a Kanadából
előrenyomuló Burgoyne(bögöjn) csapatait.
- A saratogai győzelem után Franciaország szövetséget kötött az Amerikai Egyesült Állomokkal. A
szövetséghez később csatlakozott Spanyolország, majd Hollandia is.
- Az amerikai hadsereg diadalmasan nyomult előre.
- 1781-ben Yorktown mellett francia segítséggel Washington bekerítette, és felszámolta az utolsó harcképes
angol hadsereget.
- 1783-ban a Versailles-ban megkötött békében Anglia kénytelen volt elismerni az Egyesült Államok
függetlenségét, Kanadát azonban megtarthatta Anglia
Összegzés
- Az amerikai gyarmatok sikeres harca egyszerre volt polgári forradalom és függetlenségi háború
- A függetlenség elnyerése után nyitva maradt a kérdés: kialakul-e az egységes amerikai nemzet?
- 1787-ben összeült a szövetségi (alkotmányozó) gyűlés, és megalkotta az Egyesült Államok alkotmányát.
- A világ első és legrégebbi alkotmánya, mely a hatalom megosztás elvére épül és egyben modern
köztársasági alkotmány.
- Az unió felel:
o Honvédelemért
o Külpolitikáért
o Pénzügyekért
o Külkereskedelemért
o (többi az államok hatásköre)
- unió élén az elnök áll:
o prezidentális rendszer
o az elnök a külpolitika irányítója
o minisztereket, bírákat, nagyköveteket nevezhet ki, válthat le
o 4 évre választják az elektorok
o végrehajtó hatalom a kezében összpontosul
- A törvényhozó hatalom
o a képviselőházat és a szenátust(együttesen: kongresszus) illette.
o Törvény csak elnöki jóváhagyással!
- Bírói hatalom
o Élén: legfelső bíróság, vezetőjét az elnök nevezi ki
o Tagállamok: saját törvényhozás, kormányzat a nem központi súlyú kérdések kivételével
- Számos biztosíték gondoskodott a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom elválasztásáról.
- A kiegészítések 1791 megteremtették a gyülekezés-, a szólás-, a sajtó szabadságát és az egyháznak az
államtól való elválasztását.
Világgazdaság az 1920-as, 30-as években.
Háború utáni helyzet:

1. Európai országok háború alatt áruhiánnyal küzdöttek és ez a béke után sem változott, infláció, fedezetlen
pénzkibocsátás(aranytartalékok kimerültek, egyszerűen csak nyomtatták a pénzt, letértek az aranyalapról az
USA kivételével). Legjelentősebb inflációs térség Közép-Kelet Európa volt (németországi helyzet), sok
országban valutát kellett cserélni, hogy stabilizálják a pénzügyet. Anglia 1925-ben, Franciaország 1928-ban
tudott visszatérni az aranyalaphoz (Dawes terv segítségével).
2. Hadigazdálkodásról vissza kellett térni polgári gazdaságba, ami munkanélküliséget okozott, az infláció miatt
beszűkült a piac (a felvásárló-réteg szűkült).
3. A győztesek a Németországra és csatlósaira kirótt jóvátételi összegektől várta a helyzet javulását, azonban
a vesztesek is ugyanazokkal a gondokkal küzdöttek. (franciák a Rurh-vidéket megszállják, hátha ezzel
Németországot fizetésre kényszeríthetik 1923, azonban a németek nem tettek semmit, a megszállás túl sok
pénzbe került, nem lett eredménye, a franciák visszavonultak.)
4. Háború alatt csökkent az élelmiszertermelés, a gyarmatokkal rendelkező országok a megszállt területekről
hozatták az ételt, a kereslet nőtt, de a fizetőképesség az infláció és a munkanélküliség miatt alacsony volt,
ezért a gazdasági áruk ára is csökkent. Az európai termelés csak az 1920-as évek közepére állt helyre,
azonban túltermelésbe kezdtek ami tovább csökkentette az árakat. A mezgazd exportőrök komoly gondokkal
küszködtek a felesleg miatt, kialakult a tömegtermelés, a monopolizáció erőteljes volt de a kisipar sem tűnt el
(helyi szinten maradt meg).
5. Dawes-terv: Az európai gazdaság nehéz helyzetbe kerülése az USA számára is kedvezőtlen volt, nem
érkeztek vissza a kölcsönösszegek. 1923-ban jóvátételi konferenciát rendeztek, ahol egy Dawes nevű
közgazdász javaslatára kidolgozták a Dawes tervet, ami annyit jelentett, hogy Amerika befektetőként lép fel a
válságos időben, újabb kölcsönnel és tőkével segíti Európát, innentől kezdve az európai gazdaság amerikai
tőkén nyugodott.
6. Ipar: Hanyatlott a vas-acélipar, bányászat, ugyanakkor a modernebb ágazatok, autógyártás, villamosgép-
gyártás, alumíniumkohászat, vegyipar, gyorsan fejlődött.
7. Állam feladata: visszaállítani a hadigazdaságot békebeli termelésre, irányítsa az újjáépítést, a kölcsönök és
befektetések érévén újra lendületbe hozni a gazdaságot, ezt legtöbbször állami megrendelésekkel érték el.
Európában megnövekedtek a vámhatárok, a békeszerződések után létrehozott országok, új gazdasági
egységek miatt nem 26, hanem mostmár 38 új gazdasági egység lépett be a rendszerbe, s ezért az új
kisállamok protekcionista politikát folytattak, bezárkóztak és megválogatták kereskedőpartnereiket.
8. Szovjet-Oroszország kiesett a nemzetközi kereskedelemből.
9. Politikai irányzatok változása: A kialakult válságos helyzetben előtérbe kerültek a szélsőjobb-baloldali pártok,
a szabadság, függetlenség és a nemzetek különleges mivoltát hirdették. Ezek a pártok a fennálló politikai
rendeket (alkotmányos alapokat) eltörölni akarták, és diktatúra bevezetését tűzték ki célul. A szélsőséges
pártok a politika eszközeivel (nemzeti-szociális demagógia, népvezér-kultusz) tömegpártokká nőttek,
esetenként párthadsereggel rendelkeztek (Hitler: SA, SS). A háború után Oroszországban bolsevik diktatúra
létesült, Olaszországban a fasiszta Mussolini került hatalomra. Térnyerésüket azonban csak a gazdasági
nehézségeknek, a nép, a tömegek életkörülményeinek, biztonságának romlásának köszönhették (békés
körülmények között az ember nem gyűlölködik ennyire). A húszas években a stabilizálódó gazdaság azonban
javította az életkörülményeket, emellett a nők választójoghoz jutása is segítette a szélsőséges pártok
visszaszorítását (pl. Nagy Britanniában).
10. Gyarmati világ változásai: Az első világháború tán csökkent Franciaország, Anglia tekintélye, ez a
gyarmatokon is megjelent: a hódítók sem sérthetetlenek, legyőzhetőek. Ugyanakkor a háború utáni helyzetek
felerősítették a függést a gyarmatoktól (élelmiszer ellátás), onnan hozták be a termeléshez szükséges
nyersanyagokat is, és a háborúban katonai erővel is részt vettek. A 20-as években a gyarmatok gazdaságilag
megerősödtek (termelő-feldolgozóipar), a helyi vállalkozóréteg és középosztály megerősödött, így a helyi
társadalmi csoportok korszerű politikai gondolkodásmóddal a függetlenség gondolatát feszegették
a;) India, Gandhi (Mahatma Gandhi, jogász) erőszakmentességet akart szatjágraha és az együtt-nem-
működés elvét hirdette (hazai termék vásárlása, tengeri só, otthon is szövőszék, nem brit gyapjús áru).
Indiában a Nemzeti Kongresszusi Párt tömegpárttá lett, 1929.-ben Nehru veszi át a vezetését: teljes
függetlenséget akart elérni. A brit erők fegyveresen (Gandhi letartóztatása) és békésen (1935-től helyi
kormányzás NKP részéről) oldották a helyzetet, de gazdasági érdekből nem engedik elszakadni Indiát.
b;) Kína: Kommunista Párt létrejötte 1921. Mao Ce-tung vezetésével, ellenfelei a Kuomintang párt, Szün Jat-
szen, és Csang Kaj-sek (végül tajvanba mennek ahol tőkés államot hoznak létre), a polgárháborús helyzetben
Mao Ce-tung válik győztessé. 1931-ben Japán elfoglalja Mandzsúriát, 1935-ben Mao Ce-tungék
visszavonulnak, és inkább a tömegpárt szervezésével foglalkoznak (analfabetizmus csökkentése).
11. Világgazdasági válság: 1929. USA Roosevelt segítségével kezeli (állam mint megrendelő), Európában
munkanélküliség, infláció, hitelekkel, megrendelésekkel stabilizálják a gazdaságokat egyenként, levezetődik a
felesleg de nemzetgazdaságok alakulnak ki a fasiszta eszmék miatt.
30-as évek:
1. Németország a szovjetekkel kötött egyezménnyel (1922. Rapallo) új felvevőpiacot talált magának,
ugyanakkor Magyarországgal is kereskedni kezdett, gazdasága fejlődött, Hitler hatalomra kerülésével pedig
tudatosan háborúra készült. Oroszország eleve háborúra készült (bolsevik eszme, „proletárdiktatúrát a
világnak”). 1933.-ban Németo. És Japán kiléptek a Népszövetségből, újra akarják osztani a világot, ezt követte
1935-ben a Saar-vidéki népszavazás ami azért volt jelentős mert a cseh vidéken lévő iparvárosok német
lakossága megszavazta a Németországhoz való tartozást, eközben Olaszország elfoglalta Etiópiát.
2. 1936-ban Olaszország és Németország tengelyhatalmak lettek a szerződésükkel, N.o. és Japán
szövetséget kötöttek, antikomintern-paktumban biztosították kommunista-ellenességüket, ehhez a paktumhoz
csatlakozott Olaszország 1937.-ben, így Róma-Berlin-Tokyo tengely lett belőle, kiegészítve, hogy támogatják
egymás hódításait. A következő évben, 1938-ban kebelezte be Németország Ausztriát (Anschluss).
3. Angliában a Westminster Stautum 1931-ben lett kész, MacDonald kormánya alatt, ez az irat megerősíti a
domíniumok helyzetét (Domíniumnak hívják a gyarmati sorból felszabadult, Brit Birodalomba tartozó országot,
pl. Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika, Új-Zéland, Ír Szabad Állam 1922.). Ennek értelmében nincs alárendelt
viszonban a domínium, egyenlő jogú önálló közösségek, és csak az angol trónhoz való hűség tartja őket
össze.
4. Franciaország: helyreállította a gazdaságát de nem modernizált, szélsőjobboldala szintén megerősödik
(Francia fasiszta párt neve: Tűzkeresztesek, ugyanúgy diktatúrát és rendet akarnak, a válság végén 1934-ben
puccskísérletet hajtanak végre de az egész társadalom összefogott ellenük), Népfront létrehozása, ez a
társadalmi és ideológiai különbségek elvetését hirdette a szélsőjobboldallal szemben. A 30′-as években
betonbunkerrendszert építettek Németországgal szemben (Maginot-vonal, ezt törik át a németek két hónap
alatt).
5. Spanyolország: 1936-ig polgárháború van a válság miatt, a spanyol fasiszta párt neve Falangista párt, a
katolicizmus hittételeivel együtt diktatúrát akartak bevezetni, a társaalmi osztályokat összefogva, hőskultusz.
1936-ban Franco tábornok diktatúrája után a spanyol király Károly demokráciát vezet be. (1936- Franco puccs,
a szocialisták segítséget kérnek a nemzetektől, ennek érdekében jön létre a Nemzetközi Brigád, önkéntes
harcosok a Népfront oldalán).
6. Köztes Európa & Balkán: Kelet Európában diktatórikus elemek jelennek meg, protekcionista politika
meghatározó, az országok bizalmatlanok egymással szemben. PL. Szerbia nem őrölteti a gabonáját a pesti
malomban, inkább olasz malomban drágábban, mi van ha a Dunán hajóztatott gabonáját kárt éri.
Egyiptom: angol befolyás csökken, 1936-tól független, Fóruk diktátori hatalma.
Palesztina: zsidó-arab ellentét forrása, 30′as években cionista mozgalom (zsidók költöznek vissza
Palesztinába, vezetőjük Herz, az 1935-ös német faji törvények miatt, az angolok korlátozzák számukat).
Balfour-nyilatkozat: zsidóknak joguk van saját nemzeti államra, a gond az, hogy ugyanezt aláírják az
arabokkal is.
Közép- és Kis-Ázsia: a szovjetek leverik az iszlámokat és az összes vallást is, ateistává teszik a népeket.
7. 30′as évek végére Németország háborúra készül, Oroszországgal szövetkezik (Molotov-Ribbentropp
paktum), gazdaságilag felerősödnek az államok.
A világgazdasági válság
I. Alapfogalmai:
- Világgazdaság: egyes nemzetgazdaságok közti kapcsolatok összessége
- Válság: a gazdaság és társadalom valamely területén fellépő egyensúly hiány (válság ált. szakaszai: válság
pangás felélénkülés fellendülés
II. Okai:
- Kapitalizmus alapvető ellentmondásai
- Termelés – fogyasztás közti aránytalanság
- Pénzügyi spekulációk:
- 1920-as évek második fele: gazd-i konjunktúra köszönhetően az USA sokmilliárdos kölcsöneinek és
hatalmas fogyasztópiacának
- Az USA gazd-i változásai világméretű következményekkel jártak
- A New York-i tőzsdén 1928-29-ben az értékpapír árfolyam megkétszereződött a kereslet miatt egyes
részvények árfolyama sokszorosan meghaladta a cég tényleges jövedelmezőségét
III. A válság kibontakozása
- Az ipari válság összekapcs. a mezőgazdasággal 1929 második felében túltermelési válság: csökkent az
USA-ban az építkezések száma és a tartós fogy. cikkek eladása
- értékesítési gondokkal küzdött a mezőgazdaság
- az árukészletek felhalmozódtak, eladhatatlanná váltak
- áraik zuhanni kezdtek
- a részvények árfolyama megingott, majd áruk zuhanni kezdett
- mindenki el akarta adni értékpapírjait
- a kínálat rohamosan felülmúlta a keresletet
- 1929. okt. 29. (fekete kedd) New York-i tőzsde: 16 millió részvényt adtak el, 40 %-os árfolyamesés (okt. 24.,
fekete csütörtök)
- bankok fizetésképtelenné váltak, mert a betétesek egyszerre akarták kivenni pénzüket
- hitelrendszer összeomlott
- bel- és külkereskedelem működésképtelenné vált
- vállalatok leálltak, a felesleges munkaerőt elküldték munkanélküliség nőtt, vásárlóképesség csökkent (pl.:
USA 1929-33 között 1,5 millió 12,8 millió)
- összeomlott a pénzügyi és a kereskedelmi világ
IV. A válság terjedése
- 1929: USA => Dél-Amerika => Ausztrália
- 1931: Európa
- megszűnt a tőkeexport az USA-ból
- az amerikai bankok felmondták, az európai hiteleket
- különösen súlyossá vált az osztrák és német pénzügyi helyzet
- a világon mintegy 30 millióan maradtak munka nélkül, 1929-35 között a világkereskedelem 65%-kal esett
vissza
V. A válság hatása
- Társadalmi következmények:
- A kis- és középüzemek tönkrementek, további tőke koncentráció
- Munkanélküliség, létbizonytalanság tovább súlyosbította a válságot ált. elégedetlenség alakult ki
- Politikai hatások:
- Szélsőséges politikai irányzatok felerősödése: szélsőjobb: fasizmus; szélsőbal: kommunizmus
- Megváltozott az állam gazd-i szerepe, a hatalom gyakorlásának módja, Keynes-i (angol közgazdász)
növekedés elmélete:
~ Az állam gazdaságirányító és koordináló szerepét növelnie kell
~ Az államnak meg kell teremtenie a konjungtúrához szükséges keresletet
~ Olyan munkaalkalmakat kell teremteni, ami
> 1. megélhetést nyújt a dolgozóknak
> 2. bővíti a keresletet
> 3. de nem növeli túlzottan az árukínálatot
~ infrastrukturális beruházás, szociális intézmények fegyverkezés
~ az állam közvetlenül részt vesz a termelésben részvények felvásárlásával, egyes vállalatok, ill. iparágak
támogatásával közvetlenül is részt vesz a termelésben és a forgalomban
~ az állam befolyásolja a pénz- és hitelforgalmat, a külkereskedelmet, ellenőrzi az árak és bérek alakulását,
állami tervek kidolgozásába beleszól a gazd-i folyamatokba.
VI. A kibontakozás útja – A New Deal
- A válság igen súlyosan érintette az USA-t
- 1932-ben – a válság mélypontján – lett elnök a demokrata párti Franklin Delano Roosevelt
- a kongresszus elnökségének első 99 napja alatt 15 tv-t fogadtak el
- ez volt a New Deal (Új egyezség) = agytröszt, (a programok egy gazd-i szakemberekből álló csapat dolgozta
ki), lényege:
- közvetlen állam: beavatkozás a gazdaságba
- új banktörvények: az elnök közvetlenül beavatkozik a pénzügyi- és a bankpolitikába, értékpapír kibocsátás,
dollár leértékelése
- ipari vállalkozások szabályozása: iparügyi kormánybizottság, fejlesztési törvény
- közmunkák szervezése a munkanélküliség felszámolására, a Közmunkaügyi Hivatal irányításával: utak,
lakótelepek, iskolák, korházak
- szociális intézkedések: társadalombiztosítás rendszere; bérek alsó határának megszabása; gyerekmunka
betiltása; a munkahelyi egészségvédelem állami feladat lett; kollektív szerződések
- mezőgazdasági termelés és fogyasztás egyensúlyának megteremtése; farmerek támogatása; állami
felvásárlás; rögzített árak
- külpolitikában nyitás a szovjetek felé: 1933: diplomáciai kapcsolat a Szovjetunióval
- ellenzői: konzervatívok, nagyvállalkozók => New Deal lelassul
- támogatói: munkásság, fekete bőrűek, etnikai csoportok, liberális értelmiség
Fasizmus
- 1920-as években kialakult politikai irányzat
- a latin fasces = vesszőnyaláb szóból származik
- jelenti:
- Benito Mussolini Olaszországi mozgalmát
> Szlovákia: Néppárt
> Horváto.: Usztasa

> Románia: Vasgárda
> Spanyolo.: Falanx
Gyűjtőfogalomként magában foglalja a rokon pártokat, mozgalmakat:
> Olaszo.: Nemzeti Fasiszta Párt
> Németo.: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt
> Magyaro.: Nyilaskeresztes Párt
> Ausztria: Heimwehr (Honvédők)
- a fasiszta mozgalmak közös jellemzői:
- társadalmi bázisuk: középréteg, kispolgárság, munkásság, frontról hazatérők
- kialakulásuk oka: munkanélküliség, létbizonytalanság, lesüllyedéstől való félelem
- ideológiájuk: más népek gyűlöletén alapuló nacionalizmus; állam teljhatalmát hirdető etatizmus; faji elven
nyugvó népközösség
- szervezetük: élén a Vezér teljhatalom; katonai hierarchia
- eszközeik: terror, propaganda
- kommunista és fasiszta mozgalmak közötti hasonlóság:
- központosított vezetéssel működő párt, amely kizárólagos hatalommal bír
- különbség:
- a kommunisták hatalomra jutását mindenhol gátolta az uralkodó elit
- a fasiszta pártok hatalomra jutását segítette az uralkodó réteg
Olaszország
I. Olaszország az 1920-as évek elején
- A háború gazd-i válságot, éhinséget, nélkülözést hozott
- Az olaszok kifosztottnak érezték magukat a Párizs környéki békével a területgyarapodás elmaradt a várttól.
- É-Itália: gyárfoglalások, szociális követelések; D-Itália: parasztság földfoglalása
- A pártok nem képesek tartós kormányalakításra
II. Mussolini útja a hatalomig
- Eredetileg szocialista beállítottságú újságíró
- Vezetésével szélsőjobboldali szocialista pártok: 1919 Hadviseltek Szövetsége, 1921: felveszi a Nemzeti
Fasiszta Párt nevet
- Fegyver alakulatai: feketeingesek => hadjárat a baloldali szervezetek ellen (1921. megalakul a Kommunista
Párt)
- 1922. október: Marcia su Roma – 30.000 fő fasiszta menetelt Róma elfoglalására => ostromállapot
- 1922. okt. 29. III. Victor Emanuel kinevezi Mussolinit miniszterelnöknek
III. 1922-25: Koalíciós kormányzás
- a teljhatalmú Mussolini még nem elég erős
- 1922-25 koalíciós kormányzás, működtek az ellenzéki pártok és a demokratikus intézmények
- 1924. Mussolini meggyilkoltatja Giacomo Matteotti szocialista képviselőt
- politikai feszültség; Mussolini megszünteti a kormány parlamenttel szembeni felelősségét
IV. A fasiszta rendszer teljes kiépítése
- 1925-től a teljes végrehajtó hatalom Mussolini kezében van:
- M. csak a királynak volt felelős
- Önállóan rendelkezett tv. kibocsátási joggal
- 1926-ban betiltották az ellenzéki pártokat, feloszlatták a parlamentet fasiszta nagytanács; M. felvette a Duce
nevet
- 1927-től létrejön a korporatív (hivatásrendi) államismeret
- dolgozók és munkáltatók közös érdekképviseleti szervezetei (szindikátus) fasiszta pártszervezet
irányításával.
- Minden egyéb szakszervezeti tömörülés tilos volt
V. Fasiszta külpolitika
- Cél: Római Bir. újraélesztése; Földközi tenger, DK- Európa és É-Afrika megszerzése
- 1923. Fiume, 1932. Albánia elfoglalása, 1935-36: Abesszínia elleni háború
VI. Az olasz fasizmus jellemzői:
- Túlfűtött nacionalizmus, nagy és erős Olasz Bir. ábrándja
- A rend helyreállítása, akár erőszakkal is
- Bázis: kispolgárok, katonák, …………., tőkések, értelmiségiek
- Látványos politikai különbségek, propaganda, történelmi múlt felhasználása
- Marinetti féle fasizmus: a múlt rom – le kell rombolni => újat építeni
XIII. századi magyar társadalom
II. András (1205-1235)

Mértéktelenül osztogatta birtokaitâ†’pénzügyi nehézségâ†’regálék emelése, ez nem volt elég a király
pénzrontáshoz folyamodott (a pénz kevesebb nemesfémet tartalmazott). A király a főurak bandériumait vette
igénybeâ†’újabb adományok v. pénz. A meggazdagodott, kiemelkedő főurak megkülönböztetésül báróknak
nevezték magukat. Gertrúd rokonai nagyobb mértékben kaptak adományokatâ†’bárók haragjaâ†’megölik a
királynét. Az elégedetlen bárók, az érdekeiket biztosító oklevél kiadására kényszerítették a
királyt: Aranybulla.Megtiltotta az egész vármegyék adományozását, az idegenek birtokszerzését. Főként a
szervienseknek kedvezett. Adómentesség, bírói ítélet nélkül nem foghatók el, végrendelkezés szabadsága,
csak az ország védelmében kötelesek hadba vonulni.
IV. Béla (1235-1270)
Arra törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, hozzálátott a királyi birtokok visszavételéhezâ†’
támasz nélkül maradt.
A tatárok meghódították Kelet-Európát. Béla befogadott a tatárok elöl menekülő 40 000 kunt. A kunok nomád
életmódot folytattak (lovaik lelegelték a vetést, nőket raboltak el feleségnek, ezért folyamatos összetűzés a
magyar lakossággal. 1241-ben a tatárok 3 irányból törtek Mo.-ra: Vereckei-hágó, északnyugat és Erdély felől.
Batu kán elsöpörte a magyar védőket. A magyar nép nem tett különbséget a kunok és tatárok között,
legyilkolták a kun Kötöny királyt. A kunok rabolva, pusztítva kivonultak az országból. Muhinál 1241.ápr.11-én
a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyarokra. Béla Dalmáciába menekült. A magára hagyott
ország lakói várakba, mocsarakba, erdőkbe húzódtak. A tatárok berendezkedtek az országban, behajtották az
adókat, raboltak. 1242 márciusában váratlanul kivonultak az országból.
Hatalmas emberveszteség. A pusztítás mértékét 20 és 50 % között becsülik. A veszteség pótlását VI. Béla
külföldiek behívásával oldotta meg. Visszahívta a kunokat-Alföld, peremterületekre: északon- csehek,
lengyelek, Erdélyben- románok, jászok-Jászság.
Béla tartott a tatárok újabb támadásától. Ezért híveinek birtokokat adományozott, az adományokat
várépítéshez kötötte. (nagyobb védelem miatt.) Számos településnek adott városi rangot, amelyek fallal
vehették magukat körül.
A kisebb birtokosok a bárók szolgálataiba álltak (igazgatták a birtokot, irányították a bandériumot). Mint a báró
kíséretének tagjai a báró családjához, famíliájához tartoztak. Ezt a rendszert familiaritásnak nevezték.
A kiszolgáltatott helyzetbe kerülő serviensek a király engedélyével szolgabírákat választhattak peres ügyeik
intézésére. A királyi vármegye helyett, nemesi vármegye bontakozott ki. Élén a király által kinevezett főispán
állt. A megyei ügyeket tisztviselők (szolgabírák) végezték. Az 1267-es törvények a servienseket
már nemesekneknevezik, s megfogalmazzák szabadságjogaikat. Megyénként választott követeikkel
képviseltethetik magukat.
Kialakult egy új réteg a jobbágyság.
IV. Kun László (1272-1290)
Gyerek, ezért a hatalom a bárók kezébe került.â†’Belső harcok. Az egyház a nemességre támaszkodva
kísérletet tett a hatalom megszilárdítására, azonban átmeneti sikerek után kudarcot vallott. László a kunokra
támaszkodva próbált rendet teremteni. A pápa Lászlót a kunok erőszakos megtérítésére kényszerítette. A
kunok fellázadtak, s László a bárók kénytelen segítségével leverte őket. A kunok megölik Lászlót.
III. András (1290-1301)
A király hatalma névlegessé vált. Az ország a leghatalmasabb bárók kezébe került. A hatalmukat több
megyére kiterjesztő, az uralkodói jogokat kisajátító bárókat, tartományuraknak, kiskirályoknak nevezzük. A
legnagyobb báró, Csák Máté. Magyarország a szétesés szélére sodródott, mikor 1301-ben András halálával
kihalt az Árpád-ház.

Történelem Érettségi Tételek PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Történelem Érettségi Tételek PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

erettsegi.

com történelem kidolgozott tételek

A háborút kiváltó okok:

- meghagyták a közös valutát

Dualizmus korabeli kettős szerkezetű vagy torlódott társadalom:

(Mária Terézia, II. József)

III. Károly uralkodása (1711-1740)

1754 – Kettős Vámhatár Rendelete

I. A feudalizmus virágkorának kialakulása

4. A 14-15. sz-ban kiéleződtek a csehországi belső ellentétek:

A frankok térhódítása, Nagy Károly

Az 1947-es év a hidegháború kezdeteként vonult be a történelembe. Maga a hidegháború kifejezés

• külső élettér â†’ a német népnek területekre van szüksége

• 1867. május 22.: összeül a bécsi Reichsrat (17 tartománygyűlés képviselőjével)

3. A városi élet újjászületése:

I. Az államalapítás és előzményei, Géza és István tevékenysége

Martinovics áll a mozgalom élén. 4 igazgatót választ maga mellé:

I. Az ősközösségi viszonyok felbomlása1. A magántulajdon kialakulásával az ősközösségi keretek

A nemzetiszocializmus, vagy nácizmus egy totalitárius világnézet és mozgalom. Képviselői Németországban

Az ideológia fontos elemei:

Fellendülés – új utak keresése

Portugál és spanyol felfedezések

A spanyolok bányákat, ültetvényeket létesítettek. Kegyetlen bánásmód és az európaiak által behurcolt

Németország 1848 után:

Bismarck diplomáciailag előkészíti ezt a háborút.

Előzmények- Török kiűzése

Kálvinisták/reformátusok – vezetője: Kálvin János – Központja: Genf

A reformkorra kétféle időbeli meghatározás van:

A reformkor Magyarországon 1830-1848-ig tartott. 1830-at tekintjük kezdőpontnak, mivel az 1825-27-es

A Habsburgok keleten megnövekedett hatalmát és várható balkáni előrenyomulásukat meg-sokallva, XIV.

Géza fejedelem (972-997)

Államtípus: korai feudalizmus.

XIII. sz. eleje (II. András):

Athén és Spárta társadalmának és államszervezetének összehasonlítása

Kleisztenész: Kr. e. 508.

A világháború után a világgazdaság a Dawes-terv következtében láncszerűen összekap-csolódott. A pénzügyi

- Géza és István államszervező munkája -

Észak és Dél eltérő fejlődése

Észak és Dél ellentétének kiéleződése

- Összecsapnak a puritánok (kerekfejűek) a királyhű nemesekkel (gavallérok). A puritánok felfegyverzett

A győzelmek a presbiteriánusok és independensek ellentétét tovább élezték. Nehezítette Cromwell helyzetét,

A szabad királyi városok jellemzői:

A magyar feudális társadalom kialakulása és az aranybulla-mozgalom

Társadalom a XII. században:

Az Aranybulla főbb pontjai:

Kre. 508-ban Kleisztenész szervezte újjá az államot.

• Bulgária a központi hatalmak oldalán lép be a háborúba.

- - 1904 Franiao. És Anglia között ” entente cordinale” = szívélyes megegyezés

Az arisztokrácia és a démosz harca Athénban, a demokrácia fejlődése:

A köztársaság válsága, a Principátus kialakulása:

Olaszország 1848 után:

Ezután IV. Károly november 11.-én az ECKARTSAU-i nyilatkozatában lemondott Német-Ausztria

I.Sztálin szerepe a bolsevik pártban Lenin halála előtt

HATALOMRAJUTÁSA:- Hatalmi erőviszonyok Rómában: – optimaták: szenátus pártiak

Feladata: a világbéke fenntartása, a nemzetközi együttműködés fejlesztése

Közgyűlés: NY-ban székel, 9nálló döntési jogköre nincsen, csak tanácsadó

â€¢ a főtitkár vezetése alatt áll (a jelenlegi főtitkár Kofi Annan)

Bethlen Gábor fejedelemsége

egyezményt, amely elrendeli a többségben németek-lakta Szudéta-vidék átadását Németországnak. Azt.is

a) Öregségi biztosítás (nyugdíj)

Gestapo: (Titkos Államrendőrség) az erőszakot képviseli

Népünk 895-96-ban letelepedett a Kárpát-medencében és végleges hazát talált.

Az arisztokrácia és a démosz küzdelme