20.

tétel

A hidegháborús konfliktus kialakulása és jellegzetességei

A II. világháborút követően két kiemelkedő katonai erővel rendelkező nagyhatalom az

Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió fokozatosan egymás ellen fordult egymás ellen
fordult. A két szuperhatalom és szövetségi rendszereik kiépülése nyomán két pólusra szakadt
a nemzetközi politikai színtér. Kialakult az ún. kétpólusú világ.

A két ország kapcsolata a II. világháborút befejezését követően megromlott.

1946. március 5-én mondta el Winston Churchill brit politikus híres fultoni beszédét,
melyben kijelentette, hogy „vasfüggöny ereszkedik le Európára.” Az általa használt kifejezés
később a hidegháborús korszak szimbóluma lett, melynek kezdetét sokan éppen Churchill
szónoklatában vélik felfedezni.

1947-ben a II. világháborút lezáró békerendszer elfogadását követően a két szuperhatalom

viszonya kifejezetten elmérgesedett. A Szovjetunió a nyugati nagyhatalmak hallgatólagos
jóváhagyásával kommunista diktatúrát vezetett be a közép- és kelet-európai országokba,
köztük Magyarországon is. Eközben a nyugat-európai államokban az USA a szovjet
feltartóztatást célul kitűző 1947-es Truman-elvnek megfelelően a Marshall-segéllyel
igyekezett úrrá lenni a II. világháborút követő gazdasási és társadalmi problémákon.

A négy szövetséges nagyhatalom (Nagy-Britannia, USA, Franciaország, Szovjetunió)

egyszerre szállta meg a vesztes Németországot. 1948-ra a francia, a brit és az amerikai zóna
egyesült Trizónia néven. Az USA ugyanebben az évben a londoni konferencián
kezdeményezte, hogy a több milliárd dolláros, vissza nem térítendő támogatást jelentő
Marhsall-segélyt terjesszék ki Németországra is. A segély egyetlen feltétele a
többpártrendszer megtartása volt. Ez a tervezet feszültséghez vezetett a Szovjetunióval. Az
első komoly atomháborús veszély 1948-ban következett be, amikor Trizóniában bevezették az
új német márkát. Válaszként a szovjetek blokád alá vették Nyugat-Berlint, amit azonban a
szövetségesek légihídja megtört.

A krízis után 1949-ben megalakult a KGST, a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsa,

amivel a szovjetek a Marshall-tervet igyekeztek ellensúlyozni.

1949 májusában alakult meg a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) Bonn központtal,
októberben pedig a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) Kelet-Berlin fővárossal.

Az USA megalapította a Központi Hírszerző Ügynökséget (Central Intelligence Agency, CIA),

majd 1949. április 4-én Washingtonban az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét (NATO), 12
alapító taggal. A katonai-biztonsági szervezet szerződésének 5. cikkelye szerint az egyik
tagállamot ért támadás az összes tagállamot ért támadásnak minősül.

A Szovjetunió összeomlásáig és felbomlásáig tartó időszakot hidegháborúnak nevezzük, mivel

• A szuperhatalmak közötti fegyveres szembenállás nem vezetett közvetlenül egymás

ellen vívott háborúhoz, hanem alapvetően diplomáciai eszközökkel, illetve

• A harmadik világ államaiban egymás ellen küzdő politikai erők közvetett (gazdasági
segítség, fegyverszállítások) vagy közvetlen (katonai beavatkozás) támogatásával vívták.

• Bár a szembenálló szuperhatalmak közötti fegyverkezési verseny bontakozott ki, a

közvetlen háborús konfliktus kirobbanását nagyban gátolta, hogy az atombomba feltalálását
követően egy újabb világháború kirobbanása az emberiség pusztulásával fenyegetett.

A viharos 1950-es és 60-as évek

A koreai háború (1950-1953) Sztálin újabb és újabb területekre akarta kiterjeszteni a szovjet
befolyást, igazolva ezzel tételét a nemzetközi ellentétek fokozódásáról, a küszöbön álló
harmadik világháborúról. Újabb világháború kirobbanásához 1945 után először Koreában állt
közel a világ. A szovjet és az amerikai megszállás következtében két Korea jött létre, egy
kommunista északon

és egy demokratikus berendezkedésű délen. 1950-ben az északiak támadást indítottak Dél-

Korea ellen. Az Egyesült Államok és szövetségesei azonban ENSZ-felhatalmazással
visszavágtak, s elfoglalták csaknem egész Észak-Koreát. Erre a kínaiak is beléptek a
háborúba, s visszaszorították a demarkációs vonalra (amely a 38. szélességi kör mentén
húzódott) az ENSZ- erőket. Békeszerződést nem írtak alá, de az 1953-ban a megkötött
fegyverszünet ma is érvényben van.

Egyiptom 1956-ban államosította a XIX. század második felében az angol és francia

magántőkéből megépült Szuezi-csatornát. 1956-ban Izrael a Szuezi-csatorna ellenőrzését
megtartani kívánó francia és angol csapatokkal szövetségben támadást indított Egyiptom
ellen. A háborút megnyerték, ám miután az Egyesült Államok nem támogatta az európai
nagyhatalmak önálló fellépését a térségben, a két szuperhatalom nyomására visszavonultak.
A szuezi-konfliktus a magyarokat is érintő következményekkel járt. Az izraeli támadás előtt 6
nappal, 1956. október 23-án tört ki Budapesten a forradalom. Hruscsov látva a szuezi
helyzetet rájött, hogy az európai status quón senki sem akar változtatni, ezért a magyar
forradalmat kíméletlenül leverte.

A kubai forradalom győzelme (1959) után 1962-ben a szovjetek atomrakétákat telepítettek

Kubába. A hidegháború talán legnagyobb konfliktusa ekkor alakult ki a Karib-tengeren. A
világháborús veszély óriási volt: a két szuperhatalom hadereje közvetlenül állt szemben
egymással. John F. Kennedy amerikai elnök határozottan lépett fel: blokádot rendelt el a
Karib- tengeren Kuba köré. A világ két hétig egy újabb világháború kirobbanásának
lehetőségével élt együtt. Szinte az utolsó pillanatban sikerült a két vezetőnek
kompromisszummal elkerülni a világháborút: a szovjetek kivonták a rakétákat, az Egyesült
Államok feloldotta a blokádot. További jelentős konfliktusok:

• A vietnámi háború: Az amerikaiak 1964-től újabb háborúban vettek Vietnámban. Az

egyre véresebb háborút az USA és a világ közvéleménye is felháborodással figyelte. A szovjet
fegyverekkel felszerelt népi hadsereg a dzsungelharcban legyőzhetetlennek bizonyult.

• A szuezi konfliktust követően - a szovjetek ellensúlyozása érdekében és az amerikai

zsidóságra tekintettel -az Egyesült Államok Izrael mögött sorakozott fel, s jelentős katonai-
pénzügyi segítségben részesítette. 1967: „hatnapos háború”: A zsidók elfoglalták Jeruzsálem
keleti felét is, s a muzulmánok által is szent városként tisztelt települést tették Izrael
fővárosává. A többi háború is izraeli győzelmet hozott. (1973, 1982) Hiába indult meg
többször is a megbékélési folyamat a Közel-Keleten, nem született tartós béke.

Szovjetunió az 1950-es és 60-as években

1953. március 5-én meghalt Sztálin. A párt új főtitkára, Hruscsov (1953-1964), fokozatosan
szakított Sztálin örökségével. Belpolitikájában fellépett a sztálinizmus visszásságai ellen.
Hruscsov a párt (SZKP) XX. kongresszusán 1956 februáijában hétórás beszédében elítélte a
sztálinizmus bűneit és a személyi kultuszt is, és meghirdette a békés egymás mellett élés
elvét. Megteremtve ezzel a két szuperhatalom közeledésének alapjait. A Szovjetunió
külpolitikája is módosult. Megjelent a békés egymás mellett élés gondolata. A két
szuperhatalom vezetői tárgyalóasztalhoz ültek. A nyitásban szerepet játszottak a
fegyverkezési versenyben elért szovjet eredmények, az atombomba (1949), majd a
hidrogénbomba kifejlesztése (1953), melyek növelték a szovjet vezetés biztonságérzetét.
1955-ben megkötötték az osztrák államszerződést. Ennek értelmében a szovjetek is
kivonultak Ausztriából. Ennek következtében Ausztria visszanyerte önállóságát.

Az új pártfőtitkár, Leonyid Brezsnyev konzervatívabb politikát folytatott (1964-1982). Miként

elődei, ő sem tűrte a szovjet érdekszférából való kiválást vagy az önálló politikát. A
csehszlovák reformkísérletet a Varsói Szerződés katonai intervenciója törte le. Ez volt az ún.
„prágai tavasz”, 1968-ban. A fegyveres beavatkozás elvi alapját a Brezsnyev nevéhez fűződő a
korlátozott

szuverenitás elmélete az un Brezsnyev doktrína teremtette meg. A kommunista országok

fennálló rendje elleni külső támadás vagy belső megmozdulás ugyanis az egész világrendszert
fenyegeti, ezért a fellépés ezek ellen az egész szövetségi rendszer kötelessége.

Az enyhülés időszaka (1969-1975)

Az események ismét Németországból indultak ki, hol Willy Brandt, az NSZK kancellárja
elismerte az NDK-t és a határok sérthetetlenségét, de nem mondott le a két német állam
jövőbeli egyesítéséről A Szovjetunió is belátta, hogy közeledni kell a Nyugat felé, mert az
1970-es évekre a keleti államok elindultak az eladósodás útján.

A fegyverkezési verseny 1972-ben tört meg a SALT-1 tárgyalások révén. Csökkentették a

hadiarzenált, és kölcsönös ellenőrzési jogot biztosítottak egymásnak. A folyamat tetőpontja
1975- ben következett be Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten,
ahol a záróokmányt 33 ország, közük Magyarország is aláírta. Az alábbi fontosabb alapelveket
fogadták el:

• határok sérthetetlensége

• tartózkodás az erőszaktól

• emberi jogok tiszteletben tartása

• népek önrendelkezési j oga

Az egyezményt nem tartották be, de az új fegyverkezési hullámot a Szovjetunió már nem

bírta.

A kis hidegháború

1979-ben 1973 után az olajválság megismétlődött, és az 1929. évihez hasonló gazdasági

válságot okozott. Az olajválság Nyugat-Európában teljes gazdasági szerkezetváltást idézett
elő, és sok helyen belpolitikai fordulathoz vezetett.

A Szovjetuniónak kedvezett ez a helyzet, hiszen hatalmas olajtartalékai voltak.(pl. Bakuban)

Ezt kihasználva és látva az USA vietnámi kudarcát az 1970-es évek végén ismét nyílt
agresszióba kezdett. Az erődemonstráció színteréül a harmadik világ szolgált;. A szovjet
vezetés a fegyverzetkorlátozási szerződéseket így nem szegte meg, mert a szerződés alá nem
eső területeken terjeszkedett. A kibontakozó fölényt a Szovjetunió igyekezett kihasználni, s
növelni a birodalom befolyását szerte a világban. A szovjet előretörés folytatódott. 1979-ben a
Szovjetunió megszállta Afganisztánt. A szovjet előretörés folytatódott.

Afganisztán a XX. század elején ütközőállam volt a terjeszkedő Oroszország és Nagy-

Britannia indiai gyarmatbirodalma között. Az első világháborút kővetően függetlenné vált, és
a Szovjetunió gazdasági segítségben részesítette a rendkívül szegény országot. Cserébe
szerződéssel biztosította, hogy Afganisztán felől nem fenyegeti veszély. Amikor 1973-ban az
afgán uralkodótól miniszterelnöke elragadta a hatalmat, a Szovjetunió az új diktatúra ellen
lázadó erők mögé állt. Ezután szovjetek saját jelöltjüket segítették hatalomra, majd 1979-ben
bevonultak az országba, és „szocialista jellegű” rendszer kiépítésébe kezdtek. A szovjetek ezzel
megközelítették a Föld leggazdagabb kőolajkészleteit.

Az 1979 és 1985 közötti időszakot a „kis hidegháború” korának nevezzük. 1982-ben Leonyid
Brezsnyev az SZKP főtitkára meghalt. Ezután kezdődött el a Szovjetunió agóniája is. A
Brezsnyev halála utáni hatalmi harcból a reformer Mihail Gorbacsov került ki győztesen, aki
1985-től 1991-ig volt az SZKP főtitkára és a Szovjetunió utolsó elnöke. A fegyverkezési
verseny végére ő tett pontot, és közreműködése nélkül nem mehetett volna végbe békésen a
kelet-európai kommunista rendszerek megszüntetése. A válságon belső reformok
bevezetésével kívánt úrrá lenni. Politikájának lényege a peresztrokja és a glásznoszty.

• peresztrojka^ átalakítás: az elavult gazdasági és társadalmi szerkezet átalakítása

• glásznoszty = nyilvánosság: a nyilvánosság szerepének növelése, a hibák feltárása és

megtárgyalása

Hajlandó volt lemondani a Szovjetuniónak számos fontos pozíciójáról. Például a Szovjetunió

kivonult Afganisztánból, levette kezét Angoláról, Etiópiáról és Nicaraguáról (a kis
hidegháború alatt megszerzett területekről). Emellett 1985-től ismét sor került szovjet-
amerikai csúcstalálkozókra (Genf, Reykjavík, Washington, Moszkva), amelyek során
megegyezés született a fegyverzetkorlátozásról. 1989. november 9-én leomlott a berlini fal. A
reformok azonban már nem voltak elegendőek. Ezért 1991-ben az orosz kommunizmussal
együtt bukott a Szovjetunió is. 1991 végén megszűnt a Szovjetunió. Oroszország (elnök:
Borisz Jelcin) mellett a volt Szovjetunió többi köztársasága is független országgá vált, bár az
orosz befolyás fenntartása érdekében létrehozták- a volt balti államok kivételével- a Független
Államok Közösségét (FÁK).

A hidegháború szakaszai:

A „klasszikus’’ hidegháború: (1945-1953)

• 1946: fultoni beszéd

• 1947: Truman-doktrína. Marshall-segély

• 1848-49: berlini blokád

• 1949: NATO, KGST

• 1950-53: koreai háború Hruscsov „hullámvasútj án”(1953-1962)

• 1953: Sztálin halála

• 1955: osztrák államszerződés, NSZK belép a NATO-ba, megalakul a Varsói Szerződés

• 1956: magyar, lengyel és szuezi válság

• 1961. aug. 13. berlini fal építése

• 1962: kubai válság

enyhülés (1963-1975)

• 1963: atomcsend egyezmény: USA, SZU, Nagy-Britannia

• 1971: négyhatalmi egyezmény Nyugat-Berlinről,

• 1972. Nixon Moszkvában, S ALT -1, Nixon Moszkvában

• 1973: Brezsnyev az USA-ban, kőolajár-robbanás

• 1975. helsinki értekezlet brezsnyevi kihívás (1974-1984)

• 1973-as kőolajár-robbanás-* SZU új expanzióba kezd

• 1974: etióp forradalom

• 1977-1979. nicaraguai forradalom

• 1977-78: afgán fordulat Gorbacsov: visszavonulás (1984-1989)

• Gorbacsov-Reagan csúcstalálkozók: 1985 (Genf), 1986 (Reykjavik), 1987

(Washington), 1988 (Moszkva)

• 1988-89: SZU kivonul Afganisztánból

• 1989: Gorbacsov-Bush csúcstalálkozó Máltán