Szophoklész: Antigoné – drámai jellegek és konfliktusok

A görög színjátszás kialakulása

A görög színjátszás és a drámamű neve egy folyamatban, szerves egészként alakult ki. A görög irodalom –
miként a lírában – a drámában is kialakítja annak valamennyi klasszikus műfaját: ezek adják meg a későbbi
századok drámairodalmának műfaji kereteit, jellemzőit, néha kötött, néha kötetlenebb szabályait.
A drámának és a színjátszásnak természetesen egy hosszabb folyamaton kell keresztülmennie, mire
letisztul, és kikristályosodik a maga egyéni műnemi és színpadi törvényeivel. A dráma gyökerei különböző,
énekszóban való előadásra szánt lírai műfajokhoz vezetnek vissza.
Ha a görög dráma kialakulását dióhéjban kívánjuk felvázolni, a következő műfaji állomásokat kell
megemlítenünk:
 Kardal: a Krisztus előtti VII. századra kifejlődött lírai műfaj, énekelve mormolt közös ima.
Különböző lírai műfajok jellegzetességei ötvöződnek benne, mindenekelőtt az óda, a himnusz
és a rapszódia áll közel hozzá.
 Dithyrambus: kialakult egy külön névvel illetett kardalfajta, melyet Dionüszosz isten tiszteletére
énekeltek, ez a dithyrambus. A Dionüszosz tiszteletére írt himnusz rapszodikus hangneme a
bordalok szilajságával és jókedvű hangvételével keveredett.
 A dithyrambusok előadásának keretében alakult ki a drámai kórus. A kar énekéből kivált egy
történetet elbeszélő karvezető, aki monológ formájában beszélt a dicsősített isten (Dionüszosz)
nevében, szerepében. Így lesz a kar a drámai kórus, a karvezető pedig a színész előzménye.
 Az első drámaírók megjelenésével a téma már nemcsak Dionüszoszhoz kapcsolódik, hanem a
görög mitológia más istenségei is megjelennek a színen. A dráma megszületését ezután három
drámaíró neve fémjelzi:
 Theszpisz: Ő az első tragédia-költő, aki tudatosan színészként tüntette fel a kórusból kivált
személyt. A színész monológja mellett a kardal megmarad, mint az előadás szerves része.
Theszpisz a kórust azonban kettéosztja, amely ettől kezdve kérdés-felelet formájában beszéli el
az eseményeket, vagyis megjelenik a dialógus.
 Aiszkhülosz (Kr. előtt 525-456): Már két színészt emel ki, ezzel megjelenik a szereplők dialógusa,
s csökken a kar szerepe. Aiszkhülosz fő szerepei művei közt meg kell említenünk a leláncolt
Prométheuszt és az Oreszteiát, melyeket mind a mai napig játszanak színházakban.
 Szophoklész (Kr. előtt 494-406): Szophoklész már három színészt léptet fel, emellett bevezeti a
díszletezést is. A kardal nála már háttérbe szorul, az események elsődlegesen a színészek
dialógusaiból bontakoznak ki. Drámáinak témái a trójai, a mükénei és a thébai mondakörből
származnak.
A drámai versenyek
 Athénban már a Kr. e. V. századtól minden év tavaszán drámai versenyeket rendeztek. Ezeken
általában három tragédia és öt komédiaköltő mérte össze tehetségét. A tragédiaköltők három
tragédiával s egy közbeékelt szatírjátékkal nevezhettek be a versenyre, míg a
komédiaszerzőknek csak egy darabját adták elő. A drámai versenyek győztesei állami
tisztségeket és magas anyagi juttatásokat is kaphattak jutalomként.
 A leghíresebb tragédiaköltők: Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész.
 A leghíresebb görög komédiaíró: Arisztophanész.
A színházi előadás
 A görög színház hatalmas, félkör alakú amfiteátrum. A közepén lévő kerek vagy félkör alakú térség
az orkhesztra vagy tánctér, a két részre osztott kórus számára.
 Feljebb található a színpad, itt helyezkednek el a színészek, akik általában ketten vagy hárman
vannak. A színpad mögött díszes épület emelkedik, előtte oszlopsor.
 A színészek álarcot hordanak, s a női szerepeket is férfiak alakítják. Bőrből készült sarujuk a
kothornosz, amely megmagasítja őket. Egy színész több szerepet is alakíthatott.
 A görög színjátszásban szabályok határozzák meg, hogy milyen történeteket lehet színre vinni,
illetve hogy hogyan. Egyrészről, nem lehet erőszakos cselekményt színpadra vinni, másrészről
nagyon szigorúan megkövetelték a tér, az idő és a cselekmény egységét: a cselekmény egy
helyszínen rövid idő alatt játszódott le. (max: 36 óra)
 A színházi előadás sorrendileg szigorúan felépített szerkezeti egységekből állt össze:
1. Prologosz: A főhős bevezető monológja, vagy két színész dialógusa – ezzel veszi kezdetét az
előadás.
2. Parodosz: A kar bevonulása az első kardal kíséretében. Ezt követően sztaszimonok és
epeiszodionok váltogatják egymást.
3. Epeiszodion: két teljes kardal közt elhangzó párbeszédes rész.
4. Sztaszimon: Álló-dal, minden kardal, melyet a kar a bevonolás között énekel.
5. Exodosz: Az utolsó sztaszimont követő dialógikus rész.
6. Exodikon: A kar kivonulás közben énekelt dala.
7. Kommosz: A szereplőknek a karral folytatott lírai dialógusa kivonulás közben.
Szophoklész (Kr. e. 494-406)
Szophoklész életművét a görög tragédia csúcspontjának szokás tekinteni. Az ő műveiben kristályosodik ki a
görög tragédia műfaja, Arisztotelész is az ő művészetét jelöli meg mintaképének poétikájában. Élete során
mintegy 120 darabot írt, melyek közül teljes terjedelmében mindössze csak 7 maradt ránk: a Thakhiszi nők,
az Aiasz, az Antigoné, az Oidipusz király, az Elektra, a Philoktétész és az Oidipusz Kolónoszban. Műveivel 24
alkalommal lett a drámai versenyek győztese.
Antigoné
Mindmáig is legnépszerűbb darabja az Antigoné, a thébai mondakörből merítő tragédia az Oidipusz trilógia
utolsó darabja: cselekményének előzményeit az Oidipusz király és az Oidipusz Kolónoszban című drámák
dolgozzák fel.
Cselekmények
Oidipusz király:
 Oidipusz szülei: Iokaszté és Laiosz egy balszerencsét sejtető jóslat miatt, mely szerint apját meg
fogja ölni, s anyját elveszi feleségül, még csecsemű korában kiteszik egy hegyre.
 Oidipuszt a szolga azonban nem teszi ki, hanem a pásztornak adja, tőle a korinthoszi királyhoz
jut, és udvarában nő fel. Oidipusznak is megjósolják a sorsát, mivel azonban ő a korinthoszi
királyt és annak feleségét hiszi szüleinek, nem megy vissza Korinthoszba.
 Thébai felé veszi az útját, s egy országúti incidensben megöli a rátámadó Laioszt, majd
megszabadítja a várost a Szphinxtől. Tettéért Thébai királyává választják, s ő feleségül veszi az
özvegyen maradt Iokasztét és négy gyermekük születik.
 Oidipusz király sokáig békésen uralkodik, míg nem egy nap dögvész sújt le a városra. Egy újabb
jóslat szerint Laiosz gyilkosát kell a városból eltávolítani, csak akkor fog felszabadulni a rá
nehezedő átok alól. Oidipusz nyomozásba kezd, s az ő nyomozása derít fényt saját tettére.
Iokaszté iszonyatában felakasztja magát, Oidipusz pedig kiszúrja saját szemét.
 Thébai trónját két fia, Eteoklész és Polüneikész öröklik tőle s ők apjukat száműzetésbe küldik,
ahová két lány Antigoné és Iszméné a vak öreget.
Oidipusz Kolonoszban:
 Oidipusz a Thébai közelében fekvő Kolonoszban telepedett meg, s ott is temették el, amiről egy
jóslat azt ígérte, hogy szerencsét hoz a városnak. Oidipusz utolsó napjáról szól az Oidipusz
Kolonoszban.
Antigoné:
 Előzmény: Oidipusz fiai úgy határoznak, hogy felváltva fognak uralkodni Thébai között, de mert
Eteoklész a neki szabott idő lejártával sem adta át a trónt, Polüneikész hadsereg élén vonult
Thébai ellen. A két viszálykodó fivér a harcok során végül egymás kezétől esik el. A királyi
hatalom legközelebbi férfi rokonukra Oidupusz sógorára, Kreónra száll.
 Kiindulópont: Kreón, az új uralkodó úgy rendelkezik, hogy a város védelmében elesett
Eteoklészt díszes temetésben kell részesíteni, míg a város ellen támogató Polüneikésznek
megbélyegzésként temetetlenül kell maradnia, őt szigorúan tilos elföldelnie bárkinek. Antigoné
felháborodásában arra akarja rávenni Iszménét, hogy együtt temessék el Polüneikészt. Iszméné
azonban elzárkózik ez elől, mondván, hogy a királyi parancs megszegőjére halálbüntetés vár.
 Konfliktus: Polüneikész tetemének őrei tetten érik Antigonét, amint megpróbálja elföldelni
elhalt testvérét és síri áldozatot mutat be felette. Antigonét Kreón színe elé vezetik. Antigoné
Kreón szemére veti, hogy az istenek íratlan törvényei szerint minden halottat megilleti a
tisztességes temetés. Kreón azzal érvel, hogy Polüneikész saját szülővárosa ellen támadt, mire
Antigoné így felel: „Gyűlölni nem, szeretni csak születtem én.” Antigonét elvezetik.
  Késleltetés: Haimon, Antigoné vőlegénye feldúltan rohan apjához (Kreón), s számonkéri tőle
Antigoné elfogatását. Apja és fia halálosan összevesznek, Haimon azzal a fenyegetéssel távozik,
hogy ha Kreón halálra ítéli Antigonét, ő is végez magával. Kreón azonban hajthatatlan végül
éhhalálra ítéli Antigónét.
 Tetőpont: Teiresziasz, Thébai vak jós papja rossz hírt hoz Kreónnak. A jósjelek szerint Kreónnak
az elföldelni tiltott Polüneikészért és az igazságtalanul halálra Antigonéért hamarosan saját
gyermekei egyikével kell fizetnie. Kreón nagyon megijed, nem tudja, mitévő legyen, végül úgy
dönt, hogy jóváteszi vétkét. Kíséretével felkerekednek, eltemetik Polüneikészt, majd
nekiindulnak, hogy kiszabadítsák Antigonét sziklabörtönéből.
 Megoldás: Mire azonban odaérnek, Antigoné már halott, önkezével vetett véget életének.
Haimon láttukra kardot ránt, előbb apját próbálja megölni, majd önmaga ellen fordítja a
fegyvert, s Antigonét átölelve leli halálát. Amint Eurüdiké mind ennek hírét veszi ő is öngyilkos
lesz. Kreón a tragédia súlya miatt megtörik, s belátja, hogy az ő földi hatalma nem dacolhat az
istenek akaratával. Már ő maga is a halálát várja, ám büntetése az, hogy élete hátralévő részét
le kell élnie bűntudattal a szívében.
Szereplők
Aktív szereplők:
 Antigoné (Haimón menyasszonya)
 Iszméné (Antigoné testvére)
 Kreón (a király)
 Haimón (Kreón fia, Antigoné vőlegénye)
 Teiresziász (vak jós)
 Euridiké (Kreón felesége)
 őr
 szolga
 thébai vének kara
Emlegetik:
 Eteoklész (védte a várost)
 Polüneikész (vársora támadt)
 Oidipusz
 thébai mondakör szereplői

Konfliktusok
 Antigoné ↔ Kreón
A fő konfliktus, vagyis az alapkonfliktus Antigoné és Kreón között van.
Két értékrend összeütközése teremti a konfliktust. Kreón szerint Polüneikész hazaáruló, és mivel úgy
gondolja, hogy övé minden hatalom, megtiltja, hogy eltemessék. Szerinte Eteoklész tisztességet érdemel,
de Polüneikészt ellenségnek tekinti. „A jónak rossznak egy a jussa nem lehet.” Antigoné szerint viszont az
isteni törvényt még a király sem változtathatja meg, így a végső tisztelet mindenkinek kijár. Szerinte
testvért eltemetni szégyen nem lehet, ezért büszkén vállalja tettét. „Az én vezérem a szeretet, s nem a
gyűlölet.”
Antigoné ↔ Iszméné
Antigoné és Iszméné között is konfliktus keletkezik, hiszen Iszméné inkább Kreón mellett áll, fejet hajt a
zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Iszméné félti a saját bőrét, és Antigonét is próbálja lebeszélni arról,
hogy a király parancsát megszegje. Antigoné viszont hajthatatlan, Iszménére nem hallgat, és haragszik is rá
egy kicsit, amiért ő nem akar kiállni Polüneikész mellett.
Kisebb konfliktusok:
 Haimón ↔ Kreón
 Teiresziász ↔ Kreón
  Iszméné ↔ Kreón

Néhány szereplő jellemzése

Antigoné: Antigoné egy fiatal királylány. Pozitív személyiség. Családszerető, fontosak számára a szokások, a
hagyományok. Érzékeny, érzelmekkel teli ember. Egy határozott, magabiztos lány, aki tulajdonképp túl
makacs, megrendíthetetlen, de bátran vállalja tetteinek következményeit. Ő az egyetlen, aki a lelkiismeret
parancsát életénél is drágábbnak tartja. A halált értelmetlennek tekinti, nem tartja dicsőségesnek.
Ragaszkodik az élethez, nagy az életszeretete. Utolsó kívánsága, hogy ítélői is ítéltessenek igazságosan.
Kreón: Kreón célja, hogy a város békéjét helyre állítsa és fenntartsa. Zsarnokként viselkedik, nem hallgat
senkire, nem befolyásolható. Semmi nem tudja döntését befolyásolni, tévedhetetlennek érzi magát. Kreón
ítélete nem igazságos, mégis túl makacs, hajthatatlan, határozott. A tragédia végén saját bűnei miatt omlik
össze.
Iszméné: Iszméné óvatos, törvénytisztelő lány. Nem meri kimondani, amit érez, amit gondol. Fejet hajt a
zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Nem segíti testvérét, Antigonét Polüneikész eltemetésében, de
mikor Antigonét vádolják, ő bűnrészességet akar vállalni és ez valamelyest a családszeretetére, és
becsületességére vall.
Haimón: Haimón bölcs, okos érvekkel próbálja apját meggyőzni, hogy lássa be hibáit, bár ezzel szembeszáll
apjával, szembeszáll a kor értékrendjével. Nem tiszteli a kort, a tekintélyt.
Inkább Antigonét, a szerelmét választja, ő mindennél fontosabb neki.
Teiresziász: Teiresziász kívülálló, így tárgyilagosan tud ítélni. Bár vak, ő lát a „legtisztábban”, a külsőségek,
érzelmek nem befolyásolják. Biztos az érveiben, semmi nem rendíti meg, a teljes tudás birtokában van.