A HÁROM ORSZÁGRÉSZ

BERENDEZKEDÉSE
A KIRÁLYI MAGYARORSZÁG
Kiterjedése: Dunántúl és a Felvidék (a "Felvidék" szó XIX. századi
eredetű, előtte a Felső-Magyarország kifejezést használták).
A magyar király a Habsburg-dinasztiából került ki, ezért
Magyarország perszonálunióba került a Habsburgok többi tartományával
(pl. Ausztria, Csehország), és a magyar király a német-római császári címet
is viselte. Uralkodók: I. Ferdinánd (1526-64), I. Miksa (1564-72), II.
Rudolf (1572-1612). Az uralkodó udvara Bécsben volt, akárcsak
a központi hivatalok.
Buda elfoglalása után az ország fővárosa Pozsonyba került, itt tartották a
koronázásokat és országgyűléseket. Magyarországon tehát fennmaradt a
rendiség, noha a Habsburgok állandóan törekedtek az abszolutizmus
kiépítésére.
Magyarország szerepe a Habsburg birodalom védelme volt. Mivel
állandóan ki volt szolgáltatva a török támadásoknak, ezért a Habsburgok
kiemelten fontos kérdésként kezelték a hadügyet:
 új, modern végvárrendszert építettek ki (a középkori várak falait
megerősítették és ún. olaszbástyákat emeltek, ahonnan ágyúkkal be
lehetett lőni a vár környékét),
 a nagyobb várak lettek a főkapitányságok központjai,
 Bécsben működött az Udvari Haditanács, ez irányította a birodalom (így
Magyarország) védelmét.
A XVI. században a Habsburg uralkodó és a magyar
rendek együttműködtek, mert a magyar rendek belátták, hogy a
Habsburgok nélkül nem lenne elég erejük a török elleni védekezésre.

A TÖRÖK HÓDOLTSÁG
Kiterjedése: az ország középső és déli része (Buda környéke, Dél-
Dunántúl, Duna-Tisza köze, Tiszántúl déli része). Ezt a részt bekebelezte
az Oszmán Birodalom, és kiépítette a török közigazgatást:
 a hódoltságot tartományokra (vilajet) osztották. A legfontosabb vilajet a
budai, ennek vezetője a budai pasa, aki az egész török hódoltság
vezetője, a szultán megbízottja. (Később még Temesvár, Eger, Kanizsa,
Várad és Érsekújvár lett vilajet központja.)
 a vilajeteken belül kisebb egységeket, szandzsákokat alakítanak ki.
 török tisztségviselők: defterdár (adószedő), kádi (bíró, aki Koránon
alapuló iszlám jog szerint ítélkezik)
Az összes föld a szultán tulajdonát képezte, aki a gazdagabb területeket
megtartotta magának (hász-birtok, pl. az alföldi mezővárosok), a többit
kiosztotta szolgálati birtokként a szpáhiknak. A törökök fenntartották a
régi adórendszert, így a parasztok továbbra is terményben és pénzben
adóztak (Utóbbit haradzsnak nevezték - harácsolni - és 50 akcse volt egy
évben, ez 1 aranyforintnak felelt meg, tehát pontosan ugyanannyi volt,
mint Mátyás idejében.) A török-magyar határvidéken élő parasztoktól
azonban a magyar földesurak is beszedték az adót, így duplán adóztak
(kettős adóztatás).
A törökök a Hódoltságot nem tudták úgy betagolni a birodalmukba, mint a
Balkánt, főleg mert ez mindig is határvidék maradt. Jelentősebb török és
balkáni népesség csak a városokban és a végvárakban élt (a
török végvárakban kb. 20-30 ezer katona állomásozott. A törökök az
iszlám vallást sem próbálták terjeszteni.
Mindezek miatt a 150 éves török hódoltság ellenére a
török kultúra nagyon kevéssé hatott a magyarra: viselet (kaftán), étkezés
(paprika, kávé), néhány jövevényszó (pl. bogrács, kávé, dívány), épületek
(pl. egri minaret, pécsi dzsámi, budai fürdők).

AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG
Kiterjedése: Erdély és a Tiszántúl keleti része (Partium); két legfontosabb
városa Kolozsvár és Gyulafehérvár.
Az Erdélyi Fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallusa volt:
belügyeiben önálló, de adót kellett fizetnie és katonai segítséget kellett
adnia a török hadjáratokhoz, akár a királyi Magyarország ellen is.
Erdély négy népcsoportnak adott otthont (ebből ma csak hármat tekintünk
külön nemzetiségi csoportnak, hiszen a magyarok és a székelyek egyaránt
a magyar nemzet tagjai - ám ekkoriban még nem létezett a mai "nemzet"
fogalma): magyarok, székelyek, szászok (németek) és románok.
Magyarországhoz hasonlóan Erdélyben is rendi monarchia működött:
 uralkodója a fejedelem (1570-től; a középkorban vajdaként a király
alattvalója volt), akit a rendek választottak és a szultán erősített meg.
 Erdélyben három rend létezett: 1. magyar nemesség, 2. szász polgárság,
3. székely előkelők - ebből a három rendből állt erdélyi országgyűlés (a
románokat tehát nem ismerték el külön rendként)
 a fejedelem hatalma erős volt: az országgyűlésnek nem volt különösebb
hatalma (ennek egyik oka, hogy Erdély területének jelentős része a
fejedelem családi birtoka)
A korszak legfontosabb fejedelme Báthori István (1571-1586), aki 1576-
tól Lengyelország királya is volt. Így elég nagy hatalommal bírt ahhoz,
hogy Magyarország egyesítéséről gondolkozzon, de a megvalósításra már
nem volt ideje. Mégis, a korszakban egyedül Erdély volt elég önálló ahhoz,
hogy fenntartsa az egységes Magyarországba vetett hitet.