http://www.doksi.

hu

Gyakorló feladatok a hőterjedés témaköréből

1/11
http://www.doksi.hu

Hővezetés

1. Egy háromrétegű síkfal 10 mm vastag acél-, 40 mm vastag szovelit és 2 mm vastag

azbesztrétegből áll. Határozzuk meg az egyes rétegek érintkezési felületének
hőmérsékletét, ha az acél külső felületének hőmérséklete 250 °C és a falban levő
hőáramsűrűség 230 J/m2s. (három anyag hővezetési tényezője (W/m.K)
mértékegységben, rendre: 45,4; 0,098, 0,12)

Megoldás
Az egyes rétegek hőellenállásai (K/W) mértékegységben rendre: 2,2.10-4; 0,41; 0,017.
Az acél és a szovelit érintkezési felületén a hőmérséklet:
t ac −s = t ac ,k − q ⋅ Rac = 250 − 230 ⋅ 2,2 ⋅ 10 −4 = 249,9 oC ( )
A szovelit és az azbeszt érintkezési felületén:
t azb−s = t ac −s − q ⋅ Rs = 249,9 − 230 ⋅ 0,41 = 155,6 oC ( )
Az azbeszt külső felületén:
t azb,k = t azb−s − q ⋅ Razb = 155,6 − 230 ⋅ 0,017 = 151,7 oC ( )
Ellenőrzésként az azbeszt réteg külső felületén a hőmérséklet a hőellenállások összegeként a
többrétegű sík falra meghatározott eredő hőellenállással:
t azb,k = t ac ,k − q ⋅ Reredő = 250 − 230 ⋅ 0,427 = 151,8 oC . ( )
A minimális eltérés a kerekítésekből adódik!

2. Egy nagy átmérőjű vízforraló üst 2 cm vastag acélfalának (λ=45,4 W/m.K) vízoldali
hőfoka 100 °C és a falban levő hőáramsűrűség 63.103 W/m2. Határozzuk meg az acélfal
füstgázoldali hőfokát,
Számítsuk ki a falban levő hőáramsűrűség változását, ha a vízoldalon 2 mm vastag
mészdús vízkő rakódik le (λ vk =1,8 W/m.K) és a fal széleinek hőfoka változatlan.
Határozzuk meg a két réteg érintkezési felületének hőfokát is!

Megoldás
Füstgázoldali hőmérséklet:
λac
t ac ,fg = t ac ,vg + q ⋅
δ ac
= 100 + 63 ⋅ 10 3 ⋅
0,02
45,4
= 127,8 ( C)
o

A vízkőlerakódás esetén a hőáramsűrűség megváltozik, mert ezúttal a vízkőréteg felületén

adódik a 100 oC hőmérséklet:
q ′ =
(t ac,fg − tvk ,vg ) = (127,8 − 100) ≈ 17916  W 
 2
Re 0,02 0,002
− m 
45,4 1,8
A vízkő és az acélfal érintkezési felületén a hőmérséklet:
t ac −vk = t ac ,fg − q ′ ⋅ Rac = t vk ,vg + q ′ ⋅ Rvk = 127,8 − 17916 ⋅ ( )
0,02
45,4
= 119,9 oC

3. Egy kályha bélése samott- és vöröstéglából, valamint köztük levő kazánsalak töltésből
áll. A samott-tégla, a kazánsalak és a vöröstégla vastagsága rendre 120; 50 és 250 mm,

2/11
http://www.doksi.hu

Hányszorosára kell növelni a vöröstégla vastagságát azért, hogy kazánsalak nélkül is

változatlan hőellenállású maradjon a fal?
A hővezetési tényezők W/m.K mértékegységben rendre: 0,84; 0,29; 0,77.

Megoldás
Az eredő hőellenállás:
0,12 0,05 0,25 K 
Re = + + = 0,64  
0,84 0,29 0,77 W 
A vöröstégla réteg szükséges vastagsága a kazánsalak nélkül:
 0,12 
δ vt′ =  0,64 −  ⋅ 0,77 = 0,383 (m ) , azaz kb. másfélszeresére kellene növelni a
 0,84 
vöröstégla fal vastagságát!

4. Határozzuk meg egy hűtőház kétrétegű falában levő hőáramsűrűséget, ha a külső réteg
vöröstégla (250 mm), a belső réteg pedig száraz parafa (200 mm, λ=0,042 W/m.K). A
parafa mindkét felületét vízszigeteléssel látták el és a szigetelés hőellenállása elha-
nyagolható. Számítsuk ki a tégla és a parafa érintkezési felületének hőmérsékletét is, ha
a tégla külső felületének hőfoka 25 °C és a parafáé pedig – 2 °C.

Megoldás
0,25 0,20 K 
Eredő hőellenállás: Re = + = 5,1   .
0,77 0,042 W 

q=
(t k − t b ) = (25 − (− 2)) ≈ 5,3 W 
A hőáramsűrűség:  2
Re 5,1 m 
A téglafal és a parafa érintkezésénél a hőmérséklet:
t t − p = t t − q ⋅ Rt = t p + q ⋅ R p = 25 − 5,3 ⋅
0,25
0,77
= 23,3 ( C)
o

5. Hogyan változnak meg az 5. feladatban kapott eredmények, ha a parafát nem

szigetelik? Ekkor ugyanis a levegő nedvessége behatol a parafába és ott a hőfoktól
függően lekondenzálódik, illetve megfagy. A nedves parafa hővezetési tényezője 0,14
W/m.K, a megfagyotté pedig 0,35 W/m.K. A levegő állapota olyan, hogy a har-
matképződés 10 °C hőmérsékleten megindul. Számítsuk ki a nedves és a fagyott
parafaréteg vastagságát is. A nedvesség diffúziójával ne számoljunk.

Megoldás
A falat négy rétegből állóként kell kezelni:
− Téglafal, 250 mm,
− Száraz parafa, x 1
− Nedves parafa x 2
− Fagyott parafa, x 3
Természetesen x 1 +x 2 +x 3 = 200 mm
A hőáramsűrűséggel együtt összesen négy ismeretlen meghatározásához a fenti egyenlet
mellé a hővezetés egyenletét valamint két további hővezetési egyenletet, melyek a száraz és
nedves parafaréteg határán érvényes 10 oC és a nedves és fagyott parafaréteg határán
érvényes 0 oC hőmérséklet figyelembevételével írhatók fel.

3/11
http://www.doksi.hu

Így a hőáramsűrűségre 12,8 W/m2, a száraz parafa rétegre 50 mm, a nedves parafa rétegre 100
mm és értelemszerűen a megfagyott parafa rétegre 50 mm adódik.

6. Ha ugyanazon többrétegű síkfalra többször kell hővezetési feladatot megoldani, akkor a

számítások egyszerűsítésére célszerű az eredő vagy egyenértékű hővezetési tényezőt
alkalmazni.
Határozzuk meg egy kazán falának egyenértékű hővezetési tényezőjét, ha a fal 3 mm
vastag vaslemez, 25 mm vastag azbesztlemez és 250 mm vastag téglafal rétegekből áll.
(A hővezetési tényezők W/m.K mértékegységben rendre:45,4; 0,098; 0,77)

Megoldás
i =3

∑δ i
 W 
Az egyenértékű hővezetési tényező: λe = i =1
= 0,492  
i =3
δi m⋅K 
∑λ
i =1 i

7. Számítsuk ki egy transzformátor vasmagjának hővezetés szempontjából

 1. a rétegekre merőleges,
 2. a rétegek hossza mentén
érvényes egyenértékű hővezetési tényezőjét. A vasmag 200 db 0,5 mm vastag
vaslemezből áll és a lemezek között 0,05 mm vastag szigetelőpapír réteg van.
A feladatot a hőellenállások segítségével oldjuk meg. A 2. esetben tételezzük fel, hogy
csak a rétegek hosszúsága mentén van hőfokváltozás. (A vasmag és a szigetelő papír
hővezetési tényezője W/m.K mértékegységben rendre: 59,4; 0,14)

Megoldás
A rétegekre merőleges irányban sorba kapcsolt hőellenállásokkal van dolgunk, azaz
200 ⋅ (0,5 + 0,05 ) ⋅ 10 −3  W 
λe,k = = 1,505  
 0,5 0,05  −3  m⋅K 
200 ⋅  +  ⋅ 10
 59,4 0,14 
A rétegekkel párhuzamosan a hőellenállások párhuzamosan vannak kapcsolva. Ekkor a
∆t
vaslemezeken átmenő hő: Q vas = λvas ⋅ ⋅ b ⋅ δ vas ⋅ 200 (W ) , ahol l a lemezek hossza b
l
pedig szélessége. Hasonló módon a papírrétegeken a hosszuk irányában átmenő hő:
∆t
Q papír = λpapír ⋅ ⋅ b ⋅ δ papír ⋅ 200 (W ) .
l
Tekintettel arra, hogy a két hőmennyiség összege a teljes hőmennyiség, ami viszont az
∆t
egyenértékű hővezetési tényezővel: Q = λe,h ⋅ ⋅ b ⋅ (δ vas + δ papír ) ⋅ 200 (W ) az egyenértékű
l
hővezetési tényező hosszanti irányban:

4/11
http://www.doksi.hu

λe,h =
(λ ⋅ δ vas + λpapír ⋅ δ papír )  W 
= 54   . Hasonló esetekben tehát a párhuzamos
vas

(δ vas + δ papír )  m ⋅K 
n

∑ (λ ⋅ δ ) i i
rétegek egyenértékű hővezetési tényezője: λe,h = i =1
n

∑ (δ )
i =1
i

8. A szilárd testek hővezetési tényezőjének meghatározására szolgáló készülékekben a

vizsgálandó anyagból készített kör alakú próbatestet két különböző hőfokú felület
között helyezik el, A próbatest átmérője 12 cm és a felületek hőfoka 180 °C ill. 30 oC.
A próbatestben levő hőáram 58 J/s. Határozzuk meg a vizsgálandó anyag hővezetési
tényezőjének meghatározásában elkövetett hibát, ha a próbatest és a készülék fala
között - a nem megfelelő illesztés következtében _ mind a két oldalon 0,1 mm vastag
légrés keletkezik. A levegő hővezetési tényezőjét a légrésben a felületek hőfokán
vegyük, így (W/m.K) mértékegységben a melegebb oldalon 0,03722 a hidegebb oldalon
0,0264.

Megoldás
Hibátlan illesztés esetén a hővezetési tényező:
58 ⋅ δ ⋅ 4  W 
λ= = 34,2 ⋅ δ  
(180 − 30 ) ⋅ 0,12 ⋅ π
2
 m ⋅K 
Hibás illesztés esetén a próbatest felületi hőmérséklete a korábbi 180 oC-nál kisebb illetve a
30 oC-nál nagyobb lesz a két légrés „szigetelő” hatása miatt. Ezek a hőmérsékletkülönbségek
illetve a hibás illesztés esetén érvényes felületi hőmérsékletek:
∆t1 =
58 ⋅ 4
0,12 ⋅ π ⋅ 0,03722
2
( )
= 13,8 oC ⇒ t f′1 = 180 − 13,8 = 166,2 oC ill. ( )
∆t 2 =
58 ⋅ 4
0,12 ⋅ π ⋅ 0,0264
2
( )
= 19,4 oC ⇒ t f′2 = 30 + 19,4 = 49,4 oC ( )
Ezek ismeretében a hővezetési tényező ezúttal
58 ⋅ δ ⋅ 4  W 
λ= = 43,9 ⋅ δ  
(166,2 − 49,4) ⋅ 0,12 ⋅ π
2
m⋅K 
Az elkövetett hiba:
∆λ λ 34,2
= 1− = 1− = 0,221 ⇒ 22,1%
λ′ λ′ 43,9

9. Egy hűtőgép ammóniák vezetékét 50 mm vastag üvegvatta szigeteléssel látjuk el, Az

acélcső külső-, ill. belső átmérője 30, ill. 20 mm. Az acélcső belső felületének
hőmérséklete -10 °C, a szigetelés külső felületéé pedig +20 °C. Számítsuk ki a
hőáramot a cső egy méteres szakaszán, valamint az acélcső falán történő hőfokesést.
Vázoljuk a vezeték falában kialakult hőfokeloszlási képet is. Hogyan alakulna a
hőfokeloszlási kép, ha a csővezeték belső felülete lenne a nagyobb hőmérsékletű? Az
acél és a szigetelő anyag hővezetési tényezője W/m.K mértékegységben rendre: 45,4;
0,037.

5/11
http://www.doksi.hu

Megoldás
2 ⋅ π ⋅ 1⋅ ∆t 2 ⋅ π ⋅ 1⋅ (20 − (− 10 )) W 
Q = = = 4,77  
1 d  1 d  1  30  1  130  m
⋅ ln ka  + ⋅ ln ksz  ⋅ ln  + ⋅ ln 
λa  d ba  λsz  d bsz  45,4  20  0,037  30 
d  1
∆t a = Q ⋅
1
⋅ ln ka
λa  d ba
 ⋅ = 4,77 ⋅
1  30  1
⋅ ln  ⋅ = 0,00678 ( C)
o

 2 ⋅π 45,4  20  2 ⋅ π

10. Egy 25 mm külső átmérőjű és 300 °C hőmérsékletű vascsövet úgy kell szigetelni, hogy
a szigetelés vastagsága ne legyen nagyobb, mint 55 mm és külső felületének
hőmérséklete pedig ne emelkedjék 40 °C fölé. A csövet körülvevő környezet
hőmérséklete 20 °C és a szigetelés külső falára vonatkozó hőátadási tényezője 10
W/m2.K.

Megoldás
A hőáram a szigetelés külső felületére vonatkozó hőátadási tényező ismeretében:
W 
Q = α k ⋅ ∆t ⋅ d ksz ⋅ π ⋅ l = 10 ⋅ (40 − 20 ) ⋅ 0,135 ⋅ π ⋅ 1 = 84,8  
m
d  1
λsz = Q ⋅
1
⋅ ln ksz  ⋅ = 84,8 ⋅
1  135  1
⋅ ln
(300 − 40 )  25  2 ⋅ π
⋅ = 0,0875 oC ( )
∆t sz  d bsz  2 ⋅ π
A szigetelés hővezetési tényezője a kiszámított értéknél nagyobb nem lehet. Az alkalmas
anyag pl. az üvegvatta.

11. Egy d k /d b =24/20 mm/mm átmérőjű vascsőben olajos víz áramlik és ennek
következtében a falon 0,5 mm vastag olajréteg (λ=0,175 W/m.K) alakult ki. Határozzuk
meg a csőfal hővezetési ellenállásának megnövekedését.

Megoldás
Az eredeti hőellenállás:
1 d  1  24  K 
Ra = ⋅ ln ka  = ⋅ ln  = 0,000639  
l ⋅ 2 ⋅ π ⋅ λa  d ba  1⋅ 2 ⋅ π ⋅ 45,4  20  W 
A megváltozott hőellenállás:
1 d  1 d   K 
Re = ⋅ ln ak  + ⋅ ln ok   
l ⋅ 2 ⋅ π ⋅ λa  d ab  l ⋅ 2 ⋅ π ⋅ λo  d ob   W 
1  24  1  20  K 
Re = ⋅ ln  + ⋅ ln  = 0,000639 + 0,0466 = 0,0473  
1⋅ 2 ⋅ π ⋅ 45,4  20  1⋅ 2 ⋅ π ⋅ 0,175  19  W 
∆R 0,0466
A növekedés relatív értéke: = = 72,9
R 0,000639

12. Egy 3 m külső átmérőjű gömb alakú víztartályt - a víz jelentős felmelegedésének
megakadályozása céljából - 15 cm vastag üvegvattával szigetelnek. Számítsuk ki azt a
hőmennyiséget, amely óránként a tartályba áramlik, ha a szigetelés külső felületének
hőfokát 50 °C és a tartály belső felületéét pedig 20 °C állandó értéknek vesszük fel.
Mennyit melegszik fel a tartályban Levő víz óránként ?

6/11
http://www.doksi.hu

Megoldás
Q = 4 ⋅ π ⋅ λ ⋅
∆t
= 4 ⋅ π ⋅ 0,037 ⋅
(50 − 20 ) = 230 (W )
1 1 1 1
− −
rb rk 1,5 1,65
4 ⋅ rb3 ⋅ π 3 ⋅ Q  oC 
Q = ⋅ ρ ⋅ cvíz ⋅ ∆tvíz ⇒ ∆tvíz = ⋅ 3600 = 0,0141  
3 4 ⋅ rb3 ⋅ π ⋅ ρ ⋅ cvíz  óra 

7/11
http://www.doksi.hu

Hőátadás – Hőátvitel
(Megjegyzés: a feladtok megoldásánál a hőátadási tényező számításához a különböző
esetekben alkalmazott összefüggéseket tartalmazó segédletet lehet használni!)

1. 20 °C hőmérsékletű környezetben levő villamos fűtőtest 500 W/m2 teljesítményt vesz

fel, miközben felületének hőmérséklete állandó, 150 °C. Határozzuk meg a fűtőtest
felületének hőmérsékletét, ha 400 W teljesítményt vesz fel és a környezet hőfoka 25 °C.
A hőcserével kapcsolatos egyéb körülmények mind a két esetben ugyanazok.

Megoldás

A villamos fűtőtest felől a környezet felé a hő hőátadással terjed.

Newton törvénye értelmében:
q  W 
q = α ⋅ (t f − t k ) ⇒ α =
500
= = 3,85  2 
(t f − t k ) (150 − 20 ) m ⋅K 
Ha megváltozik a hőteljesítmény és a környezet hőfoka, akkor változatlan hőátadási
viszonyok mellett a felületi hőmérséklet:
t f′ = t k′ +
q
α
= 25 +
400
3,85
( )
= 128,9 oC

2. Számítsuk ki a közepes hőátadási tényezőt a következő mérési eredmények alapján. A

mérést 1 cm belső átmérőjű és 20 cm hosszú csőben végeztük. A csőben 25 oC
hőmérsékletű víz áramlik 0,03 m/s sebességgel. A csőfal belső felületének hőfoka 30
o
C és a cső egész felületén 12,8 W hőmennyiség áramlik át. Határozzuk meg az áramlás
jellegét.

Megoldás
A hőátadó felület nagysága ismeretében a Newton-féle hőátadási egyenlet alapján a közepes
hőátadási tényező könnyen kiszámítható:
Q 12,8  W 
αk = = = 407  2 
A ⋅ (t fal − t lev ) 0,01 ⋅ π ⋅ 0,2 ⋅ (30 − t lev ) ⋅ 25 m ⋅K 
Az áramlás jellegének meghatározása a Re-szám alapján történik, melyhez a kinematikai
viszkozitást a fal és a levegő hőmérsékletének átlagán felvéve:
c ⋅d 0,3 ⋅ 0,01
Re = = = 352 tehát az áramlás lamináris.
υ 0,852 ⋅ 10 −6

3. Egy 108 mm külső átmérőjű acélcső felületének hőmérséklete 330 °C és a csövet

körülvevő levegő hőmérséklete 25 °C. Számítsuk ki, hogy milyen vastag szovelit
(hővezetési tényező: 0,098 W/m.K) szigeteléssel kell a csövet ellátni ahhoz, hogy a
hővesztesége ne legyen nagyobb mint 175 W/m. Tételezzük fel, hogy a cső külső
felületet és a környezet közötti hőátadásra jellemző hőátadási tényező 10 (W/m2.K).

8/11
http://www.doksi.hu

Megoldás
A feladatot csak iterációs számítással lehet megoldani!
A szigetelés külső felületének hőmérséklete legyen 40 oC, így a szovelit réteg vastagsága:
 r  λ ⋅ 2 ⋅π 0,098 ⋅ 2 ⋅ π
ln k  = ⋅ (t − t ) = ⋅ (330 − 40 ) = 1,02 ill. d k /d b =2,773 tehát d k =299,5
Q
1 2
 rb  175
mm.
Szabad áramlást feltételezve a szigetelt cső körül, a hőátadási tényező:
Q
Q = d k ⋅ π ⋅ 1⋅ α k ⋅ (t fal − t környezet ) ⇒ t fal = t környezet +
d k ⋅ π ⋅ 1⋅ α k
= 25 +
175
0,2995 ⋅ π ⋅ 1⋅ 10
= 43,6 ( C)
o

A kapott felületi hőmérséklet nagyobb mint a kitűzött 40 oC, tehát növelni kell a szigetelés
jelenlegi 95,75 mm-es vastagságát. Legyen kereken 150 mm!
Ezzel az 1 méteres csővezeték hővesztesége, ismét feltételezve a 40 oC-os külső felületi
hőmérsékletet:
λ ⋅ 2 ⋅π 0,098 ⋅ 2 ⋅ π W 
Q = ⋅ (t1 − t 2 ) = ⋅ (330 − 40 ) = 134,3  
r   408  m
ln k  ln 
 rb   108 
A hőátadási tényező változatlanul 10 W/m2.K, amivel a külső felület hőmérséklete:
Q
′
t fal = t környezet +
d k ⋅ π ⋅ 1⋅ α k
= 25 +
134,3
0,408 ⋅ π ⋅ 1⋅ 10
= 35,5 oC ( )
Ez a szigetelési vastagság megfelel, mivel a hőveszteség méterenként kevesebb, mint 175 W
és a felületi hőmérséklet 40 oC-nál alacsonyabb.
Az ellenőrzéshez a méterenkénti hőveszteség: 136,4 W, amivel a felületi hőmérséklet: 35,6
o
C. Ez elhanyagolható eltérés.
A 40 oC felületi hőmérséklethez tartozó pontos szigetelés-vastagság meghatározása
intervallumfelezéses további iterációval határozható meg!

4. Határozzuk meg egy kazán 250 mm vastag téglabélésében levő hőáramsűrűséget, ha a

füstgázok hőmérséklete 600 °C, a hőátadási tényezőjük 23 W/m2.K; a kazánházban levő
hőmérséklet pedig 30 °C, a hőátadási tényező 9,3 W/m2.K.

Megoldás
k=1,96 W/m2.K; hő áramsűrűség: 1118 W/m2.

5. Határozzuk meg egy 75 mm külső- és 65 mm belső átmérőjű, 1 m hosszú bordázott

acélcsőre (hővezetési tényező 45,5 W/m.K) vonatkozó hőáramot, ha a bordázási tényező
értéke: 10. A bordák körül 320 °C hőmérsékletű füstgáz, hőátadási tényezője 23
W/m2.K és a csőben pedig 120 °C hőmérsékletű víz áramlik, melynek a hőátadási
tényezője 5200 W/m2.K. A. Hasonlítsuk össze a bordázott- és bordázatlan csőre
vonatkozó hőátviteli tényezőt, ha a bordahatásfok értéke: 0,9.

Megoldás
1  W  A − A1
k=  2  , ahol Ae = 2
1 Ae 1 δ 1 Ae 1  m ⋅ K  A 
+ + ln 2 
α 1 A1 η b1 λ α 2 A2 η b 2  A1 

9/11
http://www.doksi.hu

Akülső − Abelső Abelső ⋅ (10 − 1) 0,065 ⋅ π ⋅ 9  m2 

Ae = = = = 0,799  
 Akülső  ln(10 ) 2,3  m 
ln 
 belső 
A
Bordázatlan csőre:
1  W 
k bordázatlan = = 6,74  2 
1 0,799 0,005 1 0,799  m ⋅K 
⋅ + + ⋅
5200 0,065 ⋅ π 45,5 23 0,075 ⋅ π
Bordázott csőre:
1  W 
k bordázott = = 45,7  2 
1 0,799 0,005 1 0,799 1  m ⋅K 
⋅ + + ⋅ ⋅
5200 0,065 ⋅ π 45,5 23 0,065 ⋅ π ⋅ 9 0,9
A bordázatnak köszönhetően a hőátviteli tényező kb. 6,8-szeresére növekedett.

6. Egy hőcserélőben az egyik közeg 300 oC-ról 200 oC-ra hül le, miközben a másik közeg
25 oC-ról 175 oC-ra melegszik fel. Számítsuk ki a logaritmikus közepes
hőmérsékletkülönbséget párhuzamos egyenáramra és párhuzamos ellenáramra.

Megoldás
∆t k ,egyenáram =
(t m,be − t h,be ) − (t m,ki − t h,ki )
(300 − 25 ) − (200 − 175 ) = 104,3 (oC )
=
 (t − t )  (300 − 25 ) 
ln m,be h,be  ln 
(t − t
 m,ki h,ki )  ( 200 − 175 ) 

∆t k ,ellenáram
(t − t ) − (t m,ki − t h,be ) = (300 − 175 ) − (200 − 25) = 148,6 (oC )
= m,be h,ki
 (t − t )  (300 − 175 ) 
ln m,be h,ki  ln 
(t − t
 m,ki h,be )  (200 − 25 ) 

7. Határozzuk meg egy 2 m2 fűtőfelületű egyenáramú hőcserélőben a közegek kilépési

hőmérsékletét, valamint a kicserélt hőmennyiséget, ha a meleg illetve a hideg közeg
belépési hőmérséklete 120 oC ill 10 oC. A hőátviteli tényező 1000 W/m2.K és a két
közeg vízérték árama egyaránt 1000 W/K.

Megoldás
k ⋅ A 1000 ⋅ 2
A hőátviteli szám: N = = =2
W1 1000
Az egyenáramú hőcserélőre vonatkozó Bosnjakovics diagramból: Φ = 0,49
Mivel a hatásosság a kisebb vízértékáramú közeg hőmérsékletváltozásának és a hőcserélőben
létező legnagyobb hőmérsékletkülönbségnek a hányadosa:
(t − t )
Φ = 0,49 = m,be m,ki ⇒ t m,ki = 120 − 0,49 ⋅ (120 − 10 ) ≈ 66 oC ( )
(t m,be − t h,be )
A vízértékáramok azonossága miatt a hideg közeg hőmérsékletváltozása azonos (54 oC), így
a hideg közeg 64 oC-ra melegedve távozik.

8. Mekkora legyen annak a keresztáramú hőcserélőnek a felülete, melyben óránként

350000 m3 levegőt melegítenek fel 16 oC-ról 44 oC-ra. A hőcserélőbe vezetett meleg
közeg 95 oC-ról hűl le 60 oC-ra. A hőátviteli tényezőt becslés alapján 100 W/m2.K

10/11
http://www.doksi.hu

értékűre lehet felvenni. A közegek a hőcserélőben önmagukkal nem keveredő módon

áramlanak.

Megoldás
A két közeg vízérték árama:
350000 W 
Wlevegő = c p ⋅ V ⋅ ρ = 1,0069 ⋅ ⋅ 1,2156 = 119  
3600 K 
A víz vízérték árama a hőmérleg egyenletből számítható ki:
Δt levegő 28 W 
Wvíz = ⋅ Wlevegő = ⋅ 119 = 95,2  
Δt víz 35 K 

Ezek alapján a vízértékáramok viszonyszáma: 0,8.

A Bosnjakovics-féle hatásosság ebben az esetben:
∆t1 35
Φ= = = 0,443
∆t max (95 − 16 )
A nem keveredő keresztáramú hőcserélőkre vonatkozó Bosnjakovics diagramból a hőátviteli
szám értéke kb. 0,78
Ezzel A =
N ⋅ W1 0,78 ⋅ 95,2
k
=
100
= 0,74 m 2 ( )
9. Egy U-csöves (hajtűcsöves) hőcserélőben forró vízzel használati melegvizet állítunk
elő. A nyomás alatti víz 116 oC–ról 94 oC–ra hűl le, miközben a használati melegvíz 13
o
C–ról 50 oC–ra melegszik fel. A hőleadó közeg tömegárama 3,6 kg/s. Határozzuk meg
a szükséges hőcserélőfelület nagyságát, ha a hőátviteli tényező kb. 2800 W/m2.K!

Megoldás
A meleg közeg vízérték árama:
Wm = c ⋅ m  = 4189 ⋅ 3,6 ≈ 15080  W 
K 
A hideg közeg vízérték árama:
Δt 22 W 
Wh = m ⋅ Wm = ⋅ 15080 ≈ 8966   ⇒ Wh = W1
Δt h 37 K 
A közegek relatív hőmérsékletváltozásainak összege:
37  8966 
Φ1 + Φ 2 = Φ1 ⋅ (1 + R ) = ⋅ 1 +  = 0,573
103  15080 
A vízértékáramok viszonyszáma: 0,595
Ezek segítségével a vonatkozó diagramból a korrekciós tényező közelítő értéke kb. 0,975
A logaritmikus közepes hőmérsékletkülönbség párhuzamos ellenáramra:
(t − t ) − (t m,ki − t h,be ) = (116 − 13) − (94 − 50) = 69,4 oC
∆t k ,ellenáram = m,be h,ki ( )
 (t − t )  (116 − 13 ) 
ln m,be h,ki  ln 
(t − t
 m,ki h,be  )  (94 − 50 ) 
A szükséges hőcserélő felület:
Q
A= =
Wm ⋅ ∆t m
=
15080 ⋅ 22
k ⋅ ε ⋅ ∆t k ,ell k ⋅ ε ⋅ ∆t k ,ell 2800 ⋅ 0,975 ⋅ 69,4
( )
= 1,75 m 2

11/11