SZENT ISTVÁN EGYETEM

Gépészmérnöki Kar

GEPELEM EK
II.
(Támasztások)

GÖDÖLLŐ
2000.
 K Ö L C S Ö N Z Ö T T .'

A G R Á R T U D O M Á N Y I E G Y E TE M
Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar
Mezőgazdasági Géptani Intézet

GÉPELEMEK

II.

/Támasztások/

Dr. Szendrő Péter

Gödö85,1980.
 Lektorálta:

Dr. Beer György tanszékvezető egyetem! tanár, és

Dr. Lehoczky László egyetemi tanár, intézeti igazgató

Szerkesztő:

Dr. Szendrő Péter egyetemi docens

3Zt.\T ;s i VAN EGYETEM

Godöüői Tudományos
Könyvtár |
i
i
- • ! . \ {, V

- .... ............. ■ .............. / 2002. |

Összeállította:

Adorján Józsefné dr* egyetemi adjunktus

Dr. Benkő János egyetemi adjunktus
Dr. Perge Kálmán egyetemi adjunktus, és
Dr. Szendrő Péter egyetemi docens
 ~ 3 —

TA R TA L O M JE G Y Z É K

O ldal
B E V E Z E TÉ S 7
N Y O M A TÉK K Ö ZLŐ ELEM EK TÁ M A SZTÁ S A 8
1.1. Sí K L Ó C S A P Á G Y A Z Á S 9
1.11. Kenéselmélet alapjai 11
1.12. A hidrodinamikus csapágyazás elmélete 16
1.13. Kenőanyagok 22
1.14. Kenés? rendszerek 32
1.15. A siklócsapágyak anyaga és szerkezeti kialakításai 35
1.15.1. A csap anyaga 35
1.15.2. A csapágy anyaga 35
1.15.3. A si klócsapágyak szerkezete 38
1.16. A si klócsapágyak tervezése 43
1.16.1. Vegyes és száraz súrlódás? állapotban működő
siklócsapágyak méretezése 44
1.16.2. Állandó terhelésű és fordulatszámú hidrodinamikus
hengeres csapágyak méretezése 51
1.16.3. Állandó terhelésű és fordulatszámú sarus támasztó
csapágyak méretezése 57
1.16.4. Müanyagcsapágyak tervezése 6!

1.2. G Ö R D Ü L Ő C S A P Á G Y A K ÉS C S A P Á G Y A Z Á S O K 64
1.21. Jelölés, a gördülőpályák elemei és anyagai 64
1.22. Gördülőcsapágy típusok 70
1.23. Gördülőcsapágyazások tervezésének általános szempontja» 73
1.23.1. A csapágyterhelés meghatározása 76
1.23.2. Gördülőcsapágyak kifáradás? élettartama 84
1.24. A gördülőcsapágy típusok kialakítási jellegzetességei 89
1.24.1. Mélyhornyú golyóscsapágyak 89
1.24.2. Ferdehatásvonalú golyóscsapágyak 93
1.24.3. Beálló golyóscsapágyak 100
1.24.4. Hengergörgős csapágyak 101
1.24.5. Tűgörgős csapágyak 107
1.24.6. Kúpgörgős csapágyak 114
1.24.7. Beállógörgős csapágyak 115
1.24.8. A rugógörgős csapágyak 116
1.24.9. Axiál is tárcsás csapágyak 117
1.25. A csapágy kiválasztás 121
1.26. A gördülőcsapágyak határfordu latszáma 124
1.27. Gördülőcsapágyazások kenése és tömítésé 126
1.27.1. A zsírkenés 127
1.27.2. A z olajkenés 135
1.27.3. A z elasztohidrodinamikai kenéselméiet alapjai 141
 — 4 -

Oldal
1.27.4, A gördülőcsapágyazások tömítése 144
1.27.5. A csapágyhézag 150
1.28, Gördülőcsapágyazások hőegyensúlya 161
1.28.1. A csapágy veszteség— nyomstékainak meghatározása 161
1.29. A gördüiőcsapágy beépítés és ágyazás-tervezés legfőbb
szempontjai 165
1.29.1. A vezetőcsapágyazás 165
1.29.2. A támasztócsapágyazás 170
1.29.3. A csapágyházak 177
1.29.4. Gördülőcsapágyak szoros Illesztésű gyűrűinek
szerelési erőszükséglete 180
1.29.5. A gördülőcsapágyak elhasználódási ideje 182
1.29.6. Gördülőcsapágyak csatlakozó alkatrészeinek
műszaki előírásai 187
1.29.7. Egyedi gördülőcsapágy konstrukció 188
1.3. F É K E K , F É K S Z E R K E Z E TI E L E M E K 190
1.31. A fékező nyomaték számítása 192
1.32. A fékezés alapegyenlete 193
1.33. Fékszerkezetek 195
1.33.1. A pofás fékek 195
1.33.2. A szalagfékek 208
1.33.3. A kúpos fékek 213
1.33.4. A tárcsás fékek 214
1.33.5. A csigakerekes nyomófékek 216
1.34. Fékmüködtetés 218

2. S Z E R K E Z E TI E L E M E K T Á M A S Z T Á S A 221
2.1. M ER EV ÉS E L M O Z D U LÓ T Á M A S Z T Á S O K 221
2.11. A merev támasztások 221
2.11.1. A gépszerkezetek kialakítási lehetőségei 221
2.11.2. Az öntvényszerkezetek anyagai, öntvényfajták 222
2.11.3. Az öntvény készítés során fellépő káros jelenségek
formái és okai 224
2.11.4. A z öntvényszerkesztés gépszerkezeti irányelvei 145
2.11.5. Az Öntvényszerkesztés technológiai irányelvei 226
2.12. Elmozduló szerkezeti támasztások 233
2.12.1. A gömbcsuklók 233
2.12.2. A gömbcsuklók, méretezése 235
2.12.3. A gömbcsuklók beépítése 238
2.12.4. A csuklós fejek 240
2.12.5. Egyenesbe vezetők 241
 — 5 —

Oldal
2.2 RUGÓK 245
2.21. A csavarrugók 246
2.21.1. A csavarrugók általános jellemzése 246
2.21.2. A hengeres csavarrugók méretezése 248
2.21.3. Idomrugók 261
2.21.4. A csavarrugók anyaga és a megengedett feszültség
megválasztásának főbb szempontjai 262
2.21.5. A csavarrugókban visszamaradó feszültségek 264
2.22. Laprugók 266
2.22.1. A laprugók méretezése 266
2.22.2. A réteges laprugók kialakítása és beépítése 268
2.23. Tányérrugók 270
2.23.1. A tányérrugók méretezése 270
2.23.2. A tényérrugók kialakítása és működése 272
2.24. Spirális rugók 273
2.25. Csavarásra terhelt rúd— torziós rugók 275
2.26. Gumirugók 276
2.26.1. A gumirugók jellemzői 278
2.26.2. A gumirugók méretezése 282

3. A FŐBB FO R R Á S M U N K Á K J E G Y Z É K E 287
 - 7 -

BEV EZETÉS

A Gépelemek tantárgy teljes tananyagát felölelő három részből álló jegyzetsorozat,

jelen második kötete, a Gépelemek II., a T Á M A S Z T Á S O K kai foglalkozik. A z első a köté­
seket, a készülő harmadik kötet pedig a hajtásokat tartalmazza.
A támasztások tárgyalása során először a N Y O M A T É K K Ö Z L Ő — majd a SZ E R K E ­
Z E TI E L E M E K T Á M A S Z T Á S A kerül ismertetésre.
Az első főfejezeten belül, a tantárgy logikáját követve először — a legjellemzőbb
nyomatékközlő elemek — a T E N G E L Y E K kis energiafogyasztású A K T J V TÁ M A S Z T Á S á -
val, igy a S IK L Ó — és GÖ R DÜ LŐ CSAP ÁG YAZÁSsal foglalkozunk, majd a nagy energia-
felemésztés elvén működő, s igy PASSZÍV TÁM ASZTÁSként felfogható FÉKeket ismer*
tétjük.
A második főfejezet első részében, a működő gépszerkezeti elemek befoglalására,
tartására, alá— és megtámasztására, felfüggesztésére szolgáló M E R E V — és E LM O Z D U LÓ ,
második részében pedig R U G A LM A S TÁ M A S Z TÁ S o k következnek.
A tananyag összefoglalása, értelmezése és közreadása során, célunk a tantárgy elsajá­
tításának megkönnyítésén túl az volt.hogy korszerű, és a tervező ill. az üzemeltető munká­
ban közvetlenül is felhasználható ismereteket, konstrukció— kialakítási példákat és tervezé­
si vezérfonalat nyújtsunk a mezőgazdasági gépészmérnökök számára,

Gödöllő, 1980. junius

Dr. Szendrő Péter

egyetemi docens
 1. N Y O M A T É K K Ö Z L Ő E LEM EK T Á M A S Z T Á S A

A gépek, gépszerkezetek működéséhez elengedhetetlen folyamatos energiaellátás leg­

jellemzőbb megvalósítási formája á forgó tengelyekkel közvetített nyomatékátvitel.

A tengelyek kialakítását, alak— és erőzáró kötéseit, valamint a tengelykapcsolókat a

Gépelemek I. /kötések/ részben már tanulmányoztuk.

A most következőkben azt a kérdést vizsgáljuk meg részletesebben, milyen szerkezeti

feltételei vannak annak, hogy egy. tengely jó hatásfokkal alkalmas legyen forgómozgás álta­
li energiaátszármaztatásca.

Azt szoktuk mondani, csapágyazni kell. Ez pontosabban azt jelenti: minimális súrló­
dási veszteséggel úgy kell megtámasztani a tengelyt, hogy helyzetkoordinátái a terhelés ha­
tására ne változzanak és szimmetria tengely körüli forgáson kívül más elmozdulásuk /kivé­
tel a dilatáció/ gátolt legyen. A z ilyen támasztások energetikai szempontból aktívaknak
tekinthetők, megvalósításukra pedig a sikló— vagy gördülőcsapágyazás a jellemző.

A szerkezetek működésének természetes velejárója az indítás és a lefékezés is. Ezek

az üzemszakaszok a teljesítmény— igény és az igénybevétel szempontjából legtöbbször
a legkritikusabb pillanatai a gépmüködtetésnek. Indításkor a jellemző üzemi mozgásvi­
szonyok eléréséig a forgásra, mozgásra kényszerített tömegek tehetetlensége okoz gondot,
mig fékezéskor a mozgási energia formában meglévő tartalékok gyors felemésztése /álta­
lában súrlódási hővé alakítása/ nehezíti a tervező feladatát. A forgó tengelyek fékezése tehát
energetikailag tulajdonképpen nem más, mint egy olyan passzív megtámasztás, amely idő*
szakosan alkalmas arra,hogy a forgó mozgás energiatartalmát felemésztve a szerkezetet
károsodás nélkül - újraindítható módon — megállítsa. A fékek és fékszerkezetek gép­
elemek — szintű ismertetésével ezért ugyancsak ebben a fejezetben foglalkozunk.
1.1. A SÍK LÓ C S A P Á G Y A ZÁ S

A forgató nyomaték formájában történő energiaátadás a műszaki gyakorlatban leggyakrab­

ban tengelyek közbeiktatásával valósul meg. A nyomatékközlő tengelyek megfelelő működésé­
nek alapfeltétele a helyes megtámasztás, a célszerű csapágyazás. A z axiális és radiális tengely­
terheléseket a csapágyban ébredő reakcióerők tartják egyensúlyban. A csapágytól tehát azt
kívánjuk,hogy szerkezeténél fogva alkalmas legyen a terhelések felvételére és azok gép állványá­
ra vagy alapjára való továbbítására. Illeszkedjék a szilárdsági szempontból megfelelő csap mére­
teihez. Végül a csapágy és a benne forgó csap között ébredő súrlódásból származó hő a csap­
ágy üzemét ne veszélyeztesse: ami másképpen úgy is fogalmazható, hogy a csapágyazás olyan
aktív támasztás legyen, amelynek szerkezetbeni jelenléte a lehető legkisebb energiaveszteség­
gel párosuljon.
Két egymáson nyugvó szilárd test egyensúlyi helyzetének megszüntetéséhez, egy a moz­
gás irányában ható és az elmozdulás síkjában működő erőre van szükség. Azt az ellenállást,
amelyet az erőnek le kell győznie súrlódásnak nevezzük. Első közelítésben a gyakorlati tapasz­
talatok alapján a súrlódóerő egyenesen arányos az elmozdulás síkjára ható normális erővel
/Coulomb— féle súrlódási törvény/.
A súrlódás okát Coulomb /1785/ mechanikusan fogta fel. Azzal magyarázta, hogy az
érintkező felületek sohasem tökéletesen simák, kiemelkedések, bemélyedések találhatd<ríajtuk.
A mozgás előidézéséhez az egymásba kapaszkodó fogakat le kell törni. Ennek erőigénye
pedig a súrlódási ellenállás. Valójában két szilárd test nehezen hozható közvetlen érintkezésbe,
mert a felületüket adszorbeált film vonja be. Ez nagy nyomással vagy melegítéssel megszün­
tethető ugyav’.,<je akkor a két felület összeolvad, és az elmozdításhoz szükséges erő ezen zóna
nyírószilárdságával arányos. A film jelenlétekor a film nyírószilárdsága a súrlódási ellenállás,
értéke azonban jóval kisebb, mint az előző esetben. Ezt a jelenséget használjuk fel a gépé­
szetben az egymáson elmozduló alkatrészek közötti súrlódás csökkentésére siklócsapágyazás­
kor, mégpedig úgy,hogy a film teherbíró képességét kenőanyag bevitelével növeljük.
Forgó csapok és ágyazásuk közötti súrlódási tényező változását Stribeck /1902/ vizsgál­
ta, különböző fordulatszámoknál és terheléseknél mérve annak nagyságát és meghatározva a
súrlódás egyéb jellemzőit /l.ábra/. Amikor a tengely áll, a csapterhelés kiszorítja a kenőanya­
got a felületek közül, ezért az indulás pillanatában elvileg a száraz felületek érintkeznek.

A Stribeck diagram
 - 1 0 -

Az ilyen súrlódást száraz vagy fémes súrlódásnak nevezzük. A fordulatszám növekedésekor

a csap olajat visz a felületek közé és a súrlódási tényező csökken. A maximum és a minimum
közötti szakaszon un. vegyes súrlódási állapot van. Ekkor a kenőanyag a fémes érintkezést
még nem tudja teljesen megszüntetni. A y t^ m in — nál, a kapcsolási p o n t o k b a n / n ^ ^ n ^ n ^
kialakul a tiszta folyadéksúrlódás. A súrlódási ellenállás ezután már a kenőanyag nyíró*
szilárdságával egyenlő. Bizonyltja ezt az is, hogy a fordulatszám további növelésekor a
súrlódási tényező ismét növekszik, uí. a folyadékok nyírási ellenállása az alakváltozás sebes­
ségével arányos. A diagramok alapján az is megállapítható,hogy a terhelés — amelynek jellem­
zője az átlagos csapnyomás /p/ — növelésével a görbék kapcsolódási pontja a nagyobb fordu-
latszámok felé tolódik el, de ugyanakkor a minimum értéke a különböző csapterheléseknéi
változatlan.

A csap elhelyezkedését a perselyben a különböző jellemző fordulatszámoknál a 2.ábra

szemlélteti. Nyugalmi állapotban a csap helyzete a 2.a ábra szerinti. Kis fordulatszámnál a
felületek egyenetlensége miatt a csap a forgásiránnyal szemben felmászik a csapágypersely­
re /2.b ábra/. Ez a vegyes súrlódás állapota. A fordulatszám növekedésével egyre több kenő­
anyag kerül a felületek közé. A Stribeck—diagram minimumához tartozó fordulatszámnál
a csap átvált és elmozdulása most már a nyugalmi helyzethez képest forgásirányu lesz/2 .c
ábra/. Növekvő fordulatszámnáí /n>n^/ a felületek közötti rés is növekszik /2.d ábra/, A
diagram emelkedő szakaszának megfelelően nő a súrlódási tényező, n =0,*fordulatrtól pe­
dig elvileg a csap koncentrikusan helyezkedik el a perselyben / 2 .e ábra/.
A folyadéksúrlódás állapotában a súrlódási ellenállás nemcsak mérésekkel, hanem szá­
mítással is meghatározható. Feltételezzük,hogy a felületek között lamináris áramlás alakul
ki /3,ábra/, a kenőanyag tapad a felülethez, igy a kenőanyag sebessége a peremen megegye­
zik a lapok sebességével. Az elemi dy vastagságú réteg felületén a nyírófeszültség arányos
a sebességgradienssel, vagyis

2.ábra
A csap elhelyezkedése a perselyben
 *=0

3.ábra
Csúsztatófeszüftség folyadékréteggel elválasztott
párhuzamos felületek között

dv.
x
dy

ahol az arányossági tényező *1. , a dinamikai viszkozitás. Az elemi rété ek közötti súrlódó
erő

ahol A kenőanyaggal érintkező felület.

A A

A felső, U sebességű lap mozgatásához szükséges erő pedig a laphoz tapadó és az alatta
elhelyezkedő réteg közötti csúsztatóerővel azonos:

A A
1.11. A kenéselmélet alapjai

A z előzőekből kitűnt,hogy ha a csap és a persely között hordozóképes kenőanyag

film keletkezik, amely a két felületet távol tartja egymástól, kedvező súrlódási viszonyok
jönnek létre. A jelenség feltételrendszerének matematikai leírása nagy jelentőségű, ugyanis
segítségével választ kapunk a kenőanyag — film kialakulásának feltételeire, meghatározható
a kenőréteg sebesség — és nyomáseloszlása. Ezek ismeretében pedig számítható a felületek
között átáramló, vagyis a megfelelő súrlódási állapot folyamatos fenntartásához szükséges
olajmennyiség, a külső terhelés és a súrlódás következtében fejlődő, illetve elvezetendő
hőmennyiség.
 - 1 2 -

A z elméleti vizsgálatkor a hidrodinamika általános mozgásegyen létéből, a Navier—

Stokes— egyenletből indulunk ki:

3v «, •» 1
$ — ' + 0/v grad/ v = f t F -g ra d p +^Av+ i X + % I grad div v
g őt J J

A kenőanyagot összenyomhatatlannak, az áramlást pedig stacionáriusnak tekintjük. Ezért

div v = 0, vagyis az Y — t tartalmazó tag kiesik, és a 3 v/dt=0 miatt az egyeniet baloldala
eltűnik. A z F tömegerőt is elhanyagolhatjuk,így

grad p =%A v .

A 4. ábrán bemutatott modellt vizsgálva további egyszerűsítésekkel élhetünk. Azáramíástér

y irányú mérete nagyságrendekkel kisebb az x és z irányúnál, ezért a v sebességkomponens
elhanyagolható. A vx és vz sebességkomponensek x és z irányú első— de Különösen a másod­
rendű változásai 0 — nak tekinthetők:
pi 2., 2 ■ü2
« v a vv 3 v,
------- —-ssO m„3.... es - 0.
*x2 t >72

Ezen egyszerűsítések után a komponens egyenletek:

4.ábra
Modell a siklófelületek közötti kenőanyag, sebesség- és nyomás viszonyainak
vizsgálatához

Az összenyomhatatlanságot kifejező kontinuitási egyenlet pedig.

 A sebesség elosztást a komponensegyenfetek kétszeri integrálásából kapjuk:

1 3 P 2
3 x y + C 1y+C 2f és
1 3 p o
+ c 3y t c 4

Az integrálási állandókat a következő peremfeltételekből határozhatjuk meg:

y = 0— náí vx = U, ebbőí 0>2 ~ ö ;

y = 0 — nál vz = 0. ebből C 4 = 0;
U
y = h— nái ebbot C-| *■ 3p
O
II
<

r~
X
o

y = h-n á l
>N
II

A z integrálási állandókkal a sebességfüggvények

1
^ P /y2 - hy/— UA' r'1'.— 1/, és
X 2

v f J Y ' . | f - / y 2 -h y / .

A nyomásfüggvényt abból a feltételből számíthatjuk,hogy a sebességfüggvényeknek ki

kell elégíteni a kontinuitási egyenletet, vagyis

div 7 = > - f £ . / y 2_ h y / _ u / V
2^ 3x h
_ WV
J 8z
3
^ f f /y2 - hy/ = 0.

A fenti differenciálegyenletet y szerint integráljuk. A z integrálási határok — a 4. ábra sze­

rint — 0 és h/x/.

dy = 0 .
$ ^ 4 r /y2 - hy/- u/T r - - 1/ d y J - r /y2~ hy/

A kijelölt integrálást elvégezve és 2AJ/-vai szorozva

r

- 14

u3
/ -í - •/ h/ = 0 .
3x 2 '*l u 3 r /r

Az egyenletet szorozva — 6 — tál és rendezve kapjuk a

Reynolds —féle csapágykenési differenciálegyenlet. Ennek a másodrendű parciális differen­

ciálegyenletnek a megoldása szolgáltatja a p/x, z/ nyomásfüggvényt,
A továbbiakban a csapágykenési számításokhoz, a 4.ábra jelöléseit használva, vezessünk
be néhány fogalmat.

A felületeket összeszorító erő és a nyomásfüggvény között az

l b/2
F= í j" p / x , z/ dxdz

o -b /2

összefüggés áll fenn.

A siklófelüíetek. mozgatásához szükséges erő az y - 0 helyen

i b/2 L b/2
dxdz = dxdz =
<V
fa y=o y=o
0 -b/2 0 ül2
£ b/2
1 0 p U
•! i ~ ^ r h + n^ ' F v dx dz>
0 -b/2

a súrlódási tényező pedig = F $ /F.

A siklófelüíetek között egységnyi idő alatt áramló kenőanyag mennyiségek /4.ábra/<

A belépésnél, az x = 0 helyen beáramló kenőanyag

h b/2 b/2

Uh___ 9 p ‘
dydc dz,
2 12'>j 0 x
0 -b/2 -b/2 x=o

L
 15

A rés oldalfelülétéin,, z = ~ b/2 /< ^ 1/ és z = b/2 /Q 52/ helyeken kiáramló kenőanyag

h £ h í

Qs" \ | |vz | dxdy+f [vz ] dxdy =

' ,Í H
. z~ ~b/2 } )** J z=b/2
0 0 0 0

L
f | h3 3 P l 3p ]
dx+ í dx
J in 3z j 7. = — b/2 3 z
l U l z=b/2
0

Végül a résből x irányban x = theiyen kiáramló kenőanyag

Q0 = < V Q S

A folyadéksúrtódás következtében egységnyi idő alatt disszipáiódó energia, vagyis

az egységnyi idő alatt keletkező hőmennyiség:

v U:

A csapágy üzemi hőmérséklete /t^ / a keletkező hőből közelítőleg számítható, A természetes

hűtéssel elszállítható hő

ph t - ^ b t / t a - t k /.

ahol o( a hőátadási tényező, t^ a környezeti hőmérséklet. A kenőanyaggal elszállítható

hőmennyiség:

A keletkező és a távozó hő mérlege:

V ph t t p hk
 - 1 6 -

A fentiek alapján könnyen belátható, hogy a foiyadéksúrlódási állapot létrehozása,

valamint annak jellemzésére bevezetett fogalmak a kenőanyag viszkozitásától, a siklási
sebességtől, a kenőanyag ki — és belépő nyomásától, a siklófelüíetek méreteitől valamint a
résfüggvénytől függenek. Ezek közül is kulcsfontosságu a nyomásfüggvény. A megfelelő
nyomás kialakulásának feltételeit a Reynolds — féle egyenleten keresztül vizsgálhatjuk.

3 h
Először legyen az egyenlet utolsó tagja 6 ^ U = 0 0

3 h
Ez — mivel az U = 0 és az = 0 eseteket kizárjuk — csak úgy lehetséges, ha a ¿r— - = 0,
U 0 X

azaz h = állandó.
Ha viszont h = állandó, akkor a Rynolds— egyenlet szerint a résben nyomás nem alakul ki,
vagyis hordozóképes kenőfilmet csak nyomással bevezetett kenőanyaggal hozhatunk létre.
Az ilyen foiyadéksúrlódási állapotot nevezzük hidrosztatikus folyadéksurlódásnak.
A nyomás nélkül bevezetett kenőanyagban csak akkor keletkezik nyomás, ha az egyen-
7*1 n u *
let utolsó tagja 6 ^ U ~ — ) 0, vagyis a kenőanyag a szűkülő rés irányába mozog. Az így
kialakuló súrlódási állapotot hidrodinamikus foiyadéksúrlódási állapotnak nevezzük. Meg­
jegyezzük,hogy a levezetett összefüggések a gyakorlatban használatos sikiócsapágyak több­
ségére elfogadható közelítések. Változó terhelésű csapágyak, műanyagcsapágyak, gáz— , víz— ,
és zsírkenésü csapágyak, valamint különlegesen nagy fordulatszámú csapágyak esetén
azonban a súrlódási állapot leírására nem alkalmasak.

1.12, A hidrodinamikus csapágyazás elmélete

A hidrodinamikus folyadéksúriódás létrehozására számos rés— és siklófelület

alkalmas. Ezek a résfüggvénytől függően lehetnek folytonosak és szakaszosak.
A résfüggvényt a Reynolds— féle egyenletbe helyettesítve megkapjuk az adott: csapágy
működését leíró összefüggést, amelynek megoldása a siklócsapágy számításokban nélkülöz­
hetetlen /p/x,z/ nyomásfüggvényt szolgáltatja. Nehézséget jelent, hogy e másodrendű
parciális differenciálegyenlet tetszőleges h/x/ résfüggvény esetén zárt alakban nem integrál­
ható. A probléma megoldására ugyan az irodalomban több közelítő módszer is található,
azonban ezek közvetlen felhasználása a tervezésben túl bonyolult és hosszadalmas lenne.
Célszerű ezért olyan módszert keresni, amellyel a közelítő megoldások valamennyi szóba-
jöhető numerikus értéke táblázatba vagy diagramba foglalható. Erre a legalkalmasabb a
hason lóságé Imé let. A Reynolds— egyenlet és a hozzátartozó egyértelmuségi feltételeket
jellemző dimenzió nélküli számok közötti függvény kapcsolat ugyanis egyenértékű az erede­
ti egyenletekkel, ugyanakkor a változók száma jelentősen csökken.
A dimenzió nélküli számok meghatározásának a legtermékenyebb módszere a hason­
lóság? transzformáció. A következőkben ezt az eljárást fogjuk felhasználni az irodalomból
ismert csapágyjellemző számok / Sommerteid - : súrlódási— és fajlagos olajszükséglet!
szám/ levezetésére. Az eljárást lineáris résfüggvényen és négyszög alakú sarun mutatjuk be.
/5. ábra/.
A kiindulásként írjuk fel a Rynolds— féle egyenletet kétféle alakban:
 - 17-

5.ábra
Sikló felületpár lineáris téttüggvénnyel

d 6^u = 0 és
3 x f a4 r ) 9 x

d x: (" ’ t e ')

Ha a két egyenlet hasonló jelenséget ír le, akkor az egyik a másikba affin transzformációval
vihető át, vagyis a megfelelő változók külön— külön lineárisan egymásba transzformálhatok:
h’ U*
C„ = — ; Cz C h = - f r ; C p = — ; C ^- T és
c u =T T
%
A vesszős változókat kifejezve, a vesszős Reynolds— egyenletbe helyettesítve és rendezve a

c hc p 3 c hc p 3 Crtí,CuC h
X ("3te)
' *' * ~Z
T T «v tr = 0.

Ezt az első egyenlettel összevetve a

ch cP c e3 c ^ u
h °p
2"

összefüggés adódik. A z első taggal végig osztva a

C *U Cu C>
=1
¿h Cp
egyenlőségeket kapjuk. A transzformációs szorzókat helyettesítve, következő dimenzió
nélküli számokat, un. hasonlósági invariánsokat nyerjük:
1/Ux „{2
P =, y ... es
1 hz p P2 = 72"
 - 18-

Látható,hogy a és P2 hasonlósági invariánsok értéke az a vesszős és a vessző nélküli

Reynolds— egyenletekkel leírt jelenségeknél megegyezik. Ebből következik, hogy a
Pj = f/P^ függvénykapcsolat mindkét jelenséget leírja. Természetesen ez a kapcsolat egyértel­
művé csak akkor válik, ha a leíró egyenletekhez járuló peremfeltételeket is figyelembe yesz-
szük.
A résfüggvény dimenzió nélküli alakja /5.ábra/:

ahol £ - h^ /hQ. Vezessük be a kx = x/ £ és a k2 = z/b dimenzió nélküli koordinátákat. Ezeket

felhasználva:
_ % U t kx _ b2 k2
pr - h 2o P - -[1 p2 =- r - k f

A dimenzió nélküli számok között függvény kapcsolat így

T'U e h
j^p = f i ( k x<. kz , - ■. £ ) ,

amelyből a keresett nyomásfüggvény:

‘í ' U t b
p -------------------- f 2 (kx , k z , - g -
o

A dimenzió nélküli változók függvényeként felírt nyomás segítségével meghatározhatók a

siklócsapágy— számításokban használatos csapágyjellemző számok.
A felületeket összeszorító erő a nyomásból az

t b/2
F= | í p {x, z) dx dz
0— b/2

összefüggéssel számítható. A nyomásfüggvényt helyettesítve és zz integrálási határokat

átalakítva:
1 1/2

F=;L|Ly__b j | ,2 dkxdkz= - ^ i - b E § í e , - ^ ~ ) ,
h o 0 - 1/2 ho \ V /

ahol [í( b it) az Í 2 (kx Mz b/£ V) primitív függvénye. Bevezetve a p = F/bt átlagos nyomást

“o P
b
“T T T ü T
 - 19-

Sommerfeld— féle, vagy terhelési számot nyerjük.

A súrlódási szám levezetéséhez a súrlódási ellenállás

dxdz =
0 —b/2

l b/2

dz .
Í Í ,2 0 I* h*T h ) dx
Alakítsuk át ismét az integrálási határokat és helyettesítsük a nyomásfüggvényt:
1 1/2
c _ 1/U bt
;j f p r f2
2 (kx.kz.-^-.£)[lM£_1,V j
V h 4 dkx dkz
o j
0 - 1/2 3

A súrlódási tényezőt- = F$ /F. Felhasználva az előző eredményeket:

l ü i ^ ( £ 4 .)
A lU b
^ ___L k c í f jO
h2 t frí) ^ l # j '

Az v|>= hQ /¿viszonylagos rést beírva és rendezve, a súrlódási szám:

C £

A csapágy működésének harmadik fontos kritériuma a kenőfilm fenntartásához szükséges

kenőanyagmennyiség biztosítása. Az x = t helyen belépő kenőanyag x és z irányban távo­
zik. A résbf? áramló kenőanyag:
 - 2 0 -

h b/2 b/2 r
Uh
dz.
V ) ( Í vx]x=E. d Vd2= I l 2 W \ T x J x =t
0 — 6/2 - b /2

A dimenzió nélküli integrálási határokkal és nyomásfüggvény felhasználásával:

1/2
í ( i+ f e -i) k k J3 3 (
) j ------------- s--------- ----------------------- --------------------^ ^ f 2 ^ x > k z ,
,
~s— fc\{ dkz
— 1/2^ x ) kx"‘1

A kijelölt műveletet elvégezve:

Qi=Uh0 b J
lL r )
Végül bevezetve a qj = Qj /b£. fajlagos olajszükségletet, az olajszükségleti szám:

U 'f

A fentiekben levezetett dimenzió nélküli számok négyszög alakú sarukra és lineárisan

csökkenő résfüggvényre vonatkoznak. Nem jelent azonban különösebb nehézséget a henge­
res siklófelületre való áttérés sem. A 6. ábra a csap és a persely viszonylagos helyzetét
mutatja üzemi állapotban. Itt előnyösebb a poláris koordinátarendszer használata. A koor­
dinátarendszer változói *f és z, az x helyébe x = r-f és az U helyébe U = r uokerül. A 6 .ábra
jelöléseivel a csapágyszámltásban meghonosodott fogalmak:
i
i

m ^ F
b
6.ábra
A csap és a persely viszonylagos helyzete üzemi állapotban
 - 21 -

— csapágy játék; J = D — d,
J D— d R— r Ar
— relatív játék: 'f= ~3‘= — a--- ---- f--- = — F---

— excentricitás: e,

/- e
— relatív excentricitás: fc, = -r—
A .r

— résfüggvény: h =f / /
r h
— relatív résméret: o = — jj;— ■

A 6 .ábra alapján felírható, hogy R = h+r+e cos ^ , ebből h =/R — r/ — e cos-f. A

relatív excentricitás kifejezését felhasználva:

h=Ar /1 — £cos I= r /1 — £_cos^/

A hasonlósági transzformáció után pedig a nyomásfüggvény

Ha a kenőanyag*f = - f 1 helyen lép be, a - f = 0 hely a hQ legkisebb résméretnél van. A dimen­

zió nélküli számok — a levezetést nem részletezve — rendre:

- -.p'f2

c e■ f i -t ) = ^ és

(t v -t J - í & t -

Megjegyezz ük,hogy hengeres siklófelületnél a kenőanyag csak a rés oídalfelületein

távozhat, ezt az olajszükséglet! szám meghatározásakor szem előtt kell tartani. A leggyakrab­
ban előforduló, hengeres sikiófelületu hidrodinamikus csapágyak (!) , C és J diagramjait a
25. 26. és 27. ábrák mutatják.
 1.13. Kenőanyagok

A kenőolajfilm létrehozásához megfelelő minőségű kenőanyagra van szükség. A ke­

nőanyagok eredetük szerint ásványi, növényi vagy állati eredetűek, konzisztenciájuk sze­
rint pedig kenőolajok és kenőzsírok lehetnek.

A gépiparban alkalmazott kenőolajok nagy része ásványi eredetö, amelyek a kőolaj

atmoszférikus desztillációja után visszamaradó termékből, vákumdesztülácíóval nyerhe­
tők. A desztiíláció során nyert, javarészt már aszfaltmentesített olajpárlatokat közvetle­
nül, vagy parafintalanítás után még finomítani kell. A z alapolaj legfontosabb jellemzői, a
sűrűség, a víztartalom, a hamutartalom, a dermedés— és a lobbanáspont, az oxidációs stabi­
litás, a kokszképződési hajlam, a savasság, a korróziós tulajdonságok és a viszkozitás. A
jellemzők többségével a Gépelemek tárgy keretein belül nem foglalkozunk, ez az Üzem­
anyagok és kenéstechnika tantárgy keretében kerül ismertetésre. A csapágy méretezés
szempontjából a legfontosabb tulajdonságok az olaj viszkozitása és a teljesítményszint,
amelyekkel a továbbiak megértése érdekében mi is kissé részletesebben foglalkozunk.

A viszkozitás a Newton-féle hipotézis szerint a folyadék belső súrlódásának ará­

nyossági tényezője. A tapasztalat szerint — mint ahogyan már utaltunk rá — a viszkózus
folyadékokban a nyírófeszültség arányos az alakváltozási sebesség gradiensével:

dvv
^ - d T -----------‘
Az **1/ arányossági tényezőt dinamikai viszkozitásnak nevezzük. Mértékegysége az Sl
rendszerben Pa.s = Ns/m2. Régi, 1980—ig használt egysége a P /poise/ volt. Átszámítása
Sl egységre: 1cP=l 0*^ Pa.s/IP = 100 cP = 0.1 Pa.s/.

A dinamikai vízkozitás és a sűrűség hányadosát kinematikai viszkozitásnak nevezzük:

n) - 'v
í ‘
Mértékegysége a Sl rendszerben m /s. Más /1980—ig/ használt mértékegységek, a
cSt /centistokes/ /1 cSt=10® m^/s/, és az E°/EngIer-fok/ voltak. Az MSZ 3254— 55 szabvány
szerint az E ° -ok b a n kifejezett viszkozitás az 1cSt = 7,58 E°képlettel számítható át cSt-ra.
Az E°-ból az

6 44 c
^ - 1 7,42 E — ~ c r - i . g . 10 b (Pa.s)

összefüggéssel közvetlenül is meghatározhatjuk a dinamikai viszkozitást, amelybe a sűrű­

séget kg/m'*— ben kell behelyettesíteni. A csapágyszámításoknál a sűrűségnek a hőmérsék­
lettől és a nyomástól való függését elhanyagoljuk, és <£ - 900 kg/m^ értékkel dolgozunk.
 - 2 3 -

A kenőolajok viszkozitása a hőmérséklet függvényében változik.Ezért a viszkozitás egy

hőfokon való ismerete önmagában nem elegendő az olaj kiválasztásához. A z olajnak ugyan­
is széles hőmérsékleti tartományban kell kielégítenie a vele szemben támasztott igényeket.
Így van ez pí. a belsőégésű motoroknál is, amelyeknél az alsó határt az indítási hőmérséklet,
a felső határt pedig az üzemi hőmérséklet szabja meg. így a viszkozitás hőmérséklet függése
az olaj egyik legfontosabb jellemzője. Az Amerikai Autómérnökök Egyesülete, az SAE
/Society of Automobile Engtners/ ennek megfelelően sorolta csoportokba a motorolajokat.
Ma az SAE J 300a számú előírás van érvényben. Az olaj viszkozitását ebben 210°F-en
/98,9 ‘t/ és 0° F-en /— 17,8 °CI írják elő. /I.táblázat/. A 2. táblázat a többfokozatú un, múl-
tigrade olajok jellemzőit tartalmazza K G S T szerinti csoportosításban. A többfokozatú
olajok előnye, hogy szükségtelenné teszik a szezonális olajcserét, téli és nyári üzemben
egyaránt megfelelnek. Megjegyezzük,az SAE szám után álló W jelzés /Winter/ a téli olaj
megjelölésre szolgál. Az SAE és a K G S T a hajtóműolajokra is a fentiekhez hasonló rendszert
dolgozott ki /3.táblázat/.

1.táblázat: SAE motorolaj viszkozitást rendszer

/Kivonat a SAE J 300a előírásból/

X
Viszkozitá­ Dinamikai viszkozitás Kinematikai viszkozitás
st ~17,8°C— on /10— 3Pa.s 98,9° C -o n / I O ' 6 m 2/s/
osztályok
legalább legfeljebb legalább legfeljebb

5W — 12oo alatt 3,9 -

10W 1200 24oo alatt 3,9 ' -

20 W 2400 96oo alatt 3,9 -

20 5,7 9,6 alatt

30 9,6 12,9 alatt

40 12,9 16,8 alatt

50 16,8 22,7 alatt

x — 17,8 °C— on a kinematikai viszkozitás követelmény nélküli

 - 2 4 -

2.táblázat: Többfokozatú olajok K G ST szerinti csoportosítása

Viszkozitás Kinematikai viszkozitás 10'® m2 /s Megfele-

szerinti --------------------------------------------------------------------- ----- ------------------------ ló' ősz«
osztályozás — 18 °C— on 100° G — on táíy
legalább legfeljebb legalább legfeljebb SAE
szerint

4W/10 2300 2600 10 13 10W/30

4W/16 1300 2600 13 17 10W/40
6 W/8 2600 10400 20 W/20 10 20W/20
6 W/10 2600 10400 10 13 20 W/30
6W/16 2600 10400 13 17 20 W/40
6 W/20 2600 10400 17 22 20 W/50

3.táblázat: Hajtóműolajok SAE viszkozitási rendszere

SAE visz- Kinematikai viszkozitás /10~® m 2/s/

KOZitaS!
osztály - 17,8 °C— on 98,9 °C—on

legalább legfeljebb legalább legfeljebb

75 3250
4,2
80 3250 21700

90 - - 14,2 25,0

140 - - 25,0 43,0

250 - - 43,0 -

L-
 - 2 5 -

A megfelelő olaj kiválasztásának megkönnyítésére, a viszkozitásnak a hőmérséklettől

való függését diagramok tartalmazzák /7.ábra/. A függvénykapcsolat, a Walther—féle össze­
függés

tg 2g/’0+o,8/=K+mfeT

segítségével logaritmikus koordinátákat alkalmazva, egyenessel ábrázolható. A K és m állan­

dók, a kinematikai viszkozitás mm 2/s-ban, a T abszolút hőmérséklet pedig °K— ben helyet­
tesítendő.

7.ábra
A kenőolajok dinamikai viszkozitása a hőmérséklet függvényében

A teljesítményszint meghatározza a koksz — és iszaplerakódáí mértékét, a hidegindító

képességet, az olajfilm terhelhetőségét.
A motor és hajtóműolajok teljesítményszint szerinti csoportosítására az API /American
Petroleum Institute/ dolgozott ki rendszert 14. és 5. táblázat/. A vonatkozó előírás 1971—tői
van érvényben. A kereskedelemben kapható Otto-és Diesel— valamint hajtóműolajok API
teljesltményszint szerinti besorolását a 6,7. és 8 . táblázatok tartalmazzák.
A gépzsírok ásványi eredetű kenőolajból és fémszappanokból állnak. Előnyösen hasz­
nálhatók lassan forgó, rendszerint nagy fajlagos terhelésű csapágyak kenésére. Tapadási
képességük jó, ezért nagy felületi nyomás esetén sem szorulnak ki az egymáson elmozduló
felületek közül. A zsírkenés hátrányos tulajdonsága, hogy a zsír a rendszerben nem cirkulál,
ezért a fejlődő hő nehezen vezethető el.
A kenőzsírok tulajdonságai eltérnek a viszkózus folyadékokétól. A tapasztalat szerint
viselkedésük a viszkoplasztikus testek anyagtörvényét követi, azaz
 - 2 6 -

4.tábfázat: API— SA E— A S TM által közösen kidolgozott motorolaj teljesítményszintek

felosztása üzemelési szigorúság szerint

SAE megjelölés A motor üzemi felté­ Az olaj

J — 183 teleinek leírása leírása
/Korábbi API és API szerint A S TM
szabvány megjelö­
lések/

1. 2. 3.

SB Minimális terhelésű Oxidációt

/MM/ Ottó motorokhoz és kopást
Könnyű üzemelési gátló anyagot
feltételek mellett tartalmaz.
működő motorok.
Kismértékű adalékolás
által biztosított védő­
hatásra van szükség.
Az e célra kifejlesztett
olajokat 1930. óta
használják.

SE 1972. évtől az Ottó mo­ Detergens-

torok oíaja diszpergáló
Az 1972— ben és egyes kopáscsökken­
1971— ben gyártott mo­ tő, oxidáció
torok üzemmódjára jel­ és rozsdagát­
lemző. Jobb oxidáció ló adalékanyagot
gátló, magashőmérsék­ tartalmaz.
letű lerakódást megaka­
dályozó, rozsdásodást
és korróziógátló tulaj­
donságokkal rendelkezik,
mint az SD és SC olajok.
 - 2 7 -

4.tábfázat: folytatása

1. .2. 3.

SC 1964. évi Detergensdisz-

/MS 1964/ Ottó motorok olaja pergáló.
Ezek az olajok gátolják kopáscsökkentő,
a magas, ill. alacsony oxidáció és rozs­
hőmérsékletű lerakó- dagátló adalék-
dásokat, a kopásokat, anyagot tartalmaz,
rozsdásodást és korró­
ziót. 1964-1967 év­
járatú benzinüzemű
személy— és teher­
autók motorjaira
jellemző üzemelés.

CA Kis terhelésű Diesel Detergens—diszper-

/DG/ motorok olaja gáíó oxidációgátló
MI L — L— Enyhe és mérsékelt adalékanyagot tar-
2104A üzemelés mellett. talmaz.
Alacsony kéntartalmú
üzemanyaggal üzemel­
tetett Diesel motorok­
nál biztosítják a csap­
ágy korrózióval, a magas
hőmérsékletű lerakó­
dásokkal szembeni vé­
delmet. Enyhe üzem­
ben Ottó motorokhoz
is alkalmazhatók.

CB Közepes terhelésű Az olajat Otto

/DM/ Diesel motorok olaja és Diesel motorban
/Supplement 1/ Mérsékelt üzemelés alkalmazzák. Ide
D E F — 2101 Df mellett gyengébb tartoznak a SuppJe-
minőségű üzemanyag­ lement 1 olajok.
gal üzemeltetett Detergens— d iszper-
Diesel motorok mo­ gáló, kopás és
torolaja. Csapágy kor­ oxidációgátló ada­
rózió és magas hőmér­ lékanyagot tartal­
sékletű lerakódás ellen maz.
védelmet biztosít.
Enyhe üzemmódban
üzemeltetett benzin­
motorokhoz is alkalmas.
 - 2 8 -

4.táb lázat: folytatása

1.

CC Közepes terhelésűi Detergensd iszpergáló

/DM/ Ottó és Diesel mo­ kopáscsökkentő adalékot
M I L - L — 2 1 0 4 -B torok olaja oxidációs inhibitort
Enyhén feltöltött, tartalmaz.
mérsékelt és szigo­
rú üzemmódban üze­
meltetett Óiesel
motorokra és egyes
nagy igénybevételű
benzinmotorokra
jellemző. Meggátol­
ják a nagyhőmér-
sékletű lerakódást,
a rozsdásodást, a
korróziót és alacsony
hőmérsékletű lerakó­
dást. 1961 óta forgal­
mazzák.

CD Nagyteljesítményű Detergens—d iszpergáló,

/DS/ Diesel motorok kopáscsökkentő ada­
M IL — L— 45199 B olaja lékot és oxidációs inhibi­
Seríes 3/ Nagy fordul atszámu, tort tartalmaz.
nagyteljesítményű
feltöltött Diesel
motorokra jellem­
ző üzemelési mód.
Ezek az olajok je­
lentős védelmet
biztosítanak kopás,
csapágy korrózió és
magas hőmérsékletű
lerakódások ellen,
mindenféle üzemanyag
esetében.
1955— tői forgalmazzák.
 - 29 -

5.tábíázat: Hajtóműolajok API— G L teljesitményszint szerinti osztályozása

Teljesítmény Üzemi feltételek

csoportok

Service G L - 1 A legtöbb gépjármű kúpkerék és csigakerék meghajtású ten­

gely és kézi működtetésű sebességváltó üzemelési módját
jelenti, melyek a kis nyomás és sebességi viszonyok következ­
tében enyhe körülmények között működnek.
Adalékolatlan kenőolajokat lehet használni. Egyes tulajdon­
ságok javítása céljából korróziós és oxidációs inhibitorok,
habzásgátlók, valamint dermedéspont csökkentők alkalmazha­
tók. ./Ma már ebben az üzemelési tartományban is általában
G L —2 szintű terméket használnak./

Service GL-2 Gépjármű csigakerék meghajtású tengelyek üzemelési módját

írja le, melyek nehéz üzemi körülmények között dolgoznak,
nyomás, hőmérséklet és súrlódási sebesség szempontjából.

Service G L-3 Kézi sebességváltók és kúp kerék meghajtású tengelyek üzeme­

lési módját írja le, amelyek közepesen szigorú körülmények
között dolgoznak, sebesség és terhelés szempontjából.

Service G L-4 Személygépkocsik hipoid fogazású kerekeinek és más gépjár­

mű berendezések üzemelési módját írja le, amelyek nagy se­
bességgel, kis nyomatékkai, illetve kis sebességgel és nagy nyo­
matékkai működnek. /Szabályozott csúszású vagy behatárolt
csúszású d fferenciálmű, általában
speciális kenőolajat követeinek. /Megfelel a M !L — L— 210 —
nek./

Service G L -5 Személygépkocsik szokásos tengelyeinek hipoid meghajtásá­

hoz és más gépjárműszerkezetekhez tartozó üzemelési körül­
mény, melyre jellemző, hogy nagy sebességgel, lökésszerű
terheléssel, továbbá nagy sebességgel és nagy nyomatékka!
dolgoznak./Megfelel a MI L — L 2105/B— nek./

API G L -6 Személygépkocsik nagy tengelytolásu hipoid hajtások /tengely­

tolás 5o,8 mm fölött, ami a fogaskerék koszorú 25 %— át eléri/,
valamint más gépjármű berendezések alkalmazási területeit
jellemzi, amelyek nagy sebesség és nagy terhelés mellett
dolgoznak./ Megfelel a Ford M 2 C 1056 specifikációnak./
 - 3 0 -

6, táblázat: Otto motorolajok API besorolása

Olaj minőség SAE csoport API

teljesítményszínt

Magyar olajok
MMa 40,60, 90 20, 30, 40 SB
Szuper olaj M— SE 20/20 W, 30, 40/50 SE
Multiszuper olaj M—SE 10W/40, 20W/50 SE

Külföldi olajok
AGIP F. l . Motor« HD 10W/20, 30, 40/50 SE
AG IP F.1. Supermotoril 10W/40, 20W/50 SE
Shell X -1 0 0 10W/20, 30, 40/50 SC
Shell Super 10W/50 SE
BP Vi sco— Static 10W/40, 20W/50 SE
Mobil Super 10W/50 SE
Castro I G T X 10W/50 SE

7.táb!ázat: Diesel motorolajok API besorolása

Olaj minőség SAE csoport API

teljesitményszint

Magyar olajok
M DA 4o, 6o, 9o 2o,3o,4o C A /SC/ /SC szintet nem éri
el/
M DCX 4o, 6o, 9o 20/20W, 3o,4o CB, SC /x=fejlesztés alatt
álló termék/
DS—2 4o,6o,9o 20/20W, 3o,4o CC

Külföldi olajok
AGIP F. l . Alfa 20/20W, 3o,4o CB
A G IP F .l. Gamma 20/20W, 3o,4o CC
A G IP F. l . Stgma 10W, 20/20W, 3o,4o CD
Shell Roteila 10W, 20/20W, 3o,4o,5o CA
Shell Roteila T X •10W, 20/20W, 3o,4o,5o
10W/30,20W/40, 20W/50 CC, /SE/
Shell Roteila SX 10W, 20/20W, 3o,4o,5o
20W/40 CC, /SC/
Shell Rimula C T 10W, 20/20W, 3o,4o,4o CD
 -31 -

8.tábíázat: A hajtóműolajok besorolása az API teljesitményszínt csoportokba

Olajminőség SAE csoport API t

Magyar olajok
C—80,90, 140 80,90, 140 G L-2
Hykomol K
80,90,140 80, 90, 140 G L-5

Külföldi olajok
AGIP F.1. Rotra 90, 140, 250 G L-2
90, 140. 250
AG IP F.1. Rotra
Hypoid 80,90, 140 80,90, 140 G L-4
AGIP F.1. Rotra MP
80,90, 140 80,90, 140 GL-5
Shell Dentac
90, 140, 250 90, 140, 250 G L-2
Shell Spirax EP
80, 90, 140 80, 90, 140 G L-4
Shell Spirax HD
80.90 80, 90 G L-5
Mobilube G X G L-4
80,90, 140 80, 90, 140 G L-5
BP Hypogear
80/90, 90/140 80/90, 90/140 G L-5
 - 3 2 -

A folyás csak egy bizonyosig feszültség elérése után indul meg. A t ^ feszültség, és a
konzisztencia jellemzésére szolgáló penetráció közötti összefüggést a 8 .ábra mutatja. /A penet­
ráció meghatározására kupfelületü testet használnak, amely saját súlya hatására süllyed a vizs­
gált zsírba. A jellemző érték az 5 másodperc alatti behatolási mélység trzed mm— ben.
A kenőzsírok másik fontos adata a cseppenéspont. A cseppenéspont feletti hőmérsék­
leten a zsírkenés bizonytalanná válik. A kereskedelemben kapható kenőzsírok és legfonto­
sabb tulajdonságaik az 1.27.1. fejezetben, a gördüíőcsapágyak kenőanyagainak tárgyalásánál
találhatók.
Befejezésül megemlítjük, hogy az ismertetett ásványi eredetű kenőanyagokon kívül
grafit, molibdén diszulfid, stb és néhány helyen növényi és állati eredetű olajokat Illetve zsíro­
kat is használnak. Müanyagcsapágyaknál gyakori a vízkenés, ezenkívül különböző gázok /pl. a
levegő is/, gőzök és szintetikus anyagok is alkalmazásra kerülnek kenőanyagként.

T
o
y to o

\
^ 300
t
zn
r0(»p »]
8 .ábra
A % kritikus feszültség és a penetráció közötti összefüggés

1. 14. Kenési rendszerek

A csapágyazások tervezése során gondoskodni kell kenőanyag bevezetéséről, elosztásá­

ról, elvezetéséről, esetenként tisztításáról és hűtéséről is. A kenőanyag bevezetése lehet egy­
szeri, időszakos és folyamatos. Egyszeri feltöltést igényelnek pl. a porfémcsapágyak, valamint
a zárt golyóscsapágyak. A z időszakos kenőanyag bevezetést alárendeltebb helyeken, valamint
zsírkenésü csapágyaknál alkalmazzák. A szobahőmérsékleten szilárd kenőzsírok időszakos
pótlása zsírzószelencével /MSZ 374/5— 69/ vagy zsírzópréssel / MSZ 374/2— 69/ történhet. A
szelence a kenési helyre becsavarható alsó—, és a zsír tárolására alkalmas felsőrészből áll. A
felsőrész elfordításával a kenőanyag a síklófeíületek közé préselődik /9.ábra/. Előnyösebb a
zsírzóprés vagy a zsírzóisztoly használata. Ebben az esetben a kenési helyre golyós visszacsapó
szeleppel ellátott zsírzógombot szerelünk. /10-ábra/. A zsírzógomb fejrésze, amelyhez a prés
csőtoldata illeszthető, lehet tengely szimmetrikus, vagy 45° —os és 90°— os szögállású is. A prés
10.....300 cm^ űrtartalmu, dugattyúval ellátott tartály. Ehhez csatlakozik a merev vagy flexi­
bilis csőtoldat. Az elérhető nyomás 0,8— 1,5 MPa. Kis helyigénye és igénytelensége miatt ezt
a kenési módot gyakran használják a mezőgazdasági gépeken. Nagyon fontos követelmény a-
zonban az előírt kenési időközök pontos betartása.
 - 3 3 -

9,ábra IQ.ábra
Zsírzószeience Zsírzógomb csatlakozó peremmel

A sikiócsapágyak többsége folyamatos kenőanyag ellátást igényel. A folyadéksúrló­

dási állapot egyik alapfeltétele ugyanis az állandóan megújuló kenőfitm. Ezt csak folyama­
tos kenőanyag bevezetéssel lehet biztosítani. A legismertebb folyamatos kenési rendszerek:
a csepegtető— , a szóró—, a kanócos— vagy párnás— , a kód és a gyűrüskenés, valamint az
olajfürdő és a szivattyús nyomóolajozási rendszer.

Csepegtető kenés esetén az olajat cseppekben juttatják a felületek közé, E kenési

mód egyik megoldása a Henry féle csepegtető olajozás/11.ábra/, ahol egy tüszelep beállításá­
val szabályozhatjuk a rés méretét, illetve az olaj mennyiséget.

11. ábra
Henry féle csepegtető
olajozó
 - 3 4 -

A szórókenés ma elsősorban zárt hajtóműveknél nyer alkalmazást. Régen szivattyús

kenéssel kombinálva belső— égésű motoroknál is alkalmazták. Lényege, hogy az olajba merü-
lő forgó alkatrészek magukkal ragadják a kenőanyagot, és szétszórják a kenni kivánt felüle­
tekre.
A kanócos vagy párnás kenésnél a siklófelületekkel érintkező textilszál vagy párna
kapillárisai szállítják a kenőanyagot a siklófeiületre. Ezen az elven működik a vasúti kocsi-
tengelyek un. kenőpárnás olajozása is.

A ködkenés egyidejűleg hűtést is biztosít. Elsősorban gördülőcsapágyaknál jöhet szá­

mításba. Egyik legismertebb példája a kétütemű motorok forgattyús hajtóműveinek az ola­
jozása. A porlasztóban elgázosított benzin— olaj keverék a forgattyúsházon keresztül jut a
hengerbe, miközben a kenés feladatát is ellátja.

A gyűrűs kenésű csapágyaknál az olajat a csapon lazán fekvő, a súrlódás által mozga­
tott, vagy a csapra ékelt gyűrű hordja fel az olajtérből. A laza kenőgyűrűt 2ooo f/min for­
dulatszámig használják /12a.ábra/. Ekkor a gyűrűt a csap és a gyűrű között ébredő súrlódó
erő tartja forgásban, ugyanakkor az olajba merült részén fékező erők is ébrednek. így a
gyűrű fordulatszáma sokkal kisebb a csapénál. A felhordott olajmennyiség a gyűrű belső
felületének recézésével növelhető. Ez a kenési rendszer elsősorban rezgésmentesen járó
villamos gépeknél kerül alkalmazásra. A gyűrű színesfémből készül és osztott kivitelű.

12.ábra
Laza és merev kenőgyűrűs kenés

A merev kenőgyűrű együtt forog a tengellyel, így nincs elakadást veszély. Kis fordu­
latszámon több olajat szállít, mint a laza gyűrű. A centrifugális erő miatt azonban nagy
fordulatszámnál egyáltalán nem, közepes fordulatnál pedig csak törlőlemezzel alkalmazható
/12.b.ábra/. A merev kenőgyűrű a csapágyperselyt hosszirányban osztja, mig lazagyűrűnél
csak a felső perselyfélen kell kivágást készíteni a gyűrű számára.

Fokozott üzembiztonságot igénylő csapágyaknál, illetve, amikor a súrlódás miatt

disszcipálódó hőt a kenőolajjal kell elvezetni szivattyús nyomóolajozási rendszert használ­
nak. Az olaj keringését általában fogaskerék szivattyú biztosítja. Fokozott hőfejlődés esetén
olajhütőt is építenek a rendszerbe. Megemlítjük még a Bosch rendszerű nagy nyomásc.3>öáJ-
dugattyús szivattyút.
 - 3 5 -

Ennél az egy-egy kenési helyet ellátó dugattyúkat egy forgó tengelyre ferdén ékelt tárcsa
mozgatja.

1.15. /A siklócsapágyak anyaga és szerkezeti kialakítása

A szerkezeti kialakítás és a helyes anyag— megválasztás éppen olyan fontos, mint

a kenéselméleti alapokra épülő csapágyméretezés. A csapágyszerkesztés általános irányelvei
a szerkezettel szemben támasztott követelményekből fakadnak. Ezek egyrészt szilárdsági
követelmények, másrészt a számítással meghatározott kenési és hőelvezetési igényekből
adódnak.

1.15.1. A csap anyaga

A csap anyagát- elsősorban a szilárdsági követelményeknek megfelelően választjuk

meg. Nem mellékesek azonban a siklási tulajdonságok és a berágódási hajlam figyelembevé­
tele sem. Az utóbbiak szempontjából a felületi edzéssel keményített, csiszolt vagy tükrö-
sitett szénacél a legmegfelelőbb. Kisebb terheléseknél, jó kenés mellett a lágyabb szénacél
is kielégíti az igényeket. Sokszor a szilárdsági követelmények elkerülhetetlenné teszik az
ötvözött acélok alkalmazását. Ilyenkor szem előtt kell tartani, hogy a krómtartalom rontja
a siklási tulajdonságokat, a nikkel pedig a berágódási hajlamot növeli.

1.15. 2. A csapágy anyaga

A csapágyanyagok legfontosabb jellemzői; a siklási tulajdonság, a beágyazó képes­

ség, a nyomószilárdság, a korrózióállóság és a hővezetőképesség. A csapágy anyagok több­
sége csapágyfém— ötvözet, de gyakori az öntöttvas és a műanyagok használata is.

A csapágyötvözetek két csoportba sorolhatók: csapágybélés — és csapágypersely—

ötvözetek. A csapágybélés— ötvözetek szilárdsága kicsi, ezért csak nagyszilárdságú csésze
béléseként kerülnek alkalmazásra. Beágyazási képességük és bejáratási tulajdonságaik jók,
ezért igen elterjedtek. Alapanyagok szerint ón /MSZ713/, ólom /MSZ701/, ólombronz és
kadmium ötvözetek lehetnek. Az ólombronz elsősorban a belsőégésű motorok csapágybélés
anyaga. Acélperselyben 0,3...0,6 mm vastagságú bélésként használják.

A csapágypersely ötvözetek nagyobb szilárdságú ak, és keményebbek, így bélés nél­

küli perselyek készítésére alkalmasak. Felületi terhelhetőségük nagy, kopásuk kicsi. Ez­
zel szemben hátrányuk a rosszabb beágyazóképesség. Ebbe a csoportba tartoznak a kisebb
ólomtartalmú ólombronzok, a vörösötvözetek, az aluminiumbronzok, a különleges sárgaréz
ötvözetek, valamint a horgany alapú csapágyötvözetek. A fontosabb csapágybéiés— és
csapágy persely ötvözetek fizikai jellemzőit a O.táblázat tartalmazza.

Alárendeltebb helyeken öntöttvas csapágyperselyeket is használnak. Siklási tulaj­

donságuk elfogadható, beágyazási képességük azonban rossz. Csak kis kerületi sebességek
/0,1 .....2 m/s/ esetén megfelelőek.
 - 3 6 -

9.táb lázat: Csapágyanyagok

Anyaq
Csapágy persely csap
iN Sg
/ p7/meg
Nm 1
_m2s]

Öv acél 2,5
Bz acél 3,0
Néhány Bzö, Csf acél 4,o
csapágyanyag Bzö, Csf edz. 9,0
terhelhetősége Betéted z. acél 15,0
acél edz.
Öv acél 5,0 1,5 4,0
fehérfém
/Csf— K —Sn
10/ acél 2,0 3,5 6,0
ólombronz
/Pbbzö 22/ edz.a. 12,0 5 30,0

A szinteríém csapágyak vas— esetleg szinesfémporból sajtó lássál és izzitással készül­

nek. A térfogatuk 15.....30 % —át kitevő pórusokat olajjal telítve, önkenő csapágyanyagot
kapunk. Ezeknek kis kerületi sebesség mellett nagy a terhelhetőségük. Siklási tulajdonsá*
gaik jók, de finom felületü edzett acélcsappa! kell őket párosítani. Óvni keli a szennyező­
déstől , mert a pórusok eltömődhetnek és megszűnik a kenés.

A szinterfém csapágy anyagok közül ma legelterjedtebb a 2 % grafitot, esetleg 0,5....5

% ólmot tartalmazó, 200....400 MPa nyomással, 950.....1250°C— on izzított szintervas.
Szakítószilárdsága az alapanyag széntartalmától függően 70....300 MPa.

Csapágyazás« célokra kiválóan alkalmas a 20— 25 % — os porozitású, 70— 140 MPa

szakítószilárdságú fémkerámia is. Főként szemcsapágyak készíthetők belőle. Beépítés előtt
30...60 percig 80....130 hőmérsékletű, jó minőségű, nem gyantásodó olajban főzve telít­
hető k a pórusok.
 Végül megemlítjük a réz alapanyagú szinterbronzot, amelynek összetétele 85 % réz,
3 % grafit és 12 % ón. Nyomószilárdsága 100 MPa és pórustérfogata 5— 20 %.

Önkenő porfém csapágyat olyan helyen alkalmaznak, ahol a folyamatos kenés kívülről ne­
hezen oldható meg, pl. szállítószalag— görgők csapágyainál, mezőgazdasági gépeknél, villa­
mos motoroknál, stb. Általában 5 m/s kerületi sebességig, kis terhelések esetén helyettesí­
tik a gördülő csapágyakat.

A nemfémes csapágy anyagok közül a mezőgazdaságban legnagyobb jelentősége a fá­

nak és a műanyagoknak van. A műanyagok csapágypersely és csapágycsészeként egyaránt
használhatók. Legismertebbek a textilbakelit, műszén, teflon és $oiiamid /danamid, meta-
mid stb./ csapágyak. Beágyazóképességük nagyon jó és kicsi a berágódási veszély. Könnyű
megmunkálni őket, korrózióállók és siklási tulajdonságaik is kedvezőek. Ennek ellenére
alkalmazási lehetőségük a duzzadás, nagyobb hőtágulás, és a rossz hővezetőképesség miatt
korlátozott.

A muanyagcsapágy anyagok közül a textilvázanyagu fenopíaszt, vagy ismertebb

nevén a textilbakelit a legismertebb. A műgyantával átitatott vázanyagot sajtoló szerszám­
ban 15....30 MPa nyomáson, 150— 190 <fc— on érlelik, baketizálják. Nyomásszilárdsága
50......200 MPa, a megengedett üzemi hőmérséklet 1 10— 120°C.

A poliamidok hőre lágyuló nagy molekulasulyú polimerek. Csapágyanyagként

felhasználhatók adalékanyag nélkül, vagy 6 %— nál kevesebb molibdénszulfid IM o SqÍ, illetve
grafit adalékkal.

Száraz és vegyes súrlódási állapotban a legkisebb súrlódást ellenállású műanyag a

teflon /fluor— karbongyanta/. Müszén és szintercsapágyfémek impregnálására használják.
Szakítószilárdsága 12..-20 MPa.

A műanyagok, mint kedvező súrlódási és kopási tulajdonságokkal rendelkező anya­

gok ismeretesek. Általánosságban azonban ez az állítás nem igaz, a kenés nélkül működő
muanyagcsapágyak közül csak a teflonra és a muszénre áll fenn. A műanyagok legelőnyö­
sebben vegyes súrlódási állapot esetén használhatók. Bár a számottevően deformálható
siklófelület— párok kenéselméiete ma még nincs teljesen kidolgozva, mégis található erre
magyarázat. A hidrodinamikus nyomás a vegyes súrlódási állapotban is kialakul, s ez a sik­
lófelületeket úgy deformálja, hogy részlegesen megszűnik az érintkezés. Ezt bizonyítják
azok a kísérletek is,amelyek szerint vékony müanyagréteggel bevont fémfelületek esetén
nem csökken a súrlódás, mig vastagabb műanyagperselyeknél számottevően jelentkezik,
ez a jelenség.
 - 3 8 -

1.15.3. A siklócsapágyak szerkezete

A csapágyszerkezeteket a terhelés iránya szerint: hordozó vagy radiális, és támasztó

vagy axiális csapágyakra osztjuk. A két kategória kombinációja a radiax csapágyazás.

A hordozó vagy radiális siklócsapágyak siklófeliiiete henger vagy kúp. A hengeres sikló­
felület váll kialakítással alkalmas lehet kisebb axiális terhelések felvételére is. A kúpos kiala­
kítás pedig ezen túlmenően lehetővé teszi a csapágyjáték pontos beállítását is. A csapágyper­
sely ilyenkor tengely irányban állítható/14.ábra/.

A csapágyház öntött vagy hegesztett, egyes esetekben a gép vázával egybeöntve készül,
legtöbbször azonban felcsavarozott kivitelű. Nagyméretű forgó alkatrészek megtámasztásá­
ra önálló, külön alapozott csapágyházat építenek.

A hordozócsapáav a szerelési lehetőségektől függően osztott vagy osztatlan kialakítású.

A persely a házban általában rögzített, de lehet önbeálló megoldású is.

A z egyszerű osztatlan csapágy anyaga acélöntvény vagy öntöttvas/13.ábra/. A 13.a.

ábra osztatlan szemcsapágyat, a 13. b. ábra pedig lemezoldalra szerelhető persely nélküli
öntöttvas szemcsapágyat mutat. Az öntöttvas csapágyak kis terheléseknél persely nélkül
alkalmazhatók. A z acéföntésű ház szinterfém, műanyag— , nagy terheléseknél pedig bronz-
persellyel készül.

Szerszámgép főorsó osztatlan hidrodinamikus csapágya látható a 14.ábrán. A futási

követelmények itt különösen szükségessé teszik a csapágyjáték pontos beállítását, amely
ennél a megoldásnál a kúpos felületű persely tengelyirányú elmozdításával oldható meg.

Az osztott kivitelű hordozó csapágyat /15. és 16. ábrák/ akkor alkalmazunk, ha nincs
lehetőség a tengelyirányú szerelésre / pl. az un. nyakcsapok esetén/. Szükség esetén a csap­
ágyperselyt kettőnél több részre is lehet osztatni /pl. az utánállíthatóság miatt/. Egyes ese­
tekben a terheletlen félpersely el is hagyható / vasúti kocsi kerékcsapágyazás/.

----------

13.ábra
Szemcsapágy szerkezetek
 - 3 9 -

3 B>

14.ábra
Szerszámgép főorsó sfkfócsapágyazás

15.ábra
Ferde hatásvonalú, laza kenőgyűrűs sikíócsapágyazés
 - 4 0 -

16.ábra
Belsőégésű motor főcsapágya

Fontos tervezési kívánalom, hogy a perselyeket körülölelő ház és fedél alkotta

keret annyira szilárdak legyenek, hogy a tervezett csapágyrés üzem közben ne — illetve
csak a hőtágulás következtében — változzék. Ezen kívül fontos, hogy a persely a házzal és
a fedéllel minél nagyobb felületen érintkezzen, s a hőelvezetés intenzív legyen. A perselye­
ket elfordulás ellen biztosítani kell.

A persely lehet egynemű anyagból, vagy bélésfémmel ellátott támasztóperseíyes

/csapágycsésze/ kivitelű /17.ábra/. A belsőégésű motorok csapágyazására kizárólag ólom*
bronz vagy többrétegű fehérfém béléssel ellátott acélperselyt alkalmaznak/16.ábra/.

17.ábra
Béfésfémmef ellátott csapágycsésze
 -4 1 -

A persely és a bélés vastagságának meghatározására egyértelmű ajánlás nem adható.

Cél azonban, hogy a bélés— vastagság minél vékonyabb legyen. A támasztóperseíy méreteinek
megválasztásakor alapkövetelmény a csapágyrés alakhűséges. Az irodalomban ajánlott érté­
kek a következők: a bélés nélküli bronzpersely vastagsága 0,04 d + 4 mm, ahol d — a csap
alapmérete, az ólombronzbélésnél 0,3 ....0,6 mm, az fehérfémbélésnél .2....5 mm, A belsőégé­
sű motorok többrétegű bélését a 18.ábra szemlélteti.

tamasztócsésze 2 ... 10m m

O lom b ron z Q3...0J5 m m
N ik k e l-g a t 0, 001.. .. 0,0015 m m
(c s a k ólo m b ro n z b á zisú
csapágy fém esetén)
C sapágyfém futófelület
0p 2 .,. 0,025 m m
Ó lom védőréteg 0, 001 ..0, 0 0 3 m m

18.ábra
Belsőégésű motor forgattyús tengely csapágyperselyének többrétegű bélése

A támasztó /axiális/ csapágyak siklófelülete általában sík. Megoldásuktól függően egy

vagy kétirányú axiális terhelést vehetnek fel. A kis sebességű és kisterhelésű támaszok ki­
alakítása egyszerű. Ilyenkor a kis súrlódási teljesítmény veszteség miatt a tiszta folyadék
súrlódás megvalósítása nem feltétlenül szükséges, vagyis a siklófelületek párhuzamosak is
lehetnek. A 19. és a 20. ábrán két ilyen egyszerű csapágyat mutatunk be. A 19.ábra szerinti
támasztócsapágy egy— , a 20. ábra szerinti fésüscsapágy pedig kétirányú axiális terhelés
esetén alkalmazható.

19.ábra
Egyszerű talpcsapágyak
 20 .ábra
Fésüscsapágy

Nagy terehelésekre és fordulatszámokra alkalmazott igényesebb szerkezetekben a

folyadéksurlódás elengedhetetlen. A hidrodinamikus folyadék súrlódási állapot a siklófelü­
letek megfelelő megmunkálásával, vagy beállósaruk alkalmazásával valósítható meg. A merev
saruk pontos megmunkálása, a szükséges kis lejtés miatt, technológiailag nehezen kivitelez­
hető, ezért előnyösebb az optimális rést biztosító beállósarus megoldás /21. ábraL

F‘

21 .ábra

Beállósarus támasztócsapágy
 - 4 3 -

A hidrosztatikus támasztócsapágyak közül a központi nyomókamrás sík—siklófelületű

kivitel 122. ábra/ a legismertebb.

22 .ábra
Központi nyomókamrás hidrosztatikus axiáiis csapágy

A gömbcsapágy általában különféle csuklók szerkezeti eleme. Sugárirányú és axiális

terhelést egyaránt felvehet. /23.ábrai.

23.ábra
Beá/lócsuk/ó gombcsapággyai

1.1 6 . A sikiócsapágyak tervezése

A siklócsapágyakat úgy kell méretezni, hogy

— a tengelycsap és a csapágy szilárdságiig megfelelő legyen:
— minél kisebb legyen a súrlódási energiaveszteség:
— a fejlődő hő ne veszélyeztesse a csapágy üzemét.
F

-4 4 -

A tervezéskor általában a csapágyat terhelő erő és a forduíatszám a kiindulási adatok.

Figyelembe kell venni továbbá a környezeti hatásokat is, például a hőmérsékletet, a korró­
ziós hatásokat, a levegő szennyezettségét stb.

Az igénybevételnek és a környezetnek legmegfelelőbb csapágyszerkezet kiválasztása

után következik a méretezés. Ennek során a következő jellemzőket határozzuk meg:
— a siklófelüíetek anyagát;
— a csapágy főméreteit;
— a csapágy j öté kát;
— a siklófelüíetek felületi érdességét;
— a kenőanyag— minőséget és mennyiségét;
— a csapágy súrlódási veszteségét és üzemi hőmérsékletét.

A méretezést jelentősen megkönnyítik a tervezési gyakorlatban meghonosodott para­

méterek, így
— a Pmeg a megengedett fajlagos csapágyterhelés,
— a vmeg a megengedett siklási sebesség,
— a (pv) meg a súrlódási teljesítményre jellemző adat,
— a b/d a hengeres siklócsapagyára jellemző viszonyszám,
— és a b/Ea csuszósarukra jellemző viszonyszám.

Ezeket, a széleskörű tapasztalatok alapján meghatározott adatokat a teljesség igénye

nélkül a 10. táblázatban foglaltuk össze.

1.16.1. Vegyes és száraz súrlódási állapotban működő sikló csapágyak mérete­

zése

A vegyes és száraz súrlódási állapotban működő csapágyakattós fordulatszámok ese*

tén, vagy alárendeltebb helyeken alkalmazzák. Ezek a 14. táblázatban összefoglalt tapasz­
talati adatok, vagy a szakirodalomban található p— v diagramok alapján az alábbiak szerint
méretezhetők.

A főméretek meghatározása. A csapágyfajtának megfelelően kiválasztjuk a csap és a per­

sely anyagát, illetve az ezekhez ta rto z ó T ^ ^ , ^ meg,és{Végértékeket, majd a b/d viszonyszámot.
Ezek, valamint az F terhelés alapján a csapagy főmereteí:

( Pa ) , ebből

( m ) , ahol p= pmeg '

 - 4 5 -

10. táblázat: Tapasztalati adatok a sikiócsapágyak méretezéséhez

Anyag
Csapágy rPneg. _vmea ¿PMÍnea b/d
persely csap [m/sj
r Pai üm .
nvSJ

Közlőmüvek
/transzmissziók/:
Öv acél 0,2 3,5
Öv acél 0,8 1,5
Csf acél 0,5 6
Csf acél 1,2 2 1...2
Fonytonos üzem műanyag A50 0,6 0,5
műanyag A50 2,0 0,15
Szakaszos üzem műanyag A50 0,6 1
műanyag A50 4,0 0,15

Emelő'— és szállító
gépek:
Fogasléces emeló'
/„hévér"/ Bz A70 40,0 — 0, 8... 1,8
Gém forgáspont Bzö 12 A70 1,50 -
Fütókerék, görgő,
kötéldob Öv26 A50 6,0 —
Vöt8 A50 12,0 —
műanyag A50 1,0
műanyag edz.acél 2,5

Szerszámgépek Csf, Vöt acél 2,0 ..5,0 — 1, 2...2

Bz, Öv

Aprítógépek,
törőgépek, malmok: Öv acél 0,8 1
A z értékek folya­ Csf— K —
matos üzemre Sn6 acél 0,8 3
vonatkoznak, Csf— K —
szakaszos — Sn 10 acél 1,0 2
üzem esetén Bzö 12 acél 8,0 1 1...2
2,5 p -ig Pbbzö acé!
műanyag acél 2,0 1
Könyökös sajtoló
/legnagyobb nyomás/ 100,0
 - 4 6 -

A 10. táblázat: folytatása

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Hengerművek Caro-Bz edz.acé? 50,0 50 0,5.. 1,2

műanyag edz. acél 25,0 50

Villamos— és
vízierőgépek:
n=1500/min: ki­
futás? idő 8 min Csf-K-Sn10 A50 1,2 10 0,8.. 1,5
n=1500/mín:k<-
futás? idő
8 min: Csf-K-Sn10 A50 0,7 10 .
n=1500/ Csf-80 A 50 — —

Turbógépek:
Micheíl-csapágy Csf,műanyag acél 3,0 60 -
Gőzturbinák Csf acél 0,8 60 0,8.. 1,25
Gőzturbinák Pbbzö acél 1,5 60 0,8.. 1,25
Egyéb turbó'
gépek Pbbzö acél 1,5 1,5. ..2

Dugattyús gőz­
gépek— komp­
resszorok,
— szivattyúk:
Keresztfej— és du-
gattyúcsapszeg
csapágya Csf,Pbbzö edz„acél 12,0
Végforgattyú
/hajtórúd,
csapágy/ Csf,Pbbzö edz.acél 9,0 2,5 1
Végforgattyú
főcsapágy Csf,Pbbzö edz .acél 3,5 3,3 1,4
Forgattyústengeíy
hajtórüdcsapágya Csf,Pbbzö adz.acél 7,5 3,5 0,85
Forgattyústengeíy
főcsapágya Csf,Pbbzö edz.acél 4,5 3,5 1
Külső csapágy Csf acél 2,5 3
Vezérlőtengely Csf acél 1,5 1
Keresztfej-
csúszósaru Csf acél 0,4
Keresztfej-
csúszósaru Öv acél 0,3
 - 4 7 -

A 10, táblázat: folytatása

1.

Mozdonyok:
Hajtórúd,csatlórúd,
keresztfej Csf,Bzö acéi 15,0
Keresztfej— csúszó-
saru Vöt acél 1,0

Gépkocsi és repülő-
gép motorok
hajtórúd-
Lassú csapágy Csf acél 12,0 0,5. „0,6
járá- forgaty*
su tyústen-
gely-fő-
csapágy Pbbzö acél 8,0 0,5.. 0,6
Gyorsjárású: l,7p* Pbbzö acél
Repüíőgépmotor:
2,3p,
a íassújárásu-
hoz viszonyítva Pbbzö acéi

Diesel motorok:
forgattyus- 5,5... 13,0 0,45..0,9
négy­ tengely-haj- 12,5...25,0 0,5...0,8
üte­ tórud
mű
két- forgattyús- 5,0...9,0 0,6...0,75
üte- tengely-haj- 10,0... 15,0 0,55.. 0,6
«
mu tórúd

Nagy erőgépek /me­

zőgazdasági — és
hajtóerőgépek/:
hajtórúd Csf, Pbbzö edz. 15,0 0,65..0,8
forgaty-
tyústengely
Lassú főcsapágya 9,0 0,7...0,9
járá­
sú dugattyúspa-
szeg csapágya 24,0 1,6... 1,7
Gyorsjárású: 1,5 p,a
lassújárásúhoz
viszonyítva
 - 4 8 -

A 10.táb fázat: folytatása

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Csuklók edz. acél edz.acél 15,0

öv acél 3,0
Vöt,Bz edz.acél 9,0
VÖt,Bz acél 5,0

Egyéb csapágyak:
Daru talpcsapágy Bzö acél 10,0.. 13,0

Transzmissziós
talpcsapágy:
Kis fordulat* Bzö acél 6,0
számok Öv Öv 6,0
esetén acél acél 9,0
Természetes
léghütés esetén 2,5..3,0
Vízturbinák­
nál hűtőbordákkal,
hideg környezetben 4,0..8,0
Cirkulációs o faj hűtés
esetén 8, 0.. 10,0

Fésűscsapágy:
Stabil gépberendezésben 3,0..4,5 0 ,8.. 1,5
Hajógépekben 0,4..0,8 0 , 8.. 1,5

Terhelési adatok megvalósított ólombronz csapágyakra

Teherkocsi
Diesel motorok:
Hajtórúd-
csapágy Pbbzö edz.acél Í2,5..25,0 3...7 0,4..0,8
Főcsapágy Pbbzö edz.acél 5,5.. 15,0 3...7 0,5.. 0,8
Dugattyú -
csapszeg
csapágya Pbbzö edz.acél 10,0 0,5... 1
 - 4 9 -

A 10.táblázat: folytatása

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Vontatók:
Hajtórúd-
csapágy Pbbzö edz. acél 17,0 4 0,5...0,9
Főcsapágy Pbbzö edz.acél 10,0 4 0,5.. .0,9
D ugatty úcsapszeg
csapágya Pbbzö edz.acél 10,0 0,6—1
Személygépko­
csi Ottó motorok:
Hajtókarcsapágy Pbbzö edz.acél 10,0 5 ...8 0,3...0,6
Főcsapágy Pbbzö edz.acél 8,0 5— 8 0,5— 0,6
Szerszámgépek:
főcsapágy Pbbzö edz.acél 1, 0 ..5,0 0 , 1..0,8 0 ,8... 1,2
A70
A60
Hajtómű-
tengely Pbbzö A50 1,0..3,0 5 1

Súritok, komp­
resszorok:
Hajtórúd csapágy szürke
öntv. 5.0 3.5 0,5...0,6
Főcsapágy Pbbzö Öv 4.0 3.5 0,6 - 0,7
D ugatty úcsapszeg
csapágya Pbbzö edz.acél 8 ,0.„10,0 1,3
Transzmisszió
csapágyak:
Betétpersely
álló csapágyhoz Pbbzö A50 0 ,6 ..2,0 2 -5 0,5-.0,8
Emelőgépek:
Futó kerékcsapágy Pbbzö A60 6, 0- 10,0 0 ,8 -1 .5
 -5 0 -

A 10.táblázat: folytatása

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Nagy Dtese-
motorok
mezőgazdasági
és hajózási célra:
Hajtórúdcsapágy Pbbzö,Csf edz 10,0.. 15,0 4 0,6 ...0,8
acél
Főcsapágy Pbbzö, Csf edz. 6,0..9,0 4 0,7...0,9
acél
D ugatty úcsapszeg
csapágya Pbbzö, Csf edz 25,0 1,5... 1,7
Hengerművek:
Gumihengermtü
/kalander/
Kalandercsapágy Pbbzö A60 6,0.. 12,0 0,1 0,9... 1
A70
Brikettpréscsapágyak:
Középcsapágy Pbbzö 8,0 1__1,5
Oldalcsapágy Pbbzö Öv.Aö 5,0 1.... 1,5
Nyomócsapágy Pbbzö 13,5 1....1,5
Törőgépek:
Durvatörő lengő—
tengely csapágya Pbbzö A70 4,0 0,75 1....1,5
Lokomotivok:
Csatfórudcsapágy Pbbzö 1,2
Vagonok:
T eherkocsítengely Pbbzö Ötv.acél 4,0 4,5 1,5
Vasúti motorok,
elektromos lokomotivok,
motortámcsapágyak Pbbzö 1,5
Általános gépgyártás:
Főcsapágy: Pbbzö edz.acél 3,0 0,1.. .5 0,8... 1,2
A60
A50
Lengőcsapágy Pbbzö edz.acél 10,0 0,6... 1,5
 -5 1 -

A csapágyszélesség pedig a b=d/-^~ / összefüggéssel számítható.

d
Ezt követi a csap szilárdsági ellenőrzése, amely lehet végcsap vagy nyak csap, A végcsap
igénybevétele hajlítás és nyírás. A nyakcsapnál ezt még csavarás egészíti ki. A z ellenőrzést a
mechanikából jól ismert szilárdsági összefüggésekkel végezzük összetett igénybevételre. Ese­
tenként, elsősorban végcsapoknál a csap lehajlását is meg kell határozni. Követelmény, hogy
a lehajlás kisebb legyen, mint a csapágyjáték.

A csapágy ellenőrzése melegedésre. Állandó terhelést és siklási sebességet feltételezve a

felületegységre vonatkoztatott súrlódási teljesitményveszteség is állandó, azaz
Xír F v
A j — = állandó,

amelyből következik; a pv szorzat állandósága. A szorzat megengedett értékeit a 14.táblázat

tartalmazza. A súrlódási hő nem veszélyezteti a csapágy üzemét, ha

“ T Í - í / Pv/meg [ N/ms] •

1.16.2. Állandó terhelésű és fordulatszámu hidrodinamikus hengeres csapágyak

méretezése

A méretezés első lépése — a főméretek /b,d/ meghatározása és a csap szilárdsági ellen*

érzése — megegyezik az előzőekben ismertetettekkel.

Ezt követően a csap kerületi sebességének a függvényében megválasztjuk az üzemi hő­

mérséklethez tartozó relatív játékot. V O G E L P O H L szerint az optimális csapágyjáték
4 ___
Y ü Pő 0,8 \ J U [% o j,

ahol a csap kerületi sebessége / |J / m/s— ben adott, és a «■— t %o— ban kapjuk. Az Össze­
függést grafikusan a 24.ábra mutatja.

A z üzemi körülmények és csapágy szerkezet figyelembevételével kenőolajat választunk

és megbecsüljük az üzemi hőmérsékletet. A 7.ábrábó! a becsült üzemi hőmérséklet függ­
vényében leolvassuk a kenőolaj üzemi kinematikai viszkozitását / 1) /, majd azt átszámítjuk
dinamikai viszkozitásra:

A felvett és a számított adatok segítségével már meghatározható a korábban bevezetett

terhelési vagy Sommerfeld — féle szám.
r b
- 2•
p vp■■
í ' S - ' f i - T T •
.L

\
 - 5 2 -

24.ábra
Hengeres sikiófelületü hidrodinamikus csapágyak
optimális relatív játéka

A terhelési szám / ^ / és a - j j - viszonyszám függvényében diagramból kikereshető

a relatív excentricités / £ /. Egy ilyen diagramot mutat a 25.ábra. Megjegyezzük,hogy a
belépési szöget / f ^/.általában azonosnak vesszük a Ç> körülfogási szöggel.
A kis relatív excentricitással működő csapágyakban a terhelés — ingadozások hatására a
csap nagy amplitúdójú lengése következik be, ezért célszerű, ha £ > 0,5.Az elmondottak
a 25.ábrán is érzékelhetők. Látható, hogy az £ < 0,5 intervallumban a terhelési $zám/<j) /
kismérvű megváltozásához viszonylag nagy relatív excentricités— változás tartozik.

A terhelési szám alakulása hengeres sikiófelületü hidrodinamikus csapágyaknál a

relatív excentricitás és a b/d viszonyszám függvényében
 - 5 3 -

A relatív excentrieitást felhasználva a korábban már értelmezett h = r /1 — 6 cos 'f /

összefüggésből kiszámítjuk a legkisebb résméretet /h /, ugyanis hD— nál, = 0 , vagyis
hQ = r /1 — £ /. A hQ résméretnek nagyobbnak kell lennie, mint a csap és persely összegzett
érdességmagassága, vagyis

ho><f,+ cT2 » 4,5 /Ra1 ♦ R g2/ [m ],

A fenti összefüggés alapján előírjuk a megengedett felületi érdességet /Rg^ és R g2 /.

A különböző megmunkálást eljárásokkal elérhető felületi érdességeket tájékoztatásul a 11.
táblázatban foglaltuk össze.

A megmunkálás! hőmérséklethez /20° C/ tartozó relatív játékot a

20 °C = T ö *S/t Q -2 0 ° C / .1 0 -6

összefüggéssel számítjuk, ahol az S arányossági tényező' a persely anyagától és beépítésétől

függ /12.táblázat/. A tényleges játék pedig

5 = ^ 20°C ’ d [ m] ■

Ennek alapján előírható a csapágy illesztése.

A kenőfiim fenntartásához, és a súrlódás következtében fejlődő hő elvezetéséhez szükséges
olajmennyiség meghatározásához, a b/d viszonyszám és a relatív excentricitás függvényében
diagramból leolvassuk a C súrlódási és a J olajszükségleti számokat / 26. és 27. ábrák/,
súrlódási számból és a relatív játékból számítható a csapágysúrlódás^ = valamint a súr­
lódásból származó hőteljesítmény p -jk F v [w ] .

A kenőfilm fenntartásához szükséges egységnyi, felületre jutó olajmennyiség

q = J r u> y m/s] , illetve az összol aj szükség let

Q =q b d m 3 /sj .

A fejlődő hő egy része konvekcióval elvonható: P ^ = o ( A /í q — tQ / [wj ,

ahol a hőátadási tényező. A a csapágy hőleadó felülete és tQ a környezeti hőmérséklet.

Az oí értéket a következő empirikus összefüggéssel határozhatjuk meg:

6 +10VT" kJ
4,187 m2h ÓC
Általában a levegő áramlási sebességét 1 m/s— nak vehetjük, akkor az

o£ = 4,3 .“ 4,8 - ■■ .
m h°C
 - 5 4 -

11.táblázat: Sikiócsapágyak felületi érdesség értékei

Megmunkálás yU-m

Esztergálás simftás 2S....7

finom 7...„2
gyémánttal 1....0.2

Reszelővel finomra simítva 8...2

Csiszolás vászonnal durva 7....2

finom 2....0.5

Köszörülés simító 5... .2

finom 2....0.5

simító 40.... 12
Furatesztergálás finom 12....3
gyémánttal 3. ...0,5

nagyoló 25....4
Hántolás /saberolás/ simító 4....1
finom 1....0.3

Dörzscsiszolás /nonolás/ simító 3,5..,0,5

finom 0,5...0,1

Tukrösítés /leppolás/ nagyoló 4....1

simító 1....0.2

Tükörsimitás /szuperfinis/ simító 3,5...0,5

finom 0,5...0,1
12.táblázat: Az S arányossági tényező értékei
Csapágypersely beépítési helye
acél vagy öntöttvasból k észült Vekonyfémből készült
A csapágypersely Vékonyfalú önálló hó'ki- Nagyméretű. Vékonyfalú önálló hökiterjedésö
vagy -bélés anyaga csapágyházban teqedésű merev önt­ csapágyház- vastagfalú
vagy hajtórúd- vastagfalú vényben bán csapágyházban
fejben csapágyönt­
vényben

Aluminiumötvözetek
Al-Cu-M g 16.-.18 22....24 27„.,29
Al~Cu 16...18 22.,..24 27,„,29
A l-S i 13,..14 19...,22 24„„27
Al-M g 19...20 25.,..26 30....31' 0.....4 5,...6
A l-M g-M n 19....20 25....26 30....31'
Magnéziumötvözetek 19 25 30
ónbronzok
Bzö 12 12 18 23
Bzö 10 11 17 22 0 0
Aluminiumbronz 11 17 22
Sárgaréz 13 19 24
Vörösötvözet 12 17,9 23
Ón alapú csapágyfémek
Csf-8o 17 22,8 28
C sf-83 17 21,7 27
Csf-88 16,3 22,4 27,5
ólom alapú csapágyfém 27 33 38
Ólombronzok
Pbbzö 5 12 17,9 23
Pbbzö10 12 18,3 23
Pbbzö15 12 18,2 23
Pbbzö22 12,5 18,6 23,5
Cinkötvözet 20 24 26....30 31..„35 3....4 6.... 7 ■
Acél 5 11 16 0 0
Öntöttvas 3...,4 9.,„10 15 0 0
Műanyag 34....44 4Q....50 4S....55 18....28 24.... 34
 - 5 6 -

----- -- 6

26.ábra
A súrlódási szám, a relatív excentricitás és a b/d viszonyszám függvényében, hengeres
siklófelületü hidrodinamikus csapágyaknál

27.ábra

A z olajszükségleti szám,a relatív

excen tricitás és a b/d viszony­
szám függvényében, hengeres
siklófelületü hidrodinamikus
csapágyaknál
 - 5 7 -

Megjegyezzük, hogy ez a számítás közelítő jellegű, hiszen a csapágy külső és belső

hőmérsékletét azonosnak vesszük, vagyis a hővezetést elhanyagoljuk. Ugyanakkor egyes
esetekben számottevő szerepe lehet a hősugárzásnak is /kohóüzemben pl. előfordulhat, hogy
a környezet sugárzással fűti a csapágyat/. A z alkalmazott egyszerűsítés hibáját azonban ki­
egyenlíti a z hőát adási tényező felvételében rejlő biztonság.

A fejlődő és a konvekcióval elvont hő különbségét:

p -p , =e íq,/t- y [w ]

a csapágyon átáramló kenőolajnak kell elvinnie.

Az összefüggésben c az olaj fajhője,^ a sűrűsége, tQ a belépő, t pedig a kilépő hőmér­

séklete. A számítások egyszerűsítése miatt t - =t. Amennyiben a fenti összefüggésből meghatá­
rozott Q-j nagyobb, mint az olajfilm fenntartásához szükséges Q, úgy az előbbit kell előírni.

1.16.3. Állandó terhelésű és fordulatszámu sarus támasztó csapágyak méretezése

A tervezés alapadatai a saruterhelés /FI, a csapágy teljes terhelése / F ' - z F / és a saru

csúszási sebessége I \J I, illetve fordulatszáma /n/. A fajlagos terhelés és a csúszási sebesség
értékei a 14. táblázat szerint vehetők fel. A szélességi viszony b/£.= 0,7— 1,4. A saruk száma
z = 4— 16, a köztük levő távolság/28.ábra/ a = k£=/0,25— 0,65/t,

28.ábra
Sarus támasztócsapágyak
főméretei
 - R8 -

A legkedvezőbb súrlódási állapotot akkor érjük el, ha a relatív rés/£= h^/h^ a lehető
legnagyobb terhelési és a lehető legkisebb súrlódási számot biztosítja. Célszerű, ha hQrés
minél kisebb. Értéke hQ >cTj + cf^- A csapágy méretek növekedésével azonban növekszik a
gyártási pontatlanság is, ezért hQía 0,5.10' 4 dk£z javasolható.
Előirt kenőolaj esetén a méretezés lépései a következők:

A főméretek meghatározásához felvesszük a b/£és k = a/ÍLértékeket. A z összes saru­

felület:

A ö =F í~ = 2b ta z / T - /
Kmeg L
A 28.ábra alapján d ^ ^ T = z t /1+k/, ebből z— t kifejezve és az első összefüggésbe behelyettesít­
ve, az

F' _ dk B z ^ . b , .
-n c — '-r ' í -

amelyből a saru hosszmérete:

F* 1+k
t=-
^meg dk ö z^/
A saru szélesség: b = V / , a saruk száma pedig z = — E— r-*- •
*- pmeg
A relatív rés megválasztásakor szem előtt tartjuk, hogy a terhelési szám maximális,
a súrlódási szám pedig minimális legyen. A 29. és 30. ábrák alapján £- értéke 2— 3 között
optimális.

A relatív rés és a b/í viszony szám ismeretében azután a 29. 30 és 31. ábrákból megha­
tározzuk a terhelési / ^ /, a súrlódási /C/ és az olajszükségleti / J / számokat.
 - 5 9 -

Z-tyho

29.ábra
A terhelési szám; a relatív résméret függvényében négyszögalakú, lineárisan csökkenő
résfüggvényű hidrodinamikus saru esetén

e*h} jh0

30.ábra
A súrlódási szám, a relatív résméret függvényében négyszögalaku,
lineárisan csökkenő résfüggvényű hidrodinamikus sarunál
 31.ábra
A z oíajszükségfeti szám, a relatív résméret függvényében négyszög alakú, lineárisan
csökkenő résföggvényű hidrodinamikus sarunál

Felvesszük az üzemi hőmérsékletet, és a 7. ábrából meghatározzuk az előírt kenőolaj

üzemi hőmérsékleten a dinamikai viszkozitást / ^ q /.

A számított adatokat felhasználva a

0Ü 0 Ul
ho =
meg

összefüggéssel kiszámítjuk a legkisebb résméretet.

A súrlódási számból meghatározzuk a súrlódási tényezőt

h
T
A z olajfilm fenntartásához szükséges olajmennyiség egy saruhoz

= U h Qb J m3/s

A súrlódási hőteljesitmény:

P = M W =ytF' = yUz F ' U [w ]

A fejlődő hőt a hengeres hidrodinamikus csapágyakhoz hasonlóan, a konvekcióval és

a kenőanyaggal vonjuk el.Az ott bemutatott számítási eljárás értelemszerűen itt is alkalmaz­
ható.
 -6 1 -

1.16.4. A műanyagcsapágyak tervezése

A muanyagcsapágyak kenéselmélete ma még kidolgozatlan. Tervezésük során csak

tapasztalati adatokra támaszkodhatunk.
A muanyagcsapágyak folyadéksúrlódási állapotát közelítésként a fémcsapágyakra
vonatkozó kenéselméleti eredmények alapján vizsgálhatjuk. A műanyag rossz hővezetése
miatt azonban úgy számolunk, mintha a csapágy nem adná át a hőt a környezetnek, vagyis
feltételezzük azt,hogy az összes súrlódási hőt a kenőanyaggal kell elvinni.

Kenés nélkül vagy vegyes súrlódási állapotban működő muanyagcsapágyak mérete­

zésekor elsősorban a terhelhetőség tapasztalatai adatai irányadóak. A terhelhetőséget a mű­
anyagok rossz hővezetéséből adódó melegedés korlátozza.

A poliamid csapágyak szélességi viszonya b/d = 0,6 ....1. A persely falvastagsága

s = /0,07 ....0 , 1/d, ha fémházba sajtolva rögzítjük. Hőleadás szempontjából előnyösebb a
0,5.....1,5 mm vastagságú acélperselybe ragasztott paHamidbélés. A csapágyak illesztésének
megválasztásakor a poliamid melegedése és vízfelvétele következtében előálló csökkenését
is figyelembe kell venni. A z üzemi csapágyjáték célszerű értéke: J ü = /0,002..0,004/d. A na­
gyobb értékek nagyobb sebességekhez tartoznak.

A poliamid csapágyak v < , 2 m/s és p < 1 5 MPa sebesség— illetve terheléshatárok

között alkalmazhatók. A /pv/ g értéke az üzemi hőmérséklet ft^J függvényében, ha a súrló­
dási hő az acélcsapon és a muanyagperselyen keresztül hővezetéssel távozik a következő
empirikus összefüggéssel számítható:

M .

ahol: s — a persely falvastagsága [m m j , b — a persely szélessége £mm j .

A poliamid perselyeket beépítés előtt 80 ....100° C hőmérsékletű vízben kell kondi­

cionálni. A művelet időtartama:

[ h] ,

ahol: V — a csapágy térfogata jm m ^J , A — a csapágy felülete /mm^/, A w — a víztartalom

növekedés /%/. Az oíajkenésü poliamidokat 2,5 %, a vízkenésüeket ^ 6 % víztartalomig
kell telíteni.

A hőrelágyuló müanyagperselyek kialakítására és rögzítésére a 32— 34. ábrák mutat­

nak példákat.

Vastagabb müanyagpereselyekben a zsírkenéshez zsírtáskát vagy zsírtároló hornyot

célszerű kialakítani./32.a. c. ábrák/
 Morósjrrsxm

-á a
Zsirbrolo
kd>

32.ábra
Közepes méretű műanyagperselyek kialakítása és rögzítése

33.ábra
Nagyméretű muanyagperselyek rögzítése

Olajkenésű möanyagcsapágyakban viszonylag nagy térfogatú olajeiosztó és olajvezető

hornyot kell készíteni /32„b. ábra/. Ugyanis az egyszerű olajbevezető furat, amely közvetlen
a siklófelüfetre vezeti az olajat, a túlterheléskor leváló muanyagforgácstól gyorsan eltőmó'd-
het.
 A célhoz

M u o n yo g p c rs c ly
R ogzitó g y ű rű

34.ábra
Vékony muanyagperselyek kialakítása és rögzítése

A vastagabb muanyagperselyek rögzítésére és elfordulás elleni biztosítására a ház

anyagából kimunkált vagy besajtolt és fel csavarozott támasztó gyűrűket alkalmaznak /32„d.
e.f. ábrák/. A nagyobb méretű perselyeket a 33.ábra szerint rögzíthetjük. A kisméretű és
vékonyfalú muanyagperselyek hasított kivitelűek, ezeket ragasztják, majd axiálisan gyűrűvel
támasztják meg /34.ábra/.
 - 6 4 -

1.2. G Ö R D Ü L Ő C S A P Á G Y A K ÉS - C S A P Á G Y A Z Á S O K

A gördülőcsapágyakkal megvalósított ágyazások / amelyeknél az álló és forgó alkat­

részek közötti súrlódást gördülőelemek beépítésével csökkentjük/, hasonlóan a siklócsapá­
gyazásokhoz, forgó vagy lengő mozgást végző gépalkatrészek aktív támasztására, ágyazására
szolgálnak. Olyan szerkezeti kapcsolatot létesítenek, amely minimális súrlódási energiavesz*
teséggel teszi lehetővé az érintkező felületek terhelés alatti, közös érintő irányú relatív el­
mozdulását.

A gördülőcsapágyak alkalmazása rendkívül széleskörű. így van ez a mezőgazdaságban

is, ahol a gyors és viszonylag kis felkészültséget igénylő cserélhetőség, a mostoha üzemelte­
tési körülmények különösen indokolják használatukat /35.ábra/.

A gördülőcsapágyakban — csapágytipustól függően — a csúszósúrlódást részben vagy

egészben az általában jóval kisebb gördülési ellenállás váltja fel.

Az energiát forgatónyomaték formájában átszármaztató tengelyek sikló— és gördülő-

csapágyai által felemésztett súrlódási nyomatékot a fordulatszám függvényében a 36.ábra
mutatja.

A z ábra jól szemlélteti a gördülőcsapágyak egyik legfőbb előnyét, azt hogy már az
indulás pillanatában is viszonylag kicsi a súrlódási nyomaték— veszteség.

1.21. Jelölések, a gördülőpályák elemei és anyagai

A gördülőcsapágyak kiváló minőségét, olcsóságát, széleskörű típus és méretválaszté­

kát, a gyárak gazdaságosan csak nagy szériákkal tudják megvalósítani. A tervezés és a csere-
szabatosság szempontjainak figyelembevételével a gyártók és felhasználók közös érdekében a
szabványosítás nemzetközi szervezete, az ISO /International Organisation for
Standardisation/ főmérettáblázatokban rögzítette a gördülőcsapágyakra ajánlott főmérete­
ket. A jelölési rendszert / a csapágy megadás mindig egy betűjelekkel kiegészített számsorral
történik/ a 37. ábra mutatja.

A főjelek /az ábrán 3„4.,5.,6./ az alapkivitelű, a kiegészítő jelek /az ábrán 1.,2. és 7 —
19— íg/ pedig a különleges gördülőcsapágyakra utalnak.

A főmérettáblázat szerint alapkivitelüek a szabályos csapágyacélból, normál /PO/ -

pontossági fokozattal, — radiális és axiális hézaggal, — zajszinttel és hengeres furattal készülő
csapágyak. A z ettől eltérőek pedig a különleges kivitelűek.
 - 6 5 -

Gördülőcsapágyazási helyek egy arató-cséplőgépen

A gyűrűk_es o gördüiőtesiek nem a hagyományos

| | y^/-6'j/yl
csapág/xribói készülték

Súrlódási nyomatékok a fordulatszám

Beépíthető csapágyelemek

Fő konstrukciós jellemzők

gj
Szélességsorozat
—

jpp/
Atmérósorozot
Csapágyfurat átmérője
Különleges belsőkiképzésú csapágyak

W2 Sy&v^li
Eltérő főméretek

36.ábra
Gyűrűk konstrukciós változatai
Kosarak
o

xstf
Por vedőtarcsak es tömítések

Pontossági osztály

gi{ZS?bxx
Csapá qyhezaq

függvényében
Zajszmt —
*•
Fokozott üzembiztonság
u,

w pí
Meretstabilitos nagy üzemi hőmérsékletnél
ÍR
Kettős csapágyak p
Súrlódási nyomaték
0t>
Plasztikus kenoanoa r
<o
 A gördülőcsapágyaknál alkalmazott jelölések lényegét a 37.ábrán feltüntetett sor­
rendben a 13.táblázat tartalmazza. /Az egyes betűjelekkel szimbolizált műszaki paraméte­
rek a csapágykatalógusokban, illetve a gördülőcsapágy atlaszokban megtalálhatók./

Radiális vagy gyűrűs csapágyaknál minden szabványos tengely-átmérőhöz /d/ egy

palástátmérő— , és egy szélességsorozat tartozik /38.ábra/. Axiális vagy tárcsás csapágyak
esetén pedig egy magasságsorozat tartozik.
Végezetül egy példa a jelölésre és annak értelmezésére: X 619/5 P57.

38.ábra
Adott d átmérőhöz tartozó átmérő — és szélességsorozat jelölése

Jelentése: 619/6: mélyhornyú: 1: szélességsorozat: 9: palást átmérő sorozat/, furatátmérő

d = 5 mm L J5 I, pontossági osztály: P5, fokozott üzembiztonság: C%/7/, anyaga rozsdaálló
acél: X.

A gördülőcsapágyak terhelhetősége és élettartama szempontjából az anyag — és felü­

let — minőségnek döntő jelentősége van.

A gyűrűk, illetve tárcsák és a gördülőelemek anyaga általában nagy tisztaságú edzett

krómacél. Összetételét a 14.táblázat mutatja. A z edzés hőfoka: 820— 8 5 0 ^ , a megeresztésé
150— 170 Hőkezelés után a gördülőpáiyák és a gördülőelemek keménysége 60— 64 HRC,
de minimálisan 58 HRC. Adott csapágy élettartama nagyobb, ha a gördülőelemek 1— 2
H RC— vei keményebbek, mint a futópályák.

A szokványostól eitérő csapágyacéiból is készülnek gördülőcsapágyak. Különféle

hőálló acélokból /IViHT: H A L M O : T — 1 stb/, jelölésük a csapágyjellemző szám előtt H betű,
rozsdaálló acélokból /X/, elektroacélbói /URE/, vakuumacélbó! /URV/ stb. A szokványos
csapágyacéiból készült csapágyakat a jelölési rendszerben külön számmal vagy jellel nem
jelölik.
13.tábfázat: Gördüiőcsapágyak fő — és kiegészítő jelei

— - 11 m
Jelek *4
so r­
rendje
¡egészítő A jelölés tárgya Jel is
->

a gyűrűk és a gördülőtestek nem

jelek

I. hagyományos csapágyacclból ké­ H, X, M, T, U R, U RE, URV, S

szültek
2. nem komplett csapágyak K, AK, KK, WA, L, R, E, GS, W, WS
E, BO, L. M, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 1, A 7 ,
B7, 75, 8, 0 , QJ, UK, UL, UM,
2344. .B, 2347. .B, 4792. .D —2LS,
17 2 6 2 .., 23 8 2 ..D —2LS,
2382. .BD—2LS, NU, NUJ, NJ,
3, fő konstrukciós jellemző NH, N, NO, NF, NFP, NP, NJP,
NUP, NUB, NUC, NUR, NUPR,
típus

NNU, NN, NA, RHNA, RBNA,

Főjelek

HNA, BNA, N A X .., NAX. .Z,

N A X . .IR , N A X . .ZIR, NAXR,
. N A X R ..Z , N A X R ..ÍR ,
- N A X R .. ZIR
4. J, cS szélességsorozat 7, 8, 9, 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6
P R
5. *1
C 0<y5 átmérősorozat 7, 8, 9, 0, 1, 2, 3, 4, 5
/0 6 . . . ¡ 9 , 0 0 . . .04, /22, 05, /28, 06,
méret

6. a csapágy furat átmérője ¡32 , 0 7 ...2 2 , 2 4 ...3 0 , 3 2 ...4 4 ,

4 8 ...9 6 , / 500 . . . /2000
7. különleges belső kialakítású A, B, ZK, ZB, C, CA, CB, G s D, E
csapágyak
S. eltérő főméretek X
K, K30, N, NS, NR, P, D, PR, R,
9. a gyűrűk konstrukciós változatai N2, N4, N6, U, W20, W26, W33,
W5I8, W513
1 0. kosarak J, Y, F, L, M, T, TN, TN G , S, A,
B, P, H, ..S , D, R, V, YH, VT
— 2LS, RS, — 2RS, RSN, RSNR,
RSNB, RSNBR, KRS, KRSB,
11. JU porvédőtárcsák és tömítések — 2RSN, — 2RSNR. — 2FS, Z ,—2Z,
15 ZN R, ZNBR, ZN, ZNB, — 2ZN,
*o — 2ZNR, PZ, — 2PZ
P-J
12. </3 pontossági osztály P 0/P6, P5, P4, P2, P6E, P5A, P4A
£0
o C l, C2, normál, C4, C5, NA, ZS,
13. 3 csapágyhézag
v. ‘3
•o y
R . ., A ..
14. •5 £
Já jy zajszint C6, C66, W
15. fokozott üzembiztonság C7, C8, C9
SZ £
16. G méretstabilitás nagy S00, S0, SÍ, S2, S3, S4, S5, . .A,
>> c üzemi hőmérsékleten ..B
—
cc 5
% O, X, T, U, UA, UO, UL, UM,
, 17. kettős csapágyak US, V V
8 0
18. cd 'ca súrlódási nyomaték JU
19. plasztikus kenőanyag LT, HT, LHT
!
14.táb!ázat: M S Z 17 789 szerinti gördülőcsapágyacél összetétele

Ö t v ö z ő e I e m, %
Az acél C Mn Sí Cr S P Cu Ni Ni +
jele .. Cu....
max

GO 3 0,95.,..1,05 0,20...0,45 0,17....0,37 1,30.... 1,65 0,020 0,027 0,25 0,30 0,50

GO 4 0,95 ...1,05 0,90...1,20 0,40....0,65 1,30.... 1,65 0,020 0,027 0,25 0,30 0,50
 - 7 0 -

1.22. Gördülőcsapágytipusok

A gördülőcsapágyak több szempont szerint csoportosíthatók. A terhelhetőség iránya

szerint háromféle jellegzetes csapágytipust különböztetünk meg / 39.ábra/,

39.ábra
Főbb csapágytípusok a terhelhetőség iránya szerint

Gördülőcsapágytipusok terhelhetőségi irány szerint: a/ gyűrűs görgős csapágy, b/ tár­

csás golyós csapágy, d gyűrűs golyóscsapágy /alkatrészek: 1. külső gyűrű, 2 . belső gyűrű,
3. gördülőtest, 4. vezetőkosár, 5. tengelytárcsa, 6 . fészektárcsa/.

A 39/a. ábra szerinti hengergörgős csapágy mindkét irányban szétszedhető. Csak radiá­
lisán terhelhető. A 39/b. ábra szétszedhető, csak axiálisan és egyirányban terhelhető tárcsás
csapágyat mutat. A 39/c. ábrán látható változat gyűrűs golyóscsapágy. Nem szétszedhető
típus. A csapágy egyidejű radiális terhelés mellett axiálisan is terhelhető /radiax csapágy/.

A gördülőcsapágyak beépítése szempontjából igen fontos jellemző a hatásvonal. Az

az egyenes, amelynek irányában a gördülőtest az egyik gyűrűről /tárcsáról/ a másik gyűrűre
/tárcsára/ átadja a terhelést. A hatásvonal és a csapágy forgástengelyére merőleges sík által
bezárt szög pedig a hatásszög / d. I. Minél nagyobb a hatásszög, annál alkalmasabb a csapágy
tengelyirányú terhelés felvételére. A csapágytáblázatokban található Y tényező a hatásszög
függvénye. A nagyobb Y érték kisebb tengelyirányú terhelhetőséget jelent. A hatásvonal és
hatásszög értelmezése a 40.ábrán látható.
 a, b*
40.ábra
A hatásvonal és a hatásszög értelmezése

A gördülőcsapágyak hatásvonaluk szerint négy csoportba sorolhatók:

1. Forgástengelyre merőleges hatásvonalú csapágyak

/ ck = 0°/. Csak radiális terhelések felvételére alkalmasak IN, NU, NN típusú henger*
görgős csapágyak, tűgörgős csapágyak/.

2. Változó Irányú hatásvonalú csapágyak. A hatásszög az Fa/Fr viszony fügvénye

1401a. ábra/. Radiális terhelésen kívül ezek meghatározott nagyságú, mindkét irányú
axiális erővel is terhelhetők.

3. Ferdehatásvonalú csapágyak. Ezek a radiálison kívül jelentős egyirányú axiális

erővel is terhelhetők/40/b. ábra/.

A. A forgástengellyel párhuzamos hatásvonalú csapágyak Io( =90 9 csak tengelyirányú

terhelések felvételére alkalmasak /pl. axiális golyóscsapágyak/.

A csoportosítás a gördülőelemek alakja szerint is történhet /41.ábra/. így megkülönbözte­

tünk golyós, hengergörgős, kúpgörgős, szimmetrikus vagy aszimmetrikus hordógörgős,
tűgörgős és rugógörgős csapágyakat.

fű

41.ábra
Gyakrabban alkalmazott gördülőeíemek
 I

~ 72 -

A csapágy — szögkorrekciós készségének függvényében — lehet merev vagy önbeálló.

A kosárszerkezetnek igen jelentős szerepe van. Feladata, hogy a gördülőtestek egymással
való érintkezését meggátolja, megakadályozza a káros és nagymértékű súrlódást. Szétszed­
hető csapágyaknál a kosár tartja együtt a gördülőtesteket. A csapágytípusok általában meg-
határozott, un. normál kosárszerkezettel készülnek. A kosárszerkezetet csak akkor jelölik
meg a csapágy megadásakor, ha az a normáltól eltérő kivitelű. Ekkor a csapágyjellemző
számhoz kapcsolódó kiegészítő jelet alkalmaznak.

A leggyakrabban használt kosárszerkezetek és jelölésük:

J — Sajtolt kosár, acéllemezből;
Y — Sajtolt kosár, sárgaréz lemezbő!\
M — Tömörkosár, sárgarézből;
F — Tömörkosár, acélból vagy különleges öntöttvasból;
L — Tömörkosár, könnyűfémből;
T — Tömörkosár, szövetbetétes műanyagból / phenoplast/;
T H — Bepattanó kosár, szövetbetétes műanyagból;
T N — Tömörkosár műanyagból / polyamid/;
T N 9 — Tömörkosár, üvegszálbetétes műanyagból;
V — Kosárnéíküli golyós vagy görgőscsapágy / telecsapágy/.

A kosár centrikus vezetését az A /külsőgyűrűn vezetett kosár/ vagy a B /belsőgyűrűn

vezetett kosár/ betű jelöli.

A kis— és közepes méretű csapágyak kosarait általában acél— vagy sárgarézlemezből

sajtolják. Nagyobb csapágyak kosarai, leggyakrabban sárgarézből, forgácsolással készülnek.
A kosár anyagát és szerkezeti sajátosságait a fordulatszám, a pontosság, a hőmérséklet stb.
határozzák meg.
 1.23. Gördülőcsapágyazások tervezésének általános szempontjai

A gördülőcsapágyazások tervezésénél alapvető szempont, hogy azok alkalmasak le­

gyenek az energiaátszármaztató gépelemek tengelyeinek megtámasztására, megfelelő élet­
tartammal, és üzembiztonsággal rendelkezzenek, s a kialakítás az üzem-fenntartás és az ágya­
zás felújítása gazdaságos legyen.

A tervezés itt valójában a helyes csapágy kiválasztásból és beépítésből áll. Ennek

során igen körültekintően, sok szempontot mérlegelve kell eljárni, behatóan kel! tanulmá­
nyozni az ágyazás műszaki jellemzőit, várható üzemi viszonyait stb.

Az élettartam előírásoknál általában kétféle gondolatmenet követhető:

1. Olyan szerkezetek, gépegységek, ágyazásánál, ahol törekedni kell az összes szerke­

zeti elem kb. azonos élettartamára, a csapágyak élettartamát is a csatlakozó alkat­
részek kifáradásához igazitjuk. Ezeknél a szerkezeteknél a könnyű cserélhetőség
természetesen nem szempont.

2. A szilárdsági számításokból adódó csatlakozó méretek olyanok, hogy a beépíthető

csapágyak névleges élettartama várhatóan eleve nem ért el a többi gépelemét.
. Ebben az esetben a csapágy tervezett üzemideje után cserét kell előírni kevés bon­
tással és könnyű hozzáférhetőséggel, biztosítva már a tervezésnél az egyszerű cse­
rélhetőséget. /Pl. gépjármüvek kerékcsapágyai./

A csapágyméret meghatározásához ismerni kell a névleges élettartamot. Ez a géptí­

pus, az üzemidő, a megkívánt üzembiztonság, és a kérdéses beépítésnél a megszabott funk­
cionális követelmények függvénye.

A csapágyak élettartamát üzemórákban IL y Jvagy járművek esetén millió kilométerek­

ben /Lg/szokás megadni /15, és 16. táblázat/. A kiválasztás alapját pedig az előbbiekből szá­
mítható millió fordulatok száma/ L/ képezi. A kapcsolatot az
60 .n.Lr 1000 Le
L = — ----------- -2— és az L = -----------------5-------
io 6 D .ir

összefüggések adják, ahol D [mja járműkerék gördülő átmérője, és n jm ln ^ j az ágyazott

tengely fordufatszáraa.

A további — később részletezésre kerülő — ágyazástervezési feladatok a műszaki

logika és a célszerűség sorrendjében:

— a csapágyak várható üzemi igénybevételének, a terhelésnek, és a terhelés időbeni lefolyá­

sának /terhelési spektrumnak/ meghatározása;
 - 7 4 -

1S.tábfázat: Gépszerkezetek csapágyainak szokásos élettartama

Gépfajták élettartam
lh{ üzemóra

Ritkán használt műszerek és készülékek: bemutató készülékek,

tolóajtó mozgatóberendezések stb. 500

Rövid ideig működő, vagy megszakított üzemű gépek:

üzemi emelőkészüíékek, kézzel hajtott gépek, mezőgazdasági
berendezések, szereíodaruk, rakodógépek, öntödei daruk, háztartási
gépek stb. 4000 - 8000

Megszakított üzemű gépek, ahol esetleges üzemzavarnak nagyobb

jelentősége van; erőtelep segédberendezései,, szalagrendszer
szállító gépei, felvonók, daruk, ritkábban használt szerszámgépek. 8 00 0 -12 0 00

Napi 8 órát üzemelő gépek, ha közbenső üzemszünetek vannak;

villanymotorok, fogaskerékhajtómüvek, csigahajtások. 12000-20000

Napi 8 órát üzemelő gépek, ha nincs közbenső üzemszünet:

üzemi berendezések általában, daruk, szellőzőberendezések,
közlőműelőtétek stb. 20000-30000

Állandó üzemű gépek 24 órás üzemmel: centrifugák, kompresszorok,

szivattyúk, vízturbinák, elektromotorok, száHitógÖrgők, szállító­
berendezések, bányafelvonók. 40000— 60000

24 őrás üzemű gépek, nagy üzembiztonsági követelményekkel:

celluzóze— és papíripari gépek, bányaszivattyúk, vízművek,
erőművek, hajók. 100000-200000
16. táblázat: Járművek csapágyainak szokásos élettartama

Járművek L$ élettartam
/millió km/

Személygépkocsi 0,1
Tehergépkocsi és autóbusz 0 , 1 - -0 ,3
Vasúti teherkocsi általános forgalomban 0, 8 - - 1,2
Vasúti személygépkocsi, motorvonat, Diesel— mozdony
helyérdekű forgalomban, közúti villamoskocsi 1,5
Vasúti személykocsi és motorvonat távolsági forgalomban 3,0
Elektromos mozdonyok és Diesel— mozdonyok távolsági
forgalomban 3 ,0 --4 ,0

— az átlagos és az egyenértékű terhelés meghatározása:

— a gördülőcsapágyak típusának kiválasztása / futáspontosság, rezgésviszonyok, zajosság,
hőmérséklet, kenhetőségi viszonyok, gyártási vagy szerelési, esetleg üzem közben a
terhelés miatti szöghibák kiegyeniítése stb./.:
— a gördülőcsapágyak méreteinek meghatározása: kiválasztás illetve ellenőrzés, élettar*
tamra / lassan forgó n < 10 min"1, vagy lengőmozgást végző csapágyaknál határterhelés­
re/:
— ellenőrzés statikus alapterhelésre és határfordulatra:
— az ágyazás jellegétől, üzemi viszonyaitól függően, a csapágyhézag megválasztása és ellen­
őrzése, az illesztések előírása:
— a csapágyak kenésének vizsgálata / kenőanyag, kenési időközök/:
— a súrlódási veszteségek és az üzem? hőmérséklet meghatározása:
— futáspontosság, ágyazásmerevség és az esetleges efőfeszítés megadása:
— az ágyazás védelme / tömítések stb./:
— a dilatációs hézagok megállapítása:
— a beépítési, üzemeltetési és üzemfenntartási szabályok rögzítése.
 1.23.1. A csapágyterhelés meghatározása

A forgó tengelyek ágyazására ható terhelések lehetnek: sugárirányúak /42/a. ábra/,

tengelyirányúak /42/b. ábra/ és összetett jellegűek /42/c. ábra/.

42.ábra
Terhelési irányok

A terhelés nagyságát a tengely által továbbított teljesítményből/ a súlyerőből, a

fognyomásból, a kiegyensúlyozatlanságból, a szíjhúzásból, stb. lehet meghatározni. Az
eredő terhelést a csapágy középpontjára vonatkoztatjuk. Az egysorú ferde hatásvonalú
csapágyak kivételével az erőközéppont a csapágy geometriai középpontjával azonos.
A ténylegesen ható terhelés pontos meghatározása sokszor igen nehéz és bonyolult
feladat. Igen gyakran csak mérésekkel lehet pontosan megállapítani., A szerkezet működé­
si— és mozgásviszonyainak, továbbá felépítésének ismeretében, a terhelés nagysága és idő­
beni változása a gyakorlat számára megfelelő, közelítő meghatározása azonban már leg­
többször elvégezhető.
A közelítések gyakori segédeszközei itt is — mint a műszaki élet csaknem minden
területén — a széleskörű tapasztalatokon alapuló különböző üzemi tényezők.

Az egyenértékű dinamikus csapágyterhelés egy olyan állandó és egyenletesen ható

sugáriányú /radiális csapágyak/, vagy tengelyirányú /axiáüs csapágyak/ képzelt erő, melynek
hatására a csapágy névleges élettartama ugyanakkora, mint a valóban ható, időben, nagy­
ságban és irányban változó terhelés esetén.
Egyidejűleg ható egyenletes radiális és axiális terhelésmodellre az egyenértékű
terhelés a következő összefüggésből számítható:

P = f/ V X F + Y F /,
r d

ahol V a forgástényező /terheléshez képest forgó belsőgyűrű esetén V = 1, terheléshez képest

forgó külsőgyűrűnél pedig V = 1,2 SKF csapágyakra mindkét esetben V = 1/.
 - 7 7 -

F•a terhelés radiális összetevője, F d .a terhelés axiális összetevője, X illetve Y a csapágy radiá-
lis illetve axiális tényezője /katalógus adatok/, f az üzemi viszonyokat jellemző tényező.

A csapágyak terhelése a gyakorlatban legtöbbször időben változó nagyságú. Ebben az

esetben az egyenértékű terhelés számításához meg kell határozni azt a helyettesítő, mérték*
adó vagy átlagos terhelést / E m r; F^g/, amelynek hatására a csapágy élettartama ugyanak­
kora lenne, mint a ténylegesen változó terhelések esetén.
Az átlagos vagy mértékadó terhelés / Fm/értékét többek között a Miner— féle lineáris
halmozódó károsodások elmélete alapján határozhatjuk meg. Jóllehet ez az elmélet nem
veszi figyelembe a terhelések sztochasztikus jellegét, egyváltozós függvényként kezelve azt,
és a tönkremenetelt sem statisztikus jelenségként kezeli, mégis a gyakorlati számításokhoz
elfogadható eredményt nyújt.

Miner elmélete alapján; F^N = állandó, ahol F a terhelőerő, a p kitevő, amely golyós­
csapágyakra 3, görgőscsapágyakra pedig 10/3, és N a megtett fordulatok száma.

A mértékadó terhelés számítása a 43. ábra alapján:

p /*o r 1 P
‘ ^o ~
) l F /W dN, ahol N oaz egy terhelési ciklusra eső körülfordulások szá*
ma 0 t^
és ^időpontig N = j ttí/t/ dt„

Ha a csapágy forduiatszáma állandó: N = - f t * .

(A) 1 I

A mértékadó terhelés pedig egy tetszőleges spektrumra

43. ábra
A mértékadó terhelés meghatározása a halmozódó károsodások
elmélete alapján
 - 7 8 -

1/P
FP dN
N
L o

A következőkben néhány gyakrabban előforduló jellemző spektrumra a számítás köze*

lítő módszerekkel is helyettesíthető. A kiegyen! ítéses módszernél a terhelési spektrumot
szakaszokra bontjuk / 44. ábra/. A z egyes szakaszokban a terhelés középértéke alapján a
gyakorlat számára kielégítő pontossággal meghatározható az átlagos terhelés:
p| F 1P n 1 * F / . N 2 + F 3‘j . N 3 * . . . F n* 'N n

m N.

A z idő, illetve a körülfordulás függvényében lineárisan változó terhelés esetén /45.

ábra/ a mértékadó terhelés:

A mértékadó terhelés meghatározása szakaszokra bontással

Szinuszosan változó terhelésnél/46.ábra/ a mértékadó terhelés értéke

F m =X F m3x

A számításhoz szükséges Xtényező értékére a 47.ábra utak

Különböző periodikusan változó jellegzetes terhelési spektrumokra vonatkozó

mértékadó terhelés számításhoz ad segítséget a 48.ábra diagramja is.
A mértékadó terhelés ennek alapján:

' ^max * ^ ^ ^min *

 - 7 9 -

•Lineárisan változó terhelés esetén a mértékadó terhelés

46.ábra
Mértékadó terhelés szinuszosan változó terhelés esetén

F - ¡F
47. ábra m n ' max
X tényező meghatározása
 48.ábra
X , tényező meghatározása különböző terhelési spektrumokra

A gyakorlatban sürün előfordul /pl. egy kiegyensúlyozatlan forgórész esetén/ hogy az

ágyazás egy állandó irányú /F^/ és egy körbeforgó /Fj/terhelésből adódó igénybevételnek
van kitéve. A mértékadó terhelés számítása ekkor:

A terhelés vektorábráját és a számításhoz szükséges fmtényező értékeit az F^és F 2erők viszo­

nyának függvényében a 49.ábra mutatja.

A mezőgazdasági gépészetben igen sok gépszerkezetnél találkozunk fengo mozgást

végző csapágyakkal. Ekkor az élettartam meghatározásánál a lengésszámot helyettesítjük a
fordulatszám helyébe. A z átlagos terhelés pedig a következő összefüggéssel számítható:

Fm = f 0 F, ahol fetényező a lengésszög függvénye, értékére a 17. táblázat ad tájékoztatást.

Az egysoré, ferde hatásvonalú golyós— és a kúpgörgős csapágyakban a tisztán radiális

terhelés is ébreszt egy olyan tengelyirányú komponenst /járulékos terhelést/, melynek meg­
támasztásáról gondoskodni kell. Ezeket a csapágyakat párban /tükörképbeépitéssel/ építjük
be. A járulékos terhelések meghatározási módját a különböző esetekre és elrendezésre kúp­
görgős csapágyak esetén a 18. egysorú, ferdehatásvonalú csapágyak esetén pedig a ^.tá blá ­
zatban foglaltuk össze.

Ezeket a csapágyakat általában minimális hézaggal építjük be úgy, hogy üzem közben
a csapágyazás gyakorlatilag hézagmentes, de előfeszítés nélküli legyen.
77.táblázatiQtényező értékeí

¡e
p =J p =1013
" T ^ l 1 >-\f 10 0,4 7 0 ,5 3
y X jM _ V 20 0,61 0,65
v Q j / 30 0,69 0,72
45 0,79 081
60 0 ,8 7 0,89
75 0,94 0,95
90 1,00 1,00
 Csapágy elrendezés Terhelési eset Áxialis terheles
0 - elrendezes
II. I.
////// //////////// la *1 YII

Ka 1 0

frl Frll
Jb. c ~31ftL c op
al Y; a lí tal na
X - elrendezes K = 0 5 ( FrI1 FrI
I. II. a v u 'W j

Frl Ili
K,o
k,
T <• yi i Fa l " Fa I I % all '
0,5Fr l l
yjr
Frt!
'Frlt F_ rJ
Fr l Kn*0,S
Yii ~ Yl

Q-elrendezes Fr I * FrIÍ
II. I. p -r ,* F - °>5Fr n
2a, Y! YII a l " all a haII Yu
«a ~ °

Frl FrII
yi y ii
Q5 Fr I I
2b. Fa r FaIl+Ka Fd r ~ }
X-elrendezes K 2 05( f r l . f r l í
I. II ‘ { yi yii,

Fr l Fr II
f- _ 0,5F,rj r - c ~ts
Kr 9 r Yl e Fa l Yj a ll “ ü/ a
K <05 rI r !I
Fr l w w
18. táblázat
 Csapagy elrendezes Terhelési eset Axiális terheles
0 - elrendezés
la. el Fr r eU FrIl
al =el Frl Fa ifFa l^ a
*o*0

// ..... *~a'
Y rU Frl
ib. er r n en rr ii
X - elrendezes Fa I=eI FrI Fa lI% I+ Ka
*a en Fn r ei Fn
/. 11,
yy/y y y y y y y y y y /z .

\ Ko le. eI Frt<en FrIl

Fa r Fo f Ka Fa ir ell Frll
F f r ll
f Ko<en Fr i r el Frl

0 - elrendezés
2a . eI Fr r eIIFrII
Fal =FaII+ «a Fa i r es Fn i
Ka * 0
"KI

frn
r 11 Fn
2bx ei Fn >en Frn Fa l-Fall+Ka Fa i r ei í Fn i
X~ elrendezes
Ka=eI
1. II.

7 K ja
2c. eI FrI>fn FrlI Fa l ~-eI Fl Fa II =Fal~Ko
Fr l *a<eI FrI~^üFrIl

19. táblázat
 - 8 4 -

1.23.2. GördüiŐcsapágyak kifáradási élettartama

A gördülőcsapágy ¿élettartama a kifáradási tünetek jelentkezéséig megtett fordulatok

száma. Számításakor az összeszerelt csapágy különböző alkatrészeinek kifáradási valószínű­
ségéből kell kiindulni. Mivel a gördülőelemek általában 1— 2 H RC—vel keményebbek, kifára­
dási meghibásodásuk pedig a tapasztalatok szerint később következik be, élettartam szem­
pontjából a két gördüíőpáiya az irányadó un. szűk keresztmetszet,

A gyárak igen nagy gondot fordítanak a gördülőcsapágyacélok megfelelő előállításá­

ra és minőségére, a legmegfelelőbb gyártási technológiák kidolgozására és pontos betartására.
Mégis, az igen gondos körülmények között készített gördülőcsapágyacél sem teljesen homo-
gén. Az Inhomogenitás alatt olyan mikroszkopikus méretű kristályszerkezeti hibákat, disz lo­
kációkat, zárványokat kell érteni, amelyek csak laboratóriumi mérésekkel mutathatók ki,

A kifáradási repedések ezekből a gördülőpálya alatti un. gyenge pontokból indulnak

ki. A gyenge pontok mennyisége és elhelyezkedésük véletlenszerűsége /pl. repedés a gördülő­
pálya alatti nagy feszültségű helyeken, vagy a terheletlen részeken/ okozza az élettartam
igen nagy mértékű szórását. Az eltérés azonos körülmények között üzemeltetett csapágyak­
nál még 40 — szeres is lehet.

A nagy szórás miatt nincs értelme megkísérelni egyes konkrét csapágyak élettartamá­
nak kiszámítását, hanem sok, azonos típusú és igénybevételű csapágy élettartamának gyako­
riság? eloszlásából kell e jellemző adatot, megfelelő statisztika? biztonsággal megállapítani.
Ezen módszer felismerésével és kidolgozásával vetette meg Palmgren /SKF/ az élettartam
elmélet alapjait.

A csapágysokaság élettartamának vizsgálatához a túlélési ISI, — ilL a meghibásodási

/Pl valószínűség fogalmának definiálása a legalkalmasabb.

Az S túlélési és a P meghibásodási valószínűség/amelyek kiegészítő valószínűségek/

a következőképpen számíthatók;

S = — -f — és P * 1 - S,
N

ahol N — a vizsgálatba vont csapágyak száma, és N g— azoknak a csapágyaknak a száma, ame­

lyek ebből elérik, illetve túllépik az Lgélettartamot.

Vizsgáljunk meg pl. 100 db csapágyat. Ha ebből Lgélettartamíg meghibásodik 13 db,

akkor azt mondhatjuk, hogy a csapágysokaság ezt az Lg élettartamot

S = _§Z------ = 0,87, azaz 87 % — os

100
valószínűséggel éli túl.
 - 8 5 -

Sok. mérés alapján a kifáradási élettartam eloszlása az 50, ábra szerinti képet mutatja.

Ennek alapján megállapítható, hogy az adott esetben pl. 100 csapágy közül az Lg =L
élettartamot 90 db, az Lg = 8 L élettartamot 30 db, az Lg= 14L élettartamot pedig csak 10 db
csapágy éli túl /Lm: a médián élettartam, amelyet a csapágysokaság 50 %— a elér ill.túlél/.

A csapágygyárak is ezen összefüggés alapján adják meg a la 90 % túlélési valószínűség­

hez tartozó élettartamot leggyakrabban L, egyes külföldi katalógusok pedig LQg vagy
L^q — ként jelölik/ kifáradási élettartamot. A csapágykatalógusokban található dinamikus alap-
teherbirás — CIN/— 90 % — os túlélési valószínűségre vonatkozik. A dinamikus alapteherbírás­
ra méretezett csapágyak 90 %—a tehát várhatóan eléri, vagy meghaladja a számított élettár-
tamot.

A gördülőcsapágyak kifáradási élettartama és a túlélési valószínűség közötti kapcsola­

tot kifejező összefüggés a Weibull— eloszlás alapján:

50.ábra
Kifáradási élettartam—eloszlás görbéje
c h 1

ahol: — Xj o — a felület alatti, felülettel párhuzamos síkban ható maximális nyírófeszültség,

zQ — a maximális nyírófeszültség mélységkoordinátája,
H V — az anyag Vickers keménysége,
dQ — a zárványok lineáris mérete,
 n-j — a térfogategységben lévő zárványók száma / átlagos középérték/,

V — az igénybevett térfogat,
Ng — az igénybevétel — ismétlődések száma a tönkremenésig,
c — anyagállandó,
h — az anyagtól és az érintkezési viszonyoktól függő állandó, és
e — a Weibulí— féle szóráskitevő.

A z állandókat összevonva adódik, hogy

1 e
In - g — ~ ^ ^-3 »

Ezzel a belső és a külső gyűrűk /tárcsák/ túlélési valószínűsége és az S élettartama

közötti összefüggés:

in -^ l— = Kb L® és
b
In . J ~ = K k Le
k , ahol
k
Sb és Sk — a belső Illetve a küisőgyűrű túlélési valószínűsége,
és — a belső illetve a küisőgyűrűre vonatkozó élettartam állandók és
és — a gyűrűk élettartama.

A z összeszerelt csapágy túlélési valószínűsége a két gyűrű túlélési valószínűségének

szorzata:

i n -g’ = Jn -g " « + I n -g —*- /K^ + / L ®.

n k
Míveí a csapágygyárak törekvése a két futópálya azonos élettartamának biztosítása:
Sb = Sk = S'

A valószínüségszámítás azonosságainak megfelelően a gördülopáiyák élettartama és a

csapágyélettartam közötti összefüggés:
1 1 1
,e ,e ¡e
L b k
Az In — g— » = KLg eloszlás, az S= 0,4 . . . 0,93 túlélési valószínűség tartományban
Jól egyezik a kísérleti úton felvett élettartam eloszlás görbékkel. A K konstans a gördülő­
csapágy katalógusokban rendelkezésre álló 90 % túlélési valószínűséghez tartozó élettartam,
! U alapján meghatározható:

1 e
In r= K L ,
0,9

a két egyenlet hányadosa pedig a korábban már hivatkozott és az 50.ábrán bemutatott

Weibull— eloszlás:
 - 8 7 -

I n « —1 , = (( —Ls
S L -V |n— 1
------ -= 0,1053 ( .......—
Ls V.
S \ L / 0,9 \ L /
A méretezési gyakorlatbanáltalánosan elfogadott 90 % —os túlélési valószínűségre
méretezett csapágyakra érvényes az

\P l/p
C \ C
p— J , illetve a -pr— -- L összefüggés,

ahol: L — a névleges élettartam millió körülfordulásokban,

C — a dinamikus alapterhetés /teherbírás/,
P — az egyenértékű dinamikus csapágyterhelés,
p — az étettartamegyenlet kitevője / golyóscsapágyaknál
p = 3, görgőscsapágyaknál p =—

Ezt behelyettesítve és kifejezve az Lg élettartamot:

1
Lg= | — - . ín \— ~— } összefüggés adódik,

A fenti egyenletek segítségével lehetőség nyílik a csapágyak Lg kifáradási élettarta­

mának S túlélési valószínűséggel történő meghatározására. Az összefüggések a legtöbb
csapágyazás! feladat megoldásakor korrekció nélkül alkalmazhatók.

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni,hogy a katalógusokban megadott dina­

mikus aiapterherbírás 90 %-os túlélési valószínűségre vonatkozik. A rohamos technikai
fejlődés eredményeként költséges berendezésekben, a repülés- és rakétatechnikában az
életbiztonsági követelmények fokozódása miatt egyre több helyre kell 90 % túlélési való­
színűség feletti, néha 99,9 % túlélési valószínűséggel is csapágyazásokat tervezni.

Snare kísérleti eredményekre támaszkodva 90 % — náí nagyobb túlélési valószínűség

esetén, a csapágyak kifáradási élettartamának számítására az alábbi módosított Weibull
összefüggés használatát ajánlja: 1
/ In S } ~
Le = 0,95 L ----------------- + 0,05 L,
b \ in 0,9/
ahol: Lg — a korrigált élettartam,
L — névleges élettartam 90 %— os megbízhatóság esetén
S — a 90 % — nál nagyobbra előírt túlélési valószínűség.

Átrendezve és az 1/e kitevőt 0,9— ré véve /ugyanis golyóscsapágyaknál e = 10/9 és

görgőscsapágyak esetén: e = 9¡81:
 - 8 8 -

— C—= 0.95 ( H l l g - ) 0' 9 * 0.05-

Lg
A 20. táblázat a D l = - j - — 1 hányados számított értékeit mutatja különféle megkívánt túl­
élési valószínűségek esetén.

Végül még néhány szót a gördülőcsapágyak katalógusban megadott teherbírásáról.

A katalógusokban minden csapágyra megadott dinamikus alapterhelés / C/, a csapágyterhe­
lés élettartam kapacitásának mérőszáma. Meghatározása az ISO ajánlása szerint az a válto­
zatlan nagyságú és irányú — radiális csapágynál tisztán sugárirányú, axiális csapágynál
centrikusán tisztán tengelyirányú — terhelés / ezek az un. terhelési alapfeltételek/, amely
mellett a csapágy egymillió fordulat után éppen a névleges élettartamát éri el.

Az n ) 30 min“^ fordulatú dinamikusan igénybevett csapágyakat tehát a C— alap­

terhelés értékéből kiindulva, előre megválasztott túlélési esélyű élettartamra méretezzük.
Az álló vagy lassan forgó / n 30 min"}, esetleg lengőmozgást végző csapágyakat ugyanak­
kor a katalógusban található statikus alapterhelés /CQ/ alapján ellenőrizzük, maximális ter­
helhetőségre. A C0/terhelési alapfeltételeknek megfelelő jellegű/ statikus alapterhelés hatá­
sára, a gördülőtest és az egyik futópálya legnagyobb igénybevételű érintkezési pontján
keletkező maradó alakváltozások összege eléri a gördülőtest átmérőjének egytizezred ré­
szét.

A statikus alapterhelés akkor is figyelembe veendő a csapágykiválasztáskor, ha a

forgó — dinamikusan terhelt — csapágyra a terhelés természetéből adódóan rövid ideig
tartó lökésszerű terhelések is hathatnak.

20. táblázat: Értékei különféle túlélési valószínűség esetén

5% 90 95 98 99 9 9 ,5 9 9 ,8 99 ,9
K

1 0,55 0 ,2 6 0 ,1 6 0,11 0 ,0 8 0 ,0 6
ii

L
 1.24. A gördü főcsapágy típusok kialakítási jellegzetességei

A csapágytípus lényeges jellemzője az cC hatásszög által meghatározott hatásvonal

Ez a jellemző azonban a beépítési körülmények függvénye is. További jellemző a csapágyak
és ágyazások jelképes ábrázolása. Ennek során vonalas szimbólumokkal szemléltetjük,
hogy az adott típussal milyen radiális és axiális helyzetrögzítés érhető el, illetve egy adott
tengely ágyazása során milyen megfogási módokat kívánunk megvalósítani. A jelképes áb­
rázolások értelmezését az 51.ábra szemlélteti.
Egy—egy csapágytipus az ágyazásban többféle támasztás! funkciót is betölthet. Ezt a be­
építésnél a csapágygyűrűk megtámasztási iránya szabja meg. A szimbólumok ezért nem a
csapágy típusát, hanem az ágyazásban betöltött funkcióját jelölik.

o külső gyurü tamasztoMülelc a hazbon

o csapagy batasvonaia

'tamasztofelület"O fengelyen a
csapagy - belsógyurú részére

51 .ábra
A gördülőágyazás jelképes ábrázolásának értelmezése

1.24.1. Mélyhornyú golyóscsapágyak

A z egysorú mélyhornyú golyóscsapágy igen széles körben használt tipus. Általában

sugáriányú terhelések felvételére alkalmas, azonban a sugárirányú terheléssel egyidőben
bizonyos nagyságú, mindkét irányú axiális erővel is terhelhető.

Változó irányú hatásvonalú csapágyak közé tartozik. Tisztán radiális terhelés mel­
lett, oC = 0.Ugyanakkor az A — A hatásvonal és ezzel a hatásszög is axiális terheléskor,
annak nagyságától függően változik /52,ábra/.
Tisztán radiális terheléskor az egyenértékű terhelési tényezők értéke: X = 1 ésY = 0. Mivel
axiális terhelés hatására d változik, a csapágyazás tervezése során felvett X ésYtényezők
értéke az Fg/C^aránytól is függ. A z axiális teherbírást a radiális csapágyhézag is befolyásolja.
A csapágy tisztán axiális terheléssel is üzemeltethető,

A mélyhornyú golyóscsapágy konstrukciója olyan,hogy szögeltérést a tengely és a

ház középvonalai között csak igen kis mértékben enged meg 12.. . 10 szögpercI. Alkalma­
zása tehát, csak olyan ágyazásoknál célszerű, ahol az egytengelyűség a tengely és a fészek
középvonala között az említett értéken belül tartható/ rövid a tengely, a csapágyfészek meg-
 - 9 0 -

^7

52.ábra
Hatásvonal és hatásszög változása mélyhornyú golyóscsapágynál

munkálása egy felfogásban megvalósítható, a tengely terhelés— okozta lehajlása minimális

stb/. Alkalmazható vezető és dilatációs csapágyként egyaránt. Ez utóbbi esetben az egyik
gyűrűt /általában a külsőt/ eltolhatóan /H7 vagy H 8 illesztéssel/ kell beépíteni. Rövid tenge­
lyeknél tükörbeépités is alkalmazható /lásd később/.

A z egysoros mélyhornyú golyóscsapágy többféle kivitelben készül: védőlemezzel a

csapágy egyik vagy mindkét/53.ábra/oldalán / súrlódásmentes tömités/, illetve tömítotárcsá-
val a csapágy egyik vagy mindkét oldalán / súrlódó tömítés/. A kétoldalt tÖmített csapágyak
gyárilag litiumszappan zsírtöltettel vannak ellátva, s karbantartást nem igényelnek. Ugyan-
akkor — 30 és 4 110 közötti hőmérséklettartományban üzemeltethetők. A mélyhornyú
csapágyak néhány alkalmazási területe: gépkocsik különféle csapágyazási helyei, traktorok,
gépek sebességváltó tengelyeinek ágyazása, stb.

Gyártási, szerelési pontatlanságok, a tengely rugalmas deformációja miatt a csapágy­

beépítés során nem mindig biztosítható a fészekfurat és a tengelycsap egytengelyűsége.
Merev szerkezetű csapágyak ezen szöghibák hatására jelentős többlet igénybevételt szenved­
hetnek, ami döntően befolyásolhatja az élettartamot. Mivel a szöghibából adódó többlet-
igénybevétel számítása igen bonyolult, a gyakorlat számára fontosabb a megengedhető legna­
gyobb szöghiba és az annak hatására fellépő élettartam— csökkenés /irodalmi adatok szerint
ez a számított névleges élettartam 20 % — a lehet/ ismerete. A megengedhető egytengelyüségi
hiba gyors meghatározására nomogramokat szerkesztettek, Mélyhornyú golyóscsapágyak
esetén az 54,ábra szerinti nomogram használható.
A megengedhető szöghiba / ^ max/ meghatározásához ismerni kell a radiális terhelést/Ff a csap­
ágy statikus alapteherbírását /C /, a csapágy furatát /d/ és sorozatjelét.
Amennyiben a megvalósított ágyazásnál a szöghiba fennáll, úgy L '- 0,8L, azaz a számított
élettartamot 20 % — kai csökkenteni kell.
 - 91 -

53.ábra
Kétoldali védőlemezzel ellátott mélyhornyú golyóscsapágy

£ m ax [s z ö g p e rc ] ------------- —
30' 20' /5’ ICf

54.ábra
A megengedhető legnagyobb szöghiba meghatározása mélyhornyú golyóscsapágyak
esetén
 A kétsorú mélyhornyú golyóscsapágyak felhasználhatósága, beépítési kritériumai
azonosak az egysorú mélyhornyú csapágyakéval. A csap és a ház egytengelyüségi eltérésére
azonban érzékenyebbek. Töltőnyílásos és töltőnyilás nélküli kivitelben készülnek. Tcltőnyí-
lás esetén, a nyílás miatt axiális terhelhetőségük korlátozott: Fa = 0,3 F r .

A mezőgazdasági gépszerkesztésben egyre nagyobb teret hódítanak az Y csapágyak.

Ezek mindkét oldalán tömített, litiumszappanzsír töltésű, mélyhornyú golyóscsapágyak.
Egyszerű kezelhetőségük, könnyű szerelhetőségük mellett nagy előnyük, hogy a külső gyű­
rűk ívelt kiképzése következtében gömbfészkű csapágyházba szerelhetők, így a tengely­
középvonal— hibák kiegyenlíthetők. A tengelyre rögzítést a csavarbiztosítású széles belső
gyűrűre szerelt állító /55/a.ábra/ vagy excenter /55/b. ábra/ — gyűrűvel lehet megvalósítani.
A z Y csapágy furattürése pozitív, ezért h tűrésű /nagy terhelés és nagy fordulatszám esetén
pl. h 6/ tengelyre szerelhető. Nedves, szennyezett helyen, vagy hosszú ideig nagy fordulat­
számon üzemeltetve szükséges az időnkénti utánkenés. E célból a külső gyűrűn kenőfurat
van, A csapágyház álló— , peremes— és feszitőelemes kivitelben készül.

55.ábra
Y csapágyak jellegzetes megoldásai
O ,
A tengelyrerögzítés és a belső szerkezeti kialakítás miatt az Y csapágy dilatációs
szerepet nem tud betölteni. Alkalmazása általában rövid tengelyek ágyazásánál, vagy ott
előnyös, ahol a csapágyak rugalmas lemezfalba /kombájnok/ vannak beépítve. Ezeken a
helyeken, vagy nincs számottevő dilatációs változás, vagy ezt a változást a rugalmas lemez­
fal kompenzálja, anélkül, hogy a csapágyban káros befeszülés, illetve túlterhelés keletkezne.

A z Y csapágyak radiális terhelhetősége az azonos méretű mélyhornyú golyóscsapágya­

kéval megegyező. Az axiális terhelhetőséget a tengelyrerögzítés módja határozza meg. Szoro­
san meghúzott, gondosan szerelt állító— , vagy excentergyűrűs rögzítésnél a csapágyazás a
dinamikus alapterhelés 20 %—ának megfelelő axiális erővel terhelhető. Tengelyváll, v.bizto-
sitógyűrű alkalmazása esetén az axiális terhelés növelhető.
 - 9 3 -

Az öntött Y csapágyház teherbírása a hozzátartozó Y csapágyéval azonos.

Az Y csapágy batárfordulatszáma az alkalmazott tűréstől is függ. PL a 238202 D típu­
sú csapágy h6 tűrés esetén n^= 10000 1/min, h8 tűrésnél nj1=4500 1/min és hl 1 tűrés alkal­
mazásakor nh= 1000 1/mín határfordu latú.
A mélyhornyú és az Y csapágyakkal megvalósítható helyzetrögzitések jelképeit az 56.
ábra szemlélteti.

56.ábra
Mélyhornyú goiyóscsapágyakka! megvalósítható helyzetrögzitések jelképei

1.24.2, Ferdehatásvonalú golyóscsapágyak

Radiális és egyirányú axiális terhelések felvételére alkalmasak. A belső és külső gyűrű

futópályái egymáshoz képest eltoltan helyezkednek el. A gördülőtestek száma 30— 40
%™kal több,mint a mélyhornyú golyóscsapágyakban, így nagyobb teherbírásúak és mereveb­
bek azoknál. Az egysorú ferdehatásvonalú golyóscsapágy támasztási szimbólumát és jellemző
méreteit az 57, ábra mutatja.

Igen fontos az „a"méret/az un. erőközéppont/ ismerete, amely a hatásvonal metszés­

pontjának a csapágy ellenkező homlokfelületétől ,mért távolsága. Nagyságát, amely a hatás-
szög függvénye, a csapágykatalógusok tartalmazzák.

A ferdehatásvonalú csapágyakat orsóscsapágyaknak is nevezik, mivel széleskörben

alkalmazzák szerszámgépek főorsóinak ágyazására. Jellemzői: a nagyfokú méret— és futás­
pontosság, a magas határfordu latszám, a rezgésszegény futás, a kis rugózás /nagy merevség/
— és súrlódás.

A ferdehatásvonalú csapágyban az egyirányú axiális terhelés járulékos radiális terhelést

ébreszt, amelyet a csapágy önmaga vesz fel. A radiális terhelésből származó járulékos axiális
terhelés felvételére azonban a tengelyen elhelyezett másik csapágyat kell alkalmassá tenni.
 - 9 4 -

57 .ábra
Egysorú ferdehatásvonalú golyóscsapágy jellemző méretei
és a támasztás szimbóluma

A merevség fokozása, vagy az élettartam növelése céljából párosított csapágyak alkal

mazása is szokásos. A párosítás lehet két— vagy többdarabos: az 58. ábra a kétdarabos páro
sításokat és támasztási szimbólumokat szemlélteti.

/y/y, y/77

v v\ -

58.ábra
Egysorú ferdehatásvonalú golyóscsapágyak kétdarabos párosítási lehetőségei
a támasztási szimbólumokkal
 - 9 5 -

Az 58/a. ábra szerinti megoldás az un. 0 beépítés /Back— to— Back/„ Ekkor a hatás­
vonalak a csapágyak középvonalától a tengely irányában széttartanak, így az ágyazás merev,
és nyomatékkai is terhelhető. Egytengelyüségi hibákra azonban ez az elrendezés nagyon érzé­
keny. Ha a belsőgyűrű melegebb a külső gyűrűnél, a hézag növekszik és az előfeszítés csök­
ken.

Az 58/b„ ábra az X beépítést / Face— to— Face/ mutatja, A hatásvonalak ennél a

mgoldásnál a tengely középvonala felé haladva Összetartanak, Kevésbé merev ágyazást biz­
tosít mint az 0 elrendezés és nyomatékka! is csak kisebb mértékben terhelhető.

Az 58/c. ábra T beépitést /Tandem/ mutat be. A hatásvonalak egymással párhuza­

mosak ezért az ágyazás csak egyirányú axiális erővel terhelhető. A járulékos vagy másik irá­
nyú külső axiális terhelés felvételére többnyire egy szembefordítottan beépített harmadik
radiax csapágy szolgál. Az un. egyszerű párosítások esetén a csapágyakat csak a gyár által
megadott elrendezésben szabad beépíteni. A csapágyakat a gyár párosával szállítja és betű­
jelzésekkel látja el. A felhasználhatóság könnyítésére azonban a legtöbb gyár, ma már univer­
zálisan párosítható ferdehatásvonalú csapágyakat is gyárt.

A z általánosan használt egysorú ferdehatásvonalú golyóscsapágyak hatásszöge

15.....25°, Újabban készülnek^ = 40°hatásszögű ferdehatásvonalú golyóscsapágyak is.

Az 0 és X elrendezésű csapágypárosítás beépíthető hézaggal, hézagmentesen, illetve

előfeszítéssel is.

A külső — és beisőgyűrűk homlokfelületének egymástól való merőleges távolságát

terheletlen állapotban kell úgy megválasztani, hogy beépítés után a megfelelő hézag/ csapágy­
pár hézagán mindig az axiális hézagot értjük/, illetve előfeszítés kialakulhasson/59.ábra/. Ha
az 59/a. ábra szerinti csapágyból alakítunk ki 0 vagy X elrendezésű csapágypárt, úgy az ágya­
zásnak HQaxiáiís hézaga lesz. Két darab 59/b. ábra szerinti csapágy párosítása viszont hézag*
mentes ágyazást biztosít. Az 59/c. ábrán látható csapágy 0 vagy X párosítása előfeszített
ágyazást eredményez. A tengelyek ilyen játékmentes ágyazását, a golyóscsapágyak alkatré­
szeinek rupalmas deformációképessége biztosítja. Ennél az ágyazásnál az előfeszítő erő
hatására cTy* rugalmas elmozdulás jön létre. Az előfeszítési fokozatok: gyenge— , közepes— és
erős előfeszítés. Az előfeszítés különféle fokozataihoz szükséges axiális előfeszítő erőt /FJ
a 21 . táblázat tartalmazza.

A tervezőnek gondosan, az üzemi követelményeknek megfelelően, kell az előfeszl-

tés mértékét megállapítania. Növelt előfeszítés merevebbé teszi ugyan az ágyazást /60.ábra/
azonban csökkentheti a határfordulat számot és az élettartamot is.
Az ábra jól szemlélteti az azonos axiális terhelés okozta rugalmas elmozdulást, előfeszítés
nélküli l ó J és előfeszített ¡ ¿ ' j ferdehatásvonalú golyóscsapágypárnál, F . = F ugyanakkor
t"" /■ * x ^ ai an
0 -j)p 2 ’ va9Y [S az előfeszítés növelésével nő az ágyazás merevsége.
 - 9 6 -

59.ábra
A z axiális hézag HL eíőfeszités értelmezése egysorű ferdehatásvonalú
go fyóscsapágyaknál

2Uáblázat: A z előfeszítő erő nagysága, az eíőfeszités foka és a dinamikus alapteherbírás

C függvényében

Az eíőfeszités Előfeszítő erő Az eíőfeszités jele

foka F v /N/ SKF FAG SNR

Gyenge eíőfeszités Fv /0,007...0,01/C GA ÜL P7

Közepes eíőfeszités F v 0 ,02 C GB UM P8
Erős eíőfeszités F v 0,04C GC US P9

A ferdehatásvonalú csapágyaknál az X és Y tényezők értékét a csapágy hatásszöge és a

beépítésnél alkalmazott elrendezés is befolyásolja. Előfeszített csapágy pároknál az előfeszi-
tés mértékét is figyelembe kell venni. Kétdarabos párosításnál az egyenértékű terhelés:

ai tisztán sugárirányú igénybevételkor megállapítjuk Fr nagyságát, majd meghatározzuk

az F v elofeszítést, amit külső axiális erőként kezelünk és a dinamikus egyenértékű terhelés­
nél F d— ként helyettesítünk:

b/ tisztán tengelyirányú terhelésnél, két eset lehetséges:

ha KJ^3F akkor F = F + 0,67 K

a ' V 3 v d * _ii
ha K > 3F , akkor F = K , az egyenértékű dinamikus terheléspedig mindkét
3 Vf 3 3
esetben P = Y .F a :
 - 97-

cl radiax terhelés esetén először meghatározzuk Fr~-t azután a b. pont szerint F^-t, ezzel
a dinamikus egyenértékű terhelés: P = V X F r + Y F g .

60.ábra
Előfeszített csapágypár tengelyirányú deformációja az axiális terhelés és
előfeszítés függvényében

A csapágypárok axiális és radiális rugózását a 61. a és b. ábra az előfeszítés függvényé­

ben szemlélteti. A 62. ábra rugós előfeszítésu ferdehatásvonalú csapágyakat mutat.

7010
35

30
25°
csge
25 t<0- Csöpögx
jié ^- pór
^20 €
y<ö
¡jiesj.
Axiális terheies V

0 500 W00 ¡500 20002500 30003500 4000 4500 5000

a. Fa (N ] —

61.a.ábra
 98

7010

77//V/.

r777///.

b. F rM -

61. b. ábra
Csapágypárok radiális és axiális rugózása az előfeszités mértékének függvényében

62.ábra
Rugós előfeszítésű egysorú ferdehatásvonalú golyóscsapágyak
 - 9 9 -

A kétsoros ferdehatásvonalú golyóscsapágy /63.ábra/ — jóllehet keskenyebb — ugyan­

azt a feladatot töltheti be mint az 0 párosítású egysoros csapágypár.
Kétféle változata az cK = 32°— os egy darabból álló belső gyűrűs és ű( = 45°— os osztott
belső gyűrűs kivitel. Az egy darabból álló belső gyűrűs csapágy töltőnyílásos. Beépítésénél
figyelembe kell venni, hogy a töltőnyflással ellátott oldal axiálisan kevésbé terhelhető.
A négypontérintkezésű csapágyak olyan PC = 35°— os egysoros ferdehatásvonalú golyós­
csapágyak, amelyek belsőgyűrűje osztott. A futópályák a golyókat két— két pontban érin­
tik. Az osztott belső gyűrű viszonylag sok gördülőtest elhelyezését teszi lehetővé, ezért
terhelhetősége nagy. Axiálisan két irányban terhelhető és igen kedvező az alkalmazása
akkor, amikor F - 1,27 F f A belső— gyűrű felek és a golyósort tartalmazó külsőgyűrű egymás-
tói függetlenül is beépíthető /64.ábra/.

63.ábra.
Kétsorú ferdehatásvonaíú gofyóscsapágy ésjellemző méretei

Négypon térintkezésü gyűrűs golyóscsapágy

 - 1 0 0 -

1.24.3. Beálló golyősesapágyak

A beálló golyócsapágy két golyósora a külső gyűrűben közös, iveit pályán fu t A

csapágy ennek következtében , 2 — 3 0 egytengelyűségi szöghiba mellett is kifogástalanul
dolgozik. Beépítése célszerű az oíyan ágyazásoknál, amelyeknél a fészekfurat és a ten­
gelycsap egytengelyűsége gyártási v, szerelési okokból nem biztosítható. Hosszú tengelyek­
nél ahol a tengelyterhelés alatt! lehajlás viszonylag nagy, a csapágyfész kek egy felfogásban
nem munkálhatok meg, vagy az elhelyezés különálló csapágy házakban történik, ugyancsak
előnyösen alkalmazható. Nem szétszedhető típus. Kialakításánál fogva /65.ábra/ a radiális
terhelések mellett mindkét irányú mérsékelt axiális igénybevételre is alkalmas. Vezető és
dilatációs csapágyként egyaránt megfelelő. Vezető csapágyként alkalmazva a tengely axíá-
lis játékát a csapágy tengelyirányú játéka szabja meg.

65.ábra
Hengeres furatú beálló golyóscsapágy főméreteivel

SQ.ábra
Kúposfura tú önbeálló golyóscsapágy szorkóhüveflyel
 - 1 01 -

Készülhet hengeres vagy kúpos furattal. Ez utóbbiakat általában szorítóhüvelyes

heiyzetrögzitésre / 66.ábra/ alkalmazzák. Mivel kúpra illesztésnél általában nagyobb hézag
szükséges, ezek a csapágyak a normálnál nagyobb, pl. C3—as hézaggal készülnek. Különö­
sen a kétoldalú tömítőtárcsás, zsírtöltetű változatát alkalmazzák gyakran a mezőgazdasági
gépszerkezetekben.

1.24o4. Hengergörgős csapágyak

Viszonylag kis radiális helyszükségietű csapágyak. A főbb változatokat a 67.ábra

szemlélteti.
Szerkezeti kialakításuk típus szerint kissé eltérő. Igy az IS! típusnál a belsőgyűrű két
oldalán kialakított vezetővállak között foglal helyet a vezetőkosárral ellátott görgősor. A
külsőgyűrű vállnélküli, így a csapágy mindkét irányban szétszedhető, cC = o. Az N U típus­
nál a vezetővállak a külsőgyűrűn vannak kiképezve és a belsőgyűrű váünélküli,«< = 0. A z N és
NU kivitel kiválóan alkalmas dilatációs csapágyazásként, mert felépítésénél fogva az axiális
elmozdulást a csapágy önmaga biztosítja. Az NJ típus külsőgyűrűjének két vezetőválla mel­
lett a belsőgyűrűn is van egyoldali vállkíképzés, így ez a kivitel a tengely egyoldali axiális
megtámasztására is alkalmas. Az N J típus a HJ jelű sarokgyűrűvel mindkét irányú axiális
vezetésre alkalmas. Hasonló megoldású az NUP típus, amelynél egy különálló válltárcsa
teszi alkalmassá a csapágyat a tengely mindkét, irányú axiális elmozdulásának meggátolásá­
ra. Az NJ, NJ f HJ és az NUP típusú csapágyak egy irányban szétszedhetők.
A szét szedhető ség egyszerű beépítést és szétszerelést tesz lehetővé. Ez különösen
akkor jelent nagy előnyt, ha a terhelési viszonyok, a két gyűrű szoros illesztését kívánják.

A hengergörgős csapágyaknál a felfekvés vonalmenti, így nagy radiális terhelések

felvételére alkalmasak. Újabban a görgők palástjának alkotóit a káros feszültségtorlódás
elkerülése céljából a hengergörgők két végén kissé megívelik. Ezeknél a csapágyaknál a belső
és külső görgő szögeltérése maximum 2 szögperc lehet., A katalógusokban E jellel ellátott
hengergörgős csapágyak terhelhetősége nagyobb mint az azonos méretű normál csapágyaké.
Készülnek két— vagy többsoros hengergörgős csapágyak is, jellemzőjük a nagy merevség és
a nagy radiális terhelhetőség.

A hengergörgős ágyazások / hasonlóan a mélyhornyú golyóscsapágyakhoz/ merev

szerkezeti kialakításuk miatt, a legkisebb szöghíbára is rendkívül érzékenyek. A kivitelezett
ágyazásnál tehát meg kell határozni azt aj,'rnax megengedhető szöghibát, amelynek fennállása
esetén a névleges élettartam 20 %— os csökkenésére számíthatunk. A^mgxmegállapítása F
viszony, a típus, a szerkezet és a sorozat függvényében történik/ 68 .ábra/. /Az ábra a későb­
biekben tárgyalandó kúpgörgős ágyazások megengedhető maximális szöghibáinak nomog-
ramját is tartalmazza./

A csapágy középvonalától mért mindkét irányú megengedhető elmozdulást a csapágy-

típus és méret függvényében a katalógusok közük. A megengedettnél nagyobb elmozdulás
túlterhelést, idő előtti károsodást eredményezhet.
 - 102 -

z z z z Zl
NUP
67.ábra.
Hengergörgős csapágyak főbb változatai
[szögperc]

Henger és kúpgörgős csapágyak l ( max értékeinek megállapítása

 - 103-

Típus Szerkezet Sorozat Függvény

.iele

Hengergörgő s ír j 10; 2; 3; 4; 2E; 1

csapágy, 10; 2; 3; 4; 2E; 3K 2
egysorú Összes
22; 23; 222; 232 4
többi
49 é
Hengergörgő s NH 30 K 6
csapagy,
mnj 49 K 7
kétsorú
Kúpgörgős 302;. 303; 313 3
csapágy 320; 322; 323 5

Az NJ, NUP, NJ + HJ típusú csapágyak axiális terhelhetőségét elsősorban a kenés

határozza meg. Ezek a típusok az axiális terhelést, kedvezőtlen csúszó súrlódást ered­
ményezve, a görgő homlokfelületén adják át a vezető peremnek. A csúszásvonalakat
— és sebességeket a 69.ábra szemlélteti.

A fellépő melegedés! viszonyok megállapítására kísérleti, tapasztalati összefüggések

álinak a tervező, üzemeltető mérnökök rendelkezésére.

A megengedhető axiális terhelés zsírkenésnél;

O nE y
F g - f a •fj} £ /2 — 100000"*’^ °lajkenés esetén ha n. E 120000:

Fa =fa • fb e2 12 - -VdólőÖ-- '■■ha viszont nE > ,20000:

F,, = fIl . fh E 2 / 1 ------- 3---------------------- - /, ahol
a a b 6 100000

E — a külsőgyűrű futópályájának átmérője /katalógusból/, n — a percenkénti fordu­

latszám, fg~ az axiális terhelés jellegétől /22.táblázat/, f^ — a csapágysorozattól /23-tábIá-
zaiJ függő tényező.
 69.ábra„
Csúszásvonafak és csúszási sebességek/V£S/a görgő homíokfefüíete és
a gyfírűváll közö tt

22.tábfázat: f értékei
a

A tengelyirányú terhelés jellege fa

0 /F_r =0,4/
Állandó és tartósan ható/Fd 2

Változó, vagy rövid ideig ható 4

Lökésszerű 6

Az axiálisan terhelt csapágyak csak megfelelő, egyidejű radiális igénybevétel mellett üzemel­
0 /F„l = 0,4 határt lehetőleg ne lépjük át.
tethetők kifogástalanul. Ezért az F a
 - 105 —

23.táblázat: A z tényező értékei

Csapágy típus
b

NJ 2, NJ 22, NUP 2, NUP 22 0,24

NJ 3, NJ 23, NUP 3, NUP 23, NJ 2E 0,30

NJ 22E, N U P 2 E , N UP22E

NJ 4, NUP 4 0,33

NJ 3E, NJ23E, NUP 3E, NUP 23E 0,35

A hengergörgős csapágyak axiális terhelhetőségének gyors megállapítására zsírkenés

esetén a 70. ábra, olaj kenés esetén pedig a 71. ábra nomogramjait használhatjuk.

Fa ÍN]
20£.2,22^ >0000 , , 20000, , , , 30000 ¿,0000
2E,22E,31g _ 10000 1
1.. „I------ --------------------- ------ 1 ‘ , 3Q00Q ,‘ ‘, jqocq; 5Q0Q0.
A
— r f ?— -t í T - ‘W w -

¡<900

0 l'oo ' 3'00 ' 500 ;Ó Ű 0 ’ ’ ' 1500' ' T 2 000

' 1 * ' 5001 1 1 1 1Ó00 ‘ 1 ‘ I t
b ' 1500' '
D 1 ' 1 1 iö o T 1 1 1 IÓOO ' ' 1 /5Í?Ö 1
1
í 1 1— 1 ■...... "J . - ' " t •• T
r i
típus Fa[N]
70.ábra.
Hengergörgős csapágyak axiális terhelhetősége zsírkenés
esetén
 - 106-

10000 20000 30000

3E,23E TÖ0C0
350
E [mm] -

71.ábra
Hengergörgős csapágyak axiális terhelhetősége olajkenés esetén

A z axiális terhelésű hengergörgős csapágy várható csökkent élettartamát/^ tényezővel

számíthatjuk /72.ábra, ahol ha — a görgőátmérő 75 % — a, — a gördülőelem hossza/:
/ \ 1o .
 - 107 “

72.ábra.
A \ , tényező értékei
h
1.24.5. A tűgörgős csapágyak

A tűgörgős csapágyak szerkezetileg nagy viszonyú N, illetve N U típusú hengergör«

gős csapágynak tekinthetők. Nagy radiális terhelések felvételére alkalmasak, a görgők alkotó­
ja a végeken enyhén ívelt, a vonalmenti terhelés-eloszlás kedvező. Hatásszögükói= 0, ezért
axiálisan nem terhelhetők. A gördülőcsapágyazások közül a tűgörgős a legkisebb radiális
helyszükségletű. A gördülőcsapágygyárak igen sokféle típusban és méretben gyártanak tű-
görgős csapágyakat. Ezeket, tekintettel széleskörű mezőgépészeti alkalmazásukra, kissé
részletesebben is meg kell ismernünk.
A 73. ábra külső — és belsőgyűrűvel ellátott, egy— és kétsoros tűgörgős csapágyakat és jel­
lemző méreteiket szemlélteti.
Mindkét irányban szétszedhetők. A görgők a kosárral a külső ggyűrűben helyezkedő
nek el. Az axiális vezetést is ez a gyűrű biztosítja. Dilatációs csapágyazási helyeken is alkal­
mazhatók. Az axiális elmozdulás maximális értékét a katalógusok kÖzlik.
A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy konstrukciós okokból a radiális férőhely
hiányában komplett tűgörgős csapágyak helyett csapágyelemeket használnak fel az ágya­
záshoz. A 74. ábrán belsőgyűrű nélküli tűgörgős csapágy látható. Ezzel viszonylag nagyobb
tengelyátmérő alkalmazható, ezáltal a szerkezet merevebb lehet.
 73.ábra
K ü ls ő - és belsőgyűgyavel ellátott egy és kétsorú tögörgős csapágy

TZ777X Y 7Z / 4 , r

D - d

m c z z fíz z ^

74.ábra
Befsőgyöru nélküli tögörgős csapágy

Legkisebb radiális szerkezeti magasságot a külső és belső gyűrű nélküli tűgörgős ko­
sárral, vagy vezető kosár nélküli tűgörgőkkel lehet megvalósítani. A 75.ábra ilyen egysorú-
és kétsorú kosarakat mutat.
 75.ábra
Egy és kétsoros tűgörgős kosarak

Jóllehet, ezek a megoldások jelentős előnyöket biztosítanak, ahhoz,hogy az ilyen mó­

don kialakított ágyazás élettartama elérje a hagyományos felépítésű csapágyakét, a belső— és
külső futópályáknak teljesíteniük kell azokat a követelményeket, amelyeket a komplett csap­
ágyak futópályáival szemben támasztunk. Ezek: edzett és köszörűit felületek / maximálisan
R = 0,2 mikron érdességgel/, minimálisan 60 Rockwell keménység: futópálya céljára C15 be-
tétben edzhető acél, vagy nagy terheléseknél 16 MnCr5 betétben edzhető ötvözet a megfelelő:
a köszörülés utáni edzett rétegvastagság, csapágymérettől függően 0,3...1,0 mm: végül a kúpos-
ságtóí és ovalitástól való eltérés nem lépheti túl a^etőirtfutópátyatűrés 50 % —át.
Különösen a külső futópálya elkészítése okozhat nehézséget /edzés, köszörülés/. Ezért
egyes csapágygyárak olyan belsőgyűrű nélküli tűgörgős kosarakat készítenek, amelyek mély­
húzással /forgácsolás nélkül/ kialakított vékony hüvelyben helyezkednek el. A tűgörgős hüvely
a ház furatába préselhető és szoros illesztése következtében nem igényel axiáiis rögzítést.
Ezekkel a típusokkal nagy teherbírású, kis radiális helyigényű és gazdaságos / olcsóbb fészek­
megmunkálás/ ágyazások készíthetők. A 76/a. ábra mindkét végén nyitott, a 76/b. ábra pedig
egyik oldalán zárt kivitelt mutat.
A tűgörgővel megvalósított ágyazás igen merev, ezért a tengely és a ház egytengelyu-
ségében még minimális eltérés sem engedhető meg.
A z eddig tárgyalt tűgörgős ágyazásokSettartamra méretezése n } 10— 20 1/min esetén
a katalógusokban típusra és méretre megadott dinamikus alaptehelés /C/, n ^ 1 0 — 20 1/min
fordulatnál, illetve lengőmozgásnál pedig statikus alapterhelés /C l figyelembevételével törté­
nik,
A tűgörgős ágyazás axiálisan nem terhelhető, tehát a dinamikus egyenértékű terhelés:
P=f~u F r .
Mint az előzőekben említettük a gördülőcsapágyazások élettartamát döntően a futópá­
lyák keménységétől függő kifáradás határozza meg. Ezért,ha a megvalósított ágyazásnál a
futópálya /pályák/ keménysége nem éri el a 60 H R C —t, élettartamcsökkenésre számíthatunk.
Ezt egy fj_j^1 keménységi faktorral vesszük figyelembe, csökkentve az élettartam számítás
alapját képező dinamikus alapterhelést: C ff = fj_|C /f|_j értékeit lásd a 24. táblázatban/.
 ~ 110-

76.ábra
Tűgörgős hüvelyek a~jellemző méretekkel

24,tábíázat: Az szorzdfaktor értéke HRC függvényében

HRC 60 55 50 45 35 30

fH 1 0,7 0,5 0,4 0,25 0,2

A radiális csapágyhézagot tűgörgős kosarak beépítésénél a fészek és a tengely tűrése

határozza meg.
A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy nagy radiális terhelésű kis helyszükségletu
ágyazást kell megvalósítani forgó vagy lengőmozgást végző alkatrészek számára. A legnagyobb
terhelhetőséget ilyenkor az un. teligörgős ágyazással lehet megvalósítani.Ennél a tűgörgők .
a tengely kerületén egymás mellett vezetőkosár nélkül helyezkednek el /77.ábra/„ Az ágyazás
tervezésénél ezért a görgők közötti játék meghatározásának különösen nagy a jelentősége.
Ugyanis a kosárral megvezetett görgőkkel összehasonlítva, ennél a szerkezetnél sokkal na­
gyobb az elfordulás és a befeszülés okozta törési veszély.
A kereskedelemben a különböző átmérőjű /dg / és hosszúságú / Cg / tügörgőkből /MSz
7873/ széles választék áll a tervező rendelkezésére. Előzetes tengeiyátmérohoz megválasztott
görgőátmérővel megvalósítható tengelyé tmérő:

dn ;
V — a— 7 ' V '
sin z180°
ahol j — a görgők közötti játék, és z— a görgők száma.
 111 —

77,ábra
Teligörgős ágyazás jellemző méretei

. A játék nagyságának 0,5 m/s kerületi sebességig nincs különösebb jelentősége, ezen
felül azonban legalább 0,5 — 1 mm játékot kell biztosítani.

A külső gördülőpálya átmérője: 0^= dj+ 2 d g+ jf, ahol j ra radiális csapágyhézag / ajánlott
értékeit a 25.táblázat tartalmazza/.
A nagy futáspontosságú szerkezeteknél a táblázati értékek azonban csak minimumnak te­
kinthetők. A futópályák és görgők tűrései ugyanis növelik azokat. Ugyanakkor a melegedési
viszonyok is megkívánhatják a nagyobb radiális hézagot.
A tűgörgős ágyazás élettartamra tervezésének menete a következő:
— Az élettartamegyenletből a szükséges dinamikus alapteherbirás:

— A választott görgő /dg , 1 millió körülfordulási élettartamához tartozó dinamikus

alapteherbirás:
213
C-3V dg . V

Kis fordulatú, vagy lengőmozgást végző tűgörgős ágyazásokat a Hertz feszültség

megengedett értékére tervezzük:

5F,
belső futópálya sugara, illetve rugalmassági modulusa, és F q = - ^ L — , / Ff — a radiális
terhelés, z — a görgők száma/ a legjobban terhelt görgőre jutó erő.
25.táblázat: Radiális csapágyhézag ajánlott értékei
az átmérőcsoport függvényében

Átmérőcsoport
db 10- 18 1 8 -3 0 3 0 -5 0 5 0 -8 0 8 0 -1 2 0 120-180

ír 0,02 0,025 0,035 0,045 0,055 0,065

A nagy radiális teherbíráson kívül, a kosár nélküli tűgörgős ágyazás további előnye a
viszonylag egyszerű fe-újithatóság. Amíg gyári tűgörgős kosarak alkalmazása esetén a felúj?*
táshoz, a tengely és fészek felújítása után megfelelő túlméretes tűgörgős kosár már nem áll
rendelkezésre, addig a „teli" tűgörgős ágyazás felújításához javító tűgörgő méretlépcsők /dg/
vásárolhatók. A felújítás mindaddig lehetséges / pl. dugattyúcsapszegeknél, főtengelyeknél,
sebességváltók tengelyein él,stb./, amíg a futópályák megfelelően edzett rétege még rendel-
kezesre áll.
Újabban az élen járó csapágygyárak / pl. az SKF és az INA/ többféle igen korszerű
tűgörgős csapágykombinácíót fejlesztettek ki. Ezek kis axiális és radiális helyszükségletuek,
ugyanakkor jelentős axiális és radiális terhelések felvételére alkalmasak. A 78.ábra néhány
változatot szemléltet.
— a: Tűgörgős— és ferdehatásvonalú golyóscsapágykombináció /SKF/. Radiális ter­
helhetőségén túl, mérsékelt egyirányú axiális igénybevételre is alkalmas. Fontos,hogy a fer­
dehatásvonalú golyóscsapágy axiális terhelése ne legyen több, mint az egyidejű radiális ter­
helés 25 %— a. A kombinációval elérhető, hogy a radiális terhelést a tűgörgős csapágy vegye
fel, ugyanakkor a tengely axiális vezetését 0,1 — 0,3 mm— es játékkal, a golyósor biztosítja.
Nem szétszedhető típus. Viszonylag nagy fordulat számon üzemeltethető.
— b: Tűgörgős — és négypontérintkezésű ferdehatásvonalú golyóscsapágykombináció
/INAI. Szétszedhető típus, de csak a gyári belső gyűrűkkel üzemeltethető.
— c: Tűgörgős — és axiális golyóscsapágykombináció /INA/.
A gyűrűs és a tárcsás csapágy is egyaránt szétszedhető.
— d: Tűgörgös — és axiális golyóscsapágy kombináció / SKF/. A tűgörgők részére
futópálya a tengelyen van kiképezve. Szétszedhető típus.
— e: Tűgörgős ~~ és axiális görgőscsapágykombináció / INA/. A z előbbiekhez képest
nagyobb az axiális terhelhetősége. Szétszedhető típus.
A csapágykombinácíók élettartamra méretezését a komponens csapágyakra külön—
külön kell elvégezni.
 - 1 13 —

INA
b.

INA
c,

NX,

. J —

■*c
e.

78.ábra
Radiális tűgörgős és axiális golyós ¡11. hengergörgős
csapágykombinációk a főméretekkel és támasztás/' szimbolumokkal
 1.24.6. A kúpgörgős csapágyak

A kúpgörgős csapágyak merev, egyoidalról szétszedhető, nagy radiális terhelések

melletti egyidejű jelentékeny axiális igénybevételre is alkalmas kialakítások /•¿ = 20 — 30°/.
A szerkezeti kialakítás lehetővé teszi a gyűrűk külön— külön szerelését. A görgősor a veze­
tőkosárral a belső gyűrűn kiképzett vállakon foglal helyet. A jellemző méreteket és a tá-
masztási szimbólumot a 79. ábra szemlélteti.
A ferde hatásvonal miatt / hasonlóan mint a ferdehatásvonalú galyóscsapágyakná)/,
tisztán radiális terhelés esetén is járulékos axiális erők lépnek fel / és viszont/, amelyek
megtámasztásáról gondoskodni kell. A kúpgörgős ágyazások járulékos terheléseinek számí­
tását a különféle terhelési esetekre az egyenértékű terhelés meghatározása során már tár­
gyaltuk / lásd 22. táblázat/. A z erőkiegyenlítés érdekében követendő tervezési gyakorlat
a páros vagy „tükörbeépités" , „0 " vagy „ X " elrendezésben. Mivel a csapágy merev/endki-
vül érzékeny a tengely és a fészek egytengelyüségére. Páros szerelés esetén a tengely / a ház/
axiális elmozdulását a beszabályozott axiális hézag korlátozza. A csapágyak páros beépítés­
ben mérsékelt előfeszltéssel is szerelhetők. A kúpgörgős csapágy geometriájából adódik,
hogy az axiális hézag állításával a radiális hézag is változik.
Az egysorú ferdehatásvonalú golyóscsapágyhoz hasonlóan a kúpgörgős ágyazásoknak
is nagy előnye, hogy az axiális— és radiális hézag utánállítható /pl. a gépkocsik kerékagyai-
nálA
Merev rövid támaszközű tengelyek ágyazásakor alkalmazzák, különösen olyan helye­
ken, ahol a nagy radiális terhelések mellett jelentékeny külső axiális terhelésekre is számí­
tani kell /differenciálmüvek, erőgépek— , gépkocsik kerékagyai, sebességváltók stb./.,

T t

d\

i ..:

79.ábra
Kupgörgős csapágy jellemző méretei és a támasztási szimbólum
 - 115 —

1.24.7. Beálló görgőscsapágyak

A beálló görgőscsapágyak alkalmazási területe a beálló golyóscsapágyakéhoz hasonló.

Terhelhetőségük azonban úgy radiális, mint axiális irányban nagyobb az azonos méretű beálló
golyóscsapágyakénál. Nem szétszedhetők. Tengelyek mindkét irányú axiális megtámasztására
alkalmasak. Ez esetben a tengely axiális elmozdulását a csapágyak axiális játéka szabja meg.
A ház és a tengely közötti szögeltérésre nem érzékenyek. Hengeres és kúpos furatú belső
gyűrűvel egysoros / 80.ábra/ és kétsoros kivitelben készülnek. A gördülőelemek szimmetrikus
vagy aszimmetrikus hordógörgők. A kúposfuratú csapágyak kúpos tengelyre szerelhetők, vagy
szorító— , illetve lehúzóhüvelyek alkalmazását teszik lehetővé. Az egysorú beálló görgőscsap­
ágy — szerkezeti kialakítása miatt-axiális terhelhetősége mérsékelt. Az egyenértékű dinamikus
és statikus csapágyterhelés: P= Fr + 9,5 F g és PQ = F r + 5 F g .
A z összefüggésekből következik, hogy az axiális terhelés nagysága jelentősen befolyásolja az
élettartamot. A kétsorú önbeálló görgőscsapágyak axiális terhelhetősége már valamivel jobb
/az Y az F g /F viszony függvényében: 2— 4/. Főbb típusokat a jellemző méretekkel és támasztá-
si szimbólumokkal a 81.ábra szemlélteti.

B
r

\ \
t'/J/A

80.ábra
Egysorú, hengeres furatú beálló görgőscsapágy

81 .ábra
Kétsorü, beálló görgőscsapágy kialakítások. A szimbólumok az ágyazásban
betölthető funkciókat szemléltetik.
 -1 1 6 -

A beálló görgőscsapágyak alkalmazási területei: több helyen alátámasztott tengelyek

különálló csapágyházakkal, kéttámaszú tengelyek jelentékeny terhelésokozta behajlással, és
általában ott, ahol hasonló méretű önbeálló golyóscsapágy teherbírása már nem elegendő.

1.24.8. A rugógörgős csapágy

A rugógörgők krómnikkelacél — szalagból készülnek. A szalagot csavarmenetben csavarják

fel és az így kialakult gördülőtesteket úgy alkalmazzák, hogy a csapágyba beépített görgőkön
a menetek váltakozva jobb vagy bal irányúak legyenek / 82.ábra/.
Nagy teherbírású s ezért a mező gépészetben is széleskörben alkalmazott rugalmas csapágy.
A rugógörgős csapágyak méretezését is élettartamra végezzük. A különbség az egyéb gör­
dülőcsapágy méretezésekhez képest csak az,hogy a katalógusokban szereplő dinamikus alap­
teherbirás ICI rugógörgős csapágyaknál azt a radiális terhelést jelenti, amelynél a csapágyak
90 % —a a csapágy belsőgyürüjének 500 1/min fordulata mellett, eléri, illetve túléli a 3000
üzemórát.

82.ábra
" Rugógörgős csapágy és a támasztási szimbólum

A számításokhoz vezessük be a fordulatszám ff l és az élettartam tényezőt/f^ /:

3/10 i, 3/10

ahol n — az üzemi fordulatszám.

A radiális terhelés és az élettartam közötti tapasztalati összefüggés pedig:

C= ^ - F
f„ r '
 Kizárólag sugárirányú terhelések felvételére alkalmasak, lökésszerű terhelésekre
nem érzékenyek. Hasonlóan a tűgörgős ágyazásokhoz, használhatók komplett, de belső—
vagy mindkét gyűrű nélkül is, ha a tengelyen, illetve a házban kiképzett futópálya minő
sége az előírásoknak megfelel.
A tengely kerületi sebessége korlátozott. A görgők rugalmasak, ezért viszonylag
nagy a sugáriányú hézag, ugyanakkor az ágyazás kevésbé merev, s a rugógörgők rugalmas
alakváltozása révén kismérvű szög korrekcióra /0,5°/ is alkalmas. A tengely axiális rögzítésé­
re nem megfelelő. Alkalmazása elsősorban kevésbé kényes nagy radiális terhelésű helye­
ken terjedt ei, ahol a nagy futáspontosság nem lényeges, hengermű— görgősorok, mezőgaz­
dasági munkagépek egyes szerkezeti elemeinek ágyazásai stb.

1.24.9. Axiális tárcsás csapágyak

A z axiális golyóscsapágy kizárólag tengelyirányú, közepes terhelések felvételére

alkalmas / c< =0/. Készülhet egyirányú terhelésre /83.a.ábra/, esetleg beálló fészektárcsával
/és alátéttárcsával 83.b.ábra/. Mindkét irányú terhelés felvételére pedig két golyósort alkal­
maznak /84.ábra/.

83.ábra
Egyirányú terhelés feívétefére alkalmas axiális golyóscsapágy

A kosárral megvezetett gördülőelemsor két /vagy három/ tárcsa között helyezkedik

el. A tengely tárcsa /83. és 84. ábrákon: 1/ a tengely vállának támaszkodik, a fészektárcsa
/83. és 84. ábrákon: 2/ pedig a csapágy házban illeszkedik. A tengelytárcsa furata szükebb
mint a fészektárcsáé!
A tárcsás golyóscsapágyak rendkívül érzékenyek a fészek és a tengely közötti szög­
hibákra. Alkalmazásuk esetén ezért az egytengelyüség fontos követelmény. Igy a sík fé­
szektárcsás változat csak párhuzamosan csatlakozó felületek esetén megfelelő. A beálló
fészektárcsák viszont, illeszkedően kialakított házhoz vagy alátéttárcsához támaszkodó
szférikus külfelüietuek /83. és 84.ábrákon: 2/. A megoldás szereléskor kiegyenlítheti a
csapágyház— felület és a tengelyvál! esetleges párhuzamhibáját. A tengely terhelés
 -1 1 8 -

84.ábra
Axíáfís golyóscsapágyak kétirányú terhelésre

lehajlásából, vagy egyéb konstrukciós hibákból adódó támolygó, imbolygó mozgást azonban
nem korrigálja, ugyanis a fészek— és az alátéttárcsa között fellépő súrlódóerő miatt a menet­
közben? beállás lehetetlen.
A tárcsás golyóscsapágyak szétszedhetők. így a fészek— és tengelytárcsa / tárcsák/
külön— külön építhetők be az ágyazásba.
Méretezéshez a dinamikus és statikus egyenértékű terhelések: P = F d0 és P_
O
- F d0 .
Ugyanakkor az axiális tárcsás-golyóscsapágyak mellett mindig gondoskodni kell a tengely
radiális megtámasztásáról is radiális csapágyakkal.
Néhány alkalmazási terület: gépkocsi alvázak forgó csapágyai, forgódaruk axiális
csapágyai, függőleges vízszivattyúk stb.

Az axiális hengergörgős és tűgörgős csapágyakat a tervezők egyre gyakrabban hasz»

nálják a gépépítésben. Előnyük a minimális helyszükséglet és a lökésszerű igénybevételeket
is jól viselő terhelhetőség. E csapágyaknál két sík tárcsa / tengely és fészektárcsa/ között
helyezkedik el az axiális hengergörgős— vagy tűgörgős kosár» Készülnek többsoros kivitel-

b . c.
85.ábra
Axiális görgőscsapágyak
a/egy sorú hengergörgős csapágy b/ többsorú hengergörgős csapágyak
c/ fészektárcsával ellátott axiális görgőscsapágy
 - 119 -

A csapágyak beépíthetők kompletten, de a részegységek rendelhetők külön— külön

is. Legkisebb axiális helyigényű ágyazás úgy alakítható ki,hogy az axiális henger vagy tűgör­
gős— kosarak részére a tengelyen illetve a fészekben alakítjuk ki a futópályákat. A futópálya
kialakításakor azonban a korábban már a tügörgős kosarakkal megvalósítható ágyazásnál
tárgyalt szempontokat kell figyelembe venni. Tekintettel arra,hogy a fészek megmunkálása,
illetve a házban kialakítandó futópálya előírás szerinti elkészítése / edzés, köszörülés stb./
igen bonyolult és költséges^ 85/c. ábra szerinti változat, ahol a fészektárcsa megfelelő
minőségben és kis axiális fészektárcsa-mérettel lemezből, mélyhúzássa! készül, előnyösen
alkalmazható- A támasztófelületek párhuzamossága és merevsége itt is elengedhetetlen
/a fészektárcsa kb .1 mm vastag rugóacélbó! készül, edzett és köszörült felületű/.
A z axiális henger— és tűgörgős ágyazásoknál nincs tiszta gördül és, kisebb— nagyobb
csúszósúrlódás is fellép, ami fokozott hőtermeléssel jár. Ennek csökkentése érdekében a
henger— illetve tűgörgős kosarat a tengely vezeti meg. A határfordulatszám olajkenéssel és
hűtéssel növelhető.

Ezek a csapágyak a tengelyt csak egyik irányban támasztják axiálisan. Váltakozó

axiális irányú terhelések felvételére két db. tükörképszeruen elhelyezett csapágyat kel
beépíteni.

A z axiális henger— és tűgörgős csapágyak dinamikus és statikus egyenértékű

terhelése: P = F„ és P_ = F_ .
a O a

A rendkívül gyorsan bővülő választéklista igen előnyös a tervezők számára. Nagy

számban kaphatók ma már csapágyazott szerkezeti elemek is / pl.feszitőgörgők, vezetőgör­
gők, orsóscsapágyak, keréktárcsák, agyak, görgőshüvelyek stb./.

A z axiáiis beálló görgőscsapágy ferde hatásvonalú, ezért tengelyirányú terhelés

mellett egyidejűleg radiálisán is terhelhető. A radiális terhelés azonban nem lehet több,
mint az egyidejű axiális terhelés 55 % —a /Fr = 0,55 f j .

A csapágy axiális terheléstényezője Y=1, radiális terheléstényezője pedig: X=1,2.

Statikus egyenértékű terhelésnél X -2 ,1 , vagyis a csapágy a radiális terhelésre érzékenyebb
/86 .ábra/. Futófelülete szférikus, ezáltal / típustól és üzemi viszonyoktól függően a tengely
és a ház közötti 2— 3° szögeltérésig / üzem közben is önbeálló.

Szétszedhető típus. A tengelytárcsa a görgőskosárral, és a fészektárcsa külön— külön

beszerelhető. Gördülő elemei aszimmetrikus hordógörgők. A normál csapágy tömörkosa-
ras, mig a „ B ” kivitel acéllemezkosárral készül. Itt a fészek kialakításakor figyelemmel kell
lenni arra,hogy szögkorrekció esetén a vezetőkosár akadálytalanul mozoghasson.

Alkalmas tengelyek egyirányú axiális megtámasztására. Általában olaj kenéssel

üzemeltetik. A katalógusok a határfordulat számot is olajkenésre adják meg.
 - 120 -

86 .ábra
A x¡ális beálló görgőscsapágy

Az axiális csapágyak minimális terhelése. A z axiális csapágyaknál és ágyazásoknál,

ha az axiális terhelés kicsi, a kerületi sebességtől függő centrifugális erők hatására a gördülő­
elemek a gördülőpályák külső széle felé sodródnak. Ez kedvezőtlen csúszási viszonyokat
eredményez. Káros elkenődéseket okozhat a futópályán, vagy a gördülőtesteken. A csap­
ágykárosodás elkerülésének feltétele ezért egy minimális axiális terhelés. Értéke tapasztala­
ti összefüggések alapján axiális golyós— és hengergörgős csapágyakra:

n 2
Famin = A ; axiá,ls tű9or9ös csapágyakra:
Co
amin ~ ^ qq " ®s végül radiális terheíhetőségű axiális beálló görgőscsapágyakra:
C ^ n n
TÖ'ö8 ~= ^amin = 1ÓÖ0 > •a^oI A — a minimális terhelés tényezője
/csapágytípus és méret függvénye katalógus adatL

Függőleges elrendezéseknél a szerkezet? elemek önsúlya legtöbbször már biztosítja

e minimális terhelést. Vízszintes tengely elrendezéseknél pedig általában rugóterheléssel
valósítják azt meg /87.ábra/. A minimális előfeszítés értékét a kenési viszonyok is befolyá­
solják. Nem igényel elfőeszítést az axiális golyóscsapágy akkor, ha a tengelyirányú terhelés
nem lépi túl a 0,0016 CQ —t. Ilyen esetben a golyók megcsúszása a futópályán még nem okoz
károsodást.
 - 121 -

Kétirányú terhe!hetőségű, beálló fészektárcsás axiális golyóscsapágy minimális

előfeszítése fészekbe épített csavarrugókkal

1.25.4 csapágyak kiválasztása

A csapágyak tönkremenetelének oka — mint ahogyan arról már szóltunk — a kifára­

dás, amely a csapágyelemeknél /külső— belső futópálya/ felületi hajszálrepedések, majd
hánrtlás / pitting/formájában jelentkezik. A károsodásig megtett körülforduíások i U , üzem*
órák / L^/, vagy k í lométerek száma I L J , a csapágyak effektív élettartama.
A tervezés során azt a dinamikus/C/ vagy statikus/CQ / alapteherbírást kell meghatároz­
ni, amely mellett a csapágy teljesíti a kívánt élettartamot, adott, általában 90 %—os túlélési
valószínűséggel.
A számítás menete a következő:

aí Kiválasztás dinamikus alapterhelésre ICl, n > 10— 20 1/min:

— A már ismert módon meghatározzuk az egyenértékű terhelést:
P = f/VXFr + Y F g/. A z f dinamikus tényező értékeit a konstrukció üzemi viszonyaitól
függően választjuk. A dinamikus tényező több tagból is állhat/pl. hengeres fogas ke-
rékhajtás esetén f=f^ . f^ , ahol f~ a hajtás egyenetlenségét veszi figyelembe, értéke:
1,0...3,0 és f^ a fogaskerék megmunkálásából adódó pontatlanságokat számítja be, érté­
ke: 1,05...l,3/.

i C n
— A z előirt élettartam I U és az egyenértékű terhelés/P/ függvényében az L = /-p-/p

alapösszefüggés vagy nomogramok segítségével meghatározzuk a konstrukciós szem­

pontok szerint már kiválasztott csapágytípus dinamikus alapteherbírását / Cl, majd
ennek alapján a beépítési, illetve a tengelyméretet is figyelembe véve a katalógusból a
csapágyméret kiválasztható.

A C/P hányadost élettartam— tényezőnek is nevezzük, jele f-j , golyós— illetve f 2 gör­
gőscsapágyaknál:
b/ Kiválasztás statikus aJapteherbírásra / CQf, n < 10— 20 1/minr

— Ezt a számítást nem csak kis fordulatszámú vagy lengomozgást végző csapágyak
kiválasztásánál alkalmazzuk, hanem a dinamikusan igénybevett és az a. pont alap­
ján kiválasztott csapágyak ellenőrzésénél is, abban az esetben, ha a csapágy álló
helyzetben is terhelt, vagy ha forgó csapágyaknál időnként nagy és azonos irányú
terhelésre, illetve lökésszerű igénybevételekre kell számítanunk. Az ellenőrzést
akkor is el kell végezni, ha a dinamikusan igénybevett csapágyat kis élettartamra
választjuk /f ^ ; I 2 K. 21.

— A választás, illetve ellenőrzés a statikus alapteherbírás kiszámításából áll:

CQ - s0 P0, ahol sQ a statikus terhelés biztonsági tényezője /26/táblázat/.

A statikus egyenértékű terhelés / PQ/, radiális /axiális/ csapágyak esetén az a sugárirá­

nyú /tengelyirányú/ igénybevétel, amely a legjobban terheit gördülőelem és a futópálya érint­
kezési helyén ugyanakkora maradó alakváltozást idéz elő, mint amekkorát a valóban fellépő
maximális terhelés okoz. Nagysága egyidejűleg ható radiális és axiális terhelés esetén:
PQ = X 0 Fr+ Y q. Fa , ahol X Q — a radiális, Y Q — az axiális statikus terhelési tényező.

Az X Q és Y q értékét a csapágykatalógusok csapágytípusonként közlik. Néhány jellem­

ző alapesetre összefoglalóan bemutatjuk a statikus egyenértékű terhelés meghatározását
/88 .ábra/.
 - 123-

26.tábtázat: A z sQ üzemi viszonyoktól függő értékei

Üzemi viszonyok
so

Csak lengőmozgást végző csapágyak 0,5

Álló helyzetben terhelt csapágyak, ha normál

fordulattal is üzemelnek 1,0

Álló— vagy lengőmozgást végző csapágyak nagy

lökésszerű több lettterheléssel 1,6

Normál fordulattal, iökésmentes terheléssel

üzemelő csapágyak 0,5

Nagy lökésszerű terhelések 1,5 -2 ,0

Fokozott futáspontosság 2,0

Axiális beáiló görgőscsapágyak 2,0

88.ábra
A radiális / X j ' és axiális Y J statikus terhelési tényező csapágytípuson ként
 _ 124-

1.26. Gördülőcsapágyak határfordu latszáma

A katalógusok a csapágyak típusa és mérete szerint zsír — és olaj kenésre /olajfürdő-,

kenés/ megadják az alkalmazható határfordu latszámot. Ezek irányértékek és viszonylag
kisebb terhelések, i_h - 100 000 és kedvező hűtési /jó konvekciós és sugárzási hőátadás/
viszonyokra vonatkoznak.
Nagyobb csapágyaknál /dk > 100 mm/ és nagyobb terheléseknél, ha 50 000, egy
fn szorzótényező figyelembevételével 189. ábral a határfordulatszámot csökkenteni kell.
Radiax terhelhetőségű csapágyaknál, típustól függően az F a/Fr viszonyszám is befolyá­
solja a határforduiatszámot, A csökkentő f^ szorzó-tényező a ÖO.ábra alapján meghatároz­
ható.

89.ábra
A határforduiatszámot csökkentő ffí szorzótényező

Olajhűtő és cirkulációs olajhűtés alkalmazásával a katalógusbel? határfordulatok

kismértékű növelésére is van lehetőség. A megaodtt határforduiatszámok jelentős túllépé­
séhez azonban már különleges kosárszerkezet, olajködkenés vagy olajbefecskendezéses
kenés, nagyobb csapágyhézag, intenzív hűtés stb. szükséges. A fordulatszám növelésének
általában a megengedhető üzemi hőmérséklet szab határt A csapágygyárak a különböző
típusú csapágyakra megadják azt a szorzótényezőt / 1,2 ...3,0/, amellyel a katalógusbeli
olajkenésre vonatkozó határfordu latszám alapján a lehetséges legnagyobb forduiathatár
megállapítható /27.táb lázat/.
 9Q.ábra
A határfordulatszámot csökkentő f* szorzótényező
a/ hengergörgős csapágy, b/ ferdehatásvonalú golyóscsapágy
c/ mélyhornyú golyóscsapágy, b/beálló görgőscsapágy,
e/ kúpgörgős csapágy, f/ beálló golyóscsapágy

27,táblázat: A határfordulatszámot növelő szorzótényezők értékei

Csapágypontosság Mélyhornyú golyós— Kúpgörgős csap- Axiális

Kenés csapágy ,vá [ [csapágy, ágy,beálló ferdehatása/onahj
férd eh atásvonalú görgőscsapágy goJyósosapágy
golyóscsapágy/ axiális beálló görgős­
hengergörgős csap- csapágy
ágy

F 6, ofajkenéssel 2,0 - 2,2 1,6 - 1,8 1,2 — 1,5

P5, olajkenés hűtéssel,

vagy olajködkenés 2,2 - 2,6 1,8 - 2,0 1 , 5 - 1,8

P4, olajkenés hűtéssel,

vagy olajködkenés 2 ,6 - 3 ,0 - 1,8 - 2,0
 1.27. Gördülőcsapágyazások kenése és tömítése

A gördülőcsapágyak kifogástalan üzemének, az élettartamelőírás teljesítésének egyik

lényeges feltétele a megfelelő kenési mód és kenőanyag megválasztása. Üzem közben a gör­
dülőtest és a kosár, a gördülőtest és a gyűrűk vezetőpereme között, valamint a felületek
terhelés okozta rugalmas deformációi miatt csúszósúrlódás lép fel. A z ezzel együttjáró
kopás és hőfejlődés csökkentése az alkalmazott kenőanyag feladata. További célja pedig a
korrózió elleni védelem, a hőelvezetés, védelem a szennyeződések behatolása ellen, a csap-
ágyzöre] csökkentése és dilatációs csapágyaknál az axiális elmozdulás megkönnyítése.
Gördülőcsapágyak kenéséhez csak finomított ásványolajak és speciális gördülőcsapágy-
zsírok használhatók. Szélsőséges üzemi viszonyok között /kis fordulatszám, nagy terhelés,
nagy hőmérséklet/, szilárd halmazállapotú / grafit, molibdéndisszulfid/ kenőanyagok alkal­
mazása is lehetséges. Növényi és állati eredetű zsírok használatát viszont, a korrózióveszély
/korrodáló savak/, a gyantásodás és a beszáradás miatt kerülni kell

Az ágyazás kenésére, adott szerkezetnél történő kenőanyag választáskor mérlegelendő

szempontok:
— Néhány különleges eset kivételével olaj minden ágyazási hely kenésére megfelelő,
nagy fordulatszám esetén is alkalmazható, viszonylag széles üzemi hőmérséklettar­
tományban használható.
— A csapágy üzemi hőmérsékletének beállítása kenőolajhütéssel megoldható.
— Az olajok belső súrlódása kisebb mint a zsíroké/kisebb az indító-nyomaték/.
— Az olajcsere az ágyazás szétszedése nélkül megvalósítható.
— Az olaj kenés hátránya viszont, hogy bonyolultabb, jól záró tömítések, tömítőberen-
dezések szükségesek, egyes megoldású, különleges szerkezetek alkalmazását igényli
és végül gyakrabban kel utántöltést végezni.
— A kenőzsírok állaguknál fogva egyszerűbben kialakítható tömítéseket kívánnak, jól
kitöltik az ágyazás forgó és álló részei közötti hézagokat / a szennyeződés és nedves­
ség bejutásának meggátlása/, csökkentik a csapágyzajt.
— A z üzemi viszonyoktól és az alkalmazott kenőzsírok fajtájától függően igen nagy
lehet az újrakenési időszak / esetenként — pl. tömített csapágyaknál — újrakenés,
karbantaráts nem is szükséges/.
— A zsírkenés alkalmazását korlátozza viszont, hogy nagy a súrlódási tényező / főleg
alacsony hőmérséklet és nagy fordulatszámok esetén/, ha magas az üzemi hőmérsék­
let /a kenőanyag hűtése nem megoldható/ és hogy zsírcsere esetén legtöbbször az
egész ágyazást meg kell bontani.
— Zsírkenést nem célszerű alkalmazni olyan helyeken sem, ahol egy szerkezeten belül
más gépelemek kenéséhez már olajat használunk,/pl. hajtóművek, nyomatékváltók
stb J
— A zsírkenés előnye viszont, hogy az ágyazás megvalósítása egyszerűbb és olcsóbb,
így világviszonylatban is elterjedtebb — különösen igaz ez a mezőgépészetre — mint
az olajkenés.
 - 127-

1.27.1. A zsírkenés

Az alkalmazható csapágyzsírok jelentős részét a kalcium— nátrium— és litiumbázisú

zsírok képezik. A kalciumbázisú zsírok vízállóak, állaguk sima, vajszerű. Néhány százalék
vizet tartalmaznak, így nedves környezetben is alkalmazhatók. Ugyanakkor a víztartalom
miatt fokozottan hőérzékenyek. Ajánlott kis terhelésű és közepes fordulatszámú csapágyak­
hoz 0 C^-tól 80 C ° — ig. Nyomásállóságuk un. EP adalékokkal /kén, foszfor v. ólomvegyüle­
tek/, hőmérsékletáüóságuk pedig glicerin és szabad zsírsavak adalékolásával növelhető / — 30
°C—tói 100 S2— ig/. A nátriumbázisú zsírok oldódó nátriumszappanokat tartalmaznak, ezért
nem vízállóak, a vízfelvételi folyamat nem reverzibilis. Alkalmazhatók — 30 C—tól 809>-ig,
de rövid ideig a cseppenéspont feletti hőmérsékleten is használhatók / hőreverzibilis
zsírok/. A szintetikus nátrium alapú zsírok lényegesen nagyobb üzemi hőmérsékleten is
használhatók. A litiumbázisú zsírok vízállóak és reverzibilisek. Alacsony és magas / — 3 0 ^ és
120° C/ hőmérsékleten is egyaránt alkalmazhatók. Előnyei miatt ez a leggyakrabban alkalma­
zott kenőanyag. Oxidációgátló adalékok hozzáadásával a korróziógátló képességük is jó.
Előnyösen alkalmazhatók ritka utánkenésű, vagy utánkenést nem igénylő ágyazások kené­
sére.

Az üzemeltető szempontjából rendkívül fontos annak az ismerete, hogy korlátlanul

csak azonos bázisú zsírok keverhetők. A nátriumbázisú zsírok más bázisú zsírokkal nem ke­
verhetők és hogy a litiumbázisú zsírokkal kálium bázisú legfeljebb 30 %— bán keveredhet.
Nagyobb arányú keveredés a zsír szerkezetének megbomlását eredményezheti. Célszerű
tehát a különböző bázisú zsírok keveredését megakadályozni. Ujrakenésnél,vagy a már al­
kalmazott zsírfajtát előírni, vagy a megváltozott üzemi viszonyoknak megfelelő másfajta
kenőanyag alkalmazásakor teljes átmosást elrendelni ajánlatos. Ezzé! elkerülhető a konzisz­
tencia csökkenés és az esetleges, csapágy károsodás.
A kenőzsír helyes megválasztása nagy körültekintést és több szempont mérlegelését
igényli. Ehhez nagy segítség, hogy a gördülőcsapágykatalógusok közlik a csapágytípustól
és a mérettől függő zsírkenési határfordulatszámokat. Nem közlik azonban általában azt,
hogy ezek az értékek miiyen kenőanyagok és milyen terhelési viszonyok mellett érvénye­
sek. Ezért a hazai kenőzsírokat és alkalmazási területüket az alábbiakban összefoglaljuk:

K2S— 0/1 Elsősorban mezőgazdasági gépek, gépjárművek meghajtó csuklóinál,

csapágyainál és egyéb alvázkenési helyeinél használható 1— 20° C .. . 55° C— ig/. Gördülő
csapágyak kenésére nem javasolható. Sötét, barnászöld, szálhúzó, homogén. Az alapolaj
viszkozitása 50°C— on 150— 170 mm^/s.
KZS— 2 Általánosan használható gépkenési célra és gördülőcsapágyak kenésére is
/— 20° ... 60° C— ig/. Központi kenőberendezésekkel is továbbítható. Sztne világos sárgától
sötét barnáig. Sima, homogén. Az alapolaj viszkozitása 50 °C— on 20— 25 mm^/s.

KZS— 2EP Hengerművek csapágyainak kenésére használható. /— 20° C....600 C— íg/.

EP /nagy nyomást álfó/ adatékként kb. 0,2 % kénport tartalmaz. Központi kenőberen­
dezésekkel továbbítható. Sima, homogén. Színe sárgától sötétbarnáig.
 - 128 —

KZS-3 (pari, mezőgazdasági és közlekedési berendezések gördülő csapágyaiban

alkalmazható, ahol a csapágy hőmérséklete üzem közben sem haladja meg a 60° C— o t
Sima, homogén. Színe vörös. Az alapolaj viszkozitása 50 cb — on 30— 35 mm^/s.
KZS— 3G Tulajdonságai a KZS— 3— hoz hasonlóak, azzal a különbséggel, hogy a 60 %
pehelygrafitot is tartalmaz, színe ezért sötétszürke. Felhasználható gépjármű rugólapok,
csúszósaruk, láncok, forgaskerekek kenésére /— 15°C.....60° C— ig/.
KNZS— 3 Legfeljebb 10 kW teljesítményű búvárszivattyúk zsirkosarának töltésére,
és csapágyainak előkenésére használható.
Színe piros. Szálhúzó homogén, / — 15° C .....60° C—ig/ nem vízálló.

N OZS— 1/2 Nátrium— ólombázisú kenőzsír. Nem vízálló. Elsősorban zárt hajtómű­
vek kenésére alkalmas. Jól tapad, a nagy nyomásokkal szembeni ellenállását a benne levő
ólomsztearát biztosítja. Szálhuzó, homogén. Színe zöldesbarna /— 20° C .....90° C— ig/. Az
alapolaj viszkozitása 50 ° C—on 150 — 170 mm^/s.
NZS — 2 Magas cseppenéspontú, nem vízálló termék. Alkalmas dinamók, ventillá­
tor csapágyak kenésére, ahol az üzemi hőmérséklet nem haladja meg a 110 C— ot és a ke­
nés! helyre viz nem juthat Szálhúzó, homogén. Színe világos sárgától barnáig. Az alapolaj
viszkozitása 50 ° C —on 30— 35 mm^ /$.
LZS— 1 Elsősorban központi kenőkészüiékekkel ellátott berendezéseknél alkal­
mazzuk, ahol a csapágyak lökésszerű igénybevételével is számolni kell. Ezenkívül alkalmas
gépjármüvek csuklóinak, tengelycsonk tartóinak kenésére, ahol víz hozzájutással is számol­
ni kell. /— 30 ° C—tói 110° C— ig/. Sima, homogén. Színe világos sárgától barnáig, esetleg
zöld. A z alapolaj viszkozitása 50 ° C—on 85— 105 mm^/s,
LZS— 2 Vízálló, általánosan használható gördülőcsapágyzsír. E termék — 30° C és
120° C hőmérséklethatárok között dinamikusan igénybevett csapágyak kenésére is alkal­
mas. Kiválóan megfelel gépjárművek és mezőgazdasági gépek gördülőcsapágyainak kenésé­
re, ahol vízhozzájutással is számolni kell. Központi zsírzóberendezésekkel is továbbítható.
Sima, homogén. Színe világos sárgától barnáig /esetleg zöldre színezett/. A z alapolaj viszko­
zitása 50° C—on 85— 105 mm^ is.

LZS— 3 Tulajdonságai az LZS — 2— vei azonosak, azzal a különb seggel,hogy közpon­

ti zsírzóberendezésekkel nem továbbítható, mert az előbbinél keményebb zsír. Sima,homo­
gén. Színe világos sárgától barnáig. Az alapolaj viszkozitása 50 0 C— on 85— 105 mm^/s.

Limolard, molibdén— diszulfid tartalmú hőálló és vízálló zsír. Nagy fordulatszámú,

nagy terhelésű, nehéz viszonyok között üzemelő csapágyakhoz használható /— 20° C— tói
110° C—ig/. Sima, homogén. Színe sötétszürke.

Kedvezőtlen üzemi körülmények között üzemelő csapágyaknál a maximális fordu­

latszám amelynél még a zsírkenés alkalmazható:
 T •T..A Q íCj
Radiális csapágyaknál: n --------- ^/1/min/, ahol d k = — ------
max £

f - a csapágy méretétől, f h - a számított élettartamtól és a csapágy méretétől függő tényező

/91. ábra / és a „ A " a csapágy típusától függő állandó /28.táblázat/.
fn ’ fh •A
Axiális csapágyaknál: n maY = - v c = s = s = = r /l/min/, ahol D a fészektárcsa átmérője,
max Wp H

H a csapágymagasság.

91.ábra
a/ A z f tényező értékei d k függvényében
b /A z fh tényező értékei dk függvényében
 - 130-

28. táblázat: A z „ A " tényező értékei a csapágytípus függvényében

Csapágytípus A

Radiális csapágyak
Mélyhornyú golyóscsapágy 500 000
Ugyanaz, de törmtett kivitel /RS, 2 RS/ 300 000
Beálló golyóscsapágy 500 000
Ferdehatásvonalú golyóscsapágy, egysorúoC= 40° 500 000
Ferdehatásvonalú golyóscsapágy, kétsorú 200 000
Ferdehatásvonalú golyóscsapágy, egysorú, kétféle ható 300 000
Hengergörgős csapágy 400 000
Tűgörgős csapágy, telegörgős 100 000
Tűgörgős csapágy, kosaras 250 000
Beálló görgőscsapágy, ha F r ^ Fg 200 000
Beálló görgőscsapágy, ha jelentős axiális terhelés is van 150 000
Kúpgörgős csapágy, ha Fy^ Fg 200 000
Kúpgörgős csapágy, ha jelentős axiális terhelés is van 150 000

Axiális csapágyak

Axiális golyóscsapágy 100 000

Axiális ferdehatásvonalú golyóscsapágy 250 000
Axiális hengergörgős csapágy 40 000

A terhelés viszonylagos nagyságát az a - Összefüggés jellemzi, ahol a — a terhelés

módjától és csapágytfpustól függő tényező. Értéke főleg radiális terhelésű golyós— , és gör­
gőscsapágyaknál: ^ p
főleg axiálisan terhelt görgőscsapágyaknál pedig: 2 /»... ... „
r '
A fordulatszám arányokra vonatkozóan az— j-Jpj— hányadost szokták megállapítani,
n - az adott üzemi fordulatszám és n ^ — határfordulatszám zsírkenés esetén.

P £
Normál üzemi körülményeknek ezek után az tekinthető, ha az a- «'0,15
u
n 4 ,
es - r — = 1.
h A fenti feltételek teljesülése mellett ekkor normál kenőzsírok előírása is
elegendő / 92, ábra, I. területe/. A I. mezőbe tartozó üzemi viszonyok mellett tehát a kenő­
zsír megválasztásánál a csapágy terhelésére és fordulatszámára nem kell figyelemmel lenni.
A II. mező a nagyterhelésű ágyazások területe. Itt nagyobb alapolaj viszkozitású íll. EP ada­
lékot tartalmazó zsírok, esetleg / kisebb fordulatszámú tartományban/ a M0 S2 tartalmú
kenőzsírok alkalmazása célszerű. A III.mező a nagy fordulatszám és kis terhelésű ágyazások
területe. Döntő ilyenkor a csapágy súrlódási veszteségeinek / melegedésének/ csökkentése.
 - 131 -

92.ábra
A zsírkenés jellemző üzemviszonyai

Az üzemi hőmérséklettartomány alsó értékei viszonylag egyszerűen meghatároz­

hatók, a felső határ megállapítása azonban már bonyolultabb feladat, több a sok tapaszta­
lati tényező megválasztásában rejlő szubjektív hibalehetőség. Ugyanakkor viszont különö­
sen 80° C feletti várható hőmérséklettartományban célszerű az olyan zsírok alkalmazása,
amelyekcseppenéspontja 30— 40° C— al a becsült maximális üzemi hőmérséklet felett van.
Kritikus esetekben ezért az ágyazás üzemi hőmérsékletének elektronikus mérése és az ágya­
zás működésének rendszeres megfigyelése ajánlható.
A kenőzsír megválasztást a tengelyelrendezés is befolyásolhatja. Függőleges el­
rendezésnél pl. fennáll a zsír kifolyásának veszélye. Ekkor nagyobb viszkozitású és cseppe-
néspontú csapágyzsír alkalmazása a célszerű.
A csapágy ház kialakításánál fontos, hogy a ház mgfelelő zsírtároló térrel rendel­
kezzen, továbbá a kenőanyag utánkenés esetén is biztonságosan a működő felületek közé
kerüljön/93.ábra/. A 93.a. ábra egysorú mélyhornyú radiális gördülőcsapágy, a 93.b. ábra
párosán beépített ferdehatásvonalú ratjiái). gördü’őcsapágyak zsírkenési megoldását ssemjél-
teti.
A zsír mennyiségének meghatározására az ágyazás fordulatszáma is mérvadó.
Tájékoztató jelleggel az alábbi irányértékeket lehet figyelembe venni. Ha n/n^<0,2 a csap­
ágyat és a ház szabad térfogatát 90......100 % — ig feltöltjük, ha 0,2 < n / n ^ 0 #8 a csapágyat
teljesen, a ház szabad térfogatát pedig 30 ... 40 %— ig töltjük fel, végül ha n / n ^ } 0,8 a csap­
ágyat teljesen feltöltjük és a ház szabad térfogatát üresen hagyjuk.

A fordulatszám növekedésével a túltöltött csapágyban ugyanis nő a gyúrást munka

és ez káros hőnfutáshoz vezethet.

Nagy fordulatszámú, gyakori utánkenésu csapágyaknál a túlzsírzás, zsírmennyiség

szabályozóval kerülhető el. A zsírmennyiség szabályozó szórótárcsája a tengellyel együtt fo­
rog és a felesleges zsírt egy radiális résen keresztül a házból kipréseli /94.ábra/. Az utánkenés
üzem közben is elvégezhető.
 93.ábra
A zsírkenés helyes megoldásai

94.ábra
Zsírmennyiség szabályozása zsírszórótárcsával

Függőleges tengelyelrendezésnél a kenés—technikailag helyes ágyazás lényeges

követelmény. A 95.ábra különböző konstrukciós kialakftásokat mutat. A helyes változat a
kenőanyag gyors átszivattyűzását gátolja.
Az utánkenési időköz nagyon fontos üzemeltetési jellemző. Nagysága pedig a csapágy*
típus, a csapágy méret, a fordulatszám, az üzemi hőmérséklet, a környezet szennyezettsége és a
zsír— minőség függvénye. Normál üzemviszonyok melletti értékére a csapágy katalógusok ad­
nak tájékoztatást /96.ábra/.

Nehezebb, kedvezőtlen üzemviszonyokra pedig f ^ , f 2 és fgcsökkentő tényezőket alkal­

mazhatunk /29., 30., 31. táblázatok/.
 133

Helytelen Helyes
95,ábra
Függőleges elrendezésű tengely ágyazásának kenéstechnika Hág helyes és
helytelen megoldása

Az utánkenéshez szükséges zsírmennyiség, G = x.D.B /g/ összefüggés alapján számít­

ható, ahol D és B a csapágy méretei, és x az utánkenés gyakoriságától függó' tényező.
/x = 0,0015...„..0,005: a kisebb érték a naponkénti, a nagyobb a 2— 3 évenkénti utánkenésre
vonatkozik/.

Kcncsi idokoz
[üzemóm]

l
b
20000-%
0 15000-
20000*1 10000-
15000- 7500-
h0000 - 5000-

5000- 2500-
3 000- 1500-
2000 1000-
>5 0 0 - 750-
1000- 500-

500 250 5000 10000

100
n[fordlmth]
O-rodiahs gdyoscsopogy
b-hengergörgős csopogy. tugörgos csopagy
c~ beálló görgó'scsapagy, kúpgörgos csopógy, oxtahs goiyoscsapagy

96,ábra
Csapágyak után kénén' Időközei zsírkenésnél ,
 - 134-

29.téblázat: A por és a nedvesség hatását figyelembe vevő f ^ tényező

Környezeti hatás f1

Száraz, pormentes környezet 1,0

Enyhén nedves vagy poros környezet 0,7....0,9
Nedves vagy poros környezet 0,4....0,7
Erősen nedves vagy poros környezet 0 , 1....0,4

30.táblázat: A lökésszerű és vibrációs jellegű terhelés hatását figyelembe vevő ^ tényező

A terhelés fajtája f2

Egyenletes, lökésmentes terhelés 1,0

Ritkán előfordul :; lökésszerű vagy enyhén
vibrációs jellegű terhelés 0,7... 0,9
Közepes mértékű lökés vagy vibrációs jellegű
terhelés 0,4...0,7
Erős lökésszerű vagy vibrációs jellegű
terhelés 0,1. ..0,4

31.táblázat: Az üzemi hőmérséklet hatását figyelembe vevő fg tényező

Üzemi hőmérséklet
f3

.....70 °C 1,0
70.....75 ° C 0,7.....0,9
75.....85 °C 0,5....„0,7
85... 100° C 0,2.....0,5
o
o
o

CM
o
O

0,1 .... 0,2

 1.27.2. A z oíajkenés

A gördülőcsapágyak kenéséhez általában finomított ásványolajok használhatók. Újab­

ban szintetikus kenőolajokat is alkalmaznak. A kenéstechnikai szempontból mérvadó tulaj­
donságok: a viszkozitás és a viszkozitás! index, a lobbanáspont, a dermedéspont, a savasság,
az öregedésállóság, a nyomásbíróképesség és a korróziógátló képesség.A gördülő csapágyak
kenésére használhatók a 6-, 7„ és 8 . táblázatban található motor— és hajtóműolajok, továbbá
a 32. táblázatban feltüntetett olajféleségek.
A z olaj megválasztásának alapja az üzemi viszonyoknak megfelelő olajviszkozitás. A
terhelési módtól, a csapágy típusától, a fordulatszámtól és üzemi hőmérséklettől függő,
megkívánt olaj viszkozitás a 97. ábra alapján meghatározható.

97.ábra
A csapágyak olajkenéséhez szükséges kenőolajviszkozltás meghatározása
Az ábrán jelölt:
I, görbe: radiális terhelésű henger— és tűgörgőscsapágy:
II, mező: radiális mélyhornyú golyós— , ferdehatásvonalú golyós— és beálló golyóscsapágy
/a. görbe: radiális, b. görbe: axiális terhelés/:
III , görbe: négypont— éríntkezésu goJyóscsapágy:
IV, mező: kúpgörgős és beálló golyóscsapágy /b, görbe: radiális, c. görbe: axiális terhelés/:
V, görbe: axiális golyós— és hengergörgős csapágy, axiális beálló görgős— és egysorú beálló
görgőscsapágy,

/Az -IUh hányados az üzemi fordulat és az olajkenésre vonatkozó határfordulat hányadosa,

A z ábrából az 50° C-ra vonatkoztatott viszkozitás! érték is leolvasható./

A z olajkenés gyakorlati megvalósítása az üzemi körülmények, konstrukciós és gaz­

dasági szempontok függvénye. A leggyakrabban használt kenésmódok:

— A merülő olajozás különösen vízszintes tengelyelrendezéseknél alkalmazható /98.ábra/.

A gördülőtestek nyugalmi helyzetében az alsó gördülő elemek kb. félig merülnek az olajba,
nagyobb fordulatszámoknál a habosodási veszély és a keverési veszteség miatt a szintet csők'
kenteni kell.

98,ábra
Merülő olajozás

— A szörótárcsás olajozás /99.ábra/ súrlódási vesztesége kisebb mint a merülő olajozásé,

/Elhanyagolható keverési veszteség./ A szórótárcsa az olajat forgása közben a házban szétszór*
ja és a csapágyat a levegőben lebegő oíajpermet keni. Különösen ott alkalmas a kenés megva­
lósítására, ahol a csapággyal közös, vagy szomszédos térben nagy sebességű olajjal kent alkat­
rész van /pl. hajtómuházaknál/. A z olaj túlzott mozgásának meggátlására az olajteknőben
hulíámzásgátló bordák alakíthatók ki.
 1/
32.táblázat: Gördülőcsapágy kenéséhez használatos olajok és azok jellem zői 1

Jel Megnevezés LobbanáS' Viszko­ Dermedés* Alkalmazási terület

pont min. zitás pont min,
°C 50° C-on QC
2
mm /$

0-20 Orsóolajok +3 Nagy fordulatszámú, kis terhelésű

0T-20 7 -9 -5 gördülőcsapágyakhoz, szerszámgé­
0 -3 0 50 +8 pek orsószekrényeihez.
0T-30 10-14 - 5

0 P -30 Orsóolajpárlat 150 8 ,5 -1 5 +8

G — 15 Könnyű gépolajok +5 Kis vagy közepes fordulatszámú és

GT-15 15-20 -2 0 terhelésű gördülőcsapágyakhoz
G — 20 170 +5
G T -2 0 20-25 - 15

G — 30 Gépolajfinomit- 30-35 +5 Közepes terhelésű és fordulatszámú

G T -3 0 ványok - 15 gördülőcsapágyakhoz
G -4 0 - 40-45 +5
GT-40 180 - 10
G —50 +5
G T -5 0 45-52 - 10

T — 20 Szerszámgépolajok 180 15-21 Közepes, nagy és Igen nagy terhelé­

T — 30 190 30-38 +5 sek esetén
T — 50 200 45-53
 99.ábra
Szórótárcsás olajozás

— A cirkulációs kenés /100. ábra/ vagy a forgó tengelyre rögzített kúpos tá-csa szivattyú­
hatására épül /100/a. ábral, vagy pedig külön szivattyú beiktatását igényli /100/b. ábra/
Függőleges tengelyelrendezéseknél is alkalmazható. Az időegység alatt áramoltatott olaj
mennyisége a kívánt hutőhatástól is függ. Aszimmetrikus kialakítású csapágyaknál /egysorú
ferde hatásvonalú golyós és kúpgörgős csapágyak/ helyes, ha az olajbelépés a belsőgyűrű ki­
sebb átmérőjénél van, így a csapágy szállít óhatása is kihasználható.

A gördülőcsapágyon átáramoltatandó olajminimumot és maximumot a 101. ábrából

határozhatjuk meg. A z ábrán: a — a hütőbatás nélküli kenéshez szükséges minimális olaj-
mennyiség, b — a csapágyon átengedhető maximális olajmennyiség szimmetrikus csapágyak
esetén, c — a csapágyon maximálisan átengedhető olajmennyiség aszimmetrikus kialakítású
csapágyaknál.
 100-ábra
Cirkulációs olajozás tengelyre rögzített kúpostárcsával /a/ és külön szivattyú
beiktatásávalkörülfolyó csatornával/b/

Dtjmmj — —

101. ábra
A csapágyon átfolyó olajmennyiség minimális és maximális
értéke cirkulációnál
 Amennyiben a megfelelő hűtőhatás miatt több olaj átáramoltatása szükséges, úgy min­
denképpen körülfolyó csatornákat/lásd. 100/ a, és b. ábrán/ kell kialakítani. Erre van szükség
akkor is, ha az olaj viszkozitása üzemi hőmérsékleten nagyobb, mint 30 mm 2/s.

— Az olajköd— kenéssel különösen kedvező hűtési viszonyokat lehet biztosítani több

független kenés? hely egyidejű ellátására. Nagy fordulatú ágyazások kenésére alkalmas.
Lényege, hogy a csapágyhoz porlasztóval előállitott olajködöt juttatunk. A z olaj a csapágyon
lecsapódik, a levegő a csapágy ház tömítésénél eltávozik, hüt és egyben meggátolja a szeny-
nyeződések bejutását a csapágyházakba /102. ábra/. A levegő túlnyomása a belépés helyén
0,03... 1,4 MPa, a levegőigény: 5....10 l/min. Az olajfogyasztás rendkívül kicsi, csapágytípus*

— Az olajfecskendezéses kenés elsősorban nagy fordulatszámú ágyazásoknál előnyösebb,

mint az olajködkenés, mert a fúvóka által irányított olajsugár a forgó csapágy légörvényét
áttörve nyújt biztonságos kenést /103.ábra/.

Végül az n. d^mm/min szorzat függvényében ajánlott módozatok; zsírkenés:0,5.10®,

merülő vagy cirkulációs olajozás: 0, 6.10 , olajködkenés: 1,0 . 10® és olajbefecskendezés
kötetlenül.

Az olajfeltöltődés elkerülésére a kivülről táplált olajozásoknál megfelelő keresztmet­

szetű /általában a bevezető rész többszöröse legyen/ olajvisszavezetőről is gondoskodni kell.
 103.ábra
Ofajbefecskendezéses kenés

Olajcserét az üzemi viszonyoktól függően, idő— és terhelés arányosan kell előírni.

A csere szükségességét a gazdaságos kihasználás érdekében öregedés és viszkozitás vizsgá­
lattal célszerű megállapítani. A tisztítást áramló olaj esetén szűrőkkel, olajfürdő esetén pl.
mágneses szennyeződésgyüjtő csavarral oldhatjuk meg.

1.27.3. Azelasztohidrodinamikai kenéselmélet alapjai

A gördülőtestek kenéseiméletének megközelítésére többféle elmélet alakult ki. Első­

ként Martin foglalkozott a témával a klasszikus hidrodinamikai kenéseimélet alapján,
Ö még merev felületekként kezelte az érintkező gördülőelemeket és pályákat. Grubin már a
viszkozitás— és nyomás—változás, valamint az érintkezés környezetében kialakuló rugal­
mas alakváltozások együttes hatását vizsgálta. Feltételezése szerint az érintkezési tartomány­
ban a gördülő testek olyan alakváltozást szenvednek, mint kenőanyag nélküli érintkezés
esetén. A belapult felületek párhuzamosak, a nyomáseloszlás pedig ezen a szakaszon a Hertz-
feszüitségeknek megfelelő lesz /104. ábra/.
lP

b b

104.ábra
A Grubin által feltételezett résalak
 - 142-

iP

1
J \
V

^ / / A
- )
N \\\v

b b

105*áhra
RésaJak alakulása nyomáscsúccsal

Dawson és Higginson pedig már egy feltételezett nyomáseloszlásból indult ki. Megol­
dotta a hidrodinamikai és rugalmassági egyenleteket. Ennek eredményeképpen adódott a
résfüggvény. A rés alakjának viszgálatakor arra, már a gyakorlat számára is fontos következ-
tetésre jutottak, hogy a rés a Hertz— zóna kilépőélénél a párhuzamos szakaszhoz képest
mintegy 25 % — kai összeszűkül. Ebből következően itt a Hertz— féle nyomáseloszláshoz
viszonyítva egy éles nyomáscsúcs keletkezik / 105. ábra/.

Az SKF tervezőirodája az utóbbi feltételezés alapján olyan számítási módszert dolgo­

zott ki, amelynek segltéségével, szokásos üzemi körülmények között minősíteni lehet a
csapágyban kialakuló elasztohidrodinamikus hatásokat. E szerint a \ filmvastagság tényező:

A = Gdk Z t y J ° '73 . n°'73|o, 1Pq f 0,09 » aho!

G — a csapágy típusától függő állandó /33.táblázat/, d ^ — a csapágy közepes átmérője /mm/,

n — a csapágy fordulatszám l/min-ben PQ — a csapágy statikus egyenértékű terhelése / W f
— a kenőanyag dinamikus viszkozitása /Pa.s/,

A számítások megkönnyítésére a IX diagramban is adott/106.ábra/.

Ha 0,8£1<Í 3,5, a csapágy kenése megfelelőnek minősíthető. Ekkor a csapágy eléri a
névleges élettartamát. Ha viszont 3. ) 4 a csapágy élettartama kb. kétszerese lesz a számított­
nak. Olyan csapágyaknál viszont, ahol jelentős csúszások is fellépnek /pl. beállógörgős
axiális csapágyaknál/ az a célszerű, ha >. értéke nem kisebb 1,5— nél. A zsírkenések akkor
felelnek meg kenéstechnikailag, ha a X = 1,5, ilyenkor azonban a várható élettartamra kö­
vetkeztetni nem lehet.
 - 143-

33.táb(ázat: A G állandó értékei

Csapágytípus G

Mélyhornyú golyóscsapágy 1 800

Beálló golyóscsapágy 1800
Ferdehatásvonalú golyóscsapágy 2 000
Beálló görgőscsapágy 2 200
Hengergörgős csapágy 1 900
Kúpgörgős csapágy 1 800
Axiális golyóscsapágy 1 600
Axiális beálló görgőscsapágy 2 300

106. ábra
/X - ^ c / 0*73 3 viszkozitás függvényében
 1.27.4. A gördülőcsapágyazások tömítése

A szerkezetileg helyesen tervezett ágyazás, a jól megválasztott kenésí rendszer és kenő­

anyag mellett a csapágy élettartamára döntő befolyással van a jól megválasztott tömítés,
tömítőrendszer is.

A tömítés olyan kapcsolatot létesít a szerkezeti elemek között, amely elfogadható

súrlódási veszteséggel alkalmas két tér megfelelő elkülönítésére, a közegáramlás megaka­
dályozására vagy mérséklésére. A tömítések működésűk szerint lehetnek súrlódó és súrlódás-
mentes kivitelűek. Azt,hogy adott ágyazásnál melyik rendszerű tömítést alkalmazzuk, csak
körültekintő, gondos mérlegeléssel lehet eldönteni. A megválasztás főbb szempontjai: a
kerületi sebesség, a kenőanyag és a kenési mód, az üzemi hőmérséklet, a környezeti hatás
/poros, nedves stb./, és végül, de nem utolsóként a csapágyméretek és a tipussajátosságok,
valamint a gazdaságosság.

A tömítések megválasztásánál, kialakításánál az élettartam, megbízhatóság, könnyű

szerelhetőség ugyanolyan fontos követelmény, mint a csapágy esetében.

A súrlódó tömítések alkalmazhatóságának / a melegedés és a kopás miatt/ á tengely

kerületi sebessége szab határt.

— A nemeztömítések általában zsírkenés esetén és alárendeítebb helyeken 9 m/s kerü­

leti sebességig alkalmazhatók. Méreteit és a horony kialakítás jellemzőit az MSz 7896— 68
tartalmazza. A nemeztömítést szerelés előtt 2/3 rész ásványi olaj és 1/3 rész állati zsír keve­
rékével, vagy 70— 80° C— ra melegített parafinnal kell átitatni. /Ezzel jobb lesz a hatékony­
sága és csökken a súrlódás/. A tömítés helyén a tengely felületét meg kell munkálni.Az igé­
nyelt felületi érdesség 7 m/s kerületi sebességig Rg = 0,32JU jm, 7— 9 m/s között pedig
Ra “ 0,16 m. Matt krómbevonat is alkalmazható /ekkor azonban csökken a tengely kifára-
dási határa/. A tömítés hatékonyságának fokozására szokásos a többsoros beépítés is. A
gyakoribb megoldásokat a 107.ábra szemlélteti.

Hátránya a korlátozott kerületi sebesség mellett, hogy a nemezbe ágyazódó szennye*

ződés / különösen poros környezetben/ növeli a súrlódási teljesitményveszteséget /melege­
dés/ és intenzív tengely koptató hatást eredményez. A tömítés alatti tengely felület kemény­
sége - 5 4 HRC.
— A karmantyús tömítés vagy rúgós tömítőgyűrű /MSz 7879/ a súrlódó tömítések
korszerű típusa zsír és olajkenésnél. Még kedvezőtlen üzemi viszonyok mellett is egyaránt
alkalmazható. A tömítőelem olajálló gumikarmantyú /keménysége kb.80 Shore/, amelyet
egy végtelenített spirál rugó szorít a tengelyre. Néhány szerkezeti megoldást a 108.ábra
szemléltet.
 107.ábra
Egy és többsoros nemeztömítések

f2222ZZ22x

108.ábra
Rugós tömítőgyűrűk néhány szerkezeti megoldása

A karmantyúkat beszerelés előtt 5....10 percig 40— 50° C hőmérsékletű oiajfűrdőben

célszerű áztatni. Előnyös az alacsonyfordulatszámú, rövid 2— 3 órás bejáratás is. Ha a kar-
mantyús tömítések gumianyaga nitril— kaucsuk és a tengely kerületi sebessége 4... 12 m/s,
— 30° C— tói + 100° C— ig, ha akril kaucsuk és a kerületi sebesség 22 m/s, + 150° C— ig, ha pedig
szilikon és fluorkaucsuk, ugyancsak + 150° C—ig, de 37 m/s— kerületi sebességig használható,

A különböző anyagból készült rugós tömítőgyűrűk alkalmazhatósági határát /tájé­

koztató jelleggel/ a 109. ábra szemlélteti.
A tengely futáspontossága karmantyús tömítéseknél alapkövetelmény, Már a kismér­
tékű excentricitás is tengely— töm (tétlenséghez vezethet, mert a tömítőgyűrűk nem képesek
követni a tengely ütését. Egyébként azonban, vagyis normális üzemi viszonyoknál jó kenés
és megengedett hőterhelés esetén élettartamuk is jó, 3000— 4000 üzemórát is elér.

A gyárak igen bő termékválasztékot kínálnak, amelyből azonban gondos mérlegelés

alapján mindig az adott funkciónak megfelelőt kell kiválasztani. Leggyakrabban használt
hazai változatai a fémben tokozott IZ alakú/ és a fémesen merevített /Y/ tömítőgyűrű.
 - 146 "

ma-kKKiuk

0 10 20 40 e0 80 ¡00 i20 Hő 160 100

JérigefyótmcroímÍ-~^

109.ábra
Különböző gumianyagú rugós tömítőgyűrűk alkalmazhatósági hatásra.

Exponáltabb helyeken, kis teljesítményeknél / pl.müszereknél/ az ágyazás—tömítés

veszteségteljesítményének ismerete is fontos. Tájékoztató adatokat tartalmaz erre a 110.
ábra.

NitriI koucsuk
— — — — Akril koucsuk
Szilikon koucsuk
5000 5000
370
1 t
f
110.ábra
290 f
t Rugós tömítőgyűrűk súrlódási
/ /
/ veszteségteljes}tménye
,220 /.
>> ,
5000
Sí /
•a ISO
/ V*
// *
75
0 *y ***
Jr"'
n-WOO !j min
■£f

Tcngclyótmérő OnnH —
 _ 147 -

Fontos, hogy csapágycserével egyidejűleg tömítéscserét Is előírjunk. A csapágyazás

felülvizsgálatánál pedig mindig a tömítés jóságát is meg kell vizsgálni. Kopott, elöregedett,
azaz megkeményedett és repedezett tömítéseket cserélni kell,különben a rugalmasságát
vesztett gumikarmantyú súrlódási vesztesége megnő', tengely koptató hatása tetemesen foko­
zódik. Az öregedés idő előtt bekövetkezhet megfelelő kenés hiányában is.

A súrlódó tömítések korszerű változata az axiális tömítőgyűrű.Egyaránt alkalmas

a külső szennyeződések csapágy házba jutásának, vagy a kenőanyag szökésének meggátJásá-
ra/111. ábra/. Alkalmazható 10... 15 m/s kerületi sebességig.

Készülnek ezen kívül a tömítőgyűrű anyagától és szerkezeti kialakításától függően

12....30 m/s kerületi sebességig használható különleges tömítőgyűrűk is /pl a 112. ábra/.
Ezek a konstrukciótól függően 3....50 N/cm^ túlnyomású tér tömítésére is alkalmasak.

A z axiális tömítőgyűrűk előnye, hogy rugalmasságuknál fogva még viszonylag

nagy párhuzamhibák esetén is jó tömítést biztosítanak. A futófelületek megmunkálását
az MSz 4722 írja elő.
A -p ro fil S •’profil L-profil

^ — *■ B t Bt

<4
s o

■O JX3 *0

/ I
Jw

111.ábra
Egyszerű axiális surlódógyűrű profilok

A nem súrlódó /érintkezés nélküli/ tömítések alkalmazhatóságának a fordulatszám

és a hőmérséklet nem szab határt. Működésűk a keskenyrés tömítő hatásán alapszik. Az ilyen
tömítés legegyszerűbb formája az egyszerű simán kiképzett rés a tengelyházból való kilépési
helyén. A tömítőhatás zsír— vagy olaj— visszahordó— hornyok kiképzésévé! fokozható. A hor­
nyok megakadályozzák a kenőolaj kiáramlást, az összegyűlt zsír illetve olaj pedig meggátolja
a szennyeződés bejutását /113. ábra/. Fontos tudni, hogy a visszahordóhorony csak egyirá­
nyú forgás esetén használható.
 - 148 —

Rugós efőfeszitésű axiális tömítőgyűrű

113. ábra
Réstömítés zsírvisszahordó hornyokkal

A réstömítés hatékonysága fokozható axiális és radiális réskombinációkka! az un.

labirintömhésekkel is / 114.ábraL A labirintrések ajánlott méreteit a 34. táblázat tartalmaz­
za. A radiális résméret meghatározásánál a tengely várható dilatációját is figyelembe kell ven*
ni. A labirintömrtés néhány változata a 115. ábrán látható. Egyszerűen előállítható — le­
mezből készült — s ugyanakkor hatékony tömítést biztosit a iemezlabirint / 116, ábra/.

114„ábra
Labirinttömítések néhány változata
34.tábíázat: A labirint hézag értékei

A csapágyfurat / tengely/ Labirinthézag

átmérője /mm/ e /mm/

1 0 - 15 0,2
45-80 0,3
80 -1 1 0 0,4
110 -1 8 0 0,5

115.ábra
A labirínttömítés néhány változata

116,ábra
Lemezekből összeállított labírínttömítés

Végül nehéz üzemi viszonyok között igen gyakran alkalmazunk súrlódó— és súr­
lódásmentes tömítés— kombinációt is/117.ábra/.
 117.ábra
Súrlódó tömítéssel kombinált axial— labirinttömítés

1.27.5. A csapágy hézag

A z ágyazások tervezésénél igen nagy szerepe van a csapágyhézag ismeretének,

Háromféle hézagértéket különböztetünk meg: az eredeti, szerelés előtti, gyártási csapágy­
hézagot /Hf /, a beépítés utáni szerelési csapágyhézagot, amely az illesztési túlfedések
miatt általában kisebb az előbbinél / Hrsz I, és végül az üzemi csapágyhézagot, amely az üze­
mi hőmérséklet és terhelés hatására kialakult hézag / Hr» I.

A szerelés előtti radiális hézag /118/a. ábra/ a gördülőcsapágy egyik gyűrűjének

másikhoz viszonyított sugárirányú elmozdulása, az egyik szélső helyzet és a másik
között, anélkül, hogy a gyűrűkön és a gördülőtesteken deformáció jönne létre.

Szo&zax/

o. b.

118.ábra
a/ Radiális csapágyhézag értelmezése
b/ Axiális „
c/ Szöghézag értelmezése
 _ 151 -

Az axiális hézag /118/b. ábra/ pedig az egyik gyűrű másikhoz viszonyított axiális elmozdu­
lása egyik szélső helyzetből a másikig anélkül, hogy a gyűrűkön vagy a gördülőtesteken
lépne fel deformáció.
A szöghézag a harmadik hézagjellemző adat a gördűlőcsapágy két gyűrű—szimmetria ten­
gelyének egymáshoz viszonyított szögelfordulása / 118/c. ábra/.

A tervezésnél, üzemeltetésnél a radiális hézag szerepe a döntő, ugyanis elsősorban a

helytelenül megválasztott, vagy beállított radiális hézag van döntő befolyással az élettar­
tamra.

A radiális és axiális hézag között a csapágy szerkezete és mérete által meghatározott

összefüggés áll fenn. Mélyhornyú golyóscsapágyak radiális és axiális hézagának összefüggése
a 119. ábrából leolvasható.
A nomogrammból megállapítható, hogy normál kivitelnél az axiális hézag kb. 8— 16— szorosa
a radiálisnak. / Szűkített vagy növelt hézagú csapágyaknál 3— 50— ig terjedhet ez a szorzó­
ié ny ező./

119.ábra
Radiális és axiális hézag közötti összefüggés mélyhornyú golyóscsapágyak
esetén

A gyárak a normál csapágyhézagtól eltérő hézagú csapágyakat is gyártanak. Szokásos

ilyenkor a hézagcsoporttal egyidejűleg a csapágy pontosságát is megadni / 35.táblázat/.

A csapágyak gyártási hézaga nagyobb mint a beépítési /szerelési/ un. „hideg hézag"
A hézagcsökkenés oka a külső és belső gyűrűk illesztés okozta rugalmas deformációja. Az
illesztést úgy kell megválasztani, hogy összeépített szerkezetben üzemi hőmérsékleten és
— terheléseknél kialakuljon a megfelelő csapágyhézag /golyóscsapágyaknál ez általában
0 vagy néhány mikron, esetleg mérsékelt előfeszítés lehet: a görgős csapágyak üzemi hézaga
nagyobb, kis és közepes méreteknél néhány század mm/.
 - 152 —

35. táblázat: A csapágyhézagtól függő pontossági osztály

Csapágyhézag csoport Jelentés Pontossági osztály

P6 P5 P4

együttes jel

C1 A csapágyhézag kisebb
C2— nél P61 P51 P41
C2 A csapágyhézag kisebb
a szokásosnál. P62 P52 P42
Szokásos /normál/ csapágy­ Szokásos csapágyhézag
hézag csoport ICI /általános beépítési
esetekhez. P6 P5 P4
C3 A csapágyhézag nagyobb
a szokásosnál. P63 P53
C4 A csapágyhézag nagyobb
C3— nái. P64
C5 A csapágyhézag nagyobb
C4— nél P65

Főbb szempontok az illesztés megválasztásánál: a terhelési mód, a terheléshez

képest a csapágygyűrűk viszonylagos elmozdulása /forgása/: a terhelés nagysága I kis terhe*
lés P ~0,07 C, közepes vagy normál terhelés P ^ 0 , 1 C és nagy terhelés P > 0,15C, ahol C
a csapágy dinamikus alapterhelése/: a tengely kialakítása / tömör v„ csőtengely/: a várható
üzemi hőmérséklet: a fészek, illetve csapágyház jellemzői /vékonyfaJkvastagfalú, öv, könnyű­
fém, stb./: a futáspontossági követelmények: a csapágytípus és méret és végül a szerelhető­
ség. A golyós és görgőscsapágyaknál leggyakrabban alkalmazott illesztéseket a 36/táblázat
tartalmazza.

A normáltól eltérő hézagú csapágyak alkalmazása is széleskörű. így szűkített

hézag /C^f C^/kell a nagyobb futáspontosság, a merevebb ágyazás biztosításához, a zajszint
csökkentéséhez. Bővített hézagot / Cg, C ^, Cg/ pedig általában azért alkalmazunk, mert csak
ezzel biztosítható az egyéb műszaki okok miatt alkalmazott illesztésnél, a megfelelő üzemi
hézag. Fokozott hézaggal építünk be mélyhornyú golyóscsapágyat, ha annak jelentős
axiális terhelése van. Ugyanis ezzel a csapágy hatásszöge megnő és javul a szögkorrekciós
képessége is. Növelt hézagú csapágyak alkalmazására a 37. táblázat ad tájékoztatást.

A csapágyterhelés optimális eloszlása mindkét gyűrű szoros illesztését megkí­

vánná. A két gyűrű igénybevétele azonban nem egyforma, s függ a forgás és a terhelés egy­
máshoz képesti viszonyától. Forgó terhelésű a gyűrű, ha a futópálya kerülete mentén for­
dulatonként terhelődik /a gyűrű forog, a terhelés iránya változatlan, vagy a gyűrű áll és a
terhelés forog/. Álló terhelésű gyűrűknél a gyűrű is áll és a terhelés iránya is változatlan,
 - 153-

36.táb/ázat: A leggyakrabban alkalm azott illesztések

Golyóscsapágy Görgőscsapágy

Tengely 15. ] 6 , k5 k5, k6, m5

Fészek J 6, H 6, H7 K7, J 7, H7

vagy a forgó gyűrűvel szinkron forog a terhelés /a terhelés a futópálya mindig egy pontját
veszi igénybe/. Végül határozatlan terhelésű a gyűrű, ha a terhelési irány /rázkódás, kiegyen­
súlyozatlanságok stb. miatt/ pontosan nem határozható meg.
Általános szabály, hogy mindig azt a gyűrűt illesszük szorosabban, amelyik a terhe­
lés irányához képest forog. A terhelés okozta mángorló hatás ugyanis csökkenti a fedést s
az illesztés lazulásához vezethet. Ilyen esetben a gyűrű „v ándorol”amÍ károsodást, illesztési
korróziót okoz. Az álló terhelésű gyűrű általában nem vándorol, ennél / ha egyébként a kons­
trukció megengedi/ lazább illesztés is megfelelő. Határozatlan irányú terhelésnél mindkét
gyűrűt szorosan kell illeszteni. A belsőt szorosabban, a külsőt kevésbé szorosan akkor, ha a
terhelés nem nagy és az axiális elmozdulást is biztosítani kell.

A belső gyűrű illesztésének szorossága a terhelés növekedésével csökken. Ezért az

illesztésnek a terhelés nagyságához is igazodnia kell. Minél nagyobb, minél lökésszerübb a
forgó terhelés, annál szorosabb illesztés szükséges a vándorlás megakadályozásához.

Hasonló gyűrűvándorlást okozhat a belsőgyűrű hőmérsékletváltozása is, mivel a

gyűrű hőmérséklete általában magasabb, mint a vele érintkező szerkezeti elemeké. Ugyan­
akkor a külső gyűrű hőmérsékletváltozása az illesztés szorosabbá válásához vezethet, ami
a dilatációs csapágyhelyeknél károsan nehezíti az axiális eltolhatóságot.

A gyűrűvándorlás elkerüléséhez szükséges minimális túlfedés értéke, szerelési hő­

mérsékleten:

ahol, d — a csapágy furatátmérője, B — a csapágy szélessége és Fr — a csapágy radiális terhe­

lése .
A laza illesztéssel ill. az illesztés fellazulásával járó másik károsodást előidéző jelen­
ség a gyűrű és a tengely között kialakuló helyi csúszás. Nagy helyi terheléseknél gyűrű­
vándorlás kialakulása nélkül is előállhat károsodás, elkenődés, a csapágygyűrű és a tengely
között a terhelt gördülőelemek környezetében.
Ez a jelenség akkor léphet fel, ha
37.táb!ázat: Növelt hézagú csapágyak néhány alkalmazása

A beépítés helye Csapágytípus Csapágyfurat Hézag Megjegyzés

mm csoport

Villamos vontatómotor Hengergörgős csapágy 70 - 240 C3 Villamos melegítés az állórész

felől, gyűrűk szorosan illesztve
Papíripari gépek, Hengergörgős és beálló 240 C4 140— 150 °C fütőgozhőmérséklet
száraz hengerei álló görgőscsapágy

r*.
o
CM
8
Forrógáz— ventil látor Beálló görgőscsapagy C3 Hővezetés a lapátkerék felől

I
C4 VÍzhütésses ház
T úrbókompresszörok Hengergőrgőscsapágy 30-150 C4 Kompressziós hő elvezetése a ten­
gelyen keresztül
Hengerművek Hengergörgős és beálló 200 C4 80— 120° C f ütőgáz hő mérséklet,
görgőscsapágy áramlás a csapon keresztül
C5 120° C feletti fütőgozhőmérséklet
Forgattyús tengelyek. Golyóscsapágy, 30-100 C3 Égéshő elvezetése a forgattyúten-
belső égésű erőgépeknél hengergörgőscsapágy C4 gelyen keresztül, ház lég— vagy
vízhűtéses, szoros illesztés

00

to
0
o
Szállítókocsik Mélyhornyú és beálló C6 Csapágy hő mérséklet 250° C és

1
szárítókemencékben golyóscsapágy és nagyobb nagyobb
ahol 'V — a gördülőtest-terhelés áital előidézett nyírófeszültség, p — az illesztési felület
érintkezési nyomása, és <3^ — a radiális gyűrűfeszültség.
Ilyenkor a károsodás elkerüléséhez ajánlott túlfedés:
0 08 F
------ '-------- c— j n m/, ahol kb =d/d ésd =d+ - ..,
Z*>z B/1-kb/J /
F r — a radiális terhelés / N/ és Z — a soronkénti gördülőelemek száma, amit miután a csap­
ágykatalógusok általában nem közlik, számi tani kell:

Z^k_ . / a kapott tizedesjegyeket elhagyjuk/- A k_ tényező értékei a 38.táblázatból

vehetők D “ d

Ha az ajánlott túlfedés nem valósítható meg úgy legalább a

a ° '0 5 F r
ö min =------ --------------- ¡//m i betartására kell törekedni és ajánlatos fémragasztók alkal*
B/11—6 kb/ ^
mazása is. Természetesen ha lehetséges, a gyűrűvándorlás és a helyi csúszások elkerülése
érdekében a kiszámított A mjn értéknél a nagyobbat alkalmazzuk.

Szoros illesztések előírásánál a belső gyűrűben ébredő feszültséget is ellenőrizni kell:

A megengedett feszültség meg
= 400 N/mm2

Pj A max
mAX/2N-2/.105 ^ ^
ébredő ~ 1,14. fid *” me9 ah°*'
1
L\ max — a maximális túlfedés iw m/, és N = — -™— ~ ~ 2— •
1 - kfa

Nagyobb futáspontossági követelmények /rugózások, lengések elkerülése/ esetén a

tengelynél legalább IT 5, a csapágyfészeknél pedig I T 6 minőségű szoros illesztést alkalma­
zunk. Itt az alakhibák / ovalitás,kúposság, párhuzamhibák/ is korlátozottak. Fokozott pon­
tosságú csapágyak: P6, P5, P4, HG, SP, VP, stb. alkalmazása.
Kúpos— furatú csapágyak alkalmazásakor szorító— , vagy lehúzóhüvely közbeiktatásá­
val a tengelyátmérőre nagyobb tűrés /általában H 8 ill. h l0/ is megengedhető. A tengely
alakhibái ilyenkor is korlátozottak /IT5, ill. 1T7/, a belső gyűrűre pedig a hengeres furatú
csapágyak külső gyűrűire vonatkozó illesztések alkalmazhatók.

Összefoglalva a gördütőcsapágyak beépítésekor a következő ISO csap— és fészekillesz­

tések ajánlhatók/120 . ábra/.
 - 156-

38. táblázat: A ^ tényező értékei

Csapágytípus

Mélyhornyú golyóscsapágy 2,9

Beálló golyóscsapágy 5,0
Hengergörgős csapágy 5,0
Beálló görgőscsapágy 5,3
Ferdehatásvonalú goiyóscsapágy 4,2
Kúpgörgős csapágy 4,9
Axiális golyóscsapágy 3,6
 “ 157 “
Csapágyhoz

120.ábra
Csap és fészek}Hesztések, viszonyítva a csapágygyűrű töréséhez

Mint említettük a szerelési hézag, az összeszerelt ágyazás szerelési hőmérsékletén

mérhető hézaga, a gyűrűk rugalmas deformációja miatt, a választott illesztéstől függően,
az elkészítési hézagnál kisebb lesz.
A csapágy típusának és méretének függvényében a katalógusbeli turésértékek
ismertek. A z illesztés megválasztása után így a külső és a belső gyűrű közepes túlfedése
/ A ^ és A b / kiszámítható. Egy belső gyűrű tengelyre rögzítése előtti illesztési viszonyokat a
121. ábra szemléltet.
Hidegen felhúzott gyűrűnél a felületi érdességek plasztikus deformációja miatt
lesimulásokkal kell számolnunk. Jó közelítéssel a tényleges túlfedés:

^ beff d+3 ’

Finom, köszörült felületeknél 0,4 — 1 J k m, finom, esztergált felületeknél pedig

1,5 — 2 ^tm lesimulási értékekkel számolhatunk. Melegen szereit csapágyaknál a lesimulást
nem kell figyelembe venni. A belső gyűrű futópályájának átmérő növekedése fcT^ /, az
effektív közepes túlfedés ismeretében számítható:
 - 158-

121 ȇbra
Csapágy és tengely illesztési viszonyai

cTb E ^ l - k^
^b e ff

bV <
:h \ 2 bi
I x l1-kt2
Í 2 *l
l
A külső gyűrű futópálya átmérő csökkenése /cT J pedig:

2 ki.

cTk Eh/1-kh2/

f jü i kr1
1-kk2
l ’V ! /
A két összefüggésben szereplő betűjelek értelmezése: E — rugalmassági modulus: S)
— Poisson tényező: cT — futópálya növekedés /csökkenés/: A — túlfedés: k — átmérőktől
függő viszonyszám /értelmezése a 122, 123,124, ábrákon/, végül az indexek: t — a tengely­
r e ^ — a csapágy belső gyűrűjére, k — a csapágy külső gyűrűjére, h — a csapágyházra.

A különféle anyagpárosításokra vonatkozó cT/^ értékekre a 122., 123., 124. ábrák

adnak tájékoztatást.
A szerelés utáni teljes hézagcsökkenés:

es

a csapágy szerelési hézaga: H rsz = Hf -< r

sz*
 -1 5 9 -

122.ábra
</ viszonyszámok acél tengely és acélház esetén

123.ábra
viszonyszámok ö v tengely esetén
 - 160 —

r 0 0,1 0,2 a3 0A 0J5 0,6 07 00 0,9 ÍO K

dk W
A k 0,9
0,8
0,7
0,6
0,5
0,4-
4*-
q2 -
o,r

0 0,1 0,2 Q3 0,4 0.5 0,6 0,7 0,6 0,9 Ifi

124.ábra
£ viszonyszámok öv ház esetén

Kúpgörgős, valamint az egysorú ferdehatásvonalú golyóscsapágyak /állítható hézagú

csapágyak/ hézagát szereléskor szabályozzuk be.

Üzemi hézagon a befutott csapágy állandósult üzemi hőmérsékleten beálló tényle­

ges hézagát értjük. Nagysága a két csapágygyűrű eltérő hőmérséklete miatt kisebb, mint a
szerelési hézag. A hézagcsökkenés jó közelítéssel:
~ d+D
o t = 0,011 - "2 — /t^— ljX> m/, ahol t^ és t^ a gyűrűk közepes hőmérséklete. A hőmérsék-

íetkülönbség becsléssel 5.....20°C— ra vehető fel. Ezzel a csapágy üzemi hézaga:

Hrü = H rsz " '

A csapágy gyártási hézagát úgy válasszuk meg, hogy az üzemi hézag normál üzem-
viszonyok mellett a csapágy közepes gyártási hézagának 10...30 %— a legyen.

A z üzemi hézagot közepes gyártási hézaggal és közepes túlfedésekkel határozzuk

meg. így az eredmények a csapágy hézagszámítás szempontjából 95.......99 % — os valószínű-
ségűek. Ha ez nem elegendő, úgy a minimális és maximális játékra is meg kell az üzemi héza­
got határozni. Ha a számításokból H fQ negatívra adódik,— jóllehet, mint említettük a csapágy
optimális üzeméhez 0 hézag vagy kis előfeszités alkalmazása a legmegfelelelobb — célszerű
bővített hézagú csapágyakat alkalmazni.
 - 161 -

1.28. Gördülőcsapágyazások hőegyensúlya

1.28.1. A csapágy veszteség — nyomatékainak meghatározása

A csapágyak várható üzemi hőmérsékletét a környezeti körülményeken, s üzemi

viszonyokon kívül az ágyazás, mint szerkezeti egység hőteljesítménye határozza meg. Ez
természetesen teljesítményveszteség, mely egyrészt a hajtás hatásfokát rontja, másrészt
olyan káros felmelegedést okozhat, amely az ágyazás károsodásához vezethet. A várható
üzemi hőmérséklet ismeretében, megfelelő kialakítással konvekciós és sugárzási hőelveze­
téssel az optimális üzemi hőmérséklet beállítható.

Megfelelő kenésű, normál üzemi viszonyok mellett dolgozó, közepes terhelésű gör*
dülőcsapágyak súrlódási nyomatéka közelítőleg:
fl/Pd
(VI = í— -- -------, aholJ k — a csapágy súrlódási té n ye ző je

/39.táblázat/, P — az egyenértékű csapágy— terhelés és d — a csapágy furatátmérője.

A tömítéssúrlódás okozta teljesítmény veszteség is fokozza a hőtermelést. Megálla­

pítási módjáról a korábbiakban már szóltunk.
Esetenként az átlagostól eltérő üzemviszonyok és terhelések esetén, illetve ha pon­
tosabb számításra van szükség, az előbb? közelítéseken túl, pontosabb számításokat is
végezhetünk. Ilyenkor a gördülőcsapágy— veszteség— nyomaték / M/ két összetevőjét
kell megállapítani: M = M^ +

39.táblázat: A súrlódási tényező értéke

Csapágytípus

mélyhornyú golyóscapágy 0,0015

beálló golyóscsapágy 0,0010
ferdehatásvonalú golyóscsapágy
egysoros 0,0020
kétsoros 0,0024
hengergörgős csapágy 0,0011
tűgörgős csapágy 0,0025
beálló görgőscsapágy 0,0018
kúpgörgős csapágy; 0,0018
axiális golyóscsapágy 0,0013
axiális hengergörgős csapágy 0,0040
axiális tűgörgős csapágy 0,0040
axiális beálló görgőscsapágy 0,0018
 A z M 1 az üresjárati, súrlódási nyomaték. Ez hidrodinamikai jellegű veszteségnyomaték,
amely főleg a kenőanyag viszkozitásától, mennyiségétől, valamint a csapágy szögsebességé­
től függ. A z M j nyomaték főleg nagy fordulatszámnál és kis terhelésnél döntő. Számítási
módja, h a V . n ^ 2000; = 10' ' . f.,/^ .n/2/3 d k3 ha pedigV.n.< 2000; M f 1,6. 10' 5 f ^ 3 :
*)?— a kenőanyag kinematikai viszkozitása üzemi hőmérsékleten, Jm m 2/sl : n — a csapágy
fordulatszáma, [ 1/minJ : d ^ — a csapágy közepes átmérője 0,5/d+D/pnmJ :
f^ — a csapágytípustól és kenési módtól függő tényező / 40. táblázalI.

Az M2 nyomaték veszte ség nagysága a terheléstől függ. Főleg nagy terhelésű, kis for­
dulatszámú csapágyaknál kerül túlsúlyba. Meghatározási módja: =f2*g2'^odk atl°* % acsaP'
ágytfpustól és a P0 /CQ viszonytól, g2 — a terhelés irányától és nagyságától /Y , F aF r / függő
tényező: Pc - az egyenértékű statikus csapágyterhelés, dk — a csapágy közepes átmérője
/41. táblázat/.

Indításkor azonban az M2 nyomatékot a fellépő kedvezőtlen csúszások miatt egy

fj = 2 ...3 szorzótényezővel növelni kell.

Az ágyazás illesztésének megválasztásához / amelynek függvénye az üzemi hőmérsék­

leten kialakuló csapágyhézag/, valamint a kenőanyag helyes kiválasztásához az egyéb
üzemi viszonyok ismerete mellett, a várható üzemi hőmérséklet értékének megállapítása
is lényeges. Ezt a teljesítmény veszteség és a hővezetési viszonyok szabják meg.

A súrlódási veszte ségnyomatékok meghatározása után a teljesítményveszteség:

Py = M.60 . Egyúttal ez az 1 s alatt fejlődő hőmennyiség is. Ennek ismeretében az ágyazás
hőegyensúlya, jó közelítéssel: Py = /W^W^./ /t^-t^/ahol W^ — a ház, Wt ~ a tengely hőátadási
tényezője /42.táblázat/, t^ — az ágyazás közepes hőmérséklete, tQ — a környezeti hőmérsék­
let.
Olajhűtés /cirkulációs olajozás/ esetén az olajjal elvitt hőmennyiséget is figyelembe kell
venni: Py = /W^ +\N^ /tk — t0/+ í0 , ahol I “ C.G/t^ — 12 / és;C— azölajíajhó]e/01880J/kgíy,
G — az időegység alatt cirkuláltatott olaj tömege, t -j — az ágyazásból kilépő, t 2 ~ a vissza­
vezetett /hűtött/ olaj hőfoka.

Ha az ágyazás közelében nincs intenzív légmozgást biztosító szerkezet / szíjtárcsa,

ventillátor stb./, a szabad áramlás sebességével / számolhatunk: UQ= 0 , 1 3 3 ^ t j ^ t o.

A Pv meghatározására szolgáló empirikus összefüggésben szereplő W értékek a veze­

tési, sugárzási és konvenciós hőátadási tényezőket is magukban foglalják.

Ha a konstrukció pontosabb számítást igényel /speciális ágyazások, nagy fordulat­

szám, vagy terhelés, nagy hőmérsékletek stbJ úgy az említett tényezőket az ágyazás
szerkezeti elemeire külön— külön kel! meghatározni. Ilyenkor a hőmérsékleteloszJást az
un. hőmérsékleti csomópontok módszerével célszerű megállapítani. A vizsgált rendszerre
felírt hőátadási mátrix alapján a csomópontokra a hőegyensúlyi egyenletek felállíthatok.
Az így adódó— n ismeretienü— nem lineáris egyenletrendszer pedig számítógép segítségével
a Newton— Raphson féle iterációs eljárással megoldható.
40. táblázat: A z f ^ tényező értéke

Csapágytípus Az fj tényező értéke^

olajködkenés ofajfürdős kenés oiajfürdős kenés,

zsírkenés függőleges tengelynél,
olajbefecskendezéses kenés

mélyhornyú golyóscsapágy
beálló golyóscsapágy 0,7- 1 ,5 -2 3 -4
ferdehatásvonalú golyós­
csapágy
egysorú 1 2 4
kétsorú 2 4 8
hengergörgős csapágy 1 -1,5 2 -3 4 -6
tűgörgős csapágy
egysoros 3 — 6 6 - 12 12-24
kétsoros 6 - 1 0 1 2 -2 0 24-40
beálló görgőscsapágy 2 -3 4 -6 8-12
kúpgörgős csapágy 1,5-2 3 -4 8
axiális golyóscsapágy 0,7-1 1,5-2 4
axiáiis hengergörgős csapágy- 2
axíális tűgörgős csapágy 2-3 6
axiális beálló görgőscsapágy 3 -4 -8

1/ Azonos furatú csapágyaknál, a kisebb érték a kisebb tömegű, a nagyobb érték a nagyobb tömegű csapágyra vonatkozik
 - 164-

41.tábfázat: Tényezők az M2 súrlódási nyomaték kiszámításhoz

Csapágytípus S2 Po
f2
/p íö,55
mélyhornyú golyóscsapágy 0,0009 IZ ...3 IF a - 0,1 Fr
po
beálló golyóscsapágy 0 ,0 0 0 3 ^ ° - 1,4 Y F a -- 0,1 F r

ferde hatásvonalú golyós­ / p \o,33

csapágy egysoros 0,0013r’” ^v
F a " 0-1 Fr
; p°;o,33
kétsoros 0,001 1,4 F g - 0,1 F r
\ 0^

hengergörgős csapágy
tűgörgős csapágy 0,00025 - 0,0003 Fr /haFa = 0/

beálló görgőscsapágy 0,0004 - 0,0005 1,2 Y F a

kúpgörgős csapágy 0,0004 - 0,0005 2YFa

/ p \o,33
axiális görgőscsapágy 0,0012 Fa

axiális hengergörgős csapágy

axiális tűgörgős csapágy 0,0018 Fa

axiális beálló görgőscsapágy 0,0005 - 0,0006^ ....... Fa/Frm ax - ° - 55

Megjegyzés: Ha g2 P0^ * V a^ or g2^o = ^r értékkel kell számolni.

A zárójelben lévő kis értéket nagy axiális terhelésnél /Fg/C0 "= 1/, a nagyobb
értéket kis axiális terhelésnél /F_ /C/= 0,1/ vegyük számításba.
Azonos furatű csapágyaknál a kisebb érték a kisebb tömegű, a nagyobb érték a
nagyobb tömegű csapágyra vonatkozik.
 - 165-

42.táb lázat: VJ ^ és W t értékei

Alapozás W.
t

nyugvó levegőben légáramban ^W/° c )

Beton 0,003.Ah /0,005...0,006/Ah /0,004.,.0,06/D3/2. v 1/2

Fém 0,004. A^ /0,006...0,007/Ah /0,2...0,3/ D 5/4 v 1/3

Megjegyzés: A^ a csapágy külső felülete jcm 2 \

D a csapágy külső átmérője jcmj 4
v a levegő áramlási sebességeím.s’ 1

1.29. A gördülőcsapágy beépítés és ágyazás-tervezés legfőbb szempontjai

A tengelyek ágyazásához beépítendő gördülőcsapágyak típusát alapvetően az alábbi

szempontok szerint célszerű kiválasztani:

— Hosszú, karcsú tengelyek ágyazásánál a terhelés okozta lehajlás, a csapágyfészek és

a tengely gyártási, szerelési szöghibái miatt csak nagyobb szögkorrekciós képességgel
rendelkező csapágyak / önbeálló/ alkalmazhatók: ezeket a csapágyakat kell használni,
különálló csapágyházakban történő ágyazásoknál ís/kivétel az Y csapágyazás/.

~ Rövid, merev tengelyek ágyazásánál merev csapágyak a megfelelőek, fontos köve*-

teimény azonban az egytengelyűség biztosítása a tengely és a ház között / a csapágyfész­
kek megmunkálása egy felfogással javasolható/.

— A tengelyre ható erőktől és azok irányától függetlenül az ágyazást úgy kell megvaló­
sítani, hogy a tengelynek legalább két olyan támasza legyen, mely mind a radiális, mind
az axiális erők felvételét biztosítja.

1.29.1. A vezetőcsapágyazás

Ez a szerkezeti kialakítás hosszú és rövid, merev tengelyek axiális helyzetmegmahatá-

rozására egyaránt alkalmazható. Lényege,hogy két vagy több csapágyazási hely esetén is
csak az egyiket alakítjuk ki úgy,hogy az a tengely mindkét irányú helyzetmeghatározását
megoldja. A z összes többi un. dilatációs ágyazási hely.

A vezetőcsapágyazás alapeseteinek szimbólumává 125. ábrán foglaljuk össze.

 A 126. ábrán hosszú, karcsú k é t- vagy többtámaszú tengelyek vezetőcsapágyas
megtámasztása látható kétsorú önbeálló golyóscsapágyakkal. /Nagyobb terhelésnél célsze­
rűbbek az önbeálló görgőscsapágyak./ A belsőgyűrű tengelyre— rögzítése kúpos szorítóhü-
velyekkel történt.

Merev csapágyas vezetőcsapágyazást mutat a 127.ábra. A kétsorú ferdehatásvonalú

merev golyós— és a hengergörgős csapágy gyűrűi axíállsan mindkét Irányban megtámasz­
tottak. A dilatációs elmozdulást a hengergörgős csapágy /kétfelé szétszedhető N U típus/
biztosítja szerkezeti kialakításánál fogva.

125.ábra
Vezetőcsapágy támasztás alapvető megoldásai szimbólumokkal ábrázolva.

Két ferdehatásvonalú golyóscsapággyal megoldott „ 0 " elrendezésű axiális helyzet-

rögzítést látunk a 128.ábrán.
A tengely axiális vezetését két X elrendezésű ferdehatásvonalú golyóscsapággyal Is
megoldhatjuk /129.ábra/. Ennél az elrendezésnél a vezetőcsapágy radiális támasztási funk­
ciót is betölt.
 - 167 -

126.ábra
K é t - vagy többtámaszú tengelyek vezetőcsapágyas ágyazása

127.ábra
Vezetőcsapágy és dilatációs csapágyhely kialakítása
merev csapágyakkal

128.ábra
Henger tengelyének csapágyazása
 - 168-

129.ábra
X elrendezésű ferdehatásvonalú golyós és hengergörgős
ágyazás kombinációi

A 130. ábrán vízszintes tengelyelrendezés vezetőcsapágyas megtámasztása látható,

kétirányú terhelésre alkalmas axiális golyóscsapággyal. A csapágyak minimális eló'feszítését
rugók biztosítják. A rád íálls támasztást mélyhornyú golyóscsapágy oldja meg,

Függőleges tengelyelrendezés mellett egyirányú axiális igénybevétel esetén szem­

léltet vezetőcsapágyas megoldást a 131. ábra.

Végül a 132. ábra szerinti hajtómű tengelyeinek ágyazása is jól szemlélteti a veze­
tőcsapágyas és tükör— támasztást elv megvalósulását.

130.ábra
Két— irányú terhe!hetőségű axiális golyóscsapágy beépítése vezetőcsapágyként
 - 169-

131.ábra
Egyirányú terhelhetőségű axiális golyóscsapágy beépítése
 - 170-

Vezetőcsapágyágyas és tükör támasztás egy 3 fokozatú szöghajtómőnéf

1.29.2. A támasztócsapágyazás

Az oldalról támasztás alapvető eseteinek szimbólumait a 133„ábrán foglaltuk össze.

Az oldalról támasztott ágyazás / a szemben— támasztás/ leginkább rövid, merev ten­

gelyek axiális helyzetmeghatározására szolgál. Alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a dila­
tációs változás a csapágy axiális hézagát számottevően nem befolyásolja. Előnye a vezető­
csapágyazásokhoz képest, az egyszerűbb /olcsóbb/ szerkezeti kialakítás.

A 134. és 135. ábra két jellegzetes oldalról támasztást mutat.

Egy sÉajiajtómü tengelyeinek kúpgörgős ágyazását szemlélteti a 136. ábra. A z 1. ten­
gely kúpgörgős csapágyazása „ 0 " elrendezésűJelfemzője a nagy szögmerevség, az axiális
és radiális csapágyhézag beállítási és utánállítási lehetősége, a csapágyanyávaL A 2. tengely
kúpgörgős csapágyai „ X " elrendezésűek. Ez kis szögmerevségű ágyazás. A z axiális és radiális
hézagbeállítás, illetve utánáilitás csapágyfedéllel és hézagoló lemezekkel történik.

Tükörelrendezésben szerelt axiális golyóscsapágyakat szemléltet a 137.ábra.

Tűgörgős csapágyak belső- — és külső— gyűrűi axiális megtámasztásának néhány meg­

oldását a 138. ábrán mutatjuk be.

Csapágygyűrűk axiális rögzítéséhez számos, szabványos alkatrész áll a tervező rendel­

kezésére. Ezek kialakítása és méretei a csapágykatalógusokban illetve a vonatkozó szabvá­
nyokban megtalálhatók.

A hornyos csapágyanya /MSz 7889— 61/ a leggyakrabban használt rögzítő alkatrész.

Előnye, hogy vele a csapágyak eíőfeszítése, illetve egyes típusoknál az axiális hézag után-
 mT---- T ■£=

133.ábra
Oídafról támasztott ágyazások alapvető esetének szimbólumai

Oldalról támasztott nagyszögmerevségű ágyazás

 135.ábra
Oldalról támasztott kisszögmerevségű ágyazás
/hcxKpió temaek

136.ábra
Szöghajtómű tengelyének csapágyazása kupgörgős csapágyakkal

137 .ábra
Oldalról támasztott ágyazás axiális golyóscsapágyakkal
 - 173-

138.ábra
Példák tőgörgős csapágyak külső és belső gyűrűinek axiális rögzítésére

állítása is könnyűszerrel megvalósítható. Biztosítására ellenanyát, vagy körtaréjos illetve taré-

jos biztosítólemezt /MSz 7890— 61/ használhatunk.

A szoritóhüvely /MSz 7886— 69/ kúpos furatú csapágyak tengelyre rögzítésére alkalmas.
Csapágyanyával és taréjos biztosítólemezzel együtt kerül felhasználásra. Ha a csapágy axiális
helyzete döntő, úgy a belső gyűrűt axiálisan is megtámasztjuk / 7«23ábra/.

A szoritóhüvely alkalmazása egyszerűvé teszi a csapágy tengelyre szerelését. A tengely

méretttürése is lazább lehet /h8 íll. h10/. Ha a szorító hüvelyes csapágyat axiális megtámasz­
tás nélkül alkalmazzuk, úgy az axiális teherbírás a tengely és a hüvely között ébredő súrló-
dóerő nagyságától függ. Általános beépítésnél az axiális terhelhetőségre közelítőleg az alábbi
összefüggést használhatjuk: F„ =3B.d, B — a csapágy szélesség és d — a furatátmérő.Szorító-
hüvellyel szerelt csapágyak radiális hézaga az axiális eltolással beállítható.
 Í39.ábra
Kétsorú kúpos furatú beálló görgőscsapágyakkal megoldott radiális támasztás
Axiális támasztás ferde hatásvonalú „ (/ ' elrendezésű golyóscsapágyakkal.

A lehúzóhüvelyt /MSz 7881— 69/ olyan csapágyazás! helyen használjuk, ahol az

ágyazást gyakrabban meg kell bontani. A csapágy axiális helyzetét vállal, vagy távtartóval
biztosíthatjuk / 140,áb ral.

A z ábrán jól látható a lehuzóhüvely befeszítésére, illetve rögzítésére szolgáló csap­

ágyanya ¡11. végtárcsa is.

Bontásnál a lehúzóhüvely menetes részére csapágyanyát hajtunk. Ennek segítsé­

gével a kúpos hüvely a csapágy alól kihúzható. A z oldáshoz szükséges kihúzóerő a befeszí-
tési sú rl ód óerő függvénye.

A rögzítőgyurűk /MSz 231 furathoz, MSz 232 tengelyhez/ a gördülőcsapágyak külső

és belső gyűrűinek igen egyszerű, gyorsan szerelhető axiális támasztását teszik lehetővé.
Hátrányuk az alkalmazott horony feszültséggyüjtő hatása / normál horonykialakítás esetén
jb = 1,6..... 2 gátlástényezővel számolhatunk/.

A rögzíttfgyűrű axiális terhelések felvételére ás alkalmas. A z axiális terhelhetőség:

F , vn., = „ A é r t é k é t a tengelyátmérő lói függvényében,

dxgy. j-j 1

A 141. ábra alapján határozzuk meg.

 - 175-

fízzzzz2zzzzz2i cznzfezzzzz*

140.ábra
Lehúzóhüvellyel szerelt kétsorú önbeálló görgőscsapágyak

A h értéket a rögz ¡tőgyűrű különböző igénybevétele szerint a 142. ábra alapján számíthat­
juk.

141.ábra
lj/ tényező értékei a tengelyátmérő függvényében
 142.ábra
A rögzhőgyűrü különböző igénybevételi módjai értékének meghatározásához

A K értékének kiszámításához az alábbi összefüggést használhatjuk:

T* .E.s3 2b
K ------------- --- ----------- in /1+ -j - - ahol s — a gyűrűvastagság: bm~ a gyűrű közepes

szélessége, d 2 — a horonyátmérő és E ~ a rögzitőgyűrű rugalmassági modulusa.

& me A h
A horony axiális terhelhetősége: F gx =— — - , a h o imeg a ház,vagy -a tengely
anyagára megengedett feszültség, a ej, értékha 143. ábrából vehető és A ^ a horony által
meghatározott gyűrűfelület:

Nagy fordulatszámok esetén célszerű meghatározni azt a kritikus fordulatszá­

mot, amelynél a centrifugális erő kinyitja a rögzítőgyűrűt:
37,2.106 .b \ d2 ~ d3
nkrit = ------ * \ — - ;~b— . ^ o l b - a rögzítőgyűrű legnagyobb

szélessége, d 2 — a horonyátmérő, d 3 a rögzítőgyűrű belső átmérője —

 - 177-

143.ábra
A g értékei a horony kialakítás függvényében

A horonykialakítás néhány feszültséggyüjtő hatás szempontjából előnyös változatát a 144,

ábra mu tatja.

144.ábra
A rögz/togyűrű horonykialakítás néhány feszültséggyüjtŐ hatás
szempontjából előnyös változata

1.29.3. A csapágyházak

A gördülőcsapágygyárak igen gazdag választékban gyártanak — legtöbbször zsírkenés­

re — csapágyházakat is. Szorítóhüvelyes és hengeres furatú csapágyak beépítésére alkalmasok
és osztott vagy osztatlan kivitelűek egyaránt ismeretesek. A szorítóhüvelyes csapágy és átme­
nő tengely befogadására szolgáló csapágyházat, főbb méreteivel a 145. ábra szemlélteti.
 - 178 —

145.ábra
Á(!ó, osztott csapágyház szoritóhüvefyes csapágyakhoz

Ez a csapágyház— típus adott furat és fészekátmérő mellett különböző szélességű

és típusú csapágyak befogadására vezető és dilatációs ágyazás megvalósítására alkalmas.
A vezető csapágyazás kialakításához, csapágytípustól függően egy vagy két betétgyűrűvel
lehet a csapágy axiális megtámasztását megoldani.

Az osztott végcsapágy házat szemlélteti a 146.ábra. A két csapágyház—fél illesz­

tése lépcsős kialakítással, vagy illesztőszegekkel biztosítható. A csapágyak,valamint az el­
használt zsírtöltet cseréje egyszerűen megoldható. A csapágyház talpán lévő ovális furatok
a szerelési beállítást könnyítik. Különálló csapágyházak alkalmazása esetén a csap és fé­
szek egytengelyűsége nem biztosítható. Ezért merev csapágyak beépítésére ezek nem al­
kalmasak. Gyakori utánzsírzás esetén a V — gyűrűs, egyébként pedig nemeztömítéses kivi­
telben készülnek.

146.ábra
Végcsapágyház
 - 179-

Hengeres furatú csapágyak beépítésére alkalmas csapágyházat m utat a 147.ábra.

147. ábra
Osztott csapágyház hengeres furatú önbeáHó csapágyak részére

A csapágyak belső gyűrűjének axiális támasztását tengeíyvállal, illetve távtartó

hüvellyel valósítják meg. A csapágyházak csapágyfészkei H7 illetve H 8 turésűek.

A z álló csapágyházak a felfekvő felületre merőleges terhelések felvételére készül­

nek. Az újabb csapágykatalógusok azonban ettől eltérő irányú terhelésekre is közlik a
csapágyház törőterhelését, valamint az összekötő csavarok rugalmassági határának megfe­
lelő terhelést/148. ábra/.

180 °

148.ábra
Terhelési irányok az áffó csapágyház törő terhelésében

Példaként vegyük az 513— 611 SNA csapágy házat:

a törőterhelés /kN/ és a rugalmassági határterhelés

/k N/ két db összekötő csavarral
P55° P-|20° P150° P180° °120° Q 150° °180°

esetén esetén

280 125 110 140 130 70 65

 - 180 -

Az 55° — os terhelési iránynál az összekötő csavarok már nem terhelődnek, 90°— os terhelés­
nél pedig Q,^> P. A csapágyház axiális teherbírása: Pax~ 0,65 P-jggO .

1.29.4. Gördülőcsapágyak szoros illesztésű gyűrűinek szerelési

erőszükséglete

A gördülőcsapágyak gyűrűinek szerelését, különösen szoros illesztés esetén, nagy kö­

rültekintéssel kell elvégezni. A gyűrűk deformációjának elkerülése érdekében, célszerű fel-
sajtoló— , ill. lehuzó készül éket alkalmazni.

A készülék — tervezés kiinduló adata a szoros illesztésű gyűrűk szereléséhez szükséges

felsajtoló erő: . d.B.p^a belsŐgyurűre, a h o l ^ — a súrlódási tényező /0,15.....0,3/ és
p^— a csapágyfurat belső felületén ébredő nyomás:

E*. A
Pb _ ; valamint
1+
h
1 - kj

a szoros illesztésű külsőgyűrű szereléséhez szükséges erő:

F mk = f*' • ^ - D.B.p^ a külsőgyűrűre, ahol — a csapágygyűrű külső palástfelületén ébredő

nyomás:

E k* ^ k
pk = r
! 1+kk2 \ { 1+k 2 )}
D TV ■ S)
Eu
h —\) j
^hjj
Éh
Az összefüggésekben E a vonatkozó rugalmassági modulus,^ a Poisson tényező, k érté­
keket a számítása során korábban már tárgyaltuk.

A szereléshez szükséges erők számításához a p^és p^ meghatározására diagrammokat is

használhatunk /149. ábra A z a, — diagramm acél a b , — öntöttvas csapágyházra a c, — dia­
gramm acél tengelyre vonatkozik. /A diagramok használatához az előző két összefüggést a
megfelelő alakra kell átrendezni/.
 - 181 -

— 1

149.ábra

Pk D
a/ ■ •értékek meghatározása acéíház
h ú k
P
k D
bf- ■értékek meghatározása öv. ház
Eu H í

Pb d
c/— ~— *— értékek meghatározása acéltengelynél
Et á t
 - 182-

1.29.5. A gördülőcsapágyak elhasználódási ideje

Az élettartam képlettel meghatározott üzemóra követelmények teljesítéséhez

szükséges ideális üzemi állapot a gyakorlatban ritkán valósítható meg. Ezért az ágyazások
gördülőcsapágyainak üzemképességi ideje az élettartamnál általában rövidebb. Egy csapágy
nem csak akkor szorul cserére, ha azon a kifáradás jelei mutatkoznak, hanem akkor is, ha az
előírt üzemi követelményeket már nem tudja teljesíteni / futáspontosság, csendes futás stb./.
Az elhasználódási idő a kopás okozta hézagnövekedéssel / H^/ van összefüggésben. Ezt köze­
lítőleg egy f^, kopási tényező segítségével határozhatjuk meg: e ^ ahol,eQ-a csapágy fu­
ratátmérőjétől függő állandó / 43. táblázat/, és f k— a kopási tényező / 44.táblázat/,

A z üzemi körülményeket jellemző területsávok pedig a 150. ábrán kijelölik a vár­

ható elhasználódási időt.

A diagramban A az ideális B pedig a legkedvezőtlenebb üzemi körülményeknek

megfelelő görbe.

Olyan berendezéseknél, amelyeknél a csapágymeg hibásod ás különösen súlyos

következményekkel járhat / jelentős termeléskiesés, vagy élet— és vagyonbiztonsági ve­
szély stb/ rendkívül fontos, hogy a meghibásodást már korai szakaszában észleljük. Előre­
jelzés két módon lehetséges: vagy az ágyazás hőmérsékletének fonytonos ellenőrzése, vagy
a zajszint, illetve rezgésszint mérése utján.

A két lehetőség közül, jóllehet drágább, a rezgésszint mérése az előnyösebb,

mert amíg a hőmérsékletváltozás hosszú folyamat és a kezdeti szakaszban igen kismértékű,
később viszont rohamosan emelkedik, s így nehezen követhető, addig a rezgésszint— mérés­
sel már a meghibásodás kezdeti szakasza is jól érzékelhető.

Üzem közben a gördülőelemek és gyűrűk /tárcsák/ terhelése periodikusan válto­

zik. Ebből következik, hogy adott beépítési helyen az ágyazás velejárója a csapágyzaj, vagyis
az annak megfelelő rezgésszint. A rezgésmérési eljárások azon alapulnak, hogy a sérült
/kopott/ csapágy keltette lökéshullámok megváltoztatják a berendezés általános rezgés­
szintjét. A rezgésmérő műszerek / pl. az SK F M EPA 10A és MEPA 21 A/ mérőfejei a megfe­
lelően kialakított mérési helyen, folyamatosan vagy időnként mérik és regisztrálják az ágya­
zás által gerjesztett lökéshullámokat. így a csapágy üzeméről folyamatos információt közöl­
nek. Az összehasonlítás alapja az újonnan beszerelt csapágy rezgésszintje. A 151. ábra a
üzemidő függvényében mutatja be a lökéshullám intenzitásának változását.

A tartomány a — normális üzemvitel, b— a csapágykárosodás kezdeti— , c — pedig

előrehaladott szakasza.
 - 183-

43.tábfázat: A z eQ tényező értéke!

furatátm érő csapágyá Kandó

d eo
/mm/ //¿m/

9 2,0
10 2,2
15 2,9
20 3,5
25 4,1
30 4,6
40 5,6
50 6,4
60 7,2
70 8,0
80 8,7
90 9,3
100 10
150 13
200 16
250 19
300 22
400 26
500 30
600 33
700 37
800 41
900 43
1000 46
44.táhlázat: A kopás? tényező és az üzemi körülm ényeket Jellemző terüfetsávok

Beépítési hely A z üzemi körülményeket

Kopási tényező jellemző területsáv
jele

Hajtóművek A kisebb értékek gyorsjáratú

hajtóművekre, iveltfogazású
kerekekre vonatkoznak- Hóm«
lokkerekes hajtóművekre a
nagyobb értékek engedhetők
meg.
Kis hajtóművek 3— 8 e - g
Közepes hajtóművek 3 -8 d— e
Vasúti hajtóművek 3 -6 c—d
Gépjármüvek
Mellső kerék 4 -8

A kopás okozta hézagnövekedés

utánáiíítással megszüntethető.
Sebességváltómu 5-10
A kisebb értékek nagyobb zajtalan-
sági igények esetére vonatkoznak.
Kerékmeghajtómu 3 -6
Villamosmotorok
Motorok háztartási
célokra 3 -5 i— k
Kis széria motorok 3— 5 e— g
Közepes széria motorok 3 -5 d -e
A kisebb értékek függőleges gépek
laza csapágyaira érvényesek.
Nagy motorok /hely­
hez kötött/ 3 -5
A kisebb érték függőleges gépek
laza csapágyaira érvényes.
Jármüvek vontatómotorjai 4 -6 d— e
Kerékcsapágyak
Szállítókocsik 12-15 f-h
Teher vagonok 8-12 c— d
Platókocsik 8-12 c— d
 - 185-

44.táblázat folytatása

Beépítési hely fk A z üzemi körülményeket

Kopási tényező jellemző területsáv jele

Általános gépgyártás
Kis ventillátorok 5 -8 f -h
Rugóbeállítás esetén
Közepes ventillátorok 3 -5 d -f
Nagy ventillátorok 3 -5 c—d
Centr ifugá isz ivatty ú k 3 -5 d-f
Fordulatszám szerint
Centrifugák 2 -4 d— e
Kötélpálya tárcsa 8 - 12 c— d
Kötélpálya görgő 10-25 h— k
A szaíagsebességnek megfelelően
Szállttószalagdob 10-15 e— f
Kalapácsmalmok 4 -6 c— d
Rázósziták 4 -6 e—f
Vibrátor, nagy rezgéskeltő 3 -4 g~ i
Rázóasztalok 3 -4 g-‘
Brikettprések 8-12 e -g
K everom öve k 8-15 g-h
Örlődobok 12-18 f-g
Eszterga— , maró— és
fúrógépek 0 ,5 -1 ,5 a— b
Köszörű— , tükrösitő—
és polirozógépek 0,5 c— d
Lendítő kerekek 3 -8 d -f
Fa— és müanyagmegmun-
káló gépek 3 -5 e— f
Textilipari gépek 2-8 a— e
Centrifugál öntőgépek 8-12 e- f
 - 186-

tényező
kopási

4 5 7 89 3 A $ 7 89 3 4 6 7 39
300 500 ¡000 2000 5000 10000 20000 50000 100000 200000
Elhasználódási idő [ h ]

150.ábra
Diagramm az elhaszná¡ódási idő meghatározásához

151 .ábra
A lökéshullám intenzitásának változása az üzemidő függvényében
 - 187-

1.29.6. Gördülőcsapágyak csatlakozó alkatrészeinek műszaki előírásai

A helyesen megtervezett ágyazás üzemszerű működése megkövetel! a csatlakozó al­

katrészek műszakilag kifogástalan kialakítását is. A tengely illetve a csapágyház illesztési és
támasztó felületeinek alak— és helyzetturései döntően befolyásolják az ágyazás üzemét
A csapágygyú'rűk támasztást helyeinél alkalmazható alászúrás értékeket a 45.táblázat szem­
lélteti. A z érintkező felületek megengedett alakhibáít /homlokütés, ovalitás, kúposság,
kúpszögeltérés stbJ és helyzettú'réseit a kiviteli rajzokon írjuk elő / 152. ábra/. A helyzet­
tűrések fogalmát, meghatározását és megadási módját az MSz 14— 67 tartalmazza.

45.tábfázat: Alászúrás méretek

Névleges Az alászúrás A tengely és a fészek

lekerekltés
sekerekitese
r, szélessége mélysége

mm mm mm mm

1,5 2 0,2 1,3

2 2,4 0,3 1,5
2,5 3,2 0,4 2
3 4 0,5 2.5
3,5 4 0,5 2,5
4 4,7 0,5 3
5 5,9 0,5 4
6 7,4 0,6 5
8 8,6 0,6 6
10 10 0,6 7
 - 188-

152 .ábra
Példa az alak— és helyzetturések alkalmazására

1.29.7. Egyedi gördülőcsapágy konstrukciók

Az 1.2. fejezetben — a lehetőségekhez mérten nagy részletességgel és alapossággal

— Kizárólag a nagy sorozatban gyártott, s a kereskedelemben általában beszerezhető acél
gördülőpályájú és gördülőelemü, jórészt szabványosított gördülőcsapágyakkal, — csapágy*
szerkezetekkel foglalkoztunk.

Ezeken túl azonban ma már a különböző iparágak számtalan és sokrétű anyagkom­

binációjú, valamint a megszokottól, a rendeltetés különleges igényei miatt, lényegesen eltérő
olyan gördülőcsapágyakat is kifejlesztettek, amelyek ismertetése már meghaladná egy szűk-
reszabott egyetemi jegyzet lehetőségeit. A gyakorló mérnök azonban ezeket a konstrukció­
kat sem kerülheti el munkája során. Üzemeltetve, beépítésüket előírva, és kényszerhelyzet­
ben tervezéssel új megoldásokat létrehozva kel! velük dolgoznia.

Csak néhány példát említünk. Vannak műanyag / textilbakelit, metamid stbV

gördülőpályákon futó önkenő acél gördülőelemes, vagy üveg— golyókkal kialakított golyó­
kosár nélkül? gördülőcsapágyak. Élelmiszeripari célfeladatra konstruált, a gördülőelemek és
a gyűrök méretéhez képest igen nagy átmérőjű tengelyek csapágyazását szolgáló radiálisán
osztott, saválló rozsdamentes acélgolyókból, danamid golyókosárból és metamid csapágy-
gyűrűkből álló, vízkenésű, keskeny gördülőcsapágyak stb. /Ez utóbbi tipust a Mg. Géptant
Intézet fejlesztette ki, baromfifeldolgozó gépek kopasztó hengereinek újszerű ágyazásárai
 A z ilyen szerkezetek tervezése és használatbavétele során felhívjuk a figyelemt az
alkalmazási cél, a rendeltetés, az anyag— és alkatrész kombináció gondos elemzésére. A
gyártók által kiadott dokumentációk, specifikációk és méretezéstechnikai segédletek
áttanulmányozására, valamint a helyi sajátosságok igen alapos eló'zetes mérlegelésére. Indo­
kolt esetben pedig laboratóriumi, félüzemi és üzemi élettartamvizsgálatok beállítására is,
illetve azok eredményeinek következetes figyelembevételére a végleges kialakításnál.
 - 190 -

1.3. F É K E K , FÉ K S Z E R KE Z E T Í E L E M E K

Fékeknek azokat a szerkezeti egységeket nevezzük, amelyek feladata az adott kons­

trukción belüli mozgás— szabályozás, illetve— megszüntetés. A gépészeti gyakorlatban általá­
ban forgómozgást végző gépelemek, vagyis tengelyek fékezésére van szükség, ezért a forgó
alkatrészek megfogását biztosító fékberendezés a nyomatékközlő elemek passzív támasztá­
sa témakörébe tartozik.
Rendeltetésük szerint megkülönböztetünk rögzítő-, szabályozó— és lassítófékeket.
Rögzítő féke két akkor alkalmazunk, amikor a mozgatott tömeg megállítása és helyzetben tar­
tása a feladat. Működésük során helyzeti energiát emésztenek fel, általában anyagmozgató
berendezéseknél, így teher— és személyfelvonóknál, csöriőknél, daruk emelőműveinél hasz­
nálatosak. A szabályozófékek feladata a mozgás vagy mozgatás sebességének optimális érté­
ken tartása. Ennek során a keletkező, rendszert gyorsító többleterőt emésztik fel, illetve
alakítják át hő - elektromos stb. energiává /villamos hajtású jármüveknél stb./. A lassító-
fékek rendeltetése a mozgási energia felvételével /pl. súrlódási hővé alakításával/ a menetse­
besség csökkentése, illetve a megállítás/ járműié kék stb./.
A többféle fékezési feladat egyazon fékrendszeren belül is megvalósítható. A leg­
több megfelelően méretezett rögzítőfék pl. lassításra és szabályozásra is használható. Ugyan­
akkor vannak olyan szabályozó és lassítófékek is, amelyek rögzitőfékezésre nem alkalmasak
/pl. a fékezésre kapcsolt villamos motor, álló helyzetben fékezőnyomatékot nem szolgáltat/.
A fékezést előidéző nyomóerőt mechanikus / hidraulikus, pneumatikus/, villamos,
illetve közegellenállási úton hozhatjuk létre.
A mechanikus fékeknél a forgómozgást végző test mozgási energiája súrlódó erő ré­
vén alakul át hőenergiává. A súrlódásos fékek működtetése lehet direkt / nyitott/ vagy indi-
rekt /zárt/ rendszerű. Direkt fékeknél a súrlódást ébresztő erő kizárólag a fékezés időtartama
alatt hat. A működtető erőt létrehozhatjuk emberi izomerő segítségével, pl. az egyszerű
lábféknél /153/a. ábra/, illetve a kéziféknél/153/b. ábra/ a teher nyomatékéből eredő nyomó­
erővel, pl. az emelőgépek függesztő fékeinél / 154/a. ábra/, fordulatszám érzékelő fékeknél
a nagy fordulatszám következtében fellépő centrifugális erő hatására /154/b. ábra/, hidrauli­
kus /olaj/ vagy pneumatikus /levegő/ úton létrehozott nyomással, pl. a járművek belsőpo­
fás fékszerkezeténél /154/c. ábra/. Indirekt fékeknél az állandóan működő súly— vagy rugó­
éra tartja zárva a rendszert. A fékhatás csak taszítóerő bevezetése esetén szűnik meg. A nyi­
tás létrejöhet emberi izomerő, olaj vagy levegőnyomás, illetve elektromágneses húzás /pl.
szolenoid fékezés/ hatására. A szolenoid féket/ 155.ábra/ biztonsági fékberendezésként elő­
nyösen alkalmazhatjuk emelőgépeknél, ugyanis áramkiesés esetén a fék mechanikusan zár.
Villamos energiával történő fékezéshez magát a berendezést hajtó villamos motort
használjuk fel. Ez a lehetőség abból adódik, hogy egyes villamos— motor típusok generátor
üzemmódba kapcsolhatók, így a mechanikai energia villamos energiává alakítása, hálózatba
visszatáplálása révén fékezhetők.
A közegellenálláson alapuló fékek, amelyek főként szabályozó fékként használato­
sak, levegőben vagy folyadékban forgó lapátok. A közegellenállás a sebesség második-illetve
harmadik hatványa szerint változik, ezért csökkenő sebességnél a fékező erő nagysága is
csökken, megálláskor pedig a fékhatás megszűnik.
 - 191 -

153.ábra
Egyszerű fékek — lábfék/a/, kézifék /b/

154.ábra
Függesztőfék/a/r fordulatszám érzékelő fék/b/e hidraulikus fék/cf
 - 192 -

1.31. A fékező nyomaték számítása

A biztonságos fékezés alapkövetelménye, hogy a fékező nyomaték minden esetben

meghaladja a fékezett rendszerben fellépő összes nyomaték nagyságát. A z ún. összes nyo­
maték meghatározása azonban nagy körültekintést igénylő feladat, ugyanis a konstrukción
belül, annak sajátosságaitól függően, a hajtott, a fékezett, illetve a munkavégző tengely
között többszörös áttétel is fennállhat. így az üzem közben ébredő aktív és passzív/súrló­
dási/ nyomatékok összegét a hajtások hatásfoka és az áttételek is módosítják.
Egyenletes sebességű üzemállapotban a hajtóenergia-igény is állandó, azonban az
indítás és fékezés ideje alatt ez, az álló vagy mozgó tömegek előírt sebességre való gyorsí­
tása, illetve lassítása következtében számottevően megnövekedhet. Az üzemállapotra és a
szerkezet súrlódási veszteségeire jellemző állandó jellegű terheléshez ilyenkor egy változó
terhelés is járul, amely a rendszerben mozgási energia / Ey/, illetve lendület /E^ / formájában
halmozódik fel:

m ' Í . _____ M l.« ,» F .J « » 2 . ..

Ev ---------~2-------- ‘!,etVe Ef ^

Gyorsításkor /pl. egy terhelt emelőgép indítása során/ tehát a hajtó energiaforrásnak
az üzemi nyomatékből, a haladó— és forgó mozgást végző szerkezeti elemek tehetetlenségé'
bői és a súrlódási, illetve az áttételi veszteségekből adódó energiaigény összegét kell fe­
deznie.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a fékezési energiaszükséglet megállapításakor a
súrlódási veszteség-tényezők / miután ezek a lassítást, a fékezést segítik/ figyelembevétele
negatív előjellel történik. A z áttételi hatásfok I* } I számitásbavétele során pedig úgy járunk
el,hogy azt szorzóként szerepeltetjük / * ^^ 1/, mivel ez a veszteség is az igényelt fékezőnyo*
matékot csökkenti.
Fékezésnél tehát az elraktározódott munkavégző képesség gyorsító nyomaték IM ^l
formájában növeli a fékezonyomaték / Mf/értékét, vagyis IVl^ M - + ahol M» az üzemi
nyomaték, a tehetetlenségi nyomaték és a fékezett tengely szöglassö-
lása.
Amennyiben a hajtás, illetve a fékezés áttételeken keresztül érvényesül, fékméretezés­
kor az összes dinamikai — gyorsító — /^í^alamint üzemi /Mq / nyomatékot a fékezett ten*
gelyre redukáltan vesszük figyelembe. Egy nem fékezett tengely fékezett tengelyre redu­
kált üzemi— /Mq / nyomatékét, a módosítás /?/ és az áttételi hatásfok lityi figyelembe vételé­
vel számíthatjuk^ IV
szükséges redukált
alapján a következőképpen történik.

ö |* ^ 0 j( <Aí|<
•, ahol (a3— a fékezett t e n g e l y , a kihelyezett /k/ tengely

szögsebessége, é s Q ^ — a kihelyezett tengelyen lévő forgó tömeg saját szimmetria tenge­

lyére vett tehetetlenség? nyomatéka.
 - 193-

2
Ebből 0 r=0j<—-— |— *. Beírva, hogy nem más mint a hajtás módosítása Hl, figyelem-
W
O
be véve az áttételi hatásfokot f ^ l is -Ö ^ O ^ I .^ .

Hasonlóan számítható a kihelyezett v sebességű haladó mozgásból /p!- áttételesen

hajtott emelődoboknál / a fékezett tengelyre adódó, redukált tehetetlenségi nyomaték
/Q J nagysága is, amennyiben
? 9
0 r^ m v
-------^------- - =— 2“------ -, ahol m a v sebességgel mozgó tömeg. Ennek alapján tehát:

0 *=m / -¿ -/ V

Vizsgálva fékezéskor a bemenő— és a kimenő tengely mechanikai viszonyait, a két

tengelyre felírható teljesítmények, ha R a tengely sugara:

Pbe = Mfb e < ° b e = RFbet ó b e 'és

Pk i * ^ Pbe " M f k l^ k i* RF k i ^ k i '

Ph R Fh CObe 1 Fbe‘
Az egyenleteket egymással osztva *— ■ ------ - adódik, hogy ---------- ---------------------
Vbe ^ Id ^ k i % Fki
illetveFk r Fbe '% ■

Vagyis, ha szerkezetileg lehetséges, a nagyobb szögsebességű bemenő— /hajtó/ tenge­

lyen célszerű a fékberendezést elhelyezni. Azonos nagyságú működtető erők alkalmazása
esetén ugyanis itt érhető el a legnagyobb fékhatás, illetve itt választható a legkisebbre a fék­
tárcsa átmérője.

1.32, A fékezés alapegyenlete

Fékezés során alapvető kérdés a mozgás megszűntének, vagyis a fékezés időigényé­

nek meghatározása. Általános esetben a nyomatékok, a szöggyorsulás, a tehetetlenség!
nyomaték értékei változhatnak. Független változó azonban a tengely elfordulás /<|> /, a szög-
sebesség Ivó I, és az idő Jtl.

A fékezéskor fellépő nyomatékok egyensúlyi egyenletét:

M f + M r + @ r £ = 0 a független változók segítségével differenciál egyenlet formájában

is felírhatjuk. Az egyenlet segítségével azután nyomon követhető a szabályozó fékek fékező
nyomaték változása.

Tegyük fe!,hogy t időpillanatban a féktenceiy szögsebességei*) és a kezdeti szögsebes­

séget) ■}, amely 0~~ig, vagyis a megállás pillanatáig változik. A fékezési periódus időtartamáé;
jelöljük T — vei. Ekkor a féktengely egyensúlyi differenciál egyenlete:
 T idő múlva a fékezési nyomaték változás pedig:
T T o
J Mf dt = - j Mr d t - j 0 r d c o .
o o 1
A féknyomatéki függvény ktzárófag kísérleti úton határozható meg. Közelítésként
azonban a fellépő nyomatékokat a fékezés időtartamára állandónak vehetjük és egy átla­
gos féknyomatékkal /Mf / számolhatunk. Tehát, ha M, a maximális fékezőnyomaték:
^frnax ~f i Mf = aí1oJ f i ^ ^ a fékezési biztonságot növelő gyakorlati szorzó/46.táblá-
z a tl
Elvégezve az integrálást Mf T = $ r 00j — T.

Legyen a T fékezési időtartam időegységny? /T~1/, akkor az átlagos szögsebesség

^ k~ = 2 'T n^, ahol n ^ a T időegység alatt megtett féktengely fordulatok száma,vagyis
a fékezési út hossz /<>£/:
^ 4nf
cC ^UJ^T = 2S n^ ebből a fékezési időtartam T = „
411% . 4 fn f
Visszahelyettesítve ezt a fékezés alapegyenletébe: ~ =6frttój — -¿p— , végül
az átlagos fékezési nyomatékszükséglet: * *
W i
Mf =$ r W n f ' ” Mr*

Értékét a fékberendezés felépítése, a fékvezérlés rendszere, a bekapcsoló mechaniz­

mus kialakítása, az üzemi hőfok, a súrlódófelületek anyagminősége, stb, egyaránt befolyásol­
ja.

46.táb fázat: A fékezőnyomatékot növelő ¡ h í biztonsági tényező ajánlott értékei

Alkalmazási terület

Gépszerkezetek 1,25 .. • 1,5

Csörlő k 1,2 ... 3,0
Daruk emelőmüvei 2,0 ... 3,0
Személyfelvonók 2,0 ... 4,0
Teherfelvonók 2,0 ... 3,0
 - 195 —

1.33. Fékszerkezetek

A súrlódó fékek szerkezeti felépítésük szerint lehetnek pofás— , szalag—, kúpos— , tár­
csás— és nyomó—fékek. Kialakításukat, működésüket és méretezési alapeiveíket is ebben a
sorrendben csoportosítva tárgyaljuk.

1.33.1. A pofás fékek

A forgó fékkorongból és a fékkaron elhelyezett egy vagy két fékpofából állnak. A fék­
kar csuklópont körüli elmozdulását, vagyis a fék nyitását, zárását a fékerő végzi. Ennek nagy­
sága a konstrukciós adatok, valamint a fékezőnyomaték ismeretében meghatározható. A
pofás fékek lehetnek külső— vagy belsőpofás kialakításúak.
A küisőpofás fékszerkezetek közé tartoznak az egypofás és kettős pofás fékek.

A z egypofás fékek csak kis fékezőnyomaték esetén alkalmazhatók, mivel a súrlódó

felületeket egymáshoz szorító f n normális erő, amely a nyomaték, illetve azt lefogó fékező
erő IFI hatására jön létre, a féktárcsa tengelyét hajlításra veszi igénybe /156/a. ábra/.
Fékezéskor F ^ a forgásiránnyal ellentétes értelmű Fssűrlódóerőt ébreszt a féktárcsa peremén:
F fi = fb F ^ , aholyiL — a súrlódási tényező /47.táblázat/. A normális—, illetve a súrlódóerő a
fékezőnyomaték /Mf/ illetve a féktárcsa átmérőjének függvényében is kifejezhető:

= Fn , vagyis
2 Mf 2Mf
F N "J u o " esFs = D '*

A szükséges fékezőerő /F/ nagysága pedig az erőpoligon segítségével megszerkeszthető,

vagy az A csuklópontra vett nyomatéki egyenletből s z á m í t h a t ó 0 ; b F — aF^fc F g= 0,
ebből

c a FM + cF „ a2Mx i c 2M^
F = ---------- N b s- — - f behelyettesítve F = --------— =“~yü7PB—

Végül a maximális fékezőnyomatékot/Mfmax - 3 figyelőmbevéve:

^ =~j[CDb la * - T h

A fékberendezés a fékerő irányával megegyező forgásértelem /— n/ esetén nagyobb

fékező nyomaté kot tud kifejteni. Ilyenkor azonban fennáll az önfékezés, önzárás veszélye,
amelynek feltétele, hogy a * JU/ c. Ebben az esetben a fék hirtelen fog, lökésszerű terhelé­
seket létrehozva, s ez az egész konstrukció működését károsan befolyásolja.
 156.ábra
Egy p of ás fék erőviszonyai /a/ és javított erőviszonyok konstrukciós változtatással/b/

47.táblázat: Pofás fékek anyagpárosítástói függő súrlódási tényezői I W I

Anyagminőség
A

öv, -- öv. 0,15 ... 0,22

öv. -- acél 0,10 ... 0,18
öv. --f a 0,25 ... 0,35
öv, -- ferrodo 0,30 ... 0,50
acél-~ acél 0,10 ... 0,15
acél--ferrodo 0,25 ... 0,40
ö v — bronz 0,16... 0,18
acél — bronz 0,15... 9,17
bronz— bronz 0,17 ... 0,19
acél — nemez 0,14 ... 0,16
acél -f i b e r 0,16 ... 0,18

Mindkét irányban forgó féktárcsa esetén a fékező erő Hl. a fékező nyomaték állandó­
sítása szükséges. Fékkonstrukció alakítással, vagyis hajlított fékkar alkalmazásával / 156/b. áb*
ral a forgáspont a sárlódóerő hatásvonalába helyezhető, ekkor c - 0, így a fékezőerő mind­
két forgásirányban azonos:
2 j3Mf a
 - 197-

Egymással szemben elhelyezett két fékpofa esetén a féktárcsa tengelyének hajlfrása

jelentősen csökkenthető, sőt egyes építési módoknál teljesen ki is küszöbölhető.

Kettős pofás fékeknél, szögemelő közbeiktatásával, vonórúd köti össze a fékpofákat

tartó fékkarokat / 157/a. ábra/. Mindkét fékpofánál ébredő súrlódóerő /F / hatásvonala
átmegy a fékkar megfelefő csuklópontján /A, B/, így a létrejövő fékezőhatás nem függ a
forgásiránytól.

A fékezéshez szükséges erőt IFI, az A,B csukló-és C erőhatás vonalbeli pontokra

felírt nyomatéki egyenletek alapján meghatározhatjuk:5LMa “Q; F r b— F w a = 0 é$ £ M R= (
Fftj^ a + Fd — Fp ^/b+c/=0, - 1 1

végül ’3EH M q = 0; F^ C — Fd = 0.

A két pofán fellépő súrlódóerő a maximális fékező nyomatékkai kifejezve

2 F 2^ Mf . . f i" i

157.ábra
Kétpofás fék erőviszonyai / a/ és csuklós kétpofás fék /b/
 - 198-

d
A nyomaték} egyenletből továbbá F ^ = F - ^ — illetve
Fr a 1
p = ------- :------------— _ Végül a behelyettesítések után a szögemelőre ható fékező erő:
^f ac
= - L- — ^ ~ c . A fékezőerő nagysága az erőpoiigon segítségével is megszerkeszt*
hető. t
Nagyobb méretű fékekben a fékpofák a fékkarokba csuklósán vannak beépítve
/157/b. ábra/, ezért a fékpofák jobban illeszkedhetnek a féktárcsához, a szerelési pontat­
lanságokra a fékmű kevésbé érzékeny. Ha a fékpofa csuklója a fékkarok csuklóinak függő­
legesébe esik, mindkét forgásirányban változatlanok maradnak a nyomaték ill. a fékerő
viszonyok.

Hornyos pofásfékeknéí a horonyhatás következtében megnőtt súrlódási tényező:

n ' A
_____ biztosít jobb fékhatást /158-ábra/.
r ib
COS ‘/ g "

Az összeszorító erő: F ^ = 2 Fj^ j sin A 12 + fa cos jh ¡2 ^ a maximális fékezőnyomaték

bevezetésével pedig *- -i
D .. » » ^fmax 2Mfm axr A
Mfmax‘ 2 ’ 2'/1- FN - a,nelVb ő lF N :=~ r c é»végülFN = - g — - js in ^ / 2 ^ c o s ^ / 2 j

formában meghatározható, /Az önzárás $ >45 ° esetén elkerülhető./

A pofásfékek méretezésekor az erőhatások és nyomaték viszonyok meghatározásán

kívül a főbb szerkezeti elemeket is méretezni kell
— A fékkarok és a működtető rudazat méreteit a terhelés módjától függően húzásra,
nyomásra, hajiításra ellenőrizzük, Kialakításuk általában idomacélból történik.
— A csuklókat, csapokat felületi nyomásra, esetleg nyírásra méretezzük»
— Végül a féktárcsa átmérője és a szükséges fékbetét nagysága felületi nyomásra,,
illetve hőterhelésre történő méretezéssel állapítható meg.
Fékezéskor a fékpofa felületén ébredő felületi nyomáseíoszlás parabolikus jellegű
/159.ábra/. A bonyolult számítási eljárások helyett közelítésként egyenletesnek feltételez­
ve az eloszlást, és a tényleges felületet a vetületi felülettel helyettesítve, a méretezés alap-
összefüggése
FN * ^
p --------. “ Pmeg ' a^oí ... 140 mm, Pmeg értékeit a 48.táblázat tartalmazza

és a vetületi hosszúság /a^/ a fékpofa nyilásszögének / <’ / függvénye:

sin / ajánlott értékek: r<= 60° ... 110°/, végül

Ff
Pmeg
 - 199 -

158.ábra
Hornyos pofásfék

159.ábra
Nyomáseloszlás a fékpofa felületén
 — 200 —

48.táb!ázat: A felüieti terhelés megengedhető értékei pofás fékeknél

Anyagminőség |Wcm^j
^meg

Szabályzó­ Rögzitőfék
fék

öv. — ferrodo 30 80
öv. ~ fa 50 100
öv, — öv. 80 120
acél — ferrodo 30 —
öv, — acél 30' —

A féktárcsa fékező felülete általában szélesebb a pofák szélességénél b>b^szerkezetileg

nem képez önálló egységet, hanem valamelyik hajtott elem — fogaskerék, szljtárcsa, tengely-
kapcsoló stb. szerves tartozéka. Átmérőjét a súrlódóerőve! átvihető fékezőnyomaték és a
felületi nyomás ismeretében határozhatjuk meg.
2f> Mf
F$ - & Fj^j = - ■ -— behelyettesítve és rendezve az egyenletet
1 , Mf
- ^ pmegbi siriZ~ D — D------ ebbő1
D . p E S z r .

A szabályozó és lassító fékek fékpofáinak méreteit melegedésre is eüenőrizzük. Ilyenkor

a klasszikus sík lócsapágyak melegedést méretezéséhez hasonlóan járunk el és a működő
fékfelület egységére jutó súrlódási teljesítményt vetjük össze a megengedhető felületi hőter­
heléssel /49.táb lázat/:

> Fs v
/^pv/meg

ahol v a féktárcsa kerület? sebessége és F g v a súrlódási teljesítmény „

A fékszerkezet biztonságos működése megkívánja, hogy a fékpofák és a tárcsa között

nyitáskor egy minimális hézag / % / jöjjön létre /16o.ábra/, amely a tárcsa átmérőjének empi­
rikus függvénye /5o.táb lázat/. A nyitási, lazítás? munka / W/ az F ^ normális erő ellenében
hat:
 -201 -

49.tábfáZat: Pofás fékek megengedett felületi hőterhelése

Fék fajták /ytt'pv/meg

Rögzítőfék 100 ... 200

Rögzítő— lassító fék 60 .... 120
Szabályzó— lassitóf ék 40 ... 80
Állandó működésű szabályzó fék 20 ... 50

160.ábra
Fékpofa és féktárcsa közötti nyitási hézag

SO.tábiázat: Pofás fékek nyitási hézagának és a féktárcsa átmérőjének összefüggése

Féktárcsa átmérő Nyitási hézag

D /mm/ X /mm/

100 0,6
200 0,8
300 1,0
400 1.25
500 1.25
600 1.5
800 2.5
 -2 0 2 -

£
\N = z F ^ — - ^ — , ahol z — a fékpofák száma,
£ — 1,05 ...... 1,2 — a csapok és furatok közötti holtjáték,
0 ,9 .......0,95 — a fékszerkezet hatásfoka.

Ugyanakkor a fékkar elmozdulása /hl a fékerő hatásvonalában

W = Fh, és a két egyenlet összevetése után:

A belsőpofás fékek szerkezete bonyolultabb, hőelvezetése rosszabb, mint az előbb

tárgyalt külső pofásoké. Alkalmazásuk ott célszerű, ahol a beépítést vagy a hely— és jármű­
iparban, ahol mint dobfékek kerülnek beépítésre. A dobfék a kerékre felerősített és azzal
együttforgó fékdobból, az azt lezáró és a fékpofákat tartó, a tengelyre szilárdan erősített
féktartó lemezből, valamint a fékpofákból áll. A fékpofákra szegecseléssel vagy ragasztással
felvitt sürlódóbetétek anyaga rendszerint azbeszt, vagy rézszálla! átszőtt hőre keményedő
műanyag. Az anyagminőséget és a fékbetét méreteit szabvány /Msz 288/ rögzíti. A fékpo­
fákat feszitőberendezés szorítja a fékdobhoz, alaphelyzetükbe pedig csavarrugó húzza vissza.
A feszítőberendezés mechanikusam hidraulikusan vagy pneumatikusan működtetett fékkulcs
vagy munkahenger. A fékpofák forgócsapon vagy kúpos csúszófelületen mozdulnak el erő­
hatás ellenében.

A fékhatás a fékpofák konstrukció—szabta mozgáslehetőségétől függ. Ennek alapján

a fékszerkezetek lehetnek egyszeres hatású szimplex, kétszeres hatású duplex és szervofékek.

A szimplex fékeknél a fékpofák egyik végét egy— egy csuklós vagy egy közös, változ­
tatható /kúpos/ megtámasztási ponton rögzítik az álló zárólemezhez. Másik végüket pedig
a kétirányba ható, közös feszltőberendezéshez kapcsolják /161/a.b.ábra/. Ezeknél a megol­
dásoknál a sárlódó felületek terhelése nem egyenletes, a csapon elforduló pofák nyomásel­
oszlás maximuma a hatóerő közelében, a csúszó pofásé pedig középen fog kialakulni.
A felerősítés konstrukciós kialakítása következtében a szimplex fék két fékpofáján ébredő
erőviszonyok sem azonosak. A felfutó fékpofánál a fékdob forgásiránya a fékpofa szabad
vége felől a forgás, illetve a csuszáspont felé mutat, a lefutó fékpofánál viszont a megfogás»
ponttól a pofa szabadon elmozduló része felé tart. A felerősítés következtében ébredő
járulékos erők a felfutó pofán növelik, a lefutón pedig csökkentik a fékezőnyomatékot.
 161.ábra
Szimplex fék csuklós rögzítéssel /a/, és kúpos megtámasztással fb/

A duplex fékeknél a fékpofák megtámasztás! pontjai és feszítőszerkezetei ellentétes

oldalon, egymással szemben vannak kialakitva. Mindkét fél felfutó jellegű, így az erőhatások
és felületi terhelés értékek is mindkét pofán azonosak / 162/a. ábra/. A szervofékeknél bár
egy fékmüködtető berendezés van, szintén mindkét fékpofa felfutó jellegű. Az egyik pofán
ébredő erőhatások ugyanis a csapos szerkezeten keresztül a másik pofára is áttevődnek
/162/b„ábra/ és az előbbiekhez hasonló fékezési viszonyok teremtődnek.

Vizsgáljuk meg a szimplex rendszerű fékek erőviszonyait külön a fel— és a lefutóéban

/163/a. ábra/.

¡1 n

162.ábra
A felületi terhelés megoszlása duplex/a/— és szervo!éknél/bf
 163.ábra
Szimplex fékek erőviszonyai /a/, szervofék erőviszonyai/b/
 A fékpofákra ható fékerő /F^és F 2 /nagysága a működtető hidraulikus munkahenger
méretének és a benne uralkodó olajnyomás értékének függvénye:
d2 i r
F1a — r ~ p-
Egyensúly esetén a felfutó fékpofára az 163.ábra jelöléseivel felírható, hogy
b^F^ + R Fs — F ^ = 0. Az F^ hatására fellépő F ^ normális erő F $ = JUL F^j
súrlódóerő: 1 F$ 1 F + b -F 1 w 1
ébreszt tehát b ^ * RF — a* ■- ■■■!■- =0, ebből F = ■ és
11 Sí « sí Oa
b 1F 1 / ~jao R
= R F s ~ — a~*--------- , azonban a fékpofa súrlódóbetétjének nyilásszöge I befolyásolja a
1 1 7 ^C - 1
fékezőnyomaték nagyságát. Ennek figyelembevételére bevezették a ^ korrekciós tényezőt,
amelynek értéke csökkenő nyílásszögűi / a gyakorlatban 140° ...60°/ esetén növekvően
0,83....0,96 között választható. Ezzel

b, F,
M. ---------------------- .
1 -1
jM >R T i

A felfutó fékpofánál nagy súrlódási tényező és nagy felső betétátfogási szög

esetén káros önzárási jelenség léphet fel, ez a fékrezonancía. A z önzárás a fékszerkezet
rugalmassága folytán csak rövid ideig és szakaszosan lép fel, s jellegzetes berregő hang
kiséri. Elkerülésének feltétele, hogy

a1
"J3iT F ~ ¥ 1 ^ va9Y*s a P°fa forgáspontja minél távolabb legyen a dobtengely közép­
pontjától.

A lefutó ág erőviszonyainak vizsgálatához a fékpofa forgáspontjára felírható nyoma-

téki egyenlet:^*, 0; b2 RF — a2 Fj\| - 0 , ebből
^ 2^2 1 2 p
f ------------- végül a fékezőnyomatékf? figyelembevételével: M , = R F =•------------------------------- -
2 1 ’2 52
A(p 2 korrekciós tényező elhanyagolható, mert a lefutó pofán nem lép fel önzárás, viszont a
keletkező fékezőnyomaték értéke kisebb lesz mint a felfutó ágban: } M, .
T1 *2
A fékező nyomatékok aránya, ha mindkét fékpofa geometriai adatai azonosak, vagyis
ha a^ = a2 , b^ = b 2 = ^ 2 ’> fi Y $ 2 ’ azonos a Pofákra kifejtett fékező erő F^= F 2 is:
Mf1 ____ _ = alP* /tlR

% a? — A ' R ' 75
Ez megközelítőleg 50 % —os fékezőnyomaték— különbözetet jelent, azaz M , f t 1 , 5 M ,
1
 Azonos féknyomaték biztosítása megfelelő működtető erők alkalmazásával oldható
meg. Ezt legegyszerűbben a hidraulikus munkahengereknél két különböző átmérőjű du­
gattyú alkalmazásával biztosíthatjuk. Mivel a fékfolyadéknyomás azonos, a nyomóerő négy­
zetesen arányos a dugattyú— átmérőjével, így az átmérők viszonyára fel írható,hogy

__ A 1 a 9 -,« / R
d2 y a? +a r ‘

A forgásirány megváltoztatásakor, vagyis hátramenetben, a fékhatás ugyan kisebb lesz mint

előremenetnél, mivel a fel— és lefutó pofa szerepet cserél, de ennek nincsen különösebb
gyakorlati jelentősége, /Kiegyenlítés nélküli szimplex fékeknél viszont a fékhatás bármelyik
forgásirányban azonos./

Duplex fékeknél a két fékpofával kifejthető féknyomaték azonos F nyomóerő

esetén
2Fb

■jtn ~ 1
A legnagyobb fékezőnyomaték szervofékkel érhető el. Tételezzük fel, hogy a rend­
szer egyetlen hidraulikus dugattyúja F erővel nyomja a baloldali pofát, amely átadja a tá-
masztóerővel növelt nyomóerőt /T/ a jobboldali pofafélre. A T erő nagysága az egyensúlyi
feltételekből számítható. A féknyomaték a két fékpofánál különböző / 163/b. ábra/:
F.h Tb0
--------------- -- M, 2 ;• Mf >M f .

f - 1 1
A fékbetétek azonos élettartamát a fékbetét— hosszak különbözőségével biztosítják.
E szerint szervofékeknél a jobboldali féktárcsán hosszabb, ki nem egyenlített szimplex
fékeknél pedig rövidebb surlódóbetét alkalmazása szükséges.

A fékezőnyomaték nagyságának közelítő meghatározására az erőviszonyok egyszerű­

sített értelmezését is szokás használni. Feltételezzük, hogy fékerő hatására F ^ és F ^ a fékdob
/164. ábra/vízszintes szimmetria vonalában ébred. Ekkor 1 2
Mf + F 1 C Mf =T^a — F$ R, ebből
T a ------ L - . ......... r ugyanakkor F M ^ F ^ + T - é s 1
1 N1 1 1 Mf ^+ F 1 C
Fs = ^ t t z / F ^ T ^ m a j d Mf = / F ^ + T ^ / í t R = / F ^ + —--------- --------------- fa R
1 / 1 1 ‘ F , tt/Rtoa/
véga, M f/

Hasonló meggondolások alapján a lefutó fékpofán fellépő M, fékezőnyomaték:

R^ A'R/c+a/ ^
Mr = F R » — £1--------
*2 s2 a + ií/ R

A teljes féknyomaték F^ ~ F 2 = F esetén: Mj=+ M^

2F«,cR /c+a/ 1 2 ^ r
Mf = ~*— 3 5 és ha feltételezzük, hogy a c ^ R , akkor Mx = «— — **.
a R l-y t T
 -2 0 7 -

164.ábra
A z erőhatások egyszerűsített felvétele szimplex fékeknél

Duplex fékeknél, amikor mindkét fékpofán azonos fékezőnyomaték ébred, vagyis

= 2 M, , az előzőek értelmében
»1

A centrifugális pofásfékek a belső pofásfék egy különleges típusát képviselik. Önmű­

ködőé k, hiszen a fékezést a forgótömegek keltette centrifugális erő hozza létre. Általában
süllyesztőfékként használatosak, vagyis a teher— süllyedési sebesség korlátozására szolgálnak.
Rögzítésre nem alkalmasak. Hátrányuk, hogy a fékező teljesítmény fordulatszám függő.

A centrifugális fék egy álló és egy tengellyel együttforgó tárcsarészből áll /165.ábra/„
A forgó tárcsa és az azt körülvevő rugóhüvely kapcsolatát torziós csavarrugó biztosítja. A
rugóhüvelyben nyer elhelyezést a három csuklósán szerelt fékkar is. A fordulatszámnak
megengedett határon túli növekedésekor a fékezőkarok súlypontjában ébredő centrifugális
erő nyomatéka legyőzi a torziós rugó nyomatékét, és a karok súrlódó felülete azálíó tárcsa
beiső palástjára szorul.

Méretezéskor a fellépő fékezőnyomatékon kívül a fékezési fordulatszámot is meg kell

állapítani. Ehhez azonban a fékkar súlyának, súlypontjának és a centrifugális erő nagyságá­
nak ismerete szükséges. A három fékkar úgy helyezkedik el, hogy közös súlypontjuk a ten­
gelyvonalba essék.
A fékezőnyomaték a fékkar A forgáspontjára felírva nyomatéki egyenletéből megha­
tározható: jT ^ a =

a + Fgk Fcc+ Fp d =0, ahol F s=^uF^. Behelyettesítve

FN a F|\j b — F qc + Fp, d =0, F^/ayt/b/ — F c c + F p d = 0, ebből

 165.ábra
Centrifugálfék
2 Mfmax
Az M^max fékezőnyomaték biztosításához F ^ = — rfjföfö------- szükséges.

A fordulatszám, amelynél Mímax fellép, a centrifugális erőből Fc= mrscü számítható

/rg — a fékkar súlypontiának forgástengelytől mért távolsága, m — a tömege ési*>= n/9,55.

a b 1 1
E lotervezéshez felvehető adatok: a = b, = - “g-—-• . *
d 0
— = — 2“ és JUb = 0,15 ... 0,18. A z Fp rugóerő az alaphelyzetet biztosító, tengely köré
szerelt torziós csavarrugó méreteitől és előfeszítésétől függ. A féklazitás szögelfordulása

d ^
0^= ------------ _ _ f ahol R — a fékdob belvilágának sugara és 3.— a résméret.
a R

1.33.2. Szalagfékek

A szalagfékeket az egyszerű szerkezet, a kis helyszükséglet és a viszonylag nagy féke­

zőnyomaték jellemzi. Hátránya viszont a fékezett tengely jelentős hajlító igénybevétele.
Helyettük ezért egyre inkább a kétpofás vagy az elektromos fékek kerülnek beépítésre.

Szalagfékekné! a féktárcsát fékbetéttel ellátott hajlékony acélszalag fogja körül,amely­

nek végei csuklóhoz és a fékkarhoz kötöttek. A fékezőkar lenyomásával, amelyet súly— ,
rugó— , vagy kézierő vezérel, a szalagot a féktárcsára feszítjük. A tárcsa felületén ébredő
súrlódóerő fékezi a forgást és a fékszalagban növeli a húzóerőt. Az ébredő súrlódóerők összege
a szalag— vége ken ébredő húzóerő különbségével egyenlő: F g= — T 0„

A két erő közül mindig a felfutó ágat feszítő T ^ erő a nagyobb:

 — 209 —

)?T0 illetve T^= T e : - ahol e > £ a feszültségi viszony I f i a súrlódási tényező a féktár­
csa és fékszalag között és o(. a fékszalag ívben mért körülfogási szöge/. Értékeit c< é s ^ függ­
vényében a 166.ábra diagramja szemlélteti.
A fékezőerő F = F = le ■1/ és a maximális fékezőnyomaték
s o
D
Mfmax~ F s 2 ^1 T - T0 iC ~ V
T ”

A szalagvég-megfogás szerint háromféle szerkezet különböztethető meg: az egyszerű— ,

a különbözeti— /differenciál/ és az összeg szalagfék.

166. ábra
A súrlódási tényező értékének változása a körülfogási szög és a feszültségi
viszony függvényében

A z egyszerű szalagféknél /167/a. ábra/ a tárcsát körülfogó acélszalag a fékkarhoz,illet­

ve egy adott forgásponthoz kötött.
A fékezőnyomaték fellépésekor ébredő húzóerők:
^ ^ f max e /4^ fmax 1
Ti = ésT =
D "«V _ .
e/ " - 1
Az A csuklópontra felírt nyomatéki egyenletből a fékező erő:
2 M,fmax 1 a
F = T„ . Kisebb fékezőerőt az átfogási szög növelésével
"D JJüxA ~ ~

kaphatunk.
 -2 1 0 -

167.ábra
Egyszerű /a/ és különböze ti /differenciál/ szalagfék /b/ elvi vázlata

A fékezőnyomaték: Mf F Ellentétes forgásirány esetén változatlan

fékezőerővel kisebb fékezőnyomaték jön létre:
M
M

A különbözeti /differenciál/ szalagfék azonos fékezőnyomatekot kisebb fékezőerővel

hoz létre, mint az egyszerű szalagfék /167/b. ábra/. A szalagvégek A csuklóponttól való tá­
volságát úgy kell megválasztani, hogy a szalagerő is befolyást gyakoroljon, a fékezőerő
nagyságára, vagyis növelje az F fékezőerő hatását.

v - v
A nyomatéki egyenlet alapján a fékezőerő: F =
T /a -c c “ ,í/ 2Mf /btL
a— ce
— , illetve a fékező nyo mát ékkai: F = ■
b Db eA ^ - 1
. Ha a = c e ^ ^ önzárás léphet fel, ezért a ^ c konstrukciós méretet célszerű

alkalmazni, a & 12,5 ...3/c.

A differenciál szalagfék csak egy forgásirányban működtethető, ezért mint visszafutást

gátló fékberendezést alkalmazzák, elsősorban kézifékeknél.

Összegszalagfékeknél a C kar /lásd a 167/b. ábrán/ T q ~ lal és F~el párhuzamos és

mindkét csuklóponti karbekötés azonos nagyságú. Ezáltal a fékezőerő, illetve a fékező­
nyomaték a forgásiránytól független.
 - 211 -

A íékszalagok méretezésekor a maximális húzóerőt /T^ / vesszük figyelembe. Anyaguk

általában A37... A60, a megengedhető húzófeszültség & meg= 6000 ... 8000 N/cm2 « Húzásra
méretezünk, vagyis

r' T1
meg = “ ? -------------* ' aho* ^ ” a szala9vasta9ság é$
^ b — a szalagszélesség.

Szegecseléssel felvitt súrlódóbetét esetén

T i
£
mea <f/b-id/

ahol i — az egysorban levő szegecsek száma, d — a szegecs átmérő.

A fékszalag és féktárcsa súrlódó felületének méretezése a pofásfékekhez hasonlóan

felületi nyomásra és melegedésre történik. Az 51. táblázatban néhány konstrukció kiala­
kítási alapadatot foglaltunk össze.

A felületi nyomás meghatározásakor a d q> középponti szöghöz tartozó fékszalag— elem

felületén ébredő erőhatásokat vizsgáljuk /168.ábra/. Az elemi részecskére ható húzóerők
T, illetve T+dT. Eredőjük dF^szorítja a fékszalag elemet a tárcsához:
df
d F N = T + /T+dT/ sin - g - .

Feltételezve, hogy T~T+dTéssin ■»■M -- 1 , d F ^ - T radiális irányú

D dFN 2 T d f
erő hat a d A = - g~ d<ffb elemi felületre. A felületi nyomás pedig p = — — - = p ^ ^ ^ ‘ =

2T
Db

A felületi nyomás a húzóerő függvénye, és legnagyobb a szalag felfutási szakaszán.

Ezzel a méretezési alapösszefüggés
2T
^N/cm2j
pmax “ "5 b = ^meg ,ahQl pmeg ~ *”

A súrlódóbetét melegedésre történő ellenőrzése /^í/pv/meg alapján történik:

/ /-Pv/f^gg = - ■ b , ahol Fg v fü 1 ... 2000[Ncm/s.]

Szalagfékek nyitásakor a fékszalag 1 résmérettel távolodik el a tárcsától. A szükséges

nyitási út h0 a T Qszalag csuklójánál és h^az d átfogási szögű T^ fékszalag fékkarba kötött
végén. Egyszerű szalagfékeknél:

ho = /D+2 '• / T - d T *
~2j
 168. ábra
A fémszalag elemi felületen ébredő erőhatások

differenciál szalagféknél: h =^txC+h1 -------------

1 c— a
óL
összegszalagféknél pedig hQ /' — .
t t
A lazitási munka: W = hQ T Q—— — =T Q , ahol ^ = 1, 95. . . 1,10 a csukló
1
holtjátéka és ^ 0,94 a hatásfok.

A szaiagvégeket szegecseléssel rögzítik bekötési pontjaikban /169/a. ábra/. A kisebb

terhelésű szalagában a tárcsafékbetét kopása miatt pl. csavarorsós feszítéssel célszerű után-
állíthatóságot Is biztosítani /169/b. ábra/.

,
I! ~ é -~ L
)
□I

— 1

o. b.
169.ábra
Szalagfék rögzítés szegecseléssel/a/, illetve csavarorsós feszítéssel /b/
 -2 1 3 -

51 .táblázat: Szalagfékek konstrukciós jellemzői a maximális fékezőnyomaték

/MfmaX 1 függvényében

Max fékezőnyom. Féktárcsa átmérő Fékszalag szé­ Fékszalag

D [m m j lesség vastagság
^fmax
b jYnml / [m m ]

700... 860 200... 250 40... 60 3... 4

1400... 1600 300... 350 80... 5... 6
00

o
o
r-"
o
d

CN

400... 450 90... 5... 7

2850... 4000 500... 700 110... 140 6... 10

1.33.3. A kúposfékek

A kúposféket elsősorban villamos emelődoboknál használják. Felépítése, működése

elvileg a kúpos súrlódó tengelykapcsolókéval azonos. A hajtótengely axiálisan elmozduló
kúpos tárcsa, fékezéskor a belsőkúpos rögzített tárcsafelülethez szorul, s ennek eredménye
a súrlódásos alapú passzív támasztás /170.ábra/. A fékbetéttel ellátott kúpfelület körülfogá-
si szöge közelítőleg 360° A két kúpfelület között ébredő súrlódó erő:
2 Mf
F$ ~ = --------- ' a^°* D k — a középátmérő.
^ ^N
A fékező nyomatékot létrehozó axiális nyomóerő: F A = ------~ -
M sm{&

ahol p ~ 18° ... 309— a kúpszög. Ezen elméletileg szükséges szorltóerőt azonban a tengelyirányú
elmozdításkor ébredő súrlódó ellenállások is terhelik, ezt a többletterhelést ^ korrek­
ciós tényezővel vesszük figyelembe, vagyis
FAj 2 Mr sirt
FA =lü T p r ~ ytt ^ k* Y ' ah0t V" 1'3 - 1'8direktés 1'5 - 2'°
indirekt működésű fékeknél. Végül a fékezőnyomaték:
j)L, D k
Mfmax~ 2 y sinp F A ■

Kúposfék tervezésénél ügyelni kell a kúpszögnek a fékbetét súrlódási tényezőjétől

függő helyes megválasztására. Ha ugyanis tg$ y w, az önzárás veszélye kiküszöbölhető.
 170.ábra
A kúposfék elvi vázlata

1.33.4. A tárcsás fékek

Tárcsás féknél a fékbetéttel ellátott körgyűrű alakú fékpofát axiális irányban szorít­
juk a féktárcsához. A kúpos fék olyan változatáról van szó tehát, amelynek kúpszöge:
= l80°/17l/a. ábra/. Jellemzője a nagy fékezési teljesítmény.
Fékrezonancia, illetve Önzárás ebben a rendszerben nem lép fel.
/ á/D k
A maximális fékezőnyomaték: Mfmax = "2 u/ PA f ^ — féktárcsa közép -
átmérője és 551,1. ... 1,3 — korrekciós tényező. 1
2 Mfmay
Az axiális szoritóero: ~ 'f & K *'^nne^ csökkentése érdekében vagy a súrlódó felület
középátmérőjét vehetjük nagyobbra, vagy ha szerkezeti okok ezt nem engedik meg, a tárcsák
számát /z/növeljük/171/b. ábra/. Ekkor
2Mfmax
F A ~ Vf JJu D K z ’■

Több tárcsás, lemezes fékeknél az álló— és forgó tárcsák kialakítása és elhelyezése a lemezes
tengelykapcsolókéhoz hasonló. Az álló tárcsák külső kerülete fogazott, és az álló ház belső
fogazatához kapcsolódik, míg a belsőfogazású forgótárcsák a tengelyen oldalirányban elmoz-
díthatóak.

Kúpos és lemezes fékberendezéseket elsősorban szerszámgépeknél alkalmaznak. A

járműiparban a szegmens típusú tárcsás fék terjedt el. Ez forgó féktárcsából és a nem forgó
kettős fékpofa tartóban elhelyezett körcikk alakú fékpofából áll. Működtetése hidraulikus.
A pofákat két, egyenletes fékhatást biztosító dugattyú szorítja a tárcsához. A fékhengerek­
ben alkalmazott tömítőgyűrű, amely működtetéskor megfeszül, egyúttal a fékdugattyú
alaphelyzetbe történő visszaálfását is biztosítja /172.ábra/.
 — 215 —

%
f
■v-p

r
_L
-X I

171.ábra
Tárcsás fékek egy/a/— és több tárcsás /b/ kivitelben

fekdugattyu

172.ábra
Szegmens típusú tárcsásfék

A lazitási hézag 0,15 mm automatikus beállítódását a fékbetét kopását követő

dugattyú beállás biztosítja. Előnye a jó hővezetőképesség, a kis lendítőnyomaték, valamint
a kis önsúly. Hátrány viszont a nagy hőterhelés okozta intenzív betét-kopás. Ezért a tár*
csásfékek méretezésénél a felületi terhelés a meghatározó:

FA í
p= — .— = p i n e y , ahol £ ab az aktív fékpofa— felület /pmori
m eg
értékeit az 52.táblázat
tartalmazza/.

A forgó tárcsák kerületi sebessége káros hatású a ragasztással felvitt fékbetétekre,

mivel az átmérők befolyásolta sebességkülönbségből adódó nyirólgénybevétei erősen meg-
 - 216 -

52.táblázat: Kúpos— és tárcsásfékeknél a megengedhető felületi terhelés /pmeg/ értéke a fék*

tárcsa anyag függvényében

Anyagminőség Felületiterhelés
^meg |N/cm2j

kúposfék— tárcsásfék kúposfék tárcsásfék

öv — ferrodo 30 20
öv — sajtolt azbeszt

acél — ferrodo 30 25
acél — sajtolt azbeszt

öv — öv 30 25
öv — edzett acél 30 30

nőhet. Ezért, ha a tárcsák középátmérő|ének kerületi sebessége /v/ nagyobb 2,5 m/s— nál,
a fajlagos nyomás értékétij>vtényezővel csökkenteni keli;

W =\ 3/ - 2 £ . ésp * - p V? -p \ / :
] v \/ v e*pmeg ^meg^v . me g v

1.33,5, A csigakerekes nyomófékek

Az önműködő rendszerű fékszerkezetek közül — amelyek általában emelőgépeknél

kerülnek alkalmazásra — a csigakerekes nyomóféket mutatjuk be /173.ábra/„

Kúpos kialakítású,kHtaesművel szabályozott szerkezet, A súrlódóerő ébresztéséhez

szükséges axiális nyomóerőt a hajtás fognyomása szolgáltatja, A fék egyúttal a csigatengely
támasztócsapágyaként is szerepel. A féket a teher nyomaték állandóan zárva tartja, vagyis a
süllyedést a fékrendszer éppenúgy megakadályozza, mintha a csigahajtás önzáró lenne. A
teher süllyesztéshez a fékezőnyomaték és a lefékezett teher nyomatéka közötti különbség­
gel arányos erőkifejtésre van szükség. Teher emeléskor, a beépített kilfncsműnem akadályoz­
za a forgást. Így a fék zárva maradásától függetlenül az emelési munka kizárólag csak a
csigahajtás hatásfokától /<£ =0,65 ... 0,75/ függ.
A biztonságos záráshoz a hajtáson ébredő Mcs nyomaték nagyságát kell meghatározni
/174.ábra/: d
¡VLC = F_ . A teher nyomatéka:
{-•a o 2.
0 d D
M j. - Q - F^ .
 -2 1 7 -

173.ábra
Csigakerekes nyomó fék

174.ábra
Csigakerekes nyomóféknéi ébredő erőhatások teher süllyesztéskor

A csigahajtás középpontjába hetyeiett erők egyensúlyából:

F a - Fpg /cos j3+JJÚ sin /3 /, ahol — a fognyomás, és

uj ~ — :||}etve F_ = F*./ sín/?-* ,iJco£/3 /.

/ COS0 cos0 /
 — 218 —

Fo
A két erő hányadosa: -p - - — - tg i j t — fj* f,é s a csigatengelyre
^ d d
átvitt nyomaték: Mcs = FQ = FA ^cs - tg ijb — L

Végül a biztonságos fékezéshez szükséges nyomaték: = kMcg , ahol k = 1,2 ...1,3 — a biz­
tonsági tényező.

1.34. Fékmuködtatés

A fékberendezések működtetéséhez szükséges erőhatást legtöbbször rudazatok, olaj

vagy levegőnyomás segítségével állítjuk elő.

Kézi — vagy lábemelős mozgatású rudazatos rendszer viszonylag kis féknyomatékok

előállítására megfelelő. Növelhető viszont az erőátadás, mechanikus erőátszármaztató
berendezések, pl. csavarorsós emelő közbeiktatása révén.

A korszerű és nagy teljesítőképességű személygépkocsi fékberendezések általában

hidraulikával működnek. Az olajnyomást ilyenkor lábpedállal vezérelt dugattyú— rendszer
hozza létre. A gépkocsivezető által kifejtett pedálerő /I75,ábra/ áttételen keresztül hat
a hidraulikus rendszer főfék hengeré re. A folyadéknyomás csővezetéken keresztül terjed
a kerékfék— működtető hengerekhez, amelyek a fékpofákat munkahelyzetbe hozzák.

A fékdobon létrejövő fékező erő /F^ és F 2 / a kerékfékhengerben uralkodó nyomás

/pl függvénye:

F1=p A r p . ----------
 - 219 ~

A fékező erő nagyságát egyrészt a főfékhenger átmérőjének Iái megválasztásával

szabályozhatjuk. Másrészt mivel az olajnyomás értéke bizonyos határon felül már nem vá­
lasztható^ kerék fékhenger átmérő— növelése /d^ / a járható út.

A z elosztó csővezeték biztosítja, hogy mind a négy kerékfékhengerben az olajnyo­

más azonos, vagyis a fékhatás a rendszeren beluf egyenletes legyen.
F\ 4
A főfékhenger olajnyomása: p = - g , ahol F ' a pedálon kifejtett/F/ áttételezett

r -j
erő: F' ------------------ * F . Tapasztalati adat, hogy F = 150...700|Njmuködtető erőhatás révén a

főfékhengerben p = 500 ... 700^/cm^jnyomás is létrejöhet.

A nagy fékezési biztonságot, a meghibásodás /légbuborék, tömlőszakadás/ elkerülésé­

nek lehetőségét a gyakorlatban igen sokszor kétkörös fékberendezés alkalmazásával bizto­
sítják. Stabil gépek fékberendezéseiben az olajnyomás olajszivattyúval is létrehozható.

A pneumatikus fékmuködteto berendezések sűrített levegővel vagy vákuummal dől*

goznak. Jellemzőjük a gyorsan kifejthető nagy fékezőerő és a pontosan szabályozható fék­
hatás. Nagy teljesítményű gépjármüveknél / teherautó, autóbusz/ a sűrített levegős légfék
használata terjedt el. A féket kompresszor által összenyomott levegő működteti, a gépkocsi
vezető ilyenkor a fékpedálon keresztül csupán a légfékszelepet szabályozza /176. ábra/.

teíjfekfrHCje

176.ábra
Pneumatikus fékrendszer
 -2 2 0 -

A légfékhenger dugattyúiéra ható erő* F - — p. A nyomás /p/ a szabályozó

4
szelep beállításától függően 50 ... 1 2 o ( N / c m 2 ,j

A légrltkításos fék működtetéséhez az otto— motor szívócsövében átlagosan meglevő

5 jN/cm2] nagyságú vákuumot használják fel. /Ez fékezéskor, a gázadás kimaradása miatt mé
ennél magasabb értéket is elérhet./ Az ilyen fékberendezés a kis nyomáskülönbség miatt
viszonylag nagy méretű fékhengert igényei, ugyanakkor e!őnye,hogy kompresszorra nincs
szükség.

Különösen szerszámgépek lemezes fékrendszereinél elterjedt a villamos árammal tör­

ténő fékezés. A működtetés ?! ’ r elektromágneses. A fékmágnesek szabványosítottak,
munkaképességük W = 40... 6000

Nagyteljesítményű fékeknél villamos motor, olajszivattyú és dugattyú összeépítéséből

kialakított elektrohidraulikus fékmüködtetoket alkalmaznak.
 - 221 -

2. S Z E R K E Z E TI ELEM EK T Á M A S Z T Á S A

A következőkben a gépek mozgó,forgó, vagyis működő alkatrészeinek befoglalására,

meg— és alátámasztására, felfüggesztésére szolgáló szerkezeti elemek kialakítását és mérete­
zését, főbb üzemeltetési jellemzőit tárgyaljuk.

2.1. Merev és elmozduló támasztások

Szerkezeteink sohasem tökéletesen merevek, üzemszerű működés esetén is több-keve-

sebb rugalmas alakváltozást szenvednek. Ennek ellenére gyakorlatilag merevnek tekinthetők
mindazok a szerkezetek, amelyek fő feladata az üzemi terhelések mérettartó elviselése, vagyis
a deformáció nem tartozik működési jellemzőik közé.

2.11. A merev támasztások

2.11.1. A gépszerkezetek kialakítási lehetőségei

A gépalkatrészek tervezése során felvetődő főbb kérdések:

— milyen igénybevételek fogják terhelni az alkatrészt,
— a terheléssel és a működéssel összhangban milyen legyen az alkatrész alakja,
— melyik szerkezeti anyag fele! meg leginkább a követelményeknek az adott esetben, és
— melyik a leggazdaságosabb gyártási eljárás ?

A tervezőnek ahhoz,hogy e kérdésekre megfelelő választ adhasson, jól kell ismernie a

rendelkezésre álló szerkezeti anyagokat, azok tulajdonságait, felhasználási lehetőségeiket és a
lehetséges gyártási eljárások gazdaságossági mutatóit is.

Olyan gépszerkezeteknél, ahol nagy erők lépnek fel és ugyanakkor lemezből, illetve hen­
gerelt idomanyagból kialakítható egyszerű formák vannak, továbbá a készítendő darabszám
kicsi vagy közepes, általában a hegesztett hordozó szerkezet az előnyösebb. A hegesztett
szerkezetek kialakítási szempontjait és méretezését, korábban, a kötéseknél /Gépelemek I./
már tárgyaltuk.

Kis méretek, nem túlzottan tagolt alkatrész, nagy igénybevételek és nagy darabszám
esetében a kovácsolt vagy sajtolt kivitel a leggazdaságosabb. Ezek az eljárások a gyártástech­
nológia tárgykörébe tartoznak, igy a kialakítás és méretezés kérdéseire is ebben a tantárgy­
ban kerül sor.

Az öntésnek mint gyártási eljárásnak, elsősorban nagyobb sorozatok és összetettebb

alakzatok esetén fokozott a jelentősége. Tervezési és kialakítási kérdéseivel a következők­
ben részletesebben is foglalkozunk. Fontosabb előnyei:
 -2 2 2 -

— Az öntés a legkevesebb gyártástechnológiai lépést igényli a nyersanyagtól a késztermékig.

A tervező a leggyorsabban ezúton valósítathatja meg elképzeléseit. Az öntvénykia lakhassa!
adott forma lehet csaknem tetszőleges az öntvény szerkesztési szabályok megtartása mellett.

— Több különálló darab helyett, amelyeket azután össze kell szerelni, esetleg egyetlen
öntvén? készíthető. A súlyhatárok igen szélesek.

— A z öntvénymegmunkálási ráfordítások általában lényegesen alacsonyabbak, mint pl.

a forgácsolási költségek.

— Öntéssel egyszerű módon, és megfelelő darabszám esetén, az egyéb gyártástechnológiai

eljárásoknál olcsóbban lehet formatervezett kivitelt megvalósítani.

2 . 11.2 . Öntvényszerkezetek anyagai, öntvényfajták

A z öntéssel történő alakadás igen régi keletű és ma is széles körben használt technoló­
giai eljárás. Alkalmazási területe széleskörű, vas— , és acélöntvényeket, könnyűfém /pl.
alumínium/, nehézfém £szinesfémj; illetve műanyag öntvényeket a gépipar csaknem minden
területén alkalmaznak.
Szerkezeti megoldások kialakítására leggyakoribbak a vas-, az acél-- és az alumínium
öntvények. Továbbiakban ezekről szólunk részletesebben.
Az öntvények anyagösszetétele, megkövetelhető szilárdsági tulajdonságaik, hőkezelés­
sel és megmunkálással elérhető felületi minőségük, illetve ennek javíthatóságí mértéke és mód-
ja egyaránt szabványosított. E szabványok előírásainak betartása és figyelembevétele a kons­
truktőr mérnök számára elengedhetetlen követelmény.
A vasöntvények legelterjedtebb fajtája az un. lemezgrafitos vasöntvény. Ez rendszerint
2 %~nál nagyobb széntartalmú vasötvözet, amelyben a szabad szén túlnyomórészt lemez­
alakú kristályok /grafit/ formájában van jelen. Ez az anyag, amelyet a héköznapi szóhaszná­
latban vasöntvénynek nevezünk. Minőségi betűjele Öv. A megjelölés után a szabvány kötő­
jellel egy kétjegyű számot közöl / pl. Öv— 15/,amely egy szabványban meghatározott méretű
próbatest legkisebb szavatolt szilárdságát jelenti. Ezen kívül a szabvány a maximális kemény­
séget is előírja. A vasöntvényeket hőkezeletlenűl szállítják, de a felhasználás során feszült*
ségmentesítést vagy más hőkezelést /pl. lágyítást stb J is előírhat a tervező»
A z öntvény mechanikai tulajdonságait annak lehulési sebessége — amit a felület és
a térfogat aránya jelentős mértékben meghatároz — számottevően befolyásolja. így az önt­
vény más— más falvastagságú részeinek eltérő a szilárdsága. Ezt a tervezőnek mindenképpen
szem előtt keil tartania, vagyis méretezéskor, illetve a minőség kiválasztásához mindig a
mértékadó falvastagságot /MSz 8280/ kell figyelembe vennie.
A vasöntvények az alkalmazás szempontjából néhány különösen kedvező tulajdonságuk
miatt is kedveltek. Nagyon jó a rezgéscsillapító hatásuk, amelyet az alapanyagba ágyazott
grafitlemezek biztosítanak. Kedvező szilárdsági tulajdonságaikat forgácsolásos megmunká­
lás után is megtartják, a sima és a bemetszett próbatestek kífáradási határa közel azonos.
Terhelhetőségi mutatóik, elsősorban a nyomóigénybevétei esetén előnyösek s jó a kopásállósá­
guk is. így előnyösen alkalmazhatók súrlódó felületek egyik tagjaként/pl. fékdobok, féktus-
kók készítésére stb./.
 -2 2 3 -

Forgácsolással jól megmunkálhatok, ugyanakkor vékony keresztmetszetű, hosszú, esetleg

hajlításra is igénybevett alkatrészek lemezgrafitos vasöntvényből annak ridegsége, törékeny­
sége miatt, nem készíthetők, ilyen esetekben un. fekete-, vékonyabb falvastagságokhoz
pedig fehér temperöntvényt használnak.
A temperöntvények szivósabbak mint a lemezgrafitos Öntvények. A fehér temperönt-
vény jól hegeszthető /pl. csőidomok/, nyúlása nagyobb 12... 15 %}, viszont előállítása drá­
gább és csak kisebb falvastagságok /3... 15 mm/ és méretek esetén javasolható.
Az acélöntvények olyan Fe— C alapú ötvözetek, amelyek széntartalma általában
kisebb mint 2 %. Az anyagminőség jele Aö,amely után az acél minőségi jellemzőire utaló
szám— és betűjelek következnek. A z acélöntvényeket olyan szerkezeteknél célszerű alkal­
mazni, amelyeknél jellemző a hajlító igénybevétel és megköveteljük az ütéssel szembeni
ellenállóságot is. Az acélöntvények általában jobb szilárdsági tulajdonságokkal rendelkez­
nek mint a vas— és temperöntvények, és ugyanakkor bonyolultabb alakzatok is előnyösen
létrehozhatók ezzel a technológiával.

Jellemzőik hasonlóan a lemezgrafitos vasöntvényekéhez / szabványosítottak. Az

előírások közül a legfontosabbakat az MSZ 8270 tartalmazza. A vas— és acéíöntvények
egyes tulajdonságai ötvözéssel eredményesen befolyásolhatók. így létrehozhatók h ő -
saválló stb. öntvények, amelyek tulajdonságai ugyancsak szabványosítottak.

A leggyakrabban alkalmazott könnyűfém— öntvény tipus az alumíniumöntvény.

Felhasználása és jelentősége a gépszerkezetek körében az elmúlt időszakban ugrásszerűen
fokozódott. Oka ennek elsősorban az elérhető jelentős súlycsökkentés, a korrózióállóság,
az alumínium öntvény kisebb technológiai felkészültséget igénylő eló'állíthatósága, a jó
megmunkálhatóság és a tetszetős kialakítási formák lehetősége.

Az őntészeti alumíniumoknak három alaptípusa az AI Si /különböző adalékokkal

továbbá az A l Si Mg típusú ötvözettel/, az A ICu, illetve az A IMg.

A z aluminium ötvözetek tervezése során számosba vasfém öntvényekétől eltérő

tulajdonság figyelembevétele és mérlegelése szükséges. Ezek közül a legfontosabbak,hogy
határozott folyáshatár helyett az un. 0,2 %-os rugalmassági határt /jele: 2^ ^'9ye*ern"
be venni, továbbá, hogy kifáradási tulajdonságai jelentős mértékben eltérnek az acéloké­
tól. A kifáradási görbe nem jellemezhető egy kifáradási határasszimptótájávd. Ez azt jelen*
ti, hogy az ismétlődő igénybevételek számának növekedésével mindenképpen tönkre megy
az alkatrész vagyis nincsen olyan terhelési színt, amely Károsító hatás nélkül végtelenszer Ismé­
telhető. Élettartamának behatárolására adott terheíési szinten és igénybevételi körülmények
között matematikai statisztikai módszerekkel van lehetőség.

A z aiuminiumöntvények szerkezetbe építésekor a tervezőnek fokozottan ügyelnie kell

arra,hogy az aluminium és más fémek / pl. vas, réz/ találkozásakor a felületen elektrolitikus
korrózió indul meg, amely jelentős mértékben csökkenti az összeépített szerkezet élettartamát.
Ezért a különböző anyagok éríntkeztetése a szerkezetben elkerülhetetlen, felszíni szigetelőré­
teg alkalmazását kell előírni. Az őntészeti alumíniumok tervezéséhez szükséges adatok és elő­
írások ugyancsak szabványosítottak.
 2.11.3. A z öntvénykészítés során fellépő káros jelenségek és okai

Az öntvények szerkesztése nem könnyű, nagy gyakorlati tapasztalatot igénylő feladat.

Ezért elsősorban nagyméretű bonyolult öntvények esetén előnyös az öntő szakemberekkel
való előzetes konzultáció. Ebben az esetben ugyanis legtöbbször már a munkadarab alakjá­
nak kismértékű közös megváltoztatásával, átszerkesztéséve! lehetővé válik az eredeti terve­
zői elképzelés, a választott anyag és öntési eljárás megtartása.

Az atkatrésztervezés során a tervező első feladata a követelményeknek legjobban meg­

felelő anyag megválasztása.

Az öntvény— szerkesztés nehézségei főként a lehűlést folyamat jelenségeivel vannak

kapcsolatban. A folyékony állapotban történő lehűlés és a dermedés ideje alatt bekövetkező
összehúzódás ugyanis térfogatcsökkenést okoz. A zsugorodás az anyag megdermedését kö­
vetően sem szűnik meg, hanem folytatódik a darab teljes lehűléséig. A zsugorodási folyamat
következményeként öntési feszülségek, meleg és hideg repedésekés odvasság/lunkerek/ ki­
alakulására kell számítanunk. Üreg /odvasság/ keletkezését eredményezi pl. a helyi anyagtor-
fódás. Ilyenkor a szomszédos vékonyabb keresztmetszet hamarabb megdermed és akadályoz­
za a kitöltéshez szükséges fém hozzá folyását.

A folyékony fém és a forma nagy hőmérsékletkülönbsége a formával közvetlenül

érintkező öntvényrészeknél, a beöntés után nagy hőfokesést eredményez. Minél lassabban
megy végbe a hőkiegyenlítődés, annál nagyobb lesz az öntvény külső része és közepe közötti
hőfok különbség »ezzel a lunkerképződési hajlam és a melegfeszültségek fellépésének való­
színűsége. A fellépő feszültségek a rugalmassági modulussal, az öntvényanyag hőtágulási
együtthatójával és a hőmérsékletküiönbséggel arányosak.

Az öntvényeknek dermedés utáni lehűlésekor bekövetkező zsugorodása számszerűleg

kis érték, azonban a változások, amelyek elsősorban a lehülési sebességtől függnek*anyag-
szerkezetileg nagyon jelentősek. A vékonyfalú öntvények gyorsabban hűlnek, mint a vastag-
falűak, ezért a vékonyfalú öntvények szövetszerkezete finomabb és ez nagyobb szilárdságot
jelent. Fontos konstrukciós szabály tehát,hogy egyenletes zsugorodásra, ezért egyenletes
falvastagság megvalósítására kell törekedni.

Már a 2:1 keresztmetszeti viszonynál /amely gyakran előfordul/ olyan feszülségek lép­
hetnek fel, amelyek a tervezés során alapulvett igénybevételi határokat meghaladják és lehű­
léskor,vagy röviddel utána az öntvény törését okozhatják. Hibásan tervezett öntvények,
szállitás vagy megmunkálás közben is megrepedhetnek /hidegrepedés/.

Repedésképződés veszélye léphet fel a sarkoknál is. Ugyanis éles sarkoknál a kristályok
növekedése a külső felületeknél a leggyorsabb. Így az utoljára megdermedő rész, amelyben
a szennyeződések összegyűlnek, a belső sarkok közelébe kerül. Ez az alacsony szilárdságú
rész a zsugorodásokból származó feszültségeknek nem képes ellenállni és megreped, Az acél-
és temperöntvényeknél csak a belső sarok lekerekítése nem elegendő, hamm a külső sarok
 -2 2 5 -

Jekeresitéssel is az állandó falvastagságra kell törekedni, biztosítva az egyenletes dermedést.

A helyesen szerkesztett öntvényekben Is mindenkor fellép több-kevesebb öntési fe­

szültség. Ezt azonban feszültségmentesítő izzítással és kemencében történő lehűtéssel
olyan alacsony értékre lehet csökkenteni, amely gyakorlatilag veszélytelen.

Az öntött alkatrészek kialakításánál számos gépszerkezeti és technológiai követel­

ményt keli kielégíteni annak érdekében, hogy az a kitűzött célnak megfelel]entde ugyanak­
kor az előállítása is gazdaságos legyen.

2.11.4. A z öntvényszerkesztés gépszerke^ti irányelvei.

A z öntvények szilárdsági méretezésénél a vonatkozó szabványokban megadott szi­

lárdsági tulajdonságok a mérvadók. Ügyelni kell azonban arra,hogy ezeket az anyag össze­
tételén kívül a hűtési viszonyok, a falvastagság és az alkalmazott öntési eljárás is nagymér­
tékben befolyásolja.

A z öntöttvasnak és néhány más öntvényanyagnak a nyomószilárdsága jelentősen

nagyobb, mint a húzószilárdsága. így az ezekből készült öntvényeket célszerű úgy kialakíta­
ni, hogy húzóigénybevéteíeknek ne, vagy csak kismértékben legyenek kitéve / 177„ábra/.

Tiszta hajlító Igénybevétel esetén az I és T keresztmetszetek a megfelelőek, míg csava­

ró igénybevételekre- rendszerint zártszelvényű, jól önthető üreges test alkalmazása az elő­
nyös.

177. ábra
Öntött tartó célszerű igénybevételei
 - 226-

A z öntvényfelület keménysége, többek között a lehűlés? sebességtől függ. Egyenletes

keménységet egyenletes lehűléssel lehet biztosítani. A 178/a. ábra szerinti kivitelnél avastag
szárból áramló meleg miatt a tányérban a lehűlés és igy a keménység eloszlás is egyenlőtlen
lesz, A 178/b. ábra szerinti megoldásnak megfelelő karcsúsítás viszont biztosítja,hogy a tá­
nyér felületén egyenletes vastagságú és keménységű réteg keletkezzék. A z átalakítás követ­
keztében meggyengült keresztmetszetet ugyanakkor bordákkal keli erősíteni.

Soköntvényanyagnak, de mindenek előtt az öntött vasnak nagyon értékes tulajdonsá­

ga a Jó rezgéscsil lapító képesség /öntött fékdobok, gépvázak stb./. Ezt a tulajdonságot a ter­
vező még jobban kihasználhatja, ha az idomacélokat utánozó tartó— kialakítás helyett a zárt,
szekrényszerű megoldásokra törekszik.

a. 6.
178.ábra
Őntvénytafp kialakítás az egyenletes lehűlés figyelembevételével

A gépeken állandóan szem előtt lévő, gyakran az egész külső megjelenést megszabó
Öntvényeknél az esztétikai követelmények is fokozottan meghatározóak. Az öntvények igen
nagy előnye, hogy különösen alkalmasak az esztétikailag igényes kialakítások megvalósításá­
ra, a formatervezési és célszerűségi szempontok tökéletes összhangjának megteremtésére.

2.11.5. Az öntvényszerkesztés technológiai irányelvei

A lunkerképződés folyamatából következik,hogy azt megakadályozni nem lehet. A z

öntvény helyes kialakításával azonban el lehet érni, hogy a lunker egy feiöntésben keletkez­
zen, melyet a kész darabról eltávolítanak, s így maga az öntvény lunkermentes lesz. Az önt­
vény azokon a helyeken hajlamos a lunkerképződésre,ahol anyagtorlódás van, vagy ahol nincs
biztosítva lehűlés során a folyékony fém folyamatos utánpótlása. Fontos tehát, hogy az önt­
vény megfelelő kialakításával elkerüljük az anyagtorlódásokat és a lehűléskor keletkező üre~
gekhez is biztosítsuk az anyag— hozzáf oly ást.

A lunkerveszélyes helyek megállapítására a beírt ellenőrzőkörök módszerét alkalmaz­

zák.- Ennek során a vizsgáit keresztmetszetekbe rajzolható körök területeit viszonyítják
egymáshoz.
 Az anyagtorlódás elkerülése szempontjából fontos a csomópontok / fal és borda, két
vagy több fal találkozása, stb./ helyes kialakítása. A 179.ábra különböző vastagságú bordáfc
és egy 25 mm vastagságú fal csatlakozását mutatja. Ha a 25 mm átmérőjű főellenőrző kör
területe 100 %, akkor az a, b és c szerinti csatlakozási pontoknál a beírt kör területek 213 %-
ra, 164 %-ra, ilL 144 %-ra adódnak. Mivel a lehető legkisebb anyagtorlódás a legkedvezőbb»
a bordákat célszerű vékonyabbra választani, mint a merevítendő falakat, ügyelve arra.hogy
a falvastagság— különbségek ne hozzanak létre repedéshez vezető feszültségeket. A borda­
vastagság és a falvastagság arányára, a 0,7 megfelelő értéknek tekinthető. Ha az azonos vas­
tagságú, merőleges falak találkozása konstrukciós okok miatt elkerülhetetlen, úgy a 18o/b.
ábrán látható öblösített csatlakozás az előnyösebb, melynél / a főellenőrző kör területét
100 %-nak véve/ a beírható körök viszonya a 18o/a ábra 213 %-os értéke helyett csak 148 %.

18o.ábra
Öntvényelágazások kialakításának megítélése a beírt ellenőrzőkörök
módszerének felhasználásával
 Három vagy több borda találkozása ugyancsak anyagtorlódáshoz, ezáltal lunkerképző-
déshez vezethet /181/a„ ábra/. Ez azonban a csatlakozások megfelelő kialakításával elkerülhe­
tő /18 t/b. ábra/.

o.

b.

181.ábra
Három vagy több borda találkozása öntvényeken

A csomópontoknál fellépő lunkerképződési veszély nem mindig kerülhető et konstruk­

ciós módszerekkel, ilyenkor a gyártás során kell un. fém hőeivezetőket /hűtővasakat/ alkal­
mazni. A keresztcsomópontoknál hütővasak segítségével is ritkán kerülhető el teljes mérték­
ben a lunkerképzodés. Ekkor a külső hűtésen kívül, belső hűtést is alkalmazhatnak. A belső
hűtés azt jelenti,hogy az öntvénybe az anyagtorlódási helyeken — előre — acéltesteket/hutő-
szegeket/ helyeznek be, melyek azután belekötnek az öntvény anyagába.

Az öntési feszültségek elhúzódáshoz, NI. repedések keletkezéséhez vezethetnek. Ezeket

a károsodásokat azonban az öntvények helyes kialakításával megfelelő mértékben csökken­
teni lehet, Példaként a 182/a. ábra olyan T tartót ábrázol, melynél az öv jelentősen vasta­
gabb, mint a gerinc. A vékony gerinc gyorsabban hűl, és zsugorodása következtében a még
képlékeny állapotban levő övrész megrövidül. A további lehűlés során az öv is zsugorodik,
azonban a gerinc hamarabb eléri a külső hőmérsékletet és az öv további zsugorodását már
akadályozza. Ennek következtében húzófeszültségek lépnek fel a vastagabb és nyomófeszült­
ségek a vékonyabb részben. A tartó meghajlik. A 182/b. ábrán feltüntetett T szelvénynél
viszont a gerinc vastagabb mint az öv. Így a tartó ellenkező értelemben fog meghajolni. Az
övnél és a gerincnél egyenlő mértékű zsugorodás csak egyenletes lehűlés, vagyis egyenlő
falvastagságok esetén jöhet lére.

A zsugorodási folyamat jelentős része azalatt játszódik le, mialatt az öntvény még a
formában van. Ha eközben az öntvény zsugorodását az öntőminta részei akadályozzák,úgy
ez a nagy hőmérséklet miatti kis szilárdság következtében könnyen eredményezhet defor­
mációkat és repedéseket.
 182.ábra
T tartók deformáfódása lehűléskor

A 183/a. ábra szerinti megoldásnál pl. a mélyen benyúló szemek miatt a forma akadá­
lyozhatja az öntvény zsugorodását. Egyes ötvözeteknél /pl. acélöntés, temperöntés/ ezért
fennáll a melegrepedés veszélye. Ilyenkor a gyenge részt bordákkal célszerű megerősíteni,
nehogy zsugorodáskor az elszakadjon/183/b.ábra/.

repedés

q j
a b

183.ábra
A zsugorodáskor bekövetkező szakadás elkerülése erősítő bordákkal

Az öntő, ha szükségesnek tartja, technológiai okokból is alkalmaz ilyen un,

„zsugorodási bordák"— at, Ezeket azonban az öntés után többlet munkával kell eltávolíta­
ni. Célszerű tehát az ilyen igényt már a tervezés során figyelembe venni és a rajzon feitün-
tetni,efkerülve ezzel a többlet forgácsolást.

A nagyméretű vízszintesen öntött felületeket is kerülni kell mert a légbuboré*

kok és a szennyeződések öntésnél felgyülemlőnek a vízszintes felület felszínén. A 184/a. áb­
ra szerinti lendítőkerék ebből a szempontból kedvezőtlen kialakítású, mig a 184/b. szerinti
szerkezet, merevség és az öntvény—tömörség tekintetében egyaránt kedvezőbb.

Lehetőleg egyszerű, sík felületekkel határolt kialakításra kell törekedni. Külö­

nösen érvényes ez kis darabszám esetén, amikor a mintakészítés költségei döntően befolyá­
solják az öntvény árát. A sík felületek további előnye,hogy azok gépi úton könnyen meg­
munkálhatok.
 184.ábra
Nagy vízszintes öntvényfelületek célszerű kiváltása

Szerkezeti szempontból azonban sokszor a nagyobb merevségű ívelt héjak előnyöseb­

bek, mint a sík lemezfelületek. Ilyenkor, amennyiben lehetséges, a hengeres felületekre
kell törekedni. Ezek gépi megmunkálása egyszerűbb, igy a mintakészítés is olcsóbb.

Egymáshoz közelfekvő szemeket célszerű a 185/a. ábra szerint egyesíteni. Ha azonban a

szemek magasak, a bordával összekapcsolt különálló kivitel / 185/b. ábra/ a helyesebb, mert
így elkerülhető az anyagtorlódás, továbbá a szemek olcsóbban /esztergapadon/ készre mun­
kálhatok. A két szem közötti bordára azért van szükség, mert kiöntéskor a szemek közötti
viszonylag vékony homokhidat a folyékony vas áttörné. Ez a javítható szépséghibán túl,
homokzárványhoz ís vezethet.

Törekedni kell az aiámetszések és a magok elkerülésére. Alámetszés, vagyis a kiemelé­

si iránytól eltérő irányban beugró rész ugyanis költségesebb, osztott mintát vagy magot igé­
nyei. A 186.ábra vályú alakú öntvényt mutat. Ennél a függőleges oldalak áthelyezésével
elérhető, hogy a darab mag nélkül formázható.

Fontos követelmény az is,hogy minél egyszerűbb és kevesebb osztásfelülettel lehessen

a darabot formázni. Sík osztásfelületre kell törekedni. A z eltólt, vagy ferde osztásfelületek
költségtöbbletet okoznak.

185.ábra b*
Szemek összekapcsolása az anyagtorlódás elkerülésére
 186 .ábra
A Iámetszések és magok kiküszöbölése

A formázást, a minta— és a mag kiképzését gyakran szem, szegély és egyéb kisebb­

fajta felöntés nehezíti. Ezen a legtöbb esetben már kismértékű konstrukció módosítással
segíteni lehet. A 187/a. ábra gépállvány falára tervezett kétoldali szemet tüntet fel. A 187/b.
ábra szerinti megoldással viszont az egyik oldali szem elhagyható.

A z öntvények méretei a vonatkozó szabványokban megadott mérettűréseken belül

eltérhetnek a névleges értéktől. Az öntvény kialakításánál viszont ügyelni keli arra,hogy az
a tűréseken belüli méreteltérések ellenére is megfeleljen a követelményeknek. Ezért pl.a
megmunkálandó felületnél a munka léc magasságát úgy kell megválasztani, hogy az a lehet­
séges méreteltérések ellenére se tűnjön el a megmunkálás során. A peremekkel/karimákkal/
egymáshoz illeszkedő két öntvényrészen, ha a peremeket határoló felületeket nem munkál­
ják meg, a peremek körvonala gyakorlatilag sohasem lesz egybevágó. Hogy ez a hiba ne le­
gyen bántó hatású, a peremeknél hézagot hagynak / 188/a. ábra/, vagy szándékosan eltérő
méretre öntik azokat/188/b. ábra/.

O. b.
187.ábra
Öntvényszemek egyszerűsítési (ehetőségei megmunkálhatóságot is figyelembevevő
kialakítása
 -2 3 2 -

188.ábra
Peremek

Törekedni kell arra,hogy az osztás miatt keletkező öntési sorja / fáncf könnyen eltávo­
lítható legyen. A 189.ábra az előbbi szempontból hibás/a/ ilL helyes kialakítást Ibi mutatja.

Azoknál az öntvén yfel ül eteknél, amelyekbe ferde furatot kell készíteni, a szerszám be­
ás kilépésénél gondoskodni kell a szerszám tengelyére merőleges felületről. Különösen gyak­
ran fordul elő ez leerősitő peremeknél. A 190/a. és b. ábrán a peremkialakítás helytelen a
.190/c, d és e. ábrákon pedig a helyes, javasolható megoldások láthatók. A z x távolságot úgy
kell megválasztani, hogy a szereléskor szokásos szerszámok /csavarkulcs stbi használata
akadálytalan legyen.

a. b.

189.ábra
A z öntvényosztáss/k kedvező elhelyezése
 190.ábra
A megmunkáíószerszám tengelyére merőleges
felüle t kialakitás

2.12. Elmozduló szerkezeti támasztások

2.12.1. A gömbcsuklók

A gömbcsuklók pont körül elforduló billenő— illetve lengőmozgást végző szerkezeti

elemek, alkatrészek megtámasztására szolgáló, kis súrlódási veszteségű, aktív támasztások.
Felhasználásuk széleskörű. Elsősorban a gép— , jármű— és mezőgépiparban elterjedtek.
Napjainkban már több ország szabványa tartalmaz különböző terhelési esetekre alkalmas
acél— acél és acél— müanyag siklópárosításu gömbcsukló sorozatokat. A gömbcsuklókat
elsősorban a nagy gördülőcsapágy gyárak gyártják.

A gömbcsuklók külső— és belső gyűrűinek csúszófelületei gömbalakúak. Alkalmazá­

suk elsősorban akkor célszerű, ha a kapcsolt szerkezeti elemek között nyomatékmentes
terhelésátadást akarunk megvalósítani, illetve a szerkezeti elemek közötti üzemszerű elmoz­
dulás viszonylag nagy, és az ágyazásra csak kevés hely áll rendelkezésre.

A külső— és belsőgyűrű készülhet jóminőségű gördülőcsapágyacélból. A gyűrűk ekkor

edzettek, a felületük foszfátozott és köszörült. A csúszófelületeket előzetesen molibdén-
diszulfid /M0 S2 / kenőanyaggal kezelik. Ezért ezek még igen kedvezőtlen körülmények
között is üzemképesek maradnak /191/a. ábra/. A legtöbb típus utánkenhető.
 -2 3 4 -

191.ábra
Radiális gömbcsuklók

A karbantartást nem igénylő /önkenő/ gömbcsuklók belsőgyűrűje jóminőségű gör-

dülőcsapágyacélból készül, edzés és köszörülés után korrózióvédő kemény-krómréteggel
vonják be. A külsőgyűrű anyaga szintén gördülőcsapágyacél, amelyet jó siklási tulajdon­
ságú anyaggal vonnak be vagy bélelnek ki /191/b. ábra/.Jellemző anyag párosítások: acél­
acélra felhengerelt szinterbronz réteg, amelynek üregeit ólommal és teflonnal töltik ki,
acél-teflonszövet, amelynél a nagyterhelésbirású teflonszövet réteget a külsőgyűrűbe
ragasztják, acél-önthető teflontartalmú üvegszállal erősített műanyag, az osztatlan külső­
gyűrűbe fröccsentve.
A nagyteherbírású és nagyméretű gömbcsuklók gördülőelemekkeí is készülnek
/191/c. ábra/. Konstrukciós jellegzetességük, hogy a gördülőfelület acélkosárba foglalt,
gömbsüvegalakú béléselemekből áll. A z acélkosár a külsőgyűrűhöz van hegesztve.

Összetett terhelés esetén, az axiális erőkomponens okozta rugalmas alakváltozások

miatt, a 192/a. ábra szerinti radiális gömbcsukló tér he léstátadó felülete csökken /192/b.
ábra/, megnő a felületi nyomás, s ez a gömbcsukló élettartamának csökkenéséhez vezet.
Miután a gömbcsuklók felhasználásakor sok olyan beépítési eset fordul elő, amikor az
üzemi terhelés axiális vagy ferde hatásvonalú, ennek megfelelő ferdehatásvonalú és axiális
gömbcsuklókat is ki fejlesztettek.

a. b.

192.ábra
A terhelés irányától függő teherviselő csuklófelület
 Összetett, nagy terhelések felvételére használható a 193/a. ábra szerinti ferdehatás-
vonalú típus. Csak egyirányú axiális támasztásra alkalmas. További jellegzetessége, hogy a
radiális terhelés hatására ébredő' belső axiális erők felvételéről is gondoskodni keli. Általá­
ban párosává! kerülnek beépítésre, közös gömbközéppontú O-elrendezésben. Előfeszrtéssei
jgy egy játékmentes, változó irányú és nagy terhelést elviselő csukló alakítható ki. Nagy
axiális terhelés esetén az axiális gömbcsuklók használatosak /193/b, ábra/.Felépítésük hason­
lít a nagyméretű radiális gömbcsukló szerkezetéhez.

2.12.2. A gömbcsuklók méretezése

A gömbcsukló kiválasztásához és méretezéséhez ismerni kell:

a terhelés módját /állandó vagy időben változó/,
a terhelés irányát / radiális, axiális vagy összetett, állandó irányú vagy körbeforgó/,
a mozgási viszonyokat /beálló— vagy lengőmozgás, a mozgás szögtartományának és
frekvenciájának nagysága/,
az üzemi hőmérsékletet.

193.ábra
Ferde hatásvonalú és axiális gömbcsuklók

~ a karbantartási lehetőségeket / rendszeres, időszakos kenés vagy nincs utárikenótf

— a környezeti közeg hatását / por, homok, tengervíz, stb./.

Az acél-acél csúszófelületu gömbcsuklókat nagy váltakozó— , nagy lökésszerű— ,vagy

nagy statikus terhelések esetén használják.
A karbantartást nem igénylő gömbcsuklókat elsősorban egyirányú terhelések esetén
célszerű alkalmazni. Közepes nagyságú váltakozó terhelésre az acél-teflonszövet vagy az acél­
üvegszállal erősített műanyag párosítású, előfeszített állapotban beépített gömbcsuklók
alkalmasak. A nagyteherbírású gömbcsuklókat akkor használják, ha a nagy élettartam és a
karbantartás nélküli üzemeltetés a követelmény.
A méretezéskor alapvető kérdés, hogy a gömbcsukló terhelt állapotban nagyfrekven­
ciájú lengőmozgást vagy csak kismértékű beálló mozgásokat végez— e. A z első esetben a ter­
helést dinamikusnak, a második esetben statikusnak minősítjük.
 -2 3 6 -

Dinamikus terhelésnél a gömbcsuklók névleges élettartamának meghatározására —

a laboratóriumi vizsgálatok és a gyakorlati tapasztalatok alapján — az SKF az alábbi össze­
függést ajánlja:

G =a 1a2/a3/3./^/3 . 105, ahol

G — a lengőmozgások számával kifejezett névleges élettartam, amely után a csukló radiális

hézaga a gömb átmérőjének 0,3 %-ával növekszik meg,

C — a dinamikus alapterhelés, az az egyirányú /radiális és ferdehatásvonalú gömbcsuklóknál

csak radiális, az axiális gömbcsuklóknál csak centrikusán axiális/ és állandó terhelés, amely­
nél a gömbcsukió újrakenés nélkül a kopás megengedett értékéig 100 000 lengőmozgást bír
ki,

P — a dinamikus egyenértékű terhelés, a^ — a terhelés irányától, a^— a kenéstől, Hl. a karban*

tartástól, és a^ — az üzemi hőmérséklettől függő tényező.

Radiális gömbcsuklóknál, ha a terhelés állandó és radiális irányú, akkor: P - Fr .

Összetett terhelés esetén: P = F„[ + Y F a. ,aho! F r az állandó radiális terhelés, Y — az axiális

tényező és F g — az állandó axiális terhelés.

Ferdehatásvonalú gömbcsuklóknál, összetett terhelés esetén:

P = X F r + Y F Q ,ahol X — a radiális tényező.

Axiáiis gömbcsuklóknál összetett terheléskor, ha F r nem nagyobb mint az F gerőnek

5 0 % - a ,P = F d + 1,2 Fp
r.

Ha a gömbcsuklót nyugalmi állapotban, vagy kismértékű és kisfrekvencíájú /lengő—/

mozgás mellett terheljük, akkor a megengedhető terhelésnek nem a kopás nagysága, hanem
a siklóréteg maradó alakváltozása vagy a gyűrűk szilárdsága szab határt.

A szükséges statikus alapterhelés a várható üzemi hőmérséklet és a statikus egyenér­

tékű terhelés ismeretében:
Pn
Crt = -r -2* , ahol Crt — a statikus alapterhelés és P_ — a statikus egyenértékű terhelés.
O a£ V U

A statikus egyenértékű terhelés: P = X_ F + Y F ,ahol X . — a radiális, Y — az

o o r o a o o
axiális té n yező .

Összefoglalva, a gömbcsuklókat ismert vagy feltételezett jellegű terhelésre és valami­

lyen tönkremeneteli kritérium alapján méretezzük vagy ellenőrizzük.
 -2 3 7 -

Az acél— acél anyagpárosítású.gömbcsuklók jellegzetes tönkremeneteli módjai: a csúszó­

felületek a nagy terhelés és a relatív mozgásegyüttes hatására összehegednek, a csúszófelü­
letek berágódnak, a sürlódó nyomaték növekedése túllép egy megengedett értéket, a csap-
ágyjáték meg nem engedhető érték főié nő.
A karbantartást nem igénylő gömbcsuklók jellemző meghibásodásai: a játék megenged­
hető érték fölé növekedése kopás vagy képlékeny deformáció miatt, a siklóréteg kimorzso­
lódása statikus terheléskor, a siklóréteg kitöredezése fáradásl jelenség következtében, a sikló­
réteg eróziója a kavltáció hatására /olajjal vagy zsírral kent gömbcsuklóknál, váltakozó terhe­
lés esetén/.
A különböző tönkremeneti formák kialakulásában alapvető szerepet játszik a felületi
terhelés és a siklási sebesség. Ezért a gömbcsuklók teherbírásra történő méretezése az anyag­
párosítás és az üzemi körülmények által megszabott felületi terhelésen alapul:

=p =k— ^N/mm^| , ahol P— az egyenértékű terhelés, C — a dinamikus

^meg
alapterheles
k — anyagpárosltástól függő tényező í N/mm^

A különböző anyagpárosítású gömbcsuklóknál statikus és dinamikus terheléskor meg­

engedhető felületi terheléseket a 53.táb!ázat tartalmazza, 106 lengésszámú élettartam,kenés
L / O
nélküli anyagpárositás és p.v <*=100 N/mm . m/s érték esetén.

53.táb!ázat: Különböző anyagpárosítású gömbcsuklók megengedett felületi

terhelése /pmeg/

Megengedett felületi terhelés jpmeg^j

Anyagpárosítás
Statikus Dinamikus ^N/mm^j
N/ mm 2
egyirányú összetett
terhelés terhelés

Acél—acél
/időszakos kenéssel/ 600 28 16

Acél-öntött bronz
/időszakos kenéssel/ 150 80 30

Acél— szinterbronz
+teflon /kenés nélkül/ 250 46 11

Acél—teflonszövet
/kenés nélkül/ 400 60 30

Acél— teflontartalmú,
üvegszállal erősített 250 46 20
műanyag /kenés nélkül/
 A siklási sebesség megengedhető értéke a terheléstől, a siklófelületek anyagpárosításá-
tói, a kenéstől és a hűtési viszonyoktól függ. Nagyságát elsősorban a keletkező súrlódási
hőmennyiség elvezetése korlátozza.

A siklási sebesség számítási módja: ^5,82.10*^. d-j.^3 .f £m/sj, ahol d j-~ a beisőgyurün
lévő gömb á t m é r ő je ,— a lengésamplitudó £°j, f — a lengés frekvenciája [l/ m in ].

A gömbcsukló nagyságának meghatározása után a felületi terhelés és a siklási sebesség

szorzatát /p.v./, illetve a siklási sebességet / v./ ellenőrizni kell. Az irányadó értékeik a 54.
táblázatban láthatók.

54.táblázat: Gömbcsuklók siklási jellemzői

Anyagpárosítás Siklási sebesség

r p‘v‘ 9 1
F N/mm .m/sj v Jm/sJ

Acél—acél 400

Acél—ólom—és teflontartalmú
szinterbronz 400 A p.v. szorzat megengedett érté­
kéből számítható

Acél— teflontartalmú,
üvegszállal erősített 400
műanyag

Acél—teflonszövet 800 0,5

A siklási sebességnek nincs alsó korlátja, csupán az acél— acéí párositásű gömbcsuklók­
nál probléma a nagyon kis sebesség, ahol a kedvezőtlen súrlódás? jelenségek miatt élettar­
tam-csökkenés tapasztalható.

2.12.3. A gömbcsuklók beépítése

A gömbcsuklók gyűrűit általában szorosan illesztjük /H7/m6 illetve A/I7/m6/. így a vi­
szonylag nagy sMCdóerő ellenére is megakadályozzuk a gyűrűk vándorlását. A z axiális
irányban történő megtámasztás szokásos megoldásait a 194. ábra mutatja. A nagy gondos­
ságot igénylő beépítéskor az a legfontosabb, hogy a szereléskor ható erők ne terheljék a
siklófelületeket. Azoknál a gömbcsuklóknál, amelyeknél a belsőgyűrűt a külsőgyűrű be­
nnarásain keresztül keli bevezetni, vagy a külsőgyűrű osztott, ügyelni kell arra,hogy a főter­
helés iránya az osztási sikra merőleges legyen. Ellenkező esetben az él ettartam jelentő­
sen csökken.
 194.ábra
A z axiáiis irányú csukló megtámasztás leggyakoribb megoldásai

Az acél— acél csúszófelüíetű gömbcsuklókat nyomásálló, korrózióvédő lítium— ólom-

bázisú zsírral rendszeresen kell kenni. A kenőanyag a gömbcsukló szerkezeti kialakításától
függően, a külső— vagy a belsőgyűrü /195.ábra/ kenőfuratain és hornyain keresztül jut a csú­
szófelületek közé, A kenőzsírba célszerű molibdéndiszulfid /M oS^ adalékot keverni.

A karbantartást nem igénylő gömbcsuklók általában kenés nélküli üzemeltetésre

készülnek. Célszerű a gömbcsuklót víztaszító, lítium— ólombázisú zsírral bevonni. Védve
ezzel a szennyeződéstől, a nedvességtől és a korróziótól. A kezdeti kenés különösen a tef­
lonszövet és a teflontartalmú, üvegszállal erősített műanyag esetén előnyös.

A 196. ábrán két jellemző gömbcsuklós ágyazási példát mutatunk /196/a. ábra teher­
gépkocsi lengéscsillapító, a 196/b, ábra tehergépkocsi függőcsapszeg/.

195.ábra
Gömbcsuklók kenése
 — 240 —

196.ábra
Gömbcsuklós szerkezetek /a — tehergépkocsi lengéscsillapító,
b — tehergépkocsi függőcsapszeg/

2,12.4. A csuklós fejek

A csuklós és gömbcsuklós fejek beépítésre kész gépelemek. Fő alkalmazási területük

az olyan szerkezeti elemek kapcsolatainak létrehozása, amelyeknél az elemek egymáshoz
viszonyított sík — vagy térbeli mozgása mellett történik a terhelésátadás. Rudakból álló
szerkezeteknél, ahol a csuklós fejek kismértékű beálló— vagy lengő— húzó— vagy nyomóter­
heléseket adnak át,széles körben használatosak.
 -2 4 1 -

Sok esetben az alkalmazásukat éppen a nyomatékmentes terhelésátadás indokolja, /pl. hid­

raulikus munkahengerek csatlakoztatása stb./. A 197. ábra néhány jellemző kialakítást mu­
tat.

197.ábra
Csuklós fej—kialakítások

2.12.5. Egyenesbe— vezetők

A gépek többségében található egy vagy több olyan elem, amely működés közben
egyenesvonalú mozgást végez. Ilyenek például a szerszámgépek szánszerkezetei, asztalai,
képlékeny alakító gépek medvéi, dugattyús gépek keresztfejei stb. A szerkezeti elemek
egyenesbe vezetését, merev, de elmozduló támasztását az un. vezetékek biztosítják.

A z egyenesbe vezetés pontosságát a vezetékek geometriája, merevsége és kopásálló­

sága határozza meg. Az egyenesbe vezetőkkel szembeni követelmények: a könnyű futás
/a mozgatáshoz szükséges erő, illetve teljesítmény a lehető legkisebb legyen/, mozgás köz­
ben ne lépjenek fel olyan kedvezőtlen súrlódási jelenségek, amelyek az egyenesbe vezetett,
elem nem kívánatos mozgásállapotait eredményezik, nagy pontosság és merevség, kopás-
állóság > cserélhetőség, kis helyszükséglet, gazdaságosság, játékmentes vezetés, egyszerű
karbantartás.

A vezetékek lehetnek csúszó— és gördülő rendszerűek. A 198. ábra. jellegzetes csúszó-

vezeték kialakításokat mutat. A kopás miatt szükséges utánállítás, a beszabályozás és az
előfeszités, a z á iló / 1/ ésa mozgó 121 vezetékelem illeszkedő felülete közé helyezett, csava­
rokkal befeszíthető betétléccel / 31 történik. Alakjuk szerint lehetnek háromszögalakú
/'prizmavezeték/, négyszögalakú / laposvezeték /, trapézalakú /fecskefarok alakú/ és köralakú
vezetékek.

A csúszóvezetéket rendszerint magából az állványból képezik ki. Méretezésének alap­

ja az adott üzemi feltételek mellett megengedhető felületi nyomás. A tartós pontosság biz­
tosítása érdekében a vezetőfelületek kopásállósága fontos követelmény. A megoldás egyik
 — 242 —

198.ábra
Csúszó vezeték-kiafakitások

módja megfelelő anyagból készített állvány esetén, a felületi hőkezelés. A másik, korszerűbb
megoldás a legmegfelelőbb anyagú csavarkötéssel vagy ragasztással felerősített vezetőlécek
alkalmazása. Ilyenkor kopás esetén egyszerű cserével helyreállítható az eredeti pontosság.

A z utóbbi időben előtérbe kerültek a műanyagból készült vezetékek. Előnyük:

— a jó rezgéscsillapítás, érzéketlenség a szennyeződésre, mivet az éles, apró szennyeződé­
seket a műanyag „beágyazza",
— kenés nélkül vagy időszakos olajozással is üzemeltethető,
— kicsi a súrlódási tényező, viszonylag olcsó és jól javítható.
A műanyagvezetékek nagy hátránya, hogy kicsi a hővezetőképességük/kb. 100— 200 — szór
kisebb, mint az öntöttvasé/, és ez megnehezíti a súrlódáskor keletkező hő elvezetését.

Kezdetben kizárólag mechanikusan felerősített vastag műanyagbetéteket készítettek,

később vékony műanyaglapokat ragasztottak a fémelemekre. A legkorszerűbb azonban a
szórással vékony rétegben felvitt műanyag—felület. Kiváló súríódáscsökkentő sajátosságai
miatt a bevonatoláshoz leginkább a politetrafíouretilént /teflont/ használják.
 -2 4 3 -

Kíterjedt vezetéksúrlódási vizsgálatok eredményei alapján a súrlódási tényező, a sebesség,

a kenőolaj viszkozitása és a felületi nyomás összefüggésére vonatkozóan megállapítható,
hogy a legtöbb esetben a kis sebességek miatt nem jön létre hidrodinamikus kenés. A vegyes
súrlódási tartományban üzemelő vezetékek anyagpárosítása ezért különös jelentőséggel bír.
További sajátosság, hogy a terhelés alatt a kenőanyag kiszorul a felületek közül. így a terhe­
lés alatti mozgást követő újraindításkor növekvő súrlódási ellenállás keletkezik /55.táblázat/.
Ilyenkor a mozgatómechanizmus mindaddig rugalmasan előfeszül, mig le nem győzi a megnö­
vekedett súrlódási erőt. A mozgás megindulása után ez a rugalmas energia azután felszabadul.
Kis, és változó sebességű mozgáskor, a súrlódási tényező is periodikusan váJtozilcEz akadozó
csúszást eredményez, ami viszont hat az egész egyenesbe vezetett szerkezetre, amennyiben
káros lengéseket, rezgéseket okoz.
Mindezen káros hatások kiküszöbölésének egyik módja a hidrosztatikus kenés. Ezzel
teljesen elkerülhető a fémes felületek érintkezése. A másik mód az időszakos kenés, amelynél
rendszeres időközökben, a mozgó vezeték változó sebességétől függő nyomású és mennyiségű
olajat vezetnek be a csúszó felületek közé.
Végül a csúszó vezetékek felsorolt hibáinak megoldására való törekvés vezetett a gördülő -
vezetékek kialakításához is. Alapvető előnyük abból ered.hogy a gördülési ellenállás/56.táblá-
zat/ lényegesen kisebb mint a csúszó súrlódás. A csúszó súrlódási és a gördülési ellenállási
tényezők összehasonlítását a 57.tábiázat mutatja.
A gördülővezetékek /pl. az NC szerszámgépeknél alkalmazott végtelenített golyósoros
vezetékek/ további előnye,hogy a nyugalmi és a mozgási ellenállás között elhanyagolható a
különbség. Ez pl. a szerszámgépek szánszerkezeteinél lehetővé teszi az egyenesbe vezetett
elem pontosabb helyzetbeállítását.
A gördülővezetékek gördülőtesteiként golyókat /199/a. ábra/, hengergörgőket /199/b.
ábra/ és tűgörgőket használnak.

SS.táblázat: A súrlódási tényező alakulása különböző anyagpárosítások esetén

Anyagpárosítás Indításkor Mozgás közben

A T

kenés kenve kenés kenve

nélkül nélkül

acél-acél o,18 0,15 0,11 0,07

acél-bronz 0,19 0,15 0,16 0,05
acél-öntöttvas 0,19 0,15 0,18 0,05
 - 244 -

56.táb!ázat: A gördülési ellenállási tényező értékei

Gördülőpár Gördülési ellenállási tényező

If ig j

Sínen gördülő kerék 0,002

Görgő edzett síkok között 0,0004

INA görgősor edzett futófelületek

között 0,002. . . 0,003

ÍNA görgős saru edzett futó­

felületen 0,003 . . . 0,004

57.táblázat: A csúszó súrlódási és a gördülési ellenállási tényezők összehasonlítása

Gördülési ellenállási tényező

Csúszási súrlódást tényező

Induláskor 1:20.. .1:50

Mozgás közben 1 :10. . ,1:20

199.ábra
Gördülő vezetékek
 2 .2 .R U G Ó K

A gépek és berendezések tervezésekor gyakori feladat a fellépő dinamikus ütések csilla­

pítása, az erő— és nyomatékhatárolás, a mechanikai energia tárolása és a rugalmas szorítás.
A különféle rugók e feladatok megoldását szolgálják. Rugóknak nevezzük azokat a gépele­
meket, amelyek a terhelés hatására rugalmas alakváltozást szenvednek. A z alakváltozás köz­
ben végzett mechanikai munkát pedig az anyagtörvényeknek megfelelően potenciális energia
formájában felhalmozzák. A terhelés megszűnte után a potenciális energia több— kevesebb
része ismét mechanikai mukává alakul.

A rugókat anyaguk, igénybevételük és kialakításuk módja szerint szokás csoportosíta­

ni. Anyaguk leggyakrabban nagy rugalmassági határú: rugóacél, gumi, műanyag, esetleg réz
és bronz. A z igénybevétel szerint csavart, húzott, nyomott és hajlított rugókat különbözte­
tünk meg. A kialakítás során fontos követelmény, hogy a rugó kis alakváltozás mellett nagy
elmozdulást tegyen lehetővé: megvalósítási forma szerint lehet csavar— , lemez— , tányér-
torziós rugó stb.

A rugók működésének legfontosabb jellemzője az elmozdulás és a terhelés közötti

függvénykapcsolat, a rugókarakterisztika. A karakterisztika lehet lineáris, progresszív és
degresszív / 200.ábra/. A karakterisztika iránytangense a rugómerevség, reciproka a rugó
állandó:
1 f
c = _ r ,

Progresszivnek nevezzük a karakterisztikát akkor, ha az elmozdulás növekedésekor a

rugóállandó csökken, degressziv rugónál fordított a helyzet. A rugóállandó nem anyagjel­
lemző, hanem mint azt a későbbiek során látni fogjuk, értéke a rugó kialakításától is függ.
A rugó kialakítása tehát a karakterisztika alakulását is befolyásolja, pl. a hengeres csavar­
rugók lineáris, a tányérrugók általában degressziv karakterísztikájúak.

Rugók terhelése és elmozdulása közötti függvénykapcsolat

 2.21. A csavarrugók
2.21.1, A csavarrugók általános jellemzése

A csavarrugók, amelyeket a gépipar minden ágában használnak, rendeltetés, alak és

méret szempontjából nagy változatosságot mutatnak /201 JbraL

201 .ábra
Rugó kialakítások

A hengeres csavarrugó /201.a,b. ábra/ kör— vagy négyszögkeresztmetszetű huzalból

készül. A rugó menetet állandó emelkedésű csavarvonalat alkotnak, A tekercselés 10 mm
átméró'íg hidegen, e felett általában melegen történik. Rugózást tulajdonságai, a rugó­
szál— átmérő, a tekercselés! átmérő és a menetszám a megfelelő megválasztásával széles
határok között változtathatók.

Az igénybevétel módja szerint megkülönböztetünk nyomott, húzott csavart és hajlí­

tott hengeres csavarrúgókat.
 - 247 -

A hidegen alakított nyomott csavarrugók műszaki követelményeit az MSZ 4373, a

melegen alakítottakét az MSZ 4333 szabvány tartalmazza. Az anyagválasztás felől az MSZ
5737, MSZ 4373 és az MSZ 2666 intézkedik. A nyomott csavarrugóknál lengő vagy működő
és holt meneteket különböztetünk meg. A holt menetek a felfekvést és a kihajlás elleni biz­
tonságot szolgálják, hézag nélkül készülnek, mindkét végen 3/4 menetnyi hosszban. Külön­
leges esetekben p). motorok szelep— rugóinál a hoít menetek száma másfél is lehet. A nyo­
mott rugók végeit a hossztengelyre merőleges síkban leköszörülik. A rugó méretezésekor
csak a működő meneteket vesszük számításba.

A húzott csavarrugók kialakításával az MSZ 2662 és az MSZ 7822 foglalkozik. Terhe­

letlen állapotban a menetek felfekszenek egymásra. A végeken kiképzett szem alakja külön­
böző lehet. A hidegen alakított húzott csavarrugót gyakran a rugószál elcsavarásával feszítik
elő tekercseléskor. A gyártás közben előfeszített rugó csak bizonyos húzóerő túllépése után
nyúlik.

A hossztengely körül forgató erőpárral terhelt csavart csavarrugókat / 20l.c.ábra/szé­

leskörben alkalmazzák /pl. mezőgazdasági gépekben, önindltókban/ energia tárolásra, erő­
átviteli szerkezetek rugalmas elemeként, stb.

Viszonylag ritkán fordul elő viszont a hajlításra terhelt hengeres csavarrugó. Ezt az
igénybevételt a hossztengely irányban excentrikusán ható erő nyomatéka, vagy a hosszten­
gelyre merőleges terhelés hozhatja létre. Ezek az igénybevételek a rugó tengelyét elhajlít­
ják.
A prizmatikus csavarrugók /201.d. ábra/ alakban különböznek a hengeres csavarrugók­
tól. A menetek általában lekerekített sarkú téglalapok. A prizmatikus rugókat is körkereszt­
metszetű húzalból tekercselik. Igénybevétel szempontjából kedvezőtlen ez a kialakítás,
ezért csak ott alkalmazzák, ahol szerkezeti vagy egyéb okok miatt hengeres rugót nem le­
het beépíteni.
Idomrugóknak /201.e. ábra/ nevezzük azokat a rugókat, amelyeknek menetei kúp,
parabofoid v. egyéb forgásfelületen helyezkednek el. A z idomrugókat különböző szerkesz­
tési meggondolások, pl. adott rugó karakterisztika megvalósítása céljából alkalmazzák. A
leggyakoribb a kúpos és a paraboloid csavarrugó. Ezeknek a felfekvési felületre eső vetülete
archimedési vagy logaritmikus spirális. Az tdomrugók jellemzője, hogy terheléskor a na­
gyobb átmérőjű meneteknek nagyobb az alakváltozása, vagyis először mindig a nagyobb
átmérőjű menetek ülnek le.

A pászmarugókat /201.f. ábra/ 2— 6 db vékony huzalból sodrott pászmából tekercse­

lik. A szálak anyaga ötvözetlen átmérője 0,8...2,0 mm. A tapasztalat szerint az azonos
anyagból készült huzalok közül a kisebb átmérőjuek rendelkeznek kedvezőbb szilárdsági
tulajdonságokkal, ezért az elemi szálakból sodort pászma terhelhetősége nagyobb, mint a
hasonló átmérőjű huzalé.
 2 .21.2. A hengeres csavarrugók méretezése

Alapösszefüggések

A hengeres csavarrugók alapvető geometriai összefüggései a 202. ábráról leolvashatók.

A rugószál súlyvonalának koordinátái derékszögű koordináta rendszerben a D tekercselés!
átmérővel, az oC menetemelkedési szöggel és a polárszöggel mint független változókkal:

D a D • az D
x= - 7p - c o s ^ , y =~2 ~ smfé sz = -^ — tg * .

A 'f polárszöget az x tengelytől mérjük, maximális értéke f maxs 2 T n , ahol n a műkö­

dő menetek száma. A rugó fő geometriai jellemzői: a menetemelkedés: h = Diftgoí, a műkö­
dő menetek hossza:

* D n D 'f ma x -
£= ---------- - = — I------t es a rugó mukodo
cos% £ cos sí

203.ábra
Hengeres csavarrugó geometriája Általánosan terheit rugó igény bevételének
vizsgálata
A csavarrugó igénybevételeinek tanulmányozásához a 203. ábrán megrajzoltuk a kisérő
triédert, a rugószáí súlyvonalán mozgó t, fi és b egységvektorok alkotta derékszögű koordi­
náta rendszert. A kisérő triéder origója a vizsgált pont. A t tengely a súlyvonal érintője és
pozitív iránya az iv-növekedés félé mutat, az n tengely a főnormális, amety a görbületi kö­
zéppont felé mutat, a b binormális irányát pedig a jobbra emelkedőrugószáínáljobbos rend­
szer, a balra emelkedőnél pedig balos rendszer szerint vesszük fel.

Az x, y és z koordinátákra adott összefüggések felhasználásával, a súlyvonal görbülete

2 cos% sin2*c
g= — d * -, és torziója c — — . Ez annak a mértéke, hogy mennyire tér el a térgörbe a
síkgörbétől. Mivel o(és D állandók, a görbület és a torzió is állandó értékek.
 Nagyon fontos rugó jellemző még a 13= D/a viszonyszám, az un. tekercselési szám.
A D a tekercselési átmérő, a pedig a rugószál— keresztmetszet főnormális/rí/ irányú mérete.
Körkeresztmetszet esetén a=d.
A hengeres csavarrugók igénybevételét a kisérő triéder felhasználásával^ vizsgáljuk.
Általános esetben a rugót z tengelyirányú F erő és a rugóvégek síkjában ható M nyomaték
terheli. Mivel ez az igénybevétel a rugót szimmetrikusan terheli, az igénybevételek vizsgála­
tát elegendő egyetlen tetszőleges keresztmetszetben elvégezni /203.ábra/. A tengelyirányú
F erőt és M nyomatékot a vizsgáit pontra helyezve, a kereszt metszetet F erő és Mp = M+Mp
nyomaték terheli, ahol Mp = f - 9 - nagyságú nyomaték az F erő áthelyezése miatt lép fel.
Az Mp a t és b egységvektorok által meghatározott síkba esik, és merőleges az F erőre, így a
t egységvektorral <A, szöget zár be. A z ábrából látható,hogy Ferőbinorrnáíishoz/b/ szintén
cL szöggel hajlik.
Az F erő és az Mp nyomaték a t fi és b tengelyek irányában komponensekre bontha­
tó. A z F t irányú komponense F^= F sin °C a normális feszültségek eredője, azaz

Fa. = \ 6 tt d A

A
a bínormális /b/ irányú komponense pedig F^= F cos a nyirófeszültségek eredője:

Fb = ( ^ t b d A -

A
— FD
Az Mpnyomaték t irányú komponense Mt = Msin <?£+ ~ — cos U . , a nyirófeszült-
ségek nyomatékaival tart egyensúlyt

Mt= \OLt b dA,

A
ahol J> a d A felületelem origótól mért távolsága. Az Mpbinormális b irányú komponense

FD
= Mcos ©( — — — sinoCpedig a normális feszültségek nyomatékaival egyenlő:

Mb = \[ bfe ttnxc
ttn vdA,

A
ahol n az n tengely változó koordinátája.
X

A rugó—végeken tengelyirányú erővel és nyomatékkai terhelt csavarrugó kereszt-

metszetei tehát egyidejűleg húzásra, nyírásra, csavarásra és hajlításra vannak igénybevéve.

A z összefüggésekben a húzóerőt és a rugót a menetemelkedés irányában csavaró

nyomatékot tekintettük pozitívnak. Nyomóerő esetén az Mp nyomaték ellentétes irányú
lesz.
 -2 5 0 -

Ha a rugó görbületét elhanyagoljuk, vagyis a feszültségeket egyenletes eloszlásúnak

tekintjük az A keresztmetszetben, akkor /hengeres csavarrugó esetén/ az ébredő feszültsé­
geket a következő elemi szilárdságtani összefüggésekkel számíthatjuk:
v M. F M. Fh
fn = — — 1?-. + .1 í ■ és ----------- + A --------------
Kb A tb K r A

ahol Kb a binornális tengelyre számított, Képedig a poláris keresztmetszeti tényező ésyS a

keresztmetszet alakjától függő tényező /kör esetén A z Mbés Mt nyomatékokat az
előzőekben ismertetett előjel szabályt figyelembe véve kell helyettesíteni.

A valóságban a görbület erősen befolyásolja keresztmetszetben ébredő feszültségek

eloszlását. A rugó hossztengelyéhez közelebb eső szálakban a képletekből számítható fe­
szültségeknél nagyobb értékek ébrednek. A /b feszültségek keresztmetszetbe ni eloszlását a
204. ábra mutatja.

A maximális csavaró feszültség a levezetés mellőzésével a következő összefüggések--

bői számítható:

csmax k '
P
ahol a k korrekciós tényező a tekercselési szám függvénye:
n D
k ~ n—1 " “Tj^ c T '
f
Megjegyezzük, hogy a normális feszültségek sem egyenletes eloszlásúak. N.A.
C SERN ÜSEV rugalmasságtan! módszerekkel olyan korrekciós tényezőket vezetett ie,ame­
lyek lehetővé teszik a maximális normális feszültség számítását is.

A hengeres csavarrugók kismértékű rugalmas alakváltozása általános esetben a kö­

vetkező meggondolások alapján számítható. Ismeretes az a tétel, hogy a rugalmas testet
terhelő külső erők és nyomatékok munkája egyenlő a testben felhalmozódott rugalmas
potenciállal.

A rugók esetében a rugóoszlopon végzett külső munka a rugókarakterisztika

alapján /205.ábra./:

204.ábra
Csúsztatófeszüftségek eloszlása a keresztmetszetben
 251

205.ábra
Rugóoszlopon végzett külső munka a rugókarakterísztika alapján
F M
/ki = (
W. f/F/dF+ JV'/M / dM, aholV^ = A 'f a plárszög megváltozása.
0 0
Ha a karakterisztika lineáris f/F/ = c F és /M/ = c-p IV! /cy a torziós rugóállandó/ akkor
a külső munka:

Wki=~3“ c F^ +~2—cT M2 =-»5-fF +~ -^ Y ^

A rugalmas potenciál, ha a húzó és^nyíró igénybevételeket elhanyagoljuk

1 ( o f t
W, = \ — J L dV +— \ —— dV a rugószálon végzett külső munkával egyenlő,
a 2 J E 2 ) G
V VV
azaz
t t 2
M. IVL
1
Wb =W k2 = ~ T ~
dfc* dt
0 b Jb G 0

Az és Mt értékeket helyettesítve, és az integrálást elvégezve

: 2 r,2
W k2 o T ' g— /M2 c o s ^ í — M FD sin «4 eosst + — sin^oC I*
2 luE 4 '
t o 9, F^D2 o
y j ^ ■ /M sin «\ +MFD sine< co$o< + — cos’ U L

Belátható az is,hogy a rugóoszlopon és a rugószálon végzett külső munkák szintén

egyenlőek, vagyis «Az egyenlőség felhasználásával a rugóelmozdulás és szögelfordulás
Castigliano tételével:
 -2 5 2 -

J 1
I G

illetve t = D 1T n/eosüC, helyettesítéssel

+ M p 2 t y ns?no^ í 1 ___
és
2 >PG fb E

1 \

A fenti egyenleteket alakváltozási vagy rugózási egyenleteknek nevezik. Ezekből a rugóállan­

dók ha IV] =0.

G=

ha F

A z összefüggésekből fátható, hogy a tekercselési átmérő és a működő menetszám

növelésekor növekszik a rugóállandó, vagyis a rugó íágyabb lesz„ A rugószál—átmérő nőve»
lése viszont fordított hatást eredményez.

Összefoglalva, a méretezéshez feszültség! és rugózást egyenletek állnak rendelkezésre, amelyeket

geometria összefüggések egészítenek ki. Pontos számításoknál ezen egyenletek valamennyi
tényezőjét figyelembe kell venni. Speciális esetekben azonban a rugóméretezés jelentősen
egyszerűsíthető, és a gyakorlat számára így is elfogadható eredményű lehet.

A hengeres nyomó“ és húzó csavarrugók méretezése

A gépészeti gyakorlatban leggyakrabban a nyomásra és a húzásra terhelt hengeres

csavarrugókat alkalmazzák /pl. szelep rugók, tengelykapcsolók összeszorltó rugói, kombájn­
vágóasztalok tehermentesítő rugói stb./.

A méretezési alapösszefüggések a következő meggondolások alapján egyszerusítbetők.

A terhelés jellegéből adódóan M=0, és kicsi emelkedési szögnél / ^ = 8 ... 10°/ cos*{~1,
s in o ^ O , továbbá a nyír óerőt, = Fcos<*. — t / a csavarónyomaték Mt =FD/2 mellett/ is elha­
nyagoljuk. Ezekután
 r. ,_k£D. , . f _ FD V n
max tb 2K p 4 lpG

A leggyakrabban előforduló keresztmetszetek számítására alkalmazott képleteket

a 58. táblázatban foglaltak össze.
A táblázat használata különösen téglalap keresztmetszetű rugószál esetén előnyös. A kép­
letekben szereplő tényezőket az a/b viszony függvényében a 59.táblázatban adjuk meg.
A k korrekciós tényező körkeresztmetszetű rugószálra a 206. ábrából olvasható le. Tégla­
lap keresztmetszetű rugóknál pedig a maximális feszüítségiTi^^ - -¿b ^ H*
tényező értékeit a tekercselést szám D/a és az oldalak arányának ismeretében a 207.ábra
tartalmazza.

A tervezéskor fontos adat a nyomórúgók beépítési magassága /208.ábra/. Terhelet­

len állapotban ez HQ= +n cT0 , ahol H g — a rugó magassága/az un. blokkmagasság/ teljesen
összenyomott állapotban, n — a működő menetszám, és(f^ — a menetek közötti hézag
terheletlen állapotban. , f
Aef^ hézag két részre bontható<T0 =<^ í n + ~Tr~ > az n menetű rugó maximális üzem-
terheléshez tartozó összenyomódása. A felbontást az indokolja, hogy a rúgószáí gyártási
pontatlansága miatt a menetek nem egyszerre ülnek fel egymásra és így törést okozó fe­
szültségek ébredhetnek. Ennek megakadályozására a maximális üzemi erő /F:Qrnax / felléptekor
is biztosítunk egy minimális hézagot /(f^^/.Nagysága hidegen tekercselt rúgószál 0.1 d,
melegen tekercselt rúgószál pedig 0.15 d.

206.ábra
Korrekciós tényező körkeresztmetszetű rúgószáira
58.táb!ázat: A húzó és n yo m ó csavarrugók méretezésének összefüggései

Keresztmetszet Ébredő feszültség Maximális terhel- Elmozdulás Rugóállandó Potenciális

|H/ cm2j hetőség £cmj energia Ff/2
M
jNcm

„d " átmérőjű
^ _ 8 FD r =ld?::V f _ 8 F D 3n
kör max 8 0 meg * - “¿¿4 1... W h . - ° ^ ..... V
Td3 Gd 4 b G

„a" méretű
rrJ FD c _ 0t416a3 meg * 5,567D3n 5,567 D3n
négyzet b --------------- max D T ....... ~ w / - 154ir2 .- V
0,416a Ga4 Ga4 b G

a x b méretű ,fí
s3 ^meg < F D 3n ** D 3n W - - -ír---—
téglalap - V
''m a x J D ' Gs4 b G
¿s3 ° Gs4

Megjegyzés:
— V a rugó működő meneteinek térfogata
— s a téglalap rövidebb oldala
- M / S az 59.táblázatban található együtthatók
 -2 5 5 -

59.tábiázat: A téglalap keresztmetszetű húzó— nyomó rugók számításához alkalmazott

tényezők értékei

|
1
\

i
í
i
j
í

]
j
a/b vagy b/a
X 5

1
<
■
i
i

j
1,0 2,404 5,567 0,154

1,5 1,442 2,670 0,136

1,75 1,195 2,086 0,132

2,00 1,016 1,713 0,131

2,50 0,775 1,256 0,133

3,00 , 0,625 0,995 0,135

4,00 0,442 0,698 0,142

6,00 0,278 0,439 0,151

10,00 0,160 0,252 0,157

207.ábra
tényező értékei a D/a és az oidafak arányának
ismeretében
 208.ábra
Nyomórugók beépítési magassága

A blokkmagasság a rúgószál átmérőjének, a működő— és a holtmenetek számának

függvénye. Ha a rugó mindkét végén 3/4 hoitmenetet képeznek ki: H g= /n+1/d, ha pedig
mindkét végen 5/4 holtmenet van Hg = /n+2/d.
Az előző összefüggéseket felhasználva tehát

H = Hr> + n d - + f .
o p mm o

A húzásra terhelt rugók általában zárt tekercselésüek, vagyis terheletlen állapotban

a menetek egymásra ülnek. A menetek közötti nyomást gyártás közbeni előfeszftéssel
érjük el úgy,hogy tekercseléskor a tekercselő nyomaték /M^-/ mellett csavarónyomatékot
/Mcs / «s működtetünk /2Q9.ábr^. Ilyenkor a maradandó alakváltozás miatt a menetek
között nyomás keletkezik. A z igy tekercselt rugók Fg erő hatására előzetesen nyújtott
állapotban vannak. A terhelés és az elmozdulás közötti összefüggések a 210,ábrán láthatók.
Húzó erő hatására a rugó hossza először nem változik, csak a menetek közötti nyomás
csökken. Ha a húzóerő eléri az Fg értéket, a nyomás megszűnik, és rugó karakterisztikája
szerint működik.
 209.ábra
Rugó készítése

Terhelés és elmozdulás közötti összefüggés

Előfeszített rugókat ott használnak, ahol a munkalöketen belül az erő lényegesen nem
változhat, vagy ott ahol kis erőingadozás mellett nagy elmozdulásokat kívánnak létrehoz­
ni. A z előfeszített rugók Fortéké elég nagy szórást mutat, és a ka raktér ísztikáj'uk Fg
közeiében nem lineáris. Ezért a minimális üzemi erőre javasolható, hogy
F~umm- >' Fe .
A rugó terheletlen hossza HQ = nd*z, ahol z a fülek hossza. A z elmozdulás körkereszt“
metszetű rugószál esetén

ahol x a képzetes elmozdulás, amely a 210 .ábra alapján:

 -2 5 8 -

F f
e
x F~ -F '
umax e
Nagy terhelések esetén, a jobb helykihasználás céljából a nyomórugókat gyakran kon­
centrikusan egymásba helyezve építik be. Az összeakadás elkerülése és a végtámasz elfordu­
lásának megakadályozása végett a rugók ellentétes menetemelkedésüek /217.ábra/»
A rugók a terhelés hatására egyszerre lépnek működésbe. A teljes terhelés F az egyes
elemek által felvett terhelések összege: F = F^ + F 2 + F^ J az elmozdulások pedig egyenlőek
f^ =f2 H g. A rugóelemeket célszerű úgy méretezni, hogy mindegyik keresztmetszetben azonos
feszültség ébredjen. A feszültségeket az elmozdulás függvényében felírva:
a* G d 1 Gd 2 Gdo
{, ----------Ly. ---------- -- = _.— _— — , [átható, hogy ez akkor valósul meg, ha az elemek teker-
r n 2D 2 2 T n 3D 3 2

cselési száma, és blokkmagassága megegyezik:

A csoportrugó maximális terhelhetősége így:

A hengeres forgató csavarrugó méretezése

Az erőpárral terhelt forgató csavarrugóknál hasonló egyszerűsítésekkel élhetünk, mint

ahogy azt a nyomó— és húzó rugóknál tettük: a terhelésből adódóan F =0, valamint
8...10°miatt cos <•'-'1 és sinoír'O, továbbá a nyíróerot F^= F cos o( is elhanyagoljuk. így az
általános egyenletekből

k koM * ^ M Dfn
m ax= V t t = es Y =~r^E

21 l.ábra 1
Több rugó összeépítésének módja
 -259 -

A kQ korrekciós tényezővel a normális feszültségek rugó—görbülettől függő, már emlí­

tett egyenetlen eloszlását vesszük figyelembe. A tényező értékei a görbületet jellemző K
tekercselési szám függvényében a 212 . ábrából határozhatók meg.
A forgató csavarrugók méretezésének legfontosabb összefüggéseit a 60,tábláz atban
foglaltuk össze.
A rugót terhelő csavarnyomaték és a rugó végek elfordulása közötti összefüggést
a 213. ábra szemlélteti.
A működés közbeni elfordulást a maximális és a minimális üzemi erőkhöz tartozó
szögelfordulások különbsége adja:

Y _ v -.
u 1 max 'min ■

212.ábra
212. ábra. Korrekciós tényező értékei a tekercselési szám függvényében

213.ábra
Csavarónyomaték és a rudvégek elfordulása közötti összefüggés
60.táb!ázat: A forgató csavarrugók méretezésének legfontosabb összefüggései

Ébredő feszültség Maximális terhel- Szögeifordulás Rugóáilandó Potenciális

Keresztmetszet j^N/cm^J hetőség [Ncnrij jVadiánl |Vadián/Ncmj energia
M^ / 2
£ NcmJ

32M 64Dn
M max C-r ” W, = V
d 3 f| 32 K d4 E T d4 E 8E

6M - a3 '£meo 12 ~T MDn _ 12 'V Dn

M Wt V
max 6 Kq '^ ~ 7 r Í a4 E 6E

> 6M a2b meg -« IjlT lv iD n _ _ 12 t* Dn

D 0 =— 2_ M max ---------- --------------- CT “ 73-------------- wb - V
6t K a bE a bE 6E
 -261 -

2 .2 1.3 . Idom rugók

A z ídomaigők elnevezésüket azokról a forgásfelületekről kapták,amelyek palástján '

a menetek súlyvonala elhelyezkedik. A menetemelkedési szögük általában nem állandó, igy
a forgásfelület alakja nem határozza meg egyértelműen az alakjukat. Ezért a rugó súlyvonalá­
nak a felfekvési felületre vett vetületét használjuk jellemzésükre. A leggyakrabban alkalma­
zott kúpos és paraboloid csavarrugók vetülete archimedesi vagy logaritmikus spirális. A
rugószál— keresztmetszet általában kör, de nagy terhelési? idomrugókat téglalapkeresztmet­
szetű acélból is tekercselik. Terhelésük többnyire nyomás. Különleges igényeket elégítenek
ki, igy pl. szolgálhatnak adott rugó—jelleggörbe megvalósításra, szelvényméretek csökken­
tésére stb.
Kúpos csavarrugót és karakterisztikáját mutatja a 214.ábra. A karakterisztika kezde­
te lineáris, majd progresszívvá válik. A rugó keményedésének oka, hogy először a nagyobb
átmérőjű menetek ülnek le és a megmaradó lengőmenetek átmérője és igy tekercselési
száma egyre csökken. A kisebb tekercselési szám pedig keményebb rugót eredményez,
A karakterisztika felvételekor a terhelés és az összenyomódás értékeit legalább három
helyen kell meghatározni.
A méretezés alapösszefüggései a hengeres csavarrugókhoz viszonyítva a következők
szerint változnak. A nagyobb tekercselési átmérőjű menetekben nagyobb csavaró feszült­
ség ébred, ezért

X- - 2
max 2 K *
P
A kúpos csavarrugóknál a tekercselési átmérő és D 2 határok között változik, igy
az összenyomódás képletébe
D 1 + D 0 *j 9 D? + D ?
*— 2" n és D helyett-— kerül, azaz:
F (D 2 + D|) (D-j*
f * Ü Ti^ G •

Körkeresztmetszetű rugószál esetén a K korrekciós tényező meghatározásához a leg­

nagyobb D 2 AÍ tekercselési számot használjuk. Négyszögkeresztmetszetű kúpos csavarrugó*
nál a a tekercselési számot kell figyelembe venni.
A rugó működő meneteinek hossza: «
ctg ¿ctg 2 ' (D 2 “ D 1}
6. = .
2 COS

ahol jb annak a kúpnak a kúpszöge, amelynek palástján a rugószál súlyvonala fekszik.

 -2 6 2 -

214.ábra
Kúpos csavarrúgó és karakterisztikája

2.21,4. A csavarrúgók anyaga és a megengedett feszültség megválasztásának főbb

szempontjai

A rugóméretezés egyik legfontosabb momentuma az anyag— megválasztás, illetve

a megengedett feszültség helyes meghatározása.
A rugó anyagától megkívánjuk,hogy hőkezelés után nagy szilárdságú és — rugal­
masságú legyen. Jól bírja a dinamikus terhelést Az anyag ki választást az üzemi körűimé-
nyék, a rúgó rendeltetése és az igénybevétel határozzák meg. Itt figyelembe kell venni
tehát az igénybevétel nagyságát, időtartamát és jellegét, valamint a környezeti hőmérsék­
letet is. Az MSZ ide vonatkozó előírásai a következők:

I. Általános rendeltetésű, hidegen alakított ötvözetíen csavarrúgók /MSZ 5737, 2662/.

A z üzemi körülményektől függően A , B és C csoport:
— A csoport: nagy, fárasztó jellegű terhelések, a megengedhető igénybevétel határán
működő csavarrugók. Anyaguk: MSZ 4373 szerinti CS,KS és NS szilárdsági foko­
zatú rugóacél huzal.
— B csoport: változó nagyságú erővel, ismétlődően terhelt csavarrugók. Anyaguk:
MSZ 4373 szerinti CS, KS és NS szilárdsági fokozatú rugóacél huzal.
— C csoport: állandó terhelésű, rendszeresen a megengedhető igénybevétel határa
alatt működő csavarrúgók.
Anyaguk: MSZ 4373 szerinti CS, KS és NS szilárdsági fokozatú rugóacél huzal.

Az anyagkiválasztás során mérlegelni keli a rugó gyártásának, hőkezelésének lehető­

ségeit, és nem utolsó sorban a gazdaságosság szempontjait is. A nemesíthető ötvözött acélok
igen drágák, ezért, hogy ha csak lehet szénacélokat használjunk.
Az anyagkiválasztás után a rugóméretezés további fontos kérdése a megengedett
feszültség helyes meghatározása. Ehhez a következő szempontok gondos mérlegelésére
van szükség:
— a rugószál anyaga és minősége la felület simasága/,
— a terhelés jellege,
— az üzemi körülmények / hőmérséklet, korrózió lehetősége stb/,
— a rugók rendeltetése /a töréssel járó következmények, cserelehetőség stb./.
A terhelés jellege alapján két fő csoportot különböztetünk meg.
1. Statikus terhelésű rugók /pl. egyes biztonsági szelepeknél/.
A megengedett feszültséget aT/pilletveOp folyáshatárból számíthatjuk. A biztonsági
tényezőt az előbbiekben felsorolt szempontokat mérlegelve a Gépelemek I—ben tanul*
tak szerint határozzuk meg.
2» Dinamikus terhelésű rugók /pl. belsőégésű motorok szeleprugói/.
A méretezést kifáradásra végezzük. Meghatározzuk a középfeszültséget és ennek függ­
vényében a Smith— diagramból leolvassuk, a kifáradási határfeszültség értékét. Példa­
ként tekintsük a 215.ábrát. Látható, hogy a kifáradási határfeszültség a huzalátmérő
függvényében is változik. A biztonsági tényezőt az üzemi körülményeket figyelembe
véve 1,5....2 értékűre választjuk.

^mcg ¡Nlcm J

215.ábra
Rugóacél huzal Smith diagramja
 -2 6 4 -

2.21 „5. A csavarrugókban visszamaradó feszültségek

A tapasztalat szerint a csavarrugó többszöri teljes összenyomás / blokkolás / után leül.

Ezért célszerű a statikusan és a meghatározott számú ismételt igénybevételre dinamikusan
terhelt rugókat előzetesen túlterhelni. Ez úgy történik,hogy a rugót a működési körülmé­
nyeknek megfelelően 12....18 órán át blokkmagasságig összenyomjuk. Ennek hatására a
rugó egyes részeiben az ébredő feszültségek átlépik a folyáshatárt és ezeken a helyeken a
terhelés után feszültségek maradnak vissza. A visszamaradó feszültség, ha a terheléskor fel­
lépő feszültséggel ellentétes értelmű, előnyös, mivel azokat csökkenti és a rugalmassági ha­
táron belül növeli a rugó terhelhetőségét.
A blokkolás folyamatát a 216.ábrán mutatjuk be. A z A helyzetben, terhelés előtt a
rugószálban nincs feszültség. A rugalmassági határon belül, F 1 erővel terhelt esetben /B/, az
ismert feszültségeloszlást kapjuk. A feszültség a görbült szál belső oldalán nagyobb, A tér-
helést n°ve*ve a ru9° blokkmagasságig nyomódik össze, az asszimetrikus feszült­
ségkép megszűnik, a szélső szálak megfolyása miatt a feszültség eloszlás eltér az elméletitől
/az elméleti feszültség képet a vékony vonal jelzi/. Az eltérés adja a visszamaradó feszültséget
lü l. Mint látható a terhelés megszűnte után a rugó nem nyeri vissza eredeti magaságát A lü l
helyzet F ^ üzemi erő működésekor kialakuló feszültségképet mutatja. Mivel a visszamaradó
feszültség levonódik az ébredő feszültségből az eloszlásnak nincsenek éles csúcsai, és meg­
növekszik a rugó arányossági határa.
A fentiekhez hasonlóan a húzott és csavarással terhelt csavarrugókban is átlépheti a
terhelés a rugalmassági határt. A húzórugóknál ezért alkalmazzák a gyártás közbeni előfeszi-
tést.
 -2 6 6 -

2 .22, Laprugók

A tehergépkocsik, pótkocsik és egyéb jármüvek rugózására leggyakrabban réteges

laprugót használnak. Ennek okai: viszonylag egyszerűen gyártható, igénytelen, rögzítése
egyszerű és a lapok közötti súrlódás csillapítja a lengéseket. A laprugót széles körben alkal­
mazza a möszer— és a gépipar is. A műszerekbe épített rendszerint kis terhelésű laprugók
acél, bronz, sárgaréz stb. szalagból készülnek. Hátránya ennek a rugófajtának, hogy kicsi
az anyagkihasználási tényezője, ami az egységnyi térfogatban felhalmozható energiára
jellemző.

2.22.1. A laprugók méretezése

A legegyszerűbb esetben, amikor a laprugó állandó keresztmetszetű befogott tartó

/217.ábra/, az ébredő maximális hajlító feszültség:

2 M 6 FÉL
max ' "j?"" =— 5— ) a rugólap végének lehajlá sa pedig
N bh

F &3 2 £ l
f - 3 j-g - végül a rugóállandó

C=J L
bh3E
A rugó anyagkihasználási fokát, a bevitt munka és a rugóban felhalmozódott
belső energia egyenlőségéből számíthatjuk:

2max
-g— V, ebből az anyagkihasználási fok:
FfE 1
£ 2maxV

VZZ77A

217.ábra
Állandó keresztmetszetű laprugó
 — 267 —

A rossz anyagkihasználásnak két oka van. A nyomaték a tartó hossza mentén változik,
igy a lap maximálisan csak a befogásnál terhelt. A másik ok, hogy a hajított tartó kereszt-
metszetében sem homogén a feszültségeloszlás, hiszen mint tudottá semleges száltó! felfelé
és lefelé lineárisan változik. Jobb anyagki használás! fok érhető el egyenszilárdságú rugó­
alakkal /218.ábra/. Ennél a lehajlás:

re? FfE
f= es ami azt jelenti, hogy az egyenszilárdságú rugó háromszor
2IE V
< *m axV

annyi energiát halmoz fel egységnyi térfogatban, mint az állandó keresztmetszetű.

A gyakorlatban az egyenszilárdságú alak helyett trapéz laprugókat alkalmaznak, amelyek
lehajlása:

FI
f= K - ahol K korrekciós tényező K= /b illetve b a tartó
o
2+

szélessége a befogásnál, illetve a rugóvégen/.

A z anyagkihasználási fok pedig ^ =
1 + 5G~
Nagy igénybevétel esetén a befogásnál nagy b szélesség adódna, ezért a 219.ábrán
látható módon az egyenszilárdságú alakot felszeleteljük és ezeket a szeleteket rakjuk egymás­
ra. így keletkezik az ideális réteges laprugó, amely úgy működik, mint az eredeti egyen-
szílárdságú tartó.
A z ideális réteges laprugó lehajlása:

f = “•’"^Eln~ a^°* n 3 *ap°k száma, I pedig a másodrendű nyomatéka. Ideális esetben min-
den lapban azonos feszültség ébred /K a lapok keresztmetszeti tényezője/.
 -2 6 8 -

Réteges laprugó kialakítása egyenszilárdságú laprugóból

A gyakorlatban a háromszög helyett trapéz alakzatból indulnak ki és a rugókötegeket

középen bilinccsel fogják össze. A lapokat szerelés előtt különböző ívek mentén meghaj­
lítják, így azok egymáshoz szorítva már terheletlen állapotban is feszítettek. így érthető,
hogy a valóságos laprugó csak durva közelítése az ideálisnak. Szerencsére azonban a szak­
irodalomban több olyan méretezési módszer áll rendelkezésre, amelyek jól tükrözik a tény­
leges működést.

2.22.2. A réteges laprugók kialakítása és beépítése

Igénybevétel és alak szempontjából több réteges laprugó típust különböztetünk meg.

A legismertebb a félellipszis alakú rugó /220.a.ábra/, amelyet a lapvégeken kialakított sze­
meknél és a középen elhelyezett kengyelnél rögzítünk. Néha pl. tehergépkocsi rugóként
konzolos formában is beépítik /220.b.ábra/. Ilyenkor az egyik véget a tengelyhez, a ken­
gyelt és a másik véget pedig a kocsiszekrényhez rögzítik. Kevésbé elterjedt, de használatos
a negyedellipszís alakú kivitel /220.C. ábra/ is.

220 .ábra
Laprugó típusok
 A réteges laprugókat hengerelt íaposacélbői készítik. Anyagukra az MSZ 286— /Mele­
gen hengerelt sima acéfrugólap/ és az MSZ 2667 — /Melegen hengerelt bordás acélrugólap/
szabványok adnak utasítást.

A rugóiap— végek kiképzése nagymértékben meghatározza a lapok közötti terhe-

lés— eloszlást. Ebből a szempontból a nyújtott lapok az előnyösebbek /egyenszilárdságú
alak/. A leggyakoribb megoldásokat a 221. ábrákon láthatjuk.
A rögzítést szolgáló rugószemek alakja sokféle lehet. A legismertebbeket a 222.
ábrán foglaltuk össze. A rugószemek hajlítását melegen végzik. Nagyobb terheléshez a
főlap — amelyen a szemet kialakítják — kovácsolással készül, A hajlított vagy kovácsolt
szemeket gyakran a főlap alatti réteg 90°— os ívben történő ráhajlítással is erősítik. Ritkáb­
ban alkalmazott megoldás a szem bilincses erősítése.
A rugót középen U alakú kengyellel rögzítjük. Szereléskor a lapokat általában egy
központi csavarral huzatjuk össze, amely egyben megakadályozza a lapok hosszirányú
elmozdulását. Ismert, központi csavar nélküli megoldás is, amikor a hosszirányú elmoz­
dulást a szomszédos lap hornyában ülő, a rugólap közepén kiképzett él akadályozza
meg. A lapokat ilyenkor kovácsolt bilinccsel húzatják össze.

..... I ; i
0 f

¡"3
b 9

i )
c h

1 D ; )
d i
“^
I j
e J
221.ábra
A leggyakrabban alkalmazott egyenszilárdságú iapkiaíakitások
 -2 7 0 -

2.23. Tányérrugók

A tányérrugók olyan csonkakúp palást alakú, általában rugóacélbóf készült tányérok,

amelyek terhelés hatására rugalmasan deformálódnak. Terheléskor a kúp hQ belső magas­
sága h— ra csökken /223.ábra/. Viszonylag kicsi a helyszükségletük és nagyon kemény
rugózást adnak. Keménységük a lemezvastagság N I, a belső magasság / h / és több tányér
egymásba helyezésével változtatható. Alkalmazási területük rendkívül változatos. Ennek
okai a már említetteken kivül, hogy könnyűszerrel különböző rugókarakterisztikák
megvalósítását teszik lehetővé és az egymásba helyezett tányéroknak számottevő lengés­
csillapító hatása van. Soros és párhuzamos kapcsolásban egyaránt széleskörben használa­
tosak.

2„23.1. A tányérrugók méretezése

A tányérrugók elméletének kidolgozása Almen és László /1930/ nevéhez fűződik.

Elméletük szerint a csonkakúp sugárirányú metszete /224.ábra/ terheléskor egy semleges
pont 10 pont/ körül alakját megtartva fordul el. A felületelemek gátolt sugárirányú elmoz­
dulása gyűrűfeszültségeket hoz létre, s erre szuperponálódik a kúppalást görbületének
megváltozásából származó hajlító feszültség.
A tányérrugók méretezési összefüggései a 223. ábra jelöléseivel:
terhelhetőség

D2 *2r2

feh*v

Dj = 2 n

223.ábra
Tányérrugó és jellemző méretei

rugomerevseg
dF 4E
+ 1
df 1-
r v -j
 /// Do~2r0

nyomó fcszülség

-íírrnirnTlTniníl■

224.ábra
Tányérrugó feszültségviszonyai

deformációs munka
f

■s
W= J
o
Fdf =
2E
+ 1

Az összefüggésekben E a rugalmassági modulus,Jtt/=0,3 a Poísson szám és

( ' - ' f
1 V <r * r
r ---------------------- , ahol o »
cT + 1
cr - 1

A deformált rugókeresztmetszet sarokpontjaiban ébredő feszültségek számítására

a következő képletek szolgáinak:

4E
-JU T \JL02

4E
< r ...
-f i- «(D ^
 - 272-

4E v f
111 1 -P*27j^---- ¿r-j'jj es

4E
"7 (-/ > * 2 -¡ ¡ j^ - - - 4 - ) - r J
ÍV
« “A

Aj) és ^tényezőket az átméroviszony /cT/ függvényében a 225, ábra tartalmazza.

225„ábra
^ ¡95^ tényezők az átmérőviszony függvényében

2.23.2. A tányérrugók kialakítása és működése

A tányérrugók karakterisztikája általában degressziv, s hajtása a hQ /v viszonyszámtói

függ, ha a hQ/v csökken a görbe közeledik az egyeneshez. A h / v >Y 2 értékeknél viszont
már progresszív karakterisztikát nyerhetünk /226.ábra/. Erre példa a 227.a, ábra szerinti
rugóoszlop. Az egyszeres, kétszeres és háromszoros rugóelemek leülését a 226. ábra 1„, 2,
és 3. pontja jelzi. Hasonló rugó jelleggörbét ad a 227.b. ábrán látható változó h magasságú
elemekből épített oszlop is. Megjegyezzük még,hogy sorosan kapcsoltak azok az oszlop—
tányérrugó elemek, amelyek deformációja összegződik, azaz f = 3C fj/227.b. ábra/, párhuza*
mos kapcsolásúak pedig azok, amelyeknél az elemek terhelhetősége összegződik:
F = £ F . . A z elmondottak alapján a 227.a. ábra szerinti oszlop vegyes kapcolású.
A kúpos tányérrugókat v - 4 mm lemezvastagságig hidegalakítással, v > 4 mm felett
pedig melegalakítással készítik. Anyaguk ötvözött vagy ötvözetlen rugóacél. A hidegen
alakított rugókhoz hidegen hengerelt ötvözetlen acélszalag /MSZ 4217T/ és 60 S, 60SM1
ötvözött rugóacélok használhatók. A nagy terhelésű, melegalakítással előállított rugó*
tányérokhoz az MSZ 286 szerinti tekercsrugó— acél ajánlatos.
 226.ábra
Tányérrugók karakterisztikája

227.ábra
Progresszív karakterisztikájú rugóoszlop

2.24. Spirális rugók

Ha a négyszög— vagy körkeresztmetszetű rugószálat archimedesi spirálisként teker­

cseljük fel, akkor spirális rugót kapunk. A rugó belső vége csuklóval kapacsolódik az el­
forduló tengelyhez, külső vége pedig befogott /228.a.ábra/ vagy csuklósán megfogott
/228.b. ábra/. Mindkét típus terhelése /MQ/ amelynek hatására a tengely szöggel elfordul.
A külső végén befogott, elég sűrű menetű rugó valamennyi keresztmetszetét MQ= M= konst.
hajlítónyomaték terheli, ami azt jelenti, hogy a rugó egyenszilárdságú. A tengely szögel­
fordulása, ha rugószál hossza
 228„ábra
Spirális rugók

l
f =_J— í 4 M - ds=Mt
*£ o 3 Mo IE
A rugóállandó c =d /dIVI = £/lE. A deformációs munka pedig
\ 2
1
Vtf=~JL ¡VI -4> = 1 -—2—t
2 o T 2 ÍE

Csuklós külső megfogás esetén /228„b.ábra/ a rugó tetszőleges ds elemére működő

nyomaték:

M =/r + x/F =/1 +-2 L/rF*/1 + -2L./IW ,

r r °
amely a maximumát az x = r helyen/C pontban/ éri el, ekkor M = Mmax - 2 Mo .

A méretezésre szolgáló alapösszefüggés: & max = Mmax / K.

A tengely szögelfordulása:
t . t
ds = — f M|1 » — ) d s -.^ - . ( (l + ~ ) ds
' ¡E } aM0 IE J V r / IE J \ r/

V Mo ° f / 2x a2 /
T e“ "H ” J T ~ + T 7 / ds
Az integráljel mögötti első tag zérus, mivel az £ x ds az y tengelyre, amely egyben súlyponti
tengely is, vett statikai nyomaték. A z J x^ ds pedig az y tengelyre felírt inercianyomaték.
 — 275 —

ds

A zárójelben lévő összeg értéke 1,25..,, 1,5 között változik. Sűrűbb menetszámnál a kiseb­
bik érték érvényes. A nagyobbik értékkel:
Ml
* = 1 , 5 - 2 - . A rugóállandó c = d -P/dM = 1,5 ÉME.
' IE »
A deformációs munka pedig

1 3 Mol
2 °1 4 IE

A rugóban felhalmozott deformációs munka a befogott végű rugónál nagyobb,mint

a csuklós megfogásúnál. Nagysága körkeresztmetszet esetén befogott végű rugónál:

1 X2
w=~ r vés
csuklós megfogásúnál:

A befogott végű megoldás tehát mind az igénybevétel, mind az anyagkihasználás

szempontjából kedvezőbb. A befogás azonban használat közben fellazulhat és ilyenkor
a rugó csuklós megfogásúvá válik, ami rugótörést okozhat. A spirális rugókat négyszög—
vagy körszelvényű patentirozott huzalból készítik. Általában kis terhelések felvételére
alkalmasak.

2.25. Csavarásra terhelt rúd— torziós rugók

A kör vagy körgyűrű keresztmetszetű egyik végén befogott egyenes rúd, mint csavart
rugó nagy csavarnyomatékok felvételére alkalmas /229.ábra/. A mértékadó feszültség
a széísőszálban ébredő M/Kp. A feszültségeloszlás, amely sugárirányban kifelé lineári­
san növekszik, minden keresztmetszetben azonos. így a csavart rúd egyenszilárdságú.
A rúd végének el csavarodása:
ML
T = *T"^ ■A rugóállandó:
LG dG
df t
c= - , és a csavart rúdban felhalmozott deformációs munka;
dM I_G
1 -j |\/]21
W f M= ”■■■■•""— . A z anyagkihasználási tényező is egyszerűen meghatározható:
1 P 4 fM
— "f « = ],A W b V V . amelyből y . - U -------------- .
“ max y
2G
 - 276 -

229.ábra
Torziós rugó

Töm ör r ú d r a ^ 0,5, csőtengelyred2 /d1 = 0,5 esetén^ = 0,625, míg d^/d^ =0,9— re
^ = 0 ,9 0 5 . A z anyagkihasználást tehát a falvastagság csökkentésével javíthatjuk.
A torziós csőrugót dinamóméterekben, lánctalpas és egyéb jármüvek kerekeinek
rugózására alkalmazzák, ilyen pl., a közismert VW személygépkocsik rugózása is. Torziós
rugó csak a húzott acélcsövekből készíthető. A csővégeket a befogáshoz ékfogazattal
vagy bordázattal látják e. Felületüket általában köszörülik. Különleges célokra négyszög
keresztmetszetű torziós rugókat is használnak,

2.26. Gumirugók

A gumi mint szerkezeti anyag egyre gyakrabban kerül alkalmazásra a közlekedésben,

a mezőgazdaságban,az építészetben és a gépipar számos más területén.
A gumi mechanikai tulajdonságai lényegesen eltérnek a fémekétől, ezért először rövi­
den ezzel foglalkozunk. A 230. ábrán látható a gumi és az acél húzó—diagramja. A leg­
szembetűnőbb eltérések, hogy a gumi szakítószilárdsága kicsi 2500— 3500 N/cm fajlagos
nyúlása viszont nagy 600— 900 %. A z utóbbi miatt a gumit nem célszerű húzásra igénybe­
venni. A * - h i f i görbéből az is megállapítható, hogy nincs egyenes szakasza, vagyis a
d $ lú C ~ E rugalmassági modulus nem állandó. A tapasztalat szerint a görbe alakulását
lényegesen befolyásolja a terhelés sebessége.
A gumi a hirtelen lejátszódó alakváltozásokkal szemben nagyobb ellenállást fejt ki. Fe­
szültségállapota az alakváltozás—állapot állandósága esetén is — a késve bekövetkező belső
átrendeződés miatt — megváltozik. Ugyanez fordítva is igaz. Az ilyen időtől függő anyagot
a reológiában viszkoelasztikus anyagnak nevezik. Viselkedésének leírására a lineárisan
rugalmas anyag modelljét, a rugót és a tökéletesen viszkózus anyag modelljét, a dugattyút
sorba, párhuzamosan vagy vegyesen kapcsolják.
 -2 7 7 -

230.ábra
Acél és gumi húzódiagramja

A guminak nagyon fontos jellemzője a keménység. Ez a gumi szúró erőhatással szem­

beni ellenállására jellemző érték. Kétféle rendszerben szokás megadni, ezek német— és a
Shore keménység. Az utóbbi mérésére olyan speciális műszert használnak, amelynek kiálló,
tompavégű tűjét a vizsgált gumiba nyomva regisztrálják a behatolással szembeni ellenállást.
A műszer skálájáról a keménység Shore egységben /Sh/ közvetlenül leolvasható. A z Sh ke­
ménység és a gumi nyíró rugalmassági modulusa között összefüggés mutatható ki /231. ábra/.
A Hooke törvény a gumira ugyan nem érvényes, de a rugalmassági modulus / G/ kísérletek
tanúsága szerint egy bizonyos keménységi intervallumban /40 és 70 Sh között/ állandónak
tekinthető. Ez lehetővé teszi,hogy a rugalmassági modulust hosszadalmas mérések helyett,
az Sh keménységből számítással is meghatározhassuk.
A gumi további jellemzője az alaktényező, amely a nyomott test terhelt felületének
a szabad / terheletlen/ felületéhez való viszonya, vagyis

Ka " A.
‘sz
¡Njcm*

231.ábra
A gum i Shore keménysége és a nyíró rugalmassági modulusa közötti
összefüggés
 -2 7 8 -

2 .2 6 .1 . A gum írugók jellem zői

A gumi viszkoelasztikus anyag, ezért a terhelés és a deformáció egyensúlyi állapota

csak késéssel következik be. Ha egy gumi testet állandó sebességgel deformálunk, majd a
deformációt ugyanazzal a sebességgel megszüntetjük, akkor a terhelés és a tehermentesí­
tés görbéje között számottevő hiszterézis mutatkozik /232.a. ábra/. A folyamat tehát
irreverzibilis. Gyors, dinamikus terhelés— változás esetén a teljes alakváltozásra nincs elég
idő és az erő— elmozdulás diagram sem követi a statikus karakterisztikát. A 232.b. ábrán
berajzolt statikus karakterisztika A pontjában a rugóállandó:

ctg =cs , mig dinamikus terhelésnél a karakterisztika egy olyan zárt görbe lesz,

amelynek rugóállandója közelítőleg:

df
Ct9 / * d =_d F ~ = cd *

A gumirugó tehát annál keményebb, minél gyorsabb a terhelés változás. A rugóállandó

a terhelés frekvenciájának függvényében hasonlóan változik a torziós gumirugók eseté­
ben is.
A statikus és a dinamikus rugóállandó aránya, a gyakorlat számára fontos frekvencia
tartományban, csak a gumi keménységétől függ. Ezt a kapcsolatot a 233.ábra szemlélteti.
A gumi viszkoelasztikus tulajdonságaiból következik csillapító képessége /232.a„
ábra/. A befektetett deformációs munka egy része /a hiszterézis/ a gumiban hővé alakul.
A csillapító képesség jellemzésére az un. esillapitási té n y e z ő t/ ^ / használjuk:
y dF
= ~ d T ' Wa9ysága a kitérítő erővel egyenesen, a kitérés sebességével pedig fordítottan

arányos. A esi llaprtásí tényező / cT" / helyett a gyakorlati számításokban a Lehr—féle

csillapitási arány— tényezőt /D/ használják, amely a valóságos és a kritikus csillapítási
tényező hányadosa:

krit 5

F
F
Ú<p]

0 [cm ]
maradó deformáció [cm ]

a 232-ábra
b.
Deformációkor keletkező veszteségek
 233.ábra
A statikus és dinamikus rugóállandó aránya és a gumi keménysége
közötti összefüggés

A kritikus csHIapitási tényező az az érték, ameíy a rendszert, aperiódikus mozgásra kény­

szeríti. Ennek feltétele a fizikából ismert:

=W$ aholu^. az F erő által előidézett csillapftatlan rezgés saját frekvenciája. A Lehr—

féle csillapítás! arány— tényező és a keménység összefüggését különböző gumitöltőanyagok

használata esetén a 234. ábra mutatja.
A gumirugókat általában un. fegyverzettel látják el, a gumit fém, esetleg műanyag
lemezek közé vulkanizáljuk. Vulkanizáláskor a fém és gumi kötődik egymáshoz. A kötés
szilárdsága elérheti az alapanyag szilárdságát.
A fegyverzet elhelyezése lényegesen befolyásolja a gumi— rugó karakterisztikáját.
Ennek bizonyítására vizsgáljuk a 235. ábrán bemutatott kísérletet. A két gumi-rugó ke*
resztmetszete és térfogata legyen azonos, a második tömböt azonban két fémfegyverzettel
osszuk három részre. A tömböket F^ nyomóerővel terhelve különböző elmozdulásokat
kapunk, ugyanakkor nyír óerővel terhelve a két karakterisztika egybeesik. A két kísérlet
közötti látszólagos ellentmondást az magyarázza,hogy míg nyomóterhelésnél a deformáció
függ a gumi alakjától, vagyis a korábban bevezetett alaktényezőtől, addig nyfróterhelés
esetén nem.
A z elmondottak miatt a gumirugók látszólagos rugalmassági modulusát az alakté­
nyező és az Sh keménység függvényében adják meg. Ilyen diagramokat /amelyek lehetővé
teszik,hogy a gumit rugalmas anyagként kezeljük és a számításokban a megszokott szi­
lárdságtani összefüggéseket használjuk / a 236.ábrán mutatunk be. Megjegyezzük azonban,
hogy a diagramok csak £ -= 10....15 %— os fajlagos alakváltozásig érvényesek, mivel a terhe­
lés a deformáció közötti kapcsolat eddig tekinthető lineárisnak.
 D
Lehr
0,28

0,24

0f20

0,16

0,12
0,00
aoA

40 50 60 70 ÔO keménység

234.ábra
A Lehr féle csillapítási arány-tényező és a keménység
közötti összefüggés

235.ábra.
Fegyverzet elhelyezése
 i; , ., .
Latszoloqcs ruqalmossjQi modulus GiÍNIcrrfJ
30000
csúsztató rugalmassági modulus
20000
12)
65

100 —-1\---
f f
1
80 55
f -
60 -4—
45
40
35
20
I alaktényszo
0 -J--P
^------ ,---- , 'V
latszolagtt volosagos G anyagaíbnőo
G'.rug. mod. terheli v. elmozdulásban
gátoit felület

/(terheletlen)

5 6 7 8 - ka
obktenyező alaktén/ezo mk ^

236.ábra
Terhelés és deformáció közötti kapcsolat
 -2 8 2 -

2,26.2. A gumirugók méretezése

A gumirugók szilárdsági méretezése, a gumi anyag viselkedésének bonyolultságára való

tekintettel, ma még számtalan megoldásra váró kérdést vet fel. Ezért az alkalmazott számítási
módszerek érvényességi határa korlátozott.
Mint az előzőekben láttuk kis deformációk / & = 10,..20%/ esetén érvényes a Hooke
törvény. Ilyenkor a jól ismert szilárdságtani összefüggéseket használjuk, A méretezést azon­
ban nem a megengedett feszültség, hanem a megengedett deformáció alapján végezzük. Az
alaktényező kiszámítása után a keménység ismeretében a közölt diagramokból leolvashat­
juk E+ , G+illetve G rugalmassági modulusokat és alkalmazhatjuk a Hooke törvényt:

Nagy deformációkra /6 > 0,2 de maximum 0,4/ a fenti módszer nem érvényes, viszont
a méretezéshez korrekciós tényezőket vehetünk ki a gumirugó katalógusokból.
A továbbiakban néhány jellegzetes gumirugó méretezését mutatjuk be a kis deformá­
ciók tartományában.

Lemezes gumirugók nyomó— és nyíró terheléssel

A lemezes gumirugók fegyverzettel ellátottak, négyszög, kör, körgyűrű esetleg ellip­

szis keresztmetszetüek /237,ábra/. Feltétel, hogy a fajlagos deformáció £.= f/v < 0,2 legyen
/v — a tuskó terheletlen magassága/. A z alaktényező:

— körkeresztmetszetre
D
K =■— —
a D Tfv 2v

— körgyűrűre

D -d
K
a /D + d / f v 2v

négyszögre
2 ab 1
K
 237.ábra
Lemezes gumirugók fegyverzettel

A gumirugó alaktényezőjének és keménységének ismeretében a rugalmassági modulus

diagramból megállapítható.
Nyomóterheléskor az átlagos feszültség: =8 E*, amelyből a maximális terhelhetőség
F = % A, ahol A — a rugó keresztmetszete.
A rugó összenyomódása f - £v, a statikus rugóállandó pedig

_ df ^ f v
Cs=dF ■ F “ a e * :
N y íróigénybevételnél a deformáció szögéből ¡ f f ' } indulunk ki. Ennek/negengedett
értéke: tg f= 0 ,3 ...0 ,4 . Ha } 0,75 a G gyakorlatilag állandó/238.ábra/, i g y 'ü '^ 'j ^ í ^
G, és a maximális terhelhetőség: F =t/ A, a legnagyobb elmozdulás pedig: s

f = v tg f= v tg

A rugóállandó

c ^— vtg -Ü — j = — - ------------.illetve kis deformációnál, ahol tg ~ r .

s dF dF l y AG/ ? f I s AG
1 AGccís—E—
AG

N yírt gumirugó
 — 284 —

Hüvelyes gumirugó nyíró és csavaró terheléssel

A 239. ábrán látható hüvelyes gumirugót F axiális erő terheli. A nyírófeszültség tetsző­
leges r sugarú hengerpaláston
r' F _ p
’ T ' G í í t g - J v . G . A maximális feszültség max 2Í y F v T ‘

A d r falvastagságú elemi gyűrű elmozdulása:

df = tg ^ d rc í,| ^ d r = dr dr .
2r1fvG

A z integrálási határokat kijelölve az

r 2 _ d j_ F * 2
77
ri r
df 1
A rugóállandó :c . = fin
s dF 2 vG I

A 240. ábra szerinti hüvelyes gumirugó belső fegyverzetén M csavarnyomaték működik

/a külső hüvely megfogott/.
A csavarófeszültség tetszőleges r sugáron

— »TT7— , és a maximális feszültség ^ -

2r2 f e max - 2 r . f i

Axiális terhelésű hüvelyes gumirugó

A z r sugáron lévő elemi rész elemi szögelfordulása

d f . tg£d

M dr M
t — r S ~ r 2t{G J r 2 f tG
r
A torziós rugóállandó

dl 1
Cs ” 'dM 21T&3

Tárcsás gumirugó csavaró terheléssel

A körgyűrű keresztmetszetű tárcsa egyik oldali fegyverzeten M csavárnyomaték működik

a másik oldali tárcsa megfogott /241 .ábra/.

240.ábra
Csavarásra terheit hüvelyes gumirugó

241.ábra
Körgyűrű keresztmetszetű tárcsa csavarása
 — 286 —

A dr szélességű elemi gyűrű terhelése: dM^s = 2r^pCcir.

Tetszőleges r helyen a v vastagságú gumireteg deformációs szöge

tg ir / - , amelyből % - "~f— . Ezt az elemi nyomaték kifejezésébe

* v " G v
helyettesítve, majd az integrálást kijelölve, az

M= r 3 dr = ^ G ■t > /r4 — A f, s ebből a rugóállandó

v f 2v 2 1
, =_±t - 1 2v
S dM G - rj/
 3. A FŐBB FO R R Á S M U N K Á K JE G Y Z É K E

1. BenkŐ János: Hasonlósági transzformáció a siklócsapágy számításoknál,

Jármüvek, Mezőgazdasági Gépek 26.évf. 12,sz. 1979.
2. Greschik Gyula: Anyagmozgató gépek, Tankönyvkiadó, Budapest,
19 77.
3. Hans— Jürgen Zebiscb: Anyagmozgatás: Műszaki Könyvkiadó,
Budapest, 1975.
4. Jurek Aurél: Automobilok, tankönyv, Műszaki Könyvkiadó,
Budapest, 1963.
5. Magyar József és társai: Oktatási segédletek Gépelemek tantárgyhoz, BME,
Gépelemek Tanszék, Budapest, 1972— 1977.
6. Molnár László— Varga László:.GördülŐcsapágyazások tervezése,
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977.
7. Pattantyús Á. Géza: Gépész— és villamosmérnökök kézikönyve
4. kötet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1962.
8 . Panomarjov Sz. D.; Szilárdsági számítások a gépészetben
4 4. kötet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1965.
9. Sidó Ferenc: Autók fékberendezései, Műszaki Könyvkiadó,
Budapest, 1979.
10. Szota György: Siklócsapágyak tervezése, Műszaki Könyvkiadó,
Budapest,1974.
11. Terplán Zénó: Gépelemek 11/2 jegyzet, Tankönyvkiadó,
Budapest, 1978.
12. Vörös Imre: Gépelemek II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1970.
13. Werner Schwoch: Automobil: Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1973
14. IN A M A S S K A TA L O G /D 303/
15. Kőolajtermékek kézikönyve. Ásványolajforgalmi Vállalat,
Budapest, 1978.
16. Magyar Gördülőcsapágy Müvek vevőszolgálati tájékoztatói,
GÖCS kiadványok
17. SKF főkatalógus/Katalógusszám 7700/, Kossuth Nyomda,
Budapest