Dr.

Zsáry Árpád

GÉPELEMEK
II. kötet

Tankönyvkiadó, Budapest 1991

 TARTALOMJEGYZÉK

ELOSZÓ
1. SIKLÓÁGYAZÁSOK
1.1. A siklóágyazásokról általában, felosztásuk, típusaik és jellemzoik 15
1.2. Kenoanyag-bevezeto szerkezetek 21
1.3. Vegyes súrIódású csapágyak elmélete és méretezése 29
1.4. Hidrodinamikus csapágyak elmélete és méretezése 37
1.4.1. Tetszoleges alakú résre vonatkozó kenéseimélet . . . . . . . . . 38
1.4.2. FolyadéksúrIódási állapot hengeres radiális csapágyakban . . . 43
1.4.3. FolyadéksúrIódási állapot véges szélességu hengeres radiális
csapágyakban . . . . . . : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
1.4.4. Hengeres radiális csapágyak melegedése . . . . . . . . . . . . . . 56
1.4.5. A csapágy olaj szükségletének számítása . . . . . . . . . . . . . . 59
1.4.6. Hidrodinamikus hengeres csapágyak méretezésének menete. . 62
1.4.7. Több hordozófelillem hengeres siklócsapágyak 76
1.4.8. Változó terhelésu és fordulatszámú hidrodinamikus radiális
csapágyak 80
1.4.9. Hidrodinamikus axiális csapágyak elmélete és méretezése . . . 83
1.5. Hidrosztatikus csapágyak elmélete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92
1.5.1. Hidros~tatikus radiális siklócsapágyak 92
1.5.2. Gázkenésu hidrosztatikus radiális csapágyak 98
1.5.3. Hidrosztatikus axiális csapágyak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
1.6. Siklócsapágyak anyagai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 103
1.6.1. Csapágyházak anyaga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 103
1.6.2. A tengely és a tengelycsap anyaga .... . . . . . . . . . . . . .. 104
1.6.3. Csapágyanyagokkal szemben támasztott követelmények 104
1.6.4. Csapágybélés-ötvözetek 105
1.6.5. Csapágyperselyanyagok 106
1.7. Siklócsapágyak szerkezeti kialakítása .. . . . . . . . . . . . . . . . . .. 109
1.7.1. Radiális csapágyak perselykialakításai 109
1.7.2. Radiális csapágyak szerkezeti kialakításai . . . . . . . . . . . .. 116
1.7.3. Osztatlan vagy szemcsapágyak 117
1.7.4. Osztott, merev perselyu csapágyak 119
1.7.5. Osztott, beálló perselyu csapágyak 124

5
 1.7.6. Belsoégésumotor-csapágy 126
1.7.7. Vasútijármu-csapágy 132
1.7.8. Önkeno csapágyak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 134
1.7.9. Muanyag perselyú csapágy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 136
1.8. Néhány hidrodinamikus axiális csapágyszerkezet . . . . . . . . . . . .. 140
2. GÖMBCSAPÁGYAK ÉS GÖMBFEJEK
2.1. Gömbcsapágyak 143
2.2. Gömbfejek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 147
2.3. Beépítési példák gömbcsapágyakra és gömbfejekre . . . . . . . . . .. 148
3. AZ EGYENES VONALÚ MOZGÁS ELEMEI
3.1. A vezetékek feladata és szerkezeti típusai 152
3.2. Csúszóvezetékek 153
3.3. Gördülovezetékek 157
4. FORGATTYÚS MECHANIZMUSOK
4.1. A hajtómuvek felosztása és feladatai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 161
4.2. A kulisszás hajtómu mozgástörvényei . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 164
4.3. A forgattyús hajtómu 167
4.3.1. Általános ismertetés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 167
4.3.2. A forgattyús hajt6muvek kinematikája . . . . . . . . . . . . . .. 168
4.3.3. A forgattyús hajt6muvek dinamikája . . . . . . . . . . . . . . .. 173
4.3.3.1. Az indikátordiagram és teljesítmény . . . . . . . . . .. 173
4.3.3.2. A tömegerok 178
4.3.3.3. A hajt6muvet terhelo erohatások . . . . . . . . . . . .. 181
4.3.4. A dugattyús gépek egyenletes járása 187
4.3.5. A tömegkiegyensúlyozás alapelvei. . . . . . . . . . . . . . . . .. 192
4.4. A forgattyús hajt6muvek szerkezeti részei és méretezésük . . . . . .. 199
4.4.1. A lendítokerék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 199
4.4.2. A dugattyú 202
4.4.3. A dugattyúgyúru . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 208
4.4.4. A dugattyúcsapszeg 210
4.4.5. A dugattyúrúd 212
4.4.6. A keresztfej . . . .. .. . . . . . . . . . .. 213
4.4.7. A hajtórúd 215
4.4.8. A forgattyústengely 226
4.4.8.1 Kivitelezett forgattyústengelyek 233
4.4.8.2. Forgattyústengelyek méretezése 237
5. IiAJTÁSTECHNIKA ÉS HAJTÁSOK
5.1. A hajtásr61 általában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 244
5.2. A hajt6muvek csoportosítása 245
5.3. A hajtástechnika illesztési feladatai 246
5.4. Hajtástechnikai jellemzok 251
6. FOGASKERÉKHAJTÁSOK
6.1. Fogaskerekek csoportosítása és alapfogalmak . . . . . . . . . . . . . .. 256
6.1.1. Párhuzamos tengelyvonalú fogaskerékhajtások 256
6.1.2. Metszodo tengelyvonalú fogaskerékhajtások . . . . . . . . . .. 258
6.1.3. Kitéro tengelyvonalú fogaskerékhajtások 258
6.1.4. A fogaskerekek jelölései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 260
6.1.5. A fogaskerekek alapfogalmai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 262
6.1.6. A kapcsolóvonal, az ellenprofil és a kapcsolószám . . . . . . .. 265
6.1.7. Fogtogörbe;arelatívpályaszerkesztése ,. 267
6.1.8. Soros kerekek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 268
6.1.9. Fogprofilalakok 269
6.1.10. Geometriai alapfogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 271
6.2. Hengeres fogaskerekek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 274
6.2.1. Ciklois fogazat 274
6.2.2. Az evolvens fogprofil tulajdonságai . . . . . . . . . . . . . .. 277
6.2.3. Az elemi fogazat . . . . . .. 282
6.2.4. Az evolvens fogazat csúszási viszonyai 286
6.2.5. Az evolvens fogazat profilkapcsolószáma 290
6.2.6. Az alámetszés és a határfogszám . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 292
6.2.7. A profileltolás 297
6.2.8. Az általános fogazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 302
6.2.9. Fogazattartomány és fogazatrendszerek 308
6.3. Ferde fogú hengeres kerekek 310
6.3.1. Alapfogalmak, méretek 310
6.3.2. Profileltolás és általános fogazat 313
6.3.3. A ferde fogazat kapcsolószámai 315
6.3.4. A ferde fogazat képzelt fogszámai . . . . . . . . . . . . . . . . .. 317
6.3.5. Csavarkerékpárok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 318
6.4. Belso kapcsolódású hengeres fogaskerekek 321
6.4.1. A belso fogazatról általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 321
6.4.2. A belso fogazatú kerék geometriája . . . . . . . . . . . . . . . .. 321
6.4.3. A belso kapcsolódás csúszásviszonyai . . . . . . . . . . . . . . .. 325
6.4.4. A belso kapcsolódás interferenciái . . . . . . . . . . . . . . . . .. 326
6.5. Kúpkerékhajtások .. 329
6.5.1. A kúpkerekek kapcsolódása és az alapfogalmak . . . . . . . .. 329
6.5.2. A kúpkerekek méretei 332
6.5.3. Ferde és íveIt fogú kúpkerekek . . . . . . . . . . . . . . . . .. 337
6.5.3.1. Körívfogazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 340
6.5.3.2. Palloid fogazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 342
6.5.3.3. Ciklois ívu fogazat 343
6.5.4. Hiperbolikus kerekek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 344
6.6. Fogaskerekek gyártása 347
.6.6.1. Hengeres, külso fogazatú kerekek gyártása 347
6.6.1.1. Profilozóeljárások 347

7
 6.6.1.2. Lefejto fogazóeljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 348
6.6.1.3. Fogaskerekek hokezelése . . . . . . . . . . . . . . . . .. 351
6.6.1.4. Hengeres fogaskerekek finommegmunkálása ..... 353
6.6.1.5. Fogazatok forgácsmentes eloállítása . . . . . .. . . .. 357
6.6.2. Kúpkerekek gyártása . . . . . .. 358
6.7. Fogaskerekek mérése és illesztése 361
6.7.1. Egyedi hibamérések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 361
6.7.1.1. A fogprofil ellenorzése. . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 361
6.7.1.2. A fogirány mérése 363
6.7.1.3. A fogfelületi érdesség ellenorzése. . . . . . . . . . . .. 363
6.7.1.4. Az osztás ellenorzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 364
6.7.1.5. A fogazat ütésének ellenorzése 366
6.7.1.6. A fogvastagság ellenorzése . . . . . . . . . . . . . . . .. 366
6.7.2. Öszetett hibamérés 372
6.7.3. Fogaskerekek pontossági eloírásai és illesztései 375
6.8. Fogaskerekek szilárdsági méretezése 377
6.8.1. Fogaskerekek erohatásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 377
6.8.2. Fogazatok károsodási formái 380
6.8.3. A fogaskerekek anyagai 382
6.804. A fogaskerekek szilárdsági számításának kialakulása . . . . .. 383
6.8.5. Dinamikus igénybevételek figyelembevétele 385
6.8.6. A fogtoteherbírás számítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 385
6.8.7. A fogfelületi teherbírás számítása ... . . . . . . . . . . . . . .. 389
6.8.8. A berágódási szilárdság ellenorzése . . . . . . . . . . . . . . . .. 394
6.9. A fogaskerekek kenése 397

7. CSIGAHAJTÚMúVEK
7.1. A csigahajtómúvekrol általában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 401
7.2. A hengerescsiga-hajtópárok geometriája . . . . . . . . . . . . . . . . .. 401
7.3. A csigahajtópár erohatásai és hatásfoka. . . . . . . . . . . . . . . . . .. 407
7A. A csigahajt6pár méreteinek megállapítása . . . . . . . . . . . . . . . .. 413
7.5. A csigahajt6mú melegedésének számítása . . . . . . . . . . . . . . . .. 414
7.6. A csigahajt6mú méreteinek ellenorzo számítása 414
7.6.1. A csigakerék fogfelületi szilárdsága ... . . . . . . . . . . . . .. 414
7.6.2. A csigakerék fogtoszilárdsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 415
7.6.3. Acsigatengelylehajlása 416
7.7. Tengelyek és csapágyak méretezése 416
7.8. Globoidcsiga-hajtások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 418

8. FOGASKEREKES HAJTÚMÚSZERKEZETEK
8.1. Fogaskerék-szerkezetek 421
8.2. Hajtómúszerkezetek 425
8.3. Fogaskerék-hajtómúvek kenése és melegedése . . . . . . . . . . . . .. 435

8
9. BOL YGÚHAJTÚMÚVEK
9.1. A bolygóhajtómuvekrol általában 438
9.2. A bolygóhajtómuvek típusai és mozgásviszonyai . . . . . . . . . . . .. 439
9.3. A bolygóhajtómuvek fogszámválasztása és muködési határai . . . .. 446
9.4. A bolygóhajtómuvek veszteségei és a hatásfok 449
9.5. A teljesítményáram és teljesítményelágaztatás . . . . . . . . . . . . .. 451
9.6. A bolygóhajtómuvek méretezés ének alapelvei 453
9.6.1. A bolygómu geometriai méretezése . . . . . . . . . . . . . . . .. 453
9.6.2. A bolygómu szilárdsági méretezése 455
10. HULLÁMHAJTÚMúVEK
10.1. A hullámhajtómuvek muködési elve és kinematikája . . . . . . . .. 456
10.2. A hullámhajtómuvek elonyei és hátrányai . . . . . . . . . . . . . . . 458
10.3. A hullámhajtómuvek csoportosítása és típusai . . . . . . . . . . . .. 460
10.3.1. Generátortípusok szerinti csoportosítás 460
10.3.1.1. Görgos generátoros hullámhajtómu . . . . . . . .. 460
10.3.1.2. Tárcsásgenerátoroshullámhajtómu . . . . . . . .. 462
10.3.1.3. Bütykös generátoros hullámhajtómuvek . . . . .. 462
10.3.1.4. Nem mechanikus elven muködo
hullámhajtómuvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 463
10.3.2. Hullámkerekek kialakítása szerinti csoportosítás 464
10.4. Hullámhajtómuvek méretezése 467
10.4.1. A geometriai tényezok megválasztása . . . . . . . . . . . . .. 467
10.4.2. A hullámkerék szilárdsági méretezése 469
11. CIKLOHAJTÚMÜVEK

12. ERÓZÁRÚ GÖRDÜLÓHAJTÁSOK; DÖRZSKERÉKHAJTÁSOK

12.1. A dörzskerékhajtásokról általában 475
12.2. A dörzskerékhajtások méretezési irányelvei 476
12.3. Hornyos dörzskerékhajtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 478
12.4. A dörzskerékhajtás alkalmazási területei 479
13. ERÓZÁRÚ VONÚELEMES HAJTÁSOK
13.1. Az erozáró vonóelemes hajtásokról általában 481
13.2. A hajtások elrendezései 482
13.3. A mechanikai viszonyok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 485
13.4. Méretezési alapelvek .... . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 487
13.5. A szíjcsúszás és az áthúzási fok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 491
13.6. Borszíjhajtás 494
13.7. Gumihevederes hajtás 496
13.8. Muanyag hevederes hajtás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 498
13.9. Ékszíjhajtás 502

9
 13.10. Különleges ékszíjhajtások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 506
13.10.1. Optibelt-SC ékszíj 507
13.10.2. FO-(nyitott profilú) ékszíj 507
13.10.3. Fogazott ékszíj. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 508
13.10.4. Többsoros ékszíj ak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 509
13.10.5. Széles ékszíj ak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 510
13.10.6. Kettos ékszíj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 510
13.10.7. A 6O:os ékszíj 511
13.10.8. Az ékbordás ékszíj vagy Poly- V szíj 511
13.11. A tárcsák szerkezeti megoldásai 512
14. ALAKZÁRO VONOELEMES HAJTÁSOK
14.1. Fogasszíjhajtások 517
14.2. Lánchajtások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 521
14.2.1. Alkalmazások és láncfajták 521
14.2.2. Lánckeréktípusok 525
14.2.3. A lánchajtás elrendezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 527
14.2.4. A lánchajtás kinematikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 528
14.2.5. Erohatások a lánchajtásokban 529
15. FOKOZAT NÉLKÜL ÁLLíTHATO ÁTTÉTELÚ MECHANIKUS
HAJTÁSOK
15.1. Fokozat nélkül állítható áttételu dörzskerekes hajtómuvek . . . .. 536
15.1.1. Kialakítási és méretezési irányelvek . . . . . . . . . . . . . .. 536
15.1.2. Néhány dörzskerekesvariátor-megoldás 539
15.2. Vonóelemes, fokozat nélkül állítható hajtások . . . . . . . . . . . .. 544
15.2.1. Erozáró, vonóelemes, fokozat nélkül állítható hajtások .. 544
15.2.2. Alakzáró, vonóelemes, fokozat nélkül állítható
hajtások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 548
16. GÉPALKATRÉSZEK TERVEZÉSÉNEK FOLYAMATA ÉS
ALAPVETO SZEMPONTJAI
16.1. A géptervezés folyamata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 550
16.1.1. A módszeres géptervezés alapjai . . . . . . . . . . . . . . . .. 551
16.1.2. A tervezési folyamat foszakaszai . . . . . . . . . . . . . . . .. 555
16.2. A géptervezés alapveto szempontjai 557
16.3. A kialakítás (alakadás) elméletének alapjai. . . . . . . . . . . . . .. 561
16.3.1. Az igénybevételnek megfelelo kialakítás . . . . . . . . . . .. 561
16.3.2. A megfelelo gyártástechnológia kiválasztása 564
16.3.3. Öntéshelyes kialakítás 567
16.3.4. A kovácsolásnak megfelelo kialakítás . . . . . . . . . . . . .. 573
16.3.5. Képlékeny hidegalakítással készített alkatrészek tervezésé-
nek technológiai szempontjai 574
16.3.6. Hidegen hajlított lemezalkatrészek kialakítása . . . . . . .. 578

10
 16.3.7. Porkohászati termékek kialakítása. . . . . . . . . . . . . . .. 581
16.3.8. Hegesztett alkatrészek kialakítása . . . . . . . . . . . . . . .. 583
16.3.9. Forgácsolt alkatrészek kialakítása .. . . . . . . . . . . . . .. 585
16.3.10. A szereléshelyes szerkezeti kialakítás 590
17. A FELHASZNÁLT ÉS JAVASOLT IRODALOM
17.1. A felhasznált és javasolt összefoglaló muvek 597
17.2. Az egyes fejezetekhez felhasznált és javasolt irodalom . . . . . . .. 597

11
 ELÖSZÖ

A gépelemek igen széles témakörének tárgyalását a tankönyv terjedelmében két

kötetre bontva terveztük. Az elso kötet, a Gépelemek 1., már megjelent. Tartalmazza nagy
vonalakban felsorolva: a méretezés szilárdsági alapjait, a kötések és a kötoelemek válto-
zatos megoldásait, a tengely- és agykötéseket, a rugókat, csovezetékeket, csoszerelvényeket,
nyomástartó edényeket, a hidraulika és pneumatika elemeit, tengelyeket, a tengelykapcsolók
igen sok változatát, a tömítéseket, a tribológia alapjait és befejezésként a gördülocsapá.syak
fejezetét.
Ebben a második kötetben, a Gépelemek IL-ben tárgyalni kívánjuk a teljes témakörhöz
tartozó további ismereteket. Így a legelso anyag a csapágyazások másik dpusa, a siklócsap-
ágy, majd ezt követik az egyenes vezetékek, ágyazások megoldásai. Ezek után rátérünk
összefoglalóan a hajtásoknak nevezett, igen nagy és rendkívül változatos témakör ismer-
tetésére.
A hajtásokba tartozó megoldásokat többféleképpen csoportosíthatjuk. A feladat azon-
ban minden esetben mozgásátvitel és legtöbb esetben nyomatékátvitel is. Ezt a feladatot
kényszerkapcsolatban, vagyis alakzárással vagy pedig erozáró kapcsolatban erozárással
(súrlódási erovel) teljesítik. Tárgyalásunk során foglalkozunk részletesebben vagy pedig
csak érintolegesen a forgattyús hajtómuvekkel, a legkülönbözobb fogaskerekes hajtás ok-
kal, és egyéb különleges hajtásokkal, továbbá a dörzskerékhajtással és különbözo vonó-
elemes hajtásokkal. Az eddigiekben felsorolt hajtómuvek áttétele állandó, vannak azonban
olyan hajtások, amelyek bizonyos határok között fokozat nélkül állítható áttételuek. Ezek
különbözo
. . szerkezeti megoldásúak lehetnek, szokás ezeket összefoglalóan variátoroknak
IS neveznI.
Már az 1. kötetben jeleztük a tervezési és szerkesztési munka egyes alapelveit, az alak-
adás igen nehéz kérdését, a számítási munka fontosságát és a rajzkészítés feltétlen pontos
munkáját. Miután a legkülönbözobb gépelemek leíró jellegu ismertetésén és méretezési
elveinek tárgyalásán túl vagyunk, megkíséreljük, összefoglaló jellegben, a tudatos konstruk-
tori tevékenység szempontjait is felsorolni. Az utolsó fejezetben tehát a konstruktorképzés
elso, kezdeti lépéseit kívánjuk megtenni. A konstruktori tevékenység bonyolult, sokrétu
és összetett feladat, amelynek mi csak alapelveit tudjuk e tankönyv keretében tárgyalni.
Mindenesetre ezekre az elvekre, szempontokra és részterületek re, mint pl. a számítógépes
tervezési munka (CAD), el ~erhelésnek megfelelo alakadás, az öntésnek, kovácsolásnak,
forgácsolásnak, szerelésnek, hokezelésnf:k stb. me~f~lelo kialakítás, és mindezek összefüggé-
sében a módszeres géptervezés fontos~~gára hívjui\. .'1 a figyelmet.
Ez a II. kötet is csak korlátozott mértékben tartalmazhat táblázatokat, szerkezeti meg-

13
oldásokat, mert a terjedelme kötött. Viszont a tankönyvhöz csatlakozó egyetemi jegyzetek-
ben kifejezetten segédletanyagok, méretezési példák, szerkezeti megoldások találhatók.
Ezek az egyes fejezetek ismeretanyagának jobb megértésén kívül, a gyakorlati rajzfeladatok
tervezéséhez is segítséget adnak.
A II. kötet tartalmának megértése bizonyos fokig nehezebb, mint az I. kötet anyagáé.
A számítási és méretezési munka is összetettebb. Sokszor többszörös felvétel és számítás
után kapunk megfelelo eredményt. Így a számítógépes programok fokozottabb mértékben
használhatók, mint az I. kötet anyagához. Mindezek gondosabb tanulmányi munkát tesz-
nek szükségessé.
Lesznek ebben a második kötetben olyan anyagrészek, amelyekhez az elso rész bizo-
nyos fejezetei, összefüggései is szükségesek. Ezért ilyenkor aG. I. jelzés után a vonatkozó
ábra- vagy képletszám, esetleg fejezetszám segítségével fogunk hivatkozni.
A II. kötet tartalmának összeállításához hathatósan hozzájárultak dr. Eleod András
docens, dr. Kabai Imre és dr. Seress László adjunktusok, munkatársaim, valamint dr. Debre-
czeni Gábor és dr. Erney György lektorok, akik igen sok értékes megjegyzéssel és tanáccsal
segítettek munkámban. Ezúton is köszönetet mondok segítségükért.
Szeretném remélni, hogy a könyv hasznos lesz a gépelem ek témakör tárgyaIt fejezetei-
nek, a gépszerkesztés elméletének elsajátításában, de egyben a gyakorlati tervezési és mére-
tezési feladatok megoldásában is.

Budapest, 1990. június 30..

Dr. Zsáry Árpád

egyetemi docens
a muszaki tudomány kandidátusa

14
 1. SIKLÚÁGYAZÁSOK

1.1. A siklóágyazásokról általában, felosztásuk,

tí pusaik és jellemzoik
A gépszerkezetekben az olyan szerkezeti kapcsolatot, amelyben üzemszeruen meg-
valósul két géprész terhelés alatti viszonylagos mozgása és emellett ez a két géprész rela-
tív helyzetét is meghatározza, ágyazásnak nevezzük.
Tágabb értelemben a siklóágyazásokhoz soroljuk azokat a szerkezeti egységeket is,
amelyekben az egyik mozgó elem, a tengelycsap sugara, közeledik a nullához, vagy pedig
a másik szélso esetben, a végtelenhez tart.
Az elso határesetben a csap végét kúposra készítik, a hegyét pedig kis sugarú gömb-
felülettel látják el. Ez a csúcs-csapágy, amely csak egészen kicsi tengely- és sugárirányú
terhelést tud felvenni. A csap végén egy gömbfelület egy na-
gyobb sugarú gömbfészekben elméletileg pontszeruen támasz-
kodik. A fészek leginkább kemény nemeskobol : rubinból vagy
zafírból készül (1. ábra).
A másik szélso esetben a sugár végtelen nagy lesz, ekkor
az egymáson elmozduló felületek mint sík f~lületek, egyenes
vonalú, leginkább változó irányú, alternáló mozgást végeznek,
ezek az egyenes vezetékek. Gyakorlati alkalmazásukra meg-
említhetjük a gozmozdonyokban található keresztfejet vagy a
belsoégésu motorokban a tengelyirányú mozgást végzo hengeres 1. ábra
dugattyút, valiU'l1intaszerszámgépeken szokásos egyenes veze-, Csúcs-esapágy
téket (2. ábra).' •
A siklóágyazásoknak lényegében két alapformája van; a csapágyak és a vezetékek.
A csapágy és így a siklócsapágy olyan ágyazás, amelyben a relatív elmozdulást végzo
felületeket részben vagy egészben kenoanyag választja el egymástól, vagy esetleg közvet-
lenül egymáson csúsznak el, itt tehát az ágyazás relatív forgó mozgást végzo géprészek kö-
zött jön létre.
Tehát a csapágy relatív forgó mozgást végzo géprészek (tengelyek) ágyazása.
A siklócsapágy egyik különleges típusa a csukló, amely-
ben az ágyazáselemek jellemzo relatív mozgása lengo mozgás.
Az ágyazások másik típusát a vezetékek képezik, ezek
olyan gépelemek vagyelemcsoportok, amelyek alternáló rela-
tív haladó mozgást végeznek. Ezt a gépelemet a késobbiekben
a 3. fejezetben fogjuk tárgyalni. .
2. ábra A gépek és készülékek egyik legfontosabb szerkezeti
Egyenes vezeték eleme a csapágy. Mivel az egymáson elmozduló alkatrészek

15
erohatást adnak egymásnak át, és többnyire a forgó alkatrészt vezeti a csapágy, ez
általában igen kényes szerkezeti elemekrol van szó. Legtöbb esetben gondos méretezés
technológiai kivitel szükséges. Ha a forgó mozgás átszármaztatásakor bármilyen za
jelentkezik, ez az egész gép muködését és jóságát befolyásolja, ezért a csapágyazásra mil
a tervezés, mind pedig az üzemeltetés során nagy gondot kell fordítani.
Siklócsapágyak esetében a tengelycsap és a csapágypersely között elhelyezkedo h
madik elem a kenoanyagréteg (3. ábra). Az eroátadás a kenoanyagréteg, ill. a gördül

O)

3. ábra
A csapágykialakítás alapelve
a) sildócsapágy; b) gördül6csapágy

elemek útján valósul meg. A kenoanyagréteg tehát olyan feladatot tölt be, mint a gÖJ
dülocsapágyak esetében a gördüloelemek. A relatív mozgást végzo csúszó alkatrészek k~
zötti teret tehát gondosan ki kell tölteni kenoanyaggal. A kopás és a súrlódási veszteség
csökkentésére törekedni kell a teljes kenoanyag-kitöltés re, mert így a kenoanyagtói függo~
kedvezo vegyes súrlódási állapotot, ill. tiszta folyadéksúrlódási állapotot lehet elérn
Fontos feladatot töltenek be tehát a kenoanyagot adagoló, bevezeto szerkezeti részeI(
és igen lényeges a kenoanyagot tartó, tároló kenoterek helyes konstrukciós kialakítás
Ezért a siklócsapágyak tervezése során feltétlen törekedni kell arra, hogy olyan kenoréte
- olajfilm - alakuljon ki, amely a legkedvezobb muködést teszi lehetové.
Egy adott szerkezetbe csapágyazás céljából be lehet építeni gördülocsapágyat és sikló
csapágyat is. Felvetodik a kérdés, hogy melyik a jobb, a siklócsapágy vagy a gördül"
csapágy?
A kérdést így feltenni nem helyes. Ugyanis mindegyik típusnak megvannak a mag
jellemzo sajátosságai, tulajdonságai, elonyei és hátrányai, ezek vizsgálata dönti el acél
szeru alkalmazást. Vannak olyan esetek, amikor a gördülocsapágy kerül elotérbe
van amikor kizárólag csak siklócsapágy jöhet számításba. Az esetek egy részébe
mindkét csapágytípus egyaránt szóba jöhet, és egyéb szempontok (beszerezhetoség
technológiai okok, szerelési kérdések stb.) döntik el a beépítést. A csapágytípus meg
választásához célszeru ismerni az egyes csapágyfajták jellemzoit, elonyös és hátrányo
tulajdonságait.
A Gépelemek 1. kötet részletesen tárgyalja a gördülocsapágyakat, itt most össze
hasonlítás céljából ismét felsoroljuk.

16
 SIKLÓCSAPÁGY GÖRDULOCSAPÁGY

Terhelhetoség: Terhelhetoség:
Anyagtól és sebességtol függ. Anyagtól, geometriától függ.

Siklásisebesség: Gördülési sebesség:

Tág határokra tervezheto (alsó határa Tág határok között változhat (felso ha-
inkább korlátozott). tára van).

Élettartam: Élettartam:

Ha tiszta folyadéksúrlódás áll fenn, A kopástóI és az anyag kifáradásától függ.

elvileg végtelen, egyébként anyagtól,
terheléstol függ.

Elonyös tulajdonságai: Elonyös tulajdonságai:

Gyártása, javítása viszonylag olcsó;
nagy futáspontosság; túlterhelést (rövid
ideig) bírja; dinamikus terheléssei szem-
ben nem érzékeny; zajmentes a járása;
jó rezgéscsillapító; szennyezodésre ke-
vésbé érzékeny. '
A súrlódási tényezo bizonyos határon
belül független a fordulatszámtóI ; kis in-
dulási ellenállás (gördülosúrlódás); üzem
közben felügyeletet nem igényel; kevés
kenoanyag-szükséglet; javításkor viszony-
lag könnyu csere.

Hátrányos tulajdonságai: Hátrányos tulajdonságai:

Kis fordulatszámon a súrlódási tényezo Gyártási költsége - különösen nagy mé-
nagyobb, mint a gördülocsapágynál, a retnél - nagyobb, mint a siklócsapágyé;
súrlódási tényezo függ a fordulatszámtói, nagy gyártási pontosságot és felületi sima-
a homérséklettol, a terheléstol; állandó ságot kell megvalósítani a csapágynál és az
gondozást igényel általánosságban (ön- illeszkedo felületeknél ; dinamikus terhe-
keno csapágynál nem kell). lésre és szennyezodésre érzékeny; rezgés-
sikló- kelto, és emiatt zajforrás is.
'dülo-
Az elobbi szempontokat kell sorra venni akkor, amikor a csapágytípus felol döntünk.
maga Néhány példát megemlítünk az elobbiek megvilágítására :
elcél- Poros, szennyezett környezetben siklócsapággyal tudunk megfelelo kialakítású, egy-
térbe, szeru, üzembiztos csapágyazást létrehozni.
~ében Kis kerüteti sebesség esetén viszont a siklócsapágyazás nem célszeru, mert a tiszta
:oség, folyadéksúrlódás ilyenkor vagy nem valósítható meg, vagy csak nyomásos olajozással,
meg- amely körülményes. Ekkor a gördülocsapágy a célszerubb.
ányos Nagy átméro és nagy fordulatszám esetén csakis a siklócsapágyazás jöhet számításba
(pl. generátorok, turbinák radiális csapágyai).
össze- A siklócsapágyak tárgyalása során az egyes fogalmakat az MSZ 10571 szerint tár-
gyaljuk.

17
 A siklócsapágyakat különbözo szempontok szerint osztályozhatjuk. Az egyik leg-
lényegesebb tulajdonság a csapágy üzeme szempontjából az, hogy milyen súrlódási állapot
áll fenn. Eszerint lehetnek

aj száraz-, ill. vegyes súrlódással muködo csapágyak. Általában kis terhelésu, kis
fordulatszámú, zsírkenésu vagy önkeno csapágyperselyekkel. Nagy terhelésu, fordulat-
irány-váltással dolgozó csapágyak, ahol nem alakulhat ki folyadéksúrlódás, pl. dugattyú-,
csapszeg. Általában nagy a kopás, és jelentos a súrlódási veszteség. A vegyes súrlódású
csapágyak üzemeltetési körülményeit nagymértékben lehet javítani szilárd kenoanyagok
felhasználásával;

bJ jolyadéksúr/ódással üzemelo csapágyak. Két típusát különböztetjük meg:

megfelelo konstrukciós kialakítással bizonyos fordulatszám-értéken felül önmu-
ködoen kialakul a folyadéksúrlódás - a hordozóképes olajhártya -, ezek a hidro-
dinamikus csapágyak. Az ilyen csapágyakban a relatív mozgó elemek mozgása
következtében az áramlási energia nyomási energiává alakul át: A mozgás irányá-
ban szukülo rés alakul ki; ez a súrlódó felületekhez képest tangenciális mozgás-
irány esetén (forgó mozgás) vagy pedig normális irányesetén (a tengelycsap sugár-
irányában váltakozó terhelés hatására mozog) jön létre;
olyan csapágyak, amelyeknél az elobbi eset nem áll fenn. Ennek ellenére tiszta fo-
lyadéksúrlódású üzemállapotot kívánunk megvalósítani, ekkor a siklófelületek
közé megfelelo nagy nyomással sajtoljuk a kenoolajat. Ezek a hidrosztatikus
csapágyak. Alkalmazási területük különösen olajkenéses talpcsapágyakban, szer-
számgépek foorsócsapágyaiban. Napjainkban mind szélesebb körben kezdenek
terjedni.

A csapágy alkalmazási területe legtöbbször eldönti, hogy mikor elégedhet meg a

konstruktor vegyes súrlódási állapotban üzemelo csapággyaI.
Bármelyik csapágytípusról is van szó, velük szemben lényegében a következo köve-
telményeket támaszthat juk :
kis súrlódási tényezo és kismértéku kopás mellett üzembiztos muködés;
a kenés kimaradása vagy idoszakos túlterhelés esetén is biztos üzemet lehessen
fenntartani, vagyis jó legyen a szükségjutási képesség;
sugárirányban és tengelyirányban megfelelo legyen ajutáspontosság.

A siklócsapágyak másik ,osztályozási szempontja a ható terheloero iránya, eszerint

ha a terhelés sugárirányú, hordozócsapágyról vagy radiális csapágyról,
- ha a terhelés tengelyirányú, támasztócsapágyról, talpcsapágyról vagy axiális
csapágyról beszélünk.
Általánosságban a csapágy terhelés nem egyirányú, hanem a radiális és az axiális ero
együtt lép fel. Mégis legtöbb esetben az egyik elhanyagolhatóan kicsi, és ezért elegendo
csak az egyik erore méretezni.

18
 A radiális megtámasztáson kívül a csapágyak feladata még az is, hogy szükség esetén
a tengelyt tengelyirányban is vezesse. Minden tengelyen kell egy ún. vezetocsapágynak
lenni, amely a tengelyirányú helyzetet meghatározza, a többi csapágy ugyanakkor a ten-
gely bizonyos mértéku tengelyirányú elmozdulását lehetové teszi a hotágulás felvételére
vagy a pontatJan szerelés kiegyenlítésére.
Radiális csapágyak. Ha a terhelés a tengelyre meroleges vagy sugárirányú, akkor hor-
dozó- vagy radiális csapággyal vesszük fel a terhelést. A tengelycsap lehet hengeres és
lehet kúpos felületu. Ha kúpos felületet készítünk, akkor lehetové válik a kopás utánállí-
tása, ill. a pontos csapágyhézag beállítása.
A tengely szerkezeti kialakításakor végcsap tengelykapcsoló
mindig gondolni kell a tengelyirányú meg-
támasztásra, ezért a tengelycsapoknál vál-
lakat kell készíteni.
A tengely végére szerelt csapágy ban
a végcsap helyezkedik el, ha pedig a ten-
gely a csapágyon túlnyúlik és ezen a részen
is kap terhelést, akkor a tengelynek az a
része, amely a csapágyban van, a nyakcsap
(4. ábra).
4. ábra
A geometriai különbségen kívül az a
Nyakcsap és végcsap
lényeges eltérés a két csap között, hogya
végcsap túlnyomóan hajlításra, a nyakcsap
hajlítás ra és csavarásra is terhelve van, a nyíró igénybevétel a legtöbbször elhanyagol-
ható.
A legkülönbözobb céloknak és körülményeknek megfelelo csapágypersely- és tengely-
csap-kialakításokat látunk az 5. ábrán. Az elso két megoldás végcsap, egyirányú, ill. két-
irányú axiális ero felvételére. A c) ábra kúpos nyakcsapot ábrázol utánál1ítási lehetoséggel.
Az eddig említett kiviteleket csak rövid tengelyek, pontos megmunkálás és szerelés esetén
célszeru alkalmazni. Ha azonban hosszú tengely lehajlását is figyelembe kell venni, akkor
célszeru gömbfelületu persellyel beállási lehetoséget teremteni, az ilyen persely megmunká-
lása azon ban elég nehézkes (5d ábra).
A tengelyirányú ero nemcsak kúpos tengelycsappal, hanem kúpos külso palástú
persellyel is felveheto (5e és 5J ábra). Ezek a megoldások azonban igen kényesek a beállí-
tásra, és a tengelyirányú ero csak kis hányada lehet a muködo sugárirányú terhelésnek.
Az ábrák csak elvileg mutatják a csapágyszerkezetet, ezek készülhetnek olyan szerkezeti meg-
oldásban, hogy vegyes súrlódású, hidrodinamikus vagy pedig hidrosztatikus csapágyként
muködnek.
Axiális csapágyak. A csapágyak másik csoportját az axiális vagy támasztócsapágyak
képezik, amelyeknek feladata tengelyirányú ero felvétele. A csapágy kialakítása többféle
lehet. Vázlatos megoldásokat a 6. ábra szemléltet.
Sok esetben kis fordulatszámú függoleges tengelyt kell megtámasztani axiális irányban,
ekkor vegyes súrlódású, zsírkenésu csapágyat használunk (6a ábra). Ezek a csapágy típu sok
rendszerint úgy vannak kialakítva, hogya támasztás mellett ugyanabban a házban sugár-
irányú megtámasztást adó persely is be van építve.

19
 I~

aj bj Cj

dj ej

5. ábra
Különbözo típusú radiális csapágyak

aj horony

Fox

~-

CI dj ej
6. ábra
20
Különbözo típusú aJciáliscsapágyak
 Ha forgó mozgás segítségével akarjuk a hordozóképes olajréteg kialakulását elérni,
akkor több helyen barázdát készítünk a felületbe lejtos rész kialakításával (6b ábra), vagy
pedig beálló szegmenseket használunk (6c ábra).
Ha a kenoolajat alulról visszük a kenendo felületek közé és így tartjuk megfelelo nyo-
mással lebegésben a tengelyt, ez a hidrosztatikus talpcsapágy (6d ábra).
Az axiális csapágyak egyik különleges típusa nagy terhelésre és nagy fordulatszámra
alkalmas, ez az ún. harangcsapágy, amelyet késobb tárgyalunk (1. az J.8. alfejezetben).
Mindkét irányú terhelést együttesen fel tud venni az ún. gömbcsapágy, amelynek egyik
egyszeru megoldását láthatjuk a 6e ábrán. Ezt a típust ott kell alkalmazni, ahol a kétirányú
terhelés felvételén kívül a beállási követelmény is teljesítendo.
A siklócsapágyak méretezése során egyik legfontosabb szempont a súrlódási állapot.
Lényegében minden súrlódási állapot kialakulhat mindegyik csapágytípusnál (radiális csap-
ágy, axiális csapágy). Ezért a csapágyak méretezését és típusait a súrlódási állapotnak meg-
felelo felosztásban célszeru tárgyalni.
Mivel a kenési állapot nagymértékben a kenoanyag hozzávezetésétol függ, ezért a kö-
vetkezokben ezeket a megoldásokat, ill. szerkezeteket ismertetjük.

1.2. Kenoanyag-bevezeto szerkezetek

A csapágy üzembiztos muködésének elengedhetetlen feltétele a kenoanyag-ellátás.

A bevezetoszerkezetek különbözo kiviteluek lehetnek attól függoen, hogy milyen halmaz-
állapotú kenoanyagot (zsír, olaj, száraz kenopor stb.) kell a csapágyrésbe bejuttatni.
A kenoberendezés a tervezett kenési rendszertol is függ. Megkülönböztetünk idoszakos
kenést biztosító kenoberendezéseket. Ezeket leginkább a zsírkenésu csapágyakban hasz-
náljuk, de ilyen a gördülocsapágyak legtöbb típusa. Siklócsapágyak esetén folyadéksúrlódási
állapot evvel nem valósítható meg, így ez csak alárendelt cél esetén jöhet számításba.
A folyamatos kenést megvalósító rendszerek olajkenésuek. Mivel a kenoanyag-szük-
séglet tág határok között változik, igen sokféle berendezés ismeretes.
Önmuködo kenés valósítható meg olyan persellyel (pl. porfém csapágy), ahol a beépítés
elott kenoolajjal töltjük fel a perselyt. Ez az ún. önkeno vagy porfém csapágy.
Zsírkenés. Kenozsír bevezetésére szolgál a zsírzószelence (Stauffer-szelence, 7. ábra).
Készülhet öntött és sajtolt kivitelben.
Elonye, hogy igen egyszeru; hátránya,
hogy nagy a helyszükséglete, és a csap-
ágyrésbe beszáradt, szennyezodött zsírt
nem tudja kisajtolni, mivel csak kis
nyomást (~ 0,25 MPa) lehet eloállítani.
Méreteit az MSZ 374/5 - 69 tartal-
mazza.
Kenozsírt nagyobb nyomással a 7. ábra
különbözo kialakítású zsírzógombokon Zsírzószelence

21
 (8. ábra) keresztül, zsírzóprés (9. ábra) segítségé-
vel vihetünk be a csapágyba. Hengeres tartályból a
dugattyú mozgatásával zsírt sajtolunk a csotoldaton
keresztül a zsírzógombokba. A zsírzófej nyílását
rugóval szorított golyó zárja el. Ez, mint egy vissza-
csapó szelep megakadályozza a kenoanyag vissza-
M10xl M10xl
áramlását és egyben a szennyezodések bejutását is.
A zsírzófejek kialakításait (hengeres és kúpos me-
8. ábra netu, menet nélküli), foméreteit, valamint a közda-
Zsírzógombok rabokat az MSZ 374/4-69, a zsírzópréshez csatla-
kozó cso- és zsírzófej-csatlakozók típusait és fo mé-
reteit az MSZ 374/3-69, míg a zsírzóprések típusait (egyszeri, kézi, orsós, karos) és fo mé-
reteit az MSZ 374/2-69 tartalmazza.

zs {rzógomb- csat lakozó csatlakozócso dugattyú

(MSZ 374/3) (M5Z 374/3)

zsirzógomb
(M5Z 374/4)

9. ábra
Zsírzóprés

Nagyméretu gépeken központi zsírkeno berendezés csorendszeren keresztül \adagolja a

kenoanyagot; gépjármuvek zsírkenési helyeihez nagy teljesítményu zsírzóberendezések
használatosak. Zsírkenés esetében, foként régen, készítettek olyan csapágyszerkezeteket is,
ahol a csapágyház felso részében a terheletlen csapágyfélben megfelelo méretu zsírzóüreget
képeztek ki, amelyben a zsírt tárolták. Ez a zsírtömb közvetlenül ráült a tengelyre, amelyet
a súrlódási ho meglágyít és így a súrlódó felületek közé bejut.
O Olajkenés. A gyakoribb kenési mód az olajkenés, mivel ekkor fo-
;3min. lyamatos és esetenként megfeleloen szabályozott kenést tudunk meg-
valósítani, és egyben a tiszta folyadéksúrlódási állapot elérése mellett
a kenoolaj hutohatása is érvényesül.
Kézi kenést olajozó- vagy pedig fecskendezokanna segítségével
végezhetünk, leginkább egyedi olajkenési helyek esetén idoszakos
E
kenésre. Erre alkalmas olajbevezeto megoldást látunk a 10. ábrán
(MSZ 374/6-69), muködése hasonló a zsírzófejekéhez.
Az olajozókanna rugózó fenéklappal vagy beépített nyomószi-
d
1. vattyúval készül.
10. ábra Általában olajkeno berendezések esetében lényegében három
Golyós olajozó kenési rendszert különböztetünk meg (ll. ábra):

22
 ~k.n"i\mÓdOk~
tartós E'gYE'di kE'nés átfolyó kE'nés kE'ringtE'to kE'nés

LJ
~3 1: LJ
~3 'r ~
~3

kE'ri ngtE'to E'gYE'di

átfolyó E'9YE'di
és és
központi kE'nés központi kE'nés

11. ábra
Olajkenési rendszerek
1 kenoanyagkészlet; 2 kenoanyag-hozzávezetés; 3 kenési hely; 4 kenoanyag-elvezetés;
5 kenoanyag-visszavezetés

a) Tartós egyedi kenés. A súrlódó felületek élettartamát a kenoanyag mennYIsege

szabja meg, vagyis ekkor a súrlódó felületek üzemideje alatt nincs utánkenés, pótlólagos
kenoanyag-bevitel. A tárolt kenoanyag kenoképessége határozza meg a csapágy üzemi visel-
kedését. Ide sorolhatjuk pl. a kanócos olajozást.
A kanócos olajozás az egyik legrégibb módszer. A csapágyházban megfeleloen kialakí-
tott tartályban levo olajat pamutból vagy gyapjúból készült kanóc szívja fel és szállítja a
kenendo helyre (12a ábra). Hátránya, hogya szállított olaj mennyisége az olajnívótól, az
olaj viszkozitásától és a kanóc hosszától függ, nem a szükséglettol, továbbá hogy az olaj
üzemszünetben is folyik. Egy másik példát látunk erre a kenésre a l2b ábrán, ezen a vasúti
jármuveken használatos párnáskenés vázlatos megoldása látható két képben. A rugó a
lemez közvetítésével szorítja a kenopárnát a csaphoz, és egyben az alaplemezen keresztül

olajozó kanóc

b) .
O}

12. ábra
Kanócos olajozás

23
 nyilott helyzet
támaszkodik a csapágyház alsó lapjára.
A hevederes szerkezet teszi lehetové azt,
hogya tengelycsap ütéseinek hatására a
kenopárna akadály nélkül elmozdulhat;
eredeti helyzetébe a két rugó téríti vissza.
A kenoolaj a csapágyház tartályként kiala-
kított alsó részében van, amelyben a keno-
pámát tartó szerkezet is elhelyezkedik.
Az önkeno esapágyak kenési rendszere
is ide sorolható. Itt a porózus csapágyper-
sely kenoolajjal van átitatva, és a csapágy
kenése ezáltal valósul meg. Ez gyakor-
latilag karbantartás nélküli üzemeltetést
jelent.

b) Átfolyó kenési mód. A kenoanyag

itt csak egyszer végzi kenési feladatát,
fémszita a súrlódó felületeken való átfolyás után
veszteségként eltunik. Mindig új, friss
kenoanyagról kell gondoskodni. Általában
akkor használjuk, ha kevés kenoanyagra
van szükség.
e) Keringteto (cirkulációs) kenésimód.
A kenoanyag többször, sokszor körbe-
kering a készenléti tartály (tápegység) és a
kenendo hely között, kenohatását folya-
matosan fejti ki. Minden egyes körbenjárás
során tisztítani és visszahuteni kell; bizo-
nyos felhasználási ido után fáradt olajként
le kell ereszteni, és új olajjal ki kell cserélni.
13. ábra Kis olajszállítási igény esetén igen jól
Henry-olajozó
használható a Henry-féle csepegteto keno-
berendezés (J 3. ábra). A felso, elfordítható
gombos rész segítségével a tuszelep zárt
helyzetbe állítható. Ha a gomb függoleges helyzetben van, a tuszelepet felhúztuk, és az olaj
csepeg a kenési helyhez. A csepego olaj mennyisége bizonyos határok között szabályozható
a felso menetes fej állításával. Ez a kenoberendezés csak átfolyó kenést ad.
A gyurus /(enési megoldások esetében a kenoolaj egy kis része veszteségként a csapágy-
persely oldalán elfolyik, de a nagyobb része keringve újra felhasználódik. A csapágyház
zárt alsó részét töltjük meg olajjal, amelybe beleér a kenést végzo gyuru. Emiatt a ház felso
részét úgy kell kialakítani, hogya gyuru a tengelyre szerelheto legyen. Két típusa ismeretes,
a gyakoribb a keno gyurus kivitel (14. ábra), ennél a gyuru a tengelynél jóval nagyobb átmé-
roju, és az.olajba belelóg. A gyuru a tengelyen elfordulhat, a tengely forgásától forgásba jön,
és a rátapadt olajat a kenendo helyre felviszi. A szerelhetoség érdekében gyakran osztva
készül, összekötésére többféle megoldás szokásos. A merev kenogyuru a tengellyel egydarab-
24
 kötés egymásba
nyúló nyelvvel

kötés S alakú
kivágással

~ kötés

csukló ~~ súllyesztett
fejú csavarral

bemerülési mélység' t = O/4, ha O = 2'5 30 mm

t = O/5, ha O = 35 65 mm
t = O/6, ha O ~ 70 mm .

14. ábra
Laza kenogyuru és kenési mód

ból készül, vagy rá mereven rögzített (15a ábra). A merev kenogyuru nem akadhat fenn
vagy nem csúszhat meg, ami a laza kenOgyuru esetében bekövetkezhet, és így a kenés leáll
vagy elégtelen lesz. Hátránya viszont, hogy az alsó csapágyperselyt is osztva kell készíteni,
ez pedig a meg~ngedett legnagyobb felületi terhelés miatt hosszabb csapágyperselyt jelent,
és a nyomásmezo kialakulását is zavarja. A felhordott olajat a gyuru széléhez közel kiala-
kított (és profilos) lap szedi le és juttatja az olajbevezeto horonyba. A 15b ábra szerinti meg-
oldás kis fordulatszámon is szállít é~ kétoldali olajszállítást ad, a 15c ábrán látható kivitelnél
nagyobb fordulatszám szükséges és csak egyik oldalán szállít.
A csapágyház alsó részében kialakított tartályt csak bizonyos szintig szabad olajjal
feltölteni, mert ha nagyon mélyen merül a laza gyuru az olajba, akkor nehezen indul vagy
beragad. Az olaj kívánt szintjét túlfolyó csavarfurattal lehet beállítani. A gyurus olajozás
egészen kis fordulatszámon nem megbízható, különösen nagyobb olajviszkozitás esetén.

olajleszedö él
olajleszedo él
merev kenogyuru

II
II

t olajnívó
--

O) b) C)

15. ábra
Merev kenogyuru és kenési mód

25
 ~I Közepes fordulatszám-tartományban igen jó,
gazdaságos kenési mód. Nagy fordulatszámok
esetén a kísérleti adatok szerint nem bizonyul
megfelelonek, mert a növekvo kenoolajszükség-
lettel nem szállít arányosan nagyobb olajmennyi-
séget. Különbözo mérési eredmények segítségé-
vel diagramba foglalható a szállított olaj mennyi-
sége a fordulatszámtói és a gyuru méretétol
16. ábra
függoen. Általában laza kenogyuru esetében
Függoleges tengelycsap kenése
a tengelycsap legnagyobb kerületi sebessége
2 mis, merev kenogyurunél 12 mis lehet.
Függoleges tengelyeIrendezés esetén a kapilláris és centrifugális erok együttes hatására
megfelelo kialakítássallehet kénoolajat a kenendo felületek közé szállítani (16. ábra).
Minden igényt kielégíto, korszeru kenési rendszer a központi kenés, amely átfolyó és
keringteto rendszerként egy vagy több kenohellyel muködhet. Az olajat dugattyús szivattyú
vagy fogaskerék-szivattyú szállítja csovezeték en keresztül a különbözo kenési helyekre,
ahonnan visszavezeto csöveken tér vissza az olajtartályba, amelybe esetleg hutocsokígyó és
olajszuro berendezés is be van építve a körülményeknek megfeleloen. Kisnyomású rendszer
esetén a szivattyú csak néhány (tized) bar túlnyomással muködik, mivel csak a csovezeték
ellenállását kell legyoznie. Nagynyomású rendszerek esetén (néha több száz bar) a hidrodi-
namikus hatás ból adódó nyomás a kenéshez nem elegendo, ezt pótolja a szivattyú. Ezek
legtöbbször dugattyús szivattyúval muködnek, az egyes kenési helyekhez külön dugattyú-
val.
A legegyszerubb központi kenési rendszert átfolyó kenéssel a 17a ábra szemlélteti váz-
latosan. A központi kenoszerkezet dugattyúi minden kenendo helyhez külön-külön leága-
zásban szállítják löketenként adott ütemben a meghatározott kenoanyag-mennyiséget.
A szivattyú típusától függoen 32 kenohely-csatlakozás is lehetséges, általában legfeljebb
15 m vezetékhosszal. Ez a berendezés alkalmazható szerszámgépeken és száIlítóberendezé-
seken.

központi
kenoszivattyú

tópvezeték
6
-~-- t
I

---
---- --. 2

kenési helyek
O) b)

17. ábra
Központi kenési rendszerek vázlata

26
 A /7b ábrán olyan központi kenési rendszer vázlata látható, amelyben a kenoolaj
cirkulál. Teljesen automatikus muködés is lehetséges. A kenoolaj az 1 olajtartályból a 2
szivattyún (fogaskerék-, csavar-, körforgó-szivattyú), a 3 szuron és a 4 visszahuton keresztül
az 5 elosztóba és onnan az egyes kenési helyekre (6) jut. Innen áramlik vissza az olaj az
olajtartály ba. A kenési rendszer helyes muködését a 7 olajnyomásméro és a 8 homéro jelzi.
A keringésben tartandó olaj mennyiségét, ill. az olajtartály nagyságát abból a feltevésbol
lehet meghatározni, hogy milyen gyakran (ik) kell a kenorendszertölto olajmennyiségét
óránként körbeforgatni. Ha az olajáram m3/h-ban Ji' és az olajtartály m3-ben VT, akkor

(1.1 )

Ettol az értéktol függ egyébként az olaj mechanikai és hoterhelése is, és így az olajcsere
üzemórájára is iránymutatást ad. A tapasztalat szerint jármuveknél ik = 40 I/h és nyugvó
berendezések esetén ik = 10... 20 l/h.
A 18. ábrán vázlatosan a Bosch-féle központi keno berendezés látható. Az egyes kenési
helyekre dolgozó dugattyúk a mun-
kalökettárcsához (mozgásáról tá- IÖkE>tállítá csavar csavarkNékpár
molygótárcsának nevezzük) állítha-
tó, önzáró csavarral kapcsolódnak. A
munkadugattyúk muködését egy-egy munkalökE>ttárcsa
vezérlodugattyú szabályozza. Ez ( támolygótórcsa)

utóbbiakat a vezérlotárcsa mozgatja.

A két támolygótárcsa közös ten- vE>zérlotórcsa
gelyre van szerelve, amely csavarke-
rékpáron át kapja a hajtást. Ezzel a
szerkezettel az egyes kenési helyekre szóllítódugattyú

szállítandó olajmennyiség egymástól

függetlenül a kívánt mértékre állít-
ható be.
A központi olajozások legin- VE>zérlodugattyú

kább jogaskerék-szivattyúval mu- ][

ködnek. Ez két, gondosan megmun- 18. ábra
kált fogaskerékbol áll, amelyek a ke- Bosch-féle központi kenóberendezés vázlata
rületük mentén (fejkörüknél) és az
oldalsíkjuknál pontosan illeszkednek a szivattyúházhoz. Az olajat a szivattyú a fogárokban
szállítja a külso kerület mentén. Az olaj áramlási útját a 19. ábra szemlélteti mindkét
forgásirány esetén. Az áramlás szabályozására szívó és nyomó visszacsapó szelepek vannak
a csovezetékekbe beiktatva.
Belsoégésu motorokban leginkább fogaskerék-szivattyú gondoskodik az olajszállítás-
róI. Nagy motorokon külön szivattyú tölti fel a motor felfutása elott az olajvezetékeket,
hogy már az elso fordulatok estén elegendo olajat kapjanak a csapágyak. A 20. ábra ilyen
fogaskerék-szivattyút szemléltet.
A belsoégésu motorokban, zárt hajtómubázakban szokás szóróolajozást alkalmazni,
azaz a kenoolajat a forgórészek viszik fel a kenési helyekre. A merülokenésnél vagy olaj-

27
 sziva ttyú-fog askN€'k€'k

~ kétfél€'
~ torgásirány

19. ábra
Fogaskerék-szivattyú vázlata kétirányú szállításra

oz olajáromlás
iránya

20. ábra
Fogaskerekes olaj szivattyú

fürdos kenésnél a kenési hely olajbevezeto nyílása az olajfürdoben van. A nyíláson keresztül
a hidrodinamikus szivattyúzó hatás útján kerül az olaj az elmozduló felületek közé.
Belsoégésu motorok esetén a szivattyús kényszercirkulációs kenést legtöbbször kom-
binálják a szóróolajozással. Ilyen kenés elvi vázlatát szemlélteti a 21. ábra.
Különleges eljárás az olajködkenés. Ekkor a levegovel porlasztott olaj a csúszó felületek
közé jut, és emellett bizonyos hutohatás is jelentkezik. Leginkább zárt szekrényben nagy
28
fordulatszámú sikló- és gör- gyujlövezelék olajnyomósméro
dülocsapágyak kenésére hasz-
náljuk. A gördülocsapágyak
kenésére alkalmasabb.
A központi kenoberende-
zések kialakítása kello gondos- olajbevezelo
ságot igényel. A csovezeték- fural
rendszerbe számos szerelvényt
(visszacsapó szelep, nyomás-
szabályozó, biztonsági szelep,
csocsatlakozások stb.) és szer-
kezeti egységet (olajszuro, olaj- olaj sziva tlyú olajszüro
szeparátor,olajiszap-leereszto,
olajhuto stb.) kell beépíteni, 21. ábra
ha minden szempontból meg- Szóró- és szivattyús kenés kombinációja
felelo, üzembiztos kenést kívá-
nunk megvalósítani, nagy terhelés, nagy fordulatszám, vagyis fokozott üzemi követel-
mények között.
A kenésre használt kenoanyagok tárgyalása a Gépelemek I. kötet 12.4. a/jejezetében
található meg.

1.3. Vegyes súrlódású csapágyak elmélete

és méretezése

A !egrégebben kialakult gépelemek közé tartozik a siklócsapágy, amely legelso meg-

jelenési formájában zsírkenésu volt. Az olajkenés bevezetése ~ csapágy konstrukciós fejlo-
dését jelentette. A csapágy jellemzoinek vizsgálatával már a múlt század végén módszeresen
kezdtek foglalkozni, éspedig két irányban, kísérleti úton és elméleti kutatásokkal. A kísérleti
tevékenység legelso, de máig is leglényegesebb eredményei a súrlódási viszonyok ra és a csap-
ágyterhelés-eloszlásra vonatkoztak. Az itt megállapított eredményeket azután az elméleti
vizsgálódások ~ritika alá vonták, és kismértékben módosították. Látni fogjuk, hogy az
elméleti vizsgálódások milyen jó egyezést mutatnak a kísérleti eredményekkel, az egyik úton
kapott adatok megerosítik a másik módszer eredményeit.
Lényeges kérdés az olajrétegben a nyomáseloszlás alakulása. Hengeres felületü hor-
dozócsapágyak esetén a csapterhelésbol a csapvetület felületegységére vonatkoztatott ter-
helés:
F
Pk = bd' (1.2 )

Itt b a csap szélessége, d az átméroje (22. ábra). Ez a számított közepes nyomás vagy fajla-
gos csapterhelés csak elméleti érték, mert a valóságban a nyomás nem egyenletesen oszlik
meg, sem a kerület mentén, sem a szélesség irányában.

29
 A valóságos nyomáseloszlást kísérleti úton elsoként B. Tower állapította meg 1883-
I884-ben az általa szerkesztett kísérleti csapágypersely segítségével (23. ábra). A perselyben
hosszirányban furatokat készített a persely fél hosszúságában, és ezekhez a furatokhoz csat-
lakoztak a sugárirányú rövid furatok, amelyek az olajrétegbe torkollottak. A csap alsó fele
az olajfürdobe merült, amelybol a forgás a persely alá sodorta a rátapadt olajréteget. Meg-

p
MPa

-=---=--=.- __ -~olaitürdö
22. ábra 23. ábra
A csapágy közepes felületi terhelése A Tower-kísérlet

felelo fordulatszámon a perselyt a besodort olaj a terhelés ellenében megemelte, vagyis 1'0-
lyadéksúrlódás alakult ki, mivel a tengelycsapot és a perselyt az olajréteg szétválasztotta.
A sugárirányú furatok közül mindig csak egy volt nyitva, amelynek hosszanti furatához
nyomásméro csatlakozott. Így a teljes nyomáseloszlást pontról pontra fel lehetett venni, és
az eloszlási görbét a hossztengely mentén és a tengelyre meroleges metszetben meg lehetett
szerkeslteni. Az ábrán látható, hogyanyomáseloszlás a hossztengely mentén szimmetrikus
és a szélektöl eltekintve közel állandó, ezzel szemben a tengelyre meroleges metszetben nem
szimmetrikus, hanem a nyomás maximuma a forgás irányába eltolódott.
A jelenség létrejöttében és az egész üzemi állapotban nagy szerepet játszik a kenoanyag
súrlódása. A csap kerületén ébredo súrlódási ellenállás értéke függ a súrlódási viszonyok
alakulásától. A siklócsapágyakban fellépo súrlódási tényezo lényegében négy jellemzotol
függ, éspedig a fajlagos csapterheléstol, a kenoanyag viszkozitásától, a fordulatszámtói, va-
lamint a persely és a csap közötti játéktóI. A súrlódási tényezo értékét különbözo fordulat-
számokra a századforduló elején (1902) Stribeek állapította meg kísérleti úton 0 70X230
mm-es, egy öntöttvas és egy fehérfém perselyu csapágyra (24. ábra).
Álló helyzetben vagy pedig igen kis tordulatszámon a persely ben a csap fémes súrló-
dássai érintkezik, kenoolaj a felületek között nincs, a fémes súrlódási tényezo fehérfém
perselynél 0,2 ... 0,25, öntöttvas perselynél pedig 0,14 értéku. Ami~t a csap forgásnak indul,
kis mennyiségu olaj kerül a felületek közé, és vegyes súrlódási állapot kezd kialakulni, a súr-
lódási tényezo jelentosen, meredeken csökken. A tengelycsap a perselyben ebben a súrlódási
állapotban érdekes módon a forgással ellentétes irányban helyezkedik el. A csap mintegy

30
 felkapaszkodik a perselyben a vegyes súrlódási állapotban egymással összeéro felületi ki-
emelkedések hatása következtében. A fordulatszám növekedése során mind több és több
olaj sodródik a felületek közé, és bekövetkezik egy bizonyos fordulatszám esetén az, hogy
a két alkatrész szétválik és tiszta folyadék súrlódás jön létre. Ekkor lesz a súrlódási tényezo
a legkisebb, amelynek értékére öntöttvas perselynél 0,0035, fehérfém bélésu perselynél
0,0017 értéket adtak a kísérletek. A tengely a folyadék súrlódás létrejöttével mintegy átdo-
bódik a persely másik oldalára, vagyis a forgásirányban excentrikusan helyezkedik el.
A persely és csap között ekkor jelentkezik a legkisebb csapágyrés, a hOmin résméret.
Növekvo fordulatszámon a csap még több olajat sodor a résbe. Ez a besodrás, az olaj
kavarása megnövekedett ellenállást jelent, és ezért no a súrlódási tényezo a fordulatszám-

80 ).1.10
nyugalmi n= 00 ,,O MPa

helyzet
7,5
4,5
13,5
10,5
9,0
3,0
6,0
18,0
12,0
15,0
16,5
1,5= 1 MPa esetén)
(,LJ.
60
.'/5---
indítós 150 20
n, 70 P
0,4 MPa
= 0,1 MPa
a2,5 aMPa
. ábra
140
120
30
130
kerületi t
sebesség függvényében
90
110
50
100 31
 mal kb. parabolikusan. Eközben a rés vastagsága növekszik, vagyis az excentricitás csökken.
Végtelen nagy fordulatszámon, ha a külso környezeti hatásokat nem vesszük figyelembe, el·
méletileg a csap koncentrikusan helyezkedik el a perselyben.
A súrlódási viszonyokat a felületi terhelés is befolyásolja. Ha a csap terhelését növel·
jük, a vizsgálat szerint a görbe jellege azonos marad. A legkisebb súrlódási tényezo szám·
szeru értéke most is ugyanaz, azonban a tiszta folyadék súrlódás beállásához nagyobb for·
dulatszám szükséges. A görbéket vizsgálva láthatjuk, hogy azonos fordulatszámot véve,
a súrlódási tényezo fordítva arányos a felületi terhelésseI.
A vizsgálatok során az olaj minosége nem változott és a csapágy hézaga is állandó volt,
azonban értheto az a megállapítás, hogy nagyobb viszkozitású olajhoz nagyobb súrlódási
tényezo, és szukebb illesztésu csapágyhoz kisebb súrlódási tényezo tartozik, ha egyébként
a többi jellemzo azonos.
A siklócsapágyak tervezésekor mindenképpen törekedni kell olyan viszonyok meg·
valósítására, amikor a tiszta folyadék súrlódási állapot kialakul. Az esetek igen nagy szá·
mában azonban erre nincs lehetoség, vagy nem valósítható meg. A zsírkenésu csapágyak
eleve is csak vegyes súrlódási állapotban üzemelnek, de ugyanaz a helyzet olyan olajkenésu
csapágyak esetében is, ahol kevés kenoanyag juthat a felületek közé (kanócos kenés, cse-
pegteto kenés, de gyurus kenés esetén is). Az üzemi fordulatszámon tiszta folyadéksúrlódá·
sos csapágyak is az indítási és a leállási periódusokban vegyes súrlódási állapoton mennek
át. Ezért mindenképpen célszeru néhány alapveto szempontot megismerni a vegyes súrló'
dási állapot területérol. A tribológia alapjait általában a Gépelemek I. kötet 12. fejezete
tárgyalja.
A vegyes súrlódási állapot tulajdonképpen többféle súrlódásból tevodhet össze. A 25.
ábra vázlatosan szemléltet három lehetoséget. A 25a ábrán a vegyes súrlódás tiszta szilárd·
testsúrlódásból és tiszta folyadék·
súrlódásból, a 25b ábrán tiszta
szilárdtest-súrlódás ból és határré·
teg-súrlódásból, míg a 25c ábrán
határréteg-súrlódásból és tiszta
a) b) C)
folyadéksúrlódásból tevodik ösz-
25. ábra sze. A súrlódó felületek között
Vegyes súrlódási állapotok
egyszer az egyik összetevo, majd a
a) szilárdtest-súrlódás, tiszta folyadéksúrlódás;
b) szilárdtest-súrlódás, határréteg-súrlódás; másik összetevo súrlódási állapot
e) határréteg-súrlódás, jelentkezik. Leggyakoribb az az
tiszta rolyadéksúrlódás
állapot, amikor a tiszta folyadék·
súrlódást a mikroérintkezési helyek megszakítják és fémes érintkezés jön létre. Hasonlókép'
pen gyakran bekövetkezik olyan vegyes súrlódási állapot - nem elegendo kenoolajjal kent
felületek esetében -, amikor folyadéksúrlódás és határréteg-súrlódás vegyes en jelentkezik.
A 24. ábrán szemlélhetok a különbözo súrlódási állapotok. Egy olajkenésu siklócsap'
ágy növekvo fordulatszáma során változik a súrlódási állapot és vele együtt a súrlódási té·
nyezo. A vegyes súrlódási állapot az n = O és n = nh fordulatszám-intervallumon belül
található. E területen belül az n ~ O fordulatszámhoz, vagyis az álló helyzethez a fémes súr·
lódási tényezo tartozik, majd a meginduló tengelyforgá~ során a f..l = f( nj függvény állandó
felületi terhelés esetén rohamosan c~ökkeno értéket vesz fel, egészen egy minimális értékig.

32
az ehhez tartozó fordulatszám nh' amely a tiszta folyadék súrlódás kezdetét jelenti, A tiszta
folyadéksúrlódás területén belül a forgó mozgás annyi kenoanyagot sodor be a felületek
F
közé, hogy fellép a hidrodinamikus felhajtóero, Fh' amelyhez Ph = b~ =áll. felületi terhelés
és /lh súrlódási tényezo tartozik. A vegyes súrlódás területén maradva ilyen felhajtóero
nincs, legfeljebb határesetben, esetenként, amikor a csapágy terhelés F = Fh' a másik ha-
táresetben Fh = O, a fémes súrlódás pilIanatnyi fennállása esetén. A vegyes súrlódási álla-
potot az energiaviszonyok szempontjából vizsgálva megállapítható, hogya súrlódási ellen-
állásból adódó energiaigény részint a fémes érintkezési helyek deformációs és nyírási ener-
giájára, részint pedig a kenoanyag reológiai deformációs energiájára bontódik. A vegyes
súrlódási területen a súrlódási ero Vogelpohl szerint:

(1.3)

A súrlódási tényezo:
/l = Fs/F = /lr(l-Fh/F)+ fthFh/F, a felületi terheléseket bevezetve

(1.4)
A súrlódási energia:
3 3 3
Ws = Fss = /lFs = i=l
L Ws; = ;=1
L . j=lL Wij,

i
ahol a súrlódásban résztvevo elemek száma (általában i = 3, tengelycsap, persely, keno-
anyag) és Wij a részsúrlódási energiák. A részsúrlódási energiák a következok (j = l. ..5,
a részsúrlódási energiák sorszáma):

Wil = Wel a rugalmas deformációhoz tartozó;

Wj2 = W pl a képlékeny deformációhoz tartozó;
Wi3 = Wrh a reológiai deformációhoz (kenoanyaghoz) tartozó;
Wi4 = WI törést kiváltó kopási részecskék leválasztásához tartozó;
Wi; = Wa adhézió miatti leválasztáshoz, lenyíráshoz tartozó.

Tehát három test esetében, a súrlódási tényezo összefüggését behelyettesítve kapjuk

vegyes súrlódásra:

2 2,5
Ws = L' L
i=l j=l
Wij(l-ph/pd+WrhPh/Pk' (1.5)

Ezzel az összefüggéssei azonban a gyakorlatban a méretezo szakember számolni nem

tud. Ezért kénytelen tapasztalati értékekbol kiindulva közelíto méretezési eljárást használni.
A siklócsapágyak üzemi állapotát leginkább a közepes felületi nyomás és a csap kerületi
sebessége jellemzi, A vegyes súrlódású csapágyakat e két jellemzo szorzata alapján mére-
tezzük.

33
 A 26. ábrán látható diagram megállapítható
minden csapágyanyag-párosításra, és ez alapján
a PkV szorzat segítségével méretezhetünk. Ha a
csap VI siklási sebességéhez tartozó közepes felü-
leti terhelés a vonalkázott területen belül van
(Pkl)' akkor üzembiztos a csapágy muködése.
Ha a vonal felett van (Pk2)' akkor rövid idon
belül számolni lehet a berágódással. Tulajdon-
VI Vmp9 V, mis képpen ez egy biztonsági terület, amely a vegyes
26. ábra és fémes súrlódási állapotú csapágyak méretezé-
Vegyes súrlódású sikl6csapágyak sére még ma is használható, azonban a tiszta fo-
méretezéséhez Iyadékkenésu csapágyak esetében nem.

a) Radiális csapágyak számítási menete

A tengelycsap átmérojét a tengely méreteibol kiindulva lehet megállapítani és ezt szi-

lárdságilag ellenorizni. Ezután következik a kenéstechnikai számítás a csapágyperselyanyag
és a kenoanyag felvételével. A terhelés és a méretek alapján:
F
PkV = bd d7tn ;§ (PkV)meg,

ebbol a csapágy szükséges hosszúsága kenéstechnikai (melegedési) szempontból:

b ~ TCFn (1.6)
- (PkV)meg

A csapágyak geometriai méretezéséhez az idok során kialakult a szokásos bld viszony-

szám (1. táblázat); ehhez az értékhez célszeru ragaszkodni. E két szempont szabja meg vé-
gül is a csapágy b és d értékeit. Néhány csapágytípusra a célszeruen felveheto (PkV)meg szor-
zatértékeket az 1. táblázat tartalmazza.

b) Az axiális csapágyak számítási menete

A vegyes súrlódású axiális csapágyak zsírkenésuek vagy ritkán olajkenéssel muködnek.

A zsírkenésu csapágyak (1. a 6a ábrát) csak kis fordulatszám esetén, közepes és nagy terhe-
lésre alkalmasak, mivel folyadéksúrlódásról nem lehet szó, ezért a túlzott hofejlodés elke-
rülésére csak kis kerületi sebesség engedheto meg. A tengelyirányú erot a tengelyvég-kereszt-
metszet vagy a tengely végére felerosített nagyobb felületu tányér (rendszerint körgyurufe-
lület) veszi fel. A kenhetoségi feltétel alapján, zsírkenés esetére számíthatjuk a szükséges
felfekvo felületet körkeresztmetszetre:

(1.7)

vagy körgyuru esetén

A - ( rI 2 - ro2) TC ~~ 2 'kTC b -_ --.Fax (1.8)
P

34
 -
,-.. -~
,-.. -
,-..

'-'
öo
'-' '-'
ö-.

1. táblázat

Csapágytervezési adatok
6,0
(ji,
0,65
0,5
0,7
2,0 ...
20
14--
Pb
c)mcg
14
mIs
10
4,5
1,2('...3,5
0,8 1,5
...
max,
0,85
2,5
...7,5
2,0
1,2
1,0
10,0
...
5,5
6,08,0
40,0
...
12,0
6,0
0,2
0,5 9,0
...
9,0
1,215,0
2,0
1,8
1,5
0,6
csap
0,50,9
0,8
...
5,0 acél
edz.
50
A70
A50
,
16 acél
... Csf,Pb-Bz
15,0
...
0,5 13,0
12
0,5 Csapágyanyag
0,2
1,02,5...
0,8 Bz
... öv
Csf3,026
Pb-Bz
Csf-K-SnlO
Bz-ö12
Ov.
Csf-K-Sn10
Bz,öv
Csf,Pb-Bz
Csf,
2,5 Vöt,Bz 0,45 ... 0,9 MPa
Csapágyrnegnevezés bld
V
Hajtórúd
égforgattyú

w
ul
ahol rI a külso sugár, ro a belso sugár, rk a középso sugár és ba gyuruszélesség. A megen-
gedheto felületi terhelés néhány értéke:

kis fordulatszám esetén acél- bronzra Pmeg = 6,0 N/mm2,

acél-acélra Pmeg = 9,0 N/mm2,
darutalpcsapágy esetén acél- bronzra Pmeg = 1O... 13,ON/mm2•

A melegedésre való méretezéskor közelíto eljárást használunk. Meg kell határozni a

pVk szorzatot, amely egy adott értéknél nagyobb nem lehet. A fordulatszámból meghatároz-
ható a vk közepes kerületi sebesség körgyurufelület esetén: 'l.'k = r"w, ahol

Így a melegedésre való közelíto méretezés egyenlete:

(1.9)

A pVk szorzat megengedett értéke néhány esetre:

N m
természetes léghutés es etén 2,5 ... 3,0 --2
mm '-,s
N m
hütobordákkal hideg környezetben 4,0 ... 8,0 --2
mm •-,s

N m
cirkulációs olajhutés esetén 8,0 ... 10,0 --2
mm •-.s

Az egyenlet segítségével a legkisebb gyürüszélesség:

(1.10)

A csapágy súrlódási nyomatéka egyenletes nyomáseloszlást és minden pontban azonos

súrlódási tényezot feltételezve:

Ts = rfl2nt drp = 21tflP r2 dr = 21tflP 3 (1.11 )

fr, fr, rt - r~
ru ru

A vegyes súrlódású csapágyak szerkezeti részleteit, a teljes konstrukciós kialakításra

példákat egy késobbi fejezetben, a folyadéksúrlódású csapágyakkal együtt fogjuk tárgyalni.

36
 1.4. Hidrodinamikus csapágyak elmélete
és méretezése
A siklócsapágyak konstrukciós kialakításának célja - amennyire a körülmények és a
feltételek megengedik - mindig tiszta folyadéksúrlódású csapágyak létrehozása. Az ilyen
csapágyak lényegében kétféle módon muködhetnek, mint ahogyan azt már a korábbiakban
jeleztük: hidrodinamikus elven és hidrosztatikus alapokon.
Az elméleti tárgyalás során az áramlástannak és a hidrodinamikának a viszkózus folya-
dékoknak (gázoknak) lamináris áramlására vonatkozó összefüggéseit kell felhasználni.
A teljes elmélet kidolgozása több évtizedet vett igénybe, és bizonyos részterületeken nap-
jainkban is még tart.

Szorosan a hidrodinamikus csapágyakkal kapcsolatban a következo történeti áttekintést lehet össze.

állítani:
N. P. Petrov (1883) elsoként ismerteti hengeres siklófelületu, folyadékkenésu csapágyak súrlódási el·
lenállásának meghatározását ("A súrlódás elmélete").
o. Reynolds (1886) a hordozóképes kenofilm elméleti leírását és meghatározását adta, a kenofilm
nyomásfüggvénye differenciálegyenletének fe!írásával. Tulajdonképpen evvel indult meg a kenéseimélet
kialakítása.
A késobbiekben igen sokan foglalkoztak a kérdéssel. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy
milyen módon jön létre hordozóképes olajréteg, és milyen sebesség- és nyomáseloszlás alakul ki benne.
Ezek ismeretében a súrlódási viszonyok, ill. a melegedési körülmények meghatározhatók. A kérdések
megoldása elég sok matematikai nehézség leküzdését jelentette, amely csak számos kiváló kutató együt-
tes tevékenységévei volt elérheto.
R. Stribeck (1902) részletes vizsgálatot végzett a hengeres siklófelületu csapágyak olajrétegében ke-
letkezo súrlódási tényezo mérésére a felületi terhelés és a kerületi sebesség függvényében.
A. Sommer/eld (1904) megoldotta a végtelen széles csapágy kenorétegében létrejövo nyomásfüggvény
differenciálegyenletét.
G. M. Michel! (1905) kidolgozta a véges szélességu sík siklófelületpár elméletét és számítását.
L. Gümbel (1914) kidolgozta az excentrikusan elhelyezkedo csapközéppont mozgását.
Továbbiakban számos kérdésben elorehaladást jelentettek E. Falz (1926), ten Bosch (1940), A. KIeme·
cic (1943), Baller (1943) munkái.
Ki kell emelni G. Vogelpohl jelentos kutatási eredményeit, aki a csapágysúrlódás minimumtörvényét
kidolgozta (1937), és a véges szélességu hengeres csapágy Reynolds-féle differenciálegyenletét 180°.os
perselykörülfogási szög esetére megoldotta.
A hazai kutatók közül Czégi Józse/ a véges szélességu hengeres csapágyak szélesség menti pontos
nyomáseloszlását a csapágysúrlódás minimumtörvényének felhasználásával határozta meg (1953).
A siklócsapágyak pontosabb számítása érdekében többek további munkát végeztek, és könyvekben,
folyóiratcikkekben publikáltak. Meg kell említeni A. Cameron, W. L. Wood (1949); H. Sassen/eld,
A. Walther (1954); A. Raimondi, J. Body (1956) munkáit.
Jelenleg a változó terhelésu és fordulatszámú csapágyak elmélete területén folyik kutatómunka.

A továbbiakban, igen tömören, a csapágy hidrodinamikai kenéselméletét ismertetjük,

az egyes folyamatokat és jelöléseket a vonatkozó MSZ lO 571 szerint használjuk.

37
 Az elméleti vizsgálatok célja lényegében a következo kérdések körébe sorolható:

a) Milyen feltételek szükségesek a hordozóképes olajréteg kialakulásához?

b) Milyen sebességeloszlás alakul ki a kenorétegben ?
e) Milyen nyomáseloszlás jön létre a kenorétegben ?
d) Mekkora a kenoréteg vastagsága?
e) Mekkora a súrlódási tényezo nagysága, milyen hofejlodéssel számolhatunk?

E kérdéseket tárgyalni lehet tetszoleges alakú rés esetén. Gyakorlatilag két eset fontos:
a síkfelülettel határolt rés, és a játékkal illesztett hengeres csapágyak esete.

1.4.1. Tetszoleges alakú résre vonatkozó kenéseimélet

Ahhoz, hogyasiklófelületek között hordozóképes olajréteg jöhessen létre, lényegében

négy feltételnek kell teljesülnie:

1. viszkózus folyadék a ken<>résben,

2. tapadóképesség a kenoanyag és a fémfelületek között,
3. relatív sebesség a siklófelületek között,
4. a mozgás irányába szukülo rés.

A viszonyokat eloször tetszoleges alakú kenorés esetében vizsgáljuk. A matematikai

tárgyalás érdekében térbeli derékszögu koordináta-rendszert veszünk fel, amelyben elhe-
lyezzük a tetszoleges alakú siklófelületeket (27. ábra). A felso lap egyenlete Yl = h =
= f(x, z), ez a lap áll, az alsó lap az x irányban U = állandó sebességgel mozog, mivel pe-
dig sík lapnak vettük fel, helyzetét az Y2 = O összefüggés határozza meg. A mozgó síklap-
nak olyan sebessége van, amelynek hatására annyi olaj sodródik be, amennyi teljesen ki-
tölti a rést. Az elméleti tárgyalás elvégezhetosége végett bizonyos elfogadható egyszerusíto
feltevéseket veszünk fel:

aj A rés alakja a mozgás során nem változik, és felülete teljesen sima.

bJ A rés h mérete a hosszához és szélességéhez képest igen kicsi.

e) A kenoolaj térbeli áramlását feltételezve az x irányú u = -~~ és a Z Iranyú

w = :~ sebességekhez képest az y irány ú sebesség elhanyagolhatóan kicsi. Ebbol
adódik, hogy a nyomás az y tengely mentén állandó.
d) A kenorésben az áramlás réteges, azaz lamináris.
eJ A kenoanyagra ható viszkózus erok mellett a tehetetlenségi erok és a súlyero el-
hanyagolható.
fJ Homérséklet-változást nem veszünk figyelembe, vagyis feltesszük, hogya viszkozi-
tás állandó.
g) A külso terhelés állandó nagyságú.

38
 y
y

-
>í= h=f(x,

x
zJ

z dz

27. ábra
Tetszoleges alakú kenorés olajrétegének egyensúlya

Az elozok figyelembevételével a 27. ábrán bejelölt elemi hasáb egyensúlyi egyenletét

felírhatjuk az x és a z tengely irányában:

x irányban
du
-d'txdzdx-dpdzdy-dxdydze(ff = O;
a tömegerot elhanyagolva
ap
- d'tx dx dz- dp dy dz = O; ebbol
ax

z irányban

ap
-d'tz dxdz-dpdxdy = O; ebbol az

Mivel p x-nek és z-nek függvénye, a csúsztatófeszültség pedig x-nek, y-nak és z-nek,

ezért használtuk a parciális differenciálhányados jelét. A csúsztatófeszültségek kifejezhetok
Newton elmélete szerint:

au
't.• = -"J- és (1.12)
ay

Ezeket behelyettesítve kapjuk:

ap a2u ill. (1.13)
ax = "Jay2'
Közbenso célunk az u, ill. w sebességeloszlás meghatározása egy adott helyen. Korábbi
fi1, I ' . k . a p é ap, 'k '1 f" I ' be' f'" áll
e tete ezesem szennt -ax s -a z erte ey-to ugget en, ezert a se sseg uggveny meg a-
pításához szükséges kétszeres integrálás során értéke állandó. Így a kétszeres integrálás
után adódik

valamint

w
l
= ---+C3y+C4•
ap y2
1] az 2

A határfeltételekbol az integrálási állandók:

y = O-nál u = V, így C2 = V,
Y = h-nál u = O, behelyettesítve

ebbol

CI
l ap
=---h--, V
ox 21] h
továbbá

y = O-nál w = O, és így C4 = O,
.y = h-nál w = O, behelyettesítve

1 ap
0=---+C3h h2
ebbol 1 ap
C3=---h.
az 2
1] ' 21] az

Az állandók behelyettesítése után, rendezve az egyenleteket, kapjuk:

u =-
1
21]
-
ox
ap
(y - yh) - V - -
2 (Y)h
l , (t.t4)

ill.

(1.15)

Mindkét sebességeloszlás az y függvényében másodfokú parabolával jellemezheto,

ennek a görbének az alakja a ~p , ill. ~p adott x, ill. .z helyhez tartozó értékétol függoen
uX a uZ o
változik. Ha tehát ismerjük h és ~, ill. ~
ox oz értékét, a sebességeloszlás felrajzolható

(28. ábra).
A sebességeloszlás azonban csak közbenso eredmény a nyomáseloszlás meghatározása
érdekében. A megoldáshoz fel kell használni az áramlástan kontinuitásegyenletét. A sikló-
felületek között x és z irányú áramlás folyik, Q" és Qz, a két irányban áramló közeg mennyi-
sége ugyanannyi értékkel változik a másik irányban is. Az olaj nem halmozódhat fel sehol

40
 y

W(y)

W=O

28. ábra
Sebességeloszlás tetszoleges kenorésben

sem a kenorésben, tehát a változások összege, az elojelt is figyelembe véve, zérus:

oQx oQz _ O
ox + oz - .

Nem vezetve le Qx és Qz értékét, csak a kiindulást megadva:

h h

Qx = oJ u dy, ill. Qz = oJ wdy.

Behelyettesítve és rendezés után, nem részletezve, csak a végeredményt írva, adódik:

ox ox oz oz dx
1] U~=O.
(1.16)
~[h30P]+~(h30P)_6
Ez a csapágykenés differenciálegyenlete, amelyet elso levezetojérol Reynolds-féle
differenciálegyenletnek nevezünk. Sajnos megoldása zárt formában nem lehetséges, partiku-
láris megoldása ismert, bizonyos egyszerusítö feltételek mellett. A megoldás adott kenorés-
alak és siklófelület-méretek esetén megadja a nyomáseloszlást, vagyis a nyomásfüggvényt.
Egyszerusíto feltevésnek kínálkozik, ha feltételezzük azt, hogyasiklófelület a z tengely

mentén végtelen kiterjedésu. Ekkor~~

oz
= O, mivel a nyomás a z tengely mentén állandó, a

középso tag kiesik, és a kapott egyenlet integrálással megoldható:

(1.17)
ox dx -61]U,ax
o ('h 3 dP) oh = O.

Ha feltételezzük, hogya h résméret csak az x függvénye, akkor az integrálás elvégez-

heto:

x -6'Y)Uh+C
h3~dP = O.

41
 Az integrálási állandó értékét meghatározhatjuk, ha a nyomásmaximum helyéhez tar-

tozó résméretet h*-gal jelöljük (itt :~ = o) :

Behelyettesítve ezt az elobbi egyenletbe, kapjuk:

(1.18)

Az integrálást kijelölve, és így a nyomásfüggvényt felírva:

x

fo --,;a-
P =- 6rjU (1.19)
h*-h dx.

Természetesen a nyomásfüggvény konkrét megoldása a méretektol és a rés alakjától

függ.
A nyomásfüggvény ismeretében további kérdésekre tudunk feleletet kapni. Ezek közül
leglényegesebb a csapágyra ható terheloero és a kenorésben uralkodó nyomáseloszlás kap-
csolata, valamint a kenorésben muködo súrlódási ero, ill. a súrlódási tényezo meghatáro-
zása.
Elvileg, ha a nyomáseloszlást összegezzük az egész kenorésben, ennek eredoje éppen
a siklófelületet terhelo külso erovel lesz egyenlo, vagyis:

XI+/ b/2

F = J XI
J
-b/2
p(x, z) dx dz.

Az Fs súrlódási ero pedig hasonlóképpen a siklófelület felszínén ébredo TX csúsztató-

feszültség összegzéséveI határozható meg (x irányú mozgást vizsgálunk):
XI +/ b/2

Fs = x,J J -
-h/2
[Tx]y=o dx dz. (1.20)

Amennyiben a T függvény ismert, a súrlódási ero meghatározható. Ennek ismeretében

X

a súrlódási tényezo a Coulomb-féle értelmezésben:

Ez az érték konkrét esetekben kiszámítható.

fl. továbbiakban részletesebb vizsgálatot két esetben végzünk, az egyik a hézaggal
illesztett hengeres csapágyak, a másik a sík siklófelületek esete.

42
 1.4.2. Folyadéksúrlódási állapot hengeres radiális
csapágyakban

Hengeres radiális csapágyak esetében feltételezzük, hogy a csapágyat terhelo F ero a

csapágy hosszának közepén muködik, és a csap és a persely tengelyei párhuzamosak.
A tárgyalás céljából azonban az eddigiekben használt derékszögu koordináta-rendszerrol
át kell térni a polárkoordinátás rendszerre, mert ebben a viszonyok kedvezobben tanulmá-
nyozhatók.
A polárkoordináta-rendszert a csap középpont jához kapcsoljuk. Az átalakítás céljá-
ból bizonyos jelöléseket és fogalmakat be kell vezetni. Ezek megnevezésénél a vonatkozó
szabvány meghatározásait figyelembe kell venni.
Az x független változó helyébe x = nj) és az U sebesség helyébe - rw kerül (29. ábra),

kenoolaj

.---J-.--
-----f_------
Oc p
.
. r R-h z

~~ O

29. ábra
Hengeres radiális csapágy geometriai jellemz6i

mivel a koordináta-rendszer kiinduló helyét hú minimális rés méretnél vesszük tel, és a pozitív
iránnyal ellentétes a mozgás iránya.
A csapágy játék a felületek legnagyobb relatív elmozdulási lehetosége egy meghatáro-
zott irányba: J = D-d, ha D a persely, d a csapágy átméroje {az ISO 701 szerint a játék
jele: J). MegküIönböztetünk minimális és maximális játékot, és az ezekbol számtani közép-
értékként számított közepes játékot.
A relatív játék a csapágy játékkal arányos, mértékegység nélküli számérték:

J D- d R- r !!.r
1p={f=-d-=-r- = r
A csapágyhézag a futófelületek között adott helyen mérheto legnagyobb távolság.
A csapágyhézag a 30. ábra szerint nem mindig egyezik meg a csapágy játékkal. Például a

43
 citromfuratú csapágy vízszintes irányú csapágy-
játéka (J) kisebb, mint a vízszintes síkban mér-
heto csapágyhézag (H).
Az excentricitás a csap és a perselyfurat
középpontja között jelentkezo távolság egy adott
üzemállapotban : e mm-ben.
A relatív excentricitás, egy résjellemzo, az
excentricitással arányos, mértékegység nélküli
e
szám: e = ahol t:.r a sugárkülönbség.
t:.r '
30. ábra
A csapágyrés vagy résméret a csapágy meg-
A csapágy játék és -hézag értelmezése
határozott üzemállapotában, a futófelületek kö-
citromfuratú csapágynál
zött, adott helyen mérheto távolság, jele: h.
. h
A relatív résméret a csapágyréssei arányos, mértékegység nélküli szám: h =& .
A résfüggvény a csapágyrés vagy a relatív rés, hely szerinti változását leíró függvény:
h = f(q;).
A résméretet, vagyis a résfüggvényt többféle módon határozhatjuk meg, azonban mind-
egyik esetben közelítéssel kell élni. A 29. ábra részlete alapján írható:

[(R-h) eos q;-e]2+ [(R-h)sin q;]2 = r2.

A kijelölt muveleteket elvégezve, és a kapott vegyes másodfokú egyenletet (R -h) ér-

tékre megoldva, kapjuk:
h = R - e eos q; - JI r2 - e2 sin2 q;,

t:.r e
ha bevezetjük a VJ= - r és e = ~ur jelöléseket, adódik:

h = rtp [ 1- e eos q; + ~- V ~2 - e2 sin2 q;] .

Ebben az összefüggésben -~
VJ
» e2 sin2 q;, ezért

h ~ rVJ(l- e eos q;) = ~r(l- e eos q;). (1.11)

A legkisebb résméret, mivel itt q; = O: ho = ~r( l -- e).

A legnagyobb nyomás helyén h* = np( l- e eos q;*).

Ezzel a relatív résméret: b - :r = 1- e eos q;.

h
A legkisebb résméret: ho == ~~ = 1- e.

44
págy- Az elso leglényegesebb feladat a nyomás függvény meghatározása; a jelölések h(cp),
mér- dx = r dcp behelyettesítésévei :

furat dp = -6rjU h·--h _ dp _ 6 np(l-eeoscp·)-np(l-eeoscp)

adott dx h3 - r dcp - rjrw r31f'3(1- E eos cp)3 ,

dp
dcp 7 6rjw (l-eeoscp·)-(I-eeoscp)
(1- e eos cp)3
(1.22)

Ebbol a differeneiálegyenletbol integrálás útján kapjuk a nyomásfüggvényt, azonban

a határfeltételeket meg kell állapítani:

az olaj bevezetésének helyén cp = CPrnél P = Pl,

az olajkilépés helyén cp = -cp2-nél p = P2.
A végtelen hosszú csapágy esetében
-tpt,

P~ = T
6,~2W f
'1'.
(J - E eos cp)3
(J-eeoscp·)-(l-eeoscp) d cp --

(1.23)

A függvény egyszerusödik, ha bizonyos konkrét értékeket helyettesítünk be. Ha a keno-

olaj bevezetésénél, ill. kilépésénél nincs túlnyomás, akkor Pl = P2 = O; ha a persely tel-
jesen körbeveszi a csapot, vagyis zárt, ekkor
CPl -/- CP2 = 2".

A nyomás függvény szélso értéke akkor adódik, ha ~; = O, ez bekövetkezik, ha

1 - e eos cp. = J- E eos cp,
ebbol pedig
eos cp. = eos cp.

Tehát a nyomásmaximum cp = +cp* helyen alakul ki, a nyomásmlOlOmm pedig

er = szögnél. A nyomáseloszlást ábrázoló görbének a ep = O pontban inflexiós pontja
-ep*
van, amelyet avval is bizonyíthatunk, hogyanyomásfüggvény második differeneiálhánya-
dosát zérussal tesszük egyenlové, amelybol adódik cp = O érték.
Tehát a ep = O helyen inflexió van, és a görbe erre a helyre centrálisan szimmetrikus,
ebbol adódik, hogya legnagyobb nyomás a ep = O helyhez tartozó nyomásnak a kétszerese.

45
 p A nyomásgörbét ábrázolhatjuk a
csapkerületet kiterítve (31. ábra),
vagy pedig sugárirányú metszetekkel
p(~)
a kerület mentén (32. ábra). Látható,
~in hogya nyomás az olajbevezetés he-
ep
lyén (Pl) kezd emelkedni a maximális
értékig (p*), utána csökken, és a -p*
helyen éri el a légköri nyomást. Ez-
2J{ után a forgó mozgás szÍvóhatása kö-
vetkeztében depresszió alakul ki a
31. ábra
csap felso kerülete mentén. A lég-
A nyomás változása a kiterített kerület mentén
körinél kisebb nyomás következté-
ben az olaj levegot nyel el, és ez az olaj habzásában is megnyilvánulhat. Ezt a jelenséget
nagy terhelésü és fordulatszámú csapágyaknál jól lehet észlelni.

-ip"

Z,
p(ep, z,)

z=áll.

ip = óll.

32. ábra
A nyomás változása a csap kerülete mentén
46
 A csapágy egyensúlyi állapota

A csapágyra ható erohatások egyensúlyi helyzetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a

kenorésben keletkezo olajnyomás egyensúlyozza ki a csapra ható külso terhelést. Az egyen-
súlyi viszonyok tárgyalása érdekében a külso terhelést bontsuk fel ({i = O irányú és rá
meroleges irányú komponensre (33. ábra). Írjuk fel az egyensúlyi egyenletet e két irányban,
egységnyi szélességu csapágyat véve «({ilaz olajbevezetés helye, - ({i2 ::::::-({i* az olajkilépés
helye):

. p9'=
Fl SIn fl . ({ir d({i = ~'V2(e,
poc«({i)SIn 6rjrw ml ({il' ({i2, Pl' P2),
-9"
9'1

Fl eos p = f poc«({i)eos ({ir d({i = ~fJ>l(e,

6rjrw , ({il>({i2, Pl' P2)'
-9"

A két komponenst négyzetre emelve és összegezve, az eredo a csapágy terhelés lesz:

F 1 -_ --2-
6rjrw r' 1 + fJ>'2
.1fJ>'2 2 _- --2-',1'
6rjrw n.,( e, ({il' ({i2,Pl' P2) . (1.24)
"P "P

A csapágy terhelést a vetületi felületi nyomással is kifejezhetjük, 1 cm széles perselyt véve:

Fl = 2r·l ·Pk' a két egyenlet jobb oldalát
összekapcsolva:

2 rpk 6'YJ'w n.'

= --2-',1'·
"P

A rendezés után, a numerikus értéket is

eP' -be beleértve:

(1.25)

Mindezeknek az összefüggéseknek a leveze-

tésénél végtelen hosszúságú csapágyat tételeztünk
fel. A valóságban véges hosszúságú csapágyaink
vannak, amelyekben az. elobbi jelenségek bizo- 33. ábra
A csapágy egyensúlyi állapota
nyos mértékig másképpen játszódnak le.

47
 1.4.3. Folyadéksúrlódási állapot véges szélességu hengeres
radiális csapágyakban

A csapágykenés differenciálegyenletének megoldásánál fel kellett tételeznünk, hogya

csapágy végtelen hosszú. A véges csapágy szélénél az oldal irányba elfolyó olaj miatt a ki·
alakuló nyomás nagysága csökken a végtelen széles csapágyhoz képest. A nyomás értéke
nem állandó a z tengely, vagyis a csapágy szélessége mentén. Minél rövidebb a csapágy, a
nyomáscsökkenés annál nagyobb. A véges csapágyszélesség befolyását a nyomáseloszlásra
a 34. ábra szemlélteti. A csapágy szélességét b-vel jelölve, a nyomáseloszlási görbék bld
függvényében láthatóan csökkennek, minél kisebb a csapágyszélesség, vagyis a bld viszony.

----+----
I
b/d
0,25
0,33
0,5
1

b/d=oo

34. ábra
Véges szélességu csapágy nyomáseloszlása

Ez azt jelenti, hogy a csapágy terhelhetosége lényegesen kisebb is lehet a végtelen széles
csapágy terhtJhetoségéhez képest, feltételezve természetesen, hogya csapágy jellemzoi
(tp, 'YJ, w, e, rpl,Pl) azonosak.
A terhelés csökkenése azonban nem adódik ilyen egyszeruen. Ugyanis a terhelés hatá-
sára az oldalelfolyás következtében, a csap a furatban lejjebb száll, ezáltal lecsökken a ho
minimális résméret, és növekszik a relatív excentricitás a ho = ~r(l- e) összefüggés alapján.
A relatív excentricitás növekedéséveI pedig a vizsgálatok szerint növekszik a csapágyban
a nyomás, a 35. ábrán látható diagram szerint. A nagyobb excentricitás, ill. a kisebb ho rés-
méret megvalósítását azonban csak gondos felületi megmunkálással érhetjük el, ekkor tiszta
folyadéksúrlódás állhat elo, és a vegyes súrlódást elkerülhetjük.
A véges csapágyszélesség esetén a nyomáseloszlás függ tehát az mérettol, így a p(rp, z)
függvényt kellene meghatározni. Erre azonban csak közelíto megoldások vannak. A kivi-

48
 telezett csapágyaknál az olaj bevezetése és 1,0

elfolyása atmoszférikus nyomáson tör-

ténik, és általában a persely vagy félig 0,8
zárja körbe a csapot (félpersely, 180°-os),
vagypedig teljesen zárt perselyt használnak
(zárt, 3600-os), ennek megfeleloen változik t 0,6
p
epl értéke. Ir.
A végtelen csapágyra a nyomásfügg- 0,4
vény (1.23):
61]w 0,2
poe = -2-
tp
F~(e, Pl' P2, epl' ep2, ep).

o
Az elobbi meggondolások alapján,
nem részletezve, a nyomásfüggvény véges _~
.l.
- 0,3 -0,1O 0,1
-z_I_+z 0,3 +t
csapágyra: 35. ábra
A véges szélességu csapágy nyomáseloszlása
61]w
P = -2-tp F(e, epl> ep, z, hid). (1.26) a relatív excentricitás változásával

Ha azt a közelítést vezetjük be, hogy a nyomás a csapágy szélessége mentén másodfokú
parabola szerint változik, akkor a véges csapágyszélesség esetére a nyomásfüggvény

(1.27)

A c tényezo értéke a kerület mentén állandó és nagysága a hid viszonyszámtóI és a

relatívexcentricitástól függ. Pontosabb számításokban a nyomáseloszlást nem másodfokú
parabolával, hanem koszinusz hiperbolikusz függvénnyel szokás közelíteni.
A nyomásfüggvény ismeretében véges szélességu csapágyestében vizsgálható a csapágy
egyensúlyi helyzete, és ebbol levezetheto egy, a csapágy muködésére jellemzo szám, a $
csapágyjel/emzo szám vagy másképpen csapágy terhelési szám, amelyet az elso levezetojérol
Sommer/eld-számnak (jele: So) is neveznek:

Pktp2
$(e, f/JI' hid) = -- = So. (1.28)
1]W

Ez az összefüggés a csapágykenés hidrodinamikai hasonlósági törvénye. Értelmezése a

latá- következo: ha a különbözo csapágyakra a csapágyterhel~si szám azonos értéku, akkor
a ho azonos epl olajbevezetési szög és hid viszonyszám esetén a csap elhelyezkedése, vagyis a
,jáno relatívexcentricitás a csapágy méretétol függetlenül azonos. Az elozo fogalmak között tehát
'ban definiált kapcsolat van, amelyet a 36. ábra szemléltet. Zárt persely esetében a folytonos
rés- vonal, félperselynél pedig (a siklófelület 1800·hoz tartozik) szaggatott vonal mutatja az
szta értékeket a relatív excentricitás, ill. a bld viszony függvényében.
A siklócsapágyak kenéselméleti számításakor a csapágy terhelési szám nagy szerepet ját-
?, z) szik, mivel pedig ez a csapágy terhelhetoségére is meghatározó jellegu, ezért terhelési szám
:ivi- megnevezésindokolt erre a fogalomra.

49
 40 40

20 20

10
8
'- ••.•.••.........

.....
6
4 ~
\."
""' ..•...

' .••••••••
0,9
--
t
t.
';s.. °8
2

1
,~', ........• ~
~'
CI. 0,6
" 04
"&,'

0,4 0,6 0,8 ',0

é--- _lL d
.10. aora
A csapágyterhelési szám változása az E, ill. a b/d viszonyszám függvényében

Ha az elobbi összefüggést a nyomásra oldjuk meg, kapjuk:

0'61'.. "....... 04 '()

.r:=0C:::;
j~~'" 08 r-... '1'
1............... (l I '
0,2 I
II 04 •••••...•..• l' '""''}.s- 0,5
- ff S
.:'>

0'"<l 03'
.r:=
1\.. '\ o~O
.>. 0,7 III
'B
_ l]W (1.29)
O.

~' "o'" q ~'\~ I .~ Látható, hogya csapágy ter-

t Q2 helhetosége az olaj viszkozitásával
-1
.~ o,,
.~ I~
"','
~~~
-090.' +1~ egyenesen arányos, vagyis, kis ter-

j 005
, 0,04 O,, 0,2 0,40,6' 2
~'
4 68'0
~~95
20'
~
helésnél kis viszkozitású olajat cél-
szeru használni, ill. nagy terhelést
nagy viszkozitású olajjal lehet fenn-
-- 2
tartani. A terhelhetoség viszont for-
Csapágyterhelési szám. ~-So- ~~
37. ábra
dítva arányos a relatív játék négyze-
A q, csapágyterhelési szám, a ö relatív résméret
tével, vagyis minél nagyobb terhelést
és az E relatív excentricitás összefüggése kívánunk elérni, annál kisebb játék

50
kell, annál szukebb illesztés szükséges, amely azonban csak nagy felületi simasággal való-
sítható meg.
A gyakorlatban if> értéke egynél nagyobb, egynél kisebb értéket csak nagy kerületi
sebességés kis terhelés esetén vesz fel. A célszeru felso határ átlagos felületi érdesség esetén
if>;§ 10.
A méretezés szempontjából sokszor kedvezobb a csapágy terhelési számot, a résmére-
teket, ill. a relatív excentricitást egy diagram ban megadni. Ennek lehetoségét Sassenfeld,
Walther és több kutató munkálta ki. A 37. ábra szemlélteti ezt a diagramot.

Súrlódási viszonyok

A tengelycsapot körülvevo kenoolaj folyadéksúrlódási állapotot hoz létre, azonban ez

is jelent bizonyos súrlódási ellenállást és súrlódási tényezot. A súrlódási nyomaték megha-
tározása céljából a csap felületén muködo csúsztatófeszültséget, To-t kell meghatározni, a
Newton-féle képlet szerint az elmozduló felületre
(38. ábra):

(1.30)
TO = [1] :u]
y y=O .
x:r'f
A konkrét számításhoz szükséges a sebesség-
függvénydifferenciálhányadosa, amelyet a koráb- y

biakban már meghatároztunk. Figyelembe véve 38. ábra

a - U miatti elojelcserét, egyenletünk most a A súrlódási nyomaték meghatározásához
következo:

du 1 dp U
- = -.-(2y-h)+ .
dy 21] dx h

Behelyettesítve y = Oértéket, kapjuk a csúsztatófeszültségre:

t'o = [1]_1_ dp
21] dx (2y-h)+1] hU] y=O = _! dpdx h+1] hU.
2
(1.31)

A végtelen szélességu hengeres hordozócsapágyak nyomásgradiense

dp
dx
= 6 U !!...·-Il
1] h3

amelyet behelyettesítve az elobbi összefüggésbe:

t'o 2
= -.!.!.-61]U h3
h·-h + U!!II = _1]u(3hh2•._~_
h h1) h
= 1]U(~- h2'
3h.) (1.32)

A résméretet a hengeres csapágyaknál a relatívexcentricitással szoktuk kifejezni, ezt

behelyettesítve az elobbi összefüggésbe, adódik

(1.33)
To -- 1] U [_(1 - e cos 3(1- eecos
4 ep)D.r_ _ D.r(I- cosep·L]
ep)2 .

51
 A súrlódási ero az elemi csúsztatófeszültségeknek a csapfelületén való összegezésébol
adódik. Az elemi súrlódási ero

dFs = ror dep dz.

Eddigi összefüggései nk végtelen csapágyszélességre vonatkoztak, a véges szélességre

való áttéréskor a súrlódási ero meghatározásához egy Cs tényezot kell bevezetni, amely a
hid viszonytól és a relatívexcentricitástól függ. E tényezovel az oldalirányú elfolyás miatti
nagyobb súrlódást vesszük figyelembe. Tehát az Fs súrlódási ero, az integrálást kijelölve és
egy betuvel jelölve az integrált magába foglaló részt:
bj2 'P,

Fs = !lU
t!.r f -'P'f
-bj2
Cs [ ~ - e 4cos lp - 3 1- ee cos
(1- cos lp*
lp)2 ] r dlp dz =

= -'YJU bD(e, lpl' hid) = -'YJ'w bfJ(e, epl' bld). (1.34)

'If 'If
A súrlódási tényezo meghatározásához a csapágy terhelés értékét is meg kell állapítani.
Ezt, végtelen csapágyhosszat feltételezve, l cm perselyszélességre már a korábbiakban meg-
határoztuk. A nyomáseloszlást a csapágy szélessége mentén másodfokú parabolával meg-
közelítve és az integrálást jelölve, kapjuk:

'YJrw
F = -2-
'If
bf/>(e, lpl' bld). (1.35)

A súrlódási tényezo, behelyettesítés után

'YJrw
- bD(e, lpl' bld)
'If
= 1jJC( e, lpl' bld). (1.36)
'YJrw
-2 bf/>(e, lpl' bld)
'If

Tehát a súrlódási tényezo egyenesen arányos a csapágy relatív játékával és egy C függ-
vénnyel, amely a különbözo esetekre meghatározható. A C függvényt kifejezve kapjuk a
súrlódási számot, vagy másként az általánosított súrlódási tényezot, amelyet a csapágyak
számításakor olyan jellegben használunk, mint a csapágy terhelési számot:

C=l!:-. (1.37)
'If

A súrlódási szám értékét diagramokban tudjuk megadni a hid viszony, ill. az e relatív
excentricitás függvényében. A harmadik változó a lpl olajbevezetési szög; félperselyre és
zárt perselyre külön diagramok vannak. Ennek megfeleloen, úja bb számítások eredménye-
ként, az általánosított súrlódási tényezot körülzárt perselyre az e relatív excentricitás függ-
vényében a 39. ábra, míg a bld viszony függvényében a 40. ábra szemlélteti.
A 41. és 42. ábra fél persely esetében mutatja a súrlódási számot az e, ill. bld viszony
függvényében.

52
 1000
800
600
400

200

100
80

t 40
60
t ~
"'" 20
::l.

~ 10
8
6
4

1 1
0,8 0,8
0,6 0,6
0,2 0,4 0,6 0,8 1/0 0052 1 0,50,40/30/25 q2 0,15
é- ---
b
-;:r

39. ábra 40. ábra

A súrlódási szám a relatív excentricitás A súrlódási szám a bld viszony függvényében
függvényében zárt perselyre zárt perselyre

400

200

100 100
80 80
60 60

t 40 t 40
~ 20 ~ 20
'" "-...
::l.1O
I 8 ;.
lJ
10
8
lJ 6 6
4 4

2 2

1 1
O/8 O/8
O/6 O/6
O/4 0,4
0,4 0,6 0,8 1,0 0052 1
O/2
é--- 0/50,4 0,3 0,25 0,2
___ lL
0,'5

d
41. ábra 42. ábra
A súrlódási szám a relatív excentricitás A súrlódási szám a bl d viszony
függvényében fél perselyre függvényében fél perselyre .

53
 A C súrlódási számot kedvezobb a (So) Somme/feld-szám függvényében megadO!.
Vogelpohl számításai alapján megszerkesztett diagramot látunk a 43. ábrán. A vonalkázott
terület olyan sávdiagramot jelent, amely gyakorlatilag minden It/Ip értéket tartalmaz (a gya-
korlatban használt bld viszonyhoz és 180° ... 360° körülforgásiszög-értékhez). Vogelpohl
javaslata szerint elozetes és gyakorlati számítások hoz általában elegendo a 43. ábra vonal·
kázott területén belül meghúzott, c[> = l értéknél törésponttal rendelkezo egyenes adataival
számolni. A két egyenes darab egyenletét felhasználva, közelítés ként számolhatunk.

fl 3 3
Ha So = c[> -< 1, akkor (nagy fordulatszámnál) ;
C = ''Ip = '11>- = So
3 3
ha So = c[> >- 1, akkor fl
(nagy terhelések esetén).
C = -; = y'i]) = y'So'

A súrlódási tényezot úgy is meg szokták határozni, hogy a csapágy terhelési számból
kifejezik a relatív játékot, és ezt helyettesítik a súrlódási szám összefüggésébe, tehát

- 'Y}W
fl = y'c[>
V·-Pk - C(f, rpl' bld).

A két jelölt függvényt egy betuvel felírva:

= K = cy'?>. (1.38)
fl K(e, rpl' bld)
(5f;w
-,
Pk
vagyls

'0420
LN: 100
III
-o
lJ')::t. lJ
-o'o
.......•. 40
-::>
"
62
"o
IIIE'
~ 60
t

0,5
0,04 O,, 0,2 0,4 0,6 1 2 4 6 10 20
P 'fI2

CsapágyterhelE!si szám, ~: 50= rt C.J ---

43. ábra
A C súrlódási szám változása a ~ szám függvényében

54
 A súrlódási tényezo tehát a tiszta 5,0
folyadéksúrlódási állapotban a szögsebes-
séggel (tehát a fordulatszámmal is) para- 4,5
bolikusan változik, míg a Pk nyomással
gyökösen fordítottan arányos. Ez a meg- 4,0

állapítás alakilag pontosan megegyezik a

3,5
Stribeck által meghatározott kísérleti ered-
ményekkel. A tiszta folyadéksúrlódás kez-
detétol (24. ábra) a súrlódási tényezo
t 3,0
~
tényleg parabolikusan emelkedik, és a ma-
:::l.1~ 2.5
gasabban haladó görbék hez csökkeno kö- "
:.::
zepes nyomás tartozik. 2,0
A súrlódási tényezot meghatározó K
függvény értékét a relatív excentricitás 1,5
függvényében a 44. ábra szemlélteti bld
különbözo értékeire. K értéke, általában ',0
rt> = I-tol felfelé, lényegében állandónak ° ~2 ~4 ~6 Q8 '0

tekintheto. A gyakorlati esetekben értéke Relatív excentricitás, g---

2,0 ... 3,5 között változik. -- f~1 persely nyomás alatti felületr~sszel
A súrlódási tényezo értékét, és ezzel --- tél persely egész benedvesített felületével
a csapágy súrlódási veszteségét növeli a 44. ábra

csapot a nem terhelt kerületen körülvevo AK-függvény görbéi

olajfilm. Bár a teljesen körülzárt persely-
ben a felso nem terhelt csapágyhézagot az olaj általában nem tölti ki teljesen, hanem rész-
áramlási csíkokra szakad, ez a súrlódási ellenállást mégis növeli. Nagy és egy irányban
muködo terhelésnél, pl. vasúti csapágyaknál ezért a nem terhelt (alsó) csapágyperselyt el is
szokták hagyni, vagy pedig a szélességet csökkentik. A nedvesített kerületet úgy is lehet
csökkenteni, hogy az olajat a csapágy vízszintes osztássíkjánál vezetjük be. Különösen
nagy, egyirányú terhelés esetén pl. vízszintes tengelyu generátoroknál, turbináknál az alsó
persely félben vezetjük be az olajat, ezáltal ep! ;::::; 90 ... 120° között adódik, és a súrlódási
ellenállás csökken.
A hézaggal illesztett hengeres siklófelületek kenéselméleti számításánál egyre ponto-
sabban sikerült megállapítani különbözo szerzok számítási eljárásaival a folyadéksúrlódási
állapot leírásához szükséges jellemzo számok értékét. Ennek alapján ma már 60° . .,360°
perselykörülfogási szögtartományban a méretezéshez szükséges jellemzoket - táblázatosan
megadva - megtalálhatjuk az irodalomban [2.7]. A táblázati adatok lényegében külön-
bözo bld viszonyhoz és perselykörülfogási szöghöz a relatív excentricitást, a csapágy terhe-
lési számot, a súrlódási számot, a nyomáseloszlásra vonatkozó néhány jellemzot és a kö-
vetkezokben tárgyalásra kerülo átáramló olaj mennyiségét tartalmazzák.
Az irodalomban megtalálhatók a Kodnirtól, Korovcsin.l'zki;tol, Vogelpohltól, Sassen-
feldtol, Walthertói, Raimonditól és Bodytól eredo számítások.
A táblázati adatok ismeretében szükség esetén interpolálni kell, vagy pedig ezek fel-
használásával szerkesztett diagramokat lehet használni.
Érdekes vizsgálni, hogya csap középpontja a perselyben hol helyezkedik el. Ilyen irányú

55
 n =00
vizsgálódást elso ízben Gümbel végzett,
és megállapította, hogy az elhelyezke-
dést nagymértékben befolyásolja az olaj-
bevezetés helye (45. ábra). A csap nö-
vekvo fordulatszámnál csökkeno ex-
centricitással a persely közepe felé ha-
lad, a pálya azonban nem veheto fél-
0,4 körnek, csak nagy qJ 1 = fl + 90 o ola jbe-
vezetési szög esetén. Ennél kisebb szög-
0,5 nél laposabban halad, nagyobb szög
esetén kis fordulatszámnál túllépi a fél-
0,6
kört, nagyobb fordulatszámnál beljebb
halad. Mindez azonban csak abban az
0,7
esetben igaz, ha a csap és a persely tö-
kéletesen merev, továbbá a fordulat-
0,8
szám és a terhelés állandó.
0,9 Általánosságban azonban a csap-
0,95 pálya meghatározása rendkívül bonyo-
0,99 lult. Figyelembe kell venni az egyes
1
n=O
alkatrészek rugalmas deformációját, va-
45. ábra lamint a terhelés és a fordulatszám vál-
A csapközéppont pályái Gümbel szerint
tozását. A mozgás ugyanis lehet lengo
mozgás, változó sebességu forgó moz-
gás, a terhelés hasonlóképpen lehet lengo, forgó, és emellett a nagysága is változó.
A tengelycsap tangenciális és normális sebességkomponensei által nyomáseloszlások ala-
kulnak ki, amelyek a csappályát befolyásolják.
Ilyen irányú számításokat többek között Hahn, Someya, Holland végeztek, a számítási
eljárásokat Eberhard és Lang számítógépre programozta. A határfeltételek felvétele után
közelítésekkel lehetett bizonyos bld viszonyok ra eredményeket kapni, ezeket elsosorban
belsoégésu motorok csapágyaira alkalmazták és ellenorizték mérések kel.

1.4.4. Hengeres radiális csapágyak melegedése

Bár a siklócsapágyban helyes tervezés esetén folyadéksúrlódási állapot van, mégis je-
lentos nagyságú súrlódási munka keletkezhet, amely hové alakul áto Az elobbiek alapján a
súrlódási tényezot meghatározhatjuk, és a kenoanyag belso súrlódása következtében kelet-
kezo súrlódási teljesítmény mint veszteségteljesítmény
(1.39)
A keletkezo homennyiség miatt az olaj és a csapágypersely homérséklete az indítás után
növekedni kezd. Egy bizonyos ido után beáll az egyensúlyi állapot, amikor az idoegység
alatt a keletkezo homennyiség megegyezik a csapágyból az idoegység alatt hovezetés, hoát-

56
adás és hosugárzás útján eltávozó homennyiséggel. Ebben a hoegyensúlyi állapotban a per-
sely siklófelületének homérséklete közel azonos a kenorésbol kifolyó olaj átlagos homérsék-
letéveI, ez a csapágy üzemi homérséklete.
A csapágyban keletkezo veszteségteljesítmény számítható, ez állandósult üzemi álla-
potban egyenlo a ház és a hutoolaj visszahutési hoáramának összegével. A csapágyház ho-
árama a vezetés sei (P;), a konvekcióval (Pk) és a sugárzással (PSUg) távozó h~áramok összege.
Így

PV = Pház+Pol = P;,+PSUg+ Pk+ Pol. (1.40)

Ennek a veszteségnek megfelelo homennyiség a csapágyrésben keletkezik a kenoolaj

belso súrlódása következtében.
A csapágy típusa és szerkezeti felépítése határozza meg, hogya homennyiségek közül
melyik hanyagolható el, ill. melyik dominál. Így pl. kenogyurus csapágy esetében, ahol is a
csapágy zárt olajterébol nem lép ki az olaj, Pol = O.
A tengely hovezetésévei elvitt homennyiséget (P.) a legtöbb esetben elhanyagolhat juk.
A számításhoz szükséges pontos adatok legtöbbször nem állnak rendelkezésünkre. Általában
a homennyiség 10... 15%-a megy el a csapágyból vezetés útján. Az elhanyagolás a számítás
biztonságát növeli.
A sugárzással eltávozó homennyiség (PSUg) a Stefan - Boltzmann-törvény alapján szá-
mítható. Eszerint a hoáram

PSUg = 100 -
cA [ T:s 100
T~ ] '

ahol A a csapágyház külso szabad sugárzófelülete, m2;

c a sugárzási tényezo;
Tes a csapágyház külso felületének és Tk a környezo testeknek az abszolút homérsék-
lete, K.

A számítás körülményessége miatt ezt a homennyiséget legtöbbször nem határozzuk

meg külön, hanem a hoátadási számításnál vesszük figyelembe.
Az áramlásos hocsere útján hoátadással (konvekció) távozó hoáram:

Pk = ArJ.(t- to) W, (1.41 )

ahol A a csapágyház levegovel érintkezo külso hoátadó felülete, m2;

rJ. hoátadási tényezo, W/(m2.0C);
t a ház felületi homérséklete, oC. A ház felületi homérsékletét meghatározza a csap-
ágyrésbol a ház külso felületéig vezeto hoáram következtében fellépo homérséklet-
csökkenés. A számítás egyszerusítése miatt a csapágyrés és a ház felületi homérsék-
letét azonosnak tekintjük.
to a környezeti homérséklet, oC.

A számítás elvégzésénél bizonytalanságot jelent az, hogy elore még nem ismerjük a
csapágyház külso felületét. Úgy szokás eljárni, hogy elotervezéssel megállapít juk a csapágy-

57