Varjú Összefoglalása

Tartalomjegyzék
I Előadás 5
1. Algebrai átalakítások 7
2. Komplex számok 9
3. Deriválás 13
3.1. Függvényvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
3.2. szélsőértékkeresés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
4. Polinomok 17
5. Integrálás 19
5.1. A határozatlan integrál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
5.2. Racionalizáló helyettesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
6. Sorozatok és sorok 27
6.1. Sorozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
6.2. Végtelen összegek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
6.2.1. Konvergencia- és divergenciakritériumok . . . . . . . . . 28
6.3. Hatványsorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
7. Többváltozós függvények 33
7.1. Értelmezési tartomány és értékkészlet . . . . . . . . . . . . . . . 34
7.2. Grafikonok és szinthalmazok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
7.3. Határérték és folytonosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
8. Deriválás 39
8.1. Parciális deriváltak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
8.2. Differenciálhatóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
8.3. Iránymenti derivált . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
8.4. Deriválási szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
1
2 TARTALOMJEGYZÉK
8.5. A deriválás geometriája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

8.6. Szélsőértékszámítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
9. Integrálás 53
9.1. Az integrálhatóság és az integrál . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
9.2. Az integrálás technikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56
9.3. Helyettesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58
9.4. Alkalmazások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
10. Vektoranalízis 63
10.1. Integrálátalakító tételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
11. Differenciálegyenletek 65
11.1. Szétválasztható változójú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65
11.2. Elsőrendű lineáris . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66
11.3. Állandó együtthatós lineáris . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67
12. Lineáris algebra 73

12.1. Lineáris terek, vektorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73
12.2. Transzformációk, kvadratikus formák, mátrixok . . . . . . . . . . 75
12.2.1. A sík lineáris transzformációi . . . . . . . . . . . . . . . 75
13. Valószínűségszámítás 81
13.1. Események . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81
13.2. Valószínűség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83
13.3. Feltételes valószínűség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
14. Összetett feladatok 87
II Megoldások 89
1. Algebrai átalakítások 91
2. Komplex számok 93
3. Deriválás 95
3.1. Függvényvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
3.2. szélsőértékkeresés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
4. Polinomok 101
TARTALOMJEGYZÉK 3
5. Integrálás 103
5.1. A határozatlan integrál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
5.2. Racionalizáló helyettesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
6. Sorozatok és sorok 107

6.1. Sorozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107
6.2. Végtelen összegek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107
6.3. Hatványsorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108
7. Többváltozós függvények 109
8. Deriválás 111
8.1. Parciális deriváltak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
8.3. Iránymenti derivált . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
8.5. A deriválás geometriája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112
8.6. Szélsőértékszámítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114
9. Integrálás 123
9.1. Az integrálhatóság és az integrál . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
9.2. Az integrálás technikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
9.3. Helyettesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
9.4. Alkalmazások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126
10. Vektoranalízis 129

10.1. Integrálátalakító tételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
11. Differenciálegyenletek 137

11.1. Szétválasztható változójú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137
11.2. Elsőrendű lineáris . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
11.3. Állandó együtthatós lineáris . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
12. Lineáris algebra 153

12.1. Lineáris terek, vektorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153
12.2. Transzformációk, kvadratikus formák, mátrixok . . . . . . . . . . 153
13. Valószínűségszámítás 161

13.1. Események . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161
13.2. Valószínűség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161
14. Összetett feladatok 163

4 TARTALOMJEGYZÉK
Előadás
5
fejezet 1
Algebrai átalakítások
Vegyük elő csoportokban az átalakítási szabályokat. Először a törtekkel való szá-

molásra vonatkozóakat:
a b a±b a c ad ± bc
± = ± =
c c c b, d bd
a c ac a c ad
· = =
b d bd b d bc
A hatványozás azonosságai:
am
am · an = am+n n
= am−n
a
(am )n = am·n an · bn = (a · b)n
an a n −n 1
= a =
bn b an
A gyökvonás, amely hatványozásként is kezelhető:
√n
1 √
n m m √ m
a = an a = an = n a
√
√ √ √
r n
n n n n a a
a·b = a· b =√ n
b b
Nevezetes azonosságok:
(a ± b)2 = a2 ± 2ab + b2
(a ± b)3 = a3 ± 3a2 b + 3ab2 ± b3
a2 − b2 = (a − b)(a + b)
a3 − b3 = (a − b)(a2 + ab + b2 )
a3 + b3 = (a + b)(a2 − ab + b2 )
7
8 FEJEZET 1. ALGEBRAI ÁTALAKÍTÁSOK
Feladatok
1 3 [(−2) − (−3)] + (−2)(−3) 4 √
3
q
2 3 2
4−3
4 {[(2 − 3)5 + 4] 2 + 3} + 10 5
7 2 2
1 + √1 − 1 − √1
2 2
3 q
5 3

3(7+2)−8

7 − 49
−3 +7 2
−6 √ √
(−3)(−2) 6 (1 + 2)3 + (1 − 2)3
fejezet 2
Komplex számok
A komplex számok bevezetését az teszi szükségessé, hogy a valós számok hal-

mazán a negatív számoknak nincs négyzetgyökük. Ezért bevezetjük az i számot,
melyre i2 = −1. Az a + bi alakú számokat, ahol a és b valósok, komplex számnak
hívjuk. Például komplex szám az 1 + i (a = 1, b = 1), vagy a −i (a = 0, b = −1),
de komplex szám minden valós szám is, például a −2 (a = −2, b = 0). A komplex
számok halmazát C jelöli. A komplex számokat gyakran tekintjük síkvektorok-
nak. Most a komplex számokkal való számolás néhány fortélyával ismerkedünk.
A komplex számoknak kétféle alakja van az úgy nevezett algebrai és a trigo-
nometrikus. Előbbi az
a + bi
alak, ahol megadjuk az a és b valós számokat. Előbbit a komplex szám valós ré-
szének, utóbbit a komplex szám képzetes részének hívjuk. Jelölésben ℜ(a +bi) =
a, ℑ(a + bi) = b. Ilyen alakban vannak az előbb felsorolt számok. Ha a komp-
lex számokat síkvektoroknak tekintjük, akkor a valós és képzetes rész lesznek a
síkvektor Descartes-féle koordinátái.
A másik alak a trigonometrikus, amelyben a komplex szám r hosszát és ϕ
szögét adjuk meg. Ekkor a komplex szám az
r(cos ϕ + i sin ϕ )
alakot ölti. Például egy komplex szám trigonometrikus alakja a 2(cos(2, 8) +

i sin(2, 8)). A trigonometrikus alakban a két szögfüggvényben azonos szög kell
szerepeljen! Ha a komplex számokat síkvektoroknak tekintjük, akkor a trigono-
metrikus alak a síkvektor polárkoordinátás alakja.
A két alak könnyen kapcsolatba hozható egymással. A trigonometrikus alakú
szám valósrésze az a tag, amely nincs i-vel szorozva, tehát ℜr(cos ϕ + i sin ϕ ) =
r cos ϕ , míg képzetes része√ℑr(cos ϕ + i sin ϕ ) = r sin ϕ . Visszafele egy a + bi
komplex szám hossza r = a2 + b2 mint azt Pitagórász óta tudjuk. A szög egy
9
10 FEJEZET 2. KOMPLEX SZÁMOK
kicsit bonyolultabb ab a szög tangensét állítja elő azonban ez nincs mindenhol ér-
telmezve, illetve nem határozza meg egyértelműen a szöget. Mindent figyelembe
véve
arc tg ba

ha a > 0
π


ha a = 0, b > 0

ϕ (a + ib) = 2
 π + arc tg b
a ha a<0
3π

ha a = 0, b < 0

2
A nullának nincs szöge. Természetesen mint szögeknél mindig, két számértékkel
megadott szög azonos, ha a számok 2π egész többszörösében különböznek.
Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy melyik algebrai műveletet melyik alakban
lehet elvégezni:
algebrai trigonometrikus
összeadás igen nem
szorzás igen igen
osztás igen igen
hatványozás bajos igen
gyökvonás nem igen
Vegyük az algebrai alakban vett összeadást! Egyszerűen összeadjuk a valós

és képzetes részeket. 2 + 3i + 1 + 5i = 3 + 8i. Képlettel ℜ(z1 + z2 ) = ℜz1 + ℜz2 ,
valamint ℑ(z1 + z2 ) = ℑz1 + ℑz2 . Kivonás hasonlóan.
Az algebrai alakban való szorzáshoz fel kell használnunk az alapvető i2 =
−1 egyenletet. (a + bi)(c + di) = ac + bdi2 + adi + bci a zárójel felbontásából.
Az i2 = −1 felhasználásával a szorzat ac − bd + (ad + bc)i algebrai alakot ölti.
Képlettel Re(z1 z2 ) = ℜz1 ℜz2 − ℑz1 ℑz2 , valamint ℑ(z1 z2 ) = ℜz1 ℑz2 + ℑz1 ℜz2 .
A trigonometrikus alakban való szorzást levezethetjük az algebrai alakban fel-
írt szorzásképletekből. A szögfüggvények addíciós képletei szerint a szorzás így
alakul: r1 (cos ϕ1 + i sin ϕ1 )r2 (cos ϕ2 + i sin ϕ2 ) = r1 r2 (cos(ϕ1 + ϕ2 ) + i sin(ϕ1 +
ϕ2 )). Tehát a hosszak szorzódnak, a szögek összeadódnak. Ha megint síkvekto-
roknak képzeljük a komplex számokat, akkor a szorzás egy forgatva nyújtás (vagy
zsugorítás), ahol a hossz a nyújtás vagy zsugorítás mértéke, a szög pedig a pozitív
irányú (óramutató járásával ellentétes) forgatásé. Speciálisan az egység hosszú
komplex számokkal való szorzás egyszerű forgatás.
Mielőtt az algebrai alakban való osztásra térnénk ismerkedjünk meg egy új
algebrai művelettel a konjugálással. Amikor bevezettük az i számot, mint a −1
négyzetgyökét ezzel valójában a −i is ugyanúgy a −1 négyzetgyökévé vált. Mi-
vel ez az egy tulajdonság jellemezte az i-t, amivel a −i is rendelkezik ezért al-
gebrai műveletekben ez a két szám ugyanúgy viselkedik. Ez azt jelenti, hogy
ha a + bi = a − bi ként értelmezem a konjugálás nevű műveletet, akkor ez min-
den algebrai műveletre invariáns. Vagyis z1 + z2 = z̄1 + z̄2 , z1 z2 = z̄1 z̄2 . Ezeket
11
ellenőrizhetjük is a már tanult képletek alapján. De ez minden műveletre igaz

z1 z̄1
z2 = z̄2 , hasonlóan hatványozásra és gyökvonásra is.
A konjugálás jelentősége a következő két egyszerűen ellenőrizhető tényből
fakad. Egy komplex szám pontosan akkor egyezik meg a saját konjugáltjával, ha
valós. Tetszőleges számot a konjugáltjával szorozva valósat kapunk. Az első nyil-
vánvaló a + bi = a − bi egyenletből 2bi = 0 és mivel sem 2, sem i nem nulla, ezért
b = 0. A másodikat ellenőrizendő (a + bi)(a − bi) = a2 − (bi)2 = a2 + b2 . Tehát
a szorzással kapott valós szám nem más, mint r2 a komplex szám hossznégyzete!
Nem csak valós, de pozitív is (kivéve a 0 esetében).
Az algebrai alakban való osztást úgy fogjuk végrehajtani, hogy bővítünk a
nevező konjugáltjával. Ekkor az új nevező a régi hossznégyzete, és mint ilyen po-
zitív (nullával nem osztunk), a számlálóban pedig végrehajtjuk a szorzást. Például
3+2i (3+2i)(1+i) 1+5i 1 5
1−i = (1−i)(1+i) = 2 = 2 + 2 i.
A trigonometrikus alakban való osztásnál a hosszakat osztjuk, a szögeket ki-
vonjuk.
A hatványozás algebrai alakban elvégezhető, de nehézkes, néha sokszor kell
egymás után szorozni.
A trigonometrikus alakban való hatványozás egyszerűbb, a hosszakat hatvá-
nyozzuk, a szögeket szorozzuk.
A gyökvonást trigonometrikus alakban tudjuk csak végrehajtani. Mint az akár
a szorzás, akár a hatványozás alapján nyilvánvaló a hossz gyökét fogjuk venni, a
szöget pedig osztjuk. Keressük meg a −8i köbgyökét! A hossz 8, köbgyöke 2.
A −i szöge 32π , ennek harmada π2 . Ez a köbgyök tehát 2i. Igen ám, de az eredeti
3π 7π 7π
2 szöggel azonosnak tekintjük a 2 szöget is, ennek harmada 6 azonban már
nem azonos π2 -lel! Jól látható, hogy még a 112π harmada 116π sem azonos π2 -lel, a
következő 152π harmada viszont már igen. Világos hogy azok a számok melyek 6π
többszörösében különböznek egymástól már azonosnak tekintendő harmadokkal
bírnak, ezért pontosan 3 harmadik gyöke van minden komplex számnak.
1. Tétel. Minden komplex számnak pontosan n darab n-edik gyöke van. Ezek
hosszai azonosak, szögeik a teljes szög n-ed részében térnek el egymástól.
Bár azt ígértem, hogy a gyökvonás nem hajtható végre algebrai alakban azért
ez nem teljesen igaz. Négyzetgyököt például tudunk algebrai alakban vonni:
r+ℜ ℑ r−ℜ
r r
a1 = , b1 = = sign(ℑ) .
2 2a1 2
Mivel két négyzetgyök van, a másik értelemszerűen ennek negáltja:
a2 = −a1 , b2 = −b1 .
Feladatok
1 Egy szabályos háromszög két meg a harmadik csúcs helyét!
csúcsa a komplex számsíkon z1 =
1 − 3i és z2 = −2 − i. Határozza 2 Adja meg algebrai alakban:
√1
i( 3−i)5
fejezet 3
Deriválás
Feladatok
1 y = 4x3 − x2 + 7 x3 +3
15 y = 2
(x +x+1) cos x
2 y = x4 + 2x2 + 3x − 2 16 y = 2x2 −4x

√
x−3x2
1 2
3 y = 2x 2 − 3x 3 17 y = x3 ln x
3 √
4 y = 2x 2 + 2x 18 y = ex (3x2 − 4)
1−arc sin x
4 19 y =
5 y = 1x + x 3 1+arc sin x
20 y = x · sin x · ln x
6 y = (2x + 5)(3x7 − 8x2 )
√ 21 y = 2x sin x
7 y = (2 − 3x) 2x5
22 y = 3x (2x3 + 4)
8 y = (x3 − 3) sin x 23 y = sin2 x
9 y = (4x3 − 5x)(sin x + cos x) 24 y = sin x2
10 y = x3 +4 25 y = tg x3
1+2x
x3 −1
26 y = sin(x2 − 5x + 8)
11 y = x2 −3x √3
27 y = x − 5x2
x2 −x−1
12 y = cos x 28 y = 1
cos 3x
x2 tg x 29 y = (5x3 + x2 − 4)5
13 y = 1+cos x
2 5
14 y = 3
(1−x2 )(1−2x3 )
30 y = 1+x
1+x
13
14 FEJEZET 3. DERIVÁLÁS
√
31 y = tg2 x2 43 y = e x−1
√ q
32 y = 2x − sin 2x 44 y = lg(1 + sin2 2x)
33 y = (x4 − 6x + 1)6 tg 1x q
x+1
45 y = tg x−1
1+x
34 y = sin 1+x2
46 y = sh x3 − ln(x + 7)

cos x4
35 y = 2+sin3 x
47 y = arth(1 − x2 )
1+x2
36 y = sin3 tg 2x q
48 y = 4 1+sh x
1+th x
3
37 y = 10sin x √
49 y = arc sin 1 − x2
38 y = e −x2
50 y = arc tg2 1x
39 y = lg sin 4x
√
√ 51 y = arch x + 1
40 y = sin x2
√ 52 y = earth x
2
41 y = 1 + x2
e 2 arc tg √x
42 y = √ 1 53 y = √
3
x2 −1 1+lg(10−2x )
3.1. Függvényvizsgálat
Feladatok
1 y = (x − 2)2 (x − 3)2 9 y = sin3 x
x
2 y= 1+x2
10 y = x + sin x
3 y = x + 1x 11 Vizsgálja meg, hogy az arc cos x

függvény hol konvex, hol konkáv
1
4 y = x3 + 5x és hol van(nak) inflexiós pont-
ja(i)!
x2
5 y= x+1
12 y = x + arc tg x
x2 −x+9
6 y= x2 +x+9 13 y = sin x + cos 2x
x2 −3x−19
7 y= 5(x+4) 14 y = e−x
2
x2 +x−1
8 y= x2 −x+1
15 y = ex cos x
3.2. SZÉLSŐÉRTÉKKERESÉS 15
16 y = x2 ln x 19 x2 + 2xy + y2 − 4x + 2y − 2 = 0
17 y = ln sin x 20 x2 − 2xy + 5y2 − 2x + 4y + 1 = 0
18 y2 + 2yx2 + 4x − 3 = 0 21 x4 + y4 = x2 + y2
3.2. szélsőértékkeresés
Feladatok
1 Osszuk fel a 12-t két részre úgy, 9 Egy egyenes körkúp alapkörének
hogy a részek szorzata maximális sugara r, magassága m. Hatá-
legyen! rozzuk meg a kúpba írható legna-
gyobb térfogatú henger adatait!
2 Osszuk fel a 4-et két részre úgy,
hogy az egyik rész négyzetének 10 Határozzuk meg az egy literes
és a másik rész köbének összege felül nyitott legkisebb felszínű
maximális legyen! henger adatait!
3 Valamely körcikk területe 16 m2 . 11 Egységnyi térfogatú, négyzet ala-

Mekkora a kör sugara, ha a kör- pú tartályt akarunk készíteni a
cikk kerülete minimális? legkevesebb anyagból. Mekkorák
legyenek az élek, ha a tartály felül
4 Egy körcikk kerülete 4,8m. Mek- nyitott?
kora a kör sugara, ha a körcikk te-
rülete a legnagyobb? 12 1000 cm2 felületű zárt egyenes
körhengerek közül melyiknek a
5 Egy r sugarú körbe írható derék- legnagyobb a térfogata?
szögű négyszögek közül melyik-
nek a legnagyobb a területe? 13 1000 cm2 felületű felül nyitott
körhengerek közül melyiknek a
6 Derékszögben hajló folyosón mi- legnagyobb a térfogata?
lyen széles táblát lehet átvinni,
ha a folyosók szélessége 4m és 14 Keressük meg az y2 = 8x para-
2,5m? bolának azt a pontját, amely a
(6; 0) ponttól a legkisebb távol-
7 Határozzuk meg az r sugarú ságra van!
gömbbe írt legnagyobb térfogatú
henger adatait! 15 Egyenlő szélességű három desz-
kából csatornát készítünk. Az ol-
8 Határozzuk meg az r sugarú dalfalak milyen hajlásszöge mel-
gömbbe írt legnagyobb térfogatú lett lesz a csatorna keresztmetsze-
kúp adatait! te maximális?
fejezet 4
Polinomok
Polinomoknak a természetes kitevőjű hatványok számszorosainak összegeit hív-

juk. Mi csak egyváltozós polinomokkal foglalkozunk. A változót ebben a fejezet-
ben x más fejezetek polinomjaiban néha λ jelöli. A természetes kitevőjű hatvá-
nyok között az első a nulladik hatvány. Minden szám nulladik hatványa az 1 így
a változók nulladik hatványát is egynek tekintjük, ennek számszorosai a konstan-
sok. Azért hívjuk konstansnak, mert értéke nem függ a változó értékétől, így míg
a változó változik a konstans állandó. Az első hatvány maga a változó x. Ennek
számszorosait az összeg lineáris tagjának hívjuk. A négyzetes tag az x2 számszo-
rosa, a köbös tag az x3 számszorosa. A polinom véges összeg, tehát a tagok között
van egy, ahol maximális a kitevő. Ezt a tagot főtagnak hívjuk, az ebben szereplő
kitevőt a polinom fokának. Azokat a számokat, amelyekkel a hatványok szorozva
vannak együtthatóknak hívjuk. A főtag együtthatóját főegyütthatónak hívjuk.
3
Lássunk példákat: a x 2 + x0 − 3 nem polinom, mert ugyan hatványok összege,
de a hatványok között van törtkitevős. A 4x−1 + 3x3 szintén nem polinom, mert
tartalmaz negatív kitevős tagot. A 3 cos(x) + eπ nem polinom, mert a cos x nem
hatványfüggvény. A cos(3)x + eπ polinom. Ez a polinom elsőfokú, a lineáris
tag cos(3)x. A lineáris tag együtthatója egyben a főegyüttható a cos(x) minden
kétséget kizáróan egy szám. A konstanstag az eπ egy másik szám.
Az x − 3x3 + ix + 2 − 5x szintén polinom. Harmadfokú, főegyütthatója −3, a
másodfokú tag együtthatója 0, a lineáris tagé −4 + i, a konstanstag 2.
Szokás a polinomokat úgy leírni, hogy az azonos fokú tagokat összevonjuk, és
kitevő szerint csökkenő sorrnedben írjuk. Ekkor a fenti polinom a −3x3 + (−4 +
i)x + 2 alakot ölti. Ebben az írásmódban egy polinomot egyértelműen meghatároz
az együtthatósorozata. A fentié például (−3; 0; −4 + i; 2). Az együtthatósorozat
elemszámából egyet kivonva megkapjuk a polinom fokát, az együtthatók pedig
sorban állnak.
Polinomok körében az összeadást a kivonást és a szorzást hagyományos mó-
don hajtjuk végre.
17
18 FEJEZET 4. POLINOMOK
Feladatok
1 Írja fel a P(x) = x4 + x3 − 3x2 − alakban, ha tudjuk, hogy az x = 1
x + 2 polinomot gyöktényezős kétszeres gyöke a P(x)-nek.
fejezet 5
Integrálás
5.1. A határozatlan integrál

sin x dx alatt mindazon függvényeket érjük, melyeket deriválva sin x-et kapunk.
Ha f (x) és g(x) is ilyen függvények, akkor a deriválás linearitása miatt ( f − g)′ =
0, vagyis az integrálás alaptétele szerint f − g konstans. Másrészt, ha egy olyan
függvényhez, melynek deriváltja sin x hozzáadunk egy konstansfüggvényt, akkor
az összeg deriváltja is nyilván sin x. Tehát ha tudunk egy olyan függvényt monda-
ni, melynek deriváltja sin x (ilyen például a − cos x), akkor az összes ilyen függ-
vényt is fel tudjuk írni: − cos x + c, ahol c egy meg nem határozott konstans. Ez
azt jelenti, hogy c helyére bármilyen számot írunk, akkor az egy olyan függvény,
√ sin x, és az összes ilyen függvény így áll elő. Tehát − cos x + 3,
melynek deriváltja
vagy − cos x − 3 is a sin x integrálfüggvényei.
A határozatlan integrál alapesetei a deriválásnál tanultakra való visszaemléke-
zéssel megoldhatók. Az ott tanultak megfordításával kapjuk az integrálási szabá-
lyokat.

linearitás a f (x) + bg(x) dx = a f (x) dx + b g(x) dx, ahol a és b számok f
és g értelemszerűen függvények.
xn+1
hatványfüggvény xn dx = n+1 + c ha n 6= −1
1
reciprok x dx = ln x + c

szinusz, koszinusz sin x dx = − cos x + c, cos x dx = sin x + c
ax
exponenciális ax dx = ln a + c ha a > 0 és a 6= 1 szám (nincs benne x)

hiperbolikus sh x dx = ch x + c, ch x dx = sh x + c
és még számtalan esetet:
19
20 FEJEZET 5. INTEGRÁLÁS

1
dx = arc tg x + c
1 + x2
1
dx = tg x + c 1
cos2 x √ dx = arsh x + c

1 + x2
−1
dx = ctg x + c 1
√ dx = arch x + c
sin2 x x2 − 1

1 1
√ dx = arc sin x + c dx = th x + c
1 − x2 ch2 x

−1 −1
√ dx = arc cos x + c dx = cth x + c
1 − x2 sh2 x
Voltak továbbá deriválási szabályaink ilyen például a szorzat deriválási sza-
′ ′ ′ ′ ′ ′
′ ( f g) = f g′+ f g . Ezt átrendezve f g = ( f g) − f g , majd integrálva az
bály:
f g = f g − f g szabályt kapjuk, amit parciális integrálási szabálynak hívunk.
A szabály alkalmazásakor nem végzünk az integrálással, hiszen az egyenlet mind-
két oldalán áll integráljel, azonban ügyesen alkalmazva egyszerűsíthetjük az in-
tegrandust. Az eddig f ′ g helyett f g′ lesz az új integrandus, valamint lesz egy
kiintegrált rész f g, ami azonban nem okoz később komplikációt bármilyen bo-
nyolult is, hiszen ezt már nem kell tovább integrálni. Ezt a szabályt tehát szorzat
alakú integrandusoknál ′ alkalmazzuk, ha azt vesszük észre, hogy a szorzat egyik
tagját integrálva f = f , másik tagját deriválva (g)′ = g′ a kapott függvényt már
egyszerűbben fogjuk tudni integrálni, mint az eredetit. Ekkor a kiintegrált részt az
integrálandó tag integrálásával, a másik változatlanul
hagyásával kapom.
Nézzünk erre néhány egyszerű példát x sin x dx. Ez egy szorzat. Eljátszha-
tunk a gondolattal, hogy érdemes-e alkalmazni a parciális integrálás szabályát, és
ha igen, milyen szereposztásban? Ha az x-at akarnánk integrálni, és a sin x-et de-
2
riválni, akkor x2 cos x-et kapnánk, amit aligha tudunk könnyebben integrálni, mint
az eredetit. Fordított szereposztásban, ha x-et deriváljuk sin x-et integráljuk, akkor
x a deriválásnál eltűnik és − cos x-et kapunk, ami viszont elemi integrálás, tehát
ezt az utat választjuk. Már csak a kiintegrált rész kell, ez pedig −x cos x, ami az
eredeti deriválandó x és az integrált − cosx szorzata.
Ebből tehát x sin x dx = −x cos x − − cos x dx = −x cos x + sin x + c. Ta-
nulságként megállapíthatjuk, hogy ha a szorzat egyik tagja polinom, a másik tag-
ját pedig többször is tudjuk egymás után integrálni, akkor a parciális deriválási
szabályt addíg alkalmazzuk a polinom deriválásával, a másuik tag integrálásával,
amíg a polinom (fokszámnyi lépés után) el nem tűnik.
A másik fontos deriválási szabály az összetett függvény deriválásáé. Eszerint
f (g)′ = f ′ (g) · g′. Az első integrálásra vonatkozó szabály, amit ebből felfedezünk
a lineáris helyettesítés. Ha egy olyan függvénnyel találkozunk, ahol egy ismert in-
tegrálú függvényben nem az integrálási változó, hanem annak lineáris függvénye
5.1. A HATÁROZATLAN INTEGRÁL 21
1 √
1
szerepel, például dx,
cos2 (2x+ 3) √
akkor tudván hogy cos2 x
dx = tg x + c, a li-
1 √
neáris helyettesítés pedig 2x + 3, akkor csekély átalakítással cos2 (2x+ √3)
dx =
1
2 √
2 dx, ahol a számlálóban lévő 2 már a belső függvény 2x + 3 deri-
cos2 (2x+ 3)
váltja, így az egész
√ integrandus összetett függvény deriváltja alakú, vagyis integ-
1
rálja 2 tg(2x + 3) + c.

Az általános tanulság, hogy ( f (ax + b))dx = 1a ( f )(ax + b) + c. Figyelem!
Általában hibás a külső függvény integrálját a belső függvény deriváltjával oszta-
ni, csakis lineáris belső függvénynél létezik ilyen szabály!
Feladatok
1 9
2 2 3
x (x − 1) dx dx
2x2 + 5
2 10
dx 3x
dx
x2 2x2 + 5
11
3 √ 3x + 10
x − x + x4 dx
dx 2x2 + 5
x2
12
4 3x2
dx
(x + 1)(x2 − 3) 2x + 5
dx
3x2 13
3x2
5 dx
x2 − 4x + 7 2x2 + 5
dx
x−2 14
3
6 √ dx
2x + 5

√ √ 15
(2x + 3 x + 3 x + 1) dx 3x
√ dx
2x + 5
7 16
3 3
dx √ dx
2x + 5 2x2 + 5
8 17
3x + 10 3x
dx √ dx
2x + 5 2x2 + 5
18 30
3x2 + 4x + 7, 5
p
√ dx x 1 − x2 dx
2x2 + 5
31
19 p x
√ dx
x2 + 1dx x2 + 1
32
20 cos x
√ dx
x5 + 5x dx sin x
33 √
21 ln x
dx
(4 sin x − 3 cos x) dx x
34 √
3
22 cos7 x · sinx dx
tg x dx
35
23 e−x dx
tg2 x dx
36
52−3x dx
24
cos 2x
dx 37
cos x − sin x
esin x cos x dx
25
1
dx 38
sh x + ch x p
x 25 + x2 dx
26
sin2 x dx 39
14
dx
(6 − 4x)7
27
ex 40
dx ln x
ex + 11 dx
x
28 41
cos 3x
dx x sin(3x) dx
8 + sin 3x
29 42
dx
x sin x cos x dx
x(ln x + 2002)
5.1. A HATÁROZATLAN INTEGRÁL 23
43 55
2 1
(x − 1) sin x dx dx
(x + 3)10
44
56
dx
ln x dx x2 + 6x + 25
57
45 dx
2
ln x dx x2 + 6x + 5
58
dx
46
x2 − 7x + 12
x2 ln x dx
59
x−2
47 dx
x2 − 7x + 12
−x2
x3 e dx
60
x2 − 6x + 10
dx
48 x2 − 7x + 12
arc tg x dx 61
dx
49 x2 + 12
x arc tg x dx 62
x5 + x4 − 8
dx
x3 − 4x
50
e3x sin(2x) dx 63
x4
dx
x2 + x − 2
51
64
e5x cos(3x) dx 3x2 + 4x − 6
dx
(x + 2)3
52
x 65
arc cos dx 5x − 3
3 dx
(x − 1)(x − 3)2
53 66
1 5
dx dx
x+3 x(x2 + 4)
54 67
1 2x2
2
dx dx
x + 6x + 9 x4 − 1
68 75
1 5x
dx √ dx
x (1 + x2 )
2
x2 + 1
69
4 76
dx p
2x
e −4 x3 1 − x2 dx
70
e2x 77
dx x2
ex + 1 √ dx
71
1 − x2
ex
dx 78
e−x + 2 1
dx
√
72 0 x(1 + x)
2x
√ dx
6x + 4 79 7
73 dx
√ √
4
x 5x + 3 dx 0 1+ 3 1+x
80
74 p 1
2 arc sin x
x2 − 1 dx √ dx
0 1 − x2
5.2. Racionalizáló helyettesítés

Ha az integrandus trigonometrikus polinomok hányadosa, és valamilyen egyszerű
trükk nem segít rajtunk, akkor átalakíthatjuk racionális törtfüggvény integrálásává
a feladatot. Ehhez a t = tg 2x helyettesítést kell alkalmazni. Lássuk az áttérési
sin2 2x 1−cos x
1−cos x 2 1
szabályokat t 2 = cos2 2x
= 2
1+cos x = 1+cos x . Ebből 1 + t 2 = 1+cos x , ahonnan 1+t 2
=
2
1+cos x 2 1−t 2
2 , amiből cos x = 1+t 2
−1 = 1+t 2
.
sin 2x
Hogy a szinuszt kifejezzük vegyük megint t = cos 2x , bővítve és szorozva ket-
x x
2 sin cos sin x
tővel 2t = 2
cos2 2x
2
= cos2 2x
. Hogy a nevezőből eltüntessük a cos2 2x tagot ves-
sin2 2x
sünk megint egy pillantást az elsőnek felírt t 2 = cos2 2x
egyenletre! Ebből t 2 + 1 =
sin2 2x +cos2 2x 1 2t
cos2 2x
= cos2 2x
, vagyis 1+t 2 = sin x.
2
Végül a dt = cos12 x 21 dx = 1+t
2 dx az előzőekből, így dx = 2
1+t 2
dt.
2
5.2. RACIONALIZÁLÓ HELYETTESÍTÉS 25
Feladatok
1 10
1 + 2x2 23x
dx dx
x2 (1 + x2 ) 1 + 23x
2 11 p
2 3 − 2x − x2 dx
tg xdx
3 12 p
−x 5 − 2x + x2 dx
xe dx
4 13 p
(x − 2) cos 3xdx 3x x2 − 1dx
5 14 p
x2 − 1 sh(−x)dx 2x2 − 8dx

6 15
5x
ex
e cos(2x)dx dx
e−x + 3
7 16
2 x2 − 4x + 7
x ln xdx dx
x−2
8 17
x 4
arccos dx dx
2 e2x − 4
9 18
−x √
(sh x + ch x)e dx arc tg xdx
fejezet 6
Sorozatok és sorok
6.1. Sorozatok
Feladatok
q
1 Vizsgálja az an = 4n−3 soro- szempontjából! Mi limn→∞ an ?
n
zatot monotonitás és korlátosság √ √
2 limn→∞ n2 − 4n − n2 + 1
6.2. Végtelen összegek

Ha van egy {an } számsorozatom, akkor tekinthetem ezek részletösszegeit: Sn =
∑ni=1 ai . Az összegek sorozatát sornak hívjuk és ∑∞i=1 ai -vel jelöljük. Azt mondjuk,
hogy a sor konvergens, ha a részletösszegek sorozata konvergens, és a limeszt
csakúgy mint magát a sort limn→∞ Sn = limn→∞ ∑ni=1 ai = ∑∞ i=1 ai jelöli.
Sorokkal kapcsolatos legfontosabb kérdés, hogy konvergensek-e. Mivel a sor
konvergenciája egy sorozat (a részletösszegek) konvergenciájaként lett megfogal-
mazva, ezért alkalmazhatjuk rá a Cauchy-kritériumot. E szerint egy sorozat si
pontosan akkor konvergens, ha minden ε > 0 pozitív számhoz van olyan N kü-
szöb, hogy ha N < n < m a küszöb feletti indexek, akkor |sm − sn | < ε . Ezt rész-
letösszegekre alkalmazva az Sm − Sn = ∑m i=n+1 ai , vagyis
2. Tétel. Egy ∑∞ i=1 ai sor pontosan akkor konvergens, ha minden ε > 0 pozitív
számhoz van olyan N küszöb, hogy ha N < n < m a küszöb feletti indexek, akkor
i=n+1 ai | < ε .
| ∑m
Nézzük a Cauchy-kritériumot a ∑∞ 1
i=1 i sorra. Azt fogjuk belátni, hogy nem
konvergens, vagyis divergens. Azt mutatom meg, hogy ε = 14 -re nem jó semmi-
lyen N küszöb. Tekintsünk, ugyanis tetszőleges N számot, és tetszőleges n-et!
27
28 FEJEZET 6. SOROZATOK ÉS SOROK
Válasszuk hozzá az m = 2n-et. Ekkor Sm − Sn = ∑2n 1

i=n+1 i . Az összeg n tagot
számlál, és ezek a tagok monoton csökkennek, vagyis a legkisebb közülük az
1
utolsó 2n . Tehát az összeget alulról becsli Sm − Sn > 2nn
= 21 , tehát az ε = 14 -hez
valóban nincs N küszöb.
A másik sorozat, amiről viszont a konvergenciát fogjuk megmutatni a ∑ni=1 i(i+2)1
.
Mielőtt választanánk ε -hoz N-et nézzük meg a részletösszegek
különbségét! Ma-
1 1 1 1

guk a tagok parciális törtekre bonthatók i(i+2) = 2 i − i+2 . Így az összegből a
középső tagok kiesnek
6.2.1. Konvergencia- és divergenciakritériumok

A fent látott módzserek nem tűnnek alkalmasnak arra, hogy egy sorról eldöntsük,
hogy konvergensek-e vagy sem, ezért a gyakorlatban inkább az alábbi kritériumo-
kat alkalmazzuk:
3. Tétel. A ∑∞
k=0 ak sor biztosan konvergens, ha az alábbiak valamelyike teljesül.
Leibniz A tagok váltakozó előjelűek (ak ak+1 < 0), abszolút értékeik pedig mono-
ton csökkenő nullához tartó sorozatot alkotnak (|ak | ց 0)
gyökkritérium
p Van olyan q < 1, és van olyan N ∈ Z küszöb, hogy ha k > N,
k
akkor |ak | < q. Magyarul a gyökök egy idő után valami fix 1-nél kisebb
szám alatt maradnak (az nem elég, hogy személyesen kisebbek, mint 1.)
hányados-kritérium Van olyan q < 1, és van olyan N ∈ Z küszöb, hogy ha k > N,

|a |
akkor |ak+1| < q. Magyarul a törtek egy idő után valami fix 1-nél kisebb szám
k
alatt maradnak (az nem elég, hogy személyesen kisebbek, mint 1.)
integrálkritérium Ha ∞ van olyan f (x) monoton csökkenő pozitív függvény, hogy

f (k) = |ak | és 0 f (x)dx < ∞.
4. Tétel. A ∑∞k=0 ak sor biztosan divergens (nem konvergens), ha az alábbiak va-

lamelyike teljesül.
triviális Ha a tagok nem tartanak 0-hoz (ak 9 0)
integrálkritérium Ha ∞ van olyan f (x) monoton csökkenő pozitív függvény, hogy

f (k) = |ak | és 0 f (x)dx = ∞.
Feladatok
1 Geometriaiak-e az alábbi sorok,
ha igen mi az első elem, mi a
6.3. HATVÁNYSOROK 29
hányados, konvergensek-e, és ha 3 Konvergens-e a ∑∞ 1

k=2 k ln2 k sor?
igen mi az összegük?
4 Konvergens-e a ∑∞ 3 k
k=0 k! sor?
(a) ∑∞ 1
i=1 2i k
(−1)k

5 Döntse el a ∑∞ k=1 1 + k
2 Konvergens-e a ∑∞ 1
k=2 k ln k sor? sorról, hogy konvergens-e?
6.3. Hatványsorok
A ∑∞ n
n=0 an x sorokat hatványsoroknak nevezzük. Ebben a formában az an számo-
kat együtthatóknak hívjuk, az a0 -t konstanstagnak. Az így előálló sor egy függ-
vény, aminek x a változója. Ez voltaképpen a „végtelen fokú polinom”, hiszen a
polinom ugyanez, csak van egy legmagasabb fokú tagja, ennek pedig nem feltét-
lenül van. Ha az együtthatók egy index után mind nullák, akkor persze polinomot
kapunk, és az utolsó nemnulla együttható indexe lesz a fokszám.
Az ilyen hatványsorokra is az az alapkérdés persze, hogy konvergensek-e, il-
letve mivel ez már függhet x-től milyen x-ekre konvergensek. Vegyük a legegy-
szerűbb példát. Ha az összes an = 1. Ekkor a sor a ∑∞ n
n=0 x alakot ölti. Ez egy
1
hatványsor, összege 1−x akkor, ha |x| < 1. Vegyük észre, hogy |x| ≥ 1-re a sor
nem konvergens, hiszen tagjai nem alkotnak nullához tartó sorozatot. Azt is lát-
juk ezen a példán, hogy a sort a konvergenciaintervallumban le tudtuk írni zárt
1
alakban, vagyis meg tudtuk adni azt a függvényt 1−x , aminek a hatványsor alak-
ja a fenti. Fordított esetben, amikor egy függvényt kapunk és sor alakban kell
előállítani, akkor a hatványsorba fejtés feladatát kell megoldanunk.
1
Lássunk egy példát az arc tg függvényt! Ennek deriváltja 1+x 2 . Az előbb állí-
1
tottuk elő az 1−x függvényt, amibe x helyére −x2 -et írva az 1 −x2 +x4 −x6 +x8 . . .
hatványsort kapjuk (az eredmény azért hatványsor, mert x helyére egy hatványát
helyettesítettük konstans szorzó erejéig). Na de ez még csak a derivált, ezt ta-
3 5 7 9
gonként integrálva az x − x3 + x5 − x7 + x9 . . . hatványsort kapjuk. Tudjuk persze,
hogy a primitív függvény nem egyértelmű, csak additív konstans erejéig meghatá-
rozott, de a hatványsor a nullában nulla értéket vesz fel (konstanstagja nulla), így
ez a sor valóban az arc tg függvényt állítja elő. Ennek a sornak a konvergenciasu-
gara 1, és x = 1-re Leibniz típusú sort kapunk, amelyről tudjuk, hogy konvergens,
vagyis a hatványsor segítségével speciális végtelen összegek értékét is ki tudjuk
számolni, jelen esetben
∞
π (−1)k
=∑
4 k=0 2k + 1
A következő példában a logaritmus függvényt kell hatványsorba fejteni. Az
előzőekben leírt módszert követve a reciprokfüggvényt integráljuk. Nemsoká-
1
ra részletezendő technikai okokból elégedjünk meg az 1+x integráljával, ami az
1
ln(1 + x). Induljunk ki a 1−x hatványsorából, és írjunk x helyére −x-et! Így az
1 − x + x2 − x3 + x4 − x5 . . . sort kapjuk. Ezt tagonként integrálva és észrevéve,
2 3 4
hogy mind az ln(x + 1), mind a tagonkénti integrálással előálló x − x2 + x3 − x4 +
x5
5 . . . hatványsor az x = 0 helyettesítésnél nullát ad azt kapjuk hogy
∞
(−1)k+1 k
ln(x + 1) = ∑ k x (|x| < 1).
k=1
Persze csak a konvergenciaintervallumban.
Ezekben a példákban a sorbafejtett függvény valamely értéke mindig sor (vég-
telen összeg) alakban áll elő valamely helyettesítésre. Ez a sor persze nem magától
értetődően konvergens. Ezt vizsgálja a következő tétel:
5. Tétel (Cauchy-Hadamard-tétel). Egy ∑∞ n
n=0 an (x−x0 ) hatványsor konvergencia-
1
sugara R = lim inf √
n . A hatványsor az x0 − R < x < x0 + R intervallumban
|an |
konvergens, x < x0 − R és x > x0 + R esetén divergens.
Ha létezik a limn→∞ |a|an | | határérték, akkor a limesz egyenlő a konvergencia-
n+1
sugárral.
Tehát mind a hatványok, mind a törtek viselkedésének tanulmányozásával
meghatározhatjuk a konvergenciaintervallumot. Vegyük azonban észre, hogy a
tétel semmit sem állít annak pereméről az x = x0 − R és az x = x0 + R pontokról,
ezeket külön kell vizsgálni.
Az előbb látott logaritmusfüggvény tehát magában nem állítható elő hatvány-
sorként, hiszen x = 0-ban a függvény nincs értelmezve, vagyis a hatványsor x = 0-
ra divergens kell legyen. Ekkor azonban konvergenciasugara nulla a fenti tétel
értelmében, tehát a sor sehol sem állítja elő a függvényt. Ennél egyerűbben is
okoskodhatunk, ha megfigyeljük, hogy minden hatványsor x = 0 helyettesítésre a
konstanstagot adja, így a nullában való divergencia egy egyelemű „sor” divergen-
ciáját jelenti ami értelmetlen. Ezzel tehát azt láttuk be, hogy nincs olyan hatvány-
sor, ami a logaritmus függvényt állítja elő. Ha nem „0-körüli”, hanem x0 -körüli
(vagyis olyan sorral, amibe (x − x0 )-t helyettesítve kapjuk ln x-et (ez értelemsze-
rűen az ln(x + x0 ) hatványsora lesz)) hatványsorral próbálkozunk, akkor annak
konvergenciasugara maximum x0 lehet.
Vizsgáljuk meg alaposabban a hatványsorok együtthatói és a hatványsor mint
függvény közötti összefüggést! Egy hatványsorba nullát helyettesítve az összes
hatvány nulla lesz, így a sor a konstanstagját veszi fel értékként. Amikor derivál-
juk a sort nincs különösebben nehéz dolgunk hatványokat deriválunk
!′
∞ ∞
∑ ak xk = ∑ kak xk−1
k=0 k=1
6.3. HATVÁNYSOROK 31
a konstanstag deriváltja persze nulla, ezért a jobb oldali összegben az összegzés a

k = 1 értékről indul. Persze írhatnánk k = 0-tól kezdődő számozást is, úgyis be
van szorozva a tag k-val, így a k = 0 tagból nulla lesz. Ebbe a deriváltba nullát írva
a derivált sor konstanstagját, vagyis az x0 együtthatóját kapjuk, ami jelen esetben
a1 . Tovább deriválva
!(n)
∞ ∞
∑ ak xk = ∑ k(k − 1)(k − 2) . . .(k − n + 1)akxk−n
k=0 k=n
itt a konstanstagot, vagyis x0 együtthatóját akkor kapjuk, ha k = n ez pedig n!an .

Összegzésként elmondhatjuk hogyha egy függvény előáll hatványsorként, akkor
a hatványsor együtthatói kifejezhetők a függvény deriváltjaiból
f (n)
an =
n!
A hatványsor tulajdonképpen a végtelen fokú Taylor-polinom, van azonban
néhány sajátossága, amely megkülönbözteti a polinomtól. Míg a polinom csak
akkor állítja elő a függvényt, ha a függvény maga is polinom, addig a hatványsor-
tól várhatjuk tetszőleges függvény előállítását. Ez azonban nem mindig van így.
Példaként (
− 12
f (x) = e x ha x 6= 0
0 ha x = 0
egy olyan függvény melynek minden deriváltja a nullában nulla, vagyis nulla kö-
rüli sorfejtése az azonosan nulla hatványsort állítja el ő. Noha az azonosan nulla
hatványsornak nyilván végtelen a konvergenciasugara a hatványsor mégsem állít-
ja elő a függvényt egyetlen más pontban sem, csak a 0-ban. (Nyilván a sorfejtés
helyén minden hatványsor előállítja a függvényt, mert a konstanstag maga a függ-
vényérték.)
Feladatok
1 Mi a konvergenciatartománya a alábbi hatványsornak?
(x−π )k
∑∞
k=0 3k (k+1) hatványsornak? (2k+1)2
∞
!
4 k2

2k + 1
∑ 9 3k
(x + 1)2k +
2k + 4
(x + 1)2k+1
2 Mi a konvergenciatartománya az k=0
fejezet 7
Többváltozós függvények
Ha felütjük a függvénytáblázatokat, képletgyűjteményeket, műszaki vagy tudo-

mányos kézikönyveket számtalan, különböző mennyiségek között fennálló össze-
függést találunk bennük.
Ilyen például az egye- vagy az elektromos párhuzamosan kap-
nes körhenger térfo- rezgőkör sajátfrek- csolt ellenállások
gata: venciája: eredője:
1 1 1 1 1
V = r2 π h ω=√ = + +
LC R R1 R2 R3
Ezekre az összefüggésekre gondolhatunk úgy, hogy a henger térfogatát kife-

jeztük alapkörének sugarából és magasságából, vagy hogy a sajátfrekvenciát meg-
határozza az önindukció és a kapacitás. Ezek a képletek azt írják le, miként függ
egy adott mennyiség (térfogat, frekvencia, ered ő ellenállás) más mennyiségektől.
Ez utóbbiak szabad megválasztása után az összefüggés már egyértelműen megha-
tározza a képletben szereplő kötött változó értékét. Azt mondjuk, hogy a szabad
változók függvénye a kötött változó. Mi ebben a kurzusban csak olyan változók-
kal fogunk foglalkozni, amelyek valós értékűek, vagyis értékeiket a valós számok
R halmazán veszik fel.
A V = r2 π h képletre tehát úgy gondolunk, hogy annak szabad változói az

alapkör r sugara, valamint a henger h magassága. A kötött változó a V térfogat. A
V = V (r; h) függvény kétváltozós. Az összes változó számértékű (ezek a mennyi-
ségek sem nem vektorok, sem nem komplex számok). Persze geometriai értelme
csak akkor van a képletnek, ha minden mennyiség pozitív, de a jövőben csak a
függvények matematikájával fogunk foglalkozni.
33
34 FEJEZET 7. TÖBBVÁLTOZÓS FÜGGVÉNYEK
7.1. Értelmezési tartomány és értékkészlet

Egy n változós függvény n darab szabad változóját egy valós szám-n-esbe ren-
dezhetjük. Az ilyen szám-n-eseket n-dimenziós (valós) vektoroknak hívjuk. Ezek
a vektorok alkotják az n-dimenziós teret. A vektorokat, hol vektorként ~x, hol
koordinátáival (x1 ; x2 ; . . . ; xn ) fogjuk jelölni. Magát az n-dimenziós teret (a szám-
n-esek halmazát) Rn -nel jelöljük. Matematikai írásmóddal
Rn = {(x1 ; x2 ; . . . ; xn ) | xi ∈ R}.
√
Tekintsük a z = x − y kétváltozós függvényt! Két szabad változó összes
lehetséges értékei egy síkot (2 dimenziós teret) alkotnak. A függvénynek azonban
nincs értelme a szabad változók olyan értékeire, melyre a gyök alatt negatív szám
fog állni. Így ennek a függvénynek az értelmezési tartománya az {x ≥ y} precíz
jelöléssel
{(x; y) ∈ R2 | x ≥ y}
félsík.
Ugyanennek a függvénynek az értékkészlete, vagyis a z kötött változó lehet-
séges értékeinek a halmaza a nemnegatív számok ({z ∈ R | z ≥ 0}) halmaza. (Mi
többnyire számértékű függvényekkel fogunk foglalkozni, ilyenkor az értékkészlet
a számegyenes részhalmaza.) Láthatjuk hogy a nemnegatív számok viszont mind
előállnak értékként, például a 3 többek között a (9; 0) helyettesítésre, a tetszőleges
c pozitív szám pedig a (c2 ; 0) helyettesítésre.
1. Definíció. Egy f (~x) n-változós függvény értelmezési tartományának nevezzük
az n-dimenziós tér azon legbővebb D f ⊂ Rn részhalmazát, melyre f (~x) értelmezve
van minden ~x ∈ D f -re.
Ugyanezen függvény értékkészletének nevezzük a számegyenes azon R f rész-
halmazát, mely az f (~x) értékeiből áll, ahol ~x ∈ D f .
R f = { f (~x) ∈ R |~x ∈ D f }.
Nézzünk néhány példát:
p
a. A y − x2 függvénynek az értelmezési tartománya az {y − x2 ≥
0} halmaz (a gyök alatt nem állhat negatív), vagyis az y = x2
parabola, és a fölötte lévő tartomány. Értékkészlete a nemnegatív
számok halmaza.
1
b. Az xy függvényben a nevezőben nem állhat 0. Egy szorzat pontosan akkor
0, ha valamelyik tényezője 0. Az {x = 0} halmaz az y-tengely, az {y = 0}
halmaz az x-tengely, vagyis a tengelyek unióján (a tengelykereszten) kívüli
rész lesz az értelmezési tartomány. Az értékkészlet a nulla kivételével a teljes
számegyenes.
7.2. GRAFIKONOK ÉS SZINTHALMAZOK 35
c. A sin(xy) függvény mindenütt értelmezve van, vagyis értelmezési tartománya

az egész sík, értékkészlete pedig a [−1; 1] intervallum.
p
d. A x2 + y2 + z2 kifejezés szintén minden (x; y; z) vektorra értelmes, mert a
négyzetösszeg sosem negatív, így gyököt lehet belőle vonni. Az értékkészlet a
nemnegatív számok halmaza.
e. Az x2 +y12 +z2 tört nevezőjében nem állhat 0, de egy négyzetösszeg csak akkor
nulla, ha minden tagja nulla, így az értelmezési tartomány az egész tér (3 sza-
bad változónk van) kivéve az ~0 = (0; 0; 0) origót. Az értékkészlet a pozitív
számok halmaza.
f. Az xy ln z függvényben szorozni minden számmal lehet, így x-re és y-ra nincs

megkötés, az ln azonban nincs értelmezve, csak pozitív számokra, így az ér-
telmezési tartomány a {z > 0} –xy-síkot már nem tartalmazó– féltér. Az érték-
készlet a teljes számegyenes.
7.2. Grafikonok és szinthalmazok

A függvények láttatásának korábbról is ismert eszköze a grafikon. Ekkor minden
helyettesítési érték (az értelmezési tartomány pontjai) fölé berajzolunk egy pontot,
a függvényérték által megadott magasságba. Lerajzolni legfeljebb kétváltozós
függvény grafikonját tudjuk.
2. Definíció. Az f (x; y) függvény grafikonja a tér (x; y; f (x; y)) alakú pontjainak
a halmaza:
G f = {(x; y; f (x; y)) ∈ R3 | (x; y) ∈ D f }.
A többváltozós függvénytanban azonban egy további lehetőségünk is van a

függvény lerajzolására. A szinthalmazok (két szabad változó esetén többnyire
görbék) az értelmezési tartomány azon részei, ahol a függvény ugyanazt az érté-
ket veszi fel. Az értékkészlet minden pontjához tartozik tehát egy szinthalmaz.
Ilyenekkel térképeken találkozunk, ahol ezeket magasságvonalaknak is hívjuk.
3. Definíció. Az f (~x) függvény c ∈ R f értékhez tartozó szinthalmaza az értelme-

zési tartomány azon része, ahol a függvény a c értéket veszi fel.
L f (c) = {~x ∈ D f | f (~x) = c}.
Nem tévesztendő össze a kétváltozós függvény grafikonja a háromváltozós

függvény szinthalmazával. Noha mindegyik (többnyire) felület, a szinthalmaz az
értelmezési tartomány része, míg a grafikon nem. Az se tévesszen meg senkit,
hogy néha ezt a két ábrázolást együtt használjuk és a grafikonra rávetítjük a szint-
halmazokat. Ekkor azok a grafikon és vízszintes síkok ({z = c} a szinthalmaz
definíciója szerint) metszetét adják. Ennek ellenére a szinthalmaz nem a grafikon,
hanem az értelmezési tartomány része.
Hogyan ismerjük fel egy felületről, hogy az egy kétváltozós függvény grafi-
konja? A függvény egy egyértelmű hozzárendelés, vagyis az értelmezési tarto-
mány minden pontjához egyetlen függvényérték tartozik. Ez pontosan azt jelenti,
hogy egy grafikon minden függőleges egyenest legfeljebb egy pontban metsz. Ha
a szóban forgó függőleges egyenes vízszintes koordinátái nincsenek az értelme-
zési tartományban, akkor persze egy pontban sem metsz.
Nézzünk néhány példát grafikonokra és szinthalmazokra:
•
xy2
−1 ≤ x ≤ 1 −1 ≤ y ≤ 1
x2 + y2
x
y
A szinthalmazok jobbról balra rendre a 0, 3, a 0, 2, a 0, 1, a 0 (tengelyke-

reszt), a −0, 1, a −0, 2 és a −0, 3 értékekhez tartoznak, a tengelykereszt
kivételével mindegyik két görbéből áll, melyek egymás x-tengelyre vett tü-
körképei.
•
2
xye−y −3 ≤ x ≤ 3 −2 ≤ y ≤ 2
x z
y
7.3. HATÁRÉRTÉK ÉS FOLYTONOSSÁG 37
• 2 2
4x2 + y2 e−x −y −2 ≤ x ≤ 2 −2 ≤ y ≤ 2
z
7.3. Határérték és folytonosság

Az értelmezési tartomány pontjainak távolságán az euklideszi távolságot értjük,
ami Pitagorász tétele szerint
q
|(x1 ; x2 ; . . . ; xn ) − (y1 ; y2 ; . . . ; yn )| = (x1 − y1 )2 + (x2 − y2 )2 + · · · + (xn − yn )2 .
Erről az 7.1 szakasz d pontjában már beláttuk, (igaz csak 3 dimenzióban) hogy
mindig értelmezve van és nemnegatív.
Mikor mondanánk azt egy függvényről, hogy egy (x0 ; y0 ) pontban valami L
értékhez tart? Akkor ha a függvényértékek minden határnál jobban megközelítik
az L számot, amint a helyettesítési értékek az (x0 ; y0 )-hoz tartanak. Az L szám
bármennyire kicsi környezetében marad a függvényérték, ha a helyettesítési érték
már elég közel van az (x0 ; y0 )-hoz.
4. Definíció. Azt mondjuk, hogy az f (~x) függvénynek létezik a határértéke az ~x0
pontban, és a határérték L (matematikai jelöléssel lim~x→~x0 f (~x) = L) ha minden
ε > 0 pozitív számhoz létezik egy δ > 0, hogy ha a helyettesítési érték közelebb
van ~x0 -hoz δ -nál |~x −~x0 | < δ , akkor a függvényérték | f (~x) − L| < ε közelebb van
L-hez, mint ε .
Lássunk egy olyan példát, amelynek nem létezik a határértéke. A
2xy
x2 + y2
függvény nincs értelmezve az (0; 0) origóban. Azt fogom megmutatni, hogy a
határértéke sem létezik ebben a pontban.
6. Tétel (A határérték tulajdonságai). Ha lim~x→~x0 f (~x) = L (a limesz létezik és

a határérték L), valamint lim~x→~x0 g(~x) = M, akkor
• lim~x→~x0 f (~x) + g(~x) = L + M;
• minden c valós számra lim~x→~x0 c f (~x) = cL;
• lim~x→~x0 f (~x)g(~x) = LM;

f (~x) L
• ha M 6= 0, akkor lim~x→~x0 g(~x) = M;
r r
• lim~x→~x0 ( f (~x)) s = L s minden olyan r és s egészekre, melyeknek legnagyobb
közös osztója 1, továbbá s 6= 0, és ha s páros akkor még L ≥ 0 is teljesül,
vagyis mindazokban az esetekben, amikor a jobboldal egy értelmes valós
szám.
Megjegyzés A határérték definíciójában és a tételben is L ∈ R-et értettünk. A

végtelen nem valós szám. Az hogy a határérték végtelen nem tartozik a hagyomá-
nyos definíció hatókörébe.
fejezet 8
Deriválás
8.1. Parciális deriváltak

Most egy speciális határértékkel fogunk foglalkozni.
5. Definíció. Az f (x; y) függvény (x0 ; y0 ) pontban vett, x szabad változó szerinti
parciális deriváltjának hívjuk az
∂f f (x; y0 ) − f (x0 ; y0 )
fx (x0 ; y0 ) = (x0 ; y0 ) = lim
∂x x→x0 x − x0
mennyiséget (ha a limesz létezik). Hasonlóan az f (x; y) függvény (x0 ; y0 ) pontban
vett, y szabad változó szerinti parciális deriváltjának hívjuk az
∂f f (x0 ; y) − f (x0 ; y0 )
fy (x0 ; y0 ) = (x0 ; y0 ) = lim
∂y y→y0 y − y0
határértéket.
Rögtön látjuk, hogy ha definiáljuk a g(x) = f (x, y0 ), illetve a h(y) = f (x0 , y)
egyváltozós függvényeket, akkor ezek x0 illetve y0 pontban vett deriváltjaik meg-
egyeznek a parciális deriváltakkal g′ (x0 ) = fx (x0 , y0 ), h′ (y0 ) = fy (x0 , y0 ).
Ebből adódik, hogy hogyan kell kiszámítani a parciális deriváltakat. A függ-
vényt a fentiek értelmében egyváltozósként deriváljuk. Az az egy változó a deri-
válási változó lesz. A definícióban a deriválási változón kívül minden más szabad
változót rögzítettünk, ezért ezeket konstansként kezeljük a deriválás során.
Példák
1. f (x; y) = xy2 + x + y
∂f
∂x = y2 + 1 + 0
∂f
∂y = 2xy + 0 + 1
hiszen ha c konstans, akkor (cg(x))′ = cg′ (x), valamint c′ = 0.
39
2. f (x; y) = cos(xy + x + y) + sin(y)

∂f
∂x = − sin(xy + x + y)(y + 1) + 0
∂f
∂y = − sin(xy + x + y)(x + 1) + cos(y)
mert (g(h(x)))′ = g′ (h(x))h′ (x), továbbá ha c konstans, akkor sin(c) is.

3. f (x; y; z) = cos(x sin(y)) + xy
∂f
∂x = − sin(x sin(y)) sin(y) + 1y
∂f
∂y = − sin(x sin(y))x cos(y) − yx2
∂f
∂z = 0
c c
emlékeztetőül xn = −n xn+1
z cos(x)
4. f (x; y; z) = x sin(z) + logz xy
∂f −z sin(x)x sin(z)−z cos(x) sin(z)

∂x = x2 sin2 (z)
+ xyyln z
∂f x
∂y = xy ln z
∂f cos(x)x sin(z)−z cos(x)x cos(z)
∂z = x2 sin2 (z)
− zln(xy)
ln2 (z)
f (x) ′ f ′ (x)g(x)− f (x)g′ (x)

ln a
mert g(x) = g2 (x)
, valamint loga b = ln b .
Feladatok

1 log2 sin x
tg y
4 (tg x)ln y
yx
5 sin y
2 (sin x)cos y
6 ex arc sin(xy)
q
3 sin x x
3 cos y 7 − arc cos(x2 ln y)
8.2. Differenciálhatóság
Most egy olyan függvényre fogunk példát látni, amelynek léteznek ugyan a par-
ciális deriváltjai a (0; 0)-ban, de a függvény még csak nem is folytonos.

1 ha xy = 0 (vagyis a tengelyeken)
1{xy=0} =
0 egyébként
8.2. DIFFERENCIÁLHATÓSÁG 41
Lássuk, hogy tényleg léteznek a parciális deriváltak: vegyük elő a definíciót!

∂ 1{xy=0} 1{xy=0} (x; 0) − 1{xy=0} (0; 0) 1−1
(0; 0) = lim = lim = 0.
∂x x→0 x−0 x→0 x
Az y szerinti parciális derivált ugyanígy létezik és nulla.

Az is látható, hogy a függvény nem folytonos az origóban, hiszen ahhoz tet-
szőlegesen közel felveszi mind az 1, mind a 0 értéket. A parciális deriváltak
létezése tehát még csak a folytonosságot sem biztosítja. Hogyan definiáljuk tehát
a differenciálhatóságot többváltozós függvényekre? Egy változó esetén a különb-
ségi hányados limesze volt a derivált, és a limesz létezése a differenciálhatóság.
Amikor több szabad változónk van a különbségi hányadost már nem tudjuk értel-
mezni, hiszen ekkor a nevezőben szereplő ~x −~x0 egy vektor, vektorral pedig nem
lehet osztani.
Vizsgáljuk meg mi volt a derivált jelentése 1 dimenzióban! A derivált azt mu-
tatta meg, hogy milyen gyorsan nő a függvény egy adott pontban. A különbségi
hányados a grafikonba rajzolt húr meredeksége, az x-tengellyel bezárt szögének
tangense. Ennek határértéke pedig az érint ő meredeksége. Ha csak kicsit mozdu-
lunk odébb a helyettesítési értékkel, a függvényérték megváltozása az elmozdulás
deriváltszorosa.
f (x) = f (x0 ) + (x − x0 ) f ′ (x) + (x − x0 )maradék
ahol limx→x0 maradék = 0. Ezt az értelmezést már ki tudjuk terjeszteni többválto-

zós függvényekre.
6. Definíció. Egy f (x; y) kétváltozós függvényt differenciálhatónak hívunk az (x0 ; y0 )
pontban, ha léteznek olyan M és N számok, hogy
f (x; y) = f (x0 ; y0 )+(x−x0 )M +(y−y0 )N +(x−x0 )maradék1 +(y−y0 )maradék2
ahol lim(x;y)→(x0 ;y0 ) maradék1 = 0 és lim(x;y)→(x0 ;y0 ) maradék2 = 0.
7. Tétel. Ha egy függvény differenciálható az (x0 , y0 ) pontban, akkor ott léteznek

a parciális deriváltjai, mi több fx (x0 , y0 ) = M, valamint fy (x0 , y0 ) = N.
Bizonyítás: Nézzük a parciális derivált definícióját, majd írjuk be a differenci-

álhatóság definícióját:
Mutassuk meg, hogy az 1{xy=0} függvény nem differenciálható a (0; 0)-ban!
8. Tétel. Ha f (x; y) differenciálható (x0 ; y0 )-ban, akkor ott folytonos is.
9. Tétel. Ha az (x0 ; y0 ) egy környezetében léteznek a parciális deriváltak, és azok

folytonosak (x0 ; y0 )-ban, akkor f differenciálható (x0 ; y0 )-ban.
8.3. Iránymenti derivált

A parciális deriváltak azt fejezték ki, hogy a függvény mennyire változik, ha a
helyettesítési érték valamelyik tengellyel párhuzamosan változik meg. A függ-
vényérték megváltozása az x tengellyel párhuzamos (x −x0 ) elmozdulás fx (x0 , y0 )
szorosa volt. Mennyit változik akkor a függvény, ha nem tengelypárhuzamos a
helyettesítési érték megváltozása?
7. Definíció. Legyen ~v = (v1 ; v2 ) egy vektor! Az f (x; y) függvény ~v irányú deri-

váltja:
∂f f (x0 + v1t; y0 + v2t) − f (x0; y0 )
(x0 ; y0 ) = lim
∂~v t→0 t
10. Tétel. Ha az f (x; y) függvény differenciálható az (x0 ; y0 ) pontban, akkor itt

minden ~v = (v1 ; v2 ) irány mentén deriválható, és
∂f ∂f ∂f
= v1 (x0 ; y0 ) + v2 (x0 ; y0 ).
∂~v ∂x ∂y
Bizonyítás: Tudjuk, hogy f deriválható (x0 ; y0 )-ban. Így f (x0 + v1t; y0 + v2t) −
f (x0 ; y0 ) = v1t fx(x0 ; y0 ) + v2t fy (x0 ; y0 ) + v1tmaradék1 + v2tmaradék2 . Ezt t-vel
osztva az f differenciálhatósága miatt a tétel állítását kapjuk, hiszen a maradékok
nullához tartanak, ahogy t → 0.
3
Lássunk néhány példát! A z = x y felületen az (1; 1; 1) pontból elmozdulunk
x irányba 0, 01, ugyanekkor 0, 02-vel az y irányba. Mennyi lesz a magasság meg-
változása? Az előző 10 tétel szerint 0, 01 fx (1; 1) + 0, 02 fy(1; 1). A parciális deri-
váltak: fx = 3x2 y = 3, valamint fy = x3 = 1. Tehát a megváltozás 0, 05 körüli lesz.
Nézzük pontosan: z − z0 = 1, 013 1, 02 − 1 = 0, 05090702. Ez 0, 00090702-vel tér
el a deriváltakból számított értéktől. Általában ezt várjuk többször differenciálha-
tó függvényektől (emlékezzünk a Taylor-polinomra!), hogy a deriváltakból szá-
mított közelítés hibája a megváltozás négyzetének nagyságrendjében van. Itt az
elmozdulás a második tizedesjegyben jelent meg, vagyis százados nagyságrendű
volt, a számolt közelítéstől való eltérés a negyedik tizedesben jelent meg, vagyis
tízezredes nagyságrendű.
Párhuzamosan kapcsolt három ellenállást mérünk meg. R1 = 10Ω, R2 =
20Ω, R3 = 10Ω. A mérési hiba mindegyiknél ±0, 1Ω. Mennyi a számított ere-
dő ellenállás hibája? A kérdés az, hogyha a valódi ellenállások a mérthez képest
a megadott hibahatáron belül megváltoznak, akkor mennyi lehet a számított ér-
ték megváltozása. Az iránymenti deriváltakról szóló 10 tétel szerint R hibája az
R1 -ből származó hiba, az R2 -ből származó hiba és az R3 -ból származó hiba össze-
ge. Az R1 -ből származó hiba = ±0, 1Ω ∂∂RR . A parciális derivált kiszámításához
1
8.3. IRÁNYMENTI DERIVÁLT 43
az eredő ellenállást az ágankénti ellenállásból kiszámító képletet kell R1 szerint

deriválni:
∂ 1 ∂R

1 1 1 1 1
= + + − 2 = − 2. (8.1)
R R1 R2 R3 ∂ R1 R ∂ R1 R1
Képletek deriválásakor figyelni kell arra, hogy melyik változó szabad és melyik
kötött. A szabad változó másik szabad változó szerintni deriváltja nulla, mert
a szabad változók nem függnek semmitől, így egymástól sem. Ezzel szemben a
kötött változó éppen a képletben adott összefüggés szerint függ a szabad változók-
tól, így került a jobboldali képletbe a ∂∂RR mint az R deriváltja R1 szerint. Kötött
1
és szabad változókról lásd az első fejezetet. Tehát a parciális derivált ∂∂RR = R2
R21
.
1
Ehhez számítsuk ki a feladatban megadott értékekkel az eredő ellenállást!
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
= + + = + + = (0, 1+0, 05+0, 1) = 0, 25 = .
R R1 R2 R3 10Ω 20Ω 10Ω Ω Ω 4Ω
Az eredő ellenállás 4Ω, R1 szerinti parciális deriváltja pedig ∂∂RR = RR2 = 100Ω
2 16Ω
=
1 1
0, 16. Vegyük észre, hogy a hibának nincs mértékegysége! Hasonló számolással
∂R R2 16Ω ∂R R2 16Ω
∂ R2 = R22 = 400Ω = 0, 04, végül ∂ R3 = R23 = 100Ω = 0, 16. Az eredő ellenállás
hibája:
±0, 1Ω0, 16 + ±0, 1Ω0, 04 + ±0, 1Ω0, 16 = ±0, 1Ω0, 36 = ±0, 036Ω.
Feladatok
1 Mennyi a tömegből és sebesség- hibája, ha
ből számított energia
r = 10 ± 0, 1cm
1 h = 20 ± 0, 2cm
E = mv2
2
3 Ferde hajítás szöge
hibája, ha
α = π /4 ± 0, 02
m = 1 ± 0, 1kg kezdősebessége
m m
v = 20 ± 1 v0 = 10 ± 0.1
s s
2 Mennyi az egyenes körhenger (a) mennyi a maximális emel-
számított térfogatának kedés
v20 sin2 α
V = r πh
2 sy max =
2g
számított érték hibája? Tudni akarjuk a sebességet

(b) mennyi a hajítás távolságá-
2π p 2
nak vy = A − y2
T
v20 sin 2α
sx max = egy olyan pontban, ahol a kitérés
g
hibája?
y = 1 ± 0, 01cm
4 Harmonikus rezgőmozgás ampli-
túdója Milyen pontossággal lehet ezt
megmondani?
A = 2 ± 0, 01cm
rezgésideje 5 Számítsa ki a (sin x)z cos(y) irány-

menti deriváltját a (π /2; 0; 1)
T = 0, 1 ± 0, 005s pontban a (−1; 2; −1) irányba!
8.4. Deriválási szabályok

Az előző példában az eredő ellenállás ágankénti ellenállás szerinti deriváltjának
kiszámításához nem fejeztük ki az eredő ellenállást, hanem magát a képletet deri-
váltuk. Természetesen ha kifejezzük R-et, vagyis a képletre alkalmazzuk a recip-
rokfüggvényt ugyanezeket a deriváltakat kapjuk. A kötött változó képletből való
kifejezése mindig valamilyen egyváltozós g függvény alkalmazását jelenti (jelen
esetben g(u) = 1u ). A kifejezett változó pedig az összetett függvény g( f (x; y)). A
párhuzamosan kötött ellenállások esetében f a reciprokok összege, és története-
sen három változós, de mi hogy ne kelljen annyit írni most a kétváltozós összetett
függvények deriváltjait fogjuk vizsgálni.
11. Tétel (1. láncszabály). Ha a z = f (x; y) kétváltozós függvény differenciálha-

tó a z0 = f (x0 ; y0 ) pontban, valamint g(z) egyváltozós függvény differenciálható
a z0 pontban, akkor a g( f (x; y)) összetett függvény is differenciálható az (x0 ; y0 )
pontban, és deriváltja:
∂ g( f ) ∂f ∂ g( f ) ∂f
(x0 ; y0 ) = g′ ( f (x0 , y0 )) (x0 ; y0 ), (x0 ; y0 ) = g′ ( f (x0 , y0 )) (x0 ; y0 ).
∂x ∂x ∂y ∂y
A tétel úgy értendő, hogy g egyváltozós függvény, melynek szabad változója z,
majd ezt a szabad változót felírjuk mint x és y függvényét. Ezzel z kötött változó
lesz. Ekkor az összetett függvénynek két szabad változója van x és y. A külső
g függvény deriváltján persze a z szerinti (hagyományos egyváltozós) deriváltat
értjük, tehát itt nem vesszük figyelembe, hogy z függ x-től és y-tól, hanem z mint
8.4. DERIVÁLÁSI SZABÁLYOK 45
szabad változó szerint deriválunk, és az eredménybe helyettesítjük be az f (x0 ; y0 )

értékét. Ezt úgy is írhatjuk, hogy
∂g ∂g ∂z
= .
∂x ∂z ∂x
Ez az alak könnyen megjegyezhető, hiszen a bal oldali törtet ∂ z-vel bővítve kap-
tam a jobboldalit1. Másrészt a felírás matematikailag is helyes, mert g mint egy-
változós függvény nem függ x-től, hiszen z a változója, így a bal oldal minden
kétséget kizáróan csak az összetett függvény deriváltja lehet, a z = f (x; y) alapján
a jobb oldali második tényező jelentése is világos, g-nek pedig a saját változója
szerinti deriváltja sem lehet más, mint a hagyományos derivált.
Bizonyítás: Mivel g differenciálható z0 -ban, ezért
g(z) = g(z0 ) + (z − z0)(g′ (z0 ) + maradék).
Ebbe helyettesítünk z = f (x; y)-t:
g( f (x; y)) = g( f (x0 ; y0 )) + ( f (x; y) − f (x0 ; y0 )) g′ ( f (x0 ; y0 )) + maradék

Most az f (x; y) − f (x0 ; y0 ) helyére írjuk be az f differenciálhatóságából adódó

f (x; y) − f (x0 ; y0 ) = (x − x0 )( fx + maradék1 ) + (y − y0 )( fy + maradék2 ) egyenlő-
séget! Az eredmény:
g( f (x; y)) = g( f (x0 ; y0 )) + (x − x0 ) fx g′ ( f (x0 ; y0 )) + (y − y0 ) fy g′ ( f (x0 ; y0 )) +

+ (x − x0 )maradék1 g′ ( f (x0 ; y0 )) + (y − y0 )maradék2 g′ ( f (x0 ; y0 )) +
+ (x − x0 ) fx maradék + (y − y0 ) fy maradék +
+ (x − x0 )maradék1 maradék + (y − y0 )maradék2 maradék
Az f függvény differenciálhatósága miatt az 1 és a 2 jelű maradékok nullához

tartanak, amint (x; y) → (x0 ; y0 ). Azt tudjuk a 8 tételből, hogy f folytonos (x0 ; y0 )-
ban, vagyis ha (x; y) → (x0 ; y0 ), akkor z → z0 , ebből pedig következik, hogy a
számjel nélküli maradék is nullához tart.
Lássuk be ennek segítségével, hogy az eredő ellenállás kifejezésével, majd le-
deriválásával ugyanazt kaptuk volna, mint amit az egyenlet deriválásával kaptunk.
A láncszabály azt állítja g(z) = 1z szereposztással, hogy az R függvény reciproká-
nak deriváltja, ami a (8.1) egyenlet jobb oldalán szerepel = g′ (R) ∂∂RR = − R12 ∂∂RR .
1 1
Ezzel beláttuk az egyenletek deriválásának jogosságát.
1A tört bővítésére vonatkozó megjegyzést a diákok meg szokták mosolyogni, pedig az itt nem
tárgyalandó differenciálok fogalmának bevezetésével a dx típusú mennyiségek önálló jogon létező
matematikai fogalmak, és a fenti egyenlőség tényleg nem több törtbővítésnél.
12. Tétel (2. láncszabály). Ha az s = u(x; y) és a t = v(x; y) függvények egyaránt

differenciálhatók az (x0 ; y0 ) pontban, valamint az f (s;t) függvény differenciálha-
tó az (s0 ;t0) = (u(x0 ; y0 ); v(x0 ; y0 )) pontban, akkor az összetett f (u(x; y); v(x; y))
függvény is differenciálható az (x0 ; y0 ) pontban, deriváltjai pedig:
∂ f (u, v) ∂f ∂u ∂f ∂v
(x0 ; y0 ) = (s0 ;t0) (x0 ; y0 ) + (s0 ;t0 ) (x0 ; y0 )
∂x ∂s ∂x ∂t ∂x
∂ f (u, v) ∂f ∂u ∂f ∂v
(x0 ; y0 ) = (s0 ;t0) (x0 ; y0 ) + (s0 ;t0) (x0 ; y0 )
∂y ∂s ∂y ∂t ∂y
Ezt az utóbbi egyenlőséget mátrixszorzás alakjába is írhatjuk:

ux uy
( fu ; fv ) = ( fx ; fy ).
vx vy
Az ebben a felírásban szereplő mátrixot Jacobi-féle mátrixnak hívjuk. Erre az

integrálásban lesz nagy szükség.
Lássunk egy példát:

1 2xy
f (x; y) = ln 2 + 2xy + cos 2 .
x + y2 x + y2
1
Látható, hogy az f függvény x-től és y-tól csak az u = x2 +y 2 és a v = 2xy függvé-
nyen keresztül függ. Tehát f egy összetett függvény, amelynek külső függvénye
ln u + v + cos uv. Ezeket külön lederiválva, majd felírva a mátrixos formát azt
kapjuk, hogy
!
2x 2y
1 − (x2 +y 2 )2 − (x2 +y 2 )2
− v sin uv; 1 − u sin uv = ( fx ; fy ).
u 2y 2x
Végrehajtva a szorzást
4x2 y

2x 2xy 2y 2xy
fx = − 2 + sin 2 + 2y − 2 sin 2
x + y2 (x2 + y2 )2 x + y2 x + y2 x + y2
4xy2

2y 2xy 2x 2xy
fy = − 2 + sin 2 + 2x − 2 sin 2
x + y2 (x2 + y2 )2 x + y2 x + y2 x + y2
8.5. A deriválás geometriája

Egyváltozós függvényeknél a derivált geometriai jelentése az érintő meredeksége,
vagyis az x-tengellyel bezárt szög tangense. A derivált létezése azt is jelenti, hogy
létezik az érintő, amely ugyan nem minden esetben érint, van hogy átmetszi a
8.5. A DERIVÁLÁS GEOMETRIÁJA 47
grafikont, de mindenesetre nulla szöget zár be a grafikonnal. Jobb lenne tehát

simulóegyenesnek hívni.
Ha tekintjük az (x0 ; y0 )-ban differenciálható f függvény grafikonját, akkor en-
nek egy érintő-irányvektora az (1; 0; fx). Hiszen ez a grafikon xz-síkkal párhuza-
mos metszetének az érintő-irányvektora a parciális derivált definíciója, és az egy-
változós derivált jelentése alapján. Hasonlóan (0; 1; fy) szintén érintő-irányvektor.
Más irányokba vett síkmetszetekhez tartozó érint ő-irányvektorok a 10 tétel alap-
ján (v1 ; v2 ; v1 fx + v2 fy ) alakúak. Vagyis az előbbi kettő lineáris kombinációjával
állnak elő az érintő-irányvektorok, és minden lineáris kombináció érint ővektort
ad. Mivel a fenti két vektor már vízszintes vetületei miatt sem eshet egy egye-
nesbe, az érintők halmaza egy sík, amit érintő-, vagy simulósíknak hívunk. Az
érintősík (egyik) normálvektora az ( fx ; fy ; −1).
8. Definíció. Ha f (x; y) differenciálható (x0 ; y0 )-ban, akkor az ezen pontbeli gradiensvektorának

hívjuk az ( fx (x0 ; y0 ); fy (x0 ; y0 )) vektort. Jelölése:
∇ f = ( fx ; fy ).
A gradiensvektor síkvektor, általában az értelmezési tartomány irányvektora. A

gradiensvektor geometriai jelentése, hogy mindig a legnagyobb növekedés irá-
nyába mutat, hossza pedig magát a legnagyobb növekedést adja meg. Lássuk
mennyi a gradiens irányú derivált. A 10 tétel szerint ( fx2 + fy2 ) = |∇ f |2 . Mivel
a gradiens |∇ f | hosszú, így elmondható, hogy a gradiens irányú egységvektorra
az iránymenti derivált |∇ f |. Vagyis a gradiens hossza éppen a grafikon gradiens
irányú meredekségét adja.
13. Tétel. Ha az f (x; y) függvény differenciálható az (x0 ; y0 ) pontban, és ott gra-

diensvektora nem a nullvektor ∇ f (x0 ; y0 ) 6= (0; 0), akkor az ezen a ponton átmenő
szinthalmaz lokálisan (az (x0 ; y0 ) egy kis környezetében) egy folytonos γ (t) görbe
(γ (0) = (x0 ; y0 )), amely differenciálható (x0 ; y0 )-ban és deriváltja merőleges az
ezen pontbeli gradiensvektorra γ̇ (0) ⊥ ∇ f (x0 ; y0 ).
A szintgörbe deriváltja a szintgörbén haladó pont sebességvektora az (x0 ; y0 ) pont-

ban. Ez a vektor nincs egyértelműen definiálva, hiszen ha a pont háromszor akkora
sebességgel mozog, akkor sebességvektora háromszoros, ha fordított irányba mo-
zog, akkor sebessége ellentétes lesz, mindez azonban nem befolyásolja a sebesség
irányát, amely a tétel szerint merőleges a gradiensvektorra.
Feladatok

1 Írjuk fel az f (x; y) = tg yx2 érin-
tősíkjának egyenletét az x0 = π ,
y0 = 2 pontban! 10 Az x2 ln(xy) érintősíkja mikor

p merőleges az xz síkra?
2 Határozzuk meg a x2 y3 ln x
2
érintősíkjának egyenletét az x0 = 11 Az e−x (x2 + y2 ) mely érintősík-
e, y0 = 1 pontban! ja(i) párhuzamos(ak) az y − z = 0
arc tg(xy)
síkkal?
3 Számítsuk ki az y érintő-
síkjának egyenletét az x0 = y0 = 1 12 Mi lesz az egyenlete
p annak a sík-
pontban! nak, mely érinti a x3 y ln x függ-
2
vényt az x0 = e, y0 = 1 pontban?
4 Az e−x (x2 + y2 ) mely pontbe- q
li érintősíkja(i) lesz(nek) vízszin- 13 Mi a 3 x ln2 (xy) érintősíkjának
tes(ek)? egyenlete az x0 = y0 = e pontban?
p
5 Adja meg a 3 x(ln(xy))2 érintő-
p
14 Mi a 3 x2 sin(xy) érintősíkjának
síkjának egyenletét az x0 = y0 = e egyenlete az x0 = π , y0 = 12 pont-
pontban! ban?
√
xy
ln
6 Mi lesz az y érintősíkjának 15 Mi az x arc sin xy érintősíkja az
egyenlete az x0 = y0 = e pontban? √
x0 = 1, y0 = 2 pontban?
p
7 Számítsa ki a 3 x2 sin(xy) érin- r
x

arc tg
tősíkjának egyenletét az x0 = π , 16 Írja fel a
y2
érintősíkjá-
x
y0 = 21 pontban! nak egyenletét az x0 = y0 = 1
8 Mi lesz a logxy y érintősíkja az pontban!
x0 = y0 = e pontban? arc sin √xy
17 Mi lesz az x2 érintősíkjának
9 Mikor vízszintes a logxy y érintő- egyenlete az x0 = 1, y0 = 2 pont-
síkja? ban?
8.6. Szélsőértékszámítás
Feladat Készítsünk ládát a legjobb költséghatékonysággal! Fordítsuk matema-

tikai nyelvre a feladatot! A láda egy felül nyitott téglatest, költsége a felhasznált
anyagmennyiséggel, vagyis a felszínnel arányos. A láda hasznát a térfogatával
mérjük. A láda paraméterei a téglatest élhosszai: legyenek ezek az alaptéglalap
oldalhosszai a és b, a magassága pedig c. Három változónk van, a költséghaté-
8.6. SZÉLSŐÉRTÉKSZÁMÍTÁS 49
konyság jegyében azonban rögzítjük a felszínt2 , ami az
F = ab + 2(a + b)c
egyenlettel egy változót (mondjuk a c-t, egyébként mindegy melyiket) kötötté

F−ab
tesz. A másik két (szabad) változó függvényében c = 2(a+b) . Így a maximali-
zálandó térfogat:
Fab − a2 b2
V = abc =
2(a + b)
utóbbi a szabad változók függvényében felírva. A feladat tehát matematikailag
egy kétváltozós függvény maximumának megkeresése.
Erre a példára kés őbb visszatérünk, most azonban egy olyan függvényen fog-
juk megmutatni a többváltozós szélsőértékkeresés fortélyait, amely jó tanulópél-
dája a módszernek. Ez a függvény a 7.2 alfejezetben már ábrázolt f (x; y) =
2 2
4x2 + y2 e−x −y .
Most egy általános módszert fogunk tanulni, amely kétváltozós függvények
szélsőértékeit keresi meg. Ez a módszer csak két változós kétszer differenciálható
függvényekre működik.
Vizsgáljuk meg a függvényt egy olyan pontban, ahol gradiense nem a null-
vektor! A 8.5 alfejezetben tanultak szerint a gradiens irányában emelkedik a függ-
vényérték, az ellentétes irányba pedig csökken. Így ez a hely nem lehet a függvény
szélsőértéke. Szélsőértéke csak ott lehet egy differenciálható függvénynek, ahol a
gradiensvektor nulla, másképp mondva az érint ősík vízszintes.
Keressük meg ezeket a pontokat! A gradiensvektor a parciális deriváltakból
áll, így pontosan akkor nullvektor, ha mindkét parciális derivált nulla.
2 −y2
fx = e−x −8x3 − 2xy2 + 8x = 0

2 −y2
fy = e−x −8x2 y − 2y3 + 2y = 0

Szorzat pontosan akkor nulla, ha valamelyik tényezője nulla. Az exponenciális

függvény értékkészlete a pozitív számok halmaza, így az első szorzótényező so-
sem nulla, ezzel akár oszthatjuk is mindkét egyenletet. Vizsgáljuk meg az x = 0
esetet! Ekkor az fx automatikusan nulla, az fy -ra pedig a −2y3 + 2y = 0 egyen-
letet kapjuk. Ezt szorzattá alakítva −2y(y2 − 1) = 0 azt kapjuk, hogy vagy y = 0,
vagy y = ±1. Ebből az esetből három olyan pontot kaptunk, ahol vízszintes az
érintősík: (0; −1), (0; 0), (0; 1). Nézzük most az y = 0 esetet. Ekkor a második
egyenlet teljesül automatikusan, az elsőből pedig a −8x(x2 − 1) = 0 egyenlet adó-
dik, amiből ugyancsak x = 0 vagy x = ±1. Ezzel újabb két pont iratkozott fel a
2 Bár a későbbiekben már nem lesz nyilvánvaló, de teljesen mindegy, hogy a felszínt rögzítjük,
és a térfogatot maximalizáljuk, vagy a térfogatot rögzítjük, és a felszínt minimalizáljuk.
listára (az origó már rajta volt): (−1; 0), (1; 0). Ha sem x 6= 0, sem y 6= 0, akkor
mindkét egyenlet osztható ezekkel a faktorokkal és a
4x2 + y2 − 4 = 0
4x2 + y2 − 1 = 0
egyenletrendszert kapjuk, ami 4 6= 1 miatt nem oldható meg. A lista tehát marad
ötelemű.
Következő lépésben megvizsgáljuk ezen pontok típusait a második derivált
szerint. Előbb tisztázzuk mi egy kétváltozós függvény második deriváltja! A de-
rivált egy vektorértékű függvény (a gradiens), korábban pedig láttuk a 12 tételnél,
hogy egy vektorértékű függvény (ott az (u; v)) deriváltja egy mátrix, amit Jacobi-
féle mátrixnak hívunk. Most a gradiensfüggvénynek vesszük a deriváltját, ami a
következő úgynevezett Hesse-féle mátrix:

fxx fxy
.
fyx fyy
9. Definíció. Az f függvény gradiensének Jacobi-féle mátrixát az f függvény Hesse-féle mátrixának

hívjuk.
Ennek a Hesse-féle mátrixnak van egy különleges tulajdonsága, amely hasznos

lesz később mind az elmélet, mind a kiszámítás szempontjából:
14. Tétel. Ha az f (x; y) függvény az (x0 ; y0 ) pontban kétszer differenciálható,

vagyis differenciálható, és parciális deriváltjai is differenciálhatók, akkor ebben
a pontban a Hesse féle mátrix szimmetrikus, vagyis fxy (x0 ; y0 ) = fyx (x0 ; y0 ).
Azokat a pontokat, ahol a gradiens nullvektor három csoportba soroljuk a

Hesse-féle mátrix determinánsa alapján:
lokális szélsőértékhelyek A Hesse mátrix determinánsa pozitív. Az ilyen pon-

tokban a függvénynek helyi szélsőértéke van, vagyis van olyan környezete
ennek a pontnak, amelyben szélsőérték. A szélsőérték típusának megállapí-
tásához a tiszta második deriváltak ( fxx vagy fyy ) előjelét kell nézni. Ha ez
az előjel pozitív, akkor minimum, ha negatív, akkor maximum.
15. Tétel. Ha az f (x; y) kétváltozós függvény kétszer differenciálható az

(x0 ; y0 ) pontban, és Hesse mátrixának determinánsa pozitív, akkor fxx (x0 ; y0 )
és fyy (x0 ; y0 ) előjele azonos, és egyik sem nulla.
Bizonyítás: A Hesse mátrix determinánsa fxx fyy − fxy fyx . A 14 tétel miatt
2 . A feltétel szerint ez pozitív, vagyis átrendezve f f > f 2 .
ez fxx fyy − fxy xx yy xy
A jobboldal nemnegatív, mivel négyzetszám, az egyenlőtlenség pedig nem
engedi meg az egyenlőséget.
nyeregpontok Azokat a pontokat, ahol a Hesse mátrix determinánsa negatív nye-

regpontoknak hívjuk. Ilyen pontokban nincsen szélsőérték, mivel tetszőle-
gesen közel vannak olyan pontok, ahol a függvény kisebb, és szintén tetsző-
legesen közel olyanok, amelyekben a függvény nagyobb értéket vesz fel.
parabolikus pontok Ha a Hesse mátrix determinánsa nulla, akkor a pontról nem

tudjuk eldönteni, hogy szélsőérték-e vagy sem.
Vizsgáljuk meg az előbbi öt pontban a Hesse-féle mátrixot! Ehhez a 14 té-

tel szerint elég a két tiszta és egy vegyes deriváltat kiszámítani (a függvényünk
kétszer differenciálható).
2 −y2
fxx = e−x 16x4 + 4x2 y2 − 16x2 − 24x2 − 2y2 + 8

2 −y2
fxy = e−x 16x3 y + 4xy3 − 16xy − 4xy

2 −y2
fyy = e−x 16x2 y2 + 4y4 − 4y2 − 8x2 − 6y2 + 2

Ezeket kiértékelve az előbbi öt pontban azt kapjuk, hogy:

 
H f (0; 1)
 H f (−1; 0) H f (0; 0) H f (1; 0)  =
H f (0; −1)
 
6 0
1
e
0 −4
 
 
 1 −16 0 8 0 1 −16 0 
= e e


 0 −6 0 2 0 −6 

 1 6 0 
e 0 −4
Jól látható az, ami a korábbi rajzon is látszott a két maximum, a minimum az
origóban, illetve az északi és déli hágó két nyeregpont.
Feladatok
2 −4y2
1 x2 + y2 x + y2 3 e−x (−x2 − y2 )
2 −y2
2 x3 − x2 y − xy2 + y3 + 2x2 + 2y2 4 e−x (x2 − 4y2 )
2
5 x3 − x + y2 10 e−x (x2 + y2 )
6 x3 + 3x2 y + x2 + 3xy2 − 2xy − x + 11 e−x

2 +2xy−4y2
(xy)
y3 + y2 − y
2 +y2
12 e−x (x2 + y2 )
7 x3 − 3x2 y + x2 + 3xy2 + 2xy − x −
2 +x−y2 +y
y3 + y2 + y 13 e−x (xy)
8 x4 − x2 + xy2 − y2 /2 + 1 14 sin(x) cos(y)
2 +xy−y2
9 e−x (xy) 15 sin(x) cos(2x + y)
fejezet 9
Integrálás
9.1. Az integrálhatóság és az integrál

Valamely gépben alacsony ám változtatható frek-
venciájú harmonikus rezgőmozgást kell létrehozni.
Erre a gépészmérnök tervez egy hullámkereket hk,
melynek forgása a peremen ilyen mozgást kelt.1 Meg-
adja a tárgy sűrűségét, ami mondjuk a középponttól
való távolsággal arányos a kerék minden pontjában.
A további tervezéshez ki kell számolnunk ennek az
egyelőre csak tervben létező tárgynak a tömegét, va-
lamint a meghajtás méretezéséhez a tehetetlenségi 9.1. ábra. A hullámkerék
nyomatékát.
A kerék egy síkidom, így pontjait a sík paraméterezi, vagyis a sűrűséget ve-
hetjük egy kétváltozós függvénynek s(x; y), amely nulla minden olyan pontban,
amely nem tartozik a síkidomhoz. A síkidomot gondolatban feldaraboljuk apró
miszlikekbe hk = ∪i dari . Ha a darabok elég picik, akkor egy darab pontjainak a
kerék középpontjától vett távolságai, és így az ezen pontokban vett sűrűségek is
közel azonosak. Ezt a sűrűségértéket beszorozzuk a darabok területével t(dari),
így közelítőleg megkapjuk a kis darabok tömegét, majd ezeket összegezzük a da-
rabokra. Ezzel egy közelítést kapunk a tömegre:
m(hk) ≈ ∑ t(dari )s(xi ; yi )
i
ahol (xi ; yi ) ∈ dari .
Mekkora hibát követünk el így? A kis darabok tömege az átlagos sűrűség szer
a terület. Az átlagos sűrűség nyilván a maximális és a minimális sűrűség között
van, vagyis bárhogyan választjuk ki az (xi ; yi ) ∈ dari pontokat a hiba nem nagyobb
1 Mint talán tudjuk a dugattyú mozgása nem pont harmonikus.
53
mint
∑ t(dari) max
(xi ;yi )∈dari
s(xi ; yi ) − min
(xi ;yi )∈dari
s(xi ; yi ) .
i
Ezt a mennyiséget oszcillációs összegnek hívjuk, és maga két integrálközelítő

összegnek a különbsége. Az adott felosztáson vehető legkisebb integrálközelí-
tő összeget alsó közelítő összegnek, míg a legnagyobbat felső közelítő összegnek
hívjuk.

A = ∑ t(dari) min s(xi ; yi ) ,
i (xi ;yi )∈dari

F = ∑ t(dari) max s(xi ; yi ) .
i (xi ;yi )∈dari
Nyilván minden felosztásra A ≤ F.

10. Definíció. Azt mondjuk, hogy az F felosztás finomabb az F ′ felosztásnál,
vagy hogy az F ′ felosztás durvább az F felosztásnál, ha a durvább felosztás
minden darabja dari′ ∈ F ′ előáll, mint a finomabb felosztásbeli darabok uniója
dari′ = ∪ j dar j , dar j ∈ F .
16. Tétel. Ha F finomabb, mint F ′ , akkor az alsó közelítő összeg nő AF ≥ AF ′ ,

míg a felső csökken FF ≤ FF ′ .
Bizonyítás: Nézzünk egy darabot a durvább felosztásból dar ∈ F ′ ! Ezen az

alsó közelítő összeg t(dar) min(x;y)∈dar s(x; y) . A finomabb felosztásban dar =
∪i dari . Az ezen darabokon vett minimum nem lehet kisebb, mint az egészen vett
minimum, hiszen ezek a darabok benne vannak dar-ban. A felső közelítő összegre
hasonlóan.
11. Definíció. Két felosztás F és F ′ közös finomításának nevezzük azt a F ∧ F ′

felosztást, amely a két felosztásbeli elemek metszeteiből áll. F ∧ F ′ ∋ dari, j =
dari ∩ dar j , ahol dari ∈ F , és dar j ∈ F ′ . Ez a legdurvább felosztás, amelyik
mind F -et, mind F ′ -t finomítja.
12. Definíció. Azt mondjuk egy Fn felosztássorozatról, hogy végtelenül finomodik,

vagy minden határon túl finomodik, ha F j+1 finomítja F j -t, és a felosztásbeli da-
rabok átmérőjének maximuma nullához tart
lim max átmérő(dari, j ) = 0.

j→∞ dari, j ∈F j
9.1. AZ INTEGRÁLHATÓSÁG ÉS AZ INTEGRÁL 55
13. Definíció. Azt mondjuk, hogy egy f (x; y) függvény integrálható a D ⊂ D f ⊂

R2 tartományon, ha létezik olyan végtelenül finomodó felosztássorozat, melyre az
s = 1D f függvény oszcillációs összegei nullához tartanak.
!
lim ∑ t(dari, j ) max s(xi, j ; yi, j ) − min s(xi, j ; yi, j ) .
j→∞ i (xi, j ;yi, j )∈dari, j (xi, j ;yi, j )∈dari, j
A definíció értelmében integrálható függvény integrálközelítő összegeinek ha-

tárértéke nem függ az (xi, j ; yi, j ) ∈ dari; j ∈ F j pontok választásától. Hiszen az
alsó közelítő összeg monoton nő, a felső monoton csökken, és a definíció szerint
különbségük nullához tart, így a rendőr szabály értelmében tetszőleges integrál-
közelítő érték is ugyanoda tart. Nem világos azonban, hogy a felosztássorozat
választásától függ-e a limesz.
17. Tétel. Integrálható függvény integrálközelítő összegeinek limesze nem függ a
felosztássorozat választásától.
Bizonyítás: Indirekt tegyük fel, hogy van két felosztássorozat, F , és F ′ , me-
lyekre különbözik a limesz. Jelöljük I-vel az egyiket, I ′-vel a másikat. Az integ-
rálhatóság definíciója szerint lim j AF j = lim j FF j = I, és lim j AF j′ = lim j FF j′ = I ′ .
Ha mondjuk I < I ′ , akkor válasszunk olyan felosztást az első sorozatból, melyre
FF j < I ′ , majd egy olyan felosztást a második sorozatból, melyre AF ′′ > FF j !
j
Vegyük a két felosztás közös finomítását F ∧ F ′ ! Erre
AF ∧F ′ ≥ AF ′′ > FF j ≥ FF ∧F ′
j
ez azonban ellentmondás, mivel egy fix felosztáson A ≤ F.

Beláttuk tehát, hogy integrálható függvényre az integrálközelítő összegek li-
mesze nem függ semmilyen választástól. Ezt a limeszt hívjuk integrálnak, és a
szokásos kampóval jelöljük. Precízebbek annyi kampót írnak, ahány dimenziós
tartományon integrálunk. Lássunk néhány integrálható függvényt.
18. Tétel. Ha az f (x; y) kétváltozós függvény korlátos, valamint folytonos, vagy
csak véges sok görbe mentén szakad, akkor minden véges területű tartományon
integrálható.
Ezekben a tételekben nem kapott különös hangsúlyt az integrálási tartomány.
A hullámkerék sűrűségére gondolhatunk úgy, hogy az nulla minden olyan pont-
ban, ami nem tartotik a kerékhez, és akkor ez a sűrűség az egész síkon értelmezve
van. Más tartományokon az integrált úgy kapjuk, hogy az eredeti integrandust
beszorozzuk a tartomány indikátorfüggvényével, vagyis az új integrandus minden
integrálási tartományon kívüli pontra nulla, a tartomány pontjaiban pedig meg-
egyezik az eredeti integrandussal.
9.2. ábra. A hullámkerék felosztásai
(a) Descartes koordináta- (b) Polár koordináta-

rendszer szerint rendszer szerint
9.2. Az integrálás technikája

Most már tudjuk hogy a hullámkerék tömegét a sűrűség integráljaként fogjuk
megkapni, és ehhez tetszőleges felosztást, és tetszőleges felosztáson belüli pont-
választásokat tehetünk. Válasszuk tehát a legegyszerűbben könyvelhető négyzet-
rács felosztást! A felosztásban szereplő kis négyzetek oldalhossza legyen ∆x =
∆y! Az integrálközelítő összegben válasszuk minden kis négyzetben a bal alsó
sarkot, és értékeljük ki a sűrűséget abban a pontban. Adjuk öösze a kis négyze-
tekre a tagokat! Ezt kétféleképpen lehet, előbb az egy oszlopban álló négyzetekre,
majd utána az oszlopösszegeket, vagy előbb soronként az összeget, majd úgy az
eredményt. Nyilván ugyanazt kapjuk. Válasszuk a másodikat! Ekkor egy integ-
rálközelítő összeg
∑ ∑ ∆x2 s(x j ; yi) = ∑ ∆y ∑ ∆xs(x j ; yi).

i j i j
A belső összeg maga egy integrálközelítő összeg, mégpedig az y rögzítése mel-

letti x-szerinti integrálé. Az eredményként adódó egyváltozós (y) függvényt aztán
megint kiértékeljük bizonyos pontokban, majd beszorzunk a pontok távolságá-
val, vagyis ez ismét egy integrálközelítő összeg, ezúttal y-ban. Így a kétváltozós
integrált két egyváltozós integrálás egymás utánjaként kiszámíthatjuk.
Feladatok
1 Szemléltesse az alábbi egyen- 1, 0 ≤ z ≤ 1 − y2
lőtlenségekkel meghatározott há-
romdimenziós tartományokat: (b) −1 ≤ x ≤ 1, x2 ≤ y ≤
1, 0 ≤ z ≤ 3 − y
(a) 0 ≤ x ≤ 1, 0 ≤ y ≤ (c) 0 ≤ x ≤ 2, 0 ≤ y ≤ 1−
9.2. AZ INTEGRÁLÁS TECHNIKÁJA 57
x
2, 0 ≤ z ≤ 1 − 2x − y részén, melyet az origó csú-
csú, függőleges szimmetriatenge-
2 Írja fel az alábbi tartományokat lyű (1; 1)-en átmenő parabola, és
meghatározó egyenlőtlenségeket: a (0; 1) középpontú egység suga-
1
(a) a z = x2 + y2 forgásparabo-
loid és a z = x sík által hatá-
rolt tartomány
rú kör határol!
0
(b) az a z tengelyű, 1 magas- 0 1
ságú egyenes körkúp, mely-
7 Integrálja az x függvényt a pozi-
nek alapköre az xy síkon áll,
tív síknegyed azon tartományán,
csúcsa felfele mutat és nyí-
melyet egy origón átmenő, füg-
lászöge derékszög. (Hasz-
gőleges szimmetriatengelyű lefe-
náljon polárkoordinátákat!)
le néző, (1; 1) csúcsú parabolaív
3 Egy háromszög három csúcsa: és az (1; 1)-et (2; 0)-val összekö-
(3; 0), (5; 0), (3; 1). Integrálja tő egyenes határol! (A szaggatott
ezen a háromszögön az x2 függ- vonalnak semmi köze az integrálási tar-
vényt! tományhoz, azt csak a parabolaív me-
netének szemléltetésére rajzoltattam ki.)
1
4 Egy háromszög három csúcsa:
(3; 0), (5; 0), (5; 1). Integrálja
ezen a háromszögön az x2 függ-
vényt! 0
0 1 2
5 Integrálja az x függvényt a pozi-
8 Integrálja az y koordinátafügg-
tív síknegyed azon tartományán,
vényt a pozitív síknegyed azon
melyet egy (0; 1)-en átmenő füg-
a tartományán, melyet egy
gőleges szimmetriatengelyű fel-
(1; 0) csúcsú, vízszintes szim-
fele néző, (1; 0) csúcsú parabola-
metriatengelyű (0; 1)-en átme-
ív és a (0; 1)-et (2; 0)-val össze-
nő parabola és egy tengelyekre
kötő egyenes határol! (A szagga-
szimmetrikus (2; 0)-n és (0; 1)-
tott vonalnak semmi köze az integrálási
en átmenő ellipszis határol!
tartományhoz, azt csak a parabolaív me- 1
netének szemléltetésére rajzoltattam ki.)
1
0
0 1 2
0
0 1 2 9 Integrálja az x függvényt az ori-
6 Integrálja az x koordinátafügg- gó középpontú egységsugarú kör-
vényt a pozitív síknegyed azon lap, és az (0; 1) középpontú szin-
0
0 1 2
(c) A tartomány (d) Az (u; v) görbevonalú koordi-
nátarendszer koordinátavonalai. A
kék és piros metszete az (u; v) =
(2, 5; 1, 6) koordinátájú pont.
tén egység sugarú körlap metsze- tes szimmetriatengelyű (0; 1)-n

1
átmenő parabola, az x-tengely és
az origó középpontú egységsuga-
rú kör által határolt tartományon
1
tén!
−1 0 1
10 Integrálja az y koordinátafügg-
vényt a (1; 0) csúcsú, vízszin-
−1 0 1
9.3. Helyettesítés
Korábban már láttuk, hogy tetszőleges felosztássorozatot használhatok az integrál
kiszámítására. Ott a hullámkerkéknél a polárkoordinátáknak megfelelő felosztás
volt a célravezető, nézzük, mi a helyzet általános görbevonalú koordinátarendsze-
rekkel!
Azt a feladatot kapjuk, hogy integráljuk az x koordinátafüggvényt az y = x2 ,
az y = x2 /4 parabolaívek, valamint az y = 1/x és az y = 2/x hiperbolaívek közötti
tartományon az első síknegyedben. Bár megtehetnénk, hogy Descartes-féle koor-
dinátarendszerben felírjuk a határokat mégsem ezt fogjuk tenni, hiszen így előbb
fel kellene darabolni a tartományt. Ehelyett egy olyan görbevonalú koordináta-
rendszert használunk, melynek koordinátavonalai a határológörbék. Válasszuk
az u = xy2 és a v = yx kétváltozós függvényeket. Az u koordinátafüggvény a ér-
tékhez tartozó szintvonala az y = ax2 parabola, míg a v = b szintvonal az y = bx
9.3. HELYETTESÍTÉS 59
hiperbola. Ebben a koordinátarendszerben az integrálási tartomány az egyszerű

1
4 ≤ u ≤ 1, 1 ≤ v ≤ 2 alakot ölti. A felosztást az u és v koordináták szerint
definiáljuk, és finomítjuk. Ki kell számolnunk a piciny darabok területét. Ha az
áttérésfüggvények differenciálhatóak, akkor kell ően kicsi felosztásnál a darabkák
alig térnek
el egy paralelogrammától. Ennek a paralelogrammának az oldalvek-
∂y ∂y

∂x ∂x
torai a ∂ u ∆u; ∂ u ∆u és ∂ v ∆v; ∂ v ∆v . Mint tudjuk a paralelogramma területét
az oldalvektorokból alkotott 2 × 2 mátrix determinánsának abszolút értéke adja.
Tehát a piciny darab területe az áttérésfüggvény Jacobi-determinánsának abszolút
értéke szorozva az (u; v) koordinátákban mért megváltozással.
∂y
∂y ∂ v ∆v
∂ u ∆u
∂x ∂x
∂ u ∆u ∂ v ∆v
Feladatok
p
1 Integrálja a 4
x2 + y2 arc tg xy 3 Integrálja a
függvényt a pozitív síknegyed
r
azon tarományán, ahol 1 ≤ 3 y2 1
x + y2 ≤ 2, valamint π6 ≤ dx dy
p4 2
x2 1 + 3 x2 y4
p
arc tg yx ≤ π4 ! Használja az u =
p4
x2 + y2 és a v = arc tg xy helyet- azon a pozitív síknegyedbeli
p tar-
tesítést! (Az áttérésfüggvények: tományon,qahol 1 ≤ 3 xy2 ≤ 2, il-
x = u2 sin v és y = u2 cos v.) letve 3 ≤ 3 yx ≤ 4! Használja az
q
u = xy és a v = 3 yx helyet-
p
3 2
√ q tesítést! (Az áttérésfüggvények:

x
2 Integrálja a 4 xy ln y függvényt x = vu2 és y = uv.)
a pozitív síknegyed azon tartomá-
√
nyán, ahol q 1 ≤ 4 xy ≤ 2, vala- 4 Számolja ki a
x
mint 3 ≤ ln ≤ 4! Használja az
y p
√ q x2 + y2
u = 4 xy és a v = ln xy helyet- dx dy
1 + 2 arc tg yx
tesítést! (Az áttérésfüggvények:
x = u2 ev és y = u2 e−v .) integrált az ábrázolt tartomá-
√ √
8 y
≤ 2! Használja az a =
y
1−x √ x , il-
7 y
6 letve a b = helyettesítéseket!
1−x
b
5 (Az áttérésfüggvények x = a+b ,
4 a2 b2
illetve y = (a+b)2
.)
3
2 7 Számítsa ki az
1
nyon! Használja az u =
√0
x2 +y02 1 2 e4x dx dy
és a v = arc tg yx he-

1+2 arc tg( xy )
lyettesítést! Az áttérésfüggvé-
nyek: x = u(1 + 2v) cos(v) és az integrált azon a tartományon,
y = u(1 + 2v) sin(v). ahol 0 ≤ ex sin y ≤ 1 és 0 ≤
ex cos y ≤ 1! Használja az u =
5 Számolja ki az ex sin y és a v = ex cos y helyet-
tesítéseket! √(Az áttérésfüggvé-
x dx dy nyek x = ln u2 + v2 , illetve y =
arc tg uv .)
integrált azon a tarományon, ahol
1 y
4 ≤ x2 ≤ 1, valamint 1 ≤ xy ≤ 8 Számtsa ki az
2! Használja az u = xy2 , v = yx

helyettesítést!q (Az áttérésfügg-
y dx dy
vények x = 3 uv2 , valamint y =
√3
uv2 .) integrált azon a tartományon,
p5
ahol q 2 3
1 ≤ x y ≤ 2, valamint
6 Számítsa ki az
5 ≤ 5 yx ≤ 6! Használja az u =
y2
dx dy q
(x − x2 )4 x2 y3 , illetve v = 5 yx helyette-
p5
integrált azon
√ a tartományon, sítéseket! (Az áttérésfüggvények:
y
ahol 1 ≤ x ≤ 2, illetve 1 ≤ x = vu3 , valamint y = uv2 .)
9.4. Alkalmazások
Egy D tartományt kitöltő s : D → R+ sűrűségű test tömege:

M= s(x; y; z)dx dy dz.
D
Az integrál alatt annyi dimenziósat kell érteni, ahány dimenziós a D tartomány.

A test elsőrendű nyomatéka a helyvektor sűrűség szerinti integrálja. A vekto-
9.4. ALKALMAZÁSOK 61
rokat koordinátánként integráljuk, így az els őrendű nyomaték három koordinátája:

Mx = xs(x; y; z)dx dy dz
D
My = ys(x; y; z)dx dy dz
D
Mz = zs(x; y; z)dx dy dz
D
A súlypont koordinátáit az elsőrendű nyomaték és a tömeg hányadosaként kapjuk:

Mx My Mz
sp = ; ;
M M M
Valamely tengelyre vett tehetetlenségi nyomaték a tengelytől vett távolság

négyzetének sűrűség szerinti integrálja:

Nyl = tl2 s(x; y; z)dx dy dz.
19. Tétel (Steiner). Valamely l tengelyre vett tehetetlenségi nyomaték Nl kiszá-

mítható a vele párhuzamos, súlyponton át vett tengelyre vonatkozó tehetetlenségi
nyomatékból Ns és a két tengely távolságából a, mint Nl = Ns + Ma2 . Speciálisan
párhuzamos tengelyekre vett tehetetlenségi nyomatékokból mindig az a legkisebb,
amelynek tengelye átmegy a súlyponton.
Bizonyítás: Jelölje minden pontra ~ts(x; y; z) azt a vektort, mely az (x; y; z) pont-
ból a súlyponton átmenő
tengelybe
mutat, és arra merőleges. Nyilván ennek a
~ ~
vektornak a négyzete ts; ts épp a távolság négyzete. Az is látszik, hogy ha ~a
jelöli azt a vektort, amely szintén merőleges
a tengelyre, és amely az s tengelyt az
l tengelybe viszi, akkor~tl =~ts +~a. Így ~tl .
Feladatok
1 Hol van a súlypontja annak a ho- amely az origó középpontú 1 su-
mogén (1 sűrűségű) félkörlapnak, garú körnek az x < 0-ba eső ré-
amely az origó középpontú 1 su- sze?
garú körnek az y < 0-ba eső ré-
sze? 3 Számítsa ki az ábárzolt egység
sűrűségű homogén síkidom tehe-
2 Hol van a súlypontja annak a ho- tetlenségi (másodrendű) nyoma-
mogén (1 sűrűségű) félkörlapnak, tékát arra a tengelyre, amely a
belső egység sugarú határoló kör

középpontján megy át és merőle-
ges az idom síkjára. Akülső ha-
tároló egyenlete: r = 2 − 45ϕπ .

225◦ vannak.
5 Számítsa ki az ábárzolt síkidom

tehetetlenségi (másodrendű) nyo-
matékát az y tengelyre! A sűrűség
arányos az x2 + 1 függvénnyel, a
tömeg 1, a határoló ívek parabo-
1
4 Számítsa ki az ábárzolt egység lák.
sűrűségű homogén síkidom tehe-
−1 0 1
tetlenségi (másodrendű) nyoma- 6 Számítsa ki annak a csonkagömb-
tékát arra a tengelyre, amely a nek a tehetetlenségi nyomatékát a
síkidom középpontján megy át és z tengelyre, amely az xy sík által
merőleges az idom síkjára! A bel- határolt, origó középpontú, R su-
ső, kivágott kör sugara egység, a garú félgömb a < R magasságban
kisebb határoló ívek másfél, a na- történő csonkolásával keletkezik.
gyobbak öt egység sugarú körön A test sűrűsége z.
fejezet 10
Vektoranalízis
10.1. Integrálátalakító tételek
Feladatok
1 Legyen ~v = (xy + y2 ; x2 + 2xy) fele irányítva a (sin x; z sin x −
vektormező a síkon. Integráljuk y cos x; y cos x − sin x) integrálját!
~v-t (1; 0)-tól (−1; 0)-ig azon a γ
köríven, amely a (0, 2) középpon- 5 Számolja ki a
tú körön halad az y ≥ 0 félsíkban

yz xz
az óramutató járásával ellentéte- ; ; arc tg(xy)
1 + x2 y2 1 + x2 y2
sen.
erőtér által végzett munkát, ha a
2 Legyen ~v a következő vektorme- tömegpont a (0; 0; 1) pontból
√ a
ző: (2; 2; 1) pontba halad egy 2 me-
netemelkedésű, 1 sugarú, jobb-
xy sinx xy menetes, (1; 1; 0) tengelyű csa-
~v = ze ; ;z
cos y varvonal mentén.
Számolja ki az alábbi- 6
ak közül amelyiket lehet:
div div~v, rot div~v, grad div~v, div rot~v ~v = (x + y + z; x + y + z; x + y + z)
3 Számolja ki a ~v = (1 − x, y, z) fe- vektormező görbementi integrál-

lületi integrálját a z = x2 + y2 for- ja ~A = (1; 5; 0) és ~B = (2; 3; 4) kö-
gásparaboloid z ≤ 1 részén, felfe- zött független-e a pontokat össze-
le irányítva! kötő úttól? Ha igen adja meg ezt
az útfüggetlen értéket, ha nem,
4 Számolja ki a x4 − 2x2 + y2 + adjon két utat, melyekre az integ-
z2 = 1 felület x ≥ 0 részén ki- rál értéke különbözik.
63
64 FEJEZET 10. VEKTORANALÍZIS
7 Számolja ki a ~v = (x, y2 , 0) felü- vektormezőnek van-e potenciál-

leti integrálját annak az egyenes, függvénye? Mennyi az ~A =
merőleges körkúpnak a palástján, (0; π ; 2π ) és B = (0; −π ; 5π ) kö-
~
melynek alapköre 1 sugarú és az zötti szakaszon a görbementi in-
xy-síkban fekszik, magassága 1, tegrálja?
tengelye a z tengely. Az felület
irányítása legyen felfele! 11 Számolja ki a ~v = (2xy + z −
ex , −y2 − z2 , 2x + zex ) felületi in-
√3 2
8 Számolja ki az x + z2 + y2/3 = tegrálját az x2 − y2 − z2 = 1 hiper-
1, y ≥ 0 fél forgásasztroidon boloid 0 < x < 2 részén a fókusz-
felfele irányítva a (−x sin y + pont fele irányítva.
3 2 (cos3 y)−1
z cos y; − cos y; cos y(1+x ) (2x))
12 Tekintsük az xy síkon a
integrálját!
(−1; 0; 0), (1; 0; 0), (0; −1; 0) há-
9 Kiszámolandó az a felületi integ- romszöget! Állítsunk erre z ten-
rál, ahol a felület az egységkocka gellyel párhuzamosan egy 2 egy-
(0 ≤ x ≤ 1, 0 ≤ y ≤ 1, 0 ≤ z ≤ 1) ség magas hasábot! A felület a
lapjainak összessége az xy-síkban hasáb négyzettől különböző olda-
fekvő kivételével, kifele irányít- laiból áll kifele irányítva! Integ-
va. A vektormező a ráljuk ezen a felületen a (−2x2 +
yz; 2xy − 2zy + y; z2 + 2xz) vektor-
3
~v = x + arc tg(y); esin x ; z . mezőt!
13 Hányadrésze az egyenlítőre szim-

10 metrikus α nyílásszögű gömb-
öv felszíne az egész gömbfelszín-
~v = (y sin z; x sin z+z sin y; xy cos z+cos y) nek?
fejezet 11
Differenciálegyenletek
Differenciálegyenlet alatt olyan függvényegyenletet értünk, amelyben szerepel az

ismeretlen függvény valamilyen deriváltja. Ha az ismeretlen függvény egyválto-
zós, akkor a differenciálegyenletet közönségesnek, ha többváltozós, és különböző
változókban vett parciális deriváltjai is szerepelnek, akkor parciálisnak hívjuk.
14. Definíció. Egy n-edrendű differenciálegyenlet általános megoldásán egy olyan

függvényt értünk, amely megoldás, és amely n darab meg nem határozott kons-
tanst1 tartalmaz.
15. Definíció. Egy differenciálegyenlet partikuláris megoldásán egy olyan függ-

vényt értünk, amely megoldja a differenciálegyenletet, és nem tartalmaz nem meg-
határozott konstanst.
11.1. Szétválasztható változójú

Azokat a differenciálegyenleteket nevezzük szétválaszthatónak, amelyek y′ = f (y)g(x)
dy
alakra hozhatók. Ezt írhatjuk dx = f (y)g(x) alakban is. A változók szétválasz-
tásán az a műveletet értjük, amikor az egyenletet úgy rendezzük át, hogy egyik
oldalán csak az egyik változó (y), a másik oldalán csak a másik változó (x) sze-
repel. Ebben az általános esetben fdy (y) = g(x)dx. Ebből integrálással kapunk egy
implicit függvényegyenletet, amiből megpróbálhatjuk kifejezni az y-t. (Ez persze
nem biztos hogy sikerül.)
Példaként oldjuk meg az y′ cos2 x = y egyenletet! Írjuk be y′ helyére a dy dx
dy 2 dy dx
alakot: dx cos x = y, majd szeparáljuk a változókat: y = cos2 x . Mindkét oldalt
integrálva: ln y = tg y + c, vagyis y = cetg y .
1 Az egész fejezet során fenntartjuk a jogot a konstansok tetszöleges és külön figyelmeztetés
nélküli átnevezésére, végül is csak egy ki nem fejezett szám, bárminek nevezhetjük
65
66 FEJEZET 11. DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
Feladatok
p √
1 1 − y2 = 1 + x2 y′ 6 y′ = x+1
y+2 , ahol y 6= −2 és x 6= −1
2 (x + 1)y′ = y − 2
7 y ln ydx + xdy = 0, ahol y(1) = 1
(a) általános megoldás
π
(b) y(−3) = 1 8 y′ = ln x sin y, ahol y(1) = 2
√
3 y′ = x2xy−1 , ahol y( 2) = 1 (figye- 9 y′ = x2 y + y + x2 + 1, y(0) = 2
lem! az egyenlet nincs értelmez-
2
ve x = ±1-ben) 10 y′ sin2 y cos y = 2xex , y(0) = 0
√
4 y′ = (y2 + 1) 1 + 2x √
11 xy′ cos y = sin y ln x, y(e) = 0
5 (1 − x)thy · y′ = 1, ahol y(0) = 0, √ 3
és x 6= 1 12 x2 y ln y = y′ ex
11.2. Elsőrendű lineáris

Az elsőrendű lineáris egyenletben a főegyütthatóval osztva és átrendezve az y′ =
f (x)y + g(x) alakot kapjuk. Először homogenizáljuk az egyenletet, vagyis nullát
írunk az y-t nem tartalmazó g(x) taghelyére: Y ′ = f (x)Y . Ez szétválasztható:
dY
Y = f (x)dx. Ezt integrálva ln |Y | = f (x)dx + c. Bár a határozatlan integrálba
beleértjük a határozatlan
konstanst is, most kiírom. Kifejezve egy másik C kons-
tanssal: Y = Ce f (x)dx . Ezek után a konstans variációs módszert alkalmazzuk,
aminek az a lényege, hogy a most kapott megoldásban, ami a homogén egyen-
let megoldása a konstanst változónak tekintjük. Ez egyszerűen annyit tesz, hogy
az eredeti egyenlet megoldását y = C(x)e f (x)dx alakban keressük. Deriváljuk le:

y′ = C′ e f (x)dx +Ce f (x)dx f (x). Ezeket az alakokat beírva az eredeti egyenletbe:

y′ = C′ e f (x)dx
+Ce f (x)dx
f (x) = y f (x) + g(x) = Ce f (x)dx
f (x) + g(x).

Ebben a formulában kiesik a C-t tartalmazó tag és marad C′ e f (x)dx = g(x). Ebből
C′ = e− f (x)dx g(x), amit integrálva megkapjuk C-t: C = g(x)e− f (x)dx dx + c
újabb meghatározatlan c konstanssal.
Feladatok
1 xy′ + 2y = x4 (b) y(1) = −2
(a) általános megoldás 2 y′ cos x = y sin x + cos2 x

11.3. ÁLLANDÓ EGYÜTTHATÓS LINEÁRIS 67
3 y′ + x2 y = x2 , ahol y(2) = 1 7 y′ + yctgx = cos2 x

3
4 y′ − 2xy = x3 8 y′ − x2xy+5 = (x2 + 5) 2 , y(2) = 30
5 y′ + y cos x = sin 2x
2 , ahol y(0) = 3 9 xy′ + 2y = xe−x
3
√
y x
6 y′ − 2x = 2
x −5x+6
10 2x(1 + ln x)(y′ − 1) = y + 2y ln x
11.3. Állandó együtthatós lineáris

Először homogén egyenleteket fogunk megoldani. Ehhez a homogén egyenlet
karakterisztikus polinomját kell felírni. A karkterisztikus polinom az a polinom,
melynek együtthatóvektora megegyezik a differenciálegyenlet együtthatóvektorá-
val. A karakterisztikus polinom változóját hagyományosan λ -val jelöljük. Tehát
az ismeretlen függvény n-edik deriváltjának együtthatója ugyanaz lesz, mint a
karakterisztikus polinomban a λ n együtthatója. A karakterisztikus polinom kons-
tanstagja az eredeti egyenlet ismeretlen függvényének együtthatója.
Néhány példa a karakterisztikus polinom felírására: y′′ + y = 0 λ 2 + 1, va-
lamint y′′′ + 2y′ = 0 λ 3 + 2λ .
Következő lépésben megkeressük a karakterisztikus polinom gyökeit. Ebben
lehetnek komplex és többszörös gyökök is. A gyökökhöz, vagy gyökcsoportok-
hoz megoldásfüggvények tartoznak, melyek lineáris kombinációja adja az összes
megoldást. Minden megoldásfüggvény annyi ki nem fejezett konstanst fog tartal-
mazni, ahány gyökből áll az adott gyökcsoport.
egyszeres valós gyök Ha λ j a j-edik gyök, akkor a megoldás tartalmaz egy c j eλ j x

tagot.
többszörös valós gyök Ha λ j = λ j+1 = · · · = λ j+k−1 egy k-szoros gyök, akkor

hozzá a megoldásban eλ j x (c j + xc j+1 + · · · + xk−1 c j+k−1 ) tag tartozik, mely
k darab ki nem fejezett konstanst tartalmaz.
komplex gyökpár Komplex gyökök esetén ugyan a komplex kitevőjű exponenci-

ális függvény jó megoldása az egyenletnek mégis, mivel az eredeti egyenlet
valós volt, valós megoldásokat szeretnénk. Egy λ j, j+1 = a ± ib gyökpár-
hoz a c j eax cos(bx) + c j+1 eax sin(bx) tag tartozik, ami két ki nem fejezett
konstanst tartalmaz.
többszörös komplex gyökpár Többszörös komplex gyökökkel értelemszerűen a

fenti két eset egyesítése adja a megoldást. Példaként az y(4) + 4y′′′ + 14y′′ +
20y′ + 25y = 0 egyenlet karakterisztikus polinomja: λ 4 + 4λ 3 + 14λ 2 +
20λ + 25, ami egy teljes négyzet (λ 2 + 2λ + 5)2 . A négyzet alatt álló má-
sodfokú polinom gyökei −1 ±2i, melyek így kétszeresek. A megoldás tehát
y = (c1 + xc2 )e−x cos 2x + (c3 + xc4 )e−x sin 2x.
A homogén megoldása tehát pontosan annyi ki nem fejezett konstanst tartal-

maz, amennyi a karakterisztikus polinom fokszáma, vagyis amennyi az eredeti
egyenlet rendje.
Az inhomogén egyenlet megoldásához meg kell keresni az egyenlet egy par-
tikuláris megoldását. Ha az egyenlet jobboldala olyan tagokat tartalmaz, melyek
homogén állandó együtthatós lineáris egyenlet megoldásakén is előállhatnak, ak-
kor a partikuláris megoldást megfelel ő próbafüggvény alakjában keressük. Ha a
jobboldal ilyen tagok összegéből áll, akkor az összeget csoportokra osztjuk, és
csoportonként egy-egy próbafüggvényt jelölünk ki.
exponenciális A legegyszerűbb esetben α eax , ahol α és a valós szám. Ilyenkor a

próbafüggvény y = Aeax alakú.
Lehet p(x)eax alakú is, ahol p valós polinom, a valós szám. Ha p fo-
ka mondjuk k, akkor általános k-adfokú valós polinom és az előbbi pró-
bafüggvény szorzataként keressük a partikuláris megoldást: y = (Ak xk +
Ak−1 xk−1 + · · · + A1 x + A0 )eax .
Az ilyen tagokat az exponens a jellemzi, vagyis az x2 e3x + xe−3x + 3e3x
jobboldalt két csoportra bontjuk, az egyik exponense 3 és másodfokú poli-
nommal szorzódik, a másik exponense −3 és elsőfokú polinommal szorzó-
dik. A két csoport megfeleő próbafüggvényeinek összege y = (Ax2 + Bx +
C)e3x + (Dx + E)e−3x .
trigonometrikus A legegyszerűbb esetben α sin(bx), vagy α cos(bx), esetleg α cos(bx)+

β sin(bx) alakú, ahol α , β valós számok és b pozitív szám2 . Ilyenkor
y = A sin(bx) + B cos(bx) alakú a próbafüggvény, tehát mindenképpen mel-
léírjuk a párját akkor is, ha az eredeti egyenlet jobboldalán nem szerepelt.
Lehet p(x) cos(bx) + q(x) sin(bx) alakú is, ahol b pozitív szám, p és q valós
polinomok. Ha a polinomok fokai közül a nagyobbik k, akkor a megoldást
általános k-adfokú valós polinomok és az előbbi próbafüggvény szorzatá-
nak alakjában keressük y = (Ak xk + Ak−1 xk−1 + · · · + A1 x + A0 ) cos(bx) +
(Bk xk + Bk−1 xk−1 + · · · + B1 x + B0 ) sin(bx).
Az ilyen tagokat a frekvencia |b| jellemzi, vagyis az x2 cos(3x)+x sin(−3x)+
cos(x) jobboldal két csoportra bomlik, az egyik frekveciája 3 és másodfo-
kú polinommal szorzódik, a másiké 1 és konstanssal. Próbafüggvényeinek
2 Negatívb-vel nem kell foglalkozni, mert az ilyeneket egyszerűen átírhatjuk a sin(−x) =
− sin(x) és a cos(−x) = cos(x) paritásegyenletek alapján.
összege y = (Ax2 + Bx +C) cos(3x) + (Dx2 + Ex + F ) sin(3x) + G cos(x) +

H sin(x).
exponenciális és trigonometrikus szorzata A legegyszerűbb esetben α eax sin(bx),

vagy α eax cos(bx), esetleg eax (α cos(bx)+ β sin(bx)) alakú, ahol α , β , a va-
lós számok és b pozitív szám. Ilyenkor y = eax (A sin(bx) + B cos(bx)) alakú
a próbafüggvény.
Lehet eax (p(x) cos(bx) +q(x) sin(bx)) alakú is, ahol a valós, b pozitív szám,
p és q valós polinomok. Ha a polinomok fokai közül a nagyobbik k, ak-
kor a megoldást általános k-adfokú valós polinomok és az előbbi próba-
függvény szorzatának alakjában keressük y = eax ((Ak xk + Ak−1 xk−1 + · · · +
A1 x + A0 ) cos(bx) + (Bk xk + Bk−1 xk−1 + · · · + B1 x + B0 ) sin(bx)).
Következő lépésben meghatározzuk a próbafüggvényben szerepl ő konstansok

értékét. Ezt a próbafüggvény eredeti egyenletbe való behelyettesítésével tesszük
meg. Vagyis a próbafüggvényt annyiszor kell deriválni, amennyi az egyenlet rend-
je, majd a megfelelő együtthatókkal szorozni és összeadni. Ennek ekkor tartal-
maznia kell mindazokat a tagokat, amelyek a jobboldalon is szerepelnek, majd
ebből az egyenletből kiolvassuk az együtthatóegyenleteket, melyek a konstansok-
ban felírt lineáris egyenletrendszert alkotnak.
Ha több csoportból áll a jobboldal, vagyis több próbafüggvényünk van, akkor
felírhatjuk az egész egyenlet próbafüggvényét, mint a csoportok próbafüggvénye-
inek összegét, de azt is megtehetjük, hogy külön-külön helyettesítjük vissza a
próbafüggvényeket az eredeti egyenletbe, majd a kapott partikuláris megoldáso-
kat összeadjuk. Teljesen mindegy, hogy melyik utat választjuk, mert ugyanazokat
a tagokat kell ugyanúgy deriválni, és ugyanazokat az együtthatóegyenleteket kell
megoldani.
Ahhoz hogy végül partikuláris megoldást kapjunk, vagyis hogy az együttha-
tóegyenletek megoldhatók legyenek, az kell hogy az egyenletrendszer maximális
rangú legyen. Az egyetlen eset amikor ez nem teljesül, ha a próbafüggvény meg-
oldása a homogén egyenletnek, ekkor ugyanis visszahelyettesítve kiesik, vagyis
az együtthatóegyenletben a neki megfelelő tag minden együtthatója nulla. Ilyen-
kor más alakban kell keresni a megoldást.
Ha például a karakterisztikus polinomnak gyöke a 3, akkor a homogén megol-
dásban szerepel ce3x és ilyenkor rezonancia lép fel egy ae3x alakú jobboldallal. A
megoldás hogy a próbafüggvényt y = Axe3x alakban keressük. Ez elvezet a meg-
oldáshoz, kivéve ha 3 kétszeresen is gyöke a karakterisztikus polinomnak, hiszen
ekkor (c1 + c2 x)e3x is szerepel az általános homogén megoldásban, vagyis Axe3x
is nullát ad a homogén egyenletbe helyettesítve.
Rezonancia esetén tehát ha a rezonáns gyök (vagy komplex gyökpár) multip-
licitása a karakterisztikus polinomban k, akkor az eredeti próbafüggvényt xk -nal
11.1. ábra. Rugóra kötött test
szorozva kapunk maximális rangú egyenletrendszert, vagyis jutunk el a keresett

partikuláris megoldáshoz.
A rezonancia jelenségének megvilágítására álljon itt egy fizikai példa. Te-
kintsünk egy rugóra kötött testet és próbáljuk leírni a mozgását! Az egyszerűség
kedvéért csak a rugó által kifejtett erőt nézzük ideális rugó esetén. Az ideális rugó
megnyúlásával arányos erőt fejt ki a nyúlással ellentétes irányba, vagyis a nyu-
galmi pozíció felé rántja a testet. Írja le a test nyugalmi helyzethez képest vett
pozícióját a t idő függvényében x(t)! Newton tövénye szerint F = ma, ahol F
az erő, m a tömeg és a a gyorsulás. A sebesség a pozíció idő szerinti deriváltja
v = x′ , míg a gyorsulás a sebesség idő szerinti deriváltja a = v′ = x′′ . Az egyszerű-
ség kedvéért vegyük a tömeget és a rugóállandót is 1-nek, ekkor Newton törvénye
az x′′ = −x alakot ölti.
Ez egy másodrendű homogén lineáris, állandó együtthatós differenciálegyen-
let. Karakterisztikus polinomja λ 2 +1, melynek gyökei λ1,2 = ±i. Így az általános
megoldás x = c1 cos(t) + c2 sin(t). A kezdeti pozícióban legyen a rugó megnyújt-
va mondjuk 1 egységnyire (x(0) = 1) és épp elengedjük, vagyis kezdősebessége 0
(x′ (0) = 0). Ezekkel a kezdeti feltételekkel a megoldás x = cos(t).
Kezdjük el most a rugóra kötött lengő testet periodikusan gerjeszteni, vagyis
a mozgást szabályozó erőhöz adjunk hozzá egy sin(ω t) tagot! Az egyenlet most
már inhomogén, de többi jó tulajdonságát megtartotta, és a homogén megoldását
is ismerjük. Próbafüggvénnyel keresünk tehát partikuláris megoldást.
nincs rezonancia ω 6= 1. Ebben az esetben x = A cos(ω t) + B sin(ω t) alakban

keressük a megoldást.
1 x =A cos(ω t) + B sin(ω t)
0 x′ =−Aω sin(ω t) + Bω cos(ω t)
1 x′′ =−Aω 2 cos(ω t) − Bω 2 sin(ω t)
amiből az együtthatóegyenletek:
cos(ω t) A − Aω 2 =0
sin(ω t) B − Bω 2 =1
1
Az első egyenletből A = 0, a másodikból B = 1−ω 2
.
Az általános megoldás x = c1 cos(t) + c2 sin(t) + 1−1ω 2 sin(ω t). Erre a kez-

deti feltétel: x(0) = c1 = 1, valamint x′ (0) = c2 + 1−ωω 2 = 0, vagyis c2 =
− 1−ωω 2 . A keresett partikuláris megoldás tehát x = cos(t) − 1−ωω 2 sin(t) +
1
1−ω 2
sin(ω t).
Nézzük mennyi a megoldás amplitúdója! Ha ω közel van 1-hez, akkor
1
1−ω 2
a végtelenbe tart. Ha ez a szám kellően nagy, akkor az amplitúdó
nagyságrendje is ebbe a tartományba esik. Összefoglalva: minél közelebb
vagyunk a gerjesztés frekvenciájával a sajátfrekvenciához, annál nagyobbak
lesznek a kilengések. Nézzük most mi lesz, ha egyenesen a sajátfrekvencián
gerjesztjük:
van rezonancia ω = 1. Ekkor x = At cos(t) + Bt sin(t) alakban keressük a meg-

oldást.
1 x =At cos(t) + Bt sin(t)
0 x′ =−At sin(t) + Bt cos(t) + A cos(t) + B sin(t)
1 x′′ =−At cos(t) − Bt sin(t) − 2A sin(t) + 2B cos(t)
amiből az együtthatóegyenletek:
t cos(t) A − A=0
t sin(t) B − B=0
cos(t) 2B =0
sin(t) −2A =1
Az első két egyenlet kiesik a rezonancia miatt és marad a két ismeretlenre

két egyenletünk. B = 0 és A = − 21 a megoldás, vagyis az általános megol-
dása az eredeti inhomogénnek x = c1 cos(t) + c2 sin(t) − 21 t cos(t).
A kezdeti feltétel szerint x(0) = c1 = 1, valamint x′ (0) = c2 − 21 = 0, amiből
a partikuláris megoldás x = cos(t) + 21 sin(t) − 12 t cos(t).
Nézzük ennek is az amplitúdóját! Tartalmaz egy t sin(t) tagot, melynek
amlitúdója az időben lineáris, vagyis ahogy haladunk előre az időben egyre
nagyobb kitérésekkel leng. A korlátos amplitúdójú másik két tag ezt nem
tudja ellensúlyozni, így minden határnál nagyobb kilengések keletkeznek.
Feladatok
1 Oldja meg az y′′ − y′ − 6y = 0, 2 y′′ − 6y′ + 8y = 0
y(0) = −2, y′ (0) = −1 Cauchy-
feladatot! 3 4y′′ + 4y′ + y = 0
4 y′′ − 2y′ + 5y = 0 13 y′′ + 6y′ + 34y = 17x2 − 62x + 23
5 y′′ − 4y′ = 0 14 y′′ − 2y′ − 3y = 2 cos(3x)
6 y′′ + 4y′ = 0 15 y′′ − y′ − 2y = 8e3x
7 y(7) + 2y(5) + y′′′ = 0 16 y′′ − 3y′ − 4y = e−x
8 y′′′ + 4y′′ + y′ − 6y = 0 17 y′′′ +3y′′ +3y′ +y = e−x +cos x+

e−x cos x
9 y′′ − 2y′ + 10y = 0
18 y′′ − 2y′ = ex (x2 + x − 2) ahol
10 Keressük meg az összes olyan y(0) = 2 és y′ (0) = 2
függvényt, mely megegyezik sa-
ját negyedik deriváltjával! 19 y′′ + y + sin 2x = 0 ahol y(π ) = 1
és y′ (π ) = 1
11 Keressük meg az összes olyan
függvényt, mely saját negyedik 20 y′′ − y = (2x + 3)ex + xe2x
deriváltjának −4-szerese! 21 y′′′ − 4y′ = xe2x + sin x + x2
12 Keressük meg az összes olyan 22 y′′ + y = cos x, y(0) = y′ (0) = 1
függvényt, mely megegyezik sa-
ját harmadik deriváltjával! 23 4y′′′ − 4y′′ + 17y′ = ex sin(2x)
fejezet 12
Lineáris algebra
12.1. Lineáris terek, vektorok

16. Definíció. Lineáris térnek hívunk egy halmazt, ha rajta az összeadás és szám-
mal való szorzás értelmezve van a szokásos szabályokkal, illetve ezek a műveletek
nem vezetnek ki a halmazból.
1. A síkvektorok lineáris teret alkotnak(R2 ), mert síkvektorok számszorosa és

összege is síkvektor.
2. Lineáris teret alkotnak például a polinomok is, mert polinomok összege és

számszorosa is polinom.
3. A legfeljebb harmadfokú polinomok is lineáris teret alkotnak, mert ilyenek

számszorosai és összegei is legfeljebb harmadfokú polinomok.
4. Lineáris teret alkotnak a kétváltozós szimmetrikus polinomok is. Szim-

metrikus alatt azt értjük, hogy a változók cseréjével ugyanazt a polinomot
kapjuk, például az x3 + xy + y3 .
5. Lineáris teret alkotnak a differenciálható függvények is, mert ilyenek szám-

szorosa és összege is differenciálható.
6. Nem alkotnak lineáris teret az 1 főegyütthatós polinomok, mert az 1-től

különböző számmal való szorzás már kivezet ebből a halmazból. Egy 1
főegyütthatós polinom háromszorosának 3 a főegyütthatója.
√
7. Nem alkotnak lineáris teret az egész számok sem, mert például a 2-vel
való szorzás kivezet ebből a halmazból.
73
74 FEJEZET 12. LINEÁRIS ALGEBRA
8. Azok a differenciálható függvények, amelyek megegyeznek saját második

deriváltjukkal szintén lineáris teret alkotnak. Ha ugyanis f és g két ilyen
függvény, vagyis f ′′ = f és g′′ = g, akkor a deriválási szabályok szerint (a
és b számok) (a f + bg)′′ = a f ′′ + bg′′ = a f + bg, vagyis számszorosaik és
összegeik is ilyenek.
A lineáris tér elemeit bármilyen számmal megszorozhatjuk, például 0-val is. A
nullával szorzás eredménye egy lineáris térben mindig szükségképpen ugyanaz az
elem. Vektorterekben ez a nullvektor, polinomok között, vagy függvényterekben
a konstans nulla.
17. Definíció. Lineáris térbeli elemek lineáris kombinációjának az adott elemek
számszorosainak összegeit hívjuk. A számokat, amikkel szorzunk együtthatóknak
is szoktuk hívni.
A legfeljebb harmadfokú polinomok√lineáris terében√az x és az x3 + 1 polino-
mok lineáris
√ kombinációja például a − π x3 + e−2 x − π hiszen ez előáll, mint
e x + (− π )(x + 1). De az x3 + x − 1 már nem, mert az x3 + 1 és az x min-
−2 3
den lineáris kombinációjában az x3 együtthatója szükségképpen ugyanaz, mint a

konstanstag.
18. Definíció. Lineáris térbeli elemeket lineárisan függetlennek mondunk, ha li-
neáris kombinációjukként a lineáris tér nulleleme csak úgy állhat elő, ha minden
elemet nullával szorzunk és úgy adjuk őket össze. Más szóval, ha minden együtt-
ható nulla.
A differenciálható függvények lineáris terében például a cos(x), a sin(x) és
a cos(2x) lineárisan függetlenek. Hiszen ha valamely lineáris kombinációjuk
f (x) = a cos(x) + b sin(x) + c cos(2x) a konstans nulla függvény, akkor például
f (0) = a + c = 0, valamint f (π ) = −a + c = 0. Ha ezt a két egyenletet összead-
juk, akkor azt kapjuk, hogy 2c = 0, vagyis c = 0. Ha a két egyenletet kivonjuk,
akkor a = 0-t kapunk. Ennek a két együtthatónak tehát nullának kell lennie. Ek-
π

kor azonban f 2 = b − c = 0 csak úgy teljesülhet, ha b = 0. Tehát csak akkor
kaphatunk konstans nulla függvényt ennek a három függvénynek a lineáris kom-
binációjával, ha minden együttható nulla.
Ezzel ellentétben a cos2 (x), a sin2 (x) és a cos(2x) lineárisan függnek, hiszen
az ismert összegzési képlet szerint cos(2x) = cos2 (x) −sin2 (x), vagyis a cos2 (x) −
sin2 (x) − cos(2x) = 0, ebben a lineáris kombinációban azonban vannak nemnulla
együtthatók (jelesül 1, −1 és −1 egyike sem nulla).
19. Definíció. Lineárisan független elemeket bázisnak hívunk, ha lineáris kom-
binációjukként a lineáris tér minden eleme előáll. A bázis elemszámát a tér di-
menziójának hívjuk. A bázisok elemszáma egy lineáris térben független a bázis
megválasztásától.
12.2. TRANSZFORMÁCIÓK, KVADRATIKUS FORMÁK, MÁTRIXOK 75
12.2. Transzformációk, kvadratikus formák, mátri-

xok
A mátrixok számokból álló táblázatok. Kétféle szerepben tűnnek fel, mint lineáris
transzformáció mátrixa, és mint kvadratikus forma mátrixa. Kezdjük az ismerke-
dést a lineáris transzformációkkal!
20. Definíció. Lineáris transzformációnak hívjuk valamely lineáris tér leképezé-

sét, ha az összeget összegbe a számszorost számszorosba viszi. Képlettel: T line-
áris, ha T (a~v1 + b~v2 ) = aT (~v1 ) + bT (~v2 ).
A liearitás miatt egy ilyen transzformációt egyértelműen meghatároz, ha tud-

juk hogy egy bázis elemeit hova képezi. A képtérben szintén bázist választva és
felsorolva az eredeti bázis képeinek a képtér bázisában vett együtthatóvektorait
egy mátrixot kapunk. Ha T egy lineáris teret önmagába képez célszerű ugyanazt
a bázist használni a képek felírásához.
12.2.1. A sík lineáris transzformációi

1. A legegyszerűbb lineáris transzformáció az identitás.
Minden síkvektor képe önmaga. Csak azért mutatok róla
ábrát, hogy később ehhez viszonyíthassuk a többi transz-
formáció képét.
2. Nyírás. A vízszintes alapvektor képe önmaga, a függőle-

gesé önmaga, plusz a vízszintes alapvektor.
3. Forgatás. Ha α szöggel pozitív irányba (óramu-

tató járásával ellentétesen) forgatunk, akkor az els ő
alapvektor képe az ismert vetületi szabályok szerint
(cos(α ); sin(α
h )), míg a másodiké (− sin(α ); cos(α )),
cos(α ) − sin(α )
így a mátrix sin(α ) cos(α ) . A képen egy π2 szögű for-
i
gatás látható.
4. Tükrözés. Ha az ~e egységvektor irányú origón

átmenő egyenesre tükrözünk, akkor annak mátrixa
2e21 −1 2e1 e2
h i
2e1 e2 2e22 −1
. A képen a √1 ; √1 egységvektor irányú,
2 2
origón átmenő egyenesre tükröztünk.
Lehet valamely α szögű egyenesre való tükrözésről is be-
szélni: az α szögű egységvektor a (cos α ; sin α ), így a
cos 2α sin 2α

mátrix sin 2α − cos 2α .
5. Nyújtás. Ha az ~e egységvektor irányában λ -szorosra

nyújtunk (ha λ < 1 akkor zsugorítunk), a sík helyvekto-
rainak erre merhőleges komponensétipedig hagyjuk,
akkor
√
(λ −1)e2 +1 (λ −1)e e 1 3
annak mátrixa (λ −1)e1 e (λ −1)e21+12 . A képen a 2; 2
1 2 2
egységvektor irányba kétszeres a nyújtás.
6. Nagyítás vagy kicsinyítés. Ha λ -szorosra nagyítunk (ha

λ < 1 akkor kicsinyítünk), akkor
annak mátrixa az úgy-
nevezett λ skalármátrix: λ0 λ0 . A képen 0,8-szoros a na-
gyítás vagyis mindent 54 -ére kicsinyítünk.
A vektorok pedig számokból álló oszlopok, vagy sorok. Az előbbit oszlopvek-

tornak, az utóbbit sorvektornak hívjuk. A mátrix méretének megadásakor hagyo-
mányosan előbb a sorok számát, majd az oszlopok számát adjuk meg. Néhány
példa
   √   
1 2 3 9 2 0
 −i eπ 9   11 2 3 5 −2
√ −3 9 5 0 1
9 7 e
5 −1 2 3
sin(1) π3 0
Az első egy 3 × 3 komplex mátrix (szerepel benne −i), a második egy 3 × 2

valós mátrix, a harmadik egy 2 × 3 valós mátrix, a negyedik egy sorvektor, (3-
dimenziós, vagy térvektor, ami egy 1 × 3 mátrix) az utolsó pedig egy oszlopvek-
tor. A mátrixokat hagyományosan nagy latin betűkkel, (A, B,C) a vektorokat vek-
tor jelőléssel és kis latin betűkkel (~u,~v) a számokat vektorjel nélküli kis betűkkel
jelöljük.
Mátrixok egymás közti és vektorokkal való művelete a szorzás. Egy k × m és
egy m × n mátrix szorozható össze, vagyis ha az első mátrix oszlopainak száma
megegyezik a második mátrix sorainak számával. Az eredmény egy k × n mátrix.
A szorzatmátrix i-edik sorának és j-edik oszlopának eleme az első mátrix i-edik
sorának és a második mátrix j-edik oszlopának mint vektoroknak a skaláris szor-

zata. Hogy ez a szorzat értelmes legyen, vagyis a két vektor azonos dimenziós
legyen azt a méretfeltétellel biztosítottuk.
Néhány speciális mátrixnak és vektornak külön neve van. Az identitásmátrix
az a négyzetes mátrix, amelynek a főátlójában egyesek, mindenhol máshol nullák
állnak.
 
1 0 0
1 0 0 1 0
0 1
0 0 1
a 2 × 2 illetve a 3 × 3 identitásmátrix. Ezeket Id szokta jelölni. Azért hívjuk iden-

titásmátrixnak, mert tetszőleges (megegyező dimenziójú) vektorral akár balról,
akár jobbról szorozva visszakapjuk az eredeti vektort.
Speciális vektor a nullvektor, amelynek minden eleme nulla. Ha egy vektorról
azt mondjuk, hogy nemnulla, akkor azt vektor értelemben mondjuk, vagyis azt
jelenti, hogy a vektor nem a nullvektor, tehát van legalább egy nemnulla koordi-
nátája.
Egy mátrix tehát jobbról oszlopvektorokkal, balról sorvektorokkal szorozható.
Egy mátrix kétféle szerepben tűnhet fel. Lehet egy transzformáció mátrixa. Ha
vektorokkal szorozzuk, akkor ezeket a vektorokat áttranszformálja a képeikbe.
Ezek a transzformációk a lineáris transzformációk. Nézzünk néhány alapesetet.
Az identitást már láttuk, amikor
minden
vektor önmagába megy. Nézzük a követ-
1 1
kező síktranszformációt: . Nézzük hogyan transzformálja a síkot! Ha
0 1
1 0 1
megszorozzuk jobbról az alapvektorokkal illetve akkor az
0 1 0
1
illetve vektorokat kapjuk. Ez a transzformáció a nyírás. A vízszintes
1
vektorok nem változnak, a függőlegesek magasságuk arányában
jobbra tolódnak.
1−λ

1
Lássuk a sajátértékeit. A sajátértékegyenlet a = 0 vagyis a ka-
0 1−λ
rakterisztikus polinom (λ − 1)2 tehát az 1 kétszeres sajátérték.
Keressünk
hozzá
0 0
sajátvektort. Nézzük milyen vektorok mennek a nullába a transzformá-
0 1
cióval. Látjuk hogy a vízszintes vektorok, és semmi más. Ha egy vektornak van
függőleges komponense, akkor a képe már nem lehet a nullvektor. Tehát annak
ellenére, hogy kétszeres a sajátérték
csak
egy sajátvektor tartozik hozzá. Nézzünk
0 −1
most egy forgatásmátrixot . Erre a sajátértékegyenlet a λ 2 + 1 alakot
1 0
ölti. Ennek nincsenek valós gyökei, mert negatív a diszkriminánsa. Ez azt jelenti,
hogy nincs olyan valós vektor, amin nyújtásként hatna.
A sajátérték-sajátvektor egyenlet az
A~v = λ~v
ahol A egy négyzetes mátrix,~v egy nemnulla vektor λ pedig skalár. Ha az egyenlet
teljesül, akkor azt mondjuk, hogy ~v az A mátrix λ sajátértékhez tartozó sajátvek-
tora.
Hogyan keresünk sajátérték-sajátvektor párokat? Ha teljesül az egyenlet, vagy-
is A~v = λ~v, akkor ezt írhatjuk úgy is, hogy A~v = λ Id~v, ahol Id az identitásmátrix.
Ebből pedig az következik, hogy A − λ Id~v = 0, ami lévén ~v nemnulla csak akkor
következhet be, ha |A − λ Id| = 0. Más szóval az a szám sajátérték, melyet a főátló
elemeiből kivonva nulla determinánsú mátrixot kapunk.
karakterisztikus polinom Kiszámoljuk az A − λ Id determinánsát. Kivonunk
a mátrix főátlójából mindenhol λ -t, és λ -val mint ismeretlennel számol-
va bármely szabály alkalmazásával képezzük a determinánst. Ha A n × n
mátrix, akkor a kapott polinom n-edfokú.
sajátérték-egyenlet Megoldjuk a karakterisztikus polinom=0 egyenletet. Ez egy
n-edfokú polinom gyökeinek megkeresését jelenti. Lehetnek többszörös,
vagy komplex gyökök is.
sajátvektor-egyenlet Minden sajátértékhez tartozik egy sajátvektor-egyenlet. Az
eredeti mátrix főátlójából mindenhol kivonjuk az adott sajátértéket, és ki-
számoljuk hogy az így kapott mátrix milyen vektort(okat) visz a nullvektor-
ba. Mint fentebb írtam ilyenkor nulla determinánsú mátrixszal van dolgunk,
tehát lesz nem azonosan nulla megoldás, ami azt jelenti, hogy legalább egy
egyenlet kiesik a megoldás során.
Maga a sajátvektor-egyenlet merőlegességi egyenlet, a bal-oldalon álló mát-
rix sorvektorainak és a keresett oszlopvektornak a mer őlegességét írja elő.
Síkmátrixok esetén a két egyenlet egymás számszorosa (nulla a determi-
náns) vagyis bármelyik sorvektor mer őlegesét véve sajátvektort kapunk.
Síkban úgy vesszük egy vektor merőlegesét, hogy koordinátáit felcseréljük
és az egyik ellentettjét vesszük.
Térmátrixok esetén több lehetőségünk is adódik. Használhatunk Gauß-
eliminációt, vagy két nem egy egyenesbe eső sorvektor vektoriális szorzatát
is vehetjük. Legcélravezetőbb a kevert megoldás. Ha a sormanipulációs
Gauß-eliminációval tudunk olyan sort csinálni, amiben csak egy nemnul-
la elem van, akkor az ennek megfelelő koordináta a sajátvektorban nulla,
hiszen például a  
u1
... u2  = ~0
0 0 1
u3
egyenletet kiszorozva kapunk egy u3 = 0 skaláregyenletet.

Ha nincs ilyen rögtön kieső tag és csak egy sor esik ki az eliminációval,
akkor annak végeredménye
 
u1
1 0 a   ~
u2 = 0
0 1 b
u3
amiből a két sorvektor vektoriális szorzata (a, b, −1) (valójában ennek −1-
szerese) sajátvektor.
Ha két egyenlet esik ki az eliminációval, akkor egy egész síknyi sajátvektor
van, mutassunk kettőt, melyek nem nullvektorok és nem esnek egy egye-
nesbe, és ezek generálják a síkot.
Feladatok

2 1 2 3 0
1 A= , B= , C =7
−1 −4 1
 
1 2 2 0 1
 
−1 −2 0 2 1
 2 −1. Számítsa ki az AB, 1 1 1
3 1
BA, BC, CB, CBC szorzatok kö- 8
zül, amelyiket lehet, és számítsa
 
3 −1 1
ki az eredmények rangját! −1 3 1
1 1 1
2
0 2
1 1 9  
3 1 1
3 1 3 1
0 −2
1 1 5
1 3
4 10
0 1
 
4 0 2
3 −2 0 2 −2
5 2 −2 3

3 1
1 3 11  
5 −3 2
6 5 −3 3
1 1
1 −1 2
1 1
12   17  
2 0 0 −5 −6 6
−2 4 −2 4 6 −4
−4 4 −2 1 2 0
13    
5 10 8 1 2 6
−4 −9 −8 18 Számítsa ki az −5 1 4 mát-
2 6 7 2 3 5
rix inverzét!
14  
5 6 0 19 A p és q paraméterek minden ér-
−4 −5 0 
tékére adja meg az összes megol-
2 2 −1 dást (ha van)! Amennyiben több
15   megoldás van használjon paramé-
5 −4 8 tereket mindegyik kifejezésére!
6 −5 8 
   
0 0 −1 3 4 1 (p − 4)   q+2
w
1 −1   x   −3 
2 2   
16 
  y  =  2−4 
  1 0 2 3     
5 −2 −16 
−4 1
4 3 −2 (p − 1) 2p − 7p
12  z
0 1 0 −2 3
2 −1 −7
fejezet 13
Valószínűségszámítás
A valószínűségszámítás tárgya véletlen jelenségek vizsgálata. A véletlen lehet

valódi véletlen, amikor nincs semmilyen mód vagy eszköz a jelenség kimenete-
lének megismerésére (ilyen jelenségeket a részecskefizikában lehet megfigyelni),
vagy lehet ismert és leírható törvényekkel szabályozott kimenetel, ahol azonban
az összefüggés annyira bonyolult, és a kimenetel oly nagymértékben függ oly sok
mindentől, hogy nincs kedvünk vagy energiánk felfedezni az összefüggéseket.
Ilyen például a meteorológia, vagy gondoljunk arra, hogy a modern lottósorsolás
emberi beavatkozás nélkül egy mechanikai gép belsejében zajlik, mégis joggal
tekinthetjük a kapott számokat véletlennek.
13.1. Események
Véletlen jelenségek matematikai modellezésében az összes véletlenséget egy Ω
halmaz valamely elemének kiválasztásába fogjuk zsúfolni. A matematikai leírás
nem terjed ki arra, hogy miként választjuk ki ezt az elemet. Ez az a fentebb
leírt jelenség, amivel nem kívánunk foglalkozni, ezt az elemet egy véletlenszerűen
kiválasztott elemnek tekintjük. Az Ω halmaz elemeit elemi eseményeknek hívjuk.
Továbbá eseményeknek tekintjük az Ω részhalmazait A ∈ Ω. Egy eseményről azt
mondjuk, hogy bekövetkezett, ha a kiválasztott ω ∈ Ω-ra ω ∈ A.
Példaként egy kockadobást modellezünk. A lehetséges kimnenetelek halmaza
Ω = {1; 2; 3; 4; 5; 6}. Ha a valóságban eldobjuk a kockát, akkor az a matematikai
modellben Ω egy elemének kiválasztását jelenti. Ha például 5-öt dobunk, akkor a
kiválasztott elem az 5. Egy esemény ezen a valószínűségi mezőn például hogy a
dobott szám páros. Ez az A = {2; 4; 6} halmaznak felel meg. Ebben az esetben A
nem következett be, mert 5 6∈ A.
Az eseményeket részhalmazokkal írjuk le, melyekre értelmezve vannak a szo-
kásos halmazműveletek, relációk és speciális részhalmazok. Nézzük meg, hogy
81
82 FEJEZET 13. VALÓSZÍNŰSÉGSZÁMÍTÁS
hogyan fordíthatjuk le ezeket az események nyelvére:
A ∪ B esemény akkor következik be ha a kiválasztott elem benne van az unióban,

vagyis a két halmaz valamelyikében. Másképpen fogalmazva A ∪ B pon-
tosan akkor következik be, ha a kiválasztott elem vagy A-ban, vagy B-ben
van. Tehát A ∪ B mint esemény nem más mint AvagyB.
A ∩ B esemény akkor következik be ha a kiválasztott elem benne van a metszet-

ben, vagyis a két halmaz mindegyikében. Másképpen fogalmazva A ∩ B
pontosan akkor következik be, ha a kiválasztott elem A-ban, és B-ben is
benne van. Tehát A ∩ B mint esemény nem más mint AésB.
Ā = Ω \ A esemény akkor következik be ha a kiválasztott elem nincs benne A-

ban. Vagyis ez a nemA esemény.
0/ akkor következik be, ha a kiválasztott elem benne van. Mivel azonban az üres-
halmaznak egyetlen eleme sincs, ezért ez az esemény sosem következik be,
tehát ez a lehetetlen esemény.
Ω akkor következik be, ha a kiválasztott elem benne van. Viszont mivel ebből a
halmazból választunk, ezért a kiválasztott elem mindig benne van, tehát ez
az esemény mindig bekövetkezik. Ez tehát a biztos esemény.
A ⊆ B azt jelenti hogy A minden eleme egyben B-nek is eleme, vagyis ha A be-
következett, akkor egy A beli elem a kiválasztott, ami egyben B-beli elem
is, tehát B is bekövetkezett. Ez az események nyelvén az A-ból következik
B, vagy jelölésben A =⇒ B.
A ∩ B = 0/ azt jelenti a fentiek értelmében, hogy egyszerre nem következnek be,

vagyis A és B kizáró események.
Vegyük most végig a halmazműveletek szokásos azonosságait.
A∪A = A A∩A = A A ∩ (B ∪C) = (A ∩ B) ∪ (A ∩C)

A∪B = B∪A A∩B = B∩A A ∪ (B ∩C) = (A ∪ B) ∩ (A ∪C)
A ∪ (B ∪C) = (A ∪ B) ∪C A ∩ (B ∩C) = (A ∩ B) ∩C de-Morgan azonosságok:
A ∪ Ā = Ω A ∩ Ā = 0/ A ∪ B = Ā ∩ B̄
A ∪ 0/ = A A∩Ω = A A ∩ B = Ā ∪ B̄
A∪Ω = Ω A ∩ 0/ = 0/ Ā¯ = A
13.1. táblázat. Halmazműveleti azonosságok

13.2. VALÓSZÍNŰSÉG 83
Feladatok
1 Háromszor lövünk céltáblára. Je- • mindhárom lövés talál
lölje Ai azt az eseményt, hogy • egyik lövés sem talál
az i-edik lövés talál. Írjuk le az
Ai halmazok és halmazműveletek • legalább egy lövés talál
segítségével a következő esemé- • legalább két lövés talál
nyeket:
• pontosan egy lövés talál
13.2. Valószínűség
A valószínűségszámítás alapfogalma a valószínűség. Megfigyelések szerint ha
sok független kísérletben figyeljük meg ugyanannak a véletlen eseménynek a ki-
menetelét, akkor a relatív gyakoriságnak
N kísérletből hányszor következett be A
hN (A) =
N
létezik határértéke. Ezt a határértéket tekintjük az A esemény valószínűségének.
P(A) = lim hN (A)

N→∞
A definícióból mindjárt következik néhány alaptulajdonság:

0 ≤ P(A) ≤ 1 Mivel a relatív gyakoriság számlálója nemnegatív, nevezője pozi-
tív, ezért maga a relatív gyakoriság nemnegatív, így a határérték is. Az A
esemény bekövetkezéseinek száma nem lehet nagyobb, mint ahány kísérle-
tet végeztünk, ezért maga a relatív gyakoriság nem lehet nagyobb mint 1 és
ez természetesen öröklődik a határértékre is.
/ = 0 Mivel a lehetetlen esemény sohasem következik be, ezért a relatív gya-

P(0)
koriság számlálójában 0 áll. Konstans 0 sorozat határértéke is 0.
P(Ω) = 1 A biztos esemény mindig bekövetkezik, ezért a relatív gyakoriság szám-

lálója egyenlő a kísérletek számával, vagyis maga a relatív gyakoriság kons-
tans 1, aminek a határértéke szintén 1.
Ha A ∩ B = 0,
/ akkor P(A ∪ B) = P(A) + P(B). Az unió bekövetkezéseinek szá-
ma egyenlő külön-külön való bekövetkezések számával, mert együtt sosem
következnek be. Ezért az unió relatív gyakorisága a relatív gyakoriságok
összege, ami a határértékekre is meg őrződik.
Ezen alaptulajdonságokból további tulajdonságokat vezethetünk le.
• P(Ā) = 1 − P(A). A negyedik alaptulajdonság alapján mivel A és Ā ki-

záró események, ezért (valamint a harmadik alaptulajdonság alapján) 1 =
P(Ω) = P(A) + P(Ā). Ezt átrendezve kapom a kívánt egyenlőséget.
• Ha A ⊆ B, akkor P(A) ≤ P(B). Ezt úgy láthatjuk be, hogy felbontjuk B-t
kizáró események uniójára: B = A ∪ (B \ A). Mivel P(B) = P(B \ A) + P(A)
a negyedik alaptulajdonság alapján, és P(B \ A) ≥ 0 az első alaptulajdon-
ság alapján, ezért ezt elhagyva a jobboldalról a jobboldal csökken, vagyis
P(B) ≥ P(A).
• P(A ∪ B) = P(A) + P(B) − P(A ∩ B). Ezt belátandó bontsuk fel az uniót ki-
záró eseményekre: A ∪ B = (A \ B) ∪ (A ∩ B) ∪ (B \ A). Ezek valószínűségeit
kell összeadnom a negyedik alaptulajdonság alapján ahhoz, hogy a balol-
dalt kapjam. Számoljuk össze a jobboldalt: P(A) = P(A \ B) + P(A ∩ B).
P(B) = P(B \ A) + P(A ∩ B). Ha ezeket összeadjuk, akkor a P(A ∩ B) két-
szer szerepelt, ezért ezt még ki kell vonnom a jobboldalból hogy a fenti
egyenlőséget kapjam.
Feladatok
3 8 5
1 P(A \ B) = 12 ; P(B) = 14 ; P(A ∩ B) = 14 ; P(A ∩
7 7 3
12 ; P(A ∩ B) = 12 . A kérdés C) = 14 ; P(B ∩ C) =
P(A); P(B \ A); P(Ā ∩ B̄) 4 2
14 ; P(A ∩ B ∩ C) = 14 . A
kérdés: P(A \ B); P((A \ B) ∩
7 8
2 P(A) = 14 ; P(B) = 14 ; P(C) = C); P(B̄ ∩ C̄); P(A ∪ B ∪C)
A tárgy neve valószínűségszámítás, a valószínűség fogalmát azonban mért

mennyiségként vezettük be. A számítani akkor fogunk tudni, ha a véletlen ese-
ményről vannak valamilyen extra információim. A legegyszerűbb ilyen a szim-
metria. Ha például eldobunk egy kockát, akkor ésszerű feltételezés, hogy min-
den oldalára azonos valószínűséggel esik. Tehát az Ω = {1; 2; 3; 4; 5; 6} esemény-
halmaz minden eleme feltételezésünk alapján azonos valószínűségű, mivel ezek
összege 1 ezért egy elemi esemény valószínűsége 61 . Ezen feltételezés mellett már
bármely esemény valószínűségét ki fogjuk tudni számolni.
21. Definíció. Ha egy véges |Ω| < ∞ eseménytér minden eleme egyforma 1
|Ω| va-
lószínűségű, akkor ezt klasszikus valószínűségi mezőnek hívjuk.
Az előbb már említettük a kockadobást, mint klasszikus valószínűségi me-

zőt, most nézzük azt hogy két kockát dobunk el. Az egyik kocka mondjuk piros
a másik kék. Ekkor az eredményt úgy könyvelhetjük el hogy leírjuk először a
13.3. FELTÉTELES VALÓSZÍNŰSÉG 85
kék eredményét utána a pirosét. Az elemi események tehát Ω = {(i, j) | 1 ≤ i ≤

6, 1 ≤ j ≤ 6}. Megfigyelések szerint ez egy klasszikus valöszínűségi mező.
Tegyük fel, hogy két egyforma kockát dobunk el, vagyis nem tudunk különb-
séget tenni a (3; 1) és az (1; 3) között. Könyvelésnél szabadon választjuk meg
hogy milyen sorrendben írjuk le a két számot, az egyszerűbb leszámlálás kedvé-
ért írjuk i ≤ j alakban. Ekkor összesen 21 elemi eseményünk van. Ez azonban
nem klasszikus valószínűségi mező. Megfigyelések azt mutatják hogy ugyan-
olyan valószínűségeket hoz az általam megkülönböztethetetlen két kockán dobott
eredmény, mint ha meg tudom különböztetni, vagyis . . .
A természet tehát megkülönbözteti a kockákat. Nem mindig van ez azonban
így. Kísérletek azt mutatják, hogy a természet az elemi részecskéket (például
elektronokat) nem különbözteti meg.
13.3. Feltételes valószínűség

Egy gyárban több gépsoron gyártják ugyanazt a terméket, és az eredményeket
összeöntik. Természetesen mindegyikre rá van bélyegezve hogy melyik soron ké-
szült, ezt tehát a szúrópróbát végző ellenőr azonnal látja, némi vizsgálódással azt
is meg tudja állapítani, hogy a termék selejtes-e vagy sem. Ha most csak a harma-
dik gépsoron gyártott termékek selejtarányát kell kimutatni, akkor megtehetjük,
hogy a vizsgálati sorból csak a harmadik soron gyártottakat vesszük figyelembe.
fejezet 14
Összetett feladatok
Feladatok
1 Integrálja az y2 -et a 0 < x < 1 tar- 2 Integrálja az y-t a 0 < x < 1 tarto-
tományon a 3y2 y′ −2x = 0 egyen- mányon a 2yy′ − 3x2 = 0 egyen-
let azon két megoldásgörbéje kö- let azon két megoldásgörbéje kö-
zött, melyekre y(0) = 0, illetve zött, melyekre y(0) = 0, illetve
(0;1)
(0;0) x=1
y(0) = 1! (0;0) x=1
y(0) = −1! (0;-1)
87
88 FEJEZET 14. ÖSSZETETT FELADATOK
Megoldások
89
fejezet 1
Algebrai átalakítások
1 3 [(−2) − (−3)] + (−2)(−3) = 3 [(−2) + 3] + 6 = 3 · 1 + 6 = 9

4{[(2−3)5+4]2+3}+10 4{[−5+4]2+3}+10
2 7 = 7 = 4{−2+3}+10
7 = 4·1+10
7 = 14
7 =2

3(7+2)−8 3(9)−8 −21
−3 +7 2 −3 + −3 2 ( 27−8−21 )2 −2
3 −6 = −6 = −3
−1 = −3 (2)(−1) = − 43
(−3)(−2) 6
√ √ q √ √
4 q 3 = q 3 = 3
1 = 3 · 12 = 36 = 6
3 2 9−8
4−3 12 12
2 2
1+ √1 − 1− √1 1+ √1 − 1− √1 1+ √1 + 1− √1 √2 2
q
2q 2 2 2 2 2 q2 49 √4
5 5− 3
= q
35 3
= 32
= 32 2 =
7 49 49 − 49 49
q q
49 16 49 7
32 2 = 4 = 2
√ √
6 Alkalmazzuk
√ a3 + b3 -re √
az √ vonatkozó képletet:
√ (1 + 2)3 +
√ √ (1 − 2)3 =
((1+
√ 2)+(1−
√ 2 2))((1+
√ 2)2 −(1+
√ 2)(1−
√ 2)+(1− 2)2 ) = 2(12 +
2 2+( 2) −(12 −( 2)2 )+12 −2 2+( 2)2 ) = 2(6−(1−2)) = 2(6−
(−1)) = 2(7) = 14
91
92 FEJEZET 1. ALGEBRAI ÁTALAKÍTÁSOK
fejezet 2
Komplex számok
1 A z1 -ből z2 -be mutató síkvektor a két komplex szám különbsége z2 − z1 =

−3 + 2i. Ezt kell hatvan√ fokkal elforgatni és felmérni z1 ből! √Ahatvan
√
fokos egységvektor 21 + 23 i, a kettő szorzata − 23 − 3 + 1 − 3 2 3 i. Ezt
√ √
hozzáadjuk z1 -hez és az eredmény − 21 − 3 + −2 − 3 2 3 i.
A másik lehetséges eredmény, ha a másik irányba forgatjuk hatvan fokkal,
vagyis az előző vektor konjugáltjával szorzunk.
√ !
1 3
(z2 − z1 ) − i + z1 =
2 2
√ !
3 √ 3 3
= − + 3+ 1+ i + 1 − 3i =
2 2
√ !
1 √ 3 3
= − + 3 + −2 + i.
2 2
√ √
2 Határozzuk meg 3 − i trigonometrikus alakját! Hossza 3 + 1 = 2, szö-
ge ϕ = arc tg √
−1
3
= − π6 . Ennek ötödik hatványa 25 (cos −56 π + i sin −56 π ) =
√ √
−16 3 − 16i. √Ezt kell szorozni
√ i-vel. Az eredmény 16 − 16 3i. Ennek
reciproka 16+16
1024
3i 1
= 64 + 643 i
93
fejezet 3
Deriválás
1 y′ = 4 · 3x2 − 2x = 12x2 − 2x
2 y′ = 4x3 + 4x + 3
1 1
3 y′ = x− 2 − 2x− 3
1 1
4 y′ = 3x 2 + (2x)− 2
√
5 y′ = − x12 + 43 3 x
6 y′ = 2(3x7 − 8x2 ) + (2x + 5)(21x6 − 16x)

√ 1
7 y′ = −3 2x5 + (2 − 3x)(2x5 )− 2 · 5x4
8 y′ = 3x2 sin x + (x3 − 3) cos x
9 y′ = (12x2 − 5)(sinx + cos x) + (4x3 − 5x)(cos x − sin x)

3x2 (1+2x)−2(x3 +4)
10 y′ = (1+2x)2
11
12
13
14
15
16
95
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
3.1. FÜGGVÉNYVIZSGÁLAT 97
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
3.1. Függvényvizsgálat
1 y′ = 2(x − 2)(x − 3)2 + (x − 2)2 2(x − 3) = (x − 2)(x − 3)(2x − 6 + 2x − 4) =
(x − 2)(x − 3)(4x − 10). Ennek a háromtagú szorzatnak az előjelét kell vizs-
gálni a növekedési tulajdonságok megállapításához. A tényezők mindegyi-
ke pozitív főegyütthatós lineáris, vagyis a gyöktől balra negatívok, jobbra
pozitívak. A három gyök a 2, a 2,5 és a 3. Ha x < 2, akkor mindegyik
tényező negatív, így a szorzat is. Ha 2 < x < 2, 5), akkor egy pozitív, két
negatív, a szorzat pozitív. Ha 2, 5 < x < 3, akkor két pozitív, egy negatív,
vagyis a szorzat negatív, ha x > 3, akkor minden tag pozitív, így a szorzat
is. Összefoglalva a függvény csökken 2-ig, onnan 2,5-ig nő, majd csökken
3-ig, majd megint nő.
Tovább deriválva y′′ =
5
10
11 Ehhez a második derivált előjelét kell vizsgálni.

′
′′ 1 1 −2x −x
arc cos x = √ =− 3 = 3
− 1 − x2 2 −(1 − x2 ) 2 (1 − x2 ) 2
Mivel a nevező az értelmezési tartományban ([−1; 1]) a peremet leszámítva

pozitív ezért a második derivált előjele ugyanaz, mint a számlálóban álló
−x előjele. A függvény így (0; 1)-ben konkáv, (−1; 0)-ban konvex, és a
0-ban van inflexiója.
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
3.2. SZÉLSŐÉRTÉKKERESÉS 99
3.2. szélsőértékkeresés
1
10
11
12
13
14
15
fejezet 4
Polinomok
101
102 FEJEZET 4. POLINOMOK
fejezet 5
Integrálás
5.1. A határozatlan integrál

x5 3
1 x2 (x2 − 1) dx = x4 − x2 dx = x4 dx − x2 dx = 5 − x3 + c

2 dx
x2
= x−2 dx = −x−1 + c = − 1x + c
√
x−x+x4 x−0,5 3 −2
3 x2
dx = x−1,5 − x−1 + x2 dx = −0,5 − ln x + x3 + c = √
x
− ln x +
x3
3 +c
(x+1)(x2 −3) x3 +x2 −3x−3 x
1
1
1
4 3x2 dx = 3x2
dx = 3 dx + 3 dx − x dx − x2
dx =
x2 x 1
6 + 3 − ln x + x + c
5 Végrehajtjuk a polinomosztást x2 − 4x + 7 = (x − 2)(x − 2) + 3. Ez alapján

x2 −4x+7 3
x−2 dx = x−2 dx+ x−2 dx. Utóbbira alkalmazzuk a lineáris bels ő
x2
függvény-szabályt, így 2 − 2x + 3 ln(x − 2) + c az integrál.
3 4
6 x2 + 2x 2 + 43 (x + 1) 3 + c
3
7 2 ln(2x + 5) + c
3x+10
3 2,5
8 2x+5 dx = 2 + 2x+5 dx = 32 x + 45 ln(2x + 5) + c

q
q 2 q q
3 3 1 53 q 5 53 2
9 2x2 +5
dx = 5 2 x2 +1 dx = 25 dx = 2 5 arc tg( 5 x) + c
5 ( 25 x)2 +1
3x

10 2x2 +5
dx = 34 4x
2x2 +5
dx = 34 ln(2x2 + 5) + c
103
3x+10
3x
10
√ q
11 2x2 +5
dx = 2x2 +5
dx + 2x2 +5
dx = 34 ln(2x2 + 5) + 10 arc tg( 25 x) + c.
Lásd az előző két feladatot!
12 Elvégezzük a maradékos polinomosztást 3x2 = (2x + 5)( 32 x − 15 75

4 ) + 4 . Így
3x2 3 15 75 3 2 15 75
2x+5 dx = 2 x − 4 + 8x+20 dx = 4 x − 4 x + 8 ln(2x + 5) + c
3x2
3 15 3
q
53
q
2
13 2x2 +5
dx = 2 − 4x2 +10
dx = 2x − 2 2 arc tg( 5 x) + c Lásd a 9-es fel-
adatot!
√
√ 3 dx = 3 1√ 2
14 2x+5 2 2x+5 dx = 3 2x + 5 + c
3√ √
√ 3x dx = 3 √2x+5 − √15 dx = 2x + 5dx− 15 1
15 2x+5 √ 2 2x+5 2 2x+5 2 2 2x + 5 = 2 (2x+
5)3/2 − 15
2 2x + 5 + c

q
2 q
√ 3 dx = √3 q 1 dx = √3 rq 5 = √3 arsh( 2
16
2x2 +5 5 2 x2 +1 2
dx
2 5 x) + c
5 ( 25 x)2 +1
√
√ 3x dx = 3 1 √ 4x 3
2x2 + 5 + c
17
2x2 +5 2 2 2x2 +5 dx = 2
2 +4x+7,5
3x√ 3 √2x2 +5 4x
3√ √
18 dx = 2 2x2 +5 +√ dx = 2 2x2 + 5dx + 2 2x2 + 5 =
2x2 +5 2x2 +5
lásd később
√ p
Alkalmazzuk az x = sh y helyettesítést. Ekkor x2 + 1 = sh2 y + 1 =
19 p
√ch2 y = ch y, mivel
2 ch y > 0. Az x = sh y deriválásával dx = ch y dy, így
x + 1dx = ch y dy. Az integrandus átírása: ch y = 1+ch
2 2 2y
. Ezzel
2 1 sh 2y 1 sh y ch y
2
ch y dy = 2 y + 4 + c√= 2 y + 2 + c ezt visszaírva y = arsh x alap-
1+x2
ján az integrál 21 arsh x + x 2 +c
20
1 1 1 1
dx = − 2 dx = − − arc tg x + c
x (1 + x2 )
2 x2 x +1 x
√
21 y = x helyettesítést alkalmazunk, ez a (0; 1) intervallumon monoton.√y2 =
1
x, amiből 2y dy = dx. Az integrandus y(1+y 2 ) , az integrálási határok 0≤
√
y ≤ 1, vagyis
1 1 1 π π
dx 2y dy 1 1
√ = =2 dy = 2 [arc tg y] 0 = 2 − 0 =
0 x(1 + x) 0 y(1 + y2 ) 0 1 + y2 4 2
5.2. RACIONALIZÁLÓ HELYETTESÍTÉS 105
5.2. Racionalizáló helyettesítés

1 Az integrandust parciális törtekre bontjuk:
1 + 2x2 A B Cx + D
2 2
= + 2+
x (1 + x ) x x 1 + x2
közös nevezőre hozunk a jobboldalon, a számláló Ax + Ax3 + B + Bx2 +

Cx3 + Dx2 , ahonnan az együtthatóegyenletek:
x3 A +C=0
x2 B + D=2
x A=0
x0 B=1
Innen B = D = 1 valamint A = C = 0

1 + 2x2 1 1 1
dx = dx + dx = − + arc tg x + c
x2 (1 + x2 ) x2 1 + x2 x
2

2 sin2 x 1 − cos2 x 1
tg xdx = dx = dx = − 1dx = tg x − x + c
cos2 x cos2 x cos2 x
3 Parciálisan integrálva:

−x −x
−e−x dx = −xe−x − e−x + c

xe dx = x −e −

sin 3x sin 3x sin 3x cos 3x
(x−2) cos 3xdx = (x−2) − dx = (x−2) + +c
3 3 3 9
5 Kihasználva hogy sh páratlan, majd kétszer parciálisan integrálva:

2
1 − x2 sh xdx =

x − 1 sh(−x)dx =

2

= 1 − x ch x − −2x ch xdx =

2

= 1 − x ch x + 2x sh x − 2 ch xdx =
= 1 − x2 ch x + 2x sh x − 2 sh x + c

6 Kétszer parciálisan integrálva:

5x e5x e5x
e cos(2x)dx = cos(2x) − (−2 sin(2x))dx =
5 5
5x
e5x e5x e
= cos(2x) + (2 sin(2x)) − (4 cos(2x))dx
5 25 25
Látszólag nem történt semmi azonban kaptunk egy egyenletet, melyből a
kívánt integrál kifejezhető

5x e5x e5x 4
e cos(2x)dx = cos(2x) + (2 sin(2x)) − e5x cos(2x)dx
5 25 25

29 1 2
e5x cos(2x)dx = e5x cos(2x) + e5x sin(2x)
25 5 25

5 2
e5x cos(2x)dx = e5x cos(2x) + e5x sin(2x)
29 29

2 x3 x3 1 x3 ln x x3
x ln xdx = ln x − · dx = −
3 3 x 3 9
8 A logaritmus integrálásánál látott trükkel parciálisan integráljuk

x x 1 1 x
arc cos dx = x arc cos − x q dx = x arc cos +
2 2 x 22
2
− 1− 2
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
fejezet 6
Sorozatok és sorok
6.1. Sorozatok
1
6.2. Végtelen összegek

1 (a) igen, a1 = 12 , q = 1
2 < 1 tehát konvergens, ∑ = 1 1
2 1− 1 =1
2
2 Az integrálkritériumot kell alkalmazni (nem váltakozó el őjelű, a gyökök és

hányadosok egyaránt 1-hez tartanak)
∞
dx
= ln(ln(∞)) − ln(ln(2)) = ∞
2 x ln x
mert a természetes alapú logaritmus a végtelenben a végtelenbe tart. A sor

tehát divergens.
3 Az integrálkritériumot kell alkalmazni (nem váltakozó el őjelű, a gyökök és

hányadosok egyaránt 1-hez tartanak)
∞
dx −1 −1 1
2
= − = <∞
2 x ln x ln(∞) ln(2) ln(2)
mert a természetes alapú logaritmus a végtelenben a végtelenbe tart, és így

reciproka a nullához. A sor tehát konvergens.
107
4 A hányadosokat vizsgáljuk meg, mert egymást követő faktoriálisok hánya-

dosa kiegyszerűsödik, míg a faktoriális gyökével csak bajlódnánk.
3k+1
|ak+1 | (k+1)! 3
= = →0
|ak | 3k k+1
k!
és mivel ez nullához tart egy idő után kisebb lesz mint 12 , így a hányados-
kritérium szerint konvergens.
5 Bár a tagok kacifántosak mindenféle átalakítás helyett azt célszerű észre-

venni, hogy nem tartanak nullához, így a triviális divergenciakritérium miatt
a sor nem konvergens.
Ha mindenáron meg akarnánk vizsgálni a sor tagjait, akkor azt találnánk,
hogy a páros indexű tagok e-hez, páratlan indexűek 1e -hez közelítenek az
ismert sorozathatárérték szerint.
6.3. Hatványsorok
p √
1 A konvergenciasugár limk→∞ k 3k (k + 1) = 3 lim k k + 1 = 3. Már csak a
(π − 3; π + 3) intervallum peremét kell megvizsgálni.
k
Ha x = π − 3, akkor a sor az (−1)
k+1 alakot ölti, amely váltakozó előjelű, ab-
szolútértékben monoton csökkenőleg nullához tartó elemű sor, vagyis kon-
vergens.
Ha x = π + 3, akkor a sor az k+11
alakot ölti, amelyet az integrálkritéri-
1
ummal vizsgálhatunk, mivel a monoton csökkenő pozitív x+1 függvény –
∞ dx
nemnegatív egész helyeken vett– értékeit kell összegezni. Mivel az 0 x+1 =
ln(∞) = ∞ (a logaritmus a végtelenben a végtelenbe tart), ezért ez a sor di-
vergens.
A konvergenciatartomány tehát π − 3 ≤ x < π + 3.
fejezet 7
Többváltozós függvények
109
fejezet 8
Deriválás
8.1. Parciális deriváltak

1
fx′ = ln 2tgsin
y cos x
x · tg y
fy′ = ln 2tgsin
y
x · − sin x 1
tg2 y cos2 y
2
fx′ =(cos y)(sin x)(cos y)−1 cos x
fy′ =(sin x)cos y ln(sin x)(− sin y)
3
2 1
fx′ = 13 (sin x)− 3 (cos y)− 3
1 4
fy′ =(sin x) 3 − 13 (cos y)− 3

8.3. Iránymenti derivált

1 A tömeg hibája ∆m = 0, 1, a sebesség hibája ∆v = 1. Az energia hibája
∆E = Ev′ ∆v + Em′ ∆m. A parciális deriváltak Ev′ = mv = 20, Em′ = 12 v2 = 200.
Tehát ∆E = 20 · 1 + 200 · 0, 1 = 40.
111
2 A sugár hibája ∆r = 0, 1, a magasságé ∆h = 0, 2. A térfogat hibája ∆V =

Vr′ ∆r +Vh′ ∆h. A parciális deriváltak: Vr′ = 2rπ h = 400π , Vh′ = r2 π = 100π .
Tehát ∆V = 400π · 0, 1 + 100π · 0, 2 = 60π .
∂ sy max v0 sin2 α ∂s
3 ∆α = 0, 02, ∆v0 = 0, 1. A parciális deriváltak: ∂ v0 = g = 12 , ∂yαmax =
v20 sin α cos α ∂ sx max 2v0 sin 2α ∂ sx max 2v20 cos 2α
g = 5, ∂ v0 = g = 2, ∂α = g = 0. Vagyis a hibák:
∆sy max = 0, 5 · 0, 1 + 5 · 0, 02 = 0, 05 + 0, 1 = 0, 15, ∆sx max = 2 · 0, 1 + 0 ·
0, 02 = 0, 2.
∂ vy ∂ vy ∂ vy ∂ vy
4 A hiba ∆vy = ∂ A ∆A+ ∂ T ∆T + ∂ y ∆y. A parciális deriváltak: ∂A = 2Tπ √ A
=
A2 −y2
8.5. A deriválás geometriája

π
= 1, a parciális deriváltak fx′ = cos12 1

1 A függvényérték f (x0 ; y0 ) = tg 4 x
y2
,
y2
−2x
ebből fx′ (x0 ; y0 ) = 1 1
1 4 = 21 . A másik fy′ = cos12 x y2
, ebből pedig fy′ (x0 ; y0 ) =
√ 2 y2
2
1 −2π −π 1 π

1 8 = 2 . Az érintősík normálvektora ~n = 2 ; − 2 ; −1 , a jobboldal
√ 2
2
π
h~n; (x0 ; y0 ; f (x0 ; y0 ))i = 2 − π − 1 = − π2 − 1. Az egyenlet tehát
x π π
−y −z = −π −1
2 2 2
√ 2

2 A függvényérték f (x0 ; y0 ) = e2 13 ln e = e, a parciális deriváltak fx′ = √ 21 3 2x ln x + xx ,
2 x y ln x
ebből fx′ (x0 ; y0 ) = √ 1 3e
(2e ln e+e) = 2e = 23 e. A másik fy′ = √ 1 3y2 x2 ln x,
2 e2 13 ln e 2 x2 y3 ln x
ebből pedig fy′ (x0 ; y0 ) = √ 2 13 3e2 ln e
e 1 ln e
6 Mielőtt nekiállnánk a logaritmus azonosságait használva hozzuk egysze-

rűbb alakra a függvényt! Az x-edik gyök az 1x kitevőt jelent, a kitevőt
pedig szorzóként ki lehet emelni a logaritmus elé, így a függvény az lnxyy
alakot ölti! Ennek értéke a megadott pontban z0 = e12 . Az érintési pont tehát
h i
1
e; e; e2 .
8.5. A DERIVÁLÁS GEOMETRIÁJA 113
A normálvektorhoz kellenek a deriváltak

ln y x0 =y0 =e 1
fx′ = − = −
x2 y e3
1 ln y x0 =y0 =e 1 1
fy′ = − = − =0
xy2 xy2 e3 e3
h i
A normálvektor tehát − e3 ; 0; −1 . A sík egyenlete − ex3 − z = − ee3 − e12 ,
1
amit −e3 -bel felszorozva:

x + e3 z = 2e.
10
11
12
13
14
15
√ √
16 A függvény értéke az adott pontban z0 = arc tg 1
1 = 2π . A parciális derivál-
tak: q
∂f 1 1 1 1 arc tg yx2
=− q −
∂x 2 x arc tg x 1+ x2 y2 x2
y2 y4
√ √
π

ez az x0 = y0 = 1 pontban − 21 √2π 12 − 2 = − 12 √1
π
+ π . Az y szerinti
parciális derivált
∂f

1 1 1 x
=− q −2 3
∂y 2 x arc tg x 1 + xy4
2
y
y2
ez a kérdéses pontban − 12 √2π 12 (−2) = √1 .

π
√ √ i
A normálvektor tehát − 12 √1π + π ; √1π ; −1 , míg az érintési pont 1; 1; 2π .
h i h
Ebből az érintősík egyenlete

√
√ √ π √

x 1 y 1 1 1 1
− √ + π + √ −z = − √ + π +√ − = √ − π
2 π π 2 π π 2 2 π
√
amit 2 π -vel szorozva
√
(−1 − π )x + 2y − 2 π z = 1 − 2π .
17 A függvény értéke z0 = arc sin √1 = π4 . Az érintési pont tehát 1; 2; π4 .

2
A normálvektor meghatározásához nézzük a parciális deriváltakat:
x
∂z 1 1 2 arc sin √y
= q √ −
∂ x x2 1 − x2 y x3
y
ez a kérdéses pontban 1 − π2 .
∂z

1 1 3
= q − xy− 2
∂ y x2 1 − x2 2
y
ami az adott pontban − 41 . A normálvektor tehát 1 − π2 ; − 41 ; −1 . Az érin-

tősík egyenlete (4-gyel szorozva, ami ugyanazt a síkot adja):
(4 − 2π )x − y − 4z = 2 − 3π
8.6. Szélsőértékszámítás
1 Stacionárius pontok: fx′ = 2x + y2 , fy′ = 2yx + 2y. Ha y = 0, akkor fy′ auto-
matikusan nulla, ekkor fx′ akkor nulla, ha x = 0. Első stacionárius pont tehát
a (0; 0). Ha y 6= 0, akkor fy′ osztható vele, és x = −1-et kapunk, ezt fx′ -be
√
helyettesítve
√ y = ± 2. √ A második és harmadik stacionárius pont tehát a
(−1; 2), és a (−1; − 2).
Nézzük a Hesse-féle mátrixokat: fxx ′′ = 2, f ′′ = 2y, f ′′ = 2x+2, a (0; 0)-ban
xy yy
2 0
a Hesse mátrix: . Ennek determinánsa pozitív, és mivel a főátló-
0 2
√
ban pozitív elemek√ vannak,
ezért az origó lokális minimum. A (−1; ± 2)-
2√ ±2 2
ben . Ezek negatív determinánsúak, vagyis nyeregpon-
±2 2 0
tok.
2 A stacionárius pontok azok, ahol minden parciális derivált nulla, előbb eze-
ket keressük meg!
fx′ =3x2 − 2xy − y2 + 4x = 0

fy′ =−x2 − 2xy + 3y2 + 4y= 0
A második egyenletet az elsőből kivonva 4x2 − 4y2 + 4x − 4y = 0, ami

néggyel osztva és szorzattá alakítva (x − y)(x + y + 1) = 0. Szorzat pon-
tosan akkor nulla, ha valamelyik tényezője nulla.
Az egyik eset, amikor x = y. Ezt akármelyik eredeti egyenletbe visszahe-
lyettesítve (mondjuk az elsőbe) azt kapjuk, hogy 3x2 − 2x2 − x2 + 4x = 0,
ahonnan a négyzetes tagok kiejtik egymást és azt kapjuk, hogy x = 0. Mivel
ez az x = y eset volt, ezért a megtalált stacionárius pont az origó.
A másik eset, amikor x +y+1 = 0, vagyis y = −1 −x. Ezt bármelyik erede-
ti egyenletbe visszahelyettesítve (mondjuk a másodikba) azt kapjuk, hogy
−x2 + 2x(−1 − x) + 3(x2 + 2x + 1) − 4 − 4x = 0. A szorzásokat végrehajt-
va és az azonos tagokat összevonva
√ a 4x2√+ 4x − 1 = 0 egyenletet kapjuk.
Ennek megoldásai x = −4± 816+16 = −1±2 2 . Mivel ez az y = −1 − x eset
√ √ √
volt, ezért y = −1∓2 2 . Ez újabb két stacionárius pont az −1+ 2 −1− 2
2 ; 2 ,
√ √
−1− 2 −1+ 2
illetve a 2 ; 2 .
A Hesse féle mátrix

6x − 2y + 4 −2x − 2y
−2x − 2y −2x + 6y + 4

Ezt az origóban kiértékelve a 40 04 skalármátrixot kapjuk, aminek pozitív
a determinánsa, ezért az origó lokális széls őértékhely, méghozzá minimum,
mert 4 > 0.
A másik két √ stacionárius
√ pontban kiértékelve
√ a Hesse féle mátrixot: 6y −
2x = −3 ∓ 3 2 + 1 ∓ 2 = −2 ∓ 4 2. Az x + y = −1 már az esetszét-
választásnál
h √ ismert
i volt. Így a Hesse féle mátrix ezekben a pontokban:
2±4 2 2√
. Ennek determinánsa mindkét esetben (4 − 32) − 4, vagyis
2 2∓4 2
negatív, ezek tehát nyeregpontok.
3 A stacionárius pontok meghatározását a parciális deriváltak kiszámolásával

kezdjük.
2 2
fx′ =e−x −4y (−2x + 2x3 + 2xy2 )= 0
2 2
fy′ =e−x −4y (−2y + 8yx2 + 8y3 )= 0
Az exponenciális tag sosem nulla, ezért csak a zárójellel kell foglalkoznunk.
Az első egyenlet baloldala osztható x-szel, vagyis, ha x = 0, akkor az el-

ső egyenlet automatikusan teljesül. Ebben az esetben vagy y = 0, akkor
(mivel a második egyenlet osztható y-nal) automatikusan teljesül a má-
sodik egyenlet, vagy ha nem akkor leoszthatunk vele és kettővel, hogy a
−1 +4x2 +4y2 = 0 egyenletet kapjuk, ami most az x = 0 esetben az y = ± 21 -
et adja.
Ha x 6= 0, akkor az első egyenletben végigosztva vele a −1 + x2 + y2 = 0
egyenletet kapjuk, a második egyenlet - mint az előbb - vagy azért teljesül
mert y = 0, ekkor az előbbi egyenletből x = ±1, vagy ha y 6= 0, akkor végig-
oszthatunk vele és így a nemrég már látott −1 + 4x2 + 4y2 = 0 egyenletet
kapjuk. Ez a két egyenlet csak akkor teljesülhet együtt, ha mind x = 0, mind
y = 0, amit pedig kizártunk, tehát ez az egyenletrendszer nem ad megoldást,
így az összes stacionárius pont az origó, a (0, ± 21 ), és a (±1; 0) pontok.
Nézzük most a második deriváltakat:
2 2
′′ =e−x −4y (−2 + 6x2 + 2y2 + 4x2 − 4x4 − 4x2 y2 )
fxx
′′ =e−x2 −4y2 (4xy + 16xy − 16x3 y − 16xy3 )
fxy
′′ =e−x2 −4y2 (−2 + 8x2 + 24y2 + 16y2 − 64y2 x2 − 64y4 )
fyy
Ezt az origóban kiértékelve a −2 0

0 −2 mátrixot kapjuk, melynek determi-
nánsa pozitív, tehát lokális szélsőértékhely, és mivel a főátlóban negatív
szá-

−1,5
0
mok állnak, ezért maximum. A (0; ± 12 ) pontokban kiértékelve a e
4
0 e
mátrixot kapjuk, aminek negatív a determinánsa,
tehát ezek nyeregpontok.
4 0
Végül a (±1; 0) pontokban a mátrix a e
6 alakot ölti, ami pozitív deter-
0 e
minánsú, pozitív főátlóbeli tagokkal, ez lokális minimumot jelez.
4 A stacionárius pontok meghatározását a parciális deriváltak kiszámolásával

kezdjük.
2 2
fx′ =e−x −y (2x − 2x3 + 8xy2 ) = 0
2 2
fy′ =e−x −y (−8y − 2x2 y + 8y3 )= 0
Az exponenciális tag sosem nulla, ezért csak a zárójellel kell foglalkoznunk.
Az első egyenlet baloldala osztható x-szel, vagyis, ha x = 0, akkor az el-
ső egyenlet automatikusan teljesül. Ebben az esetben vagy y = 0, ekkor
(mivel a második egyenlet osztható y-nal) automatikusan teljesül a má-
sodik egyenlet, vagy ha nem akkor leoszthatunk vele és kettővel, hogy a
−4 −2x2 +4y2 = 0 egyenletet kapjuk, ami most az x = 0 esetben az y = ±1-
et adja.
Ha x 6= 0, akkor az első egyenletben végigosztva a kétszeresével a 1 − x2 +

4y2 = 0 egyenletet kapjuk, a második egyenlet - mint az előbb - vagy azért
teljesül mert y = 0, ekkor az előbbi egyenletből x = ±1, vagy ha y 6= 0,
akkor végigoszthatjuk a kétszeresével a második egyenletet és így a nemrég
már látott −4 − x2 + 4y2 = 0 egyenletet kapjuk. Ez a két egyenlet nyilván
nem teljesülhet együtt, így az összes stacionárius pont az origó, a (0, ±1),
és a (±1; 0) pontok.
Nézzük most a második deriváltakat:
2 2
′′ =e−x −y (2 − 6x2 + 8y2 − 4x2 + 4x4 − 16x2 y2 )
fxx
′′ =e−x2 −y2 (16xy − 4xy + 4x3 y − 16xy3 )
fxy
′′ =e−x2 −y2 (−8 − 2x2 + 24y2 + 16y2 + 4x2 y2 − 16y4 )
fyy
Ezt az origóban kiértékelve a 20 −8

0
mátrixot kapjuk, melynek determinán-
sa negatív, ezért az origó nyeregpont. A (0; ±1) pontokban kiértékelve az
1 10 0

e 0 16 mátrixot kapjuk, aminek pozitív a determinánsa, pozitív főátlóbeli
elemekkel, így ezek lokális minimumhelyek. Végül a (±1; 0) pontokban a
mátrix az 1e −4 0
0 −10 alakot ölti, ami pozitív determinánsú, negatív főátló-
beli tagokkal, ez lokális maximumot jelez.
5 Stacionárius pontok: fx′ = 3x2 − 1, fy′ = 2y, ebből y = 0 és x = ± √13 a két
√1
0
stacionárius pont. A Hesse féle mátrix 6x 0 2 , ami az ( 3 ; 0)-ra lokális
−1
minimumot, a ( √3
; 0)-ra nyeregpontot ad.
6 Stacionárius pontok: fx′ = 3x2 + 6xy + 2x + 3y2 − 2y − 1, fy′ = 3x2 + 6xy −

2x + 3y2 + 2y − 1. A kettőt kivonva egymásból megkapjuk, hogy x = y. Ezt
bármelyikbe visszahelyettesítve a 12x2 − 1 = 0 egyenletet kapjuk, melynek
megoldása: x = ± √112 . Tehát két stacionárius pontunk van a ( √112 ; √112 )
h i
1 1 6x+6y+2 6x+6y−2
és a (− √ ;− √ ). A Hesse féle mátrix: 6x+6y−2 6x+6y+2 Kiszámol-
12 12 √
va a 6x + 6y értéket a kéthstacionárius
√ √
pontra
i ±2h 3-at
√
kapunk,
√
tehát
i a két
pontban a Hesse-mátrix: 2√3+2 2√3−2 illetve −2√3+2 −2√3−2 Mindkét
2 3−2 2 3+2 −2 3−2 −2 3+2
determinánsnál a négyzetek különbségét kell számolni,
√ ami az összeg √és a
különbség szorzata. Így az első determináns 16 3, míg a második −16 3,
tehát míg az első stacionárius pont lokális minimum, addig a második nye-
reg.
7 Stacionárius pontok: fx′ = 3x2 − 6xy + 2x + 3y2 + 2y − 1, fy′ = −3x2 + 6xy +
2x − 3y2 + 2y + 1. A kettőt összeadva megkapjuk, hogy −x = y. Ezt bárme-
lyikbe visszahelyettesítve a 12x2 − 1 = 0 egyenletet kapjuk, melynek meg-
oldása: x = ± √112 . Tehát két stacionárius pontunk van a ( √112 ; − √112 ) és
h i
6x−6y+2 −6x+6y+2
a (− √1 ; √1 ). A Hesse féle mátrix: −6x+6y+2 6x−6y+2 Kiszámolva a
12 12 √
6x − 6y értéket a két hstacionárius
√ √ i ±2 3-at
pontra h kapunk,
√ √
tehát ia két pont-
2 √3+2 −2√ 3+2 −2√ 3+2 2 √3+2
ban a Hesse-mátrix: , illetve . Mindkét
−2 3+2 2 3+2 2 3+2 −2 3+2
determinánsnál a négyzetek különbségét kell számolni,
√ ami az összeg √ és a
különbség szorzata. Így az első determináns 16 3, míg a második −16 3,
tehát míg az első stacionárius pont lokális minimum, addig a második nye-
reg.
8 A parciális deriváltak: fx′ = 4x3 − 2x + y2 , fy′ = 2xy − y. Ha y = 0, akkor fy′
is, ekkor fx′ = 0 a 4x3 − 2x = 2x(2x2 − 1) = 0 alakot ölti, így x = 0, valamint
x = ± √12 elégítik ki a stacionárius pont egyenletrendszerét. Ha y 6= 0, akkor
osztható vele a második egyenlet, és x = 21 lesz a megoldás. Ezt visszahe-
lyettesítve az elsőbe y = ± √12 adódik. Ezzel összesen öt stacionárius pont
adódott. h i
12x2 −2 2y
A Hesse-mátrix: 2y 2x−1
. Sorra behelyettesítve a stacionárius ponto-
kat azt kapjuk, hogy (0; 0) lokális maximum, az ( √12 , 0) lokális minimum, a
(− √1 ; 0) pedig, csakúgy mint az ( 21 ; ± √1 ) nyergek.
2 2
9 Stacionárius pontokhoz a parciális deriváltak:

2 2
fx′ =e−x +xy−y (−2x2 y + xy2 + y)= 0
2 2
fy′ =e−x +xy−y (−2xy2 + x2 y + x)= 0
Az exponenciális tényező sosem nulla, így elég a polinom tényezőkkel fog-
lalkozni. Az elsőből y-t kiemelve y(−2x2 + xy + 1) = 0, míg a másodikból
x-et kiemelve x(−2y2 + xy + 1) = 0. Ha x = 0, akkor a második automatiku-
san teljesül, ekkor x = 0-t az elsőbe helyettesítve y = 0 adódik. Ugyanígy,
ha y = 0, akkor az első teljesül automatikusan, míg a második x = 0-t ad.
Ha sem x 6= 0, sem y 6= 0, akkor a két egyenletet egymásból kivonva az
x2 = y2 egyenletet kapjuk, amiből x = ±y. Ebből az elsőt x = y behelyet-
tesítve bármelyikba az 1 − x2 = 0 egyenletet kapjuk, vagyis az origón kívül
stacionárius pontok még az (1; 1) és a (−1; −1). A második esetben x = −y,
ekkor az 1 −3x2 = 0 egyenletet kell megoldanunk, ezzel még az ( √13 ; − √13 ),
illetve a (− √13 ; √13 ) iratkozott még fel a stacionárius pontok listájára.
A második deriváltak:
2 2
′′ =e−x +xy−y (4x3 y − 2x2 y2 − 2x2 y2 + xy3 − 2xy + y2 − 4xy + y2 )
fxx
′′ =e−x2 +xy−y2 (4x2 y2 − 2x3 y − 2xy3 + x2 y2 − 2y2 + xy − 2x2 + 2xy + 1)
fxy
′′ =e−x2 +xy−y2 (4xy3 − 2x2 y2 − 2x2 y2 + x3 y − 2xy + x2 − 4xy + x2 )
fyy

Ebből a Hesse-féle mátrix a stacionárius pontokban: H (0; 0) = 01 10 ennek
determinánsa −1, így az origó nyeregpont. H (1; 1) = 1e −3 1

1 −3 ennek de-
8
terminánsa e , ami pozitív, vagyis lokális szélsőértékhely és mivel a főátló-
ban
negatívok állnak, ezért lokális maximumhelyről van szó. H (−1; −1) =
1 −3 1

e 1 −3 determinánsa pozitív, főátlóban negatívok, így ez is lokális ma-

5 −1
ximumhely. H ( √13 ; − √13 ) = 1e 31 53 determinánsa pozitív, főátlóban
−3 3

5
1 1 1 − 31
pozitívok, így ez lokális minimumhely. H (− √3 ; √3 ) = e 3
1 5 deter-
−3 3
minánsa pozitív, főátlóban szintén pozitívok, így ez is lokális minimumhely.
10
11
12
13 A stacionárius pontok meghatározásához nézzük a parciális deriváltakat:

2 2
fx′ =e−x +x−y +y (−2x2 y + xy + y)= 0
2 2
fy′ =e−x +x−y +y (−2xy2 + xy + x)= 0
Az exponenciális tag sosem nulla, így elég a zárójelben álló polinomokkal

foglalkozni. Az első y(−2x2 + x + 1) = −2y(x − 1)(x + 12 ) akkor nulla, ha
y = 0, vagy x = 1, vagy x = − 12 . Az első esetben a második egyenletből
x = 0, vagyis az origó stacionárius pont. A második és harmadik esetben
x 6= 0, vagyis a második egyenletben szereplő polinom osztható x-szel, így
−2y2 + y + 1 = 0 marad, ennek a polinomnak előbb láttuk a gyökeit y = 1
és y = − 12 .
Stacionárius pontok listája (0; 0), (1; 1), (1; − 12 ), (− 12 ; 1), (− 21 ; − 21 ). Típu-
suk meghatározásához a második deriváltak:
2 2
′′ =e−x +x−y +y (4x3 y − 2x2 y − 2xy − 2x2 y + xy + y − 4xy + y)
fxx
′′ =e−x2 +x−y2 +y (4x2 y2 − 2xy2 − 2y2 − 2x2 y + xy + y − 2x2 + x + 1)
fxy
′′ =e−x2 +x−y2 +y (4xy3 − 2xy2 − 2xy − 2xy2 + xy + x − 4xy + x)
fyy

Ebből a Hesse-féle mátrix a stacionárius pontokban: H (0; 0) = 01 10 ennek
−3 0
determinánsa −1, így az origó nyeregpont. H (1; 1) = 0 −3 ennek de-
terminánsa 9, ami pozitív, vagyis lokális szélsőértékhely és mivel a főátló-
ban negatívok állnak, ezért lokális maximumhelyről van szó. H (1; − 12 ) =
3
h3 i
e− 4 2 0
determinánsa pozitív, főátlóban pozitívok, így ez lokális mini-
0 3 h i
1 − 3 3 0
mumhely. H (− 2 ; 1) = e 4
0 23 determinánsa pozitív, főátlóban pozití-

1 1 − 3 − 32 0
vok, így ez lokális minimumhely. H (− 2 ; − 2 ) = e 2 3 determi-
0 −2
nánsa pozitív, főátlóban negatívok, így ez lokális maximumhely.
14 A stacionárius pontokhoz a parciális deriváltak:
fx′ = cos(x) cos(y)= 0

fy′ =− sin(x) sin(y)= 0
Az első lehetőség az első egyenlet teljesülésére, ha cos(x) = 0, ez pontosan

akkor teljesül, ha x = π2 + kπ valamely k ∈ Z. Ekkor a második egyenletben
szereplő sin(x) = ±1, vagyis így a második egyenletet csak sin(y) = 0 teheti
igazzá. Ez pontosan akkor teljesül, ha y = l π valamely l ∈ Z. Tehát az első
pontcsalád a ( π2 ; 0) + π Z2 .
A második lehetőség az első egyenlet teljesülésére, ha cos(y) = 0, ami pon-
tosan akkor teljesül, ha y = π2 + kπ valamely k ∈ Z. Ekkor a második
egyenletben szereplő sin(y) = ±1, vagyis így a második egyenletet csak
sin(x) = 0 teheti igazzá. Ez pontosan akkor teljesül, ha x = l π valamely
l ∈ Z. Tehát az második pontcsalád a (0; π2 ) + π Z2 .
Ezen stacionárius pontok típusainak meghatározásához a második derivál-
tak:
′′ =− sin(x) cos(y)
fxx
′′ =− cos(x) sin(y)
fxy
′′ =− sin(x) cos(y)
fyy
Az első családból a ( π2 + 2kπ ; 2l π ) és a ( 32π + 2kπ ; π + 2l π ) alakúakban
a Hesse-féle mátrix −1 0

0 −1 , vagyis ezek lokális maximumok. Ugyanezen
család ( 32π + 2kπ ; 2l π ), illetve ( π2 + 2kπ ; π + 2l π ) alakú pontjaiban a Hesse-
féle mátrix 10 01 , vagyis ezek lokális minimumok.
A második családból a (k2π ; π2 + l2π ), valamint a (π + k2π ; 32π + l2π ) ala-
0 , a (π + k2π ; π2 + l2π ), valamint a
0 −1
kúakban a Hesse-féle mátrix −1
(k2π ; 32π + l2π ) alakúakban a Hesse-féle mátrix 01 10 , ezek tehát mind nye-
regpontok.
15 A stacionárius pontokhoz a parciális deriváltak:
fx′ =cos(x)(cos(2x + y)) + 2 sin(x)(− sin(2x + y))= 0

fy′ = sin(x)(− sin(2x + y))= 0
Mivel a második egyenlet teljesül, ezért az első egyenlet bal oldalának má-
sodik tagja is nulla. Az első egyenlet tehát akkor teljesül ha vagy cos(x) = 0
vagy cos(2x + y) = 0. Az első esetben x = π2 + kπ valamely k ∈ Z-re. Ekkor
a második egyenletben a sin(x) biztosan nem nulla, tehát sin(2x + y) = 0,
vagyis 2x + y = l π valamely l ∈ Z-re. Mivel 2x maga is π egész számú
többszöröse, ezért y-nak is ilyennek kell lennie. Tehát az első pontcsalád a
( π2 ; 0) + π Z2 .
A második lehetőség az első egyenlet teljesülésére, ha cos(2x + y) = 0.
Ekkor sin(2x + y) biztosan nem nulla, vagyis a második egyenletet csak
sin(x) = 0 teheti igazzá, vagyis x = kπ , ahol k ∈ Z. Ekkor természetesen
2x is egész számú többszöröse π -nek, vagyis cos(2x + y) = 0 teljesüléséhez
y = π2 + l π kell l ∈ Z-vel. Tehát az második pontcsalád a (0; π2 ) + π Z2 .
Ezen stacionárius pontok típusainak meghatározásához a második derivál-
tak:
′′ =−5 sin(x) cos(2x + y) − 4 cos(x) sin(2x + y)
fxx
′′ =− cos(x) sin(2x + y) − 2 sin(x) cos(2x + y)
fxy
′′ =− sin(x) cos(2x + y)
fyy
Az első családból a ( π2 + 2kπ ; 2l π ) és a ( 32π + 2kπ ; π + 2l π ) alakúakban a
Hesse-féle mátrix 52 21 , vagyis ezek lokális minimumok. Ugyanezen család
( 32π + 2kπ ; 2l π ), illetve ( π2 + 2kπ ; π + 2l π ) alakú pontjaiban a Hesse-féle
mátrix −5
−2
−2 −1 , vagyis ezek lokális maximumok.
A második családból a (k2π ; π2 + l2π ), valamint a (π + k2π ; 32π + l2π ) ala-
π 3π
kúakban a Hesse-féle mátrix −4 1 0 , a (π +k2π ; 2 +l2π ), valamint a (k2π ; 2 +
1
l2π ) alakúakban a Hesse-féle mátrix −1 4 −1

0 , ezek tehát mind nyeregpon-
tok.
fejezet 9
Integrálás
9.1. Az integrálhatóság és az integrál
9.2. Az integrálás technikája

1
3 A háromszög három oldalának egyenlete x = 3, y = 0, illetve y = 2, 5−0, 5x.

Az integrált bármelyik változósorrendben ugyanolyan könnyű felírni:
5 2,5−0,5x 1 5−2y
2
x dy dx = x2 dx dy
3 0 0 3
hajtsuk végre az integrálást mondjuk az elsőn:

5 x=5
5 1 2
2 3
2, 5x − 0, 5x dx = x3 − x4 = 13 +
3 6 8 x=3 3
Ha a másodikon akarjuk kiszámolni:

1 5−2y 1 3 5−2y 1 1
(5 − 2y)3 (5 − 2y)4

2 x 41
x dx dy = dy = −9 dy = − −9 =
0 3 0 3 3 0 3 24 0 3
123
6 A parabola egyenlete az y = x2 , míg a körvonalé x2 +√ (y − 1)2 = 1, amiből

nekünk az alsó körívből kell y-t kifejezni. Ez y = 1 − 1 − x2 . Az integrá-
lási határok helyes felírásához tudni kell, hogy a parabola és a körív hogyan
viszonyul egymáshoz, melyikből lesz alsó határ és melyikből felső. Ehhez
azt kell tudni, hogy nulla és egy közötti szám gyöke nagyobb önmagánál,
2
és mivel√az integrálási 2tartományon x nulla és egy√között van,2így 1 − x is
2 2
vagyis 1 − x > 1 −√x . Ezt −1-gyel szorozva − 1 − x < x − 1, amihez
egyet hozzáadva 1 − 1 − x2 < x2 vagyis a körív az alsó, a parabola a felső
határ.
1 x2 1 p
√ x dy dx = x3 − x + x 1 − x2 dx =
0 1− 1−x2 0
1
x4 x2 1

3 1 1 1 1
= − − 1 − x2 2 = − + =
4 2 3 0 4 2 3 12
7
1 1−(x−1)2 2 −x+2
x dy dx + x dy dx =
0 0 1 0
1 2
3 2 13
−x + 2x dx + −x2 + 2x dx =
0 1 12
Vagy másik változósorrenddel
1 −y+2 1 2
y 3 p 13
√ x dx dy = − y + 1 + 1 − y dy =
0 1− 1−y 0 2 2 12
8 Mivel az integrálási tartomány alsó határa két különböző ívből áll (egyenes
szakasz és parabola), viszont bal és jobboldali határolója csak egy-egy ív-
ből, ezért y-t választjuk külső integrálási változónak. A határolókból mindig
a belső változót kell kifejezni, vagyis jelen esetben x-et.
2
A parabola egyenlete x = 1 − y2 , az ellipszisé 2x + y2 = 1, ennek a jobb-
p
oldali ágából x-et kifejezve x = 2 1 − y2 .
Az integrál tehát: √
1 2 1−y2
y dx dy
0 1−y2
10
9.3. HELYETTESÍTÉS 125
9.3. Helyettesítés
1 Az integrandus uv, valamint az integrálási határok is az új koordinátákban
vannak megadva: 1 ≤ u ≤ 2, valamint π6 ≤ v ≤ π4 . Az integrál felírásához
már csak a Jacobi-féle determináns abszolútértéke kell.
∂ x ∂ y

∂ u ∂ u 2u sin v 2u cos v 3 2 2
= 2u3

∂x ∂y = 2 2 = −2u (sin v + cos v)
∂v ∂v u cos v −u sin v
2 π 2
2 π π2 π2 u5 −5π 2 31 −31π 2

4
4 4 2
2u v dv du = u [v ] du =
4
π − = =
1 π
6 1 6 16 36 5 1 144 5 144
2 Az integrandus uv, valamint az integrálási határok is az új koordinátákban

vannak megadva: 1 ≤ u ≤ 2, valamint 3 ≤ v ≤ 4. Az integrál felírásához
már csak a Jacobi-féle determináns abszolútértéke kell.
∂ x ∂ y v

2ue−v

∂ u ∂ u 2ue 3 v −v
= 4u3

∂x ∂y = 2 v = −2u (2e e )
u e −u2 e−v
∂v ∂v

2 4 2 5 2
4
2 4
4 u 31
4u v dv du = 2u v 3 du = 14 = 14
1 3 1 5 1 5
1
3 Az integrandus az új koordinátafüggvényekkel u2 1+v 2 , az integrálási hatá-
rok 1 ≤ u ≤ 2 és 3 ≤ v ≤ 4, a Jacobi-féle mátrix determinánsa:
1
2 −2 u3

v =
u u u
v
v 2
−2 2 = − 2
u v v v
4 A Jacobi determináns

(1 + 2v) cos v 2u cos v − u(1 + 2v) sin v
(1 + 2v) sin v 2u sin v + u(1 + 2v) cos v =

= u(1 + 2v) cos v(2 sin v + (1 + 2v) cos v)+

+ u(1 + 2v) sin v((1 + 2v) sin v − 2 cos v) = u(1 + 2v)2
az integrandus u, az integrálási határok 1 ≤ u ≤ 2 és 0 ≤ v ≤ π2 .

π 2 π 2
u3

2 2
2 2
u (1 + 2v) du dv = (1 + 2v)2 dv =
0 0 0 3 0
π2
8 (1 + 2v)3 4(1 + π )3 − 4

= =
3 6 0 9
9.4. Alkalmazások
1
2
3 A határoló görbék egyrészt egy 1 sugarú körív, egy egyenes szakasz és egy
–a szög függvényében lineárisan távolodó– vonal. Ezért célszerű polárko-
ordinátarendszert választanunk.
4
5π 2− 4φ 5π 4 2− 45φπ 5 π 2 − 4φ

4 5π 4 r 4 5π 1
r3 dr d φ = dφ = − dφ =
0 1 0 4 1 0 4 4
" # 5π
π 4φ 5 5π π 5π 13π
4
= − 2− − = 2π − − =
16 5π 16 16 16 8
0
4 Ebben a feladatban az integrálási határok bogarászása helyett az integrál és

így a másodrendű nyomaték területi additivitását használjuk. Tudjuk, hogy
az egység sűrűségű r sugarú körlap másodrendű nyomatéka r 2π . Ekkor az öt
4
π
sugarú körlapé 625 2 . Ha ezt hat egyforma cikkelyre vágjuk, akkor egy cik-
π
kely nyomatéka 625 12 , mivel hat ilyen cikkelyből ki lehet rakni a teljes körla-
pot úgy hogy csak a forgatási tengely körül forgatunk. Ez a transzformáció
(a forgatási tengely körüli forgatás) változatlanul hagyja a nyomatékot. Te-
π
hát a három fog nyomatéka együtt 625 4 . A fogközök nyomatéka ugyanígy
π
a másfél sugarú, egység sűrűségű körlap nyomatékának fele, vagyis 81 64 .
Még ki kell vágni a középső egység sugarú körlapot, melynek nyomatéka
π 625π 81π π 10049π
2 , így a teljes nyomaték 4 + 64 − 2 = 64 .
5 A határoló parabolaívek egyenletei: Jobb oldalon y = x2 , bal oldalon x =

2y2 − 1. Az alsó határoló az y = 0. Célszerű y-t választani külső integrálási
változónak, mert így nem kell feldarabolni az integrálási tartományt. Ekkor
a tömeg:
√
1 y
c(x2 + 1)dxdy
0 2y2 −1
ahol c az arányossági tényező. Integrálva:
1 3 √y 1 3/2
x y √ (2y2 − 1)3
c +x dy = c + y− − (2y2 − 1)dy
0 3 2y2 −1 0 3 3
felhasználva, hogy (2y2 − 1)3 = 8y6 − 12y4 + 6y2 − 1
1
2 5/2 2 3/2 8 7 4 5 2 3 y 2 3 128
=c y + y − y + y − y + − y +y = c
15 3 21 5 3 3 3 0 105
9.4. ALKALMAZÁSOK 127
ami a tömeg, vagyis a feladat szerint 1. Ebből c = 105/128.

Maga a kérdezett nyomaték az y tengelytől vett táv négyzetének, vagyis
x2 -nek az integrálja:
1
√
y 1 5 √y
105 2 105 x x3
x2 (x + 1)dxdy = + dy
0 2y2 −1 128 128 0 5 3 2y2 −1
1 5/2
105 y y3/2 (2y2 − 1)5 (2y2 − 1)3
= + − − dy
128 0 5 3 5 3
részekre bontva
1 5/2
y3/2 2 7/2 2 5/2 1

y 20
+ dy = y + y =
0 5 3 35 15 0 105
felhasználva a binomiális tételből származó (2y2 − 1)5 = 32y10 − 80y8 +

80y6 − 40y4 + 10y2 − 1 formulát
1
32 80 80 10
(2y2 − 1)5 dy = − + −8+ −1
0 11 9 7 3
fejezet 10
Vektoranalízis
10.1. Integrálátalakító tételek
1 −1 1 2 Szeretnénk megúszni hogy közvetlenül ki kell-

jen számolni a görbe menti integrált, ezért alkalmazzuk a Green tételt. A
(−1; 0) (1; 0) egyenes szakasszal bezárjuk a γ görbét. Ezt a szakaszt jelölje
γ̃ . Ekkor a körülhatárolt D tartomány szimmetrikus az y tengelyre. A vek-
tormező rotációja rot~v = 2x+2y−(x+2y) = x, amely x változóban páratlan
függvény, így 0 integrált ad az y tengelyre szimmetrikus D tartományon. A
Green tétel egyik oldalára tehát 0-t kaptunk, másik oldala pedig a zárt gör-
bementi integrál. Ez utóbbit két integrálási szakaszra bontjuk, az egyik a
körív, a másik az egyenes szakasz
(−1;0) (1;0)
0= rot~v dx dy = ~v = ~v d γ + ~v d γ̃
D ∂D (1;0) (−1;0)
az irányítás a fent leírt módon pont megfelel a Green tétel elvárásainak.

A γ̃ szakaszon vett integrál 0, hiszen a vektormező sebesség irányú kom-
ponense xy + y2 éppen 0 integrandust ad az y = 0 halmazon, amin pedig a
szakaszunk fekszik.
129
2 Nyilvánvalóan nem létezik div div~v, és rot div~v, hiszen div~v skalármező,
míg mind div, mind pedig rot csak vektormezőkre van értemezve. Bármi-
lyen ~v-re div rot~v = 0. Az egyetlen kiszámolandó tehát a grad div~v.
sin x sin y
div~v = yzexy + + xyz(xy−1)
cos2 y
y2 zexy + coscosx sin y (xy−1) + xy2 z(xy−1) ln z

 
2y + yz
grad div~v = zexy + xyzexy + 2cossin x sin x (xy−1) + x2 yz(xy−1) ln z
3 y − cos y + xz


xy
ye + xy(xy − 1)z (xy−2)
A kevésbé nyilvánvaló deriválások részletezése:

!
∂ xyz(xy−1) ∂ x (xy−1) ∂ z(xy−1) ∂ (xy − 1)
=y z +x = yz(xy−1) +xyz(xy−1) ln z
∂x ∂x ∂x ∂x
∂ sincosx sin
2y
y
cos3 y + 2 sin2 y cos y

cos2 y + 2(1 − cos2 y)

2 sin x sin x
= sin x = sin x = −
∂y cos4 y cos3 y cos3 y cos y
3 A forgásparaboloid megfelelő részének vetülete az xy síkra egy körlap, így

itt polárkoordinátás paraméterezést használunk, míg a magasság a behelyet-
tesítés után r2 cos2 φ + r2 sin2 φ = r2 , tehát a felület paraméterezése
F(r, φ ) = (r cos φ ; r sin φ ; r2 ) 0 ≤ r ≤ 1, 0 ≤ φ ≤ 2π .
Az r, φ változósorrend a felfele irányítást definiálja, ami pont megfelel a

feladat kiírásának.
Fr′ = (cos φ ; sin φ ; 2r)

Fφ′ = (−r sin φ ; r cos φ ; 0)
~v(F) = (1 − r sin φ ; r cos φ ; r2 )
A vektoriális szorzat: −2r3 sin φ cos φ − 2r2 cos φ (1 − r sin φ ) + r3 (cos2 φ +

sin2 φ ), vagyis
1 2π 1
π
−2r cos φ + r dr d φ = 2π
2 3
r3 dr = .
0 0 0 2
4 A felületet nyilván meg sem próbáljuk paraméterezni, hanem másik megol-

dást keresünk. Észrevehetjük, hogy a divergencia cos x − cos x = 0, vagyis
mivel a vektormező mindenhol értelmezve van és folytonosan deriválható
10.1. INTEGRÁLÁTALAKÍTÓ TÉTELEK 131
létezik vektorpotenciálja. Ez arra lesz jó, hogy a vektorpotenciált a peremen

integrálva megkapom a felületi integrált. Keressük meg a vektorpotenciált:
∂C ∂ B
− = sin x
∂y ∂z
∂C
− = z sin x − y cos x
∂x
∂B
= y cos x − sin x
∂x
Ebből B = y sin x + cos x, valmint C = z cos x + y sin x + g(y, z), amit vissza-
írva az első egyenletbe
∂g
sin x + = sin x
∂y
vagyis g = 0 választható. Így a vektorpotenciál
~w = (0; y sin x + cos x; z cos x + y sin x)
Nézzük a peremet! Az egyenlőtlenség helyébe egyenlőséget írva x = 0 adó-

dik, amit visszahelyettesítünk a felület egyenletébe, így az y2 + z2 = 1 kört
kapjuk. A helyes irányítás a pozitív y féltengelytől a pozitív z féltengely
fele van, így a
γ (t) = (0; cost; sint) 0 ≤ t ≤ 2π
paraméterezést választjuk. Ekkor
~w(γ (t)) = (0; 1; sint) γ̇ (t) = (0; − sint; cost)
vagyis
2π
~v = ~w d γ = − sint + sint cost dt = 0
0
5 A vektormezőnek van potenciálfüggvénye:
~v = grad(z arc tg(xy)),
amely mindenhol értelmezett és folytonosan differenciálható, így a végzett

munka ennek megváltozása:
1 · arc tg(2 · 2) − 1 · arc tg(0 · 0) = arc tg(4)
6 Pontosan akkor független, ha létezik potenciálfüggvénye. A potenciálfügg-

vény
x2 y2 z2
~v = grad( + xy + + yz + + zx)
2 2 2
így az integrál független az úttól értéke pedig
22 32 42
2
52 02

1
+2·3+ +3·4+ +4·2− +1·5+ +5·0+ +1·0
2 2 2 2 2 2
= 2 + 6 + 4, 5 + 12 + 8 + 8 − 0, 5 − 5 − 12, 5 = 22, 5
F(r, φ ) = (r cos φ ; r sin φ ; 1 − r)

Fr′ (r, φ ) = (cos φ ; sin φ ; −1)
Fφ′ (r, φ ) = (−r sin φ ; r cos φ ; 0)
~v(F(r, φ )) = (r cos φ , r2 sin2 φ ; 0)
Ez pont a megfelelő irányítást adja. Az integrál így

1 2π 1
π
r sin φ + r cos φ d φ dr =
3 3 2 2
π r2 dr =
0 0 0 3
8 Megpróbáljuk valamelyik integrálátalakító tétellel megúszni a direkt integ-

rálást. A divergencia − sin y + sin y = 0 így lévén a vektormező mindenhol
értelmezve van és folytonosan deriválható létezik a vektorpotenciál. Ezt
Stokes tétele szerint a peremen integrálva oldjuk meg a feladatot. A vektor-
potenciál meghatározása:
∂C ∂ B
− = −x sin y + z cos y
∂y ∂z
∂C
− = − cos y
∂x
∂B 3
= cos3 y(1 + x2 )(cos y)−1 (2x)
∂x
3
Ebből B = (1 + x2 )cos y , valamint C = x cos y + g(y, z), amit visszaírva az
első egyenletbe
∂g
−x sin y + = −x sin y + z cos y
∂y
vagyis g = z sin y. A vektorpotenciál
3
~w = (0; (1 + x2 )cos y ; x cos y + z sin y).
√3
A határ a felületet definiáló x2 + z2 + y2/3 = 1, y ≥ 0 rendszer egyet-
len egyenlőtlenségének egyenlőségre váltásával adódik, vagyis y = 0. Ezt
√3
visszahelyettesítve az egyenletbe x2 + z2 = 1 adódik, ami köbre emelés
után az xz síkon fekvő egységkör. Stokes tételnek megfelelő irányítása a
pozitív z féltengelytől a pozitív x féltengely fele mutat, vagyis
γ (t) = (sint; 0; cost) 0 ≤ t ≤ 2π
egy jó paraméterezés. Erre
~w(γ (t)) = (0; 1 + sin2 t; sint) γ̇ (t) = (cost; 0; − sint)
vagyis
2π
~v = ~w d γ = − sin2 t dt = −π .
0
9 Ha az alsó lapot is hozzávennénk a felülethez, akkor alkalmazhatnánk a

divergencia tételt. Mivel div~v = 2, így
1 1 1 Æ
2 dx dy dz = ~v.
0 0 0
A bal oldal értelemszerűen 2, a jobb oldalon pedig a feladatban megadott
felületen kívül beleszámoltuk az alsó lapon vett integrált kifele (lefele) irá-
nyítva. Ez utóbbit levonva 2-ből megkapjuk a kívánt integrált. Vegyük
észre, hogy az xy síkon, melynek egyenlete z = 0 a vektormező függőleges
komponense (z) éppen nulla, így mivel a vektormező párhuzamos a felület-
tel az integrál értéke nulla. Ha ezt nem vennénk észre és nekiállnánk kiszá-
molni az integrált, akkor integrandusnak azonosan nullát kellene kapnunk.
Tehát a keresett integrál 2.
10 Kétféleképpen is rájöhetünk, hogy nincs potenciálfüggvény. Egyrészt, ha
kiszámoljuk a rotációvektort:
rot~v = (x cos z−sin y−(x cos z+sin y); y cos z−y cos z; sin z−sin z) = (−2 siny; 0; 0),
vagy ha nekiállunk kiszámolni a keresett potenciálfüggvényt:
∂F
= y sin z F = xy sin z + f (y, z)
∂x
∂F ∂ f (y, z)
= x sin z + z sin y x sin z + = x sin z + z sin y
∂y ∂y
∂ f (y, z)
= z sin y f (y, z) = −z cos y + g(z)
∂y
∂F
F = xy sin z − z cos y + g(z) = xy cos z + cos y
∂z
xy cos z − cos y + g′ (z) = xy cos z + cos y g′ (z) = 2 cos y
ez ellentmondás, mert az utolsó egyenlet bal oldala nem függ y-tól, míg a
jobb oldala igen. Tehát számoljuk ki a szakaszmenti integrált:
γ (t) = (0; −2π t; 2π + 3π t) 0≤t ≤1 γ̇ (t) = (0; −2π ; 3π )
a szakasz paraméterezése és sebességvektora,
~v(γ (t)) = (−2π t sin(2π + 3π t); (2π + 3π t) sin(−2π t); cos(−2π t))
a behelyettesített vektormező, így az integrál
1
(−4π 2t − 6π 2t 2 ) sin(−2π t) + (2π + 3π t) cos(−2π t) dt =
0
11 Vegyük észre, hogy div~v = 2y−ex −2y+ex = 0 vagyis létezik vektorpoten-

ciál (a vektormező mindenütt értelmezett és folytonosan differenciálható).
Számítsuk ki a vektorpotenciált:
∂C ∂ B
− = 2xy + z − ex
∂y ∂z
∂C
− = −y2 − z2
∂x
∂B
= 2x + zex
∂x
Ebből B = x2 + zex , valamint C = xy2 + xz2 + g(y, z), amit visszaírva az első
egyenletbe
∂g
2xy + + − ex = 2xy + z − ex
∂y
vagyis g = yz. A vektorpotenciál
~w = (0; x2 + zex ; xy2 + xz2 + yz).
A határ x = 2-nél van, mert a felület nem metszi az x = 0 síkot. Ezt vissza-
írva a felület egyenletébe 4 − y2 − z2 = 1, vagyis y2 + z2 = 3 kört kapunk.
Stokes tételnek megfelelő irányítása a pozitív y féltengelytől a pozitív z fél-
tengely fele mutat, vagyis
√ √
γ (t) = (2; 3 cost; 3 sint) 0 ≤ t ≤ 2π
egy jó paraméterezés. Erre
√ √
~w(γ (t)) = (0; 4+ 3e2 sint; 6 cos2 t +6 sin2 t +3 sint cost) = (0; 4+ 3e2 sint; 6+3 sint cost),
√ √
valamint γ̇ (t) = (0; − 3 sint; 3 cost) vagyis
2π
√ √ √
~v = ~w d γ = −4 3 sint −3e2 sin2 t +6 3 cost +3 3 sint cos2 t; dt = −3e2 π .
0
12 A vektormező divergenciája −4x + 2x − 2z + 1 + 2z + 2x = 1 így integrál-

ja a hasábon egyenlő a hasáb térfogatával, ami 2. Tehát a divergenciatétel
szerint 2 a teljes határon vett integrál kifele irányítva. Mivel nekünk a felü-
let nem a teljes határ, ezért még le kell vonnunk a négyzeten vett integrált
kifele irányítva. A négyzetlap az xz síkban fekszik, itt y = 0, ami alapján a
vektormezőnek ezen a síkon 0 a középső koordinátafüggvénye, vagyis ma-
ga a vektormező párhuzamos a síkkal, így a felületi integrál nulla. Aki ezt
nem értené, annak a négyzetlap legegyszerűbb paraméterezése
F(m, n) = (m; 0; n) −1 ≤ m ≤ 1 0 ≤ n ≤ 2
a megfelelő irányítás a pozitív y féltengely felé mutat (kifele), így az n, m
változósorrendet kell választani. Ebben a sorrendben Fn′ × Fm′ = (0; 1; 0),
vagyis a helyettesített vektormezőnek elég a középső koordinátafüggvényét
kiszámolni, ami nulla, lévén a négyzeten y = 0, a kérdéses kordinátafügg-
vény minden tagját szorozza. Így a négyzeten vett integrál is nulla. Tehát a
feladatban megadott felületen az integrál 2.
13 A válasz nyilván független attól, hogy milyen sugarú gömbön számoljuk.
Legyen ez az origó középpontú egységsugarú gömb a hagyományos föld-
rajzi paraméterezéssel:
F(φ ; ψ ) = (cos φ cos ψ ; sin φ cos ψ ; sin ψ ).
Ebben a paraméterezésben a polárszög a teljes 0 ≤ φ ≤ 2π , míg a síktól
vett szög a −α /2 ≤ ψ ≤ α /2 tartományt futja be. A felszínt az Fφ′ × Fψ′

integrálja adja.
Fφ′ = (− sin φ cos ψ ; cos φ cos ψ ; 0)
Fψ′ = (− cos φ sin ψ ; − sin φ sin ψ ; cos ψ )
Fφ′ ×Fψ′ = (cos φ cos2 ψ ; sin φ cos2 ψ ; sin2 φ sin ψ cos ψ +cos2 φ sin ψ cos ψ ) =
(cos φ cos2 ψ ; sin φ cos2 ψ ; sin ψ cos ψ )
q
Fφ × Fψ = cos2 φ cos4 ψ + sin2 φ cos4 ψ + sin2 ψ cos2 ψ =
′ ′
q q
cos4 ψ + sin2 ψ cos2 ψ = cos2 ψ = cos ψ
Tehát a φ -ben vett integrál 2π -vel szorzás (az integrandus nem függ φ -től),
így elég a ψ -ben vett integrálok arányával foglalkozni:
α /2
−α /2 cos ψ dψ sin(α /2) − sin(−α /2) 2 sin(α /2)
π /2 = = = sin(α /2)
cos ψ d ψ sin(π /2) − sin(−π /2) 2
−π /2
fejezet 11
Differenciálegyenletek
11.1. Szétválasztható változójú

√
1−y2
1 Kifejezzük y′ -t: y′
= √ 2 . A változók szétválasztásához osztani szeret-
p 1+x
2
nénk 1 − y -tel, ezért megvizsgáljuk, hogy az y = ±1 megoldás-e. Ek-
kor az eredeti egyenlet bal oldala nulla, a jobb oldalt az y′ teszi nullává,
mert konstans deriváltja nulla. Ha y 6= ±1, akkor végrehajtjuk a szétválasz-
tást: √dy 2 = √ dx 2 . Mindkét oldalt integrálva arsiny = arshx + c, vagyis
1−y 1+x
y = sin (arshx + c), valamint nem feledkezünk el a korábban kapott konstans
1 és konstans -1 megoldásokról sem.
y−2
2 Kifejezzük y′ -t: y′ = x+1 . A szétválasztáshoz y − 2-vel szeretnénk osztani,
ezért megvizsgáljuk, és azt találjuk, hogy az y = 2 megoldás. Szétválasz-
dy dx
tunk: y−2 = x+1 . Mindkét oldalt integrálva: ln |y − 2| = ln |x + 1| + ln c.
Ebből y − 2 = c(x + 1) ahol a c konstans már tartalmazza az abszolút érték-
ből adódó esetleges előjelet is.
(a) y = 2 + c(x + 1)
(b) y(−3) = 1 = 2 + c(−3 + 1) kezdeti érték feltételből −1 = −2c, ebből
pedig c = 21 , vagyis y = 2 + 12 (x + 1) = 2x + 52
3 A szeparáláshoz y-nal akarunk osztani, ezért megvizsgáljuk, és azt találjuk,

hogy y = 0 nem jó megoldás, nem teljesíti a kezdeti érték feltételt. Szétvá-
lasztunk: dy = x2x−1 . Mindkét oldalt integrálva: ln |y| = 21 ln |x2 − 1| + ln c,
y √ √ √
2
√ y = c x − 1. Kezdeti értékként y( 22) =21 = c 2 − 1 = c, amiből
amiből
y = x2 − 1, vagyis a megoldás a standard x − y = 1 hiperbola.
√
4 Mivel y2 +1 sosem lehet nulla, ezért rögtön szétválasztunk: y2dy +1
= 2x + 1dx.
137
−4 −3 −2 −1 1
c>0
−1
y = x−1
c<0 −2 c < 0
y = −3 − x
−3
c>0
−4
−5
11.1. ábra. A 6. feladat megoldásának görbéi
(1+2x)3/2
Mindkét oldalt integrálva: arc tg y = 2·3/2 + c = 13 (1 + 2x)3/2 + c, amiből

a megoldás: y = tg 31 (1 + 2x)3/2 + c .
dx
5 Szétválasztunk: thy · dy = 1−x . Az integráláshoz beírjuk a th definícióját:
shy dx
chy dy = 1−x , majd integráljuk: ln chy = − ln(1 − x) + ln c, amiből chy =
c c
1−x , ebből az általános megoldás: y = arch 1−x . Beírva a kezdeti feltételt:
1
y(0) = 0 = archc, amiből c = 1, vagyis a megoldás: y = arch 1−x .
(y+2)2 (x+1)2
6 Szétválasztunk: (y + 2)dy = (x + 1)dx, integrálva: 2 = 2 + 2c ,
ahonnan (y + 2)2 − (x + 1)2 = c ha c > 0, vagy (x + 1)2 − (y + 2)2 = |c|
ha c < 0, vagy [(y + 2) + (x + 1)] [(y + 2) − (x + 1)] = 0, ha c = 0. Ez utób-
bi két megoldása az y = −3 − x és az y = x − 1 (lásd 6 ábra).
7 Kifejezzük y′ -t: y′ = −yxln y . A szétválasztáshoz osztani akarunk y ln y-nal.

Nézzük ez mikor lehet nulla! Az első szorzótényező y nem lehet nulla, mert
erre nincs értelmezve az ln. A második tényez ő az ln y pontosan akkor nulla,
ha y = 1. Ez mindjárt teljesíti is a kezdeti feltételt, de nézzük tovább, hogy
van-e más megoldás! Szeparálás után ydy dx
ln y = − x . Integrálva: ln | ln y| =
− ln x + ln c = ln xc , ebből ln y = cx , ahonnan y = ec/x . Írjuk be a kezdeti
feltételt: y(1) = 1 = ec , ahonnan c = 0, vagyis az y = e0 = 1 megoldást
kaptuk, akárcsak korábban.
8 Szétválasztás előtt nézzük meg, hogy sin y mikor nulla. Ha y = kπ , ezek a

konstansfüggvények mind megoldások, de egyikük sem teljesíti a kezdeti
11.2. ELSŐRENDŰ LINEÁRIS 139
dy
feltételt. Szétválasztva: sin y = ln xdx. Integráljuk:

dy dy dy 1 1 1 y
= = = y dy = ln tg
sin y 2 sin 2y cos 2y sin y
2 cos 2y cos2 2y
y 2
tg 2 cos 2 2 2
2
a jobboldal:

1
ln xdx = x ln x − x dx = x(ln x − 1) + c
x
vagyis ln tg 2y = x(ln x − 1) + c. A kezdeti feltételből ln tg π4 = 0

= −1+ c,
x
ahonnan c = 1, tehát a megoldás: y = 2 arc tg e x ln x−x+1 = 2 arc tg exx e .
dy x3
9 Szétválasztva 1+y = (x2 + 1)dx, integrálva ln(1 + y) = 3 + x + ln c, ebből
x3
y-t kifejezve y = ce 3 +x − 1. A kezdeti feltétel szerint c − 1 = e0 c − 1 =
x3
y(0) = 2, vagyis c = 3. A keresett megoldás tehát y = 3e 3 +x − 1.
2 3 2
10 Szétválasztva sin2 y cos ydy = 2xex dx, integrálva sin3 y = ex + c, kifejezve
p3 2
y-t y = arc sin 3ex + c egy másik c-vel, mely az előző háromszorosa.
√ √
A kezdeti feltétel szerint y(0) = arc sin 3 3 + c =p0 alapján 3 3 + c = 0,
3 2
vagyis c = −3, így a keresett megoldás y = arc sin 3ex − 3.
√
11 Szétválasztva √cossin
y
y
dy = lnxx dx, integrálva 2 sin y = 21 ln2 x + c, kifejezve
2
y = arc sin c + 14 ln2 x .
2
A kezdeti feltétel szerint y(e) = arc sin c + 41 = 0 vagyis c + 14 = 0,
2
x−1)2

tehát a feladat megoldása y = arc sin (ln 16
3 3 √
12 Szétválasztva √dy = x2 e−x dx, amit integrálva − 31 e−x = 2 ln y + c kap-
y ln y
3 2

c− 61 e−x
juk a megoldást: y = e
11.2. Elsőrendű lineáris

1 Leosztunk a főegyütthatóval: y′ + 2x y = x3 . Tekintjük a homogén egyen-
letet Y ′ + 2x Y = 0, ezt szétválasztjuk: dY 2
Y = − x dx, és integráljuk: lnY =
−2 ln |x| + lnC = ln xC2 , ahonnan Y = xC2 . Az inhomogén megoldását y =
C(x) x12 alakban keressük. Ennek deriváltja y′ = C′ x12 − C x23 . Ezt az egyen-
letbe visszahelyettesítve: C′ x12 −C x23 + 2x C x12 = x3 , ahonnan C′ = x5 , vagyis
6 6
C = x6 + c. Ezt beírjuk y-ba: y = x6 x12 + xc2 . Beírva a kezdeti feltételt:
y(1) = −2, vagyis −2 = c + 61 , ahonnan c = −2 − 61 = − 13 6 . A megoldás
13 1 x4
tehát: y = − 6 x2 + 6 .
2 Leosztunk a főegyütthatóval: y′ − cos sin x

x y = cos x. Tekintsük a homogén
′
egyenletet: Y = cos x Y , ezt szétválasztva dY
sin x sin x
Y = cos x dx, integrálva: lnY =
C
− ln | cos x| + lnC, ahonnan Y = cos x . Az inhomogén megoldását tehát y =
C(x) cos x alakban keressük, aminek deriváltja y′ = C′ cos1 x + C cos
1 sin x
2 x . Ezt az
′
eredeti egyenletbe írva: C cos x + C cos2 x − cos x cos x = cos x, amiből C′ =
1 sin x sin x c
cos2 x

1 + cos 2x 1 sin 2x x 1
C= dx = x+ = + sin x cos x + c
2 2 2 2 2
Az általános megoldás tehát: y = cos1 x 2x + 21 sin x cos x + c = 2 cosx sin x

x+ 2 +
c
cos x .
dY dY
3 Nézzük a homogént: dx = −x2Y , szeparálva: Y = −x2 dx, integrálva:
3 x3
lnY = − x3 + lnC, ebből a homogén megoldása: Y = Ce− 3 . Az erede-
x3
ti egyenlet megoldását y = C(x)e− 3 alakban keressük, ennek deriváltja
x3 x3 x3
y′ = C′ e− 3 + C(−x2 )e− 3 , az eredeti egyenletbe helyettesítve: C′ e− 3 −
x3 x3 x3 x3
Cx2 e− 3 + x2Ce− 3 = x2 , ebből C′ = x2 e 3 , integrálva: C = e 3 + c. Be-
x3
helyettesítve a megoldás: y = 1 + ce− 3 . A kezdeti érték feltétel szerint
x3
y(2) = 1 = 1 + ce− 3 , ahonnan c = 0, vagyis a megoldás az y = 1 konstans-
függvény.
4 A homogén Y ′ = 2xY szeparálva dY 2
Y = 2xdx integrálva lnY = x + lnC,
2 2
ahonnan Y = Cex . Az eredeti egyenlet megoldását y = C(x)ex alakban
2 2
keressük. Deriválva y′ = C′ ex + C2xex . Az eredeti egyenletbe beírva:
2 2 2 2
C′ ex +C2xex − 2xCex = x3 , ahonnan C′ = x3 e−x . Ebből

3 −x2 1 2

−x2

C = x e dx = − x −2xe dx
2

1 2 −x2 −x2 1 h 2 −x2 −x2
i
= − x e − 2xe dx dx = − x e + e +c
2 2
2
e−x 2
= x + 1 + c.
2
11.2. ELSŐRENDŰ LINEÁRIS 141
2
Ezt visszahelyettesítve y = 12 (x2 + 1) + cex .
5 A homogén egyenlet Y ′ = −Y cos x szeparálva dY Y = − cos xdx, integrálva

lnY = − sin x + lnC, amiből Y = Ce − sin x . Az eredeti egyenlet megoldását
y = C(x)e− sin x alakban keressük. Deriválva y′ = C′ e− sin x +Ce− sin x (− cos x).
Viszzaírva az egyenletbe: C′ e− sin x −cos xCe− sin x +cos xCe− sin x = sin x cos x,
innen C′ = sin x cos xesin x .

sin x
C = sin x cos xe sin x
dx = sin xe − cos xesin x dx
= sin xesin x − esin x + c = esin x (sin x − 1) + c
Innen az általános megoldás y = ce− sin x +sin x−1. A kezdeti feltétel szerint
y(0) = 3 = c − 1, ahonnan c = 4, vagyis a megoldás y = 4e− sin x + sin x − 1
6 A homogén Y √ ′ = Y , szétválasztva dY = dx , ahonnan lnY = 1 ln x + lnC, ki-

2x Y 2x 2 √
fejezve Y = C x. Az eredeti egyenlet √ megoldását tehát y = C(x) x alakban
′ ′ 1
keressük, ennek deriváltja y = C x +C 2√x . Ezt az eredeti egyenletbe ír-
√ √
1 √ x
va: C′ x + 2√C
x
− 2x C x = x2 −5x+6
, kifejezve C′ = x2 −5x+6
1 1
= (x−2)(x−3) =
A B
x−2 + x−3 . Az A és B együtthatókra a polinomegyenlet A(x − 3) + B(x −
2) = 1, ebből együtthatónként A + B = 0, illetve −3A − 2B = 1. Ezeket
megoldva A = −1, és B = 1, vagyis

1 1 x−3
C= − dx = ln |x − 3| − ln |x − 2| + c = ln + c.
x−3 x−2 x−2
√
A megoldás tehát y = x c + ln x−3

x−2 .
7 A homogén Y ′ = −Y cos x
sin x , szétválasztva
dY
Y = − cos x
sin x dx, integrálva lnY =
C C(x)
− ln sin x + lnC, ebből Y = sin x . Az inhomogén megoldását y = sin x alak-
C′ Ccosx
ban keressük. Ennek deriváltja sin x − sin2 x . Ezt az eredetibe visszahelyet-
C′ Ccosx C 2 ′
tesítve sin x − sin2 x + sin x ctgx = cos x. Ebből C = cos2 x sin x, integrálva
3 3x
C = − cos3 x + c a megoldás tehát y = − cos c
3 sin x + sin x .
8 A homogén egyenlet Y ′ = Yx
x2 +5
, amelyet szétválasztva dY
Y = xdx
, melyet
x2 +5√
integrálva lnY = 12 ln(x2 + 5) + lnC, amiből Y -t kifejezve Y = C x2 + 5.
√
Konstans variációs módszerrel a√megoldást y = C(x) x2 + 5 alakban keres-
sük, melynek deriváltja y′ = C′ x2 + 5 +C √ 2x . Ezeket az eredeti egyen-
x +5 √
letbe visszahelyettesítve a C-t tartalmazó tagok kiesnek, és C′ x2 + 5 =
3 √ 3
(x2 + 5) 2 marad. Osztva x2 + 5-tel C′ = x2 + 5, integrálva C = x3 + 5x + c.
3 √
Ezt visszahelyettesítve a próbafüggvénybe y = x3 + 5x + c x2 + 5 adó-
dik.
A kezdeti feltétel szerint y(2) = 83 + 10 3 =30, amiből c = − 83 , vagyis

+ c
3 √
a keresett partikuláris megoldás: y = x 3−8 + 5x x2 + 5.
9 A homogén xY ′ = −2Y szeparálva dY

Y = −2 dx
x , integrálva lnY = −2 ln x +c,
kifejezve Y = xc2 .
c(x) c′
Az inhomogén megoldását y = x2
alakban keressük. Deriválva y′ = x2
−
c′ −x3 −x3
2 xc3 , visszahelyettesítve x − 2 xc2 + 2 xc2 = xe , amiből c′ = x2 e , vagyis
c= −x3
− 31 e + c0 , vagyis az egyenlet megoldása y = − 21x3 + c0
x e x2
10 A homogént úgy kapjuk, hogy elfelejtjük azokat a tagokat, amikben nincs

se y, se y′ . A jobb oldal minden tagjában van y, tehát a bal oldalról kell
elhagyni azt a részt, amit nem szorzunk y′ -vel, így a homogén a 2x(1 +
ln x)Y ′ = Y + 2Y ln x alakot ölti. Ezt szétválasztva dY 1+2 ln x
Y = x(2+2 ln x) dx. Integ-
rálás előtt átalakítjuk
dx a2+2jobboldalt, hogy jobban lássék az integrálfüggvé-
dx 1+2 ln x ln x−1
dx 1

nye x 2+2 ln x = x 2+2 ln x = x 1 − 2+2 ln x . Integráljuk az egyenlet
mindkét oldalát! lnY = ln x − 21 ln(1 + ln x) + c véve mindkét oldal expo-
cx
nenciális függvényét és a konstanstagot újra c-vel jelölve Y = √1+ln x
.
Az inhomogén általános megoldását a konstans-variációs

módszerrel keres-
1 ′
sük, vagyis y = √c(x)x
alakban. Ennek deriváltja y′ = cx(1 + ln x)− 2 =
1+ln x
1 1 3
c′ x(1 + ln x)− 2 + c(1 + ln x)− 2 + cx − 21 (1 + ln x)− 2 1x . Az utolsó tagban

egyszerűsíthetünk x-szel, majd visszahelyettesítjük y-t ′

′ ′ 2
√ √ és y -at az eredeti
cx
egyenletbe: 2x(1 +ln x)(y −1) = 2c x 1 + ln x+2cx 1 + ln x − √1+ln x
−
√
2x(1 + ln x) = y(1 + 2 ln x) = cx(1+2
√ ln x)
1+ln x
= cx(2+2
√ ln x−1) = 2cx 1 + ln x −
1+ln x
√ cx . A c-t tartalmazó tagok kiesnek (ezt tudjuk előre, tehát megte-
1+ln x
′
hetnénk, hogy csak a √1+ln cx
x
tagot írjuk be y′ helyére és elhagyjuk az y-t
tartalmazó tagokat is, de azzal hogy az egészet újra kiszámoljuk lehető-
séget adunk egy esetlegesen elkövetett hiba napfényre kerülésére, ugyanis
ha nem esnek ki a c-t tartalmazó tagok, akkor rossz a√ homogén megoldá-
√
sa) marad tehát c′ x 1 + ln x = 1 + ln x, amiből c′ = 1+ln x
x
. Ezt integrál-
2 3
va c = 3 (1 + ln x) 2 + c0 , amit y-ba visszahelyettesítve kapjuk a megoldást
c0 x
y = 32 x(1 + ln x) + √1+ln x
.
11.3. Állandó együtthatós lineáris

1 A karakterisztikus polinom λ 2 − λ − 6, melynek gyökei λ = −2, és λ =
3, így az általános megoldás y = c1 e−2x + c2 e3x . Ezt kiértékelve y(0) =
c1 + c2 , míg deriváltja y′ = −2c1 e−2x + 3c2 e3x , amit nullában kiértékelve
y′ (0) = −2c1 + 3c2 -t kapunk. A feltételek szerint c1 + c2 = −2, valamint
−2c1 + 3c2 = −1, aminek a c1 = c2 = −1 a megoldása. Tehát a Cauchy-
feladat megoldása: y = −e2x − e3x .
2 λ 2 − 6λ + 8 = 0 a karakterisztikus polinom, ezt a másodfokú megoldókép-

lettel, vagy a gyökök és együtthatók módszerével megoldva λ = 2 és λ = 4
a két gyök, vagyis az általános megoldás y = c1 e2x + c2 e4x
2
3 λ 2 + λ + 14 = λ + 21 = 0, amiből λ = − 12 kétszeres gyök, vagyis az álta-
x
lános megoldás y = e− 2 (c1 + c2 x)
√ √
4 λ 2 − 2λ + 5 = 0. λ = 2± 24−20 = 2± 2−16 = 1 ± 2i a két gyök, vagyis az
általános megoldás y = ex (c1 cos(2x) + c2 sin(2x)).
5 λ 2 − 4 = 0 λ = ±2 y = c1 e2x + c2 e−2x , vagy máshogyan kifejezve y =

ach(2x) + bsh(2x), ahol c1 = a+b a−b
2 , c2 = 2 , vagy fordítva a = c1 + c2 és
b = c1 − c2 .
6 λ 2 + 4 = 0, λ = ±2i, y = c1 cos(2x) + c2 sin(2x)
7 λ 7 + 2λ 5 + λ 3 = λ 3 (λ 4 + 2λ 2 + 1) = λ 3 (λ 2 + 1)2 , ahonnan λ1,2,3 = 0, há-

romszoros gyök, λ4,5,6,7 = ±i kétszeres gyökök. y = (c1 + c2 x + c3 x2 ) +
(c4 + c5 x) cos x + (c6 + c7 x) sin x.
8 λ 3 +4λ 2 + λ −6 = 0. Mivel az együtthatók összege nulla, ezért λ = 1 gyök.

( λ 3 +4λ 2 +λ −6 ) : (λ −1) = λ 2 +5λ +6 = (λ +3)(λ +2). Innen
λ 3 −λ 2
5λ 2 +λ −6
5λ 2 −5λ
6λ −6
a három gyök λ1 = 1, λ2 = −2, λ3 = −3. y = c1 ex + c2 e−2x + c3 e−3x
√
9 λ 2 − 2λ + 10 = 0, λ = 2± 4−40
2 = 1 ± 3i, a megoldás y = ex (c1 cos(3x) +
c2 sin(3x)).
10 Az ilyen függvények egyenlete: y(4) = y, vagy ismerősebb formában y(4) −

y = 0. Ennek karakterisztikus polinomja λ 4 − 1. A gyökök keresése az ere-
deti feladathoz hasonló. Keressük meg azokat a számokat, melyek negyedik
hatványa az 1 (λ 4 = 1). Vagy a komplex elméletből ismert gyökvonást al-

kalmazzuk, vagy kétszer négyzetgyököt vonunk λ 2 = ±1. 1-nek a gyökei
1 és −1, míg −1 gyökei ±i.
A megoldás tehát y = c1 ex + c2 e−x + c3 cos x + c4 sin x, vagy a konstansok
előadásban is látott átrendezésével
c1 ch x + c2 sh x + c3 cos x + c4 sin x.
11 Az ilyen függvények egyenlete: y(4) = −4y, vagy ismerősebb formában

y(4) + 4y = 0. Ennek karakterisztikus polinomja λ 4 + 4. Oldjuk meg a λ 4 =
−4 egyenletet! Vonjunk negyedik gyököt mindkét oldalból! Így λ1 = 1 + i,
λ2 = −1 + i, λ3 = −1 − i, λ4 = 1 − i.
Ebből az egyenlet megoldása
y = c1 ex cos x + c2 ex sin x + c3 e−x cos x + c4 e−x sin x.
12 Az ilyen függvények egyenlete: y′′′ = y, vagy ismerősebb formában y′′′ −

y = 0. Ennek karakterisztikus polinomja λ 3 − 1. Oldjuk meg a λ 3 = 1
egyenletet!
√ Vonjunk harmadik
√ gyököt mindkét oldalból! Így λ1 = 1, λ2 =
− 2 + i 2 , λ3 = − 2 − i 2 .
1 3 1 3
−x
√ −x
√
Ebből az egyenlet megoldása y = c1 e +c2 e sin 2 +c3 e cos 23x .
x 2 3x 2
√
13 λ 2 + 6λ + 34 = 0 a karakterisztikus polinom, aminek λ = −6± 236−136 =
−3±5i a két gyöke, így a homogén általános megoldása Y = e3x (c1 cos(5x)+
c2 sin(5x)). Az inhomogén partikuláris megoldását általános másodfokú po-
linom alakban keressük. Ezt deriválva és visszaírva az eredeti egyenletbe
34 y0 =Ax2 + Bx +C
6 y′0 =2Ax + B
1 y′′0 =2A
a következő együtthatóegyenleteket kapjuk:
x2 34A = 17
x 12A + 34B =−62
0
x 2A + 6B + 34C= 23
Az elsőből A = 12 , amit a másodikba írva 34B = −62 − 6 = −68, ebből

B = −2. A harmadikba mindezeket beírva 34C = 23−1+12 = 34, ahonnan
2
C = 1. Tehát az inhomogén partikuláris megoldása y0 = x2 − 2x + 1, így az
2
általános megoldás y = e3x (c1 cos(5x) + c2 sin(5x)) + x2 − 2x + 1.
14 A karakterisztikus polinom λ 2 − 2λ − 3 = 0, melynek gyökei λ1 = 3, és

λ2 = −1, vagyis a homogén általános megoldása: Y = c1 e3x + c2 e−x . Az
inhomogén partikuláris megoldását y0 = A cos(3x) + B sin(3x) alakban ke-
ressük. Ezt behelyettesítve az eredeti egyenletbe
−3 y0 = A cos(3x) +B sin(3x)
−2 y′0 = −3A sin(3x) +3B cos(3x)
1 y′′0 =−9A cos(3x) −9B sin(3x)
Bal oldalon az együttható. Ezeket végigszorozva, majd összeadva megkap-
juk a behelyettesített egyenlet bal oldalát, a jobb oldalon pedig 2 cos(3x) áll.
Kifejezve mindkét oldalon a sin(3x) és a cos(3x) együtthatóit a következő
egyenletrendszert kapjuk A-ra és B-re.
cos(3x) −3A − 6B − 9A=2
sin(3x) −3B + 6A − 9B=0
ebből az első −12A − 6B = 2 egyenlet kettővel osztva −6A − 3B = 1, amit
a második 6A − 12B = 0 egyenlettel összeadva −15B = 1-et kapunk, ami-
1 2 1
ből B = − 15 , és A = − 15 . A partikuláris megoldás y0 = − 15 (2 cos(3x) +
3x −x 1
sin(3x)), az általános megoldás pedig y = c1 e + c2 e − 15 (2 cos(3x) +
sin(3x)).
15 A karakterisztikus polinom λ 2 − λ − 2 = 0, melynek gyökei λ1 = 2 és λ2 =
−1. A homogén általános megoldása Y = c1 e2x + c2 e−x . Az inhomogén
partikuláris megoldását y0 = Ae3x alakban keressük. Ezt deriválva, majd az
eredeti egyenletbe visszahelyettesítve
−2 y0 = Ae3x
−1 y′0 =3Ae3x
1 y′′0 =9Ae3x
A visszahelyettesített alakban az e3x együtthatója a bal oldalon −2A − 3A +
9A = 4A, a jobb oldalon 8, így az A = 2 megoldást kapjuk, amivel y0 = 2e3x
a partikuláris megoldás, az általános pedig y = c1 e2x + c2 e−x + 2e3x .
16 A karakterisztikus polinom λ 2 − 3λ − 4 = 0, aminek λ1 = 4 és λ2 = −1 a
megoldásai. Az általános megoldása a homogénnek Y = c1 e4x + c2 e−x . Ez-
zel rezonál a jobboldal. Mivel a karakterisztikus polinomnak csak egysze-
res gyöke a −1, ezért a partikuláris megoldást y0 = Axe−x alakban keressük.
Deriválva és az eredei egyenletbe visszahelyettesítve
−4 y0 = Axe−x
−3 y′0 = A(1 − x)e−x
1 y0 =A(−1 + x − 1)e−x
′′
amiből a következő együtthatóegyenleteket kapjuk
xe−x −4A + 3A + A=0

e−x −3A − 2A=1
Az első egyenlet mindig teljesül, ez a rezonancia jelenségéből következik.

A másodikból A = − 15 . Az általános megoldás tehát y = c1 e4x + c2 e−x −
1 −x
5 xe .
17 A karakterisztikus polinom λ 3 + 3λ 2 + 3λ + 1 = (λ + 1)3 = 0, ebből λ =

−1 háromszoros gyök. A homogén egyenlet megoldása tehát y0 = e−x (c1 +
xc2 + x2 c3 ).
Az inhomogénre térve a linearitás miatt szétbonthatjuk a jobboldalt, és elő-
ször keresünk olyan függvényt, melyet visszahelyettesítve az egyenlet bal-
oldalába e−x -et kapunk. Mivel a λ = −1 háromszoros gyöke a karakterisz-
tikus polinomnak, ezért ezt a függvényt Ax3 e−x alakban keressük.
1 y1 = Ax3 e−x
3 ′
y1 = A(3x − x3 )e−x
2
3 y′′1 = A(6x − 6x2 + x3 )e−x

1 y′′′ 2 3 −x
1 =A(6 − 18x + 9x − x )e
x3 e−x A − 3A + 3A − A=0
x2 e−x 9A − 18A + 9A=0
xe−x 18A − 18A=0
e−x 6A=1
Az első három egyenlet mindig teljesül, ez a háromszoros rezonancia jelen-

3
ségéből következik. Az utolsó egyenletből A = 16 , vagyis y1 = x6 e−x .
A jobboldal második tagját az y2 = B cos x +C sin x próbafüggvény vissza-
helyettesítésével próbáljuk előállítani.
1 y2 = B cos x +C sin x
3 y′2 =−B sin x +C cos x
3 y′′2 =−B cos x −C sin x
1 y′′′
2 = B sin x −C cos x
sin x C − 3B − 3C + B=0
cos x B + 3C − 3B −C=1
amiből B = − 41 és C = 14 , vagyis y2 = 14 (sin x − cos x).

A harmadik tagot az y3 = e−x (D cos x+E sin x) próbafüggvénnyel próbáljuk
előállítani. Ez nem rezonáns, mert a −1 ± i nem gyökei a karakterisztikus
polinomnak.
1 y3 = e−x (D cos x + E sin x)

3 y′3 = e−x (−(D + E) sin x + (E − D) cos x)
3 y′′3 = e−x (−2E cos x + 2D sin x)
1 ′′′ −x
y3 =e (2(E − D) sin x + 2(D + E) cos x)
e−x sin x E − 3D − 3E + 6D + 2E − 2D=0

e−x cos x D + 3E − 3D − 6E + 2D + 2E=1
amiből D = 0 és E = −1, vagyis y3 = −e−x sin x.

Az inhomogén általános megoldása: y = y0 + y1 + y2 + y3 = e−x (c1 + xc2 +
3
x2 c3 ) + x6 e−x + 41 (sin x − cos x) − e−x sin x
18 A karakterisztikus polinom λ 2 − 2λ = λ (λ − 2) = 0, amiből a homogén

egyenlet általános megoldása Y = c1 + c2 e2x . Az inhomogén egy partikulá-
ris megoldását y0 = ex (Ax2 + Bx +C) alakban keressük.
0 y0 = ex (Ax2 + Bx +C)
−2 y′0 = ex (Ax2 + (2A + B)x + B +C)
′′ x 2
1 y0 =e (Ax + (4A + B)x + 2A + 2B +C)
amiből a következő együtthatóegyenleteket kapjuk:
x2 ex A − 2A=1
xex 4A + B − 4A − 2B=1
ex 2A + 2B +C − 2B − 2C=−2
amiből A = −1, B = −1 és C = 0. Az inhomogén általános megoldása tehát

y = c1 + c2 e2x − (x + x2 )ex . Ennek deriváltja y′ = 2c2 e2x − (x2 + 3x + 1)ex .
A feltétel szerint y(0) = c1 + c2 = 2, valamint y′ (0) = 2c2 + 1 = 2, amiből
c1 = 23 és c2 = 21 . A keresett partikuláris megoldás tehát: y = 23 + 12 e2x −
x(x + 1)ex .
19 A karakterisztikus polinom λ 2 + 1 = 0, amiből a homogén általános megol-

dása Y = c1 cos x + c2 sin x-nek adódik. Az inhomogén jobboldala − sin 2x
nem rezonál, mert λ = ±2i nem gyökei a karakterisztikus polinomnak. Így
az inhomogén partikuláris megoldását y0 = A cos 2x + B sin 2x alakban ke-

ressük.
1 y0 = A cos 2x + B sin 2x
′
y0 =−2A sin 2x + 2B cos 2x
1 y′′0 =−4A cos 2x − 4B sin 2x
amiből a következő együtthatóegyenleteket kapjuk:
cos 2x A − 4A=0
sin 2x B − 4B=−1
amiből A = 0 és B = 13 . Tehát az inhomogén általános megoldása y =

c1 cos x+c2 sin x+ 31 sin 2x. Ennek deriváltja y′ = −c1 sin x+c2 cos x+ 32 cos 2x.
A feltételek szerint y(π ) = −c1 = 1, amiből c1 = 1, valamint y′ (π ) = −c2 +
2 1
3 = 1, amiből c2 = − 3 . Tehát a keresett partikuláris megoldás az y p =
− cos x + 31 (sin 2x − sin x).
20 A karakterisztikus polinom λ 2 − 1 = (λ − 1)(λ + 1), gyökei λ = ±1, így

a homogén általános megoldása y0 = c1 ex + c2 e−x , vagy ahogy azt már az
előadásban tárgyaltuk y0 = c1 sh x + c2 ch x.
A jobboldal első tagja egyszeresen rezonál, így y1 = (Ax + B)xex alakban
−1 y1 = (Ax2 + Bx)ex
′
y1 = (Ax + (2A + B)x + B)ex
2
1 y′′1 =(Ax2 + (4A + B)x + (2A + 2B))ex
Ebből az együtthatóegyenletek:
x2 ex −A + A=0
x
xe −B + 4A + B=2
ex 2A + 2B=3
Az első persze mindig teljesül a rezonancia miatt, a másodikból A = 21 , ezt a

harmadikba írva 1 +2B = 3, ahonnan B = 1. Vagyis az ehhez a jobboldalhoz
2
tartozó partikuláris megoldás y1 = ( x2 + x)ex .
A jobboldal második tagja nem rezonáns, ezért y2 = (Cx + D)e2x alakban
keressük a megoldását.
−1 y2 = (Cx + D)e2x
y′2 = (2Cx + 2D +C)e2x
1 y′′2 =(4Cx + 4D + 4C)e2x
xex −C + 4C=1
x
e −D + 4D + 4C=0
Az első megoldása C = 13 , ezt a másodikba írva 4D + 1 = 0, vagyis D =

− 14 . Tehát az ehhez a taghoz tartozó partikuláris megoldás y2 = ( 3x − 14 )e2x .
2
Az eredeti egyenlet megoldása így y = y0 + y1 + y2 = c1 ex + c2 e−x + ( x2 +
x)ex + ( 3x − 41 )e2x .
21 A karakterisztikus polinom λ 3 −4λ = λ (λ 2 −4) = λ (λ −2)(λ +2), vagyis

a gyökök λ1 = 0, λ2 = 2, valamint λ3 = −2. Így a homogén általános
megoldása y0 = c1 + c2 e2x + c3 e−2x , amit írhatunk olyan alakban is, hogy
c1 + c2 sh 2x + c3 ch 2x.
Fordítsuk most figyelmünket az eredeti inhomogén egyenlet jobboldalára!
Ezt három csoportra oszthatjuk, és a liearitás miatt külön-külön kereshetjük
a hozzájuk tartozó partikuláris megoldást.
Az első az xe2x . Ez elsőfokú polinomot tartalmaz, és egyszeresen rezonáns,
így az ehhez tartozó próbafüggvény az y1 = x(Ax + B)e2x . Helyettesítsük
ezt vissza az eredeti egyenletbe!
y1 = (Ax2 + Bx)e2x
−4 y′1 = (2Ax2 + (2A + 2B)x + B)e2x
′′
y1 = (4Ax + (8A + 4B)x + (2A + 4B))e2x
2
1 y′′′ 2
1 =(8Ax + (24A + 8B)x + (12A + 12B))e
2x
x2 e2x −8A + 8A=0
xe 2x −8A − 8B + 24A + 8B=1
e2x −4B + 12A + 12B=0
1
Az első persze mindig teljesül a rezonancia miatt, a másodikból A = 16 ,
3 3
ezt a harmadikba írva 4 = −8B, ahonnan B = − 32 . Vagyis a partikuláris
x2 3x 2x
megoldás y1 = ( 16 − 32 )e .
A második tag a jobboldalon sin x, mely nem rezonáns, így a megoldást
y2 = C sin x + D cos x alakban keressük. Helyettesítsük ezt vissza az eredeti
egyenletbe!
y2 = C sin x + D cos x
−4 y′2 = C cos x − D sin x
y′′2 =−C sin x − D cos x
1 y′′′
2 =−C cos x + D sin x
cos x −4C −C=0
sin x 4D + D=1
Az első egyenletből C = 0, míg a másodikból D = 15 , így a keresett partiku-
láris megoldás: y2 = 51 cos x.
A harmadik tag az x2 . Ez másodfokú polinom, azonban a λ = 0 egyszeres
gyöke volt a karakterisztikus polinomnak, így ez egyszeresen rezonáns. A
megoldást tehát y3 = (Ex2 + Fx + G)x alakban keressük. Helyettesítsük ezt
vissza az eredeti egyenletbe!
y3 = Ex3 + Fx2 + Gx
−4 y′3 =3Ex2 + 2Fx + G
y′′3 = 6Ex + 2F
1 y′′′
3 = 6E
x3 0=0
x2 −12E=1
x −8F=0
1 −4G + 6E=0
1
Az első megint teljesül a rezonancia miatt, a másodikból E = − 12 , a har-
madikból F = 0, míg a negyedikba a már kifejezett E-t beírva 4G = − 21 ,
x3
amiből G = − 81 , vagyis a keresett partikuláris megoldás: y3 = − 12 − 8x .
Az eredeti egyenlet megoldása tehát: y = y0 + y1 + y2 + y3 = c1 + c2 e2x +
x2 x3
c3 e−2x + ( 16 3x 2x
− 32 )e + 51 cos x − 12 − 8x .
22 A karakterisztikus polinom λ 2 + 1, melynek gyökei ±i, így a homogén

egyenlet általános megoldása c1 cos x + c2 sin x. Ez szemmel láthatóan re-
zonál a jobboldallal, a rezonancia egyszeres, így az inhomogén partikuláris
megoldását y = Ax cos x + Bx sin x alakban keressük.
1 y =Ax cos x + Bx sin x
0 y′ =A cos x − Ax sin x + B sin x + Bx cos x
1 y′′ =−2A sin x + 2B cos x − Ax cos x − Bx sin x
x cos x A − A=0
x sin x B − B=0
cos x 2B=1
sin x −2A=0
A rezonancia miatt az első kettő minden A-ra és B-re teljesül, a harmadikból

B = 21 a negyedikből A = 0 adódik. Az eredeti inhomogén megoldása tehát
y = c1 cos x + 2x + c2 sin x.
Figyelmünket most fordítsuk a megadott kezdeti feltételnek eleget tevő par-
tikuláris megoldás megkeresése felé! A kapott megoldást a nullában kiérté-
kelve: y(0) = c1 cos 0 + 20 + c2 sin 0 = c1 , valamint deriváltját is a nullá-
ban kiértékelve y′ (0) = − sin 0 + 20 cos 0 + 12 sin 0 + c2 cos 0 = c2 ezeknek
1-nek kell lenniük, vagyis a keresett partikuláris megoldás: y = cos x +
x
2 + 1 sin x.
23 A homogén karakterisztikus polinomja 4λ 3 − 4λ 2 + 17λ , amiből kiemelhe-

tő λ , vagyis a nulla az egyik
√ gyök, a hányados másodfokút a megoldókép-
4± 16−16·17
lettel megoldva: y2,3 = 8 = 12 ± 2i. Tehát a homogén általános
x x
megoldása: y = c1 + c2 e 2 sin(2x) + c3 e 2 cos(2x).
Mivel a jobboldal nem rezonál ezért y = Aex sin(2x) + Bex cos(2x) alakban
0 y =Aex sin(2x) + Bex cos(2x)

17 y′ =(A − 2B)ex sin(2x) + (2A + B)ex cos(2x)
−4 y′′ =(−3A − 4B)ex sin(2x) + (4A − 3B)ex cos(2x)
4 y′′′ =(−11A + 2B)ex sin(2x) + (−2A − 11B)ex cos(2x)
ebből az együtthatóegyenletek:
ex cos(2x) −8A − 44B − 16A + 12B + 34A + 17B=0

ex sin(2x) −44A + 8B + 12A + 16B + 17A − 34B=1
Az elsőből 10A = 15B vagyis B = 32 A. A másodikból −15A −10B = 1, ami-

be beírva amit az elsőből kaptunk −15A − 20
3 A = 1, amiből A = − 65 3
, és B =
2 x x
− 65 . Az egyenlet megoldása tehát y = c1 + c2 e 2 sin(2x) + c3 e 2 cos(2x) −
3 x 2 x
65 e sin(2x) − 65 e cos(2x).
fejezet 12
Lineáris algebra
12.1. Lineáris terek, vektorok
12.2. Transzformációk, kvadratikus formák, mátri-

xok

3 2 1 4 −7
1 AB = rangja 2. BA nem létezik. BC = rangja 1.
0 −5 2 −4 7
   
0 5 −2 4 −7
CB = 5 10 −1 rangja 2. CBC = 12 −21 rangja 1.
5 5 1 8 −14
2 A karakterisztikus polinom
−λ

2
1 1−λ

A determinánst kifejtve −λ (1 − λ ) − 2 = λ 2 − λ − 2 melynek gyökei λ1 =

−1 és λ2 = 2.
λ1 = −1
1 2
~u = ~0
1 2 1
amiből u11 : u12 = 2 : −1
λ2 = 2
−2 2
~u = ~0
1 −1 1
amiből u21 : u22 = 1 : 1
153
−λ −2

1 3−λ

A determinánst kifejtve −λ (3 − λ ) +2 = λ 2 −3λ +2 melynek gyökei λ1 =

1 és λ2 = 2.
λ1 = 1
−1 −2
~u1 = ~0
1 2
amiből u11 : u12 = 2 : −1
λ2 = 2
−2 −2
~u1 = ~0
1 1
amiből u21 : u22 = 1 : −1
4
5
6
7
8
3 − λ

1 1
3−λ

1 1 .
5−λ

1 1
A determinánst kifejtve (3 − λ )[(3 − λ )(5 − λ ) −1] −[5 − λ −1] +[1 −(3 −

λ )] = (3 − λ )[15 − 8λ + λ 2 − 1] − (4 − λ ) + (λ − 2). Ebben az utolsó két
tag összege −(4 − λ ) + (λ − 2) = 2λ − 6 = 2(λ − 3), így az egész polinom
(3− λ )[λ 2 −8λ +14−2] = (3− λ )(λ 2 −8+12) = 0. Ezt szorzattá alakítva
(λ − 2)(λ − 3)(λ − 6) = 0.
λ1 = 2  
1 1 1
1 1 1~u1 = 0
1 1 3
amiből u11 : u12 : u13 = 1 : −1 : 0
λ2 = 3  
0 1 1
 1 0 1 ~u2 = 0
1 1 2
amiből u11 : u12 : u13 = −1 : −1 : 1
λ3 = 6
~i ~j ~k

~u3 = ~u1 ×~u2 = 1 −1 0 = (−1 : −1 : −2).

−1 −1 1
4−λ

0 2
2 − λ −2

0 = 0.
−2 3 − λ

2
A determinánst kifejtve
(4 − λ )[(2 − λ )(3 − λ ) − 4] − 4(2 − λ ) =

(4 − λ )[6 − 5λ + λ 2 − 4] − 4(2 − λ ) =
(4 − λ )[λ 2 − 5λ + 2] − 4(2 − λ ) =
= −λ 3 +5λ 2 −2λ
+4λ 2 −20λ +8
+4λ −8 =
= −λ 3 + 9λ 2 − 18λ = 0
λ (λ 2 − 9λ + 18) = 0
Ebből λ1 = 0, λ2 = 3 és λ3 = 6.
λ1 = 0  
4 0 2
 0 2 −2 ~u1 = 0
2 −2 3
amiből u11 : u12 : u13 = 2 : −4 : −4. ~u1 (2; −4; −4) k (1; −2; −2)
λ2 = 3  
1 0 2
 0 −1 −2 ~u2 = 0
2 −2 0
amiből u11 : u12 : u13 = −4 : −4 : 2. ~u2 (−4; −4; 2) k (2; 2; −1)
λ3 = 6
~i ~j ~k

~u3 = ~u1 ×~u2 = 1 −2 −2 = (6 : −3 : 6) k (2; −1; 2).
2 2 1
5 − λ

−3 2
λ

5 −3 − 3
2−λ

1 −1
A determinánst Sarrus-szabály szerint kifejtve: (5 − λ )(−3 − λ )(2 − λ ) −

9 −10 −2(−3 − λ ) +3(5 − λ ) +15(2 − λ ) = −λ 3 +4λ 2 +11λ −30 −19 +
6 + 2λ + 15 − 3λ + 30 − 15λ = −λ 3 + 4λ 2 − 5λ + 2. Vegyük észre, hoy az
együtthatók összege nulla, vagyis a polinomnak gyöke az 1. A karakteriszti-
kus polinomot (λ − 1)-gyel leosztva −λ 2 + 3λ − 2 adódik, melynek gyökei
1 és 2, így a karakterisztikus polinom gyökei λ1 = 1 kétszeres, λ2 = 2 egy-
szeres.
λ1 = 1  
4 −3 2
5 −4 3~u1 = ~0
1 −1 1
amit Gauß-eliminációval

1 0 −1
~u = ~0
0 1 −2 1
egyenletté alakíthatunk, amiből (1; 2; 1) sajátvektor. Tehát annak elle-

nére, hogy kétszeres a sajátérték egyenesnyi sajátvektor tartozik csak
hozzá, tehát nyírás van.
λ2 = 2  
3 −3 2
5 −5 3~u2 = ~0
1 −1 0
alakú az egyenlet, amiből rögtön látszik, hogy (1; −1; 0) sajátvektor.
2 − λ

0 0
−2 4 − λ

−2
−2 − λ

−4 4
első sor szerint kifejtve: (2 − λ ) [(4 − λ )(−2 − λ ) + 8]. A szögletes zárójel-

ben a konstanstag kiesik, így ki lehet emelni λ -t , vagyis a karakterisztikus
polinom szorzat alakja: (2 − λ )λ (λ − 2), ezzel a sajátértékek λ1 = 0 egy-
szeres, illetve λ2 = 2 kétszeres.
λ1 = 0  
2 0 0
−2 4 −2~u1 = ~0
−4 4 −2
Az elméletben tanultak szerint a sajátvektor első koordinátája nulla, a
második és harmadik koordinátában adódó síkvektor mer őlegese pe-
dig (2; 4), vagyis sajátvektor például a (0; 1; 2).
λ2 = 2  
0 0 0
−2 2 −2~u2 = ~0
−4 4 −4
Ennek megoldása során bizony két egyenlet esik ki, vagyis egy síknyi
sajátvektor lesz, ezeket például a (0; 1; 1) és a (1; 1; 0) generálják.
Tehát a transzformáció egy vetítés a (0; 1; 2) vektor mentén a (0; 1; 1)
és a (1; 1; 0) által generált síkra, majd ott egy kétszeres nagyítás.
5 − λ

10 8
−4 −9 − λ −8

7−λ

2 6
első sor szerint kifejtve: (5− λ ) [(−9 − λ )(7 − λ ) + 48]−10 [−4(7 − λ ) + 16]+
8 [−24 + 2(9 + λ )] = −λ 3 + 3λ 2 + λ − 3 = (−λ + 3)(λ 2 − 1). Ebből λ1 =
1, λ2 = −1 és λ3 = 3 a sajátértékek.
λ1 = 1  
4 10 8
−4 −10 −8~u1 = ~0
2 6 6
A második egyenletre nincs szükségünk, és az utolsó kétszeresét ki-
vonjuk az elsőből, így

0 −2 −4
~u1 = ~0
2 6 6
megcseréljük, mindegyiket osztjuk az első együtthatóval

1 3 3
~u = ~0
0 1 2 1
a második háromszorosát kivonjuk az elsőből, hogy az utolsó elimi-

nálható elemet is elimináljuk, így

1 0 −3
~u1 = ~0
0 1 2
ebből pedig leolvassuk a (−3; 2; −1) sajátvektort.

λ2 = −1  
6 10 8
−4 −8 −8~u2 = ~0
2 6 8
Mindegyik sort osztjuk az első koordinátával, és bármelyiket elhagy-
hatjuk, mert ezen sorvektorok közül semelyik kett ő nem esik egy egye-
nesbe, viszont tudjuk, hogy egy síkba esnek. Hagyjuk el mondjuk az
elsőt!
1 2 2
~u = ~0
1 3 4 2
Vonjuk ki az elsőt a másodikból, majd az így kapott második kétsze-
resét az elsőből!
1 0 −2
~u2 = ~0
0 1 2
Már csak le kell olvasni a sajátvektort (−2; 2; −1).
λ3 = 3  
2 10 8
−4 −12 −8~u2 = ~0
2 6 4
Mindegyik sort osztjuk, az első koordinátával, és elhagyjuk az utolsót,
mert az a második számszorosa.

1 5 4
~u = ~0
1 3 2 2
Vonjuk ki az elsőt a másodikból!

1 5 4
~u = ~0
0 −2 −2 2
Osszuk a másodikat −2-vel és vonjuk ki az ötszörösét az elsőből!

1 0 −1
~u2 = ~0
0 1 1
Már csak le kell olvasni a sajátvektort (−1; 1; −1).
14
15
16
17
fejezet 13
Valószínűségszámítás
13.1. Események
1 Figyelem! Egy halmazt többféleképpen is fel lehet írni halmazműveletek
segítségével, itt csak egyet adunk meg.
• A1 ∩ A2 ∩ A3
• Ā1 ∩ Ā2 ∩ Ā3 = A1 ∪ A2 ∪ A3
• A1 ∪ A2 ∪ A3
• (A1 ∩ A2 ) ∪ (A1 ∩ A3 ) ∪ (A2 ∩ A3 )
• (A1 ∩ Ā2 ∩ Ā3 ) ∪ (Ā1 ∩ A2 ∩ Ā3 ) ∪ (Ā1 ∩ Ā2 ∩ A3 )
13.2. Valószínűség
161
fejezet 14
Összetett feladatok
1 Az egyenletet
√ szétválasztva 3y2 dy = 2x dx, integrálva y3 √
= x2 + c, vagyis
3 2 3
y = x + c. Az y(0) = −1 √ kezdeti feltételnek az y = x2 − 1, míg az
3
y(0) = 0 feltételnek az y = x2 felel meg.
√ √
1 x2 1 3 x
2 1 2
2 y x x2 − 1 1
√ y dy dx = √ dx = − dx =
0
3 2
x −1 0 3 3
x2 −1 0 3 3 3
2 Az egyenletet
√ szétválasztva 2y dy = 3x2 dx, integrálva 2 3
√ y = x + c, vagyis
y = x3 + c. Az y(0) 3
√ = 0 kezdeti feltételnek az y = x , míg az y(0) = 1
feltételnek az y = x3 + 1 felel meg.
1
√
x3 +1 1 √x3 +1 1 3
y+2 x +1 x3 1
√ y dy dx = √ dx = − dx =
0 x3 0 2 x3 0 2 2 2
163

Varjú Összefoglalása

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Varjú Összefoglalása

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Tartalomjegyzék

8.5. A deriválás geometriája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

12. Lineáris algebra 73

14. Összetett feladatok 87

6. Sorozatok és sorok 107

7. Többváltozós függvények 109

10. Vektoranalízis 129

11. Differenciálegyenletek 137

12. Lineáris algebra 153

13. Valószínűségszámítás 161

14. Összetett feladatok 163

Vegyük elő csoportokban az átalakítási szabályokat. Először a törtekkel való szá-

A komplex számok bevezetését az teszi szükségessé, hogy a valós számok hal-

alakot ölti. Például egy komplex szám trigonometrikus alakja a 2(cos(2, 8) +

Vegyük az algebrai alakban vett összeadást! Egyszerűen összeadjuk a valós

ellenőrizhetjük is a már tanult képletek alapján. De ez minden műveletre igaz

2 y = x4 + 2x2 + 3x − 2 16 y = 2x2 −4x

3 y = x + 1x 11 Vizsgálja meg, hogy az arc cos x

17 y = ln sin x 20 x2 − 2xy + 5y2 − 2x + 4y + 1 = 0

3 Valamely körcikk területe 16 m2 . 11 Egységnyi térfogatú, négyzet ala-

Polinomoknak a természetes kitevőjű hatványok számszorosainak összegeit hív-

5.1. A határozatlan integrál

5.2. Racionalizáló helyettesítés

6.2. Végtelen összegek

Válasszuk hozzá az m = 2n-et. Ekkor Sm − Sn = ∑2n 1

6.2.1. Konvergencia- és divergenciakritériumok

hányados-kritérium Van olyan q < 1, és van olyan N ∈ Z küszöb, hogy ha k > N,

integrálkritérium Ha ∞ van olyan f (x) monoton csökkenő pozitív függvény, hogy

4. Tétel. A ∑∞k=0 ak sor biztosan divergens (nem konvergens), ha az alábbiak va-

triviális Ha a tagok nem tartanak 0-hoz (ak 9 0)

integrálkritérium Ha ∞ van olyan f (x) monoton csökkenő pozitív függvény, hogy

hányados, konvergensek-e, és ha 3 Konvergens-e a ∑∞ 1

a konstanstag deriváltja persze nulla, ezért a jobb oldali összegben az összegzés a

itt a konstanstagot, vagyis x0 együtthatóját akkor kapjuk, ha k = n ez pedig n!an .

Ha felütjük a függvénytáblázatokat, képletgyűjteményeket, műszaki vagy tudo-

Ezekre az összefüggésekre gondolhatunk úgy, hogy a henger térfogatát kife-

A V = r2 π h képletre tehát úgy gondolunk, hogy annak szabad változói az

7.1. Értelmezési tartomány és értékkészlet

c. A sin(xy) függvény mindenütt értelmezve van, vagyis értelmezési tartománya

f. Az xy ln z függvényben szorozni minden számmal lehet, így x-re és y-ra nincs

7.2. Grafikonok és szinthalmazok

A többváltozós függvénytanban azonban egy további lehetőségünk is van a

3. Definíció. Az f (~x) függvény c ∈ R f értékhez tartozó szinthalmaza az értelme-

L f (c) = {~x ∈ D f | f (~x) = c}.

Nem tévesztendő össze a kétváltozós függvény grafikonja a háromváltozós

A szinthalmazok jobbról balra rendre a 0, 3, a 0, 2, a 0, 1, a 0 (tengelyke-

7.3. Határérték és folytonosság

6. Tétel (A határérték tulajdonságai). Ha lim~x→~x0 f (~x) = L (a limesz létezik és

• lim~x→~x0 f (~x) + g(~x) = L + M;

• minden c valós számra lim~x→~x0 c f (~x) = cL;

• lim~x→~x0 f (~x)g(~x) = LM;

Megjegyzés A határérték definíciójában és a tételben is L ∈ R-et értettünk. A

8.1. Parciális deriváltak

2. f (x; y) = cos(xy + x + y) + sin(y)

mert (g(h(x)))′ = g′ (h(x))h′ (x), továbbá ha c konstans, akkor sin(c) is.

∂f −z sin(x)x sin(z)−z cos(x) sin(z)

f (x) ′ f ′ (x)g(x)− f (x)g′ (x)

Lássuk, hogy tényleg léteznek a parciális deriváltak: vegyük elő a definíciót!

Az y szerinti parciális derivált ugyanígy létezik és nulla.

f (x) = f (x0 ) + (x − x0 ) f ′ (x) + (x − x0 )maradék

ahol limx→x0 maradék = 0. Ezt az értelmezést már ki tudjuk terjeszteni többválto-

f (x; y) = f (x0 ; y0 )+(x−x0 )M +(y−y0 )N +(x−x0 )maradék1 +(y−y0 )maradék2

ahol lim(x;y)→(x0 ;y0 ) maradék1 = 0 és lim(x;y)→(x0 ;y0 ) maradék2 = 0.