Machine Translated by Google

Mikhail Shishman cár elsőszülött fia Anna-Nédával, Stefan Milutin szerb király lányával kötött házasságából. A
bolgár egyház jegyzékeiben Ivan Stepan néven szerepel a neve. Születése idejének a 14. század elejét tekintik,
i.e. valószínűleg 30 éves lehetett a csatlakozáskor. Mikhail Shishman bolgár cárrá választása után Ivan Stefant
trónörökösnek és apja társuralkodójának nyilvánították. Amikor 1324-ben Michael Shishman másodszor is
feleségül vette a bizánci Teodórát, Ivan Stefan megosztotta anyja száműzetését. Ez azt jelentette, hogy
megfosztották a trónörökös jogaitól. A szerencsétlen velbzhdi csata és Mikhail Shishman halála egész Bulgáriát
gyászba taszította, de Ivan Stefan számára ezek az események a boldog változás előhírnökeivé váltak.
Nagyszerű győzelme után Stefan Dečanski szerb király felé vette az irányt

Bulgáriát azzal a szándékkal, hogy saját fennhatósága alá vonja. Kiderült, hogy a vállalkozás nem jelent
biztos sikert - Velbzhd környékén még mindig friss bolgár csapatok voltak, délen pedig III. Andronicus császár
hadserege állt. Stefan Dechanski király megváltoztatta szándékát, és arra kényszerítette a bolgár nemeseket,
hogy válasszák ki királynak Ivan Stefant, "húga szeretett fiát". Levelet küldtek Anna-Nedának és fiainak, hogy
azonnal induljanak el Tarnovóba. Ivan Stefan egy szerb különítmény élén belépett a bolgár fővárosba, és
kikiáltották bolgár királlyá - 1330 augusztusának második felében. Az uralkodás

Ivan Stefant a komoly bajok jele jellemezte. Vele együtt édesanyja, Anna-Neda uralkodott, ami az új
király életkorát tekintve kissé furcsa – még néhol az anyakirálynő személyisége áll palotakrónikánk
középpontjában.
III. Andronikosz bizánci császár volt az első, aki kihasználta a bolgár állam zaklatott helyzetét – „örök
egyesülésre és tartós békére” tett ígéretei csekély értékűek voltak. A bolgárok számára készen állt a
háború oka - Mihail Shishman cár özvegyének (a császár nővére volt) alig sikerült megmentenie életét
meneküléssel. A „nagy remények” nyomán a császár hadjáratra indult Délkelet-Trákiába. A térség hatalmas
pusztítása Anchialo, Mesemvria, Aytos, Ktenia, Rusokastro és Yambol lakosságát a császárnak való alávetésre
kényszerítette - 1330 őszén. Így Bulgária rövid időn belül jelentős veszteséget szenvedett el.

területen – kétségtelenül Ivan Stefant okolták ezekért a kudarcokért. Valószínűleg már ősszel megérett az
összeesküvés, hogy eltávolítsák őt a trónról. A foglyok élén azok az erők álltak, amelyek ellenezték a
megnövekedett szerb befolyást az országban. 1331. március elején a protovesztiárius Raksin és a logotett
Fülöp palotapuccsot szervezett - Ivan Stefannak és anyjának el kellett menekülnie Tarnovóból, és a szerb
király védelmét kérte. Ezt követően (1332-ben) Dubrovnikban találtak menedéket. A bolgárok exczár további
sorsa nem érdekes - sokáig abban a reményben élt, hogy hamarosan visszatér Bulgáriába, de a harmincas
évek végén álmai végleg elhaltak. Ivan Stefan utolsó éveit száműzetésben töltötte.