Alekszej lyivanyenko

A szibériai „titkos fogoly

Petőfi Sándor Barg’uzinban
 Alekszej Tyivanyenko

A SZIBÉRIAI „TITKOS FOGOLY

Petőfi Sándor Barguzinban
 Alekszej Tyivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”
Petőfi Sándor Barguzinban

A m ű eredeti címe: A. B. TuBaHeHKo: TaHHBiÍT y3HHK CnÖMpH.

UlaHAop üeTec^M na nocejieHHH b E>apry3HHe

© Magyarok Világszövetsége

Fordította:
Dalmay Árpád

Szerkesztette:
Fuksz Sándor, Kiss Endre József és Pápai Szabó György

Könyv- és címlapterv
Barcsik Géza

A borító hátoldalán: Petőfi megérkezik Barguzinba (Herczeg István grafikája)

Tördelő
Fíarsáczki György

ISBN 978-615-5672-04-0

Felelős kiadó: Patrubány Miidós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Második, javított kiadás

Budapest - 2017.
 Tartalom
Előszó a magyar kiadáshoz............................................................................... 7
E lőszó....................................................................................................................13
„Hívjanak engem Petrovicsnak!” ................................................................. 21
H alottaiból feltám adott...................................................................................29
Petrovics - Petőfi?............................................................................................. 37
A segesvári tragédia...........................................................................................49
Petőfi nem halt meg Segesvárnál...................................................................63
Fikciók és dokum entum ok.............................................................................73
Feltáratlan források..........................................................................................81
Petőfi Szibériában!............................................................................................ 89
Svigel Ferenc és a többiek............................................................................... 99
A száműzetés útvonala................................................................................. 111
Külföldiek Bajkálon túli kényszermunkán.............................................. 121
A magyar szabadság védelm ezői..................................................... 135
„Fasiszta kacsa” a Bajkál-m elléken............................................................147
Konfliktus a társadalom mal.........................................................................159
„Megtanít ő minket élni...” ..........................................................................169
Petőfi szibériai v ersei.................................................................................... 179
Petőfi: egy hang Szibériából....................................................................... 193
Petőfi barguzini leszármazottai...................................................................199
Eliszun - Iliszunszk....................................................................................... 211
Ahogy Petőfi sírját m egtaláltuk.................................................................. 219
A 7-es számú sír halottja............................................................................... 231
A történelm i igazság m egham isítói............................................................245
M egsemmisíteni a maradványokat!............................................................257
U tó sz ó ................................................................................................................275
D okum entum ok............................................................................................. 281

5
 E lőszó a magyar kiadáshoz

Előszó a magyar kiadáshoz

167 év telt el a segesvári csata óta, és 167 éve hazudnak a magyar népnek.
De vajon miért? Miért vállalja a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Ál­
lam azt az égbekiáltó szégyent, hogy egyik legnagyobb fiának az életét meghamisít­
ja, katonaként szenvedett hadifogságáról nem vesz tudomást, leszármazóttait meg­
fosztja alapvető hozzátartozói és kegyeleti jogaiktól?
Megmosolyogtató az a magyarázat, amellyel éppen ezen könyv szerzője, Alekszej
Vasziljevics Tyivanyenko találkozott 1987-ben, amikor Budapesten járva a Pető­
fi Irodalmi Múzeumban Fekete Sándorral beszélgetett: „Mi tudjuk, hogy Petőfi Sán­
dor nem halt meg a Segesvár melletti csatatéren, azt is el tudjuk képzelni, hogy Szibé­
riába került, de a magyar népet nem foszthatjuk meg attól az illúziótól, hogyforradal­
már költője nem a szabadságért folytatott küzdelemben áldozta életét, hanem rabság­
ban töltötte utolsó éveit... ”
Fekete Sándor akkor Petőfi-kérdésben nem volt akárki. íróként, de újságszer­
kesztőként is komoly befolyással volt a közvéleményre. Az 1989-es barguzini sír­
feltárás után egyik legerősebb bástyájává avanzsált a „szibériai mételyt”(ez az ő szó-
kapcsolata) ellenzők táborának.
Nem kevés azoknak a száma még ma sem, akik bevallják: nehezen barátkoznak
meg azzal a gondolattal, hogy „ágyban, párnák közt” halt meg, és csontjai felett
nem fújó paripák száguldottak a kivívott diadalra. Pedig tudjuk, hogy nem volt di­
adal! Az „Egy gondolat bánt engemet... ”című vers értelmezése sem pontos, amikor
a dicső halál jóslatát olvassuk ki belőle. Sokkal inkább a csendes, gyertyaláng-szerű
elmúlás érzése, jövendölése hallik ki a költeményből, és az Istenhez küldött fohász,
hogy ne ilyen véget érjen az élete. De „a sors dacol a szív óhajával”, írja Armando
Lucifero: Petőfi Sándor Szibériában c. eposzában. Véletlen-e, hogy nem ismerhet­
jük ezt a művet, amely megdöbbentő részletességgel és átéléssel közvetíti felénk ezt
a tragikus sorsot, a barátokat, érzéseket, vallomásokat —mintha saját kezével írta
volna? És még senki sem eredt a nyomába a titoknak, hogy ki rejtőzik a Lucifero
név mögött?
Szinte mételyként hat az az álszent megközelítés is, hogy „ne zavarjuk a halottak
álmát, nyugalmát, maradjanak csak ott a csontok, ahol vannak!” Vonatkoztatják
ezt akár a fehéregyházi csatamező máig temetetlen hőseire, akár a barguzini feltá­
rásra is annak idején, de még Hrúz Mária földi maradványaira is, a fia azonosításá-

7
A i .f.kszej T yivanyenko: A szihkuiai „ htkos eocoiv ”

tói kímélendő. M intha nem éppen (), IViőli Sándor nyilatkozta volna ki az utókor
és saját erkölcsi felelősségét a szem hamvak iráni Rákóczi c. versében?
„Hamvaidnak elhozása végen
Elzarándokolnánk szívesen,
De hol tettek le a földbe téged,
Hol sírodé nem tudja senki sem! ”

M intha saját sorsának látója lenne és tetemre hívója az elvetemült jövő nemze­
déknek, amely a hősi halál gyönyörére vágyik ugyan, de elfeledkezik a temetés,
akár a nagy temetés kötelezettségéről.
Vajon miért nem tanítják ezt a verset az iskolákban? Talán azért, hogy ne kérdez­
hessenek az őszinte gyerekszemek: Petőfinek miért nem jár a végtisztesség? Miért
nem zarándokolhatunk a sírjához?
És miért nem szabad tudnunk, hogy mi történt a vesztes csata után, 1849. júli­
us 31-én?
Csakis azokat a visszaemlékezéseket, utólagos vizsgálódásokat ismerhettük meg a
közelmúltig, amelyek véget értek a kukoricásnál és a gyilkos kozákok fegyverénél.
Utána mindent beborított a köd. Legalábbis ez volt a szándék, és ez ma is!
Pedig hiteles tanú visszaemlékezése is ránk maradt, Franz Fiedleré, aki Bem fel­
derítőtisztjeként szemtanúja volt Petőfi megsebesítésének. Bekötöztctte az eszmé­
letlen költőt, és egy segesvári magyar család gondjaira bízta.
Közben Bem tábornok is megsebesült, és egy mocsárban várta a szabadulást,
ahol reggel találtak rá emberei.
Szeretett és féltett „fia”, a költő - fején, lábán, mellkasán, mindkét kezén sebesül­
ve - négy nap múlva már levelet ír neki, bízva a győzelemben, de legalább is a sza­
badulásban, talán tervezve a jövőt kis családjával egy szabad Magyarországon. Meg
is volt rá minden reménye, hiszen a bécsi minisztertanács már készítette a „békejob-
bot”, amely szabad elvonulást biztosított volna a szabadságharc katonáinak. Aho­
gyan az olasz hadszíntéren már megtették, és ahogy Schwarzenberg miniszterel­
nök fogalmazott augusztus 6-án: „Őfelsége Magyarország pacifkációja után ugyan­
csak abba a helyzetbe kerülhet, hogy ilyenfajta korlátozott amnesztiát engedélyez. ”
De Őfelsége nem került abba a helyzetbe. Fölöslegessé vált az egyhangú miniszter-
tanácsi határozat tíz nappal később, augusztus 16-án, mert két nap múlva megérkezett
a világosi fegyverletétel híre Bécsbe. A feltételek nélküli fegyverletételé. Minden aka­
dály elhárult a véres bosszú útjából. A Hiénát már semmi sem fékezhette állati ösztö­
neinek tobzódásában. Bitófák, sortüzek, rabláncok, terror és félelem. Ez jelentette Ma­
gyarország „pacifikációját”. Szabad elvonulás helyett —a szabad préda országa lettünk.
M intha így tervezte volna egy ismeretlen rendező.
És elindulhattak a fogságba ejtett honvédek, tisztek, de a civilek is, Szibéria felé.
Ahogy azt a két császár (cár) Varsóban eldöntötte: a legveszélyesebb forradalmáro­
kat olyan helyre kell deportálni, ahonnan nincs hazatérés.

8
 E lőszó a magyar kiadáshoz

Petőfi ezek közé tartozott. Ha valakitől, akkor Tőle meg akart szabadulni a zsar­
nok császár és kormánya.
Voltak hadifoglyok előtte, utána is, olyanok is, akik nem térhettek haza, bünte­
tés vagy egyéb okok miatt. De azt a gyalázatot ritkán követték cl hősökkel, amit
a honvédekkel és Petőfivel tettek. Ahelyett, hogy keresték, hazahozták volna őket
- még a nyomukat is elgereblyélték. Ha hír vagy üzenet érkezett róluk, annak még
írmagja sem maradt. Gondosan felgöngyölítették a „csalást”, „hazugságot”, „ka-
landorságot”, „félrevezetést”; már néha az az érzése az embernek, amikor a szibéri­
ai legenda megrögzött ellenzőit olvassa vagy hallgatja, mintha a világ összes csaló­
ja csak Petőfi halálának meghamisításán és a magyar nép megtévesztésén dolgozna
másfél százada. Csak magyarázat nincs rá, hogy mi célból tennék. Legalábbis értel­
mesnek tűnő, logikus magyarázat nincs. De hiszen, hogyan is lehetne?
A közvéleményt formáló sajtó, amely segíthetne az igazság keresésében, azoknak
a kezében van, akik a félrevezetést kitalálták.
Próbáljuk meg ezt az áldatlan helyzetet megérteni! De ne induljunk a „felkent”
tudósok, kutatók által felvázolt logikai vonal mentén, mert az csak felületes indok­
lásra alkalmas. Nem gondolhatja senki komolyan azt a magyarázatot, hogy csök­
kenne Petőfi nimbusza, ha kiderülne, hogy képes volt elviselni a rabság megalázta­
tását. Hogy hajlandó volt az ellenség hátországában polgári, civil életet élni. Hogy
tudott szeretni Szendrey Júlia u tán ...
Az élet és élni akarás m indent felülír, mindent legyőz. Egy hadifogoly gondol­
kodása és tettei nehezen ítélhetők, érthetőek meg másfél száz év távolából. Persze,
hogy mindig a szabadulásra gondol, szökni is próbál, ha csak egy kis reményt lát
a menekülésre.
Petőfi is próbálkozott, hiszen tapasztalhatta a hosszú, Szibériába vezető út során,
hogy számos harcostársának sikerült, ahogyan civileknek is, akiket „hozzácsaptak”
a menethez, valószínűleg azzal a meggondolással, ha valaki kereket old a hosszú út
során, legyen kivel pótolni a fogyatkozó létszámot.
Kétszeri szökéséről jöttek hírek. Aki életben akarja tartani a szabadulás remé­
nyét, annak meg kell gondolnia az újabb kísérletet - így dönthetett Petőfi is, miután
Barguzinba érkezett. A Morokov testvérek visszaemlékezései teljesen hitelesen hatnak:
a művelt, humánus Petrovics, aki verseket ír és színdarabokkal szórakoztatja a falu kö­
zönségét, aki egy távoli ország népének vezéreként szállt szembe a zsarnok királlyal...
Még felmerülhettek ezután is kételyek aziránt, hogy valóban Petőfi „rejtőzik-e” a
Petrovics név mögött, de az 1989. július 17-én feltárt barguzini sír csontmaradvá­
nyai már mindent bizonyítottak. És tucatjával sorjáznak az újabbnál újabb igazolá­
sok arról, hogy igenis érkeztek honvédek Szibériába, és köztük volt Petőfi Sándor.
Az Oroszországi Igazságügyi Minisztérium honlapján található információ, mi­
szerint: „Röviddel utánuk következtek a lengyel nemzeti felszabadító mozgalom részt­
vevői, a Magyarország szabadságáért harcolók (Barguzinba száműzték Petőfi S. ismert
magyar költőt...).” hagyhat-e valakiben is kétségeket?

9
Alekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos éppoly ”

Alekszej Tyivanyenko könyve vádirat. b.lőször is a honvédek elárulásának a per­

irata. M intha az aradi árulás folytatódna a Szibériába hurcolt szabadságharcos
hősöknél. Aradon a 13 tábornokot csalta tőrbe az áruló Görgey, a távoli Orosz­
országban több ezer közlegény és tiszt marad saját hazája fogságában. Mert hadi­
foglyok voltak azelőtt, és lettek azután is, de hogy egy nemzet lemondjon kato­
náiról, meg se kísérelje hazahozni őket - erre kevés példa van a világon. Az ön­
felmentés leggaládabb módját választva: letagadva még a létezésüket is. Megta­
gadva a kegyeletet azoktól, akik idegen földbe tem ettettek a hazai helyett, elzár­
va utódaik elől az apák országának még csak a megismerését is, nemhogy a be­
fogadásukat. Hány honvédleszármazott élhet ma a világon szétszórva? Százezer?
Millió? Ki mondja meg? Hány ezer ma élő magyarnak tűnt el rokona a szabad­
ságharc során? Ha négyezerre tehető a Szibériába száműzöttek száma, akkor há­
nyán vagyunk érintettek? Millióan? Ki bocsájtja meg? Ki fog felelni mindezért,
ha ítélni kell? M indannyian cinkosok vagyunk a vétkesek között. Nemcsak ítél­
ni kell, hanem visszaadni a becsületüket és igazságot szolgáltatni azoknak, akik
megszégyenítve, megalázva, büntetve mentek a sírba, mert nem voltak hajlan­
dók megfelelni a tilalomnak.
És Petőfi sorsa? Furcsa is lenne, ha nem lett volna ott a legtöbbet szenvedők, az
elárultak között. Ha visszaült volna a szerkesztői székbe, vagy ilyen-olyan pártot
választott volna harcainak folytatásául. Nem! A végzet számára a legmegfelelőbb
sorsot húzta. Dacolva a szív óhajával.
M indenkinek így volt jó. A császár megszabadult a legtisztább, legigazabb ma­
gyar szellemtől. Nem kellett felakasztani, esetleg kegyelemből agyonlőni, ami ta­
lán békíthetetlenné tette volna a szolgasorsra rendelt magyarokat. Nem maradt
sír, ahová zarándokolhatott volna a nemzet és erőt m eríthetett volna az ellenál­
lásra. A barátok, fegyvertársak sem szembesültek szinte kibírhatatlan következe­
tességének perzselő tekintetével, nyugodtan kereshették a helyet, ahol békés jö­
vőt, öregséget reméltek. Meg is találták, egy-egy fohászt és emlékezést megen­
gedve maguknak, de eszükbe sem jutott a Rákóczi c. versből kiolvasható üzenet,
hogy fordított esetben O elindult volna hamvaik keresésére. Pedig tudták, hogy
nem halt meg a Segesvár melletti mezőn. M indenki tudta, aki akarta! Ahogy ma
is tudják.
Miért? És számtalanszor hangzik el a MIÉRT.
M iért nem ismerhetjük meg a legnagyobb magyar költő és gondolkodó teljes
életét? M it vétett a hatalmasok ellen, hogy felnőtt korának felét, eddig ismeret­
len verseit, gondolatait megismerni sem hagyják? És miért nyugszunk bele, hogy
csak azok által ismerhetjük meg, akik a hatalomban vannak, és meghatározhat­
ják, hogy m it van jogunk ismerni és m it nem?!
A magyar nemzet elmúlt másfélszázados történelmének végzetét, tragédiáját
Petőfi sorsán keresztül tudjuk igazán megérteni és értelmezni. Azt vették el tő­
lünk, akire leginkább szüksége volt, és ma is szüksége van minden magyarnak. Az

10
 E lőszó a magyar kiadáshoz

igazság kimondásához való jogot. A kendőzetlen valóság megnevezéséhez szük­

séges bátorságot. Talán próbát akartak rajtunk tenni, hogy meddig bírjuk birka­
türelemmel. Sajnos, hogy könnyűnek találtattunk ebben a megmérettetésben.
Petőfit „kivonhatják a forgalomból”. Észrevétlenül, nagyobb feltűnés nélkül.
Lassan az marad meg belőle, ami hamis, vagy elcsépelhető. Kokárdás zászlólen-
getés a március 15-i ünnepségeken és hallgatás az igazi nagyságáról. Ma lehet úgy
magyar nyelv- és irodalomtanár valaki, hogy nem kell feltétlenül ismernie Pető­
fit. A kreditekre szabályozott rendszer ezt lehetővé teszi. Olyan ez, m intha egy
orvos nélkülözhetné a szívről szóló tudást. Petőfi nélkül nemcsak szegényebbek
vagyunk, de gyengébbek, sebezhetőbbek is. Petőfivel nemcsak gazdagabbak, de
legyőzhetetlenek is. M ert az O szavaiból, gondolataiból áradó erő szinte felmér­
hetetlen és megmagyarázhatatlan. Nem érjük fel „józan ésszel”, hogy m iként fo­
gadta be költészetét a nagyrészt olvasni sem tudó, egyszerű nép, és hogyan is­
merte meg szinte az egész világ, pár év leforgása alatt? Milyen csoda kíséri so­
rait, hogy elemi erővel képesek hatni ott is, ahol addig nem volt az írott szónak
hatalma? És milyen csodára lenne képes, ha megismerné népe azt is, amit eddig
eltitkoltak előle. A szibériai életét és üzeneteit. Talán ezért féltik tőlünk a min-
denség urai.
Tyivanyenko maga is látó tehetséggel bír. Lehet, hogy mosolyog ezen a kije­
lentésen valaki, de azokat arra szeretném kérni, hogy töltsenek vele pár órát vagy
napot. Magyar nyelvtudás híján is olvas magyarul. Nézi a szöveget, és rámutat az
általa fontosnak vélt szövegre: „ezt szeretné pontosan lefordíttatni, m ert itt fon­
tos tartalmat sejt.” És ott van valóban a lényeg elrejtve! Érzi történelm ünk vál­
ságos pillanatait, ahogy látja a ma vészjósló tendenciáit is. Testvérként tisztel és
szeret minket. Büszkén emlegeti, hogy burját-hun vér folyik ereiben. Egy m űtét
alkalmával „ajándékozták” meg vele fiatal burját lányok. És a vér nem válik víz­
zé - mindig tud Petőfi idézetekkel bíztatni és vigasztalni.
Történelmünket is Petőfitől, Petőfi révén tanulta. Oroszra fordított versekből,
tanulmányokból. És nagyrészt a szovjet gondolatvilág értelmezései által. Néz­
zük el Neki az ebből eredő pontatlanságokat! Könyvét az orosz olvasóknak szán­
ta, így óhatatlanul találkozunk majd olyan passzusokkal, amelyek számunkra
nem jelentenek újdonságot. Olvassuk ezeket is türelemmel, hiszen Petőfi életé­
nek vagy szabadságharcunk küzdelmeinek történéseit egy - csak földrajzi érte­
lemben vett - távoli barátunk szemüvegén keresztül van szerencsénk látni!
Csak hálálkodhatunk a sorsnak, hogy hozzá érkezett a felkérés a Bajkál c. folyó­
irat szerkesztőségétől, hogy nézzen utána ennek a Petrovics-Petőfi legendának. En­
nek a szerencsének köszönhetjük, hogy a magyar érdeklődő közönség ismeri, ha
csak töredékeiben is, Petőfi Sándor szibériai életét. De ami ennél is fontosabb:
Tyivanyenko könyve nem a kinyom tatott betűk és a gondolatok révén válik a
magyar történelem és irodalom közkincsévé. Az elhivatottság és a hűség az, ami
különlegessé teszi ezt a művet. M ondhatta volna O is - m int annyian - , hogy

11
A i.kkszfj T yivanyenko: A sz í búrim „ ti tkos fogoly”

nem fogok széllel szemben perlekedni, teszem a dolgomat, amiért jól megfizet­
nek, és nem avatkozom olyan dolgokba, amelyek magasabb érdekeket sértenek.
Főleg, ha ezek még nemzetközi bonyodalmakat is okoznak. O nem így gondol­
kodott, és cselekedett. Nem vette rossz néven, hogy kiiktatták a Petőfi-kérdés
kutatásából, és koholt izraeli kivándorlásával próbálták elterelni róla a figyelmet.
Várta az idő hívását, és m unkára jelentkezett, amikor a Magyarok Világszövetsé­
ge meghívta Magyarországra 2014-ben. Ennek a látogatásnak köszönhetjük ezt
a könyvet.
Fuksz Sándor

2016. október 12.

12
 E lőszó

Előszó

Az 1848-1849-es magyar forradalmat az orosz cári hadsereg segítségével elnyo­

mó Ferenc József, Ausztria-Magyarország császára magánirattárában, amelyet csak
1918-ban nyitottak meg, találtak egy érdekes dokumentumot. Ez a Habsburg—
Lotharingiai uralkodóház „esküdt ellenségeinek” névsora. Ebben az első helyen
Marx Károly, a kommunista világeszmék német ideológusa áll, a harmadikon pe­
dig Petőfi Sándor, magyar költő és forradalmár.1 Ez azt jelenti, hogy ha Petőfi, a
magyar nemzeti felkelés eszmei vezére és nagy költő az osztrák rezsim kezébe ke­
rült volna, mindenképpen kivégezték volna. Hiszen a neve a „lázadás” legaktívabb
résztvevőinek nevét tartalmazó rendőri körözőlevelekben közvetlenül Bem József
lengyel tábornoké után szerepelt, akikre a magyar felkelő csapatok leverése után
1849 júliusában-augusztusában halál várt volna. S a listából 13 magyar táborno­
kot a fogságba esésük után valóban kegyetlenül kivégeztek. Ez a körözőlevél (volt
még egy, amely Petőfit személyesen érintette) azt bizonyítja, hogy az osztrák ható­
ságok, amelyek bejelentették a magyar népnek a költő 1849. július 31-i halálát Se­
gesvárnál, nem voltak meggyőződve a saját állításukról.
Petőfi Sándor nem egyszerűen csak hőse volt a magyar szabadságharcnak, hanem
vezette is azt, mint költő és m int néptribun. Hidas Antal író „a demokratikusforra­
dalom viharmadarának, a magyar szabadság vezérének”nevezte.2
Pándi Pál számára munkássága „a forradalom költői naplója” volt.3 A magyar
forradalom és szabadságharc 100. évfordulójáról Moszkvában is ünnepi ülésen
emlékeztek meg. A Pravda című újság 1948. március 16-i számában ezt írta:
„Kossuth a felkelés szimbóluma volt. Kossuth mellett ott állt harcostársa, Petőfi Sán­
dor, a szabadságszeretö magyar nép nagy költője, aki Táncsiccsal együtt joggal fog­
lal el megtisztelő helyet az 1848-as forradalom vezérei között. ” A szabadságharc­
nak ma Magyarországon minden évben m egtartott évfordulója országos összné­
pi ünnep, amely nemcsak az elesett hősök emlékének, hanem elsősorban magá­
nak Petőfi Sándornak szóló hálaadás. Ö t sokan tisztelték és tisztelik. 1923. janu­
ár 1-jén Horthy Miklós kormányzó a Duna jobb partján Budapest fölé magasló

1 JJapHoe Epemeü: Bnxa3b secra. (Parnov Jeremej: A becsület vitéze.), Moszkva, 1982., 43.
2 Ulandop IIeme<fm: M36paHHoe (Petőfi Sándor válogatott művei.), Moszkva, 1955., 4.
3 Pándi Pál: Petőfi Sándor ezennel felmentetik. Szabad Szó, 1949. július 13.

13
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

budai palotájából 101 ágyúlövéssel tisztelgett a nagy költő születésének 100. év­
fordulója alkalmából.
A magyar népnek alig van nagyobb fia Petőfi Sándornál. Neve joggal áll egy sor­
ban a világirodalom legismertebb és legnépszerűbb költőinek nevével. 1849-ben
Heinrich Heine Burns-höz és Béranger-hez hasonlította, ezt írta: „Németországban
pedig senkit sem tudok vele egy sorba állítani
Ján Neruda cseh költő ezt mondta: „Nem ismerek a világirodalomban olyan köl­
tőt, aki számomra kedvesebb volna Petőfinél”. Lu Hszün kínai író szerette Petőfi m ű­
veit, és fordította a verseit.
Ugyanezt tette a XIX. század 50-es éveiben Mihail Mihajlov orosz költő is. A. V.
Lunacsarszkij, az Oroszországi Föderáció művelődési népbiztosa kiadva Petőfi for­
radalmi verseinek kötetét, őt „kora bolsevikjának” nevezte. A Szovjetunióban Pe­
tőfi Sándor művei megjelentek ukrán, grúz, litván, örmény, azerbajdzsáni, lett, ja-
kut és más nyelveken. Kiadták Petőfit a világ más országaiban is.4
Petőfi Sándor, ez a vidéki ifjú az Alföldről, mindössze huszadik éves volt, amikor
villámként betört a magyar irodalmi és politikai életbe. Első versei hatalmas költői
tehetségről tanúskodnak:

Arany kalásszal ékes rónaság,

Melynek fölötte lenge délibáb
Enyelgve űz tündér játékokat,
Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad
Rég volt, igaz, midőn e jegenyék
Árnyékain utószor pihenék,
Fejem fölött míg őszi légen át
Vándor darúid V betűje szállt;
Midőn az ősi háznak küszöbén
A búcsú tördelt hangját rebegém;
S a jó anyának áldó végszavát
A szellők már régen széthordozák.
Azóta hosszú évsor született,
És hosszú évsor veszte életet,
S a változó szerencse szekerén
A nagyvilágot összejártam én.
A nagyvilág az életiskola;
Verítékemből ott sok elfolya,
Mert oly göröngyös, oly kemény az út,
Az ember annyi sivatagra jut.

4 Petőfi Sándor versei a világ 54 nyelvén olvashatóak, köztük valamennyi európai ország nyel­
vén. (Szerk.)

14
 E lőszó

Ezt én tudom —mikép nem tudja más —

Kit ürömével a tapasztalás
Sötét pohárból annyiszor kinált,
Hogy ittam volna inkább a halált!
De most a bút, a hosszú kínokat,
Melyektől szívem oly gyakran dagadt,
Es minden szenvedés emlékzetét
Egy szent öröm könyűje mossa szét:
Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén
A z anyatejnek mézét ízlelém:
Vidám napod mosolyg ismét reám,
H ü gyermekedre, édes szép hazám!
(Hazámban. Dunavecse, 1842.)

Magyarországon a fiatal költő nem fölényesen szólt honfitársaihoz, hanem mint az

egyszerű polgárok többségének képviselője, a nép érthető, élő nyelvén, elutasítva a
költészet akkor elfogadott magas stílusát dagályos szókincsével. Petőfi hangja egybe­
olvadt a nép hangjával, a nép pedig a saját dalnokának ismerte el őt. A magyar parasz­
tokat lenyűgözte a versek frissessége, közvetlensége, őszintesége, dalainak pajkos bája,
a zsánerképek újdonsága és sajátossága, műveinek az igazi népdalhoz való közelsége.5
Petőfi versei a magyar költészet csúcsát jelentik, beteljesítik az új magyar irodal­
mi nyelv kialakulásának folyamatát. János vitéz című elbeszélő költeménye pedig
egészében a magyar népi (nem szalon-) versírás példája volt. Új korszakot nyitott a
magyar epikai költészetben, lerombolta az úgynevezett „álklasszikus eposz” évszá­
zadok során kialakult kánonjait. Az elbeszélő költemény megjelenésének első fél
évében a szerző neve olyan ismertté vált az olvasóközönség legszélesebb köreiben,
mint egyetlen más magyar irodalmáré sem.
Viszont minél hangosabban szólt Petőfi hangja, annál bőszebben támadták a te­
hetséges vidéki ifjút a fővárosi kritikusok. A költő azt hitte, hogy honfitársai kö­
rében mindenki szereti a műveit, de apránként megértette, hogy két Magyaror­
szág létezik: az első a paraszti néptömegeké, a másik az arisztokráciáé, a gazdagoké
és a hatalomé, amely minden ellen fellép, ami a társadalomban elfoglalt uralkodó
helyzetét veszélyezteti. És a huszonegy éves iíjú költő felveszi az egyenlőtlen harcot
az „urakkal”. 1844-ben megírja nyíltan forradalmi versét A királyok ellen címmel,
amely az országban kéziratban terjed, mivel a cenzúra nem engedélyezi a kinyom­
tatását. Ettől kezdve az egész környezet, sőt még a természeti jelenségek is szilárd
forradalmi asszociációkat váltanak ki a költőben.
A hatalom egyre bőszültebb lett. A sajtóban bemocskolták a nevét, ilyesmikkel:
„Petőfi a parasztoknak ír, vagyis a társadalom legotrombább rétegének, egyáltalán nem

5 Két tucatnyi Petőfi-verset magyar nótaként, népdalként énekel ma is a nép. (Szerk.)

15
A leicszej T yivanyenko: A szí bí:iuai „titkos fogoly”

a népnek; elfelejtette, hogy a nép és a csőcselék nem egy és ugyan-az„ H a ez a kiváló

tehetségű költő nem ilyen alantas szenvedélynek hódolna, hanem tehetségéhez méltó ese­
ményeket énekelne meg..!' De Petőfi nem szándékozott a nemesi költészet bőkezűen
jutalmazott útjára lépni, hanem méltó választ adott a dühöngő gáncsoskodóknak:
M it ugattok, m it haraptok
Engemet, hitvány ebek!
Torkotokba, hogy megfúltok,
Oly kemény koncot vetek.
(A természet vadvirága. Pest, 1844)678

A forradalmi korszak éveiben Petőfi Sándor versek és balladák hatalmas ciklusát

alkotta meg, amely tartalmában az osztrák császár és általában a királyi hatalom el­
len irányult. Talált hasonló témákat a magyar történelemben, amelyek bizonyítot­
ták kora uralkodóinak hitszegését, embertelenségét és kegyetlenségét. Megátkozva
a királyt, Petőfi megátkozta a társadalom teljes feudális vezető rétegét, a népet el­
nyomó egész korrupt arisztokráciát. Petőfi köztársaságról álmodott, amely a teljes
egyenlőség és szabadság elvein alapul. Ez a végső célja annak a felkelésnek, amely­
re a népet szólította.
Költői alkotásainak ezzel a ciklusával Petőfi Sándor az emberi érzések teljesen új
világát nyitotta meg a magyar költészetben: a modern hazafiságét. Azaz elsősorban
a nép, mint a haza életének igazi mozgatója, iránti szeretetét, s amely nép megér­
demli, hogy megszabaduljon a két évszázados osztrák elnyomástól. Világosan meg­
mutatta: Magyarország igazi hősei nem a királyok, nem a magyar nemesség, ha­
nem az egyszerű, dolgozó emberek. Petőfi valóban magyar, hazafias nemzeti költő
lett. Elsőként vitte be a magyar költészetbe a honfitársai sorsáért való aggódás és a
dolgozó ember iránti tisztelet érzését. Megmutatta, hogy csak más országok népe­
ivel közös harcban lehet megvédeni nemzete szabadságát.'
Petőfi az a költő volt, aki bátran és őszintén kijelentette, hogy nemcsak tollal, ha­
nem fegyverrel is részt vesz a forradalmi harcban. Úti jegyzeteiben bevallotta: „En a
tollat meglehetősen forgatom, de úgy érzem, nagyobb hivatásom lett volna a kardvise-
lésre'ú Erre a lépésre szánta el magát, magával ragadva a nemzetet.
1848. március 15. nevezetes dátum Magyarország történelmében. A hatalom, lát­
va az emberek többezres tömegét, amelyet Petőfi és társai vezettek a budai helytartó-
tanácshoz, megijedt és nyomban teljesítette a felkelők összes követeléseit. Kikiáltot­
ták Magyarország nemzeti függetlenségét, eltörölték a jobbágyrendszert. Petőfi álma
beteljesült. Ám ez csak az első lépés volt. Követelték a másodikat: az élősködő gazda­
gok és az osztrák vezetők elűzését az országból, s ez véres polgárháború kitörésével fe-
6 Kezdetben a Honderű és az Életképek oldalain keltek ki Petőfi költészete ellen, elsősorban
Nádaskay Lajos és Zerffi Gusztáv.
7 lUanöop Tlemetfiu: M3ŐpaHHoe. (Petőfi Sándor v ilógatott művei.), Moszkva, 1955.
8 Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése. Magyar Helikon, Bp. 1967., 288.

16
 E lőszó

nyegetett. Ám ebben a nemzeti felkelés vezére nem talált megértésre, nemcsak a le-
igázott nép körében, de néhány legközelebbi barátjánál sem, akikkel március 15-én
a forradalmat vezették. Nem mindenki akarta ilyen radikálisan megváltoztatni meg­
szokott életét, vállalva az elkerülhetetlen, véres társadalmi megrázkódtatásokat.
A sokkból felocsúdó hatalom eddig még nem tapasztalt pszichológiai támadást
intézett Petőfi Sándor ellen, amiért fegyverbe szólította a népet. Amikor pedig
Ausztria katonailag szorongatni kezdte Magyarországot, a költő a tollat karddal
cserélte fel, és harcba indult a haza szabadságáért Bem József lengyel tábornok ma­
gyar hadseregében, akitől katonai kitüntetést és őrnagyi rangot kapott. Egészen
közel volt a győzelem, de az országból elűzött osztrákok orosz hadsereget hívtak se­
gítségül a fellázadt Magyarország ellen. A szabadságharc bukásra ítéltetett. 1849.
július 31-én Bem a honvédsereg maradékával Segesvárnál az egyik utolsó és egyen­
lőtlen harcát vívta meg. Hivatalosan azt tartják, hogy Petőfi elesett ebben a véres
ütközetben. 1849-ben mindössze 26 éves volt!
A forradalom leverése után a magyar társadalmat egy ideig megbénította a nem­
zeti tragédia, mert a haza fiai közül sokan elestek a harcmezőkön, mások fogság­
ba kerültek vagy kivégezték őket, ismét mások külföldre szöktek, ahol csatlakoztak
a szomszédos Lengyelország és más európai államok felkelőihez, akik szintén fel­
lázadtak elnyomóik ellen. Gyászolták Petőfi Sándort is, elhitték az osztrák propa­
gandát, hogy a költő, am int azt verseiben megjósolta, hősi halált halt Segesvárnál.
A bénultság elmúltával Magyarország újjáéledt, keresni kezdte titokzatosan el­
tűnt nagy fiát, hogy odaálljon annak piros zászlaja alá, de nem találta. Sem a fog­
lyok, sem az elesettek listáján nem volt a neve. Nem találták meg a holttestét sem a
több m int 1200 elesett magyar között a segesvári csatatéren, pedig néhány „szem­
tanú” azt állította, hogy a költőt kozák kard ölte meg.
A nép sokáig várta, hogy Petőfi Sándor visszatér és ismét harcba szólítja a nem­
zetet a győztes osztrák uralom ellen. A hitet erősítették az országszerte terjesztett
körözőlevelek Petőfi ismertetőjeleivel, a veszélyes „bűnöző” elfogásáért és a hatósá­
goknak való átadásáért beígért pénzjutalommal. Időről időre izgató hírek jelentek
meg arról, hogy látták Petőfit az ország különböző helyein: a Balatonnál, Zilahon,
Nagybányán, sőt még Ausztriában is, a kufsteini várbörtönben... Nem hittek a ma­
gyarok Szendrey Júlia, Petőfi felesége nyilvános kijelentésének gyors második há­
zasságkötésekor (egy év sem telt el Petőfi eltűnése óta), miszerint megbizonyoso­
dott férje haláláról a segesvári csatatéren.
Petőfi sorsáról minden kétség és mendemonda eloszlott 1860 decemberében. A
Vasárnapi Újság című lap közölte Szathmáry Károly újságíró szenzációs cikkét ar­
ról, hogy a súlyosan sebesült költőt az orosz katonák foglyul ejtették, és Szibériá­
ba vitték több száz más magyar felkelővel együtt.9 Ezt a rendkívüli hírt erősítették
meg 1877-ben a cári amnesztia következtében hazatért honvédek is. Egyhangúlag

9 Szathmáry Károly: Vasárnapi Újság, 1860. december 30.

17
Alekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos eogoly”

kijelentették, hogy találkoztak Petőfivel a nyercsinszki kényszermunkatáborban,

később pedig Barguzinban, ebben a Baj kálón túli, északi kisvárosban.
Az osztrák hatóságok ezeket a bizonyítékokat légből kapottaknak nyilvánítot­
ták, de a magyarok többsége hitt a fogságban korán megöregedett hősöknek. A
Petőfi valós sorsáról kezdődött vita a mai napig tart, ennek már több m int másfél
évszázados története van. Szerencsére ez 2015-ben az igaz magyar hazafiak javára
dőlt el, amikor is az 1989-ben a régi barguzini temetőben a költő elveszettnek hitt
sírjában megtalált, feltételezett, földi maradványait egy sor ország antropológusai
DNS-módszerrel azonosították. Ugyanezen év július 17-én Budapesten, a Fiumei
úti temetőben a DNS-vizsgálatra elkülönített, néhány csontmaradványát ünnepé­
lyes körülmények között örök nyugalomba helyezték.10

A Petőfi Sándorral kapcsolatos igazság megállapításának hosszadalmas,

sokszor krimibe illő történetéről szól ez a könyv, amelyet Alekszej Vasziljevics
Tyivanyenko történész, a „szibériai verzió” tanulmányozásával foglalkozó
orosz kutatócsoport vezetője írt, aki 1985-től közvetlenül végzett a költő föl­
di maradványaival kapcsolatos levéltári kutatásokat és régészeti feltárásokat.

A szerző köszönetét fejezi ki helytörténeti kutatással foglalkozó kollégáinak (né-

hányuknak posztumusz), akik mindegyike felbecsülhetetlen mértékben járult hoz­
zá Petőfi Sándor sorsának feltárásához:
A Bajkálon túli területen - Borisz Bazarovnak, Alekszej Burajevnek, Vaszilij
Najdakovnak, Nyikolaj Imenohojevnek, Szergej Cirendorzsijevnek, Vik­
tor Ozerovnak, Leonyid Budunovnak, Tatyjana Filippovának, Nyikolaj
Ugrjumovnak, Anatolij Zsalszarajevnek, Alekszandr Petrunyinnak, Vik­
tor Kolminyinnak, Marina Medvegyevának, Tatyjana Konsztantyinovának,
Bérezik Ilonának;
Az Irkutszki területen - Vitalij Zorkinnak, Szergej Kovaljnak, Boleszlav
Sosztakovicsnak;
Moszkvában - Jurij Vinokurnak, Nyikolaj Krjucskovnak, Jevgenyij
Csernoszvitovnak;
Kárpátalján - Vaszilij Pagirjának, Mihail Salenyiknak;
Magyarországon - Morvái Ferencnek, Kiszely Istvánnak, Csank Csabának, Ne­
héz Mihálynak, Szirti Lászlónak, Kéri Editnek, Borzák Tibornak, Falus Pál
Ottónak, Kardos Lajosnak, Szabó Gézának, Zahemszky Lászlónak, Pécsi Ist­
vánnak, Varga Bélának, Jakab Andrásnak, Fuksz Sándornak, Patrubány Mik­
lósnak, Izsovszky Zitának, Balajthy Andrásnak és másoknak;
Svájcban —Matthias Seifertnek;

10 A Morvái Ferenc által szervezett szimbolikus temetés számos kívánnivalót hagyott maga
után, elsősorban a költő maradványainak tényleges eltemetését.

18
 E lőszó

Az USA-ban - Bruce Latimernek, Clyde Simpsonnak, Deborah Fishernek,

Viktor Vidennek, James Mac Megannek;
Kanadában - Vladimir Rottnak.

A fordító megjegyzései:
A cári Oroszországban a birodalom számára legveszélyesebb személyeket nyilvá­
nították „titkos foglyokká”, azaz „titkosították” őket, megfosztva nevüktől, rang­
juktól, születési, származási és egyéb adataiktól. Még az őrzőik sem tudhattak sem­
mit róluk, nekik pedig szigorúan tilos volt felfedniük kilétüket. Kevés ilyen „tit­
kos fogoly” volt, elsősorban a trónkövetelőket és a megbuktatott uralkodókat, to­
vábbá a kegyvesztett „cári udvari főurakat” sorolták közéjük. (Ezért is gondolták
Barguzinban, hogy a „titkos fogoly” is egy bukott udvari méltóság.) Látjuk, hogy
még a dekabrista Küchelbecker testvérpár sem volt az.

A szovjet, illetve orosz levéltárakban előforduló dokumentumok hivatkozásait a

könnyebb visszakereshetőség kedvéért az orosz rövidítések magyar fonetikus átírásával
jelölöm: f = fond, op. (opisz) = csoport, jegy. hr. (jegyinyica hranyenyija) = őrzési egy-
ség, gy. (gyelo) = ügyirat, /. (liszt) = lap.

19
 .H ívjanak engkm P htkovicsnak!.,'

„Hívjanak engem Petrovicsnak!”

1852 egyik nyári napján olyan esemény történt, amely felkeltette Barguzin lakói­
nak figyelmét. Titokban suttogták, családi körben, de nyilvánosan nem beszéltek
róla, mert az esettel kapcsolatos túlzott kíváncsiság a rendőrség szigorú közbelépé­
sét vonta volna maga után, mivel parancsba adták, hogy tartsák a szájukat.
Ide, a távoli, Isten háta mögötti kisvárosba (vagy inkább nagy faluba), a Bajkál-
tó keleti partjára „államellenes bűnözőt” hoztak. Az esemény úgymond hétköznapi
volt. Már itt élt a dekabrista Mihail Küchelbecker, s valamivel korábbról Vilhelm,
a fivére is, aki egyébként a nagy orosz költő, Alekszandr Szergejevics Puskin lí­
ceumi iskolatársa és közeli barátja volt. A helyiek őket teljesen rendes emberek­
nek tartották, akik ugyan ifjúkorukban, 1825 telén valamilyen titkos összeeskü­
vésben vettek részt a „cár atyuska” ellen.11 Eleinte a rendőrség és az egyház igyeke­
zett őket „gonosztevőknek” feltüntetni, de a német testvérpár egyáltalán nem volt
az. Barguzini lányokat vettek feleségül, családot alapítottak, több gyermekük szü­
letett. Vilhelm ugyan inkább hallgatag volt, verseket írt, de a fivére, Mihail rendkí­
vül sokat dolgozott. Bár nemesi családból származott, de szántott, emeletes házat
épített, gondozta a gyümölcsöst, öntözőcsatornát ásott, sőt, még malmot is készí­
tett, ahol lisztet őrölt magának és az embereknek.
Barguzin vidéke amúgy is a kényszermunkások és száműzöttek földje volt. Bár­
melyik környékbeli faluban lehetett találkozni olyan emberekkel, akik nem ön­
szántukból kerültek oda. Volt, aki a kényszermunka letelte után maradt ott, volt,
akit ideiglenesen vagy véglegesen száműztek ide valamilyen hatóság elleni vét­
ke miatt. A legtöbben Oroszországból vagy Lengyelországból jöttek. Magában
Barguzinban még egy zsidó kolónia is létrejött. A többiektől külön éltek, saját te­
metőjük és imaházuk volt. A kormányzósági „száműzetési csoport” hivatalnokai
egyszer összeírták az ide érkezett lakosságot, és elcsodálkoztak: az északi vidék 500
lakosára (kivéve az őshonos, nem pravoszláv hitű burjátokat és evenkeket) 500
száműzött és volt kényszermunkás jutott!

11 Vilhelm Karlovics Küchelbecker (1797-1846) szentpétervári német családból származó de­

kabrista költő. A cári hatalommal szemben lázadt, s merényletet szervezett a cár testvér-
öccse ellen. Halálra, majd deportálásra ítélték. Hasonlóképpen a testvérét, Mihail Karlovics
Küchelbeckert (1798-1859) is.

21
A leicszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

így aztán nem voltak ritka vendégek a távoli Bajkálon túli városkában a zsandá-
rok és rendőrök, az őrkíséret katonái, az embereket megfigyelő különböző felügye­
lők. Amikor megjelentek az utcákon egyenruhájukban és fegyveresen, a helyi la­
kosok tudták, hogy tíj deportált telepes került hozzájuk. Az újonnan érkezettek a
Bajkálon túliak számára nemcsak egyszerűen szomszédok lettek, hanem informá­
ciókat is adtak a cári fővárosról, a számukra ismeretlen orosz városok vagy tenge­
ren túli országok életéről, hiszen a barguziniak, a hivatalnokokat kivéve, soha nem
lépték át északi vidékük határait.
Nyomban beszélni kezdtek az új emberről, de féltek is: úgy tudták, hogy a kü­
lönösen veszélyes „államellenes bűnözők” közé tartozik. A barguziniak rájöttek,
hogy közönséges száműzöttet vagy kényszermunkást nem hoznak hozzájuk olyan
szigorú őrizettel. Csak az egyenruhás „felettesek” voltak tizenöten, de talán többen
is. Néhány fedett utazó kocsin és két derék nélküli szekéren jöttek. A lovas-kato­
nai őrizet tagjainak nem volt se szeri, se száma. Még a Küchelbecker fivéreket sem
őrizték ennyien. Pedig ők fölöttébb veszélyes bűnözőknek számítottak, mivel ma­
gát a cár atyuskát akarták megölni.
Az újonnan érkezett különleges fontosságát már az is bizonyította, hogy amikor
Iván Kuznyecov nyugalmazott sekrestyés, későbbi fuvaros házát jelölték ki tartóz­
kodási helyéül, még ott sem hagyták felügyelet nélkül a „bűnözőt”. Amikor a felet­
tesek elutaztak, az őrség néhány tagját vele egy szobába tették. Aztán az a hír járta,
hogy valóban annyira fontos embert hoztak Barguzinba, hogy az a „titkos” embe­
rek kategóriájába tartozott, akinek még a helyi hatóság sem ismerhette a nevét. Azt
beszélték, hogy ez a bűnöző a cár udvarában élt, de valamilyen okból meg akarta
ölni az uralkodót. S már majdnem végrehajtotta a gaztettet, de a cinkosai elárul­
ták. A cár nem akarta nagy dobra verni az ügyet; ne tudják meg, hogy olyan em­
bert tartott maga mellett, aki végezni szeretett volna vele, nem akarta azt a látsza­
tot kelteni, hogy a cárnak nincsenek hű emberei az udvarnál. Ezért a „bűnözőt” ál­
lítólag örökre száműzték a távoli Szibériába, titkosították a nevét és a tartózkodá­
si helyét. S hogy Barguzinból a „titkos” száműzött senkinek ne adhasson magáról
hírt, őrzőinek megparancsolták, hogy figyeljék minden lépését, ne veszítsék szem
elől. Kezdetben még bezárva, lakat alatt akarták tartani, de nem találtak számára
megfelelő börtönt.
Egy Innokentyij Fjodorovics Morokov nevű paraszt a Barguzin melletti Tol-
sztyihino faluból nem félt a zsandárok haragjától. Szerencsés vadásznak számított,
egyedül ment a medvére és mindenben önálló véleménye volt. Gyakran beszélge­
tett a száműzöttekkel, akik többnyire művelt emberek voltak, s így ő maga is sok
m indent megtanult tőlük. Sokat töprengett azon, hogy miképpen kerülhetne kap­
csolatba a magányával küszködő, kegyvesztett „cári udvari főúrral”, míg az az öt­
lete támadt, hogy a gyermekein keresztül teszi ezt meg. Csak nem fogja megaka­
dályozni az őrség, ha a gyerekek kíváncsiskodnak Kuznyecovék titokzatos lakó­
ja felől.

22
 .HÍVJANAK engem P ktrqvicsnak!..

Nem kellett sokáig várni a kedvező alkalomra. Egy-másfél hónap múlva, ami­
kor már maga az őr is belefáradt a rendkívüli éberségbe, és egyre gyakrabban me­
nekült az unalom elől a pálinkáspohárhoz, Innokentyij Fjodorovics a kiskorú Ma­
rija lányát elküldte a titokzatos idegenhez az elromlott szamovárjával. Addigra a
barguziniak megtudták, hogy a „cári udvari főúr” egyáltalán nem gyámoltalan em­
ber, jól ért a lakatosmunkához, ha kellett, cinezett és forrasztott is, az egész környé­
ken ritkaságszámba ment az ilyen mester.
Leküzdve félénkségét, Marija elment Kuznyecovék házába, és odaadta a lakójuk­
nak a szamovárt.
-Javítsa meg, ha tudja...
A mester szó nélkül megnézte a szamovárt, és ezt mondta:
—Gyere érte reggel, megcsinálom.
S valóban, amikor másnap Marija elment a szamovárért, nem ismert rá. Nem­
csak, hogy be volt forrasztva a lyuk rajta, de annyira tiszta volt, hogy ragyogott,
mint az arany.
A száműzött semmit sem kért a munkáért, de mert a kislány kitartóan erős-
ködött (a szülei erre utasították), végül azt mondta:
- Azt adsz, amit akarsz.
Másnap Marija húsz tojással állított be. Átvéve a tojásokat, a titokzatos ember
köszönetét mondott, majd így szólt:
- Ne szégyelld, ha még valamit meg kell javítani.
Aznap, amikor Marija először látta meg az „államellenes bűnözőt”, Innokentyij
Fjodorovics Morokov hosszasan faggatta a lányát az új emberről: milyen az arca,
hogy van öltözve, hogy beszél... Marija válaszai még inkább felkeltették az érdek­
lődését. Azt mondják, hogy híres cári méltóság, pedig még egészen fiatal. Ala­
csony, szikár, fekete hajú, kis bajusza van. Nagyon szegényes a ruházata, de vala­
hogy nem oroszos. Arcvonásai alapján sem a „miénk”, hanem valamilyen nyuga­
ti nációhoz tartozik. Azonkívül oroszul is elég furcsán, idegen akcentussal beszél,
ezért inkább hallgat.
Bizonyára Innokentyij Fjodorovics volt az első a helybéli parasztok közül, aki
megkockáztatta, hogy kijátssza a hatóság tilalmát és meglátogassa a titokzatos em­
bert. S mit ad Isten, nyomban megtalálta a közös hangot az idegennel, mivel má­
sodszor, harmadszor és tizedszer is meglátogatta. Természetesen felfigyeltek erre, és
behívatták a rendőrparancsnokságra, ahol gyanakodva megkérdezték:
—Mi dolgod van az idegennel, hogy eljársz hozzá?
Morokov azt felelte, nem lát abban semmi rosszat, hogy eljár az emberekhez, hi­
szen szükségük van rá. Kinek halat, kinek erdei gyümölcsöt vagy cirbolyamagot,
esetleg a tajgában elejtett vad húsából visz.
A rendőri figyelmeztetés ellenére Innokentyij Fjodorovics továbbra is barát­
kozott a telepes idegennel. Egy alkalommal elvitte magához vendégségbe a „cári
udvari főurat”. Igaz, nem messzire, csupán a Barguzin folyó túlsó partjára, de még-

23
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

is megszegte a hatóság szigorú utasítását, hogy a fontos „államellcnes bűnözőt”

nem lehet kiengedni Kuznyecovék házából. O tt, Tolsztyihinóban a „cári udva­
ri fóúr” élvezettel ült be a forró orosz gőzfürdőbe, ivott egy-két pohárral a gazda
készítette borból, bevallván, hogy különböző okokból már két éve nem fogyasz­
tott alkoholt, ahogy arra sem volt lehetősége, hogy igazi orosz fürdőben gőzöltesse
magát. Ez a fürdő fölöttébb elnyerte az idegen tetszését, s a „titkos” ember ezután
maga kereste az alkalmat, hogy megszökhessen az éber őrtől és gyakrabban látogat­
hassa meg a tolsztyihinói paraszt vendégszerető házát.
A barguzini telepes idegen és a Morokov család között kialakult kapcsolat annyi­
ra szoros lett, hogy Innokentyij Fjodorovics őt a legjobb barátjának tartotta, bár az
sokkal fiatalabb volt nála.
Nemsokára újabb esemény történt, amit tulajdonképpen vártak a barguziniak,
és biztosak voltak benne, hogy be fog következni. A „cári udvari főúr”... meg­
nősült. Annuskát, szállásadó gazdája, Iván Kuznyecov lányát vette el. Iván
Alekszandrovics Kuznyecovnak és a feleségének, Anyiszija Alekszejevnának négy
gyermeke volt, mind lányok. Az akkor 20 éves Annán kívül ott voltak a húgai,
Jevdokija, Agrippina és Jekatyerina. Miután Iván Alekszandrovics felhagyott sek-
restyési munkájával, fuvarozással foglalkozott, kis vendégfogadót nyitott, azonkí­
vül átutazóknak adta ki a mai napig megmaradt háza egyik szobáját. 1849-1850
körül a családfő meghalt, s a nagy gazdaság fenntartásának gondjai Anna vállára
nehezültek, mivel az édesanyja már meglehetősen idős volt. Jevdokija és Agrippina
férjhez ment, Jekatyerina is készülődött az esküvőjére, így neki is el kellett hagynia
a szülői házat. A barguziniak emlékezetében Anna úgy maradt meg, mint „fiatal,
szép, takaros és rendes asszony, aki tisztán tudta tartani a házát és magát”.
A megtartott esküvőről sok mindent beszéltek. A legtöbben elítélték, mert valahogy
„nem emberi módon” történt. Nem elég, hogy Anna egy betelepített idegen emberhez
ment férjhez, egy „államellenes bűnözőhöz”, aki magára a „cár atyuskára” emelt kezet,
ráadásul az ifjú pár nem ment Isten házába a pap elé áldását kérni, nem jegyezték be
őket a Megváltó Színeváltozása barguzini templomának anyakönyvébe. Az ilyen „pol­
gári” házasság abban az időben szentségtörésnek, hatalmas bűnnek számított.
Hamarosan kiderült azonban e cselekedetük oka. Bár az őrséget ekkorra Anna
Kuznyecova házából eltávolították, az „államellenes bűnöző” megfigyelését titok­
ban a helyi rendőrfőnök látta el, a barguziniak észrevették, hogy a „cári udva­
ri főúr” életében bekövetkezett fordulat nem változtatott annak zárkózottságán.
Ahogy korábban sem látogatta a helyi pravoszláv templomot, ugyanúgy továbbra
is elkerülte azt. A bátyuska megpróbálkozott néhányszor beszélni a titokzatos em­
berrel, de az nem engedte be őt a házba, bereteszelte az ajtót. A pap ezért ádázul
ki nem állhatta őt.
Újabb szóbeszéd terjedt el Barguzinban: a „cári udvari főúr” azért nem jár a
templomba, mert nem a mi pravoszláv hitünkön van. Senki sem látta imádkozni,
s keresztet sem hordott a nyakában.

24
 .H ívjanak engbm P etrovicsnak ’J

Ma már nem lehet megállapítani, hogy miről beszélgetett a titokzatos ember és

Innokentyij Fjodorovics Morokov. Csupán annyit tudunk, hogy a gazda az ilyen
beszélgetések után csodálkozva csóválta a fejét, és azt mondta a gyerekeknek:
—Micsoda ragyogó és okos elme! Nem olyan, mint a mieink. Verhetjük a falba a
mi muzsikjaink fejét, nem lesz több az eszük, ez pedig...
Később tréfás versikét költött rendkívüli barátjáról, Morokov ezt mondta be­
szélgetéseik lényegéről:

EleTpoBaHa b tocth xfleM , Petrovánt vendégül várjuk,

H to 3apoÖHM, to nponbeivi. Mit kerestünk, azt elisszuk,
O h Hac yuHT, KaK TyT >KHTb, Megtanít ő minket élni,
H to ö m c ropsi He T y ^ H T b ... Nem kell mindenért bánkódni.

Innokentyij Fjodorovics minden kínálkozó alkalommal igyekezett megismerni a

„cári udvari főúr” élettörténetét, szerette volna megérteni, mi volt az oka, hogy ke­
zet emelt a cár atyuskára, megpróbált legalább egy kicsit belelátni a paraszti világ­
tól oly távoli nemesi ármánykodásba, udvari intrikákba.
Egyszer Morokov mégis megtudta, hogy a titokzatos ember neve Petrovics, de
nem hitte el. Beszámolt az értesüléséről a családjának, de hitetlenkedve megvon­
ta a vállát:
—Nem lehet ilyen vezetéknév. Ez apai név, nem családnév.
Kétségeit egy alkalommal vendégével is megosztotta, de az válaszul csak bó­
lintott, és ezt mondta:
- Hívjanak Petrovicsnak! Nem mindegy, mi az ember neve?
Morokov és a többi barguzini muzsik nem elégedett meg ezzel a válasszal, meg­
próbálták kideríteni a számukra szokatlan családi név helyességét, Anna Ivanovna
Kuznyecovához fordultak, feltételezve, hogy Petrovics mégis „petrován”, ahogy ab­
ban az időben a Petrovszki (most Petrovszk-Zabajkalszkij város a Burját Köztár­
saság keleti határán) Vasgyártó és Acélöntő Üzemben kényszermunkájukat végző
összes politikai foglyot nevezték Nyercsinszk környékén.
- Nem Petrován - magyarázta el Kuznyecova - , hanem Petrovics. Hívják így őt!
Ez a válasz sem elégítette ki őket, ezért a barguziniak eldöntötték magukban,
hogy az új falubelijük mégiscsak a petrovszki gyárban és a nyercsinszki bányában
töltötte le a büntetését, utána került hozzájuk, Barguzinba.
A helyi zsandárok továbbra is megfigyelés alatt tartották Petrovicsot. Miután
megszabadult Kuznyecovék házában az éber felügyelettől, a titokzatos ember gyak­
rabban látogatta meg Morokovékat, de más parasztoknál is vendégeskedett. Fo­
kozatosan bekapcsolódott a falusi gazdasági életbe: halászott, fenyőgyantából kát­
rányt párolt.
Segített a postahivatal építésében, ügyesen bánt a fejszével, így az ácsok között
nyomban ő lett a legelső, mivel hasznos tanácsokkal is ellátta a többieket, építési és

25
A i .ekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

technikai fogásokra tanította őket. Ezért egyre nagyobb tiszteletre tett szert az em­
berek körében, bővült ismeretségi köre.
Mellesleg a Bajkálon túli terület állami levéltárában sikerült megtalálnunk azt
a dokumentumot, amely a postaépület építésének terveiről készült 1851 októ­
berében, azaz valamivel azelőtt, hogy Petrovicsot Barguzinba telepítették. Ez az
irkutszki kormányzó levele „a Bajkálon túli terület megbízott katonai kormányzó­
jának és a Bajkálon túli kozák sereg kinevezett atamánjának”. íme, a szöveg:
„ Van szerencsém ezennel Méltóságod elé terjeszteni elbírálásra a Körzeti
Postafelügyelőségpostafelügyelöjének szeptember hó 12-én kelt, 571. számmal hozzám
intézett megkeresését Nyikolaj Kangyinszkij Kjahtéban lakó elsöosztályú kereskedő és
köztiszteletben álló polgár kérvényével kapcsolatban a nem járási székhely Barguzin
város postarészlegének létrehozásáról a kereskedőknek a kereskedelmi ügyekkel összefüg­
gő levelezései megkönnyítése érdekében. M2
Hamarosan kiderült, hogy Petrovics verseket ír, méghozzá olyan szépeket, hogy
azok a lélekhez szólnak. Egyáltalán nem hasonlítottak azok a helyi csasztuskákra
vagy a barguzini asszonyok siratóénekeire, amelyekben nehéz sorsukról, a szülői
ház férjhezmenetelükkel kapcsolatos elhagyásáról panaszkodtak. Az ilyen éneke­
ket hallgatva elsírja magát az ember. Petrovics versei nem olyanok. Harcos, gyújtó
hatásúak, a szabadság kivívására hívnak, a hatalom ellen szólnak. Az ilyen verseket
kezdetben titokban olvasta fel, csak Morokovék családjában.
Nemsokára Innokentyij Fjodorovics házát is meglátogatta a rendőrség. M int­
ha csak arra jártak volna, bementek teát inni, megpihenni, de a beszélgetés során
előbb-utóbb a „titkos” emberre terelték a szót: mit csinál Tolsztyihinóban, kihez
jár még a faluban, miről szokott beszélni?
-T ö bbeket is meglátogat - felelte Morokov. - A mindennapi életről beszél, sok
mindenben járatos, sokat tud, nem úgy, mint a mi buta, falusi embereink.
A helyi pópa bizalmatlansága és a rendőri megfigyelés ellenére a barguziniak kö­
zül sokan tisztelték Petrovicsot, és nem ítélték el a különcségéért, megértették,
hogy a hitbeli különbség miatt nem akar a pravoszláv templomba járni.
Petrovics évről évre egyre jobban megnyílt az emberek előtt. Kiderült, hogy nem­
csak a cinezéshez, forrasztáshoz, ácsmunkához ért, nemcsak verseket ír és hasznos
tanácsokat ad az embereknek, hanem még a gyógyászatban is járatos. Eddig csak
a dekabrista Mihail Küchelbecker gyógyított füvekkel. Kitűnt, hogy a „cári udva­
ri főúr” minden betegségre tudott gyógyszert. Gyógynövényeket gyűjtött, szárí­
tott, belőlük főzeteket készített, kezelte a betegeket. Mihail Küchelbeckerrel barát­
kozott, vele együtt kulcsokat, zárakat készített, ikonokat újított fel. Volt, hogy egy
öregasszony hozott egy ikont, amely az időtől megfeketedett, a legyek bepiszkítot­
ták, annyira, hogy még a szent arcát sem lehetett kivenni. A két barát megtisztítot­
ta, ahol kellett, kijavította a festéket, bekente valamilyen kenőccsel, s az ikon úgy12

12 EA.3K (Bajkálon Túli Területi Állami Levéltár - BTTÁL), f. 10, op. 16, gy. 31

26
 H ívjanak engem P etrovicsnakiJ

ragyogott, mint újkorában. Ezért az öregasszonyok tisztelték Petrovicsot, és szinte

megbocsátották neki, hogy nem vette fel a pravoszláv vallást, nem járt templomba
és nem tartott kapcsolatot a pópa bátyuskával. Annuska Kuznyecovának sem ve­
tették igazán a szemére „bűnösségét”.
Egyszer a „cári udvari főúr” olyasmit talált ki, amivel nyomban megnyerte az if­
júság, különösen a gyerekek tetszését. Az az ötlete támadt, hogy Barguzinban szín­
házat hoz létre. O maga rövid jeleneteket írt, színre vitte azokat, szerepet játszott,
verseit szavalta. Sok ember gyűlt össze, így aztán ünnepnapokon és vasárnapon­
ként a „színpadot” ki kellett vinni a házból az utcára. Vidám volt a hangulat. Meg­
látszott, hogy Petrovics tapasztalt színész és tehetséges rendező. Az is kiderült, hogy
otthon, a hazájában a színészet múltbeli életének része volt, vándorszínészként járt
egy társulattal.
így fokozatosan kétségek merültek fel a barguziniakban arról, hogy a titokza­
tos „államellenes bűnöző” a cárhoz közeli, udvari nemességhez tartozna, mivel a
cári felség udvarának fontos előkelőségeit valamiféle fellengzős, rendjeleket viselő,
semmihez sem értő, csak lakomázó és sokat alvó nagyuraknak képzelték el. Olya­
noknak, mint a helyi, barguzini hatalom képviselői, akik magasan hordják az or­
rukat, a népet sötét tömegnek tekintik, nem tudnak vele emberi módon beszélni.
Petrovics nem barátkozik az ilyen „hatalmasságokkal”, mindig az egyszerű muzsi­
kok között van, szóval és tettel segíti az embereket. Miféle „cári udvari főúr”? Va­
lahogy nem olyan.

27
 H alottai bó l beltámad ott

Halottaiból feltámadott

Múltak az évek. A barguziniak előbb vagy utóbb megtudták a kósza hírekből, de

magától Annuska Kuznyecovától is, a rendőrség által eltitkolt igazságot a hozzájuk
került titokzatos száműzöttről.
Mindenekelőtt az tűnt fel nekik, hogy a „cári udvari főúr” nem csupán sántított,
de m intha húzta volna is az egyik lábát. A gőzfürdőben Innokentyij Fjodorovics
észrevette, hogy a bal térdén tépett, már behegedt seb van. Látszott, hogy hiány­
zik a térdkalácsa, ezért nem tudja jól behajtani a lábát. Látta Morokov a sebet is
a mellkasán és azt, hogy hiányzik három ujjperecé. Rájött, hogy Petrovics koráb­
ban nehéz helyzetbe kerülhetett, csatában vett részt, ahol a sebeit szerezte. Érdek­
lődött a sebek eredete felől, de a titokzatos vendég csóválta a fejét, és elgondolkod­
va ennyit mondott:
—Várj! Ha eljön az ideje, elmondom. Most még nem lehet...
A súlyos seb a lábán megnehezítette Petrovics járását. Igaz, néha részt vett a ha­
lászatokban, sőt, elgyalogolt a Barguzini-völgy közelebbi és távolabbi falvaiba, is­
merkedett a helyi lakosság életével. Egyet viszont nem tudott a sérülése miatt: me­
redek hegyre menni. A muzsikok gyakran hívták a tajgába tobozt gyűjteni, mókust
vagy cobolyt fogni, vadászni, de Petrovics csak széttárta a karját: az égig érő mere­
dek hegyoldalakon ilyen lábbal nem juthat messzire.
Azt, hogy nem tudott a „titkos” ember hegyet mászni, az egyik végétől a másikig
több száz versztnyi kiterjedésű Barguzini-völgyben megtett gyaloglásaival pótolta.
Viszont volt egy határ számára: a rendőrség megtiltotta, hogy 20 versztnyi távol­
ságnál messzebbre távolodjék el. Egy alkalommal, amikor Morokovéknál vendé­
geskedett, elmondta: régi vágya, hogy legalább egyszer eljusson a távoli Agafon ovo
faluba.
Innokentyij Fjodorovics először nem értette, hogy miről van szó. Miért éppen
Agafonovóba? Közönséges szibériai falucska, Baj kálón túli erdők és sztyeppek közé
rejtőzve. Ugyanolyan parasztok élnek ott is, m int mondjuk Tolsztyihinóban vagy
Barguzinban. Szántják a földet, gabonát vetnek, halásznak és vadásznak. A környé­
kén sincs semmi különösebb látnivaló. Ám aztán rájött: nemrég ugyanolyan poli­
tikai elítélteket telepítettek oda, mint Petrovics. Talán még külföldieket is, többsé­
gükben lengyeleket. Békésen élnek, közösen tartják meg a barguzini vidék számára
új tavaszi ünnepüket, a Czqstochowai Szűz Mária ünnepét, amelyre orosz parasz­

ti?
Ai .ekszej Tyivanyenko: A sziiA riai „titkos fogoly”

tok is mennek a közeli és távoli falvakból. Ezért vitték hát a „cári udvari főurat”
Barguzinba olyan nagy őrség kíséretében: nemcsak ő volt a fegyenc-szállítmány-
ban, hanem egy egész csapat, de Agafonovóban Petrovicsot elkülönítették a többi­
ektől, hogy a száműzöttek ne tudjanak érintkezni egymással. Világos, egy társaság
volt az egész, ugyanazért száműzték őket Szibériába.
- No, legény, elviszlek Agafonovóba —ajánlotta fel egy alkalommal Innokentyij
Fjodorovics.
Az előérzete nem csapta be a muzsikot. Amikor szekéren elvitte a vendégét oda,
azonnal látta, hogy a „lengyelek” és Petrovics jól ismerik egymást. Sőt mi több!
Amikor a körükben volt, Morokov legnagyobb csodálkozására valamilyen számá­
ra ismeretlen nyelven beszélgetett velük. Nem lengyelül, azt a nyelvet jól ismer­
ték Barguzinban, mivel sok lengyel száműzött élt közöttük. Ezért nem tudott hát
Petrovics olyan jól oroszul! Új barátja „külföldi” származására Morokov magától is
rájött, a Petrovicsról költött csasztuskájában ilyen sorok szerepeltek:

fJemposan, nam nem poean Petrován, mi petrovánunk,

Thí noiumo ne nam H sá n ? ... Mért nem vagy a mi Ivánunk?...

Ez az agafonovói utazás komolyan nyugtalanította a rendőrséget. A titokzatos

embert berendelték a körletbe, azt mondják, hogy ordítoztak vele, megtiltották,
hogy az engedélyük nélkül elhagyja Barguzint, és sok mindennel megfenyegették.
Petrovics nagyon lehangoltan, szomorúan ment haza, napokig nem beszélt senki­
vel, és nem mutatkozott az emberek előtt. Nagyon aggódott. Egy idő után azon­
ban ismét ellátogatott Agafonovóba. Aztán harmadszor, negyedszer is...
Újabb hír terjedt el Barguzinban: azt beszélték, hogy a mi titokzatos emberünk
„feltámadt” halottaiból. Valamilyen ütközet után, súlyosan megsebesülve, öntuda­
tát vesztve tömegsírba temették, ahonnan, miután magához tért, a csodával hatá­
ros módon kiásta magát, és életben maradt. Amikor Morokov efelől érdeklődött,
Petrovics elmosolyodott, tréfával ütötte el a kérdést, de aztán hirtelen elgondolko­
dott, szomorú lett, s aznap már egy szót sem lehetett kihúzni belőle. Búcsúzáskor
csak ennyit mondott:
Mese ez mind... Egyszer majd elmondom nektek az igazat.
Ám a barguzini muzsikok ezúttal sem hittek Petrovicsnak. Hát a sebek? A lázító
forradalmi versek? M iért ítélték kényszermunkára és örökös száműzetésre? Miért
hozták ide ilyen szigorú őrizet alatt? M iért élt eleinte az őrséggel egy házban, hisz
korábban soha nem fordult ez elő az állami elítéltekkel?
Igaz is, a versei. Talán nem egy régi csatáról és súlyos sebesüléséről tanúskodik
Petrovics egyik Barguzinban írt verse? Az Almaim című vers így hangzik:

30
 H alottaiból feltámadott

Kozda eme whi^om r ötui, Ifjú koromban köröttem

BoKpyz mchr nocuAucb poeM Kerengtek, forgolódtak rajban
Mennibi. FI cmpacmno ux aio ő ua , A z álmok. Mindet szerettem,
Ceön yxc n CHumoui zepoeu. Bennük magam már hősnek láttam.

H zopdo ebicmynaA na 6oü Csatába büszkén szálltam én,

C KoeapcmeoM, 3 aoőoü u nopoKOM. Ármánnyal, gonosszal harcoltam,
FI yeACKCiA moAny c coőoű, Népemnek kellett a remény,
FI eoAcdeM 6bui u npopoicoM. Vezére, prófétája voltam.

Pl oŐHüMueiuu ocmpbiü Mén A kardom kezembe vettem

Pi 3HCIMR Kpacuoe CGOŐodbL, S a szabadság piros zászlóját,
FI eemxoe cőupaACR CAceub, A z ósdit tűzre vetettem,
Oceoőodumb xomeA napodbi. Szabaddá téve népek sorsát.

OdeA docnexu, 6 3 ra r upim, Páncélom, pajzsom felvettem,

M na kohr yceACR cmcao : Es bátran paripára ültem:
TlycKaü, nycKaű mchr oh mhlmí - Száguldjon eszeveszetten -
y Mpy 3a npaeoe r deAO. Igaz ügyért halni készültem.

Hö, 6UÖHO, ŐblA C3ÖOK HAOXOÜ. De lám., hitvány lovas voltam,

ripu nepeoü cxeamKe r cbüruacr , A z első harcban földre estem,
H iu,um caomüacr nado m h o ü , Pajzsom törötten eldobtam,
M ecmamb ne moz r , k ük hu őuacr . Felkelni nem bírt már a testem.

Ho ece m ynopuo edaAb zaröca . Am konokul messze néztem.

T űm eudeA: eumR3u cpaxcaAucb, Láttam: küzdöttek a vitézek
M r , HecHacmubiü, e 6oü xomeA. Én, gyönge, harcba készültem,
y ebi! Menmbi mou ue cőbuiucb. De álmaim —jaj! —elenyésztek.

S íme, az „államellenes bűnöző” még egy verse, amely megmagyarázza, hogy mi­
ért üldögélt hosszasan, elgondolkozva a Barguzin-folyó kopár partján, és nézte szo­
morúan a naplementét. Valahol ott, messze nyugatra volt az ő hazája, lehet, hogy
a családja, gyermekei is, s ott akarta végrehajtani hazafias hőstettét az „ármánnyal,
gonosszal” vívott harcban. Erről ír Be szomorú az életem... című versében:

IJenaAbHa mór Mii3Hb őbuia, Be szomorú az életem,

B ueü ue őbL/io daxce npoceema. Halvány reménysugár se süt rám,
Tenepb yxc 6au3kü u mozuaü, Immár közel a sírhelyem,
M necHb AeőeduHüR cn em a. Hattyúdalom rég elhangzott már.
M menü ecmawm npedo mhoho, Árnyékok tódulnak elébem,

31
A l EKSZEJ T y IVANYENKO: A SZIHKKIAI „TITKOS fo g o ly ’

Bemarom ece zoda npootcumue. Előjönnek az átélt évek,

ÍAfuicy h u eiaicy c mocKOto -
Jluiub püMKU cmonm ece nyemue.
M dea moiix eoece ne eudno:
JllilUb ÖyMbL, Meumbl U MeAÜHbH.
CmanoeumcM zopbKO u cmudno
3a Myicu mou u cmpadaubH.
3 ancM 60 Mi-ie cepdu,e maic őuAocb
M K 6AUACHŰM AK)C)0 6 bK) KUHCAfí?
3 aneM no hohom daj/ce cmiAOCb,
Hmo Acdem mchh doőpoe öcao ?
3 üh 6m ? Budno Kpecm ne nőd cuAy
ílodnnA h e Muuymy zopdbinu.
A nmo n HaiueA? Jluiub MözuAy
B xoAodnoü yzproMOÜ nycmbine.
Oly búsan látom, egyre nézem -
Mind üres rámák, sehol képek.
A tetteim homályba vesztek:
Csak képzelések, vágyak, álmok.
Keserűséget, szégyent érzek,
M ert kínt és szenvedést találok.
Mért dobogott úgy az én szívem
Szeretteimért oly hevülten?
Mért telt el álommal sok éjem,
A szent, jó ügyért lelkesülten?
Miért? Mert súlyos, nagy keresztet
Vettem magamra gőgös percben.
Csak sír jutott, bár mást kerestem,
A hideg, puszta, zord vidéken.13

Innokentyij Fjodorovics meghalt, nem tudta kivárni Petrovicstól az ígért beszámo­

lót életéről. Eltemetve a barátját, a „titkos” ember még jobban magába zárkózott, alig
ment ki a házból. Morokov volt az egyetlen a helyiek közül, akihez őszinte barátság
fűzte. Igaz, Barguzinban még élt Mihail Küchclbecker, ám ő sokkal idősebb volt nála,
gyakran iszogatott, különösen élete utolsó éveiben, s őszintén szólva, politikai kérdé­
sekről nem igazán beszélgettek. Látszólag mindketten a cár elleni küzdelmük miatt
szenvedtek, mégsem találták meg a közös nyelvet. Hosszú évek múlva megtudták a
barguziniak, hogy ezek az „államellenes bűnözők” más-más uralkodók ellen harcoltak.
A barguzini hagyomány azt tartja, hogy a barátját elvesztő, az állandó megfigye­
lést nehezen elviselő Petrovics engedélyt kapott a helyi hatóságoktól, hogy elhagyja
a kisvárost és mezőgazdasággal foglalkozzék. Nem tudni, hogy egyedül ment-e, vagy
Annuska Kuznyecovával, ideiglenesen, vagy véglegesen. A második hely, ahol a „tit­
kos” ember letelepedett, a barguzini nomád burjátok földjeinek közepén és budd­
hista kolostoruk közelében volt. Eliszunban, ahol letelepedett, volt néhány burját
ulusz (nomád falu - ford.) és az iliszunszki postaállomás, ahol a barguzini aranyle­
lőhelyre érkezők lovakat váltottak. Nem volt nagyon messze Barguzintól, 40 verszt-
nyire. Petrovics itt egy egyszerű kunyhót épített, kituskózta az elhanyagolt pusz­
ta földterületet, és földműveléssel foglalkozott, mert valahogy meg kellett élnie. Itt
1856 tavaszán nagyon megfázott, megbetegedett, és májusban meghalt. Mivel az új
telepes európai nemzetiségű és hitű volt, a burjátok nem engedték meg, hogy a kül­
földi idegent a temetőjükben temessék el, hanem halotti lepelbe tették a holttestet,

13 Az orosz szöveg Typeeun A. B., dnuacoe 71. E.: O apbiíi c[)OJibK/iop npM-6aiÍKa/ibfl
( GurevicsA. V., Eliaszov L.J.: A Bajkál-mellék régi népköltészete) című kötetében olvasha­
tó. Ulan-Ude, 1939., I. kötet, 455.

32
 H alottaiból feltámadott

és Barguzinba vitték. Ám ott az egyházi hatóságok ellenkeztek, megtagadták, hogy

a Megváltó Színeváltozása barguzini templom falainál levő pravoszláv sírkertben he­
lyezzék nyugalomba. A más hitűek és külföldiek számára volt egy másik hely a kisvá­
ros szélén, ahová telepes zsidókat, keresztény burjátokat és evenkeket, valamint po­
litikai száműzötteket temettek. Egyszóval azokat, akik nem voltak a pravoszláv egy­
házközség tagjai és nem járultak minden évben gyónásra a bátyuska elé.
A barguzini burjátok körében él egy törzsi legenda egy bizonyos Petrovics nevű
száműzött külföldiről, aki megszökött Barguzinból, és a helybéli pásztorok kö­
zött rejtőzött el egy távoli irtásföldön, Ugnasz helységben. A rendőrség a nyomá­
ban volt, de a burjátok nem adták ki a jövevényt, aki segítséget kért tőlük az üldö­
zői elől. így Petrovics letelepedett a sztyeppéi nomádok körében, alkalmi szerelmi
kapcsolata volt egy helyi burját lánnyal, s a született fiúgyereket az apja vezeték­
neve után Pjotrnak (burjátul Petruskának) nevezték el. De még a gyerek születé­
se előtt a burjátok visszakergették a kényszermunkából szabadult szökött idegent
Barguzinba. Ennek a Petrovicsnak (Petruskának) a leszármazottai tudják, hogy a
felmenőjük költő volt, néhányan örökölték annak költői tehetségét, verseskötete­
ket jelentettek meg. De erről majd kicsit később.
így aztán a barguziniak szinte semmit sem tudtak kideríteni a fontos politikai
elítélt életéről, akit jó emlékezetükben tartottak meg. Ki ő, honnan és milyen bű­
nökért száműzték?
Kiderült azonban, hogy Petrovics valós életrajzáról ketten tudtak valamit
Barguzinban: a felesége, Anna Ivanovna Kuznyecova és annak fiatal barátnője,
Marija Innokentyevna Morokova, az a „szamováros Másenyka”, aki 1852-ben a ti­
tokzatos telepest az apjával összehozta.
Az egyik hosszú téli estén, amikor a két barátnő a forró kályha mellett ütötte
agyon az időt, Marija rávette Anna Ivanovnát, hogy őszintén beszéljen neki halott
külföldi férjéről. Az megeskette Morokovát, hogy az elbeszélt történet titok marad
az összes barguziniak előtt. Marija Innokentyevna majdnem 80 évig őrizte ezt a tit­
kot, csak röviddel halála előtt tárta fel azt a barguzini származású népköltészet-ku­
tató, Lázár Jefimovics Eliaszov előtt.
Igen, valóban, m ondta Kuznyecova, az a Petrovics nem a mi országunkból való
volt, hanem valahonnan messziről került ide, de nem Lengyelországból. Egyálta­
lán nem volt „cári udvari főúr”, hanem nagyon szegény paraszti családból szárma­
zott. Kora ifjúsága idején sokat szenvedett, tarisznyával a vállán bolyongott az or­
szágban, nélkülözött. Igaz, nem kért alamizsnát, megkereste a kenyerét, ahol tud­
ta: volt vándorszínész, egy ideig katonáskodott, de főleg verseket írt. Szavai a sza­
badságról eljutottak a nép leikéhez. Hiszen arra szólított fel a költő, hogy döntsék
meg az elnyomók uralmát, űzzék el őket az országból.14

14 A naiv visszaemlékezéstől nem várhatunk pontos adatokat: a szegényparaszti családból

származás éppúgy nem helytálló, mint az, hogy koldusként járta az országot. (Szerk.)

33
A lekszej T yivanyenkq: A szibúuiai „titkos fogoly”

Röviden szólva, „életre-haldlra összeveszett Petrovics Franc királlyal'. A király meg­

parancsolta neki, hogy hagyjon fel a nép „megzavarásával”, de ő bátran „visszavá­
gott” a verseivel. Megírta, hogy az országban nyomorog a nép, lerongyolódott, má­
ról holnapra tengődik. A király ezekért a szavaiért el akarta fogatni a lázadót és pat­
kányoktól hemzsegő pincébe zárni, de félt. Hiszen az emberek mind ismerték őt,
és nyomban megkérdezték volna, hogy hová tüntette el a mi Petrovicsunkat? Anna
Ivanovna elmondta, hogy az ellenségeskedés Petrovics és a külföldi ország királya
között hosszú évekig tartott. Egyszer azonban összeszedte Petrovics a népet és a ki­
rályi palotához vezette, ahol az emberek követelni kezdték:
—Gyere ki, király, válaszolj a szavainkra!
Megijedt a király, nem mert az emberek előtt mutatkozni, de megparancsolta a
tábornokainak, hogy küldjenek hadsereget, és lőjék szét a tömeget. Megtudták ezt
az emberek, és hazamentek. „Megérkeztek a katonák a palotához, de az embereknek
nyoma veszett. Okos a nép, nem teszi hurokba a fejét."
Közben Petrovics összeszedte a királyságban az összes szegény embert, és azt
m ondta nekik:
- A királyt nem lehet jó szóval meggyőzni. Előbb meg kell fosztani a hatalmá­
tól, aztán el kell venni a földesuraktól a földet, minden urat arra kell kényszeríte­
ni, hogy dolgozzék.
Tetszett az embereknek Petrovics beszéde, a nép már régen szeretett volna földet
kapni, de nem tudta, hogyan.
Sok nap telt el azóta, talán egy év is. Az emberek az erdőkbe mentek, elrejtőztek
a király szeme elől, kovácsmühelyeket rendeztek be maguknak, fegyvereket kezd­
tek készíteni. Egyesek golyókat öntöttek, mások patronokat csináltak, az asszo­
nyok egyenruhákat varrtak, mert a katonáknak mundér kell. Sok paraszt titokban
a falvakból az erdőkbe hajtotta a teheneket, és a gabonát is odavitte. Észrevétlenül
készülődtek a király elleni háborúra. Amikor a király tudomást szerzett erről, az
összes cinkosa felbolydult, mint a hangyaboly, sereget kezdtek gyűjteni.
Megkezdődött az igazi háború, amelyben Petrovics hadserege egymás után arat­
ta a győzelmeket. Elvesztette a fejét a király, látta, hogy nem tudja megtartani a ki­
rályságot. A királyi seregből sokan elestek, de a felkelt parasztok között is aratott
a halál. Petrovicsék egyre közelebb jutottak a fővároshoz. Elcsüggedt a király, azt
mondta a tábornokainak:
- Nem tarthatom meg a királyságomat, levágják a fejemet, de ti, tábornokok, ve­
lem együtt jöttök a túlvilágra. Sírba tesznek minket a parasztok. Hát, bátor tábor­
nokaim, legalább csatában essetek el, de a parasztokat tartsátok féken. Mert ha ők
győznek, ti megláncolva mentek kényszermunkára.
Meghallgatták a tábornokok a királyt, ezt felelték neki:
—Örömmel levágnánk mi az összes parasztot, de kevés hozzá az erőnk. A kato­
nák között is sok a paraszt, nem akarnak a sajátjaikra lőni. M it tehetnénk? Adj ta­
nácsot nekünk, király!

34
 H alottaiból feltámadott

Dühbe gurult a király, fel-alá rohangált a palotában, és ezt kiabálta:

- Nem becsülitek meg a királyságot, nem sajnáljátok a királyotokat! Mindnyája­
tokat felakasztlak, lekaszabollak!
És végső harcba kergette őket Petrovicsékkal. De mindhiába. Állnak a parasztok,
mint a megbabonázottak, lőnek rájuk, de meg sem rezdülnek, amikor pedig ők tü­
zelnek, csak úgy hullanak a király katonái.
Ekkor a király Nyikolkához (II. Miklóshoz—ford.), az orosz cárhoz futárokat me­
nesztett és megparancsolta nekik:
- Mondjátok meg az orosz cárnak, hogy segítsen nekem. Nyugtalan időket
élünk, ma engem taszítanak le a trónról, aztán majd ő következik.
Sokáig száguldottak a futárok, nem aludtak, nem pihentek, napok, éjszakák tel­
tek el, míg végre a cári udvarba érkeztek:
- Fogadj minket, cár atyuska, Franctól jöttünk, a külföldi királytól. Azért kül­
dött a király, hogy a segítségedet kérje, mert a parasztok csőstül mentek rá, ráadá­
sul a fejét követelik, aztán majd hozzád is elérnek.
Összehívta az orosz cár a minisztereit, megtanácskozta velük, hogy m it tegyenek.
Az egyik miniszter ezt mondta:
- Segíteni kell, nyugtalan időket élünk, ma náluk fordult a nép a király ellen,
holnap meg nálunk támadnak a muzsikok a cárra...
H át így határoztak, mondta Anna Ivanovna. Nyikolka cár megszámlálhatatla­
nul sok katonát gyűjtött össze, és elküldte őket Franc királyságába. Hosszabb-rövi-
debb ideig mentek, de biztosan siettek, mert hamarosan találkozott Nyikolka sere­
ge Franc királyságában azokkal a parasztokkal, akik a király ellen szegültek. Olyan
harc kezdődött, hogy elsötétült az ég, füst takarta el a napot, körös-körül égésszag
terjengett. Küzdöttek egy napig, kettőig, de senki sem tudott győzni. Petrovics
bátran harcolt a parasztjaival, megparancsolta nekik:
- Kitartunk a halálig, de a királyunkat és Nyikolkát, az orosz cárt is a másvilág­
ra küldjük. Nincs mit vesztenünk, csak egyszer halhatunk meg, de azt senki nem
kerülheti el.
- Ügy van, Petrovics - felelték a muzsikok. - Harcoljunk a végsőkig. Hadd tud­
ja meg a király, hogy a nép nem fogja sokáig eltűrni őt. Nekünk szabadság, neki
halál!
Megértették az emberek, hogy Petrovicsnak igaza van, s sziklafalként álltak szem­
ben a királyi és az orosz katonákkal. Ágyúval lőtték őket, de nem menekültek el,
szúrónyrohammal támadtak rájuk, de ők visszaverték az ellenséget. Sokáig, sokáig
harcoltak a katonák Petroviccsal, de sehogy sem tudták legyűrni... Közben a király
lovasságát küldte kardokkal, a harcmezőre vágtattak, mindenkit megelőztek és rá­
rontottak Petrovics seregére. Olyan verekedés kezdődött, hogy szavakkal nem le­
het elmondani, tollal nem lehet leírni. Szóval összeakaszkodtak Petrovicsék a kato­
nákkal. De egyenlőtlen volt a küzdelem: a királynak sok ezerrel több katonája volt,
Petrovicsnak pedig jóval kevesebb. Sokan elestek ott.

35
A i .hicszej T yivanyenko; A szibériai „titkos i oc.oly”

Amikor vége lett a harcnak, Franc király kiadta a parancsot: a megölt

„petrovicsiakat” dobálják egy gödörbe, Imgy senki se tudja, hol van a sírjuk és kik
vannak abban eltemetve. A király katonái hozzáláttak, hogy mindenkit egy gödör­
be hajigáljanak. Napokig hordták a holttesteket, s amikor megkezdték a földet rá­
juk hányni, kiderült, hogy élők is vannak közöttük. Néhányan kimásztak és az er­
dőbe menekültek. Köztük volt Petrovics is. Amikor magához tért, meglátta a friss
halmot bajtársai sírja fölött. Mindenkit eltemettek, kit holtan, kit élve.
Hogy hová került ezután Petrovics, azt maga Anna Ivanovna Kuznyecova sem
tudta, mert a férje nem volt hajlandó erről beszélni. Viszont két évvel a „feltáma­
dása” után a titokzatos ember Barguzinba került, mint különösen veszélyes „állam-
ellenes bűnöző”.
Amikor Petrovics meghalt, a helyi emberek sokáig gondozták a sírját, tőzeg­
rozmaringgal, mezei virágokkal ültették be, ahogy meghagyta. Csak azt sajnál­
ták a barguziniak, hogy ilyen rövid ideig élt ez a jó ember közöttük, nem tudhat­
ták meg sem a keresztnevét, sem a vezetéknevét, sem azt, hogy melyik idegen or­
szágból került hozzájuk. Ezért mindenféle legendák keringtek róla a nép körében.
Ahogy pedig sírba szálltak azok az emberek, akik személyesen ismerték őt, a titok­
zatos barguzini fogoly emléke egyre halványodott, míg végül teljesen elfelejtették
őt. Valahová elköltözött, és soha többé nem tűnt fel Alekszandr, az egyetlen fia An-
nuskától, aztán maga Anna Ivanovna Kuznyecova is meghalt. A XX. század első
évtizedeit írták.

36
 P e t r o v ic s - P e t ő f i?

Petrovics - Petőfi?

Lázár Jefimovics Eliaszov professzor, a bölcsészeti tudományok doktora, Kelet-Szi-

béria legjelentősebb néprajzkutatója, aki a Szovjetunió Tudományos Akadémiája
Szibériai Tagozatának Burját Tudományos Központjában dolgozott, Barguzin köz­
ség szülöttje. A XX. század 20-as, 30-as éveiben még fiatalember volt, de rajongott
szülőföldje történelméért. Különösen azoknak a politikai foglyoknak az élete és te­
vékenysége érdekelte, akiket a cári hatalom a XIX. század közepétől kezdve a vidék
kisebb-nagyobb falvaiba száműzött és ott letelepített. Annál is inkább, mert néme­
lyiküknek a leszármazottai, akárcsak az utolsó, legidősebb száműzöttek még éltek
Burjátia e távoli, északi peremvidékén, kortársai voltak Eliaszovnak.
M int minden kezdő helytörténész, Lázár Jefimovics szakmai kutató tevékenysé­
gét egyetemistaként kezdte M. K. Azadovszkij és A. V. Gurevics folklorisztikai ex­
pedíciójában, feljegyezte a még élő száműzöttek és a velük, életükkel korábban szo­
ros kapcsolatban állt falubelijeik visszaemlékezéseit. Ez a honismereti munka ha­
tározta meg a barguzini születésű fiatalember kutatási irányát, amikor 1938-ban a
Szovjetunió Tudományos Akadémiája Burját-Mongol Nyelvi, Irodalmi és Törté­
nelmi Tudományos Kutatóintézetének munkatársa lett. A barguzini vidék múlt­
jával kapcsolatos visszaemlékezések feljegyzését célzó saját expedícióit a professzor
egészen 1976-ban bekövetkezett haláláig folytatta.15
1926-ban, amikor L. J. Eliaszov A. V. Gureviccsel együtt a barguziniak visszaem­
lékezéseit gyűjtötte a Kíichelbecker fivérekről, két adatszolgáltatójuk, a Morokov
testvérpár - egy férfi és egy nő - beszélt nekik egy bizonyos „titkos” emberről, aki
verseket írt, külföldi volt, de azt nem tudták pontosan, hogy honnan jött és milyen
bűnök miatt száműzték ide: „Nem itteni volt, valahonnan érkezett. ”16 Ám akkor
Eliaszov nem szentelt különösebb figyelmet a „titkos” személynek, bár közölt az A.
V. Gureviccsel közösen kiadott elbeszéléskötetében 4 verset, amelyet Konyevin he­
lyi lakostól jegyzett le, és amelyek közül kitűntek magas művészi-költői színvona­
lukkal és világos, forradalmi „lázitó” hangulatukkal a már idézett Almaim és Be szó-

15 YMeHwe-Mcc/ieflOBaTe/m BypHTCKoro MHCTUTyra o6m,ecTBeHHbix nayi< CO PAH. (Az

Oroszországi Tudományos Akadémia Szibériai Tagozata Burját Társadalomtudományi In­
tézetének tudós kutatói.), Ulan-Ude, 1997., 235-237.
16 McTopMKO-nMTeparypHbie o n b iT b i. (Történelmi-irodalmi kísérletek.), Irkutszk, 1930., 103.

37
A i.ekszej T yivanyenko: A szibériai „t it kos fogoly”

morú az életem... címűek.1 A helyi néprajz kutatói akkor megtalálták ennek az ér­
dekes, de mégis ismeretlen embernek a keresztnevét: Zander, ami valójában a ma­
gyar Sándornak felel meg, ha figyelembe vesszük a helyi barguzini tájnyelv sajátos­
ságait. Azt is megállapították, hogy ez a Sándor Mihail Küchelbecker dekabristával
egy időben élt, feleségeik révén valamilyen rokoni kapcsolatban álltak, és a XIX.
század közepén halt meg tüdőbajban.
Amikor már önálló kutató lett, L. J. Eliaszov a Bajkálon túli kényszermunka­
táborban meghalt V. A. Mihajlov politikai száműzött narodovolec (a „Narodnaja
volja”/Népakarat/ nevű titkos narodnyik szervezet tagja -ford.), ismert orosz költő,
Petőfi mély tisztelője és verseinek fordítója feljegyzéseiben utalást talált arra, hogy
a magyar Petőfi és a barguzini Zander egy és ugyanazon személy. Mihajlov nem
csodálkozott azon, hogy miképpen került Petőfi Szibériába, több ezer versztnyire
a hazájától. Nem volt tehát újdonság számára, hogy az 1848-1849-es magyar for­
radalom leverése után több száz magyar, lengyel és más nemzetiségű hadifoglyot
száműztek oda. Nem is csoda, hisz Mihajlov, amikor a nyercsinszki kényszermun­
katáborba került, még sok száműzött honvédet talált a Bajkálon túli vidéken. Mi­
után Eliaszov érdeklődését felkeltette Zander sorsa, ismét találkozott a Morokov
testvérekkel, feljegyezte még részletesebb visszaemlékezésüket, amely meggyőzte őt
arról, hogy ez a „titkos” ember minden bizonnyal Petőfi Sándor híres magyar köl­
tő volt!
Az 1836-ban született Pavel Innokentyevics Morokov ezúttal emlékezett rá,
hogy Zandert Petrovicsnak (vagy Petrovánnak) hívták, és valamilyen „Franc euró­
pai királyságából” származott. Ezermester volt: értett a lakatos- és ácsmunkához,
zárakat és szamovárokat javított, helyben termett gyógyfüvekből saját maga készí­
tette orvosságokkal gyógyította az embereket. Vasárnaponként a gazdag emberek
tágas házaiban színielőadásokat rendezett, maga is szerepet játszott bennük, saját
költeményeit szavalta, szépen rajzolt. Valamilyen érthetetlen keresztény vallásnak
volt a híve, a pravoszláv pópákkal nem barátkozott, de nem volt istenkáromló. Ki­
nézetre fekete hajú volt, akcentussal beszélt, ezért keveset beszélgetett.
Az 1841-ben született Marija Innokentyevna Morokova annyival egészítette ki a
bátyja elbeszélését, hogy Petrovics Küchelbeckerrel együtt ikonokat restaurált, so­
kat gyalogolt a környéken, lengyel száműzött kitelepítettek családjait látogatta. A
seb a lábán megakadályozta a „titkos” embert a hegymászásban. Amikor tüdőbaj­
ban meghalt, a barguziniak a zsidó temető kerítésén túl temették el, ahol ezután az
elhunyt „jövevényeket” hántolták el és azokat, akik nem voltak pravoszlávok, nem
tartoztak a Megváltó Színeváltozása templom helyi egyházközségéhez. A kényszerű
letelepítésre ítélt száműzött személye iránti tiszteletből a barguziniak sokáig gon­
dozták egyszerű kereszttel megjelölt sírját, mezei virágokkal ültették be, köréje pe­
dig tőzegrozmaringot és facsemetéket telepítettek.17

17 rypeaiiH-dnuacoe (Gurevics-Eliaszov) : i. m., I. 236-237., 455.

38
 P etrovics - P etőfi?

M. I. Morokova elbeszélése sokkal több adatot tartalmazott Petrovics Zander

múltbeli életéről. Ezek valójában magának a fogolynak a visszaemlékezései, ame­
lyeket barguzini felesége, Anna Kuznyecova adott tovább Marijának, akivel jó ba­
rátságban volt. Ezeket a történeteket nagy titokként tudta meg Morokova, nem
m ondhatta el másoknak. Kiderült, hogy Petrovics nem egyszerűen „Franc király”
idegen országából származott, hanem ott a felkelt nép egyik vezére volt. A megret­
tent király az orosz „Nyikolka cár” seregeit hívta segítségül. A kegyetlen harc után
„Petrovics hadserege” elesett felkelőit vezetőjükkel együtt közös sírba temették, ám
az egyik orosz katona észrevette, hogy Petrovics öntudatlan állapotban, de élve fek­
szik a halottak között, kihúzta őt a sírgödörből, és a sűrű fűbe vonszolta. Amikor
a sebesült magához tért és körülnézett, meglátta a friss halmot elesett bajtársainak
tömegsírja fölött.
Korábban A. V. Gurevics néprajzkutató csoportjának tagjaként Eliaszov a már
említett Morokovék szavai alapján feljegyezte a Petrovics-petrovdn című érdekes
versikét, amelyet minden bizonnyal az apjuk, Innokentyij Fjodorovics költött, aki
közeli barátságban volt a barguzini fogollyal. Abban utalás van a kényszerű lete­
lepítésre ítélt száműzött külföldi származására, továbbá arra, hogy keveset beszélt,
mert nem tudott jól oroszul, s arra is, hogy milyen honvágyat érzett elhagyott tá­
voli hazája, otthagyott családja iránt, hisz tudta, hogy aligha látja viszont őket.18
1985-ben Vitalij Zorkin, az Irkutszki Egyetem professzora, L. J. Eliaszov egy­
kori aspiránsa a „Szibéria és a dekabristák” című országos konferencián megerő­
sítette azt a tényt, hogy a Morokov testvérek visszaemlékezéseinek feljegyzése so­
rán Eliaszov meggyőződött a Zander - Petrovics - Petőfi nevű személyek azonos­
ságáról, de nem tudta bizonyítani azt, amire rájött, mert abban az időben a szi­
bériai történészeknek nem volt tudomásuk arról, hogy Petőfi Sándor eredeti neve
Petrovics volt, az apja pedig Petrovics István. Mivel rendkívül elfoglalt ember volt,
Eliaszov átadta Zorkinnak, az összegyűjtött anyagot tartalmazó dossziét, megbízta,
hogy folytassa a téma feldolgozását.
Átadjuk a szót magának V. I. Zorkinnak mint A. V. Gurevics és L. J. Eliaszov Pe­
tőfi Sándor Bajkálon túli száműzetésben való tartózkodása problémájával kapcso­
latos korábbi kutatásai folytatójának:
,,1968-ban a Pravda Burjatyiji című újságban (Ulan-Ude) megjelent «Lermontov
egyenruhájának titka» című cikkem. (...) Felhívott a szerkesztőségben telefonon L. J.
Eliaszov professzor (aki később tudományos munkám vezetője lett) és megkért, hogy ke­
ressem fel. Még aznap találkoztunk, és Lázár Jefmovics azt mondta, hogy nagyon fel­
keltette érdeklődését a felfedezésem, majd váratlanul megkérdezte: nem hallottam-e a
legendát arról, hogy Barguzinban Petrovics néven a költő Petőfi van eltemetve? A zt fe ­
leltem, hogy kétszer hallottam róla, 1961-ben és 1962-ben Joszif TyihonovicsZatyejev

18 HapoflHaa no33na paőoHnx Cnőnpn. (Szibériai munkások népköltészete.), Ulan-Ude,

1974.

39
Alekszej T yivanyenko : A szí n Éki ai „t it kos fogoly”

nyugdíjas barguzini tanártól, amikor a dekabrista Küchelbecker fivérekről érdeklőd­

tem nála. Akkor ennek én nem tidajdonitol tani jelentőséget, pontosabban: kételkedtem
benne. Csak amikor már harmadszor beszélt nekem erről a barguzini Arszentyev, aki
jól ismerte a magyar nemzetiségű Z. F. Szvatost (Zénón Francovics Szvatos /1886—
1949/ orosz és szovjet zoológus valójában nem magyar, hanem cseh emigráns csa­
ládban született Oroszországban - ford.), cl Barguzini Természetvédelmi Terület (co­
bolytelep —ford.) megalapítóját, aki állítólag A. I. Kuprin íróval levelezett (Szvatos
írt neki a magyar költő és őrnagy sírjáról), akkor kezdtem foglalkozni ezzel a verzió­
val, de kevés anyagom volt —csakfeltételezések és hipotézisek.
Eliaszov elmosolyodott és kiterített előttem egy dossziét. Abban néprajzi jegyzetei
voltak, amelyeket, ha nem tévedek, a 30-as években írt le az 1836-os születésű, 103
éves Pavel Innokentyevics Morokov elbeszélése alapján. Ez valamilyen „titkos”ember­
ről szólt, akit Barguzinba szállítottak akkor, amikor M ihail Küchelbecker még élt. A z
„őrséggel együtt”Anna Kuznyecova házában szállásolták el. Később feleségül vette őt,
fia született tőle. Úgy rémlik, Alekszandr volt a neve.
Esténként szívesen üldögélt a Barguzin folyó partján, nézte a vizet és a fellegeket.
Tüdőbajban halt meg, és a dekabrista M. Küchelbecker (jelenlegi) sírja közelében te­
mették el. L. J. Eliaszov meg volt győződve róla, hogy Petrovics név alatt Petőfi Sán­
dor élt és lett eltemetve. Egyúttal valamilyen Vargára hivatkozott, aki vagy 1955-ben,
vagy 1957-ben Barguzinba érkezett, neki megmutatta a helyet, ahová Petrovicsot el­
temették. A Pravda Burjatyiji című újságban akkor én találtam egy rövid írást arról,
hogy Varga Burjátiában járt, emlékszem, a címe ((Találkozás 35 év után» volt, de ab­
ban nem esett szó semmiféle sírról. írtam akkor egy rövid cikket, beküldtem a Pravda
Burjatyijinak, de ott, enyhén szólva, kinevettek, az anyagot nem közölték.
Nem sokkal ezután kezembe került A. A. Gerskovics «rio3TMHecKwn rrearrp
rieTe(£)M» (Petőfi költői színháza) című könyve, amelyet 1970-ben adtak ki Moszk­
vában. (Magyarul A z én Petőfim címmel jelent meg Budapesten a Gondolat Kiadó­
nál 1979-ben - ford.) A végén, a 256-268. oldalakon mintegy mellékletként közölte
a szerző «Petőfi halála legendájának nyomában» (magyarul: „Petőfi halhatatlansá­
ga”- ford.) című cikkét. Felhívorh az érdeklődő olvasók figyelmét erre az érdekes írás­
ra, elmondom, röviden, hogy miért. Amikor 1968-ban L. J. Eliaszovval beszélgettünk,
pár hónappal később az Irkutszki Egyetem világtörténelmi tanszékén összegyűltek Szi­
béria és a Bajkálon túl legjelentősebb történészei és honismereti szakemberei, hogy ta­
lálkozzanak A. Gerskovics szovjet és Csák Gyula magyar íróval. Es, ahogy Gerskovics
leírja (264-266. oldal), kivétel nélkül valamennyi tudós kijelentette, hogy először hall
«Petőfi Sándor neves magyar író Bajkálon túli tartózkodásának fieltételezéséröl». Előre
szaladva, az igazság kedvéért elmondom, hogy 1985-ben a legnagyobb történész, Sz. F.
Kovalj, az említett tudományos vita egyik résztvevője, megváltoztatta nézeteit és nagy­
ban hozzájárult ahhoz, hogy megfejtsék a legendát. ”,<J19
19 3opKUH B TaÜHa IIeTe(j)M pa3raflaH a. «IIannTpa ny6nMUMCTa». XpecTOM aTna. (Zorkin
V.: M e g o ld ó d o tt a Petőfi-tito k .), Szovjetszkaja Mologyozs, 198 9 . a u g u sz tu s 12 . Irk u tsz k ,

40
 P e t r o v ic s - P e t ő f i?

V. I. Zorkin említését arról, hogy 1955-ben vagy 1957-ben egy Varga nevű ma­
gyar járt Eliaszovnál, néhány más adat is alátámasztja. Valószínűleg erre céloztak a
Barguzini kerület vezetői és a helyi honismereti szakemberek, amikor kutatásunk
kezdetén elejtettek egy m ondatot arról, hogy „sok évvel ezelőtt már jöttek ide Ma­
gyarországról Petőji sírját keresni ”. Varga érkezését valószínűleg megelőzte egy levél,
amiről L. J. Eliaszov fia, B. L. Eliaszov 1986-ban beszélt nekünk: 1953-ban vagy
1954-ben az apja levelet kapott, minden bizonnyal Magyarországról. Sokáig senki
sem tudta lefordítani ezt a levelet oroszra. Végül mégis találtak Ulan-Udéban egy
embert, aki megcsinálta a fordítást. Ez az ember később is felkereste otthonában
Eliaszovot, akivel beszélgettek. B. L. Eliaszov feltételezi, hogy ez az ember a burját
fővárosban élt Horváth Árpád, első világháborús magyar fogoly volt.
Ezzel a Horváthtal V. I. Zorkin is beszélgetett. (Horváth 1975-ben halt meg,
voltam a családjánál, ahol a lakásban fő helyen a fényképe látható a falon.) Zorkin
elmondása szerint Horváth alátámasztotta azt a tényt, hogy az 1916-1918-as évek­
ben a szibériai hadifogolytáborokban beszéltek valamilyen magyar fogolyról, akit
a XIX. század közepén a dekabrista M. Küchelbecker sírja mellett temettek el.
Említést tett Zorkin I. T. Zatyejev nevű informátoráról, akitől 1962-ben népraj­
zi adatokat gyűjtött a barguzini politikai száműzöttekről. Zatyejev elmondta, hogy
a dekabrista sírja mellé valóban „eltemettek valakit, aki lutheránus vagy katolikus
vallásit volt”, beszélt a Petrovics nevű „idegen” fiáról, Alekszandr Alekszandrovics
Kuznyecovról (az anyja nevét viselte), aki még a XX. század elején elutazott
Barguzinból.2021V. I. Zorkin Zatyejev és más adatközlői visszaemlékezései alapján
ezt írta: ,A barguziniak között az a szóbeszéd járta, hogy a kereszt a felirattal (to­
vább Svigel alapján - A. Ty.) (...) a dekabrista M. K. Küchelbecker sírja mellett ta­
lálható”.11
Abban az időben A. V. Gurevics még élt és L. J. Eliaszov természetesen meg­
osztotta vele a Petőfi Sándorral kapcsolatos kutatási ismereteket. Annál is inkább,
mert Gurevics még az első néprajzi kutatóútja idején, a XX. század 20-as éveiben
egyetértett tanítványa, Eliaszov véleményével, miszerint meglepően feltűnő a ha­
sonlatosság Petőfi és Petrovics személyi ismertetőjelei között. 1970-ben Gurevics
még levelet is írt a Magyar Tudományos Akadémiának, amelyben kifejtette azt a
véleményét, hogy Petőfi Sándor Barguzinban volt száműzetésben 1851-től 1856-
ig, haláláig. Levelére válaszolva Dukács Sándor irodalmár (valószínűleg Lukácsy
Sándor irodalomtörténészről van szó. - ford.) ellentmondást nem tűrő hangon ezt
írta a szibériai tudósnak: „Petőfit (...) megölték a segesvári csata napján...
200L, 59-61.
20 TueaneHKo A. B.: Taniibiíi y3HMK CnőwpM. UoKyMeHTa/ibHaa noBecTb o cygbőe o,gHoro H a -
yHHoro nomcK'á.(Tyivanyenko A. V.: A szibériai titkos fogoly,. Dokumentumelbeszélés egy
tudományos kutatás sorsáról.), Ulan-Ude, 1993., 40.
21 Vosztocsno-Szibirszkaja Pravda, Irkutszk, 1989. augusztus 8.
22 Kiszely István: Mégis Petőfi? Budapest, 1993., 211.

41
A eekszej T yivanyenko: A szibériai „t itkos fogoly”

Ez azonban nem nyugtatta meg E. J. Eliaszovot. 1970-ben beszélgetett a

Burjátiába érkezett Lőrincz L. László magyar etnográfussal, és kikérte a vélemé­
nyét Petőfi barguzini száműzetésének és ottani halálának lehetőségével kapcsolat­
ban. A professzor nekiszegezte a kérdést vendégének: „Ön magyar?Érdekli Önt Pe­
tőfi?”, majd hosszasan beszélt neki Petrovicsról (Zanderről), felidézve Morokovék
visszaemlékezéseit. Bizonyára Lőrincz javaslatára adta oda neki a levelet és az ösz-
szegyűjtött anyagot tartalmazó dossziét a Magyar Tudományos Akadémia számára.
1972. május 27-én ugyanaz a Dukács (Lukácsy —fiord.) Sándor azt válaszolta neki,
hogy mindez legenda, mert az oroszok nem vittek senkit Szibériába, Petőfi pedig a
segesvári csatában esett el 1849. július 31-én.23
Kéri Edit szerint Lőrincz L. László, miután Ulan-Udéból Moszkvába érkezett,
bement a magyar nagykövetségre, ahol találkozott Matolcsi Jánossal és beszámolt
neki Eliaszov professzor szenzációs felfedezéséről. A dokumentumok és Eliaszov
levele Borsche Antóniának, a nagykövetség titkárnőjének kezébe kerültek, amiket
ő felkérésre diplomáciai futárpostával elküldött a Magyar Tudományos Akadémia
címére, ahol azok „nyomtalanul” eltűntek. 2013. július 23-án Antónia levelet kül­
dött Fuksz Sándornak, a Magyarok Világszövetsége elnökhelyettesének, amelyben
megerősítette, hogy része volt az ulan-udei anyag továbbításában, de mint írta, azt
nem Lőrincz gyűjtötte össze, hanem Matolcsi János. íme, a levél:
„A férjem katonai akadémián tanult Moszkvában. 1967februárjában utaztunk ki
hozzá gyermekemmel, és az akadémia befejezéséig, 1971 nyaráig ott éltünk. (A tisz­
ti tanulmányi ösztöndíj szűkös volt, ezért munkát kerestem. A különböző iskolai vég­
zettségeimből a parlamenti gyors- és gépírásnak vettem hasznát. Ezzel jelentkeztem és
még ez év novemberében állást kaptam a Nagykövetségen. Mivel nem volt szabad iro­
dai állás, először a főszakács mellett kisegítőként dolgoztam, valamint a protokollt kel­
lett intéznem.)
1968. február-március havában Dr. Mosóczy Róbert titkárságára kerültem a Gaz­
dasági Együttműködési Osztályra. A szigorúan hivatali munkaköröm ellátása mellett,
a különböző célokkal ésfeladatokkal a Szovjetunióba érkezőket is segítettem feladataik
ésproblémáik megoldásában. (Pl.: kutatók, diákok, műfordítók, színházi szakemberek
vagy éppen a magyar turisták segítése, az egyetemisták sajtójának írása, stb.) Ez nem
volt munkaköri kötelességem, de mert sok érdekes embert és sok érdekes témát ismertem
meg, szívesen csináltam. Soha senki kérését nem utasítottam el, minden „átutazónak”,
ideiglenesen ott tartózkodónak segítettem problémái megoldásában.
így ismertem meg Dr. Matolcsi János professzor urat is, valamikor 1968 után. Fel­
kért, hogy segítsem öt a kutatási munkájában gépírással és a postaküldemények haza­
küldésével. Többször já rt a követségen, és egy alkalommal az otthonunkban is meglá­
togatott bennünket. Amikor egy-egy témakört lezárt, vagy valamilyen részeredményre

23 Vö. Kéri Edit levele A. V. Tyivanyenkóhoz. Stern Gabriella: Érdekli Önt Petőfi?, Esti Hír­
lap, 1989. szeptember 5.

42
 P etrovics - P etőfi?

jutott, kérésére én gépeltem le a kéziratokat, s készítettem össze az anyagokat és küld­

tem haza a Magyar Tudományos Akadémia részére, a Külügyminisztériumon keresz­
tül, diplomáciai futárral.
Határozottan emlékszem arra, hogy a professzor úr kutatott a moszkvai, leningrádi
levéltárakban és Barguzinban is. Láttam és az anyagában hazaküldtem azt a hadifo­
goly napló-részletről készültfotót, amelyen Alexander Sztyepanovics Petrovics —név sze­
repelt a személyi adatokkal együtt.
Határozottan emlékszem arra, hogy láttam és hazaküldtem a M TA részére azt a fo ­
tót, mely a „Téma”c. újság 2013. március 6-i számának 3■ oldalán szerepel. (A cik­
ket a fotóval másolatban mellékelem.) Láttam egy sírkőről készült fotót, amelyen Ale­
xander Sztyepanovics Petrovics név és 1823—1856-os évszámok voltak feltüntetve, va­
lamint egy gyermek anyakönyvi kivonatának hiteles másolata is, amelyet Alexander
Alexandrovics Petrovics névre állítottak ki.
A professzor által elmondottakból az maradt meg az emlékezetemben, hogy a hadi­
foglyokat nem táborban őrizték, hanem „gondnokság” alá helyezték őket. Petőfi Sán­
dor így kerülhetett a helyi postamesterfelügyelete alá. Itt barátkozhatott össze a posta­
mester feleségének húgával — vagy unokahúgával —(valójában a postamester lányá­
val —ford.), és ebből a kapcsolatból születhetett a fö n t említett gyermek.
A már említett családlátogatáskor a vacsora után sétáltunk a Lefortovszkij Parkban,
amikor a professzor úr megtörtén és nagyon szomorúan elmondta, hogy azonnali ha­
tállyal hazarendelték, és elvették tőle ezt a kutatási témát, melynek okaként az aláb­
biakat sorolta:
—a Petőfi-legendát nem lehet besározni,
— nem lehet a mostani szovjet-magyar barátságra árnyékot vetni,
—nem derülhet ki a történelemhamisítás,
—nem adhatnak a magyaroknak olyan kegyeleti helyet, ahová a forradalmár emlé­
kének felidézésére, forradalmi hevülettel kijárhatnak.
Budapest, 2013. VII. 24. Dr. Borsche Károlyné”
Két nap múlva Borsche pontosított: Alekszandr Alekszandrovics Petrovics az
anyja vezetéknevét viselte, tehát Kuznyecov.24 Minden valószínűség szerint azok­
ról az anyagokról van szó, amelyeket L. J. Eliaszov 1970-ben Lőrincz L. Lász­
lón keresztül (aki valóban Burjátiában dolgozott) a Magyar Tudományos Akadé­
miának adott át. Hogy miért került Moszkvában Matolcsi János kezébe (akinek
burjátiai tartózkodásáról nincs tudomásunk), nem tudni, de az 1989-es eredmé­
nyes barguzini sírfeltárás után mindketten megszólaltak. Kéri Edit közölte: 1989
szeptemberében Lőrincz beismerte az Esti Hírlapban, hogy miután hazatért Szi­
bériából, beszámolt Ortutay Gyulának, a Magyar Népköztársaság akkori műve­

24 Élt Szibériában. Petőfi Sándor hamvainak elhozása végett.. Bp., 2013. március 15. A cikk,
amelyre Borsche Antónia hivatkozik: Még idén eltemethetik Petőfi Sándort. Mégsem női
csontvázat találtak? Téma, 2013. március 6.

43
A lEKSZEJ T yIVANYENKO: A SZIISÉUIAI „TITKOS FOGOLY”

lődési miniszterének Eliaszov felfedezéséről, de az csak legyintett, mondván, ez

csak legenda. Borsche Antónia még 1983-ban felkereste Matolcsi Jánost a Mező-
gazdasági Múzeumban Budapesten, érdeklődött, hogy mi a helyzet Petőfi szibéri­
ai tartózkodásával kapcsolatban. (Ez az információ nem bizonyított. Borsche An­
tónia —elmondása szerint - nem járt a Mezőgazdasági Múzeumban... A szerkesz­
tő megjegyzése)25
így az a tény, hogy az orosz történészek sokáig nem vettek részt Petőfi Sándor
szibériai tartózkodása problémakörének megvitatásában, érezhetően káros hatással
volt az objektív igazság kiderítésére. A. V. Gurevics, L. J. Eliaszov és V. I. Zorkin
Bajkálon túli vidéken végzett munkája azt bizonyította, hogy a XX. század első
felében volt még lehetőség a barguzini Petrovics (Zander) ellentmondásos ada­
tainak ellenőrzésére azoknak az embereknek a segítségével, akik bár már nagyon
öregek voltak, de ismerték őt személyesen. Ezzel kapcsolatban hozzáteszem: L. J.
Eliaszov nyomára bukkant annak, hogy megjelent Barguzinban valamilyen ver­
seskötet, minden bizonnyal a „titkos” emberé, de nem találta meg, ahogy mi sem
tudtuk felkutatni a mai napig sem ezt az értékes kiadványt. A „titkos” embernek
a barguziniak között kéziratban elterjedt költői művei valószínűsítik, hogy való­
ban létezett Petőfi Sándor száműzetése idején írt verseinek ilyen kiadása, amelyből
a helyiek kiírogatták maguknak a megtetszett költeményeket. Egy ilyen könyv elő­
kerülése hatalmas világirodalmi jelentőséggel bírna, mindenekelőtt a nagy magyar
költő alkotó munkásságának tanulmányozása szempontjából.
A Szovjetunióban elsőként A. A. Gerskovics elemezte Petőfi szibériai tartózko­
dásának orosz és magyar verzióit, mivel a magyar nyelv ismeretének köszönhető­
en közvetlenül is hozzáférhetett sok magyar forrásmunkához, s ez is alátámaszt­
ja azt a véleményünket, hogy ha késve is, de a tudományos társadalom felfigyelt
erre a kérdésre. „Petőfi halálának legendája nyomában ’ című tanulmánya (magya­
rul „ Petőfi halhatatlansága” címmel jelent meg említett könyvében —ford.) áttekinti
az Oroszországban Petőfi Sándor szibériai életének szakaszáról létező magyar verzi­
ókat. Megpróbálkozott azzal, hogy erre vonatkozóan igazoló anyagokat találjon a
szibériai levéltárakban (nem tudván Gurevics, Eliaszov és Zorkin kutatásairól), de
a vezető irkutszki történészek részéről teljes visszautasításban részesült (pontosab­
ban: nem ismerték a kérdést).26 Jóval később sikerült tisztáznom ezekkel a történé­
szekkel (akik tanáraim voltak az Irkutszki Egyetemen), hogy akkor ők még azt sem
tudták, hogy Petőfi eredeti neve Petrovics volt, ezért aztán nem fordítottak foko­
zott figyelmet erre a helyi levéltárakban végzett munkájuk során.
Sajnos, ma már nem tudjuk kideríteni, hogy mire alapozta L. J. Eliaszov pro­
fesszor az állítását, miszerint a barguzini Petrovics és Petőfi Sándor egy és ugyan­

25 Kéri Edit cikke alapján, Kapu 2014/9

26 repiuKoeun A. A.: riooTHHecKMM rearp rieTe(|>n. (Gerskovics A. A.: Petőfi költői színháza.),
Moszkva, 1970., 264-267.

44
 P e t r o v ic s - P e t ő f i?

azon személy. Alkalmam volt együtt dolgozni Eliaszowal néhány évig a Tudomá­
nyos Akadémián, egészen haláláig, de akkor én még távol voltam a Petőfi-témá-
tól, természetesen nem tudtam, hogy ő már foglalkozott a titkos barguzini fogoly
személyének kiderítésével kapcsolatos bonyolult kérdéssel. Lőrincz L. László ma­
gyar néprajzkutató látogatására jól emlékszem, akárcsak a vele folytatott beszélge­
tésre Lázár Jefimovics kabinetjében. Vitalij Zorkinnal pedig még aspiráns korunk
óta jó barátok vagyunk. Éppen ezért meg vagyok győződve róla, hogy a Morokov
testvéreknek Eliaszov által lejegyzett visszaemlékezései számára is, számomra is a
legjelentősebb bizonyítékul szolgálnak Petőfi barguzini tartózkodásáról, száműze­
téséről.
Néprajzkutatóként L. J. Eliaszovnak elemeznie kellett a barguzini őslakosok, a
rejtélyes Petrovicsot közelről ismerő utolsó kortársai értékes visszaemlékezéseinek
minden mondatát. Nem tudom, hogy megtette-e Eliaszov, de én magam elemez­
tem az általa összegyűjtött anyagot, s erre jutottam:

I. Életrajzi adatok
(magyar források és a barguzini őslakosok visszaemlékezései alapján)

1. Petőfi Sándor (Petrovics Sándor)

—Petrovics, Alekszandr Petrovics, Péterfi, Pefitajev, Zander (Sándor), Petrovics
Sándor magyar költő, őrnagy.
2. Apja szerb származású, anyja szlovák, ő magát magyarnak tartotta.27
—Valamilyen nyugati nemzethez tartozott. Rosszul beszélt oroszul, erős akcen­
tussal, ezért inkább hallgatott. Ez az ember „nem a mi államunkba, nem a mi or­
szágunkba való volt”.
3. A család nagyon leszegényedett, miután a dunai árvíz elpusztította a földjü­
ket.
— „Petrovics a legszegényebbek közül való volt, látszott, hogy sok keserűsé­
get tapasztalt
4. Portréja: közepes termetű, szikár, fekete, kis bajusza van.
—Közepes termetű, szikár, fekete (hajú), néha bajuszt viselt.
5. Nem szerette a pravoszláv vallást, református keresztény volt.28
—„Nem járt templomba, nem a mi pravoszláv hitünkön volt, keresztet senki nem lá­
tott a nyakában, nem látták imádkozni, a papot nem engedte be a házba. ”
6. Szeretett verset írni, magányosan üldögélve a folyó partján vagy egy fa alatt.
—Szeretett a Barguzin folyó partján üldögélni, nézte a naplementét, verseket írt.

27 Mivel a származása máig nem eldöntött kérdés, a lehetséges szerb mellett szlovák, horvát,
magyar felmenőit is említeni szükséges. (Szerk.)
28 Petőfit evangélikusnak keresztelték, felnőttként azonban előfordult, hogy reformátusnak
vallotta magát, sőt, római katolikus keresztapaságot is vállalt. (Szerk.)

45
A leicszej T yivanyenko: A szibériai „titkos eogoly”

7. Gyerekkorában órákig álldogált a kovácsműhelyben, kovács akart lenni.

- Kijavította az emberek edényeit, különféle lakatosmunkát végzett. „Petrovics a
legtöbbet lakatosmunkával foglalkozott: zárakat, kulcsokat készített, cinezett, forrasz­
tott. ”
8. Tudott rajzolni: sokszor maga készítette el a színielőadások dekorációit, raj­
zai fennmaradtak.
- M. K. Küchelbeckerrel együtt restaurálta a lakosság ikonjait, kijavította a szen­
tek sérült arcvonásait.
9. Vándorszínész volt, járta az országot a társulattal, színdarabokat rendezett és
szerepet játszott bennük.
- Szombatonként és vasárnaponként a gazdag emberek házában színielőadáso­
kat rendezett, dekorációt készített, rövid színdarabokat írt és szerepet játszott ben­
nük, verseit szavalta. Néha az ilyen előadásokat Barguzin utcáin tartották, ha sok
ember gyűlt össze.
10. Szeretett gyalogolni, bejárta egész Magyarországot.
- Petrovics szeretett gyalogolni, ünnepnapokon ellátogatott a barguzini vidék sok
közeli és távoli falujába.
11. Petőfi nem szerette a hegyeket, amelyekre nehéz volt felmennie lábsérülé­
se miatt.
- Petrovics lábsérülése miatt nem járta a hegyeket, így nem szedett erdei bogyó­
kat, cirbolyamagot, nem járt vadászni a barguzini muzsikokkal, amikor hívták.
12. Petőfi gyerekkora óta betegeskedett, saját készítésű gyógyszerekkel kezelte
magát.
- „Minden betegségre tudott gyógymódot, úgy jártak hozzá, m int az orvoshoz. A z
orvosságokat maga készítette és adta oda az embereknek. ”
13. Petőfi forradalmár költő volt.
- Zander (Petrovics) költő volt, forradalmi verseket írt, amelyekben magát a fel­
kelt nép vezérének nevezte, sajnálta, hogy már az első harcban súlyosan megsebe­
sült.
14. Gyerekkorától gyenge volt a tüdeje.
- Sokáig betegeskedett, tüdőbajban és megfázásban halt meg.

II. A magyar forradalom és a segesvári csata

1. Petőfi versei rámutattak a nép nyomorúságos helyzetére és elszegényedésére az

osztrák Habsburg-zsarnokság miatt.
—„ Összeveszett Petrovics életre-halálra a királlyal: a nép nyomorog, lerongyolódott,
egyik napról a másikra tengődik. ”
2. 1848. március 15-én Petőfi vezette a magyar nép felkelését, az embereket a
helytartótanács épületéhez vitte, hogy választ kapjanak követeléseikre.

46
 P e t r o v ic s - P e t ő f i?

- „Petrovics a palotához vitte a népet és követelte a királytól, hogy számoljon el a tet­

teivel. ”
3. Felkészülés a fegyveres harcra, a felkelők reguláris hadsereggé szervezése.
- Felkészülés a fegyveres harcra, a „petrovicsok” reguláris hadsereggé szervezése.
4. A felkelt nép véres küzdelmének kezdete az osztrák zsarnoki hadsereggel, győ­
zelem.
- Vezette a király serege elleni harcot.
5. 1848 márciusától Ferenc József a király - Ferdinánd trónfosztása után.
- Franc külföldi király.
6. Ferenc József I. Miklós orosz cárhoz fordul katonai segítségért a Habsburg-
monarchia megmentése érdekében.
- Franc király megkérte „Nyikolka cárt”, hogy küldjön segítségére orosz sereget
trónja megmentése érdekében.
7. A segesvári csata - a magyar honvédek egyik legnagyobb harca az osztrák­
orosz hadsereggel. Több mint 1000 ember esett el, Bem József tábornok seregé­
nek jelentős része.
- A hatalmas ütközet leírása, amelyben a felkelők elhatározták, hogy a végsőkig
harcolnak, és amelyben sok ember esett el, a „petrovicsok” egész serege.
8. A harc kimenetelét az orosz kozák lovasszázad döntötte el, amikor a felkelők
hátába került a nyílt kukoricaföldön.
- A harc kimenetelét az ellenséges lovasság döntötte el, amikor a felkelők hátá­
ba került a mezőn.
9. A temetést végző csapat összeszedte a halott és sebesült honvédeket és közös
sírba dobálta őket.
- Franc király megparancsolta, hogy „petrovicsékat” mind dobják egy gödörbe,
köztük magát Petrovicsot is. „Amikor kezdték rájuk hányni a földet, néhányan él­
tek. Volt, akit élve temettek el, s olyan is, aki meg sem sebesült, amikor elhantolták. ”
10. (A magyar verziónak nincs folytatása.)
- Az orosz katonák kihúztak a sírgödörből néhány sebesültet, és az erdőbe vit­
ték őket, köztük volt Petrovics is. Amikor magához tért, meglátta a friss halmot
baj társai közös sírján. Ezért Petrovicsot Barguzinban (halottaiból) „Feltámadott-
nak” nevezték.
11. Petőfi Sándor 1849. július 31-én halt meg (hivatalos verzió).
- Petrovics a „Nyikolka” orosz cár és Ferenc József osztrák király seregével vívott
véres ütközet után két évvel jelent meg Barguzinban (1852 körül).29

29 Az „órai. history” adatolásának helyreigazítását, pontosítását itt nem tartjuk fontosnak, mi­
vel a hangsúly a párhuzamok felmutatására esik. (Szerk.)

47
 A SEGESVÁRI TRAGÉDIA

A segesvári tragédia

A spekulatív feltételezésekről térjünk át a vitathatatlan dokumentált bizonyíté­

kokra.
Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy mi is a magyar nemzeti felkelés. Nagyon fon­
tos kérdés, mert vele egy időben ehhez hasonló események Európa majdnem min­
den országában végbementek: Lengyelországban, Németországban, Franciaország­
ban, Csehországban, Szerbiában, Horvátországban, Itáliában, Moldvában, Galíci­
ában, Poroszországban, Bajorországban. Sok forradalmár teoretikus érdeklődött ez
iránt a kérdés iránt, élükön Marx Károllyal és Engels Frigyessel, de mind a mai na­
pig nem világos teljesen a hatalom elleni általános fegyveres felkelések oka és me­
nete. Érthetőbbek az események a Habsburg Birodalomban: ott minden elnyo­
m ott ország és nép magasba emelte a nemzeti-felszabadító harc zászlaját. A Habs­
burgok két évszázadig uralkodtak Magyarország felett és fokozatosan megfosztot­
ták az országot egykori alkotmányos önállóságától. Formálisan az országot Magyar
Királyságnak nevezték, de egykori szabadságjogait lábbal tiporták, az osztrák csá­
szár egyúttal magyar király is volt. Ezért a magyar társadalom köreiben megjelent a
törekvés saját állami függetlenségük kivívására. Horvátország pedig a Magyar Ki­
rályságból való kiszakadást tűzte ki célul.30Bármennyire is furcsa, a magyar felkelés
elsősorban magában Ausztriában kezdődött, a véres bécsi harcokkal. Miután meg­
kapták a követelt szociális jogokat és demokratikus szabadságjogokat, ez a forrada­
lom nem bontakozott ki. Két nap múlva, március 15-én ugyanilyen felkelés tört ki
Pesten, melynek vezetői között Petőfi Sándort is megtaláljuk, s amely győzelemmel
végződött: Magyarországnak megengedték, hogy saját kormánya és országgyűlése
legyen, ám azokban a fő szerepet a polgárság játszotta, Batthyányval és Kossuthtal
az élen. Ezért Magyarországon a forradalmi hevület lassan alábbhagyott.31
Új lendületet kapott a forradalom ügye 1848 őszén az újságíró Táncsics publi­
cisztikai írásainak és a költő Petőfi Sándor hazafias verseinek hatására. Petőfi meg­
énekelte a forradalmat egész Európában, amikor „a világszabadság piros zászlairól ”
beszélt, verseiben pedig már korábban is maró gúnnyal írt a megrettent magyar
30 Koh C. B.: PeBO/nouua 1848 rofla b A B c rp u n n PepMaHMM. (Kon Sz.B: Forradalom 1848 -
ban Ausztriában és Németországban.), Moszkva, 1948 .
31 A Magyar Királyságnak addig is volt országgyűlése, amit azonban az uralkodó nem szíve­
sen hívott össze. (Szerk.)

49
Alekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

földesurakról és gazdagokról, akik megelégedtek volna az osztrák császár asztaláról

kapott szabadságmorzsákkal:
Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e úgy egy kicsit a
Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló
Készül most
Számotokra... nem cifra, de
Jó szoros.
(A mágnásokhoz)

Veszélyes események bontakoztak ki az Osztrák Birodalom déli részén élő szláv

népeknél, amelyek Magyarország ellen léptek fel, kinyilatkoztatták önállóságukat.
Elégették a magyar nyelvű okiratokat és egyházi könyveket, csapataik egyre gyak­
rabban bocsátkoztak harcba a magyar sereggel. A felfegyverzett horvát és szerb csa­
patok Jellasics és Sztratimirovics vezetésével eljutottak Magyarországra és Bécsig,
de fő céljuk a magyar forradalom leverése volt. Nem csoda, hogy az osztrák és a
szerb-horvát hatalom gyorsan megtalálta a közös nyelvet és együtt lépett fel a for­
radalmi Magyarország ellen.32
Ezekben a vészterhes napokban, amikor egyesített csapataik Pest felé közeled­
tek, megkezdődött a honvédek össznemzeti ellenállási mozgalma. Éppen akkor,
a bécsi barikádokon- tűnt fel Bem József emigráns lengyel tábornok, az 1830-
1831-es lengyelországi felkelés résztvevője, aki az úgynevezett gyors gárda harci
alakulatait vezette, amelyek szinte kizárólag munkásokból álltak, s ő maga is so­
kat tett Bécs védelmének megerősítéséért. M iután hadi sikereket értek el, a hon­
védek 1848 őszén Bécs ellen vonultak. A megrettent, gyengeelméjű I. Ferdinánd
osztrák császár másodszor is elmenekült az udvarával a távolabbi Tirolba, on­
nan fenyegette leszámolással a felkelőket, míg végül december 2-án lem ondatták
a trónról unokaöccse, Ferenc József javára. De a magyar sereget Windischgrátz
Bécs alatt megverte, s az osztrákok a cselekedeteiben határozott fiatal Ferenc Jó­
zsef parancsára a forradalmi Magyarország ellen vonultak. A Batthyány és Kos­
suth vezette magyar kormány Debrecenbe költözött, ahol 1849. áprilisában az
országot független állammá kiáltották ki. Az elfogadott Függetlenségi Nyilatko­
zat egyesítette a magyarokat azon törekvésükben, hogy önálló országban éljenek.
Görgey, Dembinszky és más tábornokok forradalmi seregei ellentámadásba men­
tek át és 1849. május 21-én Buda újra a felkelők kezébe került. Bem visszaver­
te az oroszok előhadait a Kárpátokban levő magyar határon túlra, Moldvába és
Besszarábiába.

32 Koh C. B. ( Kon Sz. B.): i. m., 166- 167.

50
 A SEGESVÁRI TRAGÉDIA

Ugyanaznap, május 21-én, amikor a magyar honvédek elfoglalták Budát, Var­

sóban Ferenc József találkozott I. Miklóssal, katonai segítséget kért az orosz ural­
kodótól. A segítséget megkapta, de I. Miklós megvetéssel beszélt a Habsburg-mo­
narchia gyengeségéről: „Ausztriában nincs gazda. A közigazgatási gépezet igájában
nyög, amely elkopott, túlságosan is, összeomlássalfenyeget, és senki nem tudja megmon­
dani, hogy mi lesz veleT^
1849 júniusának elején az orosz uralkodó mégis elindította hadseregét két irány­
ban: Galíciából a Kárpátok hágóin keresztül Paszkevics tábornok serege (kb. 100
ezer ember), Moldván és Havasalföldön keresztül pedig Liiders és Grotenhjelm
tábornokok egyesített erői (mintegy 38 ezer fő). A magyar kormány zavarba jött.
Görgey nyíltan követelte a magyarok számára szégyenletes megbékélést Ausztriával
és elítélte a Függetlenségi Nyilatkozatot. A hatalom Kossuth Lajos kezében össz­
pontosult, de ő is ingadozott, mivel mindenkivel egyszerre kellett harcolni: oszt­
rákokkal, oroszokkal, szerbekkel, horvátokkal, románokkal és más nemzetekkel,
akik az országra támadtak. Nem véletlenül írta Petőfi Sándor 1849. július 6-17-i,
utolsó versében:
Szörnyű idő, szörnyű idői
S a szörnyűség mindegyre nő,
Talán az ég
Megesküvék,
Hogy a magyart kiirtja.
Minden tagunkból vérezünk,
Hogy is ne? Villog ellenünk
A fé l világnak kardja.
(Szörnyű idő...)

Ezért a forradalom hamarosan vereséget szenvedett. Július 11-én Görgey ma­

gyar hadseregét leverték. Július 31-én Bem felkelői nem tudták tartani magukat
Segesvárnál, azt követően augusztus 9-én Temesvárnál szenvedtek vereséget, 13-án
pedig végleg letették a fegyvert az oroszok előtt Világosnál. Kossuth és Bem a hon­
védek kis csoportjával Törökországba menekült, az elfogott Batthyányt pedig a
fogságba esett 13 magyar tábornokkal egy időben kivégezték. Több száz magyar
szabadságharcost ítéltek halálra (közülük mintegy 130-atki is végeztek—ford), több
m int 10 ezret letartóztattak, deportáltak és börtönbe vetettek. A felkelés legaktí­
vabb résztvevőinek egy csoportját Ausztria és Oroszország titkos megegyezése alap­
ján (erről majd később) szibériai kényszermunkára száműzték. Rengetegen estek el
a véres csatamezőkön.
A segesvári ütközet volt lényegében a magyar forradalmi seregek egyik utolsó
legjelentősebb harca Ferenc József osztrák császár, I. Miklós orosz cár és Jellasics

33 Kon C. E. (Kon Sz. B .): i. m., 36.

51
A i.ekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

horvát bán (árulásáért osztrák tábornoki rangot kapott) hatalmas túlerőben levő
egyesített hadseregei ellen. Petőfi Sándor neve azonban a fogságba esettek és az
elesettek egyetlen listáján sem szerepelt. Nem került elő a holtteste a több mint
ezer magyar között a csatamezőn, bár egyes „szemtanúk” azt állították, hogy a
magyar költőt (Bem tábornok adjutánsát) a kozákok levágták. Ahogy Alekszandr
Gerskovics írta: „Segesvárnál nyomtalanul eltűnt a Fehéregyháza és Keresztúr közötti
útszakaszon, ahol utoljára látták, amint az ulánusok rohama elöl menekült. Neve nem
szerepelt a halottak vagy a fogságba esettek listáján. ’M
A tárgyilagosság kedvéért vizsgáljuk meg a segesvári csata eseményeit részleteseb­
ben, az ebben a hatalmas ütközetben részt vett A. F. Paszkevics orosz tábornagy le­
véltári irataira támaszkodva. Több könyvben is részletesen leírták és dokumentál­
ták a tragikus eseményeket.
Mindenekelőtt nézzük, milyen is volt a segesvári hadszíntér.
1849. július 26-án az orosz sereg elhagyta Szebent, és Medgyesen át 29-én dél­
ben elérte Segesvárt. A városi tanács a főpap vezetésével a megtorló sereg elé sietett.
Engelhardt tábornok megígérte, hogy megkíméli a várost. Ezután az orosz sereget
(2000-3000 fős gyalogság és lovasság) Segesvár mellett, a Nagy-Kükiillő folyó bal
partján helyezte el. Dick tábornok seregének 6000 katonája Fogarason át érkezett,
hogy egyesüljön Engelhardt csapataival.
Aznap a magyar csapatok támadást indítottak, de a Homoródig visszaszorítot­
ták őket.
Július 30-án az orosz sereg a kőhalmi hídfőállásnál összpontosította erőit, 31-én
pedig Segesvár felé készült vonulni. De Bem József tábornok megelőzte az oroszo­
kat, megtámadta az ellenséget. Az oroszok csak akkor vették észre a magyar felke­
lők közeledtét, amikor a huszárok egészen a menetoszlopukhoz érkeztek.
Az orosz sereg parancsnoksága értesítette A. F. Paszkevics grófot: Bem előretolt
csapatai a balszárnyon messze előre vonultak, a dombon pedig 8 ágyújuk volt, de
tüzéreket még nem láttak. A jobbszárnyon gyalogság és lovasság volt. Az oroszo­
kat és magyarokat egy kukoricaföld választotta el alig 2 kilométerrel egymástól. A
magyarok ágyúgolyóval megölték Szkarjatyin orosz tábornokot. Engelhardt várta
Dick tábornok seregének megérkezését, de végül nem várta meg, hanem öt óra kö­
rül parancsot adott a támadásra. Fíangos hurrá kiáltás hangzott fel, elhallgatott a
tüzérség és a kozákok támadásba lendültek.
Látva a túlerő támadását, a felkelők Kőhalom felé menekültek. Az oroszok utol­
érték őket, és sokat levágtak közülük. Estére az oroszok Segesvárra vitték Bem el­
fogott hintóját. Az egyik ulánus ezt mondta németül: „Amikor a bajtársaimmal ül­
dözőbe vettük és utolértük a hintát, abból kiugrott egyfiatal tiszt, akit lekaszaboltunk.
Mögötte szaladt egy másik tiszt civil ruhában. Ekkor megtámadtak minket a visszatért
huszárok, lóra kapták ezt a tisztet és elvágtattak vele (itt és a továbbiakban kiemeljük

34 re p iu K o e u u A . A . (G e r s k o v ic s A . A . ) : i. m., 6.

52
 A SEGESVÁRI TRAGÉDIA

a fontos tényeket, amelyekről később lesz szó. - A. Ty.). A hintát pedig elhoztuk. ’95
Érdekes Bem tábornok magyar serege segesvári veszteségének jegyzéke, amelyet
Lüders orosz tábornok írt alá, s amelyből egyértelműen kiderül, hogy az elesett
tisztek névsorában nem szerepel Petőfi Sándor, holott ő is tiszt volt:
„Kimutatás az ellenség veszteségeiről. Július 19-én (31-én) a Segesvár (Schássburg)
alatti ütközetben elesett körülbelül 100.5 ember, tiszt nincs közöttük; alsóbb rangú -
300; zsákmányoltunk 2 zászlót, elfoglaltunk 8 ágyút, nagyon sok puskát, 4 töltényes
ládát, egy rész trént. (...) «Megjegyzés: „A betegeket és sebesülteket a helyi lakosság és a
helyi hatóság gondozására bíztuk.» ”i6
A cári Oroszország hadügyminisztériuma levéltári anyagainak alapján Oreusz
korabeli hadtörténész által összeállított „Az 1849-es magyar háború leírása ’ adatai
alapján az ulánusok és kozákok abbahagyták a magyarok üldözését „amikor már
teljesen besötétedett”, így lényegében lehetőséget adtak a menekülésre azoknak, akik
képesek voltak rá: „Ebben a harcban az ellenség vesztesége 1200 halott, több mint
500 fogoly, 8 ágyú, 4 löszeres láda, nagy mennyiségű lőfegyver, katonai felszereléseket
és személyes vagyontárgyakat tartalmazó sok szekér volt5 Másnap, augusztus 1-én „a
betegeket és sebesülteket lovas fogatokon a Modlini ezred 4. zászlóaljának kíséretében
elszállították Hermannstadtba. ”'/ (Szebenbe —ford.)
Oreusz könyve azért is érdekes, mert bőségesen tartalmaz törzskari dokumen­
tumokat. Többek között: Segesvár július 31 -i elfoglalásának részleteit, amikor a
Szelenginszki ulánus ezred egyik oszlopának parancsnoka Dick vezérőrnagy volt
(lásd: 275-279. old), akinek a neve később Kelet-Szibéria hadseregparancsnoka­
ként tűnik fel a száműzött lengyelek felkelésének leverésekor a Bajkál-tó körüli út­
szakaszon 1866-ban; az 1849. augusztus 1-én fogságba esett magyar tábornokok
névsorát (321. old.), a magyaroktól augusztus 1-én zsákmányolt ütegek, fegyve­
rek, szekerek és más hadi felszerelések listáját; a hadifoglyok átadását (342. old.);
kimutatást a „magyar lázadók” ellen és a Galícia, valamint Bukovina elfoglalásá­
ra küldött orosz hadsereg állományáról; kimutatást „a magyar lázadók elleni had­
műveletekre Erdélybe küldött” 5. gyaloghadtest állományáról. (Ugyanott). Tegyük
hozzá, hogy az Oroszországi Föderáció Központi Állami Hadtörténeti Levéltárá­
ban (OF KAHL) őrzik báró Osten-Sacken lovassági tábornok titkos (rejtjelezett)
jelentését gróf A. F. Paszkevicsnek az akkori eseményekről, amelyet mind a mai na-3567

35 HenoKOÜHUu,Kuű A. A.: OnwcaHne bomhm b TpaHcn/ibBaHwn b 1849 rop,y. (Nyepokojnyickij

A. A.: Az 1849-es erdélyi háború leírása.), Készült az 5. gyaloghadtest vezérkarában. Szent­
pétervár, 1858. OnncaHHe BoeHHbix /tencTBUH Pocchhckhx bomck npoTWB BeHrepcKnx
M>rre>KHMKOB b 1849 rogy. (Az orosz hadsereg magyar lázadók elleni 1849. évi harci cse­
lekményeinek leírása.), Szentpétervár, 1851.
36 HenoKoÜHUU,KUÜ A. A. (Nyepokojnickij A. A.) id. m. 318.; repuuwoim A. A. (Gerskovics
A. A.) id. m., 259-264.; Alekszandr Gerskovics: Az én Petőfim. Bp. Gondolat. 1979., 48-60.
37 Opeyc lí.: Onncaroie BeHrepci<on bomhm 1849 rofla. (Oreusz I.: Az 1849-es magyar hábo­
rú leírása.), Szentpétervár, 1880., 413-414.

53
A leicszej T yivanyenko: A szibériai „ ti tkos fogoly”

pig nem tudtak megfejteni, de feltételezem, hogy az Oroszország fennhatósága alá

nem tartozó, fogságba esett osztrák-magyar és más alattvalók csoportjairól van szó
benne.38 (Abban a reményben adjuk közre, hogy akad egy tapasztalt rejtjelező, aki
megpróbálja megfejteni a kódolt szöveget:
640. 139. 188. 548.709. 152. 444. 237. 915. 255. 666. 542.
425. 225. 810. 287.415. 649. 300. 218. 470. 845. 278. 607.
557. 699. 228. 742.317. 478. 640. 231. 128. 779. 268. 225.
559. 128. 973. 410.312. 206. 559. 805. 528. 264. 380. 450.
915. 634. 323. 690.374. 333. 440. 595. 666. 636. 130.
170. 507. 580. 697.235. 206. 333. 251. 360. 390. 341.
181. 261. 674. 268.162. 124. 410. 195. 154. 374. 515.
289. 427. 161.111. 542. 409. 595. 466. 175. 411.
304. 819. 268. 261. 103. 697. 347. 419. 693. 189. 264.
647. 932.
(Lásd: Kéri Edit: Petőfi Szibériában?! Eötvös Kiadó, 1990., 113. old.)

íme, hogy írja le Oreusz az orosz csapatok ténykedését Segesvárnál:

„Miután nyomon követtük mellékosztagaink akcióit, térjünk újra vissza Lüders fö-
eröihez, akinek végre sikerült szemtől szembe találkoznia tehetséges ellenfelével, Bem­
mel és döntő csapást mérni rá, amivel sikerült véglegesen lecsendesíteni a Székelyföl­
det, s ezzel megsemmisíteni az összes tartalékokat, amelyeket az ellenség tábornoka on­
nan merített.
Amikor a föerőnk oszlopa Segesvárhoz ért (július 17-én) Lüders leállította a továb­
bi előnyomulást, egyrészt mert szükség volt a pihenésre, másrészt hogy megvárja Dick
csatlakozását, akinek alakulata a feltételezések szerint július 19-én (31-én) kellett,
hogy megérkezzen Segesvárra. ”így már érthető, hogy miért portyázhattak a magya­
rok szabadon az orosz erők állásai előtt, nem értve, miért nem támadnak a drago-
nyosok és a kozákok. Valójában Lüdersnek, Dick alakulatát várva, még nem volt
határozott terve, mivel nem rendelkezett adatokkal a magyarokról. Várták a kikül­
dött hírszerzők visszatérését. Lüders inkább arra hajlott, hogy Marosvásárhely felé
vonuljon, „ahol a hírek szerint Bem összes bázisa és tartalékai voltak, s onnan, mint
központi helyről, lehetőség nyílik abba az irányba vonulni, amit a körülmények majd
megmutatnak. ”
A magyarok is csendben voltak. Annál is inkább, mert Lüders a Marosvásár­
helytől Segesvárra vezető utat rendkívüli ellenőrzés alá vonta, ahol tulajdonképpen
nemsokára a fő összecsapás volt. Csapatait az 5. utászzászlóalj három századával, az
Odesszai ulánus ezred fogatolt iiteges hadosztályának 4 lovasszázadával, a Zamoski
ezred két hadosztályával, egy kozákszázaddal erősítette meg, amelyek Engelhardt
tábornok közös vezetése alatt állottak. Az Udvarhelyre vezető utat a Lublini ezred,

38 TBI4A (Állami Hadtörténeti Levéltár - ÁHTL), fond VUA, Ns 5350,1. 61.

54
 A SEGESVÁRI TRAGÉDIA

az 5. lövészzászlóalj, az odesszai ulánusok 4 százada, egy könnyűüteg, egy utászszá­

zad és három kozákszázad zárta le Jeszaulov tábornok közös parancsnoksága alatt.
A Fogaras felé vezető utat egy kozákszázad ellenőrizte. Az összes szekéroszlop egy
kozákszázad fedezetében a medgyesi úton állt. Ezenkívül az orosz hadsereg körül
erős előretolt kozák őrhelyek voltak.
„A támadás csapatainkat éppen abból az irányból érte, ahonnan a legkevésbé vár­
tuk”, azaz Udvarhely felől: a magyarok innen sikeresen kezdtek felfejlődni Seges­
vár irányába, július 30-án éjjel pedig eljutottak Teufelsdoríig (Héjjasfalva —ford.),
ami 8 versztnyire van Segesvártól. 31-én reggel az erőik szorosan megközelítették
az orosz hadsereg főhadiszállását, szorongatva az előretolt védelmi állásokat.
Csak Oreusznál találjuk meg annak a helynek a leírását Segesvár mellett, ahol,
ahogy hivatalosan tartják, Petőfi Sándor elesett.
„A térség Segesvár és Weifíkirchen (helyesen Weibkirch, azaz Fehéregyháza - ford.)
falu között, ahol az ellenséget fogadni szándékoztuk, egy kis völgyben van, amelyet
északról a Nagy-Küküllöfolyó, délrőlpedig erdővel borított hegyek határoltak, amelyek
lépcsőzetesen majdnem az Udvarhelyre vezető útig ereszkedtek. Egy meglehetősen mere­
dek, de mindenütt átjárható partok között folyó kis patak szeli át a völgyet, majdnem
a kellős közepén. A z egész mezőt a Nagy-Küküllő, a patak és az országút között kuko­
ricás borította, amely olyan magas volt, hogy az ulánus a pikájával nem látszott ki be­
lőle; a falu felé a kukoricás ritkább volt. A mező déli részét az országúitól a hegyekig a
learatott búza keresztjei takarták. ”
Kihagyva Oreusz részletes leírását az orosz csapatok patak menti diszlokációjáról,
jegyezzük meg, hogy sikeres elhelyezkedésük nem akadályozta meg a magyarok tá­
madását. Elfoglalva Fehéregyházát, Bem előre tolta 8 ágyúból álló ütegét négy
lovaszászlóalj fedezetében. Hadrendjének jobbszárnyán a lovasság helyezkedett el,
a balszárnyon pedig néhány gyalogos zászlóalj.
A tüzérségi tűz a felkelők részéről egyre erősödött. Amikor a magyarok ütegüket
12-re növelték, gyalogságuk egy része támadásba ment át a két orosz zászlóalj és
két század által megszállt domb ellen. A kialakult harci helyzet, írta Oreusz, meg­
erősítette Bem abbeli szándékát, hogy visszavesse az oroszok jobbszárnyát, amely
„kulcspozícióban” volt. „Az ellenséges tüzérség mesteri ténykedése alapján érezhető
volt Bem személyes jelenléte. (...) A z ellenséges tűz jelentős veszteséget okozott nekünk.
Szünet nélkül szállították a segesvári lakosok a harcképtelenekké vált sebesülteket a kö­
tözőhelyre, az első ágyúlövésekkor befogták a szekereiket, hogy vizet hordjanak a kato­
náinknak. (...) A z ellenség néhányszor szuronyrohamot intézett ellenünk, de azokat
állandóan visszavertük. ”
A csata kritikus pillanatában, amikor a magyarok megkezdték az orosz csapatok
bekerítését, Liiders tábornok átcsoportosította a tüzérséget, az ütegeket az ország-
úttól balra, a pataknál helyezte el, hogy lövethesse a küzdelem nyitottabb helyszí­
neit, az ulánusok és a kozákok pedig veszélyeztetni kezdték a honvédek jobbszár­
nyát. Észlelve, hogy nincs ellenség a marosvásárhelyi úton, az orosz sereg parancs­

55
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

noksága a lovasságot a magyarok hátába küldte, ami rövidesen a felkelők jelentős

erőinek foglyul ejtésével járt. Át akarván csoportosítani a hadseregét, Bem meg­
kezdte a visszavonulást, de a lovasság gyorsabb volt a gyalogságnál. Miután az oro­
szok elfoglalták az ágyúkat, a magyarok már nem voltak képesek ellenállni. Meg­
kezdődött általános menekülésük, amelynek a végkimenetelét ismerjük.39
Szükség van itt némi magyarázatra:
Tehát Bem József hintójából a tábornok két hadsegédje ugrott ki, amikor az oro­
szok üldözték. Az egyiket, aki egyenruhában volt, a kozákok levágták, a másikat,
aki civilben volt, a megérkező huszárok kimentették és magukkal vitték a visszavo­
nulás során. Sebesült volt-e akkor? Milyen messzire tudta vinni a ló a két lovasát?
Tudomásunk van róla, hogy a ló gyorsan elfáradt a vágtában a két lovassal. Meg­
értve, hogy így gyorsan utolérik őket az üldöző ulánusok, Petőfi leugrott a nyereg­
ből, hogy a baj társa elmenekülhessen. Többen látták, hogy hamar utolérte őt két
orosz kozák. Mivel karddal megsebesítették és az oldalát pikával (dzsidával) átszúr­
ták, öntudatlanul összeesett.
Bem nagyon szerette és óvta Petőfi Sándort, a fiának tekintette. Bár a hadse­
gédje volt, Marosvásárhelyen megparancsolta neki, hogy ne vegyen részt a harc­
ban, maradjon a hátországban. Valóban, a Magyarság című újság 1943. január
21-i számában szó van egy csoport magyar honvédről, akik 1849. július 30-án
az asztalnál az „eljövendő halotti to rt” ülték. Székelykeresztúr lakosai a XIX. és a
XX. század fordulóján még emlékeztek rá, hogy abban a társaságban Petőfi Sán­
dor is ott volt. Ebéd után Zeyk Domokos és Petőfi a ma Gyárfás-kúriának ne­
vezett vendéglőbe mentek, ahol később Varga Zsigmond családjával vacsoráz­
tak. Éjjel 11 óra körül a társaság visszatért a kisváros főterére, ahol reggelig tar­
tott a mulatozás. Július 31-én hajnalban valamennyien a Segesvár melletti Fe­
héregyházára m entek.40
Tudjuk, hogy Petőfi július 31-én kora reggel a tilalom ellenére valóban megér­
kezett Bem tábornok főhadiszállására, és vele együtt annak hintójábán a csatatér­
re ment. Bem egyik adjutánsáról tudunk, aki elesett a harcban. De ki volt a civil
ruhás másik? Petőfi Sándor? O azon a végzetes napon nem vett fel egyenruhát, és
fegyvert sem viselt Bem parancsa értelmében.
Dienes András és Dáné Károly az egyik tüzér szavai alapján azt írták, hogy látták
Petőfit Bem hintója közelében.41

39 Opeyc M. (Oreuszl.): i. m., 406 - 412.

40 IlazupH B.B.: 3araflKOBMn riexpoBMH. JlixepaxypHM H nomyK npaBgn npo yropcbKoro no-
eTa IIIaHflopa nexecfi. (Pagirja V.V.: A titokzatos Petrovics. Az igazság irodalmi kutatása
Petőfi Sándor magyar költőről.), Ungvár, 1998,. 47. /A szerző ukrán neve Vaszil Pahirja,
de mert az orosz neve ismertebb, annál maradunk. - Ford./
41 Dienes András: Petőfi a szabadságharcban. Bp. 1958. - Lengyel József: Petőfi halálának
egyik szemtanúja. Magyar Történeti Tár, 1874. Ferenczi Zoltán: Petőfi eltűnésének irodal­
ma. Budapest, 1910.).

56
 A SEGESVÁRI TRAGÉDIA

Az oroszok, látva a hintóról leugró civil ruhás fiatalembert, teljesen joggal felté­
telezhették, hogy Bem tábornok mellett a törzskar hintójábán csak a hadsegédei
utazhattak, akármilyen ruhában voltak. Menet közben kiugorva a tisztek lehetővé
tették, hogy a főparancsnok a könnyebbé vált hintóbán eljusson Segesvárra, ahon­
nan Bem Keresztáron át 4000 honvéddel Marosvásárhelyre menekült, azonban
miután Kolozsvárról 4000 főnyi erősítést kapott, ezzel augusztus 4-én Nagyszeben
alá vonult, és a gyenge orosz védőőrséget egy éjszakára kiszorította a városból. Au­
gusztus 6-án Szeben mellett Lüders tábornok döntő győzelmet aratott Bem hadai
felett, és ezzel a felkelők hatalma Erdélyben teljesen megtört. 15 ezer „lázadó” le­
tette a fegyvert. Kossuth, Bem és más magas rangú katonai parancsnokok Orsován
át Törökország területére mentek.42
Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy nem minden orosz katona, sőt,
tiszt sem volt a magyar forradalmi sereg ellen. Sokan voltak köztük olyanok is, akik
együtt éreztek a magyarokkal, olyanok is akadtak, akik átálltak hozzájuk, hogy
harcoljanak I. Miklós zsarnoksága ellen. Például Ny. Bogdanovszkij tiszt így emlé­
kezett: ,yA magyarországi hadjárat idején köztünk és az ellenségeink között baráti kap­
csolatok voltak megfigyelhetők.” Fatyejev tiszt bevallotta: „Nemcsak, hogy nem éreztek
iránta (a magyar iránt - A. Ty.) semmilyen gyűlöletet, ellenkezőleg inkább tiszteletet
és őszinte rokonszenvet. ” A. Guszjev, a cári sereg kapitánya hasonló gondolkodású
társaival titkos összejöveteleken arról beszéltek, hogy miképpen lehetne segíteni a
felkelt magyaroknak, amiért később hadbírósági ítélet alapján őt és társait Minszk-
ben felakasztották.43Az „Európa csendőre”, I. Miklós cár által Ferenc József oszt­
rák császár kérésére Magyarországra küldött orosz sereg humánus hozzáállásáról
tanúskodik V. Varakomszkij „Egy orosz tiszt bátor válasza az osztrák főparancsnok­
nak 1849-ben”című cikkének44 részlete: Amikor Haynau elolvasta Rüdiger orosz
tábornok jelentését Görgey magyar hadseregének foglyul ejtéséről Világosnál, dü-
hödten reagált arra, hogy a fogságba esett tiszteknek visszaadták a fegyvereiket:
- Ezeknek a kontároknak visszaadták a fegyverüket!
Kehli orosz tiszt, aki a jelentést vitte, ezt válaszolta:
- A magyar tisztek egyáltalán nem kontárok, hanem nemes lelkű emberek.
A dühöngő Haynau magyarázatot követelt, s ezt a bátor választ kapta:
- Nemes lelkű ember alatt azt értem, aki fegyvert visel és vereséget mér az ellen­
ségeire. S mert a magyarok állandóan vereséget mértek önökre, ezért teljes mérték­
ben nemes lelkű emberek.
Az ukrajnai Lvov (Lemberg-ford.) levéltárában található dokumentumok szem­
léletesen bizonyítják, hogy ez a hangulat jellemző volt az orosz hadsereg minden
alakulatában.

42 TIazupnB. B. (PagirjaV. V.) id. m., 102-104.

43 Üjabb kutatások szerint ezt a történetet Illés Béla találta ki, nincs történelmi alapja. (Ford.)
44 Ruszkaja Sztarina, Szentpétervár, 1896. 85.

57
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

A cári hadsereg A. F. Paszkevics gróf, Lengyelország helytartójának parancsnok­

sága alatt 1849. május 27-én vonult be Magyarországra, de érdekes, hogy két nap­
pal előtte Hammerstein tábornagy, a galíciai osztrák csapatok parancsnoka azzal a
kéréssel fordult a tartomány kormányzójához, hogy hirdettesse ki a lakosság köré­
ben: az elfogott orosz dezertőrökért pénzjutalom jár 4 rubel 89 kopektől 7 rubel
20 kopekig (a fegyvernemtől függően).4546Ügy látszik, az osztrák hatóságok már ér­
tesültek az orosz seregben uralkodó tiltakozó hangulatról.
Mellesleg maga I. Miidós cár nem szívesen adott parancsot a hadseregnek a Ma­
gyarországra történő bevonulásra, az osztrák rezsim megsegítésére, mert „attól tar­
tott, hogy katonáink szellemét megfertőzik a forradalmi eszmék" F" Az orosz cár egész
életére megjegyezte az 1825-ös dekabrista fegyveres felkelés és a 30-as évek len­
gyelországi eseményeinek borzalmait: tudta, hogy tiszti körökben még mindig él
a dekabrista mozgalom és az elnyomott népekkel való együttérzés szabadságszere­
tő szelleme.
Valóban, a szibériai száműzetésben élő dekabristák nagy figyelemmel követték a
Magyarországon kibontakozó eseményeket. „ Történik valami a mieinkkel Magyar-
országon? - írta I. I. Puscsin Tobolszkból 1849. június 28-án. - Fontos eseményekre
számítok.” Július 12-én Puscsin újabb levelében nyíltan támogatta a magyar felke­
lőket: „Eddig nagyon furcsa ez a háború. Szerintem a magyaroknak ellen kell állniuk,
bármilyen hatalmas erők is vannak ellenük.”47489
Még élesebben fogalmaz az oroszok magyarországi jelenlétének értékelésekor a
dekabrista Ny. V. Baszargin: „Az oroszok, miközben segítettek az osztrákoknak, nem
szerették, minden alkalommal kinevették és önérzetükben megsértették őket, ugyanak­
kor barátkoztak a magyarokkal, tisztelettel viseltettek irántuk, akik ugyanezt tették az
oroszokkal. Még a magyar hadvezérek is csak olyan feltétellel tették le a fegyvert, ha
azt az oroszok és nem az osztrákok előtt teszik.m A legyőzött magyarok bátorsága és
nemeslelkűsége iránti mély tisztelettel nyilatkozott a dekabrista J. P. Obolenszkij.
Szavai szerint a magyarok „nemes lelkűén adták át nekünk fegyvereiket és adták meg
magukatfeltétel nélkül, olyan tisztelettel tették, ahogy a bátor ember teszi a bátorral7’4y
1849. június 23-án Bach osztrák belügyminiszter arról értesítette Galícia kor­
mányzóját, hogy forgalomban vannak az orosz hadsereghez intézett felhívások,
amelyek a felkelt magyarokhoz való csatlakozásra szólítják fel őket, s ezeket va­

45 IirMA YKpaMHbi. (Ukrajna Központi Állami Történelmi Levéltára - UKÁTL), Lvov, f. 146,
op.. 7, gy. 2877,1. 9-10.
46 IIlepóaroB: KHwrao reHepan-cJie/ib.nMapuiaTie LlacKeBMHe. (Scserbatov: Könyv Paszkevics
táborszernagyról.) Szentpétervár, 1899., 188-189.
47 IJyw,UH M. M.: 3anwcKM o IlyiiiKnue. (Puscsin I. I.: Feljegyzések Puskinról.), Moszkva,
1989., 6,232, 247, 251,327.
48 Bacapzun H. B.: 3anncKM. (Baszargin Ny. V.: Feljegyzések.), Irkutszk, 1988., 241.
49 OóonencKuü E. II.: CnŐMpcKne rincbMa fleKaópncroB. (Obolenszkij J.P.: Dekabristák szi­
bériai levelei.), Krasznojarszk, 1987., 162.

58
 A SEGESVÁRI TRAGÉDIA

laki Brüsszelből terjeszd Ausztriában és Lengyelországban.5051E röplapokkal kap­

csolatban Neisser krakkói városparancsnok a következőket jelentette Bachnak az
év december 3-án: „Ezeket a felhívásokat nemcsak a katonák tartják maguknál, ha­
nem a tisztek is, köztük magas rangúak. A visszatérő cári hadsereg minden alakula­
tánál vannak belőlük. (...) Véleményem szerint ennek az az oka, hogy Németország
kapitulációja óta az orosz segédcsapatok katonái és tisztjei körében az osztrák kor­
mány ellenes a hangulat, idegenkednek az osztrák hadseregtől és közelednek a forra­
dalmi csoportokhoz . A továbbiakban Neisser ezt jelentette: az orosz parancsnok­
ság nem képes úrrá lenni a rendbontók felett, az orosz parancsnok „többször for­
dult a krakkói városparancsnokhoz azzal a kéréssel, hogy figyeljék a Krakkóban tar­
tózkodó orosz tiszteket”A
A történészek kutatásaik során számos alkalommal találtak olyan eseteket, ami­
kor a haladó szellemű orosz emberek (civilek és katonák) szolidaritásának jelé­
ül orosz tisztek átálltak a magyar felkelőkhöz. Ezt bizonyítják Oroszországban
A. V. Fjodorov,52 R. A. Averbuh,53 A. Sz. Nyifontov,54 művei, továbbá Hanák
Péter55 könyvei. Ezeket a könyveket azonban nem tanulmányoztam, kivéve D.
B. Kacnyelszon cikkét. Az események „friss” nyomát követve az orosz cáriz­
mus magyarországi reakciós szerepét nyíltan és haragosan elítélték a kor olyan
orosz forradalmárai, m int A. I. Gercen, Ny. G. Csernisevszkij, továbbá I. Sz.
Turgenyev, F. I. Tyutcsev írók, valamint a büntetőhadjárat orosz résztvevői kö­
zül Ny. Drozdov,56A. Alekszejenko,57 Ny. Bogdanovszkij,58A. Varakomszkij,59V.
T.,60 Rüdiger61 és mások.
Ha végig tárgyilagosak akarunk lenni, azt is el kell mondanunk, hogy a lengye­
lek, ukránok és a Magyarország szomszédságában élő más népek legjobbjai mélyen

50 Ka^enbcon K E.: K MCTopwn ynacTtm cnaBAH b BeHrepcKOŰ peBOTnoitwn 1848-1849 rr. /

ü o MaiepnanaM JlbBOBCKnx apxnBOB/ LJeHTpaTibHaH n ioro-BOCT04Han EBpona n HoBoe
BpeMH. (Kacnyelszon D. B.: A szlávok részvétele az 1848-1849-es magyar forradalomban.
/Lvovi levéltári anyagok alapján./ Közép- és Délkelet-Európa és az újkor.), Moszkva, 1974.
51 UKÁTL, Lvov. gy. 2873,1. 1-5
52 OTHomeHne nepefíOBbix /noflen Poccmh k BeHrepcKOü peBo/noRMn 1848-1849 rr. (Orosz­
ország haladó szellemű személyiségeinek viszonya az 1848-1849-es magyar forradalom­
hoz.), Voproszi Isztoriji, 1957/2., 88-96.
53 PeBo/nouna n HapnoHa/ibHO ocBoóoflUTe/ibHaa óopbóa b BeHrpnn 1848-1849 rr. (Forra­
dalom és nemzeti-felszabadító harc Magyarországon 1848-1849-ben.), Moszkva, 1956.
54 Poccmh b 1848 r. (Oroszország 1848-ban.), Moszkva, 1949.
55 A magyar szabadságharc és a Habsburg-monarchia elnyomott népei. Bp. 1948.
56 Vojennij Szbornyik, Szentpétervár, 1870.
57 Russzkij Arhiv, Moszkva, 1890.
58 Russzkaja Sztarina, Szentpétervár, 1893.
59 Russzkaja Sztarina, Szentpétervár, 1896.
60 Neve nincs feltüntetve: Russzkaja Sztarina, Szentpétervár, 1912.
61 Russzkaja Sztarina, Szentpétervár, 1848.

59
Alekszej T yjlvanyenko: A szibériai „t it kos fogoly”

elítéltek Ausztria és Oroszország háborúját a szabadságukért küzdő magyarok el­

len. Sőt, mi több: a magyar események hatására Galíciában a lengyelek is nemze­
ti-felszabadító harcot indítottak, amely bizonyos eredményekkel járt, eltörölték a
jobbágyságot, az állam a földesurakat pénzbelileg kárpótolta. Amikor kiderült a
csalárdság a szabadságjogok megadásában, 1848. november 1-én Lembcrg (Lwów)
utcáin a néptömegek összecsaptak a rendőrséggel és a katonasággal. Számos bari­
kádot emeltek, és az utcai harcok egyre elkeseredettebbekké váltak. Csak azután
állt helyre november 2-án estére a „rend” Lembergben, hogy Hammerstein oszt­
rák tábornok serege két órán át ágyúzta a várost. A Nemzeti Gárda és az Egyete­
mista Légió csapatait feloszlatták, ostromállapotot vezettek be, és munkához lát­
tak a tábori hadbíróságok. A falvakban 1850-ig nyugtalanság uralkodott: parasz­
tokból álló, néhány ezres osztag tevékenykedett, rémületben tartva Bukovinában
a helyi földes urakat.62
Amikor pedig megkezdődött Oroszország katonai expanziója, a Kárpátokon ke­
resztül titkos ösvényeken a népi ellenállók százai keltek át a forradalmi Magyaror­
szágra a felkelők megsegítésére. A Lvovi Levéltárban számos dokumentum talál­
ható arról, hogy galíciai munkások, bányászok, kézművesek fegyveresen léptek fel
a magyar forradalom leverésére az osztrák hadseregbe való toborzások ellen, a ha­
ladó szellemű orosz katonák és tisztek együttérzéséről a magyarokkal, az oroszok,
magyarok és lengyelek harci barátságáról szóló, hazafias dalok terjedéséről a nép
között.63
Az osztrák hatóságok által 1848- 1849-ben foganatosított szigorú intézkedések
ellenére galíciai orosz állampolgárok százai mentek a magyar felkelők megsegíté­
sére. A lembergi körzeti rendőrparancsnokságok feljelentései alapján meg lehet ál­
lapítani, hogy a magyar forradalmi hadsereghez csatlakozni szándékozók körülbe­
lül egyharmadát elfogták az osztrák hatóságok, amikor megpróbáltak átkelni a ha­
táron.64A szökevények közül többeket elfogtak és erőszakkal 8 évre besoroztak az
osztrák hadsereg rohamszázadaiba.65 Különösen a szabadságharc leverése után Fe­
renc József császár 1849. augusztus 29-én kelt parancsa alapján.
Létezik egy névsor a magyar forradalom Galíciából Magyarországra átjutott 98
résztvevőjéről (1850. április 25-i keltezéssel). A lengyelek mellett Giga, Drágán,
Kötik, Szoroka, Kosztev, Petrunik nevű ukránok neve is szerepel benne.66S ez csu­
pán a Sanoczini körzetből. Bochniából 21 ember ment át harcolni.67A galíciai oro­
szok közül ismert Leonyid Klemm, a németek közül pedig Dávid Kari Blaschke

62 Kon C. E. (Kon Sz. B.): i. m., 174.

63 KaiíjHenbcoH JJ. E. (Kacnyelszon D. B.): i. m.
64 UKÁTL, Lvov , f 26, op. 8, gy. 1,1. 4, f. 146, op. 7, gy. 2976,1. 55-56.
65 FA7IO (Lvovi Területi Állami Levéltár - LTÁL) f. 350, op. 1, gy. 151,1. 9.
66 UKÁTL, Lvov, f. 146, op. 4, gy 394,1. 63-68.
67 Uo„ op. 4, gy 394,1. 82-83.

60
 A SEGESVÁRI TRAGÉDIA

neve, akiket 1849-ben elfogtak és besoroztak az osztrák hadseregbe.68 Hasonló

esetek történtek az orosz birodalom által ellenőrzött Lengyelországban is. Krakkó
környéki városokban 1849 áprilisában fellázadt a lakosság, hogy megakadályozza
az osztrák hadseregbe való sorozást. (Érdekes, hogy Oroszország miért nem akadá­
lyozta meg alattvalói mozgósítását egy idegen hadseregbe, mivel akkor még nem
született meg a megállapodás az osztrák rezsimnek a felkelt magyarok elleni szö-
vetségesi segítségnyújtásról?) Egy 15 fős csoportot bezártak a krakkói börtönbe el­
szállításuk előtt, nehogy megszökjenek. Ám április 10-én délben botokkal, karók­
kal, láncokkal felfegyverkezett fiatalok egy csoportja betört a parancsnokságra és
követelte a regruták szabadon bocsátását. Egy másik 300 fős csoport megtámadta
a csendőrséget és lőtte az orosz katonai kaszárnyát.69
íme, miért találjuk meg a magyar nemzeti felkelés Szibériába deportált résztve­
vői között nemcsak magyarok, hanem lengyelek, ukránok, zsidók és más nemze­
tek képviselőinek nevét is, akiket „osztrák alattvalóként” tüntettek fel a rendőri ira­
tokban, s akiket Paszkevics orosz tábornok tábori bírósága ítélt el. Sok egyértelmű­
en magyar nevet orosz hangzásúra változtattak, ami a hadbíróság számára azt a be­
nyomást keltette, hogy orosz származásúak.

68 Uo., f. 146, op. 4, gy. 394, 1. 25.

69 Uo., f. 146, op. 7, gy. 2861, 1. 195-196.

61
 P etőfi nem fialt meg S egesvárnál

Petőfi nem halt meg Segesvárnál

Léteznek az 1849. július 31-i segesvári csatában részt vett személyeknek a magyar
sajtóban dokumentált visszaemlékezései, de ezek:
a/ nem támasztják alá Petőfi Sándor halálának tényét;
b/ feltételezik, hogy megölték, de senki nem látta a holttestét az elesettek között;
d látták eszméletlenül feküdni, de külalakjának leírása nem felel meg annak,
amit a csata napján a költőről tudunk.
Mellesleg a romániai Korunk című újság Binder Pál cikkében idézi Heinrich
Müller orvos, a segesvári csata szemtanúja visszaemlékezését, s megjegyzi: nA fehér-
egyházi csata segesvári szemtanúja, Müller (1830-1908) 1849-ben a segesvári evan­
gélikus gimnázium tanulója, a városi szász polgárőrség diákokból álló századának tag­
ja volt.” Az 1848-1849-es eseményekről német nyelven írt eredeti feljegyzései a
Nagyszebeni Levéltárban találhatók. „ Tekintettel arra, hogy én feltehetőleg egy va­
gyok azon kevés ember közül, aki még életben van, és (...) a fehéregyházi csatát elejétől
kezdve annak döntő szakaszáig (...) figyelemmel kísértem, ezért az ott történteket rész­
letesen és hitelesen tudom ismertetni;’m
Az „aki még életben van”, természetesen a XIX. század végére, a visszaemléke­
zések megírásának időpontjára vonatkozik, amikor a harc idősebb résztvevői már
nem voltak az élők sorában. Minden valószínűség szerint ezek azok a visszaemlé­
kezések, amelyekről Kiss József, a Magyar Tudományos Akadémia akadémikusa
1987-es budapesti találkozásunk alkalmával ezt m ondta nekem: a kutatók közül
még senki sem tudta bebizonyítani, hogy Petőfi életben maradt-e, vagy elesett. Ily-
lyés Gyula véleményéről, miszerint a költő meghalt és közös sírba temették, már
rég kiderült, hogy tarthatatlan.7071 A búcsúzáskor Kiss említést tett Bözödi György
erdélyi írónál és irodalomtörténésznél tett látogatásáról, aki kijelentette: bizonyí­
tékokkal rendelkezik arról, hogy a holttest, amelyet mindenki Petőfivel azonosít,
nem az övé, s a nagy magyar költő eltűnése nem úgy történt, ahogy az iskolákban
tanítják. Véleményét Bözödi 1986-ban a Látóhatár és a Képes 7 című lapokban is
közölte.72

70 Binder Pál: Segesvári szemtanú a fehéregyházi csatáról. Korunk, 1971., 7. sz.

71 Illyés Gyula: Petőfi Sándor. Bp. 1962.
72 Képes 7, 1986. január 10.

63
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „t itkos fogoly”

A tárgyilagosság érdekében tanulmányozzuk át figyelmesebben a létező verzió­

kat, mivel azok adhatnak választ a fő kérdésre: meghalt Petőfi Segesvárnál, vagy
életben maradt és orosz fogságba esett?

1. verzió: Petőfi elesett.

Csernátoni Gyula „Lázár Albert gróf adatai' című cikkében ezt írja: „Nagy ter­
metű és nehéz ember lévén (Lázár Albert - A. Ty.), igen bajosan menekülhetett, s egy
kozák utol is érte, és dárdájával könnyű sebet ejtett a hóna alatt. Futás közben ta­
lálkozott a szintén menekülni akaró Petőfivel is, s mivel a kozákok már nyomukban
voltak, odakiáltott neki: «Védd magad!» Petőfi hátranézett, és csak annyit felelt visz-
sza: «Már késó'!» Ekkor már be is érték a kozákok, s a továbbmenekülö Lázár Albert
még látta, amint lemészároltákA 72’A költő „halálának” ezen epizódjának gondolatá­
val többször eljátszottak az irodalmárok. Jeremej Parnov így képzelte el Petőfi éle­
tének utolsó perceit:
„Az ulánusok pikáikat előreszegezve, kurjongatva üldözték a szétszórt, zsombékok
között botladozó honvédeket. A tartalék egységek megrendítő hajtóvadászattól megfé­
lemlített katonái nem vártak parancsra, elhagyták helyüket, futásnak eredtek.
A költő a fahídon tartózkodott, ahol két ellentétes irányba törekvő emberáradat tor­
lódottfel. A csetepaté zűrzavarában az emberek elvesztették tájékozódási képességüket
és a maradék józan eszüket. Úgy tűnt, hogy mindenütt ellenség van és nem lehet meg­
menekülni a katonáktól.
- Menekülj! - kiáltott rá a költőre az ezredorvos, és mutatott kezével az országúira,
ahol a porfelhőben Bem körülzárt serege hátrált.
De a tülekedés hamarosan elválasztotta őket, s Petőfi ismét egyedül maradt, kitartó­
an az országút felé próbált kitörni. Már ott, a mező szélén utolérte őt egy székely hu­
szár, ésfelsegítette maga mellé a tajtékos, agyonhajszolt lóra. Egy ideig ketten vágtattak
a lovon, megelőzve a gyalogos sereget, de az egyrefáradó ló, nem bírva a kettős terhet,
botladozni kezdett. Sovány bordái ropogtak, teste görcsösen rángatózott.
- Menekülj egyedül, testvér! —Petőfi erőszakkal szétnyitotta a huszár övébe szorosan
kapaszkodó ujjait és a földre ugrott. —Kettőnket nem bír el.
Kimerültén nézett körül, egy kihaltnak tűnt tanyát, kukoricafóldet és egy füzest lá­
tott, amelynek bokrain tükörkéntfénylettek a levelek. A z üldözők félelmetes, a menekü­
lési szándékot megbénító sebességgel közeledtek. Hirtelen visszatért, emberfeletti éleslátá­
sa a legapróbb részleteket is észlelte: a kis zászlót a pikán, a zabla alól előtüremkedőf ű ­
zöld színű habot, a hollófekete, görbeorrú ló vad tekintetét és a sötét vadságot a gyűlöl-73

73 Hohk Hoóa: fla/i jim I Ierecpn nofl IliereiuBapoM? (Csank Csaba: Elesett-e Petőfi Segesvár­
nál?), Bajkál, (Ulan-Ude), 1988, 139. - Csernátoni Gyula: Petőfi halála. Petőfi Múzeum,
1890. március 1.) /Petőfi Krilélyben. 290-291./

64
 P etőfi nem halt meg S egesvárnál

ködő emberi szemekben. Két lovas, megelőzve a többieket, pikájával mintha egyenesen
a szíve felé döfne, világossá vált számára, hogy nem tud tőlük elrejtőzni, elmenekülni.
Attól a helytől, ahol Petőfi leugrott a lóról, az út meredeken emelkedett. Valami hir­
telen azt súgta neki, hogy ott, a hegyen túl egy forrás fakad a szakadék falából. M in­
den erejét összeszedve arra igyekezett, s hirtelen felismerte az utat, a kukoricást és a ta­
nya környékét, még a forrást is, amelyhez nem ért el abban a régen elfeledett álomban.
Karját széttárva a költő az út közepére ment, fejét felvetve mosolygott rá a látóha­
tárt eltakaró gyilkosokra.
Lehullott az elképzelhetetlen függöny, és minden kialudt”.É74
Ez az ezredorvos Lengyel József volt. A Vasárnapi Újság „Adatok Petőfi halálá­
hoz”című cikkében (1860. augusztus 25.) így írja le találkozását a költővel a csa­
tamezőn:
„Mi futottunk az országúton felfelé. Engem helyismeretem rövidebb úton vezetett.
Utánunk két ezred dsidás, (...) láttuk, hogy amíg e két ezred támadott, egy más ezred
a Küküllö mellett haladt felfelé egyenes vonalban, s mikor már Fehéregyházát mintegy
másfél mérföldre elhagyta, jobbra fordult, s egyenes szegletet képezve igyekezett átvág­
ni az országutat, s így a menekülést. (...) A lovasság nagy részének még volt ideje e kö­
rön kívül hatolni, de a gyalogságból csak az menekült, aki tartalékba volt állítva; azok,
akik a tűzben voltak, bekeríttettek. Akik a körben maradtak, azok 60-70 sebesültet ki­
véve mind elestek. Engem a lovam a körön kívül segített. Petőfi gyalog volt, s így a kör­
ben benne maradt. Egy dombra érve visszanéztem, s Petőfit hittem felismerni. A helyet,
hol láttam, e pillanatban is annyira élénken képzelem, hogy rá tudnék mutatni, s va­
lahányszor mellette elmegyek, önkéntelenülfelmerül előttem akkori alakja, amint fe ­
detlen fővel, széteresztett ingnyakkal, lengő zubbonyávalfu tn i látom. ”

A magyar történészek, akik Petőfi segesvári halála verziójának a hívei, báró

Heydte osztrák ezredesnek Albrecht főherceg felszólítására írt jelentésére is támasz­
kodnak:
A magas cs. kir. Katonai és Polgári Kormányzóság Elnökségének
Budán

Én, az országúton lovagolva, a kozákok után siettem, amikor közvetlenül a szö-

kőkútnál, Fejéregyháza és Héjjasfalva között, egy leszúrt felkelőtiszt mellett, ki már
a nadrágjáig le volt vetkőztetve, több vérrel bemocskolt iratot láttam heverni, mi­
ket valószínűleg a kozákok találtak a tiszt kirablása közben, s megint eldobálták,
minthogy rájuk nézve nem volt értékük. Én mégis azt hittem, hogy meg kell néz­
nem az iratokat, és nagyon megörültem, hogy egy akkor igen fontos okmány ke­
rült a kezembe, mert az egyik irat Kemény Farkas jelentése volt Bemhez, Kolozs­
várról keltezve. (...)

74 Tlapnoe Epéméit (Parnov Jeremej): i. m., 429-430.

65
A lekszej T yivanyenko: A Szibériai „t i•i kos fogoly”

A lelet, amelyből azt kellett következtetnem, Hogy a halott tisztnek Bem mellett
volt állása, arra bírt, hogy közelebbről szemügyre vegyem a holttestet, vajon nem
ismerek-e rá benne egy régebbi ismerősömre. De a halott előttem teljesen ismeret­
len volt, sovány, kicsiny, száraz arcú, nagyon határozott kifejezéssel és nagy fekete
körszakállal. Nadrágja fekete pantalló volt.
Később tudakozódtam több felkelőtisztnél ezeknek az adatoknak a közlése mel­
lett ez után a személyiség után, és a legtöbb közülük úgy vélte, hogy a halott bizo­
nyosan Petőfi volt, kit az ütközetben még láttak Bem oldalán, de akit az ütközet
után senki többé nem látott.
Ez minden, amit erről a dologról módomban van elmondani, s amit a
152/G/32.I.2. Rés számú magas leirat következtében sietek a magas cs. k. Kor­
mányzósági Elnökség tudomására juttatni.
Lúgos, 1854. jan. 12-én Heydte ezredes75

Ezek a tudósítások, amelyekre opponenseink támaszkodnak, sok helyen „sántí­

tanak”:
1. A holttest nadrágjáig le volt vetkőztetve. Honnan tudta akkor Heydte, hogy tiszt?
2. Nagy fekete körszakálla volt. Petőfi Sándornak soha nem volt nagy körszakál-
la. Emlékezzünk: Orlai Petrics Soma csodálatosan élethű portréján, amelyet 1849.
július 5-től 17-ig festett a költőről, Petőfinek spanyolos kis szakálla van. Illyés
Gyula feltételezi, hogy a harcok idején Petőfi Sándornak valószínűleg nem volt al­
kalma borotválkozni, ezért nőtt ilyen nagy körszakálla. De 9 nap alatt a rövid, alig
látható kis spanyolos szakállból nem nőhetett ki az álián ilyen feltűnően nagy sza­
káll. Azonkívül július 21-én Petőfi még a családjával volt Tordán, s Szendrey Júlia,
a felesége aligha tűrte volna el, hogy ennyire elhanyagolja magát.
3. Lengyel József beszélt August Heydtével a segesvári ütközetről és Petőfi eles-
téről. A báró ekkor már hegyes állszakállú szőke egyénként írta le a halottat, aki
a mellén kapott dzsidaszúrás miatt esett el. M int elmondta, nem is tűnt volna fel
neki, ha nem hevertek volna mellette a nadrágja és zubbonya kifordított zsebeiből
kihullott papírok. Milyen zubbonyról és szőke hajról van szó, amikor Petőfi a ko­
rábbi jelentése szerint nagy fekete körszakállt viselt (Petőfi születése óta fekete hajú
volt) és a nadrágjáig le volt vetkőztetve? Különben is, a költő Bem parancsára civil
ruhában ment ki a csatamezőre.
4. Heydte nem ismerte Petőfi Sándort, soha nem látta az arcát, így természete­
sen nem tudhatta, hogy néz ki. A költő bajtársai nem ismerték fel Petőfit az elesett
1200 felkelő között, amikor közös sírba temették a halottakat.
5. Thaly Kálmán a Vasárnapi Újságéan (1860. december 2.) ezt írta:
„... beszéltem egy segesvári polgárral, ki az elesettek temetésénél személyesen jelen
volt, s állítja, miszerint ö szintén látott egy mellén pikával átütött szőke szakállú és baj-

75 Staatsarchiv, 1854. évi 157. 431. BM és 494. - Petőfi Erdélyben. 295-296.

66
 P etőfi nem halt meg Segesvárnál

szú embert, zsebeiből kiforgatott irományokkar. Ismét a szőke szakáll és bajusz, ami­
ket Petőfi a csata napjaiban nem viselt.
íme, mit írt a költő és katona életének utolsó perceiről a Petőfi halálának 100.
évfordulójára 1949-ben Budapesten kiadott válogatott költeményeinek előszavá­
ban Dienes András magyar író, számunkra ismeretlen forrás alapján: „Amikor a
forradalmi Magyarország 1848-ban fegyverrel a kézben a függetlenség védelmére kelt,
Petőfi is a harcmezőre ment. M int azt egyik müvében jövendölte, hatalmas tömegsírba
vetették 1230 bajtársával együtt. Petőfi, mesélik a szemtanúk, megsebesült a mellka­
sán, s amikor a szász a gödörhöz vonszolta, gyenge hangon felkiáltott:
—Ne temessetek el, élek... Petőfi vagyok!
—Dögölj meg! —felelte a szász, és oltott meszet öntött a sírba. ’76
Felismerve e verzió valótlanságát, Dienes András kollégája, Hidas Antal köny­
véből már kihagyta Petőfi Sándor halálának ezt az epizódját, beismerve, hogy az
1849. július 31-i segesvári ütközet után nem találták meg a holttestét.77 Ám a
Dienes által közreadott hamis verzió a mai napig „él” más szerzők könyveiben (pél­
dául Illyés Gyulánál) és a médiában is.
Első magyarországi utazásom során találkoztam Csank Csabával, aki előttem is
bírálta a hivatalos magyar források állításait Petőfi haláláról. Mindenekelőtt felfe­
dezte azokat az ellentmondásokat Illyés Gyula két könyvében, amelyeket magam
is megtaláltam Dienes Andrásnál. Az első kiadásban ő is kategorikusan állította Pe­
tőfi elestét,78míg a másodikban beismerte, hogy csak feltételezte azt.7980Azonkívül,
folytatta magyar beszélgetőtársam, „adataim vannak arra vonatkozóan, hogy Len­
gyel doktor, akinek tanúvallomására hivatkoznak Petőfi összes életrajzírói, nem já rt a
csatatéren és nem láthatta a költő holttestét. ’m
August Heydte ezredes (Petőfi halálának egyik legfőbb „szemtanúja”) annak ide­
jén igazolást adott Szendrey Júliának, Petőfi feleségének férje haláláról, amikor má­
sodszor ment férjhez. Később azonban emlékirataiban Heydte már teljesen ellen­
tétes információval szolgál. Például visszaemlékezéseiben „Petőfi holttestének” le­
írása nem egyezik meg azzal, ami a Szendrey Júliának adott igazolásban szerepel.
Az általa kikérdezett tisztek már nem állították, hogy az elesett férfi feltétlenül Pe­
tőfi Sándor volt. Akkor most Heydte két hivatalos levéltári dokumentuma közül
melyiknek higgyünk? A „halott Petőfi” nagy körszakállát illetően Csank Csaba
megtalálta a költő barátjának, Egressy Gábornak 1900-ban a Budapest című lap­
ban közölt visszaemlékezését arról, hogy néhány nappal a segesvári ütközet előtt le­
borotválta a szakállát, csak a bajuszát hagyta meg.

76 Dienes András: A Petőfi-titok. Budapest, 1949.

77 IUaudop üemefiu: J43ÖpaHHoe. {Petőfi Sándor v á lo g a to tt müvei), M o szk v a , 1955., 6.
78 Illyés Gyula: A költő halála. Bp., 1949.
79 Illyés Gyula: Petőfi Sándor. Bp., 1962.
80 Vasárnapi Űjság, 1860. október 14.

67
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

így aztán, összegezte Csank Csaba a magyar irodalom elemzését, nyilvánvaló,

hogy Petőfi Sándor életrajzírói a „szemtanúk” kétes kijelentéseire hivatkoznak,
holott azok nem igazolják egyértelműen a következtetéseket. H a az osztrák ha­
tóságoknak szilárd meggyőződésük volt Petőfi segesvári eleste, akkor miért volt
szükségük öt év múlva Heydte első jelentése után egy másodikat követelni tőle,
amelyet végül az események valós leírása miatt titkosítottak a széles közvélemény
előtt?81
A Petőfinek kozák kard vagy dzsida okozta haláláról terjengő állítások megvilá­
gításában szembetűnő Barabás Károly nyilatkozatának tarthatatlansága:82 „Bartos
Zsigmond hadnagy barátom még 1849-ben esküvel erősítve állította, hogy ö a segesvá­
ri csata végén, midőn az ágyúk mindkét részről elhallgattak, látta Petőfit, aki a ka­
tonák után sietett s nekik valamilyen parancsokat adott, de ezen pillanatban a lovas­
ság Petőfit lelőtte. ”
Szólnunk kell a következőkről is. Jelenleg Erdélyben (pontosabban Segesvár kö­
zelében) három sír létezik, amelybe állítólag Petőfit temették. De a környékbeliek
szilárdan meg vannak győződve róla, hogy a költő teste nincs abban a tömegsírban,
amely fölött az emlékmű áll. Ami a két egyedül álló sírt illeti, azokat még 1901-
1908-ban feltárták. Az egyikben (Balázsfalva mellett) talált koponyát Reichenberger
Bernát katonaorvos egy román gimnáziumnak ajándékozta.83A Petőfi Társaság kö­
vetelésére a leletet a magyar kultuszminiszter Budapestre kérette, de Jókai Mór, a
költő közeli barátja, valamint Török Aurél orvos és antropológus, Semayer Vilibáld
antropológus és Iszlay József fogorvos már a fénykép alapján megállapították, hogy
ez nem Petőfi koponyája: nem volt ott a jellemzően nagyra nőtt, kiálló szemfog.
1908-ban a Magyar Tudományos Akadémia expedíciója során a másik sírban ta­
lált és Bécsbe szállított koponya antropológiai vizsgálata sem állapította meg, hogy
az Petőfi Sándoré. 1956 szeptemberében a Román Tudományos Akadémia széleskö­
rű vizsgálatot végzett, amelyet Dienes András és Alexandru Culcer vezetett. Kijelen­
tették, hogy nem találtak semmilyen bizonyítékot a nagy magyar költő haláláról.84
Ha Petőfi Sándor elesett, akkor hogyan halt meg: lelőtték, karddal levágták vagy
dzsidával leszúrták? Vagy mégis életben maradt? Csank Csaba elmondta nekem,
hogy a legnagyobb Petőfi-kutató, az állami díjas Fekete Sándor akadémikus utolsó
munkáiban már megtagadta a költő haláláról szóló kategorikus verziót.
Végezetül Balogh Ernőnek, az MSZMP KB művelődési osztálya tudományos
főmunkatársának véleményére hivatkozom, aki fogadott engem és a kutatók egy
csoportját, miután találkoztunk a Magyar Tudományos Akadémia Petőfi Irodalmi
Múzeumában Kiss József akadémikussal:
81 Hohk Ho6 o: íla/i im TleTecf n uo/t WereuiBapoM? (Csank Csaba: Elesett-e Petőfi Segesvárnál?)
Bajkál, Ulan-Ude, 1988/3., 43-46.
82 Barabás Károly: Levél a kiadóhoz. Petőfi Múzeum, 1888.
83 Más források szerint a segesvári csatatérről vitte haza, nem a sírban találta. (Ford.)
84 Flazupx Bacunv (Pagirja Vaszil): i. m., 48., 81.

68
 P etőfi nem halt meg S egesvárnál

—Nincsenek közvetlen bizonyítékok arra - mondta hogy Petőfi Segesvárnál

esett el, bár nehéz azt is elképzelni, hogy Petőfi Szibériába került. De kizárni sem
lehet ezt. Mivel a „szibériai” verzió időről időre feltűnik, szeretnénk egyszer s m in­
denkorra megoldani ezt a bonyolult problémát. Ehhez pedig a szovjet és magyar
tudósok közös, összehangolt munkájára van szükség.85867

2. verzió: Petőfit látták menekülni, de nem látták holtan.

G róf Hallét Ferenc elbeszélése alapján Thaly Kálmán a Vasárnapi Újság 1860.
december 2-i számában megjelent yyAdatok Petőfi halálához’ című cikkében ezt
írta: jyA kozákok között az óriás erejű és bátorságú Zeyk Domokos vágott utat
Bemnek, kivel Haller is vele volt. Azon pillanatban — mondja az utóbbi — midőn
viszszavonultak: látta ö jobbra tekintve, hogy Petőfi (...) alig 25-30 lépésnyi távol­
ban fu to tt az úttólfö l a hegynek. (...) O gyalog, üldözői lovon. Hogy elérhette-e az
erdőt? Vagy a kozákok által leöletett? Haller azt már nem láthatta, —mert ö Bem
megmentésével volt elfoglalva. ”
Gyalókay Lajos „Segesvár és Petőfi ’ című cikkében így emlékezett: „Kardomat
hüvelyébe dugva, más megoldás nem lévén, magam is a többiek után futottam. Né­
hány lépésre észrevettem Petőfit, aki karddal a kezében fu to tt az úton keresztül. ,J86
Sípos Sándor honvéd így emlékezett: „Héjjasfialva felé futottam az úton. A hegy
alatt megláttam Petőfit. A lit és Fehéregyháza felé nézett. Kit keresett, nem tudom.
Egy kocsi haladt el mellettem, amelyen Lengyel doktor ült. Megállva, a doktor oda­
kiáltott Petőfi őrnagynak: «Sándor, Bún felől jönnek a kozákok!» A z őrnagy így fe ­
lelt: «Menj!» Felértem a hegyre és láttam, hogy Bún felől valóban jönnek a kozá­
kok. Átfutottam az úton és elrejtőztem a kukoricásban. Petőfi őrnagy urat többé
nem láttam. >S7
Nagy Károly „A fehéregyházi csatáról és Petőfiről” című cikkében hozzátette:
„A meredek hegyre nem tudott felmenni, az országút felé vette útját, amelyet pedig
már a muszkák elözönlőitek volt.m (Egressy Gábor Törökországi Naplójában ezt
írta: „Bem másik segéde, Lőrincz megkerült. Ez azt mondja, hogy az általános za­
var percében látta Sándort, vászon kabátjában, gyalog, az országúton keresztülfu t­
ni, s a kukoricaföldek felé tartani. Talán mégis sikerült megmenekülnie, s eddig al­
kalmasint Tordán, családjánál van. ”

85 TueaueHKO A. B.: B c T p e u n H a 3CM/ie n e T e c J íH . ( Tyivanyenko A.V.: Találkozások Petőfi

földjén.) Bajkál, Ulan-Ude, 1987/6. sz., 134-140.
86 Gyalókay Lajos: Segesvár és Petőfi. Hazánk, 1887. július.
87 Jlazupa Bacunv (Pagirja Vaszil): i. m., 48., 108-109.
88 Petőfi Múzeum 1888/4., 245-246.

69
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „titkos fogoly

3. verzió: Petőfi súlyosan megsebesült, de életben maradt és öntudatlan állapot­

ban orosz fogságba esett.

A harmadik verzióval kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a menekülő Petőfi Sán­

dort a kozákok mégis utolérték és súlyosan megsebesítették, de nem ölték meg, ezt
a korábban idézett szemtanúk nem láthatták.
Magyarországon alkalmam volt találkozni Falus O ttó Pállal, akinek a dédapja,
a német származású Fiedler Ferenc Bem József tábornok hírszerzője volt. A seges­
vári csata után megírta visszaemlékezéseit arról a véres ütközetről, de Falus Ottó
Pál szülei nem őrizték meg felmenőjük kéziratát. A családban azonban hagyomány
volt, hogy ünnepnapokon gyakran elmondták ennek az értékes dokumentumnak
a szövegét, ezért beszélgetőtársam betéve tudta azt. Sőt mi több, amikor találkoz­
tunk a lakásán, ideadta nekem a visszaemlékezés lejegyzett szövegét, hogy közöljük
a Bujkál című folyóiratban.89 íme, egy részlet a közölt szövegből:
„Már hajnalban éreztük, hogy ma elviselhetetlen hőség lesz. A z előző napon jelen­
tettem Bem törzsében, hogyan készülnek az oroszok. Találkoztam Alexszel (így hívta
Petőfit, akit jól ismert. - Kéri Edit közlése alapján. - Ford.), j meghívtam másnap­
ra a csatatérre, ahol Bem csapdát készült állítani az ellenségnek. Alex világos civil ru­
hát viselt, fegyvertelen volt. 31-én hajnalban egy két ökör vonta szekéren elhaladtunk
az orosz vonalak előtt Fehéregyháza felé, ahol Bem meg akarta lepni az ellenséget. Két
megbízható bajtársam, T és V volt velem gúnyába (gyapjúból készült fehér subába)
öltözve, a helybeliek szokása szerint. A szekérre búzaszalmát rakttmk.
Amikor átmentünk a Fehéregyháza felé vezető hídon, a parkban, álcáztuk magun­
kat, hogy megfigyelhessük a harc menetét. A csata a magyarok vereségével végződött.
Messzelátón keresztül láttam, am int a kozákok megfutamították Alexet, aki igyekezett
áttörni hozzánk! A z egyik lovas rávágott, a másik pedig a túlsó oldalról sújtott le rá.
Megmutattam társaimnak, hol kell keresni Alexet, és megparancsoltam, mindenáron
hozzák ki a csatatérről a holttestét, nehogy az osztrák kamarilla csúfot űzzön belőle.
Amikor elindultunk, ránk is lecsaptak váratlanul hátulról. Két társam térdre rogyott,
nekem pedig a fejemre mértek csapást. Ez a seb végzetes lehetett volna. Bekötözték, és
elindultunk Alex felé. Ót a térdén érte a kardcsapás, a kezén három ujját megvágták,
a fején is megsebesült. Bekötöztük és elindultunk Segesvár felé, ahol a város szélén egy
parasztház mellett álltak a lovaink és a hintó. Ót otthagytuk a házban, kulcsra zártuk
az ajtót. Távozásunk előtt szörnyű vihar támadt, zuhogott az eső. (A magyar meteo­
rológusok igazolták, hogy 1849. július 31-én a nap végén heves vihar volt ott. Ez
a látszólag jelentéktelen adat hitelessé teszi az elbeszélő visszaemlékezését - A. Ty.).
Jó, hogy tető voltfölöttünk. Még szólni sem tudtam, hogy a sebesültet adják át (az oro­
szoknak? —A. Ty.), amikor az én oldalamba is éles kard vágódott kétfelöl...

89 &onyui Omtno lián: rieTe(])n no# IHereuiBapoM He nornő. (Falus Ottó Pál: Petőfi nem halt
meg Segesvárnál.) Bajkál, 1988/3., 140-141.

70
 P etőfi nem halt meg S egesvárnál

1851-ben a Kárpátokban voltam. Lassanként lábadoztam. Sokáig lebegtem élet és

halál között. Sebeim azt bizonyították, hogy üldözés közben a dsidások mértek rám
csapást. Még szerencse, hogy olyan váratlanul kitört a nyári vihar, hirtelen sötét lett,
valamennyien bőrig áztunk és rosszul tájékozódtunk, pedig a felderítök itt is jártak
már. Alig éltem, olyan kínokat kellett kiállnom a magas láz miatt. A z itteni emberek,
Isten áldja meg őket ezért, alaposan félrevezették az ellenségeinket. Fenomenális! Ez a
nép baltával és késsel támad a medvére. Egyszer ők győznek, másszor a medve. Érkezé­
sem előtt egy nappal temették el az egyik férfit, akit széttépett a vadállat.
Társaim eladták a hintát és a lovakat, az értük kapott pénzt pedig itt hagyták a te­
metésemre, azzal a feltétellel, hogy a síromra keresztet állítsanak, mivel katolikus va­
gyok. Több nemzetiség volt itt, ahol éltem. Két évig ápoltak. Két éve élek itt, bár sán­
ta maradtam. Amikor levetkőzöm a fürdéshez, a testem láttán elszörnyednek az embe­
rek, annyira nyomorék lettem. Mintha magam is medvével verekedtem volna. Közben
pedig gondozom a „síromat”. Kereszt áll rajta, ezzel a felirattal: «Fiedler Ferenc, a sza­
badságharc katonája, élt 32 éven.
Egyszer eljött a két bajtársam, T. és V, hogy meglátogassa a síromat. Nagyon vár­
tam a jövetelüket. Azonnal nekik szegeztem a kérdést: «Alexszel mi történt?» Szó, mi
szó, először megdöbbentek, amikor a saját sírom mellett találkoztak velem. De ami­
kor jó l megnéztek, ismét megjött a szavuk és elmondták, hogy azt a civil ruhás sebesül­
tet ott hagyták a Segesvár szélén lévő házban, a szekeret és a két ökröt pedig odaadták
a sebesült ápolása fejében. M ivel azonban te voltál a legrosszabb állapotban —mond­
ták —, bekötöztünk téged és lovon kimentettünk az osztrákok közül. Félbeszakítottam
őket, megeskettem mindkettőjüket, hogy megőrzik a titkot és bevallottam nekik: «Az,
akit megmentettetek, Petőfi Sándor volt, a lánglelkü forradalmár!» Nem hittek nekem.
Őt csak őrnagyi egyenruhában tudták elképzelni.
Azután, hogy egy egész hétig vendégeskedtek nálam, elküldtem őket Segesvárra, hogy
tudják meg, mi történt az én Alexemmel. Lélekben reméltem, hogy Petőfi él, találko­
zunk ésfolytatjuk a forradalmi harcot.
1853 májusában végre visszatért V bajtársam. «Beszélj, mi van Alexszel?» —rontot­
tam neki. «Elvitték a muszkák!» —felelte olyan komor arccal, mintha a halálhírét hoz­
ta volna. «Hurrá!» —ugrottam fel, megfeledkezve nyomorék lábamról. — «Ö él! Van rá
remény, hogy visszatér, mert mégis kicsúszott a kamarilla kezéből». ”10
Petőfi orosz fogságba esését és Oroszországba való deportálását támasztotta alá
Kazár Gyula kállói (Nógrád megye) kanonok. Magánirattárában van egy kézirat,
amely Koncz István visszaemlékezéseit tartalmazza arról, hogy a dédapja fogatos
volt, aki Sistyik István plébánost vitte orosz fogságba 1849-ben. Sistyik halála előtt
elmondta, hogy a hadifoglyok táborában találkozott a sebesült Petőfivel. A dédapát
elengedték, a plébános félúton megszökött, a költőt pedig Szibériába vitték.9091 Saj­

90 V.Ö.: Kéri Edit: Petőfi Szibériában? Eötvös Kiadó., Bp. 1990., 94-97.
91 Pataki László T.: „Negyvennyolcas” emléknyomok. Nógrád, 1988. március 12.

71
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

nos, első magyarországi tartózkodásom idején Kazár Gyulát nem találtam otthon,
nem láthattam a kéziratot. De a dokumentumot később Csank Csaba tudomá­
nyos kutatási szerzőtársam tanulmányozta.92Joggal teszi fel a kérdést a mai oppo­
nenseknek: mi értelme volna annak, hogy hazudjon egy haldokló az utolsó kenet
felvételekor? Miért vinné sírba a családi titkot, amelyért korábban börtönben ült?
Beszélgetésünk során Falus O ttó Pál a dédapa visszaemlékezését kiegészítette sa­
ját elképzelésével arról, hogy miképpen eshetett Petőfi Sándor orosz fogságba. Azt,
hogy a segesvári csata után életben maradt és eltűnt, mivel a helyiek bújtatták, bi­
zonyítják az osztrák hatóságok körözőlevelei, amelyek hatalmas pénzjutalmat ígér­
tek a költő kézre kerítéséért. Magyar kollégáimtól megkaptam egy ilyen levél má­
solatát Petőfi külsejének valótlan leírásával, amelyre az „államellenes bűnöző” gú­
nyos megjegyzéssel és aláírásával adta a hatóságok tudtára: élek, de ilyen „ismerte­
tőjelekkel” soha nem fognak el.
Mivel tudta, hogy nem kerülhetné el a kivégzését (Petőfi Bem tábornok után
másodikként szerepelt a halálra ítéltek névsorában), nem tehetett mást, m int hogy
magát lengyelnek kiadva hadifogságba menjen Oroszországba, ahol a nép is, a ka­
tonák is együtt éreztek a magyar felkelőkkel. Falus O ttó Pál feltételezi, hogy az
oroszoknak a költőt gyógyítgató magyar parasztok adták át saját kérésére. Hoz­
zátette: megértem a lelkiállapotát, mivel engem is, m int az antifasiszta mozgalom
résztvevőjét, háromszor ítéltek halálra a második világháború idején.
Térjünk ki végül Szendrey Júlia megváltoztatott tanúvallomására. Horváth Eme­
se a Romániai Magyar Szó című lapban azt írja: a levéltárakban talált egy doku­
mentumot, amely szerint Petőfi felesége a segesvári csata után Bécsbe utazott és en­
gedélyt kért, hogy Szibériába mehessen felkutatni eltűnt férjét, de elutasították.93
Nem azt bizonyítja ez, hogy tudta: a férjét Szibériába deportálták a magyar szabad­
ságharc más résztvevőivel együtt?94

92 TueaneHKO A.: BcrpeHH... (Tyivanyenko A.: Találkozások...), i.m., 137.

93 Horváth Emese: Még egyszer a „barguziniról”. Romániai Magyar Szó, 1990. aug. 10.
94 Ismereteink szerint Szendrey Júlia Törökországba kért útlevelet, amit megtagadtak tőle,
hogy az odamenekült honfitársak között érdeklődjön a férje után. Ha Szibériába kért volna
utazási engedélyt, az botrányosan képtelen gondolat lett volna. (Szerk.)

72
 Fikciók és dokumentumok

Fikciók és dokumentumok

Magyar opponenseink (a Magyar Tudományos Akadémián) egyik legnyomósabb

ellenvetése Petőfi Sándor szibériai tartózkodásának lehetőségével szemben az, hogy
nem szerepel a költő neve a levéltári iratokban, és egyáltalán nincsenek semmiféle
adatok az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc résztvevőinek az Orosz Bi­
rodalom keleti vidékeire való deportálásáról. Ezek az ellenvetések megerősödtek
azután, hogy magyarországi kollégáink megpróbáltak ilyen dokumentumokat ta­
lálni Kelet-Szibériában. 1968-ban Csák Gyula író és A. A. Gerskovics szovjet Pe-
tőfi-kutató Irkutszkba érkezett, ahol az Irkutszki Állami Egyetem akkori híres tör­
ténészeivel találkoztak: Sz. V. Sosztakovics, F. A. Kudrjavcev, V. G. Tyukavkin pro­
fesszorokkal és Sz. F. Kovalj docenssel. Valamennyien éppen a XIX. századi szibé­
riai politikai száműzetések történetének legfőbb szakemberei voltak. A beszélgetés
hosszas, alapos, komoly volt, de mint A. A. Gerskovics írta, az összes helyi tudós
„kivétel nélkül (sajnos), a legkisebb habozás nélkül kijelentette, hogy (...) először halla­
nak Petőfi szibériai tartózkodásának lehetőségéről”.
Ellenvetéseik fő érvei a következők voltak (a beszélgetés gyorsírással lejegyzett
szövege alapján):
V. G. Tyukavkin professzor: „Bármennyire is igyekezett volna a cári kormány­
zat eltitkolni Petőfi szibériai száműzetésének tényét, ha egyáltalán volt ilyen, minden­
képpen maradtak volna „nyomai”a levéltárban. Kelet-Szibéria főigazgatóságának és
az irkutszki fő kormányzónak az iratállománya viszonylagjó állapotban maradt meg,
nem érte kár az 1879-es irkutszki tűzvész idején. Ezeket az állományokat a kutatók
tucatjai tanulmányozták, de közülük senki sem talált anyagokat magyar számüzöttek-
röl vagy konkrétan Petőfiről. Nagy szenzáció lett volna, s a történészek nyomban tu­
domást szereztek volna róla. (...) Azoknak, akik Szibériába kerültek, minden esetben
(még ha életfogytiglani kényszermunkára vagy börtönbüntetésre is ítélték őket) lehető­
ségük volt, hogy kapcsolatot tartsanak a „külvilággal”, a száműzötteknek és a letelepí-
tetteknek még inkább. ”
Sz. F. Kovalj docens: „Még ha Petőfi inkognitóban akart is maradni, mindenkép­
pen megtalálták volna őt a helyi kereskedők. Szabasnyikovék, Basznyin, Butyin keres­
kedők irodalmi szalonjai feltétlenülfelkutatták volna. ”
F. A. Kudrjavcev professzor: „A forradalmi mozgalom Kelet-Szibériába, így a
Bajkálón túlra száműzött alakjainak visszaemlékezéseiben semmiféle adatok nincsenek

73
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

Petőfiről. Sz. V Makszimov, aki a kényszermunkát és a száműzetéseket tanulmányoz­

ta, semmit sem ír magyar hadifoglyok deportálásáról Petőfi Sándor szibériai száműze­
tésének legendája az úgynevezett „garibaldistáktóP származhatott, akik Európa orszá­
gaiból érkeztek lengyel területre. Ok hadifoglyoknak tekintették magukat. Kérdés, hogy
voltak-e köztük magyarok. ” Petőfi szibériai verseiről ezt mondta: „Né feledkezzenek
meg M. Mihaj lov száműzött költőről, aki Kadajában élt és Petőfitfordította. Nem ki­
zárt, hogy Mihaj lov fordításai adtak okot az ilyen szóbeszédre. ”
Sz. F. Kovalj: „Egyszer sem találkoztam olyan levéltári iratokkal, amelyekben az
1849-es forradalom résztvevőinek, köztük Petőfinek a száműzetéséről lett volna szó. A
cári kormányzat nem zárta el a külföldi politikai száműzötteket a külvilágtól. ”
Sz. V. Sosztakovics: „Feltételezem, hogy a cári kormányzat nem hagyta volna Pető­
fit szigorú felügyelet nélkül, s erről a jelentések kétségtelenül megmaradtak volna a le­
véltárakban. Ha élt volna Petőfi, nem burkolózott volna hallgatásba kerek 8 évig! Hírt
adott volna magáról, legalább a lengyeleken keresztül!>X)5
Az irkutszki tudósok bizonyítékai őszintén szólva „lesújtóak” (bár a mai ismere­
teink alapján naivak és nem vitathatatlanok), amelyek után Petőfi Sándor nyomá­
nak kutatása Szibériában értelmetlennek tűnhetett volna, mert:
1. A levéltárakban nincs említés Petőfiről.
2. Még a népköltészetben sincs utalás arra, hogy a költő száműzetésben lett vol­
na.
3. Ha Petőfi száműzetésben sínylődött volna, hírt adott volna magáról vagy a szi­
bériai mecénások felfedezték volna őt.
A megnevezett professzorok közül valamennyien tanáraim voltak az Irkutszki
Állami Egyetemen folytatott tanulmányaim éveiben. Amikor foglalkozni kezdtem
Petőfi „szibériai verziójával”, már csak Sz. F. Kovalj volt életben. Magamhoz véve
az összegyűjtött anyagot, elutaztam hozzá egy tudományos konzultációra. Figyel­
mesen áttanulmányozta a dokumentumokat, majd rövid gondolkodás után ezt
mondta:
— Úgy vélem, hogy bizottságunk elhamarkodta a következtetéseket. Hisz mi nem
tudtuk, hogy Petőfi igazi neve Petrovics, s hogy ilyen néven kell keresni a levéltárakban.
Morokovék visszaemlékezései választ adnak ellenvetéseink második pontjára is. így az­
tán a Petőfi-téma időszerű, folytatnia kell a kutatásait.
Búcsúzáskor Sz. F. Kovalj azt javasolta nekem, hogy a Petőfi-kérdést terjesszem
az 1985. december 11—14-re Irkutszkba tervezett, a szibériai politikai száműzeté­
sek történetével foglalkozó „A dekabristák és Szibéria' című országos konferencia
elé. A konferencián nagy figyelmet keltett az előadásom, kiváltotta a Szovjetunió
180 vezető tudósának elismerését. Például B. Sz. Sosztakovics (Sz. V. Sosztakovics
professzor fia), az irkutszki egyetem docense, a külföldiek politikai száműzeté­
se történetének egyik legjelentősebb szakértője, akinek előadásaiban még egyete-95

95 A. A. repWKoouH (Gerskovics A. A.): i. m.

74
 Fikciók és dokumentumok

mistaként először hallottam Petőfiről az európai nemzeti-felszabadító mozgalmak

résztvevőinek megnevezésekor, ezt mondta:
—M a egy teljesen váratlan előadást hallottunk, amely azt bizonyítja, hogy meny­
nyi újat és érdekeset adhat a tudománynak egy olyan fantasztikusnak tűnő hír alapos
tanulmányozása, m int az, hogy Pető'fi Sándor, a nagy költő és forradalmár Szibériá­
ban élt.
Natan Ejdelman, a dekabrista mozgalom történetének egyik legismertebb szov­
jet kutatója, a cárizmus szibériai foglyairól szóló, több tucat nagyszerű könyv író­
ja, előadásom elhangzása után és áttanulmányozva a magammal vitt anyagot, ezt
tette még hozzá:
—En azok közé az emberek közé tartozom, akik nem igazán hisznek Petőfi „szibé­
riai verziójában”. Egyről azonban meg vagyok győződve: minden kutatás mindig ér­
dekes felfedezésekhez vezethet. Még ha nem is találják meg Petőfit, a nagy magyar köl­
tő és 1849-es forradalmár titokzatos eltűnéséről szóló, másfél évszázados legendának a
megfejtése is hatalmas érdeklődésre tart számot, mind a közvélemény, m ind a komoly
tudomány köreiben.
Azon a konferencián előadást tartott az irkutszki egyetem még egy docense, V. I.
Zorkin. Arról számolt be, hogy aspiránsi vezetője, L. J. Eliaszov szerint a barguzini
Petrovics azonos Petőfi Sándorral, s megbízta Zorkint e bonyolult, szinte megold­
hatatlannak tűnő kérdés tanulmányozásával. Munkája azonban a burjátiai közvé­
lemény szkepticizmusa miatt befejezetlen maradt.
Előadásom megvitatása után egyöntetű határozat született, amelyet ezentúl a
szovjet kutatók Petőfi Sándor kérdésével kapcsolatos hivatalos véleményének, va­
lamint burjátiai, kárpátaljai és magyarországi kutatásaink hasznossága értékelésé­
nek tekinthetünk:
„1. Jóváhagyjuk A. V. Tyivanyenko, a történelemtudományok kandidátusa Petőfi
Sándor barguzini tartózkodásának és a dekabrista M. K. Küchelbeckerrel való kap­
csolatának lehetőségévelfoglalkozó kutatásait. Segítséget nyújtunk neki a kapott anyag
széles körű megvitatásában, javasoljuk a magyar költő ésforradalmár sírjának keresé­
sével ésföldi maradványai exhumálásával kapcsolatos munka folytatását.
2. Meg kell kezdeni a dekabristák és a külföldiek szibériai politikai száműzetése
nemzetközi kapcsolatai kérdéskörének tanulmányozását.
3. Elő kell készíteni a dekabristáknak a lengyel és más külföldi forradalmárokkal
való szibériai kapcsolatairól szóló könyv kiadását. ”

Előadásom sikere a szibériai politikai száműzetések történetével foglalkozó, or­

szágos tudományos konferencián nemcsak engem lelkesített fel, hanem a Pető­
fi Sándor életének utolsó éveivel kapcsolatos tények kutatásával foglalkozó kollé­
gáimat is, Burjátiában, Kárpátalján és Magyarországon. De mi legyen az alapvető
kérdéssel: deportálták-e valóban Szibériába a magyar szabadságharc orosz fogságba
esett résztvevőit, akik között Petőfi nevét kell keresnünk?

75
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

Magyarországi opponenseink minden beszélgetést honfitársaik 1849. évi szibé­

riai deportálásáról azzal a replikával szakítottak félbe, hogy ilyen történelmi tény
nem volt és elvben nem is lehet. Például Dukács Sándor (Lukácsy Sándor —ford.)
irodalomtörténész 1970-ben A. V. Gurevicsnek és 1972-ben L. J. Eliaszovnak rö­
viden csak ennyit válaszolt: „Petőfi a segesvári csatában esett el.m „Hihetetlen, hogy
Petőfifogságba esett volna és száműzték volna, mivel az oroszok senkit nem vittek Szi­
bériába. ’XJ/
Azonban magyarországi kutatótársam, Kéri Edit, a Magyar Nemzet tudósítója
könnyen megcáfolta a Magyar Tudományos Akadémia tudósainak állítását, miu­
tán a Bécsi Állami Levéltárban írásos bizonyítékokat talált arról, hogy az osztrák
rezsim kezdeményezésére megkezdődtek az ilyen deportálások. Ezek az osztrák mi­
nisztertanács 1849. május 14-én és július 3-án készült eredeti jegyzőkönyvei, ami­
kor arról határoztak, hogy mi legyen a magyar felkelőkkel az orosz csapatok álta­
li várható leverésük után.
A májusi jegyzőkönyv Bach igazságügy-miniszter indítványát tartalmazta arról,
hogy a forradalmárokat Európán kívüli külföldi országba kell deportálni, „ahon­
nan nagyon nehéz lenne visszajönni'. Schwarzenberg miniszterelnök pontosítot­
ta ezt a helyet: Eszak-Ázsia (Szibéria vagy Kamcsatka), javasolta, hogy a „lázadó­
kat” az oroszok vigyék el. Ezt a javaslatot Ferenc József, Ausztria császára 1849.
május 19-én aláírta, minden megjegyzés nélkül. Tegyük itt hozzá, hogy az osztrák
kormányzat kérése „külön helyszín” kijelölésére Szibériában a „magyar lázadás”
résztvevői nagy csoportjának elhelyezésére, érdekes módon egybeesett a szenátus
1851. július 11-i rendeletével az Irkutszki kormányzóságban létrehozandó, külön
Bajkálon túli területről és a Bajkálon túli, kozák sereg megalakításáról. Az új köz-
igazgatási terület céljairól és feladatairól szóló szabályzat külön rámutat arra, hogy
annak elsősorban a kényszermunkára és száműzetésbe küldött, összes „államelle­
nes bűnözőt” kell befogadnia, akik ügyével az irkutszki főkormányzó mellett kü­
lön létrehozott „száműzetési csoport” foglalkozik. A fegyencszállítmánnyal ide ér­
kező személyek elhelyezésének fő helyei a nyercsinszki kincstári ércbányák, üze­
mek, aranylelőhelyek, őrzésüket pedig a kozákosztagokra, a bányaőrségre, a rend­
őri és zemsztvói9697989 őrségekre bízták." (A Bajkálon túli terület vezetője a Bajkálon
Túli Kozák Hadsereg katonai kormányzójának és kinevezett atamánjának jogaival
is fel volt ruházva.)
Itt jegyezzük meg, hogy az Orosz Birodalom új közigazgatási egységének külö­
nös jelentősége - amelyben az irányító apparátus alapvető tevékenysége a kény­

96 Kiszely I.: i. m., 211.

97 Stern G.: i. m.
98 A zemsztvo helyi önkormányzati rendszer és szerv a cári Oroszországban. (Ford.)
99 L.: Kelet-Szibéria főkormányzójának magyarázata a Bajkálon túli területi Nyercsinszki Bá­
nyaigazgatóság alárendeltségéről (1851). Bajkálon Túli Területi Állami Levéltár - BTTÁL,
f. 1, op. 1, gy. 11113.

76
 F ikciók és dokumentumok

szermunkára és száműzetésre ide küldött „államellenes bűnözők” ellenőrzése volt

—kitűnik már (az ugyancsak 1851-ben létrehozott) speciális irányító intézmények
listájából:
- Az irkutszki főkormányzó Bajkálon túli területi közigazgatási hivatala.
- A katonai kormányzó és a Bajkálon túli kozák hadsereg kinevezett atamánjá-
nak külön hivatala.
- A száműzöttek ügyeinek osztálya.
- Börtön- és kényszermunkaosztály (később börtönosztály).
- Területi rendőrségi ügyosztály.
- Csitai városi rendőr-igazgatóság.
- Bajkálon túli körzeti bíróság.
- Zemsztvói rendőrfőnökségek (a Bajkálon túli terület minden járásban).
- Zemsztvói bíróságok.
- A nyercsinszki kényszermunkatábor bányaőrsége.100
Ferenc József Varsóba utazott, ahol akkor I. Miklós orosz cár tartózkodott, s az
osztrák császár térdre ereszkedett előtte, kezet csókolt neki, könyörgött, hogy mi­
nél hamarabb nyújtson katonai segítséget Ausztriának a fellázadt magyarok ellen.
Megkapva a cár beleegyezését, visszatért Bécsbe. Június 3-án az osztrák kormány
jegyzőkönyvben rögzíti kérését Miklós cárhoz a honvédek deportálása helyének
pontos megjelöléséről.
A júniusi jegyzőkönyv alapján Haynau, az osztrák hadsereg főparancsnoka kiált­
ványt adott ki a deportálásról, bár ebben Szibériát és Kamcsatkát nem említi. Július
2-án megjelent a haditörvényszékek számára a rendelet is. Ennek a 24. paragrafusa
felsorolja a büntetés módozatait: a/ halálbüntetés (golyó vagy kötél által), b/ fogságba
szállítás (deportálás). Haynau kiáltványa és rendelete a Gyűjteménye a (...) legfelsőbb
manifesztumok és szózatoknak, (...) hirdetményeknek című kötetben jelent meg Bu­
dán 1850-ben németül (Sammlungdérfür Ungarn erlassenen Allerhöchsten Manifeste
und Proklamationen, dann dér Kundmachungen dér Oberbefehlshaber dér kaiserlichen
Armeein Ungarn. - Amtliche Ausgabe. - Umfassend den Zeitraum vöm 22. September
bis 31. December 1849. / —1850. Ofen, aus dér Universitáts-Buchdruckerei).
Nehéz lenne feltételezni, hogy Haynau rendelete alapján osztrák csapatok kísér­
ték volna a magyar felkelőket Szibériába, de vegyük figyelembe Lüders orosz tábor­
nok 1849. augusztus 1-én kelt jelentését a foglyok Oroszországba való deportálá­
sának kezdetéről,101 ami arról tanúskodik, hogy hatályba lépett az a titkos megálla­
podás, amelynek értelmében Ausztria az oroszok segítségével megszabadult halál­
ra vagy börtönbüntetésre ítélt alattvalóitól, elkerülve így az európai közvélemény
nemtetszését.

100 riyTeBOAMTe/ib no (j)OHAaM IbcyflapcTBeHHoro apxx-iBa 3a6aÜKa7ibCKoro K p a a . (A Bajkálon

Túli Területi Állami Levéltár kalauza.), I., Csita, 2012.
101 Németül a Wiener Zeitung különkiadásában jelent meg 1849. augusztus 12-én.

77
A lekszej Tyivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

Nézzük meg ezeket a fontos dokumentumokat, amelyekre az opponens magyar

történészek nem sietnek támaszkodni a Petőfi-kérdéssel kapcsolatos kutatásaikban.
Az osztrák minisztertanács 1849. május 14-i jegyzőkönyvének 7. pontja így
hangzik:
„Egy további, éppoly fontos, mint nehéz tanácskozási téma volt a fogoly lázadóvezé­
rekkel, valamint a felkelés többi kisebb-nagyobb résztvevőjével való bánásmód. Bach
miniszter kifejtette nézetét erről a témáról, és úgy vélte, hogy a bűnösök ellen a követ­
kező büntetésmódokat kellene alkalmazni: halál, deportálás, vagyonelkobzás, pénz-
büntetés. A börtönbüntetés alkalmazásával szemben úgy gondolja — a bűnösök nagy
száma és a nehézségek m ia tt—, hogy ezzel nagyon kell vigyázni és át kell tárgyalni. Egy
távoli, Európán kívüli országba való deportálás —ahonnan nagyon nehéz lenne visz-
szajönni — lenne az egyetlen hathatós és tartós eszköz, hogy meg lehessen szabadítani
az osztrák államot az ilyen veszélyes emberek többségétől, akik meghiúsíthatnák a kor­
mány minden, a rend helyreállítása és megtartása iránti fáradozását. Ez teljesen indo­
kolt lehetne a haditörvények és az önvédelmi szükségállapot kimondása által, ameny-
nyiben akadna egy magyar legitim kormány az ottani rebellis kormánnyal szemben.
A miniszterelnök (Schwarzenberg —K. E.) lényegében egyetértve ezzel az indítvány­
nyal, megjegyezte, hogy véleménye szerint a büntetendő és veszélyes személyek deportá­
lása Amerikába még nem nyújtana biztosítékot ezek valamikori viszszatérése ellen, és
megnyugvást csakis az Eszak-Azsiába (Szibériába vagy Kamcsatkára) való száműze­
tésük mellett lehetne találni.
Bach és Krauss báró (pénzügyminiszter —K. E.) miniszterek ezenkívül megkíván­
ták jegyezni, hogy több vonatkozásban is igen aggályos az osztrák alattvaló bűnözőket
orosz büntetőtelepekre engedni deportálni (...), előbb Oroszországtól Észak-Ázsiában
egy kerület átadását kellene engedélyeztetni, ami által a mi deportáltjaink osztrák föl­
dön és osztrák csapatok őrizete mellett tartózkodnának. Báró Krauss azonban kijelen­
tette, hogy az ö véleménye szerint nem lehet elkerülni néhány enyhe büntetési esetben,
ahol nem lehet vagyoni büntetést alkalmazni, a börtönbüntetés kiszabását, amely job­
ban megfelel az osztrák kormány enyhébb szellemének, m int a deportálás.
Bécs, 1849. május 16-án. Schwarzenberg (sk).
A jegyzőkönyv tartalmát tudomásul vettem: Ferenc József.
Schönbrunn, 1849. május 19. ”
(Kéri Edit: Mentek, messzi fogságba. Magyar Demokrata, 2003. március 13.)

Kiegészítés az 1849. június 3-i jegyző könyvhöz: „ 1 . pont: A z instrukcióban em­

lített deponálási büntetéssel kapcsolatban Őfelsége kegyeskedett rámutatni annak a
szükségességére, hogy meg kell keresni az erre alkalmas területet. ”102
Bach és Schwarzenberg miniszterek májusi javaslatát a felkelt magyarok harci si­
kerei előzték meg. Még március 24-én Windischgrátz tábornok Ferenc Józsefnek

102 Wien. Staatsarchiv. MR. Prot. MRZ. 1510/1849; 1787/1849.

78
A lekszej Tyivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

követet és Schwarzenberg osztrák miniszterelnököt (akik valószínűleg a készü­

lő deportálás feltételeit beszélték meg). Ezt a kérdést mélyebben tanulmányozta
Mikolás Miklós a Pesti Hírlap 1991. február 4-Í számában közölt cikkében.108 A
Habsburg család megörült az oroszokkal folytatott titkos tárgyalás eredményeinek:
a lázadók nagy számát nem kell eltartani évtizedekig a börtönökben, a távoli és hi­
deg Szibériában majd megfagynak, a Bajkálon túli ércbányák pedig „felőrlik” a
pártütők erejét. Ráadásul ha az oroszok internálják a külföldi alattvalókat, nem az
osztrák hatóságok, az nem okoz feszültséget az államok közötti kapcsolatokban.109
Az I. Miklós Ausztriának nyújtott katonai segítségével kapcsolatos esemé­
nyek valódiságát alátámasztó, orosz forrásmunkák közül már említettük Oreusz
„OnwcaHHe BeHrepcicoíí bohhbi 1849 ro/ja” (Az 1849-es magyar háború leírá­
sa) című könyvét (Szentpétervár, 1880), amelynek alapjául a cári Oroszország
hadügyminisztériuma levéltárában (ma Központi Állami Hadtörténeti Levéltár -
KAHTL) őrzött nyomtatványok és dokumentumok szolgáltak. Részletesen ismer­
tetve a harci cselekmények menetét Magyarországon, a szerző szemléletesen be­
mutatta, hogy I. Miklós nemcsak jelentős megtorló erőket küldött oda, de szemé­
lyesen irányította is a hadsereget varsói tábori hivatalából (14., 28. old.); ott ta­
lálható meg Segesvár elfoglalásának leírása az 1849. július 19-től 31-ig tartó har­
cokban Dick vezérőrnagy ezrede által (275. old.); a magyar tábornokok 1849. au­
gusztus 1. és 15. közötti fogságba esésének leírása (321. old.); a honvédek foglyul
ejtése (342. old.); az orosz hadsereg hazatérésének útja Erdélyből (a fogoly honvé­
dekkel) (363. old.).
A magyar forradalom okairól, és különösen Ferenc Józsefnek I. Miklóssal a fel­
kelés leveréséről folytatott titkos tárgyalásairól, jól tudtak az egyszerű emberek a tá­
voli barguzini vidéken, hétezer kilométer távolságban a történtek helyszínétől, ami
első látásra furcsának tűnik. Erről csak az európai események résztvevői maguk be­
szélhettek nekik. A Bajkálon túlra száműzött Petrovics maga ismerte be kelletle­
nül, hogy nemcsak részt vett a segesvári csatában, de magát a forradalom vezéré­
nek is nevezte, mind szóban, mind vers formájában fogalmazva meg visszaemléke­
zéseit. A barguziniak nem sorolták őt az európai lázadásokban való részvételükért
a vidékükre ugyanakkor száműzött lengyelek közé, hanem olyan embernek tartot­
ták, aki „Franc királyságában” élt.

108 Mikolás Miklós: Segesvártól Barguzinig. Újabb szempontok és eredmények Petőfi-ügy-

ben. Egy osztrák tiszt jelentése a segesvári csatáról. 1849. augusztus 1-én. - L.: Kardos La­
jos: Barguzintól Amerikáig. A Megamorv Petőfi Bizottság jelentése. Budapest, 1991.
109 Kéri Editnek a Magyar Nemzet 2002. aug. 31-i számában megjelent cikke alapján a szer­
zővel Pagirja V.V. ismertette.

80
 Feltáratlan források

Feltáratlan források

Naivság lenne feltételezni, hogy híveink és ellenlábasaink ne értenék meg a levél­

tári munka prioritását a történelmi kutatásokban. Ám egy dolog reménykedni az
írott források meglétében, és más megkeresni a több milliónyi dokumentum kö­
zött a szükséges információt. Ezért aztán nem mindenki hajlandó éveket és évti­
zedeket áldozni a poros levéltári iratokban való „kutakodásra”. Viszont a magyar
hadifoglyok és köztük Petőfi Sándor deportálásának kérdésében a magyar törté­
nészek egy része annak lehetőségét is egyenesen kizárja. Híveink közül csak a már
említett Józsa Antalt, a történelemtudományok doktorát nevezem meg. Hosszú
évekig külön tanulmányozta ezt a kérdést, de nem talált támogatókra a kollégái
között, annak ellenére, hogy nyomós levéltári bizonyítékokkal rendelkezett. Ami­
kor átadta azokat Glatz Ferencnek, az MTA elnökének, ezt írta:
„Az 1848—1849-esproblémakörben a közben Magyarországra áttelepült Sternberg
Jánosnak felajánlottam a segítséget, különösen hadifogoly-ügyben. Ugyanis ö az általa
áttanulmányozott forrásokban igen lényeges momentumokat nem vett észre. (Nem f i ­
gyeltek fe l ezekre mások sem!) így ezek közös publikálását terveztük, de ezt halála már
megakadályozta. (...) Mindenesetre érdeklődéssel várom a barguzini lelet mostani azo­
nosítását a költő hozzátartozóinak csontmaradványaival. A negatív eredmény esetén
sem módosítom meggyőződésemet, hogy vittek ki hadifoglyokat 1849-ben Oroszország­
ba, elsősorban az 5. orosz gyaloghadtest hadműveleti területéről. ”
A Magyar Tudományos Akadémia nem hozta nyilvánosságra Józsa Antal levelét
és az általa összegyűjtött levéltári anyagokat.110 M int a Burját Köztársaság Nemze­
ti Levéltárának volt igazgatója, valamint Szibéria és a Távol-Kelet Levéltárosai Tu­
dományos Tanácsának tagja szkeptikusan hallgattam opponenseink ellenvetéseit,
miszerint Petőfi Sándor feltételezett barguzini sírjának feltárása előtt dokumentu­
mokkal kellett volna bizonyítani száműzetésének tényét. Nem is vitatkoznánk ez­
zel az érveléssel, ha nem tudnánk, hogy a szibériai levéltárak dokumentumai nem
maradtak meg olyan épségben, mint ahogy azt Magyarországon hiszik.

110 Kardos Lajos: Petőfi Sándor és a barguzini Alekszandr Sztyepanovics Petrovics azonos­
sága kutatásának rövid áttekintése. Kézirat. Budapest, 2010. július 20. A Barguzini Iskolai
Honismereti Múzeumban és a szerző irattárában.

81
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

A barguzini levéltár például 1936-ban teljesen leégett a dekabrista M. K.

Küchelbecker házával együtt. A csitai levéltárat csak 1851 után hozták létre, mi­
után megalakult a Bajkálon Túli Területi Igazgatóság. Az 1879. évi nagy irkutszki
tűzvészben megsemmisült a dokumentumok jelentős része a 40-es évek vé­
gétől az 50-es évek első feléig, azaz éppen azoknak az éveknek az anyaga, ami­
kor Petőfi Sándor és bajtársai szibériai és Bajkálon túli száműzetésben voltak. A
szelenginszki és verhnyeugyinszki levéltári anyagok közül ugyancsak sok elpusztult
a csertovkinói folyami kikötőben hajóra rakodásukkor, Irkutszkba való szállításuk
alatt, a Szelenga folyó áradása miatt. Furcsa m ódon a burjátiai levéltár létrehozá­
sakor, a forradalom után, a szovjethatalom első éveiben a „tudományos” komisz-
szárok könyörtelenül kidobáltak és elégettek minden történelmi dokumentumot,
amelyen a régi orosz címer volt. Ezért már Petőfi „szibériai verziójával” való foglal­
kozásom elején sem volt sok reményem azzal kapcsolatban, hogy feltétlenül meg­
találom a keresett nevet a szétzilált levéltári anyagok között, bár rengeteg időt töl­
töttem a tanulmányozásukkal. Ami kutatásaim kezdeti szakaszának egykori szerző­
társait, E. V. Gyomint és O. J. Kozsevnyikovát illeti, elkerülték a levéltárakat, vi­
szont kíméletlenül bíráltak engem azért a javaslatomért, hogy össze kell kötni a ré­
gészeti ásatásokat a levéltári kutatásokkal. Az volt a meggyőződésem, hogy a két tu­
dományos módszer nem zavarja, hanem kiegészíti egymást, nem lehet csak a do­
kum entum ok kutatására korlátozódni.
Ebben J. D. Petrjajev történész (1913-1987) véleményét fogadták el, aki a hon­
ismereti munkában a „bálványuk” volt (de tudományos szakmája szerint nem volt
régész). Gyominhoz, a műszaki tudományok kandidátusához intézett leveleiben
finoman a címzett tudomására hozta, hogy az ő spekulatív „történelmi” elméle­
te Petőfi „szibériai verziójának” helyességét illetően gyenge lábakon áll, mivel hi­
ányosak a levéltári kutatásai. O maga kitartóan védelmezte Petőfi segesvári eles-
tének verzióját: „A legújabb kutatási adatok szerint Petőfi a hazájában halt meg”
(1985. július 12.); „Az Ön érvei hiányosak, meg kell ismernie a magyar anyagokat
(1985. július 17.); „Petőfit illetően csak a levéltári dokumentumok lehetnek meggyő­
zőek” (1985. július 20.); „Az Ön értekezéseit Petőfiről nem lehet meggyőzőnek tekin­
teni. (...) A pontos tények feltárásának pátoszát nem szabadfecsegéssel helyettesíteni. A
barguzini számüzöttek témája érdekes és perspektivikus, de nem a lakosság fantáziá­
jára kell támaszkodni, hanem a dokumentumok reális és kritikus tanulmányozására”
(1986. március 31.); „Visszaküldöm az anyagokat a barguzini sírokról. Ezek az el­
beszélések és visszaemlékezések (a Morokov testvéreké - A. Ty.) véleményem szerint
egyáltalán nem elégségesek kategorikus következtetések levonására. Nagyon furcsállom,
hogy Ön mellőzi a levéltári kutatásokat, előnyben részesíti a nem hiteles forrásokat”
(1986. december 24.).111

111 ffeM U H 3. B.: Ró w noc/ie «Bapiy3HHCKon ceHcaunn». {Gyomin E. V.: A „barguzini

szenzáció” előtt és után.) B u jk á l, Ulan-Ude, 1993/1., 116-117.

82
 F eltáratlan források

Ez elég volt ahhoz, hogy szerzőtársaim a kutatómunkában gyorsan elveszítsék hi­

tüket Petőfi „szibériai verziójának” realitásában, sietve átmentek az opponensek tá­
borába. Sőt mi több, mivel támogatókat találtak a Burját Köztársaság Művelődési
Minisztériumának műemlékvédelmi bizottságában, közreműködtek a „7-es számú
sír halottjának” tudományos azonosításával kapcsolatos igazoló anyagok és más le­
véltári dokumentumok eltitkolásában. íme, az egyik legutóbbi példa: amikor Kar­
dos Lajos elküldte Magyarországról a Burját Köztársaság Művelődési Minisztériu­
mába a Petőfi koponyájának műanyag másolatát tartalmazó csomagot, s ami még
ennél is fontosabb, a „Rövid áttekintés” terjedelmes szövegét, a dokum entum ot el­
titkolták a burjátiai közvélemény elől (engem egyáltalán nem értesítettek). A hiva­
talnokoknak valószínűleg elég volt opponenseink „mértékadó” véleménye. Ezért a
csomagot titokban elküldték a Barguzini Járási Közigazgatási Hivatal Művelődé­
si Osztályának azzal az utasítással, hogy a számunkra értékes információt mihama­
rabb temessék be... Petőfi sírjába. Én magától Kardos Lajostól szereztem tudomást
az „elveszett” csomagról, amikor 2014-ben Magyarországra érkeztem. M iután ha­
zatértem, haladéktalanul a műemlékvédelmi igazgatósághoz fordultam magyaráza­
tért. O tt kényszeredetten elismerték a csomag megérkezését, mondván, hogy ren­
deltetési helyére, a barguzini iskolai múzeumba küldték tovább. Ám a múzeum
dolgozói semmit nem kaptak, és nem is tudtak a dologról. Kifaggatva a barguzini
hivatalnokokat, sikerült megtudnom, hogy a helyi hatóságok állítólag megkap­
ták Magyarországról annak az „ismeretlen nőnek” a földi maradványait, amelye­
ket majdnem az éj leple alatt (hogy senki ne lássa) eltemettek az üres sírba. Kéré­
semre Leonyid Budunov és Tatyjana Filippova helytörténészek haladéktalanul fel­
tárták a sírt, amelyben megtalálták Kardos Lajos emberi szemek elől elrejtett cso­
magját, ráadásul a papírlapok kötege nem volt műanyag tasakban, nem törődtek
a megmaradásukkal. A két évig nedves földben fekvő lapokat nagy nehezen tud­
tuk kiszárítani és restaurálni, hogy elolvashassuk. Maga a koponya apró darabok­
ra volt törve, de Leonyid Budunovnak sikerült összeszednie és összeragasztania az
értékes relikviát. így hát a történelmi örökség megőrzéséért felelős burjátiai hiva­
talnokok bűnös módon igyekeztek megsemmisíteni az értékes levéltári bizonyíté­
kokat az ambiciózus dilettáns „történészek” kedvéért, akik a Magyar Tudományos
Akadémia „szolgálatában” álltak.112E. V. Gyomin fényképe alatt ebben a cikkben
ez a képszöveg olvasható: „Eduard Gyomin helytörténész szoros kapcsolatban áll az
M TA Régészeti Intézetével
Az elhunyt Jevgenyij Petrjajev helytörténész iránti minden tiszteletem elle­
nére nem tudok egyetérteni a véleményével arról, hogy nem szabad a „lakosság
fantáziája alapján” információkat gyűjteni Petőfiről. E szerencsétlen frázisával J.

112 Kanycmuna E.: «OcxaHKM IIIanRopa riexe4)M» BepHyxca na Bapry3MHCi<oe K /ia R Ö M -

ipe. (Kapusztyina J.: „Petőfi Sándor maradványai” visszatérnek a barguzini temetőbe.)
I n fo r m p o lis z , 2007. január 24.

83
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

D. Petrjajev lebecsüli a néprajzkutatásnak mint tudománynak a szerepét. I. Z.

Jarnyevszkij, a Bajkálon túli folklór kutatója egyik könyvében helyesen állapítot­
ta meg, hogy „a szóbeli közlések rendszerint rövid prózai elbeszélések valós történel­
mi eseményekről és személyekről. A szóbeli közlésben általában nincsenek kitalálások,
az valódi tényeken alapszik. A szóbeli közlések átadói az események közvetlen résztve­
vői vagy szemtanúi”.113Mi több, hasonlóképpen vélekedett már jóval korábban Ny.
A. Dobroljubov, az ismert orosz kritikus, aki ezt írta: „a szóbeli elbeszélések lényege­
sen értékesebb és hasznosabb anyagot szolgáltatnak a nép életéről, m int a levéltári ira-
t o k . Petőfi „szibériai verziójával” kapcsolatos felfedezéseink meggyőzően bizo­
nyítják, hogy a levéltári anyagok önmagukban nem tudják igazolni a múltbeli ese­
mények hitelességét, Ny. A. Dobroljubovnak ez a következtetése teljes mértékben
helytálló, éppen ezért Morozovék és más barguzini őslakosok visszaemlékezései
megfelelő figyelmet és hitelt érdemelnek.
Ami Magyarországot illeti, m int már korábban említettük, Petőfi Sándor szibé­
riai tartózkodásának levéltári forrásait a leginkább mélyrehatóan Csák Gyula író
kutatta 1968-ban, a Szovjetunióban pedig A. A. Gerskovics irodalomtörténész. De
munkájuk az írásos anyagokkal hamar véget ért az Irkutszki Állami Egyetem veze­
tő tudósaival folytatott beszélgetés után, mivel ez utóbbiak egyhangúlag kijelentet­
ték, hogy Petőfi neve nem szerepel a szibériai levéltárakban és hogy „először halla­
nak” a költő Bajkálon túli kényszermunkájáról és barguzini száműzetéséről. Ezért a
Petőfi-kutatók csoportja nem ment tovább Irkutszknál. Vajon tudtak-e a magyar-
országi vendégek arról, hogy a szomszédos Ulan-Udéban e verziót igazoló, érdekes
anyagot gyűjtött össze L. J. Eliaszov professzor? Szerintem nem, mivel felfedezésé­
ről Eliaszov először Vitalij Zorkinnak beszélt, miután egy Varga nevű magyar kuta­
tó érkezett Burjátiába Petőfi nyomait keresve. Korábban már volt szó dr. Józsa An­
talnak, a történelemtudományok kandidátusának kutatásairól, de a Petőfi szibériai
tartózkodásával kapcsolatos anyagai nyomtalanul eltűntek a Magyar Tudományos
Akadémia levéltárában, s máig sem tudjuk, hogy milyen dokumentumokat talált
a magyar szabadságharc résztvevőinek deportálásáról. A Megamorv Petőfi Bizott­
ság kutatócsoportjára most nem térek ki, mivel mi és a segítőink a kezdetektől tar­
tottuk magunkat a Magyarországon tagadott verzióhoz, a létrehozott Tájékoztató
Közleményekben (.VÍHdpopMaipuoHHbiü őfOJUiemenb - Informacionnij bjuletyeny)
pedig közöltük az összes levéltári anyagot a világ minden részéből, amelyeket híve­
inkkel együtt találtunk.
A Petőfi segesvári elestéről kialakított hivatalos magyar vélemény volt az oka an­
nak, hogy a XIX-XX. századi orosz történészek közül senki nem kereste a költő
nyomait Szibériában. A kor figyelemre méltó publikációi közül ki kell emelnünk 134

113 HpHeecKuü M. 3.: ycTHbiií pacci<a3 Kan acatrp (j)o/ibK/iopa. (Jarnyevszkij I. Z.: A szó­
beli közlés, mint a népköltészet műfaja.), Ulan-Ude, 1960,220.
114 Uo., 221.

84
 F eltáratlan források

Sz. Ny. Palauzov 1861-ben írt karcolatát Bem tábornok megsebesüléséről és adju­
tánsa, Petőfi Sándor eltűnéséről a csatában.115
1864-ben már arról jelent meg írás, hogy Erdélyben halt meg, Bem megsebesü­
lése után.116 1878-ban A. A. Seller-Mihajlov a magyar költőről közölt, hosszú cik­
kében ezt írta: „Elesett az egyik csatában (.. .), de a holttestét nem találták meg, bár­
hogy is keresték, s ez a körülmény alapot szolgáltatott számos legenda számára”.11718
Az utolsó írások Oroszországban Petőfi Sándor halálának kérdésével kapcsolat­
ban rejtélyes eltűnésének 50. évfordulójára jelentek meg. A legtekintélyesebb a
Külföldi Irodalmi Közlöny című lapban («BecmiiUic imocmpaHHOÜ Aumepamypbi»,
Szentpétervár, 1899., 273. o.), ahol a külön róla szóló cikk e szavakkal fejeződik
be: „A vereség pillanatában, az általános menekülés közepette valószínűleg eltiporták
délután öt és hat óra között. Halálának helye, akárcsak az eltemetéséé, ismeretlen. ”
Petőfi Sándor forradalmár költő neve különösen nagy becsben állt Szovjet
Oroszországban. Sorra jelentek meg verseskötetei F. Szologub, A. Plescsejev, A.
Lunacsarszkij, B. Paszternák, M. Iszakovszkij, Sz. Marsak, V. Ibner, Ny. Tyihonov,
L. Martinov és mások fordításaiban. Közülük 1925-ben A. V. Lunacsarszkij, az
Oroszországi Föderáció oktatásügyi népbiztosa Petőfi verseinek általa fordított kö­
tete előszavában ezt írta: „ Úgy halt meg, m int a mi Lermontovunk, huszonhét éve­
sen, miközben a gazdag magyar irodalomban ugyanolyan szerepet játszott, mint ná­
lunk Puskin. (...) Segesvárnál megölték. Különös volt a halála. Körülfogták a kozá­
kok, minden erejével védekezett a kardjával. A csatatéren maradt holttestek között
nem keresték meg az övét, senki sem tudja, hol van eltemetve a legnagyobb magyar köl­
tő, az eddig élt legnagyobb forradalmár költő. M18Ezért aztán a Szovjetunióban év­
tizedekig uralkodó megingathatatlan hivatalos vélemény Petőfi Sándor magyaror­
szági haláláról a szibériai politikai száműzetés történetével foglalkozó irkutszki tu­
dósokat zsákutcába juttatta. Tudtak-e a Kelet-Szibériában szájról szájra terjedő el­
beszélésekről, miszerint a Bajkál partjainál a XIX. század közepén valamilyen ma­
gyarok éltek száműzetésben, amiről Sz. V. Makszimov történész is írt?119 Kétség­
telenül tudtak, mert ez az alapvető mű ma is jól ismert. Tudtak, de nem tulajdo­
nítottak Makszimov rövid megjegyzésének jelentőséget, mivel abban nem szere­
pelt Petőfi neve.
így aztán az a tény, hogy a szibériai történészek és tájkutatók sokáig nem vettek
részt a Petőfi Sándor Bajkálon túli életéről szóló külföldi verziók tanulmányozá­

115 IJanay303 C. H. (Palauzov Sz. Ny.) Russzkoje Szlovo, .Moszkva, 1861/3., 9-10.
116 HacTOTihiibiü c/iOBapb a/ih cnpaBOK. (Tájékoztató kéziszótár.) Szentpétervár, 1864., III. 85.
117 lIlewiep-MuxaÜTioa A. (Seller-Mihajlov A.) Zsivopisznoje Obozrenyije. Szentpétervár,
1878/21., 414.
118 HyHanapcKuü A. B.: CoőpaHne comiHeHnn. (Lunacsarszkij A. V. válogatott művei.)
Moszkva, 1965., V., 465., 471.
119 M ükcumog C. B.: Cnónpb n Karopra. (Makszimov Sz. V.: Szibéria és a kényszermunka.)
Szentpétervár, 1900., 3. kiadás, 274.

85
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „titkos fogoly

sában, nagy kárt okozott a valóság kiderítésében. Pedig a XX. század elején a nép
körében élt történelmi hagyományt még igazolni lehetett volna azoknak az em­
bereknek a kikérdezésével, akik személyesen ismerték a magyar forradalom utol­
só, deportált résztvevőit (velük a Bajkálon túli területen még az első világháborús
magyar hadifoglyok is találkoztak!), vagy Petőfi Sándor leszármazottak (például
Alekszandr Petrovicsot) Barguzinban. Milyen szerencse, hogy A. V. Gurevics és L.
J. Eliaszov néprajzkutatóknak még sikerült életben találniuk Petrovics utolsó kor­
társai közül néhányat!
Nem volt jobb a helyzet a Petőfi rejtélyes eltűnésével (deportálásával) és általá­
ban a felkelők orosz csapatok általi fogságba ejtésével kapcsolatos levéltári doku­
m entum ok tanulmányozása terén Magyarországon sem. Kováts István alapvető
fontosságú disszertációját, amely 1985-ben jelent meg Innsbruckban német nyel­
ven, nem sok tudós ismerte el a benne szereplő számos „kellemetlen” dokumen­
tum miatt. Ehhez hasonlóan a jelenlegi szakemberek A. P. Scserbatov Paszkevics
Magyarországon című könyvéből merítik az adatokat, amely könyv 1899-ben je­
lent meg Szentpéterváron, és később Budapesten is, magyar fordításban. Ebben
112 levél, megjegyzés, jelentés, haditerv, átirat, leirat szerepel A. F. Paszkevics tá­
bornagy irattárából. Ám senki nem figyelt fel I. Miklós cár 1849. augusztus 12-én
írt levelére Bem József oroszok által elfogott hadi levéltáráról, amely, ahogy én ér­
tem, Magyarországon ismeretlen. Hogy lehet megírni a magyar nemzeti felkelés
történetét a szemben álló fél dokumentumai nélkül? Az orosz uralkodó ezt írta
Paszkevicsnek: „Habára tefutárod, kedves parancsnokom, nem érkezett meg, én szük­
ségesnek tartottam, hogy elküldjem neked Kossuth Bemhez írt néhány levelének máso­
latát. A z eredeti levelek most nálam vannak. Lüders a dicséretre méltó harci cselekmé­
nyek során Bem elfogott hintójábán találta ezeket... ”
Kiss Károly, a Budapest című folyóirat főszerkesztő-helyettese, megtalálván e so­
rokat, nagyon elcsodálkozott. Azt írta: a magyar történészek régi vágyálma, hogy
ez az archívum valamikor előkerüljön. Ezt remélik a Petőfi-kutatók is, mivel a le­
véltárban lehetnek a költő által írt hivatalos papírok, levelek, piszkozatok. De Bem
hadilevéltára mind a mai napig nem került elő. Tudomásom szerint magyar ku­
tatók nemigen buzgólkodtak annak érdekében, hogy a szovjet levéltárakban őr­
zött, 1849-ből való, magyar vonatkozású dokumentumokat fölbúvárolják. Miért
nem?120
Valóban, miért nem? „Hisz az utóbbi 40 évben - írta Kiss - több ezer magyar ösz­
töndíjas tanult a Szovjetunióban. ” Többek között történészeknek, irodalomtörté­
nészeknek tanultak az egyetemeken, közülük százak, de talán ezrek is aspiránsok,
majd tudósok lettek, számos magyar Petőfi-kutató dolgozott a Szovjetunió tudo­
mányos intézményeiben és levéltáraiban. És a sok ezer közül senkinek nem jutott
eszébe, hogy komolyan foglalkozzék Bem tábornok hadilevéltára felkutatásával.

120 Lásd: Kiss Károly: Petőfi Szibériában? Legenda a halhatatlanságról. Budapest, 1988/3., 16.

86
 Feltáratlan források

Fenti véleményét Kiss Károly nyilvánosan fejtette ki azzal kapcsolatban, hogy

Balajthy András magyar dokumentumfilmesnek (akivel magam is együtt dolgoz­
tam e témát kutatva) sikerült megtalálnia a Petőfi barguzini tartózkodásának „szi­
bériai verzióját” igazoló okiratokat. Megértve a parttalan viták fölöslegességét,
Balajthy levelet írt a Szovjetunió Levéltári Főigazgatóságának. Nem várt pozitív
választ, de mégis azt kapott. Az 1849-es magyarországi eseményekről szóló doku­
m entumok listáján felfigyelt egy 1851-ben keltezett ügyiratra, amelynek címe „Az
orosz hadsereg magyar felkelők elleni 1849. évi harci cselekményeinek leírása” volt.
Ebben volt egy mondat: „Július 31-én az ellenség nyolc ágyút, négy lőszerszállító
szekeret, két zászlót, sok lőfegyvert veszített. Elfogtuk Bem parancsnoki kocsiját,
levéltárát és hintóját...”
1986 nyarán Balajthy újabb választ kapott megkeresésére:
„ Tisztelt Balajthy Elvtárs!
A szovjet levéltárakhoz Petőfi Sándor sorsának tisztázását illetően intézett megkere­
sésével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a Szovjetunió Központi Állami Hadtörténeti
Levéltárában megvannak az Ön levelének mellékletében felsorolt levéltári anyagok az
orosz hadsereg 1849-es harci cselekményeinek leírásával, valamint a magyar hadifog­
lyok hiányos névsora (kiemelés tőlem - A. Ty.). Ezeket a dokumentumokat rendelke­
zésére tudjuk bocsátani.
J. M. Kozsevnyikov, a Szovjetunió Minisztertanácsa Levéltári Főigazgatóságának
első helyettes vezetője. ”

Ezt követően még 5 szovjet levéltárból jött válasz: náluk is vannak nem tanul­
mányozott dokumentumok az 1849. évi magyarországi orosz hadjáratról. Közü­
lük kettőben Balajthy megtalálta azt, amit olyan szenvedélyesen keresett. Saját sze­
mével látta Bem levéltárának anyagait, köztük Kossuth és Bem tábornok leveleit. A
hadifoglyok névsorában, mint azt nekem személyesen elmondta és nyilvánosságra
is hozta Magyarországon, megtalálta Alekszandr Sztyepanovics Petrovics nevét! E hi­
teles levéltári dokumentumok másolatát Balajthy megmutatta nekem, amikor első
barguzini, ismerkedési útján elkísértem. Hozzáteszem, hogy a Bajkálon túli vidék
állami levéltárában magam is megtaláltam egy unikális dokumentumot ebből a
korból, mégpedig a magyar szabadságharc leverésében 1849-ben tevékenyen részt
vett Grotenhjelm tábornok hadi naplóját.
Kiss Károlynak tökéletesen igaza van: szovjetunióbeli, szibériai útja során
Balajthy András az 1848-1849-es szabadságharccal kapcsolatos, Magyarországon
eddig nem ismert levéltári dokumentumokat talált. Ezek megismerésével remél­
hetőleg megoldódik a Petőfi-rejtély. Ha nem is találtuk volna meg a nagy magyar
költő sírját Barguzinban, kutatómunkánk akkor is a magyar tudomány számára
rendkívül jelentős felfedezéssel járt: megtaláltuk Bem tábornok törzskarának ira­
tait, ami új lendületet adhat a magyar forradalom és szabadságharc története ku­
tatásának.

87
Alekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

Mivel a magyar és szovjet levéltárakban a témánkkal kapcsolatos dokum entu­

mokat nem tanulmányozták elég behatóan, az általunk létrehozott nemzetközi
Megamorv Petőfi Bizottság munkáját azzal kezdtük, hogy tájékoztató közlönyök
sorozatát adtuk ki Petőfi Sándor életének „szibériai verziójáról”. Dokum entum o­
kat és publikációkat, olykor egymásnak ellentmondó anyagokat is közöltünk, ab­
ban a reményben, hogy a szemben álló felek tudományos vitája előbb-utóbb el­
vezet minket az igazsághoz. Ma már értékes kis könyvtár állt össze azok számá­
ra, akik meg akarják ismerni a valóságot és félre szeretnék seperni a képzelet szülte
mindenféle fikciókat. A tájékoztató közlemények kiadása tovább folytatódik, an­
nak ellenére, hogy a Petőfi-témát alapjában véve lezártnak tekinthetjük a költő el­
veszettnek hitt sírja feltárásával és földi maradványai 2015. július 17-i budapesti
eltemetésével. Mindaddig folytatjuk a közlemények kiadását, amíg nem találunk
meg minden fellelhető levéltári dokumentumot a költő szibériai életének körül­
ményeiről.

88
 P iítőfi Szibériában ;

Petőfi Szibériában!

M inden nép számára halhatatlanok a hősei. Petőfi Sándor esetében ez kétszeresen

is igaz: senki nem látta őt holtan.
Petőfi titokzatos eltűnésének kérdésével természetesen foglalkoztak Magyaror­
szágon, de egyetlen céllal: be akarták bizonyítani, hogy a nagy költő a szabadság-
harcban esett el, m int nemzeti hős. Mivel maga is arról álmodott, hogy ifjú életét
a csatamezőn áldozza fel a szabadságért, nem akart „ágyban, párnák közt” meghal­
ni. A fogság, börtön, kényszermunka és száműzetés gondolatát határozottan el­
vetette.
Petőfi segesvári hősi halála verziójának „igazolására” sok könyv jelent meg Ma­
gyarországon (lásd például Dienes András könyveit: A Petőfi-titok. Budapest,
1949., A legendák Petőfije. Budapest, 1954., A legendák Petőfije. Táj és emlékezés.
Budapest, Magvető Kiadó, 1957.), de a „legmonumentálisabb” Ferenczi Zoltán
Petőfi eltűnésének irodalma című monográfiája, amely a Petőfi-Könyvtár sorozat­
ban jelent meg (Budapest, 1910) és ma már nagy bibliográfiai ritkaságnak számít.
E könyvek vezérfonala az a gondolat, hogy az összes „legenda Petőfiről” minden
alkalommal megjelenik, amikor a költő születésének, életének vagy halálának va­
lamilyen évfordulója közeledik. A szerzők ezek elemzését 1849-től a XIX. század
végéig 3 szakaszra osztják:
Első szakasz (1849—1861): a segesvári csatában részt vett Lengyel József írásai
a Vasárnapi Újságbán arról, hogy Petőfi elesett, de a holttestét nem találták meg.
Második szakasz (1862-1876): számos szemtanú visszaemlékezései arról,
hogy a csata után Petőfit látták élve Erdély és a Dunántúl falvaiban. Jókai Mór A z
új földesúr című regényében megjelenítette bujdosó barátja alakját. Ide sorolnám
a Vasárnapi Újság (1860) és A Hon (1867) című lapokban megjelent óvatos uta­
lásokat arra, hogy esetleg magyar huszárokat és gyalogosokat deportáltak Szibéri­
ába, köztük Petőfit is, a segesvári csata után.
Harmadik szakasz (1877-1878): megerősödik (és alapvetővé válik) az a ver­
zió, hogy Petőfit, fogságba esett magyar felkelők nagy csoportjával együtt, Szibé­
riába deportálták. Ennek alapjául a fogságból visszatért Boros Sándor, Manasses
Dániel, Malinowski, Wiszniewski és mások elmondásai szolgáltak arról, hogy sze­
mélyesen találkoztak Petőfivel a Bajkál-tó partján, pontosabban: a nyercsinszki
ólombányákban, a kényszermunkára ítélt foglyok között. Ez reménnyel töltöt­

89
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

te el a magyar közvéleményt, bíztak benne az emberek, hogy szeretett költőjük

hazatér. A már említett Jókai Mór az 1876-ban létrejött Petőfi Társaság első ülé­
sén javasolta, hogy a hálás magyarság állítson szobrot nagy költőjének, a segesvá­
ri csata hősének.
Részünkről javaslunk egy negyedik szakaszt is. A Petőfi-szobor avatásán, 1882.
március 15-én Jókai M ór valamilyen okból kijelentette: volt, aki látta, amikor
egy orosz kozák dzsidájával leszúrta a barátját, és Petőfi meghalt. Egybecseng ez­
zel báró Heydte osztrák ezredes állítása, amely a Neue Temesvarer Zeitung 1877.
augusztus 15-i számában jelent meg. Megkezdődött a tömegsír feltárása Seges­
vár alatt, de nem találták meg benne Petőfi holttestét. 1901-ben szenzációs hír
jelent meg arról, hogy Balázsfalva közelében egy magányos sírban mégis megta­
lálták az eltűnt költő földi maradványait, s Reichenberger Bernát orvos a kopo­
nyát az egyik román gimnáziumnak ajándékozta. A Petőfi Társaság azzal a kérés­
sel fordult a művelődési miniszterhez, hogy hozassa a koponyát Budapestre. De
még a kitűzött antropológiai vizsgálat megkezdése előtt Jókai Mór, Petőfi kö­
zeli barátja, Török Aurél orvosprofesszor, Semayer Vilibald, Iszlay József és má­
sok már a korábban rendelkezésükre bocsátott fényképek alapján megállapítot­
ták, hogy a koponya nem Petőfié, mivel hiányzik a költő jellegzetes nagy, kiál­
ló szemfoga.121 (A kérdéssel kapcsolatban voltak más publikációk is a magyar saj­
tóban: Magyar Nemzet 1902. február 18., Hazánk 1902. 12. sz., Magyar Hírlap
1902. január 10. stb.)
Vizsgáljuk meg Petőfi Sándor kereséseinek első szakaszát a XIX. századi Ma­
gyarországon részletesebben, mivel ezzel az időszakkal kapcsolatban opponense­
ink azt állítják, hogy a „szibériai verziót” a magyar „fasiszták” találták ki a máso­
dik világháború küszöbén, ezzel akarva ellenséges hangulatot kelteni Magyaror­
szágon a Szovjetunióval szemben.122
Míg a második szakasz teljes mértékben tükrözi a magyar népnek azt a remény­
kedését, hogy a költő esetleg a csodával határos m ódon életben maradt, hazatér­
het, és újabb nagyszerű versekkel örvendezteti meg honfitársait, addig a harma­
dik szakasz megerősítette ezt a reményt a magyar szabadságharc szibériai fogság­
ból visszatért, ott Petőfivel együtt raboskodott résztvevőinek elbeszélései révén.
A tárgyilagosság kedvéért m ondjuk el, hogy Petőfi fogságba eséséről és szibéri­
ai deportálásáról a legkorábbi hivatalos sajtóközlemények valamivel megelőzték a
honvédek hazatérését az Orosz Birodalom távol-keleti vidékeiről. Ezt az írást ku­
tatótársunk, Kiszely István magyar professzor fedezte fel a Vasárnapi Újság 1860.
december 30-i számában, amely közölte P. Szathmáry Károly nyílt levelét, amely­
121 Kornis Gyula - Vojnovich Géza - Gáspár Jenő: Petőfi állítólagos szibériai fogsága és halá­
la. Koszorú, 1941. okt. 1-33. - Magyarország, 1902. jan. 17. - Budapesti Hírlap, 1902. jan.
7. - Vasárnapi Újság, 1902. jan. 12. - 19.
122 Az olasz fasiszta és a német nemzeti szocialista párt megfelelője Magyarországon a nyilas­
keresztes párt. (Szerk.)

90
 P etőfi Szibériában :

ben ez áll: „Petőfit az oroszok elfogták és elszállították Szibériába .m Ez a hír a la ­

nyira megrázta Jókai M órt, Petőfi Sándor barátját és kortársát, aki haladéktalanul
reagált erre a szenzációs bejelentésre, hogy feltételezte, Petőfi esetleg még él, és va­
lahol Szibériában vagy a Kamcsatkán van (tehát tudott az orosz és az osztrák ural­
kodó titkos megegyezéséről a deportálás helyéről?), ahonnan őt, amíg nem késő,
haza kell hozni.123124
1867-től ezek a találgatások megerősödtek, miután A. Wiszniewski és mások
visszatértek a szibériai fogságból. Az A Hon című lap 1867. évi 41. száma arról írt,
hogy a szibériai száműzetésből hazatért első honvédek visszaemlékezései szerint
Petőfit, m int különösen veszélyes „államellenes bűnözőt”, Segesvár alatti fogság­
ba esése után szibériai ólombányába szállították. Sőt mi több, a kor sajtóterméke­
inek figyelmesebb áttanulmányozása során kiderült: Petőfi Sándor fogságba esésé­
nek és Szibériába való deportálásának verziója nyomban a segesvári csata után is­
mertté vált, de az csak szóban terjedt a nép körében, mivel újságban nem közöl­
hették. Általános volt ez a meggyőződés, ezt erősítette az osztrák hatóságok m in­
denütt kifüggesztett körözőlevele, amely magas pénzjutalmat ígért az „államelle­
nes bűnöző” elfogásáért. Még 1850. április 10-én Erdélyi János ezt írta Szemere
Miklósnak: „Még mindig azt mondják, hogy Petőfi Sándor él. Hisz ebben még Ka­
zinczy Gábor is. ’125
Ugyanakkor az osztrák hatóságok minden eszközzel igyekeztek cáfolni a híre­
ket Petőfi Sándor megmeneküléséről a segesvári csata után, mivel a költő neve to­
vábbra is a legyőzött magyar forradalom, a haza szabadsága iránti örökös vágy
jelképe maradt. Sikerült erőszakkal kicsikarniuk „vallomásokat” a csata egykori
résztvevőitől és a Petőfihez közel álló emberektől, rokonaitól a költő haláláról, de
néhány év múlva, amikor érkezni kezdtek a hírek Szibériából, valamennyien visz-
szavonták azokat. Emlékeztetőül: köztük volt Petőfi Sándor felesége, Szendrey Jú­
lia is, aki állítólag kereste a férje holttestét a csatamezőn.
Kiszely István nagyszerűen összeállított bibliográfiája alapján tudjuk, hogy
Oroszországban is jelentek meg sajtóhírek Petőfi szibériai tartózkodásáról. Ezek
a közlemények Petropavlovszk-Kamcsatszkijban láttak napvilágot 1867-ben.126
Ilyen publikációról nem tudunk, de vajon nem annak alapján állította-e Manasses
Dániel, hogy találkozott Petőfivel Szibériában?127
A XIX. század közepén Szibériában raboskodó magyar honvédek életéről nyil­
vánosságra került első adatok alapján írta Bányász M árton Egy mag)iar rab Szi­
bériában (Pest, 1870) és Farkas Ernőd Honvédhuszárok Szibériában (Budapest,

123 Kiszely I.: i. m. A szibériai Petőfi-kutatás irodalma időrendi sorrendben. Budapest, Ext­
ra, 1993., 19.
124 Jókai Mór: Petőfi??? A Hon, 122. sz., 1861. május 26.
125 Erdélyi János levelezése. II. Bp., 1962., 27.
126 Kiszely I.: i. m., 26.
127 Vasárnapi Újság, 1867.

91
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

1906) című könyvét. Sajnos, ezek nem kerültek a kezembe. Pedig fontos len­
ne összehasonlítani a bennük leírtakat Sz. V. Makszimov orosz történész állítá­
sával olyan magyarokról, akik csoportosan jelentek meg szibériai piacokon Kos-
suth-bankókkal.128
A. Malinowski honvéd 27 magyarról beszélt, köztük Petőfiről, akiket a Baj-
kál-tó partjánál látott.129 1877 júniusában cikksorozat kezdődött Manasses Dá­
niel közlései alapján többek között a Magyar Polgár, Reggeli Lap, Vasárnapi Új­
ság, Neue Temesvarer Zeitung című lapokban, ami nagyon feldühítette az osztrák
hatóságot. Annyi rágalmat szórtak az informátorra, hogy mai opponenseink kö­
zül néhányan még mindig „csalónak” tartják a szerzőt. 1877-ben Magyarországon
még bírósági eljárás is folyt Manasses ellen, aki azt állította, hogy 2775 baj társával
együtt szibériai fogságba vitték. Azt mondta, hogy volt köztük egy sebesült hon­
véd, akit „Petőfinek hívtak és én magam sokszor beszélgettem vele". Az elbeszélő sza­
vai annyira meggyőzőek voltak, hogy ezután Magyarországon kevesen kételked­
tek a költő szibériai fogságában, csak azt nem tudták, hogy él-e még, vagy már
meghalt. Manasses az elsők között volt a szabadságharc fogságba esett résztve­
vői közül, akiknek sikerült hazatérniük a borzalmas szibériai száműzetésből. Ép­
pen ezért magára vonta az osztrák hatóságok minden haragját, amelyek tovább­
ra is minden bizonyíték nélkül állították, hogy Petőfi Sándor elesett a segesvári
csatában. A nyugtalankodó hivatalnokok határozottan elutasították a beszámoló­
ját, Manassest csalónak nevezték, aki „kitalált mesévelfélrevezette az államot, hogy
pénzt csaljon ki a hiszékeny emberektől”. A dolog odáig jutott, hogy a magyar tár­
sadalom Tisza Kálmán belügyminiszterhez fordult, adjon magyarázatot az ország­
nak a parlamentben. Manassest letartóztatták és börtönbe zárták „hazug hír” ter­
jesztéséért mindaddig, amíg be nem ismeri, hogy hamisan tanúskodott.
Szerencsére Manasses után a szabadságharc Szibériába deportált más résztve­
vői is kezdtek visszatérni Magyarországra, akik igazolták baj társuk állítását. Köz­
tük volt Boros Sándor, aki Wiszniewskit, Malinowskit és Manasses Dánielt kö­
vetően határozottan állította: látta Petőfit a Bajkál melléki ólombányában „sová­
nyan, megőszülve és betegen”.130 Boros Sándor, aki maga is részt vett a segesvári
csatában, a Szatmári Újság t gyik 1877-es számában leírta a találkozását Szibériá­
ban az „ősz, lesoványodott és izmos” Petőfivel. Azt is állította, hogy Szibériában az
1848-1849-es magyar szabadságharc nem kevés résztvevője él. E bejelentést köve­
tően a magyar kormány a társadalom nyomására felvetette a fogságba esett honfi­
társak hazahozatalának kérdését, de az ügy elakadt a beszélgetések szintjén.131

128 M ukcumoö C. B. (Makszimov Sz. V.): i. m.

129 Vasárnapi Újság, 1877. május.
130 Vasárnapi Újság, 1877. május; - Vasárnapi Újság, 1877., 24. sz., 374. - Magyar Polgár, 1877.
június 2. - Reggeli Lap, 1877. június 11. - Képviselői Jegyzőkönyv, 1877. június 14.
131 Docsinec Miroszlav - Horvat Vaszil: És ha a legenda mégsem legenda? Kárpátontúli Ijjú-
ság, 1985. június 5.

92
 1Vl'ŐFI Szí BÉRIÁBAN!

E hihetetlennek látszó történet ihlette meg valamivel korábban versírásra Jókai

M órt és Bartók Lajost.132 Bartók Lajos például 1877-ben Petőfi Sándor szibériai
fogságban töltött életének az alábbi verset szentelte:

Ha Petőfi hazajönne,
De sok ember megijedne!
A ki most epedve várja:
Hogy küldené egy kibitkán
Vissza, szép Szibériába!...

...Ha Petőfi hazajönne,

De sok embernek a kedve
Lenne kényszer-mosolygás csak!
De legkisebb kedve lenne —
A Petőfi Társaságnak.

Váratlan meglepetés volt az osztrák hatóságok számára Sz. V. Makszimov orosz

történész könyve, amely levéltári dokum entum ok alapján igazolta, hogy a XIX.
század közepe táján magyar foglyok tartózkodtak a Bajkálon túli területen.133
Alátámasztotta Bányász M árton egy évvel korábban Magyarországon megjelent
könyvének adatait a magyarok életéről Szibériában134 és Farkas Ernőd valamivel
később napvilágot látott kötetéét.135
1877-ben Reviczky Gyula költő arra a hírre, miszerint Petőfi Sándor állítólag
szibériai ólombányában raboskodik, megírta Petőfi él! című versét, amely nagy ha­
tást gyakorolt kora honfitársaira. Akkor jelent meg Jókai Mór hasonló szellem­
ben írt költeménye, valamint Bartók Lajos cikksorozata. (A Vasárnapi Újság című
lap 1867 októberére teszi honfitársai találkozását Petőfivel a Bajkál-tó partjánál,
Bartók Lajos pedig 1861-re.136)
Külön kell szólnunk Malinowskiról és Wiszniewskiről (orosz átírásban
Malinovszkij és Visnyevszkij —ford.), mivel szibériai kényszermunkájukról és szám­
űzetésükről dokumentumokkal alátámasztott adatokat találtunk az irkutszki és
a csitai állami levéltárakban, bár szerzőtársam, Eduard Gyomin V. V. Pagirjához
írt magánlevelében e felfedezés érdemét magának tulajdonította. 1986. augusz­
tus 11-i levelében ezt írta: „Sikerült megtalálnom Wisznieivski nyomát a Bajkál-
tó közelében, Malinowskiét pedig a Csitai területen. ” Az Irkutszki Területi Köz­

132 Petőfi koszorúi., 1873, 274-275. - Vasárnapi Újság, 1877/17. 268.

133 M ukcumoíí C. B. {Makszimov Sz. V.): i. m., 376.
134 Bányász Márton: Egy magyar Szibériában. Pest, 1870.
135 Farkas Ernőd: Honvédhuszárok Szibériában. Bp., 1906.
136 Kiszelyl:. i. m., 24-28.

93
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

ponti Állami Levéltárban valóban vannak kartotékok A. Visnyevszkijről,137 I.

Visnyevszkijről (ugyanott) és egy keresztnév nélküli Visnyevszkijről,138 akik Ke-
let-Szibériában éltek. Visnyevszkijnek (a keresztnév nélkülinek) a kényszermun­
ka letelte után megengedték, hogy Trkutszkban, a kormányzósági székhelyen lak­
jon és orvosi tevékenységet folytasson.139 (Minden valószínűség szerint éppen ő
volt az, mint orvos, aki szakmailag felfigyelt bajtársa gyenge egészségi állapotára.
1867-ben 1. Visnyevszkijnek megengedték, hogy elhagyja a Grodnói kormányzó­
ságot, egyesíthesse családját a feleségével és a fiával.140 1869. május 13-án pedig
megengedték a családnak a hazautazást.141 S akárcsak A. Visnyevszkij, Magyaror­
szágon át Svájcba utaztak 1870-ben. Azaz ekkor kezdődött a külföldi kényszer-
munkások és száműzöttek tömeges hazatérése a cári amnesztiának köszönhetően,
ami, mint tudjuk, az európai országok kormányainak kérésére történt.
A magyarok szibériai tartózkodásáról szóló XIX. századi utolsó publikációk so­
rában ismét megjelenik Sz. V. Makszimov Cuőupb u Kamopza (Szibéria és a kény­
szermunka) című könyvének újabb kiadása (Szentpétervár, 1900, 3. kiadás), Ma­
gyarországon pedig Ferenczi Zoltán már említett műve.142 Nem mellékes, hogy
az utóbbi többször hivatkozik Manasses 1861-es állításaira, azokat nem nevezi
hamisításoknak.143
1936-ban, három évvel a segesvári csata 90. évfordulója előtt a magyar sajtó­
ban megjelent Hermann Bönisch (osztrák író - ford.) cikksorozata Petőfi Sán­
dor —Alekszandr Sztyepanovics Petrovics —Bajkál-melléki életére vonatkozó pon­
tosításokkal, benne földrajzi nevek - Szeliger (Szelenga), Ikatovo (ahol szerin­
te 1857. május 18-án meghalt) - Skridelski (Szkrigyelszkij) száműzetésbeli sors­
társa utódjának a neve.144145Hermann Bönisch azonban nem nevezte meg az infor­
mátorát. Erre csak egy év múlva, a bírósági nyomozás során derült fény. Szerző­
jének Barátosi Lénárt Lajos magyar földrajztudós bizonyult, aki még 17 évesen
részt vett Ottó von Geck svájci tudós szibériai és távol-keleti expedíciójában. A
publikációkban arról van szó, hogy 1909-ben a Bajkálon túli vidéken egy telepü­
lésre talált, ahol Petőfi Sándorral együtt Szibériába deportált 75 idős magyar hon­
véd élt. Az egyiket Dragomán Sándornak hívták, aki Damjanich seregében har­
colt Magyarország szabadságáért. l/‘3

137 EAMO (Irkutszki Területi Állami Levéltár - ITÁL), f. 1, op. 3, kart. 3, gy. 262; kart. 1774, gy. 164
138 Uo., f. 24, op. 3, kart. 3, gy. 164 .
139 Uo., f. 24, op. 3, kart. 16, gy. 106.
140 Uo., f. 24, op. 3, kart. 4, gy 262.
141 Uo., f. 24, op. 3, kart. 1774, gy. 167.
142 Ferenczi Zoltán: Petőfi eltűnésének irodalma. I-III. Bp., 1910.
143 Vasárnapi Újság, 1861.
144 Neue Wiener Tagblatt, 1936. június 20. - Literatura, 1936. augusztus 1. - Pesti Napló, 1936.
szeptember 22. Koszorú, 1936. október, 49-50.
145 Szegedi Tanyavilág, 1937.

94
 P etőfi Szibériában :

A kérdés megvitatása során Barátosi Lénárt a tudósítónak a Bajkálon túli vidék

néhány újabb földrajzi koordinátáját nevezte meg, amelyek valamilyen módon
kapcsolódnak Petőfi és sorstársai ottani életéhez: Csita, Kerezs falu,146 Barguzin,
ahol a tudós megtalálni vélte Alekszandr Petrovics magyar őrnagy sírját.147
1939. április 28-án és június 28-án Barátosi Lénárt Lajos végre felfedi a Kecs­
keméti Közlöny és A z Est című lapokban visszaemlékezéseit saját neve alatt a 30
évvel korábban történtekről: „1909-ben a Bajkdl-tó északi partján, a Szelengir fo ­
lyó mellett volt egy falu, amelyet 1850-ben magyar hadifoglyok alapítottak. Valami­
lyen Petrovics őrnagy volt a vezetőjük, aki a fa lu t Keresnek-Kőrösnek nevezte el. ” Fő
tájékozódási pontként a szerző Csita város környékét nevezte meg, de inkább a Baj-
kál-tó északi részének keleti partvidéke felé hajlott, a Szelenga folyó fölötti részre, pon­
tosabban Barguzinra. (Csita itt valószínűleg a Csitai járást jelenti, ahová Barguzin
is tartozott.) Aztán leírja a helyi temetőben a költő sírjánál tett látogatását, ahol a
vas kereszten bádogból készült tábla volt, rajta latin betűkkel, tört magyarsággal
a szöveg: „Alekszandr Sztyepanovics Petrovics honveg ernagi es kelte, halva itt: 1856
május 18. O csinálta falut: Körösöt. ”
Barátosi Lénárt Lajos leírja a találkozását a falu bírójával, Vaszilij Vasziljevics
Dragomanovval, a Bem József tábornok felkelő hadseregében szolgált és Szibé­
riába száműzött Dragomán Sándor leszármazottjával. Maga Dragomanov, bár
soha nem járt Magyarországon, valamennyit tudott magyarul. Az egyik házban
Barátosinak megmutatták a költő íróasztalát, majd lefényképezte a sírt is. Vissza­
térve Magyarországra, a tudós átadta a fényképet a Hadügyminisztériumnak, ahol
az „elveszett”. Megmaradt viszont Petőfi Sándornak egy 1851-ben magyarul saját
kezűleg írt (és aláírt) verse, amelyet a földrajztudós hazahozott. Ez egy úgyneve­
zett szabad vers, sugárzik belőle az a forradalmi pátosz, ami csak Petőfire jellem­
ző:
En vagyok az örök kérdőjel,
Messiást hordó nagy ígéret,
Balzsamkenőcse az időnek,
Mely folyton fogy és mégsem fogy el!
Kiáltó vagyok a pusztában;
Szomjazó lelkek üdítője, —
Üldöző hordák méregkútja,
Magyar igéknek örök hirdetője!
(Vengerszka-Szélo, 1851. május 20.)
Petőfi Sándor
őrnagy

146 A jakutszki országrészben van Keris toponímia.

147 Vö. Kéri Edit: i. m., 59.

95
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

(A Vengerszka-Szélo, pontosabban Vengerszkoje szelő /BemepcKoe ccao ! M a­

gyar falut, Magyarfalut jelent - ford.)

Az említett cikkek hatására számos újságban jelentek meg publikációk, csupán

néhányat említünk: Magyar Vadászújság (1939. október 15.), Magyarság (1940.
augusztus 11.), Újság (1940. december 25.), Zágrábi Magyar Hírlap (1945. no­
vember 25.), A z Est (1959. április 20.). A kérdés mind a mai napig foglalkoztat­
ja a sajtót.
Barátosi Lénárt Lajos információival kapcsolatban röviden a következőket je­
gyezzük meg: Kőrös (vagy a jakutszki területi Keres) falu kivételével a Bajkálon
túli vidék általa említett földrajzi nevei ma is léteznek Barguzin környékén: a
Sziliger kétségkívül a Szelenga folyó; Ikatovo község az Ipatovói hegyháton (a no­
mádok régi, Csitából a Barguzini-völgybe vezető útvonalán). Ami Keres (Keris)
falut illeti, a szerző adatai alapján az a magyar száműzött honvédek által alapított
település. E honvédek között Petőfi Sándor még mindig „vezetőnek” (parancs­
noknak) számított. Mivel a falu neve nem volt hivatalos, csak maguk a deportál­
tak adták a településüknek, ezért nem szerepel a Bajkálon túli terület földrajzi tér­
képein a XIX. század végén és a XX. század elején.
Barátosi váratlan bejelentése Petőfi sírjának felfedezéséről az első világháborús
magyar hadifoglyok írásain alapul, akik beszámoltak arról, hogy megtalálták a
nagy magyar költő és egykori bajtársai sírjait a régi barguzini temetőben. A hon­
védek szibériai életéről, m int már említettük, Bányász Márton (1870) és Farkas
Ernőd (1906) könyvet is írt.
Voltak olyan hangok is, hogy Barátosi Lénárt Lajos nem is létezett, ahogy a sváj­
ci Geck expedíciója sem. Ám az expedíció magyar tagja valóban élt, s maga az ex­
pedíció is létezett. Különben is, abban az időben a Bajkálon túli vidéken számos
különféle expedíció dolgozott, köztük magyarok és osztrákok is. Feltételezem,
hogy ezek az expedíciók nemcsak tudományos munkával foglalkoztak, hanem ti­
tokban anyagot is gyűjthettek a magyar szabadságharc résztvevői, köztük Petőfi
Sándor ottani esetleges tartózkodásáról. Említsünk meg néhányat:
1891. április-május. A Bajkálon túli vidéken járt Hans Ledet bécsi rovarkuta­
tó expedíciója. 1891 áprilisában Mongóliába utazott „gyűjteménye gyarapításá­
nak” céljából. Másodszor 1899 áprilisában látogatott el a Bajkálon túli területek­
re, hivatalosan már más céllal, amely nem állt kapcsolatban a szakmájával: „ter­
mészettudományos és régészeti anyag gyűjtése” végett.148
1898. augusztus. Mongóliába utazva „ismeretlen céllal” felkereste a Bajkálon
túli vidéket gróf Zichy Mihály magyar tudós (uo. 208. old.). Zichy Mihály mel­
lesleg festőművész volt, Petőfi Sándor irodalmi alkotásait is illusztrálta, 1848-tól

148 )Kancapaee A. ff.: IbflH, coómtmh, /noflM. (Zsalszarajev A. D.: Évek, események, embe­
rek.), Ulan-Ude, 2014. 208.

96
 P etőfi Szibériában !

1875-ig Szentpéterváron élt, és az orosz cár barátja volt. Miféle „ismeretlen cél­
lal” járhatott a Bajkálon túli vidéken, amiről nem tájékoztatta a helyi hatóságot?
1909-1913. Irkutszkot, a Bajkálon túli, Amuri és Turhanszki országrészt fel­
kereste Szibériában Baráthosi Balogh Benedek budapesti tanár, néprajztudós.149
Emlékeztetőül: azokban az években járt ott Geck expedíciója, amelynek Barátosi
Lénárt is tagja volt.
1913. A Bajkál-tó környékén dolgozott dr. Seben Imre professzor, a Budapes­
ti Egyetem néprajztudósa és munkatársa, dr. Schulz. A mongol és a burját lakos­
ság érdekelte őket, mivel „mint megállapítást nyert, rokoni kapcsolatban vannak a
magyarokkal”.150
Vajon mit csinált a Bajkál-tó vidékén 1883-ban a magyar Bethlen grófnő, aki
egy egész évig élt inkognitóban Irkutszkban, és július 25-én utazott haza?151

149 PoManoe H. C.: JleTonncb ropo^a MpKyxcKa 3a 1902-1920 rr. (Romanov Ny. Sz.: Irkutszk
város krónikája, 1902-1920.), II., Irkutszk, 1992., 126.
150 Uo. 181.
151 Pomohoo C. B.: JleTonucb ropo^a Mpi<yTci(a 3a 1881-1901 rr. (Romanov Ny. Sz.: Irkutszk
város krónikája 1881-1901.), L, Irkutszk, 1993., 76.

97
 Svigel F erenc és a többiek

Svigel Ferenc és a többiek

Ha pontosan akarunk fogalmazni, Magyarországon a Petőfivel kapcsolatos viták

nem A. V. Tyivanyenko kutatómunkájának eredményei körül folynak (ahogy Kéri
Edit írta: „aki anyagainak komolyságát még az opponensek is elismerik”), hanem a
Petőfi szibériai sírjáról megjelent magyarországi hírek körül. Sokan látják, és telje­
sen megalapozottan, hogy vannak bizonyos ellentmondások a szemtanúk elmon­
dásaiban a XIX. és XX. század fordulóján. Ám ez pusztán magyar probléma, mivel
a visszaemlékezéseket negyed század elteltével publikálták, amikor már halványo­
dott az emlékezet, az események, dátumok, földrajzi nevek kezdtek feledésbe me­
rülni, és azokat csak megközelítő pontossággal írták le, eltorzítva az orosz és a ma­
gyar nyelv különbözősége miatt.
A hírek Petőfi szibériai sírjának felfedezéséről széles körben elterjedtek az első
világháborús magyar hadifoglyok között, szó volt róla a vonatokban, a fogolytábo­
rokban, a hazaküldött levelekben, a helyi polgári és katonai sajtóban. Néha válta­
kozott a sír helye - Isimtől Jakutföldig a Léna partján - , de majdnem minden szem­
tanú egy meghatározott területről beszélt: Csita, Szelenginszk, Verhnyeugyinszk,
Barguzin, Ikatovo, Iliszunszk, Bajkál-tó, Barka, a Bajkál-tó keleti partvidéke. Fi­
gyelmen kívül hagyva a részletek teljesen érthető eltérő változatait, azt hangsúlyoz­
zuk, ami bennük közös: a hírt Petőfi barguzini családjáról, versírásáról, a magyar
szabadságharc más résztvevőinek közelben való tartózkodásáról.
A legnagyobb viták Svigel Ferenc és Sándor József első világháborús hadifoglyok
híradásai körül voltak. Egyes opponensek, m int például a kárpátaljai Jevgenyij
Beresztovszkij, még azt is megengedték maguknak a cikkeikben, hogy Svigel Fe­
rencet nemcsak „fasisztának és csalónak” nevezték, hanem egyszerűen kitalált sze­
mélynek is tartották. Ám Kéri Editnek sikerült megtalálnia Svigel Ferenc rokonát,
Tóth Tibornét, Magdát, aki minden kétséget eloszlatott. Két fényképet ajándéko­
zott Kéri Editnek: az egyiken Svigel látható a Verhnyeugyinszk melletti Nyizsnyaja
Berjozovka hadifogolytáborában baj társai körében, a másikon pedig ugyancsak ő,
de már családi és rokoni körben az orosz fogságból való hazatérése után.
Svigel 1888-ban született, Dél-Ausztriából származott, ereiben olasz vér is folyt.
Ezért barna bőrű volt, nagy fekete bajuszt viselt. 1958-ban halt meg, a fia és lánya
sem él már. Maga Magda, aki Pcstszenterzsébeten él - ez Budapest XX. kerülete
ott volt a nagybátyja előadásán, amely, amint egy másik résztvevő, Túri Károly írta

99
A leicszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

nekünk, a bombázások miatt elmaradt. Magda viszont úgy emlékezett rá, hogy az
előadás megkezdődött, Svigel Ferenc kérésére Petőfi Sándor verseit szavalták. Túri
Károly késett az előadásról, a verseket nem hallotta, csak a kísérőzenére ért oda. Az
előadó beszélni kezdett Petőfi szibériai sírja megtalálásának körülményeiről, föld­
rajzi térképet és a fénykép másolatát mutatta be. Ekkor bombázás kezdődött, és va­
lamennyien az óvóhelyre siettek.
Ahogy Kéri Edit elmondta, Svigel Ferenc unokahúgát nagyon felháborították
Jevgenyij Beresztővszkij valótlan állításai az Új Tükör című lapban, ezért tiltakozó
levelet írt a szerkesztőségnek. De mert Fekete Sándor szerkesztő nem akarta önm a­
gát leleplezni, ezért megtagadta a cáfolat közlését a lapban.
Tóth Tiborné ezt írta a lap szerkesztőségének:
„Svigel Ferenc a szerző állítása ellenére az első világháború idején valóban oroszfog­
ságban volt. Az, hogy neve állítólag nem szerepel a Vöröskereszt hadifogolylistáin, tel­
jesen érthető: akkor Schwiegelnek írta a nevét. (...) En magam láttam és olvastam a
leveleket, amelyeket Ferenc bácsi a szüleinek küldött Szibériából. Ezek tábori levele­
zőlapok voltak. A nagybácsimmal én sokszor találkoztam a rokonoknál, ő beszélt ne­
kem levelei történetéről. Tulajdonomban van egy csoportkép a hadifoglyokról, ame­
lyen Svigel Ferenc az «Emlékül Szibériából» tábla mellett ül. A fénykép másik oldalán
Svigel aláírása és néhány adat olvasható. Valóban, Svigel Ferenc nyomdász volt, becsü­
letes ember, szervezett munkás. Azokat a súlyos vádakat, hogy csaló és hamisító volt, a
cikk szerzőjének be kellene bizonyítania. O a személyét ért sértést nem tudja megcáfol­
ni, mert 1958-ban, 70 éves korában meghalt. Sértőnek tartom azt is, hogy a cikk szer­
zője Svigelt cikkek és újságcímek meghamisításával vádolja. Svigel fogsága idején va­
lamennyire megtanult oroszul, lehet, hogy az újságok címében hibát ejtett. De az is le­
het, hogy a forradalom viharában nem minden újság maradt meg az utókor számá­
ra. (Tóth Tibornénak igaza van: magam is tanulmányoztam ezeket az újságokat
Csitában, Irkutszkban, Leningrádban, tanúsíthatom, hogy a kötegekből több lap­
szám hiányzik, köztük azok is, amelyeket Svigel említ - A. Ty.). A Svigel által ősz-
szegyüjtött anyagok alapján a Petőfi Társaság különbizottságot hozott létre, amelynek
Svigel is tagja volt, s a bizottság repülőgéppel Szibériába készült. Am az expedíció in­
dulása elmaradt, mivel hazánk belépett a második világháborúba.
Svigel az iskoláit Budapesten végezte, hazafi volt, szerette Petőfi költeményeit, s az
egyetlen célja az igazság kiderítése volt. El lehet képzelni, milyen érzésfogta el, amikor
a súlyos fogság évei után, távol a hazájától, feleségétől és két kisgyermekétől, testileg és
lelkileg szenvedve, az egyik sírkereszten ezt olvasta: «Alekszandr Petrovics magyar őr­
nagy és költő, meghalt Iliszunszkban, 1856 májusában.» O szüntelenül keresett, ku­
tatott, amennyire a körülmények lehetővé tették számára, mélyen megrendítette a nagy
hazafi és költő sorsa. Magától értetődő, hogy Petőfivel kapcsolatban kötelességének tar­
totta: a tudományos vizsgálatok után haza kell hozni a költő hamvait. (...) Engem fel­
háborított a cikk elfogult és sértő hangneme, amelynek a szerzője Svigel Ferencjóindu­
latú munkáját csalásnak nevezte. Svigel unokahúgaként határozottan visszautasítom a

100
 Svigel F erenc és a többiek

szerző koholmányait és a már halott gyermekei nevében tiltakozom Svigel Ferenc em­
lékének meggyalázása miatt. ”
Fekete Sándor, az Új Tükör című lap szerkesztője megtagadta Tóth Tiborné le­
velének közlését, minden teketória nélkül kijelentette: „Nem kívánok vitát nyitni a
szibériai legendáról, mivel senkinek sincsenek tényleges adataid
Azokban a napokban, amikor Kéri Edit kutatómunkával kezdett foglalkozni,
még egy kárpátaljai „Petőfí-kutató” kereste fel: Váradi-Sternberg János, az Ungvári
Állami Egyetem professzora, aki három órán keresztül próbálta győzködni az ener­
gikus kutató hölgyet, hogy hagyja ott Petőfi „szibériai verziója” híveinek táborát.
Amikor a „kitalált” Svigel Ferencre terelődött a szó, Kéri elébe tette a hadifogoly
fényképét, hátoldalán a tintaceruzás aláírásával.
- Csak nem akarja most is állítani, hogy én ezeket a hadifoglyokat színházi kosz­
tümökbe öltöztettem és lefényképeztem?
A professzor elnevette magát és azt felelte, hogy a fénykép nem valamilyen „fél­
reeső helyen” készült, s hogy ő többször mondta Beresztovszkijnak: nincs értelme
bizonygatni, miszerint fiktív a felirat Petőfi sírkeresztjén, s annak sincs alapja, hogy
Svigelt hamisítással vádolják.
Még egy sikert könyvelhetett el magának Kéri Edit. Svigel unokahúgán kívül
régi lakónyilvántartások és telefonkönyvek alapján sikerült felkutatnia Budapesten
Sándor József özvegyét, akinek a férje szintén hadifogoly volt az első világháború­
ban, 4 könyvet (!) írt Petőfi szibériai sírjának kereséséről. A hölgy akkor 87 éves
volt, de teljesen ép elméjű, a legapróbb részletességgel emlékezett Svigel és Sándor
személyes kapcsolataira, akik a barguzini temetőben a Petőfi-sírról készült fénykép
szerzőségén vitatkoztak. Azt állította, hogy a Svigel által bemutatott fotót egy orosz
fényképész készítette, s annak másolatait osztogatta a Nyizsnyaja Berjozovka-i fo­
golytáborban Verhnyeugyinszkban. A sajtóban önkényesen közölt fényképekért
Svigel pénzt kért Sándortól, de ő megtagadta azt. Bíróságra került az ügy. A tár­
gyalásról írtak a korabeli lapok, többek között A z Est (1939. augusztus 9.), a Nap­
ló (1940. szeptember 15.), a Magyarság (1940. szeptember 18.), a Russzkaja Prav­
da (1940). A bírósági határozat értelmében az alperest kötelezték, hogy a jövőbeli
könyve előszavában említse meg Svigel nevét, a fénykép szerzőjét ért erkölcsi kárért
pedig fizessen neki 50 pengőt, de csak 35-öt adott. Egészében véve azonban Svigel
elvesztette a pert, mert Sándornak több „hasznos” kapcsolata volt.
Amikor Kéri Edit Sándor József özvegyével beszélgetett, jelen volt Sándor 70
éves barátja (1988-ban), Monek György, aki írói hagyatékát ápolta, valamint Fa­
lus O ttó Pál is. A kéziratokat Monek könyv alakjában akarta kiadni, de az mind a
mai napig nem jelent meg.
Az egykori fogoly magyar katonát a második világháború küszöbén Abonyi
Ernő újságíró fedezte fel (aki Budapest 1944-es bombázásakor halt meg), a Ma­
gyarság című újságban 1940. augusztus 4-én cikket közölt „Folytatódik Petőfi Sán­
dor szibériai rabságának verziója”címmel arról, hogy miképpen találta meg Svigel

101
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

a költő sírját a Bajkál-tó melletti Iliszunszk temetőjében. Svigel kétszer, 1915. au­
gusztus 5-én és 1916. március 12-én írt a szüleinek küldött levelében felfedezé­
séről. Hazatérve a fogságból, két fényképet hozott magával. „Az egyiken - írta
a lap — két-keresztfás (kétvállú), pravoszláv keresztek között áll egy katolikus típu­
sú, egy-keresztfás (egyvállú) sírjel.” A másik fénykép közelebbi felvétel a kereszt­
ről, amelyen jól olvasható az orosz nyelvű felirat, amely magyarul így hangzik:
„Alekszandr Sztyepanovics Petrovics m.agyar őrnagy és költő, meghalt Iliszunszkban
(Ázsia) 1856 május havában”.yc>2 Ezt követően egymás után jelentek meg Svigel
visszaemlékezései Abonyi Ernő szerkesztésében: augusztus 6-án, 14-én, szeptem­
ber 4-én, 14-én, 18-án, 22-én. Hozzáteszem, hogy a második fénykép később ke­
rült publikálásra, az első sorsa azonban ismeretlen. A leírás szerint viszont hasonlít
a narodovolec A. K. Kuznyecov által 1887-ben készített fényképre, ahol a dekab­
rista M. K. Küchelbecker pravoszláv keresztes sírja mögött valóban látszik egy ka­
tolikus keresztes sír.
Svigel Ferenc elmondta az újságírónak, hogy a Bajkál-tó mellett találkozott
olyan „1849-es magyar hadifoglyok leszármazottaival, akiknek őseit Petőfi őrnaggyal
együtt vitték ki Szibériába”. Ezek az utódok, bár soha nem látták száműzött apá­
ik hazáját, mégis jól ismerték a nemzeti függetlenségért Ausztria ellen vívott hősi­
es háború történetét, Petőfi Sándor dalait énekelték, verseit szavalták, szentül őriz­
ték a nagy költő emlékét, gondozták nyughelyét, időnként felújították a fakeresz­
tet, virágokat ültettek a sírhalomra. Ok mondták el Svigelnek, hogy Szibériában
Petőfi feleségül vett egy 19 éves barguzini lányt, aki olyan szép volt, hogy a szeme
„mennyei fénnyel ragyogott”, s fia született tőle.
Elmondása bizonyítékául Svigel Ferenc magával hozta Szibériából a Russzkoje
Szlovo című újság egyik 1916-os számának egy oldalát, amely a magyar költőről
szóló cikket és „utolsó” versét tartalmazta, amelyet, mint a cikkben olvasható, „az
oroszok között népszerű fiatal magyar költő írt röviddel korai halála előtt”. Attól tart­
va, hogy a határon elvehetik tőle az orosz újságot, Svigel a verset tartalmazó újság­
kivágást cipőjébe rejtette talpbetétként, ezért a nyolcsoros versből részben az első
és a hatodik, valamint egészében a két utolsó sor maradt meg:
Rabság, szabadság............

........................... kaphatunk
Ökölben a gondolat, terv,
Távol az örök hó mezején.152

152 Abonyi Ernő: Magyarság, 1940. augusztus 4.

102
 Svigel F erenc és a többiek

Ennél is érdekesebb, hogy a vers alatt ott volt a költő aláírása magyarul, az 1853-
as évszám és ez a szöveg: „Alekszandr Sztyepanovics Petrovics, magyar költő.”
Korábban, 1909-ben Barátosi Lénárt Lajos O ttó von Geck svájci kutató expe­
díciójának tagjaként megtalálta és —több más Petőfi-kézirattal együtt (1919-ben a
Hadügyminisztériumban elvesztek) - hazahozta a vers teljes szövegét. így hangzik:
Rabság, szabadság, —e két szó
Tölti befogoly napjaimat, -
M i vár reám és mi vár reátok?
Egy kettős átok, mi véget nem éri
Szabadságot adj nékünk Istenünk,
Melyet mi is megkaphatunk...
Ökölben a gondolat, terv, -
Távol az örök hó mezején.

Magyarországon a Petőfi Társaság Svigel beszámolói alapján tekintélyes bizott­

ságot hozott létre a nagy magyar költő és forradalmár szibériai életéről napvilágra
került új tények ellenőrzésére. Olyan híres írók és tudósok lettek a bizottság tagjai,
m int Kornis Gyula, Gáspár Jenő és Vojnovich Géza (ez utóbbi abban az időben
Magyarország legismertebb történésze és irodalomtörténésze volt).
Abonyi Ernő, Magyar Csík József és mások álláspontja és a rendelkezésükre álló
fénykép tanulmányozása alapján a bizottság lehetségesnek tartotta, hogy a költő
Iliszunszk város temetőjében nyugszik a Bajkál-tó partján. A szakmai vélemény
szerint a fényképen látszik, hogy latin kereszt van a síron, amely teljes mértékben
hasonlít azokra a keresztekre, amelyeket bajtársaik az elhunyt hadifoglyoknak ál­
lítottak a fogolytemetőben. Az egyetlen, ami zavaró volt a bizottság számára, az a
fakereszt állapota volt. Leszögezték, hogy a kereszt anyaga láthatólag jó állapot­
ban van, nincs nyoma korhadásnak, így semmi esetre sem állíthatták 1856-ban.
Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen köztudott, hogy a korhadó keresztet Petőfi sír­
ján többször is újra cserélték!
A másik zavaró tényező a következő volt: „A felírás (Ázsia) lélektanilag, annyira
lehetetlen, mint ha, mondjuk, egy elhunyt balmazújvárosi polgár sírjára a helyiek ezt
írták volna: «Meghalt Balmazújvárosban (Európa)» ”. Ezen sincs mit csodálkozni, ha
figyelembe vesszük a régi barguzini körülményeket. Barguzintól kissé északabbra
azt a területet, ahol a burjátok egy tömbben éltek, az oroszok régen Ázsiának ne­
vezték, ma pedig Burjátiának.
Ami pedig Petőfi Sándor „utolsó” versét illeti, a bizottság hitelesnek ismerte el a
költő aláírását, a vers stílusát és forradalmiságát, „ami csak Petőfire jellemzi)'. Eh­
hez Magyar Csík József hozzáfűzte: „Mégiscsak érdekes lenne megtudni, hogy került
a magyar vers és a költő eredeti aláírása a Russzkoje Szlovo oldalára",153

153 Magyar Csík József. Magyarság, 1940. augusztus 4.

103
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

Ezt követően a sajtóban többen reagáltak Abonyi Ernő újságíró és Svigel Fe­
renc cikkeire. A nagyfokú érdeklődésnek az lett a következménye, hogy külön kor­
mánybizottságot hoztak létre, amelynek Svigel Ferenc is tagja lett, megrendelték a
repülőgépet a szibériai expedícióhoz, de megkezdődött a második világháború és a
Szovjetunió elleni német támadás. A barguzini utazás elmaradt. Idővel a szemta­
núk is elhunytak, így állításaik ellenőrzése lehetetlenné vált. A régi újságcikkek pe­
dig lassan feledésbe merültek...
Térjünk vissza Svigel Ferenc 1943. október 24-i előadására. Címe ez volt:
„Hogy találtam meg Petőfi sírját Iliszunszkban\ Részletesebb információt adott
róla Túri Károly budapesti gimnáziumi tanár, „összekapcsolva” a régi eseménye­
ket saját korával. Levelet írt Vaszilij Vasziljevics Pagirja kárpátaljai szerzőtársam­
nak. Azt írta, hogy személyesen ismerte Svigel Ferencet, részt vett nyilvános elő­
adásán is. A közepes termetű, zömök Svigel m indenkinek átadta Petőfi-emlékek
Szibériából című. kis brosúráját. Mindössze 16 oldalas volt, néhány dokum entu­
m ot tartalmazott, kísérő szöveg nélkül. „Az előadás zenével kezdődött —írta szer­
zőtársamnak Túri Károly —, de néhány perc múlva megszólaltak a szirénák és a hall­
gatók szétfutottak. A z előadás elmaradt. így nem hallottam öt beszélni, de ezt a bro­
súrát megőriztem. (...) Nagyon örülnék, ha ez az Önnek küldött kis brosúra segíte­
né a munkáját. ”
S most végre Svigel Ferencnek ez az 1943-ban Pesten kiadott, régóta várt kis bro­
súrája itt van a kezemben. Ezek vannak benne:
1. Kelet-Szibériának a Svéd Vöröskereszt által kiadott térképe, amelyen jól lát­
szik, hogy 20 versztnyire északra Barguzintól létezik „Iliszunszk” nevű telepü­
lés.154^
2. Újságkivágás az Amurszkaja Zsizny című lap 1917. augusztusi számából az
alábbi szöveggel: „Magyar hadifoglyok megtalálták Iliszunszk városban (Szibéria) azt
a helyet, ahol 1856 májusában Alekszandr Sztyepanovics Petrovics magyar őrnagyot
és költőt eltemették. ”
3. Iván Nyikolajevics Tyimofejev barguzini fűszerkereskedésének reklámhirde­
tése az újságból.
4. Újságkivágás az Irkutszkaja Gazeta című lap 1917. augusztusi számából a
következő szöveggel: „A magyar katonaköltő halála. A krasznojarszki fogolytá­
bor eltemette a nagy szeretetnek örvendő Gyóni Géza költőt. A költő egyes müvei a
Petőfi álnéven alkotó, 1856-ban Iliszunszkban meghalt Alekszandr Sztyepanovics
Petrovics őrnagy és költő verseivel együtt könyvalakban kiadásra kerülnek. Csak az a
kérdés, hogy rendelkezésre bocsátja-e az iliszunszki Varga család a költő őrnagy ér­
tékes verseit. ”

154 Valóban, 1915-1917-ben a Bajkálon túli vidéken működött a Svéd Vöröskereszt nemzetkö­
zi bizottsága, Olga Benström vezetésével. Lásd: PoMaHOB H. C.: HeTonna> ropogja M p K y r c K a .
(Romanov Ny. Sz.: Irkutszk város krónikája. 2. könyv.).

104
 Svigel Ferenc és a többiek

5. Petőfi költeményének részlete a költő magyar nyelvű aláírásával 1853-ból és a

Russzkoje Szlovo (1916) szerkesztőségének megjegyzése: „Az oroszok között népszerű
fiatal magyar költő utolsó verse, amit röviddel korai halála előtt írt. ”
6. A Petőfi sírján látható kereszt és tábla fényképe: „Alekszandr Sztyepanovics
Petrovics magyar őrnagy és költő, meghalt Iliszunszkban (Ázsia) 1856 május havában. ”
A Svigel által említett újságok tanulmányozása az Irkutszki Egyetem tudomá­
nyos könyvtárában furcsa tényre világított rá: az Amurszkaja Zsizny és Amurszkoje
Obozrenyije című lapok 1916-os évfolyamából csak egy-egy lapszám hiányzik,
mégpedig az augusztus 27-i; az Irkutszkaja Zsizny 1917. évi kötegében egy szám
nincs meg, lehet, hogy éppen az, amit kerestünk. Az a benyomásunk, hogy valaki
meg akarta semmisíteni Svigel bizonyítékait, eltávolítva ezeket a lapszámokat. Ke­
resésükre Szibéria és Oroszország más levéltáraiban nem vállalkoztunk. De a betű­
típus és a tördelés módja az említett lapokban és Svigel újságkivágásaiban azonos,
így ez utóbbiak hitelessége nem kétséges.
Gyóni Géza költő természetesen létezett. 1884-ben született és valóban 1917-
ben halt meg Krasznojarszkban. M int arra a magyar lexikonok rámutatnak, a köl­
tő Szibériában írt versei igazán megrázó erejűek, azok 1921-ben jelentek meg kö­
tetben, a hazájában. Nem tudom, hogy vannak-e a kötetben Petőfi versek is.155
A Petőfi barguzini életével kapcsolatban említett Varga család A. M. Kurtyik
ulan-udei helytörténész és őslakos adatai szerint Verhnyeugyinszkban élt. Vala­
milyen Sz. Varga 1970. augusztus 20-án publikált a Daurszkaja Nov című lapban
(Borzja település, Baj kálón túli terület).
Aknai Tibor, a budapesti Szabó Ervin Könyvtár munkatársa rábukkant Svigel
Ferenc két újságcikkére, amelyekben a szerző részletesen beszámolt Petőfi sírja
megtalálásának körülményeiről. Azt írta, hogy orosz fogságba esve, 1914 őszén a
Verhnyeugyinszk melletti Nyizsnyaja Berjozovka-i táborba került. Egy alkalom­
mal, amikor kiment a városi piacra (az a vásárcsarnok körül volt - A. Ty.), megszó­
lította őt egy helybéli lakos, aki egy Varga nevű, 1848-as magyar forradalmár fia
volt. Beszélt a Szibériába deportált honvédek sorsáról. Arról is tájékoztatta, hogy
Barguzinban van Alekszandr Petrovics híres magyar költő sírja. Amikor Svigel el­
m ondta a hírt fogolytársainak, valamennyien arra a meggyőződésre jutottak, hogy
ez a költő csak Petőfi Sándor lehet. Tehát a XIX. és XX. század fordulóján Magyar-
országon szilárd meggyőződése volt mindenkinek, hogy Petőfi hadifogolyként va­
lahol Szibériában fejezte be az életét. Az interjút készítő újságíró azt írta, hogy egy
idő elteltével Svigel mégis ellátogatott Barguzinba, ahol az 1848—1849-es magyar
szabadságharc fogságba esett más honvédjeinek leszármazottait is megtalálta, akik
megmutatták neki a helyi temetőben honfitársuk, a költő és őrnagy sírját.
Aknai Tibornak sikerült megtalálnia még egy cikket ezzel a kérdéssel kapcsolat­
ban, amelyet Svigel egyik szibériai sorstársa írt. Hagymási István egykori gyalogos

155 Nincs tudomásunk olyan Gyóni Géza-kötetről, melyben Petőfi-versek is lennének. (Szerk.)

105
Alekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

igazolta Svigel állítását: „Svigel Ferenc állításait, akivel különben 1917 óta nem talál­
koztam, én is igazolom. Svigel Ferenc annak idején nagy propagandátfejtett ki hadifo­
golytársai között Petőfi hamvainak hazahozatala érdeké'ben!n% Hagymási István cik­
ke szerint Svigel egyszer megszökött a Nyizsnyaja Berjozovka-i fogolytáborból, és
8 napig volt önkényesen távol, amiért fegyelmi büntetés kapott. M int kiderült, el
tudott jutni Barguzinba, és lefényképezte a sírt „a temető bal sarkában, nem messze
az erdő melletti s z a k a d é k tó l(Ez a leírás megfelel földrajzilag a költő sírhelyének,
amelyben 1989-ben megtalálták földi maradványait, de erről később.) M int to­
vább Svigel leírta: „Keresztfája, amit én fényképeztettem le, körülbelül 120 centimé­
ter magas és 10 centiméter széles. A keményfából készült táblába hat díszszöveget vés­
tek be. ” (Vajon 6 verssor lehetett?)
Verhnyeugyinszkba visszatérve, Svigel Ferenc két fényképet hívatott elő: az egyi­
ket postai levelezőlapra ragasztotta és hazaküldte a szüleinek, a másikat magával
vitte, fogsága letelte után. Nemsokára sikerült kapcsolatot teremtenie a Svéd Vö­
röskereszttel, azzal a nemzetközi szervezettel, amely a Szibériába került, első világ-
háborús foglyok érdekeit védte. Ezután már büntetlenül utazgathatott Barguzinba.
Hagymási István így folytatta: „Svigelnek Petőfi sírjáról készített felvételét mi is lát­
tuk. Emlékszem világosan, hogy Svigelnek a sír felkutatásánál magyar tisztjeink is
segédkeztek. (...) Petőfi sírjáról egyébként nemcsak az Amurszkaja Zsiszm (Zsizny —
ford.) című lap, hanem a Ruszkoje Slovo (Russzkoje Szlovo - ford.) is írt. ”
Az említett tisztek között lehetett „az újság egy olvasója Kerekegyházáról”, aki
névtelenségbe burkolózott. Elküldte a lapnak visszaemlékezéseit Petőfi barguzini
sírjának kereséséről, amelyben ő is részt vett. „Közli, hogy több társával, akikkel vé­
gigszenvedték a szibériai fogság minden kínját, ö is megtalálta Petőfinek iliszunszki
(azaz barguzini —A. Ty.) sírját. A z erre vonatkozó feljegyzések, továbbá az oda 1848-
ban (1849-ben - ford.) hurcolt magyar foglyok leszármazottainak elbeszéléseibőlfel­
vett írások is birtokában vannak. Közli azt is, hogy Petőfinek oroszországi raboskodá-
sáról több Magyarországon élő család is tudott. Húsz év óta gyűjti a Petőfire vonatko­
zó adatokat. (...) Svigel Ferencnek (...) az a megállapítása, hogy Petőfi Bargusinban
(Barguzinban - ford.), 1845-ben (1854-ben - ford.) házasságot kötött, teljes mér­
tékben fedi a valóságot, mert midőn erről Oroszországban értesültünk, Bargusinba
utaztunk és a házasságlevelet is kiváltottuk. De rendelkezésünkre áll Petőfi halotti le­
vele... is”}'"
íme, magának Svigelnek a szavai felfedezéséről:
„Mikor közismertté vált, hogy Petőfi sírját megtaláltuk, erről az Arrnuszkaja Zsizn
(Amurszkaja Zsizny —ford.) nevű orosz lap 1916. augusztus 27-i számában is be­
számolt. A beszámoló kis cikket is ráragasztottam egy levelezőlapra és hazaküldtem
szüleimnek, akik hazaérkezésemig megőrizték, visszaadták nekem, és igazolásul most1567

156 Magyarság, 1940. szeptember 18.

157 Abonyi Ernő: Magyarság, 1940. augusztus 11.

106
 Svigel Ferenc és a többiek

be is mutatom. A z ott élő magyar családokról is magammal hoztam a feljegyzéseket.

Iliszunszkban temették el Vargán kívül Farkas Károly '48-as foglyot is, akit 1869-
ben agyonlőttek az oroszok. Egy Mikor nevű fogoly, aki ottlétemkor Bargusinban
(Barguzinban - ford.) még élt, világosan emlékezett arra, mikor Petőfi (...) egy otta­
ni orosz lányt vettfeleségül. A házasságukból egyfiú született, Petőfi halálát követő má­
sodik hónapban. Abban az időben a '48-as hősök közül Omszkban egy Kovács és egy
Tóth nevű, ’48-as hős még élt. (Csitában van egy Kovicsev nevű tudós barátom - A.
Ty.). Domorot Istvánt Bargusinban 1864-ben temették el. Chataszunszkban (talán
Hoto-Uljunszkban, magyarra fordítva „Uljunszk városban”, ma Ülj un falu? - A.
Ty.) temették el 1879-ben Eöttövényit, 1865-ben pedig egy Tormás Ferenc nevű 48-as
hőst, továbbá egy Bobor nevű, ugyancsak 48-as foglyot, de ennek sírkeresztjéről lemo­
sódott az évszám. ”
Befejezve visszaemlékezéseinek publikálását a Magyarság című lap 1940. évi szá­
maiban, Svigel Ferenc sajnálattal írta: „Ezeket az adatokat és a többi feljegyzéseimet
fe l akartam könyv alakban dolgozni, hogy megdönthetetlen és mindenkor ellenőrizhető
bizonyítékaimat a nyilvánosság elé tárjam, hogy én és társaim mégis megtaláltuk Pető­
f i Sándor sírját. Húsz éve őrzöm ezeket az adatokat, de nem jutottam ahhoz, hogy fel­
dolgozhassam, mert sorsom nagy küzdelmeket mért rám és lehetetlenné tette számom­
ra a könyv megírását. ”158
Ami Svigel brosúráját illeti, az Pesten jelent meg 1943-ban, de értékes szöveg
nélkül.159Érdekes lenne megtalálni Svigel előadásának szövegét, amelyet a pester­
zsébeti Iparos Körben akart felolvasni 1943. október 24-én Budapesten, a Kossuth
Lajos utca 49. szám alatt.
Folytatva a régi újságcikkek tanulmányozását, Aknai Tibor még egy régi, elfelej­
tett írást talált a Petőfi-kérdésről. Ez Abonyi Ernő interjúja Svigel Ferenccel a M a­
gyarság című lapban 1940-ben (Petőfi útja Segesvártól iliszunszki sírjáig. Magyarság,
1940. szeptember 4.) a nagy magyar költő szibériai tartózkodásának tényét igazo­
ló dokumentumokkal kapcsolatban. Újabb beszámolójában Svigel említést tesz ar­
ról, hogy Varga József utódainál megtalálta a költő naplóját. Miután elolvasta Pető­
fi Sándor jegyzeteit, Svigel nyomon tudta követni 1800 magyar hadifogoly, köztük
Petőfi Sándor deportálásának útját Oroszországba és tovább Szibériába. Útjuk Er­
délyből a Gyimesi-szoroson és Kisinyovon át Kijevbe vezetett. O tt a foglyokat ösz-
szeírták és két csoportba osztották. Az egyiket Szamarába, a másikat pedig Omszk-
ba, majd a Bajkálon túli területre küldték. A második csoportban volt Petőfi Sán­
dor őrnagy (Alekszandr Sztyepanovics Petrovics néven) és barátja, Varga József, aki­
től haláláig nem vált meg. Útban Omszk felé Petőfi feljegyezte a városokat és falva­
kat, amelyeken át a fogoly honvédeket szállították. (Említés történt „Petőfi Sándor

158 Magyarság, 1940. aug. 4.

159 Svigel Ferenc: Petőfi-emlékek Szibériából. Hogyan jutottam Petőfi iliszunszki sírjához?
Bp„ 1943.

107
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „titkos fogoly’

őrnagy saját térképéről” Orjolig, amelyben megjelölte az összes településeket és pi­

henőhelyeket a hadifoglyok szállításának útvonalán. Sajnos, erről nem találtunk do­
kumentumokat.) Ezt a térképet (vagy másolatát?) Petőfi valamilyen úton hazaküld­
te Magyarországra rokonainak, a Baky családnak, amelynek leszármazottai a mai
napig Magyarországon élnek, de a kutatók közül még senki nem próbálta konkré­
tan keresni náluk ezt az értékes kéziratot. Lehet, hogy ez is egy része volt a tervezett
úti leveleknek (amilyeneket már fiatal korában írt), de a Szibériába történő utazásá­
ra és barguzini életére vonatkozó írások nem jutottak el a címzetthez, mivel az „ál­
lamellenes bűnözők” leveleit az orosz birodalom rendőrsége hivatalosan elkobozta.
Svigel Ferenc visszaemlékezéseinek elemzése során bekapcsolódott a munkába
Budapestről Falus O ttó Pál, aki, m int kiderült, nemcsak ismerte Svigelt és Sándor
Józsefet, de közvetlenül részese volt a Petőfi barguzini sírja felfedezésének elsőbb­
ségéről folytatott vitájuknak is.
„1939 júniusában — írta nekünk Falus —levélben fordult hozzám Svigel Ferenc
első világháborús szibériai fogoly, aki a magyar újságokban arról írt, miképpen talál­
ta meg Iliszunszkban, a fíajkál-tó közelében nagy költőnk, Petőfi Sándor sírját. Leve­
lében Svigel egyebek között ezt írta: «Hallottam, hogy az Ön dédapja személyesen is­
merte Petőfit és vele volt egészen az eltűnéséig. Kérem, adjon nekem lehetőséget, hogy
ezzel kapcsolatban beszélhessek Önnel...»
Természetes, hogy beszéltem erről a levélről egykori gimnáziumi tanáromnak, Sán­
dor Józsefnek, aki abban az időben szintén könyvet írt Petőfi Sándor életéről és halálá­
ról, Svigel Ferenchez hasonlóan ö is hadifogoly volt Szibériában, így közvetlenül köze
volt a hírhez. Ekkorra Sándor Józsefmár megírta Petőfi segesvári eltűnésének fejezetét.
Átadta nekem dolgozata másolatát, amelyben dédapám naplójából is voltak részletek,
így mintegy jogossá tett a közös munkára.
Ahogy emlékszem, tanárom Petőfi Sándorról írt könyvében ilyen momentumok sze­
repeltek:
1. A Petrovics család ismertsége és származása;
2. Petőfi Sándor születésének ideje (1822. december 31.) és helye (Szabadszállás);
3. Petőfi szibériai tartózkodásának helye (lakhelye, sírja és annak bizonyítéka, hogy
valóban ott tartózkodott).
Kézhez kapva dédapám visszaemlékezéseit, Sándor József hatalmas energiával lá­
tott hozzá Petőfi szibériai témájához, és gyorsan megírta könyvének harmadik részét,
amely a segesvári eseményekről szólt. Éppen ekkor kaptam meg Svigel Ferenc levelét, aki
szintén megkezdte egy könyv írását Petőfi szibériai sírjának kereséséről. Sándor József
azt tanácsolta nekem, válaszoljam azt Svigelnek, hogy a dédapám anyagainak közlé­
si jogát már átadtam neki.
Közös munkánk Sándor Józseffel nem valósult meg. Fiatal voltam, sportoltam, ezért
nem szerettem ülni az íróasztal mellett. Aztán kitört a második világháború... ”160

160 Oonyui Ommo fián (Falus Ottó Pál): i. m., 140-141.

108
 Svigel Ferenc és a többiek

Sándor József megírta a könyvet, azt kiadták, szerepel a Petőfiről szóló munkák
bibliográfiájában,161 de elveszettnek nyilvánították. Ám Balajthy András és Szirti
László magyar kutatók megtalálták ezt a könyvet, és elhozták Burjátiába. Egy rö­
vid ideig magam is a kezemben fogtam, belelapoztam, de nem értettem meg a tar­
talmát magyar nyelven. A könyv kemény bőrkötésben volt, a szerző neve kidom­
borodott a címhez képest. Sándor József más könyveiről nincs tudomásom, kivé­
ve egyet, a Nemes Petőfi Sándor költőnk Szabadszálláson született és Szibériában halt
meg címűt (Budapest, 1941.), valamint ismert az 1939-1940-ben közölt interjú-
sorozat.
A háború előtti években egy sor más szerző is jelentkezett, aki találkozott Szi­
bériában az utolsó, még élő száműzött magyar honvédekkel, illetve azok leszár-
mazottaival. Például Udvardi István, aki 1914-től 1920-i volt orosz fogságban,
azt írta visszaemlékezéseiben, hogy a Verhnyeugyinszk melletti fogolytáborból
nem lehetett megszökni még Mongólia felé sem, mert a helyiek a kitűzött juta­
lomért elfogták és visszavitték a szökevényeket, vagy megölték őket, mivel a ha­
tóságok megengedték, hogy megtartsák azok vagyonát. A szerző leírja a találko­
zását az 1848-1849-es szabadságharc leverése után Szibériába száműzött egyik
magyar gyermekeivel. Apjuk gyakran mondogatta: „Az oroszok sok magyart ej­
tettek foglyul és vittek magukkal a Bajkál-tóhoz.” M iért hazudott volna az öreg a
gyermekeinek?162
Kéri Edit Petőfi-kutató „Segesvártól Szibériáig” címmel a Magyar Demokrata
című hetilapban közölt írásában (2003. 37. sz.) beszélgetést idéz egy Kiss Pál nevű
idős férfival, akinek az apja első világháborús hadifogoly volt a Daraszun táborban,
Csita mellett. O tt találkozott Csapó Mihály nevű, akkor még élő 1849-es magyar
hadifogollyal, aki elmondta neki, hogy Petőfi Sándorral együtt volt a fogolytábor­
ban, s a költő 1856 körül halt meg. Ismert az 1971-ben elhunyt Jozef Halion tör­
ténete is, aki elmondta: a Verhnyeugyinszk melletti berjozovkai táborban való tar­
tózkodása alatt egy nő jött hozzájuk „Vengerka faluból” (a vengr, vengerka magyart
jelent - ford.), kérve, vigyék el a hírt Magyarországra, hogy ő Petőfi Sándor uno­
kája, a fivérének pedig Kuznyecov a neve. Czotter Gábor is beszélt a nagyapjáról,
aki hadifogolyként 1916-ban a Bajkálon túli vidéken találkozott a még élő, utol­
só magyar felkelőkkel. (Ország-Világ, 1989. szeptember 6.). A Bajkál-tó környé­
kén 80-90 éves idős magyarokkal való találkozásokról számol be Kéri Edit, idézett
könyvének 33., 40., 44-45. oldalán.
E témakört folytatva, újabb adalékokkal is szolgálhatunk. A munkácsi V. V.
Pagirját felkereste a Bajkálon túli területi Uzon faluban élő D. G. Dorzsijev, s el­
m ondta szerzőtársamnak, hogy Csitától nem messze van egy falu, ahol a mai na­
pig a XIX. század közepén oda került magyarok, azaz 1849-es hadifoglyok leszár­

161 Sándor József: Petőfi Szibériában volt. Budapest, 1939.

162 Udvardi István: Biztos, hogy vittek. Új Magyarország, 1991. október 7.

109
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

mazottai élnek. Lengyel Géza a könyvében163 említést tesz arról, hogy egy szibé­
riai faluban dolgozó, első világháborús magyar hadifoglyok találkoztak egy Csépe
Kálmán nevű 83 éves honfitársukkal, aki magyarul beszélt. Elmondta, hogy hon­
véd volt 1849-ben, az oroszok az elítélt felkelők nagy csoportjával együtt Szibéri­
ába deportálták. Az egyik orosz utastársuk a vonatban pedig azt mondta a magya­
roknak, hogy nála otthon Turka faluban Petőfi Sándor képe van a falon, s ez van
ráírva oroszul: „Alekszandr Petrovics őrnagy \ (Ez arról tanúskodik, hogy a fogoly
magyarok körében állandó beszédtéma volt a nagy magyar költő száműzetésben
töltött életének története.) Idős magyar honvédekkel és utódaikkal való találkozá­
sokról számolnak be írásaikban a XX. század első két évtizedének hadifoglyai, köz­
tük Strém István,164Karikás Frigyes,165Markovics Rodion,166Rózsa Péter, Feri Sán­
dor,167 a későbbiek közül Rózsás János168 és mások.

163 Lengyel Géza: Annyi baj legyen... ((Nyicsevo). Hadifogoly riport-regény, Fortuna Könyv­
kiadó, Budapest, 1931., 89.
164 Strém István: Újság, 1939. július 30.
165 Karikás Frigyes: A járatos ember és egyéb elbeszélések. Budapest, 1978.
166 Markovics Rodion: Szibériai garnizon. Kolozsvár, 1927.
167 Feri Sándor: Mai Nap, 1989. aug. 11.
168 Rózsás János: Éltető reménységek. I-II. Visszaemlékezés szibériai hadifogságomból. Mün­
chen, 1987.

110
 A SZÁ M Ű ZETÉS ÚTVONALA

A száműzetés útvonala

Elemezzük az ellentmondásos ismereteket, és próbáljuk meg rekonstruálni belőlük

legalább hozzávetőlegesen a magyar hadifoglyok és Petőfi Sándor szibériai szám­
űzetésének útvonalát.
Ha a honvédek által a lovasroham idején Bem „ismeretlen”, civil ruhában a ma­
gyar honvédsereg főparancsnoka törzskari hintájából menekülő „kimentett” adju­
tánsa Petőfi Sándor volt (mivel minden bizonnyal ő volt az egyetlen ember Bem
közelében a harctéren ilyen öltözetben), akkor az orosz parancsnokság egyértelmű­
en a megmentéséről beszél. Más dolog, hogy a ló a két lovas alatt elfáradt, és ha­
mar elvesztette az erejét, ezért Petőfinek nem volt m it tennie, m int hogy leugor­
jon a lóról, lehetővé téve bajtársa menekülését.169A menekülő Petőfit a kozákok
utolérték, és a közelben futó honvédek szeme láttára lekaszabolták. Hogy a sebe­
sült költő azonnal fogságba esett-e, vagy csak később, gyógykezelése után, az nem
játszik különösebb szerepet. Hiszek Franz Fiedler állításának, aki azt mondta, hogy
az eszméletét vesztett költőt egy segesvári paraszt házában hagyták gyógykezelésre.
Amikor szemmel látható volt az orosz hadsereg győzelmének elkerülhetetlensé­
ge, a magyar felkelők addigra már hallottak a győztesek emberiességéről és a sza­
badságharccal való együttérzéséről. A törzskari dokumentumok bizonysága szerint
az oroszok már Segesváron átadták a sebesült „lázadókat” a helyieknek gyógykeze­
lésre, vagy hazaengedték a betegeket, sebesülteket, fegyverteleneket. Ezért aztán a
legyőzőitek, kilátástalan helyzetükben, inkább az oroszoknak adták meg magukat,
mintsem az osztrákoknak. Petőfi Sándor számára Magyarországon maradása belát­
hatatlan és az életére veszélyes következményekkel járt volna: már tudta, hogy ma­
gas vérdíjat tűztek ki a fejére. Számára az orosz fogságba kerülés Petrovics néven
egyetlen lehetőség az életben maradásra és arra, hogy valóra váltsa az utolsó ver­
seiben honfitársainak tett ígéretét, miszerint a forradalom történetírója és „a szent
holtak hőstettének” dalnoka lesz.
Az orosz hadsereg törzskari dokumentumai egyértelműen a hadifoglyok nagy
számáról beszélnek (mintegy kétezer ember, közülük Segesvárnál 500), akiket a
zsitomiri ezred zászlóaljának fedezetében gyűjtöttek össze Telekfalván, ahonnan
Oroszországba vittek Moldván, Bukovinán és Csernovicon át Lüders tábornok

169 Lásd TlapHoe Epemeü (Parnov Jeremej): i. m.

111
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

ezredének kíséretében. 1849-ben Moldvában, román területen már öt magyar falu

létezett, amelyek lakói korábban Erdélyből menekültek oda az osztrák hatalom
terrorja elől. Istensegits faluban az orosz kozákok megkérték a helyieket, hogy ké­
szítsenek élelmet a foglyoknak. Az egyik helybeli lakos élete alkonyán elmondta
ezt az esetet az unokáinak. Azok elbeszélését Kóka Rozália néprajzkutató felvette
magnetofonszalagra, később cikkében közölte.1/0
A hadifoglyok további útja Kijeven és Orjolon át Szibériába vezetett.

Kiszely István magyar Petőfi-kutató talált egy cikket, amely a magyar hadifog­
lyok kijevi nyomairól szól. 1852-ben egy kolostor pincéjében a foglyok a falon ma­
gyar felkelők bekarcolt neveire bukkantak. Őket továbbszállításuk előtt helyezték
el ebben a helyiségben.170171
Korábban már volt szó egy bizonyos térképről vagy útinaplóról, amit Petőfi Sán­
dor állítólag a hadifoglyok oroszországi útvonalán vezetett, feljegyezve a városok,
falvak neveit, a köztük levő megtett távolságot. E „térkép” szerint a fogolymenet
a tizennegyedik napon érte el Omszk városát, ahol az embereket fegyenctovábbí-
tó börtönben helyezték el. 1849. december 4-én este Petőfi és Varga bejelentették
baj társaiknak, hogy haza akarnak szökni, felszólították őket, kövessék a példáju­
kat. Ám ezt az ötletet nem mindenki tartotta jónak. A kitört hóviharra hivatkoz­
va a börtön lakói igyekeztek meggyőzni barátaikat, hogy ne kövessenek el végzetes
hibát, hiszen elpusztulhatnak a fagyban és a viharban, a kihalt, hóborította pusz­
taságon. Ám a költő makacsul kitartott a terv mellett, mondván, hogy nem ilyen
utakat tett már meg viharban és fagyban, hogy most ijedjen meg, amikor várja őt
a felesége és a gyermeke.
Hasonló eset valóban volt már Petőfi életében, amikor tizenöt éves korában a
család elszegényedése miatt bejárta gyalog Magyarországot vándorszínészként.
Egyszer télen félig megfagyva a beteg, erejét vesztett, kimerült ifjú Pákh Albert há­
zában talált menedéket.172173 Később Petőfi e borzalmas télen átélteket örökítette
meg A farkasok dala című versében:1'3
Süvölt a zivatar
a felhős ég alatt,
a tél iker fia,
eső és hó szakad.
Kietlen pusztaság
ez, amelyben lakunk;
nincs egy bokor se, hol
170 Lásd: Kéri E.: Istensegitstől Szibériáig. 1-2. Magyar Demokrata, 2014. július 16., 23.
171 Kiszely I.: i. m.
172 TlapHOB EpeMeű (P a rn o v Jeremej): i. m.
173 A tájleírás is hiteles, de - mint tudjuk - ezzel a versével A kutyák dala mellett a szabadok
és a szolgák sorsának az összehasonlítását hangsúlyozta.

112
 A SZÁ M ŰZETÉS ÚTVONALA

meghúzhatnék magunk.
Itt kívül a hideg,
az éhség ott belül,
e kettős üldözőnk
kínoz kegyetlenül...
(Petőfi Sándor összes költeményei. II. köt. Bp., 1966. 15. old.)

A szökés sikerült, de december 20-án a kimerült és összefagyott szökevénye­

ket elfogták és visszavitték Omszkba. „Már alig éltünk, amikor megtaláltak min­
ket. Nem gondoltam, hogy ilyen hideg létezhet egyáltalán — írta Petőfi útinaplójá­
ban, amely, sajnos, ezidáig nem került elő. Egyébként e sikertelen szökés története
leírásának stílusa megegyezik az Üti levelekével, amelyeket ifjúkorában írt magyar-
országi vándorlásai során.174175
December 30-án a költőt és Varga barátját az omszki fegyenctovábbító börtön
47-es cellájába zárták. Az épület még áll, a XIX. század elején épült. 1850. janu­
ár 19-én a szökésért a bíróság a szökevényeket a távoli Bajkálon túli területen le­
töltendő kényszermunkára ítélte. Tehát a magyar honvédeket bírósági ítélet és ki­
vizsgálás nélkül szállították Szibériába, csak a szökések miatt ítélték őket kényszer-
munkára! Az út az ismeretlenbe kemény fagyok és heves hóviharok közepette veze­
tett, Omszktól a hideg, lakatlan síkságon át a mai Novoszibirszkig, onnan a hegye­
ken és tajgai rengetegen keresztül Acsinszkba, Krasznojarszkba, a ritka postaállo­
másokon át Irkutszkba, a befagyott Bajkál-tavon át Verhnyeugyinszkba, Csitába, a
nyercsinszki ércbányákig. Az első szánon Petőfi, Varga és Nemes, a másodikon Ko­
vács, Tóth és Farkas, a harmadikon Mikes és Domorot, a negyediken Eöttövényi,
Tormás és Bobor utazott. A hadifogoly-szállítmány első oszlopát az ötödik szán
zárta, azon Zombori, Kalmár, Pintér és Csizmadia ült. Borzasztó volt az út a ke­
mény fagy miatt, amikor hosszú órákig kellett mozdulatlanul ülni a szánokon. Ez­
zel egy időben, 1850 telén a nyercsinszki száműzetésbe bilincsben utazó M. V.
Petrasevszkij forradalmár ezt írta naplójában: „Szörnyen fáztunk... Tíz órát ülni a
kibitkában, anélkül, hogy kiszállhattunk volna, szinte elviselhetetlen volt.”Xn
A kijevi haditörvényszék nyomozati ideje alatt - írta Varga József - sok más,
Segesvár alól ideszállított honvéd is megszökött, miután tudomást szereztek ar­
ról, hogy az Orosz Birodalom távoli, keleti vidékére akarják őket száműzni, ahon­
nan már biztosan nem tudnak hazatérni. Szomorú sors várt rájuk: egyesek eltűn­
tek, másokat elfogtak és Kremencsug, Moszkva, Ufa, írbit börtöneibe zártak, is­
mét másokat egyszerűen agyonlőttek. „Ki tudja, hányán maradtak életben a segesvá­
riak közül, csak ne volna olyan kínszenvedés az ittlét, olyan messze a mi drága hazánk-

174 Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése. Bp., 1967., 343-379.
175 OaepKM ncTopwn 3a6aŰKaabCKoro i<pa«. (A Bajkálon túli terület történelmének vázla­
ta.), Csita, 2009., 84.

113
A lkkszej T yivanyf/nko : A szibériai „titkos fogoly’

tói... Látja Isten a mi vétlen könnyeinket és szenvedésünket, hogy igazságosan megbün­

tesse az osztrák vérszopókad - írta Petőfi a naplójában.
Véleményem szerint az Erdélyből a Bajkál-tó vidékére való szibériai rabszállítás­
hoz volt valamilyen köze a Roth (vagy Rick?) vezérőrnagy parancsnoksága alatt
álló, szelenginszki gyalogezrednek, Cseodajev gyalogsági tábornok tartalékoszlopá-
nak, amelynek fő állománya, 3197 fő a magyarországi hadjárat idején Miskolcon
állomásozott, de a segesvári csatában közvetlenül részt vett.17617
Hazatérésük után a katonák teljesíthették a magyarországi hadjárat parancs­
nokságának utolsó utasítását: a „lázadók” kíséretét örökös száműzetésük helyére,
Szibériába. Még egyszer feltűnik Rick tábornoknak, mint a kelet-szibériai kato­
nai helyőrség parancsnokának neve: 1866-ban a Bajkál-tó körüli postaút építésén
dolgozó lengyel száműzőttelc lázadásának elfojtásánál.1'7 Ki kellene deríteni, hogy
ugyanaz a Rick (vagy Roth?).
1850. március 1-én a száműzött magyarokat a nyercsinszki ércbányába szállí­
tották (a Varga által említett, Bajkálon túli Hotorszk valószínűleg a mai Tohtorszk
falu, Csita mellett) és átadták az egyik akna vezetőjének. Megkezdődött számukra
a hosszú, nehéz és kimerítő kényszermunka. Petőfi helyzetét súlyosbította, h o g y
hűlése miatt kiújult régi tüdőbetegsége, és kinyílt a segesvári csatában kozák pi-
kától kapott sebe. Köhögés, mellkasi fájdalom kínozta, sokáig feküdt a börtön­
kórházban. Alig épült fel valamelyest, ismét földalatti munkára küldték, az ólom­
bánya vájataiba. O tt pedig nem remélhette, hogy súlyosan megrendült egészsége
helyreáll. Ezek az ércbányák „gyilkos” helyek voltak, a kényszermunkások közül
kevesen bírtak ki itt élve pár évet (ma már tudjuk, hogy miért: a halálos sugárzás
megengedett normájának több százszorosa van ott!). Ezért Petőfi, Varga, Csizma­
dia és néhány más sorstársuk újabb szökésre szánta el magát. 1851. június 6-án
rábeszélték a helyi postakocsist, hogy vigye el őket minél messzebbre az ércbányá­
tól, és öt nap múlva a szökött honvédek Verhnyeugyinszkba értek. Itt Petőfinek
ismét erős mellkasi fájdalmai jelentkeztek. Varga elment a városi piacra, ahonnan
azzal a hírrel tért vissza, hogy a napokban Barguzinba indul a „Tungurija” kara­
ván, amellyel távoli, elhagyatott vidékekre lehet eljutni, ott elrejtőzhetnek a bá­
nyaőrség üldözői elől.
Némi magyarázatként: a „Tungurija” karaván nevét természetesen kapcsolat­
ba lehet hozni a „Tunguzia” szóval (tunguz az evenkek régi neve volt). Valószínű­
leg ez egy szokásos áruszállítás volt az évenkénti téli vásárról a barguzini lakosság­
nak, a röviddel azelőtt a Baunt-tó mellett megnyitott aranybányák dolgozóinak
és a tajgai őslakos nomádoknak. Ám nem lehet teljes mértékben hinni Varga fel­
jegyzéseinek a Nyercsinszkből való szökésről. Egyetlen postakocsis vagy kereske­
176 MenoKoe (Menokov), Szentpétervár, 1851, 38., 39. sz. jegyzék; M. Opeyc (I. Oreusz),
Szentpétervár, 1880., 87.
177 Koiuuw C. 0.: 3a Hamv n B a m y CBOőofly. (Kovalj Sz. E: A mi és a ti szabadságotokért),
Irkutszlc, 1966.

114
 A SZÁ M Ű ZETÉS ÚTVONALA

dősegéd a karavánból, ráadásul a Szibériában ismeretlen Kossuth-bankókért nem

vállalkozott volna arra, hogy a szökött külföldi kényszermunkásokat északra szál­
lítsa, félve a szigorú büntetéstől, attól, hogy a rendőrség ítélete alapján az ő he­
lyükre kerülhetnek. Sokkal hihetőbb, hogy a betegek dolgoztatásának haszonta-
lansága miatt megszüntették a kényszermunkájukat, s a törvények értelmében a
hadifoglyokat meghatározott helyekre száműzték, ami sok „államellenes bűnöző”
számára életfogytiglani volt. Ha barguzini informátoraink, a Morokov testvérek
Alekszandr (Zander) Petrovicsa Petőfi Sándor őrnagy és költő volt, akkor megér­
kezése a száműzöttek nagy csoportjával, fegyveres őrség kíséretében azt jelenthet­
te, hogy a zsandárok Barguzin környékére szállították, majd csoportonként az ot­
tani orosz falvakba telepítették őket.178179
Petőfi Sándor (Alekszandr Sztyepanovics Petrovics) barguzini életéről már ko­
rábban szó volt. Vizsgáljuk meg orosz levéltári források alapján, hogyan reagált az
orosz közvélemény a magyar forradalom és szabadságharc résztvevőinek deportá­
lására és az 1849. évi véres segesvári csatára.
Oroszország akkori haladó szellemű gondolkodói tudtak a fogságba esett ma­
gyar felkelők tömeges deportálásáról Szibériába, annak ellenére, hogy a cári ha­
talom igyekezett azt a legnagyobb titokban tartani. A. I. Gercen ezt írta Orosz­
ország és Európa című könyvében: „Micsoda szégyen —1849-ben, elveszítve min­
dent, amiben reménykedtek, mindent, amire szert tettek, az agyonlőttek, felakasz­
tottak holttestei közelében, a bilincsbe vertek, bírósági ítélet nélkül száműzöttek kö­
zelében az országról országra űzött szerencsétlenek látványa, akik annyi vendég­
szeretetet kaptak, m int a zsidók a középkorban, akiknek, m int a kutyáknak, egy
darab kenyeret löknek, hogy útjuk folytatására kényszerítsék őket, micsoda szégyen
—1849-ben megismerni a cárizmust csak az északi szélesség 59. foka alatt!”Gercen
különben is sokszor írt együttérzéssel a magyar forradalomról, például ezt: „Az
orosz cári hatalom az európai nemzeti-felszabadító mozgalmak vérbefojtása után
bírósági ítélet és kivizsgálás nélkül száműzte és szórta szét a forradalmárok ezreit a
fagyos Szibériában. ”17yTöbbször foglalkoztak ezekkel az eseményekkel más szer­
zők is írásaikban.
Ismét felvetődik a kérdés: milyen, Kossuth-bankókkal rendelkező magyarokat
talált a Bajkál-tó partjainál „1849 körül” a szibériai levéltári dokumentumokban
Sz. V. Makszimov, a XIX. század közepének orosz történésze? M it csinált 1883-ig
Bethlen grófnő, aki egy teljes évig inkognitóban élt Irkutszkban, és július 25-én
utazott haza? Milyen magyarokkal lehetett találkozni a „régi időkben” az irkutszki
piacon, aminek időpontját Ny. Sz. Romanov szintén a XIX. század közepére te­
szi, s ami időben egybeesik Sz. V. Makszimov „kereskedő magyarjainak” feltűné­
178 TueaneHKO A. B.: CnőnpcKne aoporn neretfin. (Tyivanyenko A. V.: Petőfi szibériai út­
jai.), Bajkál, Ulan-Ude, 1987/1. sz., 140-141.
179 Tepuen A. M.: BoíÍHa n Mnp. CoőpaHne cohmhchmm b 30 T O M a x . ( Gercen A. I.: Háború és
béke. Összes művei 30 kötetben.), XIV. Moszkva, 1957.

115
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

sével? Mi a Duna-sziget a Léna folyó deltájában, amelynek a jakutok körében „le­

gendás híre” volt?180
A magyar felkelők menekülése az osztrák megtorlás elől (ami többnyire kivég­
zés és börtönbüntetés volt) a szabadságharc leverése után sokkal nagyobb mértékű
volt, mint azt eddig a kutatók hitték. Az ukrajnai Lvov állami levéltárainak doku­
mentumai szerint csupán Galíciába rengetegen menekültek a harci cselekmények
résztvevői közül, Bem József tábornok hadseregéből. Fontos megjegyeznünk, hogy
a honvédek Oroszországban kerestek menedéket, annak ellenére, hogy az orosz
hadsereg Ausztria oldalán harcolt. Ebből következik, hogy a cári rezsim szövetsé-
gesi segítsége csupán névleges volt, csak a felső, nemesi tiszti kart érintette, az egy­
szerű katonák, mint már írtuk korábban, együttéreztek azokkal, akik ellen a pa­
rancs értelmében fegyvert kellett fogniuk.
Számos nyomozati anyag maradt meg a magyar forradalom és szabadságharc
résztvevőiről. Galíciában olyan erős volt a Magyarország szabadságáért vívott har­
cok visszhangja, hogy a felkelés leverése után másfél évvel Lembergből Bécsbe to­
vábbra is az osztrák monarchiát nyugtalanító hírek érkeztek. Például a Törökor­
szágból visszatért Antoni Szumianski (Bemmel együtt menekült török földre Se­
gesvár után) a galíciaiak előtt mondott beszédeiben dicsőítette a magyarok bátor­
ságát.181 Hasonló aktivitást tanúsított Franciszek Teselski, a magyarországi lengyel
légió katonája, miután kiszabadult a börtönből.182
Válaszul Ferenc József osztrák császár 1849. augusztus 29-én arra kérte a galíci­
ai orosz hatóságokat, hogy üldözzék a magyar forradalom oda menekült résztvevő­
it, akik hűek maradtak a forradalmi eszméidhez, nyíltan beszélnek a magyarok és
lengyelek harci bátorságáról, dicsőítik Kossuthot, Dembinszkyt, Petőfit, Wysockit,
Damjanichot és a felkelés más vezéreit, portréikat terjesztik, forradalmi dalokat
énekelnek, gyűjtenek a magyar szökevények és a forradalom Magyarországon ki­
végzett résztvevői családjainak megsegítésére, beszédeikben, leveleikben, emlékira­
taikban újabb, eljövendő felkeléseket emlegetnek, az európai reakciós monarchi­
ák bukását jósolják, a magyar szabadságharcról az emigrációban kiadott könyve­
ket terjesztik. És általában, mindenkit üldözzenek, aki rokonszenvet érez a magyar
felkelők iránt.183
Az egyik ilyen személy volt Kastan Dominokowski, akit a politikai titkosrendőr­
ség 1851. november 16-án fogott el. O 1848 őszén Magyarországra ment, és sok
fegyvert vitt a felkelőknek. A hadbíróság besorozta az osztrák hadsereg büntető-
századába. 184

180P omcih.06 H. C .: Jlerormcb ro p o fla WpKyTci<a3a 1881-1901 rr. (RomanovNy. Sz.: Irkutszk
város krónikája, 1881-1901.), Irkutszk, 1993., 28., 76., 109.
181 LTÁL, f. 350, op. 1, gy. 232,1. 4-7.
182 LTÁL, 350. f., op. 1, gy. 126, 1. 51-53.
183 UKTL /Lvov/, gy. 3076.
184 Uo„ f. 146, op. 7, gy. 3071, 1. 149-150.

116
 A SZÁM ŰZETÉS ÚTVONALA

A cári kormány átadta az osztrák hatóságoknak azokat az alattvalóikat is, akik a

magyar forradalom hatására részt vettek a moldvai komoly zavargásokban. Mel­
lesleg oroszok is voltak közöttük, például az 1850. szeptember 13-án átadott Iván
Belousz.185Véleményem szerint ezek a megmozdulások valamelyest kapcsolatosak
a moldvaiak reagálásával a magyar hadifoglyok Kisinyovon keresztül Oroszország­
ba történő deportálására, akik között ott volt Petőfi Sándor is.
Ugyancsak üldözték a magyar szabadságharcról szóló, lengyel forradalmi dalok
terjesztését. Azok eszmeiségüket és témájukat tekintve közel álltak Petőfi Sándor
1848-1849-ben írt forradalmi dalaihoz. Több közülük a nemzeti felszabadító harc
idején keletkezett, a lengyelek és magyarok testvéri együttműködését és hősiessé­
gét dicsőítette. Például a Bem című dal a magyar honvédség ragyogó győzelme­
inek hatására keletkezett, telve örömteli lelkesedéssel, áthatva Európa összes el­
nyomott népei felszabadításának vágyával, Bem József lengyel tábornok iránti ra­
jongással. (Hasonló motívumokat találunk Petőfi A z erdélyi hadsereg című versé­
ben, amely olyan, mint egy harci induló, a győzelembe vetett hittel lelkesíti harc­
ra a honvédeket.)
Érdekes, hogy Litvániában is terjedtek ilyen dalok.186 Néhányat közülük publi­
káltak is a harcok résztvevőinek emlékirataiban és a hazafias daloskönyvekben. Az
egyik dal például a lengyelek és magyarok szolnoki csatában aratott győzelmét éne­
kelte meg, dicsőítette Wysocki tábornokot, a magyarországi lengyel légió parancs­
nokát. Egy másik dal elítélte Görgey árulását és kifejezte a harc folytatásának szen­
vedélyes vágyát, Bem József és Klapka György tábornokokban bízva.
Egy ukrán dal arról szól, hogy ukrán parasztok egy csoportja érkezett a magyar
felkelők segítségére.187 Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Garay Já­
nos versei közül többet lefordítottak oroszra.188 Ezzel kapcsolatban el kell mon­
danunk, hogy a magyar szabadságharc és konkrétan az erdélyi harcok motívu­
mával teljesen váratlanul a Bajkálon túli területen is találkoztunk. Erre nem talá­
lok más magyarázatot, m int azt, hogy a szöveget a honvédeknek az osztrák hata­
lom ellen vívott utolsó harcaiban részt vett valamelyik lengyel vagy magyar hadifo­
goly vitte oda. L. J. Eliaszov burját néprajzkutató magán-irattárában bukkantam rá
(Oroszországi Tudományos Akadémiai Szibériai Tagozatának Mongol-, Buddhis­
ta- és Tibetkutatási Intézete, Eliaszov fondja, 1. sz. dosszié), miközben Petőfi Sán­
dor barguzini tartózkodásának lehetőségét kutattam. Ezt a verset, akárcsak Pető­
fi (Petrovics) más költeményeit, barguzini idős emberektől jegyezték le a XX. szá­
zad 20-as, 30-as éveiben. Magyarországon elismerték, hogy a szerző valóban Pető­

185 Uo., f. 146, op. 4. sz, gy. 394,1. 25.

186 Litvániai Központi Állami Történelmi Levéltár, f. 378, PO, (1864), gy. 802., 1. 28.
187 Hapofl npo Koőnrtnmo. 36ipHMK c|)o;ibK/iopHHx TBOpiB. A nép Kobilicjáról. Népköltészeti
alkotások gyűjteménye.), Kijev, 1968., 57-59. - ILukjan Kobilicja a bukovinai huculok 1843.
évi felkelésének vezére volt. - Ford./
188 Kau,nenbcoH ff. E. (Kacnyelszon 1). B.): i. m., 181.

117
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

fi Sándor lehetett, annak ellenére, hogy a szöveg némileg eltorzult az orosz átírások
következtében.189 íme, a fennmaradt szöveg:

Tpancean, Tpancean, cmpcma m oh zopucman,

Tti bcr e ozne
n ő d depeeoM pa3eecucmbiM 3adyMnueo cudum

0 hcm 3adyMüACR, demima,

0 H6M zoptoemb, cmapiina?

ropiOH) r no podune,
K ük MaAb Mne doM podnoií.
CbiHoe ecex decnmb y Menn,
Tpoux e Muebix yotc nem,
M 3a ceoőody őoptomcR
Hlecntb hOHbix ocmaAbHbix.

Cmapiuuü cbih - cedoü cmapiiK

Yőum őbiA na eoüne,
M őc3 MOAumebi, őe3 ícpecma
3apbim 6 cbipoü rc m a c .

A MJiadmuü cbLH döenadyamb Aem

fipocu acr ua eoÜHy.
M r cKü3aA eMy:
«Hem-Hem, MüRiomxy ne eo3bMy».

«Omeu„ ómen,, 603bMu Menn,

C coöok) na eoüny.
H j/cepmeym 3a poduny
MAadyw MU3Hb csőm ...».

Erdély, Erdély, hegy-völgyes szép hazám,

Lángok emésztenek.
Terebélyes vén fa alatt gondba merülve ül

M it töprengsz, gondokba merülve,

M in keseregsz, jó öregé

189 Borzák Tibor: P. S. Titkok a barguzini csontváz körül. Budapest, 2014., 430.

118
 A SZÁM ŰZETÉS ÚTVONALA

Bánkódom szegény hazámért,

Elhagyott házamért.
Tíz szép fiam volt, közülük
Három ma már nem él.
A fiatalabbak hatan
Harcolnak a honért.

A legnagyobb —már ősz öreg

Csatában elesett.
Pap nem temette és kereszt
Sincs a sírja felett.

Tizenkét éves a kicsi,

Harcba jönne velem.
„Nem, nem, gyermeket nem viszek”—
Neki ezt felelem.

„Vigyél magaddal, jó apám,

A harcot keresem.
Hazámért én feláldozom
Ifjúi életem. ”

A i ismeretlen szerző fenti verse nagyon emlékeztet Petőfi Sándor Három fiú
című, korai balladájára. Egy öregembernek három fia volt. A legidősebb elhagy­
ta a szülői házat, hogy háborúban hírnevet szerezzen, nem törődve beteg apjával,
aki kérte, hogy ne menjen el. Lova nemsokára üres nyereggel jött vissza. A máso­
dik fiú is felnyergelte lovát, rabolni, fosztogatni indult, nem hallgatott az apjára,
aki őt is kérte: maradjon otthon. Ez a ló is üres nyereggel tért vissza. A harmadik
fiút már az apja küldte, hogy menjen dicsőséget, kincset szerezni, de az maradt a
beteg apjával.190
Az a benyomásunk, hogy a távoli idegenben Petőfi Sándor még egyszer visszatér
az apa és fiai régi témájához, ám ezúttal a legkisebb, még kiskorú fia helyett maga
az apa készül harcolni a szabadságért. Ám a gyerek könyörög az apjának, hogy vi­
gye magával, ég a vágytól, hogy feláldozhassa a honért ifjú életét. A „barguzini”
változat meg nem írt (vagy elveszett) utolsó versszaka(i) bizonyára arról szólt(ak)
volna, hogy az apa és fia együtt harcol, mindketten elesnek, életüket adják a haza
szabadságáért. Nem véletlen hát, hogy az Erdély, Erdély című versben az öreg apa
a fa alatt ül, bánkódik a hazájáért és sajnálja szülőföldjét, ami nem lenne termé­
szetes, ha az események Magyarországon történtek volna, ám teljesen érthető, ha

190 Petőfi Sándor összes költeményei. Budapest, 1966., II., 21-22.

119
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

a vers visszaemlékezésként íródott a szibériai száműzetésben, több ezer kilométer­

re a szülői háztól.
Petőfi Sándor 1849-ben több versében dicsőítette a magyar sereg és a lengyel
szövetségesek hőstetteit, szeretett tábornokuk, Bem József vezetésével. Csak néhá­
nyat említünk: Négy nap dörgőtt az ágyú..., Csatában, Bizony mondom, hogy győz
most a magyar..., A z erdélyi hadsereg. íme, az utóbbi:

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,

A szabadság régi bajnoka!
Bosszúálló fénnyeljár előttünk
Osztrolenka véres csillaga.
Ott megy ő, az ősz vezér; szakálla
M int egyfehér zászló lengedez;
A kivívott diadal utáni
Békességnek a jelképe ez.
Ott megy ő, a vén vezér, utána
A hazának ifusága mi,
így kisérik a vén zivatart a
Tengerek szilaj hullámai.
Két nemzet van egyesülve bennünk,
S mily két nemzet! a lengyel s magyar!
Van-e sors, amely hatalmasabb, mint
E két nemzet, ha egy célt akar?
Egy a célunk: a közös bilincset
Összetörni, melyet hordozánk,
S összetörjük, esküszünk piros mély
Sebeidre, megcsufolt hazánk!
Küldd elénk, te koronás haramja,
Légiónként bérszolgáidat,
Hogy számodra innen a pokolba
Holttestökbül építsünk hidat.
M i ne győznénkI hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszúálló fénnyeljár előttünk
Osztrolenka véres csillaga!

120
 Külföldiek Baj kálón túli kényszermunkán

Külföldiek
Bajkálon túli kényszermunkán

A szibériai levéltárak hiányos anyagai ellenére figyelmes és kitartó kutatással fel­

lelhetők dokumentumok, amelyek azt bizonyítják, hogy az orosz önkényuralom
büntetési politikájában az 1825-1855-ös években a Szibériába való politikai szám­
űzetés vezető helyen szerepelt. O tt államjogilag jól szervezett megtorló apparátus
működött, ami nem volt meg más orosz kormányzóságokban.191192A Bajkálon túli
vidéken létrehozott említett, megtorló apparátus jól bizonyítja, hogy milyen szi­
gorú volt ott a száműzöttek elhelyezése 1851-től kezdve az orosz birodalom e leg­
keletibb területén.
A XIX. század közepén „a szibériai száműzetés az abszolutizmus fő védekező esz­
köze, az uralkodó rendszer fenntartását szolgálni hivatott fontos intézkedés volt, ami
a felszabadító mozgalmak összes irányzatai tagjainak —a nemesi forradalmároknak,
a tömeges nemzeti-felszabadító mozgalmak szervezőinek és résztvevőinek —bírósági és
közigazgatási úton kényszermunkára, száműzetésre és kitelepítésre ítélésében nyilvá­
nult meg.”™2
Sz. V. Kodannak, a szibériai száműzetések legnevesebb kutatójának e kijelen­
tése nagyon fontos, ám csak általánosságban tükrözi a szibériai politikai szám­
űzöttek összetételének jellemzőit. A „nemzeti-felszabadító mozgalmak résztvevői”
alatt a történészek elsősorban azokat a lengyel származású személyeket értik, akik
a XVIII-XIX. század folyamán Lengyelországnak az orosz protektorátus alóli fel­
szabadításáért küzdöttek. Ámbár a szibériai levéltárak anyagainak alaposabb tanul­
mányozása azt bizonyítja, hogy a lengyelek mellett Szibériába (túlnyomórészt a
Bajkálon túlra) számos más külföldi alattvalót is szállítottak, akikre a nemzetközi
normák alapján nem terjedt ki az Orosz Birodalom joghatósága.
A XIX. század közepén Sz. V. Makszimov történész, aki az irkutszki levéltárban
dolgozott, még mielőtt azt a tűzvész elpusztította, azt írta, hogy ekkor (az ő datálá-

191 Kodan C. B.: A m h m c t m b 1856-1861 r o f lO B m C M Ő n p c K a a n o / i H T n a e c K a í i c c b m K a (Kodan

Sz. V.: Az 1856-1861-es amnesztiák és a szibériai politikai száműzetés.), Irkutszk, 1982.,
7. kiadás, 38.
192 Uo., 38-39.

121
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly1

sa szerint „1848 körül”) a Bajkálon túli területen ^a g ya ro k és más külföldiek tar­

tózkodtak”.193
Az irkutszki piacon abban az időben feltűnő, valamilyen magyarokról írt a XIX.
és a XX. század határán Ny. Sz. Romanov irkutszki krónikaíró, aki jól ismerte a
helyi levéltárakat és a régi sajtótermékeket (a kormányzósági könyvtárban dolgo­
zott).194
Megemlítünk két, Oroszországban ismeretlen szerző könyvét hadifogoly magya­
rok szibériai (konkrétan Bajkál-melléki) életéről, Bányász Mártonét: Egy magyar
Szibériában. (Pest, 1870) és Farkas Ernődét: Honvédhuszárok Szibériában (Buda­
pest, 1906). Alapjában véve Magyarországon gazdag irodalma van a magyarok
(az 1848-1849-es szabadságharc száműzött résztvevői) szibériai életének 1860-tól
kezdve. Ezeket Kiszely István is említi Mégis Petőfi? A szibériai Petőfi-kutatás irodal­
ma időrendi sorrendben című könyvében (Budapest, 1993).
Sz. V. Makszimov a magyarokon kívül más nemzetiségű politikai száműzötte-
ket is felsorol abból az időből: osztrákokat, poroszokat, olaszokat, franciákat, an­
golokat, hessen-darmstadti és szászországi alattvalókat. Ha pontosabbak akarunk
lenni, az európai forradalmi mozgalmaknak a XIX. század közepén Kelet-Szibériá-
ba száműzött résztvevői (385-en) a következőképpen oszlanak meg állampolgársá­
guk szerint: 259 osztrák (túlnyomórészt Galíciából és Magyarországról), 102 po­
rosz (főleg Posenből), 10 olasz, 10 francia, 2 angol, 1 hessen-darmstadti német, 1
szászországi német. Sz. V. Makszimov hangsúlyozza, hogy valamennyiüket a tá­
bori hadbíróságok „egyenesen Szibériába” száműzték, bár néhányat közülük előbb
Oroszország európai részén telepítettek le, de aztán tovább küldték Szibériába. A
politikai elítéltek serege olyan népes volt, hogy a tobolszki vagy omszki fegyencto-
vábbító börtönökben tartózkodtak minden személyes okmány nélkül. Pontos ada­
tokat vezetni a több száz külföldi mindegyikéről abban az időben lehetetlen volt,
így a kormányzóságok közigazgatási szervei alig győzték fogadni és a járásaikban el­
osztani az újonnan érkezetteket, akiket leggyakrabban az ország keleti végeire irá­
nyítottak, s ezek közül a legtávolabbi a Bajkálon túli vidék és a Jakutszki határte­
rület volt.
Az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc résztvevői száműzetésének
levéltári anyagait kutatva nemcsak igazoltnak találtuk Sz. V. Makszimov adatait a
külföldi politikai elítéltekről, de ki is tudtuk egészíteni a listát skandináviai és más
származású foglyokkal.
Mindenesetre a külföldiek politikai száműzetésének ténye eddig kevésbé érde­
kelte az oroszországi kutatókat, mivel a szovjet időben volt egy titkos utasítás,
hogy erről hallgatni kell. Mellesleg a külföldi alattvalók szibériai kényszermunká­

193 M ukcumoo C. B. (MakszimovSz.V.): id. m., 1871., 376. Ua: Szentpétervár, 1900., 274.
194 PoManoe H. C.: JleTonncb r o p o f l a M p K y r c K a 3a 1881-1901 rr. (Romanov Ny. Sz.:
Irkutszk város krónikája, 1881-1901.), Irkutszk, 1993., I., 28.

122
 K ülföldiek Bajkái .on túli kényszermunkán

jának tagadására való törekvés, mint arról a későbbiekben szó lesz, a XIX. száza­
di cári hatalomra is jellemző volt, mivel pontosan tisztában voltak az elhagyott szi­
bériai részeken való őrizetben tartásuk törvénytelenségével, ezért el akarták kerül­
ni a nemzetközi bonyodalmakat. Miközben például a Bajkálon túli terület állami
levéltárában őrzött dokum entum ok listájának akár felületes áttekintése is jól bizo­
nyítja, hogy a Bajkálon túlra tömegesen száműztek „politikai bűnözőket”, köztük
külföldieket is, a magyar szabadságharcban való részvételükért. E dokumentumok
megtalálhatók a Bajkálon túli kormányzóság bármelyik igazgatási intézményének
levéltári állományában. Furcsa, hogy a történészek a cári Oroszország száműzetési
anyagait csupán a rendőri igazgatóságok iratai között keresik. Ilyen igazgatási in­
tézmények például az alábbiak:
1. Az irkutszki főkormányzó Bajkálon túli területi igazgatósága.195Ebből az állo­
mányból a következő ügyiratokat emeljük ki:
- Politikai bűntettek elkövetésével vádoltak és bebörtönzöttek névsora.
- A száműzöttek és kényszermunkások börtönből való szökéseiről készült jelen­
tések, feljelentések, jegyzékek.
- A Bajkálon túli területen belül kényszerlakhelyre küldött száműzöttek tételes
listája.
2. A Bajkálon túli terület katonai kormányzójának és a Bajkálon túli kozáksereg
kinevezett atamánjának kancelláriája:196
- Az államellenes és politikai bűnözők, külföldi származású politikai foglyok, ha­
difoglyok felkutatása, letartóztatása, büntetési helyének kijelölése és őrzése kér­
déseivel kapcsolatos titkos ügyintézésnek, a politikai megbízhatóság kiderítésének
dokumentumai.
3. „A száműzöttek szétküldése”, börtön- (börtön-kényszermunka) osztály:
A száműzöttek, a Bajkálon túli börtönökben őrzött személyek, letartóztatottak,
kényszermunkások, politikai foglyok ábécérendbe foglalt névsorai, tételes, csopor­
tos listája, orvosi vizsgálatai.
A száműzöttek kényszerlakhelyre szállításának ügyiratai.
- Az államellenes bűnözők átszállítása a terület különböző településeire.
Kimutatások a politikai kényszermunkásokról, száműzöttekről, deportált tele­
pesekről.
Költségvetési kiadások a száműzöttek ellátására.
A szám űzőiteknek a közkegyelem után Lengyelországba való szállítása ügyiratai.
4. Irkutszki Kormányzósági Igazgatóság:197
Az Irkutszki kormányzóságban élő száműzött zsidók névsorai.

195 f. 1, jegy. hr. 26462, op. 18.

196 f. f. 13, jegy. hr. 137, op. 4.
197 f. 106, jegy hr. 38, op. 2.

123
Alekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

5. A Baj kálón túli területi Irkutszki Kormányzóság Csendőrkapitánysága:198

Az Irkutszki Csendőrkapitányság parancsnokának utasítása a külföldi alattvalók
megfigyelésére, a politikai száműzöttek viselkedésének ellenőrzésére.
6. Csitai Városi Rendőrkapitányság:1"
A rendőri ügyosztály és a katonai kormányzó körlevelei a foglyok őrzéséről és a zsidók
kitelepítéséről.
Kimutatások a rendőri megfigyelés alatt álló személyekről és a száműzött telepe­
sekről.
Útlevelet kapott orosz és külföldi alattvalók névsora.
A Csitából és a területről büntetésük letöltésének helyszínére szállított letartózta­
tottak névsora.
A Csitában élő osztrák és német alattvalók névsora.
7. Csita város Bajkálon túli körzeti bírósága:
A verhnyeugyinszki börtönben fogva tartottak névsora (1855).
8. Zemsztvói bíróságok: verhnyeugyinszki200 és nyercsinszki:201
A politikai foglyoknak az 1850. március 27-i kiáltvány alapján kategóriákba tör­
ténő sorolása ügyiratai.
- A kényszermunkások áthelyezésére vonatkozó utasítások.
- A kényszermunkások és telepesek lakhelyük kijelölésére vonatkozó kérelmei.
- A Nyercsinszki kerületbe érkezett száműzött telepesek névsorai (1831, 1850,
1862).
- Azoknak a lengyeleknek a névsora, akik kegyelmi kérelmét elutasították (1859).202
Hasonló összeírások találhatók a Burját Köztársaság Nemzeti Levéltárában
(BKNL), az Irkutszki Területi Állami Levéltárban, a Tomszki Területi Állami Levél­
tárban.203
A szibériai levéltárak tehát hatalmas mennyiségű dokumentumot őriznek a szám­
űzött kényszermunkásokról, politikai elítéltekről, kényszerű telepítésre ítéltekről, ha­
difoglyokról, külföldi alattvalókról, amelyek alapján megismerhetők a külföldi politi­
kai száműzöttek, lengyel és magyar felkelők sorsával kapcsolatos adatok, de ezek vala­
milyen oknál fogva kevésbé érdeklik a történészeket. Több ezer ügyiratot áttekinteni

198 f. 219, jegy. hr. 13, op. 1.

199 f. 26, jegy. hr. 972, op. 3.
200 f. 124, jegy. hr. 9.
201 f. 231, jegy. hr. 608.
202 nyTeBOflMTejib no (j)OHAaM IbcyflapcTBeHHoro apxMBa 3a6aKKa;ibCKoro Kpaa. (A Bajkálon
túli terület állami levéltárai állományainak kalauza.), I. kötet., Csita, 2012., 30., 33., 35., 36.,
68., 71.stb. old.
203 Ide került a Bajkálon Túli Területi Igazgatóság 27 ügyirata (f. 1116), a Nyercsinszki Körze­
ti Rendőrkapitányság 172 ügyirata (f. 1096.), a Csitai Körzeti Bíróság ügyészének 7 ügyira­
ta, a nyercsinszki kényszermunkatábor vezetőségének 82 ügyirata, a Bajkálon Túli Területi
Börtönfelügyelőség 480 ügyirata és mások, amelyek tartalmát nem ismerjük.

124
 Külföldiek Bajkálon túli kényszermunkán

egy kutató számára fizikai képtelenség. Remélem, akadnak majd követőink a magyar
hadifoglyok és köztük Petőfi Sándor Bajkálon túli élete dokumentumanyagainak ta­
nulmányozásában. Egyelőre csak a személyesen felfedezett és tanulmányozott levéltá­
ri iratok alapján alkothatunk véleményt. Ezeknek köszönhetően tudjuk elkészíteni az
első retrospektív képet a külföldi származású száműzött kényszermunkások számára
létrehozott, különleges Bajkálon túli területről, amely az osztrák császárral kötött, tit­
kos megállapodás alapján jött létre. (Később oda szállították az Orosz Birodalom bí­
róságai által elítélt, más személyeket is.)
Nyomós oka volt tehát annak, hogy a cári kormány aggódott, amikor a szibériai ha­
tóságoknál a kényszermunkára ítéltek és száműzöttek nagy száma elhelyezésének lehe­
tősége felől érdeklődött. Amikor az „osztrák kalandra” vállalkozott, hamar megbán­
ta, hogy beleegyezett az európai forradalmároknak országa távoli, keleti vidékére való
deportálásába, mivel az elhelyezésükön kívül az élelmezésük, ruházkodásuk terhe is
Oroszországra hárult, és persze, a felelősség az elhurcoltak életéért a külföldi államok
előtt. Nem is beszélve az óriási anyagi eszközökről, amiket a fogva tartottak őrzésére
létrehozott, hatalmas közigazgatási apparátus szibériai megszervezése igényelt.
A megkezdett száműzetések rövidesen valóban hatalmas méreteket öltöttek: csak
1852 és 1861 között 705 ezer embert küldtek Szibériába, köztük „a jobbágy-ellenes
és nemzeti-felszabadító mozgalmak számos résztvevőjét”.204Természetesen, nem volt
mindegyikük az 1848-1849-es magyar szabadságharc résztvevője, de tény, hogy öt év
alatt, 1854-től 1859-ig „államellenes bűncselekményekért” Oroszország határain kí­
vülről 83 férfit szállítottak Szibériába.205
A száműzött kényszermunkások Szibériába szállításának második, legnagyobb hul­
láma 1863-ban kezdődött, és a lengyel nemzeti-felszabadító mozgalommal volt ösz-
szefüggésben (lásd ugyanott). Ez utóbbinak az ösztönzője a magyar szabadságharc
volt. Érdekes lenne kideríteni, hogy a magyar forradalom lengyel önkéntesei közül,
akik Bem József tábornok felkelő hadseregében harcoltak Magyarország szabadságá­
ért és életben maradtak a sorsdöntő segesvári csata után, hányat deportáltak Szibériá­
ba már az 1861-1863-as lengyel nemzeti-felszabadító mozgalomban való részvételért.
Akárcsak azt is, hogy milyen arányban vettek részt magyar honvédek e mozgalomban.
Az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc résztvevői szibériai depor­
tálásának tényéből közvetlenül következik, hogy a már előkerült levéltári dokumen­
tumok alapján össze lehet állítani az osztrák kormánynak és a cári hatalomnak a „lá­
zadók” Szibéria egy távoli vidékére (ahonnan lehetetlen volt a hazatérés) való depor­
tálásáról kötött titkos megegyezése után történt események retrospektív, bár egyelő­
re csak általános képét.
Miután Oroszország beleegyezett az osztrák kormány kérésébe, találtak megfelelő he­
lyet a Bajkálon túli vidéken, a nyercsinszki kényszermunkatáborok rendszerében, s az

204 Kodan C. B. (Kodan Sz. V.): i. m., 39.

205 M ükcumos C. B. (Makszimov Sz. V.): i. m.

125
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

Irkutszki kormányzóságból elkülönítették e célra a különleges Bajkálon túli területet.

Erről a belügyminisztérium körlevélben tájékoztatta a szibériai kormányzóságok ha­
tóságait 1850. június 29-én, 1851. november 26-án (53. sz.) és 1853. november 4-én
(163. sz.), de a legfontosabb az 1850. június 20-án kelt rendelet (az eredetijét még meg
kell keresni az oroszországi levéltárakban, akárcsak a további dokumentumokat). A Szi­
béria elmaradott, műveletlen lakossága számára készült közleményben tudatosan ha­
mis tájékoztatást adtak a magyarországi politikai eseményekről, azt állítva, hogy „a ma­
gyar protestáns lázadók megtámadták a keresztény szerbeket és lerombolták azok pravoszláv
templomait. ”2u6A dokumentum tartalmaz valós magyarországi eseményeket is, például,
hogy Jellasics horvát serege a Magyar Királyságból való kiszakadásért indított háborút,
de az a hazug állítás, miszerint a magyarok templomokat romboltak le, egyértelműen
azt a célt szolgálta, hogy a pravoszláv valláséi szibériaiakat a Bajkálon túli kényszermun­
kára és letelepítésre ítélt, más hitű magyar hadifoglyok ellen hangolja. A vezető beosz­
tású hivatalnokok számára szétküldték a Grotenhjelm tábornok osztagának 1849. évi
magyarországi hadjáratáról megjelent hadtörténeti napló másolatát, amelyben a Habs­
burg Birodalomban és az Oroszországgal határos Galícia tartományában végbement
politikai változásokról és megrázó eseményekről volt szó, amelyek biztonsági intézke­
déseket követelnek, megakadályozandó felfegyverkezett bandák és gonosztevők beszi­
várgását az említett tartományból, valamint a lázadás elterjedését. E dokumentumok
harmadik anyaga Oroszország Belügyminisztériumának 1851 decemberében kelt köz­
leménye a „lázadók” néhány nagyobb csoportjának közeli érkezéséről és az Irkutszki
kormányzóság hatóságaihoz intézett megkeresés, hogy adjanak azonnali információt
elhelyezésük lehetőségéről a Bajkál-tó partjainak közelében.''07 Kézhezvétele után az
Irkutszki Kormányzósági Közigazgatási Hivatal (ezen belül alakult meg „a száműzöt-
tek széttelepítése” osztály) haladéktalanul, 1851. december 12-én kelt, 6376. számú,
)yA száműzetés és a számüzöttek szükségességéről' című levelében megbízta a Bajkálon Túli
Területi Közigazgatási Hivatalt a külföldiek fogadásával, mivel a Bajkálon túli területet
létrehozásakor (1850) a cár őfelsége a kényszermunka és száműzetés vidékéül jelölte ki.
E dokumentum szövege némi szerkesztésben így hangzik:

A Bajkálon Túli Területi Közigazgatási Hivatalnak

„A száműzetés és a számüzöttek szükségességéről”
A z Őfelsége általjóváhagyott, a Bajkálon túli területről szóló Szabályzat értelmében a te­
rületi közigazgatási hivatal köteles havontajegyzékben tájékoztatni az Irkutszki Kormány­
zósági Közigazgatási Hivatalt a Bajkálon túli terület számára szükséges száműzőttekröl,
meghatározva e jegyzékben letelepítésük helyét, de eddig a területi közigazgatási hivatal­
tól nem érkeztek ilyen jegyzékek. Miközben a „számüzöttek szétküldésének”itteni osztálya
nagyon túlterhelt a naponta érkezőfogolyszállítmányok elhelyezésével az Irkutszki körzet­*207

i t BKNL, f. 220, op. 51, gy. 14, 1-lob, 13.

207 FA3I< (Bajkálon Túli Területi Állami Levéltár /BTTÁL/), f. l o ,, op. 1., gy. 15680, 1. 4.

126
 K ülföldiek Bajkálon túli kényszermunkán

ben, mivel a körzet szinte valamenynyi járása kéri, hogy szabad földterületek hiánya mi­
att állítsuk le a számüzöttek letelepítését hozzájuk, szorgalmazva a száműzöttek letelepíté­
sét a korábban bevezetett rend szerint a Bajkálon túli területre előzetes határozatok nélkül.
A z Irkutszki Kormányzósági Közigazgatási Hivatal vezetője, tájékoztatva a területi köz-
igazgatási hivatalt, tisztelettel kéri, hogy siessenek a Bajkálon túli terület számára szükséges
száműzöttekröl készültjegyzék beküldésével, határozzák meg abban a letelepítések helyét.
Irkutszki Kormányzósági Közigazgatási Hivatal (számüzöttek szétküldése osztály)
1851■ december 12., 6376. sz., Irkutszfd08

A Bajkálon Túli Területi Közigazgatási Hivatal ezek után felszólította a járási ve­
zetőket, hogy határozzák meg a kényszermunkára száműzöttek leendő szállítmányai
mennyiségét és elhelyezését, haladéktalanul adjanak tájékoztatást, hogy hová és hány
embert küldjenek letelepítésre. Ez a dokumentum nem váltott ki nagy lelkesedést
a helyszíneken (kivéve a Karai Aranybányák és a Petrovszki Vasgyártó és Acélön­
tő Üzem vezetőségét): egyes járási rendőrfőnökök megtagadták az átvételét, arra hi­
vatkozva, hogy nincsenek szabad földterületek, mások jobbnak látták hallgatni róla.
Megtaláltuk a Verhnycugyinszki Zemsztvói Bíróság 1851. december 29-i válaszát.
Ez azért is érdekes, mivel tartalmazza a barguzini hatóságok elutasítását bárki foga­
dásával kapcsolatban a már nagy számban ott élő kényszermunkára száműzöttekhez:

A Bajkálon Túli Területi Közigazgatási Hivatalnak

Jelentés „A száműzöttek szükségességéről a Bajkálon túli területen” című, 138. sz. le­
irattal kapcsolatban
A területi közigazgatási hivatal november 10-i, a Bajkálon túli terület számára
szükséges száműzöttekröl szóló utasításának teljesítésével a zemsztvói bíróság ülnökö­
ket bízott meg, akik közülZatvornyickij ülnök és Miljutyin kozák zászlós, a Barguzini
terület vezetője jelentették: 1. A vezetésükre bízott Tarbagataji járásban, a kuli és
ivolginszki közösségekben egyáltalán nincs szükség rá, hogy száműzötteket telepítse­
nek oda, és aligha lesz bármikor is igény erre. Ezért a zemsztvói bíróság soha ne várjon
ilyen jelentést. 2. A telepesek küldését, csoportos megjelenését a Csitkani járás vezetője a
maga részéről nem tartja szükségesnek, mivel a Csitkani járásban mintegy 500 telepes
van, így a számuk megegyezik az őshonos parasztokéval. A többi ülnöktől, Sztockijtól,
Jazikovtól és Komnyakovtól nem kaptunk végrehajtási jelentést, f. hó 13-án utasítot­
tuk őket az adatok mielőbbi beküldésére.
Amiről a területi közigazgatási hivatalnak a zemsztvói bíróság elbírálására van sze­
rencsénk jelentést tenni.
Verhnyeugyinszki Zemsztvói Bíróság
1851. december 29. M 20682, Verhnyeugyinszk208209

208 BTTÁL, f. lo, op. 1, gy. 15680, 1. 4.

209 BTTÁL, f. lo, op. 1, gy. 15680, I. 4.

127
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

Miljutyinnak, a Barguzini területi Csitkani járás vezetőjének válasza jól tükrö­

zi a kialakult helyzetet. 1859-ben a Csitkani Járási Közigazgatási Hivatal 4 kate­
góriába osztotta a kényszertelepítésre ítélteket a 10. népszámlálás adatai alapján:
1. Állami (korona-) parasztok.
2. A telepesek 17 éves kort elért gyermekei.
3. Telepes parasztok.
4. A „száműzöttek osztálya” illetékességébe tartozó telepesek és gyermekeik.
Többségüket Uro, Szuvo, Alge, Adamovo, Agafonovo, Tyeljatnyikovo falvak­
ban és néhány más faluban telepítették le. Barguzin nem szerepel ebben a felsoro­
lásban.21021
Kik kerültek a „telepesek”, különösen a „száműzöttek osztályának” illetékessé­
gébe? A belügyminisztérium bizottságának az Irkutszki kormányzóság 1840. évi
szemléjével kapcsolatos jelentésben így jellemzik őket: „A telepesek bírósági úton
szibériai letelepedésre ítélt száműzöttek. (...) Hatásuk az őslakosokra káros. (...) Bo­
nyolítja ezt az is, hogy nem háztulajdonosok és sokan közülük szökésben vannak.”n 1
A XIX. század közepén a Barguzini-völgy összes orosz faluja (akárcsak maga
Barguzin is) a Csitkani járáshoz tartozott közigazgatásilag. A járási közigazgatási hi­
vatal ellenőrizte az északi terület egész lakosságának életét, köztük a „száműzöttek
osztálya” hatáskörébe tartozó telepesekét is.2l2A nyolcadik népszámlálás (1835) ada­
tai szerint a Csitkani járás lakossága 1355 férfi és 1171 nő volt.213 De a száműzött
telepesek kezdetben nem szerepeltek ezen a listán (lásd: 1850—1857. évi táblázat),
akárcsak a hivatalnokok, papok és más, nem adózó személyek. Ha összeadjuk a te­
rület összes orosz lakosának számát, az nem haladja meg a 3,5 ezret, miközben az 5
burját nemzetségnek 8302 tagja volt, s az evenlcek száma is legalább 2 ezer volt.214
A Barguzini-völgy és a közigazgatásilag hozzá tartozó Eszak-Bajkáli terület
mindkét nemű összlakossága ily m ódon a XIX. század közepén 13 800 lélek volt.
1838-ban a Barguzini-völgy 18 falujának 468 udvarán 2880 orosz ember élt.215
Magában Csitkan faluban 105 udvar és 636 paraszt volt.216 Ami a telepeseket il­
leti, a terület különböző falvaiban 371-en éltek.217 1859-re a nem saját akaratuk­
ból ide érkezett személyek száma elérte az 54l-et. Közülük távolról sem minden­

210 BKNL, f. 7, op. 2/3048

211 Iim A JI (Leningrádi Központi Történelmi Levéltár /LKTL/), f. 1265, op. 1, gy. 67,1. 6-7
212 Ulrnyneeun M. M.: OaepKM weropnn 3 a n a f l H o r o 3 a 6 a í Í K a / i b H . XVII—XVIII b b .
(Smuljevics M. M.: Nyugat-Bajkálon túl történelmének vázlata. XVII—XVIII. sz.), No-
voszibirszk, 1985., 30.
213 BKNL, f. 180, op. 2, gy. 96,1. 7670.
214 KydpH6u,e6 0 . A.: McTopwa óyp«T-MOHrom,CKoro naposa. (Kudrjavcev F. A.: A burját­
mongol nép története.), 154.
215 BKNL, f. 220, op. 1, gy. 28,1. 52ob
216 BKNL, f. 220, op. 1, gy 6,1. 101-111.
217 BKNL, f. 220, op. 1, gy 21,1. 97; gy. 28,1. 82ob

128
 Külföldiek Bajkálon túli kényszermunkán

kinek volt saját hajléka, a Barguzini terület őslakosainál voltak elszállásolva, egyi­
kük sem rendelkezett szántófölddel és szénakaszálóval. Viszont figyelemre méltó a
nők nagy száma a száműzöttek között. Ez azt jelenti, hogy addigra majdnem min­
den jövevény családot alapított (vagy vele érkezett a családja), ezért a száműzött
kényszermunkások összlétszáma meghaladta azt a számot, amiről 8 évvel koráb­
ban Miljutyin kozák zászlós írt. Konkrétan a Barguzini terület 18 falujának kom­
pakt telepes csoportjairól van tudomásunk. Hogy mely államok alattvalói voltak,
egyelőre nem tudjuk pontosan, de a történelmi és néprajzi források szerint lengye­
lek, zsidók, németek, magyarok:

T elepü lés U d v a ro k Férfiak N ők S zá n tó fö ld S zén a k a szá ló

szám a
B. Csitkan - 6 1 -

M. Csitkan - 6 2 -

Urinszkoje 4 81 69 -
Szuvinszkoje 9 27 13 -
Alginszkoje 5 17 13 -
Agafonovo 1 10 10 -
Sapenykovo 3 8 4 -
Tolsztyihino 5 10 8 .
Zsuravljovo 5 10 8 -
Adamovo 3 15 22 -
Pasenszkoje 4 16 13 -
Basarovszkoje 2 11 11 -
Kokujszkoje - 18 8 -
Nyesztyeri hinszkoj e 3 10 8 -
Verhnyeangarszkoje 5 26 27 -
Turkinszkoje - 1 1 -
Gorjacsinszkoje 1 1 1 -
Tyelj atnyikovszkoj e 4 32 26 _ 218

A külföldi „jövevények” közül vannak bizonyos adatok a kompakt diaszpórá­

ban élő zsidókról. 1850-ben Barguzinban 30 zsidó férfi élt,218219 s az évszázad vé­
gére a zsidók jelentős közösséget alkottak, a polgárjogot kapott városi lakosság 10
százalékát tették ki.220 Fontos rámutatnunk az okokra, hogy miért száműzték őket
Barguzinba. A levéltári dokumentumok alapján csempészéssel vádolták őket, til­

218 BKNL, f. 7, gy. 2/3048

219 BKNL, f. 386, op. 1,1. 30-32ob
220 VzptoMoe H. B.: Eapry3nn - i<paű, r/ie mm jkhbcm... /Kmira KpaeBeflaecKnx oaepKOB./
(Ugrjumov Ny. V.: Barguzin, a vidék, ahol élünk.), Barguzin, 1998., 44-45.

129
ÁLEKSZEJ T y IV A N Y E N K O : A S Z IB É R IA I „ T IT K O S F O G O L Y

tott kereskedéssel Oroszország nyugati határainál, ami tömeges méreteket öltött

az európai forradalmi események idején, mind Lengyelországban (1830-1831),
mind Magyarországon (1848-1849). Megjelenésük ideje Barguzinban a 40-es
évek végén arról árulkodott, hogy a határ menti zsidó kisvárosok és járások a „láza­
dók” fegyverekkel és árucikkekkel való ellátásának bázisai voltak, tehát a zsidók így
közvetve részeseivé váltak az osztrák hatalom elleni cselekményeknek. Ezért a cári
hatalom a hadiállapot szerinti legszigorúbb intézkedéseket hozta meg velük szem­
ben, kitelepítette a zsidó kisvárosok lakóit Kelet-Szibériába. így a barguzini szám­
űzött zsidó telepesek vagy valamivel hamarabb jelentek meg, mint a magyarok,
vagy velük egy időben.221 A levéltári dokumentumok szerint 1850-nél nem hama­
rabb kezdtek érkezni, amikor létrehozták a Bajkálon túli területet.
Hogy mennyi zsidó elítélt, valamint magyar és lengyel hadifogoly érkezett Petőfi
Sándorral együtt a Barguzini területre, az még nem tisztázódott, de hogy Alekszandr
Sztyepanovics Petroviccsal egy szállítmányban telepítették le őket a falvakban, ar­
ról egyes népi hagyományok tanúskodnak, amelyeket a száműzöttek magukkal hoz­
tak. Ilyen volt például a Czestochowai Szűz Mária tipikus lengyel ünnep. Azoknak
a lengyeleknek, németeknek, magyaroknak és zsidóiénak a leszármazottai máig is a
Barguzini területen élnek, akárcsak Petőfi Sándor egyenes ágú utódai.
A feltárt levéltári anyagok azt bizonyítják, hogy a deportált külföldiek 1851-ben
előbb rövid ideig nem falvakban éltek, hanem a Bajkálon túli vidék kényszermun­
katáboraiban és börtöneiben voltak, csak később enyhítették a büntetésüket és
ítélték őket örökös száműzetésre a helyi rendőrség felügyelete mellett. A Bajkálon
Túli Állami Levéltárban sikerült rátalálnunk egy különleges dokumentumra (ke­
letkezési évét nem sikerült kiderítenünk, de arról tanúskodik, hogy mennyi kül­
földi alattvaló maradt még a nyercsinszki kényszermunkatáborban a magyarok és
lengyelek többségének letelepítése után):
A Bajkálon túli területen meghatározott helyen tartózkodó száműzött
kényszermunkások listája
Üzemekben: Silka - 2
Kultuma —1
Nyercsinszk - 1
Gazimur —1
Kutomara - 6
Alekszandrovszk - 1
Petrovszk —17
Szelenginszk —3
Aranybányákban: Nyizsnvaja Kara -1 2
Verhnyaja Kara - 4
Luzsanszk —1

221 YzpwMoe H. B. (Ugrjumov Ny. F.): i. m.

130
 K ülföldiek Bajkálon tú i .i kényszermunkán

Ércbányákban: Dutcsarinszk -1
Kadainszk -1
Akatuj -3
Bjankino faluban —1
Szelenginszk városban —1
Összesen 66 személy, közülük 64 férfi és 2 nő; nemzetiség szerint:
22 finn, 15 svéd, 14 német, 7 csuhonyec (a balti finnek régi orosz neve —ford.),
7 lett és 1 lengyel.
SZUKACSOV osztályvezető222

Ez a tény azért tarthat számot rendkívüli érdeklődésre, mert gyökeresen megvál­

toztatja a Barguzini területre történt politikai száműzetésekről alkotott megszo­
kott elképzeléseinket. Az első száműzöttek ott nemcsak a Küchelbecker fivérek vol­
tak. Nem véletlenül említi meg röviden a narodovolec Ny. Sz. Tyutcsev, hogy a de­
kabristákkal egy időben éltek ott valamilyen politikai száműzöttek, akik 1876-ra
már „paraszti vagy polgári jogokat kaptak”. Csak a XIX. század második felétől lett
ez az északi terület a kényszermunkára ítéltek vidéke és a narodnyikok, proletárfor­
radalmárok és a cári rezsim más ellenségei letelepítési helye.22324
Ami a barguzini lengyeleket és zsidókat illeti, őket Oroszország hadbírósága ítél­
te el főleg „lázadás elősegítéséértfegyverek külföldről való behozatala által és más, eh­
hez hasonló politikai bűncselekményekért”.nA K „lázadás” és „más ehhez hasonló poli­
tikai bűncselekmények” alatt az elítéltek törzslapjai szerint (lásd később), a XIX. szá­
zad közepének kronológiája alapján a lengyel és az 1849-es magyar forradalom ese­
ményeit kell érteni (az előtte és utána történteket is). De 1851-1852-re ezeket az
eseményeket majdnem mindig „magyar zendülés” néven említik, amelyet az orosz
megtorló hadseregnek kellett levernie Ferenc József osztrák kormányának kérésére.
Külföldi protestánsok (evangélikusok vagy reformátusok) nagy számának érke­
zése (alak elsősorban magyarok voltak) arra késztette Bucke kelet-szibériai kato­
nai prédikátort és lelkipásztort, hogy 1851-ben felvesse a kérdést az ide érkezett
ilyen személyek két helyre való telepítéséről és ott evangélikus kápolnák építéséről.
Az első, általunk megtalált levéltári dokumentum erről így szól:
A Bajkálon túli terület megbízott katonai kormányzó urának
Bucke kelet-szibériai katonai prédikátor és evangélikus lelkipásztor annak érde­
kében, hogy az említett felekezethez tartozó és a Bajkálon túli területen tartózkodó
száműzöttek erkölcsiségét javítsa, személyem elé terjesztette azt a szándékát, hogy az
összes evangélikus vallású száműzött kényszermunkást a petrovszki gyárba és a ka­

222 BTTÁL, f. lo, op. 1, gy. 33,1. 6

223 Ttomnee H. C.: B ccw/iKe w #pyrne »ocnoMHHaHna. (Tyutcsev Ny. Sz.: Száműzetésben és
más visszaemlékezések.), Moszkva, 1925.
224 M ukcumoo C. B. (Makszimov Sz. V.): i. m.

131
Alekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

rai bánya környékére egyesítse, és engedélyt kér evangélikus kápolnák építésére, mind a
petrovszki gyárban, mind Nyizsnyaja Karában, önkéntes adományokból.
Bár a nyercsinszki üzemek vezetője, akinek véleményét kikértem a helyet illetően, azt
felelte, hogy az ö részéről nincs semmilyen ellenvetés az evangélikus hitű, összes szám­
űzött kényszermunkásokról való gondoskodással szemben a Bucke úr által javasolt he­
lyeken, de (olvashatatlan - A. Ty.)... szükségesnek (olvashatatlan - A. Ty.) ...ezt a kö­
rülményt Felségednek végrehajtása előzetes elképzelésére csak abban az esetben, ha Ön,
Méltóságot Uram, Bucke katonai lelkipásztor hozzám küldött 7. számú jelentését (a
vége nincs meg - A. Ty.).
Kelet-Szibéria Közigazgatási Hivatala
1851. október 10., 1705. sz., IrkutszH25

Mivel a Bajkálon túli területen senki sem sietett a más vallási! lelkipásztor ké­
résének teljesítésével, egy év múlva Kelet-Szibéria Közigazgatási Hivatalától emlé­
keztető levél ment:
A Bajkálon túli terület megbízott katonai kormányzó urának
Alázatosan kérem Nagyságodat, értesítsen engem az intézkedésekről, amelyeket ta­
valyi, 1851. október 10-i 1705. számú, a Bajkálon túli terület katonai kormány­
zójának küldött levelemben említett javaslatommal kapcsolatban foganatosított, ami
Bucke katonai lelkipásztor előterjesztését illeti az összes evangélikus hitű száműzött
kényszermunkás egyesítéséről a petrovszki gyárban és a karai bányában, és az engedély­
ről evangélikus kápolnák építéséről e helyeken.
Kelet-Szibéria Közigazgatási Hivatala
1852. október, 2180 . sz., Irkutszk225226

Egyelőre nem tudjuk, hogy mivel végződött ez a levélváltás, de igazolja azt a tényt,
hogy 1851-1852-ben külföldi evangélikus hitű száműzöttek voltak a petrovszki
vasgyárban és a karai aranybányában (illetve, ahová őket küldeni szándékoztak).
Egy részüket a Barguzini területen telepítették le, mivel Bucke tiszteletes 1851-ben
felkereste ezt a távoli északi vidéket is. Igaz, ott csak egy vele azonos hitűről, a de­
kabrista Kiicbelbeckerről tesz említést, de vállalkozott volna-e egy ilyen távoli uta­
zásra csupán egy ember miatt? Annál inkább nem, mert Küchelbeckernek az Anna
Tokarjevával kötendő házasságához át kellett térnie a pravoszláv hitre. Mindeb­
ből csak annyi következik, hogy Bucke lelkipásztor tudott az említett személy­
ről. Mindenesetre, Bucke tiszteletes úgy nyilatkozik a dekabrista Kiichelbeckerről,
m int vele azonos valláséiról, aki valójában elhagyta hitét: „A vallás tekintetében lát­
hatóan teljes közömbösséget mutat, s bár 1839 óta nem áldozott, amikor Barguzinban
volt Fruehauf lelkipásztor ..., csodálkozásomra nem lelkesedett különösebben, amikor

225 BTTÁL, f. lo, op. 1, gy. 33,1. 1-2.

226 BTTÁL, f. lo, op. 1, gy. 33,1. 19.

132
 Külföldiek Bajkái.on túli kényszermunkán

lehetőséget kapott a szent áldozásra”117 (Az északi terület felkeresésének valódi cél­
ját nem hozták nyilvánosságra, valószínűleg a cári hatóságok így követelték meg: a
lelkipásztornak csupán arról kellett meggyőződnie, hogy az ottani külföldi „politi­
kai bűnözők” közül ki protestáns vallású.)
Találtunk egy „titkos” megjelölésű dokumentumot is. Ez a nyercsinszki bánya­
kerület 1857. december 1-én kelt 82. számú kísérőlevele a Bajkálon túli terület
katonai kormányzójának küldött névsorhoz „a nyercsinszki üzemekben dolgo­
zó politikai elítéltekről”. Van egy lista 1855-ből a Bajkálon túli területen élő ál­
lamellenes és politikai elítéltekről, akiknek pénzt kell adni élelemre és ruházkodás­
ra. Ebben 48 név szerepel, s az első a dekabrista Dmitrij Zavalisin, aki sokkal ré­
gebbi telepes a többinél, ezért több „állami segélyt” kap. Ezután lengyel hangzású
nevek jönnek, de közülük magyar kollégáink egyértelműen magyar származásúa-
kat is találtak, akiknek a nevét lengyeles hangzásúra változtatták. Ilyenek például:
Brink Gergely, Zelinszki Julián (Gyula), Haász Kari (Károly), Kiszelevszki Anton
(Antal), Urbinovics Lénárd, Venda Aloprij (?), Kénig Iván (Kőnig János), Piola Ig-
natyij (Ignác), Gordoni Julián (Gyula) és Félix, Knoll Franc (Ferenc) és mások. A
névsort a petrovszki gyárban telepes Iván Gorbacsovszkij dekabrista zárja, akinél
ugyanolyan hosszú az „állami segély” listája, m int Dmitrij Zavalisinnál.
Külön említést érdemel Károlyi L. magyar nyelvű kérvénye, amit ugyan nem
tudtunk elolvasni, de a benne szereplő „kormovije gyengi” orosz kifejezés alapján
úgy véljük, hogy az orosz hatóságolehoz benyújtott kérelem élelmezési pénz igény­
lésére a lakhelyén.218
Van egy ilyen dokumentum is: aTarbagataji járás rendőrfőnöke 2282. számmal
jelentést írt 1855 novemberében a Bajkálon túli terület kormányzójának Lázár
Satl és Mendel Dub Itancai járási, száműzött zsidók ellen elkövetett rablógyilkos-
ságrói, valamint a zsidó Mojszej Ickov Cukernyik kéréséről, hogy helyezzék át őt
a Tarbagataji járásból az Iljinszkijibe, mivel segített a gyilkosok és az elrabolt va­
gyontárgyak felkutatásában.
Az Irkutszki Területi Állami Levéltárban nem kevésbé érdekes dokumentumokat
találtunk 1860-1872-ből, amelyek közvetlenül vagy közvetve érintik a Kelet-Szi-
bériában élő külföldi alattvalók életét:2278229 „Politikai elítéltek hazatéréséről Ausztri­
ába”230 „Személyi igazolvány kiadásáról Martin Kirelynek”;231 „Ignatyij Vengerszkij
hazatérési engedélyéről;232 „HoffmannróF;233 „Hermann Adám rendőri megfigyelés

227 Russzkaja Sztarina, Szentpétervár, 1904. március, 577-579.

228 KTTÁL, f. lp, op. 2, gy. 47,1. 1.
229 f. 24 , op. 3, gy. 26/2227
230 f. 24, op. 3, gy. 263/2236
231 f. 24, op.3, gy. 577/2240
232 f. 24, op. 3, gy. 41/2223
233 f. 24, op. 3., gy. 606/2241

133
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

alóli felmentéséről';234„Grosz E államellenes bűnözőről!';235236„Útiköltség kiadásáról A.

Visnyevszkijnek”,256 „Pénz kiadásáról Guszarovnak" ;237 „Hoffmann L. hadnagyról”
;238239 „Venda szibériai letelepítéséről”1^ - s tb .
A magyar történészek összesen 51 nevet találtak, amelyek eltorzított magyar,
osztrák, cseh, olasz és más nevekre emlékeztetnek: Frank, Hmara Matvej, írbek,
Anton Miller, Kornyil Sumarin, Vengerov, Zlot Gerlisz, lóg Anna, Johanson Sigan,
lordan Nicolau, M artin Károly, Hermann Károly, Kramer Alekszandr, Kiszelszki
Dom inik és Martin, Kaszpar Komdo, Koesz, Korimarszkij Andrej, Teller, Ludvig
Fabiani, Franz Fogéi, Aptekman Joszif, Baranov Anton, Brinner Hagenitz, Kari és
Adams Boszinszkij, Ljudvig Bauder, Berg, Bongar, Bodner, Handelman, Johann
Bokgar, Artúr Borsevszkij, Brammer Flotyenija, Johann Brajpoksinder, Johann
Vengerszkij, Venda, Adam, Valentyin és Iván Tyignyevszkij, Vol Henrih, Adam
Germán, Gincburg, Jan Gogul, Ljudvig Germán, Maisz Gordon, Fridrih Grossz,
Guszarov, Matvej Gutarman, Dvorzsinek, Lui Dűlje.240
Sikerült megállapítanunk, hogy a Bajkálon túli területen (konkrétan a Verhnye-
ugyinszki kerületben) a kényszermunkára ítélt száműzöttek között sok orosz,
lengyel, magyar, osztrák vezetéknevű személy van, akiket a hadbíróság „láza­
dó bandákban való részvételért és más politikai bűnökért” ítélt el. Köztük van­
nak Palcsickij,241 Sztankevics, Franz Knoll, Iván Anajszkij, Iván Szivcov, Ignatyij
Komenszkij, Reksa, Oszip Sztankevics242 és mások. Néhányukról később adunk
tájékoztatást.

234 f. 24, op. 3, gy. 1054/3342

235 f. 24, op. 3, gy. 226/2363
236 f. 24, op. 3, gy. 240/2364
237 f. 24, op. 3, gy. 170/33
238 f. 24, op. 3, gy. 33/35
239 f. 24, op. 3, gy. 243/2236
240 Lásd: Nehéz Mihály és Csank Csaba kutatók igénylőlapja Petőfiről szóló anyagok kutatásá­
ról az ITÁL-ban; ebben fel vannak tüntetve az állományok (fond), csoport (opisz) és ügy­
iratok (gyelo) számai. - A szerző irattára).
241 BTTÁL, f. 10, op. 1, gy. 7039,1. 30ob
242 Uo„ 1. 30ob, 31, 34ob, 35ob, 37ob, 38ob

134
 Külföldiek Bajicái.on túli kényszermunkán

A magyar szabadság védelmezői

Tehát a külföldi száműzött kényszermunkások, akik csoportosan érkeztek a

Bajkálon túlra 1850-től egészen 1856-ig, törzslapjaik szerint többségükben „oszt­
rák alattvalók” voltak, tulajdonképpen a magyar forradalom és szabadságharc részt­
vevői. Majdnem mindannyiukat haditörvényszék ítélte el A. F. Paszkevics gróf, a
Magyarországon harcoló orosz hadsereg főparancsnoka utasítására vagy szökésért
a fogolytáborból. Bár egyelőre nem találtunk konkrét jogi megfogalmazást arról,
hogy ezek az emberek deportált honvéd hadifoglyok, de az elítéltek kapcsolata az
1849-es „magyar lázadással” vitán felüli.
Mit mondanak erről az irkutszki, burjátiai és Bajkálon túli állami levéltárak írá­
sos dokumentumai, amelyeknek csak nagyon kis részét tudtuk átnézni?
Itt van például K. M. Juskevics kényszermunkás esete. Csak 1855. március 31-
én került a kényszermunkatáborba „a harcoló hadsereg főparancsnoka (Paszkevics)
ítélete alapján, mivel 1849-ben át akart szökni a határon Magyarországra, hogy
részt vegyen a lázadásban, s ehhez fegyvereket és lőszereket készített elő”. Elfogásakor
Juskevics ellenállást tanúsított és „rálőtt Kalinszkijra és Vojtára”. Ezért 10 évre Szi­
bériába száműzték.243
Plasonló volt a bűne Gaszpar Fjodorovnak (BTTÁL, f. 10, op. 1, gy. 7039, 1.
32ob), Kari Lehovszkijnak (BTTÁL, f. 10, op. 1, gy. 7039, 1. 34ob), Alekszandr
Vojlovicsnak, Adam Zvolinszkijnak244245 és más elítélteknek. Számos törzslapban az
áll, hogy a kényszermunkára száműzött közvetlenül részt vett a „lázadásban”. Szin­
te valamennyien katonák voltak, és a Bajkálon túlra életfogytiglan száműzték őket
„titkos” megjelöléssel, azaz a nevüket a kísérő katonák sem tudták, még kevésbé a
helyi lakosok.
A dokumentumnak, amelyből az 1849-es magyarországi események több tucat
résztvevője közül néhány nevet kiragadtunk, ez a címe: „Kimutatás a Bajkálon túli
területi Verhnyeugyinszki járásban 1857-ben rendőri felügyelet alatt álló személyek­
ről. m5 (Ez arról tanúskodik, hogy a felsorolt személyek 1857-ben „titkos” szám-
űzöttekként különböző falvakban, így a Barguzini területen is éltek. Teljesen érthe­

243 BTTÁL, f. 10, op. 1, gy. 7039,1. 8ob-9ob

244 Uo., 1. 34ob
245 Uo., 1. 2.

135
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

tő, hogy a névsorban nem szerepel Petőfi Sándor (Petrovics) neve, mivel ő egy év­
vel korábban Iliszunszkban meghalt és Barguzinban eltemették.)
Ennek ellenére az a lista jól bizonyítja többek között, hogy az 1849-es magyar
forradalom résztvevői közül sokat Kelet-Szibériába száműztek. Az Irkutszki és a
Bajkálon Túli Területi Központi Állami Levéltárban olyan dokumentumokat ta­
láltunk, amelyek egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a kényszermunkára szám­
űzött lengyelek között több száz „osztrák alattvaló” is volt, akik 1867-ben a cári
közkegyelem után hazatérhettek, mivel lerövidítették büntetési idejüket. Az olyan
„osztrák alattvalók”, mint Boleszlav Gabatyin, Konsztantyin Mihnyevszkij, Kari
Dragomireckij, Anton Konyusevszkij, Juzef Olsevszkij, Julián Ovszjanij és más
hozzájuk hasonló nevűek azt bizonyítják, hogy az „osztrák alattvalók” között kü­
lönböző nemzetiségű személyek voltak (lengyelek, magyarok, csehek, szlovákok,
olaszok és mások), akik aligha lehettek Ausztria állampolgárai, de részt vettek a
felkelők oldalán a magyar nemzeti-felszabadító harcban. Ennek alapján feltéte­
lezhetjük, hogy az orosz megtorló hadsereg haditörvényszéke által száműzött ma­
gyar származású személyeket is az „osztrák alattvalók” névsorában kell keresni, aki­
ket Ausztria kormányával egyeztetve Szibériába deportáltak. Természetesen ponto­
sabb adatokat róluk a törzslapok tartalmazhattak volna, de a levéltár nagy része el­
pusztult az 1877-es irkutszki tűzvészben. Azonkívül egyetlen kutató számára fizi­
kai képtelenség átnézni az Irkutszki területi, a burjátiai és a Bajkálon túli területi
központi állami levéltáraié több ezer ügyiratát.2462478
Fontos aláhúznunk, hogy a cári kormánytól „kegyelmesen” hazatérésre engedélyt
kapott „osztrák alattvalók” nevei együtt szerepelnek az 1855-1856-ban ugyancsak
amnesztiával szabaduló lengyelekével.24, A külföldi származású politikai száműzöt-
tek között voltak francia alattvalók is.24íi Ez is igazolja azt a verziót, hogy a magyar
szabadságharcban részt vett külföldiek orosz fogságba kerülésükkor, hogy ne adják
át őket az osztrák hatóságoknak (és ne végezzék ki őket) lengyeleknek vallották
magukat. Számos visszaemlékezés szerint így cselekedett a segesvári vereség után a
súlyosan sebesült Petőfi Sándor is.
A Verhnyeugyinszki járásban telepes „osztrák alattvalók” között találtuk meg Si­
mon Jelcsovics Fiser nevét, akit 1855 előtt száműztek a Bajkáli területre. 1860-ban
„paraszti illetményen” az Urluki járásban tartózkodva igyekezett élni az 1855-ös és
1856-os cári közkegyelemmel, ezért kérte a Bajkálon túli terület katonai kormány­
zóját, hogy engedjék őt haza a Lembergi kormányzóságba. Nem tudva helyesen
oroszul, Dávid Biru csitai polgár segítségét vette igénybe a kérvény megírásához,
íme, 1860 decemberében kelt beadványa:
246 Lásd például az ITÁL részben átnézett állományát: f. 24, op. 3, kart. 13, gy. 152; kart.
1763, gy. 42; kart. 1769, gy. 103; kart. 2227, gy. 20; kart. 2227, gy. 34; kart. 2238, gy. 456;
kart. 2239, gy. 544
247 ITÁL, f. 24, op. 1, kart. 106, gy. 2; kart. 2227, gy. 20
248 ITÁL, f. 24, op. 1, kart. 11, gy. 238

136
 Külföldiek Bajkái.on túli kényszermunkán

„ Őexcellenciájának, a Bajkálón túli terület katonai kormányzó urának és lovagnak

Simon Jelcsovics Fiser paraszti illetményü Verhnyeugyinszki kerületi,
Urluki járási (olvashatatlan - A. Ty.) közösségből
írásbeli jelentés
Ausztriai alattvalóként engem bűncselekményért Szibériában telepítettek le, si­
etve éltem Legkegyelmesebb Ocári Felsége 1855. és 1856. évi manifesztumai-
val. (...) Felséged nevére ez év július hava 9. napján a Bajkálon Túli Területi Köz-
igazgatási Hivatalhoz benyújtott beadványomban kértem, hogy engedjenek haza
a Lembergi kormányzósági Zanyizsevói (?) járási Oszanyevóba (?) és a kérelmem
alapján foganatosítandó intézkedéseket csitai lakóhelyemen hozzák tudomásomra
a Csitai Rendőrkapitányságon keresztül.
Mivel mindeddig semmilyen intézkedés nem született a kérésemmel kapcsolat­
ban, bátorkodom Őexcellenciájához fordulni azzal a legalázatosabb kéréssel, hogy
szíveskedjék megparancsolni az illetékesnek a Bajkálon Túli Területi Közigazgatá­
si Hivatalban f. é. július 9. napján megkapott, a hazatérésemmel kapcsolatos kéré­
semre vonatkozó intézkedések tudomásomra hozatalát.
Erre ... Őexcellenciája kegyes határozatát.
Simon Jelcsovics Fiser paraszt személyes kérésére beadványa megfogalmazásában
közreműködött Dávid Biru csitai polgár.
1860 decembere. Csita. ”249

A hazatérésre írásbeli engedélyt kapott személyek közül megtaláltuk Brink és

Grosz egyértelműen osztrák nevű „államellenes bűnözők” dokumentumát:

Titkos.
A Nyercsinszki járási elöljáró úrnak.
Alázatosan kérem Nagyságodat a levél mellékletének átadására Brink és Grosz bű­
nözőknek.
A z Irkutszki kormányzóság kormányzója
1854. február 9. N° 92. Irkutszk.250

A hivatalnokok megjegyzése a dokumentumon, az 1851. február 14-i dátum

minden valószínűség szerint azt jelenti, hogy a magyar felkelők egyik első csoport­
jával érkeztek kényszerű szibériai letelepedésre. Rajta van az ügyirat száma (8. sz),
amelyben feltételezhetőleg a haditörvényszék adatai szerepeltek bűnükről.
Szó volt már az evangélikus vallású 66 finn, svéd, német és más idegen nem­
zetiségű politikai elítéltről, akikről maguk a helyi hatóságok is megjegyezték:
„nem tudják, milyen bűncselekmények elkövetéséért száműzte'’ őket a cári kormány

249 BTTÁL, f. lo, op. 1, gy. 7462,1. 9-9ob

250 BTTÁL, f. lp, op. 2, gy. 6,1. 18, stb.

137
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly'

kényszermunkára. Közülük egyelőre csak a németek jelenlétét lehet megmagya­

rázni, akik valójában német anyanyelvű „osztrák alattvalók” voltak. A nem orosz
és nem lengyel származású, valószínűleg osztrák (osztrák-magyar) személyek kö­
zül megnevezhetjük Brinket és Groszt,251 Kari Haast és Anton Kiszeljevszkijt, (ta­
lán Kiszely?),252 Iván Keniget (König?).2’3 (Fontos, hogy ők is valamennyien a len­
gyel nemzetiségűek között szerepeltek a Baj kálón túli területi Verhnyeugyinszki
kerületben 1857-ben rendőri felügyelet alatt álló személyek névsorában, és A. F.
Paszkevics harcoló hadseregének haditörvényszéke ítélte el őket az 1849. évi ma­
gyar „lázadásban” való részvételükért.254
Az egyértelműen magyar származású és a közkegyelem után a Bajkálon túli vidé­
ken maradt (vagy amnesztiában nem részesült) és utódokkal rendelkező személyek
között volt egy Szekerin (valószínűleg Szekeres) nevű. Leszármazottai a Bajkálon
túli terület keleti részein és a Kabanszki járásban (ma Burjátia Bajkál-tó partjai­
hoz közeli járása) születtek és élnek.255 (A Bajkálon túli területen ismerünk olyan
„őslakosokat”, akik nevük alapján ítélve bizonyára magyar származásúak. Ilyenek
például: Varga, Varganov, Orsis, Kardas, Csekas, Barbasz, Barabas, Visnyevszkij,
Garjanyi (Garanyin), Glukman, Csepik, Guszarov, Beketov, Berman, Szabó, Ber­
cik, Sapiro, Horvat, Kovicsev stb., akik még tudatában vannak magyar gyökere­
iknek.
A magyar szabadságharc Szibériába deportált résztvevői közül a legtöbb adat F.
Wardinskiről áll rendelkezésünkre. Az orosz hadsereg katonája volt, de átállt a ma­
gyar felkelők oldalára, ezért a tábori hadbíróság a nyercsinszki ércbányákban letöl­
tendő 10 évi kényszermunkára ítélte. Ezek azok a bányák (ólom-, ón-, ezüst- és
aranybányák, vasgyártó és acélöntő üzemek), amelyekhez sok 1849-es hadifogoly
sorsa kapcsolódik.
A. V. Fjodorov a Szentpétervári Fíadtörténeti Levéltár filiáléjának anyagai alap­
ján megállapította: Francziszek Wardinski (Vardinszkij, néhol Vardinyszkij), a
Muromi gyalogezred közkatonája 1848-ban átlépte a határt, és csatlakozott a ma­
gyar forradalmi hadsereghez. Az osztrákok elleni harcokban kitűnt bátorságával,
ezért főhadnagyi rangot kapott. 1849 végén letartóztatták, és halálra ítélték. A ha­
lálos ítéletet az utolsó pillanatban szibériai kényszermunkára változtatták.256A kö­
vetkezőképpen jellemzik:

251 BTTÁL, f. lp, op. 2, gy. 6,1. 18, stb.

252 BTTÁL, f. lob, op. 2, gy. 11578,1. 3.
253 BTTÁL, f. lob, op. 1, gy. 11572,1. 3ob
254 BTTÁL, f. 10, op. 1, gy. 7039,1. 2.
255 A Ny. G. Csernisevszkij nevét viselő Csitai Tanárképző Főiskola 1991. évi magnófelvételei
a Szekerin család leszármazottairól.
256 O eflopoB A. B.: 0 ™ o m e H n e nepeflOBbix moflew P o c c n n k BeHrepcKOM peBo/nounw 1 8 4 8 -
1849 rr. (F jo d o ro v A. V.: O ro s z o rs z á g h a la d ó sz e lle m ű sz e m é ly e in e k v isz o n y a az 1 8 4 8 -
1 8 4 9 -es m a g y a r f o rra d a lo m h o z .) Voproszi Isztoriji, 1 9 57/2., 94.

138
 K ülföldiek Baj kálón túli kényszermunkán

„Franz Wardinski, római katolikus vallású, született a Varsói kormányzóságban,

lengyel nemes, nemesi címere nincs. Lvov város egykori polgármesterének fia. 1848-
ban sorozáskor katonai szolgálatba lépett, és a Muromi ezred közkatonája volt. Kül­
földre való szökése, a magyar lázadó hadseregbe való belépése és az osztrák és orosz had­
sereg elleni harcokban való részvétele miatt, továbbá azért, mert szökése előtt hamis le­
velet kapott postán Szmolenszkij alzászlós (jelenleg zászlós) nevére, valamint szökése
előtt Sztoncsak nevű paraszttól vagyontárgyakat lopott 8 rubel 70 kopek értékben és el­
fogásakor eltitkolta igazi rangját és nevét, porosz alattvalónak mondva magát, családi
és keresztnevét megváltoztatva, a főparancsnok által kinevezett poltavai büntetőbíróság
öt ítéletével minden vagyonától megfosztotta, és tíz évre ércbányában letöltendő kény­
szermunkára száműzte. A Bajkálón Túli Területi Közigazgatási Hivatalba 1856. feb­
ruár 11-én legfelsőbb helyről érkezett rendelkezés alapján kényszermunkájának idejét
harmadára csökkentették. ”
Wardinski szibériai életéről számos dokumentum maradt fenn a Bajkálon Túli
Területi és az Irkutszki Területi Állami Levéltárban, amit Tamara Konsztantyinova,
a BTTÁL tudományos munkatársa igazolt a magyar szabadságharc deportált részt­
vevőiről folytatott kutatásainkra reagálva:Ahhoz, hogy a tudományos hipotézis (Pe­
tőfi Sándor Bajkál-melléki életéről —A. Ty.) ténnyé váljon, levéltári dokumentu­
mokat kell mellékelni. A Barguzinban élt, kényszermunkára száműzöttek névsorait a
csitai és irkutszki levéltárakban őrzik. Petrovics nevét egyelőre nem találták meg, de F.
Wardinski és az Osztrák Birodalom gyarmatosító elnyomása ellen indított magyar fel­
szabadító mozgalom (így értékelik az 1848-as eseményeket a magyar tudósok, eltérően
a szovjetektől) más résztvevőinek dokumentumai valóban megtalálhatók a Csitai Te­
rületi Levéltárban. Ez bizonyítja azt a verziót, hogy a felkelés fogságba esett résztvevő­
it Szibériába száműzték. m i
Azok számára, akiknek nem elegendő a tapasztalt levéltáros véleménye, hiva­
talos állami forrásra, az Oroszországi Föderáció Igazságügyi Minisztériuma H i­
vatalának Bajkálon túli területre vonatkozó igazolására hivatkozom. Ismertetve a
Bajkálon túli száműzetés és kényszermunka rövid történetét, a dokum entum ban a
dekabristák megérkezése utáni epizódról ez áll: „Röviddel utánuk következtek a len­
gyel nemzeti-felszabadító mozgalom résztvevői, a Magyarország szabadságáért harco­
lók (Barguzinba száműzték Petőfi S. ismert magyar költőt...)7 Információ találha­
tó ott a fegyencszállítmány megszervezéséről, megegyezően azzal, amit Varga Jó­
zsef írt a magyar honvédek nehéz útjáról Oroszországból Szibériába. „Az 1840-es
évektől kezdve a foglyokatfogatokon szállították. Belőlük külön csapatokat alakítottak,
amelyeket őrkísérettel hoztak a nyercsinszki ércbányákba. A z emberek hosszú sora, kö­
zülük sokan bilincsekben, őrizet alatt vonult a moszkvai országúton, amely a Bajkálon
túli vidéket a központtal összekötőfő út volt. (...) Büntetési idejük letelte után a kény-257

257 KoHcmanmuHoea T.: McTuna npoacnaeTCfl... (Konsztantyinova T.: Az igazság kiderül.),

Zabajkalszkij Rabocsij, Csita, 1991. április 20.

139
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „titkos fogoly’

szermunkára ítéltek kényszertelepesekké váltak. Gyakran száműzetésük helyéül azt a

helyet jelölték ki, ahol be voltak börtönözve.” Itt jegyezzük meg, hogy a magyar sza­
badságharcosokat és Petőfi Sándort együtt említik a lengyel nemzeti-felszabadí­
tó mozgalom résztvevőivel, tehát helyesen jártunk el, amikor levéltári igazolásokat
kerestünk a „lengyel” kényszermunkásokkal és száműzöttekkel való érkezésükre.258
Ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy az Oroszországi Föderáció Igazság­
ügyi Minisztériumának levéltáraiban titkosított dokumentumokat őriznek a ma­
gyar honvédek Szibériába való deportálásáról, ezeket az iratokat még nem adták át
közhasználatra az Oroszországi Föderáció Központi Levéltárának. Az ilyen doku­
mentumokon rendszerint a „titkos” megjegyzés áll, amelyek nyilvánosságra hoza­
tala „alkalmas” ellenségeskedés szítására Oroszország és az európai országok között.
Ami Wardinskit közvetlenül illeti, a Bajkálon túli és irkutszki levéltárakban 4
terjedelmes ügyiratot találtunk a kényszermunka letöltése utáni hazatérésének idő­
szakára vonatkozóan.259 Orvosi papírjaiban az 1849-es évszám áll, amikor harc­
ban (Segesvárnál?) fejét ért kardcsapástól „epilepsziás” rohamai kezdődtek, továbbá
„hasogatást érzett a lábában és a kezében’, „hasogatást a fejében', amelyek a Bajkálon
túli száműzetése idején, időváltozáskor erősödtek.260 Ha figyelembe vesszük, hogy
1858-ban F. Wardinski 32 éves volt, akkor a szabadságharcban 23 évesen vett részt,
azaz Petőfivel majdnem egyidős volt. Hogy sokáig, egészen 1879-ig volt kényszer-
munkán a Bajkálon túli vidéken és nem terjedtek ki rá az 1855-ös és 1856-os első
cári amnesztiák, azzal magyarázható, hogy F. Wardinski még egy sor „bűncselek­
ményt” követett el, amelyekért meghosszabbították büntetési idejét.
1858-ban például megpróbálkozott a szökéssel, de elfogták. Erről az esetről
Wardinski „részletes jegyzékében” ez áll: „1858-ban idegen lovon Irkutszkba szö­
kött Krajevszkij telepes nevén, ezért a tettéért a testi fenyítéstől mentesítik, mivel roha­
mai vannak. Szökése miatt a munkaidejét egy évvel meghosszabbították. Ismertetöje-
le: a hátán kardvágástól származó seb van. 1870. október 30-án paraszttá minősítve
a Tataurovói járásba, Arhangelszkoje faluba helyezték át. Ideiglenesen Csitában él. ”26126
Érdekes a körzeti rendőrparancsnok 1872. október 28-án kelt levele: „Wardinski
apja, Osip Wardinski varsói lakos, amikor a cár 1872-ben Varsóban volt, azzal a ké­
réssel fordult az uralkodóhoz, hogy engedjék haza a fiát. Ocári felsége lengyelországi
helytartójának irodájából 1872. február 11-én az a válasz érkezett, hogy a fia hazaté­
rése iránti kérését megtagadják. Még 1856-ban az uralkodó varsói tartózkodása alatt
Ludwiga Wardinska azzal a kéréssel zaklatta őfelségét, hogy kegyelmezzenek meg a fiá ­
nak. A kérelmet Dolgorukov hercegföhadsegédnek adták át elutasításra. '”6Z

258 http://to75.minjust.ru/node/4144
259 BTTÁL, f. 1, op. 2p, gy. 32; f. 10, op. lp, gy. 83; ITÁL, f. 24, op. 4, kart. 41, gy. 46; kart.
2239, gy. 523; kart. 2240, gy. 576
260 BTTÁL, f. lp, op. 2, gy. 32,1. 9.
261 BTTÁL, f. 1, op. 1, gy. 356,1. 9.
262 BTTÁL, f. 1, op. 1, gy. 356,1. 26.

140
 Külföldiek Baj kálón túli kényszermunkán

Amikor megkezdődött a krími háború az Oszmán Birodalommal, a cári hata­

lom energikus lépéseket tett, hogy eltitkolja a külföldiek szibériai, törvényellenes
politikai száműzetését azon foglyok esetében, akiknél még nem telt le a kényszer-
munka ideje. Az 1855-1856-os amnesztiák lehetővé tették a birodalom keleti vé­
geinek „megtisztítását” a „nemkívánatos elemektől”, kiérdemelve ezzel a nyugati
országok bizalmát. Különösen az Oroszországgal hadban álló országok alattvalóit
keresték és távolították el Szibériából: a törököket, angolokat és franciákat. Ekkor
az orosz kormány elhatározta, hogy gondosabban eligazodik a külföldiek szám­
űzetésének kérdésében, mivel minden valószínűség szerint elvesztette az ellenőr­
zést a megérkező valamennyi idegen fölött, annak ellenére, hogy nem változtat­
ták meg a belügyminisztérium utasítását a külföldiek, különösen a Szibériába is­
meretlen okból érkezők (akikről azt feltételezték, hogy a honfitársaikkal akarnak
kapcsolatot teremteni) életének fokozott, titkos megfigyeléséről. Három ilyen ren­
deletet találtunk: 1850. június 29-i, 1851. november 26-i (N° 53) és 1853-i (Ke
163) keltezéssel.
A Krímért és a Kaukázusért kezdődött háborúval kapcsolatos, új dokum entum ­
ban ez áll:
„Kormányzó úrnak.
Kiegészítésül a Belügyminisztérium 1850. június 29-i, 1851. november 26-i 53.
számú, 1853. november 4-i 163. számú, az Oroszországba érkező külföldiek meg­
figyelésének fokozását előíró körlevelekhez, kérem Kegyelmedet, hogy a szibériai kor­
mányzóságokba való utazáshoz szükséges útleveleket csak úgy adják ki a külföldieknek,
ha arra minden alkalommal előzetesen engedélyt kaptak Ócári Felsége Kancelláriájá­
nak III. Osztályától, és az ilyen engedély birtokában a Szibériába való utazáshoz szük­
séges útlevél kiadásakor a külföldieknek értesítsék arról azoknak a helységeknek a veze­
tőségét, ahová a külföldi utazik.
Belügyminiszter
Bibikov főhadsegéd
1854. október 19., Ns 171
Ellenjegyezte: Orzsevszkij igazgató
Jóváhagyta: Kalugin osztályvezető’263
Válaszul Kelet-Szibéria főkormányzója és a terület katonai főparancsnoka 1854
novemberében levelet írt a Bajkálon túli terület katonai kormányzójának:
„A Bajkálon túli terület katonai kormányzó urának.
Tekintettel (...) az országrész egyes területein jelenleg kialakult hadi helyzetre, szük­
ségesnek tartom, hogy megtiltsam a Szibériába való beutazást minden, Oroszországgal
hadban álló állam: Anglia, Törökország és Franciaország alattvalóinak, ezért alázato­
san kérem Kegyelmedet, hozza meg a szükséges intézkedéseket, hogy e nemzetek tagjai
közül senkit se engedjenek be az Ön által vezetett területre, s ha jelenleg vannak vala­

263 BTTÁL, f. 10, op. 1, gy. 193,1. 9.

141
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

hol a Bajkálon túli területen Nagy-Britannia, Franciaország és Törökország alattva­

lói, javasolják nekik Kelet-Szibéria azonnali elhagyását, nem vévefigyelembe semmifé­
le kifogást ésfigyelmen kívül hagyva mindenféle ajánlólevelet, nyílt utasítást, amit fel­
mutatni fognak, hanem azokról készítsenek másolatot ésjuttassák el hozzám.
Kelet-Szibéria főkormányzója
és az ott állomásozó csapatok parancsnoka
1854. november, Ne 89, Irkutszk.264

A Bajkálon Túli Területi Közigazgatási Hivatal ezt követően 1855. január 12-én
201. számmal szétküldte a megfelelő utasításokat a járási és városi vezetőségeknek.
Fennmaradt néhány válaszlevél. Ugyanazon év, azaz 1855 januárjában, 5. számú
levelében Kuznyecov szelenginszki rendőrkapitány ezt jelentette: „ Van szerencsém
jelenteni, hogy Szelenginszk városában az említett külföldi államok polgárai nem tar­
tózkodnak, s ha mégis kerülnének ide olyanok, akkor a városvezetés meghozza a terü­
leti közigazgatási hivatal említett rendeletével kapcsolatos intézkedéseket. ’265 Miköz­
ben Szelenginszkben élt Róbert Yuille protestáns lelkipásztor, az angol lelki misz-
szió tagja. Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy sürgősen kiutasították, és haza-
küldték a városból.266
A Nyercsinszki Bányaigazgatóság 1855 augusztusában 37. sz. levelében közöl­
te, hogy most kezdi az adatok gyűjtését „az említett külföldiekről, hogy milyen állam
alattvalói, honnan érkeztek Oroszországba, mióta tartózkodnak a Bajkálon túli terü­
leten és miért kerültek ide. ”
Kelet-Szibéria Közigazgatási Hivatala 1855 augusztusában 16. számú levelében
ezt írta a Bajkálon túli terület katonai kormányzójának:
„A Szibériai Bizottság szabályzata értelmében, Felséged jóváhagyásával, a Bel­
ügyminisztériumnak szüksége van adatokra a Kelet-Szibériából kiutasított nagy-
britanniai, francia és török alattvalókról.
Ennek következtében kötelességemnek tartom felkérni Méltóságodat, hogy ha­
ladéktalanul küldje meg nekem a részletes adatokat azokról a nagy-britanniai,
francia és török alattvalókról, akiket a főkormányzó múlt évi november 26-i 89.
számú rendelete értelmében kiutasítottak a Bajkálon túli területről, és azokról is,
akik még ott tartózkodnak, feltüntetve minden külföldi családi és keresztnevét,
nemzetiségét és vallását, születési évét, továbbá azt, hogy mikor érkezett az Ö n ve­
zetése alatt álló területre, milyen módon és milyen útlevéllel, hol élt és mivel fog­
lalkozott, kifogástalanul viselkedett-e, hová és mikor utazott el, s ha még nincs ki­
telepítve, akkor milyen oknál fogva, ezenkívül a lehető legrészletesebb és valósá­
264 BTTÁL, f. 10, op. 1, gy. 193,1. 4-4ob
265 BTTÁL, f. 1, op. 1, gy. 193,1. 9ob
266 TueaueHKO A. B .: Mcropnn AHrrmncKOÜ flyxoBHoíí mwcwh b 3a6anKa7ibe. /Hanano XIX
CTOTieTUH./. (Tyivanyenko A. V.: Az angol lelki misszió története a Bajkálon túli vidéken.
XIX. sz. eleje.) Ulan-Ude, 2009.

142
 Külföldiek Bajkálon túli kényszermunkán

gos adatokat kérek az életmódjáról, ismeretségi köréről és mindenről, ami Méltó­

ságodnak és a helyi vezetésnek tudomására jut.
Elnök
Vezérőrnagy.267268

Oroszország belügyminisztere, ismerve a szibériai száműzetések valós helyzetét,

nem hitt teljes mértékben a vidéki kormányzók jelentéseinek. Például az uralkodó­
nak a Bajkálon túli terület katonai kormányzója által küldött jelentésben felfedez­
te, hogy az elhallgatta néhány külföldi alattvaló jelenlétét, és magyarázatot követelt
tőle. A rendőrügyosztály 1855. június 23-i megkeresése így hangzik:

„A Bajkálon túli terület katonai kormányzó urának.

Ön jelentésében a Bajkálon túli terület 1854-es állapotáról előadja többek kö­
zött, hogy ezen a területen él egy külföldi, aki cukorrépagyárat épít Trubcsanyinov és
Nyefegyev kereskedőknél.
A Rendőrügyosztály a Belügyminiszter Úr parancsa alapján alázattal kér kiegészí­
tést Öntől a legrövidebb időn belül a Kegyelmes Belügyminiszter Úrnak küldendő je­
lentéshez.
Rendörügyosztály
1855. június 23., Nl>4738.

A zavar oka az, hogy a helyi hatóságok korábban siettek jelenteni, miszerint a
vezetésük alatt álló hivatalokban „egyáltalán nincsenek semmilyen külföldi szemé­
lyek.”™
Tehát az általunk felfedezett levéltári dokum entum ok cáfolják opponenseink
azon állítását, hogy a cári kormány feltétlenül betartotta a hadifoglyokról szóló
nemzetközi egyezményt, melynek értelmében a szövetséges (megtorló) orosz had­
seregnek csak a lengyel származású személyek szibériai deportálására volt joga, az
összes többit át kellett adnia az osztrák hatóságoknak. Az irkutszki, burjátiai és
Bajkálon túli levéltárak anyagai, valamint a magyar hadifoglyok általunk eddig
még nem tanulmányozott listája az Oroszországi Központi Állami Hadtörténeti
Levéltárban269 teljes bizonyossággal tanúskodik arról, hogy a cári hatóságok sem­
m itmondó hivatalos levelei a minket érdeklő kérdésben nem igazolják tartalmuk
valósságát. Valamilyen oknál fogva a cári kormány kénytelen volt eltitkolni a kiil-

267 BTTÁL, f. 10, op. 1, gy. 193,1. 4-4ob

268 TueaneHKO A. B.: Taimbiit y3HHi< Bapry3HHa. /3a6aMi<anbci<Me MaTepna/ibi o np eA n o /ia-
raeMoü ccbiaKe LIIaHflopa üeTe^n b Bapry3nne./ (Tyivanyenlco A. V.: A barguzini tit­
kos fogoly. Petőfi Sándor feltételezett barguzini száműzetésének Bajkálon túli anyagai.),
Ulan-Ude, 1991., 11.
269 Lásd J. M. Kozsevnyikov, a Szovjetunió Minisztertanácsa Levéltári Főigazgatósága vezető­
jének első helyettese 1986.05.11-i, 15/105. sz. válaszát Balajthy A. beadványára.

143
A lkkszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

földi alattvalók deportálásának tényét. Éppen ezek a dokumentumok teszik le­

hetővé számunkra, hogy határozottan cáfoljuk opponenseink kijelentéseit, misze­
rint nem kerülhettek Szibériába az 1848-1849-es magyar szabadságharc résztve­
vői, köztük Petőfi Sándor.
A külföldi hadifoglyok deportálására egyik példa Francesco Nullo csapata olasz
önkéntesei száműzetésének története, amelyet még nem tanulmányoztak eléggé.
A cári csapatok által a lengyelországi Krzykawka falunál levert felkelőket a hadbí­
róság kényszermunkára ítélte, és a Bajkálon túli területre száműzte, ahová 8 havi
gyaloglás után értek.
Ám a szibériai hatóságok nem voltak megelégedve azzal, hogy a külföldiek kellő
felügyelet nélkül vannak. Ezért II. Sándor cár M. Sz. Korszakovnak, Kelet-Szibé-
ria fő kormányzójának javaslatára arról rendelkezett, hogy még a száműzött kény­
szermunkások számára kijelölt Bajkálon túli vidéken is hozzanak létre külön zónát
„a nevesebb politikai és állami számüzötteknek”, ahol nekik „nem lenne lehetőségük
az idegenekkel való érintkezésre, és csak a munkájukkalfoglalkoznának”. Más szóval,
hogy elkerüljék a nemzetközi botrányt, a cári kormány igyekezett olyan biztosan
elrejteni a külföldi hadifoglyokat, akik deportálására nem volt joga, hogy ne talál­
janak rájuk a felkutatásukra érkező honfitársaik.
Ez volt az oka annak, hogy az olaszok csoportját a petrovszki gyárból siet­
ve Kelet-Szibéria legtávolabbi vidékére, a nyercsinszki bányaüzemekbe szállí­
tották, a kínai határ mellé, 1500 versztnyire korábbi lakóhelyüktől. Oroszo­
kon és lengyeleken kívül a kényszermunkásoknak ebben a szállítmányában fő­
leg olaszok és franciák voltak: Luigi Caroli, Alessandro Venecio, Jacques Meuli,
Ambrogio Giupponi, Joseph Cleceri, Achilles Bendi, Luis-Alfred Dies, Lucio
Meuli, Emilé Andreoli. Például a legutóbbi, a francia Andreoli az egyik párizsi
líceum történelemtanára volt, akit a felkelésben való részvételéért 12 évi kény­
szermunkára ítéltek.
Ám ezzel nem ért véget az ügy. A „nyomok összezavarása” céljából a cári hatósá­
gok még a kegyetlen, távoli kényszermunka mellett a külföldieket különböző he­
lyeken telepítették le: Dies, Bendi, a Meuli testvérpár és Cleceri a klicskinszkojei
ónbányába, Giupponi az alekszandrovói üzembe, Andreoli, Venecio és Caroli a
kadajai bányába, a nyercsinszki száműzetés egyik legszigorúbb helyére került. A
foglyokkal szemben szigorú bánásmódot alkalmaztak (amiről a helyi hatalom kép­
viselői nem egyszer tettek említést utasításaikban és parancsaikban), s ettől a kény­
szermunkások hamar meghaltak. Csak a XX. században derült ki, hogy a száműze­
tésben az emberek nem annyira az erejük feletti munka és rossz élelmezés miatt
haltak meg korán, hanem a kitermelt, hasznos ásványok radioaktív sugárzásától,
amely több százszorosa volt a megengedett normának.
Ezúttal azonban nem sikerült titokban tartani a külföldiek száműzetését. Bár az
olasz és a francia kormány nem tudta, hogy pontosan hol tartózkodnak az alattva­
lóik, azonban e két ország oroszországi követei többször érdeklődtek a cári ható­

id
 K ülföldiek Bajkái.on túli kényszermunkán

Ságoknál honfitársaik fogva tartásának körülményei felöl, felvetették hazatérésük­

nek a kérdését. Csak 1866-ban kap közkegyelmet az összes külföldi ott, de azzal a
feltétellel, hogy soha többé nem léphetnek Oroszország területére. Erős csendőri
kíséret mellett szállították az olaszokat, franciákat, osztrákokat, németeket és más
nemzetiségűeket Varsóba, ahonnan visszatérhettek a hazájukba. Az utolsó rabszál­
lítmányból csak Luigi Caroli maradt Szibériában, aki 1865. június 8-án a kadajai
kényszermunkatáborban meghalt.
Valami hasonló történt a magyar hadifoglyokkal is. Tömeges hazaengedésük
1866 vége és 1870 eleje között a magyar külügyminiszter orosz kormányhoz inté­
zett kérésének köszönhetően vált lehetővé. Egyébként távolról sem engedtek m in­
denkit haza, amiről a Kelet-Szibériában tartózkodó, hazatérési engedélyt még nem
kapott politikai elítéltek és külföldi alattvalók névsora tanúskodik (1867. decem­
ber 14. - 1868. augusztus 5.)

145
 .Fasiszta kacsa” a Baj kai - melléken

„Fasiszta kacsa” a Bajkál-melléken

Sok tudományos felfedezést hosszú ideje nem ismernek el opponenseink, különö­

sen azok, akik foglyai azoknak a megrögződött elképzeléseknek, amelyekbe „nem
illenek bele” az új kutatási eredmények. A Petőfi-ügyben túlságosan sok ilyen op­
ponens volt, aki jelentős mértékben hátráltatta a munkánkat. Most, amikor a mi
nézeteink diadalmaskodtak, a gáncsoskodó „kritikusokról” talán szót sem kellene
ejteni. Mégis úgy vélem, az opponensek egyes „bizonyítékait” szükséges kommen­
tálnunk, mert az olvasónak világos elképzelést kell kapnia arról, hogy nem lehet
minden hipotézist komolyan venni, még ha tudományos formába is van az öntve,
hanem folytatni kell a tervezett munkát.
Bállá László, az Ungváron megjelenő Kárpáti Igaz Szó című újság egykori szer­
kesztője hitetlenkedve kérdezte meg szerzőtársamat, V. V. Pagirját: „A magyar sajtó­
ban az utóbbi több m int száz évben nem egyszer írtak arról, hogy Petőfi Sándor Orosz­
országban élt és ott van eltemetve. A történelemtudomány és az irodalomtörténet azon­
ban megcáfolta ezt a verziót. Miért tért volna vissza a költő régi nevéhez (Petrovics) és
felejtette volna el a hazáját?’™
Kutatásaink korai szakaszához tartozik az interjú Váradi-Sternberg Jánossal, az
Ungvári Állami Egyetem professzorával, az ismert történésszel és hungarológussal,
aki éles kritikával fogadta első publikációinkat Petőfi „szibériai verziójáról”. Két
alapvető, szerinte megkérdőjelezhetetlen tartalmú könyvre hivatkozott: Ferenczi
Zoltánnak, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának Petőfi eltűnésének irodalma,
valamint Illyés Gyula író és költő Petőfi című művére. Ezek a szerzők, mondta a
professzor, már régen tudományos alapon bebizonyították a „szibériai verzió” tart­
hatatlanságát, A. V. Tyivanyenko és V. V. Pagirja munkáiban pedig nem szerepel­
nek olyan tények, amelyek cáfolhatnák a kialakult véleményt.
Mivel Pagirjával közösen panasszal fordultunk Váradi-Sternberg inkorrektsége
miatt a pártszervekhez, s Ny. Ny. Szemenyuk, az Ukrajnai Kommunista Párt kár­
pátaljai területi bizottságának titkára támogatott minket, a professzor az év októ­
berében a Zakarpatszkaja Pravda két számában még haragosabban tört ki ellenünk
„Tudományos kutatás vagy koholmány?” című cikkében. Ebben a szerző azt fejtege­
ti, hogy nincs értelme a megkezdett kutatásnak, mivel szerinte már rég bebizonyo-270

270 V. V. Pagirja közlése

147
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

sodott Petőfi eleste Segesvárnál, s ebből az következik, hogy a „szibériai verzió” ha­
zugság. „M i a tudományos kutatás mellett vagyunk, de a tudomány profanizálása el­
len. Úgy véljük, hogy ideje befejezni a költő emlékét sértő spekulatív eszmefuttatásokat
tragikus halálával kapcsolatban. Amíg újabb, tudományosan megalapozott és ellenőr­
zött adatok nem állnak rendelkezésünkre, meg kell elégednünk a mai magyar és külföl­
di (benne a szovjet) Petöfi-kutatás eredményeivel, amelyek azt bizonyítják, hogy a köl­
tő a forradalom ügyének védelmében esett el, a sírját pedig nem találták meg.”271
Váradi-Sternbergnek ezzel a publikációjával furcsa dolog történt. Amikor Kár­
pátalján jártam, hozzá közel álló, szavahihető emberek elmondták nekem, hogy
nagyon ideges volt, arra panaszkodott a területi pártbizottságban, hogy a szerkesz­
tőségben cikkének eredeti szövegét részben megváltoztatták, hozzáírtak, elferdítet­
ték a tartalmát. O tt azonban röviden ezt felelték neki: „Megtette a dolgát, elmehet. ”
A hatalom ilyen udvariatlan hozzáállása okozhatta a tudós infarktusát és nyugdíj­
ba vonulását. Legalábbis néhány évig nem szállt velünk nyílt vitába. Csak 1990-
ben lendült ismét támadásba ellenünk „Kiderül az igazság...” című hosszú cikké­
ben, amelyet a Zakarpatszkaja Pravda három számában közölt folytatásban. Cik­
ke megírásának alapjául a nemzetközi antropológiai expedíció barguzini eredmé­
nyes munkája, Petőfi Sándor feltételezett földi maradványainak megtalálása szol­
gált, amit a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján a „moszkvai-magyar” szakér­
tői bizottság nem ismert el.272
Váradi-Sternberg, érezve, hogy itt a bosszú ideje, ismét azt állította, hogy fel­
fedezésünknek nincs szilárd, tudományos alapja, mivel az csak Svigel Ferenc első
világháborús magyar hadifogoly állításaira támaszkodik. Azt írta, hogy a Magyar
Tudományos Akadémia már 1940-ben, a Koszorú című lapban, 20 oldalon „hitelt
érdemlő” véleményt közölt Svigel állításainak valótlanságáról. Az akadémia 1958-
ban megjelentette 650 oldalon Dienes Andrásnak, az MTA Történelem- és Iroda­
lomtudományi Intézete tudományos főmunkatársának Petőfi a szabadságharcban
című monográfiáját. Ezek a tudósok egyértelműen azon a véleményen vannak,
hogy a költő elesett Segesvárnál, és elutasítják megmenekülésének minden verzió­
ját, többek között Szibériába való deportálásáét is. „ Tyivanyenko és Pagirja kortárs
szerzők, miközben a „szibériai verziót”védelmezik, nem tartják szükségesnek, hogy vi­
lágos választ adjanak a magyar tudományos körök, Fekete Sándor akadémikus (Petőfi
Sándorról írt 10 monográfia és könyv szerzője), Kiss Józsefi Petőfi összes művei aka­
démiai kiadásának felelős szerkesztője) nyomós érvelésére. ”A z utóbbi, hangsúlyoz­
ta Váradi-Sternberg, a „szibériai legenda” tarthatatlanságáról szóló, két írásbeli je­

271 Bapodu-UImepHÓepz H ay n H b in itomck mjim M3Mbim/ieHna? (Váradi-Sternberg/.: T u ­

d o m á n y o s k u ta tá s v a g y fa n ta z m a g ó ria ? ), Zakarpatszkaja Pravda, U n g v ár, 1985. o k tó b e r
15.
272 UlmepHÓepz Mctkha npoacHHeTca. ITo noBOfly cMepm HlaHflopa rieTecfm. (Sternberg
J.: Az igazság kiderül. Petőfi Sándor haláláról), Zakarpatszkaja Pravda, Ungvár, 1990. jú ­
lius 31.

148
 .Fasiszta kacsa" a Baikál- melléken

lentés szerzője volt (1985-ben és 1988-ban), amelyet a Magyar Tudományos Aka­

démia megbízásából a mi megkezdett kutatásainkra írt válaszul.
Váradi-Sternberg János egyik konkrét ellenvetése az volt, hogy a „mai napig nem
tudunk megnevezni egyetlen 1849-es magyar honvédet, akit Szibériába száműztek
volna”. Állította továbbá, hogy nem volt semmiféle megegyezés Ausztria és Orosz­
ország között a magyar hadifoglyok kiadatásáról, nem találtak egyetlen sort sem,
amit a költő 1849 júliusa után írt volna, Svigel elbeszélése a fantázia szüleménye,
ahogy valószínűleg ő maga sem létezett. Felteszi a kérdést: miért nem adott hírt
magáról Petőfi a feleségének, a fiának, országa népének arról, hogy nem halt meg
a csatában, hanem életben maradt? {„Lett volna rá lehetőség.”) Elveti a mi „tisztes­
ségtelen koholmányunkat” a költő és egy barguzini nő, a postamester lánya házas­
ságáról. „Hiszen ott, ahol politikai számüzöttek tartózkodtak, a helyi postahivatalok
alkalmazottai a cári hivatal hármas számú osztályának ügynökei voltak. ”(A hármas
számú osztály a cári Oroszországban és a Szovjetunióban is a titkosszolgálatot je­
lentette. - Ford.)
Tevékenyen „segített” a tudósnak J. J. Beresztovszkij kárpátaljai helytörténész.
Rendszeresen publikált a helyi sajtóban, olyan hangnemben, hogy azt a XX. szá­
zad harmincas éveinek NKVD-s besúgói is megirigyelték volna. íme, egy példa a
stílusára és érvelésére: „Petőfi Sándor szibériai nyomai új kutatásának szerzője (V. V.
Pagirja szerzőtársamról van szó. - A. Ty.) hiába hisz ilyen vakon a Szovjetunió elle­
ni támadás küszöbén a fasiszta sajtóban közölt publikációknak: nem provokáció-e ez a
fasiszta pribékek részéről a Magyarság és a Russzkaja Pravda című lapban? Provoká­
ció, amelynek titkos célja, hogy ellenséges hangulatot keltsen Oroszország múltja iránt,
hogy aztán átvigye ezt a Szovjetunióra, mindenre, ami szovjet? Mondván, hogy ezek
már akkor is a mi Petőfi Sándorunkat halálra kínozták... ”
Mellesleg ez a gondolat nem kevésbé világosan köszönt vissza Váradi-Sternberg
cikkeiben is. A hungarológia professzora még tovább is ment: kijelentette, hogy
szándékosan „hírlapi kacsát” szerkesztettek a magyar nacionalisták a második vi­
lágháború küszöbén, hogy ellenséges hangulatot keltsenek a Szovjetunióval szem­
ben. Még annak a „titkát” is felfedte, hogy miképpen provokált Svigel: „Teljesen vi­
lágos, hogy a sírt is, a feliratot is azért hozták létre, hogy azt majd a Russzkaja Prav­
da tudósítója lefényképezhesse”.
Beresztovszkij elküldte a leveleit a Szovjetunió más, befolyásos intézményeinek,
szervezeteinek is. Többek között az SZKP burjátiai területi bizottságán keresztül
megpróbálta elhelyezni soros írását a Pravda Burjatyiji című köztársasági újságban,
de megtagadták a közlését. Megmutatták nekem a levelét: benne a szerző azt állí­
totta, hogy a kárpátaljai és burját helytörténészek feltámasztották „a rég megcáfolt
legendát Petőfi Sándor, a magyar nemzet költője Szibériába való deportálásáról és ot­
tani haláláróP. Idézek a „feljelentéséből”: „A magyarfasiszták rég eltűntek, de az ál­
taluk kitalált „hírlapi kacsa”hirtelen feltámadt, és ott repdes a Bajkál-melléken. Olyan
emberek keltették életre, akik nem gondoltak az információ forrására, sem az udvari­

149
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

asságra, olyanok, akik az olcsó szenzáció kedvéért készek elfogadni a Magyarság című
szennylapot is.”273
Sajnálatomra, J. J. Beresztovszkij már nem él. De szeretném a követői tudomásá­
ra hozni, akik nem ismerik a magyar sajtóban megjelent korábbi publikációkat Pe­
tőfi Sándor szibériai deportálásáról, hogy az 1860-as években közölt írásokon kívül
a XX. század elején, jóval a német fasiszták hatalomra jutása és a második világhá­
ború kitörése előtt is voltak erről szóló cikkek. Például Markovics Rodion egykori
hadifogoly 1927-ben Kolozsváron megjelent Szibériai garnizon című könyvében
ír magyar bajtársai életéről a Nyizsnyaja Berjozovka-i táborban, Verhnyeugyinszk
mellett, a Bajkálon túli vidéken. A könyv nemcsak azért érdekes, mert a szerző le­
írja az első világháborús hadifoglyok hétköznapjait, hanem azért is, mert említést
tesz a köztük 1914 óta terjedő szóbeszédről, hogy Barguzinban megtalálták Pető­
fi sírját. A Ceglédi Napló 1928. július 15-én cikket közölt Petőfi Szibériába való ér­
kezéséről. Korábban, 1923. január 13-án a Magyarország című lapban jelent meg
írás arról, hogy Márton Ferenc találkozott a Bajkálon túli vidéken az „eltűnt” Pe­
tőfi Sándorral. Ezeken kívül a szibériai fogságból hazatért, más magyarok vissza­
emlékezései is tucatszám jelentek meg.
Beresztovszkij az említett leveléhez hasonlókat küldött más szibériai területi párt-
bizottságoknak is. Például az irkutszki (akárcsak a burjátiai) hatóságoktól határozot­
tan követelte, hogy állítsák le a kutatómunkát Burjátiában, „A dekabristák és Szibé­
ria”című országos tudományos konferencia résztvevőitől pedig azt, hogy a Szovjet­
unió tudományos társadalma negatívan értékelje az általam Petőfiről összegyűjtött
anyagot. Feltételezem, hogy ezt Váradi-Sternberg János megbízásából tette.
1987 nyarán Kárpátalján tartózkodtam, és alkalmam volt beszélgetni J. J.
Beresztovszkijjal, aki akkor tért vissza Magyarországról. A beszélgetés a lakásán
hosszú, nehéz volt, de teljesen korrekt. Abban egyeztünk meg, hogy m indket­
tőnknek joga van megvédenie a nézeteit szigorúan tudományos alapon, konkrét
tényekkel alátámasztva, indulatok és sértések nélkül. Opponensem azonban nem
tartotta be adott szavát.
M iután a „fasiszta kacsa” eszméjével nem ért el sikert, J. J. Beresztovszkij a harc
új taktikáját választotta, keresgélte publikációinkban az apró pontatlanságokat,
nyomdahibákat, s azokon „csámcsogva” állította, hogy illetéktelenek vagyunk Pe­
tőfi Sándor ügyében. Ürügye valóban bőven akadt, mivel a Bajkál című lap szer­
kesztősége, tekintve a kérdés bonyolultságát és kuszaságát, célul tűzte ki maga elé,
hogy az olvasók elé tár mindent, ami a „szibériai verzióról” ismert, még ha ellent­
mondásosak is az anyagok. A szerkesztőséggel közösen arra a meggyőződésre jutot­
tunk, hogy ezt a problémát csak közösen, a két ország történészeinek és helytör­
ténészeinek összefogásával lehet megoldani, bevonva az olvasók széles táborát is.

273 TueaneHKO A. B.: TawHCTBeHHbin flp y r M n x a w a a K ioxenböeK epa. (T y iv a n y en k o A. V.:

Mihail Küchelbecker titokzatos barátja.), Bajkál, Ulan-Ude, 1986/4., 23.

150
 „Fasiszta kacsa” a Bajkál-melléken

„Szálkakeresése” közben Beresztővszkij országos, majd nemzetközi fórumokhoz

is fordult. Az első ilyen cikke „Rothadt szenzáció" címmel jelent meg az Oroszor­
szági Föderáció írószövetségének Lityeraturnaja Rosszija című lapjában 1987. de­
cember 25-én. Ebben a már ismert „fasiszta kacsáról”, a „hamisító” Svigel Fe­
rencről és egyebekről írt, ami a kárpátaljai olvasóknak már a könyökükön jött ki,
de országos szinten még nem voltak ismertek. M int kiderült, hatalmas erők áll­
tak Beresztovszkij háta mögött. Elsősorban két vezető magyar Petőfi-kutató tu­
dós, Kiss József és Fekete Sándor, akik a Petőfi-kérdésben védték meg a disszertá­
ciójukat, magas rangokat és kitüntetéseket kaptak, jelentős számú könyvet és tu­
dományos cikket jelentettek meg. Ok a Magyar Tudományos Akadémia és a Ma­
gyar Népköztársaság kormánya nevében a Szovjetunióban folyó kutatómunkát or­
száguk számára nemkívánatosnak nyilvánították, ami ráadásul az ő saját tudom á­
nyos tekintélyüket is aláásta volna. Ugyancsak ők fordultak azzal a követeléssel a
magyarországi szovjet követséghez, hogy segítsenek a mi kutatómunkánk leállí­
tásában Kárpátalján és Szibériában. Az információ a Szovjetunió követségétől az
SZKP Központi Bizottságához került, onnan pedig a területi pártbizottságokhoz,
hogy „igazodjanak el” a kérdésben. A pártfunkcionáriusok számára akkor ez azt je­
lentette: tiltsák le.
Behívattak a Burját ASZSZK Minisztertanácsába, ahol a miniszterelnökhelyettes
nyíltan nekem szegezte a kérdést:
—Tudja, mivel vádolják Ont? A zt vetik a szemére, hogy politikai célból ellentéteket
akar szítani a két ország, a két nép között.
—Én tucatnyi bizonyítékot tudok felhozni ez ellen. így nem lehet tudományos
vitákat megoldani. Már volt ilyen gyakorlat a történelemben: a harmincas évek­
ben.
—Ha követelik, meg tudja védeni az elveit?
—Feltétlenül, különben nem láttam volna hozzá a kutatómunkához.
—Jó, de akkor vigyázzon, a felelősség teljes mértékben Önre hárul. Ha nem tudja
visszautasítani a vádakat, az a fejébe kerül. Tudja meg ezt!
Kiderült, hogy a Bajkál című lap szerkesztőségébe már megjött „fémről” az uta­
sítás: Tyivanyenko írásait többé ne publikálják. Sőt mi több: a területi pártbizott­
ság vezetőségében már előkészítették megvitatásra a szerkesztőség feloszlatásának
és új kollektíva kinevezésének kérdését. S mind ennek az oka J. J. Beresztovszkij
cikke volt a Lityeraturnaja Rosszijábzn.
Eduard Gyominnal, egykori szerzőtársammal a „szibériai verziót” kutató m un­
kám kezdetekor (akkor még nem ment át az opponensek táborába) utaztunk fel
Moszkvába. Majdnem egy hétig kilincseltünk szerkesztőségekben, hogy publikál­
ják ellenvetéseinket a dühöngő szerző írásával szemben. Mihail Koloszov főszer­
kesztő kitért a beszélgetés elől, sürgős teendőire hivatkozva, megjelenésünkkor el­
tűnt az irodájából. Be kellett „ugranunk” az SZKP KB sajtó ügyi osztályára. Csak
akkor mozdult el az ügyünk nagy nehezen a holtpontról. Beresztovszkijtól véle­

151
A lekszej T yiyanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

ménye igazának „cáfolhatatlan” bizonyítékaként a dossziéjában néhány opponens

magyar szervezet semmitmondó levele lapult. Nekünk egy egész bőröndnyi levél­
tári és más dokumentum állt a rendelkezésünkre. Nem volt miről vitatkozni. így a
Lityeraturnaja Gazeta 1988. március 4-én „Legenda vagy valóság: még egyszer Pető­
f i Sándorról”címmel közölte az ellenvetésünket, a Bajkál című lapnak pedig elhoz­
tuk a szerkesztőség bocsánatkérő levelét.
A szerkesztőséget nem oszlatták fel, lehetőséget kaptam, hogy továbbra is pub­
likáljak, J. J. Beresztovszkij előtt pedig az út a moszkvai kiadókhoz bezárult. Ma­
gyarországon azonban Fekete Sándor az Új Tükörben közölte „Rothadt szenzáció”
című cikkét és további írásait. Ám ekkor a magyar közvélemény a védelmünkre
kelt. A Népszava című újság 1989. január 14-én így kommentálta a felháborodott
olvasók beküldött leveleit: ,yAmilyen elszántsággal keresik az igazságot a Bajkálon
túli tudósok, ugyanolyan buzgalommal hátráltatják és támadják őket Ungváron,
Munkácson és Budapesten: Ungváron Váradi-Sternberg, Munkácson Beresztovszkij.
(...) Váradi-Sternberg átadta a támadás stafétabotját a barátjának, Beresztovszkijnak,
aki olyan sértő stílusú cikket jelentetett meg az Új Tükörben és a Budapestben, ami­
lyet ritkán lehet olvasni. (...) Még barátja, Váradi-Sternberg is túlzásnak, rágalomnak
tartja az ilyen cikket. S ez olyan embernek a támadása, aki maga két évet ült (börtön­
ben - A. Ty.) okirat-hamisításért!
Különben Fekete Sándor, aki Beresztovszkij felett gyámkodott, „Inkább ássa­
nak! Újabb viták a szibériai Petőfiről” című hosszú cikkében (az Új Tükör 1988.
június 19-i és június 26-i számában jelent meg) beismerte, hogy mint emberrel,
szívesen találkozna Beresztovszkijjal, de múltjának kutatásával nem kíván foglal­
kozni. Ezekután Beresztovszkij magába zárkózott, és már nem foglalkozott V. V.
Pagirjával közösen végzett m unkánk „leleplezésével”. S aztán nemsokára meghalt
Váradi-Sternberg, Beresztovszkij, Fekete Sándor és Kiss József is... Valamivel ko­
rábban a magyar kormány megszüntette a velünk szemben rosszindulatú Új Tükör
című lapot. Oszladozni kezdett a köd kutatásaink körül.
Más magyarországi történészek kezdtek elbizonytalanodni. Pontosabban szólva,
diplomatikusabban viselkedtek, mint kárpátaljai kollégáik. Korábban az volt a be­
nyomásunk, hogy a Petőfi-kutatással foglalkozó magyar szakemberek teljesen kö­
zömbös hozzáállást tanúsítanak a szibériai események iránt. Tőlük nem érkeztek
kifogások. Az igazság kedvéért tegyük hozzá: röviddel lapja megszüntetése előtt Fe­
kete Sándor akadémikus kifejezte óhaját a velünk való gyümölcsöző együttműkö­
désre. Levelet írt a Kárpátontúli Ifjúság szerkesztőségének, amelyben kérte, hogy
küldjék el neki a „szibériai verzió” kutatásával kapcsolatos összes cikkünket. „M int
hivatásos irodalomtörténész, Petőfiről szóló nyolc könyv és néhány száz cikk szerzője,
szeretnék közelebbről megismerkedni a kérdés más megvilágításávaT —írta. Aztán sze­
mélyesen Vaszilij Pagirjához fordult, aki teljesítette az akadémikus kérését, elküldte
neki az általunk feldolgozott összes anyag másolatát. Ám ettől kezdve Fekete Sán­
dor megszakította a hasznosnak ígérkező, megkezdett levelezést: egyetlen levelünk­

152
 .Fasiszta kacsa” a Bajkál- melléken

re sem válaszolt, amelyben tanácsot kértünk kutatásunk egy-egy kérdésében. El­

lenben a magyar sajtóban hatalmas áradatban jelentek meg különböző szerzők ne­
gatív publikációi, élükön az MTA akadémikusával.
A hallgatás falát Magyarországon Szénási István, a Kossuth Rádió munkatársa
törte át. Szeptember 7-én interjút készített V. V. Pagirjával Petőfi szibériai sírja ke­
resésének első eredményeiről. Aztán következett az MTA egy másik akadémiku­
sának, Kiss Józsefnek a kommentárja, aki nyomban kijelentette, hogy a „szibéri­
ai verzió” legenda.
- És ha megmutatják Önnek a Burjátiában talált levéltári dokumentumokat?
- Előbb tanulmányoznom kell azokat.
- M i a kifogása?
- Nem hiszek abban, hogy Petőfi visszatért volna elfelejtett nevéhez, a
Petrovicshoz és megnősült volna, elfeledve Júliát.
A riporter elmagyarázta Kissnek a mi ezzel kapcsolatos véleményünket. Az aka­
démikus hallgatott.
- Ha megkérik, hogy vegyen részt az exhumálásban, elutazik Burjátiába?
- Elutaznék..., már csak illemből is.
- Csak azért?
Kiss ismét hallgatott, majd hozzátette: „Nem csak... ”
A rádióadás nyomán megszaporodtak az újságokban a kutatásainkkal kapcsolatos
reagálások. Különösen gyakran jelentek meg írások a Népújságban, a Magyar Nem-
zetben, a Népszavában, a Vasárnapi Hírekben. A vélemények szögesen ellentétesek
voltak egymással: a teljes támogatástól az értetlenségen át az ellentmondást nem
tűrő tagadásig. Fehér Béla például ezt írta: „ Történelmi adatokat kell keresni arról,
hogy voltak-e magyar hadifoglyok Szibériában, pontosabban a Bajkálon túli területen:
ez tartalmazza az igazság magvát. A magyar történelemben mindmáig homályos ada­
tok vannak az 1849-es eseményekről. ”Kifejtve gondolatait, Fehér Béla elképzelhető­
nek tartja, hogy az oroszok vittek el foglyokat, mivel gyarmatosítani kellett a gyéren
lakott Szibériát. „A magyarok közül sokan, félve az osztrákok bosszújától, inkább meg­
adták magukat az oroszoknak.” A cikk szerzője hivatkozott Horváth Mihály szemta­
nú könyvére, amelyben ilyen adatok találhatók: Tömösön önként megadta magát az
oroszoknak 200 magyar felkelő, Segesvárnál 500, Nagycsűrnél 1500, Balmazújvá­
rosnál 1700, Temesvárnál ezernél több személy. „ Talán még élnek Szibériában a fog­
ságba esettek leszármazottainak visszaemlékezései. Mégis van remény, hogy kiderüljön
az igazság Petőfiről. Talán vannak hozzá vezető nyomok. ” Fehér Bélától tudtuk meg,
hogy az 1849-es magyarországi hadjárat idején az orosz és osztrák tisztek között ba­
rátságtalan volt a viszony, mert az oroszok rokonszenveztek a magyarokkal, ami dü­
hítette az osztrákokat.274

274 Fehér Béla: Levegőt fogott kezünk. Petrovics, a szibériai. Magyar Nemzet, 1985. szeptem­
ber 12.

153
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

A „szibériai verzió” javára Magyarországon kibontakozott vita arra kényszerítette

Kiss Józsefet, hogy a Vasárnapi Híreknek részletesebb interjút adjon, amit szükséges­
nek tartok idézni:
—A Petőfi-kutatók minden ilyen legendát nagy költőnkről szépnek és hasznosnak tar­
tanak - kezdi az újságíró.
-T udom , hogy a hazatérő, első világháborús hadifoglyok körében sok legenda ter­
jengett Petőfi szibériai eltemetéséről. Hangsúlyoznunk kell, hogy nem ez az egyet­
len legenda, amely Petőfi további életéről szól. A Koszorú, a Petőfi Társaság lapja az
1930-as években közölt egy fényképet, amelyen cirill betűs szibériai fejfa látható. Az
oroszoknál nem ritka a Petrovics vezetéknév. Fantasztikus lenne, ha Petrovics néven
a verseket író őrnagyot temették volna el.
—Nem hisz abban, hogy Petőfi Szibériában nyugszik?
—Körülbelül száz különböző verzió létezik nagy költőnk eltűnéséről. De 1849. júli­
us 31-e után semmilyen életjelet nem adott magáról. Dienes András 1958-ban kiad­
ta Petőfi a szabadságharcban című könyvét. Azt csak fenntartásokkal fogadhatjuk el. A
hadtörténész lehetőnek tartja, hogy a nagy költő cári lovasok elől menekülve, Seges­
vár alatt a fehéregyházi csatában elesett, és ott maradt a holtteste. Egyes adatok szerint
Lengyel József orvos látta őt utoljára. Dienes legendákat említ további életéről. De sem
ezeket, sem a szibériai legendákat nem veszi figyelembe. Könyvét már sokan és sokszor
bírálták, de várható még egy sokkal komolyabb és tudományos kritika.
—De kezdhetett-e új életet a régi neve alatt?
— Petőfi 1842 után nem használta a régi nevét. Pontosabban, csak az ellenfelei
nevezték Petrovicsnak. Miért vette fel újra a Petrovics nevet? Mivel magyarázható,
hogy nem adott hírt magáról és új családjáról?.. A kutatók kizártnak tartják, hogy a
hamvai a Baj kálón túli területen lennének. Jobban hiszünk Szendrey Júliának, aki
1850-ben azt nyilatkozta, hogy a férje meghalt Segesvárnál, és Arany Jánosnak, aki
1850 elején biztos volt Petőfi halálában. Az irodalomtörténészek ma csak azt mond­
hatják, hogy a szibériai Petrovics nem azonos a mi költőnkkel. Szépek a róla szóló le­
gendák, de a kutatók azokat nem tartják igazaknak.275
Kiss József Petőfiről szóló írására válaszul sok olvasó nyilvánított ellenvéleményt.
Papp Kálmán például egyetértett azzal, hogy Petőfi ragaszkodott magyarosított ne­
véhez. De ezen a néven nem kerülhetett hadifogságba, mert tudta, hogy akkor a cári
csapatok kiadták volna őt az osztrákoknak. Ezzel Zoltán Tibor is egyetértett, aki sze­
rint Petőfi éppen azért vette vissza a Petrovics nevet, hogy ne ismerjék fel és ne adják
ki Ausztriának. Csank Csaba történész is lehetőnek tartja a névváltoztatást: amikor
1842. február 26-án leszerelt a költő az osztrák hadseregből, a kartotékján (természe­
tesen németül —ford.) az Alexander Petrovich név szerepelt, nem Petőfi Sándor. Tisz­
tában volt vele, hogy mi vár a levert szabadságharc vezetőire és személy szerint őrá.
Csak a régi, már majdnem feledésbe merült nevével tudta elkerülni a halálbüntetést.

275 Kiss József: Hol nyugszik Petőfi? Vasárnapi Hírek, 1985. szeptember 8.

154
 .Fasiszta kacsa” a Haj kál-melléken

Érdekesek voltak a Kiss Józsefnek címzett, már-már szarkasztikus megjegyzések.

1985 őszén például a magyar sajtóban megjelent Spira György ,,/í szép legenda iga-
zabb” című írása: „Petőfit bizonyára megölték Segesvárnál. A mostfeltámadt legenda még­
is szebb és igazabb. A zt mondja a tudós a rádióban: ki van zárva, hogy Petőfi Petrovics né­
ven élt volna Oroszországban, és lehetetlen, hogy egy Kuznyecova nevű hölgyet vett volna
feleségül, hiszen volt neki idehaza egy imádottfelesége. De jót kacagna ezen Petőfi! (...) De
a legenda maga is mosolyog. A legenda életesebb bármely tudósi okoskodásnál. A legenda
jobban tudja, mint az esztéták, a történészek, az utólagos ideológusok, hogy milyen volt az
igazi Petőfi: életerős, boldogságra termett, könnyelmű és vagabund, szeszélyes, sokszínű és
nöcsábász. Ilyet szikkadtelméjű tudoncok nem tudnak elképzelni. A legenda szerzői vágy-
képükről adtak számot a mesében. Talán nem olvasták és lábjegyzetelték minden versét, ta­
lán sose látták személyesen, és nem ismerték a róla szóló irodalmat. Mégis igazat képzeltek.
Ha Petőfit elhurcolják és soha nem engedik haza, miért ne nősülhetne meg! Miért vonuljon
kolostorba? (...) Miért éppen messzi idegenben kövülne önmaga szobrává?”176
Tovább a szerző a névhez fűz kommentárt: az oroszoknak nehéz kiejteniük a Petőfi
nevet annak magyar hangzása szerint, neki pedig veszélyes viselnie azt. Nem jobb tehát
Sándorunknak Alekszandr Sztyepanovics Petrovicsnak neveztetni magát? Ez nemcsak
logikus, de célszerű is, annál is inkább, mert a névváltoztatás ebben az esetben sem­
miképpen sem hathatott irodalmi és forradalmi népszerűségére. Nem jelentett külö­
nösebb problémát Petrovicsnak az orosz nyelv elsajátítása sem. Hisz végeredményben
szláv származású is volt szlovák édesanyja révén, ráadásul kitűnő emlékezőtehetsége és
rendkívüli nyelvtehetsége volt. Köztudott, hogy Debrecenben önállóan és rövid idő
alatt megtanult franciául, és Bem tábornokkal csak franciául levelezett.
A publikációk száma a magyar sajtóban lavinaként növekedett. Méghozzá a szer­
zők nemcsak a „szibériai verzió” realitásáról vagy hibás voltáról nyilatkoztak, de fel­
fedezett levéltári anyagokat is közöltek, amelyek újdonságuk miatt rendkívül fonto­
sak voltak számunkra, már azért is, mert Oroszországban nem lehetett azokhoz hoz­
záférni. Például a Jugoszláviában megjelent Ifjúsági Magazin 1985. évi 12. számában
újraközölte Lászlóffy Imre régi írását, amelyben a szerző azt állította, hogy amikor
Paszkevics helyettese, Karkaszov tábornok a hadifogságba esett felkelőket Szibériá­
ba irányította katonai kísérettel, megtudta, hogy a magyarok között van egy súlyo­
san sebesült őrnagy, aki köztiszteletnek örvend társai körében. Kiderült, hogy ez a
civil ruhás őrnagy a híres Petőfi, vagy ahogy a hadifoglyok őt nevezték —Petrovics-
Vengerov. Karkaszov parancsára az orosz katonaorvosok az egyik tábori kórházban
megműtötték a költőt, meggyógyították, és sebesültszállító kocsin messzi Oroszor­
szágba vitték. A hadifoglyok egy része gyalogmenetben jutott el a Bajkál-tó part­
jára, ahol őket kisebb csoportokban Csitában (Csitkanban?), Molokovóban és
Iliszunszkban, a Barguzini területen telepítették le.2'7276

276 Spira György: A szép legenda igazabb. FAet és Irodalom, 1985. szeptember 13.
277 Lászlóffy Imre: Szabadkai Napló, 1940. december 25.

155
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

Ám a vita gyorsan befejeződött, miután az MSZMP KB betiltotta minden pozitív

vagy negatív anyag közlését a magyar sajtóban Petőfi „szibériai verziójáról”. Feltéte­
lezem, a tiltás oka az volt, hogy 1986 végére megváltozott a közvélemény, és a mi ku­
tatómunkánk javára billent a mérleg nyelve. A Magyar Nemzet című újság szeptem­
ber 9-i számában két cikk anyagaiból közölt válogatást „ Van történelmi alapja a szi­
bériai Petőfi-legendának” közös címmel. Előbb J. J. Beresztovszkij opponens írása ol­
vasható, majd Fehér Béla újságíró azzal kapcsolatos kommentárja. Beresztovszkij is­
mét a „Bujkál- m élléki fasiszta kacsáról”irt, az 1940-es újságokat említve. Fehér Béla
kifejezte határozott ellenvéleményét a kárpátaljai szerző állításával szemben, felsorol­
ta a Petőfi szibériai fogságáról írt korábbi publikációk hosszú listáját A Hon (1867),
Szatmári Újság (1877), Neue Wiener Tagblatt (1936), A z Est (1939) című és más la­
pokból. Cikkében Fehér Béla ezt írta: „Petőfi Sándor szibériai élete és halála a legen­
da talán legszívósabb és legvaskosabb ága, amely nem 1940-ben, hanem már jóval előbb
növekedésnek indult. ”278
Amikor 1987 nyarán Vaszilij Pagirjával együtt fogadtak minket a Magyar Szoci­
alista Munkáspárt Központi Bizottságában, nyíltan a tudomásunkra hozták, hogy
Magyarországon nem kívánatos a kutatásaink eredményeinek ismertetése és széles
körű publikálása.
—Miért nem? - kérdeztük a minket fogadó Balogh Ernőtől, az MSZMP KB kul­
turális osztálya munkatársától.
—Azért, mert már 140 éve a magyar nép számos nemzedékét Petőfi Sándor hősi
halála eszméjének szellemében nevelték. Ha leromboljuk ezt az eszmét, akkor át kell
írni az 1848-as forradalom történetét, bemocskoljuk az osztrák zsarnokság igája el­
leni nemzeti-felszabadító mozgalom egyik fontos vezetőjének emlékét.
Erre ezt feleltem:
—Egyetértünk azzal: a létező hivatalos verzió Petőfi segesvári haláláról szép, és le­
het, hogy valaki megelégszik vele. Mi történészek azonban tudjuk, hogy a történel­
met nem lehet becsapni.
Végül a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága egy rövid, de re­
ményt keltő határozatot hozott:
„1. Szovjet-magyar vegyes bizottságot kell létrehozni a Petöfi-kérdés tanulmá­
nyozására, és annak mielőbb munkához kell látnia.
2. A z MTA elnöksége kérjen információt a Szovjetunió Tudományos Akadémi­
ájától a Szovjetunióban folyó kutatómunka menetéről és eredményeiről.
3. A z MTA Irodalomtörténet c. lapja közölje V. V. Pagirja titokzatos
Petrovics” című cikkét Petőfi szibériai kereséséről és szervezzék meg megvitatá­
sát a sajtóban. ”

278 Fehér Béla: Van történelmi alapja a szibériai Petőfi-legendának. Magyar Nemzet, 1986.
szeptember 9.

156
 .Fasiszta kacsa” a Haj kál- melléken

Fogadtatásunkat az M SZMP Központi Bizottságában Kürti Gábor, a Magyar

Hírek főszerkesztő-helyettese és Pécsi István, a Hevesi Szemle szerkesztője készí­
tette elő. Előzőleg sikerült bejutniuk Berecz Jánoshoz, a KB ideológiai titkárához
és meggyőzni őt arról, hogy ne hátráltassák a Petőfi „szibériai verziójával” kapcso­
latos kutatómunkánkat. Berecz utasította Fekete Sándort és Kiss Józsefet, hogy
hagyjanak fel a támadásokkal, összpontosítsák a szovjet és magyar történészek kö­
zös erőfeszítéseit a kutatómunkára (valószínűleg ezzel magyarázható, hogy Feke­
te Sándor hirtelen mellénk kezdett állni). Kürti Gábor, akinek diplomataútlevele
volt, kétszer is ellátogatott a Szovjetunióba, hogy kormányzati szinten szervezze
meg a két ország tudósainak tudományos bizottságát. O kezdeményezte a mi meg­
hívásunkat is Magyarországra, hogy kölcsönösen megismerjük az összegyűjtött
anyagot. Ám munkánk tetőfokán „fémről” váratlanul megtiltották neki, hogy Pe­
tőfi Sándor ügyével foglalkozzon, visszavonták diplomataútlevelét és elbocsátották
a lap főszerkesztői állásából. Végtelenül hálásak vagyunk neki, hogy segített kuta­
tói tevékenységünk elején. Különösen azért, hogy összegyűjtötte és átadta nekünk
szinte az összes XIX. század végi és XX. század elejei, régi újságokat, amelyekben
közöltek valamilyen adatot a nagy magyar költő lehetséges szibériai fogságáról.

157
 K onfliktus a társadalommal

Konfliktus a társadalommal

Opponenseink egyik fő érve Petőfi „szibériai verziójának” elutasítására az volt,

hogy véleményük szerint a nagy magyar költő a szabadságharc leverése után nem
tűnhetett el ilyen „váratlanul” a politikai életből. Váradi-Sternberg János kárpát­
aljai hungarológus például a következő ellenvetéssel élt kutatásainkról: ,„A magyar
társadalom dühösen utasítja vissza azt a verziót, hogy félve az osztrákoktól, a költő a
cári katonai parancsnokságnál keresett volna menedéket. S ezzel a Föl a szent hábo­
rúra! című vers szerzőjét vádolták, aki arra szólította fe l nemzetét, hogy az utolsó csepp
véréig harcoljon az országba betört cári csapatok ellen. ”Azt is írta, hogy a Petőfi szi­
bériai életéről közölt publikációink nyomán „Románia 1989 nyarán azokat ürügyül
használta fe l az erdélyi Petőfi-emlékmúzeumok bezárására. ”27yVáradi-Sternberg sze­
rint az opponenseinkkel való nézeteltérés lényege magának a problémának a felve­
tése: meghalt-e a költő „vérét ontva” a forradalom ügyéért, „védelmezve az igazsá­
got”, vagy megtagadva önmagát „meghunyászkodott”, „szégyenben” élt, megbékélt
az ellenséggel, kegyelmet és védelmet kért tőle?
Sajnos, Petőfi egyetlen, Oroszországban kiadott gyűjteményes kötetében sem ta­
láltam meg a Föl a szent háborúra! című versét, akárcsak a költő felhívását, hogy a
magyarok ellenségüknek az oroszokat tekintsék, ne az osztrákokat. Azonban a haza
szabadságáért vívott harcnak és a rabság elutasításának témája valóban vörös fo­
nálként húzódik végig egész forradalmi költészetén. Az Egy gondolat bánt engemet
című versében pedig Petőfi egész pontosan jövendöli meg a saját halálát:
O tt essem el én,
A harc mezején,
O tt folyjon az ifjúi vér ki szivemből,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivívott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva.279

279 UlmepHÓepz H. (Sternberg J.): id. m.

159
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „titkos fogoly’

O tt szedjék össze elszórt csontomat,

Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassú gyász-zenével
És fátyolos zászlók kíséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
(Pest, 1846. december)

Jegyezzük meg, hogy a vers 1846-ban született, jóval 1848. március 15-e, a for­
radalom kezdete előtt, s az orosz csapatok betöréséig Magyarországra még 3 év volt
hátra. Hivatkozom Petőfi 1847-ben írt, A munkácsi várban című versére is, amely­
ben az alábbi sorok olvashatók:
Föld alól föl halk nyögés jön; m int a
Köszörült kés, metszi szívemet.
El, el innen! fönn vagyok, és mégis
Környékez már-már az őrület,
Hát ha még lenn volnék, hogyha ott lenn
Híznék rajtam testi-lelki féreg!
Bátran tudnék a vérpadra lépni,
Oh de ez a börtön... ettől félek.
(Munkács, 1847.)

Váradi-Sternberg János Petőfi Sándor eszmei szilárdságának bizonyítékául hozza

fel a Zakarpatszkaja Pravda 1990. augusztus 2-i számában az ugyancsak 1847-ben
írt Ha férfi vagy, légyférfi című verset:
Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, m int magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
„Koldusbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.

160
 K onflik tus a társadalommal

Ha férfi vagy, légy férfi,

Erős, bátor, szilárd,
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, m it a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.
(Ha férfi vagy, légy férfi... Pest, 1847. január)

Egyszóval, Petőfi Sándor költészetét véve alapul teljes bizonyossággal el lehet

mondani, hogy a költő feltétlenül a forradalom barikádján halt meg, m int ahogy
ezt opponenseink állítják.280 Ki kell azonban ábrándítanom az ilyen kutatókat. A
csatamezőn lelt hősi halál témája éppen olyan domináns Petőfi munkássága „for­
radalmi” időszakában írt verseiben, mint az a vágya, hogy tovább éljen, népe hő­
sies harcának krónikása legyen. Itt van például a Bizony mondom, hogy győz most a
magyar... című verse:
S én bátran állom a csaták tüzét,
Tudom, hogy a golyó nekem nem vét,
Tudom, hogy a sors őriz engemet,
Hogy engemet megölni nem lehet,
Mert én leszek, nekem kell lenni, ki
Ha elleninket mind a föld fedi,
Megéneklem majd diadalmadat,
Szabadság, és a szent halottakat,
Akiknek vére volt kereszvized,
S halálhörgése bölcsőéneked;
Meg kell, hogy érjem azt a szép napot,
M időn áldásodat reánk adod,
S mi annyi átokteljes év után
Sirunk, mosolygunk, az öröm mián,
Midőn, mit eltört láncunk ád, a nesz
Egy szabad nemzet imádsága lesz!
Meg kell, hogy érjem azt a nagy napot,
Amelyért lantom s kardom fáradott!
(Marosvásárhely, 1849. március 6-7.)

280 A „forradalom barikádja” szimbolikusan értendő, mivel a költő valójában a szabadságharc

színteréről tűnt el. (Szerk.)

161
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

Többek között ez a témája legutolsó, 1849. július 6 -17-én írt Szörnyű idő... című
versének is:

Egy szálig elveszünk-e mi?

Vagy fog maradni valaki,
Leírni e
Vadfekete
Időket a világnak?
S ha lesz ember, ki megmarad,
El tudja e gyászdolgokat
Beszélni, m int valának?
(Mezőberény, 1849. július 6-17.)

így tehát opponenseinknek azt a meggyőződését, hogy Petőfi mindenképpen a

harcmezőn akart meghalni, a költő versei egyáltalán nem igazolják. Hogy megért­
sük, mikor jelentkezett nála az élni vágyás a hangoztatott halállal szemben, végig
kell követnünk a forradalom eszmei vezérének életét.
1844-től kezdve Petőfi Sándor egyre gyakrabban írt olyan verseket, amelyekben
a társadalmi egyenlőtlenség ellen tiltakozott, nevetségessé tette a nemesek ostoba­
ságát, kapzsiságát és durvaságát, s a konzervatív kritika ezért teljes hatalmával szállt
szembe vele. Nem volt olyan rágalom, lejáratás, amivel meg nem próbálkozott,
hogy befeketítse a költőt. Petőfi, aki akkor mindössze huszonkettedik éves volt, he­
vesen verte vissza a kritikusok támadásait, de végül nem bírta a dühös kirohanáso­
kat, üldözői elől a szüleihez ment falura. Súlyos lelki válságon esett át, ám az még
jobban megerősítette haladó társadalmi nézeteit, végérvényesen arra a meggyőző­
désre jutott, hogy feltétlenül szükség van a feudalizmus és az osztrák zsarnokság
megdöntésére. Visszatérve 1846-ban Pestre, Petőfi létrehozta a Tízek Társaságát, a
magyar írók első forradalmi szervezetét. Ám ez a kísérlete kudarcba fulladt, Petőfi
elhagyta a fővárost, és ismét vidékre ment, ahol megismerkedett Szendrey Júliával.
A forradalom idején a reakció még ádázabbul üldözte Petőfit, mivel a költő kö­
vetelte a köztársaság kikiáltását és Magyarország elszakadását Ausztriától. 1848
nyarán Petőfi úgy határozott, hogy jelölteti magát a nemzetgyűlésbe szülőföldjén,
az Alföldön. De a reakció megvesztegetéssel ellene hangolta a gazdag parasztokat
és a városi lakosságot, azok meg akarták ölni a költőt korteshadjárata alatt. Csak
a szegényparasztok beavatkozásának köszönhetően sikerült megmenekülnie, de a
nemzetgyűlésbe nem jutott be.281 A történtek nagy lelki megrázkódtatást jelentet­
tek a költő számára, mert bízott szülőföldje lakosságának támogatásában és orszá­

281 Meg kell említenünk, hogy a korabeli társadalom többsége - ide értve a parasztságot -
nem osztotta Petőfi szélsőségesen radikális politikai nézeteit, s döntően ez járult hozzá
közéleti kudarcához. - Szerk.

162
 K onfliktus a társadalommal

gos ismertségében. Ezek után 1848 őszén Petőfi katonának állt, jelentkezett a meg­
alakult magyar forradalmi seregbe. De mert csalódott a parancsnokság határozat­
lanságában az osztrák rezsim elleni harc idején, Petőfi otthagyta a sereget és 1849
januárjában a felkelő ellenálló osztagokhoz csatlakozott, amelyek Bem József len­
gyel tábornok vezetése alatt harcoltak.
1848-ban Petőfi a magyar forradalom igazi dalnoka és balszárnyának vezéralakja
lett. Forradalmi klubokban végzett tevékenységével, népgyűléseken m ondott beszé­
deivel, gyújtó hatású verseivel és politikai írásaival lelkesítette a népet. Ezekben Pe­
tőfi megörökítette a forradalom minden jelentős eseményét, harcba hívott a belső
és külső ellenségek ellen, a forradalmi éberség megőrzésére szólított fel mindenkit.
Rövid idő alatt Petőfi olyan nagy ismertségre tett szert honfitársai legszélesebb
köreiben, mint amilyet korábban egyetlen magyar költő sem ért el. A rosszindula­
tú emberek hangja is megerősödött: megértették, hogy kivel van dolguk, ezért he­
ves támadásba lendültek. Korábban azt hitte Petőfi, hogy költészetét minden ma­
gyar szereti, a lakosság minden rétege kedveli őt, most viszont megértette, hogy két
Magyarország létezik: az egyik - honfitársainak többsége, az egyszerű emberek, a
másik - az arisztokraták és gazdagok országa, akik minden ellen fellépnek, ami az
előjogaikat, hatalmukat veszélyezteti.
A 22 éves költő először felvette a harcot, de aztán nem bírta az összpontosított tá­
madásokat, otthagyta Pestet. Szalkszentmártonra vonult vissza, hogy megfontolja a
történteket. Ám ott is egymást érték a sorscsapások. Szülei végleg elszegényedtek,
egyes korábbi barátai szembefordultak vele, s Petőfi számára, aki a barátságot min­
dennél fontosabbnak tartotta, ez hatalmas csapást jelentett. A szeretett lány, akihez
Szerelem gyöngyei című gyönyörű versciklusát írta, nem akart hozzá feleségül menni.
Ugyanakkor Vahot Imre iaptulajdonos, a „jó” munkaadó, olyan alárendelt helyzet­
be hozta, hogy alig tudott létezni. Nem csoda hát, hogy Petőfi lelkében a kétségbe­
esést harag váltotta fel, haragot és gyűlöletet érzett az őt körülvevő világ iránt. Gyak­
ran úgy érezte, hogy beborult fölötte az ég. A csillapíthatatlan szerelmet és gyűlöletet
érző költő, aki mindig egyenes és őszinte volt az emberekhez, egy időre elvesztette az
élet értelmébe vetett hitét. Tevékeny, határozott természete, a harc, az őt gyötrő kér­
dések megoldásának igénye nem talált kiutat a környező valóságból.
Különösen megrázta Petőfit néhány korábbi közeli barátjának árulása a forradal­
mi Tízek Társaságából. Például Petőfi nagyon tisztelte Vörösmarty Mihályt és Jó­
kai Mórt. De amikor Vörösmarty az országgyűlésben a liberális nemesi többség­
gel együtt megszavazta a honvédsereg régi vezényleti rendben való felállítását, Jó­
kai pedig a forradalom kritikus perceiben visszavonult az aktív harctól és megalku­
vó álláspontot foglalt el, a barátságuk megszakadt. Petőfi nemcsak a népi forrada­
lom ügyének cserbenhagyásával vádolta meg nyíltan egykori barátait, hanem saját
tehetségük, a művészi elhivatottság elárulásával is.282

282 repiUKoeun A. A. (Gerskovics A. A.): id. m., 223.

163
A lkkszej T yivanyenkq: A szibériai „titkos fogoly

Petőfi így fokozatosan rájött arra, hogy a szociális harc az uralkodó igaz­
ságtalanságok megszüntetésének egyetlen útja. Ekkor írta azokat a költeménye­
it, amelyekben a harag, kétségbeesés, gyűlölet hangján szólalt meg, ezzel mintegy
arcul ütötte kora kispolgári társadalmát, megbosszulta a tőle kapott sérelmeket.
Maga Petőfi írta, hogy a nép egy része vele szembeni hozzáállásának megváltozá­
sát „királyellenes” versei okozták, az olyanok, mint A királyok ellen (Pest, 1844.), A
királyokhoz (Pest, 1848), A király és a hóhér (Pest, 1848), az Akasszátok fö l a kirá­
lyokat (Debrecen, 1848), A nemzetgyűléshez (Pest, 1848), A z országgyűléshez (Pest,
1848) stb.
1848. május 27-én írt politikai cikkében ez áll: „ Tény, hogy még a márciusi na­
pokban is a magyar nemzet egyik kedvence voltam... néhány hét; s ime egyike vagyok
a leggyiilöltebb embereknek. Minden elmenö hazafiúi kötelességének tartja egy-egy kö­
vet hajítani rám. Több ujságlap nem átalja magát pelengérre tenni, hogy nevem rá-
szögeztessék. ”283
Válaszul újabb támadások érik Petőfit verseinek „népies” nyelvezete, tartalma,
valamint magánélete miatt. Ilyen szervezett hajtóvadászatot költő ellen még nem
ismert a magyar irodalom, de a későbbiekben sem történt ilyesmi. A kritikusok ezt
írták: „Petőfi a parasztoknak ír, vagyis a társadalom legfaragatlanabb rétegének, egy­
általán nem a népnek; elfelejtette, hogy a nép és a csőcselék nem egy és ugyanaz.” A
„nép” szó alatt ezek a kritikusok, természetesen, saját magukat értették, Magyaror­
szág „művelt társadalmát”, a „csőcselék” alatt pedig a dolgozó parasztok millióit.
A reakciósok harca Petőfi ellen nyomban 1844-ben, első verseskötete megjele­
nésekor kezdődött és egy teljes évszázadon keresztül folyt. Még a halott Petőfitől
is féltek! Egyik levelében nagyszerűen fogalmazta meg: „Ha a nép uralkodni fog a
költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék. ”
Ferenc József uralkodása idején a burzsoá osztrák-magyar hatalom megpró­
bálta egyesíteni a korábban egymás ellen küzdött két népet, Petőfi arcképét
kifüggesztették a falakon, felállították hatalmas szobrát Budapest központjában,
de költészetéből kivettek mindent forradalmiságot, mindazt, aminek köszönhető­
en a magyar nép sokáig nem tudott megbékélni halálának a gondolatával.
Petőfi régóta érő konfliktusa a környező kispolgári világgal, annak erkölcsiségé-
vel, esztétikai és osztályuralmi elképzeléseivel 1845 őszén teljesen kiéleződött, te­
tőfokára hágott. Látható ez költeményeiben: ettől kezdve egyre gyakrabban jelen­
nek meg verseiben a világgal való egyetértés hiányának motívumai. 1849 júliusá­
ban, amikor a forradalmi Magyarország sorsa megpecsételődött, az ellenségek gyű­
rűje egyre szorosabbá vált, Petőfi valamivel több m int két hetet családja körében
töltött a csendes Mezőberényben, Erdély határán. Innen indult július második fe­
lében utolsó útjára, Bem tábornok sok vérveszteséget ért felkelő hadseregébe, hogy
e sereggel együtt vesszen el a harcmezőn, m int ahogy gondolták. Amikor elvált csa­

283 Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése. Magyar Helikon, 1967., 415.

164
 K onfliktus a társadalommal

ládjától, a haza bukásának és saját halálának súlyos előérzete vett rajta erőt, amit
jól fejez ki utolsó verse, az 1849. július 6-17-én írt Szörnyű idő... E költeményében
Petőfi burkoltan a véres harcok hősének elsősorban önmagát, a költőt és írót tartja,
aki ügyesen bánik a tollal, s akit a sors feljogosított arra, hogy életben maradjon,
megörökítse elesett bajtársai hősiességét. Hasonló szellemben született korábban,
1849. március 4-7-én írt Bizony mondom, hogy győz most a magyar... című verse is:
a költő szerint életben kell maradnia a véres ütközet után, megénekelni „majd dia-
dalmadat, szabadság, és a szent halottakat, akiknek vére volt keresztvized'. Erre gon­
dolhatott Bem József is, amikor megparancsolta a költőnek, hogy maradjon távol
a csatától, nehogy elessen a segesvári ütközetben.
Utolsó versében, a Szörnyű idő... címűben érezhető a költőnek az a hatalmas
megrázkódtatása, amit a magyarok osztrák zsarnokság elleni nemzeti-felszabadí­
tó harcának már elkerülhetetlen tragikus vége miatt érez. Valószínűleg ezzel is ma­
gyarázható, hogy múzsája, amely mindig Petőfi mellett volt, ezúttal cserbenhagy­
ta, és „élete utolsó hónapjában” mindössze egy verset írt.
Akkor, amikor még békés, alkotó életet élt, a vihar előtti nyomasztó csendben
Petőfi drámát kezdett írni, ami sokban különbözött korábbi alkotásaitól. A sorsa
legrosszabb fordulatára is felkészült költő mély történelmi optimizmusa hatotta azt
át. Kifejezte azt a hitét, hogy a forradalom nem volt hiábavaló, hogy az elkövetke­
ző vereségek még nem jelentik a harc végét, mert nem lehet, hogy a szabadságért
és haladásért vívott történelmi harc ne diadalmaskodjék.284 Vagyis Petőfi hozzálá­
tott terve megvalósításához, hogy megírja a magyar szabadságharc költői esemény-
sorozatát, annak krónikása legyen az utókor számára. Ifjúkori kinyilvánítása, hogy
mindenképpen feláldozza életét a hazáért, háttérbe szorult.
1849 júliusi napjaiban, amikor Bem tábornok kérésére visszahúzódott a hátor­
szágba, Petőfi megpróbált mintegy oldalról, bizonyos távolságról tekinteni a for­
radalom ügyére, amelyet teljes mértékben magáévá tett. Megérezte: nemcsak azt
kell reálisan bemutatni, ami volt, hanem azt is, ami hazájában a forradalom bukása
után bekövetkezik, minden fölött diadalmaskodik a hóhér az osztrák rezsim képé­
ben. Meg kell jegyeznünk, hogy barguzini száműzetése idején Petőfi Sándor foly­
tatta a megkezdett témát, megalkotva a végbement események retrospektív képét.
Szabadvers formájában írt kéziratát az olasz Armando Lucifero elvitte Szibériából,
s csak 1999-ben jelent meg könyvalakban Budapesten Petőfi Sándor Szibériában
címmel, amiről később lesz szó.
Ami az 1849 júliusában még Magyarországon megkezdett elbeszélő költemény
változatát illeti, fennmaradt a kézirat egy része, amit az olvasóközönség nem is­
mer. Ez az első felvonásnak csupán két képe, de elképzelést nyújt a drámaíró Pető­
fi grandiózus alapgondolatáról. A tragédia cselekménye a XVII. század végén ját­
szódik. Akkor a török elnyomás alól éppen felszabadult Magyarország először is­

284 Mártinké András: A prózaíró Petőfi. Budapest, 1965.

165
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

merhette meg a Habsburgok „áldásos” uralmát, akik igyekeztek tűzzel-vassal meg­

félemlíteni a lázadó magyarokat, osztrákkal felváltani az oszmán igát. Antonio
Caraffa tábornok (1646-1693), az osztrák haderő parancsnoka, aki hírhedt volt
kegyetlenségéről és álnokságáról, összeesküvések leleplezésének ürügyével külön
törvényeket vezetett be az országban, vésztörvényszéket hozott létre, amely kegyet­
len kínzásokkal hamis vallomásokat csikart ki a gazdag városlakókból, és elkobozta
a vagyonukat. Tombolt a törvénytelenség, durva erőszak és félelem jellemezte eze­
ket a zavaros időket Magyarországon.
Még 1845-ben, járva az országot, Petőfi Sándor anyagot gyűjtött a magyar tör­
ténelem e sötét lapjainak felidézéséhez, amit az Úti jegyzetekben is említ. Eperjesen
ki-kiment a város keleti oldalán emelkedő Táborhegyre, „hol hajdan Caraffa ágyúi
ordították e mártírvárosra: rettegj!”1^ Caraffa vészjósló, az országra nehezedő árnyé­
kát látta Petőfi az 1849-es magyar szabadságharc várható, elkerülhetetlen veresége
utáni polgári társadalomban. A Haynau tábornok vezette, megtorló osztrákok ke­
gyetlensége eloszlatott minden kételyt afelől, hogy mi vár a forradalmi Magyaror­
szágra és magára Petőfire.
Megértem Petőfi Sándor visszavonulását az aktív közélettől. Elszegényedése és az
országban való bolyongása, az osztrák (de később még a magyar forradalmi) had­
sereg parancsnokainak gorombasága, a hatalom általi üldöztetése, barátainak áru­
lása, környezetének a politikai események iránti közömbössége kiábrándította ha­
zájából a költőt, aki külföldre akart emigrálni. Például Franciaországba vagy Itáli­
ába (nyelvüket sikerült rövid idő alatt megtanulnia), ahol fellobbant a forradalmi
harc lángja. Ám első verseskötetének hallatlan sikere hatására megváltoztatta ter­
vét: népszónok lett, ifjúsági kört szervezett, Magyarország forradalmi átalakítására
készült. De csalódott reményeiben: kiderült, hogy honfitársainak egy része (a m in­
den iránt közömbös kispolgárság) kész eladni a közjó ragyogó álmát borért, pén­
zért és a hatalom mézesmázos ígéreteiért.
Amikor Szabadszálláson majdnem megölték a gazdag vetélytársa által megvesz­
tegetett „választók”, Petőfi 1849. május 17-én keserűen írta francia nyelvű levelé­
ben Bem tábornoknak: „Ily jutalm at kapok hazámtól hét évi szakadatlan fáradozá­
s a i m é r t Egy másik, ugyancsak Bemhez intézett levelében megosztja vele terve­
it: „Lemondásomat megismételem. Pesten akarok lakni, a nyilvános élettől távol, seb­
zett lelkem magányában, míg behegednek némileg ama sebek, miket kaptam honfitár­
saimtól s Istentől! Barátjának, Arany Jánosnak megírja: „... egy-pár nap alatt ismét
Pesten leszek «cakonpak». Szállásom a Kerepesi úton a Marczibányi-házban a magyar
színház közelében lesz”.
1849. június 20-án Petőfi Sándor ismét írt Bem tábornoknak, már Pestről: „Né­
hány napja, hogy a sajtóban is lemondtam a katonaságról egészen és örökre, és saját
szavaimnak durva meghazudtolása lenne, ha újra a hadseregbe lépnék. Aztán azt az 285

285 Petőfi Sándor: i. m., 288.

166
 K onfliktus a társadalommal

egyenruhát, melyben én ártatlanul olyan égbekiáltó méltatlanságokat és megalázáso­

kat szenvedtem, nem tudom többé viselni anélkül, hogy ne piruljak a dühtől s erősza­
kosan fe l ne tépjem sebeimet, melyek halálos fájdalmakat szereztek nekem. Hazámat
toliammalfogom szolgálni, nem kardommal (...), melyet kitéptek a kezemből. Nem le­
hetek pedig többé katona, főleg azért, mert a bosszú vezette őket ellenemben, kiszámí­
tott és nemtelen bosszú, nem hagynának fel vele, míg csak katona lennék és, ha engem
párfogásába venne, talán Önnek is kellemetlenségei lennének.” Ezért „engedje, hogy
csendes visszavonultságban éljek, éljek három dolognak: hogy csendben szolgáljam ha­
zámat, szeressem kisded családomat s örökkévaló és hálás emlékezetemben őrizzem Ön­
nek irántam és hazám iránt tett atyai jótéteményeit”.
1849. július 11-én Petőfi újra megindokolja Arany Jánosnak a lépését: „...meg­
emlékezvén még döbbeni sebeimről is, kaptam magamat, fölszedtem sátorfámat s más­
nap családommal együtt ide e békési magányba bujdokoltam azon óhajtással, vajha
soha többé a nyilvános életnek még csak küszöbére se kényszerítene sorsom”.
Azonban Bem József tábornoknak sikerült meggyőznie Petőfit, hogy szolgálja
továbbra is a forradalom ügyét, ha nem karddal, akkor tollával. Július 22-én azt ja­
vasolta a költőnek, hogy hozza el az osztrákok által elfoglalt Pestről a családját Ma­
rosvásárhelyre, ahol Petőfi az ő védelme alatt békésen élhetne, hazafias költemé­
nyeivel lelkesíthetné a honvédek forradalmi seregét. Amikor megkezdődött a végső
ütközet Segesvárnál, a költő nem maradhatott attól távol. 1849. július 29-i utolsó
levelében Petőfi röviden közölte a családjával, hogy Bem csapatával megy a harc­
térre. Két napja maradt a „haláláig” a csatamezőn...
Mellesleg a Bizony mondom, hogy győz most a magyar... című versét, amelyben
először mondta ki Petőfi Sándor azt a vágyát, hogy életben szeretne maradni (tel­
jesítve a sors által kijelölt feladatot: legyen az osztrák és orosz megtorlók túlerejé­
vel szemben elkerülhetetlen vereségre ítélt magyar forradalom krónikása az utókor
számára) ugyancsak Marosvásárhelyen írta, ahová Bem József a költőt küldte rö­
viddel a segesvári csata előtt.

167
 .M egtanít ő minket élni ...3

„Megtanít ő minket élni...”

Érdemes megvizsgálni a barguzini Petrovics hétköznapi elfoglaltságát, ami nagyjá­

ból azonos azzal, amivel Petőfi Sándor otthon, Magyarországon foglalatoskodott.
Joggal feltételezhetjük, hogy az az ember, aki más éghajlati vagy társadalmi körül­
mények közé kerül, még a szigorú szibériai kényszermunka és a sivár, hideg vi­
dék legtávolabbi zugába való „örökös” száműzetése mellett is, igyekszik megőriz­
ni megszokott életmódját.
Kezdjük azzal, amiben alapvetően eltért Petőfi foglalkozása (a költészeten kívül).
Fiatalkorában ingadozott, hogy milyen pályát válasszon: költő legyen-e, vagy szí­
nész. Kezdetben az utóbbi került túlsúlyba. Mivel a Duna áradása miatt szülei tel­
jesen elszegényedtek, Petőfi elhagyta a szülői házat, s azt sem tudta, hogyan biz­
tosítsa saját életkörülményeit. Fehérváron vándorszínészekkel találkozott, és csat­
lakozott hozzájuk. Maga Petőfi erre így emlékezett: „Szabó József igazgató (derék)
társaságába felvétetém. Örömmel mentem oda, mert a pálya várt, melyért élek, me­
lyért lélekzem. (...) Es azóta színész vagyok, s noha igen parányi lény még a színpadon,
de reményiem, egykor nem leszek utósó. ”Felvette ott a Rónai színésznevet, s azt ter­
vezte, hogy a jövőben „Sió színész és literátor” lesz. Címét is így adta meg: „Petőfi
Sándor színésznek, Szabó József társaságánál. ’~86
Ez volt az egyetlen alkotó közösség, ahol Petőfi színészként tevékenykedett. Po­
zsonyban nem vették fel Fekete Gábor társulatába, mivel „már fölös számmal vol­
tak tagjai”. Debrecenben a leendő költő sikerrel kezdte színészi munkáját Komlósy
társulatában, de amikor operában kellett volna szerepelnie, azt elutasította, és át­
ment egy kisebb színészi csoportba. O tt több fontos szerepet játszott, de a színtár­
sulat rövidesen felbomlott. „...Nem maradt egyéb hátra, m int írás által biztosítani
itt maradhatásomat. ’28/
Vándorszínészi tevékenysége azonban váratlan megbetegedése miatt nem úgy
alakul, ahogy szeretné. „Szemem, mellem gyengüld28627288 „... Beteg vagyok, s betegsé­
gem napról-napra terhesül. M ár Székelyhidon sem játszhatám (...), annyira el vagyok
gyengülve. (...) Egész csontváz vagyok. így tengek. (...) Azon szemtelenségre valék kény-

286 Szeberényi Lajoshoz 1843. március 5-én írt leveléből.

287 Bajza Józsefhez 1843. június 1-én és november 28-án írt levelei.
288 Petőfi Sándor: i. m., 257.

169
A lekszej T ytvanyenko: A szibériai „titkos fogoly

felen vetemedni (...), hogy pénzt kérjek kölcsön (...) A múzsák kerülnek.”289 Ezzel
egyidejűleg keserű hangú beismerést írt Nagy Ignáchoz: „...Hogy Pestet elhagyám,
kezdék betegeskedni, s betegségem mindeddig folyton növekedik, annyira, hogy már há­
rom hét óta nem is játszhatom. (...) Erőm annyira megfogyott, hogy alig lézengek. ”290
Úti jegyzeteiben. Debrecen és Székelyhíd mellett Petőfi más helyeket is említ, ahol
a vándorszínészek társulatával szerepelt: „En játszottam hatodmagammal Ozorán,
Cecén, Szilasbalháson, Sárbogárdon stb. ” Felgyógyulván, Petőfi visszatért Pestre,
ahol felvették színésznek a Királyi Nemzeti Színházba. Közismert, hogy 1844. ok­
tóber 10-én Gémesy nótárius szerepét játszotta Szigligeti Ede Szökött katona című
népszínművében. Ekkorra már érett színész lett, járatos a színművészetben. Ez cik­
keiből is kiderül, mint például Egressy Gábornak Shakespeare III. Richard király
című darabjában játszott jutalomjátékáról írt színibírálatából.291 A színpadról való
távozásának okát Petőfi Búcsú a színészettől című versében indokolja meg:
Szép élet a színészi élet,
Ki megpróbálta, tudja jól,
Bár ellene a balitélet
Vak órjásának nyelve szól.
Hogy én lelépek a színpadról,
Szívem nagyon, nagyon beteg -
Isten veled, regényes élet!
Kalandok, isten veletek!

Bár a versből az is kiderül, hogy a szerzőt sorsa ismét színészi pályára vezetheti:
De sorsom egykor még ezt mondja,
Ha majd rám megbékülve néz:
„Eredj, ahonnan számüzélek,
Légy ami voltál, légy színész!”

S ez így is lett öt év múlva, amikor Petőfi Sándor Szibériába került kényszer­

munkára.
A helyi, barguzini emlékezet szerint Alekszandr (Zander) Petrovics hozta létre
Burguzinban az első műkedvelő színházat. Bár merészség színházról beszélni, hi­
szen a Bajkálon túli, Isten háta mögötti városkában nem volt erre megfelelő he­
lyiség. Korábban a lakosok, főleg a fiatalok úgynevezett „poszigyelkákat”, összejö­
veteleket rendeztek.292 Ehhez a vendégszerető gazdák előzetes beleegyezésével egy
nagyobb házban meghatározott napon enni- és innivalót hordtak össze. Az ün­
neplőbe öltözött emberek énekeltek, táncoltak, különféle társasjátékokban vettek
289 Bajza Józsefhez 1843. nov. 28-án írt levele.
290 Petőfi Sándor: i. m., 262.
291 Petölfi Sándor: i. m., 317-320.
292 A magyarországi fonókhoz hasonlók. (Ford.)

170
 M egtanít ő minket élni ...:

részt. Szólt a zene: a zsidóiénak és egyes kényszermunkára száműzött lengyeleknek

volt hegedűjük (Barguzinban korábban ez a Magyarországon is nagyon népszerű
hangszer ismeretlen volt).
Petrovics feltűnésével minden megváltozott. Ez, képletesen szólva, „egyszemé­
lyes vándorszínház” volt: az „államellenes bűnöző” maga írt rövid színdarabokat,
szerepet játszott bennük, néha pedig verseit is szavalta. Az írástudó emberek le­
jegyezték ezeket a verseket, a többiek pedig megjegyezték. Ezért van az, hogy a
barguzini lakosok körében széles körben elterjedtek népköltészeti alkotásokként
Petőfi Magyarországon nem ismert versei, amelyeket láthattunk a helyieknél, ko­
pott, szakadozott füzetekben. Ezek a versek forradalmi lelkülettel áthatott, magas
színvonalú költemények.
Az egyértelműen képzett színész által szervezett, ilyen előadásokra sokan kezdtek
járni. Ha nem fértek el valamennyien a házban, akkor a „színpadot” kivitték az ut­
cára. Morokovék visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy ezek vidám összejövetelek vol­
tak, az emberek annyira megszerették ezeket a Petrovics-rendezte színielőadásokat,
hogy egyet sem mulasztottak volna el. Látszott, hogy Petrovics tapasztalt színész
és tehetséges rendező volt. M int azt P. I. Morokov elmondta, amikor szombaton­
ként ezekre a színielőadásokra az utcán került sor, azokat „mi is néztük és hallgat­
tuk”. Hazájában Petőfi nagyon szerette a népes mulatságokat, a vásárokat. „A vásár
legkedvesebb látványaim egyike... — írta az Úti jegyzetekben —, átaljában mindazon
hely és alkalom, hol minél több embert láthatok. '293
A narodovolec Ny. Sz. Tyutcsev, aki két évtizeddel Petrovics halála után ke­
rült Barguzinba, ebben az Isten háta mögötti, szibériai kisvárosban még találko­
zott a színjátszás már kialvó félben levő hagyományával. Az ifjúság a korábbiak­
hoz hasonlóan, külön kibérelt házakban töltötte az estéit, ahol vodkát ittak, cir-
bolyamagot és mézeskalácsot ettek. „Ezek az esték nagyon emlékeztettek a kisorosz
vecsernyékre. ”Kedvenc táncuk volt a „sesztyorka” (hatostánc -ford.), amelyben min­
den pár részt vett. Ez nagyon hasonlított a hucul, moldvai vagy magyar körtáncok­
ra. Szerettek polkát is táncolni. A táncokat és a dalokat is hegedűszóval kísérték
(mint említettük, ez a hangszer teljesen szokatlan ezen a vidéken és egész Szibé­
riában). Tyutcsev szerint az ifjúság nagyon szerette a lengyel hazafias dalokat, a
Kanarszkij-indulót és a zuáv indulót (a mai Warszawiankát). Az esteken társasjá­
tékok is voltak, rövid jeleneteket adtak elő. (A Bajkálon túli vidék más falvaiban
nem voltak ilyen hagyományok.) Az esti szórakozások másik formája volt külön­
féle, már teljesen szükségtelen tárgyak kisorsolása, ami rögtönzésekkel és közös
mulatozással járt.294
Feltételezhetjük, hogy a „lengyel” hazafias dalok között ott voltak Petőfi Sándor
versei is, amelyek a magyar szabadságharc leverése után széles körben elterjedtek

293 Petőfi Sándor: i. m., 301.

294 Ttomnee H. C. (TyutcsevNy. Sz.): i. m.

171
Alekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly1

Lengyelországban és a szomszédos országokban, m int a felkelés népköltészeti alko­

tásai. Barguzinban például ilyen dal volt az erdélyi véres eseményekről szóló, ame­
lyet, mint azt teljes pontossággal megállapították, maga Petőfi Sándor írt szibériai
fogsága idején, korábbi témaköre folytatásaként.
Ilyen jellegzetes estekre, közös ünnepekre került sor a szovjethatalom első éve­
iben május 1-én és november 7-én magyar internacionalista csapatok részvételé­
vel, amelyeket az új rend megszilárdítására küldtek Barguzinba. A magyarok kö­
zös ünnepi asztalhoz ültek (például a zsidó Vinokur házában), énekeltek, Petőfi
Sándor verseit szavalták, majd a helyiekkel együtt kimentek a temetőbe Petrovics-
Petőfi sírjához, hogy megemlékezzenek neves honfitársukról. A barguziniak csak
ekkor tudták meg, hogy ki volt az a „titokzatos” ember, aki öt nehéz évet élt le kö­
zöttük, s akit halála után a „jövevények” és más hitű emberek számára kijelölt kü­
lön temetőben helyeztek nyugalomba.
Kik voltak ezek a magyarok, akik felélesztették a barguziniak körében Petőfi
Sándor már halványuló emlékét?
1920. július 4-re virradó éjjel Barguzinban kitört a helyi fehérek ellenforradal­
mi lázadása. Elfojtására Irkutszkból megérkezett a Bajkáli Katonai Flotta két na­
szádja a Medvegyev vezette tengerészekkel, Verhnyeugyinszból pedig a vörös ma­
gyarok 60 fős forradalmi osztaga. Velük érkezett Karmanov, a Távol-Keleti Köz­
társaság belügyminiszter-helyettese is.295Jól emlékeztek rájuk L. A. Kuznyecova, P.
O. Karatajeva, Sz. V. Govorina, I. V. Csenkirov, J. D. Vinokur és más informáto­
raink. A magyarok ünnepi lovas alakzatban, kibontott vörös zászlóval vonultak be
Barguzinba. A helyiek emlékezete szerint délceg, vidám, ügyes fiatalemberek vol­
tak. Az öregeket figyelmességükkel és katonai fegyelmükkel hódították meg, a he­
lyi lányokat pedig gyönyörű dalaikkal, tüzes táncaikkal, udvarias viselkedésükkel.
Egész nyárra a helyieknél voltak elszállásolva, helyőrségi szolgálatot teljesítettek,
biztosították a rendet és nyugalmat a városban.296
Egykori szerzőtársam, Eduard Gyomin meggyőződéssel vallja: „nem feltételez­
hetjük komolyan, hogy: egy kimagaslóan hazafias nemzet 60 képviselője, idegenben a
forradalom zászlaja alatt harcolva ne tisztelte volna meg hazája népi hősének hamva­
it.1 (...) Elképzelhetetlen, hogy ne ismerték volna fe l a Barguzini-völgyben a nagy Pe­
tőfi sírját!”Jurij Davidovics Vinokur határozottan állította, hogy a magyarok m in­
den szombaton és vasárnap kimentek meglátogatni neves honfitársuk végső nyug­
helyét.
Petrovics azért is maradt meg a barguziniak emlékezetében, mert „minden nyava­
lyára tudott gyógyszert. Akárcsak Karlicshoz (Küchelbeckerhez - ford.), hozzá isjá r­
tak a betegek, mint az orvoshoz; ezért is emlékszünk rá”(M. P. Morokova). Az erdő­

295 Bauiapoa L I I , Konosanoe C. C., dpeunpaüc Jl. PL: B B ap rysw H C K O íí flO /M H e. (Basarov
G. P., Konovalov Sz. Sz., Erenprajsz L. I.: A Barguzini-völgyben.), Ulan-Ude, 1962, 46-47.
296 yzpioMoe H. (P. (Ugrjumov Ny. F.): i. m., 90-91.

172
 .M e g t a n ít ő minket élni ..;

ben valamilyen füveket gyűjtött, azokból gyógyfőzetet készített, és ingyen odaadta

a betegeknek. Azt, hogy egyes keverékek összetételüket tekintve nem hasonlítottak
a helyi gyógyszerekhez, bizonyíthatja a régebben használt „magyar gyógyszer tüdő-
baj ellen ’ megnevezés.29/ Miért nevezték ezt a gyógyszert „tüdöbaj elleninek”? Való­
színűleg azért, mert Petőfi Sándor gyermekkora óta ebben a gyógyíthatatlan beteg­
ségben szenvedett, és minden eszközzel igyekezett úrrá lenni fölötte. A tuberkuló­
zis nyomait megtalálták Petrovics csontjaiban, s egyes régi barguziniak állítása sze­
rint abban is halt meg. Ám a tüdőbaj behegedt nyomai azt bizonyítják, hogy szi­
bériai száműzetése idején mégis legyőzte a kórt. Különben is a helyi medicina állí­
tása szerint az északi Bajkálon túli terület éghajlati viszonyai között a tuberkulózis
a „bekerülteknél” nem fejlődik tovább, viszont megjelennek más betegségek, mint
például a fogszuvasodás és a fogínysorvadás.
A narodovolec A Ny. Zajdner, akinek Eduard Gyomin, egykori szerzőtársam Pe­
tőfi „szibériai” verziójának kutatásában, Zander Petrovics verseit spekulatívan tu­
lajdonítja, idézi az egyik saját versét, amelyből világossá válik, hogy miért nem a
helyi orvoshoz fordultak a betegek, hanem a száműzött kényszermunkásokhoz,
akik értettek az európai gyógyításhoz. O k egyáltalán nem fogadtak el kenőpénzt,
és valójában ingyen gyógyítottak. Álljon itt egy rész ebből a versből, csupán azért,
hogy az olvasó jól lássa, költészetének dilettantizmusával mennyire különbözik
azoknak a művészi alkotásoknak a stílusától, amiket a nagy magyar költő száműze­
tése idején írt:
3decb cucjjiuiuc napod cbedaem.
Huícmo, kük őoz, epan omo 3naem,
IJoKopnuü neőy, kük ecezda,
EoAbHbix oh zyőum (valószínűleg zonum, - A. Ty.) co deopa.
Bpanu ne jienam 3decb napod.
E e3 n u x p o d u m c n o n u M p em .
Jlumb dea pyÖJifi epany omdaű
M o3dopoemub omuM npaű.
Hyxcux demeü koau Aenumb,
Ceoux eedb moxcho nozyőumb.
K nexty xce naarrmm doxmopoM,
He 3naem on u cüm .
B Anzapcn on edem nopoxcnuM,
CAeda Aenapcmea nem npu h c m .
K neMy ac edem, zocnoda?
Hmoö 6bua pbtőtca u unpa.
BdoőaeoK comenny pyŐAeü
npueo3um on Mene ceoeü.297

297 Kiegészítés az irkutszki egyházmegyei közleményekhez. Irkutszk, 1884., 34.sz.

173
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

Itt szifilisz öli a népet,

S az orvos vág hozzá jó képet.
Nevetve, mert megteheti,
Betegeit elkergeti.
Nem gyógyít ám az orvos itt.
Szülni, meghalni nem segít.
Ki két rubelt ad csak neki,
A környéket rendbe teszi.
Ha más gyerekét gyógyítod,
A magadét meggyilkolod.
Miért fizetsz a doktorért,
Maga sem tudja, hogy miért.
Angarszkba megy, zsebe üres,
Gyógyszert te nála ne keress.
Miért is megy, vajh mire vár?
Hogy legyen sok hal s kaviár.
Ráadásul pár száz rubelt
Hoz nejének, mert jó l neveltAJH

Figyelemre méltó, hogy maga Gyomin is megmagyarázza, miért nem tekinti ezt
Petőfi Sándor versének: a szerzője „oroszul gondolkodó ember” volt.298299 Köszönjük
„verziónk” helyességének elismerését!
Számlázottként Barguzinban élve, Petőfi kapott valamilyen állami támogatást a lét­
fenntartásához, de ez távolról sem volt elegendő a normális élethez. A jómódú házi­
asszonynál lakva, feleségül véve őt gondtalanul élhetett volna, de a büszke Petrovics-
Petőfi nem akart más nyakán élősködni. A Morokov testvérek úgy emlékeznek, hogy
a barguzini Kuznyecovék között voltak hivatalnokok, iparosok, parasztok viszont
nem. Ezért Petrovics is eleinte ipari tevékenységet folytatott. A barguziniak emlékez­
tek rá, hogy a „titokzatos ember” halászni járt, gyantát főzött, segített a postahiva­
tal építésében. Ügyesen bánt a fejszével, az ácsok nyomban vezetőjükké választották,
mivel hasznos építési tanácsokkal is tudott szolgálni. Azonkívül a fémmunkában is
kitűnt: forrasztott, hegesztett, kovácsműhelyben dolgozott. A Bajkálon Túli Területi
Állami Levéltárban megtaláltuk az Irkutszki kormányzóság hatóságainak levelezését
a Bajkálon Túli Területi Közigazgatási Hivatallal a barguzini postahivatal építésének
tervéről 1851 októberéből.300 Maga az építés feltételezhetően 1852-nél nem hama­
rabb kezdődött meg, s ez egybeesik Alekszandr Sztyepanovics Petrovics (Petőfi Sán-

298 rypeeun A. B.-dnuacoe TI. E.: G ra p b in (f>o/ibK/iop ripHŐauKanba. (Gurevics-Eliaszov: A

Bajkál-mellék régi népköltészete.), I. Ulan-Ude, 1939., 237.
299 ffeMUH 3. B. (Gyomin E. V.): i. m., 135.
300 BTTÁL, f. lo, op. 1, gy. 31 .

174
 .M egtanít 6 minket élni ...:

dór) Barguzinba érkezésének idejével. Van olyan feltételezés is, hogy a dekabrista Mi­
hail Küchelbecker, akivel felesége révén rokonságba került, bevonta Petrovics-Petőfit
bőrkikészítő üzeme és malma építésébe Eliszunban (Iliszunszkban).
A kovácsmesterség iránti vonzalma jól ismert a magyar költő életrajzából. Az Úti
jegyzetekben ezt írta: „Füleken megálltunk a kovács előtt, mert egy lovat patkó Itatni kel­
lett. En még most is igen szeretem a kovácsmühelyeket; gyermekkoromban kovács akar­
tam l e n n i ? Barguzinban a lakatosmunka alighanem a legelső foglalkozása lett lete­
lepedése után: emlékezzünk, hogy csinálta meg egyetlen éjszaka Morokovék elrom­
lott szamovárját, és felajánlotta vasból készült más háztartási eszközök javítását is, ha
szükség lesz rá. Maguk Morokovék mondták: „Petrovics egyre többet foglalkozott la­
katosmunkával. Sokáig Karloviccsal (Küchelbeckerrel - ford.) együtt zárakat és kulcso­
kat készítettek. ”A postahivatal építéséhez pedig nagy mennyiségben kellettek fémtár­
gyak: kapcsok, szegek, ajtósarokvasak, reteszek, csavarok stb.
Köztudott, hogy Petőfi Sándor ügyes képzőművész is volt, nemcsak a vándorszín­
háznak készített díszleteket, de a nemzeti színháznak is. Fennmaradtak ceruzaraj­
zai, köztük Bem József lengyel tábornok arcképe. Barguzinban is foglalkozott ilyen­
nel. Marija Morokovától tudunk róla: „Gyorsan, ügyesen újítottfel ikonokat, a festékük
(Küchelbeckerrel - A. Ty.) olyan volt, hogy tőle a kép úgy ragyogott, mintha új lett volna. ”
Petrovics halászni is járt, erről M. I. Morokova ezt mondta: „Jól emlékszem, hogy
a bátyámmaljá rt halászni, nagy mester volt a varsafonásban. Olyan varsátfo n t vesz-
szöböl, amilyet a mi parasztjaink közül senki nem tudott volna csinálni. Barguzinban
gyakran halászott, szeretett ászkarákkaljég alatt horgászni, a jégen hókarommaljárt."
Petőfi halászati szenvedélyéről Morokovék apja tréfás versikét írt:

Tbi, riempoeuH-nempoeaH, Te, Petrovics-petrován,

Tbi nouimo ne zyjieean. Nem vagy lusta, tudom ám.
C o m o z o h ue nbeiub, ne Kypuiub, Nem iszol és nem dohányzol,
Tbi h u c KeM ne őajiazypuiub? Te senkivel nem mókázol?
llempoeaH, naui nempoecm, Petrován, mi petrovánunk,
Tbi nouimo ne hűm Heau? Mért nem vagy a mi Ivánunk?
Ha UlaMüHKe cMOAOKypum, Sámán-hegyen gyantát főzöl,
Ha coKye doAŐum Aed, Vastagjégen léket vágsz,
n o copoze, OKyubKy Szorogából* vagy sügérből
O h doőydem na yxy. Finom hallevest csinálsz.
n e m p o e a m e zoemu j k ö c m , Petrovánt vendégül várjuk,
Hmo 3apoőuM, mo nponbeM. M it kerestünk, azt elisszuk.
O h nac ynum, kük mym oicumb, Megtanít ő minket élni,
Hmoöbi c zopn ue myMumb. Nem kell mindenért bánkódni.3 01302

301 Petőfi Sándor: i. m., 364.

302 HapoflHaa no33MH paóoanx Cnőnpu. (Szibériai munkások népköltészete.), Ulan-Ude,

175
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

Meg kell jegyeznünk, hogy a Barguzini területen bajkáli halakból különleges halle­
vest főznek, sok borssal, de hasonló Magyarországon a halászlé is, paprikával. Mind­
kettő a régi életforma kedvelt étele. Szeretik ott a túlfűszerezett ételeket, ezért az étter­
mekben a vendégek számára mindig áll az asztalon egy üvegben ivóvíz. Fontos len­
ne bizonyítékot találni arra, hogy az ilyen különleges hallevest Barguzinban „magyar
hallevesnek” nevezték, mint azt a „tüdőbaj elleni magyar gyógyszer” esetében láttuk.
Ami a gyantafőzést illeti a Sámán-hegyen, a Barguzin folyó partjánál, fel kell hív­
nunk a figyelmet rá, hogy ez a foglalkozás nagyon elterjedt volt a Kárpátokban.
Főztek gyantát a Blikkben, a Tátrában, a Mátrában (a XIX. század közepén ez Ma­
gyarország egységes területe volt). Nem tudjuk, hogy érdekelte-e Petőfit a gyanta­
főzés a hazájában, de kétségtelen, hogy természetes kíváncsiságának köszönhető­
en megtanult kátrányt készíteni, amihez sok fenyőgyantára volt szükség. A végelát­
hatatlan szibériai tajgában rengeteg gyantát lehet gyűjteni, s Petőfi felismerte en­
nek az iparágnak a perspektíváit, amely jól jövedelmezett a helyieknek. A Sámán­
hegyen nemrég még foglalkoztak gyantafőzéssel. Fennmaradtak egy telep nyomai
házalapzatokkal és gyantafőző gödrökkel. A Barguzin folyó mély vize a sziklás par­
toknál kiváló halászóhely (én magam is horgásztam ott). Vajon Petőfi alapította ezt
a gyantafőző telepet? Egyelőre nem tudjuk.
Végezetül, közismert, hogy a barguzini Petrovics terhesnek érezte a városi életet,
minden alkalmat megragadott, hogy felkeresse a közeli és távoli falvakat, nem törő­
dött a rendőri tilalommal. Petőfi Sándor Magyarországon nem szerette a városokat,
kereste a lehetőséget, hogy vándoroljon (leggyakrabban gyalog), járja a falvakat, be­
barangolja szeretett Alföldjét. íme, két részlet a költő erre utaló verseiből:
Feledni kezdem Pestet és zaját,
S jövendőm minden büszke terveit;
jobb lenne élnem, így gondolkodom,
Jobb lenne élnem elfeledve itt.
(Falun)
Beteg valék én ott tinálatok
A pesti utcák holt hideg kövén,
Hosszú sötét árnyként vonult utánam
A csüggedés, az életunalom.
Ujjászülettem!... a falusi lég, a
Sötét erdőknek zugó lombjai,
Lombok felett a csattogó madár,
A fák alatt a hallgatag virágok
Föléleszték elájult lelkemet;
(Levél Várady Antalhoz)*

1974., 65.
*Halfajta. Kaszpi-tengeri vörös koncér (Rutilus caspicus) - ford.

176
 .M egtanít ő minket élni ../

Barguzinban Petőfi Sándort sokszor látták, am int esténként a folyó partján,

egy fa alatt ült, szomorúan nézte a naplementét és a távolba úszó felhőket. Ma­
gyarországon gyakran írt verset magányosan, fa alatt, folyóparton ülve. Szinte
egybeolvadt a környező természettel, és hallgatta annak hangjait. 1847. július
8-án Miskolcról írt X. úti levelében ez áll: „Én értem a patak csörgését, a folyam
zúgását, a szellő susogását és a fergeteg üvöltését...), megtanított rá a világ miszté­
riumainak grammatikája, a költészet. Értem pedig különösen a falevelek zörgé­
sét. Le-leülök egy magányos fa alatt, és órákig elhallgatom, m int zizegnek lombjai,
m int suttognak fülembe tündérregéket, melyektől a lélek mámoros álomban meg­
húzza a képzelet harangját s beharangozza az égből az angyalokat szivembe, e kis
kápolnába. ”m
Petőfi Sándornak sok olyan lírai költeménye van, amelyekben arról vall, hogy
milyen érzéseket szül benne az ilyen magányos azonosulása a természettel:

Elmerengek gondolkodva gyakran,

S nem tudom, hogy mi gondolatom van,
Átröpűlök hosszában hazámon,
Át a földön, az egész világon.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Holdsugári ábrándos lelkemnek
(Dalaim)

Leggyakrabban azonban ezek töprengések bánattal és nélkülözésekkel teli, öröm-

telen életéről:
Hegyen ülök, búsan nézek le róla,
M in t a boglya tetejéről a gólya.
Lenn a völgyben lassú patak tévedez,
A z én fáradt életemnek képe ez.

Elfárasztott engemet a szenvedés.

Be sok búm volt, örömem meg be kevés!
Bánatomból egy nagy árvíz lehetne,
Örömem kis sziget lenne csak benne.

Fenn a hegyen, lenn a völgyben zúg a szél,

Közelget az időjárás őszfelé;
Ősszel szép csak a természet énnekem,
A haldokló természetet szeretem.30

303 Petőfi Sándor: i. m., 364.

177
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

Tarka madár nem fütyörész az ágon,

Sárgapiros levél csörög áfákon,
Innen-onnan lehull á fá k levele...
Bárcsak én is lehullanék övele!

Holtom után vájjon mi lesz belőlem?

Vadfa lenni szeretnék az erdőben;
Ott lenne az én számomra jó tanya,
Egész világ engem ott nem bántana.

Szeretném, ha vadfa lennék erdőben,

Még inkább: ha tűzvész lenne belőlem;
Elégetném ezt az egész világot,
Mely engemet mindörökké csak bántott.
(Hegyen ülök)

178
 P etőfi szibériai versei!

Petőfi szibériai versei

Ideje beszélnünk Petőfi Sándor úgynevezett „szibériai” verseiről, mivel opponense­

ink egyik fő érve: nem értik, hogy a nagy magyar költő barguzini száműzetése ide­
jén miért nem írt egyetlen költeményt sem? Igaz, létezik egy kivágás a Russzkoje
Szlovo című újság 1916-os számából Petőfi fogságba eséséről és egy versének részle­
tével 1853-ból, aláírásával „a rabságról és szabadságról', azzal a megjegyzéssel, hogy
ezt „az oroszok körében népszerű fiatal magyar költő írta korai halála előtt”.
Van a költőnek egy magyar nyelvű kézirata 1851 -ben a Baj kálón túli Vengerszka-
Szelo hadifogolytáborban írt versével és aláírásával. A kor vezető magyar történé­
szeiből és irodalomtörténészeiből (Kornis Gyula, Gáspár Jenő, Vojnovich Géza)
álló tekintélyes bizottság a vers stílusa és „csak Petőfire jellemző” forradalmi páto­
sza alapján megállapította, hogy Petőfi írta. Ezeket az érdekes tényeket opponense­
ink azonban igyekeztek nem észrevenni. Petőfi Sándor szibériai száműzetése idején
írt bizonyos verseiről sokat beszéltek az első világháborús magyar hadifoglyok tá­
boraiban, így a Verhnyeugyinszk közelében levőben is, ahol Svigel Ferenc, a költő
barguzini sírjának felfedezője is raboskodott. Más magyar hadifoglyok, hazatérve
a szibériai fogságból, a magyar sajtóban közölték, hogy magukkal hozták a költő
néhány versét, amelyeket ott kézírásban terjesztettek. Maga Svigel Ferenc egy új­
ságkivágást hozott haza az Irkutszkaja Zsizny című lap 1917-es számából, amely­
ben arról volt szó, hogy a krasznojarszki hadifogolytáborban meghalt Gyóni Géza
költő, és a honfitársai ki akarják adni a verseit „együtt az Iliszunszkban 1856-ban
meghalt, Petőfi álnéven író Alekszandr Sztyepanovics Petrovics költő és őrnagy verse-
iveP. A régi barguziniak a XX. század elején sokat beszéltek a „barguzini szám­
űzött költő” valamilyen megjelent verseskötetéről, de sem L. J. Eliaszov, sem jóma­
gam eddig nem találtam a nyomára, kivéve valamilyen, néha Petőfinek is nevezett
Alekszandr Petrovics (Zander) nevű „külföldi költő őrnagy” orosz nyelven kézírás­
ban terjesztett verseit.
Két ilyen költeményét, az Almaim és a Be szomorú az életem... címűeket köny­
vünkben már közöltük. Hozzáfűzzük ezekhez és néhány más költeményéhez kom­
mentárjainkat.
Az Amurszkoje Szlovo című újságban közölt és Magyarországon a Petőfi Társaság
által is elismert verse „rabságról és szabadságról', arról, hogy a költőnek a szabad­
ságért és hazája függetlenségéért vívott további küzdelemben gondolatait és terve­

179
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

it ökölbe kell szorítania „távol az örök hó mezején”, teljes mértékben megfelel Pető­
fi Sándor költeményei forradalmi pátoszának. A „rabság , „szabadság , „rabláncok”
szavak végigvonulnak a nagy magyar költő egész munkásságán 1844-től, nem vélet­
len, hogy az általa szervezett 1848-as magyar szabadságharc piros zászlajára ez volt
felírva: „Egyenlőség, szabadság, testvériség!”
Számos verse közül, amelyekben a költő ezeket a hazafias szavakat használja, idé­
zünk néhányat:
Szabad a magyar nép, fejét föltarthatja,
Kénye-kedve szerint kezeit mozgatja,
S mely előbb m int bilincs őtet szorította,
A vasat mint kardot ő szorítja mostan.

Haza és szabadság, ez a két szó, melyet

Először tanuljon dajkától a gyermek,
És ha a csatában a halál eléri,
Utószor e két szót mondja ki a férfi!
(A magyar nép. Pest, 1848. június)

Koszorús a haza homloka,

Szabadságbólfontuk azt oda,
Ott is marad örök-mindétig,
A zt ugyan le róla nem tépik.

Szabadságunk, aki hozzád nyúl,

Elbucsúzhatik a világiul,
Szivében vér s élet nem marad,
Kiürítjük, m int e poharat!
(Bordal. Pest, 1848. március)

Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
M i valánk a legelsők, kik
lenni mertünk a honért!
(A márciusi ifjak. Pest, 1848 június)

Petőfi Sándor 1848-ban külön verset is írt A szabadsághoz címmel:

Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, m int kisértet,
Bolygóit lelkünk a világban érted.

180
 P etőfi szibériai versei!

Oh tekints ránk, fönséges szabadság!

Vess reánk egy éltető pillantást,
Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól,
Szaporodjék szemed sugarától.
(Pest, 1848. március 27-e előtt)

Szibériai fogságba kerülve, Petőfi nem tagadta meg korábbi eszméit, de joggal
feltételezte: egy idegen ország távoli vidékén kényszermunkára és száműzetésre
ítélve „ökölben a gondolat, terv, távol az örök hó mezején ’, hogy megőrizhesse ha­
zafias lelkesedését remélt hazatéréséig. Természetesen, tudta, hogy a magyar forra­
dalom porba hullott zászlaját Európa más népei kezükbe ragadták, akik szabadsá­
guk kivívása után feltétlenül testvéri segítséget nyújtanak a költő honfitársainak.
Lélekben közeli ehhez A. Zander Barguzinban írt és 1893-ban a Vosztocsnoje
Obozrenyije c. lapban (39. szám, 11. oldal) megjelent Az én lelkem című verse (ku­
tatásaim egykori munkatársa, Eduard Gyomin ennek szerzőségét valamilyen oknál
fogva a narodovolec A. Ny. Zajdnernek tulajdonítja, holott a publikációban csak
az A. Z. monogram áll):
Mon dyiua mocice ne noddaémcn
Tlycmb 6bem.cn őypn nado mhoü.
Ohci nad őype/o CMeemcn
M ne mpeneipem nőd zposoü.

Xomb KpbUlbH CJlOMJieHbl cydböow P0K060K),

Oőaomku zopdo Keepxy nodnnji h .
M zopdo h 3oey cydbőy na őpaiib c coőoro.
Cujien moü dyjt, pOK ne caomua Menn.

OmKpbimbi npedo mhoü eucoKue cmpeMnenbn,

H dyxa zopdozo cydbőa ne coKpymum..
Xomb pyKU CKoeanbi u mnweAbi MyneHbn,
Ho eedb zpndyipee noőedy Mne cyAum.

He yMOAKüü, AiiKyü, ne noddaeaücn cmpaxy!

Mynenbn npe3upaű, nmo, e cyipnocmu, ohu.
Bydb nyjtcd naeeicu, nyotcd seuHOMy npaxy,
JTfOŐu u eepb, nadeücn, Mdu!

A z én lelkem bánat nem szomorítja,

Tomboljon bár a zivatar,
Hadd dühöngjön hát, kikacagja,
Nem rettenti a vad vihar.

181
A leicszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

Szárnyaimat a balsorsom bár letörte,

Csonkjaikat büszkén fölemelem.
Büszkén hívtam ki sorsom ádáz küzdelemre,
Erős a lelkem, nem bánt el velem.

Magasztos célok tárultak fe l énelöttem,

S a büszke lélek, oh sors, meg nem törhető.
Bilincsben bár kezem, a kínjaim legyűrtem,
Hát győzelmet ígér már nekem a jövő.

Ne némulj el, ujjongj, ne félj semmitől, lelkem!

Vesd meg a kínokat, mert hát mik is azok.
Légy idegen eföldi porhüvelyben,
Higgy és szeress, várj, bizakodj!

(Emlékezzünk Petőfi feleségéhez írt utolsó előtti levelének zárósoraira: „Higgy,

remélj, szeress!” Ha nem Petőfi írta volna a verset, ki tudhatott erről, hiszen a levél
Szendrey Júlia haláláig nem jelent meg!)
Ami az Almaim című verset illeti, benne csodálatos képeket és párhuzamokat ta­
lálunk Petőfi más költeményeivel. Például magának a költőnek allegorikus ábrázo­
lása, aki lóra pattant és kivont karddal száguldott a csatába. íme, hogy ír Petőfi e
szándékáról a Véres napokról álmodom... című versében:
Örömmel vágom én magam
Fölparipámra a nyeregbe!
A bajnokok sorába én
Szilaj jókedvvel nyargalok be!
(Véres napokról álmodom... Bcrkesz, 1846. november 6.)

így ír a háború istenéről is, akit egyszer álmában látott:

Es örülök sziláján. A háború istene újra

Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván
Lóra ül és végigszáguld a messze világon,
Es a népeket, eldöntő viadalra, kihíja.
(Az ítélet. Pest, 1847. április)

Egyébként a barguzini fogoly optimista hangulatát nemegyszer felváltotta a bá­

nat, a sóvárgás hazája, bajtársai, elveszett családja iránt, ami teljesen érthető. Egyik
ilyen verse a Be szomorú az életem... című. Benne választ ad arra a kérdésre, hogy
miért üldögél gyakran és búsan, elmerengve a Barguzin folyó kopár partján, néz
szomorúan nyugatra, követve a lenyugvó napot, amely rövidesen beragyogja meleg

182
 Petőfi szibériai versei:

sugaraival távoli magyar hazáját. Még jobban érhető tetten a haza, a forradalom, az
egykori bajtársak eleste miatt érzett szomorúság Barguzinban írt, önéletrajzi elbe­
szélő költeményében, amelyről később lesz szó.
Petőfi barguzini verseinek egyik kutatója, Kun Ferenc debreceni tudós, a termé­
szettudományok kandidátusa, akinek elküldtem vizsgálatra „Zander” költeménye­
it, ezt írta nekem: E m iko r elolvastam Zander verseit, azok kimondhatatlanul mély
benyomást gyakoroltak rám. Számomra, aki ismerem Petőfi munkásságát, a magyar és
az orosz nyelvet, úgy tűnt, hogy egy régi és kedves ismerős hangját hallom, olyan han­
got, amely oroszulpontosan úgy szól, mintáz, amelyhez én hozzászoktam nagy költőnk
magyar alkotásainak olvasásakor. ’504
Röviddel ezután pedig csomagot kaptam postán Magyarországról, benne a Deb­
receni Egyetem által eszperantó nyelven Kun Ferenc és Szuromi Lajos, az irodalom-
tudományok kandidátusa által közösen írt Petőfi versei Oroszországban című tudomá­
nyos monográfiával. Sajnos, a könyv fordítása még mindig nincs meg nekem, de a
szerzők levelükben összegezték kutatásuk eredményét: a két vers (Almaim és Be szo­
morú az életem..) különböző szempontok figyelembevételével végzett alapos elemzése
és Petőfi magyar verseivel tett összehasonlítása alapján arra a meggyőződésre jutottak,
hogy kétségtelen rokonság van köztük. „Eddig még senki és sehol nemcsak hogy nem cáfol­
ta, de még bírálattal sem illette publikációinkat. ’505Szuromi Lajos és Kun Ferenc egyéb
publikációi közül számomra az alábbiak ismertek: Szuromi Lajos „Két orosz nyelvű
vers Petőfitöd {Hevesi Szemle, 1990. február-április), Kun Ferenc >yA Szuromi-teória
igazsága , Együd Éva, Szuromi Lajos „Két ismeretlen szerzöjü orosz nyelvű vers Petöfi-
röP Hajdú-bihari Napló, 1989. szeptember 30.). Publikációikban a szerzők az Álma­
im című verset Petőfi Véres napokról álmodom című versével, (1846), a Be szomorú az
életem... címűt pedig A z utósó ember cíművel (1845) hasonlították össze.
Petőfi „szibériai” verseit Kéri Edit, a Népszava levelező tudósítója is tanulmányoz­
ta. Véleménye szerint mind Petrovics (Zander), mind Petőfi versei azonos ritmus­
ban, 4-es és 4,5-es jambusokban íródtak. Petőfi egyébként is szerette az ütemes verse­
ket, ezért legszívesebben ilyen ritmusúakat írt. Kéri Edit megzenésítette a „barguzini”
verseket, s kiderült, hogy a zene teljes mértékben megegyezik az ősi magyar és mon­
gol dallamokkal (a pentatóniával).30435306Jegyezzük meg, hogy a pentatónia alapja a so­
rok elejének hangsúlyos ritmikája, de egyáltalán nem a hagyományos orosz verselés.
Az ilyen hangsúlyozás a régi magyar ritmikára kimondottan jellemző. Ez nem is cso­
da, hiszen a magyar dalok rokonok a türk-mongol melódiákkal.
Ilyen jambusok vannak például Petőfi Európa csendes, újra csendes... című ver­
sében:

304 A sz e rz ő ira ttá rá b a n .

305 K é zira t. Szurom i Lajos: P etőfi o ro sz versei? D e b re c e n , 1990. S zerző i irattár.
306 Kepu Sdum : K orfla oaoiB aeT M cropw i... {Kéri Edit: A m ik o r é le tre kel a tö r té n e l e m ...)
Bajkál, U la n -U d e , 1 9 89/3., 139-140.

183
A lekszej Tyivanyenko: A szibériai „t it kos fogoly’

Európa csendes, újra csendes,

Elzúgtak forradalmai...
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.
Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.
(Debrecen, 1849. január)

Kéri Edit feltételezi, hogy az Almaim című verset mégis Petőfi írta, akire a
barguziniak Zander (Sándor) néven emlékeznek. Tartalma emlékeztet a költő Egy
gondolat bánt engernet... című híres költeményére. Az az érzésünk, hogy Petőfi Szi­
bériában folytatta az 1843-ban írt, korai versében megkezdett gondolatot. Akkor
Petőfi arról álmodott, hogy elesik a haza boldogságáért vívott küzdelemben {„Ott
essem, el én, a harc mezején ), lovon, kivont karddal és pajzsával száguldva be az el­
lenség sűrűjébe. Szibériában pedig sajnálta, hogy a pajzsa eltörött, ő maga megse­
besült: „Eelkelni nem bírt már a testem'. Száműzetésben eltelt életére gondolva és
visszaemlékezve ifjúkora nemes céljaira, amelyek megvalósítására törekedett, a köl­
tő így jajdult fel: „De álmaim —jaj! —elenyésztek.”
Fontos megjegyeznünk, hogy Almaim című versében a szerző saját ifjúkori sze­
mélyét nem másnak, m int a felkelt nép vezérének nevezi. S valóban, 1848. már­
cius 15-én a mindössze 25 éves Petőfi a magyar forradalom egyik szervezője és ve­
zéregyénisége volt. Azokban az években a haza szabadságáért és függetlenségéért az
osztrák hatalommal vívott harc témája alighanem a legfontosabb volt költeménye­
iben, amiről számos versének már a címe is tanúskodik: A szabadsághoz (1848),
Föltámadott a tenger... (1848), Készülj, hazám! (1848), A királyokhoz (1848), Ismét
magyar lett a magyar... (1848), Respublika (1848) stb.
A királyokhoz című versében Petőfi ezt írta:
Föllázítsam a kerek világot
Föllázítsam-e ellenetek,
Hogy a dühnek Sámson erejével
Milliónként nektek essenek?

Van-e mostan olyan legény... című versében pedig erre szólítja fel társait:
Testvéreim, a szabadságból
Nevében,
Alijuk meg a helyet amúgy
Keményen,
(Pest, 1848. április)

184
 P etőfi szibériai versei;

Ezek a forradalmi versek adnak választ arra, hogy miért a költő szerint kell zász­
lót váltani:

Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt,

Lejárt az ideje!
Más szín illeti most a magyar nemzetet:
Piros ésfekete.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
(Fekete-piros dal. Pest, 1848. május)

Föl a zászlóval magasra,

Egész világ hadd láthassa.
Előre!
Hadd lássák és hadd olvassák,
Rajta szent szó van: szabadság.
Előre!
(Csatadal. Debrecen, 1848. december 8.)

Zander másik verse, a Be szomorú az életem... folytatja a korábbiban megfogalma­

zottakat. Látszik, hogy a szerző beteg volt, érezte korai halálát. Borúlátóvá vált, már
elfelejtette egykori irodalmi sikereit, dicsőségét, magyarországi forradalmi tevékeny­
ségét. Valószínűleg a szerző betegségével magyarázhatók az előforduló ritmushibák,
de a versszakok 4 és 4,5 jambikus felépítése megmaradt. Ez a mondata, hogy „Mi­
ért dobogott az én szívem szeretteimért oly hevesen?”rokonvonásokat mutat az Almaim
és az Egy gondolat bánt engemet... című verseinek gondolatvilágával. A ritmushibák,
mint azt Kéri Edit feltételezi, azzal is magyarázhatók, hogy a vers szövegét szóban ad­
ták át egymásnak a műveletlen barguzini orosz parasztok nemzedékei. A népkölté­
szetben gyakran előfordul, hogy egy-egy szót eltorzítanak, kicserélnek.
Nagy érdeklődést váltott ki Kéri Editnél és magyarországi kollégái körében a
Petrovics-petrován című vers, amelyről a néphagyomány úgy tartja, hogy a szer­
zője Innokentyij Morozov barguzini lakos, aki szoros barátságban állt a „titkos”
„államellenes bűnözővel”, a külföldi származású Petroviccsal. E vers ritmusa is ha­
sonlít a régi magyar pentaton dallamokéra. Ezért Kéri Edit nem minden ok nél­
kül feltételezi, hogy ennek a versnek is Petőfi Sándor lehetett a szerzője: ilyen m ó­
don akarta látni magát oldalról, furcsa humorával, amit egykori hazájában nagyon
kevesen értettek meg. Ebben a versben fontos információkat találunk a száműzött
költő jelleméről és életmódjáról: zárkózott, nem dohányzik és nem iszik házi pálin­
kát (csak a természetes magyar bort szerette), szívesen halászik, szereti a hallevest.
(Magyarországon a paprikás halászlé közismert leves. Lehet, hogy éppen Petrovics
tanította meg a barguziniakat erősen fűszerezett halleves fogyasztására?)

185
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

A barguzini Zander és a magyar Petőfi verseinek hasonlóságára felfigyelt Csoóri

Sándor ismert magyar költő is. Elolvasva a Szibériából küldött verseket, kijelentet­
te, hogy ezentúl áttér azok táborába, akik Petőfi Bajkál-melléki fogságának és ha­
lálának „verzióját” hirdetik. Számára evidensnek bizonyult, hogy át kell írni a tör­
ténelmet, s bármennyire is keserű, az igazságot nem szabad elhallgatni. Ezen a vé­
leményen volt Szokolay Károly költő-műfordító: Zander barguzini verseiben látta
a Petőfiéhez hasonló jellempárhuzamokat, versfelépítést, szavakat és mondatokat.
Rákosné Ács Klára Európa-hírű pszichografológus alaposan tanulmányozta Petőfi
fakszimile aláírását 1853-ban írt verse alatt, amely a Russzkoje Szlovo egyik 1916.
évi számában jelent meg, Az így aláíró személy láthatóan fáradt, beteg ember volt,
aki elvesztette életkedvét, megbékélt deportált hadifogoly sorsával, tudomásul vet­
te, hogy hosszú időre (talán örökre) elválasztották a hazájától.307308
Zander-Petrovics barguzini verseinek másik sajátossága, hogy a szerző jól isme­
ri hazája történelmét, ami bizonyítható több más megtalált műve alapján is. Petőfi
Sándor irodalmi tevékenységére igen jellemző volt, hogy műveiben felidézi a törté­
nelmet, régi eseményekre és személyekre utal. S ami a legfontosabb, talán az egyet­
len volt kora magyar írói és költői között, aki jól ismerte nemzete korai történel­
mét, amikor a magyar törzsek - hunok, avarok - „Ázsia mélyéről” érkezve megje­
lentek a Kárpát-medencében. Az Egyenlőségi Társulat proklamációjában a magyar
forradalom vezére ezt írta:
„Magyarok, ezelőtt ezer esztendővel megindidt egy népfaj Ázsiából azon szándékkal,
hogy fölkeresi a föld legszebb, legtermékenyebb tartományát, s azt elfoglalja maradé­
kai számára; soká, nagyon soká vándorolt e népfaj, mig azon tartományt megtalálta,
de végre megtalálta, el is foglalta; és mikép foglalta el? négy vagy öt álló esztendeig sza-
kadatlamd harcolt, öt álló esztendeig hullott az ember, omlott a vér, m int a záporeső.
Magyarok, igy szerezték meg számunkra őseink e szép tartományt, mert azok az
Ázsiából jö tt vitézek a mi őseink...
Föl hát, magyarok, fó l fegyverre! teremjen talpon minden ember, kiben még egy csep­
pecske van abból a vérből, mely nekünk «ezer esztendővel ezelőtt e szép hazát szerez­
tem
A hunok történelmi őshazájába, Közép-Ázsia mélyére kerülve, Petőfi Sándor biz­
tosan büszke volt az ősi szabadságszerető pusztai népektől való származására, akik
a Bajkál-tó partjaitól („Mongolok földjéről indultak, a Szelenga magas partjától’) vo­
nultak a kék Dunáig. Teljesen valószínű: szibériai száműzetése útvonalán remélte,
hogy meglátja azt a földet, ahonnan a magyar nép gyökerei erednek. Mindenesetre
a hun ősökkel kapcsolatos témát Petőfi „barguzini” verseiben is folytatta. Erre a vá­
ratlan következtetésre juthatunk a m últ század 20-as éveiben barguzini informáto­
runk, J. D. Vinokur által egy régi füzetben megtalált vers alapján, amelyre öröm­

307 B orzák Tibor: A P e tő fi-e x p ed íc ió . Petőfi Népe, 1989. m á rc iu s 15.

308 Petőfi Sándor: i. m ., 4 6 1 -4 6 2 .

186
 P etőfi szibériai versei !

mel hívta fel a figyelmünket Petőfi Sándor más lejegyzett verseivel együtt. Tartal­
mából ítélve két különböző témájú verset látunk:

Hu CJlCMÍbl, HU H Ü Z p a d b l Nem jár a hőstettemért

f l ne .9vcdy 3a nodeuz ceoü. Jutalom vagy dicsőség.
Ceoü dojiz öecnjiamno eunoAnnio, Teljesítem kötelességem,
H öumbCfi 3a 0mnu3Hy - Mert küzdeni a honért
JJ oaz cenmoü. Szen t kötelesség.

Kmo mciKue Eyda u nem m a? Vajon ki volt Buda és Pesta?

To zepou daAeKUX epeMen,
3aceAü6iuue Y d y u Beiumy,
fJoKopuőtuue mhozo HAeMeu.
Om nOÓHOMUŰ MOHZOAbCKUX XOAM06
M Kpymbix őepezoe Ccachzu,
YcmaAU, crnpaxa ne shcih,
111AU HOAKU MHOZOKOHHblX p f i d o e
JJo zoAyöozo JXynan.
H oshüscir ucmopuu cymb,
TI noemopuA ux oőpamnuü nymb.
H luazaA no cypoeoü Cuőupu,
Cpedu topni 6apzy3UHCKUX őypnm,
Tde dtnanoM ruieHneHHbix ceAUAu -
M 6onp, u Meipan, u coAÖam.
Régi korok hősei voltak,
Benépesítették Udát és Vestát,
Számos törzset meghódítottak.
Mongolok földjéről indultak,
A Szelenga magas partjától,
Bátran, félelmet nem ismertek.
Ezrével lovasok vonultak
S a kék Dunánál honra leltek.
Megismervén dicső múltjukat,
Visszafelé tettem meg útjukat.
Szibéria földjére jöttem,
Barguzini burját jurtákban
En száműzöttfogolyként éltem
Nemesekkel és katonákkal.

A történelem és a távoli hun ősök iránti vonzalom Petőfinél már kora gyermek­
korában megjelent, amikor a túlnyomórészt szlovákok lakta Kiskőrösön élt. Az­
tán a család átköltözött a gazdag magyar Félegyházára, a Kiskunság központjába,
amely pusztai legelőiről és lóvásárairól volt híres. Büszke és szabadságszerető ku­
nok éltek itt, akik hittek abban a hagyományban, hogy ők az ősi hunok leszárma­
zottai. Itt telt el Petőfi (Petrovics) gyermekkora és kezdődött kamaszkora. Ezért Pe­
tőfi nem Kiskőröst, hanem Félegyházát tekintette szülőhelyének, s amikor az isko­
latársai „tótnak” nevezték, azon nagyon felháborodott. Nem véletlen, hogy Zöld
Marci álnéven írt, első ifjúkori verseiben sok a pusztai motívum. (Zöld Marci hí­
res pusztai betyár volt, aki kirabolta a gazdag nemeseket és kincseiket odaadta a
szegény embereknek.)
Ideje tisztáznunk, hogy ki azoknak a verseknek a szerzője, amelyeket a nép em­
lékezete „Zander fogoly magyar őrnagy-költőnek” tulajdonít, azaz a mi meggyőző­
désünk szerint Petőfi Sándornak. A zűrzavart kezdeti kutatómunkám szerzőtár­
sa, Eduard Gyomin okozta. Amikor az Almaim és a Be szomorú az életem... című
verseket közreadtuk, feltételeztük, hogy Petőfi Sándor lehetett a szerzőjük, mi-

187
A lekszej T yivanyenko: A S Z IB É R IA I „ITI'KOS fogoly’

vei a barguzini nyelvjárásra jellemző az 5 hang zöngés ejtése,309 ezért a Sándor ne­
vet Z andem tk mondták.31031Miután összeveszett velem, most azt bizonygatja, hogy
Zander nem Petőfi Sándor (Alckszandr), hanem Alekszandr Zajdner (Zajdener),
önkényesen bctoldva egy betűt a névbe. Ezért szerinte mindaz, ami a szibériai régi
újságokban megjelent A. Z. monogrammal, csak Zajdnernek tulajdonítható.
Nézzük meg, hogy ki is volt ez a Zajdner.

„Zajd(e)ner, Alekszandr Nyikolajevics, 1859-ben született Melitopolban, zsidó ke­

reskedőcsaládban. Reáliskolába Nyikolajevben járt, de nem végezte el. 1878-ban Wit-
tenberggel és Szvirigyenkóval együtt propagandamunkát végzett a nyikolajevi tenge­
részek között. 1878. aug. 6-án letartóztatták és átadták az Odesszai Katonai Körzet
bíróságának. A bíróság 1879. aug. 8-án 10 év kényszermunkára ítélte (28-ak pere).
1880 márciusában került Karába. A z 1883-as kegyelmi törvény alapján büntetését
harmadával csökkentették. 1885. januárjában szabadon engedték. Abban az évben
Barguzinban telepedett le... Csitában halt meg 1891-ben. ”u 1

A Gyomin által „kiegészített” életrajza szerint még nagy költő is, bár „korábbi éle­
téből” egyetlen verse sem ismert. „A nyercsinszki kényszermunkatábor martirológiája' -
bán312 halálának és eltemetésének helyeként ugyancsak Csita szerepel. Eduard
Gyominnak azonban sikerült egy másik temetkezési helyet is találnia: Zajdner
(Zajdener) barguzini sírjáról írt G. Oszmolovszkij313 és A. Dobromiszlov,314 az utób­
bi megadta a temetés helyének pontos koordinátáit, válaszul valamelyik szerzőnek, aki
nem találta a temetőben „Zajdner narodovolec költő” sírját.
Számunkra nincs jelentősége annak, hogy Alekszandr Nyikolajevics Zajdnert
Csitában (Csitkanban) vagy Barguzinban temették-e el, mint ahogy annak sem,
hogy esetleg írt-e valamilyen verseket. Ám ezek a versek, amelyeket Gyomin
Zajdnernek tulajdonít, költészetileg tökéletlenek, gyengék, „elvesznek” az apró hét­

309 B C O P F O (O ro s z F ö ld ra jz i T ársasá g K e let-S z ib é riai O sztály a. E tn o ló g ia i S zak o sz tá ly ),

Irk u tsz k , 1926., 15.
310 TiwaHewco A., ffeMun 3.: TaMHCTBeniibin gpyr M n x a n ;ia Kioxe/ibóeKepa. (Tyivanyenko
A.,Gyomin E.: M ih a il Küchelbecker tito k z a to s b a rá tja .), Bajkál, U la n -U d e , 1986., 130.
311 BHO-ÓMŐaHorpaclíHMecKirír caoBapb fleaTe/íeü peBomopnoHHoro ,n,Bn>i<eHnK Poccirn. (Az
oroszországi forradalmi mozgalom személyiségeinek életrajzi-bibliográfiai szótára.) II.,
Moszkva, 1930., 485-486.
312 M . ) K y K 0 6 C K U ü -)K yK : K a p a n a p y r n e TiopbMbi Hepm iH CK on K aT oprn. /M o p T iíp o n o r
HepnMHCKoii K a io p ru . (I. Z su k o v sz k ij-Z su k : K a ra és a n y e rc sin s z k i k é n y s z e rm u n k a tá ­
b o r m á s b ö rtö n e i. /A n y e rc sin s z k i k é n y s z e rm u n k a tá b o r m a rtiro ló g iá ja .) M o szk v a, 1927.,
244. - n eT p n eB E. fl.: K paeB eflbi m nnT epaT opbi 3a6anK ajibH . (P e trja je v J. D.: A B a jk á lo n
tú li te r ü le t h e ly tö rté n é s z e i és iro d a lm á ra i.) C sita, 1981., 38.
313 OcMonoecKuü F: K apnüuibi. (O szm o lo v sz k ij G.: K a raia k .) M in u v sije G ö d i, V II., 132.
314 Zabajkalszkaja Nov, 1913., 1689. sz.

188
 P etőfi szibériai versei!

köznapi részletekben. Hiányoznak belőle a „zsidó reáliák” (hiszen zsidó volt). Egy­
általán nincsenek bennük a Petőfi verseire jellemző ritmusos jambusok, de például
célzás sincs Magyarországra és a forradalomra. Ráadásul az 55. és 56. számú versek315
szerzője oroszul gondolkodó ember, aki a XIX. század végének orosz kulturális kör­
nyezetében nőtt fel. Miközben Zander barguzini verseit, mint azt G. Korotkevics
irodalomtörténész bebizonyította, „nem orosz ember” írta, mivel a rímek és képek
nem felelnek meg egymásnak. Például a Be szomorú az életem... című versben a köl­
tő tévesen „ram kif ír „ram? helyett, azaz fényképkereteket ablakkeretek helyett.
Bekeretezett fényképek a XIX. század végén a Bajkál-vidékén még nem léteztek.316
Ne felejtsük el, hogy V. A. Mihajlov ismert orosz költő, aki nagyon szerette Pe­
tőfi Sándor költészetét és fordította a verseit, a XIX. század második felében a
nyercsinszki kényszermunkatáborba került, találkozott ott 1848-1849-es szám­
űzött magyar honvédekkel, megismerte elbeszéléseiket szibériai deportálásukról,
és látta Petőfi kézírásban terjesztett, Magyarországon ismeretlen verseit. A magyar
költőre és a forradalom vezérére ott még jól emlékeztek, tisztelték őt. Valószínű­
leg tőlük tudta meg Mihajlov, hogy Petőfi Sándor neve a Bajkálon túli vidéken
Petrovics Sándor (Zander) volt.
Alekszandr Nyikolajevics Zajdner nem tett szert olyan hírnévre, m int Pető­
fi Zander (Petőfi-Petrovics Sándor, vagy Alekszandr Vengerov). De abban az idő­
ben került telepesként Barguzinba, amikor a lakosság körében elterjedtek kézírásos
formában a világirodalom elismert klasszikus költőjének magas művészi színvona­
lú versei, amelyeket az ő nevéhez hasonló név alatt írt. Nem akarom azt állítani,
hogy Zajdner összegyűjtötte Zander verseit és a sajátjaiként kiadta, de teljesen hi­
hető, hogy a XX. század első évtizedeinek adatközlői már nehezen tudták megkü­
lönböztetni egymástól Zandert és Zajdnert, sőt, elképzelhető, hogy egy és ugyan­
azon személynek tartották őket.
Kárpátaljai és magyarországi opponenseink egyik leglényegesebb ellenvetése az
volt, hogy a fiatal feleségét, Szendrey Júliát olyan szenvedélyesen szerető Petőfi
Sándor hogyan tudta elfelejteni őt Szibériában, miért nem írt róla egyetlen ver­
set sem. Azt mondták: ha találunk legalább egy sort is, amelyben Júliáról van szó,
akkor hajlandók elismerni, hogy a „barguzini” verseket Alekszandr Sztyepanovics
Petrovics, azaz Petőfi Sándor írta.
Ki tudott volna vitába szállni ezzel a feltétellel! Mi is szerettünk volna ilyen versre
bukkanni, hogy véglegesen meggyőződhessünk róla: igaz-e, hogy Petrovics, a fontos
„államellenes bűnöző”, a Szibériában letelepített száműzött magyar költő azonos az
1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc egyik vezéralakjával, a segesvá­
ri csatában rejtélyesen eltűnt Petőfi Sándorral. Hiszen Júlia személye annyira egyér­
telműen kötődik Petőfihez, hogy más barguzini fogollyal nem hozható kapcsolatba.

315 Typeeun A. B., 3nuacoe JI. 3. (Gurevics A. V., Eliaszov L. E.): id. m., 236-237.
316 Korotkevics G. J.: Hajdú-bihari Napló, Debrecen, 1990. június 19.

189
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „titkos fogoly

És Jurij Davidovics Vinokur, egykori barguzini lakos, aki Moszkvában élt, öröm­
teli újsággal lepett meg minket: abban a viharvert füzetecskében, amely csodá­
val határos módon megmaradt a múlt század 20-as éveitől, megtalálta Alekszandr
Petrovics még egy eddig ismeretlen versét, amelyben éppen a távoli hazájában ma­
radt feleségéről, Szendrey Júliáról ír. Ez a vers, írta Vinokur, a régi barguziniak kö­
rében kézírásban terjedt kézről kézre a „magyar őrnagy-költő” más alkotásaival
együtt. íme, a vers teljes szövege:
Byiuyem u zydum o c e H H u ü eemep,
3eeHum na eemenx Mepmean Jiucmsa.
K ük hü pynax paőa 3eennm oKoebi-nenu,
T űk eemep edciAb yMHum mou caoöü.
O, lÖAbna Miután! Ompaeoü uepnoto
C-bedatom mucau moh) dyiay <...>
IXenoH) CMepmu zomoe a enoeb
JHoöbtmb meoH) őeccMepmnyio Awőoeb.
Cdicumcm pany cepdipi, n őexcctA, ucmenan Kpoebto.
3a eoAHoemb n noMepmeoeaA moőow.
O, Bodtce npaeednbiü, n cnoea qoakom 63öok):
Teoü 632AHÖ 60H3HA Mne e cepdi^e Ayn
E A ücm am eA bH oű zo A y6u3H ow .

Süvölt és zúg az őszi szélvihar már,

Zörög az ágakon sok halott levél.
M in t rab kezén csörögnek a bilincsek,
Úgy viszi messze szavaimat a szél:
O, Jalcsám drága! Pusztító méregként
Gyötrik már lelkemet a gondolatok.
Életem árán is visszaszerezném
A te örök és hü szerelmedet én.
Vérző szívem sebével menekültem,
Feláldoztalak a szabadságomért.
Hatalmas Isten, farkasként üvöltöm:
Szemed világa fénysugár szívemben,
Ragyogó kékje már örökre enyém.

Négy momentumra kell itt felfigyelnünk:

- A verset szerzője hazájától távol, száműzött kényszermunkásként írta, aki is­
merte a bilincsek csörgését.
- A felesége Júlia volt, akivel megszakadt a házassága, miután súlyosan megsebe­
sült a csatatéren, ahonnan már nem tudott hazatérni, életben maradását is annak
köszönheti, m int írja: „vérző szívem sebével menekültem”.

190
 P etőfi szibériai versei:

- Életcélja, hogy kivívja a szabadságot (népének), családja elvesztéséhez vezetett,

de kész újra megküzdeni a szerelméért.
—A költő kiemelte Júlia szépségének fő jellemzőjét, amely mindig eszébe jut,
amikor a feleségére gondol, szeme ragyogó kékjét, szívének e fénysugarát, amelyet
már senki nem vehet el tőle.
Különben éppen a szemek szépsége az, amit Petőfi Sándor mindig észrevett,
megismerkedvén a neki tetsző magyar lányokkal, asszonyokkal. Hortobágyi kocs-
márosné... című versében például ezt írta:

Tekintsen rám, kocsmárosné violám!

Fölmelegszem kökényszeme sugarán.
(Hortobágy, 1842. október)

Vagy egy mondat az Uti jegyzetekh ő 1: „...a megyeház szélső ablakaiból hölgyek néz­
tek alá, s én egy hölgy szemeit bámultam, melyekből oly tiszta ég mosolygott”.
Ilyen szemeket látott, amikor megismerkedett Szendrey Júliával:

BcnoM HK) K)jiuiuKy — u eujicy Juliskára gondolok, érzem

BjiecK ee ozhh,
O hu eujicy, nmo ceerruiee
Jjejiaumi Menti.
JJee 36e3Öbi zopnm, ceepKün,
K ük 6ne3annbiü omÖJiecK p a n ...
Tüze melegét.
Boldoggá tesz, hogyha látom
Gyönyörű szemét.
Két csillagnak ragyogása,
Mennyei fény villanása.

Szép szemeidnek esti-csillagát

Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébefoly.
(Minek nevezzelek? Pest, 1848. január)

1847. július 17-én kelt XIV. úti levelében, amelyet esküvőjük küszöbén, Júliá­
hoz sietve írt, prózában is kifejezte kedvese szeme iránti elragadtatását: „ Van kedve­
sem, ki szeret engem, van Juliskám, s az ö szemének egyfutó pillantása többet ér, mint
a dicsőség örökragyogású napja. '517
Van Petőfi korai alkotásai között egy olyan vers, amely Szendrey Júliáról szól, s
amelyhez nagyon hasonlót írt barguzini száműzetésében is. Vessük össze:317

317 Petőfi Sándor: i. m., 371.

191
A leicszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

„Szabadság, szerelem! Életem árán is visszaszerezném

E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
A z életet,
Sza badságértföláldozó m
Szerelmemet. ”
A te örök és hű szerelmedet én...
Feláldoztalak a szabadságomért.
Hatalmas Isten, farkasként üvöltöm:
Szemed világa fénysugár szívemben,
Ragyogó kékje már örökre enyém.

(Szabadság, szerelem! Pest, 1847.) (Barguzini verse, 1851—1856)

Nem lehet véletlen egybeesés a mondatok hasonlósága, akárcsak Júliának, az

imádott feleségnek a neve is (volt-e vajon Zajdnernek ilyen nevű felesége?). A vi­
lág és a kölcsönös emberi kapcsolatok képi ábrázolására csak az igazi költők képe­
sek, s ez Petőfi többi alkotásában is tetten érhető. Korai és későbbi költeményei­
nek közös sajátossága, hogy forradalmi pátosz szövi át őket.

192
 P etőfi : egy hang Szibériából

Petőfi: egy hang Szibériából

Amikor ötödik alkalommal látogattam Magyarországra, Petőfi „szibériai verzióját”

kutató itteni barátaim megmutatták nekem Armando Lucifero 1999-ben Buda­
pesten kiadott, Petőfi Sándor Szibériában című könyvét.318 Eleinte nem is értékel­
tem annyira, gondolván, hogy a szerző valamelyik kortársunk, aki úgy határozott,
hogy az igazságot kutató, fáradságos munkánkat véleménye közzétételével tám o­
gatja. Amikor magyar barátaim lefordították nekem a könyv egy részletét, meg­
döbbentem: így csak egy költő, forradalmi lelkületű ember tud írni. Ez az ember
csak Petőfi Sándor lehetett, amiről a szöveg szerzője nemegyszer tesz említést köny­
vében. Más szóval, Petőfi mindeddig ismeretlen, hatalmas irodalmi műve van előt­
tünk, amelyet szibériai száműzetése idején írt. Armando Lucifero minden bizony­
nyal hozzájutott a költő magyarról olasz nyelvre fordított kéziratának másolatához.
A levéltári dokumentumok tanúsága szerint a magyar honvédekkel, később a len­
gyel felkelőkkel együtt nagy számban deportáltak olaszokat is a Bajkálon túli te­
rületre. Láttam a listáikat szibériai levéltárakban, többek között Burjátiában is,319
de az ő száműzetésüket még kevesen tanulmányozták. Valamennyien Garibaldi
forradalmi csapatából kerültek oda, de arra nem emlékszem, hogy köztük volt-e
Lucifero, akihez valamilyen úton Petőfi kézirata került.
A mű szabad vers formájában íródott, ahol nem a rím a fontos, hanem a fenn-
költ stílusú próza, a költői kép, a szerző mély lelkiilete. Nem minden költő vagy
prózaíró tud így írni, de ez a mű az írói művészet legfelsőbb foka, amit csak klasz-
szikusok alkothatnak (gondoljunk Makszim Gorkij Viharmadár c. művére). Ilyen
stílusban írta Petőfi Sándor versét a Csita melletti Vengerszka faluban 1851-ben,
anyanyelvén, és saját kezűleg. (Erről korábban már volt szó.)
A szerző a gondolatait úgy tárja elénk, m intha az egy képzeletbeli párbeszéd len­
ne a Szibériában élő Petőfi és a távoli hazában maradt, ifjúkori lázadó barátai, a
magyar szabadságharcban küzdő egykori bajtársai és a véres segesvári csatában vele
együtt harcolt fegyvertársai között, amikor a súlyosan megsebesült költő öntudat­
lan állapotban orosz fogságba esett és Szibériába deportálták. Lenyűgöző a műben

318 Armando Lucifero: Petőfi Sándor Szibériában/Alessandro Petőfi in Siberia.. Bp., 1999.
319 TueaneHKo A.: «Mbi He cbmhi»m, a őaaropoflHbie ak),e(m» (Tyivanyenko A.: „Nem disz­
nók vagyunk, hanem nemes emberek”), Mologyozs Burjatyiji, Ulan-Ude, 1996. június 11.

193
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „titkos fogoly1

a váratlan és ragyogó költői képek bősége, az ókori hősökre való utalás, amivel lép-
ten-nyomon találkozunk, például a politikai írásaiban, úti jegyzeteiben és levelei­
ben. Egyes kifejezések, nevek használata, jellemek, események bemutatása, s ami a
legfontosabb: a próza költői stílusban való előadása csak Petőfire jellemző, akárcsak
a költő életrajzi adatainak említése, amelyekről csak ő maga tudhatott.
Említsük meg ezzel kapcsolatban, hogy ifjúkorában Petőfi Sándor nem tudta el­
dönteni, hogy költő legyen-e vagy író. Egy alkalommal bevallotta a barátjának,
hogy abbahagyja a (kevés jövedelmet hozó) versírást és áttér a prózára. A két iro­
dalmi műfaj ötvözete lehetővé tette a forradalmi-hazafias szabad vers művészi al­
kalmazását a szó e felülmúlhatatlan mestere számára. Petőfi előtt Magyarországon
ilyen stílusban valószínűleg senki sem írt.
A mester gondolatban forradalmi ifjúkora egykori barátaihoz fordul a szibéri­
ai száműzetésben töltött évek szemszögéből. Az újdonság, amit megtudunk, hogy
a szerző 55 és fél éves. Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy megfelel egyes idős
barguzini lakosok visszaemlékezéseinek, akik szerint Petőfi (Petrovics) tovább élt
náluk a fejfáján feltüntetett elhalálozási dátumnál (Svigel Ferencnél 1856. május,
Barátosi Lénárt Lajosnál 1857. május 15. szerepel), a Morokov testvérek azt m ond­
ták, hogy „vagy húsz évig élt itt”, tehát 1872-ben, majdnem 50 évesen halhatott
meg! Az eltérés annyi, hogy az antropológusok megállapítása szerint a barguzini
temetőben talált csontok egy legfeljebb 33-35 éves korában elhunyt személy föl­
di maradványai. Egy 50 éves korában meghalt ember csontjai valószínűleg némi­
leg másképpen néznek ki. A 7-es számú sírban talált halottnak azonkívül, hogy tü­
dőbajban szenvedett, régi harci sérülései voltak, a koponyája alapján megállapítha­
tó, hogy nagyon elhanyagolt fogínysorvadás kínozta (fogai elmorzsolódtak, kihul­
lottak, fogínye állandó gyulladásban lehetett), amit az európaiak számára szokat­
lan egyszerű, és szegényes szibériai ételek okozhattak. Ha a magyar fogoly valóban
megért volna ilyen kort, az nagy szenzáció lenne. Ennek még alaposan utána kell
nézni, de egyelőre tartsuk magunkat a leggyakrabban szereplő 1856-os évszámhoz,
amely egyes levéltári dokumentumokkal is megegyezik. Lehet, hogy Lucifero a sa­
ját életkorát vette alapul, amikor sajtó alá készítette Petőfi művét, m int a sajátját,
de az igazi szerző, a forradalmár költő nevében.
Az elbeszélő költeményben Petőfi Sándor a halála előtt ír betegségeiről. Általá­
nos „testi gyengeségről”, a bánattól és a szibériai fagytól „kimerült szeméről” (mel­
lesleg a költő ezekre már katonasága idején is panaszkodott). „Nekünk, ide szám-
üzötteknek a halál a sorsunk, szigorú rabság áldozatai vagyunk” - ezt a Szibériába
száműzött bajtársai nevében is mondta a híres fogoly.
A szabadságharc leverése után „a haza tovább szenved (az osztrák zsarnokságtól —A.
Ty.), az én büszke verseim, Bem alakja, a vér szava — minden a segesvári sík feneketlen
szakadékába zuhand. A Magyarország szabadságáért vívott harc kudarcba fulladt. Ám
nála, mint a forradalom egyik vezérénél, a győztes hatalom elleni harc szelleme nem
hunyt ki. Szüksége van a bosszúállás kardjára, és a „hadak ura” (akit Petőfi korábbi

194
 P etőfi : egy hang Szibériából

költészetében már sokszor emlegetett) elküldi azt „az engem az Alföldtől elválasztó bor­
zasztó távolságon, hullahegyeken át és az idegen vér özönétöl megrészegülve”. Bár, ismeri
be a szerző a megélt 55 éve magasából, „az ifjonti lelkesedés összeomlott aznap, amikor
a haza reménye e l t ű n t Most már világosan érzi, hogy „a halál megtelepedett a szívem­
ben . Ezért Petőfi gondolatban ifjúkori barátaihoz fordul, néven nevezi őket: „Ha tite­
ket nem sebzett meg élesfejszéjével a halál, ragyogón be titeket a nevem, mint a május il­
latos rózsáf’, ti pedig „szenteljétek nevemnek a bánat együtt érző könnyeid.
Eközben - írja Petőfi - ne törődjetek az én mélabúmmal. Tőle függetlenül, „lel­
kemben szüntelen harc folyik a szabadságért és a függetlenségért, s a halál számomra
elviselhetőbb a tényleges rabságnád. De „úgyfá j most a szívem, drága barátaim. Ez az
iszonyú távolság (Barguzintól Magyarországig —A. Ty.) elválaszt minket egymástól,
a búcsúzásfájdalma örökre megmarad az emlékezetemben”. Azt, hogy a költő e sora­
it Szibériából írja, bizonyítja az Ob és a Léna, Eszak-Azsia e két hatalmas folyamá­
nak említése, „amelyek annyi vizet hordoznak, m int amennyi a honvédeknek a hazá­
ért vívott harcában a csatamezökön kiomlott vére”. A száműzetésben „itt izzadok s
nyögök, m int akit áspiskígyóvá tett az örök kín s a méreg, melyet együtt rágok az ide­
gen föld göröngyeiben termett szláv kenyérrel. ” „En népemért vagyok itt”. (A szám­
űzetésben - A. Ty.).
Petőfi külön azzal a kéréssel fordul a barátjához, Orlai Petrics Somához: fesse
meg mint „Hunor és Magyar” utódjának az arcképét, hogy az szent bosszú legyen
a rabigába döntött ország ellenségeivel szemben. (1849 júliusában Orlai Petrics le­
festette Petőfit, amely a költő bevallása szerint az eddigi legjobb képe volt.)
Hálás a Hazának, mert „a hazai harcmezökön lovassági ezredek tüzes vágtával és
csatadalokkal támogatták Petőfi felkelésének szent napjaid. Azt mondja, hogy kato­
na volt, de nem az embereket, hanem az egész Hazát szolgálta. „ Gondolataim róla,
összes reményeim villámként ragyogtak a szívemben. "Ezért én „szilárdan kitartok, ir­
galmas Isten, míg a rózsaszín hajnal nem ad hírt a virradatról a Dunánál (...), s én éj­
jeleken át szüntelenül veletek ülök, s állok a vártán, míg nappali fény nem lesz”.
Azt, hogy Petőfi lelke nem békéit meg a száműzetéssel, s a költő várja az órát,
amikor újra felemelheti szavát szülőhazája szabadságáért, bizonyítja a Russzkoje
Szlovo című lapban 1916-ban közölt, már említett versrészlet 1853-as keletkezési
dátummal és „Alekszandr Sztyepanovics Petrovics magyar költő” fakszimile aláírással.
Különösen nagy szeretettel emlékezett Petőfi Sándor a barguzini száműzetése
idején az ő Alföldjére, szűkebb hazájára a Duna és a Tisza közén, felsorolja a gyer­
mek- és ifjúkori éveihez fűződő városokat és falvakat, felidézi a szülői házat, idős
(1848-ban meghalt) apja és anyja alakját. Leírja, hogy amikor Budáról hazalátoga­
tott, szüleit teljes nyomorban találta a pusztító dunai árvíz után, ezért a vendégváró
asztaluk üres volt. A szülői ház lepusztulása annyira megrendítette, hogy soha töb­
bé nem tért vissza oda. „S én alkonyat után, m int a pusztán, m int a végtelen óceánon
bolyongó idegen, otthagytam a két szegény öreget, áldozatul a szenvedésnek. ” Ilyen
epizód valóban volt a költő életében, amelyről ifjúkori verseiben és prózájában is

195
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

ír. Nem tudta, hogyan tovább, de barátai, Orlai és Jókai támogatták a nehéz idők­
ben, így megtalálta az élet örömét költői tevékenységében és a forradalmi harcban.
„Dalommal rohanok oda, ahol vár a magyar szabadság vagy a halál!”
Petőfi gyakran nevezi szőkébb hazáját, szülőföldjét „az én szeretett Alföldemnek”,
amelynek beláthatatlan messzesége neki, mint gyermeknek, a végtelen szabadság
érzését jelentette. „S a szél zúgása és szegény anyámnak szűz csókja közt, a hideg
Duna habja s a szőke Tisza partjait kísérő susogó nád közt telt el zabolátlan gyermek­
korom kétszer öt büszke éve”. Különösen gyakran emlegeti Petőfi Kunszentmiklóst,
gondolatban örökre elbúcsúzik tőle, hisz soha többé nem látja.
A továbbiakban a szerző visszaemlékezik 15 éves korára, önálló élete kezdetére,
amikor elhagyta a szülői házat, zsebében pénz helyett a „gyermek költő” első verse­
ivel. Pest, a főváros, „nagyszerű épületeivel és utcáival köszöntötte a tizenöt éves nyo­
morgó Petőfit”, aki gyalog jött ide, kenyerét keresve, fáradtan és kimerültén, fel­
készülve az éhhalálra. De az országban bolyongó 15 éves ifjú lelke már telve volt
„furcsa eszmékkel'', a hazája összes szegény emberének szabadságáért vívandó harc
szomjával, akik között ő maga is forgott, hajlékot és megélhetést keresve.
Külön kell szólnom az elbeszélő költeményben szereplő, az Alföldről elővágtató
tüzes harci ménről, amely kész lovasát az ellenséggel vívott harcba röpíteni. O pe­
dig lóra pattan, és a harcmezőre száguld, kivont karddal a kezében. De a fővárosi
tömeg „közönyös szemmel!' nézi a szegény vidéki ifjú hazafias lelkesedését. S a lovas
nem maradt a „forró dühvei és haraggal' száguldó paripa nyergében, hanem „hatal­
mas erővel esett a földre”. „A földre zuhanva, sebeiből ömlő vérében fürödve halt meg,
nem állhatott bosszút, hiába kiáltott segítségért!'
A harcba vágtató lovas (Petőfi) alakja feltűnik a költőnek a forradalom idején írt
verseiben. Barguzinban még egyszer ír róla, de már mint sebesülten nyergéből föld­
re esőről. (Idézzük még egyszer Petrovics-Zander e gyönyörű versének egy részletét):

Páncélom, pajzsom felvettem

Es bátran paripára ültem.
Száguldjon eszeveszetten,
Igaz ügyért halni készültem.

De lám, hitvány lovas voltam,

A z első harcban földre estem,
Pajzsom törötten eldobtam,
Felkelni nem bírt már a testem.

Am konokul messze néztem,

Láttam: küzdöttek a vitézek,
En, gyönge, harcba készültem,
De álmaim - jaj! - elenyésztek.

196
 P etőfi : egy hang Szibériából

S körülötte (idézem az elbeszélő költeményt) ugyanaz a városi tömeg áll, „bárgyú-

közönnyel mosolyogva, mint korábban A továbbiakban sajnálkozik a költő, hogy
nem minden magyar állt a szabadságharc mellé, közömbösen viselkedtek, ami­
kor lehetőség lett volna életük gyökeres megváltoztatására. Közülük Petőfi nevü­
kön nevezi ifjúkora egykori barátait is, akik „elárulták” a forradalmi eszmét. Köz­
tük Vörösmartyt, „aki egykor barátom és apám volt, Ferdinánd szolgája aztán (Fe­
renc József elődjéé). S most, élete alkonyán, Petőfi Sándor, a szibériai fogoly gon­
dolatban felteszi a kérdést régi barátainak Magyarországon: Mi történik ma? Csak
nem enyészett el a forradalom és szellemi vezére, Petőfi Sándor emléke, „amikor a
tömeg fölé emelkedtem, ismert voltam, a Hazának himnuszt énekeltem, hogy a nyo­
masztó rabságot és a kínzó fájdalmat szívek örömteli dobogása váltsa fel?” „ Csak nem
nyomta rá a balsors (a forradalom leverése után - A. Ty.) bélyegét a tömegre, amely
vak, és nem látja a tüzeket, de jó l látja az árnyakat?”
Most már értem, min töprengett Alekszandr Petrovics (Zander) száműzött köl­
tő, amikor hosszasan, magányosan ült a Barguzin folyó kopár, hideg partján, szo­
morúan figyelve a nyugaton lebukó napot és a horizonton túlra úszó fellegeket.
Ez a részlet válasz lehet opponenseinknek, akik „nem értik”, hogyan felejthette
el Petőfi Sándor a hazáját, „elrejtőzve” Barguzinban, szibériai felesége, Annuska
Kuznyecova „közelében”. De a nagy költő és a magyar forradalom vezéralakja, aki
sebesülten orosz fogságba esett és bajtársaival együtt örökre szibériai száműzetésbe
került, valójában borzasztóan szenvedett amiatt, hogy nem tud segíteni az osztrák
elnyomás alatt vérző hazájának. Válasz ez azoknak az opponenseknek, akik felhá­
borodnak Petőfi „erkölcstelensége” miatt, mondván, hogy idegen név alatt „mene­
kült” el a csatatérről az orosz megtorlók védelme alá, és több ezer kilométerre Ma­
gyarországtól sietett elfelejteni a hazáját, annak szabadságáért és függetlenségéért
vívott forradalmi harcát.
Hétezer kilométerről megszökni a puszta, gyéren lakott és zord éghajlatú Szibé­
riából az orosz nyelv tudása és a (szökött száműzött kényszermunkásokkal szem­
ben meglehetősen ellenséges) helyi lakosság segítsége nélkül szinte lehetetlen volt.
Az osztrák hatóságok is erre számítottak, amikor titkos levélben kérték I. Miklós
cárt, hogy jelöljön ki egy külön területet a távoli Eszak-Ázsiában vagy Kamcsatkán
a népellenes rezsimjük számára veszélyes személyek deportálására, ahonnan nincs
lehetőség hazatérésükre. Az ilyen "titkos foglyoknak”, főleg a külföldieknek szi­
gorúan tilos volt a levelezés, a vétkesek kényszermunkáját meghosszabbították és
láncra verték őket.
Akkor, a Barguzin folyó partján ülve Petőfi Sándor 55 éves fejjel (ha hihetünk
Armando Luciferonak) szkeptikusan értékelte ifjúkora rózsaszín álmait, gondolat­
ban bocsánatot kért hű harcostársaitól Szibériában megkínzott lelke rendszeresen
visszatérő mélabújáért. Különösen jól érezhető „megkomolyodott” életszemlélete,
röviddel a halála előtt írt Be szomorú az életem... című versében. Feltételezzük, hogy
voltak ideiglenes kiábrándulásai, amelyek már otthoni életében is előfordultak.

197
 P etőfi barguzini leszármazottai

Petőfi barguzini leszármazottai

Petőfi Sándor másodszori, barguzini megházasodásának és szibériai leszármazotta-

inak kérdését a lehető legfigyelmesebben kell vizsgálnunk, mivel ez a tény mind
a mai napig magyarországi és kárpátaljai opponenseink felháborodását váltja ki,
ezért nem is fogadják el a költő szibériai száműzetésének „verzióját”. A számos
méltatlankodás közül idézem Váradi-Sternberg Jánosnak, az Ungvári Egyetem
professzorának véleményét: „Egyetlen új, de igen meglepő adat Petőfi állítólagos há­
zassága egy bizonyos barguzini Kuznyecova Tatyanával. Tehát az állítólag 1856-ban
elhunyt költő, a Júlia-versek szerzője egy pár éves hadifogság után megfeledkezik imá­
dott nejéről, szeretett Zoltán fiáról, és újra házasodik. Véleményem szerint ez egyene­
sen bántja a nagy költő emlékét. Nem beszélve arról, hogy az említett állítások szerint
Petőfinek volt egy Szibériában született második fia is, aki állítólag 1908-ban még élt,
tehát ötven éven felüli lehetett, de hallgatott a közben világhírre szert tett és Oroszor­
szágban is igen népszerű apjáról. ’920
Erkölcsi szempontból nézve Váradi-Sternberg elégedetlenkedése érthető: köztu­
dott, hogy Petőfi Sándor nagyon szerette a feleségét, Szendrey Júliát és Zoltán fi­
ukat, bár amikor elindult a harcba, a gyerek alig m últ el 4 hónapos. Nem hiszem,
hogy Júlia könnyen beleegyezett volna férje távozásába, mivel már mindenki szá­
mára világos volt, hogy a magyar szabadságharc a végéhez közeledik, bukása elke­
rülhetetlen. Az orosz, osztrák, horvát és szerb csapatok Bem József tábornok fel­
kelőinek seregét már Erdélybe szorították, s ott körülfogták. Petőfi jól tudta, hogy
életét veszítheti valamelyik ütközetben, annak ellenére, hogy civil ruhát öltött,
fegyvere nem volt, ahogy Bem parancsolta. De megmenekülése esetén sem volt re­
ménye életben maradására. M int a felkelő hadsereg parancsnokának egyik adju­
tánsa és az 1848. március 15-én kitört forradalom egyik elismert vezére, a költő
nem várhatott kegyelmet az osztrák hatalomtól. Megértette ezt Szendrey Júlia is,
aki már az esküvőjük utáni második évben megözvegyülhetett és magára marad­
hatott kiskorú gyermekükkel.
Feltételezem, hogy mielőtt Petőfi Sándor csatlakozott volna Bem hadseregéhez,
Júliával komoly beszélgetésre került sok a család jövőjéről, mivel mindketten érez-320

320 Dupka György: Megjegyzések egy újságcikk margójára (avagy az újra felélesztett Petőfi-le-
gendáról). /Interjú Váradi-Sternberg Jánossal/. Kárpáti Igaz Szó, Ungvár, 1985. július 2.

199
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „t it k o s fogoly

hették a közeli örök elválást, annak ellenére, hogy Bem a hátországban jelölt ki lak­
helyet a családnak, hogy a költő csak hazafias verseivel lelkesítse a honvédeket. (így
lehetővé vált volna, hogy ne tekintsék katonának és ne internálhassák.)
1849. július 29-én Petőfi Sándor Marosvásárhelyről örömmel írta Júliának: „...
ma az útban mondta (Bem —A. Ty.), hogy neked itt Maros-Vásárhelyt csináljunk
szállást, s ide hozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de mig erősebb lábra nem állunk a
szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem. Csak két mérföld-
nyire vannak innen, s az idevalók a napokban is szétfutottak, m int a csirkék. De mi­
helyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meg lehetszfelőle győződve”. Majd
megkérdezte: „Hogyan vagytok, kedves édes imádott leikeim? ha én hallhatnék vala­
m it felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, írj, ha csak egy szócskát is, édes an­
gyalom. En nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam? vá­
lasszátok el minél előbb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és
sziveteket miljomszor számtalanszor! imádó férjed Sándor ”321
Ám az események kedvezőtlenül alakultak. A magyar felkelők vereséget szen­
vedtek. Miközben Bem egyik zászlóaljával szétvert egy négyezres orosz alakula­
tot, helyettesei nem tudták tartani az állásokat Erdélyben. Tudomást szerezve a
szászrégeni vereségről, Bem Petőfivel együtt Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyör-
gyön, az Erdővidéken és Udvarhelyen keresztül vágtatott összegyűjteni a szétfutott
honvédeket. Hat napig voltak nyeregben. „Rohantunk, szinte megállás nélkül. Iszo­
nyú út volt. "Július 22-én Petőfi Sándor egy rövid levelet írt Marosvásárhelyről Júli­
ának: „Kedves lelkem Juliskám, késő este van. A z imént értünk ide. Holnap korán reg­
gel indulunk Udvarhelyre... Csókollak titeket, szentségeim.” S a levél utolsó szavai,
amelyekből látszik, hogy a költő érezte halálát: „Légy nyugodt és béketürö, ameny-
nyire lehetsz. Higgy! Remélj! Szeress! a sírig és a síron túl örökre hűséges férjed Sándor
(I. m., 512-513. old.)
Szendrey Júlia mindkét levelet fiára, Petőfi Zoltánra hagyta a következő sorok kí­
séretében: „Fiamnak, Petőfi Zoltánnak halálom után. Sz. Júlia. Sándorom két utol­
só levele. Zoltán fiamra hagyom a legjobbat, amit csak örökül hagyhatok neki, azzal
az ellentmondást nem tűrő feltétellel, hogy soha, semmilyen körülmények között ne en­
gedje meg a publikálását. Utódaimnak csak ezzel a feltétellel örökítheti tovább, mivel
az apja számtalanszor kifejezte azt az óhaját, hogy halála után egyetlen levelét se te­
gyék közzé. Fiunk ne szegje meg apja és anyja végakaratát. Szendrey Jiília. ” (A szerző
a korábban említett orosz nyelvű Petőfi-kötet 597. oldalára hivatkozik. Megtalál­
ható a szöveg oroszul a következő kiadványban is: ülcmdop Tlemecpu. Coőpaiiue
coHUHenuü. 1-3 kötet. Budapest, Corvina Kiadó, 1973, 3. köt., 440. old. A ma­
gyar eredeti szöveget nem sikerült megtalálnunk. - Ford.)
A végrendeletből ítélve Szendrey Júlia élete végéig megőrizte tiszta érzéseit fér­
je iránt, annak ellenére, hogy sietve újra férjhez ment (nem egészen egy évvel Pe­

321 Petőfi Sándor: i. m., 514.

200
 P etőfi barguzini leszármazottai

tőfi „halála” után). E házasság körül sok az érthetetlen dolog. Férjhez menve Hor-
vát Árpád professzorhoz, sietve idegen emberek nevelésére bízta Zoltán fiát (mivel
az új férje nem szerette a gyereket), akiknél fiatalon meghalt tüdőbajban, nem is­
merve meg igazán az anyai szeretetet. Rosszallóan jellemezte Szendrey Júliát Hidas
Antal, ismert magyar irodalomtörténész: Szendrey Ignác jószágigazgató lányaként
nem tudott kilépni a nemes kisasszony szerepéből. Rabul ejtette Petőfi Sándor di­
csősége, de ez a dicsőség nem hozott sok pénzt a konyhára. Meg kellett ismernie a
nehéz önálló életet, sokszor félévekig tartót és rendezetlent, mivel nem volt saját
hajlékuk. Ezért az úri hölgy hamar kiábrándult Petőfi költészetéből is, az egysze­
rű népből is, amelynek férje irodalmi alkotásait szentelte. S itt voltak még a neme­
si elit záporozó, rosszindulatú támadásai Petőfi forradalmi versei ellen! Ezért min­
dent hátrahagyva, Júlia a férje eltűnése után sietve visszatért a szülői házba, a teljes
jólétbe, korábbi gondtalan életéhez.322
Szólnunk kell még valamiről. 1940. augusztus 11-én a Magyarság című újság kö­
zölte Abonyi Ernő újságíró cikkét arról, hogy Szendrey Júlia a bécsi kamarilla és
az akkori hercegprímás parancsára nyilváníttatta holttá Petőfit. Abonyi egy kerek­
egyházi lakos nyilatkozatára hivatkozott, aki egy magyar levéltárban megtalálta Jú­
lia apjához írt „megbánó levelét”. Ebben állítólag arról volt szó, hogy Júlia férfiru­
hát öltve, nyomban a segesvári csata után kiment a harctérre, de az 1200 elesett fel­
kelő között nem találta meg a férje holttestét, pedig egyesek állították, hogy meg­
ölték. Megerősítette ezt Haynau, az osztrák hadsereg főparancsnoka is, aki írásbeli
nyilatkozatot követelt Júliától mint feleségtől, miszerint felismerte Petőfi Sándort a
holtak között, mivel e nyilatkozat nélkül nem mehet újra férjhez, ha akar. Ugyan­
ilyen feltétele volt a hercegprímásnak is, amikor Júlia házasságra akart lépni leendő
új férjével. Szendrey Júlia valóban megírta ezt a nyilatkozatot, amelyet Magyaror­
szágon többször is idéztek, de orosz fordításban nem áll rendelkezésemre teljes egé­
szében. Köztudott az is, hogy Júlia apja nem helyeselte lánya ily gyors újbóli házas­
ságát, mivel nem volt biztosan meggyőződve Petőfi Sándor haláláról. Magyarorszá­
gon már akkor volt olyan szóbeszéd, hogy a költő valójában nem halt meg, hanem
távoli szibériai fogságban van, ahonnan nincs visszatérés. Júlia is tudott erről, ami
apjához írt leveléből is kiderül: „Te nem tudsz Sándornak megbocsátani, pedig ö már
nincs itt. (...) Hogy miért írtam alá Sándor bolttányílvánítását? Tettem ezt a bécsi Ka­
marilla és a Hercegprímás őeminenciájának kemény parancsolatára... ”323
Nem kétséges, hogy Petőfi nagyon szerette Júliát, de vajon ez kölcsönös volt?
Feltételezem, hogy az ilyen gyors második házasságkötés okai a felmerülő anyagi
gondokkal voltak kapcsolatban. Petőfi nem törődött az anyagiakkal, nem tett szert
nagy jövedelemre, pedig a gazdag apa leánya hozzászokott a jóléthez. Júlia új vá­

322 Hidas Antal marxista elemzése nem Szendrey Júlia szellemi hagyatékának vizsgálatán alap­
szik, napjainkban egyetlen elemében sem fogadható el. (Szerk.)
323 Kiszely István: Meghalt Szibériában. Bp. 2000., 130.

201
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

lasztottja jóval idősebb volt és biztos jövedelemmel rendelkezett. Professzori állá­

sa nyugodt és kiegyensúlyozott életet ígért, amire minden nő vágyik. Petőfi Sán­
dor teljesen az ellentéte volt: robbanékony, heves, makacs, kiszámíthatatlan, ka­
landvágyó, aki könnyen „összeveszett” a nemesi társadalommal, ahová Júlia is tar­
tozott.324 Ráadásul nem volt nagy jövedelme és kilátása sem a meggazdagodásra.
De ne ítéljük el Júliát: élete új férje mellett nem volt boldog. A XIX. század má­
sodik felében készült fényképén már nem az a kedves, vonzó fiatal lány látható, aki
nem ismeri a nélkülözéseket, a magárahagyatottságot. Egy lélekben meggyötört nő
néz ránk a képről. Zoltán fia 21 évesen meghalt. Nem tudom, hogy voltak-e más
gyerekei is. Különösen nehezen viselhette el a 60-as, 70-es éveket, amikor a Szibé­
riából hazatérő fogoly honvédek egymás után adták hírül az izgatott hazai közvéle­
ménynek, hogy Petőfi Sándor él, de nagyon szenved a Bajkálon túli ércbányákban,
gyógyíthatatlan beteg és szörnyen lesoványodott. Első férje már halványuló emlé­
ke új erővel tört fel benne, ezért is tekintette utolsó két levelét legdrágább kincsé­
nek, amit Zoltán fiára hagyott örökül. Többet mondok: Horváth Emese románi­
ai levéltárakban olyan dokumentumokat talált, amelyek szerint Szendrey Júlia el­
utazott Bécsbe engedélyt kérni a hatóságoktól, hogy Szibériába utazhasson meg­
keresni a férjét (még egy bizonyíték arra, hogy tudott a férje fogságba eséséről és örökös
száműzetéséről,'!), de kategorikusan elutasították.325
Egy alkalommal Burjátiába látogatott Mata János magyar filmrendező, hogy be­
kapcsolódjék Petőfi „szibériai legenda” kérdésének megoldásába. A költővel kap­
csolatos, magával hozott levéltári iratmásolatok között megmutatott nekem egyet,
Szendrey Júlia írásbeli vallomását. Mégpedig arról, hogy ő soha nem járt a csata­
téren, következésképpen nem találhatta meg és nem ismerhette fel férje holttestét.
Sőt mi több, Mata János elmondta, hogy a magyar kutatók alapos elemzésnek ve­
tették alá második házassága írásbeli szerződését. Az, hogy leánykori nevét írta alá,
nem titok, de senki sem vizsgálta meg pecsétlenyomatát a dokumentumon. Ki­
derült, hogy Szendrey Júlia az aláírását Petőfi Sándor pecsétgyűrűjével hitelesítet­
te, amelyet mindig az ujján viselt. Ez azt jelentheti, hogy a költő a pecsétgyűrű­
jét vagy otthon hagyta elválásuk és a csatatérre indulása előtt, vagy valamilyen mó­
don még 1849. július 31. előtt elküldte Júliának, utána pedig felvette a Petrovics
nevet. Opponenseink a velünk folytatott vitában „nem veszik észre” ezt a két fon­
tos dokumentumot, csak Szendrey Júlia első, Petőfi Sándor haláláról szóló, hamis
vallomására támaszkodnak.
1998-ban Budapesten megjelent egy könyv Szendrey Júliáról, amelyben bizo­
nyára szó van sietős második házasságának okairól, a segesvári csatatér felkeresé-

324 Petőfi maga is a nemesi osztályhoz tartozónak vallotta magát. (Szerk.)

325 Horváth Emese: Még egyszer a „barguziniról”. Romániai Magyar Szó, 1990. augusztus
10. (Ahogy már utaltunk rá, Júlia nem Szibériába, hanem Törökországba kért útlevelet.
(Szerk.)

202
 P etőfi barguzini leszármazottai

séről vagy ennek az állításnak a cáfolatáról, esetleg vannak benne adatok arról is,
hogy el szeretett volna menni Szibériába, megkeresni száműzött férjét. Ezek csak
feltételezéseim, mivel a könyv még nem jutott el hozzám, csak tudomásom van ró­
la.326
Budapesten a Kerepesi temetőben felkerestem Szendrey Júlia sírját, megnéztem
szerény síremlékét. Nincs messze a Petőfi család síremlékétől, amely alatt a költő
szülei, öccse és Zoltán fia nyugszanak.
Tudomást szerezhetett-e valamilyen módon a Szibériába internált Petőfi Sán­
dor a felesége második házasságáról? Nem tudjuk. Ha mégis megtudta, akkor er­
kölcsi jogot érzett, hogy ő is új családot alapítson messze idegenben, Barguzinban,
amit a hatalom jó szemmel nézhetett, mert így a fogoly nem gondolhatott szökés­
re. Az viszont, hogy ott ő mindig gondolt Júliára, és verseket is írt hozzá (amelyek
Magyarországon ismeretlenek), bizonyítja, mennyire bánkódott elvesztése miatt,
és beismerte bűnét őelőtte családjuk felbomlásáért. Erről tanúskodik egyik fenn­
maradt barguzini verse:

O, Julcsdm drága! Pusztító méregként

Gyötrik már lelkernet a gondolatok.
Életem árán is visszaszerezném
A te örök és hű szerelmedet én.

A megoldás valószínűleg abban a beszélgetésben rejlik, amely a segesvári csata

előtt Sándor és Júlia között végbemehetett családjuk jövőbeli sorsáról. Petőfi Sán­
dor, érezve halálát, megengedhette a feleségének, hogy ebben az esetben újra férj­
hez mehessen. (így tettek például apáink és nagyapáink a Szovjetunióban, amikor
a nagy honvédő háborúba indultak.) Bem József megparancsolta ugyan Petőfinek,
hogy maradjon távol a csatától, ő mégis a segesvári síkra ment. O tt a forradalmár
költő nem kereste mindenáron a menekülés útját, különben nem ugrott volna le
baj társa lováról, amely már nem bírt el a hátán két lovast. Felkészült az elkerülhe­
tetlen halálra, de a sors másképpen rendelkezett: súlyos sebesülten, öntudatlan ál­
lapotban az oroszok fogságába esett.
Nézzük meg, ki is volt Petőfi barguzini felesége. Itt még nagyobb a homály, az
információk hiánya és ellentétes volta miatt.
Valamennyi adatközlő, m ind a barguzini lakosok, mind az első világháborús ma­
gyar hadifoglyok egyöntetűen tanúsítják, hogy Alekszandr Petrovics, azaz Pető­
fi Sándor Barguzinban megnősült. Svigel Ferenc adatai szerint a felesége Tatyjana
Ogibszk, egy helyi kereskedő lánya volt, olyan szép, hogy a szeme „mennyei fény
villanása’volt, s fia született tőle. Svigel azonban beismeri, hogy negyed évszázad­

326 „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt...” - Szendrey Júlia naplója, levelezése barátnőjével,
és vallomása halottas ágyán. Budapest, 1998.

203
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

dal barguzini tartózkodása után rosszul emlékezhetett a nő nevére, ezért felsorolt

néhány változatot: Ogibszk, Obibszk, Omszk... De ilyen vezetéknevek, amelyek
kiejtésük szerint elképzelhetetlenek az oroszok körében, a Bajkálon túli vidéken és
Barguzinban soha nem voltak. Ez, a pontatlan emlékezet lehetett az oka annak is,
hogy Svigel „azonosította” Uiszunszkot Barguzinnal, ahol megtalálta Petőfi sírját.
Svigel Ferenc 1940-ben megjelent visszaemlékezéseire válaszul ugyanabban a
Magyarság című lapban közölték néhány más, volt hadifogoly elbeszéléseit is, ame­
lyek igazolták Svigel állításait. Egy kerekegyházi olvasó például ezt írta: „Svigel iga­
zat állít, hogy Petőfi 1854-ben Barguzinban megnősült. Amikor mi, oroszországi ha­
difoglyok erről tudomást szereztünk, elmentünk Barguzinba, ahol megtaláltuk a há­
zasságlevelet, valamint Petőfi halotti bizonyítványát és unokája keresztlevelét. Ez az
unoka a genfi Vöröskereszt adatai szerint 1916-ban a Mazuri-tavaknái vívott ütkö­
zetben németfogságba került, ahonnan 1919-ben tért haza Szibériába. ”
Ugyanez a Magyarság 1940. szeptember 22-i számában „Keressük meg Petőfi sír­
j á t ”címmel cikket közöl, kommentálva a szabadkai Napló című lapban megjelent
tudósítást. A zentai városháza egyik tisztviselője kijelentette, hogy szibériai fogsága
idején találkozott Petőfi unokájával, az orosz hadsereg alezredesével. Állítását meg­
erősítette Lázár Protics belgrádi vegyészmérnök és Szvetan Kovacsevics zentai gim­
náziumi tanár. Elbeszélésük lényege, hogy Harbin kínai városban az orosz-kínai
vasútvonal építésekor Vuics hivatalnok házában megismerkedtek Viktor Petrov al­
ezredessel. Amikor az megtudta, hogy Protics és Kovacsevics magyar hadifoglyok,
elmondta, hogy az ő nagyapja volt Alekszandr Petrovics 1849-es magyar őrnagy,
akit Paszkevics tábornok katonái orosz fogságba vittek. Nagyapja verseket írt, a
barguzini temetőben nyugszik. Maga Vuics is azt állította, hogy az apja személye­
sen ismerte Petőfit, találkozott vele a Bajkálon túli területen. Barguzinban felesé­
gül vette egy orosz kereskedő lányát, két gyerekük született: Viktor fiuk és Mavra
lányuk. A fiú meghalt, a lány Csitában (Csitkanban?) feleségül ment egy kereske­
dőhöz. A z ő fia Viktor Petrov, az orosz hadsereg alezredese.327
Sajnos, ezeknek az információknak nem hihetünk teljesen, mivel vannak ben­
nük homályos állítások. Már lehetetlen megállapítani, hogy az anyakönyvben sze­
repel-e bejegyzés Petőfi házasságkötéséről, haláláról és fia születéséről, mivel a
barguzini levéltár 1936-ban teljesen leégett, a dekabrista Mihail Küchelbecker há­
zával együtt. Nem tekinthetjük ténynek e dokumentumok létezését. Petőfi házas­
ságát hivatalosan nem jegyezhették be, mivel nem tért át az orosz pravoszláv hit­
re, más hitű és külföldi volt, különösen veszélyes és titkos „politikai bűnöző”, s az
egyház nem volt köteles bejegyezni anyakönyvében a halálát. Unokájáról semmit
sem tudok mondani: a barguzini egyház anyakönyveihez a Bajkálon Túli Területi
Állami Levéltárban még nem lehet szabadon hozzáférniük a kutatóknak, legyük
fel, hogy Viktor Petrov valóban Petőfi unokája volt a lánya révén, de valóban léte­

327 Abonyi Ernő: Keressük meg Petőfi sírját. Magyarság, 1940. szeptember 22.

204
 P etőfi barguzini leszármazottai

zett-e Mavra? És egy egyszerű, műveletlen paraszt (polgár?) az orosz hadsereg elit
tanintézetének elvégzése nélkül felemelkedhetett-e ilyen gyorsan, magas alezrede­
si rangba?
Mindenesetre a XX. század elején valamennyi magyar informátor egyetértett ab­
ban, hogy barguzini száműzetése idején Petőfi Sándor megnősült (az évet is meg­
nevezik: 1852 vagy 1854), egy helyi jómódú nőt vett feleségül. A régi barguziniak
(a Morokov testvérek, P. Ny. Eding, J. Ny. Szlovohotov, Ny. Ny. Kozulin, L. A.
Kuznyecova és mások) visszaemlékezései szerint ez a nő Annuska Kuznyecova
volt.328Ny. P. Eding a halála előtt még elmondta nekem, hogy Annuska Kuznyecova
valóban létezett, és valamilyen módon „kapcsolatban állt a dekabristákkal. Tartja
magát az a verzió, hogy rokona volt Droszida Ivanovna Artyonovának, egy postai
alkalmazott lányának, aki egy másik dekabrista, V. K. Küchelbecker (Mihail fivé­
re) felesége volt. A XX. század 30-as éveiben Barguzinban élt egy „Kuznyecova nevű
öregasszony aki családi ereklyeként őrzött egy ezüstözött ládikát, J. I. Artyonova-
Küchelbecker ajándékát „az idősebb nemzedék valamelyik képviselőjének”. Ez az
idős asszony 1935-ben 104 éves volt, tehát Petrovics (Petőfi) Kuznyecovék há­
zába költözésekor (1852?) 33 esztendős lehetett. Emlékezett arra, hogy ismer­
te a dekabristákat, mosta a fehérneműjüket. Érdekes, hogy Kuznyecovék mind a
mai napig megmaradt lakóháza (amelyben Petrovics élt) közvetlenül szomszédos
Küchelbeckerék egyik portájával (a fivéreknek több is volt). A ház gazdája (az öreg­
asszony apja) valamikor sekrestyés volt, de aztán nyugalomba vonult, postalovakat
tartott, fuvarozással foglalkozott. Az Artyonov-Küchelbecker család Moszkvában
élő leszármazottai időnként levelet írnak Barguzinba, érdeklődnek a szülői ház ál­
lapota felől. Ha figyelembe vesszük, hogy Alekszandr Kuznyecov rendőr a rokona
volt Annuskáéknak, álékor elhisszük Morokovék valószínűtlennek tűnt elmondá­
sát, miszerint „az őr egy házban élt a fogollyal”. Vajon ez a Kuznyecova nevű öreg­
asszony nem maga Annuska, Petőfi Sándor felesége volt? Vagy az Annuska húga?
A Bajkálon Túli Területi Állami Levéltár anyagainak tanulmányozása során
megállapítottam, hogy az Alekszandr Petrovics szibériai száműzetésével kapcso­
latban említett személyek valóban léteztek. Teljes pontossággal kiderült, hogy a
XIX. század közepén Barguzinban hét Kuznyecov család élt, közülük négyen, akik
egyházi szolgálatban álltak, rokonok voltak. Közéjük tartozott elsősorban a pap,
Pjotr Tyihonovics Kuznyecov, akinek feljelentése alapján bontották fel a dekab­
rista Mihail Küchelbecker házasságát Anna Tokarjevával. Ismert még Sztyepan és
Alekszandr Kuznyecov, az utóbbi rendőr volt, a XIX. század végén idős apja ké­
résére otthagyta a szolgálatot. A XX. század elején a városi elöljáró segédje egy
Alekszandr Alekszandrovics Kuznyecov volt (vajon nem Petőfi fia?), a csitkani is­
kolában pedig egy másik Kuznyecov tanította a hittant. A helyi temetőben meg­

328 L. A. Kuznyecova a leszármazottjának vallotta magát. (A szerző 1985-1989. évi helyi fel­
jegyzései.)

205
Alekszfj T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

találtuk az 1908. november 8-án 69 éves korában elhunyt Jevdokija Jakovlevna

Kuznyecova sírját, akinek a síremlékét a fia, Alekszandr állította. Köztük volt to­
vábbá Alekszej Kuznyecov (meghalt 1846-ban) és a fivére, Alekszandr (meghalt
1849-ben), akinek volt egy Iván nevű fia. J. Ny. Szlovohotov barguzini helytör­
ténész kutatásai kiderítették, hogy Anna Ivanovnának volt egy unokatestvére,
Tyihon Nyikolajevics Kuznyecov, aki 1898-ban született és a Petőfivel kapcsola­
tos kutatásaim kezdetekor még élt (Iván öccse, Nyikolaj Alekszejevics sokkal fiata­
labb volt a bátyjánál). Barguzinban találkoztam I. Ny. Kuznyecov erdőmérnökkel,
az irkutszki L. A. Kuznyecova rokonával, aki emlékezett rá, hogy a XIX. század kö­
zepén „valamilyen Petrovics” került a rokonságukba.
Szlovohotov kiderítette, hogy Petrovics korai halála után Anna Ivanovna másod­
szor is férjhez ment egy Konyevin nevű helyi lakoshoz (ez a vezetéknév nagyon el­
terjedt a Barguzini területen).
Váratlanul sikerült rátalálnunk egy dokumentumra, amely mint egy nagy család­
ba „egyesítette” az összes említett Kuznyecovot. Ez a dokumentum egy titokzatos
gyilkossággal kapcsolatos: a Bajkál mellett, a Verhnyeangarszkból Barguzinba vezető
úton megölték Vaszilij Kuznyecov papot. A kihallgatáson „a 62 éves, nem orosz nem­
zetiségű, a Felső-Angara vidéki Gurij faluban élőJefimov Karagajev vádlott”a követke­
zőket mondta: „ Vaszilij Kuznyecov atyának volt egyfia, Alekszandr, aki szintén pap volt
és magas kort ért meg. Öt én nem ismertem és nem láttam. Alekszandr gyermekei: loan,
Szemeon és Pjotr. Szemeon papként halt meg, Pjotr is pap volt, de valami miatt meg­
fosztották papi méltóságától, egyszerű emberként halt meg. Ioan sekrestyésként halt meg.
loannak volt egyfia, Alekszandr, aki sekrestyésként halt meg. Szemeon fia, Dmitrij temp­
lomszolgaként halt meg. Pjotr fiai, Andrej és Sztyepan kántorokként haltak meg. Őket
mind ismertem és láttam. Andrejnek voltak gyerekei, de én őket nem ismerem, hogy kik és
hol laknak. A z említett egyházi személyek mind Barguzinban teljesítettek szolgálatot. ”329
így ebben a nemzedékben találjuk Iván Alekszandrovics Kuznyecov, a barguzini
templom sekrestyésének nevét, akinek a lánya Alekszandr Petrovics (Petőfi) fele­
sége lett.
A templom anyakönyve szerint Iván Kuznyecov feleségét Anyiszija
Alekszejevnának, a lányait pedig Jevdokijának, Agrippinának, Annának és
Jekatyerinának hívták. Figyelembe véve, hogy Anna Ivanovna 1844-ben 20 éves
volt, 1824-ben született, ami megegyezik Morokovék közlésével. (A papok a be­
jegyzéseknél gyakran pontatlanok voltak a gyónásra jelentkezők nevének és életko­
rának rögzítésekor.) A család ugyanilyen összetételéről szerezhetünk tudomást az
1845. és 1846. évi „gyónási jegyzékekben”, de az 1847-es listán már nem szerepel
a két idősebb Kuznyecova-lány, akik 34 és 29 évesen férjhez mentek. Az 1850-es
dokumentumban már „Anyiszija Alekszejévna Kuznyecova, sekrestyés özvegye”szere­
pel, 64 éves, a „gyermekei, Anna 2 6 éves, Jekatyerina 25 éves”. 1854-ben már csak

329 Irkutszki Egyházmegyei Közlemények, 1882/43.sz., 562-569.

206
 P etőfi barguzini leszármazottai

az anyát és 28 éves Jekatyerina lányát említik, de ő is hamar, még az év novem­

ber 18-án férjhez megy. 1855-től 1860-ig a Kuznyecov-családból csak Anyiszija
Alekszejevna szerepel a jegyzékben, aki 1861-ben halt meg, 75 éves korában.330
Ennek alapján pontosan meghatározhatjuk, hogy Anna Ivanovna Kuznyecova
1852-ben vagy 1853-ban ment férjhez, ahogy azt visszaemlékezéseikben kortársai
említik, valamint Svigel Ferenc is állítja. (Igaz, az első világháborús magyar hadi­
fogoly más névre emlékszik, de ő maga is kételkedik annak helyességében.) Anna
Ivanovna neve nem szerepel más barguzini családok névsorában (ellenőriztük an­
nak a lehetőségét is, hogy esetleg nem Petrovicshoz ment férjhez). Tehát Anna
Ivanovna nemcsak a Kuznyecov családból „tűnik el” 1852-1853-ban, hanem a falu
lakóinak névsorából is. így a Petőfi Sándorral majdnem egyidős nő valóban olyan
emberhez mehetett feleségül, aki nem tért át az orosz pravoszláv hitre, ezért az egy­
ház „bűnösként” elítélte, így civil férjével bizonyára egy időre el kellett hagyniuk
Barguzint, és Iliszunszkba költöztek, hogy elkerüljék a szóbeszédeket. Ezt a házas­
ságot az egyház nem szentesíthette, annak ellenére, hogy sok Kuznyecov szolgál­
ta az egyházat: az egyházi méltóságáról a dekabrista német Mihail Küchelbecker és
sógornője, Anna Tokarjeva házasságkötésének segítéséért lemondatott és elbocsá­
tott két pap (az egyik Anna Ivanovna Kuznyecova apja volt) sorsa miatt óvakodtak
az ilyen „bűnös” papi tevékenységtől. Ezért van az, hogy a Kuznyecov papi család­
ba bekerült Petrovics látszólag türelmes volt a pravoszláv hittel szemben, bár nem
tért át arra protestáns (evangélikus) vallásából, amit feltétlenül megköveteltek vol­
na a templomi esküvőhöz.
Kutatómunkánk kezdetén, amikor Eduard Gyomin önállóan akart anyagot
gyűjteni Petőfi Sándor „szibériai verziójáról”, magát Burjátia „első helytörténészé­
nek” kiáltva ki, az Anna Kuznyecova unokája révén rokon Ligyija Alekszandrovna
Kuznyecovával folytatott levelezése során nekiszegezte a kérdést, hogy rokonuk
volt-e Petőfi Sándor. Ligyija Alekszandrovnától azt a választ kapta, hogy soha nem
hallotta ezt a nevet. Én viszont elutaztam Irkutszkba, megtaláltam az értékes adat­
közlőt, és hosszasan elbeszélgettem vele a régi Barguzinról, történetéről, a múlt­
beli híres barguziniakról. Az idős nő felélénkült, és emlékezni kezdett. Kiderült,
hogy a családjukban beszéltek valamilyen „cigányról”, azaz fekete hajú fiatalem­
berről, aki bekerült az egyik Kuznyecov családba a XIX. század közepén. Volt egy
tanya Barguzin közelében, amelyet Tábornak neveztek, ahol ennek a „cigánynak” a
családja letelepedett, a család tagjait pedig „táboriaknak” hívták. Emlékezett L. A.
Kuznyecova arra is, hogy valamilyen rendellenesség volt a „jövevény” új rokon fo­
gaival, amit az utódai is örököltek. Amikor meghalt, a barguzini temetőben csak az
ő sírjára ültettek virágokat, bokrokat és facsemetéket, ami Barguzinban soha nem
volt szokásos a köves talaj miatt.

330 BTTÁL, f. 282, op. 1, gy. 804,1. lob; gy. 1082,1. 2ob; gy. 1456,1. lob; gy. 1521,1. lob; gy.
1227,1. lob, stb. Gyónási jegyzék.

207
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

Petőfi Sándor 1847-ben verset írt A virágok címmel, amelyben a nyolcsoros vers­
szakok ezzel a refrénnek végződtek:

Síromra, hogyha meghalok,

Ültessetek virágokat.
(A virágok. Pest, 1847. április)

Másodszor magyar kollégáimmal és Jurij Vinoknrral együtt látogattam meg

Ligyija Alekszandrovna Kuznyecovát a barguzini ásatások után. Jurij Vinokur a
beszélgetőtársunkat gyerekkora óta ismerte, sok régi eseményt idézett fel a régi
Barguzin életéből, s ezzel felfrissítette az idős nő emlékezetét, akinek eszébe jutott
„nagybátyja”, Petrovics (Petőfi) neve, aki Anna Ivanovna Kuznyecova férje volt.
Megmutatta a családi fényképalbumot is.33132
Meg kell említenünk egy érdekes tényt, hogy miért bocsátották el Pjotr és Iván
Kuznyecovot. M. K. Küchelbecker válási ügyének tanulmányozásakor megtudtuk,
hogy Pjotr és Iván Kuznyecov atyák 1834. június 3-án összeadták Küchelbeckert
„Anna hajadonnal”, annak ellenére, hogy az „említett Küchelbecker 1833. augusztus
havának 12. napján e Tokarjeva törvénytelen csecsemőjének a keresztapaságát vállalta ”.
Az ügy tanúi ezt vallották: „Pjotr Kuznyecov atya igazolta, hogy valóban ö, Kuznyecov
keresztelte meg Kuznyecov sekrestyéssel együtt Tokarjeva törvénytelen fiúgyermekét, aki­
nek keresztapjául az államellenes bűnöző paraszt, Mihail Küchelbecker volt bejegyezve
a gyerek keresztanyja ennek a Kuznyecov sekrestyésnek a kiskorú lánya volt.33’
Anna Tokarjeva, nem akarta, hogy nyilvánosságra kerüljön az ügy, ezért csak
egy nagyon közeli barátnőjét vagy rokonát kérhette fel keresztanyának, még ha
az fiatalabb is volt nála, m int Anna Ivanovna. Ami Mihail Küchelbeckert illeti, az
irkutszki konzisztórium és az Orosz Pravoszláv Egyház Szent Szinódusa nem is­
merte el törvényesnek a dekabrista házasságát Anna Tokarjevával, mivel ő a gyer­
mekének keresztapja volt, azaz az egyházi törvények szerint rokonok lettek. A vizs­
gálati határozat alapján Mihail Küchelbeckert elválasztották a feleségétől és az
Irkutszki kormányzóságba telepítették át, a „bűnös” házasságkötésben elmarasz­
talt egyházi személyeket pedig elbocsátották. Ettől kezdve Iván Kuznyecov „elbo­
csátott sekrestyésnek” számított, fuvarozással foglalkozott: lovaival utasokat, rako­
mányt és postát szállított.
Apja halála után Anna Ivanovna egy ideig az anyjával élt, míg be nem szállásol­
ták hozzájuk - Morokovék visszaemlékezése szerint —Petrovicsot, a „titkos fog­
lyot”, „őrével együtt”. Annáról Morokovék ezt mondták: „Fiatal, szép volt, tiszta

331 V inokur}. D.: Győzött az igazság! Levél V. V. Pagirjának Irkutszkból, 1992 - Tlazupx B. B.:
3araflKOBnn íleTpoBim... (Pagirja V. V.: A titokzatos Petrovics.) Ungvár, 1998, 215.
332 BpaKopa3BOflnoe fle/io M tix a n a a K ioxe/ibóeK epa. (M ih a il K ü c h e lb e c k e r v á ló p e re .)
Vszemirnij Vesztnyik, 1903. március, 239-250.

208
 P etőfi barguzini leszármazottai

és csinos, rendben tudta tartani a házat és magát. Vannak olyan emberek, akik min­
denkinek jó t tudnak tenni és maguk is jó l élnek. Ilyen volt Anna az itteni Kuznyecov
családból. ”
Vilhelm Küchelbecker ott-tartózkodása idején a szomszéd lány, akit a dekabris­
ta rokonának tartottak, még szebb volt, fiatal, serdülőkorban levő. 1841. február
11-én verset írt Annuska emlékkönyvébe címmel, kedves sorokat a felesége révén ro­
kon kislányról, akinek szépsége lenyűgözte az idős embert:

M3-3a zpo3Hbix nepHbix myn Fekete felhők mögül

Mae MejibKHyji eecejiuü Jiyn, Vidám sugár rám vetül,
Jlyn padyiunozo npueema. Szivárvány szép sugara.
Jlajib yzptOMOÜ meMHombi Messzeségnek sötétségét
Brcpyz mchh mbi 03apn/ia Körülöttem beragyogja
BAecKOM demcKoü Kpacomu. Gyermek bájad szépsége.
Anna Tokarjeváról aligha írt volna ilyet, mivel fivérének, Mihailnak a felesége
valamilyen okból nem szerette Vilhelmet. A testvérek között komoly vita robbant
ki, amely után Vilhelmnek családjával együtt el kellett hagynia Barguzint. „Nehéz
volt az elválás —írta — de kénytelen voltam megtenni ezt a lépést. ” Hogy mi volt a
szakítás oka, ma már nehéz lenne kideríteni: a XX. század elején D. I. Artyonova-
Küchelbecker utódai nem engedték meg a történész kutatóknak, hogy megnézzék
a költő irattárát, megtudják a veszekedés okát.
Van olyan vélemény is, hogy az Annuska emlékkönyvébe című versikét a dekabris­
ta az aksai erőd parancsnoka, A. I. Razgilgyejev lányának írta. (A parancsnok jó ba­
rátja lett a dekabristának, miután az elhagyta Barguzint.) Ez azonban kevésbé va­
lószínű. 1840. január 19-én V. K. Küchelbecker elhagyta Barguzint, a vers pedig
február 11-én született, mindössze három héttel később. Ez az idő nem volt elég a
szánon történő messzi utazáshoz, a gyakori és hosszas megállókhoz a postakocsisok
kunyhóiban, a lovak abrakolásához és pihentetéséhez. Néhány napig vendégeskedett
Turuntajevóban a felkelésben részt vett egykori bajtársánál, J. P. Obolenszkijnál, is­
merős mecénás kereskedőknél Verhnyeugyinszkban, Petrovszkij Zavodban, Csitában
és más helyeken. Bizonyos idő kellett ahhoz is, hogy berendezkedjenek Aksában,
amely a Kelet-Bajkálon túli vidék határ menti déli részén terül el.
Azért idéztem Vilhelm Küchelbecker versét, mert sokszor hasonló jelzőket hasz­
nált Petőfi Sándor is, Szendrey Júliához írt költeményeiben. Például ebben, ame­
lyet Barguzinban írt:
Juliskára gondolok —érzem
Tüze melegét.
Boldoggá tesz, hogyha látom
Gyönyörű szemét.
Két csillagnak ragyogása
Mennyei fény villanása.

209
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „titkos fogoly

Vajon nem azért határozta el Petőfi Sándor, hogy feleségül veszi Annuska
Kuznyecovát, mert annyira hasonlított Szendrey Júliára?
Emlékezzünk, ugyanilyen különleges szeme volt a 19 éves Tatyjana Ogibszknak
„a Bajkál-tó melletti Barguzin kisvárosból' \ Svigel Ferenc szerint szemei „mennyei
fénnyel ragyogtak". így csak költők írhatnak, akiket a nőkben elsősorban a szemük
ragad meg.
Ami Petőfi Sándor és Annuska Kuznyecova leszármazottait illeti, a barguziniak
és az első világháborús magyar hadifoglyok egy fiúról beszélnek, akit a leggyakrab­
ban Alekszandr néven említenek. Morokovék azt mondták, hogy az apja halála
utáni második hónapban jött világra, ezért emlékére az ő nevét kapta. Ez a fiú csa­
ládjával együtt az októberi forradalomig Barguzinban élt. Pjotr Morokov pontosí­
tott: „ Tudtuk, hogy Annuskának tőle volt a fia, Lekszandrnak (Alekszandrnak - A.
Ty.) hívták. Nem tudom, hová lett, de elutazott Barguzinból, amikor itt, a Bajkálon
túli vidéken Rankinék (Rennenkampf tábornok - A. Ty.) rémtetteket követtek el. ”
Más helyiek arról beszéltek, hogy Moszkvába, Pétervárra költözött, de nem vol­
tak biztosak benne. Magyar kutatótársamnak, Nehéz Mihálynak az érdeme, hogy
sikerült megtalálnia ezeknek a Kuznyecovéknak a címét, és levelezést folytatott ve­
lük. Azon kívül, hogy örömmel igazolták származásukat Barguzinból és Alekszandr
Petrovicstól (Petőfitől), családi fényképeket is küldtek Majáról, Szvetlánáról,
Szlaváról és felmenő ági rokonukról, Iván Nyikolajevicsról, aki a forradalom előt­
ti idők erdőmérnöki egyenruhájában látható a képen. O valószínűleg Petőfi Sán­
dor unokája volt. Ami mindnyájukra jellemző, különösen az unokára, az a megle­
pő antropológiai hasonlatosság magával Petőfivel.333
Elénk levelezés kezdődött Kuznyecovékkal, készültek arra, hogy ellátogatnak hí­
res ősük szülőföldjére, amikor a kapcsolat váratlanul megszakadt. Feltételezem,
hogy ebben benne volt a két ország titkosszolgálatainak keze. Van tehát lehetőség
rá, hogy megújítsuk a kapcsolatot Petőfi Sándor orosz leszármazóttaival.

333 Borzák Tibor: i. m., 357-361.

 E liszun - Iliszunszk

Eliszun - Iliszunszk

Petőfi Sándor életének „iliszunszki periódusa” kevésbé ismert a „szibériai verzióban”.

Minden Svigel Ferenc bejelentésével kezdődött, miszerint híres honfitársa sírját meg­
találta „Iliszunszk kisváros temetőjében a Bajkál-tó mellett”, és a felesége egy barguzini
„kereskedő” lánya volt. Igaz, a szöveg a sírkereszten arra utalt, hogy Uiszunszkban csak
meghalt 1856 májusában, s mellette a megjegyzés (az egyik változatban): „Ázsia”.
Svigel Ferenc Iliszunszkja nem kitalált település, hanem valóban létező, 50 kilo­
méterre északra Barguzintól, Kurumkan irányában. A múltban közigazgatási köz­
pontja volt a terület burját lakosságának, a Barguzini Sztyepi Gyűlés és a nem­
zetségfő székhelye, akit a rokonságban álló nemzetségek vezetőjévé választottak.
A mai fogalmak szerint ez az a vidék, ahol a burjátok közös területen élnek, amit
Burjátiának neveznek, ám a múltban, feltételezésünk szerint Ázsiának mondták,
így Svigel Ferenc nem találhatta ki az Iliszunszk helységnevet (mint azt opponen­
seink érthetetlenül állították), ahol egy ideig Petőfi Sándor élt és meghalt. An­
nál inkább nem, mert lefényképezte a már valaki által felállított síremléket a régi
barguzini temetőben, nem pedig Iíiszunszkban. Az Eliszun név az eleszen szó el­
torzított alakja, ami burját nyelven „homokot, homokos helyet” jelent.334
M. Ny. Melhejev véleménye szerint a településnév alapja az „ilhiszon” szó, amely
burjátul „homokos hely kiszáradt tó helyén” jelentéssel bír.335A régi orosz térképeken
szereplő Iliszunszk ma Eliszun burját falu. Az -szk végződést minden település nevéhez
hozzátették oroszul, így a falu neve Eliszunszk (Iliszunszk) volt. Soha nem volt kisvá­
ros: az egyetlen nagyobb település ilyen rangban az elmúlt századokban Barguzin volt.
Ez a falu (burjátul ulusz) a múltban tulajdonképpen Barguzin külterülete lehetett.
A Magyarság című újság Svigel Ferenc tájékoztatása alapján arról írt, hogy miu­
tán Petőfi feleségül vette a barguzini nőt, a család átköltözött Iliszunszkba, ahol a
költő barátja, Varga József élt száműzetésben. O tt Petőfi egy kis házat bérelt, gaz­
dálkodott, boldogan élt a feleségével. 1855 októberében azonban megbetegedett
és kórházba került. Alig két hétig feküdt ott, utána hazatért. De 1856 januárjá-
334 OroBapb re o rp a (j)M H e c K n x Te p M U H O B , B c r p e a a io m n x c a B ó y p a TC K M x re o r p a J jn a e c K H X
Ha3BaHMHx. (Burját földrajzi nevekben előforduló földrajzi kifejezések szótára.), Moszk­
va, 1969., 57.
335 MentfXeee M. H.: TonoHMMMKa B ypflTnu. (Melhejev M. N.: B u rjá tia to p o n ím iá ja .), U la n -
U d e, 1969., 180-181.

211
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

bán a költő ismét megfázott és ágynak esett. Ismét Barguzinba vitték a kórházba,
ahol májusban tüdővérzése lett és néhány nap múlva meghalt. Felesége és szám­
űzött társai voltak mellette.
Kutatómunkánk kezdetén feltételeztük, hogy az Iliszunszkba költözés valami­
lyen m ódon kapcsolatban volt a dekabrista Mihail Küchelbeckerrel. Küchelbecker
szeretett Eliszunban pihenni, meglátogatta ott épült bőrkikészítő üzemét és mal­
mát. Mivel Petrovics a felesége révén rokona lett, ráadásul jól értett az ács- és ko­
vácsmesterséghez, részt vehetett a munkákban, ahogy a barguzini postahivatal épí­
tésénél is közreműködött. Mivel az építőmunka sok időt igényelt, Petőfi berendez­
hetett ott magának valamilyen lakhelyet. Annak idején Csingisz Gomboin, a Prav­
da Burjatyiji című lap újságírója elmondta nekem, hogy tudomása van a barguzini
(uljunszki vagy eliszunszki) burjátok között ismert szájhagyományról egy külföl­
di „jó emberről”, Alekszandr Petrovicsról, aki itt élt. A szomszédos Uljun falu­
ban mi is hallottuk a szájhagyományt egy külföldi „talajjavító” földművesről, aki a
XIX. század közepén élt és Peterfi (burját kiejtéssel Peterhej) volt a neve. 1989-ben
nemzetközi antropológiai expedíció érkezett Eliszunba. Sikerült felkutatnia a helyi
Rincsin Nyikolajevics Erdinyejevet és feljegyeznie tőle egy nemzetségi szájhagyo­
mányt a XIX. század közepén itt élt valamilyen külföldiről, akinek itt egy kis kü­
lön tanyája volt. Amikor meghalt, a helyi burjátok nem engedték meg, hogy a te­
metőjükben temessék el. A holttestet halotti lepelbe tették és Barguzinba vitték.336
A kérdés Iliszunszkról, mint olyan helyről, ahol Petőfi Sándor Barguzinon kívül
élt, még erőteljesebben került előtérbe, miután a barguzini temetőben sikerrel járt
a kihantolás. A barguziniak számára azokban az izgalmas napokban a helyi burjá­
tok elmeséltek még egy régi szájhagyományt, amely a Boozoj család genealógiájá­
val kapcsolatos. E család egyik tagja, Borisz Baldanovics Habrakov elmondta kuta­
tótársunknak, a barguzini Leonyid Petrovics Budunovnak: ismer egy embert, „aki
Petőfi Sándornak a rokona!”Habrakov a költő nevét „magyar kiejtéssel”, azaz ő-vel
mondta, így: „Petőfi”. Egy Uljun faluba való Bair nevű emberrel végzett sámán
szertartást, és megállapította, hogy a családjában „nem burját” vér is van. Az beis­
merte, hogy nem egyszerűen egy külföldi vére, hanem a magyar Sándoré.
M indent félretéve, Leonyid Budunov azonnal Uljunba utazott, ahol megtalálta
azt, akit keresett. Bair Purbujevics Mongolov volt ez az ember, aki megerősítette a
rokonságot, megmutatta az általa összeállított családfát, amely a „Sándor” nevű ős­
sel kezdődött, utána következett a fia Pjotr („Petruska”). Elmesélt aztán egy majd­
nem krimibe illő történetet. Nagyanyja, Purbo Jekatyerina, aki 1992-1994 körül
halt meg, tudott egy történetet Anha vagy Boozoj nevű elődjéről, aki családjával
együtt a sztyepi állattenyésztő irtásföldön élt, Ugnaszaj településen. Volt neki egy
felnőtt hajadon lánya. Egyszer betért a házukba egy szökött kényszermunkás, és
kérte, hogy rejtsék el az üldözői elől. Elmondta, hogy magyar és Sándornak hívják.

336 Borzák Tibor: id. m., 38-39.

212
 Ki,is/,un - I liszunszk

A menekültet burját ruhába öltöztették, haját lenyírták, jóllakatták és megenged­

ték, hogy ott maradjon, a vagyonos gazda birkanyájának felfogadott pásztoraként.
De a lány nemsokára teherbe esett a vendégtől. Az apja elkergette Sándort. Mielőtt
elment volna, azt kérte, hogy a gyereket, ha fiú lesz, nevezzék el Pjotrnak, ha lány,
akkor meg úgy, ahogy akarják. Fiú született. Valamennyien becézve Pctruskának
hívták. Amikor felnőtt, Pjotr-Petruska a burjátok közt szokatlan foglalkozást vá­
lasztott: zöldséget termesztett, fát gyűjtött rakásba. Újdonságnak számított a bur­
ját lakosság körében a nagy pince és a vájt kút is. Az öregasszony elmesélte, hogy
nagyon szerette a nagyapja által termesztett finom uborkát és paradicsomot.
Az 1970-es években három idősebb magyar ember kétszer is járt Argadban, ke­
resték Bair Mongolov nagyanyját, de nem találták meg: nem a lánykori Jevrejeva
nevet viselte, hanem férje után a Mongolovát. Azonkívül a falusi tanácsban az oda
érkező külföldiek a Jekatyerina nevet mondták, miközben ő a burját Nadmit ne­
vén szerepelt. A történészek feljegyezték, hogy a 70-es években valóban kereste Pe­
tőfi Sándor és leszármazottai sírját a Barguzini-medencében Varga József egyko­
ri száműzött késői utódja, aki magával hozta L. Eliaszov ismert néprajzkutatót. O
volt az első a barguzini helytörténészek közül, aki a „szibériai verziót” tanulmá­
nyozta. Erről a látogatásról cikk is jelent meg a Pravda Burjatyiji című újságban
„ Találkozás 35 év után”címmel.
Amikor 1989-ben híre ment a barguzini ásatásoknak és Petőfi Sándor neve elő­
ször merült fel, az idős asszony rokonai, akik szintén jól ismerték a családi szóha­
gyományt, mondták neki, hogy hozzák nyilvánosságra a magyar rokonságot, de
ő határozottan megtiltotta azt. Talán azért, mert a Boozoj család sok tagját érték
megtorlások az új hatalom részéről, köztük volt a fivére, Zsamjan, jevrej fia, illet­
ve Petruska unokája, a titokzatos magyar Sándor dédunokája, akit agyonlőttek.
Leonyid Budunov kutatásainak köszönhetően sikerült felkutatni Jevrejevék más
rokonait is. Köztük volt Lágyija Budajevna Cirenova, aki ma is ugyanazon a helyen
él, ahol annak idején a szökött kényszermunkás menedéket keresett az őt üldöző
zsandárok elől. Az ő révén sikerült megtalálni Petőfi Sándor más leszármazottak is,
ma már több tucatnyian vannak. Adatközlőnk igazolta és kiegészítette „Jekatyerina
nagymama” visszaemlékezéseit: Petruska zöldséget termesztett, bogyós gyümölcsö­
ket szedett, gombát savanyított, halászott. Aztán megmutatta a helyet, ahol az öt­
falú háza állt a kivájt pincével. Most a romok helyén családi szentély van, ahol
minden évben imádkoznak az ősökért. A legnagyobb meglepetés azonban a ta­
lálkozás végén várt Budunovra: Cirenova, úgy látszik, örökölte „külföldi” előd­
je költői tehetségét, mert verseket ír, akárcsak néhány más rokona is. Egyik, Pe­
tőfi Sándor emlékének szentelt verse megjelent unokanővére, Cipilma Boriszovna
Batujeva könyvének mellékletében, most pedig kiadásra készíti elő saját verseskö­
tetét. Ligyija Budajevna ezzel magyarázza költői tehetségét: „ Ugnaszaj aurája cso­
dálatosan hat rám, ihletet ad. Amikor felébredek, csak úgy keringenek a fejemben a
verssorok, amelyeket leírok egyfüzetbe... ”Körülbelül így beszélt a munkásságáról Pe-

213
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly1

tőfi Sándor is. L. B. Cirenova Petőfi Sándor emlékére című verse annyira érdekes
és figyelemre méltó, hogy fontosnak tartom az egészet burját nyelven is idézni:

üIcmdop Flemecpuuu dypacxacuida Petőfi Sándor emlékére

Xaüpamaü xapuim xyőyymuu A távoli magyarföldről

XoAbin mspa Benzpuh.99 Kerültél a zord hazánkba.
XawyyAOH zapa.vca epdsjiuiu Üldözöttként, űzött vadként
Xyüm.m Bapzaj/cau momaz pyy. Jöttél hozzánk Barguzinba.

A mzüjicm őaüdajiaü myjiee Néped szabadságát védve

Apad 30H00 X yAZ99Z99LU Vezetted hű nemzetedet,
Ajimau zyypha xoaŐomo Arany tollad, minden versed
Apadmaa xyHd3m.3Ü RŐaaiu. Harcotoknak fegyvere lett.

Xopeod zupán Hahanumu Ifjúkorodnak két éve

Xamyyxan cazmaű yiuapaa. Háborúban, harcban telt el.
S3iu3h9H ni9p9 myAdzyydiMHU Verseidnek minden sorát
ByAmanuue exssp honupxyyAaa. Fiatal s öreg ismerte.

Benzpu haüxan momazmaa Szép hazádban, magyar földön

BoJfCÖb H 3 p 9 m 9 Ü ŐOAOOAIUU, Vezér voltál, igazi hős.
Mynz9H9Ü aAbőaH m oypue Nemes, büszke arcvonásod
MyH39 ŐOAOmop m 9 M Ö 9 Z A 9 9 U í. Minden otthonban ismerős.

I0yH3Ü myA33 69111996116 Miért írom e sorokat?

K)p9 3yzaa Ö9iu9A d a a ... H idd el, nem minden ok nélkül.
XapuuH riemecpu xyőyyuhdd Lehet, hogy a te véredből
XoümoHXU yznaű dxuAhdH 6aim. Ered a mi nemzetségünk.

XcmuAxa 6acazam.au öoaomo, Szerelemre itt találtál,

Xy6yy myp9X9 Bynumau. öaűzaam. Fiad született minálunk.
Xyöyynh99m damapaMdyyAan caaiuaa Szép fiadtól, gyermekedtől
XoAyyp yzHcm mapacui daa. Származik a mi családunk.

Xapun oüazomo M9Ö9H Z9X9Ö9M, Fájdalom, hogy száműzöttként

Xaiipzyüz99p xanzdahan öaünaAiuu... Éltél messzi idegenben...
Apad 3 0 HOŰ ama myhaap De magyar népednek hála
Apadmaa momazmaa dycacuauu! Nyugalmat lelsz honi fóldbenP737

337 Eydyuoa Jl. TI.: LIIaHflop neTecfm : H O B b ie MCTOpnn. (B u d u n o v L. P.: Petőfi S á n d o r: új tö r-

214
 EiJ v
SZun - I liszunszic

Kurumkanban, a Barguzini terület északi vidékén Budunov megtalált még egy

Jevrejev-utódot - Bair bátyját, Ciren Purbujevics Mongolovot. Amellett, hogy
megerősítette rokonai visszaemlékezéseit, megmutatta a szépapjáról, Jevrejről ké­
szült festmény fényképmásolatát háza falán, a hátoldalon egy családfa rajzával,
amely „Sándor” nevével kezdődik. Ki festette ezt az arcképet? Ha valaki a Jevrejev
családból, akkor az Petőfi Sándor feltételezett leszármazottai között örökölte a
nagy magyar költő még egy tulajdonságát, kitűnő rajztehetségét. Ezt a családfát
korábban L. B. Budajeva unokatestvére, C. Z. Dorzsijev, a Burjátiai Állami Egye­
tem professzora közölte könyvében.*338
Arra a kérdésre, hogy a „barguzini” utódok miről ismerték fel a rokonságukat
Petőfi Sándorral, Leonyid Budunov a költő jellegzetes, bal felső szemfogát nevezte
meg. Ciren Purbujevics elmosolyodott, ujjával felnyomta felső ajkát és megmutat­
ta bal felső szemfogát: „Ilyen?” Ez a szemfog kisebb volt, mint a Petőfié, de szem­
mel láthatóan nagyobb a jobb oldalinál. Ezzel kapcsolatban Leonyid Budunov fel­
idézte V. P. Alekszejev akadémikusnak 1990-ben Moszkvában a barguzini csontle­
letek nemzetközi antropológia szakértői vizsgálatán elejtett szavait: ha még valaki­
nek van ilyen szokatlan foga, az a genetikai rokonság bizonyítéka.
Egy másik megtalált utód Cizsimda Mongolovna Habrakova volt Argadából. Az
idős nő először felháborodását fejezte ki, mert a barguzini földön „idegenek cso­
portosan, zászlaikkal vonulgatnak és keresik honfitársukat”, de aztán megbékélt,
kollégánk diplomatikus viselkedésének köszönhetően. Elmesélte, honnan szárma­
zik a Jevrejev nevük. „Az apámat Jevrej Petruskinnak hívták:339 Valamikor az 1870-
es évek közepén született. Elmondom, miért lett Jevrej a neve. így hallottam: amikor
Petruska (azaz Petőfi unokája - A. Ty.) családjában jiúgyerek született, bement hoz­
zájuk a házba egy zsidó (oroszul: jevrej —ford.), valami Szolomon vagy Ábrám. A
burjátok örülnek, ha az újszülötthöz bemegy egy orosz vagy más nemzetiségű, de nem
burját. A zt mondják, hogy az „tálán”-t, szerencsét hoz a gyerekre. Amikor elment, nem
jutott eszükbe a neve, ezért a gyereket egyszerűen Jevrejnek nevezték el. A zt beszélték,
hogy amikor megszületett, nem mutatták meg az embereknek, elrejtették az idegen sze­
mek elöl. Hogy miért, nem tudom, gondolom, mert törvénytelen gyerek volt, és nem
hasonlított külsejében a burjátokra. Ezért gyakran megkérdezték tőlünk, hogy milyen
nemzetiségűek vagyunk."
Idézzük fel végezetül Tamara Satovna Baldakova visszaemlékezését, amelyet leír­
va odaadott Leonyid Budunovnak és nekem is. íme, a szövege:
„A családi legenda szerint, amelyet anyámtól, Jevrejeva Szojíja Petrovnától hallot­
tam, az ö dédapjának a vezetékneve vagy Petrovics, vagy Petrov volt. 1980-ban a
ténetek.), Ulan-Ude, 2015., 32.
338 flopjicuee II,. 3.: Farpa - moh otvmíí Kpafi. (Dorzsijev C.Z.: Szülőföldem, Gagra.), Ulan-
Ude, 1992.
339 Ugyanaz, mint a Petrovics. A burjátoknál régen az apa keresztneve lett a fia vezetékne­
ve. (A. Ty.)

215
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

Kurumkani kerületi Argada uluszbajött egy levél Magyarországról, hogy keresik Pető­
f i Sándor magyar költő lehetséges utódait, s ebben említették a Jevrejev nevet.
Anyám elmondta, hogy a dédapja kényszermunkás volt, akit a távoli Ugnaszaj falu
irtásfóldjén egy pásztor családja talált és mentett meg. A kényszermunkás kimerült, el­
csigázott volt, tele sebekkel, a ruhája szakadozott és piszkos, az arca borostás. A z er­
dőből jött elő. Miután elmentek a zsandárok, akik valamilyen szökevényeket kerestek,
a család ellátta ezt a kényszermunkást, ruhát, cipőt és hajlékot adott neki. Fiatalférfi
volt. Amikor felgyógyult, ott maradt a családban és segített a gazdaságban.
Volt ebben a családban egy fiatal lány, megszerették egymást. Abban az időben,
1850—1855 körül, a burjátok szigorúan elítélték, ha valaki, főleg hajadon, más nem­
zetiségű és hitű, ráadásul kényszermunkás férfitől szült gyereket. Ezért a fiatalembert
távozásra szólították fel. Búcsúzáskor azt kérte, ha fiú születik, nevezzék el Pjotrnak
(lehet, inkább azt, hogy az ő nevét, a Petrovicsot adják neki? - A. Ty.), ha lány, ak­
kor Jekatyerinának. Anyám azt mondta, hogy lekísérték a folyóhoz, úgy látszik, tuta­
jon ment le a Barguzin folyón. Burját ruhába öltöztették, befonták a haját. A meg­
született fiúgyereket (aki nagyon szép volt), ahogy kérte, Pjotrnak nevezték el (vagy
Petruskának, ahogy egyszerűen szólították). Kilenc gyereke született, természetesen
valamennyi apai neve Petrovics volt. A szájhagyomány egy másik változata szerint
Petrovics maga akart visszatérni Barguzinba, minden kényszer nélkül, s a helyi burjá­
tok valamennyien kikísérték a folyóhoz. így emlékeztek rá, ahogy ott áll burját sapká­
ban, szőrmecsizmában, befont hosszú hajjal, ahogy ez a burjátoknál szokás.
Petruskafelnőtt, mindenhez értett: halászott, vadászott, gondozta a jószágot, megnő­
sült. A házasságából két fia született: Jevrej és Burhin. ”
Érdekes, hogy volt a Baldakov családban egy hivatásos költő is: Bátor Satovics
mérnök, aki a moszkvai acél- és öntvényipari főiskolát végezte el. Szerénységből,
ahogy mondják, az íróasztala fiókjának írt, de most a fia, Eduard az egyik fővá­
rosi kiadónál megjelenteti apja műveinek gyűjteményét. Sajnos, egyelőre Bátor
Satovics egyetlen versét sem ismerem.
Visszaemlékezései végén Tamara Satovna ezt írja: „A fiatal nemzedék tiszteli elő­
deit, Jevrejevéket és Baldakovékat, érdeklődik családunk története iránt. A z idősebb
nemzedék élete példakép számára. A burját családokban erősek a rokoni szálak, félt­
ve őrzik a családi hagyományokat, fontos jelentőséget tulajdonítanak származásuk
ismeretének. Petrovics, azaz Petőfi Sándor hagyományát is nemzedékről nemzedék­
refogják átadni.”
Hogyan értékelhetjük a barguzini burjátoknak ezt az érdekes nemzetségi hagyo­
mányát, amelyben nyíltan van róla szó, hogy a máig Eliszun, Gagra, Kurumkan,
Ülj un közelében, a rokonság által lakott területen élő egyes családok Petőfi Sán­
dor „szökött kényszermunkástól” származtak, aki a XIX. század közepén menedé­
ket kért tőlük üldözői elől? Ez nem mond ellent annak, hogy Petőfi (Petrovics) a
rendőrség tudta nélkül titokban felkereste a Barguzini terület közeli és távoli falva-
it, ahol a szabadságharcban egykor vele együtt küzdött bajtársai a haditörvényszék

216
 E liszun - I liszunszk

ítélete alapján száműzetésben éltek. Járt a burját uluszokban is, amiről verset is írt,
életének barguzini időszakában:

Szibéria földjére jöttem,

Barguzini burját jurtákban
En száműzött fogolyként éltem...

Petőfit figyelték, megtiltották neki, hogy elhagyja Barguzin határát. S amikor le-
hangoltan, hallgatagon tért vissza a rendőrségről, sokáig nem mutatkozott az ut­
cán a felügyelő hatóság fenyítése után. Ez az elfogatásai utáni kihallgatások kö­
vetkezménye volt. Az egyik ilyen hely, ahová Petőfi elszökött, Iliszunszk környéke
volt, ahol a barátai éltek. Opponenseink nem hiszik, hogy a XIX. század közepén a
kényszermunkára száműzöttek, főleg a külföldi alattvalók, máshol is élhettek cso­
portosan (telepeken, táborokban), nemcsak Barguzinban. Pedig a barguzini burjá­
tok állították, hogy az Arzgunon túli Tungenben, a temetőben, voltak valamilyen
sírkeresztek idegen nevekkel, akárcsak Barguzinban. Kereste ezeket a kereszteket
Zana-Bazar Budajewel (Petőfi még egy feltételezett leszármazottjával) együtt ku­
tatótársam, Leonyid Budunov is, de ebben a temetőben a régi fakeresztek elkor­
hadtak, elporladtak. Egyébként a szomszédban van a tajgában lkat (Ikatovo) falu,
amelyet Svigel Ferenc, Barátosi Lénárt Lajos és mások azzal kapcsolatban említe­
nek, hogy ott magyar hadifoglyokat telepítettek le Petőfi Sándorral az élükön: ez
a falu, akárcsak a szomszédos Tungen, Podulug, Marikta, a Barguzini-völgyből a
baunti aranybányákhoz vezető, ma már elhagyatott hegyi út mentén terült el. íme,
milyen távoli északi helyeken rejtette el a cári politikai titkosrendőrség a külföl­
di politikai „bűnözőket”, hogy senki ne találhasson rájuk, ne tudjon róluk a vi­
lág! Petőfi Sándort valószínűleg azért telepítették le Barguzinban, tőlük távol, mert
m int a magyar forradalom egyik vezére, összefoghatta volna őket. Vajon nem ez a
Tungen az, amit a hadifoglyok maguk között „ Vengerszka falunak neveztek, amit
Petőfi egyik 1851-ben írt versében említ?
Ami magát Iliszunszkot, m int a kényszermunkára száműzött Petrovics-Petőfi
„szabad” életének helyét közvetlenül érinti, erre dokumentumokkal alátámasztott
bizonyítékot még nem találtunk, kivéve a sírkeresztjén szereplő feliratot és néhány
homályos burját szájhagyományt. Iliszunszkból máshová szökni nem volt értel­
me. Valószínűleg arról van szó, hogy a rendőrség véget vetett az „államellenes bű­
nöző” gyakori önkényes távozásainak Tnngenből és Barguzinból. Petőfi Sándor va­
lószínűleg csak valamikor 1854-ben „higgadt le”, amikor összeházasodott Anna
Ivanovna Kuznyecovával. Ez már a burját Boozoj lányával való alkalmi kapcsolata
után volt. Alekszandr fia, aki a Petőfi halála utáni második hónapban született, va­
lószínűleg a nagy magyar költő második gyermeke volt Szibériában. Tudott-e egy­
másról Petőfi Sándor utódjainak két „barguzini” ága (az orosz és a burját)? Egyelő­
re bizonytalan. De a burját utódokról valahogy tudomást szereztek Magyarorszá-

217
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

gon, mivel Varga József leszármazottai a XX. század közepén személyesen elláto­
gattak Barguzinba, megpróbálták megtalálni a Jevrejev család nyomait. Emlékez­
zünk, Varga Petőfivel együtt Barguzinban élt, eltemette a költőt, és megőrzött vala­
milyen kéziratokat, amiket az utódok családi ereklyeként megkaptak. Köztük lehe­
tett Petőfinek az a beismerő vallomása is, hogy az Annusba Kuznyecovától szárma­
zó fián kívül a burját lánytól is volt egy fia. Jó lenne, ha az orosz vagy magyar kuta­
tók közül valaki megtalálná Varga József utódait és Petőfi Sándor értékes barguzini
kéziratait.
 A hogy P etőfi sírját megtaláltuk

Ahogy Petőfi sírját megtaláltuk

Megítélésünk szerint Petőfi Sándor szibériai sírjának keresése akitor kezdődött meg
igazán, amikor a hazatérő, első világháborús magyar hadifoglyok beszámoltak a lé­
tezéséről. A legfontosabb informátor Svigel Ferenc volt, aki hazavitt Magyarországra
két fényképet a síremlékről. E fényképek készítésének szerzői jogával kapcsolatban
később vitába keveredett egykori fogolytársával, Sándor Józseffel, akivel a Verhnyaja
Berjozovka-i táborban raboskodott. Az ügy bírósági tárgyalásig fajult. Végül Sán­
dor József beismerte, hogy soha nem járt Barguzinban, a fényképeket - állítása sze­
rint - a fogolytábor egyik barakkjában találta. Később azonban kiderült, hogy Svigel
Ferenctől vásárolta meg azokat. Igaz, akkor már Barátosi Lénáit Lajos bejelentette,
hogy még 1909-ben, azaz 7 évvel Svigel Ferenc előtt megtalálta Petőfi sírját. Ezt vi­
szont a Svigel és Sándor nagy port felvert publikációi után jóval később tette közzé,
ráadásul nem nevezte meg a sír pontos helyét Barguzinban, csak általánosságban írt
róla, hogy „a Szelenga partja, közelében ” van, viszont a sírkereszten olvasható szöveg
majdnem ugyanaz volt nála is, bár egy évvel későbbi dátum, 1857 állt rajta.
Hagymási István elmondása szerint Svigel fényképezte le Petőfi sírját „aDonszkaja
utca végén, a temető bal sarkában, az erdő melletti szakadék közelében 340Egyébkén t
a régi barguzini temető földrajzi elhelyezkedése ezzel egybevág: az utca mély sza­
kadékhoz vezet, mögötte terül el a sírmező, Petőfi Sándor általunk megtalált sír­
ja valóban a bal sarokban volt (az egykori kerítésnél, amely a temető zsidó és pra­
voszláv részét elválasztotta: ott még mindig láthatók egy fenyőerdő maradványai).
Ami viszont a Donszkaja utca nevét illeti, aligha hívták így, mivel Barguzinban ré­
gen az utcáknak csak sorszámaik voltak. De a barguziniak gyakran földrajzi vonat­
kozások alapján is elneveztek utcákat. A temető melletti utcát sokkal inkább ne­
vezhették az emberek Dumszkaja utcának, mivel a burját Barguzini Sztyepi Gyű­
lés (Duma) helyéhez vezetett.
Az a lelkesedés és érdeklődés, amit a múlt század 30-as éveinek végén és 40-es
éveinek elején Petőfi Sándor sírja magyar hadifoglyok általi felfedezésének híre ki­
váltott, a vidéki lapokban is visszhangot keltett. Például az Ungváron (jelenleg az
Ukrajnához tartozó Kárpátalja székvárosa) megjelent Russzkaja Pravda című lap
1940. augusztus 6-i számában így kommentálta a Magyarság közleményét:340

340 Magyarság, 1940. augusztus 4. és szeptember 4.

219
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „titkos fogoly

Megtalálták-e Petőfi sírját Szibériában? A Magyarság című újság szenzációs cik­

ket közöl, amely fényképfelvétellel igazolja, hogy Petőfi Sándor híres magyar költő sírja
Iliszunszkban van, Szibériában, 2 0 versztnyire Verhnyeugyinszktól. A z újság közli a
sírkereszt fényképét, amelyen a következő felírás olvasható: «Alekszandr Petrovics, ma­
gyar őrnagy és költő, meghalt Iliszunszkban - Ázsia —1856 májusában.» M int tud­
juk, eddig azt állították, hogy Petőfi a segesvári csatában elesett, és a holtteste nyomta­
lanul eltűnt.”yn

Ez az elfeledett, majd később kárpátaljai helytörténészek által felfedezett újság­

cikk indította el szerzőtársam, Vaszilij Vasziljevics Pagirja kutatási tevékenységét,
aki több ezer kilométer távolságból kapcsolatba lépett velem, közösen folytattuk a
munkát, amelyet végül sok év után siker koronázott.
Térjünk vissza a Bajkálon túli területre. L. J. Eliaszov fő adatközlői, a Morokov
testvérek Alekszandr Petrovics (Petőfi Sándor) barguzini életéről a következőket
mondták: „Karlicsot nem sokkal élte túl, vagy öt év múlva ő is meghalt, és Karlics mel­
lé te m e tté k „A barguzini Morokov elmondása szerint Petrovicsot a régi temetőben te­
mették el.
Pontosításképpen tegyük hozzá: a dekabrista Mihail Karlovics Küchelbecker
1859-ben halt meg, Petőfi Sándor (Petrovics) pedig Morokovék szerint 1856-ban.
Tehát tévedés történt az éveket illetően: a XX. század 20-as, 30-as éveiben a vissza-
emlékezők Petrovics sírjára összpontosítottak, a vidéken jól ismert dekabrista sírjá­
nak helyéből kiindulva. „A mieink oda (a sírhoz) tavasszal turbánliliomot vittek, tő­
zegrozmaringot ültettek. ”
I. T. Lozovszkoj tomszki tudós, elolvasva a dekabrista M. K. Küchelbecker utóda­
inál fennmaradt kéziratokat, a következőket írta nekem: „Bogoljubszkij docens nagy­
anyja (a dekabrista lánya) elutazott az apja temetésére Barguzinba és részletesen leírta
M ihail Karlovics sírját és a mellette eltemetett emberekét. Jól emlékszem, hogy a szom­
szédjában nyugvó száműzött síremlékén latin betűsfelirat volt. ”Ez azt jelenti, hogy az
ismeretlen idegent hamarabb temették el, mint M. K. Küchelbeckert! Nem tudom,
hogy a kutató történészek közül megpróbálta-e valaki megtalálni Küchelbecker utó­
dait és ezt a témánk szempontjából rendkívül érdekes dokumentumot.
P. L. Muravjov Kemerovói területi prokopjevszki tudós hozzám küldött levelé­
ben ez áll: „Nem messze M. K. Küchelbecker sírjától, alacsony vaskorlát mögött egy
furcsa öntöttvas kereszt volt, egyetlen vízszintes keresztvassal. (...) A rajta levő táblán
fehér festékkel ez a felirat állt: «Sandor Petefi máj 185 6 god» (latin betűkkel), alatta
pedig: «Alekszandr Sztyepanovics Petrovics, 1856. májtmP 3412

341 Krónika rovat. Najgyen grob Petefi v Szibiri? /Megtalálták-e Petőfi sírját Szibériában?,
Russzkaja Pravda, Ungvár, 1940. augusztus 6.
342 dnuacoe TI. E.: BafiKaabCKne aereHflbi n npeflaHna. (Eliaszov L.J.: Bajkáli legendák és
mondák.), Ulan-Ude, 1984.

220
 A hogy P etőfi sírját megtaláltuk

Emlékeztet ez Svigel Ferencnek a magyar sajtóban megjelent beszámolójára,

amely nem jutott el Szibériába: két fényképet vitt haza a fogságból - az egyiken
orosz pravoszláv kettős keresztek mellett van egy „katolikus” vagy „evangélikus” tí­
pusú, a másikon ugyanennek a síremléknek egy közeli felvétele, hogy olvasható le­
gyen a szöveg a táblán: ,yAlekszandr Sztyepanovics Petrovics, magyar őrnagy és költő.
Meghalt Iliszunszkhan - Ázsia - 1856 májusában. ” Mivel a szöveg nem felel meg
teljesen az orosz helyesírásnak, tehát külföldi származású személy írta, Magyaror­
szágon azt kezdték állítani, hogy maga Svigel Ferenc készítette a síremléket, írta fel
a szöveget és fényképezte le utána. Ám a magyarországi Petőfi Társaság hivatalos,
tudományos vizsgálata megállapította, hogy a Svigel fényképén látható kereszt la­
tin kereszt, teljes mértékben hasonló azokhoz, amelyeket az elhunyt hadifoglyok­
nak társaik állítottak a fogolytemetőkben. E fontos következtetés alapján a ma­
gyar kormány hozzálátott egy expedíció előkészítéséhez Barguzinba, Svigel Ferenc
és mások állításainak ellenőrzésére, de közben kitört a második világháború, s ez
megakadályozta Petőfi Sándor szibériai sírjának felkutatását. Ehhez csak az 50-es
években tértek vissza, amikor Burjátiába jött Magyarországról Varga, és megmu­
tatta L. J. Eliaszov professzornak a nagy magyar költő sírját. Vajon nem leszárma­
zottja-e ez az ember Varga József 1849-es honvédnek, aki egykori fegyvertársai­
val és Petőfi Sándorral együtt Barguzinban élt, s aki fiának a birtokában volt a nagy
magyar költő személyes irattára, és aki Svigel Ferenc fő informátora is volt?
Nézzük a narodovolec A. K. Kuznyecov által készített fényképet, amely jól il­
lusztrálja Ny. Sz. Tyutcsev visszaemlékezését. 1887-ben lefényképezte a dekabrista
M. K. Küchelbecker sírját, még mielőtt azt Novomejszkij felújította volna, ahol a
két-keresztfás síremlék mögött látható egy egy-keresztfás, közepén táblával. M ind­
össze 5 fényképet készített, közülük négyet láttam a csitai, leningrádi és ulan-udei
levéltárban, és legnagyobb csodálkozásomra (akkor még nem tudtam az album lé­
tezéséről) megtaláltam M. K. Küchelbecker sírjának fényképét a barguzini iskolai
honismereti múzeumban.343
A tábla szövege sorainak elhelyezése azonos a Svigel által 1916-ban hozott fény­
képen és a P. L. Muravjov rajzán láthatóval. J. D. Vinokur, T. J. Baskir, Sz. J.
Baskír, Ny. 1. Kapusztyin, J. Ny. Szlovohotov, A. A. Karatajev, A. I. Gorjacsih, Sz.
A. Tokarjeva, G. I. Zagrjadszkij, Sz. V. Govorina, A. M. Nyeljubin, P. L. Muravjov
és más régi barguzini lakosok állítják, hogy a dekabrista Küchelbecker sírjának
szomszédságában valóban voltak valamilyen „külföldieknek” ilyen sírjai. Szava­
ik szerint a tábla az egy-keresztfás síremléken bádogból volt, szövege arról szólt,
hogy „valamilyen magyar” nyugszik ott. Köztudott, hogy a barguzini védett terü­
let (cobolytelep - ford.) létrehozója, a cseh származású Z. F. Szvatos, aki maga is
Barguzinban élt, A. I. Kuprin írónak küldött egyik levelében említést tett „egy ma-

343 Ky3Heu,oe A. A.: IlaMHTn #eKa6pncTOB. OoToa/ibőoM. (Kuznyecov A. A. A dekabristák

emlékére. Fényképalbum.), 1907. (1887 után készült)

221
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „titkos fogoly’

gyár költő” sírjáról, amely a dekabrista M. K. Küchelbecker sírja mellett van, a régi
barguzini temetőben,
idézzük fel néhányuk visszaemlékezéseit:
Sz. V. Govorina: „Emlékszem, hogy ezek a sírok (a külföldieké—A. Ty.) Küchelbecker
sírjának a lábánál voltak. Voltak rajtuk keresztek kerek fémtáblákkal, nem orosz, ha­
nem latin betűs szöveggel. A kereszteknek csak egy keresztlécük volt, magasak voltak, az
átlagos embermagasságnál (160-180 cm) nagyobbak. Négy keresztre emlékszem. Senki
nem beszélt, nem tudott róluk. (...) A sírhalmok alacsonyak voltak. Ezek nem új sírok.
Küchelbecker sírja közelében voltak, kissé balra, ha a templom felől megyünk. A táb­
lácskák tojásforrnájúak. A keresztek vastagok. A visszaemlékezésem körülbelül 1918-ra
vonatkozik, nyomban az első világháború utáni időre. ”
A. I. Gorjacsih: „A német sírok ott voltak (...) a kerítés mögött. A mieink így temet­
tek, ők pedig úgy (mutat a másik oldalra). A zsidó temető ilyen volt, az orosz olyan
(mutatja), e mellett a kerítés mellett két sorban voltak a sírjaik. A keresztek kicsik, fe ­
hérek voltak, egy keresztléccel. Ez az imperialista háború idején volt. Osztrák-magyar­
ok, németek — mellettük laktunk. Sok fogoly volt itt. Itt éltek, Morokovék házában.
Húsz-harminc ember. A z erdőből fá t hordtak maguknak. Három-négy évig éltek itt.
(...) A temetőnkben Barguzinból abban az oldalban temették el őket, a zsidó temető­
höz közelebb. ’344
1. T. Zatyejev régi barguzini lakos 1962-ben ezt mondta: M. K. Küchelbecker sír­
ja mellett „egy lutheránus vagy katolikus vallású. ember volt eltemetve”. Állítását igazol­
ta Horváth Árpád első világháborús hadifogoly a Nyizsnyaja Berjozovka-i táborból,
aki 1976-ig Ulan-Udéban élt: 1916-1917-ben a szibériai fogolytáborokban beszél­
tek egy „magyar fogolyról”, aki a dekabrista M. K. Küchelbecker sírja mellett van
eltemetve.
L. A. Kuznyecova - Petrovics (Petőfi) feleségének unokája: „A temető akkor ki­
csi volt, fakerítéssel körülvéve. Földje homokos és köves, valószínűleg ezért nem ültettek
oda fákat. (...) Volt ott néhány magasfenyőfa. Mellettük volt egy léckerítés, feketére fes­
tett, faragott oszlopokkal. Ezen az elkerített részen van M. K. Küchelbecker és néhány
politikai száműzött sírja. A kerítés kapujára fém tábla volt erősítve ezzel a felirattal:
«Foglyok nyugszanak itt békében, nem hallva az örök ordítozását». ’345
F. A. Kudrjavcev, az Irkutszki Állami Egyetem professzora még a XX. szá­
zad 20-as éveiben (L. A. Kuznyecova visszaemlékezéseivel egy időben) ezt írta:
„A barguzini temetőben van egy körülkerített rész, néhány sírral, amelyeket a
barguziniak ((dekabrista síroknak» neveznek. Köztudott viszont, hogy a dekabris­
ták közül Barguzinban csak M ihail Karlovics Küchelbecker van eltemetve. Úgy lát­
szik, itt még különböző politikai száműzöttek sírjai is vannak. Rendkívül jellem-

344 ffeMUHd.B. (Gyomin E. K): i. m.

345 Ky3Heu,oea Jl. A.: «BocnoMMHaHWH o fla/ieKOM npom/iOM.» PyKonuch. (Kuznyecova L.A.: Emlé­
kezés a régmúltra. Kézirat.), Orosz Állami Könyvtár, Moszkva.

222
 A hogy P etőfi sírját megtaláltuk

zö a kerítéskapun olvasható felirat: «Foglyok nyugszanak itt békében, nem hallva az

őrök ordítozását». ”
Ezt az akkor már félig kidőlt kerítést a 30-40-es években még látta Ny. I. Kozulin
régi barguzini lakos. Vörösfenyőből készült oszlopai még erősek voltak. A boltíves
kapu fölött még látszott a domború, talán bronz betűkkel felírt szöveg: „Foglyok
nyugszanak itt békében... ”A körülkerített részen látszott egy csoport sír-halom, fű­
vel benőve, de már síremlékek nélkül. Ugyanezt a leírást találtuk L. Erenprájsz ,,A
Küchelbecker fivérek” című kéziratában, a barguzini iskolai honismereti múzeum
kiállítási tárgyai között.
Kérésünkre Ny. I. Kozulin és j. Ny. Szlovohotov barguzini helytörténészek meg­
határozták az elkerített rész kontúrjait, le is rajzolták a bejárati részt és a belül elhe­
lyezkedő sírhalmok sémáját. Jurij Szlovohotov szerint a XX. század közepére már
csak három kis sírhalom maradt meg, valamint az egykori kerítés egyik sarokosz­
lopának az alja, ami megegyezett P. L. Muravjov rajzával és az „államellenes bű­
nözők” e szokatlan, közös temetkezési helyéről később megtalált régi fényképpel.
Sok információt tartalmaztak A. M. Nyeljubinnak, a Barguzini kerületi vég­
rehajtó bizottság egykori tagjának visszaemlékezései, bár voltak bennük kétséges
adatok. Majdnem teljes egészében idézem, amit mondott: „Barguzin keleti részén,
a Barguzin folyó partjánál volt a temető. A 20-as években, a forradalom utáni első
esztendőkben a Barguzin főterén tartott nagygyűlés ésfelvonulás után ebbe a temetőbe
mentek az emberek a dekabristák és múlt századi (XIX. századi —A. Fy.) forradalmá­
rok sírjaihoz. Ott is nagygyűlést tartottak. Ilyen nagygyűlésekre évente kétszer került
sok: május l-jén és november 7-én. A temetőben forradalmárok, Küchelbecker és má­
sok sírjai voltak. A nevekre már nem emlékszem, a sírokon kis öntöttvas táblák voltak,
rajtuk az ott nyugvók nevei. Ezeket a táblákat a Petrovszkij Zavod-i vasgyárban ön­
tötték... ”Az információ pontosságát kétségessé teszi az, amit Eduard Gyomin mag­
netofonra felvett: ,A 20-as évek végén a kerületi végrehajtó bizottság úgy rendelke­
zett, hogy az összesforradalmár és Küchelbecker sírját egyesítik. Ezt a feladatot D. A.
Csugyinovra, a kerületi közszolgáltatási hivatal vezetőjére bízták. O munkásokat bé­
reltfel, hatalmas gödröt ásatott a temető északkeleti sarkában, aztán kiásatta a sírokat,
amelyeken a táblák voltak, s a maradványokat átvitték egy közös sírba. A sírfölé dom­
bot hordtak és arra később meszes habarccsal egy téglagúlát helyeztek. (...) A városla­
kók idővel elhordták a téglákat saját házaik építéséhez és más otthoni célokra. M ind az
öt öntöttvas tábla az emlékmű körül volt elhelyezve. Ahelyett, hogy beépítették volna a
gúla falába, egyszerűen nekitámasztották az emlékmű négy falának, az ötödiket pedig
a sarkára tették. (...) Aztán az emberek ezeket a táblákat is elvitték ”346
Nincs ellenvetésem azzal az állítással szemben, hogy A. H. Novomejszkij Pető­
fi Sándor feltételezett sírjára öntöttvas táblát és keresztet tett. A. M. Lusnyikov
szelenginszki kereskedő is rendelt a petrovszki gyárban öntöttvas emlékműveket

346 ffeMUH 3 . B. (Gyomin E.V.): i. m., 129-131.

223
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

és táblákat a Bajkálon túli területen eltemetett számos dekabrista és családtagja­

ik számára, s ezek a mai napig megvannak. Miért ne tehetett volna ilyen gesz­
tust a barguzini politikai száműzöttek emlékének megörökítése érdekében A. H.
Novomejszkij is, bár az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy Barguzinnal
kapcsolatos ilyen ténnyel nem találkoztam a régi könyvekben, csak a helyiek szó­
beli visszaemlékezéseiben. Vannak adatok arról, hogy öntöttvas kereszt helyett bá­
doglemezzel borított fakereszt volt a dekabrista sírján, rajta Küchelbecker vezeték­
neve, valamint kereszt- és apai nevének kezdőbetűi, születésének és halálának dá­
tuma. Később ezt öntöttvas síremlékre cserélték ki, amely a XX. század elején el­
veszett.3,17
Az, hogy az új hatalom ezeket a személyeket közös sírba temette volna, teljesen
kétséges, mivel Mihail Küchelbecker földi maradványait és Petrovics (Petőfi) fel­
tételezett hamvait érintetlenül találtuk meg, akárcsak a temető e részében nyug­
vó más halottakét is. A mai napig áll ott valamilyen kőgúla táblák és feliratok nél­
kül. Ettől nem messze, egy kétlépcsős talapzaton, 1975-ig ott volt Csugyinov, a
barguzini kerületi közszolgáltatási hivatal vezetője által állított obeliszk: sötét mé­
lyedésében alig látható fehér festékkel írva a szöveg: „Küchelbecker MihailKarlovics,
dekabrista, helytörténész. 1835-töl élt Barguzinban. Meghalt 185--.(?)-ben.”Tudo­
másunk van róla, hogy ezt az emlékművet 1959-ben J. Ny. Szlovohotov állította,
a szöveget azonban még nem ő írta fel. Ezért volt az, hogy V. V. Barajev, a Moszk­
vai Állami Egyetem egykori aspiránsa, ma újságíró és a Bajkálon túli területen élt
dekabristák emlékének kutatója 1960-ban még nem látta a feliratot, s erről bí­
ráló cikket írt a Lityeraturnaja Gazetábán (1960. október 29.). Valószínűleg en­
nek hatására vésték fel sietve a szöveget és a dekabrista elhalálozási évét pontat­
lanul. 1975-ben, a dekabristák fegyveres felkelésének 150. évfordulójára a Burját
ASZSZK Művelődési Minisztériuma ezt az emlékművet lebontatta, és helyébe a
ma is látható emlékműcsoportot állíttatta.347348
Kiderült azonban, hogy a dekabrista Küchelbecker „sírhelyét” D. A. Csugyinov,
a kerületi közszolgáltatási hivatal vezetője számára Jurij Nyikolajevics Szlovohotov,
a Barguzini Községi Tanács volt elnöke, az én egyik adatközlőm jelölte ki. Amikor
a nemzetközi antropológiai expedíció 1989-ben megtalálta Mihail Karlovics és lá­
nya földi maradványait, az egykori tanácselnök beismerte: mivel senki nem tudta
pontosan, hogy hol van a dekabrista sírja, kiválasztottak egy névtelen sírhalmot és
arra tették a téglaobeliszket, majd 1975-ben annak lebontása után helyette az em­
lékműcsoportot. Igaz, kicsit tovább, a megmaradt fenyőfák közé.
347 TtwaneHKo A. B. m flp. McTopi-iKO-peBomomtoniibie najvmTHMKM BypaTHM. (Tyivanyenko
A.V. és mások: Burjátia történelmi-forradalmi emlékművei.), Ulan-Ude, 1987., 41.
- rio/iHTwvecKaa ccbi/iKa b Bapryaniie (cTpaHMUH xicTopmi). (Politikai száműzetés
Barguzinban.), Barguzin, 1990. 4. - YeptoMoe H ukojiuü: (Ugrjumov Ny.): i. m., 27.
348 TueaneHKO A. B. w ftp.: Mcropnko-pes o/iiohmohHbie... (Tyivanyenko A. V.: Burjátia tör­
ténelmi...), i. m., 41.

224
 A hogy P etőfi sírját megtaláltuk

Egykori kutatótársam, Eduard Gyomin annyira hitt Nyeljubin visszaemlékezé­

seinek, hogy a Bajkdl című folyóiratban ezt írta: „Ma már joggal vehetjük úgy, hogy
a dekabrista földi maradványai nem eredeti, külön álló sírjában nyugszanak a temető
északkeleti részén, hanem valahol egészen közel, egy 5 -6 személyes közös sírban. Ez
a „valahol egészen közel” mellesleg egybeesik Mihail Küchelbecker és Petőfi Sán­
dor tényleges nyughelyével, amelyeket a nemzetközi antropológiai expedíció meg­
talált. így aztán az „államellenes bűnözők” sírjainak közelében álló közös obeliszk,
amely Csugyinov és Szlovohotov jóvoltából került oda, nem újratemetett forradal­
márok közös nyughelye fölött van, mivel nem volt újratemetés.
Térjünk vissza a fából készült sírkeresztekhez, amelyekről több az adat, m int az
öntöttvas síremlékekről.
A narodovolec Ny. Sz. Tyutcsev visszaemlékezései szerint, aki 18 évvel Miha­
il Küchelbecker halála után került Barguzinba, vannak bizonyos értesülések arról,
hogy ki építette a kerítést a XIX. századi „politikai bűnözők” sírjai köré: „Megma­
radt egyfélig korhadt léc abból a kerítésből, amely a sírját (a dekabristáét - A. Ty.) kö­
rülvette a helyi temetőben. Ezt a léckerítést mi felújítottuk, aztán, mint hallottam, A.
H. Novomejszkij helyi kereskedő újat csináltatott. ”A kereskedőnek ez a gondoskodá­
sa a kényszermunkára száműzöttek sírjairól azzal magyarázható, hogy akárcsak az
egész barguzini zsidó közösség, ő sem önszántából került a Bajkálon túlra, hanem
mert részt vett az európai forradalmi eseményekben. Ha Novomejszkij közös sír­
kertet hozott létre az elhunyt és hozzá lélekben közeli „politikai bűnözők” számára
a XIX. század végén, még mielőtt Barguzinba érkeztek volna az orosz narodnyikok
és proletárforradalmárok, akkor ki lehetett előttük Küchelbecker és Petőfi mellé
temetve? Svigel Ferenc Varga József utódainak elmondása alapján három személyt
nevez meg: Varga Józsefet, Farkas Károlyt és Dom orot Istvánt (az utóbbi 1864-ben
halt meg). Barguzini látogatása idején ott még éltek az 1848-1849-es magyar for­
radalom és szabadságharc nagyon idős hősei közül hárman: Mikor, Kovács és Tóth.
Hataszunszkban (talán Hoto-Uljunszkban) temették el 1865-ben Tormás Feren­
cet, 1879-ben Eöttövényit, majd Babort (az ő keresztjén az eső lemosta halálának
évét). Érdekes, hogy ugyanezeket a neveket említette P. L. Muravjov adatközlőnk,
Kemerovói területi pro kopjevszki tudós, de a sírcsoportok és keresztek fölösleges
részletezése óvatosságra int minket a visszaemlékezését illetően. Mindenesetre volt,
aki eltemesse Petőfi Sándort és elkészítse a sírfeliratát, még ha hibás orosz szöveggel
is. Egyébként a helyi szájhagyomány szerint Petőfi Sándor békében halt meg, fele­
sége, Annuska Kuznyecova és a magyar szabadságharcban részt vett egykori szám­
űzött baj társai körében.
Külön említést érdemelnek Jurij Davidovics Vinokur visszaemlékezései. Ez a na­
gyon idős ember, Moszkvában élő, egykori barguzini lakos, miután elolvasta a saj­
tóban a Petőfi Sándorral kapcsolatos kutatási anyagainkat, levelet írt a Népsza-349

349 ffeMUH 3 . B. {Gyomin E.V.): i. m., 131.

225
A lekszej T yivanyenko: A S Z IB É R IA I „titkos fogoly

va szerkesztőségének arról, hogy pontosan meg tudja mutatni a dekabrista M. K.

Küchelbecker és Petőfi Sándor sírjának helyét. Idézek értékes leveléből:
„Az első világháború után Barguzinban éltek száműzött Lengyelek és magyarok, a mi há­
zunkban egy Dmitrij (Demeter - ford.) nevű magyar lakott. Nyáron gyakran jöttek össze
nálunk az udvarban, énekeltek, játszottak, aztán kimentek a temetőbe másfél kilométerre
a falutól, hogy tisztelegjenek Petrovics Sándor magyar forradalmár emléke előtt. Még kis­
fiúként nagyapámmal, apámmal, a bátyámmal és a száműzöttekkel együtt néha magam is
kimentem a temetőbe a „magyar”(Petrovics) sírjához. A sírján egy kőoszlop állt felírással.
Nagyapám sokjót mesélt róla (Petrovicsról) és kérte, hogy majd temessük mellé. Nagyapám
1925-ben halt meg 85 éves korában, és Petrovics sírja mellé temették. (...) 1963-ban a te­
metőből, ahol nagyapám és Petrovics Sándor sírja volt, egyfiivei teljesen benőtt, sík terület
maradt. De a temető és a sírok helyérejól emlékszem, meg tudom mutatni. ”

Magyar kutatótársaim természetesen azonnal elutaztak Barguzinba, magukkal vit­

ték ezt a nagyon fontos adatközlőt, mivel a feltételezett sírban nyugvó földi maradvá­
nyok exhumálására készültünk, de nem tudtuk teljes pontossággal Petőfi sírjának he­
lyét, csak a narodovolec A. K. Kuznyecov 1887-ben készített fényképe állt rendelke­
zésünkre.
Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor Jurij Davidovics a magyar csoport­
tal és a helyiekkel együtt bement a temetőbe, és a megrendüléstől szinte kővé me­
redt. Egy majdnem puszta területet látott, síremlékek és kerítések, sőt észlelhető sír­
halmok nélkül. A döbbenetes látványtól szinte meg sem tudott szólalni, majd beval­
lotta, hogy nem találja a gyerekkora óta ismerős tájékozódási pontokat, amelyek el­
igazíthatnák.
Nem kisebb izgalomban voltam magam is, amikor a magyar küldöttséget Barguzinba
vittem. A helyi hatóságok, a külföldi vendégek fogadására készülve, valóban hatalmas
munkát végeztek az elhanyagolt temető rendbehozatala érdekében. A kerítéseket kija­
vították, a kidőlt síremlékeket helyükre tették, új kerítést építettek. A helyi közszolgál­
tatási hivatal azonban láthatóan túlbuzgó volt, mert a szeméttel együtt eltakarította a
korhadt fakeresztek maradványait is. Egyszóval a temető területét annyira „tisztára nyal­
ták”, hogy a sírok többsége helyén csak a puszta sírhalmok maradtak meg. Míg koráb­
ban a korhadozó kereszteken néhol el lehetett olvasni az alatta nyugvó személy nevét, fel
lehetett ismerni egyik-másik sírhelyet, most ott mindent eltüntettek, lehetetlenné téve
a tájékozódást. Különösen megdöbbentett engem annak a kis egy-keresztfás keresztnek
az eltűnése, amelyhez mindig kimentem, ha Barguzinban jártam. Sokszor megsimogat­
tam, igyekeztem keresni rajta valamilyen írásnyomot, szeget, a bádogtábla maradványát,
ahogy A. K. Kuznyecov és Svigel Ferenc fényképén láttam. S most, miközben magyar
kollégáimat kísértem a temetőben, oda akartam vezetni őket ahhoz a szokatlan „lutherá­
nus” kereszthez, titokban remélve, hogy a nagy magyar költő nyugszik alatta.
Megértve az idős ember lelki állapotát, nem sürgettük őt, lehetőséget adtunk neki
arra, hogy egyedül barangoljon a temetőben, legyen ideje gondolkodni, elmélked-

226
 Ahogy P etőfi sírját megtaláltuk

ni. De a magány sem segített. Csak a barguzini őslakók útmutatásai alapján sikerült
végre megtalálnia nagyapja, aztán a fivére sírját, s mindannyiunk megkönnyebbülé­
sére a zsidó temetőt a pravoszlávtól elválasztó fakerítés oszlopainak nyomait. Ezután
minden már csak percekbe telt. Az eltűnt kerítés helyére állva, Jurij Davidovics el­
mondta:
-A m ikor a családdal kijöttünk a fivérem sírjához, innen láttam a keresztet Petrovics
Sándor sírján, amelyet a lengyelek is, a magyarok is a költő végső nyughelyének tartot­
tak, ott a verseit szavalták.
—Messze volt a kereszt a kerítéstől?
—Szinte mellette. A kerítésre könyökölve a felírás szövegét is el tudtam olvasni. Két-
három méterre innen.
J. D. Vinokur elmondását Barguzin legidősebb lakosa, Téma Jakovlevna Baskír is
igazolta:
—Barguzinban születtem és öregedtem meg. Most 80 éves vagyok. A keresztre a kerí­
tés mellett emlékszem, fiatalkoromban sokszor láttam. Különbözött a mi keresztjeink­
től és világos színre volt festve.
Alaposan megszemléltük a területet, ahová Vinokur mutatott. Még egy apró dom­
bocska sem volt ott. Csak puszta, sík terület, semmi más. Ez a temetőnek egy olyan
10x20 méter területű, nagyon régi része, ahol az ide temetetteknek már hosszú év­
tizedek óta nincsenek hozzátartozóik, akik gondozták volna a sírjukat. Megörültem
annak, hogy éppen ezen a helyen, egy-két nappal látogatásunk előtt, még ott feküdt
a földön az a biztosan nem orosz ember sírján állt, egy-keresztfás kereszt. A jelenlé­
vők egyetértésével Jurij Davidovics Vinokurral együtt egy cöveket szúrtunk a föld­
be azon a helyen, ahol Petőfi Sándor sírját feltételeztük, megjelölve a jövendő kihan-
tolás helyét.
A szovjet-magyar-amerikai antropológiai expedíció, Morvái Ferenc magyar milli­
omos, a Megamorv Petőfi Bizottság elnöke vezetésével, 1989 júliusának közepén meg­
kezdte a régészeti feltáró munkát, előzetesen egyeztetve azt Barguzin lakosságával, a
kerület vezetőségével és a Burját ASZSZK kormányával. Úgynevezett „kímélő” mód­
szert választottunk, amikor 1 méteres kihagyásokkal 1 méter széles kutatóárkokat ás­
tunk - a sírok várható irányára merőlegesen. Aztán a sír érintetlen részére került sor,
szintén 1 méter szélességben és tovább ugyanígy. Az ásatásoknak ez a régészeti módsze­
re az egyik legtökéletesebb, a kijelölt területnek csak a felét tárja fel, de gyakorlatilag
olyan információkat nyújt, mint amilyeneket a kutató teljes ásatással kapna. Temetők­
ben ez a módszer a leghatékonyabb: a régész „kitapogat” minden sírfoltot és nem érin­
ti a sírkert üres helyeit. A mi esetünkben, amikor Petőfi Sándor feltételezett sírjának
helyét kerestük, az ásatást nagyon meggyorsította, hogy az antropológusoknak elegen­
dő volt csak a koponyát megnézniük, hogy megállapíthassák a halott nemét és faji ho­
vatartozását. Ha a koponya szembetűnően női vagy mongoloid jellegű volt, vagy az
állkapocsban nem volt meg a nagy magyar költőre jellemző, bal felső kiálló szemfog,
azt a sírt tovább nem bontottuk, mivel nem volt értelme. A szükséges dokumentáci-

227
A lekszej T yivanyenico: A szibériai „titkos fogoly

ót természetesen, ilyenkor is elkészítettük, mint arról Szabó Géza, a Magyar Tudomá­

nyos Akadémia régésze, könyvében beszámol.350
Az első napi munka végén már tudtuk, hogy a 10 szelvényben 18 sírfolt van, nem
számítva annak a három csecsemőnek a kis koporsóját, akiket alig néhány centimé­
ter mélyre temettek el. Ezek a sötétbarna sírfoltok jól kirajzolódtak az érintetlen rózsa­
szín és köves talajon. Ha a sírfoltokban tűzrakásból származó faszénmaradványok vol­
tak, az arra utalt, hogy a halottat télen vagy tavasszal temették el, mivel a sírgödör ki­
ásásához a barguziniaknak tüzet kellett rakniuk (akárcsak most is), hogy felolvasszák a
fagyott talajt.
Az ötödik sír különösen felkeltette a figyelmünket. Abban egy 60 év körüli észa­
ki és részben kelet-mediterrán típusú férfi csontváza feküdt, a magas homlokú kopo­
nyán őszes haj marad vá nyo lehal és bajuszdarabkákkal. Kiszely István, a Magyar Tudo­
mányos Akadémia vezető antropológusa rámutatott a ferde orra, az elferdült gerinc­
oszlopra, a csontízületek betegségére és más tünetekre, amelyek eszembe juttatták M.
K. Küchelbecker antropológiai jellemzőit rendőrségi kartotékjából. S amikor Kiszely a
sírgödörben állva a koponyával a kezében, elgondolkodva ezt mondta: „Hogy került ide
egy németi", óvatosan megjegyeztem:
—Vajon nem Küchelbecker ez? Ö volt abban az időben az egyetlen német egész
Barguzinban.
Mindenki izgatottá vált. Az egyik barguzini helytörténész hazaszaladt, és Kiszely ké­
résére elhozta Mihail Karlovics portréját, valamint a rendőrség által barguzini letelepí­
tése előtt készített törzslapjának szövegét, ismertetőjelei leírásával. Amikor a munkások
megtalálták egy kislány sírját szorosan az előbbi mellett, minden kétség eloszlott: köz­
tudott, hogy a dekabristát gyermekkorában elhunyt kislányával együtt temették el. Az
Ulan-Udéba érkezett, akadémiai dekabrista-kutató tudósok a történelmi források alap­
ján beazonosították az elhunytnak a sír teljes feltárásakor talált tárgyait: nyakba való ke­
resztjét, gyűrűjét az ujján, ruhafoszlányait stb. Még a testet alátámasztó kis farudacskák
is megvoltak: tudjuk, hogy Küchelbecker a ház melletti földhányáson ülve halt meg, s
mire megtalálták, beállt a hullamerevség, és nem tudták kiegyenesíteni a testét.
Megtaláltuk tehát a kiindulópontot, amelyre „támaszkodva” folytathattuk Petőfi
Sándor sírjának keresését. A. K. Kuznyecov 1887. évi fényképe alapján készítője he­
lyére álltunk, gondolatban elképzeltük a két temetőt elválasztó kerítést, a fákat (a gyö­
kerek maradványait megtaláltuk az ásatáskor), és próbáltuk megállapítani a képen lát­
ható kereszt hozzávetőleges helyét. Csodálatos módon egybeesett az a korábban J. D.
Vinokur útmutatása alapján levert cövek és az évtizedek óta a földön hevert kereszt he­
lyével. Ott, az 5-ös szelvényben megláttunk egy sötét sírfoltot. Miközben ennél a még
ismeretlen sírnál dolgoztunk, elmondhatom, hogy a szívem a torkomban dobogott.
Másnap, július 17-én (éppen a születésnapomon!) 128 centiméter mélyen a várt
koporsómaradvány helyett hirtelen emberi csontok tűntek fel. A földdel elkeveredett

350 Szabó Géza: Ásatás Barguzinban. A régész egy legenda nyomában. Bp„ 1990.

228
 A hogy P etőfi sírját megtaláltuk

széndarabok arról árulkodtak, hogy a halott temetésekor tüzet raktak a földre, tehát
olyankor temették, amikor a talaj még nem olvadt fel ilyen mélységben. (Szibériában,
különösen a Bajkálon túli terület északi vidékén, a talaj csak a nyár közepén meleg­
szik fel.) Kiszely sürgette a régészeket, hogy mielőbb tisztítsák meg ecsettel a koponyát
a földtől. Előttünk volt a széles, egyenes homlok, a két szemüreg és az orriireg... Sza­
bó Géza és Kiszely István meglepődött kiáltására mindannyian megborzongtunk: a bal
felső állkapocsban ott volt a kiálló szemfog! Petőfi Sándor testi sajátosságainak fő meg­
különböztető jele.
Aznap este, akárcsak az előző és a következő napokban, Kardos László és Borzák Ti­
bor a barguzini szállodából a hordozható rádióadójukon közölték a magyarországi,
kecskeméti állomással az első rövid hírt, a régóta várt egyedülálló leletről. Több ezer ki­
lométer távolságból, az éteren át, alig hallhatóan jött az izgatott kérés az adást vevő rá­
dióstól, hogy ismételjük meg a hírt másodszor, harmadszor...

229
 A 7 - E S S Z Á M Ú S ÍR H A L O T T JA

A 7-es számú sír halottja

Petőfi Sándor csontvázának tisztítása a régi barguzini temetőben 1989. július 18-
án folytatódott, és 20-ig tartott, utána az antropológusok megkezdték a maradvá­
nyok vizsgálatát tábori laboratóriumi körülmények között, pontosabban, közvetle­
nül a temetőben, egy deszkákból összeszegezett nagy asztal mellett. Szibériába ké­
szülve az amerikai és magyar tudósok irodalmi és más források alapján Petőfi Sán­
dor testi ismertetőjeleiből legalább 40-et gyűjtöttek össze, amelyeknek feltétlenül
egyezniük kellett a csontváz jegyeivel. Kiszely István elmagyarázta nekünk, hogy
ezek az ismertetőjelek együttesen nagyon fontosak, mivel nem létezhetett még egy
másik ember ugyanilyen jegyekkel az emberiség története óta. Például 5 hasonló
ismertetőjel ezer közül, 10 - százezer közül, 20 —sok millió közül még egy ember­
nél fordulhatna elő, de 40 azonos vonás nem lehet két embernél.
Kiszely István tudta, mit beszél. Nem véletlen, hogy a tudományos világban
olyan nagy tekintélynek örvendett ez a világhírű antropológus, aki hosszú évek so­
rán az egyiptomi múmiák és az ősi kínai császárok földi maradványai tanulmányo­
zásának és azonosításának elismert tudósa volt. Kiszely István vitathatatlan érde­
me, hogy kidolgozta és bevezette a csontvázak tanulmányozásának egyedi, citrátos
módszerét. Egyébként a tudományos társadalom méltóan értékelte Kiszely István­
nak Petőfi Sándor csontváza barguzini azonosítását, az UNESCO érmével tüntet­
te ki a tudóst.
Hogy megértsük, mennyire fontosak voltak a nemzetközi antropológiai expedí­
ció által Barguzinba hozott anyagok, érdemes idézni dr. Salamon Henrik profesz-
szor szakvéleményét, amely a Fogorvosi Szemle című lapban jelent meg még 1923-
ban, s amit a Magyarság 1940. szeptember 18-i száma újraközölt:

„Petőfi, koponyája alakja miatt is, könnyen felismerhető.

Salamon orvosprofesszor nyilatkozata a Magyarság számára.
Petőfi alsó fogsorának két szemfoga is erősen kiállott.
Ha megbízható irodalmi adalékoknak az alapján próbáljuk Petőfi koponyájának
pontos jellegét megállapítani, akkor a következő eredményhez jutunk: Petőfi kopo­
nyája felfelé szélesedő, homloka keskeny, de magas, domború és elörehajló. Szemgöd­
rei nem nagyok, az orrtö behorpadt, az arccsontok kiállók, az orr hosszúkás, kes­
keny, az álla hegyes és kissé keskenyedő, fogai nagyok, hófehérek, hiánytalanul meg-

231
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

vannak, bal szemfoga erősen kiáll a sorból. Petőfi szájpadlásának alakjára is kö­
vetkeztethetünk, minthogy beszéde gyermekkorában orrhangú volt, sőt, az s betűt
még nagykorában is öblösen ejtette. Ebből következtethető, hogy korai gyermekségé­
ben duzzadt garatmandulái voltak. Petőfinél azonban a garatmandulák csakhamar
visszafejlődhettek, a fogazatra nem voltak káros hatással, a szájlégzésre annyira jel­
lemző állcsont- és fogsor-rendellenesség sem alakult ki tovább nála, amikről arcké­
pei is tanúskodnak.
A z irodalmi feljegyzések nyomán —folytatta az orvosprofesszor —Petőfinek fogazat-
beli rendellenessége abban nyilvánult meg, hogy a bal felső szemfoga kiállott, továbbá
említés történik arról, hogy az alsó ajka kissé duzzadt volt. A képtanulmányozásból ki­
derül, hogy az arcképeken nem állapítható meg a felső bal szemfog kiállása, de ennek
oka egyrészt a művészek idealizáló hajlama, másrészt mert az első nyers levonaton (a
dagerrotípián —A. Ty.) a vízcsepp ezt a tájékot elmosta. Igen jól látható azonban va­
lamennyi képen az alsó ajak duzzadtsága, és különösen jellegzetesen a Jankó rajzon és
Dobai Székely rézkarcán.
Már most m it mond nekünk az a duzzadó ajak, a mögötte lévő alsó fogakra vonat­
kozólag? Ez a duzzadt ajak a szakember előtt még halóporában is beszédes, és a szájzu­
gok mentén húzódó kis kipúposodásával még azt is elárulja, hogy legerősebben az alsó
két szemfog állt ki, illetőleg pontosabban: erőteljes hossztengelyi eltorzulást mutatnak.
Állításomról előadás keretében is bizonyítékokkal szolgáltam. Felmerült az a kérdés is,
hogy miért nem látták azok a megfigyelők, akik hallottak Petőfi kiálló felső szemfogá­
ról és az alsókról is. A felelet egyszerű, mert az alsófogsort csak nevetés alkalmával lehet
látni, és Petőfi nem szeretett nevetni, amit különben egyik költeményében is megegyez:
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésemet ritkán hallani.

Érthető, hogy Petőfinél még ismerősei közül is csak kevesen vették észre kiálló alsó szem­
fogait. Petőfinek rendellenesfogazata volt, mert kicsiny állcsontjai voltak, szájpadlása kis­
sé keskeny és kissé magas volt, balfelső szemfoga erősen kiállt a sorból, jobb felső szemfo­
ga szintén, de jóval kevésbé, továbbá összes alsó elülsőfoga erősen összetorlódott a két alsó
szemfog gyökerével ugyanabban a sorban, de erőteljes, körülbelül 90 foknyi hossztengely
körüli elfordulással, mellső élével a sorból kifordult, ezért alsó ajka kissé kifelé szorult. Pe­
tőfi sovány arcvonásaiból tehát kicsiny állcsontjai és sajátságosán előreálló alsó ajkaiból,
valamint nagyfogaiból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy elsődleges, tehát törzsfejlő­
dési alapon kialakidtfogsoranomáliája volt. Összegezve most már Petőfifogazatának ka­
rakterét, a rendellenes diagnózisát a következőkben állapíthatjuk meg: Általános, az egész
fogazatra kiterjedő elsődleges phylogenetikus és a belsőfélében másodlagos anomália.
Amennyiben tehát arra kerülne a sor, hogy Petőfi sírját felbonthatnák, meg lehetne
pontosan állapítani, hogy a sír Petőfi porait takarja-e vagy pedig sem. De még tömeg­
sírból kihantolt sok ezer koponya közül is meg lehetne állapítani, hogy melyik Petőfi
koponyája.

232
 A 7 - E S S Z Á M Ú S ÍR H A L O T T JA

A z iliszunszki sírra vonatkozó híreket nagy örömmel és érdeklődéssel vettem, mert

hosszú évtizedek óta foglalkozom a kérdéssel, nem lehet közömbös tehát számomra az
olyan hír, amely Petőfifellelhető sírját kívánja bizonyítani. ’551

A nagy magyar költő koponyájának erre az antropológiai elemzésére különösen

érdemes odafigyelni, mivel a professzor által felsorolt összes jellemző jegyek telje­
sen ráillettck Petőfi Sándornak a 7-es számú sírban megtalált koponyájára.
Idézzük fel Petőfi néhány barátját és kortársát, hogy mit mondtak, illetve írtak
a költő alakjáról:
Orlai Petrics Soma (1839): „Középmagasságú, szikár, fehérszínü arcú, sötétbar­
na hajú ifiú, villogó, fekete szeme fehérjét vércsíkokfutották át. Daczos kifejezésü duz­
zadt ajkai fölött a bajusz csak most serkedett, hosszú nyaka leeső vállai közül meztele­
nül nyúlt fiöl. ”
Sass István (1902): „Bal szemfoga két mellékfog által növéskor helyéből kitolatván,
igen előre állt, és kacagása közben nagyon is láthatóvá vált. Fogazatának eme rendelle­
nessége, a mely ritka, annyira jellemző, netán még nyomra vezető is lehetne... ”
Sárkány Sámuel (1911): „Gyermekkorában is vékony, hosszúnyakú, elörehajlott
termetű, sörtésfekete hajjal, észrevehető orrhanggal (...), kiálló bal szemfoga olyan fu r­
csává és szokatlanná tette arczát..."
Egressy Ákos: „Petőfi hangját a sok éjjelezés s különösen a szakadatlan dohány­
zás tompává, ércztelenné tette. De azért beszéde kellemes. (...) Két szemfoga, ha neve­
tett, a fogsorból kissé előreállóbbnak tűnt fö l (...), erős állcsontjai sovány, vékony ar­
cának rendkívül határozott jelleget, erős kifejezést adtak. (...) Magas domború hom­
lokát sűrű fekete haj körítetté. (...) Térde nehezen hajlott. (...) Bicegni, sántítani kez­
dett a meredeken... ”
Salamon Henrik (1923): „Petőfi koponyája felfelé szélesedő, homloka keskeny, de
magas, domború és előrehajló. Szemgödrei nem nagyok, az orrtö behorpadt, az arc­
csontok kiállók, az orr hosszúkás, keskeny, az álla hegyes és kissé keskenyedö, fogai
nagyok, hófehérek, hiánytalanul megvannak, bal szemfoga azonban erősen kiáll a
sorból. ”
Jakov Ignatovics (1848): „Valami szemembe ötlött, ez pedig arcának és fejének
szerb jellegzetessége. Termete közepes volt, vékony, szinte apró. Feje kisebbszerü, kerek,
homloka nyílt, kissé nagyobb, de mégis arányos, nem kidomborodó, de nem is élesen
hátrÁnyomott, arca félig ovális, száraz, sárgásán sötét színű, arccsontjai —soványsága
miatt — mondhatnám, kiugrók, mégsem nagyok, állcsontja és a szája keskeny, az orra
sem római, sem égbe meredő, hanem a szokásos közepes, tövében kissé horpadt, a sze­
me az arcához képest nagyobb, fekete, igen mélabús kifejezésü; arcvonásaifinomabbak,
de harcot és szenvedést mutattak; szakálla kissé hegyes, haja fekete, sűrű, göndörödő. ”351

351 Salamon Henrik: Petőfi koponyája és rendellenes fogazatának meghatározása. Abonyi Ernő;
Petőfi, koponyája alakja miatt is, könnyen felismerhető. Magyarság, 1940. szeptember 18.

233
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

Jókai Mór (1886): „Halvány, szikár arca letörölhetetlen dac kifejezését hordta ma­
gán mindig, rendbeszedhetetlen sűrű haja felállt az égfelé, orra római szabású volt, de
kissé hegyes: szemei bátrak és szögezök, homloka nyílt, ajkai szépek, csak amikor neve­
tett és nevetése olyan volt, m int egy kínzotté (...), olyankor tűnt ki egy a sorból kiálló
hegyesfog, mely valami démoni kifejezést adott arcának. (...) Petőfi nem volt eszményi
alak egyférfiben. (...) Egész lénye, tekintete komor, zárkózott. ”
Sárkány Miklós: „Megnyúlt arcú, hegyes állú fiatalember volt, fejefen t szélesedett... ”
Törökfalvy Pap Zsigmond: „ Tartása egyenes, arca szikár, sötétbarna haja hátulról ap­
róra nyírva (...), az üstökhaj bősége látszólag alacsonyabbá tette Petőfi homlokát, melynek
szemöldökei köztfüggőleges redő látszott. (...) Kis szája, telided alsó ajka volt... ”
Teleki Sándor: „...Petőfi középtermetével valamivel magasabb alak, sudár növés­
sel, arányos testtagokkal, fesztelen mozdulattal, sűrű, tömött, felálló kurta hajjal, a két
szemöldök közt néhány ránc (...), szép kicsi száj (...), arcának bőre sárgásbarna volt
(...), ajkai a szokottnál valamivel vastagabbak, jó l állt rajtok a mosoly (...), nyaka
hosszú... ”
Petőfi Sándor alkatának sok felsorolt jellemzője látható az 1847-ben készült
egyetlen dagerrotípián és számos róla készült festményen:
Barabás Miklós (1845) festményén Petőfi alakja erősen idealizált: nem látható a ki­
álló szemfoga, bozontos haja és szemöldökének erős vonala. Igaz, alsó ajka kicsit duz-
zadtabb, dejellemző ismertetőjelek nélküli. 1846-ban is hasonlóan ábrázolta a művész
a költőt tusrajzán. Petőfi úgy néz ki rajta, m int egy „világi szalon törzsvendége”. A z
1848-ban készült harmadik rajzon a költő vonásai már hasonlóak a dagerrotípiához.
Orlai Petrics Soma (1849) festményén láthatók a költő arcának egyes jellegzetessé­
gei, különösen kiálló arccsontja, hosszú arca, keskeny állkapcsa és kerek álla. A z ember­
nek az az érzése, hogy a felső ajka mögött kiálló szemfog van. Maga Petőfi Sándor va­
lószínűleg ezt a portrét tartotta a legsikeresebbnek: már szibériai száműzetésében, érez­
ve közeli halálát, gondolatban festőművész barátjáhozfordul azzal a kéréssel, hogy ké­
szítsen róla még egy képet „m int Hunor és Magyar utódjáét ”, s legyen az „szent bosszú ”
a rabságba döntött ország ellenségei számáraX2
Mezey József emlékezetből festett képén is jól látható a kiálló szemfog nyoma.
Egy másik festő, Jankó János rajzáról Berecz Károly, Petőfi Sándor kortársa ezt
mondta: „Megdöbbentő! Nyomtalanul eltűnt, s most mintha jeltelen sírjából lépett
volna ki. ”
Kihagyva a nemzetközi antropológiai expedíció által megtalált barguzini földi
maradványok azonosításának hosszú procedúráját, kivonatokat közlök a csontváz
beazonosításának egyes eredeti jegyzőkönyveiből, amelyeket a szakemberek készí­
tettek és írtak alá, valamennyien közvetlenül a temetőben:
„A csoport (a síroké - A. Ty.), amelyik különbözik a helyi antropológiai ismertetője­
lektől, a múlt (XIX.) század közepén elhunyt politikai számüzöttek sírjainak első sora.352

352 Armando Lucifero: i. m.

234
 A 7 - E S S Z Á M Ú S ÍR H A L O T T JA

A számüzöttek sírjait (...) a zsidó temető kerítése mellett tártuk fel és azok tovább foly­
tatódtak nyugati irányba. A z 5-ös számú sírról korabeli ábrázolások és az előkerült tár­
gyak alapján minden kétséget kizáróan sikerült megállapítani, hogy az az 1859-ben
elhunyt, dekabrista M ihail Karlovics Küchelbecker végső nyughelye.
A 7-es számú sírba minden bizonnyal olyan személyt temettek el, aki 1859 előtt
hunyt el...
M. K. Küchelbecker földi maradványainak beazonosítása feloldott minden ellent­
mondást Petőfi Sándor barguzini sírjának helyére és az arra utaló forrásokra vonat­
kozóan.
A múlt század közepének barguzini temetőjére vonatkozó adatok hitelességét, továb­
bá J. Vinokurov, A. Treszkin, P. Muravjov és Svigel Ferenc állításainak valódiságát a
feltárás során végzett megfigyelések alapján igazoljuk.353

A dekabrista Mihail Küchelbecker maradványai azonosításának idézett jegyző­

könyve nem annyira fontos a mi témánk szempontjából. Idézek viszont Petőfi
Sándor hamvainak előzetes szakértői vizsgálatából, amelyet Kiszely István (Ma­
gyarország), Bruce Latimer és Clyde Simpson (USA), valamint Alekszej Burajev
(Szovjetunió) antropológusok írtak alá:
„A csontváz koponyája a homlokvarratok nyitva maradása miatt magas. A z állcson-
ti tájék igen keskeny és a fogsorív előreálló, az állkapocs magas, az állcsúcs előtt homo-
rulat található. A balfelső szemfog erősen kiáll a száj síkjából a felső második metsző­
fog hiánya miatt.
Összesfogai nagyok, előreállóak, ebből a síkból még kiemelkedik a balfelső szemfog.
Összességében az egész arc az ismert dagerrotípiával megegyező jelleget mutat. Mivel
a dagerrotípia a szemben levőtől 17 fokos eltérést mutat, így átszámoltuk az általunk
kapott, szemből vett méreteket 17fokos „skurcban”levőre, így teljesen szoros méreteket
kaptunk a dagerrotípiáéval.
A koponyán levő varratcsontok és a meglevőfogak kopási felszíne alapján számított
életkor 30-35 év közöttire határozható. A fogak egy része valamivel a halál előtt (2-3
hónappal) esett ki.
A 7. sz. csontváz neme egyértelműen férfi, a hosszúcsontok, bár nem túl erősek, az
azokon levő izomtapadási felszínek mégis erőteljesek. A medence nőies, az ischium-
pubis jelző 93-as, a férfias jelzőhatár szélén álló.
A z incisurg maior ischiadia már egyértelműen férfias. A medence megfelel az iroda­
lomból ismert „nőies”-nek. A medenceszélesség 265 mm, azonos Petőfi Sándor Buda­
pesten található ruhájáéval.
A vázcsontok — a sacro-ilium ízesülése és humerus fem ur proximalis epiphysise
—alapján az életkora 30-35 év közé tehető. Ugyanilyen életkorra mutat a középső
claviculáris epiphysis is.

353 Dokumentumgyűjtemény. Budapest, 2015., 39-40.

235
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „titkos fogoly1

A termetet részben a sírban mértük, részben a hosszúcsontok alapján számítottuk ki.

Ez Bach-Breitinger és Pearson-Wolansky képleteinek átlagolása alapján: 165-166cm;
azonos a Petőfi Sándor ruhájából kiszámítottál és az irodalomból ismerttel.
A vázcsontokra azt mondhatjuk, hogy „egészségesek”. Mindkét sípcsonton azonban
kisebb csonthártyagyidladás utáni állapot mutatható ki az alsó harmadában; a bal
sípcsont proximalis felső-külső részeken egy fiatalkori trauma nyomai mutathatók ki
—erről irodalmi adataink vannak. A bal hármas bordán régi, gyógyult törés nyomai
láthatók. A jobb 6. és 7. bordán a belsőfelszínen egy régen lejátszódott tbc-s folyamat
nyomai mutathatók ki.
A z expedíció elindulása előtt a két amerikai antropológus méreteket vett Petőfi Sán­
dor katonai zubbonyáról. E méretek és a vázcsontokon vettek azonosak egymással.
A zubbony kézhosszúsága 58 cm, a humerus-radius hosszúsága 55,2 cm. A z ischium
vállszélesség a zubbonynál 70 cm, a vázcsontokon vett méret 68,5 cm. A zubbony
nyak-váll közötti távolsága 17,5 cm, a vázcsonton a clavicula hossza 17,3 cm.
Mivel a koponyán és a vázcsontokon egyetlen olyan jelleg nincsen, amely ellentmon­
dana Petőfi Sándor testi adottságainak, viszont az irodalomból ismert összes jegyek
(„farkasfog”, homlok, fogak, áll, testi sérülések) megtalálhatók a csontvázon, ezértfele­
lősségünk tudatában kijelentjük, hogy az 198.9. július 17-én a barguzini 7-es számú
sírban talált csontváz azonos Petőfi Sándoréval.
Barguzin, 1989. július23. ”iVl (Dokumentumgyűjtemény. Budapest, 201 5., 43-
45. old.).

Kivonat a szovjet és magyar szakemberek nagy csoportja (akik egy része először
érkezett a megismételt azonosításra) által a Szovjetunió Tudományos Akadémiája
Szibériai Tagozatának Burját Tudományos Központjában 1989. szeptember 21-én
aláírt jegyzőkönyv-záradékából:
„Az antropológusok által készített tudományos beszámolók Petőfi Sándor 26jellegze­
tes ismertetőjelére mutatnak rá, amelyek a megtalált csontvázon fellelhetők. A z 1989.
szeptember 21-én végzett, megismételt vizsgálat eredményeképpen újabb jellemző is­
mérvekre derült fény, amelyek figyelemre méltóak. Ezért befejezett ténynek tekinthet­
jük Petőfi Sándor földi maradványainak megtalálását. ’555

Rendelkezésünkre áll A. I. Burajev szovjet antropológus hasonló tartalmú, külön

szakvéleménye, amelynek befejező részében ez olvasható:
„Az elvégzett vizsgálatok előzetes jellegűek. (...) Ennek ellenére, figie lembe véve Pető­
f i Sándor antropológiai jellegzetességeit, amelyeket életében jegyeztek fel és Kiszely István
mutatott be, meg kell jegyeznünk, hogy nincsenek olyan antropológiai adatok, amelyek
alapján azt állíthatnánk, hogy a 7-es számú sírból előkerült csontváz nem Petőfi Sándo-

354 Dokumentumgyűjtemény. Bp. 2015., 43-45.

355 A szerző irattára.

236
 A 7 - E S S Z Á M Ú S ÍR H A L O T T JA

ré. Ugyanakkor vannak azonos vonások, amelyek közül a legnagyobb figyelmet a balfel­
ső szemfog érdemli. Ily módon Petőfi Sándor «.szibériai verziójának» van jogalapja. ’656
Ez a Burját Tudományos Központ 2015-ben véglegesen lezárta a Barguzinban
talált földi maradványok hosszas, majdnem negyedszázados azonosítási történetét,
miután a külföldi vizsgálatok alapján szakvéleményt készített a Megamorv Pető­
fi Bizottság számára:
Megamorv Petőfi Bizottság
(Magyarország, 3232 Gyöngyös, Avar u. 7-)
Morvái Ferenc Elnök Úrnak

Tisztelt Elnök Úr!

Köszönettel megkaptuk és megvizsgáltuk a címünkre küldött, svájci, amerikai, orosz
és kínai tudósok által készített DNS-vizsgálatok eredményét.
A z Oroszországi Tudományos Akadémia Szibériai Tagozatának Burját Tudományos
Központja elfogadja a szakvéleményeket, amelyek alapján a barguzini temetőben a
7-es számú sírhely régészeti feltárásánál Petőfi Sándor magyar költő maradványai ke­
rültek elő, különösen figyelembe véve a kínai szakvéleményt, továbbá munkatársunk,
Burajev A. I. antropológus és Tyivanyenko A. V professzor véleményét, akik részt vettek
a 7-es számú barguzini sír régészeti feltárásában.
Gratulálunk Önnek a szakvéleményekhez, a Megamorv Petőfi Bizottság meghívásá­
ra a Burját Tudományos Központ résztfog venni 2015. július 17-én Budapesten Pető­
f i Sándor magyar költő temetési szertartásán.
B. V Bazarov, a Burját Tudományos Központ elnöke.
2015- április 7., Ulan-UdeN7

Essék szó konkrétan Petőfi Sándor és a 7-es sírból származó csontváz (feltételez­
hetően Zander /Alekszandr/ Petrovics) antropológiai és egyéb összesített jellegze­
tességeiről, amelyek a Barguzinban talált maradványok beazonosításául szolgáltak:

1. Petőfi 1823. január 1-én született (életrajzi adatai szerint).

—A 7-es számú sírban talált személy legalább 32,5 évet élt, ami korban megfe­
lel Petőfi Sándor születési dátumának (a koponya homlokvarrata, a fogak épsége, a
vállszélesség, a combcsont és a sípcsont hossza, valamint a gerincoszlop utolsó csi­
golyáinak állapota alapján).
2. Alekszandr Petrovicsot korábban temették el, m int a dekabrista M. K.
Küchelbeckert (Morokovék, Svigel Ferenc és Barátosi Lénárt Lajos elmondása,
valamint a sírok famaradványai alapján Svájcban elvégzett dendrológiai szakértői
vizsgálat szerint 1856-ban).

356 Dokumentumgyűjtemény. I. m., 55.

357 Dokumentumgyűjtemény. I. m., 17.

237
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly'

—M.K. Kiichelbecker 1859-ben halt meg.

3. Petőfi Sándor eredeti neve megkeresztelésekor Petrovics Sándor volt (apja
neve István).
—A barguziniak a száműzöttet Zander, Sándor, Alekszandr Petrovicsnak nevez­
ték, s csak halála után a hozzá legközelebb állók Petőfinek. A helyi őslakosok emlé­
kezetében Sándor Vengerov „magyar őrnagy-költőként”, „külföldi költőként” ma­
radt meg.
4. Petőfi férfi volt, de mindenki megjegyezte „nőiességét” véznasága és testi rend­
ellenességei - szűk mellkas, keskeny vállak, hosszú nyak, kissé széles csípő - miatt.
—A 7-es számú sírban talált személy a homloka, szemöldökív-csontja, kopasz­
sága, nyakszirtjének alsó vonala, alsó állkapcsának sarka, kulcscsontja alapján fér­
fi volt. Igaz, medencéje a nőiesség határát súrolta, ezért opponenseink a maradvá­
nyokat női csontváznak hitték. Ugyanakkor nem vették figyelembe, hogy a sír fel­
tárásakor nadrág nyomait találták. Az angliai laboratórium szakvéleménye a csont­
vázszövet mintája és az Y kromoszóma vizsgálata alapján férfit állapított meg. A
nemzetközi szakértői vizsgálat véleménye: „A comb- és sípcsontok szilárdak, és raj­
tuk az izomtapadási felszínek erősek, ami a férfi nemre jellemző. A medence felső
részének ívelése és alakja szintén férfi nemre utal. A medence alsó része, különö­
sen a szeméremcsont ívének hossza kevésbé férfias jellegű, de ágának hossza és an­
nak széle a férfialkatra jellemző, akárcsak a szeméremcsont íveinek sarkai. Bár az ív
hossza bizonyos mértékben problematikussá teszi a nem megállapítását a medence
alapján, de az adatok összessége alapján férfiról beszélhetünk.”
5. Petőfi testalkata és csontszerkezete tehetségére és férfias jellegére utal. Kézfo­
gása vasmarokra vallott. Birkózásban legyűrte ellenfeleit, akik testalkatukat tekint­
ve jóval erősebbeknek látszottak. Petőfi Sándor testalkata a szó általánosan elfoga­
dott értelmében nem volt férfias, inkább vézna, gracilis volt. Erős csontszerkezete
mellett csak külsőleg látszott törékeny alkatúnak (Sass István). Vékony volt, köze­
pes termetű, bajuszos, fekete hajú (Orlai Petrics Soma).
—A 7-es számú sír halottjának vékony csontjai voltak, de az izomtapadási he­
lyek erősek. Hozzá volt szokva a fizikai munkához, a gyalogláshoz. Az alkar fel­
ső része és a combcsont erősen fejlett, férfias, akárcsak a szárkapocs és a medence-
csont. Alekszandr Petrovics közepes termetű volt, kis bajuszt viselt és a haja feke­
te, az arca sötétebb volt (külsőleg „cigánynak” nézett ki - L. A. Kuznyecova). Az
amerikai antropológusok szakvéleménye szerint a csontváz maradványai megfelel­
nek Petőfi Sándor sujtásos atillája méreteinek, amelyet a budapesti Petőfi Irodalmi
Múzeumban őriznek. Tehát Petőfi Sándor és Alekszandr Petrovics testméretei egy­
beesnek. A nem teljesen fejlett mellkasról - ami ugyan ellentétben áll a nagy me­
dencecsonttal és az erős lábakkal, hosszú kezekkel, vastag combbal - rendelkezé­
sünkre álló adatok is megfelelnek.
6. Petőfi Sándor testmagassága Orlai Petrics Soma festménye alapján, amelyen a
költő atillában van és íróasztal mellett ül egy széken (a Petőfi Irodalmi Múzeum-

238
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

Oroszországban ritkán fordulnak elő, Szibériában pedig gyakorlatilag nincsenek,

kivéve a betelepülőket.
14. Feje fölfelé szélesedő, homloka magas és erősen előrenyomott (Jókai Mór). A
koponya fölfelé szélesedő (Salamon Henrik). A feje fent szélesedett (Sárkány Mik­
lós). Homloka magas (körözőlevél).
- A 7-es számú sírból előkerült koponya homloka közepesen széles, de magas.
Szembetűnő, hogy rendellenesen magas és előrenyomott a homlok.
15. Petőfi szemöldökei között függőleges horpadás van (Sárkány MiHós).
- Az eltemetett holttest koponyáján rendellenes homlokvarrat van, amely füg­
gőleges horpadást képez.
16. Éles orrnyereg, a homlokánál benyomott. Mélyen ülő orr (Jókai Mór). Ez jól
látszik a Petőfiről készült dagerrotípián is.
- A 7-es számú sír koponyájának orrnyerge viszonylag beesett és nyomottnak
tűnik.
17. A pofacsontok erősek és kiülők voltak (Jókai Mór).
- A „barguzini” koponyán a járomívek viszonylag keskenyek, de magasan állnak
és kiugró végűek, ami az arcnak férfias jelleget ad. A felső állkapocs behorpadt. A
fogágy az ún. „farkasfog” környékén mély, ami sajátságos jelleget ad az arcnak. (L.
a 18. sz. is).
18. Erős állcsontjai arcának rendkívül határozott jelleget, erős kifejezést
adtak (Egressy Ákos). Hegyes állá (Sárkány Miklós). Állszöglete oldalra áll. A
felső állkapcsa keskenyebb. Oldalról nézve a állcsúcs magasabb.
- Az áll és az arcéi a koponyán felfelé törekvő, az alsó állkapocs viszonylag kicsi,
keskeny, az áll egészen alacsony, gúlaszerű. A m entum (áll-ford.) előrenyúlik, ol­
dalról nézve az embernek az a benyomása, mintha kissé felfelé görbülne. Az állka­
pocs szélei dudorosak, ami szigorú kifejezést ad az arcnak.
19. A szemüregek kicsik, de mélyek, a szemek mélyen ülők (Salamon Hen­
rik).
- A magas homlok alatt a szemek viszonylag mélyen ülnek a kerek nagy szem­
gödrök miatt. A szemgödrök erősen kirajzolódnak, ami a szemek mélységét bizo­
nyítja.
20. Petőfi balkezes volt.
- A kéz csontjai arányosan fejlettek, de a bal kéz izomfelülete valamivel erősebb
a jobbénál.
21. A bal sípcsont görbe. Egressy Ákos megjegyzi a bal láb görbeségét.
- A Magyar és a Szovjet Tudományos Akadémia nemzetközi szakbizottsága
1990-ben Moszkvában a barguzini földi maradványok vizsgálatánál megállapítot­
ta a bal sípcsont görbeségét, születési rendellenességét.
22. Az arc méretei és arányai: Petőfi Sándor koponyája olyan, „minőt évez­
redek alatt alig egy-kettőt szokott alkotni a fukar természet” (Meltz Hugó).
- A 7-es számú sírból előkerült koponya és Petőfinek a dagerrotípián látható

240
 A 7 - E S S Z Á M Ú S ÍR H A L O T T JA

arca arányaiban nincsenek olyan jegyek, amelyek ellentmondanának egymásnak.

23. Az s hangot mélyen ejtette (Egressy Ákos). Észrevehető orrhangon be­
szélt, de beszéde kellemes volt (Sárkány Sámuel). Fiatal gyerekkorában Pető­
finek valószínűleg nagyok voltak az orrmandulái, ezért az orrán keresztül ne­
hezen lélegzett, kénytelen volt a száján keresztül lélegezni. Ennek eredménye
volt az alsó állkapocs szűkülése, a magas szájpadlás, az orrgarat szűkülete.
- Mindezek a jegyek felfedezhetők a 7-es számú sírban talált koponyán: a bal
orrlyukban közepes méretű polip nyomai láthatók. Ezért a koponya torka szűk és
magas.
24. Bal szemfoga erősen előre állt és ferde volt. Bal szemfoga igen előre ál­
lott (Sass István). Balról a szemfoga görbén nőtt előre (Jókai Mór). Petőfi ko­
ponyáját ezer és ezer közül is meg lehet ismerni, még abban az esetben is, ha
nincs tökéletes állapotban, csak a pofacsont egy része maradt meg a fogakkal
(Dienes András). Amikor nevetett, olyankor tűnt ki a sorból kiálló hegyes fog
felülről (Jókai Mór). Bal szemfoga igen előre állott, és kacagása közben na­
gyon is láthatóvá vált (Sass István). Petőfi felső fogsorában bal felől egy szem­
fog ferdén előrenőtt, valóságos kis agyarat képezett (Jókai Mór). Kiálló bal
szemfoga olyan furcsává és szokatlanná tette arcát ((Sárkány Sámuel). Nem
szerette megmutatni kiálló szemfogát (Egressy Ákos). A bal felső szemfoga
erősen kiállt a sorból (Salamon Henrik). A dagerrotípián és Petőfi Sándor éle­
tében készült néhány arcképén felső ajka bal sarkában látható a bőr alatt a ki­
álló szemfog helye.
- A „barguzini” koponyán a bal felső szemfog görbe, előre és kissé oldalra áll.
25. Petőfinek rendellenes fogazata volt (...), összes alsó elülső foga erősen össze­
torlódott, a két alsó szemfog gyökerével ugyanabban a sorban, de erőteljes, körül­
belül 90 foknyi hossztengely körüli elfordulással, mellső élével a sorból kifordult, s
ezért alsó ajka kissé kifelé szorult. (Salamon Henrik).
—A 7-es számú sírban talált koponya meglevő fogainak kopási szintje alapján
jól látszik, hogy a felső és az alsó állcsont egy kis részén viszonylag nagy fogak vol­
tak; ezek (az alsó első és második metszőfogak) egy kis területen összeszorultak.
Az alsó metszőfogak nagyok és elmozdultak. Az ilyen személyes rendellenesség na­
gyon ritka, s ettől az alsó ajak duzzadtnak tűnt, amit Petőfi arcképei is igazolnak.
(Lásd még a 26. sz.)
26. Petőfinek örökletes szabálytalan fogazata volt: a felső metszőfogak elta­
karták az alsó fogakat, ezért az alsó ajka előbbre állt, a fogai kilátszottak, ami
a dagerrotípián is észlelhető.
—Lásd a 25. sz. magyarázatot.
27- Régi magyar temetési szokás, hogy a halottat koporsó nélkül temették el, de
a testét halotti lepelbe tekerték (Kiszely István).
- A 7-es számú sír halottját koporsó nélkül temették el, ez volt az egyetlen ilyen
eset a barguzini régi temetőben, az expedíció által feltárt összes sírok közül.

241
A lekszej Tyivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

28. Petőfi meghagyta: ha meghal, úgy terítsék ki, hogy a sok járásban meg­
viselt, de még nem elfáradt lábai egyenesen feküdjenek, mint egy katonáé: ke­
zeit az utolsó imában tegyék keresztbe a szíve fölött, hogy ha már nem tud
semmi többet, a síron túli világban imádkozhasson a népek felszabadulásáért
(...), de a sírját kerítsék körbe, hogy sem az ellenségei, sem jószágok ne tapos­
sák le. (Vö.: Várkonyi Nándor: A z üstökös csóvája)
—A 7-es számú sírban Petrovics (Petőfi) csontváza éppen ilyen helyzetben fe­
küdt (lásd a képet).
29. „Síromra, hogyha meghalok, Ültessetek virágokat” (Petőfi Sándor A vi­
rágok c. verséből).
—„Amikor Petrovics meghalt, a sírjára virágokat, turbánliliomot, tőzegrozmarin­
got ültettünk” (Morokovék), ami a barguzini temetőben az oroszoknál nem volt
szokásos.
30. Petrovics sírja a dekabrista Mihail Küchelbeckeré mellett volt
(Morokovék). Küchelbecker sírjától körülbelül 3-5 méterrel északabbra látha­
tó egy egy-keresztfás katolikus („protestáns”) kereszt (A. K. Kuznyecov fény­
képe 1887-ből). M. K. Küchelbecker sírja mellett állt egy egy-keresztfás ke­
reszt latin betűs felirattal (a Küchelbecker-rokonok naplója, Vinokur és más
barguzini őslakosok). Küchelbecker sírja mellett volt Petőfi sírja (Muravjov).
Petőfi sírja mellett egy „zsidó kereskedőé” volt (Svigel).
—A 7-es számú sír a régi barguzini temetőben M. K. Küchelbecker általunk fel­
tárt sírjától 5 méterre volt északra, az egykori kerítésnél, amely a zsidó és a pravosz­
láv temetőt választotta el egymástól, a zsidó Vinokur sírja mellett.
Tehát a Burjátiában, Magyarországon, Ausztriában, az USA-ban, Csehország­
ban, Kínában végzett néhány önálló régészeti, antropológiai és törvényszéki krimi­
nalisztikai vizsgálat a következőket állapította meg (Kiszely István összesített tudo­
mányos jelentése alapján):
1. A 7-es számú sír megtalálásának helye megegyezett azzal a hellyel, amelyet
a barguzini lakosok a „külföldi” Alekszandr (Zander, Sándor) Petrovics „ma­
gyar őrnagy költő” sírjaként ismertek.
2. A benne eltemetett ember életkorát 32,6 évben állapítottuk meg.
3. A megtalált csontváz férfié.
4. Az eltemetett testmagassága életében 166,54 vagy 165,77 cm volt.
5. A homlok, a homlokvarrat alapján ítélve, nagyon magas.
6. Az orrnyereg benyomott.
7. A szemgödrök mélyek.
8. A pofacsontok keskenyek és magasak.
9. Az állkapocs íve keskeny.
10. A fogak nagyok.
11. A bal felső szemfog előreálló és ferde.
12. Az alsó metszőfogak nagyok és elmozdultak.

242
 A 7 - E S S Z Á M Ú S ÍR H A L O T T JA

13. Az alsó állkapocs két végén egy-egy kidudorodás van, ami nőknél nem
fordul elő.
14. Az alsó állkapocs előre szűkül.
15. Az állcsúcs felfelé hajlik.
16. A nyak hosszú, „nőies”.
17. Válla szűk, szélessége megegyezik katonai zubbonya méretével.
18. A mell körfogata nem nagy, „nőies”, de megegyezik Petőfi zubbonyá­
nak méreteivel.
19. Kézhossza megegyezik a zubbony ujjának hosszával.
20. A combok szélessége is megfelel az említett zubbony méreteinek.
21. Mindkét kéz arányosan fejlett, de az izmok a bal kézen fejlettebbek, ami
balkezességről tanúskodik.
22. A comb- és sípcsontok felületén nagy az izmok tapadása, ami azt bizo­
nyítja, hogy az elhunyt sokat gyalogolt.
23. A bal sípcsont felső belső oldalán régi csonthártyagyulladás nyomai van­
nak (Petőfi Sándornak ifjúkorában ilyen betegsége volt).
24. A sípcsont és a szárkapocs kapcsolódásánál periosztális sérülés nyomai
láthatók.
25. Az arc méretei és arányai megfelelnek a Petőfi Sándor dagerrotípiája pa­
ramétereinek.

Tegyük hozzá, hogy a cseh rendőrség törvényszéki-orvostani kriminológiai inté­

zete 2013-ban szuperprojekciós módszerrel (a fényképnek a 7-es számú sírban ta­
lált koponyára való rávetítésével) rekonstruálta a halott arcát. Az eredmény Petőfi
Sándor valódi arcvonásait adta.
Kiszely István, kiváló magyar antropológus, miután alaposan tanulmányozta a
7-es számú sírban talált koponyát, 1989 augusztusában a következő pontosítást
tette: A „Petőfi barguzini sírjában” eltemetett személy a helyi lakosság számára 33
évig „idegennek” számított, olyannak, m int aki nem adaptálódott fiziológiailag a
helyi éghajlati és természeti környezethez. A Burját Köztársaság Egészségügyi Mi­
nisztériumának adatai szerint Barguzinban gyorsan meggyógyulnak a tuberkulózi-
sos betegek, miközben a „jövevényeknél” előfordulnak fogínysorvadás, fogszuva­
sodás, skorbut, fogmedersorvadás és más gyulladásos fogbetegségek, amelyek sú­
lyos szövődményekkel járnak. Ilyen tüneteket láthatunk a dekabrista német M. K.
Küchelbecker és a magyar Petrovics koponyáján. „Petőfi fogainak egy része szuva­
sodott, másik része pedig kihullott, röviddel a halála előtt, harmadik része súlyos fog­
ínysorvadássalfertőzött. A fogkő határán a felső metszőfogaknáljó l látszik, hogy ott a
fogíny szövetének sorvadása heveny lefolyású volt. Ugyanakkor a megmaradtfogak ko­
pásának foka megfelel a 30-35 éves kornak. A jobb második metszőfogon a foggyökér
gyulladása okozta sipoly ürege látszik. Ez a folyamat megfertőzte a szájpadlás egész
elülső és középső részét, ahol az orrüregbe áthúzódó tályog keletkezett. Ez a terjedelmes,

243
Alekszkj T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

sokáig be nem gyógyuló, gennyes gócfokozatosan legyengítette a szervezet immunrend­

szerét, és heveny vérmérgezést okozott. Bruce Latimer (az expedícióban részt vett ame­
rikai antropológus) véleménye szerint az általános vérmérgezés következtében fellépő
tüdöödérna okozhatta Petőfi Sándor halálát. A helyiek ezt az ödémát tüdőbajnak hit­
ték. ” (Kiszely István beszámolója. A szerző irattára).
A barguzini 7-es számú sírban talált koponyának tehát valóban egyedi sajátos­
ságai vannak. Az eltemetett személynél dominált a magas homlok és az alatta mé­
lyen ülő két szemgödör. A keskeny, de magasan álló pofacsontok az elő reál ló fel­
ső fogsorral, különösen a bal szemfoggal, szembetűnőek. A keskeny áll kissé felfe­
lé hajló csúcsban végződött. Összehasonlításképpen lapozzunk vissza dr. Salamon
Henrik magyar orvosprofesszor 1923-as jelentéséhez. Ezek a jelek, továbbá a hát­
gerinc vastagsága, a hosszú nyak fiatal férfi gracilis, de természeténél fogva bátor és
makacs alakját vetítik elénk, amilyen Petőfi Sándor valójában volt.
hegyük hozzá ezenkívül: 2015-ben kínai antropológusok genetikai DNS-vizs­
gálatot végeztek, összehasonlítva a kapott eredményt Petőfi anyai ágú rokonainak
DNS-ével. Az eredmény: 99,9 százalékos a valószínűsége annak, hogy Barguzinban
valóban a magyar nép nagy fiának földi maradványait találtuk meg, akiről másfél
évszázadig azt tartották, hogy 1849. július 31-én elesett a segesvári csatában, bár
holttestét a több mint 1200 halott felkelő között nem találták meg.

244
 A TÖRTÉNELM I IG A ZSÁ G M E G H A M IS ÍT Ó l

A történelmi igazság meghamisítói

Nem lehet nem szólni Petőfi Sándor szibériai élete hosszú évekig tartó kutatásának
„sötét” lapjairól, amikor is a Magyar és a Szovjet Tudományos Akadémia, valamint
a két ország kormánya „jóvoltából” egy negyedszázaddal meghosszabbodott a törté­
nelmi igazság kiderítése érdekében végzett munkánk. E cseppet sem szívderítő törté­
net szereplői (az opponenseink) közül már majdnem valamennyien meghaltak, ezért
nem szívesen nevezem meg a hamisító tudósokat, de kortársainknak és utódainknak
tudniuk kell, milyen erkölcstelen és bűnös módon manipulálták azok az emberek a
hatalom segítségével a társadalmat, tudatosan elferdítve az igazságot.
Petőfi Sándor Barguzinban talált, feltételezett földi maradványainak azonosítá­
sával kapcsolatban még abban az évben, 1989 őszére terveztük a nemzetközi tudo­
mányos zárókonferencia megtartását Ulan-Udéban, más országok szakembereinek
a bevonásával. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája is beleegyezett a szakértői
vizsgálatban való részvételébe, amiről a Burját ASZSZK Minisztertanácsa a követ­
kező tartalmú táviratot kapta Moszkvából: „Közöljük, hogy a Szovjetunió Tudomá­
nyos Akadémiáján tartott megbeszélés eredményeképpen jóváhagyásra került a megis­
mételt antropológiai vizsgálat, amelyre Ulan-Udéban kerül sor 1989. szeptember 20.
és 25. között. A z Akadémia kijelölte képviselőit. (...) (megadták I. I. Gohman és G.
A. Lebegyinszkij nevét, beosztását és titulusait - A. Ty.) Ezzel kapcsolatban kér­
jük, gondoskodjanak szállodáról, ellátásról és autóbuszról, 20 fő számára” (A Burját
ASZSZK Minisztertanácsának levéltára, 13/9., 1400-104.). Beleegyeztek részvé­
telükbe külföldi kollégáink Magyarországról, az USA-ból, Svájcból és Japánból is.
Azonban a nemzetközi szakértői vizsgálat résztvevői közül magyar tudósokon
kívül sei\ki nem érkezett meg Burjátiába. A magyar küldöttségben új tag volt dr.
Straub Imre orvos patológus, Petőfi Sándor betegségeinek kutatója. Érdeklődéssel
figyeltük Straub reakcióját, amikor először látta meg a Tudományos Akadémián
az asztalon levő koponyát. Amikor közeledett hozzá, majdnem megbotlott a sima
padlón, sietősen, csodálkozását nem titkolva ugrott oda, és reszkető ujjaival soká­
ig tapogatta. Később elmondta, hogy megrendült, mivel azonnal felfedezte Petőfi
Sándor jellemző antropológiai vonásait.
Az amerikai, japán és svájci kollégák távolmaradásának okát akkor a nagy távol­
ságban kerestük. Később azonban megtudtuk, hogy egészen más volt az ok: köz­
vetlenül kapcsolódott az ügy váratlan fordulatához Moszkvában.

245
A lkkszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

Még amikor a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szibériai Tagozatának Bur­

ját Tudományos Központjában Ulan-Udéban a szakértői vizsgálat megtartására
készültünk, munkánk iránt váratlanul érdeklődést tanúsított a Szovjetunió Kül­
ügyminisztériuma. Nem múlt el úgy nap, hogy ne követelt volna információt ró­
lunk Burjátia kormányától. Egy nappal a nemzetközi konferencia munkájának
kezdete előtt O. K. Voronkov, a Külügyminisztérium osztályvezetője telefonon
elégedetlenségének adott hangot, kijelentette, hogy a szakértői vizsgálatot átteszik
Moszkvába. Még aznap este a Kormányhivatal folyosóján „megfogott” engem V.
G. Batomunkujev, a Minisztertanács általános osztályának vezetője, és ezt mondta:
- M it csinált! Éppen most hívta fel telefonon a miniszterelnökünket maga
Sevardnadze, kifejezte elégedetlenségét. Azt kérte, hogy ne tartsuk meg az össze­
hívott nemzetközi szakértői vizsgálatot, ne készítsünk semmiféle zárójelentést, az
összes dokumentumot pedig küldjük el a Külügyminisztériumba. Azt javasolta,
hogy legalább fél évig ne készítsünk végleges beszámolót, amíg le nem zajlik Ma­
gyarországon az államfőválasztás. Azt mondta, hogy van Magyarországon egy „kel­
lemetlen” ember, aki a költő hamvai hazaszállításának lelkesedését meglovagolva
országa államelnöke akar lenni.
Másnap reggel megérkezett repülőgéppel Morvái Ferenc, aki értetlenségét ki­
fejezve elmondta nekünk, hogy a szovjet hatóságok tájékoztatták az Ulan-Udéba
kitűzött szakértői vizsgálat időpontjának elhalasztásáról, de mivel a repülőjegyek
már a kezükben voltak, a magyar kollégák az utazás mellett döntöttek. Az egye­
sült államokbeli, japán és svájci tudósok valószínűleg készpénznek vették a meg­
tévesztő „kormányzati” tájékoztatást. Beszámoltam Morvainak E. A. Sevardnadze
külügyminiszter telefonhívásáról, aki rendkívüli figyelemmel fogadta ezt az infor­
mációt. Megkért, hogy ismételjem el még ezt a számára megdöbbentő tájékozta­
tást, aztán sokáig hallgatott, m intha lesújtotta volna a hír. Mai napig sem tudom,
hogy milyen „kellemetlen” emberről beszélt a külügyminiszter: Pozsgay Imréről,
aki esélyes volt az államfői posztra, vagy magáról Morvái Ferencről? Mindeneset­
re Pozsgaynak, mint a magyar Petőfi Bizottság elnökének neve hamar eltűnt, s he­
lyette Morváié merült fel. Azt sem tudom megérteni, hogy ki nem akarta volna
Pozsgayt vagy Morváit Magyarország államfőjének székében látni: a magyar kor­
mány, vagy a szovjet állam vezetése?
Arról, hogy a magyar kormány rendkívül nagy figyelemmel kísérte munkánkat,
szintén csak később szereztünk tudomást, amikor kezünkbe került a Magyar Tudo­
mányos Akadémia Petőfi Sándor feltételezett földi maradványainak tanulmányo­
zásáról készült jelentése, amely a következő mondattal kezdődik: Németh Miklós,
a Minisztertanács elnöke felkérte az Akadémiát: nyilvánítson véleményt a (magán­
ember által létrehozott és finanszírozott) bizottság azon következtetésének hiteles­
ségéről, miszerint a Burját ASZSZK-beli Barguzinban feltárt földi maradványok
Petőfi Sándor hamvai... Ma már tudjuk, hogy ki írta ezt az MTA nevében: Kiss Jó­
zsef akadémikus, akiről korábban már szó volt.

246
 A TÖRTÉNELM I IG A ZSÁ G M E G H A M IS ÍT Ó l

E. A. Sevardnadze rendelkezésének megfelelően a szükséges dokumentumokat

elküldtük a Szovjetunió Külügyminisztériumának, mivel vártuk a hivatalos enge­
délyt Petőfi Sándor megtalált hamvai átadására a magyar félnek, a hazájában terve­
zett, ünnepélyes újratemetés céljából. Nemsokára azonban Moszkvából arról kap­
tunk hírt, hogy a Petőfi-kérdést a Szovjetunió Minisztertanácsában megvizsgálták.
íme, a Burját ASZSZK kormányához érkezett dokumentum szövege:
A Szovjetunió Minisztertanácsa
Rendelet
1989. Október 17., 1815r
Moszkva, Kreml

1. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája javasolja a Magyar Tudományos Akadé­

miának, hogy harmadik országok szakembereinek bevonásával hozzanak létre tekin­
télyes nemzetközi bizottságot Morvái Ferenc expedíciója következtetéseinek ellenőrzésé­
re, miszerint a Barguzin település (Burját ASZSZK) temetőjében megtaláltföldi ma­
radványok Petőfi Sándor magyarforradalmár és költő hamvai. A bizottság tagjai szov­
jet részről antropológusok, régészek, törvényszéki-orvostani szakértők legyenek, továbbá
a Szovjetunió Belügyminisztériumának, a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériumá­
nak, a Szovjetunió Levéltári Főigazgatóságának, az OSZFSZKMűvelődési Miniszté­
riumának és a Burját A S Z SZ K Minisztertanácsának képviselői.
2. A Szovjetunió Levéltári Főigazgatósága a nemzetközi bizottság megkeresése eseté­
ben bocsássa annak rendelkezésére azokat az 1848-1849-es dokumentumokat, ame­
lyeknek közük van Petőfi Sándor életéhez.
3. A feltárt földi maradványok védelmével a Szovjetunió Belügyminisztériumát bíz­
zuk meg.
4. A Szovjetunió Külügyminisztériuma tájékoztassa a magyar felet a szovjet fé l
Morvái Ferenc expedíciója következtetéseinek ellenőrzésével kapcsolatos intézkedéseiről.
NY. RLZSKOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke

Néhány év múlva úgy hozta a sors, hogy alkalmam volt találkozni (a már nyu­
galmazott) Ny. I. Rizskowal. Kötetlen beszélgetést folytattunk különböző témák­
ban, de^én nem érdeklődtem arról a kormányrendeletről, tudván, hogy a csupán
egy nap alatt aláírt több tucatnyi dokumentum közül aligha emlékszik éppen erre,
amelynek nem volt különösebb jelentősége az ország életében.
Aztán megjelent a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Elnökségének és a Bur­
ját ASZSZK kormányának rendelete a nemzetközi szakértői bizottság szovjet része
személyi összetételéről (az én nevem is szerepelt benne).
Ezzel egy időben furcsa leveleket kaptam Moszkvából, valamilyen „Petőfi kez­
deményező csoport” számomra ismeretlen tagjától, D. Alekszejevtől, a műsza­
ki tudom ányok kandidátusától, méghozzá a feladó címének feltüntetése nélkül.
Meglepett, hogy a szerző állítólag segíteni akart a Törvényszéki-Orvostani Tudó-

247
A lkkszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

mányos Kutatóintézetnek Petőfi „szibériai verziója” kérdésének pozitív megoldá­

sában, ezért kérte: küldjem el neki sokévi kutatóm unkám eredményeit. Levele­
zésünk 1989. november 18-én megszakadt, amikor a Szovjetszkaja Kultúra című
újságban felfedeztem „A legendák megbízhatatlanok” című cikket, B. Piszkarjov
büntetőjogász, az OSZFSZK érdemes jogásza és levelezőtársam, D. Alekszejev
aláírásával. Már a cikk első mondata alapján megértettem, hogy levelezőtársam
kompromittáló információt csikart ki belőlem. Nem akarom ismertetni a cik­
ket, mert az opponenseink összes állításainak gyűjteményét tartalmazta. Érdekes
a szerkesztőség kommentárja, miszerint a szerzők cikke az újság „hivatalos fel­
hívása” A. P. Gromov professzorhoz, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémi­
ájának levelező tagjához, a Törvényszéki-Orvostani Tudományos Kutatóintézet
igazgatójához, aki mellesleg a nemzetközi szakértői bizottság szovjet részének
tagja volt a soros ülésen. Aztán megjelent ugyanebben a lapban D. Alekszejev
még egy, V. Zvjaginnal, Gromov helyettesével közösen írt cikke „Petőfi Sándor
meghalt Segesvárnál' címmel (Szovjetszkaja Kultúra, 1989. november 24.). Egy
hónap múlva hasonló véleménnyel állt elő már maga A. P. Gromov is, V. Ny.
Zvjaginnal közösen írt cikkében (Szovjetszkaja Kultúra, 1989. december 30.).
Hogy mi volt ez? Ma már tudom, h o g y a szovjet tudományos élet „megdolgo­
zása” a leendő nemzetközi kormányzati szakértői bizottság már elkészített véle­
ményének elfogadására (miközben a bizottság tagjai még nem is látták az erede­
ti barguzini leletet!).
Türelmetlenül vártam a Szovjetunió Minisztertanácsa által kijelölt bizottság
munkáját, mivel jól ismertem annak megbízott elnökét, V. P. Alekszejev akadémi­
kust, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Régészeti Intézetének elnökét. Rég­
óta ismertem Valerij Pavlovicsot, közösen vettünk részt régészeti expedíciókban a
Bajkálon túli vidéken és Mongóliában, vendégeskedett az otthonomban is. Rend­
szeresen beszámoltam neki Petőfi Sándorral kapcsolatos kutatómunkámról. Ami­
kor a sír küszöbönálló exhumálásáról esett szó, az ország legfőbb antropológusa azt
tanácsolta nekem, hogy az ásatásnál különösen nagy figyelmet fordítsunk a szem­
fogra, mivel az lesz a legfontosabb bizonyíték Petőfi Sándor csontvázának azonosí­
tásánál. Amikor megvolt a feltárás, Alekszejev telefonban gratulált nekem és egész
csoportunknak a sikerhez, azt mondta, hogy a Kiszely István által készített beszá­
moló meggyőzte őt előzetes következtetéseink helyességéről.
Ezért azzal a meggyőződéssel repültem el Moszkvába, hogy az akadémikus fenn­
tartja korábbi kedvező véleményét. Egy dolog azonban óvatosságra intett: ami­
kor Ny. I. Krjucskov, a Burját ASZSZK kormányának elnökhelyettese megkérte,
hogy igazolja vissza a Szovjetunió Tudományos Akadémiája küldöttségének érke­
zési időpontját a kijelölt nemzetközi bizottságban Ulan-Udéban végzendő m un­
kára, Valerij Pavlovics hidegen ezt válaszolta:
—Nem, a vizsgálatot Moszkvában tartjuk meg. Önöknél túlfűtött a hangulat az
elvégzett ásatások miatt.

248
 A TÖRTÉNELM I IG A ZSÁ G M E G H A M IS ÍT Ó l

A nemzetközi szakértői bizottság munkája az Oroszországi Műemlékvédelmi

Társaság Központi Tanácsának dísztermében kezdődött meg 1990. január 9-én.
Sokan gyűltek össze. Az elnökség asztalánál a szovjet és magyar kormánybizottság
tagjai foglaltak helyet. A Magyar Tudományos Akadémiát Harsányi László, a Pécsi
Orvostudományi Egyetem professzora (a küldöttség vezetője), Farkas Gyula, a sze­
gedi egyetem professzora, Szabó Árpád, a budapesti Törvényszéki-Orvostani In­
tézet vezetője, Kovács László, az MTA Régészeti Intézetének tudományos főmun­
katársa és Dezső Gyula, az MTA Biológiai Tudományok Osztályának főtanácso­
sa képviselte.
Fél nap ismerkedéssel telt el, kifejtették azt a véleményüket, hogy ezen az ülésen
lehetetlen megoldani a Petőfi-kérdést, megbeszélték a tudományos kutatások há­
rom új, hosszú lejáratú programja (régészeti, levéltári és antropológiai) megvalósí­
tásának szükségességét. Senki rá sem nézett az asztalon levő fémtartályra, amelyben
a csontmaradványok voltak. Magamban arra gondoltam: mire való ez a sok puszta
beszélgetés, amikor sokkal célszerűbb lenne felnyitni a ládát, és megnézni a csont­
vázon a Petőfire jellemző ismertetőjeleket? Ebédszünetben odajöttek hozzám a ba­
rátaim a régészeti intézetből, és titokban elárulták: már napokkal megérkezésünk
előtt azt sulykolták az intézetben mindenki fejébe, hogy a csontváz egy nőé. Ezért,
mondták, legyek óvatos és számítsak arra, hogy nem ismerik el a leletet.
A nap második felében beszélgetés folyt a levéltári dokumentumokról. V. G.
Komljev, a Szovjetunió Levéltári Főigazgatósága információs osztályának vezetője
kijelentette a résztvevők előtt, hogy hivatala az ország összes levéltári gyűjteménye­
it áttanulmányozta, de sehol sem találkozott Petőfi nevével.
—Az Önök tévedése az - mondtam el a véleményemet —, hogy m indenütt csak
Petőfi Sándor nevét keresték, nem pedig Alekszandr Sztycpanovics Petrovicsét
vagy valaki más hasonlóét. Sokkal szélesebb körben kell kutatni: a magyar hadi­
foglyok szibériai deportálásának egész témakörét.
- Igen, egyetértek, mi csak Petőfit kerestük. Gondolom, négy hónap alatt meg­
vizsgáljuk a politikai szám űzőitek kérdését is.
- Ez nem reális idő. Ö n jól tudja, hogy a szibériai levéltárakban rengeteg olyan
ügyifagyan, amelyeket nemcsak, hogy nem tanulmányoztak, de egész fondok he­
vernek évtizedek óta érintetlenül, madzaggal átkötve. Azokat is tanulmányozni
kell, hogy tárgyilagos információt kapjanak.
—Egyetértek. A levéltárosok egyelőre nem tudnak egyértelmű választ adni a Pe­
tőfi Sándorral kapcsolatos kérdésekre. Hosszú időre szóló tudományos programra
van szükség a „szibériai verzió” kutatásához.
Ezzel a „levéltári” kérdést kimerítették. Igazi szenzációt keltett a jelenlévők köré­
ben az öreg Jurij Davidovics Vinokur, egykori barguzini lakos felszólalása, aki el­
mondta, hogy a nagyapjával és a barguzini magyarokkal nagy tiszteletben tartot­
ták Petőfi Sándor emlékét, szavalták „szibériai” verseit, gondozták a sírját, amely­
nek a helyét 1989 áprilisában megmutatta nekünk. Megfigyeltem, hogy a bizott­

249
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

ság tagjai, különösen a magyar résztvevők milyen sietve jegyezték le a régi esemé­
nyek „élő” szemtanújának minden szavát.
A második nap is szócsépléssel telt el, amelyben egykori kutatótársaim, Eduard
Gyomin és Olga Kozsevnyikova játszották a főszerepet. Mindkettőjüknek lehető­
séget adtak arra, hogy korlátlan ideig beszéljenek. Gyomin egyórás beszédét a ma­
gyar fél helyeslő ovációja közben fejezte be, elmondta, hogy nem hisz többé Petőfi
Sándor élete utolsó éveinek és halálának „szibériai verziójában”. Amikor azonban
Jurij Vinokurral együtt szót kértünk, hogy kifejezhessük ellenvéleményünket, V. P.
Alekszejev akadémikus lezárta a vitát, azt javasolta, hogy az antropológiai vizsgála­
tot a dolgozószobájában, a Régészeti Intézetben kezdjük meg ... este, a Prága Étte­
remben tartandó bankett után, „ha a vendégek nem fáradnak el”.
Szembetűnő volt számomra, hogy a tartály kirakása után a magyar antropoló­
gusok fő figyelmüket nem a koponyára és a jellegzetes szemfogra fordították, ha­
nem a medencecsontra. Munkatársaim a Megamorv Petőfi Bizottságból megma­
gyarázták nekem: még a moszkvai szakértői vizsgálat kezdete előtt a Magyar Tudo­
mányos Akadémia arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a barguzini 7-es számú
sírban talált csontváz egy nőé. Kiderült, hogy ez az élénk érdeklődés a medence-
csont iránt azért volt, mert igazolást akartak találni az elsietett megállapításra, mi­
vel Petőfinek is, a csontváznak is a medencecsontja valamivel magasabb volt a fér­
fias normánál, „a férfi és a nő határán” állott.
Valószínűleg nem lenne értelme leírni a csontváz antropológiai vizsgálatának fo­
lyamatát, mivel az a csontok méréséből és speciális táblázatok összeállításából állt.
Bevallom, nem fordítottam kellő figyelmet a szakemberek által használt szerszá­
mokra. Később szégyenkezve olvastam a magyar Dátum című lapban a munka
egyik résztvevőjének szarkasztikus cikkét a szovjet sajtóban megjelent mondattal
kapcsolatban, miszerint Petőfi Sándor földi maradványainak vizsgálatánál „a tudo­
mányos-műszaki elemzés legújabb vívmányait” használták:
„Közben Harsányi professzor mérleget kér, hogy a koponya súlyát lemérhesse. Hoz­
nak is egyet (az akadémia egyik intézetében vagyunk). Olyan, mint amivel nagyanyá­
ink idején a piacon mértek. Egyik serpenyőjébe a súlyok kerülnének, de egygrammos súly
nincs. Nem gond, mondja a szovjet antropológus. A z egykopejkás pont egy gramm. Es
máris hullik az aprópénz a serpenyőbe. Ezzel mérik a koponya súlyát. Egy tudományos
vizsgálaton. Ötszázhúsz gramm, ez bizony nőies jelleg — állapítják meg. Laikusként is
látom, hogy a fogak legtöbbje hiányzik, pedig ezeknek azért még lehetett súlyuk. Később
dr. Dezső Gyula a fény felé fordítva a koponyát, mutatja, hogy szinte zsírpapírként át­
látszó. A koponyatető —feltehetőleg valami betegség következtében —csak milliméternyi
vastag, míg a normál emberi koponya ennek két-háromszorosa. Hogy ez is hozzájárult
a kis súlyhoz, arról senki nem beszél. A jegyzőkönyv pedig csak az adatot tartalmazza.
A z agy űrtartalmát elmés módon mérik. Megtöltik a koponyát borsószemekkel, majd
azt kirázva, üveghengerben mérik, hány köbcentiméter. Mondják, otthon ezt szabályos
méretű, apró golyókkal teszik. Itt a borsó is megfelel a célnak.

250
 A T Ö R T É N E L M I IG A ZSÁ G M E G H A M IS ÍT Ó l

Vizsgálatról ilyen rövid idő alatt szó sem lehet. Még az adatfelvétel sem készül el tel­
jes egészében, már szólnak, hogy menni kell, kezdődik a tanácskozás, ahol a tudósok
véleményét, még ha előzetes véleményt is mondanak, ahol döntenek a vizsgálat továb­
bi menetéről... ”588
Sajnos, mindez valóban így volt, akárcsak az antropológusok kifogása (még a
hivatalos magyar küldöttségből is!) az időhiánnyal kapcsolatban. Bár a mérése­
ket késő éjszakáig végezték és másnap reggel is, a tudósok mégis értetlenül néztek
egymásra: néhány hétre való a munka, de már öt-hat óra múlva sürgetnek, hogy a
nemzetközi állami bizottság záróülésére kell menni.
Nem hallgathatok el három esetet, amelyek felkeltették a figyelmemet. Ami­
kor már éjfél felé közeledett az idő, V. P. Alekszejev professzor hazatelefonált és el­
mondta a feleségének, hogy késni fog. Mellette ültem az asztalnál, és hallottam,
amit csendesen mondott:
—A kabinetem tele van magyarokkal és burjátokkal. És Petőfi is itt van az asz­
talon...
Reggel, amikor kis késéssel értem be az intézetbe, magyar tolmácsunk, Nehéz
Mihály mosolyogva közölte:
—Éppen most kapta rajta csaláson Morvái Farkas Gyulát. A csontok mérésénél
50 esetben hamisította meg tudatosan a számadatokat a női csontváz javára. Cso­
dálkozom, hogy ez a Morvái, aki nem szakember az antropológiában, észrevette a
hamisítást. Ügy látszik, azért milliomos, mert ért a számokhoz...
Beszélgetésünk ideje alatt a kabinetben nem volt antropológus, csak Petőfi ösz-
szerakott csontváza hevert a padlón, s mellette volt állandó őrzője a barguzini kö­
zösségből, a fényképész L. P. Budunov.
—Hol a többi?
—Darabokat fűrészeltek le a csontokból, és elvitték vegyi és röntgenelemzésre.
Amíg az igazgató fogadószobájában ültünk, zajt hallottunk a folyosóról, és a lép­
csőfordulóban megálltak a két ország tudományos akadémiájának szakemberei.
Egyszer csak ezt hallottam:
—Tehát azt mondjuk, hogy a vegyi és röntgenelemzést nem tudtuk elvégezni a
laboratöripm túlterheltsége miatt...
Ránéztem Nehéz Mihályra, láttam, hogy ő is hallotta, csodálkozva vonta öszsze a
szemöldökét. Egymásra néztünk, mert megértettük, hogy mit jelent ez a mondat:
„tudományos” összeesküvés, amelynek célja, hogy elodázza a Petőfi-kérdés pozitív
megoldását. Jóval később tudtam meg, hogy a kérdés sokkal komolyabb. Egyálta­
lán nem vitték el elemzésre a csontokat, hanem vagy a magyar követségre, vagy a
Szovjetunió Minisztertanácsába voltak meghíva, ahol megbeszélték a csontváz nő­
inek nyilvánítása kérdését, vagy a végleges eredmény elodázását bizonytalan idő-358

358 Tamás János: A barguzini lelet nyomában. 7. Tudományos mérés - piaci mérleggel. Dá­
tum, 1990. január 30.

251
Alekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly”

re. Komoly okom van azt gondolni, hogy ott megfogalmazták a rövid kom m üni­
ké szövegét a sajtó számára, miszerint nem ismerik el, hogy a „barguzini” földi ma­
radványok Petőfi Sándor hamvai. Ezzel kapcsolatban kihagyom a nemzetközi kor­
mányzati bizottság záróülésének gyorsírással lejegyzett részletes anyagát, amelyben
a két ország antropológusai kifejtették azt az „elképzelésüket”, hogy miért női a
megtalált csontváz. Csak néhány „pozitív” következtetést idézek a megnyilatkozá­
saikból, amelyek „nem illenek bele” a fent vázolt irányelvbe:
Farkas Gyula: „A leletek megvizsgálása után nem tudok határozott véleményt meg­
fogalmazni. A z a gyanúm, hogy ez férfi. Ugyanakkor a csontvázon ellentmondásos is­
mérvek vannak. ”
I. I. Gohman: „Nagyon gracilis csontváz, nem támasztana kétségeket afelöl, hogy
nő. De mégsem női csontok. ”
G. V. Lebegyinszkaja: „A nemet és a kort szemmel nagyon nehéz megállapítani. Kö­
vetkeztetéseink egyelőre előzetes jellegűek és megváltozhatnak. A csontváz további ta­
nulmányozást igényel. Am i az arcot illeti, a fénykép megtekintésekor sok olyan jellem­
ző vonás van, ami megegyezik a koponyán és a dagerrotípián. De a személy azonosí­
tása, a halott alkatának rekonstruálása a koponya alapján az összes többi ismertetőjel
együttes vizsgálatával lehetséges. ”
V. P. Alekszejev: „Miután alkalmunk volt megvizsgálni az eredeti csontvázat, való­
színűséggel állíthatjuk, hogy női csontváz, bár Petőfi külsejének leírása valóban arról
tanúskodik, hogy kicsi, alacsony ember volt. A csontváz egyértelműen európai embe­
ré, bár mongoloid vonásokat is látok rajta. A nemét nem. lehet vizuálisan bebizonyíta­
ni. Életkorát tekintve fiatal ember. Csak első, tájékoztató benyomásaink vannak. Sok
érdekes adatot találtunk, amelyek további tanulmányozást igényelnek. Nagyon kívá­
natos minden további tanulmányozás. Hangsúlyoznom kell, hogy minél szélesebb lesz
a módszertani bázis, annál többen kapcsolódnak be a munkába, végeredményben an­
nál hatékonyabb lesz az eredmény —negatív vagy pozitív. Akkor gyorsan megváltozta­
tom az álláspontomat. ”
Straub Imre: „A csontváz antropológiai jellemzői teljes mértékben egybeesnek Pető­
fi fiziológiai sajátosságaival. Egyetlen ismérv sincs, amely ellentmondana. Számomra
teljesen világos, hogy a csontváz Petőfié. ”
Kiszely István: „Látom a kollégáim által felsorolt összes problémát. Egy érdekes ku­
tatásnak éppen csak az elején vagyunk. A nem meghatározása mindig rendkívül bo­
nyolult. Különösen az a mi esetünkben, mivel Petőfinek nőies alakja volt, ami ezen a
csontvázon is látszik. Engedjék meg, hogy megmaradjak a meggyőződésemnél: Petőfi
Sándort találtuk meg. ”
Harsányi László: „Olyan ismertetőjeleket láttunk a csontvázon, amelyek lehetnek
nőiesek is, férfiasak is. Van egy egész sor érdekes ismertetőjel. Folytassuk hát a kutatást
mindazon tudományos módszerek alapján, amelyeket ezen az értekezleten javasoltak.
A legváratlanabb eredmény is lehetséges. Sajnálom, hogy velünk párhuzamosan nem
ülésezik az Ujfalussy akadémikus vezette történelmi bizottság is. Mi csak a csontvázzal

252
 A T Ö R T É N E L M I IG A ZSÁ G M E G H A M IS ÍT Ó I

kapcsolatos kérdésekben vagyunk illetékesek. De még itt sem végeztük el az elemzése­

ket, nem számítottuk ki a méréseket. Ezért nem a bizonyítékokról kell beszélnünk, ha­
nem a nemhez tartozás valószínűségéről. Bizottságunk tudományos jelentésében ki kell
mondanunk, hogy nem fogalmaztunk meg végleges véleményt. Többek között a csont­
vázról sem. Mindannyian erről beszéltünk. Egyet kell értenünk abban, hogy tovább
kellfolytatni a kutatásokat a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának bázisán. Kül­
földi szakemberek is részt vehetnek, de a véleményük nem lehet hatással a végső követ­
keztetésekre: a véleményüket egyszerűen tudomásul vesszük. ”
Szabó Árpád: „ Olyan ismertetőjeleket láttunk, amelyeketférfiasaknak fogadhatunk
el. Láttunk egy egész sor indifferens ismertetőjelet (a férfi és nő határán - A. Ty.). A
nehézség abban áll, hogy olyan csontvázzal van dolgunk, amely nem tartozik ahhoz a
populációhoz, amelynek lakóterületén megtalálták, nem tipikus eset e népesség (azaz
orosz őslakosok, burjátok vagy evenkek - A. Ty.) körében. Folytassuk a kutatást,
nem tudok végleges véleményt megfogalmazni. Részemről igazolom a bordatörés, a láb
és a kulcscsont görbeségének tényét. ”
V. Ny. Zvjagin: „A csontváz nemét illetően a törvényszéki orvosok nagyon óvatosak.
Szeretem mutogatni azt a koponyát, amely nálunk van a múzeumban: pontosan tud­
juk, hogy nőé, de a mai kutatási módszerek közül egyikkel sem tudjuk ezt bizonyíta­
ni. A ma vizsgáltfiatal embernél óvatosságra int a csontok szokatlan könnyűsége és tö­
rékenysége. Sok érdekes momentum található rajta, amelyeket a továbbiakban labora­
tóriumi elemzésnek kell alávetni. ”
Kovács László: „Petőfi szibériai tartózkodásáról nincsenek hitelt érdemlő adatok.
Minden más adat néprajzi. Muravjov adatait meg lehet cáfolni. Vinokur az egyetlen
megbízható forrás. A z eltemetés kronológiájának és a csontváz azonosításának problé­
mája nincs megoldva. ”
I. I. Gohman: A zt javaslom, hogy ne közöljük munkánk eredményeit a tömegtájé­
koztatási eszközökben, elégedjünk meg egy rövid kommünikével, miszerint a vizsgált
csontvázon sok ellentmondást találtunk és hogy a két ország nagy akadémiai bizottsága
folytatja a munkát, az azonosítás eredményéről később tájékoztatót adunk ki. ”
Egészében véve a moszkvai nemzetközi kormányzati bizottság munkájával elé­
gedett vagyok: mivel az antropológusok zsákutcába jutottak a „nőiesség és férfias­
ság határán levő” „barguzini” csontváz vizsgálatával, feltétlenül további kutatáso­
kat kell végezni különböző tudományok szakembereinek részvételével. Annál is
inkább, mivel a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Elnöksége „harmadik”
országokból nem hívott meg szakembereket. Nagy volt a csodálkozásom, amikor
másnap, pontosabban másnap reggel (a záróülés késő este volt) az Izvesztyija című
lapban elolvastam valamilyen R. Danyilov „Petőfi Sándor sorsáról” című cikkét,
amely olyan operatívan összegezte a munkát:
„A szakemberek alaposan megvizsgálták, megmérték a Moszkvába szállított marad­
ványokat. Meglátásunk szerint antiszenzáció történt. A többség egyetértett azzal a vé­
leménnyel, hogy a csontváz egy nőé!

253
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

V Alekszejev akadémikus, antropológus: «Minden jóakaratom ellenére sem láttam a

csontvázon egyetlen férfi nemre utaló strukturális jegyet sem.» Harsányi L. professzor:
«En 95 százalékban úgy vélem, hogy ez inkább nő csontváza, m int férfié.» A bizottság
véleménye is eléggé határozott.
A z idő megmutatja, mennyire lehet hinni a legendáknak. ”

Nem annyira a nyílt félretájékoztatás döbbentett meg, m int a bizottság azon

határozatának megszegése, miszerint a tömegtájékoztatási eszközökben semmifé­
le előzetes publikáció nem közölhető, s ami még inkább: az operativitás. Hiszen
az újságot éjszaka nyomják az ország összes nagyvárosaiban a megelőző este kép­
távírón küldött anyagok alapján. Ehhez előző nap az újságoldalakat ki kell szed­
ni (sorszedőgépen) és be kell tördelni (abban az időben még kézzel). Arról nem is
beszélve, hogy a szerzőnek időre van szükség a cikk megírásához és egyeztetéséhez
a bizottsággal. Tehát az anyagot előre megírták, feltételezem, hogy akkor, amikor
a két ország szakembereit meghívták a Magyar Népköztársaság Követségére vagy a
Szovjetunió Külügyminisztériumába. Igaz, V. P. Alekszejev akadémikus, mintegy
mentegetőzve e malőr miatt, a Központi Televízió Vremja című műsorában (Hír­
adó - fiord.) ismertette a megtartott szakértői vizsgálat eredményeit, hangsúlyoz­
ta: a következtetések előzetesek, s ha a külföldön kidolgozott legújabb tudomá­
nyos módszerek alkalmazásával beigazolódik, hogy férfié a csontváz, akkor ő eset­
leg megváltoztatja a véleményét. Az amerikai antropológusok pedig, akik részt vet­
tek a csontváz kihantolásában és azonosításában, Barguzinban és Ulan-Udéban, s
akiket a Szovjetunió Tudományos Akadémiája nem hívott meg erre a gyűlésre, dü­
hösen reagáltak a magyar sajtóban (a clevelandi Geönczeöl Gyula cikkéből idézek):
„Jellemző, hogy amikor (...) Latimer úrnak elmondtam a hazai meséket a női csont­
vázról, vérvörössé vált dühében, felpattant a székéből és úgy ordította, hogy m it kép­
zelnek Budapesten, hogy ö nem tudna megkülönböztetni egyférfi csontvázat egy nőitől?
Micsoda népség lakik ebben az országban, ordította, hogy nem kellenek nekik a leg­
nagyobb nemzeti költőjük földi maradványaiV559 Magyarázatként: Bruce Latimer,
akárcsak Clyde Simpson, az USA katonai hatóságának kriminológiai intézetében
dolgozik, amelynek kollektívája éppen az amerikai katonáié Vietnamban még fel­
lelhető maradványainak azonosításával foglalkozik, tehát hatalmas tapasztalattal
rendelkezik a hasonló DNS-vizsgálatok terén.
A V. V. Pagirjának küldött levelében Jurij Davidovics Vinokur nagyon pontosan
írja le a moszkvai tudományos vizsgálatot:
„Én 1990. január 10-én részt vettem Moszkvában a Tudományos Akadémia szim­
póziumán. Egyszerű dolgozó emberként szégyelltem egyes tudósok és talpnyalóik, kü­
lönösen Gyomin és Kozsevnyikova felszólalásait, amikor teljesen megalapozatlanul női359

359 Geönczeöl Gyula: Petőfi csontvázának megnőiesítése. Magyar Demokrata, 2001. júni­
us 28.

254
 A T Ö R T É N E L M I IG A ZSÁ G M E G H A M IS ÍT Ó I

csontvázról beszéltek. (...) A Tudományos Akadémia egyes tagjainak hozzáállását én

személy szerint áltudományos szabotázsnak tekintem. ”
Ez pedig Kiszely István professzor véleménye az ugyancsak Vaszilij Vasziljevics
Pagirjának írt levelében: „A Tudományos Akadémiának az volt a feladata, hogy ta­
láljon legalább egy ismertetőjelet a csontvázon, amely azt bizonyítaná, hogy női. Am i­
kor valami ehhez hasonlót találtak, tovább nem foglalkoztak a kutatással. Megmérték
a koponyát, és megállapították, hogy kicsi, nőies. Az, hogy a költő valóban kis terme­
tű volt, senkit nem érdekelt. ”
A z ilyen és ehhez hasonló „félreértések” összessége arról győz meg bennünket,
hogy távolról sem a tudományos munka hiányosságairól van szó, hanem durván
kitervelt, országos méretű, tudományos hamisításról. Az elkövetkező napok ese­
ményei igazolták ezt.

255
 M egsemmisíteni a maradványokat:

Megsemmisíteni a maradványokat!

Sokáig nem értettem meg a Moszkvában történt eseményeket, amíg egyik kollé­
gám, aki a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Régészeti Intézetében dolgo­
zott, fel nem lebbentette a titok fátylát. Kiderült, hogy a nemzetközi kormányza­
ti bizottság munkájának kezdete előtt a fővárosi résztvevők csoportját behívták a
Kremlbe beszélgetésre Ny. I. Rizskovval, a Szovjetunió miniszterelnökével és E. A.
Sevardnadze külügyminiszterrel. Nem tudjuk, hogy miről folyt a beszélgetés, de
sejthető a sietségből ítélve, hogy még a maradványokat tartalmazó ládát sem volt
idejük kinyitni, s két napot azzal vesztegettek el, hogy három hosszú lejáratú, tu­
dományos program kidolgozásának szükségességéről tárgyaltak, és közben váratla­
nul megegyeztek a Petőfi-kérdés végleges megoldásának elhalasztásáról a magyar-
országi államfőválasztás utáni bizonytalan időre. Ez az üres beszélgetés a bizottság­
ban tovább folytatódott volna, ha Morvái Ferenc nem követelte volna, hogy tér­
jünk a tárgyra, amire a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata kötelezte a fe­
leket. Egy este és a rá következő fél nap alatt természetesen nem lehetett komoly
antropológiai vizsgálatokat végezni, amire maguk a magyar kormány által delegált
szakemberek is felhívták a figyelmet. Mindez igazolta azt a gyanúmat, hogy a po­
litika beleavatkozott a tudományba.
Visszatérve Ulan-Udéba, a „szakértői vizsgálat” eredményétől lelkesen Gyomin
és Kozsevnyikova azonnal hozzáláttak a velem és a mi álláspontunkat képvise­
lőkkel való döntő harc előkészítéséhez, hogy a tárgyilagos kutatók munkája által
megtépázott reputációjukat megpróbálják helyreállítani. Moszkvai barátaik ellát­
ták őket a bizottság záróülésén elhangzott felszólalásokat tartalmazó videofelvéte­
lekkel, a végleges vizsgálat szövegével (bár az a Burját ASZSZK Minisztertanácsá­
ba egy éves késéssel érkezett meg) és más „kompromittáló” dokumentumokkal.
En azonban felborítottam opponenseink számításait. Az Izvesztyijában megjelent
hazug publikáció után nem tartottam kötelességemnek a bizottság határozatához
való ragaszkodást, és Moszkvából való visszatérésem után a Pravda Burjatyiji című
lapban becsületesen megírtam, hogy a tudósok véleménye a barguzini csontváz
nemi hovatartozását illetően megoszlott, és a végleges véleményt az újabb moszk­
vai találkozó után fogják kialakítani.360

360 TueaneHKO A.: Cnop 3 a T ím y /ic a . (Tyivanyenko A.: A v i t a elhúzódott.) Pravda Burjatyiji,

257
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly1

Válaszul valóságos hajtóvadászat kezdődött ellenem: panaszok mentek az SZKP

területi bizottságába, a kormányhoz, a Tudományos Akadémiához, feljelentések
a KGB-nak (egykori szovjet államvédelmi bizottság—ford.). S ami a legpikánsabb,
„igazukat” bírósági úton is akarták bebizonyítani! Köszönet, hogy a bíróság Petőfi
Sándor árnyékát nem idézte be tanúként (vagy vádlottként?). Opponenseim­
nek az sem segített, Hogy Moszkva azt tanácsolta a Burját Köztársaság kormányá­
nak és Tudományos Akadémiájának: „kövessék figyelemmel” kutatói tevékenysé­
gemet, azaz távolítsanak el a munkától.
Ezzel egy időben valóságos detektívtörténet bontakozott ki Magyarországon.
A nemzetközi szakértői vizsgálat magyar résztvevőit Moszkvából való hazatéré­
sükkor Budapesten újságírók serege várta. A Ferihegyi repülőtéren rögtönzött saj­
tókonferenciát a rádió és a televízió élő adásban közvetítette. Az MTA hivatalos
képviselői közül senkinek nem volt világos, végleges álláspontja, valamilyen bé­
nultság és zavartság vett rajtuk erőt. Szűk körben lehet szemrebbenés nélkül ha­
zudni, itt viszont milliók hallották, látták őket. Beszámolójuk lényege az volt, hogy
a vizsgált maradványok 75-80 százalékban „nőies” vonásokat mutattak, de határo­
zott véleményt egyikük sem mondott. Jellemző volt Harsányi László antropológus
professzornak, a nemzetközi bizottság társelnökének a válasza. Az egyik tudósító­
nak arra a kérdésére, hogy ki lehet-e határozottan jelenteni: „a 7-es számú sírban
talált holttest” földi maradványai nőé, nem pedig Petőfié, ezt mondta: „Erre a kér­
désre nem lehet orvosi-biológiai szempontból válaszolni.”
Kiszely István professzor hangsúlyozta, hogy a két ország tudósainak egyedi eset­
tel volt dolguk, amikor a Barguzinban megtalált csontváz anomáliái teljes mér­
tékben megegyeztek Petőfi Sándor testi jellegzetességének anomáliáival, egyetlen
olyan sem volt, amely annak ellentmondott volna: a leendő költő koraszülött,
gyenge gyerek volt, ami természetesen sajátságos külalakján is meglátszott, ezért
van a sok „nőies” vonás. Ez rendkívül megnehezíti a maradványok azonosítását,
ezért a feltárt csontváz antropológiai vizsgálatát folytatni kell.
A sajtókonferencián a résztvevők között az ország szeme előtt tárgyilagos vita
bontakozott ki a moszkvai szakértői vizsgálat menetéről. Végső soron mindannyi­
an egyetértettek abban, hogy az elkövetett „hibák és pontatlan következtetések”
azért fordultak elő, mert a két ország szakértői nem egyeztették a mindenkit fog­
lalkoztató lelet tanulmányozásának módszereit.
Morvái Ferenc bejelentette tiltakozását a Magyar Tudományos Akadémia sajtó-
szolgálatának, mivel az már két nappal a nemzetközi bizottság munkájának meg­
kezdése előtt hivatalos közleményt adott ki, miszerint a Barguzinban megtalált
maradványok nem Petőfi Sándoré, hanem egy „ismeretlen nőé”. Ezért a bizottság
magyar tagjai egész munkájukat nem a maradványok objektív tanulmányozásának

1990. január 26. TTpo <t>OMyn EpeMy. (Fomáról és Jerjomáról.) Pravda Burjatyiji, 1990. feb­
ruár 21. (Foma és Jerjoma az orosz népmesék kétbalkezes figurái - ford.)

258
 M egsemmisíteni a maradványokat!

szentelték, hanem az akadémia által nyilvánosságra hozott, elsietett vélemény iga­

zolásának. Morvái ennek bizonyítására Farkas Gyula professzor bűnös tettét hozta
fel például, akit tetten értek a mérési eredmények meghamisításán a csontok „nőie-
sítése” közben, s aki 50 esetben másította meg a számadatokat. M ind az elsődleges,
mind a másodlagos mérésekről fénykép- és filmfelvételek készültek. A televízióné­
zők előtt bemutatott bizonyítékok hatására Farkas Gyula nyilvánosan beismerte,
hogy egyes esetekben azért követett el pontatlanságokat, mert nagyon ellenséges a
viszonya Kiszely István professzorral, a barguzini ásatások tudományos vezetőjével.
Morvái Ferenc is kijelentette a televízióban, hogy a moszkvai bizottság szakvéle­
ményét nem tekinti tárgyilagosnak, és azon lesz, hogy hozzanak létre új bizottsá­
got, más országok független szakembereiből. Ezzel a véleménnyel a jelenlévők vala­
mennyien egyetértettek, Harsányi László professzor pedig hozzátette, hogy ő már
felvetette ezt a kérdést V. P. Alekszejev akadémikus, a másik társelnök előtt, aki be­
leegyezett a javaslatba.
A Magyar Tudományos Akadémia küldöttségének tagjai Moszkvából való haza­
térésük után nem érték el az általuk remélt hatást. Mi több, a hamisítás megszerve­
zői megpróbáltak esetlenül magyarázkodni a „baklövés” miatt, egymásra hárítgat-
ták a felelősséget. E. V. Gyomin közölte a kommentárt, amelyet kárpátaljai kollé­
gájától, J. J. Beresztovszkijtól kapott, aki szemmel láthatóan magyarországi oppo­
nenseink megbízatását teljesítette. A csontvázról először dr. Fíajós Ferenc anató­
mus, a budapesti egyetem tanára állította, hogy nőé.361 Beresztovszkij szerint olyan
nagy tudós, hogy csak egy pillantást vetve a barguzini csontváz újságban közölt
meglehetősen homályos fényképére, rögtön tudta, s a medencecsont alapján „meg­
állapította”, hogy a csontváz női. Ráadásul tudósi tehetségét átadta tanítványainak
is: „bármelyik elsős egyetemista (a tanítványai közül - A. Ty.) már a tanév harma­
dik hónapjában egyedül is meg tudja ezt állapítani”. Igazának újabb bizonyítékául a
holttest egyik kezének szokatlan helyzetét tekinti: >yA csontváz keze szemérmesen el­
takarja a medencecsontnak azt a részét, amelyik különösen jó l tanúsítja, hogy egy nö
csontváza van előttünk”. Annak a lehetőségét, hogy a holttest (jelen esetben a kéz)
a föld lesüppedésének hatására deformálódhatott a sírgödörben, nem vette figye­
lembe? Különben is ennek a „kiváló” egyetemi tanárnak a cikke a barguzini ásatá­
sok után mindössze egy hónappal jelent meg, s csak egy fél év múlva m ondta ki ezt
a verdiktet a hivatalos nemzetközi kormányzati szakértői bizottság Moszkvában.
Olajat öntött a tűzre Szabó Géza magyar régész, a küldöttség tagja (aki közvetle­
nül feltárta Petőfi maradványait Barguzinban) a Reggeli Pesti Hírlapban, közölt cik­
kével, majd külön könyvével. Tudományos alapon bebizonyította, hogy a 7-es szá­
mú sírból előkerült csontváz Petőfi Sándoré, senki másé.362A könyv megjelenése
után, mint arról V. V. Pagirját Kiszely István tájékoztatta, a Magyar Tudományos

361 Hajós Ferenc: Anatómia. Új Tükör, 1989. szeptember 17.

362 Szabó Géza: i. m.

259
Alekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

Akadémián a szakemberek egymással „ellenséges” két tábora jött létre, egyes ant­
ropológusok pedig beismerték, hogy elsiették a dolgot, amikor a csontvázat női­
nek nyilvánították.
De a megszégyenült tudós opponensek nem adták fel. 1990. március 27-én
Harsányi László Pécsett megrendezte az orvosegyetem munkatársainak zárt folyo­
sói ülését. Kiszely Istvánt és a Megamorv Petőfi Bizottság tagjait nemcsak, hogy
nem hívták meg erre, de nem is tájékoztatták az ülésről, mivel ők komoly oppo­
nenseik voltak. Nem tudni, milyen adatok alapján hozták meg az egybegyűltek a
következő döntést: a barguzini 7-es számú sírból származó csontváz nőé, akit „mi­
nimum 40 évvel ezelőtt, de 100 évnél nem korábban ’ temettek el. Szabó Géza egy­
általán nem értett egyet ezzel a véleménnyel, javasolta, hogy nyílt, de szigorúan
szakmai vitát kezdjenek, s a továbbiakban ne Petőfi Sándort, hanem Alekszandr
Sztyepanovics Petrovicsot tanulmányozzák.
Személyesen aláírva a jelentést, Harsányi László elküldte azt a Magyar Tudomá­
nyos Akadémia Elnökségének (tehát a pécsi „szakértői csoport” az M TA megbízá­
sából ült össze?). Június 26-án még zártabb körülmények között vitatták meg ezt a
jelentést, a határozat elfogadása után Tigyi József, az Akadémia alelnöke közölte a
Szovjetunió Tudományos Akadémiájával, hogy a társadalomtudományok képvise­
lői „javasolták a téma lezárását, és aláhúzták, hogy a későbbi kutatásokat nem szabad
feltételezésekre alapozni, csak hiteles dokumentumok előkerülése esetén lehetfolytatni\
Különben is —állt az elnökség határozatában — , a társadalomtudományok szem­
pontjából nem logikus tény Petőfi szibériai élete, mivel a cári fogságba esett tisz­
tekről részletes és világos lista készült. A menedéket kérők annál inkább nem ma­
radhattak volna nyilvántartásba vétel nélkül, mivel a Szibériába száműzöttek (pél­
dául a dekabristák) és a hadifoglyok viszonylagos szabadsággal rendelkeztek lete­
lepítésük helyén. (M int a szibériai száműzetésekkelfoglalkozó történész, felelősségem
tudatában kijelentem, hogy ez egyáltalán nem igaz! - A. Ty.).
Lejjebb a küldött dokumentumban valami nagyon rejtélyes dolog van. Ez után
a mondat után : „A megvitatás eredményeképpen az Elnökség a következő, egyhangú­
lag elfogadott határozatot hozta...” nincs semmi! Tehát a felfedezés sorsáról elfogad­
tak valamilyen határozatot, de amikor azt a Burját ASZSZK Minisztertanácsához
továbbították, a legfontosabbat, a dokumentum határozati részét valamilyen oknál
fogva vagy figyelmetlenségből kifelejtették, vagy tudatosan eltitkolták. Köszönet
Eduard Gyominnak, aki közzétette az MTA határozatának ezt a „titkos” részét.363
Ekkor derült ki, hogy ez a 2. pont miatt van, amely a magyar tudósok számára
nem volt diplomatikus. Nevezetesen az, hogy az MTA Elnöksége „felkéri Burjátia
kormánya illetékeseit Petőfi Sándornak a barguzini temetőben létrehozott emlékműve
megsemmisítésére ’. (Uo., 113. old.). Azonkívül szó van a határozattervezet 6. pont­
jának valamilyen „korrekciójáról”, amelyben „a társadalomtudományi szakértői bi­

363 JJeMuu 3. B. (Gyomin E.V.): i. m.

260
 M egsemmisíteni a maradványokat:

zottság munkájának meghosszabbításáról”volt szó: a tudósok vagy valóban elhatá­

rozták a Petőfi-kérdés lezárását, vagy a szibériai levéltári dokumentumok kutatásá­
nak folytatása mellett döntöttek, történészek csoportjának bevonásával.
A Magyar Tudományos Akadémia véleményét két témakörben több magyaror­
szági sajtószerv közölte:
„Jelentés a Petöji Sándor maradványának vélt barguzini lelet vizsgálatá­
r ó l”
„ Petöji nem já r t Barguzinban” (Reggeli Kurír, 1991. december 5. Az MTA je­
lentését más magyar sajtóorgánumok is kommentálták 1991 decemberében, köz­
tük a Pesti Hírlap, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet., a M ai Nap, a Pesti Riport,
a Kurír stb.).
Az első publikáció, amely a Magyar Tudományos Akadémiának a Petőfi-kér-
déssel kapcsolatos összes jelentéseit tartalmazta, Harsányi László aláírásával jelent
meg.364
Ezt több szerző nyomban megcáfolta, mint tarthatatlan, tudományos szempont­
ból tisztességtelen írást. Köztük voltak a Petőfi Sándor barguzini exhumálását vég­
ző, nemzetközi antropológiai expedíció tagjai: Kiszely István, Pécsi István, Csank
Csaba, Borzák Tibor és Szabó Géza.365
Ezekkel a jelentésekkel az MTA befejezte a „barguzini verzióval” kapcsolatos ku­
tatásait. Az érvekkel alátámasztott kritika azonban nem állította le opponensein­
ket. Egy évvel később Kovács László Nem Petöji! című könyvében összefoglalta a
nemzetközi bizottság anyagait.366 Már maga az a tény, hogy az író könyve borító­
ján a megtalált koponya fényképén durván kiretusálta az állkapocs fogsorát a jel­
legzetes szemfoggal (azaz tudományos hamisítást végzett, „elrejtve” az olvasók elől
Petőfi legjellegzetesebb fiziológiai sajátosságát), arra enged következtetni, hogy ké­
telkednünk kell a tisztességtelen szerző minden közölt anyagában. Később Kovács
László megjelentetett még egy, nem kevésbé rosszindulatú könyvet.367 2015 nya­
rán Kovács László beismerte kutatómunkánk munkatársának, a magyar származá­
sú kanadai Vladimir Rottnak: „Kissé kategorikusak voltunk a Petőfi Sándorral kap­
csolatos véleményünk kifejtésekor. A könyvet nem én írtam, kényszerítettek, hogy ál­

364 Harsányi László: Jelentés a Petőfi Sándor maradványainak vélt barguzini lelet vizsgálatá­
ról. Magyar Tudomány., 1990/9., 1099-1102.
365 Kiszely István: Véleményünk nem változott. Magyar Nemzet, 1990. szeptember 25. - Pé­
csi István: Szerintünk gyanús sietség. Magyar Hírlap, 1990. május 16. - Csank Csaba: Pe­
tőfi Sándor 1823-1849? A Helyzet, 1990. február 24. - Borzák Tibor: Barguzinról tömören.
Publikációs vita a Petőfi-ügyben. Mai Nap, 1990. december 7. - Szabó Géza: Egy vizsgálat
nyitva hagyott kérdései. Reggeli Pesti Hírlap, 1990. december 12.
366 Kovács László: Nem Petőfi! Tanulmányok az MTA természettudományi szakértő bizott­
sága és felkért szakértők tollából. Budapest, 1992.
367 Kovács László: Csalóka lidércfény nyomában. A szibériai Petőfi-kutatás csődje. Budapest,
2003.

261
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

lítsam össze a Magyar Tudományos Akadémia dokumentumainak gyűjteményét? Ha

nem ő a szerző, akkor miért írja a nevét a borítóra?
Hasonló stílusú régi opponensünk, Fekete Sándor könyve is, amellyel irodalmi
tevékenysége (és élete is) véget ért.3fiK
H át a szovjet tudósok? Semmiféle megismételt szakértői vizsgálatra nem ke­
rült sor, sem négy hónap, sem egy fél év, sem egy év múlva, pedig a nemzetközi
kormányzati bizottság határozata előírta rendszeres találkozásainkat. A költő föl­
di maradványai iránt nem érdeklődtek sem a Törvényszéki-Orvostani Intézetben,
sem az antropológusok, sem a régészek. A csontokat tartalmazó fémtartály átván­
dorolt a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának múzeumába, ahol még egy évig
hevert, senki nem foglalkozott vele.
M iután megkapta a Magyar Tudományos Akadémia határozatát, V. P. Alekszejev
nyomban jelentést írt a Szovjetunió Minisztertanácsának, amelyben ez állt: „Osz-
szegezve ezeket a véleményeket, két körülményt kell megjegyeznünk: a maradványok
Petőfi Sándorhoz való tartozása kérdésének negatív megoldását és a magyar szakembe­
rekkel való konzultáció folytatását a közölt következtetések további igazolása céljából.
Megkaptuk a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos véleményét, amely teljes mér­
tékben alátámasztja a bizottság jelentését és azt a következtetést vonja le, hogy abba
kell hagyni a további munkát.
Teljes mértékben egyetértek ezzel, hasonló tartalmú leveleket küldök G. I. Marcsuk
akadémikusnak, a Szovjetunió TA elnökének, ]. M. Szolominnak, az OSZFSZK mű­
velődési miniszterének, a Burját ASZSZKMinisztertanácsa elnök-helyettesének pedig
levél ment azzal a kéréssel, hogy a vizsgált csontokat vegye el eltemetésük végett. ”
Kutatómunkánkra végső csapást akart mérni a Szovjetszkaja Kultúra című újság­
ban „Petőfi Sándor meghalt Segesvárnál' című cikkével V. Zvjagin, a műszaki tudo­
mányok doktora, a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma Törvényszéki-Orvostani
Tudományos Kutatóintézete fizikai-műszaki osztályának vezetője és D. Alekszejev új­
ságíró. Úgy látszik, számukra teljesen világos, hogy a nagy magyar költő elesett Seges­
várnál, hogy a „szibériai verzió” az emberi fantázia terméke, akárcsak a barguzini ős­
lakosok visszaemlékezései. „A Szovjetszkaja Kultúra című újság hatékony segítségével a
szerzők kifejezik hálájukat az SZKP KB sajtóorgánumának, amely rendelkezésükre bo­
csátotta oldalait a cikk közléséhez, végre lezárták Petőfi Sándor magyar költő halálának
úgynevezett „barguzini verzióját”. Emlékeztetjük az olvasót, hogy miről van szó..?
Mi nem akarunk emlékeztetni, mivel mindezt megírtuk e könyv első fejezetei­
ben. Csupán a cikk utolsó részét idézem, amely az elvégzett szakértői vizsgálat me­
netéről szól:
„A szakemberek és a Szovjetszkaja Kultúra felhívása, hogy ne igyekezzünk semmit
se hozzáírni Petőfi életrajzához és ne higgyünk a legendáknak, megtette a hatását...368

368 Fekete Sándor: A szibériai métely. Egy Petőfi-legenda feltámadása és újbóli elhantolása.
Budapest, 1990.

262
 M egsemmisíteni a maradványokat:

M i derült ki? Nem merülve el a törvényszéki-orvostani szakértői vizsgálat részletei­

ben, idézzük annak fő következtetéseit, amelyek nem igényelnek kiegészítő kommentá­
rokat: a sírban egy nő feküdt, valószínűleg európai, bár nem kizárt európai-mongolo­
id származása, aki 23-27 éves korában halt meg.
Hol keressük hát Petőfi Sándor sírját? Egyértelmű a válasz: a segesvári tömegsírban.
A költő halálának ez a hivatalos verziója a legvalószínűbb, pontosabban szólva, az
egyetlen. ”
Morvái Ferenc azonban nem az az ember, aki megtorpanna pillanatnyi kudar­
cok előtt. Teljesítette azt az ígéretét, hogy a világ el nem kötelezett antropológu­
saihoz fordul. Megszerezve V. P. Alekszejevtől a csontmintákat, személyesen vit­
te el azokat Japánba, az USA-ba és Svájcba, ahol jól felszerelt kutatólaboratóriu­
mok voltak, s ami a legfőbb, modern tudományos berendezések, amelyek segítsé­
gével alkalmazni lehetett az élenjáró antropológiai vizsgálati módszereket. S ami­
kor Harsányi László Pécsett megszervezte beosztott szakember munkatársainak
szűkkörű „titkos” ülését, Morvái Ferenc és Kiszely István Kecskeméten Petőfi Sán­
dor barguzini sírja híveinek széleskörű konferenciáját rendezte meg, amelyet a me­
gyei televízió is közvetített. Miközben Harsányi csoportja nőinek nyilvánította a
csontvázat, Kiszely azt határozottan férfi csontváznak nevezte, ismertetve a külföl­
di kollégáktól kapott szakvéleményeket. Mindez külön dokumentumgyűjtemény­
ben is megjelent.369 Ha számba vesszük az ásatások más résztvevőinek korábban
megjelent írásait (köztük könyveket), amelyek nagy társadalmi visszhangot keltet­
tek Magyarországon, akkor mindenképpen elismeréssel kell szólnunk arról a ha­
talmas munkáról, amit a Megamorv Petőfi Bizottság végzett a tudományos (pon­
tosabban össznépi) konferencia megszervezésében.370
Egyik burjátiai látogatása idején Morvái beszélt az említett magyarországi kon­
ferencia következményeiről. A magyar államfő semmissé nyilvánította a moszk­
vai bizottság határozatát, mint tarthatatlant, és megbízást adott a kutatók új cso­

369 Kardos Lajos: A Megamorv Petőfi Bizottság jelentése Barguzintól Amerikáig. Budapest,
1991.
370 Csupán a könyveket sorolom fel: TueaneHKo A. B.: Ulandop Tíemefiu 6 Eapzy3une.
HayHHuü omnem o pacK.onK.ax Mozunu u SKCzyuapuu ocmanKoe eenzepcKozo noama-
peeontopuouepa III. Tíemefiu e Bapzy3ime (BypHmcKan ACCP) 14-28 utonn 1989 z.; Borzák
Tibor: A Petőfi-expedíció. Kecskemét, 1989; Kéri Edit: Petőfi Szibériában?! Budapest,
1990; Szabó Géza: Ásatás Barguzinban. A régész egy legenda nyomában. Budapest, 1990;
Szuromi Lajos: Petőfi orosz versei??? Debrecen, 1990; Hulesch Ernő: Sándor, te vagy? Győr,
1990; Sislay József: Petőfi Sándor tragikus halála. USA, 1991; TueaneHKo A. B.: Taűnuü
y 3HUK 6 Bapzy3une. Ulan-Ude, 1991; Kiszely István: Mégis Petőfi? Budapest, 1993; Kiszely
István: Meghalt Szibériában. Budapest, 2000; TueaneHKo A. B.: Petőfi: Taünuü y 3HUK
Cuóupu. Ulan-Ude, 1993; Pagirja V. V.: A „titokzatos” ember. Ungvár, 1994; Tlazupíi B. B.:
3azaŐK06uü Ilempocnm. JlimepamypHuű noiuyic npaeóu npo yzopcbKOzo noema Ulandopa
Elemefii. Ungvár, 1998).

263
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly1

portjának a maradványok elfogulatlan tanulmányozására külföldön (a Szovjetuni­

óban). Úgy tűnik, „a tudomány és a politika összekeveréséért” elmozdították a
Magyar Tudományos Akadémia éléről Tigyi József elnököt, Harsányi Lászlót, a
magyar küldöttség vezetőjét pedig nyugdíjazták.
Hasonló reakció volt a Szovjetunióban is. Nem sokkal azután, hogy visszatér­
tem Moszkvából, bejelentést tettem a Burját Tudományos Központ Tudósi Taná­
csában a nemzetközi kormányzati bizottság tagja által elkövetett hamisításokról. A
tanács határozata értelmében a Burját Köztársaság kéréssel fordult B. Ny. Jelcin­
hez, az Oroszországi Föderáció (a Szovjetunió már szétesett) elnökéhez, hogy te­
kintsék át újra a moszkvai szakértői vizsgálat eredményeit, és adjanak megbízatást
az Oroszországi Tudományos Akadémia új vezetőinek a vitás kérdéshez való hoz­
záállás meghatározására. Nem vártunk kedvező választ, de meglepetésünkre Bo­
risz Nyikolajevics, fontos ál lám ügyekkel való elfoglaltsága ellenére, talált időt az
előterjesztett dokumentumok áttanulmányozására. 1992. július 28-án megsem­
misítette a hírhedt bizottság határozatát, mint olyat, amely nem tudományos, ha­
nem politikai alapokon nyugszik, és megbízta Jurij Oszipovot, az ÓTA elnökét
új bizottság öszszehívásával. Ami az oroszországi akadémiát illeti, semleges állás­
ponton volt, mondván, hogy a kérdés elsősorban politikai, nem pedig tudomá­
nyos. „A magyar kollégák előbb igazodjanak el a politikában, s amikor visszatér­
nek a tudományhoz, akkor tíjra összegyűlünk”- mondta akkor az ÓTA elnöke. Az­
tán egymás után távoztak az életből összes fő opponensünk: Harsányi László, V.
P. Alekszejev, Váradi-Sternberg János, Fekete Sándor, Kiss József, Farkas Gyula, J.
J. Beresztovszkij és mások. A helyükbe lépő fiatalok nem rendelkeznek az infor­
mációk összességével, és nem vitáznak velünk. Ezért nem jött létre Petőfi Sándor
Barguzinban megtalált, feltételezett földi maradványainak tervezett új nemzetkö­
zi állami szakértői vizsgálata.
Úgy emlékszem, 1991 tavaszán felhívtak telefonon a Szovjetunió Tudományos
Akadémiájának Világirodalmi Intézetéből, és megkértek, hogy állítsam össze a Pető­
fi Sándor kérdésével kapcsolatos, a Szovjetunióban publikált anyagok bibliográfiáját
a Magyar Tudományos Akadémia egy odaérkezett tudományos főmunkatársa szá­
mára, mert Magyarországon új Petőfi Bizottságot hoztak létre a feloszlatott helyett.
Beleegyeztem, de olyan feltétellel, hogy hivatalos tudományos szerződést kötnek ve­
lem a szakmai együttműködésről, és többet Moszkvából engem nem háborgatnak.
Nem sokkal ezután megkaptam a Kárpáti Igaz Szó című, kárpátaljai magyar nyelvű
újságot az újonnan létrehozott bizottság bejelentésével, amelyet a Magyar Tudomá­
nyos Akadémia Elnökségének megbízásából publikáltak. Abban arról volt szó töb­
bek között, hogy a korábban Harsányi László vezetésével Moszkvába küldött ant­
ropológus bizottságnak nem volt felhatalmazása felelősségteljes nyilatkozatok té­
telére, az MTA másik, történészekből álló bizottságával való egyeztetés nélkül. Ha
a csontokat férfi földi maradványainak ismerik el, az nem jelentette volna a leletek
azonosítása hosszasan elhúzódó történetének végét. A legfontosabb, amit most ten­

264
 M egsemmisíteni a maradványokat!

ni kell, a tudósok erőfeszítéseinek összpontosítása a szibériai levéltárak részletesebb

tanulmányozására, hogy legalább igazolják az 1849-es magyar hadifoglyok Szibéri­
ába való lehetséges deportálásának tényét. Ezért e tény egyes történészek általi taga­
dása ellenére a Petőfi Bizottság felkér mindenkit, aki rendelkezik bármilyen anya­
gokkal a „szibériai verzióval” kapcsolatban, küldje el azt az Akadémia címére, mert
itt az ideje, hogy egyszer s mindenkorra megoldódjék a másfél évszázados Petőfi-kér-
dés. A Bökényi Sándor akadémikus vezette bizottság azt is elvárja, hogy ezentúl a
vita konkrét tények alapján folyjék, demagógia és tudományos színezetű mesék nél­
kül, „komoly formában és a kölcsönös udvariasság betartásával”. Másfajta hozzáállást
az Akadémia „kategorikusan megtilt” - ezekkel a szavakkal végződik a Petőfi Bizott­
ságnak az MTA Elnöksége megbízásából kiadott kommünikéje.
Nem tudom, mennyire volt őszinte a Magyar Tudományos Akadémia új elnö­
ke által létrehozott, új összetételű bizottság, de az élet azt bizonyította, hogy m un­
kájának módszerei cseppet sem változtak. Fekete Sándor és Kiss József például az­
zal kezdte tevékenységét a bizottságban, hogy gondosan elrejtette az eredeti bi­
zonyítékokat, Petőfi, a felesége, Szendrey Júlia és a fiuk, Zoltán hajtincseit, ame­
lyekre pedig nagy szükség lenne a megismételt DNS-vizsgálathoz. Valaki eluta­
zott Moszkvába (vajon nem az a személy, aki a bibliográfiát kérte tőlem? A Magyar
Tudományos Akadémia Elnöksége Kovács Lászlót nevezte ki a „helyszíni szakértői
vizsgálat” elvégzésére, és sietve tájékoztatta az Akadémiát, hogy a szovjet levéltá­
rakban nincsenek dokumentumok az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc
magyar hadifoglyainak szibériai tartózkodásáról. De Kovács régész, nem történész:
minden tudományágnak megvannak az adatgyűjtés speciális módszerei.
Különösen akkor „tűnt ki” a bizottság, amikor megtudták: Morvái Ferenc és
Kiszely István engedélyt kapott Petőfi Sándor maradványainak elszállítására a
Szovjetunióból, hogy külföldön független szakértői vizsgálatnak vessék azokat alá.
Megértve, hogy az ügy nagyon komolyra fordult, az MTA kétségbeesésében táv­
iratot küldött a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának, kérve a csontváz azon­
nali megsemmisítését, és haladéktalanul Moszkvába menesztette saját „Petőfi-ku-
tatóit”. Opponenseink azonban késtek néhány órát...
A 7-es számú barguzini sírban talált csontváz külföldre juttatása a „szibériai ver­
zió” kutatása sokéves történetének legizgalmasabb, krimibe illő fejezete. Helyi pri­
mitív ellenfeleink a KGB-hez küldött feljelentéseikben minket a legsúlyosabb „bű­
nökkel” vádoltak: hazaárulással, külföldi titkosszolgálat javára végzett kémkedés­
sel, diverzióval.
Arról van szó, hogy amikor levelet kapott V. P. Alekszejev akadémikustól a „női”
csontváz visszavitelére és eltemetésére a barguzini temetőben, a Burját ASZSZK
Minisztertanácsa megbízott engem és A. A. Petrunyint, a miniszterelnökhelyettes
tanácsadóját, hogy repüljünk el Moszkvába. Erre az szolgált alapul, hogy Buda­
pestről 1991. január 14-én a Megamorv Petőfi Bizottság megbízásából (Morvái
Ferenc hivatalos úton az Egyesül Államokban tartózkodott) Nehéz Mihály táv­

265
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

iratot küldött nevemre a Burját Tudományos Központba a következő szöveggel:

„A Petőfi Bizottságban tudomásunkra jutott, hogy a Tudományos Akadémia elren­
delte Petőfi Sándor maradványainak visszaszállítását Burjátiába. Mivel a Petőfi Bi­
zottság nem ért egyet a Magyar Tudományos Akadémia szakvéleményével, Japánban,
Svájcban és az USA-ban élő szakértőket bíztunk meg az eredmények felülvizsgálatá­
val. A Petőfi Bizottság részéről a Magyar Népköztársaság kormányához és a Magyar
Tudományos Akadémiához fordultunk. Önöket is arra kérjük, hogy ne szállítsák vissza
Ulan-Udéba Petőfi, maradványait, hanem 1991 februárjának első napjaiban szíves­
kedjenek azokat Moszkvában átadni közvetlenül a Petőfi Bizottságnak a további szak­
értői vizsgálatok elvégzésére. Morvái úr jelenleg Amerikában van, ezért csak február
elején lehet lebonyolítani az átadást. ”i71
Elismeréssel kell szólnunk Göncz Árpádról, a Magyar Köztársaság elnökéről, aki
magyarázatot követelt a Magyar Tudományos Akadémiától a tudományos hamisí­
tással átszőtt, szánalmas történetről, megfelelő szervezési intézkedéseket hozott (a
vétkesek elbocsátásával), és kérte a maradványok átadását a Burját ASZSZK kor­
mányának. Ekkor a mérleg nyelve a mi oldalunkra billent. 1991. január 15-én
a Magyar Televízió, január 16-án pedig a Petőfi Rádió nyilvánosan megvádolta
Harsányi László csoportját: a moszkvai szakértői vizsgálat óta eltelt egy évben a
kisujjukat sem mozdították a részvételünkkel megtartandó, megismételt vizsgálat
érdekében, hogy kiderüljön az igazság Petőfi Sándorról. Valószínűleg az MTA el­
nökének követelésére, új bizottságot hoztak létre, történészeket küldtek Moszkvá­
ba, hogy gyűjtsenek levéltári anyagokat (ez a bizottság akarta „kicsikarni” tőlem
az összes meglévő anyagot). Azt javasoltuk Burjátia kormányának, hogy teljesítse a
magyar fél kérését a barguzini maradványok vizsgálatának folytatásával kapcsolat­
ban más országok olyan szakembereinek bevonásával, akik nem érdekeltek a törté­
nelmi igazság elkendőzésében. Táviratot küldtünk Morvái Ferencnek, hogy kezd­
jék meg a tárgyalásokat. Ennek az volt a lényege, hogy Kiszely Istvánnal együtt
meghatározott időpontban jöjjenek Moszkvába, a Minisztertanácsnak címzett hi­
vatalos írásbeli kéréssel a csontváz ideiglenes átadásáról, mi pedig a magunk ré­
széről visszük a már kész választ, valamint a közegészségügyi és járványügyi hiva­
tal igazolását arról, hogy a szállított csontok nem tartalmaznak fertőző mikrobá­
kat (ezt a vizsgálatot még az ásatások idején elvégezték). De különböző okok mi­
att nem tudtunk Moszkvába utazni, ezért az átadással kapcsolatos kérdéseket Ny.
I. Krjucskov oldotta meg, a Burját ASZSZK állandó képviselője az OSZFSZK
Minisztertanácsánál. Az átadásra Moszkvában került sor. Az átadási jegyzőköny­
vet február 6-án Ny. I. Krjucskov, V. D. Rincsino, Morvái Ferenc, Kiszely István
és Nehéz Mihály írta alá. Két nap múlva a nagy magyar költő földi maradványait
tartalmazó konténer már az Egyesült Államokban volt.
Egészen biztos vagyok benne, hogy a levelezésünket figyelemmel követték vala-

371 A szerző irattára.

266
 M egsemmisíteni a maradványokat!

milyen érdekelt szervek, mivel a tárgyalások tartalmáról, különösen pedig a ma­

radványok átadásának időpontjáról tudomása volt a Magyar Tudományos Akadé­
miának. Ez a hír nyugtalanította opponenseinket, s ők maguk is azonnal Moszk­
vába készültek utazni, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája múzeumának
raktárából magukhoz vegyék a csontokat tartalmazó konténert. Amikor azonban
kiderült, hogy Morvái már pár órával korábban elrepült Moszkvába, az MTA kép­
viselői a hamisításban cinkos szovjet kollégáiknak táviratot küldtek, hogy azonnal
semmisítsék meg Petőfi Sándor maradványait.
Felmerül a jogos kérdés: mi váltotta ki opponenseinknek ezt a leplezetlen ide­
gességét? Talán az, hogy jól tudták: a legmodernebb tudományos módszereket és
berendezéseket alkalmazó külföldi szakemberek le tudják leplezni a Moszkvában,
Pécsett és Budapesten rendezett színjátékot? Már volt tudomásuk a csontminták
alapján az USA-ban, Japánban és Svájcban elvégzett előzetes laboratóriumi vizsgá­
latok eredményéről, amelyek egyértelműen kimutatták, hogy a csontok férfi holt­
testéből származnak. Igaz, a magyar sajtóban felmerült az a feltételezés, hogy a
„csaló Morvái” kicserélhette a női csontokat férfiéra, a kívánt eredmény érdekében.
Ám ha a magyar tudósok annyira biztosak voltak az igazukban, akkor miért kellett
annyira aggódniuk reputációjuk miatt?
Kiderült, hogy volt okuk a nyugtalanságra. Később, miután az egész csontváz
a rendelkezésükre állt, a Pentagon amerikai szakértői rámutattak egy sor férfias
jellemzőre, amelyeket valakik már megsemmisítettek. Például mesterségesen le­
reszelték, elsimították a pofacsont kiálló végeit, a nyaki csigolya specifikus kinö­
vését, az ádámcsutka maradványát és így tovább. Vajon mikor történt meg ez a
hamisítás? Vajon nem azon az éjszakán, amikor a csontok V. P. Alekszejev aka­
démikus dolgozószobájában maradtak, vagy később, az alatt az egy év alatt, ami­
kor a csontváz ismeretlen helyen volt, holott biztosítottak minket, hogy megbíz­
ható körülmények között őrzik a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának m ú­
zeumában? Még ennél gyalázatosabb változatot is el tudunk képzelni. Mégpe­
dig azt, hogy az antropológusoknak a Pécsi Orvostudományi Egyetemen tar­
tott, folyosói értekezletére titokban odaszállították Petőfi hamvait, majd ugyan­
olyan m ódon visszavitték Moszkvába. Hiszen furcsa: milyen alapon m ódosítot­
ta Harsányi László csoportja a következtetéseit, ha a csontok Moszkvában vol­
tak? Teljesen logikus egy másik feltételezés is: a nemzetközi kormányzati bizott­
ság titokban mégis összeült Moszkvában, de arra sem a burját küldöttséget, sem
a Megamorv Petőfi Bizottságot, de még annak hivatalos tagjait (opponenseiket)
sem hívták meg.
Természetesen most már csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk, és gyanúsíthat­
juk tudományos opponenseinket mindenféle súlyos bűntettek elkövetésével. Na
de ki végezte el a hamisításokat az eredeti csontvázon? Maga az MTA elnöksége ad
erre választ, amikor nevén nevezte Kovács László régészt (aki nem antropológus!).
O kapta azt a megbízatást, hogy ne csak a Petőfiről szóló, történelmi dokumentu-

267
A leicszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

mókát gyűjtse össze, hanem szemtanúk nélkül, egyedül végezze is el Moszkvában a

„kiegészítő szakértői vizsgálatot”, amit aztán „a részletesebb, kiegészítő magyaror­
szági (pécsi) laboratóriumi vizsgálat” követett.3' 2
Nem tudom, hogyan reagált a kétségbeesett táviratra a Szovjetunió Tudomá­
nyos Akadémiájának elnöke, de a Petőfi hamvait tartalmazó konténer a jogos „tu­
lajdonosához” került: a Burját ASZSZK küldöttségéhez és a Megamorv Petőfi Bi­
zottsághoz, amelyet Morvái Ferenc, Kiszely István, Búzás Mónika és Nehéz M i­
hály képviselt. Amikor a magyar kollégák a bőröndjeiket csomagolták, hogy a re­
pülőtérre menjenek, a Pannónia Szálló előcsarnokában meglátták az MTA képvi­
selőinek csoportját, amely a recepción a nevük és szobaszámúk felől érdeklődött.
—Nyomban megértettem —mondta el nekem később Morvái Ferenc —, hogy po­
litikai provokáció készül. Ezek az emberek, akik megbízatással érkeztek Budapest­
ről, képesek bármilyen, előre nem látható cselekedetre, hogy megszerezzék a fon­
tos leleteket. Annál is inkább, mert voltak támogatóik a Szovjetunió Tudományos
Akadémiájában és a szovjet kormányban is. Miután elváltunk burját kollégáinktól,
teljesen egyedül maradtunk a hatalmas ország hivatalnoki apparátusa előtt.
Visszatérve szállodai szobájába, Morvái Ferenc elhatározta, hogy biztosítja a
csontváz elszállítását. Kiszely Istvánnal együtt áttették a konténer tartalmát Búzás
M ónika táskájába, az üres ládába pedig mindenféle tárgyakat raktak a szükséges
súlynak megfelelően. Ezután minden úgy történt, mint a krimiben szokás. Amíg
a vámosok Seremetycvón rendkívüli figyelemmel tanulmányozták a kísérő do­
kumentumokat, Morvái Ferencnek sikerült a pénztárnál jegyeket vennie a New
York-i repülőgépre, amely majdnem egy időben indult a budapestivel. Feladva
csomagként a lezárt és lepecsételt konténert, Morvái, Kiszely és Búzás a barguzini
maradványokat tartalmazó táskával egyenesen az amerikai járathoz mentek, Nehéz
Mihály pedig Budapestre repült. A csomagként feladott konténer a budapesti re­
pülőtéren már nem volt meg!
Erről a történetről mi egy ideig nem tudtunk. Csodálkoztunk hát, amikor Ulan-
Udéban váratlanul megjelent a Szovjetunió Külügyminisztériuma és Államvédel­
mi Bizottsága magas rangú vezetőinek és nyomozóinak csoportja, meg akarván
tudni tőlünk, hogy miképpen kerültek Petőfi Sándor maradványai Amerikába.
Ö rültünk magunkban, tehát valóban állami szinten akarták elkobozni a konté­
nert, de a magyar milliomosnak sikerült elkerülnie a gondosan felállított csap­
dát. Sokkos állapotba kerülve, E. V. Gyomin és O. J. Kozsevnyikova, burjátiai
opponenseink, „az erkölcsi-etikai alapelvek védelmezői”, ismét feljelentéseket ír­
tak minden helyi hatóságnak: az SZKP területi bizottságának, a KGB-nek, a BM-
nek, a Tudományos Akadémiának, a sajtóorgánumoknak, a kormánynak stb. Ezzel
egyidejűleg jóval magasabb körökben, az ország központi szerveiben is forgolód­
tak, ahová Gyominnak és Kozsevnyikovának kitaposott ösvényei voltak. Ha mind-

372 f l e M i m 3. B. (Gyomin E. V.): i. m., 112.

268
 M egsemmisíteni a maradványokat!

ez a XX. század harmincas éveiben történik, akkor minket A. A. Petrunyinnal, Ny.

I. Krjucskowal és más, velünk egy elvet vallókkal, rég agyonlőttek volna. Feljelen­
téseikben olyan vádak szerepeltek, hogy mi „eladjuk a hazánkat”, „a magyar mil­
liomos megvásárolt minket”, „leromboltuk az ország emlékműveit”, „gúnyt űz­
tünk az elhunyt barguziniak hamvaiból”, „együttműködünk a CIA-val és a Pen­
tagonnal”...
Szerencsére, a hivatalok többségében már jól ismerték opponenseinket és az
ügyet is, amit ők olyan nagy igyekezettel eltorzítottak. Még a területi pártbizott­
ságból is felhívtak telefonon, hogy megbeszéljük, mit tegyenek, mert megkapták
„barátaink” újabb irományát. Gyakran előfordult, hogy ezek a szervek minket kér­
tek meg a válaszok megírására, mivel nem ismerték a helyzetet. Rövidesen meg­
szűnt a központi televízióban a hírhedten botrányos Vasé mnyenyije (Az ön véle­
ménye) című műsor, amely teljesen átállt a nevünk befeketítésére, szakmai hírne­
vünk lejáratására.
Ami Amerikát illeti, ott a Pentagonon kívül 15 tudományos kutatóintézet kap­
csolódott be az érdekes munkába, amelyek „futószalag” módszerrel vizsgálták a vi­
tás csontmaradványokat: egyesek a csontváz vitathatatlan férfias jellegzetességeire
m utattak rá, mások a vércsoportot állapították meg, ismét mások csak a koponyára
specializálódtak, mások a végtagok csontjaira, aztán volt olyan intézet, ahol meg­
találták azokat a patológiai elváltozásokat, amelyek megegyeztek Petőfi fiziológiá­
jával, számítógépen restaurálták az elhunyt arcát a koponya és a dagerrotípia alap­
ján, ki tudták vonni a csontokból a nuldeinsavat, hogy összevessék a „barguzini”
Petrovics Magyarországon élő, anyai ágú rokonainak DNS-ével. Azaz a vizsgála­
tokat különböző szakemberek végezték összehangoltan, ami meglátszott az ered­
mények tárgyszerűségén. Ezt követően az amerikaiak levelet írtak Budapest főpol­
gármesterének arról, hogy a barguzini 7-es számú sírban talált és általuk megvizs­
gált csontok valóban a magyar nép nagy fiának földi maradványai, kérték, hogy
adjanak csontmintát DNS-vizsgálathoz Petőfi édesanyjának sírjából, a Petrovics
családnak a Kerepesi úti temetőben levő sírkertjéből. A főpolgármester hajlandó
lett volna teljesíteni a kérést, de sajnálattal közölte, hogy nem teheti meg, mivel
a történelmi személyek exhumálását csak a Magyar Tudományos Akadémia enge­
délyezheti, annak pedig az a véleménye, hogy ez nem Petőfi, ezért nincs értelme a
szülei sírját háborgatni. Igaz, Odze György, az MTA sajtóirodájának vezetője kije­
lentette a Kurír című újságban: „Egyetértek azzal, hogy a csontváz és Petőfi szüleinek
DNS-vizsgálata pontos eredményt hozhat, de előbb Morvái bizonyítsa be, hogyan ke­
rült Petőfi Szibériába^'™ A z egy helyben topogás tipikus példája!
Megpróbálva nemzetközi hatást gyakorolni a Magyar Tudományos Akadémiára,
Morvái ismét tekintélyes tudományos konferenciát hívott össze Budapesten, hogy
kerékasztalnál hallgassák meg a szemben álló felek véleményét, mivel mi Szibériá-

373 Odze György: Akadémiai válasz Petőfi-ügyben. Kurír, 1991. február 18.

269
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

bán a közben eltelt idő alatt új és nagyon érdekes dokumentumokat találtunk ma­
gyar hadifoglyok Bajkálon túli száműzetéséről, továbbá rábukkantunk Petőfi Sán­
dornak a kényszermunka helyén feleségéhez, Júliához írt, eddig ismeretlen versére.
Erre a nemzetközi konferenciára az MTA is meghívást kapott, de a „Petőfi-kutató”
szakemberek szerényen ültek, és hallgattak az asztaluknál, nem kapcsolódtak be a
vitába, nem akarták szakmai szinten megbeszélni Petőfi Sándor élete szibériai fog­
ságban töltött utolsó éveinek problémáját.
Az összegyűlt magyar újságírók előtt tartott beszédemben akkor ezt mondtam:
—Természetesen nagyon sajnálom, hogy kollégáink a Magyar Tudományos Aka­
démiáról nem óhajtanak együttműködni velünk. Azért utaztunk ide, hogy végle­
gesen megállapítsuk az igazságot, s ezt meg is tudtuk tenni, mivel nem kevésbé te­
kintélyes tudósok jöttek itt össze —négy ország szakemberei. Baráti kezet nyújtot­
tunk a Magyar Tudományos Akadémiának, de az nem fogadta el. Számunkra nem
maradt más hátra, m int hogy menjünk tovább a saját utunkon. Ha a mi akadémiai
opponenseink nem akarják Magyarország nagy fia hamvainak hazatérését, ez nem
jelenti azt, hogy a magyar nép sem akarja...
Nem tudtuk, hogy éppen ebben az időben az MTA újabb gyalázatos provokációt
készített elő. Amikor kimentünk a Kerepesi temetőbe, hogy lerójuk kegyeletünket
Petőfi Sándor szülei, öccse és fia, s egyúttal Szendrey Júlia emléke előtt, munkásokat
találtunk ott, akik sietve verték szét feszítővasakkal a családi sírboltot. Már levették
és a földön hevert a síremlék, a sziklán ülő, szárnyait összezáró sas, a sírbolt kőfalán
pedig lyuk tátongott. Triff Viktor, a temető igazgatója azt mondta, hogy a síremlé­
ket a Tudományos Akadémia kérésére vették le restaurálásra. Pedig néhány nappal
korábban az Akadémia Morvainak arra a felajánlására, hogy kifizeti a sírbolt hely­
reállítását, ha csontmintát vehetnek Petőfi édesanyjának sírjából, azt a választ adta,
hogy nincs szükség restaurálásra. Valójában a munkások leástak Petőfi Sándor szü­
leinek földi maradványaiig, hogy megakadályozzák csontminta vételét a DNS-vizs­
gálathoz. A magyar társadalom felháborodott, a síremléket restaurálás nélkül tették
vissza a helyére, a lyukat kijavították. Amikor 2014-ben ismét ellátogattam a Kere­
pesi temetőbe, a sírbolt a korábbi állapotában volt, de ott, ahol korábban a lyuk ék­
telenkedett, igénytelen márványtábIára vésett szöveg hirdette az 1991-es restaurálást.
(Figyeljünk a dátumra: ez volt az az év, amikor a magyar államfő megfeddte a Tudo­
mányos Akadémia kontár szakértőit, akik, hogy megzavarják más országok tudósai­
nak munkáját a Petőfivel kapcsolatos igazság kiderítésében, lázas sietséggel rejtették
el a független és tárgyilagos DNS-vizsgálathoz szükséges anyagokat.) Senki sem tud­
ja, hogy ott vannak-e még a sírban Petőfi rokonainak maradványai, vagy ugyanúgy
eltűntek titokban, mint ahogy „valaki ellopta” Petőfi, Szendrey Júlia és Zoltán fiuk
haj tincseit, amelyekre olyan nagy szükség lenne Alekszandr Sztyepanovics Petrovics
barguzini csontváza végleges genetikai vizsgálatának elvégzéséhez.
Petőfi „szibériai verziója” valós voltának megállapításában egykori opponenseink
közül már csak Kovács László maradt a leghajthatatlanabb. Ulan-Udéba érkez­

270
 M egsemmisíteni a maradványokat:

ve, mint „Magyarország hivatalos képviselője”, összefogva egykori szerzőtársam­

mal, Eduard Gyominnal, amellett, hogy 2003 őszén a burját televízióban hazug
információt közölt a 7-es számú sírban talált csontváz „női” voltáról, a Népi Hu-
rálban és a köztársaság kormányánál folytatott tárgyalások útján, kampányt indí­
tott a csontok visszahozataláért, megpróbálva a közvélemény félrevezetésével arra
kényszeríteni a burjátiai hatóságokat, hogy „gyakoroljanak nyomást” a Megamorv
Petőfi Bizottságra, nehogy a maradványok más országok szakértőinek kezébe ke­
rüljenek. „Ma már a zt a kérdést kell eldöntenünk, hogy miképpen, mikor és milyen
eszközökkel fog ez az akció megvalósulni”. (http://www.Infpol.ru/18022004/rn
1802204010.html.o5.o5.o6.- „Petőfi sírjának kutatása teljesfiaskóval végződött. El­
jö tt az ideje, hogy pontot tegyünk a hatalmas sírásás történetének végére. ”). A helyi ha­
tóságok becsületére váljék, hogy nem teljesítették csak az egyik fél akaratát, amely
nem óhajtott meghívni a tárgyalóasztalhoz engem, mint másik, opponens felet.
Mivel a Kovács és Gyomin által „a maradványok visszahozatalára” alakult, vala­
miféle kezdeményezőcsoport munkája nem volt eredményes, a következő évben
Gyomin villámpostán újabb levelet kapott Kovács Lászlótól, áld magát az MTA Ré­
gészeti Intézete igazgatóhelyettesének nevezte, miszerint a Nemzeti Emlékhely és
Kegyeleti Bizottság hajlandó visszaadni Oroszországnak a régi barguzini temetőben
talált „női” csontvázat. (E mondat kuriozitása, hogy az említett bizottság soha nem
birtokolta Petőfi Sándor barguzini földi maradványait! Miféle csontokat készült akkor
visszaadni Burjátiának? —A. Ty.) Már csak Magyarország Külügyminisztériumával
kell megoldani a kérdést, utána „az ismeretlen nő hamvai” nyugalmat találnak ha­
zai földben. (Még egy kuriózum: Kovács László arról tájékoztatta a közvéleményt,
hogy a DNS-vizsgálat szerint a nő... terhes volt! - A. Ty.) (HHcfiopMíiOJiHC, Ulan-
Ude, 2007. január 24., 12. old.). Belekapaszkodva a „szenzációs” információba, az
interneten ez a kommentár volt olvasható: „A Burját Köztársaság Műemlékvédelmi
Központja, Művelődési M inisztériuma munkatársainak, az ásatások ellen korábban fel­
lépő helytörténészeknek az a véleményük, hogy ideje pontot tenni ennek az ügynek a vé­
gére. Pontot pedig csak akkor tehetünk, ha a barguzini temetőben talált maradványokat
visszahozzák, e barbár tett elkövetői pedig nyilvánosan bocsánatot kérnek. "(Ugyanott).
Eduard Gyomin és hívei balszerencséjére, ez a lépésük is következmények nélkül
maradt, mivel a tudományos vitákat nem a bíróságon döntik el (amivel Gyomin
már próbálkozott), hanem meggyőző bizonyítékokkal, tárgyalóasztal mellett.
Burjátiai opponenseink azonban egyszer sem hívtak meg minket ilyen beszélgeté­
sekre. Érthető, miért nem: nem ismerik az utóbbi években Magyarországon és más
országokban végzett kutatások eredményeit, leragadtak az 1990-es hírhedt moszk­
vai vizsgálat meghamisított eredményeinél, amelyeket Oroszország és Magyaror­
szág államelnöke érvénytelenített. Ami minket illet, ezentúl magunkhoz méltat­
lannak tartjuk, hogy reagáljunk a dilettánsok máig tartó ármánykodásaira, akik
- m int a Burját Köztársaság „fő helytörténészei” - szeretnék visszaállítani alaposan
megtépázott szakmai hírnevüket.

271
A lekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly’

2014 tavaszán a Magyarok Világszövetsége ismét meghívott Magyarországra,

hogy tartsak előadásokat a Petőfi-kérdés szibériai megoldásáról. Örömmel vállal­
koztam erre a feladatra, mindenekelőtt azt szerettem volna megtudni, hogy mi a
helyzet a mi Megamorv Petőfi Bizottságunkkal, amellyel megszakadt a kapcsola­
tom. Az ominózus moszkvai szakértői vizsgálat után a mi közös nemes ügyünk
láthatólag elakadt, bár a bizottság aktív tagjai mintegy húsz könyvet adtak ki és
több száz cikket közöltek a médiában. Időnként kárpátaljai kollégánktól, Vaszilij
Vasziljevics Pagirjától kaptunk híreket, de a Szovjetunió szétesése után abbama­
radt a levelezésünk.
Rossz előérzeteim nem csaptak be. Kiderült, hogy a mi egykori, összetartó, tu­
dományos csapatunk néhány önálló kutatócsoportra esett szét, akik közül a leg­
aktívabbak a Petőfi-iigy patriótái: Kéri Edit, Borzák Tibor, Kardos Lajos, Kiszely
István, Nehéz Mihály, Pécsi István (sajnos, az utóbbi hármat már nem találtam
életben) és természetesen Morvái Ferenc. A Magyarok Világszövetségében is lét­
rejött egy Petőfi Bizottság. Segítségének köszönhetően sikerült találkoznom egy­
kori kollégáimmal a Megamorv Petőfi Bizottságból, előadást tartanom Magyaror­
szág és Szlovákia 20 városában és falujában, szerepelhettem a rádióban és a televí­
zióban, számos sajtótájékoztatón vettem részt Budapesten, Szentendrén, Visegrá-
don, Esztergomban, Balatonfüreden, Zalaegerszegen, Egerben, Szolnokon, Mis­
kolcon, Sárospatakon, Nyírbátorban, Nyíregyházán, Hevesen, Túrkevén, Tokaj­
ban és más helyeken.
Rendkívül hatásosak voltak ezek a találkozások a közönséggel, mivel új levéltá­
ri dokumentumokat hoztam magammal, a magyar honvédek szibériai tartózkodá­
sáról. Nem kevésbé jelentős adatokra bukkant Petőfi „szibériai verziójáról” a Ma­
gyarok Világszövetsége is, amelyekről Fuksz Sándor, az MVSZ elnökhelyettese tar­
tott beszámolót.
Bár azt a próbálkozásomat nem koronázta siker, hogy a szétesett csoportot újra
a Petőfi-kutatók egységes kollektívájává kovácsoljam, látogatásom Morvái Fe­
renc hihetetlen aktivizálódásához vezetett. Rövid idő (körülbelül egy év) alatt el­
érte, hogy kínai szakemberek (a sanghaji antropológusok a legképzettebbeknek
számítanak a DNS-vizsgálatokban) DNS-vizsgálatnak vetették alá a 7-es számú
barguzini sírból származó csontokat, összehasonlítva azokat Petőfi Sándor anyai
ágú rokonainak DNS-ével, ami 100 százalékos eredménnyel járt. így végre ne­
gyed évszázad után vitathatatlan bizonyítékot kaptunk arról, hogy a barguzini
Alekszandr Sztyepanovics Petrovics földi maradványai Petőfi Sándor, a nagy ma­
gyar költő hamvai! A Magyarok Világszövetsége pedig ünnepélyesen megnyitotta
a felvidéki Bély községben a Nemzetközi Petőfi Intézetet, ahol gazdag gyűjtemény
található Petőfiről szóló könyvekből, a költő kézirataiból, levéltári, film- és fény­
képanyagokból. Európai Uniós támogatással erre a célra rendbe hoztak és búto­
rokkal berendeztek egy üresen álló főúri kastélyt. 2015. július 17-én pedig Morvái
Ferenc, miután engedélyt kapott rá a barguzini hatóságoktól, Oroszország kormá­

272
 M egsemmisíteni a maradványokat!

nyától és Petőfi Burjátiában élő leszármazottakéi, a budapesti Fiumei úti temető­

ben megrendezte a költő csontváza egy részének ünnepélyes temetését. Miért csak
a maradványok egy részéét? Mert a többi rész (a koponya is) másoknál van, akik­
kel Morvái személyes konfliktusa nem oldódott meg.
A csontváz különböző darabjai összeszedésének problémáját csak Magyarország
kormánya tudja megoldani, ha állami szinten akarja eltemetni a nagy költő ham­
vait, végső nyughelyéül jelölve ki a budapesti Hősök terét, vagy fenséges szobra
mellett egy helyet a Duna-parton, a nevét viselő híd közelében. Ez lesz helyes: Pe­
tőfi Sándor nem lehet egyes magánemberek tulajdona, még ha sokat is tettek ma­
radványai felkutatásáért Szibériában. Emlékezete az egész magyar nemzet közös
kincse, azé a nemzeté, amelynek szabadságáért és boldogságáért olyan fiatalon fel­
áldozta életét.

273
 U tószó

Utószó

Most, amikor másfél évszázados kutatás után együtt vannak az összes, még ha tö­
redékes és néha egymásnak ellentmondó adatok is Petőfi Sándor „szibériai verzió­
járól”, el lehet készíteni az első retrospektív képet arról, hogy miképpen sikerült a
nagy magyar költőnek „túlélnie” az osztrák hatóságok által bejelentett, 1849. jú­
lius 31-i halálát a véres segesvári csatában, tovább követve életének utolsó 7 évét a
Bajkálon túli Barguzinban. Tehát:
1. Bem József parancsa ellenére, hogy maradjon a hátországban, Petőfi a csata
napján, korán reggel kiment a harcmezőre, civil ruhában. M int a tábornok adju­
tánsa elfoglalta helyét a magyar forradalmi hadsereg parancsnokának törzskari kí­
séretében. Amikor az orosz csapatok áttörték a felkelők sorait Segesvárnál, Petőfi a
tábornok hintóját kísérte mindaddig, amíg az a visszavonulókkal együtt menekült.
Amikor az oroszok üldözőbe vették a hintót, a tisztek elhagyták azt, hogy lehető­
séget adjanak Bemnek az üldözőktől való elszakadásra. Az egyik adjutánst lekasza­
bolták, Petőfit pedig kimentette egy lovas huszár. De mivel a ló hamar elfáradt a
két lovas alatt, a költő a földre ugrott, lehetővé téve bajtársa elmenekülését az oro­
szok elől. Elekor két kozák megtámadta, karddal és dzsidával megsebesítette, ami­
től a súlyosan sérült Petőfi elvesztette az eszméletét.
2. A magyar felkelők lovascsapata felvette a sebesültet, és elvitte kezelésre seges­
vári parasztokhoz, azt mondták, hogy ez egy Petrovics nevű lengyel, Bem seregé­
ből, akit az oroszoknak joguk van fogságba vinni.
3. Összeszedve a foglyokat és sebesülteket, az orosz hadsereg Petrovicsot (Pető­
fit) besorolta a magyar forradalom deportálandó résztvevőinek oszlopába. A Kár­
pátokon, Kisinyovon és Kijeven át vezető útjuk során kiderült, hogy az őrnagy iga­
zi neve Petőfi Sándor, aki híres magyar költőként ismert. Rokonszenvezve a forra­
dalmi Magyarországgal, az orosz parancsnokság úgy határozott, hogy nem értesíti
az osztrákokat a számukra fontos, körözött „bűnöző” elfogásáról, hanem tovább­
ra is a „lengyel Petrovicsként” kezeli, megmentve ezzel az életét az elkerülhetetlen
kivégzéstől. Súlyos sebesülése miatt Petőfit sokáig kezelték az orosz tábori kórház­
ban, fogságba szállításuk útvonalán, Oroszországban.
4. Nagy szerencse, hogy a bécsi levéltárban előkerült az osztrák kormány két tit­
kos, 1849 májusában és júniusában készült jegyzőkönyve. Ezekben arról volt szó,
hogy Oroszországhoz fordulnak katonai segítségért, valamint kérik egy távoli hely

275
 Alekszej T yivanyenko: A szibériai „titkos fogoly

kijelölését Ázsiában (Szibériában vagy Kamcsatkán) az osztrák hatóságok számára

különösen veszélyes személyek elhelyezésére, ahonnan azok nem tudnának vissza­
térni a hazájukba. Később az orosz és osztrák követek ezt a helyet Szibériában je­
lölték ki, továbbá megbeszélték a hadifoglyok majdani deportálását orosz felügye­
let alatt.
5. Ezt a helyet Oroszországban 1850-ben a Bajkálon túli vidéken találták meg,
kihasítva az Irkutszki kormányzóságból a Bajkálon túli területet katonai főkor­
mányzó irányítása alatt (aki egyúttal az ugyanabban az évben a nyercsinszki kény­
szermunkára küldött „államellenes bűnözők” kíséretére és őrzésére létrehozott,
Bajkálon túli kozáksereg atamánja is).
6. Szibériai levéltárakban megtaláltuk az orosz kormány levelezését a szibériai
kormányzókkal (azoknak pedig a kerületi és járási vezetőkkel), amelyekben értesí­
tik a címzetteket, hogy rövidesen európai „lázadók” nagy csoportja érkezik hozzá­
juk örökös száműzetésre, akik között megemlítik a „szerb pravoszláv templomo­
kat leromboló, lázadó magyarokat” is. A helyi hatóságoktól azonnali információ­
kat kértek a letelepítésre ítélt kényszermunkára száműzöttek „szükséges” számáról.
A Bajkálon túli területen ezek fogadásába csak a Nyercsinszki Ércbányák, valamint
a Petrovszki Vasgyártó és Acélöntő Üzem vezetősége egyezett bele.
7. 1849-1850 telére a deportált hadifoglyok csoportját (az Erdélyben foglyul ej­
tettek egy részét is) az omszki fegyenctovábbító börtönbe szállították, letelepíté­
sük helyének végleges eldöntéséig. Itt Petőfi a bajtársai egy csoportjával elhatároz­
ta, hogy megszökik, de az európaiak számára szokatlan szibériai hidegben majd­
nem megfagytak, és elfogták őket. A tábori hadbíróság a szökésért szigorította a
büntetésüket, a Bajkálon túli vidék keleti részén levő, egészségre rendkívül veszé­
lyes ólom- és ónbányákban végzendő kényszermunkára, majd azt követően Orosz­
ország távoli, keleti vidékeinek falvaiban való letelepítésre ítélte őket.
8. A kényszermunkán súlyosbodott Petőfinek a korábban kapott sebei miatti be­
tegsége, nem tudott a földalatti bányákban dolgozni, ezért a honvédek egy cso­
portjával Barguzinban telepítették le 1852 nyarán, de magyar és lengyel bajtársait
széttelepítették a Csitkani járás falvaiban. Valószínűleg velük együtt (vagy valami­
vel korábban) érkezett száműzetésbe a hadbíróság által elítélt, a magyar forradal­
mat fegyverrel, élelmiszerrel és ruházattal segítő, európai zsidók csoportja is. A zsi­
dók, lengyelek, magyarok, németek és más nemzetiségűek leszármazottai mai na­
pig élnek a Barguzini terület falvaiban.
9. Köztük még mindig él Alekszandr Petrovics (névváltozatai - Zander, Péterfi,
Zander Petrovics stb.) magyar őrnagy és költő emléke. Hazájában a „Franc király”
(Ferenc József osztrák császár) ellen fellázadt nép egyik vezére volt, és a véres harc
után „halottaiból feltámadt”. Van egy epizód is, amikor az öntudatlan állapotban
levő költőt a közös sírgödörből kihúzta a temetési különítmény orosz katonája. Ez
a Petrovics Barguzinban folytatta megszokott életét: forradalmi verseket írt, ama­
tőr színdarabokat rendezett, rajzolt, értett a kovácsmunkához, betegeket gyógyí­

y 276
 U tószó

tott (emlékszünk a „tüdőbaj elleni magyar gyógyszerére”), halászott, kátrányt pá­

rolt, sokat járt gyalog a barguzini területen, de lábsérülése miatt nem tudott hegy­
re menni.
10. Az „államellenes bűnöző” költői alkotásai közül előkerültek Petrovics (Pe­
tőfi) versei, amelyek formájukat és eszmeiségüket tekintve hasonlítanak azokra,
amelyeket a hazájában írt: egyiket feleségének, (Szendrey) Júliának szentelte, egy
másik a magyarok régi elődeiről, a hunokról szól, akik lovas ezredekkel vonul­
tak az ázsiai sztyepektől a Duna partjáig; a harmadikban kifejezi sajnálatát, mert a
haza szabadságáról szőtt álmai nem valósultak meg, mivel az első harcban súlyosan
megsebesült (a segesvári csata volt az első, amelyben Petőfi személyesen részt vett
a Magyarország ellenségeivel vívott háborúban). Különösen figyelemre méltó ez­
zel kapcsolatban Petőfi Olaszországban megtalált elbeszélő költeménye (olaszok is
voltak szibériai száműzetésben). Ebben a barguzini száműzött emlékezik Magyar-
országra, szeretett Alföldjére, idős szüleire, Budára és Pestre, a Dunára és a Tiszára,
a magyar forradalom eseményeire, Bem tábornokra és a szabadságharc más vezető­
ire, barátaira (akiket néven nevez). A forradalom vereségének okát a „kispolgárság”
közömbösségében látja, sajnálkozik, mert az idegenben rá váró halál nem teszi le­
hetővé, hogy ismét a nép élére álljon az osztrák elnyomás elleni harcban.
11. Vannak adatok arról, hogy a magyar felkelők csoportjának első letelepíté­
si helye a Barguzini területen egy távoli kis falu volt, az Ikatovói-hegygerincen át
a baunti aranybányákhoz vezető út mentén, amelyet a száműzöttek maguk között
„Vengerszka” (azaz Magyar —ford.) falunak neveztek: szerepel a neve: Petőfi 1851-
ben magyarul írt és aláírt verse alatt. Petőfi második lakhelye Barguzin volt, mivel
a hatóságok elkülönítették a többi száműzöttől, akik között a költő nagy népszerű­
ségnek örvendett. De ő onnan gyakran ellátogatott bajtársaihoz a csendőri tilalom
ellenére. Az őrök üldözése elől a barguzini burjátok között bujkált. Ugnasza falu­
ban alkalmi szerelmi kapcsolata volt egy lánnyal a Boozoj családból, s a viszonyból
fia született, akit (a kérésére) „Petruskának” neveztek el (ami Petrovicsot jelent).
De a burjátok nem ismerték el a költőt vejüknek, ezért visszaküldték Barguzinba.
12. Barguzinban a helyi hatóságok Petrovicsot az őrével együtt Kuznyecovék há­
zába telepítették be, s a család lányát, Anna Ivanovnát feleségül vette (polgári há­
zasság volt), és Alekszandr nevű fia született tőle 1856-ban, két hónappal a halá­
la után. Mivel a „titkos fogoly” protestáns hitű volt és nem vette fel a pravoszláv
vallást, így nem lehetett törvényes a házasságuk, pedig Kuznyecovék közül majd­
nem mindenki egyházi szolgálatban állt (igaz, Anna Kuznyecova apját felmentet­
ték papi állásából, mert törvénytelenül összeadta a rokonát, Anna Artyenovát a de­
kabrista Mihail Küchelbeckerrel). Ami a „Petroviccsal együtt lakó őrt” illeti, való­
színűleg az egyik Kuznyecovra vonatkozik, aki a csendőrségnél szolgált és akinek
házába a „titkos” embert beszállásolták.
13. Petőfi Sándor valószínűleg nagyon terhesnek érezte az életet barguzini
„rokonai” —egyházi alkalmazottak és a csendőr —körében, ezért igyekezett kü­

277
A lekszej T yivanyenko: A SZIBÉRIAI „titkos fogoly’

lön gazdaságot létrehozni a Sámán-hegy közelében (gyantafőzőt rendezett be

ott), vagy Eliszunban (Iliszunszkban), ahol valószínűleg rokoni alapon segített
Kiichelbeckernek bőrkikészítő üzeme és malma építésében. O tt is halt meg 1856
tavaszán, miután nagyon megfázott. Barguzinban temették el, a „jövevények” és
idegen vallásúak számára kijelölt temetőben, mivel a burjátok nem engedték meg,
hogy az ő nemzetségi temetőjükben, a pravoszlávok pedig, hogy a városi temető­
ben helyezzék végső nyugalomba.
14. Fia, Alekszandr Alekszandrovics Petrovics az 1917-es októberi forradalomig
családjával Barguzinban élt, aztán átköltöztek Petrográdba (a későbbi Leningrád, ma
Szentpétervár —ford.). Leszármazottai a mai napig Szentpétervár környékén élnek,
tudatában vannak, hogy közük van Petőfi Sándorhoz. Külsejüket tekintve valameny-
nyien magukon viselik neves magyar elődjük jellemző vonásait. Ezek a vonások (pél­
dául a rendellenes szemfog) megmaradtak Petőfi burját leszármazottainál is, alak
Eliszun környékén élnek. Barguzinban is élnek Kuznyecovok, őrzik „valamilyen ci­
gány Petrovics” emlékét, akivel rokonságba kerültek és alti egy külön „táborban” la­
kott, s ezért az utódait „taborjatáknak”, táboriaknak, táborlakóknak nevezték.
15. Petőfi Sándor deportálásáról Szibériába, a Bajkál-tó partjaihoz, először nyil­
vánosan a Vasárnapi Újság című lap írt, 1860-ban. 1870-től tanúsították ezt a cári
közkegyelem következtében hazatérő első hadifoglyok is: látták a már „beteg, meg­
őszült, lesoványodott” költőt. Az első részleteket Petőfi idegenbeli életéről Svigel Fe­
renc, Sándor József és a Verhnyeugyinszk melletti Verhnyaja Berjozovka-i táborból
hazatért, más első világháborús hadifoglyok mondták el, akik jártak Barguzinban
és lefényképezték Petőfi Sándor sírját, a dekabrista M. K. Küchelbeckeré közelé­
ben. A költő emléke előtti tisztelet hagyományát barguzini sírjánál a magyar inter­
nacionalista osztag teremtette meg, amely 1921-ben ezen a távoli vidéken a szov­
jethatalmat bevezette. Ennek köszönhetően a barguzini őslakosok megőrizték em­
lékezetükben Petőfi sírjának pontos helyét, amit 1989-ben a nemzetközi antropo­
lógiai expedíció is igazolt.
16. Az előkerült maradványoknak több mint 30 sajátságos ismertetőjelük volt,
amelyek egybeestek Petőfi Sándor ismert testi jegyeivel, s egyetlen egy sem volt
azokkal ellentétben. A tárgyilagos azonosítást 25 évig akadályozták a Szovjetunió
és Magyarország tudományos és kormányzati körei, míg végül a lelkes kutatóknak
segítettek amerikai, kínai, svájci, cseh és japán tudósok, akik DNS-vizsgálattal és
szuperprojekcióval (az arcnak fénykép és koponya egymásra helyezése útján való
visszaállításával) igazolták állításunkat. Végül az Oroszországi Tudományos Akadé­
mia Szibériai Tagozatának Burját Tudományos Központja mondta ki a döntő szót
az összegyűjtött anyagok alapján. Petőfi Sándor földi maradványainak megtalálá­
sa befejezett tény lett!
17. 2015. július 17-én Budapesten, a közvélemény követelésére és a magyar ha­
tóságok tilalma ellenére, megtörtént Petőfi hamvainak ünnepélyes eltemetése a Fi­
umei úti temetőben. De csak a csontváz egy részének, mert a többi magánszemé­

278
 U tószó

lyek kezében van, akik konfliktusba keveredtek Morvái Ferenccel, a Megamorv Pe­
tőfi Bizottság elnökével, aki negyed évszázadig, az elejétől a végéig, finanszírozta az
egész kutatómunkát. Előttünk áll a magyar nép nagy fiának új temetése országos
szinten, Budapesten a Hősök terén, ha Magyarország kormánya politikai döntést
hoz e történelmi jelentőségű aktusról, és össze tudja gyűjteni Petőfi összes csont­
maradványait. Addig is mi, Petőfi „szibériai verziójának” kutatói megelégszünk az­
zal, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk. Feladatunkat a költő elveszett nyo­
mainak felkutatásával kapcsolatban becsülettel teljesítettük, hamvait eljuttattuk
hazájába, amely után annyira vágyakozott szibériai számkivetettségében.

279
 Dokumentumok

Honvédek Segesvárnál - Bem József utasítást ad futártisztjének, Pe- Bem József tábornok
töfi Sándornak (Kürthy Sándor rajza) (Petőfi Sándor rajza és aláírása)

Segesvár látképe. 1849. július 31-én a segesvári csatában Petőfi Sándor súlyosan megsebesült.

281
 w $@*m ,'y
l'j/'f/'W f ‘ A.
y & J 'S ftf/* *St- '/./*& •' 4 'A •-•;
W /

/ / gj ( j_ v
v— .'• ;
.
• / / /ir / ' A ' > / /. / >• Í V /V ; V / * 'n ^ Z /J &

r/s£ '/yu < -' <s |

/■4 J d&W&Á

-7í 6 U '/s é f? ..<yy 1Cb££/Sh&eA

Z(C<Ú' ? s./tU 'S S ‘‘ ^Áz<Já&U2tÍZfi

\
s //• // / f / //> <;// uJe**i3^_

tS t/y ? s /- /.i/;t/y z & '/K ? £ # < & n 4 £ / j

,,r>i <&y&a*vfS4#‘669‘G

AS&ZZtt í*3.\: .*>;«./ /•*

( t*.£77&<y/.<'*•,• * aí' » i £&&£s^u

n f z & M w z u -..gj
/ . / / f

«’V: V \ f / / /7 ? r Í4 JpCC&jh

t& c a ? i/s < :/££/££< ?■■

■•'■zm
'• »2/pti\m*
&3&* í
*” .«c
■t'.'A
jfíápfe

A z 1849-es magyarországi hadjáratban részt vett Grotenhjelm tábornok osztaga hadi naplójának első
oldala, amelyet a Bajkálon Túli Állami Levéltárban fedeztünk fel

2 8 2
 Dokumentumok

<%>■ w^

■y **■#?<>■ c s '^ F Z z r z & Z C S , tJ.//S Y

r :/7
¥™rt.J?£r.ry
" ^ 6 - an b & - .

'<£?£* 4 *<yS? V

•p Z S k , ‘ C f'
2y**l*S ‘^ a j ,'jy^L,ytÜiJ~^
' ^ ^ / }-&3 £ 5 L ty . Z k ~ 0

• y

- /■ .y / & ^ | .

y~ ~ x~;
7^,Ásí*r-+^S
-ví * ~ ~ j w ^ é iP - ^

*x j 2 ó l

‘‘^*2?**+*^. •<■

/. -,A^w^ -jj^^L)*. .„__„

z).Ámi.s ’í^'A'ity^
4 X it~ - y
:tt •k;%y>yyí ••
l|® ^ P y :':
/ £ £/
V
y y f t 'n í
i4z osztrák minisztertanács titkos jegyzőkönyve az 1848-1949-es forradalom és szabadságharc résztve­
vőinek szibériai deportálásáról. Kéri Edit anyaga (Tovább a 284_289. oldalon.)

283
 z~ j 3
** p r^ á -^ A C .
<Av p //£*<»■•”■ J w^t-wjííV/^í ' y/
PffiMt,//. ju<^. ■>-w ‘7^Cxn^A.),y$fyr^'/'Zjzit ,
^ <*<£í /.K Í k'w.

'Xl, y'/,*r-y£*.pf, ; í-.-—

/" /ír,~Jy/r~r J‘Áctí>/X~-,,

• ~ urÍK'Áv> r^'/x./tty,1'
<
■ •• x»*jfcyj^ ,y$<>rxC'/lí)a.cA

\ ~y^" £%'"**/*-**'■ ■ $? m . (T&rvi.esAl/,

A- (2A w. •jjZjf-C) ■A?'■•• -^-■■^•lfr^

-"■V.-^- /Li Xw rífósit^.s ,&*.

/p # r ^ '/
Á*yp»~^
A p JL y£ ^£ tf w 2U,*.v^> ////

■v>v/ *fv>>*a*^YHm} ,^Av\

<^La\AA.«.

; íx

2 tó
 Dokumentumok

^ vivi^rVki ^
-v^^U^v
iZÜ***. őt^L^íL*»*
-- ^ ,

| t7 Jt1M^-rrsw***^

s?

^í~*/ <7CL

<'*fk a—

>.M*y WJ4J
^/w^ ^ ^ VÍ^
O
• ^ " J imI. '%fZ* +-**3*4S?y/ £$• itZ^í, ~~J?' *£- ■s‘0?^—? .■#?, ^-o-p^fj^~

2 L s-^* ~ .^ l— „ y Z ^ J L j /í^ .^ /c ,, -*;/~+~p

* , **-&£■*—

285
 W* v^.'V-iu •S kA-m*.-''* •í> tiv^ > -^ t Vv» ...

C& - Z L ^ A p .- r „ —-^,'^v.....v^

' y * 44 ' , ^/ ?
y/í^ ^V»..«
^■6^/ ..^y-^v. ^

A-/ ^ .•__>
ir ^ 7 0 ^
<wvv^/'* *As££*J 4..-/w^

/u ^^T '-* } *^w"

j£ / J& * £ ^ t ü ? ^ - J2~~?^£.
/ 9 ' x J ^ x — tS% r ~ 7 ‘
jjj/^*** fá-*yÁ^S&y^íu*} ... *./ ./£**^C v.,
—----- / ^ J L ) / ^ w & .
VJW W<«^/í<C^|#yVtav*y&X-Í^S'
>'-..^v-Sj •hÍv.' 7'V/C^/Í^á>^

-—“3^ tZíw-
0*. ;
^ w**w ;>-^2w--vv

*bir-*K»sJ ^.y^'i^M
,
/Ít*lvr|l4
; ;: :-C7•- :.
■ i75SÍS8|^
K58^ |teg iÉ |lf
! ;■: l :' :' "- '■•;•

2 S Í
 Dokumentumok

íttimffemrtfj.
A'. 35. A, 2.

Btóia *"■' ^ “..

* JC 7
,.y ic/k.'-~/&'‘~-:

Si&hiriL* ^ --- jjC-*

*"<L.W /V2w</ ■/«.* . ' / ^
J&Y>
v£”v~0 \a d s'-fr^-y/C ■íj'"

j^ d - k & $ ) ^ d S t* *&2 § L j,

J h u ~ ~ fZ lfy £ y / J U j u . ,„.
^j~'v , *v'vt7. v^ív.<>^ ..?**?^y-

y£l*s~~s % / } _ - < i/'fúiAJrtj ;

’é*$Z*íd~3

?!
•í>>-*y'

287
 g ' (y '
^vy^W yv^í JÍ^U . ís4, /

'~'~j/2" ------ / ^ /
^ -a ^
J -Y d /'-A y ,.. ■1cLj~-yt£? . J ^

K ^//r>W* ~---í’
° /

(yó** ^. *\~+S**>>..J^k -

___

'><^ «.-/M*t ■*-.+.*) /

:> ' ✓ ^
/' W^^*a^\,«^..vt >h*I^ 1»*1^'
*v ■£***-^^.4’" &#*$+*"£*'

288
 Dokumentumok

ífcv* H
mmCv

k>/^«w^ik^í/!7Aí«-X^

<7 _ (},? _ _ _ • C?A<»f/iA.^tNy ^~t»w^íí.W A^íT.•—

*
^ a<^ " / s£ ^ y j£ .é .

■-fcN>cjj/C-vD^ »*»*««*7 v^y^*V ^v,^y**w A w

^ M*«'lyKO^IV *^*‘^*'^/^ ►«A^v^vvÍv>-y5'«-v£w.
^ ^ / *^**^ $**^ * X - *' ■
~.»s
^*^*»4ít*W> , ^U j^C k^M , ^ ív ts

í^«vy^<Cv4A.K*(^

,<££+•' d**~&r* jjZ ^f^V.'«Y«IU (/ ^ ^ V/ ’

,A*r <^<^l

2S<>
 ■ nm nt

ifunbnuidNiiftfa

^#ss«K.
«»(<*►>»• S'iM'tam»í«•» !?,>!,(»,>,J«|*«MSl. 'tyuwí<t ,ew
~*c«*H*.*-s*«
■•■■■•'••■:•'■•"■•••:' ■- ■; ■.
1850.
#ifw. m n>tWife-

105
$ e n , n iíí 'JV ií'ícttH M » m tb S í t e k e n , i v e i é i sb« í - hu 3á r i fittyen
Í K e h 'H w t m S c r b i n b j t i t f l fle fte n , ($ -M í
ftm ib e ö b e f t a n g e n , bev f r t t g ő r c t f t t f f í b n f í^ rt» W n H ^
CM fívtb j t t b í e f r w SSefjHfe $íirefl<<»u nd><v ,
mhW « « ? $ r u n b bev feejíe h ciíb en j í r f e r t ^ e r e í H ” <<;»-> b o ih *» bot
t’ívtniH’ C b e i w ü i í u t n b f l « í é « e d f t f r o c í * ' t í v o í ü i m r a o n t V i t
wfdfjms.
W kfi tít'fl§5crí*fveí^?w ii; ~
« , rtiif b te j t e b e S f l t f l f e . bn v d v b e tt . í d t r t i u t e b e t ^ n l v e t m ifc
I') íuif IfrtMxtufim:
(•} ,« » ! (V » eh iu ati{ft!'lriin t ! , m im fM ? 0 d ;r a n $ a i ( « e i i m id o m é ra
e b e t íe M í íe m ( f íf t'ít,. $ e f l« tn g $ > , u i t b 'J k o iö jf e w ■
S ín é # im 't ebet* cím if if e n ;
ti) <tuf (^ffbftrsfeu,
$>ie t e t t e n $ e r f ? i u 'r r « í N b e n i t 'e t í u f i b eő
ftd V u tn s íe tt, ti'c* ira m a * f a r t t i b í i d j e n ^ k t m v w » * *ntd> jtc b , su rb
,tguv Uil rftiÍH'tie eredten.
§ . Sí.
jn&befe m b e re j m b e t r b e t f tr e d d i e t f H í i r t u ’v ?*?iiarti>(tui4it tm

A z osztrák kormány dokumentumgyűjteménye, 1850. Lent keretben: részlet Haynau hadseregparancsnok

rendeletéből a honvédek szibériai deportálásának megkezdéséről.

290
 Dokumentumok

ttiQ ~ \f

I P i c it { r . B e i t m n (j.
13. 3(iijuft 1 § 1 » .

T íe m fítá jt S e r i é t a u l £ « e { c t'o m $ . b . K id b e n , b a 0 b i t w n d í a n i f i b e G l c a b r e a m 7 . b .
a u l bem .gm fcit a u v a d ű tt f e n f c p , u n b $ . S R . S . © a f t l c r u j í f e l i t a u ju a c e íf e n ft\fi O ereitc.
© ín é eben ű n g e íá iig te W «ir«#& ifc& í íO c v tf á e o m f te u tig m S ü f j t í a i n c t : „ fe lb B ia ífi* flK «
S l e u te n a n t S D a ljC c c u p m f o í g í c m i t b é r W ít t t t t e n í . & G l c a b r e b e n 0cfa.it>, iw lt& tt o ím e d ú c
(S íb ia c fti ü i u m t í j j m t i i , M m u t t b t r n @ ^ u f t e b e t S a n b b a i i t r í c u g é g é n ö e it c b ig j t n ü d j e g . "

S fe m tííc O c 3 R ittí;d f iiitg

auö bem $aupb?ti«t:títc bfő í, tuffiftficn (SJentroíen v. ifeübcrö j
S > $ á fj& m rg a m 1 . w iflu fí*
3 f m S Í . S u l i f a n b b e i íS tb á S O u rg jivifefien c in e m S i t i i t b e l m ffífífje n fű n fte n M rnue*
G e r t i u n b b e n S i if u tn e n í e n u n t é t í ö e m ’l u « fó n ((í& e c Z e itu n g c in b eb cu len b cé © ffc < $ t @ t a t t ,
b a l b f t e o ttfíá n b m c S Ü tb e r la a e b e l g c í n b c l j u t & o íg « fia tle . .
© le e rfle feíntlie& e H a n b n c n í u g e l t r a f leib e r b e n & « & g « J jtfc n © e n t r o le n u n b fafx f b e l
© c u c c a l «$ á u a rífe rm e ifle rfia í> c l @ í a c i a t i » . . „ v . .
G r f ia r b d n c i g t u n b e b a r n a c b , lie f b e t c a u c d w n bee S n u e t u n b v o n aU en b c n í c t n g t n , bíc
© d e g c n f jr it ( t ó t i e n , feíne fira te g íftfie n j f á b f g f e i tc u , fe ín e n rítíc rlic íjc n 2)iut(> u n b f íi n e lie b e n l,
n m rb ig t ^ c r f á n litb f c ít j u bew u n b em .
2U6 b a l t r e f f e n ft&oit f e in e t é n t f ó d b u n g n ő b e i v a r , t ú t f t e n j t t e i © i r i f t o n e n U b f a n tu g e g e n
bie t o r SSScífitírtíjcn fltfíc n b e S fn fa u tc c lc t ó t , g r if fe n felbe m f t bee Ő ű tijc a n , fo j í s a r , b ű i c m
$ f c i l e u f b e t © t e l í t , b e t e m b e r e in b e t S í i t á t n i c t a g e m a t í j t t s m tb í ,
J Q iu n a e 3iü<í>e n a b m m b i e Ú J jta n e n f ü c b e n f a i f b e i t u n e r e n © e n e c a f a t t S t a t i a t i n ; b e n n
ű b ec e i i i t a u f c u b S o M c b e b e tfie n ben S S f t P il ö íf . g u t á t u n b ® * « e f < i í b i t fjfnfiícgtit*
l e n , u n b fic r il te n ín m iib e ? g l i t á t m a o r H e r c í i t u f , w n b e n í í o f a f e n t i t f o l g t .
© ic& cn H a n o i i é n , ö v e i S a í m e n , c in é g r o í e S m a n í i t ü t S R u i u t i o u , \>tfcMa$tnm i t f ö a g a o f ,
b a r u u t t t 2 5 e m 'l m c i f e ^ u f o á t m i t » K $ tig c n ^ c & r i f t e n , b e t w ert& öolfe G ö r e n f a b e í , b en b «
H lc u ifÉ u b iira c r S ú r n c c fh m fc fc n fte it, u n b 5 f t 0 « t i í s § ő c f a n 3e n t fie lc u t a b i í f i a u b e b e r S ílifte n .
S i f i t i r c f t ít c fiefa m itS U iip e p o r b e n l{m u e rfo fg e n b e n .lí o f a t c n , u n b fó ti m ittc lft t ű v e l fianjcií*
'lltííif S t jw w u n b e l f e i n . .
íD cc S J c rlu ft bee S iniT en b e t r a n t U £ o b t c , 1 0 0 S B c m m ib e te , u n t é t b e n Ü e & ím n 6 C fftc ie re .
© t n c r a l í D ű f fHefi anv 3 0 . ^ u l i bei S t e i u a n F 3 — 4 0 0 0 S n f u t a e n t m m i t a H a n o i ié n }
m i t a J ít U i f t t 'o n '1 3 ' ; í o b t m $ o ű ficE> b c r ^ c í u b g é g é n U b p a tfte li? .ju r ö if .
© i t a m 23. S u l i i n bíe a jt ó i b a n c in g e b ru n g e u e S n f u r g e i it c ii f tl ía ű t b o n 20ö 0 S S a n n 3 i u
f a n t e tí c u n b 1 0 0 0 2)1 a m i G a t ia ö c r ií m it 5 H a s ú m é n ifi n oif) a u f m o lb a u t f ^ e m © e b tc íijc , c l
|í « b jebocí; b e r e í tl í í u f i a l í c r t g c tr o f ftiv , felbe u n f t | á b l i # p tm u íic m

SJtTJniiríirfiitf SStrt«í!íaf,- tji. S c u f f u í.— M i SnVaj U í Ő ÍÍW S. 0»C Ífit% *«

Lüders orosz tábornok 1849. augusztus 1-i rendelete a magyar hadifoglyok Oroszországba való deportá­
lásáról (megjelent a Wiener Zeitung augusztus 12-i különkiadásában)

291
 m ********* W W m

; <M^*»*** * é i
im m tur* | #»* H#
%*■*»*mát*# I # *« $**#*$ m&tM***
mm # *4mm* | %«** úm*t
#M»' m$6. mm** **l *r
| Mr mt
«Hfe |d|$ S8&W*wyyvfFIvFF^ffi
tmm j****# m
fim mm I §m f-mü fftf
&*-.& mm |$#í

f$*& m **n pt #¥»

«*# m* m ién ftgm

„ ' Wf f &n s v \«*»n ■ -

*f%»4 *-*>..4a*, <**$. «.-«*•*■ <&.«.*»^
* / ' ***** •«-»■». * *%4 » * ., . ,.
•«■'*Á>wy , 4"f *A'i4' \ 4í,-4*..;rf«
"> 41
**’-.d*'> ..... ^.
&***.>*■ ífr tr..-f^ -'X- f
* S*»°éé*iX ».***■"# «*>§'■. M,.a*+K*f!•♦ **•:*.
^ 'V>^ «*%** *W'V** «•.•■<<,
■# # ■ *'■.:.’^ .•*
4 fc'4 t-«'' ■&*■■ ■A, *
?f**»«,*■■«**•*•*'
<7"--- :“ ' •' ****' •C*^# „. *■■»***»■** * *^***„# v.
•**&*<*» *^*> .*> «
;*K® 4 í* M ^ y

osztrák hatóság körözőlevele Petőfi Sándor kézre kerítésére. Alatta Petőfi saját kezű írása, miszerint
ilyen téves ismertetőjelek alapján soha nem fogják el.

292
 Dokumentumok

airhjm ukoe J/% *s *. A-U&&*-

ímWW liTM Iflí tu s é / t<c f ,

Ili* OCCLMblltUl
W 'fíM /
í)//'< Ji.'^^íyf
M l& td M /c ttf y t/i« Y y * -
» t
t^ n y <*. -tus 4í t t * y isttf<d-«/ySa? *<?j / <■*<4
ld-c^c^c-fc.df *,
• I » /Í a , / a &-*-#■■1 i&? *■*' **2+<*■#•***•* cc

»yfe'U^Uryt^iffot T* jL f'X dX #- </<& “M

/ f ”^ i a í^ a y o jg
, f /? *'
w j§ 0 * „ « * * * iO S * t / f <<*í

Up«3T«5i, / Z y 'u U ^ - ^ * U L & £ ty * * * * * &

U ft-M /r n s ^ f tf y f y ,

ac2&
.%í> S? f S
p~) t otut<y £ # J w c A jy< u*Á ( ‘Z4?c#*&cr~
#■
fim o jC ó u y é y # *% Á zy'té-'# r*~~
'í V" I ,'
I / y
M tu x P k y u t * / 4 * « '“

*yi-y f *■-"d’Zc. c-cgy*de c~*~*>

/?
U -S t^ j fC ^ * ^ /S t ' / P < ? .

i£< d' &*& -&&£&& s fi't'ty t' % /#- $*. ts l I

a f
#y*
§#
ffl^Kl.. -i i \\m m
6'P't^tsC/
„
^ f
tS)
s? f c7
A*t- y-'& <,-*■■*V /0$? J> t£ TyxS'ttf
‘' . : : ^

A z Irkutszki Kormányzósági Igazgatóság 1851. december 12-én kelt levele a Bajkálon Túli Területi Igaz­
gatósághoz a száműzöttek Európából érkező nagy csoportjainak elhelyezéséhez szükséges szabad helyek
kereséséről a terület járásaiban. (Bajkálon Túli Területi Állami Levéltár)

293
 <WJ»Urts6*/<*4><j(Ak/ & S (&StsisZ4Jr^t,</lí/ tyfH'

/Ct?'t^3S<.''Z*4ctá ~"

fo rr/b /nes?Aj S-tst'VM t* & 4 /W

£& /'J^tX< ’^t< /1 */uy'/ ■6c~'Z*Av^^*-<L*& ru^ <£'CéUA^vc'á 't ^ t /

/'!*» / M'W i- tcrt.-rue -if i/t-tS ^^íVisuv*'r-t'*'W-'"^?"tf*’

UA>'t^*Xsiy é^OS /''Ucy/is?'isJ<*A+SÓ%/ &XAk/ ' CtrtJ ’cr^'V t/

<’/ <t *.y> **/r 4 t / s?

'/»/
*/ /* (,/ f tí fi *r-is' /*tv/ rye**-*-s (;-^-Viy

/ / <'/ f t i -tV* ■ í i f í - £ / S f * lí.,2 ÍHrV t*l - -*<•,-''í-?-L'<y?C/s

/ '
* '■/ *> t / f ' / /'* S < V ? t Y í V / (Íy( / í / * / / . Y - U V - * ^ r s s t - M l * t > / * ^ / ' <^

^^\^^^^^BSM
S8^ SSSÍ5gS2!SS>V5!sa8BaR^!>;s,1^...s.,.,; ,.Vi....,N„,

- / - x> - , ..

Részlet M iljutyin barguzini rendőrfőnök leveléből arról, hogy nem tud száműzőtteket fogadni, m ert a te­
rületén m ár 500 letelepített van. (Rajkaion Túli Területi Állami Levéltár)

294
 Dokumentumok

/*,. }/Sr/s fi'S/r,W //: * cfifi^ss/ssu tM á ^ ^ / í í f e W ^ í r . |

TÍlUÍlí-J iMiú’/
úvs.-, t i,//

Asj/**>ytryc /*;/:■ ..., is s /# ti# ///s s .s s s

I \f^ ~
^y&'S\
4
yy y' S S S S A /f << /^ fiS f/S /S t iÍ /Í S / / S S S /V

s t i o t ' '/fi* c f i f y & m . M / s & u f / o .

íiitm íE , J /p tU ' fifit/p s c s, /fá r, é u * y e ///t s is s p s s s s u A ,

S t ú A ' / / / ? / / f i s s s s t s s s s / s * r /? y s s r s s / i S /■ //S i / t

& / / t e s t s s / s s ///? v / 'U í zv e / s p s s / t ú v //< * /#

^ p /,v s p t//s \ r ' /fz 3 f i // ff / //('/•’/* s s fi a .

p /ts s s fi/ s p / s s p s / / / u s s < t s / t / ( v t / r s s / s A /estsr*

/ p / t p / S f i t Cú / S f / f i ú t ' - {>f iy jfip iS S S S //Ú fi

/fis /s // r s t / < s f i / s z ^ s r s y s / z p n ‘/ s s s s / / / /fis ? //

t & s s / * / s '/ c z s t s s s /s s ? v fis p /e s /s ú t p /s s s

^ /fiA S p ^ /y /fiA /u S fit {fct& ppM SS /SAS ■'%&*

p S S fi fiXS/z t i / / p / s / s s s / c / t / / fip A /fifiU /<■

//
SSfii/ 'M/Zfi/ttp. fiifiA/'/4 ffitt(7/fi/fifi*fii/tfifiStv t

//fiS A iM /S S - ifi / f i f i i / S ^ W / t fi.z. e ? /fiS S ? /? ,# & i

v% .. / / ■

fi'i, ■ ’ ' •
/# (/< fit t ////> //// x / i s f i A ' t /S ' /■/<*■■
, ’■ / r
s /fis t/s s /r /i- /c r fi/t f i t / / / / / / / / / ( fit fi/ f i / s y / f i s
/ " ’ /
v e S fi/fiA fi// M vt/A S/S /-/fiA fizAfit/fi ifi/.
/

A z irkutszki hatóságok levele (első oldal) Bucke tiszteletes kérésével kapcsolatban, hogy egy helyre telepítsék
az összes evangélikus vallású, külföldi száműzöttet, és építsenek számukra kápolnát a petrovszki üzem és a
karai bánya területén. 1851. október. (Bajkálon Túli Területi Állami Levéltár)

295
 ?/ / , ■' y
z / y y / y y ^ yz/ yy/ z Zyyy/ y y y Y,/, y/ y / y y y ,
[ / s? r~ <rs y '\ s , !
W/mw/ ucS< ( / ( / /% y Zyyyy Y/YSZ , ZJ^ZYZZYYZéZYyy
i / .y / , t '■ j íj
* * f « , u ,i u í / y f//S f /// 'fr /< /jf : /íY ,/é - j |

\ (*M ua< y /y y y .

iív/i- t/fsy tóé>r>'

'v / ' ..
p /V */s+ c /t0 ty v /s 0 sy/m■■

'^ 6 ,/ z v / r z d z z í z y z Y Y Y z : u Y / z y > M / / ^ n Y |(
•w n m & i <
' *■ //'//* ?{yf Y/YYYY, y YY y YYY/Y;
/^ ./// / W / / / / V U á / ;f
■X 'yyzy/yy.Y /y ^ y y / y y y / A u y y y / / Y I
YZy YYY/y YY YyZy v a s / Z :/<YYYy VYYYY YW y YIf
//Y Z-Zf/YY* z y , Y YY/YYYYYYYYZYy Z f J / z jj
<*' / / Z j hr/Yttm YU YÍZYY' Y'/ZY/Z z ZYí /yZ í
y Y Y w z /a w
'f'ZY'Yr Z y y / íZ ' ZZYWÁ'Y/ZZ/ZYYZ YY Z/4 j
y/YUYYYY y VyYYZZ 'YYy '/YZ/Z//YY/y Y/YY< y
zy/YY s & / / / y W < m u / 4 ^ yyU Z / í
'Yy
/ 7 ZZ Z-ZZZ y f/Z /U O Z M M ^ ZY/YYYYYZm
“ * '/ C Y Y / .M U H s m /z t/u /////Y
I:
ti
Y t
y. -,/ /' • u /Z fz z u z /Y
Vo-
n . / / / Z YJ z , ' / : / ’/ z s z r

Emlékeztető a Bajkáloti túli terület katonai kormányzójának a Bucke tiszteletes kérésével kapcsolatos
kérdés megoldásáról. 1852. október. (Bajkálon Túli Területi Állami Levéltár.)

296
 Dokumentumok

4 y /SY/.&?tfA#Yyz€>(fa<YZ*jes /y w
( 4 # J^* < ^téP C < 4 u t4 Y C a .íZ '^ ^ ^ C ^ t;

’Á ^ tY s /y y , UM/€YYc%?^-M-é - . /

€YyyYYU4Y/jYó€/<^?U^á-~~ /
/cy?rU *YáY^uX ex< Yxéy -
- /
r444>Yn/z#i&V<?<YY'é, —
éá^UZóUZSi.<YX%>iYy 4>-------- X
y , a m t f r t /y w t Y m é X/%? / á s s / c s z r É t y x / Y f r x z a é _2 g |
- ^X /yyY /yy -/4 y Y Y Y a Y m ,U -4 — — 4 f
- c>'4y£^YYY€Y>/<%UY'é___ —_____ ^ 1
tó if c ____ i tó
'y & ty a Y iY itf^ u Y Y é , _______ / .
c .4 Z /& z y /r iy a & 4 z u /'£ .. ....____ X.
YY/% &Y.4 ■
— -— _____ _____ __________________*t4
JsrU ZYYZ& Y- r __ -X

<<r 4 4 ^ f Y z z Y Z é 4 4 a z y y & z & 'a 'X # y y ^ y/ c w -c

}* Y Y Z óU Z Z y Y 2Z ‘
m

;m 'y/4 y /rz/4/?Y tza u fs4 t-■>éI^ ^ 0 )^ x ^ z k . / é $ # ■ fy * A * A- y .

|;
■'V:'-'.;
^ JH| -.C. ' í i

Kimutatás a külföldi száműzött kényszermunkások számáról és elhelyezésükről a Bajkálon túli kény­

szermunkatelepeken 1855 után. Bajkálon Túli Területi Állami Levéltár.

297
 r
lyü f* /- K-^ •: / / /,
/ s s *■ 4*
/ j/ 'A ' / > * é> í?
c > .
***** JÍW ^ ^ /
v >^ )
•N;'^-«~stf-V-
! rraKPiicKos i'HWiUBníniv.
------- -7 ^ ' V_ ^ ^ ^ ** ^

S -* ^ ■ cí^ ■
S * ' /V<#» y/ ,;//
— X V > ^J- s / s s s r s y s s s s s j/
f ^ if< * tfi-t** *,
& $ # /s e S iy $ S < r s /

c
^ f Sá í / ^ ' ’* * < * « ~ 'S «y> < ■

W
• a '~ ~ ~ ^ .
& ' ■~ sy J s,

-fW /í / , s. ,/ js « s ss , , > - _:.

^KyrcK**

■ R H . ÍX J?
J ~ ' ■ ■ ■ ■ ';■
S t s S A*tév tí^ y » « v * ^ g

' -^ ÍK S M B i; , M J

Értesítés B rink és Grosz szám űzött kényszerm unkásoknak küldött levelek megérkezéséről. 1854. fe b ­
ruár 9. Bajkálon Túli Területi Állam i Levéltár.

298
 Dokumentumok

A nagy™ és lengyel szabadságharcban részt vett Luigi Caroli olasz alattvaló kérelme a „kosztpétiz” kiadásá­
ról. BTTÁL, f . lp, op. 2, jegy. hr. 47 ,1.1

299
 yy*
'&**&■■** yy^C &&<£'#?ss.-ty/vy
J "
nj *c <z íh !«í > /£ £ y * ic z -

/Y f^ C - y ■&&<!'&&& ^ í 6 y z . y

-/£<?.*>£■<?sS,y&y.yy^/
& y c y y í%

Z'sy<*&-?*>
■ * <?t*-
■/Z^S& ^^*Ot -Z~<ÍA^

/p ~ ' ^
:•/ • '//.-£ iC*yt4s £££>'£ £ 'y&€-j^S'Z^y^',g?£.Yyy-l( S'S<&y~
y s-é/'?yú ^
■?-*■&& ' -zéh ? / ^ . y f y y z - 6 ./^< y& y?íyif> ''gjr*Si'.& '--

y - t y i ■' y y ,* f s y & s t y <£*&(/ y f y e - y c '/y y y - x - íy y y y ^

'/-''< ? '& '? < £ & y S > ít& & 0 i^ i0 & < 0 f^ .y y -< í6 y 4 (ó < fi/ '£££?& j f f l y s y y . y ' g y í í í —

£ ^ y * g i f y //£ & ('? ? ■ ? /? y y s y - y y ^ fiy y 'y .r y y

6 ? £ 'y y ? ~ y y y - ^ y ^ '* y £ y '< y & & y y y y . tí^ " \

£ . < * ■ * & £ „ - y z .- t y y y y y z ^ y y - y y ^ t- y - y y £ . . A - y ^ y - í y ^ ^ y ‘'& 9 & ffc fil -

r S * te :f y$tc-yyc&C' ?££. y^/y# á £ 4 , yyyy&y?yZ iP .jy ^ *$£&<*

■^ £&4.t*6 ■&#&&&' -4?£*.#£;£ ' 'f£ y y y r<&*yys‘y ryy-~
: ' ^ x
'Sz-fa «S*4£*t,i£■i$y&.-£*>#*f-<Zty-64i#*' •o*4&*C4t£*
/ ' >s * í ^ > r < y
y z y y y y o 'Z ^ 't y '* ^ ‘<■'6 4 f£ s y £ - z & £ £ & y s y z - y y y ^ ' z ? ’y - y .y y ^ y y y ^ 'C j í *+*

/ ■ce<* : &*€•■' £'%■£.. '<&££k*é*&y

Simon Jelcsovics Fiser levele a Bajkáloti túli terület katonai kormányzójához, amelyben kéri, hogy en­
gedjék visszatérni a hazájába. 1860. december. Bajkálon Túli Területi Állatni Levéltár.

300
 Dokumentumok

a ii&i tM/eAk/A*
tretíúw.tttAs /-fft&iiJ&cgyn> -^t^\
cymV. X.~ JA. ^

* f f,#
fir/ ^ C JA /S-ffW. — A. £A
y /
{/S > tm y ty , ....... / -

/V - t-0 tsO' J í T . ,/cT

*■>. /£*<• íí/. t f U t t {'f

^n& prwiyi'L / / 44oe*oujid>í

A'- & $tyt^(**<40 Yywit'eijí

töe*t
T
_ /£ T / / "

™ /T

- jt

., z^< //;
_u \ s r

A C .. &■

. 4 á í; *$*'

/f i fT

....^ ;
llf 1-felX
IP"3
Dokumentumrészlet a Bajkálon túli terület külföldi kényszermunkásainak 1855-ben adott pénzbeli tá­
mogatásról. Bajkálon lü li Területi Állami Levéltár.

301
 U,apK3f.«Bp«o.

rocno^M H j' Ha»fa.tí>rmr,y TyÖepttín.

porrPEHHHX'i. #®jrc».

I | fc 13 iPTASfBIfT'i

10411 l l i B
* C I 1 0 , 1 H H T E - < I > f í 0 fi.

H'i) ^ono.uicHíe kt> ípipK yjapm .ra'i, u pe^m t-

Íí» iJK U M O K Ö X A 'B -lE tilE . cautaM * MisanCTCpcTBa B u jT p em in x i, ott .

C»IO«*6 'í. 9,9 liOBff 1850 ? 36 líoaöpn 1851 > Jti 5 5 , n ti

Honfipn 1853 r., JV3 163, o&h y c iu c a in Haő.uoje-
4 9 Ottmfi(>pjt 4 8 5 4 . HÍa 3a *Hpito*aioa\usiH bt, Pocciio Hnocrpani^aMti,

*V 474. npom y Bame IIpeBocxoAHTeaLCTuo, n a c n o p ru na

«pcrb3ATf> ez CuSupcKÍH lytíepmu Bugásán, imo-

• (UA*<rH i n c a o p r o r v
r* us nptmA* t%Cm- cTpaaiiaMT. s e una>ie, k3 kt> no HcupouiCHÍu n p e j-
r yótptUu. uapHTeitHO pasi, aa to pa3plim caia I í l "

Orálisénia Co6ctjj€»hoh ErO HMTIEPATOPCKA-

V ,
FO BEJI1WECTBA Kaon&ínpm, a no aatJ퀫ÍH
xaKOBaro p a a p ía r te n k , npu eudatib nacnopmoez
na nponsckx ez Cufiupt> wtoctnpQHtfaM&} köumz
őpdemz cie dos«o.iew, cooGwptmb o6z omo.uZ eZ
moace epeMH Hazajibcmey mnzcZ MncmZ CuGupu.
Kyda uHacmpaHetjZ omnpaeumc/t.

lío ^ u iica.v t: MuuucmpZ Bny'mpemu&Z /fn .tZ ,

IbiepaAZ-^ldZfommtrtz BuSmoez.

CnptjUKj-j,; $upmmop% Opaceecktü.

Mpao■I/m a jm m (to fa m u *
m ^ , t , , v . .

X s

A z Orosz Külügyminisztérium Rendőri Ügyosztályának 1854. október 19-i rendelete a Szibériába érkező kül­
földi állampolgárokfokozott megfigyeléséről

302
 Dokumentumok

Petőfi 1851-ben Szibériában magyarul írt verse és aláírása. A Bajkálon túli területen került elő, és felté­
telezhetően Barátosi Lénárt Lajos vitte Magyarországra 1909-ben.

303
A barguzini Megváltó Színeváltozása templom 1848. évi„gyónási kimutatása ” a Kuznyecov család név­
sorával. (A 17. Anna Ivanovna Kuznyecova, Petőfi Sándor jövendőbeli felesége.) BTTÁL, f. 282, gy
1727, l. lob

304
 Dokumentumok
<y

| í * y .’to & K tt tjC p jú & U 'H y ^ ’ rA<j

Ű0%q/t* 'J ^ é e fiu c + tn
tj& Jtí/U sdjfaU C O tíuU ttM ntt' t4 y&
fo n ftn a & u t/ '& & $*# U ty& ?K !U U #’K 4 t/ jtt^ l* * * * # * * #
mJGkteitte
Á £títxst*t& c4
y /
i M í/*,

, J L 'C eU A ftf/lft |
u<4 tn /0 fsc* r*
H Á Z srt/u/ S& dltsTH J fyí-tí~ Cju u s fu c r n y - ;
' jp ' v ' j
/M i-dT utZts ~
ftoitt& H -ce, -* * l/<H*>He-K'*n*/t e * ^ j
t V/ HM&Q&t* /% ***m s*-
&&*«< jtZ *4*.

ék&t*i4%wst4i
'/lX*ty0ty'M s

á& A t.

y J

A z irkutszki hatóságok levelezése a barguzini postahivatal építési tervéről 1851. októberéből. A z építés­
ben Petrovics (Petőfi) Sándor is részt vett. BTTÁL,f. 10, op. 1, gy. 31

305
 jlM Ü tliM S
P e t ő f i á l l í t ó l a g o s l e s z á r m a z o t t a i , v e z e t é k n e v ü k
K u z n y e c o v v o l t : S z l á v a ( b a l r ó l ) , M a | a é s S z v e t l á n a

Petőfi Sándor leszármazottai barguzini feleségétől, A. I. Kuznyecovától. Jól látható a hasonlóságuk Pe­
tőfivel.

Balra Hrúz Mária, Petőfi édesanyja. Jobbra a burját lánnyal való alkalmi kapcsolatából származó déd­
unokái. Láthatók az antropológiai hasonlóságok. Mindannyiukra jellem ző a hosszú orr, mélyen ülő
szempár, magas homlok és keskeny áll.

306
 Dokumentumok

A dekabrista M. K. Küchelbecker és a háttérben Petőfi Sándor sírja Barguzinban. A fényképet A. K.

Kuznyecov készítette 1887-ben.

A dekabrista M ihail Karlovics Küchelbecker M. K. Küchelbecker és újszülött lánya (balra)

(Ny. A. Besztuzsev rajza) sírjának feltárása 1989-ben. Varga Béla felvétele

307
 U m -tv hhwivrp. is
A cél*

C 0 B6T M H H H6T p 0B CCCP

PACnOPHJHEHME
<>T {7 OKTHŐp# 1989 r. Nt tíllS p
MOCKBA. KPKAVlb

f. A kím cm shi ItitV k CCCP rtpt‘;u'W>Ktííj> Bem'CJJCKofi aKftAOMun »tay«

e npiM u tL M ietiitéM c i t c m i ^ t u 'f o i í n:\ T p o r i.it* e ij» a n
•I\K* M VrtUYtiapoaHytO KOMMCCMK* ,VS>| JipoaejJSKM BMIKWtm MtCReiWQWi
<I>. Mo|>uaii <> Á^tHaA.trKHm'm oc rámám, <if)Míi|>y*«,nu«i»\ na vtíuiőMtite
fio c tv u ia li a p r y t i t t t { B y p w ív K an A C C P ) , tu>úiTpcK o»y n o y ry tt potKMumMo-
ifm U ia tu io p y I k'TotJiH. B K .m m m t. h c o c r a t t kommcowi c C öbotckoíí C tq -
5>o h w c f i a iM a .it iC T O B - á t iT p o n s x s i o r o t i, a p s o o v s tiríiu , o v ; u *<5m o - \ k \ h m » n o km x
VKCBCPTOB. a u p e A c ra iw re K m M B ;{ C C C P . ' M t í H : v t p a « a C C C P ,
í í í i t s a C C C P , M ttaifcyysuiypw P O k C P it G shótís M íh im cí post B v -
p « n “K0íii A C C P -
*■ C u ifta p x iia y CCCP w tvjy*ia«i* o 6 p rtia e n ttíi vK*«uyfmfK»,l*mH k o v i *c »
chii tipcVKratSHTfe is eo pjJcuopstSKvdUv auKyMOHTu tto p ito .u) J8 4 8 1 849 ro*
.u>«, UVK-Udutto oTitmtHfm*í cyAbfns íii. *ion-ípit.
-*• O x p .u ty <*ÖHapy*oifM «x ooTöHKaB HtM.ioacMT!, fia M B J I C C C P .
.. *■ '" * 1 % C C C P ftMl|K>pMiVJ)0»ÍSTt» Ík 'tftC p C K V K > C íO p O M V ts s i p u m m a o x s w x
t .t>«ot'0ho« Cvoptniott Mop&x. i # * srpofiopkjs itw.»t>*to» <l>. MopBatt.

A Szovjetunió Minisztertanácsának 1989. október 17-én kelt 1815. számú rendelete Petőfi Sándor
„barguzini” maradványai szakértői vizsgálatának megtartásáról Moszkvában

308
 Dokumentumok

C i wp 5)> i< t-Srtí-; *i jvjv 11. (WMiti*oi«í

KV«tIM
4I '•■
!n#«M*irKnk*
fétt}*sU
P*twȒ<Akfdvxrv
f'jutf* JJ
Mirfjni"
N«óf»oJ«ífli íS-cm
k$.fekv?$*iMí»
í*Ot(*r
fíggVivU i 1
Ww.'

ZP B Á V A
o pro védeném zkoutniní
tviMMmÉHKmiIgntwfcfcwtiMM
K rtw ililBH iifj *><*v P n iu M km C K p A k t l j . jdws >v'
í ít i»J» > v f c i * »!(?« f&«tuí Sk. wmifcMutfcnwíiwdtfc. vdbxftfe
v'hrwie. *<uaj<«w«ví, tyiki mo nprh* ■>
fW fljeiKíre &»*pn3ní na jjiU S í H>t»* o •fotapífcrj >>iíwí * fV « t w » n n i a* 3 * i dn<
IliAtauJOi:

W .*}í *.'■»W «

X k o u m á r ií f i n m t i h
M'} M>:<. IV,!../H>NlKOV,\MAÍ Á

pík R S U í . 0:m a1 U Á SO V A . Ph D

’ Atf'{in-S««(hl?. MaplcAV KU<*MV.'T?«<■ Sspcfi«>)l»»<»«>» ifi hfcitvKfcujl

fdvntiik'ylkm.fa éttsai>' f t -ro:>n V.fin<v'. 5 •:•• ; ;<
■Jtf* <hAKi•■ :«y>vín! <Ulo»liU!iiWWftftfMKteimt
vvybfiíA'W pcwir&«.« d«iv' ik<% . «f>m V íí krcH'^
A cseh bűnügyi rendőrség igazolásának eleje és vége Petőfi Sándor „barguzini” maradványai szakér­
tői vizsgálatáról szuperprojekciós (szuperimpoziciós) módszerrel (a fénykép és a koponya egymásra ve­
títésével)

309
 O br, 1: Fotojirafk rcplikv fcbkv. O br, 2: „Pwtriít C. I"
■■■nMMnBnBtiMaai

Ofor. i:CetScovy sn3>írproj«5íín! saítoeL Oísr, 4: OüBSfcítu:i^krqwné# v Kemtoíe &i»;»poloze

te*<5i&
aíMffifoffyn daném sygg^^ekíiiím föstiivínt' j

A barguzini temető 7-es számit sírjában talált személy arcának feltárása: a koponya fotója és Petőfi Sán­
dor fényképe, valamint életében készült két arcképe egymásra helyezésével, am it a cseh bűnügyi rendőr­
ség szakemberei végeztek el. A Magyarok Világszövetségének archívuma.

310
Dokumentumok

311
312
 Dokumentumok

Svigel Ferenc magyarországi és a verhnyeugyinszki Nyizsnyaja Berjozovka-i hadifogolytáborban 1916-

ban készült fényképe (a tábla mellett ül). Kéri Edit gyűjteményéből.

/ / y /fM
iw / ^ 7
,f
*■ 4 ?

PETŐFI EMLÉKEK SZIBÉRIÁBÓL

046 ’ j

S V i G E' l. : F E 'R' E■N' C N E K

A l*{5s»TSXtÍHTíí«/,.Hli.k ril' IPAROD
f p ) k kossuth la .?o s utca é£
m x QíCXOitm VASÁRNAK
% íi PÉL n OKAKOR TAÍtTANOő

című kklolvasAkAhoz

PEíflJíZKN TE&AS&öJfF,

Svigel Ferenc felolvasása illusztrációinak címlapja. 1943.

313
 M EQAM ORV-

PETŐFI
BfZOTTSAQJFLfNTÉSÉ
mi, F
fcBRUARWÖ20

m u m v á s pobihoj
ta M PETŐFI m

ÉLT SZIBÉRIÁBAN
Sy.'i/f<0 <í\yv..Ui

Könyvek Petőfi Sándor szibériai életéről és barguzini sírjának feltárásáról 1-9

314
 Dokumentumok

Armando Lucifero elbeszé­ A z 1849-es magyarországi hadjáratban részt vett

lő költeménye, amit Petőfi orosz hadsereg törzskarának dokumentumai
Sándornak tulajdonítanak

Könyvek Petőfi Sándorról és a Petőfi barguzini sírját megtaláló első világháborús magyar hadifoglyok
szibériai életéről

Kovács László Nem Petőfi! című könyve. A z anya­

gok hamisítását már az is elárulja, hogy a szer­
ző könyve címlapján kiretusálta a koponya olyan
fontos részét, m int a költő jellegzetes fogsora a ki­
álló bal szemfoggal.

315
Barguzini képeslap

316
 Dokumentumok

m i r i ti- j f c Hl A . -
S í ft A * \
m te m > * a » * * # # * * * # * * # * % m *um »
Tibor 4 Gerle József
W E B * 2 Í 1 4 4 M 2 0

m e ll m siM u s b
» # « « = J t # - i * O t o . 2 8 1 5 - K M f c 6 - 3 8 6 )

M o l n á r I n t v é n T i b o r j f e # ( N o . 2 0 1 5 - # # t 6 - 3 8 1 )

G e r l e J ó z s e f J M f ( H ó . 2 8 1 5 - # * 6 - 3 0 2 )

1 * 8 9 4 7 B 1 7 8 . * i t o g s n o r v - P e t o f i * R *

# * » * * « «
0 X » # # - * H .* * * * M f P e t ő f i S t a r t e r . 2 0 0 8 43 U 2 5 8 ,

* M l ^ * * * * « l l » A « T * * T 4 P e t ő f i S t a r t e r H ~ ® *

É ftj M o l n á r I s t v á n T i b o r { & . 1 9 4 4 A 1 2 ,11 3 8 4 , l o t z

I l o n t ) $ > G e r l e J ó z s e f { & > 1 9 2 2 = * 4 ^ 2 8 8 G t t p t r

l e s e ) « * # . W f - t W M M t ,

A T M ® # m m m > iei4 * » * * a .;« * ■ * * *

- 9 A 1 0 0 8 0 3 0 1 8 1 ) , (<3£ • * # - # ( 8 . 5 g ) . M o i n z r I s t v t n T i b o r

# * j k ( # 5 A ) A> G e r l e J ó z s e f $ * j f c ( Í Í 5 e L J . 2 0 1 5 # - 2 ^

5 B « W N & a i * < K \

* # * * * « * . * * ■ < J » . 1 9 5 2 ^ 5 I 4 B * * . * # «

Pctó^í barguzini maradványai és anyai ágú magyarországi rokonai Kínában elvégzett DNS-vizsgálatá­
nak első oldala

317
 A. V. Tyivatiyenko (balról) kárpátaljai kutatótársával, V. V. Pagirja újságíróval

A könyv szerzője N y.}. Ejdelmannal, a dekabrista felkelés legismertebb kutatójával

318
Ez a könyv a Pannónia Nyomda Kft. jóvoltából,
annak nyomdájában és támogatásával készült.

Vezető: Dr. Cseh Katalin