Adoc - Tips - A Knyvrl A Szerzrl

A könyvről
Az emberi szellem képes rá, hogy csodákat vigyen

véghez. Akár tudunk róla, akár nem, képzeletünk ere-
jével teremtői vagyunk a saját életünknek. Ha felismer-
jük mentális erőinket, jó eséllyel alakíthatjuk kívánsá-
gaink szerint a jövőnket. A valódi énünkből eredő ví-
ziós álmokkal eljuthatunk azokhoz a szellemi forrá-
sokhoz és belső képekhez, amelyek a valóságot formál-
ják. És a teremtő tudat, hogy valamennyi élethelyzeten
saját erőből úrrá tudunk lenni, igazi, belülről fakadó
önbizalommal tölt el bennünket, amely független a
külső javainktól. Kurt Tepperwein arra ösztönzi olva-
sóit, hogy használjanak ki minden vissza nem térő pil-
lanatot; hogy ne a nehézségekre koncentráljanak, ha-
nem lehetőségekben gondolkodjanak. Könyve szellemi
lökést adhat mindazoknak, akik kézbe akarják venni
életük irányítását. Módszere gyakorlati felhasználásá-
nak sokféle lehetőségét számos tanáccsal, példával és
gyakorlattal világítja meg.
A szerzőről
Dr. Kurt Tepperwein professzor 1932-ben született

Lobensteinben. Sikeres vállalkozó volt, majd 1973-ban
visszavonult a gazdasági élettől. Természetgyógyász
lett, a betegségek és az emberi szenvedés valódi okait
kezdte kutatni. 1986-ban doktorált, az amerikai, St.
Louis-i Clayton Egyetem tanára lett, majd különböző
nemzetközi intézmények, többek között a berlini Bé-
keegyetem docense. 1997 óta a Nemzetközi Tudomá-
nyos Akadémia docense. Ugyanebben az évben tüntet-
ték ki életművéért az „első német ezotériadíjjal".
Kurt Tepperwein
A teremtő képzelet csodái

A tudatosság, mint a beteljesülés útja
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Kurt Tepperwein: W u n d e r vollbringen durch s c h ö p f e r i s c h e
I m a g i n a t i o n . Mentaltraining i n A k t i o n , W i l h e l m G o l d m a n n
Verlag, M ü n c h e n , 2003
C o p y r i g h t © 2003 by W i l h e l m Goldmann Verlag a division of

V e r l a g s g r u p p e Random H o u s e G m b H . , M ü n c h e n , G e r m a n y
H u n g á r i á n translation © R ó n a s z e g i Eva, 2005
ISBN 963 7304 20 7
M - é r t é k Kiadó Kft., Budapest, 2005

Felelős kiadó a M - é r t é k Kft. ü g y v e z e t ő igazgatója
Irodalmi vezető A m b r u s Éva
Felelős szerkesztő T ö r ö k Judit
Borító: M a l u m Stúdió (Gelányi M a r i a n n )
A nem igazi hatalommal ellentétben
az igazi hatalmat nem birtokoljuk,
csupán kölcsönkapjuk,
és folyton be kell bizonyítanunk,
hogy méltóak vagyunk rá.
Tartalom
Előszó. 9
Bevezetés: Élj a mában! 13

Ha önbizalom, akkor biztonság. 15
Királyi út 21
Az élet filmje 26
Ébredés az álomból 33
A teremtő képzelet törvénye 37

A teremtő manifesztáció hatalma 39
A teremtő képzelet általi megjelenítés .43
A gondolati energia ereje 50
A belső képek titka 57
A képzelet új, belső képeket teremt 60
Sikeres megjelenítés 62
Minden zseniálisan egyszerű! 70
A teremtő képzelet gyakorlata 77

Krősítse a sikertudatát! 79
A teremtő ötletek felszabadítása 84
A pozitív gondolatok hatalma 88
A pozitív lét hét dimenziója 92
8 Kurt Tepperwein
A teremtő képzelet területei 98

A bosszankodás bosszúsága 105
A mentális „át-élés" művészete 112
Visszapillantás a tegnapra, előrepillantás
a holnapra 118
Érezzük magunkat érdemesnek arra, hogy
boldogok legyünk és gazdagságban
éljünk 121
A gazdagság belső képe 125
Valódi gazdagság. 129
Egynek lenni önmagammal 133
Belső örömben élni 137
A teljes élet csúcsaihoz vezető utak. 142
Életem beteljesedése 146
A teremtő képzelet egyes lépései 151
A teremtő képzelet magasiskolája 157

A szellemi manifesztáció univerzális elve 159
Soha ne ítélj! 164
Az illúzióból a valóságba 166
Teremtő tudatom: VAGYOK 170
Finálé: az EGO-tól az ÉN-ig. 173
Döntsön egy új élet mellett! 176

A helyes úton járok 179
Előszó
M indnyájunknak megvan a magunk sorsa, me-

lyet többé-kevésbé türelemmel viselünk.
Ám aligha teszi föl valaki is magának a kérdést, va-
jon miért az adott körülmények között él, mi
okozta azokat, esetleg lehet-e és hogyan az adott
körülményeken változtatni.
Előbb-utóbb azonban csak feleszmélünk, és
meg kell oldanunk a feladatot: valóban élnünk kell.
Erre azonban senki sem tanított meg bennünket.
Az iskolában megtanultunk olvasni, írni és szá-
molni. Megtanultuk, mikor és hol nyert vagy ve-
szített csatát Nagy Sándor makedón uralkodó.
Megtanultuk, hány lakosa van New Yorknak, mi-
lyen hosszú a Nílus folyó - sőt talán azt is, hogy
mennyi barnaszenet bányásznak ki Dél-Ausztrá-
liában.
Ezzel szemben nem tanultuk meg, hogyan kell él-
ni valójában. Hogyan tartsuk egészségesen a tes-
tünket, hogyan találjuk meg a nekünk megfelelő
foglalkozást, amely később a hivatásunkká lesz és
beteljesít. Hogyan találjuk meg a megfelelő társat,
6s hogyan legyünk boldogok vele. Hogyan oldjuk
10 Kurt Tepperwein
meg a problémáinkat, teljesítsük a kívánságainkat,

érjük el biztonsággal a céljainkat. Hogyan legyen
sikerünk, hogyan alakítsuk tudatosan az életünket,
hogyan maradjunk öregkorunkra is „fiatalok" és
életerősek. Hogyan találjunk önmagunkra, és él-
jünk valóban teljes életet.
Mindezt nem tanították meg nekünk az iskolá-
ban. Még azt sem, hogyan bánjunk a lehető leg-
jobban a gondolkodás eszközével, és használjuk ki
varázslatos lehetőségeit arra, hogy az életünket tu-
datosan a kívánságaink szerint alakítsuk.
Pedig csak akkor jövünk rá, hogy valójában mit
jelent élni, mi az értelme a létezésünknek. Hogy
mindent megkaphatunk az élettől - csak bele kell
vágnunk a valódi életvezetésbe. Mert az élet egysze-
rűen túl fontos ahhoz, hogy átengedjük a véletlen-
nek.
Teremtse meg magának a beteljesítő jövőt,
mert abban fogja eltölteni élete hátralevő részét!
V A R Á Z S O L J O N JÖVŐT MAGÁNAK,
NE LÉPKEDJEN TÉTOVÁN AZ ISMERETLEN
FELÉ!
Tudatosítsa magában: ön szabadon meghatároz-

hatja, mi történjék később. Akár a jó gazda, aki
nem vár arra, hogy milyen magot sodor a szél vé-
letlenül a szántóföldjére. Megtervezi a betakarítást,
meghatározza, miből mennyi teremjen, mikor és
hol. És pontosan azt aratja le, amit elvetett.
A teremtő képzelet csodái 11
Évezredekkel ezelőtt az emberek nomádok vol-

tak, gyűjtögetők és vadászok. A tulajdont még
nem találták föl, a földet még senki sem sajátította
ki. A vadászat fárasztó volt, és sokszor sikertelen,
ha az ember semmi ennivalót nem talált, éhezett.
Az emberiség számára óriási lépést jelentett a
földművelés feltalálása. Hatalom került az ember
kezébe, mellyel megoldotta, hogy a jövőben ne
kelljen éheznie.
Szellemileg azonban még ma is nomádok, gyűjtö-
getők és vadászok vagyunk. Csakhogy már nem
mamutra és kardfogú tigrisre vadászunk, hanem
sikerre. A vadászat pedig a legtöbb esetben ku-
darccal végződik. Nyomába eredünk a fiatalsá-
gunknak, az egészségünknek vagy az ideális társ-
nak, reménykedünk és aggódunk, vajon sikerül-e
megkaparintanunk. És hát bizony igen gyakran
nem sikerül.
A mentáitréning különleges változatának tekint-
hető teremtő képzelet nem más, mint az aratás meg-
tervezése. A „szellemi szántóföldön" az ön szántója
a saját jövője. Csakis az öné, amelynek tulaj-
donjogát senki el nem vitathatja. Ezt a jövőt ön az
óhajaival alakíthatja. Azt vet el benne, amit akar. De
csak azt fogja learatni, amit elvetett. Nem többet,
nem kevesebbet és semmi mást. És ahogy a szántó-
föld a maga fizikai valójában jólétet biztosít nekünk,
a teremtő képzelet és a jövőnk tudatos alakítása szel-
lemi jólétet, teljes életet hozhat a számunkra.
A SAJÁT JÖVŐJE EGYEDÜL AZ ÖNÉ.

Ami a mindenségben megvan,
az mind benned is megvan.
Ezért mindent magadtól követelj.
DZSALÁLADDIN RÚMI
Ha önbizalom,
akkor biztonság
növekvő bizonytalanság, zűrzavar és irány-

A vesztettség korszakát éljük, melyben átértéke-
lődnek a dolgok. Már semmi sem úgy funkcionál,
ahogy régen. Az élet ebben az izgalmas korban azt
követeli tőlünk, hogy gondoljuk újra és tudatosít-
suk önmagunkat, hogy (saját magunkon kezdve)
aktívan és konstruktívan vegyünk részt a világ át-
alakulásában.
Aki ilyen könyvet olvas, az égető kérdésekre
keresi a választ, és jobb tájékozódást, nagyobb biz-
tonságot, több cselekvési képességet remél. Ho-
gyan tehetnénk szert erre az újfajta biztonságra?
Alapvető szükségleteink közé tartozik, hogy
biztonságban akarunk élni. Sok ember egy életen
.ii küzd az egzisztenciális biztonságáért. Ezen a
szinten az élet valóban harcnak tűnik: harc a túl-
élésért, naponkénti szorongás, beteggé tevő
stressz.
Ám ez a harc csupán fikció. Valóban élni csak
,thkor kezdhetünk, ha megszabadulunk attól az illú-
;iától, hogy a túlélésért folyik a harc.
16 Kurt Tepperwein
Az illúzió magva pedig az, hogy a legtöbb em-

ber a kinti világban keresi a biztonságot: a tulaj-
donban, a vagyonban és a biztosításokban. Mintha
ugyan be lehetne biztosítani az életünket! Tulaj-
donképpen végtelen spirálisba keveredik: ha a tu-
lajdon növekszik, nő a tolvajlástól, a betöréstől va-
ló félelem, tehát kereslet támad a drágább bizton-
sági rendszerekre. Az efféle, csupán kívülről „meg-
szüntetett" félelem csak még jobban növeli a belső
félelmet. Egyre nagyobb a tétje annak, vajon jól
bebiztosítottuk-e magunkat. A fatális pedig az a
dologban, hogy minél jobban be akarom biztosítani
magamat valamilyen belső félelmem ellen, annál in-
kább vonzom pontosan azt, amitől meg szeretném
védeni magam!
Mit használnak a legdrágább biztosítások és biz-
tonsági berendezések, ha hiányzik a belső biztonsá-
gomf Tulajdonképpen erről van szó. A magabiz-
tosság belülről fakad, a megingathatatlan önbiza-
lomból. Nem a kifelé irányuló EGO-ból, hanem
belülről, az „igazi énünkből".
Magabiztosnak lenni annyit jelent, mint az igazi
énemből eredően öntudatosan cselekedni: nem
hagyni, hogy bábként mozgassanak, kézbe venni
önmagam életét. És mindegyikünkben megvan a
képesség arra, hogy az életkörülményeinket meg-
teremtsük, hogy a saját életünk teremtőivé vál-
junk.
A bizonytalanok és másoktól vezéreltek tömegétől
az a tudat különbözteti meg a valóban magabiztos és
öntudatos embert, hogy teremtő módjára önerőből
képes minden élethelyzeten úrrá lenni, és bízik ön-

magában.
Képesek vagyunk rá, hogy életünket a saját el-
képzeléseink szerint alakítsuk, valóra tudjuk válta-
ni óhajainkat, összhangban tudunk élni önma-
gunkkal és a környezetünkkel. Aki ellenben kétel-
kedik önmagában, mások véleményétől függ, az
mindenbe csak vonakodva fog belekezdeni, és a sa-
ját bizonytalanságától meggátolva sokkal ritkábban
fog célokat elérni. Nem tudja önmagát megvalósí-
tani, nem tudja kihasználni mindazt a csodálatos
adottságot, ami benne van.
Pedig minden embernek megvan a lehetősége,
liogy önbizalmat és biztonságot nyerjen magának.
Kz egyszerűbb, mint gondolnánk. Csupán az ön-
lelfedezés kívánságára, az önmagunkkal szembeni
nyitottságra és természetesen időre van szükség
hozzá.
Sok út vezet önmagunkhoz, de csak egyetlen
kiindulópont létezik: a keresés. Már a Biblia is írja:
„Aki keres, az talál." Mi a legnagyobb kincset ke-
i essük, amit az élet egyáltalán nyújthat: önmagun-
kat. Ha megtaláltuk, akkor minden lehetőség
adott, hogy boldogan és beteljesedve éljük le az
eletünket.
Megismerjük magunkat, és meg tudunk szaba-
dulni a megszokott viselkedési struktúráktól és be-
naiódott gondolatmenetektől. Más megvilágítás-
ban látjuk a személyünket, sok minden újat tu-
dunk magunkon és magunkban felfedezni. Tuda-
In'.abban fogjuk fel egész valónkat, ON-TUDA-
18 Kurt Tepperwein
TOSABBAK leszünk, és ez az önismeret bizton-

ságot és bizalmat ébreszt bennünk önmagunk és a
képességeink iránt. Szívből élünk, abban a bizo-
nyosságban, hogy magunkra hagyatkozhatunk, és
ezért nincs semmi, ami letéríthetne bennünket a
sikerpályánkról.
A magabiztosság annyi, mint igent mondani
önmagunkra. Belső szabadságot jelent, és mélysé-
ges bizalmat a saját erőnk és képességeink iránt.
Nem akar-e ön is elégedett lenni önmagával, bol-
dogságot érezni, önmagának és másoknak örömet
okozni? Ugye szeretne őrült dolgokra vállalkozni
- talán világ körüli utat tenni, kipróbálni a sár-
kányrepülést vagy esetleg érett korban végre kita-
nulni álmai szakmáját?
Megteheti, ha akarja és ha megteremti önmagá-
ban a szükséges előfeltételeket. Az élet sokkal szó-
rakoztatóbb, ha az ember azzal foglalkozik, amivel
szeretne, ha nem hagyja, hogy beszűküljön, ha az
elképzelései szerint él. Nézze, hogyan emelkedik a
madár a levegőbe, hogyan köröz felettünk nyu-
godt szárnycsapásokkal, messze maga mögött
hagyva minden földi terhet. Ön is levetheti a bilin-
cseit, melyek bizonytalanság, habozás, félelem,
kétség formájában szorítják a szívét. Lendüljön a
magasba, szemlélje a világot madártávlatból, bíz-
zon önmaga erejében, és keressen mindent önma-
gában, mert csak ott talál választ a „hogyan to-
vább" kérdésére.
Először is nyugalomra van szüksége. Ahhoz,
hogy magába mélyedjen, hogy megtalálja igazi én-
jét, meghallja a belső hangot, és megtudja az igaz-

ságot. Megtanul majd különbséget tenni a látszat, a
lét és a valóság között. Érintkezésbe kerül a szel-
lemi törvényekkel, és azok segítségével szilárd
alapra helyezi az életét.
Ön a keresés útját járja - önmagát keresi -, és
ez a könyv elkíséri ezen az úton, segítséget nyújt,
megmutatja az önmegismerés lehetőségeit, illetve
hogy miképp cselekedhet az „új ember", akinek
már birtokában van a TEREMTŐ KÉPZELET
csodálatos eszköze.
Csak az tud megérkezni, aki céllal indult el. Ha-
tározza meg pontosan a célt, mit akar elérni ezzel a
könyvvel. Tisztában kell lennie azzal, hogy mit
.ikar, melyik irányba akar elindulni, milyen úton
akar járni. Ha hegyet akar megmászni, akkor is el-
döntheti, vajon közvetlenül a csúcsra vivő vagy a
könnyebb, bár hosszabb utat választja. Hogy egé-
szen a csúcsig akar jutni, vagy megelégszik azzal,
li.i elér egy menedékházat valahol a hegy magasabb
i eszén. így van ez mindennel, amit az ember az
eleitől vár - az út is dönt arról, beteljesül-e az
óhaj.
Nem véletlen, hogy most éppen ezt a könyvet
vette a kezébe. Úgy érzi, hogy boldogabb vagy
legalábbis elégedettebb lehetne. Meg akar változ-
i it ni valamit, mert különben nem döntött volna a
|e|en olvasmány mellett. Tehát már megtette az el-
-irt lépést - lépkedjen csak örömmel és határozot-
i,i n lovább.
20 Kurt Tepperwein
Tűnődjön el rajta, mit jelent az ön számára, ha

kezébe veszi az életét, ha a saját életének a terem-
tője lesz. Mit változtat ezzel a pillanatnyi helyze-
tén?
• Több öröme lesz az életben?

• Akut problémáit meg tudja majd oldani?
• Valódi céljait jobban el tudja érni?
Az önbizalom az élet alapköve.

Távolítsd el, és az élet szétesik.
Királyi út
A mikor az életünket kézbe vesszük és tudato-

san alakítjuk, gondoljunk mindig arra, hogy
„az élet iskolájában" senki sem lapíthat. Vagy a
„királyi utat" járva, megismeréssel sajátítja el a dol-
gokat, vagy normál úton-módon tanul, azaz a sors
adja fel neki a leckét, és a betegségből és a szenve-
désből okul.
Arra vagyunk a világon, hogy éljünk, szeres-
sünk, tanuljunk és nevessünk. Sokan közülünk el-
Ielejtik a tanulást. Az élet ugyan türelmes hoz-
zánk, de ha a mindennapok leckéit nem tanuljuk
meg, pluszfeladatokat ró ránk. Addig fogunk egy
helyben körözni a problémáinkkal, ameddig meg
nem tanuljuk megoldani azokat.
Maga az élet a legjobb terapeuta, mert minden-
kil meggyógyít. Gyakran úgy, hogy szenvedésből
e\ betegségből ad leckét. Nekünk csak azt kell kivá-
his/.tanunk, hogyan tanuljunk, hogy a szenvedés útját
i'.iltisszuik-e vagy az öröm királyi útját. Ám megúsz-
ni senki sem tudja „az élet iskoláját".
Ismerjük föl azt is, hogy a hely, ahol állunk, az
egyedüli jó. A szabadság felé csak e helyről kiin-
22 Kurt Tepperwein
dúlva tudom megtenni a szükséges lépéseket. A

pillanatot csak e helyről tudom beteljesíteni. Az
életben nem is igazán az a fontos, hol állok, hanem
csak az, hogy azt a helyet hogyan töltöm ki!
MOST tehát nagyon tudatosan mondjon igent arra
a helyre, ahol éppen áll, fogadja el könnyű szívvel
ezt a helyet!
Mondjon igent rá, mert csak e helyről kiindulva
tudja valóban átalakítani az életét, minden más
csupán fikció lenne. És dönsön arról is, hogy a tu-
datos teremtő útján, a királyok útján fog járni.
Nagyon sokan úgy élnek, mint a szegény ember
a mesében, aki hideg, huzatos kis kunyhóban húz-
ta meg magát, éhezett és fázott, rongyokban járt,
de a pincéjében kincset őrzött. Amikor csak kedve
szottyant rá, lement a pincébe, kinyitotta a
kincsesládáját, megszámolta az aranyait, és a szívét
örömmel töltötte el a csillogásuk. Azután mindent
szépen visszacsomagolt, fölment a hideg, huzatos
kunyhóba tovább éhezni és fázni.
Mindnyájunknak van ilyen kincse legbelül, ez a
„valódi énünk", a „belső mesterünk". A tökéletes
tudat, az, ami valójában vagyunk. És csak akkor
vagyunk igazán öntudatosak, ha a „valódi énünk"
tudatában élünk. Mert ezt az öntudatot már semmi
nem ingathatja meg.
Ha hagyjuk, hogy ez a „belső mester" vezessen
bennünket, igazi mesteri tudásra teszünk szert, és
életünkből valóban egyedülálló műremeket fabri-
kálunk.
LEGYEN ARANYÁSÓ!
G O N D O L J O N MINDIG A KÖVETKEZŐKRE:
„MIT JELENTHET EZ A SZÁMOMRA?
MILYEN LEHETŐSÉGEKET KÍNÁL NEKEM
AZ, AMIRŐL ÉRTESÜLTEM?
H O G Y A N HASZNOSÍTHATNÁM AZONNAL
A MONDOTTAKAT?"
Ameddig csak azt nézi, mi hiányzik, elégedetlen-

ség és agresszió fogja eltölteni, ám amint a tekin-
tetét a lehetőségekre irányítja, az élet minden má-
sodpercben esélyt kínál önnek, melytől a saját éle-
le gazdagodik, ön pedig boldogabb lesz!
Ismerjük föl: mindenütt hiány van, mert semmi
sem tökéletes, de mindenütt vannak lehetőségek,
cs valamennyi nehézség csak álcázott lehetőség. A
boldogság nem szerencse dolga, hanem a hallás, a
(gondolkodás és a beszéd, valamint a lehetőségek
leiismerésének logikus következménye.
Tökéletesen mindegy, hogy ön e pillanatban
liol áll, csupán az a döntő, hogy most hová megy!
Tegye meg az első lépést a helyes irányba, és abban
a pillanatban már meg is változtatta az életét!
Persze nem az a döntő, vajon tudja-e, mit kell
tenni. Hiszen aki valamit tud, az még nem képes
•.rumiire. De aki képes is valamire, még az sem vál-
m/,látott meg semmit. Csak a tettek változtatják
Itit'jl a világot.
24 Kurt Tepperwein
MÁTÓL BÁRMIBE KEZD, AZT SIKERREL

VIGYE VÉGHEZ.
A KUDARCOK MOSTANTÓL CSUPÁN
KÖZTES EREDMÉNYEK A VÉGSŐ SIKER
FELÉ VEZETŐ ÚTON.
Ne gondolkozzon többé „nehézségekben", csupán

„lehetőségekben". Vegye észre, ha új esélye támad,
és ötöljön ki újakat. Főként pedig mindenütt is-
merje fel az új lehetőségeket - a látszólag negatív
dolgokban is!
Az önmagunkba vetett megingathatatlan hit
olyan, mint az autó gázpedálja, a kétségünk pedig a
fék. Döntse el, vajon gázt akar-e adni, vagy inkább
fékez. A kettő együtt nem megy.
Ha jogosítvány nélkül vezetek, előbb-utóbb
nehézségeim támadnak. Szabályokat sértek, ezért
felelősségre vonnak, ráadásul balesetet okozhatok,
tehát diszharmóniát teremtek az életben. Ezért
fontos, hogy kijárjam az autósiskolát, és megtanul-
jam, hogyan uraljam valóban az autómat, azaz ön-
magamat. ,
Az autósiskolában eleinte elmélettel tömik a fe-
jemet, a közlekedési szabályokkal, a KRESZ-szel.
Mielőtt birtokba veszem és beindítom ÖNMA-
GAMAT, hasonlóképpen meg kell ismernem a
„szellemi törvényeket", e könyvből főként A TE-
REMTŐ KÉPZELET TÖRVÉNYÉT.
Ezután következik a gyakorlat az életben, azaz
a tanuló vezetés. Ennek során elsajátítom, hogy
ÖNMAGAMAT hogyan tartsam összhangban a
szellemi törvényekkel, hogyan éljek gyakorlatban a

begyűjtött ismeretekkel, hogyan ügyeljek mások
jogaira. Kezdetben ez még igen bonyolult, ám egy-
re inkább rutinná válik.
Ha már tudok autót vezetni, tehát valóban tudok
bánni ÖNMAGAMMAL, az életjáték lesz, a balese-
tek (az élettel való összeütközések és diszharmó-
nia) egyre ritkábbá válnak, mígnem végül tökélete-
sen balesetmentesen tudok majd közlekedni. Ek-
kor az élet játszi könnyeddé válik, a vezetése pedig
szórakozássá.
Am autót vezetni csak akkor tudok, ha beszálltam
a kocsiba, ha megtettem a bensőm felé vezető utat,
eggyé váltam ÖNMAGAMMAL. Ez ennek a
könyvnek a témája.
Akkor kezdődik a tulajdonképpeni élet, a játék,
a „lét könnyűsége".
Ahhoz, hogy a „lét könnyűségét" érezve éljek,
fel kell ismernem „a látszat mögötti valóságot". De
hát ez már egy új fejezetet érdemel!
A lehetetlent kell megpróbálni ahhoz,

hogy a lehetségest elérjük.
Az élet filmje
A z élet olyan, mint egy film, és a legtöbb em-

ber úgy működik közre benne, hogy észre
sem veszi: csupán egy film szereplője. Egyesek fel-
ismerik ugyan az „életük filmjét", de úgy érzik,
különváltak attól, noha benne cselekszenek. Csak
kevesen vannak, akik a vetítő mögött állva lejátsz-
szák ezt a filmet.
Csak az él valóban, aki a kamera mögött állva
egymaga írta forgatókönyv szerint forgatja le élete
filmjét. Az ilyen ember azt is tudja, kié a mozi és
valójában kik a nézők, akik megnézik a filmet,
melynek a forgatással egy időben ő is a közönsége.
A mozitulajdonos ebben a példában Isten, az
egyedüli valóság, mi pedig valamennyien része va-
gyunk ennek az egyedüli, átfogó valóságnak, része
az egyetlen tudatnak, amit Istennek nevezünk.
Minden más maja\ látszat, ennek az egyetlen való-
ságnak a „másolata". A film címe pedig: Az élet já-
téka.
Ebben a filmben mi vagyunk a forgatókönyv-
író, a rendező, a főszereplő, a néző, sőt még a mo-
zi társtulajdonosa is mi vagyunk, ahol a filmet
játsszák. Azon múlik a dolog, hogy mindennek a

tudatában legyünk. Az egész az örömünkre szol-
gál. Ha a film nem okoz örömet, meg kell változ-
tatnom a forgatókönyvet, más szerepet kell játsza-
nom, azt kell tudatosítanom magamban, hogy él-
vezzem az „élet játékát".
A hinduizmusban az „élet játékát" úgy nevezik:
maja. A szót gyakran fordítják 'csalásnak' vagy 'il-
lúziónak', ám valójában 'jelenséget' vagy 'tükörké-
pet' jelent. Ha azonban ezt a tükörképet összeté-
vesztem a valósággal, akkor becsapom önmagamat.
A pesszimista és az optimista ember is elképzelé-
seinek szemüvegén át látja a világot, önmagát és a
helyzetét, nem úgy látja, mint amilyenek valójá-
ban. Lehet, hogy jobb optimistának lenni, mint
pesszimistának, még jobb azonban, ha az ember
felismeri a látszat mögött a valóságot.
Valamennyien e g y bizonyos szándékkal jöttünk a
világra, és csak akkor találjuk meg a betejesülést, ha
ezt az életfeladatot felismerjük, elfogadjuk és tejesít-
jük. Az embernek csak rá kell jönnie, milyen ké-
pességeket, erőt és hajlamot hozott magával, mi
okoz neki igazán örömet, és milyen helyre állította
őt az élet. A döntő pedig nem a hely, ahol állok,
hanem az, hogyan töltöm ki a helyet.
Az életfeladatot az ön életkörülményei hatá-
rozzák meg, de az élet állandóan küld önnek taná-
rokat is, és megmutatja a beteljesüléshez vezető
utakat. Csak a lehetőségeket kell felismernie és ki-
használnia, akkor soha nem téveszti szem elől a
feladatot. Akkor a saját útját járja.
28 Kurt Tepperwein
Az ön ideálja, víziója az ön igazsága és valósága,

minden, ami ezzel nem egyezik, „bűn" - az önma-
gunktól való elszakadás.
KÉPES-E MÁR TUDATOSAN JÁTSZANI AZ

„ÉLET JÁTÉKÁT"?
Legyen tudatos, azonosuljon a következő kijelen-

tésekkel, melyeket hangosan, esetleg többször is-
mételve olvasson fel magának:
• Az „élet játéka" örömömre szolgál. Mostantól

játékos vagyok és nem játékfigura. A nehézsé-
gek teszik csak igazán érdekessé az „élet játé-
kát". Minden megoldott probléma megismerést
hoz a számomra. Ott van a helyem, ahol éppen
állok.
• Én magam döntök a sorsomról, nekem kell el-
fogadnom, és csak én változtathatok rajta. Én
határozok meg minden körülményt. Életkörül-
ményeim a „tudatom tükörképei". Most min-
dent elengedek, ami már nem igazán az enyém.
• Felismerem teremtő mivoltomat. Mindent elér-
hetek, amit gondolni és hinni tudok. Ha nem
tetszik az életem, egész egyszerűen megváltoz-
tathatom úgy, hogy a tudatomon változtatok.
• Az élet játék, és addig játszom, amíg élek. Én
magam döntöm el, hogy játékfiguraként vagy já-
tékosként veszek-e részt benne. Az élet értelme,
hogy felfedezőútra induljak, hogy tudatosan él-
jem meg az élet kalandját és valóban élvezzem,

hiszen az „élet játéka" az örömömre szolgál.
• Feladatom az, hogy életre váltsam a tanultakat.
Ne holt tudást halmozzak fel, hanem a tudato-
mat tágítsam, és értelmesen cselekedjek a világ-
ban.
• A sors csupán az én „adott-létem" tükörképe.
Mindenki azt kapja a sorstól, amit maga idéz
elő.
• Élni annyi, mint tanulni, a gondolkodás ellenáll-
hatatlan hatalmát felelősségteljesen kihasználni.
Tanulni, a helyeset tenni, a szükségest nem el-
mulasztani, és a helytelent nem megengedni.
• A múltam elmúlt, soha többé nem tér vissza.
Tehát tanulok belőle és elengedem - és végre
szabad vagyok. Mindig csak jobb jöhet ezután.
• A boldogságom nem a körülményektől függ,
hanem a hozzáállásomtól. Minden pillanat egye-
dülvaló, és ebben a formájában soha nem tér
vissza.
• Élni annyi, mint energiával és örömmel telten,
egészségesen, bőségben, egy beteljesítő kapcso-
latban élni, melyben az ember mindennap örül a
másiknak és együtt örül a másikkal; örömmel
dolgozni olyan szakmában, amely valódi hivatás.
A karrierlétra általában csak a létra csúcsára ve-
zet. Ezért a foglalkozásunk nem az, amiért, ha-
nem az, amiből élünk.
• Nincs semmi, amitől félnem kellene, mert
semmi sincs az egyetlen erőn kívül. A legmaga-
30 Kurt Tepperwein
sabb rendű tudattal való egységben legyőzhetet-

len vagyok.
• „Belső mesterem" arra vár, hogy a helyes dönté-
sek tudatosuljanak bennem. Állandóan beszél
hozzám, én pedig sokféleképpen tehetem látha-
tóvá az üzeneteit. Például hogy mondatokat fe-
jezek be, tarot-val és hasonlókkal foglalkozom,
megtanulom megérteni a testem üzeneteit, meg-
értem az életkörülményeket, felütök egy köny-
vet, és bizonyos sorait útmutatásnak veszem.
• Minden bölcsesség és valamennyi kérdésre a vá-

lasz bennem van. Minden pilanatban megváltoz-
tathatom az egész életemet. Semmi nem az
enyém, mindent csak kölcsönkapok az élettől.
Minden csak „játékszer", amit amúgy is itt ha-
gyok. Semmi nem az enyém, még az életem se,
az időm se, az erőm se.
• Ami valóban az enyém, azt nem tudom elveszíte-
ni, ami pedig nem az enyém, azt úgysem tudom
megtartani. Egyedül a felismeréseimet viszem
magammal. Ezért éltem. De hát nem a tudás,
hanem a tettek változtatják meg a világot.
• így tanulok, „tevőleges köszönettel" oly mó-
don, ahogyan élek. Valakit annak ismerni meg,
mint aki valójában, a lehető legnagyobb szere-
tetszolgálatot jelenti. Ezzel ugyanis önmagához
emelem fel. így mindent „isteni szolgálatnak"
fogok föl, s ez nem okoz semmiféle stresszt.
• A halál az élet koronája, nem pedig a vége. Min-
dig voltam és mindig leszek, mert VAGYOK.
Tökéletes, halhatatlan tudat vagyok, a Legmaga-

sabb rendű Tudat része.
• Az út a cél, a cél csak az út vége és egy új út
kezdete. Tehát élvezem, hogy úton lehetek.
Lehet, hogy ön még nincs összhangban valameny-

nyi fenti mondattal, még nem tudja azonosítani
magát velük. Ha majd az egész könyvet elolvasta,
kérem, vizsgálja meg újra, hogyan hat önre ez a
szöveg, mi változott meg közben, harmonikusabb
lett-e önmagával.
Ha most kilép az életbe, akkor minden olyan-
nak fog látszani, mint azelőtt. Ugyanazzal a társsal
él, ugyanazt a foglalkozást űzi, és ugyanazzal a ko-
csival jár. Csak egyvalami más, mostantól tudja, ki
ön valójában, és hogy minden csak játék.
Ahogy említettem: a múltja elmúlt és soha nem
tér vissza. Tanuljon hát belőle, és engedje el - így
végre szabad lesz. Mindig valami jobb jön, de an-
nak nem kell mindig kényelmesebbnek lennie!
Szóval mire vár? Kezdje csak. Játssza az „élet
játékát", és emlékezzen rá: ezt a játékot az ön örö-
mére találták ki, lelje tehát örömét benne.
EBBEN A JÁTÉKBAN ÖN CSAK NYERHET.
Ha eldöntötte, hogy ezt a játékot játssza, akkor

megbeszélhetjük a legfontosabb játékszabályokat,
amely e könyv fő témája.
32 Kurt Tepperwein
Kérem, gondolkodjék el a következőkön:
• Milyen következtetések vonhatók le ezekből a

felismerésekből? Milyen új szokásokat kellene
magamra szednem?
• „Semmi sem történik", hacsak nem én indítom
útjára, hacsak nem én vagyok az előidézője.
• Szóval hogyan változik meg mostantól az éle-
tem?
• ÉN határozom meg az életemet - nincs más, aki
ezt helyettem megtenné!
Egy tanár vagy könyv az ön életében csupán útmu-

tatóként szolgálhat.
AZ ÚTMUTATÓ UGYAN MEGBÍZHATÓAN

MEGMUTATJA A HELYES UTAT, DE
EGYETLEN LÉPÉST SEM TEHET ÖN
HELYETT.
Ébredés az álomból
A legtöbb ember nem él valóságosan, csak ál-

modik az életről, és nagyon gyakran rémál-
mokat lát. De legyen bár szép ez az álom, akkor is
csak álom marad. Álmodhatom magam egészsé-
gesnek vagy sikeresnek, szeretettnek vagy szere-
lőnek. Almodhatok magamnak hatalmat, birtokot,
dicsőséget, gazdagságot, de az is csak álom marad.
Megvilágosultnak is álmodhatom magam.
Ha az álmomat meg akarom valósítani, fel kell
ébrednem. Fel kell tudnom ismerni a valóságos
identitásomat, el kell fogadnom, és azt kell élnem.
Fel kell ismernem magam mint teremtőt, aki elő-
N/ör az álmok síkján gyakorolt. A valóság azonban
most már arra vár, hogy meghatározzam. És min-
den lehetséges - nincsenek határok azokon kívül,
melyeket magam húzok meg magamnak. A valóság
ilkjíln is megcsinálhatok mindent, nemcsak ál-
nmdhatok, hanem tudatosan is megélhetem a dol-
gokat .
Pillantsunk csak még egyszer vissza a kezdetek-
i' Az egész életünk utazás egy ismeretlen tájon.
I i | ekozódásunkat kezdetben a tapasztalatok és
34 Kurt Tepperwein
magatartásminták, később az elméletek, világképek

és filozófiák segítik. Úttalan utak kényszerítenek
időről időre megállásra: betegség, baj, elválás vagy
halál szólítanak fel arra, hogy a „valóságot a látszat
mögött" észrevegyük. Abban a hitben élünk, hogy
egyedüli lények vagyunk. Szépen beágyazódva
élünk a nagy egészben, de hát mégiscsak csupa
„én" vagyunk. Az énben azonban vágy támad ön-
maga iránt, mert mint én, nem tud beteljesülésre
lelni. Lehet, hogy sikerem van, lehet, hogy a part-
nerkapcsolatom egészen jó, és mégis megmarad az
az érzésem, hogy az életnek még többet kellene nyúj-
tania.
Keresgéléseim közepette aztán valamikor rá-
akadok a teremtő képzeletre, ami döntő lépést je-
lent az úton. Megélem teremtő mivoltomat, felis-
merem és használni kezdem a teremtő erőt, így
alakítva az életemet és a sorsomat. Felismerem a
tulajdonképpeni létemet és ama képességemet,
hogy mindent elérhetek és megvalósíthatok, ami
nekem fontos.
Paracelsus volt az a tudós személyiség, aki ki-
mondta: „A legnagyobb erő a képzelőerő." Ezen
egy valóságteremtő erőt értett, amely belülről ha-
tározza meg és jeleníti meg a dolgokat.
Az imagináció (beképzelés) által mozog a világ,
amely végső soron imaginációból keletkezett. Ha
elég nagy az az erő, amely az imaginációt mozgat-
ja, semmi sem lehetetlen - abszolút semmi. Az
imagináció segítségével meggyógyíthatjuk, sőt
megfiatalíthatjuk a testünket; meghatározhatjuk a
véletlent; találkozásokat és eseményeket „történ-

lethetünk meg", minden körülményt szabadon
meghatározhatunk. A gondolatoknak és érzések-
nek mágneses erejük van, azonos és hasonló ener-
giákat vonzanak. A sűrűbb formákkal, például az
.ínyaggal ellentétben gyors, könnyen mozgó for-
mái az energiának, amely azon nyomban kifejező-
dik. A gondolatok és érzések azonban materiálisán
i'l megjelennek, ha elég hosszú ideig tartjuk azokat
,i tudatunkban, vagy az Univerzum legnagyobb
erejével, a teremtő őserővel élünk. Aki állandóan
betegségre gondol, az nagy valószínűséggel végül
meg is fog betegedni. Pedig a tudatában a követke-
ző elképzelésnek is teret adhatna: „Újra teljes bir-
tokában vagyok a természetes erőimnek és képes-
M'l'eimnek", amely állapota nagy bizonyossággal
be is következne.
A valamely elképzelésre való összpontosítás
nd.ivezet, hogy megfelelő hatás lép föl az anyag-
ion. Valamennyi életkörülményünk így keletke-
• ii, habár többnyire tudattalanul. És noha az
nn.igináció az egész életünket meghatározza, szin-
ii ilig ügyel rá bárki is úgy igazán.
A megbízható hatást önmagának is bebizonyít-
li iljn, ha egy darabig folyvást valamilyen szokatlan
helyzetre vagy különös tárgyra koncentrál, és azt a
helyzetet vagy tárgyat pontosan elképzeli magá-
nak,
I) nyeljen rá, hogy semmi rendkívülit ne képzel-
jl'll el, hanem tulajdonképpen csak olyat, amit nem
*ilit, de amiben hinni tud: egy telefonhívást, egy
36 Kurt Tepperwein
levelet, melyet olyan embertől kap, akiről már ré-

gen nem hallott.
Csinálja végig ezt a könnyű imaginációs gya-
korlatot, hogy témánkat a gyakorlati oldaláról is
megközelítse.
Tartsa tudatában ezt az elképzelést legalább öt
percig. Három napon belül az ily módon elképzelt
esemény vagy dolog valamiképpen fel fog bukkan-
ni a környezetében. És első bizonyítéka lesz a szel-
lem hatalmának az anyag fölött.
Nem szabad a sikert hajszolni

- elébe kell menni.
A teremtő képzelet
törvénye
A teremtő manifesztáció
hatalma
V alamennyien teremtők vagyunk, akár a tuda-

tában vagyunk ennek, akár nem. Teremtőnek
lenni pedig annyit tesz, mint képesnek lenni a megje-
lenítésre. Tudatosan vagy tudattalanul minden
életkörülményt, eseményt, találkozást, kapcsolatot
vagy dolgot megteremtünk vagy megjelenítünk.
De erre csak akkor vagyunk képesek, ha min-
denütt rendelkezésünkre áll egy szubsztancia, amit
„energiának" nevezünk. Ez az energia készen áll
arra, hogy bármilyen kívánt formában „megjelen-
jen".
Einstein szerint az anyagot energiává és az
energiát anyaggá alakíthatjuk, minthogy az anyag
csupán az energia egy különleges megjelenési for-
mája. A teremtő manifesztáció az a mód, ahogyan
a gondolati energiát anyaggá és ezzel együtt élet-
körülményekké alakítom át, mert a gondolatok a
„valóságot teremtő energia".
A manifesztáció tehát annyit jelent, mint a
gondolatok segítségével az „energiából" anyagi
képződményeket hívni életre. Figyeljünk csak a
nyelv bölcsességére: a kép-zpdmények először belső
40 Kurt Tepperwein
képek, melyek formát öltenek, formát képeznek, és

megjelenített alakzatokká lesznek. Manifesztálni
tehát röviden annyit jelent, mint az elillanó ener-
giából szilárd anyagot képezni.
Ugye nagyon absztraktul hangzik az egész?
Szilárd anyag minden, amit az érzékeimmel fel tu-
dok fogni. Egy ház, amit látok, eleinte nem volt
más, mint egy ötlet, egy gondolat. Abból lett a
terv, és végül e terv szerint megépítették a házat.
Legalábbis minden, amit mi, emberek építettünk
föl, így keletkezett: a piramisoktól kezdve a gyere-
keink homokváráig.
A tömegesen meglévő összes lehetőség csak ar-
ra vár, hogy az ön számára megjelenhessen. A „te-
remtő manifesztáció" az a mód, amellyel életre
hívhatjuk a kívánt végállapotot. Közben teljesen
mindegy, hogy egészségről, szakmai sikerről, part-
neri kapcsolatról vagy lelki fejlődésről van-e szó,
minden az ok és a hatás törvényének engedelmes-
kedik.
A teremtő manifesztáció megmozgatja a „teremtő
őserőt", és azt hozza ön elé, amit csak akar. - Mert
minden, amit ön valaha is kívánhat, már megte-
remtődött. Csak „meg kell jelenítenie". Már itt
van, csak még nem vált láthatóvá. És ahhoz, hogy
megjelenjen, hívni kell.
Ön magában hordozza a tökéletes egészség ké-
pét. A kép megvan, csak még nem jelent meg.
Amint ön kapcsolatba tud lépni ezzel a belső kép-
pel, az kifelé is meg tudja mutatni magát, és ön a
tökéletes egészséget fogja megélni.
A teremtő manifesztáció felhasználásával azon-

ban semmilyen módon nem akarjuk manipulálni a
tudatalattinkat. Mi abban tökéletesen megbízunk
minden olyan élethelyzetben, amely a tudattalan
síkon játszódik le. A fő feladatunk az, hogy a tuda-
tunkat ráhangoljuk a kívánságokra és események-
re, melyeket az óhajtott végállapot világos képeivé
formálunk. Ekkor a tudatalattinknak képeket adunk
át arról, amit el akarunk érni, és megnyugodhatunk
abban a belső meggyőződésben, hogy a megfelelő
dolog abszolút biztonsággal bekövetkezik.
Ha egyszer az elképzelésünknek a tudatunkból
eredő ideális képét a tudatalattinkban lehorgo-
nyoztuk, az életnek nincs más választása, mint ezt
a képet valóra váltani. Ez a tulajdonképpeni csoda.
Nem is kell érte túl sokat tennük, úgyis bekövet-
kezik. Ezért mondjuk azt, hogy „életre hívjuk a
dolgokat".
A folyamatot egészen könnyedén, erőfeszítés
nélkül indíthatjuk be, hasonlóképp ahhoz, ahogy
kocsink slusszkulcsát a zárban elfordítjuk. Ha egy-
szer beindult a motor, akkor már bízunk a mecha-
nikájában, abban, hogy hibátlanul fog működni.
Mégpedig anélkül, hogy minden dugattyúlöketnél
el kellene gondolkodnunk, vajon mi történik való-
jában a motorházfedél alatt.
Minthogy mindez ilyen játszi könnyedén és
magától értetődően megy végbe, az is világos,
hogy még az álmok is valóra válnak. Sajnos azon-
ban az ember szinte teljesen elfelejtett álmodni,
42 Kurt Tepperwein
ezért rajta kell lennünk, hogy újra visszaszerezzük

ezt a képességünket.
Persze nem elég, ha valami szépre gondolunk,
aztán sóhajtva megjegyezzük, hogy ez úgyis csak
álom, semmi más. Az álmot valóságnak kell elkép-
zelnünk, és addig kell továbbítanunk a képeit a tu-
datalattinknak, amíg végül valósággá nem lesz.
A teremtő manifesztáció ilyenfajta beindítására
egy bizonyos adag hitenergiára van szükség. Van-
nak beteljesülések, amelyeknek igen kevés, és
olyanok, amelyeknek csaknem nyomasztó meny-
nyiségű hitenergiára van szükségük. Az, hogy „jö-
vőre a tengernél fogom eltölteni a szabadságomat",
bizonyára nem igényel túl sok hitenergiát. Más-
képp áll a dolog azonban, ha azt veszem a fejembe,
hogy fölmegyek a Mars bolygóra. Ebbe valószínűt-
lenül sok hitenergiát kell belefektetnem, és az óriá-
si hitteher súlya alatt feltehetőleg föl is fogom adni
a tervemet. így hát sohasem jutok föl a Marsra.
Teremtsen magának beteljesítő jövőt,

hiszen abban f o g j a eltölteni életének
hátralévő idejét.
A teremtő képzelet általi
megjelenítés
M inden először a tudatban játszódik le, mie-

lőtt a külvilágban megtörténhetne. A terem-
tő képzelet tehát e g y elképzelést transzformál valóság-
gá, s így a jövőt jelenné teszi, a lehetőséget pedig
bizonyossággá. A manifesztáció speciális módsze-
réről van szó, amelynek az alapja, hogy még mi-
előtt e gy képződmény kialakulhatna és manifesztá-
lódhatna, a róla szóló gondolatokat először képpé kell
formálni.
Nincs ebben semmiféle új, idegen vagy szokat-
lan. A módszert ön már naponta gyakorolja észre-
vétlenül, hiszen az egyike a természetes képessé-
geinknek. A tudatos alkalmazása a lényeg annak
érdekében, hogy az életünket, a sorsunkat szaba-
don határozhassuk meg.
A teremtő képzelet annak útja-módja, ahogyan
a saját képzelőerőnket az életkörülményeink sza-
bad meghatározására és annak manifesztálására
használjuk, amit éppen el akarunk érni. Valameny-
nyien használjuk már ezt az erőt, sajnos többnyire
tudat alatt. A tudatalattinkban azonban ott vannak
a nehézségek, a hiányok, a problémák, a diszhar-
44 Kurt Tepperwein
móniák, így tehát ilyen lesz az élet is, amelyet tu-

dat alatt teremtünk magunknak.
Pedig az élettől mindent megkaphatunk, csak
gyakorolnunk kell a természet adta manifesztációs
képességünket. A teremtő képzelet a valóságra
nyíló kapu.
Valamennyien fontos dolgokat kell hogy vég-
hezvigyünk ebben az életben, és ezt mindegyikünk
a maga külön, egyedi módján teszi. A teremtő kép-
zelet tudatos használata ráhangolja önt a valódi
rendeltetésére, és megjelenít bármit, ami az ön éle-
téhez hozzátartozik.
Szenvedés, betegség, problémák, kínlódás, szo-
rongás, stressz nem tartoznak ehhez a módszer-
hez, és ha bármikor szenved, az csak azt mutatja,
hogy valamit még nem csinál jól.
A mi nyugati gondolkodásunkban a szenvedést
gyakran felmagasztosítják, vagy legalábbis az élet
kitörölhetetlen velejárójának tekintik, holott a
szenvedés abszolút haszontalan. Csak akkor válik
szükségessé, ha nem akaródzik nekünk a megisme-
rés királyi útját járva tanulni. Ilyenkor a szenvedés
válik a tanítónkká, amely rákényszerít, hogy telje-
sítsük a feladatainkat. Pedig az öröm és a betelje-
sülés éppoly megbízható, de sokkal kellemesebb
tanító.
A teremtő képzelet útja a királyi út, az öröm út-
ja. Teremtő módon úgy képzelünk el valamit,
hogy az a külvilágban mint esemény, helyzet vagy
találkozás manifesztálódjék. Nincs is ennél szebb
és megbízhatóbb módszer, mellyel az előttünk álló

feladatokat megoldhatjuk.
A LEGJOBB MÓDSZER ARRA, HOGY

MEGISMERJÜK A JÖVŐT, HA MAGUNK
HATÁROZZUK MEG.
Végezze csak el a következő kísérletet: egy helyi-

ségben, ahol több ember tartózkodik, keressen ki
magának egy olyan személyt, akit nem ismer. Meg-
csinálhatja a villamoson, egy előadást hallgatva
vagy egy kávéházban. Legjobb, ha olyat választ, aki
háttal van önnek. Fókuszálja a tekintetét erre az
emberre, és közben képzelje el eleven módon,
ahogyan ön felé fordul. Játssza le újra és újra ma-
gában a jelenetet: az illető megfordul, és önre néz.
Szinte minden esetben biztosra vehető, hogy egy-
két perc múlva az a személy hátrafordul, és kérdő
pillantást vet önre. Nem a szomszédjára, hanem
egyenesen önre.
Lehet, hogy már egyszer vagy többször is volt
ilyen tapasztalata, de vajon eltűnődött-e már azon,
mi válthatta ki ezt a hatást? A kísérletet tetszés
szerint akárhányszor, a legkülönfélébb személyek-
kel megismételheti, az eredmény mindig ugyanaz
lesz: a gondolatai erejével megérintett e g y embert, és
arra késztette, hogy ön felé forduljon. A GONDO-
LATOK EREJE feliratú varázspálcájával dolgo-
zott, és a dolog működött. Ahogy mindig is mű-
ködik. Ön a szellemével valósított meg egy szán-
dékot.
46 Kurt Tepperwein
Ha magányos és társra vágyik, ugyanilyen mód-

szerrel vonzhat magához valakit, arra késztetve az
életet, hogy találkozást idézzen elő vele. Sőt ily
módon egy bizonyos partnert is maga felé fordít-
hat.
Lehet, hogy már olyan élménye is volt, hogy
egy bizonyos valakire gondolt, és nem sokkal az-
után, mintegy „véletlenül" összefutott vele az ut-
cán, vagy az illető felhívta telefonon, holott már
régen nem hallott róla semmit. Tényleg azt hiszi,
hogy mindez véletlen volt? De ha annak nevezi is,
ez olyan véletlen, amit bármikor előidézhet. Még a
találkozás idejét is meghatározhatja, sőt egysze-
rűen az igazi társát is magához vonzhatja anélkül,
hogy tudná, ki az igazi. Ugyanilyen módon sze-
rezhet magának új munkahelyet, ha éppen munka-
nélküli, vagy egyszerűen csak jobbat akar.
Itt is meghatározhatja annak a minőségét, amit
magához vonz. Tehát olyan állást akar, ahol többet
fizetnek, vagy olyan munkát akar, amely több
örömet okoz. Vagy még jobb, ha a „saját munka-
helyét" akarja, ahol a szakmája igazi hivatássá lesz.
Ez esetben már nem is kell majd oly sok cégnél
pályáznia, egyenesen az igazit célozza meg - és si-
kert arat. így mindig sikere lesz!
A TEREMTŐ KÉPZELET AZ, AMIRE ÖNNEK

SZÜKSÉGE VAN, HOGY MEGKAPJA, AMIT
AKAR. ÍME, A TITOK, HOGYAN ALAKÍTSUK
A JÖVŐT.
Az első lépés, vállalni a teljes felelősséget azért, ami

MOST van. Ön megtagadja a felelősségvállalást,
ha azt hiszi, hogy kedvezőtlen életkörülményeiért
külső befolyások (pl. szülők, tanárok, állam, vélet-
len, egyéb körülmények) a felelősek. így meg-
fosztja önmagát a „változtatás hatalmától". Ha vi-
szont vállalja a teljes felelősséget, akkor megvan a
lehetősége, hogy bármit elérjen, amit akar, és az
életnek nem lesz más választása, mint megadni
önnek azt. Cselekedjen úgy, mintha EGYEDÜL
ön lenne a felelős. Ez ruházza fel azzal a hatalom-
mal, amellyel bármit elérhet.
Az imaginációhoz az álmainkon keresztül kö-
zelíthetünk leginkább. Ott ugyanis már mesterei
vagyunk a teremtő képzeletnek!
Ismerje meg az „álmodás titkát". A legtöbb
ember egy életen át hiába álmodik gazdagságról és
beteljesülésről, mert nem ismeri az „el-álmodás" és
„ide-álmodás" közti különbséget. Ha a hiányból
álmodik a bőségről, akkor el-álmodja azt. Ide-
álmodni annyit jelent, mint a célból kiindulva ál-
modni és élni. A változás csak azáltal válik lehetsé-
gessé, ha ön el tudja képzelni, hogy lehetséges a
változás. Önnek, személyesen és a céljának is van
külön egy bizonyos rezgése. Ha ezek a rezgések
nem harmonizálnak, nem lehetséges a teljesülés
(rezonancia törvénye).
Rezonanciaképessé tenni önmagamat azt jelenti,
hogy elevenen el tudom képzelni magamat a célban..
Hogy azonosulok vele, és úgy, ahogy van, AZON-
NAL birtokba veszem. Ébressze fel a teremtő
48 Kurt Tepperwein
képzelettel azt a szellemóriást, amely önmaga!

A teremtő őserőt valamennyien bezártuk a testi
tudatunkba, és lassacskán elhittük, hogy olyan ki-
csik vagyunk, mint amilyennek érezzük magunkat.
Pedig valójában határtalan a lét, és csak arra vár,
hogy kieresszük a „szellemet a palackból".
Lépjen elő igazi valójában, és hagyja újra tágulni
a tudatát. Vegye birtokba önmagát, fogadja el a
szellemi örökségét. Térjen újra magához - a tuda-
tához!
Ébressze fel önmagában a zsenit, kezdje el ki-
tanítani a szellemóriást, amely önmaga. Ennek
módja főként az „emlékezés". Emlékezzen újra ar-
ra, ki is ön valójában, és használja ki a lehetőségeit.
Ön nem a körülmények áldozata, hanem azok
megteremtője. Határozza meg, hogy mi legyen, és
az „meg fog jelenni".
A teremtő képzelet sokai nagyobb mértékben
része a mindennapi életünknek, mint ahogy sokan
hiszik. „Csak el kell mennem egy cukrászda előtt
és máris felszedtem magamra egy kilót!", panasz-
kodik egy asszony. Nem is gondolja rosszul, hi-
szen a tortát energetikai úton bevette a tudatába,
és ha még néhányszor rágondol, akkor „szellemi-
leg hízik" tőle.
Ugyanez érvényes arra helyzetre, amikor diéta
közben az ember állandóan evésről álmodozik.
Ilyenkor öntudatlanul is sikeres mentáitréninget
hajt végre, sajnos, rossz irányba.
Nézzük meg ezt a gyakorlatban: képzelje el,
hogy ásítania kell. Ugyanaz a hatás érvényesül: va-
lóban ásítani fog. Az elképzelésből tehát valóság

lett.
Ez a kis gyakorlat persze még nem visz semmi
eget rengető dolgot az ön életébe - de hát most
még csak a tanulás pozitív hatásáról van szó. Kép-
zelje el például, hogy mosolyog, és hogy mosoly
árasztja el testének minden porcikáját. Erezze,
hogy milyen jót tesz önnek ez a „belső mosoly".
Vagy képzelje el, hogy újra gyermek, egy réten
táncol és futkározik. Ugye rögtön könnyedséget
és örömet érez?
Mindez annyit jelent, hogy nem a körülmények
hatnak ránk, hanem az, ahogyan bánunk velük.
Gondolkodjék el azon, hogy jelenleg mi a legna-
gyobb problémája. Az egész problémakört gon-
dolja át erősen. Mi jut eszébe? Milyen gondolatok,
képek és érzések kapcsolódnak öntudatlanul hoz-
zá? Ezek az okai annak, amit el akar érni vagy ami-
től tart?
Most változtasson a hozzáállásán, a tudatos
vagy tudattalan gondolatain, érzésein és képein.
Ahelyett hogy bosszankodna a kövérségén, viszo-
nyuljon hozzá másképpen: örüljön annak a lehető-
ségnek, hogy bármikor újra lefogyhat. így teremti
meg teremtő képzelettel az életkörülményeit. És
így tudja azokat bármikor megváltoztatni.
Nem az a fontos, hogyan f ú j a szél,

hanem hogy miként állítjuk be
a vitorlákat.
A gondolati energia ereje
T érjünk vissza még egyszer az energia témájára,

és mélyítsük el, hiszen minden megjelenítés-
hez és elképzeléshez energiára van szükség.
Minden, ami van, materializálódott elképzelés,
elgondolt tény, megvalósított gondolati képzet.
Megjelenni csak az tud, amit egyszer elgondoltak.
Az anyag tehát csupán az energia egy másfajta
megjelenési formája.
Valamennyiünknek van energiája, különben nem
tudnánk élni. Ez az energia megmutatkozhat a tes-
ti erőnkben, abban, hogy egészségesek vagyunk,
vagy hogy olyan kisugárzásunk van, amely egysze-
rűen mindenkit lenyűgöz. Az ember a saját ener-
giájával szó szerint magával ragadhat másokat.
Az „energia" szó a görög nyelvből ered, a jelen-
tése 'hatóerő'. A fizika az erő és az út szorzataként
definiálja. Akár dolgozunk, akár sétálunk vagy
csak a hasunkat süttetjük a nappal, energiát hasz-
nálunk el. Igen, még a gondolkodás is energiát fo-
gyaszt.
Az energiát sem előállítani, sem megsemmisíteni

nem lehet, csupán egyik formájából a másikba lehet
átváltoztatni.
Csak akkor lehetséges a változtatás,

ha ön el tudja képzelni a lehetőségét.
Az elektromos energiát fényre vagy hőre, a me-

chanikai energiát mozgásra lehet változtatni. Al-
bert Einstein ismert tétele szerint az anyag ener-
giává, az energia pedig anyaggá változtatható át,
mert az anyag csupán az energia egy más megjele-
nési formája.
A Földön élő összes lény a Naptól kapja az
energiáját. A növények kémiai energiaként raktá-
rozzák el a napenergiát, amit az emberek és az álla-
tok magukhoz vesznek. Minden sejtünkben szabá-
lyos „energia-erőmű" működik a mitokondriumok
folytán. Ezek a sejtszervecskék a táplálékot oxigén
segítségével a részeire bontják, és a benne tárolt
energiát felszabadítják. Az energia egy részére a
testnek saját regenerálásához van szüksége, a ma-
radékot pedig erőnek vagy testmelegnek érzékel-
jük.
Ha ez az energia, akár a lézer, egyetlen célra irá-
nyul, megsokszorozódik az ereje. így tehát az az
ember, aki teljes energiájával egyetlen célra kon-
centrál, gyakorlatilag mindent el tud érni.
52 Kurt Tepperwein
Minden, ami van, valóságba sűrített szellem. Az

egész teremtés ennek az egyetlen szellemnek a
produktuma, az ő gondolatainak a manifesztációja.
Valamennyi materiális, azaz anyagi dolog lé-
nyege tehát az immateriális, az a szellemi struktú-
ra, melyet az ember esetében tudatnak nevezünk.
Lényegünket tekintve mi, emberek mindnyájan
puszta tudat vagyunk, és minthogy gondolkozni
tudunk, arra vagyunk hivatottak, hogy társalko-
tókként részt vegyünk a teremtésben.
Az egyetlen, általunk Istennek nevezett szellem
alkot mindnyájunkon keresztül. A teremtés töké-
letes, de nincs befejezve és - rajtunk keresztül -
szüntelenül zajlik. Minden gondolatunkkal bele-
avatkozunk a folyamatába. Eszközök vagyunk, de
teremtő képzeletünket mi is eszközként használ-
juk.
A mindenben meglévő energia elvét talán köny-
nyebben megérthetjük, ha például azt vesszük te-
kintetbe, hogy a csészék, tányérok, tálak, vázák,
korsók és kis szobrok különféle formájuk dacára
mind porcelánból vannak. Ameddig csak a külső
formát nézzük, nem találunk bennük közösét. A
sokféle mögött csak akkor látjuk meg az egyet, ha az
eredeti szubsztanciára gondolunk, amelyből minden
megteremtődött.
Már a „szubsztancia" szó is fontos utalásokat
tartalmaz. A latin sub (= 'alatt') és a stare (= 'áll-
ni') szavakból jött létre. A szubsztanáa tehát az,
ami valami más, valami valódibb alá rendelődött.
Ebből a valódi szubsztanciából teremtődött meg
minden, ez az, ami „megjelent". A valódi szubsz-

tancia mindenütt a rendelkezésünkre áll, készen
arra, hogy, amint egy teremtő megformálja, bármi-
lyen kívánt alakban „megjelenjen". A formába ön-
tött gondolataink formálják és „jelenítik meg" ezt
az egyetlen szubsztanciát.
Az élet mindig csak IGEN!-t mond a mi mani-
fesztációnkra. Miért nem mondjuk hát meg neki,
hogy mit HOZZON LÉTRE! Amit e g y teremtő a
bizonyosság hitével elgondol, annak meg kell jelen-
nie. A hit aktiválja benünk a teremtő erőt, és arra
kényszeríti az energiát, hogy a kívánt formát öltse
fel.
MINDENT, AMIT EL TUDOK GONDOLNI,

AZT EL IS TUDOM ÉRNI.
Olyan ember szinte nincs, aki ne gondolkozna, de

alig akad olyan, aki elgondolkodna a saját gondola-
tain. Csak úgy, vaktában gondolunk ezt-azt, mint-
ha a gondolataink valóban szabadok lennének. Pe-
dig minden gondolatomnak azonnali hatása van az
életemre, megvalósítja, amit tartalmaz, így végső
soron meghatározza a sorsomat. Igaz, hogy a
gondolatok némák és láthatatlanok, de semmiképp
sem hatástalanok!
Ha ön nem ura a gondolatainak, senki sincs, aki
ön helyett uralná azokat. Amint azonban rendbe
teszi a gondolatait, az élete is rendbe jön. A sor-
son való uralkodás kulcsa a GONDOLATI
FEGYELEM.
54 Kurt Tepperwein
A legtöbb ember csak azt hiszi, hogy maga ha-

tározza meg az életét. Pedig azt valójában a maguk
választotta vagy beléjük nevelt magatartásminták,
az elképzeléseik, a kívánságaik és vágyaik, a mások
véleménye, elvárása vagy a maguk játszotta szerep
határozza meg. Ne hagyja hát, hogy továbbra is
csak „élessék", kezdjen el önmaga élni. Szabadul-
jon meg mindentől, ami nem igazán tartozik már
önhöz. Gondoskodjék arról, hogy élete végén
majd azt mondhassa: „Valóban éltem!" Milyen so-
kan halnak meg anélkül, hogy valóban éltek volna!
A BŐSÉG CSAK ARRA VÁR, HOGY

MEGJELENHESSEN - ÖNNEK CSAK EL KELL
VETNIE A MAGJÁT!
Teljesen mindegy, hogy egészségről, munkáról,

partneri viszonyról vagy lelki fejlődésről van-e szó
- minden az ok és az okozat törvényének enge-
delmeskedik. Az ön gondolatai tevékennyé teszik
a „teremtő őserőt", és előidéznek bármit, amit akar
- csupán meg kell tanulnia teremtő módon gon-
dolkodni.
A gondolkodás a szellemi energia megmozgatása.
Az állhatatosan és koncentráltan megmozgatott
energia láthatóvá lesz. Minden gondolatnak van
biokémiai és bioelektromos hatása.
Naponta körülbelül 15 000 gondolatot gondo-
lunk el. Ezek legtöbbje lényegtelen, sok közülük
negatív. És mivel gondolat szüli a tettet, negatív
gondolatokat negatív cselekedetek követnek. Ha
megváltoztatjuk gondolataink irányát, megváltoz-

tatjuk az egész életünket.
Egy gondolat azonnali biokémiai és bioelekt-
romos hatását közismert példán szemléltethetjük a
legjobban: képzeljük el nagyon plasztikusan, hogy
beleharapunk egy citromba.
Képzeletben vágja ketté a citromot, és jó na-
gyot harapjon bele - tudatalattija máris több nyálat
termel azért, hogy a képzeletbeli citromsav hígul-
jon a szájában. A testünk minden gondolatra
azonnal fizikailag vagy érzelmi módon reagál.
Tehát meg kell tanulnunk a gondolati fegyelmet,
mert csak e%t követhetik a fegyelmezett tettek: világos
gondolatok, tiszta cselekvés.
Minél nagyobb energiát mozgatunk meg, annál
nagyobb a felelősségünk, végső soron a hatalmunk
(pozitív értelemben). Ha egy vállalatnál a kézbesítő
hibázik, akkor lehordja a főnöke, de ha a vezér-
igazgató vét hibát, akkor esetleg még a széke is
meginoghat belé.
Minden anyag csak egyetlen erő által jön létre,
és belőle áll, amely erő az atomokat mozgásba len-
díti és összetartja. E mögött az erő mögött tudatos
szellemet kell feltételeznünk. Ez a szellem minden
anyag ősoka. Nem a látható, de mulandó anyag a
valódi és igazi - az igazság és a valóság a mögötte
rejtező szellem.
Az anyag szubsztanciájának keresése közben a
tudomány is felismerte, hogy az anyag esetében
csupán egyetlen energia különböző megjelenési
formáiról van szó.
56 Kurt Tepperwein
A nagy fizikusok, mint Albert Einstein, Max

Planck és Werner von Heisenberg bebizonyítot-
ták, hogy valamennyi materiális és immateriális je-
lenség csupán az energiák különböző sűrűségi fokai.
Ebből pedig kényszerűen az következik, hogy lé-
teznie kell egy ősenergiának, melyből végtére a te-
remtés áll. Ezt az ős energiát a fizika nullapont-
energiának vagy szabad energiának nevezi.
Az anyag tehát energia, az energia pedig semmi
más, mint egy tudatos szellem tevékenysége.
Minthogy minden, ami van, előbb elgondoltatott,
semmi értelmes nem létezhet egy előzőleg volt ér-
telem nélkül. Ezt az intelligenciát sokan „Isten-
nek nevezik.
Gondold azt, ami jó,

mondd azt, ami igaz,
tedd azt, ami helyes!
Jobban tennénk tehát, ha megtanulnánk gondolni,

minthogy csupán a mások által elgondoltat közve-
títsük.
Ha feloldják a gátakat,
szabadon fog áramlani az energia.
Nem is tehet másként.
A belső képek titka
manifesztáció felé vezető legfontosabb lépés,

hogy optimalizáljuk „belső képeinket". Ez
főként önképünket érinti, melyet többnyire mások
formáltak meg, s amely többnyire nem mi va-
gyunk, mégis döntő módon meghatározza az éle-
tünket.
Hogy mennyire szó szerint érthetjük ezt, az is
mutatja, hogy minden gondolatunk mögött egy
kép áll. Ha meg akarjuk érteni, miért tesszük azt,
amit teszünk, ismernünk kell ezeknek a „belső ké-
peknek a titkát". így az életünket a belső képek
másolataként fogjuk látni. Életkörülményeinknek
csupán az 5 százalékát teremtjük meg tudatosan, a
gondolkodásunkkal. A fennmaradó 95 százalék a
belső képeink általjön létre.
Ekkor lesz a mentáitréningbői teremtő képze-
let. A megjelenítéshez nemcsak a gondolatainkat
kell képekké alakítanunk, hanem a már bennünk
meglévő képeket is kritikusan szemügyre véve,
kreatívan újjá kell formálnunk.
Hiszen valahányszor tudatalattink nem kap
gondolati direktívát egy cselekvésre, e belső képek
58 Kurt Tepperwein
szerint cselekszik, tehát az eddigi magatartásunk, a

szokásaink szerint. Az „amint belül, úgy kívül"
törvényének értelmében a belső képek formázzák
a külső valóságot, azt, amit mi „realitásnak" neve-
zünk. Az élet a külső világban tükrözi vissza azt,
ami bennünk van.
A CSELEKVÉS NÉLKÜLI IMAGINÁCIÓ

TERMÉKETLEN MARAD, AZ IMAGINÁCIÓ
NÉLKÜLI CSELEKVÉS CÉLTALAN, DE AZ
IMAGINÁCIÓ ÉS AZ IHLETETT CSELEKVÉS
EGYÜTT - VERHETETLEN PÁROS.
Ha valaki kifejezett személyiség, akkor jó „képzett-

séggel" is rendelkezik. Bizonyára jó volt az elő-
képzettsége, majd jó ki-ké^zést kapott, képzettsé-
ge nemcsak személyiséget képzett belőle, hanem
arra is képessé tette, hogy körülményeket képez-
zen, alakítson, határozzon meg.
Az egyéni sors tehát lényegéhen ama mentális kép
által keletkezik, melynek mi vagyunk a teremtői.
Mégpedig függetlenül attól, hogy a kép pozitív
vagy negatív. Az életkörülmények külső esemé-
nyekként teszik láthatóvá a saját belső képeimet, s
így megfelelnek az adott létemnek.
A rezonancia törvénye szerint mindenki a sors-
nak csak abból a szeletéből részesül, amely megfe-
lel a belső képzettségének. Ez érvényes mind az
egyéni, mind a közösségi sorsra. A képzettséggel
eszerint nemcsak a saját életutunkat, hanem egy
közösség sorsát is meghatározzuk.
Tehát a magamról alkotott kép, az önképem

alakítja az életemet. Ezt a képet azonban gyakran
döntő mértékben alakítják helyettem mások, így
egyáltalán nem hasonlít rám. Akkor viszont az éle-
tem sem a nekem megfelelő. Ne csodálkozzak hát
rajta, ha ezzel a hozzáállással nem tudok sikereket
elérni.
Sok ember sajnos állandó „szellemi fogyókúrát"
tart, bulvármagazinokon, igénytelen tévésoroza-
tokon, sokkhatásra építő filmeken és bugyuta ol-
vasmányokon él. A „szellemi hulladékok fogyasz-
tása" könyörtelenül mentális alultápláltsághoz és
rossz egészségi állapothoz vezet. Gondolja csak
meg, vajon milyen KÉPEKET vesz magához ezzel
a táplálékkal, s hogyan alakítják önt ezek a képek?
Az élet játék.
Méretarányai mutatják, milyen
sikerrel játszom ezt a játékot.
A képzelet új, belső
képeket teremt
ölteszem, abban a helyzetben vagyok, hogy

állandóan imaginációval dolgozom, és felte-
szem, képes vagyok táplálni magamban az érzést,
hogy a kívánságom máris teljesült. A feltevésem ek-
kor tényként fog megnyilvánulni.
Tapasztalat útján jutottam arra a meggyőződés-
re, hogy egy feltételezés, akár igaz, akár hamis,
ténnyé fog szilárdulni, ha az ember ragaszkodik
hozzá. Hogy az állandóan fenntartott imagináció
minden dologra használható. És hogy a mégoly
okos terveim és cselekedeteim együttesen sem
tudják kiegyenlíteni az állandóan fenntartott
imagináció hiányát.
A valóság az imagináció intenzitásától függ,
nem a külső tényektől. A tényeket termésnek ne-
vezhetjük, amely az imagináció használatáról vagy
a vele való visszaélésről tanúskodik. Az ember az
lesz, aminek elképzeli magát. A történetét maga ír-
ja. Az imagináció az út, az igazság, az élet kinyilat-
koztatása. Logikus ésszel képtelenek vagyunk fel-
fogni a valóságot.
Az imaginációval élő ember nem tagadja a szü-

letés és az elmúlás észlelhető külső világának reali-
tását, de tudja, hogy a szüntelen imaginációval dol-
gozó belső világ, a belső képek az az erő, amely
által a születés és az elmúlás külső érzéki világa
létrejön.
AZ ÉLETÜNKBEN CSAK AZ IMAGINÁCIÓ

ÁLTAL TUDUNK VÁLTOZÁST ELŐIDÉZNI!
Az ember legnagyobb tévedése az a meggyőződés,

hogy más okok is vannak, mint a saját tudati álla-
pota.
A FORMÁTLAN ENERGIA FORMÁT ÖLT AZ

IMAGINÁCIÓS KÉP ÁLTAL.
A teremtő manifesztáció fényében szemlélve még

egyszer át kellene gondolnunk az egész sikerfilo-
zófiát.
Sikeres megjelenítés
1
A sikeres emberek világunkban mindig is lenyű-

göző hatással vannak másokra. Ám ha meg-
próbáljuk kikutatni a sikerük titkát, csakhamar ki-
derül, hogy nekik sem volt kevesebb kudarcuk,
mint a kevésbé sikereseknek. Épp ellenkezőleg.
Csakhogy van köztük egy lényeges különbség: ők
nem adták fel. A sikertelen ember már az első ku-
darctól megtorpan. A sikeres azonban nyilvánva-
lóan csupán köztes eredménynek f o g j a föl a kudarcot
a tulajdonképpeni siker felé vezető úton. Igen, mint-
ha a kudarc még szárnyakat is adna az ilyen embe-
reknek, hogy még nagyobb erőbedobással töre-
kedjenek a sikerre.
A siker sokszor csak a kudarcok sorozata után
következik be. A sikeres emberek nem hagyták,
hogy a kudarc elbátortalanítsa őket, hanem azt
szűrték le belőle, hogy legközelebb jobban kell
csinálni az adott dolgot.. És hogy a már megkez-
dett dolog csak akkor zárul le, ha sikerrel lehet be-
fejezni.
Csodálatos érzés, ha az ember nemcsak úgy
nagyjából, hanem minden egyes esetben sikeres tud
lenni. A sikerhez vezető út gyakran van kudarcok-

kal kikövezve, de valójában minden úgynevezett
kudarc csupán az élet üzenete, hogy ez még í g y
nem megy. Felszólítás arra, hogy tanuljuk meg a
leckét, és legközelebb csináljuk jobban, amit csiná-
lunk. így lesz a látszólagos kudarcból a legfonto-
sabb tanítónk a siker felé vezető úton. Tanulja meg
ön is a leckét, és abszolút biztos lesz a siker!
Vannak emberek, akik a leckét már az első alka-
lommal megtanulják, és vannak, akiknek többszöri
ismétlésre van szükségük ahhoz, hogy végre meg-
értsék. Sőt olyanok is vannak, akik mintha semmit
nem tanulnának a fájdalmas tapasztalatokból, és ál-
landóan ugyanazokat a kellemetlen leckéket ismét-
lik.
Ha ön sikeres akar lenni, először is azt kell tisz-
táznia, hogy az ön számára tulajdonképpen mi a -
siker. Figyeljük csak meg, milyen bölcsen fejezi ki
ezt a nyelv: a siker szó szinonimája az eredmény, ez
pedig az eredményezni igével függ össze. Teljesen
mindegy, hogy ön mit csinál, az mindig valamit
„eredményez". Tehát eredményt, azaz sikert ér el
vele. Ami annyit jelent, hogy:
MINDIG MINDENKINEK SIKERE VAN.
Az elért hatás pedig az indíték minősége és meny-

nyisége szerint alakul.
Hadd szemléltessük mindezt egy példán: te-
gyük fel, ön és a barátja abban versenyeznek, ki
tud messzebbre hajítani egy követ. Mindketten ki-
64 Kurt Tepperwein
keresnek maguknak egy hasonló méretű követ,

majd nekilendülnek, és eldobják. Most három le-
hetőség van:
1. Ön dobja legmesszebbre a követ, és ezzel elérte

a célját.
2. A barátja messzebbre dobja a követ, mint ön,
ekkor ön nem éri el azt a célt, hogy nyerjen.
3. A kő becsapódik a szomszéd ablaküvegébe, és
az összetörik. Ekkor ön egy nem szándékolt
hatást ért el, aminek természetesen viseli a kö-
vetkezményeit: meg kell fizetnie az üvegezést
akkor is, ha folyton azon erősködik, hogy egy-
általán nem állt szándékában összetörni az üve-
get.
Fordítsuk le a példát a siker nyelvére:
• A kő nagysága a működésbe hozott dolog volu-

menének felel meg.
• A lendület, amellyel eldobja a követ, az ön moti-
vációja.
• Az eredmény pedig egyenlő az ön céltudatos cse-
lekvésre való képességével.
Ha csupán kis követ dob neki csekélyke erővel egy

ablaküvegnek, hatásként legjobb esetben is csupán
valami zajt ér el, ami mindenképpen a szándékában
állhatott. Ha azonban ugyanezt a kis követ nagy
lendülettel dobja az ablaküvegnek, az be fog törni,
mindegy, hogy ez volt-e a szándéka, avagy sem.
Ha pedig nagy követ hajít el, nem is kell hozzá

akkora erő, hogy ugyanehhez az eredményhez jus-
son.
Ebből az egyszerű, szemléletes példából kitű-
nik, hogy ön minden esetben eredménnyel járt. Az
volt a szándéka, hogy eldobjon egy követ, és en-
nek meg is lett az eredménye. Az eredményt
azonban csak akkor nevezzük sikernek, ha meg-
egyezik az eredeti szándékunkkal. Ha nem, ku-
darcról beszélünk.
A siker tehát semmi más, mint az a hatás, ami
egy cselekvésből ered, amit egy cselekvés eredmé-
nyez. Minél több cselekedetet viszünk véghez, annál
több lesz az eredmény, annál eredményesebbek, an-
nál sikeresebbek leszünk. Ám önmagát csak akkor
tudja majd valóban sikeresnek nevezni, ha a leg-
több cselekedete a kívánt eredményhez vezet.
Ha elsőre esetleg nem sikerül, még mindig
megmarad az ismétlés lehetősége, hiszen a kitartás
minden esetben célravezető. Nemhiába mondják:
AZ EMBER, HA KITARTÓ LENNE, NEM

ISMERNE LEHETETLENT.
Minden látható hatás mögött mindig ott rejlik a meg-

felelő, többnyire rejtett ok. Ha valaki olyan ügyetle-
nül mosogat, hogy közben folyton eltör egy-egy
edényt, akkor ez azt mutatja, hogy tudatosan vagy
öntudatlanul, de tiltakozik a mosogatás ellen. Ha
valaki „elfelejt" valamit, emögött is tudatos vagy
öntudatlan szándék áll, így válik minden üzenetté.
66 Kurt Tepperwein
Természettől fogva eredményesek, azaz sikere-

sek vagyunk, és ha cselekvéseink eredménye egy-
beesik a szándékainkkal, akkor szívesen vállaljuk is
értük a felelősséget. Például azt mondjuk: „én épí-
tettem föl ezt a céget, megdolgoztam ezért a há-
zért" stb. Ha az eredmény mégsem felel meg a
szándékainknak, akkor ebben vélhetően más a hi-
bás: az emberek megbízhatatlansága, a politikusok
tehetetlensége, a szülők rossz nevelése, a tanárok
tehetségtelensége, a főnök, aki nem a képessé-
geimnek megfelelő munkát adott, a gazdasági
helyzet vagy az időjárás - csak éppen nem én!
SZERENCSÉRE NINCSENEK VÉLETLENEK!
Csak ok van és hatás, és csak annak lesz eredménye,

amit ön okozott, nem pedig annak, amit magának
akar vagy amire sürgősen szüksége van. Az ered-
ményesség, a siker nemcsak magától értetődő, hanem
egyszerűen kikerülhetetlen, és nincs rajta semmi kü-
lönös. A lényeg, hogy célirányos magatartással, a
megfelelő okokkal éljünk a kívánt hatás előidézé-
sére. Hiszen mi viseljük a következményeket, akár
kellemesek, akár nem. Ezért hát az okokat is tuda-
tosan kell meghatároznunk.
A SIKER VALÓBAN MEGTANULHATÓ.
Lehet, hogy olykor erőfeszítéseket kell tennünk,

de a sikerhez és gazdagsághoz vezető út sohasem a
kemény munkáé. Sokkal célravezetőbb, ha először
is felismerjük és megszüntetjük a siker akadályait,

megszabadulunk a ballasztoktól. Aztán felismer-
jük a képességeinket, és azokat optimális módon
vetjük be a lehetőségek kihasználására, melyeket
az élet folytonosan kínál nekünk.
Az, hogy ön egészséges és sikeres, vagy sze-
gény és beteg, ugyanannyi energiájába kerül, csak
az egyik lényegesen kellemesebb. Ha úgy él, hogy
hiányt szenved sok mindenben, ez arra utal, hogy
valamit rosszul csinál, ám minden pillanatban
megvan rá az esélye, hogy változtasson ezen. A kí-
vánt változás MINDIG az ÖN tudatának, az ÖN
belső meggyőződésének, képeinek vagy magatartá-
si mintáinak a megváltozása. Hiszen OTT jönnek
létre annak az okai, amit mi „sors"-nak nevezünk.
A sikernek kevés köze van az intelligenciához
és a szorgalomhoz, noha időlegesen mindkettő
igen nagy segítségünkre lehet. De hát épp elég in-
telligens és szorgalmas ember van, aki az életben
soha semmire sem fogja vinni, mert a tudatát nem
célirányosan alkalmazza. Minden embernek meg-
van rá az esélye, hogy sikeres legyen és az is ma-
radjon!
Végső soron ez azt jelenti, hogy kevesebb idő
alatt többet és jobbat kell teljesítenünk. Hogy az in-
tuíció segítségével hozzunk helyes döntéseket, és
azokat célirányos cselekvéssel, kerülők nélkül va-
lósítsuk meg.
Önnek még valamit tekintetbe kell vennie: va-
lóban sikeres életet élni annyit jelent, mint sikerre
és beteljesülésre találni. Amit csak akkor érhet el,
68 Kurt Tepperwein
ha felismeri az önben szunnyadó életszándékot, és

azt beteljesíti - azaz ha önmagát teljesíti be.
Természetesen nem elég, ha csak tud vagy ál-
modik erről. Ha ugyanis álmodozni tud róla, ak-
kor meg is tudja valósítani. Csak ez vezet sikerhez
és beteljesüléshez. Olyan cél ez, amiért érdemes
élni, nem igaz?
Önnek „rezonanciaképessé" kell tennie magát
mindennel szemben, amit az életben magához akar
vonzani és meg akar jeleníteni. Ismernie kell az ok
és a hatás törvényét és erejének forrását, amely
ennyi: ÉN VAGYOK!
Ez a könyv egyetlen felszólítás arra, hogy ön sike-
res, ezáltal pedig vagyonos és boldog legyen. Ön
ténylegesen arra van kötelezve, hogy gazdag és bol-
dog legyen, hiszen azért van itt, hogy felismerje és
kövesse a szellemi törvényeket. Ennek az automa-
tikus hatása pedig a gazdagság és a boldogság.
Amint elgondolkodik ÖNMAGÁN, és kihasz-
nálja korlátlan lehetőségeit, a siker logikus követ-
kezmény gyanánt hullik majd az ölébe. A szellemi
törvények ismerete és betartása mágneses vonz-
erővel ruházza fel önt a siker, az egészség és a jólét
tekintetében! '
A HELYES GONDOLKODÁS ÉS AZ
A SZERINTI CSELEKVÉS POZITÍV SIKERT
EREDMÉNYEZ.
A siker nem ajándék, hanem meg kell szerezni. A

kedvező „véletlen" is csak olyannak kerül az útjá-
ba, aki az ok és a hatás törvényét betartotta.
Talán azon is el kellene töprengenie, miért akar
több sikert. Valóban örül-e a sikernek, vagy csak
másoknak akar imponálni a sikerességével? Úgy is
tud örülni a sikerének, ha nem beszél róla mások-
kal, vagy tulajdonképpen figyelmet, tiszteletet, el-
ismerést kíván magának? Ha ezt másoknál keresi,
lehet, hogy önmaga iránt nem viseltetik kellő fi-
gyelemmel és tisztelettel!
Főképp a következő területeken szeretnénk si-
kert elérni: jó egészség, gazdasági függetlenség, kitel-
jesítő párkapcsolat. Ám mihelyt ezt elértük, igénye-
sebbek leszünk: a munka terén keressük a szakmai
elismerést, a dicsőséget vagy a hatalmat, ritka vagy
drága dolgokat gyűjtünk, szokatlan hobbikkal tölt-
jük a szabadidőt. Érdeklődésünket azonban semmi
sem elégítheti ki hosszú ideig, mert az ember haj-
lamos arra, hogy hamar elveszítse érdeklődését
ama dolgok iránt, melyeket nagy-nagy fáradsággal
szerzett meg vagy vívott ki magának. A lelkünk
mélyén tudjuk, hogy tulajdonképpen valami egé-
szen mást, e g y belső kincset, önmagunkat keressük!
A sikeres ember pontosan ott kezdi el,

ahol a sikertelen abbahagyja!
Mert a kudarcok mindig csak köztes
Minden zseniálisan
egyszerű!
M inden „normális" óhaj („Azt kívánom, bár-

csak..., Jó lenne, ha...") az embert pontosan
a beteljesüléstől választja el, hiszen óhajával a hi-
ány képét idézi f e l , azt képzeli, hogy valami hiányzik
neki. A tudatával ilyenkor nem bőségben dúskál,
hanem hiányt szenved. Amíg ez így van, a siker és
a beteljesülés számára nem lehetséges.
A kívánságot és a betejesülést először is tökéletes
összhangba kell hoznunk. Önnek meg kell élnie
önmagát a kívánt jövőben, így kell azt birtokba
vennie. A tudatos teremtő képzelet e megélés által
a célból kiindulva köti össze önt a beteljesüléssel.
„Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben
kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és
meglészen néktek" - írja a Biblia (Márk 11,24).
Még ma is ennyiből áll a sikeresek titka.
A sikerhez vezető egyik fontos lépés, hogy
érezze ÉRTÉKESNEK magát, és hogy HIGY-
GYEN ebben. Az élet semmi olyat nem adhat ön-
nek, amit ön magától megtagad. Minden, amit el tud
gondolni, amit hinni tud, azt el is tudja érni. A vál-
tozás csak akkor fog bekövetkezni, ha el tudja

képzelni a változás lehetőségét.
A bőség természetes törvénye a Világminden-
ségnek. Akárhová néz, a természet szinte Pazar-
lóan nagyvonalú. Ám szintén nyilvánvaló, hogy
sok embernek mégsem sikerül ebből a bőségből
részesednie, mert nem tudják, hogy ők maguk a
siker vagy kudarc okai.
Az egyetlen ember, aki önt sikeressé és boldoggá
teheti, önmaga. A gazdagság csak arra vár, hogy
megjelenjék önnek, bármit is akar, csak el kell vet-
nie a magját. Sokan azt mondják: „Majd meglátjuk,
mit hoz az élet." De hát ki az az „élet"? Az effajta
hozzáállás olyan, mintha kormányzás nélkül ve-
zetnénk autót, és azt mondanánk: „Majd meglát-
juk, hova megy az autó." Nagy valószínűséggel be-
le az út menti árokba, ahová, képletesen szólva,
sok ember élete is torkollik.
A legtöbb ember valójában egyáltalán nem él, ha-
nem az elképzeléseik, illúzióik és kivetítéseik „élte-
tik" őket. Nem olyannak látják a világot, mint ami-
lyen, hanem olyannak, ahogy az nekik megjelenik.
Nyitva van a szemük, de nem látnak semmit. A va-
lóságot csak kevesen ismerik föl a látszat mögött.
Egyesek mégis képesek rá, ha az ember megmutat-
ja nekik.
A legtöbben azonban semmi ilyesmire nem haj-
landók, és az életet úgy élik meg, mint egy filmet,
amire az embernek nem lehet befolyása, csak meg-
nézheti. Kialakítanak maguknak egyfajta véle-
ményt, és arra reagálnak, amit megtapasztalnak.
72 Kurt Tepperwein
A „feleszméltek" ellenben az életet játéknak

fogják föl, amely együttjátszásra invitál. Arra,
hogy az életkörülményeket tudatosan alakítsuk, és
így művészi alkotássá tegyük az egészet. A legtöbb
ember úgy fejezi be az életét, hogy soha nem is élt
valójában. A legjobb esetben is csak felkészülnek ar-
ra, hogy majd most élni fognak! Olyan ez, mintha a
paraszt állandóan szántogatná a földjét, hogy op-
timális módon készítse elő a vetésre, de emiatt
nem jutna hozzá, hogy elvesse a magokat, ahhoz
meg pláne nem, hogy learassa a termést.
Vannak emberek, akik csak akkor vannak meg-
győződve valamiről, amikor már nem is értik. És
vannak olyanok, akik attól kezdve, hogy értenek
valamit, már nincsenek is meggyőződve róla. Fur-
csán hangzik, de így van. Nemhiába halljuk oly
sokszor: „Nem, ez nem lehet ilyen egyszerű!" És
itt is tetten érhetjük, hogyan tagadjuk meg önma-
gunktól a hatalmat. Hiszen éppen arról van szó; ha
valami könnyű, akkor azzal élni is lehet.
Vagy talán félünk attól, hogy valóban változtatni
kelljen a saját életünkön, ha már ez olyan egyszerű?
Mert, ugye, ha bonyolult volna, akkor mindig len-
ne kifogás. Nehéz, időigényes, mások se tudják...
De ha egyszerű, akkor nincs mellébeszélés, hacsak
nem mondja az ember, hogy: Ez nem lehet ilyen
egyszerű!
Ha rálép az útra, olyan képességeket és erőket
fog felfedezni, melyekről nem is sejtette, hogy lé-
teznek, és az élet olyan lehetőségeket fog ön elé
tárni, melyekről eddig álmodni sem mert. De hát
mindez az ön szellemi öröksége, és ősidőktől fog-

va arra vár, hogy ön felébredjen és birtokba vegye
önmagát. Csak az EGO-ját kell elengednie ahhoz,
hogy előtűnjön Önmaga, például MOST!
Naponta rendbe tesszük a hajunkat, noha az
csupán végigkíséri az életünket - sokszor nem is
végig. Miért nem tesszük rendbe naponta a tuda-
tunkat is, holott az egész életünket meghatározza
és a jövendő sorsunkat befolyásolja? Tegye rendbe
a tudatát, és rendbe jön az élete!
A DOLGOK ELŐSZÖR A TUDATBAN

TÖRTÉNNEK MEG, MIELŐTT
A KÜLVILÁGBAN MEGTÖRTÉNHETNÉNEK!
A kívánságot teljesítő manó meséje
Volt egyszer egy parasztember, aki igen szegény

volt, holott éjt nappallá téve dolgozott szorgalma-
san. Bizony, sokszor még napnyugta után is tevé-
kenykedett, hogy befejezze az aznapi teendőit.
Amikor egy napon újra a földjén szorgosko-
dott, és a forrón tűző nap alatt jól meg is izzadt,
azt gondolta magában: „Az nem lehet, hogy ekko-
ra kínszenvedés legyen az élet."
Egyszerre csak előtte termett egy kis manó, és
így szólt hozzá:
- Igazad van, az életet az ember azért kapta,
hogy örüljön neki. És minthogy a szívedből tört
fel az óhaj, megmutatom neked az utat-módot,
74 Kurt Tepperwein
mellyel mostantól minden kívánságodat teljesíteni

tudod.
Ha egyszer majd újra szívből óhajtasz valamit,
írd rá egy darab fára, a fával gyújts tüzet, és mi-
közben a tűz körül táncolsz, énekeld ezt: „Jó,
hogy megvan - jó, hogy megvan."
Nem kell soká várnod, a kívánságod gyorsab-
ban fog teljesülni, mint gondolnád - szólt a manó,
azzal el is tűnt.
A paraszt alig tudta elhinni, ami vele történt.
Ám amikor pár nappal később az adószedőt várta,
mert ki kellett fizetnie neki a súlyos adót, s az er-
szénye szinte teljesen üres volt, akkor egyszerűen
megpróbálta.
„Egy erszény tele pénzzel" - ezt írta fel egy fa-
darabra, tüzet gyújtott vele, körbetáncolta és köz-
ben ezt énekelte: „Jó, hogy megvan -, jó, hogy
megvan."
És láss csudát! Amikor megérkezett az adósze-
dő, a paraszt erszénye tele volt pénzzel úgy, hogy
még bőven maradt is belőle, miután lerótta a köte-
lezettségét.
így hát vett magának egy nagyobb majorságot,
szolgákkal és cselédekkel, és valahányszor az er-
szénye üres lett, úgy töltötte meg, ahogyan azt a
manó tanácsolta neki. így élt gazdagon és boldo-
gan, amíg meg nem halt.
Most, hogy már ÖN is ismeri a kívánságot teljesítő

manó titkát, teljesíteni tudja minden kívánságát, és
másoknak is tud segíteni, hogy betöltsék saját óhajai-

kat, míg mindenki boldog és elégedett nem lesz.
Ebben a tudatban térjünk át a könyv következő
részére, a teremtő képzelet gyakorlati alkalmazásá-
ra!
Minden méltó arra,

hogy a szolgálatomra legyen, de semmi
sem ér annyit, hogy uralkodjon rajtam.
gyakorlata
Erősítse a sikertudatát!
E gyakorlati részben elmélyedve MOST vizsgál-

ja át először is életének valamennyi területét,
hol nem történt minden úgy, ahogyan szerette vol-
na: a szakmájában, a társ kapcsolatában, az egészsé-
gében, a személyes kibontakozás terén stb. Te-
kintsen vissza, és rögzítse, hol nem ho%ta meg e g y
fontos cselekvés a kívánt eredményt. Ezután vizs-
gálja meg a kis „defekteket", a látszólag jelen-
téktelen eseményeket is, és írjon fel mindent, ami
közben az eszébe jut. Jó lenne, ha legalább 50
pontból álló jegyzetet készítene. Ennyi problémát
még egy sikeres élet esetében sem nehéz találni.
Az egyes pontokat most rendelje hozzá életé-
nek különböző területeihez:
1. társkapcsolat, család, barátok, szabadidő;

2. szakma, karrier;
3. egészség, teljesítőképesség, közérzet;
4. pénzügyi helyzet, tulajdon, vagyon;
5. képzettség, személyes fejlődés, megismerés, le-
szűrt tapasztalatok.
80 Kurt Tepperwein
Igen gyorsan fog tudni súlypontozni az egyes te-

rületek között, vagyis talál olyanokat, ahol látszó-
lag minden, esetleg fáradság nélkül is sikerül, és
olyanok is lesznek, ahol küszködik, ahol minden
fáradozása ellenére sokszor egyszerűen nem jön-
nek össze a dolgok. Az emberek ugyanis csak rit-
kán látják, hogy egy sikeres ember is lehet „csaló-
dás" valamely más területen.
Most már csak a miértet kell megtalálnia a dol-
gok mögött, mert mindennek megvan a mélyebb
oka. Kérdezze egyszerűen minden egyes pontnál
mindaddig azt, hogy „miért?", ameddig rá nem jön
az okra. Ha ez az ok látszólag kívül áll az ön szemé-
lyén, akkor még nem érkezett el a végső okhoz. Szó-
val kérdezzen csak tovább, mert az igazi ok mindig
önmagunkban keresendő. Amint megtalálta, rá fog
jönni, hogy nincs ok bármit is megtagadni önma-
gunktól az életben, nincs ok, ami meg nem szüntet-
hető azért, hogy végül is az élet minden területén
valóban sikeresek legyünk, azaz célirányos cselek-
véssel a kívánt eredményt érjük el.
Mindennapjainkban számos olyan dolog akad,
amely homokot szór a sikergépezetünkbe, vagy a
sikerre való kilátásunkat tökéletesen tönkre tudja
tenni. Gyakran csak kicsiségekről van szó, me-
lyeknek kevés figyelmet szentelünk, ám amelyek
sok más kis dologgal való összefüggésben fatális
méreteket ölthetnek.
Naponta feltehetjük magunknak a következő
kérdéseket:
• Erősít engem ez a táplálék?

• Segít rajtam ez a gyógyszer?
• Szükségem van még erre a gyógyszerre?
• Hatásos ez a ruha rajtam?
• Jó nekem ez a zene?
• Hogyan hat rám egy bizonyos helyzet?
• Hogyan reagálok erre a képre?
• Milyen a hatása ennek az ékszernek, órának,
szemüvegnek, tapétának, színnek?
• Megfelel nekem ez az autó?
• Mit szól a testem ehhez az emberhez?
• Hogyan hat rám ez a hír, ez az információ?
• Hogyan hat ez a parfüm, szappan, spray, tisztí-
tószer, borotvavíz?
• Hogyan reagálok a nevemre?
• Jót tesz nekem a napozás?
• Ebben az évben is Mallorcára utazzam?
• Jót tesz nekem a sör, a bor, a pálinka, a konyak?
• Erővel töltött fel ez a fürdő?
• Mennyire jó a hely, ahol alszom, a takaró, ami-
vel takarózom?
• Erősít vagy gyengít a kutyám, a macskám, a ma-
daram?
• Jó nekem ez a tevékenység, ez a foglalkozás?
Az embereknek már a hangja is hatással van ránk,

gondoljon csak a politikusok, rádió- és tévébe-
mondók, színészek vagy a barátai hangjára. De hát
éppolyan fontos az, amit mondanak. Avasson be
valakit egyszer egy kísérletbe, mondja neki, hogy
gyűlöli, vagy hogy ronda, vagy lehetetlenül visel-
82 Kurt Tepperwein
kedik stb. Figyelje meg: az illető, noha tudja, hogy

csak kísérletről van szó, egy pillanatra el fog gyen-
gülni. Ha azonban valami bátorítót mond neki, at-
tól újra erős lesz.
Az egyik ok, amiért egyes embereknek problé-
májuk támad egymással, hogy kölcsönösen nem
bírják elviselni a másikat. Bizonytalannak érzik
magukat, és a másik oldalról várják annak bizonyí-
tékát, hogy ők vannak fölényben. Hatalmas téve-
dés. Egyetlen ember sincs fölényben a másikkal
szemben, mert a teremtésben csupán feladatok van-
nak, melyeket meg kell oldanunk. Az adott okok
szerint feltehetően vannak könnyebb és nehezebb
feladatok, ám semmiképpen sincs jobb vagy keve-
sebb feladat.
Könnyen árthatunk saját magunknak, ha vala-
kikről elvakultan ítélkezünk, azt mondjuk rájuk,
hogy „senkiházi koldus népség", „kábítószeres
banda" vagy „idegen csőcselék". Mert vajon tud-
ja-e valaki is, hogy mi az ő feladatuk? Lehet, hogy
nagyon is kifinomult lelkekről van szó, akiknek
még ezt az egy tapasztalatot ebben a testben és
ebben a szociális környezetben meg kell tenniük.
Talán épp azért vannak pontosan itt, mert általuk
jómagam hatalmas ugrást tehetek a saját fejlődé-
semben.
Ha becsapjuk vagy kihasználjuk embertársain-
kat, magunknak teremtjük meg azt a helyzetet,
amelyben bennünket félrevezetnek vagy kihasz-
nálnak. Ezért inkább mindig azon kellene gondol-
kodnunk, hogyan szolgálhatnánk másokat. A rezo-
nancia törvénye szerint ugyanis mindig csak azt

„az adást vesszük", amit kisugároztunk.
Tehát bármit teszek egy embertársammal, jót,
avagy rosszat, azt hamarosan velem is megteszik.
A saját érdekünkben valóban csak az éri meg, hogy
jót tegyünk, így velünk is csak jót tesznek majd.
Ha ennek ellentmondó esemény történne, akkor
még nincs mélyebb rálátásunk a dologra, a látszat-
nak hiszünk, hogy az az ember elnyeri jutalmát a
rosszaságáért. Valójában mindegyikünk a „szellemi
törvények" alárendeltje, azok alól pedig nincs kivé-
tel - soha.
Az embert az a képessége helyezi minden más lény
fölébe, hogy előre lát olyan körülményeket, melyek
még meg sem jelentek. Megvan az a csodálatos ké-
pességünk, hogy lássuk a még ismeretlent, és azt
kivetítsük mentális élményvilágunkba.
Az embernek csak a saját húzódozása szab kor-
látokat abban, hogy olyan állapotokat és körülmé-
nyeket képzeljen el, amelyek pillanatnyilag még
másmilyennek tűnnek, mint ahogy az normális
ésszel felfogható lenne.
Aki a sikert hajhássza,

az elől menekül a siker.
A teremtő ötletek
felszabadítása
A kreativitás ott kezdődik, hogy az ember

tanul tudatosan álmodozni. Éjszaka mindenki
álmodik, és ezek az álmok fontos feltételei az em-
ber szellemi jólétének. De a tudatos nappali álmok-
kal a jövőnket teremtjük meg. A nappali álmok a
bennünk lévő teremtőképességet egy bizonyos
célra, a „kívánt végállapotra" koncentrálják.
A SIKERES ÁLMODOZÁS ÁLOMSZÉP

SIKEREKRE VISZ!
Persze ha az ember nemcsak álmodozik, hanem a

teremtő képzelet segítségével meg is valósítja az
álmát. Ám először is szüksége van a saját álmára, a
saját személyes víziójára. Olyan ez mint valami va-
rázspálca, amely minden kívánságot valóra vált.
Teremtse meg jövőjét a tudatában. Az embert
tönkretevő legnagyobb csalás éppen az a hite,
hogy a saját tudati állapotán kívül más okok is lé-
tezhetnek.
Minden, amit ön valaha is kívánhat magának,

már megteremtődött, hiszen különben el se tudná
gondolni. Csupán „meg kell jelenítenie".
Egyszerre két világban élünk. Gondolataink,
érzéseink és elképzeléseink belső világában, vala-
mint az emberek, a dolgok és események külső vi-
lágában. Csak arra lenne szükség, hogy a belső vi-
lág határozza meg a külsőt. Ehelyett azonban ben-
sőnkben reagálunk a külső világra. Úgy élünk,
mintha a körülmények áldozatai lennénk, ahelyett
hogy azokat megteremtenénk, alakítanánk, meg-
változtatnánk a kívánságaink szerint. Ez nem azt
jelenti, hogy azt kapjuk meg, amit akarunk. Csak
azt, amit előidézünk! Emlékezzünk még egyszer a
Biblia szavaira:
A MIT K Ö N Y Ö R G É S T E K B E N KÉRTEK,
HIGYJÉTEK, HOGY MINDAZT
MEGNYERITEK, ÉS MEGLÉSZEN NÉKTEK.
(Márk 11,24)
Ez nem ábrándozás, ez szellemi törvény. Csak

tudni kell hinni benne. A hiány tudatával még soha
senki nem került jólétbe. Ismétlem: mindenütt bő-
ség van, a legtöbbünknek nyilvánvalóan mégsem si-
kerül részesedni e bőségből. Ennek oka a hiánytu-
dat. Akármilyen erős a kívánság, nem tud megva-
lósulni, ha ön a hiány tudatában él.
HA HISZED, HOGY VAN, MEGLESZ!

86 Kurt Tepperwein
A teremtő ötletek áradatát leginkább úgy sikerül

megindítanunk, ha mindenfajta erőfeszítéstől men-
tesek, lazák vagyunk. A gondolati feszültségek és
érzelmi felbuzdulások csak zavarják a teremtő
imagináció természetes folyását.
Persze nem lehet kifogás az ellen, ha autózás,
munkába menet vagy épp a munkánk közben gon-
dolunk új céljainkra. Ám tudjuk, hogy energiafel-
töltésről van szó, így tisztán kell látnunk, hogy
ilyen körülmények között csupán kevés energiát
fogunk összehozni. Elkerülhetetlen tehát, hogy
olyan időszakot keressünk ki magunknak, amikor
száz százalékig a teremtő képzeletnek szentelhet-
jük magunkat.
Helynek talán legalkalmasabb egy nyugodt, kis-
sé elsötétített szoba. Testünk legyen teljesen laza.
Ne kínozzuk magunkat lótuszüléssel, ha nem tud-
juk ezt az ülésmódot tökéletesen, erőfeszítés vagy
fájdalom nélkül felvenni. Az ágy azért nem megfe-
lelő, mert ott az ember túlzottan elengedi magát,
félő, hogy elalszik. Többnyire egy kényelmes ülő-
alkalmatosság válik be a legjobban.
Arra, hogy a környezet zajaitól függetlenítsük
magunkat, jó szolgálatot tehet egy, a háttérben
szóló feszültségoldó muzsika. Nem kell feltétlenül
valamilyen speciális relaxációs zenét választanuk,
mint amilyenek a kereskedelemben kaphatók.
Bármilyen jó zene megteszi, amely mellett az em-
ber úgy igazán el tudja engedni magát.
Foglaljuk össze még egyszer, hogyan válhatnak
valóra az óhajok és az álmok:
Tisztázza magában, miket is kíván valójában.

Csak olyat kívánjon, amit valóban akar, és ami
illik önhöz - tehát ami a valójából ered, és ami-
ben hinni is tud.
Á l m o d j a maga elé ezt az óhajt naponta olyan
plasztikusan, elevenen, mintha egy filmet, a sa-
ját személyes játékfilmjét nézné.
Hagyja működni a tudatalattiját, amikor az fel-
veszi ezeket a képeket, és az átültetésükre tö-
rekszik. Ha tudatalattijának a helyes filmet mu-
tatja be, az készséges segítőtársa lesz abban,
hogy a film valóra váljon.
Teljesítse a követelményeket, melyek óhaja tel-
jesülésének előfeltételei. Mindent könnyen el-
érhet, de semmit sem kap ajándékba!
Törölje ki a negatív gondolatokat az életéből.
Idetartozik minden „ha", minden „de", minden
kétség, minden fölöslegességérzet. Ezek a gon-
dolatok csak szabotálják az óhaját.
Vegye figyelembe az „el-kívánás" és az „ide-
kívánás", röviden: a teremtő képzelet közötti
különbséget.
A pozitív gondolatok
hatalma
71 inden, ami van, materializálódott képzelet,

' elgondolt „tény-kedés", megvalósult gondolati
kép. Csak akkor jelenhet meg valami, ha elgondol-
ják. Az anyag csupán az energia egyfajta megjele-
nési formája. A gondolatok mozgatják és formál-
ják az energiát. Az energiamegmaradás törvénye
értelmében energia nem vész el, csak átalakul, azaz
a megjelenési formáját változtatja.
í g y tehát minden gondolat teremtés, és meg kell
valósulnia. Életkörülményeim alkalmasint a létem
tükörképe. Csak akkor tudok változtatni rajtuk,
ha én változom meg.
A teremtő képzeletben is az első hely a gondo-
latoké:
• Elgondolkodunk azon, milyen belső képek jel-

lemeznek bennünket. Életkörülményeinkben
felismerjük belső képeink visszatükröződését.
• Elgondolkodunk azon, mi az, ami nem tetszik,
és ehelyett milyen életkörülményeket kíván-
nánk magunknak.
• Elgondolkodunk azon, hogy az imagináció, új

belső képek megalkotása által hogyan tudjuk
megteremteni ezt az új életet.
A problémák feladatok, melyeket az élet ad föl ne-

kem. Minden probléma az élet nekem adott aján-
déka, mert a befejezésben, a megoldásban mindig
ott van a felismerés. A legjobb pillanat ahhoz,
hogy egy feladatot megoldjak, mindig az, amikor
megkapom a feladatot, mert a következő pillanat
már új feladatot állít elém.
Ha nem oldok meg egy feladatot, megpróbá-
lom kikerülni a problémát, azzal csak arra kény-
szerítem a sorsot, hogy ismételten feladja a leckét.
Esetleg egy nekem nem túl alkalmas időben, vagy
olyan formában, ami nekem egyáltalán nem tet-
szik.
Pozitívan gondolkodni csupán annyit jelent,
hogy felismerjük, minden, ami van, nekem akar
szolgálni, engem akar segíteni, akkor is, sőt éppen
akkor, ha a dolog kellemetlen vagy fájdalmas. í g y
hát minden jó, és az úgynevezett negatív egyáltalán
nem létezik, az csak a kellemetlen jó, melyet s%üksé-
gessé tettem.
A pozitív gondolkodáshoz a rendszeres pszidho-
higiénia is hozzátartozik. Ami annyit jelent, hogy
reggelente mentálisan előkészülök a napra, nap-
közben folytonosan tartom a tudati irányt, és este
ellenőrzöm, mennyiben sikerült és sikerült-e a sa-
ját mércém szerint viselkednem, valamint mentáli-
90 Kurt Tepperwein
san átképzem magam azokon a pontokon, ahol ez

még nem sikerült optimális módon.
í g y tisztítok meg azonnal minden gondolati ener-
giát, mielőtt még a sorsomként megjelenhetne.
Mindegy, honnan jövök, csak az a döntő, merre
tartok. Bármit is gondol ki egy teremtő a hit bizo-
nyosságával, annak meg kell jelennie, és minden,
amit el tudok gondolni, azt el is tudom érni.
Tudatom gyengéje, hogy egyszerre mindig csak
egyetlen gondolatot tudok elgondolni. Ám ez
erősségemmé válik, ha a helyeset gondolom el és
ahhoz ragaszkodom.
Pozitív gondolkodás vagy vágyakozás?
A kettő közti lényeges különbség abban áll, hogy

az egyik esetben akar valamit az ember, a másikban
hisz valamit! A vágyakozás olyan akarás, amelynek
nincs hittöltete. A hit az a belső bizonyosság,
hogy azt, amit kívánunk, meg lehet szerezni, vagy
már meg is van.
A valóban pozitív ember e g y f a j t a belső tartásból
eredően pozitív irányultságú, akkor is, ha nehézsé-
gekkel kell megküzdenie. Ezekben ugyanis felis-
meri a feladatot, valamint a lehetőséget, az esélyt,
melyet az élet nyújt neki.
A tudat látóterébe került gondolat lehet kíván-
ság, eszme vagy cél, de lehet probléma is. Ha a tu-
datban megragad és állandóan aktivizálódik,
ugyanolyan vagy hasonló erőket képes vonzani, és
azokat gondolati komplexummá sűríti. A tőle elté-

rő gondolatok átalakulnak vagy kihullanak.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, rájövünk,
hogy minden olyan kívánságunk teljesült, amelyet
elég hosszú ideig tartottunk a tudatunkban. Sajnos
a negatív kívánságokkal is ez a helyzet. A félelem,
gond stb. pontosan azt vonzzák, amitől az ember
tart, mert ilyenkor a tudat tele lesz a félelemről és
gondról szóló gondolatokkal, és pont a félelemér-
zet gondoskodik arról, hogy ezek a gondolatok ál-
landóan aktivizálódjanak.
Itt csak a gondolati fegyelem és a rendszeres
pszichohigiénia segít, melynek során a nemkívánt
gondolatokat azonnal kívántakká alakítjuk, mielőtt
még sorsként manifesztálódhatnának. Ezért na-
ponta kell gyakorolnunk a gondolati fegyelmet,
naponta kell törődnünk a pszichohigiéniával, mert
két rendkívül fontos dologról van szó, amely a fej-
lődésünket elősegíti. Mindannyiunkban van egy
belső kincs, ám ahhoz, hogy azt bevigyük a tuda-
tunkba, hogy fel is használhassuk, fejlődnünk kell.
Képzelje el, hogy az ön lelkében hosszú iratte-
kercs található, melyre fel van írva, hol találhatja
meg a kincset. Ahhoz, hogy hozzájusson, szüksé-
ge van erre az információra. Ki kell teregetnie, „ki
kell fejtenie" ezt az irattekercset, csak így tudja
fokozatosan birtokba venni a belső kincset.
A pozitív lét
hét dimenziója
A pozitivitást mint életigenlést létállapotként

értelmezhetjük. Mert ha megértjük, mekkora
hatalma van a pozitív gondolatoknak, egész éle-
tünk a pozitív LET irányába fordul.
1. Pozitív gondolkodás
Legyen a tudatában: minden úgy jó, ahogy van. Ez a

mondat a pozitív gondolkodás igazi fokmérője. El-
lenben minden „ha" és minden „de" a pozitív gon-
dolkodás beszennyezése.
Semmiképp sem arról van szó, hogy mindent
„szépnek gondoljunk", hogy a problémákat a sző-
nyeg alá seperjük, hanem arról, hogy a látszat mö-
gött felismerjük a valóságot. A látszat lehet nemsze-
retem, csúnya, agresszív és gonosz. A pozitív gon-
dolkodás azonban nem foglalkozik vele. Mélyebb-
re hatol, és a mégoly torz mögött is felismeri a
„jót" - hiszen minden csak az én szolgálatomra és
segítségemre van. Pozitívan gondolkodni annyit
jelent, mint figyelmesen és állhatatosan járni végig
az élet útját. Higgadtan, bizalommal és humorral

telve tenni azt, amit kell. Hálával ismerni föl a lát-
szat mögött a valóságot, és biztonsággal élni a lét
nyújtotta bőségben.
A „jót" persze nem szabad „erkölcsi kategória
gyanánt" félreértelmezni: mihelyt mindenben fel-
ismertem a „jót" (úgy értve: hasznosat, értelmeset,
kihívást jelentőt, ösztönzőt, röviden: pozitívat),
megismertem a látszat mögötti lényegét.
A pozitív gondolkodás tehát valójában a látsza-
tot áttörő, mélyreható gondolkodás. Felold ben-
nünket a kényszer alól, hogy mindent meg kelljen
ítélnünk, hogy negatív módon el kelljen ítélnünk.
A pozitív gondolkodásnak mindig van valami
köze a szeretethez. Hiszen minden szeretet, az
élet szerelmi vallomása, amely nekünk, emberek-
nek szól. És a pozitív gondolkodás mindenben f e l f e -
di a szeretetet. Ez pedig már az érzelmeink felé vivő
átmenet.
2. Pozitív érzés
A pozitív gondolkodás és mentálhigiéné pozitív

érzéshez vezet: ahhoz, hogy nyitottan és kiegyen-
súlyozottan fogadjuk el az embereket olyannak,
amilyenek. Valamennyien az Egy teremtményei
vagyunk. Senki sem jobb vagy rosszabb a másik-
nál. Mindenkinek más feladata van, más helyen áll.
A pozitivitás azonban a saját érzelmeinkre is
vonatkozik: bizalommal és biztosan tartsunk ki az
94 Kurt Tepperwein
érzelmeink mellett, érezzük magunkat érdemesnek

arra, hogy gazdagságban éljünk. Pozitívan érezni
annyit jelent, mint az életet csak megfigyelni, de
nem értékelni, és szeretetteljesen hagyni, hogy a
helyes dolgok történjenek meg.
A pozitív érzéshez a pozitív képek is hozzátar-
toznak, hiszen ezek megformált érzelmek. Létün-
ket 95 százalékban a belső képek és érzelmek hatá-
rozzák meg. Ezért oly rendkívülien fontos, hogy
az imagináció erejével pozitívvá alakítsuk érzelmi
és belső képi világunkat.
Mindig ügyeljen arra, mely érzelmek, mely ké-
pekhez kapcsolódnak, és mely belső képek kötőd-
nek a különféle érzelmekhez. Ha például kifejlesz-
ti magában a megbocsátás érzését, milyen képet
köt össze vele?
3. Pozitív akarat
Az akarat hatalmas teremtő eszköz, egyetlen pont-

ra koncentrált energia.
A pozitív akarat arra ügyel, hogy visszafogja az
egocentrikus önakaratot, amely csakis önmagát
akarja előtérbe tolni. A pozitív akarat mint terem-
tő eszköz teremtéshez méltóan cselekszik és nagy-
mértékben erkölcsös: nem az a fő, hogy az ember
a saját akaratát keresztülvigye, hanem hogy azt
akarja, ami másoknak is jó.
A pozitív akarat helyesen értelmezve azt jelenti:
„Ne az történjék, amit én akarok, hanem amit te."
l\z azonban nem a passzivitásra való felhívás. Ér-

telme: az én akaratom a TE akaratod. Akaratom-
mal a te AKARATODAT teszem teremtővé.
4. Pozitív beszéd
Sok ember állandóan beszél, de semmit sem mond.

Folyton csak másokról pletykál, vagy csak „lelki
szemétládának" használja a hallgatóságát.
A pozitív beszéd azt jelenti, hogy megtanulom
magamat érthető módon kifejezni, és megálljt pa-
rancsolok a szavak inflálódásának. Kéretlenül nem
adok tanácsot, és hallgatni is megtanulok. Egyenes
vagyok szóban és tettben, szóbeli ajándékokat
adok. Bátorítok, vigasztalok, a szavakat csak segít-
ségre, köszönetre és áldásra használom.
A pozitív beszédhez azonban a pozitív odafi-
gyelés is hozzátartozik, a másik szavainak meg-
hallgatása és elfogadása. Sokan éppen csak becsuk-
ják a szájukat, no meg a fülüket, hogy némi szüne-
tet tartsanak a fecsegésben, és előkészítsék a kö-
vetkező szóáradatot. Ilyen „bezárt" módon pedig
képtelenség felfogni, mit is mond a másik.
Persze van nekünk „belső beszédünk" is, egy
állandó „karattyolás". Nagyon fontos, hogy ezt a
„kéretlen tanácsadót" pozitívra hangoljuk, és ami-
lyen gyakran csak lehet, elhallgattassuk. Hiszen
ott is van élet, ahol már nincs beszéd. A hallgatás
és a csend a lélek zenéje.
96 Kurt Tepperwein
5. Pozitív cselekvés
A pozitív cselekvés tettekre vált minden kimon-

dott szót. Az első próbaköve annak, vajon igazán
pozitív módon éljük-e az életet.
A pozitív cselekvéshez a következők tartoznak:
meggondoltan, finom érzékkel és türelemmel cse-
lekedni. Kedvesnek, konstruktívnak és segítőkész-
nek lenni. Megtartani az ígéreteinket. Megbízha-
tónak, tapintatosnak és kitartónak maradni, füg-
getlennek mások elvárásaitól. Bármit teszek,
felelősségteljesen és öntudatosan tegyem.
Megtanulni adni és kapni és a „belsőmből ve-
zérelve", a megfelelő pillanatban a helyeset tenni.
Szintén tudatosan és mértékletesen a megfelelő
táplálékot fogyasztani. Derűsen és szabadon a má-
sok szabadságát is tiszteletben tartani.
A pozitív cselekvés - mozgás: magamat, máso-
kat és mást is mozgásba lendítek vele.
6. Pozitív tudat
Egy biztos, a pozitív tudat forrása nem a napi hír-

adó a tévében. Ez a forrás semmiképp sem rajtunk
kívül keresendő. A bensőnkben van. Ahhoz, hogy
ne csak pozitívan gondolkodjunk, hanem (összes-
ségét tekintve) pozitív tudatunk is legyen, rend-
szeresen hallgatásba kell merülnünk, időt kell sza-
kítanunk a meditációra és az imára.
így jutunk oda, hogy harmonikus, önfeledt és

védett módon ismerjük fel az igazat és a valót.
Minden arra irányul, hogy a tudatot tágítsa, hogy a
legmagasabb rendű tudatot elérje.
A pozitív tudat végső soron önmagamnak, mint
TUDATNAK a felismerését jelenti. Aki megtette
ezt a felismerést, soha többé nem fagy le arcáról a
belső mosoly.
7. Pozitív élet
Pozitívan élni annyi, mint valóban élni. Nemcsak

tengetni, hanem vezetni és alakítani az életemet.
A saját életem, életkörülményeim teremtőjének
lenni.
Ehhez pedig mindenekelőtt az tartozik, hogy
figyelembe veszem a szellemi törvényeket, gondta-
lanul és nyugodtan járom az élet útját abban a fel-
ismerésben, hogy minden „egyre megy". Harmo-
nikus kapcsolatokat ápolok, és a kis dolgoknak is
örülök.
Szeretek élni, de mindenkor készen állok arra,
hogy eltávozzam. Ameddig azonban élek, okosan,
példásan és egészségesen élek. Egész létemet a
legmagasabb rendű felé irányítom, Istent minden-
ben és mindenkiben felismerem és tisztelem. Hálá-
san és tudatosan töltök be minden pillanatot. Szel-
lemi jelenlétben, értelmesen élek.
területei
A mikor eldöntjük, hogy új életet kezdünk,

hogy az életünket pozitív gondolkodással és
teremtő képzelettel fogjuk újjáalakítani, akkor éle-
tünk különböző területeit is végiggondoljuk.
Sok olyan ember van, aki az élet valamely terü-
letén igazi profi (a férfiak például a munka terüle-
tén), míg egy másik területen dilettáns (esetleg a
személyes kapcsolatok ápolása terén). Ha tudato-
san és teremtő módon fogunk hozzá életünk alakí-
tásához, fontos, hogy ne csak az élet egyes terüle-
teit optimáljuk, hanem valamennyi területet hoz-
zuk összhangba egymással.
Ez okból jó lenne, ha azonnal valamennyi terü-
letre kiterjedő „teljes élet-mérleget" készítenénk,
így mindig az egészet szem előtt tarthatnánk
Nem ajánlatos egyszerre végigvizsgálni minden
területet. Válasszon ki egyet-kettőt, melynek je-
lenleg nagyobb a jelentősége, ahol küszöbön áll va-
lami „áttörés", és egy ideig csak erre koncentrál-
jon. Később aztán más területeket is sorra vehet.
Az életterületeket a következő kategóriákba
sorolhatjuk:
Az önmagamhoz fűződő viszonyom
• Személyes és szellemi fejlődésem;

• Önképem;
• Önmagammal szemben táplált érzéseim;
• Tulajdonságaim, melyeket fejleszteni tudok, te-
hetségem, képességeim, adottságaim;
• ÖNMAGAM víziója (milyennek teremtettek,
mely életfeladatokat kellene megoldanom?);
• Viszonyom egy magasabb rendű erőhöz stb.
Másokhoz fűződő viszonyom
Ezalatt egy bizonyos emberhez fűződő viszonyt is

érthet, de az összes többi emberhez fűződő viszo-
nyával is foglalkozhat:
• Életem társához fűződő viszonyom (jó célt

szolgáló életközösség vagy egy PÁR megeleve-
nedett víziója?);
• Gyermekeimhez, szüleimhez, testvéreimhez fű-
ződő viszonyom (valamennyi szeretetteljes?);
• Rokonaimhoz, barátaimhoz, ismerőseimhez fű-
ződő viszonyom (olyan hálót alkotnak-e, amely
felfog, ha bármilyen bajom esik?);
• Üzleti és kollegiális kapcsolataim (kooperatívak
vagy kizsákmányoló és zsaroló kapcsolatok?);
• Viszonyom a másik nemhez (latens férfi- vagy
nőellenesség?), a más nemzethez tartozókhoz, a
100 Kurt Tepperwein
más bőrszínűekhez (azt érzem-e, hogy az embe-

riség nagy családjának a része vagyok?);
• Az állatokhoz, növényekhez, drágakövekhez
fűződő viszonyom (egyáltalán van velük valami
kapcsolatom?).
Munka, kreativitás, anyagi jólét
Itt az ön munkájáról, a kreatív önkifejezésről van

szó. Például olyasvalamiről, hogy amivel éppen
foglalkozik, abban sikeresebb szeretne lenni. Vagy
hogy új kifejezésformát akar találni. És a pénzügyi
helyzetének a javítása is idetartozik.
• Valóban örömet okoz-e nekem a szakmai tevé-

kenységem? Az-e a foglalkozásom, amiről ál-
modtam?
• Mire hivatottnak érzem magamat?
• Gazdag-e már az életem, azaz a tőlem telhető
legjobbat nyújtom-e, és a legjobbat kapom-e?
• Miben jut kifejeződésre a kreativitásom?
Az otthonom és a személyes tulajdonom
Ha személyes életterén kíván javítani vagy újat

akar teremteni, elsősorban ezzel a területtel kell
foglalkoznia. Vagy ha bizonyos anyagi javakat akar
az életében (egy új autót, bútort, ruhákat, bármit).
• Mit tükröz a külsőm a belső önképemből?

• Hol változtam meg bensőmben, ami a külső-
mön még nem mutatkozik?
• Mit jelent számomra a „gazdagság", „jólét",
„bőség", „beteljesülés"?
• Milyen életkörülmények között való élésre tar-
tom magam érdemesnek?
Egészség és külső megjelenés
Ha most elsősorban önmaga gyógyításán fáradoz-

na, a testi erőnlétén szeretne javítani, le akar fogy-
ni vagy meg akar hízni - ezen a területen dolgoz-
zon. Végtére is mindennek az alapja az egészség.
Annak is a kifejezése, mennyire szeretem önma-
gamat, mert akkor a testemet is szeretem, és csak
azt csinálom, ami igazán jót tesz neki.
• Hol vannak az egészségem gyenge pontjai?

• Milyen tekintetben vagyok függő, van szüksé-
gem „drogokra", hogy legyőzzem a nehézsége-
ket (nikotin, koffein, alkohol, szex, televízió-
zás...). Önmagunk szeretete annyit is jelent,
hogy abszolút tisztességesen bánunk önma-
gunkkal.
• Milyen öreg akarok lenni? Van-e egészséges és
eleven vízióm az „öregségről"? Úgy élem-e éle-
tem minden napját, hogy a „legszebb korban
vagyok"?
102 Kurt Tepperwein
Pihenés és szabadság
Itt arról van szó, hogyan valósítok meg egy utazást

vagy valami mást, ami az örömömre és a pihené-
semre szolgál, hogyan váltok valóra ez irányú ál-
mokat.
• Hogyan regenerálom magamat a mindennap-

jaimban alvással, hétvégi pihenőkkel, hobbikkal?
• Miről álmodom még egyáltalán? Mit akarok
még látni és megélni az életemben?
• Van-e „Mekkám", szent helyem, amelyet fel
akarok keresni?
• Milyen képet festek magamnak arról, hogy a
munkám és a szabadidőm EGYSEGET képez-
zen az életemben?
• Hogyan festene az életem, ha minden „örökös
fizetett szabadság" lenne, ha mesés, varázslatos
életet élnék?
Az engem körülvevő világ
Ha az ember időt szakít rá, szórakoztató és igen

kreatív tevékenység, hogy egy tökéletesebb, felvi-
lágosultabb világot képzeljen maga elé. Használja
arra a képzelőerejét, hogy bizonyos dolgokon a
jobbítás szándékával változtasson.
Ami a világhoz való viszonyulást illeti, ma,
amikor a nyilvánvaló politikai áttörések idejét él-
jük, két nagy, egymással szemben álló világképet
érdemes lefestenünk. Az egyiket nagy vonalakban

így vázolhatjuk föl:
Gonosz, titokban munkálkodó hatalmak világ-

uralomra törnek. Az internet csak eszköz,
amellyel az embereket teljes egészében ellenőr-
zés alá lehet vonni és uralkodni lehet rajtuk.
Küszöbönáll egy oligarchia diktatúrája a világ
többi része felett.
A másik szemléletmódot a következőképpen fog-

lalhatjuk össze:
Az emberi és földi evolúció egy teljesen új kor-

szakának a vajúdását éljük. Az emberiség törté-
nete tulajdonképpen csak most kezdődik. Vég-
rehajtjuk a szabad embereknek, szabad nemze-
teknek és népeknek az emberiség családjává va-
ló egyesítését. Vannak hatalmak, amelyek elő-
jogokat formálnak, és ellenállnak e folyamat-
nak. Ám ez már csak a régi világ végvonaglása,
annak az ideje már lejárt. A folyamat végén az
emberiség újjáéled, és megteremtjük a földi Pa-
radicsomot!
És most, ami önt illeti:
• Milyen képet alkotott arról, ami itt és most a

bolygónkon történik? Fél-e a „gonosz, sötét ha-
talmaktól", vagy önmagát az emberiség új jövő-
jének hírnökeként értelmezi?
104 Kurt Tepperwein
• Viszonyul-e egyáltalán valamiképpen ahhoz,

ami mostanában a világban történik?
A tettek mezején
Természetesen lehet, hogy egyes életcéljait nem is

lehet a fent nevezett kategóriákba besorolni. Eb-
ben az esetben nyugodtan állítson föl egyéb kate-
góriákat.
Lehet, hogy nem is kell rögtön élete „legsűrűbb
problémájába" belevágni. Talán okosabb, ha előbb
azt küszöböli ki, ami a legaktuálisabb, s így erőt
gyűjt, gyakorlatot szerez a nagyobb problémák
megoldásához.
Lehet, hogy a legaktuálisabb probléma ponto-
san az, amin naponta a legtöbbet bosszankodik -
lám, az élet útmutatása. Űzze ki most a bosszúsá-
got az életéből, így a nehezebb problémákon is úr-
rá tud majd lenni.
A bosszúság az az érzés, amely rámutat, hogy
mit kellene most elengednie az életéből.
Vágyom arra,
hogy nagy és nemes feladatokat oldjak meg,
de legfőbb kötelességem az,
hogy a kis feladatokat úgy végezzem el,
mintha nagyok és nemesek lennének.
A bosszankodás
bosszúsága
H a az ember bosszankodik, az biztos jele an-

nak, hogy még nincs összhangban önmagá-
val és a környezetével, hogy megítél és elítél. Ami
bosszant, azt nem szeretem, és amit szeretek, az nem
bosszant. Amit szeretek, azt elfogadom olyannak,
amilyen. Ám ami bosszant, azt nem fogadom el.
Bosszús hangulatunk belülről jövő figyelmeztetés.
Arra mutat rá, hogy valami nincs rendben, és felszó-
lít, hogy az adott helyzeten vagy kapcsolaton a rend
irányában változtassunk.
Alig akad olyan ember, aki ne bosszankodna,
dehát mégis vannak ilyenek. Ez pedig azt bizonyít-
ja, hogy tökéletesen meg lehet szabadulni a bosz-
szúságtól, hogy teljes rendben és összhangban is
lehet létezni.
A bosszankodás eredete mindig a rossz gondolati
fegyelemben keresendő, maga pedig a negatív gon-
dolkodás kifejeződése. A bosszúság mint érzelmi
indulat figyelmünket erre a meghaladott, elveten-
dő gondolkodásra tereli. Ami bosszant bennünket,
az azt akarja, hogy elengedjük és átváltoztassuk.
106 Kurt Tepperwein
A felhalmozódott és megmerevedett bosszú-

ságnak sok hátránya van. Erősen megterheli vitali-
tásunkat, és szinte előidézi a betegségeket. A mér-
gelődés táplálja az idegességünket, melynek foly-
tán legközelebb már gyorsabban gurulunk dühbe.
Figyeljük csak meg testi reakcióinkat bosszan-
kodás közben: szívünk összevissza kalapál, a szív-
infarktus veszélye fenyeget. Vérnyomásunk emel-
kedik; izmaink megfeszülnek; nehezebben emész-
tünk; következményként rosszul alszunk és fárad-
ság vesz erőt rajtunk; akár fejfájás és migrén is kí-
nozhat bennünket; a bosszúságtól általában rossz
hangulatunk lesz; nem vagyunk ura a gondola-
tainknak és a tetteinknek; gyomorfekélyünk, epe-
kövünk támadhat; gyengül szervezetünk ellenálló
ereje; időnek előtte megöregszünk, elhervadunk,
megcsúnyulunk és megbetegszünk.
Minél gyakrabban és intenzívebben mérgelő-
dünk, annál rosszabb lesz az egészségi állapotunk.
A nagy megterheléseknek hosszú távú következ-
ményei lehetnek az egészségre nézve, a kisebb
bosszúságok viszont erősebben hatnak a pillanat-
nyi állapotra.
Ha tehát megszabadulunk a bosszankodástól,
jelentős intézkedést hajtunk végre az egészségünk
érdekében. Ez a lépés egyszerre mentái- és
pszichohigiéné. Előbb azt kell megértenünk, hogy
a bosszankodás szükségtelen, és tudnunk kell, ho-
gyan szabaduljunk meg tőle. Ettől egyre keveseb-
bet fogunk bosszankodni, és máris irányt veszünk
a boldogulás felé.
Sokszor megesik, hogy mások hibái miatt bün-

tetjük magunkat bosszankodással. Tudatunk ilyen-
kor negatív irányba lendül, és ezzel önmagunkat
gyengítjük. A körülmények helytelen kezelése
folytán épp akkor terheljük a teljesítőképességün-
ket, amikor csúcsformában kellene lennünk. Senki
sem engedheti meg magának, hogy bosszankodjon, a
bosszankodás csak még bosszantóbbá tesz mindent!
Tudatosítsuk magunkban: teljesen mindegy,
hogy min bosszankodunk, bosszúságunk tárgyát
ugyanis teljesen hidegen hagyja a bosszankodásunk.
Főképp a helyzet nem változott tőle egy csöppet
sem - de ezen mindjárt fel is kapom a vizet!
A bosszankodás energiát szabadít fel, amely
egy bizonyos szituáció megváltoztatására törek-
szik. Vagy komolyan veszem a kihívást, és pozitív
módon használom ezt az energiát - vagy megreke-
dek a bosszúságban, és az energia negatív irányban
hat - ennek az ára pedig mindig az egészségem.
Szóval valóban megengedhetem-e magamnak,
hogy bosszankodjam?
Aki bosszankodik, úgy érzi, hogy az adott szi-
tuáció, más emberek cselekedeteinek az áldozata.
Azért bosszankodik, mert úgy érzi, tehetetlen. Am
még ha bosszúságunk dühkitöréssé fajul is, akkor se
változik semmi - és épp ez a dühítő! Úgy viselke-
dem, mint egy marionettbábu: teljesen mindegy, ki
rángatja a zsinórt - én ugrálok!
Tehát nem a bosszankodásom oka a lényeges, ha-
nem ahogyan reagálok a bosszúságomra! Hogy csu-
pán „re-ágálok" vagy a helyzetet egyszer és min-
108 Kurt Tepperwein
denkorra a jobb irányba változtatom? Nehogy a

bosszúságnak újra meg kelljen jelennie emlékezte-
tőül, hogy teremtő vagyok és nem paprikajancsi.
, i
MINDEN
AZ ÉN HOZZÁÁLLÁSOMTÓL FÜGG,
NEM PEDIG A KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEKTŐL!
Sokféle improduktív módja van annak, ahogyan az

ember levezeti a mérgét. Egyesek az ajkukba ha-
rapnak, elvörösödnek, talán még a kezüket is
ökölbe szorítják, de nem szólnak semmit, csak be-
lül rágják magukat. Mások hangos szavakkal
„eresztik ki a gőzt", vagy sértő módon viselked-
nek, és nem is érdekli őket, vajon nem igaztalanul
bánnak-e a másik emberrel.
Igazságtalanságra azonban ne válaszoljunk igaz-
ságtalansággal, kivált ha azt többnyire mi magunk
okoztuk. Főképp pedig soha többé ne higgyük azt,
hogy bosszankodnunk kellene. Akármi is váltotta
ki belőlem a bosszúságot - rajtam áll, hogy meg-
változtassam:
• Úgy eresztheti el magától a bosszúságot, hogy

minden embert szeretettel elfogad olyannak,
amilyen, és ráhagyja, hogy megváltozik-e és mi-
kor. Közben tudatosítsa magában: nem min-
denki lehet a barátom, de mindenki a tanítóm.
Mit tanulhatok a másiktól? Lehet, hogy talán az,
ami idegesít benne, az én rejtett vonásom, me-
lyet nem fogadok el, és kivetítek másokra?
• Szabaduljon meg minden elvárástól, és engedje,

hogy az élet olyan legyen, mint amilyen. Bo-
csátkozzon bele az élet kalandjába. Nem kell
mindig mindent az ellenőrzése alatt tartania.
Ennek a forrása egy belső félelem és bizonyta-
lanság. Ameddig elvárásai vannak, kényszerű
módon mindig csalódásokban lesz része. Tuda-
tosítsa: az élet sok-sok ajándékától fosztom
meg magamat, mert ha valami az elvárásaim sze-
rint történik, nem vagyok különösebben bol-
dog, végtére is azt vártam, ami történt. Ha pedig
másképp történik, akkor bosszankodom rajta.
Az életnek csupán egyetlen lehetősége van, hogy
azt csinálja, amit elvártam tőle, de ezernyi más le-
hetősége van, hogy másként csinálja. És épp ez
benne a játék, az izgalom, a váratlanság, az új-
donság.
• Ismerje fel azt is, hogy a világon SENKINEK
ÉS SEMMINEK nincs hatalma ahhoz, hogy
bosszantsa önt. Tudatosítsa: csak én bosszan-
kodhatom, amikor akarok - mindenen és min-
denkin. És csak én hagyhatok fel vele - VÉG-
ÉRVÉNYESEN! Bosszankodhatom, de nem
vagyok rá kötelezve!
Figyelje csak meg: ha mérgelődünk, szaporábban,

löketszerűen, rövidebbeket lélegzünk.
Próbáljunk csak meg mérgelődés közben lassan
és mélyen lélegezni - nem fog sikerülni.
Ha viszont még idejekorán így kezdünk el le-
vegőt venni, akkor már nem is tudunk bosszan-
110 Kurt Tepperwein
kodni. így tehát egyrészt minden érzelmi indula-

tunk önkéntelenül is a légzésünk megváltozásában
jelentkezik, másrészt akaratlagosan, a lélegzés tu-
datos gyakorlásával kiválóan rendszabályozható.
Ha az emberek gyakabban
merülnének önmagukba, nem lennének
olyan sokszor magukonkívül.
Felismerem tehát, hogy:
• senki sem tud bosszantani, hogy mindig én va-

gyok, aki bosszantja magát akármilyen okból;
• hogy nem kell bosszantanom saját magamat; hi-
szen önmagamon kívül senki sem kényszeríthet
rá, hogy ezt tegyem, és csak én magam tudok
leszokni a bosszankodásról;
• hogy a mérgelődés az erőmbe, az időmbe és az
egészségembe kerül, és a legcsekélyebb előnnyel
sem jár;
• hogy az a probléma, amelyen bosszankodom,
csak egyike annak a számtalan problémának,
amelyeket már megoldottam vagy még meg fo-
gok oldani. Néhány nap, hét, legkésőbb néhány
év múlva elfelejtődik, lényegtelenné válik -
megoldódik. Miért izgassam hát most magamat
rajta?
Tudom, hogy az élet célja, hogy mindig újabb ne-

hézségekkel konfrontálódjak, és az élet értelme,
hogy ezeket a nehézségeket optimális módon le

tudjam küzdeni, ezek által növekedjem és érjek.
Teljes nyugalommal keresem hát és meg is talá-
lom a legjobb megoldást, keresztülviszem, és ké-
szen állok a következő feladat megoldására.
Egyszer és mindenkorra megszüntetem a bosz-
szúságot, ha:
• többé semmit nem várok másoktól; elfogadom,

hogy az embernek megvan a joga arra, hogy
olyan legyen, amilyen, és akkor változzon meg,
amikor ő akarja;
• megbocsátok neki, bármit is tesz, mégpedig ak-
kor, még mielőtt mérgelődhetnék rajta. Nem is
hagyom, hogy elfusson a méreg.
Mától fogva nem bosszankodom többé, de soha

többé nem is vagyok csalódott, sértődött, megbán-
tott vagy agresszív.
Végre szabad vagyok!

A mentális „át-élés"
művészete
mikor már megtanultuk, hogyan szabadul-

junk meg a bosszúságunktól, elmélyíthetjük
a pszichohigiénénket. A teremtő imagináció kö-
vetkező, igen hatásos gyakorlata, hogy az elmúlt
napot még egyszer úgy éljük át, ahogyan megélni sze-
rettük volna.
Az ön feladata, hogy az ideálkép szerint napjá-
nak minden olyan jelenetét vizsgálja felül, amellyel
nem volt teljes összhangban, és így gondolatban
újra élje át. Ha például egy kellemetlen hírt tartal-
mazó levelet kapott, akkor gondolatban írja újra
azt a levelet, és adja elő benne úgy a hírt, ahogy
szívesen fogadta volna. (Ez persze nem azt jelenti,
hogy elhanyagolhat valami tényleges kötelezettsé-
get vagy hasonlót.) A helyreigazított levelet olvas-
sa föl magának gondolatban újra és újra. Ezáltal a
hír negativitása folyamatosan gyengül, mígnem el-
érkezik ahhoz a ponthoz, ahol teljesen elveszíti a
jelentőségét. Valahányszor az ember egy eseményt
átformálva él meg ismételten úgy, ahogy meg kel-
lett volna élnie, újjászületik a napja.
Amikor az ember revideálni kezdi a napi bosz-

szúságait és problémáit, önmagán is dolgozni
kezd, és az egész személyisége magasabb szintre
fejlődik.
Minden ilyen revízió győzelem az elavult maga-
tartásminták és belső képek fölött, tehát győzelem
a múlt fölött.
A leghevesebb harcok, amelyeket az embernek
naponta meg kell vívnia, a saját képzeletében dúl-
nak, mégpedig aközött, ami van és aminek lennie
kellene. Aki a napját nem vizsgálja át újra, feltehe-
tően elveszítette életének vágyképét, és talán soha-
sem tudja meg, hogy az élet egyáltalán milyen cso-
dálatos lehet.
A mentális „át-élés" eszközével a jövőbeni
stresszel vagy a még önre váró megterheléssel is
hatásosan szembeszállhat. „Élje át" előre az önt
gyengítő helyzetet, egy vizsgát, egy kellemetlen ta-
lálkozást vagy megnyilatkozást, közben a hüvelyk-
és középső ujjával fogja addig a homlokpontjait (a
homlok két legkülső pontját), amíg a gondolat már
nem tölti el gyengeséggel. így ugyanis mentálisan
előre megváltoztathat e gy kellemetlen helyzetet.
Ha esetleg csak utólag állapítja meg, hogy va-
lamit rosszul csinált, a történteken ugyan már nem
változtathat, de mentális „át-éléssel" nagymérték-
ben javíthat a következményein, főként pedig
azon, ahogy a jövőben cselekedni fog.
A mentális „át-élés" eszközét különböző hely-
zetekre alkalmazhatjuk:
114 Kurt Tepperwein
1. Az elmúlt nap mentális „át-élése", napi revízió

Ilyenkor elsősorban az ellentmondásos érzé-
seinket „érezzük át", amíg harmonikussá nem
válik a napunk.
E technika birtokában fokozatosan megtanul-
juk, hogy az eseményeket AZONNAL (és ne
csak este) formáljuk át, mielőtt még nyomot
hagynának a lelkünkben, és a sorsunkká válhat-
nának.
2. A múlt leggyőzése és elengedése

Főként az a „nagytakarítás" értendő rajta,
amely mindig aktuális, valahányszor túljutot-
tunk egy válságon, és már egy magasabb pont-
ról szemlélve már másképp tudjuk megítélni a
múltat. (Ajándéknak vesszük!) Ekkor tudjuk
szeretetben elereszteni magunktól.
A múlt elengedése pontosan olyan szükségsze-
rű minden fejlődésbeli ugrásunkhoz, ahogyan a
hőlégballon felemelkedéséhez kidobják a ko-
sárból a ballasztot.
3. Mentális visszahelyezkedés a valamire való „em-

lékezés" céljából
Hol van a kulcsom? Hol az útlevelem? És a re-
pülőjegyek? Hogyan is értette ezt vagy azt, aki
mondta? Hogyan is történt pontosan ez vagy
az?
Ennél a technikánál nemcsak a gondolati emlé-
kezés a fontos, hanem hogy úgy elevenítsük fel
az adott helyzetet, hogy azt teljességgel újra át

lehessen élni.
4. Mentális „előre-élés"
Előre megélhetem a jövőmet is, és rákészülhe-
tek: milyen különleges élmény vár rám ma?
Hogyan akarok, hogyan kellene majd akkor vi-
selkednem? Hogyan zajlik le egy napom ideális
módon?
Egy lépéssel tovább gondolva e technikát, tu-
lajdonképpen a jövőmre való emlékezésről is
szó van benne: mit csináltam a jövőben? Rend-
jén volt-e, amit csináltam? Min változtassak
most, hogy a jövőm abszolút harmonikus le-
gyen? Mit tettem azért, hogy rendezett lett a
jövőm?
5. Önnevelés mentális „át-éléssel"

Lényege, hogy a nemkívánt tulajdonságokat kí-
vántakkal helyettesítsük. így idővel ideálissá
formálhatjuk a saját karakterünket. Ha megvál-
tozom, megváltoztatom a sorsomat, mert az
életkörülményeim csak az én adott létem „tü-
körképe".
Mi a saját magamról alkotott ideálképem? Mit
szeretnék olvasni az életrajzomban? Hol kelle-
ne csiszolódnom, mint a gyémántnak, hogy tel-
jes szépségemben felragyoghassak?
116 Kurt Tepperwein
6. Szokások felismerése és megváltoztatása

A szokások tartják magukat a legmakacsabbul.
A megállapítás a jó szokásainkra is igaz. Tehát
csupán az a teendő, hogy ezeket a jó szokáso-
kat állandó ismétléssel keményen bevéssük ma-
gunknak.
Közben gyakran nézegesse „belső képtárát", és
igazítsa azt a jelenlegi mércéhez. Az elavult ké-
peket mindenkor kicserélheti vagy átváltoztat-
hatja. Gondoljon azonban az ismétlés szüksé-
gességére.
7. Egy óhaj tejesülésébe való mentális belehelyezke-

dés
Sokszor olyat kívánunk magunknak, ami tulaj-
donképpen nem is illik hozzánk igazán. Ilyen-
kor szerepsémákban gondolkodunk: „Az én
pozíciómban ezt és ezt kell elérnem." Ha aztán
megvan, amit kívántunk, csalódunk, mert való-
jában egyáltalán nem illik hozzánk, óhajunk
nem szívből fakadt, csupán erőltetett volt.
Ezért minden óhajánál először helyezkedjen
bele az óhaj teljesülésének állapotába és tegye
fel önmagának a kérdést: valóban meghozza ez
a belteljesülést? Valóban megéri a szükséges
ráfordítást?
A módszer másképp fogalmazva: a jövő felpró-
bálása. Bújjon bele egyszerűen a különféle jö-
vendőkbe úgy, ahogyan ruhát szokott próbálni.
Mi áll igazán jól nekem? így sok fölösleges ki-
térőt takaríthat meg magának.
8. Mentális „előre-élés" mint a megokolás lezárása

Valahányszor tudatosan meghatározok valami-
lyen okot, egyúttal abba is beleélem magam,
ahogyan a kiváltott hatás érvényesül. így nem-
csak birtokba vehetem a célt, hanem mélysége-
sen hálatelt szívvel az okát is elengedhetem ma-
gamtól.
Azt is vizsgálja meg, vajon egy helyzetet való-
ban „át-élt"-e mentálisan, vagy csak úgy hiszi.
Ha ugyanis „át-élte", akkor ettől egyszerűen
másképp érzi magát! Akkor a haragját vagy a
bosszúságát mintha elfújták volna.
Némi gyakorlattal nemsokára minden alka-
lommal azonnal érzékelni fogja, mikor fogadja
be a tudatalattija az „át- élt" szituációt. így egy-
re ritkábban kerül majd olyan helyzetbe, hogy a
mentális „át-élésre" egyáltalán szüksége legyen.
Életed célja nem az, hogy jó dolgod

legyen, hanem hogy jó legyél.
Visszapillantás a tegnapra,
előrepillantás a holnapra
Visszapillantás a tegnapra
A z elmúlt napot minden este végignézem lelki

szemeimmel, és eltöprengek a következőkön:
• Mit mondtam vagy tettem ma?

• Mi volt ebből fontos, mi a lényegtelen?
• Mit akartam elérni, mit értem el?
• Mi volt igazán helyes, mi helytelen?
• Hogyan lett volna helyes? (Mentálisan át-kell-
élni, és »képzeletbeli sikerélményt" kell csinálni
belőle. A rossz, érzéseket és zűrzavaros belső
képeket is helyre kell hozni.)
Közben kibékülök minden emberrel, akikkel jelen-

leg nem vagyok összhangban. Főként önmagam-
mal békülök ki, elfogadom magamat olyannak,
amilyen most még vagyok, de arra törekszem,
hogy olyan legyek, amilyennek lennem kellene.
Tudatosan távol tartom magam minden nega-
tívtól, bensőmben egészen a pozitív oldal felé for-
dulok, a pozitívra mondok igent. Tudatosan felis-
merem, mennyi okom van rá, hogy boldog legyek,

és hálás vagyok ezért.
Elalvás előtt, miután ily módon „megtisztítot-
tam"» tudatosan eleresztem ezt a napot, és örülök
az új napnak.
Eletem újrakezdése
az „itt és most"-ban keresendő.
Előrenézés a holnapba
Felismerem, hogy e jövendő napot nem kezdhe-

tem a tegnap terheivel. Teljesen kitárulkozom a le-
hetőségeknek, melyeket ez a nap kínál, és készen ál-
lok rá, hogy megtegyem a tőlem telhető legjobbat.
Minden reggel felteszem magamnak a kérdést:
• Mit akarok ma elérni? Hogyan érem el a legjob-

ban, amit akarok?
• Mit akarok mindenáron elkerülni? Hogyan
viselkedem?
• MA mit jelent a számomra az a szó, hogy ÉL-
NI? Hogyan TELJESÍTEM BE ezt a napot?
• Milyen helyzetekre vagy találkozásokra kell
számítanom a mai napon?
Mentálisan élje meg előre a kérdésekben foglalta-

kat, tegye azokat „képzeletbeli sikerélménnyé",
hogy programként tárolódhassanak önben.
120 Kurt Tepperwein
Kívánt szellemi indítékok meghatározása
A nap folyamán többször is elképzelem a követke-

zőket:
• Fény és egészség áramlik át rajtam.
• Erő és harmónia tölt el.
• Amit teszek, azt teljes szívemből teszem,
végigcsinálom.
Ort állítok tudatalattim kapujához, aki csak a jót

engedi be, és csak a jót engedi ki onnan. í g y már
csak az áhított jövőre adok okot, és
AZ ÉLETEM EGYRE SZEBB LESZ.
Szüntelenül köszönetet mondok azért a sok jóért,

amim már van, és derűsen, biztos léptekkel járom
végig a mai napot!
Érezzük magunkat
érdemesnek arra, hogy
boldogok legyünk és
gazdagságban éljünk
A B teremtő képzelet erőssége főként a jövő

kreatív alakításában rejlik. Ha a múltat már
„át-éltük" és megtisztítottuk, nekiláthatunk a jö-
vőnk aktív formálásának. Jövőnk annál értékesebb
lesz, minél értékesebbnek érezzük önmagunkat.
Sok embernek az a meggyőződése, hogy nem ér-
demli meg a boldogságot, nincs joga a saját óhajait
beteljesíteni. A beteljesülés iránti vágy ellenére
egyidejűleg fél is attól.
Már egyedül ez a szellemi beállítódás is abszo-
lút biztossá teszi, hogy az ilyen ember nem talál
tartós beteljesülésre. Erezze tehát magát érdemesnek
arra, hogy boldog legyen és beteljesülésre találjon!
Ha Ö N M A G U N K válunk sokoldalú eszközzé,
akkor munkanélküliek sem leszünk, és nem tu-
dunk majd keveset keresni sem.
Ha az embernek nincs pénze, az hiányra utal.
Persze ez a hiány is a bensőnkben van. Ha valaki-
nek van pénze, az viszont nem jelenti azt, hogy be-
lül is mindene megvan, hogy nem hiányzik neki
semmi. A pénz csak egy bizonyosfajta teljesítmény
fokmérője.
120 Kurt Tepperwein
Arra kaptunk felszólítást, hogy f e j l e s s z ü k belső

teljesítőképességünket, mellyel a külső világban is
elérhetjük a gazdagságot.
A legtöbb ember többet akar keresni, mint
amennyit keres. A kereset azonban nem az igé-
nyünkhöz hanem a teljesítményünkhöz igazodik.
Előbb a munka, aztán a fizetség. Növeljük tehát a
teljesítményt, de ne az igényeinket.
Aki azonban egy életen át semmi mást nem csi-
nál, csak pénzt keres, az nem is érdemel mást, csak
pénzt! Jólétre és vagyonra csak a bensőkbe vezető
úton lelhetünk, és azokat csak ott tarthatjuk meg
magunknak. A külső világban alkalmasint tulajdo-
nunk lehet, mely a halálunk után itt marad.
Ha az ember nem akar többnek látszani, mint
ami, az nagyon helyes és jó, de éppoly fontos
hogy ne akarjunk kevesebbek sem lenni annál, mint
amik vagyunk. Senki sem alacsonyabb rendű ná-
lam, de senki nem is áll fölöttem, mihelyt valódi
létem isteni mivoltának a tudatára ébredtem.
A Biblia is arra hív fel bennünket, hogy ne rejtsük
véka alá a fényünket, hanem árasszuk el vele a vilá-
got.
Minden egyes ember egyedülvaló teremtmény,
akinek értékes dolgokat kell véghezvinnie az életben,
mégpedig a maga egészen különleges, egyedi módján.
Az élethez való eme hozzájárulást nevezem én *
mi igazi rendeltetésünknek.
Ráadásul az „élet iskolájában" valamennyien
„ösztöndíjban" részesülünk, hiszen még fizetsége
is kapunk azért, amiért tanulunk. Ezt a fizetsége
nevezzük jövedelemnek. Bízhatunk abban, hogy az

élet mindent megad nekünk, amire létünk értékes ki-
fejezéséhez szükségünk van. Minden pillanat bőség-
gel áraszt el! Ám a gazdagsághoz az a (elismerés is
hozzátartozik, hogy mindenem megvan, amire
szükségem lehet!
Ismerjük fel a valóságot: hatalmas univerzum, a
saját testünk univerzumának az istenei vagyunk.
Az emberi testnek körülbelül százbillió sejtje van,
minden sejt egy-egy külön galaxis, amely számta-
lan atomból áll. Minden atom egy naprendszer,
közepében egy nappal, az atommaggal és a proto-
nokból, elektronokból és neutronokból álló boly-
gókkal.
Ebben a hatalmas birodalomban mi vagyunk az
egyetlen gondolkodók. Minden egyes gondolatunk
közvetlenül jut el minden egyes sejtünkhöz, és így
meghatározza testünk egészségét vagy betegségét.
Minden gondolat sorsunk egy-egy építőköve - így
határozzuk meg az egész életünket. Ha tudatunk
megváltoztatásával gondoskodunk arról, hogy
bölcs istene legyünk e hatalmas birodalomnak, ak-
kor mindent meg tudunk változtatni.
Hiszen sehol a Világmindenségben nem talá-
lunk „sorselosztó helyet" a saját tudatunkon kívül.
A sorsunkért tehát sem a szüleinket, sem a taná-
rainkat, még a politikusokat vagy a rossz időket
sem hibáztathatjuk, egyedül csak önmagunkat.
Sorsunknak kovácsa mi magunk
vagyunk, nem kell elviselnünk, hanem
változtathatunk rajta!
J- - c/
A H z ön „belső képei" határozzák meg az életét

I minden létsíkon, a „belső képeket" azonban
ön határozza meg. Az ember csupán belül lehet va-
lóban gazdag, hiszen odakint csak a belső valóság
tükröződik vissza.
Gazdagságban élni először is azt jelenti, hogy
megteremtjük a gazdagság belső képét. Tehát gondo-
san meg kell vizsgálni a következőket:
• Milyen az „önértékelésem"? Mennyit érek ön-

magamnak, mennyit másoknak?
• Pozitív-e az önképem? Gazdagítok-e a LE-
TEMMEL másokat?
• Mekkora öntudattal rendelkezem? Naponta tu-
datában vagyok-e ÖNMAGAMNAK és „Való-
di Énemből" fakadóan cselekszem-e?
• Milyen a belső hozzállásom a pénzhez, a gaz-
dagsághoz, a boldogsághoz, az egészséghez, a
hivatáshoz, az élethez, a sorshoz, Istenhez, az
életfeladatomhoz?
120 Kurt Tepperwein
• Milyen okokat adok e képek által tudatosan

vagy öntudatlanul? (Mentális „át-élés", rendsze-
res „mentális megmunkálás".)
Az ok és a hatás törvénye valósítja meg gondolati

képeimet. Ha korlátozott módon és boldogtalan-
ságban gondolkodom, ezek a gondolatok abszolút
biztonsággal korlátozott és boldogtalan körülmé-
nyek közé fognak juttatni.
„Tudatom mérőedényével" határozom meg,
mennyit tudok meríteni magamnak az életből, a
bőség óceánjából. Tágítom a tudatomat, ezzel tágí-
tom a lehetőségeimet. A teremtés nem akar korlá-
tozni - korlátlanul ad!
AZ ÉLET OLYAN, MINT A VÍZ,

AZT A FORMÁT TÖLTI KI,
AMIT ADUNK NEKI.
Sok gazdag ember van, aki egyszerű és iskolázat-

lan, mert a gazdagsághoz nem kell intelligencia és
műveltség, csupán egy a lélekben mélyen gyökere-
ző hit, hogy az ember belül gazdag és tehetséges.
Akkor ennek a gazdagságnak kívül is meg kell je-
lennie. Ha tudom, hogy másoknak valami értéke-
set kell adnom, akkor az én életem is értékes lesz.
HA TEKINTETÜNKET MINDIG CSAK AZ ÉGI

GAZDAGSÁG FELÉ FORDÍTJUK, AKKOR
MINDEN MÁS GAZDAGSÁG MAGÁTÓL FOG
AZ ÖLÜNKBE HULLANI.
A teremtő képzelet csoaat 127
IMindenben, ami velem az életben történik, az élet

csupán azt vizsgálja , vajon helyes, „irányított" tu-
dat vagyok-e, vajon helyes-e a „belső képem". Ha a
gazdagság „belső képét" őrzöm, akkor gazdagság-
ban élek!
A TUDÁS TÉNYEKET ÁLLAPÍT MEG,

A HIT TÉNYEKET TEREMT.
Sok jó, rátermett és szorgalmas ember van, aki egy

életen át agyonhajszolj? magát, mégis szegényen
hal meg. Ám mindegyik tudatosan vagy öntudatla-
nul kigondolja magának az egész életét, és aszerint
éli le.
Az élet egy teremtőnek MINDEN KÉPÉT elfo-
gadja, és mindig csak IGEN-t mond rá! Az élet
megad önnek mindent, amit csak elképzel, azt
mint „belső képet", mint „belső valóságot" rögzíti.
Az ön „belső valósága" hat, ez teremti meg az ön-
nek megfelelő életkörülményeket.
A TELJHATALOM NEM TITOK,

HANEM A MI SZELLEMI ÖRÖKSÉGÜNK.
André Kostolany, a tőzsdeguru mondta egyszer:

»Aki havonta csak egy napot gondolkodik úgy iga-
zán, azaz egy napot »dolgozik mentálisan«, az ezen
az egy napon többet keres, mint 29 napi munkával.
Vagyonomat annak a ténynek köszönhetem, hogy
egy hónapban 29 napot gondolkodom és egy na-
pot dolgozom."
ÖN IS TEREMTŐ,
MÉGHOZZÁ MINDIG SIKERES.
SAJÁT ÉLETÉNEK AZ ÉPÍTŐMŰVÉSZE,
„BELSŐ KÉPEI"
AZ ÉPÍTÉSI TERVRAJZOK.
személyes valóság azt tükrözi vissza,

tftfw'í ember valójában hisz.
És ez nem mindig ugyanaz,
mint amiről azt állítja, hisz benne.
Valódi gazdagság
z egészség ugyan nem minden, de nélküle

• nincs felhőtlen öröm. Márpedig az öröm az
életművész életelixírje. Tanuljuk meg hát együtt,
hogyan vezethet el az öröm a beteljesülésig.
Az első lépés az lehetne, hogy ön soha többé ne
„dolgozzék", hanem kövesse a hivatását, és menjen
„örökös szabadságra". Hiszen ami nem okoz örö-
met, az mind munka, fáradság és kényszer. Ez nem
azt jelenti, hogy többé semmit se kell csinálnia,
csak épp semmi olyat ne csináljon, ami nem okoz
örömet. Mert ki mondja azt tulajdonképpen, hogy
az ember ne kereshetne még többet olyan munká-
val, amely a m ú g y is örömet okoz neki?
A z t sem állítom, hogy ki kellene kerülnie a
p r o b l é m á k a t és nehézségeket. Épp ellenkezőleg:
ha betévedne egy-egy probléma vagy nehézség az
életébe, azonnal essen neki és oldja meg, hiszen ez
a hiány jele, aminek pedig az ön életében semmi
keresnivalója. Az ön természetes közege a gazdag-
ság, és ahol ez magától nem jön létre, ott teremtse
meg könnyedén, hiszen ön természetétől fogva a
»lét könnyűségében" él.
Gazdagnak lenni nem azt jelenti, hogy az em
bernek milliói vannak, villái és birtokai. Persze
megtörténhet, hogy egyes milliomosok belül is va-
lóban gazdagok. Akkor ugyanis, ha felelősséggel és
szeretettel bánnak a vagyonukkal, és értelmesen
használják föl. Ha azonban a milliomosok nem tö-
kéletes tájékozottsággal kezelik a pénzüket, a
pénzenergia nem tud pozitív és boldogságteremtő
irányba folyni. Ekkor az egész anyaghalmaz csu-
pán beteggé tevő ballaszt lesz, amely mindenfajta
fejlődést, minden igazi boldogságot kizár.
Gazdagnak lenni ugyanis azt jelenti, hogy elegen-
dő eszközzel rendelkezem afejlődésemhez, így mind-
azt meg tudom tanulni és meg tudom szerezni, ami
szükséges a saját teremtő potenciálom maradéktalan
kihasználásához. Az ember felszólíttatott arra,
hogy bontakoztassa ki a kreativitását, hogy merít-
se ki a lehetőségeit, és minden tekintetben segítse
elő a saját fejlődését. Ha valakinek mégis túl kevés
anyagi eszköz áll a rendelkezésére, akkor bizonyos
körülmények között fontos lépéseket hagy ki,
amelyek pedig tovább segítenék az útján. Ezzel
fennáll a stagnálás veszélye.
Ezért hát önnek arra kellene törekednie, hogy tel-
jes értelemben váljék gazdaggá. Ezt a célt pedig
adott esetben éppúgy el tudja érni havi 1500, mint
7000 euróval. Egészében azon múlik a dolog, hogy
mit akar megvalósítani, mi az ön igazi rendeltetése.
A pénznek soha sem szabad helyettesítenie a
belső gazdagságot. A világon nincs olyan pénz,
amely pótolhatná önnek a szeretetet, a meghittsé-
gét és az örömet.
Pénzének csak akkor adja meg az igazi értékét, és
csak akkor bánik vele helyesen, ha felismerte, hogy
sajdt életének a mestere, és képes arra, hogy önmagá-
nak minden jót megteremtsen. Amikor tehát belül
lett gazdag, és ez a gazdagság kívül is manifesztáló-
dott.
Egyesek félnek a gazdagságtól, és a legkülönfé-
lébb magyarázatokat találják ki a félelmükre. Saj-
nos nem figyelnek rá, hogy a szegénység sokkal
zavaróbban hat az életminőségre, mint a valóban
megélt gazdagság.
Az önmagunkhoz és embertársainkhoz, illetve
a környezetünkhöz való viszonyunkat csak akkor
lehet majd a saját magunk és mások javára alakíta-
nunk, ha belefogunk a pénz szellemi kezelésébe, te-
hát nem zárjuk ki pénzügyeinkből a szeretetet, a
kreativitást és a béketeremtő nyugalmat.
Ha egyszer rájött a gazdagság titkára, ne csinál-
jon nagy ügyet belőle. „Pénzről nem beszélünk -
az van!" Ön felismerte és megvalósította a saját
ideális életét, tehát az egész élete egyetlen meghí-
vás, hogy mások is osszák meg önnel az efölött ér-
zett örömét.
Ha egyszer idáig eljutott, akkor már az utolsó
akadályt is legyőzte. Azok közé a boldogok közé
tartozik, akik bánni tudnak a teremtő képzelettel,
így a végén joggal mondhatja majd:
„ V A L Ó B A N ÉLTEM!"
A siker kezdetben cél,
majd folyamat, végül állapot:
>A siker én vagyok. "
Egynek lenni önmagammal
F 'M annak olyan pillanatok az életben, amikor az

I ember tökéletesen boldog: eggyé válik önmagá-
val és a világgal, összhangba kerül az élettel. Ezek a
pillanatok olyan szépek, hogy legszívesebben meg-
állítanánk az időt, mert meg akarunk maradni a
boldogságban, ám ezt mégsem tehetjük. Mielőtt
még rácsodálkozhatnánk, a pillanat máris elillan, és
ami megmarad, az az emlékezés.
Ha pontosan visszaemlékszünk, rájövünk, hogy
minden ilyen pillanatnak egy másik, Inilönleges as-
pektusa is volt. Egyszer a csönd, másszor a tökéle-
tes harmónia vagy a mindent betöltő szeretet.
Ezekben a boldog pillanatokban csak az volt a
közös, hogy teljesen betöltött bennünket egy bizonyos
energia. Egyek voltunk ezzel az energiával, és ez az
„egy-ség", ez az „üdvözült lét" volt az, ami olyan
boldoggá tett bennünket.
A meditációban rátaláltunk az útra, amelyen
bármikor vissza tudunk térni ebbe az „egy-ség"-
be. Olyan egyszerű, hogy szinte nem is merjük út-
nak nevezni, ám bármikor bárki végigjárhatja, eléri
rajta a célt - ÉS MEGÁLL AZ IDŐ.
ÍJ* lutri i epperwein
Tudatosult bennünk, hogy minden energia, amire

csak életünk tökéletes kifejezéséhez szükségünk
van, itt és most szabadon a rendelkezésünkre áll
például egészség, szabadság, erő, tudatosság, hig-
gadtság, szeretet, megismerés, vezetés, gazdagság,,
nyugalom, türelem, a lélek harmóniája, a lét tiszta-
sága, pszichohigiéné, világos gondolkodás stb.
Egynek lenni önmagammal azonos egy boldog
múlt és egy boldog jövő integrációjával. Képzelje
el magának ezt az integrációt.
Visszahelyezkedés a gyermekkorba
Képzelje el, hogy újra gyermek lett, és éljen át egy

helyzetet az akkori időkből. Gondolatban ott van
a szülők lakásában egy tetszés szerinti életkorában.
Vagy egyszerűen hagyja, hogy egy felmerült akko-
ri helyzet képe tökéletesen betöltse a lelkét és a
gondolatait.
Elevenítse föl a maga teljességében az adott
helyzetet. Felejtse el néhány pillanatra, hogy már
felnőtt, legyen újra gyermek. Élje meg újra, ho-
gyan reagál, amikor belép a szobába az édesanyja,
figyeljen arra, mit mond önnek, és tegye ugyanezt
az apjával. Tudatosítsa a különféle reakciókat, és
éljen át másokkal is találkozásokat a gyermekko-
rában.
Másik lehetőség, hogy egy bizonyos helyzetet
éljen át még egyszer, melyet talán az emlékezeté-
ben őriz, mint pl. a karácsonyt vagy valamelyik
születésnapját. Nézzen körül, milyen vendégek

vannak ott, és minden részletében élje meg újra,
ami történik. Lehet, hogy kezdetben segítségére
lesz az emlékezete, de a történet nemsokára önál-
lósítja magát, és olyan részleteket fog átélni, ame-
lyekre nem is tudott volna visszaemlékezni.
Erre mindenki képes, és többnyire igen egysze-
rűen érhető el. így edzheti kellemes módon a kép-
alkotó képzelőerejét. És a múlttal való kibékülés
jegyében nyomja rá a boldogság pecsétjét ezekre a
gyermekkori emlékekre.
Képzelje el álmai házát!
A képalkotó képzeletet fejlesztő másik hasznos

módszer, ha az ember elképzeli álmai házát a jö-
vőben. A ház az ön jövőbeni személyes életterét
jelenti.
Képzelje el, hogy a ház előtt áll, és megnézi
magának. Tudatosítsa magában, mekkora a ház
kertje. Nézze meg a kertkaput, és lépjen be rajta.
Miközben a ház felé megy, lássa a növényeket és a
fákat, tudatosítsa, mekkora ez az álomház, hány
ablaka van, és hogyan néz ki a ház ajtaja.
Aztán lépjen be a házba. Milyen benyomást
kelt az előtere? És hogyan vannak berendezve a
szobák? Menjen csak le a pincébe, a kamrába, és
nézze meg, mit talál ott. Természetesen változta-
tásokat is eszközölhet rajta képzeletben. Könnye-
dén áttolhatja a falakat, másképp rendezheti be a
szobákat, míg minden valóban stimmelni fog. Él-
vezetes játék, mindenki meg tudja csinálni, és ez is
a képalkotó erejét csiszolja. A végén már játszi
könnyedén fog tudni pontos képeket alkotni.
Hasonló módon helyezze bele magát a boldog-
ság állapotába, hiszen összhangban van önmagával,
jelen van a folyamatban, itt és most.
Nincs boldogsághoz vezető út.

A boldogság maga az út.
Belső örömben élni
1 / inden ember magában hordozza az állandó,

1 yJL csendes belső örömre való képességet, és arra is
képes, hogy ezt az örömet kifejezésre juttassa.
Ez az állandó belső öröm olykor hangos kifeje-
zést is nyerhet, bár ha folyton hangosan örvende-
zünk, attól az életünk elsekélyesedhet, míg a csen-
des belső örömtől elmélyül.
Fontos azonban, hogy valóban érezzük ezt az
örömet. Sok ember rászokott arra, hogy már csak
elgondolja azt, hogy örül. Ám csak akkor kerül va-
lóban az örömteli állapotba, ha az örömet mint ér-
zést éli át.
Egyszer már igazán nagyobb tudatossággal fi-
gyelhetnék rá, hogy mit érzek az adott pillanatban.
Figyelemmel kísérhetném érzéseim állandó válto-
zását. Rá fogok jönni, hogy nem feltétlenül kell al-
kalom ahhoz, hogy ilyen vagy olyan érzésem tá-
madjon.
Megszoktuk, hogy csak akkor örülünk, ha
megfelelő alkalom adódik rá. Például ha különösen
szép az idő vagy ha valami kellemes esemény vár
ránk. És elfelejtettünk csak úgy, egyszerűen, min-
den ok nélkül örülni, mert folyton „van elég
okunk" az örömre. Fedezzük fel csak újra a „cse-
lekvés esztétikáját", amit például a japánok a tea-
ivás ceremóniájával tökéletesen kifejezésre juttat-
tak. Miközben egyszerűen csak belefeledkezem
abba, amit éppen csinálok, ennek a tevékenységnek
mélysége, jelentősége támad, és az felkelti bennem
a csendes belső örömet.
A boldogság nem érzés,

hanem létforma.
De nemcsak a cselekvés, hanem már maga a LÉ-

TEZÉS is elegendő okot ad az állandó, mély öröm-
re. Az, hogy tudatosítom az örökkévalóságomat.
Világok keletkezhetnek és elmúlhatnak vagy átala-
kulhatnak, de bármi történhet odakint - én VA-
GYOK. Ezt megélhetem komolyan, szomorúan,
de ettől az állandó, mély belső örömtől áthatva is,
amelynek nem kell, hogy oka legyen, mert az ok
maga a LETEM.
Természetesen szándékosan is megörvendez-
tethetem magamat azzal, hogy másnak örömet
okozok vagy ajándékot adok. Nem kell, hogy
pénzbe kerüljön, mégis értékes lehet, például egy
bók vagy elismerés. A másik embernek időt is
ajándékozhatok, figyelmet, vagy csak „egysze-
rűen" szeretetet. Teljesen tudatosan állandóan
gazdagíthatom magamat azzal, hogy másokat meg-
ajándékozok, és ezzel magamnak örömet okozok.
Ugyanígy közvetlenül is örömet okozhatok
magamnak egy kis kényeztetéssel, azzal, hogy időt
szakítok egy jó könyvre, zenét hallgatok, fürdőt
veszek vagy kényelmesen megvacsorázom, esetleg
a barátaim társaságában. Azzal, hogy jó gondola-
tokat dédelgetek magamban, vagy a figyelmemet
az említett belső örömre fordítom, és a saját örö-
mömnek örülök. Ám arra is figyelhetek, milyen
örömmel ajándékoz meg engem az élet éppen
most, és rá fogok jönni, hogy egy nap folyamán
számtalan örömmel szolgál, melyen addig átsiklott
a figyelmem.
Pontosabban szólva az élet MINDEN pillana-
tában örömet okoz nekem, csak észre kell vennem.
És akkor észlelem, ha tudatosítom magamban,
hogy „milyen örömet okoz nekem az élet az
ADOTT pillanatban". Sokszor több öröm is ér
egyszerre. Az öröm így válhat a személyiségem ré-
szévé, életem állandó kísérőjévé, mely által MIN-
DENT, ami történik, intenzívebben, nagyobb
örömmel élek át.
Idővel talán azt is megtanulom, hogy a kellemet-
len dolgoknak is örüljek, egyszerűen MINDEN-
NEK, ami éppen történik. Megtanulom, hogy felté-
tel nélkül örüljek mindennek, hogy ebben az ál-
landó, csendes belső örömben éljek, amely egy éle-
ten át elkísér.
Egészen tudatosan örülhetek a társamnak is, a
gyerekemnek, a családomnak, a munkámnak, az
egészségemnek. Felismerem, hogy minden pilla-
natban határtalan lehetőségek nyílnak a számomra
JH/l l CJftTWW»
az éietem, a jövőm alakítására. Örömmel eltöltve

tudatosíthatom magamban, MIVEL szeretném a
legszívesebben kitölteni az adott pillanatot, hogy
azt örömteljesen kiélvezhessem. Közben megér-
zem, hogy éppen ez az állandó, csendes belső
öröm ad okot az örömre, ez az, ami az életemet
derűsebbé, gazdagabbá teszi. És megint csak így
fakad életöröm a belső örömből, függetlenül bár-
milyen körülménytől.
A boldogság karnyújtásnyira van mindenkitől,

de sokan lustaságból nem nyúlnak utána:
nem éri meg afáradságot. Micsoda pech!
Fontos azonban arra is ügyelni, hogy ne csak el-

gondoljuk, hanem valóban érezzük is ezt az örö-
met, valóban mélyen és intenzíven örüljünk.
Gyakorlására kiváló, ha a tudatomat valami kel-
lemetlen dologra irányítom, de egyidejűleg meg-
maradok a mély, belső örömben. Tudatosítom, mi-
lyen jelentéktelen is tulajdonképpen ez a kellemet-
lenség, hogy nem az a lényeg, vajon kellemesek
vagy kellemetlenek-e számomra a dolgok, hanem
hogy mindent feltétlenül és intenzíven megéljek,
mindenbe teljes szívvel bocsátkozzam bele.
A „ kellemes* vagy „ kellemetlen " csupán egy ítélet,
melyet bármikor megváltoztathatok. A lényeg az,
hogy az életet a maga teljes mélységében megta-
pasztaljam, és közben egyre megy, hogy éppen mi
történik odakint. Ráadásul mint teremtőnek, bár-
teremtő nepzeiet csoaai íti
mikor megvan rá a lehetőségem, hogy az életbe

beavatkozzam, és a dolgokat a magam óhajai sze-
rint alakítsam. Az életet azonban egyszerűen úgy
is elfogadhatom, ahogy jön, és örömmel telten él-
vezhetem. Ekkor majd derűs szívvel fogom meg-
tapasztalni, hogy ha az alapállásomon változtatok,
az az egész életemet általakítja. Hiszen a rezonan-
cia törvénye szerint már csak azáltal is egészen
más dolgok történnek velem a mindennapokban,
hogy e változás folytán még több örömet vonok
be az életembe.
Többnyire csak a tudat alatt munkáló hiedelem
korlátozhatja vagy akadályozhatja az örömömet,
például hogy az örömre valaminek okot kell adnia.
Mennyivel magasabb életminőségünk lehetne, ha
sikerülne állandóan megmaradnunk ebben a csen-
des, belső örömben! Végső soron még a saját örö-
mömnek is örülhetek, átváltoztathatom magamat
vele, így egyre inkább az lehetek, aki tulajdonkép-
pen vagyok, olyan, amilyennek a teremtéskor
„szántak".
így lesz az örömből, melytől

vezettetem magamat, önmagamhoz
vezető út.
A teljes élet csúcsaihoz
vezető utak
B eteljesülésre csak akkor lelhetek, ha megtalál-

tam egyéni életutamat és azon járok, ha felis-
mertem életfeladatomat, azt elfogadom és teljesí-
tem. Amellett el kell döntenem, hogy a legbizton-
ságosabb, a leggyorsabb vagy a legkellemesebb utat
választom-e. Mindegyiket teljesen különbözőkép-
pen járhatom be.
ÉLETUTUNKAT A HEGYMÁSZÁSHOZ
LEHET HASONLÍTANI.
Először egy szűk völgyben találom magamat, töb-

bé-kevésbé távol a hegy lábától. Ez azt jelenti,
hogy még „nem ébredtem" a tudatomra, amely je-
lenleg egy igen korlátolt horizontú, szűk völgyhöz
hasonlít. Ha fel akarok jutni a hegyre, azaz köze-
lebb akarok kerülni a tudatomhoz, a kiinduló
pontról csak egy bizonyos irányba indulhatok el.
Először is tehát „öntudatra kell térnem", csak ez-
után emelhetem fel a tudatomat, és kezdhetem meg a
hegymászást.
Ha ily módon irányt vettem önmagam felé, a
„tudatomra tértem", megkezdődik a mászás. Meg
kell határoznom az irányt, az utat és a tempót.
Jobbra is, balra is kerülhetek, és noha ezek ellenté-
tes irányok, mindkettő ugyahhoz a célhoz vezet. A
közvetlen útvonalat is választhatom, a falat áttörve
is eljuthatok a csúcsra. Mihelyt megvilágosodtunk,
valamennyien a csúcshoz, a Legmagasabb rendű Tu-
dathoz vezető utat járjuk.
De hát mi történik, ha másokkal találkozunk?
Lehet, hogy veszekszünk, mert mindenki úgy gon-
dolja, az ő útja a helyes. Végül is abból az irányból
jövünk, ahová a másik tart. És úgy véljük, a saját
sebességünk is az egyedül helyénvaló, mert aki
gyorsabban halad, az a cél előtt fárad el, aki las-
sabban, az nem is fog odajutni. Amíg azonban ve-
szekszünk és egymást feltartjuk, egyikünk se jut
célba. Valójában minden út előbb vagy utóbb a
csúcsra visz, ha következetesen végigjárjuk.
Vannak jól kiépített, a veszélyes helyeken biz-
tonságossá tett utak, és vannak keskeny ösvények,
melyek teljes összeszedettséget és erőfeszítést kö-
vetelnek. A hegyi vasút igénybevételének kényel-
mes lehetősége is adott, amely a felvázolt képben a
különböző egyházakat szimbolizálja, és itt vannak
az individuálisabb libegők, melyek a számos szek-
tát jelképezik. Ezekkel ugyan kényelmesen feljutha-
tok a hegyre, de mindig csak a hegyi állomást fogom
elérni, sohasem a csúcsot.
A személyes istenélmény felé vezető utolsó lé-
péseket ugyanis magamnak kell megtennem, és
ehhez természetesen ki kell szállnom a hegyi vas-
útból vagy a libegőből.
Persze előfordulhat, hogy kiszállok, de belefe-
ledkezve a szép kilátásba nem is jut már eszembe,
hogy a csúcsra török, esetleg azt hiszem, hogy
máris célba értem. Épp ezért a segítségemre lehet egy
hegyi vezetőaki az utat saját tapasztalatából ismeri,
hiszen már többször megmászta a csúcsot. Ha egy
darabon feljutottam a hegyre, jómagam is mások
vezetőjéül szegődhetek, akik még nem jutottak
ilyen messze, hiszen alapjában véve valamennyien
vezetettek és vezetők vagyunk.
Minél inkább megközelítjük a csúcsot, annál
erősebben fúj a szél, de annál erősebb is bennünk a
célba jutás vágya. Végül már semmi sem tartóztat-
hat föl, már csak a célt látjuk magunk előtt, az el-
érendő hegycsúcsot.
Ha sok fáradság után végre feljutóttunk, rájö-
vünk, hogy nem pihenhetünk meg a babérjainkon,
mert aki ezt teszi, az a babérkoszorút nem a meg-
felelő helyen viseli. Felismerjük, hogy maga az út a
cél, és hogy a cél csupán az út vége. Tehát újra ne-
kilódulunk a lefelé vezető ösvénynek hogy segít-
sünk mindazoknak, akik még nem találták meg a
csúcshoz vezető utat.
Ezzel teljesítettük egyéni életfeladatunkat, és meg-
felelő részt vállalhatunk az emberiség általános fel-
adatából,, hiszen az út csak akkor zárul le, ha
MINDANNYIANfelértünk a csúcsra.
A csúcshoz vezető útján mindenki találkozik
egy-egy ilyen hegyi vezetővel, aki kisebb-nagyobb
darabon elvezeti. Ha pedig találkoznak egymással a
hegyi vezetők, akkor természetesen felismerik
egymást és kicserélik tapasztalataikat, hogy a rájuk
bízott embereken minél inkább segíthessenek.
Utána ki-ki megy tovább a maga útján.
Ahhoz, hogy a forráshoz jussunk,

az ár ellen kell úsznunk.
Életem beteljesedése
ondolkodjunk el csak azon, mi is az élet ér-

telme, hogyan kellene beteljesítenem. Ha
minden napot, minden órát, minden pillanatot be-
töltök, az életem is beteljesül. Mi az, ami tehát va-
lóban lényeges az életben?
Öntudatra térni
Pénzt, tulajdont, hatalmat, elismerést, a családun-

kat és a barátainkat, mindezt itt fogjuk hagyni ma-
gunk után a földön.
Az egyetlen, amit magunkkal viszünk, az az
érettségünk, valamennyi megoldott feladatunk
összegzése. Meztelenül jöttünk világra, és mezte-
lenül fogunk eltávozni belőle. Minden, ami egy
hosszú élet után megmarad nekünk, csupán a szel-
lemi fejlődésünk. És ez lesz az öröksége egy új
életnek.
Felismeri-e, mi a mostani életének a fő felada-
ta? Miért döntött e mellett az élet mellett? Melyik
játékot akarja játszani, melyik feladatot akarja
megoldani? „Felsőbb osztályba lépM-e az élete vé-
gén, vagy meg kell ismételnie a mostani életét?
A pillanat és a vágyak betöltése
Csak akkor használjuk ki optimálisan az élet nyúj-

totta esélyünket, ha valóban betöltünk minden pil-
lanatot.
Ez azt jelenti, hogy tökéletesen tudatosak va-
gyunk: észrevesszük a jelenvalót. Felismerjük az
élet állította aktuális feladatot, az esélyt, amit épp
ebben a pillanatban kínál nekünk, de az ajándékot
is, amivel épp megajándékozni készül bennünket.
Egy gyermek mosolyát, egy barát bizalmát vagy
egy felismerést. Ajándékot látunk egy nehézség-
ben, egy problémában is, mert a sors csak szolgálni
és segíteni akar nekünk. A pillanat azonban rögtön
és végérvényesen eltűnik, soha többé nem tér visz-
sza, tehát teljesen tudatosan kell kihasználni.
Életünket nem is tölthetjük be máskor, mint
EBBEN A PILLANATBAN!
Beteljesültnek érzi magát?
A teljesség ellentéte az üresség. Minden vágy és
függőség belső ürességből és a teljesség iránti
szenvedélyes vágyból fakad. Aki be akarja tölteni a
pillanatot, immúnissá válik mindenfajtafüggőséggel
szemben, az csupán ennek az egy vágynak a szenve-
délyes rabja.
148 KürtI epperwein
A felismert feladat
Egy bizonyos szándékkal jöttem a világra - ami az

én rendeltetésem.
Erre optimális módon fel vagyok készülve,
minden szükséges előfeltétellel rendelkezem. Te-
hát észreveszem, hogy mit akar tőlem az élet, ahelyett
hogyfolyton aztfirtatnám, mit akarok én az élettől
Felismerem a feladatomat, az utamat és a célomat,
elfogadom és beteljesítem azt.
Nincs egyetlen helyes út, amelyen mindenkinek
járnia kellene (és a többi se mind rossz), hanem
mindenkinek megvan a maga személyes útja, amit
csak ő ismerhet föl és járhat végig.
Utamon az iránytű, hogy milyen fokig vagyok
ÖRÖMTELJES és BOLDOG. Ha a magam útját
járom, ez örömet okoz és boldogsággal tölt el, mi-
közben a sajátosságomat és az eredetiségemet is
megvalósítom. Nem vagyok semkinek se a másola-
ta, én vagyok AZ EREDETI.
Úton van már? Mikor indul neki ennek az út-
nak? Ebben a könyvben látja az útmutatást, amely
a saját útjára segíti? Készen áll rá, hogy be is járja
ezt az utat?
Önmegvalósítás
Felismerem valódi énemet, és teljes egészében hat-

ni engedem magamon keresztül. Rájövök, hogy az
önmegvalósítás nem azt jelenti, hogy azt teszem,
A teremtő kepzeiet csodái
amihez éppen kedvem van, mert akkor csupán a

saját kedvem rabszolgája vagyok. Az önmegvalósí-
tás mások kárára sem történhet, mert semmi köze
az egocentrikussághoz. Csak akkor valósítom meg
önmagamat, ha mások lelkét, valóját érzékelem, ha
respektálom és segítem őket.
Valódi énemnek adom át a kormányzást minden
tevékenységem és egész létem felett, s így valódi
önuralmat valósítok meg. Fejlesztem magam, hogy
„valódi énem" kibontakozhasson, és az életem a lé-
temet tükrözi vissza.
- Azt a módot, ahogy a „valódi énemtől" vezette-
tem magamat, intuíciónak nevezik. Idetartoznak a
lelkiismeretem, a belső hangom, a lelkem, a „belső
mesterem", az inspirációm, az ötleteim és szellemi
szikráim minden látszólagos véletlen, ami körül-
vesz. A valódi énemmel való kommunikáció nem
egyirányú. Nemcsak fognom, hallanom és megfo-
gadnom kell a „szavait". Mégis hagyom, hadd ve-
zessen.
Segítséget kérhetek, kérdezhetek - és mindig
kapok rá választ. Rajtam áll, hogy megértem-e a
válaszait és akarom-e magamat vezettetni. A valódi
énem ugyanis mindig tiszteli a szabad akaratomat.
Utat talál-e a saját intuíciójához és a saját lelké-
hez? Hagyja-e, hogy megszólaljon a szíve? Nem-
csak az ész, hanem a szív intelligenciája szerint is
él?
A halál mint az élet koronája
Újra és újra megvizsgálom, valóban felkészültem-e

az élet utolsó vizsgájára, megteszem, amit még
meg kell tennem, és elengedem azt, amihez még
kötődöm: családot, tulajdont, egyebeket.
Az elengedés csak annyit jelent, hogy feloldom
a kötést és mindennek addig örülök, ameddig van
- s ettől szabad leszek. Nyugodtan járom végig az
életet, és készen állok rá, hogy bármelyik pillanat-
ban eltávozzam.
Bensőm mélyén tudom, hogy önmagamon kí-
vül semmi nem szabja meg halálom mikéntjét és
idejét. A lelkem dönti el, mikor lép ki a testemből,
mikor látja betöltöttnek, vagy mikor ítéli erre az
időre reménytelennek az életem.
Minél szorosabb kapcsolatot ápolok a lelkem-
mel, annál inkább elveszítem félelmemet a haláltól.
Megfordítva: a halál gondolatának elhárításával el-
idegenedem a saját lelkemtől.
A lelkem és életem koronája, a halál által leszek
igazán élő. O tanít az életre.
Ön kibékült már a halálával? Bízik-e a saját lel-
kében, amely tudja a megfelelő időt?
Az élet mindaddig nem jön el,

ameddig nem éljük saját magunk.
A teremtő képzelet egyes
Av n mindent, amit el tud gondolni vagy hinni

tud, azt el is tudja érni. „...a mit könyörgés-
tekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeri-
tek és meglészen néktek": nem tudjuk elégszer
megismételni ezt a tökéletesen megfogalmazott
bibliai igazságot.
A következőkben még egyszer összefoglaljuk a
célhoz vezető lépéseket:
1. Ismerje fel a nemkívánatos körülményt, vállalja
érte a felelősséget, és ezzel vegye át a „változta-
tás hatalmát". Képzeletben formálja át azonnal
ezt az állapotot a „kívánt végállapottá": hogyan
lenne jó önnek? Mi az álma, a kívánsága, a ví-
ziója, a szándéka?
2. A rezonancia törvényének megfelelően ezután a
saját rezgését és a célrezgést kell összhangba
hozni. így elkerüli, hogy a „kívánt végállapo-
tot" a hiány tudatából kiindulva szemlélje.
Hozza tehát magát azonos rezgésbe a céllal
úgy, hogy birtokba veszi ezt a célt. Például mi-
előtt még ideális társ lehetne önből, mentálisan
már annak kell lennie.
120 Kurt Tepperwein
3. Más szóval: a kívánt végállapot így áthelyeződik

a jelenbe. Már nem álom, hanem valóság: MEG-
VAN, amit kívántam - meg van oldva
megtörtént, teljesült. Hiszen hatást csak a je-
lenben lehet kiváltani, csak itt működik a te-
remtés.
4. Ezután helyezze bele magát képzeletben a be-
teljesült állapotba, és élje meg azt. így összeköti
magát a kívánt végállapottal, j ó l érzi m a g á t eb-
ben az állapotban, minden érzékével azonosulni
tud vele. Jól áll önnek, ez az öné.
5. Biztosítsa magát még egyszer arról, hogy ter-
mészetesnek és önhöz tartozónak érzi az álla-
potot. Erezze, hogy így van rendjén. Főként
azonban: érezze érdemesnek magát arra, hogy
MOST kapja meg az állapot teljesülését. M i n d i g
tartsa szem előtt: „Az élet nem adhat olyat,
amit magamtól megtagadok."
6. A kívánt végállapottal való azonosulás révén
szellemileg vegye birtokba azt. A teljesülésben
próbálja ki a különféle helyzeteket, ahogyan az
ember új ruhákat próbál, és ily módon tegye a
kívánt végállapotot az ön szellemi realitásává.
Míg igazán azt nem mondhatja magának: meg-
csináltam!
7. Képzeleti úton illessze be a kívánt végállapotot
a saját idővonalába, és ott rögzítse. A cél felől
nézzen vissza az egyéni idővonal mentén a
MOST-ra és „emlékezzen" úgy, hogy minden, a
teljesüléshez szükséges eseményt előhívott és
előidézett. Lelki szemeivel lássa, mit tett annak

érdekében, hogy megvalósítsa az álmát!
8. Ama hit bizonyosságával, hogy megtörtént,
keltse és tartsa meg az teljesült óhaj energiáját,
míg a teljesülés „meg nem jelenik". Valahány-
szor a teljesülésre gondol („Ugyan mikor
lesz?"), mélyítse el a hit bizonyosságát, teljen
meg a szíve örömmel és hálával, hogy megtör-
tént - és ezt ne csak gondolja, hanem érezze,
érzékelje is.
9. Immáron fel van adva a rendelés, nincs több ten-
nivalónk. Most már csak idő kérdése, mikor
hozza meg az élet azt, amit „megrendeltünk".
A rendelést tehát engedjük el teljes egészében,
egyszerűen felejtsük el, hagyjuk, hogy megtör-
ténjék.
Az igenlés alkalmazása minden öntudatos és célra-

törő ember számára magától értetődő dolog. Az
igenlés a gondolatok, szavak és érzések értelmes össz-
hangjából áll Ha gondolatokat, szavakat és érzése-
ket összhangba hozunk, mágnessé válunk, és gon-
dolataink hatalma már csak arra az egyetlen célra
koncentrálódik.
Ha egyszer siker a jutalma a ráfordított ener-
giánknak, akkor hajlamosak vagyunk föllelkesülni,
ami megint arra sarkall bennünket, hogy azonnal
új célt keressünk magunknak.
Ebből pedig az következik, hogy a sikeres em-
berek állandó sikermámorban élnek. Jó értelemben
ff A urt 1 epperwem
vett hatalomérzet tölti el az embert, ha tudatában

van a teremtő erejének és azt fel is tudja használni.
Az az ember azonban, aki valamit csak egyszer
és csak félszívvel próbál meg, logikus módon nem
ér el sikert, és azonnal fel fogja adni. Azok sorát
fogja szaporítani, akik a közéletben fennen han-
goztatják, hogy ez az egész csak humbug, és úgyse
működik. Az ilyen ember maga sem veszi észre,
hogy tulajdonképpen állítása tökéletes ellenbizo-
nyítékát adja. Meg van győződve arról, hogy nem
működik a dolog, és az élet tökéletesen igazat
adott neki. Tökéletes teremtője a „nem műkö-
dik! "-nek, csak épp a hatások, amiket kivált, ön-
maga ellen irányulnak.
Ebből is az a tanulság, hogy az élet nem ad aján-
dékba semmit.
Ha valaki szegény, és azt kéri, hogy legyen gaz-
dag, ha valaki beteg, és azt kéri, hogy legyen egész-
séges, ha valaki magányos, és egy beteljesítő part-
nerkapcsolatot kér, akkor semmi sem fog történni.
Az élet nem kéreti magát, és egyáltalán nem ér-
dekli, hogy valakinek jól vagy rosszul megy a sora.
Nem könyörületes, nem huny szemet semmi fe-
lett, és nem kivételez. Egyszerűen igazságos.
Az akaratunk szabad, és az élet azt mondja:
„Teremts, amit akarsz. De tarts is ki mellette! És
tanulj, ha nem működik és jobban akarod csinálni.
Annyi kísérletet tehetsz, amennyit csak akarsz,
amennyire szükséged van. Senki sem sürget, senki
sem ítélkezik feletted. Akármit csinálsz, az helyes.
x ici cnmi iWUiU
Egyszerűen a te döntéseden múlik, mit csinálsz!

Ez a te szabad akaratod!"
Ha valami változtatásra szorul az életben, akkor
csak a „teremtő képzelet"-tel változtathatunk: a
kívánságot, a gondolatokat, a víziókat, az álmokat,
a szavakat és a sziklaszilárd hitet hatalmas „ener-
giaköteggé" fogjuk össze, és ezzel bármit elérünk,
amit akarunk.
Az óhaj teljesülésének minősége, mennyisége és
sebessége mindig az „ energiaköteg* nagyságának a
függvénye. Ebből láthatjuk, hogy az élet még azt a
lehetőséget is megadja nekünk, hogy - képletesen
szólva - gyalog, kerékpáron vagy autóval jussunk
célba. Ez is a mi döntésünkön múlik.
Az inspiráció olyan állapot,

melyben a szív és az ész
egy húron pendül.
magasiskolája
A szellemi manifesztáció
univerzális elve
I könyv utolsó oldalai kitekintést adnak a meg-

I jelenítés magasiskolájára. Eddig a teremtő
megjelenítést és képzeletet konkrét teremtő aktus-
ként szemléltük. Hogyan érek el egy bizonyos célt,
hogyan valósítok meg egy bizonyos óhajt? Mit je-
lenítek meg a szabad akaratomból?
A szellemi manifesztáció magasiskolája azon-
ban, ha már folyamatosan hagyjuk megtörténni a
teremtést. Ha teremtő módon cselekszünk, min-
denfajta szándékosságot mellőzve. Ha tevékenyek
vagyunk a semmittevésben. Ha a teremtés folya-
matában VAGYUNK. Ha a IÍTÜNKKEL ha-
tunk és nem azzal, amit teszünk.
Itt már mesterek vagyunk, tehát képesek arra,
hogy az életet a többiek számára is mesterien alakít-
suk.
Ennek feltétele, hogy AZONOSULJAK ön-
magammal, és MEGMARADJAK ebben az ön-
azonosulásban, hogy tudatosítsam, ki vagyok való-
jában, hogy az
120 Kurt Tepperwein
„ÖN-TUDATOMAT"
a legnagyobb mértékben kibontakoztassam:
1. Tudatosítom magamban az „egyetlen erőt"

amely mindent átfogó és mindenható. Az
„egyetlen erő", olyan mint az óceán vize, elkép-
zelhetetlenül hatalmas egy vízcsepp számára.
2. Felismerem, hogy az „egyetlen erő" része va-
gyok: az óceán cseppje vagyok, amely egy kis
időre, mint tajték, kicsapott az óceánból, lát-
szólag elvált tőle. Csepp gyanánt való elválásom
az óceántól azonban illúzió. Én valóban „in-
dividuum", azaz elválaszthatatlan vagyok.
3. Abban a tudatban, hogy én vagyok az „egyetlen
erő", mint csepp, újra az óceánnal való összeol-
vadásra törekszem. És ha cseppként újra elme-
rülök az óceánban, talán „halott" vagyok? A lé-
nyegem, a lelkem nem tűnt el az óceánnal való
eggyé válásban, csupán időleges csepp formá-
mat veszítettem el.
4. Ha tehát szabad folyást engedek a teremtő
erőmnek, akkor újra visszatalálok az óceánba,
akkor magam is óceánként hatok! Újra az
óceán mindenható ereje leszek.
A mestertudatban többé nem létezik hiány, bár

vannak disszonanciák, diszharmóniák, rendezet-
lenségek.
Ezeket célzatos figyelemmel és óvatossággal
kell kezelni, harmóniává és renddé kell alakítani.
A mestertudat folymatosan vizsgálja, hogy az

önakaratban vagy teremtő akaratban jól megalapo-
zott-e a változtatás motívuma. Közben az önakara-
tot nem szabad alárendelni a teremtő akaratnak, a
kettőt összhangba kell hozni egymással. Mesterien
cselekedni mindig azt jelenti, hogy az ember te-
remtéshez méltón cselekszik.
így lesz a hitből megingathatatlan belső bizo-
nyosság, hogy semmiféle gát előtt nem kell meg-
hajolnom.
Teremtő tudatból eredően manifesztálni a kö-
vetkezőt jelenti:
• LETEMBEN diszharmóniát érzékelek. Szere-

tetteljes pillantást vetve rá felmérem, hogy e
helyzetben megvan-e a harmóniára való képes-
ség. így azt is felismerem, hogy nincs semmi
(nem kívánt állapot), amivel meg kell küzde-
nem, csupán a diszharmóniát kell szeretettel
harmóniává változtatnom. Mestertudatommal
felismerem a látszat mögött a lényeget, a poten-
ciálisan harmonikusai a diszharmonikusban.
• Tudatomat és figyelmemet a kívánt végállapotra
koncentrálom, a megteremtendő (viszonylagos)
harmóniára és teljességre.
• Belépek a megteremtendő harmónia és teljesség
energiájába. MESTER-LETEMET rezonanciába
hozom az új, mesteri állapottal.
• Megélem az új minőségű létet, megélem az örö-
met és a hálát, a beteljesülés energiáját érzéke-
lem.
120 Kurt Tepperwein
• A beteljesülés következményeit nemcsak a ma-

gam, hanem mások számára is megélem. Látom,
hogy ez az új állapot minden résztvevő számára
áldást hoz.
• A „beteljesülés bizonyosságában" élek: megtör-
tént, végbement.
• Megvizsgálom, hogy valóban beteljesítő-e, amire
hatást gyakoroltam, hogy tökéletes-e az állapot,
hogy a legjobb-e valamennyi lehetőség közül
• Mindaddig megtartom a „beteljesült óhaj ener-
giáját", ameddig azt nem érzem, hogy készen
vagyok.
• Megélem, hogy MOST megtörtént. Energiaként
már JELEN van, habár még nem látható, még
nem anyagiasuk, illetve nem manifesztálódott.
Alapjában véve már nincs mit csinálnom, csupán
hagynom kell, hogy megtörténjen.
• Az áhított végállapottal való azonosulásból ki-
indulva „emlékezem", hogyan jelenik meg min-
den részletében az előidézett cél. Mi minden
történik, míg szilárd valósággá, ténnyé nem vá-
lik?
• „Látom", hogy mi vezetett a teljesüléshez.
• Megélem, ahogyan elmesélem valakinek, hogyan
vittem véghez ezt a teremtést.
A mesterek -férfiak avagy nők - azok,

akik a szeretet mellett döntenek
minden pillanatban és minden körülmények
• Közben a LÉT rezonanciája által eggyé olvadok

a beteljesüléssel, a céllal.
• Újra és újra belemerülök „a teljesülés bizonyos-
ságának" energiájába, és megtartom azt.
• Belemerülök az örömbe és a hálába, megélem a
teljesülés utáni folytatást.
• Látom, ahogy velem együtt mások is boldogan,
megelégedetten élnek a beteljesülésben.
• Egészen birtokba veszem a beteljesülést, meg-
engedem az életnek, hogy a kinti világban is
megjelenítse.
• Érdemesnek tartom magam arra, hogy MOST
elfogadjam.
• Megteszem odakint, amit esetleg még meg kell
tenni, hálásan élek a beteljesülésben annyiszor
és addig, ameddig csak lehet!
Ne hidd,
hogy csak a cseppből lesz óceán,
az óceán is cséppé lesz.
DZSALÁLADDIN RÚMI
Soha ne ítélj!
A következő történet a kínai hagyományból

származik. Lao-ce állítólag nagyon kedvelte.
Élt egyszer egy faluban egy öregember. Nagyon

szegény volt, de még a királyok is irigyelték, mert
volt egy csodaszép fehér lova. A királyok hatalmas
összegeket ígértek a lováért, de ő sohasem adta el.
Egy reggel eltűnt az istállóból a ló. Az egész fa-
lu összeszaladt a hírére, és az emberek azt mond-
ták: „Te buta öreg! Mindig is tudtuk, hogy egy nap
ellopják a lovadat. Jobb lett volna, ha eladod. Mi-
csoda szerencsétlenség!" Az öregember azonban
így szólt: „Ne túlozzatok. A ló nincs az istállóban
- ennyi az egész. Ez a tény. Minden más csak íté-
let. Hogy ez szerencsétlenség-e vagy áldás, nem
tudom, mert nem tudom, mi jön ezután."
Az emberek kinevették az öreget. Tudták min-
dig, hogy egy kicsit bolond. De tizenöt nap múlva
visszatért a ló. Nem lopták el, hanem elbitangolt a
vadonba. Ráadásul tizenkét vadlovat is magával
hozott. Az emberek újra összegyűltek, és azt
A mondták: „Igazad van, öreg, ez valóban áldásnak
bizonyult." Az öreg azonban így felelt: „Már

megint túl messzire mentek. A ló visszatért - eny-
nyi az egész. Ha csak egyetlen szót olvastok el a
mondatból - hogyan ítélhetitek meg az egész
könyvet?"
Az öregember egyetlen fia elkezdte betörni a
vadlovakat. De már egy hét után leesett valamelyik-
ről, és eltörte a lábát. Megint csak összeszaladtak az
emberek, és megint ítéletet mondtak róla: „Igazad
volt, öreg, a lovad eltűnése szerencsétlenség volt.
Az egyetlen fiad most nem tud lábra állni, pedig ő
volt öregkorod támasza. Most szegényebb vagy,
mint valaha." Az öreg így válaszolt: „Az ítéletek
megszállottjai vagytok. A fiam eltörte a lábát - eny-
nyi az egész. Senki sem tudja megmondani, hogy ez
szerencsétlenség-e vagy áldás. Az élet pillanatokban
jelentkezik, többet sohasem láttok belőle."
Történt aztán, hogy az ország háborúzni kez-
dett. A faluból valamennyi fiatal férfit behívták a
frontra, csak az öregember fia maradt otthon a tö-
rött lábával. Az egész falu jajveszékelt, mert tudták,
hogy ebben a háborúban nem lehet győzni, és hogy
a legtöbb fiatalember nem fog hazatérni. Az embe-
rek elmentek az öreghez, és azt mondták: „Igazad
volt, fiad lábtörése áldásnak bizonyult." Az öreg
pedig így felelt: „Nem hagytok fel az ítélkezéssel. A
ti fiaitokat behívták katonának, az enyémet pedig
nem - ennyi az egész. Csak az Egész tudja, hogy ez
áldás-e vagy szerencsétlenség."
R Ö V I D E N S Z Ó L V A : S O H A N E ÍTÉLJ!
Az illúzióból a valóságba
I llúzió azt hinni, hogy a világ illúzió. Csupán ar-

ról van szó, hogy nem az, aminek látszik, és
hogy a látszat mögött bújik meg a valóság. Csak ez a
valóság létezik, és minden, ami van, ennek a való-
ságnak a megjelenési formája. Az illúzió a valóság
inkarnációja. Nézd az illúziót, és látod a valóságot!,
azaz, merülj le a valódi lét világába.
Mihelyt olyan illúzióban élünk, amely már nem
közvetlenül a valóságból ered, szenvedni kezdünk,
mert túlságosan eltávolodtunk a valóságunktól. S
ez arra figyelmeztet, hogy térjünk vissza újra az
eredeti játékhoz.
A valóságban nem manifesztálódott, örök eg-
zisztencia vagyunk, amely puszta, tulajdonságok
. nélküli létként jelenik meg. Ez a tulajdonságok
. nélküli lét teremt magának minden inkarnációban
az addigi tapasztalatából és környezetének jellegé-
ből személyiséget. Közben azonosulással olyan tu-
lajdonságokat vesz fel, melyek segítségére lehetnek
az úton, amelyen a saját teljességét megtapasztalja.
A felvett személyiség nyomja rá bélyegét a min-
denkori eszközre, a testre, ez ad neki kinézetet,

egészségi állapotot és magatartást.
Az önmagunkhoz vezető utat járjuk, de szem elől
tévesztettük önmagunkat. Elfelejtettük, hogy ön-
magunkat keressük, és pótcélokat tűztünk ki he-
lyette. Kétségbeesetten keressük az örömet, a bol-
dogságot és a beteljesülést. Csakhogy már régen az
ego illúziójával azonosultunk, ebbe kapaszkodunk,
mert úgy hisszük, itt találjuk meg, amit keresünk.
Am tulajdonképpen ez az illúzió.
Ennek a világnak minden problémája az ego il-
lúziójából ered. Csak egy egónak vannak problémái,
az igazi én nem ismeri a problémákat. Azonosulá-
sunk folytán ez az ego határozza meg a sorsunkat
is, a sikereinket, az életkörülményeinket.
Amint felismerjük, hogy az ego illúziójában,
való élet sohasem hoz beteljesülést, csak mindig
szenvedést eredményez, vissza kell térnünk igazi
énünk valóságába. Csak ott találhatunk beteljesü-
lésre, csak ott uralkodik bőség, üdvösség, tökéle-
tesség, csak ott van igazi élet.
így hát itt az idő, hogy felébredjünk az illúzió-
ból és felismerjük, hogy már célba értünk. Hogy
mindig is ott voltunk a célban, hogy mi magunk
vagyunk a cél. A kereső és a keresett egy és ugyan-
az. Ha a megérkezettség tudatában élünk, rájö-
vünk, hogy már örök időktől fogva megérkeztünk.
Csak az illúzióval való azonosulás választ el ben-
nünket attólj hogy gazdagságban éljünk, ez választ el
bennünket a tulajdonképpeni életünktől. Minden
hiány, minden betegség, minden baj az ego illúzió-
120 Kurt Tepperwein
jának egy része. H a g y j u n k föl azzal, hogy az egó-

val azonosulunk, fejezzük be a szenvedést, hogy az
élet elkezdődhessék a valóságban.
NINCS RÁ ÜRÜGY, MIÉRT BÜNTETNÉNK

TOVÁBBRA IS MAGUNKAT AZZAL, HOGY
AZ EGO ILLÚZIÓJÁBAN ÉLÜNK, ÉS EZZEL
HIÁNYT ÉS SZENVEDÉST OKOZUNK.
MUTATKOZZON MEG ÖN IS - MESTER-
MIVOLTÁBAN!
Ezzel együtt jár az összes tevékenységünk sikeres-

sége, az, hogy magunk leszünk a siker. Hiszen tel-
jesen mindegy, hogy az egészségünkről, a partner-
kapcsolatunkról, a szakmai vagy lelki fejlődésünk-
ről van-e szó, mindannyian sikeresek akarunk len-
ni. Ám hogy ez sikerüljön, optimalizálni kell a tu-
datunkat, az állandó siker csak így válik lehetsé-
gessé.
Erre is érvényes a megállapítás: az élet mesteri
remeklése a tudatban megy végbe, nem a körülmé-
nyekben. A körülmények csak akkor vágnak össze
harmonikusan, ha a tudatunkban összehangolód-
tunk. Ha a tudatunkban megteremtettünk vala-
mely kívánt végállapotot, és az életnek engedé-
lyezzük, hogy megjelenítse azt, hogy manifesztá-
lódjon.
A valóságban minden nagyon egyszerű. De csak a
valóságban az - az illúzióban ezzel szemben min-
den bonyolult, átláthatatlan, zűrzavaros, itt hiány-
zik az útmutatás.
Az élet játék, és a különböző mértékei (boldog-

ság, beteljesülés, egészség, pénz, tulajdon, hatalom
stb.) mutatják, mennyire sikeresen játsszuk ezt a
játékot.
Sajnos még mindig csak kevés ember tűz ki po-
zitív célokat magának, melyeket azután konzek-
vensen követ. Ezért olyan fontos, hogy pontosan
megválaszoljuk az életcélunkat és a megfelelő, biz-
tonságos odavezető utat firtató kérdéseket.
KÉSZEN ÁLL ARRA,

HOGY MOST RÁLÉPJEN A SAJÁT ÚTJÁRA?
Teremtő tudatom:
VAGYOK
V ALÓDI ÉN gyanánt az össztudat informá-

ciós mezejével is egységet képezek. Vala-
mennyi információ a rendelkezésemre áll, és felis-
merem, mire irányítsam a tudatomat. Minden kér-
désre megismerem a választ, minden problémára a
megoldást. Az információk, tudás és felismerések
abszolút gazdagsága vesz körül. Bármikor kérdé-
sem támad, csak tudatosítanom kell, és választ ad
rá az élet. És felismerem, hogy bennem van a világ
összes tudása, még az is, ami nem került kinyilat-
koztatásra. Bennem vár örök időktől fogva arra,
hogy egy feleszmélt tudat észrevegye.
Már csak csendes és hálás szemlélője vagyok a
létnek, hálával élem meg, ami történik. Bármikor
párbeszédet kezdhetek az életemmel és a léttel,
kérdéseket tehetek fel, vezetést, döntést vagy jelet
kérhetek tőle. És minél inkább megnyílok, minél
inkább VALÓDI ÉN leszek, annál gyorsabban
reagál az élet, mígnem már akkor tudatosul ben-
nem a válasz, mielőtt még a kérdést feltehetném.
Ha aztán már teljesen VALÓDI ÉN vagyok, nincs
szükségem többé válaszokra, mert a kérdések el-

tűnnek. Eltűnik az ítélkezés, észlelés lesz belőle.
Eltűnik az ellentét, és egységgé lesz, résszé, s az
egy csak vele lesz egész. A külső már csak az
egyébként láthatatlan belsőnek a tükre, és így újra
csak az egésznek a része. És felismerem magamban
az örökkévalót és magamat, mint az örökkévalóság
részét, mint részt és mint egészet. Az élet már
csak „lelkesedés", a létnek szóló szerelmi vallomás,
tiszta öröm.
Annak a folytonos tudatában élek, hogy min-
den, ami van, a javamra válik. Minden csak szol-
gálni és segíteni akar nekem, minden értem van. És
velem már nem történhet semmi, mert VAGYOK,
mindig is voltam és mindig is leszek, és nincs a vi-
lágon olyan hatalom, amely ezen változtathatna.
Többé nem is veszíthetek el semmit, mert már
semmim sincs. Mindent kölcsönkaptam az élettől,
és addig áll a rendelkezésemre, ameddig szüksé-
gem van rá. Ha megfosztanak tőle, az csak annak a
jele, hogy már nincs rá szükségem, így hát elenge-
dem, hogy azt fogadhassam el, amire éppen szük-
ségem van. És mindig minden itt van, épp az, ami
kell és épp a megfelelő időben.
Beágyazódtam az élet védett rejtekébe, és az
élet általam történik meg. Felismertem, hogy lé-
nyegem azonos az egyetlen erővel, ebből az egy-
ségből kiindulva élek és cselekszem. Felhagytam a
keresgéléssel, mert megtaláltam önmagamat, és ez-
zel célba értem. Az örömtől hagyom vezettetni
Kurt Tepperwein
magam, kitöltöm a pillanatot, és harmonikusan

élek a mindent átható világosságban. Saját menny-
országomban pihenek - puszta lét vagyok. Sem-
mim sincs, de minden vagyok.
Finálé:
Az EGO-tól az IGAZI
ÉN-ig
inden, mint lehetőség, már adva van. Önnek

• csak „megnyilatkozásra kell bírnia"! Még a
megvilágosodás sem cél, csupán kezdet. Minden,
amiről úgy gondolja, hogy az ön alkotórésze, való-
jában csak elválasztja önmagától. A cél az, hogy
valamiből minden vagy semmi - hogy cseppből
óceán legyen.
A „ tökéletesnek lenni" jelentése tökéletesen LEN-
NI! Ön mindent elérhet az életben. Gazdag,
hatalmas, tekintélyes, irigyelt ember lehet, de ha
IGAZI ÖNMAGÁT elmulasztja megtalálni,
semmit nem ért el. Minden akarás elválaszt attól,
amit akarok. A tanulás ezzel szemben azt jelenti,
hogy „egyre inkább emlékezem a valóságra".
A legnagyobb mentális és szellemi öncsalás így
hangzik: „Én önmagam átformálásában már jó
messzire jutottam." Gyakran tapasztalható ego-
őrületről van szó. Ha valahol valaki szenved, keres,
akar, kíván, törekszik, akkor ott az ego is benne
van a játékban. Hagyja az értelmét belesüppedni a
semmibe, és máris célba ér. Minden, ami kimond-
120 Kurt Tepperwein
ható, hamis lehet. Lépjen be a „pillanat ajtaján", és

érkezzen meg a jelenbe!
Álljon készen a MOST örök premierjére. A leg-
fontosabb, amit tehet, hogy felhagy a tevéssel!
Minden „ hovákérdés csak eltéríti az igazi énjétől
Amint azon fáradozik, hogy eljusson valahová,
máris eltávolodott a céltól. Nincs út arra, hogy el-
jusson oda, ahol van. Ismerje fel, hogy nincs semmi,
amin túl kellene jutni, és amit el kellene érni.
A megvalósult visszanyerte igazi természetének
tudatát, és újra az örök ősállapotban leledzik. Az
embert nem világosítja meg semmi, az ember meg-
világosult, hirtelen emlékezni kezd a megvilágoso-
dására. A „ szellemi születés" azt jelenti, hogy az em-
ber elengedi addigi identitását, és ráébred valódi
identitására.
Minden addigi esemény csupán előkészület a va-
lódi életre. A kereső és a keresett egy és ugyanaz.
Az, amit realitásnak nevezünk, csupán a valóság
egy kis szelete. Térjen hát „be-látásra". Az ember
csak beszél, mert az igazi nyelvnek már nincs bir-
tokában. Tanuljon meg épp ezért valamit mondani
beszéd közben!
Élvezze úgy az élet eseményeit, akár a zenét.
A szellemi út csupán illúzió, mentális játszadozás.
Ha el akarja érni Istent, el kell engednie őt. Amint
megérkezik önmagához, célba ért. A beteljesülés az
újjászületés körforgásának a vége.
A valódi spontán cselekvés a semmiből fakad.
Ahhoz, hogy valóban szabad legyen, mindent el kell
eresztenie, még a szabadság, a megvilágosulás, a tel-
jesség iránti vágyát is beleértve. Akkor kezdődik az

igazi szabadság, ha már senki sincs jelen. Ha visz-
szatér az idő őseredetéhez, akkor a semmiben ta-
lálja magát - és ezzel hazaérkezik Nincs többé
semmi valami és valaki.
Üres lap gyanánt hever ön előtt a „jövő illúzió-
ja", és arra vár, hogy valamivel kitöltse - értelem-
mel, az egóval, a személyiségével vagy a valódi én-
jével, a valódi létével. Vagy pedig, hogy ne jegyez-
zen föl rá semmit, hanem térjen haza a semmibe,
az egyedüli valóságba.
Döntsön egy új élet
mellett!
A kezdetet mindig egy döntés adja meg.

belül valószínűleg már döntött, mert
ben nem tartaná a kezében ezt a könyvet.
És ön
külön-
Valami
azt súgja önnek: „Most már szűknek érzem az éle-
temet, pedig még nem lehet az."
Nos, itt a nagyszerű lehetőség arra, hogy egé-
szen új életet kezdjen - a SAJÁT életét, itt az esé-
lye annak, hogy „önmaga" mellett döntsön.
Megér-e önnek ez a fordulat egy egész hétvé-
gét, talán egy egész szabadságot - tehát azt az időt,
amikor teljesen magának szentelheti magát? Szakít-
son időt (és energiát) erre a „kvantumugrásra".
Mennyit ér meg önnek egy új élet? U g y a n a n n y i t
kell most időben és energiában önmagába invesz-
tálnia.
Vegye először a sorsát, az életrajzában beállt
változást. Tűnődjön el rajta: mit írna az életrajz-
íróm életem mostani fordulatáról? Vigye magával
azt, ami az eddigi sorsában tetszett önnek, ami pe-
dig nem tetszett, azon változtasson most: elenged-
ni, megőrizni, megújítani - íme, a teremtés hármas
hangzata.
Aztán válassza ki a testét az eredeti elgondolás

szerinti valóságában, és tudatosítsa, hogyan néz ki,
mire képes ez a test. Válasszon magának hozzá új
egészséget is, tudatosítsa, hogy milyenek a fogai,
az emésztése, az ereje és a mozdulatai. Ugye mi-
lyen jó érzés járja át a testét?
Most válassza ki a partnerét. Előzetesen tudato-
sítsa magában, hogy ön mától fogva milyen társ:
én hogyan viselkedem mint partner? És kit válasz-
tok? Milyen tulajdonságai vannak az illetőnek?
Új személyiséget is válasszon magának. Tudato-
sítsa az új személyiség tulajdonságait. Azt, aho-
gyan viselkedik.
Most döntsön a foglalkozása mint hivatás mel-
lett: egyetemen fogok tanulni? Mi akarok lenni?
Milyen úton-módon akarom elérni?
Próbálja ki a beteljesülést, és gondosan vizsgálja
meg, vajon valóban ez teljesíti-e be önt. Vajon
megfelel-e az ön feladatának, az ön útjának.
Aztán teljes tudatossággal válassza meg az élet-
feladatát, életének értelmét és tartalmát: tudatosan
döntsön az út és az egyes lépések mellett, aho-
gyan ezt a feladatot teljesíteni fogja.
Most arról döntsön, milyen tudatban akarja az
útját járni. Mennyire magasrendű, mennyire tág,
milyen tiszta ez a tudat? Mennyire átfogó és szere-
tetteljes? Milyen fokra jutott önben a mindennel
való egység tudata? Ismerje fel mindenben a Leg-
magasabb rendű Tudatot, és ennek megfelelően vi-
selkedjék.
120 Kurt Tepperwein
Ezután döntsön a lakóhelye mellett. Melyik vá-

rost, melyik helységet választom? És ott hol fogok
lakni? Házat választok vagy lakást - és az hogyan
néz ki? Hogy van berendezve?
Majd tudatosan válassza ki a kedvteléseit: ho-
gyan töltöm a szabadidőmet? És kivel? Merüljön
el minden hobbijában, és gondosan vizsgálja meg,
vajon valóban az öné-e. Hogy öné-e az a hobbi?
Ezután alaposan vegye sorra, vajon létének
minden része összhangban van-e. Hogy ön ilyen-e,
vagy hogy valamely aspektusán nagyobb változta-
tást kell-e végrehajtania.
Ezután lépjen be új emberként az „új életbe",
éljen tudatosan mint VALÓDI ÉN az ITT-ben és
aMOST-ban!
Mindenki megakarja javítani a világot,

és mindenki meg is tudná,
csak önmagán kellene kezdenie.
A helyes úton járok.
.ha újra és újra áttekintem és megvizsgálom az

életemet, mi az, amin változtatni kell
.ha újra és újra csendességbe merülök, hogy tisz-
tába jöjjek a lelkemmel, és élesítsem a lényegre
irányuló látásomat.
.ha felismerem, nem az a fontos, hogy milyen he-
lyen állok az életben, csak az, hogy hogyan töl-
töm ki azt a helyet.
.ha minden embernek megengedem, hogy olyan
legyen, mint amilyen, és már előre mindent
megbocsátok neki, akármit fog tenni,
.ha felismerem, hogy senki sem bosszanthat, sér-
tegethet, bánthat, csalhat meg engem, csak én
magam, és hogy ezt bármikor abbahagyhatom,
.ha minden emberben felismerem és tisztelem a
látszat mögötti valóságot, a megtestesült isten-
séget.
.ha felebaráti szolgálattá teszem az életemet, és
anélkül, hogy beleavatkoznék vagy nagy hűhót
csapnék körülötte, a közt szolgálom,
.ha már nem azonosítom magamat azzal a sze-
reppel, amit itt, ezen a világon játszom, hanem a
120 Kurt Tepperwein
vezetést átadom a „valódi énemnek", és ennek

tökéletességét egyre inkább kifejezésre juttatom
az életemben.
.ha a nagy mesterektől ránk hagyományozott
élettörvényeket felismerem és tiszteletben tar-
tom, és ezzel átveszem szellemi örökségemet,
.ha a testemet mint Isten templomát tisztán tar-
tom, minden tevékenységet szentnek tekintek,
és így az egész életem imává lesz.
•ha felismerem, hogy én magam idézem elő a
sorsomat, és hogy Isten azt akarja, hogy egész-
séges és boldog legyek.
.ha felismerem, hogy nem a bűneinkért bűnhő-
dünk, hanem a bűneink büntetnek meg ben-
nünket, és hogy nincs meg nem érdemelt bol-
dogság és meg nem érdemelt szenvedés, hanem
csak ok van és hatás.
,.ha minden betegségben felismerem a társat, aki
segít megérteni, hol zavartam meg a rendet, ha
ezt a felszólítást hálásan arra használom, hogy
újra helyreállítsam a rendet, és a további beteg-
séget a felemelt tudatom által fölöslegessé te-
szem.
..ha felismerem, hogy az ember a teremtésben va-
ló közreműködésre hivatott, és ha Istent tuda-
tosan hatni hagyom magamon keresztül.
...ha a figyelmemet egyre inkább befelé, az örök
értékekre irányítom, a szaporításukra törek-
szem, és egyúttal minden külső dolgot eleresz-
tek magamtól.
.. .ha felismerem, hogy a halál teszi fel az életre a

koronát, és hogy kezemben a könnyű halál lehe-
tősége, ha előtte minden külső dolgot eleresz-
tek.
.. .ha tudom, hogy valójában pusztán tudat vagyok,
ezért hát meg sem születhetek és meg sem hal-
hatok. Milyen haláltól félhetnék hát?
...ha felismerem, hogy az, amit életnek nevezünk,
csupán az öröklétem egy napja.
...ha mindennap úgy élek, mintha az lenne az
utolsó napom, és minden percben készen állok
arra, hogy eltávozzam.
...ha a külső ügyeimet is úgy rendezem el, hogy a
távozásom ne okozzon túl sok problémát a
többieknek.
...ha felismerem, hogy még maga a halál sem baj,
és mindent higgadtan tudomásul veszek, ami a
halálnál kisebb dolog.
...ha felismerem, hogy a következő életre való föl-
készülés legjobb módja, ha ezt az életet valóban
élem, és kitöltőm a pillanatot.
.. .ha már ébredéskor minden napot Istennek szen-
telek.
...ha mindazt, amit már jónak és helyesnek ismer-
tem föl, naponta élem a gyakorlatban, ahelyett
hogy csak megcsodálnám.
Ki Az élelművészet tanulható. A f i g y e l e m , az e m l é k e z é s és
a lét határozzák m e g ennek a t a n u l á s i f o l y a m a t n a k a
lépcsőfokait, m e l y k é p e s s é t e s z m i n k e t arra, h o g y
túllépjünk az értelmen, és b e l é p j ü n k a tudat h a t á r t a -
[ L lanságába. A híres terapeuta, Kürt T e p p e r w e i n ar-
ra szólítja fel az olvasót, hogy az élet ú t j a k é n t •
értelmezze a tudatot, m e l y e n m i n d i g j á r n i k e l l .
Könyvében felfedi az intelligencia, a g a z d a g s á g
és a tökéletes egészség titkát. M e d i t á c i ó s g y a k o r - I
A latokat mutat be, és f e l v o n u l t a t j a az é r z é k e l é s
edzésének módszereit, m e l y e k f o k o z z á k a z á t - l
élés áramát, így az e m b e r v é g ü l t ú l n ő ön-
és belemerül a mindent á t f o g ó Ja
csodav akinek életvezetési tanácsadóit

Kürt Tepperwein t e r m é s z e t g y ó g y á s z ,
számos nyelvre lefordították. Magyarul a M-érték kiadó gondozásában!
eddig megjelentek a Szellemi öngyógyítás, a Testünk üzenetei és a Sav-\
talanítás c. könyvei.
ISBN 963 7304 20 7

» u
e
£ ^ MÉRTÉK KIADÓ
P P e r w e I
M A TUDATOSSÁG, MWT A B E S M Í S ÚTJA

Adoc - Tips - A Knyvrl A Szerzrl

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Adoc - Tips - A Knyvrl A Szerzrl

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A könyvről

Az emberi szellem képes rá, hogy csodákat vigyen

Dr. Kurt Tepperwein professzor 1932-ben született

A teremtő képzelet csodái

C o p y r i g h t © 2003 by W i l h e l m Goldmann Verlag a division of

H u n g á r i á n translation © R ó n a s z e g i Eva, 2005

ISBN 963 7304 20 7

M - é r t é k Kiadó Kft., Budapest, 2005

Bevezetés: Élj a mában! 13

A teremtő képzelet törvénye 37

A teremtő képzelet gyakorlata 77

A teremtő képzelet területei 98

A teremtő képzelet magasiskolája 157

Döntsön egy új élet mellett! 176

M indnyájunknak megvan a magunk sorsa, me-

meg a problémáinkat, teljesítsük a kívánságainkat,

Tudatosítsa magában: ön szabadon meghatároz-

Évezredekkel ezelőtt az emberek nomádok vol-

A SAJÁT JÖVŐJE EGYEDÜL AZ ÖNÉ.

növekvő bizonytalanság, zűrzavar és irány-

Az illúzió magva pedig az, hogy a legtöbb em-

képes minden élethelyzeten úrrá lenni, és bízik ön-

TOSABBAK leszünk, és ez az önismeret bizton-

jét, meghallja a belső hangot, és megtudja az igaz-

Tűnődjön el rajta, mit jelent az ön számára, ha

• Több öröme lesz az életben?

Az önbizalom az élet alapköve.

A mikor az életünket kézbe vesszük és tudato-

dúlva tudom megtenni a szükséges lépéseket. A

Ameddig csak azt nézi, mi hiányzik, elégedetlen-

MÁTÓL BÁRMIBE KEZD, AZT SIKERREL

Ne gondolkozzon többé „nehézségekben", csupán

szellemi törvényekkel, hogyan éljek gyakorlatban a

A lehetetlent kell megpróbálni ahhoz,

A z élet olyan, mint egy film, és a legtöbb em-

játsszák. Azon múlik a dolog, hogy mindennek a

Az ön ideálja, víziója az ön igazsága és valósága,

KÉPES-E MÁR TUDATOSAN JÁTSZANI AZ

Legyen tudatos, azonosuljon a következő kijelen-

• Az „élet játéka" örömömre szolgál. Mostantól

jem meg az élet kalandját és valóban élvezzem,

sabb rendű tudattal való egységben legyőzhetet-

• Minden bölcsesség és valamennyi kérdésre a vá-

Tökéletes, halhatatlan tudat vagyok, a Legmaga-

Lehet, hogy ön még nincs összhangban valameny-

EBBEN A JÁTÉKBAN ÖN CSAK NYERHET.

Ha eldöntötte, hogy ezt a játékot játssza, akkor

Kérem, gondolkodjék el a következőkön:

• Milyen következtetések vonhatók le ezekből a

Egy tanár vagy könyv az ön életében csupán útmu-

AZ ÚTMUTATÓ UGYAN MEGBÍZHATÓAN

A legtöbb ember nem él valóságosan, csak ál-

magatartásminták, később az elméletek, világképek

véletlent; találkozásokat és eseményeket „történ-

levelet, melyet olyan embertől kap, akiről már ré-

Nem szabad a sikert hajszolni

V alamennyien teremtők vagyunk, akár a tuda-

képek, melyek formát öltenek, formát képeznek, és

A teremtő manifesztáció felhasználásával azon-

ezért rajta kell lennünk, hogy újra visszaszerezzük

Teremtsen magának beteljesítő jövőt,

M inden először a tudatban játszódik le, mie-

móniák, így tehát ilyen lesz az élet is, amelyet tu-