GONDOLATOK AZ ŐSI MAGYAR ÍRÁS MAI HASZNÁLATÁRÓL

Először is tisztázni szeretném a különbséget a rovás és az írás között. Az írás írószerszámmal történik,
puhább hordozóra. A rovás a betűk fába faragása késsel, a vésés, a betűk kőbe vésése vésővel. Tehát a
rovásírás fogalom nem helyes, mivel a rótt jelrendszer papírra másolását jelenti, amelynek nincs értelme.
Különbséget teszünk írott és rótt, illetve vésett betűk között. Az ősi írásunknak is van írott-eredeti alakja és
rótt, vésett alakja.

Őseink nagyon leleményesen éltek írásuk használatával is.

Írtak jobbról balra, majd a következő sorban balról jobbra, majd megint jobbról és megint balról…
(ökörszántás)
Írtak föntről lefelé, ha úgy volt hely pl. sírokon, a keskeny adottságok miatt, de írtak keresztbe és körbe is
pl. kövekre.
Tanuljunk tehát tőlük Őseinktől: nem érdemes makacsul ragaszkodni a jobbról balra irányhoz és a későbbi,
szálkás betűkhöz.

Az ősi magyar írás mai tanításában célszerűbbnek tartjuk a balról jobbra haladást, mert:
didaktikai szempontból lényeges a későbbi iskolai írásirány miatt.

A következő tényezők is igazolják ennek a javaslatnak a létjogosultságát:

- Vannak olyan emlékek, amelyek balról jobbra íródtak

- Az ősi írás: írás, nem rovás, nem vésés, azok primitívebb technikák.
- A füzetek és könyvek jobbról balra nyílnak
- A mai emberek túlnyomó többsége jobb kezes.
- Jobbról balra írva kezünkkel eltakarjuk az írásunkat és elmaszatoljuk.

Előbb volt az írás, később lett a rovás. Az őseink először még fémeszközök híján, homokba bottal, kézzel,
bőrre, nyírfakéregre földfestékkel, vérrel, barlangfalra szénnel, földkrétával, stb. festettek, rajzoltak, írtak.
Ekkor a betűk még eredeti formájukban voltak jelen. (gömbölyded formák is)
Később a technikai adottságok (fém és egyéb szerszámok megjelenése) fába rovás, kőbe vésés miatt a betűk
torzultak, irányuk változott éppen igazodva az írás matériájához.
Róni, vésni alkalmasabb jobbról balra, mert a többség jobb kezes, a vésőt a bal kezében tartja és
természetesen nem a saját hasa felé, hanem ebből adódóan picit ferdén, ezért az eredeti gömbölyű formák
szögletessé és ferdévé változtak.

Meg kell értenünk, hogy az ősi írás torzult, a vésések miatt túlszaladt, elszálkásodott. Az ilyen
betűkészletek sajnos már nem minden esetben hordozzák az eredeti ősi jelképek üzeneteit, hiszen torzulásuk
olyan mértékű, hogy pl. egy körből rombuszt, egy pontból keresztet, egy csigavonalból ferde egyeneseket
eredményez.

Ősibb jelsor.

Torzult jelsor
Ezzel a ragaszkodással (a későbbi torzult jelekhez) nem segítjük elő az ősi jelképrendszerünk
megértését, hiszen viszonylag kevesen jönnek rá, hogy egy rombusz mögött kört kellene sejtenünk, vagy
egy látszólag értelmetlen cikk-cakk mögött hullámvonal, csigavonal rejtőzik, egy ferde létra pedig egyszerű
négyzetet takar.

Amennyiben hagyományőrzőként műveljük a rovást, vagyis botra stb.. rovunk, a jelek természetesen
szálkássá változnak majd. Ebben az esetben javasolt a jobbról balra irány megtartása is, de a rovónak is
tisztában kell lennie az eredeti jelsorral.

Az ősmagyar vallás és a táltos papjaink üldözésekor a Kárpát-medencében szinte az összes írott (papiruszra,
bőrre, nyírfakéregre stb.) anyagot megsemmisítették, a többi nem hozzáférhető. A rovásbotokat elégették, a
kövek maradtak, melyek vésett betűi tanúként állnak és méltán gondolhatnánk-, ha csak ezekre a forrásokra
támaszkodunk-, hogy írásunk szálkás ferde betűkből állt, melyet jobbról balra véstek.

Az összes ősi írás egyetlen tőről fakad. Egy fejlett kultúra égi jelei, pl:

Föld jele (f betű): a megjelölt bolygó:

Űr jele (ű betű): ami a Földön kívül van:

Lyuk jele (ly betű): fekete lyuk:

Nap jele:

Ős jele:

Felmerül az emberben a gondolat, hogy ilyen megközelítésből csak olyanok láthatják a Földet, akik az űrből
nézik, illetve tudják, hogy a Föld gömbölyű…

Égi tanítóink (Őseink) jeleket hoztak nekünk. Jeleket, melyek magukért beszélnek, jeleket, melyeknek
nem iránya, hanem üzenete fontos, melyek mindegyike egy-egy tanítást hordoz számunkra, jeleket, melyek
magyarul érthetőek!!! Ezen több tízezer éves jelek bolygónkon több helyen használatban voltak,
kiegészültek és változtak.
A mai latin betűkészlet új keletű és sajnos nem illik anyanyelvünkre. Fontos tehát, hogy gyermekeink
még óvodás korban megtanulják ősi jeleinket, amelyek tökéletes logikai rendszert alkotnak
anyanyelvünkkel, ezzel emelve önértékelésüket, építve memóriájukat, átalakítva gondolkodásukat egy
szeretetközpontú látásmóddá, fejlesztve logikai képességüket, hogy szellemük megnyíljon egy egyetemes
világmindenségről alkotott tudás felé, hitük pedig erősödjék őseinkben, és a Teremtőben.

Törekedjünk tehát ősi írásjeleink legősibb formájának megismerésére, melyet még minden torzulástól
mentesen egyszerűen értelmezhetünk!

Gábor Emese