A középkori európai gazdaság a IX. és a XII.

század között rohamos

fejlődésen ment keresztül,amit a más népektől bevett,vagy újonnan
feltalált,új mezőgazdasági eszközök és technikák tettek
lehetővé.Ezeknek a fejlődéseknek köszönhetően tudott Európa belépni
a fejlett feudalizmus korába(X.századtól).
A gazdasági és technológiai újítások a IX. században Nyugat
Európából indultak,és lassan terjedtek el a kontinensen,nagybirtokosi
uradalomról nagybirtokos uradalomra.
A középkori gazdaság alapja a földesúri nagybirtok volt.A nagybirtok
az a terület,amelynek földjei a nagybirtokos
tulajdonában,lakói(pl.jobbágyok) pedig fennhatósága alatt vannak.A
birtok földjeinek egy részén a földesúr
gazdálkodott(allódium/majorság),más részén pedig a
jobbágyok(jobbágytelek).A földeket eleinte vad talajváltó
módszerrel,kimerülésig művelték.Ez a földművelési forma viszont
csak a földnek egy kis részét tudta használni,és ugyanazt a földet csak
több tíz év után lehetett újra megművelni.A vad talajváltó módszert
először a kétnyomásos,majd a háromnyomásos földművelés
váltotta,amik hosszútávon sokkal több hozamot hoztak a
földesúrnak,mivel nem kimerülésig volt kitermelve a föld,hanem egy
részét mindig üresen,ugaron hagyták,és így a föld egy része mindig
használható maradt.Az új földművelésformákkal párhuzamosan
alakultak ki új mezőgazdasági technikák és eszközök,amik tovább
növelték a föld hozamát.Például a nehézeke,aminek a segítségével a
szűzföld is feltörhető lett,ezzel növelve a termőterületet,vagy a
szügyhám és a patkó,ami az igatolás hasznát növelte.A
mezőgazdaságnak továbbra még az is kedvezett,hogy az éghajlat
melegedni kezdett,ezzel meghosszabbítva a termőidőszakot.
A gazdaság ekkora mértékű fejlődése később rengeteg társadalmi és
természeti változást is hozott,például a szabadon költözködő
jobbágyság kialakulása,vagy a nagy népesség elhelyezésére indult
városépítések,erdőirtások,és mocsárlecsapolások.