A magyar társadalom Szent István király korában (1000/1001-1038) egy teljes

átalakuláson ment keresztül,ami a törzsi szervezetből,a feudális

berendezkedésbe történt.
Szent István idején a társadalom két fő csoportra osztható,szolgákra,és
szabadokra. A szolgák fölött uruk rendelkezett,viszont különböztek az ókori
rabszolgáktól,mivel személyként tekintettek rájuk.A másik csoport a szabadok
voltak,ők a törvény által adott korlátozások elfogadása mellett szabadon
rendelkeztek sorsukról. A szabadok csoportja három kisebb rétegre osztható fel.
A legvagyonosabb réteget uraknak nevezzük. Ezt a réteget a
főpapok,főemberek,a királyi család tagjai és az újonnan megalakult ispánságok
ispánjai alkották,és még ebbe a rétegbe tagozódtak be az Istvánt támogató
külföldi lovagok(pl.:Gizella német származású királyné lovagjai,akik egy
nagyon fontos katonai támasza voltak a királynak),továbbá az új rendszert
elfogadó törzsi arisztokrácia tagjai.A középső réteget vitézeknek nevezzük, ebbe
a rétegbe a katonáskodó életmódot folytató, kisebb vagyonú emberek
tartoztak.A szabad rétegek legalján pedig a nincstelenek álltak.Később a
szabadok csoportja egy újabb réteggel bővült,a vendégekkel(hospesek).Ők
főként német betelepülők voltak,akik megegyezés szerint,mások földjét
művelték.A két társadalmi csoport helyzetének kölönbözősége a jogban volt
igazán észrevehető,például ha egy szabad ember egy másik szabad embert
megölt,akkor egy fix vérdíjat kellett fizessen,viszont ha egy szolgát ölt
meg,akkor csupán kárpótolnia kellett a szolga árával tulajdonosát,mintha csak
egy állatát ölte volna meg.
István idején a magyar társadalom zöme szabad volt,viszont már elkezdődött a
függőségbe kerülésük(pl.: a király benefíciumadományaival a katonáskodó
vitézeknek),és a feudális társadalmakra jellemző hűberi lánc kialakulása.