A magyarokra a félnomád életmód volt jellemző a honfoglalás előtti időszakban.

Sátrakban,jurtákban éltek miközben együtt vonultak az állatokkal,télen a folyók

mellé húzódtak,művelték már a földeket is.Életmódjukban már a levédiai
időszakban a földművelésre helyeződött a hangsúly,részben letelepedett életet
éltek.
Levédiában tartózkodásuk alatt szoros kapcsolatba kerültek a Kazár
Birodalommal.A kazároktól vették át a kettős fejelemség intézményét,ahol a
törzseket kultikus-szellemi hatalommal rendelkező kündü és a tényleges hatalmú
gyula irányította.A róvásírás is kazár eredetű.
A IX. század első felében Levédiától nyugatabbra,Etelközbe
húzódtak,elszakadtak a kazároktól.Ekkor csatlakoztak hozzájuk a
kabarok,akikből a nyolcadik törzset szervezték. Itt került sor a törzsszövetség
megerősítésére,a vérszerződésre,mely jelentősen megnövelte a magyarság erejét.
A honfoglalás utáni letelepedés törzsi keretekbe is nemzetiségi rendben
történt.Miután letelepedtek,portyázásokba kezdtek nyugat felé,amiknek
elsődleges célja a zsákmányszerzés volt.
A magyarok ősvallása,a totemizmus jellemzőit is viselő sámánhit.A szellemek
megnyerésére vagy ártó hatásuk elkerülésére áldozatokat is bemutattak.