Az elmúlt tizenöt évben a közösségi média az egyik legjövedelmezőbb és legnépszerűbb

iparággá vált. 2005-ben a felnőttek mindössze 5 százaléka használta a közösségi médiát, ma

ez a szám körülbelül 70 százalékra növekedett. A tizenévesek körében ez az arány 81%-ra
ugrott 2018-ban, és minden nap új felhasználói profilok jönnek létre.

A Facebook, Instagram, Snapchat, Pinterest vagy a legújabb feltörekvő sztár, a TikTok csak
néhány platform a sok közül. Jelenleg átlagosan napi 145 percet, azaz közel két és fél órát
töltünk a közösségi oldalakon. Mindezt magunk is ellenőrizhetjük mobiltelefonunk
segítségével, amely méri, hogy melyik alkalmazással mennyi időt töltünk naponta.

2012-ben napi átlagosan egy órát használtuk a közösségi médiát, de 2020-ban ez már
megközelíti a 2,5 órát.

Ki ne szeretne időt tölteni ezeken az oldalakon? Rég nem látott barátokkal, ismerősökkel
beszélgethetünk, és még az ezek segítségével sem akadály többé a távolság. Boldog
pillanatainkat megoszthatjuk másokkal, sőt olyan profilt is kialakíthatunk vállalkozásunk
számára, ahol szorosabb kapcsolatot alakíthatunk ki követőinkkel, ügyfeleinkkel.

Mindebből azt láthatjuk, hogy a közösségi média valóban közelebb hozott minket
egymáshoz. Hogyan befolyásolja mindennapi életünket, ha ennyi időt töltünk velük? Ez a
kérdés sok pszichológust, tanárt és különösen szülőt felvett. Van-e olyan mennyiség, amit ha
meghaladunk már káros? Mik a közösségi média veszélyei?
A közösségi média az egyik alapvető félelmünkre, a FoMo-ra, a kimaradástól való félelemre
épül. Magyarul úgy fordítjuk, hogy félelem attól, hogy valamiről lemaradunk, vagy
valamiből kimaradunk. A FoMo a lehetőségek bőségéből fakad, mert mindig csinálhatnánk
mást, és ha belegondolunk, azonnal elveszettnek érezzük magunkat. Mindig vágyunk a
boldogságra, de ezért nem is léteztünk valójában, így nem is tudjuk elérni.

A csoporthoz való tartozás pszichológiai igénye majdnem olyan erős, mint az éhség. A FoMo
ezen alapszik: Látjuk a barátainkat egy koncerten, de nem vagyunk ott, így igazi fájdalmat
élünk át, mert most nem tartozunk a csoporthoz, nem tartozunk oda. A Facebooknak és az
Instagramnak köszönhetően látjuk, mi történik a világban, és mindez hiányzik. A FoMo
leküzdéséhez tudnunk kell, hogy nem lehetünk mindenhol, és tisztán kell lennünk a
célunkkal. A stabil értékrend, a saját képességek és korlátok ismerete az útja ennek a
szorongásnak a feloldására. Bizonyára mindannyian szembesültünk azzal a problémával,
hogy nem tudunk a munkánkra koncentrálni. Ez az otthoni munkavégzés ideje alatt csak
fokozódhat, hiszen barátaink és az internet egyszerű és gyors elérése megnehezítheti a
koncentrálást. Hogyan alakul ki a média függőség?

A közösségi média függőség akkor válhat problémává, ha megküzdési stratégiává válik a

stressz, a rossz hangulat és a magány kezelésére. Olyan örömöt és elismerést kaphatunk
általa, amit a való életben talán nem kapunk meg, ezért egyre többet használjuk. Ez azonban
egy ördögi kör – minél többet internetezünk, annál inkább tévesztjük szem elől valódi
kapcsolatainkat. Emiatt egyre kevésbé élvezzük a valós világot, ami arra késztet bennünket,
hogy egyre többet használjunk internetet.

A magány arra késztethet bennünket, hogy kerüljük a közösségi média használatát, de a

valódi kapcsolataink figyelmen kívül hagyásához is vezethet.

A közösségi médiának köszönhetően elkezdhetünk kevésbé az iskolára koncentrálni, mert

szívesebben nyomkodjuk a telefont. Hanyagoljuk az edzést, mert szívesebben lapozgatjuk a
hírfolyamunkat a kanapén, amitől magányosnak, „kövérnek” és kiszolgáltatottnak érezzük
magunkat, ezért többet használjuk a közösségi médiát.

A közösségi médiának megvannak az előnyei. Sikeresebben tudjuk tartani a kapcsolatot a

távolabb élőkkel, gyorsabban tudunk rajta keresztül reagálni az eseményekre, bepillantást
nyerhetünk mások életébe. Végül, de nem utolsósorban az olykor elérhetetlennek tűnő
sztárokat is közelebb hozza hozzánk.
Érdemes azonban szót ejteni káros hatásairól is. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a túlzott
használat ronthatja önbecsülésünket. A társadalmi összehasonlítás emberségünk része, de a
közösségi média világában semmi sem az, aminek látszik. Ha olyan dolgokhoz, emberekhez
és életekhez hasonlítjuk magunkat, amelyek nem is valóságosak, ebben az esetben
érzelmeink irigységként és másként nyilvánulnak meg. Ezért nem szabad hagynunk, hogy
befolyásolják saját életünkről alkotott véleményünket.

Források: https://onfejlesztoakademia.hu/a-kozossegi-media-hatasai/