A figyelmetlenség kultúrája

A nemrégiben megjelent Social Dilemma című dokumentumfilm, sokak számára sokkoló volt. A film
egyik központi üzenet szerint, a közösségi média, és online tartalmak, szoftverek tervezői olyan
mértékben vették át az irányítást életünk, döntéseink és véleményünk felett, ami szinte dróton
rángatható bábukká silányított minket.

Ahogyan a régi mondás szólt a Moszkvában fosztogató bandákról, a hír igaz, csak nem vették át,
hanem mi adtuk oda neki az irányítást, nem ők kezdték, hanem az ókori görögök, és nem lettünk
mások által mozgatható bábuk, csak elképesztően figyelmetlenek, amit rendesen ki is használ az
üzleti élet. Tegyünk rendet, és meglesz a megoldás is.

És most tényleg …"már az ókori görögök is”

Arisztotelész nevéhez fűződik a meggyőzés egyik első elmélete, ahol 3 központi elemet
különböztetett meg. Ezek az Ethosz (forrás) logosz (üzenet), és pathosz(közönség érzelmei) voltak.
Nem ismerős? Főleg az ethosz? Ha valaki egy kicsit is utánanéz a meggyőzés és döntésösztönzés
tudományának, kb. 5 percen belül az érzelmek szerepéről fog olvasni a mindennapi
döntéshozatalban. De persze később is sokan foglalkoztak a kérdéssel. Cicero szerint el kellett
kápráztatni, majd tanítani, majd meghatni a befogadót, hogy hassunk a másik emberre. Ez így ment
évszázadokon át, mindenki alakítgatta egy kicsit az elméleteket, majd a 20 századra a
szociálpszichológia és az idegtudományok hatására megjelent a meggyőzés kognitív modellje. Ez a
nézőpont az agy, figyelem, észlelés érzelmek, és gondolkodási folyamatok szerepét hangsúlyozta a
döntési folyamatokban. Kialakult a meggyőzés központi (racionális) és perifériás (érzelmi,
algoritmikus) nézete, majd ezekre épülve a közgazdaságtan is felfedezte a pszichológiát, és elnevezte
viselkedés közgazdaságtannak. Az informatikának és az azokból óriássá nőtt cégek pedig okosan
ezeket felhasználva alakították ki üzleti modelljeiket. Ennek köszönhetően szó szerint “behálózták” a
piacukat, azaz minket, felhasználókat.

Miért most, miért ennyire hatékony?

Jogos a kérdés, hogy ha korábban is volt meggyőzés, akkor miért pont most sikerült ezt ennyire
hatékonnyá tenni?

A tudomány fejlődésével és az online világ betörésével, teljesen megváltozott a társas életünk, és

kommunikációnk a külvilággal, és magunkkal is. Miért?

Tempó

Elképesztő mértékben lecsökkent az egy döntésre jutó idő. Azaz nincs elég idő a “rendes döntésre.”
Agyunk nincs felkészítve az ilyen tempójú döntéshozatalra. Ezért még erősebben nyúlunk
“természetes döntéskönnyítő eszközeinkhez”, azaz agyi torzításainkhoz, sztereotípiáinkhoz.
Egyszerűen nincs időnk gondolkodni. Ez azonban kiszolgáltatottabbá és figyelmetlenebbé tesz
minket. Nincs idő, minden alaposan megfigyelni, nincs idő ellenőrizni, hogy hiteles forrásokból
tájékozódunk.

Mennyiség

A sajtó, a különböző applikációk, eszközök mind folyamatosan információt küldenek nekünk. Agyunk
emiatt állandó készenlétben áll, ami miatt folyamatosan túlinformáltak vagyunk. Egész társadalmunk
egy túlinformált társadalmunk. Barry Swarz kutatásaiból tudjuk, hogy a túl sok választási lehetőség
egy idő után bénítja a döntéshozatalt. Egy bizonyos mértékig örömmel tölt, el a választék és szabad
döntés érzetét kelti, egy számon túl azonban bénítólag hat, és szorongáshoz, a döntés halogatásához
vezet, mert egyre jobban kezdünk félni, hogy lemaradunk egy későbbi jobb döntésről. Emiatt megint
csak torzítunk, mesterséges “szűrőket” keresünk, amelyek megszűrik nekünk az információt, mert
képtelenek vagyunk minden kedvünk szerint feldolgozni. Még egy pont keletkezett, ahol
figyelmetlenebbé váltunk, és ahol egy okos meggyőzéssel függővé válhatunk.

Forrás

Az előző két szempont már szinte meg is magyarázza, hogy miért nem ellenőrizzük az információ
forrását ellenőrizni. Se időnk, se energiánk. Az információ források kiválasztása (pl. melyik hírportál
olvassuk, milyen facebook oldalakat nézünk, milyen webshopban vásárolunk stb.) kicsit olyan, mint
egy felvételi folyamat. Mindenkinek felvételiznie kell agyunknál és személyiségünknél. Ha
kellőképpen meggyőzőek, és szimpatikusak (azaz jól profiloztak minket) akkor “felvesszük” őket a
megbízható források listájára, és onnantól kezdve nagyjából elhisszük, amit mondanak, megvesszük,
amit kínálnak, fontosnak tartjuk, amit mutatnak nekünk. Egy döntéssel kevesebb, amire figyelnünk
kell. Ugye hogy egyszerűbb így?

Algoritmikus szokások és életek

Ha nagyon szarkasztikus pszichológus akarnék lenni, azt mondanám, hogy életünk, és

személyiségünk egy algoritmussá silányodott az üzleti és társadalmi életben. Persze ez egy nagyon
gondosan megszerkesztett, elemzett és megfigyelt algoritmus. Mivel szokásaink rabjai vagyunk, ezért
az utóbbi 20-30 év tervezőinek, és befektetőinek nem kellett mást tennie, mint komolyabban venni a
pszichológia és viselkedéstudományok eredményeit a szokásokról, motivációról és befolyásolásról.
Az eredmény?

User Experience - az egyes folyamatok, felületek megtervezésekor egyszerűen észlésünkhöz,

idegrendszeri aktivitásunkhoz alakították a termékeket.

 Iphone – puha tapintás, lekerekített formák, játékos ikonok – egyszerre kínálja a kényelem,
biztonság, és gyermeki játékosság örömeit.
 Facebook like - határtalan önkifejezés, és közösségi élmény, csoportélmény (ugyanazt
lájkolók közönsége)

Érzelmi kötődés - hányan írtak nekem az elmúlt 2 percben? Miről maradtam le az elmúlt 31
másodpercben? - Az azonnaliság, a tájékozottság érzete, amivel jobbnak érezhetjük magunkat.
Pszichológiai közhely, szeretjük kompetensnek érezni, és mutatni magunkat másoknak. Ehhez
tökéletes eszköz, ha bennfentes információink vannak, mindig mindent tudunk,
“nélkülözhetetlennek érezzük magunkat”, hiszen állandóan keres valaki.
Csak nem ezt kínálja a legtöbb okostelefon?

Motiválás függőségig- a hamis figyelem

Bármire, de tényleg bármire találunk applikációt. Altass el, ébressz fel, nyugtass meg, bosszants fel,
szólj, ha innom kell, mond meg mit egyek, szerezz barátot/ barátnőt, mond meg hogyan szakítsak,
adjál pénzt, szerezz pénzt, segíts elkölteni a pénzt stb. Most komolyan! Ha visszaolvasod ez a néhány
sort, nem olyan, mintha egy kisgyerek követelné a kívánságait valamelyik szülőjétől? Megsúgom de.
Pont ez a lényeg. Annyira hiánycikk az életünkben a figyelem és a törődés, az igazi személyes
kapcsolatok, hogy pótoljuk őket. Na és mivel? Remek applikációkkal. Természetesen nem a
szoftverekkel van probléma, hanem az azzal visszaélő fogyasztóval, tervezővel, reklámkészítővel.
Mert sohasem egy technika, módszer, termék vagy reklám az etikátlan, hanem a szándék, vagy az
lehet etikátlan, amire használni akarják.

És most mi lesz? Szép új világ?

Sokaknak igen. De ez már tudatos döntés kérdése. A jó hír az, hogy akármilyen fejletté, profivá is
válik a pszichológia, online befolyásolás, szoftvferfejlesztés, user experience, és mesterséges
intellgiencia mégis örök életére megmarad egy korlát, amit nem fog tudni átlépni: Sohasem fog
tudni döntést hozni helyettünk, csak befolyásolni minket.

Ha az a kérdés, hogy mi a kiút a befolyásoltság alól, hogyan kerüljünk ki a mindennapi élet és az

online világ állandó ösztönzése elől, akkor ez a válasz.

Váljunk figyelmesebbé - hagyjuk abba az állandó multitasking-et, és alakítsunk ki olyan idősávokat,

amikor egy dologgal foglalkozunk. Az állandó töredezett figyelem (amikor folyamatosan megzavarja
valami a figyelmünket, és nem tudunk egy dologra koncentrálni) károsan hat az idegrendszerre. A
produktivitáshoz szükségünk van koncentrálásra, ahhoz pedig figyelemre. 2X 20 perc fókuszált
munka, vagy játék a gyerekkel, vagy edzés, 10X többet ér, mint 60 perc fókusz nélkül ugyanezekből.
Nemcsak érzetre, de idegrendszerünk számára is. És amikor koncentráltak vagyunk, kevésbé vagyunk
befolyásolhatóak. A befolyásolhatóság a fáradtság, szétszórtság, és multitasking növekedésével
együtt nő.

Tanuljunk meg priorizálni és tudatosan dönteni- Készítsünk egy listát, hogy mire akarunk igazán
odafigyelni az életünk egy adott szakaszában. Család? Munka? Egészség? Pénz? Karrier? Mindegy,
csak tudjuk. És arra figyeljünk. Nem tudunk egyszerre mindenre tudatosan figyelni. Hozzunk
kompromisszumot. A tudatos döntéshozatal nem elmélet, hanem kőkemény fizikai gyakorlat.
Szokások kialakítását jelenti, ami jelentős szellemi energiát fog igényelni tőlünk. Pl. Egészség? Ok.
Legyen heti 3 edzés reggelente., és 6 után nincs evés. Ok. Mikor leszünk sikeresek? Ha szokásokat
alakítunk ki, amelyek ezeket a céljainkat támogatják. A reggeli sportoláshoz korai esti fekvés, a korai
vacsorához megfelelő reggeli, és ebéd stb. A döntésekben mindig a szokások tudnak erőt adni, vagy
elvenni.

És......
Kerüljünk el azt az illúziót, hogy minket nem lehet befolyásolni. De lehet, mindig is lehetett, és
mindig is fognak minket. Ha más nem, saját magunk biztosan. Nincs befolyásolás nélküli élet. Amiről
dönthetsz, hogy tudomásul veszed vagy nem. És eldöntöd, hogy miben hagyod magad jobban, és
miben kevésbé befolyásolni. Ez is a te döntésed lesz. De előre szólok, ez lesz a legnehezebb része.