Szent István Egyetem

Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

Közgazdaságtudományi, Jogi és Módszertani Intézet
Gazdasági Jogi és Közigazgatási Tanszék

ÜZLETI JOGI
ISMERETEK
– egyetemi jegyzet –

ÖTÖDIK, JAVÍTOTT KIADÁS

GÖDÖLLŐ
2016.
ÜZLETI JOG
2. oldal

A JEGYZET SZERZŐI:

I. Rész - DR. KOVÁCS LÁSZLÓ

A piaci verseny jogi szabályozása

II. Rész - ORLOVITS ZSOLT

A fogyasztóvédelmi jog alapjai
A szellemi alkotások jogi védelme

III. Rész - DR. CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ

A piaci verseny jogi szabályozása
A fogyasztóvédelmi jog alapjai
A szellemi alkotások jogi védelme

IV. Rész - DR. CSÁKAY ZOLTÁN

A kötelmi jog alapjai

Minden jog fenntartva! Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való
tárolás a Szent István Egyetemi Kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.
© Csákay Zoltán, Csegődi Tibor László, Kovács László, Orlovits Zsolt 2016.
ÜZLETI JOG
3. oldal

TARTALOMJEGYZÉK
– I. RÉSZ – A KÖTELMI JOG ALAPJAI_____________________________________155
1. FEJEZET – A KÖTELEMRŐL ÉS A SZERZŐDÉSEKRŐL ÁLTALÁBAN__________________________155
1.§ A KÖTELEM ÉS A SZERZŐDÉS FOGALMA_____________________________________________________155
2.§ A KÖTELEM FORRÁSAI__________________________________________________________________159
3.§ A SZERZŐDÉSEKRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS ALAPELVEK_______________________________________159
2. FEJEZET – A SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE ÉS A SZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGE________________163
1.§ A SZERZŐDÉS LÉTREJÖTTE_______________________________________________________________163
2.§ ELŐSZERZŐDÉS ÉS ELZÁRKÓZÁS A SZERZŐDÉSKÖTÉSTŐL_______________________________________166
3.§ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK ("BLANKETTASZERZŐDÉS")________________________________167
4.§ A SZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGE_________________________________________________________170
5.§ A SZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGÉNEK ESETEI – SEMMISSÉG ÉS MEGTÁMADHATÓSÁG_________________172
6.§ A SZERZŐDÉS ALAKJA___________________________________________________________________174
7.§ A SZERZŐDÉS TARTALMA________________________________________________________________177
3. FEJEZET – A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSE ÉS A TELJESÍTÉS BIZTOSÍTÉKAI_____________________181
1.§ A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSE_______________________________________________________________181
2.§ A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSÉNEK BIZTOSÍTÉKAIRÓL ÁLTALÁBAN___________________________________185
3.§ A FOGLALÓ ÉS A KÖTBÉR________________________________________________________________186
4.§ A JÓTÁLLÁS, AZ ÓVADÉK, A BANKGARANCIA ÉS A JOGVESZTÉS KIKÖTÉSE__________________________187
5.§ A ZÁLOGJOG__________________________________________________________________________189
6.§ A KEZESSÉGI SZERZŐDÉS________________________________________________________________192
4. FEJEZET – A SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSA ÉS MEGSZŰNÉSE_________________________________193
1.§ A SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSA______________________________________________________________193
2.§ A SZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSE______________________________________________________________193
3.§ AZ ELÉVÜLÉS_________________________________________________________________________195
4.§ AZ ENGEDMÉNYEZÉS, TARTOZÁSÁTVÁLLALÁS, TELJESÍTÉSÁTVÁLLALÁS, TARTOZÁSELVÁLLALÁS_______196
5. FEJEZET – A SZERZŐDÉSSZEGÉS____________________________________________________198
1.§ A SZERZŐDÉSSZEGÉSRŐL ÁLTALÁBAN, A SZERZŐDÉSSZEGÉS KÖZÖS SZABÁLYAI_____________________198
2.§ A KÖTELEZETT KÉSEDELME ÉS A JOGOSULT ÁTVÉTELI KÉSEDELME_______________________________199
3.§ A HIBÁS TELJESÍTÉS____________________________________________________________________201
4.§ A TELJESÍTÉS LEHETETLENNÉ VÁLÁSA, A TELJESÍTÉS MEGTAGADÁSA, A JOGNYILATKOZAT TÉTELÉNEK
ELMULASZTÁSA___________________________________________________________________________204
5.§ EGYÉB SZERZŐDÉSSZEGÉSI OKOK__________________________________________________________205
6. FEJEZET – FELELŐSSÉG A SZERZŐDÉSEN KÍVÜL OKOZOTT KÁROKÉRT_____________________205
1.§ A POLGÁRI JOGI KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI_______________________________205
2.§ A POLGÁRI JOGI KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG KÜLÖNLEGES ESETEI_________________________________207
7. FEJEZET – A TÍPUSSZERZŐDÉSEK SAJÁTOSSÁGAI_______________________________________211
1.§ AZ ADÁSVÉTEL ÉS KÜLÖNÖS NEMEI – A CSERESZERZŐDÉS______________________________________211
2.§ A VÁLLALKOZÁSI SZERZŐDÉS_____________________________________________________________215
3.§ A BÉRLET____________________________________________________________________________217
4.§ A FUVAROZÁS, A BIZOMÁNY ÉS A SZÁLLÍTMÁNYOZÁS_________________________________________219
5.§ A MEGBÍZÁS__________________________________________________________________________222
6.§ A LÍZINGSZERZŐDÉS ÉS A JOGBÉRLETI (FRANCHISE) SZERZŐDÉS__________________________________223

– II. RÉSZ – A PIACI VERSENY JOGI SZABÁLYOZÁSA________________________________5

1. FEJEZET – A HATÁLYOS VERSENYJOGI SZABÁLYOZÁS ÁLTALÁNOS SAJÁTOSSÁGAI____________77
1.§ JOGALKOTÁSI ELŐZMÉNYEK_______________________________________________________________77
2.§ A TÖRVÉNY ÁLTALÁNOS CÉLJA ÉS A HATÁLYA_______________________________________________78
2. FEJEZET – A TISZTESSÉGTELEN PIACI MAGATARTÁSOK JOGI SZABÁLYOZÁSA________________78
1.§ A TISZTESSÉGTELEN VERSENY TILALMA______________________________________________________78
2.§ AZ ÜZLETI DÖNTÉSEK TISZTESSÉGTELEN BEFOLYÁSOLÁSÁNAK TILALMA__________________________81
3. FEJEZET – A VERSENYKORLÁTOZÁSOK JOGI SZABÁLYOZÁSA______________________________83
1.§ A GAZDASÁGI VERSENYT KORLÁTOZÓ MEGÁLLAPODÁS TILALMA (KARTELLTILALOM)_________________83
ÜZLETI JOG
4. oldal

2.§ A GAZDASÁGI ERŐFÖLÉNNYEL VALÓ VISSZAÉLÉS TILALMA ______________________________________85

3.§ A VÁLLALKOZÁSOK ÖSSZEFONÓDÁSÁNAK ELLENŐRZÉSE (FÚZIÓKONTROLL)_________________________88
4. FEJEZET – A GAZDASÁGI VERSENYHIVATAL ÉS A VERSENY-FELÜGYELETI ELJÁRÁS___________91
1. § A GAZDASÁGI VERSENYHIVATAL__________________________________________________________91
2.§ A VERSENYFELÜGYELETI ELJÁRÁS SZABÁLYAI________________________________________________92

– III. RÉSZ – A FOGYASZTÓVÉDELMI JOG ALAPJAI________________________95

1. FEJEZET – A FOGYASZTÓVÉDELEM MAGYAR ÉS KÖZÖSSÉGI JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK KERETEI_95
1.§ A FOGYASZTÓ FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE__________________________________________________95
2.§ A FOGYASZTÓVÉDELMI SZABÁLYOZÁS RENDSZERE_____________________________________________96
3.§ A FOGYASZTÓI ALAPJOGOK RENDSZERE______________________________________________________97
4.§ A KERESKEDELMI ÜZLETI TEVÉKENYSÉG FORMÁI______________________________________________98
2. FEJEZET – A FOGYASZTÓVÉDELEM KÖZIGAZGATÁSI JOGI ESZKÖZEI______________________100
1.§ A NEMZETI FOGYASZTÓVÉDELMI HATÓSÁG_________________________________________________100
2.§ FOGYASZTÓI DÖNTÉSEK TISZTESSÉGTELEN BEFOLYÁSOLÁSA____________________________________105
3.§ A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK FOGYASZTÓVÉDELMI FELADATKÖREI_______________________________108
3. FEJEZET – POLGÁRI JOGI ESZKÖZÖK A FOGYASZTÓVÉDELEMBEN_________________________110
1.§ SZAVATOSSÁG_________________________________________________________________________110
2.§ A JÓTÁLLÁS___________________________________________________________________________113
3.§ A TERMÉKFELELŐSSÉG__________________________________________________________________114
4. FEJEZET – A FOGYASZTÓI IGÉNYEK ÉRVÉNYESÍTÉSE___________________________________115
1.§ A FOGYASZTÓI PANASZ__________________________________________________________________115
2.§ BÉKÉLTETŐ TESTÜLETI ELJÁRÁS___________________________________________________________116
3.§ POLGÁRI PERES ELJÁRÁS, FIZETÉSI MEGHAGYÁS______________________________________________117
4.§ KÖZÉRDEKŰ KERESET___________________________________________________________________117

– IV. RÉSZ – SZELLEMI ALKOTÁSOK JOGA_______________________________119

1. FEJEZET – SZELLEMI ALKOTÁSOK A GAZDASÁGI ÉLETBEN_______________________________119
1.§ AZ ALKOTÓ SZEMÉLYISÉG VÉDELME_______________________________________________________119
2.§ A FOKOZOTT VÉDELEMBEN RÉSZESÜLŐ SZELLEMI ALKOTÁSOK___________________________________120
2. FEJEZET – A SZERZŐI JOG ALAPJAI__________________________________________________122
1.§ A SZERZŐI JOGVISZONY_________________________________________________________________122
2.§ A SZERZŐI JOG KORLÁTOZÁSA ÉS VÉDELME__________________________________________________125
3.§ A SZERZŐI MŰVEK FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉSEI_____________________________________________126
3. FEJEZET – A MŰSZAKI ALKOTÁSOK JOGI VÉDELME_____________________________________129
1.§ A FELFEDEZÉSEK ÉS TALÁLMÁNYOK_______________________________________________________129
2.§ A SZABADALMAZHATÓ TALÁLMÁNYOK_____________________________________________________130
3.§ A MINTAOLTALMAK JOGI VÉDELME________________________________________________________134
4.§ A KNOW-HOW_________________________________________________________________________139
4. FEJEZET – A VÁLLALAT- ÉS ÁRUJELZŐK VÉDELME_____________________________________141
1.§ A KERESKEDELMI NÉV VÉDELME__________________________________________________________141
2.§ A VÉDJEGYEK JOGI OLTALMA_____________________________________________________________141
3.§ SPECIÁLIS VÉDJEGYFORMÁK______________________________________________________________145
4.§ A FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐK OLTALMA________________________________________________________147
5.§ A HUNGARIKUMOK_____________________________________________________________________151
ÜZLETI JOG
5. oldal

– I. RÉSZ –
A KÖTELMI JOG ALAPJAI
1. FEJEZET – A KÖTELEMRŐL ÉS A SZERZŐDÉSEKRŐL ÁLTALÁBAN
1.§ A KÖTELEM ÉS A SZERZŐDÉS FOGALMA
A KÖTELEM FOGALMA [1.1] – A kötelem konkrétan meghatározott személyek között létrejött
minden olyan jogviszony, amelynél fogva az egyik személy (kötelezett vagy adós) a másik
személynek (jogosultnak vagy hitelezőnek) a javára valamilyen magatartásra köteles, és amely
magatartás kikényszerítésére az állam a jogosultnak segítséget nyújt.
A kötelezettől elvárt magatartás lehet pozitív tartalmú, azaz valaminek a tevése (pl. pénz fizetése,
munkával elérhető eredmény létrehozása, stb.). Ez a magatartás lehet negatív tartalmú is, azaz
A) valaminek a nem tevése,
B) valamilyen magatartástól való tartózkodás, illetve
C) valaminek az eltűrése (pl. a telki szolgalom kötelezettje köteles tűrni, hogy a telkén a
szomszéd átjárjon, a bérbeadó köteles tartózkodni attól, hogy a bérlőt a bérleti szerződés
fennállta alatt szükségtelenül háborgassa).
Azt a magatartást, amelyre a kötelezett a kötelemnél fogva köteles, szolgáltatásnak nevezzük. A
szolgáltatás minden esetben vagyoni értékű és ezért legtöbbször megfelelő (arányos)
ellenszolgáltatás is jár, kivéve, ha a jogviszony olyan természetű, hogy a felek nem kötnek ki
ellenszolgáltatást (pl. ajándékozás).
A kötelem szó mesterségesen megalkotott kifejezés és azt fejezi ki, hogy a jog valamilyen köteléket
fon a kötelezett személye köré és ezt a köteléket a jogosult kezébe adja, aki így ezáltal képes lesz
arra, hogy a kötelezettet a kötelemből fakadó szolgáltatás teljesítésére rákényszerítse, ha a kötelezett
önkéntesen nem volna hajlandó teljesíteni.
Mivel a kötelmi jogviszonyok mindig konkrétan (név szerint) meghatározott személyek között
keletkeznek, ezért a kötelmi jogviszonyt ún. relatív szerkezetű jogviszonynak nevezzük.
Kötelmek több forrásból keletkezhetnek. A leggyakoribb kötelem-keletkeztető tények:
(a) a szerződés,
(b) károkozás,
(c) személyiségi jog, dologi jog vagy más jog megsértése,
(d) egyoldalú nyilatkozat,
(e) értékpapír,
(f) a jogalap nélküli gazdagodás,
(g) megbízás nélküli ügyvitel,
(h) utaló magatartás,
(i) jogszabály,
(j) bírósági vagy hatósági határozat.
ÜZLETI JOG
6. oldal

A kötelmekkel kapcsolatos szabályokat a Polgári Törvénykönyvéről szóló 2013. évi V. törvény

(röviden: Ptk.) tartalmazza. A Ptk. a kötelmi jogról szóló részében (a Ptk. Hatodik Könyvében)
külön foglalkozik
(Ptk. Hatodik Könyv Első Rész) a kötelmek közös szabályaival,
(Ptk. Hatodik Könyv Második Rész) a szerződés általános szabályaival,
(Ptk. Hatodik Könyv Harmadik Rész) az egyes szerződésekkel,
(Ptk. Hatodik Könyv Negyedik Rész) a szerződésen kívül okozott kárért való felelősséggel,
(Ptk. Hatodik Könyv Ötödik Rész) az értékpapírral és
(Ptk. Hatodik Könyv Hatodik Rész) az egyéb kötelemkeletkeztető tényekkel.

A Ptk. egyes szerződésekkel foglalkozó része tartalmazza azokat a szerződésfajtákat, amelyeket a

Ptk. külön nevesít (tipizál), ezért ezeket ún. "típusszerződéseknek" nevezzük. A Ptk. az alábbi
szempontok alapján osztályozza a szerződéseket.
A TÍPUSSZERZŐDÉSEK CSOPORTOSÍTÁSA
TULAJDONÁTRUHÁZÓ SZERZŐDÉSEK
 adásvételi szerződés
 fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős
adásvétele
 saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött
adásvételi szerződés
 a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru
szolgáltatására kötött adásvételi szerződés
 csereszerződés
 ajándékozási szerződés
VÁLLALKOZÁSI TÍPUSÚ SZERZŐDÉSEK
 vállalkozási szerződés
 tervezési szerződés
 kivitelezési szerződés
 kutatási szerződés
 utazási szerződés
 mezőgazdasági vállalkozási szerződés
 közszolgáltatási szerződés
 fuvarozási szerződés
MEGBÍZÁSI TÍPUSÚ SZERZŐDÉSEK
 megbízási szerződés
 bizományi szerződés
 közvetítői szerződés
 szállítmányozási szerződés
 bizalmi vagyonkezelési szerződés
HASZNÁLATI SZERZŐDÉSEK
 bérleti szerződés
 haszonbérleti szerződés
 haszonkölcsön-szerződés
LETÉTI SZERZŐDÉSEK
 letéti szerződés
 gyűjtő és rendhagyó letéti szerződés
 szállodai letéti szerződés
ÜZLETI JOG
7. oldal

FORGALMAZÁSI ÉS JOGBÉRLETI (FRANCHISE) SZERZŐDÉS

 forgalmazási szerződés
 jogbérleti (franchise) szerződés
HITEL- ÉS SZÁMLASZERZŐDÉSEK
 hitelszerződés
 kölcsönszerződés
 betétszerződés
 folyószámla-szerződés
 fizetésiszámla-szerződés
 fizetési megbízási szerződés
 faktoring szerződés
 pénzügyi lízingszerződés
BIZTOSÍTÉKI SZERZŐDÉSEK
 kezességi szerződés
 garanciaszerződés
BIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉSEK
 kárbiztosítási szerződés
 felelősségbiztosítási szerződés
 összegbiztosítási szerződés
 életbiztosítási szerződés
 balesetbiztosítási szerződés
 egészségbiztosítási szerződés
TARTÁSI ÉS ÉLETJÁRADÉKI SZERZŐDÉS
 tartási szerződés
 életjáradéki szerződés
POLGÁRI JOGI TÁRSASÁGI SZERZŐDÉS
A felek közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, vagyoni
hozzájárulást teljesítenek és tevékenységük kockázatát közösen
viselik.
ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT
Házasságkötés nélkül közös háztartásban élők jogviszonyát
rendező szabályokat tartalmaz.

Az itt nem említett szerződésekkel a Ptk. külön nem foglalkozik, de természetesen a Ptk.-ban külön
nem nevesített szerződéseket is meg szabad kötni, a jog azokat is elismeri és - ha nem irányulnak
jogellenes célra - ezeket is ugyanolyan védelemben részesíti, mint az imént felsorolt
szerződésfajtákat.
A SZERZŐDÉS FOGALMA [1.2] – A kötelem leggyakoribb forrása a szerződés. A szerződés a felek
kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás
teljesítésére és egyúttal természetesen jogosultság is keletkezik ugyanennek a szolgáltatásnak a
követelésére.
A jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat. Jognyilatkozat szóban,
írásban vagy ráutaló magatartással tehető. Ha a fél jognyilatkozatát ráutaló magatartással fejezi
ki, a jognyilatkozat megtételének a ráutaló magatartás tanúsítása minősül. A hallgatás vagy
valamilyen magatartástól tartózkodás csak a felek kifejezett rendelkezése alapján minősül
jognyilatkozatnak.
ÜZLETI JOG
8. oldal

A szerződés úgy jön létre, hogy legalább két fél megállapodik egymással abban, hogy egyikük a
másik részére (általában megfelelő ellenérték kikötése mellett) valamilyen vagyoni értékű
szolgáltatás nyújt. A szerződés tehát a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével
jön létre. A szerződés létrejöttéhez az szükséges, hogy a felek megállapodjanak egymással a
lényeges kérdésekben, valamint azokban a kérdésekben, amelyeket bármelyikük lényegesnek
minősít. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez,
hiszen az ezen kérdésekre vonatkozó szabályok a felek megállapodása nélkül is a szerződésük
részévé válnak.
Fontos már most megemlíteni, hogy a Ptk. általában nem teszi kötelezővé, hogy a szerződő felek a
Ptk. szabályainak megfelelően kössék meg a szerződésüket, a szerződő felek ugyanis a szerződés
tartalmát szabadon állapíthatják meg és a Ptk-nak a szerződésekre vonatkozó rendelkezéseitől
egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Ezt az elvet nevezzük a szerződési
szabadság elvének. A szerződésekre vonatkozó szabályok ugyanis általában a felek szerződéses
megállapodását pótló, diszpozitív jellegű szabályok, és ezért ezeknek az alkalmazására általában
csak akkor kerül sor, ha a felek a szerződésükben ezektől a szabályoktól eltérően nem állapodtak
meg.
A szerződési szabadság elve a fentiek szerint tehát több részből tevődik össze:
A.) Szerződéskötési szabadság, amely azt jelenti, hogy a felek szabadon köthetnek szerződést, és
szabadon választhatják meg a másik szerződő felet
B.) Tartalomszabadság, amely azt jelenti, hogy a felek szabadon állapíthatják meg a szerződés
tartalmát, továbbá a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól
egyező akarattal eltérhetnek, ha a Ptk. az eltérést nem tiltja.
C.) Típusszabadság, azaz a felek szabadon dönthetik el, hogy milyen típusú, illetve milyen
tartalmú szerződést kötnek egymással. A felek tehát választhatnak a Ptk-ban nevesített szerződések
közül, de természetesen nem csupán ezeket a szerződéseket lehet megkötni, hanem a felek
köthetnek ún. atipikus szerződéseket is, amelyeket a Ptk. külön nem nevesít.
D.) A szerződések megkötésére (általában) formakényszer sincs, azaz a felek a szerződést szóban,
írásban, sőt akár ún. ráutaló magatartással is megköthetik (azaz a szerződés megkötésére irányuló
jognyilatkozatot ilyen módokon tehetik meg a felek). Fontos megemlíteni, hogy a szerződések
többsége nem írásban jön létre, hanem szóban vagy ráutaló magatartással. Az írásba foglalás
elmaradása elsősorban a szerződés létrejöttének a bizonyíthatóságát teszi nehézkessé, ezért javasolt
a jelentősebb szerződések írásba foglalása. Bizonyos szerződésekre ugyanakkor előírja a törvény,
hogy írásbeli alakban kell megkötni. Az ilyen írásbeli alakhoz kötött szerződés megkötésére
vonatkozó nyilatkozatokat csak írásban lehet tenni. A Ptk. általános szabálya szerint a
jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. A
szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni akkor is, ha
(a) nem ugyanaz az okirat tartalmazza valamennyi fél jognyilatkozatát, hanem a szerződő
felek külön okiratba foglalt jognyilatkozatai együttesen tartalmazzák a felek kölcsönös és
egybehangzó akaratnyilvánítását;
(b) a több példányban kiállított okiratok közül mindegyik fél a másik félnek szánt példányt
írja alá.
A diszpozitív jellegű szabályok mellett vannak azonban olyan szabályok, amelyektől a felek egyező
akarattal sem térhetnek el. Ezeket nevezzük kógens szabályoknak. A kógens szabályok szerepe,
hogy bizonyos kérdéseket a felek ne kerülhessenek meg, és ne térhessenek el attól, amit a
jogszabály mindenki számára előír. Ilyen kógens szabály például az, hogy ha az adásvételi
szerződés tárgya ingatlan, akkor az adásvételi szerződést írásba kell foglalni.
ÜZLETI JOG
9. oldal

2.§ A KÖTELEM FORRÁSAI

A kötelem leggyakoribb forrásai, ahogy a korábbiakban már említettük (a) a szerződés, (b)
károkozás, (c) személyiségi jog, dologi jog vagy más jog megsértése, (d) egyoldalú nyilatkozat,
(e) értékpapír, (f) a jogalap nélküli gazdagodás, (g) megbízás nélküli ügyvitel, (h) utaló
magatartás, (i) jogszabály, (j) bírósági vagy hatósági határozat.
Mindezek közül azonban a leggyakrabban előforduló kötelem-keletkeztető tények a szerződés és a
károkozás. Hatósági határozatból keletkezik például a kötelem egy kisajátítást elrendelő hatósági
határozat esetén. Kisajátítással ingatlan tulajdonjoga kivételesen, közérdekű célra, azonnali, teljes és
feltétlen kártalanítás ellenében szerezhető meg. A kisajátítás alapján a kötelezett köteles az
ingatlanát meghatározott időn belül kiüríteni és elhagyni, ennek elmaradása esetén erre az állam őt
jogi eszközökkel is kényszerítheti.
A kötelem forrásai közül a szerződéssel fent röviden már foglalkoztunk. A károkozásból azáltal
keletkezik kötelem, hogy a Ptk. előírja, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt
megtéríteni. Akkor mentesül csak a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása
nem volt felróható. A magyar polgári jogi kártérítési felelősségnek ez az általános alakzata, de
vannak a kártérítési felelősségnek ún. különös (speciális) esetei. Ezekről a kérdésekről egy későbbi
fejezetben lesz szó.
A jogalap nélküli gazdagodásról akkor beszélhetünk, ha valaki másnak rovására jut jogalap
nélkül vagyoni előnyhöz. Ezt a vagyoni előnyt vissza kell téríteni annak a részére, akit
megilletett volna. A gazdagodás akkor alaptalan, ha a vagyoni előnyhöz jutott félnek nincs olyan
jogcíme, amely őt az előny megtartására feljogosítaná. A jogalap nélküli gazdagodásra példa a
tartozatlan fizetés, leggyakrabban adminisztratív tévedésből keletkezik (pl. túlfizetés, kétszeres
teljesítés, téves címzés, téves átutalás stb.). Jogalap nélküli gazdagodásnak minősül az állat
szaporulata, amennyiben nem az állat tulajdonosánál keletkezik, mert például egy bértartásban lévő
kanca nem a tulajdonos istállójában hozza világra a csikót. Ilyenkor a gazdagodást, gyarapodást –
mivel nem azt illeti, aki kapta – vissza kell téríteni annak, aki arra jogosult. Ha a vagyoni előnyt
természetben visszaszolgáltatni nem lehet, akkor annak értékét kell megtéríteni (pl. a csikó helyett
annak értékét).

3.§ A SZERZŐDÉSEKRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS ALAPELVEK

Mint ahogy fent már említettük, a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás
teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A szerződés megkötésekor a felek
szabadon állapodnak meg abban, hogy kötnek-e egymással egyáltalán szerződést, milyen típusú
szerződést kötnek, és azt milyen tartalommal kötik meg, továbbá milyen formát adnak a
szerződésnek (szerződéses szabadság elve). A szerződéses szabadság elvével fent részletesen
foglalkoztunk. Előfordul azonban nagyon ritkán, hogy jogszabály szerződés kötését kötelezővé
teszi. Például ha valaki versenyeztetési eljárásban olyan ajánlati felhívást tesz, amelyben több
személytől kéri ajánlat benyújtását, azzal, hogy a beérkezett ajánlatok közül a felhívásban
foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel köti meg a szerződést,
akkor a felhívást tevő felet szerződéskötési kötelezettség terheli. Hasonlóan fennáll a
szerződéskötési kötelezettség a közszolgáltatási szerződés (korábban ismert néven a közüzemi
szerződés) esetében. Az ilyen szerződés alapján a szolgáltató általános gazdasági érdekű
szolgáltatás nyújtására, a felhasználó pedig díj fizetésére köteles. Ilyenkor a szolgáltatót
szerződéskötési kötelezettség terheli. Ezekben az esetekben tehát a szerződéses szabadság elvét a
Ptk. kis mértékben korlátozza a forgalom biztonsága, illetve a közüzemi szolgáltatások biztonsága
érdekében.
ÜZLETI JOG
10. oldal

Nemcsak szerződésből, de egyoldalú nyilatkozatból is keletkezhet jogosultság a szolgáltatás

követelésére, azonban ennek feltétele, hogy ezt valamely jogszabály külön megállapítsa. Ebben az
esetben az egyoldalú nyilatkozatokra ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a
szerződésekre.
Habár a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, sőt - jogszabály tiltó rendelkezése
hiányában - egyező akarattal a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől is eltérhetnek, mégsem
lehet olyan szerződést kötni, amely jogszabályba ütközik, amelyet jogszabály megkerülésével
kötöttek, vagy amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. Ezek a szerződések semmisek. A
semmis szerződés a megkötésének időpontjától érvénytelen. A semmisség megállapításához
külön eljárásra nincs szükség, sőt egy szerződés semmisségét a bíróság is hivatalból észleli, ha
egy bíróság előtt folyamatban lévő perben az egyik fél egy semmis szerződés alapján kísérelne meg
valamilyen szolgáltatást követelni a másik féltől.
A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - hacsak a szerződésből vagy a körülményekből más nem
következik - ellenszolgáltatás jár. Lehetséges tehát az is, hogy a felek a szerződésben úgy
állapodtak meg, hogy egyikük (akár egészben, akár részben) ellenszolgáltatás nélkül vállalja
valamilyen kötelezettség teljesítését. Ilyen lehet az ajándékozás, amikor egyáltalán nincs
ellenszolgáltatás, vagy például az ajándékozással vegyes adásvétel, amikor a vevő egy telekingatlan
tulajdonjogát jóval a piaci ár alatt veszi meg, mert az eladó kifejezetten ajándékba kívánja adni a
vevőnek a telekingatlana egy részét.
Ha a felek ebben megállapodtak, akkor a szerződés természetesen érvényes, azonban abban az
esetben, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között anélkül, hogy az egyik felet az
ingyenes juttatás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az
aránytalanság, akkor az egyik szerződő fél joga sérül. Erre az esetre a Ptk. lehetővé teszi a sérelmet
szenvedett fél részére azt, hogy a szerződést megtámadja. A megtámadás joga – egyebek mellett –
megilleti a sérelmet szenvedett felet
(i) tévedés,
(ii) megtévesztés,
(iii) jogellenes fenyegetés,
(iv) feltűnő értékaránytalanság vagy
(v) tisztességtelen általános szerződési feltétel esetén.
Ha a sérelmet szenvedett fél élni kíván a megtámadási jogával, akkor ezt a szerződés megkötésétől
számított egyéves határidőn belül a másik félhez intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül
bíróság előtti érvényesítéssel gyakorolhatja. Ugyancsak a szerződés megkötésétől számított
egyéves határidőn belül fordulhat bírósághoz a fél, ha a szerződést a másik félhez intézett
jognyilatkozattal már támadta, de a megtámadás eredménytelen volt (azaz a másik fél nem volt
hajlandó önként orvosolni a sérelmet). Ha a megtámadás eredményes (azaz a bíróság például
megállapítja, hogy a felek szolgáltatásai között csakugyan feltűnően nagy volt az aránytalanság
vagy az egyik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejtette a másik felet), akkor a szerződés az
eredményes megtámadás következtében megkötésének időpontjától érvénytelenné válik.
Ebben az esetben (csakúgy, mint a fent már említett semmis szerződés esetében), mivel a szerződés
érvénytelenné vált, a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani (eredeti állapot
helyreállítása - in integrum restitutio). Ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben
nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás
ellenértékének pénzbeni megtérítését.
ÜZLETI JOG
11. oldal

Az érvénytelen szerződések esetén is van azonban arra lehetőség, hogy a szerződést a bíróság - a
szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal - érvényessé nyilvánítsa, de csak akkor,
ha
(i) az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető
vagy
(ii) az érvénytelenség oka utóbb megszűnt.

A hétköznapi szóhasználatban az uzsorás szerződést a nagyon magas kamatú kölcsönhöz

kapcsoljuk, holott a Ptk. nemcsak a hitelviszonyok körére korlátozza ezt a tiltott szerződésfajtát. A
szerződést akkor tekintjük uzsorás szerződésnek, ha az egyik szerződő fél a szerződés
megkötésekor a másik szerződő fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt
kötött ki. Az uzsorás szerződés is semmis.
Ismeretes az ún. fedezetelvonó szerződés is, amelyet a Ptk. (bizonyos korlátok között) szintén nem
ismer el. A fedezetelvonó szerződés az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének
kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták. Klasszikus példa erre, ha egy adós a lakását egy
családtagjának "nevére íratja", nehogy a hitelező a lakást elárvereztesse, és ebből elégítse ki az
adóssal szembeni követelését. Az ilyen szerződés érvényes ugyan, de azon konkrét harmadik
személy irányában, akit ezzel "ki akartak játszani", a szerződés hatálytalan. Ezt ún. relatív
hatálytalanságnak nevezzük, hiszen a szerződés egyébként jogszerű, de mivel a célja a nevezett
harmadik személy felé fennálló fedezet elvonása volt, a nevezett harmadik személy az adott lakást
továbbra is elárvereztetheti, holott az már nem az adós tulajdonában van. Az említett relatív
hatálytalanság megállapíthatóságának előfeltétele, hogy az adóssal szerződő fél (példánkban a
családtag) rosszhiszemű volt vagy a szerződésből reá nézve ingyenes előny származott. A Ptk.
vélelmezi (feltételezi) a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet abban az esetben, ha valaki a
hozzátartozójával vagy a vele összefonódásban levő gazdálkodó szervezettel (kapcsolt céggel) köt
ilyen szerződést.
Említettük, hogy a szerződésekből fakadó kötelezettségek érvényesítéséhez az állam segítséget
nyújt. A szerződések teljesítését bírósági úton ki lehet kényszeríteni és a jogerős bírósági ítéletben
megállapított kötelezettséget bírósági végrehajtás útján be lehet hajtani.
Nem lehet azonban bírósági úton érvényesíteni a következő követeléseket:
 a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, kivéve ha a játékot vagy fogadást hatósági
engedély alapján bonyolítják le,
 a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket,
 azokat a követeléseket, amelyeknek bírósági úton való érvényesítését törvény kifejezetten
kizárja, így például a tartásdíjat hat hónapnál régebbi időre bírósági úton akkor lehet
visszamenőlegesen érvényesíteni, ha a tartásra jogosult a követelés érvényesítésével alapos ok
miatt késlekedett. Ugyanakkor három évnél régebbi időre tartási követelést már nem lehet
bírósági úton érvényesíteni.
Érdekes viszont, hogy hiába nem érvényesíthetőek ezen követelések bírósági úton, ha a követelés
kötelezettje önként teljesíti azokat, az önkéntes teljesítést nem lehet visszakövetelni. Az elévült
követelésekkel már kissé más a helyzet, ugyanis a bíróságok hivatalból (azaz az érintett fél erre
vonatkozó kérelme nélkül) kötelesek figyelembe venni, hogy a követelés bírósági úton nem
érvényesíthető, azonban az elévült követelésekre ez a szabály nem vonatkozik. Ha egy elévült
követelést kíván a jogosult érvényesíteni bírósági úton, akkor a bíróság az elévülést csak abban az
esetben veszi figyelembe, ha a kötelezett hivatkozik az elévülés bekövetkeztére. Ez utóbbi esetben
pedig már nem nyújt segítséget a jogosultnak az elévült követelés érvényesítésére.
ÜZLETI JOG
12. oldal

A Ptk. általános alapelvei a szerződésekre is irányadóak. Így a felek a jogok gyakorlása és a

kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően,
kötelesek eljárni (a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelő eljárás elve).
Jóhiszeműnek kell tekinteni azt a személyt, aki a látszattal ellentétes valóságról nem tud, és kellő
gondosság tanúsítása mellett nem is kell tudnia. A tisztesség követelménye alapján a kötelemben
részt vevők által tanúsított magatartásnak formálisan és tartalmilag is jogszerűnek, azaz
erkölcsösnek kell lennie. Egyes magatartások erkölcstelensége egyúttal jogellenesnek is minősül
(pl. a jóerkölcsbe ütköző szerződések köre). Ez az alapelv tehát mindenkitől megfelelő
körültekintést és előrelátást követel. A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti egyébként az
a személy is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a
másik fél okkal bízhatott (korábbi magatartással szemben álló cselekedet – venire contra factum
proprium).
Ezen túlmenően a Ptk. előírja, hogy a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az
adott helyzetben általában elvárható. Ez az elvárt magatartási mérték egy adott viszonyban az
emberek nagy többsége által tanúsított "tipikus magatartást" jelent. A polgári jog tehát egyedi
sajátosságokra, indokokra általában nincs tekintettel. Ha például egy lakástulajdonos a szomszéd
zajos életmódja miatt birtokháborítás címén a bíróságon eljárást indít, nem a tulajdonos egyedi
tűrőképességét, hanem egy átlagos tűrőképességű ember "ingerküszübét" veszik alapul. Akinek
magatartása az általában elvárható mértéket nem éri el, azaz nem úgy járt el, ahogy általában
elvárható, annak magatartása jogilag felróhatónak minősül.
Előfordulhat azonban, hogy az egyébként felróható magatartást tanúsító személy egy adott esetben
elkerüli a felelősségre vonást (mert pl. a másik fél belenyugszik szerződéses partnere nem jogszerű
magatartásába). A Ptk. ilyen esetre úgy rendelkezik, hogy a felróható magatartást tanúsítónak ezen
magatartásából előnye semmi esetre se származzon. Ezért lényeges elv, hogy saját felróható
magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat (nemo suam turpitudinem
allegans auditur). Így például nem követelhető vissza a házastársnak adott ajándék akkor, ha az
ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó házastárs felróható magatartása
okozta.
Vannak továbbá olyan esetek is, amikor a felek kölcsönösen felróhatóan jártak el egymással
szemben, azaz egyikük sem tanúsított általában elvárható magatartást. Ilyen esetben az a személy,
aki maga sem úgy járt el, ahogy általában elvárható, a másik fél felróható magatartására
hivatkozhat, vagyis a saját felróható magatartás nem akadálya a másik felróhatóságára való
hivatkozásnak.
Tilos a joggal való visszaélés (joggal való visszaélés tilalmának elve). A joggal való visszaélés
meggátolja az adott alanyi jog érvényesülését. Az adott alanyi jog gyakorlásának a jog
elvárásaival szembehelyezkedő módja valósítja meg a joggal való visszaélést. Ha a joggal való
visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós
közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél nyilatkozatát
ítéletével pótolhatja (feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el). Fontos, hogy
szerződéskötésre irányuló nyilatkozatot nem lehet ítélettel pótolni, ugyanis a szerződéskötés
megtagadása nem minősül joggal való visszaélésnek. (Ugyanakkor, ha jogszabály szerződéskötési
kötelezettséget ír elő, és a felek a szerződést nem kötik meg, a bíróság a szerződést létrehozhatja, és
annak tartalmát meghatározhatja.)
A Ptk-ban biztosított jogok érvényesítése bírói útra tartozik. 1993-tól lehetőség van arra, hogy a
felek bírósági peres eljárás helyett választottbírósági eljárást kössenek ki, de csak akkor ha
legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, és a jogvita e
tevékenységével kapcsolatos. A választottbíráskodás hazai tapasztalatai alapján ugyanakkor
egyelőre felemás a választottbíráskodás intézményének megítélése.
ÜZLETI JOG
13. oldal

2. FEJEZET – A SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE ÉS A SZERZŐDÉS

ÉRVÉNYTELENSÉGE

1.§ A SZERZŐDÉS LÉTREJÖTTE

Említettük már, hogy a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön
létre. A szerződés létrejöttéhez az szükséges, hogy a felek megállapodjanak egymással a lényeges,
valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben. A lényegesnek minősített
kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés létrejöttének, ha a fél egyértelműen
kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában a szerződést nem
kívánja megkötni. A szerződéskötés tehát jognyilatkozatok sorozata, klasszikus esetben
ajánlattétel és annak elfogadása. Ha az egyik fél szerződést kíván kötni, akkor erre vonatkozóan
ajánlatot tesz a másik félnek, aki (persze csak ha megfelelő számára az ajánlat) elfogadja azt. Ebben
az esetben a szerződés létrejön a felek között. Elképzelhető persze, hogy az ajánlat nem tetszik a
másik félnek, ezért nem fogadja azt el, hanem "alkudozni" kezd. Más szóval: eltérő tartalommal
fogadja el az ajánlatot. Ilyenkor nem beszélhetünk szerződésről Nem mindegy az sem, hogy a felek
milyen módon közlik egymással a nyilatkozataikat (személyesen, telefonon, levélben, faxon, e-
mailben, stb.).
Elméletileg a szerződésnek több "létszaka" van. Így beszélünk
(a) a szerződés létrehozásának folyamatáról, amikor a szerződést keletkeztető nyilatkozatok
hangzanak el, beszélünk a szerződés létrejöttétől a teljesítésig terjedő szakaszról, amelyben
a felek felkészülnek a teljesítésre (pl. legyártják a megrendelt terméket, vagy kölcsönt
vesznek fel a vételár megfizetésére, vagy kiürítik az eladott ingatlant), beszélünk
(b) a teljesítés szakaszáról, amely ha eredményesen zárult, azaz a felek mindegyike
szerződésszerűen teljesít, akkor a szerződés megszűnik és végül beszélhetünk
(c) a szerződésszegés szakaszáról, feltéve, ha valamelyik fél szerződésszegést követett el. A
fenti szakaszok közül egyetlen szakasz az, amely valamennyi szerződés esetében
megtalálható, méghozzá az első szakasz, a szerződés létrehozásának szakasza. A többi sok
esetben elmarad. A Ptk. részletesen szabályozza a szerződés létrejöttének szabályait.
A szerződéskötés folyamata két fő részből áll: az ajánlattétel és annak elfogadása.
Aki szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre
kiterjedő jognyilatkozatot (azaz: ajánlatot) tesz, nyilatkozatához kötve marad. Aki tehát szerződés
kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, azaz beáll az ún. ajánlati kötöttség az
ajánlattevő oldalán. Az ajánlat tehát olyan szerződéskötést kezdeményező nyilatkozat, amely
legalább a lényegesnek minősített szerződéses elemeket tartalmazza, és egyértelműen kitűnik
belőle, hogy az abban foglaltak szerződéskötésre irányuló felhívást jelentenek és az ajánlattevő azt
magára nézve kötelezőnek fogja elismerni, ha a másik fél azt elfogadja.
Természetesen az ajánlattevő az ajánlati kötöttségének az idejét meghatározhatja. Gyakran
találkozunk ilyen kötésekkel szórólapokon, reklámújságokban (pl. "ez a hirdetés nem minősül
ajánlatnak" vagy "a bank az egyedi hitelbírálathoz köti a hitel folyósítását", stb.). Az ajánlati
kötöttség azzal jár, hogy ha a másik fél az ajánlati kötöttség időtartamán belül az ajánlatot
elfogadja, a szerződés létrejön.
Ha az ajánlati kötöttség idejét az ajánlattevő meghatározza (pl. "ajánlatunk január 15-ig érvényes"),
akkor az ajánlati kötöttség ennek megfelelően köti az ajánlattevőt. De ha az ajánlattevő a
kötöttségének az idejét elmulasztotta meghatározni, akkor segítségünkre siet a Ptk. az ajánlati
kötöttség idejének meghatározásával. Nem mindegy azonban, hogy az ajánlat miként hangzott el.
ÜZLETI JOG
14. oldal

Az ajánlat elhangozhat ugyanis akár személyesen jelenlévők között, akár személyesen jelen nem
lévők, azaz távollévők között.
Abban az esetben, ha az ajánlat jelenlevő személyek között vagy telefonon hangzott el, akkor az
ajánlati kötöttség rögtön meg is szűnik, kivéve, ha a másik fél (az ajánlat címzettje) az ajánlatot
késedelem nélkül elfogadja. Távollevőnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az
időnek elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő - az ajánlatban megjelölt szolgáltatás
jellegére és az ajánlat elküldésének módjára tekintettel - a válasz megérkezését rendes körülmények
között várhatta. Rendes körülmények alatt azt kell érteni, amikor például a postai küldemények
továbbításában nincs fennakadás időjárási vagy akár más okok miatt.
Egy példával bemutatva: ha az ajánlat egy drága berendezés leszállítására vonatkozik, és az
ajánlatot postai úton küldte el az ajánlattevő a címzettnek Brazíliába, akkor a válasz megérkezése
nyilvánvalóan hosszabb időt vesz igénybe, mint egy olyan ajánlat esetén, amelyben egy gödöllői
ajánlattevő egy ugyancsak gödöllői címzettnek két doboz fénymásolópapír leszállítására tesz
ajánlatot e-mail üzenet útján. Tekintettel arra tehát, hogy a válasz megérkezéséhez szükséges
időtartam hossza nagyon bizonytalan lehet, javasolt minden esetben rögzíteni, hogy az ajánlattevő
mennyi ideig tartja magát az ajánlatához, hiszen az ajánlat megtételével egy ún. függő jogi helyzet
alakul ki, mely csak az ajánlati kötöttség leteltével ér véget.
Természetesen az is előfordulhat, hogy az ajánlatot a másik fél visszautasítja. Az ajánlati kötöttség
ebben az esetben is megszűnik.
Az ajánlatot vissza is lehet vonni, de csak azt megelőzően, hogy a másik fél az elfogadó
jognyilatkozatát elküldte az ajánlattevőnek. Ilyenkor is megszűnik az ajánlati kötöttség. Ha az
ajánlatot írásban tették, akkor azt csak írásban lehet visszavonni. Nem lehetséges ugyanakkor a
hatályossá vált ajánlat visszavonása, ha az ajánlat tartalmazza, hogy az visszavonhatatlan, vagy az
ajánlat az elfogadásra határidőt állapít meg. A visszavonásra értelemszerűen a távollevők közötti
ajánlat esetében kerülhet sor. Jelenlevők között létrejövő szerződés esetén a nyilatkozat (mivel az
rögtön megérkezik a címzetthez) gyakorlatilag nem vonható vissza.

Ha az ajánlatot a címzett elfogadja, a szerződés létrejön. Az ajánlatot az azzal való egyetértést

kifejező jognyilatkozattal lehet elfogadni. A szerződés létrejöttének időpontja és helye attól függ,
hogy az ajánlat megtételére és elfogadására ugyanazon a helyen került-e sor. A szerződés akkor jön
létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat hatályossá válik. Ha az ajánlat megtételére és az
elfogadásra ugyanazon a helyen kerül sor, akkor a szerződéskötés helye a jognyilatkozatok
megtételének helye. A szerződéskötés helye egyéb esetben az ajánlattevő székhelye (természetes
személy ajánlattevő esetén a lakóhelye, ennek hiányában pedig a szokásos tartózkodási helye).
A szerződés tehát jelenlevők között abban az időpontban jön létre, amikor az ajánlatot elfogadják,
hiszen ebben az esetben a két fél személyesen jelen van és a címzett elfogadó nyilatkozata rögtön
megérkezik az ajánlattevőhöz. Mint fent már említettük, a szerződéskötésre irányuló nyilatkozatot
nemcsak szóban vagy írásban lehet kifejezni, hanem ráutaló magatartással is. Ezért amikor
vonaljegyet vásárol az utas, akkor a szerződéskötésre irányuló ajánlatot nem az utas teszi, hanem a
közlekedési vállalat azzal, hogy a jegypénztárát nyitva tartja és kifüggeszti a jegyárakat. Ha a
jegypénztárban az utas azt mondja: "Kérek egy teljes árú jegyet Gödöllőig.", akkor ezzel létre is jött
a szerződés a felek között, hiszen a jelenlevő két fél közül a közlekedési vállalat ajánlatát az utas
elfogadta.
A szerződés azonban távollevők között akkor jön létre, amikor az ajánlat címzettjének elfogadó
nyilatkozata hatályossá válik (leggyakrabban ez az az időpont, amikor az elfogadás az
ajánlattevőhöz megérkezik). Természetes, hogy nem eredményezheti a szerződés létrejöttét az
ajánlat olyan elfogadása, amelyről nem értesül az ajánlattevő. Ahhoz, hogy a szerződés létrejöjjön
az ajánlat címzettje köteles értesíteni az ajánlattevőt, ellenkező esetben a szerződés nem jöhet létre.
ÜZLETI JOG
15. oldal

Előfordul, hogy az ajánlatot a címzett ugyan elfogadja, de nem ugyanazzal a tartalommal, amelyet
az ajánlat tartalmazott. Az elfogadás csak akkor hozza létre a szerződést, ha abban az ajánlattól
lényeges kérdésben eltérő kikötés nincs.
Ha az ajánlattól lényeges kérdésben eltérő tartalmú az elfogadás (például eltérő árat állapít meg
vagy részletekben való fizetést kér), akkor az "elfogadás" (amely ebben az esetben természetesen
nem tekinthető valódi elfogadásnak) új ajánlatnak minősül, és ezzel a felek helyzetében
pozíciócsere következik be. Az eredeti ajánlattevő korábbi ajánlata hatályát veszti és az eltérő
tartalmú elfogadást kell ajánlatnak tekinteni, méghozzá új ajánlatnak, amelyre nézve az eredeti
ajánlattevő kell válaszoljon elfogadólag vagy akár ugyancsak eltérő tartalommal, amely esetben
ezen utóbbi eltérő tartalmú elfogadás ismételten új ajánlatnak tekintendő.
Ez a nyilatkozat-váltás vagy odáig tart, amíg az egyik fél a másik fél ajánlatát teljes egészében el
nem fogadja, és ebben az esetben végre létrejön a szerződés a felek között vagy elképzelhető az is,
hogy a felek nem tudnak megállapodni (egyikük sem fogadja el a másik ajánlatát), és ebben az
esetben nem jön létre szerződés.
Fontos tudni, hogy nem jön létre szerződés, ha az ajánlattól az elfogadás lényeges kérdésben eltér.
Másként fogalmazva: ha az ajánlattal való egyetértést kifejező jognyilatkozat lényeges kérdésnek
nem minősülő, a lényeges kérdést nem érintő kiegészítő vagy eltérő feltételt tartalmaz, akkor az is
elfogadásnak minősül. A kiegészítő vagy eltérő feltételek ebben az esetben a szerződés részévé
válnak. Nem válnak azonban a szerződés részévé ezek a kiegészítő vagy eltérő feltételek, ha
a) az ajánlat az elfogadás lehetőségét kifejezetten az ajánlatban szereplő feltételekre korlátozta;
vagy
b) az ajánlattevő késedelem nélkül tiltakozik a kiegészítő vagy eltérő feltételekkel szemben.
Az ajánlatra vonatkozó eltérő vélemény egyébként az ajánlati kötöttség időtartama alatt több
részletben is közölhető. Olyankor azonban, amikor a kapott ajánlatot a fél mindenre kiterjedően
elfogadta, nincs lehetőség egy újabb véleményt tartalmazó jognyilatkozat megtételére még akkor
sem, ha az ajánlati kötöttség ideje nem ért véget. Az elfogadó nyilatkozattal ugyanis a szerződés
létrejött.

AJÁNLAT
ÚJ AJÁNLAT,
POZÍCIÓCSERE

VÁLASZNYILATKOZAT

LÉNYEGESEN ELTÉRŐ ELFOGADÓ ELUTASÍTÓ

A SZERZŐDÉS LÉTREJÖN

2. Ábra – A szerződés létrejötte

ÜZLETI JOG
16. oldal

A jognyilatkozat (ide kell érteni az ajánlatot, az ajánlat elfogadását és az ajánlat eltérő tartalmú
elfogadását) ha annak tartalmáról a címzett annak megtételével egyidejűleg tudomást szerez,
nyomban hatályossá válik. A távollevők között tett jognyilatkozat a címzetthez való
megérkezéssel válik hatályossá. A ráutaló magatartással tett jognyilatkozat a címzett
tudomásszerzésével válik hatályossá.
Elképzelhető, hogy az ajánlattevő ajánlati kötöttsége lejárt és az ajánlatot elfogadó nyilatkozat csak
ezután érkezik meg hozzá. Késedelmesen megtett elfogadó jognyilatkozat esetén a szerződés
nem jön létre. Az elfogadó jognyilatkozat késedelmes megtétele ellenére létrejön a szerződés, ha
az ajánlattevő erről késedelem nélkül tájékoztatja az elfogadó felet.
Más a helyzet, ha az elfogadó jognyilatkozatot időben küldték el, de az mégis elkésve érkezett meg
az ajánlattevőhöz. Ilyen esetben létrejön a szerződés, ha a jognyilatkozatot olyan módon tették,
hogy rendes körülmények szerinti továbbítás esetén kellő időben megérkezett volna az
ajánlattevőhöz. A szerződés ebben az esetben akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat
rendes körülmények szerinti továbbítás esetén megérkezett volna az ajánlattevőhöz. Az
ajánlattevő viszont még ebben az esetben is dönthet úgy, hogy nem tekinti hatályosnak az elfogadó
nyilatkozatot. Ehhez az szükséges, hogy az ajánlattevő késedelem nélkül tájékoztassa az
elfogadó felet arról, hogy jognyilatkozata késve érkezett, és ezért azt nem tekinti hatályosnak.
(Ebben az esetben az ajánlat elfogadója nincs tisztában azzal, hogy az ajánlatot elfogadó
jognyilatkozata az ajánlattevőhöz késve érkezett. A forgalom biztonsága megköveteli ebben az
esetben azt, hogy az ajánlattevő értesítse az ajánlat elfogadóját arról, hogy az ajánlatot elfogadó
jognyilatkozatot nem tekinti hatályosnak és ezért a szerződés nem jött létre, hiszen az ajánlat
elfogadója abban a tudatban van, hogy mivel az ajánlatot elfogadta, létrejött a szerződése az
ajánlattevővel.)
Némely esetben a szerződés létrejöttéhez harmadik személy (ez természetesen nem azonos a
szerződő felek bármelyikével) beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges. Ilyenkor a
szerződés ugyan érvényesen létrejön, de még nem lesz hatályos; a beleegyezéssel vagy a
jóváhagyással viszont a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá.
A beleegyezésről vagy jóváhagyásról történő nyilatkozattételig, valamint a nyilatkozattételre
megszabott határidő leteltéig a felek jogait és kötelezettségeit a függőben lévő feltétel szabályai
szerint kell megítélni (amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami
a másik fél jogát a feltétel bekövetkezése vagy meghiúsulása esetére csorbítja vagy meghiúsítja). A
szerződés nem válik hatályossá, ha a harmadik személy a beleegyezést vagy a hatóság a
jóváhagyást nem adja meg vagy ha arról a bármelyik fél által a másik féllel közölt megfelelő
határidőn belül nem nyilatkozik. Ha a szerződés hatálya nem állt be, akkor a szerződés
teljesítése nem követelhető.

2.§ ELŐSZERZŐDÉS ÉS ELZÁRKÓZÁS A SZERZŐDÉSKÖTÉSTŐL

ELŐSZERZŐDÉS [2.1] – Az előszerződés nem külön szerződésfajta, hanem egy olyan szerződés,
amelyben a felek abban állapodnak meg, hogy később majd tényleg szerződést kötnek egymással. A
Ptk. szabályozása szerint: Ha a felek abban állapodnak meg, hogy későbbi időpontban egymással
szerződést kötnek, és megállapítják e szerződés lényeges feltételeit, a bíróság e feltételek szerint
a szerződést bármelyik fél kérelmére létrehozhatja.
Az előszerződést a szerződésre előírt alakban kell megkötni, azaz, ha a jogszabály szerint
bizonyos szerződést írásban kell megkötni, akkor az ilyen szerződésre vonatkozó előszerződést is
írásban kell megkötni. Ha a felek előszerződést kötöttek, akkor annak alapján kötelesek a szerződést
a későbbiek során megkötni, de ezt bizonyos feltételek megléte esetén megtagadhatják, azaz az
ÜZLETI JOG
17. oldal

előszerződés esetén is lehetőség van arra, hogy valamelyik fél "kibújjon" a szerződés megkötésének
kötelezettsége alól. Az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén tagadható meg a szerződés
megkötése:
a) az előszerződés megkötését követően előállott körülmény következtében az előszerződés
változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené;
b) a körülmények megváltozásának lehetősége az előszerződés megkötésének időpontjában nem
volt előrelátható;
c) a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és
d) a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.

A fenti feltételrendszer a)-b) pontjaiban foglaltakra a jogi szaknyelv röviden a "körülményekben

bekövetkezett lényeges változás" kifejezést alkalmazza (clausula rebus sic stantibus).
A fenti a feltételeknek a fennállását természetesen a szerződés megkötését megtagadó félnek kell
bizonyítania.
Az előszerződés fontos következménye, hogy amennyiben az egyik fél mégsem hajlandó az
előszerződés alapján a szerződés megkötésére, akkor a bíróság a másik fél kérelmére a szerződést
létrehozhatja. A szerződés tartalmát ugyanakkor a bíróság nem állapíthatja meg, ugyanis az
előszerződést – ahogy fent említettük – a bíróság akkor hozhatja létre (bármelyik fél kérelmére), ha
a felek megállapították a szerződés lényeges feltételeit.
Az előszerződésre az annak alapján megkötendő szerződés szabályai megfelelően irányadóak.

ELZÁRKÓZÁS SZERZŐDÉSKÖTÉSTŐL GAZDASÁGI ERŐFÖLÉNNYEL VISSZAÉLVE [2.2] – A

versenyjog által tilalmazott magatartás a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés. Aki a gazdasági
erőfölényével visszaélve indokolatlanul elzárkózik szerződés létrehozásától vagy fenntartásától, a
másik fél követelheti, hogy a szerződést közöttük a bíróság a törvényen alapuló szerződéskötési
kötelezettség szabályainak alkalmazásával hozza létre. Szerződéskötési kötelezettséget egyébként
jogszabály írhat elő. Szerződéskötési kötelezettség esetén, ha a felek a szerződést nem kötik meg, a
bíróság a szerződést létrehozhatja, és annak tartalmát is meghatározhatja.

3.§ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK ("BLANKETTASZERZŐDÉS")

Termékek, illetve szolgáltatások tömeges értékesítésével, illetve nyújtásával foglalkozó
vállalkozások gyakran előre kidolgozzák azokat a feltételeket, amelyek szerint a vevőikkel,
ügyfeleikkel (a fogyasztókkal) szerződést fognak kötni. A velük szerződő félnek gyakran nincs más
lehetősége, csak az, hogy ezeket a feltételeket elfogadja. Ha valamelyik szerződéses feltétel nem
tetszik a fogyasztónak és változtatni szeretne, akkor erre nincs lehetősége, tehát csak abban van
választási lehetősége, hogy megköti a szerződést vagy sem. Ilyen általános szerződési feltételekkel
találkozunk a közszolgáltatások biztosítására irányuló szerződéseknél, a folyószámla-
szerződéseknél, a biztosítási szerződéseknél, a tömegközlekedési vállalatokkal az utazásra kötött
szerződéseknél és még sok más helyen. A fogyasztó ilyenkor legtöbb esetben egy nyomdai úton
előre legyártott (sokszor több példányos, "önindigós") szerződési formanyomtatványt
(blankettát) kap, amelyet csak a személyes adataival kell kitöltenie, dátummal ellátnia és aláírnia.
A szerződés részletes feltételei nem is magán a szerződési formanyomtatványon találhatóak, hanem
például annak a hátoldalán apró betűvel írva, vagy esetleg egy külön dokumentumban. Éppen ezért
a fogyasztók számára minden esetben javasolt, hogy az általános szerződési feltételeket tényleg
olvassák el, és ne csak aláírják a szerződést (amelyben természetesen mindig benne van egy olyan
rendelkezés, hogy pl. "a szerződés részét képező általános szerződési feltételeket átvettem,
ÜZLETI JOG
18. oldal

elolvastam és megértettem, azokat magamra nézve kötelezőnek fogadom el."). A gyakorlatban

azonban ez az elolvasás (bármennyire furcsán hangzik) a legtöbbször elmarad. A fogyasztók nem
szeretnek olvasni, főleg hosszú, bonyolult jogi szöveget nem. Ezért a fogyasztók legtöbbször úgy
írják alá a szerződést, hogy azt nem olvassák el. Azt persze a jog sem tudja megvédeni, aki olyan
szerződést ír alá, amelyet nem olvasott el, de a jog megkísérli az általános szerződési feltételekre
vonatkozó rendelkezéseket szigorúbban szabályozni, annak érdekében, hogy az általános szerződési
feltételeket alkalmazó vállalkozások ne élhessenek vissza erőfölényükkel.
Mindezek miatt az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha
alkalmazója (az erőfölényben lévő vállalkozás) lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát
a szerződéskötést megelőzően megismerje, és ha azt a másik fél elfogadta.
Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely lényegesen
eltér a jogszabályoktól vagy a szokásos szerződési gyakorlattól, kivéve, ha megfelel a felek között
kialakult gyakorlatnak. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről
is, amely eltér a felek között korábban alkalmazott feltételtől. Az ilyen feltétel csak akkor válik a
szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta. Ha az
általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés
részévé és nem az általános szerződési feltétel adott rendelkezése.
Fogyasztóval kötött szerződésekkel kapcsolatos további szabály, hogy az a feltétel, amely a
vállalkozást a szerződés szerinti főkötelezettsége teljesítéséért járó ellenszolgáltatáson felül további
pénzbeli követelésre jogosítja, akkor válik a szerződés részévé, ha azt a fogyasztó - külön
tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadja.
A jog ismeri az "általános szerződési feltételek ütközésének" intézményét. Ilyenkor az történik,
hogy az általános szerződési feltételekre utalással közölt ajánlatot a másik fél a saját általános
szerződési feltételeivel fogadja el. Ha ebben az esetben az általános szerződési feltételek
egymással nem ellentétesek, akkor mindkét fél általános szerződési feltételei a szerződés részévé
válnak. Ha az általános szerződési feltételek csak nem lényeges kérdésben térnek el egymástól,
akkor a szerződés létrejön, és az egymással ellent nem mondó általános szerződési feltételek
válnak csak a szerződés részévé. Ha azonban az általános szerződési feltételek között a szerződés
lényeges kérdésében van eltérés, akkor szerződés nem jön létre. (Nyilvánvaló ez a szabály, hiszen
az ajánlat lényeges kérdésekben eltérő tartalmú elfogadása sem eredményezte a szerződés
létrejöttét.)
Ha az általános szerződési feltétel tisztességtelen, a tisztességtelen szerződési feltételt a sérelmet
szenvedett fél (például a fogyasztó) megtámadhatja. Az általános szerződési feltétel akkor minősül
tisztességtelennek, ha a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és
tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel
alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg. Nem lehet ezt a szabályt alkalmazni
ugyanakkor azokra a világosan és érthetően megfogalmazott szerződési feltételekre, amelyek a
szerződés főszolgáltatását állapítják meg vagy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát
határozzák meg. Nem minősülhet továbbá tisztességtelennek az általános szerződési feltétel sem,
amelyet jogszabály állapít meg, vagy amelyet a jogszabály előírásának megfelelően határoztak
meg.
Abban az esetben, ha vállalkozás alkalmaz tisztességtelen általános szerződési feltételt, akkor a
sérelmes kikötést nemcsak a sérelmet szenvedett fél támadhatja meg, hanem helye van az általános
szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű keresetnek is. A közérdekű
kereset indítására különböző szervek jogosultak. Ilyenek az ügyész, a miniszter, az autonóm
államigazgatási szerv, a kormányhivatal, a központi hivatal vezetője, a fővárosi és megyei
kormányhivatal vezetője, a gazdasági és szakmai kamara vagy érdekképviseleti szervezet, a
ÜZLETI JOG
19. oldal

fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület, és az Európai Gazdasági Térség bármely

tagállamának joga alapján a fogyasztói érdekek védelmére létrejött szervezet.
Ha a megtámadás alapos, akkor a közérdekű kereset alapján a bíróság a tisztességtelen általános
szerződési feltétel érvénytelenségét - a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre
kiterjedő hatállyal, tehát nemcsak azzal a féllel szemben, aki a kikötést megtámadta - megállapítja.
A bíróság ebben az esetben azt is elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója a saját költségére
gondoskodjék a szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó közlemény
közzétételéről. Az érvénytelenség megállapítása azonban nem érinti azokat a szerződéseket,
amelyeket a megtámadásig már teljesítettek, így azokból keletkezett sérelmeket ezen az úton
visszamenőleg nem lehet orvosolni.
A közérdekű keresetben azt is lehet kérni a bíróságtól, hogy olyan általános szerződési feltétel
tisztességtelenségét állapítsa meg, amelyet fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából
határoztak meg (vagy alkalmazásukat nyilvánosan ajánlják), de az érintett feltétel még nem került
alkalmazásra a gyakorlatban. Ilyenkor a bíróság (feltéve ha megállapítja a sérelmes általános
szerződési feltétel tisztességtelenségét), ítéletében eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel
alkalmazásától, illetve a feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánló vállalkozást az alkalmazásra
ajánlástól.

A fogyasztói társadalommal együtt jár az ún. fogyasztói szerződések mind szélesebb körben
történő elterjedése. A fogyasztó a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén
kívül eljáró természetes személy. (A vállalkozás ettől eltérően a szakmája, önálló foglalkozása vagy
üzleti tevékenysége körében eljáró személy.) A fogyasztók részére, hogy minél többet
vásárolhassanak, külön kölcsönfajtát, a fogyasztási kölcsönt alakították ki. A fogyasztási kölcsön
jellegzetessége, hogy nem bankok, hitelintézetek nyújtják a fogyasztónak, hanem az adott terméket
értékesítő, illetve szolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezetek, méghozzá azért, hogy az általuk
forgalmazott áru megvásárlásához, illetve az általuk nyújtott szolgáltatás igénybevételéhez ezzel
"segítséget" adjanak a fogyasztónak. Ezt lehet kölcsön, részletfizetés vagy halasztott fizetés
formájában nyújtani a fogyasztó részére. A fogyasztói szerződések ugyancsak magukon hordozzák
az általános szerződési feltételek fent már részletezett sajátosságait és veszélyeit. Mindezek miatt a
fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a tisztességtelen általános szerződési feltételre
vonatkozó rendelkezéseket ugyancsak alkalmazni kell a vállalkozás által előre meghatározott, de a
fogyasztóval egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre is (azaz ha az adott kikötés
magában a szerződési formanyomtatványban található és nem külön lapon, vagy a
formanyomtatvány hátoldalán). Ha a felek között vitatott, hogy a szerződési feltételt egyedileg
megtárgyalták-e, akkor a vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltétel egyedi
megtárgyalása megtörtént. A fogyasztó érdekeit védelmező rendelkezés, hogy a fogyasztó és a
vállalkozás közötti szerződésben az általános szerződési feltétel és a vállalkozás által előre
meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen voltát már
önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű. A fogyasztó és vállalkozás közötti
szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel semmis (azaz külön meg sem kell támadni
annak érdekében, hogy érvénytelenné váljék (a semmisség/megtámadhatóság/érvénytelenség
kérdéséről a későbbiekben szólunk). A semmisségre a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
A Ptk. tartalmaz egy példálódzó felsorolást a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésben a
tisztességtelennek minősülő kikötésekre nézve. Így például tisztességtelen az a kikötés, amely
(a) a szerződés bármely feltételének értelmezésére a vállalkozást egyoldalúan jogosítja,
(b) a fogyasztót teljesítésre kötelezi abban az esetben is, ha a vállalkozás nem teljesíti a szerződést,
(c) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződéstől bármikor elálljon, vagy azt felmondja, ha a
fogyasztó ugyanerre nem jogosult,
ÜZLETI JOG
20. oldal

(d) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó peres vagy más jogi úton történő igényérvényesítési
lehetőségeit,
(e) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott
alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben megállapított pénzbeli
ellenszolgáltatás mértékét megemelje,
(f) a fogyasztót túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha a fogyasztó nem teljesít vagy nem
szerződésszerűen teljesít.
Az ÁSZF-ek természetesen minden vállalkozásnál más szövegezésűek, és az egyes konkrét
feltétetek is különbözőek lehetnek.

4.§ A SZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGE

A szerződés érvénytelen, ha valamilyen okból nem alkalmas a felek által a szerződéssel elérni
kívánt célzott joghatás betöltésére. Az érvénytelen szerződésektől azonban meg kell különböztetni a
nem létező és a hatálytalan szerződéseket.
Nem létezik az a szerződés, amelynek a megkötésében a felek nem állapodtak meg, vagy
megállapodtak ugyan valamiben, de hiányzott a kölcsönös és egybehangzó akarat kifejezése.
Például az egyik fél ajánlatát a másik fél lényegesen eltérő tartalommal fogadta el. Ez - mint fent
láttuk - nem szerződés, hanem a lényeges kérdésekben eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell
tekinteni.
Az érvénytelen szerződésnél ezzel szemben a szerződéses akaratok kölcsönös és egybehangzó
kifejezése megtörtént. Volt ajánlat és az ajánlat teljes elfogadása is megtörtént, azonban valamilyen
okból nem alkalmas arra, hogy a felek által elérni kívánt célt kiváltsa. Például a felek az ingatlan-
adásvételi szerződés minden lényeges kérdésében megállapodnak, de elmulasztják a szerződést
írásban megkötni. Mivel törvényi előírás, hogy az ingatlan-adásvételi szerződés csak írásban
érvényes, a szóbeli ingatlan-adásvételi szerződés természetesen érvénytelen.
A hatálytalan szerződések esetén a szerződés természetesen érvényes, de vagy még vagy már nem
hatályos, azaz vagy még vagy már nem kell alkalmazni. Ha például a felek úgy kötik meg a
szerződésüket, hogy az március 31. napján lépjen hatályba és június 15. napján hatályát veszítse,
akkor március 31. napja előtt és június 15. napja után a szerződésből nem keletkeznek
jogosultságok és kötelezettségek. Az időtartam meghatározása mellett lehetőség van valamilyen
egyéb feltételt is kikötni, aminek bekövetkeztétől függ a szerződés hatályának beállta (felfüggesztő
feltétel), vagy hatályának megszűnése (bontó feltétel).
A nem létező szerződésből természetesen semmiféle joghatás nem származhat. Az érvénytelen
szerződés bizonyos joghatásokat maga után vonhat (részben lásd fent, illetve később), a
hatálytalanság viszont természetesen nem érinti a szerződés hatályossága alatt beállott
jogkövetkezményeket.
A szerződés érvénytelenségéhez számos ok vezethet. Ilyen lehet
(a) a szerződési akarat hibája:
- tévedés,
- megtévesztés,
- jogellenes fenyegetés,
- titkos fenntartás,
- színlelt szerződés.
(b) a szerződési jognyilatkozat hibája:
- alaki hiba
ÜZLETI JOG
21. oldal

(c) a célzott joghatás hibája:

- tilos szerződés,
- jóerkölcsbe ütköző szerződés,
- uzsorás szerződés,
- feltűnő értékaránytalanság,
- fiduciárius hitelbiztosíték semmissége,
- fogyasztói jogot csorbító feltétel és a fogyasztó joglemondó nyilatkozata,
- tisztességtelen általános szerződési feltétel,
- lehetetlen szolgáltatás,
- érthetetlen vagy ellentmondó kikötés.
Az akarathiba esetén a szerződési akarat ténylegesen hiányzik vagy a jog a ténylegesen kifejezett
szerződési akaratot nem ismeri el. A cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy
szerződéses nyilatkozatát (bizonyos kivételektől eltekintve) a jog nem ismeri el szerződési
akaratnak. Akarathibának tekintjük az ún. színlelt szerződést is, mely szintén érvénytelen. Ha pedig
a színlelt szerződés más szerződést leplez, a felek jogait és kötelezettségeit a leplezett szerződés
alapján kell megítélni. Ha viszont a színlelt szerződéssel leplezett szerződés is érvénytelen, akkor
természetesen az egész szerződés érvénytelen. A színlelés célja általában valaminek a kijátszása. Ez
lehet jogszabály rendelkezése, vagy harmadik személy jogos érdeke. Erre szolgál például a fent már
említett eset, amikor az adós a lakását egy családtagjára ruházza át adásvételi szerződéssel, annak
érdekében, hogy a hitelező elől a fedezetet elrejtsék. Ez a szerződés - mivel a felek amúgy nem
akartak volna szerződést kötni - nyilvánvalóan érvénytelen.
Érvénytelennek minősülhet az a szerződés is, amelynek a megkötésére a felet fenyegetéssel vették
rá. Ha valakit például azzal fenyegetnek, hogy őt vagy közeli hozzátartozóit bántódás éri, ha nem
köti meg a szerződést, akkor itt a megfenyegetett személy nem volt abban a helyzetben, hogy
szerződési akaratát szabadon kifejezhesse, így értelemszerűen nem jöhet létre érvényes szerződés.
Akkor is érvénytelen lehet a szerződés, ha a szerződő felet a másik fél a szerződést érintő valamely
lényeges kérdés tekintetében megtévesztette. Ugyanez a helyzet, ha nem szándékos megtévesztés
áll fenn, de a fél a szerződést érintő valamely lényeges kérdésben tévedésben volt. A szerződés
minden olyan esetben érvénytelen lehet, ha a szerződő fél nem kötötte volna azt meg, ha nem lett
volna tévedésben. Leggyakrabban a szolgáltatás minőségében és mértékében való tévedés az
érvénytelenség alapja.
Érvénytelenséghez vezethet az akaratnyilvánítás hibája. Például olyan személy szerződéses
nyilatkozata, aki képviselőként jár el, de a képviseletre nem volt megfelelő felhatalmazása (ezt a
személyt nevezzük álképviselőnek).
Érvénytelenséghez vezet továbbá a célzott joghatás miatti érvénytelenség. Ide tartoznak a tilos
szerződések és a lehetetlen szolgáltatására irányuló szerződések. A tilos szerződések olyan célra
irányulnak, amelyeket a jogszabály tilt. Érvénytelen az a szerződés, amely jogszabályba ütközik,
vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek. Érvénytelen a szerződés akkor is, ha
nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. A szerződés tartalmát a felek csak a jogszabályi keretek
között határozhatják meg szabadon, így a jogszabály tiltó rendelkezésébe ütköző szerződés
érvénytelen és az érvénytelenség bekövetkezése független attól, hogy tudtak-e arról, hogy a
szerződésük jogellenes célra irányul-e vagy sem. Az uzsorás szerződést (ha az egyik szerződő fél a
szerződés megkötésekor a másik szerződő fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan
előnyt kötött ki), a Ptk. kifejezetten semmisnek nyilvánítja (az uzsorát egyébként a Büntető
Törvénykönyv is büntetni rendeli, habár a büntethetőségéhez az is szükséges, hogy az uzsorás
szerződés miatt a kötelezett súlyos nélkülözésnek legyen kitéve).
ÜZLETI JOG
22. oldal

A fentieken túl a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés is semmis. Akkor beszélhetünk

erről, ha a szerződésben kikötött szolgáltatás véghezvitele fizikailag nem lehetséges.
Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra meghatározott alakot rendel, a
jognyilatkozat csak ebben az alakban érvényes. Korábban már említettük azt a példát, hogy mivel
az ingatlan-adásvételi szerződés - a Ptk. előírása folytán - csak írásban érvényes, a szóbeli ingatlan-
adásvételi szerződés természetesen érvénytelen. Ha a jognyilatkozat meghatározott alakban tehető
meg érvényesen, akkor a jognyilatkozat módosítása, megerősítése, visszavonása, megtámadása,
valamint a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony módosítása és megszüntetése is ugyanebben a
meghatározott alakban érvényes. Az alakiság megsértése miatt semmis szerződés ugyanakkor a
teljesítés elfogadásával a teljesített rész erejéig érvényessé válik.
Az érvénytelenségnek két fő formájával, a semmisséggel és a megtámadhatósággal a
következőkben foglalkozunk.

5.§ A
SZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGÉNEK ESETEI – SEMMISSÉG ÉS
MEGTÁMADHATÓSÁG

SEMMISSÉG [5.1] – A semmis szerződés a megkötésének időpontjától érvénytelen. A

semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség; a szerződés semmisségét a bíróság
hivatalból észleli. A semmisségre hivatkozás tehát deklaratív, ugyanis a Ptk. értelmében a
semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség, sőt ha nem hivatkozik a fél a
semmisségre, a bíróság azt hivatalból fogja észlelni. (Ezzel szemben a megtámadásra hivatkozás
konstitutív, hiszen míg a szerződést akkor is semmisnek kell tekinteni, ha ezt külön eljárásban nem
állapították meg, a megtámadható szerződés mindaddig érvényesnek tekintendő, amíg meg nem
támadják és az érvénytelenséget a bíróság ítéletében ki nem mondja.) Felvetődik persze az a
gyakorlati kérdés, hogy ha a felek között vitás, hogy a szerződés semmis-e, akkor ennek
megállapítását természetesen a bíróságtól kell kérniük.
A szerződés semmisségére az hivatkozhat és a szerződés semmisségével kapcsolatos peres eljárást
az indíthatja meg, akinek ehhez jogi érdeke fűződik (akinek van ún. perbeli legitimációja, azaz
valamilyen jogi érdekeltsége) vagy akit erre törvény feljogosít. (A szerződés megtámadására
viszont csak a sérelmet szenvedett fél jogosult, továbbá az is, akinek a megtámadáshoz valamilyen
törvényes érdeke fűződik [például a kezes, a zálogtárgy tulajdonosa, a haszonélvező, stb.].)
A fentiektől eltérő szabály vonatkozik arra az esetre, ha a szerződés semmisségének megállapítása
vagy a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt az ügyész keresetet indít a
közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében. A bíróság ilyen esetben is
megállapíthatja a szerződés semmisségét.
MEGTÁMADHATÓSÁG [5.2] – Míg a semmisségre való hivatkozásra a Ptk. nem ír elő határidőt, a
bíróság előtti megtámadás joga ugyanakkor csak meghatározott ideig (1 évig) gyakorolható.
A megtámadható szerződés az eredményes megtámadás következtében megkötésének időpontjától
érvénytelenné válik.
A megtámadási jog a szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül a másik félhez
intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül bíróság előtti érvényesítéssel gyakorolható. A
szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül fordulhat bírósághoz a fél, ha a
szerződést a másik félhez intézett jognyilatkozattal támadta meg, és a megtámadás eredménytelen
volt. Az egyéves megtámadási határidő a szerződés megkötésétől számít. Ez a határidő
ugyanakkor ún. elévülési jellegű, ami azt jelenti, hogyha a szerződő fél menthető okból nem tudja
gyakorolni a megtámadási jogát, (mert például még mindig tartania kell a másik fél jogellenes
fenyegetésétől), akkor az elévülés ezalatt nyugszik. Az akadály megszűnésétől (azaz a jelen
példában a fenyegetettség megszűnésétől) számított három hónapos határidőn belül a követelés
ÜZLETI JOG
23. oldal

akkor is érvényesíthető, ha a szerződés megkötésétől számítva egy év már eltelt, vagy abból három
hónapnál kevesebb van hátra.
Látható, hogy a semmisséghez és a megtámadhatósághoz különböző okok vezetnek. A
semmisséghez vezető okok súlyosabbak, a megtámadhatósághoz vezető okok enyhébbek. Éppen
ezért van különbség az érvénytelenség bekövetkeztetéséhez vezető szabályokban is. Ha a fél a
szerződését megtámadhatná (de ezzel egy éven keresztül nem él, holott megtehetné), akkor úgy kell
tekinteni, hogy a szerződést nem is kívánja megtámadni, gyakorlatilag az egyéves időtartam alatt
"jóváhagyta" magában a szerződést. A megtámadás joga meg is szűnik egyébként, ha a
megtámadásra jogosult a megtámadási ok ismeretében, a megtámadási határidő megnyílta után
(például a tévedés felismerésekor, a fenyegetettség, stb.) a szerződési akaratát megerősíti, vagy a
megtámadás jogáról lemond. A semmisségi okok esetében minderről természetesen nem
beszélhetünk. A semmis szerződés érvénytelen, és erre elég csupán hivatkozni, illetve a bíróság
hivatalból is észleli. Az egyéves megtámadási határidő a fentiek szerint meghosszabbodhat
bizonyos esetekben (erre ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint az elévülési határidők
meghosszabbodására).
Az előzőekben tárgyalt érvénytelenségi okok közül
a) a semmisségi okok a következők:
 a cselekvőképtelenek által kötött szerződések,
 alakiság megsértésével kötött szerződések,
 álképviselet,
 a színlelt szerződések,
 a fizikai kényszer hatása alatt kötött szerződések,
 tilos szerződések (pl. jóerkölcsbe ütköző szerződés vagy az uzsorás szerződés),
 fiduciárius hitelbiztosíték semmissége (semmis az a kikötés, amely pénzkövetelés
biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog
alapítására irányul),
 fogyasztói jogot csorbító feltétel és a fogyasztó joglemondó nyilatkozata,
 fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele,
 lehetetlen célra irányuló szerződés,
 érthetetlen kikötés és az egymásnak ellentmondó kikötések,
b) a megtámadási okok a következők:
 a tévedés,
 a megtévesztés,
 a jogellenes fenyegetés,
 a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaráyntalansága, és
 tisztességtelen általános szerződési feltétel kikötése.
Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet.
Érvénytelen szerződés esetén bármelyik fél kérheti a nyújtott szolgáltatás természetbeni
visszatérítését, ha maga is természetben visszatéríti a számára nyújtott szolgáltatást (eredeti állapot
helyreállítása - in integrum restitutio). Ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben
nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás
ellenértékének pénzbeni megtérítését. Ugyanezt a megoldást alkalmazza a bíróság abban az
esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti.
ÜZLETI JOG
24. oldal

Az érvénytelen szerződést is érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség miatti

érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető; vagy az érvénytelenség oka
utóbb megszűnt. Ha a bíróság az érvénytelen szerződést érvényessé nyilvánítja, akkor a szerződő
felek úgy kötelesek egymásnak teljesíteni, és az érvényessé nyilvánítást követő szerződésszegésért
úgy felelnek egymás felé, mintha a szerződés már a megkötésétől fogva érvényes lett volna.
Beszélünk még ún. részleges érvénytelenségről is, amikor nem az egész szerződés, hanem annak
csak egy része érvénytelen. A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak
akkor dől meg (csak akkor érvénytelen), ha feltehető, hogy a felek a szerződést az érvénytelen
rész nélkül nem kötötték volna meg. Gyakori a vállalkozások közötti jelentősebb szerződések
esetén, hogy a felek a részleges érvénytelenség kérdését úgy szabályozzák, hogy kifejezetten
kikötik a szerződésben, hogyha a szerződés bármely része érvénytelen, az nem érinti az egész
szerződés érvényességét. Az előbbi szabálytól eltérően a fogyasztói szerződés részbeni
érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem
teljesíthető.

6.§ A SZERZŐDÉS ALAKJA

Fent már tárgyaltuk, hogy a szerződési szabadság részét képezi az ún. formaszabadság is, azaz
általában nincs megkötés arra nézve, hogy a felek milyen alakban, milyen formában kötik meg a
szerződésüket. Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában
a. akár szóban,
b. akár írásban lehet kötni, sőt
c. a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni,
d. a hallgatás vagy valamilyen magatartástól tartózkodás csak akkor minősül
elfogadásnak, ha a felek kifejezetten így rendelkeznek. (Ugyanakkor például a biztosítási
szerződéseknél a Ptk. ráutaló magatartásnak értékeli a biztosító "hallgatását" és a
szerződés létrejöttéről rendelkezik, ha a biztosító – egyéb feltételek megléte esetén – az
ajánlatra annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül nem nyilatkozik.)
Jogszabály vagy a felek megállapodása a szerződésre meghatározott alakot rendelhet. Ebben az
esetben a felek szerződéses jognyilatkozata (beleértve ebbe a jognyilatkozat módosítását,
megerősítését, visszavonását, megtámadását, valamint a szerződés módosítását és megszüntetését
is) csak ebben az alakban érvényes. Jogszabály előírhatja például, hogy bizonyos típusú szerződés
csak írásban érvényes (pl. ingatlan-adásvételi szerződés, utazási szerződés, bizalmi vagyonkezelési
szerződés, haszonbérleti szerződés, kezességi szerződés, garanciaszerződés, tartási szerződés).
Az alakiság megsértésével kötött szerződés - ahogy fent már ugyancsak tárgyaltuk - semmis.
Ettől elérően azonban, ha az alakiság megsértése miatt ugyan semmis szerződés alapján a teljesítést
a szerződő fél elfogadja, akkor az egyébként semmis szerződés a teljesített rész erejéig
érvényessé válik. Hasonlóan kivételes szabály, hogy a szerződésnek a kötelező alakiság
mellőzésével történt módosítása, megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő
tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.
A fentiektől eltérően, ha jogszabály közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba
foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, akkor
(a) teljesítés a kötelező alakiság mellőzése miatti érvénytelenséget nem orvosolja, valamint
(b) a szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása, megszüntetése vagy
felbontása is semmis (még abban az esetben is, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek
egyező akaratából létrejött).
ÜZLETI JOG
25. oldal

A ráutaló magatartással kifejezett szerződési akarat esetében sokszor az okoz gondot, hogy létrejött-
e egyáltalán szerződés a felek között, illetve ha igen, milyen tartalommal. A ráutaló magatartás
ugyanis - akár tevőleges, akár passzív magatartással - szóbeli nyilatkozat nélkül közvetíti a fél
szerződéses akaratát. Ebből a magatartásból akár többfajta következtetés is levonható, éppen ezért
csak az olyan ráutaló magatartás lehet alkalmas arra, hogy szerződési nyilatkozatként értelmezzék,
amelyből az arra irányuló szerződéses akarat az általános élettapasztalat szerint a másik fél által
kétségtelenül felismerhető. A ráutaló magatartás ezért nyilvánvalóan nem hoz létre szerződést, ha a
felek magatartása az eset összes körülményeinek értékelése alapján nem fejezi ki a felek
megegyezését a szerződés lényeges pontjai tekintetében.
A ráutaló magatartásnak minden tekintetben egyértelműnek és nyilvánvalónak kell lennie. Nem
kérdéses, hogyha az önkiszolgáló üzemanyagtöltő állomásnál a vezető a gépjárműve
üzemanyagtartályát teletölti üzemanyaggal, majd a pénztárhoz megy, akkor elfogadta az
üzemanyagtöltő állomás szerződéses ajánlatát a feltüntetett áron az üzemanyagtartályba töltött
mennyiségű üzemanyag tekintetében. Ez akkor is így van, ha az egész folyamat során egy szót sem
váltanak egymással a felek.
Az alakiság előírása leggyakrabban a szerződés írásba foglalására terjed ki, ritkábban fordul elő,
hogy a szerződés érvényességéhez egyéb alaki kellékek (pl. ügyvédi ellenjegyzés) is szükséges.
Például a már sokszor említett ingatlan-adásvételi szerződésnek, valamint a gazdasági társaság
alapítása céljából kötött társasági szerződésnek az érvényességi kelléke az ügyvédi ellenjegyzés
(vagy a közokiratba foglalás).
Ha a jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az csak akkor érvényes, ha legalább a jognyilatkozat
lényeges tartalmát írásba foglalták. (A szerződés lényeges tartalmának meghatározását lásd a
következő cím alatt). Fent már említettük, hogy a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha
jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta.
Írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban
foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat
megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.
Írni nem tudó vagy nem képes személy írásbeli jognyilatkozata akkor érvényes, ha azt
közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalták és ezzel egyidejűleg a
nyilatkozó fél aláírását vagy kézjegyét bíróság vagy közjegyző hitelesíti, vagy amelyen ügyvéd
ellenjegyzéssel vagy két tanú aláírással igazolja, hogy a nyilatkozó fél a nem általa írt okiratot
előttük írta alá vagy látta el kézjegyével, vagy az okiraton lévő aláírást vagy kézjegyet előttük saját
aláírásának vagy kézjegyének ismerte el.
Aki nem tud olvasni vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó
okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének további feltétele, hogy magából az
okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó
félnek megmagyarázta.
Közokirat például a közjegyző által a közjegyzők tevékenységét szabályozó törvényben előírt
formai és tartalmi követelményeknek megfelelően szerkesztett okirat. A törvény közhitelességgel
ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi
szolgáltatást nyújtsanak. A közjegyző a jogügyletekről közokiratot állít ki. A közjegyző az általa
szerkesztett okiratot (pl. szerződést) világosan és rövidítések nélkül köteles szövegezni. Az okirat
szövegben az üresen maradó sorokat vízszintes vonallal kell kitölteni. A közjegyzői okiratban a
számadatokat (így határidőt, pénzösszeget, az okirat keltét, stb.) számmal és betűvel is ki kell írni.
A közjegyzői okiratban törölni, átütni vagy a sorok közé írni nem szabad. Ha a szó törlése
szükséges, a javítást úgy kell elvégezni, hogy az áthúzott szó olvasható maradjon. A közjegyzői
okiratot ügyszámmal, oldalait folyamatos sorszámmal kell ellátni. A közjegyző a közjegyzői
ÜZLETI JOG
26. oldal

okiratot a végén aláírásával, közjegyzői minőségének feltüntetésével és bélyegzőjével látja el. A

felek a közjegyzői okiratot a végén aláírják, vagy kézjegyükkel látják el. Ha erre bármelyikük nem
képes (mert nem tud vagy nem képes írni), az aláírásukat - mint ahogy fent láttuk - a közjegyző
aláírása pótolja. Ha a közjegyzői okirat több lapból áll, ezeket zsinórral össze kell fűzni, és a
közjegyző bélyegzőjével kell megerősíteni.
Magánokiratot bárki készíthet; nem kell hozzá sem közjegyző, sem ügyvéd közreműködése.
Minden olyan irat, amely nem közokirat, magánokirat. A magánokirat lehet
 egyszerű magánokirat vagy
 teljes bizonyító erejű magánokirat.
A magánokirat akkor teljes bizonyító erejű, ha azt
a) az okirat kiállítója sajátkezűleg írta és aláírta, vagy
b) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta
alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el (ilyenkor az okiraton a tanúk
lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni).
c) Teljes bizonyító erejű továbbá a magánokirat, ha a kiállító aláírása vagy kézjegye az
okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van, továbbá ha a gazdálkodó szervezet
által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen (más szóval cégszerűen) aláírták.
d) Ha az ügyvéd az általa készített okiratot szabályszerű ügyvédi ellenjegyzéssel látja el, ezzel
is teljes bizonyító erejű magánokirat keletkezik.
e) Újabban pedig az elektronikus okirat is lehet teljes bizonyító erejű, ha annak kiállítója ún.
minősített elektronikus aláírást helyezett el az okiraton.
Fent már említettük, hogy ha a szerződés érvényességének feltétele valamilyen alakiság (pl.
írásbeliség), akkor az ilyen alakban kötött szerződés megszüntetése vagy felbontása is csak a
megszabott alakban érvényes. (ingatlan-adásvételi szerződést tehát, mivel csak írásban köthető
érvényesen, értelemszerűen csak írásban lehet érvényesen megszüntetni.) A szerződésnek azonban a
megszabott alakiság mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak
megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött. Más szóval, ha a felek mindegyike
kívánja a szerződés megszűnését, és ténylegesen már nem is nyújtanak egymásnak szolgáltatást és
egymással teljeskörűen el is számoltak, akkor természetesen akkor is megszűnik a szerződés, ha ezt
a felek szóban "beszélték meg", habár a megszüntetésről is írásban kellett volna megállapodni. A
fent már tárgyaltak szerint azonban, ha jogszabály közokiratba vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratba foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, a
szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása, megszüntetése vagy felbontása
abban az esetben is semmis, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából
létrejött. Ha a szerződést több példányban készítik el, a szerződés akkor is érvényes, ha mindegyik
fél csak a másik félnek szánt példányt írja alá. Ez nyilvánvaló, hiszen a fél a saját példányát
bármikor aláírhatja. Fontos persze, hogy mindkét félnél ott legyen a másik fél által aláírt
szerződéspéldány.
Ha a szerződés érvényességéhez a jogszabály írásbeli alakot rendel, akkor ennek eleget lehet tenni
úgy is, hogy a felek például egy "szerződés" vagy "megállapodás" című okiratba foglalják a
szerződésüket.
Az elektronikus úton történő szerződéskötésre a Ptk. különleges szabályokat tartalmaz. (Fontos
megjegyezni, hogy az elektronikus úton történő szerződéskötés nem azonos az elektronikus
levelezés útján vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel kötött szerződéssel.)
ÜZLETI JOG
27. oldal

Elektronikus úton történő szerződéskötés esetén az elektronikus utat biztosító fél köteles a
szerződéskötésre vonatkozó jognyilatkozatának megtételét megelőzően a másik felet számos
kérdésről tájékoztatni. Így például köteles tájékoztatást adni a szerződéskötés technikai lépéseiről,
továbbá arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, az elektronikus
utat biztosító fél rögzíti-e a szerződést, továbbá, hogy a szerződés utóbb hozzáférhető lesz-e, a
szerződés nyelvéről, és ha ilyen létezik, arról a szolgáltatási tevékenységre vonatkozó magatartási
kódexről és annak elektronikus hozzáférhetőségéről, amelyet az elektronikus utat biztosító fél
magára nézve kötelezőnek ismer el. Az elektronikus utat biztosító fél köteles továbbá az általános
szerződési feltételeit olyan módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi a másik fél
számára, hogy tárolja és előhívja azokat. Az elektronikus utat biztosító fél köteles továbbá
megfelelő eszközökkel biztosítani, hogy a másik fél az adatok elektronikus rögzítése során
felmerülő hibákat szerződési jognyilatkozatának megtételét megelőzően kijavíthassa. Ha az
elektronikus utat biztosító fél e kötelezettségének nem tesz eleget, a másik fél szerződési
jognyilatkozatát megtámadhatja. Az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat akkor válik
hatályossá, amikor az a másik fél számára hozzáférhetővé válik. Az elektronikus utat biztosító fél
köteles a másik fél szerződési jognyilatkozatának megérkezését elektronikus úton késedelem
nélkül visszaigazolni. Az elektronikus utat biztosító féllel szerződő másik fél mentesül az ajánlati
kötöttség alól és a szerződés teljesítésére nem kötelezhető, ha a visszaigazolás nem érkezik meg
hozzá késedelem nélkül.

7.§ A SZERZŐDÉS TARTALMA

A szerződésnek - ahhoz, hogy betöltse a felek által elérni kívánt joghatást - tartalmaznia kell a
feleknek az ún. lényeges kérdésekben való megállapodását, továbbá azon kérdésekben is meg kell
állapodniuk, amelyet bármelyikük lényegesnek tart. A szerződés létrejöttéhez tehát a feleknek a
lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása
szükséges. A lényegesnek minősített kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés
létrejöttének, ha a fél egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való
megállapodás hiányában a szerződést nem kívánja megkötni. Nem kell a feleknek külön
megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez, hiszen ezek a kérdések akkor is a
szerződés részévé válnak, ha a felek arról nem rendelkeztek. Előfordulhat az is, hogy a szerződés
létrejött, de a felek az ellenszolgáltatás mértékét nem határozták meg egyértelműen, vagy
ellenszolgáltatásként piaci árat kötöttek ki; ilyen esetben a teljesítési helynek megfelelő piacon a
teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni. Mindezeken túlmenően a szerződés
tartalmává válik
(i) minden szokás, amelynek alkalmazásában a felek korábbi üzleti kapcsolatukban
megegyeztek,
(ii) minden gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak,
(iii) minden, az adott üzletágban a hasonló jellegű szerződés alanyai által széles körben ismert
és rendszeresen alkalmazott szokás, kivéve, ha annak alkalmazása a felek között - korábbi
kapcsolatukra is figyelemmel - indokolatlan volna.
Hol találjuk meg, hogy egy adott szerződéssel kapcsolatban melyek a lényeges kérdések?
A Ptk. az egyes szerződésekkel foglalkozó részében valamennyi szerződésfajtánál meghatározza a
lényeges kérdéseket. Így az adásvételi szerződésnél ezt találjuk: "Adásvételi szerződés alapján az
eladó dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a vételár megfizetésére és a dolog átvételére
köteles. […] Ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az eladó a tulajdonjog átruházásán felül
köteles a dolog birtokának átruházására is.". Így világos számunkra, hogy az adásvételi
szerződésnél a lényeges kérdések:
ÜZLETI JOG
28. oldal

- az eladó meghatározása,
- az adásvétel tárgyát képező dolog meghatározása,
- a vevő meghatározása,
- a dolog tulajdonjogának az átruházása,
- a dolog birtokának az átruházása (ingatlan esetén),
- a vételár meghatározása,
- a dolog átvételének kötelezettsége a vevő oldalán.
A bérleti szerződésnél a Ptk-ban a következők állnak: " Bérleti szerződés alapján a bérbeadó
meghatározott dolog időleges használatának átengedésére, a bérlő a dolog átvételére és bérleti díj
fizetésére köteles." Itt is egyértelmű, hogy a bérleti szerződésnél a lényeges kérdések:
- a bérbeadó meghatározása,
- a bérlet tárgyát képező dolog meghatározása,
- a bérlő meghatározása,
- a dolog időleges átengedési kötelezettsége a bérlő használatába,
- a bérlő átvételi kötelezettsége,
- bérleti díj meghatározása.
Minden egyes Ptk-ban nevesített szerződésfajtánál megtaláljuk ezt a rövid összefoglalást, így nem
téveszthető el, hogy az egyes szerződések esetében melyek a lényeges kérdések. A felek ezen
túlmenően persze bármely egyéb kérdésben is megállapodhatnak (határidők, részletfizetés, teljesítés
helye, dolog minősége stb.), ez azonban már nem feltétele a szerződés létrejöttének, hiszen ezeket a
kérdéseket a Ptk. egyébként a felek megállapodásának hiányában is rendezi. Például "ha a felek a
szerződés [...] tárgyának minőségét nem határozták meg, , a kötelezettnek a forgalomban szokásos
jó minőségben kell teljesítenie.", vagy "Ha a felek a szerződésben a pénztartozás teljesítésének
idejét nem határozták meg, a pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának
kézhezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni." Ahogy fent a szerződési szabadság
kapcsán már részletesen foglalkoztunk vele, a felek bármilyen kérdésben megállapodhatnak és csak
ezen megállapodásuk hiányában alkalmazandóak a Ptk. kisegítő, diszpozitív szabályai.
Természetesen vannak ezek alól kivételek, mivel bizonyos kérdésekben a Ptk. előírja, hogy
valamely rendelkezésétől a felek egyező akarattal sem térhetnek el (ezeket neveztük kógens
szabályoknak).
Jogszabály bizonyos esetekben meghatározza a szerződés egyes tartalmi elemeit. Ezekben az
esetekben a szerződés a jogszabály által előírt tartalommal jön létre még akkor is, ha a felek
eltérően rendelkeznek. Hiába próbálná például kizárni a biztosítótársaság azt a lehetőséget, hogy a
biztosított a gépjármű-felelősségbiztosítást a szerződés évfordulójával felmondja, ez a lehetőség a
biztosítottat a jogszabály rendelkezésénél fogva illeti meg, tehát közömbös, hogy a biztosított akár
el is fogadta, hogy a szerződést nem mondhatja fel, a felmondás jogával akkor is élhet.
Ritkán, de az is előfordulhat, hogy egy jogszabály a már korábban megkötött szerződések tartalmát
megváltoztatja. Ilyen esetben, ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogi
érdekét sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy a szerződéstől akár el is állhat.
(A szerződéstől való elállás egyoldalú nyilatkozat, amely a szerződést megszünteti.)
A szerződésben kikötött szolgáltatás
a. valamely dolog adására,
b. tevékenységre,
c. tevékenységtől való tartózkodásra vagy
d. más magatartásra irányulhat.
ÜZLETI JOG
29. oldal

Az érvénytelenségnél foglalkoztunk már vele, hogy a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés

semmis. A szolgáltatás leggyakrabban tevőleges, pozitív magatartás, ritkábban nemleges, passzív
magatartás. Tevőleges magatartás a dolog átadása, szolgáltatás nyújtása, a megrendelt áru
leszállítása, stb. Nemleges magatartással találkozunk például a bérletnél, ahol a bérbeadó
kötelezettsége, hogy tűrje a bérlemény bérlő általi használatát. A szolgáltatás lehet továbbá
valamilyen feltételhez vagy időponthoz kötött, lehet továbbá vagylagos is, sőt osztályozzuk a
szolgáltatásokat a szerint is, hogy a szolgáltatás egyedi, fajlagos vagy zártfajú. Ezeket az
alábbiakban mutatjuk be.
Felfüggesztő feltételhez kötött szolgáltatásról beszélünk, ha a felek a szerződés hatályának beálltát
bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé. Ebben az esetben a szerződés (vagy egy részének)
hatálya e feltétel bekövetkeztével áll csak be. Amíg a feltétel be nem következik, a szolgáltatást
teljesíteni nem kell. Bontó feltételhez kötött szolgáltatásról beszélünk, ha felek a szerződés
hatályának (vagy egy részének) megszűntét tették bizonytalan jövőbeni eseménytől függővé. Ekkor
a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatálya megszűnik és szolgáltatást teljesíteni a jövőben már
nem kell.
Felfüggesztő feltétel kikötése esetén tehát a szerződés hatálya (így a szolgáltatás teljesítésének
kötelezettsége is) a bizonytalan jövőbeni esemény bekövetkeztével áll be. Ha a felfüggesztő
feltétel bekövetkezését azonban az egyik szerződő fél felróhatóan maga idézi elő, alappal nem
hivatkozhat a szerződés hatályba lépésére. A feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására ugyanis
nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő. Ilyen esetben a feltételt be nem
következettnek kell tekinteni, ehhez képest a szerződés hatálya sem áll be. Más a helyzet, ha a
felfüggesztő feltétel bekövetkeztét az egyik szerződő fél felróhatóan meghiúsította. Ilyen esetben a
szerződés hatálya beáll, mert a feltételt a meghiúsítás ellenére bekövetkezettnek kell tekinteni.
Például a biztosítási szerződés kedvezményezettje (a biztosított) nem kérheti a biztosítótól a kára
megtérítését, ha a biztosított dolgot ő maga tette tönkre. A bontó feltétel bekövetkezése esetén
megszűnik a szerződés hatálya. A felfüggesztő feltételnél írottak itt is értelemszerűen
alkalmazandóak, azaz ha a bontó feltétel bekövetkezését az egyik fél felróható magatartással maga
idézte elő, a szerződés hatályának megszűnésére alappal nem hivatkozhat. Ebben az esetben a
feltételt be nem következettnek kell tekinteni. Megszűnik viszont a szerződés hatálya, amennyiben a
bontó feltétel bekövetkeztét valamelyik szerződő fél felróható magatartásával maga hiúsította meg.
A feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a
szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték. Ezt nevezzük
időhatározásnak. Nyilvánvalóan a felek által meghatározott időpont bekövetkeztével a szerződés
hatálya beáll vagy megszűnik. Az időpont mindig biztosan bekövetkező jövőbeli esemény, így a
felek között értelemszerűen nem lehet vitás, hogy azt valamelyik fél idézte-e elő vagy sem, ahogyan
a feltételnél azonban ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kellett.
Vagylagos szolgáltatásról akkor beszélünk, ha a kötelezettség több szolgáltatás közül bármelyikkel
teljesíthető. Ebben az esetben a választás joga (arra nézve, hogy a több szolgáltatás közül
melyikkel fog teljesíteni) a kötelezettet illeti. Ha azonban a jogosultat illetné meg a választás
joga, és a választással késedelembe esik, a választás joga a kötelezettre száll át.
A szerződés gyakran pénz fizetésében jelöli meg a kötelezett szolgáltatását. Pénztartozást pénz
tulajdonjogának a jogosult részére való átruházása (azaz készpénz átadása) vagy a jogosult fizetési
számlájára való befizetés vagy átutalás útján lehet teljesíteni. A pénztartozás készpénzfizetés
esetén a pénz átvételének időpontjában, egyéb esetben abban az időpontban válik teljesítetté,
amikor a pénzt a jogosult fizetési számláján a jogosult számlavezető bankja jóváírta vagy azt jóvá
kellett volna írnia. A pénztartozással kapcsolatban fontos szabály továbbá, hogy a jogosult a
teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést (azaz például az előtörlesztést) köteles elfogadni (a pénz
átvétele tehát nem utasítható vissza azon az alapon, hogy a fizetési kötelezettség még nem
ÜZLETI JOG
30. oldal

esedékes). A pénztartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell

megfizetni. Jelenleg hazánkban a forint a törvényes fizetőeszköz. (Korábban a
devizagazdálkodással kapcsolatos jogszabályok tiltották a forinttól eltérő más pénznemben történő
fizetést vagy ármeghatározást.) A korlátozások már sok évvel ezelőtt megszűntek és más
pénznemben is meg lehet határozni a pénztartozást. A más pénznemben meghatározott
pénztartozást a teljesítés helye szerinti jegybank által a teljesítés idején meghatározott
árfolyam (ha ilyen nincs, akkor a pénzpiaci árfolyam) alapján kell átszámítani.

A Ptk. eltérő rendelkezésének hiányában a pénztartozás után kamat jár. A kamat mértéke
megegyezik a jegybanki alapkamattal. (Ha tehát a felek nem állapodnak meg külön a kamat
mértékéről vagy arról, hogy kamatot nem számítanak fel, akkor a kamat jár.) A jegybanki
alapkamat mértékét a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa határozza meg időről-időre.
Idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén a kamat mértéke az adott pénznemre a
kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ha ilyen nincs, a pénzpiaci kamat. A kamat
számításakor az érintett naptári félév első napján érvényes kamat irányadó az adott naptári
félév teljes idejére.

Ha a felek túlzott mértékű kamatot kötöttek ki, akkor ezt a bíróság - a kötelezett kérelmére -
mérsékelheti. Természetesen más a helyzet, ha a kamat olyannyira túlzott (és az eset egyéb
körülményei is arra engednek következtetni), hogy a túlzott mértékű kamatot már uzsorakamatnak
kell tekinteni. Ebben az esetben a szerződés uzsorás szerződésnek minősül, és mint fent láttuk, az
uzsorás szerződés semmis.

A szolgáltatás tárgya szerint osztályozhatjuk a szolgáltatásokat egyedi, fajlagos vagy zártfajú

szolgáltatásként. Az egyedi szolgáltatás tárgyát a felek úgy határozzák meg, hogy azt egyedileg
megkülönböztetik más hasonló dolgoktól. Ilyen esetben a szolgáltatás tárgya egy bizonyos,
konkrétan meghatározott dolog (pl. ifj. Durkó Zsolt "Szőttes" című festménye, vagy a gödöllői
12345 hrsz. alatt található ingatlan, stb). Az egyedi szolgáltatás tárgya mással nem helyettesíthető,
ezért ha ez a tárgy megsemmisül, akkor a szolgáltatás teljesítése lehetetlenné válik, és a kötelezett
felszabadul a kötelezettsége alól, azzal természetesen, hogy ilyenkor általában kártérítési
kötelezettsége keletkezik a másik féllel szemben, de a szolgáltatást tőle követelni már nem lehet.
Fajlagos szolgáltatásról akkor beszélhetünk, ha a felek a szolgáltatás tárgyát fajta és mennyiség
szerint határozták meg. Ilyen esetben a szolgáltatás tárgya nem egy bizonyos, konkrétan
meghatározott dolog, hanem például 10 tonna kukorica, 5 üveg bor, 30 kg burgonya, stb. Ha a felek
a szerződés fajta és mennyiség szerint megjelölt tárgyának minőségét nem határozták meg, a
kötelezettnek a forgalomban szokásos jó minőségben kell teljesítenie.
A fajlagos szolgáltatás tárgya mással helyettesíthető, ezért ha megsemmisülnek azok a dolgok,
amelyeket a kötelezett arra szánt, hogy azokkal fog teljesíteni a jogosultnak, akkor a szolgáltatás
teljesítése nem válik lehetetlenné és a kötelezett továbbra sem szabadul fel a kötelezettsége alól, a
szolgáltatást tőle továbbra is lehet követelni, ezért a szolgáltatás tárgyát a kötelezettnek máshonnan
kell előteremtenie. Ha azonban valaki fajta szerint meghatározott maga termelte dolog
szolgáltatására kötelezi magát, de azt nem képes szolgáltatni (mert pl. rossz volt a termés), akkor a
teljesítés lehetetlenné válik és így értelemszerűen nem köteles a hiányzó dolgot a teljesítés céljára
mástól beszerezni. Ez azonban a kötelezettnek a szerződésszegésért való felelősségét nem érinti,
tehát a kötelezettnek itt is keletkezhet kártérítési felelőssége a jogosult felé.
Zártfajú szolgáltatásról beszélünk, ha a szolgáltatás meghatározása a fajtán belül valamilyen
korlátozó, szűkítő kikötést tartalmaz. Az előbbi példákkal élve zártfajú a szolgáltatás meghatározása
10 tonna alföldi kukorica, 5 üveg szekszárdi bor, 30 kg télálló burgonya kikötése esetén. A zártfajú
szolgáltatásra ugyanazok a szabályok érvényesek, mint fent a fajlagos szolgáltatásnál leírtak, azzal
ÜZLETI JOG
31. oldal

az eltéréssel, hogy logikusan a zártfajúlag meghatározott dologból rendszerint kevesebb áll

rendelkezésre, mint akkor, ha a felek nem alkalmaznak szűkítést, illetve korlátozást a fajlagosan
meghatározott dologhoz képest.

3. FEJEZET – A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSE ÉS A TELJESÍTÉS BIZTOSÍTÉKAI

1.§ A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSE
A Ptk. rendelkezései számos helyen (így a szerződés teljesítésére vonatkozó szabályok körében is)
külön rendelkezéseket tartalmaz a "fogyasztó" és a "vállalkozás" közötti szerződésekre (röviden:
"fogyasztói szerződésekre") nézve. Fent már láthattuk, hogy a fogyasztói szerződéseknél a törvény
az általánosnál szigorúbb előírásokat tartalmaz a vállalkozásokra nézve a fogyasztók jogainak
védelme érdekében.

A szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. A teljesítés egyik legfontosabb

következménye, hogy amennyiben a szolgáltatás szerződésszerű és a másik fél is szerződésszerűen
teljesítette a saját szolgáltatását, akkor a szerződés megszűnik. A kötelem megszűnik ugyanis a
szolgáltatás teljesítésével. A teljesítés másik fontos következménye, hogy a teljesítéssel a
kárveszély a másik félre száll át (hacsak a Ptk. eltérően nem rendelkezik). A kárveszélyviselés azt
jelenti, hogy a dolog tulajdonosa/birtokosa viseli a dologban bekövetkezett azon károsodásnak a
kockázatát, amelynek megtérítésére mást nem lehet kötelezni.)
A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra
(A szolgáltatásnak a rendeltetés szerinti célra való alkalmassága szempontjából a minőségi
előírásokat is figyelembe kell venni.) Ez a következőket jelenti:
a) a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a
jogosult a szerződéskötés előtt a kötelezett tudomására hozta,
b) a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos
rendeltetésű szolgáltatásokat rendszerint használnak,
c) a szolgáltatásnak meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott minőségi
követelményeknek,
d) a szolgáltatásnak rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő vagy az általa a
jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző tulajdonságokkal,
e) a szolgáltatásnak rendelkeznie kell azzal a minőséggel, és nyújtania kell azt a teljesítményt,
amely azonos rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat,
figyelembe véve a kötelezettnek vagy (ha nem a kötelezett állítja elő a szolgáltatás tárgyát) a
szolgáltatás előállítójának és ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira
vonatkozó nyilvános kijelentését.
Megjegyezzük, hogy nem kell ezen nyilvános kijelentésnek megfelelni, ha
 a kötelezett bizonyítja, hogy a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie,
vagy
 a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették, vagy
 a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta.
A fentiekben találkozhattunk a "szolgáltatás előállítójával". Értelemszerű, hogyha a "szolgáltatás
előállítója" és a "kötelezett" ugyanaz a személy, akkor a fentiek szerinti nyilvános kijelentésből
eredő következmények alól nem mentesülhet a kötelezett.
ÜZLETI JOG
32. oldal

A szolgáltatás előállítójának az alábbiak minősülnek

- a gyártó,
- a szolgáltatás importálója
- a szolgáltatás forgalmazója,
- az a személy is, aki a dolgon nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését
feltünteti.
A felek általános kötelezettsége, hogy együttműködjenek és tájékoztassák egymást a szerződést
érintő lényeges körülményekről. Ez a kötelezettség a szerződéskötési tárgyalások alatt, a
szerződés megkötésénél, a szerződés fennállása alatt és a szerződés megszüntetése során is terheli
őket. Ennek megfelelően a felek a szerződés teljesítésében is együttműködésre kötelesek.
A kötelezett köteles továbbá a jogosultnak átadni a szolgáltatásról szóló tájékoztató leírásokat és
egyéb dokumentumokat.
Előfordulhat, hogy a kötelezett a szerződésben előírtnál nagyobb mennyiséget szállít (akár
"véletlenül", akár tudatosan). Ezt a Ptk. úgy "értékeli", hogy a kötelezett a szerződésben előírtnál
nagyobb mennyiség szolgáltatását ajánlja fel (ezt többletszolgáltatásnak nevezzük). Ilyenkor a
jogosult kétfajta döntést hozhat: (i) a többletszolgáltatást visszautasítja, vagy a többletszolgáltatást
elfogadja. Ha elfogadja, akkor a többletteljesítéssel arányosan növelt ellenszolgáltatást köteles
teljesíteni a másik fél részére.
A feleket terheli a teljesítéssel kapcsolatosan továbbá az ún. akadályközlési kötelezettség. Ez azt
jelenti, hogy kötelesek egymást értesíteni, ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség
teljesítése előre láthatóan akadályba ütközik, kivéve, ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül
is ismernie kellett. Az a fél, aki az akadályközlési kötelezettségét elmulasztja, az ezzel okozott
kárért felelős. (Például az építőanyag vevője tudja, hogy közlekedési baleset miatt lezárták az
ingatlanához vezető utat, de nem értesíti erről az építőanyag eladóját, aki saját szállítóeszközével
igyekszik az építőanyagot házhoz szállítani. A felesleges fuvarköltséget ilyenkor a vevő lesz köteles
megtéríteni.)
A szolgáltatás teljesítésének helye a kötelezettnek a kötelem keletkezésének időpontja szerinti
telephelye, ennek hiányában székhelye, természetes személy esetén lakóhelye, ennek hiányában
szokásos tartózkodási helye (a Ptk. egyes esetekben ettől a szabálytól eltérően rendelkezhet).
(Egyébként a felek a fentiektől – mint ahogyan a Ptk. szinte bármely rendelkezésétől – egyező
akarattal eltérhetnek és a teljesítés helyében szabadon állapodhatnak meg. A fenti szabályt
nyilvánvalóan a felek megállapodásának hiányában kell alkalmazni.) Ha a kötelezettnek több
telephelye van, a teljesítés helyének ezek közül azt a telephelyet kell tekinteni, amely a kötelemmel
a legszorosabb kapcsolatban áll. (Például az a telephely, ahol az utazási szerződést megkötötték a
felek.)
A nemzetközi áruforgalomban ismeretesek ún. INCOTERMS-szokványok, amelyeket a felek
megállapodása a szerződésük részévé tehet. Ha a felek kikötnek valamely szokványt (fuvarparitást),
akkor az abban megjelölt teljesítési feltételekhez kell kötniük magukat. Az EXW paritás esetében
például a teljesítés helye a kötelezett üzeme, és amikor a szolgáltatás tárgya ezt elhagyta, akkor a
kárveszély onnantól kezdve a másik félre száll át. A FOB paritás esetén azzal történik meg az áru
átadása a vevőnek, hogy az áru a hajó korlátja fölött áthalad. A szokványok természetesen nemcsak
a teljesítés helyét, hanem más kérdéseket (pl. fuvarozási, szállítási, biztosítási költségek viselése,
stb.) is részletesen rendeznek.
Meg kell említeni, hogy ha a szerződés megkötését követően a teljesítési hely megváltozik, és erről
a kötelezett a jogosultat értesíti, a teljesítés helye az új telephely vagy székhely, természetes
személy esetén az új lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely. A teljesítés helyének
megváltozásából eredő többletköltséget a kötelezett előlegezi és viseli. Természetesen, ha a
ÜZLETI JOG
33. oldal

lakóhely (székhely) változásáról nem is értesíti a másik felet, akkor ennek még súlyosabb szankciói
is lehetnek (pl. beállhat a jogosult késedelme, amelynek következményeit később tárgyaljuk).
A felek teljesítés idejében is szabadon állapodhatnak meg. A teljesítés idejét meghatározhatják
határnap vagy határidő tűzésével. Ha a felek határnapot tűznek (azaz a teljesítés napjaként egy
konkrét naptári napot adnak meg), akkor a szolgáltatást a megadott határnapon kell teljesíteni.
Határidő megjelölése esetén (azaz a teljesítés határidejét a felek akként határozzák meg, hogy pl. a
szerződés megkötésétől számított 15 napon belül kell teljesíteni) a szolgáltatás a meghatározott
határidőn belül bármikor teljesíthető, kivéve, ha az eset körülményeiből az következik, hogy a
jogosult választhatja meg a teljesítés időpontját. Ha a teljesítés ideje nincs meghatározva, de a
szolgáltatás rendeltetéséből a teljesítési idő megállapítható, a szolgáltatást ebben az időpontban
kell teljesíteni. Ha a teljesítés idejét a fentiek szerint nem lehet megállapítani, akkor kötelezett a
teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni. A teljesítés ideje tehát az
alábbiak szerint alakul:
- a felek által meghatározott határnap vagy határidő, ennek hiányában
- a szolgáltatás rendeltetéséből megállapítható időpont, ennek hiányában
- a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével.
A határnapra előírt teljesítés akkor szerződésszerű, ha a teljesítés ténylegesen az előírt határnapon
történik. Határidő tűzése esetén a kötelezett akkor teljesít szerződésszerűen, ha a teljesítés
legkésőbb a határidő utolsó napján megtörténik. A napokban megállapított határidőbe a
kezdőnapot nem kell beleszámítani (azaz például a szerződéskötés napját nem kell beleszámítani a
teljesítési határidőbe). Ha a teljesítési határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a
következő munkanapon jár le csak le. A határidőt nemcsak napokban, hanem hetekben,
hónapokban vagy években is megállapíthatják. Ezekben az esetekben a határidő azon a napon jár
le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak. Ha ilyen nap az utolsó
hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le (például ha az egy hónapos határidő január
30-án kezdődik, akkor az február 30-án járna le, de mivel a február 28 vagy 29 napos lehet, így a
határidő le fog járni február utolsó napján, tehát legkésőbb akkor kell teljesíteni).
A Ptk. azt is szabályozza, hogy a határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik
be (azaz hajnalban, közvetlenül éjfél után).
A teljesítési idő beálltával bármelyik fél követelheti a másik fél esedékessé vált szolgáltatásának
teljesítését, ha saját szolgáltatása egyidejű teljesítését felajánlja. Sőt a jogosult a saját esedékes
szolgáltatása arányos részének teljesítését a kötelezett teljesítéséig vagy megfelelő biztosíték
nyújtásáig vissza is tarthatja (erre abban az esetben jogosult, ha a másik fél szerződésszegést
követett el, például késedelemben van). Az a fél, aki az előbbiek szerint a teljesítés visszatartására
jogosult, elállhat a szerződéstől, vagy jogosult felmondani a szerződést (azaz a másik félhez
intézett nyilatkozattal egyoldalúan megszüntetheti azt), ha megfelelő határidőt szabott a teljesítésre,
és ez alatt a másik fél a szerződésszegést nem szüntette meg, vagy a teljesítésre nem nyújtott
megfelelő biztosítékot.
Ha a kötelezett a teljesítési idő előtt ajánlja fel a teljesítést, a jogosult köteles azt elfogadni, de
csak abban az esetben, ha az lényeges jogi érdekét nem sérti, és a kötelezett az ezzel járó
többletköltséget viseli.
A jogosult késedelem nélkül köteles meggyőződni arról, hogy a szolgáltatás minősége és
mennyisége megfelelő-e. A dolog átvétele során nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat,
amelyeknek a minőségét tanúsítják, vagy amelyekre jótállás vonatkozik. A teljesítéssel
kapcsolatos járó költségek általában a kötelezettet terhelik, azonban a szolgáltatás minőségének és
mennyiségének megvizsgálásával járó költségek a jogosultat terhelik.
ÜZLETI JOG
34. oldal

A jogosult a kötelezett kérelmére köteles a teljesítés tényének írásbeli elismerésére. A jogosult

továbbá ha korábban a kötelezettől írásbeli nyilatkozatot (kötelezvényt) kapott a kötelezettség
fennállásáról, akkor a kötelezett kérelmére köteles a kötelezvényt visszaadni (ha például a
kötelezett külön írásbeli nyilatkozatban elismerte, hogy a jogosultnak pénzzel tartozik, akkor a pénz
visszafizetése esetén joggal kérheti, hogy korábbi nyilatkozatát a jogosult adja vissza neki).
Elképzelhető, hogy a szolgáltatás osztható (azaz részben is lehet teljesíteni). Rendszerint ez a
helyzet a fajlagos vagy a zártfajú szolgáltatásoknál. Ilyenkor a jogosult természetesen a
részteljesítést is köteles elfogadni.
A jogosult köteles elfogadni azt a szolgáltatást is, amelyet a kötelezett helyett valamely harmadik
személy nyújt. Ennek azonban - a kötelezett hozzájárulása mellett - az a feltétele, hogy szolgáltatás
ne legyen a kötelezett személyéhez kötött, illetőleg ne igényeljen olyan szakértelmet vagy
képességet, amellyel az adott harmadik személy nem rendelkezik.
Lehetséges olyan eset, amikor a kötelezett szeretne teljesíteni, de bizonytalanságban van abban a
tekintetben, hogy kinek, vagy hol teljesítsen. Előfordulhat ugyanis, hogy a jogosult személye
bizonytalan (pl. egy örökösödési jogvita miatt), vagy a jogosult a teljesítés helyén nem található
(mert például korábbi lakcíméről elköltözött és erről a kötelezettet nem értesítette). Ilyenkor a
kötelezett bizonyos kötelezettségeit, így a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat
kiadására irányuló kötelezettségét bírósági letétbe helyezés útján vagy közjegyzőnél történő
letétbe helyezés útján is teljesítheti. Ugyancsak lehetősége van a kötelezettnek a bírósági letétbe
helyezés útján történő teljesítésre, ha a jogosult a kötelezett részéről megfelelően felajánlott
teljesítést nem fogadja el. A kötelezett a letétet mindaddig visszakövetelheti, amíg a jogosult a
letétbe helyezésről a bíróságtól értesítést nem kapott. Ezen felül a kötelezett a letétbe helyezés
alkalmával azt is kikötheti, hogy a letétet csak akkor adják ki a jogosultnak, ha a jogosult az őt
terhelő szolgáltatás teljesítésének igazolása ellenében adják ki. A bíróság a letétet a jogosultnak
fogja kiadni, ha azonban azért volt szükség a letétbe helyezésre, mert a jogosult személye
bizonytalan volt, akkor a letétet a jogosult személyét igazoló jogerős határozat alapján lehet
csak kiadni.
Korábban már érintettük a fajta és mennyiség szerint meghatározott szolgáltatás teljesítésével
kapcsolatos szabályokat. Ha az ilyen szolgáltatás tárgyának minőségét a felek nem határozták meg,
akkor a kötelezettnek a forgalomban szokásos jó minőségben kell teljesítenie. Ha a kötelezett a
fajta és mennyiség szerint meghatározott dolgot ugyanannak a jogosultnak különböző helyekre
köteles küldeni, de az egész mennyiséget nem tudja egyszerre szolgáltatni, akkor a jogosult kérése
szerint köteles a rendelkezésre álló mennyiséget elosztani a különböző rendeltetési helyek között.
Ha a jogosult erre nézve a kötelezett felszólítása ellenére nem rendelkezik, a kötelezett az egyes
helyekre járó mennyiséget arányosan köteles csökkenteni.
A pénztartozás teljesítésére részben eltérő szabályok vonatkoznak. Korábban már szóltunk a
pénztartozásról, illetve arról, hogy a pénztartozást hogyan lehet teljesíteni. Eszerint lehet
- pénz tulajdonjogának a jogosult részére való átruházása (azaz készpénz átadása) útján,
- a jogosult fizetési számlájára való befizetés útján vagy
- átutalás útján.
Azt is említettük már, hogy a forintban meghatározott pénztartozás után a jegybanki
alapkamattal megegyező mértékű kamat jár. Idegen pénznemben meghatározott pénztartozás
esetén a kamat mértéke az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott
alapkamat, de ha ilyen nincs, akkor a pénzpiaci kamat. A kamat számításakor mindig az az
érintett naptári félév első napján érvényes kamat az irányadó az adott naptári félév teljes
idejére.
A pénztartozás teljesítésének helye készpénzfizetés esetén a jogosult telephelye (lakóhelye). Ha a
fizetés nem készpénzzel történik, hanem banki átutalással (vagy bankszámlára történő befizetéssel),
ÜZLETI JOG
35. oldal

akkor a teljesítés helye a jogosult fizetési számláját (bankszámláját) vezető bank telephelye
(székhelye). Pénztartozás esetén a jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést (előtörlesztést)
is köteles elfogadni. Ebben az esetben ugyanakkor a jogosult (például a hitelező bank) tervezett
kamatbevétele elmarad és többletköltségei is keletkeznek. Az előtörlesztés ezen következményeit a
jogosult (példánk szerint a hitelező bank)az előtörlesztő kötelezettre háríthatja. Ettől eltérő szabály
érvényesül azonban a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben, ugyanis semmis a pénztartozás
idő előtti teljesítését kizáró és az olyan kikötés, amely a fogyasztóra az idő előtti teljesítésből
közvetlenül fakadó költségeken kívüli terhet ró. Ez azt jelenti, hogy a pénztartozás idő előtti
teljesítésének csak a közvetlen költségeit szabad a fogyasztóra hárítani, minden egyéb teher
előírása semmis.
Pénztartozás esetén nem csupán a tartozás ún. tőkeösszegét, hanem az utána fizetendő kamatot, sőt
esetleg egyéb költségeket is meg kell fizetnie a kötelezettnek. Ezért nagyon fontos szabály, hogyha
a pénztartozás teljesítéseként az adós által fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem
elegendő, akkor a kifizetést (hacsak a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka
sem ismerhető fel)
- elsősorban a költségekre,
- majd a kamatokra
- és végül a főtartozásra
kell elszámolni.
Előfordulhat, hogy a szerződéses kötelezettség valamilyen jognyilatkozat megtételére irányul. Ha
a fél ezt a kötelezettséget nem teljesíti, akkor a jognyilatkozatot a bíróság ítélettel pótolja. Ha
például az ingatlan adásvételi szerződésben az eladó kötelezettséget vállalt arra, hogy a vételár
teljes átvétele esetén kiadja a vevőnek azt a nyilatkozatot, amely szükséges ahhoz, hogy a vevő
tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék, és ezt a kötelezettségét (habár a vételárat
megkapta), nem teljesíti, akkor nyilatkozatát a bíróság ítélete fogja pótolni. Fent már tárgyaltuk,
hogy ilyen módon szerződéses nyilatkozatot természetesen nem lehet pótolni. A jognyilatkozat
bírósági ítélettel való pótlásának elengedhetetlen feltétele, hogy a nyilatkozat adásának a
kötelezettsége a felek szerződéséből kell fakadjon.
A teljesítés elképzelhető olyan módon is, hogy a kötelezett gyakorlatilag nem teljesít, hanem
beszámítja a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését (vagy bármely más egynemű
és lejárt követelését, ami nem pénz követelésére irányul). Ezt a jogosulthoz intézett
jognyilatkozattal teheti meg a kötelezett. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.
Nem lehet beszámítani a bírósági eljárásban nem érvényesíthető pénzkövetelést, az elévült
követeléseket azonban be lehet számítani, feltéve, ha a beszámítani kívánt pénzkövetelés elévülése
a pénztartozás esedékessé válásának időpontjában még nem következett be.
Törvény a beszámítással kapcsolatban egyéb korlátozásokat is tartalmaz, illetve természetesen a
felek is megállapodhatnak úgy a szerződésükben, hogy a beszámítás jogát kizárják vagy
korlátozzák.

2.§ A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSÉNEK BIZTOSÍTÉKAIRÓL ÁLTALÁBAN

A szerződés teljesítésének biztosítékai azt a célt szolgálják, hogy növeljék a jogosult esélyét,
biztonságát arra, hogy a szerződésben rögzített jogosultságait érvényesíteni tudja. A szerződéses
biztosítékok a felek szolgáltatásai (ezek a főkötelezettségek) mellett ún. mellékkötelezettségek,
más szóval járulékos kötelezettségek. Ez egyben azt is jelenti, hogyha a főkötelezettséget
teljesítik, akkor a biztosíték (a mellékkötelezettség) általában minden további intézkedés nélkül
megszűnik. A jogosult szerződési érdekének kielégítése általában két okból kerülhet veszélybe. Az
egyik esetben a kötelezett nem akarja a kötelezettséget teljesíteni. Ekkor a teljesítési készség
ÜZLETI JOG
36. oldal

hiányáról beszélhetünk. A másik esetben a kötelezett nem tudja a kötelezettséget teljesíteni. Ekkor a
teljesítési képesség hiányáról beszélhetünk. Az előbbi esetben a kötelezett teljesítési készségét kell
erősíteni, az utóbbi esetben pedig a kötelezett teljesítési képességét, azaz már előre gondoskodni
kell a teljesítés fedezetének biztosításáról.
A teljesítési készséget erősítő (más szóval a szerződést megerősítő, ismét más szóval a szankciót
fokozó) szerződéses biztosítékok
 a foglaló,
 a kötbér,
 a jogvesztés kikötése és
 a jótállás.
A teljesítési képességet erősítő (más szóval a szerződési érdek kielégítését biztosító, ismét más
szóval a fedezetet erősítő) szerződéses biztosítékok
 a zálogjog,
 kezesség,
 óvadék és
 a garanciaszerződés.
A fenti biztosítékokat a Ptk. különböző helyeken szabályozza. A szerződések általános szabályai
között találjuk a szerződés megerősítését szolgáló biztosítékokat: (i) foglaló, (ii) kötbér, (iii)
jogvesztés kikötése. A jótállást a Ptk. a szerződésszegésnél szabályozza a hibás teljesítés szankciói
között. A zálogjog és az óvadék szabályai a Ptk. dologi jogi részében kerültek szabályozásra. A
kezesség és a garancia szabályairól az egyes szerződéstípusok körében rendelkezik a Ptk.
3.§ A FOGLALÓ ÉS A KÖTBÉR
FOGLALÓ [3.1] – A másik félnek fizetett pénzt foglalónak lehet tekinteni, ha
- annak fizetésére a kötelezettségvállalás megerősítéseként kerül sor, és
- ez a rendeltetés a szerződésből egyértelműen kitűnik.
A foglalót a szerződés megkötésekor is át lehet adni, de lehet ettől eltérő időpontban is fizetni
(például banki átutalással). Foglaló pénz lehet, de nincs kizárva, hogy a felek ettől eltérően
állapodjanak meg és foglalóként más dolgot kerül átadásra (ugyanakkor ez keletkeztethet gyakorlati
bonyodalmat, hiszen nehézkes lehet a kétszeres visszaadási kötelezettséget teljesíteni egy adott
dolog esetén). Foglalót bármilyen típusú szerződésnél ki lehet kötni, de leggyakrabban az adásvételi
szerződéseknél szoktak kikötni foglalót. Az ingatlan adásvételi szerződésekben ma már szinte
kivétel nélkül találkozhatunk a foglaló intézményével. Ingatlanok esetében rendszerint a vételár
10%-át kötik ki, de ez lehet több is, kevesebb is. A foglaló mértékének egyedüli korlátja, hogy ha
foglaló túlzott mértékű (pl. a vételár 100%-a), akkor azt a bíróság a kötelezett kérelmére
mérsékelheti.
Ha a szerződést teljesítik, a tartozás a foglaló összegével csökken. Ha a szerződés teljesítése olyan
okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár. A
teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót
kétszeresen köteles visszatéríteni. A foglaló sorsa tehát attól függ, hogy melyik szerződő fél
felelős a teljesítés meghiúsulásáért. Amennyiben a teljesítés meghiúsulása annak a félnek a hibája
miatt következik be, aki a foglalót adta, a foglalót elveszíti, tehát a foglaló annál a félnél marad,
akinek azt átadták. Ha azonban a teljesítés annak a félnek a hibája miatt következik be, aki a
foglalót kapta, köteles a kapott foglaló összegének kétszeresét visszafizetni a másik félnek (itt
jelenthet nehézséget, ha a foglaló nem pénz, hanem más dolog, hiszen ha a foglalóként például egy
karórát adtak, és a foglalót kétszeresen kellene visszaadni, akkor hogyan lehet két ugyanolyan
karórát visszaadni). A foglaló tehát nemcsak azt a felet védi, aki a foglalót kapta, hanem azt is, aki
ÜZLETI JOG
37. oldal

adta. A gyakorlatban persze olykor nehézkes lehet még az is, hogy magát a foglalót egyszeres
(nemhogy kétszeres) összegben visszakaphassa a teljesítés meghiúsulásáért egyébként vétlen fél a
vétkes másik féltől. A foglaló fentiek szerinti elvesztése vagy kétszeres visszatérítése a
szerződésszegés egyéb következményei alól természetesen nem mentesít, de természetesen a
szerződésszegés miatt esetlegesen fizetendő kötbér, illetve a kártérítés összege a foglaló összegével
csökken.
KÖTBÉR [3.2] – A kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból,
amelyért felelős, megszegi a szerződést. Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha
szerződésszegését kimenti.
A kötbér tehát szerződésszegés esetére köthető ki. Kötbér ennek megfelelően késedelem, hibás
teljesítés vagy más egyéb szerződésszegés esetére is kiköthető, a feleknek azonban a szerződésben
kifejezetten meg kell jelölniük, hogy milyen szerződésszegést kívánnak kötbérrel biztosítani.
Kötbérként csak pénzösszeget lehet kikötni, dolog szolgáltatását vagy értékpapírt nem.
Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni, ezért ha csak szóban vagy a ráutaló magatartással
történt a kötbér kikötése, akkor az érvénytelen, és ezért a kötbér nem követelhető. A jogosult
kötbérigényét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett szerződésszegéséből kára
származott-e vagy sem. A jogosult a kötbér mellett érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát is,
azonban a jogosult a hibás teljesítés miatti kötbér mellett nem érvényesíthet szavatossági igényt,
továbbá a teljesítés elmaradása esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja.
A jogosult továbbá a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését akkor is követelheti, ha
kötbérigényét nem érvényesíteti. A kötelezettet ugyanakkor a késedelem esetére kikötött kötbér
megfizetése nem mentesít a teljesítési kötelezettsége alól.
Amennyiben a kötbérfizetési kötelezettségnek a feltételei fennállnak, a jogosult igényt támaszthat a
kötbér megfizetésére, hiszen a kötbér érvényesítésének nem feltétele, hogy a jogosultnak a
szerződésszegésből bárminemű kára származzon. A kötbérnek ún. kárátalány szerepe van, ami azt
jelenti, hogy a kötbérnél kisebb vagy azzal azonos összegű kárt nem kell bizonyítani, ha azonban a
kár összege magasabb, mint a kötbér összege, a jogosultnak bizonyítania kell a kár összegét, ez
esetben támaszthat igényt a kötbért meghaladó mértékű kárára.
A túlzott mértékű kötbér összegét is mérsékelheti a bíróság a kötelezett kérelmére. Nyilvánvaló az
is, hogyha az "alapkövetelés" bírósági úton nem érvényesíthető, akkor hiába biztosítják azt
kötbérrel, azt sem lehet majd bírósági úton érvényesíteni.

4.§ A JÓTÁLLÁS, AZ ÓVADÉK, A BANKGARANCIA ÉS A JOGVESZTÉS KIKÖTÉSE

A JÓTÁLLÁS [4.1] – A jótállás az általános szabályoknál szigorúbb szankcióval biztosítja a
szerződésszerű teljesítést, hiszen a jótállás alapján a kötelezett szerződésszerű teljesítésért az
általános szabályoknál szigorúbb felelősséggel tartozik. Bármilyen szerződés esetén helye lehet
jótállásnak, de a jótállással a kötelezett leggyakrabban a szerződés hibátlan teljesítéséért vállal
felelősséget. A jótállás ezért a fogyasztóvédelem egyik legfontosabb eszköze is egyben.
A kötelezett a szerződés hibátlan teljesítéséért jótállásra vagy önként vállaltan vagy jogszabály
alapján köteles. A jótállás időtartama alatt a szerződés hibás teljesítéséért való felelősség alól csak
akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás alapján a
kötelezettet a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy
jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. A jótállás
időtartam általában hosszabb, mint a jogszabály által előírt kötelező alkalmassági (szavatossági)
idő. Gyakran találkozunk például gépjárművek esetén a kötelező 1 éves szavatosság helyett 2, 3
vagy akár 5 éves jótállással (ezt a hétköznapi nyelvben gyakran garanciának mondják), vagy egyes
termékek esetén ún. örökgaranciával, ami azt jelenti, hogy a kötelezett arra vállal jótállást, hogy a
termék soha nem romlik el.
ÜZLETI JOG
38. oldal

Ha az adott dolgot eladják (vagy tulajdonjogát más módon átruházzák), akkor az új tulajdonosra
átszáll a jótállási jogosultság, azaz a jótállásból eredő jogokat az új tulajdonos érvényesítheti a
jótállást vállaló kötelezettel szemben.
Fogyasztói szerződés esetében a jótállást kötelezően előíró jogszabály a jótállás feltételeire részletes
követelményeket állapíthat meg. A jótállás egyébként a jogosultnak a jogszabályból eredő jogait
nem érinti (azokat csak kibővíti).
A jótállási igény a jótállási határidőben érvényesíthető. Ha a jótállásra kötelezett a
kötelezettségének a jogosult felhívására - megfelelő határidőben - nem tesz eleget, a jótállási igény
a felhívásban tűzött határidő elteltétől számított három hónapon belül akkor is érvényesíthető
bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt.
AZ ÓVADÉK [4.2] – Az óvadék a teljesítési képességet erősítő biztosítékok közül kellő
hatékonysággal biztosítja a jogosult követelésének kielégítéséhez fűződő érdekét. Óvadékot
pénzen, értékpapíron, dematerializált értékpapíron, fizetésiszámla-követelésen, valamint
jogszabályban meghatározott egyéb vagyontárgyon lehet. Az alapítás történhet a fentiek fizikai
átadásával (birtokbaadásával) – ez értelemszerűen pénznél és értékpapírnál fordulhat elő – vagy
történhet a számlatulajdonos, a számlavezető és a zálogjogosult közötti írásbeli megállapodással.
Ha az óvadék tárgya jogszabályban meghatározott egyéb vagyontárgy, az óvadék alapításához az
szükséges, hogy az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a
jogosult hatalmába kerüljön, vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként
kikerüljön. Ha óvadékul a fentiektől eltérő más dolgot adnak át, akkor nem óvadék, hanem
zálogjog jön létre, amelynek szabályaival később foglalkozunk. Az óvadék létrejöttéhez fontos,
hogy az óvadék tárgyát átadják a jogosult részére (ez persze történhet például bankszámlán vagy
értékpapírszámlán való jóváírás útján is).
Ha a jogosultnak megnyílik a kielégítési joga (azaz jogosulttá válik a követelés érvényesítésére,
mert a követelés esedékessé vált és a kötelezett nem teljesített), akkor a jogosult lesz az óvadékból
közvetlenül kielégíteni a követelését. Ez úgy történhet, hogy ha az óvadék tárgya pénz,
fizetésiszámla-követelés, tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkező értékpapír
(vagy adott időpontban az értékpapírban foglalt feltételek szerint a felektől függetlenül
meghatározható értékkel rendelkező pénzkövetelést megtestesítő értékpapír), akkor a jogosult a
kielégítési joga megnyílásakor a kötelezetthez címzett egyoldalú nyilatkozattal - a biztosított
követelés összege erejéig – az óvadék tulajdonjogát megszerezheti.
Az óvadék fennmaradó részével a jogosult minden esetben köteles a kötelezettel elszámolni, és az
óvadéknak a követelés összegét meghaladó részét a kötelezett részére köteles visszaadni.
GARANCIASZERZŐDÉS [4.3] – A garancia (főként, ha azt bank vállalja) az egyik legkedveltebb és
leghatékonyabb biztosíték. A garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr
olyan írásbeli kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban (garanciaszerződésben)
meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni. (Ilyen eset lehet például az,
hogy az építési vállalkozó a szerződés hibátlan teljesítésének biztosítékául egy bank garanciavállaló
nyilatkozatát adja át a megrendelőnek. Ha az építési vállalkozó hibásan teljesít és a hibát a
megrendelő felszólítására nem javítja ki, akkor a megrendelő "lehívhatja" a garanciát, azaz a
garantőrtől kérheti, hogy az fizesse ki neki a garanciaszerződésben meghatározott összeget. Ebből
az összegből a megrendelő a hibás teljesítést "szépen" kijavíttatja valaki mással, az építési
vállalkozó pedig bánhatja, hogy nem javította ki ő maga a hibát.) Természetesen a garanciát
kibocsátó bank is megfelelő biztosítékokat köt ki magának azzal a féllel szemben, akinek a
teljesítéséért a garanciát vállalta.
A garantőr garanciavállaló nyilatkozat szerinti kötelezettsége sokkal szigorúbb, mint a kötelezetté,
hiszen a garantőr kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt; a
ÜZLETI JOG
39. oldal

garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthetne a

jogosulttal szemben.
A garantőr csak abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult
írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva
szólította fel a fizetésre. A garantőr késedelem nélkül köteles a jogosultnak teljesíteni, és a
teljesítés megtörténtéről a kötelezettet értesíteni. A garantőr a teljesítést megtagadhatja, de ezt is
késedelem nélkül kell teljesíteni, és a teljesítés megtagadásáról - annak indokát megjelölve - a
kötelezettet és a jogosultat is értesíteni köteles. A garantőr akkor tagadhatja meg a teljesítést, ha a
jogosult fizetési felszólítása nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű. Egyebek mellett
különösen akkor lehet a jogosult eljárását nyilvánvalóan visszaélésszerűnek vagy rosszhiszeműnek
értékelni, ha
- a garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított, vagy
- a kötelezett teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy
- bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a
garantőr garanciát vállalt.
JOGVESZTÉS KIKÖTÉSE [4.4] – Klasszikus példája a teljesítési készséget erősítő biztosítékoknak,
hiszen a jogosultnak rendszerint nem feltétlenül érdeke, hogy a kötelezett valamely jogát elveszítse,
a kötelezettet viszont ez mindenképpen hátrányosan érinti. A feleknek írásban kell kikötniük
abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot, amely őt a szerződés alapján
egyébként megilletné. Például az adós elveszíti a részletfizetési jogát, ha akár egyetlen részlettel is
késedelembe esik, és így rögtön az egész tartozás (kamatostul) esedékessé válik. Ez általában a
hitelezőnek sem jó, mivel az adós valószínűleg nem tudja az egész tartozását egyszerre megfizetni,
viszont az adós nyilvánvalóan tart a részletfizetési jogának az elvesztésétől, ezért törekszik mindig a
határidőben történő törlesztésre. Ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná, a bíróság a
joghátrányt a kötelezett kérelmére itt is mérsékelheti, ahogyan a kötbérnél és a foglalónál már
láthattuk.

5.§ A ZÁLOGJOG
A ZÁLOGJOGRÓL ÁLTALÁBAN [5.1] – Az egyik legfontosabb biztosíték kötelmi jogunkban a
zálogjog. A zálogjog alapján a zálogjogosult a követelésének biztosítására szolgáló
vagyontárgyból (azaz a zálogtárgyból) más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést
kereshet, ha a biztosított követelés kötelezettje (azaz a személyes kötelezett) nem teljesít.
Zálogjog egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy
meghatározható összegű pénzkövetelés biztosítására alapítható. Zálogjog tárgya lehet minden
vagyontárgy. A zálogszerződést írásba kell foglalni (ettől eltérően kézizálogjog esetén a
zálogszerződést pótolhatja a zálogjogosult által kiállított értékpapír, amely a zálogjogosulttal
szemben feljogosítja az okirat birtokosát (általában a zálogkötelezettet) arra, hogy az értékpapírban
meghatározott összeg ellenében, az értékpapírban meghatározott időtartamon belül megkapja
(visszakapja) a zálogtárgyat.
A zálogjogosult kielégítési joga a zálogjoggal biztosított követelés esedékessé válásakor, a teljesítés
elmulasztása esetén nyílik meg. A kielégítési jog gyakorlása a zálogjogosult választása szerint
bírósági végrehajtás útján vagy bírósági végrehajtáson kívül történhet, de a fizetésiszámla-
követelést terhelő jelzálogjog érvényesítése csak bírósági végrehajtás útján történhet.
Fontos szabály, hogy semmis az olyan megállapodás, amely szerint a zálogjogosult kielégítési
joga megnyílásakor megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát. A zálogjog lényege, hogy a
zálogtárgyat értékesíteni kell, és az értékesítésből befolyt bevétel szolgálhat a jogosult
kielégítésére, a bevételnek pedig az értékesítésből befolyt azon része, amely a jogosult
ÜZLETI JOG
40. oldal

követelésének összegét meghaladja, természetesen a kötelezettnek, azaz annak a személynek jár

vissza, aki a zálogtárgyat adta. A zálogtárgy értékesítésének bevétele tehát a jogosultat illeti meg,
de köteles a kötelezettel elszámolni, és a követelését, (illetve annak járulékait és a költségeit)
meghaladó bevételt a kötelezettnek kiadni.
Ugyanakkor kifejezetten mód van arra, hogy a zálogjogosult a kielégítési jogának megnyílását
követően írásban felajánlja a zálogkötelezettnek, hogy a zálogtárgy tulajdonjogát elfogadja a
biztosított követelés teljes vagy részleges kielégítése fejében. Természetesen a zálogkötelezett ezt
az ajánlatot jogosult visszautasítani.
Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, a kielégítési jog a zálogjogosultakat a zálogjogok
alapításának a sorrendjében illeti meg. Ez a kielégítési rangsor figyelhető meg például az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogok esetén, ahol a korábban bejegyzett jelzálogjog jogosultja
keresheti elsőként a kielégítést az ingatlan értékesítéséből befolyt vételárból a többi
jelzálogjogosultat megelőzően.
A zálogjog megszűnik
- ha a zálogjogosult lemond a zálogjogáról és a zálogtárgyat visszaadja a zálogkötelezettnek,
- ha a jelzálogjogot törlik a megfelelő nyilvántartásból,
- ha a zálogjog tárgyául szolgáló dolog elpusztul (illetve a zálogjog tárgyául szolgáló követelés
vagy jog megszűnik) anélkül, hogy más vagyontárgy lépne a helyébe,
- a kézizálogjog jogosultja elveszíti a zálogtárgy birtokát, kivéve, ha késedelem nélkül
birtokvédelmi eljárást vagy birtokpert indított,
- a zálogjoggal biztosított követelés, illetve minden olyan jogviszony, amely alapján a jövőben
zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, megszűnik,
- a zálogjoggal biztosított követelés elévül,
- a zálogjogosult a kielégítési jogát gyakorolva a zálogtárgyat értékesíti vagy a zálogtárgy
tulajdonjogát megszerzi.
A ZÁLOGJOG FAJAI [5.2] – Zálogjog létesíthető dolgokon. Ekkor jelzálogjogról vagy
kézizálogjogról beszélhetünk. Létesíthető továbbá zálogjog úgy, hogy zálogjog tárgyát
körülírással határozták meg; ilyen esetben a zálogjog tárgyát a körülírásnak megfelelő dolgok,
jogok és követelések alkotják majd, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír (ez
utóbbi esetben a zálogjogot a hitelbiztosítéki nyilvántartásba be kell jegyezni). Ezen túlmenően
zálogjog létesíthető jogon és követelésen.
Az alábbiakban
 a jelzálogjoggal,
 a kézizálogjoggal és
 a körülírással meghatározott zálogtárggyal
kapcsolatos fontosabb szabályokat ismertetjük.
Jelzálogjog esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad, aki jogosult jelzálogjog tárgyát
birtokában tartani, rendeltetésszerűen használni és hasznosítani, továbbá köteles a zálogtárgyat
épségben megőrizni.
Ha a zálogkötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a zálogjogosult
gyakorolhatja a károsodás veszélye esetén a veszélyeztetettet megillető jogokat. Nem lehet
jelzálogjogot alapítani a dolog vagy jog egy részén. Közös tulajdonban álló dolognak a
zálogkötelezett tulajdonában lévő tulajdoni hányadán azonban lehet zálogjogot alapítani.
Ingatlan esetében a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba kell bejegyezni.
Ingó dolog, valamint jog és követelés esetén a jelzálogjogot a hitelbiztosítéki nyilvántartásba
kell bejegyezni. A hitelbiztosítéki nyilvántartás a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan
ÜZLETI JOG
41. oldal

tartalmazza a nem lajstromozott ingó dolgokon, jogokon és követeléseken alapított jelzálogjogokat.

A hitelbiztosítéki nyilvántartás nyilvános, tartalmát az interneten bárki ingyen,
személyazonosítás nélkül megtekintheti.
Az előzőekben mondottaktól eltérően, ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását
közhiteles nyilvántartás (azaz valamilyen lajstrom) tanúsítja, a jelzálogjog megalapításához a
megfelelő lajstromba való bejegyzés szükséges (pl. hajólajstrom, gépjármű-nyilvántartás).
Az ingatlan-nyilvántartásba és a lajstromba való bejegyzésre zálogszerződés alapján vagy a
zálogkötelezett bejegyzési engedélye alapján kerülhet sor.
A hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzésre olyan zálogtárgy tekintetében kerülhet sor,
amelyet
- egyedileg vagy
- körülírással
határoztak meg.
Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyát körülírással határozták meg,
akkor a zálogjog tárgyát mindenkor azok a körülírásnak megfelelő dolgok, jogok, követelések
alkotják, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír. Ha a zálogkötelezett a zálogjog
bármely tárgyát értékesíti, akkor a zálogjog megszűnik, ha a zálogtárgy elidegenítésére
kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző részére került sor. Ellenkező
esetben fennmarad a jelzálogjog (azaz akkor, ha a zálogtárgy elidegenítésére kereskedelmi
forgalmon kívül vagy nem jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző részére került sor).
Az ingatlan-nyilvántartás az ún. reálfólió elvén működik, azaz a nyilvántartásban az egyes
ingatlanokat találjuk meg és úgy tudjuk ellenőrizni, hogy az adott ingatlant terhel-e jelzálogjog. A
hitelbiztosítéki nyilvántartás viszont az ún. perszonálfólió elvén működik, azaz a nyilvántartás a
zálogkötelezettek nevét tartalmazza (a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódik), és úgy
ellenőrizhetjük, hogy egy dolgon fennáll-e jelzálogjog, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba
betekintünk és "rákeresünk" az adott személyre.
Ha az adott személyt a hitelbiztosítéki nyilvántartás nem is tartalmazza, akkor bizonyos, hogy az ő
tulajdonát képező ingó dolgokra (illetve jogra vagy követelésre) nem létesítettek jelzálogjogot.
A jelzálogjog bejegyzése általában ún. dologi hatályú bejegyzés, azaz ha a jelzálogjoggal terhelt
dolgot (feltéve, ha a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromban illetve hitelbiztosítéki
nyilvántartásba bejegyezték) egy harmadik személy megvásárolja, akkor azt jelzálogjoggal terhelten
szerzi meg. Ettől eltérően azonban hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog
megszűnik, ha a zálogtárgyat (jogot vagy követelést) kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és
ellenérték szerzik meg. Ugyancsak kivételes szabály, hogy ha a zálogtárgy értékesítésére a
zálogfedezet védelme érdekében kerül sor, a vevő zálogjogtól mentes tulajdonjogot (illetve jogot
vagy követelést) szerez.
A hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzésre különleges szabályok vonatkoznak. A
bejegyzésre a zálogjogosultnak, illetve a zálogkötelezettnek jogszabályban meghatározott,
elektronikus formanyomtatvány kitöltése útján, a hitelbiztosítéki nyilvántartás internetes honlapján
tett nyilatkozata alapján van csak helye. Ilyenkor a nyilatkozat tartalmi vizsgálatára nem kerül
sor! A zálogjogosult által tett nyilatkozatról a zálogkötelezett, a zálogkötelezett által tett
nyilatkozatról a zálogjogosult a nyilatkozattételt követően késedelem nélkül, elektronikus úton
értesítést kap. A hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzéshez nyilatkozatot csak az tehet,
akiket a hitelbiztosítéki nyilvántartás felhasználóiként nyilvántartásba vettek. A nyilatkozatok
megtételére csak elektronikus személyazonosítását követően kerülhet sor. Zálogjog bejegyzésére
irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult vagy a zálogkötelezett tehet az alábbiak szerint:
ÜZLETI JOG
42. oldal

A) Ha a zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult tette, a nyilatkozat

alapján a zálogjog bejegyzésére akkor kerül sor, ha a bejegyzéshez a zálogkötelezett
elektronikus formában a hitelbiztosítéki nyilvántartás internetes honlapján tett
nyilatkozatával hozzájárult.
B) Ha a zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatot a zálogkötelezett tette, a zálogjog
bejegyzésére a zálogkötelezett nyilatkozata alapján kerül sor.
A fenti szabály logikus, hiszen mindkét esetben a zálogkötelezett teszi meg a bejegyzéshez
szükséges nyilatkozatot: az egyik esetben ő maga kéri a bejegyzést, a másik esetben hozzájárul a
bejegyzéshez.
Kézizálogjog létrejöttéhez az erre irányuló zálogszerződésen felül a zálogtárgy birtokának a
zálogjogosult részére történő átruházása is szükséges. Az előbbiek szerinti birtokátruházást
pótolja, ha a dolgot a zálogjogosult és a zálogkötelezett közös birtokban tartja, vagy részükre
harmadik személy, mint zálogtartó őrzi. (Ugyanakkor nem jön létre a kézizálogjog, ha a
birtokátruházás a felek megállapodásával oly módon megy végbe, hogy a tulajdonos továbbra is a
dolog birtokában marad.)
Kézizálogjog csak az egész dolgon létesíthető, tehát a dolog egy részén, vagy annak meghatározott
tulajdoni hányadán kézizálogjog nem szerezhető, azonban itt is érvényes a jelzálogjognál fent
ismertetett kivétel, hogy közös tulajdonban álló dolognak a zálogkötelezett tulajdonában lévő
tulajdoni hányadán lehet zálogjogot alapítani.
A zálogjogosult a kézizálogjog tárgyát jogosult birtokában tartani és köteles a zálogtárgyat
épségben megőrizni.
A kézizálogjog jogosultja a zálogtárgyat nem használhatja, nem hasznosíthatja, más személy
birtokába vagy őrizetébe nem adhatja, kivéve, ha ez a zálogjogosultnak károsodástól való megóvása
érdekében szükséges; ha ezt a tilalmat megszegi, felelős minden kárért, amely e nélkül nem
következett volna be. A zálogjogosult köteles a zálogtárgy hasznait beszedni, ha a zálogtárgy
természeténél fogva hasznot hajt. A zálogjogosult a beszedett hasznokkal köteles a
zálogkötelezettnek elszámolni. A beszedett hasznokat a zálogjogosult a költségei fedezésére
fordíthatja, az ezt meghaladó hasznokat a zálogkötelezettnek kiadni.

6.§ A KEZESSÉGI SZERZŐDÉS

A kezesség a biztosítékok azon fajtája, amikor a teljesítési képességet a kötelezettől független
harmadik személy fizetési/teljesítési képessége erősíti. A kezességi szerződéssel a kezes
kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogyha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette
a jogosultnak teljesíteni. Kezesség egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes,
meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés vagy pénzben kifejezhető értékkel
rendelkező egyéb kötelezettség biztosítására vállalható. A kezességi szerződést írásba kell
foglalni. A kezességnek két fajtája ismeretes, az egyszerű, más szóval sortartó kezesség, valamint a
készfizető kezesség.
A sortartó kezesség esetében a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg ameddig a
jogosult nem igazolja, hogy a követelést a főkötelezettel szemben megkísérelte behajtani, de az
ésszerű időn belül nem vezetett eredményre. Ettől függetlenül a jogosult a kötelezettet és a kezest
együttesen is perelheti.
Készfizető kezesség esetén a kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a
kötelezettől hajtsa be, azaz nem illeti meg őt a "sortartás kifogása". Erre akkor kerülhet sor, ha
- a követelés kötelezettől való behajtása a kötelezett lakóhelyének, telephelyének megváltozása
következtében lényegesen megnehezült, vagy
ÜZLETI JOG
43. oldal

- a jogosult a kötelezettel szembeni egyéb követelése behajtása végett végrehajtást vezetett a

kötelezett vagyonára és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést, vagy
- a kötelezett csődeljárásban fizetési haladékot kapott vagy ellene felszámolás indult, vagy
- a felek így állapodtak meg. Ha ugyanazért a kötelezettségért többen vállalnak kezességet, a
kezesek egyetemlegesen állnak helyt a jogosulttal szemben.
A kezes abban az esetben köteles teljesíteni, ha a jogosult felszólította a teljesítésre. Amennyiben a
kezes a jogosultat kielégíti (azaz a kötelezett helyett fizet), a kötelezettel szemben megtérítési igény
illeti meg, azaz a követelés a kezesre száll és most már az eredeti jogosult helyett a kezes
követelheti a kötelezettől a teljesítést. A kezes felszabadul, amennyiben a jogosult lemond a
követelést biztosító valamely jogról vagy egyébként az ő hibájából a követelés a kötelezettel
szemben behajthatatlanná válik vagy a behajtása jelentősen megnehezül.

4. FEJEZET – A SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSA ÉS MEGSZŰNÉSE

1.§ A SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSA
A felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát vagy megváltoztathatják
kötelezettségvállalásuk jogcímét. A szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan
marad. A kötelezettség biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség fennmarad, de a zálogkötelezett
és a kezes helyzete hozzájárulásuk nélkül nem válhat terhesebbé. A szerződés módosítására a
szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni (azaz, ha a
szerződést írásban kell megkötni, akkor a módosítás is csak írásban érvényes). Ugyanakkor ha a
szerződést a felek írásban kötötték ugyan, de az írásba foglalás sem jogszabály, sem a felek
megállapodása alapján nem volt érvényességi kellék, akkor a szerződést természetesen akár szóban
is lehet módosítani.
A szerződés tartalmát egyoldalúan is lehet módosítani, de csak akkor, ha ezt a felek a szerződésben
kikötötték, vagy ha a felet erre jogszabály feljogosítja.
A szerződést egyezséggel is lehet módosítani. Egyezség esetén a felek a szerződésből eredő eredő
vitás vagy bizonytalan kérdéseket megegyezéssel akként rendezik, hogy kölcsönösen engednek
egymásnak, vagy valamelyik fél egyoldalúan enged követeléséből. Az egyezséggel való
szerződésmódosítás érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése,
amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak.
A felek szerződését a bíróság is módosíthatja, ha
a) a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülmény
következtében (körülményekben bekövetkezett lényeges változás - clausula rebus sic stantibus)
a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, és
b) a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt
előrelátható, és
c) a körülmények megváltozását nem ő idézte elő, és
d) a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.
Láthatjuk, hogy a fenti feltételrendszer azonos az előszerződésnél bemutatott azon
feltételrendszerrel, amelynek fennállása esetén az előszerződés megkötése megtagadható.
Ha a kötelezett tartáselismerő nyilatkozatot tesz, akkor a szerződés nem módosul (azaz a tartozás
jogcíme nem változik meg), de a tartozását elismerő kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy
tartozása az elismerő jognyilatkozat megtételének időpontjában nem állt fenn (vagy alacsonyabb
ÜZLETI JOG
44. oldal

összegben állt fenn) vagy bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésen (vagy érvénytelen
szerződésen) alapult.

2.§ A SZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSE

A szerződés megszűnésének legklasszikusabb esete, ha a szerződést teljesítik. Megszűnik akkor is
a szerződés, ha a szerződést felbontó feltétel bekövetkezett vagy a szerződés időtartamának
végeként megállapított időpont bekövetkezett. A felek ezen eseteken túl a szerződést, annak
hatályossága alatt és még a teljesítés előtt is megszüntethetik. A szerződés megszüntetésének
(illetőleg módosításának) időbeli hatályát két alapvető módon lehet meghatározni:
a) ex tunc (visszaható) hatályú megszüntetésről beszélünk, ha annak jogkövetkezményeit
visszamenőleg is alkalmazni kell,
b) ex nunc ("mostantól fogva") hatályú a megszüntetés, ha annak csak a jövőre van hatása, a
múltra visszamenőleg nincs.
A megszüntetés történhet
a) közös megegyezéssel, vagy
b) egyoldalúan.
A) A feleknek a szerződés megszüntetésére irányuló megállapodásával megszűnik a szerződés. A
felek közös megegyezéssel a szerződést a jövőre nézve megszüntethetik vagy a szerződés
megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal felbonthatják. A szerződés megszüntetése
esetén a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt
már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni. A szerződés felbontása esetén a már teljesített
szolgáltatások visszajárnak. Ha azonban a szerződés felbontása esetén az eredeti állapot
természetben nem állítható helyre, akkor a szerződés felbontásának nincs helye.
B) A szerződés megszüntethető egyoldalúan is. Ehhez azonban az szükséges, hogy a
megszüntetésre vagy a felek szerződése vagy jogszabály lehetőséget biztosítson. Ilyen lehetőség
hiányában a szerződés egyoldalúan nem szüntethető meg. Az egyoldalú szerződésmegszüntetés
lehet a szerződéstől való elállás vagy a szerződés felmondása. Aki jogszabálynál vagy a
szerződésnél fogva felmondásra vagy elállásra jogosult, a másik félhez intézett jognyilatkozattal
szüntetheti meg a szerződést.
A szerződés felmondása esetén a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, a felek további
szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített
szolgáltatásokkal elszámolni. A felmondás a szerződést megszünteti, azaz a szerződés a jövőre
nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak (ex nunc hatály). A felmondás
lehet azonnali hatályú vagy nem azonnali hatályú. A nem azonnali hatályú felmondás esetén ún.
felmondási idő van. A felmondási idő tartamára nincs általánosan kötelező előírás (a leggyakrabban
30 napos felmondási idővel találkozunk az üzleti életben). Természetesen a felmondási idő elteltéig
a szerződés fennmarad és a felek a felmondási idő alatt is kötelesek a szolgáltatásaikat teljesíteni
(például a bérleti szerződés 30 napos felmondása esetén a bérlő értelemszerűen a felmondási idő
alatt is a lakásban maradhat és csak a 30 napos felmondási idő elteltével kell a lakásból
kiköltöznie). Ha a felek jogviszonya tartós (azaz nemcsak egy konkrét ügyletre kötöttek szerződést,
hanem hosszú távra, például egy közszolgáltatási- vagy előfizetési szerződés esetén), akkor a
határozatlan idejű szerződést megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél
felmondhatja. A felmondási jog kizárása semmis.
A szerződéstől való elállás esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Itt is érvényesül az
az értelemszerű szabály, hogy ha az elállás esetén az eredeti állapot természetben nem állítható
helyre, akkor a nincs helye elállásnak; ezért a szerződő fél csal akkor jogosult elállásra, ha az általa
ÜZLETI JOG
45. oldal

kapott szolgáltatás egyidejű visszaadását felajánlja. Az elállás tehát a szerződést felbontja, azaz a
szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített
szolgáltatások visszajárnak (ex tunc hatály). Ilyen esetben jellemzően a szerződéskötés előtt
fennállott helyzetet kell visszaállítani (eredeti állapot helyreállítása - in integrum restitutio).
Az elállás jogát a felek olykor ún. bánatpénz fizetése ellenében kötik ki. A bánatpénz a
szerződéstől való elállásból eredő érdeksérelmet hivatott orvosolni az elállást gyakorló fél szerződő
partnere számára. A bíróság a túlzott mértékű bánatpénz összegét is mérsékelheti (a kötbérhez,
foglalóhoz hasonlóan ugyancsak a kötelezett kérelmére).
A fentieken túl megszűnik a szerződés az alábbi esetekben is
- a szolgáltatás teljesítésével,
- ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett,
- a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha kötelezettsége személyesen
teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult (egyéb esetekben az örökösök/jogutódok lépnek
jogutódként a meghalt/megszűnt fél helyébe),
- a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha a szolgáltatást - annak jellegénél
fogva - kifejezetten a jogosult részére kellett nyújtani;
- jogszabályban vagy bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott egyéb okból.

3.§ AZ ELÉVÜLÉS
A jog egy idő bizonyos idő eltelte után nem kíván segítséget nyújtani a jogosultaknak követeléseik
érvényesítésére. Az időmúlással a jogviták nehezebben dönthetőek el, nehezebben bizonyíthatóak a
felek állításai. A Ptk. a követelések elévülési idejét öt évben határozza meg, de jogszabály ettől
eltérő elévülési időket is megállapíthat. Például a távközlési előfizetési szerződésből eredő
követelések - jogszabály rendelkezése folytán - egy év alatt évülnek el. A főkövetelés elévülésével
az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A mellékkövetelések elévülése a főkövetelés
elévülését nem érinti. Az elévült követelést bírósági eljárásban érvényesíteni nem lehet, azonban az
elévülést bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni.
A felek eltérő elévülési határidőben is megállapodhatnak, de az elévülési idő megváltoztatására
irányuló megállapodás csak akkor érvényes, ha azt írásba foglalják. Az elévülést megállapodással
kizárni nem lehet, az ilyen megállapodás semmis. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés
esedékessé vált.
A polgári jog ismeri az elévülés nyugvását, illetve az elévülés megszakadását.
Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. Ha az
elévülés nyugszik, az elévülés nyugvására okot adó akadály megszűnésétől számított egyéves (ha
az elévülési idő egyéves vagy annál rövidebb, akkor három hónapos) határidőn belül a követelés
akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél (ha az elévülési idő
egyéves vagy annál rövidebb, akkor három hónapnál) kevesebb van hátra.
Az elévülés meg is szakadhat. Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás
jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik.
Megszakítja az elévülést
 a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése,
 a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség,
 a követelés bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező
jogerős érdemi határozatot hozott,
 a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
ÜZLETI JOG
46. oldal

A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás nem szakítja meg az elévülést!.

Némi külön magyarázatot igényel az elévülést megszakító tények közül a követelés bírósági
eljárásban történő érvényesítése. Ahogy fent írtuk, a követelés bírósági eljárásban történő
érvényesítése megszakítja az elévülést, de csak akkor, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős
érdemi határozatot hozott. Előfordulhat tehát, hogy a jogosult bírósági eljárást indít a kötelezettel
szemben, de a per nem érdemi határozattal (azaz az ügy érdemében hozott ítélettel) zárul, hanem
például permegszüntetéssel vagy érdemi vizsgálat nélküli elutasítással) valamilyen eljárási ok miatt.
Ebben az esetben a perindítás nem szakítja meg az elévülést. Ugyanakkor az elévülés nyugvása
vonatkozik erre az esetre is, oly módon, hogy a per folyamatban léte alatt a jogosult menthető
okból nem tudja érvényesíteni a követelését (hiszen éppen egy perben érvényesíti), ezért ha a per
lezárult, akkor ettől számított egyéves (ha az elévülési idő egyéves vagy annál rövidebb, akkor
három hónapos) határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt.
Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a
kötelem megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények szakítják meg. Fontos
szabály továbbá, hogy a tulajdonjogi és az örökösödési jogi igények soha nem évülnek el.

4.§ AZ ENGEDMÉNYEZÉS, TARTOZÁSÁTVÁLLALÁS, TELJESÍTÉSÁTVÁLLALÁS,

TARTOZÁSELVÁLLALÁS
Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az
engedményező helyébe lép. (Az engedményezés tehát olyan szerződés, amellyel a jogosult
követelését másra ruházza át.) A követelés korábbi jogosultját engedményezőnek, a követelés új
jogosultját engedményesnek nevezzük. Az engedményezéshez a kötelezett (akinek személye nem
változott) hozzájárulása nem szükséges, hiszen az ő helyzete nem változik, nem válik súlyosabbá az
engedményezés következtében. Eltérő erre nézve a tartozásátvállalásra vonatkozó szabályozás, ahol
a jogosult hozzájárulása is szükséges ahhoz, hogy a kötelezettől a tartozását valaki átvállalja.
Az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell. Ez történhet oly módon, hogy a kötelezettet
az engedményezésről az engedményező (az engedményezés tényét és az engedményezett követelést
megjelölve) írásban értesíti. Az értesítés történhet úgy is, hogy az engedményezési okiratot az
engedményesnek átadja az engedményező. Ez utóbbi esetben az engedményes lesz abban a
helyzetben, hogy a kötelezettet bármikor értesítheti az engedményezésről, hiszen már megkapta az
eredeti jogosulttól (az engedményezőtől) az engedményezési okiratot, amellyel igazolni tudja, hogy
már ő a követelés új jogosultja.
Miután az értesítés megtörtént a kötelezett és az engedményező már nem módosíthatja a szerződést
(illetve ha ezt mégis megteszik, ez a módosítás az engedményessel szemben hatálytalan lesz).
A kötelezett mindaddig az engedményezőnek köteles teljesíteni, amíg nem kap ettől eltérő
teljesítési utasítást az engedményezőtől vagy (ahogy fent említettük) az engedményestől az
engedményezési okirat bemutatásával. A teljesítési utasításban meg kell jelölni az (i) engedményes
személyét, (ii) az engedményes telephelyét (természetes személy esetén lakóhelyét) vagy
számlaszámát meghatározza. Ha megkapta a teljesítési utasítást, ezután a kötelezett már csak a
teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet. Ha a teljesítési utasítástól eltérően a kötelezett mégis
az eredeti jogosultnak (az engedményezőnek) teljesít, akkor nem mentesül attól, hogy az új
jogosultnak (az engedményesnek) is teljesítsen. Tehát a kétszeres fizetés kockázatának teszi ki
magát.
Az engedményezéssel az engedményes az engedményező helyébe lép és az engedményezéssel az
engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint
a kamatkövetelés is. A kötelezett – mivel helyzete értelemszerűen nem válhat súlyosabbá az
engedményezés folytán – az engedményessel szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat
ÜZLETI JOG
47. oldal

az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek az engedményezővel szemben az engedményezésről

szóló értesítés időpontjában már fennállt jogalapon keletkeztek.
Ismeretes az ellenérték fejében történő engedményezés, hétköznapi szóhasználatban a
"követelésvásárlás", amelyet, faktoring szerződésnek nevezünk. Faktoring szerződésben a felek
elnevezése (i) faktor (engedményes) és (ii) adós (engedményező). A faktor meghatározott
pénzösszeg fizetésére köteles az adós (engedményező) részére, az adós (engedményező) pedig
harmadik személlyel szembeni követelését köteles a faktorra engedményezni. Ha azonban az
engedményezett követelés esedékességekor a kötelezett nem teljesít, akkor az adós (engedményező)
a kapott összeget köteles a faktor részére visszafizetni és köteles kamatot is fizetni, a faktor pedig
köteles a követelést visszaengedményezni az adósra (engedményezőre). A faktoring szerződéshez
kapcsolódó fontos tudnivaló, hogy a faktor a faktorálás tényét (és az adós [engedményező]
személyét) köteles a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni; ha ez nem történik meg, akkor a
követelés az engedményezés ellenére nem száll át a faktorra.
Az engedményezés szabályait kell alkalmazni a jogátruházásra is. A jogosult a jogátruházás során
jogát másra átruházhatja. Nem ruházható át a jog, ha a jog forgalomképességét jogszabály kizárja
vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik. (Nyilvánvalóan nem
ruházható át az élethez való jog vagy a választójog.) Ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás
(pl. ingatlan-nyilvántartás, lajstrom, hitelbiztosítéki nyilvántartás) tanúsítja, akkor a jogátruházáshoz
az is szükséges, hogy a jogosult személyében bekövetkezett változást a nyilvántartásba
bejegyezzék.
A tartozásátvállalás esetén a kötelezett a jogosult és egy harmadik személy (az átvállaló)
megállapodik abban, hogy az a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló kötelezettségét az
átvállaló átvállalja. Ebben az esetben a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti
már. Az átvállalót ugyanazok a jogok fogják megilletni, mint amilyen jogok a kötelezettet a
jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették. A tartozásátvállalással a követelés korábbi
biztosítékai megszűnnek, kivéve, ha a biztosíték kötelezettje (például a kezes) a
tartozásátvállaláshoz hozzájárul.
Teljesítésátvállalás esetén egy harmadik személy (teljesítésátvállaló) megállapodik a kötelezettel a
kötelezett tartozásának átvállalásáról. Ebben az esetben a harmadik személy (teljesítésátvállaló)
köteles lesz a kötelezett tartozását a kötelezett helyett teljesíteni vagy a kötelezettet olyan helyzetbe
hozni, hogy az lejáratkor teljesíteni tudjon a jogosultnak. Mivel ebben a jogviszonyban a jogosult
nem vett részt (azaz nem járult hozzá a teljesítésátvállaláshoz, illetve nem volt szerződő fél a
teljesítésátvállalási megállapodásban), a jogosult nem követelheti a tartozást a teljesítésátvállaló
harmadik személytől.
Létezik még a tartozáselvállalás intézménye. Ez abban különbözik a fentiekben ismertetett
teljesítésátvállalástól, hogy a felek a teljesítésátvállalásról a jogosultat értesítik, és ennek alapján az
eredeti kötelezett és a tartozáselvállaló személy egyetemlegesen lesz köteles a jogosult részére
teljesíteni. Az egyetemlegesség azt jelenti, hogy a jogosult a teljesítést (annak teljes összegét)
bármelyik kötelezettől követelheti.
ÜZLETI JOG
48. oldal

5. FEJEZET – A SZERZŐDÉSSZEGÉS
1.§ A SZERZŐDÉSSZEGÉSRŐL ÁLTALÁBAN, A SZERZŐDÉSSZEGÉS KÖZÖS
SZABÁLYAI

Szerződésszegésről akkor beszélhetünk, ha valamelyik szerződő fél hibájára visszavezethető okból

vagy az ő érdekkörében felmerülő okból a szerződést nem úgy teljesítik, ahogyan az a szerződésben
ki van kötve. A szerződésszegés sérti valamelyik félnek a szerződésben biztosított jogait. A
szerződésszegés bekövetkezhet olyan okból, amely a felek magatartásán kívül álló körülményre
vezethető vissza (pl. időjárási okok, harmadik személy cselekménye, stb.), de leggyakrabban a
szerződésszegést maguk a felek idézik elő. A Ptk. külön szabályozza azokat a szerződésszegési
eseteket, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő, de ezeken kívül még más magatartások is
minősülhetnek szerződésszegésnek.
A Ptk. által külön nevesített szerződésszegési esetek a következők:
(a) a kötelezett késedelme,
(b) a jogosult átvételi késedelme,
(c) a hibás teljesítés,
(d) a teljesítés lehetetlenné válása,
(e) a teljesítés megtagadása,
(f) jognyilatkozat tételének elmulasztása.
A szerződésszegésekkel kapcsolatban számos olyan szabály létezik, amelyek valamennyi
szerződésszegési esetre vonatkoznak, más szabályok pedig csak a fent felsorolt bizonyos
szerződésszegési esetekre. Az alábbiakban először azokat a szabályokat tekintjük át, amelyek
valamennyi szerződésszegési esetre vonatkoznak. Ezek a szerződésszegés közös szabályai.
A szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének
elmaradása. Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél jogosult továbbra is a szolgáltatás
teljesítésének követelésére, amellett, hogy a szerződésszegés miatt őt megillető egyéb jogokat is
gyakorolhatja (kamatot követelhet, kártérítési igényt érvényesíthet, kötbért követelhet, stb.).
Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett arra is jogosult, hogy a saját szolgáltatásának az
arányos részét a kötelezett teljesítéséig visszatartsa (ezt nevezzük visszatartási jognak). Általános
szabály továbbá valamennyi szerződésszegés esetére, hogy ha a jogosultnak a szerződés
teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, akkor elállhat a szerződéstől, vagy a szerződést
felmondhatja (ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani).
Az elállással és a felmondással korábban már foglalkoztunk.
A szerződésszegéssel okozott károkat meg kell téríteni. Aki a szerződés megszegésével a másik
félnek kárt okoz, csak abban az esetben mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a
szerződésszegést
- ellenőrzési körén kívül eső,
- a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és
- nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
A fent felsorolt feltételek konjunktívak, azaz a feltételeknek együttesen kell fennállniuk ahhoz,
hogy a szerződésszegésért felelős fél mentesüljön a felelősség alól.
A szerződésszegéssel okozott kár esetén a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt kell
megtéríteni. Meg kell téríteni továbbá a szerződésszegés következményeként a jogosult
vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt is, de ez utóbbiakat csak
ÜZLETI JOG
49. oldal

olyan mértékben, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár, mint a szerződésszegés
lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt. Másként
fogalmazva: az előre nem látható károkat és az előre nem látható elmaradt vagyoni előnyt nem kell
megtéríteni. Ha azonban a szerződésszegés szándékos, akkor a jogosult teljes kárát meg kell
téríteni. (Később fogunk foglalkozni a szerződésen kívül okozott károkért való felelősséggel. A
szerződésen kívül okozott kár esetén kártérítésként a károkozó a károsult teljes kárát köteles
megtéríteni, azaz
- a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést,
- az elmaradt vagyoni előnyt és
- a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket is teljes mértékben
meg kell téríteni.)
Emlékezetes, hogy a felek a szerződésük tartalmát általában szabadon állapítják meg és még a Ptk.
rendelkezéseitől is eltérhetnek, kivéve ha az eltérést a jogszabály tiltja. A szerződésszegések esetén
is találkozunk ilyen tiltó szabállyal, nevezetesen azzal, hogy a szándékosan okozott, továbbá
emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget
korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis. Az ezzel kapcsolatos felelősség kizárása tehát
érvénytelen, és ha a felek a szerződésben mégis tettek ilyen kikötést, akkor arra a részleges
érvénytelenség szabályait kell alkalmazni.
Jogszabály bizonyos esetekben meghatározza a szerződésszegésért való felelősség legmagasabb
mértékét. Ilyen szabállyal találkozunk például a légifuvarozásban, ahol a küldeményt ért károsodás
tényleges mértékétől függetlenül, a küldemény súlyához igazodik a kártérítés legmagasabb összege,
mindegy hogy mi volt a küldeményben.
Aki ún. teljesítési segédet vesz igénybe (azaz a kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga
gyakorlásához más személy közreműködését veszi igénybe), az igénybevett személy magatartásáért
úgy felel, mintha maga járt volna el. Súlyosabbak a következmények, ha a kötelezettnek nem volt
joga teljesítési segéd igénybevételére, mert ilyenkor a kötelezett felelős lesz mindazokért a károkért
is, amelyek a teljesítési segéd igénybevétele nélkül nem következtek volna be.
Osztható szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetén a szerződésszegés
jogkövetkezményei csak erre a részre következnek be, kivéve azt az esetet, ha a
jogkövetkezmények részleges alkalmazása a jogosult lényeges jogi érdekét sértené. Azaz a
jogosultnak ebben az esetben lehetősége van arra, hogy a szerződésszegésből eredő jogait (pl. a
szerződéstől való elállást) az egész szerződésre nézve gyakorolhatja, ehhez azonban bizonyítania
kell lényeges jogi érdekének a sérelmét. A fentiekből egyértelműen következik, hogy ha a
szerződésszegés egy oszthatatlan szolgáltatás valamely részére vonatkozik csak, akkor a
szerződésszegés következményei az egész szerződésre nézve beállnak.
A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait egy későbbi fejezetben tárgyaljuk
majd. Ahogy fent említettük szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre eltérő szabályok
vonatkoznak, mint a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre.
A következőkben a szerződésszegés egyes eseteivel kapcsolatos szabályokat ismertetjük.

2.§ A KÖTELEZETT KÉSEDELME ÉS A JOGOSULT ÁTVÉTELI KÉSEDELME

A KÖTELEZETT KÉSEDELME [2.1] – A késedelem alatt a szerződés nemteljesítését értjük a
szerződésben kikötött teljesítési határnapon vagy teljesítési határidő lejártakor. A kötelezett
késedelembe esik, ha a szolgáltatást annak esedékességekor nem teljesíti. A fentiek szerint tehát
akkor következik be a kötelezett késedelme, ha
ÜZLETI JOG
50. oldal

a) a szerződésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül

megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt, illetve,
b) kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti.
A késedelem feltétele, hogy a nemteljesítés ne végleges legyen, hanem csak időleges, hiszen ha a
kötelezett egyáltalán nem teljesít, akkor teljesítés megtagadásáról, esetleg lehetetlenüléséről vagy
más szerződésszegési esetről van szó. Késedelem esetén tehát egyszer majd lesz teljesítés
(valószínűleg a teljesítés minősége szempontjából szerződésszerű), csak a teljesítés időpontja
később következik be annál, mint amit a felek a szerződésükben meghatároztak. A késedelem
addig tart, amíg a kötelezett nem teljesíti a szolgáltatását. Megszűnik tehát a késedelem, ha a
kötelezett teljesít. A késedelem azzal is megszűnik, ha a jogosult átvételi késedelembe esik,
ugyanis a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja (a jogosulti késedelem
szabályaival a későbbiekben foglalkozunk).
Elképzelhető azonban, hogy a jogosult a kötelezettnek a teljesítésre halasztást enged, amely
esetben a halasztás idejére már ugyancsak nem beszélhetünk késedelemről. Végezetül a késedelem
akkor is megszűnhet, ha a kötelezett kijelenti, hogy nem fog teljesíteni, azaz a teljesítést
megtagadja. Ekkor a jogosult választhat, hogy milyen jogkövetkezményeket kíván alkalmazni a
kötelezettel szemben. Választhatja, hogy a késedelemnek az e címben tárgyalt jogkövetkezményeit
alkalmazza-e a kötelezettel szemben vagy pedig az ún. lehetetlenülés következményeit (lásd
később). Ha a jogosult a lehetetlenülés következményeit választja, akkor a késedelem a teljesítés
kötelezett általi megtagadásának időpontjával megszűnik.
A kötelezett késedelmének jogkövetkezménye, hogy a kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a
késedelemből eredő kárát. A kötelezett kimentheti a felelősségét (a kártérítéssel foglalkozó
fejezetben majd látni fogjuk, hogy a magyar kártérítési jogban az ún. kimentő felelősségi rendszer
érvényesül, azaz szinte minden esetben kimenthető valahogy a felelősség), ha bizonyítja, hogy a
késedelmet ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható
körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
A kötelezett késedelmének következménye, hogy a jogosult a késedelem esetén továbbra is
követelheti a teljesítést, vagy ha a késedelem következtében a szerződés teljesítéséhez fűződő
érdeke megszűnt (érdekmúlás következett be), elállhat a szerződéstől. Nincs szükség az
érdekmúlás (azaz a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének) bizonyítására, ha (i) a szerződést a
felek megállapodása szerint vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva a meghatározott
teljesítési időben - és nem máskor - kellett volna teljesíteni, vagy (ii) a jogosult az utólagos
teljesítésre megfelelő póthatáridőt tűzött, és a póthatáridő eredménytelenül telt el. Ilyen esetről
lehet szó, ha egy meghatározott rendezvényre kellett volna a kötelezettnek az ételt szállítania, de
csak egy nap késéssel tudja ezt teljesíteni. Nyilvánvaló, hogy a rendezvény után már nincs szükség
az ételre, így az érdekmúlást sem kell külön bizonyítani.
Pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően késedelmi kamatot
köteles fizetni, akkor is, ha a pénztartozás egyébként kamatmentes volt. A késedelmi kamat
mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat
(idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank
által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat). A késedelemmel érintett
naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat lesz irányadó az adott naptári félév teljes
idejére. Ha a pénztartozás nem volt kamatmentes, akkor a kötelezett a késedelembe esés
időpontjától a kamaton felül a jegybanki alapkamat egyharmadával megegyező késedelmi
kamatot köteles fizetni. (Ha a felek olyan alacsony kamatot kötöttek ki, hogy a kamat és a
késedelmi kamat együtt sem éri el a jegybanki alapkamatot, akkor a késedelmi kamat mértéke a
jegybanki alapkamattal lesz egyező.)
A kamatfizetési kötelezettség független attól, hogy a kötelezett a késedelmét kimentette-e vagy sem.
ÜZLETI JOG
51. oldal

Csakúgy, mint a foglalónál vagy a kötbérnél vagy a bánatpénznél már láttuk, a felek által túlzott
mértékben megállapított kamatot a bíróság (a kötelezett kérelmére) mérsékelheti.
A jogosult természetesen követelheti még a késedelmi kamatot meghaladó kárát is.
Vállalkozások közötti szerződések esetén a fentiektől részben eltérő szabályok érvényesülnek.
Például ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett fizetési késedelembe esik, köteles a
jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére negyven eurónak megfelelő
forintösszeget megfizetni (ezt nevezzük behajtási költségátalánynak). A behajtási költségátalányt
kizáró, vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis.
A JOGOSULT ÁTVÉTELI KÉSEDELME [2.2] – A szerződésekben résztvevő felek mindegyike
jogosult is és kötelezett is egyben. Az adásvétel esetében a vevő jogosult a dologra, de kötelezett a
vételár kifizetése tekintetében, míg az eladó éppen megfordítva, kötelezett a dolog átadására és
jogosult a vételárra. Éppen ezért a jogosult késedelme nem azt jelenti, hogy a jogosult saját
szolgáltatásának teljesítésével esik késedelembe. Ha ez történik, akkor nem jogosulti, hanem
kötelezetti késedelemről beszélhetünk.
A jogosult akkor esik késedelembe, ha a felajánlott teljesítést nem fogadja el. Az is
szerződésszegésnek minősül, ha a jogosult elmulasztja megtenni azokat az intézkedéseket vagy
nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a másik fél a szerződésből eredő kötelezettségeit
megfelelően teljesíthesse (ezt nevezzük közbenső szerződésszegésnek). Ebben az esetben a
jogosultat terhelő intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása kizárja a kötelezett olyan
kötelezettségének megszegését, amelynek teljesítését az intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása
megakadályozza. (Nyilvánvaló például, hogy a kötelezett nem tudja teljesíteni a fizetési
kötelezettségét, amíg a jogosult nem adja meg a bankszámlaszámát.)
Átvételi késedelem esetén a kötelezett köteles a dolgot megőrizni, a dologgal kapcsolatos
kárveszély pedig a jogosultra száll át. Ez azt jelenti, hogy a jogosult éppúgy viseli a dolog
megsemmisülésének, elveszésének vagy megrongálódásának veszélyét (ún. kárveszély viselése),
mintha a teljesítést elfogadta volna (azaz a kárveszély átszállt a jogosultra).
A jogosult átvételi késedelmének jogkövetkezményei, hogy a jogosult köteles megtéríteni a
kötelezettnek a késedelemből eredő kárát. Hasonlóan a kötelezetthez, a jogosult is kimentheti a
felelősségét, ha bizonyítja, hogy a késedelmet ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés
időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt
elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. Egyéb okok mellett éppen ezért
nem követelhet a jogosult a késedelme idejére kamatot a kötelezettől.

3.§ A HIBÁS TELJESÍTÉS

A visszterhes szerződéseknél egyértelmű, hogy mindkét fél köteles a saját szolgáltatását a
szerződésben foglaltaknak megfelelően teljesíteni. A szerződésben foglaltaknak megfelelő
teljesítési kötelezettség természetesen magában foglalja a kötelezett azon kötelességét, hogy a
szolgáltatás - ha ez a szerződésben külön nincs is így kikötve - megfeleljen a vonatkozó
jogszabályban előírt tulajdonságoknak. Fent már említettük, hogy nem kell megállapodni a feleknek
olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez, mert ez megállapodás nélkül is a szerződés részét
képezi. Ha a kötelezett teljesítése ennek nem felel meg, akkor a teljesítés hibás. A Ptk. ezt úgy
foglalja össze, hogy a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem
felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. (Nem
minősül ugyanakkor hibás teljesítésnek, ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte,
vagy a hibát a szerződéskötés időpontjában ismernie kellett.)
ÜZLETI JOG
52. oldal

Hibás a teljesítés például akkor, ha a kötelezett a szerződésben előírt dolog helyett más dolgot
szolgáltat vagy a szolgáltatott dolog nem működik vagy a dolog üzemeltetéséhez szükséges
használati útmutatót a kötelezett nem adott.
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely a Ptk-nak a
kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára eltér.
Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett a
hibás teljesítésért felelősséggel (azaz kellékszavatossággal) tartozik. A kötelezett mentesül a hibás
teljesítés jogkövetkezményei alól, ha a hiba a jogosult által adott
(i) anyag alkalmatlanságára vagy hibájára,
(ii) adat hiányosságára vagy hibájára, vagy
(iii) utasítás célszerűtlenségére vagy szakszerűtlenségére
vezethető vissza, és e körülményekre a kötelezett a jogosultat figyelmeztette.
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy
a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában
megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.
A hibás teljesítés esetén a jogosultat ún. szavatossági jogok illetik meg. Szavatossági jogként a
jogosultat az alábbiak szerint megilletheti a dolog
- kijavításának vagy
- kicserélésének joga, igényelheti
- az ellenszolgáltatás leszállítását vagy
- elállhat a szerződéstől.
- Szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának
megtérítését is követelheti.
Hibás teljesítés esetén a jogosult elsősorban kijavítást vagy kicserélést igényelhet, kivéve, ha a
választott kellékszavatossági jog (a kijavítás vagy a kicserélés) teljesítése lehetetlen, vagy ha az a
kötelezettnek - másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva - aránytalan
többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatás hibátlan állapotban képviselt értékét,
a szerződésszegés súlyát és a kellékszavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott
érdeksérelmet. (Például egy új autó esetében apró fényezési hiba miatt nem lehet kicserélést kérni,
csak kijavítást.)
Az eset összes körülményeiből akár még az is következhet, hogy a jogosult még csak kijavítást sem
követelhet. Ilyenkor a jogosult a szavatossági jogok második lépcsőjére ér (az első lépcső volt a
kicserélés vagy kijavítás), és választása szerint az ellenszolgáltatás leszállítását igényelheti vagy
elállhat a szerződéstől. Erre akkor van lehetősége a jogosultnak, ha a kötelezett a kijavítást vagy a
kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a
kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt. A jogosult az alábbiakat teheti ebben az
esetben:
- az ellenszolgáltatás arányos leszállítását igényelheti,
- a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja,
- a hibát a kötelezett költségére mással kijavíttathatja,
- a szerződéstől elállhat.
Jelentéktelen hiba miatt azonban elállásnak nincs helye.
Ahogyan fent már említettük a szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás
teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, de csak akkor ha kijavításnak vagy
kicserélésnek nincs helye, vagy ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta vagy ezen
ÜZLETI JOG
53. oldal

kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez
fűződő érdeke megszűnt.
A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére
figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve kell elvégezni.
A jogosult a választott kellékszavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott költséget
köteles a kötelezettnek megfizetni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett adott okot, vagy az áttérés
egyébként indokolt volt.
A jogosult a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a kötelezettel közölni.
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a hiba felfedezésétől számított két hónapon
belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni. A közlés késedelméből eredő kárért a
jogosult felelős.
A jogosult kellékszavatossági igénye egy év alatt évül el (az elévülési időt a teljesítés időpontjától
kell számítani). Ingatlan esetében öt év alatt évül el a kellékszavatossági igény. Fogyasztó és
vállalkozás közötti szerződés esetén a fogyasztó kellékszavatossági igénye a teljesítés
időpontjától számított két év alatt évül el. Ha azonban a fogyasztó és a vállalkozás közötti
szerződés tárgya használt dolog, akkor a felek rövidebb elévülési időben is megállapodhatnak, de
egy évnél rövidebb elévülési határidőt érvényesen kikötni nem lehet.
A hibás teljesítés miatti kártérítési igény is a kellékszavatossági jogok érvényesítésére
meghatározott fenti határidő(kö)n belül évül el.
Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot
nem tudja rendeltetésszerűen használni. A dolognak a kicseréléssel vagy a kijavítással érintett
részére a kellékszavatossági igény elévülése újból kezdődik. Értelemszerűen ugyanez vonatkozik
arra az esetre is, ha a kijavítás következményeként új hiba keletkezik.
A kellékszavatossági igény elévülése után is van lehetőség a szavatossági jogok érvényesítésére, de
már csak az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként lehet azokat
érvényesíteni. Azaz, ha a jogosult például nem fizette még ki a szolgáltatás ellenértékét (vagy annak
egy részét) és a kötelezett ennek érdekében pert indít a jogosulttal szemben, akkor a perben a
jogosult a szavatossági igényt a fent bemutatott szavatossági idők lejárta után is érvényesítheti. A
hibás teljesítésből eredő kártérítési igényt is hasonlóan lehet kifogásként érvényesíteni az elévülés
után.
A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek
kell tekinteni, amely a megjelölt hibát előidézte. Ha a jogosult a szavatossági igényét a dolognak - a
megjelölt hiba szempontjából – csak egy elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági
igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek.
A szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik. Ha a
dolog meghibásodásában a jogosultat terhelő karbantartási kötelezettség elmulasztása is
közrehatott, akkor a szavatossági kötelezettség teljesítésével felmerült költségeket közrehatása
arányában a jogosult köteles viselni, de csak akkor, ha a dolog karbantartására vonatkozó
ismeretekkel rendelkezett, vagy ha a kötelezett a dolog karbantartására vonatkozó tájékoztatási
kötelezettségének eleget tett. Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult továbbá nem köteles a
dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye.
Ha a dolog kicserélésére hosszabb idő után kerül sor (amikor már a kellékszavatossági határidő
jelentős része már eltelt), és ez a jogosult számára számottevő értéknövekedést eredményez, akkor
kötelezett igényt tarthat arra, hogy a gazdagodást térítse meg a részére jogosult. (Ha például egy
személygépkocsit cserélnek ki 2 év használat után egy újra, akkor ezzel a jogosult nagyon "jól
járna", azaz jelentősen gazdagodna, hiszen az új személygépkocsi értéke jóval magasabb lehet, mint
a használté. Az ilyen gazdagodás megtérítését követelheti a kötelezett.) Az előbbiektől eltérően a
fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésben ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni.
ÜZLETI JOG
54. oldal

A hibás teljesítés jogkövetkezményeire vonatkozó fenti szabályokat némileg eltérően kell

alkalmazni akkor, ha a kötelezettség nem valamilyen dolog szolgáltatására, hanem valamilyen
eredmény létrehozására irányuló szolgáltatásra irányul. Ha ugyanis a kötelezett valamely dolog
vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására vállal kötelezettséget, akkor a
kicserélésen a munkával elérhető eredmény részben vagy egészben való újbóli teljesítését kell
érteni. Ilyen esetben a kijavítás vagy a szolgáltatás részben vagy egészben való újbóli teljesítése - a
jogosult szerződésszerű teljesítéshez fűződő érdekei figyelembevételével - a munkával elérhető
eredmény létrehozásának az eredetileg vállalthoz képest eltérő módjával is megvalósulhat. Ha
ebből eredően többletköltségek keletkezik, azt a kötelezettet viseli.
A fentiekben a kellékszavatosság szabályait ismertettük. Ismeretes a jogszavatosság intézménye is.
A jogszavatosság azt jelenti például egy adásvételi szerződésnél, hogy a kötelezett szavatol azért,
hogy az általa átruházott dolog az ő tulajdona és harmadik személyeknek nem áll fenn olyan joga a
dolgon (például zálogjoga), amely a vevő tulajdonszerzését akadályozná vagy korlátozná. A Ptk. a
jogszavatossággal kapcsolatban akként rendelkezik, hogy ha tulajdonjog visszterhes átruházására
irányuló kötelezettség esetén a tulajdonjog megszerzését harmadik személy joga akadályozza (azaz
a dolgon például valamilyen teher van), akkor a jogosult köteles a kötelezettet megfelelő határidő
tűzésével felhívni arra, hogy az akadályt hárítsa el vagy adjon megfelelő biztosítékot a jogosultnak.
A határidő eredménytelen eltelte után a jogosult elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet. Ha
azonban a kötelezett jóhiszemű volt (tehát nem tudott a teherről), akkor csak a szerződés
megkötéséből eredő károkat köteles megtéríteni a jogosultnak.

4.§ A TELJESÍTÉS LEHETETLENNÉ VÁLÁSA, A TELJESÍTÉS MEGTAGADÁSA, A

JOGNYILATKOZAT TÉTELÉNEK ELMULASZTÁSA

A szerződéskötést követően előfordulhat, hogy a teljesítés valamilyen okból lehetetlenné válik.

Ezt nevezzük lehetetlenülésnek vagy meghiúsulásnak. Ha a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés
megszűnik. A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél késedelem nélkül köteles erről a
másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárt a mulasztó fél köteles megtéríteni.
Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnésének időpontját
megelőzően nyújtott szolgáltatás pénzbeni ellenértékét meg kell téríteni. Ha a már teljesített
pénzbeni szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeni
szolgáltatás visszajár.
Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért csak az egyik fél felelős, a másik fél szabadul a szerződésből
eredő teljesítési kötelezettsége alól, és a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését
követelheti.
Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért mindkét fél felelős, a szerződés megszűnik, és a felek a
lehetetlenné válásból eredő kárukat a közrehatás arányában követelhetik egymástól.
Ha a vagylagos szolgáltatások közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés a
többi szolgáltatásra korlátozódik. Ebben az esetben, ha a szolgáltatás lehetetlenné válásáért a
vagylagos szolgáltatások közül való választásra nem jogosult fél a felelős, a másik fél választása
szerint a lehetséges szolgáltatást kell teljesíteni vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának
jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
Ha a lehetetlenné vált dologszolgáltatás esetén a dolog maradványa vagy a dolog egy része a
kötelezett birtokában maradt, vagy a kötelezett mástól a dolog helyébe lépő értéket kapott vagy
igényelhet, a jogosult ennek átengedését követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében.
ÜZLETI JOG
55. oldal

A teljesítés megtagadásáról beszélünk, ha valamelyik fél a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja.

Ilyen esetben a másik fél választhat a késedelemnek vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának a
jogkövetkezményei között.
Hasonlít a teljesítés megtagadásához, amikor a szerződő fél a szerződés alapján valamilyen
jognyilatkozat tételére köteles (például az eladó köteles írásban hozzájárulni a vevő tulajdonjogának
a bejegyzéséhez miután megkapta az ingatlan vételárát, de ezt mégsem teszi meg). Ha ezt a
kötelezettségét nem teljesíti, akkor a jognyilatkozatot a bíróság ítélettel pótolja.

5.§ EGYÉB SZERZŐDÉSSZEGÉSI OKOK

A fent bemutatott szerződésszegési okok azok, amelyek a leggyakrabban előfordulnak és ezért a
törvény külön szabályozza is ezeket. Nem lehet azonban minden szerződésszegési esetet előre
feltérképezni, szabályozni. Minden olyan magatartás szerződésszegés, amely nem felel meg a
szerződés rendelkezéseinek. A külön nem szabályozott szerződésszegések sem maradnak tehát
természetesen szankció nélkül, hanem kártérítési felelősségnek lehet helye a szerződésszegő féllel
szemben.
Leggyakrabban az együttműködési és a tájékoztatási kötelezettség megszegése fordul elő a külön
nem szabályozott szerződésszegési esetek közül. A Ptk-ban nevesített típusszerződések szabályai is
tartalmaznak számos "apró" kötelezettséget, amelyek megszegése is mind-mind szerződésszegésnek
minősül, és kártérítési kötelezettséggel járhat.

6. FEJEZET – FELELŐSSÉG A SZERZŐDÉSEN KÍVÜL OKOZOTT KÁROKÉRT

1.§ A POLGÁRI JOGI KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
Ha valakit károsodás ér, akkor a polgári jog az ún. kártelepítési szabállyal eldönti, hogy a kárt ki
kénytelen viselni. Azt, hogy a polgári jog kit kötelez arra, hogy a bekövetkezett kárt viselje, illetve
megtérítse, kártelepítésnek nevezzük.
A kártelepítésnek négyféle módja van:
- aki a kárt jogellenes és felróható magatartásával okozta, kártérítésre köteles (ez a
polgári jogi kártérítési felelősség általános alakzata);
- aki a kárt jogos magatartással idézte elő, akkor nem kártérítésre, hanem általában
kártalanításra kötelezett (pl. szükséghelyzetben okozott kár, kisajátítás, stb.). De még
kártalanításra sem köteles a károkozó olyan esetekben, ha a kárt a károsult beleegyezésével
okozta, vagy a károkozással éppen nagyobb károsodástól óvta meg a károsultat. (Például az
égő lakásból annak ajtaját betörve menti ki valaki a szomszédját, akkor az ajtó
megjavításának költségeit természetesen nem lehet tőle követelni.);
- ha a károsultnak biztosítása van, akkor kára esetén a kárt a biztosító téríti, ilyenkor ún.
kárelosztásról beszélünk, hiszen a kárt a biztosítón keresztül gyakorlatilag az összes
biztosított között osztják meg;
- végezetül, ha a kár megtérítésére senkit sem lehet kötelezni, akkor a károsult a kárát maga
kénytelen viselni (ez a kárveszélyviselés).
A kártérítés elsődleges szerepe, hogy a károsultat olyan helyzetbe hozza, mintha a károsodást be
sem következett volna. Lehetőség szerint a károkozást megelőző állapotot kell helyreállítani. Ezt
hangsúlyozza a törvény, amikor előírja, hogy a károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni.
ÜZLETI JOG
56. oldal

A kártérítési felelősség általános szabálya: Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt
megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt
felróható.
A bíróság különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés mértékét a teljes
kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja. A kártérítési felelősség négy feltétele (amelyből
3 pozitív feltétel, 1 pedig negatív feltétel) az előzőek alapján:
- kár bekövetkezte,
- jogellenes magatartás a károkozó részéről,
- okozati összefüggés a kár és a jogellenes magatartás között (ezek voltak a pozitív
feltételek),
- felróhatóság a károkozó oldalán (ez a negatív feltétel).
A felróhatóságot (vétkességet) a törvény vélelmezi, hiszen aki kárt okoz az nem az elvárható
gondossággal jár el. Azonban a károkozónak lehetősége van arra, hogy a vétkességét kimentse, azaz
bizonyítsa, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (nem állapítható meg
például okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és
nem is kellett előre látnia.). Ezért nevezzük a polgári jogi felelősséget ún. kimentő felelősségnek is.
Ha a károkozónak nem sikerül bizonyítania vétlenségét, akkor a kártérítési felelőssége
megállapításra kerül, feltéve, ha az első három feltételt (a pozitív feltételeket) a károsultnak sikerül
bizonyítania. Ha a károsult ezek bármelyikét nem tudja bizonyítani, akkor a károkozónak nem is
kell a vétlenségét bizonyítania, nem kell kimentenie magát, és vele szemben kárigény nem lesz
érvényesíthető.
A károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli. Ha a károsult
ezeknek a kötelezettségeknek nem tesz eleget, akkor az emiatt keletkezett kárt a károkozó nem
köteles megtéríteni. A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.
Ilyen esetekben kármegosztásnak van helye. A károkozó és a károsult között a kárt magatartásuk
felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, akkor közrehatásuk arányában, ha ez sem
állapítható meg, akkor egyenlő arányban kell megosztani.
Károsodás veszélye esetén a veszélyeztetett kérheti a bíróságtól, hogy azt, aki a veszélyt előidézte
tiltsa el a veszélyeztető magatartástól, illetve kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések
megtételére, valamint kötelezze megfelelő biztosíték adására.
A szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító
károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis.
Bizonyos esetekben - ahogy fent már érintettük - nem jár kártérítés a károsultnak. Így nem jár
kártérítés akkor, ha a károkozó a kárt
- a károsult beleegyezésével okozta,
- a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a
támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl,
- szükséghelyzetben okozta, a szükséghelyzettel arányos mértékben,
- jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett
érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi.

A támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozott kár esetében a"szükséges
mérték" megítélése a gyakorlatban meglehetősen nehéz és a magyar jog jelenleg még nem ad kellő
biztonságot a védekezőnek az ilyen támadások elhárítása körében tanúsítható magatartások
kiválasztásának szempontjait illetően.
ÜZLETI JOG
57. oldal

Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymás

között pedig a kárt magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, akkor
közrehatásuk arányában, ha ez sem állapítható meg, akkor egyenlő arányban viselik.
A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását ha
- az rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása miatt indokolt, vagy
- a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében.
A károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. A teljes kártérítés körében a károkozó köteles
megtéríteni
- a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést,
- az elmaradt vagyoni előnyt, és
- a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.

A kártérítést csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, kivéve, ha

ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt (ezt nevezzük a "káronszerzés" tilalmának). A
bíróság továbbá különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés mértékét a
teljes kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.
A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését
indokolják. Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Erre akkor kerülhet sor, ha a jövőben
rendszeresen felmerülő károk megtérítésére van szükség. Ilyenkor a bíróság időszakonként
visszatérően előre fizetendő, meghatározott összegű járadékot is meghatározhat. Jövedelempótló
járadékot is követelhet a károsult, ha munkaképessége a károkozás folytán csökkent, és a káreset
utáni jövedelme neki fel nem róható okból nem éri el a káreset előtti jövedelmét (a jövedelem-
kiesés meghatározásánál azonban nem lehet figyelembe venni azt a jövedelmet, amelyet a károsult
munkaképességének csökkenése ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el). Ismeretes még a
tartást pótló járadék intézménye, amelynek akkor van helye, ha a károkozás folytán meghalt
személynek olyan hozzátartozója maradt hátra, akinek a tartásáról a meghalt személy gondoskodott
(illetve volt köteles gondoskodni). A tartást pótló járadék megállapításánál figyelembe kell venni a
járadékot igénylő jövedelmét is.

Van olyan eset, amikor a kár mértéke pontosan nem állapítható meg. Erről elsősorban a
személyiséget vagy testi épséget ért sérelmek esetében lehet szó. Ilyenkor a bíróság a károkozásért
felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult
kárának a kiegyenlítésére alkalmas.
A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, ami azért fontos, mert így a kártérítés
összege után gyakorlatilag a károsodás bekövetkeztének pillanatától kamatot lehet követelni.
A kártérítési igények az általános elévülési szabályok szerint évülnek el. A bűncselekménnyel
okozott kár esetén azonban a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a
bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

2.§ A POLGÁRI JOGI KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG KÜLÖNLEGES ESETEI

A FOKOZOTT VESZÉLLYEL JÁRÓ TEVÉKENYSÉGÉRT VALÓ FELELŐSSÉG [2.1] – Aki fokozott
veszéllyel járó tevékenységet folytat (a veszélyes üzem üzembentartója), köteles az ebből eredő
kárt megtéríteni. A törvény a veszélyes üzem fogalmát nem definiálja és az ilyen jellegű
tevékenységeket nem is sorolja fel, ezeknek a tevékenységeknek a tartalma a technika fejlődésével
folyamatosan változik. Ide tartoznak a gépi erővel működtetett berendezések, elsősorban a
gépjárművek, de nem tartoznak ide például a háztartási gépek. Ide tartozik még a gödörásás,
fegyver tartása és használata, a hajó, a repülőgép üzemben tartása és egyéb más olyan
ÜZLETI JOG
58. oldal

tevékenységek, amelyek jellegüknél fogva fokozottabb figyelmet és óvintézkedéseket igényelnek.

A fokozott veszéllyel járó tevékenység lényege, hogy csekély hiba is aránytalanul súlyos károkat
eredményezhet.
A veszélyes üzem üzembentartójának minősül az, aki a fokozott veszéllyel járó tevékenységet
folytatja. Az üzembentartó nem minden esetben azonos a tényleges károkozóval. Gépjárművek
esetén üzembentartónak nem feltétlenül azt a személyt kell tekinteni, aki a gépjárművet vezeti,
hanem azt, aki a gépjármű irataiban üzembentartóként fel van tüntetve. Ha ilyen személy külön
nincs feltüntetve, akkor az üzembentartó a tulajdonos.
A kimentési lehetőség eltér attól, amit az általános alakzatnál fent megismertünk. Ott azt kellett
csak bizonyítani a károkozónak a felelősség alól való mentesüléshez, hogy magatartása nem volt
felróható. A veszélyes üzem működéséből eredő károk esetén viszont, csak akkor mentesül a
felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott
veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az
emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz. Az üzembentartónak nem kell
megtérítenie a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott.
A veszélyes üzemi felelősségből eredő kártérítési követelés három év alatt évül el.
Ha a veszélyes üzemek egymásnak okoznak kárt (pl. két gépjármű összeütközik), az üzembentartók
felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni.
Ha azonban a károkozás egyik félnek sem róható fel (egyik fél sem volt vétkes), a kárt az köteles
megtéríteni, akinek fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető
rendellenesség merült fel. (pl. az egyikük gépjárműve meghibásodott). Ha az egymásnak okozott
kár mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre
vezethető vissza, vagy ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság
hiányában - mindegyik fél maga viseli.
FELELŐSSÉG MÁS SZEMÉLY ÁLTAL OKOZOTT KÁRÉRT [2.2] – Ebben a körben a Ptk.
- az alkalmazott és a jogi személy tagjának károkozásáért való felelősséget,
- a vezető tisztségviselő károkozásáért való felelősséget,
- a megbízott károkozásáért való felelősséget és
- más szerződés kötelezettjének károkozásáért való felelősséget szabályozza.
a) Ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik
személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. Ha a jogi személy tagja
tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a jogi
személy a felelős. Ugyanakkor, ha a kárt az alkalmazott vagy a tag szándékosan okozta, akkor
egyetemlegesen felel a munkáltatóval, illetve a jogi személlyel együtt.
b) Ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek
kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel. (Ez
a szabály rendkívül szigorú felelősséget ró a jogi személy vezető tisztségviselőjére.)
c) Ha a megbízott (e minőségében) harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a
megbízó és a megbízott egyetemlegesen felelős. Mentesül a megbízó a felelősség alól, ha
bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal való ellátásában és felügyeletében
felróhatóság nem terheli. (Ha a megbízó és a megbízott között állandó jellegű megbízási viszony áll
fenn, akkor a károsult a kárigényét az alkalmazott károkozásáért való felelősség fent ismertetett
szabályai szerint is érvényesítheti.)
d) Más szerződés jogosultja felelősséggel tartozik a vele szerződési viszonyban álló kötelezett által
a szerződés teljesítése körében harmadik személynek okozott kárért mindaddig, amíg a károsult
ÜZLETI JOG
59. oldal

számára ismeretlen károkozó személyét meg nem nevezi (például a fővállalkozó felel mindaddig az
alvállalkozó által okozott kárért, amíg az alvállalkozóját [aki a kárt ténylegesen okozta] meg nem
nevezi).
FELELŐSSÉG VÉTŐKÉPTELEN SZEMÉLY KÁROKOZÁSÁÉRT [2.3] – Akinek belátási képessége oly
mértékben korlátozott, hogy a károkozással kapcsolatos magatartásának a következményeit nem
képes felmérni, nem felel az általa okozott kárért, hanem helyette az felel, aki jogszabály alapján
a vétőképtelen gondozójának minősül (gondozónak minősül az is, aki a vétőképtelen személy
felügyeletét a károkozás időpontjában ellátta).
A gondozó is kimentheti a felelősséget, az általános alakzattól ugyancsak eltérő módon. A gondozó
akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a nevelés és a felügyelet ellátásával kapcsolatban felróhatóság
nem terheli.
Ha a károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani,
kivételesen a vétőképtelen károkozót is kötelezni lehet a kár részben vagy egészben való
megtérítésére, feltéve, hogy az eset körülményei és a felek vagyoni viszonyai ezt nyilvánvalóan
indokolttá teszik (ez pl. akkor fordulhat elő, ha a károkozó jómódú, a károsult pedig vagyontalan).
A vétőképtelen károkozó belátási képességének hiányára vagy fogyatékosságára nem hivatkozhat,
ha ezt az állapotát felróhatóan maga idézte elő. Tehát ittasan vagy kábítószertől bódult állapotban
okozott kárért a károkozó természetesen teljes felelősséggel tartozik.
Elképzelhető, hogy a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre
köteles gondozója is van. Ha ebben az esetben a károsult bizonyítja, hogy a gondozó a kiskorú
felügyeletére vonatkozó kötelességeit felróhatóan megszegte, akkor a gondozó a károkozóval
egyetemlegesen felelős.
FELELŐSSÉG KÖZHATALOM GYAKORLÁSÁVAL OKOZOTT KÁRÉRT [2.4] – Ebben a körben a Ptk.
- a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséget és

- bírósági, ügyészségi, közjegyzői és végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősséget

szabályozza.
a) Közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt
közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal (azaz
például fellebbezéssel), továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban
nem volt elhárítható. Közigazgatási jogkörben okozott kárért a közhatalmat gyakorló jogi személy
tartozik felelősséggel.
b) A bírósági és az ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre a fenti szabályokat kell
megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a kárigényt bírósági jogkörben okozott kár esetén a bírósággal,
ügyészségi jogkörben okozott kár esetén a Legfőbb Ügyészséggel szemben kell érvényesíteni. (A
kártérítési keresetnek itt is előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése.) A közjegyzői és a
végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősségre is a fenti szabályok vonatkoznak.
FELELŐSSÉG AZ ÁLLATOK KÁROKOZÁSÁÉRT [2.5] – Aki állatot tart, az állat által másnak okozott
kárért felel. Akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az állat tartásával kapcsolatban
felróhatóság nem terheli. Aki veszélyes állatot tart, az a veszélyes üzemi felelősség szabályai
szerint tartozik felelősséggel. A vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra
jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem
vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a
vadászterületéről a vad kiváltott. A vadászatra jogosult akkor mentesülhet a felelősség alól, ha
bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A vadászható állat
által okozott kár megtérítésére vonatkozó követelés három év alatt évül el (hiszen nagyon
ÜZLETI JOG
60. oldal

hasonlít a felelősségi alakzat a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősséghez; ahogy
fent említettük, az abból eredő kártérítési követelés is három év alatt évül el).
FELELŐSSÉG AZ ÉPÜLETKÁROKÉRT [2.6] – Ebben a körben a Ptk. (i) az épület egyes részeinek
lehullásával vagy az épület hiányosságai révén másnak okozott kárért való felelősséget, (ii) az
épületen elhelyezett tárgyak leesésével okozott kárért való felelősséget és (iii) valamely tárgynak
lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért való
felelősséget szabályozza.
(i) Épület egyes részeinek lehullásával vagy az épület hiányosságai révén (pl. lehulló vakolat vagy
lehulló cserép által előidézett) másnak okozott kárért az épület tulajdonosa felelős. Akkor mentesül
a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem
sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében nem járt el
felróhatóan.
(ii) Az épületen elhelyezett tárgyak leesésével okozott kárért (pl. reklámtáblák) az épület
tulajdonosa és az a személy felel, akinek érdekében a tárgyat elhelyezték (kettejük felelőssége a
károsulttal szemben egyetemleges). A felelősség alól való mentesülés feltétele ugyanaz, mint a fenti
épületkároknál: azt kell bizonyítani, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat
nem sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében nem
jártak el felróhatóan.
(iii) Valamely tárgynak lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy
kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben a lakás vagy helyiség bérlője vagy egyéb jogcímen
használója felelős. Ha a bérlő, illetőleg a használó a károkozót megnevezi, akkor "csak" kezesként
felel. Akkor mentesül a felelősség alól a bérlő, illetőleg a használó, ha bizonyítja, hogy a károkozó
jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben. Valamely tárgynak az épület közös használatára szolgáló
helyiségeiből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben az
épület tulajdonosa felelős. Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi, akkor a tényleges károkozó
kártérítési felelősségért kezesként még mindig felelni köteles.
A fent tárgyalt szabályok nem érintik a felelős személynek (tehát az épület tulajdonosának, a
reklámtábla kifüggesztőjének, a lakás bérlőjének, illetve használójának) azt a jogát, hogy a
károkozótól (illetve a kárért egyébként felelős személytől) a kár megtérítését követelhesse.
KÁRTALANÍTÁS JOGSZERŰ KÁROKOZÁSOKÉRT [2.7] – Előfordulhat, hogy jogszabály a jogszerűen
okozott kárért is kártalanítási kötelezettséget ír elő. Ebben az esetben a kártalanítás módjára és
mértékére a kártérítésre vonatkozó (fent ismertetett) szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
ÜZLETI JOG
61. oldal

7. FEJEZET – A TÍPUSSZERZŐDÉSEK SAJÁTOSSÁGAI

Ptk. egyes szerződéseket (amelyeket korábban már felsoroltunk) külön szabályoz. Ezeknek az ún.
nevesített szerződésfajtáknak, vagy más szóval típusszerződéseknek a közös jellemzője, hogy az
üzleti életben gyakran fordulnak elő, ezért a Ptk. megalkotói szükségesnek tartották, hogy
szabályaikat a törvényben rendezzék. Mint korábban láthattuk, a Ptk. nem tiltja meg, hogy az ott
nem nevesített, ún. atipikus szerződéseket is köthessenek a felek. Ezekre az általános szabályok
vonatkoznak és a gyakorlat, illetve esetleg egyéb jogszabályok alakítják ki a rájuk vonatkozó
részletes szabályokat. Az alábbiakban néhány fontosabb szerződésfajtának a szabályait mutatjuk be.

1.§ AZ ADÁSVÉTEL ÉS KÜLÖNÖS NEMEI – A CSERESZERZŐDÉS

AZ ADÁSVÉTEL [1.1] – Az adásvételi szerződés a tulajdonátruházó szerződések alaptípusa,
egyben a legáltalánosabban előforduló szerződéstípus. Adásvételi szerződés alapján az eladó
dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a vételár megfizetésére és a dolog átvételére
köteles. Adásvétel tárgya lehet minden dolog, amely nincs kivonva a forgalomból (ezek az ún.
forgalomképes dolgok). A forgalomképtelen dolog átruházása vagy lehetetlen, vagy ha a
forgalomképtelenséget jogszabály írja elő, akkor jogszabályba ütközik, ezért az ilyen szerződés
semmis. Adásvételi szerződést is általában bármilyen alakban lehet kötni, még ráutaló magatartással
is. Ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az eladó a tulajdonjog átruházásán felül köteles a
dolog birtokának átruházására is; az ingatlan adásvételére irányuló szerződést írásba kell
foglalni. A dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a jog vagy követelés
visszterhes átruházására vonatkozó szerződésre is.
Ha a felek a dolog vételárát nem határozták meg egyértelműen, vagy vételárként piaci árat kötöttek
ki, akkor a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárat kell
megfizetni. A vételárat nem kell tehát a szerződésben számszerűleg pontosan megjelölni; elegendő,
ha a megjelölés alapján a vételár összege kiszámítható vagy egyébként megállapítható. Lehetséges,
hogy a vételárat jogszabály határozza meg, ezt hatósági árnak nevezzük. Ilyenkor sem kell a
feleknek a vételárban megállapodniuk, minthogy a jogszabály rendelkezése lép a felek hiányzó
rendelkezése helyébe.
A felek a szerződésük során (így a szerződéskötés során is) kötelesek együttműködni és tájékoztatni
egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről, így az eladó is köteles a vevőt a dolog
lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos követelményekről, különösen a dologra
vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos terhekről tájékoztatni. Az eladó továbbá
köteles a vevőnek átadni a dologról szóló tájékoztató leírásokat és egyéb dokumentumokat. Ha
ezeknek a kötelezettségeknek az eladó nem tesz eleget, akkor szerződésszegést követ el és ezért
kártérítési felelősséggel tartozhat.
Az eladó viseli a birtokátruházással és - ingatlan esetében - az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett
állapot rendezésével kapcsolatos költségeket. A vevő pedig viseli a dolog átvételének és - ingatlan
esetében – a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségeit.
Gyakori, hogy az eladó a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig fenntartja. Ez azt jelenti, hogy
a tulajdonjog csak akkor száll át a vevőre, ha a vételárat maradéktalanul megfizette. Ezt
tulajdonjog-fenntartásnak nevezzük. A tulajdonjog-fenntartásra vonatkozó megállapodást írásba
kell foglalni. Ha az eladó a tulajdonjogot nem tartja fenn (nem él a tulajdonjog-fenntartással), akkor
a tulajdonjog a vevőre a vételár megfizetése előtt már átszáll. Ingatlan esetében a tulajdonjog-
fenntartást az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartás tényének és a vevő személyének a
feltüntetésével az ingatlan-nyilvántartásba feljegyeztetni. Ingó dolog esetében a tulajdonjog-
ÜZLETI JOG
62. oldal

fenntartást a hitelbiztosítéki nyilvántartásba (illetve ha az adott dolog valamilyen közhiteles

lajstromba be van jegyezve, akkor a megfelelő lajstromba) kell bejegyeztetni.
Az ingatlannal kapcsolatos tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel száll át a
vevőre. Mivel a bejegyzés a gyakorlatban hosszabb időt vesz igénybe, a vevő már korábban
birtokba szokott lépni (gyakorlatilag a vételár megfizetésével egyidejűleg, vagy akár azt
megelőzően is). Ha tehát az eladó az ingatlan birtokát már a vevő tulajdonjogának az ingatlan-
nyilvántartásba való bejegyzése előtt a vevőre átruházza, akkor a vevő a birtokátruházás napjától
kezdve szedi a dolog hasznait, viseli annak terheit és viseli a dologban beállott kárt, amelynek
megtérítésére senkit sem lehet kötelezni (tehát a kárveszély is átszáll a vevőre).
Az eladó köteles szavatolni, hogy az eladott dologra harmadik személynek nincs olyan joga, amely
a vevő tulajdonszerzését korlátozza vagy akadályozza (pl. elővásárlási jog, visszavásárlási jog,
zálogjog). Ezt nevezzük jogszavatossági kötelezettségnek. A jogszavatossággal a hibás teljesítésnél
fent már foglalkoztunk. A jogszavatosság a tulajdon-átruházási szerződéseknél, így az adásvételi
szerződésnél is, különösen fontos. A jogszavatosság az adásvételi szerződésnél azt jelenti (ahogy
fent már említettük), hogy az eladó szavatol azért, hogy az általa eladott dolog az ő tulajdona és
harmadik személyeknek nem áll fenn olyan joga az eladott dolgon, amely a vevő tulajdonszerzését
akadályozná vagy korlátozná. Ha ilyen jog mégis fennáll (azaz pl. az ingatlanra elidegenítési
tilalom van bejegyezve), akkor a vevő köteles az eladót megfelelő határidő tűzésével felhívni arra,
hogy az akadályt hárítsa el vagy adjon megfelelő biztosítékot neki. Ha a határidő eredménytelenül
telik el (azaz az eladó nem hárítja el az akadályt), a vevő elállhat az adásvételi szerződéstől és
kártérítést követelhet.

Ha harmadik személynek a dolgon olyan joga áll fenn, amely a vevő tulajdonjogát korlátozza, de
nem akadályozza (pl. ingatlanra bejegyzett jelzálogjog), akkor a vevő megfelelő határidőtűzésével
tehermentesítést követelhet az eladótól. Ha a vevő által kitűzött határidő eredménytelenül eltelt, a
vevő a dolgot az eladó költségére tehermentesítheti (ez történhet például a vételárból visszatartott
összegből). Ha a tehermentesítés lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna, a vevő a szerződéstől
elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében a vételár megfelelő csökkentését
követelheti. Nem illetik meg ezek a jogok a vevőt, ha a szerződés megkötésekor tudta vagy tudnia
kellett, hogy a dolgon korlátozástól mentes tulajdonjogot nem szerezhet, kivéve, ha az eladó a
tulajdonjog korlátozásmentességéért kifejezetten szavatosságot vállalt (azaz a szerződéskötéskor
ugyan fennállt a teher, de az eladó vállalta, hogy a vételár teljes kiegyenlítéséig tehermentesíti az
ingatlant).
AZ ADÁSVÉTEL KÜLÖNÖS NEMEI [1.2] – Ebbe a körbe az alábbi alesetek szabályozása tartozik:
 elővásárlási jog,
 visszavásárlási jog,
 vételi jog,
 eladási jog,
 részletvétel,
 megtekintésre vétel,
 próbára vétel,
 minta szerinti vétel.
A) Elővásárlási jog. Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel elővásárlási jogot
alapít, és a dolgot harmadik személytől származó ajánlat elfogadásával el akarja adni, az
elővásárlási jog jogosultja az ajánlatban rögzített feltételek mellett a harmadik személyt megelőzve
jogosult a dolog megvételére. Ha a tulajdonos egymást követően több személynek enged ugyanarra
a dologra elővásárlási jogot, a jogosultak az elővásárlási jogok keletkezésének sorrendjében
gyakorolhatják elővásárlási jogukat. Ha a tulajdonos harmadik személytől olyan vételi ajánlatot
ÜZLETI JOG
63. oldal

kap, amelyet el kíván fogadni, az ajánlat elfogadása előtt köteles az ajánlatot teljes terjedelemben
közölni az elővásárlásra jogosulttal. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése
a jogosult tartózkodási helye vagy más körülmény miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő
késedelemmel járna. Például nagy számú elővásárlásra jogosult esetén, nem kell feltétlenül az
ajánlatot közölni velük. Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az
ajánlatot elfogadja, a szerződés közöttük jön létre. Ha az elővásárlásra jogosult nem fogadja el az
ajánlatot (azt nem teszi magáévá), akkor a tulajdonos a dolgot az ajánlatot tevő harmadik személy
ajánlatának megfelelően vagy annál az eladó számára kedvezőbb feltételek mellett eladhatja. Ha az
elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba vagy valamilyen közhiteles nyilvántartásba bejegyzik,
az mindenkivel szemben hatályos, aki a bejegyzést követően az ilyen dolgon valamely jogot szerez.
Az elővásárlási jog alapítására vonatkozó szerződést írásba kell foglalni.
B) Visszavásárlási jog. Ha az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a felek
megállapodnak abban, hogy a vevő visszavásárlási jogot enged a megvett dologra, az eladó a
vevőhöz intézett nyilatkozatával a dolgot megveheti (visszavásárolhatja). A visszavásárlási árat a
felek a visszavásárlási jog létesítéséről szóló megállapodásukban határozzák meg; ha ezt a felek
elmulasztják, akkor a visszavásárlás jogát a dolognak a visszavásárlási jog gyakorlásakor képviselt
forgalmi értékével azonos vételáron lehet gyakorolni. A visszavásárlási jog alapítására vonatkozó
szerződést írásba kell foglalni.
C) Vételi jog (opció). Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel vételi jogot alapít,
a jogosult a dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal
megvásárolhatja. A vételi jog alapítására vonatkozó szerződést írásba kell foglalni.
D) Eladás jog ("put" vagy "put opció"). Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel
eladási jogot szerez, a dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal
eladhatja az eladási jog kötelezettjének. Az eladási jog alapítására vonatkozó szerződést írásba
kell foglalni.
E) Részletvétel. A felek megállapodhatnak abban is, hogy a vevő a vételárat meghatározott
időpontokban, több részletben fizeti meg, de a dolog birtokát a vételár teljes kiegyenlítése előtt már
a vevőre átruházzák. Ilyen esetben, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg, az eladó
választhat, hogy eláll a szerződéstől vagy a részletfizetési kedvezményt megvonja a vevőtől. Ezzel a
jogával az eladó azonban a részlet megfizetésének első ízben való elmulasztása esetén csak akkor
élhet, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre megfelelő időt engedett. Ha az eladó
elállt, akkor a vevő köteles a szerződés alapján birtokában volt dolgot visszaadni és a dolog után (a
használat idejére) használati díjat fizetni, és megtéríteni azt a kárt, amely a dolog rendeltetésszerű
használatával járó értékcsökkenést meghaladja.
F) Megtekintésre vétel. Ha a vevő az adásvételi szerződést a szerződés tárgyát képező dolog
megtekintése nélkül köti meg, de a felek megállapodnak abban, hogy a vevő a dolog megtekintése
után nyilatkozhat a szerződés hatálybalépéséről, akkor az eladó köteles lehetővé tenni a dolog
megtekintését. Ebben az esetben a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő a
nyilatkozatát nem köteles indokolni. Ha az eladó lehetővé tette a dolog megtekintését, megfelelő
határidőt tűzhet a vevőnek, hogy nyilatkozzon. Ha a vevő a nyilatkozattételre kitűzött határidőt
elmulasztja, akkor a szerződés nem lép hatályba.
G) Próbára vétel. Ha a felek az adásvételi szerződésben kikötik, hogy az adásvétel tárgyát képező
dolog kipróbálása alapján a vevő meghatározott időn belül nyilatkozhat a szerződés hatályáról, a
szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő e nyilatkozatát nem köteles indokolni. A
kereskedelemben egyre gyakoribb, hogy az eladó vállalja, hogy "visszaveszi" az eladott dolgot, ha
az a vevőnek nem tetszik. Ha a vevő a dolog kipróbálására általában szükséges időn belül (vagy az
eladó által megszabott megfelelő határidőn belül) nem nyilatkozik, akkor a szerződés hatályban
marad.
ÜZLETI JOG
64. oldal

H) Minta szerinti vétel. Minta szerinti vétel esetében (azaz ha a felek a szerződés tárgyát képező
dolog valamely tulajdonságát mintára hivatkozással határozzák meg), az eladó köteles a minta
hivatkozott tulajdonságának megfelelő dolgot szolgáltatni. Az eladó a dolog fel nem ismerhető
hibájáért akkor is szavatol, ha e hiba a mintában is megvolt. Ha a vevő a mintát nem mutatja fel, őt
terheli annak bizonyítása, hogy a minta milyen tulajdonságokkal rendelkezett.
AZ ADÁSVÉTELI SZERZŐDÉS ALTÍPUSAI [1.3] Ebben a körben a Ptk.
- a fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvételét,
- a saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést és
- a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi
szerződést szabályozza.
A) A fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvétele. Ha az eladó fajta és
mennyiség szerint meghatározott dolog jövőbeni szolgáltatására vállal kötelezettséget, és a felek
rögzítik annak a mennyiségi eltérésnek a mértékét, amennyivel az eladó a szerződésben kikötött
mennyiségnél többet vagy kevesebbet szolgáltathat, a vevő a ténylegesen szolgáltatott
mennyiségnek megfelelő vételárat köteles megfizetni. (Az adásvételi szerződés ezen altípusa egy
ún. halasztott adásvételi szerződés: a vevő megrendel egy dolgot, amely nincs (vagy nem
szükségképpen van) az eladó tulajdonában vagy birtokában, hanem a megrendelést követően az
eladó azt egy harmadik személytől beszerzi és a vevőnek a kikötött határidőben leszállítja.) Ha az
eladó a fenti mennyiségi eltérés által lehetővé tett legkisebb mennyiségnél kisebb mennyiséget
szolgáltat, akkor szerződésszegést követ el. A vevő az eladó teljesítésének felajánlásáig bármikor
indokolás nélkül elállhat a szerződéstől, de a vevő az eladónak az elállással okozott kárért
kártalanítási kötelezettséggel tartozik. Ha az eladó a szerződést részletekben köteles teljesíteni, és a
szolgáltatás egy részének teljesítését már felajánlotta, akkor a vevő (a fentiektől eltérően) nem állhat
el a szerződéstől, csak a teljesítésre még fel nem ajánlott szolgáltatásokra vonatkozóan mondhatja
fel a szerződést (szintén indokolás nélkül). A vevő az eladónak a felmondással okozott kárért
kártalanítási kötelezettséggel tartozik.
B) Saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés. Ennél a
szerződéstípusnál az eladó maga termelte mezőgazdasági termény, termék, saját nevelésű vagy
hizlalású állat későbbi időpontban történő szolgáltatására vállal kötelezettséget. A mezőgazdasági
termékértékesítés ezen típusánál az eladó jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz
százalékkal kevesebbet teljesíteni. Az eladó jogosult hamarabb teljesíteni a saját szolgáltatását, de a
teljesítés megkezdéséről köteles előzetesen értesíteni a vevőt, úgy hogy a vevő átvételre fel tudjon
készülni.
C) A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi
szerződés. Ennél a szerződéstípusnál az eladó ugyancsak maga termelte mezőgazdasági termény,
termék, saját nevelésű vagy hizlalású állat későbbi időpontban történő szolgáltatására vállal
kötelezettséget. A fenti B) pontban meghatározott szerződéstípustól ugyanakkor annyiban
különbözik ez a szerződés, hogy a vevő a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, továbbá ehhez
kapcsolódó tájékoztatást ad az eladónak (például a vevő adja a vetőmagot).
Ilyenkor az eladó köteles
(i) a vevő szolgáltatását a tájékoztatásnak megfelelően igénybe venni,
(ii) a vevő szolgáltatásainak ellenértékét megfizetni, valamint
(iii) a vevő által folyósított termelési előlegnek a vételárral nem fedezett részét visszafizetni. Az
eladó a fentiek szerint a fizetésre akkor is köteles, ha a fizetésre a termelés eredménye nem biztosít
fedezetet.
ÜZLETI JOG
65. oldal

A CSERE [1.4] – A csere esetén a felek dolgok tulajdonjogának (vagy más jogoknak vagy
követeléseknek) kölcsönös átruházására (egymás közötti cseréjére) vállalnak kötelezettséget. Ebben
az esetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében.
A cserére egyébként ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az adásvételre.

2.§ A VÁLLALKOZÁSI SZERZŐDÉS

Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (azaz "mű")
megvalósítására köteles, a megrendelő pedig köteles a művet átvenni a vállalkozói díjat megfizetni.
A vállalkozási szerződés lényege tehát valamilyen tevékenységgel elérhető eredmény létrehozása.
Mint ismeretes a munkaszerződések is éppen úgy tevékenységre (munkavégzésre) irányulnak, mint
a vállalkozási szerződések. Ezért igen gyakori, hogy a felek munkaszerződést lepleznek vállalkozási
szerződéssel annak érdekében, hogy a munkaviszonyból eredő közteher-fizetési kötelezettséget
csökkentsék. A vállalkozó (munkavállaló) azonban elesik attól a védelemtől, amelyet a
munkaviszonyra vonatkozó szabályok a munkavállalónak biztosítanak, holott a vállalkozási
szerződésnek nevezett jogviszony sokszor egyértelműen a munkaviszony jellegzetességeit hordozza
magán (napi 8 óra munka, szabadság, betegszabadság, stb.), amelyek egy vállalkozási jogviszony
esetében - ha az hosszú távú is - természetesen nincsenek meg.
A vállalkozó a tevékenysége végzésének feltételeit úgy köteles megszervezni, hogy biztosítsa a
tevékenység biztonságos, szakszerű, gazdaságos és határidőre történő befejezését. Ha a mű
előállításához valamilyen anyag szükséges, azt a vállalkozó köteles beszerezni. (Természetesen
megállapodhatnak a felek ettől eltérően is, azaz a megrendelő szerzi be az alapanyagokat a
vállalkozó szakmai útmutatásai alapján.)
A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka
megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. A felek ezektől a rendelkezésektől is
eltérhetnek. Ha azonban a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vállalkozó
köteles őt erre figyelmeztetni. A megrendelő a figyelmeztetés ellenére az utasítását fenntarthatja. A
vállalkozó ebben az esetben választhat, hogy (i) a szerződéstől eláll vagy (ii) a feladatot a
megrendelő utasításai szerint ellátja (ez utóbbi esetben a szakszerűtlen utasítás kockázatát a
megrendelő viseli). A vállalkozó ugyanakkor köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak
végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások
személyét vagy vagyonát.
Ha a tevékenységet a megrendelő által kijelölt munkaterületen (pl. építkezésen) kell végezni, a
megrendelő köteles azt a tevékenység végzésére alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére
bocsátani. A vállalkozó a tevékenység megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a munkaterület
a tevékenység végzésére nem alkalmas. Ha a megrendelő a munkaterületet a vállalkozó felszólítása
ellenére nem biztosítja, a vállalkozó elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet. Ha ugyanazon
a munkaterületen egyidejűleg vagy egymást követően több vállalkozó tevékenykedik (pl. ugyancsak
építkezésnél általános, hogy kőművesek, festők, villanyszerelők egyszerre dolgoznak a
munkaterületen, akik legtöbbször egymástól független vállalkozók), a munkák gazdaságos és
összehangolt elvégzésének feltételeit a megrendelő köteles megteremteni.
A megrendelő a tevékenységet és a felhasználásra kerülő anyagot bármikor ellenőrizheti. Viszont a
vállalkozó nem mentesül a szerződésszegés jogkövetkezményei alól amiatt, hogy a megrendelő a
vállalkozó tevékenységét nem vagy nem megfelelően ellenőrizte.
A vállalkozási szerződés tartalmát képezheti olyan munka is, amelyet értelemszerűen el kell
végezni a mű megvalósításához, de ezt a munkát a felek a vállalkozói díj meghatározásánál nem
vették figyelembe. Ezt nevezzük többletmunkának. Többletmunka az is, amely nélkül a mű
rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg. A vállalkozó a
ÜZLETI JOG
66. oldal

többletmunkát köteles elvégezni. A többletmunkától eltérő a pótmunka. Pótmunka az utólag

megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munka, ha annak elvégzése nem teszi
a vállalkozó feladatát aránytalanul terhesebbé. A vállalkozó köteles a pótmunkát elvégezni.
A vállalkozói díj a szerződés teljesítésekor esedékes. A vállalkozás eredménykötelem, azaz, ha
van eredmény, akkor jár a díj, ha nincs eredmény, nem jár a díj. Ha a felek tételes elszámolás
szerint határozott meg a vállalkozói díjat, akkor a vállalkozó az elvégzett munka ellenértékére
jogosult. Ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, akkor a vállalkozó az átalánydíjon felül a
pótmunka ellenértékére jogosult, de a többletmunka ellenértékének megtérítésére nem
jogosult; a többletmunka tekintetében csak az olyan költségek megtérítésére jogosult, amely a
szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható.
A vállalkozót a vállalkozói díj és a költségei biztosítására törvényes zálogjog illeti meg a
megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében
birtokába kerültek Ha a megrendelő nem fizet, a vállalkozó a zálogtárgyakból bírósági végrehajtás
útján (árveréssel) kereshet kielégítést.
Ha a vállalkozó elkészült a művel, akkor annak az átadása átadás-átvételi eljárás keretében
történik. Az átadás-átvételi eljárás során a felek elvégzik az adott üzletágban szokásos azon
vizsgálatokat, amelyek a teljesítés szerződésszerűségének megállapításához szükségesek. Az
átadás-átvétel időtartama harminc nap. Ettől a felek természetesen eltérhetnek. Ha a megrendelő az
átadás-átvételi eljárást nem folytatja le, a vállalkozó szolgáltatása teljesítettnek minősül, ha művet
ténylegesen birtokba vette a megrendelő. A megrendelő nem tagadhatja meg az átvételt a mű olyan
hibája miatt, amely nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot.
A megrendelő a szerződéstől a szerződés teljesítésének megkezdése előtt bármikor elállhat. Ha a
vállalkozó a teljesítést megkezdte, akkor a megrendelő a szerződéstől már nem állhat el, de a
szerződést felmondhatja. A megrendelő elállása vagy felmondása esetén köteles a vállalkozónak a
díj arányos részét megfizetni és a szerződés megszüntetésével okozott kárt megtéríteni (ez a
kártalanítás a vállalkozói díjat természetesen nem haladhatja meg).
A Ptk. nem említi a típusszerződések körében az ún. fővállalkozási szerződést (amely építési,
kivitelezési munkáknál gyakori), ami egy önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági,
illetve műszaki egység megvalósítására irányuló vállalkozási szerződés. Az ilyen szerződés alapján
a fővállalkozó köteles a munkaterületen dolgozó többi alvállalkozóval munkájának összehangolt
elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a többi alvállalkozóval a szükséges
szerződéseket megkötni.
A vállalkozási szerződések számos altípusát különböztetjük meg, melyek főbb szabályait a
következőkben foglaljuk össze.
A) Kivitelezési szerződés. Kivitelezési szerződés alapján a kivitelező építési, szerelési munka
elvégzésére és az előállított mű átadására, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére
köteles.
B) Tervezési szerződés. Tervezési szerződés alapján a vállalkozó tervezőmunka elvégzésére és a
tervdokumentáció átadására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles. A
tervdokumentációnak műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kell
tartalmaznia, és alkalmasnak kell lennie a megrendelő igényeinek kielégítésére. A tervező
jogszavatossággal tartozik azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv
felhasználását akadályozza vagy korlátozza [hiszen a terv egy szellemi alkotás, amelyet a tervező
vagy saját maga készített el vagy azt mással készítette el (pl. a tervezőiroda a saját tervezőjével)].
ÜZLETI JOG
67. oldal

C) Kutatási szerződés. Kutatási szerződés alapján a kutató kutatómunkával elérhető eredmény

megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles. A felek megállapodhatnak
abban, hogy a díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár. A kutatási szerződéssel
kapcsolatban a Ptk. külön rendelkezik arról, ha a szerződés eredménye szerzői jogi védelemben
részesül vagy iparjogvédelmi oltalomban részesíthető (pl. szabadalom, találmány). Ilyenkor a kutató
a védelemből eredő vagyoni jogokat köteles a megrendelőre átruházni, azonban ha jogszabály a
vagyoni jog átruházását kizárja, akkor a kutató a megengedett legszélesebb terjedelmű felhasználási
jog engedélyezésére köteles a megrendelő részére.
A kutató – a szellemi alkotásokkal kapcsolatos érdekek miatt is – csak a megrendelő hozzájárulása
esetén vehet igénybe közreműködőt a kutatás teljesítéséhez, kivéve, ha olyan a kutatás jellege, hogy
azzal a közreműködő igénybevétele együtt jár.
D) Utazási szerződés. Utazási szerződés alapján a vállalkozó utazás és az út egyes állomásain való
tartózkodás megszervezésére, továbbá kapcsolódó szolgáltatások nyújtására, a megrendelő a
szolgáltatások átvételére és díj fizetésére köteles. Az utazási szerződésre nemcsak a Ptk., hanem
más jogszabály is tartalmaz rendelkezéseket. Ilyen jogszabály az utazási szerződésről szóló
281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet, valamint az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló
213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet.
E) Mezőgazdasági vállalkozási szerződés. Az ilyen szerződés alapján a vállalkozó a megrendelő
tulajdonában álló állat nevelésére, vagy terménynek a megrendelő tulajdonában álló területen való
megtermelésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles.
F) Közszolgáltatási szerződés Közszolgáltatási szerződés alapján a szolgáltató általános gazdasági
érdekű szolgáltatás nyújtására, a felhasználó pedig díj fizetésére köteles. A szolgáltatót
szerződéskötési kötelezettség terheli. A felhasználó a díjat havonta, utólag köteles megfizetni.

3.§ A BÉRLET
Bérleti szerződés alapján a bérbeadó meghatározott dolog időleges használatának átengedésére,
a bérlő a dolog átvételére és bérleti díj fizetésére köteles. A bérelt dolog lehet ingó és ingatlan
vagyontárgy is, de jellegénél fogva az ingatlanbérlet (lakásbérlet, irodabérlet) jelentősége nagyobb.
Jogot is lehet "bérelni" (jog időleges gyakorlását más személy részére ellenérték fejében átengedni).
A bérbeadó szavatol azért, hogy
a) a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas legyen,
b) harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a
használatban korlátozza vagy megakadályozza.
A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja. A bérbeadó a bérlő
szükségtelen háborítása nélkül ellenőrizheti a használatot. Ha a bérlő a bérbeadó felhívása
ellenére folytatja a nem rendeltetésszerű vagy a szerződésnek egyébként nem megfelelő használatot,
a bérbeadó felmondhatja a szerződést.
A bérlő a dolgon nem végezhet jogosulatlanul átalakítási munkát. Ha a dolgot mégis
jogosulatlanul átalakította, akkor a bérbeadó felhívására köteles az eredeti állapotot helyreállítani.
Ez a szabály nem érinti a bérlőnek azt a jogát, hogy a dologra saját költségén bármit felszereljen
(nyilvánvalóan a felszerelési munka olyan mértékű lehet csak, ami még nem minősül átalakításnak,
pl. cégtábla felszerelése, bútorzat kialakítása, fogas felszerelése a falra). A bérlő mindazt, amit a
saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme nélkül bármikor leszerelheti.
A dolog fenntartásával járó kisebb költségeket a bérlő, a többi költséget és a dologgal kapcsolatos
terheket a bérbeadó viseli. Érdemes a szerződésben kikötni, hogy a bérleménnyel kapcsolatos
költségeket (pl. a közös költséget vagy közüzemi díjakat) ki viseli.
ÜZLETI JOG
68. oldal

A bérlő köteles megengedni, hogy aki a dolgot meg kívánja venni, azt a bérlő szükségtelen
háborítása nélkül megtekinthesse. A bérlő a bérlet megszűnése előtt köteles megengedni, hogy az,
aki a dolgot bérbe kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse. Ha a bérbeadó a
bérleti szerződés megkötését követően a bérleményt eladja, a tulajdonos személyében bekövetkezett
változással a bérleti szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek tekintetében az új tulajdonos lép
a bérbeadó helyébe (azaz nem szűnik meg a bérleti szerződés, ha a bérbeadó eladja a bérleményt,
hanem a vevő lesz az új bérbeadó).
A bérlő a bérleti díjat havonta előre köteles megfizetni. Ha a bérleti szerződés egy hónapnál
rövidebb időre jön létre, a bérleti díj a szerződés megkötésekor esedékes. A felek természetesen
ettől eltérően is megállapodhatnak.
Arra az időre, amely alatt a bérlő a dolgot a saját érdekkörén kívül felmerült okból nem
használhatja, bérleti díj nem jár. A bérleti díj (vagy a bérlőt terhelő költségek és terhek)
megfizetésének elmulasztása esetén a bérbeadó jogosult a szerződést felmondani, azonban a
felmondást megelőzően a bérlőt megfelelő határidő tűzésével és a következményekre való
figyelmeztetéssel köteles a fizetésre felszólítani. Ha a bérlő a határidő elteltéig sem fizetett, akkor
lehet a bérleti szerződést felmondani.
Ingatlan bérbeadóját törvényes zálogjog illeti meg a bérleti díj és a költségek erejéig a bérlőnek a
bérlemény területén levő vagyontárgyain. A bérbeadó mindaddig, amíg a törvényes zálogjoga
fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását. Ha a bérlő a bért
nem fizeti meg, a bérbeadó a zálogtárgyakból bírósági végrehajtás útján (árveréssel) kereshet
kielégítést.
A bérlet a szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott
körülmények bekövetkeztével szűnik meg. A határozatlan időre kötött bérleti szerződést
bármelyik fél rendes felmondással felmondhatja. A felmondási idő attól függ, hogy milyen
időszakokra került kikötésre a bérleti díj. Ennek megfelelően
- napi bérleti díj kikötése esetén bármikor, egyik napról a másikra lehet felmondani,
- heti bérleti díj kikötése esetén a hét végére, legkésőbb a hét első napján lehet felmondani,
- havi bérleti díj kikötése esetén a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik napjáig lehet
felmondani,
- hosszabb időszakra kikötött bérleti díj esetén a szerződésben meghatározott időszak végére,
legkésőbb az azt megelőző harmincadik napig lehet felmondani (a határozott időre kötött
szerződést is ugyanilyen módon lehet felmondani a hónap végére, legkésőbb a hónap
tizenötödik napjáig).
A felek a fenti szabályoktól eltérhetnek.
A határozott időtartamú bérlet esetében a felek a bérletet meghatározott időre (pl. egy naptári évre)
kötik. Ilyen esetben a bérlet a határozott idő elteltével is megszűnik; a megszűnéshez ilyenkor
nem szükséges egyik fél cselekménye sem. Ugyanakkor ha a határozott időre kötött bérleti
szerződésben megállapított idő eltelte után a bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó
tizenöt napos jogvesztő határidőn belül nem tiltakozik, a határozott időre kötött szerződés
határozatlan időtartamúvá alakul át. A bérleti szerződés megszűnik akkor is, ha a dolog
elpusztul.
A lakásbérlettel kapcsolatban az ún. lakástörvény további, részletesebb szabályokat állapít meg.
ÜZLETI JOG
69. oldal

4.§ A FUVAROZÁS, A BIZOMÁNY ÉS A SZÁLLÍTMÁNYOZÁS

A FUVAROZÁS [4.1] – Fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó a küldemény rendeltetési helyére
történő továbbítására és a címzettnek történő kiszolgáltatására, a feladó díj fizetésére köteles.
A szerződés a fuvarozás elvállalásával jön létre. A fuvarozó akkor köteles fuvarlevelet adni, ha a
feladó erre utasítja. A fuvarozó a feladó utasítása esetén fuvarlevél helyett a küldemény átvételéről
elismervényt köteles adni. A fuvarlevél bizonyítja
- a fuvarozási szerződés létrejöttét,
- a küldemény átvételét,
- azt, hogy a küldemény és csomagolása az átvételkor külsőleg jó állapotban volt, és
- azt, hogy a küldemények száma a fuvarlevélben közölttel megegyezik.
Mindehhez az szükséges, hogy a fuvarlevelet a feladó és a fuvarozó is aláírja. A fuvarlevél jogi
súlya igen jelentős. Ahogy említettük, bizonyítja egyfelől a szerződés létrejöttét, másrészt a
küldemény átvételét is. A fuvarlevélnek azonban nincsen értékpapír jellege, tehát a küldeménnyel
nemcsak a fuvarlevél birtokában lehet rendelkezni, sőt a küldeménnyel nem feltétlenül
rendelkezhetnek mindazok, akiknek a fuvarlevél a kezében van.
A feladó köteles a küldeményt úgy csomagolni, hogy a csomagolás azt megóvja, és a
küldemény mások személyét és vagyonát ne veszélyeztesse. A feladó köteles továbbá a küldemény
csomagolásán vagy a küldeményen feltüntetni a küldemény kezeléséhez szükséges információkat,
illetve a küldemény továbbításához és kezeléséhez szükséges okiratokat átadni a fuvarozónak
átadni.
Ha a csomagolás vagy a küldemény kezeléséhez szükséges információ nem megfelelő, vagy a
feladó a küldemény továbbításához és kezeléséhez szükséges okiratokat nem adja át, a fuvarozó a
küldemény átvételét megtagadhatja, és ha a feladó a hiányosságot késedelem nélkül nem pótolja,
akkor a fuvarozó el is állhat a szerződéstől. A feladó a fuvarozóval szemben felelős azért a kárért,
amely a nem megfelelő vagy hiányzó csomagolásból, a küldeménnyel kapcsolatos adatok,
információk és okmányok hiányából, hiányosságából vagy pontatlanságából származott.
A fuvarozó köteles a fuvareszközt a szerződésben meghatározott időben és helyen, fuvarozásra
alkalmas állapotban kiállítani, és a fuvarozást késedelem nélkül megkezdeni. A küldemény
berakása a feladót, kirakása a címzettet terheli, ha azonban a küldeményt a címzett nem rakja ki,
akkor fuvarozó a kirakást a feladó költségére elvégezheti.
A feladó a fuvarozás megkezdése előtt a szerződéstől elállhat, köteles azonban a fuvarozónak a
díj arányos részét megfizetni és a szerződés megszüntetésével okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a
kártalanítás a fuvardíjat nem haladhatja meg.
A feladót a küldemény kiszolgáltatásáig, illetőleg amíg a címzett a küldeménnyel nem rendelkezett,
megilleti az a jog, hogy a küldeménnyel rendelkezzék Természetes, hogy ha a feladó a fuvarozás
megkezdését követően tette a rendelkezést, akkor a feladót terheli a felmerült többletköltség. Ezért a
fuvarozó a feladó rendelkezésének teljesítését megfelelő biztosíték adásához kötheti, ha a
rendelkezésének teljesítése a fuvarozás teljesítését terhesebbé tenné. Ha a feladó nem ad megfelelő
biztosítékot, akkor a fuvarozó akár arra is jogosult, hogy a küldeményt értékesítse, de a fuvarozó
mindenkor a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint köteles eljárni.
A fuvarozót adott esetben a címzett is utasíthatja. A fuvarozó a küldemény megérkezéséről a
címzettet késedelem nélkül köteles értesíteni. Az értesítés megérkezését követően a küldeménnyel a
címzett jogosult rendelkezni. A küldemény megérkezését megelőzően tett címzetti utasításokat a
fuvarozó csak annyiban veheti figyelembe, amennyiben azok nem ellentétesek a feladó
ÜZLETI JOG
70. oldal

utasításaival. A fuvarozó – hasonlóan a feladótól érkezett rendelkezésekhez – a címzettől is kérhet

biztosítékot (ha a címzett nem ad, akkor a fuvarozó megtagadhatja a címzett utasításának
teljesítését).
Elképzelhető, hogy a küldemény továbbításában több fuvarozó működik közre. A fuvarozó a
küldemény továbbítását más fuvarozóra is bízhatja.
A fuvarozót megilleti a fuvardíj. Ha a fuvardíjat a fuvarlevélbe bejegyzett adat alapján kell
megállapítani, akkor az ellenkező bizonyításáig a fuvarlevélbe bejegyzett adatot pontosnak és
megfelelőnek kell tekinteni akkor is, ha a fuvarozó a fuvarlevélen olyan fenntartással élt, hogy az
adatok ellenőrzésére nem volt módja. Ha a küldemény (teljesen vagy részlegesen) elveszik vagy
megsemmisülés, akkor a fuvarozó fuvardíjra vagy annak arányos részére nem tarthat igényt, kivéve,
ha bizonyítja, hogy a küldemény elveszését vagy megsemmisülését ellenőrzési körén kívül eső, a
szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a
körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Ez a kimentési lehetőség megegyezik a
szerződésszegéssel okozott károk esetén fent ismertetett általános kimentési lehetőséggel. A
fuvarozót a fuvardíj és a költségei biztosítására törvényes zálogjog illeti meg azokon a dolgokon,
amelyek a fuvarozással kapcsolatosan birtokába kerültek vagy amelyekkel okmányok útján
rendelkezik. A törvényes zálogjog a fuvarozónak a feladóval szemben fennálló, más fuvarozási
szerződésből származó lejárt és nem vitatott követelését is biztosítja.
A fuvarozó felelős a szerződésszegéséből eredő kárért. Az általános kártérítési szabályok szerint
csak a szándékos károkozásért való felelősséget nem lehet kizárni; a fuvarozás esetén a fuvarozó
felelősségét a súlyos gondatlansággal okozott károkra vonatkozóan sem lehet kizárni vagy
korlátozni. Ha a feladó külföldi, akkor a fuvarozó által fizetendő kártérítés mértéke nem lehet
magasabb, mint a feladó államának joga szerint fizethető legmagasabb kártérítési összeg.
A küldemény elveszettnek minősül, ha azt a fuvarozó a fuvarozási határidő lejártától számított
harmincadik napon belül nem szolgáltatja ki. Ilyenkor a fuvarozót természetesen kártérítési
kötelezettség terheli. Ha a küldemény azonban a kártérítés megfizetése után megkerül, akkor a
fuvarozó köteles a feladót a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül értesíteni, és a
feladó jogosult a küldeménnyel rendelkezni.
A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt évülnek el. Kivételt képeznek
a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk megtérítésére vonatkozó igények; azokra
az általános (öt éves) elévülési idők vonatkoznak. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a
küldeményt a címzettnek kiszolgáltatják (vagy, amikor ki kellett volna szolgáltassák).
Nemzetközi fuvarozás esetén – azaz ha a küldeményt az országhatáron túl kell továbbítani –,
valamint hajózási, illetőleg légifuvarozási vállalat fuvarozási szerződéseire a Ptk. rendelkezéseihez
képest nemzetközi szerződések eltérő szabályokat állapítanak meg.
A BIZOMÁNYI SZERZŐDÉS [4.2] – Bizományi szerződés alapján a bizományos a megbízó javára a
saját nevében ingó dologra adásvételi szerződés kötésére, a megbízó pedig a díj megfizetésére
köteles. Bizományi szerződés az a szerződés is, amelynek alapján a bizományos nem adásvételi,
hanem más típusú szerződés kötésére vállalt kötelezettséget. Ingatlanra vonatkozóan nem lehet
bizományi szerződést kötni: semmis a bizományi szerződés, ha annak alapján a bizományos
ingatlan tulajdonjogának a megszerzésére köteles.
Ha a bizományos a saját nevében a megbízó javára küldemény továbbításával összefüggő
szerződéseket köt meg, akkor szállítmányozási szerződésről beszélünk (ez az ún. fuvarozási
bizomány), amely egy önálló szerződéstípus (szabályait alább tárgyaljuk).
Az idegenforgalom területén például számos helyen jelentősége van ennek a szerződéstípusnak. Így
az utazási iroda az egyes légitársaságokkal kötött megállapodása alapján a repülőjegyeket
ÜZLETI JOG
71. oldal

bizományosként értékesítheti az utasok részére. Hasonló módon történhet az utazási iroda által
végzett szálláshely-értékesítés is a vendég részére. A gyakorlatban emellett nagy jelentősége van az
értékpapírok (pl. részvények) bizományi szerződés útján történő adásvételének.
A bizományi szerződésben érintett felek
 a megbízó, aki megbízást ad a bizományosnak, hogy kössön szerződést harmadik
személlyel,
 a bizományos, aki a megbízó megbízása alapján harmadik személlyel szerződést köt,
 a harmadik személy, aki a bizományossal adásvételi szerződést köt.
A bizományi szerződés érdekessége, hogy a bizományos nem a megbízott nevében jár el, hanem a
saját nevében (más kérdés, hogy a megbízó megbízása alapján a bizományos a megbízó javára jár
el), így a harmadik személy (pl. utas) nem is feltétlenül tud arról, hogy a bizományos valójában a
megbízó javára köti meg a szerződést.
A bizományi szerződésnek alapvetően két fő fajtája van, a vételi bizomány és az értékesítési
bizomány. A vételi bizomány esetében a bizományos a megbízó javára megvásárol egy dolgot,
míg az értékesítési bizomány esetében eladja azt. A turisztika területén az értékesítési
bizománynak van nagyobb jelentősége, így a továbbiakban erről lesz szó.
Ha a bizományos (pl. utazási iroda) a megbízóra (pl. légitársaság) kedvezőbb feltételek mellett
köti meg a szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak (pl. drágábban
értékesíti a repülőjegyet), az ebből eredő előny a megbízót (és nem a bizományost!) illeti meg. A
felek megállapodása alapján azonban nincs akadálya annak, hogy a bizományi szerződésben ún.
limit feletti értékesítésben állapodjanak meg. Ebben az esetben a többlet-árbevétel meghatározott
százalékát az utazási iroda kapja, mint bizományosi díjat.
Ha a bizományos (utazási iroda) az értékesítési bizomány esetén a bizományi szerződésben
megállapított áron alul ad el, köteles a megbízónak az árkülönbözetet megtéríteni, kivéve ha
bizonyítja, hogy a szerződést a megállapított áron megkötni nem lehetett, az eladással a megbízót
kártól óvta meg, és a megbízót idejében értesíteni nem tudta.
A bizományos a megbízó felé speciális, ún. del credere felelősséggel tartozik. Mivel a megbízó (pl.
légitársaság) és a bizományossal szerződést kötő harmadik személy (pl. utas) nem állnak egymással
jogviszonyban, hiszen pl. az utas a repülőjegyre vonatkozó adásvételi szerződést a bizományossal és
nem a légitársasággal kötötte, a harmadik személyt terhelő kötelezettségek (pl. a vételár
kiegyenlítése) teljesítéséért a megbízóval szemben a bizományos tartozik felelősséggel. A
bizományosnak díj csak annyiban jár, amennyiben a szerződést teljesítették. A bizományos a
szerződést a megbízóval maga is megkötheti (ez a bizományos belépési joga), ez a díjigényét nem
érinti.
A bizományos hitelezői nem támaszthatnak igényt a bizományossal szerződő harmadik féllel
szemben fennálló, de a megbízót illető követelésekre, továbbá vételi bizomány esetén a bizományos
által megvett dolgokra, végezetül a bizományoshoz befolyt és elkülönítve tartott vagy kezelt olyan
pénzösszegekre, amelyekről megállapítható, hogy a megbízót illetik.
A SZÁLLÍTMÁNYOZÁS [4.3] – Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó a saját
nevében a megbízó javára küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és
jognyilatkozatok megtételére, a megbízó pedig díj fizetésére köteles. A szállítmányozó a Ptk.
általános szabályai szerint a szállítmányozási díjon felül a felmerült költségek megtérítésére is
jogosult. (Érdekesség, hogy a szállítmányozót és nem a megbízót illeti az az utólagos
fuvardíjkedvezmény vagy üzletszerzési jutalék, amelyet a továbbított küldemények után a fuvarozó
neki juttat.) A szerződés a megbízás elfogadásával jön létre.
ÜZLETI JOG
72. oldal

A szállítmányozás gyakorlatilag egy fuvarozási bizományi szerződés, hiszen a szállítmányozó a

megbízó javára a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket köt meg.
Éppen ezért a szállítmányozó és a megbízó jogviszonyára a bizományi szerződés, a küldeménnyel
kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségre, a küldemény kezelésére, megóvására, továbbítására, a
szállítmányozót megillető törvényes zálogjogra, továbbá a fuvarozási szerződésből fakadó
követelések elévülésére a fuvarozási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A megbízó esetleges igényeit a fuvarozóval szemben rendszerint nem a megbízó érvényesíti, hiszen
a megbízó csak a szállítmányozóval van szerződéses kapcsolatban. A szállítmányozó a megbízó
igényeit a fuvarozóval és a szállítmányozó által igénybevett más közreműködőkkel szemben, a
megbízó utasítása esetén a megbízó költségére és veszélyére köteles érvényesíteni. A
szállítmányozó utasítás nélkül is köteles a megbízó jogainak megóvásához szükséges
nyilatkozatokat megtenni.
A szállítmányozó köteles a megbízó utasításait követni. Ha a megbízó célszerűtlen vagy
szakszerűtlen utasítást ad, a szállítmányozó köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megbízó a
figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a szállítmányozó a szerződéstől elállhat, illetve a
szerződést felmondhatja, vagy a feladatot a megbízó utasításai szerint, a megbízó kockázatára
elláthatja. Meg kell azonban tagadnia a szállítmányozónak a megbízó utasításának a teljesítését, ha
az utasítás végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértésére vezetne, vagy
veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
A szállítmányozó a fuvarozást maga is elláthatja (ún. önszerződés).
A szállítmányozót a díja és a költségei biztosítására törvényes zálogjog illeti meg azokon a
dolgokon, amelyek a szállítmányozással kapcsolatosan birtokába kerültek vagy amelyekkel
okmányok útján rendelkezik. A törvényes zálogjog a szállítmányozónak a megbízóval szemben
fennálló, más szállítmányozási szerződésből származó lejárt és nem vitatott követelését is biztosítja.
Ha a megbízó nem fizet, a szállítmányozó a zálogtárgyakból végrehajtás útján (árveréssel) kereshet
kielégítést.
A szállítmányozási szerződés alapján támasztható igények sem 5 év alatt, hanem (hasonlóan a
fuvarozáshoz) 1 év alatt évülnek el.

5.§ A MEGBÍZÁS
A megbízás – hasonlóan a vállalkozáshoz – valamely tevékenység elvégzését jelenti a megbízó
részére. A megbízási szerződés leglényegesebb eleme, hogy a megbízott a megbízó által rábízott
feladat ellátására vállal kötelezettséget, a megbízó pedig megbízási díjat fizet. A megbízás
valamely tevékenység elvégzését jelenti a megbízó részére, azonban a megbízottnak nincs ún.
"eredményfelelőssége", mint a vállalkozási szerződés esetében, mivel a megbízott megbízási díjra
akkor is jogosult, ha eljárása nem vezetett eredményre. (csak akkor nem jár a díj, ha az
eredmény részben vagy egészben azért maradt el, mert a megbízott felróhatóan járt el.) A megbízási
díj a szerződés teljesítésekor esedékes. Ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a
megbízott a megbízási díjnak tevékenységével arányos részét követelheti. A megbízó köteles
megtéríteni az utasítása teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket is.
A megbízott arra köteles, hogy a megbízó érdekében a kellő gondosság tanúsítása mellett járjon
el. A megbízó a megbízott eredménytelen eljárása esetén a díjat csökkentheti, illetve a díj
kifizetését meg is tagadhatja akkor, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben olyan
okból maradt el, amelyért a megbízottat felróhatóság terheli. A gyakorlatban alkalmazott
szerződéskötési technikák közül kiemelendő: nincs akadálya annak, hogy a szerződő felek
megbízási helyett vállalkozási szerződést kössenek egymással, sőt annak sem, hogy megbízási
szerződést kötnek ugyan, de kikötik, hogy csak akkor jár a díj a megbízottnak, ha az eljárása
ÜZLETI JOG
73. oldal

eredményes volt. Ez mind "belefér" a szerződési szabadság elvébe. Egy utazási iroda például
megbízási szerződést köthet egy idegenvezetővel, ugyanakkor az idegenvezetőt akár munkaviszony
keretében is foglalkoztathatja. Értelemszerűen a munkaviszony keretében történő foglalkoztatás már
nem minősül megbízásnak.
A megbízott a megbízás teljesítéséhez az általános polgári jogi szabályok szerint igénybe veheti
más személy közreműködését is. A megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a
rábízott ügyet maga látta volna el.
A megbízott köteles a megbízó utasításait követni. A megbízott a megbízó utasításától eltérhet,
de csak akkor, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére
már nincs mód. Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott
(hasonlóan a vállalkozási szerződésnél leírtakhoz) köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megbízó a
figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a megbízott a szerződéstől elállhat, illetve a szerződést
felmondhatja, vagy a feladatot a megbízó utasításai szerint, a megbízó kockázatára elláthatja. Meg
kell tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat
megsértésére vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
A megbízási szerződések esetében elengedhetetlen a szerződések szövegében szokásosan
megjelenő, de általában a felek által "lényegtelennek minősített" értesítési klauzula (szerződésben
rögzített záradék vagy kikötés) pontos megfogalmazása és betartása. Az értesítési klauzula rögzíti,
hogy a felek milyen módon és határidővel kötelesek értesíteni egymást a szolgáltatást érintő
változásokról. Szokásosan ezeket az értesítéseket írásban kell a másik féllel közölni, de az is
fontos, hogy az írásbeliség mellett az is biztosítva legyen, hogy a másik fél az írásbeli értesítésről
ténylegesen tudomást is szerezzen (ha például az egyik fél küld egy elektronikus levelet
szerződéses partnerének, akkor arról is győződjön meg, hogy a másik fél elolvasta-e azt). Az
értesítési klauzula másik fontos eleme a kapcsolattartó személy meghatározása, aki az adott
szerződés kapcsán valóban tud intézkedni a szolgáltatásra vonatkozó megváltozott igény miatt az
esetleges kárenyhítés érdekében.
A megbízottat törvényes zálogjog illeti meg a megbízási díj és a költségei biztosítására a
megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába.
Ezekből végrehajtás (árverés) útján kereshet kielégítést.
A megbízási szerződést bármelyik fél felmondhatja. A megbízó felmondása esetén a megbízó
köteles megtéríteni a megbízottnak a felmondással okozott kárt, kivéve, ha a felmondásra a
megbízott szerződésszegése miatt került sor. Ha a szerződést a megbízott alkalmatlan időben
mondta fel, köteles megtéríteni a megbízónak a felmondással okozott kárt, kivéve, ha a felmondásra
a megbízó szerződésszegése miatt került sor. A felmondás jogának korlátozása vagy kizárása
semmis a megbízási szerződésben. Tartós (hosszú távú) megbízási jogviszony esetén a felek
megállapodhatnak a felmondás jogának korlátozásában, és kiköthetik azt is, hogy meghatározott idő
előtt a rendes felmondás joga nem gyakorolható.

6.§ A LÍZINGSZERZŐDÉS ÉS A JOGBÉRLETI (FRANCHISE) SZERZŐDÉS

A LÍZING [6.1] – A lízingszerződésnek a gyakorlatban két fajtája honosodott meg, nevezetesen az
ún. pénzügyi lízing, valamint az ún. operatív vagy közvetlen lízing.
A pénzügyi lízing jellemző sajátossága, hogy a lízingbeadó a lízing tárgyának beszerzéséhez nyújt
fedezetet, gyakorlatilag közötte és a lízingbevevő között egy hitelezési jogviszony keletkezik. A
pénzügyi lízinget kizárólag a pénzügyi vállalkozásokat szabályozó törvény hatálya alá tartozó és
annak megfelelően nyilvántartásba vett pénzügyi intézmény nyújthatja üzletszerűen.
ÜZLETI JOG
74. oldal

A pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó

- a tulajdonában álló dolog vagy jog (azaz lízingtárgy) határozott időre történő használatba
adására,
- a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha
- a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó
ideig való használatára, illetve
- ha a használat időtartama ennél rövidebb, a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték
nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő
megszerzésére jogosult, vagy
- a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci
értékét.

A lízingbevevő tehát jogosultságot szerez arra a szerződés végén, hogy a szerződésben kikötött
időtartam lejártával és a lízingdíj teljes megfizetésével a dolgon tulajdonjogot szerezzen.
Ha a lízingtárgy ingatlan, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét
a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni.
Ha a lízingtárgy ingó dolog vagy jog, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő
személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni.
Ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás (lajstrom) tanúsítja, a
lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a megfelelő lajstromba
bejegyeztetni.
A lízingbeadó jogszavatossággal és kellékszavatossággal is tartozik. Egyrészt szavatol azért,
hogy harmadik személynek nincs a lízingtárgyon olyan joga, amely a lízingbevevőt a használatban
korlátozza vagy a lízingtárgy használatát megakadályozza. Másrészt a lízingtárgy hibája miatt a is
kellékszavatosság terheli, de csak akkor ha közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában, vagy a
lízingtárgy megszerzésére irányuló szerződésből fakadó szavatossági jogairól a lízingbevevő
hozzájárulása nélkül lemondott.
A lízingbevevő lízingdíjat fizet. A díjat a szerződésben meghatározott időszakonként előre
köteles megfizetni.
A lízingbevevő a szerződés megkötésétől, dolog esetén a birtokátruházástól szedi a lízingtárgy
hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt, amelynek megtérítésére
senkit nem lehet kötelezni.
Ha a lízingbevevő nem él a tulajdonjog megszerzésének a jogával, a lízing tárgya visszakerül a
lízingbeadó birtokába és pénzügyi könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét
- amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -,
valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését. Mivel a lízingelt dolog beszerzését a
lízingbeadó saját maga finanszírozza, ezért a lízingdíjban felszámítja a beszerzés teljes költségét is.
ÜZLETI JOG
75. oldal

ELADÓ VEVŐ
(az ingó/ingatlan (lízingbe adó)
tulajdonosa)
adásvétel
l
í
z
i
szavatosság, n
jótállás, karbantartás g

LÍZINGBE VEVŐ
3. Ábra – A pénzügyi lízing

Az operatív lízing esetén – a pénzügyi lízinghez hasonlóan – a lízingbevevő igényei szerint

beszerzett és a lízingbeadó tulajdonát képező dolog használatba adására vállalnak kötelezettséget
határozott időtartamra és lízingdíj ellenében. Ugyanakkor a lízingtárgy számviteli szempontból a
lízingbeadónál kerül kimutatásra, mivel a futamidő végén a lízingelt dolog feletti tulajdonszerzés
nem automatikus. A lízingbe vevőnek legfeljebb csak vételi joga keletkezik, a fizetendő
"maradványérték" pedig a dolog tényleges piaci értékéhez közeli összeg. Emiatt az operatív lízinget
gyakran tartós bérlet elnevezéssel illetik.
Visszlízing esetén a lízingbevevő először eladja a dolgot a lízingbeadónak, majd azt azonnal
lízingbe is veszi. Nincsen tehát akadálya annak, hogy a lízingbevevő finanszírozza (előlegezze) a
vételárat, de ebben az esetben a lízingdíjban az elszámolásra kerül, hiszen a lízingdíj alapjául a
beszerzési érték szolgál.
A JOGBÉRLETI (FRANCHISE) SZERZŐDÉS [6.2] – A franchise szerződések vegyes típusú
szerződések, amelyben adásvételi és vállalkozási elemekhez szellemi termékekre vonatkozó
felhasználási jogok, know-how-jogok társulnak, és amelyben tanácsadási és a személyzet
betanítására vonatkozó kötelezettségek is gyakran szerepelnek.
Leggyakrabban üzletláncok egységes arculatának és a szolgáltatások (a világ minden részén)
azonos minőségének biztosítására jön létre. Lényege egy franchise hálózat, amelynek központi
szereplője a jogbérletbe adó (franchise átadó). Vele több jogbérletbe vevő (franchise átvevő) lép
szerződéses kapcsolatba, ezzel jön létre a franchise hálózat. A franchise átadó rendelkezik az
említett szellemi termékekre vonatkozó felhasználási jogokkal, know-how-jogokkal, valamint a
tanácsadási és a személyzet betanítására vonatkozó szakismerettel, a franchise átvevők pedig
üzemeltetik a franchise átadó által meghatározott arculatnak, működési elveknek megfelelően a
hálózat egy-egy egységét, üzletét.
Jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett
oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási vagy
használati jogok engedélyezésére, a jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a
szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyaknak, illetve védett ismeretnek a
felhasználásával, hasznosításával vagy használatával történő előállítására, illetve
értékesítésére és díj fizetésére köteles.
ÜZLETI JOG
76. oldal

A franchise átadó kötelezettségei összefoglalóan tehát:

 a szellemi termékekre vonatkozó felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok
ideiglenes átengedése a franchise átvevő részére, valamint
 a rendszeres tanácsadás és oktatás.
A franchise átvevő mindezért időről-időre franchise-díjat fizet (szokták ezt a díjat royalty-nak is
nevezni). Tipikusan a gyorsétterem-láncok, a mobiltelefon-szolgáltatók üzletláncai működnek
hazánkban franchise rendszerben, de egyre több új franchise-zal találkozunk. Fontos, hogy nem
franchise-ról beszélünk például egy hipermarket-lánc esetében, hiszen ott minden üzletet ugyanaz a
cég üzemelteti. A franchise-ban a franchise átadó általában nem üzemeltet egyetlen üzletet sem (bár
ez nincs kizárva), hanem az üzemeltetési jogokat, az előbb említett a szellemi termékekre
vonatkozó felhasználási jogokkal, know-how-jogokkal együtt engedi át – szigorú feltételek mellett
– a franchise átvevőknek.
A franchise során a felek kötelesek a jogbérletbe adó által a szerződés szerinti szerzői és
iparjogvédelmi jogokkal, valamint védett ismeretekkel összefüggően adott felhasználási,
hasznosítási és használati engedélyekkel létrehozott hálózat és az előállított, illetve értékesített
termékek és szolgáltatások jóhírnevét megóvni.

A határozatlan időtartamra kötött franchise szerződést bármelyik fél a naptári hónap utolsó napjára
felmondhatja. A felmondási idő a szerződés első évében egy hónap, a szerződés második évében két
hónap, a harmadik és az azt követő években három hónap. A szerződés megszűnésével a
jogbérletbe vevőnek a szerzői és iparjogvédelmi jogok tárgyaira és a védett ismeretre vonatkozó
felhasználási, hasznosítási és használati jogosultsága megszűnik.
ÜZLETI JOG
77. oldal

– II. RÉSZ –
A PIACI VERSENY
JOGI SZABÁLYOZÁSA

1. FEJEZET – A HATÁLYOS VERSENYJOGI SZABÁLYOZÁS ÁLTALÁNOS

SAJÁTOSSÁGAI

1.§ JOGALKOTÁSI ELŐZMÉNYEK

A piacgazdaság alapvető létformája a gazdasági hatékonyságot kikényszerítő verseny. A verseny
azonban csak akkor képes a gazdasági élet szereplőit hosszabb távon jobb eredményre, nagyobb
teljesítményre ösztönözni, ha a gazdasági kapcsolatokban a tisztességes piaci magatartás
követelményei érvényesülnek. A gazdasági verseny tisztaságát és a verseny szabadságát biztosító
jogszabályok között kiemelkedő szerepet töltött be a tisztességtelen piaci magatartásról szóló
1990. évi LXXXVI. törvény, amelyet röviden versenytörvénynek szokás nevezni. A törvény
lényeges szerepet játszott a korszerű piacgazdaság játékszabályainak megteremtésében.
Meghatározta a tisztességes piaci versenyben ütköző magatartások körét, továbbá megteremtette
az állami beavatkozás törvényes, tehát kiszámítható formáit a piac, a verseny fenntartása
védelmében.
A piacgazdaság intézményeinek kiépülése, a tömegesen piacra lépő új vállalkozások, a piaci
viselkedési normák hiánya, illetve visszásságai, továbbá a privatizáció, a felszámolási eljárások és a
külföldi tőke magyarországi beruházásai folytán átalakult piaci szerkezet azonban szükségszerűen
felvetette a versenyjog reformjának követelményét. A jogalkalmazás gyakorlati tapasztalatai
ugyancsak a változtatások iránti igényt erősítették.
A fentieken kívül az új versenytörvény megalkotásának legfőbb indoka és célja az Európai
Közösséghez való csatlakozásból származó jogharmonizációs követelmény volt. Ennek konkrét
jogalapját a Magyarország és a Közösség közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben aláírt
Európai Megállapodás teremtette meg, amelyet Magyarországon az 1994. évi I. törvényben
hirdettek ki.
A felsorolt követelményeket figyelembe véve fogadta el az Országgyűlés a második
versenytörvényt, hivatalos nevén a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás
tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényt (Tpvt.). Meg kell jegyeznünk, hogy bár formailag új
jogszabályról van szó, tartalmilag azonban a törvény a hazai versenyjog továbbfejlesztését
szolgálta. A változtatások mellett megőrzi a szabályozás folyamatosságát és épít az első
versenytörvényben bevált megoldásokra.
ÜZLETI JOG
78. oldal

2.§ A TÖRVÉNY ÁLTALÁNOS CÉLJA ÉS A HATÁLYA

A versenytörvény három nagy érdekkört részesít védelemben:
 a versenytársakat, egymás tisztességtelen versenycselekményeivel szemben,
 az üzletfeleket, az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmával, valamint
 a közérdeket, a versenyt kizáró vagy korlátozó megállapodásokkal szembeni fellépéssel
és a vállalkozások versenyre hátrányos összefonódásának megakadályozásával.
Az a vállalkozó, amelyik e hármas érdekkör bármelyikét megsértve törvénybe ütköző
magatartást tanúsít, tisztességtelen piaci magatartást követ el.
A versenytörvény hatálya a vállalkozás, vagyis a természetes és jogi személy – valamint a
vállalkozások összefonódásának ellenőrzésére vonatkozó fejezet kivételével - a külföldi székhelyű
vállalkozás magyarországi fióktelepének Magyarország területén tanúsított piaci magatartására
terjed ki.
A törvény személyi és tárgyi hatálya szoros kapcsolatban van, lényegében a tárgyi hatályon
(piaci magatartás) keresztül határozza meg az alanyi kört ( vállalkozás).
A vállalkozás fogalma alatt a törvény nemcsak a versenyszféra jogalanyait érti, hanem mindenkit –
függetlenül hogy forprofit vagy nonprofit szektorba tartozik, aki (amely) piaci magatartást folytat.
A piaci magatartás fogalmát szintén szélesen kell értelmezni: nem kizárólag nyereség és
vagyonszerzési célú gazdasági tevékenység, hanem a vállalkozás minden magatartása, amelyet
piacra lépése, piaci szereplése során üzlete körében gazdasági céljai elérése érdekében fejt ki vagy
tanúsít.
A versenytörvény területi hatálya eltérően alakul attól függően, hogy a törvény mely fejezetének
az alkalmazásáról van szó.
A törvény hatálya kiterjed a vállalkozások Magyarország területén tanúsított piaci magatartásaira,
valamint a vállalkozások külföldön tanúsított magatartásaira, ha a magatartás hatása a
Magyarország területén érvényesülhet (extraterritoriális hatály).
Az extraterritoriális hatály alól kivételt képeznek a tisztességtelen verseny tilalmára vonatkozó
szabályok, valamint az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolására irányadó rendelkezések. E két
magatartási kör esetében csak akkor járhat el a magyar versenyhatóság, ha a vállalkozás
Magyarországon fejti ki magatartását.

2. FEJEZET – A TISZTESSÉGTELEN PIACI MAGATARTÁSOK JOGI

SZABÁLYOZÁSA

1.§ A TISZTESSÉGTELEN VERSENY TILALMA

A tisztességtelen verseny tilalma a versenytársak egymás közötti magatartásainak túlkapásait tiltja
meg. A vállalkozás versenycselekményét, a versenyelőny érdekében kifejtett magatartását minősíti
a törvény, és amennyiben ez a magatartás az üzleti tisztesség követelményébe ütközik,
jogellenesnek minősül.
ÜZLETI JOG
79. oldal

Az e körbe tartozó tiltott magatartások elsősorban a versenytársak védelmét szolgálják, mivel az

elkövetett jogsértésnek elsősorban a sérelmet szenvedett versenytárs gazdasági érdekeinek sérelme
vagy veszélyeztetése lesz a közvetlen következménye.
Végső soron azonban a fogyasztók számára is káros lehet a tisztességtelen versenycselekménynek
minősülő magatartás, hiszen annak olyan piactorzító hatása lehet, amely a fogyasztókat is
hátrányosan érinti.
A tisztességtelen piaci versenynek minősülő magatartások körének meghatározása céljából, a
törvény általános tilalmat, valamint hat konkrétan nevesített tiltott tényállást fogalmaz meg.
AZ ÁLTALÁNOS TILALOM [1.1.] – A piaci viszonyok alakulása során a vállalkozások olyan, előre
nem látható magatartásokat is tanúsíthatnak, amelyek pontos, tényállásszerű megfogalmazására a
jogalkotás nem képes, ezeket tehát előre pontosan megfogalmazni és megtiltani lehetetlen. Az
általános tilalom – melyet a jogi szaknyelv generálklauzulának nevez – a nevesített tilalmak
egyikébe sem tartozó magatartások elleni fellépést teszi lehetővé.
Az általános tilalom szerint tilos a gazdasági tevékenységet tisztességtelenül, különösen a
megrendelők, vevők, igénybevevők és felhasználók (együtt: üzletfelek), illetve a versenytársak,
törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon, vagy az üzleti tisztesség követelményeibe
ütközően folytatni.
A versenytörvény az üzleti tisztesség tartalmát nem fogalmazza meg. Ezt pontosan definiálni nem
is lenne célszerű, hiszen változó tartalmú fogalomról van szó, melynek megítélésénél elsősorban a
társadalmi elvárások, a gazdasági életben kialakult szokások irányadók.
Összefoglalva tehát a generálklauzulának azért van nagy jelentősége, mert minden olyan esetben
alkalmazni lehet, amikor egyébként a törvény külön tiltó rendelkezést nem tartalmaz.
NEVESÍTETT TILALMAK [1.2.] – Az előzőekben bemutatott generálklauzulán túl a versenytörvény
több konkrét, külön nevesített tilalmat is felsorol, melyek a következők:
 a hírnévrontás tilalma;
 az üzleti titoksértés tilalma;
 a bojkott-felhívás tilalma;
 a szolgai utánzás tilalma;
 az összehasonlító reklám tilalma;
 a manipulálás, illetve a kartellszerű összejátszás tilalma.

A) A HÍRNÉVRONTÁS TILALMA. A törvény tiltja a hírnévrontást, valamint a versenytárs

hitelképességet sértő vagy veszélyeztető magatartásokat. Ennek értelmében tilos a versenytársról
vagy az általa végzett tevékenységről – pl. termelésről, szolgáltatásról – valótlan tényt állítani,
híresztelni, vagy az arra vonatkozó valós tényt hamis színben feltüntetni, azaz a versenytárs jó
hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni. Hitelképesség alatt nemcsak a
versenytárs pénzügyi helyzetét, adósi pozícióját, hanem üzleti megbízhatóságát - precizitását, az
általa nyújtott szolgáltatás színvonalát, kedvező árát stb. - is érteni kell.
B) AZ ÜZLETI TITOKSÉRTÉS TILALMA. A gazdasági versenyben minden adatnak, ténynek
információnak anyagi hasznot is eredményező jelentősége lehet. Ennek versenyjogi védelmeként
tilos az üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni, felhasználni vagy jogosulatlanul mással
közölni, illetve nyilvánosságra hozni.
Az üzleti titok fogalmát a Ptk. határozza meg: üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó
minden nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem
könnyen hozzáférhető olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás,
ÜZLETI JOG
80. oldal

amelynek illetéktelenek által történő megszerzése, hasznosítása, másokkal való közlése vagy
nyilvánosságra hozatala a jogosult jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekét sértené vagy
veszélyeztetné, feltéve, hogy a titok megőrzésével kapcsolatban a vele jogszerűen rendelkező
jogosultat felróhatóság nem terheli.
A meghatározás utolsó mondatrésze arra utal, hogy az információ titokban tartása érdekében a
jogosult tegye meg az adott körülmények között ésszerűnek mutatkozó intézkedéseket. Például az
üzleti titkot megismerő, felhasználó szerződéses partnerrel, vagy az üzleti titkot képező technológiai
folyamatban közreműködő munkavállalókkal az ismeret üzleti titok minősítését közöljék, illetve
velük titoktartási megállapodást kössenek.
C) A BOJKOTT-FELHÍVÁS TILALMA. A törvény tiltja az olyan tisztességtelen felhívást, amely
kifejezetten harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását, vagy az ilyen kapcsolat
létrejöttének megakadályozását célozza.
A bojkott tényállási elemeinek vizsgálata során nem annak van jelentősége, hogy a versenytárssal
üzleti kapcsolatban lévő személyt, vagy ilyen kapcsolat kialakítására törekvő személyt a bojkottáló
a vele való kapcsolat kialakítására hívja fel, hanem annak, hogy ez a felhívás tisztességtelen.
A tisztességtelenség azt jelenti, hogy akár valótlan tényállítással, akár az üzleti kapcsolatok
létrehozatala során jelentőséggel nem bíró, ám mégis negatív kijelentésekkel arra hívja fel a
címzettet a bojkottáló, hogy ne alakítson ki a bojkottálttal üzleti kapcsolatot, vagy ilyen kapcsolatát
szüntesse meg.
Természetesen nem tilos kedvezőbb üzleti feltételekkel – pl. alacsonyabb ár, rövidebb szállítási
határidő – felhívást intézni vagy szerződési ajánlatot tenni egy lehetséges jövőbeni üzleti partner
számára, de az ajánlattevő nem alkalmazhat tilalmazott nyomásgyakorló eszközöket, illetve nem
szabhat ajánlata elfogadása esetére további, tisztességtelen feltételeket.
D) A SZOLGAI UTÁNZÁS (JELLEGBITORLÁS) TILALMA. Sok vállalkozó igyekszik megteremteni
saját imázsát. Ennek számos módja van, többek között termékét olyan jellegzetes külsővel,
csomagolással, elnevezéssel, árujelzővel stb. látja el, amely kizárólag rá, illetve árujára jellemző.
Ha a konkurens utánozza a piacra bevezetett eredeti terméket, illetve annak márkajegyeit, bitorlást
követ el. Tilos tehát a versenytárs hozzájárulása nélkül a terméket vagy szolgáltatást olyan
jellegzetes külsővel vagy elnevezéssel előállítani, illetve forgalomba hozni, reklámozni, továbbá
olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt (védjegyet) használni, amelyről a versenytársat, illetve
annak áruját szokták felismerni.
A szolgai utánzás tilalmának lényege a goodwill mögött álló ráfordítások jogtalan elsajátításával
szembeni védelem. A törvény éppen azért tiltja és minősíti tisztességtelen piaci magatartásnak a
közismert és jellegzetes, a vásárlók körében népszerű és elfogadott termék másolását, mert az ilyen
tevékenység jogtalanul kihasználja azokat az anyagi ráfordításokat, amelyeket a termék létrehozója
a termék ismertté válása érdekében beruházott. A jellegbitorlással szembeni hatékonyabb fellépés
érdekében a jogosultak védjegyüket, termékük jellegzetes megjelenési formáját le is védethetik a
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál. Ennek részletes szabályozásáról a jegyzet IV. Részében
van részletesebben szó.

E) A VERSENYTÁRS SÉRELMÉRE ELKÖVETETT ÖSSZEHASONLÍTÓ REKLÁM TILALMA

Tilos valamely áru értékesítésének vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás nevének,

megjelölésének, tevékenységének népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére
irányuló olyan tájékoztatás, amely közvetve vagy közvetlenül felismerhetővé teszi a vállalkozás
ÜZLETI JOG
81. oldal

versenytársát, vagy a versenytárs által előállított, forgalmazott vagy bemutatott, a bemutatott áruval
azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut, ha az
a) versenytárs vagy annak neve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevéből adódó
tisztességtelen előnyszerzésre vezethet,
b) versenytárs vagy annak neve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét sértheti,
c) az árut valamely védjeggyel vagy egyéb védett megjelöléssel ellátott más áru utánzataként vagy
másolataként mutatja be, vagy
d) arra vezethet, hogy a piaci szereplők a vállalkozást versenytársával, illetve a vállalkozás nevét,
áruját, árujelzőjét vagy egyéb megjelölését a versenytárséval összetéveszthessék.
A versenytörvény lényegében a gazdasági reklámtevékenységről szóló 2008. évi XLVIII. tv.
rendelkezéseivel összhangban szabályozza az összehasonlító reklám feltételeit. Amíg azonban a
reklámtörvény elsődleges célja, hogy társadalmi értékeket, a közérdeket és a reklám címzettjének a
hiteles tájékoztatáshoz fűződő érdekeit védje, a versenytörvény a vállalkozásnak biztosít közvetlen
bírósági fellépést a tiltott összehasonlító reklámot alkalmazó és ezáltal jogosulatlan versenyelőnyt
megszerző versenytárssal szemben.
Fontos hangsúlyozni, hogy nem az összehasonlító reklámot tiltja a törvény, hanem ha az sérti más
vállalkozás jó hírnevét, cégnevét, árujelzőjét. Az azonos rendeletetésű áruk tárgyilagos
összehasonlításának nincs akadálya, sőt az éppen a fogyasztók jobb tájékoztatását szolgálja.
F) A MANIPULÁLÁS, ILLETVE A KARTELLSZERŰ ÖSSZEJÁTSZÁS TILALMA. Tilos a versenyeztetés
– így különösen a versenytárgyalás, a pályáztatás, az árverés –, valamint a tőzsdei ügyletek
tisztaságának bármilyen formában történő megsértése.
A versenyeztetés tisztaságát sértő magatartások tilalmát azzal a céllal mondja ki a versenytörvény,
hogy a szerződéskötést megelőző partnerválasztási folyamat fair elvek mentén történjen. A
versenyeztetés szükségképpen magában foglalja a nyilvánosság és az esélyegyenlőség
követelményének biztosítását. A versenyeztetés formáira a versenytörvény példálózó felsorolást ad:
árverés, pályáztatás, tőzsdei kereskedelemben történő ügyletkötés. Ide kell még sorolni
közbeszerzési eljárás tisztaságának megsértését is.
A tisztességtelen eljárások néven ismert jogsértésre vonatkozó tényállás szubszidiárius norma,
ugyanis csak olyan eljárások körében bír jelentőséggel, mely eljárások sem a versenytörvény más
fejezetében, sem más törvényekben nem szabályozottak.

2.§ AZ ÜZLETI DÖNTÉSEK TISZTESSÉGTELEN BEFOLYÁSOLÁSÁNAK TILALMA

Az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma két nagy területet foglal magában.
A) AZ ÜZLETFÉL MEGTÉVESZTÉSÉNEK TILALMA
Az üzletfél megtévesztésének tilalmát kimondó szabály a leggyakrabban előforduló eseteket
nevesítve olyan tisztességtelen magatartásokkal szemben biztosít fellépési lehetőséget, amelyek
közvetlenül igyekeznek rávenni az üzletfelet a termék megvásárlására, a szolgáltatás
igénybevételére
Üzletfél fogalma alatt minden megrendelőt, vevőt, igénybevevőt és felhasználót érteni kell,
függetlenül attól, hogy magánszemélyről vagy szervezetről van szó.
ÜZLETI JOG
82. oldal

Az üzletfelek megtévesztésének minősül a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy

javára eljáró személynek az áru értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével
közvetlen kapcsolatban álló olyan üzleti kommunikációja, egyéb magatartása, tevékenysége vagy
mulasztása (összességében üzleti gyakorlat), amely
a) jelentős információ tekintetében valótlan tényt tartalmaz, vagy valós tényt - figyelemmel
megjelenésének valamennyi körülményére - olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti vagy
alkalmas arra, hogy megtévessze azokat az üzletfeleket, akik felé irányul, vagy
b) - figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének
korlátait - az adott helyzetben az üzletfél üzleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt
elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja
rendelkezésre,
és ezáltal befolyásolja az üzletfelek gazdasági magatartását, vagy alkalmas annak befolyásolására.

B) AZ ÜZLETFÉL VÁLASZTÁSI SZABADSÁGÁNAK INDOKOLATLAN KORLÁTOZÁSA

A tisztességtelen befolyásolás másik területe az üzletfél választási szabadságának indokolatlan
korlátozására vonatkozik. Ebben az esetben indirekt módszerekkel teremtenek olyan helyzetet a
jogsértő magatartást kifejtő vállalkozások, mely megnehezíti az üzletfél számára a befolyástól
mentes, objektív döntéshozatalt.
Tilos az üzletfél választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti gyakorlat alkalmazása, így
különösen olyan körülmények teremtése, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az
ajánlat valós megítélését, más áruval vagy más ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását, ha ez
befolyásolja az üzletfelek vagy lehetséges üzletfelek gazdasági magatartását.
Ilyen módszernek minősül különösen, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen
megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, más áruval vagy más ajánlattal történő
tárgyszerű összehasonlítását. Tipikusan az agresszív marketing technikákat sorolhatjuk ebbe a
körbe. Ha például az üzletfél figyelmét az árura vonatkozó óriási leárazással terelik el, és ezzel
elfedik az áru gyenge minőségét, elavult voltát, az üzletfél döntési szabadságát tisztességtelenül
befolyásolják, hiszen az értékesítés egy fontos tényezőjének, az árnak a manipulálásával a választás
egyéb szempontjait kiveszik a mérlegelés köréből. Ide sorolhatók továbbá azok a magatartások is,
melyek a forgalmazott termék más termékekkel való összehasonlítását kínálják az üzlettársak
számára. Megállapítható a jogsértés,ha az összehasonlítás - jellemzően a döntésnél irányadó
legfontosabb tényezőkre (ár, minőség) koncentrálva - figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az
összehasonlított termékek jelentős eltéréseik miatt nem alkalmasak az objektív összehasonlításra.

C) AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ REKLÁMMAL SZEMBENI KÖVETELMÉNYEK

A fogyasztói döntések befolyásolásának egyik gyakori módja, hogy a vállalkozás összehasonlítja
termékét, annak árát, minőségét, egyéb jellemzőit más konkurens termékével természetesen azt
bemutatva, hogy a saját áru megvásárlása előnyösebb az üzletfélre. Az összehasonlító reklámot nem
tiltja a jogszabály, de meghatározza annak követelményeit:

Az összehasonlító reklámban

a) kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő áruk hasonlíthatók össze,
ÜZLETI JOG
83. oldal

b) az összehasonlításnak az áruk lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságára

kell vonatkoznia, és - ha az ár is az összehasonlítás tárgyát képezi, akkor e vonatkozásban is -
tárgyilagosnak kell lennie,

c) eredetmegjelöléssel rendelkező termékek összehasonlítása kizárólag azonos eredetmegjelölésű

termékekre vonatkozhat.

3. FEJEZET – A VERSENYKORLÁTOZÁSOK JOGI SZABÁLYOZÁSA

E jogterület három, egymással szoros kapcsolatban álló, a versenytörvény által szabályozott piaci
magatartástípus gyűjtőfogalmaként szolgál:
1) a gazdasági versenyt korlátozó megállapodások tilalma;
2) a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma; valamint
3) a vállalkozások összefonódásának (koncentrációjának) ellenőrzése.
A továbbiakban e három terület legfontosabb szabályait tekintjük át.

1.§ A GAZDASÁGI VERSENYT KORLÁTOZÓ MEGÁLLAPODÁS TILALMA

(KARTELLTILALOM)
A magyar gazdaságban – a piacgazdaság szerves velejárójaként – jelentős számú vállalkozás
működik. Ugyanakkor vannak olyan iparágak, szolgáltatási szférák, ahol kevés a vállalkozó, tehát
kisebb a valódi verseny kialakulásának az esélye is. Más részről – és ez már nemzetközi tendencia –
a versenytársak nem feltétlenül a verseny fokozásában érdekeltek. Adott gazdasági helyzetben,
piaci körülmények között saját üzleti szempontjaikat érvényesítve sokkal eredményesebbek
lehetnek, ha kartellt hoznak létre, vagyis olyan módon hangolják össze piaci magatartásukat, amely
alkalmas a gazdasági verseny korlátozására vagy kizárására.
A kartell tehát lényegében a piac önszabályozó mechanizmusának érvényesülést akadályozza
azáltal, hogy a piac döntéseit, értékítéletét a versenyt korlátozó vagy kizáró megállapodással
megtorpedózza.
A törvényi megfogalmazás lényege szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és
összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, köztestületének, az
egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése, amely a gazdasági verseny
megakadályozását, korlátozását, vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet ki.
A KARTELLEK FŐBB TÍPUSAI [1.1.] – A kartellszabályozásra vonatkozóan a tisztességtelen piaci
magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) a termelési-
forgalmazási folyamatban való elhelyezkedésük, illetve tartalmi irányultságuk alapján sorolja
fel a gazdasági versenykorlátozó megállapodások kritikus fajtáit.
A) A HORIZONTÁLIS ÉS VERTIKÁLIS KARTELL. A Tpvt. a termelési-forgalmazási folyamatban való
elhelyezkedésük alapján a kartellek általános tilalmát mondja ki, vagyis egyaránt tiltja a
horizontális és a vertikális kartelleket.
ÜZLETI JOG
84. oldal

 Horizontális kartellről akkor beszélünk, ha a megállapodás, az összehangolt magatartás a piaci

versenytársak között jön létre. A horizontális kapcsolatrendszer tehát azt jelenti, hogy a
kartellező vállalkozások a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás azonos szintjén állnak.
(Például a tejfeldolgozó üzemek egymással összejátszva, egyszerre emelik termékeik árát.)
 Vertikális kartellről van szó, ha a megállapodást a piaci rendszer különböző szintjein
elhelyezkedő, a termelési-forgalmazási folyamat különböző szakaszaiban működő
vállalkozások (pl. az élelmiszer-termelők és a kereskedők) kötik.
B) A KARTELLTILALOMBA ÜTKÖZŐ MAGATARTÁSOK TARTALMA. A törvény az általános
kartelltilalom kimondása mellett példálózó, tehát nem kimerítő jellegű felsorolást ad a
versenykorlátozó megállapodások tipikus eseteiről, melyek a következők:
 Árkartell, mely a vételi vagy eladási árra, illetve egyéb üzleti feltételek meghatározására jön
létre. Leggyakoribb formája az eladási árak együttes emelésében való megállapodás, az eladási
ár csökkentésének kizárása, minimálárak kikötése, beszerzési árak leszorítása, fizetési feltételek
egységesítése. Horizontális kartellek esetében gyakori.
 Piacfelosztó (rayonírozó) kartell, mely a versenytársak piaci terjeszkedésének egymás közötti
földrajzi felosztására irányul, vagy a lehetséges piaci partnerek közötti választást határozzák
meg előre. Leggyakoribb formája a beszerzési források (alapanyag-termelők), illetve a vevőkör
(felvevőpiac) egymás közötti, jellemzően földrajzi alapon történő megosztása. Horizontális
kartellek esetében gyakori.
 Kontingentáló kartell, mely a termék-előállítás és forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy
befektetés korlátozására, ellenőrzés alatt tartására irányul. Leggyakoribb esete, amikor a
vállalkozások megállapodásának tárgya az adott termékek előállítási mennyisége. Így a
versenytársak a kereslethez képest állandóan alacsony szinten tartott felkínált árumennyiség
révén magasabb árakat tudnak elérni. Horizontális és vertikális típusú kartellek esetén is
gyakori.
 Diszkriminációs kartell, mely a szerződéses partnerek megkülönböztetésén alapuló,
jellemzően vertikális típusú megállapodás. Egyik leggyakoribb formája az ún. rabattkartell.
Ennek során a termelő vagy a kereskedő csak a kartellben résztvevőknek nyújt különböző
kedvezményeket, akciókat, míg más piaci szereplőkkel csak magasabb, ún. listaáron hajlandó
szerződni.
 Piaci struktúra kartell, mely új piaci szereplő belépésének megakadályozására, vagy egy piaci
szereplő piacról történő kiszorítására irányul. Horizontális és vertikális típusú kartellek esetén is
gyakori, a diszkriminációs kartellel mutat rokon vonásokat.
 Kooperációs kartell, mely a jelentősebb versenyeztetési eljárások, pályázatok eredményeinek
befolyásolására irányul. Általában a kivitelező (fővállalkozó), valamint az alvállalkozói,
konzorciális kapcsolatok rotációján alapul. Nagyobb állami közbeszerzési eljárások során is
előfordul, pl. autópálya-építési tender esetén.
KIVÉTELEK ÉS MENTESÜLÉSEK A KARTELLTILALOM ALÓL [1.2.] – Bár a versenytörvény
általános kartelltilalmat ír elő, az EU kartelleljárási rendjéhez és a Római Szerződés elveihez
igazodva a Tpvt. kiépítette a kertellszabályozás ún. korrekciós intézményeit. Ennek lényege, hogy
egyes megállapodásokra – bár formailag, illetve tartalmilag versenykorlátozó megállapodásokról
van szó – mégsem vonatkozik a kartelltilalom általános előírása. A piacgazdaság összetett
működéséből következően ugyanis kialakulhatnak olyan együttműködések, amelyek gazdaságilag
ésszerűek, hasznosak, illetve, amelyek súlyuknál, jellegüknél fogva nem veszélyeztetik a piaci
versenyt.
ÜZLETI JOG
85. oldal

A) KIVÉTELEK. A kivételek oka az, hogy a magatartás érdemben, objektív okok miatt nem
képes a verseny torzítására. Az általános kartelltilalom alóli kivételt jelent a bagatell kartell,
melyről akkor beszélünk, ha a megállapodást kötő felek és az azoktól nem független
vállalkozásoknak az együttes részesedése az érintett piacon az érintett piacon a 10%-ot nem
haladja meg, kivéve, ha a megállapodás az árképzésre vagy piacfelosztásra irányult; valamint
Az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell
meghatározni. Az adott áru szempontjából érintett piac nemcsak a megállapodás tárgyául szolgáló
árut, hanem az azt helyettesítő árukat is magában foglalja.
Földrajzi terület az, amelyen kívül
 a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut
beszerezni, vagy
 az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az
árut értékesíteni.
A vállalkozások akkor tekinthetők nem függetlennek egymástól, ha
- az egyik a másikat irányítja, vagy
- azokat ugyanaz a vállalkozás irányítja, vagy
- ugyanazok a vállalkozások közösen irányítják.
B) MENTESÜLÉSEK. A mentesülés azt jelenti, hogy megvalósul ugyan a tiltott versenykorlátozó
magatartás, de a pozitív és negatív hatások egybevetése, mérlegelése alapján konkrét esetben több
érv szól amellett, hogy a tilalom érvényesülése alól kivételt tegyünk. Egy megállapodás
mentesülés alá tartozását az abban részt vevő vállalkozásoknak maguknak kell eldönteniük saját
mérlegelésük alapján. A Gazdasági Versenyhivatal azonban bejelentésre vagy hivatalból
bármikor vizsgálhatja a mentesülési indokok fennállását és szankciókat alkalmazhat (pl.
versenyfelügyeleti bírságot szabhat ki) abban az esetben, ha utólagosan megállapítja a kartell
jogsértő jellegét.
Az általános kartelltilalom alól mentesül az olyan megállapodás,
 amely hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, a műszaki-
gazdasági fejlődés előmozdításához,
 a környezetvédelmi helyzet, illetve a versenyképesség javulásához;
 amelyből származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut; és
 amely nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.
Egyes megállapodások tartalmuktól függően ún. csoportmentesülés alapján szintén kikerülhetnek
a törvényi tilalom alól. Erre vonatkozóan a versenytörvény a Kormánynak ad szabályozási
felhatalmazást. Ilyenek az egyes kutatás-fejlesztési, technológiaátadási, valamint biztosítási
megállapodásokra vonatkozó mentesülési szabályok, melyeket különböző kormányrendeletek
részletesen szabályoznak.

2.§ A GAZDASÁGI ERŐFÖLÉNNYEL VALÓ VISSZAÉLÉS TILALMA

A piaci verseny tartós fenntartásának egyik biztosítéka a piaci szereplők, ezen belül is különösen a
kisebb termelők beszállítói és jövedelembiztonságának növelése, más piaci szereplőkkel
szembeni alkupozíciójuk növelése. Az alkupozíciók egyenlőtlenségének vizsgálata körében a
kérdés az, hogy az erősebb fél a gyengébb félre tisztességtelenül nyomást gyakorolt, vagy helyzetét
kihasználta-e.
ÜZLETI JOG
86. oldal

A GAZDASÁGI ERŐFÖLÉNY FOGALMA [2.1] – A korábbiakban már utaltunk arra, hogy egyes
gazdasági területeken azért nincs valódi verseny, mert a versenytársak száma alacsony. A
konkurensek viszonylag nagy száma mellett is kialakulhat erőfölényes helyzet, ha van néhány olyan
vállalkozás, amelynek a gazdasági pozíciója alapvetően meghatározó.
A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés meghatározása előtt elengedhetetlen annak tisztázása,
hogy mikor van egy vállalkozás erőfölényben.
Az erőfölény megállapíthatóságának feltétele, hogy a kérdéses vállalkozás az érintett piacon a piac
többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja gazdasági tevékenységét, vagyis nem
kell tekintettel lennie piaci magatartásának kialakításakor a versenytársak, a szállítók, a vevők,
illetőleg más üzletfelek vele kapcsolatos más piaci magatartására.
Az erőfölényes helyzet meghatározásánál nagy jelentősége van a vizsgált vállalat, valamint a piac
többi szereplője piaci részesdésének. Minél nagyobb ugyanis egy piaci szereplő részesedése, annál
valószínűbb erőfölényes helyzete. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) gyakorlatában az a piaci
szereplő minősül erőfölényben lévőnek, amely az érintett piacon legalább 30%-os piaci
részesedéssel rendelkezik. Fontos azonban megjegyezni, hogy nemcsak az eladni szándékozó
vállalkozó lehet erőfölényben, hanem a vevő is, amikor az érintett piacon egyetlen, vagy néhány
vevő van csak jelen.
A fenti általános jellegű meghatározáshoz képest a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV.
törvény az erőfölényes helyzetet egy részterületen konkrét számhoz köti: a napi fogyasztási
cikkek kiskereskedelmi értékesítésének piacán - mint érintett piacon – a gazdasági erőfölényt
fennállónak kell tekinteni, amennyiben a vállalkozásnak, - kapcsolt vállalkozásoknak közösen - a
napi fogyasztási cikkek kiskereskedelmi értékesítéséből származó előző évi (konszolidált) nettó
árbevétele meghaladja a 100 milliárd forintot.

A GAZDASÁGI ERŐFÖLÉNNYEL VALÓ VISSZAÉLÉS TIPIKUS ESETEI [2.2] – Az eddigiekben az

erőfölény definiálásáról volt szó. Az erőfölény azonban önmagában nem tilalmazott. Az
erőfölényben lévő vállalkozónak szankcióval akkor kell számolnia, ha ezzel a helyzettel visszaélt.
A visszaélések sokfélék lehetnek, a versenytörvény példálózó jelleggel a tipikus eseteket emeli ki,
melyek két fő csoportba sorolhatóak be:
A) korlátozó típusú visszaélések; valamint
B) kizsákmányoló típusú visszaélések.
A) A korlátozó típusú visszaélések körébe azok a magatartások tartoznak, amelyek célja a
(potenciális) versenytársak piacról való kiszorítása, kizárása. Ennek tipikus esetei a következők:
 Felfaló (piacrabló) árazás alkalmazása. Ennek lényege, hogy az erőfölényben lévő
vállalkozás jövőbeni monopolhelyzetének megalapozására a termelési költségekhez mérten
irreálisan alacsony piaci árat diktál a kisebb versenytársak kiszorítására. Ennek a tartósan
veszteséget eredményező árnak a gazdasági ésszerűsége megkérdőjelezhető, ha alkalmazója
részéről nincs elfogadható magyarázat (pl. romlandó áruk gyors értékesítése). Ilyen indok
hiánya esetén alaposan valószínűsíthető, hogy árképzésének célja a versenytársak piacról való
kiszorítása.
 Beszerzési ár alatti értékesítés. Ez a módszer alapvetően abban különbözik a felfaló árazás
esetétől, hogy csak néhány termékre kiterjedő, időszakos akciók keretében valósul meg.
Ezzel olyan imázs kialakítása a cél, mely az adott áruházat olcsóbbnak láttatja, így
elsősorban az árérzékenyebb vevők hosszú távon is érvényesülő átcsábítására irányul. A
beszerzési ár alatti értékesítés hazánkban csak meghatározott árucikkek esetén tilalmazott,
ÜZLETI JOG
87. oldal

különösen egyes mezőgazdasági termékek (pl. tojás, dinnye, valamint más zöldség- és
gyümölcsfélék) körében. A beszerzési ár alatti értékesítés gyanúja esetén éppen ezért nem a
Gazdasági Versenyhivatal, hanem a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal jogosult az
eljárást lefolytatni.
 Szerződéskötéstől való indokolatlan elzárkózás. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés
további nevesített formája egy tőkeerős beszállító részéről a szerződéskötéstől való
indokolatlan elzárkózás esete. Az elzárkózás csak akkor tekinthető indokoltnak, tehát nem
visszaélésszerűnek, ha az erőfölényben lévő vállalkozónak kapacitáshiánya van, vagy
előnyösebb ajánlatot kapott, s emiatt utasította vissza a szerződéskötést.
B) A kizsákmányoló típusú visszaélések olyan magatartások, amelyek a termelési és kereskedelmi
folyamatok során képződött jövedelem elosztását közvetlenül változtatják meg a piaci
hatalommal rendelkező javára.
 Indokolatlan egyoldalú előny kikötése. Visszaélésszerű magatartásnak minősül, ha a
vállalkozó szerződéses kapcsolataiban indokolatlan egyoldalú előnyt köt ki, illetve partnerét
hátrányos feltételek elfogadására kényszeríti. Indokolatlan egyoldalú előny az, ha a
szerződésben kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy az
értékkülönbség. Annak érdekében, hogy ez megállapítható legyen, körültekintő vizsgálatot kell
végezni többek között a szerződéskötés körülményeiről, a szerződés tartalmáról, a forgalmi és
értékviszonyokról, valamint az ügylet jellegéből fakadó sajátosságokról.
 Gazdasági döntés indokolatlan befolyásolása. Tiltott magatartásnak minősül, ha egy
vállalkozó erőfölényét kihasználva egy másik, vele kapcsolatban álló fél gazdasági döntését
indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolja. Tilos továbbá a piacra lépés vagy a műszaki
fejlődés akadályozása, valamint a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzet
teremtése.
 Áruvisszatartás. A fejletlen piacgazdasági viszonyok között gyakran kialakulhat olyan helyzet,
amikor a vállalkozó a tervezett áremelést megelőzően indokolatlan gazdasági előnyök
szerzése céljából áruját kivonja a forgalomból. Az is előfordul, hogy a termelők, kereskedők az
áruk visszatartásával mesterségesen hiányt keltenek a piacon, ami áremelkedéshez vezet. A
törvény az ilyen esetek megelőzése, illetve szankcionálása érdekében kimondja: tilos az árut a
tervezett áremelkedést megelőzően, valamint az áremelkedések előidézése céljából a
forgalomból kivonni, illetve visszatartani.
 Árukapcsolás. A versenytörvény tiltja az árukapcsolást, vagyis azt, hogy valamilyen áru
szolgáltatását vagy átvételét más áru szolgáltatásától, illetve átvételétől tegyék függővé. A
kereskedelemben azonban számos olyan eset fordul elő, amikor több fizikailag elkülöníthető
árut együtt forgalmaznak (pl. bútorgarnitúrák). Az ilyen árucikkek egységes forgalmazása nem
tekinthető árukapcsolásnak.
A JELENTŐS PIACI ERŐ ÉS AZ AZZAL VALÓ VISSZAÉLÉS [2.3.] – Amint arra korábban már
utaltunk, a kialakult gyakorlat alapján az a piaci szereplő minősül gazdasági erőfölényben
lévőnek, amely az érintett piacon legalább 30%-os piaci részesedéssel rendelkezik. A beszerzési
kapcsolatokban, azaz a beszállítók és a kereskedelmi láncok viszonylatában azonban a
nemkívánatos, piactorzító és visszaélésszerű magatartások már jóval alacsonyabb, 8-10% körüli
értékesítési piaci részesedés esetében kimutathatóak.
Emiatt a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény bevezette a jelentős piaci erő fogalmát
olyan piaci helyzetekre nézve, amelyek esetében a kereskedő a beszállító (gyártó, előállító) számára
termékeinek, illetve szolgáltatásainak a vásárlókhoz való eljuttatása során ésszerűen
ÜZLETI JOG
88. oldal

megkerülhetetlen szerződéses partnerré válik, illetve vált és forgalmi részesedésének mértéke

miatt képes egy termék, termékcsoport piacra jutását regionálisan vagy országosan befolyásolni.
A jelentős piaci erő fennáll a beszállítóval szemben, ha az adott vállalat, vállalatcsoport vagy
beszerzési szövetség
- kereskedelmi tevékenységéből származó előző évi konszolidált nettó árbevétele meghaladja a
100 milliárd forintot, vagy
- a piac struktúrája, a piacra lépési korlátok léte, a vállalkozás piaci részesedése, pénzügyi ereje és
egyéb erőforrásai, kereskedelmi hálózatának kiterjedtsége, üzleteinek mérete és elhelyezkedése,
kereskedelmi és egyéb tevékenységeinek összessége alapján a beszállítóval szemben
egyoldalúan előnyös alkuhelyzetben van, vagy abba kerül.
A jelentős piaci erő kialakulása önmagában nem tilalmazott, csak az azzal való visszaélés. A
beszállítóval (tehát a termék gyártójával, előállítójával) szemben jelentős piaci erővel való
visszaélésnek minősül a felvásárló, illetve a kereskedelmi üzlet vagy üzletlánc részéről különösen:
 a beszállítók indokolatlan megkülönböztetése, az értékesítési lehetőséghez való hozzáférésének
indokolatlan korlátozása;
 tisztességtelen, a kereskedő számára egyoldalúan előnyös kockázatmegosztást eredményező
feltételek előírása a beszállítóval szemben, különösen a kereskedő üzleti érdekeit is szolgáló - így
raktározási, reklámozási, marketing és más - költségek aránytalan áthárítása a beszállítóra;
 indokolatlan feltételek előírása, pl. a beszállító adott termékre csak az adott kereskedőnek
biztosítson árengedményt, vagy a kereskedő védjegyével vagy márkanevén árusított termék
gyártásának előírása a beszállító számára a beszállító bármely más termékének forgalmazása
érdekében;
 a szerződéses feltételek beszállító hátrányára történő indokolatlan utólagos megváltoztatása,
illetve ilyen lehetőség kikötése a kereskedő részéről;
 a különféle – különösen a kereskedő beszállítói listájára vagy árukészletébe való bekerülésért,
vagy más, a beszállító által nem igényelt szolgáltatásokért fizetendő – díjak egyoldalú
felszámítása;
 a szerződés felbontásával való fenyegetés, az egyoldalú előnyt jelentő szerződéskötési feltételek
kikényszerítése érdekében;
 harmadik személy beszállítók vagy a kereskedő saját külön szolgáltatója (pl. logisztikai
rendszere) igénybevételének indokolatlan rákényszerítése a beszállítókra;
 a szerződésben megállapított számlázott átadási ár alatt meghatározott eladási ár alkalmazása,
kivéve a minőséghibás termék értékesítését és a szezonvégi kiárusítás esetét.
A jelentős piaci erővel rendelkező kereskedő felett a visszaéléssel kapcsolatos felügyeletet a
Gazdasági Versenyhivatal (GVH) végzi, eljárása során bírságot szabhat ki és megtilthatja a
törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását. Emellett ezek a vállalkozások a
beszállítókkal való kapcsolataikban tisztességes kereskedelmi gyakorlat alkalmazására, és az ezeket
tartalmazó önszabályozó etikai kódex megalkotására kötelesek.

3.§ A VÁLLALKOZÁSOK ÖSSZEFONÓDÁSÁNAK ELLENŐRZÉSE (FÚZIÓKONTROLL)

A versenyjog korábban ismertetett szabályai azokat a tiltott magatartásokat fogalmazták meg,

melyek a versenytárs vagy a fogyasztó érdekeit sértik, illetve a gazdasági versenyt korlátozzák. A
gazdasági verseny tisztaságát azonban az is veszélyeztetheti, ha egyes piaci szereplők
összefonódással olyan erőfölényes helyzetet teremtenek, amely akadályozza a hatékony verseny
ÜZLETI JOG
89. oldal

kialakulását vagy fennmaradását. Ezért a versenytörvény a vállalkozások összefonódását

(koncentrációját) hatósági kontroll alá veszi.
A gazdasági tevékenység koncentrálódása egyrészt hasznos folyamat, mert a
méretgazdaságosságból adódóan minden ésszerűen végrehajtott összefonódás lehetőséget ad az
árak relatív mérséklésére, ami értelemszerűen előnyös a fogyasztók számára. Arra azonban, hogy az
előny ténylegesen és tartósan is jelentkezzen, kizárólag a gazdasági versenyből fakadó kényszer
nyújthat garanciát, amire viszont egy monopolizálódó piac esetén kevés az esély.
A versenyjog feladata tehát egy olyan keskeny tartomány meghatározása, ahol az erőfölény
erősödése ellenére fennmarad olyan mértékű verseny, amely biztosítja, hogy a versenyképesség
(hatékonyság) javulásából a fogyasztók is részesedjenek. Ebből következik, hogy a jogalkotó a
vállalati összefonódások kapcsán nem az általános tilalom elvét követte. A GVH fúziókontroll-
eljárása csak a jelentős koncentrációt eredményező fúziókat vonja ellenőrzése alá.
Az állam ellenőrző szerepére azért van szükség, hogy megelőzhetőek legyenek az olyan gazdasági
erőkoncentrációk kialakulása, amelyek lehetővé teszik az abban résztvevő vállalatok számára, hogy
gazdasági hatalmukkal visszaéljenek. A koncentrációra vonatkozó szabályok középpontjában a
verseny intézményének védelme áll.
Érdemes itt egy olyan látszólagos paradoxonra rávilágítanunk, amely nem csupán a koncentráció
ellenőrzésénél, hanem a versenyjog valamennyi intézményénél felvethető. A piac működésének
ugyanis egyik alapvető szabálya, ahogy az állam gazdaságban játszott szerepe korlátozott, a
gazdaság törvényszerűségeinek, a piac racionalitásának kell dominálni. Különösen vonatkozik ez az
állam adminisztratív-beavatkozó jellegű intézkedéseire. A versenyjogi szabályok viszont éppen az
állam piaci versenybe történő beavatkozására irányulnak. Az ellentmondás azonban csak azért
látszólagos, mert a versenyszabályozás az állam részéről a piac védelme érdekében megnyilvánuló
beavatkozásokat jelentenek. Ezek az intézkedések hosszabb távon nem a piac ellen, hanem éppen
ellenkezőleg, a piac, a verseny működőképességének fenntartása érdekében hatnak.
A fúziókontroll-eljárás lefolytatása alóli kivételnek minősül a versenytörvény 2013. évi
kiegészítése, mely szerint a Kormány egyes vállalkozások összefonódását közérdekből – így
különösen a munkahelyek megőrzése, az ellátás biztonsága érdekében – nemzetstratégiai
jelentőségűnek minősítheti. Ebben az esetben nem kell a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét
kérni a fúzió megvalósítása előtt.
A FÚZIÓK TÍPUSAI ÉS HATÁSA A PIACI SZERKEZETRE [3.1.] – A versenytörvény a vállalkozások
összefonódásának három esetét határozza meg:
 Klasszikus fúzió;
 Irányításszerző fúzió;
 Koncentratív fúzió.

A) A klasszikus fúzió során összeolvadás, beolvadás révén a piaci szereplők száma csökken.
Akkor jön létre, ha két vagy több, előzőleg független vállalkozás összeolvad, vagy egyik a
másikba beolvad, illetve ha egy vállalkozás része a korábbi vállalkozástól független másik
vállalkozás részévé válik.
B) Az irányításszerző fúziók esetében a vállalkozás feletti irányítás megszerzése a cél,
miközben a piaci szereplők száma változatlan marad. Akkor jön létre, ha egy vállalkozás
vagy több vállalkozás közösen közvetlen vagy közvetett irányítást szerez további egy vagy több,
tőle független vállalkozás egésze vagy része felett.
C) A koncentratív fúzió esetén csak jogilag lép új piaci szereplő a színre, mögötte azonban két
vagy több régebbi szereplő áll, akik korábbi tevékenységüket kívánják közösen végezni.
ÜZLETI JOG
90. oldal

Akkor jön létre, ha több, egymástól független vállalkozás közösen hoz létre egy általuk irányított
olyan vállalkozást, amely az önálló vállalkozás valamennyi funkcióját tartósan képes ellátni.
A fúzióknak a piaci szerkezetre gyakorolt hatása a következő lehet:
 Horizontális hatás esetén az összefonódás miatt csökken az egymással versenyben álló
vállalkozások száma, így a piac az oligopolista szerkezet felé mozdul el. Növekszik a vál-
lalkozáscsoport piaci részesedése, miáltal egyedül vagy más vállalkozásokkal közösen
gazdasági erőfölényes helyzetbe kerülhet.
 Vertikális hatásról akkor beszélünk, ha a két szereplő a termelési-értékesítési lánc egymást
követő fázisaiban tevékenykedik, és ezek lépnek fúzióra egymással. A köztük meglévő piaci
kapcsolat ilyenkor internalizálódik, így ha a vállalkozáscsoport az egyik érintett piacon
erőfölényben van, akkor ezzel a másik piacon visszaélhet, és lehetősége nyílik versenyt
korlátozó magatartások megvalósítására (pl. szerződéskötéstől való indokolatlan elzárkózás,
belépési korlát túlzott emelkedése).
 Portfolió hatás érvényesülése esetén az összefonódás révén létrejövő vállalkozás-csoport által
gyártott vagy forgalmazott áruk körének bővülése következik be. Akkor járhat káros
versenyhatásokkal, ha egymást kiegészítő áruk gyártói, forgalmazói kerülnek egy
vállalkozáscsoportba, amivel képesek lehetnek versenykorlátozó magatartás (pl. árukapcsolás)
érvényesítésére.
 A globalizálódó gazdaság elemzése kapcsán megemlíthető még a konglomerátum hatás,
amikor külön-külön vizsgálva egyetlen érintett piacon sem jön létre gazdasági erőfölényes
helyzet, összességében azonban számottevően javul a vállalkozáscsoport vagyoni, pénzügyi,
illetve jövedelmi helyzete, mely alapot adhatnak versenyt korlátozó stratégiák (pl. piacromboló
ár) alkalmazására.
A FÚZIÓKONTROLL FELTÉTELEI [3.2.] – A versenytörvény az érintett vállalkozások árbevételéhez
kötötten meghatározza azt a küszöbszámot, ami alatt a tőkemozgás versenyjogilag érdektelen,
illetve ami fölött a vállalkozóknak a Gazdasági Versenyhivataltól előzetesen engedélyt kell kérnie.
A vállalkozások összefonódása versenyjogi szempontból akkor engedélyköteles, ha a
koncentráció következtében a fúzióban érintett vállalkozáscsoportok tagjainak előző üzleti évben
elért nettó árbevétele együttesen a 15 milliárd forintot meghaladja és az érintett
vállalkozáscsoportok között van legalább két olyan vállalkozáscsoport, melynek az előző évi nettó
árbevétele a vállalkozáscsoport tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások
nettó árbevételével együtt ötszázmillió forint felett van.
Általános szabályként nem engedélyezhető az olyan szervezeti egyesülés, amely a gazdasági
verseny kialakulását, fennmaradását vagy fejlődését akadályozza. A versenytörvény azonban –
kivételként – lehetőséget ad egyes nevesített szervezetek (pl. biztosítóintézet, hitelintézet) részére
időleges irányításra vagy vagyonszerzésre anélkül, hogy az a szervezetek koncentrációjának
minősüljön és engedélykérés hatálya alá essen.
A tervezett szervezeti koncentrációhoz összeolvadás vagy beolvadás esetén a közvetlen résztvevő,
minden más esetben a vállalkozásrészt vagy a közvetlen irányítást megszerző köteles az engedélyt
megkérni a versenyfelügyeletet ellátó szervtől, a Gazdasági Versenyhivataltól a biztosítással
foglalkozó vállalkozások esetén is. Hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások esetén a Gazdasági
Versenyhivatal engedélyezési tevékenységét a Magyar Nemzeti Bankkal együtt végzi. Az MNB
mint a pénzügyi szervezetek felügyeletéért felelős hatóság látja el a pénzügyi közvetítőrendszer
felügyeleti feladatait, többek között a zavartalan, átlátható, hatékony működés biztosítása, a
pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők érdekeinek védelme, a pénzügyi
ÜZLETI JOG
91. oldal

közvetítőrendszerrel szembeni közbizalom erősítése, a nemkívánatos üzleti és gazdasági kockázatok

feltárása érdekében.

4. FEJEZET – A GAZDASÁGI VERSENYHIVATAL ÉS A VERSENY-

FELÜGYELETI ELJÁRÁS

1. § A GAZDASÁGI VERSENYHIVATAL
A Gazdasági Versenyhivatalt (GVH) joggal nevezi a szakirodalom a gazdasági élet
alkotmánybíróságának. A Versenyhivatalnak fontos szerepe van abban, hogy a piaci versenyben
történő állami beavatkozás piackonform legyen és érvényesüljön a modern piacgazdaságok egyik
meghatározó alapelve: annyi versenyt, amennyi csak lehetséges, és annyi állami beavatkozást,
amennyi elkerülhetetlenül szükséges.
A Versenyhivatal olyan önálló, autonóm államigazgatási szerv, amelyet az Országgyűlés
kifejezetten a versenyjogi jogviták elbírálására, illetőleg a versenytisztaság felügyeletére hozott
létre. A Versenyhivatal részére feladatot csak törvény írhat elő, a szerv a kormánytól független,
kizárólag az Országgyűlés ellenőrzése alatt áll. Függetlenségét biztosítja, hogy az állami
költségvetésben önálló fejezetet alkot. A Gazdasági Versenyhivatal eljárásaiért fizetendő igazgatási
szolgáltatási díj teljes összege a Gazdasági Versenyhivatal saját bevétele, amely a működéssel
kapcsolatos kiadások fedezésére használható fel. A GVH elnökét és két elnökhelyettesét a
miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök 6 évre nevezi ki. A kinevezett személyek a hat év
lejártát követően újból kinevezhetők.
Az elnök irányítja a hivatal tevékenységét, képviseli a hivatalt, gyakorolja a munkáltatói jogokat,
meghatározza a hivatal szervezeti és működési szabályzatát, felelős a versenykultúra fejlesztéséért.
Az elnök tanácskozási joggal részt vesz a kormányülés Gazdasági Versenyhivatal feladatkörét
érintő kérdéseinek tárgyalásakor, a hivatal tevékenységéről évente beszámol az Országgyűlésnek.
Továbbá részt vehet az Országgyűlés ülésein, külön felkérésre az Országgyűlésnek a gazdasági
versenyt érintő kérdésekben szakvéleményt ad. Garanciális összeférhetetlenségi szabály, hogy nem
lehet a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, elnökhelyettese, vagy a Versenytanács tagja az a személy,
aki büntetett előéletű, vagy büntetlen előéletű, de büntetőjogi felelősségét bíróság jogerős ítéletével
megállapította. Ez a tilalom a bűncselekmény elkövetése miatti elítéléshez fűződő hátrányos
jogkövetkezmények alóli mentesítés beálltától – a bűncselekmény társadalomra veszélyességének
mértékétől függően – 3-12 évig fennáll.
A Gazdasági Versenyhivatal szervezeti keretei között döntéshozó testületként a Versenytanács
működik, mely
 érdemi határozatot hoz a lefolytatott versenyfelügyeleti eljárások során,
 hivatalból elrendeli a versenyfelügyeleti eljárás során hozott határozat végrehajtását,
 elbírálja a vizsgáló határozata ellen előterjesztett jogorvoslati kérelmet.

A Versenytanács (Vt.) elnökből és tagokból áll. A Gazdasági Versenyhivatal egyik elnökhelyettese

egyben a Versenytanács elnöki teendőit is ellátja. A Versenytanács elnöke esetében újbóli
kinevezésnek legfeljebb egy alkalommal lehet helye. A Versenytanács elnöke szervezi a
Versenytanács munkáját, ellenőrzi az eljárási határidők megtartását, elkészíti és jóváhagyásra
felterjeszti a Versenytanács Szervezeti és Működési Szabályzatát, gondoskodik a Versenytanács
döntéseinek nyilvánosságra hozataláról. A Versenytanács tagjait szintén a köztársasági elnök nevezi
ki – a Versenyhivatal elnökének javaslatára – hat évre. A tagok a versenyfelügyeleti eljárás során
csak a törvénynek vannak alárendelve. A Versenytanácson belül működnek az egyes konkrét
ÜZLETI JOG
92. oldal

ügyekben döntő eljáró versenytanácsok. Az eljáró versenytanács az érdemi határozatát háromtagú

– meghatározott esetekben öttagú – tanácsban hozza meg. 
A versenyhivatal vizsgálatot végző, illetve a vizsgálat eredményességét segítő feladatokat ellátó,
szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező köztisztviselőit vizsgálóknak nevezzük, akiket a
GVH elnöke nevez ki. 

2.§ A VERSENYFELÜGYELETI ELJÁRÁS SZABÁLYAI

A versenytörvénybe ütköző magatartás miatt – a jogsérelem jellegétől függően – a bírósághoz vagy
a versenyfelügyeletet ellátó szervhez lehet fordulni.
Az igényérvényesítéssel kapcsolatos hatáskörök megosztásánál egyrészt jelentősége van annak,
hogy a jogvita megoldása elsősorban magánjellegű, vagy a törvény érvényre juttatása közérdeket
szolgál. Másrészt eljárásjogi szempontból lényeges az ügyek között oly módon is különbséget
tenni, hogy melyik eldöntéséhez szükséges speciális piacismeret, pénzügyi, közgazdasági
szakismeret.
A magánjellegű jogviták körbe tartozó ügyekben a törvényszékeknek (19 megyei és a fővárosi),
a piac fenntartását, mint közérdeket védő esetkörökben pedig a versenyfelügyeletet ellátó
szervnek, azaz a Gazdasági Versenyhivatalnak van hatásköre.
Ha a jogsértés az Európai Unió egységes belső piaci normáival összeegyeztethetetlen, illetve több
tagállamot is érint, az eljárást a tagállamok versenyhatóságaival együttműködve az Európai
Bizottság folytatja le.
Mindezekre tekintettel az illetékes törvényszék az alábbi ügyekben jár el:
 a versenyjogi generálklauzula;
 a hírnévrontás tilalma;
 az üzleti titoksértés tilalma;
 a bojkott-felhívás tilalma;
 a szolgai utánzás tilalma;
 az összehasonlító reklám tilalma;
 a manipulálás, illetve a kartellszerű összejátszás tilalma.

A törvényszék a polgári peres eljárás szabályai szerint hozza döntéseit. Az eljárásban többek
között az alábbi polgári jogi igények érvényesíthetők:
- a jogsértés megtörténtének megállapítása,
- a jogsértés abbahagyására kötelezés és a jogsértő eltiltása további jogsértéstől,
- követelhető, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és
szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot
biztosítsanak,
- követelhető a sérelmes helyzet megszüntetése, a jogsértést megelőző állapot helyreállítása,
továbbá a jogsértéssel előállított vagy forgalomba hozott áruk jogsértő jellegétől való
megfosztása, vagy – ha ez nem lehetséges –, megsemmisítése,
- valamint a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítési igény, illetve sérelemdíj.
A versenyfelügyeletet ellátó szervnél (GVH) az alábbi ügyekben lehet az eljárást megindítani
 az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolása,
 versenyt korlátozó megállapodások (kartellek),
 erőfölénnyel való visszaélés,
ÜZLETI JOG
93. oldal

 összefonódások ellenőrzése (fúziókontroll).

Az eljárás kezdeményezésére az ügyben érdekelt fél jogosult. Érdekelt fél lehet mindenki, akit az
ügy például vállalkozóként, versenytársként, vagy pedig fogyasztóként érint, vagyis akinek jogát
vagy jogos érdekét a sérelmezett gazdasági tevékenység érinti.

A versenyfelügyeleti eljárás szabályait a versenytörvény, mögöttes jogszabályként a közigazgatási

hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.)
tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy a GVH eljárására a Ket-et csak akkor kell alkalmazni, ha a - GVH-
ra irányadó különös eljárási szabályokat tartalmazó - versenytörvény a Ket. rendelkezéseitől eltérő
szabályokat nem állapít meg.

A versenyfelügyeleti eljárás szakaszai:  

A) a vizsgáló (előzetes) eljárása,
B) a versenytanács eljárása,
C) utóvizsgálat,
D) végrehajtás.
A) A VIZSGÁLÓ (ELŐZETES) ELJÁRÁSA. Az előzetes vizsgálat célja az ügyre vonatkozó adat- és
információszerzés, a tényállás tisztázása.
GVH a tájékozódás érdekében számos vizsgálati jogosítvánnyal élhet: adatkérés,
tanúmeghallgatás, szakértő igénybevétele, iratokba való betekintés, bírói engedély birtokában
előzetes értesítés nélküli helyszíni kutatás tartása a vállalat székhelyén vagy akár a vállalat
munkatársainak lakóhelyén és gépkocsijában, lefoglalás, zár alá vétel vagy a számítógép adattáráról
tükörmásolat készítése.
A vizsgálat során az eljárásban egyébként nem szereplő vállalkozók, állami és társadalmi szervek
is kötelesek adatszolgáltatással, iratok rendelkezésre bocsátásával a versenyfelügyeletet ellátó szerv
munkáját elősegíteni.
B) A VERSENYTANÁCS ELJÁRÁSA. Az előzetes vizsgálat eredményétől függően kerül sor a
Versenytanács eljárására. Ha a vizsgáló által benyújtott jelentésből megállapítható, hogy az
ügyben törvénysértés nem történt, a Versenytanács az eljárást megszünteti. Ha azonban a
versenyjogi sérelem valószínűsíthető, tárgyalást tűz ki az ügy kivizsgálására. Az ügyben eljáró
versenytanács főszabály szerint háromtagú, ha azonban az eljárás tárgya, illetve a versenyjogi
jogsértés jelentősége ezt megköveteli, a Vt. öttagú tanácsban jár el.
A Versenytanács eljárásának befejezésekor határozatot hoz, melyben többek között
 az összefonódást - szükség esetén előzetes vagy utólagos feltétel, illetve kötelezettség
előírásával - engedélyezi vagy megtiltja,
 megállapíthatja a jogsértés tényét,
 elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,
 megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását,
 jogsértés megállapítása esetén kötelezettséget írhat elő, így különösen az ügylet jellegének
megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától vagy további fenntartásától való indokolatlan
elzárkózás esetén szerződéskötésre kötelezhet,
 elrendelheti a jogsértő tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét,
 bizonyos feltételek fennállása esetén bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmazhat
a kis- és középvállalkozásokkal szemben,
ÜZLETI JOG
94. oldal

 megállapíthatja, hogy a magatartás nem jogsértő, illetve

 bírságot szabhat ki.

A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz
százaléka lehet. A több vállalkozást is magában foglaló szervezettel, egyesüléssel,
vállalatcsoporttal szemben kiszabott bírság összege legfeljebb a tagvállalkozások előző üzleti évben
elért nettó árbevételének tíz százaléka. A ténylegesen kiszabott bírság mértékét az eset összes
körülményére, a jogsérelem súlyára, a felek piaci helyzetére figyelemmel kell megállapítani.
Ha az eljárás során az eljárás alá vont vállalkozás maga vállalja, hogy összhangba hozza
magatartását a jogszabályokkal, és a közérdek hatékony védelme ily módon biztosítható, akkor az
eljáró versenytanács határozattal az eljárás egyidejű lezárásával a vállalás teljesítését kötelezővé
teszi anélkül, hogy kimondaná a jogsértés megtörténtét.
A GVH a bírság kiszabása helyett sokkal hatékonyabbnak és fontosabbnak tartja, hogy a
vállalkozások részéről kialakuljon a jogkövető magatartás. Ennek előmozdítása érdekében a
versenyhivatal bírság kiszabása helyett csupán figyelmeztetést alkalmaz akkor, ha a jogsértés
elkövetője olyan kis- és középvállalkozás, amelyik első esetben követett el versenyjogsértést és az
nem ütközik uniós versenyjogi szabályba.
Az eljáró versenytanács határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. Az ügy érdemében hozott
határozat felülvizsgálatát azonban a határozat kézbesítését követő 30 napon belül az érdekelt fél
keresettel élhet. A perre a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak van hatásköre és
illetékessége.
A versenytanács az egyedi ügyekben hozott határozatait nyilvánosságra hozza, azok a GVH
hivatalos honlapján - http://www.gvh.hu - elérhetők.
A GVH elnökének lehetősége van hivatalból ún. ágazati vizsgálat indítására is, ha az ármozgások
vagy más piaci körülmények arra utalnak, hogy egy adott ágazathoz tartozó valamely piacon,
illetve egy konkrét termékkörre vonatkozóan a verseny torzul vagy korlátozódik. A vizsgálat
eredményéről jelentés készül, melynek tartalmától függően a Versenyhivatal elnöke
versenyfelügyeleti eljárás megindítását rendelheti el valamely vállalkozás ellen, illetve ha a
vizsgálat olyan piaci zavart tár fel, amely versenyfelügyeleti eljárással nem orvosolható,
tájékoztatja az Országgyűlés illetékes bizottságát, az ügyben illetékes minisztériumot vagy más
hatóságot.
C) UTÓVIZSGÁLAT. A vizsgáló az érdemi határozattal befejezett ügyben utóvizsgálatot tarthat,
illetve a határozatban foglaltak ellenőrzése érdekében utóvizsgálatot köteles tartani. Célja a Vt. által
megállapított kötelezettségek érvényesülésének utólagos ellenőrzése.
D) VÉGREHAJTÁS. Az utóvizsgálat mellett a végrehajtás sem automatikus, csak kivételes
esetekben fordul elő. Ha egy versenytanácsi határozat alapján valamely vállalkozás határidőre nem
tesz eleget az abban foglalt kötelezettségeinek (pl. nem hagy fel törvénysértő magatartásával, nem
fizeti be a kirótt versenyfelügyeleti bírságot), végrehajtási bírsággal sújtható, illetve a
kötelezettség teljesítése hatósági kényszer útján is foganatosítható.
ÜZLETI JOG
95. oldal

– III. RÉSZ –
A FOGYASZTÓVÉDELMI JOG
ALAPJAI
1. FEJEZET – A FOGYASZTÓVÉDELEM MAGYAR ÉS KÖZÖSSÉGI JOGI
SZABÁLYOZÁSÁNAK KERETEI

1.§ A FOGYASZTÓ FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE

A XIX. század szabadversenyes kapitalizmusa idején a fogyasztót autonóm egyénnek tartották, aki
a fogyasztással kapcsolatban képes szuverén és racionális döntéseket hozni, s nem a vállalkozások
szabják meg a fogyasztás feltételeit, hanem fordítva, a fogyasztó a kínálat legfontosabb
befolyásolója. A monopolkapitalizmus idején ez a nézet megváltozott: rájöttek, hogy a fogyasztó jól
manipulálható, döntéseit nem a reális szükségleteire, hanem különböző marketing- és
reklámeszközök hatásaira alapozza.
Napjaink fogyasztói társadalma az ún. tömegfogyasztás alapjain rendezkedett be. A
sorozatgyártás biztosítja a fogyasztási cikkek tömeges és olcsó előállítását, ugyanakkor egyre
lényegesebb szemponttá vált az áru-választék és a minőség is. A technikai fejlődés emellett
magával hozta a modern technológiával előállított, bonyolult összetételű termékek gyártását is, ami
azt eredményezi, hogy a fogyasztók ismeretei, információi egyre kevésbé elegendőek a termékek
megítéléséhez.
A fogyasztót ma már korántsem tartják a gyártókkal és a forgalmazókkal egyenrangú piaci
szereplőnek, hanem sokkal inkább a piac számára kiszolgáltatott egyénnek. Felismerést nyert
ugyanis, hogy a polgári jog szerződéses szabadságának elve csak a fogyasztókat védő külön
feltételekkel alkalmazható, mert az eladó és a vevő nem egyenrangú partnerek. A fogyasztók
védelme érdekében tehát az állam törvényi szintű jogszabályokat alkot és fogyasztóvédelmi állami
szervezeteket hoz létre.
A jogi szabályozás szempontjából a fogyasztó fogalmának létezik egy tágabb (általános), valamint
egy szűkebb értelmezése is.
 Tágan értelmezve fogyasztónak minősül minden terméket vagy szolgáltatást megrendelő,
vevő, illetve felhasználó. Ebben az esetben nemcsak a lakossági fogyasztókat (természetes
személyeket), hanem a gazdasági tevékenységet folytató, termelési, tovább-feldolgozási célból
vásárló vállalkozókat is fogyasztóknak kell tekinteni. Ez a definíció a fogyasztó fogalmának
korábban már megismert versenyjogi értelmezése is.
 Szűkebb értelemben fogyasztónak minősül az a természetes személy, aki az önálló
foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célból árut vesz, rendel, kap, használ,
igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje. Ebben
az esetben tehát csak a végső felhasználási célból vásárolt termékek és szolgáltatások
vonatkozásában minősül a vásárló egyben fogyasztónak is.
ÜZLETI JOG
96. oldal

A fogyasztóvédelmi jog elsődlegesen a szűkebb értelemben vett fogyasztók körére terjed ki, de
a fogyasztók versenyjogi védelme kapcsán védelemben részesíti a nem végső felhasználási
célból vásárlókat (pl. gazdálkodó szervezeteket) is.

2.§ A FOGYASZTÓVÉDELMI SZABÁLYOZÁS RENDSZERE

Az Európai Unió fogyasztóvédelmi jogalkotása alapvetően jogharmonizációs célzatú, melynek
eszköze az irányelv. A fogyasztóvédelmi irányelvek az elérendő célt tekintve minden tagállamot
arra köteleznek, hogy az adott tárgykörökben jogszabályokat alkosson, de átengedi a
szabályozás során alkalmazott módszerek és eszközök megválasztásának jogát a nemzeti jogalkotó
szervek részére. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tagállamok saját nemzeti szabályozásukban akár
szigorúbb védelmi intézkedéseket is bevezethetnek, mint ami az irányelvben egyfajta
„minimumfeltételként” szerepel.
A fontosabb irányelvek a következők:
 a hibás termékekért való felelősségről szóló 85/374/EGK irányelv,
 az általános termékbiztonságról szóló 92/59/EGK irányelv,
 az élelmiszerek árának feltüntetéséről szóló 79/581/EGK irányelv,
 a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv
 a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló
93/13/EGK irányelv.
A fogyasztóvédelmi magánjog az állampolgárok, mint fogyasztók vagyoni viszonyaira van
hatással, ezen belül is elsősorban a szerződések megkötésére, a felek közötti együttműködésre és a
szerződésszerű teljesítésre vonatkozóan ír elő alapvető jogokat és kötelezettségeket. A kereskedő és
a fogyasztó között felmerülő vitás kérdések rendezésére a polgári peres (bírói) út, vagy a kamarai
békéltető testületi eljárás áll rendelkezésre.
a) A Polgári Törvénykönyv (2013. V. törvény) rendelkezik a szavatossággal és a jótállással
kapcsolatos szabályokról, valamint a fogyasztási szerződések körében gyakran alkalmazott ún.
általános szerződési feltételekről (szabványszerződésekről).
b) Ugyancsak a Ptk. rendelkezik a termékfelelősségről is, melynek célja az, hogy a kereskedelmi
forgalomba kerülő termékek gyártói számára fokozott felelősséget állapítson meg a termékek
meghibásodása, illetve a működtetése miatt bekövetkező károk megtérítésére.
A fogyasztóvédelmi közjog ezzel szemben a piaci csere közigazgatási szervek útján megvalósuló
ellenőrzési és felügyeleti jogköreit állapítja meg. A hatóságok tevékenysége a fogyasztók széles
körét érintő, a piacok működésében jelentkező zavarok kijavítására, korrigálására irányul.
a) A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény döntően általánosan érvényesülő
előírásokat tartalmaz a fogyasztók megfelelő mértékű tájékoztatásáról, a fogyasztó vagyoni
érdekeinek, valamint életének, testi épségének, egészségének és biztonságának védelméről.
Emellett szabályozza a fogyasztóvédelem állami (közigazgatási) intézményrendszerét, valamint
a fogyasztói jogok érvényesítésének fórumait.
b) Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokról szóló 2001. évi CVIII. törvény az
információs társadalommal összefüggő szolgáltatások fejlesztése, továbbá az elektronikus
kereskedelmi kapcsolatokban a fogyasztók jogainak védelme érdekében született.
c) A gazdasági reklámtevékenységről szóló 2008. évi XLVIII. törvény rendelkezik a
fogyasztókat megcélzó hirdetések közzétételének megengedett formáiról, valamint általános
reklámtilalmakat és -korlátozásokat állapít meg.
ÜZLETI JOG
97. oldal

d) A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.

törvény (versenytörvény) a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának eseteit
határozza meg.
c) A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi
XLVII. törvény azért született, mert a jogalkotó felismerte, hogy jelentős hátrányt okoz a
fogyasztók számára az a kereskedelmi gyakorlat, mely rontja a vásárlók tájékozódási
képességét, és ezáltal olyan döntés meghozatalára ösztönzi őket, amelyet egyébként nem hoztak
volna meg.

3.§ A FOGYASZTÓI ALAPJOGOK RENDSZERE

A fogyasztóvédelmi jog THORELLI által feltárt összefüggése alapján a hatékony fogyasztóvédelmi
politikának két eszközcsoportot kell alkalmaznia:
- preventív eszközök (a fogyasztók megfelelő tájékoztatásának kötelezettsége, valamint
oktatása);
- aktív jogvédelem (a fogyasztói sérelmek orvoslása, amennyiben a fogyasztó és a termelő,
kereskedő közötti vita kölcsönös megegyezéssel nem zárul le).
OKTATÁS – Az oktatás a fogyasztóvédelemnek azért fontos eszköze, mert a fogyasztót megtanítja
arra, hogyan lehet a termékekről információt szerezni, és a fogyasztóvédelmi jogokat érvényesíteni.
Minél több ilyen információval rendelkezik a fogyasztó, annál kevésbé lesz kiszolgáltatott a
gyártónak és a forgalmazónak.
A TÁJÉKOZTATÁSHOZ VALÓ JOG – A fogyasztóvédelem egyik legfontosabb intézménye a
tájékoztatáshoz való jog, amely magába foglalja az áru árával, minőségével, összetételével,
használatával kapcsolatos információkat. Lényeges, hogy a tájékoztatás kötelezettsége ne csak a
gyártókat és a forgalmazókat terhelje, hanem állami és társadalmi szervek is végezzenek
összehasonlító minőségvizsgálatokat, és ezeket hozzák is nyilvánosságra. A tájékoztatáshoz tartozik
a reklám, és annak jogi szabályozása is. Bizonyos termékek – pl. gyógyszer, fegyver, alkohol,
dohány, pornográf áruk – reklámozása általában tilos. Tilos a reklám akkor is, ha jogilag nem
megengedett célt szolgál, pl. ha a gyerekek hiszékenységét, tapasztalatlanságát használja ki. A
reklám ugyanakkor nem lehet tisztességtelen sem, például nem lehet megtévesztő, a nem valódi
minőséget sugalló, más áruval összehasonlító, agresszív stb.
A JOGI VÉDELEMHEZ VALÓ JOG – A fogyasztóvédelem lényeges kérdése, hogy a fogyasztó milyen
jogi eszközöket vehet igénybe jogai érvényesítéséhez. A fogyasztói sérelmek orvoslása céljából
senki nem akar évekig pereskedni, ügyvédet fogadni, főképpen akkor, ha egy kisebb értékű áruról
derül ki, hogy nem felel meg a minőségi követelményeknek. A jogi szabályozás ezért speciális
intézményeket alakított ki a fogyasztók védelmére. Ilyen a szavatosság és a jótállás. Mindkettő azt
jelenti, hogy a termelő és a forgalmazó feltétlen helytállási kötelezettséggel tartozik az áru
minőségéért, és rendeltetésszerű használatra alkalmasságáért. Amennyiben az áru ezeknek a
követelményeknek nem felel meg, a fogyasztó kérheti az áru kijavítását, kicserélését, vagy
árleszállítást.
A jelentős ügyfélkörrel rendelkező, gyakran monpolhelyzetet élvező közüzemi szolgáltatók,
bankok, biztosító intézetek előszeretettel alkalmaznak szabványszerződéseket, melyekben az eladó
fél – kihasználva a vevő kiszolgáltatott helyzetét – gyakran indokolatlan egyoldalú előnyt köt ki a
maga számára. Az is előfordul, hogy nehezen érthető, bonyolult jogi nyelvezetet alkalmaz, esetleg
terjedelmes szerződést ír, de a lényeget a záradékban, vagy az apró betűben helyezi el, arra
számítva, hogy a vevőnek nincs ideje azt alaposan elolvasni. Az ilyen szabványszerződések, illetve
az uzsorás szerződések a fogyasztók nagyobb csoportja nevében eljáró jogvédő, vagy érdekvédő
szervek által bíróság előtt megtámadhatók.
ÜZLETI JOG
98. oldal

4.§ A KERESKEDELMI ÜZLETI TEVÉKENYSÉG FORMÁI

Kiskereskedelmi tevékenységnek minősül az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében termékek
forgalmazása, vagyoni értékű jog (pl. üdülőhasználati jog) értékesítése és az ezzel közvetlenül
összefüggő szolgáltatások, valamint a vendéglátóipari szolgáltatás nyújtása végső felhasználó,
azaz a fogyasztó részére.
A kiskereskedelemi tevékenység lehet
- kereskedelemi üzlethez kötött;
- kereskedelemi üzlethez nem kötött; valamint
- elektronikus kereskedelemi szolgáltatás.
KERESKEDELMI ÜZLET [4.1] – Kereskedelemi üzletnek minősül a kereskedelmi tevékenység
folytatása céljából létesített vagy használt épület, illetve önálló rendeltetési egységet képező
épületrész, helyiség, ideértve az elsődlegesen raktározás, tárolás célját szolgáló olyan épületet is,
amelyben kereskedelmi tevékenységet folytatnak.
Az ún. üzletköteles termékek és szolgáltatások kiskereskedelme kizárólag kereskedelemi
hatósági szerv által kiadott működési engedély birtokában végezhető. Kizárólag üzletben
forgalmazható terméknek minősülnek például egyes festékek, lakkok és járművek fényezésére
szolgáló termékek, robbanószer, gázspray, pirotechnikai és egyéb tűzveszélyes termékek,
növényvédelmi és állatgyógyászati készítmények és hatóanyagaik. Ilyen termék forgalmazási
szándéka esetén az üzlet működési engedélyét a települési önkormányzat jegyzője adja ki, de az
eljárásba más szakhatóságokat (pl. tűzrendészeti, állat- és növényegészségügyi szerv) is be kell
vonnia. Az üzlethez kötötten nyújtható szolgáltatások körében például az utazási szolgáltatás
nyújtására (utazási iroda működtetésére) szóló engedélyt a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési
Hivatal (MKEH) adja ki.
KERESKEDELEMI ÜZLETHEZ NEM KÖTÖTT TEVÉKENYSÉGEK [4.2] – Üzleten kívüli
kereskedésnek minősül a kereskedő vagy a nevében, illetve javára eljáró személy által a termék
vagy szolgáltatás forgalmazása céljából
 a vásárlónak – annak kifejezett kérése nélkül – a lakásán, munkahelyén vagy más
tartózkodási helyén való felkeresésével történő értékesítés (az ún. házaló kereskedés),
 az e célból szervezett utazás vagy rendezvény alkalmával történő forgalmazás, valamint
 a közterületi értékesítés, a vásáron vagy piacon folytatott kereskedelmi tevékenység, és a
mozgóbolti árusítás.
A jogszabályok pontosan meghatározzák, mely áruféleségek forgalmazhatók vagy melyek
forgalmazása tilalmazott adott tevékenységi körön belül. Így például mozgóbolt útján élő állat,
nemesfémből készült ékszer, díszműáru és egyéb tárgy nem értékesíthető. Ugyancsak szabályozott
a tevékenység végzésének időtartama is. Üzleten kívüli kereskedés céljából a fogyasztó a lakásán
19 és 9 óra között nem kereshető fel, kivéve, ha ehhez előzetesen hozzájárult. A kereskedőnek
üzlethez nem kötött tevékenység végzése esetén is rendelkeznie kell a forgalmazott termék – saját
előállítású termék esetén a termékhez felhasznált nem saját előállítású alapanyag – eredetét hitelt
érdemlően igazoló bizonylattal, amit az ellenőrzést végző hatóság felhívására köteles bemutatni.
Az üzleten kívüli kereskedelem keretében a termék forgalmazása céljából a vásárlónak szervezett
utazást vagy rendezvényt a kereskedő köteles – az utazás vagy rendezvény helyének és
időpontjának megjelölésével – legkésőbb tizenöt nappal megelőzően a jegyző részére bejelenteni. A
jegyző a bejelentés másolatát soron kívül, de legkésőbb a bejelentés beérkezését követő három
napon belül megküldi az utazás vagy a rendezvény helye szerint illetékes fogyasztóvédelmi
feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatalnak.
Az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollévők között kötött szerződés esetén a fogyasztót a 14 nap
határidőn belül indokolás nélküli elállási jog illeti meg. Olyan üzlethelyiségen kívül kötött és
ÜZLETI JOG
99. oldal

távollévők között kötött szerződés esetén, amely szolgáltatás nyújtására irányul, ha a fogyasztó
kérésére a szerződés megkötését követően a teljesítés 14 napon belül megkezdődik, a fogyasztót a
14 nap határidőn belül indokolás nélküli felmondási jog illeti meg.
Speciális szabályok vonatkoznak a távollevők közötti kereskedelmi tevékenységre, amikor is az
eladó és vevő az ügylet során nem kerül közvetlen kontaktusba. Ennek leggyakoribb formája az
automatából történő értékesítés, valamint a csomagküldő kereskedelem. Ez utóbbi esetben a
szerződő felek közötti kapcsolattartás valamilyen távközlési eszközön keresztül történik (pl. posta,
telefon, internet). Mivel napjainkban az elektronikus kereskedelem vált a legnépszerűbbé, erről
részletesebben szólunk.
ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM [4.3] – Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások speciális
szabályozást igényelnek, melyet külön jogszabály, a 2001. évi CVIII. törvény tartalmaz. Általános
elvként elmondható, hogy ilyen szolgáltatás (pl. internetes vásárlás) igénybe vétele esetén a polgári
jog távollevők között kötött adásvételi szerződésekre vonatkozó szabályai az irányadók.
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás célja valamely forgalomképes áru (ingó dolog,
szolgáltatás, ingatlan vagy vagyoni értékű jog) elektronikus úton (pl. interneten keresztül) történő
üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje vagy más módon történő igénybevétele. Elektronikus
kereskedelmi szolgáltatást – megfelelő hatósági engedély birtokában, illetve nyilvántartásba vételt
követően – természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet is végezhet.
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltató köteles elektronikus úton közvetlenül és folyamatosan,
könnyen hozzáférhető módon (pl. internetes honlapján keresztül) legalább a következő adatokat
közzétenni:
 a szolgáltató nevét, székhelyét, telephelyét;
 az elérhetőségére vonatkozó adatokat, különösen az igénybe vevőkkel való kapcsolattartásra
szolgáló elektronikus levelezési címét,
 a szolgáltatót nyilvántartásba bejegyző bíróság vagy hatóság megnevezését és nyilvántartásba
vételi számát, engedélyköteles tevékenység esetén az engedélyező hatóság megnevezését és az
engedély számát,
 ha a szolgáltató az általános forgalmi adó alanya, az adószámát.
A kereskedelmi szolgáltató köteles a vevőt tájékoztatni többek között arról az elektronikus
magatartási kódexről, amelynek az adott szolgáltatás tekintetében aláveti magát, a tevékenységére
vonatkozó általános szerződési feltételekről (pl. a megrendelés leadása, elállási jog, fizetési és
szállítási feltételek, csereigény érvényesítése). Ezeket a dokumentumokat oly módon kell
hozzáférhetővé tennie, amely lehetővé teszi a vásárló (megrendelő) számára, hogy azokat
elektronikusan tárolja és utólagosan előhívhassa.
A szolgáltató az igénybe vevő megrendelésének elküldését megelőzően köteles egyértelműen
tájékoztatni a vevőt:
a) a megrendelés fázisairól, azaz azokról a technikai lépésekről, amelyeket a szerződés
elektronikus úton való megkötéséhez meg kell tenni (pl. előzetes regisztráció);
b) arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, a szolgáltató
iktatja-e a szerződést, illetve az iktatott szerződés utóbb hozzáférhetővé válik-e;
c) az esetleges adatbeviteli hibáknak a szerződéses nyilatkozat elküldését megelőzően történő
azonosításához és kijavításához biztosított lehetőségekről;
A szolgáltató köteles a megrendelésének megérkezését az igénybe vevő felé elektronikus úton
haladéktalanul visszaigazolni. Amennyiben e visszaigazolás a megrendelés elküldésétől számított
legkésőbb 48 órán belül az igénybe vevőhöz nem érkezik meg, az igénybe vevő mentesül az
ÜZLETI JOG
100. oldal

ajánlati kötöttség vagy szerződéses kötelezettség alól. Az elektronikus úton tett jognyilatkozat
akkor minősül „írásban közöltnek”, ha az a benne foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a
nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozattétel időpontjának azonosítására alkalmas formában
kerül sor.
Az ellenérték kifizetésére csomagküldő webszolgáltatás esetén sor kerülhet hagyományos módon
(készpénzzel, utánvéttel, átutalással vagy postautalványon történő befizetéssel), a szellemi javakat
kínáló webáruházak (pl. letölthető szoftverek, e-book) esetében viszont elektronikus úton. Ez
történhet mobiltelefon egyenlegének terhére (SMS-en keresztül), vagy dombornyomott, internetes
vásárlásra alkalmas bankkártyával, illetve ún. PayPal módszerrel („elektronikus pénzzel”), mely
esetben a vevő egy előre létrehozott elektronikus egyenlegszámlára valamilyen formában pénzt utal,
majd ezt az egyenleget használhatja elektronikus felületen történő vásárlásra.

2. FEJEZET – A FOGYASZTÓVÉDELEM KÖZIGAZGATÁSI JOGI ESZKÖZEI

Napjainkban a fejlett gazdaságú országok mindegyikére általánosan jellemző, hogy a fogyasztói
érdekek védelmére szakosított államigazgatási szerveket hoztak létre, amelyek hatáskörébe
tartozik a termék-előállítás és a kereskedelmi forgalmazás ellenőrzése, egyes fogyasztói panaszok
elbírálása, valamint különböző fogyasztóvédelmi jellegű bírságok és egyéb szankciók alkalmazása.
A fogyasztóvédelem lehet a versenyjog egyik intézménye is, amikor versenyfelügyeleti szervek
járnak el. A fogyasztók érdekeit sértő súlyosabb cselekményeket a szabálysértési és a büntetőjog is
szankcionálja.

1.§ A NEMZETI FOGYASZTÓVÉDELMI HATÓSÁG

A fogyasztóvédelem követelményei betartásának hatósági felügyeletére 2007. szeptember 1-jétől a
Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) szervezete jogosult, amely két szintre tagozódik. Az
NFH Központi Hivatala a fogyasztóvédelemért felelős nemzetgazdasági miniszter irányítása alatt
áll. Az NFH főigazgatóját a szakminiszter nevezi ki és menti fel. Az NFH területi (ún.
dekoncentrált) szervei a fogyasztóvédelmi felügyelőségek. 2011-ben a közigazgatási ügyintézés
megkönnyítése, racionalizálása érdekében megalakultak az általános hatáskörű fővárosi/megyei
kormányhivatalok, amelyeket a Kormány a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium útján
irányítja. Részét képezi a törzshivatal, ahová a kormánymegbízott által közvetlen vezetett
szervezeti egységek tartoznak, illetve a kormányhivatalba integrált szakigazgatási szervek. Ez
utóbbiak közé tartoznak a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségek is, amelyek a Fővárosi/Megyei
Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége néven végzik tevékenységüket.
Fogyasztóvédelmi hatósági ügyekben első fokon a fogyasztóvédelmi felügyelőségek járnak el,
amelyek
- piacfelügyeleti,
- reklámfelügyeleti és
- szabálysértési hatóságok is egyben.

1.1. AZ NFH MINT PIACFELÜGYELETI HATÓSÁG

A fogyasztóvédelmi törvény a következő főbb előírások betartatását rendeli a Nemzeti
Fogyasztóvédelmi Hatóság feladatkörébe:
a) a fogyasztók tájékoztatása;
b) a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme;
c) a fogyasztók életének, testi épségének, egészségének és biztonságának védelme.
ÜZLETI JOG
101. oldal

A) A FOGYASZTÓK TÁJÉKOZTATÁSA – A fogyasztó kapjon tájékoztatást az áru és a szolgáltatás

olyan alapvető tulajdonságairól, jellegzetességeiről, amelyek szükségesek ahhoz, hogy dönteni
tudjon a vásárlásról, illetve a hasonló célú termékek közötti választásról, és a megvásárolt terméket
megfelelően használhassa.
A tájékoztatásnak az alábbi formában kell megvalósulni:
 CÍMKÉZÉS – Az áru címkéjén, magyar nyelven kell feltüntetni az áru megnevezését, a gyártó,
vagy forgalmazó nevét és címét, a származási helyet, méretét, mennyiségét, összetevőit,
minőségmegőrzésének várható időtartamát, műszaki jellemzőit, minőségi osztályát,
energiafelhasználását, környezetkímélő jellegét, és engedélyköteles termék esetében az
engedély számát, és a veszélyességi tényezőket.
 HASZNÁLATI ÉS KEZELÉSI ÚTMUTATÓ – Meghatározott termékeket (pl. tartós fogyasztási
cikkek) kötelezően el kell látni használati és kezelési útmutatóval. A tájékoztatásnak magyar
nyelven, közérthetően és egyértelműen kell történnie. Tartalmaznia kell a rendeltetésszerű
használatra vonatkozó utasításokat, és azokat a különleges tárolási, kezelési feltételeket,
amelyek az áru minőségmegőrzését nagymértékben befolyásolják.
 AZ ÁR FELTÜNTETÉSE – A forgalmazó köteles írásban tájékozatni a fogyasztót az áru eladási
áráról, illetve a szolgáltatás díjáról. Az eladási ár mellet egységárként is fel kell feltüntetni az
árat, ha az adott termékkörhöz tartozó áruféleségeket különböző mennyiségi kiszerelésekben is
meg lehet vásárolni. Ezzel az egyes termékek egységei könnyen összehasonlíthatóak lesznek
(pl. egy kg kávé ára). Az árat olvashatóan kell feltüntetni, és a fogyasztói forgalomban
ténylegesen fizetendő árat kell megjelölni. (Pl. az ÁFA nélküli ár kiírása megtéveszti a
fogyasztót.)
A felsorolt tájékoztatási kötelezettségek közül az ár feltüntetéséről a kereskedő, a címkézésről,
valamint a használati útmutató biztosításáról a gyártó köteles gondoskodni. Amennyiben a gyártó a
rávonatkozó tájékoztatási kötelezettségét elmulasztja, akkor mindez a forgalmazó kötelessége.
Szolgáltatások esetében a szolgáltatás nyújtóját, illetve szervezőjét terhelik a felsorolt
kötelezettségek. Amennyiben a tájékoztatási követelményeknek az arra kötelezettek nem tettek
eleget, a fogyasztó a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez fordulhat, ha azonban a tájékoztatás
elmaradásából közvetlen kára is származott, azt a kereskedővel, gyártóval, illetve a szolgáltatás
szervezőjével szemben bírósági úton vagy békéltető testületi eljárásban érvényesítheti (pl.
kártérítési igény).
B) A FOGYASZTÓK VAGYONI ÉRDEKEINEK VÉDELME – A fogyasztók vagyoni érdekeinek
védelmére szükséges olyan szabályokat megállapítani, amelyek a fogyasztók megkárosítását
megelőzik, ezzel csökkentik a fogyasztói sérelmek, panaszok számát.
A fogyasztók vagyoni érdekeit védő főbb szabályok a következők:
- Tilos a fogyasztókat hamis méréssel, számolással, és az áru minőségének megrontásával
megkárosítani.
- Tilos a forgalmazó üzletkörébe nem tartozó áruk árusítása.
- A fogyasztók minőségi kifogásait a jogszabályban megállapított módon kell intézni.
- A vásárlók könyvét a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani.
- Tilos az áru forgalomból történő indokolatlan kivonása, és a szolgáltatás nyújtásának
indokolatlan megtagadása.
- A forgalmazó köteles az áruk nyilvántartására vonatkozó szabályokat betartani.
- A forgalomba hozott árunak megfelelő minőségűnek kell lennie, ha ehhez megfelelőség
tanúsítás, vagy minőségvizsgálat szükséges, ezt be kell tartani.
ÜZLETI JOG
102. oldal

C) A FOGYASZTÓK EGÉSZSÉGÉNEK ÉS BIZTONSÁGÁNAK VÉDELME – A termék akkor

biztonságos, ha a fogyasztó életét, egészségét, testi épségét rendeltetésszerű használat, valamint
az üzembe helyezési, beszerelési, karbantartási előírások betartása mellett, a használhatóság
(minőségmegőrzés) időtartama alatt nem veszélyezteti.
 TERMÉKBIZTONSÁG – A termék biztonságosságáról a gyártó köteles gondoskodni, például a
forgalmazott termékkel kapcsolatos kockázati tényezőket felmérni, és megtenni a
megelőzésükhöz, illetve az elhárításukhoz szükséges intézkedéseket, így különösen
a) a terméket azonosításra alkalmas jelöléssel ellátni,
b) a forgalmazott termék biztonságosságát mintavétel útján rendszeresen ellenőrizni,
c) a termék biztonságosságával kapcsolatos kifogásokat kivizsgálni,
d) a forgalmazót az ellenőrzések megállapításairól tájékoztatni,
e) a nem biztonságos terméket a forgalomból kivonni, illetve visszahívni.
A forgalmazó nem kereskedhet olyan termékkel, amelyről tudja, vagy a rendelkezésére álló
tájékoztatás, illetve szakmai ismeret alapján tudnia kellene, hogy nem biztonságos.
A szolgáltatásbiztonság az előzőekben felsoroltakhoz hasonló kötelezettségeket jelent a
szervezővel szemben. Így például az utazásszervezőnek ellenőriznie kell a szolgáltatása
minőségét akkor is, ha azt ténylegesen nem ő, hanem például egy vele szerződő hotel nyújtja.
Az utazásszervező irodák tehát nemcsak megszervezik, előkészítik és teljesítik a különböző
szolgáltatásokat, de ezt saját felelősségükre végzik, kötelesek tehát mindent megtenni, hogy az
utast mint fogyasztót a szolgáltatás igénybevétele során a kártól megóvják.
 MEGFELELŐSÉG TANÚSÍTÁSA – Egyes termékek esetében jogszabály megfelelőség tanúsítást
írja elő. Ilyen esetben az áru csak speciális tanúsítvánnyal hozható forgalomba. Például egyes
építőipari vagy elektronikai termékek csak akkor forgalmazhatók, ha jogszabályban
meghatározott szervek (pl. a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet – KERMI) elvégezték a
vizsgálatukat, és igazolják, hogy az előírt követelményeknek megfelelnek. Ezek a szervek
jogosultak a termék minőségének utólagos ellenőrzésére is.
 CSOMAGOLÁS – A termék csomagolásának olyannak kell lenni, ami megóvja az áru minőségét,
megkönnyíti a szállítást, elősegíti a korszerű kiszolgálást, és megfelel az egészségvédelem
követelményeinek is.
AZ NFH PIACFELÜGYELETI JOGKÖREI – A felügyelőségeket a vizsgálat során széles körű
jogosítványok illetik meg: bármely helyiségbe beléphetnek, akár a rendőrség közreműködésével is,
továbbá bármely iratba, nyilvántartásba betekinthetnek, a tulajdonostól, valamint az
alkalmazottaktól pedig felvilágosítást kérhetnek.
A felügyelet az alábbi intézkedések megtételére jogosult:
- Elrendelheti a minőségi, mennyiségi, biztonságossági követelményeknek meg nem felelő áruk
forgalomból történő kivonását, és megsemmisítését.
- Elrendelheti az üzlet működésének felfüggesztését, illetve bezárását.
- Az eladásra felkínált, vagy raktárkészleten lévő árukból mintát vehet, próbavásárlást
tarthat.
- Engedély nélkül árusított termékek forgalmazást megtilthatja.
- Kivonja a nem hitelesített, lejárt, vagy hamis mérőeszközt a használatból.
- Kötelezi a jogsértőt a hibák, hiányosságok kiküszöbölésére, és a jogsértő magatartás
abbahagyására.
ÜZLETI JOG
103. oldal

Az NFH további szankcióként fogyasztóvédelmi, illetve minőségvédelmi bírságot szabhat ki. A

bírság összege 15.000 Ft-tól 500.000 Ft-ig, a 100 millió Ft éves nettó árbevétel feletti
vállalkozások esetében viszont az árbevétel 5%-áig is emelhető. A fogyasztók széles körének testi
épségét, egészségét veszélyeztető, továbbá a fogyasztók széles körének jelentős vagyoni hátrányt
okozó jogsértés esetén a bírság összege legfeljebb 2 milliárd forintig terjedhet.
Az NFH regionális fogyasztóvédelmi felügyelőségei által hozott határozat ellen jogorvoslatként
fellebbezés nyújtható be, melyet az NFH Központi Hivatala bírál el. Eljárásuk a közigazgatási
hatósági eljárás általános szabályai alapján történik, és az ügy érdemében közigazgatási
határozatot hoznak.

1.2. AZ NFH MINT REKLÁMFELÜGYELETI HATÓSÁG

A reklám az áru kelendőségére, a szolgáltatás igénybe vételére szolgáló hirdetés, információ.

Követelményeit a gazdasági reklámtevékenységről szóló 2008. évi XLVIII. törvény szabályozza,
melyek betartása államigazgatási felügyelet alá tartozik. Ez azért szükséges, mert a reklám
ellentmondásos intézmény: nem csupán a fogyasztók tájékoztatására szolgáló eszköz, hanem a
fogyasztók meggyőzése is célja, ezért nem feltétlenül objektív. A reklám alkalmas a fogyasztói
ízlés, a fogyasztói szokások, és a kereslet befolyásolására akár negatív, akár helyes irányban.
A reklámtevékenység korlátozásának főbb esetei a következők:
A) Jogilag nem megengedett célt szolgáló, ezért tilos reklámnak minősül, ha
 a reklám személyhez fűződő vagy kegyeleti jogokat sért (pl. senki sem reklámozhat halott
személy ismertségének felhasználásával árukat);
 erőszakra ösztönöz, vagy félelmet kelt (pl. fegyver vásárlására ösztönző, vagy rablást ábrázoló
hirdetés);
 gyermek- és fiatalkorúak szellemi, erkölcsi fejlődését károsítható, tapasztalatlanságukat,
hiszékenységüket kihasználó tartalmú;
 pornográf tartalmú, illetve szexuális ingerkeltésre irányul.

B) Nem közölhetőek olyan termékre vonatkozó hirdetések, amelynek előállítását, vagy

forgalmazását jogszabály tiltja. Ennek megfelelően tilos reklámozni
 közbiztonságra veszélyes eszközöket (pl. fegyvert, lőszert, robbanóanyagot);
 emberi szerv vagy szövet felhasználására, illetve terhességmegszakításra irányuló
tevékenységet;
 állatviadalt, illetve veszélyes ebet;
 kábítószereket és egyéb pszichotróp anyagokat;
 vényköteles gyógyszereket; valamint
 2009. március 1-jétől a dohánytermékeket.
C) További részleges reklámkorlátozást jelent, hogy
 a vény nélkül kiadható gyógyszerek, és gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású
készítmények csak azzal a feltétellel reklámozhatók, hogy a hirdetésen feltüntetésre kerül a
termék gyógyszer jellege, és tartalmazza a kockázatokra és mellékhatásokra vonatkozó
általános figyelmeztetést;
 alkoholtermékek hirdetése nem szerepelhet gyermekek számára készült újságokban vagy
televíziós műsorokban, játékokon, sajtótermékek címoldalán, illetve közoktatási és
egészségügyi intézmények közelében;
ÜZLETI JOG
104. oldal

 szerencsejátékhoz kapcsolódó reklám nem közölhető olyan sajtótermékben, amely alapvetően

gyermek-, illetve fiatalkorúakhoz szól;
 temetkezési szolgáltatás reklámja pedig nem helyezhető el egészségügyi intézmény, illetve
temető területén.
A DOHÁNYTERMÉKEK KISKERESKEDELMÉNEK SZABÁLYAIRÓL – 2013. július 1-jétől
dohányterméket kizárólag nemzeti dohányboltban lehet értékesíteni. Nemzeti dohányboltot az
nyithat, akinek az állam koncessziós szerződéssel átengedte a dohánytermék kiskereskedelmére
vonatkozó jogosultságot, és megfelel az egyéb jogszabályi feltételeknek (pl.: vámhatósági engedélyt
kapott a jövedéki termék forgalmazására). A jogszabályi előírások betartatása a fogyasztóvédelmi
hatóság jogkörébe tartozik.
A dohánybolt külső felületén – a felirat és az egységes jelzés kivételével – semmilyen olyan kép,
látvány vagy szöveg nem jeleníthető meg, amely dohánytermékre, dohányterméket kiegészítő
termékre, illetve dohányzásra utal - ez a szabály az egyéb forgalmazható termékek tekintetében is
előírás. A dohánybolt kirakatában ugyanakkor nem lehet kiegészítő termékeket sem elhelyezni,
mint pl. vízipipa, pipa, öngyújtó, cigarettatárca, stb.
A dohánytermék-kiskereskedő a fogyasztó kérdésére köteles a dohányzás ártalmairól az alapvető
tényekre vonatkozó felvilágosítást adni. A dohányboltban jól látható és olvasható feliratot kell
elhelyezni, amely tájékoztatja a fogyasztót többek között a panaszügyintézés helyéről és módjáról, a
vállalkozás székhelyéről. Mindezeken túl a dohányterméket árusító üzlethelyiségben ki kell
helyezni két, jogszabály által előre meghatározott egészségvédelmi figyelmeztetés valamelyikét
szembetűnően, kontrasztos háttérben, jól olvashatóan, magyar nyelven. A dohánytermékeken
szintén kötelezően fel kell tüntetni „A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és környezete
egészségét” feliratot. A 2013. július 1-jén hatályba lépett jogszabályi rendelkezések értelmében
bármilyen, a nemzeti dohányboltban közzétett dohányterméket népszerűsítő reklám
jogsértőnek minősül, függetlenül annak tartalmától vagy méretétől. Ehhez képest önmagában a
nemzeti dohánybolt reklámozása nem tilos. A fogyasztókat a valós eladási árról, egységárról is
tájékoztatni kell, de tilalmazott az esetleges árkedvezmény mértékéről, létéről megtévesztő
tájékoztatást adni. Dohánytermék kizárólag az adójegyen feltüntetett kiskereskedelmi eladási áron
értékesíthető.
AZ NFH REKLÁMFELÜGYELETI JOGKÖREI – Ha a fogyasztóvédelmi felügyelőség, mint
reklámfelügyeleti szerv az eljárás során megállapítja a reklám jogsértő voltát,
- elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,
- megtilthatja a jogsértő magatartás (reklámozás) további folytatását, valamint
- reklámfelügyeleti bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a jogsértést elkövette.
A bírság összegét az eset összes körülményeire – így különösen a fogyasztók érdekei sérelmének
körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára és a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására –
tekintettel kell meghatározni. A bírság többszörös jogsértés esetén halmozottan is kiszabható. A
reklámtörvény rendelkezéseinek megsértéséért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám
közzétevője is felelős, az e tevékenységgel okozott kárért pedig egyetemlegesen felelnek.

1.3. AZ NFH MINT SZABÁLYSÉRTÉSI HATÓSÁG

A fogyasztóvédelem jelentőségét mutatja, hogy a fogyasztók érdekeinek védelmére a

fogyasztóvédelmi felügyelőségek, illetve a törvényben megjelölt más hatóságok (Nemzeti Adó-
és Vámhivatal, Katasztrófavédelmi Felügyelőségek) szabálysértési eljárás lefolytatására is
jogosultak. A szabálysértési tényállásnak minősülő cselekmények körét a szabálysértésekről szóló
2012. évi II. törvény „Élelmiszerlánc-biztonsági intézkedések és fogyasztóvédelmi szabálysértések”
ÜZLETI JOG
105. oldal

című fejezete tartalmazza. Fogyasztóvédelemmel kapcsolatos szabálysértési tényállásokat az

említett törvény hatályba lépése óta csak ebben a jogszabályban találhatunk. Az egyes releváns
tényállások a következők.
a) Minőség-tanúsítási kötelezettség megszegése. Az felel érte, aki például a vásárlási tájékoztató
adására vonatkozó kötelezettségét megszegi, vagy építési terméket hazai megfelelőségi
igazolás nélkül hoz forgalomba. E szabálysértés miatt 150.000 forintig terjedő pénzbírság vagy
50.000 forintig terjedő helyszíni bírság is kiszabható.
b) Megfelelőségi jelölés jogosulatlan használata. Az meríti ki ezt a tényállást, aki vagy
jogosulatlanul használ egy megfelelőségi jelölést, vagy összetéveszthető jelölést alkalmaz. E
szabálysértés miatt 150.000 forintig terjedő pénzbírság vagy 50.000 forintig terjedő helyszíni
bírság is kiszabható.
c) Rossz minőségű termék forgalomba hozatala. Az követi el ezt a szabálysértési tényállást, aki
rossz minőségű (nem felel meg az előírt biztonságossági, minőségi követelményeknek, vagy,
ha rendeltetésszerűen nem használható, vagy jelentős mértékben csökkent használhatósága)
terméket jó minőségű termékként értékesíti, használatba adja, illetve forgalomba hozza, feltéve,
hogy a termék értéke a százezer forintot nem haladja meg. (Felette már bűncselekményről
beszélünk.) E szabálysértés miatt 150.000 forintig terjedő pénzbírság vagy 50.000 forintig
terjedő helyszíni bírság is kiszabható.
d) Vásárlók megkárosítása. Az követheti el a cselekményt, aki a közvetlenül a terméknek
fogyasztók részére történő kiszolgálásával foglalkozik. Aki e tevékenysége során hamis
méréssel, számolással vagy az áru minőségének megrontásával károsítja meg a vásárlót, az
valósítja meg ezt a tényállást. Az elkövető 150.000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
e) Engedély nélküli élelmiszer-előállítás és forgalomba hozatal. Bárki megvalósíthatja ezt a
tényállást, aki élelmiszer-előállítási, forgalmazási tevékenységet végez engedély, vagy
bejelentés nélkül. Az elkövető 150.000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
f) Hatósági árral kapcsolatos visszaélések. Ide több eset is sorolható, így az árdrágítás, illetve
az árak megállapításának, közlésének, feltüntetésének elmulasztása. Egyes termékek,
szolgáltatások árát a központi közigazgatáshoz tartozó szervek jogszabályban írhatják elő. Ha
valaki adott áruért ennél magasabb árat kér, kiköt vagy elfogad, szabálysértést követ el. A
szabálysértési összeghatár itt is 100.000 Ft. A szabálysértés úgy is elkövethető, hogy valaki az
általa előállított termék/szolgáltatás hatósági árának, díjának megállapításához az árhatósággal
nem a rendelkezéseknek megfelelő adatot közöl.
Fontos kiemelni, hogy a szabálysértési jog a bűncselekményhez képest az enyhébb súlyú
cselekményeket szankcionálja. A Büntető Törvénykönyv ugyanis számos további – a fenti
jogsértéseknél súlyosabb magatartások esetén alkalmazható – szankciókat állapít meg. Ilyen
például a rossz minőségű termék forgalomba hozatalára, a fogyasztók megtévesztésére, a
megfelelőség hamis tanúsítására, versenytárs utánzására irányuló bűncselekménynek minősülő
magatartások.

2.§ FOGYASZTÓI DÖNTÉSEK TISZTESSÉGTELEN BEFOLYÁSOLÁSA

Amint arról a jegyzet III. részében már szóltunk, a versenytörvény általános tilalma (ún.
generálklauzulája) a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását hivatott megakadályozni.
Eszerint „tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni”. A megtévesztés eseteit,
körülményeit azonban a versenytörvény, illetve fogyasztókkal szembeni tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény – példálózó jelleggel – tovább konkretizálja.
ÜZLETI JOG
106. oldal

A TISZESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLAT ESETEI [2.1.] – Tisztességtelen az a

kereskedelmi gyakorlat, amelynek alkalmazása során a kereskedő a szakmai tisztesség
követelményeit megsértve,
a) agresszív, vagy
b) megtévesztő módon jár el.
A) AGRESSZÍV KERESKEDELMI GYAKORLAT – Agresszív kereskedelmi gyakorlatról akkor
beszélünk, ha az ügylet (szerződéskötés)
 pszichés vagy fizikai nyomásgyakorlás útján jött létre (pl. az alkalmazott szóhasználat vagy
magatartás fenyegető, félelemkeltő vagy becsmérlő volt),
 a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználásán alapult, illetve
 a fogyasztó zavarása útján valósult meg (pl. az ajánlattétel időzítése, jellege vagy
alkalmazásának időtartama alapján).
Agresszív kereskedelmi gyakorlatot jellemzően a kereskedelmi vállalkozás és az egyes
fogyasztók közötti kapcsolat során, többségében egyedi módon alkalmaznak. Különösen igaz ez
azon gyakorlatok körére, amelyek során fizikai erőszak vagy azzal való fenyegetés merül fel a
vállalkozás részéről. Hangsúlyozni kell, hogy az agresszív kereskedelmi gyakorlatban kifejtett
magatartások büntető- és szabálysértési jogi felelősségre vonással is járhatnak!
B) MEGTÉVESZTŐ KERESKEDELMI GYAKORLAT – Megtévesztő kereskedelmi gyakorlatról
beszélünk, ha a kereskedő rontja a fogyasztó azon lehetőségét, hogy az áruval kapcsolatos döntését
a szükséges információk birtokában hozhassa meg, vagy olyan ügyleti döntés meghozatalára
készteti, amelyet a fogyasztó egyébként nem hozott volna meg.
A fogyasztók megtévesztésének két alapesetét különítjük el:
(1) aktív megtévesztésről beszélünk, ha a kereskedő az áruról a valós tényektől eltérő
információkat szolgáltat; míg
(2) passzív megtévesztés esetében valamely lényeges (adott esetben a fogyasztóra nézve
kedvezőtlen) tulajdonságot elhallgat.
A megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok leggyakoribb eseteit a következőkben mutatjuk be.
MEGTÉVESZTŐ INFORMÁCIÓ ADÁSA AZ ÁRURÓL
A gyártó, vagy a forgalmazó részéről megtévesztő információnak minősül:
 az áru lényeges tulajdonságairól (összetétel, használat, egészségre, környezetre gyakorolt hatás,
kezelés, eredet, stb.) valótlan tény állítása, vagy valós tények hamis színben való feltüntetése
(pl. a fogkrém az összes fogbetegséget megelőzi);
 az áru megtévesztésre alkalmas árujelzővel való ellátása (pl. olyan márkajelzés használata,
amelyről a felületes szemlélő azt gondolja, hogy az egy védett és elismert márkájú áru);
 az áru lényeges tulajdonságairól megtévesztésre alkalmas tájékoztatás adása, pl. a fizetési
feltételekről, a vásárláshoz kapcsolódó ajándékokról, engedményekről, nyerési esélyekről;
 különösen előnyös vásárlás hamis látszatának keltése (pl. az ár, a minőség, vagy a
részletfizetés tekintetében).
A megtévesztő információk nyújtása (reklámozása) azért tilos, mert nem tényszerű, nem felel meg
az objektivitás követelményének, ezáltal a fogyasztót számára hátrányos döntésre kényszeríti.
Reklámszédelgésről akkor beszélünk, ha a reklám az áru tulajdonságait lényegesen jobbnak tünteti
fel a valóságosnál.
INFORMÁCIÓK ELHALLGATÁSA
ÜZLETI JOG
107. oldal

A vásárlók megtévesztése nemcsak akkor valósulhat meg, ha az áru minőségét jobbnak, az árát
alacsonyabbnak, egyéb tulajdonságait a valósnál kedvezőbb színben tüntetik fel, hanem akkor is, ha
nem közlik, hogy az áru rosszabb minőségű az átlagosnál, vagy az előírtnál (passzív megtévesztés).
A kellő információ meg nem adásának minősül, ha a gyártó és a forgalmazó nem ad tájékoztatatást
arról, hogy az áru nem felel meg a vele szemben támasztott szokásos követelményeknek (pl. a
gyerekjáték sérülést okoz, vagy az anyaga mérgező). Ugyancsak ide sorolható az az eset is, hogy a
használati utasítás nem tartalmazza a szükséges információkat, vagy az eladó nem ad kellő
tájékoztatást az áruról. Az is lehetséges, hogy az árukat a katalógus vagy a szórólap fényképe a
valósnál jobb minőségűnek tünteti fel.
Tilos olyan hamis benyomás keltése is, hogy a fogyasztó már megnyert, vagy meg fog nyerni egy
nyereményt, miközben valójában nincs ilyen nyeremény, illetve előny, vagy annak érvényesítése,
illetve igénybevétele a fogyasztó számára meghatározott pénzösszeg megfizetéséhez vagy költségek
viseléséhez kötött.
A FOGYASZTÓ VÁLASZTÁSI SZABADSÁGÁNAK INDOKOLATLAN KORLÁTOZÁSA
Indokolatlanul korlátozott a fogyasztók választási szabadsága, ha az üzleti módszerek olyan
körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós
megítélését, más áruval, vagy ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását. E tilalom törvényi
szintű nevesítése azzal van összefüggésben, hogy a fogyasztók választási szabadságára és ezáltal a
piaci versenyre káros hatásúak az olyan, sokszor kifejezetten agresszív vagy manipulatív eladási
módszerek, amelyek a vevő figyelmét elvonják az áru lényeges tulajdonságairól és olyan
körülményeket teremtenek, amelyek korlátozzák a fogyasztót abban, hogy körültekintő döntést
hozzon.
Ismert manipulációs módszer, hogy a kereskedő egy áru meghatározott áron való vásárlására való
felhívást tesz közzé, majd a közvetlen vásárlás során a reklámozott termék egy hibás példányát
mutatja be annak érdekében, hogy a fogyasztót egy másik, drágább áru megvásárlására
ösztönözze. Ezt a tisztességtelen módszert bait-and-switch reklámnak hívjuk.
Ebbe a körbe tartozik továbbá az a technika is, mely a fogyasztót azonnali döntéshozatalra készteti
annak valótlan állításával, hogy az áru csak nagyon korlátozott ideig áll rendelkezésre, és ezáltal
a fogyasztót megfosztják a tájékozott döntéshez szükséges időtől és alkalomtól.
Ezeket az üzleti módszereket az ún. összehasonlító reklámok során is alkalmazzák, melyek
könnyen tisztességtelenné válhatnak, ezért bizonyos korlátozások alá esnek. Például nem sértheti
más cég jó hírnevét, vagyis nem utalhat konkrétan más cégek termékeire. E szabály miatt
találkozhatunk jogszerű összehasonlító reklámok esetében a valójában nem létező „általános
mosóporral”. Az összehasonlító termékvizsgálatok eredményeinek bemutatása során a forgalmazó a
konkrét terméket ajánló cégek nevét, védjegyét csak azok engedélyével alkalmazhatja.
AZ ELJÁRÓ HATÓSÁGOK ÉS JOGKÖREIK [2.2.] – A fogyasztói döntések tisztességtelen
befolyásolása esetén a Gazdasági Versenyhivatal, illetve a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság
jogosult eljárni.
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa jár el azokban a fogyasztóvédelmi ügyekben,
melyek során a fogyasztót nyilvánosan közzétett reklám, hirdetés vagy egyéb tájékoztató útján
megtévesztették, így különösen ha
 a gyártó vagy kereskedő a termékről vagy szolgáltatásról közzétett hirdetésben megtévesztő
információkat nyújtott, vagy lényeges információkat elhallgatott;
 a gyártó vagy kereskedő magatartásával a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul
korlátozta; illetve
ÜZLETI JOG
108. oldal

 megtévesztő tartalmú reklámot vagy tisztességtelen összehasonlító hirdetést tett közzé.

Bárki fordulhat a Versenyhivatalhoz, ha fogyasztóként, a törvényben meghatározott módon
megtévesztették. (A fogyasztó fogalmát ezekben az esetekben tágan kell értelmezni!) A GVH
eljárásának alapvető célja a fogyasztó döntési szabadságának védelme, s az azt sértő
versenytorzítások megakadályozása (tehát közérdek!), nem pedig az egyéni sérelmek, károk
orvoslása! A Versenyhivatal vizsgálata során elsőként megállapítja, hogy a fogyasztót
megtévesztette-e az eljárás alá vont vállalkozás, majd közigazgatási határozatban elrendeli a
megtévesztő magatartás megszüntetését, és bírságot szabhat ki.
Amennyiben a megtévesztés egyedi jellegű, azaz nem nyilvánosan közzétett reklám vagy hirdetés
útján valósult meg, tehát a gazdasági verseny befolyásolására nem volt alkalmas, az eljárást a
Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság folytatja le. Ilyenek például az agresszív kereskedelmi
gyakorlat körébe tartozó esetek.
A fogyasztó, amennyiben a megtévesztéssel kár is érte, a későbbiekben bemutatásra kerülő
békéltető testületi eljárásban, vagy polgári peres úton, bíróságtól kérheti annak megtérítését.
Kártérítés megállapítására ugyanis sem a Versenyhivatal, sem pedig a Nemzeti
Fogyasztóvédelmi Hatóság hatásköre nem terjed ki!
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt a pénzügyi szektor (bankok,
hitelitézetek, biztosítók) felügyeletét a Magyar Nemzeti Bank látja el. A fogyasztóvédelmi
hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal és az MNB együttműködési megállapodást kötnek, amelyet
évente felülvizsgálnak, és honlapjukon a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesznek. Ha a
Magyar Nemzeti Bank bármely ellenőrzése során észlelt tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
ügyében az eljárás lefolytatása mégis a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozna, az MNB az
ügyben keletkezett iratokat harminc napon belül átteszi a Gazdasági Versenyhivatalhoz.

3.§ A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK FOGYASZTÓVÉDELMI FELADATKÖREI

A települési önkormányzat képviselő-testülete döntésétől függően
- segítheti a fogyasztók önszerveződéseit, támogathatja a fogyasztóvédelmi társadalmi
szervezetek helyi érdekérvényesítő tevékenységét;
- a gazdasági kamarákkal történő megállapodás alapján részt vállalhat a békéltető testület
működtetésének feladataiból;
- a helyi sajátosságok figyelembevételével az üzletek éjszakai (22 óra és 6 óra közötti)
nyitvatartási rendjét rendeletben szabályozhatja;
- meghatározza a helyi vásárok, illetve a piac működési rendjét, és arról hirdetményben
tájékoztatja az árusokat és a vásárlókat;
- megállapítja a piaci helypénzt, valamint a piaci árusító helyiségek (pavilonok)
rendelkezésre bocsátása esetén fizetendő bérleti díjat.
A települési önkormányzat jegyzője a fogyasztók érdekeinek védelmében több fontos hatósági
jogosítvánnyal rendelkezik, így különösen ellátja
 a boltok, kereskedelmi egységek és vendéglátó-ipari üzletek működésével,
 a településen rendezett vásárok, rendezvények és a helyi piacok ellenőrzésével és egyes
termékek alkalmi árusításának engedélyezésével, valamint
 a kereskedelmi szálláshelyekkel kapcsolatos hatósági feladatokat;
A) ÜZLETEK MŰKÖDTETÉSE – Az önkormányzati jegyző dönt egy üzlet működésének
engedélyezése iránti kérelem alapján a működési engedély megadásáról vagy a kérelem
elutasításáról. A jegyző a működési engedély megadásával egyidejűleg az üzletet nyilvántartásba
ÜZLETI JOG
109. oldal

veszi. Az üzletben kizárólag a működési engedélyben megjelölt üzletkörhöz tartozó termékek

forgalmazhatók.
Az engedélyezési eljárásba állásfoglalás kiadása céljából szakhatóságként be kell vonni:
- a megyei kormányhivatal illetékes főosztályát, ha az üzletben állatgyógyászati vagy
növényvédelmi készítményt értékesítenek;
a területileg illetékes megyei katasztrófavédelmi szervet, amennyiben az üzletben vegyi árut,
festéket, pirotechnikai eszközöket, illetve üzemanyagot forgalmaznak.
Az üzletkör függvényében az engedélyezési eljárásba állásfoglalás kiadása céljából
szakhatóságként be kell vonni:
- az illetékes kistérségi népegészségügyi intézetet;
- az illetékes rendőrkapitányságot;
- a megyei/fővárosi kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságát,
ha az üzletben, vendéglátóhelyen állati eredetű élelmiszert, élelmiszer-nyersanyagot használnak
fel, hoznak forgalomba, továbbá terményt, takarmányt, élő állatot, illetve állatgyógyászati vagy
növényvédelmi készítményt értékesítenek;
- a területileg illetékes megyei katasztrófavédelmi igazgatóságot, amennyiben az üzletben vegyi
árut, festéket, veszélyes árut forgalmaznak, illetve üzemanyagot értékesítenek;
- a megyei/fővárosi kormányhivatal közlekedési felügyelőségét, ha az üzletben
járműkereskedelmi tevékenységet folytatnak.
Az egyes kereskedelmi tevékenységek folytatására vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások
megtartásának ellenőrzését a jegyző, a fogyasztóvédelmi hatóság, illetve a működési engedély
kiadásában közreműködő szakhatóságok végzik.
Amennyiben a kereskedő tevékenysége folytatásához előírt kötelezettségeinek nem tesz eleget, a
jegyző vagy más, ellenőrző hatóság közigazgatási határozata alapján az alábbi szankciókat
alkalmazva dönt
 meghatározott tevékenység folytatásától való eltiltásról;
 az üzlet ideiglenes vagy azonnali bezáratásáról,
 az éjszakai nyitva tartás korlátozásáról, éjszakai kötelező zárva tartási időszak
megállapításáról,
 jelentős zajhatást okozó eszköz használatának tiltásáról vagy korlátozásáról,
 a működési engedély visszavonásáról.
Amennyiben a kereskedő az üzletkörét engedély nélkül változtatta meg, vagy engedély nélkül
további termékkörrel bővítette, a jegyző az előírásokba ütköző tevékenység folytatását, a nem
engedélyezett termékkör értékesítését megtiltja.
Abban az esetben, ha a kereskedő a tevékenységére, a forgalmazott termékre, illetve annak
árusítására vonatkozó jogszabályi előírásoknak nem tesz eleget, vagy üzlete a hatályos jogszabályi
feltételeknek nem felel meg, a jegyző határozattal, az észlelt hiányosságok megszüntetéséig, de
legfeljebb kilencven napra az üzletet ideiglenesen bezárathatja. Amennyiben az ellenőrzés
során megállapítást nyer, hogy a kereskedő működési engedéllyel nem rendelkező üzletben
folytat kereskedelmi tevékenységet, a jegyző köteles az üzletet azonnal bezáratni.
A kereskedő köteles az üzlet nyitvatartási idejét a bejelentés, vagy a működési engedély iránti
kérelem beadásakor, valamint az abban bekövetkező változást, az azt megelőző öt munkanapon
belül a jegyzőnek írásban bejelenteni. Világörökségi területen a szeszes italt kimérő, árusító
ÜZLETI JOG
110. oldal

kereskedelmi, illetve vendéglátó üzlet 24 óra és 6 óra közötti nyitva tartásához a jegyző külön
engedélye is szükséges. Az engedélyezési eljárásban a rendőrség szakhatóságként vesz részt.
A kereskedő köteles az üzlet nyitvatartási idejét a működési engedély iránti kérelem beadásakor,
illetve az abban bekövetkező változást, az azt megelőző öt munkanapon belül a jegyzőnek írásban
bejelenteni. A jegyző lakossági bejelentés alapján vagy hivatalból – a lakók egészséges
életkörülményeinek és pihenéshez való jogának biztosítása érdekében – veszélyes mértékű zaj
esetén az üzlet éjszakai (22 óra és 6 óra közötti) nyitva tartását korlátozhatja. A korlátozás
keretében a jegyző a jogsértő állapot megszüntetéséig kötelező éjszakai zárva tartási időszakot
rendelhet el.
A jegyző a működési engedélyt visszavonja és az üzletet bezáratja, ha a kereskedő a jegyző vagy
más hatóság tiltása ellenére a nem engedélyezett tevékenységet tovább folytatja (pl. az elrendelt
kötelező éjszakai zárva tartási időszak alatt engedély nélkül továbbra is nyitva tart).
A vásárló írásbeli panaszát a jegyző által hitelesített, számozott oldalú vásárlók könyvében teheti
meg. A jegyző és a fogyasztóvédelmi hatóság két évre visszamenőleg vizsgálhatják a vásárlók
könyvébe tett bejegyzéseket, valamint az írásbeli vásárlói panaszra adott válasz másodpéldányát.
Az előzőekben felsorolt tárgykörben kiadott hatósági határozat fellebbezésre tekintet nélkül
azonnal végrehajtható.
B) HELYI PIACOK FELÜGYELETE – Az önkormányzati jegyző nyilvántartásba veszi a vásár
rendezésére, illetve a helyi piac fenntartására jogosult, megfelelő engedélyekkel rendelkező
gazdálkodó szervezetet, vállalkozót. A fogyasztóvédelmi ügyekben illetékes hatóságokkal együtt a
jegyző ellenőrzi a vásárok és piacok rendjének megtartását, az ott forgalomba hozott
termékeket.
Egyes termékek piaci árusítása korlátozható, illetve engedélyhez kötött. Így például szeszes ital és
dohánytermék alkalmi árusítása csak az árusítás helye szerint illetékes jegyzőhöz,
rendőrkapitánysághoz és vámhatósághoz történt előzetes bejelentést követően folytatható.
Tilos azonban ilyen terméket árusítani:
 az alsó- és középfokú oktatási, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény bejáratától
számított 200 méteres közúti távolságon belül, valamint
 diáksport egyesület és az iskolai sportkör létesítményeiben.
C) KERESKEDELMI SZÁLLÁSHELYEK HATÓSÁGI FELÜGYELETE – Magánszállásadó tevékenység
(pl. falusi vendégház, fizetővendéglátás) csak akkor folytatható, ha a település jegyzője a
szolgáltatást nyújtó személyt hatósági nyilvántartásba vette. A szállásadó köteles a jegyző által
hitelesített vendégkönyvet vezetni, és évente jelenteni az összesített vendégéjszakák számát. (A
legtöbb településen ugyanis ennek alapján vetik ki az idegenforgalmi adót.)
Ha a jegyző ellenőrzése során megállapítja, hogy a szálláshely minősítése, az épület és
berendezéseinek állapota, minősége, tisztasága kifogásolható, a magánszállásadót a hiányosság
megszüntetésére hívja fel. Amennyiben a felhívásnak a szállásadó határidőre nem tesz eleget, a
jegyző törli a szállásadót a nyilvántartásból, mely alapján tevékenységét jogszerűen nem
folytathatja.
D) SZABÁLYSÉRTÉSI HATÓSÁGI FELADATOK – A fogyasztóvédelemmel összefüggő szabálysértési
hatósági feladatokat a fővárosi/megyei kormányhivatal járási/fővárosi kerületi hivatalai látják
el.
ÜZLETI JOG
111. oldal

3. FEJEZET – POLGÁRI JOGI ESZKÖZÖK A FOGYASZTÓVÉDELEMBEN

1.§ SZAVATOSSÁG
A Polgári Törvénykönyv a fogyasztók védelmére több jogintézményt hozott létre. A Ptk.
értelmezésében fogyasztónak a termék vagy szolgáltatás végső felhasználója minősül, tehát aki
nem a termék továbbértékesítése vagy kereskedelmi célú feldolgozása érdekében kötött szerződést.
Az egyik legfontosabb, a fogyasztói érdekeket védő jogintézmény a szavatosság, mely azt jelenti,
hogy a gyártó, illetve a forgalmazó felelős azért, hogy az áru, vagy a szolgáltatás meghatározott
követelményeknek eleget tegyen.
Ezek a követelmények az alábbiak:
 Jogszabály által meghatározott minőség. A jogszabályok sok esetben meghatározzák,
hogy egyes termékeknek milyen minőségi követelményeknek kell eleget tenniük. Például a
kültéri burkolatnak az időjárással szemben ellenállónak kell lennie.
 A szerződésben meghatározott mennyiség. Hibás teljesítésnek minősül, ha az áru, vagy
szolgáltatás mértéke nem éri el a szerződésben meghatározott mennyiséget. Például az 1 kg-
osként eladott kenyér kisebb súlyú.
 A rendeltetésszerű használatra alkalmasság. Ez a követelmény azoknak a
tulajdonságoknak való megfelelést jelenti, amelyek a leírásban szerepelnek. Például a karóra
a meghatározott vízmélységben vízálló.
 Használati utasítás adása. Ha a gyártó, vagy forgalmazó elmulasztja a fogyasztót
tájékoztatni azokról az információkról, amelyek szükségesek az áru használatához, vagy a
használati utasítást nem adja át, a teljesítési kötelezettség megsértésének minősül.
 A szerződésben kikötött speciális feltételek. A fogyasztói szerződésben a felek speciális
feltételeket is kiköthetnek. Például a fogyasztó az autó üléshuzatát kék bársony anyagból
kéri. A forgalmazó ezt vállalata, e feltételeknek a teljesítésére is köteles, ellenkező esetben
nem szerződés-szerű a teljesítés.
Amennyiben a fentiekben felsorolt követelményeknek nem felel meg az áru, vagy szolgáltatás,
hibás teljesítésről beszélünk és a gyártó, a forgalmazó, illetve a szolgáltató felelősséggel tartozik a
hiba orvoslásáért.
A felelősség többszintű:
a) amennyiben a fogyasztó a gyártóval, vagy annak hazai kereskedelmi partnerével (termékeken
elérhetőséggel együtt feltüntetett márkakereskedővel) lép kapcsolatba – vagyis nem azzal, akitől
a terméket vette – termékszavatossági igényről beszélhetünk,
b) amennyiben a fogyasztó azzal lép kapcsolatba, akitől a terméket eredetileg is vette – vagyis
közöttük már van szerződéses jogviszony – kellékszavatossági igényről beszélhetünk (ez tágabb
kategória az előzőnél),
c) indokolt esetben a kártérítési kötelezettség.
A) TERMÉKSZAVATOSSÁG – A termék (valamely ingó dolog) hibája miatt a gyártót terhelő
közvetlen helytállási kötelezettség. Vagyis a termékszavatosság nem egy konkrét szerződés hibás
teljesítéséhez (miképpen a kellékszavatosság), hanem a termék hibájához kapcsolódik.
Termékszavatossági igénnyel akkor léphet fel a fogyasztó, amennyiben
 az eladott dolog nem felel meg a gyártó általi forgalomba hozatalkor hatályos minőségi
követelményeknek, vagy
 nem rendelkezik a gyártó által a leírásban szereplő tulajdonságokkal.
ÜZLETI JOG
112. oldal

A minőségi előírások a termékhiba esetén is irányadók, hiszen releváns időpont a gyártó általi
forgalomba hozatal időpontja. A termékszavatosság kizárólag a hiba természetbeni orvoslására
szolgál, ezért elsősorban szóba jöhet a kijavítás, másodsorban (amennyiben a kijavítás megfelelő
határidőn belül a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges) kicserélés.
Termékszavatossági igénnyel pedig csak és kizárólag a fogyasztó élhet. A gyártó abban az esetben
mentesül a termékszavatossági kötelezettség alól, amennyiben bizonyítja, hogy a terméket nem
üzleti tevékenysége, önálló foglalkozása körében gyártotta, vagy a hiba a forgalomba hozatal
időpontjában – tudomány és technika állása szerint – nem volt felismerhető, vagy a termék hibáját
jogszabály, kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta.
A gyártó a szívességből, vagy hobbiból előállított termékekért eleve nem tartozik
termékszavatossági felelősséggel. A fogyasztó köteles a hibát késedelem nélkül a felfedezését
követően a gyártóval közölni (elvileg szóban, vagy írásban, vagy ráutaló magatartással is). A
felfedezéstől számított két hónapon belül történt közlés késedelem nélkülinek tekinthető (szubjektív
határidő). A gyártó termékszavatossági kötelezettsége a forgalomba hozataltól két évig el, a
határidő eltelte jogvesztő (objektív határidő). A termékszavatossági jogok a tulajdonjog átruházását
követően „átszállnak” az új tulajdonosra.
B) KELLÉKSZAVATOSSÁG – A kellékszavatosság olyan feltétlen, a törvény által szabályozott
helytállási kötelezettség, amely az alábbiakat foglalja magába:
- A fogyasztó elsősorban kérheti az áru kijavítását vagy kicserélését. Ezt a forgalmazó csak
akkor tagadhatja meg, ha az fogalmilag kizárt – például egy utazási iroda a megtett utazást nem
tudja sem kijavítani, sem kicserélni – illetve aránytalan többletköltséget okozna számára. A
kijavítást vagy kicserélést ésszerű határidőn belül, és a fogyasztónak okozott lehető legkisebb
kényelmetlenség okozásával kell elvégezni (pl. a javítás időtartama alatt csereterméket
biztosíthat). A forgalmazónak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést
legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze. Amennyiben a forgalmazó a kijavítást nem vállalja,
vagy megfelelő határidőre nem teljesíti, akkor a fogyasztó a kijavítást maga is elvégeztetheti, és
a javítás költségét a forgalmazónak meg kell térítenie.
- Amennyiben nincs lehetőség a kijavításra, vagy a kicserélésre, illetve azt a forgalmazó nem
vállalja, akkor a fogyasztó árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. A
szerződéstől való elállás azt jelenti, hogy a szerződés a megkötésének időpontjára terjedő
hatállyal megszűnik, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak, feltéve, hogy ez fogalmilag
lehetséges. Például a hibás árut és a kifizetett vételárat a szerződő felek kölcsönösen visszaadják
egymásnak. Az elállásnak egyetlen korlátja van: ha a hiba jelentéktelen, például az autón egy
kis karcolás található, akkor nincs helye elállásnak, legfeljebb árleszállítás kérhető.
A fogyasztó szavatossági igényét a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül köteles
bejelenteni. A hiba késedelmes bejelentéséből származó kárért a fogyasztó felelős (pl. a hibás
terméket tovább használja, s így a termék később javíthatatlanná válik). A forgalmazó a fogyasztó
által bejelentett kifogásáról és igényéről (pl. kicserélés kérése) jegyzőkönyvet köteles felvenni. A
jegyzőkönyv másolatát a fogyasztónak át kell adni. Ha a forgalmazó a fogyasztó igényének
teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról legkésőbb három
munkanapon belül köteles értesíteni a fogyasztót.
A kellékszavatosság objektív felelősségi forma, ami azt jelenti, hogy nincs kimentési ok. A gyártó
és forgalmazó feltétlen helytállási kötelezettséggel tartozik. Csak két esetben mentesül a
szavatossági kötelezettség alól:
1) Ha a hibát a fogyasztó már a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy a hibáról szóló
tájékoztatás a szerződéskötés időpontjában nyilvánvaló volt. Például az üzletben feltüntették
az árun, hogy az hibás. De ha jelentéktelen hibát tüntettek fel, miközben a hiba
használhatatlanná teszi az árut, nem tekinthető úgy, hogy a vevő ismerte a hibát.
ÜZLETI JOG
113. oldal

2) Minőségvizsgálati szakvélemény tanúsítja, hogy a termék a teljesítés idejében az előírásoknak

megfelelő volt, a hiba oka a vásárlás után keletkezett (pl. a fogyasztó szakszerűtlen
használata miatt).
A fogyasztó szavatossági igényeit jogszabályban előírt határidőn belül érvényesítheti. Fogyasztói
szerződések esetén ez a határidő a vásárlás napjától számított két év, használt termék vásárlása
esetén a felek rövidebb elévülési időben is megállapodhatnak, ami azonban nem lehet
kevesebb, mint egy év. Ha a szolgáltatott dolog ingatlan, a kellékszavatossági igény a teljesítés
időpontjától számított öt év alatt évül el. Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a
része, amely alatt a jogosult a dolgot rendeltetésszerűen nem tudja használni. A dolog kijavítással,
kicseréléssel érintett része vonatkozásában a kellékszavatossági igény elévülése újból kezdődik.
A szavatossági időn belül az első hat hónapban a hibás teljesítést vélelmezni kell, azaz a
forgalmazónak, illetve gyártónak kell bizonyítania (szakvélemény kérésével), hogy a termék az
értékesítés időpontjában hibátlan volt. Ezt követően a bizonyítási teher megfordul, és a
fogyasztónak kell bizonyítani a hibás teljesítést. A bizonyításhoz szükséges minőségvizsgálati
szakvéleményt a fogyasztóvédelmi felügyelőségtől kell kérni, amely igazolhatja, hogy a terméket a
fogyasztó rendeltetésszerűen használta.
C) KÁRTÉRÍTÉS – A forgalmazó a kellékszavatosságon kívül kártérítéssel is tartozik, amennyiben
a hibás teljesítésből a vevőnek kára is származott, kivéve, ha a hibás teljesítést kimenti (például a
szigetelőanyag rossz minőségű volt, és emiatt a lakás beázott). Nem felel akkor sem, ha például
rendkívüli természeti katasztrófa következtében rongálódik meg az éppen átadás előtt álló új ház,
feltéve, hogy az építő az általában elvárható óvintézkedéseket egyébként megtette. A fogyasztó
kártérítési igényét békéltető testületi eljárásban vagy bírósági peres eljárásban érvényesítheti. A
hibás teljesítéssel a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károk megtérítését a jogosult akkor
követelheti, ha kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye, vagy ha a kötelezett a kijavítást vagy a
kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a
kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt. E kártérítési igény a kellékszavatossági
jogok érvényesítésére meghatározott határidőn belül évül el.

2.§ A JÓTÁLLÁS
A jótállás esetében a fogyasztó és a gyártó, illetve forgalmazó szerződést kötnek, amelynek tárgya
fokozott helytállás hibás teljesítés esetén.
A jótállási kötelezettség létre jöhet
a) a fogyasztó és a forgalmazó közötti önkéntes szerződéssel;
b) jogszabályon alapuló kötelező jótállás révén.
A jogszabályon alapuló kötelező jótállási idő egyes tartós használatra rendelt termékekre (pl.
hűtőszekrény, mosógép, lakókocsi) egy év, egyes javító-karbantartó szolgáltatások esetén hat
hónap (pl. háztartási gépek, személygépkocsik javítása), lakásépítés esetén három év. A
jótállásból eredő jogokat a dolog tulajdonjogának átruházása esetén az új tulajdonos érvényesítheti a
jótállást vállaló kötelezettel szemben.
A jótállási kötelezettség teljesítése a forgalmazót terheli. A jótállási határidő a fogyasztási cikk
fogyasztó részére történő átadása, vagy az üzembe helyezés napjával kezdődik. A jótállási igény a
jótállási határidőben érvényesíthető. Ha a jótállásra kötelezett kötelezettségének a jogosult
felhívására – megfelelő határidőben – nem tesz eleget, a jótállási igény a felhívásban tűzött határidő
elteltétől számított három hónapon belül akkor is érvényesíthető bíróság előtt, ha a jótállási idő már
eltelt. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A jótállási igény a jótállási jeggyel érvényesíthető,
melyet a forgalmazó köteles a fogyasztónak a fogyasztási cikkel együtt külön kérés nélkül átadni. A
ÜZLETI JOG
114. oldal

jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a fogyasztó részére történő átadásának elmaradása nem
érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét.
A fogyasztó jótállási igényei azonosak a szavatosságnál leírtakkal (kijavítás vagy kicserélés, illetve
árleszállítás vagy elállás), azzal a különbséggel, hogy
- a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől)
számított három munkanapon belül a forgalmazónál csereigényt érvényesíthet, feltéve,
hogy a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza;
- a kijavítás iránti igényét pedig a forgalmazó által a jótállási jegyen feltüntetett
javítószolgálatnál közvetlenül is érvényesítheti. Ha pedig a szerviz úgy nyilatkozik, hogy a
termék nem javítható, köteles csereutalványt kiállítani.
A fogyasztó a jótállási idő alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel. A jótállásra
kötelezett forgalmazó a jótállás teljes időtartama alatt csak akkor mentesül a felelősség alól, ha
bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Például egy műszaki termék vásárlása
esetén a forgalmazó minőségvizsgálati szakvéleménnyel bizonyítani tudja, hogy az áru az átadást
követően, szállítás közben sérült meg. Amennyiben a hiba a teljesítés után vált felismerhetővé
(például az autó motorja leállt), de az ok a teljesítés előtt keletkezett (rosszul szerelték össze a
gyárban), akkor a jótállásra kötelezett felelős a hibáért.
A kijavítás során a fogyasztási cikkbe csak új alkatrész kerülhet beépítésre. A rögzített bekötésű,
illetve a 10 kg-nál súlyosabb, vagy tömegközlekedési eszközön kézi csomagként nem szállítható
fogyasztási cikket - a járművek kivételével - az üzemeltetés helyén kell megjavítani. Ha a javítás az
üzemeltetés helyén nem végezhető el, a le- és felszerelésről, valamint az el- és visszaszállításról a
forgalmazó gondoskodik.
Fontos szabály, hogy ha a jótállási idő a szavatossági időnél rövidebb, a jótállási idő lejárta
után fennmaradó időben a fogyasztó szavatossági jogával élhet!

3.§ A TERMÉKFELELŐSSÉG
A termékfelelősség annyiban különbözik a szavatosságtól és a jótállástól, hogy felelősséget állapít
meg arra az esetre is, amikor a fogyasztó nincs szerződéses kapcsolatban azzal, aki a termék
minőségéért felelős.
A termékfelelősség esetében a gyártót, azaz a termék előállítóját – annak ellenére, hogy a
forgalmazó értékesíti a terméket – közvetlen felelősség terheli a fogyasztó irányában. A
gyógyszergyártó cégek például kártérítési felelősséggel tartoznak a gyógyszerek mellékhatása
okozta megbetegedésekből eredő károkért. Ezt a felelősséget minden esetben törvény keletkezteti.
Terméknek minősül minden ingó dolog, akkor is, ha utóbb más dolog alkotórészévé vált
(például egy ablak, amit egy lakóingatlanba beépítettek).
A termék gyártója felel a termék hibája okozta kárért. Amennyiben a gyártó nem állapítható
meg, akkor a forgalmazót kell gyártónak tekinteni, addig, amíg a károsultnak a gyártót meg nem
nevezi.
A termék akkor minősül hibásnak, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható,
figyelemmel különösen a termék rendeltetésére, ésszerűen várható használatára, a tájékoztatásra, a
tudomány és a technika állására. A kár elsősorban valakinek a halála, testi sérülése vagy
egészségkárosodása folytán bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni kár (pl. kórházi ápolási költség,
keresetkiesés, égési sérülésből eredő esztétikai károsodás). Valamely vagyontárgyban bekövetkezett
kár megtérítésének is lehet helye, ha a hibás termék dologi kárt okozott, például egy műszaki cikk
tüzet okozott. A dologi kárral kapcsolatban két feltételt támaszt a Ptk.. Egyrészről a kárnak az 500
eurót (Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama szerinti forintösszegben számolva) meg
ÜZLETI JOG
115. oldal

kell haladnia, valamint a károsodott dolog szokásos rendeltetése szerint magánhasználat,

magánfogyasztás tárgya, ezért a károsult is rendszerint erre a célra használta.
A termékfelelősségből eredő kártérítési felelősség szabályai bonyolultak. A kártérítési perben
tisztázni kell, hogy az alapanyag, a résztermék, vagy a végtermék gyártója-e a felelős, a hiba mikor
keletkezett, van-e ok-okozati összefüggés a hiba és a kár között, a tudomány és a technika állása
szerint felismerhető volt-e a hiba, harmadik személy közrehatott-e a kár bekövetkezésében stb.
A kártérítési igény három éves elévülési időn belül érvényesíthető, kivéve, ha a kár
bekövetkeztéről a károsult menthető okból nem szerzett tudomást. Ez utóbbi esetben a
kártérítési igény 10 évig érvényesíthető.
A fogyasztóvédelemről szóló törvény további kötelezettségeket állapít meg a gyártó és forgalmazó
számára, amelyek a termék biztonságosságát garantálják.
Ezek az alábbiak:
- A gyártó köteles gondoskodni az áru biztonságosságáról, de a forgalmazó sem hozhat
forgalomba olyan árut, amelyről tudja, hogy nem biztonságos, és köteles megtenni a
szükséges intézkedéseket, ha ezt észleli.
- Az áru biztonságát elsősorban jogszabályok és nemzeti szabványok határozzák meg, és ezt
kell a gyártónak és forgalmazónak figyelembe venni, vagy ha nincs ilyen, akkor a
biztonságosság általános szempontjai szerint kell eljárnia.
- A gyártó a használati útmutatóban köteles figyelmeztetni a fogyasztót a várható
kockázatokról, folyamatosan ellenőrizni az áru biztonságosságát, és az árut a forgalomból
kivonni, ha nem felel meg a biztonságosság követelményének.
A fogyasztóvédelmi törvény által meghatározott kötelezettségek elősegítik a biztonságosság
követelményének érvényesítését, a kár bekövetkezésének megelőzését, és a jogi eljárásokban a
kötelezettségszegés bizonyításának megállapítását.

4. FEJEZET – A FOGYASZTÓI IGÉNYEK ÉRVÉNYESÍTÉSE

1.§ A FOGYASZTÓI PANASZ
Fogyasztói igény érvényesítésekor a szerződés megkötését a fogyasztónak kell bizonyítania. Ha
a vállalkozás a szerződés megkötését vitatja, köteles felhívni a fogyasztó figyelmét a panasztétel
lehetőségére és a panasz intézésének módjára. A szerződés megkötését bizonyítottnak kell
tekinteni, ha az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot – számlát vagy nyugtát – a fogyasztó
bemutatja. A vásárló a kereskedelmi üzlethelyiségben panaszát (pl. szavatossági vagy jótállási
igénybejelentését) szóban vagy írásban közölheti a kereskedővel. A szóbeli panaszt azonnal meg
kell vizsgálni, arról jegyzőkönyvet kell felvenni és szükség szerint orvosolni kell. Ha a vállalkozás
kötelezettségének a fogyasztó által érvényesíteni kívánt jogtól eltérő módon tesz eleget, ennek
indokát a jegyzőkönyvben meg kell adni. A jegyzőkönyvnek tájékoztatást kell tartalmaznia
arról, hogy fogyasztói jogvita esetén a fogyasztó a megyei (fővárosi) kereskedelmi és iparkamarák
mellett működő békéltető testület eljárását is kezdeményezheti. A jegyzőkönyv másolatát
haladéktalanul, igazolható módon a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani.
Amennyiben a fogyasztó a kereskedő intézkedésével nincs megelégedve (pl. a kereskedő nem
hajlandó a kifogás bejelentéséről legalább jegyzőkönyvet készíteni), panaszát írásban is közölheti a
vásárlók könyvében. A vásárlók könyvébe tett bejegyzés három példányos, azaz egy eredeti és két
másolati példány keletkezik. A vásárlói bejegyzés másodpéldánya a fogyasztót illeti. Az írásbeli
panaszt a kereskedő harminc napon belül köteles megvizsgálni és írásban megválaszolni. A
válaszlevélben tájékoztatni kell a vásárlót arról, hogy amennyiben nem ért egyet az abban
foglaltakkal, úgy panaszával mely szervekhez fordulhat.
ÜZLETI JOG
116. oldal

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a vásárlók könyvébe tett bejegyzés nem helyettesíti a
jegyzőkönyv felvételét, annak a vevő kérése ellenére történő megtagadása szabálysértésnek
minősül, és ilyen esetben a kereskedő ellen szabálysértési feljelentésnek van helye a területileg
illetékes járási kormányhivatalnál vagy a fogyasztóvédelmi felügyelőségen.
A fogyasztóvédelmi törvény egyes szolgáltató társaságokat – mint pl. a közüzemi, pénzügyi,
nyugdíjpénztári, biztosítási, távközlési cégeket – kötelezi arra, hogy a fogyasztói bejelentések
intézésére, a panaszok kivizsgálására és orvoslására, a fogyasztók tájékoztatására, az ügyfelek
számára nyitva álló helyiségben, illetve telefonon vagy elektronikus úton ügyfélszolgálatot
működtessenek. A fogyasztói panasz elutasítását a szolgáltató minden esetben köteles
indokolni, és írásba foglalni.

2.§ BÉKÉLTETŐ TESTÜLETI ELJÁRÁS

A békéltető testületek a gazdasági kamarák (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Nemzeti
Agrárgazdasági Kamara) megyei és fővárosi szervei mellett működő független testületek, amelyek
a vitás ügyeket békés, egyezségen alapuló eszközökkel kívánják megoldani. Hatáskörébe az áruk
és szolgáltatások minőségével, biztonságosságával, valamint a szerződések megkötésével és
teljesítésével kapcsolatos fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezése tartozik. A
testület hatásköre nem terjed ki azokra a jogvitákra, amelyeket jogszabály valamely más
közigazgatási szerv, így különösen az előzőekben tárgyalt Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság vagy
a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe utal.
A testület tagjait a kamara és a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek
egyenlő arányban jelölik ki. Az adott ügyben eljáró tagoknak függetleneknek és pártatlanoknak kell
lenniük, nem lehetnek a felek képviselői, eljárásuk során utasítást nem fogadhatnak el.
Az eljárás a fogyasztó kérelmére indul, amelyet a testület elnökéhez kell benyújtani. 2012. július 29.
napjától kezdődően fogyasztónak minősül, és ezáltal a testületekhez fordulhat az önálló
foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró civil szervezet,
egyház, társasház, lakásszövetkezet, mikro-, kis- és középvállalkozás is, aki árut vesz, rendel, kap,
használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje.
A békéltető testület eljárására speciális szabályok vonatkoznak. Az eljárás megindításának
feltétele, hogy a fogyasztó az érintett gazdálkodó szervezettel közvetlenül megkísérelje a
panaszügy rendezését, valamint nyilatkozzék arról, hogy közvetítői eljárás nem indult, polgári
peres keresetlevél beadására, illetve fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem
előterjesztésére nem került sor. Ezeket a fogyasztó igazolni köteles. Szükséges, hogy a fogyasztó
panaszáról a kereskedő előzőleg jegyzőkönyvet vegyen fel, vagy beírjon a vásárlók könyvébe.
Ennek a dokumentumnak a csatolásával válik ugyanis a fogyasztó jogosulttá arra, hogy a békéltető
testülethez panaszát előterjessze. Az eljárás megindítása ingyenes, de az ügymenet során felmerülő
költségeket (levelezés, útiköltség, keresetkiesés stb.) az a fél köteles viseli, akinek terhére a
tanács az ügyet eldöntötte.
Az ügyek elbírása során a békéltető testület háromtagú tanácsban jár el. Az eljáró tanács egyik
tagját az eljárást megindító fogyasztó, másik tagját pedig az eljárással érintett kereskedelmi
vállalkozás képviselője jelöli ki a testületi tagok listájáról, majd az így kijelölt tagok közösen
választják ki az eljáró tanács harmadik tagját, az elnököt.
Ha a felek szóbeli meghallgatásán bármelyik fél szabályszerű értesítés ellenére nem jelenik meg,
vagy nem terjeszti elő bizonyítékait, a tanács lefolytatja az eljárást, és a rendelkezésre álló adatok
alapján dönt.
ÜZLETI JOG
117. oldal

Az eljárás során a tanács elnöke egyezséget kísérel meg létrehozni a felek között. Ennek hiányában
a kártérítés kérdésében határozatot hoz. A tanács határozata
- ajánlás, ha a panasszal érintett kereskedelmi vállalkozás az eljárás kezdetekor úgy
nyilatkozott, hogy a testület döntését kötelezésként nem fogadja el, vagy
- kötelezést tartalmazó határozat, ha a panasszal érintett fél az eljárás kezdetekor vagy a
határozat kihirdetésekor nyilatkozatában a békéltető testület döntését magára nézve
kötelezőként elismerte (ún. alávetési nyilatkozatot tett).
Fontos garanciális szabály, hogy ha a vállalkozás a tanács ajánlásának önként nem tesz eleget, a
békéltető testület a fogyasztó nevének megjelölése nélkül jogosult a jogvita tartalmának rövid
leírását és az eljárás eredményét nyilvánosságra hozni. Emellett a fogyasztó a békéltető testület
döntését bizonyítékként a polgári peres eljárás keretében is felhasználhatja.
A testület határozata ellen fellebbezésnek helye nincs, amennyiben az abban foglaltakat a
kötelezett teljesítési határidőn belül nem hajtja végre, bíróságtól kérhető a döntés végrehajtási
záradékkal való ellátása. Ugyancsak a bíróságtól kérhető a határozat érvénytelenítése, amennyiben a
békéltető testület összetétele vagy eljárása törvénysértő volt.

3.§ POLGÁRI PERES ELJÁRÁS, FIZETÉSI MEGHAGYÁS

A fogyasztó áruk vagy szolgáltatások hibás teljesítéséből származó vagyoni, kártérítési igényét
közvetlenül vagy sikertelen békéltető testületi eljárást követően polgári peres eljárás keretében is
érvényesítheti a helyi bíróságon. Az eljárás lefolytatására nézve visszatartó erő az, hogy a
fogyasztói jogokat általában kisebb értékű sérelem éri, így azok érvényesítése ún. fizetési
meghagyásos eljárással kezdődik.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szerint kizárólag fizetési meghagyás útján
érvényesíthető a pénz fizetésére irányuló olyan követelés, amelynek összege az egymillió forintot
nem haladja meg.
Ha a gyártó vagy kereskedő a fogyasztó igényét nem ismeri el, a fizetési meghagyás ellen annak
kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságnál írásban ellentmondással élhet. A kellő
időben előterjesztett ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át. A peres
eljárás költségeit (az illetéket és a bizonyításhoz szükséges szakértői díjakat) a fogyasztónak, mint
felperesnek kell megelőlegeznie. A felperes pernyertessége esetén azonban a végleges költségviselő
az alperes (fizetésre kötelezett) lesz.

4.§ KÖZÉRDEKŰ KERESET

A fogyasztó a gyártóval és a forgalmazóval gyakran nincs olyan egyenrangú helyzetben, hogy a
szerződéses szabadság elve érvényesülni tudna. Ha a forgalmazó monopolhelyzetben van, könnyen
rá tudja kényszeríteni számos ügyfelét az általa kikötött szerződéses feltételek elfogadására. A Ptk.
lehetőséget ad az ilyen módon megkötött szerződések megtámadására arra való hivatkozással, hogy
a nyújtott szolgáltatás és az ellenszolgáltatás (az érte fizetett pénz) között feltűnően nagy az
értékkülönbség. Például a lakáskölcsönök esetében a hitelező pénzintézet olyan magas kamatot,
járulékot, hitelbírálati díjat, az előteljesítés kizárását, vagy a teljesítésre aránytalanul magas
biztosítékokat köt ki, amely indokolatlan mértékben növeli a pénzintézet nyereségét, valamint a
kölcsönt felvevő kiszolgáltatottságát.
Az ilyen és más hasonló esetekben gyakran alkalmazott általános szerződési feltételeket
tartalmazó ún. szabvány- vagy blankettaszerződések esetében fordul elő, hogy a fogyasztó a
terjedelmes szerződést nem érti annak bonyolult jogi, esetleg műszaki nyelvezete miatt, vagy a
szerződés lényeges tartalmi elemeit a szerződés záradékában, mellékletében, lábjegyzetben, apró
ÜZLETI JOG
118. oldal

betűben helyezik el. Tisztességtelen kikötésnek minősül többek között, ha a szolgáltató kizárja vagy
korlátozza hibás teljesítés esetén a fogyasztói igények érvényesítését, vagy ahhoz ésszerűtlen alaki
követelményeket támaszt (pl. kizárólag telefax útján lehet közölni).
Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést nemcsak a
sérelmet szenvedett fél támadhatja meg, mivel vélelmezhető, hogy ilyen tartalmú szerződést
fogyasztók százaival-ezreivel íratott alá a szolgáltató. Emiatt a nyilvánosan közzétett vagy
általánosan alkalmazott ÁSZF tisztességtelen kikötései ellen közérdekű kereset („actio
popularis”) indítható. A bíróság a megtámadott szabványszerződés feltételeit nemcsak az egyedi
esetre vonatkozóan nyilvánítja érvénytelenné, hanem az érvénytelen kikötések alkalmazását a
jövőre nézve is megtiltja. Ezzel védelmet biztosít a jövőbeli lehetséges fogyasztók számára is.
Ha egy cég jogsértő magatartása a fogyasztók széles körét érintő hátrányt okoz, vagy
tisztességtelen általános szerződési feltételeket alkalmaz, akkor
- az ágazati szakminiszter, központi államigazgatási szerv vezetője;
- fővárosi/megyei kormányhivatal vezetője;
- az ügyész;
- a gazdasági, szakmai kamara, érdekképviseleti szerv;
- a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület, vagy más, az Európai Gazdasági Térség
bármely tagállamának joga alapján a fogyasztói érdekek védelmére létrejött szervezet
bírósági pert indíthat a fogyasztók érdekeinek védelmére, és az okozott hátrány kiküszöbölésére.
A jogsértő köteles a bíróság ítéletét saját költségére országos napilapban is közzétenni, és a
fogyasztók kárát megtéríteni.
Megjegyezzük, hogy Nyugat-Európa egyes országaiban, az USA és Kanada területén létezik az ún.
csoportkereset (class action) lehetősége is. Ennek lényege, hogy az azonos érdekű (azaz hasonló
sérelmet szenvedett) fogyasztók közül egy vagy több személy a többi fogyasztó képviseletében,
de ezirányú külön megbízás nélkül bírósághoz fordulhat az összes fogyasztó nevében is. Erre a
magyar jog ugyan nem ad lehetőséget, de hazánkban is mód van pertársaság alapítására. Ilyen
esetben azonban az érdekelt fogyasztók személyes perbenállása, aktív közreműködése szükséges.
ÜZLETI JOG
119. oldal

– IV. RÉSZ –
SZELLEMI ALKOTÁSOK
JOGA
1. FEJEZET – SZELLEMI ALKOTÁSOK A GAZDASÁGI ÉLETBEN
Az önmegvalósítás és az önkifejezés egyik lehetséges, mind az egyén, mind a közösség
szempontjából hasznos módja a szellemi alkotó munka végzése. Éppen ezért a jog fokozottan védi
az alkotó személyiséget és munkájának eredményeit, régies kifejezéssel „az ész szüleményeit”,
melyek többnyire maradandóbbak, mint az anyagi javak, túlélik alkotóikat, és összességükben a
nemzet, sőt az egész emberiség felhalmozott tudását, kulturális örökségét gazdagítják.

1.§ AZ ALKOTÓ SZEMÉLYISÉG VÉDELME

A magánjogi szabályozás minden embert személyiségnek tekint, és az emberben, mint társadalmi
lényben felhalmozott eszmei értékeket védelemben részesíti. Ezért a Polgári Törvénykönyv (Ptk.)
rögzíti, mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét
szabadon kifejthesse. A személyiségi jogok az emberi méltósághoz való jogból fakadnak, így
azokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Az emberi méltósághoz való jog, általános és átfogó
jellege folytán senki sem tanúsíthat mással szemben emberhez méltatlan magatartást. Ebbe a köre
tartozik különösen
- a becsülethez, társadalmi megbecsüléshez és elismeréshez való jog;
- a névviseléshez, a képmáshoz és hangfelvételhez való jog, mely alapján ezek elkészítéséhez,
felhasználásához – a nyilvános közéleti szereplést, illetve a tömegfelvételt kivéve – az érintett
beleegyezése szükséges;
- a jó hírnévhez való jog, melynek sérelmét jelenti, ha valaki más személyre vonatkozóan
valótlan tényt állít vagy híresztel, illetve valós tényt hamis színben tüntet fel; valamint
- a magántitok védelméhez való jog, mely kiterjed a legfontosabb titokfajták (levéltitok,
hivatásbeli, vagy üzleti titok) nyilvánosságra hozatalának tilalmára.
Az a személyiség azonban, aki egyben gyarapítója is az eszmei javaknak, azaz tevékenységével
bővíti is a szellemi alkotások körét, méltó arra, hogy az előzőekben bemutatott, minden embert
megillető személyvédelem körén túl külön jogi védelemben is részesüljön. A jog úgy ösztönzi a
szellemi alkotó tevékenység folytatását, hogy minden ilyen jellegű tevékenységet, szerzői jogi
alkotást törvényi védelem alá helyez még akkor is, ha azok egyik speciális szellemi alkotás fajtába
(pl. szabadalom, know-how) sem sorolhatóak be, de társadalmilag széles körben
felhasználhatóak és még nem váltak közkinccsé. Amennyiben a szerzői jogi, vagy
iparjogvédelmi törvények egyes kérdéseket nem szabályoznak, a Ptk.-t szükséges alkalmazni a
joggyakorlatban.
ÜZLETI JOG
120. oldal

A Ptk. – nemrég változtatva a korábbi gyakorlaton – a szellemi alkotások joga helyett a két nagy ide
kapcsolható jogterület neve nyomán a szerzői jog és iparjogvédelem megnevezést alkalmazza. E
változtatásnak azonban a gyakorlati jelentősége csekély. Mindemellett ráadásul a szellemi alkotás
fogalmára a „szellemi tulajdonjog” kifejezés is használatos. Ez azzal magyarázható, hogy a jogi
védelem gyakran vagyoni (engedélyezési, hasznosítási) jogosultságok gyakorlását biztosítja az
alkotó számára. Emiatt a szellemi alkotások körében létrejött jogviszonyok jellemzően abszolút
szerkezetűek, azaz a jogosult féllel szemben mindenki más kötelezetti pozícióban van.
1. A jogosult (szerző, feltaláló) pozíciójában tipikusan egy meghatározott személy áll, akit
megillet az alkotásához fűződő jogok feletti kizárólagos rendelkezés, azaz
 az alkotás használatának és hasznosításának joga;
 jogi úton történő fellépés az engedély nélküli használóval (az ún. bitrolóval) szemben;
valamint
 a használati jog időleges átengedésének joga.
Ez utóbbi jogosultsága alapján az alkotó dönthet úgy, hogy alkotását, illetőleg találmányát
kizárólag saját tevékenységi körében hasznosítja, de engedélyezheti más által történő
felhasználását is. Az ilyen engedély megadása rendszerint határozott időtartamra szóló,
kétoldalú ügylet, felhasználói vagy licenciaszerződés kötésével valósul meg. Az alkotás vagy
találmány felhasználásáért, illetve alkalmazásáért fizetett használati díjat szerzői jogdíjnak
vagy licenciadíjnak nevezzük.
2. A jogosulttal, azaz a szellemi alkotás tulajdonosával szemben mindenki más kötelezett. E
kötelezettség három fontosabb mozzanatból tevődik össze. A kötelezettnek
 el kell ismernie az alkotó jogosulti minőségét;
 tűrnie kell, hogy a jogosult gyakorolhassa alkotásával kapcsolatos rendelkezési jogait;
valamint
 tartózkodnia kell bármiféle jogellenes behatástól (pl. az alkotás engedély nélküli
felhasználásától, másolásától).
A szellemi alkotások általános jogi szabályozása körében két alapelvet kell megemlítenünk: a
teljeskörűség (hézagmentesség) elvét és a párhuzamos oltalom elvét.
a) A teljeskörűség elve alapján bármely szellemi alkotás akkor is jogi oltalmat élvez, ha nem
sorolható be egyértelműen egyetlen, törvényben szabályozott alkotásfajta körébe sem. Ez a
szabály biztosítja az olyan abszolút új típusú alkotások, felfedezések védelmét is, melyekhez a
jogi szabályozás még nem teremtett megfelelő oltalmi formát.
b) A párhuzamos oltalom elve szerint az sem kizárt, hogy egy adott alkotás több, különböző
oltalmi forma követelményeinek egyidejű kielégítésére legyen képes. Ilyen esetben a jogosult a
különböző igények között választhat, sőt, alkotását akár egyszerre több formában is levédetheti.
Például egy formatervezési minta minősülhet egyidejűleg iparművészeti alkotásnak is, ilyen
esetben a jogosult mind iparjogvédelmi, mind szerzői jogi védelmet szerezhet.

2.§ A FOKOZOTT VÉDELEMBEN RÉSZESÜLŐ SZELLEMI ALKOTÁSOK

A szellemi alkotások jogának két alapvető részterülete van, melyeket a védelem tárgyának eltérő
jellege miatt a jogi szabályozás külön kezel. Ezek:
A) a szerzői jog; és
B) az iparjogvédelmi jog.
ÜZLETI JOG
121. oldal

A szerzői jog főleg a művészetek területén létrehozott alkotások védelmét hivatott szabályozni.
Ebbe a körbe sorolhatóak az irodalmi művek, filmalkotások, szoftverek és adatbázisok, képző-,
fotó- és iparművészeti alkotások vagy akár a nyilvánosan tartott beszédek is.
Az iparjogvédelmi jog által oltalmazott alkotások alapvetően tudományos-műszaki jellegűek,
hangsúlyozottan gyakorlatra orientált, iparilag alkalmazható műszaki megoldások vagy grafikailag
ábrázolható jelzések. Ebbe a körbe tartoznak többek között a szabadalmak, a formatervezési minták
és a védjegyek.
Mivel a későbbiekben tárgyalandó témakörökre tekintettel e jogterületek megkülönböztetése nagy
jelentőséggel bír, ezért szükséges a legjellemzőbb szempontjaik szerinti elkülönítésük.
a) A szerzői jog főként a tudomány, az irodalom, és a művészet területén létrehozott művek
védelmére szolgál. Ezzel szemben az iparjogvédelem körébe tartozó szellemi alkotások sokkal
inkább műszaki-technológiai jellegű alkotások.
b) Az egyéni, eredeti jelleg miatt a szerzői jogi védelemben jóval erősebben érvényesül az alkotó
és műve közötti kapcsolat, a műalkotás sokkal alkalmasabb a szerző egyéniségének,
személyiségének kifejezésére. Az iparjogvédelem körébe tartozó alkotások esetében viszont ke-
vésbé szoros az alkotó személyéhez való kötődés. Ezek az alkotások túlnyomó részben
gyakorlati megvalósításra szánt új műszaki-technológiai megoldások, így sokkal inkább
gazdasági-vagyoni természetűek.
c) A szerzői jogi védelem általában hosszú időtartamú, ezzel szemben az iparjogvédelmi oltalom
viszonylag rövid ideig áll fenn.
d) Lényeges különbség, hogy a műalkotást keletkezésétől, külön bejelentés nélkül, tehát a törvény
erejénél fogva megilleti a szerzői jogi védelem, bár 2009-től a szerzői művek önkéntes
nyilvántartásba vételére is lehetőség van. Ezzel ellentétben az iparjogvédelmi oltalmat
kifejezetten erre irányuló bejegyzési eljárás és hatósági nyilvántartásba vétel keletkezteti. Az
eljárást a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal (SZTNH) folytatja le.
e) Eltérőek a két jogterület által biztosított jogi oltalom jellemzői is. Míg a szerzői jog nem nyújt
védelmet a szerzőnek abban az esetben, ha egy másik szerző tőle függetlenül (azaz jó-
hiszeműen) az övével csaknem azonos (vagy egészen kivételes esetben teljesen azonos) alkotást
hoz létre, addig az a mérnök, aki időben korábban kezdeményezte találmánya bejegyeztetési
eljárását, szabadalmazott ipari találmányára kizárólagos és teljeskörű hasznosítási
monopóliumot kap.
f) Míg a szerzői jog jellegét tekintve egységesebb, homogénebb szabályozású jogterület, az
iparjogvédelmi jogban erősebben érvényesül a heterogén szemléletű szabályozás, igen sokféle
lehetőség van a különböző műszaki találmányok és grafikai jelzések levédetésére.
ÜZLETI JOG
122. oldal

2. FEJEZET – A SZERZŐI JOG ALAPJAI

1.§ A SZERZŐI JOGVISZONY
A szerzői jogról az 1999. évi LXXVI. törvény rendelkezik. A szabályozás alapja a szerzői
jogviszony, mely a szerzői mű létrehozásával, megalkotásával a törvény erejénél fogva
keletkezik, létrejöttéhez sem hatósági engedélyre, sem nyilvántartásba vételre nincs szükség. 2009-
től azonban lehetőség van arra, hogy kérelemre és díjfizetés ellenében a szerzői műveket a Szellemi
Tulajdon Nemzeti Hivatala a szerzői művek önkéntes nyilvántartásába felvegye. A bejegyzésnek
szerzői jogvita esetén lehet jelentősége, mert – az ellenkező bizonyításáig – azt kell szerzőnek
tekinteni, aki az SZTNH nyilvántartásában szerepel.
A szerzői jogviszony abszolút szerkezetű, melynek
a) alanyai:
 a jogosult, azaz a szerző (vagy szerzők),
 kötelezett pedig minden más személy;
b) tárgya: a szerzői mű (alkotás),
c) tartalma: a szerző(k) személyhez fűződő és vagyoni jogainak összessége.
A SZERZŐI JOGVISZONY ALANYAI [1.1.] – Szerzőnek az tekintendő, aki a szerzői művet
megalkotta (pl. a regényt megírta, a képet megfestette, a szobrot kifaragta). A szerzői alkotómunka
általában különleges szellemi összpontosítást, erőfeszítést igényel, amihez a szerző sajátos
adottságaira, képességére van szükség.
Egy művet több szerző közösen is megalkothat, ilyen esetben azonban különbséget teszünk
a) szerzőtársak, és
b) társszerzők között.
A több szerző szerzőtársnak minősül akkor, ha a közös mű egységes és oszthatatlan, önálló
művekre nem választható szét, a szerzők az alkotó munkát közösen végezték, egymás akaratára és
tudatára kölcsönösen hatottak. A szerzőt megillető személyhez fűződő és vagyoni jogok ilyen
esetben a szerzőtársakat együttesen illetik meg, mégpedig az alkotásban való közreműködésük
arányában. Ha azonban ez nem állapítható meg egyértelműen, a szerzői jogosultságok egyenlő
arányban illetik meg a szerzőtársakat.
Ha a közös mű önállóan is felhasználható részekre szétválasztható, társszerzőkről beszélünk. A
társszerzőket a műhöz kapcsolódó vagyoni jogok külön-külön, az egyes részekre önállóan illetik
meg (pl. egy több, önálló tanulmányból álló kötet esetén). Az ún. gyűjteményes művek esetén a
szerzők mellett önálló szerzői jog illeti meg a mű szerkesztőjét is.
A SZERZŐI JOGVISZONY TÁRGYA [1.2.] – A szerzői műveknek általánosságban az irodalmi,
művészeti vagy tudományos alkotások körébe kell tartoznia, függetlenül annak konkrét típusától
(teljeskörűség elve). A szerzői jogi törvény ezért csak példálózó felsorolást ad a leggyakoribb
alkotás-fajtákról:
a) az irodalmi, tudományos és publicisztikai mű, a nyilvánosan tartott beszéd,
b) a számítógépes programalkotás (szoftver), ideértve a felhasználói programot és az operációs
rendszert is, valamint a gyűjteményes műnek minősülő adatbázisok;
c) a színmű, zenés színmű, a tánc- és némajáték, a zenemű szöveggel vagy anélkül,
d) a rádió- és a televíziójáték, filmalkotás és más audiovizuális mű,
ÜZLETI JOG
123. oldal

e) a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott
alkotás és annak terve, a fotóművészeti alkotás,
f) a térképmű és más térképészeti alkotás,
g) az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, műszaki létesítmény terve,
h) az iparművészeti alkotás és annak terve, a jelmez- és díszletterv.
Szerzői műnek akkor tekinthető egy alkotás, ha:
 egyéni, eredeti jellege van (akár tartalmában, akár formájában);
 valamilyen rögzített formában jelenik meg (azaz mások számára hozzáférhető,
megismerhető, reprodukálható);
 legalább egy minimális alkotói színvonalat elér (a „naiv, laikus alkotások” színvonalát
meghaladja), függetlenül attól, hogy egyébként milyen esztétikai értékelést vált ki a
befogadókban.
A felsorolt kritériumok esetenkénti meglétének vagy hiányának megállapítása a társadalmi (piaci)
értékítélet, illetőleg a bírói mérlegelés körébe tartozik. Nem minősül azonban a törvény értelmében
szerzői alkotásnak, s így nem állhatnak szerzői jogi oltalom alatt:
 a jogszabályok, hatósági határozatok és bírósági ítéletek szövege;
 a hivatalos közlemények és rendelkezések (pl. jogszabállyal kötelezővé tett szabványok);
 a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tények vagy napi hírek;
 valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet;
 a folklór kifejeződései, a népművészeti ihletésű, egyéni, eredeti jellegű művek kivételével.
A SZERZŐI JOGVISZONY TARTALMA [1.3.] – A szerzői jogviszony tartalmát tekintve a szerző(k)
különböző jogosultságaiból áll, melyeket két csoportba sorolhatunk:
1. a személyhez fűződő jogok, és
2. a vagyoni jogok körébe.
A szerző személyhez fűződő jogai a következőkben foglalhatóak össze.
a) A szerzői névjog alapján a szerző követelheti, hogy a művén szerzői nevét tüntessék fel a mű
felhasználása, részletének átvétele, idézése vagy ismertetése során. A szerzői név nem
feltétlenül egyezik meg az alkotó saját nevével, ugyanis a szerzőnek joga van ahhoz is, hogy
álnevet (pl. Rejtő Jenő írói álneve P. Howard) használjon, illetve ha neve korábbi azonos nevű
szerzővel összetéveszthető, akkor a szerző a saját nevét csak megkülönböztető toldással vagy
annak elhagyásával használhatja. A szerzői névjognak negatív tartalma is van, azaz a szerző azt
is követelheti, hogy művének bármiféle felhasználása során nevét ne tüntessék fel.
b) A szerzői minőség elismeréséhez való joga alapján a szerző bárkivel szemben felléphet e
minőségének bármilyen kétségbevonása esetén.
c) A szerzőt megilleti a nyilvánosságra hozatal joga valamint ennek negatív tartalma, azaz a mű
titokban tartásának joga. A szerzők általában a nyilvánosság számára alkotnak, ezért ez a
leggyakoribb eszköz arra, hogy a művet bárki megismerhesse. A mű nyilvánosságra hozatala
előtt csak a szerző (vagy az ő engedélyével más) adhat a nyilvánosság számára tájékoztatást a
mű lényeges tartalmáról. Ha egy elhunyt szerző hagyatékából kerül elő egy mű, úgy törvényi
vélelem szól amellett, hogy művét nyilvánosságra szánta. Ez a vélelem azonban megdönthető,
például ha az elhunyt személy végrendeletében műve nyilvánosságra hozatalát megtiltotta.
d) A már nyilvánosságra hozott művek esetén a szerzőt megilleti a nyilvánosságra hozatali
engedély visszavonásának és a további felhasználás megtiltásának joga is, ezt azonban csak
alapos okból (pl. a mű hibája, nézeteinek lényeges megváltozása miatt) és kártalanítási
kötelezettség terhe mellett gyakorolhatja.
ÜZLETI JOG
124. oldal

e) A mű egységéhez (torzításmentességéhez) való joga alapján a szerző tiltakozhat művének

bármely részletében történt jogosulatlan megváltoztatása ellen.
Fontos szabály, hogy a szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át és nem mondhat le
róluk, bár a nyilvánosságra hozatal jogát csak egy alkalommal, a visszavonás jogát pedig csak
életében gyakorolhatja. A személyhez fűződő jogainak védelmében amíg él, maga a szerző, halála
után pedig az ún. oltalmi időn belül az általa kijelölt személy (a „szellemi hagyaték gondozója”)
vagy az örököse jogosult fellépni. Az oltalmi idő a szerző halálát követő év első napjától számított
70 évig tart. A hetvenéves védelmi időt közös művek esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát
követő év első napjától kell számítani. A filmalkotás védelmi idejét a következő személyek közül
utoljára elhunyt személy halálát követő év első napjától kell számítani: a film rendezője, a
forgatókönyvíró, a dialógus szerzője és a film zenéjének zeneszerzője. A szerzői névjog és a szerzői
minőséghez való jog korlátlan ideig tartó védelemben részesül, így ezen az alapon az oltalmi időn
túl a szerzők érdekvédelmére hivatott jogvédő szervezetek is jogosultak fellépni.
A szerző vagyoni jogai a következők:
a) A szerző kizárólagos joga a mű felhasználásának engedélyezése, ami rendszerint
felhasználási szerződés kötésével történik. A szerző külön engedélye szükséges a mű sajátos
címének, illetve a műben szereplő jellegzetes és eredeti alakoknak kereskedelmi célú
hasznosításához (pl. Süsü, a sárkány szerepeltetése reklámfilmben, vagy terméknévként). A
szerző ez utóbbi joga a „külcsíny” külön történő értékesítését jelenti, melyet merchandising-
jognak is hívnak.
b) A szerzőt megilleti a díjazáshoz való jog is. A szerzőt művének bármilyen – akár jogos, akár
jogellenes – felhasználása esetén (kifejezett ellenkező kikötés hiányában) díjazás, ún. szerzői
jogdíj illeti meg. A gyakorlatban a nyilvánosságra hozatalhoz adott engedély tartalmilag
tipikusan együtt jár a felhasználáshoz adott engedéllyel, amit a szerzők ellenérték fejében adnak
meg. A díjazás mértékében a felek (a szerző és a kiadó, a színház, filmgyár stb.) szabadon
állapodhatnak meg. A díjazás lehet egyösszegű, de meghatározható ún. jutalékos rendszerben
(pl. a könyv eladott példányszáma után) is.
A vagyoni jogok – hasonlóan egyes személyhez fűződő jogokhoz – időben nem korlátlanok, csak a
szerző életében és a halálát követő év első napjától számított hetven éven át részesülnek
védelemben. A vagyoni jogokkal életében a szerző, halála után a jogutódja (örököse) rendelkezhet.
Az oltalmi idő leteltével a művet díjazás nélkül, szabadon lehet felhasználni.
Kiemelést érdemel, hogy munkaviszony alapján, munkaköri kötelezettség keretében alkotott ún.
szolgálati mű esetén a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogaira speciális jogszabályi előírások
vonatkoznak. Így például – a munkaszerződésben rögzített eltérő megállapodás hiányában – a mű
átadásával a vagyoni jogokat a munkáltató szerzi meg. Így abban az esetben, ha a munkáltató a
művet saját maga használja fel, úgy kell tekinteni, hogy az alkotói díjat a munkabér magában
foglalja, így a szerzőnek külön díjat nem kell fizetni. Abban az esetben azonban, ha a munkáltató a
felhasználásra más személynek is engedélyt ad, vagy másra átruházza a megszerzett jogait, a
szerzőt megfelelő díjazás illeti meg, kivéve a munkaviszony alapján készített illetve összeállított
szoftverek és adatbázisok alkotóit.
Az előzőekben bemutatott szabályozástól eltérő, rövidebb oltalmi időt állapít meg a törvény a
szerzői művek alapján készült hangfelvételek, filmek és televíziós műsorszámok előállítói (pl.
filmgyárak, rádió- és televíziószervezetek), valamint az előadóművészek részére. Az ebbe a körbe
tartozókat az ún. szomszédos jogok jogosultjainak nevezzük, akik (amelyek) a műsorszám
forgalomba hozatalát, illetve az első sugárzást követő év első napjától számított ötven évig
részesülnek védelemben úgy, hogy a jogosultak nevében jellemzően az általuk létrehozott szerzői
jogvédő szervezetek (pl. ARTISJUS, FILMJUS, MAHASZ) lépnek fel. Ezek a szervezetek
jogosultak az alkotások felhasználására, sugárzására vonatkozó jogdíjak és egyéb feltételek
ÜZLETI JOG
125. oldal

meghatározására is. Egy korábbi jogszabályi módosítás következtében az ún. üres adathordozók
(optikai adattárolók és író berendezések, USB adatrögzítők, digitális zenelejátszók, stb.) után
beszedett jogdíjak negyedét a közös jogkezelő szervezetek helyett a Nemzeti Kulturális Alap osztja
szét. A korábban „üres kazetta jogdíjnak” is nevezett jogintézmény alapján rádió- és a televízió-
szervezetek műsorában sugárzott, valamint kép- vagy hanghordozón forgalomba hozott művek
szerzőit, előadóművészeit, továbbá filmek és hangfelvételek előállítóit film- és hangfelvételeik
magáncélú másolására tekintettel megfelelő díjazás illeti meg.

2.§ A SZERZŐI JOG KORLÁTOZÁSA ÉS VÉDELME

Az előzőekben megismert szerzői jog messze nem korlátlan jog. Minden szerző köteles ugyanis
 tiszteletben tartani mások alanyi jogait (különösen más szerzők jogait), és
 eltűrni a közérdekű törvényes korlátokat.
Ez utóbbi korlátok indoka kettős. Egyrészt általánosan elfogadott tény, hogy mielőtt egy szerző
alkotóképessé válna, bőségesen merít (merítenie kell) az egész társadalom addig felhalmozott és
éppen aktuális tudásából. Mivel a társadalom – az államon keresztül – jelentős anyagi
ráfordításokkal támogatja a közoktatást, a kultúrát és a tudományt, méltányos és igazságos, hogy
valamennyit vissza is kapjon abból, amit már előzőleg adott. Másrészt figyelembe kell venni, hogy
a szerzők is a társadalmi közösség tagjai, így nekik is elemi érdekük az egész társadalom kulturális
színvonalának emelése, a „kiművelt emberfők” sokaságának gyarapítása, a felhalmozott társadalmi
tudás bővítése.
A SZABAD FELHASZNÁLÁS ESETEI [2.1.] – A közérdekű korlátok elsősorban a szerző vagyoni
jogait érintik annyiban, hogy a szerzői jogi törvény által meghatározott esetekben a szerző külön
hozzájárulása és díjazása nélkül szabad a művet felhasználni. Ezeket az eseteket nevezzük a
szabad felhasználás eseteinek.
 Bárkinek joga van egy már nyilvánosságra hozott mű részletét idézni a szerző és a forrás
megjelölésével, de csak indokolt, kisebb terjedelemben, torzítástól mentesen. Idézni tipikusan az
irodalmi és a tudományos művekből lehet.
 Oktatás és tudományos ismeretterjesztés céljára az idézés terjedelmét meghaladóan is
megengedett a mű részleteinek (vagy kisebb terjedelmű mű egészének) átvétele, természetesen
a szerző nevének és a forrásnak a megjelölésével.
 Természetes személy nyilvánosságra hozott műről, illetve annak részletéről másolatot
készíthet, ha az nem forgalomba hozatali vagy más jövedelemszerző célt szolgál. Építészeti
műveket, műszaki létesítményeket, számítógépes szoftvereket és adatbázisokat, valamint a mű
nyilvános előadásának kép- vagy hanganyagát azonban tilos lemásolni. Teljes könyv, továbbá
folyóirat vagy napilap egésze még magáncélra is csak kézírással vagy írógéppel másolható.
 Tömegtájékoztatási eszközök (napilapok, rádió- és televízió-csatornák) tény- és híranyagot
tartalmazó közleményei a forrás megjelölésével szabadon átvehetőek. Aktuális gazdasági és
politikai tárgyú cikkek – a forrás és a szerző megnevezésével – felhasználhatóak, ha az átvételt
az eredeti közzétételkor nem zárták ki. A nyilvános tárgyalások (pl. bírósági tárgyalás) és
nyilvánosan tartott beszédek tartalma szabadon felhasználható.
 A nyilvánosságra hozott művek oktatási és művelődési célokra (pl. iskolai ünnepélyeken,
nemzeti ünnepeken, egyházak vallási szertartásain, szociális és időskori gondozás keretében)
felhasználhatók, feltéve hogy azokon a haszonszerzés kizárt, azaz nincs belépődíj és a szereplők
sem díjazottak. Ugyanilyen feltétellel a művek alkalomszerű, zártkörű előadás (pl. konferencia,
kongresszus) keretében is előadhatók.
 Szabad felhasználásnak minősül a mű magánművelődés (olvasás, tanulás) céljára történő
felhasználása.
ÜZLETI JOG
126. oldal

 Ugyancsak megengedett a művek saját tulajdonú példányainak ingyenes, szívességi

használatba adása, ez azonban nem vonatkozik a szoftverekre, továbbá a filmalkotásokra és
más audiovizuális művekre (hanglemezekre, CD-kre, műsoros kazettákra). Ez utóbbiak
ingyenes használata nyilvános közkönyvtárakban megengedett.
 Szabad felhasználásnak tekintjük az ötletfelhasználást is, amikor egy nyilvánosságra hozott
műből merít valaki ötletet új, önálló mű megalkotásához. Ez azonban nem terjed ki az
átdolgozásra (pl. regény színpadra állítására) és az azonos műfajú felhasználásra sem (pl. egy
képről lehet zenét vagy verset írni, de másik képhez felhasználni nem).
A SZERZŐI JOG VÉDELME [2.2.] – Jogellenes felhasználásnak minősül a műnek az előzőekben
bemutatott szabad felhasználás esetein kívüli, engedély nélküli vagy a szerző jogait sértő
felhasználás, melyet összefoglaló elnevezéssel szerzői jogbitorlásnak nevezünk (pl. „kalózkiadás”,
más művének saját név alatti kiadása).
Szerzői jogbitorlás esetén a szerző (és jogutódja) a következő objektív alapú, a jogsértő
vétkességétől, azaz szándékosságától vagy gondatlanságától független, a jogsértés tényén alapuló
igényeket támaszthatja:
 kérheti a jogsértés tényének bírósági megállapítását (ami önmagában is elegendő
elégtételt jelenthet a sértett fél számára, de lehet további igényeinek az alapja is);
 kérheti a bíróságot, hogy a bitorlót kötelezze a jogsértés abbahagyására, illetőleg a jövőre
nézve tiltsa el a jogsértő magatartás folytatásától;
 megfelelő elégtételadást kérhet (pl. a bitorlás tényének nyilvánosság előtti elismerését);
 kérheti a jogsértő helyzet megszüntetését (pl. a bitorláshoz használt eszközök, anyagok
megsemmisítését, jogsértő mivoltuktól való megfosztását) a jogsértő költségén;
 követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás (pl. az elmaradt szerzői díjak és a bitorlással
elért jövedelmek) visszatérítését;
 a szerző követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett művek
előállításában, forgalmazásában résztvevőkről, a jogsértő mű felhasználására kialakított
üzleti kapcsolatokról (pl. könyvek, hangkazetták és szoftverek illegális másolása és
terjesztése esetén).
Ha a jogsértés a bitorlónak felróható, azaz a jogsértést szándékosan vagy gondatlanul követte el, a
jogosult az előbbi igényeken túlmenően kártérítést is követelhet.
A szerzői jogok megsértésének súlyosabb eseteit – a szerzői jog fokozottabb védelme érdekében – a
Büntető Törvénykönyv bűncselekménnyé is nyilvánította. Ilyen esetekben az előzőekben felsorolt
polgári jogi igények követelése mellett a bitrolóval szemben büntetőjogi szankciók
(szabadságvesztés, közérdekű munkavégzés, pénzbüntetés) is alkalmazhatók.
A bitorlás tényének megállapítása kapcsán ki kell azonban emelni, hogy a szerzői jog nem nyújt
védelmet a szerzőnek abban az esetben, ha egy másik szerző tőle függetlenül (azaz jóhiszeműen)
az övével csaknem azonos (vagy egészen kivételes esetben teljesen azonos) alkotást hoz létre. A
közgazdaságtudomány is szolgáltat erre az esetre konkrét példát. 1964-ben a magyar származású
BÉLA BALASSA és PAUL SAMUELSON két, egymással kereskedelmi kapcsolatban álló ország
vásárlóerő-paritása és valutaárfolyam-változása közötti kapcsolatot kutatva egymástól függetlenül
ugyanarra a következtetésre jutott, melyet két különböző szakfolyóiratban publikáltak. Az utókor
ezért – mindkét kutató teljesítményét elismerve – ezt az összefüggést Balassa-Samuelson-hatásnak
nevezte el.
ÜZLETI JOG
127. oldal

3.§ A SZERZŐI MŰVEK FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉSEI

Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének felhasználására, a felhasználó
pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A felhasználási szerződésre vonatkozó törvényi
rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a szerzői, valamint az előadóművészi teljesítményeken
alapuló vagyoni jogok átruházására vonatkozó szerződésre is. A felhasználási szerződések körébe
tartozik a kiadói szerződés, a rádiós és televíziós sugárzási szerződés, a színpadi előadási és a
megfilmesítési szerződés. A következőkben e szerződéstípusok legfontosabb közös szabályait
foglaljuk össze.
A szerzői művek felhasználási szerződései körében is érvényesül a szerződési szabadság elve, így
a szerződések tartalmát a felek általában szabadon határozhatják meg. Kötelező előírásokat (ún.
kógens szabályokat) a szerzői jogi törvény a szerzői érdekek fokozottabb védelme érdekében ír elő,
melyektől a szerzők hátrányára eltérni tilos (előnyükre természetesen megengedett).
A felhasználási szerződéseket írásban kell megkötni, kivéve a napilapban vagy folyóiratban
történő közzététel eseteit, melyekre a szóbeli megállapodás is érvényes. A szerződés tárgya a
felhasználói jog átadása. A mű felhasználásának minősül a szerzői jogi törvény szerint többek
között:
 a mű többszörözése és terjesztése,
 a nyilvános előadás közvetítése;
 a mű átdolgozása, valamint
 kiállítása.
A felhasználói jog átruházása lehet kizárólagos vagy nem kizárólagos. Ha a felhasználó kizá-
rólagos jogot akar szerezni, azt a szerződésben kifejezetten ki kell kötni, ami rendszerint
magasabb ellenérték (jogdíj) fejében valósul meg. Ennek hiányában a szerző jogosult ugyanarra a
műre más felhasználóval is szerződést kötni.
A szerző felmondhatja a kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződést, ha
 a felhasználó nem kezdi meg a mű felhasználását a szerződésben meghatározott, illetve az
adott helyzetben általában elvárható időn belül; vagy
 a felhasználó a szerződéssel megszerzett jogait nyilvánvalóan a szerződés céljának
megvalósítására alkalmatlan módon, illetve nem rendeltetésszerűen gyakorolja.
Felmondás helyett a szerző dönthet úgy is, hogy a felhasználásért fizetendő díj arányos csökkentése
mellett megszünteti az engedély kizárólagosságát.
Hasonló szabályok vonatkoznak a felhasználói jog továbbadására is. A felhasználói szerződésben
rögzített kifejezett kikötés hiányában ugyanis a felhasználó csak a szerző beleegyezésével
ruházhatja át a felhasználói jogot (pl. egy másik kiadónak).
A felhasználási szerződés egy jövőben megalkotandó műre is szólhat. Ebben az esetben az
elkészült mű elfogadásáról a felhasználó két hónapon belül köteles nyilatkozni. Az ilyen művet a
felhasználó akár többször is visszaadhatja a szerzőnek átdolgozás, illetve kijavítás végett. Ha a
szerző megtagadja a kijavítást, vagy kellő határidőre nem végzi el, a felhasználó díjfizetés nélkül
elállhat a szerződéstől. Ha a szerző elvégzi a kijavítást, de a mű ezután sem alkalmas a
felhasználásra, akkor a szerzőt csak mérsékelt díjazás illeti meg. Kiemelést érdemel továbbá, hogy a
felhasználással szükségképpen együtt járhatnak kisebb, a mű lényegét nem érintő esetleges további
változtatások is, melyeket a szerző köteles végrehajtani, vagy eltűrni, hogy ezeket a felhasználó
végrehajtsa.
ÜZLETI JOG
128. oldal

A szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illet meg, amit szerzői jogdíjnak
nevezünk. A szerzői jogdíj mértékét – eltérő megállapodás hiányában – a felhasználáshoz
kapcsolódó bevétellel arányosan kell megállapítani. A díjazásról a jogosult csak kifejezett
nyilatkozatával mondhat le.
A szerzői jogdíj mértéke kapcsán kiemelést érdemel a törvény ún. beststeller-klauzulája.
Előfordulhat ugyanis, hogy valamely utólag bekövetkező okból (pl. egy könyv nem várt, átütő sikere
által) a mű felhasználása iránti igények olyan jelentősen megnövekednek, hogy ezáltal feltűnően
naggyá válik a felhasználó bevétele és a szerző számára korábban megállapított jogdíj mértéke
közötti különbség. Ebben az esetben a szerző jogdíjának arányos növelését követelheti a
felhasználótól, de ha a felek között megállapodás nem jön létre, a szerző bíróságtól is kérheti a
szerződés módosítását.
Gyakran előfordul, hogy a felek között írásban kötött felhasználási szerződés nem jön létre, de a
felhasználó (megrendelő) kérésére, későbbi szerződéskötés reményében a szerző mégis elkészíti
alkotását. Ha azt a felhasználó átveszi, de hasznosítani mégsem tudja, a szerző ún. biztatási kár
címén költségei legalább részleges megtérítését követelheti a megrendelőtől, amit adott esetben
bírósági per keretében is érvényesíthet.
ÜZLETI JOG
129. oldal

3. FEJEZET – A MŰSZAKI ALKOTÁSOK JOGI VÉDELME

A gazdaság egyik legfontosabb hajtóereje a műszaki fejlődés, mely megkívánja az új tudományos-
műszaki eredmények létrehozásának és minél gyorsabb gyakorlattá válásának ösztönzését. A
tudományos-műszaki fejlődés során egyre jobban felértékelődnek az ipari sorozatgyártás során
alkalmazható alkotások, melyek gyors avulási ideje jól mutatja a termelés hatékonyabbá tételében
rejlő ösztönző erő meglétét. Emellett megfigyelhető az oltalomban részesíthető alkotásfajták
körének szélesedése is, így pl. a biotechnológiai találmányok vagy a mikroelektronikai alkotások
területén.
Ez a folyamat azonban új problémákat vet fel a jogi szabályozás terén is, melyekre adott válaszaival
a magyar jogrendszer – az Európai Unió közösségi jogába ágyazottan – igyekszik lépést tartani. E
körben a jogalkotó feladata a technikai-technológiai újdonságokat a hozzájuk kapcsolódó gazdasági
viszonyokkal együtt, a jog eszközével átláthatóvá tenni és a gyakorlati alkalmazásukat elősegíteni.
Az ún. iparjogvédelem körébe tartozó gyakorlatias, tudományos-műszaki jellegű alkotás-típusokat
a jog védelemben részesíti. Az elnevezés arra utal, hogy itt az ipari és mezőgazdasági termeléssel,
termékekkel összefüggő szellemi alkotások jogi oltalmáról van szó. Ez a jogterület közvetlen
módon a feltalálói tevékenység védelmét, elismerését és anyagi ösztönzését kívánja biztosítani.
Ugyanakkor a legkorszerűbb termékek piacra kerüléséhez, a legmodernebb termelési eljárások
alkalmazásához nyomós társadalmi, nemzetgazdasági érdek fűződik, és az ezzel elérhető
többletprofit pedig motiválja a piacon egymással versenyző cégeket, vállalkozókat is.
Az iparjogvédelem területén belül védelemben részesülnek
 a szabadalmazható találmányok (1995. évi XXXIII. törvény),
 a használati minták (1991. évi XXXVIII. törvény),
 a formatervezési minták (2001. évi XLVIII. törvény), valamint
 a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiái (1991. évi XXXIX. törvény).
2002. december 31-ig létezett önálló iparjogvédelmi forma volt az újítás is, mely a gazdasági
tevékenységet folytató szervezet működési körében, a vele munkaviszonyban álló személyek által
kidolgozott, új műszaki vagy szervezési megoldást jelentett. Ha a fenti időpont előtt az újítás
hasznosítása megkezdődött, azt jelenleg is újításnak kell tekinteni és az újítót hasznosítási szerződés
alapján újítási díj illeti meg.
Természetesen az előzőekben felsorolt iparjogvédelmi eszközök nem fedik le az összes műszaki
alkotás körét. A teljeskörűség elve alapján a külön jogszabályban nem nevesített, de társadalmilag
széles körben felhasználható és még közkinccsé nem vált műszaki-szervezési ismertek és
tapasztalatok mint know-how-k a Polgári törvénykönyv (2013. évi V. törvény) alapján részesülnek
védelemben. Emellett a tágabb értelemben vett iparjogvédelem területéhez sorolják az 1997. évi XI.
törvény alapján a védjegyekhez és a földrajzi árujelzőkhöz fűződő érdekek oltalmát biztosító
szabályokat is. Ezekről a 4. Fejezetben szólunk majd részletesen.

1.§ A FELFEDEZÉSEK ÉS TALÁLMÁNYOK

Tudományos-jogi értelemben felfedezésnek tekintjük – a földrajzi, régészeti jellegű felfedezéseket
ide nem sorolva – valamely létező, de eddig nem ismert természeti törvényszerűség felismerését
(pl. a gravitációval összefüggő fizikai összefüggés, vagy az öröklődéssel kapcsolatos biológiai
törvényszerűség feltárását).
A találmány ezzel szemben egy műszaki jellegű alkotás, mely a szokásos rutinműveleteket
meghaladó tevékenység eredménye, és amely a gyakorlatban közvetlenül hasznosítható is
egyben.
ÜZLETI JOG
130. oldal

A felfedezés fogalma tehát tartalmilag mást jelent, mint a találmányé. Egyrészt a felfedezés
fogalmához nem kapcsolódik a közvetlen gyakorlati alkalmazhatóság kritériuma, eredménye pedig
inkább ismeretbővítő jellegű, igaz, ezek az ismeretek később, a gyakorlatban felhasználhatókká
válhatnak. Másrészt a felfedező jogi védelme is más jellegű, mint a feltalálóé. A felfedező jogai a
korábban bemutatott szerzői jog szabályaival biztosíthatóak, az új tudományos eredményének
publikálása (pl. folyóiratban való megjelentetése) révén. A feltaláló viszont úgy szerezhet magának
jogi védelmet, hogy találmányát szabadalmaztatja. A továbbiakban ennek feltételrendszerét és
folyamatát mutatjuk be.

2.§ A SZABADALMAZHATÓ TALÁLMÁNYOK

A SZABADALOM KRITÉRIUMAI [2.1.] – A találmányok szabadalmi oltalmáról az 1995. évi XXXIII.
törvény rendelkezik. A szabadalmi oltalom tárgya a szabadalmazható találmány. Szabadalmi
oltalmat akkor kaphat egy találmány, ha
a) abszolút újdonság;
b) feltalálói lépésen alapuló műszaki jellegű megoldás;
c) iparilag alkalmazható; valamint
d) törvény nem zárja ki a szabadalmazhatóság köréből.
A szabadalmaztathatóság e négy feltételének együttesen kell fennállni (konjunktív kritériumok)
ahhoz, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a találmányt a szabadalmi lajstromba beve-
zesse. Bármelyik feltétel hiánya önmagában is alapot ad a szabadalmi bejelentés elutasítására.
A) ÚJDONSÁG. Újnak mondjuk a találmányt, ha az nem tartozik a technika adott állásához, azaz
a találmány a feltalálása időpontjában fennálló technikai színvonalat meghaladja. Ez akkor
állapítható meg, ha eddig még nem ismert, illetve nem alkalmazott megoldást tartalmaz. A maga
korában ilyen nevezetes magyar találmány volt a dinamó, a porlasztó vagy a Rubik-kocka is. Az
adott technikai színvonalon bevett, szakmai körökben közismert megoldás tehát nem új. Az
újdonság kritériumának való megfelelést lerontó körülmény, ha a találmányi megoldás a bejelentés
előtt írásban, szóban, gyakorlati alkalmazás útján vagy bármilyen más módon bárki számára
hozzáférhetővé vált. A feltaláló érdeke tehát a bejelentésig a titokban tartás. Nem újdonságrontó
körülmény azonban a találmány szakmai kiállításon való bemutatása, ha a feltaláló a kiállítás
megnyitásának napjától számított 6 hónapon belül bejelenti szabadalmi igényét. Ezek a kiállítások
ugyanis a legújabb termékek iránti kereslet felmérését, a más újdonságokkal való összehasonlítást is
szolgálják, ami alapján a feltalálók eldönthetik, érdemes-e egyáltalán a találmányukra szabadalmi
oltalmat kérni.
B) FELTALÁLÓI TEVÉKENYSÉG. A feltalálói tevékenység is az átlagos színvonalat meghaladó, az
adott mesterségben járatos szakember számára nem nyilvánvaló megoldást, azaz szellemi
alkotómunkát feltételez. Önmagában a célkitűzés, a felismerés nem szabadalmazható. Ezért egy
találmány megalkotása jellemzően hosszas előtanulmányokat, kutatásokat, kísérleteket,
felhalmozott szakmai tudást és tapasztalatot feltételez, ami nemcsak fáradságos, de gyakran nagyon
költséges is. A szabadalmi oltalom és az azon keresztül biztosított kizárólagos jogok éppen ezt az
„előzetes befektetést” ismerik el, illetve ösztönzik.
C) IPARI ALKALMAZHATÓSÁG. Az ipari alkalmazhatóság azt jelenti, hogy a találmány tárgya (az új
termék vagy termelési eljárás) az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve
használható. Ez általában üzemi méretű sorozatgyártást, tömegtermelést jelent, nem pedig egy
egyedi darab (prototípus) laboratóriumi körülmények közötti megalkotását. Ezen az alapon nem
részesülhetnek oltalomban – egyebek mellett – a természeti törvényekkel ellentétben álló
megoldások, mint pl. az örökmozgók.
ÜZLETI JOG
131. oldal

D) TÖRVÉNY ÁLTAL KIZÁRT ESETEK. A szabadalmi oltalomról szóló törvény értelmében nem
minősül találmánynak
 a felfedezés,
 a tudományos elméletek és matematikai módszerek,
 az esztétikai-művészeti alkotások,
 a szellemi tevékenységre, játékra, gazdálkodási célú, üzletvitelre vonatkozó terv vagy
eljárás (pl. know-how),
 a számítástechnikai szoftverek és adatbázisok, valamint
 a közrendbe vagy közerkölcsbe ütköző, illetve azt súlyosan veszélyeztető alkotások (pl.
tiltott fegyverfajta, bankjegymásoló).
A felsorolt alkotások egy részét a szerzői jog védi, amennyiben azok tudományos publikációban
vagy kiállításokon megjelennek, egyes esetekben pedig a mintaoltalmi jog jelent megoldást a
szabadalom szintjét el nem érő alkotás levédetésére.
Fentiek alapján a szabadalom tárgya lehet
 egy új termék (termékszabadalom);
 egy új termelési eljárás (eljárási szabadalom);
 biotechnológiai találmány, valamint
 egy új növényfajta.
A SZABADALMI OLTALOM KELETKEZÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE [2.2.] – A szabadalom keletkezéséhez
– ellentétben a szerzői joggal – nem elegendő a találmány megalkotása, hanem arra is szükség van,
hogy a feltaláló a találmányára vonatkozó szabadalmi igényét bejelentse, és az ezt követő
szabadalmi eljárás eredményeként a szabadalmi oltalmat megkapja. A találmányokra vonatkozó
szabadalmi igényt a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához kell bejelenteni, és kérni a
szabadalmi eljárás lefolytatását.
Az eljárás bejelentéssel indul meg, melynek tartalmaznia kell
 a bejelentő (feltaláló) azonosító adatait,
 a szabadalmi oltalom megszerzésére irányuló kérelmet, valamint
 a találmányról készült leírást és rajzot.
Egy bejelentésben csak egy találmányra igényelhető szabadalom. A leírásban olyan részletesség-
gel kell feltárni a találmányt, hogy azt szakember a leírás és a rajz alapján meg tudja valósítani. A
leírás legfontosabb részét az igénypontok jelentik, melyeket a leírás és a rajzok alapján kell
értelmezni. Az igénypontoknak kettős feladata van. Egyrészt eszközül szolgál az adott szabadalom
más találmányoktól való elhatárolásához, másrészt meghatározza azt az oltalmi kört, amire mint
abszolút újdonságra a feltaláló védelmet kér.
A bejelentés napja egyúttal az elsőbbség időpontja is. Ez azt jelenti, hogy az a feltaláló, aki
időben korábban kezdeményezte találmánya bejegyeztetési eljárását, elsőbbségi jogot és így
fokozott védelmet kap azzal szemben, aki tőle függetlenül, de időben később nyújtotta be
ugyanazon termékre vagy eljárásra vonatkozó szabadalmi igényét.
A bejelentést az SZTNH formailag és tartalmilag is megvizsgálja. Az igénypontok alapján elvégzi
az ún. újdonságkutatást, amiről kutatási jelentést készít. Ha a találmány megfelel az újdonság
követelményének, a bejelentést követő tizennyolc hónap elteltével a szabadalom leírását közzéteszi
hivatalos lapjában, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben. A közzététellel a találmány
ideiglenes szabadalmi oltalmat kap.
ÜZLETI JOG
132. oldal

A közzétételt követően a bejelentésre vagy magára a találmányra vonatkozóan bárki kifogásokat

terjeszthet elő. A feltaláló ezt követően eldöntheti, hogy a kutatási jelentésben foglaltak, illetve a
beérkezett kifogások alapján kéri-e a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát az ún. érdemi vizsgálat
lefolytatására. Ennek keretében az SZTNH mérlegeli a találmány tényleges újdonságértékét,
illetve megvizsgálja a találmánnyal szemben kifogással élők érveit. Amennyiben eljárása során
úgy ítéli meg, hogy a találmány megfelel a törvényi követelményeknek, úgy az SZTNH végleges
szabadalmi oltalmat ad és bejegyzi a szabadalmi lajstromba.
A végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart és nem hosszabbítható
meg. A szabadalmi oltalom időtartamára évenként növekvő mértékű fenntartási díjat kell fizetni.
A szabadalmi oltalom megszűnik, ha
a) a húsz éves oltalmi idő lejár;
b) az éves fenntartási díjat a hat hónapos türelmi időn belül nem fizették meg;
c) a szabadalmas az oltalomról írásban lemondott;
d) a szabadalmat hivatalból megsemmisítették.
A SZABADALMI JOGVISZONY SAJÁTOSSÁGAI [2.3.] – A szabadalmi jogviszony – a szerzői
jogviszonyhoz hasonlóan – abszolút szerkezetű, azaz
 jogosultja a szabadalmas,
 kötelezettje pedig minden kívülálló személy.
Szabad találmány esetén szabadalmasnak minősül a feltaláló vagy annak jogutódja, így
különösen az örököse, vagy az a személy, akire a szabadalmat még életében átruházta. Ha többen
egyidejűleg, de egymástól függetlenül alkották meg ugyanazt a találmányt, közülük az minősül
szabadalmasnak, aki az igényét előbb jelentette be. Ha többen közösen alkottak meg és jelentettek
be egy találmányt, akkor közös szabadalomról beszélünk. A szabadalmastársak szerzőségük
részarányát maguk határozhatják meg, ennek hiányában részesedésüket egyenlőnek kell tekinteni.
Szolgálati találmányról beszélünk, ha a feltalálónak munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a
találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki. A feltalálót ilyen esetben a munkáltató felé
bejelentési kötelezettség terheli. A munkáltatónak 90 nap áll rendelkezésre, hogy nyilatkozzon,
igényt tart-e a szolgálati szabadalomra. Amennyiben igen, úgy köteles szabadalmi bejelentést tenni.
Ilyen esetben tehát a szabadalmas jogai nem a feltalálót, hanem a munkáltatót illetik meg. A
feltalálónak külön feltalálói díj csak akkor jár, ha a munkáltató a szolgálati találmányt másnak
értékesíti.
Alkalmazotti találmányról beszélünk, ha egy munkavállaló anélkül, hogy ez munkaviszonyból
eredő kötelessége lenne, olyan találmányt dolgoz ki, amelynek hasznosítása a munkáltatója
tevékenységi körébe tartozik. A feltalálót ebben az esetben is bejelentési kötelezettség terheli. Az
alkalmazotti találmány esetén a feltaláló minősül szabadalmasnak, de a munkáltató nyilatkozhat
úgy, hogy igényt tart a találmány hasznosítására. Ebben az esetben a feltalálót találmányi díj illeti
meg. A munkáltató hasznosítási joga azonban nem kizárólagos, és más számára sem adhatja tovább.
A szabadalmi jogviszony tartalmát tekintve a következő megállapítások tehetők.
A) A feltalálót megilleti a feltalálói minőség elismeréséhez való jog még akkor is, ha pl. szolgálati
találmányról van szó.
B) A feltaláló (szabadalmas) joga a szabadalmi igény érvényesítése. Döntésétől függően
találmányára
 szabadalmi bejelentést tehet,
 azt üzleti érdekből átmenetileg titokban tarthatja, illetve
ÜZLETI JOG
133. oldal

 szabadalmaztatás nélkül is elkezdheti hasznosítani, mert pl. a szabadalom fenntartása túl

költséges volna. Ebben az esetben mint üzleti titok (know-how) részesülhet jogi
védelemben.
C) A szabadalmast megilleti a találmány hasznosítási joga. A hasznosítás magába foglalja
 a szabadalmazott termék előállításának, forgalomba hozatalának jogát,
 a szabadalmazott eljárás használatának jogát;
 a szabadalom hasznosításának másra való átruházását licenciaszerződés útján; valamint
 a fellépést bárkivel szemben, aki szabadalmát engedélye nélkül hasznosítja, azaz
szabadalombitorlást követ el.

Közös szabadalom esetén azt bármelyik tulajdonostárs jogosult egyedül is használni, köteles
azonban társainak részesedési (tulajdoni) hányaduk arányában megfelelő díjat fizetni. A tulajdoni
hányad eladása esetén a szabadalmastársnak elővásárlási joga van. A szabadalom használatára
harmadik személy részére csak közösen adhatnak engedélyt.
Fontos szabály, hogy a kizárólagos hasznosítási jog csak az első, közvetlen hasznosítóig terjed, ki-
zárólagos joga ezzel kimerült (jogkimerülés). Ha tehát a feltaláló szabadalmát egy vállalkozásnak
használatba adja, és a szabadalom beépül egy kereskedelmi forgalomba kerülő termékbe, az
azt megvásárló fogyasztóval szemben a feltaláló követelésekkel (pl. díjigénnyel) nem léphet fel!
A bejelentett szabadalom hasznosítása nemcsak kizárólagos joga, de egyben törvényi
kötelezettsége is a szabadalmasnak. Ha ezt a bejelentéstől számított négy éven át elmulasztja, és
másnak sem adott hasznosítási engedélyt, az ezt kérelmező számára szabadalmi kényszerenge-
délyt kell adni. Ugyancsak kényszerengedélyt kell adni akkor is, ha egy szabadalom hasznosítása
csak egy másik szabadalom megsértésével volna lehetséges. Azt a szabadalmat, amelynek a
hasznosítása a másiktól függ, "függő szabadalomnak", azt pedig, amelyik ennek a használatát
gátolja, "gátló szabadalomnak" nevezzük. A kényszerengedélyt kérőnek igazolnia kell, hogy
megpróbálta megszerezni a gátló szabadalom hasznosítási jogát. A kényszerengedélyt bíróság adja
meg, az érintett szabadalmast pedig megfelelő díjazás illeti. A magyar gyakorlatban évtizedek óta
nem került sor kényszerengedély megadására.
A SZABADALMI LICENCIASZERZŐDÉS [2.4.] – Az iparjogvédelem terültén a hasznosítási
szerződések közül legfontosabb a licenciaszerződés, ami lényegében használati engedélyt jelent. A
szabadalmi licenciaszerződésben a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a
hasznosító pedig ennek fejében díjat köteles fizetni, de ingyenes licenciaszerződés is köthető. A
szabadalmas a hasznosítási szerződés egész tartama alatt köteles helytállni azért, hogy harmadik
személynek nincs a szabadalomra vonatkozó olyan joga, amely a hasznosítást akadályozza vagy
korlátozza. A szerződés tartalmát a felek a törvényi keretek között szabadon állapíthatják meg.
A licenciaszerződés lehet
 kizárólagos, amikor magasabb díj kikötése mellett a szabadalmas meghatározott időre a
hasznosítás jogát egy vállalkozásnak engedi át;
 nem kizárólagos, amikor a szabadalmas a találmányt maga is hasznosíthatja, illetve mással
is licenciaszerződést köthet;
 keresztlicencia, amikor két szabadalmas csereszerződés keretében egymás szabadalmára
szerez hasznosítási jogot (gyakori eset gátló és függő szabadalmak hasznosítása esetén).
A hasznosító az engedélyt harmadik személyre nem ruházhatja át, kivéve, ha ezt a szabadalmas
kifejezetten megengedte (allicencia).
ÜZLETI JOG
134. oldal

A szabadalmas szavatol azért, hogy a találmány műszakilag megvalósítható. Ha mégsem, a

hasznosító a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja. A hasznosító a találmány műszaki
megvalósíthatatlanságából eredő kárának megtérítését is követelheti a szerződésszegésért való
felelősség szabályai szerint. A licenciaszerződés időtartama alatt a szabadalom fenntartásáról (az
éves fenntartási díj SZTNH felé történő befizetéséről) továbbra is a szabadalmas gondoskodik.
A szerződés az abban kikötött idő elteltével, vagy meghatározott feltétel bekövetkeztével, illetőleg a
szabadalmi oltalom megszűnésével szűnik meg.

TALÁLMÁNY- ÉS SZABADALOMBITORLÁS [2.5.] – Aki más személy még be nem jelentett

találmányát a maga neve alatt, vagy közös szabadalmat a feltalálótárs nélkül jelenti be szabadalmi
oltalom megszerzése végett, találmánybitorlást követ el. Ilyenkor a sértett feltaláló kártérítés
fizetése mellett követelheti, hogy a szabadalom egészben vagy részben őt illesse meg. Aki a
nyilvántartásba vett szabadalom oltalmi ideje alatt a találmányt jogosulatlanul hasznosítja,
szabadalombitorlást követ el.
A feltaláló (szabadalmas) a bitorlóval szemben az eset körülményeitől függően követelheti
 a bitorlás megtörténtének bírósági megállapítását;
 a bitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől;
 megfelelő elégtétel adását (szükség esetén nyilvánosság előtt);
 a bitorlással elért gazdagodás visszatérítését;
 a bitorlásra használt eszközök és termékek lefoglalását, megsemmisítését, illetve elárverezését;
 kártérítést.
Ha valaki attól tart, hogy ellene szabadalombitorlás miatt eljárást indíthatnak, ezt megelőzendő
kérheti az SZTNH-nál annak megállapítását, hogy az általa hasznosítani kívánt termék vagy eljárás
nem ütközik-e valamely általa megjelölt, már levédetett szabadalomba. Ezt az eljárást nemleges
megállapítási eljárásnak nevezzük. Az erről szóló határozat kizárja, hogy a megjelölt szabadalom
alapján bíróságon bitorlás miatt a használóval szemben peres eljárást indítsanak.
EURÓPAI ÉS NEMZETKÖZI SZABADALOM [2.5.] – Szabadalmi oltalmi igény nemcsak
Magyarország területére vonatkozóan tehető. Lehetőség van ugyanis európai szabadalmi
bejelentés megtételére a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál. Az eljárást ilyen esetben az
Európai Szabadalmi Hivatal folytatja le. Ugyancsak lehetőség van Európán kívüli országokban is
levédetni egy magyar találmányt, feltéve, hogy azok az államok, amelyekre nézve az oltalmat
igénylik, aláírták a Nemzetközi Szabadalmi Együttműködési Szerződést. Az eljárás
megindításához nemzetközi szabadalmi bejelentés megtétele szükséges a Szellemi Tulajdon
Nemzeti Hivatalánál.

3.§ A MINTAOLTALMAK JOGI VÉDELME

Az előzőekben megismert szabadalmi jogon kívül az iparjogvédelem körébe tartozik a
mintaoltalmi jog is. E jogterület sajátosságai a szabadalmakhoz képest a következőkben foglalható
össze:
a) míg a szabadalmi jog a műszaki megoldások elvont gondolati formáját (egy másik
szakember számára nem nyilvánvaló feltalálói lépést) részesíti jogi védelemben, addig a
mintaoltalmi jog kézzelfoghatóbb, a kiviteli alak szintjén leírható megoldásokra (egyedi
szerkezeti elrendezésekre, formákra) vonatkozik;
b) a mintaoltalomban részesülő alkotások a szabadalmaztatott találmányokhoz képest
alacsonyabb műszaki színvonalat mutatnak, de kizárólag egy szakembertől elvárható
ÜZLETI JOG
135. oldal

rutintevékenység szintjét meghaladó műszaki megoldások részesülhetnek ilyen típusú

oltalomban;
c) a mintaoltalom megszerzése – a szabadalmak engedélyezését megelőző alapos és bonyolult
eljáráshoz képest – egyszerűbb és gyorsabb, ugyanakkor a védelem korlátozottabb
terjedelmű és rövidebb ideig tart.
E sajátosságok alapján megállapítható tehát, hogy amíg a tudomány szabadalmat, addig a
gyakorlat általában mintaoltalmat szül.
A mintaoltalmak három fő típusát különíthetjük el:
 a használati mintaoltalmat;
 a formatervezési mintaoltalmat; valamint
 a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmát.
HASZNÁLATI MINTAOLTALOM [3.1.] – Használati mintaoltalomban részesülhet valamely
fizikailag megragadható tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére
vonatkozó megoldás, ha
 újdonság, azaz nem tartozik a technika állásához, írásbeli közlés vagy belföldi bemutatása,
kiállítása, alkalmazása révén korábban nem volt hozzáférhető;
 feltalálói lépésen alapul, tehát a technika állásához képest a mesterségben járatos személy
számára a minta nem nyilvánvaló; és
 iparilag alkalmazható, azaz valamely iparágban vagy a mezőgazdaságban ismételten
előállítható, használható.
A használati mintát szokás „kisszabadalomnak” is nevezni, amit az is jelez, hogy a minta alkotóját
feltalálónak nevezzük. A használati minta alapvetően abban tér el a szabadalomtól, hogy nem
maga a tárgy új, hanem annak műszaki kivitelezése, azaz belső szerkezeti kialakítása, részeinek
elrendezése stb.
Nem részesülhet használati mintaoltalomban
 a termék külső, esztétikai kialakítása (mert erre a formatervezési mintaoltalom vonatkozik);
 új növényfajta (mert az szabadalmi eljárásban védethető le), illetve
 ha a minta hasznosítása jogszabályba vagy közerkölcsbe ütközne.
A mintaoltalom megadására irányuló eljárás a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához intézett
bejelentéssel indul meg. A mintaoltalmi bejelentés a kérelemből, a minta leírásából és a
mellékletekből (pl. szerkezeti rajzokból) áll. A mintaoltalom terjedelmét az igénypontok
határozzák meg, melyeket a benyújtott leírás és a rajzok alapján kell értelmezni. Az igénypontoknak
kettős feladata van. Egyrészt eszközül szolgál az adott mintának más mintáktól, találmányoktól és
egyéb műszaki megoldásoktól való elhatárolásához, másrészt meghatározza az oltalmi kört, azaz
kritériumokat nyújt annak megállapításához, hogy valamely berendezésben, termékben
megvalósították-e a használati mintát.
A bejegyzési eljárás a szabadalmaknál leírtakhoz képest lényesen egyszerűbb és gyorsabb. A
hivatalból lefolytatott újdonságkutatást követően ugyanis nincs nyilvános közzététel, ezért
észrevételnek sincs helye. Az esetleges összeütközés (pl. hasonlóság) miatt azonban utólagos
kifogás tehető, és ilyen esetben az SZTNH köteles az ügyet kivizsgálni és indokolt esetben a már
oltalomba vett mintát megsemmisíteni.
A mintaoltalom az SZTNH-hoz történt bejelentés napjára visszaható hatállyal akkor keletkezik,
amikor a bejelentő a mintára oltalmat kap. A mintaoltalom a bejelentés napjától számított 10 évig
ÜZLETI JOG
136. oldal

tart és nem hosszabbítható meg. A mintaoltalom tartalmára évenként fenntartási díjat kell
fizetni.
A mintaoltalom megszűnik, ha
a) az oltalmi idő lejár,
b) az éves fenntartási díjat nem fizették meg,
c) a mintaoltalom jogosultja az oltalomról lemondott,
d) a mintaoltalmat az SZTNH utólagosan megsemmisítette.
A mintaoltalom a feltalálót vagy annak jogutódját illeti meg. A kizárólagos hasznosítási jog
kiterjed a minta szerinti termék előállítására, használatára és forgalomba hozatalára. A használati
mintaoltalomból eredő jogok átruházhatók és megterhelhetők. A mintaoltalom jogosultjának
kizárólagos joga van arra is, hogy a minta hasznosítására díjfizetés ellenében másnak engedélyt
adjon, azaz a hasznosítóval mintaoltalmi licenciaszerződést kössön. A mintaoltalom bitorlását
követi el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja.
A használati mintaoltalom kiterjed az ún. ekvivalens megoldásokra is. Gyakran előfordul ugyanis,
hogy egy új termék gyártása során egy már levédetett használati minta egyes elemeit beépítik a
termékbe, más elemeket viszont egy azzal egyenértékű (ekvivalens) megoldással helyettesítenek.
Ezáltal nem az egész levédetett mintát hasznosítják, hanem csak annak egyes elemeit. Az ilyen,
a használati minta jellemzőit részben megtestesítő termék hasznosítója is bitorlónak minősül. Az
oltalom ilyen értelmű megerősítése feltétlenül növeli a szellemi tőkébe fektetők biztonságát, és
csökkenti az oltalom kijátszhatóságát.
A használati mintára vonatkozó szabályozás egyebekben megegyezik a szabadalomra vonatkozó
szabályokkal (pl. kényszerengedély, nemleges megállapítás, szolgálati és alkalmazotti minta).
FORMATERVEZÉSI MINTAOLTALOM [3.2.] – A formatervezési minták (korábbi elnevezésük
alapján ipari minták) egy termék külső, esztétikai kialakításának újszerű, eredeti jellege révén
részesülhetnek oltalomban.
Az oltalom feltételei
1. ipari vagy kézműipari árucikken jelenjen meg;
2. valamely új és egyedi jellegű megjelenési formát tartalmazzon (pl. rajzolatában, alakjában,
színében, felületében, a felhasznált anyagok jellegzetességében, a termék díszítésében,
esetleg csomagolásában).
Nem részesülhet mintaoltalomban az a külső jellegzetesség, amely
 kizárólag a termék műszaki-használati rendeltetésének következménye (pl. egy
műszerfalba építhető autórádió esetében azért kell a terméket pontosan ugyanabban a
formában és méretben kialakítani, hogy az szerkezetileg összekapcsolható legyen a
gépjárművel);
 közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik,
 állami felségjelet, hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megillető jelzést, kitüntetést,
jelvényt vagy címert (illetve azok jellemző motívumait) jogosulatlanul tartalmaz,
 másnak korábban már oltalomban részesített iparjogvédelmi vagy szerzői jogába
ütközne, kivéve, ha az adott forma vagy motívum használatára annak jogosultja
hozzájárulását adta.
Az iparjogvédelem körében – mint arra a párhuzamos oltalom elve kapcsán korábban már utaltunk
– a formatervezési minta áll a legközelebb a szerzői joghoz, amit az is jelez, hogy a minta
megalkotóját szerzőnek nevezzük.
ÜZLETI JOG
137. oldal

A formatervezési minták nyilvántartásba vételét az SZTNH végzi. A bejegyzési eljárás kérelemre

indul, melyhez be kell nyújtani a minta ábrázolását is. A bejelentést követően az SZTNH
megvizsgálja a levédetni kívánt forma egyedi jellegét (újdonságkutatás). A mintának csak akkor
van egyedi jellege, ha a korábban nyilvánosságra került bármely mintához képest a tájékozott
használóra (fogyasztóra) a termék eltérő összbenyomást tesz. Azt a konkrét formát vagy
motívumot, amire a szerző az oltalmat kéri, a mintaoltalom terjedelmének nevezzük. Ennek
megállapítása a bejegyzéshez benyújtott fénykép, illetőleg rajz alapján történik.
Amennyiben az SZTNH a minta bejegyzésére vonatkozóan kizáró okot nem talált, a bejelentéstől
számított 9 hónapon belül a levédetni tervezett mintát nyilvánosan közzéteszi. A közzétételt
követően bárki észrevételt nyújthat be a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához arra hivatkozva,
hogy a minta nem felel meg a törvényben meghatározott valamely oltalomképességi feltételnek (pl.
egy korábban már levédetett másik mintára hasonlít). Az észrevételek megalapozottságát az
SZTNH megvizsgálja. Amennyiben a beérkezett észrevétel(ek) is alaptalan(ok), úgy a
formatervezési mintát az SZTNH nyilvántartásába veszi (lajstromozza).
A mintaoltalom a bejelentés nyilvános közzétételével keletkezik, de az oltalom hatálya visszahat a
bejelentés napjára. A nyilvános közzétételtől az oltalom még csak ideiglenes, véglegessé akkor
válik, ha a bejelentő a mintára mintaoltalmat kap. A végleges mintaoltalom a bejelentés napjától
számított öt évig tart. A mintaoltalom további öt-öt éves időtartamra legfeljebb négyszer
megújítható. A bejelentés napjától számított huszonöt év elteltével azonban az oltalom tovább
már nem újítható meg.
A formatervezési minta szerzőjét az oltalmi idő alatt megilleti a jog, hogy
a) a mintaoltalmi iratokon őt szerzőként feltüntessék, illetve nyilvántartsák;
b) a mintát kizárólagosan hasznosítsa, így különösen
 a minta szerinti terméket előállítása,
 bel- és külkereskedelmi forgalomba hozza,
 kereskedelmi céllal raktáron tartsa;
c) a mintával szabadon rendelkezzen, így különösen
 a minta használatát licenciaszerződés keretében másnak átengedje,
 a minta feletti jogát megterhelje (pl. jelzálogjogot jegyeztessen be rá), vagy
 másnak átruházza;
d) bárkivel szemben fellépjen, aki engedélye nélkül hasznosítja a mintát.
A formatervezési minta bitorlását az követi el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul
hasznosítja. A formatervezési mintára vonatkozó szabályozás a bitorlás esetén felmerülő
követelésekre, a nemleges megállapításra, illetve a szolgálati és alkalmazotti mintára vonatkozóan
megegyezik a szabadalmaknál leírtakkal.
A mintaoltalom megszűnik az oltalomról való írásbeli lemondással, a minta hivatalból való
törlésével, illetve az oltalmi idő lejártával. A formatervezési mintaoltalom megszűnése folytán a
minta közkinccsé válik, azaz ettől fogva azt bárki jogosult használni.
Egy formatervezési minta külön eljárásban az Európai Unió egész területére közösségi mintaként,
az unión kívüli országokra nézve pedig nemzetközi ipari mintaként is levédethető.
MIKROELEKTRONIKAI FÉLVEZETŐ TERMÉKEK TOPOGRÁFIÁJA [3.3.] – A mikroelektronika,
számítástechnika rohamos fejlődése következtében a műszaki haladás kulcselemévé váltak az
integrált áramkörök, amelyek számos háztartási termékben (pl. számítógép, mosógép,
televíziókészülék) is megtalálhatók. Az integrált áramkörre vonatkozó találmányi gondolat az 1950-
es évek végén született meg az Amerikai Egyesült Államokban, amikor egy áramkör félvezető
ÜZLETI JOG
138. oldal

elemeit (tranzisztorokat) és azok összekötéseit egyetlen félvezető szilícium lapkán (chipen)

alakították ki. E találmány azért jelentős, mert a nagyszámú alkatrésznek, illetve kapcsolásnak
egyetlen chipen való rögzítésével jelentős méretcsökkenést és az elektronikai funkciók
kialakításának széles körű lehetőségét lehet megteremteni.
A néhány cm2 felületű chipen elhelyezkedő tranzisztorok térbeli elrendezésének (topográfiájának)
jogi védelmi igénye azért jelent meg, mivel ezeknek az alkotásoknak a létrehozatala igen jelentős
pénzügyi, műszaki és humán beruházást igényel, másolásuk viszont a beruházási költségek
töredékéből elvégezhető, ugyanakkor a mintaoltalmak hagyományos formái nem nyújtottak
megfelelő jogi védelmet.
Az oltalom tárgya a mikroelektronikai félvezető termék topográfiája, tehát az integrált áramkör
elemeinek és kapcsolásainak térbeli elrendezésében kifejeződő szellemi alkotás. Az oltalom
feltétele az elrendezés eredetisége, mely akkor áll fenn, ha
 a topográfia saját szellemi alkotómunka eredménye, tehát nem egy másik topográfia
utánzata, továbbá
 megalkotása idején ez az elrendezés a szokásostól különböző.
A topográfiák lajstromozását és nyilvántartását a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH)
végzi. A bejegyzési eljárás megindításához a kérelem mellett be kell nyújtani a topográfia
azonosítására alkalmas ábrázolást is. Az oltalmat a topográfia bármely országban történt első
nyilvános hasznosításának kezdő napját követő két éven túl már nem lehet igényelni. Az oltalom
terjedelmét a lajstromozott topográfia ábrázolása határozza meg.
Az oltalom a topográfia lajstromozásával keletkezik és a bejelentés napjára vagy az alkotás első
nyilvános hasznosításának kezdő napjára visszaható hatállyal tíz évig tart és nem hosszabbítható
meg.
Az oltalom megszűnik
 az oltalmi idő lejártával,
 a jogosultnak az oltalomról való lemondásával, valamint
 az oltalom utólagos megsemmisítésével.
Az oltalom a topográfia szerzőjét vagy jogutódját illeti meg. Speciális szabály, hogy ha több
személy egymástól függetlenül alkotta meg a topográfiát, az oltalom önállóan illeti meg a
szerzőket vagy jogutódjaikat. Szintén eltérő szabály, hogy szolgálati topográfia esetén a szerzőt
díjazás illeti meg akkor is, ha a topográfia alkotása munkaviszonyból származó kötelezettsége volt.
A topográfiából és az oltalomból eredő jogok átruházhatók és megterhelhetők. Az oltalom alapján a
jogosultnak kizárólagos joga van a topográfia hasznosítására, annak felhasználásával termékek
gyártására, forgalmazására és arra, hogy díjfizetés ellenében a hasznosításra másnak engedélyt
adjon, azaz a hasznosítóval licenciaszerződést kössön.
Az oltalom bitorlását követi el az, aki az oltalom alatt álló topográfiát jogosulatlanul hasznosítja.
Aki attól tart, hogy ellene az oltalom bitorlása miatt eljárást indítanak, ennek megindításáig az
SZTNH-tól nemleges megállapítást kérhet. Az oltalom jogosultja a bitorlóval szemben a
szabadalmakról szóló fejezetben leírt igényeket támaszthatja.
A topográfia szerzőjének jogaira, az oltalom hasznosítására és bitorlására egyebekben a
találmányok szabadalmi oltalmáról szóló fejezetben leírtakat kell megfelelően alkalmazni.
ÜZLETI JOG
139. oldal

4.§ A KNOW-HOW
A szellemi alkotások közös szabályai között már említett teljeskörűség (hézagmentesség) elve
alapján a Ptk. védelemben részesíti az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket
képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismereteket, tapasztalatokat vagy ezek összeállítását
is, melyeket a szakirodalom know-how-nak, védett ismeretnek nevez. Az angol kifejezés szó
szerinti jelentése: tudni, hogyan.
A KNOW-HOW FOGALMA [4.1.] – A know-how ismereteknek a következő sajátosságokkal kell
rendelkeznie:
- gazdasági, vagy szervezési ismeret, tapasztalat, ezek összeállítása
- gyakorlati alkalmazhatóság,
- vagyoni érték (pl. piaci előnyszerzés révén),
- titkos vagy bizalmi jelleg.

A know-how-t tartalmazhatják műszaki vagy gyártási leírások, műszaki rajzok, kutatási

jelentések, makettek vagy akár olyan maradandóan nem rögzített ismeretek is, mint pl. az
alkalmazottak betanítása során szerzett tapasztalok.
A know-how vagyoni értéke titkosságából vagy abból adódik, hogy az ismeretek speciális
szempontok szerinti csoportosítása, összegyűjtése olyan mennyiségű munkaráfordítást igényel,
amely miatt a hasznosító számára előnyösebb a kész ismeret megszerzése.
a) A titkos vagy bizalmi jelleg megköveteli, hogy a know-how tulajdonosa mindent megtegyen az
ismeretek jogosulatlan továbbadásának megakadályozására. El kell tehát érnie, hogy az
információk korlátozottan legyenek hozzáférhetők, különben általánosan alkalmazott módszerré,
azaz közkinccsé válnak, s így értéküket vesztik.
b) A titkosság mellett fontos, hogy az ismeretek birtoklása másokkal szemben piaci előnyt
jelentsen. A know-how-t felhasználni kívánó hajlandó legyen fizetni a kész ismeret
megszerzéséért, s ez számára legyen előnyösebb, mint a termelési ismeret saját kutatáson
alapuló előállítása. A piaci előny fenntartása és a közkinccsé válás elkerülése érdekében
természetesen a felhasználónak is bizalmasan kell kezelnie a know-how-t.
A KNOW-HOW FELHASZNÁLÁSI FORMÁI [4.2.] – A know-how tulajdonosának joga kiterjed az
ismeretek közvetlen használatára, illetve más módon történő hasznosítására, így különösen időleges
vagy végleges átruházására, apportálására, illetve megterhelésére is. A jogosultnak tehát
kizárólagos joga van arra, hogy az ismeretek hasznosítására másnak engedélyt adjon.
(1) Az egyik leggyakoribb szerződési típus a know-how védelmére a licenciaszerződés, mely
alapján a know-how átadója a felek megállapodásának megfelelő ellenérték fejében a know-how
használatának jogát adja át az átvevőnek.
(2) Szintén gyakori forma a franchise-megállapodás, melynek keretében a felek tartós gazdasági
kapcsolatot létesítenek oly módon, hogy viszonylagos függetlenségüket megőrzik. A franchise-
adó díjfizetés ellenében lényegében egy vállalkozási struktúrát ad át, amely magában foglalja
meghatározott áru forgalmazását, szolgáltatás teljesítése céljából történő hasznosítását, az
egységes megjelenést szolgáló elemek (pl. védjegy, márkanév) használatát, és mindazt a
szakmai tapasztalatot, amely a termeléssel, szolgáltatással, kereskedelemmel együtt jár. A
franchise-megállapodásnak tehát lényeges eleme a know-how átadása is. Ilyen megállapodás
jellemző egyes gyorséttermi, illetve kisebb élelmiszerkereskedelmi láncok működtetése
esetében.
ÜZLETI JOG
140. oldal

(3) A know-how megnövekedett gazdasági szerepe miatt létezik a know-how tulajdonának

megszerzésére irányuló szerződéstípus is. A szerződés tárgya ebben az esetben nem a használat,
hanem magának a know-how tulajdonjogának az átadása.
(4) A gazdasági életben igen gyakori felhasználási forma a know-how apportálása is. A gazdasági
társaság tagja vagyoni értékű jogot nem pénzbeli betétként a társaság vagyonába bevihet. Mivel
a know-how vagyoni értéket képvisel és forgalomképes, a társaság tagja azt nem pénzbeli
betétként a társaság rendelkezésére bocsáthatja.
A KNOW-HOW VÉDELME [4.3.] – Jogi védelem illeti meg egyrészt a know-how jogosultját, mint a
szellemi alkotás tulajdonosát, másrészt pedig magát a know-how-t is, amikor a tulajdonos
meghatározott jogalanyokkal köt megállapodást az ismeretek hasznosítására.
A védelem az ismeret közkinccsé válásáig áll fenn. A know-how jogi oltalma tehát nem olyan
erős, mint pl. a szabadalom esetén, a know-how-kat nem lehet „levédetni”, s így nem vezetnek
róluk külön nyilvántartást sem. Az ismeret fokozott védelméről a tulajdonosnak kell gondoskodnia!
Ez történhet úgy, hogy a know-how felhasználására kötött szerződésbe a felek belefoglalják, hogy a
felhasználásra jogot szerző fél a szerződés mellékletét képező speciális ismeret leírását know-how-
ként elfogadja és üzleti titokként kezeli. Lehetséges az is, hogy a know-how tulajdonosa ezeket az
ismereteket valamilyen rögzített módon (pl. műszaki rajz, leírás) közjegyzőnél letétbe helyezi. A
letétbe helyezéssel ugyanis a know-how-ként alkalmazott módszer egyediségének birtoklása,
egyfajta elsőbbség bíróság előtt bizonyíthatóvá válik.
Know-how esetében a leggyakrabban sérülő tulajdonosi jog az üzleti titok joga. A know-how
jogszerűtlen használójának az minősül, aki a titkot
 engedély nélkül nyilvánosságra hozza,
 jogosulatlanul felhasználja, továbbá
 illetéktelen személy részére átadja, vagy más módon hozzáférhetővé teszi.
Az ilyen magatartást tanúsítókkal szemben a know-how jogosultja a Ptk.-ban rögzített általános
védelemre, illetve a jegyzet III. Részében már tárgyalt versenytörvényben nevesített üzleti
titoksértésre hivatkozva a bíróságon felléphet és a szabadalombitorlás körében korábban már
felsorolt polgári jogi igényeket támaszthatja (tevékenység abbahagyására kötelezés, elért
gazdagodás visszatérítése, kártérítés stb.)
A know-how „kiszivárgásának” egyik leggyakoribb esete a munkaviszonnyal összefüggésben
megvalósuló üzletititok-sértés. Emiatt a Munka törvénykönyve (Mt.) kimondja, hogy a
munkavállaló – munkaviszonya időtartama alatt – nem árulhatja el a munkáltató üzleti titkát jelentő
know-how-t. A munkaviszony megszűnését követően azonban a munkavállaló csak abban az
esetben köteles titokban tartani a munkája során tudomására jutott információkat, ha erről a felek
külön szerződésben megállapodnak. Ilyen tartalmú megállapodás legfeljebb három évre köthető, és
tartalmaznia kell az ellenértéket, amelynek fejében a volt munkáltató elvárja a titoktartást.
ÜZLETI JOG
141. oldal

4. FEJEZET – A VÁLLALAT- ÉS ÁRUJELZŐK VÉDELME

Mind a termelők, mind a fogyasztók szempontjából fontos a vállalatok és az általuk előállított
áruféleségek egymástól való megkülönböztetése, beazonosíthatósága. A vállalat- és árujelzők
éppen ezt a célt szolgálják, hiszen ezek meghatározott termék-előállítóra vagy árura, illetve
szolgáltatásra vonatkozó információk sűrített, szimbolikus megjelenítői, így a „goodwill”, azaz a
vállalati jó hírnév elengedhetetlen részévé váltak.
Az árujelzők gazdasági funkciói közül az alábbiak érdemelnek kiemelést:
 megkülönböztető funkció, mely adott árunak meghatározott gazdasági szervezettel,
előállítóval való kapcsolatát tanúsítja;
 minőséget garantáló funkció, mely az adott áru megbízhatóságát, minőségének színvonalát
és állandóságát jelzi;
 információs funkció, mely révén a fogyasztók az áru fajtájára, sajátosságára nézve
kaphatnak tájékoztatást;
 gazdasági versenyelőnyt biztosító funkció, mely a vállalat számára a fogyasztói
márkahűség kialakulásával jelentős vásárlói bázist, s így biztos felvevőpiacot jelenthet.
Az üzleti életben gyakorlattá vált a termékeken kereskedelmi név, azaz az áruféleségek készítője
vagy cége nevének feltüntetése, melyet a jog mint vállalatjelzőt védelemben részesít. A
vállalatjelzők mellett a konkrét termékek azonosítására alkalmas árujelzők is fontos szerepet
játszanak a gazdasági életben, melyeknek két fő csoportja különíthető el:
 a védjegy áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló olyan jelzés, amelynek
használata kizárólagos jelleggel a védjegyoltalom jogosultját illeti meg;
 a földrajzi árujelző szintén áruk megkülönbözetésére szolgál, de csak az árunak meghatározott
földrajzi egységről való származására utal, a kizárólagos használatra jogosultak név szerinti
meghatározása nélkül.

1.§ A KERESKEDELMI NÉV VÉDELME

Kereskedelmi néven (cégnéven) azt a megjelölést értjük, ami alatt adott gazdasági szervezet vagy
egyéni vállalkozó (egyéni cég) gazdasági tevékenységét folytatja. A cégnév a más, hasonló
gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásoktól való megkülönböztetést szolgálja. Nem ritkán a
kereskedelmi név azonos a polgári névvel (pl. Ford, Richter Gedeon), de gyakran alkalmaznak
fantázianeveket (pl. Tungsram) vagy mozaikszavakat (pl. MOL) is, melyek esetenként a társaság
tevékenységi körére is utalnak.
A kereskedelmi nevek nyilvántartására a cégjegyzék szolgál, melyet a vállalkozás székhelye szerint
illetékes megyei (fővárosi) bíróságok mint cégbíróságok vezetnek.
A jól megválasztott és a piacra bevezetett kereskedelmi név versenyelőnyt jelent. Emiatt is
lényeges, hogy a jog a cégnév használatára kizárólagos jogosultságot biztosít. Aki jogosulatlanul
egy bejegyzett kereskedelmi névvel azonos vagy azzal összetéveszthetőségig hasonló nevet használ
gazdasági tevékenysége során, cégbitorlást követ el. Jogosulatlan cégnévhasználat esetén
bíróságon követelhető a bitorlás tényének megállapítása, emellett a jogosult keresete alapján a
bíróság a bitorlót abbahagyásra, a jogsértő tevékenységétől való eltiltásra, továbbá kártérítés
fizetésére is kötelezheti.
ÜZLETI JOG
142. oldal

2.§ A VÉDJEGYEK JOGI OLTALMA

Mind a termelők, mind a fogyasztók szempontjából fontos az egyes áruk és szolgáltatások
egymástól való megkülönböztetése, beazonosíthatósága. Ezért vált általánossá előbb a terméken a
készítő nevének vagy cégének a feltüntetése, majd egyéb jelzések elhelyezése, végül az árujelzők
nyilvántartásba vétele (lajstromozása) és kizárólagos jogosultságot biztosító törvényi védelme,
melyet hazánkban a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény biztosít.
A VÉDJEGY KRITÉRIUMAI [2.1.] – Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag
ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást
megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. A védjegyoltalomban részesülő megjelölés
jellemzően
 betű, szám, szó, szóösszetétel (beleértve a jelmondatokat),
 ábra, kép, sík vagy térbeli alakzat (beleértve az áru vagy a csomagolás formáját),
 szín, színösszetétel, fényjel, hologram,
 kivételesen hangjelzés (grafikailag kotta), illetve illat (grafikailag az illat kémiai szerkezete),
valamint az előzőekben felsorolt egyes megjelölések kombinációi.
Abszolút módon ki van zárva a védjegyoltalomból, azaz semmiféle termék, szolgáltatás
esetén nem alkalmazható a megjelölés különösen akkor, ha
a) grafikailag nem ábrázolható;
b) nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, azaz kizárólag olyan jelekből áll, amelyeket a
forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, földrajzi származása,
illetve egyéb jellemzőjeként az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban
állandóan és szokásosan alkalmaznak;
c) közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik (pl. bántó, trágár tartalmú);
d) alkalmas a fogyasztók megtévesztésére (pl. minősége, földrajzi származása mást sugall);
e) kizárólag valamely hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megillető felségjelből (pl. címer,
lobogó), illetve valamely vallási jelképből vagy egyéb meggyőződést erőteljesen kifejező
jelzésből áll.
Viszonylagos (relatív) kizáró okról beszélünk, ha a levédetni kívánt jelzés kapcsán abszolút kizáró
ok nem merül fel ugyan, de más személy korábban benyújtott kérelmével ütközik (pl. az
összetéveszthetőségig hasonlít egy már levédetett másik védjegyhez). Ilyen kizáró ok lehet többek
között
- egy más vállalkozás által korábban bejelentett védjeggyel megegyező formátumú, időben
később indított bejelentési kérelem, kivéve, ha a korábbi védjegyjogosult a lajstromozástól
számított öt éven belül nem kezdte meg belföldön a védjegy tényleges használatát, vagy a
használatot megszakítás nélkül öt éven át elmulasztotta;
- olyan megjelölés, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek egy korábban bejegyzett
védjeggyel a megjelölés, illetve a jelzéssel érintett áruk, áruosztályok azonossága vagy
hasonlósága miatt;
- eltérő áruféleségek, áruosztályok esetében történő felhasználásakor a belföldön jó hírnevet
élvező vállalkozás korábban bejelentett védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha
annak használata a jó hírű védjegy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná;
- amely másnak személyéhez – különösen nevéhez, képmásához – fűződő jogát sértené.
Relatív kizáró ok fennállta esetén a bejegyzési akadály megszüntethető akkor, ha a
védjegyoltalmat korábban megszerző fél írásban hozzájáruló nyilatkozatot tesz arra nézve, hogy a
ÜZLETI JOG
143. oldal

védjegyet a bejegyeztetést kérő másik fél használhassa. A hozzájáruló nyilatkozat nem vonható
vissza!
Fogyasztóvédelmi okok miatt, ha egy korábban bejelentett védjeggyel összetéveszthetőségig
hasonló megjelölésről van szó, amely a fogyasztó megtévesztésére alkalmas lehet, akkor sem
részesülhet oltalomban, ha a korábbi bejelentésű védjegy tulajdonosa ehhez hozzájárult. Az
árujelzők összetéveszthetőségét komplex módon kell értékelni: össze kell vetni a védjegyek
domináns elemeit (főképpen a szóelemeket, a védjegy alapszínét és egyéb grafikai jellemzőit), az
írásmód és a kiejtés hasonlóságát, valamint azt, hogy az összevetett védjegyek milyen
összbenyomást gyakorolnak a vásárlóra.
A VÉDJEGYOLTALOM KELETKEZÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE [2.2.] – A védjegy jogi oltalma azt illeti
meg, aki a megjelölést védjegyoltalmi eljárás útján a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál
lajstromoztatja. A védjegyre oltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi
személyiség nélküli gazdasági társaság, függetlenül attól, hogy folytat-e gazdasági tevékenységet.
Ha többen közösen kérik a megjelölés lajstromozását, a védjegyoltalmat közösen szerzik meg
(közös védjegy). A védjegy emellett lehet áruvédjegy (ezen belül gyártási vagy kereskedelmi),
illetve szolgáltatási védjegy. Egy árun akár több védjegy is alkalmazható.
A védjegyoltalom megszerzéséhez a bejelentési kérelem mellett szükséges a védjegy leírásának
és grafikai ábrájának, valamint az ún. árujegyzéknek a benyújtása is. Ez utóbbi azon áruk
(áruosztályok) és szolgáltatások felsorolását tartalmazza, amelyeken a védjegyet használni kívánják.
Ez amiatt is lényeges, mert minél több áruféleségen (áruosztályon) kívánják az adott védjegyet
feltüntetni, annál magasabb bejelentési díjat kell fizetni a lajstromoztatáshoz.
Az SZTNH a bejelentést megvizsgálja és kutatási jelentést készít arról, hogy vannak-e a
bejegyzést gátló tényezők (fennáll-e valamely abszolút vagy relatív kizáró ok). Emellett
nyilvánosan is közzéteszik a levédetni kívánt ábrát a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben,
mely alapján abszolút kizáró ok miatt bárki, relatív kizáró ok miatt pedig egy korábbi elsőbbségű
jogosult felszólalással élhet. Ilyen esetben az SZTNH tárgyalást tart, és a felek meghallgatása után
dönt a védjegy bejegyzéséről.
A védjegyoltalom – a bejelentés napjára visszaható hatállyal – a lajstromozáskor keletkezik, a
bejelentés napjától számított tíz évig tart és további tíz-tíz éves időtartamra elvileg korlátlan
számban megújítható.
A védjegyoltalom megszűnik, ha
a) az oltalmi idő megújítás nélkül lejárt (a 10 éves időtartamot nem hosszabbították meg);
b) a védjegyjogosult jogutód nélkül megszűnt, vagy az oltalomról írásban lemondott;
c) a védjegyet hivatalból törölték, mert a jogosult megsértette a védjegyhasználat szabályait (pl.
nemcsak olyan termékeken tüntette fel a védjegyet, amelyekre azt az árujegyzékben
igényelte);
d) a védjegyjogosult a védjegy tényleges használatát elmulasztotta, azaz a lajstromozástól
számított 5 évig az árujegyzékben szereplő termékek gyártására előkészületet sem tett, illetve
a védjegyet 5 éven át megszakítás nélkül nem használta; valamint
e) a védjegy elveszítette megkülönböztető képességét (általános fajtanévvé vált, pl. mirelite,
teflon).
A VÉDJEGYJOGOSULT GAZDASÁGI JOGAI [2.3.] – A védjegyoltalom (mint abszolút szerkezetű
jogviszony) alapján a védjegyjogosultnak a védjegyre nézve kizárólagos használati joga
keletkezik, mely alapján bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági
tevékenysége körében azt használja. A kizárólagos használati jog csak a levédetett teljes grafikai
megjelölésre vonatkozhat, és csak a benyújtott árujegyzékben szereplő termékeken
ÜZLETI JOG
144. oldal

alkalmazható. A védjegyoltalom korlátja, hogy a jogosult – esetleges hasonlóság miatt – nem tilthat
el mást attól, hogy tisztességes gazdasági tevékenysége körében a saját nevét vagy címét
használja, az áru szokásos jellemzőit (fajta, minőség, rendeltetés, előállítási idő, földrajzi eredet)
saját termékén jelzésként feltüntesse.
A jogosult kizárólagos használati joga kiterjed különösen
a) a megjelölés elhelyezésére az árun vagy csomagolásán;
b) a megjelölést hordozó áru forgalomba hozatalára, eladásra való felkínálására, valamint
forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartására;
c) szolgáltatás nyújtására vagy annak felajánlására a levédetett megjelölés alatt;
d) a megjelölést hordozó áruknak az országba történő behozatalára vagy kivitelére;
e) a megjelölés használatára az üzleti levelezésben, reklámozásban.
A magyar szabályozás a védjegyet személyi vagyonnak tekinti, így nem kizárt a védjegy
megterhelése (pl. hitel fedezetéül való felajánlása), a védjegy tulajdonjogának szerződéses
átruházása, illetve használatának átengedése védjegylicencia-szerződés útján. A használati jog
átengedése történhet
 kizárólagosan vagy nem kizárólagosan is, (ez utóbbi esetben a védjegyet a jogosult továbbra is
hasznosíthatja), illetve
 a levédetett árujegyzék teljes körére vagy részlegesen, azaz az árujegyzék valamely részére
vonatkozóan (ebben az esetben csak a szerződésben meghatározott árukon használható).
A védjegylicencia-szerződés alapján a használó a védjegy jogosultjának licencdíjat köteles fizetni.
A védjegyjogosult a használónál ellenőrizheti a védjeggyel ellátott áruk, illetve a védjegy alatt
nyújtott szolgáltatások minőségét! A védjegyoltalomból eredő jogok a jogutódra, örökösre is
átszállhatnak.
Közös védjegy esetén azt bármelyik tulajdonostárs jogosult egyedül is használni, köteles azonban
társainak részesedési (tulajdoni) hányaduk arányában megfelelő díjat fizetni. Eltérő megállapodás
hiányában a közös védjegyoltalom jogosultjainak részesedési hányada egyenlő. A védjegy haszná-
latára harmadik személy részére azonban csak közösen adhatnak engedélyt.
A jogosulatlan védjegyhasználatot védjegybitorlásnak nevezzük. A védjegy jogosulatlan
használatának minősül az ilyen árujelzővel ellátott termék jogsértő előállításán túlmenően az ilyen
termékek forgalmazása is. Jellemző eset továbbá, amikor a jogosult engedélye nélkül egy korábban
már bejegyzett védjeggyel összetéveszthető ábrázolással ellátott termék kerül kereskedelmi
forgalomba.
A védjegyjogosult a bitorlóval szemben a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:
1. követelheti a védjegybitorlás megtörténtének bírósági megállapítását;
2. a védjegybitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől;
3. követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a bitorlással érintett áruk, illetve
szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, valamint
az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról;
4. követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és
hogy a bitorló költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;
5. követelheti a védjegybitorlással elért gazdagodás visszatérítését;
6. a védjegybitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a védjegybitorlással érintett
termékek, illetve csomagolóanyagok lefoglalását, megsemmisítését, de a bíróság
ÜZLETI JOG
145. oldal

döntésével elrendelheti a védjegy termékről történő eltávolítását követően a bírósági

végrehajtás szabályai szerinti értékesítését is, valamint
7. a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést.
Fontos szabály, hogy ha egy védjegyjogosult öt éven át megszakítás nélkül eltűrte egy, az általa
levédetett védjegyhez képest későbbi bejelentésű azonos, vagy azzal megtévesztésig hasonló
védjegynek az országban történő használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban
nem léphet fel e későbbi bejelentésű védjegy használójával szemben. Ezt a védjegyjog a bitorlásba
való belenyugvás esetének hívja.

3.§ SPECIÁLIS VÉDJEGYFORMÁK

A védjegyjog ismer az előző fejezetben leírt általános szabályokhoz képest egyes tartalmi, illetve
az oltalom területi hatályát érintő kérdésekben eltérően szabályozott konstrukciókat is. Ide
sorolhatók az együttes és a tanúsító védjegyek, valamint a közösségi és nemzetközi védjegyek köre.
EGYÜTTES VÉDJEGY [3.1.] – Az együttes védjegy olyan védjegy, amely valamely nyilvántartott
tagsággal rendelkező társadalmi szervezet, köztestület vagy egyesülés tagjainak áruit vagy
szolgáltatásait különbözteti meg mások áruitól vagy szolgáltatásaitól, a megjelölt áruk minősége,
származása vagy egyéb tulajdonsága alapján.
Az általános védjegyjogi szabályozástól eltérően együttes védjegy esetén a megjelölés
védjegyoltalomban részesülhet akkor is, ha kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi
származásának feltüntetéséből áll. (Ennek a szabálynak jelentőségére a földrajzi árujelzők
kapcsán még visszatérünk.)
Az együttes védjegy oltalma magát az együttes védjegyet igénylő szervezetet illeti meg,
használatára azonban kizárólag a védjegyjogosult szervezet tagjai jogosultak. A védjegy
jogosultja és használója tehát az együttes védjegy esetén elkülönül egymástól, a védjegyjogosult
azonban a tagok védjegyhasználatát szabályzatban rögzített módon ellenőrizni köteles. Gyakori
eset, hogy egy borvidéki hegyközség kezdeményezi a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál
együttes védjegy lajstromozását. Ilyenkor a hegyközség lesz a védjegyjogosult, de magát a
védjegyet használni az adott hegyközség szőlőtermelő, borelőállító gazdái jogosultak.
A megjelölés akkor részesülhet együttes védjegyként oltalomban, ha a védjegy használatáról
szabályzat rendelkezik. A szabályzatot az együttes védjegyre jogosult szervezet állapítja meg. A
szabályzatnak tartalmaznia kell:
a) a védjegyjogosult szervezet elnevezését és székhelyét;
b) a védjegy használatára jogosult tagok felsorolását, nevük, címük, illetve székhelyük
feltüntetésével;
c) a tagság, valamint a védjegy használatának feltételeit;
d) a védjegy használatának ellenőrzésére vonatkozó előírásokat;
e) a jogosulatlan védjegyhasználattal szembeni fellépés rendjét.
Az együttes védjegy használatára tagsági viszonyuk alapján jogosultak csak a védjegyjogosult
szervezet beleegyezésével léphetnek fel a bitorlóval szemben; a védjegyjogosult által indított perbe
azonban a védjegyjogosult pernyertessége érdekében beavatkozhatnak.
Az együttes védjegy oltalma az általános védjegyjogi megszűnési okokon túl megszűnik akkor is,
ha a védjegyjogosult nem teszi meg a szükséges intézkedéseket az együttes védjegy szabályzattal
ellentétes használatának megakadályozására.
ÜZLETI JOG
146. oldal

TANÚSÍTÓ VÉDJEGY [3.2] – A tanúsító védjegy használata nem feltételez szervezetben való
tagságot, hanem egy külső védjegytulajdonos szervezet tanúsítja az áru vagy szolgáltatás
minőségét. A tanúsító védjegy jogosultja – az együttes védjegyhez hasonlóan – a védjegyet maga
nem használhatja, viszont engedélyezi annak használatát az előírt minőségi követelményeknek
vagy egyéb jellemzőknek megfelelő áruk vagy szolgáltatások körében.
A tanúsító védjegy akkor részesülhet az SZTNH-nál tett bejelentés alapján oltalomban, ha ahhoz
megfelelő szabályzat is társul, mely tartalmazza azokat a minőségi követelményeket, amelyek
betartása a védjegyhasználó számára kötelező. Ha a tanúsító védjegy jogosultja azt tapasztalja, hogy
egy védjegyhasználó nem tartja be a szabályzat előírásait, megvonhatja tőle a védjegyhasználat
jogát.
A fogyasztási cikkek körében legismertebb az 1970-es években megjelent „Kiváló Áruk Fóruma”
volt. Az élelmiszerek körében kiemelhető a „Premium Hungaricum”, illetve a „Kiváló Magyar
Élelmiszer” elnevezésű tanúsító védjegy. 2014-ben Hungarikum Tanúsító Védjegy került
bevezetésre, amely kizárólag a hungarikummá minősített termékeken szerepeltethető.

Ugyancsak tanúsító védjegynek minősül a közösségi ökocímke, melyet ökológiai termelési

feltételek mellett előállított termékeken lehet feltüntetni.
KÖZÖSSÉGI VÉDJEGY [3.3.] – Az Európai Unióban létezik egy, a tagállamok feletti szinten
működtetett védjegykonstrukció, a közösségi védjegy. Ennek lajstromozására minden tagállamban
egységes szabályok vonatkoznak. Elsősorban az EU-n belüli, a tagállamokon átnyúló tevékenységet
folytató vállalkozások számára nyújt egyszerűbb megoldást azzal, hogy egy eljárással a Közösség
valamennyi tagállamában egyidejűleg szerezhető védjegyoltalom.
A spanyolországi Alicantéban működő EU Belső Piaci Harmonizáció Hivatala (OHIM –
Alicante Office) jogosult a közösségi védjegy kiadására, de a bejelentési eljárás bármely
tagállam hivatalában, így hazánkban az SZTNH-nál is kezdeményezhető.
Abban az esetben, ha a közösségi védjegy előzetes közzététele során kiderül, hogy létezik olyan
tagállam, melyben az adott (vagy azzal összetéveszthető) védjegy már korábban más igénylő által
lajstromozásra került, az közösségi védjegyként nem jegyezhető be. Ez alól részben kivételt jelent
az ún. konverziós szabály, mely értelmében a közösségi védjegy iránti kérelem nemzeti védjegy
iránti kérelemmé (kérelmekké) alakítható úgy, hogy kizárólag abban a tagállamban nem lép
hatályba a védjegyoltalom, melyben már van korábbi elsőbbségű, azonos grafikájú levédetett
védjegy.
A védjegyjog tehát az EU tagállamaiban ún. „két vágányos” szabályozású, egymás mellett él a
tagállami szintű és a közösségi védjegy, melyek között a bejelentés elsőbbségének elve dönt.
Tehát egy tagállami korábbi lajstromozás akadálya egy másik vállalkozás által indított közösségi
védjegy bejegyzésének, illetve egy korábbi bejegyzésű közösségi védjegy akadálya egy későbbi
tagállami védjegy bejegyzésének. Annak viszont nincs akadálya, hogy egy levédetett nemzeti
védjegy jogosultja kérje árujelzőjének közösségi védjeggyé nyilvánítását.
ÜZLETI JOG
147. oldal

Magyarország uniós tagságával a nemzeti védjegyek mellett az addigi összes közösségi védjegy is
oltalom alá került hazánk területén. Ha ilyen esetben kollízió (összeütközés) keletkezik, azaz
létezik egy Magyarországon levédetett nemzeti védjegy, mely azonos egy más vállalkozás által
lajstromoztatott közösségi védjeggyel, az azonos hatályú életben maradás elve érvényesül. Ez azt
jelenti, hogy mindkét vállalkozás jogszerűen használhatja védjegyét Magyarország területén.
Kivételt képez ez alól, ha a csatlakozást megelőzően lajstromozott nemzeti védjegy jogosultja
kérte Magyarországon a saját védjegyével egyező, vagy ahhoz hasonló közösségi védjegy
kizárását. Ezt azonban csak hazánkban tudta érvényesíteni, az EU többi tagállamában a közösségi
védjegy jogosultjáé maradt az elsőbbség.
NEMZETKÖZI VÉDJEGY [3.4.] – A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi
Megállapodás (illetve az ezt módosító Madridi Jegyzőkönyv) lehetővé teszi egy nemzeti szinten
már bejegyzett vagy legalább bejegyzésre bejelentett védjegy nemzetközi oltalmának megszerzését
is. Fontos azonban kiemelni, hogy a nemzetközi oltalom nem jelent a világ összes országára
nézve védettséget, csak azokban az államokban, amelyek a Madridi Megállapodást aláírták. Az
oltalom a Madridi Megállapodást aláíró országok egy részére is megszerezhető.
A nemzetközi bejelentés iránti kérelmet a vállalkozásnak saját országa nemzeti hivatalához kell
benyújtani (hazánkban az SZTNH-hoz). A bejelentés formai ellenőrzését követően a WIPO
(Szellemi Tulajdon Világszervezete – World Intellectual Property Organization) Nemzetközi
Irodájánál megtörténik az előzetes nyilvántartásba vétel, majd az államok nemzeti hivatalai a
bejelentés nemzetközi lajstromba történő bejegyzésének napjától számított tizenkét hónapon belül
kifogást emelhetnek a lajstromozással szemben, amennyiben kizáró ok merülne fel. Ha a kifogás
alapos, a nemzetközi lajstromozás az adott államban hatályát veszti. Azokban az országokban
viszont, ahonnan kifogás nem érkezett, véglegesen bejegyzésre kerül a védjegy.

4.§ A FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐK OLTALMA

A földrajzi árujelzőket valamely táj, helység, kivételes esetben egy ország területéről származó
és ott feldolgozott, illetve előállított olyan termékek megjelölésére használnak, amelyek különleges
minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője alapján egyértelműen megkülönböztethető.
A földrajzi árujelző lajstromozásának tehát konjunktív (együttes) feltételei az adott helyről való
származás és a különleges minőség igazolása, mely alapján nyilvántartott földrajzi árujelzők két
típusba sorolhatóak:
1. ha a különleges minőség kizárólag egy adott helyről való származástól függ, de az alapanyag-
termeléstől a termékelőállításig nem minden lépés kötődik egy térséghez, földrajzi jelzésről
beszélünk, mely az árujelző passzív típusa (pl. budapesti téliszalámi, mert a húsáru alapanyag
származása nem helyhez kötött, csak a termék elkészítése);
2. ha a különleges minőség a természeti (földrajzi) és emberi tényezők (pl. előállítási technológia)
együttes megléte mellett jön létre, és az előállítás folyamata minden lépésében egy földrajzi
térséghez kötött, eredetmegjelölésről van szó, mely az árujelző aktív típusa (pl. makói
vöröshagyma, tokaji bor).
A FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐ KELETKEZÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE [4.1.] – A földrajzi árujelzőre oltalmat
szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság, amely az árujelzőben feltüntetett földrajzi területen olyan terméket termel, dolgoz fel vagy
állít elő, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják. Földrajzi árujelző esetén a
bejelentést a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához kell benyújtani az előállítási és minőségi
követelményeket tartalmazó termékleírással együtt.
ÜZLETI JOG
148. oldal

A termékek földrajzi árujelzőinek lajstromozására irányuló bejelentés részét képező

termékleírásnak tartalmaznia kell:
a) a földrajzi árujelző megnevezését;
b) a termék megnevezését, amellyel kapcsolatban a földrajzi árujelzőt használják;
c) a termék bemutatását, beleértve az előállításhoz felhasznált nyersanyagok, a főbb fizikai,
kémiai, mikrobiológiai és érzékszervi tulajdonságok feltüntetését;
d) a termék előállítási módjának, a hagyományos helyi módszernek az ismertetését;
e) a földrajzi terület meghatározását, amelyről származó termék megjelölésére a földrajzi
árujelzőt használják;
f) részletes ismertetést a termék és a földrajzi környezet, illetve származás közötti kapcsolatról,
annak igazolására, hogy a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője ennek
a kapcsolatnak tulajdonítható;
g) a földrajzi árujelzőnek a terméken való feltüntetésére vonatkozó előírásokat.
A bejelentés érdemi vizsgálata során a termékleírást a Magyar Eredetvédelmi Tanács, a feltétlen
és viszonylagos kizáró okokat az SZTNH vizsgálja. A földrajzi árujelző nem részesülhet
oltalomban, ha
a) a lajstromozást megelőzően a kifejezés a termék szokásos elnevezésévé vált a
kereskedelmi forgalomban,
b) azonos vagy hasonló termékkör (áruosztály) esetében már létezik egy korábban bejelentett,
azonos vagy a fogyasztók számára összetéveszthető földrajzi árujelző vagy védjegy;
c) eltérő termékkör esetében már létezik a belföldön jó hírnevet élvező korábbi védjeggyel
azonos vagy ahhoz hasonló későbbi bejelentésű földrajzi árujelző, ha annak használata a jó hírű
védjegy megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná.
Az előző felsorolásban azért képezhet korábban lajstromozott védjegy is akadályt földrajzi
árujelző bejegyzésére, mert létezik olyan védjegyforma, nevezetesen az együttes védjegy, mely
kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből is állhat.
Nem képez viszont akadályt – a védjegyekhez hasonlóan – egy korábban bejelentett földrajzi
árujelző újbóli lajstromozása, ha a korábban lajstromozott földrajzi árujelző jogosultjai a
lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdték meg belföldön az árujelző tényleges
használatát az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen
használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztották.
A földrajzi árujelző oltalma együttesen illeti meg azokat, akik
 a meghatározott földrajzi területen, és
 a bejelentett termékleírásnak megfelelően termelnek,
függetlenül attól, hogy ki igényelte a lajstromozást.
A földrajzi árujelző oltalma a bejelentés napjára visszaható hatállyal a lajstromozáskor keletkezik és
korlátlan ideig tart.
A földrajzi árujelző oltalma megszűnik, ha
a) az oltalmat hivatalból törlik, mert nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak;
b) a jogosultak megsértették a termékleírásban előírt követelményeket, így pl. a
mezőgazdasági termékekkel, illetve élelmiszerekkel kapcsolatos földrajzi árujelző esetén az
ellenőrzésre kijelölt Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal a termékleíráshoz képest súlyos
és másként nem orvosolható hiányosságokat állapít meg.
ÜZLETI JOG
149. oldal

A FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐ JOGOSULTJAINAK GAZDASÁGI JOGAI [4.2.] – A földrajzi árujelzőt csak

az arra jogosultak, tehát az adott földrajzi területen termelő és a vonatkozó termékleírást betartó
vállalkozások használhatják, arra másnak használati engedélyt nem adhatnak.
A kizárólagos használati jog alapján a jogosultak bármelyike felléphet bárkivel szemben, aki a
kereskedelmi forgalomban
1. az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt vagy az azzal összetéveszthető megnevezést nem az
annak megfelelő földrajzi területről származó termékeken használja;
2. az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt a termékjegyzékben nem szereplő, de azokhoz
hasonló termékeken használja, és ezáltal sérti vagy kihasználja az oltalom alatt álló földrajzi
árujelző hírnevét;
3. bármilyen módon utánozza az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt, még akkor is, ha feltünteti a
termék valóságos eredetét, vagy ha a megnevezést fordításban, illetve különböző
kiegészítésekkel használja;
4. bármilyen – a termék származásával, eredetével, jellegével és lényeges tulajdonságaival
kapcsolatos – egyéb hamis vagy megtévesztő megjelölést használ pl. a csomagoláson, a
hirdetésben, a termékre vonatkozó iraton, illetve
5. bármely egyéb, a termék valóságos földrajzi származásával kapcsolatban a fogyasztókat
megtévesztő cselekményt valósít meg.
Látható tehát, hogy a földrajzi árujelző védelme az adott területen termelő gazdálkodók kollektív
felelőssége. A földrajzi árujelző bitorlását az követi el, aki az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt
jogosulatlanul használja. A bitorlás miatt bármelyik jogosult önállóan is felléphet. A bitorlás miatt
felléphetnek a jogosultak érdekképviseleti szervezetei, valamint fogyasztóvédelmi szervezetek is.
KÖZÖSSÉGI FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐ [4.3.] – Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a
földrajzi árujelzők – attól függően, hogy milyen terméktípushoz kötődnek – négyféle rendszerben
kerülhetnek oltalom alá. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzői
kizárólag az egész Európai Unió területére kiterjedő oltalmat élvezhetik. A szeszes italokhoz
kapcsolható földrajzi árujelzők a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál lajstromozott nemzeti
oltalom mellett, ezen oltalom alapján közösségi oltalomban is részesülhetnek. A szőlészeti és
borászati termékek eredetmegjelölései és földrajzi jelzései – 2009 augusztusától, az
élelmiszerekéhez hasonló rendszerben – kizárólag közösségi lajstromozás tárgyát képezhetik. A
fennmaradó (elsősorban ipari) termékek megjelöléseire pedig nemzeti úton lehet –
Magyarország területére kiterjedő – kizárólagos jogot szerezni.
Az Európai Unió Tanácsának és Parlamentjének 1151/2012 EK rendelete szerint közösségi
földrajzi árujelző két árucsoportra szerezhető. Élelmiszerek esetén oltalom kizárólag sörre,
növényi kivonatokból készített italokra, sóra, tésztára, kenyérre, cukrászsüteményekre és pékárukra,
mezőgazdasági termékek esetén szénára, illóolajokra, gyapjúra, virágokra és dísznövényekre
adható. A borok speciális eredetvédelmi szabályait a 479/2008 EK rendelet tartalmazza.
Az EU közösségi földrajzi árujelző iránti kérelem benyújtására kizárólag termelői és feldolgozói
csoportosulások jogosultak. A közösségi oltalom megszerzéséhez vezető eljárás minden esetben
egy nemzeti és egy közösségi szakaszból áll. A közösségi földrajzi árujelző esetén a bejelentést
azon tagállam illetékes hatóságához kell elküldeni, ahol az adott földrajzi terület található.
Tekintettel arra, hogy a földrajzi árujelzők közösségi oltalmi rendszerei mind agrártermékekhez
kapcsolódnak, az eljárás hazai nemzeti szakaszának lefolytatásában a Szellemi Tulajdon Nemzeti
Hivatala minden esetben a Vidékfejlesztési Minisztériummal együttműködésben jár el. A tagállam
ellenőrzi a bejelentés megalapozottságát, és a termékleírással együtt továbbítja az Európai
Bizottsághoz. Ha a Bizottság azt állapítja meg, hogy az elnevezés oltalomra jogosult, állásfoglalását
közzéteszi az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában. A közzététel időpontjától számított hat
ÜZLETI JOG
150. oldal

hónapon belül bármely tagállam kifogással élhet a bejegyzés ellen. Ha a kifogás elfogadható, a
Bizottság felkéri az érintett tagállamokat, hogy három hónapon belül próbáljanak megállapodásra
jutni egymás között, belső eljárásaiknak megfelelően.
Amennyiben
a) a megállapodás létrejön, a szóban forgó tagállam közli a Bizottsággal a megállapodást
lehetővé tevő tényezőket, a bejelentő és a kifogást tevő véleményével együtt;
b) nem születik megállapodás, a Bizottság a tényleges összetéveszthetőség figyelembevételével
dönt a kizárólagosság megadása tárgyában.
Az Európai Unióban egyes földrajzi árujelzők körében a territorialitás elve érvényesül. Ez azt
jelenti, hogy egy tagállam területén bejegyzett eredetmegjelölés csak akkor képez összeütközést
más tagállamok azonos vagy hasonló árujelzéseivel, ha ezek közül valamelyik tulajdonosa –
nemzetközi kereskedelmi tevékenysége folytán – az unió teljes területére ki kívánja terjeszteni az
adott földrajzi árujelző használatának kizárólagosságát. A borok és más szeszes italok esetében
azonban a kereskedelmi forgalom specialitásai miatt az EU tagállamai kizárólagos használati jog
megszerzésére törekednek.
Magyarország az 1990-es évek óta már számos termék esetében kötött ún. bilaterális (kétoldalú)
eredetvédelmi megállapodásokat, melyekben az azonos vagy egymással összetéveszthető
árujelzők használatáról állapodtak meg. Hazánkban ezért nem lehet pl. ementáli sajtot (Svájc és
Magyarország megállapodása) vagy burgundi vörösbort (Franciaország és Magyarország
megállapodása) előállítani. Ugyanakkor Magyarország 2008-ban kizárólagos jogot szerzett a
törkölypálinka, valamint számos gyümölcspálinka, így a szatmári és gönci szilva-, a kecskeméti
barack- és a szabolcsi almapálinka előállítására. Pálinka néven csak Magyarországról és néhány
osztrák tartományból (pl. Burgenland, Stájerország) lehet szeszes italt forgalomba hozni az Európai
Unió egész területén. Románia a „Pălincă” kifejezést használhatja.
A borok földrajzi oltalmáról szóló 479/2008/EK rendelet három új, a korábbi elnevezéseket
fokozatosan, 2012-ig felváltó kategóriát határoz meg.
1. Földrajzi jelzés nélküli borok (korábbi elnevezéssel: asztali borok), melyeken az évjárat és a
fajta jelölése csak akkor megengedett, ha a bor évjárat-, illetve fajtaazonossága igazoltan eléri
a 85%-ot. Természetesen a termelő neve, védjegye feltüntethető asztali borokon akkor is, ha az
adott bor egyébként nem teljesíti ezeket a szigorúbb követelményeket.
2. Oltalom alatt álló földrajzi jelzésű bor (korábbi elnevezéssel: meghatározott termőhelyről
származó, ún. m. t. minőségi bor) jellemzői a következők:
 meghatározott földrajzi eredethez köthető, tehát valamely borvidékhez kapcsolható,
 legalább 85%-ban az adott földrajzi területen termett szőlőből készült,
 a bor készítését az adott földrajzi térségben végzik, valamint
 Vitis vinifera fajhoz tartozó szőlőből, illetve annak a Vitis nemzetséghez tartozó más
fajokkal történt keresztezéséből származó (ún. interspecifikus) szőlőfajtából állították elő.
3. Oltalom alatt álló eredetmegjelölésű bor (korábbi elnevezéssel: védett eredetű bor) jellemzői
a következők:
 minősége és jellemzői alapján kizárólag egy adott földrajzi környezethez (jellemzően egy
konkrét borvidéki dűlőhöz) köthetőek,
 kizárólagosan (100%-ban) az adott földrajzi területen termett szőlőből készül,
 a bor készítését az adott földrajzi térségben végzik, valamint
 Vitis vinifera fajhoz tartozó szőlőfajtából készül.
Az egyik legrégebb óta húzódó névhasználati vita a Tokaji bor földrajzi árujelző uniós szintű
levédetése. Mivel a „tokaji” névhasználati jogot az Európai Unió Magyarország számára ismerte el,
ÜZLETI JOG
151. oldal

több országnak meg kellett változtatnia „tokaji boraik” nevét. Így például az olasz „Tocai” folyó
mentén termelő borászoknak, illetve Elzászban is, ahol korábban szintén alkalmazták a „Tokay”
megnevezést. A szlovák-magyar tokaji névhasználati vita alapját az képezi, hogy Tokaj történelmi
borvidékből mintegy 100 ha a mai Szlovákia területén található. 1959-ben ezt a bortermő területet a
szlovák állam többszörösére (mintegy 600 ha-ra) bővítette. Az Európai Unió a két tagországnak azt
ajánlotta, hogy a tokaji bor elnevezést Magyarország és Szlovákia is használhassa, de csak az adott
borvidék területéről származó borok esetében, a magyar termékleírásban foglalt technológia
betartása mellett. Ez ellen azonban Szlovákia jelenleg is tiltakozik, nem kíván ugyanis felhagyni a
magyar termékleírásban nem szereplő kétputtonyos aszú forgalmazásával.
HAGYOMÁNYOS-KÜLÖNLEGES TULAJDONSÁGÚ ÉLELMISZER [4.4] – Az uniós szintű védelmi
körbe tartozik a „Hagyományos különleges tulajdonságú élelmiszer (HKT)” tanúsításának
rendszere is. Az oltalom az Európai Unió területére szerezhető, ha a termékleírásból
bizonyíthatóan kitűnik, hogy az adott élelmiszer hagyományos nyersanyagokból és különleges
előállítási mód szerint készül. Az így levédetett termék előállítására az EU egész területén csak az
válik jogosulttá, aki a termékleírásban szereplő feltételeket igazoltan betartja (pl. az olasz
mozzarella sajt). A termékleírás betartásának ellenőrzést hazánkban a Nemzeti Élelmiszerlánc-
biztonsági Hivatal (NÉBIH) Központi Hatósága végzi. Hazánkban ilyen terméknek minősül a
tepertős pogácsa és a pozsonyi kifli. A HKT termékek esetében tehát nincs földrajzi értelemben
vett védelem, de a levédetett elnevezést csak az használhatja, aki igazoltan (hazánkban a NÉBIH
által ellenőrzötten) betartja a termékleírásban szereplő technológiai és minőségi előírásokat.

KÖZÖSSÉGI SZINTŰ MAGYAR AGRÁR- ÉS ÉLELMISZER-ÁRUJELZŐK

EU oltalom alatt álló eredetmegjelölés szegedi téliszalámi, szegedi paprika
(mezőgazdasági termék és élelmiszer hajdúsági torma, makói vöröshagyma,
kategóriában) kalocsai fűszerpaprika-őrlemény,
alföldi kamillavirágzat
EU oltalom alatt álló földrajzi jelzés gönci kajszibarack, budapesti téliszalámi,
(mezőgazdasági termék és élelmiszer szentesi paprika, szőregi rózsatő,
kategóriában) csabai vastagkolbász, gyulai pároskolbász,
magyar szürkemarha húsa
EU oltalom alatt álló szeszes ital gönci és kecskeméti barackpálinka,
békési szilvapálinka, szabolcsi almapálinka,
szatmári szilvapálinka, törkölypálinka
EU oltalom alatt álló hagyományos tepertős pogácsa
különleges tulajdonságú élelmiszer pozsonyi kifli

5.§ A HUNGARIKUMOK
A rendszerváltozás óta felértékelődött hazánkban a nemzeti értékek, vagy közkeletű
megnevezéssel a hungarikumok védelme. A jelenlegi kormányzati törekvések szerint a
hungarikumokat egy nemzeti értéktárba kell összegyűjteni. Nem pusztán magyaros élelmiszerek,
vagy élelmiszer-jellegű termékek tartoznak a hungarikumok közé, hanem egyéb nemzeti-kulturális
értékek is.
A hugarikumok védelme, kiemelt kezelése (illetve későbbi összegyűjtése) azért lényeges, mert
ezzel a jövő nemzedékek nemzeti azonosságtudatát fejleszteni, formálni lehet, ugyanakkor
egyszerűbbé válik kulturális-természeti örökségünk megőrzése az utókor számára, illetve hírének
terjesztése az idegenforgalom segítségével.
A „hungarikum” kifejezést korábban két joganyag is értelmezte. Az egyik az 1997-ben elfogadott
közművelődési törvény, mely szerint a hungarikum Magyarország mindenkori területén megjelent,
ÜZLETI JOG
152. oldal

továbbá a külföldön magyar nyelven, magyar szerzőtől, illetve magyar vonatkozású

tartalommal keletkezett valamennyi dokumentum (különösen könyv, sajtótermék, levéltári
anyag, muzeális emlék), függetlenül attól, hogy nyilvánosságra hozták-e, vagy sem. Ez a definíció
tehát nem köznyelvi értelemben, hanem a könyvtárak, levéltárak és muzeális intézmények
vonatkozásában értelmezte a kifejezést.
A köznyelvi jelentéséhez közelítő jogi definíciót a hungarikum kifejezés 2008-ban kapott. A
77/2008. (VI. 13.) számú határozatában az Országgyűlés kinyilvánította, hogy a hungarikumok
megőrzendő, egyedülálló nemzeti értéket képviselnek. Magyarságra jellemző mivoltukkal,
különlegességükkel, minőségükkel jelentősen öregbítik hírnevünket, növelhetik megbecsülésünket
az Európai Unióban és szerte a világon.
A hungarikumok, mint egyedien és egyedülállóan magyar különlegességek, lehetnek
 a Kárpát-medence egészéhez vagy egy-egy tájegységéhez kötődő, több száz éves történelmi
múlttal rendelkező kulturális hagyományok és szokások (ún. szellemi-néprajzi
hungarikumok), valamint
 olyan sajátos magyar, döntően élelmiszer-ipari termékek, melyeknek tulajdonságai között
lényeges és kiemelkedő a magyar nemzeti jelleg, és amelyek természeti adottságainkkal,
őshonos fajtáinkkal, termelési-tenyésztési hagyományainkkal összefüggésben sajátosan magyar
ismérvekkel rendelkeznek.
Az első kategóriával összefüggésben kiemelést érdemel, hogy az UNESCO 2003-ban fogadta el a
Szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt, melyet Magyarország a 2006. évi
XXXVIII. törvénnyel hirdetett ki. Az Egyezmény alkalmazásában a szellemi kulturális örökség
részének tekinthető minden olyan szokás, kifejezési forma, tudás és készség, amit közösségek,
csoportok nemzedékről nemzedékre hagyományozódó módon adnak át, ily módon segítve elő a
kulturális sokszínűség és emberi kreativitás tiszteletét.
A szellemi kulturális örökség többek között az alábbi területeken nyilvánul meg:
 szóbeli hagyományokban és kifejezési formákban, beleértve a nyelvet is, mint a szellemi
kulturális örökség hordozóját;
 az előadóművészet körében;
 társadalmi szokásokban, rítusokban és ünnepi eseményekben;
 hagyományos kézművesipari tevékenységekben.

Az Országgyűlés 2012. áprilisában fogadta el a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról

szóló 2012. évi XXX. törvényt. A jogszabály újszerű szemlélete abban áll, hogy a hungarikumok
védelmét egységesen kezeli, vagyis függetlenül attól, hogy élelmiszeripari vagy kulturális jellegű
értékről van-e szó.
A hungarikumok azonosítása, rendszerezése és védelme egy többszörösen összetett, alulról
építkező és vertikálisan felfutó rendszerben, az ún. Magyar Nemzeti Örökség Piramisban
történik.
A törvény a nemzeti érték fogalmából indul ki. A nemzeti értékek körébe beletartoznak a
sajátosan magyar szellemi tevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz és
hagyományokhoz kapcsolódóan létrejött egyedi, különleges produktumok, szolgáltatások,
valamint különleges természeti értékek, amelyek
a) igazolhatóan a magyar nemzeti történelmi múlthoz köthetőek, vagy Magyarországon illetve a
magyar nemzethez kapcsolódó hazai és nemzetközi elismeréssel bírnak;
b) termék vagy szolgáltatás esetében kielégítik a Hungarikum Bizottság (HB) által meghatározott
különleges minőségi követelményeket;
ÜZLETI JOG
153. oldal

c) amelyet a magyarországi lakosság – de legalább egy meghatározott tájegység lakossága –

magyarságra jellemzőnek és közismertnek fogad el;
d) külföldön is magyar sajátosságként ismerhető és ismertethető meg.

Hungarikum
Gyűjtemény

Magyar Értéktár

Települési/Megyei/Tájegységi Ágazati Határon túli magyar

Értéktár értéktárak közösségek értéktárai

A törvény alapján az egyes településeken, tájegységekben és a megyékben az önkormányzatok által

létrehozott Értéktár Bizottságok a helyi-térségi értékeket, a gazdasági-társadalmi ágazatokban
(pl. mezőgazdaság, ipar) az ágazati irányítást végző szervek az ágazati értékeket, a határon túli
magyar nemzeti kisebbségek, közösségek pedig a határon túli nemzeti értékeket külön
értéktárakba gyűjtik össze. Ezekből a kisebb értéktárakból áll majd össze a Magyar Értéktár.
A 2012-ben alakult Hungarikum Bizottság tagjai (a szakminisztériumok, a Magyar Tudományos
Akadémia, az SZTNH és a határon túli szervezetek delegáltjai) ezek közül az értékek közül
válogatják ki meghatározott szempontok szerint azokat a fokozottan védendő értékeket, amelyek a
„hungarikum” minősítést elnyerik. E kategória a Nemzeti Örökség Piramisának csúcsán található
legrangosabb elismerést jelenti. A már jelenleg is európai uniós vagy nemzetközi elismeréssel
rendelkező nemzeti értékek (pl. a földrajzi árujelzővel ellátottak) külön elbírálás nélkül
hungarikumnak minősülnek.

A Hungarikum Gyűjteményben szereplő termékek, eljárások, készítési módok széles körben történő
megismertetésének elősegítése, színvonaluk és minőségük folyamatos fenntartása érdekében 2014-
ben Hungarikum Tanúsító Védjegy került bevezetésre. E védjegy piaci alkalmazása, valamint a
védjegyszabályzatban foglalt követelmények teljesülésének ellenőrzése az agrár- és
vidékfejlesztésért felelős miniszter feladata.
ÜZLETI JOG
154. oldal

HUNGARIKUMOK 2014

 Agrár- és élelmiszergazdaság kategória: pálinka, törkölypálinka, csabai kolbász, a

magyarországi Tokaji borvidéken előállított tokaji aszú, hízott libából előállított termékek,
gyulai (páros)kolbász, szikvíz, kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, Pick téliszalámi
 Egészség és életmód kategória: Béres csepp
 Ipari és műszaki megoldások kategória: Kürt adatmentés, Zsolnay porcelán és kerámia
 Kulturális örökség kategória: a táncház módszer, mohácsi busójárás, solymászat, matyó
népművészet, herendi porcelán, a magyar operett, a Kassai-féle lovasíjász módszer, a halasi
csipke, a kalocsai népművészet, a 100 Tagú Cigányzenekar, Gróf Széchenyi István szellemi
hagyatéka
 Sport kategória: Puskás Ferenc életműve
 Turizmus és vendéglátás kategória: karcagi birkapörkölt, Gundel Károly gasztonómiai és
vendéglátóipari öröksége
ÜZLETI JOG
155. oldal

– I. RÉSZ –
A KÖTELMI JOG ALAPJAI
1. FEJEZET – A KÖTELEMRŐL ÉS A SZERZŐDÉSEKRŐL ÁLTALÁBAN
1.§ A KÖTELEM ÉS A SZERZŐDÉS FOGALMA
A KÖTELEM FOGALMA [1.1] – A kötelem konkrétan meghatározott személyek között létrejött
minden olyan jogviszony, amelynél fogva az egyik személy (kötelezett vagy adós) a másik
személynek (jogosultnak vagy hitelezőnek) a javára valamilyen magatartásra köteles, és amely
magatartás kikényszerítésére az állam a jogosultnak segítséget nyújt.
A kötelezettől elvárt magatartás lehet pozitív tartalmú, azaz valaminek a tevése (pl. pénz fizetése,
munkával elérhető eredmény létrehozása, stb.). Ez a magatartás lehet negatív tartalmú is, azaz
D) valaminek a nem tevése,
E) valamilyen magatartástól való tartózkodás, illetve
F) valaminek az eltűrése (pl. a telki szolgalom kötelezettje köteles tűrni, hogy a telkén a
szomszéd átjárjon, a bérbeadó köteles tartózkodni attól, hogy a bérlőt a bérleti szerződés
fennállta alatt szükségtelenül háborgassa).
Azt a magatartást, amelyre a kötelezett a kötelemnél fogva köteles, szolgáltatásnak nevezzük. A
szolgáltatás minden esetben vagyoni értékű és ezért legtöbbször megfelelő (arányos)
ellenszolgáltatás is jár, kivéve, ha a jogviszony olyan természetű, hogy a felek nem kötnek ki
ellenszolgáltatást (pl. ajándékozás).
A kötelem szó mesterségesen megalkotott kifejezés és azt fejezi ki, hogy a jog valamilyen köteléket
fon a kötelezett személye köré és ezt a köteléket a jogosult kezébe adja, aki így ezáltal képes lesz
arra, hogy a kötelezettet a kötelemből fakadó szolgáltatás teljesítésére rákényszerítse, ha a kötelezett
önkéntesen nem volna hajlandó teljesíteni.
Mivel a kötelmi jogviszonyok mindig konkrétan (név szerint) meghatározott személyek között
keletkeznek, ezért a kötelmi jogviszonyt ún. relatív szerkezetű jogviszonynak nevezzük.
Kötelmek több forrásból keletkezhetnek. A leggyakoribb kötelem-keletkeztető tények:
(a) a szerződés,
(b) károkozás,
(c) személyiségi jog, dologi jog vagy más jog megsértése,
(d) egyoldalú nyilatkozat,
(e) értékpapír,
(f) a jogalap nélküli gazdagodás,
(g) megbízás nélküli ügyvitel,
(h) utaló magatartás,
(i) jogszabály,
(j) bírósági vagy hatósági határozat.
ÜZLETI JOG
156. oldal

A kötelmekkel kapcsolatos szabályokat a Polgári Törvénykönyvéről szóló 2013. évi V. törvény

(röviden: Ptk.) tartalmazza. A Ptk. a kötelmi jogról szóló részében (a Ptk. Hatodik Könyvében)
külön foglalkozik
(Ptk. Hatodik Könyv Első Rész) a kötelmek közös szabályaival,
(Ptk. Hatodik Könyv Második Rész) a szerződés általános szabályaival,
(Ptk. Hatodik Könyv Harmadik Rész) az egyes szerződésekkel,
(Ptk. Hatodik Könyv Negyedik Rész) a szerződésen kívül okozott kárért való felelősséggel,
(Ptk. Hatodik Könyv Ötödik Rész) az értékpapírral és
(Ptk. Hatodik Könyv Hatodik Rész) az egyéb kötelemkeletkeztető tényekkel.

A Ptk. egyes szerződésekkel foglalkozó része tartalmazza azokat a szerződésfajtákat, amelyeket a

Ptk. külön nevesít (tipizál), ezért ezeket ún. "típusszerződéseknek" nevezzük. A Ptk. az alábbi
szempontok alapján osztályozza a szerződéseket.
A TÍPUSSZERZŐDÉSEK CSOPORTOSÍTÁSA
TULAJDONÁTRUHÁZÓ SZERZŐDÉSEK
 adásvételi szerződés
 fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős
adásvétele
 saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött
adásvételi szerződés
 a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru
szolgáltatására kötött adásvételi szerződés
 csereszerződés
 ajándékozási szerződés
VÁLLALKOZÁSI TÍPUSÚ SZERZŐDÉSEK
 vállalkozási szerződés
 tervezési szerződés
 kivitelezési szerződés
 kutatási szerződés
 utazási szerződés
 mezőgazdasági vállalkozási szerződés
 közszolgáltatási szerződés
 fuvarozási szerződés
MEGBÍZÁSI TÍPUSÚ SZERZŐDÉSEK
 megbízási szerződés
 bizományi szerződés
 közvetítői szerződés
 szállítmányozási szerződés
 bizalmi vagyonkezelési szerződés
HASZNÁLATI SZERZŐDÉSEK
 bérleti szerződés
 haszonbérleti szerződés
 haszonkölcsön-szerződés
LETÉTI SZERZŐDÉSEK
 letéti szerződés
 gyűjtő és rendhagyó letéti szerződés
 szállodai letéti szerződés
ÜZLETI JOG
157. oldal

FORGALMAZÁSI ÉS JOGBÉRLETI (FRANCHISE) SZERZŐDÉS

 forgalmazási szerződés
 jogbérleti (franchise) szerződés
HITEL- ÉS SZÁMLASZERZŐDÉSEK
 hitelszerződés
 kölcsönszerződés
 betétszerződés
 folyószámla-szerződés
 fizetésiszámla-szerződés
 fizetési megbízási szerződés
 faktoring szerződés
 pénzügyi lízingszerződés
BIZTOSÍTÉKI SZERZŐDÉSEK
 kezességi szerződés
 garanciaszerződés
BIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉSEK
 kárbiztosítási szerződés
 felelősségbiztosítási szerződés
 összegbiztosítási szerződés
 életbiztosítási szerződés
 balesetbiztosítási szerződés
 egészségbiztosítási szerződés
TARTÁSI ÉS ÉLETJÁRADÉKI SZERZŐDÉS
 tartási szerződés
 életjáradéki szerződés
POLGÁRI JOGI TÁRSASÁGI SZERZŐDÉS
A felek közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, vagyoni
hozzájárulást teljesítenek és tevékenységük kockázatát közösen
viselik.
ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT
Házasságkötés nélkül közös háztartásban élők jogviszonyát
rendező szabályokat tartalmaz.

Az itt nem említett szerződésekkel a Ptk. külön nem foglalkozik, de természetesen a Ptk.-ban külön
nem nevesített szerződéseket is meg szabad kötni, a jog azokat is elismeri és - ha nem irányulnak
jogellenes célra - ezeket is ugyanolyan védelemben részesíti, mint az imént felsorolt
szerződésfajtákat.
A SZERZŐDÉS FOGALMA [1.2] – A kötelem leggyakoribb forrása a szerződés. A szerződés a felek
kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás
teljesítésére és egyúttal természetesen jogosultság is keletkezik ugyanennek a szolgáltatásnak a
követelésére.
A jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat. Jognyilatkozat szóban,
írásban vagy ráutaló magatartással tehető. Ha a fél jognyilatkozatát ráutaló magatartással fejezi
ki, a jognyilatkozat megtételének a ráutaló magatartás tanúsítása minősül. A hallgatás vagy
valamilyen magatartástól tartózkodás csak a felek kifejezett rendelkezése alapján minősül
jognyilatkozatnak.
ÜZLETI JOG
158. oldal

A szerződés úgy jön létre, hogy legalább két fél megállapodik egymással abban, hogy egyikük a
másik részére (általában megfelelő ellenérték kikötése mellett) valamilyen vagyoni értékű
szolgáltatás nyújt. A szerződés tehát a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével
jön létre. A szerződés létrejöttéhez az szükséges, hogy a felek megállapodjanak egymással a
lényeges kérdésekben, valamint azokban a kérdésekben, amelyeket bármelyikük lényegesnek
minősít. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez,
hiszen az ezen kérdésekre vonatkozó szabályok a felek megállapodása nélkül is a szerződésük
részévé válnak.
Fontos már most megemlíteni, hogy a Ptk. általában nem teszi kötelezővé, hogy a szerződő felek a
Ptk. szabályainak megfelelően kössék meg a szerződésüket, a szerződő felek ugyanis a szerződés
tartalmát szabadon állapíthatják meg és a Ptk-nak a szerződésekre vonatkozó rendelkezéseitől
egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Ezt az elvet nevezzük a szerződési
szabadság elvének. A szerződésekre vonatkozó szabályok ugyanis általában a felek szerződéses
megállapodását pótló, diszpozitív jellegű szabályok, és ezért ezeknek az alkalmazására általában
csak akkor kerül sor, ha a felek a szerződésükben ezektől a szabályoktól eltérően nem állapodtak
meg.
A szerződési szabadság elve a fentiek szerint tehát több részből tevődik össze:
A.) Szerződéskötési szabadság, amely azt jelenti, hogy a felek szabadon köthetnek szerződést, és
szabadon választhatják meg a másik szerződő felet
B.) Tartalomszabadság, amely azt jelenti, hogy a felek szabadon állapíthatják meg a szerződés
tartalmát, továbbá a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól
egyező akarattal eltérhetnek, ha a Ptk. az eltérést nem tiltja.
C.) Típusszabadság, azaz a felek szabadon dönthetik el, hogy milyen típusú, illetve milyen
tartalmú szerződést kötnek egymással. A felek tehát választhatnak a Ptk-ban nevesített szerződések
közül, de természetesen nem csupán ezeket a szerződéseket lehet megkötni, hanem a felek
köthetnek ún. atipikus szerződéseket is, amelyeket a Ptk. külön nem nevesít.
D.) A szerződések megkötésére (általában) formakényszer sincs, azaz a felek a szerződést szóban,
írásban, sőt akár ún. ráutaló magatartással is megköthetik (azaz a szerződés megkötésére irányuló
jognyilatkozatot ilyen módokon tehetik meg a felek). Fontos megemlíteni, hogy a szerződések
többsége nem írásban jön létre, hanem szóban vagy ráutaló magatartással. Az írásba foglalás
elmaradása elsősorban a szerződés létrejöttének a bizonyíthatóságát teszi nehézkessé, ezért javasolt
a jelentősebb szerződések írásba foglalása. Bizonyos szerződésekre ugyanakkor előírja a törvény,
hogy írásbeli alakban kell megkötni. Az ilyen írásbeli alakhoz kötött szerződés megkötésére
vonatkozó nyilatkozatokat csak írásban lehet tenni. A Ptk. általános szabálya szerint a
jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. A
szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni akkor is, ha
(c) nem ugyanaz az okirat tartalmazza valamennyi fél jognyilatkozatát, hanem a szerződő
felek külön okiratba foglalt jognyilatkozatai együttesen tartalmazzák a felek kölcsönös és
egybehangzó akaratnyilvánítását;
(d) a több példányban kiállított okiratok közül mindegyik fél a másik félnek szánt példányt
írja alá.
A diszpozitív jellegű szabályok mellett vannak azonban olyan szabályok, amelyektől a felek egyező
akarattal sem térhetnek el. Ezeket nevezzük kógens szabályoknak. A kógens szabályok szerepe,
hogy bizonyos kérdéseket a felek ne kerülhessenek meg, és ne térhessenek el attól, amit a
jogszabály mindenki számára előír. Ilyen kógens szabály például az, hogy ha az adásvételi
szerződés tárgya ingatlan, akkor az adásvételi szerződést írásba kell foglalni.
ÜZLETI JOG
159. oldal

2.§ A KÖTELEM FORRÁSAI

A kötelem leggyakoribb forrásai, ahogy a korábbiakban már említettük (a) a szerződés, (b)
károkozás, (c) személyiségi jog, dologi jog vagy más jog megsértése, (d) egyoldalú nyilatkozat,
(e) értékpapír, (f) a jogalap nélküli gazdagodás, (g) megbízás nélküli ügyvitel, (h) utaló
magatartás, (i) jogszabály, (j) bírósági vagy hatósági határozat.
Mindezek közül azonban a leggyakrabban előforduló kötelem-keletkeztető tények a szerződés és a
károkozás. Hatósági határozatból keletkezik például a kötelem egy kisajátítást elrendelő hatósági
határozat esetén. Kisajátítással ingatlan tulajdonjoga kivételesen, közérdekű célra, azonnali, teljes és
feltétlen kártalanítás ellenében szerezhető meg. A kisajátítás alapján a kötelezett köteles az
ingatlanát meghatározott időn belül kiüríteni és elhagyni, ennek elmaradása esetén erre az állam őt
jogi eszközökkel is kényszerítheti.
A kötelem forrásai közül a szerződéssel fent röviden már foglalkoztunk. A károkozásból azáltal
keletkezik kötelem, hogy a Ptk. előírja, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt
megtéríteni. Akkor mentesül csak a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása
nem volt felróható. A magyar polgári jogi kártérítési felelősségnek ez az általános alakzata, de
vannak a kártérítési felelősségnek ún. különös (speciális) esetei. Ezekről a kérdésekről egy későbbi
fejezetben lesz szó.
A jogalap nélküli gazdagodásról akkor beszélhetünk, ha valaki másnak rovására jut jogalap
nélkül vagyoni előnyhöz. Ezt a vagyoni előnyt vissza kell téríteni annak a részére, akit
megilletett volna. A gazdagodás akkor alaptalan, ha a vagyoni előnyhöz jutott félnek nincs olyan
jogcíme, amely őt az előny megtartására feljogosítaná. A jogalap nélküli gazdagodásra példa a
tartozatlan fizetés, leggyakrabban adminisztratív tévedésből keletkezik (pl. túlfizetés, kétszeres
teljesítés, téves címzés, téves átutalás stb.). Jogalap nélküli gazdagodásnak minősül az állat
szaporulata, amennyiben nem az állat tulajdonosánál keletkezik, mert például egy bértartásban lévő
kanca nem a tulajdonos istállójában hozza világra a csikót. Ilyenkor a gazdagodást, gyarapodást –
mivel nem azt illeti, aki kapta – vissza kell téríteni annak, aki arra jogosult. Ha a vagyoni előnyt
természetben visszaszolgáltatni nem lehet, akkor annak értékét kell megtéríteni (pl. a csikó helyett
annak értékét).

3.§ A SZERZŐDÉSEKRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS ALAPELVEK

Mint ahogy fent már említettük, a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás
teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A szerződés megkötésekor a felek
szabadon állapodnak meg abban, hogy kötnek-e egymással egyáltalán szerződést, milyen típusú
szerződést kötnek, és azt milyen tartalommal kötik meg, továbbá milyen formát adnak a
szerződésnek (szerződéses szabadság elve). A szerződéses szabadság elvével fent részletesen
foglalkoztunk. Előfordul azonban nagyon ritkán, hogy jogszabály szerződés kötését kötelezővé
teszi. Például ha valaki versenyeztetési eljárásban olyan ajánlati felhívást tesz, amelyben több
személytől kéri ajánlat benyújtását, azzal, hogy a beérkezett ajánlatok közül a felhívásban
foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel köti meg a szerződést,
akkor a felhívást tevő felet szerződéskötési kötelezettség terheli. Hasonlóan fennáll a
szerződéskötési kötelezettség a közszolgáltatási szerződés (korábban ismert néven a közüzemi
szerződés) esetében. Az ilyen szerződés alapján a szolgáltató általános gazdasági érdekű
szolgáltatás nyújtására, a felhasználó pedig díj fizetésére köteles. Ilyenkor a szolgáltatót
szerződéskötési kötelezettség terheli. Ezekben az esetekben tehát a szerződéses szabadság elvét a
Ptk. kis mértékben korlátozza a forgalom biztonsága, illetve a közüzemi szolgáltatások biztonsága
érdekében.
ÜZLETI JOG
160. oldal

Nemcsak szerződésből, de egyoldalú nyilatkozatból is keletkezhet jogosultság a szolgáltatás

követelésére, azonban ennek feltétele, hogy ezt valamely jogszabály külön megállapítsa. Ebben az
esetben az egyoldalú nyilatkozatokra ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a
szerződésekre.
Habár a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, sőt - jogszabály tiltó rendelkezése
hiányában - egyező akarattal a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől is eltérhetnek, mégsem
lehet olyan szerződést kötni, amely jogszabályba ütközik, amelyet jogszabály megkerülésével
kötöttek, vagy amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. Ezek a szerződések semmisek. A
semmis szerződés a megkötésének időpontjától érvénytelen. A semmisség megállapításához
külön eljárásra nincs szükség, sőt egy szerződés semmisségét a bíróság is hivatalból észleli, ha
egy bíróság előtt folyamatban lévő perben az egyik fél egy semmis szerződés alapján kísérelne meg
valamilyen szolgáltatást követelni a másik féltől.
A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - hacsak a szerződésből vagy a körülményekből más nem
következik - ellenszolgáltatás jár. Lehetséges tehát az is, hogy a felek a szerződésben úgy
állapodtak meg, hogy egyikük (akár egészben, akár részben) ellenszolgáltatás nélkül vállalja
valamilyen kötelezettség teljesítését. Ilyen lehet az ajándékozás, amikor egyáltalán nincs
ellenszolgáltatás, vagy például az ajándékozással vegyes adásvétel, amikor a vevő egy telekingatlan
tulajdonjogát jóval a piaci ár alatt veszi meg, mert az eladó kifejezetten ajándékba kívánja adni a
vevőnek a telekingatlana egy részét.
Ha a felek ebben megállapodtak, akkor a szerződés természetesen érvényes, azonban abban az
esetben, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között anélkül, hogy az egyik felet az
ingyenes juttatás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az
aránytalanság, akkor az egyik szerződő fél joga sérül. Erre az esetre a Ptk. lehetővé teszi a sérelmet
szenvedett fél részére azt, hogy a szerződést megtámadja. A megtámadás joga – egyebek mellett –
megilleti a sérelmet szenvedett felet
(i) tévedés,
(ii) megtévesztés,
(iii) jogellenes fenyegetés,
(iv) feltűnő értékaránytalanság vagy
(v) tisztességtelen általános szerződési feltétel esetén.
Ha a sérelmet szenvedett fél élni kíván a megtámadási jogával, akkor ezt a szerződés megkötésétől
számított egyéves határidőn belül a másik félhez intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül
bíróság előtti érvényesítéssel gyakorolhatja. Ugyancsak a szerződés megkötésétől számított
egyéves határidőn belül fordulhat bírósághoz a fél, ha a szerződést a másik félhez intézett
jognyilatkozattal már támadta, de a megtámadás eredménytelen volt (azaz a másik fél nem volt
hajlandó önként orvosolni a sérelmet). Ha a megtámadás eredményes (azaz a bíróság például
megállapítja, hogy a felek szolgáltatásai között csakugyan feltűnően nagy volt az aránytalanság
vagy az egyik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejtette a másik felet), akkor a szerződés az
eredményes megtámadás következtében megkötésének időpontjától érvénytelenné válik.
Ebben az esetben (csakúgy, mint a fent már említett semmis szerződés esetében), mivel a szerződés
érvénytelenné vált, a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani (eredeti állapot
helyreállítása - in integrum restitutio). Ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben
nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás
ellenértékének pénzbeni megtérítését.
ÜZLETI JOG
161. oldal

Az érvénytelen szerződések esetén is van azonban arra lehetőség, hogy a szerződést a bíróság - a
szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal - érvényessé nyilvánítsa, de csak akkor,
ha
(i) az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető
vagy
(ii) az érvénytelenség oka utóbb megszűnt.

A hétköznapi szóhasználatban az uzsorás szerződést a nagyon magas kamatú kölcsönhöz

kapcsoljuk, holott a Ptk. nemcsak a hitelviszonyok körére korlátozza ezt a tiltott szerződésfajtát. A
szerződést akkor tekintjük uzsorás szerződésnek, ha az egyik szerződő fél a szerződés
megkötésekor a másik szerződő fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt
kötött ki. Az uzsorás szerződés is semmis.
Ismeretes az ún. fedezetelvonó szerződés is, amelyet a Ptk. (bizonyos korlátok között) szintén nem
ismer el. A fedezetelvonó szerződés az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének
kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták. Klasszikus példa erre, ha egy adós a lakását egy
családtagjának "nevére íratja", nehogy a hitelező a lakást elárvereztesse, és ebből elégítse ki az
adóssal szembeni követelését. Az ilyen szerződés érvényes ugyan, de azon konkrét harmadik
személy irányában, akit ezzel "ki akartak játszani", a szerződés hatálytalan. Ezt ún. relatív
hatálytalanságnak nevezzük, hiszen a szerződés egyébként jogszerű, de mivel a célja a nevezett
harmadik személy felé fennálló fedezet elvonása volt, a nevezett harmadik személy az adott lakást
továbbra is elárvereztetheti, holott az már nem az adós tulajdonában van. Az említett relatív
hatálytalanság megállapíthatóságának előfeltétele, hogy az adóssal szerződő fél (példánkban a
családtag) rosszhiszemű volt vagy a szerződésből reá nézve ingyenes előny származott. A Ptk.
vélelmezi (feltételezi) a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet abban az esetben, ha valaki a
hozzátartozójával vagy a vele összefonódásban levő gazdálkodó szervezettel (kapcsolt céggel) köt
ilyen szerződést.
Említettük, hogy a szerződésekből fakadó kötelezettségek érvényesítéséhez az állam segítséget
nyújt. A szerződések teljesítését bírósági úton ki lehet kényszeríteni és a jogerős bírósági ítéletben
megállapított kötelezettséget bírósági végrehajtás útján be lehet hajtani.
Nem lehet azonban bírósági úton érvényesíteni a következő követeléseket:
 a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, kivéve ha a játékot vagy fogadást hatósági
engedély alapján bonyolítják le,
 a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket,
 azokat a követeléseket, amelyeknek bírósági úton való érvényesítését törvény kifejezetten
kizárja, így például a tartásdíjat hat hónapnál régebbi időre bírósági úton akkor lehet
visszamenőlegesen érvényesíteni, ha a tartásra jogosult a követelés érvényesítésével alapos ok
miatt késlekedett. Ugyanakkor három évnél régebbi időre tartási követelést már nem lehet
bírósági úton érvényesíteni.
Érdekes viszont, hogy hiába nem érvényesíthetőek ezen követelések bírósági úton, ha a követelés
kötelezettje önként teljesíti azokat, az önkéntes teljesítést nem lehet visszakövetelni. Az elévült
követelésekkel már kissé más a helyzet, ugyanis a bíróságok hivatalból (azaz az érintett fél erre
vonatkozó kérelme nélkül) kötelesek figyelembe venni, hogy a követelés bírósági úton nem
érvényesíthető, azonban az elévült követelésekre ez a szabály nem vonatkozik. Ha egy elévült
követelést kíván a jogosult érvényesíteni bírósági úton, akkor a bíróság az elévülést csak abban az
esetben veszi figyelembe, ha a kötelezett hivatkozik az elévülés bekövetkeztére. Ez utóbbi esetben
pedig már nem nyújt segítséget a jogosultnak az elévült követelés érvényesítésére.
ÜZLETI JOG
162. oldal

A Ptk. általános alapelvei a szerződésekre is irányadóak. Így a felek a jogok gyakorlása és a

kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően,
kötelesek eljárni (a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelő eljárás elve).
Jóhiszeműnek kell tekinteni azt a személyt, aki a látszattal ellentétes valóságról nem tud, és kellő
gondosság tanúsítása mellett nem is kell tudnia. A tisztesség követelménye alapján a kötelemben
részt vevők által tanúsított magatartásnak formálisan és tartalmilag is jogszerűnek, azaz
erkölcsösnek kell lennie. Egyes magatartások erkölcstelensége egyúttal jogellenesnek is minősül
(pl. a jóerkölcsbe ütköző szerződések köre). Ez az alapelv tehát mindenkitől megfelelő
körültekintést és előrelátást követel. A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti egyébként az
a személy is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a
másik fél okkal bízhatott (korábbi magatartással szemben álló cselekedet – venire contra factum
proprium).
Ezen túlmenően a Ptk. előírja, hogy a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az
adott helyzetben általában elvárható. Ez az elvárt magatartási mérték egy adott viszonyban az
emberek nagy többsége által tanúsított "tipikus magatartást" jelent. A polgári jog tehát egyedi
sajátosságokra, indokokra általában nincs tekintettel. Ha például egy lakástulajdonos a szomszéd
zajos életmódja miatt birtokháborítás címén a bíróságon eljárást indít, nem a tulajdonos egyedi
tűrőképességét, hanem egy átlagos tűrőképességű ember "ingerküszübét" veszik alapul. Akinek
magatartása az általában elvárható mértéket nem éri el, azaz nem úgy járt el, ahogy általában
elvárható, annak magatartása jogilag felróhatónak minősül.
Előfordulhat azonban, hogy az egyébként felróható magatartást tanúsító személy egy adott esetben
elkerüli a felelősségre vonást (mert pl. a másik fél belenyugszik szerződéses partnere nem jogszerű
magatartásába). A Ptk. ilyen esetre úgy rendelkezik, hogy a felróható magatartást tanúsítónak ezen
magatartásából előnye semmi esetre se származzon. Ezért lényeges elv, hogy saját felróható
magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat (nemo suam turpitudinem
allegans auditur). Így például nem követelhető vissza a házastársnak adott ajándék akkor, ha az
ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó házastárs felróható magatartása
okozta.
Vannak továbbá olyan esetek is, amikor a felek kölcsönösen felróhatóan jártak el egymással
szemben, azaz egyikük sem tanúsított általában elvárható magatartást. Ilyen esetben az a személy,
aki maga sem úgy járt el, ahogy általában elvárható, a másik fél felróható magatartására
hivatkozhat, vagyis a saját felróható magatartás nem akadálya a másik felróhatóságára való
hivatkozásnak.
Tilos a joggal való visszaélés (joggal való visszaélés tilalmának elve). A joggal való visszaélés
meggátolja az adott alanyi jog érvényesülését. Az adott alanyi jog gyakorlásának a jog
elvárásaival szembehelyezkedő módja valósítja meg a joggal való visszaélést. Ha a joggal való
visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós
közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél nyilatkozatát
ítéletével pótolhatja (feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el). Fontos, hogy
szerződéskötésre irányuló nyilatkozatot nem lehet ítélettel pótolni, ugyanis a szerződéskötés
megtagadása nem minősül joggal való visszaélésnek. (Ugyanakkor, ha jogszabály szerződéskötési
kötelezettséget ír elő, és a felek a szerződést nem kötik meg, a bíróság a szerződést létrehozhatja, és
annak tartalmát meghatározhatja.)
A Ptk-ban biztosított jogok érvényesítése bírói útra tartozik. 1993-tól lehetőség van arra, hogy a
felek bírósági peres eljárás helyett választottbírósági eljárást kössenek ki, de csak akkor ha
legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, és a jogvita e
tevékenységével kapcsolatos. A választottbíráskodás hazai tapasztalatai alapján ugyanakkor
egyelőre felemás a választottbíráskodás intézményének megítélése.
ÜZLETI JOG
163. oldal

2. FEJEZET – A SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE ÉS A SZERZŐDÉS

ÉRVÉNYTELENSÉGE

1.§ A SZERZŐDÉS LÉTREJÖTTE

Említettük már, hogy a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön
létre. A szerződés létrejöttéhez az szükséges, hogy a felek megállapodjanak egymással a lényeges,
valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben. A lényegesnek minősített
kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés létrejöttének, ha a fél egyértelműen
kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában a szerződést nem
kívánja megkötni. A szerződéskötés tehát jognyilatkozatok sorozata, klasszikus esetben
ajánlattétel és annak elfogadása. Ha az egyik fél szerződést kíván kötni, akkor erre vonatkozóan
ajánlatot tesz a másik félnek, aki (persze csak ha megfelelő számára az ajánlat) elfogadja azt. Ebben
az esetben a szerződés létrejön a felek között. Elképzelhető persze, hogy az ajánlat nem tetszik a
másik félnek, ezért nem fogadja azt el, hanem "alkudozni" kezd. Más szóval: eltérő tartalommal
fogadja el az ajánlatot. Ilyenkor nem beszélhetünk szerződésről Nem mindegy az sem, hogy a felek
milyen módon közlik egymással a nyilatkozataikat (személyesen, telefonon, levélben, faxon, e-
mailben, stb.).
Elméletileg a szerződésnek több "létszaka" van. Így beszélünk
(d) a szerződés létrehozásának folyamatáról, amikor a szerződést keletkeztető nyilatkozatok
hangzanak el, beszélünk a szerződés létrejöttétől a teljesítésig terjedő szakaszról, amelyben
a felek felkészülnek a teljesítésre (pl. legyártják a megrendelt terméket, vagy kölcsönt
vesznek fel a vételár megfizetésére, vagy kiürítik az eladott ingatlant), beszélünk
(e) a teljesítés szakaszáról, amely ha eredményesen zárult, azaz a felek mindegyike
szerződésszerűen teljesít, akkor a szerződés megszűnik és végül beszélhetünk
(f) a szerződésszegés szakaszáról, feltéve, ha valamelyik fél szerződésszegést követett el. A
fenti szakaszok közül egyetlen szakasz az, amely valamennyi szerződés esetében
megtalálható, méghozzá az első szakasz, a szerződés létrehozásának szakasza. A többi sok
esetben elmarad. A Ptk. részletesen szabályozza a szerződés létrejöttének szabályait.
A szerződéskötés folyamata két fő részből áll: az ajánlattétel és annak elfogadása.
Aki szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre
kiterjedő jognyilatkozatot (azaz: ajánlatot) tesz, nyilatkozatához kötve marad. Aki tehát szerződés
kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, azaz beáll az ún. ajánlati kötöttség az
ajánlattevő oldalán. Az ajánlat tehát olyan szerződéskötést kezdeményező nyilatkozat, amely
legalább a lényegesnek minősített szerződéses elemeket tartalmazza, és egyértelműen kitűnik
belőle, hogy az abban foglaltak szerződéskötésre irányuló felhívást jelentenek és az ajánlattevő azt
magára nézve kötelezőnek fogja elismerni, ha a másik fél azt elfogadja.
Természetesen az ajánlattevő az ajánlati kötöttségének az idejét meghatározhatja. Gyakran
találkozunk ilyen kötésekkel szórólapokon, reklámújságokban (pl. "ez a hirdetés nem minősül
ajánlatnak" vagy "a bank az egyedi hitelbírálathoz köti a hitel folyósítását", stb.). Az ajánlati
kötöttség azzal jár, hogy ha a másik fél az ajánlati kötöttség időtartamán belül az ajánlatot
elfogadja, a szerződés létrejön.
Ha az ajánlati kötöttség idejét az ajánlattevő meghatározza (pl. "ajánlatunk január 15-ig érvényes"),
akkor az ajánlati kötöttség ennek megfelelően köti az ajánlattevőt. De ha az ajánlattevő a
kötöttségének az idejét elmulasztotta meghatározni, akkor segítségünkre siet a Ptk. az ajánlati
kötöttség idejének meghatározásával. Nem mindegy azonban, hogy az ajánlat miként hangzott el.
ÜZLETI JOG
164. oldal

Az ajánlat elhangozhat ugyanis akár személyesen jelenlévők között, akár személyesen jelen nem
lévők, azaz távollévők között.
Abban az esetben, ha az ajánlat jelenlevő személyek között vagy telefonon hangzott el, akkor az
ajánlati kötöttség rögtön meg is szűnik, kivéve, ha a másik fél (az ajánlat címzettje) az ajánlatot
késedelem nélkül elfogadja. Távollevőnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az
időnek elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő - az ajánlatban megjelölt szolgáltatás
jellegére és az ajánlat elküldésének módjára tekintettel - a válasz megérkezését rendes körülmények
között várhatta. Rendes körülmények alatt azt kell érteni, amikor például a postai küldemények
továbbításában nincs fennakadás időjárási vagy akár más okok miatt.
Egy példával bemutatva: ha az ajánlat egy drága berendezés leszállítására vonatkozik, és az
ajánlatot postai úton küldte el az ajánlattevő a címzettnek Brazíliába, akkor a válasz megérkezése
nyilvánvalóan hosszabb időt vesz igénybe, mint egy olyan ajánlat esetén, amelyben egy gödöllői
ajánlattevő egy ugyancsak gödöllői címzettnek két doboz fénymásolópapír leszállítására tesz
ajánlatot e-mail üzenet útján. Tekintettel arra tehát, hogy a válasz megérkezéséhez szükséges
időtartam hossza nagyon bizonytalan lehet, javasolt minden esetben rögzíteni, hogy az ajánlattevő
mennyi ideig tartja magát az ajánlatához, hiszen az ajánlat megtételével egy ún. függő jogi helyzet
alakul ki, mely csak az ajánlati kötöttség leteltével ér véget.
Természetesen az is előfordulhat, hogy az ajánlatot a másik fél visszautasítja. Az ajánlati kötöttség
ebben az esetben is megszűnik.
Az ajánlatot vissza is lehet vonni, de csak azt megelőzően, hogy a másik fél az elfogadó
jognyilatkozatát elküldte az ajánlattevőnek. Ilyenkor is megszűnik az ajánlati kötöttség. Ha az
ajánlatot írásban tették, akkor azt csak írásban lehet visszavonni. Nem lehetséges ugyanakkor a
hatályossá vált ajánlat visszavonása, ha az ajánlat tartalmazza, hogy az visszavonhatatlan, vagy az
ajánlat az elfogadásra határidőt állapít meg. A visszavonásra értelemszerűen a távollevők közötti
ajánlat esetében kerülhet sor. Jelenlevők között létrejövő szerződés esetén a nyilatkozat (mivel az
rögtön megérkezik a címzetthez) gyakorlatilag nem vonható vissza.

Ha az ajánlatot a címzett elfogadja, a szerződés létrejön. Az ajánlatot az azzal való egyetértést

kifejező jognyilatkozattal lehet elfogadni. A szerződés létrejöttének időpontja és helye attól függ,
hogy az ajánlat megtételére és elfogadására ugyanazon a helyen került-e sor. A szerződés akkor jön
létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat hatályossá válik. Ha az ajánlat megtételére és az
elfogadásra ugyanazon a helyen kerül sor, akkor a szerződéskötés helye a jognyilatkozatok
megtételének helye. A szerződéskötés helye egyéb esetben az ajánlattevő székhelye (természetes
személy ajánlattevő esetén a lakóhelye, ennek hiányában pedig a szokásos tartózkodási helye).
A szerződés tehát jelenlevők között abban az időpontban jön létre, amikor az ajánlatot elfogadják,
hiszen ebben az esetben a két fél személyesen jelen van és a címzett elfogadó nyilatkozata rögtön
megérkezik az ajánlattevőhöz. Mint fent már említettük, a szerződéskötésre irányuló nyilatkozatot
nemcsak szóban vagy írásban lehet kifejezni, hanem ráutaló magatartással is. Ezért amikor
vonaljegyet vásárol az utas, akkor a szerződéskötésre irányuló ajánlatot nem az utas teszi, hanem a
közlekedési vállalat azzal, hogy a jegypénztárát nyitva tartja és kifüggeszti a jegyárakat. Ha a
jegypénztárban az utas azt mondja: "Kérek egy teljes árú jegyet Gödöllőig.", akkor ezzel létre is jött
a szerződés a felek között, hiszen a jelenlevő két fél közül a közlekedési vállalat ajánlatát az utas
elfogadta.
A szerződés azonban távollevők között akkor jön létre, amikor az ajánlat címzettjének elfogadó
nyilatkozata hatályossá válik (leggyakrabban ez az az időpont, amikor az elfogadás az
ajánlattevőhöz megérkezik). Természetes, hogy nem eredményezheti a szerződés létrejöttét az
ajánlat olyan elfogadása, amelyről nem értesül az ajánlattevő. Ahhoz, hogy a szerződés létrejöjjön
az ajánlat címzettje köteles értesíteni az ajánlattevőt, ellenkező esetben a szerződés nem jöhet létre.
ÜZLETI JOG
165. oldal

Előfordul, hogy az ajánlatot a címzett ugyan elfogadja, de nem ugyanazzal a tartalommal, amelyet
az ajánlat tartalmazott. Az elfogadás csak akkor hozza létre a szerződést, ha abban az ajánlattól
lényeges kérdésben eltérő kikötés nincs.
Ha az ajánlattól lényeges kérdésben eltérő tartalmú az elfogadás (például eltérő árat állapít meg
vagy részletekben való fizetést kér), akkor az "elfogadás" (amely ebben az esetben természetesen
nem tekinthető valódi elfogadásnak) új ajánlatnak minősül, és ezzel a felek helyzetében
pozíciócsere következik be. Az eredeti ajánlattevő korábbi ajánlata hatályát veszti és az eltérő
tartalmú elfogadást kell ajánlatnak tekinteni, méghozzá új ajánlatnak, amelyre nézve az eredeti
ajánlattevő kell válaszoljon elfogadólag vagy akár ugyancsak eltérő tartalommal, amely esetben
ezen utóbbi eltérő tartalmú elfogadás ismételten új ajánlatnak tekintendő.
Ez a nyilatkozat-váltás vagy odáig tart, amíg az egyik fél a másik fél ajánlatát teljes egészében el
nem fogadja, és ebben az esetben végre létrejön a szerződés a felek között vagy elképzelhető az is,
hogy a felek nem tudnak megállapodni (egyikük sem fogadja el a másik ajánlatát), és ebben az
esetben nem jön létre szerződés.
Fontos tudni, hogy nem jön létre szerződés, ha az ajánlattól az elfogadás lényeges kérdésben eltér.
Másként fogalmazva: ha az ajánlattal való egyetértést kifejező jognyilatkozat lényeges kérdésnek
nem minősülő, a lényeges kérdést nem érintő kiegészítő vagy eltérő feltételt tartalmaz, akkor az is
elfogadásnak minősül. A kiegészítő vagy eltérő feltételek ebben az esetben a szerződés részévé
válnak. Nem válnak azonban a szerződés részévé ezek a kiegészítő vagy eltérő feltételek, ha
a) az ajánlat az elfogadás lehetőségét kifejezetten az ajánlatban szereplő feltételekre korlátozta;
vagy
b) az ajánlattevő késedelem nélkül tiltakozik a kiegészítő vagy eltérő feltételekkel szemben.
Az ajánlatra vonatkozó eltérő vélemény egyébként az ajánlati kötöttség időtartama alatt több
részletben is közölhető. Olyankor azonban, amikor a kapott ajánlatot a fél mindenre kiterjedően
elfogadta, nincs lehetőség egy újabb véleményt tartalmazó jognyilatkozat megtételére még akkor
sem, ha az ajánlati kötöttség ideje nem ért véget. Az elfogadó nyilatkozattal ugyanis a szerződés
létrejött.

AJÁNLAT
ÚJ AJÁNLAT,
POZÍCIÓCSERE

VÁLASZNYILATKOZAT

LÉNYEGESEN ELTÉRŐ ELFOGADÓ ELUTASÍTÓ

A SZERZŐDÉS LÉTREJÖN

2. Ábra – A szerződés létrejötte

ÜZLETI JOG
166. oldal

A jognyilatkozat (ide kell érteni az ajánlatot, az ajánlat elfogadását és az ajánlat eltérő tartalmú
elfogadását) ha annak tartalmáról a címzett annak megtételével egyidejűleg tudomást szerez,
nyomban hatályossá válik. A távollevők között tett jognyilatkozat a címzetthez való
megérkezéssel válik hatályossá. A ráutaló magatartással tett jognyilatkozat a címzett
tudomásszerzésével válik hatályossá.
Elképzelhető, hogy az ajánlattevő ajánlati kötöttsége lejárt és az ajánlatot elfogadó nyilatkozat csak
ezután érkezik meg hozzá. Késedelmesen megtett elfogadó jognyilatkozat esetén a szerződés
nem jön létre. Az elfogadó jognyilatkozat késedelmes megtétele ellenére létrejön a szerződés, ha
az ajánlattevő erről késedelem nélkül tájékoztatja az elfogadó felet.
Más a helyzet, ha az elfogadó jognyilatkozatot időben küldték el, de az mégis elkésve érkezett meg
az ajánlattevőhöz. Ilyen esetben létrejön a szerződés, ha a jognyilatkozatot olyan módon tették,
hogy rendes körülmények szerinti továbbítás esetén kellő időben megérkezett volna az
ajánlattevőhöz. A szerződés ebben az esetben akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat
rendes körülmények szerinti továbbítás esetén megérkezett volna az ajánlattevőhöz. Az
ajánlattevő viszont még ebben az esetben is dönthet úgy, hogy nem tekinti hatályosnak az elfogadó
nyilatkozatot. Ehhez az szükséges, hogy az ajánlattevő késedelem nélkül tájékoztassa az
elfogadó felet arról, hogy jognyilatkozata késve érkezett, és ezért azt nem tekinti hatályosnak.
(Ebben az esetben az ajánlat elfogadója nincs tisztában azzal, hogy az ajánlatot elfogadó
jognyilatkozata az ajánlattevőhöz késve érkezett. A forgalom biztonsága megköveteli ebben az
esetben azt, hogy az ajánlattevő értesítse az ajánlat elfogadóját arról, hogy az ajánlatot elfogadó
jognyilatkozatot nem tekinti hatályosnak és ezért a szerződés nem jött létre, hiszen az ajánlat
elfogadója abban a tudatban van, hogy mivel az ajánlatot elfogadta, létrejött a szerződése az
ajánlattevővel.)
Némely esetben a szerződés létrejöttéhez harmadik személy (ez természetesen nem azonos a
szerződő felek bármelyikével) beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges. Ilyenkor a
szerződés ugyan érvényesen létrejön, de még nem lesz hatályos; a beleegyezéssel vagy a
jóváhagyással viszont a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá.
A beleegyezésről vagy jóváhagyásról történő nyilatkozattételig, valamint a nyilatkozattételre
megszabott határidő leteltéig a felek jogait és kötelezettségeit a függőben lévő feltétel szabályai
szerint kell megítélni (amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami
a másik fél jogát a feltétel bekövetkezése vagy meghiúsulása esetére csorbítja vagy meghiúsítja). A
szerződés nem válik hatályossá, ha a harmadik személy a beleegyezést vagy a hatóság a
jóváhagyást nem adja meg vagy ha arról a bármelyik fél által a másik féllel közölt megfelelő
határidőn belül nem nyilatkozik. Ha a szerződés hatálya nem állt be, akkor a szerződés
teljesítése nem követelhető.

2.§ ELŐSZERZŐDÉS ÉS ELZÁRKÓZÁS A SZERZŐDÉSKÖTÉSTŐL

ELŐSZERZŐDÉS [2.1] – Az előszerződés nem külön szerződésfajta, hanem egy olyan szerződés,
amelyben a felek abban állapodnak meg, hogy később majd tényleg szerződést kötnek egymással. A
Ptk. szabályozása szerint: Ha a felek abban állapodnak meg, hogy későbbi időpontban egymással
szerződést kötnek, és megállapítják e szerződés lényeges feltételeit, a bíróság e feltételek szerint
a szerződést bármelyik fél kérelmére létrehozhatja.
Az előszerződést a szerződésre előírt alakban kell megkötni, azaz, ha a jogszabály szerint
bizonyos szerződést írásban kell megkötni, akkor az ilyen szerződésre vonatkozó előszerződést is
írásban kell megkötni. Ha a felek előszerződést kötöttek, akkor annak alapján kötelesek a szerződést
a későbbiek során megkötni, de ezt bizonyos feltételek megléte esetén megtagadhatják, azaz az
ÜZLETI JOG
167. oldal

előszerződés esetén is lehetőség van arra, hogy valamelyik fél "kibújjon" a szerződés megkötésének
kötelezettsége alól. Az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén tagadható meg a szerződés
megkötése:
a) az előszerződés megkötését követően előállott körülmény következtében az előszerződés
változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené;
b) a körülmények megváltozásának lehetősége az előszerződés megkötésének időpontjában nem
volt előrelátható;
c) a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és
d) a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.

A fenti feltételrendszer a)-b) pontjaiban foglaltakra a jogi szaknyelv röviden a "körülményekben

bekövetkezett lényeges változás" kifejezést alkalmazza (clausula rebus sic stantibus).
A fenti a feltételeknek a fennállását természetesen a szerződés megkötését megtagadó félnek kell
bizonyítania.
Az előszerződés fontos következménye, hogy amennyiben az egyik fél mégsem hajlandó az
előszerződés alapján a szerződés megkötésére, akkor a bíróság a másik fél kérelmére a szerződést
létrehozhatja. A szerződés tartalmát ugyanakkor a bíróság nem állapíthatja meg, ugyanis az
előszerződést – ahogy fent említettük – a bíróság akkor hozhatja létre (bármelyik fél kérelmére), ha
a felek megállapították a szerződés lényeges feltételeit.
Az előszerződésre az annak alapján megkötendő szerződés szabályai megfelelően irányadóak.

ELZÁRKÓZÁS SZERZŐDÉSKÖTÉSTŐL GAZDASÁGI ERŐFÖLÉNNYEL VISSZAÉLVE [2.2] – A

versenyjog által tilalmazott magatartás a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés. Aki a gazdasági
erőfölényével visszaélve indokolatlanul elzárkózik szerződés létrehozásától vagy fenntartásától, a
másik fél követelheti, hogy a szerződést közöttük a bíróság a törvényen alapuló szerződéskötési
kötelezettség szabályainak alkalmazásával hozza létre. Szerződéskötési kötelezettséget egyébként
jogszabály írhat elő. Szerződéskötési kötelezettség esetén, ha a felek a szerződést nem kötik meg, a
bíróság a szerződést létrehozhatja, és annak tartalmát is meghatározhatja.

3.§ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK ("BLANKETTASZERZŐDÉS")

Termékek, illetve szolgáltatások tömeges értékesítésével, illetve nyújtásával foglalkozó
vállalkozások gyakran előre kidolgozzák azokat a feltételeket, amelyek szerint a vevőikkel,
ügyfeleikkel (a fogyasztókkal) szerződést fognak kötni. A velük szerződő félnek gyakran nincs más
lehetősége, csak az, hogy ezeket a feltételeket elfogadja. Ha valamelyik szerződéses feltétel nem
tetszik a fogyasztónak és változtatni szeretne, akkor erre nincs lehetősége, tehát csak abban van
választási lehetősége, hogy megköti a szerződést vagy sem. Ilyen általános szerződési feltételekkel
találkozunk a közszolgáltatások biztosítására irányuló szerződéseknél, a folyószámla-
szerződéseknél, a biztosítási szerződéseknél, a tömegközlekedési vállalatokkal az utazásra kötött
szerződéseknél és még sok más helyen. A fogyasztó ilyenkor legtöbb esetben egy nyomdai úton
előre legyártott (sokszor több példányos, "önindigós") szerződési formanyomtatványt
(blankettát) kap, amelyet csak a személyes adataival kell kitöltenie, dátummal ellátnia és aláírnia.
A szerződés részletes feltételei nem is magán a szerződési formanyomtatványon találhatóak, hanem
például annak a hátoldalán apró betűvel írva, vagy esetleg egy külön dokumentumban. Éppen ezért
a fogyasztók számára minden esetben javasolt, hogy az általános szerződési feltételeket tényleg
olvassák el, és ne csak aláírják a szerződést (amelyben természetesen mindig benne van egy olyan
rendelkezés, hogy pl. "a szerződés részét képező általános szerződési feltételeket átvettem,
ÜZLETI JOG
168. oldal

elolvastam és megértettem, azokat magamra nézve kötelezőnek fogadom el."). A gyakorlatban

azonban ez az elolvasás (bármennyire furcsán hangzik) a legtöbbször elmarad. A fogyasztók nem
szeretnek olvasni, főleg hosszú, bonyolult jogi szöveget nem. Ezért a fogyasztók legtöbbször úgy
írják alá a szerződést, hogy azt nem olvassák el. Azt persze a jog sem tudja megvédeni, aki olyan
szerződést ír alá, amelyet nem olvasott el, de a jog megkísérli az általános szerződési feltételekre
vonatkozó rendelkezéseket szigorúbban szabályozni, annak érdekében, hogy az általános szerződési
feltételeket alkalmazó vállalkozások ne élhessenek vissza erőfölényükkel.
Mindezek miatt az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha
alkalmazója (az erőfölényben lévő vállalkozás) lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát
a szerződéskötést megelőzően megismerje, és ha azt a másik fél elfogadta.
Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely lényegesen
eltér a jogszabályoktól vagy a szokásos szerződési gyakorlattól, kivéve, ha megfelel a felek között
kialakult gyakorlatnak. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről
is, amely eltér a felek között korábban alkalmazott feltételtől. Az ilyen feltétel csak akkor válik a
szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta. Ha az
általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés
részévé és nem az általános szerződési feltétel adott rendelkezése.
Fogyasztóval kötött szerződésekkel kapcsolatos további szabály, hogy az a feltétel, amely a
vállalkozást a szerződés szerinti főkötelezettsége teljesítéséért járó ellenszolgáltatáson felül további
pénzbeli követelésre jogosítja, akkor válik a szerződés részévé, ha azt a fogyasztó - külön
tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadja.
A jog ismeri az "általános szerződési feltételek ütközésének" intézményét. Ilyenkor az történik,
hogy az általános szerződési feltételekre utalással közölt ajánlatot a másik fél a saját általános
szerződési feltételeivel fogadja el. Ha ebben az esetben az általános szerződési feltételek
egymással nem ellentétesek, akkor mindkét fél általános szerződési feltételei a szerződés részévé
válnak. Ha az általános szerződési feltételek csak nem lényeges kérdésben térnek el egymástól,
akkor a szerződés létrejön, és az egymással ellent nem mondó általános szerződési feltételek
válnak csak a szerződés részévé. Ha azonban az általános szerződési feltételek között a szerződés
lényeges kérdésében van eltérés, akkor szerződés nem jön létre. (Nyilvánvaló ez a szabály, hiszen
az ajánlat lényeges kérdésekben eltérő tartalmú elfogadása sem eredményezte a szerződés
létrejöttét.)
Ha az általános szerződési feltétel tisztességtelen, a tisztességtelen szerződési feltételt a sérelmet
szenvedett fél (például a fogyasztó) megtámadhatja. Az általános szerződési feltétel akkor minősül
tisztességtelennek, ha a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és
tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel
alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg. Nem lehet ezt a szabályt alkalmazni
ugyanakkor azokra a világosan és érthetően megfogalmazott szerződési feltételekre, amelyek a
szerződés főszolgáltatását állapítják meg vagy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát
határozzák meg. Nem minősülhet továbbá tisztességtelennek az általános szerződési feltétel sem,
amelyet jogszabály állapít meg, vagy amelyet a jogszabály előírásának megfelelően határoztak
meg.
Abban az esetben, ha vállalkozás alkalmaz tisztességtelen általános szerződési feltételt, akkor a
sérelmes kikötést nemcsak a sérelmet szenvedett fél támadhatja meg, hanem helye van az általános
szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű keresetnek is. A közérdekű
kereset indítására különböző szervek jogosultak. Ilyenek az ügyész, a miniszter, az autonóm
államigazgatási szerv, a kormányhivatal, a központi hivatal vezetője, a fővárosi és megyei
kormányhivatal vezetője, a gazdasági és szakmai kamara vagy érdekképviseleti szervezet, a
ÜZLETI JOG
169. oldal

fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület, és az Európai Gazdasági Térség bármely

tagállamának joga alapján a fogyasztói érdekek védelmére létrejött szervezet.
Ha a megtámadás alapos, akkor a közérdekű kereset alapján a bíróság a tisztességtelen általános
szerződési feltétel érvénytelenségét - a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre
kiterjedő hatállyal, tehát nemcsak azzal a féllel szemben, aki a kikötést megtámadta - megállapítja.
A bíróság ebben az esetben azt is elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója a saját költségére
gondoskodjék a szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó közlemény
közzétételéről. Az érvénytelenség megállapítása azonban nem érinti azokat a szerződéseket,
amelyeket a megtámadásig már teljesítettek, így azokból keletkezett sérelmeket ezen az úton
visszamenőleg nem lehet orvosolni.
A közérdekű keresetben azt is lehet kérni a bíróságtól, hogy olyan általános szerződési feltétel
tisztességtelenségét állapítsa meg, amelyet fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából
határoztak meg (vagy alkalmazásukat nyilvánosan ajánlják), de az érintett feltétel még nem került
alkalmazásra a gyakorlatban. Ilyenkor a bíróság (feltéve ha megállapítja a sérelmes általános
szerződési feltétel tisztességtelenségét), ítéletében eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel
alkalmazásától, illetve a feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánló vállalkozást az alkalmazásra
ajánlástól.

A fogyasztói társadalommal együtt jár az ún. fogyasztói szerződések mind szélesebb körben
történő elterjedése. A fogyasztó a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén
kívül eljáró természetes személy. (A vállalkozás ettől eltérően a szakmája, önálló foglalkozása vagy
üzleti tevékenysége körében eljáró személy.) A fogyasztók részére, hogy minél többet
vásárolhassanak, külön kölcsönfajtát, a fogyasztási kölcsönt alakították ki. A fogyasztási kölcsön
jellegzetessége, hogy nem bankok, hitelintézetek nyújtják a fogyasztónak, hanem az adott terméket
értékesítő, illetve szolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezetek, méghozzá azért, hogy az általuk
forgalmazott áru megvásárlásához, illetve az általuk nyújtott szolgáltatás igénybevételéhez ezzel
"segítséget" adjanak a fogyasztónak. Ezt lehet kölcsön, részletfizetés vagy halasztott fizetés
formájában nyújtani a fogyasztó részére. A fogyasztói szerződések ugyancsak magukon hordozzák
az általános szerződési feltételek fent már részletezett sajátosságait és veszélyeit. Mindezek miatt a
fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a tisztességtelen általános szerződési feltételre
vonatkozó rendelkezéseket ugyancsak alkalmazni kell a vállalkozás által előre meghatározott, de a
fogyasztóval egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre is (azaz ha az adott kikötés
magában a szerződési formanyomtatványban található és nem külön lapon, vagy a
formanyomtatvány hátoldalán). Ha a felek között vitatott, hogy a szerződési feltételt egyedileg
megtárgyalták-e, akkor a vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltétel egyedi
megtárgyalása megtörtént. A fogyasztó érdekeit védelmező rendelkezés, hogy a fogyasztó és a
vállalkozás közötti szerződésben az általános szerződési feltétel és a vállalkozás által előre
meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen voltát már
önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű. A fogyasztó és vállalkozás közötti
szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel semmis (azaz külön meg sem kell támadni
annak érdekében, hogy érvénytelenné váljék (a semmisség/megtámadhatóság/érvénytelenség
kérdéséről a későbbiekben szólunk). A semmisségre a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
A Ptk. tartalmaz egy példálódzó felsorolást a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésben a
tisztességtelennek minősülő kikötésekre nézve. Így például tisztességtelen az a kikötés, amely
(a) a szerződés bármely feltételének értelmezésére a vállalkozást egyoldalúan jogosítja,
(b) a fogyasztót teljesítésre kötelezi abban az esetben is, ha a vállalkozás nem teljesíti a szerződést,
(c) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződéstől bármikor elálljon, vagy azt felmondja, ha a
fogyasztó ugyanerre nem jogosult,
ÜZLETI JOG
170. oldal

(d) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó peres vagy más jogi úton történő igényérvényesítési
lehetőségeit,
(e) lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott
alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben megállapított pénzbeli
ellenszolgáltatás mértékét megemelje,
(f) a fogyasztót túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha a fogyasztó nem teljesít vagy nem
szerződésszerűen teljesít.
Az ÁSZF-ek természetesen minden vállalkozásnál más szövegezésűek, és az egyes konkrét
feltétetek is különbözőek lehetnek.

4.§ A SZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGE

A szerződés érvénytelen, ha valamilyen okból nem alkalmas a felek által a szerződéssel elérni
kívánt célzott joghatás betöltésére. Az érvénytelen szerződésektől azonban meg kell különböztetni a
nem létező és a hatálytalan szerződéseket.
Nem létezik az a szerződés, amelynek a megkötésében a felek nem állapodtak meg, vagy
megállapodtak ugyan valamiben, de hiányzott a kölcsönös és egybehangzó akarat kifejezése.
Például az egyik fél ajánlatát a másik fél lényegesen eltérő tartalommal fogadta el. Ez - mint fent
láttuk - nem szerződés, hanem a lényeges kérdésekben eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell
tekinteni.
Az érvénytelen szerződésnél ezzel szemben a szerződéses akaratok kölcsönös és egybehangzó
kifejezése megtörtént. Volt ajánlat és az ajánlat teljes elfogadása is megtörtént, azonban valamilyen
okból nem alkalmas arra, hogy a felek által elérni kívánt célt kiváltsa. Például a felek az ingatlan-
adásvételi szerződés minden lényeges kérdésében megállapodnak, de elmulasztják a szerződést
írásban megkötni. Mivel törvényi előírás, hogy az ingatlan-adásvételi szerződés csak írásban
érvényes, a szóbeli ingatlan-adásvételi szerződés természetesen érvénytelen.
A hatálytalan szerződések esetén a szerződés természetesen érvényes, de vagy még vagy már nem
hatályos, azaz vagy még vagy már nem kell alkalmazni. Ha például a felek úgy kötik meg a
szerződésüket, hogy az március 31. napján lépjen hatályba és június 15. napján hatályát veszítse,
akkor március 31. napja előtt és június 15. napja után a szerződésből nem keletkeznek
jogosultságok és kötelezettségek. Az időtartam meghatározása mellett lehetőség van valamilyen
egyéb feltételt is kikötni, aminek bekövetkeztétől függ a szerződés hatályának beállta (felfüggesztő
feltétel), vagy hatályának megszűnése (bontó feltétel).
A nem létező szerződésből természetesen semmiféle joghatás nem származhat. Az érvénytelen
szerződés bizonyos joghatásokat maga után vonhat (részben lásd fent, illetve később), a
hatálytalanság viszont természetesen nem érinti a szerződés hatályossága alatt beállott
jogkövetkezményeket.
A szerződés érvénytelenségéhez számos ok vezethet. Ilyen lehet
(a) a szerződési akarat hibája:
- tévedés,
- megtévesztés,
- jogellenes fenyegetés,
- titkos fenntartás,
- színlelt szerződés.
(b) a szerződési jognyilatkozat hibája:
- alaki hiba
ÜZLETI JOG
171. oldal

(c) a célzott joghatás hibája:

- tilos szerződés,
- jóerkölcsbe ütköző szerződés,
- uzsorás szerződés,
- feltűnő értékaránytalanság,
- fiduciárius hitelbiztosíték semmissége,
- fogyasztói jogot csorbító feltétel és a fogyasztó joglemondó nyilatkozata,
- tisztességtelen általános szerződési feltétel,
- lehetetlen szolgáltatás,
- érthetetlen vagy ellentmondó kikötés.
Az akarathiba esetén a szerződési akarat ténylegesen hiányzik vagy a jog a ténylegesen kifejezett
szerződési akaratot nem ismeri el. A cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy
szerződéses nyilatkozatát (bizonyos kivételektől eltekintve) a jog nem ismeri el szerződési
akaratnak. Akarathibának tekintjük az ún. színlelt szerződést is, mely szintén érvénytelen. Ha pedig
a színlelt szerződés más szerződést leplez, a felek jogait és kötelezettségeit a leplezett szerződés
alapján kell megítélni. Ha viszont a színlelt szerződéssel leplezett szerződés is érvénytelen, akkor
természetesen az egész szerződés érvénytelen. A színlelés célja általában valaminek a kijátszása. Ez
lehet jogszabály rendelkezése, vagy harmadik személy jogos érdeke. Erre szolgál például a fent már
említett eset, amikor az adós a lakását egy családtagjára ruházza át adásvételi szerződéssel, annak
érdekében, hogy a hitelező elől a fedezetet elrejtsék. Ez a szerződés - mivel a felek amúgy nem
akartak volna szerződést kötni - nyilvánvalóan érvénytelen.
Érvénytelennek minősülhet az a szerződés is, amelynek a megkötésére a felet fenyegetéssel vették
rá. Ha valakit például azzal fenyegetnek, hogy őt vagy közeli hozzátartozóit bántódás éri, ha nem
köti meg a szerződést, akkor itt a megfenyegetett személy nem volt abban a helyzetben, hogy
szerződési akaratát szabadon kifejezhesse, így értelemszerűen nem jöhet létre érvényes szerződés.
Akkor is érvénytelen lehet a szerződés, ha a szerződő felet a másik fél a szerződést érintő valamely
lényeges kérdés tekintetében megtévesztette. Ugyanez a helyzet, ha nem szándékos megtévesztés
áll fenn, de a fél a szerződést érintő valamely lényeges kérdésben tévedésben volt. A szerződés
minden olyan esetben érvénytelen lehet, ha a szerződő fél nem kötötte volna azt meg, ha nem lett
volna tévedésben. Leggyakrabban a szolgáltatás minőségében és mértékében való tévedés az
érvénytelenség alapja.
Érvénytelenséghez vezethet az akaratnyilvánítás hibája. Például olyan személy szerződéses
nyilatkozata, aki képviselőként jár el, de a képviseletre nem volt megfelelő felhatalmazása (ezt a
személyt nevezzük álképviselőnek).
Érvénytelenséghez vezet továbbá a célzott joghatás miatti érvénytelenség. Ide tartoznak a tilos
szerződések és a lehetetlen szolgáltatására irányuló szerződések. A tilos szerződések olyan célra
irányulnak, amelyeket a jogszabály tilt. Érvénytelen az a szerződés, amely jogszabályba ütközik,
vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek. Érvénytelen a szerződés akkor is, ha
nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. A szerződés tartalmát a felek csak a jogszabályi keretek
között határozhatják meg szabadon, így a jogszabály tiltó rendelkezésébe ütköző szerződés
érvénytelen és az érvénytelenség bekövetkezése független attól, hogy tudtak-e arról, hogy a
szerződésük jogellenes célra irányul-e vagy sem. Az uzsorás szerződést (ha az egyik szerződő fél a
szerződés megkötésekor a másik szerződő fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan
előnyt kötött ki), a Ptk. kifejezetten semmisnek nyilvánítja (az uzsorát egyébként a Büntető
Törvénykönyv is büntetni rendeli, habár a büntethetőségéhez az is szükséges, hogy az uzsorás
szerződés miatt a kötelezett súlyos nélkülözésnek legyen kitéve).
ÜZLETI JOG
172. oldal

A fentieken túl a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés is semmis. Akkor beszélhetünk

erről, ha a szerződésben kikötött szolgáltatás véghezvitele fizikailag nem lehetséges.
Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra meghatározott alakot rendel, a
jognyilatkozat csak ebben az alakban érvényes. Korábban már említettük azt a példát, hogy mivel
az ingatlan-adásvételi szerződés - a Ptk. előírása folytán - csak írásban érvényes, a szóbeli ingatlan-
adásvételi szerződés természetesen érvénytelen. Ha a jognyilatkozat meghatározott alakban tehető
meg érvényesen, akkor a jognyilatkozat módosítása, megerősítése, visszavonása, megtámadása,
valamint a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony módosítása és megszüntetése is ugyanebben a
meghatározott alakban érvényes. Az alakiság megsértése miatt semmis szerződés ugyanakkor a
teljesítés elfogadásával a teljesített rész erejéig érvényessé válik.
Az érvénytelenségnek két fő formájával, a semmisséggel és a megtámadhatósággal a
következőkben foglalkozunk.

5.§ A
SZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGÉNEK ESETEI – SEMMISSÉG ÉS
MEGTÁMADHATÓSÁG

SEMMISSÉG [5.1] – A semmis szerződés a megkötésének időpontjától érvénytelen. A

semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség; a szerződés semmisségét a bíróság
hivatalból észleli. A semmisségre hivatkozás tehát deklaratív, ugyanis a Ptk. értelmében a
semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség, sőt ha nem hivatkozik a fél a
semmisségre, a bíróság azt hivatalból fogja észlelni. (Ezzel szemben a megtámadásra hivatkozás
konstitutív, hiszen míg a szerződést akkor is semmisnek kell tekinteni, ha ezt külön eljárásban nem
állapították meg, a megtámadható szerződés mindaddig érvényesnek tekintendő, amíg meg nem
támadják és az érvénytelenséget a bíróság ítéletében ki nem mondja.) Felvetődik persze az a
gyakorlati kérdés, hogy ha a felek között vitás, hogy a szerződés semmis-e, akkor ennek
megállapítását természetesen a bíróságtól kell kérniük.
A szerződés semmisségére az hivatkozhat és a szerződés semmisségével kapcsolatos peres eljárást
az indíthatja meg, akinek ehhez jogi érdeke fűződik (akinek van ún. perbeli legitimációja, azaz
valamilyen jogi érdekeltsége) vagy akit erre törvény feljogosít. (A szerződés megtámadására
viszont csak a sérelmet szenvedett fél jogosult, továbbá az is, akinek a megtámadáshoz valamilyen
törvényes érdeke fűződik [például a kezes, a zálogtárgy tulajdonosa, a haszonélvező, stb.].)
A fentiektől eltérő szabály vonatkozik arra az esetre, ha a szerződés semmisségének megállapítása
vagy a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt az ügyész keresetet indít a
közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében. A bíróság ilyen esetben is
megállapíthatja a szerződés semmisségét.
MEGTÁMADHATÓSÁG [5.2] – Míg a semmisségre való hivatkozásra a Ptk. nem ír elő határidőt, a
bíróság előtti megtámadás joga ugyanakkor csak meghatározott ideig (1 évig) gyakorolható.
A megtámadható szerződés az eredményes megtámadás következtében megkötésének időpontjától
érvénytelenné válik.
A megtámadási jog a szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül a másik félhez
intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül bíróság előtti érvényesítéssel gyakorolható. A
szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül fordulhat bírósághoz a fél, ha a
szerződést a másik félhez intézett jognyilatkozattal támadta meg, és a megtámadás eredménytelen
volt. Az egyéves megtámadási határidő a szerződés megkötésétől számít. Ez a határidő
ugyanakkor ún. elévülési jellegű, ami azt jelenti, hogyha a szerződő fél menthető okból nem tudja
gyakorolni a megtámadási jogát, (mert például még mindig tartania kell a másik fél jogellenes
fenyegetésétől), akkor az elévülés ezalatt nyugszik. Az akadály megszűnésétől (azaz a jelen
példában a fenyegetettség megszűnésétől) számított három hónapos határidőn belül a követelés
ÜZLETI JOG
173. oldal

akkor is érvényesíthető, ha a szerződés megkötésétől számítva egy év már eltelt, vagy abból három
hónapnál kevesebb van hátra.
Látható, hogy a semmisséghez és a megtámadhatósághoz különböző okok vezetnek. A
semmisséghez vezető okok súlyosabbak, a megtámadhatósághoz vezető okok enyhébbek. Éppen
ezért van különbség az érvénytelenség bekövetkeztetéséhez vezető szabályokban is. Ha a fél a
szerződését megtámadhatná (de ezzel egy éven keresztül nem él, holott megtehetné), akkor úgy kell
tekinteni, hogy a szerződést nem is kívánja megtámadni, gyakorlatilag az egyéves időtartam alatt
"jóváhagyta" magában a szerződést. A megtámadás joga meg is szűnik egyébként, ha a
megtámadásra jogosult a megtámadási ok ismeretében, a megtámadási határidő megnyílta után
(például a tévedés felismerésekor, a fenyegetettség, stb.) a szerződési akaratát megerősíti, vagy a
megtámadás jogáról lemond. A semmisségi okok esetében minderről természetesen nem
beszélhetünk. A semmis szerződés érvénytelen, és erre elég csupán hivatkozni, illetve a bíróság
hivatalból is észleli. Az egyéves megtámadási határidő a fentiek szerint meghosszabbodhat
bizonyos esetekben (erre ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint az elévülési határidők
meghosszabbodására).
Az előzőekben tárgyalt érvénytelenségi okok közül
c) a semmisségi okok a következők:
 a cselekvőképtelenek által kötött szerződések,
 alakiság megsértésével kötött szerződések,
 álképviselet,
 a színlelt szerződések,
 a fizikai kényszer hatása alatt kötött szerződések,
 tilos szerződések (pl. jóerkölcsbe ütköző szerződés vagy az uzsorás szerződés),
 fiduciárius hitelbiztosíték semmissége (semmis az a kikötés, amely pénzkövetelés
biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog
alapítására irányul),
 fogyasztói jogot csorbító feltétel és a fogyasztó joglemondó nyilatkozata,
 fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele,
 lehetetlen célra irányuló szerződés,
 érthetetlen kikötés és az egymásnak ellentmondó kikötések,
d) a megtámadási okok a következők:
 a tévedés,
 a megtévesztés,
 a jogellenes fenyegetés,
 a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaráyntalansága, és
 tisztességtelen általános szerződési feltétel kikötése.
Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet.
Érvénytelen szerződés esetén bármelyik fél kérheti a nyújtott szolgáltatás természetbeni
visszatérítését, ha maga is természetben visszatéríti a számára nyújtott szolgáltatást (eredeti állapot
helyreállítása - in integrum restitutio). Ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben
nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás
ellenértékének pénzbeni megtérítését. Ugyanezt a megoldást alkalmazza a bíróság abban az
esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti.
ÜZLETI JOG
174. oldal

Az érvénytelen szerződést is érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség miatti

érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető; vagy az érvénytelenség oka
utóbb megszűnt. Ha a bíróság az érvénytelen szerződést érvényessé nyilvánítja, akkor a szerződő
felek úgy kötelesek egymásnak teljesíteni, és az érvényessé nyilvánítást követő szerződésszegésért
úgy felelnek egymás felé, mintha a szerződés már a megkötésétől fogva érvényes lett volna.
Beszélünk még ún. részleges érvénytelenségről is, amikor nem az egész szerződés, hanem annak
csak egy része érvénytelen. A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak
akkor dől meg (csak akkor érvénytelen), ha feltehető, hogy a felek a szerződést az érvénytelen
rész nélkül nem kötötték volna meg. Gyakori a vállalkozások közötti jelentősebb szerződések
esetén, hogy a felek a részleges érvénytelenség kérdését úgy szabályozzák, hogy kifejezetten
kikötik a szerződésben, hogyha a szerződés bármely része érvénytelen, az nem érinti az egész
szerződés érvényességét. Az előbbi szabálytól eltérően a fogyasztói szerződés részbeni
érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem
teljesíthető.

6.§ A SZERZŐDÉS ALAKJA

Fent már tárgyaltuk, hogy a szerződési szabadság részét képezi az ún. formaszabadság is, azaz
általában nincs megkötés arra nézve, hogy a felek milyen alakban, milyen formában kötik meg a
szerződésüket. Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában
e. akár szóban,
f. akár írásban lehet kötni, sőt
g. a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni,
h. a hallgatás vagy valamilyen magatartástól tartózkodás csak akkor minősül
elfogadásnak, ha a felek kifejezetten így rendelkeznek. (Ugyanakkor például a biztosítási
szerződéseknél a Ptk. ráutaló magatartásnak értékeli a biztosító "hallgatását" és a
szerződés létrejöttéről rendelkezik, ha a biztosító – egyéb feltételek megléte esetén – az
ajánlatra annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül nem nyilatkozik.)
Jogszabály vagy a felek megállapodása a szerződésre meghatározott alakot rendelhet. Ebben az
esetben a felek szerződéses jognyilatkozata (beleértve ebbe a jognyilatkozat módosítását,
megerősítését, visszavonását, megtámadását, valamint a szerződés módosítását és megszüntetését
is) csak ebben az alakban érvényes. Jogszabály előírhatja például, hogy bizonyos típusú szerződés
csak írásban érvényes (pl. ingatlan-adásvételi szerződés, utazási szerződés, bizalmi vagyonkezelési
szerződés, haszonbérleti szerződés, kezességi szerződés, garanciaszerződés, tartási szerződés).
Az alakiság megsértésével kötött szerződés - ahogy fent már ugyancsak tárgyaltuk - semmis.
Ettől elérően azonban, ha az alakiság megsértése miatt ugyan semmis szerződés alapján a teljesítést
a szerződő fél elfogadja, akkor az egyébként semmis szerződés a teljesített rész erejéig
érvényessé válik. Hasonlóan kivételes szabály, hogy a szerződésnek a kötelező alakiság
mellőzésével történt módosítása, megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő
tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.
A fentiektől eltérően, ha jogszabály közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba
foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, akkor
(a) teljesítés a kötelező alakiság mellőzése miatti érvénytelenséget nem orvosolja, valamint
(b) a szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása, megszüntetése vagy
felbontása is semmis (még abban az esetben is, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek
egyező akaratából létrejött).
ÜZLETI JOG
175. oldal

A ráutaló magatartással kifejezett szerződési akarat esetében sokszor az okoz gondot, hogy létrejött-
e egyáltalán szerződés a felek között, illetve ha igen, milyen tartalommal. A ráutaló magatartás
ugyanis - akár tevőleges, akár passzív magatartással - szóbeli nyilatkozat nélkül közvetíti a fél
szerződéses akaratát. Ebből a magatartásból akár többfajta következtetés is levonható, éppen ezért
csak az olyan ráutaló magatartás lehet alkalmas arra, hogy szerződési nyilatkozatként értelmezzék,
amelyből az arra irányuló szerződéses akarat az általános élettapasztalat szerint a másik fél által
kétségtelenül felismerhető. A ráutaló magatartás ezért nyilvánvalóan nem hoz létre szerződést, ha a
felek magatartása az eset összes körülményeinek értékelése alapján nem fejezi ki a felek
megegyezését a szerződés lényeges pontjai tekintetében.
A ráutaló magatartásnak minden tekintetben egyértelműnek és nyilvánvalónak kell lennie. Nem
kérdéses, hogyha az önkiszolgáló üzemanyagtöltő állomásnál a vezető a gépjárműve
üzemanyagtartályát teletölti üzemanyaggal, majd a pénztárhoz megy, akkor elfogadta az
üzemanyagtöltő állomás szerződéses ajánlatát a feltüntetett áron az üzemanyagtartályba töltött
mennyiségű üzemanyag tekintetében. Ez akkor is így van, ha az egész folyamat során egy szót sem
váltanak egymással a felek.
Az alakiság előírása leggyakrabban a szerződés írásba foglalására terjed ki, ritkábban fordul elő,
hogy a szerződés érvényességéhez egyéb alaki kellékek (pl. ügyvédi ellenjegyzés) is szükséges.
Például a már sokszor említett ingatlan-adásvételi szerződésnek, valamint a gazdasági társaság
alapítása céljából kötött társasági szerződésnek az érvényességi kelléke az ügyvédi ellenjegyzés
(vagy a közokiratba foglalás).
Ha a jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az csak akkor érvényes, ha legalább a jognyilatkozat
lényeges tartalmát írásba foglalták. (A szerződés lényeges tartalmának meghatározását lásd a
következő cím alatt). Fent már említettük, hogy a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha
jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta.
Írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban
foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat
megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.
Írni nem tudó vagy nem képes személy írásbeli jognyilatkozata akkor érvényes, ha azt
közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalták és ezzel egyidejűleg a
nyilatkozó fél aláírását vagy kézjegyét bíróság vagy közjegyző hitelesíti, vagy amelyen ügyvéd
ellenjegyzéssel vagy két tanú aláírással igazolja, hogy a nyilatkozó fél a nem általa írt okiratot
előttük írta alá vagy látta el kézjegyével, vagy az okiraton lévő aláírást vagy kézjegyet előttük saját
aláírásának vagy kézjegyének ismerte el.
Aki nem tud olvasni vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó
okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének további feltétele, hogy magából az
okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó
félnek megmagyarázta.
Közokirat például a közjegyző által a közjegyzők tevékenységét szabályozó törvényben előírt
formai és tartalmi követelményeknek megfelelően szerkesztett okirat. A törvény közhitelességgel
ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi
szolgáltatást nyújtsanak. A közjegyző a jogügyletekről közokiratot állít ki. A közjegyző az általa
szerkesztett okiratot (pl. szerződést) világosan és rövidítések nélkül köteles szövegezni. Az okirat
szövegben az üresen maradó sorokat vízszintes vonallal kell kitölteni. A közjegyzői okiratban a
számadatokat (így határidőt, pénzösszeget, az okirat keltét, stb.) számmal és betűvel is ki kell írni.
A közjegyzői okiratban törölni, átütni vagy a sorok közé írni nem szabad. Ha a szó törlése
szükséges, a javítást úgy kell elvégezni, hogy az áthúzott szó olvasható maradjon. A közjegyzői
okiratot ügyszámmal, oldalait folyamatos sorszámmal kell ellátni. A közjegyző a közjegyzői
ÜZLETI JOG
176. oldal

okiratot a végén aláírásával, közjegyzői minőségének feltüntetésével és bélyegzőjével látja el. A

felek a közjegyzői okiratot a végén aláírják, vagy kézjegyükkel látják el. Ha erre bármelyikük nem
képes (mert nem tud vagy nem képes írni), az aláírásukat - mint ahogy fent láttuk - a közjegyző
aláírása pótolja. Ha a közjegyzői okirat több lapból áll, ezeket zsinórral össze kell fűzni, és a
közjegyző bélyegzőjével kell megerősíteni.
Magánokiratot bárki készíthet; nem kell hozzá sem közjegyző, sem ügyvéd közreműködése.
Minden olyan irat, amely nem közokirat, magánokirat. A magánokirat lehet
 egyszerű magánokirat vagy
 teljes bizonyító erejű magánokirat.
A magánokirat akkor teljes bizonyító erejű, ha azt
f) az okirat kiállítója sajátkezűleg írta és aláírta, vagy
g) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta
alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el (ilyenkor az okiraton a tanúk
lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni).
h) Teljes bizonyító erejű továbbá a magánokirat, ha a kiállító aláírása vagy kézjegye az
okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van, továbbá ha a gazdálkodó szervezet
által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen (más szóval cégszerűen) aláírták.
i) Ha az ügyvéd az általa készített okiratot szabályszerű ügyvédi ellenjegyzéssel látja el, ezzel
is teljes bizonyító erejű magánokirat keletkezik.
j) Újabban pedig az elektronikus okirat is lehet teljes bizonyító erejű, ha annak kiállítója ún.
minősített elektronikus aláírást helyezett el az okiraton.
Fent már említettük, hogy ha a szerződés érvényességének feltétele valamilyen alakiság (pl.
írásbeliség), akkor az ilyen alakban kötött szerződés megszüntetése vagy felbontása is csak a
megszabott alakban érvényes. (ingatlan-adásvételi szerződést tehát, mivel csak írásban köthető
érvényesen, értelemszerűen csak írásban lehet érvényesen megszüntetni.) A szerződésnek azonban a
megszabott alakiság mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak
megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött. Más szóval, ha a felek mindegyike
kívánja a szerződés megszűnését, és ténylegesen már nem is nyújtanak egymásnak szolgáltatást és
egymással teljeskörűen el is számoltak, akkor természetesen akkor is megszűnik a szerződés, ha ezt
a felek szóban "beszélték meg", habár a megszüntetésről is írásban kellett volna megállapodni. A
fent már tárgyaltak szerint azonban, ha jogszabály közokiratba vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratba foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, a
szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása, megszüntetése vagy felbontása
abban az esetben is semmis, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából
létrejött. Ha a szerződést több példányban készítik el, a szerződés akkor is érvényes, ha mindegyik
fél csak a másik félnek szánt példányt írja alá. Ez nyilvánvaló, hiszen a fél a saját példányát
bármikor aláírhatja. Fontos persze, hogy mindkét félnél ott legyen a másik fél által aláírt
szerződéspéldány.
Ha a szerződés érvényességéhez a jogszabály írásbeli alakot rendel, akkor ennek eleget lehet tenni
úgy is, hogy a felek például egy "szerződés" vagy "megállapodás" című okiratba foglalják a
szerződésüket.
Az elektronikus úton történő szerződéskötésre a Ptk. különleges szabályokat tartalmaz. (Fontos
megjegyezni, hogy az elektronikus úton történő szerződéskötés nem azonos az elektronikus
levelezés útján vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel kötött szerződéssel.)
ÜZLETI JOG
177. oldal

Elektronikus úton történő szerződéskötés esetén az elektronikus utat biztosító fél köteles a
szerződéskötésre vonatkozó jognyilatkozatának megtételét megelőzően a másik felet számos
kérdésről tájékoztatni. Így például köteles tájékoztatást adni a szerződéskötés technikai lépéseiről,
továbbá arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, az elektronikus
utat biztosító fél rögzíti-e a szerződést, továbbá, hogy a szerződés utóbb hozzáférhető lesz-e, a
szerződés nyelvéről, és ha ilyen létezik, arról a szolgáltatási tevékenységre vonatkozó magatartási
kódexről és annak elektronikus hozzáférhetőségéről, amelyet az elektronikus utat biztosító fél
magára nézve kötelezőnek ismer el. Az elektronikus utat biztosító fél köteles továbbá az általános
szerződési feltételeit olyan módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi a másik fél
számára, hogy tárolja és előhívja azokat. Az elektronikus utat biztosító fél köteles továbbá
megfelelő eszközökkel biztosítani, hogy a másik fél az adatok elektronikus rögzítése során
felmerülő hibákat szerződési jognyilatkozatának megtételét megelőzően kijavíthassa. Ha az
elektronikus utat biztosító fél e kötelezettségének nem tesz eleget, a másik fél szerződési
jognyilatkozatát megtámadhatja. Az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat akkor válik
hatályossá, amikor az a másik fél számára hozzáférhetővé válik. Az elektronikus utat biztosító fél
köteles a másik fél szerződési jognyilatkozatának megérkezését elektronikus úton késedelem
nélkül visszaigazolni. Az elektronikus utat biztosító féllel szerződő másik fél mentesül az ajánlati
kötöttség alól és a szerződés teljesítésére nem kötelezhető, ha a visszaigazolás nem érkezik meg
hozzá késedelem nélkül.

7.§ A SZERZŐDÉS TARTALMA

A szerződésnek - ahhoz, hogy betöltse a felek által elérni kívánt joghatást - tartalmaznia kell a
feleknek az ún. lényeges kérdésekben való megállapodását, továbbá azon kérdésekben is meg kell
állapodniuk, amelyet bármelyikük lényegesnek tart. A szerződés létrejöttéhez tehát a feleknek a
lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása
szükséges. A lényegesnek minősített kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés
létrejöttének, ha a fél egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való
megállapodás hiányában a szerződést nem kívánja megkötni. Nem kell a feleknek külön
megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez, hiszen ezek a kérdések akkor is a
szerződés részévé válnak, ha a felek arról nem rendelkeztek. Előfordulhat az is, hogy a szerződés
létrejött, de a felek az ellenszolgáltatás mértékét nem határozták meg egyértelműen, vagy
ellenszolgáltatásként piaci árat kötöttek ki; ilyen esetben a teljesítési helynek megfelelő piacon a
teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni. Mindezeken túlmenően a szerződés
tartalmává válik
(i) minden szokás, amelynek alkalmazásában a felek korábbi üzleti kapcsolatukban
megegyeztek,
(ii) minden gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak,
(iii) minden, az adott üzletágban a hasonló jellegű szerződés alanyai által széles körben ismert
és rendszeresen alkalmazott szokás, kivéve, ha annak alkalmazása a felek között - korábbi
kapcsolatukra is figyelemmel - indokolatlan volna.
Hol találjuk meg, hogy egy adott szerződéssel kapcsolatban melyek a lényeges kérdések?
A Ptk. az egyes szerződésekkel foglalkozó részében valamennyi szerződésfajtánál meghatározza a
lényeges kérdéseket. Így az adásvételi szerződésnél ezt találjuk: "Adásvételi szerződés alapján az
eladó dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a vételár megfizetésére és a dolog átvételére
köteles. […] Ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az eladó a tulajdonjog átruházásán felül
köteles a dolog birtokának átruházására is.". Így világos számunkra, hogy az adásvételi
szerződésnél a lényeges kérdések:
ÜZLETI JOG
178. oldal

- az eladó meghatározása,
- az adásvétel tárgyát képező dolog meghatározása,
- a vevő meghatározása,
- a dolog tulajdonjogának az átruházása,
- a dolog birtokának az átruházása (ingatlan esetén),
- a vételár meghatározása,
- a dolog átvételének kötelezettsége a vevő oldalán.
A bérleti szerződésnél a Ptk-ban a következők állnak: " Bérleti szerződés alapján a bérbeadó
meghatározott dolog időleges használatának átengedésére, a bérlő a dolog átvételére és bérleti díj
fizetésére köteles." Itt is egyértelmű, hogy a bérleti szerződésnél a lényeges kérdések:
- a bérbeadó meghatározása,
- a bérlet tárgyát képező dolog meghatározása,
- a bérlő meghatározása,
- a dolog időleges átengedési kötelezettsége a bérlő használatába,
- a bérlő átvételi kötelezettsége,
- bérleti díj meghatározása.
Minden egyes Ptk-ban nevesített szerződésfajtánál megtaláljuk ezt a rövid összefoglalást, így nem
téveszthető el, hogy az egyes szerződések esetében melyek a lényeges kérdések. A felek ezen
túlmenően persze bármely egyéb kérdésben is megállapodhatnak (határidők, részletfizetés, teljesítés
helye, dolog minősége stb.), ez azonban már nem feltétele a szerződés létrejöttének, hiszen ezeket a
kérdéseket a Ptk. egyébként a felek megállapodásának hiányában is rendezi. Például "ha a felek a
szerződés [...] tárgyának minőségét nem határozták meg, , a kötelezettnek a forgalomban szokásos
jó minőségben kell teljesítenie.", vagy "Ha a felek a szerződésben a pénztartozás teljesítésének
idejét nem határozták meg, a pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának
kézhezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni." Ahogy fent a szerződési szabadság
kapcsán már részletesen foglalkoztunk vele, a felek bármilyen kérdésben megállapodhatnak és csak
ezen megállapodásuk hiányában alkalmazandóak a Ptk. kisegítő, diszpozitív szabályai.
Természetesen vannak ezek alól kivételek, mivel bizonyos kérdésekben a Ptk. előírja, hogy
valamely rendelkezésétől a felek egyező akarattal sem térhetnek el (ezeket neveztük kógens
szabályoknak).
Jogszabály bizonyos esetekben meghatározza a szerződés egyes tartalmi elemeit. Ezekben az
esetekben a szerződés a jogszabály által előírt tartalommal jön létre még akkor is, ha a felek
eltérően rendelkeznek. Hiába próbálná például kizárni a biztosítótársaság azt a lehetőséget, hogy a
biztosított a gépjármű-felelősségbiztosítást a szerződés évfordulójával felmondja, ez a lehetőség a
biztosítottat a jogszabály rendelkezésénél fogva illeti meg, tehát közömbös, hogy a biztosított akár
el is fogadta, hogy a szerződést nem mondhatja fel, a felmondás jogával akkor is élhet.
Ritkán, de az is előfordulhat, hogy egy jogszabály a már korábban megkötött szerződések tartalmát
megváltoztatja. Ilyen esetben, ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogi
érdekét sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy a szerződéstől akár el is állhat.
(A szerződéstől való elállás egyoldalú nyilatkozat, amely a szerződést megszünteti.)
A szerződésben kikötött szolgáltatás
e. valamely dolog adására,
f. tevékenységre,
g. tevékenységtől való tartózkodásra vagy
h. más magatartásra irányulhat.
ÜZLETI JOG
179. oldal

Az érvénytelenségnél foglalkoztunk már vele, hogy a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés

semmis. A szolgáltatás leggyakrabban tevőleges, pozitív magatartás, ritkábban nemleges, passzív
magatartás. Tevőleges magatartás a dolog átadása, szolgáltatás nyújtása, a megrendelt áru
leszállítása, stb. Nemleges magatartással találkozunk például a bérletnél, ahol a bérbeadó
kötelezettsége, hogy tűrje a bérlemény bérlő általi használatát. A szolgáltatás lehet továbbá
valamilyen feltételhez vagy időponthoz kötött, lehet továbbá vagylagos is, sőt osztályozzuk a
szolgáltatásokat a szerint is, hogy a szolgáltatás egyedi, fajlagos vagy zártfajú. Ezeket az
alábbiakban mutatjuk be.
Felfüggesztő feltételhez kötött szolgáltatásról beszélünk, ha a felek a szerződés hatályának beálltát
bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé. Ebben az esetben a szerződés (vagy egy részének)
hatálya e feltétel bekövetkeztével áll csak be. Amíg a feltétel be nem következik, a szolgáltatást
teljesíteni nem kell. Bontó feltételhez kötött szolgáltatásról beszélünk, ha felek a szerződés
hatályának (vagy egy részének) megszűntét tették bizonytalan jövőbeni eseménytől függővé. Ekkor
a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatálya megszűnik és szolgáltatást teljesíteni a jövőben már
nem kell.
Felfüggesztő feltétel kikötése esetén tehát a szerződés hatálya (így a szolgáltatás teljesítésének
kötelezettsége is) a bizonytalan jövőbeni esemény bekövetkeztével áll be. Ha a felfüggesztő
feltétel bekövetkezését azonban az egyik szerződő fél felróhatóan maga idézi elő, alappal nem
hivatkozhat a szerződés hatályba lépésére. A feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására ugyanis
nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő. Ilyen esetben a feltételt be nem
következettnek kell tekinteni, ehhez képest a szerződés hatálya sem áll be. Más a helyzet, ha a
felfüggesztő feltétel bekövetkeztét az egyik szerződő fél felróhatóan meghiúsította. Ilyen esetben a
szerződés hatálya beáll, mert a feltételt a meghiúsítás ellenére bekövetkezettnek kell tekinteni.
Például a biztosítási szerződés kedvezményezettje (a biztosított) nem kérheti a biztosítótól a kára
megtérítését, ha a biztosított dolgot ő maga tette tönkre. A bontó feltétel bekövetkezése esetén
megszűnik a szerződés hatálya. A felfüggesztő feltételnél írottak itt is értelemszerűen
alkalmazandóak, azaz ha a bontó feltétel bekövetkezését az egyik fél felróható magatartással maga
idézte elő, a szerződés hatályának megszűnésére alappal nem hivatkozhat. Ebben az esetben a
feltételt be nem következettnek kell tekinteni. Megszűnik viszont a szerződés hatálya, amennyiben a
bontó feltétel bekövetkeztét valamelyik szerződő fél felróható magatartásával maga hiúsította meg.
A feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a
szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték. Ezt nevezzük
időhatározásnak. Nyilvánvalóan a felek által meghatározott időpont bekövetkeztével a szerződés
hatálya beáll vagy megszűnik. Az időpont mindig biztosan bekövetkező jövőbeli esemény, így a
felek között értelemszerűen nem lehet vitás, hogy azt valamelyik fél idézte-e elő vagy sem, ahogyan
a feltételnél azonban ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kellett.
Vagylagos szolgáltatásról akkor beszélünk, ha a kötelezettség több szolgáltatás közül bármelyikkel
teljesíthető. Ebben az esetben a választás joga (arra nézve, hogy a több szolgáltatás közül
melyikkel fog teljesíteni) a kötelezettet illeti. Ha azonban a jogosultat illetné meg a választás
joga, és a választással késedelembe esik, a választás joga a kötelezettre száll át.
A szerződés gyakran pénz fizetésében jelöli meg a kötelezett szolgáltatását. Pénztartozást pénz
tulajdonjogának a jogosult részére való átruházása (azaz készpénz átadása) vagy a jogosult fizetési
számlájára való befizetés vagy átutalás útján lehet teljesíteni. A pénztartozás készpénzfizetés
esetén a pénz átvételének időpontjában, egyéb esetben abban az időpontban válik teljesítetté,
amikor a pénzt a jogosult fizetési számláján a jogosult számlavezető bankja jóváírta vagy azt jóvá
kellett volna írnia. A pénztartozással kapcsolatban fontos szabály továbbá, hogy a jogosult a
teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést (azaz például az előtörlesztést) köteles elfogadni (a pénz
átvétele tehát nem utasítható vissza azon az alapon, hogy a fizetési kötelezettség még nem
ÜZLETI JOG
180. oldal

esedékes). A pénztartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell

megfizetni. Jelenleg hazánkban a forint a törvényes fizetőeszköz. (Korábban a
devizagazdálkodással kapcsolatos jogszabályok tiltották a forinttól eltérő más pénznemben történő
fizetést vagy ármeghatározást.) A korlátozások már sok évvel ezelőtt megszűntek és más
pénznemben is meg lehet határozni a pénztartozást. A más pénznemben meghatározott
pénztartozást a teljesítés helye szerinti jegybank által a teljesítés idején meghatározott
árfolyam (ha ilyen nincs, akkor a pénzpiaci árfolyam) alapján kell átszámítani.

A Ptk. eltérő rendelkezésének hiányában a pénztartozás után kamat jár. A kamat mértéke
megegyezik a jegybanki alapkamattal. (Ha tehát a felek nem állapodnak meg külön a kamat
mértékéről vagy arról, hogy kamatot nem számítanak fel, akkor a kamat jár.) A jegybanki
alapkamat mértékét a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa határozza meg időről-időre.
Idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén a kamat mértéke az adott pénznemre a
kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ha ilyen nincs, a pénzpiaci kamat. A kamat
számításakor az érintett naptári félév első napján érvényes kamat irányadó az adott naptári
félév teljes idejére.

Ha a felek túlzott mértékű kamatot kötöttek ki, akkor ezt a bíróság - a kötelezett kérelmére -
mérsékelheti. Természetesen más a helyzet, ha a kamat olyannyira túlzott (és az eset egyéb
körülményei is arra engednek következtetni), hogy a túlzott mértékű kamatot már uzsorakamatnak
kell tekinteni. Ebben az esetben a szerződés uzsorás szerződésnek minősül, és mint fent láttuk, az
uzsorás szerződés semmis.

A szolgáltatás tárgya szerint osztályozhatjuk a szolgáltatásokat egyedi, fajlagos vagy zártfajú

szolgáltatásként. Az egyedi szolgáltatás tárgyát a felek úgy határozzák meg, hogy azt egyedileg
megkülönböztetik más hasonló dolgoktól. Ilyen esetben a szolgáltatás tárgya egy bizonyos,
konkrétan meghatározott dolog (pl. ifj. Durkó Zsolt "Szőttes" című festménye, vagy a gödöllői
12345 hrsz. alatt található ingatlan, stb). Az egyedi szolgáltatás tárgya mással nem helyettesíthető,
ezért ha ez a tárgy megsemmisül, akkor a szolgáltatás teljesítése lehetetlenné válik, és a kötelezett
felszabadul a kötelezettsége alól, azzal természetesen, hogy ilyenkor általában kártérítési
kötelezettsége keletkezik a másik féllel szemben, de a szolgáltatást tőle követelni már nem lehet.
Fajlagos szolgáltatásról akkor beszélhetünk, ha a felek a szolgáltatás tárgyát fajta és mennyiség
szerint határozták meg. Ilyen esetben a szolgáltatás tárgya nem egy bizonyos, konkrétan
meghatározott dolog, hanem például 10 tonna kukorica, 5 üveg bor, 30 kg burgonya, stb. Ha a felek
a szerződés fajta és mennyiség szerint megjelölt tárgyának minőségét nem határozták meg, a
kötelezettnek a forgalomban szokásos jó minőségben kell teljesítenie.
A fajlagos szolgáltatás tárgya mással helyettesíthető, ezért ha megsemmisülnek azok a dolgok,
amelyeket a kötelezett arra szánt, hogy azokkal fog teljesíteni a jogosultnak, akkor a szolgáltatás
teljesítése nem válik lehetetlenné és a kötelezett továbbra sem szabadul fel a kötelezettsége alól, a
szolgáltatást tőle továbbra is lehet követelni, ezért a szolgáltatás tárgyát a kötelezettnek máshonnan
kell előteremtenie. Ha azonban valaki fajta szerint meghatározott maga termelte dolog
szolgáltatására kötelezi magát, de azt nem képes szolgáltatni (mert pl. rossz volt a termés), akkor a
teljesítés lehetetlenné válik és így értelemszerűen nem köteles a hiányzó dolgot a teljesítés céljára
mástól beszerezni. Ez azonban a kötelezettnek a szerződésszegésért való felelősségét nem érinti,
tehát a kötelezettnek itt is keletkezhet kártérítési felelőssége a jogosult felé.
Zártfajú szolgáltatásról beszélünk, ha a szolgáltatás meghatározása a fajtán belül valamilyen
korlátozó, szűkítő kikötést tartalmaz. Az előbbi példákkal élve zártfajú a szolgáltatás meghatározása
10 tonna alföldi kukorica, 5 üveg szekszárdi bor, 30 kg télálló burgonya kikötése esetén. A zártfajú
szolgáltatásra ugyanazok a szabályok érvényesek, mint fent a fajlagos szolgáltatásnál leírtak, azzal
ÜZLETI JOG
181. oldal

az eltéréssel, hogy logikusan a zártfajúlag meghatározott dologból rendszerint kevesebb áll

rendelkezésre, mint akkor, ha a felek nem alkalmaznak szűkítést, illetve korlátozást a fajlagosan
meghatározott dologhoz képest.

3. FEJEZET – A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSE ÉS A TELJESÍTÉS BIZTOSÍTÉKAI

1.§ A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSE
A Ptk. rendelkezései számos helyen (így a szerződés teljesítésére vonatkozó szabályok körében is)
külön rendelkezéseket tartalmaz a "fogyasztó" és a "vállalkozás" közötti szerződésekre (röviden:
"fogyasztói szerződésekre") nézve. Fent már láthattuk, hogy a fogyasztói szerződéseknél a törvény
az általánosnál szigorúbb előírásokat tartalmaz a vállalkozásokra nézve a fogyasztók jogainak
védelme érdekében.

A szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. A teljesítés egyik legfontosabb

következménye, hogy amennyiben a szolgáltatás szerződésszerű és a másik fél is szerződésszerűen
teljesítette a saját szolgáltatását, akkor a szerződés megszűnik. A kötelem megszűnik ugyanis a
szolgáltatás teljesítésével. A teljesítés másik fontos következménye, hogy a teljesítéssel a
kárveszély a másik félre száll át (hacsak a Ptk. eltérően nem rendelkezik). A kárveszélyviselés azt
jelenti, hogy a dolog tulajdonosa/birtokosa viseli a dologban bekövetkezett azon károsodásnak a
kockázatát, amelynek megtérítésére mást nem lehet kötelezni.)
A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra
(A szolgáltatásnak a rendeltetés szerinti célra való alkalmassága szempontjából a minőségi
előírásokat is figyelembe kell venni.) Ez a következőket jelenti:
f) a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a
jogosult a szerződéskötés előtt a kötelezett tudomására hozta,
g) a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos
rendeltetésű szolgáltatásokat rendszerint használnak,
h) a szolgáltatásnak meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott minőségi
követelményeknek,
i) a szolgáltatásnak rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő vagy az általa a
jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző tulajdonságokkal,
j) a szolgáltatásnak rendelkeznie kell azzal a minőséggel, és nyújtania kell azt a teljesítményt,
amely azonos rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat,
figyelembe véve a kötelezettnek vagy (ha nem a kötelezett állítja elő a szolgáltatás tárgyát) a
szolgáltatás előállítójának és ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira
vonatkozó nyilvános kijelentését.
Megjegyezzük, hogy nem kell ezen nyilvános kijelentésnek megfelelni, ha
 a kötelezett bizonyítja, hogy a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie,
vagy
 a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették, vagy
 a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta.
A fentiekben találkozhattunk a "szolgáltatás előállítójával". Értelemszerű, hogyha a "szolgáltatás
előállítója" és a "kötelezett" ugyanaz a személy, akkor a fentiek szerinti nyilvános kijelentésből
eredő következmények alól nem mentesülhet a kötelezett.
ÜZLETI JOG
182. oldal

A szolgáltatás előállítójának az alábbiak minősülnek

- a gyártó,
- a szolgáltatás importálója
- a szolgáltatás forgalmazója,
- az a személy is, aki a dolgon nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését
feltünteti.
A felek általános kötelezettsége, hogy együttműködjenek és tájékoztassák egymást a szerződést
érintő lényeges körülményekről. Ez a kötelezettség a szerződéskötési tárgyalások alatt, a
szerződés megkötésénél, a szerződés fennállása alatt és a szerződés megszüntetése során is terheli
őket. Ennek megfelelően a felek a szerződés teljesítésében is együttműködésre kötelesek.
A kötelezett köteles továbbá a jogosultnak átadni a szolgáltatásról szóló tájékoztató leírásokat és
egyéb dokumentumokat.
Előfordulhat, hogy a kötelezett a szerződésben előírtnál nagyobb mennyiséget szállít (akár
"véletlenül", akár tudatosan). Ezt a Ptk. úgy "értékeli", hogy a kötelezett a szerződésben előírtnál
nagyobb mennyiség szolgáltatását ajánlja fel (ezt többletszolgáltatásnak nevezzük). Ilyenkor a
jogosult kétfajta döntést hozhat: (i) a többletszolgáltatást visszautasítja, vagy a többletszolgáltatást
elfogadja. Ha elfogadja, akkor a többletteljesítéssel arányosan növelt ellenszolgáltatást köteles
teljesíteni a másik fél részére.
A feleket terheli a teljesítéssel kapcsolatosan továbbá az ún. akadályközlési kötelezettség. Ez azt
jelenti, hogy kötelesek egymást értesíteni, ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség
teljesítése előre láthatóan akadályba ütközik, kivéve, ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül
is ismernie kellett. Az a fél, aki az akadályközlési kötelezettségét elmulasztja, az ezzel okozott
kárért felelős. (Például az építőanyag vevője tudja, hogy közlekedési baleset miatt lezárták az
ingatlanához vezető utat, de nem értesíti erről az építőanyag eladóját, aki saját szállítóeszközével
igyekszik az építőanyagot házhoz szállítani. A felesleges fuvarköltséget ilyenkor a vevő lesz köteles
megtéríteni.)
A szolgáltatás teljesítésének helye a kötelezettnek a kötelem keletkezésének időpontja szerinti
telephelye, ennek hiányában székhelye, természetes személy esetén lakóhelye, ennek hiányában
szokásos tartózkodási helye (a Ptk. egyes esetekben ettől a szabálytól eltérően rendelkezhet).
(Egyébként a felek a fentiektől – mint ahogyan a Ptk. szinte bármely rendelkezésétől – egyező
akarattal eltérhetnek és a teljesítés helyében szabadon állapodhatnak meg. A fenti szabályt
nyilvánvalóan a felek megállapodásának hiányában kell alkalmazni.) Ha a kötelezettnek több
telephelye van, a teljesítés helyének ezek közül azt a telephelyet kell tekinteni, amely a kötelemmel
a legszorosabb kapcsolatban áll. (Például az a telephely, ahol az utazási szerződést megkötötték a
felek.)
A nemzetközi áruforgalomban ismeretesek ún. INCOTERMS-szokványok, amelyeket a felek
megállapodása a szerződésük részévé tehet. Ha a felek kikötnek valamely szokványt (fuvarparitást),
akkor az abban megjelölt teljesítési feltételekhez kell kötniük magukat. Az EXW paritás esetében
például a teljesítés helye a kötelezett üzeme, és amikor a szolgáltatás tárgya ezt elhagyta, akkor a
kárveszély onnantól kezdve a másik félre száll át. A FOB paritás esetén azzal történik meg az áru
átadása a vevőnek, hogy az áru a hajó korlátja fölött áthalad. A szokványok természetesen nemcsak
a teljesítés helyét, hanem más kérdéseket (pl. fuvarozási, szállítási, biztosítási költségek viselése,
stb.) is részletesen rendeznek.
Meg kell említeni, hogy ha a szerződés megkötését követően a teljesítési hely megváltozik, és erről
a kötelezett a jogosultat értesíti, a teljesítés helye az új telephely vagy székhely, természetes
személy esetén az új lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely. A teljesítés helyének
megváltozásából eredő többletköltséget a kötelezett előlegezi és viseli. Természetesen, ha a
ÜZLETI JOG
183. oldal

lakóhely (székhely) változásáról nem is értesíti a másik felet, akkor ennek még súlyosabb szankciói
is lehetnek (pl. beállhat a jogosult késedelme, amelynek következményeit később tárgyaljuk).
A felek teljesítés idejében is szabadon állapodhatnak meg. A teljesítés idejét meghatározhatják
határnap vagy határidő tűzésével. Ha a felek határnapot tűznek (azaz a teljesítés napjaként egy
konkrét naptári napot adnak meg), akkor a szolgáltatást a megadott határnapon kell teljesíteni.
Határidő megjelölése esetén (azaz a teljesítés határidejét a felek akként határozzák meg, hogy pl. a
szerződés megkötésétől számított 15 napon belül kell teljesíteni) a szolgáltatás a meghatározott
határidőn belül bármikor teljesíthető, kivéve, ha az eset körülményeiből az következik, hogy a
jogosult választhatja meg a teljesítés időpontját. Ha a teljesítés ideje nincs meghatározva, de a
szolgáltatás rendeltetéséből a teljesítési idő megállapítható, a szolgáltatást ebben az időpontban
kell teljesíteni. Ha a teljesítés idejét a fentiek szerint nem lehet megállapítani, akkor kötelezett a
teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni. A teljesítés ideje tehát az
alábbiak szerint alakul:
- a felek által meghatározott határnap vagy határidő, ennek hiányában
- a szolgáltatás rendeltetéséből megállapítható időpont, ennek hiányában
- a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével.
A határnapra előírt teljesítés akkor szerződésszerű, ha a teljesítés ténylegesen az előírt határnapon
történik. Határidő tűzése esetén a kötelezett akkor teljesít szerződésszerűen, ha a teljesítés
legkésőbb a határidő utolsó napján megtörténik. A napokban megállapított határidőbe a
kezdőnapot nem kell beleszámítani (azaz például a szerződéskötés napját nem kell beleszámítani a
teljesítési határidőbe). Ha a teljesítési határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a
következő munkanapon jár le csak le. A határidőt nemcsak napokban, hanem hetekben,
hónapokban vagy években is megállapíthatják. Ezekben az esetekben a határidő azon a napon jár
le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak. Ha ilyen nap az utolsó
hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le (például ha az egy hónapos határidő január
30-án kezdődik, akkor az február 30-án járna le, de mivel a február 28 vagy 29 napos lehet, így a
határidő le fog járni február utolsó napján, tehát legkésőbb akkor kell teljesíteni).
A Ptk. azt is szabályozza, hogy a határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik
be (azaz hajnalban, közvetlenül éjfél után).
A teljesítési idő beálltával bármelyik fél követelheti a másik fél esedékessé vált szolgáltatásának
teljesítését, ha saját szolgáltatása egyidejű teljesítését felajánlja. Sőt a jogosult a saját esedékes
szolgáltatása arányos részének teljesítését a kötelezett teljesítéséig vagy megfelelő biztosíték
nyújtásáig vissza is tarthatja (erre abban az esetben jogosult, ha a másik fél szerződésszegést
követett el, például késedelemben van). Az a fél, aki az előbbiek szerint a teljesítés visszatartására
jogosult, elállhat a szerződéstől, vagy jogosult felmondani a szerződést (azaz a másik félhez
intézett nyilatkozattal egyoldalúan megszüntetheti azt), ha megfelelő határidőt szabott a teljesítésre,
és ez alatt a másik fél a szerződésszegést nem szüntette meg, vagy a teljesítésre nem nyújtott
megfelelő biztosítékot.
Ha a kötelezett a teljesítési idő előtt ajánlja fel a teljesítést, a jogosult köteles azt elfogadni, de
csak abban az esetben, ha az lényeges jogi érdekét nem sérti, és a kötelezett az ezzel járó
többletköltséget viseli.
A jogosult késedelem nélkül köteles meggyőződni arról, hogy a szolgáltatás minősége és
mennyisége megfelelő-e. A dolog átvétele során nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat,
amelyeknek a minőségét tanúsítják, vagy amelyekre jótállás vonatkozik. A teljesítéssel
kapcsolatos járó költségek általában a kötelezettet terhelik, azonban a szolgáltatás minőségének és
mennyiségének megvizsgálásával járó költségek a jogosultat terhelik.
ÜZLETI JOG
184. oldal

A jogosult a kötelezett kérelmére köteles a teljesítés tényének írásbeli elismerésére. A jogosult

továbbá ha korábban a kötelezettől írásbeli nyilatkozatot (kötelezvényt) kapott a kötelezettség
fennállásáról, akkor a kötelezett kérelmére köteles a kötelezvényt visszaadni (ha például a
kötelezett külön írásbeli nyilatkozatban elismerte, hogy a jogosultnak pénzzel tartozik, akkor a pénz
visszafizetése esetén joggal kérheti, hogy korábbi nyilatkozatát a jogosult adja vissza neki).
Elképzelhető, hogy a szolgáltatás osztható (azaz részben is lehet teljesíteni). Rendszerint ez a
helyzet a fajlagos vagy a zártfajú szolgáltatásoknál. Ilyenkor a jogosult természetesen a
részteljesítést is köteles elfogadni.
A jogosult köteles elfogadni azt a szolgáltatást is, amelyet a kötelezett helyett valamely harmadik
személy nyújt. Ennek azonban - a kötelezett hozzájárulása mellett - az a feltétele, hogy szolgáltatás
ne legyen a kötelezett személyéhez kötött, illetőleg ne igényeljen olyan szakértelmet vagy
képességet, amellyel az adott harmadik személy nem rendelkezik.
Lehetséges olyan eset, amikor a kötelezett szeretne teljesíteni, de bizonytalanságban van abban a
tekintetben, hogy kinek, vagy hol teljesítsen. Előfordulhat ugyanis, hogy a jogosult személye
bizonytalan (pl. egy örökösödési jogvita miatt), vagy a jogosult a teljesítés helyén nem található
(mert például korábbi lakcíméről elköltözött és erről a kötelezettet nem értesítette). Ilyenkor a
kötelezett bizonyos kötelezettségeit, így a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat
kiadására irányuló kötelezettségét bírósági letétbe helyezés útján vagy közjegyzőnél történő
letétbe helyezés útján is teljesítheti. Ugyancsak lehetősége van a kötelezettnek a bírósági letétbe
helyezés útján történő teljesítésre, ha a jogosult a kötelezett részéről megfelelően felajánlott
teljesítést nem fogadja el. A kötelezett a letétet mindaddig visszakövetelheti, amíg a jogosult a
letétbe helyezésről a bíróságtól értesítést nem kapott. Ezen felül a kötelezett a letétbe helyezés
alkalmával azt is kikötheti, hogy a letétet csak akkor adják ki a jogosultnak, ha a jogosult az őt
terhelő szolgáltatás teljesítésének igazolása ellenében adják ki. A bíróság a letétet a jogosultnak
fogja kiadni, ha azonban azért volt szükség a letétbe helyezésre, mert a jogosult személye
bizonytalan volt, akkor a letétet a jogosult személyét igazoló jogerős határozat alapján lehet
csak kiadni.
Korábban már érintettük a fajta és mennyiség szerint meghatározott szolgáltatás teljesítésével
kapcsolatos szabályokat. Ha az ilyen szolgáltatás tárgyának minőségét a felek nem határozták meg,
akkor a kötelezettnek a forgalomban szokásos jó minőségben kell teljesítenie. Ha a kötelezett a
fajta és mennyiség szerint meghatározott dolgot ugyanannak a jogosultnak különböző helyekre
köteles küldeni, de az egész mennyiséget nem tudja egyszerre szolgáltatni, akkor a jogosult kérése
szerint köteles a rendelkezésre álló mennyiséget elosztani a különböző rendeltetési helyek között.
Ha a jogosult erre nézve a kötelezett felszólítása ellenére nem rendelkezik, a kötelezett az egyes
helyekre járó mennyiséget arányosan köteles csökkenteni.
A pénztartozás teljesítésére részben eltérő szabályok vonatkoznak. Korábban már szóltunk a
pénztartozásról, illetve arról, hogy a pénztartozást hogyan lehet teljesíteni. Eszerint lehet
- pénz tulajdonjogának a jogosult részére való átruházása (azaz készpénz átadása) útján,
- a jogosult fizetési számlájára való befizetés útján vagy
- átutalás útján.
Azt is említettük már, hogy a forintban meghatározott pénztartozás után a jegybanki
alapkamattal megegyező mértékű kamat jár. Idegen pénznemben meghatározott pénztartozás
esetén a kamat mértéke az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott
alapkamat, de ha ilyen nincs, akkor a pénzpiaci kamat. A kamat számításakor mindig az az
érintett naptári félév első napján érvényes kamat az irányadó az adott naptári félév teljes
idejére.
A pénztartozás teljesítésének helye készpénzfizetés esetén a jogosult telephelye (lakóhelye). Ha a
fizetés nem készpénzzel történik, hanem banki átutalással (vagy bankszámlára történő befizetéssel),
ÜZLETI JOG
185. oldal

akkor a teljesítés helye a jogosult fizetési számláját (bankszámláját) vezető bank telephelye
(székhelye). Pénztartozás esetén a jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést (előtörlesztést)
is köteles elfogadni. Ebben az esetben ugyanakkor a jogosult (például a hitelező bank) tervezett
kamatbevétele elmarad és többletköltségei is keletkeznek. Az előtörlesztés ezen következményeit a
jogosult (példánk szerint a hitelező bank)az előtörlesztő kötelezettre háríthatja. Ettől eltérő szabály
érvényesül azonban a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben, ugyanis semmis a pénztartozás
idő előtti teljesítését kizáró és az olyan kikötés, amely a fogyasztóra az idő előtti teljesítésből
közvetlenül fakadó költségeken kívüli terhet ró. Ez azt jelenti, hogy a pénztartozás idő előtti
teljesítésének csak a közvetlen költségeit szabad a fogyasztóra hárítani, minden egyéb teher
előírása semmis.
Pénztartozás esetén nem csupán a tartozás ún. tőkeösszegét, hanem az utána fizetendő kamatot, sőt
esetleg egyéb költségeket is meg kell fizetnie a kötelezettnek. Ezért nagyon fontos szabály, hogyha
a pénztartozás teljesítéseként az adós által fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem
elegendő, akkor a kifizetést (hacsak a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka
sem ismerhető fel)
- elsősorban a költségekre,
- majd a kamatokra
- és végül a főtartozásra
kell elszámolni.
Előfordulhat, hogy a szerződéses kötelezettség valamilyen jognyilatkozat megtételére irányul. Ha
a fél ezt a kötelezettséget nem teljesíti, akkor a jognyilatkozatot a bíróság ítélettel pótolja. Ha
például az ingatlan adásvételi szerződésben az eladó kötelezettséget vállalt arra, hogy a vételár
teljes átvétele esetén kiadja a vevőnek azt a nyilatkozatot, amely szükséges ahhoz, hogy a vevő
tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék, és ezt a kötelezettségét (habár a vételárat
megkapta), nem teljesíti, akkor nyilatkozatát a bíróság ítélete fogja pótolni. Fent már tárgyaltuk,
hogy ilyen módon szerződéses nyilatkozatot természetesen nem lehet pótolni. A jognyilatkozat
bírósági ítélettel való pótlásának elengedhetetlen feltétele, hogy a nyilatkozat adásának a
kötelezettsége a felek szerződéséből kell fakadjon.
A teljesítés elképzelhető olyan módon is, hogy a kötelezett gyakorlatilag nem teljesít, hanem
beszámítja a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését (vagy bármely más egynemű
és lejárt követelését, ami nem pénz követelésére irányul). Ezt a jogosulthoz intézett
jognyilatkozattal teheti meg a kötelezett. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.
Nem lehet beszámítani a bírósági eljárásban nem érvényesíthető pénzkövetelést, az elévült
követeléseket azonban be lehet számítani, feltéve, ha a beszámítani kívánt pénzkövetelés elévülése
a pénztartozás esedékessé válásának időpontjában még nem következett be.
Törvény a beszámítással kapcsolatban egyéb korlátozásokat is tartalmaz, illetve természetesen a
felek is megállapodhatnak úgy a szerződésükben, hogy a beszámítás jogát kizárják vagy
korlátozzák.

2.§ A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSÉNEK BIZTOSÍTÉKAIRÓL ÁLTALÁBAN

A szerződés teljesítésének biztosítékai azt a célt szolgálják, hogy növeljék a jogosult esélyét,
biztonságát arra, hogy a szerződésben rögzített jogosultságait érvényesíteni tudja. A szerződéses
biztosítékok a felek szolgáltatásai (ezek a főkötelezettségek) mellett ún. mellékkötelezettségek,
más szóval járulékos kötelezettségek. Ez egyben azt is jelenti, hogyha a főkötelezettséget
teljesítik, akkor a biztosíték (a mellékkötelezettség) általában minden további intézkedés nélkül
megszűnik. A jogosult szerződési érdekének kielégítése általában két okból kerülhet veszélybe. Az
egyik esetben a kötelezett nem akarja a kötelezettséget teljesíteni. Ekkor a teljesítési készség
ÜZLETI JOG
186. oldal

hiányáról beszélhetünk. A másik esetben a kötelezett nem tudja a kötelezettséget teljesíteni. Ekkor a
teljesítési képesség hiányáról beszélhetünk. Az előbbi esetben a kötelezett teljesítési készségét kell
erősíteni, az utóbbi esetben pedig a kötelezett teljesítési képességét, azaz már előre gondoskodni
kell a teljesítés fedezetének biztosításáról.
A teljesítési készséget erősítő (más szóval a szerződést megerősítő, ismét más szóval a szankciót
fokozó) szerződéses biztosítékok
 a foglaló,
 a kötbér,
 a jogvesztés kikötése és
 a jótállás.
A teljesítési képességet erősítő (más szóval a szerződési érdek kielégítését biztosító, ismét más
szóval a fedezetet erősítő) szerződéses biztosítékok
 a zálogjog,
 kezesség,
 óvadék és
 a garanciaszerződés.
A fenti biztosítékokat a Ptk. különböző helyeken szabályozza. A szerződések általános szabályai
között találjuk a szerződés megerősítését szolgáló biztosítékokat: (i) foglaló, (ii) kötbér, (iii)
jogvesztés kikötése. A jótállást a Ptk. a szerződésszegésnél szabályozza a hibás teljesítés szankciói
között. A zálogjog és az óvadék szabályai a Ptk. dologi jogi részében kerültek szabályozásra. A
kezesség és a garancia szabályairól az egyes szerződéstípusok körében rendelkezik a Ptk.
3.§ A FOGLALÓ ÉS A KÖTBÉR
FOGLALÓ [3.1] – A másik félnek fizetett pénzt foglalónak lehet tekinteni, ha
- annak fizetésére a kötelezettségvállalás megerősítéseként kerül sor, és
- ez a rendeltetés a szerződésből egyértelműen kitűnik.
A foglalót a szerződés megkötésekor is át lehet adni, de lehet ettől eltérő időpontban is fizetni
(például banki átutalással). Foglaló pénz lehet, de nincs kizárva, hogy a felek ettől eltérően
állapodjanak meg és foglalóként más dolgot kerül átadásra (ugyanakkor ez keletkeztethet gyakorlati
bonyodalmat, hiszen nehézkes lehet a kétszeres visszaadási kötelezettséget teljesíteni egy adott
dolog esetén). Foglalót bármilyen típusú szerződésnél ki lehet kötni, de leggyakrabban az adásvételi
szerződéseknél szoktak kikötni foglalót. Az ingatlan adásvételi szerződésekben ma már szinte
kivétel nélkül találkozhatunk a foglaló intézményével. Ingatlanok esetében rendszerint a vételár
10%-át kötik ki, de ez lehet több is, kevesebb is. A foglaló mértékének egyedüli korlátja, hogy ha
foglaló túlzott mértékű (pl. a vételár 100%-a), akkor azt a bíróság a kötelezett kérelmére
mérsékelheti.
Ha a szerződést teljesítik, a tartozás a foglaló összegével csökken. Ha a szerződés teljesítése olyan
okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár. A
teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót
kétszeresen köteles visszatéríteni. A foglaló sorsa tehát attól függ, hogy melyik szerződő fél
felelős a teljesítés meghiúsulásáért. Amennyiben a teljesítés meghiúsulása annak a félnek a hibája
miatt következik be, aki a foglalót adta, a foglalót elveszíti, tehát a foglaló annál a félnél marad,
akinek azt átadták. Ha azonban a teljesítés annak a félnek a hibája miatt következik be, aki a
foglalót kapta, köteles a kapott foglaló összegének kétszeresét visszafizetni a másik félnek (itt
jelenthet nehézséget, ha a foglaló nem pénz, hanem más dolog, hiszen ha a foglalóként például egy
karórát adtak, és a foglalót kétszeresen kellene visszaadni, akkor hogyan lehet két ugyanolyan
karórát visszaadni). A foglaló tehát nemcsak azt a felet védi, aki a foglalót kapta, hanem azt is, aki
ÜZLETI JOG
187. oldal

adta. A gyakorlatban persze olykor nehézkes lehet még az is, hogy magát a foglalót egyszeres
(nemhogy kétszeres) összegben visszakaphassa a teljesítés meghiúsulásáért egyébként vétlen fél a
vétkes másik féltől. A foglaló fentiek szerinti elvesztése vagy kétszeres visszatérítése a
szerződésszegés egyéb következményei alól természetesen nem mentesít, de természetesen a
szerződésszegés miatt esetlegesen fizetendő kötbér, illetve a kártérítés összege a foglaló összegével
csökken.
KÖTBÉR [3.2] – A kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból,
amelyért felelős, megszegi a szerződést. Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha
szerződésszegését kimenti.
A kötbér tehát szerződésszegés esetére köthető ki. Kötbér ennek megfelelően késedelem, hibás
teljesítés vagy más egyéb szerződésszegés esetére is kiköthető, a feleknek azonban a szerződésben
kifejezetten meg kell jelölniük, hogy milyen szerződésszegést kívánnak kötbérrel biztosítani.
Kötbérként csak pénzösszeget lehet kikötni, dolog szolgáltatását vagy értékpapírt nem.
Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni, ezért ha csak szóban vagy a ráutaló magatartással
történt a kötbér kikötése, akkor az érvénytelen, és ezért a kötbér nem követelhető. A jogosult
kötbérigényét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett szerződésszegéséből kára
származott-e vagy sem. A jogosult a kötbér mellett érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát is,
azonban a jogosult a hibás teljesítés miatti kötbér mellett nem érvényesíthet szavatossági igényt,
továbbá a teljesítés elmaradása esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja.
A jogosult továbbá a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését akkor is követelheti, ha
kötbérigényét nem érvényesíteti. A kötelezettet ugyanakkor a késedelem esetére kikötött kötbér
megfizetése nem mentesít a teljesítési kötelezettsége alól.
Amennyiben a kötbérfizetési kötelezettségnek a feltételei fennállnak, a jogosult igényt támaszthat a
kötbér megfizetésére, hiszen a kötbér érvényesítésének nem feltétele, hogy a jogosultnak a
szerződésszegésből bárminemű kára származzon. A kötbérnek ún. kárátalány szerepe van, ami azt
jelenti, hogy a kötbérnél kisebb vagy azzal azonos összegű kárt nem kell bizonyítani, ha azonban a
kár összege magasabb, mint a kötbér összege, a jogosultnak bizonyítania kell a kár összegét, ez
esetben támaszthat igényt a kötbért meghaladó mértékű kárára.
A túlzott mértékű kötbér összegét is mérsékelheti a bíróság a kötelezett kérelmére. Nyilvánvaló az
is, hogyha az "alapkövetelés" bírósági úton nem érvényesíthető, akkor hiába biztosítják azt
kötbérrel, azt sem lehet majd bírósági úton érvényesíteni.

4.§ A JÓTÁLLÁS, AZ ÓVADÉK, A BANKGARANCIA ÉS A JOGVESZTÉS KIKÖTÉSE

A JÓTÁLLÁS [4.1] – A jótállás az általános szabályoknál szigorúbb szankcióval biztosítja a
szerződésszerű teljesítést, hiszen a jótállás alapján a kötelezett szerződésszerű teljesítésért az
általános szabályoknál szigorúbb felelősséggel tartozik. Bármilyen szerződés esetén helye lehet
jótállásnak, de a jótállással a kötelezett leggyakrabban a szerződés hibátlan teljesítéséért vállal
felelősséget. A jótállás ezért a fogyasztóvédelem egyik legfontosabb eszköze is egyben.
A kötelezett a szerződés hibátlan teljesítéséért jótállásra vagy önként vállaltan vagy jogszabály
alapján köteles. A jótállás időtartama alatt a szerződés hibás teljesítéséért való felelősség alól csak
akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás alapján a
kötelezettet a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy
jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. A jótállás
időtartam általában hosszabb, mint a jogszabály által előírt kötelező alkalmassági (szavatossági)
idő. Gyakran találkozunk például gépjárművek esetén a kötelező 1 éves szavatosság helyett 2, 3
vagy akár 5 éves jótállással (ezt a hétköznapi nyelvben gyakran garanciának mondják), vagy egyes
termékek esetén ún. örökgaranciával, ami azt jelenti, hogy a kötelezett arra vállal jótállást, hogy a
termék soha nem romlik el.
ÜZLETI JOG
188. oldal

Ha az adott dolgot eladják (vagy tulajdonjogát más módon átruházzák), akkor az új tulajdonosra
átszáll a jótállási jogosultság, azaz a jótállásból eredő jogokat az új tulajdonos érvényesítheti a
jótállást vállaló kötelezettel szemben.
Fogyasztói szerződés esetében a jótállást kötelezően előíró jogszabály a jótállás feltételeire részletes
követelményeket állapíthat meg. A jótállás egyébként a jogosultnak a jogszabályból eredő jogait
nem érinti (azokat csak kibővíti).
A jótállási igény a jótállási határidőben érvényesíthető. Ha a jótállásra kötelezett a
kötelezettségének a jogosult felhívására - megfelelő határidőben - nem tesz eleget, a jótállási igény
a felhívásban tűzött határidő elteltétől számított három hónapon belül akkor is érvényesíthető
bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt.
AZ ÓVADÉK [4.2] – Az óvadék a teljesítési képességet erősítő biztosítékok közül kellő
hatékonysággal biztosítja a jogosult követelésének kielégítéséhez fűződő érdekét. Óvadékot
pénzen, értékpapíron, dematerializált értékpapíron, fizetésiszámla-követelésen, valamint
jogszabályban meghatározott egyéb vagyontárgyon lehet. Az alapítás történhet a fentiek fizikai
átadásával (birtokbaadásával) – ez értelemszerűen pénznél és értékpapírnál fordulhat elő – vagy
történhet a számlatulajdonos, a számlavezető és a zálogjogosult közötti írásbeli megállapodással.
Ha az óvadék tárgya jogszabályban meghatározott egyéb vagyontárgy, az óvadék alapításához az
szükséges, hogy az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a
jogosult hatalmába kerüljön, vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként
kikerüljön. Ha óvadékul a fentiektől eltérő más dolgot adnak át, akkor nem óvadék, hanem
zálogjog jön létre, amelynek szabályaival később foglalkozunk. Az óvadék létrejöttéhez fontos,
hogy az óvadék tárgyát átadják a jogosult részére (ez persze történhet például bankszámlán vagy
értékpapírszámlán való jóváírás útján is).
Ha a jogosultnak megnyílik a kielégítési joga (azaz jogosulttá válik a követelés érvényesítésére,
mert a követelés esedékessé vált és a kötelezett nem teljesített), akkor a jogosult lesz az óvadékból
közvetlenül kielégíteni a követelését. Ez úgy történhet, hogy ha az óvadék tárgya pénz,
fizetésiszámla-követelés, tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkező értékpapír
(vagy adott időpontban az értékpapírban foglalt feltételek szerint a felektől függetlenül
meghatározható értékkel rendelkező pénzkövetelést megtestesítő értékpapír), akkor a jogosult a
kielégítési joga megnyílásakor a kötelezetthez címzett egyoldalú nyilatkozattal - a biztosított
követelés összege erejéig – az óvadék tulajdonjogát megszerezheti.
Az óvadék fennmaradó részével a jogosult minden esetben köteles a kötelezettel elszámolni, és az
óvadéknak a követelés összegét meghaladó részét a kötelezett részére köteles visszaadni.
GARANCIASZERZŐDÉS [4.3] – A garancia (főként, ha azt bank vállalja) az egyik legkedveltebb és
leghatékonyabb biztosíték. A garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr
olyan írásbeli kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban (garanciaszerződésben)
meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni. (Ilyen eset lehet például az,
hogy az építési vállalkozó a szerződés hibátlan teljesítésének biztosítékául egy bank garanciavállaló
nyilatkozatát adja át a megrendelőnek. Ha az építési vállalkozó hibásan teljesít és a hibát a
megrendelő felszólítására nem javítja ki, akkor a megrendelő "lehívhatja" a garanciát, azaz a
garantőrtől kérheti, hogy az fizesse ki neki a garanciaszerződésben meghatározott összeget. Ebből
az összegből a megrendelő a hibás teljesítést "szépen" kijavíttatja valaki mással, az építési
vállalkozó pedig bánhatja, hogy nem javította ki ő maga a hibát.) Természetesen a garanciát
kibocsátó bank is megfelelő biztosítékokat köt ki magának azzal a féllel szemben, akinek a
teljesítéséért a garanciát vállalta.
A garantőr garanciavállaló nyilatkozat szerinti kötelezettsége sokkal szigorúbb, mint a kötelezetté,
hiszen a garantőr kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt; a
ÜZLETI JOG
189. oldal

garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthetne a

jogosulttal szemben.
A garantőr csak abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult
írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva
szólította fel a fizetésre. A garantőr késedelem nélkül köteles a jogosultnak teljesíteni, és a
teljesítés megtörténtéről a kötelezettet értesíteni. A garantőr a teljesítést megtagadhatja, de ezt is
késedelem nélkül kell teljesíteni, és a teljesítés megtagadásáról - annak indokát megjelölve - a
kötelezettet és a jogosultat is értesíteni köteles. A garantőr akkor tagadhatja meg a teljesítést, ha a
jogosult fizetési felszólítása nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű. Egyebek mellett
különösen akkor lehet a jogosult eljárását nyilvánvalóan visszaélésszerűnek vagy rosszhiszeműnek
értékelni, ha
- a garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított, vagy
- a kötelezett teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy
- bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a
garantőr garanciát vállalt.
JOGVESZTÉS KIKÖTÉSE [4.4] – Klasszikus példája a teljesítési készséget erősítő biztosítékoknak,
hiszen a jogosultnak rendszerint nem feltétlenül érdeke, hogy a kötelezett valamely jogát elveszítse,
a kötelezettet viszont ez mindenképpen hátrányosan érinti. A feleknek írásban kell kikötniük
abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot, amely őt a szerződés alapján
egyébként megilletné. Például az adós elveszíti a részletfizetési jogát, ha akár egyetlen részlettel is
késedelembe esik, és így rögtön az egész tartozás (kamatostul) esedékessé válik. Ez általában a
hitelezőnek sem jó, mivel az adós valószínűleg nem tudja az egész tartozását egyszerre megfizetni,
viszont az adós nyilvánvalóan tart a részletfizetési jogának az elvesztésétől, ezért törekszik mindig a
határidőben történő törlesztésre. Ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná, a bíróság a
joghátrányt a kötelezett kérelmére itt is mérsékelheti, ahogyan a kötbérnél és a foglalónál már
láthattuk.

5.§ A ZÁLOGJOG
A ZÁLOGJOGRÓL ÁLTALÁBAN [5.1] – Az egyik legfontosabb biztosíték kötelmi jogunkban a
zálogjog. A zálogjog alapján a zálogjogosult a követelésének biztosítására szolgáló
vagyontárgyból (azaz a zálogtárgyból) más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést
kereshet, ha a biztosított követelés kötelezettje (azaz a személyes kötelezett) nem teljesít.
Zálogjog egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy
meghatározható összegű pénzkövetelés biztosítására alapítható. Zálogjog tárgya lehet minden
vagyontárgy. A zálogszerződést írásba kell foglalni (ettől eltérően kézizálogjog esetén a
zálogszerződést pótolhatja a zálogjogosult által kiállított értékpapír, amely a zálogjogosulttal
szemben feljogosítja az okirat birtokosát (általában a zálogkötelezettet) arra, hogy az értékpapírban
meghatározott összeg ellenében, az értékpapírban meghatározott időtartamon belül megkapja
(visszakapja) a zálogtárgyat.
A zálogjogosult kielégítési joga a zálogjoggal biztosított követelés esedékessé válásakor, a teljesítés
elmulasztása esetén nyílik meg. A kielégítési jog gyakorlása a zálogjogosult választása szerint
bírósági végrehajtás útján vagy bírósági végrehajtáson kívül történhet, de a fizetésiszámla-
követelést terhelő jelzálogjog érvényesítése csak bírósági végrehajtás útján történhet.
Fontos szabály, hogy semmis az olyan megállapodás, amely szerint a zálogjogosult kielégítési
joga megnyílásakor megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát. A zálogjog lényege, hogy a
zálogtárgyat értékesíteni kell, és az értékesítésből befolyt bevétel szolgálhat a jogosult
kielégítésére, a bevételnek pedig az értékesítésből befolyt azon része, amely a jogosult
ÜZLETI JOG
190. oldal

követelésének összegét meghaladja, természetesen a kötelezettnek, azaz annak a személynek jár

vissza, aki a zálogtárgyat adta. A zálogtárgy értékesítésének bevétele tehát a jogosultat illeti meg,
de köteles a kötelezettel elszámolni, és a követelését, (illetve annak járulékait és a költségeit)
meghaladó bevételt a kötelezettnek kiadni.
Ugyanakkor kifejezetten mód van arra, hogy a zálogjogosult a kielégítési jogának megnyílását
követően írásban felajánlja a zálogkötelezettnek, hogy a zálogtárgy tulajdonjogát elfogadja a
biztosított követelés teljes vagy részleges kielégítése fejében. Természetesen a zálogkötelezett ezt
az ajánlatot jogosult visszautasítani.
Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, a kielégítési jog a zálogjogosultakat a zálogjogok
alapításának a sorrendjében illeti meg. Ez a kielégítési rangsor figyelhető meg például az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogok esetén, ahol a korábban bejegyzett jelzálogjog jogosultja
keresheti elsőként a kielégítést az ingatlan értékesítéséből befolyt vételárból a többi
jelzálogjogosultat megelőzően.
A zálogjog megszűnik
- ha a zálogjogosult lemond a zálogjogáról és a zálogtárgyat visszaadja a zálogkötelezettnek,
- ha a jelzálogjogot törlik a megfelelő nyilvántartásból,
- ha a zálogjog tárgyául szolgáló dolog elpusztul (illetve a zálogjog tárgyául szolgáló követelés
vagy jog megszűnik) anélkül, hogy más vagyontárgy lépne a helyébe,
- a kézizálogjog jogosultja elveszíti a zálogtárgy birtokát, kivéve, ha késedelem nélkül
birtokvédelmi eljárást vagy birtokpert indított,
- a zálogjoggal biztosított követelés, illetve minden olyan jogviszony, amely alapján a jövőben
zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, megszűnik,
- a zálogjoggal biztosított követelés elévül,
- a zálogjogosult a kielégítési jogát gyakorolva a zálogtárgyat értékesíti vagy a zálogtárgy
tulajdonjogát megszerzi.
A ZÁLOGJOG FAJAI [5.2] – Zálogjog létesíthető dolgokon. Ekkor jelzálogjogról vagy
kézizálogjogról beszélhetünk. Létesíthető továbbá zálogjog úgy, hogy zálogjog tárgyát
körülírással határozták meg; ilyen esetben a zálogjog tárgyát a körülírásnak megfelelő dolgok,
jogok és követelések alkotják majd, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír (ez
utóbbi esetben a zálogjogot a hitelbiztosítéki nyilvántartásba be kell jegyezni). Ezen túlmenően
zálogjog létesíthető jogon és követelésen.
Az alábbiakban
 a jelzálogjoggal,
 a kézizálogjoggal és
 a körülírással meghatározott zálogtárggyal
kapcsolatos fontosabb szabályokat ismertetjük.
Jelzálogjog esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad, aki jogosult jelzálogjog tárgyát
birtokában tartani, rendeltetésszerűen használni és hasznosítani, továbbá köteles a zálogtárgyat
épségben megőrizni.
Ha a zálogkötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a zálogjogosult
gyakorolhatja a károsodás veszélye esetén a veszélyeztetettet megillető jogokat. Nem lehet
jelzálogjogot alapítani a dolog vagy jog egy részén. Közös tulajdonban álló dolognak a
zálogkötelezett tulajdonában lévő tulajdoni hányadán azonban lehet zálogjogot alapítani.
Ingatlan esetében a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba kell bejegyezni.
Ingó dolog, valamint jog és követelés esetén a jelzálogjogot a hitelbiztosítéki nyilvántartásba
kell bejegyezni. A hitelbiztosítéki nyilvántartás a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan
ÜZLETI JOG
191. oldal

tartalmazza a nem lajstromozott ingó dolgokon, jogokon és követeléseken alapított jelzálogjogokat.

A hitelbiztosítéki nyilvántartás nyilvános, tartalmát az interneten bárki ingyen,
személyazonosítás nélkül megtekintheti.
Az előzőekben mondottaktól eltérően, ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását
közhiteles nyilvántartás (azaz valamilyen lajstrom) tanúsítja, a jelzálogjog megalapításához a
megfelelő lajstromba való bejegyzés szükséges (pl. hajólajstrom, gépjármű-nyilvántartás).
Az ingatlan-nyilvántartásba és a lajstromba való bejegyzésre zálogszerződés alapján vagy a
zálogkötelezett bejegyzési engedélye alapján kerülhet sor.
A hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzésre olyan zálogtárgy tekintetében kerülhet sor,
amelyet
- egyedileg vagy
- körülírással
határoztak meg.
Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyát körülírással határozták meg,
akkor a zálogjog tárgyát mindenkor azok a körülírásnak megfelelő dolgok, jogok, követelések
alkotják, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír. Ha a zálogkötelezett a zálogjog
bármely tárgyát értékesíti, akkor a zálogjog megszűnik, ha a zálogtárgy elidegenítésére
kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző részére került sor. Ellenkező
esetben fennmarad a jelzálogjog (azaz akkor, ha a zálogtárgy elidegenítésére kereskedelmi
forgalmon kívül vagy nem jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző részére került sor).
Az ingatlan-nyilvántartás az ún. reálfólió elvén működik, azaz a nyilvántartásban az egyes
ingatlanokat találjuk meg és úgy tudjuk ellenőrizni, hogy az adott ingatlant terhel-e jelzálogjog. A
hitelbiztosítéki nyilvántartás viszont az ún. perszonálfólió elvén működik, azaz a nyilvántartás a
zálogkötelezettek nevét tartalmazza (a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódik), és úgy
ellenőrizhetjük, hogy egy dolgon fennáll-e jelzálogjog, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba
betekintünk és "rákeresünk" az adott személyre.
Ha az adott személyt a hitelbiztosítéki nyilvántartás nem is tartalmazza, akkor bizonyos, hogy az ő
tulajdonát képező ingó dolgokra (illetve jogra vagy követelésre) nem létesítettek jelzálogjogot.
A jelzálogjog bejegyzése általában ún. dologi hatályú bejegyzés, azaz ha a jelzálogjoggal terhelt
dolgot (feltéve, ha a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromban illetve hitelbiztosítéki
nyilvántartásba bejegyezték) egy harmadik személy megvásárolja, akkor azt jelzálogjoggal terhelten
szerzi meg. Ettől eltérően azonban hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog
megszűnik, ha a zálogtárgyat (jogot vagy követelést) kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és
ellenérték szerzik meg. Ugyancsak kivételes szabály, hogy ha a zálogtárgy értékesítésére a
zálogfedezet védelme érdekében kerül sor, a vevő zálogjogtól mentes tulajdonjogot (illetve jogot
vagy követelést) szerez.
A hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzésre különleges szabályok vonatkoznak. A
bejegyzésre a zálogjogosultnak, illetve a zálogkötelezettnek jogszabályban meghatározott,
elektronikus formanyomtatvány kitöltése útján, a hitelbiztosítéki nyilvántartás internetes honlapján
tett nyilatkozata alapján van csak helye. Ilyenkor a nyilatkozat tartalmi vizsgálatára nem kerül
sor! A zálogjogosult által tett nyilatkozatról a zálogkötelezett, a zálogkötelezett által tett
nyilatkozatról a zálogjogosult a nyilatkozattételt követően késedelem nélkül, elektronikus úton
értesítést kap. A hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzéshez nyilatkozatot csak az tehet,
akiket a hitelbiztosítéki nyilvántartás felhasználóiként nyilvántartásba vettek. A nyilatkozatok
megtételére csak elektronikus személyazonosítását követően kerülhet sor. Zálogjog bejegyzésére
irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult vagy a zálogkötelezett tehet az alábbiak szerint:
ÜZLETI JOG
192. oldal

A) Ha a zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult tette, a nyilatkozat

alapján a zálogjog bejegyzésére akkor kerül sor, ha a bejegyzéshez a zálogkötelezett
elektronikus formában a hitelbiztosítéki nyilvántartás internetes honlapján tett
nyilatkozatával hozzájárult.
B) Ha a zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatot a zálogkötelezett tette, a zálogjog
bejegyzésére a zálogkötelezett nyilatkozata alapján kerül sor.
A fenti szabály logikus, hiszen mindkét esetben a zálogkötelezett teszi meg a bejegyzéshez
szükséges nyilatkozatot: az egyik esetben ő maga kéri a bejegyzést, a másik esetben hozzájárul a
bejegyzéshez.
Kézizálogjog létrejöttéhez az erre irányuló zálogszerződésen felül a zálogtárgy birtokának a
zálogjogosult részére történő átruházása is szükséges. Az előbbiek szerinti birtokátruházást
pótolja, ha a dolgot a zálogjogosult és a zálogkötelezett közös birtokban tartja, vagy részükre
harmadik személy, mint zálogtartó őrzi. (Ugyanakkor nem jön létre a kézizálogjog, ha a
birtokátruházás a felek megállapodásával oly módon megy végbe, hogy a tulajdonos továbbra is a
dolog birtokában marad.)
Kézizálogjog csak az egész dolgon létesíthető, tehát a dolog egy részén, vagy annak meghatározott
tulajdoni hányadán kézizálogjog nem szerezhető, azonban itt is érvényes a jelzálogjognál fent
ismertetett kivétel, hogy közös tulajdonban álló dolognak a zálogkötelezett tulajdonában lévő
tulajdoni hányadán lehet zálogjogot alapítani.
A zálogjogosult a kézizálogjog tárgyát jogosult birtokában tartani és köteles a zálogtárgyat
épségben megőrizni.
A kézizálogjog jogosultja a zálogtárgyat nem használhatja, nem hasznosíthatja, más személy
birtokába vagy őrizetébe nem adhatja, kivéve, ha ez a zálogjogosultnak károsodástól való megóvása
érdekében szükséges; ha ezt a tilalmat megszegi, felelős minden kárért, amely e nélkül nem
következett volna be. A zálogjogosult köteles a zálogtárgy hasznait beszedni, ha a zálogtárgy
természeténél fogva hasznot hajt. A zálogjogosult a beszedett hasznokkal köteles a
zálogkötelezettnek elszámolni. A beszedett hasznokat a zálogjogosult a költségei fedezésére
fordíthatja, az ezt meghaladó hasznokat a zálogkötelezettnek kiadni.

6.§ A KEZESSÉGI SZERZŐDÉS

A kezesség a biztosítékok azon fajtája, amikor a teljesítési képességet a kötelezettől független
harmadik személy fizetési/teljesítési képessége erősíti. A kezességi szerződéssel a kezes
kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogyha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette
a jogosultnak teljesíteni. Kezesség egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes,
meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés vagy pénzben kifejezhető értékkel
rendelkező egyéb kötelezettség biztosítására vállalható. A kezességi szerződést írásba kell
foglalni. A kezességnek két fajtája ismeretes, az egyszerű, más szóval sortartó kezesség, valamint a
készfizető kezesség.
A sortartó kezesség esetében a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg ameddig a
jogosult nem igazolja, hogy a követelést a főkötelezettel szemben megkísérelte behajtani, de az
ésszerű időn belül nem vezetett eredményre. Ettől függetlenül a jogosult a kötelezettet és a kezest
együttesen is perelheti.
Készfizető kezesség esetén a kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a
kötelezettől hajtsa be, azaz nem illeti meg őt a "sortartás kifogása". Erre akkor kerülhet sor, ha
- a követelés kötelezettől való behajtása a kötelezett lakóhelyének, telephelyének megváltozása
következtében lényegesen megnehezült, vagy
ÜZLETI JOG
193. oldal

- a jogosult a kötelezettel szembeni egyéb követelése behajtása végett végrehajtást vezetett a

kötelezett vagyonára és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést, vagy
- a kötelezett csődeljárásban fizetési haladékot kapott vagy ellene felszámolás indult, vagy
- a felek így állapodtak meg. Ha ugyanazért a kötelezettségért többen vállalnak kezességet, a
kezesek egyetemlegesen állnak helyt a jogosulttal szemben.
A kezes abban az esetben köteles teljesíteni, ha a jogosult felszólította a teljesítésre. Amennyiben a
kezes a jogosultat kielégíti (azaz a kötelezett helyett fizet), a kötelezettel szemben megtérítési igény
illeti meg, azaz a követelés a kezesre száll és most már az eredeti jogosult helyett a kezes
követelheti a kötelezettől a teljesítést. A kezes felszabadul, amennyiben a jogosult lemond a
követelést biztosító valamely jogról vagy egyébként az ő hibájából a követelés a kötelezettel
szemben behajthatatlanná válik vagy a behajtása jelentősen megnehezül.

4. FEJEZET – A SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSA ÉS MEGSZŰNÉSE

1.§ A SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSA
A felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát vagy megváltoztathatják
kötelezettségvállalásuk jogcímét. A szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan
marad. A kötelezettség biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség fennmarad, de a zálogkötelezett
és a kezes helyzete hozzájárulásuk nélkül nem válhat terhesebbé. A szerződés módosítására a
szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni (azaz, ha a
szerződést írásban kell megkötni, akkor a módosítás is csak írásban érvényes). Ugyanakkor ha a
szerződést a felek írásban kötötték ugyan, de az írásba foglalás sem jogszabály, sem a felek
megállapodása alapján nem volt érvényességi kellék, akkor a szerződést természetesen akár szóban
is lehet módosítani.
A szerződés tartalmát egyoldalúan is lehet módosítani, de csak akkor, ha ezt a felek a szerződésben
kikötötték, vagy ha a felet erre jogszabály feljogosítja.
A szerződést egyezséggel is lehet módosítani. Egyezség esetén a felek a szerződésből eredő eredő
vitás vagy bizonytalan kérdéseket megegyezéssel akként rendezik, hogy kölcsönösen engednek
egymásnak, vagy valamelyik fél egyoldalúan enged követeléséből. Az egyezséggel való
szerződésmódosítás érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése,
amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak.
A felek szerződését a bíróság is módosíthatja, ha
e) a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülmény
következtében (körülményekben bekövetkezett lényeges változás - clausula rebus sic stantibus)
a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, és
f) a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt
előrelátható, és
g) a körülmények megváltozását nem ő idézte elő, és
h) a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.
Láthatjuk, hogy a fenti feltételrendszer azonos az előszerződésnél bemutatott azon
feltételrendszerrel, amelynek fennállása esetén az előszerződés megkötése megtagadható.
Ha a kötelezett tartáselismerő nyilatkozatot tesz, akkor a szerződés nem módosul (azaz a tartozás
jogcíme nem változik meg), de a tartozását elismerő kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy
tartozása az elismerő jognyilatkozat megtételének időpontjában nem állt fenn (vagy alacsonyabb
ÜZLETI JOG
194. oldal

összegben állt fenn) vagy bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésen (vagy érvénytelen
szerződésen) alapult.

2.§ A SZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSE

A szerződés megszűnésének legklasszikusabb esete, ha a szerződést teljesítik. Megszűnik akkor is
a szerződés, ha a szerződést felbontó feltétel bekövetkezett vagy a szerződés időtartamának
végeként megállapított időpont bekövetkezett. A felek ezen eseteken túl a szerződést, annak
hatályossága alatt és még a teljesítés előtt is megszüntethetik. A szerződés megszüntetésének
(illetőleg módosításának) időbeli hatályát két alapvető módon lehet meghatározni:
c) ex tunc (visszaható) hatályú megszüntetésről beszélünk, ha annak jogkövetkezményeit
visszamenőleg is alkalmazni kell,
d) ex nunc ("mostantól fogva") hatályú a megszüntetés, ha annak csak a jövőre van hatása, a
múltra visszamenőleg nincs.
A megszüntetés történhet
a) közös megegyezéssel, vagy
b) egyoldalúan.
A) A feleknek a szerződés megszüntetésére irányuló megállapodásával megszűnik a szerződés. A
felek közös megegyezéssel a szerződést a jövőre nézve megszüntethetik vagy a szerződés
megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal felbonthatják. A szerződés megszüntetése
esetén a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt
már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni. A szerződés felbontása esetén a már teljesített
szolgáltatások visszajárnak. Ha azonban a szerződés felbontása esetén az eredeti állapot
természetben nem állítható helyre, akkor a szerződés felbontásának nincs helye.
B) A szerződés megszüntethető egyoldalúan is. Ehhez azonban az szükséges, hogy a
megszüntetésre vagy a felek szerződése vagy jogszabály lehetőséget biztosítson. Ilyen lehetőség
hiányában a szerződés egyoldalúan nem szüntethető meg. Az egyoldalú szerződésmegszüntetés
lehet a szerződéstől való elállás vagy a szerződés felmondása. Aki jogszabálynál vagy a
szerződésnél fogva felmondásra vagy elállásra jogosult, a másik félhez intézett jognyilatkozattal
szüntetheti meg a szerződést.
A szerződés felmondása esetén a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, a felek további
szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített
szolgáltatásokkal elszámolni. A felmondás a szerződést megszünteti, azaz a szerződés a jövőre
nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak (ex nunc hatály). A felmondás
lehet azonnali hatályú vagy nem azonnali hatályú. A nem azonnali hatályú felmondás esetén ún.
felmondási idő van. A felmondási idő tartamára nincs általánosan kötelező előírás (a leggyakrabban
30 napos felmondási idővel találkozunk az üzleti életben). Természetesen a felmondási idő elteltéig
a szerződés fennmarad és a felek a felmondási idő alatt is kötelesek a szolgáltatásaikat teljesíteni
(például a bérleti szerződés 30 napos felmondása esetén a bérlő értelemszerűen a felmondási idő
alatt is a lakásban maradhat és csak a 30 napos felmondási idő elteltével kell a lakásból
kiköltöznie). Ha a felek jogviszonya tartós (azaz nemcsak egy konkrét ügyletre kötöttek szerződést,
hanem hosszú távra, például egy közszolgáltatási- vagy előfizetési szerződés esetén), akkor a
határozatlan idejű szerződést megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél
felmondhatja. A felmondási jog kizárása semmis.
A szerződéstől való elállás esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Itt is érvényesül az
az értelemszerű szabály, hogy ha az elállás esetén az eredeti állapot természetben nem állítható
helyre, akkor a nincs helye elállásnak; ezért a szerződő fél csal akkor jogosult elállásra, ha az általa
ÜZLETI JOG
195. oldal

kapott szolgáltatás egyidejű visszaadását felajánlja. Az elállás tehát a szerződést felbontja, azaz a
szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített
szolgáltatások visszajárnak (ex tunc hatály). Ilyen esetben jellemzően a szerződéskötés előtt
fennállott helyzetet kell visszaállítani (eredeti állapot helyreállítása - in integrum restitutio).
Az elállás jogát a felek olykor ún. bánatpénz fizetése ellenében kötik ki. A bánatpénz a
szerződéstől való elállásból eredő érdeksérelmet hivatott orvosolni az elállást gyakorló fél szerződő
partnere számára. A bíróság a túlzott mértékű bánatpénz összegét is mérsékelheti (a kötbérhez,
foglalóhoz hasonlóan ugyancsak a kötelezett kérelmére).
A fentieken túl megszűnik a szerződés az alábbi esetekben is
- a szolgáltatás teljesítésével,
- ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett,
- a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha kötelezettsége személyesen
teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult (egyéb esetekben az örökösök/jogutódok lépnek
jogutódként a meghalt/megszűnt fél helyébe),
- a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha a szolgáltatást - annak jellegénél
fogva - kifejezetten a jogosult részére kellett nyújtani;
- jogszabályban vagy bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott egyéb okból.

3.§ AZ ELÉVÜLÉS
A jog egy idő bizonyos idő eltelte után nem kíván segítséget nyújtani a jogosultaknak követeléseik
érvényesítésére. Az időmúlással a jogviták nehezebben dönthetőek el, nehezebben bizonyíthatóak a
felek állításai. A Ptk. a követelések elévülési idejét öt évben határozza meg, de jogszabály ettől
eltérő elévülési időket is megállapíthat. Például a távközlési előfizetési szerződésből eredő
követelések - jogszabály rendelkezése folytán - egy év alatt évülnek el. A főkövetelés elévülésével
az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A mellékkövetelések elévülése a főkövetelés
elévülését nem érinti. Az elévült követelést bírósági eljárásban érvényesíteni nem lehet, azonban az
elévülést bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni.
A felek eltérő elévülési határidőben is megállapodhatnak, de az elévülési idő megváltoztatására
irányuló megállapodás csak akkor érvényes, ha azt írásba foglalják. Az elévülést megállapodással
kizárni nem lehet, az ilyen megállapodás semmis. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés
esedékessé vált.
A polgári jog ismeri az elévülés nyugvását, illetve az elévülés megszakadását.
Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. Ha az
elévülés nyugszik, az elévülés nyugvására okot adó akadály megszűnésétől számított egyéves (ha
az elévülési idő egyéves vagy annál rövidebb, akkor három hónapos) határidőn belül a követelés
akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél (ha az elévülési idő
egyéves vagy annál rövidebb, akkor három hónapnál) kevesebb van hátra.
Az elévülés meg is szakadhat. Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás
jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik.
Megszakítja az elévülést
 a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése,
 a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség,
 a követelés bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező
jogerős érdemi határozatot hozott,
 a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
ÜZLETI JOG
196. oldal

A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás nem szakítja meg az elévülést!.

Némi külön magyarázatot igényel az elévülést megszakító tények közül a követelés bírósági
eljárásban történő érvényesítése. Ahogy fent írtuk, a követelés bírósági eljárásban történő
érvényesítése megszakítja az elévülést, de csak akkor, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős
érdemi határozatot hozott. Előfordulhat tehát, hogy a jogosult bírósági eljárást indít a kötelezettel
szemben, de a per nem érdemi határozattal (azaz az ügy érdemében hozott ítélettel) zárul, hanem
például permegszüntetéssel vagy érdemi vizsgálat nélküli elutasítással) valamilyen eljárási ok miatt.
Ebben az esetben a perindítás nem szakítja meg az elévülést. Ugyanakkor az elévülés nyugvása
vonatkozik erre az esetre is, oly módon, hogy a per folyamatban léte alatt a jogosult menthető
okból nem tudja érvényesíteni a követelését (hiszen éppen egy perben érvényesíti), ezért ha a per
lezárult, akkor ettől számított egyéves (ha az elévülési idő egyéves vagy annál rövidebb, akkor
három hónapos) határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt.
Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a
kötelem megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények szakítják meg. Fontos
szabály továbbá, hogy a tulajdonjogi és az örökösödési jogi igények soha nem évülnek el.

4.§ AZ ENGEDMÉNYEZÉS, TARTOZÁSÁTVÁLLALÁS, TELJESÍTÉSÁTVÁLLALÁS,

TARTOZÁSELVÁLLALÁS
Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az
engedményező helyébe lép. (Az engedményezés tehát olyan szerződés, amellyel a jogosult
követelését másra ruházza át.) A követelés korábbi jogosultját engedményezőnek, a követelés új
jogosultját engedményesnek nevezzük. Az engedményezéshez a kötelezett (akinek személye nem
változott) hozzájárulása nem szükséges, hiszen az ő helyzete nem változik, nem válik súlyosabbá az
engedményezés következtében. Eltérő erre nézve a tartozásátvállalásra vonatkozó szabályozás, ahol
a jogosult hozzájárulása is szükséges ahhoz, hogy a kötelezettől a tartozását valaki átvállalja.
Az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell. Ez történhet oly módon, hogy a kötelezettet
az engedményezésről az engedményező (az engedményezés tényét és az engedményezett követelést
megjelölve) írásban értesíti. Az értesítés történhet úgy is, hogy az engedményezési okiratot az
engedményesnek átadja az engedményező. Ez utóbbi esetben az engedményes lesz abban a
helyzetben, hogy a kötelezettet bármikor értesítheti az engedményezésről, hiszen már megkapta az
eredeti jogosulttól (az engedményezőtől) az engedményezési okiratot, amellyel igazolni tudja, hogy
már ő a követelés új jogosultja.
Miután az értesítés megtörtént a kötelezett és az engedményező már nem módosíthatja a szerződést
(illetve ha ezt mégis megteszik, ez a módosítás az engedményessel szemben hatálytalan lesz).
A kötelezett mindaddig az engedményezőnek köteles teljesíteni, amíg nem kap ettől eltérő
teljesítési utasítást az engedményezőtől vagy (ahogy fent említettük) az engedményestől az
engedményezési okirat bemutatásával. A teljesítési utasításban meg kell jelölni az (i) engedményes
személyét, (ii) az engedményes telephelyét (természetes személy esetén lakóhelyét) vagy
számlaszámát meghatározza. Ha megkapta a teljesítési utasítást, ezután a kötelezett már csak a
teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet. Ha a teljesítési utasítástól eltérően a kötelezett mégis
az eredeti jogosultnak (az engedményezőnek) teljesít, akkor nem mentesül attól, hogy az új
jogosultnak (az engedményesnek) is teljesítsen. Tehát a kétszeres fizetés kockázatának teszi ki
magát.
Az engedményezéssel az engedményes az engedményező helyébe lép és az engedményezéssel az
engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint
a kamatkövetelés is. A kötelezett – mivel helyzete értelemszerűen nem válhat súlyosabbá az
engedményezés folytán – az engedményessel szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat
ÜZLETI JOG
197. oldal

az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek az engedményezővel szemben az engedményezésről

szóló értesítés időpontjában már fennállt jogalapon keletkeztek.
Ismeretes az ellenérték fejében történő engedményezés, hétköznapi szóhasználatban a
"követelésvásárlás", amelyet, faktoring szerződésnek nevezünk. Faktoring szerződésben a felek
elnevezése (i) faktor (engedményes) és (ii) adós (engedményező). A faktor meghatározott
pénzösszeg fizetésére köteles az adós (engedményező) részére, az adós (engedményező) pedig
harmadik személlyel szembeni követelését köteles a faktorra engedményezni. Ha azonban az
engedményezett követelés esedékességekor a kötelezett nem teljesít, akkor az adós (engedményező)
a kapott összeget köteles a faktor részére visszafizetni és köteles kamatot is fizetni, a faktor pedig
köteles a követelést visszaengedményezni az adósra (engedményezőre). A faktoring szerződéshez
kapcsolódó fontos tudnivaló, hogy a faktor a faktorálás tényét (és az adós [engedményező]
személyét) köteles a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni; ha ez nem történik meg, akkor a
követelés az engedményezés ellenére nem száll át a faktorra.
Az engedményezés szabályait kell alkalmazni a jogátruházásra is. A jogosult a jogátruházás során
jogát másra átruházhatja. Nem ruházható át a jog, ha a jog forgalomképességét jogszabály kizárja
vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik. (Nyilvánvalóan nem
ruházható át az élethez való jog vagy a választójog.) Ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás
(pl. ingatlan-nyilvántartás, lajstrom, hitelbiztosítéki nyilvántartás) tanúsítja, akkor a jogátruházáshoz
az is szükséges, hogy a jogosult személyében bekövetkezett változást a nyilvántartásba
bejegyezzék.
A tartozásátvállalás esetén a kötelezett a jogosult és egy harmadik személy (az átvállaló)
megállapodik abban, hogy az a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló kötelezettségét az
átvállaló átvállalja. Ebben az esetben a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti
már. Az átvállalót ugyanazok a jogok fogják megilletni, mint amilyen jogok a kötelezettet a
jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették. A tartozásátvállalással a követelés korábbi
biztosítékai megszűnnek, kivéve, ha a biztosíték kötelezettje (például a kezes) a
tartozásátvállaláshoz hozzájárul.
Teljesítésátvállalás esetén egy harmadik személy (teljesítésátvállaló) megállapodik a kötelezettel a
kötelezett tartozásának átvállalásáról. Ebben az esetben a harmadik személy (teljesítésátvállaló)
köteles lesz a kötelezett tartozását a kötelezett helyett teljesíteni vagy a kötelezettet olyan helyzetbe
hozni, hogy az lejáratkor teljesíteni tudjon a jogosultnak. Mivel ebben a jogviszonyban a jogosult
nem vett részt (azaz nem járult hozzá a teljesítésátvállaláshoz, illetve nem volt szerződő fél a
teljesítésátvállalási megállapodásban), a jogosult nem követelheti a tartozást a teljesítésátvállaló
harmadik személytől.
Létezik még a tartozáselvállalás intézménye. Ez abban különbözik a fentiekben ismertetett
teljesítésátvállalástól, hogy a felek a teljesítésátvállalásról a jogosultat értesítik, és ennek alapján az
eredeti kötelezett és a tartozáselvállaló személy egyetemlegesen lesz köteles a jogosult részére
teljesíteni. Az egyetemlegesség azt jelenti, hogy a jogosult a teljesítést (annak teljes összegét)
bármelyik kötelezettől követelheti.
ÜZLETI JOG
198. oldal

5. FEJEZET – A SZERZŐDÉSSZEGÉS
1.§ A SZERZŐDÉSSZEGÉSRŐL ÁLTALÁBAN, A SZERZŐDÉSSZEGÉS KÖZÖS
SZABÁLYAI

Szerződésszegésről akkor beszélhetünk, ha valamelyik szerződő fél hibájára visszavezethető okból

vagy az ő érdekkörében felmerülő okból a szerződést nem úgy teljesítik, ahogyan az a szerződésben
ki van kötve. A szerződésszegés sérti valamelyik félnek a szerződésben biztosított jogait. A
szerződésszegés bekövetkezhet olyan okból, amely a felek magatartásán kívül álló körülményre
vezethető vissza (pl. időjárási okok, harmadik személy cselekménye, stb.), de leggyakrabban a
szerződésszegést maguk a felek idézik elő. A Ptk. külön szabályozza azokat a szerződésszegési
eseteket, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő, de ezeken kívül még más magatartások is
minősülhetnek szerződésszegésnek.
A Ptk. által külön nevesített szerződésszegési esetek a következők:
(a) a kötelezett késedelme,
(b) a jogosult átvételi késedelme,
(c) a hibás teljesítés,
(d) a teljesítés lehetetlenné válása,
(e) a teljesítés megtagadása,
(f) jognyilatkozat tételének elmulasztása.
A szerződésszegésekkel kapcsolatban számos olyan szabály létezik, amelyek valamennyi
szerződésszegési esetre vonatkoznak, más szabályok pedig csak a fent felsorolt bizonyos
szerződésszegési esetekre. Az alábbiakban először azokat a szabályokat tekintjük át, amelyek
valamennyi szerződésszegési esetre vonatkoznak. Ezek a szerződésszegés közös szabályai.
A szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének
elmaradása. Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél jogosult továbbra is a szolgáltatás
teljesítésének követelésére, amellett, hogy a szerződésszegés miatt őt megillető egyéb jogokat is
gyakorolhatja (kamatot követelhet, kártérítési igényt érvényesíthet, kötbért követelhet, stb.).
Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett arra is jogosult, hogy a saját szolgáltatásának az
arányos részét a kötelezett teljesítéséig visszatartsa (ezt nevezzük visszatartási jognak). Általános
szabály továbbá valamennyi szerződésszegés esetére, hogy ha a jogosultnak a szerződés
teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, akkor elállhat a szerződéstől, vagy a szerződést
felmondhatja (ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani).
Az elállással és a felmondással korábban már foglalkoztunk.
A szerződésszegéssel okozott károkat meg kell téríteni. Aki a szerződés megszegésével a másik
félnek kárt okoz, csak abban az esetben mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a
szerződésszegést
- ellenőrzési körén kívül eső,
- a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és
- nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
A fent felsorolt feltételek konjunktívak, azaz a feltételeknek együttesen kell fennállniuk ahhoz,
hogy a szerződésszegésért felelős fél mentesüljön a felelősség alól.
A szerződésszegéssel okozott kár esetén a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt kell
megtéríteni. Meg kell téríteni továbbá a szerződésszegés következményeként a jogosult
vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt is, de ez utóbbiakat csak
ÜZLETI JOG
199. oldal

olyan mértékben, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár, mint a szerződésszegés
lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt. Másként
fogalmazva: az előre nem látható károkat és az előre nem látható elmaradt vagyoni előnyt nem kell
megtéríteni. Ha azonban a szerződésszegés szándékos, akkor a jogosult teljes kárát meg kell
téríteni. (Később fogunk foglalkozni a szerződésen kívül okozott károkért való felelősséggel. A
szerződésen kívül okozott kár esetén kártérítésként a károkozó a károsult teljes kárát köteles
megtéríteni, azaz
- a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést,
- az elmaradt vagyoni előnyt és
- a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket is teljes mértékben
meg kell téríteni.)
Emlékezetes, hogy a felek a szerződésük tartalmát általában szabadon állapítják meg és még a Ptk.
rendelkezéseitől is eltérhetnek, kivéve ha az eltérést a jogszabály tiltja. A szerződésszegések esetén
is találkozunk ilyen tiltó szabállyal, nevezetesen azzal, hogy a szándékosan okozott, továbbá
emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget
korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis. Az ezzel kapcsolatos felelősség kizárása tehát
érvénytelen, és ha a felek a szerződésben mégis tettek ilyen kikötést, akkor arra a részleges
érvénytelenség szabályait kell alkalmazni.
Jogszabály bizonyos esetekben meghatározza a szerződésszegésért való felelősség legmagasabb
mértékét. Ilyen szabállyal találkozunk például a légifuvarozásban, ahol a küldeményt ért károsodás
tényleges mértékétől függetlenül, a küldemény súlyához igazodik a kártérítés legmagasabb összege,
mindegy hogy mi volt a küldeményben.
Aki ún. teljesítési segédet vesz igénybe (azaz a kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga
gyakorlásához más személy közreműködését veszi igénybe), az igénybevett személy magatartásáért
úgy felel, mintha maga járt volna el. Súlyosabbak a következmények, ha a kötelezettnek nem volt
joga teljesítési segéd igénybevételére, mert ilyenkor a kötelezett felelős lesz mindazokért a károkért
is, amelyek a teljesítési segéd igénybevétele nélkül nem következtek volna be.
Osztható szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetén a szerződésszegés
jogkövetkezményei csak erre a részre következnek be, kivéve azt az esetet, ha a
jogkövetkezmények részleges alkalmazása a jogosult lényeges jogi érdekét sértené. Azaz a
jogosultnak ebben az esetben lehetősége van arra, hogy a szerződésszegésből eredő jogait (pl. a
szerződéstől való elállást) az egész szerződésre nézve gyakorolhatja, ehhez azonban bizonyítania
kell lényeges jogi érdekének a sérelmét. A fentiekből egyértelműen következik, hogy ha a
szerződésszegés egy oszthatatlan szolgáltatás valamely részére vonatkozik csak, akkor a
szerződésszegés következményei az egész szerződésre nézve beállnak.
A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait egy későbbi fejezetben tárgyaljuk
majd. Ahogy fent említettük szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre eltérő szabályok
vonatkoznak, mint a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre.
A következőkben a szerződésszegés egyes eseteivel kapcsolatos szabályokat ismertetjük.

2.§ A KÖTELEZETT KÉSEDELME ÉS A JOGOSULT ÁTVÉTELI KÉSEDELME

A KÖTELEZETT KÉSEDELME [2.1] – A késedelem alatt a szerződés nemteljesítését értjük a
szerződésben kikötött teljesítési határnapon vagy teljesítési határidő lejártakor. A kötelezett
késedelembe esik, ha a szolgáltatást annak esedékességekor nem teljesíti. A fentiek szerint tehát
akkor következik be a kötelezett késedelme, ha
ÜZLETI JOG
200. oldal

c) a szerződésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül

megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt, illetve,
d) kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti.
A késedelem feltétele, hogy a nemteljesítés ne végleges legyen, hanem csak időleges, hiszen ha a
kötelezett egyáltalán nem teljesít, akkor teljesítés megtagadásáról, esetleg lehetetlenüléséről vagy
más szerződésszegési esetről van szó. Késedelem esetén tehát egyszer majd lesz teljesítés
(valószínűleg a teljesítés minősége szempontjából szerződésszerű), csak a teljesítés időpontja
később következik be annál, mint amit a felek a szerződésükben meghatároztak. A késedelem
addig tart, amíg a kötelezett nem teljesíti a szolgáltatását. Megszűnik tehát a késedelem, ha a
kötelezett teljesít. A késedelem azzal is megszűnik, ha a jogosult átvételi késedelembe esik,
ugyanis a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja (a jogosulti késedelem
szabályaival a későbbiekben foglalkozunk).
Elképzelhető azonban, hogy a jogosult a kötelezettnek a teljesítésre halasztást enged, amely
esetben a halasztás idejére már ugyancsak nem beszélhetünk késedelemről. Végezetül a késedelem
akkor is megszűnhet, ha a kötelezett kijelenti, hogy nem fog teljesíteni, azaz a teljesítést
megtagadja. Ekkor a jogosult választhat, hogy milyen jogkövetkezményeket kíván alkalmazni a
kötelezettel szemben. Választhatja, hogy a késedelemnek az e címben tárgyalt jogkövetkezményeit
alkalmazza-e a kötelezettel szemben vagy pedig az ún. lehetetlenülés következményeit (lásd
később). Ha a jogosult a lehetetlenülés következményeit választja, akkor a késedelem a teljesítés
kötelezett általi megtagadásának időpontjával megszűnik.
A kötelezett késedelmének jogkövetkezménye, hogy a kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a
késedelemből eredő kárát. A kötelezett kimentheti a felelősségét (a kártérítéssel foglalkozó
fejezetben majd látni fogjuk, hogy a magyar kártérítési jogban az ún. kimentő felelősségi rendszer
érvényesül, azaz szinte minden esetben kimenthető valahogy a felelősség), ha bizonyítja, hogy a
késedelmet ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható
körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
A kötelezett késedelmének következménye, hogy a jogosult a késedelem esetén továbbra is
követelheti a teljesítést, vagy ha a késedelem következtében a szerződés teljesítéséhez fűződő
érdeke megszűnt (érdekmúlás következett be), elállhat a szerződéstől. Nincs szükség az
érdekmúlás (azaz a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének) bizonyítására, ha (i) a szerződést a
felek megállapodása szerint vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva a meghatározott
teljesítési időben - és nem máskor - kellett volna teljesíteni, vagy (ii) a jogosult az utólagos
teljesítésre megfelelő póthatáridőt tűzött, és a póthatáridő eredménytelenül telt el. Ilyen esetről
lehet szó, ha egy meghatározott rendezvényre kellett volna a kötelezettnek az ételt szállítania, de
csak egy nap késéssel tudja ezt teljesíteni. Nyilvánvaló, hogy a rendezvény után már nincs szükség
az ételre, így az érdekmúlást sem kell külön bizonyítani.
Pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően késedelmi kamatot
köteles fizetni, akkor is, ha a pénztartozás egyébként kamatmentes volt. A késedelmi kamat
mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat
(idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank
által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat). A késedelemmel érintett
naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat lesz irányadó az adott naptári félév teljes
idejére. Ha a pénztartozás nem volt kamatmentes, akkor a kötelezett a késedelembe esés
időpontjától a kamaton felül a jegybanki alapkamat egyharmadával megegyező késedelmi
kamatot köteles fizetni. (Ha a felek olyan alacsony kamatot kötöttek ki, hogy a kamat és a
késedelmi kamat együtt sem éri el a jegybanki alapkamatot, akkor a késedelmi kamat mértéke a
jegybanki alapkamattal lesz egyező.)
A kamatfizetési kötelezettség független attól, hogy a kötelezett a késedelmét kimentette-e vagy sem.
ÜZLETI JOG
201. oldal

Csakúgy, mint a foglalónál vagy a kötbérnél vagy a bánatpénznél már láttuk, a felek által túlzott
mértékben megállapított kamatot a bíróság (a kötelezett kérelmére) mérsékelheti.
A jogosult természetesen követelheti még a késedelmi kamatot meghaladó kárát is.
Vállalkozások közötti szerződések esetén a fentiektől részben eltérő szabályok érvényesülnek.
Például ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett fizetési késedelembe esik, köteles a
jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére negyven eurónak megfelelő
forintösszeget megfizetni (ezt nevezzük behajtási költségátalánynak). A behajtási költségátalányt
kizáró, vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis.
A JOGOSULT ÁTVÉTELI KÉSEDELME [2.2] – A szerződésekben résztvevő felek mindegyike
jogosult is és kötelezett is egyben. Az adásvétel esetében a vevő jogosult a dologra, de kötelezett a
vételár kifizetése tekintetében, míg az eladó éppen megfordítva, kötelezett a dolog átadására és
jogosult a vételárra. Éppen ezért a jogosult késedelme nem azt jelenti, hogy a jogosult saját
szolgáltatásának teljesítésével esik késedelembe. Ha ez történik, akkor nem jogosulti, hanem
kötelezetti késedelemről beszélhetünk.
A jogosult akkor esik késedelembe, ha a felajánlott teljesítést nem fogadja el. Az is
szerződésszegésnek minősül, ha a jogosult elmulasztja megtenni azokat az intézkedéseket vagy
nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a másik fél a szerződésből eredő kötelezettségeit
megfelelően teljesíthesse (ezt nevezzük közbenső szerződésszegésnek). Ebben az esetben a
jogosultat terhelő intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása kizárja a kötelezett olyan
kötelezettségének megszegését, amelynek teljesítését az intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása
megakadályozza. (Nyilvánvaló például, hogy a kötelezett nem tudja teljesíteni a fizetési
kötelezettségét, amíg a jogosult nem adja meg a bankszámlaszámát.)
Átvételi késedelem esetén a kötelezett köteles a dolgot megőrizni, a dologgal kapcsolatos
kárveszély pedig a jogosultra száll át. Ez azt jelenti, hogy a jogosult éppúgy viseli a dolog
megsemmisülésének, elveszésének vagy megrongálódásának veszélyét (ún. kárveszély viselése),
mintha a teljesítést elfogadta volna (azaz a kárveszély átszállt a jogosultra).
A jogosult átvételi késedelmének jogkövetkezményei, hogy a jogosult köteles megtéríteni a
kötelezettnek a késedelemből eredő kárát. Hasonlóan a kötelezetthez, a jogosult is kimentheti a
felelősségét, ha bizonyítja, hogy a késedelmet ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés
időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt
elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. Egyéb okok mellett éppen ezért
nem követelhet a jogosult a késedelme idejére kamatot a kötelezettől.

3.§ A HIBÁS TELJESÍTÉS

A visszterhes szerződéseknél egyértelmű, hogy mindkét fél köteles a saját szolgáltatását a
szerződésben foglaltaknak megfelelően teljesíteni. A szerződésben foglaltaknak megfelelő
teljesítési kötelezettség természetesen magában foglalja a kötelezett azon kötelességét, hogy a
szolgáltatás - ha ez a szerződésben külön nincs is így kikötve - megfeleljen a vonatkozó
jogszabályban előírt tulajdonságoknak. Fent már említettük, hogy nem kell megállapodni a feleknek
olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez, mert ez megállapodás nélkül is a szerződés részét
képezi. Ha a kötelezett teljesítése ennek nem felel meg, akkor a teljesítés hibás. A Ptk. ezt úgy
foglalja össze, hogy a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem
felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. (Nem
minősül ugyanakkor hibás teljesítésnek, ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte,
vagy a hibát a szerződéskötés időpontjában ismernie kellett.)
ÜZLETI JOG
202. oldal

Hibás a teljesítés például akkor, ha a kötelezett a szerződésben előírt dolog helyett más dolgot
szolgáltat vagy a szolgáltatott dolog nem működik vagy a dolog üzemeltetéséhez szükséges
használati útmutatót a kötelezett nem adott.
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely a Ptk-nak a
kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára eltér.
Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett a
hibás teljesítésért felelősséggel (azaz kellékszavatossággal) tartozik. A kötelezett mentesül a hibás
teljesítés jogkövetkezményei alól, ha a hiba a jogosult által adott
(i) anyag alkalmatlanságára vagy hibájára,
(ii) adat hiányosságára vagy hibájára, vagy
(iii) utasítás célszerűtlenségére vagy szakszerűtlenségére
vezethető vissza, és e körülményekre a kötelezett a jogosultat figyelmeztette.
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy
a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában
megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.
A hibás teljesítés esetén a jogosultat ún. szavatossági jogok illetik meg. Szavatossági jogként a
jogosultat az alábbiak szerint megilletheti a dolog
- kijavításának vagy
- kicserélésének joga, igényelheti
- az ellenszolgáltatás leszállítását vagy
- elállhat a szerződéstől.
- Szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának
megtérítését is követelheti.
Hibás teljesítés esetén a jogosult elsősorban kijavítást vagy kicserélést igényelhet, kivéve, ha a
választott kellékszavatossági jog (a kijavítás vagy a kicserélés) teljesítése lehetetlen, vagy ha az a
kötelezettnek - másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva - aránytalan
többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatás hibátlan állapotban képviselt értékét,
a szerződésszegés súlyát és a kellékszavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott
érdeksérelmet. (Például egy új autó esetében apró fényezési hiba miatt nem lehet kicserélést kérni,
csak kijavítást.)
Az eset összes körülményeiből akár még az is következhet, hogy a jogosult még csak kijavítást sem
követelhet. Ilyenkor a jogosult a szavatossági jogok második lépcsőjére ér (az első lépcső volt a
kicserélés vagy kijavítás), és választása szerint az ellenszolgáltatás leszállítását igényelheti vagy
elállhat a szerződéstől. Erre akkor van lehetősége a jogosultnak, ha a kötelezett a kijavítást vagy a
kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a
kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt. A jogosult az alábbiakat teheti ebben az
esetben:
- az ellenszolgáltatás arányos leszállítását igényelheti,
- a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja,
- a hibát a kötelezett költségére mással kijavíttathatja,
- a szerződéstől elállhat.
Jelentéktelen hiba miatt azonban elállásnak nincs helye.
Ahogyan fent már említettük a szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás
teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, de csak akkor ha kijavításnak vagy
kicserélésnek nincs helye, vagy ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta vagy ezen
ÜZLETI JOG
203. oldal

kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez
fűződő érdeke megszűnt.
A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére
figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve kell elvégezni.
A jogosult a választott kellékszavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott költséget
köteles a kötelezettnek megfizetni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett adott okot, vagy az áttérés
egyébként indokolt volt.
A jogosult a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a kötelezettel közölni.
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a hiba felfedezésétől számított két hónapon
belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni. A közlés késedelméből eredő kárért a
jogosult felelős.
A jogosult kellékszavatossági igénye egy év alatt évül el (az elévülési időt a teljesítés időpontjától
kell számítani). Ingatlan esetében öt év alatt évül el a kellékszavatossági igény. Fogyasztó és
vállalkozás közötti szerződés esetén a fogyasztó kellékszavatossági igénye a teljesítés
időpontjától számított két év alatt évül el. Ha azonban a fogyasztó és a vállalkozás közötti
szerződés tárgya használt dolog, akkor a felek rövidebb elévülési időben is megállapodhatnak, de
egy évnél rövidebb elévülési határidőt érvényesen kikötni nem lehet.
A hibás teljesítés miatti kártérítési igény is a kellékszavatossági jogok érvényesítésére
meghatározott fenti határidő(kö)n belül évül el.
Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot
nem tudja rendeltetésszerűen használni. A dolognak a kicseréléssel vagy a kijavítással érintett
részére a kellékszavatossági igény elévülése újból kezdődik. Értelemszerűen ugyanez vonatkozik
arra az esetre is, ha a kijavítás következményeként új hiba keletkezik.
A kellékszavatossági igény elévülése után is van lehetőség a szavatossági jogok érvényesítésére, de
már csak az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként lehet azokat
érvényesíteni. Azaz, ha a jogosult például nem fizette még ki a szolgáltatás ellenértékét (vagy annak
egy részét) és a kötelezett ennek érdekében pert indít a jogosulttal szemben, akkor a perben a
jogosult a szavatossági igényt a fent bemutatott szavatossági idők lejárta után is érvényesítheti. A
hibás teljesítésből eredő kártérítési igényt is hasonlóan lehet kifogásként érvényesíteni az elévülés
után.
A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek
kell tekinteni, amely a megjelölt hibát előidézte. Ha a jogosult a szavatossági igényét a dolognak - a
megjelölt hiba szempontjából – csak egy elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági
igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek.
A szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik. Ha a
dolog meghibásodásában a jogosultat terhelő karbantartási kötelezettség elmulasztása is
közrehatott, akkor a szavatossági kötelezettség teljesítésével felmerült költségeket közrehatása
arányában a jogosult köteles viselni, de csak akkor, ha a dolog karbantartására vonatkozó
ismeretekkel rendelkezett, vagy ha a kötelezett a dolog karbantartására vonatkozó tájékoztatási
kötelezettségének eleget tett. Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult továbbá nem köteles a
dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye.
Ha a dolog kicserélésére hosszabb idő után kerül sor (amikor már a kellékszavatossági határidő
jelentős része már eltelt), és ez a jogosult számára számottevő értéknövekedést eredményez, akkor
kötelezett igényt tarthat arra, hogy a gazdagodást térítse meg a részére jogosult. (Ha például egy
személygépkocsit cserélnek ki 2 év használat után egy újra, akkor ezzel a jogosult nagyon "jól
járna", azaz jelentősen gazdagodna, hiszen az új személygépkocsi értéke jóval magasabb lehet, mint
a használté. Az ilyen gazdagodás megtérítését követelheti a kötelezett.) Az előbbiektől eltérően a
fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésben ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni.
ÜZLETI JOG
204. oldal

A hibás teljesítés jogkövetkezményeire vonatkozó fenti szabályokat némileg eltérően kell

alkalmazni akkor, ha a kötelezettség nem valamilyen dolog szolgáltatására, hanem valamilyen
eredmény létrehozására irányuló szolgáltatásra irányul. Ha ugyanis a kötelezett valamely dolog
vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására vállal kötelezettséget, akkor a
kicserélésen a munkával elérhető eredmény részben vagy egészben való újbóli teljesítését kell
érteni. Ilyen esetben a kijavítás vagy a szolgáltatás részben vagy egészben való újbóli teljesítése - a
jogosult szerződésszerű teljesítéshez fűződő érdekei figyelembevételével - a munkával elérhető
eredmény létrehozásának az eredetileg vállalthoz képest eltérő módjával is megvalósulhat. Ha
ebből eredően többletköltségek keletkezik, azt a kötelezettet viseli.
A fentiekben a kellékszavatosság szabályait ismertettük. Ismeretes a jogszavatosság intézménye is.
A jogszavatosság azt jelenti például egy adásvételi szerződésnél, hogy a kötelezett szavatol azért,
hogy az általa átruházott dolog az ő tulajdona és harmadik személyeknek nem áll fenn olyan joga a
dolgon (például zálogjoga), amely a vevő tulajdonszerzését akadályozná vagy korlátozná. A Ptk. a
jogszavatossággal kapcsolatban akként rendelkezik, hogy ha tulajdonjog visszterhes átruházására
irányuló kötelezettség esetén a tulajdonjog megszerzését harmadik személy joga akadályozza (azaz
a dolgon például valamilyen teher van), akkor a jogosult köteles a kötelezettet megfelelő határidő
tűzésével felhívni arra, hogy az akadályt hárítsa el vagy adjon megfelelő biztosítékot a jogosultnak.
A határidő eredménytelen eltelte után a jogosult elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet. Ha
azonban a kötelezett jóhiszemű volt (tehát nem tudott a teherről), akkor csak a szerződés
megkötéséből eredő károkat köteles megtéríteni a jogosultnak.

4.§ A TELJESÍTÉS LEHETETLENNÉ VÁLÁSA, A TELJESÍTÉS MEGTAGADÁSA, A

JOGNYILATKOZAT TÉTELÉNEK ELMULASZTÁSA

A szerződéskötést követően előfordulhat, hogy a teljesítés valamilyen okból lehetetlenné válik.

Ezt nevezzük lehetetlenülésnek vagy meghiúsulásnak. Ha a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés
megszűnik. A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél késedelem nélkül köteles erről a
másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárt a mulasztó fél köteles megtéríteni.
Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnésének időpontját
megelőzően nyújtott szolgáltatás pénzbeni ellenértékét meg kell téríteni. Ha a már teljesített
pénzbeni szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeni
szolgáltatás visszajár.
Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért csak az egyik fél felelős, a másik fél szabadul a szerződésből
eredő teljesítési kötelezettsége alól, és a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését
követelheti.
Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért mindkét fél felelős, a szerződés megszűnik, és a felek a
lehetetlenné válásból eredő kárukat a közrehatás arányában követelhetik egymástól.
Ha a vagylagos szolgáltatások közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés a
többi szolgáltatásra korlátozódik. Ebben az esetben, ha a szolgáltatás lehetetlenné válásáért a
vagylagos szolgáltatások közül való választásra nem jogosult fél a felelős, a másik fél választása
szerint a lehetséges szolgáltatást kell teljesíteni vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának
jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
Ha a lehetetlenné vált dologszolgáltatás esetén a dolog maradványa vagy a dolog egy része a
kötelezett birtokában maradt, vagy a kötelezett mástól a dolog helyébe lépő értéket kapott vagy
igényelhet, a jogosult ennek átengedését követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében.
ÜZLETI JOG
205. oldal

A teljesítés megtagadásáról beszélünk, ha valamelyik fél a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja.

Ilyen esetben a másik fél választhat a késedelemnek vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának a
jogkövetkezményei között.
Hasonlít a teljesítés megtagadásához, amikor a szerződő fél a szerződés alapján valamilyen
jognyilatkozat tételére köteles (például az eladó köteles írásban hozzájárulni a vevő tulajdonjogának
a bejegyzéséhez miután megkapta az ingatlan vételárát, de ezt mégsem teszi meg). Ha ezt a
kötelezettségét nem teljesíti, akkor a jognyilatkozatot a bíróság ítélettel pótolja.

5.§ EGYÉB SZERZŐDÉSSZEGÉSI OKOK

A fent bemutatott szerződésszegési okok azok, amelyek a leggyakrabban előfordulnak és ezért a
törvény külön szabályozza is ezeket. Nem lehet azonban minden szerződésszegési esetet előre
feltérképezni, szabályozni. Minden olyan magatartás szerződésszegés, amely nem felel meg a
szerződés rendelkezéseinek. A külön nem szabályozott szerződésszegések sem maradnak tehát
természetesen szankció nélkül, hanem kártérítési felelősségnek lehet helye a szerződésszegő féllel
szemben.
Leggyakrabban az együttműködési és a tájékoztatási kötelezettség megszegése fordul elő a külön
nem szabályozott szerződésszegési esetek közül. A Ptk-ban nevesített típusszerződések szabályai is
tartalmaznak számos "apró" kötelezettséget, amelyek megszegése is mind-mind szerződésszegésnek
minősül, és kártérítési kötelezettséggel járhat.

6. FEJEZET – FELELŐSSÉG A SZERZŐDÉSEN KÍVÜL OKOZOTT KÁROKÉRT

1.§ A POLGÁRI JOGI KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
Ha valakit károsodás ér, akkor a polgári jog az ún. kártelepítési szabállyal eldönti, hogy a kárt ki
kénytelen viselni. Azt, hogy a polgári jog kit kötelez arra, hogy a bekövetkezett kárt viselje, illetve
megtérítse, kártelepítésnek nevezzük.
A kártelepítésnek négyféle módja van:
- aki a kárt jogellenes és felróható magatartásával okozta, kártérítésre köteles (ez a
polgári jogi kártérítési felelősség általános alakzata);
- aki a kárt jogos magatartással idézte elő, akkor nem kártérítésre, hanem általában
kártalanításra kötelezett (pl. szükséghelyzetben okozott kár, kisajátítás, stb.). De még
kártalanításra sem köteles a károkozó olyan esetekben, ha a kárt a károsult beleegyezésével
okozta, vagy a károkozással éppen nagyobb károsodástól óvta meg a károsultat. (Például az
égő lakásból annak ajtaját betörve menti ki valaki a szomszédját, akkor az ajtó
megjavításának költségeit természetesen nem lehet tőle követelni.);
- ha a károsultnak biztosítása van, akkor kára esetén a kárt a biztosító téríti, ilyenkor ún.
kárelosztásról beszélünk, hiszen a kárt a biztosítón keresztül gyakorlatilag az összes
biztosított között osztják meg;
- végezetül, ha a kár megtérítésére senkit sem lehet kötelezni, akkor a károsult a kárát maga
kénytelen viselni (ez a kárveszélyviselés).
A kártérítés elsődleges szerepe, hogy a károsultat olyan helyzetbe hozza, mintha a károsodást be
sem következett volna. Lehetőség szerint a károkozást megelőző állapotot kell helyreállítani. Ezt
hangsúlyozza a törvény, amikor előírja, hogy a károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni.
ÜZLETI JOG
206. oldal

A kártérítési felelősség általános szabálya: Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt
megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt
felróható.
A bíróság különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés mértékét a teljes
kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja. A kártérítési felelősség négy feltétele (amelyből
3 pozitív feltétel, 1 pedig negatív feltétel) az előzőek alapján:
- kár bekövetkezte,
- jogellenes magatartás a károkozó részéről,
- okozati összefüggés a kár és a jogellenes magatartás között (ezek voltak a pozitív
feltételek),
- felróhatóság a károkozó oldalán (ez a negatív feltétel).
A felróhatóságot (vétkességet) a törvény vélelmezi, hiszen aki kárt okoz az nem az elvárható
gondossággal jár el. Azonban a károkozónak lehetősége van arra, hogy a vétkességét kimentse, azaz
bizonyítsa, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (nem állapítható meg
például okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és
nem is kellett előre látnia.). Ezért nevezzük a polgári jogi felelősséget ún. kimentő felelősségnek is.
Ha a károkozónak nem sikerül bizonyítania vétlenségét, akkor a kártérítési felelőssége
megállapításra kerül, feltéve, ha az első három feltételt (a pozitív feltételeket) a károsultnak sikerül
bizonyítania. Ha a károsult ezek bármelyikét nem tudja bizonyítani, akkor a károkozónak nem is
kell a vétlenségét bizonyítania, nem kell kimentenie magát, és vele szemben kárigény nem lesz
érvényesíthető.
A károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli. Ha a károsult
ezeknek a kötelezettségeknek nem tesz eleget, akkor az emiatt keletkezett kárt a károkozó nem
köteles megtéríteni. A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.
Ilyen esetekben kármegosztásnak van helye. A károkozó és a károsult között a kárt magatartásuk
felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, akkor közrehatásuk arányában, ha ez sem
állapítható meg, akkor egyenlő arányban kell megosztani.
Károsodás veszélye esetén a veszélyeztetett kérheti a bíróságtól, hogy azt, aki a veszélyt előidézte
tiltsa el a veszélyeztető magatartástól, illetve kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések
megtételére, valamint kötelezze megfelelő biztosíték adására.
A szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító
károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis.
Bizonyos esetekben - ahogy fent már érintettük - nem jár kártérítés a károsultnak. Így nem jár
kártérítés akkor, ha a károkozó a kárt
- a károsult beleegyezésével okozta,
- a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a
támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl,
- szükséghelyzetben okozta, a szükséghelyzettel arányos mértékben,
- jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett
érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi.

A támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozott kár esetében a"szükséges
mérték" megítélése a gyakorlatban meglehetősen nehéz és a magyar jog jelenleg még nem ad kellő
biztonságot a védekezőnek az ilyen támadások elhárítása körében tanúsítható magatartások
kiválasztásának szempontjait illetően.
ÜZLETI JOG
207. oldal

Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymás

között pedig a kárt magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, akkor
közrehatásuk arányában, ha ez sem állapítható meg, akkor egyenlő arányban viselik.
A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását ha
- az rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása miatt indokolt, vagy
- a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében.
A károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. A teljes kártérítés körében a károkozó köteles
megtéríteni
- a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést,
- az elmaradt vagyoni előnyt, és
- a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.

A kártérítést csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, kivéve, ha

ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt (ezt nevezzük a "káronszerzés" tilalmának). A
bíróság továbbá különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés mértékét a
teljes kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.
A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését
indokolják. Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Erre akkor kerülhet sor, ha a jövőben
rendszeresen felmerülő károk megtérítésére van szükség. Ilyenkor a bíróság időszakonként
visszatérően előre fizetendő, meghatározott összegű járadékot is meghatározhat. Jövedelempótló
járadékot is követelhet a károsult, ha munkaképessége a károkozás folytán csökkent, és a káreset
utáni jövedelme neki fel nem róható okból nem éri el a káreset előtti jövedelmét (a jövedelem-
kiesés meghatározásánál azonban nem lehet figyelembe venni azt a jövedelmet, amelyet a károsult
munkaképességének csökkenése ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el). Ismeretes még a
tartást pótló járadék intézménye, amelynek akkor van helye, ha a károkozás folytán meghalt
személynek olyan hozzátartozója maradt hátra, akinek a tartásáról a meghalt személy gondoskodott
(illetve volt köteles gondoskodni). A tartást pótló járadék megállapításánál figyelembe kell venni a
járadékot igénylő jövedelmét is.

Van olyan eset, amikor a kár mértéke pontosan nem állapítható meg. Erről elsősorban a
személyiséget vagy testi épséget ért sérelmek esetében lehet szó. Ilyenkor a bíróság a károkozásért
felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult
kárának a kiegyenlítésére alkalmas.
A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, ami azért fontos, mert így a kártérítés
összege után gyakorlatilag a károsodás bekövetkeztének pillanatától kamatot lehet követelni.
A kártérítési igények az általános elévülési szabályok szerint évülnek el. A bűncselekménnyel
okozott kár esetén azonban a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a
bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

2.§ A POLGÁRI JOGI KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG KÜLÖNLEGES ESETEI

A FOKOZOTT VESZÉLLYEL JÁRÓ TEVÉKENYSÉGÉRT VALÓ FELELŐSSÉG [2.1] – Aki fokozott
veszéllyel járó tevékenységet folytat (a veszélyes üzem üzembentartója), köteles az ebből eredő
kárt megtéríteni. A törvény a veszélyes üzem fogalmát nem definiálja és az ilyen jellegű
tevékenységeket nem is sorolja fel, ezeknek a tevékenységeknek a tartalma a technika fejlődésével
folyamatosan változik. Ide tartoznak a gépi erővel működtetett berendezések, elsősorban a
gépjárművek, de nem tartoznak ide például a háztartási gépek. Ide tartozik még a gödörásás,
fegyver tartása és használata, a hajó, a repülőgép üzemben tartása és egyéb más olyan
ÜZLETI JOG
208. oldal

tevékenységek, amelyek jellegüknél fogva fokozottabb figyelmet és óvintézkedéseket igényelnek.

A fokozott veszéllyel járó tevékenység lényege, hogy csekély hiba is aránytalanul súlyos károkat
eredményezhet.
A veszélyes üzem üzembentartójának minősül az, aki a fokozott veszéllyel járó tevékenységet
folytatja. Az üzembentartó nem minden esetben azonos a tényleges károkozóval. Gépjárművek
esetén üzembentartónak nem feltétlenül azt a személyt kell tekinteni, aki a gépjárművet vezeti,
hanem azt, aki a gépjármű irataiban üzembentartóként fel van tüntetve. Ha ilyen személy külön
nincs feltüntetve, akkor az üzembentartó a tulajdonos.
A kimentési lehetőség eltér attól, amit az általános alakzatnál fent megismertünk. Ott azt kellett
csak bizonyítani a károkozónak a felelősség alól való mentesüléshez, hogy magatartása nem volt
felróható. A veszélyes üzem működéséből eredő károk esetén viszont, csak akkor mentesül a
felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott
veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az
emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz. Az üzembentartónak nem kell
megtérítenie a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott.
A veszélyes üzemi felelősségből eredő kártérítési követelés három év alatt évül el.
Ha a veszélyes üzemek egymásnak okoznak kárt (pl. két gépjármű összeütközik), az üzembentartók
felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni.
Ha azonban a károkozás egyik félnek sem róható fel (egyik fél sem volt vétkes), a kárt az köteles
megtéríteni, akinek fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető
rendellenesség merült fel. (pl. az egyikük gépjárműve meghibásodott). Ha az egymásnak okozott
kár mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre
vezethető vissza, vagy ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság
hiányában - mindegyik fél maga viseli.
FELELŐSSÉG MÁS SZEMÉLY ÁLTAL OKOZOTT KÁRÉRT [2.2] – Ebben a körben a Ptk.
- az alkalmazott és a jogi személy tagjának károkozásáért való felelősséget,
- a vezető tisztségviselő károkozásáért való felelősséget,
- a megbízott károkozásáért való felelősséget és
- más szerződés kötelezettjének károkozásáért való felelősséget szabályozza.
a) Ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik
személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. Ha a jogi személy tagja
tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a jogi
személy a felelős. Ugyanakkor, ha a kárt az alkalmazott vagy a tag szándékosan okozta, akkor
egyetemlegesen felel a munkáltatóval, illetve a jogi személlyel együtt.
b) Ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek
kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel. (Ez
a szabály rendkívül szigorú felelősséget ró a jogi személy vezető tisztségviselőjére.)
c) Ha a megbízott (e minőségében) harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a
megbízó és a megbízott egyetemlegesen felelős. Mentesül a megbízó a felelősség alól, ha
bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal való ellátásában és felügyeletében
felróhatóság nem terheli. (Ha a megbízó és a megbízott között állandó jellegű megbízási viszony áll
fenn, akkor a károsult a kárigényét az alkalmazott károkozásáért való felelősség fent ismertetett
szabályai szerint is érvényesítheti.)
d) Más szerződés jogosultja felelősséggel tartozik a vele szerződési viszonyban álló kötelezett által
a szerződés teljesítése körében harmadik személynek okozott kárért mindaddig, amíg a károsult
ÜZLETI JOG
209. oldal

számára ismeretlen károkozó személyét meg nem nevezi (például a fővállalkozó felel mindaddig az
alvállalkozó által okozott kárért, amíg az alvállalkozóját [aki a kárt ténylegesen okozta] meg nem
nevezi).
FELELŐSSÉG VÉTŐKÉPTELEN SZEMÉLY KÁROKOZÁSÁÉRT [2.3] – Akinek belátási képessége oly
mértékben korlátozott, hogy a károkozással kapcsolatos magatartásának a következményeit nem
képes felmérni, nem felel az általa okozott kárért, hanem helyette az felel, aki jogszabály alapján
a vétőképtelen gondozójának minősül (gondozónak minősül az is, aki a vétőképtelen személy
felügyeletét a károkozás időpontjában ellátta).
A gondozó is kimentheti a felelősséget, az általános alakzattól ugyancsak eltérő módon. A gondozó
akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a nevelés és a felügyelet ellátásával kapcsolatban felróhatóság
nem terheli.
Ha a károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani,
kivételesen a vétőképtelen károkozót is kötelezni lehet a kár részben vagy egészben való
megtérítésére, feltéve, hogy az eset körülményei és a felek vagyoni viszonyai ezt nyilvánvalóan
indokolttá teszik (ez pl. akkor fordulhat elő, ha a károkozó jómódú, a károsult pedig vagyontalan).
A vétőképtelen károkozó belátási képességének hiányára vagy fogyatékosságára nem hivatkozhat,
ha ezt az állapotát felróhatóan maga idézte elő. Tehát ittasan vagy kábítószertől bódult állapotban
okozott kárért a károkozó természetesen teljes felelősséggel tartozik.
Elképzelhető, hogy a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre
köteles gondozója is van. Ha ebben az esetben a károsult bizonyítja, hogy a gondozó a kiskorú
felügyeletére vonatkozó kötelességeit felróhatóan megszegte, akkor a gondozó a károkozóval
egyetemlegesen felelős.
FELELŐSSÉG KÖZHATALOM GYAKORLÁSÁVAL OKOZOTT KÁRÉRT [2.4] – Ebben a körben a Ptk.
- a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséget és

- bírósági, ügyészségi, közjegyzői és végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősséget

szabályozza.
a) Közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt
közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal (azaz
például fellebbezéssel), továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban
nem volt elhárítható. Közigazgatási jogkörben okozott kárért a közhatalmat gyakorló jogi személy
tartozik felelősséggel.
b) A bírósági és az ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre a fenti szabályokat kell
megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a kárigényt bírósági jogkörben okozott kár esetén a bírósággal,
ügyészségi jogkörben okozott kár esetén a Legfőbb Ügyészséggel szemben kell érvényesíteni. (A
kártérítési keresetnek itt is előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése.) A közjegyzői és a
végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősségre is a fenti szabályok vonatkoznak.
FELELŐSSÉG AZ ÁLLATOK KÁROKOZÁSÁÉRT [2.5] – Aki állatot tart, az állat által másnak okozott
kárért felel. Akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az állat tartásával kapcsolatban
felróhatóság nem terheli. Aki veszélyes állatot tart, az a veszélyes üzemi felelősség szabályai
szerint tartozik felelősséggel. A vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra
jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem
vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a
vadászterületéről a vad kiváltott. A vadászatra jogosult akkor mentesülhet a felelősség alól, ha
bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A vadászható állat
által okozott kár megtérítésére vonatkozó követelés három év alatt évül el (hiszen nagyon
ÜZLETI JOG
210. oldal

hasonlít a felelősségi alakzat a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősséghez; ahogy
fent említettük, az abból eredő kártérítési követelés is három év alatt évül el).
FELELŐSSÉG AZ ÉPÜLETKÁROKÉRT [2.6] – Ebben a körben a Ptk. (i) az épület egyes részeinek
lehullásával vagy az épület hiányosságai révén másnak okozott kárért való felelősséget, (ii) az
épületen elhelyezett tárgyak leesésével okozott kárért való felelősséget és (iii) valamely tárgynak
lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért való
felelősséget szabályozza.
(i) Épület egyes részeinek lehullásával vagy az épület hiányosságai révén (pl. lehulló vakolat vagy
lehulló cserép által előidézett) másnak okozott kárért az épület tulajdonosa felelős. Akkor mentesül
a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem
sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében nem járt el
felróhatóan.
(ii) Az épületen elhelyezett tárgyak leesésével okozott kárért (pl. reklámtáblák) az épület
tulajdonosa és az a személy felel, akinek érdekében a tárgyat elhelyezték (kettejük felelőssége a
károsulttal szemben egyetemleges). A felelősség alól való mentesülés feltétele ugyanaz, mint a fenti
épületkároknál: azt kell bizonyítani, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat
nem sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében nem
jártak el felróhatóan.
(iii) Valamely tárgynak lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy
kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben a lakás vagy helyiség bérlője vagy egyéb jogcímen
használója felelős. Ha a bérlő, illetőleg a használó a károkozót megnevezi, akkor "csak" kezesként
felel. Akkor mentesül a felelősség alól a bérlő, illetőleg a használó, ha bizonyítja, hogy a károkozó
jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben. Valamely tárgynak az épület közös használatára szolgáló
helyiségeiből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben az
épület tulajdonosa felelős. Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi, akkor a tényleges károkozó
kártérítési felelősségért kezesként még mindig felelni köteles.
A fent tárgyalt szabályok nem érintik a felelős személynek (tehát az épület tulajdonosának, a
reklámtábla kifüggesztőjének, a lakás bérlőjének, illetve használójának) azt a jogát, hogy a
károkozótól (illetve a kárért egyébként felelős személytől) a kár megtérítését követelhesse.
KÁRTALANÍTÁS JOGSZERŰ KÁROKOZÁSOKÉRT [2.7] – Előfordulhat, hogy jogszabály a jogszerűen
okozott kárért is kártalanítási kötelezettséget ír elő. Ebben az esetben a kártalanítás módjára és
mértékére a kártérítésre vonatkozó (fent ismertetett) szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
ÜZLETI JOG
211. oldal

7. FEJEZET – A TÍPUSSZERZŐDÉSEK SAJÁTOSSÁGAI

Ptk. egyes szerződéseket (amelyeket korábban már felsoroltunk) külön szabályoz. Ezeknek az ún.
nevesített szerződésfajtáknak, vagy más szóval típusszerződéseknek a közös jellemzője, hogy az
üzleti életben gyakran fordulnak elő, ezért a Ptk. megalkotói szükségesnek tartották, hogy
szabályaikat a törvényben rendezzék. Mint korábban láthattuk, a Ptk. nem tiltja meg, hogy az ott
nem nevesített, ún. atipikus szerződéseket is köthessenek a felek. Ezekre az általános szabályok
vonatkoznak és a gyakorlat, illetve esetleg egyéb jogszabályok alakítják ki a rájuk vonatkozó
részletes szabályokat. Az alábbiakban néhány fontosabb szerződésfajtának a szabályait mutatjuk be.

1.§ AZ ADÁSVÉTEL ÉS KÜLÖNÖS NEMEI – A CSERESZERZŐDÉS

AZ ADÁSVÉTEL [1.1] – Az adásvételi szerződés a tulajdonátruházó szerződések alaptípusa,
egyben a legáltalánosabban előforduló szerződéstípus. Adásvételi szerződés alapján az eladó
dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a vételár megfizetésére és a dolog átvételére
köteles. Adásvétel tárgya lehet minden dolog, amely nincs kivonva a forgalomból (ezek az ún.
forgalomképes dolgok). A forgalomképtelen dolog átruházása vagy lehetetlen, vagy ha a
forgalomképtelenséget jogszabály írja elő, akkor jogszabályba ütközik, ezért az ilyen szerződés
semmis. Adásvételi szerződést is általában bármilyen alakban lehet kötni, még ráutaló magatartással
is. Ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az eladó a tulajdonjog átruházásán felül köteles a
dolog birtokának átruházására is; az ingatlan adásvételére irányuló szerződést írásba kell
foglalni. A dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a jog vagy követelés
visszterhes átruházására vonatkozó szerződésre is.
Ha a felek a dolog vételárát nem határozták meg egyértelműen, vagy vételárként piaci árat kötöttek
ki, akkor a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárat kell
megfizetni. A vételárat nem kell tehát a szerződésben számszerűleg pontosan megjelölni; elegendő,
ha a megjelölés alapján a vételár összege kiszámítható vagy egyébként megállapítható. Lehetséges,
hogy a vételárat jogszabály határozza meg, ezt hatósági árnak nevezzük. Ilyenkor sem kell a
feleknek a vételárban megállapodniuk, minthogy a jogszabály rendelkezése lép a felek hiányzó
rendelkezése helyébe.
A felek a szerződésük során (így a szerződéskötés során is) kötelesek együttműködni és tájékoztatni
egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről, így az eladó is köteles a vevőt a dolog
lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos követelményekről, különösen a dologra
vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos terhekről tájékoztatni. Az eladó továbbá
köteles a vevőnek átadni a dologról szóló tájékoztató leírásokat és egyéb dokumentumokat. Ha
ezeknek a kötelezettségeknek az eladó nem tesz eleget, akkor szerződésszegést követ el és ezért
kártérítési felelősséggel tartozhat.
Az eladó viseli a birtokátruházással és - ingatlan esetében - az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett
állapot rendezésével kapcsolatos költségeket. A vevő pedig viseli a dolog átvételének és - ingatlan
esetében – a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségeit.
Gyakori, hogy az eladó a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig fenntartja. Ez azt jelenti, hogy
a tulajdonjog csak akkor száll át a vevőre, ha a vételárat maradéktalanul megfizette. Ezt
tulajdonjog-fenntartásnak nevezzük. A tulajdonjog-fenntartásra vonatkozó megállapodást írásba
kell foglalni. Ha az eladó a tulajdonjogot nem tartja fenn (nem él a tulajdonjog-fenntartással), akkor
a tulajdonjog a vevőre a vételár megfizetése előtt már átszáll. Ingatlan esetében a tulajdonjog-
fenntartást az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartás tényének és a vevő személyének a
feltüntetésével az ingatlan-nyilvántartásba feljegyeztetni. Ingó dolog esetében a tulajdonjog-
ÜZLETI JOG
212. oldal

fenntartást a hitelbiztosítéki nyilvántartásba (illetve ha az adott dolog valamilyen közhiteles

lajstromba be van jegyezve, akkor a megfelelő lajstromba) kell bejegyeztetni.
Az ingatlannal kapcsolatos tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel száll át a
vevőre. Mivel a bejegyzés a gyakorlatban hosszabb időt vesz igénybe, a vevő már korábban
birtokba szokott lépni (gyakorlatilag a vételár megfizetésével egyidejűleg, vagy akár azt
megelőzően is). Ha tehát az eladó az ingatlan birtokát már a vevő tulajdonjogának az ingatlan-
nyilvántartásba való bejegyzése előtt a vevőre átruházza, akkor a vevő a birtokátruházás napjától
kezdve szedi a dolog hasznait, viseli annak terheit és viseli a dologban beállott kárt, amelynek
megtérítésére senkit sem lehet kötelezni (tehát a kárveszély is átszáll a vevőre).
Az eladó köteles szavatolni, hogy az eladott dologra harmadik személynek nincs olyan joga, amely
a vevő tulajdonszerzését korlátozza vagy akadályozza (pl. elővásárlási jog, visszavásárlási jog,
zálogjog). Ezt nevezzük jogszavatossági kötelezettségnek. A jogszavatossággal a hibás teljesítésnél
fent már foglalkoztunk. A jogszavatosság a tulajdon-átruházási szerződéseknél, így az adásvételi
szerződésnél is, különösen fontos. A jogszavatosság az adásvételi szerződésnél azt jelenti (ahogy
fent már említettük), hogy az eladó szavatol azért, hogy az általa eladott dolog az ő tulajdona és
harmadik személyeknek nem áll fenn olyan joga az eladott dolgon, amely a vevő tulajdonszerzését
akadályozná vagy korlátozná. Ha ilyen jog mégis fennáll (azaz pl. az ingatlanra elidegenítési
tilalom van bejegyezve), akkor a vevő köteles az eladót megfelelő határidő tűzésével felhívni arra,
hogy az akadályt hárítsa el vagy adjon megfelelő biztosítékot neki. Ha a határidő eredménytelenül
telik el (azaz az eladó nem hárítja el az akadályt), a vevő elállhat az adásvételi szerződéstől és
kártérítést követelhet.

Ha harmadik személynek a dolgon olyan joga áll fenn, amely a vevő tulajdonjogát korlátozza, de
nem akadályozza (pl. ingatlanra bejegyzett jelzálogjog), akkor a vevő megfelelő határidőtűzésével
tehermentesítést követelhet az eladótól. Ha a vevő által kitűzött határidő eredménytelenül eltelt, a
vevő a dolgot az eladó költségére tehermentesítheti (ez történhet például a vételárból visszatartott
összegből). Ha a tehermentesítés lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna, a vevő a szerződéstől
elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében a vételár megfelelő csökkentését
követelheti. Nem illetik meg ezek a jogok a vevőt, ha a szerződés megkötésekor tudta vagy tudnia
kellett, hogy a dolgon korlátozástól mentes tulajdonjogot nem szerezhet, kivéve, ha az eladó a
tulajdonjog korlátozásmentességéért kifejezetten szavatosságot vállalt (azaz a szerződéskötéskor
ugyan fennállt a teher, de az eladó vállalta, hogy a vételár teljes kiegyenlítéséig tehermentesíti az
ingatlant).
AZ ADÁSVÉTEL KÜLÖNÖS NEMEI [1.2] – Ebbe a körbe az alábbi alesetek szabályozása tartozik:
 elővásárlási jog,
 visszavásárlási jog,
 vételi jog,
 eladási jog,
 részletvétel,
 megtekintésre vétel,
 próbára vétel,
 minta szerinti vétel.
A) Elővásárlási jog. Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel elővásárlási jogot
alapít, és a dolgot harmadik személytől származó ajánlat elfogadásával el akarja adni, az
elővásárlási jog jogosultja az ajánlatban rögzített feltételek mellett a harmadik személyt megelőzve
jogosult a dolog megvételére. Ha a tulajdonos egymást követően több személynek enged ugyanarra
a dologra elővásárlási jogot, a jogosultak az elővásárlási jogok keletkezésének sorrendjében
gyakorolhatják elővásárlási jogukat. Ha a tulajdonos harmadik személytől olyan vételi ajánlatot
ÜZLETI JOG
213. oldal

kap, amelyet el kíván fogadni, az ajánlat elfogadása előtt köteles az ajánlatot teljes terjedelemben
közölni az elővásárlásra jogosulttal. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése
a jogosult tartózkodási helye vagy más körülmény miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő
késedelemmel járna. Például nagy számú elővásárlásra jogosult esetén, nem kell feltétlenül az
ajánlatot közölni velük. Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az
ajánlatot elfogadja, a szerződés közöttük jön létre. Ha az elővásárlásra jogosult nem fogadja el az
ajánlatot (azt nem teszi magáévá), akkor a tulajdonos a dolgot az ajánlatot tevő harmadik személy
ajánlatának megfelelően vagy annál az eladó számára kedvezőbb feltételek mellett eladhatja. Ha az
elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba vagy valamilyen közhiteles nyilvántartásba bejegyzik,
az mindenkivel szemben hatályos, aki a bejegyzést követően az ilyen dolgon valamely jogot szerez.
Az elővásárlási jog alapítására vonatkozó szerződést írásba kell foglalni.
B) Visszavásárlási jog. Ha az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a felek
megállapodnak abban, hogy a vevő visszavásárlási jogot enged a megvett dologra, az eladó a
vevőhöz intézett nyilatkozatával a dolgot megveheti (visszavásárolhatja). A visszavásárlási árat a
felek a visszavásárlási jog létesítéséről szóló megállapodásukban határozzák meg; ha ezt a felek
elmulasztják, akkor a visszavásárlás jogát a dolognak a visszavásárlási jog gyakorlásakor képviselt
forgalmi értékével azonos vételáron lehet gyakorolni. A visszavásárlási jog alapítására vonatkozó
szerződést írásba kell foglalni.
C) Vételi jog (opció). Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel vételi jogot alapít,
a jogosult a dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal
megvásárolhatja. A vételi jog alapítására vonatkozó szerződést írásba kell foglalni.
D) Eladás jog ("put" vagy "put opció"). Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel
eladási jogot szerez, a dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal
eladhatja az eladási jog kötelezettjének. Az eladási jog alapítására vonatkozó szerződést írásba
kell foglalni.
E) Részletvétel. A felek megállapodhatnak abban is, hogy a vevő a vételárat meghatározott
időpontokban, több részletben fizeti meg, de a dolog birtokát a vételár teljes kiegyenlítése előtt már
a vevőre átruházzák. Ilyen esetben, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg, az eladó
választhat, hogy eláll a szerződéstől vagy a részletfizetési kedvezményt megvonja a vevőtől. Ezzel a
jogával az eladó azonban a részlet megfizetésének első ízben való elmulasztása esetén csak akkor
élhet, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre megfelelő időt engedett. Ha az eladó
elállt, akkor a vevő köteles a szerződés alapján birtokában volt dolgot visszaadni és a dolog után (a
használat idejére) használati díjat fizetni, és megtéríteni azt a kárt, amely a dolog rendeltetésszerű
használatával járó értékcsökkenést meghaladja.
F) Megtekintésre vétel. Ha a vevő az adásvételi szerződést a szerződés tárgyát képező dolog
megtekintése nélkül köti meg, de a felek megállapodnak abban, hogy a vevő a dolog megtekintése
után nyilatkozhat a szerződés hatálybalépéséről, akkor az eladó köteles lehetővé tenni a dolog
megtekintését. Ebben az esetben a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő a
nyilatkozatát nem köteles indokolni. Ha az eladó lehetővé tette a dolog megtekintését, megfelelő
határidőt tűzhet a vevőnek, hogy nyilatkozzon. Ha a vevő a nyilatkozattételre kitűzött határidőt
elmulasztja, akkor a szerződés nem lép hatályba.
G) Próbára vétel. Ha a felek az adásvételi szerződésben kikötik, hogy az adásvétel tárgyát képező
dolog kipróbálása alapján a vevő meghatározott időn belül nyilatkozhat a szerződés hatályáról, a
szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő e nyilatkozatát nem köteles indokolni. A
kereskedelemben egyre gyakoribb, hogy az eladó vállalja, hogy "visszaveszi" az eladott dolgot, ha
az a vevőnek nem tetszik. Ha a vevő a dolog kipróbálására általában szükséges időn belül (vagy az
eladó által megszabott megfelelő határidőn belül) nem nyilatkozik, akkor a szerződés hatályban
marad.
ÜZLETI JOG
214. oldal

H) Minta szerinti vétel. Minta szerinti vétel esetében (azaz ha a felek a szerződés tárgyát képező
dolog valamely tulajdonságát mintára hivatkozással határozzák meg), az eladó köteles a minta
hivatkozott tulajdonságának megfelelő dolgot szolgáltatni. Az eladó a dolog fel nem ismerhető
hibájáért akkor is szavatol, ha e hiba a mintában is megvolt. Ha a vevő a mintát nem mutatja fel, őt
terheli annak bizonyítása, hogy a minta milyen tulajdonságokkal rendelkezett.
AZ ADÁSVÉTELI SZERZŐDÉS ALTÍPUSAI [1.3] Ebben a körben a Ptk.
- a fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvételét,
- a saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést és
- a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi
szerződést szabályozza.
A) A fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvétele. Ha az eladó fajta és
mennyiség szerint meghatározott dolog jövőbeni szolgáltatására vállal kötelezettséget, és a felek
rögzítik annak a mennyiségi eltérésnek a mértékét, amennyivel az eladó a szerződésben kikötött
mennyiségnél többet vagy kevesebbet szolgáltathat, a vevő a ténylegesen szolgáltatott
mennyiségnek megfelelő vételárat köteles megfizetni. (Az adásvételi szerződés ezen altípusa egy
ún. halasztott adásvételi szerződés: a vevő megrendel egy dolgot, amely nincs (vagy nem
szükségképpen van) az eladó tulajdonában vagy birtokában, hanem a megrendelést követően az
eladó azt egy harmadik személytől beszerzi és a vevőnek a kikötött határidőben leszállítja.) Ha az
eladó a fenti mennyiségi eltérés által lehetővé tett legkisebb mennyiségnél kisebb mennyiséget
szolgáltat, akkor szerződésszegést követ el. A vevő az eladó teljesítésének felajánlásáig bármikor
indokolás nélkül elállhat a szerződéstől, de a vevő az eladónak az elállással okozott kárért
kártalanítási kötelezettséggel tartozik. Ha az eladó a szerződést részletekben köteles teljesíteni, és a
szolgáltatás egy részének teljesítését már felajánlotta, akkor a vevő (a fentiektől eltérően) nem állhat
el a szerződéstől, csak a teljesítésre még fel nem ajánlott szolgáltatásokra vonatkozóan mondhatja
fel a szerződést (szintén indokolás nélkül). A vevő az eladónak a felmondással okozott kárért
kártalanítási kötelezettséggel tartozik.
B) Saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés. Ennél a
szerződéstípusnál az eladó maga termelte mezőgazdasági termény, termék, saját nevelésű vagy
hizlalású állat későbbi időpontban történő szolgáltatására vállal kötelezettséget. A mezőgazdasági
termékértékesítés ezen típusánál az eladó jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz
százalékkal kevesebbet teljesíteni. Az eladó jogosult hamarabb teljesíteni a saját szolgáltatását, de a
teljesítés megkezdéséről köteles előzetesen értesíteni a vevőt, úgy hogy a vevő átvételre fel tudjon
készülni.
C) A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi
szerződés. Ennél a szerződéstípusnál az eladó ugyancsak maga termelte mezőgazdasági termény,
termék, saját nevelésű vagy hizlalású állat későbbi időpontban történő szolgáltatására vállal
kötelezettséget. A fenti B) pontban meghatározott szerződéstípustól ugyanakkor annyiban
különbözik ez a szerződés, hogy a vevő a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, továbbá ehhez
kapcsolódó tájékoztatást ad az eladónak (például a vevő adja a vetőmagot).
Ilyenkor az eladó köteles
(i) a vevő szolgáltatását a tájékoztatásnak megfelelően igénybe venni,
(ii) a vevő szolgáltatásainak ellenértékét megfizetni, valamint
(iii) a vevő által folyósított termelési előlegnek a vételárral nem fedezett részét visszafizetni. Az
eladó a fentiek szerint a fizetésre akkor is köteles, ha a fizetésre a termelés eredménye nem biztosít
fedezetet.
ÜZLETI JOG
215. oldal

A CSERE [1.4] – A csere esetén a felek dolgok tulajdonjogának (vagy más jogoknak vagy
követeléseknek) kölcsönös átruházására (egymás közötti cseréjére) vállalnak kötelezettséget. Ebben
az esetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében.
A cserére egyébként ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az adásvételre.

2.§ A VÁLLALKOZÁSI SZERZŐDÉS

Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (azaz "mű")
megvalósítására köteles, a megrendelő pedig köteles a művet átvenni a vállalkozói díjat megfizetni.
A vállalkozási szerződés lényege tehát valamilyen tevékenységgel elérhető eredmény létrehozása.
Mint ismeretes a munkaszerződések is éppen úgy tevékenységre (munkavégzésre) irányulnak, mint
a vállalkozási szerződések. Ezért igen gyakori, hogy a felek munkaszerződést lepleznek vállalkozási
szerződéssel annak érdekében, hogy a munkaviszonyból eredő közteher-fizetési kötelezettséget
csökkentsék. A vállalkozó (munkavállaló) azonban elesik attól a védelemtől, amelyet a
munkaviszonyra vonatkozó szabályok a munkavállalónak biztosítanak, holott a vállalkozási
szerződésnek nevezett jogviszony sokszor egyértelműen a munkaviszony jellegzetességeit hordozza
magán (napi 8 óra munka, szabadság, betegszabadság, stb.), amelyek egy vállalkozási jogviszony
esetében - ha az hosszú távú is - természetesen nincsenek meg.
A vállalkozó a tevékenysége végzésének feltételeit úgy köteles megszervezni, hogy biztosítsa a
tevékenység biztonságos, szakszerű, gazdaságos és határidőre történő befejezését. Ha a mű
előállításához valamilyen anyag szükséges, azt a vállalkozó köteles beszerezni. (Természetesen
megállapodhatnak a felek ettől eltérően is, azaz a megrendelő szerzi be az alapanyagokat a
vállalkozó szakmai útmutatásai alapján.)
A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka
megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. A felek ezektől a rendelkezésektől is
eltérhetnek. Ha azonban a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vállalkozó
köteles őt erre figyelmeztetni. A megrendelő a figyelmeztetés ellenére az utasítását fenntarthatja. A
vállalkozó ebben az esetben választhat, hogy (i) a szerződéstől eláll vagy (ii) a feladatot a
megrendelő utasításai szerint ellátja (ez utóbbi esetben a szakszerűtlen utasítás kockázatát a
megrendelő viseli). A vállalkozó ugyanakkor köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak
végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások
személyét vagy vagyonát.
Ha a tevékenységet a megrendelő által kijelölt munkaterületen (pl. építkezésen) kell végezni, a
megrendelő köteles azt a tevékenység végzésére alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére
bocsátani. A vállalkozó a tevékenység megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a munkaterület
a tevékenység végzésére nem alkalmas. Ha a megrendelő a munkaterületet a vállalkozó felszólítása
ellenére nem biztosítja, a vállalkozó elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet. Ha ugyanazon
a munkaterületen egyidejűleg vagy egymást követően több vállalkozó tevékenykedik (pl. ugyancsak
építkezésnél általános, hogy kőművesek, festők, villanyszerelők egyszerre dolgoznak a
munkaterületen, akik legtöbbször egymástól független vállalkozók), a munkák gazdaságos és
összehangolt elvégzésének feltételeit a megrendelő köteles megteremteni.
A megrendelő a tevékenységet és a felhasználásra kerülő anyagot bármikor ellenőrizheti. Viszont a
vállalkozó nem mentesül a szerződésszegés jogkövetkezményei alól amiatt, hogy a megrendelő a
vállalkozó tevékenységét nem vagy nem megfelelően ellenőrizte.
A vállalkozási szerződés tartalmát képezheti olyan munka is, amelyet értelemszerűen el kell
végezni a mű megvalósításához, de ezt a munkát a felek a vállalkozói díj meghatározásánál nem
vették figyelembe. Ezt nevezzük többletmunkának. Többletmunka az is, amely nélkül a mű
rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg. A vállalkozó a
ÜZLETI JOG
216. oldal

többletmunkát köteles elvégezni. A többletmunkától eltérő a pótmunka. Pótmunka az utólag

megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munka, ha annak elvégzése nem teszi
a vállalkozó feladatát aránytalanul terhesebbé. A vállalkozó köteles a pótmunkát elvégezni.
A vállalkozói díj a szerződés teljesítésekor esedékes. A vállalkozás eredménykötelem, azaz, ha
van eredmény, akkor jár a díj, ha nincs eredmény, nem jár a díj. Ha a felek tételes elszámolás
szerint határozott meg a vállalkozói díjat, akkor a vállalkozó az elvégzett munka ellenértékére
jogosult. Ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, akkor a vállalkozó az átalánydíjon felül a
pótmunka ellenértékére jogosult, de a többletmunka ellenértékének megtérítésére nem
jogosult; a többletmunka tekintetében csak az olyan költségek megtérítésére jogosult, amely a
szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható.
A vállalkozót a vállalkozói díj és a költségei biztosítására törvényes zálogjog illeti meg a
megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében
birtokába kerültek Ha a megrendelő nem fizet, a vállalkozó a zálogtárgyakból bírósági végrehajtás
útján (árveréssel) kereshet kielégítést.
Ha a vállalkozó elkészült a művel, akkor annak az átadása átadás-átvételi eljárás keretében
történik. Az átadás-átvételi eljárás során a felek elvégzik az adott üzletágban szokásos azon
vizsgálatokat, amelyek a teljesítés szerződésszerűségének megállapításához szükségesek. Az
átadás-átvétel időtartama harminc nap. Ettől a felek természetesen eltérhetnek. Ha a megrendelő az
átadás-átvételi eljárást nem folytatja le, a vállalkozó szolgáltatása teljesítettnek minősül, ha művet
ténylegesen birtokba vette a megrendelő. A megrendelő nem tagadhatja meg az átvételt a mű olyan
hibája miatt, amely nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot.
A megrendelő a szerződéstől a szerződés teljesítésének megkezdése előtt bármikor elállhat. Ha a
vállalkozó a teljesítést megkezdte, akkor a megrendelő a szerződéstől már nem állhat el, de a
szerződést felmondhatja. A megrendelő elállása vagy felmondása esetén köteles a vállalkozónak a
díj arányos részét megfizetni és a szerződés megszüntetésével okozott kárt megtéríteni (ez a
kártalanítás a vállalkozói díjat természetesen nem haladhatja meg).
A Ptk. nem említi a típusszerződések körében az ún. fővállalkozási szerződést (amely építési,
kivitelezési munkáknál gyakori), ami egy önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági,
illetve műszaki egység megvalósítására irányuló vállalkozási szerződés. Az ilyen szerződés alapján
a fővállalkozó köteles a munkaterületen dolgozó többi alvállalkozóval munkájának összehangolt
elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a többi alvállalkozóval a szükséges
szerződéseket megkötni.
A vállalkozási szerződések számos altípusát különböztetjük meg, melyek főbb szabályait a
következőkben foglaljuk össze.
A) Kivitelezési szerződés. Kivitelezési szerződés alapján a kivitelező építési, szerelési munka
elvégzésére és az előállított mű átadására, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére
köteles.
B) Tervezési szerződés. Tervezési szerződés alapján a vállalkozó tervezőmunka elvégzésére és a
tervdokumentáció átadására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles. A
tervdokumentációnak műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kell
tartalmaznia, és alkalmasnak kell lennie a megrendelő igényeinek kielégítésére. A tervező
jogszavatossággal tartozik azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv
felhasználását akadályozza vagy korlátozza [hiszen a terv egy szellemi alkotás, amelyet a tervező
vagy saját maga készített el vagy azt mással készítette el (pl. a tervezőiroda a saját tervezőjével)].
ÜZLETI JOG
217. oldal

C) Kutatási szerződés. Kutatási szerződés alapján a kutató kutatómunkával elérhető eredmény

megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles. A felek megállapodhatnak
abban, hogy a díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár. A kutatási szerződéssel
kapcsolatban a Ptk. külön rendelkezik arról, ha a szerződés eredménye szerzői jogi védelemben
részesül vagy iparjogvédelmi oltalomban részesíthető (pl. szabadalom, találmány). Ilyenkor a kutató
a védelemből eredő vagyoni jogokat köteles a megrendelőre átruházni, azonban ha jogszabály a
vagyoni jog átruházását kizárja, akkor a kutató a megengedett legszélesebb terjedelmű felhasználási
jog engedélyezésére köteles a megrendelő részére.
A kutató – a szellemi alkotásokkal kapcsolatos érdekek miatt is – csak a megrendelő hozzájárulása
esetén vehet igénybe közreműködőt a kutatás teljesítéséhez, kivéve, ha olyan a kutatás jellege, hogy
azzal a közreműködő igénybevétele együtt jár.
D) Utazási szerződés. Utazási szerződés alapján a vállalkozó utazás és az út egyes állomásain való
tartózkodás megszervezésére, továbbá kapcsolódó szolgáltatások nyújtására, a megrendelő a
szolgáltatások átvételére és díj fizetésére köteles. Az utazási szerződésre nemcsak a Ptk., hanem
más jogszabály is tartalmaz rendelkezéseket. Ilyen jogszabály az utazási szerződésről szóló
281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet, valamint az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló
213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet.
E) Mezőgazdasági vállalkozási szerződés. Az ilyen szerződés alapján a vállalkozó a megrendelő
tulajdonában álló állat nevelésére, vagy terménynek a megrendelő tulajdonában álló területen való
megtermelésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles.
F) Közszolgáltatási szerződés Közszolgáltatási szerződés alapján a szolgáltató általános gazdasági
érdekű szolgáltatás nyújtására, a felhasználó pedig díj fizetésére köteles. A szolgáltatót
szerződéskötési kötelezettség terheli. A felhasználó a díjat havonta, utólag köteles megfizetni.

3.§ A BÉRLET
Bérleti szerződés alapján a bérbeadó meghatározott dolog időleges használatának átengedésére,
a bérlő a dolog átvételére és bérleti díj fizetésére köteles. A bérelt dolog lehet ingó és ingatlan
vagyontárgy is, de jellegénél fogva az ingatlanbérlet (lakásbérlet, irodabérlet) jelentősége nagyobb.
Jogot is lehet "bérelni" (jog időleges gyakorlását más személy részére ellenérték fejében átengedni).
A bérbeadó szavatol azért, hogy
c) a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas legyen,
d) harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a
használatban korlátozza vagy megakadályozza.
A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja. A bérbeadó a bérlő
szükségtelen háborítása nélkül ellenőrizheti a használatot. Ha a bérlő a bérbeadó felhívása
ellenére folytatja a nem rendeltetésszerű vagy a szerződésnek egyébként nem megfelelő használatot,
a bérbeadó felmondhatja a szerződést.
A bérlő a dolgon nem végezhet jogosulatlanul átalakítási munkát. Ha a dolgot mégis
jogosulatlanul átalakította, akkor a bérbeadó felhívására köteles az eredeti állapotot helyreállítani.
Ez a szabály nem érinti a bérlőnek azt a jogát, hogy a dologra saját költségén bármit felszereljen
(nyilvánvalóan a felszerelési munka olyan mértékű lehet csak, ami még nem minősül átalakításnak,
pl. cégtábla felszerelése, bútorzat kialakítása, fogas felszerelése a falra). A bérlő mindazt, amit a
saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme nélkül bármikor leszerelheti.
A dolog fenntartásával járó kisebb költségeket a bérlő, a többi költséget és a dologgal kapcsolatos
terheket a bérbeadó viseli. Érdemes a szerződésben kikötni, hogy a bérleménnyel kapcsolatos
költségeket (pl. a közös költséget vagy közüzemi díjakat) ki viseli.
ÜZLETI JOG
218. oldal

A bérlő köteles megengedni, hogy aki a dolgot meg kívánja venni, azt a bérlő szükségtelen
háborítása nélkül megtekinthesse. A bérlő a bérlet megszűnése előtt köteles megengedni, hogy az,
aki a dolgot bérbe kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse. Ha a bérbeadó a
bérleti szerződés megkötését követően a bérleményt eladja, a tulajdonos személyében bekövetkezett
változással a bérleti szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek tekintetében az új tulajdonos lép
a bérbeadó helyébe (azaz nem szűnik meg a bérleti szerződés, ha a bérbeadó eladja a bérleményt,
hanem a vevő lesz az új bérbeadó).
A bérlő a bérleti díjat havonta előre köteles megfizetni. Ha a bérleti szerződés egy hónapnál
rövidebb időre jön létre, a bérleti díj a szerződés megkötésekor esedékes. A felek természetesen
ettől eltérően is megállapodhatnak.
Arra az időre, amely alatt a bérlő a dolgot a saját érdekkörén kívül felmerült okból nem
használhatja, bérleti díj nem jár. A bérleti díj (vagy a bérlőt terhelő költségek és terhek)
megfizetésének elmulasztása esetén a bérbeadó jogosult a szerződést felmondani, azonban a
felmondást megelőzően a bérlőt megfelelő határidő tűzésével és a következményekre való
figyelmeztetéssel köteles a fizetésre felszólítani. Ha a bérlő a határidő elteltéig sem fizetett, akkor
lehet a bérleti szerződést felmondani.
Ingatlan bérbeadóját törvényes zálogjog illeti meg a bérleti díj és a költségek erejéig a bérlőnek a
bérlemény területén levő vagyontárgyain. A bérbeadó mindaddig, amíg a törvényes zálogjoga
fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását. Ha a bérlő a bért
nem fizeti meg, a bérbeadó a zálogtárgyakból bírósági végrehajtás útján (árveréssel) kereshet
kielégítést.
A bérlet a szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott
körülmények bekövetkeztével szűnik meg. A határozatlan időre kötött bérleti szerződést
bármelyik fél rendes felmondással felmondhatja. A felmondási idő attól függ, hogy milyen
időszakokra került kikötésre a bérleti díj. Ennek megfelelően
- napi bérleti díj kikötése esetén bármikor, egyik napról a másikra lehet felmondani,
- heti bérleti díj kikötése esetén a hét végére, legkésőbb a hét első napján lehet felmondani,
- havi bérleti díj kikötése esetén a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik napjáig lehet
felmondani,
- hosszabb időszakra kikötött bérleti díj esetén a szerződésben meghatározott időszak végére,
legkésőbb az azt megelőző harmincadik napig lehet felmondani (a határozott időre kötött
szerződést is ugyanilyen módon lehet felmondani a hónap végére, legkésőbb a hónap
tizenötödik napjáig).
A felek a fenti szabályoktól eltérhetnek.
A határozott időtartamú bérlet esetében a felek a bérletet meghatározott időre (pl. egy naptári évre)
kötik. Ilyen esetben a bérlet a határozott idő elteltével is megszűnik; a megszűnéshez ilyenkor
nem szükséges egyik fél cselekménye sem. Ugyanakkor ha a határozott időre kötött bérleti
szerződésben megállapított idő eltelte után a bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó
tizenöt napos jogvesztő határidőn belül nem tiltakozik, a határozott időre kötött szerződés
határozatlan időtartamúvá alakul át. A bérleti szerződés megszűnik akkor is, ha a dolog
elpusztul.
A lakásbérlettel kapcsolatban az ún. lakástörvény további, részletesebb szabályokat állapít meg.
ÜZLETI JOG
219. oldal

4.§ A FUVAROZÁS, A BIZOMÁNY ÉS A SZÁLLÍTMÁNYOZÁS

A FUVAROZÁS [4.1] – Fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó a küldemény rendeltetési helyére
történő továbbítására és a címzettnek történő kiszolgáltatására, a feladó díj fizetésére köteles.
A szerződés a fuvarozás elvállalásával jön létre. A fuvarozó akkor köteles fuvarlevelet adni, ha a
feladó erre utasítja. A fuvarozó a feladó utasítása esetén fuvarlevél helyett a küldemény átvételéről
elismervényt köteles adni. A fuvarlevél bizonyítja
- a fuvarozási szerződés létrejöttét,
- a küldemény átvételét,
- azt, hogy a küldemény és csomagolása az átvételkor külsőleg jó állapotban volt, és
- azt, hogy a küldemények száma a fuvarlevélben közölttel megegyezik.
Mindehhez az szükséges, hogy a fuvarlevelet a feladó és a fuvarozó is aláírja. A fuvarlevél jogi
súlya igen jelentős. Ahogy említettük, bizonyítja egyfelől a szerződés létrejöttét, másrészt a
küldemény átvételét is. A fuvarlevélnek azonban nincsen értékpapír jellege, tehát a küldeménnyel
nemcsak a fuvarlevél birtokában lehet rendelkezni, sőt a küldeménnyel nem feltétlenül
rendelkezhetnek mindazok, akiknek a fuvarlevél a kezében van.
A feladó köteles a küldeményt úgy csomagolni, hogy a csomagolás azt megóvja, és a
küldemény mások személyét és vagyonát ne veszélyeztesse. A feladó köteles továbbá a küldemény
csomagolásán vagy a küldeményen feltüntetni a küldemény kezeléséhez szükséges információkat,
illetve a küldemény továbbításához és kezeléséhez szükséges okiratokat átadni a fuvarozónak
átadni.
Ha a csomagolás vagy a küldemény kezeléséhez szükséges információ nem megfelelő, vagy a
feladó a küldemény továbbításához és kezeléséhez szükséges okiratokat nem adja át, a fuvarozó a
küldemény átvételét megtagadhatja, és ha a feladó a hiányosságot késedelem nélkül nem pótolja,
akkor a fuvarozó el is állhat a szerződéstől. A feladó a fuvarozóval szemben felelős azért a kárért,
amely a nem megfelelő vagy hiányzó csomagolásból, a küldeménnyel kapcsolatos adatok,
információk és okmányok hiányából, hiányosságából vagy pontatlanságából származott.
A fuvarozó köteles a fuvareszközt a szerződésben meghatározott időben és helyen, fuvarozásra
alkalmas állapotban kiállítani, és a fuvarozást késedelem nélkül megkezdeni. A küldemény
berakása a feladót, kirakása a címzettet terheli, ha azonban a küldeményt a címzett nem rakja ki,
akkor fuvarozó a kirakást a feladó költségére elvégezheti.
A feladó a fuvarozás megkezdése előtt a szerződéstől elállhat, köteles azonban a fuvarozónak a
díj arányos részét megfizetni és a szerződés megszüntetésével okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a
kártalanítás a fuvardíjat nem haladhatja meg.
A feladót a küldemény kiszolgáltatásáig, illetőleg amíg a címzett a küldeménnyel nem rendelkezett,
megilleti az a jog, hogy a küldeménnyel rendelkezzék Természetes, hogy ha a feladó a fuvarozás
megkezdését követően tette a rendelkezést, akkor a feladót terheli a felmerült többletköltség. Ezért a
fuvarozó a feladó rendelkezésének teljesítését megfelelő biztosíték adásához kötheti, ha a
rendelkezésének teljesítése a fuvarozás teljesítését terhesebbé tenné. Ha a feladó nem ad megfelelő
biztosítékot, akkor a fuvarozó akár arra is jogosult, hogy a küldeményt értékesítse, de a fuvarozó
mindenkor a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint köteles eljárni.
A fuvarozót adott esetben a címzett is utasíthatja. A fuvarozó a küldemény megérkezéséről a
címzettet késedelem nélkül köteles értesíteni. Az értesítés megérkezését követően a küldeménnyel a
címzett jogosult rendelkezni. A küldemény megérkezését megelőzően tett címzetti utasításokat a
fuvarozó csak annyiban veheti figyelembe, amennyiben azok nem ellentétesek a feladó
ÜZLETI JOG
220. oldal

utasításaival. A fuvarozó – hasonlóan a feladótól érkezett rendelkezésekhez – a címzettől is kérhet

biztosítékot (ha a címzett nem ad, akkor a fuvarozó megtagadhatja a címzett utasításának
teljesítését).
Elképzelhető, hogy a küldemény továbbításában több fuvarozó működik közre. A fuvarozó a
küldemény továbbítását más fuvarozóra is bízhatja.
A fuvarozót megilleti a fuvardíj. Ha a fuvardíjat a fuvarlevélbe bejegyzett adat alapján kell
megállapítani, akkor az ellenkező bizonyításáig a fuvarlevélbe bejegyzett adatot pontosnak és
megfelelőnek kell tekinteni akkor is, ha a fuvarozó a fuvarlevélen olyan fenntartással élt, hogy az
adatok ellenőrzésére nem volt módja. Ha a küldemény (teljesen vagy részlegesen) elveszik vagy
megsemmisülés, akkor a fuvarozó fuvardíjra vagy annak arányos részére nem tarthat igényt, kivéve,
ha bizonyítja, hogy a küldemény elveszését vagy megsemmisülését ellenőrzési körén kívül eső, a
szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a
körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Ez a kimentési lehetőség megegyezik a
szerződésszegéssel okozott károk esetén fent ismertetett általános kimentési lehetőséggel. A
fuvarozót a fuvardíj és a költségei biztosítására törvényes zálogjog illeti meg azokon a dolgokon,
amelyek a fuvarozással kapcsolatosan birtokába kerültek vagy amelyekkel okmányok útján
rendelkezik. A törvényes zálogjog a fuvarozónak a feladóval szemben fennálló, más fuvarozási
szerződésből származó lejárt és nem vitatott követelését is biztosítja.
A fuvarozó felelős a szerződésszegéséből eredő kárért. Az általános kártérítési szabályok szerint
csak a szándékos károkozásért való felelősséget nem lehet kizárni; a fuvarozás esetén a fuvarozó
felelősségét a súlyos gondatlansággal okozott károkra vonatkozóan sem lehet kizárni vagy
korlátozni. Ha a feladó külföldi, akkor a fuvarozó által fizetendő kártérítés mértéke nem lehet
magasabb, mint a feladó államának joga szerint fizethető legmagasabb kártérítési összeg.
A küldemény elveszettnek minősül, ha azt a fuvarozó a fuvarozási határidő lejártától számított
harmincadik napon belül nem szolgáltatja ki. Ilyenkor a fuvarozót természetesen kártérítési
kötelezettség terheli. Ha a küldemény azonban a kártérítés megfizetése után megkerül, akkor a
fuvarozó köteles a feladót a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül értesíteni, és a
feladó jogosult a küldeménnyel rendelkezni.
A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt évülnek el. Kivételt képeznek
a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk megtérítésére vonatkozó igények; azokra
az általános (öt éves) elévülési idők vonatkoznak. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a
küldeményt a címzettnek kiszolgáltatják (vagy, amikor ki kellett volna szolgáltassák).
Nemzetközi fuvarozás esetén – azaz ha a küldeményt az országhatáron túl kell továbbítani –,
valamint hajózási, illetőleg légifuvarozási vállalat fuvarozási szerződéseire a Ptk. rendelkezéseihez
képest nemzetközi szerződések eltérő szabályokat állapítanak meg.
A BIZOMÁNYI SZERZŐDÉS [4.2] – Bizományi szerződés alapján a bizományos a megbízó javára a
saját nevében ingó dologra adásvételi szerződés kötésére, a megbízó pedig a díj megfizetésére
köteles. Bizományi szerződés az a szerződés is, amelynek alapján a bizományos nem adásvételi,
hanem más típusú szerződés kötésére vállalt kötelezettséget. Ingatlanra vonatkozóan nem lehet
bizományi szerződést kötni: semmis a bizományi szerződés, ha annak alapján a bizományos
ingatlan tulajdonjogának a megszerzésére köteles.
Ha a bizományos a saját nevében a megbízó javára küldemény továbbításával összefüggő
szerződéseket köt meg, akkor szállítmányozási szerződésről beszélünk (ez az ún. fuvarozási
bizomány), amely egy önálló szerződéstípus (szabályait alább tárgyaljuk).
Az idegenforgalom területén például számos helyen jelentősége van ennek a szerződéstípusnak. Így
az utazási iroda az egyes légitársaságokkal kötött megállapodása alapján a repülőjegyeket
ÜZLETI JOG
221. oldal

bizományosként értékesítheti az utasok részére. Hasonló módon történhet az utazási iroda által
végzett szálláshely-értékesítés is a vendég részére. A gyakorlatban emellett nagy jelentősége van az
értékpapírok (pl. részvények) bizományi szerződés útján történő adásvételének.
A bizományi szerződésben érintett felek
 a megbízó, aki megbízást ad a bizományosnak, hogy kössön szerződést harmadik
személlyel,
 a bizományos, aki a megbízó megbízása alapján harmadik személlyel szerződést köt,
 a harmadik személy, aki a bizományossal adásvételi szerződést köt.
A bizományi szerződés érdekessége, hogy a bizományos nem a megbízott nevében jár el, hanem a
saját nevében (más kérdés, hogy a megbízó megbízása alapján a bizományos a megbízó javára jár
el), így a harmadik személy (pl. utas) nem is feltétlenül tud arról, hogy a bizományos valójában a
megbízó javára köti meg a szerződést.
A bizományi szerződésnek alapvetően két fő fajtája van, a vételi bizomány és az értékesítési
bizomány. A vételi bizomány esetében a bizományos a megbízó javára megvásárol egy dolgot,
míg az értékesítési bizomány esetében eladja azt. A turisztika területén az értékesítési
bizománynak van nagyobb jelentősége, így a továbbiakban erről lesz szó.
Ha a bizományos (pl. utazási iroda) a megbízóra (pl. légitársaság) kedvezőbb feltételek mellett
köti meg a szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak (pl. drágábban
értékesíti a repülőjegyet), az ebből eredő előny a megbízót (és nem a bizományost!) illeti meg. A
felek megállapodása alapján azonban nincs akadálya annak, hogy a bizományi szerződésben ún.
limit feletti értékesítésben állapodjanak meg. Ebben az esetben a többlet-árbevétel meghatározott
százalékát az utazási iroda kapja, mint bizományosi díjat.
Ha a bizományos (utazási iroda) az értékesítési bizomány esetén a bizományi szerződésben
megállapított áron alul ad el, köteles a megbízónak az árkülönbözetet megtéríteni, kivéve ha
bizonyítja, hogy a szerződést a megállapított áron megkötni nem lehetett, az eladással a megbízót
kártól óvta meg, és a megbízót idejében értesíteni nem tudta.
A bizományos a megbízó felé speciális, ún. del credere felelősséggel tartozik. Mivel a megbízó (pl.
légitársaság) és a bizományossal szerződést kötő harmadik személy (pl. utas) nem állnak egymással
jogviszonyban, hiszen pl. az utas a repülőjegyre vonatkozó adásvételi szerződést a bizományossal és
nem a légitársasággal kötötte, a harmadik személyt terhelő kötelezettségek (pl. a vételár
kiegyenlítése) teljesítéséért a megbízóval szemben a bizományos tartozik felelősséggel. A
bizományosnak díj csak annyiban jár, amennyiben a szerződést teljesítették. A bizományos a
szerződést a megbízóval maga is megkötheti (ez a bizományos belépési joga), ez a díjigényét nem
érinti.
A bizományos hitelezői nem támaszthatnak igényt a bizományossal szerződő harmadik féllel
szemben fennálló, de a megbízót illető követelésekre, továbbá vételi bizomány esetén a bizományos
által megvett dolgokra, végezetül a bizományoshoz befolyt és elkülönítve tartott vagy kezelt olyan
pénzösszegekre, amelyekről megállapítható, hogy a megbízót illetik.
A SZÁLLÍTMÁNYOZÁS [4.3] – Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó a saját
nevében a megbízó javára küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és
jognyilatkozatok megtételére, a megbízó pedig díj fizetésére köteles. A szállítmányozó a Ptk.
általános szabályai szerint a szállítmányozási díjon felül a felmerült költségek megtérítésére is
jogosult. (Érdekesség, hogy a szállítmányozót és nem a megbízót illeti az az utólagos
fuvardíjkedvezmény vagy üzletszerzési jutalék, amelyet a továbbított küldemények után a fuvarozó
neki juttat.) A szerződés a megbízás elfogadásával jön létre.
ÜZLETI JOG
222. oldal

A szállítmányozás gyakorlatilag egy fuvarozási bizományi szerződés, hiszen a szállítmányozó a

megbízó javára a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket köt meg.
Éppen ezért a szállítmányozó és a megbízó jogviszonyára a bizományi szerződés, a küldeménnyel
kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségre, a küldemény kezelésére, megóvására, továbbítására, a
szállítmányozót megillető törvényes zálogjogra, továbbá a fuvarozási szerződésből fakadó
követelések elévülésére a fuvarozási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A megbízó esetleges igényeit a fuvarozóval szemben rendszerint nem a megbízó érvényesíti, hiszen
a megbízó csak a szállítmányozóval van szerződéses kapcsolatban. A szállítmányozó a megbízó
igényeit a fuvarozóval és a szállítmányozó által igénybevett más közreműködőkkel szemben, a
megbízó utasítása esetén a megbízó költségére és veszélyére köteles érvényesíteni. A
szállítmányozó utasítás nélkül is köteles a megbízó jogainak megóvásához szükséges
nyilatkozatokat megtenni.
A szállítmányozó köteles a megbízó utasításait követni. Ha a megbízó célszerűtlen vagy
szakszerűtlen utasítást ad, a szállítmányozó köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megbízó a
figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a szállítmányozó a szerződéstől elállhat, illetve a
szerződést felmondhatja, vagy a feladatot a megbízó utasításai szerint, a megbízó kockázatára
elláthatja. Meg kell azonban tagadnia a szállítmányozónak a megbízó utasításának a teljesítését, ha
az utasítás végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértésére vezetne, vagy
veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
A szállítmányozó a fuvarozást maga is elláthatja (ún. önszerződés).
A szállítmányozót a díja és a költségei biztosítására törvényes zálogjog illeti meg azokon a
dolgokon, amelyek a szállítmányozással kapcsolatosan birtokába kerültek vagy amelyekkel
okmányok útján rendelkezik. A törvényes zálogjog a szállítmányozónak a megbízóval szemben
fennálló, más szállítmányozási szerződésből származó lejárt és nem vitatott követelését is biztosítja.
Ha a megbízó nem fizet, a szállítmányozó a zálogtárgyakból végrehajtás útján (árveréssel) kereshet
kielégítést.
A szállítmányozási szerződés alapján támasztható igények sem 5 év alatt, hanem (hasonlóan a
fuvarozáshoz) 1 év alatt évülnek el.

5.§ A MEGBÍZÁS
A megbízás – hasonlóan a vállalkozáshoz – valamely tevékenység elvégzését jelenti a megbízó
részére. A megbízási szerződés leglényegesebb eleme, hogy a megbízott a megbízó által rábízott
feladat ellátására vállal kötelezettséget, a megbízó pedig megbízási díjat fizet. A megbízás
valamely tevékenység elvégzését jelenti a megbízó részére, azonban a megbízottnak nincs ún.
"eredményfelelőssége", mint a vállalkozási szerződés esetében, mivel a megbízott megbízási díjra
akkor is jogosult, ha eljárása nem vezetett eredményre. (csak akkor nem jár a díj, ha az
eredmény részben vagy egészben azért maradt el, mert a megbízott felróhatóan járt el.) A megbízási
díj a szerződés teljesítésekor esedékes. Ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a
megbízott a megbízási díjnak tevékenységével arányos részét követelheti. A megbízó köteles
megtéríteni az utasítása teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket is.
A megbízott arra köteles, hogy a megbízó érdekében a kellő gondosság tanúsítása mellett járjon
el. A megbízó a megbízott eredménytelen eljárása esetén a díjat csökkentheti, illetve a díj
kifizetését meg is tagadhatja akkor, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben olyan
okból maradt el, amelyért a megbízottat felróhatóság terheli. A gyakorlatban alkalmazott
szerződéskötési technikák közül kiemelendő: nincs akadálya annak, hogy a szerződő felek
megbízási helyett vállalkozási szerződést kössenek egymással, sőt annak sem, hogy megbízási
szerződést kötnek ugyan, de kikötik, hogy csak akkor jár a díj a megbízottnak, ha az eljárása
ÜZLETI JOG
223. oldal

eredményes volt. Ez mind "belefér" a szerződési szabadság elvébe. Egy utazási iroda például
megbízási szerződést köthet egy idegenvezetővel, ugyanakkor az idegenvezetőt akár munkaviszony
keretében is foglalkoztathatja. Értelemszerűen a munkaviszony keretében történő foglalkoztatás már
nem minősül megbízásnak.
A megbízott a megbízás teljesítéséhez az általános polgári jogi szabályok szerint igénybe veheti
más személy közreműködését is. A megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a
rábízott ügyet maga látta volna el.
A megbízott köteles a megbízó utasításait követni. A megbízott a megbízó utasításától eltérhet,
de csak akkor, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére
már nincs mód. Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott
(hasonlóan a vállalkozási szerződésnél leírtakhoz) köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megbízó a
figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a megbízott a szerződéstől elállhat, illetve a szerződést
felmondhatja, vagy a feladatot a megbízó utasításai szerint, a megbízó kockázatára elláthatja. Meg
kell tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat
megsértésére vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
A megbízási szerződések esetében elengedhetetlen a szerződések szövegében szokásosan
megjelenő, de általában a felek által "lényegtelennek minősített" értesítési klauzula (szerződésben
rögzített záradék vagy kikötés) pontos megfogalmazása és betartása. Az értesítési klauzula rögzíti,
hogy a felek milyen módon és határidővel kötelesek értesíteni egymást a szolgáltatást érintő
változásokról. Szokásosan ezeket az értesítéseket írásban kell a másik féllel közölni, de az is
fontos, hogy az írásbeliség mellett az is biztosítva legyen, hogy a másik fél az írásbeli értesítésről
ténylegesen tudomást is szerezzen (ha például az egyik fél küld egy elektronikus levelet
szerződéses partnerének, akkor arról is győződjön meg, hogy a másik fél elolvasta-e azt). Az
értesítési klauzula másik fontos eleme a kapcsolattartó személy meghatározása, aki az adott
szerződés kapcsán valóban tud intézkedni a szolgáltatásra vonatkozó megváltozott igény miatt az
esetleges kárenyhítés érdekében.
A megbízottat törvényes zálogjog illeti meg a megbízási díj és a költségei biztosítására a
megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába.
Ezekből végrehajtás (árverés) útján kereshet kielégítést.
A megbízási szerződést bármelyik fél felmondhatja. A megbízó felmondása esetén a megbízó
köteles megtéríteni a megbízottnak a felmondással okozott kárt, kivéve, ha a felmondásra a
megbízott szerződésszegése miatt került sor. Ha a szerződést a megbízott alkalmatlan időben
mondta fel, köteles megtéríteni a megbízónak a felmondással okozott kárt, kivéve, ha a felmondásra
a megbízó szerződésszegése miatt került sor. A felmondás jogának korlátozása vagy kizárása
semmis a megbízási szerződésben. Tartós (hosszú távú) megbízási jogviszony esetén a felek
megállapodhatnak a felmondás jogának korlátozásában, és kiköthetik azt is, hogy meghatározott idő
előtt a rendes felmondás joga nem gyakorolható.

6.§ A LÍZINGSZERZŐDÉS ÉS A JOGBÉRLETI (FRANCHISE) SZERZŐDÉS

A LÍZING [6.1] – A lízingszerződésnek a gyakorlatban két fajtája honosodott meg, nevezetesen az
ún. pénzügyi lízing, valamint az ún. operatív vagy közvetlen lízing.
A pénzügyi lízing jellemző sajátossága, hogy a lízingbeadó a lízing tárgyának beszerzéséhez nyújt
fedezetet, gyakorlatilag közötte és a lízingbevevő között egy hitelezési jogviszony keletkezik. A
pénzügyi lízinget kizárólag a pénzügyi vállalkozásokat szabályozó törvény hatálya alá tartozó és
annak megfelelően nyilvántartásba vett pénzügyi intézmény nyújthatja üzletszerűen.
ÜZLETI JOG
224. oldal

A pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó

- a tulajdonában álló dolog vagy jog (azaz lízingtárgy) határozott időre történő használatba
adására,
- a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha
- a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó
ideig való használatára, illetve
- ha a használat időtartama ennél rövidebb, a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték
nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő
megszerzésére jogosult, vagy
- a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci
értékét.

A lízingbevevő tehát jogosultságot szerez arra a szerződés végén, hogy a szerződésben kikötött
időtartam lejártával és a lízingdíj teljes megfizetésével a dolgon tulajdonjogot szerezzen.
Ha a lízingtárgy ingatlan, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét
a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni.
Ha a lízingtárgy ingó dolog vagy jog, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő
személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni.
Ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás (lajstrom) tanúsítja, a
lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a megfelelő lajstromba
bejegyeztetni.
A lízingbeadó jogszavatossággal és kellékszavatossággal is tartozik. Egyrészt szavatol azért,
hogy harmadik személynek nincs a lízingtárgyon olyan joga, amely a lízingbevevőt a használatban
korlátozza vagy a lízingtárgy használatát megakadályozza. Másrészt a lízingtárgy hibája miatt a is
kellékszavatosság terheli, de csak akkor ha közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában, vagy a
lízingtárgy megszerzésére irányuló szerződésből fakadó szavatossági jogairól a lízingbevevő
hozzájárulása nélkül lemondott.
A lízingbevevő lízingdíjat fizet. A díjat a szerződésben meghatározott időszakonként előre
köteles megfizetni.
A lízingbevevő a szerződés megkötésétől, dolog esetén a birtokátruházástól szedi a lízingtárgy
hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt, amelynek megtérítésére
senkit nem lehet kötelezni.
Ha a lízingbevevő nem él a tulajdonjog megszerzésének a jogával, a lízing tárgya visszakerül a
lízingbeadó birtokába és pénzügyi könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét
- amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -,
valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését. Mivel a lízingelt dolog beszerzését a
lízingbeadó saját maga finanszírozza, ezért a lízingdíjban felszámítja a beszerzés teljes költségét is.
ÜZLETI JOG
225. oldal

ELADÓ VEVŐ
(az ingó/ingatlan (lízingbe adó)
tulajdonosa)
adásvétel
l
í
z
i
szavatosság, n
jótállás, karbantartás g

LÍZINGBE VEVŐ
3. Ábra – A pénzügyi lízing

Az operatív lízing esetén – a pénzügyi lízinghez hasonlóan – a lízingbevevő igényei szerint

beszerzett és a lízingbeadó tulajdonát képező dolog használatba adására vállalnak kötelezettséget
határozott időtartamra és lízingdíj ellenében. Ugyanakkor a lízingtárgy számviteli szempontból a
lízingbeadónál kerül kimutatásra, mivel a futamidő végén a lízingelt dolog feletti tulajdonszerzés
nem automatikus. A lízingbe vevőnek legfeljebb csak vételi joga keletkezik, a fizetendő
"maradványérték" pedig a dolog tényleges piaci értékéhez közeli összeg. Emiatt az operatív lízinget
gyakran tartós bérlet elnevezéssel illetik.
Visszlízing esetén a lízingbevevő először eladja a dolgot a lízingbeadónak, majd azt azonnal
lízingbe is veszi. Nincsen tehát akadálya annak, hogy a lízingbevevő finanszírozza (előlegezze) a
vételárat, de ebben az esetben a lízingdíjban az elszámolásra kerül, hiszen a lízingdíj alapjául a
beszerzési érték szolgál.
A JOGBÉRLETI (FRANCHISE) SZERZŐDÉS [6.2] – A franchise szerződések vegyes típusú
szerződések, amelyben adásvételi és vállalkozási elemekhez szellemi termékekre vonatkozó
felhasználási jogok, know-how-jogok társulnak, és amelyben tanácsadási és a személyzet
betanítására vonatkozó kötelezettségek is gyakran szerepelnek.
Leggyakrabban üzletláncok egységes arculatának és a szolgáltatások (a világ minden részén)
azonos minőségének biztosítására jön létre. Lényege egy franchise hálózat, amelynek központi
szereplője a jogbérletbe adó (franchise átadó). Vele több jogbérletbe vevő (franchise átvevő) lép
szerződéses kapcsolatba, ezzel jön létre a franchise hálózat. A franchise átadó rendelkezik az
említett szellemi termékekre vonatkozó felhasználási jogokkal, know-how-jogokkal, valamint a
tanácsadási és a személyzet betanítására vonatkozó szakismerettel, a franchise átvevők pedig
üzemeltetik a franchise átadó által meghatározott arculatnak, működési elveknek megfelelően a
hálózat egy-egy egységét, üzletét.
Jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett
oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási vagy
használati jogok engedélyezésére, a jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a
szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyaknak, illetve védett ismeretnek a
felhasználásával, hasznosításával vagy használatával történő előállítására, illetve
értékesítésére és díj fizetésére köteles.
ÜZLETI JOG
226. oldal

A franchise átadó kötelezettségei összefoglalóan tehát:

 a szellemi termékekre vonatkozó felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok
ideiglenes átengedése a franchise átvevő részére, valamint
 a rendszeres tanácsadás és oktatás.
A franchise átvevő mindezért időről-időre franchise-díjat fizet (szokták ezt a díjat royalty-nak is
nevezni). Tipikusan a gyorsétterem-láncok, a mobiltelefon-szolgáltatók üzletláncai működnek
hazánkban franchise rendszerben, de egyre több új franchise-zal találkozunk. Fontos, hogy nem
franchise-ról beszélünk például egy hipermarket-lánc esetében, hiszen ott minden üzletet ugyanaz a
cég üzemelteti. A franchise-ban a franchise átadó általában nem üzemeltet egyetlen üzletet sem (bár
ez nincs kizárva), hanem az üzemeltetési jogokat, az előbb említett a szellemi termékekre
vonatkozó felhasználási jogokkal, know-how-jogokkal együtt engedi át – szigorú feltételek mellett
– a franchise átvevőknek.
A franchise során a felek kötelesek a jogbérletbe adó által a szerződés szerinti szerzői és
iparjogvédelmi jogokkal, valamint védett ismeretekkel összefüggően adott felhasználási,
hasznosítási és használati engedélyekkel létrehozott hálózat és az előállított, illetve értékesített
termékek és szolgáltatások jóhírnevét megóvni.

A határozatlan időtartamra kötött franchise szerződést bármelyik fél a naptári hónap utolsó napjára
felmondhatja. A felmondási idő a szerződés első évében egy hónap, a szerződés második évében két
hónap, a harmadik és az azt követő években három hónap. A szerződés megszűnésével a
jogbérletbe vevőnek a szerzői és iparjogvédelmi jogok tárgyaira és a védett ismeretre vonatkozó
felhasználási, hasznosítási és használati jogosultsága megszűnik.