Énekes Ferenc

A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 2

Szöveg
 Énekes Ferenc
A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 1
Alapok
 ÉNEKES FERENC

A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 2
Szöveg

Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fôiskola,

Budapest, 2014
 Lektorálta
Hantos Károly,
a Magyar Képzômûvészeti Egyetem mb. tanszékvezetô tanára, docens
és
Molnár Gyula,
a Magyar Iparmûvészeti Egyetem tanszékvezetô tanára, docens

Tipográfia Énekes Ferenc

Borítóterv Yoka

© Énekes Ferenc, 2001

Második, javított kiadás © Énekes Ferenc, 2014

Kiadja a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fôiskola

A kiadásért felel Tímár Lászlóné kiadói üzletág vezetô

TARTALOM

Elôszó ……………………………………………………… 9

A megrendelt kiadvány … … … … … … … … … … … … … … … … 11
A kiadványok felosztása … … … … … … … … … … … … … … … 15
Megrendelés, szerzôdéskötés … … … … … … … … … … … … … 21
A feladat szereplôi, elemzése, ütemterv … … … … … … … … … … 25
A feladat szereplôi … … … … … … … … … … … … … … … 25
A feladat elemzése, ütemterv … … … … … … … … … … … … 31
Kapcsolat a megrendelôvel, alvállalkozókkal … … … … … … … … 36

A szöveges kiadvány … … … … … … … … … … … … … … … … … 41
Szlogentôl a könyvig, a szövegeredeti … … … … … … … … … … 42
Szerzô, kiadó, szerkesztôség, nyomda … … … … … … … … … … 45
Szövegszedés, korrektúra … … … … … … … … … … … … … … 49
Tervezés, a klasszikus stílus … … … … … … … … … … … … … 58
Klasszikus stílus … … … … … … … … … … … … … … … … 59
A laptükör szerkesztése … … … … … … … … … … … … … … 65
Önálló oldal szedéstükre … … … … … … … … … … … … … 72
A kiadvány belsô struktúrájának kialakítása, a tipográfiai leírás elemei 76
A szöveges kiadvány tipográfiája, tördelése … … … … … … … … 100
Elôkészületek … … … … … … … … … … … … … … … … 101
 Írásjelek használata … … … … … … … … … … … … … … …108
Tördelési próba … … … … … … … … … … … … … … … … 119
Tördelés … … … … … … … … … … … … … … … … … … 121
A fejezet részei, az oldal elemei … … … … … … … … … … … 145
Részletek – melyekben az ördög lakozik … … … … … … … … … 152
Elválasztás … … … … … … … … … … … … … … … … … 152
Írásjelek … … … … … … … … … … … … … … … … … … 153
Mértékegységek, prefixumok … … … … … … … … … … … … 158
Égtájak, pénznemek, országnevek … … … … … … … … … … 162
Rövidítések, mozaikszók … … … … … … … … … … … … … 165
Számok írása … … … … … … … … … … … … … … … … 166
Speciális esetek szedése, tördelése … … … … … … … … … … … 170
Iniciálé … … … … … … … … … … … … … … … … … … 171
Táblázat … … … … … … … … … … … … … … … … … … 177
Képlet … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 180
Versek tördelése … … … … … … … … … … … … … … … 193
Színdarabok tördelése … … … … … … … … … … … … … … 195
Zenei szedés … … … … … … … … … … … … … … … … … 197
Díszítôelemek … … … … … … … … … … … … … … … … … 199
A lénia … … … … … … … … … … … … … … … … … … 200
A keret … … … … … … … … … … … … … … … … … … 201
A körzet … … … … … … … … … … … … … … … … … … 202
A folt … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 204
Történelmi pillanatok … … … … … … … … … … … … … … … 208
Írástípusok … … … … … … … … … … … … … … … … … 208
Az iniciálé változásai … … … … … … … … … … … … … … 215
Tótfalusi Kis Miklós … … … … … … … … … … … … … … 221
Mai problémák, megoldások … … … … … … … … … … … … 226

Irodalomjegyzék … … … … … … … … … … … … … … … … … 235
A jó könyv messzemenôen támaszkodik
az olvasó már meglévô tudására. Az új
ismereteket oly logikus módon, oly kis
lépésekben adagolja, hogy elolvasása
után az olvasó úgy érzi, szinte semmi újat
nem mondott. Csak jóval késôbb jön
rá, hogy mennyi mindent tanult belôle.
ELÔSZÓ

A számítógép – alig 50 éves pályafutása alatt – az élet szinte minden területét

meghódította. A fejlôdés robbanásszerûvé az utóbbi 15–20 év során, a személyi
számítógépek megjelenésével vált. A világ nyugati felétôl kissé elmaradva nálunk
a nyolcvanas évek legvégén jelentek meg a ma már csak PC-ként emlegetett
gépek. Lemaradásunkat röpke öt év alatt behoztuk, jelenleg itthon is azonnal
kapható bármilyen új fejlesztés, legyen az akár számítógép, vagy akár egy alkal-
mazói program.
A számítógép megjelenése alaposan felforgatta a nyomdaipar, a nyomdai
elôkészítés évszázadok alatt kialakult hagyományos rendjét, munkafolyamatait
is. A szerzô, kiadó, nyomda hármasának munkájába a felsorolás sorrendjében
nyomult be a számítógép, egyre több munkafázisban véve át a hagyományos,
kézi megoldás helyét. Hódít a számítógépes kiadványszerkesztés, a DTP
(DeskTop Publishing). A siker titka egyrészt a személyi számítógép varázsában,
másrészt a termelékenység növelésében rejlik.
Régi, rangos szakmák szûnnek meg, mint például a nyomdai kéziszedôé,
ugyanakkor újak is születnek, ilyenek a számítógépes kiadványszerkesztô vagy
az elektronikus grafikus, képszerkesztô. E könyv elsôsorban az említett új szak-
mákat tanulók számára készült, mint a szakma gyakorlásához szükséges elméleti
ismereteket tartalmazó középiskolai tankönyv. Ugyanakkor haszonnal forgat-
hatja bárki, aki kicsit is közel került a számítógépes kiadványszerkesztéshez akár
munkája, akár ez irányú érdeklôdése révén.

9
 Míg az elsô kötetben a számítógépes kiadványszerkesztés eszközeit, anyagait,
a munkához szükséges elméleti ismereteket találta meg az olvasó, addig ez a
könyv magával a termékkel, a kiadvánnyal foglalkozik. Elsô része egy kiadvány
nyomdai elôkészítésének lépésein, fázisain vezeti végig az olvasót, megismertetve
ôt a kiadványszerkesztôi munka intézményeivel éppúgy, mint az ott dolgozó
szakemberekkel, azok tevékenységével. Kiderül, hogy kinek mi a szerepe,
feladata a kiadványszerkesztés folyamatában. A könyv második része a szöveges
kiadvánnyal foglalkozik. Ismerteti a hagyományos tervezési stílus elemeit.
Részletezi a szöveges kiadvány tipográfiáját. Kitér a speciális esetek tördelésére
éppúgy, mint a klasszikus stílusban alkalmazott díszítôelemek használatára.
Végül pillanatképeket villant fel az írástípusokról, a latin írás és az iniciálé
fejlôdésérôl, majd Tótfalusi Kis Miklós munkásságáról és a mai betûhasználat
problémáiról.
A tervbe vett harmadik kötet foglalkozna az illusztráció csoportosításával,
elôkészítésével, a modern tipográfiai stílus elemeivel, illetve az illusztrált kiad-
vány elkészítésének lépéseivel, különös tekintettel a sajtótermékek sajátosságaira.
Megjelenése 2002 szeptemberére várható.
Az utolsó, negyedik kötet elôreláthatóan egy évvel a harmadik után jelenik
majd meg. Tartalmában a kiadvány megjelenítésével kapcsolatos problémákra
koncentrál. Ismerteti a printelés problémakörét, a postscript fájl írásának
menetét, a digitális és analóg proofkészítô eljárásokat. Részletezi a hagyományos
és új nyomdai eljárásokat, végigvezetve az olvasót a nyomdai klisékészítés, a
példányszámnyomás és az utómunkák lépésein.
Köszönet illeti Haiman György feleségét és lányát, mert hozzájárultak a
Tótfalusi Kis Miklósról szóló rész képanyagának közléséhez. Végül e helyütt
mondok köszönetet feleségemnek megértô türelméért és Salamon Gábor bará-
tomnak a szöveg gondozásáért.

Budapest, 1999. december

A szerzô

10
A MEG REN DELT KI AD VÁNY

E gy kiadvány fogantatásának azt a pillanatot tekinthetjük, amikor majdani

„szülôjének” fejébôl kipattan az isteni szikra, miszerint mindenképpen készíte-
ni kellene egy névjegyet, meghívót, szórólapot, plakátot, katalógust, naptárat,
albumot, napilapot, folyóiratot, könyvet; üvegcímkét, kazetta-, lemez-, könyv-
vagy CD-borítót, esetleg egy szappan-, fogkrém-, száraztészta-, tej- vagy tv-
csomagolást stb. Egy kiadványnak tekinthetjük az Enciklopedia Britannica
összes kötetét, de ugyanúgy kiadvány az egy pár cipôpertlit összefogó feliratos
papírdarab is. Már ebbôl a rövid felsorolásból is látszik, hogy a lehetséges ki-
adványok skálája mind a terjedelemben, mind az elkészítés bonyolultságában
meglehetôsen széles, szórt képet mutat.
A legegyszerûbb eset az, amikor az ötletet rögtön követi a tett, mert a „szü-
lô” tollal papírra írja, vagy számítógépén megszerkeszti, és nyomtatóján néhány
példányban rögtön ki is nyomtatja „üzenetét”, miszerint matekkorrepetálást
vállal; illetve három hónapos spánielkölyköt venne, eladna; esetleg megunt
Vágtázó halottkémek-kazettáját Irigy Hónaljmirigy-lemezre cserélné. Néhány
példányos, kis terjedelmû produktumát azonnal ki is rajzszögezi, ragasztja a
megfelelô helyekre (lásd kapualj, aluljáró, buszmegálló, fa, villanypózna stb.).
Ezek a néhány példányos, viszonylag kisméretû alkotások éppúgy az „egyéni
kiadások” kategóriájába tartoznak, mint az a hentesnél látott fekvô A/3-as mé-
retû, feltûnôen nagy, keskeny betûkkel, kézzel írt kétsoros egyedi alkotás, mi-
szerint „Sajtal töltöt pujkamel 790 Ft”. Ebben a kategóriában a pálmát barátom
egyik gyûjtése viszi el. Így hangzik: „Jeket leket kani beg a zugarba”. Egy falu-
si mozi bejárati ajtajára volt rajzszögezve. Megfejtése: jegyeket lehet kapni bent
az udvarban.

11
 Az utóbbi két példa nem véletlen. A saját használatra szánt feljegyzés, jegy-
zet hemzseghet a helyesírási hibáktól, úgysem látja senki. A rokonnak, barátnak,
ismerôsnek írt levélben is elôfordulhat néhány hasonló malôr, legfeljebb meg-
értô elnézéssel kezelik majd. A szerelmesemnek írt levél ugyan abszolút magán-
jellegû közlemény, ettôl függetlenül nem árt, ha mentes a helyesírási hibáktól,
mert nem biztos, hogy szívem remélt párja szenvedélytôl elvakulva lazán el-
siklik a mindössze tíz sorban (el)ejtett (elrejtett) 20–30 helyesírási hiba felett.
Hátha kettôt-hármat észrevesz belôlük, és így biztos fölénybe kerül az egyébként
forró hangulatú, gyújtó hatású levél szerzôjével szemben. Ugye mennyire kínos?
Ennél sokkal kínosabb – a szerzôre nézve – a nagy nyilvánosság elôtt elkö-
vetett, hogy úgy mondjam többszörösen elkövetett helyesírási hiba. A többszö-
rös elkövetés viszonylag ritkán adódik az idézett példa öt szavában ejtett négy
hibából; sokkal gyakoribb, amikor egy-két vaskos hiba marad a kiadványban,
de az(ok) annak minden példányában megtalálhatók. A fentiekkel mindössze
arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy mérettôl és példányszámtól füg-
getlenül mennyire fontos a mindenkori helyesírási szabályok betartása kiadvá-
nyunk szövegében. Ez olyan alapkövetelmény, amelyre mindenképpen töreked-
nünk kell.
Ezt a kitûzött célt persze nehezebb elérni hosszabb, mondjuk könyv terje-
delmû szövegek esetében. Jelenleg mindössze egyetlen olyan – angol szerzetesi
közösségbôl álló – kiadóról tudok, amelynek kiadványai mentesek a helyesírási
hibáktól, elütésektôl. Van rá idejük, energiájuk. A hibátlan kiadványok elôállí-
tásának szentelik életüket. Így könnyû!
Félretéve a tréfát, alapvetô különbség van a helyesírási hiba és az úgyneve-
zett elütés között. A helyesírási hiba hosszú szövegben többször, következetesen
fordul elô (pl.: „majd” helyett „malyd”-ot írva mindig). Az úgynevezett elütés
egészen más lapra tartozik. Elôször is rendszertelen az elôfordulását illetôen.
Hol helyes az adott szó írása, hol helytelen (többször helyes, mint helytelen).
Leggyakoribb esete a tényleges melléütés, amikor az írógép-billentyûzeten, szá-
mítógép-klaviatúrán a szerzô (beíró) a kívánt karakter mellé, fölé, alá üt (pl.: „d”
helyett „s” vagy „f”, esetleg „e” vagy „c” kerül a szövegbe). Elôfordul azonban
olyan eset is, amikor a kívánt karakter kerül leütésre, csak hosszabb ideig ma-
rad rajta a billentyûn a beíró ujja, és így megduplázódik a beírt karakter (pl.: „t”
helyett „tt”, „é” helyett „éé”). A harmadik ilyen lehetôség, amikor a kívánt
karakter mellett megjelenik a „szomszédja” is (pl.: „e” helyett „er” vagy „we”,
esetleg „ed”). Végül utoljára marad a karakter kihagyása, amikor a beíró nem
üt elég nagyot az adott billentyûre, így a szóból kimarad az adott betû. Egy
másik hibaforrás a szavak elválasztása. Többnyire elválasztóprogrammal történik,
de a program hibás elválasztásai sem maradhatnak benne a szövegben. Mindez

12
esetleg idegen nyelvû szövegekben, nevekben, címekben elôfordulva nem is
annyira feltûnô. Ettôl függetlenül nem maradhat benne a kiadványban. Igaz,
az ilyen hibák felderítése egyértelmûen a korrektor feladata, ugyanakkor nem
bújhat ki a felelôsség alól sem a szerzô, sem a beíró, sem a lektor, sem a szer-
kesztô. A korrektoron kívül ez a három-négy személy biztosan elolvassa a tel-
jes szöveget még többkötetes szöveges kiadványok esetén is.
A kiadványszerkesztés csapatmunka. Aki hibát fedez fel egy kiadvány elké-
szítése, születése közben, annak kötelessége arra felhívni a többiek figyelmét, és
meggyôzôdni annak kijavításáról még akkor is, ha az nem közvetlen munka-
köri feladata.
A magánjellegû kiadványokkal kezdtem. A fentiekkel mindössze arra szeret-
tem volna felhívni az olvasó figyelmét, hogy mennyire fontos a szöveg helyessé-
ge, akár pár szavas magánközlésrôl, akár többkötetes enciklopédia kiadásáról
van szó. Ez jelenti a kiadvány tartalmi oldalát.
A kiadvány másik oldala annak kinézete, külsô megjelenési formája. Ez sem
elhanyagolható szempont, sôt éppen olyan fontos, mint a tartalmi oldal, hiszen
azzal szoros kapcsolatban áll. Rossz példa persze itt is akad bôven, akár a ma-
gánjellegû „kiadásokat”, akár a profi munkákat nézzük. Láttam olyan – ügy-
véd által írt – levelet, amelyben ugyan egyetlen helyesírási hiba sem volt, na de
a kinézete! Az eddig írógéphez szokott ügyvéd úr nem tudott betelni a számí-
tógép és a szövegszerkesztô nyújtotta lehetôségekkel, és elkezdett tobzódni. Más-
fél oldalas levelében bevetett mindent, ami csak rendelkezésére állt. A levél öt
betûtípust tartalmazott, ezen belül négy betûfokozatot használt, no és a kieme-
lések: volt ott minden, aláhúzás, árnyékolás, ritkítás, verzál szedés stb., körül-
belül úgy, ahogy azt az 1. ábrán elrettentésül láthatjuk.
A kiadvány kinézete, külalakja nem más, mint a saját tipográfiája. Amíg a
helyesírási szabályok gyûjteménye a kiadvány szövegének nyelvi helyességérôl
gondoskodik, addig a tipográfia mûvészetének, mesterségének „szabályai” a ki-
advány megjelenésének „helyességét” vannak hivatva biztosítani. A tipográfia
szabályai nem annyira egyértelmûek, mint a helyesírásé. Sok az egymástól kü-
lönbözô jó megoldás, nincs egyedüli üdvözítô út. Nagyon könnyen készíthetô
olyan kiadvány, ahol ugyan minden egyes részletre vonatkozóan szigorúan be-
tartjuk a tipográfia valamelyik szabályát, és az a részlet még szép is, azonban az
egész együtt csapnivalóan rossz lesz. Olyan ez, mint amikor a zenekar minden
egyes tagja kiválóan játssza hangszerén a saját szólamát, csak nem áll ott az élen
a karmester, hogy harmonikus egységgé fogja össze az egészet. A kiadvány el-
készítése általában csapatmunka, ahol a kiadvány kinézetének egy-egy részleté-
vel más-más ember foglalkozik, s karmesterként az egészet a tipográfus fogja
össze.

13
 A továbbiakban csak a nyomdai úton elôállított termékeket tekintjük ki-
adványoknak, a magánjellegû hirdetésekkel, levelekkel nem foglalkozunk.
Amikor a kiadvány megfogant, vagyis valakinek a fejébôl kipattant elkészí-
tésének ötlete, akkor az még igencsak embrionális állapotban létezik, nincs még
kialakult tartalma, sem megformázott külseje. A kiadvány megszületéséig még
hosszú út vezet. Érdeklôdés, idô vagy anyagiak hiányában az ötlet akár el is ve-
télhet, és a kiadvány sosem születik meg.
Az ötletgazda fontos személy a kiadvány létrejötte szempontjából, nemcsak
azért, mert nélküle meg sem születne a kiadvány, hanem azért is, mert a kiad-
vány elkészítôi felé személy szerint ô vagy a cége lesz majd a megrendelô.

S I –K ER Ügyvédi Iroda
1234 Budapest, Fô út 0. CERUZA Cecília
Tel.: 1234-567 részére
1235 Budapes t, Alag út 1.
Tisztelt Asszonyom!
Mellékelten megküldöm a kért adásvételi ügylet tervezetét és
kérem, hogy annak elfogadásáról vagy az esetleges módosítások
mibenlétérôl mihamarabb ÉRTESÍTENI szíveskedjék.

ADÁSVÉTELI SZERZÔDÉS
(tervezet)

Amely létrejött egyrészrôl

C e r u z a C e c í l i a , anyja neve Penna Panna, lakása 1235
Budapes t, Alag út 1., 1. született 1965. 12. 25., Ajka, személyi
igazolványának a száma AA 123456,
másrészrôl
1. ábra
Az elrettentô példa

14
A KI AD VÁ NYOK
FE LOSZ TÁSA

A kiadványok több szempont szerint is csoportosíthatók. Az egyik ilyen

lehetôség megjelenésük idejére, rendszerességére vonatkozik. E szerint a kiadvá-
nyok lehetnek egyszeri megjelenésûek, rendszertelen idôközönként többször megje-
lenôk és rendszeresen megjelenôk. A megjelenést itt a nyomda szempontjából ér-
tem, azaz egy napilap nyomtatása ebbôl a szempontból egyszeri megjelenésû,
hiszen mindennap más a tartalom, vagyis ugyanarról a nyomóformáról csak egy
alkalommal nyomják a lapot. Egy zenekar sikerlemezének borítója már lehet
rendszertelen idôközönként többször megjelenô kiadvány, mert pl. az elsôre
nyomott tízezer példány fogytával ugyanarról a nyomóformáról (esetleg másik
nyomóformáról, de ugyanannak a filmnek a felhasználásával) nyomhatnak to-
vábbi ötezret, majd ha ez is elfogyott, akkor újabb tételt stb. Rendszeres idô-
közönként megjelenô nyomdatermék lehet például egy bankjegy nyomtatása,
mert a bevezetését megelôzô tömeges elôállítása után havi rendszerességgel kell
pótolni a sérülésük, elhasználódásuk miatt a forgalomból kivont és megsemmi-
sített példányokat.
Egy napilap, folyóirat nyomtatása a nyomda szempontjából rendszeresen
ismétlôdô, hasonló jellegû munkát jelent ugyanattól a megrendelôtôl, ami na-
gyon hasznos, de a kiadvány minden alkalommal más.
Még mindig a nyomdai igényeket követve a kiadvány lehet egyoldalas és
kétoldalas. Az oldal itt nem az oldalszámot jelenti, hanem a papír elô- és hátolda-
lát. Ez a megkülönböztetés azért indokolt, mert egyoldalas nyomtatvány esetén
nincs szükség az elô- és hátoldali nyomatok egymáshoz viszonyított pontos
illesztésére. Ha a papírívnek csak egyik oldalára kell nyomni, akkor az sokkal
kevesebb odafigyelést igényel a nyomdától, mintha a papír mindkét oldalát
megnyomnák.
Feloszthatjuk a kiadványokat a nyomtatásukhoz használt színek száma sze-
rint is. E szerint lehetnek egy-, két-, három-, négy- vagy többszínû nyomatok.
Utóbbiak közül külön említést érdemel az újabban terjedô hatszín-nyomás (hexa-
color).

15
 Az egyszín-nyomás (monotone) nem jelent mindig fehér papíron fekete nyo-
matot. A nyomat színe lehet akár kék vagy piros is a fehér papíron, de nem
ritka az inverz nyomás sem, amikor a papír nem rajzos részeit nyomja meg a
nyomda egy színnel, és a felirat vagy illusztráció lesz fehér. Ezenkívül a papír
(átlátszó vagy nem transzparens mûanyag fólia, fém stb.), pontosabban a nyo-
mathordozó színe sem mindig fehér. Egy világoskék színû nyomathordozóra
sárga festékkel nyomva az eredmény a sárgától a sötétzöldig minden lehet. (Hogy
éppen mi lesz, az a festék és a nyomathordozó függvénye, és csak a próba dönt-
heti el.) A monotone kiadvány minden oldaláról egy film készül.
A kétszín-nyomás (duotone) alkalmazása eléggé elterjedt megoldás. Haszná-
latának több oka is lehet. Például az okkersárga háttérre nyomott világos do-
hánybarna szöveg kitûnôen olvasható, de fekete-fehér fénymásolóval nem má-
solható, meg kell venni az eredeti kiadványt, mert a színes fénymásolás sokkal
többe kerül. A másik fontos felhasználási terület az igényesebb egyszínû kiad-
ványok, újságok, ahol az alapszín (legtöbbször fekete) mellé egy kiemelôszínt is
alkalmaznak. Ez a kiemelôszín (többnyire középkék) lehetôvé teszi, hogy a szür-
ke árnyalatos képeket, fotókat is elvigyék a kiemelôszín irányába, ugyanakkor
ezek a fotók még árnyaltabbak, részletgazdagabbak, nagyobb árnyalati terjedel-
mûek is lesznek. Mindenki látott már barna vagy kék irányba elvitt (barnított,
kékített) szürke árnyalatos képeket. A duotone képek részletgazdagsága azért
nagyobb monotone társaikénál, mert az ofszet eljárás egy menetben nem tud
kis területeken is megfelelô mértékben változtatva annyi festéket felvinni,
amennyi a sötét részek nagy árnyalati gazdagságát biztosítaná. A második me-
net a kiemelôszínnel éppen a sötét tónusokon történik, így a kép nemcsak el-
színezôdik, de részletgazdagsága, árnyalati terjedelme is megnô. A szürke ár-
nyalatos mûvészi fotókat tartalmazó fekete-fehér albumok, folyóiratok szinte
kivétel nélkül mindig duotone módot alkalmaznak a képek megjelenítésére,
csakhogy itt a második szín is fekete, éppen a részlet- és árnyalatgazdagság nö-
velése céljából. A duotone elemet tartalmazó oldalról mindig két film készül,
színenként egy-egy.
A háromszín-nyomás (tritone) alkalmazása viszonylag ritka. Az alapszín mel-
lett itt két kiemelôszín alkalmazása lehetséges. Ez azt jelenti, hogy – ugyanúgy,
mint a kétszín-nyomásnál – a megadott színû festéket öntik a nyomdagépbe és
azzal nyomnak. Csakhogy a három szín már annyira közel van a teljes szín-
skálát visszaadó nyomdai négyszín-nyomáshoz, és nem is sokkal olcsóbb annál,
hogy viszonylag ritkán alkalmazzák. Például alkalmazható olyan geometriai ábrá-
kat tartalmazó könyveknél, ahol a komplementer vörös és zöld színû rajz meg-
felelô szemüveggel nézve térbe állítja az alakzatot. A három színt tartalmazó ol-
dalakról három film készül, színenként egy-egy.

16
 A négyszín-nyomás (quadtone) speciális esete az egy alapszín, három kiemelô-
szín lehetôség. Használata annyira ritka, hogy értelmes példát sem tudok mon-
dani rá, hiszen alkalmazása még valamivel drágább is, mint a teljes színskálát
biztosító négyszín-nyomás. Talán a különleges festékek (arany, ezüst, bronz vagy
UV-színek) használata indokolhatja alkalmazását. Az elsô kötetben szóba került
már a nyomdai négyszín-nyomás és a CMYK színrendszer. Ha valaki csak úgy
általánosságban négyszín-nyomásról beszél, akkor mindig erre gondol. A színes
nyomatok döntô többsége ilyen. A színes oldalakról oldalanként négy film
készül.
A 4+1, 4+2 színû nyomatoknál a 4 a teljes színskálát adó CMYK nyomást,
a +1, illetve +2 pedig ezenfelül egy vagy két, úgynevezett direkt (általában Pan-
tone) szín nyomását jelenti ugyanarra a kiadványra. Nagyon megdrágítja a nyom-
tatást, éppen ezért viszonylag ritkán alkalmazzák. A plusz egy vagy két direkt
színt az adott színû festékkel nyomják. Olyankor alkalmazzák, amikor pl. egy
cég ragaszkodik hozzá, hogy egy- vagy kétszínû, minden oldalon megtalálható
logója ne négyszín-nyomással, hanem a megadott Pantone színekkel legyen
nyomva kiadványában.
A hatszín-nyomás (hexatone) újabban terjedô eljárás. Létrejöttét egyrészt a
növekvô minôségi igények, másrészt az a tény indokolja, hogy a CMYK rend-
szerû négyszín-nyomás meglehetôsen szegényes a narancs- és a zöld szín árnya-
latainak nyomtatásakor. Az emberi szem pedig éppen a zöldre a legérzékenyebb,
a zöldbôl tudjuk megkülönböztetni a legtöbb árnyalatot. Így aztán éppen ezt
a két új színt tették az eddigi négy mellé (narancs=Orange és zöld=Green), s a
rendszert CMYOGK-nak nevezik. Tömeges és rohamos elterjedésének egyelôre
egyik legfôbb akadálya, hogy jóval drágább, mint a hagyományos négyszínû
CMYK rendszer.
Majdnem utoljára maradt a kiadványok tartalmi szempontból történô fel-
osztása. A nyomdai elôkészítés, a grafika, illetve a tipográfia szempontjából ta-
lán ez a legfontosabb felosztás, amely alapvetôen két nagy csoportot különböztet
meg: a szöveges és az illusztratív kiadványokat. A két nagy csoport között a ha-
tárvonal egyáltalán nem éles, sôt nagyon is elmosódó. A nyomdászat kialaku-
lását követôen a XV. század második felében létrejött ôsnyomtatványok jelen-
tôs része is tartalmazott már illusztrációkat a szöveg mellett. Az illusztráció
szerepe a szöveg megértésének alátámasztása, elôsegítése, illetve olyan információ
közlése, amelyet szöveggel egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen lehetne
megfogalmazni, átadni. A nyomdabetû alakja, a szöveg tipográfiája a kézzel írt
kódexek kalligrafikus írását igyekezett utánozni, lásd a 2. ábrát.
Az illusztráció egyik fajtája akkor az iniciálé (díszes, rajzos kezdôbetû) volt.
Akkor még nem lévén cím, címsor, az iniciálé jelezte az új részeket, fejezeteket,

17

2. ábra
Mai kalligrafikus írás eszközei és alakja
3. ábra
Díszes kezdôbetû, az iniciálé „fejlôdése”
tagolta a mûvet. Helyét kezdetben
a nyomda általában üresen hagyta,
megrajzolását, kifestését külön
mesterek, az úgynevezett könyvfes-
tôk, miniátorok végezték. Csak ké-
sôbb lett belôle díszes nyomdabe-
tû, s mára már mindössze egy
nagyobb fokozatú kezdôbetûvé si-
lányult a fejezet elején, mint ahogy
az a 3. ábrán látható.
Az egyetlen igazi illusztráció
akkor a fametszet volt, amelyet al-
kalmaztak is. A fa szerkezete, meg-
munkálási technikája nem tette le-
hetôvé a finom rajzú, részlet-
gazdag, soktónusú ábrázolást, erre
csak a rézmetszet volt képes, amely
egyben nagyobb példányszám
nyomtatását is lehetôvé tette
ugyanarról a lemezrôl (lásd 4. áb-
ra). Mára a fotó vált az illusztráció
fôszereplôjévé, de – mint majd
látni fogjuk – korántsem egyed-
uralkodó, csak fôszereplô.
Azt gondolhatnánk, hogy ma
szinte nincs is olyan kiadvány,
amely nem tartalmaz illusztrációt,
pedig van bôven. Ilyenek általában
a regények és egyéb szépirodalmi
mûvek, irodalmi folyóiratok. De
nélkülözi az illusztrációt a hivatali
formanyomtatványok többsége és
például az iskolai füzetek mind-
egyike.
Szöveges kiadványnak tekin-
tünk minden olyan kiadványt,
amelyben egyrészt döntô többség-
ben van a szöveg az illusztráció
mennyiségéhez viszonyítva, illetve

18
amelyben a szövegen van a hangsúly, az illusztráció csak kiegészíti, alátámaszt-
ja, magyarázza, más oldalról világítja meg, emészthetôbbé teszi a szöveg nyúj-
totta információt. Egy napilap akkor is szöveges kiadvány, ha van benne olda-
lanként 5-6 fénykép. A napilap képeit akár el is hagyhatjuk, kevés információt
veszítünk. Egy orvosi folyóirat pár oldalas cikkének szövegéhez egy szakember
számára már komoly információt tesz hozzá az a néhány, komputertomográf-
fal készített felvétel, amelyet a szerzô mellékelt.
Egy divatlapban nevetséges volna Jókai stílusában húsz-egynéhány oldalon
aprólékosan leírni egy divatos nagyestélyit, sokkal többet (és gyorsabban) mond
róla egy egész oldalas színes fotó. Ugyanakkor néhány sor magyarázó szöveg is
elfér a kép mellett. Vagyis egy divatlap már illusztratív kiadványnak tekinthetô,
hiszen benne az illusztrációé a fôszerep, a szöveg az alárendelt elem. Egy fotó-
mûvész albuma is biztosan az, hiába szerepel az elején az illetô többoldalas élet-
rajza, díjai, egyéni és csoportos kiállításának jegyzéke. Illusztratív kiadvány az
óriásplakát is.

4. ábra
Fametszet (Ismeretlen XV. századi mûvész: Szent Kristóf a gyermek Jézussal,
1423, 28,7◊20,7 cm)
és rézmetszet (Hendrik Glotzius: A zászlóvivô, 1587, 29,8◊19,8 cm)

19
 De hova soroljunk egy nôi magazint? Van benne néhány – többoldalas –
komoly cikk, némi illusztrációval ellátva, ugyanakkor szép számmal fellelhetôk
a ruhakölteményeket, ételeket stb. oldalakon át bemutató, szöveget alig tartal-
mazó fotóriportok is. Hát… szerintem határeset. Elfogadjuk?
Amikor valakiben megfogan egy kiadvány elkészítésének gondolata, akkor
az illetô természetesen nem úgy gondol kedvenc ötletére, mint egyoldalas ter-
mékre, vagy mint egyszeri, esetleg quadtone munkára, illetve illusztratív kiad-
ványra. Mindössze annyit forgat a fejében, hogy mondjuk kéne csináltatni a
cégnek egy mutatós falinaptárat.
A nyomdai kiadványok ugyanis elsôsorban tárgyak, s mint ilyeneknek
funkciójukból eredô, jól hangzó gyûjtônevük van. Azaz egy nyomdatermék lehet
könyv (maga is sokféle), folyóirat, napilap, irodai-ügyviteli nyomtatvány (az út-
levélkérô laptól az ellenôrzôig minden belefér), csomagolás (már anyagában is
rengetegféle), plakát, bélyeg, értékpapír, pénzjegy stb. A könyv-, különbözô ka-
zetta- és lemezborítókat azért nem említettem, mert csomagolásnak is tekint-
hetôk, mint ahogy egy cégarculat nyomtatott elemei pedig irodai-ügyviteli
nyomtatványként foghatók fel. Létezik még az apróáru kategóriája, ebbe a cso-
portba tartozik minden olyan nyomdatermék, amely nem szorítható bele az ed-
digi osztályok egyikébe sem. Ilyen lehet a már említett cipôpertlit összefogó
nyomtatott cédula vagy egy esküvôi meghívó, egyéni névjegy stb.
Típusok, mint láttuk, akadnak szép számmal, de típus ide vagy oda, min-
den nyomdai termék elôállítása külön, egyéni feladatot jelent nemcsak a nyom-
dának, de a nyomdai elôkészítést és tervezést végzô szakembereknek is. Éppen
ez a szép ebben a szakmában.

20
MEG REND E LÉS,
SZERZÔ DÉS KÖ TÉS

A folyamat általában azzal kezdôdik, hogy az ötletgazda dédelgetni kezdi

még kialakulatlan elképzeléseit, mindaddig, amíg a megszületendô kiadvány
egyre határozottabb alakot nem ölt. Ha az ötlet már megérett a megvalósítás-
ra, és a „fônökség” is támogatja azt, akkor kezdetét veszi a kivitelezés. Példa-
ként az elôzô fejezet ötletcsíráját boncolgatjuk, illetve visszük végig ebben és a
következô két fejezetben. Az ötletcsíra pedig a következô: „csináltatni kellene a
cégnek egy mutatós falinaptárat”. (Tegyük hozzá, hogy a cég belföldi üdülte-
téssel foglalkozik, és inkább nyáron, mint télen, de azért egész évben szerte az
országban húsz helyre viszi az üdülnivágyókat.) Az ötlet kimunkálása során ki-
derült a következô: „A naptár legyen színes, tizenkét lapból álljon, azaz min-
den hónap külön lapot kapjon, a mérete úgy kb. fél méter körüli legyen, az
egyes lapokon pedig a legjobb üdülôhelyeik képe szerepeljen. Mindez készüljön
el október végére kétezer példányban, és lehetôleg ne kerüljön sokba.” Ötlet-
gazdánk vagy valaki más a cége megbízásából ekkor lép elô megrendelôvé. Mit
tehet, hova fordulhat?
Amennyiben ez az elsô ilyen jellegû feladata, úgy valószínûleg a telefon-
könyvvel vagy a szaknévsorral kezdi. Ha volt már hasonló kalandja, akkor elô-
veszi mindentudó kis noteszét, névjegykártya-gyûjteményét, és tárcsáz. Tegyük
fel, hogy emberünk nem az a mindenhez értô PM (Propaganda Manager), aki
mindenkinek csak részfeladatokat ad, és egyedül ô akarja összefogni, mi több
ismerni az egész feladatot, mert ennek többnyire siralmas eredmény a vége. Kit
hívhat, kivel beszélhet? Hívhat egy nyomdát, reklámstúdiót, nagy vagy kicsi
grafikai stúdiót és ismerôsének ismerôsét, akirôl hallotta, hogy készített már
könyvet, könyvborítót, névjegyet, esküvôi meghívót, sôt emblémát is, azaz egy
komplett egyszemélyes vállalat.
Megrendelônk, pontosabban leendô megrendelônk felhívja mindegyik cé-
get, elmondja a feladat paramétereit, és árajánlatot kér, vagyis versenyezteti le-
endô üzletfeleit. Mondjuk hamar tisztázzák az alábbiakat: „A naptár mérete
35◊50 cm legyen, a lapok számát pedig 14-re emelik olyan meggondolásból,
hogy egy falinaptárnak van kezdô oldala, borítója is, ahol a cég központi

21
irodájáról készült fotó szerepel majd az emblémával és az ünnepi jókívánságok-
kal együtt. A hátsó borítón a cég neve, adatai, fiókjainak címe telefon- és fax-
száma mellett kis képek alatt megtalálható lesz az összes üdülôhely megfelelô
adata. A papír 250 g-os mûnyomó legyen.”
A gondos megrendelô az árajánlatkérés mellett kíváncsi lehet a felkért cég
néhány referenciamunkájára is, hogy saját szemével gyôzôdjön meg a leendô
partner korábbi munkáinak minôségérôl. Éppen ezért minden cég gyûjti, rend-
szerezi, valamilyen módon bemutatja eddigi legszebb munkáit. Ezek mindig a
nyomdából kikerült példányok, vázlatok, tervek legfeljebb csak érdekességként
szerepelnek közöttük. A referenciamunkák gyûjtése, az úgynevezett portfólió
összeállítása nemcsak cégeknek, hanem egyéneknek is ajánlott. Munkahelyvál-
táskor, egy-egy egyéni megbízás elvállalásakor jól jöhet egy ilyen beszédes
„szakmai életrajz”.
Valamennyi felkért cégnek kötelessége megtenni ajánlatát. Ugyanis ha egy
cég még árajánlatot sem ad, akkor a megrendelô nemcsak hogy nem hívja töb-
bé, de másoknak sem ajánlja majd. Mit tartalmazzon az árajánlat?
Mindenesetre saját cégünk szükséges adatait, a kapcsolattartó nevét. Ismé-
telje meg a feladat lehetô legpontosabb leírását, majd tételesen sorolja fel a rész-
feladatokat és azok árát, végül adja meg összegüket, és ne felejtse el az áfát sem.
A példánál maradva a részfeladatok lehetnek a tervezés, a fotózás, a szkennelés,
a tördelés, a levilágítás és a nyomda költségei a nyereséggel együtt. Hogy hon-
nan vesszük ezeket az összegeket? Egyrészt saját tapasztalatunkból, másrészt az
egyes részfeladatok elvégzésére mi is árajánlatot kérhetünk, csak ne felejtsük el
hozzátenni a saját hasznunkat.
Az árajánlatok beérkezése után a leendô megrendelô mérlegel, esetleg kiegé-
szítést, módosítást kér, vagy ô módosítja a paramétereket (pl.: méretet, darab-
számot, papírminôséget stb.), és ezért kér újabb ajánlatot.
A beérkezô ajánlatok közül valószínûleg a reklámstúdióé és a nyomdáé lesz
a legmagasabb. A reklámstúdió olyan cég, amely elvállal ugyan bármilyen mun-
kát, de semmit sem csinál saját maga, lévén hogy sem berendezései, sem szak-
emberei nincsenek a felsorolt részfeladatok elvégzésére. A cég csupa szerteágazó,
jó kapcsolattal rendelkezô „irodistából” (és egy viszonylag központi helyen lé-
vô reprezentatív irodából) áll, akik alvállalkozóikkal végeztetnek el minden mun-
kát. Éppen azért, mert viszonylag rendszeresen adnak az alvállalkozóknak
munkát, viszonylag keveset fizetnek nekik, de a stúdió maga meglehetôsen ma-
gas rezsivel dolgozik. Egy reklámstúdiónak éppúgy, mint egy nagy nyomdának,
egy ilyen megrendelés viszonylag kis falat, éppen ezért valószínûleg nem is igen
törik magukat utána, azaz esetleg olyan árajánlatot adnak, amelyet egy másik,
kisebb cég könnyen leköröz. Egy kisebb nyomda legtöbbször képes elvégezni a

22
részfeladatok közül a levilágítást és magát a nyomást a formakészítéssel együtt.
Amennyiben megfelelô számítógépes kapacitással is rendelkezik, akkor elvállal-
ja a tördelést is, a többit viszont legtöbbször kiadja alvállalkozóknak. Egy nagy
grafikai stúdió számára éppúgy viszonylag kis feladat egy ilyen megrendelés,
mint egy nagy nyomda számára, ezért az sem töri túlságosan magát. Közepes
vagy kicsi grafikai stúdió az ideális partner a feladat elvégzésére. A fotózás és a
nyomdai munkák kivételével képes az összes részfeladat elvégzésére, és ezt nagy
gyakorlattal, gyorsan, viszonylag olcsón teszi. Az egyszemélyes vállalat számára
legtöbbször túl nagy ez a feladat. Nem elég erôs ahhoz, hogy jelentôsebb összeget
hosszabb ideig befektessen egy munkába, ezért a megrendelôt olcsó ajánlatával
olyan megoldások felé tereli, amit egyedül is el tud végezni, legfeljebb mindezt
majd a minôség sínyli meg.
A megrendelô – akárki lesz is majd a kivitelezô – csökkenteni igyekszik
majd a költségeket. Leglátványosabban ezt a fotós munkájának megspórolásá-
val teheti meg. Hiszen az évek alatt többalbumnyi fotó is készült a különbözô
helyszínekrôl, mindössze válogatni kell belôlük. Csakhogy ezek amatôr felvé-
telek, többnyire alulexponáltak, rossz a kivágásuk, homályosak, kisméretûek,
karcosak, van rajtuk valami oda nem illô stb. Az egyszemélyes vállalat el is fo-
gadja ezt a költségcsökkentést annál is inkább, mert ezeket a képeket otthon a
saját lapszkennerén beviheti, és még a sok retusálás ellenére is több lesz a nye-
resége, mint ha szkenneltetett volna. A minôség persze romlik. A tizenhárom
nagy és kb. húsz kis kép akár 1 GB helyet is igényelhet a számítógépen, ezt
hozni-vinni kell, és nem árt ôket két példányban tárolni. Az egyszemélyes vál-
lalatnak nagyon hamar kicsivé, lassúvá válhat a gépe. Ezzel persze nem azt aka-
rom mondani, hogy az egyszemélyes vállalatnak nincs helye a „Nap alatt”,
csupán arra szerettem volna rámutatni, hogy reálisan mérje fel lehetôségeit, és
azoknak megfelelô munkát vállaljon el.
A megrendelô végül is dönt valamelyik ajánlkozó mellett, és ezután az lesz a
kivitelezô. Természetesen ezt a munkakapcsolatot nem árt írásban rögzíteni a két
fél között. A szerzôdés tartalmazza a szerzôdô felek adatain kívül mind a megren-
delô, mind a kivitelezô kötelezettségeit. Vagyis legyen benne a munka leírása az
egyes részfeladatok határidejével együtt, a megrendelô ellenôrzési lehetôsége, az
esetleges próbanyomat bemutatása stb. Ugyanakkor térjen ki a fizetés összegén
kívül annak módjára, határidejére, az esetleges elôlegek vagy részfizetések lehetô-
ségére. Valamilyen módon mindenképpen rendezze az esetleges vitás kérdéseket.
Csak nálunk terjed az a rossz szokás, hogy nem kell a szerzôdés, elég, ha meg-
beszéljük a dolgokat, a megrendelô úgyis fizet majd. Hát nem mindig fizet.
Érvényes szerzôdéssel a zsebében a kivitelezô bátran és jó eséllyel fordulhat
a bírósághoz a nem fizetô megrendelôvel szemben. Ugyanígy a megrendelô is

23
érvényesítheti a szerzôdésben foglalt kárigényét a határidôt be nem tartó vagy
gyatra minôségû munkát végzô kivitelezôvel szemben. Aki a vállalt munka egyes
részfeladatait alvállalkozóknak adja ki, az természetesen hasonló szerzôdést köt
velük, csakhogy ott ô lesz a megrendelô, és partnerei a kivitelezôk.
A szerzôdésekkel kapcsolatban van még egy fontos fogalom, amirôl szót kell
ejtenünk, ez pedig a kötbér. Elég sok szerzôdésbe belekerül. A megrendelô vé-
di magát a kötbérrel a hanyag, rossz minôségben dolgozó vagy késedelmesen
szállító kivitelezôjével szemben. Gondoljunk csak bele, hogy milyen erkölcsi és
anyagi kárt szenved az egy hétig nyitva tartó nemzetközi szakvásáron részt ve-
vô vállalat, ha kiállítási pavilonjának dekorációja silány kivitelû, vagy csak a
megnyitást követô harmadik napra készül el. A kötbért pontosan az ilyen ese-
tekre találták ki. Összegét, alkalmazásának feltételeit, fizetési körülményeit stb.
a szerzôdés tartalmazza.

24
A FEL ADAT SZE REP LÔI,
ELEM ZÉSE, ÜTEMTE RV

A szerzôdés aláírásával megszületett a megrendelés: kezdôdhet a munka! Az

egyszemélyes vállalat tulajdonosa és egyben egyetlen alkalmazottja nem tehet
mást, minthogy minden egyes részfeladatot maga végez el, hacsak nem alkal-
maz alvállalkozókat. Azonban egy kisebb stúdió is több emberbôl áll, ahol az
egyes dolgozók képességei (szerencsére) nem egyformák. Itt már lehetségessé vá-
lik az, hogy az egyes részfeladatokat más-más ember oldja meg. Nagyobb stúdi-
ókban, nyomdákban még sokrétûbb a tagozódás, még mélyebb a specializá-
lódás, az ott dolgozók egy-egy részfeladat specialistái lesznek. Minél nagyobb
egy nyomdai elôkészítô cég, annál inkább ipari termeléssé, gyártássá válik ugyan-
annak a munkának az elvégzése, amit az egyszemélyes vállalat embere még
alkotásként él meg.
A nyomdai elôkészítés bonyolultsága, sokrétûsége nyilván feladatfüggô, most
vegyük szemügyre azokat a részfeladatokat, szereplôket, amelyeket, akiket egy
nagyobb feladat megoldása igényel. Ebbôl a szempontból alapvetôen más lépé-
seket, más megoldást követel meg egy illusztrált, illetve egy pusztán csak szö-
veget tartalmazó kiadvány elkészítése. Utóbbinál ugyanis elmaradnak az il-
lusztráció készítésének és elôkészítésének lépései. Illusztratív kiadványként az
elôzô fejezetben már szereplô falinaptár példát vetjük részletes vizsgálat alá.
A napilapok, folyóiratok kiadása, elôkészítése egy külön világ, éppen ezért külön
tárgyalást igényel, róluk a harmadik kötetben lesz majd szó.

A FELADAT SZEREPLÔI

Az üzletkötô
Beszéljünk hát az illusztrált kiadványokról. Minden nagyobb cégnél van
legalább egy üzletkötô, aki a megrendelôkkel tartja a kapcsolatot. Amint jelent-
kezik egy leendô ügyfél, máris hozzá irányítják. Ô beszéli meg, részletezi, tisz-
tázza a feladatot, adja az árajánlatot, terjeszti elô és köti meg a szerzôdést. Rá-
érô idejében leendô partnereket kutat fel telefonon éppúgy, mint személyesen.

25
Munkája némi rámenôsséget, jó kapcsolatteremtô képességet és a kiadványszer-
kesztés átfogó ismeretét igényli. Nemcsak a projekt indulásakor vesz részt ab-
ban, hanem annak minden fázisában ô tartja a kapcsolatot a megrendelôvel.
Tôle kapja a munka tényleges megkezdéséhez szükséges szöveget, illusztrációkat
(képeket, logókat, ábrákat stb.). A megrendelôvel együtt választják ki a tervek
közül a kivitelezésre kerülôt. A kivitelezett, elôkészített munka próbanyomatát
ugyancsak ô fogadtatja el, imprimáltatja, hogy kezdôdhessen a viszonylag költ-
séges levilágítás. A nyomdából kihozott, esetleg többmázsányi készterméket is
ô adja át partnerének. Egyszóval ô a híd a megrendelô és a tényleges kivitele-
zôk között, minden kérés, javaslat, módosítás rajta keresztül jut el egyik féltôl
a másikig. Munkája olykor meglehetôsen hálátlan feladatokat is jelent, például
ha a megrendelô jól fejlett ízlésficamát kell diplomatikusan, ám határozottan
helyre tennie a cél érdekében.

A grafikus, tipográfus
A kivitelezés elsô embere, karmestere, a kreatív elme, a tervezô, a grafikus
vagy tipográfus. Többnyire felsôfokú végzettségû mûvész. Feladata kiviteli ter-
vek, tervváltozatok készítése. Ô alkotja meg a majdani kiadvány layoutját, oldal-
tervét. A feladat, a cél ismeretében legtöbbször hozott (a megrendelôtôl kapott
szöveg, illusztráció stb.) anyagból dolgozik, „mindössze” tudását, fantáziáját adja
a munkához. Sokszor azonban éppen ô tesz javaslatot az eredeti feladat egészé-
nek vagy egyes részeinek módosítására. Falinaptár példánkhoz visszatérve java-
solhatja, hogy a naptár borítólapján ne az utazási iroda központi épülete legyen
látható, hanem inkább egy neves mûvész tájat ábrázoló akvarelljét tegyék oda.
A megrendelôtôl kapott ötszáz amatôr felvétel megnézése után úgy dönt, hogy
azok egyike sem üti meg a kívánt mértéket, tehát nem szerepelhet egy falinap-
tárban. Jobb, ha felfogadnak egy fotóst, aki elutazik mind a húsz helyszínre a
feladat igényeinek megfelelô külsô és belsô felvételek elkészítése céljából. Ez-
után elkészíti a belsô oldalak tervét. Meghatározza a kép és a naptárrész helyét,
arányait, a lap aljára helyezi kicsiben a megrendelô cég logóját, egyéb adatait
olyan meggondolásból, hogy bárki eljuthasson az utazási irodához akár egy ki-
tépett naptárlap birtokában is. Az általánosból a részek felé haladva elkészíti a
naptár egy hónapjának részletes kiviteli tervét, betûtípust, fokozatot választ,
meghatározza az ünnepnapok kiemelésének módját. Dönt arról, hogy a hét
napjainak nevét szöveggel is kiírja-e. A képekrôl konkrétan majd késôbb hatá-
roz, de irányelvként leszögezi, hogy minden hónaphoz csak olyan üdülô képe
kerülhet, amely az adott hónapban fogadja a vendégeket. A hátsó lap tervén
elosztja a húsz helyszín képeit és adatait, meghatározva az egy-egy helyszín által
elfoglalt területet. Ezt követi egy-egy ilyen terület berendezése, a kép helyének,

26
a szöveg méretének, típusának meghatározása. Már csak a borítólap tervét kell
elkészítenie, és végzett is feladatával. Igaz, nem árt, ha több, tipográfiájában
különbözô kiviteli tervet készít, hogy a megrendelô választhasson.
A grafikusok, illetve tipográfusok munkáját is megváltoztatta a számítógép
megjelenése, ugyanis azt megelôzôen ôk kézzel terveztek. Papírra, ceruzával, kb.
zsebnaptár méretben vázolták ötleteiket, elképzeléseiket. A jobbakat aztán ere-
deti méretben is elkészítették. Papírral, ollóval, ragasztóval dolgoztak. A layout-
nak megfelelôen vágták a vakszöveget, illusztrációt folyóiratokból, napilapok-
ból, és ragasztották a terv megfelelô helyére azokat. Ceruzával írták a tervre a
betûtípus, betûfokozat, stílus adatait. Méretezték az illusztrációkat, bejelölték
azok kivágásait. A nyomda a terv alapján állította össze az eredeti szöveg, illuszt-
rációs anyag és sok szóbeli magyarázat vagy írásbeli utasítás felhasználásával a
filmet, készítette a nyomatot. A megrendelô legfeljebb a ceruzavázlatokat és a
vakszöveggel, illusztrációval teleragasztott tervoldalakat láthatta, azok alapján
– sok verbális kiegészítés mellett – döntött valamelyik elképzelés, változat meg-
valósításáról. A számítógép, valamint a kiadványszerkesztô programok megjele-
nésével a tervezô munkája is megváltozott. A megrendelô ugyanis ma már számí-
tógépes, nyomtatott terveket akar látni az eredeti szöveggel és illusztrációval.
Elôször megelégedett az A/4-es fekete-fehér nyomatokkal, mára azonban köve-
teli a jó minôségû, eredeti nagyságú vagy legalább A/3-as méretû színes nyo-
matot minden egyes tervmódosítás után. Csak úgy hajlandó tárgyalni bármi-
rôl, ha egy az egyben látja is azt. Ha úgy tetszik, a számítógép és a tervezôk
kényeztették el a megrendelôket, aminek következtében a tervezô ma már kény-
telen gépen, valódi adatokkal elkészíteni minden tervét, legfeljebb gyengébb
minôségû képeket használ, nem illeszt mindent hajszálpontosan, csak úgy
„szemre” rakja össze a tervet, amely nyomtatás után már nem igényel sok szó-
beli magyarázatot, kiegészítést, hisz „magáért beszél”.

A fotós
Mint a példából is kitûnik, gyakran szükség van egy fotós közremûködésé-
re, mert a választott illusztráció közvetlenül nem vihetô gépre, elôbb papírké-
pet vagy diát kell készíteni róla. A fotós általában külsôs tagja a nyomdai elô-
készítô csapatnak, vagyis alvállalkozóként mûködik közre. A feladatot teljes
egészében ismernie kell, hogy célra orientált felvételeket készíthessen. Produk-
tumát negatív, papírkép vagy diapozitív formájában adja át megrendelôjének.

A szöveg elôállítása
Legtöbbször a megrendelô adja a kiadvány szövegét is. Legfeljebb a szlogen
az, amit felkért profi ötöl ki. Példánkban ugyan csak az üdülôhelyek adatai

27
adják a szöveget, azonban mindig minden szöveget írásban kell kérni, és fôleg a
nevek, címek, telefonszámok stb. helyességét ellenôriztetni. Azaz a megrendelô
egy felelôs embere írásban nyilatkozzon a fenti adatok valódiságáról, helyessé-
gérôl. Az ilyen írás késôbb sok vitának veheti elejét. A hosszabb, úgynevezett
folyó szöveget általában gépíró (titkárnô stb.) írja gépbe, hogy pontosan a meg-
rendelô által leadott szöveg kerüljön bele a kiadványba, nehogy a kivitelezô át-
fogalmazza azt. A kivitelezô csak beemeli a lemezen kapott szöveget a kiad-
ványba. Az átadott szöveg fontos adatai helyességének ellenôrzése a megrendelô
feladata.

A szkenneres
A fotós képeit, diapozitíveit a szkenneres digitalizálja. Munkáját egy arisz-
tokrata gôgjével végzi, mert tisztában van azzal, hogy a leendô kiadvány minô-
sége döntô mértékben múlik rajta. Lehet a stúdió munkatársa a helyi lapszken-
nerrel, de legtöbbször ô is külsôs alvállalkozó, egy dobszkenneren csak digita-
lizálással foglalkozó cég alkalmazottja. A digitalizáláshoz legtöbbször hozzá-
tartozik egy alapretus és színkorrekció is.

A tördelô, operátor
A kiadványhoz szükséges logókat, ábrákat, rajzokat minta vagy leírás alap-
ján számítógéppel az operátor készíti el, mint ahogy az ô feladata a fentiekben
felsorolt elemekbôl és az elfogadott terv alapján a teljes kiadvány pontos összeál-
lítása, kivitelezése is. Munkája végeztével a jellemzô oldalakat színes printerén
kinyomtatja, hogy a megrendelô imprimálhassa azokat, kézjegyével látva el min-
den lapot, tudomásul véve az eddig végzett munkát, és egyben engedélyezve a
folytatást. Ugyancsak az operátor írja meg az úgynevezett postscript fájlt (ps
file), amelynek alapján a levilágítás történik majd. A megrendelô a levilágítás
elôtt digitális, utána analóg proof (próbanyomat) elkészítését is kérheti. A di-
gitális proofhoz szükséges fájl elôállítása is az operátor feladata.

A levilágító
A levilágító állítja elô a nyomda számára a nyomóforma elkészítéséhez szük-
séges filmet. Ez a film legtöbbször eredeti méretében ábrázolja a kiadványt,
azonban különlegesen nagy méretek esetében (pl.: óriásplakát) jóval kisebb an-
nál. Utóbbi esetben a nagyítás és a darabolás legtöbbször külön lépésben, a
nyomdában történik. Kevés általános elôkészítéssel foglalkozó stúdiónak van
levilágító berendezése, így erre a mûveletre is legtöbbször alvállalkozásban ke-
rül sor, illetve sokszor az a nyomda készíti el a filmet, végzi a levilágítást, ame-
lyiknél a nyomás történik majd.

28
A szerzô
Mennyiben különbözik mindettôl egy szöveges kiadvány elôállításának me-
nete? Mindössze a szöveg elôállításában és a megrendelôi, finanszírozói viszony
megváltozásában. Amennyiben a szöveg, a mû nevesített szerzôtôl származik,
úgy azt védi a szerzôi jog. A szerzô mindig csak a szöveg, a mû közléséhez járul
hozzá meghatározott feltételekkel, illetve a kiadáshoz a szerzô írásbeli engedélyé-
re van szükség. Legyen vers, novella, regény, színdarab, tankönyv vagy akár tu-
dományos mû, legtöbbször az a helyzet, hogy Mohamed megy a hegyhez, vagyis
a szerzô a már kész alkotását szeretné megjelentetni.

A kiadó
A szerzô mûvének megjelentetése érdekében felkeres – egy a megfelelô
kiadási területre specializálódott – kiadót, amely elegendô tôkével és szakérte-
lemmel rendelkezik a mû kiadásához. Amennyiben a kiadó nem lát fantáziát az
ügyben, úgy emberünk másik kiadóhoz fordulhat, vagy végsô elkeseredésében
magánkiadásra vállalkozhat. Utóbbi azt jelenti, hogy saját magát pénzelvén fel-
kér és fizet egy stúdiót a nyomdai elôkészítésre, nyomdát pedig a sokszorosí-
tásra. Teszi mindezt azért, mert másokkal szöges ellentétben rendületlenül hisz
a megjelenés utáni osztatlan erkölcsi és anyagi sikerben.
Ha a kiadó is üzletet szimatol, akkor szerzôdést köt a szerzôvel mûve kia-
dási jogáról. A szerzôdés rögzíti a kiadási jog idôtartamát, és általában behatá-
rolja a helyet (pl. csak az adott országban), valamint tartalmazza a szerzôi hono-
rárium összegét is. Innentôl a kiadó veszi át az irányítást. Általában teljes körû
nyomdai elôkészítô mûhellyel, néha még nyomdával is rendelkezik. Magyarul
a kiadó lesz a megrendelô és sokszor a kivitelezô egy személyben, legfeljebb
egyes részfeladatok elvégzését adja ki alvállalkozóknak. Bennünket most csak a
szöveg elôállítása érdekel, az illusztrációk elôkészítése azonos az illusztratív ki-
adványoknál mondottakkal.

A beíró, a korrektor
Jobb esetben a szerzô számítógépen írta meg a szöveget, ilyenkor elmarad a
kézirat begépelése, a beírás mûvelete, amelyet a beíró, általában egy villámkezû
gépírónô végez. A beírást nyomtatás követi. A korrektor ezt a nyomatot kapja
meg a kézirattal (az elôzménnyel) együtt. Ugyanis a beíró is tévedhet, a korrektor-
nak az eredeti kéziratszöveg visszaállítására kell törekednie, ügyelve a helyesírásra
és a magyaros mondatszerkesztésre, a gördülékeny gondolatfûzésre. Az általa ja-
vított, szabványos korrektúrajelekkel ellátott példányt visszakapja a beíró javítás-
ra, aki a kijavított szövegrôl új nyomatot készít. Ezt az új példányt az elsô nyom-
tatással (a mostani elôzménnyel) kapja vissza a korrektor újabb javítás végett.

29
A lektor
Amennyiben nem irodalmi mûrôl, hanem tankönyvrôl, ismeretterjesztô
alkotásról van szó, akkor egy másik szál is bekapcsolódik a folyamatba. A szer-
zô ugyan a legjobb tudása szerint írta meg mûvét, de ô is tévedhet (rosszul
emlékszik egy évszámra, nem néz utána egy név helyesírásának stb.). Alkotását
szakmai szempontból ellenôrzi, javítja a lektor. A kisebb szakmai hibák javítása
mellett olykor egész fejezeteket átírathat a szerzôvel. Az ilyen mû kiadója jól
teszi, ha elôbb a szerzô és a lektor közötti meccset játssza le, csak utána adja a
korrektor kezébe a kéziratot. Szólni kell még az úgynevezett szerzôi javítások-
ról. Ezek száma nem nagy, de elôfordul, hogy a szerzô átfogalmaz, beszúr, eset-
leg töröl egy-egy mondatot. Erre általában az elsô korrektúraforduló alatt van
lehetôsége, utána már nem módosíthat, mert akkor sosem állna elô egy végle-
ges, tördelhetô szöveg.

A mûszaki szerkesztô
A könyv jellegû kiadványok egy fontos szereplôvel bírnak még, ez pedig a
mûszaki szerkesztô. Ô általában a nyomda embere, a kiadvány külalakjába a nyom-
da oldaláról szól bele. Papírminôséget, kötésmódot, borítást, könyvalakot stb.
javasol. Szorosan együttmûködik a kiadvány belsejének kinézetéért felelôs – mond-
juk úgy – mûvészeti vezetôvel, a tipográfussal. A mai gyakorlatban sajnos leg-
többször csak mûszaki szerkesztô szerepel, ô végzi el a tipográfus munkáját is.

A tipográfus
Ô az elôkészítést végzô csapat karmestere, a kiadvány külalakjának megha-
tározója. A kiadvány megjelenésével, küllemével foglalkozik. A kiadványba
foglalt gondolatok tálalását, átadását segíti elô, ennek érdekében határozza meg
az egyes részek tipográfiáját. Az általa készített tipográfiai leírás vezérli a többi
résztvevô, de legjobban a tördelô munkáját. Tervei, elképzelései kialakításakor
célszerûen együttmûködik a nyomdai oldal ismerôjével, a mûszaki szerkesztôvel.

A szerkesztôség
A folyóirat, napilap kiadása hasonló a szöveges kiadványéhoz, a könyvéhez,
csak éppen az egyes (többnyire azonos szerkezetû, de eltérô tartalmú) számok
megjelenésének viszonylag vagy nagyon is rövid határideje teszi különlegessé.
Vonatkozik mindez az elôkészítésre éppúgy, mint a nyomásra és terjesztésre.
Minden mûveletet gyorsan és pontosan kell végrehajtani, nincs mód a vára-
kozásra, a többszöri módosításra. Mindennek elsôre kell tökéletesnek lennie.
Ugyanakkor ha valaki, valami kiesik, elromlik, annak a pótlásáról, helyettesíté-
sérôl jó elôre kell gondoskodni, nincs idô a rögtönzésre, mert akkor szinte bizto-

30
san figyelmen kívül hagyunk valami fontos körülményt. Minden elôre látható
esetre ki kell dolgozni a követendô eljárást, amit az összes érintettnek fejbôl
kell ismernie, és ha a galiba bekövetkezett, akkor azonnal, gondolkodás nélkül
alkalmazni kell a kiküszöbölésére vonatkozó megoldást. Nincs olyan, hogy a
lap nem jelenik meg másnap.
Erre a feladatra csak egy jól szervezett szerkesztôség képes. Egy napilap cik-
keinek szerzôi az újságírók, de egy folyóiraté éppúgy lehetnek irodalmárok, mint
orvosok vagy sakkozók. A cikkek legtöbbször számítógépen íródnak, és a kor-
rektúra is ott történik minden nyomtatás nélkül. Az újságok (folyóiratok) egyik
legfôbb jellemzôje a rovat, élén a rovatvezetôvel, szerkesztôvel. Az illusztrációk
válogatása, elhelyezése a képszerkesztô feladata. Az illusztrációkat külön grafi-
kusi, illetve fotós csapat vagy ma már a nemzetközi hírügynökségektôl nagyon
sokszor mûhold szállítja, ontja. A lap egy számítógépes hálózaton alakul, készül
párhuzamos formában. Ami készen van, az rögtön a helyére kerül. Az egész ká-
oszt a fôszerkesztô tartja kézben. Ô beszéli meg a lap tartalmát a rovatvezetôk-
kel, hírszerkesztôkkel, akik aztán a beérkezett, elkészült anyagokból a megbe-
széltek szerint válogatnak. A tördelô által elkészített oldal, rovat szöveganyagát
a képszerkesztô annyi és olyan méretû képpel illusztrálja, hogy kitöltsön min-
den rendelkezésére álló helyet. Ha elkészült egy oldal, már indul a levilágítása,
amely végeztével a nyomda készíti a nyomóformát. A kefelevonatok „kedélyes”
világa már a múlté. A mai rotációs gépek néhány óra alatt képesek több százezer
lappéldány kinyomtatására, hajtogatására. Aki egyszer belekóstolt ebbe az örö-
kösen forrongó, változó, mozgásban lévô világba, az vagy azonnal elmenekül,
vagy „beleszeret”, és hosszú idôre ott ragad.

A FELADAT ELEMZÉSE, ÜTEMTERV

Amikor a megrendelô megkötötte szerzôdését a kivitelezôvel, onnan kezd-

ve a munka elvégzésének minden gondja-baja az utóbbié lesz. Ennek ellenére
nem árt, ha továbbra is tartja a kapcsolatot munkaadójával, tájékoztatva ôt a
feladat elvégzésének alakulásáról, megmutatva, esetleg írásban is jóváhagyatva
az egyes részfeladatokat, például engedélyt kér (mindig írásban) a következô,
jelentôsebb összegbe kerülô mûveletsor (levilágítás, nyomás stb.) indításához.
Elsô lépés a feladat elemzése, illetve kisebb, de önálló részfeladatokra való
felbontása. A részfeladatok megnevezése mellé természetesen odakerül azok el-
végzéséért felelôs személy neve, a teljesítés határideje, de nem maradhat el a
részfeladat elkezdéséhez szükséges bemenô paraméterek rögzítése sem. Meg kell
vizsgálni, hogy mely részfeladatok végezhetôk egymástól függetlenül, egymással

31
párhuzamosan. A határidôket úgy kell tervezni, hogy a teljes feladat elkészül-
jön a végsô határidô elôtt, nem árt a biztonsági tartalék. A szereplôk számát,
beosztását úgy kell meghatározni, hogy azok normál munkatempóban tudják
elvégezni a rájuk szabott feladatot, mert semmit sem ér az olyan ütemezés, ahol
a feladat elvégzôinek rendszeresen túlóráznia, éjszakáznia kell. Ez mindig kap-
kodással, hibák becsúszásával, azaz minôségromlással, többletkiadással jár. Az
ilyen stúdió leadhatja ugyan határidôre a vállalt munkát, utána azonban három
napra le kell húznia a redônyt, mert a túlhajszoltság miatt mindenki kidôlt a
sorból. A kérdés csupán az, hogy mennyi, esetleg elsô ránézésre fel sem fedez-
hetô hiba maradt a leadott munkában, illetve mennyivel került többe a hibák
javítgatása, egyes részfeladatok megismétlése, túlórák kifizetése miatt (erre a leg-
jobb példa, ha mondjuk a kinyomtatott digitális proofon vesznek észre egy
szarvashibát; azt javítják, újraírják a postscript fájlt, újrakészítik a proofot).
A feladat elemzése, az ütemterv készítése során fel kell készülni az elôre
nem látható, váratlanul felmerülô objektív akadályok leküzdésére, elhárítására.
Valaki a munkát végzôk közül váratlanul hosszabb idôre megbetegedhet, elro-
molhat a saját számítógépünk vagy akár az állandó alvállalkozó partner levilá-
gítója. Az ütemterv készítôjének, a vezetônek minden ilyen esetre legyen alter-
natívája, „pótkötele”. Néha szüksége lehet akár a „pót-pótkötél”-re is.
Mint a fentiekbôl kiderült, az elemzést, az ütemtervet általában a cég ve-
zetôje készíti, ô osztja ki, ütemezi az egyes részfeladatokat. Saját gárdájától el-
tekintve általában állandó bedolgozókkal, partnerekkel végezteti el a cégénél el
nem végezhetô munkákat. Mindenképpen hasznos az állandó bedolgozói háló-
zat kiépítése, hiszen a rendszeres munkakapcsolat sokkal gördülékenyebb ügy-
menetet tesz lehetôvé, mint az állandóan új partnerrel kísérletezgetô megoldás.
Példánkhoz visszatérve nézzük végig egy gyakorlati feladaton az elemzés, az
ütemterv-készítés lépéseit. A belföldi utazási iroda falinaptárának paraméterei a
tárgyalások során változtak, s a szerzôdésben a következô részlet szerepel.
„Színes falinaptár készítése az utazási iroda részére. A naptár mérete 35◊50
cm, a lapok száma 14, anyaga 250 g-os fényes mûnyomó papír, példányszáma
2000 db, leszállításának határideje október 31. Részletezés: az elôlap kialakítása a
stúdió feladata. A 12 hónap lapjain az iroda 12 szabadon választott üdülôjének
látképe szerepeljen. A hátsó lap tartalmazza az iroda húsz üdülôjének összes ada-
tát és képét. Elvárás: a naptár legyen hatásos, ösztönözzön az iroda szolgáltatásai-
nak igénybevételére. Segédanyag: az iroda a stúdió rendelkezésére bocsátja a húsz
üdülô összes adatát és 500 db 9◊12 cm-es színes fényképet az üdülôk eddigi éle-
tébôl.”
Fontos adat még a szerzôdés megkötésének dátuma, pontosabban a mun-
ka elvégzésére rendelkezésre álló idô. Aki ugyanis egy ilyen munkát egy hónap-

32
nál rövidebb határidôre vállal, az bolond. Elsô dolog a nyomda felhívása. Te-
gyük fel, ôk a nyomtatáshoz szükséges filmek átadásától számított két hétre vál-
lalják a csomagolt áru leszállítását a megadott címre. Márpedig egy hónapnál
rövidebb határidô esetén maximum két hét marad a teljes nyomdai elôkészí-
tésre. A legszorosabb határidôket feltételezve az egyes részfeladatok ütemezése
az alábbi 1. táblázat szerint alakul:

Részfeladat Felelôs Határidô

Elôkészítés, szerzôdéskötés üzletkötô 1 nap

Elemzés, ütemterv stúdióvezetô 1 nap
Grafikai terv grafikus 1 nap
Tervvázlat elfogadtatása üzletkötô 1 nap
Kapott fotók válogatása grafikus 1 nap
Szkennelés, retusálás operátor 1 nap
Embléma rajza, layout operátor 1 nap
Tördelés, nyomtatás operátor 1 nap
Kivitel elfogadtatása, javítás üzletkötô, operátor 1 nap
Proofkészítés, imprimálás operátor, üzletkötô 1 nap
Ps fájl készítése, levilágítás operátor, alvállalkozó 1 nap
Forgató, proof, filmek leadása a nyomdába stúdióvezetô 1 nap

1. táblázat
Egyszerû ütemterv

Az ütemterv itt ugyan az alvállalkozó levilágítóstúdiót kivéve négy szereplôt

(stúdióvezetô, üzletkötô, grafikus, operátor) említ, azonban felállástól függôen
akár mind a négy, akár az elsô három, akár az elsô kettô, második kettô egy
személlyé vonható össze. Az egyszemélyes vállalattól a néhány fôs stúdióig ter-
jed ennek az ütemtervnek az érvényessége. A bajt általában nem annyira az
érintett szereplôk száma, mint inkább a határidô szûkössége okozza.
Ez ugyanis eleve kizárja a fotós alkalmazását, kötelezôvé teszi a hozott anyag-
ból (megrendelô által adott fotókból) történô tervezést és kivitelezést. Az ama-
tôr felvételek nem igazán alkalmasak profi színvonalú termék illusztrálására,
ugyanis nem falinaptár céljára készültek, nem arra szánták ôket, hogy a leg-
elônyösebben mutassák be az üdülôt, inkább ellesett vagy éppen nagyon is
megrendezett pillanatai az intézmény életének. Legtöbbször kompozíciójuk,

33
exponálásuk, kidolgozásuk sem éppen tökéletes. Vagyis nagyon szerencsés, ha
a kapott 500 db közül akad tizenkét olyan kép, amely szkennelés és inkább
több, mint kevesebb retusálás után egyáltalán alkalmas arra, hogy szerepeljen a
tervezett naptár egy szerény kivitelû változatában. A hátsó oldal húsz kis képe
nem annyira problémás, mint a tizenkét naptároldal exkluzív képe.
Az ilyen munka elkészülhet ugyan, de – megfelelô összehasonlítási alap mel-
lett – sem a megrendelô, sem a nyomdai elôkészítô stúdió, sem a nyomda nem
teszi ki majd a kirakatba, büszkén mutogatva leendô ügyfeleinek: íme a mi
munkánk gyümölcse. Ugyanis hiába kitûnô a grafikus koncepciója (az egyes
naptárlapokon lévô képek hangulata, maga a felvétel legyen összhangban az
adott hónappal), ha ennek egyetlen rendelkezésre álló kép sem felel meg, és
nincs is lehetôség új felvételek készítésére. Ilyen körülmények között vérsze-
génynek hathat akár a legjobb tipográfiai megoldásokat tartalmazó layoutterv,
hiszen hiányzik, nincs meg hozzá a megerôsítést, a csattanót adó fotó. A húsz
üdülô képét és adatait tartalmazó hátlapot szigorú rendbe tervezheti a grafikus
(4◊5-ös vagy 3◊7-es elrendezés, utóbbi esetben az alsó sor közepén huszonegye-
dikként a központi iroda képe és adatai). Ebbe a szigorú rendbe a fotók útján
vihet játékosságot, történetet, mégpedig úgy, hogy az egyes üdülôkrôl készített
képek is követik a tél, tavasz, nyár, ôsz sorrendet. Másrészt az elsô kép nem-
csak téli, de távoli fotó is az üdülôrôl, míg a második közelebbi felvétel a má-
sikról. A harmadik már belsô pillanatkép a következô halljáról, a negyedik egy
szobabelsôt mutat stb. Végigmegyünk a belsô szórakozó-, és gyógyászati helyi-
ségeken, majd kimegyünk a nyári környezetbe, késôbb a tél közeledtével ismét
közeledünk az adott üdülôhöz.
Egy ilyen elképzelés megvalósításához szükséges a profi fotós személye, aki
ismeri a teljes grafikai koncepciót, és ennek szellemében készíti külsô és belsô
felvételeit. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a felvételek elkészítéséhez kb.
egy évre van szükség, úgyhogy a teljes feladat elvégzésének határideje ennél csak
hosszabb lehet. A költségek nyilván jóval nagyobbak lesznek az elôzô változa-
ténál, de az eredményeket sem lehet egy lapon említeni.
Természetesen létezik egy közbülsô megoldás, úgy 3-4 hónapnyi határidô-
vel. Ebben az esetben a fotósnak csak nyári és ôszi képek készítésére van al-
kalma. A téli és tavaszi hangulatot, illúziót szabadon felhasználható elô- és hát-
terek, valamint az eredeti épületfotó felhasználásával egy fotóretusáló prog-
ramban kell elôállítani. A fotós képeinek, diáinak digitalizálásához legtöbbször
már nem elegendô a stúdió lapszkennere. A szkennelés munkáját alvállalkozó-
nak kell kiadni, aki dobszkennerén profi módon elvégzi azt az esetleg szüksé-
gessé váló alapkorrekciókkal, retusálásokkal együtt.

34
 Mint láttuk, a fotós bekapcsolásával jelentôs mértékben megnô az elvég-
zendô munka mennyisége, s ezzel egyenes arányban növekszik a késztermék ára,
ugyanakkor összehasonlíthatatlanul jobb lesz annak minôsége. A kérdés csak
az, megfizeti-e a megrendelô ezt a különbözetet.
Ahogy a példa mutatja, ugyanazt a feladatot nagyon szélsôséges határ-
idôkkel, munkamennyiséggel és költségkihatásokkal is tervezhetjük, elvégez-
hetjük. A lehetséges változatok közül végül is mindig a megrendelô dönt, ôt
pedig messzemenôen befolyásolja pénztárcája vastagsága. Olykor ez a tárca olyan
vékony, hogy csak nagyon silány eredmény születhetne. Ekkor a munkára felkért
stúdió vezetôjének, üzletkötôjének erkölcsi kötelessége megértetni a megrende-
lôvel, hogy olcsó húsnak híg a leve, inkább mondjon le a tervezett kiadvány
elkészítésérôl.

35
KA P CSO LAT
A MEG REN DE LÔ VEL,
AL VÁL LAL KOZ ÓK KAL

A z elôzô fejezetben szó volt már arról, hogy a megrendelôvel a kapcsolatot

az üzletkötô vagy a stúdió vezetôje tartja. Elsô feladatuk a megrendelés meg-
szerzése, a szerzôdés megkötése. A létrejött szerzôdés, a megrendelés alapján
indul a tervezés, a grafikusi munka, amelynek végeredménye a kiviteli terv. Ezt
beszéli meg, gyúrja át, módosítja a megrendelôvel akár több menetben az üz-
letkötô. Munkájához egy diplomata ügyessége szükséges például akkor, ha le
kell beszélnie a megrendelôt arról a téveszméjérôl, miszerint ô a grafikus.
(Ugyanis Magyarországon két dolog van, amihez minden ember ért: az egyik
a foci, a másik a grafika.) Az üzletkötônek arról is meg kell gyôznie ügyfelét,
hogy nem a legszerencsésebb, ha a benyújtott terv elfogadásáról felesége, fia
vagy nagynénje, esetleg anyósa ízlése alapján dönt. A legtöbb megrendelôben
él egy kép, elképzelés a megrendelt termékrôl, megfogalmazni, elmondani azon-
ban nem tudja, ám ha nem azt kapja vissza a terven, amit ô elképzelt, akkor
becsapottnak érzi magát. Ez az érzés akár odáig fokozódhat, hogy eláll a megren-
deléstôl. A tervezési díjat azonban így is ki kell fizetnie.
Amikor a megrendelô elfogadta, szignálta a tervet, akkor kezdetét veszi a
kivitelezés. Kivitelezés közben azonban az elfogadott tervtôl eltérni már nem
lehet, azt kell megvalósítani. Ebben a fázisban hiába röppennek fel jobbnál jobb
ötletek, azok legfeljebb egy következô munkában süthetôk el. Aki mégis ilyes-
mit forgatna a fejében, gondoljon arra, mit szólna ô, ha üdülôtelkén pontos
paraméterekkel egy garázs építésére adna megbízást egy kômûvesnek, aztán az
elkészült épület – noha elsô ránézésre még szebb is lenne a vártnál – mondjuk
öt centivel rövidebb lenne, mint az az egyébként nem túl hosszú autó, amelynek
tárolására szánták. S mindez miért? Mert a kivitelezô egy „kicsit” eltért az elfo-
gadott tervtôl.
Kivitelezés közben a figyelem a megrendelôtôl az alvállalkozók, bedolgozók
felé fordul. Ne feledjük: az ô szemszögükbôl nézve mi vagyunk a megrendelôk,
tehát joggal várják el tôlünk azt a magatartást, hozzáállást, amit mi saját megren-

36
delôinktôl elvárunk. Azaz velük ugyanúgy szerzôdni kell, mint ahogy velünk
szerzôdött a megrendelônk.
A DTP-s, nyomdai elôkészítô, kiadványszerkesztô szakmában minden részt
vevô stúdió stb. igyekszik nemcsak viszonylag állandó megrendelôi, de még
inkább alvállalkozói kört kialakítani. Mit jelent ez? Egy kisebb stúdiót néhány
közepes nagyságú cég teljes mértékben „eltart”, amennyiben valamennyi kiad-
ványa, hirdetése összes nyomdai elôkészítô munkáját ugyanattól a stúdiótól ren-
deli meg. A viszonylag rendszeres munkakapcsolat miatt kialakuló személyes
ismeretségek jótékony módon befolyásolják, leegyszerûsítik a munkát. Egy idô
után a partnerek fél szavakból is megértik egymást. A megrendelô szempont-
jából nemcsak kényelmes, de gazdaságos is csak úgy átszólni, hogy „tudod, a
tavaly májusi, X lapban megjelent álló A/4-es hirdetést kellene egy az egyben
áttenni most fekvô B/6-os méretbe, levillantva holnap reggelre, számla jöhet”.
Egyrészt ezzel az egy mondattal letudta a megrendelés, szerzôdéskötés, kiinduló
anyagok válogatása, átadása, tervegyeztetés teljes hercehurcáját, másrészt csak a
mutációkészítés lényegesen alacsonyabb tarifáját fizeti majd. A stúdió is örül,
hiszen a kis munka is munka, és elég jól jövedelmez a mutációkészítés. Mind-
össze a tavaly májusi munka teljes anyagát kell megtalálnia. Ez pedig csak
rendszeres, dokumentált, rendben tartott archiválás mellett lehetséges. Vagyis
az összes folyamatban lévô munka teljes anyaga a készítô gép háttértárán, eset-
leg szerveren van mindaddig, amíg a kész anyagot át nem vette a megrendelô.
Ekkor esetleges válogatás, az elvetélt megoldások, próbafájlok törlése után a tel-
jes anyag archiválásra kerül. Régebben (néhány éve) ez úgynevezett DAT sza-
lagra való írást jelentett – kapacitásuk néhány GB –, ma inkább CD-írást ta-
kar. A tartalomjegyzékkel ellátott kazettákat, CD-ket nem árt idôrendben
tárolni, emellett azonban a munkákat nyilván kell tartani a megrendelôk sze-
rint is, mellékelve a szalag vagy CD számát, amelyen az adott feladat megol-
dása megtalálható.
Amiért a megrendelônek kényelmes az állandó stúdió, ugyanazért a stúdió
is szívesen alkalmaz állandó bedolgozókat, alvállalkozókat, partnereket. A kia-
lakult személyes kapcsolat, az ügymenet ismerete itt is egyszerûvé teszi a rész-
feladatok átadását, átvételét. Még akkor sincs baj, ha a felkért állandó partner
objektív okokra hivatkozva elutasítja a munkát, mert legtöbbször maga ajánl
megbízható helyettest erre az egy feladatra.
Az alvállalkozókkal a kapcsolatot tarthatja az üzletkötô vagy vezetô, de sok-
szor ez annak a munkatársnak a feladata, aki az átadandó anyagot és vele a
feladatot elôkészíti. A fotóssal tarthatja a kapcsolatot az üzletkötô vagy a veze-
tô, tájékoztatva ôt a teljes feladatról, hogy az elkészült fotók, diák a lehetô leg-
jobban illeszkedjenek annak elvárásaihoz. Az általa készített színes papírképek,

37
diapozitívek a grafikustól, tipográfustól – válogatás után – általában az operá-
torhoz, tördelôhöz kerülnek. A grafikus az, aki a kiválogatott képeken bejelöli
az esetleges kivágást, de kettôjük közül inkább a tördelô ismeri a pontos mé-
reteket, a szükséges nagyítás, felbontás mértékét. A szkennelést végzô csapat-
nak pedig pontos adatokkal, elvárásokkal kell átadni a képeket, diákat. Hiába
színes egy kép, ettôl még lehet a készülô kiadvány fekete-fehér, és ezért a ké-
pet szürke árnyalatos (grayscale) módban kell digitalizálni. Azaz a szkenneresnek
minden képrôl tudnia kell a szkennelendô területet, vagyis a kivágást, a szken-
nelés módját (line art, grayscale, színes RGB vagy CMYK), a felhasználási mé-
retet, azaz a nagyítás mértékét, illetve az ebben a méretben szükséges felbon-
tást. Ezen adatok bármelyikének hiánya esetén a szkenneres nem tud mit kezdeni
a képpel. Elsô feladatos partnernél legfeljebb félreteszi a munkát, megvárja, amíg
jelentkeznek. Emiatt csúszhat a megrendelô partner határideje. Ha szinte napi
kapcsolatban van partnerével, akkor átszól telefonon, és azonnal tisztázzák a fel-
merült problémát, nem szenved késést a munka. (Nem arról van szó, hogy a
szkennelô az elsô feladatos partnerrel ki akar szúrni, a napi kapcsolatos mun-
katársat, üzletfelet pedig elônyben részesíti, segíti. Mindössze az a helyzet, hogy
pl. péntek éjjel van, és a megrendelô cég megadott telefonja nem felel, hiába
hívja, ôk legközelebb hétfô reggel lesznek elérhetôk, amikor jönnek a kész mun-
káért. A napi kapcsolatban lévô partner tördelôje viszont csak úgy rutinból oda-
szól a péntek esti diszkóból esetleg egészen más természetû személyes okok
miatt, és egy perc alatt tisztázzák a felmerült problémát.)
A fotóson és a szkennelô cégen kívül a harmadik tipikus alvállalkozói part-
ner a DTP-s munkában a digitális, illetve analóg proof, próbanyomat készíté-
sére, filmlevilágításra szakosodott stúdió. Ôk a nyomdai elôkészítési feladat vége
felé kerülnek a képbe. Elkészült a tördelés, gyakorlatilag készen van a munka.
Megvolt a színes print, a megrendelô is látta. Mindössze nem ártana néhány,
a nyomdai körülményekhez, színvilághoz közelebb álló nyomat, aztán jöhet a
levilágítás. A digitális proof, próbanyomat lényege, hogy közvetlenül a prog-
ramfájlból, film nélkül képes viszonylag színhû, mármint nyomdai szempont-
ból színhû nyomat készítésére. Az egész munka megrendelôje a legfontosabb
oldalakból lát ilyen próbanyomatokat, és ezek alapján írásban engedélyezi az
esetleg nagyon is sokba kerülô levilágítás megkezdését.
Maga a próbanyomat sem olcsó mulatság, azonban lényegesen olcsóbb,
mint esetleg több száz oldal hiába levilágított film. A baj sokáig az volt, hogy
a próbanyomatot készítô cégnél meg kellett lennie az összes betûtípusnak, ame-
lyet a megrendelô a munkájában felhasznált, ugyanakkor a megrendelô sem fe-
lejthette otthon egyetlen, a végsô munkafájlba beemelt képének eredeti fájlját
sem. Bármelyik hiba fennállásakor hibás lett a próbanyomat is, és kezdôdött az

38
egymásra mutogatás, ki okozta a hibát, azaz ki fizeti a kárt, a megrendelô, avagy
a próbanyomatot készítô stúdió? Ki vállal felelôsséget és fizetési kötelezettséget
a határidôcsúszásból eredô károkért?
Az egyre dagadó és egyre kibogozhatatlanabb gordiuszi csomót – Nagy
Sándor példáját követve – határozottan elvágták. Az Adobe cég által megal-
kotott PostScript nyelv szabvánnyá válása, elterjedése után a próbanyomat-ké-
szítô és filmlevilágító stúdiók egyszerûen elzárkóztak a kiadványszerkesztô prog-
ramfájlok fogadása elôl. Ezek használata ugyanis hiba esetén nem mutatott rá
egyértelmûen a hibázó félre, lehetôvé tette a vitát megrendelô és kivitelezô kö-
zött. A vita kirobbanása azonban legtöbbször annak megszületése után néhány
héttel, hónappal kezdôdött, amikor már senki sem emlékezett pontosan a vi-
tát kiváltó körülményekre.
A PS (PostScript) fájl alkalmazása minden ilyen vitát lehetetlenné tett. A
felkészített kiadványszerkesztô programok lehetôvé tették, hogy a megrendelô
PS fájlt adjon le a próbanyomat vagy a levilágítás készítôjének. A PS fájl lénye-
ge, hogy annak minden adatáért a megrendelô felel. A kivitelezô nem tud be-
lenyúlni, módosítani rajta, mindössze tartalmának megnézésére képes, minden
javítási lehetôség nélkül. Ha nyilvánvaló hibát vesz észre, legfeljebb szól, de ez
nem várható el tôle, mármint az, hogy végignézzen akár több száz oldalt. A le-
adott fájl tartalmáért teljes egészében annak elkészítôje, a próbanyomat, levilá-
gítás megrendelôje felel. A kivitelezôt semmilyen tartalmi felelôsség nem terheli.
A jellemzô, fontos, színes oldalakról készült próbanyomatokat, esetleg csak
printeket a megrendelônek meg kell mutatni, ô ellenôrzi, és írásban elfogadja,
imprimálja ôket. Ezután készülhet el a munkáról a levilágításhoz szükséges
postscript fájl, s történhet meg az összes oldal levilágítása. A levilágítással pár-
huzamosan – többoldalas kiadvány esetén – minden egyes oldalról készül egy
fekete-fehér olcsó print is. Ez lesz az úgynevezett forgató, forgatókönyv. Azok-
ról az oldalakról, amelyekrôl digitális proof készült, a levilágítás után, a filmek
segítségével analóg proof (chromalin) is készíthetô. Utóbbi színei ugyanis ponto-
sabban megközelítik a nyomdai végeredményt, mint digitális társáé. A nyom-
dától elvárható, hogy az analóg proof színeit, árnyalatait hûen adja vissza. Ha
van rá lehetôség, akkor a legjobb az, ha a filmekrôl az a nyomda készít chro-
malint, amelyik majd a nyomást végzi.
Az igazi nyomdai munka tehát a filmek, az analóg, esetleg digitális proofok,
valamint a forgató birtokában veszi kezdetét. A nyomda külön világ. Több év-
százados hagyományokon nyugszik az ottani munka. Rangja van. A fôvállalkozó
stúdió jól teszi hát, ha olyan embert választ nyomdai összekötôjének, aki sza-
golt már puskaport, ért a nyomdához, különben a nyomdai szakik hamar „be-
viszik az erdôbe”. A nyomdák ugyanis a mai napig nem bocsátották meg, hogy

39
zárt és elit világukba betört a számítógép, amelynek következményeként a nyom-
dai elôkészítés jelentôs része a haszonnal együtt kikerült a kezük közül, és olyan
emberek végzik ezeket a mûveleteket, akik egyáltalán nem, vagy csak keveset
konyítanak a nyomdához. Ahhoz a nyomdához, ahol százmilliós gépeken, papír-
hegyek tonnáit megmozgatva, többnyire három mûszakban folyik a termelés.
A leadott anyagot a nyomdában tasakolják, úgynevezett táskaszámot kap.
A táskában (ami valójában egy jó nagy papírzacskó) elfér a megrendelô által le-
adott összes kellék, az elején pedig az elvégzendô munkafázisok pontos leírása
található. A nyomdai munka elsô fázisa a montírozás. Ekkor a kiadvány olda-
lainak színkivonatait helyezik el a nyomdai ívekre, ugyanis a legtöbb kiadvány
egy oldalának méretei kisebbek az adott nyomdagép ívméreténél. Amennyiben
a kiadvány mindössze egy-két oldalas, úgy a nyomda akár több garnitúra fil-
met is kérhet, hogy kitölthesse a teljes ívet. Ha csak egy garnitúra filmet kér,
akkor a többit errôl az egyrôl ô maga állítja elô. A montír végén, fôleg hosszabb
kiadványok, könyvek esetén beiktatnak egy megrendelôi, szerzôi korrektúrát,
imprimálást, így azok engedélyével, felelôsségével kezdi meg a nyomda a nyo-
móforma készítését.
Jól teszi a megrendelô, kiadó, szerzô, ha kiköti, hogy ott akar lenni a nyom-
dagép indításánál, belövésénél, a nyomás kezdetén. Így saját szemével ellen-
ôrizheti a beállításokat, vizsgálhatja meg a nyomat és az analóg proof színeinek,
árnyalatainak azonosságát, kérheti meg a gépmestert az újabb korrekcióra mind-
addig, amíg elégedett nem lesz a nyomat minôségével.
Nyomás után hátravannak még az esetleges utómunkák: hajtogatás, össze-
hordás, kötészet, vágás, csomagolás stb. Ezután következhet az utolsó fázis: a
szállítás. A kész munka a megrendelôhöz kerül, lehet a pénztárhoz fáradni.
A bemutatott folyamat a valóságban mindössze annyival bonyolultabb az
eddig leírtaknál, mint amennyivel az élet színesebb egy tankönyvnél. Egy-egy
üzletnél, megrendelésnél ugyanis sokszor százezrekrôl, milliókról van szó. Egy
ilyen munka alkalmával nemcsak fényképek, diák, háttértárak, nyomatok, fil-
mek mozognak, hanem telefonüzenetek, levelek, faxok, számlák, átutalások, ki-
fizetések jönnek-mennek, történnek. Sürgôs esetekben motoros gyorsfutárt
alkalmaznak. A szûken vett szakmai alkalmazottakon kívül a cégnek van tulaj-
donosa, takarítónôje, titkárnôje, könyvelôje, esetleg jogásza, bérszámfejtôje stb.
Fizetik a víz-, villany-, gáz-, telefon- és egyéb számlákat, adót, tb-t stb. Vagyis
rengeteg dolog történik azonkívül, hogy éppen készül a példabeli falinaptár.

40
A SZÖ VE GES KI AD VÁNY

G utenberg idejében szinte valamennyi kiadvány ebbe a kategóriába tarto-

zott, s mára sem változott sokat a helyzet. A kiadványok döntô többsége ma is
szöveges kiadvány. Szöveges kiadványnak nevezzük azokat a nyomdaterméke-
ket, amelyeknél elsôdleges információhordozó a szöveg, a kiadványban esetleg
mellette megjelenô bármilyen illusztráció csak kiegészítô elem, szerepe mind-
össze a szöveg mondanivalójának kiegészítése, alátámasztása, szemléletesebbé,
érthetôbbé tétele. A mû tulajdonképpen a benne kifejtett gondolatok megôr-
zése, sokszorosítása céljából jött létre.
A kategória határai meglehetôsen tágak, sôt elmosódottak. Ha csak a szö-
veges kiadványok terjedelmét vesszük figyelembe, akkor is elég tarka a kép. Ide-
tartozik a néhány soros meghívótól a pár bekezdéses használati utasításon, a
két-három hasábos hírmagyarázaton, öt-hat flekkes szakcikken, a százoldalas
könyvön át a többkötetes enciklopédiáig minden, ahol a szövegé, a leírt szóé a
fôszerep. A mûfaji határok még szélesebbek, az egyes mûfajokat még felsorol-
ni is szinte lehetetlenség. A klasszikus irodalmi, humán mûfajok száma is megle-
hetôsen magas, de gondolnunk kell itt a különbözô tudományágakra éppúgy,
mint a zenére. Az egyes mûfajok tördelése, tipográfiája, olykor még jelkészlete
is eltérô, speciális jegyeket hordoz.
Könyvünk a továbbiakban a szöveg elôállításával, beírásával, tördelésével,
díszítésével, nyomdai elôkészítésével foglalkozik. Az általános tipográfiai elemek,
lehetôségek, megoldások, szabályok ismertetése mellett kitér az egyes speciális
eseteknél alkalmazott eljárásokra. Az illusztrációkat kivéve végigvezet a szöve-
ges kiadvány teljes nyomdai elôkészítésén, és megmutatja a szöveg önmagában
való díszítésének lehetôségeit is.

41
SZLO GEN TÔL A KÖNYV IG,
A SZÖ VEG E RE DE TI

A szöveges kiadványok alapvetô eleme a szöveg. Ezt a szöveget azonban va-

lakinek elô kell állítania. A legrövidebb szövegek minden bizonnyal a szloge-
nek, a leghosszabb sem több egy mondatnál. Szerzôik általában ismeretlenek a
nagyközönség elôtt, de nem úgy szakmai körökben. Ugyanis a jó szlogen ara-
nyat ér, éppen ezért szerzôjét anyagilag is jól megbecsülik. Nem ez a reklám
helye, de példa nélkül nem léphetünk tovább. Remélhetôleg mindenki felisme-
ri a szlogenek mögött álló cégeket: „Biztos kötés”, „Szárnyakat ad vágyainak”,
„Az élvonal”. Csak hazai cégek szlogenjeit idéztem. E szlogenek szerzôi és a
többiek is általában úgynevezett örök áron eladják szellemi terméküket a meg-
rendelônek, így aztán ôk maguk ismeretlenek maradnak, míg jelmondatuk, hogy
úgy mondjam az illetô cég szóbeli emblémája lesz, s ugyanúgy levédethetô, mint
maga az embléma.
Egy meghívó vagy használati utasítás, egyszerûbb csomagolás stb. szövegét
általában a megrendelô hozza. Szerzôjük ismeretlen, nincs nevesítve. Tartalmu-
kért, az adatok helyességéért általában a megrendelô a felelôs.
Napilapok oldalain elég sok olyan cikk, hír, közlemény található, amelyek
alatt nem szerepel az újságíró neve. Ezek egyik része olyan szerkesztôségi írás
(pl. vezércikk), amelynek tartalmáért az egész szerkesztôség vállalja a felelôssé-
get, másik részük pedig olyan rövid hír, közlemény, hogy szövegének szerzôjét
nem érdemes megnevezni. Az újságíró nevével fémjelzett írás tartalmáért, az ott
közölt állításokért, azok igazáért maradéktalanul a szerzô felel még akkor is, ha
például hitelrontás stb. miatt ellene indított perben szerkesztôsége teljes mell-
szélességgel kiáll mellette.
Hetilapok, havonta vagy még ritkábban megjelenô folyóiratok lapjain lé-
nyegesen kevesebb a név nélkül megjelenô közlés, mint a napilapoknál. A ne-
vesített cikkek döntô többségét itt csakúgy, mint a napilapok esetében a szer-
kesztôség belsô munkatársai, újságírói teszik le az asztalra. Munkájukért havi
fizetést kapnak, így cikkeik tulajdonjoga szerkesztôségüké lesz.
Egészen más a helyzet az úgynevezett „külsôsökkel”. Egy részük szabadúszó
újságíró, aki felkérésre vagy anélkül írja hosszabb lélegzetû elemzô cikkeit. Másik

42
részük – fôleg tudományos folyóiratoknál – az adott tudományág mûvelôje,
szakembere, aki kutatásairól jelentet meg cikket, vagy a tudományág egy érde-
kes problémáját világítja meg valamilyen személyes indíttatástól vezérelve. Mun-
kájukért szerzôi honoráriumban részesülnek, az általuk írt szöveg szellemi ter-
méknek minôsül, a folyóirat csak a közlés jogát kapja meg, maga a szöveg a
szerzô tulajdonában marad.
Az irodalmi mûfajok mindegyike (vers, novella, regény, dráma stb.) szelle-
mi termék, a szerzô nevesített, ismert, a szöveget a szerzôi jog védi. Ugyanez a
helyzet a zenei mûveknek nemcsak a kottájával, de szövegével is – a táncdaltól
egészen az operáig.
A szövegeredeti tehát mindig valakinek (természetes személynek), illetve va-
lamilyen intézménynek, cégnek (jogi személynek) a tulajdona. Amennyiben a
mûvet maga a tulajdonos akarja megjelentetni, úgy az szíve joga, tegye meg.
Ez a magánkiadás. Mindenki másnak azonban írásban engedélyt kell kérnie a
megjelentetésért a szöveg tulajdonosától (kiadói szerzôdés), és ezért természete-
sen fizetnie is kell (szerzôi honorárium).
Mi a teendô akkor, ha egyik szerzô idéz a másiktól? Néhány szavas, mon-
datos idézetet minden további nélkül átvehetünk, közölhetünk. Természetesen
szigorúan idézôjelek között, és oldalra pontosan meg kell jelölni a forrást (szer-
zô, cím, kiadó, kiadás helye, éve, oldalszám). Ezek a rövid idézetek, hivatkozá-
sok az idézett szerzô dicsôségét növelik, hírnevét öregbítik. Hosszabb szövegek
is idézhetôk ily módon, azonban úgy egy bekezdéstôl kezdve már illik megke-
resni az idézet szerzôjét, tulajdonosát, és honorárium ellenében engedélyét kér-
ni. Az idézôjelek használata és a forrás pontos megjelölése természetesen ekkor
sem maradhat el. Amennyiben például egy nagyszabású reklámkampány szlo-
genjéül választja valaki egy ismert szerzô egy mondatát, akkor hiába teszi idé-
zôjelbe, s jelöli meg a forrást is a plakát alján meglehetôsen apró betûvel – a
szöveg használatáért mindenképpen fizetni kell, hisz az a kampány sava-borsát
adja.
A szövegeredeti mindig a szerzô által készített kézirat formájában áll ren-
delkezésre. Régebben általánosan jellemzô volt, de olykor még ma is elôfordul,
hogy ez a kézirat szó szerint az, pontosabban a szerzô saját kezû írása – tollal,
papírra –, legtöbbször mindössze egy példányban létezik. Ilyenkor a legelsô te-
endô, hogy fénymásolóval készítsünk az egészrôl néhány másolati példányt.
Problémaként jelentkezik a szerzô kézírásának olvashatósága.
Egy fokkal jobb, ha a kézirat gépelt formában készült el, hisz egyrészt sok-
kal könnyebben olvasható, javítható, esetleg néhány másolati példány is van
belôle. Ilyenkor a szerzô valamilyen módon többnyire tagolta már a szöveget,
igyekezett valamilyen egyszerû, jól áttekinthetô formát adni kéziratának.

43
 A szövegszerkesztô programok diadalútja mintegy két évtizede tart. Ennek
következtében nagyon sok kézirat ma már számítógépen készül. A szerzô jól
teszi, ha ezt a lehetôséget választja, hisz sokkal könnyebben javíthat, átírhat, tö-
rölhet, beszúrhat, áthelyezhet, sokszorozhat, mint ha kézzel ír, vagy az írógépet
használja.
Lényeg az, hogy elkészült a mû, megvan a kézirat, és a szerzô leghôbb vá-
gya, hogy alkotását sokszorosítva, nyomtatásban is viszontlássa.

44
SZER ZÔ, KI ADÓ,
SZER KESZ TÔ SÉG,
NYOM DA

A z alábbiakban a hosszabb lélegzetû szöveges kiadványokról lesz szó. Elôször

is kétfelé kell választanunk ôket. Az egyik rész a könyvkiadást jelenti, a másik
pedig a napilapok, hetilapok, folyóiratok kiadását. A szerzô, mûvével elkészül-
ve általában kiadót keres, hacsak nem vállalkozik az úgynevezett magánkiadásra.
A magánkiadás azt jelenti, hogy a szerzô nem adja át a stafétabotot a kéz-
irat elkészülése után a kiadónak, hanem ez utóbbi összes munkáját és költségét
magára vállalva végzi, végezteti a teljes nyomdai elôkészítést, bízza meg és fi-
nanszírozza a nyomdát. Csak az vállalkozzon erre a feladatra, akinek elegendô
pénze, kitartása és határtalan önbizalma van. A magánkiadás ugyanis egyedi
eset. Minden szereplô, akivel el akar végeztetni egy-egy részfeladatot, most ta-
lálkozik elôször vele mint megrendelôvel, ezért aztán maximálisan be akarja biz-
tosítani magát. Vagyis csak úgy vállalja el a munkát, ha akkora elôleget kap,
hogy amennyiben a további fizetés elmarad, akkor már ne fizessen rá az üz-
letre, költségei mindenképpen megtérüljenek. Vagyis a magánkiadó mindig és
mindenütt elôleget ad, s a kész munkát is csak a teljes számla kiegyenlítése után
viheti el. Ha végre megjelent a mû, akkor a terjesztés is a magánkiadó nyaká-
ba szakad. A könyvesboltok, egyéb eladók inkább bizományba veszik be a kiad-
ványt, és majd ha eladták, csak akkor fizetik ki az árát. A folyamat elhúzódhat
akár egy évig, amely idô alatt a magánkiadónak csak kiadása van, bevétele sem-
mi. Akár bele is bukhat.
A hagyományos kiadó ugyanezeket a lépéseket teszi meg, legfeljebb annyi
az elônye, hogy lényegesen nagyobb a tôkéje, a felmerülô munkák jelentôs ré-
szét maga végzi el (nem ritka a saját nyomdával rendelkezô kiadó). Kockázata
lényegesen kisebb, hiszen ha az adott kiadvány nem hoz nyereséget, sôt csúfo-
san megbukik, akkor a tetemes veszteség még bôven finanszírozható a mellette
megjelenô másik tíz, húsz, száz nyereségébôl.
A kiadó tehát az a hely, amely egyrészt finanszírozza a kiadási folyamat
minden egyes lépését, koordinálja szereplôit, irányítja, felügyeli az egész munkát,

45
másrészt tevékenyen részt vesz a nyomdai elôkészítés munkájának egyes fázisai-
ban. Övé a kiadás teljes haszna, de feje felett ott lebeg a bukás réme is.
Legtöbbször a szerzô keresi fel a kiadót (akár többet is) kéziratával, és
igyekszik meggyôzni annak vezetôjét a kiadás szükségességérôl, erkölcsi és anyagi
sikerérôl. A jó kiadó olyan kiadásokat is elvállal, amelynek csak erkölcsi hasz-
na van, ekkor azonban szponzorok felkutatásával, pályázatok benyújtásával
igyekszik fedezni a kiadás költségeit. A jó kiadó a piaci igényeket felmérve – a
majdani haszon reményében – akár megrendelést is adhat egy-egy szerzônek a
hiány pótlására, a kézirat megírására.
Napilapok, hetilapok, folyóiratok nyomdai elôkészítésének színhelye a szer-
kesztôség. A szerkesztôség sokszor nem azonos a lap tulajdonosával, azonban a
lap elkészítésében, kialakításában a tulajdonos teljes bizalmát élvezi. A szerkesz-
tôség finanszírozza, biztosítja, szervezi a lap elôállítását, készíti a lapot. Szakmai
vezetôje a fôszerkesztô. Vezetô munkatársai a szerkesztôség terjedelmétôl füg-
gôen a különbözô rovatok szerkesztôi, a képszerkesztô, a tördelôszerkesztô, az
olvasószerkesztô. A cikkeket többnyire a szerkesztôség belsô munkatársai (újság-
írók) írják, de a profiltól függôen elôfordulhat, hogy a szerzôk például egyete-
mi tanárok, valamely tudományág kiváló mûvelôi. Különösen napilapok eseté-
ben meglehetôsen sok a nemzetközi hírügynökségektôl átvett anyag, összeállítás,
illusztráció. Szinte minden lap használ konzervet. A konzerv olyan írás, amely
néhány számmal elôbb már elkészült, aktualitását nem vesztette el, csak nem
fért bele a lapba. A valamilyen okból (betegség stb.) elmaradt, tervezett cikk
helyett melegítik fel, teszik be a lapba. Sok konzerv örökre kibontatlan marad.
A szerkesztôség munkatársai nemcsak írják a cikkeket, készítik az illusztrá-
ciót, beszerzik a nemzetközi anyagot, alakítják, készítik is a lapot. Azaz a lap-
szám teljes nyomdai elôkészítése, kialakítása is a szerkesztôség feladata. A min-
den szempontból kész, teljes, tördelt oldalak kerülnek a nyomdába.
A nyomda sokszor a levilágított filmeket kapja meg. Ha nem így történik,
akkor övé a levilágítás feladata is. Az oldalak ívbe forgatása, illesztése, színes
kiadványoknál az egyes színkivonatok összeállítása a montírozók feladata. Az
összeszerelt filmekrôl készül a nyomóforma, a nyomdai eljárástól függôen a ma-
gasnyomó henger, ofszetlemez, szita vagy tamponnyomó szivacs. A nyomófor-
ma kerül aztán a nyomdagépre, és a gépmester végzi a fô mûveletet, a példány-
számnyomást. A sokszorosított anyag még különféle utómunkát igényelhet,
hajtogatni, összehordani, kötni, vágni, csomagolni kell a megrendelôhöz történô
szállítás elôtt.
Láthatjuk hát, hogy a szerzô, kiadó (szerkesztôség), nyomda hármasa egy-
másra utalt csapatokat alkot a kiadvány elkészítésének folyamatában. Bár érde-
keik olykor ellentétesek, egymás nélkül mégis képtelenek meglenni. Egyik sem

46
nélkülözheti a másik kettô munkáját. Napjainkban a nyomda igyekszik vissza-
szerezni a nyomdai elôkészítés minél több lépését, amelyet a számítógép meg-
jelenése – beépülése az elôkészítés folyamatába – vett ki a kezébôl. Ennek ér-
dekében egyre több nyomda alakít ki saját kebelén belül számítógépes grafikai
stúdiót, vagy lép szövetségre, esetleg egyesül (fuzionál) egy kiadóval.
Nézzük meg most röviden, hogy milyen volt a szöveg elôkészítése a számí-
tógép megjelenése elôtt (alig húsz éve) a kiadónál és a szerkesztôségben. Közben
jó néhány hasznos ismeretre tehetünk szert.
A nyomdai kézirat alakját, méretét, kinézetét szabvány határozza meg. E sze-
rint a nyomdai kézirat anyaga legalább 55 g/m2-es fehér papír. A szöveg gépelt
vagy nyomtatott anyag lehet. Ha a nyomtatott oldal mérete A/4-nél kisebb,
akkor azt A/4-es papírra kell ragasztani. A kéziratoldalakhoz ragasztott pótlá-
sok nem haladhatják meg a fél oldalt, s az ilyen lapokat is A/4-es méretre kell
hajtogatni. A kézirat bal oldalán legalább 35 mm, jobb oldalán 10–15 mm,
alul és felül legalább 25 mm margót kell hagyni. A kéziratlapokat egységesen
felül, 1-tôl kezdôdôen, folyamatosan sorszámozni kell, az esetlegesen betoldott
újabb lapokat pedig sorszám/A, sorszám/B stb. kell besorolni. Például ha a 15-
ös és 16-os lap közé három oldalt akarunk beilleszteni, akkor azok sorszáma
15/A, 15/B és 15/C lesz. A kéziratlapoknak csak egyik oldalára lehet írni az
írógép kettes sortávolságával, hogy maradjon hely a késôbbi javítások számára.
Egy oldalon a sorok száma 25, egy sorban a leütések száma átlagban 60 legyen.
Így egy oldalon 1500 karakter fér el. A gépelt szövegben a javításokat a szab-
ványos korrektúrajelekkel a bal margón, esetleg szöveg közben áthúzással és fö-
léírással kell javítani. Hosszabb betoldások külön jelöléssel a lap alján is foly-
tathatók. A nyomdába leadott kézirat egy oldalán ötnél több javítás nem
szerepelhet. Amennyiben egy oldalon ötnél több javítás szükséges, úgy az ol-
dalt újra kell gépelni.
Így rendelkezik a szabvány. Gondoljuk meg, a számítógép megjelenése elôtt
ez mennyi újragépelést, ollózást, ragasztást jelentett, hiszen ha egy oldalon
mondjuk a végén volt sok hiba, akkor az elejét az eredetirôl kivágták, másik
papírra ragasztották akár egy-két javított hibával együtt, és csak a végét gépel-
ték újra. Az így javított, toldozott-foldozott, stilisztikai szempontból kiigazított
kézirat lett a nyomdai szövegeredeti. A javítások mellett tartalmazta a nyomdai
szedônek, tördelônek szóló utasításokat is. Szerepeltek rajta a betûtípus, -stílus,
-fokozat, sortávolság értékei éppúgy, mint a kiemelésre, igazításra vonatkozó
utasítások.
Az egyes szerkesztôségek kialakították a maguk kéziratpapírját, amelyet fej-
léccel, kerettel láttak el, és az újságírók ezekre írták, gépelték cikkeiket, lásd 5.
ábra. Egy-egy ilyen lapra írható szöveg terjedelme az egy flekk (1500 karakter).

47
 5. ábra
A fejléces kéziratpapír,
azaz a flekk

A rovatvezetôk, szerkesztôk sokszor úgy rendelték meg a cikket, hogy kérek a

témáról két vagy hat flekket. A külsôs újságírók is flekkszám után kapták a ho-
noráriumot.
A nyomda a fentiekben leírt kéziratlapok és a layout (oldalterv) alapján vé-
gezte az összes további munkát. A kiadók, szerkesztôségek feladata tényleg csak
a szöveg irodalmi gondozása, a szövegeredeti elôállítása és a layout kialakítása,
leadása volt, a többit elvégezte a nyomda. A helyzet az illusztrációkészítés te-
rületén sem volt más, ott is majdnem minden munkát a nyomda végzett.

48
SZÖ VEG SZE DÉS,
KOR REKTÚ RA

A szövegalakítás folyamata két részre osztható. Az elsô rész feladata a szö-

veg irodalmi formázása, pontosítása, a végleges szöveg kialakítása. Az irodalmi
formázás nemcsak a helyesírási hibák, elütések javítását jelenti, hanem a ma-
gyaros mondatszerkesztést éppúgy, mint a mû egészét átfogó egységes stílus ki-
alakítását. Felelôse a korrektor. A pontosítás a tartalmat érinti. Hibás évszámok,
helyszínek, idézetek, tények javítása éppúgy idetartozik, mint egyes részek bô-
vebb kifejtése vagy túlaprózott részletek törlése, illetve akár a mû szerkezetének
kisebb átalakítása. Hivatott végrehajtója, végrehajtatója a lektor. Ebben a feje-
zetben ezekrôl a lépésekrôl lesz szó. A második lépést, a tipografálást, tördelést
csak a szöveg véglegesítése után érdemes elkezdeni, tennivalóit a következô fe-
jezet taglalja.
Mintegy húsz éve állnak rendelkezésünkre számítógépes szövegszerkesztô
programok, ennek ellenére elég sokszor találkozhatunk kézzel vagy írógéppel írt
szövegeredetikkel a könyvkiadás területén éppúgy, mint az újságírásban. Ilyen-
kor az elsô feladat a szöveg számítógépre vitele, beírása, szedése. Ezt a felada-
tot a szedô végzi el.
Ismeri a számítógépet, a szövegszerkesztôt, a szövegeredetit olvasva tíz uj-
jal, vakon gépel a szöveg nehézségi fokától függôen 10–15000 karakter per óra
sebességgel. Nem formáz, csak gépel. A szerzô esetleges formázásait is kiszedi a
szövegbôl, csak az indexelést és a szövegközi kiemeléseket tartja meg, utóbbiból
is kurzív szedést csinál, ha az fett, verzál vagy ritkítás lenne. A táblázatok osz-
lopait egy-egy tabulátorral választja el egymástól, sorait új bekezdésbe szedi.
Nem akarja a táblázatot a saját képernyôjén szépnek látni, annak kialakítása
majd a tördelô feladata lesz. A matematikai képleteket a képletszerkesztôvel sze-
di, és beilleszti azokat a szöveg megfelelô helyére. A billentyûzeten megkeresi
a szövegben elôforduló idegen karaktereket, és azokat is beírja. Egyáltalán meg-
tesz mindent, hogy szöveghûen gépre vigye a kéziratot.
A beírt szöveget menti, idônként a képernyôn „megolvassa”, az esetleges el-
ütéseit, egyéb hibáit korrigálja, javítja. A beírt szöveget természetesen rögzíti a
háttértáron, menti, sôt arról biztonsági másolatot is készít. A feladat végeztével

49
a teljes szöveget nyomtatja a nyomdai kézirat követelményeinek megfelelôen
(ritka sorok, nagy bal margó), hogy helyet biztosítson a javításhoz a korrektor
számára. Bármennyire igyekszik is, ô sem tévedhetetlen, tehát idônként hibá-
zik. Így az általa nyomtatott szöveg kismértékben ugyan, de biztosan eltér az
eredeti kézirattól. A további feldolgozás során azonban célszerû ezt a számító-
gépen meglévô változatot tekinteni eredeti kéziratnak, s csak vita esetén elô-
venni az ôst, a kézzel vagy írógéppel írt példányt. A jó beíró viszonylag jó he-
lyesíró is egyben, úgyhogy az általa beírt és nyomtatott anyag elvben nem
tartalmazhat túl sok helyesírási hibát. Aki nem látott még korrektor által javí-
tott elsô fordulós szöveget, az meg van gyôzôdve arról, hogy egy-egy oldalon
alig talál majd javítást, és sok hibátlan oldala lesz. A valóság egészen más, a szö-
veg minden lapja szép piros lesz a javításoktól. De ne szaladjunk ennyire elô-
re. Egyelôre ott tartunk, hogy gépen van az anyag, és a kívánalmaknak megfe-
lelôen elkészült róla az elsô nyomat.
A modern szerzô már számítógéppel írja, és lemezen adja át mûvét a kiadó-
nak, szerkesztôségnek, megspórolva számára a beírás fáradságát. A beírónak így
is akad vele dolga éppen elég. Igaz, beírnia nem kell, de javítani annál inkább.
A baj már ott kezdôdhet, hogy a szerzô más géptípust, szövegszerkesztôt, karak-
terkészletet használt, mint ami a kiadónak van. Hiányzik a megfelelô szûrô, fil-
ter a konvertáláshoz, ezért aztán az egész szövegben vagy konverter program-
mal, vagy a szövegszerkesztô keres-cserél utasításával kell kicserélni a hosszú
magánhangzók jelentôs részét és egyéb különleges karaktereket (pl.: fokjel, idé-
zôjel stb.). A feladat megoldható, csak unalmas, és ezzel még nincs is vége.
A legtöbb galibát a szerzô megrögzött (hibás) gépelési szokásai okozzák. Ezek
még az írógépes korszakában rögzôdtek, többnyire kitörölhetetlenül, megvál-
toztathatatlanul.
Melyek ezek a hibák? Elôször itt van az ösztönös formázási kényszer, hogy
a monitoron minden szépen nézzen ki, mint ahogy azt az írógépen megszokta.
Ezért a címeket sok-sok szóköz lenyomásával nagyjából középre igazítja. A be-
kezdések elsô sorát beljebb húzza, legtöbbször három, néha négy, olykor öt szó-
közzel kezdve azokat. Kisebb táblázatait is formázza, megint csak szóközök vagy
tabulátorjelek ismételt alkalmazásával érve el, hogy a táblázat oszlopaiban sze-
replô értékek szépen egymás alá kerüljenek.
Dicséretre méltó igyekezet, csakhogy minden egyes, a szerzô által formá-
zási célból gondosan beírt szóközt, fölös tabulátorjelet a beírónak ugyanolyan
gondossággal ki kell irtania a szövegbôl. A táblázatok egyes oszlopaiba kerülô
értékeket valóban tabulátorjellel kell elválasztani egymástól, de két szomszédos
oszlopban lévô érték közé mindig csak egy tabulátor kerüljön. Szöveg közben
már két egymás utáni szóköz sem megengedett, nemhogy néhány tucat! Egyéb-

50
6. ábra
Szóköz és tabulátor hibás
használata beírt szövegben

7. ábra
Helytelen és helyes aposztróf-, ‘98-ban “helytelen“
illetve idézôjel-használat
magyar nyelvû szövegben ’99-ben „helyes”
– 1848-49-ben sok-sok honvédünk
úgy gondolhatta – kezdte a beszé-
dét Gergô bá’ –, hogy ezt a harcot
8. ábra
Az elválasztójel és a gondolatjel helyes használata magyar nyelvû szövegben

ként is a szöveg formázása csak annak végleges kialakítása, korrektúrázása után

kezdôdhet, ez nem a szerzô feladata (6. ábra).
Beíráskor a szerzôk 99%-a aposztrófként a shift+1 billentyûkombinációt, idé-
zôjelként pedig a shift+2-t használja. Ez a gyakorlat annyira elterjedt, hogy a hi-
vatásos beírók is így írják – még irodalmi szövegekben is –, és csak tördeléskor
cserélik ki a fenti két karaktert az igazi aposztrófra és idézôjelpárra (7. ábra).
Az elválasztójel vagy kötôjel megtalálható az írógépek billentyûzetén, a
gondolatjel azonban nem. A szerzôk többsége éppen ezért számítógépen is csak
az elválasztójelet használja, legfeljebb a mondat szerkezetébôl derül ki, hogy ott
gondolatjel szerepel. A gyakorlottabb szerzô vagy beíró azonban különbséget
tesz, mégpedig úgy, hogy a gondolatjel helyett – legtöbbször irodalmi szöve-
gekben – az egyenlôségjelet (=) használja. Az elválasztójel mindig tapad a szö-
veghez – sor végén és sor közben –, a gondolatjel azonban csak a számjegyekhez
és írásjelekhez tapad, a betûkhöz általában nem, kivételt lásd késôbb (8. ábra).
Sokan keverik, helyettesítik a nullát (0) a kis vagy nagy o betûvel (o vagy
O), ugyanígy az egyes számjegyet (1) a kis l-lel (l) vagy a nagy i-vel (I). Egyik

51
megoldás sem helyes. A mai írógépeken éppúgy, mint a számítógépek klavia-
túráján mindegyik karakter megtalálható, csak a régi írógépeken nincsen nulla
és egyes számjegy. E két hibát a beírónak kell javítania.
Ugyancsak a német nyelvterületrôl származó írógépek billentyûzetének hiá-
nyossága a hosszú magánhangzók közül a kicsi és nagy í, ô, ú, û hiánya (í, ô,
ú, û, Í, Ô, Ú, Û). A német nyelvben nem szerepelnek ilyen magánhangzók,
tehát leírásukra sincs szükség. A mai hazai írógépek szabvány szerinti billentyû-
zetén természetesen éppúgy szerepelnek már ezek a karakterek is, mint a számí-
tógépek klaviatúráin. Nagyon sok idôsebb szerzô vagy a titkárnôje azonban ak-
kor sem használja ôket, ha megtalálhatók azon a gépen, amelyiken dolgoznak,
egyszerûen azért, mert így szokták meg. Legfeljebb a szöveg megolvasásakor a
printelt példányra teszik ki kézzel a hosszú ékezetet oda, ahova szerintük kell.
Az ilyen (számítógépen elkövetett) hibák javítása keseríti meg legjobban a be-
író életét, ugyanis végig kell olvasnia a teljes szöveget, és minden egyes esetben
kijelölni a hibás karaktert, beírni helyette a hosszú megfelelôjét. Mindezt akár
több száz oldalon keresztül kézi módszerrel végrehajtani nem egy leányálom.
Még mindig a régi írógépek hiányos billentyûzetébôl eredô hiba a per jel
(/) és a kerek zárójelpár ((,)) használatának összekeverése. Pontosabban per jel
használata a zárójelpár helyett. Az ilyen szerzôi hibák korrigálása ugyancsak a
beíró feladata, s hogy mikor mit használjon, az a szövegkörnyezetbôl derül ki.
A hiba javítása csak azért gyorsabb a hosszú í, ô, ú, û-s hibák javításánál, mert
lényegesen kevesebb van belôlük a szövegben. A per jelet nem csak számoknál
(3/4), mértékegységeknél (km/h) használjuk. Van egy sokkal kevésbé ismert
használati esete: folyó szövegbe illesztett verssorokat a szóköz, per jel, szóköz
hármassal választunk el egymástól. Például: „Én egész népemet fogom / nem
középiskolás fokon / taní- / tani!”. A többi esetben zárójelet, zárójelpárt hasz-
nálunk.
Az idegen nyelvekben elôforduló karaktereket, egyéb speciális jeleket régen
kézzel írták be a gépelt kéziratba, nem lévén ilyen karakter az írógépen. Ma már
léteznek ezek a karakterek a számítógépen, legfeljebb a szerzô nem tudja, ho-
gyan érje el ôket. Ilyenkor néhány szóközt tesz az illetô betû, jel helyére, és prin-
telés után kézzel írja be a megfelelô karaktert, csakhogy az általa leadott fájlban
a szóközök szerepelnek! Az ilyen hibák javítása is a beíró feladata. A kis „a” be-
tûre például a következô ékezetek kerülhetnek fel: á, à, â, ä, ã, å. Közülük csak
az elsôt használja a magyar nyelv, és a negyedik fordul elô gyakrabban idegen
eredetû neveinkben. Sokszor elôfordul, hogy a beírónak más írásrendszer karak-
tereit (görög, gót, cirill betûk) kell használnia a feladat megoldása érdekében.
Eljutottunk hát odáig, hogy a beíró számítógépre tette a kapott kéziratot
(kézzel vagy írógéppel írt szöveg), megolvasta azt, majd a korrektor igényeinek

52
megfelelôen (nagy sortávolság és bal margó) kinyomtatta. Amennyiben a kézirat
szövegfájlként érkezett egy printelt példány kíséretében, úgy javította abban a szer-
zô esetleges gépelési hibáit, és a korrektúra igényeinek megfelelôen nyomtatta azt.
A korrektor ezt a nyomatot kapja meg mint szövegeredetit, ezt kell javíta-
nia. Természetesen mellette elviszi az eredeti ôst, a szerzô által leadott példányt
is éppen azért, hogy ha valami értelemzavaró hibát, gyanús idegen nevet, szak-
kifejezést stb. fedez fel a beíró példányán, akkor legyen hova fordulnia. Elsô
feladata úgyis a két szöveg összevetése lesz – mondatról mondatra. A további-
akban azonban célszerû, ha a kiadóban, szerkesztôségben számítógépen meglé-
vô fájl szövegét tekintjük szövegeredetinek.
Még egy fontos részlet. A két korrektúraforduló alatt a képernyôn és a
nyomtatón megjelenô két szövegnek pontosan fednie kell egymást, azaz tükör-
méretük, betûtípusuk, -fokozatuk, sortávolságuk, sorzárásuk legyen azonos. Így
könnyû a korrektor javításait gépre vinni, hisz amit a beíró a gépelt példányon
lát, az a képernyôn is ugyanott van, nem kell keresgélnie. Például ha a kinyom-
tatott papíron azt látja, hogy a következô hiba a második bekezdés harmadik
sorának elsô szavában van, akkor a képernyôn is ugyanoda kell állnia, és meg-
találja a hibát. Azonban ha képernyôn minden maradt olyan, mint a papíron
volt, csak a betûtípus lett más, akkor ugyanez a hiba már a második sor végére
vagy a harmadik közepére kerülhetett. A beírónak ekkor olvasnia kell a szöve-
get, hogy megtalálja a keresett hibát, és javíthassa azt. Márpedig ez legalább
tízszeres lassítást jelent. Hiba pedig mindig akad bôven.
A korrektor a szöveghelyesség kulcsembere. Végzettségét tekintve legtöbb-
ször magyar–történelem vagy magyar–idegen nyelv szakos középiskolai tanár.
Fegyelmezett, kitûnôen fogalmaz, helyesírása tökéletes. Emellett általános mû-
veltsége is kiemelkedô, hiszen ma egy orvosi könyvet, holnap pedig egy mate-
matikai szakcikket korrigál. Javításhoz a korrektúra szabványos jeleit használja,
írása világos, egyértelmûen, jól olvasható. (A korrektúra szabványos jeleit a
könyv elsô kötete tartalmazza.) A korrektor lassított ütemben, szinte szótagol-
va olvas, idegen neveket akár betûnként hasonlít össze az eredetivel. A megszo-
kott tempóban olvasva ugyanis könnyen átsiklana néhány hiba felett, mert ilyen-
kor hiba esetén is azt olvassuk, aminek ott kellene lennie a mondat értelme
szerint, nem pedig azt, amit oda írtak. Ha hibát fedez fel, akkor azt jellegétôl
függôen a korrektúrajelek egyikével megjelöli, ugyanabban a sorban a bal mar-
gón megismétli a jelet, és melléírja a javítást. A korrektúrajeleket természete-
sen a szedô (és a tördelô) is ismeri, hiszen csak használatuk által válik egyértel-
mûvé a javítás (9. ábra).
A korrektor a teljes szöveghelyességért felel. Elsô ránézésre ez nem látszik
olyan nagy feladatnak, hiszen kitûnô helyesíró. Munkája során azonban mégis

53
 9. ábra
Korrektúrázott szövegrészlet

rengeteg szótárat, enciklopédiát, lexikont, más könyvet használ. Ha a szerzô

például leírta egy múlt századi holland tulipántermesztô szaktekintély nevét,
születési helyét, idejét, halálának évét, esetleg idézte szakmai körökben híressé
vált mondását, és közölte kedvenc hagymája meglehetôsen kacifántos latin ne-
vét, akkor a lelkiismeretes, gondos korrektornak félórája is rámehet az errôl szó-
ló, mindössze két sor helyességének ellenôrzésére. A korrektor javításait piros
színnel végzi.
A korrektor által javított nyomatot a beíró kapja vissza. Feladata a javítások
elvégzése, átvezetése a papírról az elektronikus adathordozóra. A nyomtatott pél-
dányt figyelve a képernyôn megkeres és javít minden bejelölt hibát. Amennyi-
ben olyan hibára bukkanna, amelyet a korrektor nem vett észre, akkor leghe-
lyesebb, ha azonnal hívja telefonon, vagy ha nem éri el, akkor a hibát feltûnô
módon jelzi a printelt példányon, de csak a korrektor egyetértésével javít. Ugyan-
is elôfordulhat, hogy a hiba szándékos, vagy az írás régies kifejezést használt stb.
Amennyiben a beíró gépre tette az összes javítást, úgy lezárult az elsô korrektú-
raforduló, amelyben a helyesírási hibák döntô többsége javításra került. (A kor-
rektor átsiklott néhány hiba felett, a beíró úgyszintén elfelejthetett kijavítani pár
bejelölt hibát, illetve melléütött, amikor javított.) A javítás végeztével a beíró
újabb printet készít az anyagról, még mindig a korrektúra elvárásainak megfe-
lelôen, tehát ugyanazzal a sorközzel és margókkal. Nagyon fontos, hogy a prin-
telés és a képernyô beosztása azonos legyen, hiszen a printen látott hibát a kép-
ernyôn is ugyanazon a helyen keresi. Amennyiben a két beállítás nem azonos,
úgy rengeteg idô megy el a hiba megkeresésére a képernyôn.
Az elsô korrektúrafordulót követôen kapja meg az anyagot a szerzô az úgy-
nevezett szerzôi korrektúra elvégzésére. Ilyenkor lehetôséget kap arra, hogy bi-
zonyos távlatból olvassa újra mûvét, és megtegye azokat a kisebb javításokat,
beszúrásokat, áthelyezéseket, húzásokat, átfogalmazásokat, amelyeket feltétlenül

54
szükségesnek érez. Az ilyen módosítások száma, mennyisége azonban már meg-
lehetôsen kevés a mû teljes terjedelméhez viszonyítva, legtöbbször mindössze
néhány helyre korlátozódik. A szerzôi javítások zöld színûek.
Irodalmi alkotások esetén nincs, tankönyvek, ismeretterjesztô kiadványok,
tudományos mûvek kiadásakor azonban van lektor. A lektor a szakmai hiteles-
ség ôre. Általában magasabb tudományos fokozattal, több tapasztalattal,
nagyobb rálátással rendelkezik az adott témában, mint a szerzô. Természetesen
amennyiben az adott szakterület nagy öregje, koronázatlan királya írta meg mû-
vét, úgy lektorra nincs szükség, azonban ilyenkor sem árt egy megfelelô szak-
mai felkészültségû, pártatlan szemlélô, tanácsadó. A lektort munkája elvégzésé-
re tiszteletdíj ellenében a kiadó kéri fel, jelentését is neki adja le. Feladata nem
merül ki a leírtak helyességének szakmai ellenôrzésében. Neki kell visszafognia
a szerzô tollát ott, ahol az túlságosan részletezô lett és ösztökélni a téma bô-
vebb kifejtésére akkor, ha meglehetôsen nagyvonalúan kezelte az adott részt.
Egyszóval ügyelnie kell arra is, hogy a kifejtett témák a mondanivalónak, a
célnak megfelelôen részletezettek, egymással arányos terjedelmûek legyenek.
Ugyancsak ô szólítja fel a szerzôt az esetleg kimaradt aspektusok figyelembevé-
telére, tárgyalására. A lektor által elvárt módosítások szerzôi javítások formájá-
ban kerülnek be a kéziratba. A lektor saját maga nem módosít semmit, mindent
a szerzôvel végeztet el.
A szerzôi és a lektori korrektúrát ugyan itt, az elsô nyelvi korrektúrafordu-
ló után ismertetem, de mindkettô áttehetô az elsô nyelvi korrektúra elé is. Ha
viszonylag sok lektori és emiatt szerzôi javítás várható, akkor jobb elôre vinni
az egészet. Amennyiben viszonylag kevés a várható szerzôi és lektori javítás, vi-
szont meglehetôsen sok a leadott kéziratban a nyelvi hiba (lásd rossz gépelési
szokások), akkor jobb, ha az elsô nyelvi korrektúra után kerül rá sor.
Amennyiben most történt a szerzôi, lektori korrektúra, akkor a beíró nem-
csak a korrektor javításait viszi gépre, hanem utána a szerzôi, lektori javításo-
kat is. Ezek a javítások ugyanúgy az általa printelt elsô fordulós lapokon van-
nak, mint a nyelvi korrektúra bejegyzései, csak egy másik példányon. Csakhogy
itt egész bekezdések maradhatnak ki, kerülhetnek új helyre, vagy új szövegré-
szeket kell beszúrni a megadott bekezdés elé, bôvíteni egy mondatot stb. Ami-
kor ezek a javítások is pontosan gépre kerültek, akkor jöhet az újabb nyomta-
tás a második fordulóhoz. A korrektor az új nyomtatott példányon kívül
megkapja az úgynevezett elôzményeket is. Azaz viheti az elôzô forduló általa
javított példányát és a szerzôi, lektori javításokat tartalmazó példányt is. Az új
nyomatot olvasva, folyamatosan hasonlítja össze az elôzékkel, figyelve a bejelölt
javítások elvégzését és keresve, javítva az esetleg megmaradt hibákat. Munkáját
befejezve mindent visszaad a beírónak.

55
 A beíró a második forduló javításait követve mindent átvezet a számító-
gépre. Amikor befejezte, akkor még egyszer átnézi, megolvassa az egész könyvet,
folyóiratot, kiadványt. Ezt az utolsó megolvasást sokszor ketten végzik, ugyan-
is e megolvasás befejeztével nevezik ki a szöveget véglegesnek, hibátlannak. Ami
hiba ezek után a szövegben maradt, az nagy valószínûséggel a kiadványban is meg-
jelenik majd.
Más a helyzet, a korrektúra ritmusa egy könyvkiadóban és egy napilap szer-
kesztôségében. A kiadó átfutási ideje hosszú, akár több hónap is eltelhet a szö-
vegeredeti leadásától a végleges szöveg kialakításáig, elôállításáig. A napilap szer-
kesztôségében erre a feladatra mindössze néhány óra, sok ember és fejlett
technika áll rendelkezésre. A kefelevonatok nyomdaszagú ideje lejárt, helyébe a
lap teljes elektronikus elôkészítése lépett. Nemcsak a szerzô, újságíró adja le
fájlban a cikket, de az egész elôkészítés a stilizálást, korrektúrát beleértve is elekt-
ronikus úton, szerkesztôségi rendszeren keresztül történik. Az ilyen rendszerek
lehetôvé teszik, hogy szép sorjában mindenki hozzáférjen ugyanahhoz az anyag-
hoz. Az újságírók anyagai vagy az általános dossziéba, vagy már célzottan egy
rovat aktájába kerülnek. Az általános dossziéból egy szerkesztô rakhatja át ôket
a megfelelô rovatokhoz. Ott a rovatvezetôk stilisztikai és terjedelmi szempon-
tok szerint a képernyôn javítják, átírják, húzzák ôket, kialakítva a cikkek vég-
leges stiláris, szerkezeti képét, címét, hosszát. Az így kialakított cikkeket veszi
kézbe, viszi képernyôjére a korrektor, és ott javítja ôket. A korrektúrázott cikke-
ket a tördelô veszi át. Az összeállított oldalt jobb helyeken még egyszer kor-
rektúrázzák, mielôtt a nyomdába menne. Ez az utolsó forduló a címek, alcí-
mek, képaláírások átnézése, ellenôrzése miatt éppúgy szükséges, mint a szöveg-
közi ritkítások elkerülése és a helyes sorvégi elválasztások ellenôrzése végett.
Sajnos az utóbbi kettôre ritkán fordítanak gondot.
A helyes elválasztás napilapokban, folyóiratokban, könyvekben egyaránt
problémás, pedig kellô gondossággal mindenütt elkerülhetô lenne a hiba. Igaz,
többnyire a tördelés befejezése utáni, csak a sorvégekre koncentráló, újabb át-
nézését jelentené a kiadványnak, mégis jelentôsen csökkentené az elválasztási
hibák számát. Az elválasztás, a szavak szótagolása ma már szinte mindenütt el-
választóprogrammal történik. Sajnos sok helyen a régi, nem sokat tudó verzió-
kat használják. Ha az elválasztóprogram csak a mechanikus szabályt ismeri (min-
den magánhangzó új szótagba kerül az elôtte lévô akár kétjegyû mássalhangzóval
együtt), akkor hiába bôvítjük a szóösszetételekbôl eredô kivételszótárát rendü-
letlenül, sosem lesz hibátlan az elválasztás. A legegyszerûbb példa erre az együgyû
asszony esete a vasszeggel. Felismeri-e – mármint az elválasztóprogram – a két
esetet (hosszú kettôs mássalhangzó és szóösszetétel), helyesen választja-e el ôket
(asz-szony és vas-szeg)? Tudja-e, hogy az „együgyû”-t csak „egy-ügyû”-nek illik

56
elválasztani a szabályok szerint ugyancsak helyes „együ-gyû”-vel szemben? A ha-
zai fejlesztésû, nyelvtani elemzést végzô szóelválasztó programok már megbir-
kóznak a fenti problémákkal, sôt a bemutatottnál többet is tudnak, csak
használni kell ôket.
A szövegszerkesztôvel elôállított, kész, hibátlan szöveget már csak formáz-
ni, tördelni kell. A tördelési formák és lehetôségek, szokások összességét szabá-
lyozza a tipográfia. Szabályainak segítségével alakítjuk ki az oldalakat, oldalpá-
rokat, fejezeteket, hozzuk létre a kiadványt. Részletezését a könyv gerincét adó
következô két fejezet tartalmazza.

57
TER VE ZÉS,
A KLASSZI KUS STÍ LUS

M iközben folyik a kiadvány tartalmának, szövegének – az elôzô fejezet-

ben tárgyalt – végsô kialakítása, addig ezzel párhuzamosan egy másik tevékeny-
ség is zajlik, ez pedig a forma kialakítása, a tipográfiai tervezés. Két szereplôje
a grafikai szakember, a tipográfus és a nyomdai terület szakértôje, a mûszaki ve-
zetô. Utóbbi ismeri a majdani kivitelezô, a nyomda paramétereit, a rendelkezésre
álló gépeket, anyagokat, nyomtatási technológiai megoldásokat éppúgy, mint
az ebbôl fakadó átfutási idôt.
A tervezés a rendelkezésre álló nyomdai lehetôségek (nyomtatási eljárások,
festékek, papírfajták, méretek, kötészeti technikák stb.) számbavételével kezdô-
dik. Ezek ismeretében választható csak ki az adott kiadvány tartalmának és
gyakorlati funkciójának megfelelô gyártási eljárás, nyomdagép, papír, kötészet
stb. Mindezek együttesen határozzák meg a majdani kiadvány méretét, alakját,
vastagságát, súlyát, árát és a tipográfiai tervezésben felhasználható megoldásokat.
Ugyanis hiába tervez a tipográfus például dombornyomást egy klasszikus könyv
borítójára, ha a nyomda nem képes erre. Ugyancsak merô fikció fényvisszaverô
festéket tervezni egy óriásplakát szlogenjének direkt színben nyomására, ha nincs
ilyen festék a láthatáron, illetve csak egyszerû négyszín-nyomást tud produkál-
ni a nyomda (a megbeszélt áron).
A kiadvány tervezése, formai kialakításának folyamata csak a tartalom, a
funkció(k), a rendelkezésre álló anyagok, eszközök és technikák jellemzôinek
ismeretében, azok számításba vételével oldható meg sikeresen. Az anyagokra,
technikákra, technológiákra vonatkozó ismereteket a tervezô tipográfus a nyom-
dai szakemberektôl szerezheti meg, és ajánlatos is a kapott információk figye-
lembevétele, mert minden tévedés, kísérlet több százezer, ha nem millió forin-
tos selejtet eredményezhet.
A tervezô két – alapvetôen eltérô – stílus közül választhat. Az egyik a ha-
gyományos, klasszikus stílus, a Gutenberg óta alkalmazott filozófián nyugszik.
Inkább a szöveges (sok szöveg, kevés vagy semmi illusztráció) kiadványok stí-
lusa. Ilyenek általában a szépirodalmi, filozófiai kiadványok: könyvek, folyó-
iratok, valamint a tudományos irodalom egy része. A másik – a huszadik szá-

58
zad, a pszichológiai tudományok eredményeinek, a Bauhaus látásmódjának gyü-
mölcse – az úgynevezett modern stílus, amely alulról fölfelé, belülrôl kifelé épít-
kezik. Ebbe a kategóriába általában az illusztratív kiadványok tartoznak, ahol a
szöveg mellett sok a kép, az illusztráció, vagy éppen az utóbbié a vezetô szerep.
Ilyenek a reklámkiadványok, a csomagolásgrafika, a sajtótermékek (napilapok,
hetilapok, folyóiratok) jelentôs része. E két felfogás tiszta alkalmazása eléggé rit-
ka produktum, sokkal gyakoribb a két megoldás keverése, egyes stílusjegyek át-
vitele egyik felfogásból a másikba.
A tipográfus tervezô munkájának végeredménye a kiadvány teljes részletes-
ségû terve, azaz egy olyan tipográfiai leírás, amely alapján a tördelô majd teljes
biztonsággal és egyértelmûen azt a kiadványt hozza létre, amit a tipográfus meg-
álmodott. Egy irodalmi folyóirat vagy ugyancsak irodalmi jellegû tudományos
könyv (amelyben ábra, kép nincs, illetve alig van) jó tipográfiai leírása 10–15
oldal terjedelmû. A szedési utasítás a tipográfiai leírás olyan rövid változata,
amely kb. egy oldalon tartalmazza annak legfontosabb adatait.
Egy tipográfiai terv akkor jó, ha a tervezett kiadvány nemcsak esztétikus,
szép, jól funkcionál, hanem magán viseli a tervezô egyéni stílusát, stílusjegye-
it, azaz a kiadványról felismerhetô a tervezô személye.
A tipográfiai leírás pedig akkor tökéletes, ha a tördelô – aki a kiadványt
alkotóelemeibôl éppen a tipográfiai leírás alapján, annak szellemében rakja össze,
– a tipográfus állandó „zaklatása”, megkérdezése nélkül tudja létrehozni a kívánt
szerkezetû és küllemû kiadványt. A tördelô a kapott anyagot a tipográfiai le-
írás alapján formázza meg, tördeli, így annak a munka során a tördelôben
majdan felmerülô összes kérdésre elôre lefektetett válasszal kell szolgálnia.

KLASSZIKUS STÍLUS

A könyvnyomtatás a XV. század közepén alakult ki, és annak második fe-

lében terjedt el rohamos sebességgel Európa-szerte. Ez a kor a korai reneszánsz,
a humanizmus kora. Természetes hát, hogy az új technológia – a könyvnyom-
tatás – esztétikájának kialakításakor a kor haladó szellemi áramlataiból merít,
azokból építkezik, amelyeknek alapja a klasszikus görög és római kultúra. Ennek
következtében a hagyományos vagy klasszikus stílus alapja az arány, a harmó-
nia, a rend és a nyugalom. Minden cselekvés, a kiadvány kialakításának min-
den lépése, minden döntés e célok megvalósításának érdekében történik.
A hagyományos stílus kívülrôl befelé, más szóval felülrôl lefelé építkezik. A ki-
advány oldalakra, oldalpárokra tagolódik, ezért a legfontosabb feladat, a tipográ-
fus elsô dolga az oldal, oldalpár kialakítása.

59
Az oldalpár arányai, szedéstükre
A hagyományos, klasszikus stílusú oldal méreteinek aránya kezdetben az
aranymetszést
adta,

késôbb (a XVII. század elejétôl) ez a tipográfia isteni arányára, a

2 : 3-ra változott,

és a XIX. század végén, a papíralakok szabványosításával érte el a mai

arányt.

A fenti arányok a definíciók matematikai következményei. E papíralakok

oldalarányai tizedestörtekkel is kifejezhetôk, azonban vizuális érdeklôdésû embe-
rek számára az 1:1,618,
valamint 1:1,500, illetve
az 1: 1,414 arányok sok-
kal nehezebben jegyezhetôk
meg és kevesebbet is mon-
danak, mint egy könnyen
memorizálható szerkesztési
eljárás (10. ábra).
Melléjük csatlakozott
még a négyzetes (1 : 1) és a
keskeny (1:2) arányú oldal,
amely utóbbinak éppen ki-
terített oldalpárja adott négy-
zetet.

10. ábra
Papíralakok magassága
adott oldalszélességhez
az aranymetszés,
a tipográfia isteni aránya
és a magyar szabvány szerint

60
 A 10. ábrán 1-nek vett papírszélesség tetszôleges lehet, és ebbôl kiindulva
szerkeszthetô meg, számítható ki a kívánt papíralak magassága. A négyzet
függôleges oldalainak felezése az átlók metszéspontjára illesztett vízszintes egye-
nessel oldható meg. A szerkesztéshez használt három kör középpontját és suga-
rát egyértelmûen megadja a rajz. Az ábra segítségével tehát adott oldalszélesség-
hez szerkeszthetô meg a három különbözô arányú oldal magassága. Azonos
szélességû oldalt tekintve azok magassága a korral elôrehaladva egyre csökken,
a lap alakja egyre tömzsibb, zömökebb lesz.
A fordított helyzet kicsit bonyolultabb. Adott oldalmagassághoz is megszer-
keszthetô a keresett arányú oldalszélesség, csak jóval áttekinthetôbb a szerkesz-
tés, ha mindhárom esetet külön ábrában vizsgáljuk meg. A 11. ábrán a magyar
szabvány szerinti papíralakot szerkesztettük meg. Az adott oldalmagassággal elô-
ször négyzetet rajzolunk, meghúzva annak átlóit. A négyzet bal alsó sarka lesz
a kör középpontja, sugarát pedig az átlók metszéspontja határozza meg. Ezt a
sugarat a négyzet vízszintes oldalára forgatva kapjuk meg a keresett arányú lap
szélességét.
A 12. ábra az isteni arányra mutatja ugyanezt a szerkesztést. Itt is elôször
az oldal adott magasságának megfelelô négyzetet szerkesztjük meg, megrajzol-
va annak átlóit. A négyzet alsó oldalát jobbra meghosszabbítjuk, majd meghúz-
zuk a négyzet átlóinak metszéspontján átmenô függôleges egyenest. A négyzet
jobb alsó sarkából – mint közép-
pontból – a négyzet oldalának felé-
vel – mint sugárral – félkört raj-
zolunk. Ezzel megszerkesztettük a
négyzet oldalának másfélszeresét.
Az így meghatározott pontot
összekötjük a négyzet bal felsô csú-
csával. A kapott egyenessel pár-
huzamost húzunk a négyzet jobb
alsó sarkán keresztül, amely annak
bal oldalán meghatároz egy pon-
tot. Ez a pont az oldalt 2:1
arányban osztja. Az osztópontot a
négyzet bal alsó sarka körül annak
alsó oldalára forgatva kapjuk a ke-
resett oldal szélességét. 11. ábra
A 13. ábra adott oldalmagas- Adott oldalmagassághoz
sághoz az aranymetszés aránya sze- a magyar szabvány szerinti
rinti oldalszélesség szerkesztését oldalszélesség szerkesztése

61
 12. ábra
Adott oldalmagassághoz
a tipográfia isteni aránya szerinti
oldalszélesség szerkesztése

mutatja be. A kiindulás itt is az adott magasságú négyzet, az átlók és a függô-

leges oldalfelezô megrajzolása. Hosszabbítsuk meg az alsó és felsô oldalt jobbra,
majd az alsó oldal felezôpontját középpontként használva forgassuk le a négy-
zet jobb felsô csúcsát a meghosszabbításra. A kapott metszéspontból húzzunk
függôlegest. Az így elôállított, a négyzeten kívüli téglalap lesz a keresett arányú
oldal.
Az adott magasságú oldalak szélessége a kor elôrehaladtával – tehát az arany-
metszéstôl az isteni arányon át a magyar szabvány papíralakig – egyre nô, így

13. ábra
Adott oldalmagassághoz az aranymetszés aránya szerinti oldalszélesség szerkesztése

62
az oldalak egyre szélesebbek, egyre tömzsibbek lesznek. Ezt szemlélteti a 14.
ábra.
Eddig áttekintettük az oldal, a lap arányainak változását a különbözô korok-
ban, de mindig csak álló oldalakkal foglalkoztunk. Nem vizsgáltuk a fekvô olda-
lakat. Gutenberg korában pedig ez döntô fontosságú volt, s ma is az a hagyo-
mányos stíluson belül. A nyomdászat kezdetén a nyomdatermékek jelentôs
hányadát a könyv adta, így nem csoda, hogy az egyes oldal arányai mellett a
kor nyomdászait nagyon is érdekelte az oldalpár mint tipográfiai egység. Ne-
künk, a magyar szabvány nyújtotta papíralakokhoz szokott embereknek fel sem
tûnik az az érdekes tény, hogy ha veszünk az A vagy a B sorozatból egy papír-
alakot, azt elfektetjük és kettéosztjuk – vagyis oldalpárt csinálunk belôle –, ak-
kor az oldalpár méreteinek aránya (hosszabb/rövidebb) megegyezik az egyes
oldalak méreteinek (hosszabb/rövidebb) arányával. Azaz a nyitott könyv alakja
a szó matematikai értelmében hasonló az egyes oldal alakjához, csak 90°-kal
elforgatott ahhoz képest. Ugyanez a helyzet a német szabvánnyal is, hiszen mi
azt vettük át. Ugyanakkor a mai angol vagy amerikai szabvány szerinti papí-
rokra már nem érvényes a fenti megállapítás. Tipográfusaink – szabványunk-
nak köszönhetôen – szegényebbek lettek egy lehetôséggel. Hiába tervezik szab-
vány fekvô alakra az oldalpárt, az oldal
akkor is szabvány álló alakú, de eggyel
kisebb méretû lesz (15. ábra).
A tipográfia isteni arányát vizsgál-
va már egészen más alakja lesz a
könyvnek akkor, ha az oldal adja az is-
teni arányt, illetve az oldalnak, ha az
oldalpár lesz fekvô isteni arányú. Az
elsô esetben a könyv alakja 1,5:2 lesz,
a másodikban pedig az oldal alakja
0,75:1. A két arány azonos, de nem
egyezik meg az isteni 2:3 aránnyal. Az
elsô háromnegyed, a második kéthar-
mad arányt ad. A jól látható eltérést
mutatja a 16. ábra.
Az aranymetszés arányát megnéz- 14. ábra
ve az oldal és az oldalpár alakja közötti Az oldalarányok változása
eltérés még sokkal szembetûnôbb. azonos oldalmagasság mellett:
Amennyiben az oldal aránya az arany- aranymetszés,
metszés (1:1,618), akkor az oldalpár a tipográfia isteni aránya,
lesz majdnem négyzet alakú (1,618:2), magyar szabvány A és B sorozata

63
15. ábra
A magyar szabvány szerinti oldal alakja hasonló az oldalpár alakjához

16. ábra
Az oldal, illetve az oldalpár isteni aránya két eltérô külalak

17. ábra
Az oldal, illetve oldalpár viszonya aranymetszés esetén

64
ha pedig az oldalpár egy fekvô aranymetszés arányú, akkor az oldal alig tér el
a négyzettôl (0,809:1). Az elmondottakat a 17. ábra szemlélteti.

A LAPTÜKÖR SZERKESZTÉSE

A klasszikus oldalpár, illetve oldal legfontosabb jellemzôje a laptükör vagy

más néven szedéstükör. Ennek kialakítása, a margók megszerkesztése, meghatá-
rozása a lapméret megválasztása utáni elsô lépés. Amíg a lap mérete, oldalainak
aránya a könyv alakjának meghatározója, addig a laptükör mérete, elhelyezése
az oldalon – vagyis a margóviszonyok meghatározása – a tipográfia szempont-
jából döntô fontosságú.
A kézzel írt kódexek és ôsnyomtatványok oldalainak, laptükreinek, margó-
inak méreteit, arányait kutatva fedezte fel újra J. Tschichold a titkos alaktör-
vényt, amely szerint az oldal és a szedéstükör egymáshoz hasonló téglalap, azaz
oldalaik aránya egyenlô. Ugyanakkor az oldal vagy szélmargó nagysága éppúgy
kétszerese a kötés- vagy belsô margóénak, mint a lábmargó mérete a fejmar-
góénak. Felfedezését foglalja össze a 18. ábra.
Gutenberg munkáit tanulmányozva rekonstruálta P. Rosarivo a mester ki-
lences felosztási szabályát. E szerint osszuk fel az oldalt párhuzamosokkal víz-
szintesen és függôlegesen is külön-külön kilenc egyenlô részre. A kötésmargó

18. ábra
A titkos alaktörvény

65
 19. ábra
Gutenberg
kilences kánonja

egy ilyen téglalap szélességû, a fejmargó egy kis téglalap magasságú, az oldal-
és a lábmargók mérete pedig két-két téglalapnyi – a többi téglalap alkotja a
laptükröt. Az eredményt a 19. ábra mutatja. Mellette egy vázlat látható a ki-
lencszer kilenc kis téglalap egyik lehetséges megszerkesztésére. Az oldal átlójá-
ra felmérünk kilenc tetszôleges, de egyenlô hosszúságú szakaszt. Az utolsó vég-
pontját összekötjük az oldal végpontjaival, majd ezekkel párhuzamosokat
húzunk az átlón lévô minden kis szakasz végpontjából. Ezzel felosztjuk az oldal-
éleket kilenc-kilenc egyenlô részre. Már csak vízszintes és függôleges egyenese-
ket kell húznunk az így meghatározott pontokból, hogy megkapjuk a kívánt
kilences felosztást.
A fenti szerkesztés meglehetôsen bonyolult és hosszadalmas. Sokkal egysze-
rûbb megoldást fedezett fel V. de Graaf, amely csak az oldal és az oldalpár át-
lóit használja. A szerkesztés menetét a 20. ábra mutatja. Rajzoljuk meg az oldal-
párt, majd húzzuk meg az oldalpár átlóit és egy-egy lapátlót az ábra szerint az
alsó külsô csúcsokból a közös felsô belsô csúcsba (felsô rajz). Az oldalpár és az
oldal átlóinak metszéspontjaiból húzzunk függôlegeseket a felsô oldalélig. Ez-
zel tulajdonképpen egy kis lappárt hoztunk létre, csak az alsó oldalt nem húz-
tuk meg. Rajzoljuk meg ennek a kis oldalpárnak a lappárátlóit (középsô rajz).
A kis oldalpár lappárátlóinak és az eredeti oldalak oldalátlóinak metszéspontja
lesz a laptükör egyik csúcsa. Nézzük elôször a bal oldalt. Húzzunk a kapott
pontból függôlegeset lefelé. Ugyanezen pontból húzzunk vízszinteset balra. Ahol
a vízszintes metszi a lappárátlót, ott lesz a laptükör második pontja. Húzzunk
innen függôlegest lefelé. Ahol a függôleges metszi az oldalátlót, ott a laptükör

66
harmadik csúcsa. Innen vízszintest
húzva jobbra meglesz az utolsó
csúcs is (alsó rajz). A másik olda-
lon is meghúzva a két vízszintest
és két függôlegest készen is va-
gyunk.
Itt kell megemlíteni néhány
apróságot. A lappár- és oldalátlók
metszéspontjai harmadolják az ol-
dalpárt. Ezt a tényt bárki bizonyít-
hatja saját magának a középiskolai
matematikaismeretek (hasonlóság,
szögfüggvények vagy koordináta-
geometria) birtokában. A metszés-
pontjaikból emelt függôlegesek egy
hozzá hasonló, lineárisan harmadá-
ra, területében kilencedére kicsi-
nyített lappárt hoznak létre. E kis
lappárban újrarajzolva a lappárát-
lókat azok a már meglévô lapátlók-
kal alkotott metszéspontjaikkal
újra harmadolják a kis lappárt, lét-
rehozva a Gutenberg-módszer ki-
lencszer kilences felosztását. Azaz a
kilences és az átlós módszer ugyan-
azt az eredményt adja, mint ahogy
azt a 21. ábra mutatja.
Csak megerôsíteni tudom azt
a több szerzô által is említett tényt,
miszerint az így létrehozott laptü-
kör oldalainak aránya megegyezik
a teljes oldal magasságának és szé-
lességének arányával, azaz a szedés-
tükör hasonló az oldalhoz.
Viszont határozottan cáfolom
azt a gyakran hangoztatott állítást,
miszerint az így szerkesztett szedés-
tükör területe fele az oldal terüle- 20. ábra
tének. Ez nem igaz! Tessék ránézni Klasszikus oldaltükör-szerkesztés lappárra

67
 21. ábra
Az átlós
módszer
és a kilences
felosztás
azonossága

a 21. ábrára, és összeszámolni a kis téglalapokat! A teljes oldal 9◊9 kis tégla-
lapból áll, a laptükör pedig 6◊6-ból. Márpedig a 81-nek sosem volt fele a 36.
Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint szegény Arkhimédész, amikor csak úgy gon-
dolomra leírta, hogy a légynek nyolc lába van. Ezt a „tényt” azután másfél év-
ezreden keresztül szorgalmasan átvette tôle mindenki, mígnem valaki fogott egy
legyet, és megszámolta a lábait. Kiderült, hogy a kis szemtelen idôközben el-
hagyta valahol két lábát, így „azóta” csak hat van neki.
Egy másik téves nézet is elterjedt, mégpedig az, hogy az így megszerkesz-
tett szedéstükör magassága egyenlô az oldal szélességével. Ez így általánosan nem
igaz. A szerkesztési eljárás teljesen azonos bármilyen magassági és szélességi mé-
retekkel, aránnyal rendelkezô oldalpárra. A szedéstükör magassága csak akkor
lesz egyenlô az oldal szélességével, ha annak méretei éppen a tipográfia isteni
arányát adják, vagyis az oldal magasságának és szélességének aránya 1,500. Az
ennél tömzsibb oldalakra (pl. a magyar szabvány szerinti 1,414 arány) a szedés-
tükör magassága kisebb az oldal szélességénél, míg a keskenyebb oldalakra (pl.
az aranymetszés szerinti 1,618 arány) a szedéstükör magassága nagyobb lesz az
oldal szélességénél. Ugyanez vonatkozik a még keskenyebb, 1:2 arányú oldalra.
Az oldal és az így szerkesztett szedéstükör területének aránya az oldal ma-
gasságának és szélességének arányától függetlenül mindig 81:36 lesz, ami egy-
szerûsítve éppen a 9:4, azaz a (3/2)2 arányt adja. Márpedig a 3/2 éppen a
tipográfia isteni aránya, és éppen az ilyen arányú oldalnál lesz a szedéstükör
magassága egyenlô az oldal szélességével. Az oldal és a szedéstükör területének
aránya pedig mindig ezen arány négyzete. Nem véletlen hát az isteni arány el-

68
22. ábra
A klasszikus szedéstükör különbözô oldalarányok esetén

69
nevezés. A 22. ábra az egyes nevezetes oldalarányú oldalpárok hagyományos
szedéstükreit mutatja be.
Az így kapott 4:9 területarányú laptükör területe növelhetô, illetve csök-
kenthetô, csak a csúcspontok maradjanak rajta a megfelelô átlókon, mint ahogy
az a 23. ábra a rajzán látható. A laptükör ilyen növelése mögött legtöbbször
nem esztétikai, hanem gazdasági megfontolások álltak. Itt kell megemlítenem,
hogy eleink a lap- és lappárátlók felhasználásával az eddigiektôl eltérô módsze-
reket is alkalmaztak a laptükör megszerkesztésére. A bemutatásra kerülô három
megoldás közül az elsô az eddigiekkel megegyezô, a második annál kisebb, a
harmadik pedig nagyobb laptükröt eredményez.
Mindhárom variáció megegyezik abban, hogy felhasználja a lap- és lappár-
átlókat, illetve a tükör elsô csúcspontjának meghatározása után a többiek meg-
keresése megegyezik az elôzô megoldáséval. Az eltérés csupán a laptükör elsô
csúcspontjának meghatározásában mutatkozik.
E szerint az elsô esetben a lap- és lappárátlók megrajzolása után a jobb ol-
dalon a lap- és lappárátló metszéspontjából húzzunk függôlegest a lap tetejéig,
illetve vízszintest a bal oldal hasonló metszéspontjáig. Kössük össze a megrajzolt
vízszintes és függôleges végpontjait egy szakasszal. Ahol e szakasz metszi a jobb
oldal lapátlóját, ott lesz az oldal laptükrének bal felsô csúcsa. A további három
csúcspont meghatározása megegyezik az elôzô módszernél tárgyaltakkal (23. áb-
ra b rajza). Könnyen belátható, hogy az így kapott laptükör azonos az elôzô
módszer által meghatározottal.
A második változat mindössze abban különbözik az elôzôtôl, hogy a vízszin-
tes szakaszt csak a gerincig húzzuk meg, ahogy az a 23. ábra c rajzán látható.
A keletkezett laptükör lényegesen kisebb az elôzônél.
Az utolsó eljárás egy kicsit bonyolultabb az elôzôeknél, viszont meglehetô-
sen nagy területû laptükröt ad. A lap- és lappárátlók megrajzolása után utób-
biak metszéspontján (függôleges felezôpont) keresztül rajzoljunk vízszintest.
Ennek a bal lapszélre esô pontját kössük össze a jobb oldal jobb felsô csúcsá-
val. Az összekötô egyenes a gerincet 1:3 arányban osztja, azaz negyedeli. E pont-
ból vízszintest rajzolunk a jobb oldali lapátlóig, majd onnan függôlegest felfe-
lé a lap széléig. A negyedelôponton keresztül újabb vizszintest húzunk az
oldalpáron át, annak bal végpontját összekötjük az oldalpár jobb felsô csúcsá-
val. A ferde egyenes a gerincen a nyolcadolópontot jelöli ki. Ezt a pontot kötjük
össze az elôbb rajzolt függôleges végpontjával. Ahol ez a ferde egyenes metszi
a lapátlót, ott lesz a laptükör bal felsô csúcsa. A többi megkeresése már gyerek-
játék (23. ábra d rajza).
Aki figyelmesen követte a szerkesztés menetét, azonnal észreveszi, hogy az
újabban bemutatott három módszer közül az elsô teljesen azonos eredményre

70
 a b

c d

23. ábra
A klasszikus laptükör területének változtatása, újabb módszerek

vezet a kilences felosztás módszerével, vagyis a laptükör és a lap aránya 36:81,

azaz 4:9. A második esetben sem nehéz megállapítani, hogy itt az oldalon
tulajdonképpen egy „hatos” felosztást végeztünk, azaz a tükör és a lap aránya
9:36, vagyis 1:4. Az utolsónak bemutatott eljárás pedig egy „tizenkettes” felosz-
tást valósít meg az oldalon, ezért a tükör és a lap aránya ebben az esetben
81:144, azaz 9:16 lesz.
A könyvnyomtatás kezdetén indokolt volt a nagy margó nemcsak a díszítések
elhelyezése miatt, hanem technikai okokból is. Az akkor használt kézzel merített
papír szélei meglehetôsen recések, egyenetlenek voltak, és az egyes lapok méreté-
ben is könnyen elôfordult néhány cm-es különbség. A nyomás után a gerinc- és
fejoldalon hajtották az ívet, így ide viszonylag kis margó kerülhetett, hiszen a nyo-
mást meglehetôsen pontosan tudták pozicionálni. Az oldal- és a lábmargónál vi-
szont vágni kellett, mégpedig az elôbb említettek miatt eléggé nagyot. A fejnél
történô vágás kicsi lehetett a nyomás pontos pozicionálása következtében.
A mai technikák mellett nem indokolt ilyen nagy margó még akkor sem,
ha egyébként a margók egymáshoz viszonyított arányait hagyománytiszteletbôl

71
 nagyjából betartják. Egy mai ajánlást
mutat a 24. ábra, ahol a lap mére-
tétôl függetlenül az alapegységet úgy
kell megválasztani, hogy az egy kéz-
ben tartott könyv esetén hüvelykuj-
junk ne takarja le a gerincnél a szö-
veget, azaz az egység minimális
értéke 5-6 mm, így a gerincnél a két
szedéstükör távolsága 20–24 mm
lesz.
24. ábra A sík lapon kialakított, megter-
Mai ajánlás a klasszikus vezett oldal- és margóviszonyokat
margóviszonyok közelítésére nem árt egy hasonló méretû, a ter-
vezettel közel azonos vastagságú
könyvben kipróbálni úgy, hogy a ter-
vezett oldalpárt kb. a könyv köze-
pébe helyezzük, majd a könyvet ki-
nyitjuk. Mivel a vastag könyv nem
nyitható ki teljesen sík alakra, elô-
fordulhat, hogy a jobb láthatóság, ol-
vashatóság miatt a szedéstükröket az
oldal széle felé, kijjebb kell mozdíta-
ni, mint ahogy azt a 25. ábra szem-
lélteti.

25. ábra ÖNÁLLÓ OLDAL

Az elméleti szedéstükör mozgatása SZEDÉSTÜKRE
a gyakorlati igények alapján
Az egyedül álló klasszikus stílusú
oldal szedéstükre mindig szimmetrikus, hisz nem lévén oldalpár, a jobb és bal
oldali margó egyenlô lesz. A layout kialakítására két alapvetôen különbözô szer-
kesztési eljárás alakult ki, ráadásul az elsônek két változata is van, azonban va-
lamennyi egységesen használható bármilyen oldalarányú (1,414, 1,500, 1,618,
2,000) lapra. Nézzük elôször az elsô eljárás elsô változatát.
Rajzoljuk meg a lap átlóit, majd rajzoljunk olyan négyzetet, amelynek oldala
egyenlô a lap szélességével, és a lap tetején kezdôdik. Rajzoljuk meg a négyzet
alsó oldalát, majd húzzuk meg átlóit is. Ahol a lap átlói metszik a négyzet alsó
oldalát, ott a laptükör két alsó csúcsa. Húzzunk innen függôlegeseket felfelé a

72
26. ábra
Önálló oldal klasszikus
laptükrének legegyszerûbb
elôállítása

négyzet átlóinak felsô részéig. Itt a laptükör keresett másik két csúcsa. Vízszin-
tes vonallal összekötve ôket készen is vagyunk. Vegyük észre, hogy egy lépésben
szerkesztettük meg a laptükör alakját, méretét, és az azonnal a helyére is ke-
rült. Az eljárás egy adott laphoz mindig csak egy laptükröt ad, mint az a 26.
ábrán látható.
Az elsô eljárás második változata is fix alakú és méretû laptükröket ered-
ményez, azonban itt már négy változat közül választhatunk. Itt is rajzoljuk meg
a lap átlóit, majd rajzoljunk olyan négyzetet, amelynek oldala egyenlô a lap szé-
lességével, és a lap tetején kezdôdik. Húzzuk meg ennek a négyzetnek az átló-
it is. A négy átló négy pontban metszi egymást. Ezen pontok mindegyikébôl
húzhatunk vízszinteseket jobbra, illetve függôlegeseket lefelé a lap széléig. Így
négy különbözô területû és alakú laptükröt határozhatunk meg. Kiválasztva a
megfelelôt már csak a helyére kell tennünk azt. A lap és a laptükör bal oldala
közötti távolságot megfelezve a felezôponton át húzzunk függôlegest. Ahol ez
az egyenes metszi a négyzet balról jobbra haladó átlóját, ott lesz a laptükör bal
felsô csúcsa. Innen vízszintest húzva a négyzet másik átlójáig a laptükör másik
felsô csúcsát kapjuk meg, ahonnan függôlegeset rajzolhatunk lefelé. A laptükör
alsó csúcsait azonban a magassági méret átmásolásával határozhatjuk meg. A
laptükör kialakítása tehát két lépcsôben történt. Az elsôben meghatároztuk a
tükör alakját és méretét, a másodikban pedig a helyére tettük azt. Az eljárást a
27. ábra mutatja a lehetséges négy esetre.
Figyeljük meg, hogy mindkét módszernél a négyzet átlóin vannak a lap-
tükrök felsô csúcsai. Ennek a ténynek az a következménye, hogy nemcsak a bal
és jobb oldali margó azonos, hanem megegyezik a méretük a fejmargóéval is!
Mindez pedig azt jelenti, hogy az eljárás kiválóan alkalmas akár egy megfelelô
méretû grafikai lap vagy mûvészi rajz stb. paszpartujának elkészítésére, hiszen
ott követelmény e három margó méretének egyezése.

73
 28. ábra
Háromötöd területará-
nyú laptükör alakjának
és méretének megszer-
kesztése, majd a laptü-
kör helyére illesztése

27. ábra Önálló oldal négy klasszikus laptükrének elôállítása

74
 Az elsô módszer fenti
két változatával ugyan öt
laptükröt is megszerkeszt-
hetünk, azonban azok
alakját, méretét nem befo-
lyásolhatjuk.
A második módszer
lényege, hogy egyrészt a
laptükör alakja hasonló
a lap alakjához, azaz ol-
dalaik aránya egyenlô,
ugyanakkor a laptükör te-
rületének nagyságát is
megválaszthatjuk. Ponto-
sabban elôre megmond-
hatjuk, hogy a laptükör te-
rülete az oldal területének
fele, harmada, kétharma-
da, háromötöde stb. le-
gyen. A szerkesztés nem
sokkal bonyolultabb az
elôzôeknél. Itt is elôször a
laptükör alakját, méretét
szerkesztjük meg, majd a
második lépésben a helyé-
re tesszük azt.
Rajzoljuk meg a lapot,
majd húzzuk meg a bal
felsô csúcsból kiinduló
lapátlót. A lap bal oldali
függôleges szélén alulról
indítva jelöljük ki a laptü-
kör területarányának meg-
felelô osztópontot. Az áb-
rán a háromötöd arányú
laptükröt szerkesztjük,
ezért az oldalt öt részre
osztjuk, és alulról három 29. ábra
részt mérünk fel. Húz- Laptükör szerkesztése 1/3, 2/3 és 1/2 területarányra

75
zunk itt vízszintest, és a felsô, maradék téglalap jobb felsô sarkából húzzuk meg
annak lapátlóját. Ahol a két átló metszi egymást, az lesz a keresett háromötöd
területarányú laptükör bal felsô csúcspontja. Innen lefelé függôlegest, jobbra
vízszintest húzva a lap széléig meghatározzuk a laptükör alakját és méretét,
ahogy az a 28. ábra elsô rajzán látható.
A laptükör helyére illesztése van csak hátra. Egyedül álló klasszikus lapnál a
bal és a jobb margó megegyezik, ezért a laptükör bal széle a lap bal oldala és a
tükör mostani helyzete között félúton lesz. Felezzük hát meg a távolságot, és húz-
zunk egy függôlegest. Ezen lesz a laptükör bal oldala. Már csak a felsô csúcspont
helyét kell meghatároznunk. Húzzuk meg a felsô, kis téglalap másik átlóját. A lap-
tükör bal felsô csúcsa az elôbb megrajzolt függôleges ezen átló és a lapátló kö-
zötti szakaszának felezôpontja lesz. Ezt pedig könnyen megszerkeszthetjük, mind-
össze az alsó téglalap jobb oldali függôleges élét kell megfeleznünk, és a felezôpontot
összekötni a lap bal felsô csúcsával. A meghúzott egyenes a függôlegesbôl kimet-
szi a keresett pontot, ahogy azt a 28. ábra második rajza mutatja. A bal felsô
csúcspont helyének és a tükör méreteinek ismeretében a laptükör már könnyen
a helyére illeszthetô. A 29. ábra 1/3, 2/3 és 1/2 területarányra mutatja ugyanezt.

A KIADVÁNY BELSÔ STRUKTÚRÁJÁNAK

KIALAKÍTÁSA, A TIPOGRÁFIAI LEÍRÁS ELEMEI

Az oldal és a szedéstükör nagyságának, alakjának, a margók méretének ki-

alakítása csak az elsô lépés a klasszikus stílusú kiadvány tervezésének folyama-
tában. A hagyományos stílus vezérelvei a rend, a nyugalom, a szimmetria, illetve
az ezekre való törekvés. Éppen ezért a tipográfus az oldal, oldalpár belsô szerke-
zetének kialakításánál is figyelembe veszi ezeket a vezérlôelveket.
A szöveget egymás után írt karakterek hosszú láncaként fogjuk fel. Ezt a
láncot daraboljuk a szedéstükör által meghatározott hosszúságú sorokká. A so-
rok ugyancsak a laptükör által meghatározott oldalakká szervezôdnek, és az ol-
dalak sokasága alkotja a kiadványt.

Betûtípus
A tipográfus egyik legfontosabb döntése a használni kívánt betûtípus kivá-
lasztása. Mi – itt az ezredforduló környékén – abban a speciális helyzetben
vagyunk, hogy rendelkezésünkre áll a nyomdászat kezdete óta használt összes
betûtípus. Elôdeink nem voltak ilyen szerencsések, hiszen az ólombetû korá-
ban a meglévô betûfémet mindig be kellett olvasztani, nem ôrizhettek egyes
betûtípusokat századokon keresztül.

76
 A betûtípus (typeface) egységes grafikai elven megfogalmazott ábécét jelent,
amelyet névvel jelölünk (pl.: Bodoni, Times, Helvetica stb.). Egy adott betû-
típusnak számos változata (type style) lehet, e változatok alkotják a betûcsaládot
(type family). A változatokat több szempont szerint csoportosíthatjuk. A betût
alkotó vonalak vastagsága szerint egy változat lehet világos (light), normál (plain),
félkövér (semibold vagy demi), háromnegyed kövér (bold), kövér (extrabold),
extra kövér (heavy). Az egyes betûk szélessége szerint: keskeny (condensed, comp-
ressed), normál (regular), széles (extended). Funkció szerint lehet álló (roman),
kurzív (italic), kiskapitális (small caps), ez utóbbi ma már maga is lehet kurzív
vagy félkövér. Díszítettség szempontjából a betû lehet például kontúros (outline),
árnyékolt (shadow), díszes (in line) stb. A felsorolt változatok természetesen kom-
binálhatók, így egy terjedelmesebb betûcsalád akár 50–100 változatot is tartal-
mazhat. Egy-egy ilyen változat, betûkészlet neve a font, amely a számítógépen
általában 256 vagy kicsit kevesebb karaktert tartalmaz.
A tervezô a kiadványhoz betûtípust választ, és a választás egyik szempontja
a betûcsalád tagjainak népes volta lehet, hiszen a különbözô szövegrészek tago-
lásánál, a szövegközi kiemelések kialakításánál ez döntô jelentôségû. A szöveg-
betû, kenyérbetû típusának megválasztásakor elsôdleges szempont mégis a be-
tû jó olvashatósága. Ezt a követelményt kb. 3000 betûtípus elégíti ki, ami a
meglévô típusok mintegy tizede. Tovább szûkíti a kört az az elvárás, hogy a
betû stílusa, annak hangulata feleljen meg a nyomtatvány stílusának, hangula-
tának, amint azt a 2. táblázat mutatja.
A közölt táblázat azonban nem szigorú regula, csak tájékoztató jellegû. Egy
adott betûtípus alkalmazhatóságát az illetô kiadványhoz mindig a kettejük konk-
rét viszonya dönti el. Például egy Ady-verseskötethez nagyon is illik a Bodoni
súlyosabb karaktere.
A tervezô tipográfusoknak általában vannak „kedvenc” betûtípusaik. Isme-
rik ezek összes jó és rossz tulajdonságát, rejtett értékeit, és általában olyan

Kiadvány Alkalmazandó betûosztály Példa

Költészet Reneszánsz antikva Garamond, Bembo

Szépirodalom Reneszánsz, barokk antikva Palatino, Tótfalusi
Társadalomtudomány Barokk, klasszicista antikva Baskerville, Walbaum
Mûszaki Klasszicista antikva, egyiptienne Bodoni, Rockwell
Reklám Egyiptienne, groteszk Serifa, Futura

2. táblázat
Az egyes kiadványtípusokhoz illeszkedô betûosztályok

77
tipográfiai megoldásokat választanak, amelyek különösen jól illeszkednek ked-
venceik igényeihez.
Hosszabb szövegek olvasásakor nem folyamatos szemmozgással olvasunk,
hanem meg-megállva, 8–10 betût egyszerre fogva fel. Egy ideig fixírozzuk az
éppen látott betûcsoportot, majd értelmét felfogva hirtelen ugrunk a követke-
zô ilyen csoportra. Értelmezéskor nem egyenként vizsgáljuk a betûket, hanem
azok együttes alakját felfogva azt látjuk ott, ami a szöveg eddigi értelmébôl kö-
vetkezik. Az olvasás sebessége attól függ, hogy milyen gyorsan vagyunk képe-
sek felismerni az egyes betûcsoportok értelmét, illetve hányszor kell a téves ér-
telmezés miatt visszalépnünk. A tapasztalat (kísérletek) azt mutatja, hogy
lényegesen gyorsabban olvassuk a talpas, antikva betûtípusokat, mint a talp nél-
küli groteszkeket. Az antikva betûk talpai, a vastag-vékony vonalak kontraszt-
ja, a karakterek rajzos vonalvezetése sokkal nagyobb változatosságot, eltérést
biztosít az egyes karakterek között, mint a groteszk típusok állandó vonalvastag-
sága, geometrikus vonalvezetése. Ennek következménye az antikvából szedett
szövegek jobb olvashatósága (30. ábra).

A több mint 200 éves mûvészet-
oktatási múlttal rendelkezô Képzô-
és Iparmûvészeti Szakközépiskolát
Mária Terézia Ratio Educationis
rendelete nyomán alapították 1778-
ban. Jelenlegi épületébe, a Török
Pál utca 1.-be – melyet kifejezetten
az iskola céljaira építettek – több
mint 100 éve költözött. Ma mintegy
320 nappali tagozatos diák tanul itt
12 szakosztályon. Az ország egyet-
len iskolája vagyunk, ahol szomba-
ton is folyik az oktatás, hiszen heti
10 óra alakrajz és 10 óra szakis-
meret mellett, a maradék 22 órában
kell megtanítani a kisegítô mûvé-
szeti tantárgyakat és a teljes közis-
mereti anyagot.
Times, 11/13 pont
A több mint 200 éves mûvészet-
oktatási múlttal rendelkezô Képzô-
és Iparmûvészeti Szakközépiskolát
Mária Terézia Ratio Educationis
rendelete nyomán alapították
1778-ban. Jelenlegi épületébe, a
Török Pál utca 1.-be – melyet ki-
fejezetten az iskola céljaira épí-
tettek – több mint 100 éve költö-
zött. Ma mintegy 320 nappali ta-
gozatos diák tanul itt 12 szakosztá-
lyon. Az ország egyetlen iskolája
vagyunk, ahol szombaton is folyik
az oktatás, hiszen heti 10 óra alak-
rajz és 10 óra szakismeret mellett,
a maradék 22 órában kell megta-
nítani a kisegítô mûvészeti tantár-
gyakat és a teljes közismereti
anyagot.
AvantGarde, 9,5/12 pont

30. ábra
Antikva (Times) és groteszk (AvantGarde) szöveg olvashatósága

78
 31. ábra
Kurrens és verzál szavak
kontúrja, szavak alsó és
felsô részének letakarása

Egy betûtípuson belül a kisbetûs, kurrens (folyó) szöveg jobban olvasható,

mint a nagybetûs, verzál. Ez a betûk eltérô geometriáján kívül a kisbetûs sza-
vak változatosabb körvonalának, kontúrjának is köszönhetô. Szemünk olvasás-
kor a betûk felsô részét jobban „figyeli”, mint az alsót. Sokkal hamarabb fel-
ismerünk egy szót, ha annak csak a felsô részét látjuk, mint ha az alsót, ahogy
azt a 31. ábra mutatja.
Az eddigieken kívül a betûtípus választását befolyásolhatja az is, hogy a be-
tûtípuson belül rendelkezésünkre áll-e a kiadvány elkészítéséhez szükséges jel-
készlet (például speciális, latin betûs, de idegen nyelvû karakterek: à, â, ä, ã, å,
ç, ñ, ÿ, À, Ä, Ã, Å, Ç, Ñ vagy matematikai jelek stb.). A felsoroltakon kívül
még számos szempont befolyásolhatja a betûtípus választását.

Betûméret, relatív betûnagyság

A fémbetûk használatának évszázadaiban a betûfokozat jelentôsége lénye-
gesen nagyobb volt, mint napjainkban. Ugyanis az egyes nyomdákban nem-
csak a betûtípusok száma volt korlátozott, de a legtöbb típusból is csak néhány
méret állt a nyomda rendelkezésére. Gondoljunk csak bele: egy betûtípus egy
betûmérete is több mázsa betûfémet jelentett, amelyet rendszerezve tárolni,
mozgatni kellett nemcsak szedéskor, de a nyomás végeztével is. Mivel az egyes
betûk darabszáma a készletben véges volt, nem szedhettek egyszerre akármilyen
hosszú szöveget. A kiszedett szöveget a szükséges példányszámban nyomták, a
szedést szétszedve a betûket a helyükre visszarakták, majd kiszedték a követ-
kezô adagot, oldalakat stb.
A DTP világában nemcsak az egyes betûk szedhetôsége korlátlan, de egyet-
len font megléte esetén már rendelkezésünkre áll az összes betûméret, amelyet
programunk elbír. Ez általában 2 ponttól 720 pontig terjed egy ezredpontos
növeléssel. A tipográfus szabadon választhat tehát betûnagyságot, látszólag nem

79
korlátozza semmi. Pedig korlátozza: egyrészt az olvashatóság, másrészt a gazda-
ságosság, harmadrészt a hagyományok.
A legkisebb, de csak rövid szövegek szedésére alkalmas betûméret a 6 pon-
tos nonpareille. A ritkán használt 7 pontos kolonellel, illetve a 8 pontos petit-
tel együtt könyvek alárendelt szövegrészeinek (kiegészítô-magyarázó szöveg,
jegyzet) vagy szótárak, lexikonok szócikkeinek szedésére használták. Utóbbi a
sok információt kis helyen közlô újságok kenyérbetûjeként is szerephez jutott
régebben. Ma már nagyon helyesen az újságok is legalább a 9 pontos borgiszt
vagy a 10 pontos garmondot használják szövegbetûként, amelyet az idôsebb,
szemüveges olvasók is könnyebben olvasnak. Könyvek kenyérbetûje a már
említett 10 pontos garmondon kívül a 11 pontos kis ciceró, illetve a 12 pon-
tos ciceró. Kivételes esetekben – kisgyermekeknek, gyengén látóknak szánt
könyveknél – használják kenyérbetûként a 14 pontos mittelt, illetve a 16 pon-
tos terciát. Gyakorlatilag a 14 pontos mitteltôl a 48 pontos misszálig terjed a
címbetûk birodalma. Ettôl felfele találhatók az úgynevezett plakátbetû mére-
tek. Az elmondottakat foglalja össze a 3. táblázat.
Egy 12 pontos betû mérete valójá-
Alkalmazás Betûméret (pont) ban kisebb annál, hiszen a 12 pont a
betûtörzs méretét mutatja. A tervezô a
Jegyzetek 6, 7, 8 betûtörzsön elhelyezett egy minimális
Újságok 8, 9, 10 sorközt is, hogy saját törzsre szedésnél
Könyvek 10, 11, 12 (14, 16) se érjen össze egy nagybetû ékezete a
Címek 12-tôl 72-ig felette lévô sor lenyúló betûszárával.
Plakátok 60-tól … A nagybetûk alsó vonala a bázisvonal
(base line), a kis x teteje az x magas-
3. táblázat ság vonala. A nagybetûk teteje a felsô
Betûfokozatok felhasználási területe vonal (ascent), a lenyúló száraké az al-

é é

32. ábra
Egy kis betûanatómia

80
 33. ábra
Relatív betûnagyságok

só vonal (descent). Ezenkívül helyet kell hagyni az ékezeteknek, és szükség van

a már említett minimális sorközre is.
Ugyanígy egy betû sem tölti ki a rendelkezésére álló szélességet. A tervezô
keskenyebbre méretezi a betût, a különbség az oldaltávolság, amelyet általában
két nem egyenlô részre oszt fel a bal és jobb oldalon. Ezek az oldaltávolságok
adódnak össze szedéskor, és adják a betûk ritmusát. Az elmondott kis betûana-
tómiát szemlélteti a 32. ábra.
A 32. ábrán látott méretezés valamennyi kor összes betûjére illik, legfeljebb
az arányok változnak. Bennünket most az x magasság viszonylagos nagysága ér-
dekel, hiszen ez az a méret, amelyet olvasáskor a betû valódi nagyságaként ér-
zékelünk. Tehát azonos névleges pontméret mellett nagyobbnak érzékeljük a
nagyobb x magassággal rendelkezô betûket. Néhány jellegzetes betûtípus ará-
nyait mutatja a 33. ábra.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a választott betûtípus részben megha-
tározza a kenyérbetû méretét is, mégpedig az adott típus jellegzetességei, legin-
kább az x magasság viszonylagos nagysága alapján.
A kenyérbetû valódi pontméretének változása nemcsak az olvashatóságot,
az oldal összképét módosítja, de jelentôsen növelheti vagy csökkentheti a kiad-
vány terjedelmét is, mint ahogy azt a 34. ábra szemlélteti.

Sorköz
A fémbetû meghatározta a minimális sortávolságot is (éppen ezt építette be
a betûbe a tervezô), hiszen a sorokat legfeljebb szorosan egymás alá szedhették.
Ezt az értéket csak növelni lehetett az úgynevezett térzôkkel, amelyek egy-két
pont vastagságú fémléniák voltak. A számítógépes tördelés ezt a korlátot is fel-
oldotta, a sorok akár egymásra is csúsztathatók.

81
A rajzórákon a kockológiától a csendéleten keresztül A sorköz nagysága
a fej-, majd az aktrajzolás a tananyag. A szaki órákon ugyancsak hatással van
az iskola szaktermeiben, mûhelyeiben a választott mû-
vészeti szakma elméleti és gyakorlati ismereteit sajá- az olvasási sebességre. A
títják el tanulóink. Azért, hogy mûvészeti beállított- sûrûre, saját törzsre sze-
ságuk, szemléletük megalapozott legyen, ábrázoló geo- dett szöveg sorai közel
Times, 10/10 pont
metriát, népmûvészetet, betûrajzot és természete- esnek egymáshoz. A le-
sen mûvészettörténetet tanulnak. Közismereti tár- nyúló betûszárak és a
gyaik azonosak bármely másik szakközépiskola nagybetûk ékezetei szin-
tantárgyaival, vagyis magyar nyelv és irodalmat, te összeérnek. A sorok
történelmet, idegen nyelvet, esztétikát, földrajzot, között nincs levegô, ép-
biológiát, kémiát, fizikát, matematikát tanulnak. pen ezért a betûcsopor-
Times, 11/11 pont
Tanulmányaik végén érettségi vizsgát tesz- tok nehezen ismerhetôk
nek magyar nyelv és irodalomból, történe- fel, lassul az olvasás üte-
lembôl, egy szabadon választott tantárgyból, me. Ennek elkerülésére
(mely lehet matematika, idegen nyelv, bioló- a sorokat ritkítjuk, meg-
gia vagy fizika), mûvészettörténetbôl, rajzból növeljük a sorközt. A
és természetesen a tanult mûvészeti szakmá- növelés mértéke általá-
ból. ban a mindenkori betû-
Times, 12/12 pont fokozat 10–20%-a kö-
zötti érték, többnyire
34. ábra egész vagy fél pontok-
A betûméret változása ban kifejezve. A 10/12-
es szedés 10 pontos be-
tût jelent 12 pontos (20%-os ritkítású) sorközzel. Ugyanez saját törzsre szedve
10/10-es jelölésû. Elöl mindig a betûméret, a törtvonal után pedig a sorköz
mérete áll.
A túl ritka szedés többnyire divat kérdése – ma ismét népszerû. Az olvasás
sebességét kismértékben ez is lassítja, ugyanakkor növeli a kiadvány terjedelmét
(35. ábra).
A kenyérszöveg sorritkítási (százalékos) arányát tartani kell a teljes kiadvá-
nyon keresztül. Azaz például a kenyérszöveg 10/12 pontos (20%-os ritkítás)
aránya tartandó a 8 pontos jegyzetnél (8/9,6 pont) éppúgy, mint a 24 pontos
fôcímnél (24/28,8 pont).
A sortávolság szoros összefüggést mutat a laptükör magasságával. Elôször
általában a laptükröt s vele a magasságát határozza meg a tervezô és csak az-
után választ betûtípust, méretet, sortávolságot. Ha a laptükör magassága nem
lesz egész számú többszöröse a sortávolságnak, akkor az csak egy elméleti érték
marad (a tükör nem lesz teljesen kitöltve), hiszen egy oldalon mindig egész
számú sor található.

82
Hasábok száma Iskolánk mind a képzô-, mind az iparmûvészet terüle-
A laptükör széles- tén valamennyi hagyományos mûvészeti ágban képez
középfokú szakembereket, vagyis tanítjuk a grafikus-,
sége, a választott betû- díszítôfestô-, díszítôszobrász-, bútormûves-, üveg-
típus és betûfokozat mûves-, kerámikus-, ötvös-, bôrmûves-, könyvmûves-,
együttesen határozza textilmûves-ismereteket gyakorlatilag fennállásunk
meg, hogy – a szókö- óta. A XX. század elején – a kor követelményeit, s a
zöket is beleértve – át- fotózás nyújtotta lehetôségeket felismerve – iskolánk-
ban létrehozták a fotószakosztályt, ahol azóta is a
lagosan hány leütés, ka-
mûvészi fotózás rejtelmeibe vezetik be a tanulókat.
rakter fér el egy sorban. A hatvanas évek elején alakult meg a játék- és ani-
Az egy sorban található mációsfilm-készítô szakosztály.
karakterek száma a ta- 1983 májusában az ország többi középiskolájával
pasztalat szerint lénye- együtt mi is kaptunk egy HT 1080Z személyi számí-
gesen befolyásolja az tógépet, melyhez még ebben az évben vásároltunk egy
olvasási sebességet. A 48 Kb-os Spectrumot egy kis hôpapíros nyomtatóval
túl kevés karakter a és egy C64-est floppyval, nyomtatóval. A munka szak-
gyakori sorváltás miatt
körszerûen indult, az érdeklôdô tanulók és tanárok
lassítja az olvasást, a túl
részvételével. Az 1985-ös elsô számítógépes grafikai
sok pedig azért, mert
szemünk nehezen ta- kiállításon a Nemzeti Galériában iskolánk akkori taná-
lálja meg a következô rai – ma már fôiskolai tanárok –, Hantos Károly és
sor elejét, gyakran té- Károlyi Zsigmond elsô, illetve különdíjat nyertek szá-
veszt. Tördelési szem- mítógépes grafikát megvalósító programjaikkal, me-
pontból a hosszabb sor lyeket Spectrumra, illetve a HT 1080Z-re írtak.
jobb, de az olvasható-
ság miatt a 40–80 ka- 35. ábra
raktert tartalmazó soro- A sortávolság változása: Times, 10/10, 10/11,
kat részesítjük elôny- 10/12, 10/13, 10/14 és 10/15 pont
ben. Amennyiben egy
sor ennél több karaktert tartalmazna, akkor a tükröt annyi hasábra kell oszta-
ni, hogy egy hasábba csak 40–80 karakter jusson. A hasábokat elválasztó rés,
csatorna neve a hasábköz.
Egy kiadványon belül (lásd újságok) az oldalakat akár többféleképpen is
feloszthatjuk hasábokra, azonban a hasábközök mérete mindig maradjon azo-
nos a kiadvány összes oldalán.
Természetes kellene hogy legyen, mégis jobb, ha leírom: több hasáb esetén
a kenyérszöveg sorai a szomszédos hasábokban egymás mellett állnak. Nem en-
gedhetô meg semmiféle elcsúszás! Ugyanez vonatkozik a lap két oldalán (elô-
és hátoldal) lévô kenyérszövegre. Azok sorai is együtt állnak! Fény felé tartva a

83
lapot a hátoldali sorok ugyanott vannak, mint az elôoldalon, nem pedig a két
sor között.

A térközök hierarchiája
Nem esett szó eddig a szóközökrôl, azok méretének tervezésérôl. A tipográ-
fusok többnyire nem törôdnek vele, a tördelôre bízzák a dolgot, pedig éppen
a szóközökkel van a legtöbb baj. Részletesen a tördelési fejezetben foglalkozunk
majd a szóközzel, most csak mint térközt tárgyaljuk.
A nyomdászat kezdetén a szûk szóközt tartották szépnek, kívánatosnak, és
mindent el is követtek azért, hogy szûk szóközöket szedhessenek. Az idô mú-
lásával a szóközök egyre híztak, mígnem a múlt század vége felé már egészség-
telenül túlsúlyosak, kövérek lettek. Azóta a nyomdaipar újra lefogyasztotta, kar-
csúsította ôket. Napjainkban az újságok túlzottan keskeny hasábjai, a tördelôk
és a szerkesztôk hanyagsága ismét feldagasztotta a szóközöket.
Mekkora hát az ideális szóköz? A betûtípustól, betûváltozattól függôen a
betûfokozat négyzetének egynegyedétôl egyharmadáig terjed, ahogy azt a 36.
ábra mutatja.
A betûköz a lapon található fekete foltok közötti legkisebb térköz. Nagy-
ságát alapvetôen a betûtípus tervezôje határozza meg, de mi is beállíthatjuk. A
betûköznél mindig nagyobb, tôle határozottan elkülöníthetô egység a szóköz.
Méretben a szóközt követi a sorokat tagoló sorköz, amelynek kívánatos optikai
nagysága legalább a szóköz kétszerese. A sorközt a hasábköz követi a sorban, és
az arány legalább itt is kétszeres. A hagyományos stílus a bekezdéseket nem vá-
lasztja el egymástól térközökkel, legfeljebb egy-egy gondolatkör befejezésekor
hagy ki egy üres sort a következô bekezdés kezdete elôtt (ez is csak újabb szo-
kás). Az oldalon lévô legnagyobb térközt a margók adják, amelyeknek egymás
közötti hierarchiájáról már volt szó, most csak azt kell rögzítenünk, hogy a kö-
tésmargó legalább a kétszerese legyen a hasábköznek.
A tipográfusnak kell rögzítenie azt is, hogy az esetleges illusztráció, ábra,
táblázat alatt, fölött, mellett a hasábköznek megfelelô hely maradjon üresen

36. ábra
A karcsú szóköz nagysága
1/4 optikai négyzet

84
akkor is, ha egyhasábos a kiadvány. (A kihagyandó hely lenne a hasábköz mé-
rete egy ugyanilyen, de többhasábos kiadvány esetén.)

Élôfej, pagina
Létérôl, használatáról a tipográfus dönt. Az egész kiadványon végigvonuló
élôfej, élôláb nemcsak szép, de egyes kiadványfajtáknál szinte elkerülhetetlen
segédeszköze is az olvasó könnyû tájékozódásának. Az élôfej mindig a laptük-
rön belül foglal helyet, a fôszövegtôl lénia vagy térköz választja el. Ezen elvá-
lasztó paraméterek meghatározása is a tipográfus feladata. Szövege vagy a fô-
vagy az alárendelt szöveg méretével egyezik meg, utóbbi esetben lehet kurzív
vagy kiskapitális. Mit tartalmazhat az élôfej? Ez kiadványtípus függvénye, de
novelláskötet, tudományos folyóirat esetén szerepelhet benne a szerzô neve, a
novella vagy cikk címe, tartalmazhatja az oldalszámot is (általában kívül). A jobb
és bal oldali élôfej nem hordoz szükségszerûen azonos információkat. Egy tu-
dományos mûben az élôfej tartalmazhatja a fejezetcímet, az alcímet, esetleg az
oldalon kifejtett téma megnevezését. Minél kisebb témára mutat az élôfej, a
gyakorlat szempontjából annál hasznosabb. Szótárak, lexikonok, telefonköny-
vek élôfeje a címszó szerinti keresést szolgálja, miszerint az oldalon szereplô el-
sô és utolsó szó, szócikk, személy vagy intézmény neve szerepelhet benne, lásd
a 37. ábrát.

37. ábra
Élôfejváltozatok

85
 38. ábra
Paginaváltozatok
– a foltok a laptükör
alját, illetve szélét
jelölik

Ha nincs élôfej, akkor az oldalszám, a pagina a laptükrön kívülre kerül. El-

helyezésének módjáról, a betûtípusról, méretrôl, változatról, kiegészítésrôl stb.
ugyancsak a tipográfus dönt. Lehetséges megoldásai közül néhány a 38. ábrán
látható.

Bekezdés
Hol rövid, hol meglehetôsen terjedelmes, általában a szövegközlés egy
gondolati egysége. Írógépen vagy öt szóközzel beljebb kezdték, vagy üres sort
iktattak be két bekezdés közé. Számítógépes szedésben egyszerûen Returnt ütünk
a bekezdés végére.
A hagyományos stílus a bekezdéseket nem választja el üres sorközökkel, legfel-
jebb a bekezdés kezdô sorát húzza beljebb egy vagy két optikai négyzettel. Az op-
tikai négyzet a betûnagyság pontértékének megfelelô behúzás (10 pontos betû-
nél 10 pont a behúzás), természetesen ez az érték igazi négyzetet csak saját törzsre
szedéskor ad. Amennyiben a sorok például 10/12 ritkításúak, akkor 12 pontot
kellene behúzni a bekezdésekhez, hogy a behúzás valóban optikai négyzetet ad-
jon, de ilyenkor is 10 pontot húzunk be. A behúzás mértéke – ha van egyálta-
lán –, a teljes dokumentumon belül azonos, az alárendelt szövegrészeknél is
ugyanakkora, mint a fôszövegnél. Az egy- vagy kétnégyzetnyi érték a sorhossz
függvénye. A negyven karakterhez közeli sorok behúzása egy, a nyolcvan karak-
terhez közeli hosszúságúaké két négyzet. A bekezdések elsô sora természetesen
másfél négyzettel is behúzható, csak arra vigyázzunk, hogy a behúzás mértéke
azonos legyen a teljes kiadványon belül. Példát a 39. ábra mutat.

Sorzárás
A tervezô egyik fontos döntése a sorzárásról szól. Tömbös legyen a szöveg
vagy szabadsoros. Gutenberg és kortársai a kódexmásolók írását utánozva

86
39. ábra A diákok sem tétlenkedtek. A szakköri fog-
Kenyér- és alárendelt lalkozások mellett szívesen vettek részt nyári
szöveg 12 pt-os behúzása számítástechnikai táborokban, ahol progra-
saját törzsön mozni tanultak. (Times, 12/12 pont)
és ritkítással
Közülük Nagy Zoltánt és Földi Endrét emelném ki,
akikkel sok közös programot írtunk, sôt a C64-es
grafikai lehetôségeit közös cikksorozatban ismertettük
a Mikroszámítógép Magazin hasábjain. (Times, 10/10)

Azóta mindketten tanárok, de kapcsolatuk

a számítástechnikával nem szakadt meg, Zoli
ma is tanít számítástechnikát. (Times, 12/14,4)

Endre három évet húzott le itt a szakon, ugyanak-

kor „kreatívként” dolgozott a GGK-ban, bár ipari for-
matervezôként végzett a fôiskolán. (Times, 10/12 pont)

rövidítésekkel, egybekapcsolt betûkkel, vagy éppen egy-egy szélesebbre kialakí-

tott betûvel addig ügyeskedtek, amíg a sorok egyforma hosszúakká váltak. A
sorkizárás mai módszerét – a szóközök növelését – csak késôbb találták fel.
Mindenesetre a klasszikus stílus kezdetben kizárólag tömbösen szedett, tördelt.
Egy jó szedô nemcsak kihajtani (szóközöket növelni) igyekezett, hanem ami-
kor lehetett, behozni is (a szóközök csökkentésével egy-egy rövidebb szót be-
hozni még az adott sorba). A XIX. század végére a kihajtás annyira uralkodóvá
vált a szedésben, hogy a szóközök két-háromszorosukra híztak, megbomlott a
szövegfolt egységes szürke tónusa. Talán ennek hatására, a szûk szóközök irán-
ti igény miatt alakult ki századunk elején a szabadsoros szedés. Ez a balra zárt
szedésforma egyrészt utánozza a kézírást olyan szempontból, hogy a bal oldala
egyenes, a jobb oldal cikcakkos, véletlenszerûen végzôdik. Szóközei viszont
egyenletesen szûkek, a szöveg tónusa egységes. A balra zárt szedést ma már min-
den szöveghez használják. A jobb oldal túlzott ugrálását úgy szüntetik meg,
hogy elválasztják a sor végére már be nem férô hosszabb szavakat, meghatároz-
nak egy elválasztási zónát. Amennyiben a sor vége e zónán kívülre esik, akkor
elválasztják a következô szót úgy, hogy az elválasztott rész vége a sorban már a
zónán belülre kerüljön. Az elválasztást a számítógép csinálja, nekünk csak a zó-
nát kell beállítanunk. Meg kell jegyeznem, hogy a szabadsoros szedés a klasszi-
kus stílustól idegen tördelési forma.
A középre zárt szedést a kezdetektôl alkalmazza a szakma címsorok, sorcso-
portok zárására, hiszen technikai megvalósítása igen egyszerû: a szedô a kiszedett

87
sor jobb és bal oldalára addig rakott egyenlô hosszúságú térzôket, amíg a sor-
hosszt megkapta.
A jobbra zárt szedés nagyon ritka, hiszen zavarja az olvasást, hogy a sorok
nem egymás alatt kezdôdnek. Könyvekben csak a mottó szedésére, illetve áb-
rák, képek aláírásához használják, ha az aláírás az ábra, kép bal oldalára kerül.
A bekezdésekhez tartozik a szóelválasztás problémaköre is, azonban a terve-
zônek csak arról kell döntenie, hogy legyen elválasztás, vagy ne legyen. Legfel-
jebb még azt határozza meg, hogy maximálisan hány sorvégi elválasztás követ-

P
illanatnyilag 42 darab
számítógéppel rendelkezünk. Ebbôl 36 Apple
Macintosh, a többi PC. A Macintoshok közül
27 db Power PC, a többi az LC kategóriába
tartozik.

N
em mindig volt ez így. Még két évvel
zezelôtt is csak tíz Macintosh szolgálta
za grafikai oktatást, és közülük csak
egy volt Power Macintosh. A világ a Sulinet
kapcsán változott nagyot.

H
irtelen 24 Power PC-s Apple Macintosh gya-
rapította az eszközparkot, no meg három PC.
Egy PC a grafika szakra is eljutott azért, hogy
összehasonlíthassuk a két platformot. Köny-
nyû kitalálni, hogy melyik gyôzött.

z egész iskolában kiépült az ethernet-

A hálózat, és két szerverünkön keresz-

tül rákapcsolódhattunk a világhálóra.
Azóta nagy a vigadalom, hiszen a szakórákon
40. ábra
Kiemelt, süllyesztett,
mindenki egyszerre ülhet a gépe elé. kilógatott, díszes iniciálé

88
heti egymást. A témával kapcsolatos részleteket a tördelésrôl szóló fejezet tár-
gyalja.

Kiemelések
A szövegközi kiemelésekrôl, azok módjáról is a tipográfus hozza meg a dön-
tést. Az írógépen kiemelésre az aláhúzás, a ritkítás és a verzál szedés kínálko-
zott. Nyomdatermékek esetében azonban ezek egyike sem megengedett, mert
megbontanák a szövegfolt egységes képét. Szövegközi kiemelésre a betûváltoza-
tok szolgálnak, közülük is elsôsorban a kurzív (italic) és a kiskapitális (small
caps). Általános kiemelésre a kurzívot használjuk, kiskapitálisból legtöbbször a
tudományos, ismeretterjesztô munkák szövegében elôforduló személyneveket
szedjük azok elsô elôfordulásakor. Természetesen ekkor a nevek elsô betûjét
verzálból kell szedni. A kiskapitális használatos még színdarabokban a szerep-
lôk neveinek kiemelésére. A félkövér (bold) kiemelés szöveg közben nem ajánla-
tos, mert megbontja a szövegfolt egységét. Használata legfeljebb tankönyvekben
megengedett, ahol az a cél, hogy a szem azonnal a kiemelt szóra, mondatrész-
re, mondatra ugorjon. A bold a címszavak kiemelésének ideális eszköze lexi-
konokban, szótárakban, ugyanis a címszó mindig egy bekezdés elsô sorának elsô
szava.

Az iniciálé
Az iniciálé alkalmazásáról ugyancsak a tervezô hoz döntést. A díszes feje-
zetkezdô betû alkalmazása még a kódexek idejébôl maradt fenn. Ma már kevés-
bé díszes formában, egyszerûen többsorosra nagyított verzál betûként alkalmaz-
zák fejezetek kezdôbetûjeként. Ha a tipográfus úgy dönt, hogy iniciálét alkalmaz,
akkor meg kell határoznia annak méretét sorokban (3, 4, 5 soros iniciálé), il-
letve arról is döntenie kell, hogy kiemelt, süllyesztett, kilógatott, díszes stb. le-
gyen-e. Erre mutat néhány példát a 40. ábra.
Az iniciálék elkészítése meglehetôsen sok problémát vet fel, ezek részlete-
zése a tördelésrôl szóló fejezetben található.

Alárendelt szövegrészek
Egyik fajtájuk a tankönyvekben gyakran, másutt ritkábban elôforduló szö-
vegközi kiegészítô magyarázat, háttérinformáció. Az itt közölt gondolatok
szorosan nem tartoznak a tárgyhoz, az érdeklôdôbb olvasók kíváncsiságának ki-
elégítésére szolgálnak. Terjedelmük akár több bekezdés is lehet. Tipográfiájuk
mindig a fôszövegéhez igazodó. Betûméretük, sortávolságuk a fôszövegénél ará-
nyosan kisebb. Például 10/12-es fôszövegnél 8/9,6-es alárendelt szöveg. A sor-
ritkítás mindkét esetben 20%. Igazítása a fôszövegével megegyezô, attól felül

89
és alul egy-egy sor választja el. Ezenkívül az ilyen szövegek bal és jobb margó-
ja a tükörtôl beljebb húzható a bekezdések behúzásának mértékével.
A lábjegyzet tipikus alárendelt szöveg, fôként tudományos mûvek sajátja, a
hivatkozások kifejtésének helye. Az alárendelt szöveg ilyenkor nem elszórtan a
fôszöveg közé ékelôdik, hanem rendezetten a lap alján helyezkedik el. Akkor
alkalmazzák, ha meglehetôsen sok hivatkozás van, egy oldalra több is jut belô-
le. Két fajtája van: a csillagos és a sorszámos.
A csillagos lábjegyzetet akkor használják, ha oldalanként maximum egy vagy
két, néha három hivatkozás fordul elô. A fôszövegben – minden oldalon újra
kezdve – az elsô hivatkozási helyre egy*, a másodikra kettô**, a harmadikra
három*** csillagot szúrnak be a kenyérszöveg betûtípusában és méretében. Az
oldal alján (a tükrön belül) már az alárendelt szöveg betûfokozatában megis-
mételjük a kívánt számú csillagot, és szóközzel elválasztva jöhet a magyarázó
szöveg. Az újabb hivatkozás új sorban kezdôdik. Finomságait a tördelésrôl szó-
ló fejezetben ismertetjük.
A sorszámos lábjegyzetet akkor alkalmazzuk, amikor van olyan oldal, ahol a
jegyzetek száma meghaladja a hármat, illetve ha nagyon sok jegyzet van. Ek-
kor a fôszövegben a kívánt helyre felsô indexbe tett, folytonos sorszámmal hivat-

41. ábra
Jegyzet egy lehetséges kialakítása

90
kozunk, és a lap alján a jegyzet méretében normál álló számmal kezdjük a ma-
gyarázatot. Lent tehát már nem felsô index a szám! A jegyzet sorszámozása vé-
gigfuthat az egész kiadványon, de fejezetenként elölrôl is kezdôdhet. Egy jegy-
zet szövegét nem lehet megtörni, átvinni a másik oldalra, annak azon az oldalon
kell lennie, ahol a hivatkozás történt rá. A jegyzetet térköz, illetve sokszor rövid,
vékony lénia választja el a fôszövegtôl. Tördelése meglehetôsen bonyolult feladat,
részleteit a következô fejezetben ismertetjük. Újabban – kényelmi okokból –
sokszor az összes jegyzetet a kiadvány végén, külön fejezetben helyezik el. Akár-
hol szerepel is a jegyzet, azt legtöbbször tompán szedjük, a csillagokat, sorszá-
mokat helyi érték szerint egymás alá igazítva. Amennyiben egy jegyzet szövege
többsoros, úgy a második sortól kezdôdôen valamennyit behúzzuk az elsô sor
szövegkezdetének vonalába. Egy lehetséges megoldást, az elmondottakra éppen
ellenpéldát a 41. ábra mutat be.
A széljegyzet vagy marginális helye az oldalpár bal, illetve jobb margóján
van. Tartalma a szövegre vonatkozó néhány soros utalás, megjegyzés. Mivel alá-
rendelt szöveg, a betûfokozat és sortávolság ennek következménye, igazítása vi-
szont a helyétôl függ. A bal margón jobbra, a jobb margón balra igazított, hi-
szen olyan keskeny, hogy tömbös szedésrôl szó sem lehet. Alkalmazásakor a
szélmargókat nem árt nagyobbra tervezni. Egy lehetséges alkalmazását a 42.
ábra szemlélteti.

Idézetek
Az természetes követelmény, hogy az idézetet idézôjelek közé zárjuk, még-
pedig az idézett nyelv sajátosságainak megfelelôen. Az is nyilvánvaló, hogy az
idézeten belüli idézeteket jelezzük. A részleteket a következô fejezet tartalmazza.

42. ábra
Széljegyzet elhelyezése a lapon

91
 Hosszabb, akár több-bekezdéses idézeteknél az idézet tényét az idézôjelen
kívül a tipográfus más eszközökkel is kifejezheti. Leggyakoribb az idézet kez-
dete elôtti és utáni egy üres sor. Amennyiben ezt nem találja elegendônek,
szedheti a teljes idézetet kurzívból, ha ezt is kevesli, akkor áttérhet az aláren-
delt szövegrészek betûméretére, sortávolságára. Utolsó lehetôsége az elkülönü-
lés fokozására a fentiek mellett az úgynevezett beljebbezés, a bal és jobb margó
behúzása a normál bekezdések elsô sorának behúzási mértékével.
Levelek idézésekor nem tanácsos a kézírás elhelyezési sajátosságait követni,
legfeljebb a megszólítás, keltezés, aláírás elhelyezését jelölni, a levél fô bekezdé-
seit pedig egyszerûen balra zártan szedni. Az egész levelet pedig célszerû egy-
egy üres sorral elválasztani a fôszövegtôl.
Versidézetek esetén a vers formája maga is megkülönböztetô hatású, ezért
elegendô az egysoros elválasztás, de lehet kurziválni és az alárendelt szöveg ki-
sebb fokozatából is szedni. A verssorok balra zártak, de bal margójukat beljebb
kell húzni, hogy a verssorok a lap optikai középvonalába essenek. Részletek a
következô fejezetben.

Címek, címrendszer
Hosszabb szöveges kiadványok, könyvek a szerzô által meghatározott feje-
zetekre, szakaszokra tagolódnak. Ez a tagolódás a mû szerkezete, amely a szerzô
gondolatmenetét, mondanivalójának logikáját adja vissza. A tipográfus felada-
ta, hogy ezt a szerkezeti felépítést formába öntse, látható módon megjelenítse.
Ezért fontos feladat a címek tipográfiájának kialakítása, a címek szöveghez való
kapcsolása. A címtipográfiát az egész kiadványra egységesen kell megtervezni és
alkalmazni.
A szépirodalmi alkotások egyszerûen csak fejezetekre osztottak, az ilyen
kiadványokhoz csak fejezetcímek tartoznak. Ezek tipográfiája is különbözô asze-
rint, hogy miként követik egymást a fejezetek.
Elsô megoldás az elválasztólap alkalmazása. Az elválasztólapot mondják még
belsô- vagy szennycímlapnak is. Ilyenkor mindegy, hogy az elôzô fejezet jobb
vagy bal oldalon fejezôdött-e be, mindenképpen beiktatnak egy belsô címlapot.
Ennek páratlan, jobb oldalán szerepel a fejezetcím, amely kisebb a könyvcím-
lap címénél, de nagyobb az esetleges fejezeten belüli címeknél. A címsort akár
a tükör felsô szegélyén, akár a felsô harmadban vagy optikai középen elhelyezhe-
ti a tipográfus, de alkalmazhat szabad kompozíciót is. A belsô vagy szenny-
címlap hátoldala, az úgynevezett vákát oldal mindig üres! Csak a következô
jobb, páratlan oldalon kezdôdik a fejezet szövege. Sok fejezet esetén jelentôsen
megnöveli a mû oldalszámát, hiszen fejezetenként legalább két oldalt ad annak
terjedelméhez.

92
 Fejezetkezdô oldalak alkalmazásakor az új fejezet mindig új oldalon kezdô-
dik, mindegy, hogy ez jobb vagy bal oldal-e. Egyik változata szerint csak jobb
oldalon kezdôdhet a fejezet: nincs szennycímlap, de a fejezet mindig jobb (pá-
ratlan) oldalon kezdôdik. Ez utóbbi variáció átmenet a szennycímlapos megol-
dásból a fejezetkezdô oldal alkalmazásához. A fejezetcímet ilyenkor a szöveg-
betûhöz igazítjuk az aranymetszés aránya szerint, felfelé kerekítve. Például 10
pontos szöveghez 16 vagy 18 pontos cím, 12 pontoshoz 18 vagy 20 pontos.
A fejezetkezdô oldal kialakítására több tipográfiai megoldás is kínálkozik.
Például a címsor a tükör felsô élén van, és 2-3 üres sor után kezdôdik a szö-
veg. Ez nagyon tömör kialakítás. A másik esetben a címsor ugyancsak fölra-
gadt, de alatta 20–30%-nyi vagy a tükörmagasság aranymetszési arányának meg-
felelô nagyságú üres helyet hagyunk ki, úgynevezett leütést alkalmazunk, s csak
ezt követôen kezdôdik a szöveg. A leütés mértékét az üres területen elférô ke-
nyérszöveg sorainak számával szokás megadni.
A harmadik változat hasonló az elôzôhöz, pusztán a címsor elhelyezését va-
riálja a leütés nyújtotta üres helyen, középre vagy a szöveg fölé helyezve azt
egy-két sorral.
Fejezeteket folytatólagosan csak akkor tördelünk, ha a kiadványban nagyon
sok fejezet van, és így az elôzô módszerek mindegyike jelentôsen megnövelné
a kiadvány terjedelmét. Ekkor a fejezetcímet egy-két sornyi kihagyással követi
a szöveg, fölötte pedig mindössze kettô-négy sornyi üres tér van.
Címrendszerrôl akkor beszélhetünk, ha a kiadványban egymásnak logikailag
alárendelt részek több fokozatban kapcsolódnak egymáshoz, a fejezetek alfeje-
zetekre, azok szakaszokra oszthatók. A legtöbb tudományos témájú kiadvány

43. ábra
Klasszikus címrendszer

93
ilyen szerkezetû. A logikai szerkezetet a címek hierarchiájának is követnie kell.
A tipográfus itt „nagyot alkothat”. Az egymásnak fölé-, illetve alárendelést nem-
csak a betûfokozatokkal, de a betûváltozatokkal, az arányos térközökkel, a kö-
zépre vagy balra igazítással, de akár betûtípus-keveréssel is érzékeltetheti. A lé-
nyeg, hogy egymástól jól megkülönböztethetô, az alá- és fölérendeltséget
egyértelmûen közvetítô címrendszert alakítson ki, és az egyes címek összes jel-
lemzôjét leírja, hogy csak pontosan azt lehessen a leírás alapján elkészíteni, amit
ô elképzelt. Példát a 43. ábra mutat.

Mottó, ajánlás
A mottó verses vagy prózai idézet, amelyet a szerzô a mûhöz vagy annak
egy fejezetéhez illônek érez, az ajánlás viszont a szerzô saját érzelmi vallomása
példaképei vagy szerettei felé, és általában az egész mû legelején foglal helyet.
Tipográfiai szempontból mindkettôt jobb oldalon, s azon belül is a tükör
jobb oldalán, maximum a tükörszélesség feléig helyezzük el. Szövege balra zárt,
szabadsoros szedésû, betûfokozata az alárendelt szövegekével megegyezô, ha kü-
lön oldalon egyedül van, akkor kenyérbetû méretû, tompán (behúzás nélkül)
szedett. Amennyiben címe van, akkor az balra, aláírása jobbra zárt. Amennyi-
ben a mottó fejezethez kötött, akkor a fejezetcím és a szöveg közé kerül az elô-
zôek szerinti megjelenítéssel. Alatta, fölötte legalább két-két üres sor van.

Elôszó, utószó
Többnyire csak tudományos témájú könyvek, irodalmi alkotások tartozé-
ka. Szedhetô a kiadvány kenyérbetûjébôl, a fôszöveg stílusában. Kinézete a ki-
advány egy fejezetével azonos, csak a címszövegbôl derül ki speciális volta. Ré-
gi hagyomány a megkülönböztetésre az, hogy az elô- és az utószó valamennyi
oldalát leütik 10–12 sorral. Tudományos mûvekben dívik az elô- és utószó
oldalainak római sorszámmal való paginázása. Feltûnô megkülönböztetést biz-
tosít az alárendelt szöveg stílusában való szedés.

Tárgymutató, névjegyzék, szakszótár

Az elnevezés egyéni ízlés- és témafüggô, lényeg, hogy a többnyire tudomá-
nyos könyvben, cikkben elôforduló nevek, szakkifejezések, fogalmak stb. ábé-
cé szerint rendezett gyûjteménye, mégpedig szócikk szerinti gyûjtésben, általá-
ban a kiadvány végén, önálló fejezetként szerepel. Tipográfiája – takarékossági
okok miatt – lehet többhasábos, még akkor is, ha az egész mû egyhasábos volt.
Szövege tompán szedett, balra zárt, vagy a fôszöveg, vagy az alárendelt szöveg
fokozatában. Bekezdései rövidek, hiszen a címszón kívül csak az oldalszámokat
tartalmazzák vesszôvel elválasztva. Szakszótár esetén az elöl álló idegen vagy

94
AACHEN, HANS VON 78, 275
83. 119, 133, 135, 154, 156, ALBRECHT, HANS
163, 189, 228, 244, 251 76
ABONDIO, ANTONIO ALGARDI, ALES SANDRO
121, 209 121
ALBERTI, LEON BATTIS TA ALOVISII, ANDREA
48, 49, 52, 55, 56, 57, 58, 60, 132
61, 62, 69, 72, 73, 78, 97, 98, ALTDORFER, ERHART
100, 109, 115, 125, 129, 110, 119, 253
172, 183, ALTICHIERO DA ZEVIO
186, 187, 197, 198, 199, 202, 106, 129
206, 214, 218, 223, 234, 253, AMMANNATI, BARTOLOMEO
256, 259, 263, 264, 275 103, 105, 224
ALBERTINELLI, MARIOTTO 44. ábra
Névmutató lehetséges megoldása

magyar nyelvû szakszót emeljük ki, ezt követi a fordítás. Címszókiemelést alkal-
mazni nem szükséges, de megtehetô. Amennyiben a keskeny hasábok miatt egy
címszó és tartozékai nem férnek el egy sorban, úgy a további sorok a fôszöveg
behúzásával beljebb kezdôdnek. Minta a 44. ábrán látható. Ha a szakszótár
tényleg szócikkszerû – címszót követô rövid magyarázó szöveg –, akkor célszerû
a címszó valamilyen kiemelése.

Irodalomjegyzék (bibliográfia)
Ugyancsak tudományos cikkek, könyvek tartozéka. A mûhöz kapcsolódó
forrásmunkák címszó szerinti felsorolását tartalmazza ábécésorrendben, ahol a
címszó többnyire a szerzô neve. Mivel egy-egy mû adatai a szerzô nevén kívül
tartalmazzák még a mû címét, a kiadó nevét, a kiadás helyét és évét is, ezért a
meglehetôsen sok adat tipográfiai megkülönböztetése indokolt. Egy kézenfek-
vô megoldás: a szerzô neve kiskapitális, a mû címe kurzív, a többi adat normál
szedésû. Az oldal megjelölésénél elegendô a sorszámokat vesszôvel elválasztva
felsorolni, illetve a tartományokat jelölôket gondolatjellel összekapcsolni. Egy
másik megoldást mutat a 45. ábra.

Tartalomjegyzék
Elhelyezése régebben a könyv végén volt, ma egyre inkább a könyv elején,
közvetlenül a címnegyedív után található. Szerkezetileg mint önálló fejezet funk-
cionál, ezért elhelyezését, címtipográfiáját a fejezetekéhez kell igazítani. Tar-
talmában, szerkezetében tükröznie kell a címrendszert, de nem kell szolgaian

95
45. ábra
Irodalomjegyzék egy lehetséges megoldása

másolnia azt. Például egy 20 pontos, középre zárt verzál fejezetcím a tartalom-
jegyzékben nyugodtan lehet 12 pontos balra zárt kurrens. A lényeg, hogy a
címrendszer szerkezeti logikája a tartalomjegyzékben is megjelenjen – esetleg
egy másik módon. A tartalomjegyzéknek nem kell tartalmaznia a címrendszer
minden elemét, elegendô az elsô két-három lépcsô felsorolása, hiszen nem so-
kat ér az a húszoldalas tartalomjegyzék, ahol öt-hat címszón keresztül ugyanaz
az oldalszám szerepel. A tartalomjegyzékben használt betûfokozatok, stílusok
megnevezése, a logikai rendet követô behúzások meghatározása a tipográfus fel-
adata. Példaként e könyv tartalomjegyzéke is szolgálhat.

Címnegyedív
Az elôzéket leszámítva a könyvek elsô négy oldalát jelöli. A nyomdai ív 16
oldal, ennek elsô negyede az a bizonyos négy oldal. A könyv gyártása során, a
beakasztás mûvelete elôtt a könyvtest és a könyvfedél, illetve könyvborító még
külön létezik. A könyvtest elsô oldala ekkor a szennycímlap. Nevét onnan kap-
ta, hogy a gyártás folyamán sokáig ô érintkezik a külsô környezettel, esetleg
piszkolódik. Feladata az igazi címlap védelme. Mégis elég rápillantani a könyv
azonosításához, hiszen ha kisebb fokozatban is, de tartalmazza a szerzô nevét
és a könyv címét. Néha itt helyezik el a kiadó emblémáját is.
A második oldal, a szennycímlap hátoldala – a vákát (vak hát, üres hát) ol-
dal – többnyire üres. Fôként francia könyvekben szokás, hogy itt sorolják fel
a szerzô korábbi mûveit, vagy sorozat esetén a már megjelent mûveket.
A harmadik oldal az igazi címoldal, a szerzô, a mû és a kiadó bemutatkozá-
sának igazi helye, amely a könyv születésének legfontosabb adatait a könyv-

96
kereskedelem, a könyvmûvészet és az irodalomtörténet számára is rögzíti. Ép-
pen ezért a címlap a könyvkiadás története során nagy jelentôséggel bírt, ter-
vezésére a tipográfusok különös gondot fordítottak. Amíg a barokk könyvkiadás
a címlapon terjengôsen mutatta be a könyv születésének körülményeit, addig
a mai tipikus címlap mindössze a szerzô nevét, a mû címét, alcímét (ha van),
a kiadó nevét, a kiadás helyét és évét tartalmazza. A tipográfus ezeket az ada-
tokat formázza sorokba, sorcsoportokba. Súlyozza ôket, majd az egyes eleme-
ket elhelyezi a címlapon. Kezét szinte semmi sem köti, szabadsága nagy, de fe-
lelôssége is ezzel arányos.
A klasszikus stílusban a címnegyedív utolsó, negyedik oldala többnyire üres,
mert a könyv születésére vonatkozó adatokat (fordító, lektor, tipográfus stb.) a
kolofonban – végcímben –, annak nevéhez illôen az utolsó oldalon helyezték el.
Már a XVIII. században elterjedt azonban a könyv nyomtatását végzô nyom-
da adatainak (a nyomda neve, székhelye, felelôs vezetô stb.) rögzítése is, és ezt
az úgynevezett impresszumban tették meg. Mára a kettô gyakorlatilag összeol-
vadt, és olykor a filmek stáblistájához hasonlóan mindenki benne van (az ed-
digieken kívül a borító tervezôje, az illusztrációk, fényképek készítôje, a törde-
lô, a mûszaki vezetô stb. a kiadási engedély ISBN számával együtt). Ráadásul
legtöbbször az egészet az egyébként üres negyedik oldalon helyezik el. A jó
megoldás az utolsó oldal alja lenne, illetve ha mindenáron szét akarjuk válasz-
tani a kolofont az impresszumtól, akkor a kolofon helye az utolsó elôtti lap
jobb oldalának alja, az impresszum pedig az utolsó lap hasonló helye. A kolo-
fon és az impresszum is középre zárt, a normál vagy az alárendelt szöveg foko-
zatában és annak sortávolságával szedett.
Amennyiben az egész visszafogott, nem stáblistaszerûen hosszú, akkor el-
helyezhetô a negyedik oldalon is, ügyelve arra, hogy a néhány soros sorcsopor-
tot pontosan a fôcím mögötti területre helyezzük el, nehogy átüssön a harma-
dik oldal üres felületére.

Sorcsoportok elhelyezése az oldalon

A címnegyed kialakítása nem véletlenül maradt utoljára. Ugyanis felveti azt
a kérdést, hogy a hagyományos tipográfia az oldal- és margóviszonyok szigorú
meghatározása után tulajdonképpen magára hagyja a tervezôt, általánosságokon
kívül nem avatkozik bele az oldal kialakításába. A rendszer mûködik is mindad-
dig, amíg nagyobb egységekkel dolgozunk, a baj akkor kezdôdik, amikor meg-
fordul az oldalon a kitöltött és az üres részek aránya. A klasszikus stílus nem
igazít el néhány sor elhelyezésekor, hiszen nem tud mit kezdeni vele, nála a
legkisebb egység az oldal, a laptükör. Az azon belüli mozgásokat rögzíti ugyan,
de csak nagy felületi kitöltöttség esetén.

97
 46. ábra
Állítási segédvonalak
szerkesztése 2, 4, 8,
illetve 3, 6, 12
részre osztással

A múlt század végén, a század elején, az izmusok korában indult meg a ku-
tatás az oldal eddig rejtett törvényszerûségei után. Az elsô ilyen problémát ép-
pen a címoldal kialakítása, a sorcsoportok elhelyezése jelentette.
Ehhez segédeszközül az állítási segédvonalak szogáltak a laptükrön belül.
Szerkesztésük roppant egyszerû, hiszen a 2, 4, 8 részre osztás lapátlókkal egy-
szerûen megoldható, de a bonyolultabb 3, 6, 12 részre osztás sem jelent gondot,
mint ahogy azt a 46. ábra mutatja.
Az állítási segédvonalak megszerkesztése után az oldalon elhelyezni kívánt
sorcsoportok kialakítása, méretezése következik. Elhelyezésük ezután mindössze
néhány kísérlettel meghatározható, ha figyelembe vesszük a sorcsoportok számát,
egymáshoz viszonyított logikai – és ennek következtében fizikai megjelenítési –
értékét, valamint a klasszikus oldalarányokat és az aranymetszést. Elhelyezésüket
a 47. ábrán láthatjuk.

98
47. ábra
Sorcsoportok elhelyezése
klasszikus oldalon

99
A SZÖ VE GES KI AD VÁNY
TI POGR Á FI Á JA,
TÖR DE LÉSE

A z elôzô két fejezet a szöveg elôkészítését, véglegesítését, valamint a kiad-

vány tervezésének lépéseit ismertette. A szöveges kiadványok között is nagyon
ritka az olyan, amelyik egyáltalán nem tartalmaz illusztrációt. A szöveg elôké-
szítésével és a kiadvány tervezésével párhuzamosan folyik az illusztrációk elké-
szítése, válogatása, elôkészítése is. Ezeket a lépéseket az illusztrációkról szóló
következô kötet ismerteti majd. Most vegyük úgy, hogy a szöveges kiadvány
viszonylag kevés számú illusztrációja a kellô méretben, formában, minôségben,
digitálisan már elôkészítetten a rendelkezésünkre áll, azokat csak be kell illesz-
tenünk, emelnünk a kiadvány megfelelô helyére, és legfeljebb képaláírással kell
ellátnunk ôket.
A tördelô – a kiadvány tényleges elkészítôje, elemeinek összerakója – meg-
kapja a végleges szöveget, a méretezett, elôkészített, digitalizált illusztrációkat
és a tipográfus által készített tipográfiai leírást, szedési utasítást. Az utóbbi tö-
kéletes elsajátítása, megismerése után láthat hozzá a kiadvány elkészítéséhez.
A tördelô alaposan áttanulmányozza, megismeri, szinte kívülrôl megtanulja a
tipográfiai leírást, hiszen munka közben percenként akár tízszer is annak szel-
lemében és elôírásai szerint kell döntést hoznia. Tördelés közben nem állhat le
állandóan a leírás odavágó részének megkeresésére, elolvasására, mert akkor nem
halad semmit a feladatával. Jobb, ha elôre alaposan és pontosan megtanulja az
egészet, és az sem árt, ha a munka megkezdése elôtt a tipográfussal egy alapos,
minden részletre kiterjedô konzultációt, megbeszélést tart a nüanszok tisztázá-
sára. Erre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha a tördelô már alaposan is-
meri a tipográfiai leírást.
A tördelô személye nagyon fontos, hiszen ô az az ember, aki valóra váltja
az álmot, létrehozza az elképzelt kiadványt. Munkájának eredményét a tervezô
tipográfus ellenôrzi, a javítási, módosítási utasításokat is tôle kapja. Itt sem árt
a kétszeri korrektúraforduló. A tördelés menete ilyen szempontból hasonlít a
szöveg-elôkészítéshez. Csakhogy a korrektúra itt már nem a szöveghelyességre,

100
hanem a tipográfiára vonatkozik. Betartott-e a tördelô minden tipográfiai elô-
írást, nem keverte-e össze az illusztrációkat, alkalmazta-e a leírásban esetleg nem
szereplô, természetesen betartandónak vett tipográfiai szabályokat? Avagy min-
dent pontosan csinált ugyan, de a tervezô, szerkesztô, szerzô egy-egy részletet
a kész eredmény láttán módosítani szeretne a jobb, esztétikusabb hatás kedvé-
ért. Természetesen ha ilyenkor kerül napvilágra egy-egy elütés, helyesírási vagy
elválasztási hiba, akkor azt is javítják. A végleges, betördelt változatot célszerû
a korrektornak még egyszer átfutnia, hogy kiszûrje a tördelés során keletkezô
elválasztási, képaláírási stb. hibákat.
A tördelô tehát kapott anyagból (tipográfiai leírás, szöveg, illusztrációk) dol-
gozik. Egyeseknek úgy tûnhet, hogy munkája emiatt meglehetôsen mechanikus,
unalmas, egyhangú, hiszen csak a tipográfiai szabályokat kell betartania és a
megadott elemekbôl létrehoznia a kiadványt. Aki azonban tördelt már, az pon-
tosan tudja, hogy mennyire nem így van. Hiába a legpontosabb tipográfiai le-
írás, a tördelônek oldalanként több önálló döntést kell hoznia. E döntések leg-
többje olyan, hogy a tipográfiai szabályok így is, úgy is érvényesülnek, legfeljebb
a kompozíció lesz más, no de sokszor éppen ezen van a hangsúly. A jó törde-
lô döntései olyanok, hogy mindig emelik a kiadvány esztétikai értékét a
tipográfiai szabályok betartása mellett.
Kisebb kiadványok tördelése néhány óra alatt elvégezhetô, azonban egy több
száz oldalas, idézetekkel, hivatkozásokkal, jegyzetekkel, tárgy- és névmutatóval
megtûzdelt irodalomtörténeti könyv tördelése többhetes megfeszített munkát
jelent, amely közben a tördelônek millió részletre kell ügyelnie, de nem feledkez-
het meg az egészrôl sem. E részletek rejtelmeibe vezeti be az olvasót ez a fejezet.

ELÔKÉSZÜLETEK

A tördelô, mielôtt belevágná fejszéjét a tördelés nagy fájába, nem árt, ha a

tipográfiai leírás elôírásainak és a tördelendô szöveg követelményeinek figye-
lembevételével körülnéz saját háza, gépe táján. Keze ügyébe készíti szerszámait,
a feladatnak megfelelôen élesíti fegyvereit, nehogy egyheti munka után jöjjön
rá: kezdheti az egészet elölrôl.
A tervezô grafikus, tipográfus szignálásában, tipográfiai leírásában egy sorral
elintézi a kenyérbetû típusát, fokozatát, sorközét. Elég annyit leírnia, hogy Ti-
mes, 11/13 pt. Hasonló könnyedséggel kezeli a szövegközi kiemeléseket: kur-
zív, kiskapitális. Utóbbi a személynevekre vonatkozik. Az ábraaláírások megha-
tározása sem okoz nehézséget neki: Times, 11/13 pt, de fett, és az „x. ábra”
felirat külön sorban van, ráadásul még kurzív is.

101
Betûcsalád-választás
A tördelô az elôzô meghatározásokat olvasva valószínûleg vakarni kezdi a
fejét. Ugyanis szinte biztos, hogy a Times betûcsaládból rendelkezik a Roman,
Bold, Italic és Bolditalic változatokkal, de nincs meg neki a TimesCaps font,
amely a kisbetûk helyén a megfelelô kiskapitálisokat tartalmazza. Két dolgot
tehet: vagy azonnal beszerzi a hiányzó fontot, vagy hamis kiskapitálist használ,
és csak a munka végén – megvéve a TimesCaps fontot – cseréli ki a hamis
kiskapitálisokat igazira. Általánosan igaz, hogy a tördelônek munkája során nem
szabad hamis betûváltozatokat (kurzív, fett, kiskapitális stb.) használnia, vagy
ha mégis erre kényszerül, mert a munka megkezdésekor nem állt rendelkezé-
sére a megfelelô betûváltozat, akkor feladata végeztével a hamis változatot a tör-
delôprogram Keres/Csere menüpontja segítségével az egész kiadványban egy
mozdulattal kicserélheti az igazira.
Amikor a tördelô összeszedte a kiadvány elkészítéséhez szükséges betûcsa-
ládokat, változatokat, akkor nem árt, ha közelebbrôl is megvizsgálja azokat. Tel-
jesek-e az egyes fontok, mármint olyan szempontból, hogy mindegyikben meg-
van-e a 256 karakter? Elôfordulhat, hogy a 128-as kódszámtól kezdve meg-
lehetôsen hiányos a készlet. A Fontographer program mindkét platformon (IBM
és Apple) megtalálható. Segítségével nemcsak átvizsgálhatjuk fontjainkat, de ki
is egészíthetjük azokat, elkészítve egy-egy hiányzó, de szükséges karaktert, sôt
akár új betûtípusokat készíthetünk vele, utóbbihoz azonban mélyreható tipográ-
fiai ismeretek szükségesek.
A készítendô kiadvány jellege sokat elárul a tördelônek olyan szempontból,
hogy milyen különleges karakterekre lesz szüksége. Ugyanakkor kapcsolatba lép-
het a szerzôvel, a beíróval, hogy tájékozódjon a különleges karaktereket illetô-
en. Egy matematikai tárgyú munka valószínûleg sok képletet tartalmaz majd,
meglehetôsen változatos matematikai jelekkel. Ezeket több megvásárolható font
együttesen tartalmazza. Egy többnyelvû, idegenforgalmi szálláshelyeket bemu-
tató katalógus – a szálláshelyek jellemzôit (egy-, két- és többágyas szobák, ét-
kezési, fôzési, zuhanyozási lehetôség stb.) felsoroló – ikonjait akár saját tervezésû
fontkészlet hordozhatja. A Kárpát-medence helységnév-azonosító szótára példá-
ul minden helység nevét magyarul és azon ország nyelvén tartalmazza, ahol a
helység ma található. E mû tördelése elôtt többnapos munka olyan karakter-
készlet elôállítása, amely a magyaron kívül a – már beírt szövegnek – megfele-
lô helyeken, kódszámokon tartalmazza a környezô – latin betût használó – szláv
népek karaktereit. Ilyen esetekben a tördelô vagy ért a Fontographer használa-
tához, vagy megfelelô szakembert kell hívnia a kívánt karakterkészlet elkészíté-
séhez. A 48. ábra egy teljes és egy meglehetôsen hiányos fontkészletet mutat a
Fontographer megjelenítésében.

102
48. ábra
Teljes és hiányos fontkészlet

Nagyon sok kiadványban – leginkább földrajzi és tulajdonnevekben – elô-

fordulnak idegen karakterek. Nem árt ismernünk legalább az európai, írásuk-
ban latin betûket használó nemzeteknek az angol ábécét meghaladó kis- és nagy-
betûit. Ezeket tartalmazza a 4. táblázat.
Itthon sokszor szükség lehet görög, cirill vagy gót betûkre. Ezeket külön-
bözô fontokban meg is találhatjuk, megvásárolhatjuk. A görög karakterkészletet
Macintoshon és PC-n egyaránt a rendszer részét képezô Symbol font tartalmaz-
za, igaz, ékezetes karakterek nélkül, pedig a görögben meglehetôsen sok ékeze-
tes betû van. Úgy gondolom, jobb, ha a könyv egy helyen tartalmazza a gö-
rög, gót és cirill ábécék verzál és kurrens karaktereit kiejtésükkel együtt, mintha
az olvasónak különbözô helyeken kellene keresgélnie azokat. E célt szolgálja az
5., 6. és 7. táblázat. A 49. ábra a görög ékezetes karaktereket mutatja be.
Az egyes számítógépes fontokban található jelkészlet korántsem teljes. A
manapság általánosan használt Type1 és TrueType fontok 256 karaktert tar-
talmaznak, pontosabban annyit sem, hiszen az elsô 32 karakter helyén nem
nyomtatható, úgynevezett vezérlôkód található. Jó, ha a plain (egyenes, álló)
mellett létezik az italic (döntött, kurzív), bold (félkövér, fett) és bolditalic

103
Ország Ékezetes karakterek

Ausztria äößüÄÖÜ
Belgium â ä ç ê ë è é î ï ô û ú ù (A verzál betûkön nincs ékezet.)
Csehország á é í ó ú č d´ ě ň ř š t́ ů ý ž Á É Í Ó Ú Č Ď Ě Ň Ř Š Ť Ǔ Y̌ Ž
Dánia æ ø å Æ Ø Å
Észtország õäöüÕÄÖÜ
Finnország äöÄÖ
Franciaország à â ç è ê é î ï ô ù Ç È É
Hollandia à â ç è ê é í ì î ï ó ò ô ö ú ù û ü (A verzálokon nincs ékezet.)
Horvátország á é ć č d̄ š ž Á É Ć Č D̄ Š Ž
Izland Izland á ð é í ó ú ý ö æ þ Á D̄ É Í Ó Ú Ý Ö Æ Þ
Írország áéíóúÁÉÍÓÚ
Lengyelország a˛ ć e˛ l ń ś ź ż ó A˛ Ć E˛ L Ń Ś Ź Ż Ó
Lettország ā č ē ǵ ı̄ ķ ļ ņ š ū ž Ā Č Ē Ģ Ī Ķ Ļ Ņ Š Ū Ž
Litvánia a̧ č ȩ ė i̧ š u̧ ū ž A̧ Č Ȩ Ė I̧ Š U̧ Ū Ž
Luxemburg à â ç è ê é î ï ô ù ä ö ß ü Ç È É Ä Ö Ü
Olaszország àèìòùîÀÈÌÒÙÎ
Magyarország áéíóöôüûÁÉÍÓÖÔÜÛ
Németország äößüÄÖÜ
Nagy-Britannia (A kiinduló alap, 26 kis- és 26 nagybetû.)
Norvégia æ ø å Æ Ø Å
Portugália ã õ á é í ó ú ê ç ô Ã Õ Á É Í Ó Ú Ê Ç Ô
Románia ă ş ţ â î Ă Ş Ţ Â Î
Spanyolország ñáéíóúÑÁÉÍÓÚ
Svájc äößüÄÖÜ
Svédország åäöÅÄÖ
Szlovénia ć č š ž ó Ć Č Š Ž Ó
Szlovákia l´ ĺ r´ ô á ä č d´ é í ň ó š t́ ú ý ž
Ĺ Ĺ Ŕ Ô Á Ä Č Ď É Í Ň Ó Š Ť Ú Ý Ž
Törökország ç ğ ş â î û ö ü Ç Ğ İ Â Î Û Ö Ü

4. táblázat
A latin betûket használó európai nemzetek
angol ábécét meghaladó kis- és nagybetûi

104
Betû Neve Kiejtése Betû Kiejtés

alfa a A a a, á
béta b B b b
gamma g C c c
delta d D d d
epszilon e (rövid) E e e
zéta z F f f
éta é (nyújtott) G g g
théta th H h h
ióta i I i i
kappa k J j j
lambda l K k k
mû m L l l
nû n M m m
kszí ksz N n n
omikron o (rövid) O o o
pí p P p p
ró r Q q q, kv
szigma sz R r r
tau t S s sz, s
üpszilon ü T t t
fí f, ph U u u
chí ch, kh V v f, v
pszí psz W w w
omega ó (nyújtott) X x ksz
Y y y, i
5. táblázat Z z z, c
A görög ábécé Ä ä̈ é
Ö ö ö
Ü ü ü
ch ch, kh
ck ck, kk

6. táblázat
A gót ábécé

105
Betû Kiejtés Betû Kiejtés 7. táblázat
A cirill ábécé
F f a H h r
< , b C c sz
D d v N n t
U u g, h E e u
L l d A a f
T t e { [ h, ch
: ; zs W w c
P p z X x cs
B b i (lágy i) I i s
Q q j O o scs
R r k Æ æ je
K k l ? / ju
V v m Z z ja
Y y n ) ( keményjel
J j o S s i (kemény i)
G g p M m lágyjel
+ = jo

49. ábra
A görög ékezetes karakterek

106
Kategória Karakter

Nagybetûk (angol) ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Kiskapitális betûk (angol)
Kisbetûk (angol)
Számjegyek
Írásjelek
Ékezetes nagybetûk
Ékezetes kiskapitálisok
Ékezetes kisbetûk
Ligatúrák
Indexek
Matematikai jelek
Egyéb jelek
abcdefghijklmnopqrstuvwxyz
abcdefghijklmnopqrstuvwxyz
01234567890123456789ºΩæ¿¡¬√ƒ≈
,.:;!?/()[]’‚”‘„“«»…‹›*-–—_¿¡†‡
ÄÅÇÉÑÖÜÀÃÕŸÂÊÁËÈÍÎÏÌÓÔÒÚÛÙ
áàâäãåçéèêëíìîïñóòôöõúùûüÿ£¯˝˛¶ß
áàâäãåçéèêëíìîïñóòôöõúùûüÿß
WXVYZʘßfiflŒÆ
»…‘ÀÃÕŒœ–—“”‘’÷◊ÿŸ⁄¤ABDEILMNORSTC%()‹›[]
+–=<>^~\|÷±¬ƒ
#$%&@°¢£§•¶®©™¥μªº¤‰{}

8. táblázat
A teljes Type1 és TrueType fontkészlet

(félkövér és döntött, azaz fett és kurzív) változat. Ezek a változatok tartalmazzák

a nagy- és kisbetûket a nyugati nyelvekben elôforduló ékezetes társaikkal együtt,
megtalálhatók közöttük az írásjelek, utalójelek, alapvetô számtani, matematikai
jelek, mértékek, pénzügyi és egyéb jelek, verzál (kb. nagybetû magasságú, egyen-
lô szélességû, úgynevezett verzál) számok, valamint néhány ligatúra – ahogy azt
a 8. táblázat mutatja.
A ligatúra az ólombetûk idejébôl fennmaradt, egy karakterként tervezett,
egybeöntött kettôs betût jelent (ilyenek a magyar nyelvben az fi, fl, ritkán lé-
tezik az ff, ffi, ffl, csak nagyon ritkán található meg az fj). Késôbb még lesz ró-
luk szó.
Az elôbb említett ékezetes betûk között éppen azért nem található meg az
ô, Ô, û, Û négyes, mert a magyar nem nyugati nyelv. Karakterkészleteinket
éppen ezért kell magyarítani. (Lásd még az elsô kötet Szövegszerkesztôk, ékeze-
tes betûk címû fejezetét.)
Ha egy-egy betûcsaládhoz megvásároljuk az úgynevezett Expert Set, SC
vagy OSC fontokat is, akkor kapjuk meg a kiterjesztéseket. Ezek a valódi kis-
kapitális betûk, valódi alsó és felsô indexek (számok és betûk), az úgynevezett
ugráló (medievális) számok, a valódi törtek (1/3, 2/3, 1/2, 1/4, 3/4 – minden
tört egy karakter) – mindezek kurzív vagy fett változatban is –, esetleg továb-
bi matematikai jelek, piktogramok. Bár az utóbbi kettô inkább külön fontok-
ban található. A XVIII. század végéig csak az ugráló, medievális számok léteztek.

107
Akkor vezették be – persze nem egyszerre – a ma használatos verzál vagy álló
számokat, amelyek idôvel szinte kiszorították elôdeiket.
Az igazi megoldás az úgynevezett GX font, amely 216 =65536 karaktert tar-
talmazhat egyetlen fontkészletben, azaz elfér benne az igényes tipográfiához
szükséges összes karakter. De nem csak ezt tudja. Hogy mi mindent, az messzire
vezetne.

ÍRÁSJELEK HASZNÁLATA

A kétszer korrektúrázott szöveg nyelvtanilag, stilisztikailag kifogástalannak

tekinthetô, azonban még korántsem azokat a karaktereket tartalmazza, amelyek
a kész kiadványban szerepelnek majd. Nemcsak arról van szó, hogy bonyolult
matematikai képletek, kémiai egyenletek, esetleg szerves kémiai szerkezeti kép-
letek stb. csak hivatkozásaikkal (14. képlet, 23. egyenlet stb.) szerepelnek a szö-
vegben, és igazi alakjukat kézzel írt listájuk alapján a tördelônek, netán egy
ábrarajzolónak kell elkészítenie, hanem arról is, hogy nincsenek még „igazi”
idézôjelek, gondolatjelek stb. Ezekrôl az apróságokról, mintegy tördelési elôze-
tesként lesz most szó.
A könyv elején a 7. ábra
ugyan bemutatja az aposztróf és
az idézôjel helyes és helytelen
használatát, ugyanígy a 8. ábra a
gondolatjel és az elválasztójel he-
lyes írását szemlélteti, késôbb pe-
dig szóba kerül az írógépek hiá-
nyos jelkészletébôl adódó nulla és
egyes számjegyek helytelen írása
is, mindez azonban csak ízelítô
volt – a részletek most következ-
nek.
Ha már a nulla és az egyes
számjegynél tartunk, akkor néz-
zük meg, melyek azok a karakte-
rek, amelyek könnyen keverhetôk
velük. Az 50. ábra álló és kurzív
alakjukat is mutatja. A karakte-
50. ábra rek rendre a következôk: álló
Hasonló, de nem keverhetô karakterek nulla, nagy o, ugráló nulla, kis o,

108
kiskapitális o, álló egyes, kis el, nagy i, ugráló egyes, kiskapitális i. Ugye nem
is olyan bonyolult?

Számok
A számokról a tervezô tipográfus, grafikus sokszor nem rendelkezik semmit,
pedig bôven lenne mit. A szöveg véglegesítése során a korrektor gondoskodik
arról, hogy a szövegben szereplô számok nulla és egyes számjegyei tényleg azok
legyenek, ne pedig valamelyik hasonló karakter szerepeljen helyettük. Már emlí-
tettem, hogy a XVIII. század végéig csak az ugráló, úgynevezett medievális szá-
mok léteztek. A klasszicista stílus terjedésével párhuzamosan vezették be az ál-
ló, verzál számjegyeket. A két számjegytípus között lényeges különbségek
vannak. Az ugráló számok, mint nevük is mutatja, nem egységes magasságúak.
Nagyságuk a kisbetûk magasságával (x height) egyezik meg, néhányuk lenyú-
ló, kettô pedig felnyúló szárral rendelkezik. Éppen ezért jól illeszkednek a kisbe-
tûs szövegkörnyezetbe, ráadásul karakterszélességük is proporcionális, tehát vál-
tozó szélességûek. Velük szemben a verzál számjegyek valamennyien az alap-
vonalon (bázisvonal, baseline) állnak, és a verzál betûknél csak egy leheletnyi-
vel alacsonyabbak, viszont valamennyien egyenlô szélességûek. A kétféle szám-
jegysort az 51. ábra szemlélteti.
Az az igazság, hogy egy kiadványon belül végig vagy álló, vagy ugráló szá-
mokat kellene használni. Az ugráló számok jól illeszkednek a kurrens (folyó)
szövegbe, és mint ilyenek kiválóan használhatók egy regény vagy irodalmi mû
szövegében. Azonban proporcionális voltuknál fogva kicsit megnehezítik a tör-
delô életét, amikor ilyen számokból készíti a tartalomjegyzéket, mert ott elvá-
rás, hogy százasok a százasok, tízesek a tízesek és egyesek az egyesek alatt, he-
lyi érték szerint álljanak. Ugyanez a kívánalom merül fel akkor is, ha a
kiadványban számoszlopokat tartalmazó táblázatok vagy sorszámozott jegyzetek
vannak. A tördelô ügyeskedhet a számjegyek elé és közé tett középre záró
tabulátorokkal vagy helyi érték szerinti különálló boxokkal, ez azonban csak kis
terjedelem, kevés szám esetén lehet megoldás. Sokkal egyszerûbb lenne az adott

51. ábra
Álló és ugráló számok

109
betûtípusból, változatból ugráló, de egyenlô szélességû számok beszerzése. Bár
mondják, hogy láttak már olyan embert, aki hallott a keresett számokról, én
azonban még nem találkoztam ilyennel. Marad tehát a „magad, uram, ha szol-
gád nincsen” megoldás. A Fontographerrel a meglévôkbôl rövid idô alatt elké-
szíthetôk a szükséges ugráló, ám egyenlô szélességû számjegyek.
Matematikai, mûszaki tudományos kiadványokban – ahol várhatóan sok
szám szerepel majd törtekben, képletekben, indexben, kitevôben – csak a verzál
számjegyek használhatók. A felsoroltak nem tûrik az ugráló számokat, mert bi-
zonytalanná válik hovatartozásuk. Az ilyen kiadványokban mindenütt verzál
számot használjunk. Kitevôbe, alsó vagy felsô indexbe tett szám minden kiad-
ványnál annak típusától és minden mástól függetlenül mindig verzál szám.
Megszámozott jegyzeteknél a folyó szövegben a jegyzetre való utaláskor a kite-
vôbe tett szám mindig verzál – hiszen felsô index –, ugyanakkor a jegyzetek
megszámozására rendes, nem kitevôben lévô számot használunk. Utóbbi típu-
sa (ugráló vagy verzál) a fôszövegben használt számokéval megegyezô.

Ligatúrák
A ligatúrák használata jó minôségû kiadványban elengedhetetlen. Az alap-
fontokban a magyar nyelvben használtak közül sajnos csak az fi- és fl-ligatúra
található meg legtöbbször, a másik három – ff, ffi, ffl – kiegészítô készletekben
kapható, az fj-ligatúra pedig olyan ritka, mint ama bizonyos fehér holló, az ft-
rôl már nem is beszélve. Az 52. ábrán az f-ligatúrák szokásos készlete látható,
az 53. ábra pedig néhány betûtípus fi és fl betûkapcsolatait mutatja, felettük
közvetlenül ugyanez ligatúrával szedve látható.
Az f-ligatúrák magyar és angol nyelvû szövegekre érvényes szedési szabálya
roppant egyszerû: ahol ilyen betûkapcsolat található, azt ligatúrával kell szed-
ni. Kivétel nincs. Amennyiben nincsenek meg a hármas ligatúrák, úgy az elsô
f-et sima betûvel kell szedni, és a második-harmadik betûkapcsolatot (fi, fl) li-
gatúrával. A német nyelvû szövegek ligatúrahasználata már bonyolultabb. A li-
gatúra ugyanis nem lépheti át a szótô és toldalék, illetve a szóösszetétel hatá-
rát. Ahol három azonos f mássalhangzó összetorlódik, és abból csak kettô marad,
úgy az ligatúrával szedendô.
Bizonyos szempontból ligatúrának tekinthetô az et jel is, hiszen két betû
(e+t) összevonásával alakították ki a kódexmásoló szerzetesek, és mindig a latin
„és” (et) szót helyettesítették vele. Ma kizárólag cégnevek belsejében használjuk

52. ábra
Az f-ligatúrák készlete

110
53. ábra
Az fi és fl betûkapcsolatok, felettük ligatúrák

54. ábra
Az et jel alakjai

111
(Kiss & Kovács, Nagy & fiai), a cégtársak neveinek összekapcsolására. A betû-
tervezôk kedvence, komponálásakor élik ki játékos kedvüket, fantáziájukat. Rá-
adásul az álló és kurzív et jel egy betûtípuson belül a reneszánsz óta erôsen
különbözhet egymástól. Az 54. ábra néhány megoldást mutat be.

A hiányjel és az idézôjel
Az idézôjel és a hiányjel (aposztróf) használata is igényel némi magyará-
zatot. Elôször is beíráskor idézôjel helyett általában a Shift+2 (“), hiányjel,
aposztróf helyett pedig a Shift+1 (‘) billentyûkombinációt használják, és eze-
ket a jeleket néha a korrektor sem cserélteti le. Pedig ezek a jelek angol
hosszmértékeket jelölnek (“=inch, hüvelyk és ‘=foot, láb). Kicserélésükrôl
ilyenkor a tördelônek kell gondoskodnia. Kisebb a baj a hiányjel cseréjénél,
ugyanis nem valószínû, hogy a kiadvány az angol lábat mint hosszmértéket
használta volna, vagyis a csere automatizálható. Az inch, idézôjel cseréje is
menne automatikusan két lépésben, de ha a kiadványban vegyesen használ-
ták ugyanazt a jelet az inch és az idézôjel jelzésére, akkor csak a kézi vezér-
lés marad. Ráadásul a magyar idézôjelpárra való konvertálást nem mindegyik

Nemzet Idézet Példa

angol külsô ‘idézet’

belsô ‘külsô és a “belsô” idézet’
amerikai külsô “idézet”
belsô “külsô és a ‘belsô’ idézet”
francia külsô « idézet »
belsô « külsô és a « belsô » idézet »
magyar külsô „idézet”
belsô „külsô és a »belsô« idézet”
német külsô „idézet“
vagy »idézet«
vagy «idézet»
belsô „külsô és a ,belsô‘ idézet“
vagy »külsô és a ,belsô‘ idézet«
vagy «külsô és a ,belsô‘ idézet»
spanyol külsô ”idézet”
belsô ”külsô és a ”belsô” idézet”

9. táblázat
Néhány nemzet idézôjel-formátuma

112
tördelôprogram ismeri. A magyar idézôjel ugyebár alul nyit, fölül zár egy
99 formájú jelpárral („,”), ráadásul a nyitó idézôjel tapad az utána követ-
kezô karakterhez, a záró pedig az elôtte lévôhöz. Még egy probléma felme-
rül. Mi a helyzet az idézeten belüli idézettel? Magyar nyelvû szövegekben
ez roppant egyszerû. A „külsô és a »belsô« idézet” alakját a példa mutatja.
A belsô idézôjelpár ugyanúgy tapad, mint a külsô. Ráadásul a magyar nyelv-
ben – bármilyen hosszú is az idézet – az idézôjelet csak az elején kell meg-
nyitni és annak végén zárni. Idegen nyelvekben – a magyartól eltérôen –
hosszabb idézeteket minden bekezdés elején újra lehet nyitni, de bezárni
csak egyszer kell, az idézet végén. A 9. táblázat néhány nemzet idézôjel-for-
mátumait mutatja be. Figyeljük meg, hogy a franciát kivéve valamennyi idé-
zôjel a magyarhoz hasonlóan tapad. A német ugyan több lehetôséget is fel-
kínál, egy kiadványon belül azonban csak egy-egy megoldást használ-
hatunk.

Zárójelek, ferde törtvonal

A kerek zárójelpár és a ferde törtvonal megkülönböztetése ugyancsak indo-
kolt. Keverésük, pontosabban a kerek zárójelpár használatának mellôzése az író-
gépes korszak következménye – ott ugyanis nem volt kerek zárójelpár, csak fer-
de törtvonal. A ferde törtvonalat kizárólag egy sorba írt törtek (2/3, (x – 5)/2
stb.), mértékegységek (m/sec, N/m2 stb.) írásához, illetve prózai szöveg közé
folytatólagosan szedett versidézetek sorainak elválasztására („Márta, hajad, /
bronz-ajakad / kéri s lázad a vágyam / illatozó, / vészt okozó / csókba lehelni
be lágyan.”) használjuk. Utóbbi esetben a ferde törtvonal elôtt és után is szó-
köz szerepel. Folyó szövegben a kerek zárójelpárt használjuk a közbevetett meg-
jegyzések, példák, magyarázatok elkülönítésére, mint ahogy az ebben a bekez-
désben is látható.

Hármaspont
A hármaspont (ellipses) idézeteknél alkalmazható akkor, ha az idézet mondat
közepén kezdôdik vagy fejezôdik be, illetve ha megszakad. Alkalmazási példa:
„…így kezdôdik. Itt van … a közepe, ezt követi a vége…”. Mint látható a
hármaspont kezdéskor a mögötte lévô, a végén az elôtte lévô szóhoz tapad, kö-
zépen azonban szóközökkel elválasztva magában áll. A hármaspontot szóközzel
váltogatva használhatjuk táblázatban vagy tartalomjegyzékben a szem vezetésé-
re. Olykor folyó szövegben is elôfordul, a gondolatsor félbehagyására utalva,
ilyenkor tapad az elôtte lévô szóhoz. Nem helyettesíthetô három ponttal, mert
az túl keskeny, a pontok közé tett szóközzel pedig túl széles lenne, egy-két pont
új sorba kerülésének lehetôségérôl nem is beszélve.

113
Gondolatjel, kiskötôjel, elválasztójel, mínusz elôjel
A gondolatjel és az elválasztójel megkülönböztetése szintén a tördelô felada-
ta, bár a jó beíró ezt (humán szövegekben) megteszi helyette olyan értelemben,
hogy az elválasztójelet, kötôjelet, divizt (hyphen) a szokásos módon (-) írja, s
ugyancsak az írógéphagyományból eredôen a gondolatjel, félkvirtmínusz, elôjel
(en dash) helyett egyenlôségjelet (=) üt be. Amennyiben a szöveg máshol nem
használ egyenlôségjelet, akkor a csere automatikusan elvégezhetô. Gondolat-
jelet, gondolatjelpárt használunk – mint ahogy azt ez a példa is mutatja – egy
mondatba beszúrt másik gondolat elkülönítésére. Ilyenkor a gondolatjel elôtt
és után is szóköz áll. A gondolatjel használatának másik módja magyar nyelvû
regényekben, novellákban a párbeszéd megjelenítése. Ekkor minden beszélônek
gondolatjellel nyitunk új bekezdést. A gondolatjelet szóköz követi, és utána kez-
dôdik a mondat (– Tegnap történt…). Ha a gondolatjel helyett kiskötôjelet,
divizt írt is a beíró, a szóközt mindenképpen kiteszi. A tördelônek a divizt kell
gondolatjelre, félkvirtmínuszra kicserélnie. Az itt szereplô szóközzel is problémá-
ja lesz, annak megoldására nemsokára rátérünk. Gondolatjelet használunk még
egymás alatti új sorokba kezdett felsorolásokra, a szóközprobléma itt is az elô-
zôhöz hasonló.
Ugyancsak gondolatjelet kell kitenni számtartományok számértékei közé
(18–20 oldal, 1703–11-ig). Ilyenkor azonban nincs szóköz, a gondolatjel egya-
ránt tapad az elôtte és az utána álló számhoz, akárcsak egy szerzôpáros nevénél
(Kiss–Kovács), vagy a magyar–angol mérkôzés, illetve a fizika–kémia szakos pá-
roknál. Amennyiben a szerzôpáros teljes neve szerepel (pl. Kiss Károly és Kovács
Kázmér), akkor nem szedhetjük szóköz nélkül, mert az egyik ember keresztnevét
a másik vezetéknevével kötnénk össze, mint összetartozókat. Ugyanakkor a szó-
közös szedés sem megengedett. A helyes megoldás a spáciummal való szedés, ilyen
esetekben spáciumot kell tenni a gondolatjel elé és mögé. A spácium egy nagyon
keskeny szóköz, olyan keskeny, mint amekkora egy mondat végi pont karakter
szélessége. A spácium – mondják még ponthossz köznek is – külön karakter, a
tördelôprogramból megfelelô billentyûkombinációval bevihetô a szövegbe.
Csak angol nyelvû szö-
Jel Megnevezés vegekben használatos még a
kvirtmínusz (em dash), de
- diviz, hyphen (kötôjel, elválasztójel) mindig tapad az elôtte és
– félkvirtmínusz, en dash (gondolatjel) utána lévô szóhoz. Magyar
— kvirtmínusz, em dash (nagykötôjel) nyelvû folyó szövegekben
nem használható! Egyetlen
10. táblázat alkalmazásként könyv végi
Kötôjelek mutatókban vagy pl. telefon-

114
könyvben az azonos szóval/névvel kezdôdô következô sorban a szó/név helyet-
tesítésére használjuk (Nagy András — Béla — Cecília). A 10. táblázat e há-
rom kötôjelet mutatja be.
A kvirt az aktuális betûnagyság négyzete (pl. 12 pontos betûnél egy olyan
négyzet, amelynek oldala éppen 12 pont). A betûtípusok döntô többségében
– de a klasszikus betûtípusoknál mindenképpen – a kis em betû olyan széles,
hogy éppen kitölt egy ilyen négyzetet. A kis en szélessége pedig ennek éppen
a fele. A gondolatjel és a nagykötôjel magyar és angol szakkifejezései innen szár-
maznak.
Az írásjelek között négy olyan is szerepel, amelyek alkalmazásakor elôttük
egy spáciumot ajánl a tipográfia. Ezek a kettôspont, a pontosvesszô, a felkiáltó-
jel és a kérdôjel. Ha szokásos módon, közvetlenül az ôket megelôzô szó végén
állnak, akkor túlságosan tapadnak ahhoz, olyan mintha a szó hosszabb lenne
egy keskeny karakterrel. A spácium egy kis távolságot tart, levegôt visz a szó és
az írásjel közé. Tekintettel arra, hogy egy hosszabb mûben akár több ezer is
elôfordul belôlük, jobb, ha a tördelô a Fontographerrel állítja be e négy ka-
rakter bal oldalán a kívánt közt, mert akkor az végleges, többször felhasznál-
ható megoldás, mintha minden munkánál az összes kívánt helyre betoldaná a
spáciumot. Spáciumot kell még szedni számoknál az ezres, milliós, milliárdos
nagyságrendek közé (pl. 1234567890), ilyen esetekben azonban mindig kéz-
zel kell kitenni azt.

Felsorolások
A felsorolások több fajtája létezik folyó szövegekben. Most csak az egymás
alá, új sorba tördelt felsorolásokra gondolok, a mondatközi felsorolásokat vesszô
választja el egymástól, és ennek biztosítása a korrektor dolga. Amennyiben a
szerzô a mondaton belüli felsorolás tényét hangsúlyozni akarja, akkor a felso-
rolt elemeket új sorba szedetheti, ilyenkor a felsorolt részek végén ugyanúgy
vesszô szerepel, mintha egy sorba írták volna ôket. Amennyiben az egy
mondaton belüli felsorolt részek részmondatnyi hosszúságúak, úgy pontosvesszô
a sorvégi elválasztójel. A felsorolás – mint már volt róla szó – gondolatjelekkel
(–), sôt divizekkel (-) is kezdôdhet, de alkalmazható díszpont (•) vagy más kis
jel is. Van azonban a felsorolásoknak két fajtája, ahol elég sok a galiba. Egyik
a sorszámozott felsorolás. Ilyenkor a sorszám helyi érték szerint jobbra zárt, utá-
na pont, majd szóköz következik, ezután jön csak a felsorolás szövege. A másik
megoldás az ábécé betûi szerinti felsorolás. Ekkor a betût egy záró kerek záró-
jel követi, majd szóköz után kezdôdik a felsorolás szövege. Itt az ábécé betûjét
és a záró zárójelet kurziválni kell. Minden más megoldás (pl. 1;, a., 2.) stb.)
helytelen! Az utolsó két esetet mutatja be az 55. ábra. Ügyeljünk arra, hogy

115
 55. ábra
A két legzûrösebb felsorolás

egy kiadványon belül csak egy, indokolt esetben legfeljebb két, egymástól el-
ütô felsorolást használjunk.

Törhetô és törhetetlen szóközök,

elválasztó- és gondolatjelek
Tördelési szempontból most értünk az elôkészítés lényegi részéhez. Az elô-
készítô részben eddig felsoroltak a tipográfiai részletek ismertetése mellett több-
nyire arról szóltak, hogy vagy ki kell cserélni egy karaktert egy másikra (pl. di-
viz helyett félkvirtmínuszt kell betenni), vagy szóközt, mégpedig azonos
szélességû szóközt kell beiktatni (pl. felsorolásoknál), illetve spáciumot kell köz-
beszúrni (pl. számok, írásjelek). A cserékkel nincs különösebb gond. A törde-
lôprogramok Keres/Cserél (Find/Change) párbeszédablaka segítségével a kö-
rülményektôl függôen a csere automatikusan vagy kézi vezérléssel megoldható.
A szóközökkel már több baj van. Legyen az számozott lábjegyzet vagy szö-
vegközi díszpontozott, számozott, betûkkel sorolt stb. felsorolás, a közös bennük
az, hogy a kiemelt rész és a felsorolás szövege közötti szóköz sorkizárt szedés-
nél változó nagyságú, ezért a szöveg bal oldala rágott lesz. Ugyanez vonatkozik
a gondolatjellel kezdôdô párbeszédekre is. Az egyik megoldás a balra zárt, úgy-
nevezett szabadsoros szedés lenne, de hát a hagyományos, klasszikus stílus töm-
bösen szed. A megoldás az, hogy párbeszédekben a kezdô gondolatjel, felsoro-
lásoknál a kiemelô jel utáni sima szóközt olyan szóközzel kell kicserélni,
amelynek a szélessége fix. Ezek szerint többféle szóköz létezik? A válasz határo-
zott igen! A sima szóköz, amit gépeléskor leütünk, csak egy a sok közül, igaz,
a leggyakrabban éppen ezt használjuk. Ennek a szóköznek az ideális szélessége
az egynegyed, egyharmad négyzet közötti érték. A tördelôprogram a tömbös
szedés megvalósításakor e szóközök méretét növeli, csökkenti az általunk enge-

116
56. ábra
A négyféle szóköz

délyezett mértékig. Minden szóköz alapja azonban a kis en betû szélességû szó-
köz, az úgynevezett en space. Szélessége az éppen használt betûtípus, betûválto-
zat kis en betûjével megegyezô. A tördelôprogramban megadhatjuk egy nekünk
tetszô, nagyon kicsi szóköz méretét az en space százalékában. Az így meghatá-
rozott szóköz lesz a spácium. A tördelôprogram ismeri még a fixen az optikai
négyzet kb. egynegyed szélességére beállított interpunkcionális szóközt. Ezt te-
kinthetjük ideális szóköznek.
Ugyancsak az en space-bôl kiindulva, annak százalékában adhatjuk meg a
közönséges szóköz minimális, optimális és maximális értékét. Sorkizáráskor a
tördelôprogram a szóközöket ezen szélsôértékek között tartja, és ha elválasztást
is engedélyeztünk, akkor annyi, a sorba még beférô újabb szótagot hoz be, hogy
a szóközök nagysága a legjobban megközelítse az általunk megadott optimális
értéket. Ezért van az, hogy kézi vezérléssel tudunk behozni, azaz egy-egy rövid
szótagot még áthozhatunk a következô sorból, mert a szóközök méretét az op-
timálistól levihetjük a minimálisig.
A gép, illetve a tördelôprogramok még egy szóközt ismernek. Ez a fél en
space, az en space szóköz 50%-a, szintén fix szélességû. Akárhogy is számolom,
ez négyféle szóköz, amelyek közül három fix szélességû – ebbôl egyet mi hatá-
rozhatunk meg –, és csak a negyedik változtatja szélességét az általunk meg-
adott határok között, törekedve az optimális érték felvételére. Ez utóbbi a kö-
zönséges szóköz, amelyet a szóközbillentyû lenyomásával vihetünk be a gépbe.
A többit a tördelôprogram által meghatározott billentyûkombinációkkal ér-
hetjük el. A négyféle szóköz méretét mutatja az 56. ábra.
A szóközproblémának ezzel még nem értünk a végére. Ugyanis valamennyi
eddig tárgyalt szóköz úgynevezett törhetô szóköz, azaz a szóközt követô szó
nyugodtan átkerülhet a következô sorba, ha hossza miatt az elôzôben már nem

117
fér el. Csakhogy van egypár olyan helyzet, amikor két, néha több egymást kö-
vetô szót szeretnénk az adott sorban megtartani, vagy pedig valamennyit átvin-
ni a következô sorba, de mindenképpen kerülendô az az eset, amikor az elsô
szó az egyik, a többi pedig a következô sorban van. Ilyenkor úgynevezett tör-
hetetlen szóközt használunk. Valamennyi eddig tárgyalt szóköznek megvan a ma-
ga törhetetlen párja, amelyek az adott tördelôprogram megfelelô billentyû-
kombinációival érhetôk el. Törhetetlen szóközökre van szükségünk például
mennyiségek és mértékegységük között (15 m, 3 kg stb.), sorszámozott nevû
uralkodóknál a sorszám és a név között (III. Béla, XIV. Lajos stb.), illetve hí-
res emberek rövidítve írt neveinél (Petôfi S. vagy J. S. Bach stb.).
Mondatba ékelt másik gondolatot – mint ahogy a példa mutatja – gondo-
latjelpár közé teszünk. Ugyancsak törhetetlen szóközt kell használni ilyenkor a
nyitó gondolatjel után és a záró gondolatjel elôtt. Azaz a gondolatjeleket hoz-
zá kell ragasztani a közbeiktatott gondolat elsô és utolsó szavához. Gondoljunk
a sortörésre! Hogy nézne ki egy önmagában álló nyitó gondolatjel a sor végén,
illetve egy ugyanilyen záró gondolatjel a sor elején?!
A számok írásánál a spácium alkalmazásáról beszéltünk már. Ott törhetet-
len spáciumot kell alkalmazni az egyesek, ezresek, milliók stb. kis elkülöníté-
sére, mert mindenki két különálló számként olvasná azt a számot, amelynek
ezresei az egyik sor végén, egyesei pedig a következô sor elején állnának.
Amennyiben a szavak végén elôforduló négy írásjelet (: ; ? !) a tördelô spáci-
ummal húzza el a szótól, úgy ott is annak törhetetlen változatát kell használnia,
nehogy a kérdéses írásjel a következô sor elejére kerüljön.
Nem tartozik szorosan ide, azonban mégis szólnom kell róla, hogy egyre
több olyan nyomtatott, fiatalok által készített irattal találkozom, ahol elképesz-
tô írásjelhasználatot látok. Az írásjelek után egyszerûen elhagyják a szóközt, foly-
tonosan szedik a következô szót, még ha új mondat kezdete, akkor is. Nem
gyôzöm hangsúlyozni: a magyar írásjel tapad az elôtte lévô szóhoz, de utána szó-
köz következik (hacsak nem egy újabb írásjel követi). Kivételek a kezdô zárójel,
kezdô idézôjel és a kezdô hármaspont, mert ezek a mögöttük lévô szóhoz ta-
padnak, és folyamatos szöveg belsejében elôttük van szóköz, hacsak nem egy
másik írásjel elôzi meg ôket. Kivétel még a kiskötôjel, mert az tapad az elôtte
és a mögötte lévô szóhoz egyaránt. Ugyancsak kivétel a gondolatjel, mert az
személynévpárok és számjegyek között a kiskötôjelhez hasonlóan mindkét irány-
ban tapad, más esetekben viszont szóköz van elôtte és utána is. A tapadásba
beleértem a szükséges helyeken a spácium beiktatását.
Az elválasztójelet (hyphen) sokszor a mínusz (-) billentyû lenyomásával írják
be. Azonban ha a tördelô, a beíró vagy – ami legtöbbször elôfordul – a szerzô így
választ el, akkor ugyan a sor végén, a helyén látszik az elválasztójel, de továbbra

118
is látható módon ott fog virítani a szó és a sor közepén, ha a tördelés betoldás
vagy a laptükör, illetve a hasábszélesség megváltoztatása, netán betûtípus vagy betû-
fokozat cseréje miatt megváltozik. A jobb oldali shift melletti billentyû inkább a
kiskötôjel szerepét tölti be (pl. egy-egy, két-három, ha-ha stb. esetén) és persze
ezek a szókapcsolatok ugyanott el is választhatók, ha éppen ott ér véget a sor. Az
igazi, úgynevezett lágy elválasztás – formára, kinézetre egyébként ugyanilyen jelét –
az elválasztóprogram helyezi el egyelôre láthatatlan módon a teljes szövegben a
szótagok közé. Az elválasztott szöveg kinézetre ugyanolyan, mint az elválasztás elôtt
volt, de karakterszáma lényegesen megnô a bevitt elválasztójeleknek köszönhetô-
en. Ezek a láthatatlan elválasztójelek valójában nem megjeleníthetô vezérlôjelek (el-
sô 32 karakterkód), és látható elválasztójel csak akkor lesz belôlük, ha a sor végén
szerepelve a tördelôprogram beszúr mögéjük egy igazi, látható elválasztójelet. Ez a
lágy, csak a sor végén megjelenô elválasztás természetesen kézzel is bevihetô, az
adott tördelôprogram megfelelô billentyûkombinációjának ismeretében.
Az a helyzet, hogy legalább elvben teljes mértékben meg kell különböztet-
ni egymástól három, kinézetre teljesen azonos jelet. Ezek a kiskötôjel (néha-né-
ha), valamint az elválasztás (el-vá-lasz-tás) jele. Tekintsük az elválasztás jelének
a rugalmas (törhetô) elválasztás jelét, amelyet az elválasztóprogram minden szük-
séges helyre letesz, de láthatóvá csak akkor válik (a sor végén), amikor az szük-
séges. A kiskötôjel mindig látható és törhetô is. Emellett szükségünk lenne még
egy, természetesen mindig látható, de törhetetlen kiskötôjelre. Utóbbira azért,
hogy az „…adjunk az egyenlet mindkét oldalához (x–2)-t, majd…” té betûje
szerencsétlen esetben nehogy átkerülhessen a következô sorba.
A tördelôprogramok ezt a problémát kicsit zavarosabban ugyan, de meg-
oldják. Létezik a mindig látható és törhetô kiskötôjel (a jobb shift melletti bil-
lentyû, a tördelôprogramok terminológiájában elválasztójel), amely a sor belse-
jében kiskötôjelként, a sor végén pedig elválasztójelként is alkalmazható, csak
el ne kerüljön onnan. Létezik az úgynevezett lágy elválasztás, amely tetszôleges
helyre betehetô, de csak a sor végén válik láthatóvá. Ugyancsak létezik a nem
törhetô elválasztás.
A tördelôprogramok a fentiek mellett természetesen ismerik még a törhe-
tetlen en dasht (gondoljunk a Kiss–Kovács párosra, illetve a számok elôjelére)
és a mindig törhetô em dasht is (angol nyelvû szövegekhez).

TÖRDELÉSI PRÓBA

Amikor a tördelô kiválogatta a használni kívánt betûtípusokat, fontokat, és

biztosította azt is, hogy meglegyenek a szükséges karakterek, akkor áttérhet az

119
elôkészítés következô problémájára, amellyel a teljes szöveget a kenyérbetû egy
bekezdésére formázza át, és elvégzi a szükséges cseréket.
A tipográfus meghatározta az oldal, a lap méretét, ezt követôen döntött a
margókról, s ezzel együtt rögzítette a szedéstükör nagyságát is. A tördelô jól te-
szi, különösen hosszú kiadványok esetében, ha az eredeti kiadvány méretétôl
függetlenül tördelôprogramjába behív egy álló A/4-es lapot, és kicsi felsô, illet-
ve alsó margókkal olyan széles tükröt állít be rajta, mint amilyet a tipográfus
a készülô kiadványhoz meghatározott. Ebbe a tükörbe a szövegszerkesztôbôl be-
folyathatja a kiadvány teljes, kétszer korrektúrázott szövegét.
Hangsúlyozottan a menüpontokat – nem pedig elôre elkészített stílust –
használva az egész kiadványra beállíthatja a kenyérszöveg betûtípusát, fokoza-
tát, sortávolságát, igazítását, behúzását, egy normál bekezdés formájára hozva
ezzel a teljes szöveget. Stílus azért nem használható, mert akkor elvesznének a
szerzô, beíró által kialakított szövegközi kiemelések, jegyzetekre utaló, felsô in-
dexbe tett sorszámok, esetleges szövegközi kitevôk, alsó indexek stb. Az így el-
mentett, megformázott szöveg lesz a kiindulópontja az elválasztásnak és az írás-
jelek használata címszó alatt megfogalmazott beszúrásoknak, karaktercseréknek,
pontosításoknak.
A szöveg-elôkészítés két korrektúrafordulója alatt a kinyomtatott példányok
éppúgy balra zártak és elválasztás nélküliek, mint a képernyôn látható szöveg.
Igaz, a Word sok helyen már magyar nyelvtani programokkal (elválasztóprog-
ram, szinonimaszótár, helyesírás-ellenôrzô stb.) együtt kapható, azonban ezeket
inkább a csak Wordben dolgozó titkárnôk használják. A nyomdai elôkészítés
beírója semmit sem választ el, ez a tördelô feladata. Az elôzô bekezdésben le-
írtak alapján megformázott szövegre a tördelô ráengedheti a kiadványszerkesztô
elválasztóprogramját, de ha akar, akkor akár helyesírás-ellenôrzést is végeztet-
het vele. Az elválasztás után mentés következik, és kezdôdhet a karakterek cseré-
je, beszúrása.
A tördelô akár automatikusan, akár kézi vezérléssel egy-egy cserét a teljes
szövegen végig megcsinálhat. Például a szóköz, kiskötôjel, szóköz hármasokat
szóköz, gondolatjel, szóköz hármasokra cseréli automatikusan. Ezzel ugyan nem
cserélt ki minden kiskötôjelet gondolatjelre, de a nagy részét igen. Ezután egy
return, kiskötôjel, szóköz hármas keresése után azt return, gondolatjel, szóköz-
re cserélve (ezek a párbeszédkezdô vagy felsorolás elején álló gondolatjelek) már
szinte az összes kiskötôjelet kicserélte gondolatjelre. Ami még hátravan, az a
számok és a névpárok közötti csere. Ez kiskötôjelre való kereséssel, kézi vezér-
léssel (cserével, illetve a következô keresésével) elvégezhetô. Amennyiben a gon-
dolatjelet egyenlôségjellel helyettesítették, és a szöveg máshol nem tartalmaz
egyenlôségjelet, akkor még könnyebb a tördelô dolga. Az elôzô példához

120
hasonlóan hosszabb-rövidebb idô alatt az összes karaktercserét elvégezheti. A tör-
hetetlen spáciumok beszúrása ugyanígy elvégezhetô. A gondolatjelek elôtti,
mögötti szóközök törhetetlen szóközre való cseréje ugyanígy megoldható.
A számjegyek közé a hármas tagolást elôsegítô törhetetlen spáciumok beillesz-
tése azonban csak a szöveg végignézésével (nem olvasásával!) oldható meg.
A tördelô jól teszi, ha minden keres-cserél vagy beszúr forduló után men-
ti a fájlt, mert visszavonhatatlan tévesztés a legjobb igyekezet mellett is elôfor-
dulhat, s ekkor mentés nélkül becsukhatja az elrontott munkát, és behívhatja
az elôzô forduló végén elmentettet. A mentés mellett az sem árt, ha egy keres/
csere táblázatot vezet, mindig gondosan beírva, hogy milyen karaktert vagy
karaktercsoportot kerestet éppen, és azt mire cseréli ki. Megjegyzésként odaír-
hatja a sorba azt is, hogy mi a célja ezzel a cserével. Így leírva egyszerûnek
látszik az egész folyamat, de ne feledjük, hogy egy-egy kézi vezérlésû keresés és
csere akár egy fél napig is eltarthat. Néhány hiba a legjobb igyekezet mellett is
marad a szövegben, de hát arra találták ki a korrektort, hogy észrevegye és jelöl-
je azokat. A leírt folyamat végére – fôleg irodalmi szövegek esetén – a nehezén
már túl is vagyunk.
A próbatördelés fájlja – mivel a kiadvány teljes szövegét tartalmazza – akár
több száz oldal hosszú lehet. Amikor a tördelô majd beállítja az igazi lapmére-
tet és vele a laptükröt is, az oldalak száma tovább növekedhet. A körzetek,
nyomdai díszek, esetleges metszetek, ábrák beemelése majd a fájl méretét nö-
veli meg. A nagyméretû, túlságosan hosszú fájl kezelése pedig a számítógép se-
bességétôl, kapacitásától függôen nehézkessé válhat. A tördelônek kell eldönte-
nie, hogy a próbatördelés fájljának szövegét egyben viszi-e át a kiadvány
tényleges oldalaira, vagy több részre, több fájlra darabolja azt. Utóbbi esetben
a paginázásnál a kezdô oldal oldalszámát megadva a tördelôprogram ennek páros
vagy páratlan voltát figyelembe véve a bal vagy a jobb oldalon indítja az újabb
részt. Mi a továbbiakban úgy vesszük, hogy a kiadvány teljes szövege egy darab-
ban marad. A laptükör a hagyományos stílusban is lehet többhasábos, mi azon-
ban egyhasábos tükröt képzelünk el kiadványunk számára, ahol a több hasáb
miatt eltérô megoldást kellene alkalmazni, ott azt jelezni fogjuk.

TÖRDELÉS

Egy kis A/5-ös szórólapon készült részletes álláshirdetés szövege is lehet

klasszikus stílusban tördelt, mégis az ilyen kiadványok döntô hányadát a könyv
vagy könyv jellegû kiadvány, tudományos folyóirat stb. adja. A szórakoztató
hetilapok, magazinok, illetve napilapok tördelése – a sok szöveg ellenére –

121
egészen más lapra tartozik, róluk az illusztratív kiadványok között, a következô
kötetben lesz majd szó.
Egy könyv szövege a fôszövegbôl és az úgynevezett járulékos részekbôl áll.
Ezeket a részeket egészítik ki a technikai kellékek (oldalszám, élôfej, marginá-
lis, iniciálé). A könyv egyes részeinek egyértelmû, világos elkülönítése a tipog-
ráfus és a tördelô feladata. A könyvnyomtatás évszázadai során egyértelmûen
kialakult a könyv egyes részeinek helye, a könyv szerkezete. A járulékos részek
egyik fele a fôszöveg elôtt, a többi amögött foglal helyet. Egyedül a tartalom-
jegyzék helye nem egyértelmû, ugyanis tudományos mûvekben, ismeretterjesztô
kiadványokban az 5. oldalon kezdôdik, szépirodalmi mûvekben, verseskötetek-
ben pedig a könyv végére kerül, csak a kolofon (és impresszum), illetve az eset-
leges információs, kereskedelmi oldalak kerülnek a tartalomjegyzék mögé.
A könyv egyes részeinek sorrendjét, azok oldal szerinti elhelyezését a 11. táblázat
mutatja be.

A könyv része Elhelyezése

Szennycímoldal 1. oldal
Sorozatcímoldal 2. oldal
Címoldal 3. oldal
Copyrightoldal 4. oldal
Tartalomjegyzék (tudományos,
ismeretterjesztô mûvekben) lehetôleg az 5.,
de mindig páratlan oldal
Ajánlás mindig páratlan oldal
Mottó lehetôleg páratlan oldal
Elôszó mindig páratlan oldal
Köszönetnyilvánítás
(ha nem része az elôszónak) amennyiben lehet, páratlan oldal
A fôszöveg egyes részeinek
címoldala (ha van) mindig páratlan oldal
Rész címoldalának hátoldala
(mindig vákát oldal) mindig páros oldal
A fôszöveg elsô fejezetének
kezdô oldala mindig páratlan oldal
A fôszöveg további fejezeteinek
kezdô oldalai folyamatos, új oldal, új páratlan oldal
– a tipográfus döntése szerint

122
A könyv része Elhelyezése

Elsô jegyzetoldal (ha nem lábjegyzet

vagy fejezet végi jegyzet)
Irodalomjegyzék / Bibliográfia
Utószó
Függelék
Kronológia
Szakkifejezések jegyzéke
Rövidítések jegyzéke
Illusztrációk jegyzéke
A könyv szerzôi / Közremûködôk
A könyvben közölt írások jegyzéke
Mutatók
Idegen nyelvû tartalomjegyzék
vagy rezümé
Tartalomjegyzék (szépirodalmi mûvek,
verseskötetek esetén)
Kolofonoldal (kolofon és impresszum,
ha nem a 4. oldalon van)
Kolofon, ha külön oldalon szerepel
Impresszum, ha külön oldalon szerepel utolsó páratlan vagy páros oldal
Információs és kereskedelmi oldalak
(amennyiben vannak)
amennyiben lehet, páratlan oldal
mindig páratlan oldal
mindig páratlan oldal
mindig páratlan oldal
amennyiben lehet, páratlan oldal
amennyiben lehet, páratlan oldal
amennyiben lehet, páratlan oldal
amennyiben lehet, páratlan oldal
amennyiben lehet, páratlan oldal
mindig páratlan oldal
mindig páratlan oldal
mindig páratlan oldal
mindig páratlan oldal
utolsó páratlan oldal
utolsó elôtti páros
vagy utolsó páratlan oldal
az eddigiek után az utolsó egész
nyomdai ív végéig tetszôlegesen

11. táblázat
A könyv részei és elhelyezésük kialakult rendje

Mivel az elôzô – Tervezés, a klasszikus stílus – fejezetben nagyon sok tipog-

ráfiai részletet, a tervezésnél, tördelésnél egyaránt felhasználható megoldást is-
mertettem, most végigmenvén a szöveges kiadvány egyes részein csak azokra a
tördelési részletekre térek ki, amelyekrôl még nem volt szó.

Címnegyedív
Az elôzéket nem számolva a könyv elsô négy oldala. Rendre szennycímol-
dal (szennycímlap), sorozatcímoldal – esetleg a szerzô arcképe, címoldal (belsô
címlap) és copyrightoldal. Paginát a címnegyedív oldalaira sohasem teszünk.

123
 A szennycímoldal hagyományosan a laptükör felsô élén középre vagy balra
igazítva viszonylag kis méretû (vagy a legkisebb címfokozat, vagy a kenyérszö-
veg verzálja) betûkkel két sorban tartalmazza a szerzô nevét és a mû címét, eset-
leg a kötetszámot. Szerepe a még kötetlen könyvtest azonosítása, a címoldal vé-
delme. Tipográfiája legyen visszafogott. Amennyiben a szerzô neve és a mû
címe egy sorba kerül, úgy azokat valamilyen jellel (csillag, díszpont) válasszuk
el.
A sorozatcímoldal a sorozat többi tagjának adatait (szerzô, cím) ismerteti,
vagy a szerzô arcképét tartalmazhatja egy rövid képaláírással, illetve akár a szer-
zô aláírásával. Ezen az oldalon kerül elhelyezésre (felül) a sorozatszerkesztô neve
is. A sorozatszerkesztô szó és a név közé ne tegyünk kettôspontot, ahogy a töb-
bi hasonló esetben sem. Amennyiben egyik sincs, akkor üres, úgynevezett vákát
oldal. A sorozat többi tagjának címei és szerzôi a kenyérszöveg betûibôl szed-
hetôk, tagonként egymástól akár üres sorokkal elválasztva, középre igazítva, az
oldalon vertikálisan az aranymetszet szerint elhelyezve. Ez az elhelyezési mód a
lap és nem a tükör hosszanti méretébôl kivonja az elhelyezni kívánt szöveg füg-
gôleges méretét, és a maradékot osztja el az aranymetszés szerint, felülre a ki-
sebb (minor), alulra a nagyobb (major) részt téve, ahogy az az 57. ábrán meg-
tekinthetô. A sorozat egyes címeinél csak
a cím elsô betûjét szedjük verzálból (a ne-
vek kivételével). Ügyeljünk arra, hogy ez
az oldal zsúfoltságával, hangsúlyos voltá-
val ne vonja el a figyelmet a nála sokkal
fontosabb harmadik oldalról. Vigyázzunk
arra is, hogy a sorozatcímoldal a címol-
dallal együtt egy tipográfiai egységet al-
kot, tehát megformázásuknak harmoni-
zálnia kell egymással.
A címoldal, avagy a belsô címlap ma
csak a szerzô nevét és a mû címét, esetleg
alcímét – mint sorcsoportot – tartalmaz-
za, mellette egy másik sorcsoportot alkot
a kiadó emblémája, a kiadó neve, a kiadás
helye, éve. Más a mai címoldalon nem
szerepel. A címoldalon a bibliográfiai hi-
vatkozás öt alapadatát (szerzô(k) neve, a
57. ábra mû címe – alcíme, kiadó neve, kiadás he-
Nagyobb szövegrész aranymetszet lye, éve) mindenképpen szerepeltetni kell!
szerinti elhelyezése Elhagyni egyiket sem lehet! Gondoljuk

124
meg: a bibliográfiai hivatkozások
szinte mindig a címoldalról készül-
nek. Az innen hiányzó adat legtöbb-
ször máshol sem szerepel a könyv-
ben. Régebben persze egy kicsit más
volt a helyzet. A barokk, a rokokó
korában a címoldalak – a maiakhoz
képest – zsúfoltak, túldíszítettek vol-
tak. Példa az 58. ábrán található.
A sorcsoportok elhelyezésérôl volt
már szó a tervezési fejezetben, most
azok kialakítását szeretném tisztázni.
A címoldal elsô sorcsoportja szerzô,
cím, esetleg alcím összeállítású, te-
hát két-, maximum háromsoros sor-
csoport. A klasszikus tipográfia sor-
csoportja mindig középre igazított
sorokat tartalmaz. Hagyományos
stílusú könyvekben a címsorok eset-
leges balra igazítása, netán egyes sza-
vak kimozdítása már a modern ti-
pográfia beütése, ezekrôl majd ott
lesz szó. Most a sorcsoporton belül 58. ábra
az egyes sorok hosszának kialakí- Mai szemmel zsúfoltnak ható címoldal
tását, a sorok hosszának egymáshoz
való viszonyát tárgyaljuk. Ebbe a részletkérdésbe a tipográfus szinte sohasem
szól bele – a tördelôre bízza –, pedig nagyon fontos a sorok helyes arányainak
kialakítása. A sorcsoport tárgyalására ugyanitt, a címoldalnál kerül sor, azonban
sorcsoport lehet egy többsoros fejezetcím, csomagolás, szóróanyag, meghívó, le-
vélfej, plakát stb. néhány soros közlése is. Sorcsoportot alkot még a könyvben
a kolofon vagy az impresszum. A sorcsoport tartalmilag alkot egy logikai egy-
séget, a csoporton belüli tagokat, a sorokat azok jelentôségének megfelelôen kell
hangsúlyozni, egymáshoz viszonyítva arányítani, hogy azután a sorcsoport már
mint egység kerüljön kapcsolatba az oldal többi elemével. Ezt az elkülönítést,
hangsúlyozást megtehetjük egy betûtípus egy változatán belül egyszerûen a mé-
ret megváltoztatásával, élhetünk a változatok (verzál, fett, kontúros stb.) alkal-
mazásának lehetôségével, de alkalmazhatjuk akár a betûtípus keverését is. A lé-
nyeg az, hogy ha van a sorcsoporton belül hangsúlyos elem, akkor azt emeljük
ki. Például Kovács József Metamorfózisok címû bemutatkozó köteténél a

125
SORCSOPORT HANGSÚLYVÁLTOZÁSA 59. ábra
Hangsúlyváltozás
a sorcsoporton belül
SORCSOPORT
HANGSÚLYVÁLTOZÁSA

SORCSOPORT
HANGSÚLYVÁLTOZÁSA

SORCSOPORT
HANGSÚLYVÁLTOZÁSA

metamorfózisok mûfajától függetlenül ez a szó legyen a sorcsoport kiemelt ele-

me, mert többet sejtet, mint a szerzô neve. Ugyanakkor amennyiben Kovács
József az ezredforduló legalább húsz bestellert maga mögött tudó sikeres szer-
zôje, akkor a mû címe eltörpülhet a szerzô neve mellett. Néhány példát mutat
az 59. ábra.
A sorcsoport sorokra törése nyilvánvalóan értelemszerû, a sorcsoporton belül
nincs elválasztás. Amennyiben a szöveg értelme több törési lehetôséget is meg-
enged, úgy érdemes kipróbálni mindet, hogy a rendelkezésre álló lehetôségek
közül kiválaszthassuk a legjobb megoldást. Általánosan az mondható el, hogy
a sorcsoport sorainak hossza vagy teljesen egyforma legyen, vagy egymástól lé-
nyegesen különbözô, de az egyik sor ne legyen aránytalanul hosszú a másikhoz
viszonyítva. Itt is, mint mindenütt, jól eligazít bennünket az aranymetszés. Ha
a sorcsoport leghosszabb sorát a teljes szakasznak tekintjük, akkor a középsô
hossza közelítsen a majoréhoz, a legrövidebbé pedig a minoréhoz. Így biztosan
megfelelôek lesznek a sorok hosszai a sorcsoporton belül, jó lesz a soresés. Nem
megoldás az sem, ha a másiknál éppen hogy csak rövidebb sort ritkítással tesszük
a társával megegyezô hosszúságúvá. Ilyenkor inkább keressünk más törést a so-
rok számára, vagy ha ez nem megoldható, akkor használjunk másik betûméretet,
-változatot, -típust. Egy kétsoros cím két sorában természetesen megengedhetet-
len a betûk bármilyen jellemzôjének eltérése. A 60. ábra két- és háromsoros
sorcsoportok sorhosszainak kialakítására mutat példákat. Az áthúzott megoldá-

126
60. ábra
Két- és háromsoros
sorcsoportok
kialakítása

sok hibásak, a kérdôjelesek nem mindig szerencsések. A szürke folt nagyobb

ritkítású szöveget mutat, mint a fekete. Szívleljük meg ezeket az ajánlásokat.
A címoldal két sorcsoportjának szövege többnyire verzál kialakítású, már-
pedig minden verzál szöveg igényli az egalizálást, mégpedig annál inkább, mi-
nél nagyobb fokozatú betûkbôl áll. A betûtervezô megtervezi az egyes betûk szé-
lességét (set width). E szélességen belül foglal helyet maga a betû, mindkét oldalán
egy-egy kis közzel, az oldaltávolsággal (side bearing). Az egyik betû bal oldali s
az ôt követô betû jobb oldali oldaltávolságának összege adja meg a két betû

61. ábra
Betûszélesség, betûköz

127
közti távolságot, az alap beállítású betûközt (track=0). Az elmondottakat a 61.
ábra mutatja be.
Ritkítás, egalizálás. Egy szó, sor, sorcsoport, mondat, általában szövegrész
betûinek egységes mértékû ritkítása vagy sûrítése a tracking, a track, betûköz-
állítás. Megfelel annak, amikor az ólombetûk korában a betûtörzsek közé he-
lyezett egységes szélességû térzôkkel ritkították a szedést. Az eljárást kurrens és
verzál szövegre egyaránt alkalmazták. Az egyenletesen ritkított verzál szedés
karakterközei azonban optikai szempontból nem egységesek, hiszen a szomszé-
dos betûk közti tényleges hézag a betûpárok alakjától is függ.
Az ekként beállított betûközök kurrens szövegnél a szokásos (8–12 pt) mé-
retben kiválóan megfelelnek, azonban verzál szedésnél már ilyen méretben sem
jók. E közök betûpáronkénti egyengetése a kerning, az alávágás. A betûtípusok
egyes fontjai tartalmazzák a tervezô által beállított kerning táblát, ez a tábla
azonban a tördelôprogramban megváltoztatható, átírható, egyes betûpárokkal
bôvíthetô. A verzál szöveg a finomítások elvégzése után is igényli az egalizálást,
amely a tördelôprogramokban könnyen megoldható.
Az egalizálásra általános, mindig érvényes szabályok nem adhatók, csak
iránymutató megjegyzések tehetôk, hiszen mindig az adott szó egalizálását kell
elvégezni konkrét betûváltozat és -méret esetében a megadott ritkítás és sortá-
volság mellett. Itt kell megjegyeznem, hogy a ritkítás (tracking) mértéke szoros
összefüggést mutat a sortávolsággal. Nagyobb sortávolság nagyobb ritkítást igé-
nyel verzál szövegek esetében. Verzál szövegek sortávolságának a betûtörzsnél
nagyobb mértéke általában a betû vonalvastagságától a betû nagyságáig változ-
hat. Az egalizálás célja a betûközök optikai méretének kiegyensúlyozása. Példát

TAVALYI verzál betûk

egymás mellett

TAVALYI gépi egalizálás

kerning tábla alapján

TAVALYI
62. ábra
gépi egalizálás
javítása kézzel

Ritkított, illetve egalizált verzál szó

128
a 62. ábra mutat. Egalizálás közben a szó hossza most megváltozott, olykor
azonban adott szélességre kell egalizálnunk.
Irányelvként, jó tanácsként fogalmazhatók meg az alábbiak. A legnagyobb
távolítást a függôleges vonalak találkozása kívánja meg (HE, IN stb.), ennél egy
kicsit kevesebbet igényelnek a téglalapot elég jól kitöltô betûk találkozásai az
egyenes szárakkal (EM, SB stb.). Még kevesebb távolítás kell a kerek és füg-
gôleges (DF, ON stb.) kapcsolatnál, ezt követi két nem zárt szélû betû talál-
kozása (ES, GZ stb.), még kisebb távolítást kíván a nem zárt szélû és a kerek
betû találkozása (EO, SO stb.), megszûnik a széthúzás a függôleges és a ferde
szomszédoknál (NA, VE stb.), illetve a függôleges és a teljesen nyitott (NT,
LE stb.) között. Csökkentjük a távolságot egyre nagyobb mértékben a nem zárt
és nyitott (ET, ST stb.), kerek és nyitott (OT, DT stb.), a kerek és ferde (OV,
DA stb.), két ferde (AV, AY stb.) között. A nyitott és ferde (TA, LV stb.) talál-
kozása még erôsebb csökkentést igényel. A legtöbb csökkentést pedig két telje-
sen nyitott (LT, PJ) találkozása igényli. A felsorolás nem teljes, de a tenden-
ciát, az elvet jól mutatja, és ritkított szövegre is érvényes. A betûközök helyes,
megfelelô voltát csakis a gyakorlott szem döntheti el.
A sorcsoportok és a ritkítás, egalizálás problémakörének megtárgyalása után
térjünk vissza a címoldal tipográfiájára. Az elsô adat a szerzô neve. Problémát
okozhat a túl sok szerzô. Két-három szerzô esetén neveiket még kiírjuk, de
amennyiben többen vannak, úgy választott képviselôjük lesz a szerzô, a többi-
eket csak a copyrightoldalon soroljuk fel esetleg az általuk írt fejezetszámokat
is jelölve. Külföldi szerzôk neveit ajánlott az eredeti kiadás alapján, az ott kö-
zölt formában szedni. A magyar hagyomány szerint nem szedjük a szerzô ne-
ve mellé annak tudományos fokozatát, címét. Amennyiben a könyvnek csak
szerkesztôje, válogatója, sajtó alá rendezôje van, úgy ezek neve a cím után sze-
dendô, illetve a negyedik oldalra kerülhet. A címoldalon, a cím alatt szerepeltet-
ve akkor maradhat, ha az illetô szerkesztô stb. érdemi munkát végzett.
A szerzô neve után a mû címe és – ha van – alcíme következik. Az alcí-
met általában külön sorba szedjük. Többkötetes mûveknél elôfordulhat, hogy
az egyes kötetek önálló címekkel rendelkeznek. Ilyenkor a címoldalon szerepel-
tethetjük a fôcímet, a kötetszámot és a kötetcímet is, például

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE
2. kötet
A honfoglalástól az Árpád-ház kihalásáig

vagy a kötet címének elhelyezésére belsô szennycímlapot alkalmazunk az 5. ol-

dalon, ilyenkor a 6. oldal természetesen üres. Kétnyelvû könyvek, szótárak

129
problémája az úgynevezett párhuzamos cím. Ilyenkor a mû magyar címét, al-
címét az illetô idegen nyelven is megismételjük. Az ilyen címet elhelyezhetjük
a magyar nyelvû cím alá, de szótáraknál, nyelvkönyveknél az idegen nyelvû cím
kerülhet az egyébként üres sorozatcímoldalra. A párhuzamos címet a borítón
is fel kell tüntetni.
Páros címoldalt olyan, többnyire illusztrált könyveknél alakíthatunk ki,
amelyek nem részei egy sorozatnak, ezért sorozatcímoldaluk üres. Ilyenkor a
második oldalra kerülhet a szerzô vagy az illusztrátor neve némi illusztrációval.
A címoldalra pedig a mû címe és az esetleges kiadásjelzés, valamint a kiadó ne-
ve, a kiadás helye, éve, illetve az elôzô oldalról áthúzódó illusztráció kerül.
A kiadásjelzés csak elsô kiadás esetén marad el, annak változatlan utánnyo-
mását már jelezni kell (Elsô kiadás 3. utánnyomása). Bôvítését, javítást stb.
ugyancsak jelezzünk (Második, bôvített kiadás vagy Harmadik, javított kiadás,
illetve Hasonmás kiadás).
A kiadó neve, a megjelenés helye és éve sem maradhat el a címoldalról. A
megjelenés helye a kiadó székhelye, nem pedig a nyomdáé, ugyanígy a megje-
lenés éve a nyomdából való kikerülés éve, nem pedig a szerzôdéskötésé.
Copyrightoldal. A címnegyedív utolsó, negyedik oldala a klasszikus stílus-
ban, mint neve is mutatja, a szerzôi, fordítói jogokra vonatkozó adatokat
tartalmazná. Itt helyezhetôk le a támogatók, lektorok adatai is. Ma már leg-
többször ugyancsak itt helyezik el a kolofon és az impresszum adatait, miáltal
ez az oldal meglehetôsen zsúfolttá válik. Régebben ugyanis a könyv születésé-
ben a kiadó részérôl közremûködôk (lektor, szerkesztô, illusztrátor, tipográfus,
fotós stb.) neveit, az ISBN számot a kolofonban, végcímben helyezték el a
könyv utolsó páratlan oldalán. Az elôállítást végzô nyomda és a felelôs vezetôk
adatai, a terjedelem, a példányszám stb. az impresszumban kaptak helyet leg-
többször a könyv utolsó elôtti páratlan oldalán vagy az utolsó páros oldalon.
A hátra tett impresszum- és kolofonoldal hátoldala vákát, azaz üres oldal. Kiala-
kítását tekintve a kolofon és az impresszum soksoros sorcsoport, betûnagysága
a kenyérbetûvel megegyezô, illetve ha sok adatot tartalmaz, akkor az alárendelt
szövegrészével megegyezô. Kiemelés – a szövegközi kiemelésnek megfelelôen
(kurzív vagy kiskapitális) – alkalmazható bennük.
Mára a két funkciót megvalósító impresszum és kolofon gyakorlatilag egy-
beolvadt, és a címnegyedív utolsó oldalának aljára került. Szövegét a kiadó adja
meg, hisz olyan adatokat tartalmaz, amelyeket csak ôk ismernek. Véglegesítése
sokszor a tördelés utolsó fázisa.
Ma egy tipikus copyrightoldal gyakran a könyv támogatóival indul. For-
dításnál ezt követi az eredeti mû azonosítási adatainak felsorolása, majd a for-
dító copyrightja. Eredeti mûnél a szerzôt vagy annak jogutódját jegyzô copy-

130
right után következhet a grafikák, rajzok, fotók, egyszóval az illusztrációk copy-
rightja. A copyrightok mindig évszámmal együtt élnek. Nem maradhatnak ki
az esetleges lektorok sem. Egyedi könyveknél az ISBN, sorozatoknál az ISSN
szám a copyrightoldal nélkülözhetetlen, elengedhetetlen eleme! A kolofon a
résztvevôk mellett tartalmazhatja a kiadó, az impresszum a nyomda postacímét,
telefonszámát is.
Ennyi adat meglehetôsen tömött copyrightoldalt eredményez. Az oldal ele-
meit sorcsoportokra bontjuk, és az egyes csoportokat elkülönítjük egymástól.
Általában az egész oldal szedését középre igazítjuk. A fontosabb sorcsoportokat
(fordító, szerzô, illusztrátor copyrightja, ISBN, ISSN szám) kenyérbetûbôl szed-
jük, a többit pedig az alárendelt szöveg betûfokozatából. Szövegközi kiemelés-
re a kurzívot, a nevek kiemelésére a kiskapitálist használhatjuk.

Tartalomjegyzék
A tartalomjegyzéknek nincs rögzített helye a magyar könyvkiadási gyakor-
latban. Tudományos, ismeretterjesztô könyvekben inkább a fôszöveg elé
helyezik, míg szépirodalmi munkákban, verseskötetekben inkább a könyv vége
felé található. Akár elöl, akár hátul van, még ott sincs rögzített helye, például
az elöl álló tartalomjegyzék elhelyezhetô az ajánlás elé és után, a mottó elé és
után, az elôszó elé és után, a hátul lévô pedig a névmutató elôtt és után, a ke-
reskedelmi oldalak elôtt stb. A tartalomjegyzék helyének kialakításánál minden-
képpen érdemes figyelembe venni a 11. táblázat ajánlásait.
Amennyiben a tartalomjegyzék funkcióját vesszük figyelembe (biztosítsa a
mû egyes részeinek gyors megkeresését), akkor közvetlenül a címnegyedív után
az ötödik oldalon kezdôdôen, vagy a könyv legvégén kell elhelyeznünk. Utób-
bi esetben a kolofont és az impresszumot a negyedik, a copyrightoldalon helyez-
zük el. Ez a két elhelyezés ugyanis könnyen megtalálhatóvá teszi magát a tar-
talomjegyzéket, nem kell azt a fôszöveg elôtt vagy után hosszasan keresni.
A tartalomjegyzékben szereplô címeknek meg kell egyezniük a könyv meg-
felelô címeivel. A konkrét oldalszámok beírása csak a teljes tördelés befejezése
után lehetséges, úgyhogy ez a lépés – a copyrightoldal végleges kialakításával
együtt – legtöbbször a tördelés utolsó mozzanata. A tartalomjegyzékre vonatko-
zó további információk a könyv végére tett tartalomjegyzék leírásánál találhatók.

Ajánlás
Kenyérszöveg vagy alárendelt szöveg méretû, balra igazított, a laptükör fel-
sô harmadában elhelyezett egy sor. Kizárólag a szerzô személyes hangú vallomása
(Szüleimnek, X. Y. emlékének stb.). Mindig páratlan oldalon a helye! Az utána
következô oldal vákát.

131
Mottó
Az ajánláshoz hasonló, néhány soros rövid szöveg, legtöbbször idézet. Tar-
tozhat az egész könyvhöz, ekkor lehetôleg jobb oldalon, az oldal jobb felén, an-
nak felsô harmadában foglal helyet. A kenyérszöveg betûjébôl szedett, de bal-
ra zárt, ha csak két-három sor. Az idézet szerzôjének neve a leghosszabb sorhoz
igazítva jobbra zárt kurzív, egy sor kihagyással, vagy ha az utolsó idézett sor
nem lóg bele a névbe, akkor kihagyás nélkül. Három sornál hosszabb mottó,
megfelelôen kis betûbôl szedve lehet sorkizárt is. Ha az idézet szövege kurzív,
akkor a szerzô neve lehet kiskapitális. Amennyiben a mottónak címe is van,
úgy az balra zárt. A mottót nem kell idézôjelekbe tenni, és a pontos hivatko-
zás megadása sem szükséges. Ha a mottó fejezethez tartozik, akkor a fejezet-
kezdô oldalon, a fejezetcím után áll. Ilyenkor a kenyérszöveget megfelelô nagy-
ságú (a leghosszabb mottó is férjen el, és fölötte, alatta legyen elegendô tér),
de minden fejezetre azonos méretû leütéssel kezdjük.

Köszönetnyilvánítás
Mottó hiányában a mottó
helyén, de teljes tükörszélesség-
ben elhelyezkedô, kenyérszö-
veg jellegû köszönômondatok-
ból álló szöveg. Jellegzetessége
a felsorolásszerû sok név. A kö-
szöntöttek nevei a könyv név-
használatához hasonlóan kur-
zívval vagy kiskapitálissal ki-
emelhetôk. A nyolc-tíz sort
meghaladó köszönetnyilvánítás
már inkább fejezet jellegû sze-
désel (címmel, sorkizárással
stb.) szedendô.
Amennyiben mottó is van,
úgy a néhány soros köszönet-
nyilvánítás helye lehet ugyane-
zen oldalon a tükör alja. Példa
a 63. ábrán látható.

63. ábra
Mottó és köszönetnyilvánítás elhelyezése

132
Elôszó, bevezetés, utószó
Szerkezeti szempontból teljesen olyanok, mint a könyv bármelyik fejezete.
Speciális voltuk csak a címükbôl, illetve elhelyezésükbôl derül ki. Az elôszó a
szerzô nyitó, az utószó záró gondolatait tartalmazza. Fôként tudományos mun-
kákban fordul elô. Terjedelmük néhány bekezdéstôl néhány oldalig terjed. Az
elôszó helye a könyv tényleges elsô fejezete elôtt, az utószóé a tényleges utolsó
fejezet után van. Az elôszó helyett sokszor bevezetés szerepel. Amennyiben elô-
szót és bevezetést is írt a szerzô, akkor a bevezetés helye az elôszó és az elsô fe-
jezet között van.
Egyes könyveknél több elôszó is szerepelhet, a szerzô, a kiadó és a lektor
is szükségét érezheti, hogy a saját szempontjai szerint elôszót írjon a mûhöz.
Az elôszót annak végén mindig balra zárva keltezzük, és jobbra zárva jelezzük
az elôszó szerzôjét is (A szerzô, A kiadó vagy A lektor feliratok elegendôk).
Mivel mindhárom fejezet jellegû, ezért minden ugyanúgy vonatkozik rá-
juk, mint a könyv tényleges anyagát tárgyaló fejezetekre. Címük fejezetcím,
szövegük kenyérszöveg. Ritkábban használják még megkülönböztetésükre olda-
laik római számokkal történô paginázását, illetve azt, hogy valamennyi oldalu-
kat leütik 10–12 sorral. Feltûnôen megkülönbözteti ôket, ha szövegüket az alá-
rendelt szövegrész stílusában szedik. Egy könyvön belül az elôszó, a bevezetés
és az utószó stílusa egységes legyen.

Belsô szennycímlap
Hosszú, néhány nagy részre tagolódó regénynél, tudományos könyvnél al-
kalmazzuk az egyes részek elválasztására. Mindig különálló lap, amelynek elsô
oldala (ez mindig páratlan, jobb oldal) tartalmazza a tipográfus által elôírt mó-
don az oda vonatkozó szöveget (ELSÔ RÉSZ, 2. RÉSZ, Harmadik rész, 4. rész
stb.), hátoldala pedig – lévén vákát oldal – mindig üres. A zárójelbe tett pél-
dák a lehetséges változatokat mutatják be, a 6. Rész nagy R-je hibás szedésû.
A szövegek mindenképpen tengelybe állítottak, magassági elhelyezésüket meg-
határozza az aranymetszés. Az elsô szennycímlap – ha van egyáltalán – az elsô
fejezet elôtti lap.

Fejezetek
A könyv mondanivalójának fô hordozói. Számuk (3–5-tôl 80–100-ig), ter-
jedelmük (2-3 oldaltól 20–30 oldalig) meglehetôsen változatos, mégis a kifej-
tett mondanivaló részekre osztását, tagolását szolgálják. Részek hiányában a ta-
golás elsô lépcsôjét adják. Terjedelmük, belsô szerkezetük, alkotóelemeik
sokfélesége miatt meglehetôsen változatosak, ezért itt – a könyv fô részeit

133
tárgyaló leírásban – csak kezdô és befejezô oldalukról lesz szó. Részletes ismer-
tetésüket, elemeik leírását a róluk szóló, következô alfejezet tartalmazza majd.
A fejezetkezdô oldal kialakítását mindenképpen a tipográfiai leírás határozza
meg, de én eddigi pályafutásom alatt csak egyetlen olyan tipográfiai leírást lát-
tam, amely nem hagyott semmilyen mozgásteret a tördelô számára.
A fejezetkezdô oldal kialakítása alapvetôen háromféle lehet. Kevés számú
fejezet és ennek következtében a részek hiánya miatt maguk a fejezetek veszik
át a részek szerepét, és külön belsô szennycímlapon található valamennyi feje-
zet címe, persze e belsô szennycímlapok vákát oldala üres, a fejezet szövege a
következô jobb oldalon kezdôdik. A kezdés mikéntjét majd a következô alpon-
tok, illetve a késôbbi részletezés tartalmazza. A belsô szennycímlapon a fejezet-
címek elhelyezésének módja megegyezik a részek szövegeinek elhelyezési lehe-
tôségével. Ez a megoldás fejezetenként két oldallal növeli a könyv terjedelmét,
így csak kevés számú fejezet, vagy a terjedelem szándékos növelésének igényével
alkalmazható.
Az ellentétes reakció megvalósulása az a megoldás, amikor minden fejezet
az elôzô befejezését követô oldalon kezdôdik, függetlenül attól, hogy az jobb
vagy bal oldal-e. Ez utóbb említett megoldás ma általánosnak tekinthetô. Még
szélsôségesebb eset – leginkább fejezetcím nélküli – egyszerûen csak sorszámo-
zott, sok fejezetbôl álló könyvekben az a megoldás, amikor két-három üres sor
után következik a kenyérszöveg verzáljából középre szedett „n. fejezet” cím,
amelyet egy-két üres sor követ, és máris indul a fejezet szövege – akár az oldal
közepén. Ebben az esetben – amennyiben a fejezetcím nem közvetlenül a tü-
kör tetejére kerül – úgy legalább három-négy tele szedett sornak kell azt meg-
elôznie. Lap alján a helyzet hasonló, a fejezetcímet az üres sorokon kívül leg-
alább három-négy tele sornak kell követnie. Ellenkezô esetben behozást vagy
kihajtást kell alkalmazni.
A hagyományos, klasszikus stílushoz a belsô szennycímlapos megoldáson
kívül közel áll még a mindig jobb oldalon kezdôdô fejezetkezdés, függetlenül
attól, hogy az elôzô fejezet bal vagy jobb oldalon fejezôdött-e be. Sokan el-
lenzik ezt a megoldást, mert a fejezetek vége és kezdete között vagy van, vagy

64. ábra
Kimenetoldal
és fejezetkezdô
oldalak kötése

134
nincs üres oldal, attól függôen, hogy az elôzô fejezet jobb vagy bal oldalon fe-
jezôdött-e be.
Amennyiben a fejezet szövege új oldalon kezdôdik, és a fejezetcím is ott
van, akkor három megoldás kínálkozik. Az elsô az, amikor a tükör élén álló fe-
jezetcím alatt két-három üres sor után kezdôdik a fejezet szövege (nagyon hely-
takarékos tördelés). A második és harmadik esetben a fejezet szövege leütéssel
kezdôdik, és a fejezetcím vagy a tükör felsô élén, vagy az üres rész közepén kap
helyet. A leütés mértékét a laptükör függôleges méretének aranymetszés szerinti
felosztása adja meg, ahol a leütés nagysága a kisebb, minor érték lesz, amely
minden fejezetkezdésnél természetesen ugyanakkora. A kiszámított leütés mér-
tékét mindig a legközelebb álló egész sortávolsághoz kerekítjük, hiszen a leütést
sorokban szokás megadni (12 sor leütés, 15 sor leütés).
Vizsgáljuk meg most a fejezetek befejezô, kimenô oldalának kérdéskörét.
Ez a legritkább esetben, véletlenül lesz csak egy tele oldal. Legtöbbször egy cson-
ka, félig, negyedig stb. telt oldal lesz. Nincs is vele semmi baj mindaddig, amíg
az oldalon legalább 4-5 sor van. Amennyiben a kimenetoldalra nem jut legalább
négy sor, úgy azt behozással meg kell szüntetni, vagy kihajtással el kell érni,
hogy legalább négy sor legyen rajta. A behozást és a kihajtást oldalakkal elôbb
kell elkezdeni. A fentiek minden további nélkül arra az esetre érvényesek, ami-
kor az új fejezet belsô szennycímlappal kezdôdik, vagy a kimenetoldal az oldal-
pár páratlan, jobb oldalára esik.
Amennyiben az elôzô fejezet kimenetoldala és az új fejezet kezdô oldala ol-
dalpárt alkot, akkor a kimenetoldal sorainak legalább 2-3 sorral kötnie, fednie
kell a fejezetkezdô oldal sorait még akkor is, ha utóbbiak leütéssel kezdôdnek,
mint ahogy azt a 64. ábra mutatja. Ellenkezô esetben megint csak a behozás
vagy a kihajtás segít.
Többhasábos tördelés esetén a kimenet- és a fejezetkezdô oldalakról ugyanaz
mondható el, mint egyhasábos tükör esetén. Egy többlet azért van. A kimenet-
oldal összes hasábjának egyenlô hosszúságúnak kell lennie. Nem megengedett,
hogy az elsô hasáb a tükör aljáig teljen meg, és a következô csak félig lesz te-
le, mert ennyi volt a szöveg. A helyes megoldást a 65. ábra szemlélteti.

65. ábra
Kimenet- és fejezetkezdô
oldalak több hasáb
esetén

135
 A tördelô a kimenetoldalaktól tart a legjobban, mert szerencsétlen esetben
akár 8–10 sort is ki kell hajtania vagy be kell hoznia. Ez a feladat nem oldható
meg egyszerûen egy-két bekezdés rövid kimenetsorának behozásával vagy majd-
nem teli sorának kihajtásával oly módon, hogy abból egy rövid új kimenetsor
keletkezzen. Ilyenkor több oldalt is vissza kell menni azért, hogy a tördelô meg-
találja a jó megoldást. Segíthet a megelôzô oldalpárok tükrének egy sorral va-
ló csökkentése (alul) vagy növelése, amennyiben ez utóbbit az oldalszám, a pa-
gina elhelyezése lehetôvé teszi.
Az egymás után következô fejezetek adják a könyv gerincét, tartalmazzák a
mondanivalót. A fôszöveg fejezeteinek végén, azok után következnek a könyv
további járulékos részei. Ezen részek nem mindegyikét tartalmazza minden
könyv, legtöbbjük csak tudományos mûvekben található meg.

Irodalomjegyzék, bibliográfia
Mindig páratlan oldalra kerül, többnyire tudományos munkák tartozéka.
A könyv, cikk készítése közben felhasznált forrásmunkák gyûjteménye, több-
nyire a szerzô(k) neve szerint ábécébe rakva. Az egyszerûsített bibliográfia egy-
egy mûrôl a címoldalon lévô adatokat mindenképpen tartalmazza (szerzô ne-
ve, a mû címe, alcíme – ha van, kiadó neve, kiadás helye, éve). Amennyiben
az ISBN számot és a felhasznált oldalszámokat is közöljük, az már pluszadat,
és ezek tipográfiai elkülönítése mindenképpen indokolt. Célszerû a szerzô(k)
nevét kiskapitálisból, a címet kurzívból szedni, a többi lehet normál szedés. Egy
megoldást a 66. ábra mutat be.
A bibliográfia jó elkészítése meglehetôsen bonyolult feladat, hiszen a rész-
letes bibliográfia a fentieken kívül tartalmazza még a könyv teljes terjedelmét,
a kiadásszámot, a kötetszámot, a sorozatcímet és -számot [szögletes zárójelben
a hiányzó adatokat, pl. rövidített nevek teljes kiírását], valamint a fordító, a
szerkesztô, sajtó alá rendezô, illusztrátor nevét, a könyv illusztráltságának fokát
(táblázatok, ábrák, rajzok színes
táblák stb. száma). Az irodalom-
jegyzék meglehetôsen sok, oly-
kor nemzetközi rövidítést hasz-
nál. A téma teljes kifejtése kb.
25–30 oldalt igényel. Az érdek-
lôdôk a könyv irodalomjegyzé-
kében szereplô Gyurgyák János
Szerkesztôk és szerzôk kézi-
66. ábra könyve címû mûvében találhat-
Irodalomjegyzék ják meg a részletes kifejtését.

136
Utószó
Általában a szerzô egy pályatársa, tisztelôje, tanítványa, ritkábban maga a
szerzô írja. Tartalmi szempontból legtöbbször a mûvet méltatja, olykor a szer-
zô életrajzát, tudományos teljesítményét mutatja be röviden. Formai szempont-
ból teljes mértékben azonos az elôszóval, mindig páratlan oldalon kezdôdik.
A szerzô által írt utószó a bibliográfia elé is kerülhet.

Függelék
A könyvben az irodalomjegyzéket követi, amennyiben utószó is volt, úgy
az után áll, mindig páratlan oldalon kezdôdik. Szerkezetét tekintve maga is egy
fejezet, amelynek függelék a címe. Elemei maguk az olykor címmel ellátott füg-
gelékek. Ilyenkor a cím egy fokozattal kisebb, mint a fejezetcím. Amennyiben
az egyes függelékeknek nincs címük, úgy sorszámmal (1. függelék, 2. függelék)
vagy betûvel (A függelék, B függelék) hivatkoznak rájuk a szövegben, és ez a
hivatkozás lesz a címük. Maguk a függelékek lehetnek ábrák, diagramok, táb-
lázatok, adathalmazok, ûrfelvételek stb. Lényegük az, hogy egyrészt elég terje-
delmesek, másrészt a könyv szövegében különbözô helyeken sokszor hivatkoz-
nak rájuk. Márpedig minden hivatkozáshoz beilleszteni a sokszor többoldalas
elemet teljesen értelmetlen, sokkal kézenfekvôbb azt egyszer, a könyv vége fe-
lé letenni és hivatkozni rá. Az egyes függelékek – irodalmi, történelmi mun-
kákban – olykor néhány oldal terjedelmû szövegek. Természetesen nincs min-
den könyvben függelék, ez inkább a tudományos munkák sajátja.

Kronológia
A történelmi, életrajzi munkák része. A szerzô itt foglalja össze a tárgyalt
történelmi kor legfontosabb dátumait idôrendi sorrendben, röviden, velôsen le-
írva a dátumhoz tartozó eseményt. Életrajzi kötetekben az életrajzi adatokat, az
illetô legfontosabb mûveinek megjelenését foglalja kronológiába a szerzô.
Általában egy esemény egy bekezdés, a bekezdés élén a dátum áll. Ezt a dá-
tumot valamilyen tipográfiai eszközzel – kijjebb kezdés, kurziválás, tanköny-
vekben fettelés – kiemeljük. Maga a kronológia lehetôleg páratlan oldalon kez-
dôdjék, szövege a kenyérbetû stílusával egyezzen meg.

Szakkifejezések jegyzéke
A külföldi gyakorlattal ellentétben itthon sajnos meglehetôsen ritkán tar-
talmazzák a tudományos mûvek ezt a hasznos kiegészítést, pedig használata, al-
kalmazása egyértelmûen megkönnyíti a szerzô és az olvasó munkáját is. A szerzô
a szakkifejezés elsô elôfordulásakor kiemelheti azt a szövegben, majd a szak-
kifejezések jegyzékében egy rövid magyarázatot, definíciót adhat az illetô

137
szakkifejezésrôl. Az olvasó elolvasva a kiemelt szakkifejezést könnyen utánanéz-
het jelentésének a jegyzékben, amennyiben nem ismerné azt. Ha ismeri a ki-
fejezés jelentését, akkor egyszerûen továbbolvas.
A jegyzék lehetôleg páratlan oldalon kezdôdjék. Mivel szócikkek összessé-
ge, ezért a definiálandó, magyarázandó szó, kifejezés mindig a bekezdés elején
áll. Fettelve kiemeljük, majd díszponttal elválasztva követi a meghatározás. A ki-
emelt szót kisbetûvel kezdjük. A magyarázat kezdôdhet kisbetûvel, ekkor a vé-
gén nincs pont, illetve állhat szabályos mondatokból. Stílusa a kenyérszövegével
azonos.

Névmagyarázatok
Történelmi, irodalomtörténeti, mûvészettörténeti, társadalomtudományi
munkákban a mûben szereplô személyek rövid életrajzi adatait (születés, halá-
lozás, foglalkozás, tudományos fokozatai, munkái, jelentôsebb társadalmi, tu-
dományos funkciói stb.) foglalja össze ábécésorrendben.
Lehetôleg páratlan oldalon kezdôdik, egy személy adatai adnak egy bekez-
dést. A szöveg kenyérbetûbôl szedett, a neveket kijjebb kezdjük, kiskapitálisból
szedve vagy kurziválva. Az életrajzi adatokat egy-két mondatban soroljuk fel.

Rövidítések jegyzéke
A munkában elôforduló rövidítéseket tartalmazza ábécésorrendben, táblá-
zatszerûen. Elöl áll a rövidítés, mellette annak teljesen kiírt alakja. Lehetôleg
páratlan oldalon kezdôdjön. A szöveg a kenyérbetû méretével egyezzen meg,
azonban sok rövidítés esetén az alárendelt szövegrész fokozatából is szedhetô.

Illusztrációk jegyzéke
A kötetben szereplô illusztrációk sorszámát, címét és az elôfordulás oldalszá-
mát tartalmazza növekvô sorszám szerint rendezve. Amennyiben a könyv gaz-
dagon illusztrált, és sokféle illusztrációt tartalmaz, úgy az illusztrációk jegyzéke
az ábrák, képek, térképek, rajzok stb. jegyzékeire tagolódhat. Lehetôleg párat-
lan oldalon kezdôdik, szövegének stílusa a kenyérszövegével azonos. A sorszá-
mok helyi érték szerint álljanak egymás alatt, tagolásakor az egyes részek (áb-
rák, képek stb.) címei a legkisebb címfokozat stílusában szedhetôk. Ügyeljünk
arra, hogy az illusztrációk szövegközi sorszámai megegyezzenek a jegyzékben
szereplôkkel!

A kötet szerzôi, közremûködôk

Sokszerzôs mûvek, gyûjteményes kötetek, tudományos tanácskozások elô-
adásainak kiadásakor alkalmazható megoldás, amikor a nagy létszám miatt a

138
szerzôk adatai nem férnének el a copyrightoldalon. A nevek mellett közölhet-
jük a tudományos fokozatokat, egyetemi beosztásokat stb. Amennyiben a ne-
vek mellett néhány mondatos szöveget is közlünk, úgy a kialakítás szócikkszerû,
ellenkezô esetben egyszerû felsorolásról van csak szó. Lehetôleg páratlan olda-
lon kezdjünk.

A kötetben közölt írások jegyzéke

Válogatásokban, gyûjteményes kötetekben használatos jegyzék. Megadja a
tanulmány, vers, novella, esszé elsô megjelenésének adatait. Az adatokat a hi-
vatkozások szabályai szerint adjuk meg. A szerzô neve, mû címe, alcíme, kiadás
helye, éve, kiadó mellett illik megadni az oldalszámot is. A tipográfiai kialakí-
tás az irodalomjegyzékével azonos, kezdô oldala mindig páratlan oldal.

Mutatók
A mutató olyan betûrendes szójegyzék, amely az olvasó számára megkönnyí-
ti a mûben való eligazodást, keresést. A mutató tartalmazhatja a fôszövegben (áb-
rákban, táblázatokban, jegyzetekben is) és függelékben elôforduló neveket, fogal-
makat, évszámokat, földrajzi neveket, valamint azt, hogy a felsoroltak a mû mely
oldalain fordulnak elô. Terjedelmesebb tudományos munkákban ez oly sok adat
lehet, hogy célszerû több mutatót készíteni (névmutató, tárgymutató, évmutató,
földrajzinév-mutató, sormutató, festmények mutatója stb.). A felsorolás egyben a
sorrendet is rögzíti. Elsô helyen mindig a névmutató áll, ezt követi a tárgymuta-
tó, és csak utánuk következhetnek az egyéb mutatók. A mutatók mindig alfabe-
tikus besorolásúak. A tárgyszót egymástól vesszôvel elválasztva követik annak elô-
fordulási oldalszámai. A mutatók mindig páratlan oldalon kezdôdnek!

Névmutató (névjegyzék)
Ugyancsak inkább tudományos munkák, irodalomelméleti kötetek tarto-
zéka, maga is egy fejezet. Tartalma mutató jellegû, azaz a mû szövegében elô-
forduló, ábécébe rendezett személynevek után következnek az elôfordulási he-
lyek oldalszámai. A nevek vagy kenyérbetûvel, vagy annak kiskapitálisával
szedettek, az oldalszámokat vesszô és szóköz választja el. Amennyiben a név
utáni felsorolásban szereplô számok egy sorban nem férnek el, akkor a követ-
kezô sorok a fôszöveg behúzásával vagy egy optikai négyzettel beljebb kezdôd-
nek. A különbözô betûvel kezdôdô nevek között egy üres sor, esetleg a kezdô-
betû önálló sorban van. A névjegyzék és a következô pontokban tárgyalásra
kerülô tárgymutató, szakszótár, irodalomjegyzék és tartalomjegyzék mindegyi-
ke akkor is lehet két- vagy többhasábos tördelésû, ha a kenyérszöveg egyhasá-
bos volt. Példát a 67. ábra mutat.

139
 67. ábra
Névmutató egy lehetséges
kialakítása

Tárgymutató
Mind szerkezete, mind elôfordulása azonos a névmutatóéval. A különbség
csak annyi, hogy itt a könyvben elôforduló fontosabb fogalmak, szakkifejezé-
sek ábécébe rendezett gyûjteménye található meg elôfordulásaik oldalszámaival
együtt. Az alfabetikus rendezés miatt gyakran elôfordul, hogy két vagy több
egymást követô szakkifejezés elsô egy-két szava azonos. A teljes szöveget ilyen-
kor csak elsô elôfordulásakor írják ki, a többinél az azonos szó, szavak helyett
szóközzel elválasztott gondolatjelet, gondolatjeleket tesznek ki. Régebbi kiadá-
sokban a gondolatjel helyett kvirtmínusz szerepel, mint ahogy az a 68. ábrán
látható.
A név- és tárgymutató véglegesítése mindig a tördelô feladata, hisz csak a
tördelés befejeztével derülnek ki az oda beírandó végleges oldalszámok. A név-,
illetve szakszójegyzék elkészítése a szerzô feladata, ez többnyire készen van, leg-
feljebb nincs ábécésorrendbe szedve. Utóbbi probléma azonban egy szövegszer-
kesztôvel könnyen megoldható.

68. ábra
Tárgymutató egy
megoldása

140
Idegen nyelvbôl fordított mûvek mutatói
A fordításban megjelent mûvek mutatóinál vagy megelégedünk az eredeti
mutatókkal, és csak lefordítjuk azokat is, aktualizálva az oldalszámokat, vagy
pedig újat készítünk, legtöbbször csak kiegészítve az eredetit. A mutatók fordí-
tása hasznos feladat, ugyanis – amennyiben a fordító ezzel kezdi a fordítás mun-
káját – megismerkedhet a szerzô név- és fogalomhasználatával, amely nagy se-
gítségére lehet a fôszöveg fordításakor.

A mutatók feltöltése
A komolyabb problémát a mutatók oldalszámokkal való feltöltése okozza.
Ha a kiadványszerkesztô program fel van készítve név- és tárgymutató készíté-
sére, akkor nem olyan fárasztó a feladat megoldása. A meglévô, sorba rende-
zett neveket, illetve szakszavakat mint keresendôket kell a szöveg elé bevinni,
keresésre kijelölni és elindítani a név-, illetve tárgymutató-készítést. A többi a
gép meg a program dolga. Amennyiben a tördelô programja nem képes erre a
bravúrra, akkor szegény feje kénytelen a Keres/Cserél panelt használni: beírni
a keresett nevet, kézi módszerrel rákerestetni, a megtalált elôfordulás oldalszámát
leírni, keresni a következô elôfordulást stb. Amikor végzett, akkor a papírra írt
oldalszámokat onnan a név- és tárgymutató megfelelô soraiba beírhatja, for-
máz, és már kész is.
Bármelyik módszerrel dolgozik is, nem feledkezhet meg egy apróságról.
Nyelvünk toldalékoló szóalakításának köszönhetôen egyes nevek, szavak tolda-
lék nélküli és toldalékolt (ragozott) változatában a szótövek alakja nem egyezik
meg. Mit jelent mindez? Egy példa rögtön rávilágít. Nézzük a Leonardo (da
Vinci) és Varga tulajdonneveket és a grafika köznevet, mint a név- és tárgy-
mutatóba felvett szavakat. Amennyiben ezeket a szavakat kerestetjük a szöveg-
ben, bizonyára megtaláljuk néhány elôfordulásukat, de nem valamennyit. A ke-
resô minden további nélkül átugorja a Leonardót, Leonardónak, Vargával,
Vargáé, grafikához, grafikában stb. alakokat, azok összes elôfordulásával együtt.
Mindez azért, mert a toldalékolás következtében a szótô utolsó, rövid magán-
hangzója hosszúra változott. A tördelô tehát – ha minden elôfordulást meg akar
találni – nem tehet mást, mint a Leonard, Varg, grafik szótöredékekre kerestet
rá, így érve el az eredetileg keresett három szó valamennyi elôfordulásának meg-
találását. Még annyit, hogy a Leonardo és Varga nevek mindig nagybetûvel
kezdôdnek, és azokat jobb is mindig úgy kerestetni, hogy a program tegyen
különbséget nagy- és kisbetû között. A grafika, pontosabban grafik keresésekor
érdemes azonban ezt a különbségtételt kikapcsolni, hogy a program megtalál-
ja a mondatkezdô, éppen ezért nagy g-vel írt grafika szavakat is.

141
 Szakszótár
(kislexikon)
Inkább ismeretterjesztô
mûvek, olykor tankönyvek tar-
tozéka. Néha egyszerûen csak
pl. angol–magyar szótárként a
szakkifejezések fordítását adja,
máskor szócikkszerû fogalom-
magyarázatokat tartalmaz. Ki-
alakítását tekintve általában
többhasábos, balra zárt, a ke-
nyérszöveg betûjébôl szedett.
69. ábra Szótárszerû megoldásnál az
Szakszótár egy megoldása eltérô betûvel kezdôdô részeket
sorközzel, az új betû nagyobb
fokozatának kitételével, esetleg
mindkettôvel elválasztják. Min-
dig páratlan oldalon kezdôdik.
Példát a 69. ábra mutat. A 70.
ábra szócikkszerû megoldást
szemléltet.

Tartalomjegyzék
70. ábra Szinte valamennyi könyv
Értelmezô kisszótár, kislexikon egy megoldása tartozéka. Azért írtam, hogy
csak szinte, mert találkoztam
már olyan könyvvel, amelynek nem volt tartalomjegyzéke – igaz, tartalma sem
nagyon. A tartalomjegyzék helye régebben a könyv végén volt (kezdete mindig
páratlan oldal), csak az esetleg hátratett impresszum és kolofon követte még.
Újabban a könyv elején, közvetlenül a címnegyedív után helyezik el, az ötödik
oldalon kezdôdik, így minden más követi. Szerkezetét tekintve egy fejezet, ezért
a címe fejezetcím. Tartalmilag a mû logikai szerkezetét, felépítését követi, ezért
inkább a tudományos mûveknek, tankönyveknek van bonyolultabb tartalom-
jegyzékük. Az igaz, hogy a címrendszer kialakításához a tipográfus a szerzô ál-
tal írt tartalomjegyzéket használja, ennek ellenére a tartalomjegyzék formai ki-
alakítása nem tükrözi szolgaian a címrendszerét, annál is inkább, mert nem
biztos, hogy annak valamennyi lépcsôjét tartalmazza. Kialakítása és annak pon-
tos leírása a tipográfus feladata, a tördelô csak megvalósítja a leírtakat. A 71.
ábra egy – inkább irodalmi jellegû könyvekben látható – egyszerû szerkezetû,

142
71. ábra
Egyszerû szerkezetû
tartalomjegyzék

72. ábra
Hierarchikus tartalomjegyzék

143
hagyományos tartalomjegyzéket mutat. A 72. ábra példája egy tudományos
munka precíz, sorszámozott, hierarchikusan felépített tartalomjegyzékének szer-
kezetét láttatja velünk.

Idegen nyelvû kivonat és tartalomjegyzék

Nemzetközi hírnévre számot tartó szakcikkek, tudományos munkák része
lehet az idegen nyelvû rezümé, amely a cikk, könyv legfontosabb gondolatait,
kutatási módszereit foglalja össze néhány bekezdésben. Könyv esetén mellékelni
szokták az idegen nyelvû tartalomjegyzéket is, mert az ilyen kötetekre jellem-
zô meglehetôsen részletes tartalomjegyzék sokat elárul egy hozzáértô kollégának.
A tartalomjegyzék ilyenkor egyezzen meg az eredeti magyar könyv tartalom-
jegyzékével, ne csak annak rövidített formája legyen. (A fordítást mindenkép-
pen érdemes anyanyelvi szaklektorral ellenôriztetni.)
Mindig páratlan oldalra kerül, szövege a fôszövegével azonos stílusú, a tar-
talomjegyzék pedig követi magyar megfelelôje tipográfiai megoldásait.

Kolofonoldal
A copyrightoldalon elhelyezett kolofon (a könyv kiadási körülményeinek
adatai) és impresszum (a könyv nyomdai munkálatainak adatai) meglehetôsen
zsúfolttá teszik a negyedik oldalt, sokszor nem is fér el rajta minden szükséges
információ. A hagyomány is azt kívánja, hogy ezek az adatok a könyv végére
(kolofon=végcím) kerüljenek. Régen a kolofon és az impresszum külön oldalon
kapott helyet, a mai gyakorlat azonban teljesen érthetô módon összevonta a két
egységet, és együtt helyezi el az utolsó páratlan oldalra, ott is a tükör aljára.
Mit tartalmazhat a kolofonoldal? Az oldal tetején helyezhetjük el a lehet-
séges olvasótáborra vonatkozó utalást (nyolc-tizenkét éves gyerekeknek), a bo-
rítón elhelyezett fotó, rajz, festmény stb. címét és alkotójának nevét. Ugyanitt
kaphatnak helyet a könyv támogatói, illetve a kiadó pontos címe, a kötet ISBN,
illetve a sorozat ISSN száma. Az adatsorokat középre igazítva a kenyérbetû tí-
pusából és méretében szedhetjük.
Maga a kolofon (és impresszum) az oldal aljára kerül ugyancsak középre
igazítva és az alárendelt szövegrész betûméretébôl szedve. Az itt szereplô egyes
sorcsoportok kialakításánál ügyeljünk az értelemszerû sortörésekre és a megfe-
lelô soresésre. A tördelô a kolofon adatait általában a felelôs szerkesztôtôl kap-
ja meg, azonban érdemes megnéznünk, hogy mi minden szerepelhet itt.
A kolofon (és impresszum) lehetséges elemei:
– a felelôs kiadó neve,
– a felelôs kiadói szerkesztô neve,
– a mûszaki szerkesztô és a tipográfus neve,

144
 – a borító és a kötés tervezôjének neve, ha nem azonos a mûszaki szer-
kesztôvel,
– a sorozat tervezôjének neve,
– a mutató összeállítójának neve, amennyiben nem a szerzô vagy a fe-
lelôs szerkesztô állította össze a mutatót,
– a könyv formátuma,
– a könyv terjedelme,
– a mellékletek, ábrák, rajzok, térképek stb. száma,
– a könyv példányszáma,
– a felhasznált papír minôsége,
– a felhasznált betûtípus(ok) megnevezése,
– a kézirat lezárásának ideje,
– a nyomdába adás idôpontja,
– a szedô, tördelô neve,
– az elôkészítésre használt számítógép típusa és programok nevei,
– a nyomda neve, telephelye,
– a nyomda felelôs vezetôjének a neve,
– a nyomdai megrendelés tasakszáma,
– az elôállítás helye és ideje.
Minden kolofon természetesen nem tartalmazhatja az összes itt felsorolt
adatot, azonban valamennyi kolofonnak feltétlenül tartalmaznia kell a felsoro-
lásban kurzívval szedett részeket.

Információs oldalak
A nyomdai ív 16 oldalból áll, azonban nem minden könyv áll egész szá-
mú ívbôl. Ilyenkor a nyomda negyed, fél vagy háromnegyed ívet tesz a könyv
végére, azonban még így is elôfordulhat két-három üres oldal a kolofonoldal
után. Ezekre az oldalakra a kiadó általában saját hirdetéseit (a sorozat megje-
lent kötetei, tervezett megjelenések, rezümék stb.) teszi, kihasználva a rendel-
kezésre álló helyet és informálva az olvasót. Ugyanitt fizetett hirdetések is
elhelyezhetôk, sôt egyre több olyan szakkönyvvel találkozhat a kedves olvasó,
amelyben nagyon sok a fizetett hirdetés. A kiadó ily módon csökkenti költségeit.

A FEJEZET RÉSZEI, AZ OLDAL ELEMEI

A könyv egyes részeinek részletes megtárgyalása után most vizsgáljuk meg

legfontosabb logikai egysége – a fejezet – és legfeltûnôbb formai eleme – az ol-
dal – felépítését, beosztását, részeit.

145
Élôfej
Amennyiben van, úgy funkcionális és tipográfiai megtervezése a tervezô ti-
pográfus feladata. Kialakítását általában kellô részletességgel meg is határozzák.
A tördelôt a megvalósításban nagymértékben segíti a mesteroldal használata. Az
élôfejet teljes mértékben a mesteroldalon alakíthatja ki, így az minden oldalon
változtatás nélkül, ugyanolyan formában jelenik majd meg. Az élôfejbe tett vál-
tozó oldalszám automatikusan változik. Az élôfej más változó elemét azonban
minden oldalon a tördelônek kézzel kell megváltoztatnia, ezért célszerû, ha a
helyükre a kívánt stílusban vakszöveget ír be, hogy tördelés közben a konkrét
oldalon csak aktualizálnia kelljen azt. Jól teszi azt is, ha az élôfej összes elemét
csoportba szervezi (group) annak érdekében, hogy a nem kívánatos helyeken
(pl. üres oldalak, címnegyedív, tartalomjegyzék stb.) egyetlen mozdulattal el-
távolíthassa az egészet. Amennyiben többféle élôfejre van szüksége, akkor több-
féle mesteroldalt használva elkészítheti valamennyit.

Címrendszer
Mint az ábrákon bemutatott tartalomjegyzékekbôl is látszik, a szépirodal-
mi könyvek általában egyszerû szerkezetûek, így címrendszerük is lineáris; in-
kább a tudományos mûvek, az ismeretterjesztô kiadványok és a tankönyvek
rendelkeznek bonyolult felépítésük, szerkezetük miatt többfokozatú címrend-
szerrel. A 43. ábra már bemutatott egy lehetséges, hagyományos stílusú cím-
rendszert. A tartalomjegyzékbôl legtöbbször hiányzik a címrendszer alsó egy-
két lépcsôje, nehogy túl hosszúra nyúljon, és több, egymás után következô, a
tájékozódás szempontjából esetleg már érdektelen cím ugyanarra az oldalra mu-
tasson.
A tipográfiai leírás tartalmazza a fô részek címeinek, a fejezetcímeknek, sza-
kaszcímeknek, különbözô szintû alcímeknek egyre kevésbé feltûnô látványt
nyújtó formázási utasításait. A címhierarchia utolsó tagja a bekezdés- vagy man-
dzsettacím, amely egy bekezdés elején áll, annak elsô, rövid, akár egyszavas,
címszerû szava, mondata. A kenyérszöveg stílusától csak annyira tér el, hogy
kurzív, feltûnôbb esetben fett.
A tördelô a címrendszer egyes elemeinek megformázásához a stíluslap szol-
gáltatásait veheti igénybe. A tipográfiai leírás követelményeinek megfelelôen a
tördelô elkészítheti minden egyes címfokozat formázását, beállíthatja annak
összes jellemzôjét, majd nevet adva neki elhelyezheti a stíluslapon a kialakított
stílust. A név természetesen „beszédes” lehet, azaz a fejezetcím stílusát nem xxx-
nek, hanem nevén nevezve fejezetcímnek hívja. Ezek a formázások nemcsak a
szöveg kinézetét tartalmazhatják, hanem meghatározhatók a szöveg elôtt, után
elhelyezendô térközök, esetleges léniák. A cím formázása a formázandó szöveg

146
73. ábra
Alárendelt cím hibás
és helyes tördelése

kijelölése után a megfelelô stílusnévre ütve megtörténik, sôt gyorsbillentyû is

kapcsolható az egyes stílusokhoz.
A tördelôprogramok újabb verziói a csak teljes bekezdésekre alkalmazható
stílusokon kívül ismerik már az úgynevezett karakterstílusokat is. Ezek bekez-
désen belüli kiemelések, a kenyérszöveg stílusától való eltérések stíluslapon
keresztüli megvalósítására szolgálnak.
Többhasábos tükör esetén a teljes tükörszélességet átfogó címeket ki kell
venni a helyükrôl, és új boxba téve megformázni ôket. A címrendszer alacso-
nyabb fokú elemeivel elôfordulhat, hogy majdnem a tükör tetejére vagy aljára
kerülnek. Ilyenkor legalább három-négy sornyi kenyérszövegnek kell fölöttük
vagy alattuk lenni, különben a hasáb vagy oldal tetejére, illetve a következô ha-
sábba, oldalra kell átvinni ôket (behozás, kihajtás), ahogy azt a 73. ábra szem-
lélteti. Ugyanez vonatkozik táblázat, ábra alá, fölé került alcímekre is. Egyáltalán
egy-két sornyi folyó szöveget sehova sem szabad bezárni, elkülöníteni.

Kenyérszöveg
A fejezet elején, a tördelési próbafájl kialakításakor a teljes szöveget a ke-
nyérszöveg egy bekezdésének stílusára formáztuk meg kézi módszerrel, kerülve
a stíluslapot, nehogy elvesszenek a már meglévô szövegközi kiemelések, kitevô-
be tett jegyzetszámok stb. Most a kenyérszöveggel csak annyiban kell törôd-
nünk, hogy a testébe kerülô elemek (táblázatok, ábrák stb.) milyen hatással van-
nak rá.
A tipográfia felfogása szerint a táblázat nem szakítja meg a szöveget, hiszen
annak szerves részét képezi, és ott kell elhelyezni, ahol az a szövegbôl követke-
zik. Nem okoz szövegtörést, megszakítást akkor sem, ha a teljes hasáb- vagy
tükörszélességet átfedi. Amennyiben valamilyen oknál fogva mégsem ott kerülne
elhelyezésre, akkor sorszámmal és címmel kell ellátni (pl. 7. táblázat: Méret- és
súlyviszonyok), és a szövegben a sorszámára való hivatkozást kell elhelyezni.
Az ábrák, képek azonban megszakítják a szöveg folyását, ezért azokat vagy
a lap tetejére, vagy az aljára helyezzük el – melléjük, alájuk, föléjük téve az eset-
leges ábraaláírás szövegét. Amennyiben az ábra csak olyan széles, hogy mellette

147
legalább 25–30 karakternyi hely marad, akkor a szöveg mellé folyatható, ellen-
kezô esetben az ábrát a tükör, hasáb tengelyébe kell állítani. A táblázatok és
ábrák aláírásainak stílusa a stíluslapra felvihetô, és az aláírások formázására
onnan használható.

Bekezdés
A hagyományos stílus kenyérszövegének alapvetô egysége a bekezdés. A
bekezdés egy gondolati egység, terjedelme egy mondattól akár egy oldalig ter-
jedhet. A bekezdés elsô sora (first line) a klasszikus stílusban mindig egy vagy
maximum két optikai négyzetnyit behúzott. Utolsó, kimenetsora pedig a dolog
természetébôl adódóan csak kivételesen szerencsés esetekben lesz teljes, egyéb-
ként annál legalább egy-két optikai négyzetnyivel rövidebb lesz. Az éppen csak
rövidebb sorokat a tördelôprogram a beállított értékhatárnak megfelelôen a szó-
közök növelésével teljessé teszi. A beállítási érték általában megegyezik az elsô
sor behúzásának értékével. Amennyiben a kimenetsor rövidebb lenne a bekez-
dés behúzásának értékénél, úgy azt behozással meg kell szüntetni, vagy kihaj-
tással a behúzás nagyságánál hoszzabbá kell tenni.

Fattyúsor
A klasszikus stílusban nem kerülhet egyedülálló sorként az oldal, hasáb al-
jára vagy táblázat, ábra fölé a bekezdés elsô sora. Az angol terminológia az ilyen
sorokat özvegynek (widow) hívja. Ugyancsak nem kerülhet egyedüliként az ol-
dal, hasáb tetejére, vagy táblázat, ábra alá a bekezdés utolsó, kimenetsora sem.
Az ilyen sorok neve az angolban árva (orphan). A magyar terminológia nem
ennyire finomkodó, mindkét esetben egyszerûen a pejoratív fattyú névvel ille-
ti az ilyen sorokat. Márpedig fattyúsor egyáltalán nem tûrhetô meg egy rendes
kiadványban.
A tördelôk örömére újabban az özvegysorokat már nem üldözik annyira,
de egy rendes, klasszikus stílusú könyv nem tûrheti ôket sem. A tördelôprog-

74. ábra
Kiküszöbölendô özvegy- és árvasorok

148
ramokkal automatizálható ugyan az özvegy- és árvasorok oldal, illetve hasáb al-
jára, tetejére kerülésének kivédése, ennek ára azonban az, hogy egyszerûen az
elôzô oldalon, hasábon lévô sorok számát csökkenti eggyel a program, márpe-
dig ez a megoldás nem fogadható el. Marad tehát a kézi beavatkozás, a szoká-
sos behozás vagy kihajtás attól függôen, hogy az adott vagy elôzô bekezdés ki-
menetsora rövid vagy hosszú. Szerencsétlen esetben – rövid bekezdések,
szövegközi címek, ábrák stb. – a fattyúsor eltüntetése a tördelôt szinte megold-
hatatlan feladat elé állítja. Sokszor száz oldalt gyorsabban tördel, mint amennyi
idô alatt megold egy ilyen „gubancos” helyzetet. Az özvegy- és árvasorokat szem-
lélteti a 74. ábra.

Kiemelések, párbeszédek, idézetek

A szövegközi kiemelések nagy részét általában a szerzô vagy a beíró alakítja
ki. Ô többnyire csak kurzivál, az esetleges kiskapitálisokat – tankönyvekben fett
kiemeléseket – viszont már a tördelô teszi be a készülô mûbe. Az a helyzet,
hogy az összes ilyen kiemelés hamis. A betûtípus álló változatából alakítja ki a
számítógép, illetve a program a hamis italic, kapitälchen és bold alakokat, ahe-
lyett, hogy a betûtípus azonos kiterjesztésû változatait használná. A hamis vál-
tozatok igaziakra cserélését a tördelônek kell véghezvinnie. A tördelôprogramok
biztosítanak olyan lehetôséget is, amelyekkel ezek a hamis változat – igazi vál-
tozat cserék egy pillanat alatt elvégezhetôk.
A párbeszédek szedése csak a magyar nyelvben történik gondolatjellel, min-
den beszélônek új bekezdést nyitva. Az idegen nyelvû párbeszédeket az adott
nyelv sajátosságainak megfelelôen kell tördelni.
Az idézetek szedését, tördelését az elôkészítésrôl szóló részben megtárgyal-
tuk, ahhoz nincs mit hozzátenni. Ott megtalálhatók az egyes nemzeti sajátos-
ságok is.

Alárendelt szöveg, lábjegyzet

Az alárendelt szöveg és a lábjegyzet a kenyérbetû típusából szedett, de an-
nál két ponttal kisebb, sortávolsága a kenyérszövegével arányos, behúzása, iga-
zítása azzal megegyezô. Például 10/12-es kenyérszöveg alárendelt szövege 8/9,6
pontos, 12/15-ös szövegé pedig 10/12,5-ös. A kenyérszövegbe ékelôdött aláren-
delt szöveg bal és jobb margója a behúzás mértékével akár be is hozható, de a
fôszövegtôl mindenképpen üres sor válassza el az elején és a végén az ilyen szö-
vegeket.
A lábjegyzet csillagos vagy sorszámos voltát már megtárgyaltuk, és szó volt
már arról is, hogy a lábjegyzet normál méretû (nem kitevôbe tett), verzál sor-
száma és szövege közé fix szóközt tegyen a tördelô, különben a sorkizárt szedés

149
 75. ábra
Lábjegyzet sorszámainak
kilógatása

következtében az egyes lábjegyzetek kezdô szavai nem ugyanott kezdôdnének

(változó szélességû szóköz), márpedig ez megengedhetetlen. A lábjegyzetek bal
margóját ugyanis annyival kell beljebb vinni, hogy az elsô sorok ugyanilyen
mértékû kilógatásával a hivatkozási sorszámok a lábjegyzet szövegének bal szé-
lén kívülre kerüljenek. Ez a mérték egy-, két- és háromjegyû sorszámok esetén
más és más, ugyanis a kilógatott számok bal szélének a fôszöveg bal margójával
kell vonalban állnia. Azon az oldalon kell a nagyobb kilógatásra áttérni, ahol
már van két-, illetve háromjegyû sorszám, ilyenkor az ugyanazon oldalon lévô
egy- és kétjegyû sorszámok helyi érték szerint állnak. Példát az egy- és kétje-
gyû, illetve a két- és háromjegyû váltásra a 75. ábra mutat.

Marginális
Alkalmazásához olyan széles oldalmargókra van szükség, hogy azokon leg-
alább húsz karakter elférjen egy sorban, és mindkét oldalán maradjon még hely
(hasábköz és egy kis margó). A marginális a kenyérszöveg stílusában szedett, de
a páros oldalakon jobbra, a páratlanokon balra igazított, olykor kurzív válto-
zat. Szövege a kenyérszöveg adott helyének tartalmára világít rá, vagy annak rö-
vid, de lényeges kiegészítését adja. Egy modern alkalmazását mutatja a 76. ábra.

Pagina
Vagy élôfejben kerül elhelyezésre – ekkor a szélmargók mellett található –,
vagy a laptükrön kívül, annak aljától legalább egy üres sorral elválasztva. Elhe-
lyezését tekintve a klasszikus stílusban lehet a laptükör tengelyében vagy az élô-

76. ábra
Marginális alkalmazása

150
fejes elhelyezéshez hasonlóan a tükör bal, illetve jobb szélén álló. A klasszikus
tükör nagy lábmargóját kihasználva a tükör aljától távolabbra is tehetô (a láb-
margót az aranymetszés szerint felosztva), a tükörtôl olykor lénia választja el.
Az oldalszám két oldalán, szóközzel elválasztva gondolatjel vagy léniaszerû
nyomdai dísz is állhat.
A paginát a tördelô a tipográfus elôírásai szerint mindenképpen a mester-
oldal(ak)on alakítja ki, helyezi el. A tördelôprogram által odatett paginát és an-
nak tartozékait (dísz, lénia stb.) le kell szedni a címnegyedív oldalairól és minden
olyan oldalról, amely az elöl elhelyezett tartalomjegyzéket megelôzi. Ugyancsak
nincs pagina a hátul elhelyezett tartalomjegyzéket követô oldalakon (imp-
resszum, kolofon és ezek vákát oldalai). Nem szerepelhet pagina a belsô szenny-
címlap elô- és hátoldalán sem. Egy klasszikus példát mutat be a 77. ábra.

77. ábra
Pagina klasszikus elhelyezése

151
RÉSZ LE TEK – ME LYEK BEN
AZ ÖR DÖG LA KO ZIK

A fejezet címe szó szerint értendô! Egy kész szöveges kiadvány minôség-
szintjét jelentôs mértékben befolyásolják azok az „apróságok”, amelyekrôl ebben
a fejezetben lesz szó. Ugyanakkor sokszor éppen ezek a részletek tudják a legtöbb
galibát okozni, s késztetik fejtörésre, utánjárásra a tördelôt. Hibás megoldásuk
viszont mindenképpen nagymértékben rontja a kiadvány minôségét, rossz fényt
vetve a készítôkre, mert egy kis odafigyeléssel kiküszöbölhették volna a hibákat.

ELVÁLASZTÁS

Ugyan volt róla már szó, de sajnos az utóbbi években annyi hibás megol-
dással találkoztam, hogy nem tehetek mást, még egyszer összefoglalom, amit az
elválasztás szabályairól feltétlenül tudni kell. A magyar fejlesztésû elválasztó-
programok ugyan ma már többnyire helyesen választják el a szavakat, sok he-
lyen mégsem használják ôket, marad a kézi elválasztás. A magyar nyelvben az
elválasztás a szótagoláson alapszik. Az érvényes szabályok a következôk:
– minden szótagban egy magánhangzó van (ö-tö-dik, öl-e-bem),
– mindig csak egy (akár két- vagy háromjegyû) mássalhangzót viszünk át
a következô szótagba (ta-valy, teg-nap, ta-xi, temp-lom, má-szik, asz-
szony, lán-dzsa),
– összetett, illetve igekötôs szavakat a szóösszetétel, igekötô határán válasz-
tunk el (vas-szeg, vak-ablak, meg-old, át-áll).

152
 A tördelô kézi elválasztáskor mindig a lágy elválasztójelet használja, amely
csak a sor végén látszik, áttördelés esetén a sor belsejében nem látható. Ne vigye
át egy szó utolsó betûjét új sorba és ne hagyja a sor végén a szó elsô betûjét
még akkor sem, ha azt az elválasztási szabályok egyébként megengedik. Tilos
tehát a rádi-ó, illetve az a-lapos elválasztás. Ugyancsak megengedhetetlen két
egymást követô magánhangzó sor végén hagyása, illetve átvitele az új sorba.
Nem helyes tehát az au-tomata, illetve fi-úé elválasztás. Ugyancsak hibás a radiá-
tor, leá-nyok, ria-nás, fia-tal elválasztás is. Az elmondottak következménye, hogy
például az autó és a fiúé szó ugyan három szótagú, mégsem illik elválasztani
egyiket sem. Az összetett szavak a szóösszetétel határán elválaszthatók, de nem
illik elválasztani ôket a szóösszetétel határától egykarakternyire még akkor sem,
ha ott egyébként elválaszthatók lennének. Hibás tehát a hóe-sés, a vase-dény,
szemü-veg stb. elválasztás.

ÍRÁSJELEK

A magyar írásjel néhány kivételtôl eltekintve tapad az elôtte lévô szóhoz,

utána azonban szóköz következik. Számomra érthetetlen, hogy egyébként jó ké-
pességû, értelmes fiatalok miért képtelenek betartani ezt az egyszerû szabályt.
Mintha sosem láttak volna nyomtatott könyvet, az írásjelek után nem tesznek
szóközt, eléjük viszont olykor igen. Elképesztô! Vegyük még egyszer sorra az
írásjelek használatával kapcsolatos szabályokat.

Pont, felkiáltójel, kérdôjel

Mint mondatvégi írásjelek mindig tapadnak az elôttük lévô szóhoz, utánuk
viszont szóköz – esetleg másik írásjel (záró idézôjel, záró zárójel stb.) – vagy
bekezdés végén return, enter következik. Elôttük viszont soha, semmilyen
körülmények között sincs szóköz!

Vesszô, pontosvesszô, kettôspont

Mint a felsorolások elemeit, mondatrészeket elválasztó karakterek ugyan-
csak tapadnak az elôttük lévô szóhoz, karakterhez, utánuk viszont szóköz kö-
vetkezik. Egyetlen kivétel a pont utáni másik írásjel (kettôspont, záró idézôjel,
záró zárójel, mint például a pl.: és az stb.). Az elôzô mondat végén három írásjel
tapad szorosan az ôket megelôzô szóhoz. A felkiáltójel, kérdôjel, kettôspont,
pontosvesszô elé viszont mindig egy nem törhetô spáciumot kell szedni, hacsak
az nincs beépítve az adott fontban az említett karakterek betûképébe vagy ker-
ning táblájába.

153
Hármaspont
Nem azonos három egymás után beírt ponttal, hosszabb annál, de lénye-
gesen rövidebb, mintha a három pont közé egy-egy szóközt ütnénk. A hármas-
pont egy karakter, külön jele van (…). Amikor egy gondolatsor közepérôl ki-
hagyunk valamit, akkor hármaspontot használunk a kihagyás érzékeltetésére,
mégpedig úgy, hogy eléje és utána is szóközt ütünk. (Például: Arra gondoltam,
hogy … mindezt elvégezhetjük.) Hosszabb rész kihagyásának érzékeltetésére a
hármaspont kerülhet külön sorba is. Zárójelpárba téve a hármaspont tapad a
zárójelekhez. Egy gondolat befejezetlenségének érzékeltetésekor a hármaspont
tapad az elôtte lévô szóhoz, utána szóköz vagy írásjel következik. (Például: Arra
gondoltam… Vagyis…, Csak azt szeretném…) Idézeteken belüli és matemati-
kai használatáról az adott részeknél lesz szó.

Idézôjel, aposztróf
Mint már említettem, az írógép használatából eredô szokás, hogy szedés-
kor kezdô és záró idézôjel helyett egyaránt a Shift+2, aposztróf, félidézôjel he-
lyett pedig a Shift+1 billentyûkombinációt használják, holott az elsô az inch, a
második pedig a láb (mindkettô angol hosszmérték) jele. Cseréjükrôl igazi idé-
zôjelekre és aposztrófra a tördelônek kell gondoskodnia.
Az aposztróf egy 9-es alakú felsô vesszô (’), használata idegen nyelvû szavak-
ban azok helyesírása szerinti, magyarban tapad az elôtte lévô szóhoz (Pista bá’),
illetve az ôt követô évszámhoz (’99). Az idézôjel, idézôjelpár alakja és haszná-
lata nemzetenként eltérô, lásd 9. táblázat. Magyarban a kezdô idézôjel 99 ala-
kú alsó állású vesszôpár („), amely tapad az ôt követô szóhoz, írásjelhez; a záró
idézôjel 99 alakú felsô állású vesszôpár (”), amely tapad az elôtte lévô szóhoz,
írásjelhez. A belsô idézôjelpár a magyar helyesírás szerint a befelé mutató kettôs
ékek (», «), amelyek ugyanúgy tapadnak, mint a külsô idézôjelek.
Idézett szöveg közepén a kihagyást ugyanúgy érzékeltetjük hármasponttal,
mint normál szövegek esetében. Amennyiben az idézet kezdete nem egy mon-
dat, gondolat eleje, akkor a kezdô idézôjel után közvetlenül hármaspont, majd
ugyancsak köz nélkül az idézett szöveg következik. A helyzet hasonló a gondo-
lat közepén befejezett idézetnél: az idézett szövegrészt szóköz nélkül követi a
hármaspont és a záró idézôjel. Jó tanácsként csak annyi: ha lehet, kerüljük az
ilyen megoldást.
A záró idézôjel utáni írásjelet szóköz nélkül írjuk, az tapad a záró idézô-
jelhez. Amennyiben egy egész mondatot idézünk, akkor a mondatvégi írásjel a
záró idézôjelen belül van éppen úgy, mint amikor egy teljes mondatot zárójel-
párba teszünk. „Országomat egy lóért!” (Ahogy azt a jelen példa kitûnôen
szemlélteti.)

154
 Amennyiben az idézet idézô mondathoz kapcsolt, úgy helyesírása annak
függvénye, hogy az idézô mondat megelôzi vagy követi az idézetet, illetve an-
nak közepén helyezkedik-e el.
Ha az idézô mondat van elöl, akkor kettôspont és szóköz után következik
az idézet. Amikor az idézô mondat van hátul, akkor a szóköz, gondolatjel, szó-
köz hármas választja el az idézettôl. Középre helyezett idézô mondat esetén an-
nak elejét és végét is szóköz, gondolatjel, szóköz hármas választja el az idézet
részeitôl. A példa mindent világossá tesz.
Madách írja: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”
„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – írja Madách.
„Mondottam, ember: – írja Madách – küzdj és bízva bízzál!”
Saját mondatunkba szôtt idézetet csak az idézôjelpár teszi észrevehetôvé.
(Egyetértek veled, „küzdj és bízva bízzál”, mint ahogy én is ezt teszem.)

Kötôjel (elválasztójel, hyphen)

Leggyakrabban elválasztójelként szerepel, használatáról – a lágy és a kemény
elválasztójelrôl – a fejezet elején esett már szó.
Kötôjelet használunk olyan szóösszetételek felsorolásánál, amelyek második
tagját nem írjuk ki. Ilyenkor a kötôjel tapad az elôtaghoz (képzô- és iparmû-
vészet). Az utótaghoz tapad a kötôjel, amennyiben az elôtagot nem írjuk ki (be-
tûtípus és -méret). A nem tartományt jelölô számoknál is hyphent írunk: 2-3.
Mindkét oldalán köz nélkül írjuk a kötôjelet szóösszetételekben (sok-sok,
egy-két, ejnye-bejnye), összetett szavakban (könyvritkaság-gyûjtemény), kettôs
családi és földrajzi nevekben (Szádeczky-Kardoss Dorottya, Holt-Tisza), az -e
kérdôszócska kapcsolásánál (tudod-e), kétezernél nagyobb, betûvel kiírt számok
tagolásánál (egymillió-háromszázhatezer-ötszázhetvennyolc, tizennégyezer-hét),
mássalhangzó torlódásakor (sakk-kör, Bonn-nal), illetve idegen nevek toldalé-
kolásakor, amennyiben az írás nem egyezik a kiejtéssel (Glasgow-ba).

Nagykötôjel (félkvirtmínusz, en dash)

Köz nélkül kapcsolódik az általa összekötött szavakhoz, számokhoz. Funk-
cióját tekintve kötôjel, összekapcsolja, összeköti a két oldalára írt szavakat, szá-
mokat.
Nagykötôjellel kötjük össze az évszámokat, oldalszámokat (1848–49, 2–17),
római számokat (I–IV), a telefon-, fax-, bankszámla- stb. számok tagolására
ugyancsak használhatunk nagykötôjelet (1–234–999). A negatív számok elôje-
le is a félkvirtmínusz (–3,14). Ugyanezt a jelet használjuk nemzetek neveinek
összekapcsolásakor (magyar–brazil meccs, német–magyar szótár), illetve szerzô-
páros neveinek összekapcsolására (Lôcs–Vigassy: Fortran).

155
Gondolatjel
Jelében megegyezik a nagykötôjellel, csak funkciójában tér el attól. Soha-
sem tapad az ôt megelôzô, követô szavakhoz, leggyakoribb elôfordulása a szóköz,
gondolatjel, szóköz hármas. Bekezdés elsô karaktereként nincs elôtte szóköz
(lásd párbeszéd). Vesszôt téve a gondolatjel után az tapad hozzá.
Legtöbbször a mondatba szorított másik gondolatot – mint ahogy azt itt
látjuk – különítjük el segítségével a mondat többi részétôl. Másik használati
módja a párbeszéd. Ekkor minden beszélô új bekezdést kap, amelyet gondolatjel,
szóköz kettôssel kezdünk, ahol a szóköz fix szélességû kell hogy legyen, külön-
ben a kizárás következtében a mondatkezdô nagybetûk nem ugyanott kezdôd-
nének. Párbeszédben ugyancsak a szóköz, gondolatjel, szóköz hármas választja
el a kimondott szöveget a mondat többi részétôl, ahogy az a 8. ábrán látható.
A tördelô ügyeljen arra, hogy folyó szövegbe tett kezdô gondolatjel ne kerül-
jön a sor végére, záró pedig a sor elejére. A problémát nem törhetô szóközök-
kel oldhatja meg.

Zárójelek
Normál szövegben a kerek zárójelpár használatos. Nem használható helyet-
te a ferde törtvonal! Az egyenes, kapcsos stb. zárójelpárok csak matematikai,
mûszaki-tudományos szövegekben fordulnak elô, használatukat a matematikai
szedésrôl szóló fejezet tartalmazza.
A kezdô kerek zárójel tapad a mögötte, a záró az elôtte lévô szóhoz. Elôt-
tük, illetve mögöttük legtöbbször szóköz található, azonban ha a záró zárójelet
írásjel (vesszô, pontosvesszô, kettôspont, pont, felkiáltójel, kérdôjel, záró idézô-
jel) követi, akkor azok tapadnak hozzá, és csak ôket követi a szóköz. Akár három
írásjel is követheti egymást, például: stb.).

Ferde törtvonal
Azokban a szókapcsolatokban használjuk, amelyeket a per szóval olvasunk
(m/sec, km/h, Ft/db). Nem használható zárójel helyettesítésére! Folyó szöve-
gekben szavakat összekötve vele vagylagosságot fejez ki (és/vagy, elôtte/utána).
Használható még kurrens szövegbe illesztett törtek törtvonalaként, kifejezések
osztásának jelölésére (4/5, (2x–1)/3). Mindegyik esetben tapad hozzá az elôt-
te, illetve utána lévô mértékegység, szó, szám, kifejezés.
Prózai szövegbe illesztett verssorok elválasztására a szóköz, ferde törtvonal,
szóköz hármas használatos, a versszakokat szóköz, két darab törtvonal, szóköz
négyessel különítjük el egymástól. A tördelô ügyeljen arra, hogy ezek az elvá-
lasztó karaktersorok ne kerüljenek egy sor elejére. Megoldást itt is a törhetet-
len szóköz használata jelent.

156
Százalékjel
A százalékjel nem mértékegység, hanem – mint neve is mutatja – jel, ezért
közvetlenül a szám után, szóköz nélkül kell írni (25%, 12,5%). Toldalékolását
tapadó módon kötôjellel kell írni. Mindig annyi toldalékot írjunk ki, amennyit
a leírt százalék szó után írnánk (7%-kal, 32%-át, 23%-ával, 14%-ot). Irodal-
mi szövegben a számot és a százalékjelet inkább betûvel írjuk, hogy ne emel-
kedjenek ki a szövegbôl. Az ezrelékjel (‰) használata ritka ugyan, szabályai a
százalékjelével azonosak.

Paragrafusjel
Használata majdnem azonos a százalékjelével. Az elôtte lévô ponttal zárt
sorszámtól azonban szóköz választja el (3. §, 12. §-sal, 7. §-tól). A paragrafus-
jel után nem kell pontot tenni. Törvények írásmódja: a XII. tv. 4. § (2) be-
kezdés c) pontja. A pontok és zárójelek szükségesek. Rendeletek írásmódja:
17/1999. (IV. 21.) PM-számú rendelet.

Et (és) jel
A kódexmásolók használták kizárólag a latin et (és) jelölésére (&). Alakja
is az összevont E és t karakterekbôl származik. Ma kizárólag angol és olykor
magyar cégnevekben kapcsolja össze a tulajdonosok vezetéknevét (Smith &
Watson, Kovács & Kis).

Matematikai mûveleti jelek

A következô fejezetben a matematikai szedésrôl még bôven lesz szó, most
csak a normál szövegben elôforduló matematikai jeleket foglaljuk össze. Az
összeadás jele a plusz (+) jel, a kivonásé a mínusz (–), a gondolatjel. A két jel
használható elôjelként is. A szorzás jelét általában nem tesszük ki, de ha még-
is, akkor a szorzópontot (·) vagy szorzókeresztet (◊) használjuk. Semmiképpen
sem használható helyettük a kis x betû. Az osztás jele a kettôspont (:) vagy a
ferde törtvonal (/). Az egyenlôség jeleként az egyenlôségjelet (=) használjuk.
Ügyeljünk arra, hogy a matematikai rész belesimuljon szövegkörnyezetébe
(5+2(x–1)/3=(2x+3)/4). A plusz, mínusz és egyenlôségjelek két oldalára törhe-
tetlen spáciumot kell szedni. Amennyiben a sort meg kell törni, akkor az csak
az egyenlet tagjai után, a mûveleti jel kiírásával történhet. A sort befejezô mû-
veleti jelet az új sorban meg kell ismételni.
Az alsó, illetve a felsô indexek mérete a kenyérszöveg méretének háromne-
gyede, bázisvonaluk eltolása annak egyharmada (például: 3x2·(x1 –x2)). Ezek a
matematikai jelek szinte minden karakterkészletben megtalálhatók, használatuk
elôtt azonban nem árt meggyôzôdni errôl a tényrôl.

157
MÉRTÉKEGYSÉGEK, PREFIXUMOK
A Nemzetközi Mértékügyi Intézet által 1960-ban közzétett mértékegység-
rendszert 1979. január 1. óta kötelezô használni hazánkban. Az úgynevezett SI-
mértékegységeket az MSZ–4900 ismerteti. Az SI hét alap- és két kiegészítô
mértékegységet használ, lásd 12. táblázat. Az összes többit ezekbôl vezeti le.
Közülük tizenhét önálló névvel bír (13. táblázat), a többinek nincs saját meg-
különböztetô neve. Utóbbiakat meghatározó matematikai, fizikai, kémiai össze-
függésük alapján az alapmértékegységekbôl határozzák meg.

Alapmennyiség Mértékegység
neve jele neve jele

Hosszúság l méter m
Tömeg m kilogramm kg
Idô t másodperc s
Áramerôsség (elektromos) I amper A
Termodinamikai hômérséklet T kelvin K
Fényerôsség Iv kandela cd
Anyagmennyiség n mól mol
Síkszög , ,… radián rad
Térszög , ,… szteradián sr

12. táblázat
Az SI alap- és kiegészítô mennyiségeinek nevei,
jelölésük, mértékegységük és azok jelei

Mennyiség Mértékegység
neve jele neve jele származtatása

Frekvencia f hertz Hz s–1

Erô F newton N mkgs–2
Nyomás p pascal N/m2
Munka, energia, hô (hômennyiség) W, E, Q joule J Nm
Teljesítmény P watt W Js–1
Elektromos töltés Q coulomb C As
Elektromos feszültség U volt V WA–1
Kapacitás C farad F AsV–1
Ellenállás R ohm VA–1

158
Elektromos vezetés G siemens S AV-1
Mágneses fluxus B weber Wb Vs
Induktivitás L henry H VsA–1
Mágneses indukció tesla T WBm–2
Fényáram v lumen lm cd˙sr
Megvilágítás Ev lux lx lmm–2
Aktivitás AG becquerel Bq s–1
Elnyelt sugárdózis D gray Gy Jkg–1

13. táblázat
Önálló nevû származtatott SI-egységek

A mértékegységek elé elôtétszavak, prefixumok illeszthetôk. A prefixumok

tíz megfelelô hatványával szorozzák a mértékegységet (a negatív hatvány osztást
jelent), így változtatva meg azt. A gyakorlatban nem használunk minden pre-
fixumot minden mértékegység elôtt, elvben azonban mindegyik kitehetô min-
degyik mértékegység elé még akkor is, ha mi azt sohasem láttuk. (14. táblázat).
A fentieken kívül létezik még 48 olyan
Elôtétszó Jele Szorzó SI-n kívüli mértékegység, amelyek egy része
korlátozás nélkül használható (nap, óra, perc,
exa E 1018 km/óra, Celsius-fok stb.), másik részük csak a
peta P 1015 szakterületükön belül alkalmazható (fényév,
tera T 1012 parsec, hektár, bar, gauss, neper stb.), harma-
giga G 10 9 dik részük pedig már egyáltalán nem használ-
mega M 106 ható (mázsa, torr, atm, lóerô, kalória stb.).
kilo k 103 Ezeket a 15. táblázat foglalja össze. Korlátozás
hekto h 102 nélkül használhatók az A-val jelölt mérték-
deka da 10 1 egységek. A B-vel jelöltek csak a saját szakte-
deci d 10–1 rületükön belül használhatók, míg a C jelzé-
centi c 10–2 sûeket ma már egyáltalán nem használhatjuk
milli m 10–3 sehol sem.
mikro 10 –6 A 16. táblázat régi magyar hossz- és terü-
nano n 10–9 letmértékegységek, a 17. táblázat pedig ugyan-
piko p 10–12 csak régi angol és amerikai (hossz-, terület- és
femto f 10–15 térfogat-) mértékegységek SI-re való átszámí-
atto a 10 –18 tásait tartalmazza, szükség esetén egyaránt
hasznos segítséget nyújtva tördelônek, korrek-
14. táblázat tornak, szerzônek és minden más, a témával
Az SI prefixumai foglalkozó érdeklôdônek.

159
Haszn. Mennyiség Régi mértékegysége,
kód neve annak átszámítása SI-egységre

A ívfok 1 °= /180 rad=0,017 45 rad

A ívperc 1 ’= /10 800 rad=2,908·10–4 rad
A ívmásodperc 1 “= /648 000 rad=4,874·10–8 rad
C ångström 1 Å=10–10 m
B fényév 1 fényév=9,4605·1012 km
B parsec 1 parsec=3,2617 fényév=3,0857·1013 km
B hektár 1 ha=10000 m2 =104 m2
A liter 1 l=1 dm3
C (mtr) karát 1 karát=2·10–4 kg
C mázsa 1 q=100 kg=102 kg
A tonna 1 t=1000 kg=103 kg
A perc 1 min=60 s=6·101 s
A óra 1 óra=3600 s=3,6·103 s
A nap 1 nap=86 400 s=8,64·104 s
B dyn 1 dyn=10–5 N
C kilopond 1 kp=9,80665 N (a g normál értékével számolva)
A km/h 1 km/h=1/3,6 m/s=2,7777·10–1 m/s
C torr 1 torr=1 mm Hg=133, 322 Pa=1,33322·102 Pa
C kp/m2 1 kp/m2 =1 mm vízoszlop=9,80665 Pa
C (technikai) at 1 at=1 kp/cm2 =9,80665·104 Pa
C (fizikai) atm 1 atm=760 torr=1,01325·105 Pa
B bar 1 bar=105 Pa
C poise 1 P=10–1 Pa·s
C stokes 1 St=10–4 m2/s
C kalória 1 cal=4,1868 J
B erg 1 erg=10–7 J
A wattóra 1 W·h=3,6·103 J
B elektronvolt 1 eV=1,60219·10–19 J
C literatmoszféra 1 lit·atm=1,01325·102 J
C méterkilopond 1 mkp=9,80665 J
C lóerôóra 1 LEh=2,648·106 J
C lóerô 1 LE=7,355·102 W
B voltamper 1 VA=1 W
B var 1 var=1 W
B erg/s 1 erg/s=10–7 W
C mkp/s 1 mkp/s=9,807 W

160
C kcal/h 1 kcal/h=1,163 W
A Celsius-fok 1 °C=1 K (t=T – 273,15 K)
B biot 1 Bi=10 A=1·101 A
B franklin 1 Fr=(1/3)·10–9 C
B gauss 1 G=10–4 T
B maxwell 1 M=10–8 Wb
B oersted 1 Oe=(103/4 ) A/m
C curie 1 C=3,7·1010 Bq
C rad 1 rd=10–2 Gy
C röntgen 1 R=2,58·10–4 C/kg
B decibel 1 dB=20·lg(p/p0) nincs SI-mértékegysége
B neper 1 Np= 8,685890 dB nincs SI-mértékegysége

15. táblázat
SI-n kívüli mértékegységek és átszámításaik

1 öl=1,8967 m
1 négyszögöl=3,597 m2
1 ár=100 m2
1 hektár=10 000 m2
1 kataszteri hold (kh)=1600 négyszögöl=5764,64 m2

16. táblázat
Régi magyar hossz- és területegységek átszámítása SI-re

1 tengeri mérföld (mile)=1852 km

1 mérföld=1,609 km
1 yard=0,9144 m
1 láb (foot)=0,3048 m
1 hüvelyk (inch)=25,4 mm
1 angol gill=142 cm3
1 angol pint=0,568 dm3
1 angol quart=1,137 dm3
1 pottle=2,273 dm3
1 angol gallon=4,546 dm3
1 angol bushel=36,369 dm3
1 USA gill=118,295 cm3

161
 1 USA pint (folyadékra)=0,473 dm3
1 USA pint (száraz közegre)=0,551 dm3
1 USA quart (folyadékra)=0,946 dm3
1 USA quart (száraz közegre)=1,101 dm3
1 USA gallon=3,785 dm3
1 USA bushel=35,239 dm3
1 barrel=116 dm3
1 font (pound, lb)=0,453 kg

17. táblázat
Angolszász mértékegységek átszámítása SI-re

ÉGTÁJAK, PÉNZNEMEK, ORSZÁGNEVEK

Égtájak
Jeleit a nevükbôl képzett nagybetûs rövidítés adja, amely után nem teszünk
pontot. Magában állva szóköz követi, toldalékolva a kötôjel után követi a tol-
dalék (ÉK, DNy-i, K-en).

É=észak ÉK=északkelet
K=kelet DK=délkelet
D=dél DNy=délnyugat 18. táblázat
Ny=nyugat ÉNy=északnyugat Égtájak jelei

Pénznemek
Jeleiket nemzeti és nemzetközi szabványok rögzítik. A pénzjelek után nem
teszünk pontot, toldalékot kötôjellel kapcsolunk hozzájuk. A magyar szabvány
szerint a forint jele Ft, a filléré pedig f. A forint nemzetközi jele pedig HUF.
A szám és a forint jele közé szóközt kell tenni (123 Ft 50 f, 123456 HUF).
A forint ezerszeresének jele E, milliószorosáé M, milliárdszorosát pedig Mrd je-
löli. A többszörös és a forint jele közé szóközt kell tenni (65 E Ft, 12,3 M Ft,
44,1 Mrd HUF).
A nemzetközi szabvány szerinti pénznemjelek általában három verzál betû-
bôl állnak, amelyek után nem teszünk pontot. A számérték és a pénznem jele
közé szóköz kerüljön (250 DEM, 682 USD). Itt említem meg, hogy a szám
és a hozzá tartozó mértékegység, jel összetartozik, nem engedhetô meg, hogy a
mértékegység vagy jel átkerüljön a következô sorba, ezért közéjük törhetetlen
szóközt kell ütni. A 19. táblázat a legfontosabb pénznemek jeleit tartalmazza.

162
 USD=USA-dollár
DEM=német márka
GBP=angol font
FRF=francia frank
CHF=svájci frank
JPY=japán jen
AUD=ausztrál dollár
CAD=kanadai dollár
ATS=osztrák schilling
ITL=olasz líra
NLG=holland forint
ESP=spanyol pezeta
BEF=belga frank
DKK=dán korona
EUR=euró
FIM=finn márka
PTE=portugál escudo
NOK=norvég korona
HUF=magyar forint
CZK=cseh korona
SKK=szlovák korona
PLN=lengyel zloty
LTT=litván litas
LVL=lett lat
BGL=bolgár leva
RUR=orosz rubel
ROL=román lej
ALL=albán lek

19. táblázat
Pénznemek nemzetközi jelei

Országnevek
Az országneveknek kétféle kódolása is van. Az egyik az autókra felmatricá-
zott, olykor a rendszámtáblákon is megjelenô országjelzés, általában egy–három
karakter. A másik az országok angol vagy francia elnevezéseibôl kialakított
hárombetûs kód, amelyet például a nemzetközi sportversenyeken is használnak.
Mindkettô csupa verzál betût használ, a kód után nem teszünk pontot, az esetle-
ges toldalékot kötôjellel kapcsoljuk. A rövidítések a 20. táblázatban találhatók.

163
Országnév Klasszikus Sport- Országnév Klasszikus Sport-
jelzés kód jelzés kód

Albánia AL ALB Amerikai E. Á. USA USA

Ausztria A AUT Argentína RA ARG
Belgium B BEL Ausztrália AUS AUS
Bulgária BG BUL Banglades BD BAN
Csehország CZ CZE Brazília BR BRA
Dánia DK DEN Chile RCH CHI
Finnország SF FIN Ciprus CY CYP
Franciaország F FRA Dél-Afrika ZA SAF
Görögország GR GRE Dél-Korea ROK KOR
Hollandia NL HOL Egyiptom ET EGY
Horvátország HR HOR Fülöp-szigetek RP PHI
Írország IRL IRL Hongkong HK HKG
Izland IS ISL India IND IND
Jugoszlávia YU YUG Indonézia RI INA
Lengyelország PL POL Irak IRQ IRQ
Liechtenstein FL LIE Izrael IL ISR
Luxemburg L LUX Japán J JPN
Magyarország H HUN Kanada CDN CAN
Málta M MLT Kína TJ CHN
Monako MC MON Kuvait KWT KUW
Nagy-Britannia GB GBR Líbia LAR LBA
Németország D GER Mexikó MEX MEX
Norvégia N NOR Pakisztán PAK PAK
Olaszország I ITA Paraguay PY PAR
Oroszország RUS RUS Peru PE PER
Portugália P POR Új-Zéland NZ NZL
Románia RO ROM Ukrajna UA UKR
Spanyolország E SPA Uruguay ROU URU
Svájc CH SWI Vietnam VN VIE
Svédország S SWE Zambia Z ZAM
Szlovákia SK SLV
Szlovénia SL SLO
Törökország TR TUR

20. táblázat
Országok nemzetközi jelzései

164
RÖVIDÍTÉSEK, MOZAIKSZÓK
Rövidítések
Sokszor használt köz- és tulajdonnevek teljes kiírása helyett gyakran azok
általánosan elfogadott rövidítéseit használjuk. E rövidítések után pontot teszünk,
majd szóköz követi ôket (ker., dr., bt., ún. stb.). Toldalékolt alakjukban a pont
után írt kötôjellel kapcsoljuk hozzájuk a toldalékot (Bp.-i, dec.-ben). Néhány
példát a 21. táblázat tartalmaz.

Teljes alak Rövidítés Teljes alak Rövidítés

Budapest Bp. részvénytársaság rt.

Hódmezôvásárhely Hmvhely. korlátolt felelôsségû társaság kft.
kerület ker. közhasznú társaság kht.
utca u. betéti társaság bt.
körút krt. január jan.
doktor dr. február febr.
úgynevezett ún. március márc.
következô köv. április ápr.
oldal o. május máj.
vagy v. június jún.
Krisztus elôtt Kr. e. július júl.
Krisztus után Kr. u. augusztus aug.
illetve, illetôleg ill. szeptember szept.
vesd össze vö. október okt.
annyi mint a. m. november nov.
átvitt értelemben á. é. december dec.
idézett mû i. m.
tulajdonképpen tkp. 21. táblázat
és a többi stb. Néhány gyakran használt rövidítés

Mozaikszók
Tulajdonnevek (többnyire intézmények), valamint hosszabb kifejezések tel-
jes alakja helyett használjuk a legtöbbször a szavak kezdôbetûibôl kialakított
mozaikszót, betûszót. A tulajdonnevek mozaikszavai csupa nagybetûbôl állnak,
míg a kifejezéseké kisbetûsek. Írásukban a végükre nem teszünk pontot, a tol-
dalékokat kötôjellel kapcsoljuk hozzájuk.
Rengeteg ilyen mozaikszó van, ezért meg sem kísérlem táblázatba foglalá-
sukat. Mindössze néhány példa: APEH = Adó- és Pénzügyi Ellenôrzô Hivatal,

165
ELTE = Eötvös Loránd Tudományegyetem, MTI = Magyar Távirati Iroda,
ENSZ = Egyesült Nemzetek Szervezete. Közszavakból képzettek az áfa = álta-
lános forgalmi adó, ványa = vállalkozási nyereségadó, tv = televízió stb. A szá-
mítástechnikában használt mozaikszavakat – bár közszavak ugyan – mégis csu-
pa nagybetûvel írjuk eredeti, amerikai írásmódjuknak megfelelôen. Ilyenek
például a RAM = Random Access Memory, DOS = Disk Operating System,
CPU = Central Processor Unit stb.

SZÁMOK ÍRÁSA

Arab számok
Írásuk a 0, 1, …, 8, 9 számjegyekkel történik. A nulla számjegy nem he-
lyettesíthetô az o betû egyik alakjával sem, mint ahogy az egyes számjegy he-
lyett nem írhatjuk az i vagy az el (l) betû egyik alakját sem. Tizedes számok
írásakor a tizedesvesszôt (és nem pontot) köz nélkül illesztjük a helyére a szám-
jegyek közé. A nagyobb számokat (tízezer felett) hátulról kezdve hármasával
csoportosítjuk (egyesek, ezresek stb.), és e csoportok közé törhetetlen spáciumot
szedünk. Sorszámok után szóköz nélkül pontot teszünk. A postai irányítószám
nem sorszám, ezért utána nem kell pontot tenni! Ha már itt tartunk: címek
egy sorba írásakor a helységnév után vesszôt kell tenni (1093 Budapest, Török
Pál u. 1. vagy 1457 Budapest, Pf. 235.). Számok után a toldalékot kötôjellel
írjuk a kiejtésnek megfelelôen, sorszámok esetén a pont után következik a kö-
tôjel (tizenkettôt: 12-t, huszonhárommal: 23-mal, hatodiktól: 6.-tól, hetedikkel:
7.-kel). Dátumok írásakor volt néhány évig egy ôrület, amelyet az akadémia
rendelt el. Mindenütt ezt lehetett látni: 1999. január 1-jétôl (utóbbit olvasd:
elsejétôl). Ugyanígy 2-ló másoló, 3-tos pedig harmatos? Folyamatos szövegben
a számokat lehetôleg betûvel írjuk ki, hogy ne törjön meg a szöveg ritmusa.
Ilyenkor a hármas csoportosítási helyekre kötôjel kerül. Szerzôdésekben, nyug-
tán a pénzösszegeket jelentô számokat betûvel is meg kell ismételni. A pénzjel
után vesszôt teszünk, majd az azaz szó után nagybetûvel kezdjük a szám írá-
sát. Szóköz után a pénznemet kisbetûvel kiírjuk (15.372 Ft, azaz Tizenötezer-
háromszázhetvenkét forint). Ráadásul pénzösszegeknél a hármas tagolást pont-
tal jelzik. A 100 Ft nevénél a Száz helyett Egyszáz forintot írjunk.
Ma leginkább a verzál (álló) számokat használják. Ezek egyenlô szélessé-
gûek, így egymás alá írva, elôttük tabulátort használva tartható velük a helyi
értékes írásmód, ami matematikai, pénzügyi alkalmazásoknál elengedhetetlen.
Folyó szövegben azonban sokkal jobban mutatnak a medievális (ugráló) szá-
mok. Egy kiadványon belül természetesen csak az egyik fajtát alkalmazzuk.

166
Római számok
A rómaiak csak a verzál betûket ismervén számjegyeik írására is ezeket hasz-
nálták. Az egyes számok írását a 22. táblázat tartalmazza.

Szám Római megfelelôje

1 I
5 V
10 X
50 L
100 C
500 D
1000 M
5000 CIC
10000 CCICC
100000 CCCICCC

22. táblázat
A római számok

A római számokat helyi értékük szerint írjuk, azaz elôbb a megfelelô jelekkel
leírjuk az ezreseket, ezt követôen a százasokat, majd a tízeseket, végül az egye-
seket. Az adott jelet (I, X, C, M) közvetlen egymás után kétszer, háromszor le-
írva az értékének kétszeresét, háromszorosát jelenti. Nem írható közvetlen egy-
más után két vagy három V, L, D. A 4, 40, 400 jelzése IV, XL és CD. Ugyanígy
a 9, 90 és 900 jele IX, XC és CM. Az elmondottakból következik, hogy az
1849 MDCCCXLIX alakú, az 1999 pedig MCMXCIX alakot ölt, nem pedig
MIM írású. Ugyanígy az 1099-et MXCIX alakban kell leírni, az MIC felírás
helytelen. Nagyobb számok írására V-tôl M-ig ezen jelek fölé vízszintes vona-
lat húztak, akkor vonal nélküli értékük ezerszeresét jelentették. A 22. táblázat
szerinti ezer fölötti jelöléseket inkább ma használjuk.
Amennyiben a római számokat sorszámként használjuk, úgy utánuk köz
nélkül pontot kell tenni. Római számmal kell írni a törvények sorszámát (LVII.
törvény, XXIV. tv.), az uralkodók, pápák, fejedelmek számjelzôjét (IV. Béla,
XIV. Lajos, II. János Pál, II. Rákóczi Ferenc), kötetek sorszámát (III. kötet), a
fôvárosi kerületek sorszámát (XII. kerület, VI. ker.), postai címeknél az eme-
letszámot (IV. emelet, VIII. em.), középiskolai évfolyamok, osztályok számát
(I. évfolyam, III. B osztály, IV/C), valamint az évszázadok számát (XIX. század,
Kr. e. III. sz.). Újabban a századokat szokás arab számmal írni (12. század,

167
20. sz.), azonban egy kiadványon belül mindenképpen csak az egyik megoldást
alkalmazzuk.

Dátum, idô
A dátum évszámát arab számmal írjuk, és utána pontot teszünk. Szóköz
után követi a hónap neve, amelyet kiírhatunk teljesen, rövidíthetjük (lásd rö-
vidítések), írhatjuk római vagy arab számmal. A hónap nevének rövidített, ró-
mai vagy arab számmal való írása után pontot teszünk. Szóköz után ezt követi
a hónap napjának arab számmal való írása, amelyet mindig pont zár le. A le-
hetséges formátumok tehát: 1999. december 31.; 1999. dec. 31.; 1999. XII. 31.
és 1999. 12. 31. Amennyiben az utolsó formátumnál a hónapok és napok szá-
ma egyjegyû lenne, úgy eléje nullát írunk (1999. 04. 01.). Utóbbinak szóköz
nélküli változata a számítástechnikai formátum (1999.04.01.).
Bár az évszám és a nap is sorszám, toldalékolásukkor azonban a pontot
elhagyjuk, és a toldalékot kötôjellel kapcsoljuk hozzájuk. Vigyázat! Más sorszá-
moknál marad a pont, csak a dátumnál szûnik meg! Példa: 1848-as, 1989-tôl,
2000-ben, illetve január 7-én, május 1-jétôl vagy inkább 1-tôl, április 22-i. Az
évszám után nem teszünk pontot, csak szóközt, ha közvetlen utána rá vonatko-
zó birtokos szerkezet következik (1458 telén, 1241 áprilisában, 2000 elején).
A keltezés a dátumon kívül magában foglalja a helyet, helységet is, azaz
helységnév, vesszô, szóköz, dátum szerkezetû (Budapest, 1999. december 31.)
Az idôpont az egy napon belüli idô jelzésére szolgál. Óra, perc, másodperc
felbontásban adjuk meg. A mértékegységeket folyó szövegben mindig kiírjuk,
egyéb helyeken rövidítjük (lásd mértékegységek). A helyes megoldás tehát: 5 óra
12 perc 38 másodperc vagy 17 h 29 min 41 s. Újabban terjed a számítógépes
kijelzés szerinti írásmód, ahol az óra-, perc-, másodpercértékek mindig kétje-
gyûek, közöttük szóköz nélküli kettôspont az elválasztójel (17:31:42 vagy
05:08:01).
Néhány szót szeretnék még szólni a telefonszámok tagolásáról. Ugyanis
ebben a kérdésben egyáltalán nincs egység. Emlékeztetôül: a számjegyek közé
divizt (-) teszünk akkor, ha nem tartományt kötünk össze, azaz nincs közbülsô
egész szám (2-3, 5-6, 14-15 stb.). Tapadó gondolatjelet (–) használunk tarto-
mányok jelölésekor (1–3, 5–8, 10–15 stb.).
A telefonszámokat azért tagoljuk, hogy könnyebben megjegyezhetôk legye-
nek. Éppen emiatt például a hétjegyû budapesti hívószámokat hol 3-4, hol 4-3,
hol pedig 3-2-2 stb. számjegyre tagolják. Tagoló jelként láttam már szóközt,
divizt, félkvirtmínuszt, díszpontot stb.
Szerkezetét tekintve a legegyszerûbb telefonszám hazánkban a hat- vagy
hétjegyû hívószám. Ezt követheti egy mellék, illetve elôzheti meg országon belüli

168
hívásoknál a körzethívó (06) és a körzetszám. Nemzetközi hívásoknál a körzet-
hívó helyét az országhívó veszi át. A cégen belüli melléket általában mindenki
egy nem tapadó ferde törtvonallal választja el a hívószámtól. A többi tagolási
lehetôség közül a díszpontot nem tartom szerencsésnek (nem megszokott szá-
mok között), a másik három azonban szerintem elfogadható. Tehát csökkenô
sorrendben tartom jónak a következô megoldások mindegyikét:

06 99 123 456 / 789,

06-99-123-456 / 789, illetve
06–99–123–456 / 789.

Az ebben a fejezetben eddig leírtak nem tartoznak ugyan szorosan a ti-

pográfiához, azonban olyan helyesírási alapismereteket adnak, amelyeket nem
nagyon tanítanak a nyelvtanórákon, viszont minden, szöveggel foglalkozó em-
bernek tisztában kellene lennie velük.
A fejezetben foglaltak betartatása a korrektor feladata. Igen ám, de hány
olyan mû kerül ki a nyomdákból, amelynek még csak a közelében sem járt
korrektor. Nem árt, ha a grafikus, a tipográfus vagy a tördelô is tudja, vagy ké-
tely esetén egy helyen megtalálja ezen apróságokat, amelyek pontos betartása,
helyes használata, alkalmazása minden szöveg-elôállítással foglalkozó ember kö-
zös felelôssége.
Ezzel a normál szöveg tördelésének végére értünk. A tördelônek munkája
közben arra kell törekednie, hogy minden – a részletekre vonatkozó – döntést
a kiadványt átszövô, átfogó tipográfiai stílus szellemében hozzon meg, annak
hatását erôsítse, fokozza. A tipográfus utasításait maradéktalanul tartsa be, a
tipográfiai leírásban lefektetett elképzeléseit hajtsa végre. A részére biztosított
döntési szabadsággal jól gazdálkodjon, megoldásai a kiadvány esztétikai megje-
lenését emeljék, gazdagítsák. Munkája közben állandóan legyen tudatában an-
nak a ténynek, hogy mindazok a hibák, amelyeket ô a korrektúrák után ben-
nehagy a kiadványban, azok benne is maradnak. A kiadvány tartalmának,
megjelenésének ô az utolsó alakítója. A kiadvány készítésének további munka-
fázisaiban annak tartalma, alakja, kinézete már nem változik.

169
SPE CI ÁLIS ESE TEK
SZE DÉ SE, TÖR DEL É SE

A tördelési leírásokban szerepel három olyan elem – az iniciálé, a táblázat

és a képlet –, amelyeknek szedése, tördelése nem intézhetô el két-három bekez-
déssel, mindegyikük tárgyalása megér egy külön „misét”.
Az iniciálék számomra negatív fejlôdését a könyv elején, a 3. ábrán már
megpróbáltam szemléltetni. Használata a kézzel írott kódexek díszes, rajzos,
festett kiemelt kezdôbetûirôl hagyományozódott át a nyomdaipar területére. Az
idô múlásával szerepe csökkent, külalakja egyszerûsödött. Olykor feltámad
halottaiból, és alkalmazása ismét nagy divat lesz. Ilyen divatot élünk meg ma
is. Igaz, a valódi, díszes kezdôbetû, az igazi iniciálé (initial) idôszaka már lejárt,
helyette a szedés három, négy, öt sorát átfogó nagy kezdôbetû, a verzális (ver-
sal) divatja hódít. A magyar terminológia nem tesz különbséget, mindkettôt
iniciálénak hívja.
A táblázat a nem irodalmi jellegû mûvek sajátja. Mûszaki, tudományos
könyvek elôszeretettel és nagy mennyiségben, olykor nagyon nagy méretekben
alkalmazzák. A táblázat két fô része a fej és a törzs (az adatok). Elemei sorokba
és oszlopokba rendezettek. A táblázat fejét a törzstôl mindig lénia választja el.
A sorok, oszlopok elválasztására azonban nem kötelezô léniák használata, sôt a
táblázatot léniával bekeretezni sem szükséges. Az ólombetûk korában szedése,
tördelése sokkal nehezebb volt, mint mai elektronikus elkészítése. Azért egy na-
gyobb, sok adattípust (szöveg, szám, dátum, képlet, ábra stb.) tartalmazó táblá-
zat szedése, elkészítése még mindig meg tudja izzasztani a tördelôt. Nagyon sok
– törzsében csak számadatokat tartalmazó – táblázatból készítenek manapság
– szövegszerkesztô, tördelô, táblázatkezelô vagy speciálisan e célra kifejlesztett
programokkal – a szemléletesebb megjelenés miatt különbözô típusú grafikont.
A matematikai, mûszaki és kémiai képletek szedése, tördelése e szakmák
magasiskoláját jelentette. Csak a legjobbakra bízták a képletszedés kényes és
bonyolult feladatát. A matematikai, fizikai, mûszaki képletek szedését, tördelé-
sét megkönnyíti a Word program részeként szállított egyenletszerkesztô
(Equation Editor). Komolyabb mûszaki, matematikai tárgyú szöveg és képletei-
nek szedése, tördelése azonban még így sem egyszerû feladat, nem árt némi

170
szakirányú ismeret megléte. A kémiai képletek – gondoljunk csak szerves vegyü-
letek, pl. gyógyszerek szerkezeti képleteire – szedése, tördelése annál is inkább
bonyolult feladat, mert itt megszûnik a soros szerkezet, a képletek szinte ábra-
szerû képzôdményekké válnak, a síkban kiterített hálók lesznek, amelyek egyes
elemei sokszor maguk is leegyszerûsítetten ábrázoltak (pl. benzolgyûrû). Nem
tudok olyan programról, amely az Equation Editorhoz hasonlóan a kémiai kép-
letek szedését, tördelését könnyítené meg. A tördelô vagy ábrarajzoló kényte-
len lesz maga elemezni az elkészítendô képleteket, megkeresni azokban azt a
nem kevés számú építôelemet, amelyek megrajzolása után a képletek segítsé-
gükkel elôállíthatók. Jól teszi a tördelô, ha ezeket az elemeket négyzetalapra
szerkeszti, hogy sorolhatók legyenek.
A fentieken kívül van még három mûfaj is, amelyek szedése, tördelése el-
tér az általánostól. Verseknél azok hangulatát, ritmusát igyekszik visszaadni a
tipográfus és a tördelô egyaránt. Színdarabok tördelésénél világosan meg kell
különböztetni egymástól az egyes színek leírását éppúgy, mint a szereplôk nevét,
a nekik szóló utasításokat és szövegüket. Mindennek világos, jól érthetô, kö-
vethetô szerkezetet kell adni.
A zenei szedés, tördelés speciális programmal történik, hiszen jeleinek nagy
száma (kb. 600) és mássága miatt normál tördelôprogram ilyen feladatra hasz-
nálhatatlan. A kottaolvasási, zenei elôismeretek éppúgy szükségesek a tördelô
számára, mint a matematikai, illetve kémiai képletszedésnél a megfelelô szak-
irányú ismeretek. Nem árt, ha a tördelô érti is azt, amit csinál, így sokkal ke-
vesebbet hibázik, mint amikor csak a látott kézirat alapján dolgozik. A fentiek
részletezésérôl, kifejtésérôl szól ez a fejezet.

INICIÁLÉ

Szerepe kezdetben az volt, hogy ünnepélyessé, emlékezetessé tegye a könyv

olvasásának kezdetét, díszítésével gyönyörködtessen, emelje a könyv értékét.
A XV. században, sôt még a XVI. század elsô felében is mûködtek a miniáto-
rok, könyvfestôk, akik megrajzolták, kifestették az értékesebb, díszesebb kiad-
ványokban a nyomdász által üresen hagyott területekre kerülô iniciálékat.
A könyvnyomtatás rohamos terjedésével, a könyv iránti igény óriási növekedé-
sével a kézi munka már nem tarthatott lépést. Az iniciálé is nyomdabetûvé vált,
mégpedig díszes, mai szemmel nézve olykor túldíszített nyomdabetûvé. Néhány
példa a 78. ábrán látható.
Az igazi, díszes nagybetû, iniciálé (initial, display initial, capital letter) mel-
lett egyre gyakrabban használjuk annak egyszerûbb válfaját, a már kódexekben

171
78. ábra
Iniciáléként használható nyomdabetûk

P
illanatnyilag 42 darab
számítógéppel rendelkezünk. Ebbôl 36 Apple
Macintosh, a többi PC. A Macintoshok közül
27 db Power PC, a többi az LC kategóriába
tartozik.

N
em mindig volt ez így. Még két évvel
zezelôtt is csak tíz Macintosh szolgálta
za grafikai oktatást, és közülük csak egy
volt Power Macintosh. A világ a Sulinet kap-
csán változott nagyot.

H
irtelen 24 Power PC-s Apple Macintosh gya-
rapította az eszközparkot, no meg három PC. 79. ábra
Egy PC a grafika szakra is eljutott, hogy ösz- Kiemelt, süllyesztett
szehasonlíthassuk a két platformot. és lógatott iniciálé

172
is alkalmazott, kiemelt, több sort átfogó, díszítetlen kezdôbetût, a verzálist (ver-
sal).
Az iniciálé elhelyezésének három fajtáját különböztetjük meg. Leggyako-
ribb a süllyesztett (drop cap) iniciálé, használatát a kiadványszerkesztô progra-
mok rosszul ugyan, de támogatják. Az iniciálé elhelyezésének másik módja a
kiemelés, a kiemelt, kiálló iniciálé (raised initial). A harmadik lehetôség az inici-
álé elhelyezésére egyfajta marginális megoldás, a margón kívül elhelyezett, ló-
gatott iniciálé (hanging initial). Azt ugye mondanom sem kell, hogy egy kiad-
ványon belül csak egyféle elhelyezésû iniciálét használunk, kerülve annak eltérô
variációit. A 79. ábra mindháromra mutat példát.

Süllyesztett iniciálé
A süllyesztett iniciálé használatánál az alábbi elveket, szabályokat illik betar-
tani:
– az iniciálé minimum három, de inkább négy vagy öt sort fogjon át;
– az iniciálé betûjének bal oldala a hasáb bal szélével optikailag kerüljön
egy vonalba;
– az iniciálé betûjének alapvonala a süllyesztés utolsó sorának alapvonalá-
val álljon együtt;
– teteje az elsô sor verzálisainak tetejével megegyezô magasságú vagy annál
nagyobb legyen, csak kisebb nem lehet;
– az iniciálét alulról és jobbról határoló térköz optikailag azonos nagyságú
legyen.
E szempontok maradéktalan betartása többnyire helyes iniciálét eredmé-
nyez. Mint már említettem, a tördelôprogramok támogatják a süllyesztett

em mindig volt ez így. Még két évvel

N ezelôtt is csak tíz Macintosh szolgálta

a grafikai oktatást, és közülük csak egy
volt Power Macintosh. A világ a Sulinet kap-
csán változott nagyot.

N
em mindig volt ez így. Még két évvel
zezelôtt is csak tíz Macintosh szolgálta
80. ábra za grafikai oktatást, és közülük csak egy
Gépi és korrigált volt Power Macintosh. A világ a Sulinet kap-
süllyesztett iniciálé csán változott nagyot.

173
V
alamikor 1990 elején 81. ábra
Az iniciálé alakjának
csoda történt. Megke- követése a sorokkal
reste iskolánkat a ró-
zsadombi Apple Center
vezetôje, és szerzôdéssel
heti kétszer két óra tanulási
lehetôséget biztosított 12 fô ré-
iniciálé készítését. Sorokban számolva megadható a süllyesztés mértéke. A gép
által gyártott süllyesztett iniciálé azonban nem elégíti ki a fent felsorolt szem-
pontokat. A gépi és a korrigált változatot mutatja a 80. ábra.
A süllyesztett iniciálé által átfogott sorok a bal margótól beljebb kezdôd-
nek ugyan – helyet adva az iniciálé téglalapjának –, de egymás alatt állnak. Az
iniciálé olykor különálló szót alkot, legtöbbször azonban egy hosszabb szó elsô
betûje. Az egybeírt szó szövege maradhat ott, ahova a gép tette, vagyis a bel-
jebb kezdett sorok bal oldala legyen függôleges egyenes. A kezdô A, Ó stb. sza-
vak utáni szóközt azonban mindenképpen ki kell irtani, nehogy bent marad-
jon, elrontva ezzel a függôleges élt. Pusztán az A, V és W teszi lehetôvé, hogy
a sorok kövessék az iniciálé betûjének alakját, ahogy azt a 81. ábra mutatja.
Nemcsak a süllyesztett, de semmilyen iniciálé sem állhat két karakterbôl.
Ezért kétkarakteres mássalhangzóinkból csak az elsô karakter az iniciálé. Ugyan-
ezen oknál fogva az írásjellel kezdôdô bekezdésekbôl nem készíthetô iniciálé.
Ha ilyen helyekre mindenáron iniciálét akarunk tenni, akkor a szerzôt kell
felkérni a bekezdés elejének átírására, átfogalmazására. Számjeggyel induló be-
kezdések esetében a teljes kezdô számot betûvel kell kiírni, ha annak elsô karak-
terébôl iniciálé lesz. E változtatáshoz is a szerzô engedélye szükséges. Nem alkal-
mazható süllyesztett iniciálé ott, ahol nincs meg az iniciálét körülölelô
összefüggô szöveg kialakításának lehetôsége. Ellenpélda a 82. ábrán látható.

M
indjárt felnövök – álmodoztam ma-
imgamban.
– Hol vagy? – kérdezte édesanyám
a konyhából. 82. ábra
– Apu íróasztalán játszom – válaszoltam na- Rosszul alkalmazott
gyon halkan. süllyesztett iniciálé

174
83. ábra
Kiemelt iniciálék
F
izikát és matematikát
tanítottam itt az iskolában, de a számítógépet
minden osztályba bevittem, amikor csak lehe-
tett, hogy terjedjen a fertôzés.

A nyolcvanas évek végén nyílott lehe-

tôség egy 286-os AT megvételére (1 MB
RAM, 40 MB winchester, CGA monitor,
FX1050-es nyomtató). A kilobájtok területé-
rôl átléptünk a megák birodalmába.
Kiemelt iniciálé
A kiemelt iniciálé kezdôdhet a bal margónál, sokszor azonban a hasáb, tü-
kör tengelyébe állítják. A bekezdés kezdô sora felett elegendô helynek, térköz-
nek kell lennie, hogy az iniciálé elférjen, és fölötte is maradjon még legalább
egy-két sorköznyi tér. Amennyiben az iniciálé a bal margón áll, akkor ott bal
széle optikailag álljon együtt a bal margóval. A középre tett iniciálé betûképé-
nek tengelye legyen a hasáb vagy tükör tengelyén. A betû alja egy vonalban le-
gyen a szövegsor bázisvonalával. Az esetleg lelógó J-t, Q-t vagy fel kell emelni,
vagy el kell tekinteni az alkalmazásától. A különírást csak egy normál szóköz-
nyi hellyel kell érzékeltetni. Egybeíráskor az iniciálé és az ôt követô betû között
csak egy betûköznyi hely maradhat, éppen ezért az F, P, T, V, W, Y betûké-
pe alá, a szárhoz teljesen közel kell vinni az egybeírt szót. Példát a 83. ábra
mutat.

Kilógatott iniciálé
A kilógatott iniciálé helye mindig az oldal bal margóján, a tükrön kívül
van. Éppen ezért a oldal és gerinc margójának elegendôen nagynak kell lennie
az iniciálé elhelyezésére. Az iniciálé betûköznyi távolsággal illeszkedik a bal mar-
góhoz, teteje az elsô sor tetejével egy vonalban áll, mégpedig úgy, hogy ha az
elsô szó nem tartalmaz felnyúló szárú karaktereket vagy ékezetes betûket, akkor
az iniciálé teteje a betûszem magasságában van, ellenkezô esetben a felnyúló
szárak tetejénél. E szoros illeszkedést a széles betûtalpak lehetetlenné teszik, ezért

175
E
rôgépünk hamarosan bôvült egy 300 dpi-s 84. ábra
fekete-fehér síkszkennerrel és egy ugyan- Margóra kilógatott
ilyen jellemzôkkel rendelkezô lézernyomta- iniciálé
tóval. Miénk volt a világ.

H
árom szoftvert használtunk: egy 2.0-s Word-
öt, a PaintBrusht és egy pálcika alakzatok
mozgatására képes animációs programot.
Mindenki saját floppykra dolgozott, mert a
winchester dugig volt a rendszerrel és a prog-
ramokkal.
antikva betûtípus nem használható, inkább a lineáris vagy ahhoz közel álló vo-
nalvezetésû groteszk betûtípusok, egyes antikvavariációk használhatók. Mivel az
iniciálé tetejének szorosan kell illeszkednie az elsô sorhoz, ezért ilyen megoldás-
ra egyáltalán nem használható az A és az L betû, de a felül kerekítettek sem
nagyon. Ennek köszönhetô, hogy ezt a megoldást viszonylag ritkán alkalmaz-
zák. Példa a 84. ábrán látható.

Más megoldások
A kiemelt kezdôbetûk díszítése a régi iniciálékhoz hasonlóan megoldható,
köréjük keret, mögéjük háttér tehetô. Ilyenkor természetesen a keretet, illetve
a hátteret kell a szöveg többi részéhez illeszteni. A kiemelt iniciálé kis rajzzal
díszíthetô. Fôleg angol nyelvterületen él még az a szép szokás, hogy az iniciá-
lét követô néhány szót, de legalább az iniciálé szavát kiskapitálissal szedik, mert
túlzottan hirtelennek érzik az azonnali átmenetet a kiemelt kezdôbetûrôl a kur-
rens szövegre. Általában igaz, hogy keskeny hasábokban, tömbös szedésnél ini-
ciálét alkalmazni nem szerencsés dolog, mert súlyos szóköz- és elválasztási prob-
lémákhoz vezethet. A 85. ábra háttérrel ellátott és kiskapitálisos szövegátmenetet
alkalmazó iniciálékat mutat be.
Magyar nyelvet használunk, magyarul írunk, tehát feltétlenül beszélnünk
kell az ékezetes karakterek iniciáléként való használatáról, alkalmazásáról. Be-
tûtípustól függetlenül ékezetes karakter süllyesztett és kilógatott iniciáléként
nem használható, legfeljebb akkor, ha hátteret adunk neki. Ékezetes betû ki-
emelt iniciáléként való alkalmazásának semmi akadálya sincs. Még egyszer hang-
súlyozni szeretném, hogy egy kiadványon belül csak egyféle megoldású iniciá-
lé használható, a változatok variálása nem megengedett.

176
N
em mindig volt ez így. Még két év- 85. ábra
zvel ezelôtt is csak tíz Macintosh szol- Hátteret
zgálta a grafikai oktatást, és közülük és szövegátmenetet
csak egy volt Power Macintosh. A világ a alkalmazó
iniciálé
Sulinet kapcsán változott nagyot.

z egész iskolában kiépült az ethernet

A hálózat, és két szerverünkön keresz-

tül rákapcsolódhattunk a világhálóra.
Azóta nagy a vigadalom, hiszen a szakórákon
mindenki egyszerre ülhet a gépe elé.

TÁBLÁZAT

A táblázat sorokba és oszlopokba rendezett adatok halmaza. Az egyes osz-

lopok mindenképpen névvel ellátottak, de sokszor a soroknak is vannak neve-
ik. Ezek a nevek együttesen a táblázat fejlécét, fejét alkotják. Az adatok összes-
ségét a táblázat lábának vagy törzsének hívjuk, egy-egy adat pedig a táblázat
eleme. A cella a fej vagy a törzs (láb) egy-egy elemét magában foglaló téglalap
neve. A táblázat az adatokat összefogottan, rendezett formában jeleníti meg, ez
a megjelenítési mód lehetôvé teszi az összetartozó adatok egy pillantással tör-
ténô átfogását éppúgy, mint azok összehasonlítását.
Kétszer két elem fejléccel ellátva már táblázatba szedhetô, ezért a legkisebb
táblázat mérete háromszor három cella. A felsô határ a csillagos ég, ki ne lá-
tott volna már íróasztal méretû táblázatokat. A táblázatok méretét elemeik száma
és fajtája befolyásolja. Egy-egy elem lehet szám, szöveg, dátum, rajz vagy akár
fotó is. A szöveg hossza, a kép nagysága jelentôsen befolyásolja a táblázat mé-
retét. A táblázat szövege, adatai a kenyérbetû méretébôl szedettek legyenek.
Hely hiányában lejjebb menni az alárendelt szöveg méretéig lehet. A tábláza-
tok általában címmel is rendelkeznek.

Táblázat elhelyezése
A kisméretû táblázatok elférnek a hasáb, tükör szélességén, hosszuk sem
nagy, ezért a tükör magasságában bárhol elhelyezhetôk. A táblázat ugyanis az
ábrával ellentétben nem szakítja meg a szöveg folyását, így ha elhelyezése úgy
kívánja, akkor az oldal középmagasságára is tehetô. Amennyiben szélessége

177
megközelíti a hasáb, tükör szélességét, úgy középre igazítva helyezzük el. Ha a
táblázat mellett a hasábon, laptükrön elfér még legalább 20–25 karakter, ak-
kor a táblázatot az oldalmargóhoz igazítva a szöveg mellette elfolyatható. A tör-
delô mindig igyekezzen úgy kialakítani a táblázatot, hogy annak szélessége a
tükör szélességénél nagyobb ne legyen. Természetesen alsó korlátot jelent szá-
mára az alárendelt szöveg betûmérete, azonban ezt figyelembe véve esetleges
magyarázott rövidítésekkel, több sorba tördeléssel igyekezzen a táblázatot álló
formátumban (a fej fölül) elhelyezni az oldalon.
Sokszor a táblázat oszlopai elférnek a laptükör szélességében, de sorainak
száma olyan nagy, hogy a teljes táblázat nem fér el egy oldalon. Ilyenkor a tör-
delô annyi sort tesz az oldalra, amennyi a fejléccel és a táblázat aláírásával (sor-
szám, cím) oda elfér. A következô oldalon, oldalakon azonban sokszor nem ele-
gendô a sorokat egyszerûen folytatni, hanem minden új oldal tetejére újból ki
kell tenni a fejlécet, és az oldal alján közölni, hogy melyik táblázat hányadik
folytatásáról van szó éppen. Ilyenkor nem is annyira a kiadványra kell gondol-
nia a tipográfusnak, tördelônek, mint inkább arra, hogy ha az inkriminált ol-
dalakról fénymásolat készül, akkor is egyértelmû legyen azok sorrendje, azono-
sítása.
Ha a táblázat már semmiképpen sem fér el a tükör szélességében, akkor
meg kell kísérelni a táblázat tükörmagasságban való elhelyezését. Ilyenkor a
táblázat 90°-kal balra forgatva kerül az oldalra. Feje mindig balra van, sorai
lentrôl fölfelé olvasandók, az olvasónak balra kell tekernie a fejét, hogy elolvas-
hassa, pontosan úgy, mint a könyvborító gerincének szövegénél. Az elmondot-
tak magyar nyelvû könyvekre érvényesek, idegen nyelvû kiadványoknál éppen
fordított a helyzet.
Az olyan nagy táblázatokat, amelyek sehogyan sem férnek el – szélességüket
tekintve – az oldalon, külön ívekre nyomják, és vagy a könyv végére ragaszt-
ják összehajtva (egy táblázat), vagy a hátsó könyvtábla belsô oldalára ragasztott
tasakba rakják be megfelelô méretre összehajtva azokat (több táblázat). Ugyan-
így járnak el nagyméretû rajzok, térképek stb. esetében is. A függelékben kap
helyet az olyan táblázat
(ábra, fotó, illusztráció),
amelyre a kiadvány szö-
vegében több helyen is
hivatkoznak, s így az
nem illeszthetô be min-
den egyes hivatkozás-
86. ábra hoz. A táblázat lehet-
Táblázat elhelyezése az oldalon séges elhelyezésére a 86.

178
ábra mutat példát. A táblázatok körül – ugyanúgy, mint az ábráknál – minden
oldalon azonos méretû teret kell hagyni, a szöveg sehol sem mászhat rá a táblá-
zatra vagy ábrára. Ez a köz a teljes kiadvány valamennyi táblázatára, ábrájára
vonatkozóan ugyanannyi. Értékét, amely kb. a kenyérszöveg sortávolságával
megegyezô, a tipográfus határozza meg.

A táblázat tördelése
A táblázat adatait a jó beíró helyesen gépeli be, az egyes oszlopok elemeit
egy-egy tabulátorral választja el egymástól, az utolsó oszlop adata után pedig
returnt üt le, és úgy kezdi a következô sort. Amennyiben egy adott cella üres,
nincs benne elem, akkor tabulátorral (sor végén returnnel) lép tovább. Nem
érdekli, hogy a táblázat a saját képernyôjén legyen oszlopba rendezett, tudja,
hogy annak végsô megjelenését majd a tördelô alakítja ki.
A tördelô kisebb méretû táblázatokat sem hagyhat a folyó szövegbe ékelôd-
ve, hiszen ha más nem is, legalább egy vízszintes vonal, a fejet a törzstôl elvá-
lasztó lénia tartozik még a táblázathoz az adatokon kívül. A tördelô jól teszi,
ha a táblázat összes elemét a táblázat sorszámával, címével, esetleges aláírásával
együtt a folyó szövegbôl kiemeli, külön boxba rakja, ott megformázza, léniák-
kal – a pontos illeszkedésre ügyelve – ellátja, és az egészet egy csoportként
(group) kezelve, mint egy ábrát teszi vissza a helyére. Amennyiben így jár el,
nem fordulhat vele elô, hogy a mintegy kétórás munkával gondosan megszer-
kesztett, az oldal alján elhelyezkedô, léniázott táblázatának utolsó négy sora a
következô oldal tetejére kerüljön – miközben a hozzá tartozó léniák a régi helyü-
kön maradnak – pusztán azért, mert két oldallal elôbb elfelejtett egy alcímet
kiemelni és a szükséges térközökkel ellátni. Akivel ez vagy hozzá hasonló ma-
lôr megesik, az hamar megtanulja, hogy legyen a táblázat kicsi vagy nagy, ta-
nácsos azt összes tartozékával együtt önálló elemként kezelni, hiszen így sokkal
kevesebb munkát jelent a táblázatok áttördelôdésbôl adódó módosítása.
Elforgatott táblázatot akkor készítünk, amikor az adott táblázat a tükör
szélességébe már az alárendelt betû méretében dolgozva sem fért bele. Ilyenkor
– mint szélességet – ki kell jelölni a laptükör magasságát, és a táblázatot erre a
szélességre kell elkészíteni a kenyérbetû vagy az alárendelt szöveg betûméretét
használva. Ha a táblázat így sem fér el, akkor már csak a hajtogatás marad.
A táblázat celláiban a szöveget balra, a számokat jobbra, illetve ha van, akkor
a tizedesvesszôre igazítjuk. A fejsor(ok) szövegei vízszintesen és függôlegesen
egyaránt a nekik meghatározott cella közepére igazítottak. Készülhet táblázat
úgy is, hogy a fej szövege az alárendelt szöveg betûnagyságával, az adatok pe-
dig a kenyérbetûével szedettek. Más betûfokozat azonban a táblázat szedéséhez
nem alkalmazható.

179
Léniák használata
A klasszikus, hagyományos táblázat kevés léniát használt. Vonatkozik ez a
megállapítás az egyenes vonalak számára éppúgy, mint vastagsági változataikra.
A kéziszedônek volt elég baja a táblázat elemeinek szedésével, igazításával, nem
volt szüksége fölösleges vízszintes és pláne függôleges léniákra. Egyébként ha
kénytelen volt – különösen a táblázat fejrészében – mindkét lénia használatá-
ra, akkor azonos vastagság esetén mindig a függôleges élvezett elsôbbséget, az
futott végig, és a vízszintes szakadt meg, majd folytatódott a függôleges vonal
túlsó oldalán. Egyedüli kivétel a fejzáró lénia volt, mert az végigfutott a táblá-
zat teljes szélességén. Vastagsági méretekben csak a hajszálvékony, a fél-, egy-
és másfél, legfeljebb kétpontos léniákat alkalmazták. Léniatörésnél a vastagabb
elsôbbséget élvezett a vékonnyal szemben, tehát keresztezéskor a vékony szakadt
meg, illetve a vízszintes és függôleges közül mindig a függôleges maradt foly-
tonos. A folytonos vonalú léniákon kívül használták a szaggatott és a ponto-
zott nyomatúakat is. Számítógépes kiadványszerkesztô programot használva akár
minden oszlop és sor közé könnyen húzhatnánk léniákat, de ez a ma divatos
megoldás nem illik a hagyományos stílushoz.

Önálló táblázatok
Az eddig tárgyalt könyvtáblázatokon kívül léteznek az úgynevezett önálló
táblázatok. Táblázatnak tekinthetôk például a vasúti menetrendek vagy a nap-
tárak stb. Mégis az önálló táblázatok jelentôs része olyan nyomtatvány, ahol a
táblázat címe és fejrésze kitöltött, törzse (lába) pedig üres cellák sokaságából áll.
Utóbbiak többnyire vékony léniákkal elválasztottak. Ilyenek a kereskedelmi
nyomtatványok, tervezési, statisztikai, könyvelési táblázatok és a mindannyiunk
által használt ügyviteli nyomtatványok egyaránt, csakúgy, mint a vonalas, „koc-
kás” iskolai füzetek.

KÉPLET

A képletszedés mindig is a szedôszakma csúcsát jelentette. Kézi szedésben

a méretet, a képlet bonyolultságát kellett figyelembe venni és számon tartani
az elhúzások, vízszintes és függôleges távol tartások értékeit éppúgy, mint az
egyes elemek méretbeli különbségeit. A szedôgépek terjedésével a nyomdaipar
törekedett a képletszedés gépesítésére is, megszülettek a három-, négysoros kép-
letszedô gépek. Aki lebecsüli a képletszedôk tudományát, az próbálja meg szö-
vegszerkesztôben vagy kiadványszerkesztôben segédeszközök alkalmazása nélkül
kiszedni a 87. ábrán látható viszonylag egyszerû képletet. Az integrál és négy-

180
zetgyökjel elemei, valamint a görög betûk
a mindkét géptípus alapkészletéhez tartozó
Symbol betûtípusban megtalálhatók.
Ma a matematikai, mûszaki képletek
szedését a Word részeként árusított egyen-
letszerkesztô (Equation Editor) segíti, hasz- 87. ábra
nálatához természetesen nem árt némi ma- Egy egyszerûbb képlet
tematikai ismeret, elôképzettség.

Matematikai képletek elemei

A matematika nagyon sok jelet, karaktert használ. A képletszedésben elô-
forduló jelek összességét a matematikai betûkészlet tartalmazza hat darab 256
karakteres fontban.
Betûk, jelek szedése. A képletek betûjelei nemcsak a latin, görög és gót kis-
és nagybetûket használják, de alkalmaznak néhány héber karaktert is. A görög
betûket az 5., a gót ábécét a 6. táblázat tartalmazza. A matematikai jelek alak-
járól a Magyar Szabvány (MSz) gondoskodik. A leggyakrabban használt szab-
ványos matematikai jeleket a 23. táblázat foglalja össze.
A matematikai kiadványok szövegét lehetôleg antikva betûbôl kell szedni,
és a képletek betûtípusának, betûméretének a kenyérszövegével azonosnak kell
lennie. Törtet tartalmazó képletekben a számláló és a nevezô az alárendelt szö-
veg betûfokozatával is szedhetô, természetesen egy kiadványon belül mindig
azonos módon. A hasábok kerülendôk, hisz a hosszabb képletek nem férnek el
bennük. Még így is elôfordul, hogy a hosszú képleteket törni kell.
Álló betûvel kell szedni az írásjeleket (!, ?, ;, : stb.), a mértékegységeket (cm,
kg, MPa, nF stb.), a rövidítéseket (min., max., sin, cos stb.). A felsoroltakat
akkor is álló karakterekbôl kell szedni, ha alsó vagy felsô indexben, kitevôben
szerepelnek.
Kurzívból kell szedni a képletekben szereplô, számokat helyettesítô betûket
az alapsorban, alsó és felsô indexben, illetve kitevôben egyaránt. A vektorok,
tenzorok jelei félkövér, fett szedésûek. A számjegyek mindig álló verzális szá-
mok, az ugráló, medievális számok itt nem használhatók. Hosszabb számok
számjegyei közé a hármas tagolásnak megfelelôen törhetetlen spácium szeden-
dô. Sok képletet tartalmazó kiadványokban a szövegközi hivatkozások

88. ábra
Képlet sorszámának
elhelyezése

181
Jel Megnevezés Jel Megnevezés

1 plusz p produktum
2 mínusz e integrál
6 plusz-mínusz r hurokintegrál
· szorzópont t kettôs hurokintegrál
3 szorzókereszt h áthúzott há
: aránylik 8 fok
/ ferde törtvonal % százalék
4 osztójel ‰ ezrelék
| osztója 9 perc
ı nem osztója 0 másodperc
≠ egyenlô - harmadperc
± nem egyenlô _ kerek zárójel
; azonosan egyenlô f szögletes zárójel
Ú nem azonosan egyenlô h kapcsos zárójel
, kisebb k csúcsos zárójel
. nagyobb ¯ unió
! jóval kisebb ˘ metszet
@ jóval nagyobb , valódi része
% kisebb vagy egyenlô # része
^ nagyobb vagy egyenlô . valódi bôvítése
, hasonló $ bôvítése
Ô nem hasonló ˜ nem valódi része
< közel egyenlô ‹ nem része
˜ nem ekvivalens ¿ nem valódi bôvítése
. izomorf › nem bôvítése
> egybevágó [ eleme
¿ nem egybevágó ” nem eleme
r tart ] fordított eleme
` végtelen ’ fordított nem eleme
÷ gyök ≠ parciális derivált
o szumma \ szög
minden > merôleges
van olyan n háromszög
nem \ átmérô

23. táblázat
Gyakran használt matematikai jelek

182
megkönnyítésére az egyes képleteket kerek zárójelpárba tett, folyton növekvô
sorszámmal látják el. E sorszámokat a képlet sorában, azok vízszintes tengelyé-
vel egy magasságban, inkább a tükör jobb, mint bal oldalán helyezik el. Példa
a 88. ábrán látható.
Amikor bonyolultabb (tört, gyök, integrál stb.) képlet végére írásjelet kell
tenni, akkor közéjük törhetetlen spácium szedendô. Tapad az írásjel egyszerû
felsorolás

, , …

és indexet, kitevôt nem tartalmazó egyszerû képletek végén

A ferde törtvonal és a kerek zárójelpár használatát, jelentését összekeverni

képletszedésnél fôbenjáró bûn. A matematikai, mûszaki képletek azonban a ke-
rek zárójelpár mellett még jó néhány zárójelet használnak, mégpedig szigorúan
kötött sorrendben. A sorrend belülrôl kifelé haladva: kerek, szögletes, kapcsos,
horpadt, egyenes. A zárójelpárok a 89. ábrán találhatók meg. A zárójelek mére-
tét mindig a közéjük zárt kifejezések nagysága határozza meg, a zárójelpár két
tagja egyforma magas, és nagyságuk mindig a közrefogott képletrész legmaga-
sabb tagjához igazodik, takarja azt. A zárójel mindig álló, a zárójelek és képlet-
részek között spácium nincs.
A matematikai mûveleti jelekhez (+, – stb.) beosztást nem kell szedni, azon-
ban az állítási jelek (=, > stb.) mindkét oldalára törhetetlen spácium szedendô.
A képletek legtöbbször a laptükör középtengelyére állítottak, ritka az a megoldás,
amikor minden képlet – hosszától függetlenül – tompán vagy azonos behúzással
kezdôdik. Amennyiben a képlet elfér egy sorban, akkor nincs gond. Hosszú kép-
letek esetén azonban elôfordulhat, hogy a képlet törésére, elválasztására kerül sor.
A képletet elválasztani az állítást kifejezô jelek, valamint a + és a – jelek,
illetve a szorzójel határán lehet úgy, hogy a felsoroltak közül az aktuális jeleket
a sor végén ki kell tenni, majd az új sorban ugyanezzel a jellel kell folytatni a
képletet. Az elválasztott sorok az elsô állásától függet-
lenül a következô módon állítandók: ha csak egy elvá-
lasztott sor van, akkor azt középre kell állítani. Két el-
választott sor esetén az elsô elôre, a második hátra
állított. Három elválasztott sornál az elsôt elôre (balra), 89. ábra
a másodikat középre, a harmadikat mindig hátra (jobb- Képletekben használt
ra) állítjuk. zárójelpárok

183
Matematikai képletek szedése
A matematikai képletek szedése példa nélkül semmit sem ér, éppen ezért
mindig ott lesz a leírás mellett a példa.
Összeadás, kivonás. A + és – jelek beosztás nélkül szedendôk, az egyenlô-
ségjel viszont mindkét oldalára spáciumot kíván. Tört esetén az összeadás- és
kivonásjelek mindig a tagok fô törtvonalával egy magasságban szedendôk.

Szorzás. Az egyszerû szorzás jelét – a szorzópontot – csak számok között

szokás kitenni ( ). Azonban szorzójel létezik még néhány, alakjukat, elne-
vezésüket a 24. táblázat mutatja. Eléjük, utánuk nem kell spáciumot szedni.
Osztás. Jelölésére az osztópontot (:) vagy a
Név Jel ferde törtvonalat (/) használjuk, amennyiben a
mûvelet egysoros szedésben elintézhetô. Az
direkt szorzójel osztópont mindkét oldalára spácium kerüljön, a
szorzópont ferde törtvonal ezt egyáltalán nem igényli.
szorzókereszt Vízszintes törtvonalat használva annak hossza
diadikus szorzójel ° mindig a törtben szereplô hosszabb értékhez iga-
tenzoriális szorzójel zodik. Helye az állítási vagy mûveleti jelek kö-
zépvonalában van. Emeletes törtnél mindig a fô
24. táblázat törtvonal kerüljön az állítási vagy mûveleti jelek
Szorzójeltípusok középvonalába. Törtvonalas kifejezés elé és után
– amennyiben nem matematikai jel követi – spá-
ciumot kell szedni.

és

184
 Hatványozás. Az alap a kenyérszöveg betûfokozatával szedett, a kitevô pedig
a beállított értéknek megfelelôen az alapbetû 50–66%-a, bázisvonalának elto-
lása méretének függvénye. Úgy kell beállítani, hogy a kitevô verzálisának közép-
vonala az alap betûszemének tetejével álljon. Bonyolultabb kifejezések, törtek
kitevôjét zárójelezéssel egyértelmûsíteni kell.

Index. A matematika a megformálás stílusában nem tesz különbséget felsô

index és kitevô között. Most tehát az alsó index megformálásáról lesz szó.
Ugyanaz vonatkozik rá, mint a kitevôre, csak bázisvonalának eltolásával úgy
kell beállítani, hogy verzálisának közepe az alapsor betûszemének aljával álljon
egy vonalban.

Gyökvonás. A gyökjel magassága két ponttal nagyobb a kurrens méretnél,

így alatta elfér a sor. Olyan hosszú, hogy takarja azt a kifejezést, amibôl gyö-
köt kell vonni. A gyökvonás kitevôjét az induló szár fölé írjuk kitevôméretben.
Tört esetén a szár magassága olyan, hogy a teljes tört elfér a gyökjel alatt.

Logaritmus. Megkülönböztetendô a tetszôleges, a 10-es és az e=2,73 alapú

logaritmus szedése. Az alap jelét alsó indexbe szedjük, a logaritmus alatti
mennyiség pedig több tag esetén zárójelbe teendô, hogy egyértelmû legyen, mi-
nek a logaritmusát keressük.

185
 x=logab tetszôleges alap,

x=lgb tízes alap

x=lnb e alap

Függvények. A trigonometrikus és egyéb függvények neveinek rövidítéseit

álló betûkbôl kell szedni. A függvénykapcsolatot jelölô f, g, h stb. betûk után
a zárójelet közvetlenül kell szedni. Többváltozós függvényeknél a zárójelbe
szedett változók közé vesszôt és spáciumot szedünk.

és

Differenciál. A differenciálás jelét, operátorát (d) dôlten kell szedni, és a

változó azonnal, szóköz vagy spácium nélkül követi. A differenciálhányados je-
lölésére
felsô vesszôt ,

felülzárt pontot ,

zárójelbe tett felsô indexû számot ,

felülzárt római számot

szedünk. Amennyiben a betû félkövér, akkor a felülzárt pont és a felsô vesszô

is félkövér. A felülzárt pontot idôben változó fizikai mennyiségek idô szerinti
deriválásánál alkalmazza a fizika tudománya.
Integrál. Az integráljel elôtt és után szóközt kell szedni. Az integráljel közepét
a törtvonalhoz, + vagy – jelhez, illetve az állítójelek középvonalához kell illeszte-
ni. Határozott integrál esetén az integrálási határértékeket vagy az integráljel
mellé, vagy fölé és alá írjuk.

186
 Sorozatok. Soroknál és sorozatoknál az elemek sorszáma alsó indexbe tett
szám vagy betû, kifejezés. Az elemek felsorolásánál azokat egymástól vesszôvel
és szóközzel választjuk el, az „és így tovább” jelölésére hármaspontot és hozzá
ragasztott vesszôt szedünk. Sorozatok elemeinek összegzését a verzál görög szig-
ma, összeszorzását a verzál görög pí jelöli. A konkrét határértékek kialakítása,
elhelyezése az integráléhoz hasonló.

Vektorok. A vektorok, vektormennyiségek jelölésére vagy félkövér betûket,

vagy kurzív betûket felülre zárt vektorvonallal, vagy kurzív betûket felülre zárt
vektornyíllal szedünk. Egy kiadványon belül természetesen csak az egyik szedé-
si módot alkalmazzuk. A vektoriális szorzat jele a szorzókereszt.

Tenzorok. A másodrendû tenzorokat félkövér kurzívból, a harmadrendû ten-

zorokat pedig verzál betûkbôl kell szedni. A tenzoriális szorzat jele a középre
zárt kis kör.

a°b=c

A°B=C

Binomiális együttható. Ha a sorban nincs tört – en alatt a ká alakban ír-

juk –, akkor simán egymás alá kell szedni, a magasságnak megfelelô zárójelek-
kel. Ha a sorban van tört, akkor a törtek szedése szerint kell eljárni.

187
 Determináns. Két függôleges lénia közé fogott, sorokba és oszlopokba rende-
zett számok, kifejezések halmaza. Szedésekor ügyelni kell a sorok és oszlopok
egyértelmû elhatárolására. A sorok és oszlopok középvonalainak távolságát a
legmagasabb, legszélesebb elemek határozzák meg, a többi elem ehhez igazo-
dik.

Mátrix. Szedése a determinánséval teljesen megegyezô. Zárójele viszont csak

kerek, szögletes vagy kettôs egyenes lehet. A mátrix neve fett verzál betûbôl sze-
dett.

188
Kémiai képletek elemei,
szedésük
A kémiai képletek alkotóelemeit,
amennyiben lehetséges, mindig antik-
va betûtípusból kell szedni. A kémiai
elem nevének jelét verzállal kell kez-
deni, de a második betû – ha van –
már kurrens (H, O, C, Na, Ag stb.).
Elemek neve mellé az atomszámot
jobb alsó indexbe, az iontöltést jelzô
számot és jelet jobb felsô indexbe, a
tömegszámot bal felsô indexbe, a 90. ábra
rendszámot pedig bal alsó indexbe ír- Kémiai elemek indexelése
juk. Példát a 90. ábra mutat.
Az elemekbôl, atomokból felépü-
lô molekulák vegyjeleiben az építô-
elemek jele és száma szerepel. Ilyen pl.:

alumínium-oxid ,

kénsav .

Egyenletek írásakor a matemati-

kai jelek – kerek zárójelpár, összeadás,
egyenlôség, felülre zárt két pont és
kettôspont jele mellett speciális, csak
a kémiai képletekben használt jelek is
szerepelnek, amelyeket a 91. ábra fog-
lal össze.
Amennyiben az a reakció szem-
pontjából fontossággal bír, ugyancsak
az elem, illetve molekula jobb alsó
indexeként kerek zárójelpárba téve a
halmazállapot latin rövidítését is kite-
szik. Ezek:
s szilárd (solidum),
l folyadék (liquor),
g légnemû (gas), 91. ábra
aq oldat (aqua). Speciális kémiai jelek

189
 Például:

Reakcióegyenletek szedése az eddigiek alapján már gyerekjáték:

Az egyensúlyi folyamatok sem okoznak problémát:

A kémiai képletek szedésére eddig az egyenletszerkesztôt (Equation Editor)

használtam. A bemutatott példákon kívül képes még:

az egyirányú reakció ,

a légnemûvé válás , illetve

a csapadékképzôdés

jeleinek szedésére, többre azonban már nem. A szervetlen kémiának egy olyan
területe van, ahol az egyenletszerkesztô szolgáltatásai nem elegendôek, ez pedig
a szerkezeti képletek készítése.
Az utolsó elôtti egyenletben keletkezô alumínium-szulfát képlete már elég
összetett ahhoz, hogy szerkezeti képletét bemutassuk. Mivel a tördelônek – tud-
tommal – semmilyen segédprogram nem áll rendelkezésére a szerkezeti képle-
tek szedésére, ezért csak két megoldás közül választhat. Az egyik szerint rajzo-
lóprogrammal minden, a kiadványban elôforduló és az eddigiek bonyolultságát
meghaladó képletet megrajzol(tat), és azokat mint ábrákat emeli be a helyükre.
Ez a módszer csak akkor ajánlható, ha viszonylag kevés képletet kell elkészíte-
ni, és várhatóan soha többé nem fog a tördelô kémiai képletekkel bajlódni.
A másik lehetôség szerint esetleg egy kémikus bevonásával megkeresi azokat
az építôelemeket, elemi darabokat, amelyekbôl – elkészítésük után – a szervet-
len és szerves kémia szerkezeti képletei, szénláncai, széngyûrûi – mint nyom-
dabetûkbôl a szövegek – összerakhatók. Rajzolóprogrammal elkészíti, elkészít-
teti az elemi építôköveket, és ezekbôl rakja, rakatja össze az egyes képleteket.
Én inkább ezt az utóbbi megoldást választanám, mert tapasztalatból tudom,
hogy aki egyszer kapott egy kémiai tárgyú tördelést, az elôbb-utóbb kap egy
másodikat, harmadikat is.

190
92. ábra
Jelek a
szerkezeti
képletek
szedéséhez
(részlet)

Az elemek vegyjelei mellett el kell készíteni a különbözô irányokba muta-

tó egyes, kettes és hármas kötéseket, a szénláncok, széngyûrûk egyszerûsített
rajzait. Utóbbiak csak a kötéseket tartalmazzák, sem a szén-, sem a hidrogén-
atomokat nem jelölik, csak az esetleges kapcsolódó gyököket ábrázolják. Va-
lamennyi elkészített elemet egységes (antikva) betûtípusból és méretbôl kell
szedni, és minden ilyen építôkövet azonos méretû, négyzet alakú lapra kell ten-
ni, hogy sorolhatók legyenek. A 92. ábra ezek egy lehetséges megvalósítását
mutatja be.

Szerkezeti képletek
A már említett alumínium-szulfát szerkezeti képlete az elôzô ábra elemei-
bôl összerakva az alábbi alakot ölti (93. ábra).
A szerkezeti képletek szedésének igazi területe azonban a szerves kémia.
A láncok, gyûrûk fô alkotóeleme a szén. Mellette a hidrogén, oxigén fordul
még elô nagyobb mennyiségben, a többi elem elôfordulási aránya csekély. A kar-
bamid viszonylag egyszerû szerkezeti képletét mutatja be a 94. ábra.
A telített és telítetlen nyílt szénláncú vegyületek szerkezeti képleteinek szedé-
se akár unalmassá is válhatna, ha nem volnának az elágazó láncok. A 95. ábra
a propán szénláncát mutatja be.

93. ábra 95. ábra

Az alumínium-szulfát 94. ábra Nyílt szénláncú vegyület
szerkezeti képlete A karbamid szerkezete (propán) szerkezeti képlete

191
 96. ábra
A benzolgyûrû szedhetô
alakjai

A benzolgyûrû – C6H6 – elhíresült hatszöge a 96. ábrán látható módokon

szedhetô. Az elsô, a teljes szerkezetet bemutató alakot csak az önálló benzolgyû-
rû bemutatásakor szedik, a többi, egyszerûsített megoldást pedig bonyolultabb
vegyületekbe való beépülésekor használják.
Szerves reakcióknál a katalizátort és a szükséges hômérsékletet is jelölik. Pél-
dát a 97. ábra mutat.
A szerves kémia bonyolultabb képleteinek szedésekor sem a szénatomokat
(C), sem a hozzájuk kapcsolódó hidrogénatomokat (H) nem jelölik. Mindössze
a szénatomokat összekötô, egyszeres vagy kétszeres kovalens kötéseket mutatják,
illetve a molekulában elôforduló egyéb elemeket jelölik, ahogy az a 98. ábrán
látható.
Egyes szerves vegyületek (gyógyszerek) szerkezeti képletei olyan bonyolul-
tak, hogy szedésükkor nem férnek el egy oldalon. Ilyen esetekben a megszakí-
tásokhoz és azok másik oldalon való folytatásaihoz azonos összekötô jelet, pél-
dául bekarikázott sorszámot szednek.

97. ábra
Szerves reakció (halogénezés)
szedése

192
 98. ábra
A koleszterin, a kámfor,
az olajsav
és a DDT (rovarirtó)
szerkezeti képlete

VERSEK TÖRDELÉSE

Néhány verssor folyó szövegbe ágyazásakor az egészet idézôjelpárba zárjuk,

és az egyes verssorokat a szóköz, perjel, szóköz hármassal különítjük el egymás-
tól. Az egyes versszakokat szóköz, két darab perjel, szóköz négyes különíti el.
Errôl a megoldásról már volt szó, most a teljes versek, verseskötetek tördelé-
sének problémáit vesszük sorra.
A verseskötetnek már az alakját is a versek formája határozza meg. A tü-
kör szélességét célszerû a leghosszabb verssorhoz igazítani, elkerülendô a hosszú
verssorok megtörését. Amennyiben erre nincs mód, úgy a tördelônek meg kell

193
 99. ábra
Hosszú verssorok
megtörése
(Nádas Alexandra
verse)

törnie a hosszú verssorokat, mégpedig oly módon, ahogy az a 99. ábrán látha-
tó. Meg kell keresnie a kötet leghosszabb sorát, azt elválasztás nélkül megtör-
ni és a töredék sort hátrazárni. A többi töredéksor kezdetét pedig e töredék ele-
jével egy vonalba kell állítania az egész köteten keresztül. A probléma legtöbbször
verses drámákban fordul elô.
Mivel a vers nem tölti ki a teljes szedéstükröt, ezért tördelésekor nagyon fon-
tos a soregyen betartása, ennek vonatkoznia kell a címekre is. A vékony lapon a
hátoldalról elôsejlô soroknak pontosan egy vonalban kell állniuk az oldal soraival.
A versek tördelésének alapvetôen két módja alakult ki. Az egyik a tompán
kezdett, balra zárt szedés. Ilyenkor az üres felületre a túloldalról elôtûnô sor-
kezdetek mutatják a tükör jobb szélét. A pagina a szélmargóknál helyezhetô el.
A címsor lehet balra vagy középre zárt.
A másik mód a tengelyes szedés. Ekkor az egyébként balra zárt verssorok
bal margóját annyival húzzák be, hogy a vers szövegfoltjának optikai tengelye
a laptükör tengelyével essék egybe. Amikor több, eltérô verssor hosszúságú vers

194
 100. ábra
Versek balra zárt
és optikai tengelyre
igazított tördelése

kerül egy oldalra, a balmargó-behúzásuk akkor is egyenlô kell maradjon, külön-

ben az oldal hibásnak, rendezetlennek hat. A pagina ilyenkor mindig a laptü-
kör tengelyében van, a címsor pedig a laptükör közepére igazított vagy a vers-
sorokkal együtt balra zárt. A 100. ábra e két megoldást mutatja be. Az ábrán
látható oldalak a lehetséges variációkat szemléltetik. Egy köteten belül nyilván
csak egy megoldást kell alkalmazni.
A versek természetes törési helyei a versszakok. Régen a laptükröt a vers-
sorokkal teljesen megtöltötték, hasonlóan a prózai szövegekhez. Nem törôdtek
azzal, hogy így a versszakokat is törni kell. Legfeljebb arra ügyeltek, hogy a
versszakból ne egy verssor kerüljön át a következô oldalra. Ma elvetjük ezt a
megoldást, és inkább csak a versszakok végén alkalmazunk törést, nem törôd-
ve azzal, hogy emiatt nem lesz tele a laptükör.

SZÍNDARABOK TÖRDELÉSE

A színdarabok szövege, legalábbis szerkezetét, az egyes részek funkcióit te-

kintve meglehetôsen összetett. A tipográfus és a tördelô feladata, hogy ezen ré-
szek elkülönülését a megjelenítés, a tipográfia eszköztárával, módszereivel is elô-
segítse. A színdarabokban elôforduló funkcionális szövegrészek a következôk:

– felvonások és jelenetek címei,

– a szín leírása,
– a felvonásban vagy a jelenetben szereplôk nevének felsorolása,
– fôszöveg,
– rendezôi utasítások a jelenet elején, közben vagy a végén.

A fôszöveg további részekre tagolódik. Ilyen a

– szereplô neve,
– a mondandóhoz kapcsolódó rendezôi utasítás,
– a szereplô szövege.

195
 A hagyományos tipográfia
az összes elemet a laptükör
tengelyébe állította. Ez az el-
rendezés meglehetôs nehézség-
gel olvasható (minden sor ele-
je máshol kezdôdik), és nem is
tagol kellôen. A tagolást új be-
kezdésbe helyezéssel oldották
meg. Folytak kísérletek a teljes
szöveg prózához hasonló sze-
désére, itt azonban elsikkadt a
szereplôk neve, rendezôi utasí-
tás stb.
A megoldást a betûválto-
zatok használata adja. Három-
négy változattal és megfelelô
zárással a szövege egyes funkci-
onális részei nagyon jól elkü-
löníthetôk. A felvonások, je-
lenetek címei a megfelelô cím-
fokozatban verzálból, középre
igazítottak lehetnek. A színek
101. ábra leírásai, a rendezôi utasítások a
Színdarab szedése jelenet elején, közben és végén
a többi szövegtôl elôtte és utá-
na egy-egy üres sorral elválasztva kurzívból tömbösen szedettek. A felvonásban
vagy a jelenetben szereplôk neveit balra zárt kiskapitálisból szedhetjük, mellé-
jük már kurrensbôl szedve az esetleges megjegyzéseket. A fôszöveg mindig a
szereplô nevével kezdôdik, ezt követi az esetleges rendezôi utasítás, a sort a sze-
replô szövege zárja. A szereplôk neveit mindenképpen kiskapitálisból kell szedni,
és vagy külön keskeny hasábba rakjuk minden oldal bal felén, vagy ezeket a
sorokat balra kiugratjuk néhány centiméterrel, és az összes többi sor beljebb
kezdôdik. A nevet követô rövid rendezôi utasítás kurzívból szedendô, sokszor
zárojelbe téve. Amennyiben ezek az utasítások csak egy-két szavasak a teljes mû-
ben (pl.: félre vagy hangosan gesztikulálva stb.), úgy a szereplô szövege közvetle-
nül utána a betû alapváltozatából tömbösen szedhetô. Verses drámáknál, illet-
ve ha a rendezôi utasítások túl hosszúak, akkor a szereplô szövege a megfelelô
behúzással új sorban kezdôdhet. A verses drámák szövege természetesen balra
zárt. Példát a 101. ábra mutat.

196
ZENEI SZEDÉS
Az összes szedéstípus közül a legnehezebb.
Bonyolultsága abból adódik, hogy a szedhetô
jelek száma 600 fölött van még akkor is, ha a
csak az egyes korokban alkalmazott stílusjegye-
ket figyelmen kívül hagyjuk. Az elsô ránk ma-
radt nyomtatott kotta majdnem ôsnyomtat- 102. ábra
vány, hiszen 1501-ben keletkezett. Kottagrafikai jelek
Kottaszedéssel akárki nem foglalkozhat,
hiszen szinte kötelezô a zenei elôképzettség, hogy értse is azt, amit kiszed. A ze-
neszerzôk eredeti kottáit – hogy úgy mondjam, zenei kézírását – sokszor még
ma is zenéhez értô hivatásos kottamásolók tisztázzák le, és a nyomda ezeket a
tisztázatokat tekinti eredetinek, mesteroldalnak, ebbôl dolgozik. Ezek a tisztá-
zatok ugyanis már megfelelnek a szabályos jelölésrendszer követelményeinek,
ellentétben a szerzôi eredetivel, amely attól eltérô jelöléseket is tartalmazhat.
A 102. ábra a kottaszedés néhány egyszerû jelét mutatja be. Kézi szedés-
ben ezek és itt nem látható társaik egymás mellé, alá, fölé szedésével alakulnak
ki a szedett kotta sorai.
A 103. ábra két-két sorban mutatja be egy egyszerû, egy közepes nehézségi
fokozatú és egy bonyolultabb kottaszedés részletét.
Ma, a számítógépes kiadványszerkesztés korában több olyan program is kap-
ható, amelyek képesek a billentyûzeten vagy a MIDI porton keresztül csatla-
koztatott (billentyûs) hangszeren lejátszott dallam megszólaltatására és kottájá-
nak megjelenítésére. A kotta módosítható, ezzel a dallam alakítható. Minden
változtatás akár azonnal lejátszható, és ha szükséges, akkor elmenthetô. Közü-
lük a profi megoldások egyszerre több szólam, csatorna kezelésére is képesek,
sôt biztosítják a zenei vágás lehetôségét is, így válik a számítógép a zeneszerzôk
kedvencévé. Ezek a programok képesek az elkészült zenemû kottájának nyom-
tatására, azonban a kotta elkészítéséhez a teljes zenedarabot (annak összes szó-
lamával) be kell játszani a gépbe.
A már kész mûvek kottájának szedésére is léteznek profi programok, segít-
ségükkel a kész kotta szedése, tördelése oldható meg. Az elkészült kottalapok
bármikor módosíthatók, a készítés közben elkövetett hibák javíthatók. A vál-
toztatások menthetôk, az elkészült kotta nyomtatható, illetve kiadványszerkesztô
programban átméretezhetô EPS képként exportálható.
Amennyiben a kiadványban csak néhány helyen, egy-két sornyi kottát kell
kiszedni, akkor az egy rajzolóprogrammal is megoldható, pusztán a kémiai szer-
kezeti képletek szedéséhez hasonlóan a szedéshez szükséges jeleket kell elkészí-

197
103. ábra
Fokozódó nehézségû zenei szedés

teni, majd ezekbôl az elemekbôl kiszedni a kottasorokat, és az elkészült „raj-

zot” máris exportálhatjuk a kiadványszerkesztôbe. Az alapvetô zenei, kottagra-
fikai jeleket egyes betûtípusok is tartalmazzák, segítségükkel egyszerûbb kották
– némi gyakorlattal – a billentyûzetrôl szedhetôk.

198
DÍ SZÍ TÔ ELE MEK

A klasszikus stílusú, hagyományos kiadvány legfôbb dísze, éke az a néhány

fametszet, késôbb rézmetszet volt, amelyek a mondanivalót képi formában tá-
masztották alá, emelték ki. Méretükben mindig igazodtak a laptükörhöz, tónus-
beli kialakításuk pedig híven alkalmazkodott a szöveg tónusához. Nem tolakod-
tak a szöveg elé, igyekeztek harmonizálni annak folthatásával. Mivel a rajz,
illetve a metszés megrendelésekor még nem lehetett tudni, hogy az illusztráció
pontosan hova kerül, ezért sokszor a tetejére címet, az aljára – amennyiben
szükség volt rá – néhány szavas magyarázatot, mai szóhasználattal ábraaláírást
véstek.
A mennyiségi mutatók elôször a síknyomtatás, a litográfia alkalmazásával
változtak. A jóval fárasztóbb és sokszor javíthatatlan metszés helyett már csak
rajzolni kellett a kôre, és a rajz visszakaparással helyesbíthetô volt. A magasra
maratott litókôrôl több száz nyomat készíthetô. Az ábrák számának drasztikus
növekedését a fotózás feltalálása, illetve az autotípia bevezetése hozta magával.
A kiadványok, könyvek kezdetektôl meglévô másik díszítôeleme az iniciálé,
amely a nyomtatás elsô évtizedeiben még kézzel festett miniatúrával ellátott,
ornamenssel díszített gyönyörû, nagy kezdôbetûbôl a századok folyamán mára
dísztelen, 3–5 sornyi verzálissá silányult. Ma sok kiadvány már nem is alkal-
mazza ezt a szép díszítési lehetôséget, pedig mértékkel alkalmazva nagyon szépen
mutat, emeli a mû esztétikai értékét.
Egy kiadvány díszített vagy nem díszített voltát könnyû eldönteni, a túldí-
szítettség fogalma, illetve mértéke azonban koronként változó. Ma egy könyv
már akkor is túldíszítettnek hat, ha egy-egy nagyobb méretû körzetet (szedhe-
tô nyomdai dísz) tartalmaz a fejezetek kimenôoldalain, illetve egy oklevél vagy
meghívó körzetekbôl szedhetô díszes keretet kap. A rokokó, az eklektika ide-
jén a könyv és egyéb kiadványok tervezôi nem tudtak annyi díszt (cifrát) ten-
ni alkotásaikra, hogy valaki is felkiáltson: Elég már! Díszített oldalra példa az
58. ábrán (125. oldal) található.
Az iniciáléról esett már szó két fejezettel elôbb, a szöveges kiadvány törde-
lésérôl, tipográfiájáról szóló részben. Az illusztrációval pedig a könyv követke-
zô része foglalkozik majd. Most a klasszikus stílushoz kapcsolódó egyszerû dí-
szítô- és egyben kiemelôelemeket, azok fajtáit, használatát tárgyaljuk meg.

199
A LÉNIA
A hosszabb-rövidebb egyenes vonal, a lénia a nyomtatás kezdeteitôl az
elkülönítés, elválasztás, a díszítés, a kiemelés eszközeként áll a nyomdászok ren-
delkezésére. A hagyományos stílusú könyv léniát használ, használhat az élôfej
és a lábjegyzet fôszövegtôl való elválasztására, sôt az élôfej két lénia közé szed-
hetô. A könyvben szereplô táblázatok fej- és lábrészét biztosan lénia választja el
egymástól. Bonyolult, többsoros, hierarchikus fejrészû táblázatfejek egyes ele-
meit is vízszintes és függôleges léniák határolják. Szokás az ilyen táblázatok láb-
részében az egyes oszlopok léniákkal történô elválasztása, esetleg az egész táb-
lázat vonalakkal való keretezése.
Az ügyviteli nyomtatványok jelentôs része táblázatszerû, ahol a fej, valamint
a sorokat és oszlopokat elválasztó léniák alkotják a nyomtatványt, a táblázat
törzsét, lábrészét majd kézzel kell kitölteni. Ilyenek például az iskolai napló, el-
lenôrzô, de a pénztárkönyv vagy a számlatömb is. Meglehetôsen sok és válto-
zatos kinézetû léniát használnak a napilapok, egyes folyóiratok a cikkek elkülö-
nítésére, illetve a címek, címsorok kiemelésére, aláhúzására, elválasztására.
A kézi szedés idején a különbözô típusú és hosszúságú léniák éppúgy a sze-
dôszekrény elemei voltak, mint a betûk. Ma az egyes kiadványszerkesztô progra-
mok rendelkeznek egy eléggé bô léniakészlettel, amely ráadásul még tetszés sze-
rint bôvíthetô is.

A léniák felosztása
A léniák fizikai megvalósítása az egyes nyomdai technológiáknál más és más.
A hagyományos léniák betûfémbôl öntött – a lénia jellegétôl és vastagságától
függôen – 3, 4, 5, 6, 7 pont széles, meghatározott (általában egész ciceró)
hosszúságú fémpálcák voltak. Ugyanis a lénia mindkét oldalára egy, de legin-
kább két pont eltartást számoltak, csak ezután következhetett a szöveg. Késôbb
– a gépi megmunkálásnak köszönhetôen – a hordozófém sárgarézzé változott.
Ezt követte a néhol még ma is használt komplett alumíniumötvözet klisék készí-
tése, illetve az ofszet terjedésével a
Megnevezés Vastagság Megjelenés teljes ofszetlemez-elôhívás, -mara-
finom 0,25 pt tás, ahol a lénia éppúgy rajzi elem
duplafinom 0,50 pt a lemezen, mint a betû.
félkövér 1,00 pt A léniák vastagság szerinti fel-
kövér 2,00 pt osztását a 25. táblázat mutatja be.
A vastagság szerinti felosztás mel-
25. táblázat lett létezik a folytonossági felosz-
A léniák vastagság szerinti felosztása tás is, amely folytonos, szaggatott

200
104. ábra
Folytonos, szaggatott
és pontozott,
illetve kettôs
és hármas léniák

és pontozott léniákat különböztet meg. Ezeknek a fajtáknak létezett mind a

négyféle vastagsági változata. A gépesítés, a technológia fejlôdése lehetôvé tette
kettôs és hármas eltérô, illetve egyenlô vastagságú léniák használatát. Példát a
104. ábra mutat.

A KERET

Két-két azonos hosszúságú vékony léniából kis ügyeskedéssel, gérbe vágás-

sal (itt a kézi szedésre gondolok) már egy téglalap, azaz keret alakítható ki, leg-
feljebb a keret csúcsainál, sarkainál lesz némi pontatlanság. Az ábrák, a táblá-

105. ábra
Néhány lehetséges keret

201
zatok, a címoldalak, egyes kiemelt szövegrészek – újságoknál a cikkek, hirdeté-
sek – keretezhetôk, keretbe foglalhatók. A keret nemcsak elválaszt, elhatárol,
elkülönít, de egyben ki is emel.
Technikailag a keret végigköveti a léniák fejlôdését, mindössze a sarokelem
újítását tartalmazza, hogy elkerülhessük a kényes gérbe vágási (45°-os vágás, re-
szelés) mûveletét. A keret a léniához hasonló módon csoportosítható, egy mai
kiadványszerkesztô keretekbôl is meglehetôs választékkal rendelkezik, amely még
bôvíthetô is. A keret vastagításának pedig csak a józan ész szab határt. A 105.
ábra néhány lehetséges keretet szemléltet.

A KÖRZET

A körzet, a szedhetô nyomdai dísz kialakulása a keretek sarokelemeinek dí-

szítésébôl indult ki. Ezt követte az egyenes szakaszok tagolása, elemekre bon-
tása. Az egyes korok geometrikus, illetve organikus elemei az építészeti
106. ábra
Különbözô ornamens sorok
képzése egyazon elembôl
díszítésekkel harmonizáltak, s a korra, sôt
országra jellemzôek. A sorolható szalagelem
mellé sokszor sarokelemet is öntöttek, a
minták így nemcsak sordísz, de díszes keret
készítésére is alkalmasak. Az elemeket az
egyes betûfokozatoknak megfelelô méret-
ben gyártották, ezért könnyen illeszkedtek
a szedett szövegbe. Az elemek kialakítása
olyan volt, hogy szedhetôk voltak 90, 180
és 270°-os elforgatásban is. A nem szim-
metrikus sorelemeknek elkészítették a ten-
gelyes tükörképét, így változatos mintákat
lehetett ugyanabból a sorból elôállítani.
Címoldalak díszítésére éppúgy alkal-
mazták ôket, mint fejezetek elválasztására,
de igazi karrierjüket a meghívók, szóróla-
pok, oklevelek készítésénél futották be.
A 106. ábra egy egyszerû elem tükrözései-
bôl és elforgatásaiból álló sorokat mutat be.
A 107–110. ábrák pedig a különbözô ko-
rok és nemzetek körzeteibôl adnak ízelítôt.
Közülük az utolsó a gyomai Kner nyomdá-
ból származik, ahol az 1920-as években

202
107. ábra 108. ábra
Arabeszk motívumú Rokokó körzetek
reneszánsz körzetek a francia Fouriner nyomdájából

Kner Izidor felkérésére Kozma Lajos a magyar barokk könyvnyomtatás hagyo-

mányaira építve tervezett több száz körzetet.
Az egyes tördelôprogramok a léniákkal és keretekkel ellentétben nem tar-
talmaznak körzeteket. A mai tördelô szükség esetén nyomdatörténeti mun-
kákból, illetve régi nyomtatványok lapjairól juthat körzetekhez, ezeket digita-
lizálhatja, és rajzolóprogramal újrarajzolhatja, hogy az így elkészült elemekbôl
aztán a szükséges vonalas vagy keret körzeteit kialakíthassa. Egyes betûtípusok
is tartalmaznak sorolható díszítômotívumokat.

203
109. ábra
A XX. század elején,
a német E. R. Weiss által felújított
késôi rokokó 110. ábra
és klasszicista körzetek Ízelítô a Kner körzetekbôl

A FOLT

Pontosabban a szöveg alá helyezett téglalap alakú foltról lesz szó. Csak az
autotípia feltalálása után, mintegy száz éve áll a tipográfus rendelkezésére az a
lehetôség, hogy a szöveg egyes részeinek kiemelésére a szöveg alá helyezett kü-
lönbözô árnyalatú vagy színû foltot kérjen a nyomdától. A klasszikus stílus és
technika csúcspontját jelentette az a megoldás, amikor a szöveg egyes fontos
részeit kiemelô színnel, többnyire vörössel vagy kékkel szedték, és ugyanez vo-
natkozik a szöveg alá helyezett kiemelô színû vagy szürke foltokra.
A gyakorlatban nem használtak bármilyen tónusú alányomást, megelégedtek
a 25, 50, 75 és 100%-os szürke, illetve színes tónusokkal. A színeket most hagy-
juk, vizsgáljuk csak a szürke alányomásokat.

204
 Aki két mondatnál
hosszabb szöveget inverz
formában szed, az súlyos
vétséget követ el az
olvasó szemevilága ellen.
Aki két mondatnál
hosszabb szöveget inverz
formában szed, az súlyos
vétséget követ el az
olvasó szemevilága ellen.

111. ábra Aki két mondatnál

25%-os tónus fekete, illetve hosszabb szöveget inverz
50%-os tónus fekete
formában szed, az súlyos
és fehér szöveggel
vétséget követ el az
– az inverz szöveg is normál,
Times, 12/14 pt szedésû olvasó szemevilága ellen.

A fehér papírra nyomott fekete szöveg jól olvasható, és a 25%-os szürke

tónuson is könnyen felismerhetôk a fekete karakterek. Inverz karakterek nyom-
tatásával lehet kísérletezni a 25%-os tónuson, de az eredmény siralmas. Az
50%-os tónusra nyomott fekete betûk olvashatósága már függvénye a betûtí-
pusnak, betûméretnek, stílusnak és a ritkításnak, sortávolságnak is. A legjobb
próbával eldönteni, hogy az 50%-os tónusra fekete betût nyomtassunk-e, avagy
fehér, inverz szöveget szedjünk. Aki rám hallgat, az kerüli az 50%-os tónust.
Az elmondottakat szemlélteti a 111. ábra. Az ábrán 12/14 pt-os balra zárt Ti-
mes szöveg olvasható.
A 75%-os tónus esetében jó eredményt ad az inverz, kitakart szöveg, igaz,
a fekete is olvasható valamennyire. A 100%-os szürke tónus, vagyis a fekete
mindenképpen inverz, fehér szöveget kíván, ne felejtsük azonban, hogy az in-
verzben szedett szövegbôl sokkal jobban olvasható a fett változat némi ritkítás-
sal, mint az alapantikva. A nyomda ugyanis ilyenkor nem a szöveget, hanem a
foltot nyomja meg, így az antikva betûk vékony szárai – különösen kis betû-
méret esetén – könnyen bezáródhatnak, elvékonyodhatnak, eltûnhetnek. Az a
bizonyos pontterülés, ami a feketén szedett karaktereket hizlalja, száraikat vas-
tagabbá teszi az inverz szedésben, éppen ellenkezô hatást fejt ki, keskenyíti, be-
zárja, eltünteti a betûk szárait. A fehérnek a jó olvashatóság érdekében teste kell
hogy legyen. A 112. ábrán az inverz szöveg ugyanúgy 12/14 pt-os balra zárt
Times, mint a feketén szedett.
A 113. ábra mutatja a helyes megoldást, itt az inverzben szedett szöveg
12/14 pontos balra zárt TimesBold, 10-es ritkítással, míg a fekete szöveg az
elôzô ábráéval megegyezô szedésû.

205
 Aki két mondatnál Aki két mondatnál
hosszabb szöveget inverz hosszabb szöveget
formában szed, az súlyos inverz formában szed,
vétséget követ el az az súlyos vétséget
olvasó szemevilága ellen. követ el az olvasó
szemevilága ellen.
Aki két mondatnál Aki két mondatnál
hosszabb szöveget inverz hosszabb szöveget
formában szed, az súlyos inverz formában szed,
vétséget követ el az az súlyos vétséget
olvasó szemevilága ellen. követ el az olvasó
szemevilága ellen.
Aki két mondatnál
hosszabb szöveget inverz Aki két mondatnál
formában szed, az súlyos hosszabb szöveget
vétséget követ el az inverz formában szed,
olvasó szemevilága ellen. az súlyos vétséget
követ el az olvasó
112. ábra szemevilága ellen.
75%-os tónus fekete és fehér, illetve
100%-os tónus inverz szöveggel – 113. ábra
az ábrákon 12/14 balra zárt 75%-os tónus fekete és fehér, illetve
Times szöveg olvasható 100%-os tónus inverz szöveggel

A mai tördelô bármilyen tónust tehet a kiemelt szöveg alá, azonban

klasszikus stílusú kiadványoknál jól teszi, ha ragaszkodik az elôbb bemutatott
értékekhez. A tónusra írt szöveg olvashatóságát nagymértékben befolyásolja a
tónust alkotó raszterháló pontjainak nagysága, hiszen ezek a raszterpontok a fe-
kete szöveg karaktereinek széleit éppúgy kicsipkézik, mint az inverz betûképe-
két. A nagyított látványt a 114. ábra szemlélteti.
Jól szerkesztett szöveg vagy 25%-os szürkével kiemelt fekete szöveget tar-
talmaz, vagy 75%-os alapon nyomott fehér szöveggel operál. Ekkor még elfo-
gadható a kenyérbetû stílusa, feltéve, hogy a betûtípus elég vastag szárakkal ren-
delkezik, és a méret is legalább 10 pt, valamint a tónus raszterértéke legalább
150 lpi. Amennyiben a fentiek nem teljesülnek, úgy ajánlott a fekete alapon
történô inverz szedés, ekkor azonban a tipográfus és a tördelô egyaránt jól teszi,

206
114. ábra
25% tónuson lévô fekete és 75%-os tónusra nyomott inverz
12 pt-os Times kis a betû és nyomatának 400%-os
nagyított képe

ha a betûtípus fett változatának kellôen ritkított megoldását alkalmazza a jó

olvashatóság érdekében.
A speciális szedési esetek és egyáltalán a szöveg szedésének, tördelésének,
korrektúrájának végére értünk. Tekintsük úgy, hogy az eddig leírtak útmuta-
tóul szolgálnak, megoldást kínálnak a szöveg-elôállítás összes felmerülô klasszi-
kus kérdésére. Az eddig elmondottakon kívüli kérdések, problémák már átve-
zetnek a modern szövegkezelés, kiadványszerkesztés közelrôl sem egyszerû
problémakörének részletes kifejtésébe, tárgyalásába.

207
TÖR TÉ NEL MI
PIL LA NA TOK

M i, magyarok – itt Európa közepén – írásunkban a latin karaktereket

használjuk. Ezt teszik velünk együtt Nyugat-Európa, Amerika, Ausztrália nem-
zetei, mindazok, akik az úgynevezett nyugati kultúra részesei. A szomszédos
szláv népek által használt cirill írással hazánk felnôtt lakosságának jelentôs része
– közismert okok miatt – szintén találkozott. A nyugati kultúra szerves részét
képezi a közeli görög nép írása is, hiszen a tudományos világ teljes karakterkész-
letüket használja a különbözô matematikai fogalmak, fizikai mennyiségek jelö-
lésére. A matematika tudománya alkalmazza különbözô halmazelméleti fogal-
mainak jelölésére a germán népek által használt gót karakterek némelyikét
éppúgy, mint a héber alefet.

ÍRÁSTÍPUSOK

Egy mûvelt (nyugati kultúrán nevelkedett) felnôtt tehát ismeri a latin és a

görög karaktereket, legalább a felismerés szintjén megismeri a cirill, a gót és a
héber írást. Akárhogy nézzük is, ez már öt (latin, cirill, görög, gót, héber) írás-
típus, bár a gót betûket a latinhoz szokás kapcsolni, mint annak egy(néhány)
különleges, történelmileg kialakult írási formáját, stílusát. Egy európai ember
ránézésre még felismeri a kínai írásjeleket, bár a japántól megkülönböztetni leg-
feljebb találgatással tudja. Arról már csak kevesen hallottak, hogy magában ja-
pánban is háromféle – eltérô jelkészletû – írástípus létezik. Az arab írás már a
látóterület perifériáján helyezkedik el, sokan látták már, de könnyen keverik a
héberrel. A különbözô közel- és távol-keleti, ázsiai, afrikai írástípusokról a leg-
többen még csak nem is hallottak.
A 115. ábrán az európai görög és cirill írástípusok mellett csupa Európán
kívüli írástípust láthat az olvasó. A görög és a cirill minta a teljes karakterkészlet
felsorolása, a többi írástípus viszont egy-egy szövegrészletet mutat be. Felhív-
nám a figyelmet a görög minta harmadik sorára, amely a görög ékezetek felso-
rolását tartalmazza. A tizenhárom fajta ékezet lényegesen több a magyar nyelv

208
115. ábra
Különbözô írástípusok

209
116. ábra
A latin betûk fejlôdése

210
116. ábra folytatása
A latin betûk fejlôdése

211
116. ábra folytatása
A latin betûk fejlôdése

212
116. ábra folytatása
A latin betûk fejlôdése

négyféle (egy és két pont, egy és két vesszô) ékezeténél. Az ógörög nyelv nem
használt ékezeteket. A latin írást a római kapitálisból származtatjuk. A római
kapitális eredeti szépségét máig megôrizte a híres Trajanus-oszlop. A Nagy Ká-
roly által 800 körül bevezetett minuszkulán és annak változatain át, a törtvona-
lú gót betûformákon keresztül jutunk el ez elsô igazi nyomdabetûig, az antik-
váig. Az átmeneti (barokk) és klasszicista antikvát az egyiptienne, majd a groteszk
betû követi, s megjelenik a nyomdai írott betû. A vázolt kétezer éves fejlôdést
az angol ábécé betûire bontva mutatja be négy oldalon keresztül a 116. ábra.
A kisbetûk kialakulását, alakjának változását szemlélteti a 117. ábra, amely
e fejlôdést a római kapitálistól a nyomdabetû kialakulásáig követi.

213
117. ábra
A kisbetû fejlôdése

118. ábra
A szerifek sajátosságai a latin és a német írásban

A betûkezdetek és -végzôdések, talpak, szerifek alakulását, változásait a la-

tin és a gót írásban foglalja össze a 118. ábra.

214
AZ INICIÁLÉ VÁLTOZÁSAI
Az írástípusokat, a latin írás fejlôdé-
sét taglaló elsô rész után térjünk át a
klasszikus könyv legszebb díszítôelemé-
nek, az iniciálénak a fejlôdését, változá-
sait bemutató második részre.
Elsô példánk a mainzi zsoltár gyö-
nyörû iniciáléja 1457-bôl, azaz gyakorla-
tilag a könyvnyomtatás elsô éveibôl. A
Fust és Schöffer nyomdászok által két
színnel nyomott könyv egyben a színes
nyomtatás és a kézi színbontás egyik el-
sô példája. Gondoljunk csak bele: tizen-
két évvel az elsô nyomtatott könyv meg-
jelenése után kitalálják és – mint a 119.
ábra mutatja – sikerrel alkalmazzák a ké-
zi színre bontást!
1481-bôl származik a 120. ábra két
iniciáléja. A betûkön jól látható a növé-
nyi elemekbôl való építkezés. A növényi
díszítôelem, az inda aztán olyan fejlô-
désnek, burjánzásnak indul, hogy az
egész ábrát átszövi, betölti. Az iniciálék
készítôi jól kihasználják az indaszövés le-
hetôségét, ahogy azt a 121. ábra jól mu- 119. ábra
tatja. A mainzi zsoltár két színnel
Ezek az indaszövések olykor át- nyomott iniciáléja 1457-bôl
mennek geometrikus szövésmintákba,
ahogy azt a 122. ábra szemlélteti. A nö-
vényi elemek itt is megtalálhatók, de a
szövés már tiszta szalagszövéssé vált. A
123. ábra egy díszes D betût mutat be,
amelynél a növényi díszítômotívumok
mellett a betû belsejében egy író ember-
alak látható. Az iniciálé a XV. század
második felében, Franciaországban ké-
szült. 120. ábra
Reneszánsz iniciálék 1481-bôl

215
 121. ábra
Dekoratív, indaszövéses iniciálék
az 1476–1486 közötti idôbôl

122. ábra 123. ábra

Szövésmintás iniciálé Emberalakos iniciálé

124. ábra
Figurális L iniciálék
a XV. század második felébôl

216
125. ábra 126. ábra
Iszlám hatású iniciálé Barokk fraktúr iniciálé 1655-bôl

127. ábra
Kalligrafikus iniciálék az 1700-as évekbôl

Ugyancsak az 1400-as évek vége felé készült az a két figurális L iniciálé,

amely a 124. ábrán látható. A kancelláriai írás N betûjét dolgozza fel iniciálé-
vá a 125. ábra, amelynek kivitele az iszlám hatását mutatja. A Paul Franke ál-
tal 1655-ben készített fraktúr iniciálét mutatja be a 126. ábra.
Már a XVII. században kezdetét veszi, de virágkora a XVIII. század elsô
felére esik a kalligrafikus iniciálék használatának. Megjelenésük szoros összefüg-
gést mutat a rézmetszet – mint sokszorosító grafikai eljárás – széles körû elter-
jedésével, alkalmazásával, hiszen a vékony, kacskaringós vonalak kimetszését

217
csak ez a technika tette lehetôvé. A 127. ábra három kalligrafikus iniciálét mu-
tat be a XVIII. századból.
Már az 1600-as évek második felében feltalálták és alkalmazták az olyan
iniciálékat, amelyeknél a díszítés egy négyzetes keretet alkotott oly módon, hogy
a négyzet közepe üres maradt. Az üres területre cserélhetô dísztelen betût lehe-
tett tenni, így ugyanaz a dísz használható volt tetszôleges karakterhez. Ez a meg-
oldás nemcsak a nyomdász munkáját könnyítette meg, de jelentôsen csökken-
tette a tárolandó iniciálé betûk számát, hiszen csak a kereteket kellett tárolni,
a belsejébe tett betû egy megfelelô fokozatú sima címbetû lehetett.
A 128. ábra a Giambattista Bodoni által Parmában 1771-ben tervezett ini-
ciálékereteket mutatja a hozzájuk készített, ám cserélhetô díszes betûkkel együtt.
Figyeljük meg, hogy Bodoni kurzív díszbetûket is alkotott. A 129. ábra egyip-
tienne jellegû iniciálékat mutat be. Vegyük észre, hogy itt maga a betûtest díszí-
tett, az alkalmazott árnyékolás a betûnek mintegy testet ad, kiemelve azt a papír
síkjából.

128. ábra 129. ábra

Bodoni által tervezett iniciálékeretek Egyiptienne iniciálék
és cserélhetô díszbetûk a XIX. századból

218
130. ábra
Iniciáléhoz díszített kapitálisok a XIX. századból

131. ábra
Angol írott karakterek biedermeier iniciálékká díszítve

A XIX. század közepének divatja a nagybetûk testének díszítése, árnyéko-

lása, körvonalazása, illetve a szorosan vett betûkörnyezet dekorálása. A lehet-
séges sokféle megoldásra példát a 130. ábra mutat. A biedermeier újra elôtérbe
állította a finom, növényi ornamensekbôl álló díszítést. Ennek három megol-
dása látható a 131. ábrán.
A szecesszió is meghozta a maga díszítôelemeit, megoldásait. A 132. ábrán
rendre Otto Eckmann, Heinrich Vogeier, Ludwig F. Fuchs és egy ismeretlen
mester alkotása látható. A 133. ábra már a XX. századból, pontosabban 1937-
bôl mutatja be az Ernst Schneidler által tervezett fraktúr iniciálékat.

219
 132. ábra
Szecessziós iniciálé-megoldások

133. ábra
Fraktúr iniciálék 1937-bôl

220
TÓTFALUSI KIS MIKLÓS
Hazánk nemzetközi hírû, jelentôségû betûtervezôje, -metszôje, tipográfusa
volt Tótfalusi Kis Miklós (1650–1702). A misztótfalusi születésû fiú lelkésznek
készült, de nem igazán vonzotta a lelkészi pálya, jobban érdekelte a nyomdá-
szat. Erdély püspöke ôt bízta meg az Amszterdamban Erdély számára nyomta-
tandó biblia munkálatainak felügyeletével. Amszterdamba utazott hát, és ott
Blaeu – a kor híres nyomdásza – üzemében három évig tanult, tökéletesítette
tudását. A nyomdászat mellett megtanulta a betûöntést és a betûmetszést is.
Utóbbit oly tökélyre fejlesztette, hogy – önállósodása után – például nála ren-
delték meg az elsô örmény betûkészlet megtervezését, metszését. Betûminta-
könyve máig megôrizte számunkra amszterdami tevékenységének eredményeit.
A latinon kívül metszett még héber és gót betûket, sôt kottát is. Nagyon sok
kurzív betûkészletet készített (mestere egy ilyet sem metszett), amely akkor volt
igazán elterjedôben. Mivel a biblia nyomtatására Erdélybôl pénz nem érkezett,
ezért saját költségén nyomtatta ki azt. 1689-ben betûmetszô, betûöntô szerszá-
maival, a mintegy 12 000 kötetnyi bibliával és más könyvekkel együtt haza-
indult Erdélybe. Ötévnyi hányattatás után végül Kolozsvárott telepedett le, ott
lett nyomdász. Az elôdeitôl örökölt betûtípusok mellé itt is metszett még
legalább tizennégy betûtípust. Nyugalomra azonban itt sem lelt, mert szakmai
igényessége miatt belejavított a hozzá nyomtatásra leadott kéziratokba, ezért so-
kan hevesen bírálták, megalázták, kiközösítették. Ötvenkét évesen, meg nem
értve, megkeseredett emberként halt meg.
A barokk kor, amelyben élt – betûtörténeti szempontból is – átmenet a
reneszánsz és a klasszicizmus között. A reneszánsz végére kialakult a nyomda-
betûk formája, amelyek a kor és a technológia önálló betûi voltak már, nem
akarták utánozni a kódexeket. Ma is a legszebb betûk egyikének tartjuk a fran-
cia Claude Garamond által az 1500-as évek elején metszett, s róla elnevezett
reneszánsz betût, a Garamond antikvát. Az itáliai Giambattista Bodoni met-
szette az 1700-as évek végén a róla elnevezett, máig legszebbnek tartott klasszi-
cista antikvát, a Bodonit. Korban e két neves betûtervezô mûvész között élt és
tevékenykedett Tótfalusi Kis Miklós. Ahhoz, hogy betûtervezôi tevékenységét
igazán értékelni tudjuk, hasonlítsuk elôbb össze az ôt megelôzô és követô két
nagy mester betûinek jellegzetességeit.
A 134. ábrán Garamond reneszánsz és Bodoni klasszicista betûit láthatjuk.
Az (f betûpáron) jól látható, hogy az írásból eredô felsô befejezô ív és a csepp
alakú befejezô forma körökbôl szerkesztett, pontocskában végzôdô görbületté
alakult át. A ferde kezdô vonal kiegyenesedett, vízszintes lett (i betûpár). A fer-
de befejezôvonal is vízszintessé alakult át (u betûpár jobb oldala, alul). A kerek

221
 135. ábra
Garamond
reneszánsz,
Kis Miklós
barokk és Bodoni
klasszicista betûi

134. ábra
A reneszánsz
és a klasszicista
antikva
összehasonlítása

betûk balra dôlô ferde tengelye függôleggessé vált (o betûpár). A lapidáris be-
tûtalpak is vízszintes egyenes vonalakká alakultak (n betûpár talpai). A betût
alkotó vékony és vastag vonalak kontrasztja a reneszánsz 1:3 arányáról a klasszi-
cista betûnél 1:7 arányra nô meg (H betûpár).
A 135. ábrán a fenti két betû közé illesztettük Tótfalusi Kis Miklós barokk
(átmeneti) antikváját. Az ábrán Garamond és Bodoni betûi azok újrametszésé-
nek nyomatai, míg Kis Miklós betûje az eredeti nyomtatott alakról szkennelt
kép. Jól megfigyelhetô, hogy mennyire átmeneti Kis Miklós antikvája, akár a
lapidáris kezdô és befejezô vonalakat, akár a betûtalpakat, a kis e szemét, az o
tengelyét vagy a betût alkotó vékony és vastag vonalak arányát tekintjük. Utób-
bi Kis Miklósnál 1:5 arányú.

222
 Többen úgy vélték, hogy Kis Mik-
lós Kolozsvárott már csak nyomdászko-
dott, nem metszett betût, azonban az
alapos kutatások, összehasonlító vizsgá-
latok (Haiman György) kiderítették,
hogy bár felhasználta az elôdeitôl örö-
költ betûket is, azért nem kevés betût
metszett, öntött itteni évei alatt. A 136.
ábra Kolozsvárott használt nem latin
betûit mutatja be. Ezek rendre: 10 pon-
tos kotta, 11 pontos görög, 9 pontos
görög, 18 pontos héber, 9 pontos héber,
6 pontos héber, 13 pontos fraktúr és 11
pontos schwabachi. Utóbbi kettô nem
saját metszésû, de a többi a mester keze
munkája.
Az iniciálék tervezése, készítése,
metszése a betûtervezésnek nemcsak
szép feladata, de magasiskolája is egy-
ben. Tótfalusi Kis Miklós ebben a mû-
fajban is maradandót alkotott. Az ábrák
a nyomatokról készültek, a metszetek
ennél jóval finomabbak, hiszen a nyo-
matokon a festék „terül”. A 137. és 138.
136. ábra ábra legszebb iniciálésorozataiból ad vá-
Kis Miklós Kolozsvárott használt logatást. A 137. ábra középsô részén jól
nem latin betûi megfigyelhetôk az iniciálé közepén a
cserélhetô betûk.
Az iniciálé mellett a barokk kor másik könyvdíszítési lehetôsége a körzet.
A körzetek ekkor többnyire még sormintát jelentettek, bár megjelent már a sa-
rokelem is. A 139. ábra Kis Miklós által készített, sormintaként alkalmazható
körzeteket mutat be.
E körzetek egy részét a gyomai Kner nyomda hagyománytiszteletbôl felújí-
totta. Erre mutat példát a 140. ábra. Kis Miklós körzeteit a Monotype cég is
felhasználta, újrarajzolta, ahogy az a 141. ábrán látható.
A Kis Miklósról szóló rész ábrái Haiman György, az irodalomjegyzékben
szereplô, Tótfalusi Kis Miklós munkásságáról szóló könyvébôl származnak.
Közlésükhöz a professzor úr örökösei – felesége és lánya – hozzájárultak. Ezúton
is köszönetet mondok nekik.

223
137. ábra
Kis Miklós iniciálésorozatai

224
138. ábra
Kis Miklós további iniciálésorozatai

225
139. ábra
Kis Miklós sorminta körzetei

140. ábra
Kis Miklós körzetei és azok felújítása a Kner nyomda által

MAI PROBLÉMÁK, MEGOLDÁSOK

A speciális esetek tördelésénél, a matematikai képletszedés tárgyalásakor már

szó volt annak nehézségi fokáról, bonyolult voltáról. Most csak egy, számláló-
jában és nevezôjében egyaránt másodfokú, alsó és felsô indexet tartalmazó tört
szedésén keresztül szeretném szemléltetni a felmerülô problémákat a különbö-
zô szedési technikáknál. Az elsô eset az ólomszedés. Ekkor a meglévô betûfo-

226
141. ábra
Kis Miklós körzetei és azok felújítása a Monotype cég által

kozatok használata a kisebb probléma. Alsó és felsô index együttes szedésekor

sokkal nehezebb a szélességi viszonyok betartása, ez sok üres térzô használatát
teszi szükségessé. A többsoros Monotype képletszedô gépek a kézi technológiát
váltották fel, amikor a betûtípus és -méret megadása mellett az elsô és másod-
fokú alsó és felsô indexek szedését is lehetôvé tették a jól átgondolt méretvál-
tozatok és bázisvonal-eltolások alkalmazásával. A Monotype szedôgép lyuk-
szalagra rögzíti a szedés összes jellemzô adatát, és ez a szalag vezérli az egyedi
betûket és térzôket készítô öntôgépet. A 142. ábra egy négysoros Monotype
szedést mutat, ahol a vízszintes és függôleges tagoló vonalak az ólomszedés betû-
törzseinek határát szemléltetik. Ugyanezt a képletet mutatja a 143. ábra, csak-
hogy itt egy háromsoros fényszedési technológia adja a megoldást.
Végül a 144. ábra egy hosszabb, parciális deriváltakat tartalmazó matema-
tikai képlet szedett változatát mutatja be. Egyszerûen nem tudtam megállni,
hogy be ne mutassam, olyan szép.

227
 142. ábra
4 soros Monotype képletszedés
az ólomszedés lehetôségének
szemléltetésével

143. ábra
3 soros fényszedés az elôzô
matematikai képletre

144. ábra
Egy hosszabb kiszedett matematikai összefüggés

A képletszedés mellett a másik speciális eset, a kottaszedés is megérdemel

néhány szót. Tótfalusi Kis Miklós kottáit már láttuk a 136. ábrán. A XIX. szá-
zad végének technikáját mutatja be a 145. ábra. Felül a széthúzott szedôele-
mek, alatta a kész szedés látható. A 146. ábra egy XX. századi kottaszedést
szemléltet, a 147. ábra pedig a fényszedés kottagrafikai jeleinek egy részét mu-
tatja be. Ma mindezek a jelek a számítógépen mint egy adott betûtípus elemei
találhatók meg.
Rövid történeti áttekintésünk inkább pillanatképek sorozatát villantotta fel
a fontosabb témakörökbôl. Szó szerint pillanatképekét, hisz a viszonylag kevés
szöveg mellett igyekeztem meglehetôsen sok és változatos ábrán szemléltetni a
lényeget. Reményeim szerint a közölt illusztrációk figyelmes tanulmányozás után
olykor lényegesen többet mondanak, mint akár nyolc-tíz oldal száraz szöveg.

228
 145. ábra
Kottaszedés a XIX.
század végérôl

146. ábra
Kész kotta a XX. század második felébôl

147. ábra
A fényszedés zenei jeleinek egy része

Az egész fejezetet az illusztráció fontosságát szemléltetô példaként tekintheti az

olvasó.
Ide, a szövegfeldolgozás végére kívánkozik – mintegy utolsó, a mai idôket
ábrázoló történelmi pillanatképként – néhány szó a számítógépeken használt
betûtípusokról, azok változatairól, elnevezéseirôl. Abban a szerencsés helyzet-
ben vagyunk, hogy a számítógépen rendelkezésünkre áll a nyomdászat kezdete
óta alkotott összes betûtípus, azok valamennyi változatával. Ez a mennyiség (be-
tûtípusban számolva) ma több mint 30 000, és egyre szaporodik. A betûtervezés-

229
 148. ábra
Új betûtípus készítése – ahogy azt
Móricka elképzeli

sel hivatásszerûen foglalkozó cégek mellett (Adobe, Agfa, Bitstream, Linotype,

Letraset stb.) egyre több amatôr „készít” betûket sajnos alapvetô mikrotipog-
ráfiai, betûanatómiai ismeretek nélkül, pusztán azon az alapon, hogy „ötlete
van”. Kiválaszt egy betûtípust, ráenged egy filtert, és már megszületett az „új”
betû. Valahogy úgy, ahogy azt a 148. ábra mutatja. Szellemi termékét ezután
még terjeszti is. Az ilyen megoldásokat nemhogy új betûtípusnak nem lehet
nevezni, de betûtípusnak sem nagyon.
Az elôbbi megoldás mellett gyakran elôfordul az is, amikor valaki tényleg
belefog egy betûtípus elkészítésébe, aztán megunja és abbahagyja, ennek elle-
nére „alkotása” valahogy mégis terjed. Az ilyen betûtípusok elsô 128 karaktere
általában rendben van, azonban a felsô ház helyzete (a második 128 karakter
elhelyezése) meglehetôsen zavaros. Egy ilyen hiányos és mellette összehasonlí-
tásul egy teljes font látható a 48. ábrán.
A nem teljes, hiányos kódkészletek általában olyankor okoznak meglepetést
gazdáiknak, amikor azok a legkevésbé számítanak rá (például sürgôs munka,
amely igényelne néhány karaktert a felsô házból, azonban azoknak csak a hûlt
helye található ott).
A nagyszámú betûtípust a nyomdaipar, de a grafikusszakma is több mó-
don csoportosítja, osztályokba sorolja. Az egyik legelterjedtebb – úgynevezett
tízes – csoportosítást az osztályok jellemzôinek felsorolásával együtt a könyv el-
sô kötete tartalmazza. Az egyes osztályokon belül meglehetôsen sok, névvel el-
látott, megkülönböztetett betûtípus létezik. A betûtípusok legtöbbször fantá-
zianévvel jelöltek (Times, Univers, Helvetica, AvantGarde), olykor azonban az
alkotó betûmûvész nevével fémjelzettek (Baskerville, Bodoni, Caslon, Gara-
mond, Plantin). A betûtípuson belül sokszor csak az alapváltozat készül el, né-
ha azonban egy-egy típus, család meglehetôsen népes, mert az alaptípusnak sok
változatát, variációját hozták létre. E betûváltozatokat osztályozhatjuk a betû-
ket alkotó vonalvastagság, a tengelydôlés, a betûszélesség, az alapbetûhöz viszo-
nyított betûnagyság és a díszítettség alapján.
Az alapváltozatnak sokszor nem adnak külön megkülönböztetô, kiegészítô
nevet, azt egyszerûen csak a betûtípus nevével jelölik. Olykor azonban a betû-

230
Változat neve Magyar név típus neve mellé a Normal, Plain, Regular
vagy Roman kiegészítést teszik. Utóbbit ál-
Black fekete talában az antikva típusoknál használják. A
Bold félkövér, fett 26. táblázat az egyes, gyakran elôforduló
Book könyv(höz) változatok elnevezéseit foglalja össze.
Condensed keskeny Miután az egyes alap betûváltozatok
Demi félig nevei és az egyes változatok tulajdonságai
Elongated nyújtott egymással többnyire kombinálhatók, ezért
Extended széles egy-egy betûcsalád meglehetôsen népessé
Extra nagyon válhat. Az antikvatípusok közül a Bodoni
Headline címszedô ilyen (149. ábra), azonban az igazán nagy
Heavy kövér családokat a groteszk típusok (Futura, Uni-
Italic dôlt, kurzív vers, Helvetica) alkotják, amint az a 150.
Light világos ábrán látható.
Medium közepes Még egy dolgot érdemes szóba hozni
Normal normál itt a fejezet végén. Ez pedig az ékezetek kér-
Oblique ferde dése. A magyarban is használatos ékezete-
Outline körvonalas ken (egy és két pont, illetve vesszô) kívül
Plain egyszerû más (latin karaktereket használó) nemzetek
Regular szabályos nyelvében elôfordul még néhány. Közülük
Roman normál antikva nem egy – számunkra szokatlan módon –
Rounded kerekített mássalhangzóhoz kapcsolódik. A 27. táblá-
Semi félig zat az ékezeteket, azok alkalmazását mutat-
Thin vékony ja be.

26. táblázat
Betûváltozatok szokásos elnevezései

231
BodoniLight BodoniCondensed
BodoniLightItalic BodoniCondensedItalic
BodoniBook BodoniMediumCondensed
BodoniBookItalic BodoniMediumCondensedItalic
BodoniRegular BodoniBoldCondensed
BodoniItalic BodoniBoldCondensedItalic
BodoniMedium
BodoniMediumItalic BodoniNewLight
BodoniBold BodoniNewRegular
BodoniBoldItalic BodoniNewMedium
BodoniUltra BodoniNewDemiBold
BodoniUltraItalic BodoniNewBold
BodoniPoster BodoniNewExtraBold
BodoniPosterItalic BodoniNewHeavy
149. ábra
A Bodoni betûcsalád jeles tagjai

Ékezet Angol neve Magyar neve Kisbetûs elôfordulásuk

` grave visszafelé vesszô àèìòù

´ acute hosszú áćd´éǵı́ ĺ ńóŕ ś t´úýź
¨ dieresis két pont äëïöüÿ
ˆ circumflex circumflex (háztetô) âêĝĥîĵôŝûŵŷ
˜ tilde tilde (hullám) ãı̃ ñõũ
¯ macron macron (vonal) āē ı̄ōū
˘ breve breve (félkör) ăĕğŏŭ
˙ dotaccent egy pont ċėġijż
˚ ring kör åů
˝ hungarumlaut kettôs hosszú ôû
ˇ caron haček (pipa) č ě ňř š ž
¸ cedilla cedilla (akasztó) a̧çȩ ģ i̧ķ ļ ņ ¸r ş ţ u̧
˛ ogonek ogonek (horog) a˛e˛˛i u˛

27. táblázat
Az ékezetek alkalmazása

232
HelveticaThinCondensed HelveticaThin
HelveticaThinCondensedOblique HelveticaThinOblique
HelveticaLightCondensed HelveticaLight
HelveticaLightCondensedOblique HelveticaLightOblique
HelveticaCondensed Helvetica
HelveticaCondensedOblique HelveticaOblique
HelveticaMediumCondensed HelveticaMedium
HelveticaMediumCondensedOblique HelveticaMediumOblique
HelveticaBoldCondensed HelveticaBold
HelveticaBoldCondensedOblique HelveticaBoldOblique
HelveticaHeavyCondensed HelveticaHeavy
HelveticaHeavyCondensedOblique HelveticaHeavyOblique
HelveticaBlackCondensed HelveticaBlack
HelveticaBlackCondensedOblique HelveticaBlackOblique

HelveticaThinExtended
HelveticaThinExtendedOblique
HelveticaLightExtended
HelveticaLightExtendedOblique
HelveticaExtended
HelveticaExtendedOblique
HelveticaMediumExtended
HelveticaMediumExtendedOblique
HelveticaBoldExtended
HelveticaBoldExtendedOblique
HelveticaHeavyExtended
HelveticaHeavyExtendedOblique
HelveticaBlackExtended
HelveticaBlackExtendedOblique
150. ábra
A Helvetica nagycsalád néhány reprezentánsa

233
IRODALOMJEGYZÉK

Buzás Ferenc: Nyomdaipari elektronikus képfeldolgozás. Budapest, 1995,

Nyomdász Kiadó.

Gyurgyák János: Szerkesztôk és szerzôk kézikönyve. Budapest, 1997, Osiris

Kiadó.

Hack Frigyes, Kugler Sándorné, Kugler Sándor, Radnai Gyula, Tóth

Géza, Balázs Lóránt: Négyjegyû függvénytáblázatok. Budapest, 1988,
Tankönyvkiadó.

Haimann György: Tótfalusi Kis Miklós, a betûmûvész és a tipográfus. Élete mûve

betûinek és nyomtatványainak tükrében. Budapest, 1972, Magyar Helikon.

Iminfo Arculati Kézikönyv Index – 1996. Szerkesztette Faluvégi Éva, Koch

Andrea, Magyar Béla, Osztrovics Kornél, Zsák Ildikó, Szentendre, 1995,
Iminfo Kiadó.

Dr. Kassay Árpád: Tipográfia a gyakorlatban. Budapest, 1999, Printinfo Kft.

Nyomdaipari enciklopédia. Fôszerkesztô dr. Gara Miklós, Budapest, 1977,

Mûszaki Kiadó.

235
Paturi, Felix R.; Brocks, Manfred; Dr. Matthes, Michael;
Uhlmannsiek, Bernd; Schramm, Margit; Voges, Christine: A technika
krónikája. Magyar fordítás: Abonyi Ivánné és társai, Budapest, 1991,
Officina Nova Kiadó.

Radics Vilmos – Ritter Aladár: Laptervezés Tipográfia. Budapest, 1976, Ma-

gyar Újságírók Országos Szövetsége.

Schmitt, Günter: Fényszedés. Fordította Radó Endre, Budapest, 1983, Mûsza-

ki Könyvkiadó.

Siklósi Attila: Mindennapi tipográfiánk. Budapest, 1997, Mûszaki Könyv-

kiadó.

Steibner, Erhardt D. – Leonhard, Walter: Bruckmann’s Handbuch der

Schrift. München, 1977, Bruckmann.

Szilágyi Tamás: Nyomdatitkok avagy a nyomdai megrendelôk kézikönyve. Buda-

pest, 1987, Delta Szaklapkiadó.

Trudgill, Anne: Basic skills. New York, 1988, Watson-Guptill Publications.

Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel. Budapest, 1996,

Tölgyfa Kiadó.

West, Suzanne: Stílusgyakorlatok. Fordította Virágvölgyi Péter, Budapest,

1998, UR Kiadó.

236