Carol Lynne – Gio álma

Fordította: Juckó
Javította: Fairy
Ingyenes, rajongói fordítás. Forgalomba nem hozható!

Carol Lynne
Első fejezet
Hajnali kettő volt, mire Gio megérkezett a szülei házához. Két napja vezetett, de végre
hazaért a szülővárosába, Kansas Citybe. Kinyitotta az Audija ajtaját, kiszállt és
kinyújtóztatta 182 centiméter magas testét. Azt kívánta, bár hamarabb ideért volna.
Szeretett volna beugrani a kórházba, hogy lássa az apját. Nino Brunelli volt az oka,
hogy visszatért Kansas Citybe Manhattanből. Az apjának reggel hármas bypass
műtétje lesz.
A kétszintes házat nézve, amelyben felnőtt, Gio megrázta a fejét és felsóhajtott. Az
anyja nélkül a ház közel sem nézett ki olyan barátságosan. Teresa imádott virágokat
ültetni a bejárati ajtóhoz vezető járda mentén. A rózsaszín begóniák voltak a
kedvencei. Gio lenyelte a torkában nőtt gombócot.
- Hiányzol, mama – suttogta Gio a háznak. Gio anyja a múlt hónapban volt három éve,
hogy meghalt. – Talán idén ültetek neked virágokat.
Kinyitotta a csomagtartót és úgy döntött, csak az egyik bőröndjét viszi be. Pokoli
fáradt volt, a poggyásza többi része meg várhatott még reggelig. Az ajtó felé menet
előkotorta a zsebéből a kulcsokat. A nővére, Sophie azt mondta, gondoskodik róla,
hogy a hűtő fel legyen töltve, mire megérkezik. Nem volt biztos benne, mire van
inkább szüksége a leginkább, ételre vagy alvásra. Sokkal könnyebb lett volna
hazarepülnie, de nem tudta biztosan, mennyi ideig tart majd az apjának a műtét utáni
felépülés, és Gio magánál akarta tudni az autóját. Különben is, már hat hónapja
fontolgatta, hogy haza költözik. Úgy volt vele, arccal előre, és keres valami munkát és
egy házat valamelyik Kansas City környéki nagyvárosban.
Számára nem volt nehéz munkát találni. Ő volt az egyik legjobb reklámszakember
Manhattanben. Elég szerencsés, hogy állást kapjon a legjobb reklámcégnél;
kreativitása új életet lehelt a régi szlogenekbe. A reklám világ aranygyermekének
tartották. Sajnálatos módon a pénz sem volt többé elég, hogy New Yorkban tartsa.
Bámulatos értékpapír portfóliója volt. Akár már holnap visszavonulhatott volna az
üzleti világból, és még mindig rendben lenne egy életre.
Gio készen állt rá, hogy letelepedjen. Lehet, hogy nem a tökéletes feleséget kereste,
aki majd megajándékozza őt az átlagos, két és fél gyerekkel, de készen állt egy komoly
élettársi kapcsolatra. A rövid randevúkból és egyéjszakás kalandokból már
~2~
Gio álma
kiöregedett. A bárok és klubok megfeleltek egy egyéjszakás, jelentéktelen szexre, de
neki többre volt szüksége.
Úgy döntött, hogy jelenleg a leginkább alvás kell neki, bezárta az ajtót és elindult az
emeletre, a gyerekkori szobájába. Benyitott az utolsó ajtón a folyosó végén és
felkapcsolva a lámpát visszautazott az időben.
A szoba épp olyan volt, mint tizenhárom évvel ezelőtt, amikor főiskolára ment. Az ágy
az anyja által piros, fehér és kék anyagdarabokból varrt takaróval még mindig be volt
süppedve középen. Talán a héten új matracot kéne vennie. Gio tudta, a régi szobájában
fog aludni legalább addig, amíg az apja fel nem épül. A fenébe is, talán vadul egy
kicsit és vesz egy egész, új ágyat. Egy franciaágynak csak be kell férnie. Nem lenne
sok mozgástere, de még mindig magával vihetné, amikor elmegy.
Gio letette a bőröndjét, kibújt a cipőjéből és a zoknijából, majd a szoba egyik sarkába
rúgta. Hamarosan követte őket az inge, a nadrágja és a bokszeralsója is. Visszahúzva a
takarót, Gio észrevett az éjjeliszekrényén egy képet. Azon a nyáron készült, mielőtt
főiskolára ment, amikor az apja elvitte őt egy Mexikói halászkirándulásra. A képen
Gio egy kardhal mellett állt az apja és Rafe, apja üzlettársának és legjobb barátjának
társaságában.
Felkapcsolta az éjjeli lámpáját a mennyezeti világítás helyett. A takaró alá bújva
kinyúlt és felvette a bekeretezett képet. Egek, milyen fiatalnak tűnt. Hová repültek az
évek? A figyelme Rafe Gargano felé fordult. Gio vonzalma Rafe iránt majd két
évtizede tartott.
Rafenek nem volt családja, így a születésnapokat és ünnepeket mindig Gio családjával
ünnepelte. Kész kínzás volt egy kanos tinédzsernek, hogy nedves álmainak tárgyával
kell egy asztalnál ülnie a hálaadásnapi vacsorán.
Mosolyogva, Gio végigfuttatta az ujját Rafe kétdimenziós másán. Annyi éven
keresztül rejszolt a képre, és most meglepetten tapasztalta, hogy még mindig épségben
van.
Legutóbb tavaly karácsonykor, amikor hazalátogatott az apjához és a nővéréhez.
A takaró alá nyúlva, Gio végighúzta a kezét elképesztően merev férfiasságán.
Kuncogva megcsóválta a fejét.
~3~
Carol Lynne
- Még mindig képes vagy rá, Rafe. – Átnyúlt az ágy másik oldalára és kotorászni
kezdett a bőröndben egy üveg síkosító után. A képet a mellkasára téve, Gio nyomott a
tenyerébe egy nagy adagot a sikamlós anyagból. A szekrényre tette flakont és újra
felemelte a képet. Lerúgta magáról a takarót és lenyúlva simogatni kezdte a merev
vesszejét.
Elképzelve Rafe göndör, fekete haját és bronzos színét, Gio szélesebbre tárta a lábait,
ahogy gyorsított a ritmuson. Rafe majd tíz centivel magasabb volt, mint Gio, de
éppolyan izmos. Senki nem gondolta volna róla, hogy negyvenkilenc éves. Eltekintve
néhány finom ránctól a szeme körül, a férfi még mindig kőkemény volt. Gio
feltételezte, a Rafe által végzett mindennapos futás és úszás tartja őt ilyen nagyszerű
formában
A saját kezébe lökve, lélegzete egyre szabálytalanabbá vált. Lefektette a képet és maga
mögé nyúlva két ujját a várakozó nyílásába csúsztatta. A farkán mozgó keze és a
testében lévő ujjai között mozogva Gio Rafe nevét üvöltve ért a csúcsra.

~4~
Gio álma
Második fejezet
Alig volt nyolc óra, mikor Gio megállt a kórház parkolójában.
Az információs pult felé menet megpróbált felébredni. Négyórányi, álommal teli alvás
megbosszulta magát a szemein, és úgy érezte, mintha a homokember magasról tett
volna rá. Megkérdezte az apja kórtermének a számát, aztán beugrott a patikába egy
üveg szemcseppért.
Mire a 302-es szobához ért, már sokkal jobban érezte magát. Benyitva az ajtón, Gio
megpillantotta a nővérét, Sophie-t az apja mellett. Sophie gyönyörű volt, három
gyermek édesanyja, aki a férjével, Markkal jó negyedórányira innen, az Overland
Parkban élt.
Az ágy felé lépdelve, Gio felfigyelt apja bőrére. A színe szokatlanul szürkés
árnyalatúnak tetszett, ráadásul lefogyott. Úgy tűnt, mintha Nino tíz évet öregedett
volna az elmúlt nyolc hónapban. Hogy elrejtse döbbenetét, megfegyelmezte a
vonásait, majd lehajolt és egy puszit nyomott apja homlokára.
- Szia, papa!
Sophie körbeszaladt az ágy lábánál és Gio karjaiba vetette magát.
- Oh, Gio! Annyira örülök, hogy itt vagy. Milyen volt az út? Mikor érkeztél meg? –
Sophie-t átölelve, Gio féloldalt az apja felé fordult.
- Hajnali kettő körül estem be, egy átkozottul hosszú és unalmas utazás után. Legalább
a CD-m ott volt társaságnak. Kellemes volt, hogy végre olyan hangosra tekerhettem fel
a zenét, ahogy akartam, anélkül, hogy a szomszédok verték volna a falat.
Sophie felnézett rá és elmosolyodott. – El se hiszem, hogy még mindig azt a szemetet
hallgatod. Nem tudtad, hogy az olaszok nem szeretik a country zenét? – csókolta meg
az arcát, aztán visszament a székéhez.
- Hallottam ezt az okoskodást majd’ minden New York-ban élő olasztól, de engem ez
tesz boldoggá – vonta meg Gio a vállát. Az apjához fordulva, a kezét Ninóéra fektette.
– Hogy érzed magad ma?
Noha rémesen festett, felvont szemöldökkel nézett Gióra. – Sokkal jobban, most, hogy
itt vagy, pajtás. – Apja, amióta csak az eszét tudja, pajtásnak hívta Giót. – Úgy, egy
óra múlva visznek be a műtőbe.
- Örülök, hogy időben befutottam. Tehetek érted valamit?
~5~
Carol Lynne
Nino a válla felett a lányára nézett és az ajtó felé biccentett. Sophie felállt és felvette a
táskáját a földről. – Megyek, iszom egy kávét. Te is kérsz, Gio?
- Igen, egy extra nagy adagot, feketén.
Sophie elment és Gio visszafordult az apjához. – Mi a helyzet?
Nino megragadta Gio kezét. – Szeretném, ha megtennél értem valamit. Sokat
aggódtam az üzlet miatt. – Nino és Rafe társtulajdonosai voltak a N.R. Elementnek,
egy sportkellékeket árusító üzletnek Kansas City belvárosában. – Amíg én ágyhoz
vagyok kötve, minden munka Rafe nyakába szakad. Felhívnád, hogy van-e bármi,
amiben tudnál segíteni?
Ismét csak uralkodva a vonásain, Gio az apjára nézett. – Mi van a bolttal? Több, mint
huszonöt éve vagytok az üzletben.
Nino a fiára pillantott és lassan megcsóválta a fejét. – Figyelj rám. A számok többé
már nem olyan jók. Azt hittük, talán másfajta hirdetésre van szükségünk, de az sem
vitt semerre.
- Beszélek Rafe-fel. Ki fogunk ötleni valamit. Te most csak arra koncentrálj, hogy
jobban legyél.
Sophie visszatért a szobába, a kezében két pohár kávéval. – Felhívtam Rafe-et, amíg
odakint voltam. Azt üzente, a műtét után adj neki egy kis pihenőt – nézett a lány
Ninóra és rákacsintott. – Azt is mondta, tipikus, hogy te csak az ágyban heverészel,
amíg ő gürizik.
Ez megmosolyogtatta Ninót. – Naná, kész lustaság, ez vagyok én.
Nino a gyermekeire nézett és a kezükért nyúlt. – Ígérjétek meg, ha velem bármi
történik, kapcsolatban maradtok Rafe-fel. Mi vagyunk az egyedüli család, ami maradt
neki. – Gio lenyelte a torkában növekvő gombócot. – Ígérjük. Azonban ne így
gondolkodj.
- Rendben, megértettem. Csak biztos akartam lenni benne, tudjátok. Azt hiszem,
mindig is súlyként nehezedett Rafe-re, hogy sosem volt igazi, saját családja – törölte le
a szemében gyűlő könnyeket. – Az elmúlt huszonhét évben mindig olyan volt
számomra, mint egy öcs. Remélem, mindketten úgy tekintetek rá, mint bácsikátokra.
Na, ez megakasztotta Gio gondolatmenetét. Ő aztán határozottan nem tekintett Rafe-re
nagybácsiként. Apja tüzes, észbontó barátja, de kizárt, hogy az érzései családiasak
~6~
Gio álma
lennének iránta. Vajon mit gondolna az apja, ha elmondaná, hogy múlt éjszaka Rafe
„bácsi” képére verte ki magának. Már az emléktől mosoly jelent meg Gio arcán.
Sophie megpaskolta apja kezét. – Ne aggódj Rafe miatt. Gondoskodni fogunk róla. –
Pajkos csillogással a szemében nézett Gióra. Gio kérdő tekintettel méregette Sophie-t.
- Délután felhívom Rafe-et, hogy szüksége van-e bármilyen segítségre a boltban.
Megjelentek az ápolónők, hogy előkészítsék Ninót a műtétre, Sophie-t és Giót a műtő
előtti váróhoz vezették. Az egyik kényelmetlen műanyagszékre telepedve Gio
beleszürcsölt a kávéjába és Sophie-ra sandított. – Szóval, nővérkém, mi volt az a
pillantás apa szobájában?
Sophie elmosolyodott és megfogta a fivére kezét. – A pillantás nem jelentett semmit.
Történetesen tisztában vagyok vele, hogy mindig is bele voltál zúgva Rafe-be.
Sophie volt az egyetlen a családjában, aki tudta, hogy ő meleg. A Rafe iránti érzései
ennyire nyilvánvalóak lettek volna? – Ennyire látszott?
Sophie megrázta a fejét és megszorította a kezét. – Nem. A legtöbb ember számára
egyáltalán nem tűnt fel, csakhogy én nem vagyok „a legtöbb ember” – vonta meg a
vállát. – Láttam, ahogy felragyogott a tekinteted, amikor csak Rafe megjelent a
szobában. Nincs ebben semmi rossz, de megértem, miért nem akarod, hogy apa tudja.
- Belehalna, ha tudná, hogy a fia a legjobb barátja után epedezik. Csak azt nem bírom
elhinni, hogy te kiszúrtad. Azt hittem, egész jól lepleztem az évek során. Szóval ki
vele, mióta tudod?
Sophie vigyorogva kortyolt egyet a kávéjából. – Um… Úgy tíz évvel ezelőtt jöttem rá,
amikor színt vallottál. Mindig úgy gondoltam, van abban valami vicces, ahogy Rafe-re
nézel, amikor ő is velünk volt. Miután elmondtad nekem, hogy meleg vagy, minden a
helyére került.
- A pokolba! Szerinted Rafe gyanít bármit is?
Sophie viszonozta a pillantását. – Úgy érted, sosem mondtad el neki?
Gio eleresztette a nővére kezét és felállt, hogy újratöltse a kávés poharát. Amikor
visszaült, a lányra nézett.
- Miért mondtam volna el neki egyáltalán? Őszintén úgy látod, ha Rafe megtud egy
ilyen hírt, azt nem osztja meg a legjobb barátjával?
~7~
Carol Lynne
- Azt hiszem, igazad van – állt fel Sophie és megragadta a táskáját. – Kiszaladok és
szerzek valamit, ami jobb, mint a kórházi kaja. Hozzak neked is valamit visszafelé?
Giónak beletelt egy percbe, mire magához tért Sophie vallomásától, hogy válaszolni
tudjon. – Aha. Hozhatnál nekem egy kolbászos szendvicset és egy tekintélyes pohár
kávét, kérlek?
- Oké, negyedóra múlva itt leszek.
Gio fogta és kihúzta a nyersbőr szíjat, ami összefogta a haját. Végigtúrt az ujjaival a
vállig érő tincseken, ami mindig segített lecsillapodni. A gondolatai még mindig az
apja és Rafe körül forogtak. A két legcsodálatosabb ember, akiket valaha ismert.

Sophie visszajött a kolbászos szendviccsel meg a kávéval a kezében, és várakoztak.

Néhány órányi csevegés után az orvos közeledett feléjük.
- Önök Giovanni és Sophia?
Gio üdvözlésre nyújtotta a kezét. – Igen, uram. Hogy van az apám?
- Pillanatnyilag nagyon jól van. Jól viselte a műtétet, most pedig a lábadozóban van.
Mr. Brunelli úgy két óra múlva a szobájában lehet. – Dr. Anderson Sophie-ra majd
Gióra nézett. – Meg kell beszélnünk némi életmód változtatást az apja életében. Még,
ha a műtét jól is ment, muszáj bevezetnie némi változtatást a mindennapos
munkavégzése során. Úgy tűnik, az üzlet vezetésével járó stressz és a pénzügyek
miatti aggodalom rendkívül megemeli a vérnyomását. Nem tudom, mit lehetne tenni,
azonban családként önöknek, kettejüknek kell ezt megvitatniuk.
Gio bólintott. – Visszaköltözöm a környékre, hogy segítsek apának és a társának az
üzletben. Remélhetőleg elő tudunk állni valamiféle kompromisszummal, ami segít
csökkenteni a stressz szintjét.
Dr. Anderson mindkettejükkel kezet fogott és megígérte, hogy a nap folyamán később
még benéz Nino szobájába. Miután elment Gio Sophie-hoz fordult. – Felhívom Rafe-
et és elmondom neki, hogy apa jól viselte a műtétet.
Sophie arcon csókolta és elmosolyodott. – Tedd azt, bátyus. Én meg felhívom Markot
és ellenőrzöm a kicsiket.
~8~
Gio álma
Sophienak három, öt év alatti csemetéje volt. Nathan – Nate – egy hónap múlva tölti
be az ötöt, aztán Michael – Mic -, aki három éves, és a pici Emily – Emmy – kilenc
hónapos volt.
Gio kisétált a kórházból, hogy használhassa a mobilját. Beütötte a számot, amit a
nővére adott. Miközben arra várt, hogy Rafe felvegye, a gyomra bukfencezni kezdett.
Rafe a harmadik csengésre vette fel.
- Tessék? – Ó, ember! Rafe hangja még mindig hatással volt rá.
- Szia, Rafe. Itt Gio.
- Hé, Gio! Na, hogy van?
Gio nyelt egyet. – Jól. Igazán jól. Az orvos azt mondta, hogy néhány óra múlva már a
szobájában lesz.
- Nagyszerű. Én is ott leszek, miután az éjszakás vezető ideér, hogy felváltson. – Jött
egy kis szünet a beszélgetésben. – Te… uh… te ott leszel még fél hat körül? –
Izzadtságcsepp kezdett gyöngyözni Gio homlokán. – Aha, akkortájt még bent leszek.
Addig is, szia, Rafe.
- Oké. Később találkozunk.
Húsz perccel múlt öt, amikor Rafe besétált az ajtón. Nino éppen szundított, így Gio az
ujját a szájára téve az előtér felé intett. A két férfi kiment, hogy beszélgethessenek.
Rafe üdvözlésként barátságosan átölelte Giót. – Hogy áll a helyzet?
Az ölelés egy kicsit tovább tartott a szükségesnél, azonban Gio nem akarta elengedni.
A pokolba is, annyira jó a karjaiban érezni a férfit!
- Meglehetősen fáradt. Egész nap sokat aludt, de ez elég normális, azt hiszem. Az
orvos azt mondta, a műtét sikeres volt, de muszáj némi változtatás apa életmódjában.
Erről akartam veled beszélni. – Rafe lassan bólintott.
- Örülök, hogy jól van. Hadd nézzem meg őt, aztán utána mehetünk és egy csésze kávé
mellett megbeszélhetjük, mit forgatsz a fejedben.
- Ez jól hangzik. Azt hiszem, rendben lesz, ha fel is ébresztjük. Biztos vagyok benne,
hogy örül, ha láthat – kísérte vissza Gio Rafe-et a szobába. Tehetett ő arról, hogy a
szeme Rafe formás hátsójára vándorolt? Végül is, egészséges, meleg férfi volt.
Rafe a kórházi ágyhoz lépett és gyengéden megveregette Nino kezét. – Hé, cimbora,
azt tervezed, hogy egész nap durmolsz?
~9~
Carol Lynne
Nino elmosolyodott és kinyitotta a szemét. – Üdv. Mi a helyzet az üzlettel?
- Még csak ne is gondolj az üzletre, kézben tartom. Csak arra koncentrálj, hogy
meglegyen a szépítő alvásod. Az ég tudja, a hasznodra lenne – kuncogott Rafe és
megfogta Nino kezét. – Az orvosok kikupáltak és jobb vagy, mint új korodban. Ne
fájjon a fejed az ostobaságok miatt.
Nino átnézett Gióra Rafe válla fölött. – Megkértem Giót, hogy segítsen neked az
üzletben.
Rafe Gióra pillantott. – Szerintem ez remek ötlet. Ami azt illeti, Gio és én lemegyünk
kávézni egyet, miután innen elmentünk. Akkor majd megbeszéljük, rendben?
- Nagyszerűen hangzik. Miért nem fogjátok magatokat és indultok? Különben is
kezdek kicsit elálmosodni.
Rafe még egyszer megszorította Nino kezét, majd arrébb lépett. Gio odament, és arcon
csókolta az apját. – Reggel jövök vissza. Ne okozz nehéz perceket azoknak a csinos
nővérkéknek.
Rafe és Gio kiléptek a folyosóra. Rafe Gióhoz fordult. – Neked megfelel a kávézó?
Gio a lift felé indult. – Igen. A kávé nem a legjobb, de megteszi. – Megnyomta a lift
gombját és csendben várakozott. Beszállás után beütötte a földszint gombját és hátra
lépett.
- Mikor ment el Sophie?
Gio hálás volt a könnyed témáért. – Úgy egy órája. Vacsorát kell főznie. Azt mondta,
reggel jön, ha Mark anyja megint tud vigyázni a srácokra.
Megérkezvén a kávézóba, végigmentek a sorok között és találtak egy csendes asztalt a
sarokban.
Gio Rafe-re nézett és felé kínálta a kávéját. – Akkor hát, ki vele, mitől van mélyponton
az üzlet? - Aggodalom suhant át Rafe arcán, de gyorsan el is tűnt.
- A legtöbb problémánk pillanatnyilag anyagi jellegű. Az üzletben egyáltalán nem
olyan a forgalom, mint régen. – Kortyolt egyet a kávéjából és megcsóválta a fejét. –
Emellett van némi gond az alkalmazottakkal is. Néhány hónappal ezelőtt felfigyeltem
rá, hogy a számlák nem egyeznek a készlettel. Több dolgozót is megkérdeztem, és
négyszemközt mindannyian elmondták, hogy a nappalos vezetőre gyanakszanak, aki a
~ 10 ~
Gio álma
hátsó ajtón át elemelt dolgokat. Nem volt bizonyítékom, így nem mehettem a
rendőrségre, azonban kirúgtam a fickót.
Rafe ismét beletúrt a selymes, fekete hajába. Giónak viszkettek az ujjai, hogy ő tehesse
meg ezt az egyszerű mozdulatot. Milyen érzés lenne belemarkolni abba a selyembe a
szenvedély pillanatában? Gondolatban pofon csapta magát, miközben Rafe tovább
beszélt.
- Mióta kirúgtam Dennist, történtek apróságok a bolt körül. Semmi túlságosan komoly,
csak furcsaságok, mint például téglát dobtak valamelyik reggel a kirakatba, míg én
nyitottam. Volt egy kisebb tűz az egyik szemetes konténernél múlt héten, az utcán.
Szóval ilyenek. Nem elég, hogy megfogjam, de a nyakam tenném rá, hogy Dennis az.
Nem beszéltem róla Ninónak, nem festett túl jól az elmúlt hónapokban. Próbáltam
egymagam lerendezni az ügyet, de kezdek kicsit csalódott lenni.
Gio nem bírta tovább nézni a Rafe-et hullámokban megrázó dühöt és aggodalmat.
Gépiesen kinyúlt és megragadta a kezét. – Úgy hallom, nem jönne rosszul egy kis
segítség. Mit szólsz hozzá, hogy holnap délután leugrok és kicsit körülnézek? Eltelt
néhány év, mióta az üzletben jártam.
Rafe viszonozta a szorítást. – Köszi, ez igazán sokat jelentene.
*****

A kora reggeli órákban Gio a telefon csörgésére ébredt. Félrelökte a takarót és a

nappaliba támolygott. Felvette a vezeték nélküli telefont az előszobaasztalról és
visszaindult a hálószobába.
- Halló?
- Gio? Rafe vagyok. Sajnálom, hogy felébresztettelek, de kaptam egy hívást a
rendőrségtől. Valaki betört az üzletbe az éjszaka. Bárki is volt az, beindította a riasztót,
de valahogy mégis felforgatta az egész helyet, mielőtt kiért a rendőrség.
Gio a tenyere élével megdörzsölte a jobb szemét. – És ott van még a rendőrség? –
Visszadőlt ugyan az ágyra, de próbálta nyitva tartani a szemét.
- Igen. Még mindig ujjlenyomatokat keresnek. Elképzelheted, az egész hely dugig van
velük, szóval nem tudom, hogyan fognak bármit is találni. Több biztonsági kameránk
~ 11 ~
Carol Lynne
van. Különböző helyekről rögzítenek az üzletben a nap huszonnégy órájában,
csakhogy a szalagok eltűntek.
- Szeretnéd, hogy odamenjek?
- Azt hiszem, a rendőrségnek még egy órába telik, amíg végez, de utána jól jönne a
segítséged, hogy rendbe hozzuk az üzletet. Felhívtam a többi nappali műszakos
dolgozót is és megkértem őket, jöjjenek be korábban, hogy segítsenek, de úgy
gondolom, az üzletet zárva kéne tartanunk a nap további részében. Akárki is tette,
alaposan kitervelte.
Gio az órára nézett. – Most hat óra van. Hétre ott leszek, de kilenc körül be kell
mennem, meglátogatni apát. Utána visszamegyek az üzletbe.
- Nekem jó. Akkor majd látjuk egymást – ezzel Rafe letette, Gio pedig a zuhanyzó felé
vette az irányt.
Lezuhanyozott, majd felkapott egy farmert és egy KU-s pólót. A március még kicsit
hűvös volt a rövid ujjúhoz, de még mindig magával vihet egy dzsekit. Fogta a haját és
összekötötte a bőrszalaggal. Lefelé menet beugrott a konyhába, hogy bekapjon egy
falatot. Miközben a hűtőben kotorászott, az jutott eszébe, meg kéne állnia és szereznie
a dolgozóknak fánkokat. Az volt az érzése, hosszú napnak néznek elébe. Talán még
pizzát is rendelhetne mindenkinek.
Ezen gondolattal a fejében bezárta az ajtót és elindult a kedvenc fánkos boltja felé.
Három tucat, válogatott fánkot, egy rekesz vizet és gyümölcslevet vett. Úgy
emlékezett, a pihenőszobában van kávéfőző.
Hat ötvenkor érkezett meg és megkerülte az üzletet. Szabad keze nem lévén, a lábával
kopogott a bejárati ajtón. Egy fiatal fiú jött az ajtóhoz. Végigmérte Giót és résnyire
nyitotta az ajtót. – Sajnálom, uram, de az üzlet ma zárva tart. Az éjszaka betörtek.
Gio a pattanásos képű kölyökre mosolygott. – Tudom. Gio Brunelli vagyok, Nino fia.
Rafe hívott úgy egy órája, és mondta, hogy jól jön egy kis segítség a takarításban. –
Felemelte a fánkos dobozokat. – Hoztam reggelit.
A kölyök kinyitotta az ajtót és hátrébb lépett. – Lyle vagyok. A cipőosztályon
dolgozom. Rafe az irodájában van, próbál rájönni, mennyi mindent lophattak el –
kísérte Giót a pihenőszobához.
~ 12 ~
Gio álma
Gio letette az asztalra a dobozokat és felemelte az italokkal teli szatyrot. – Hoztam egy
kis gyümölcslevet és vizet is. Menj és szólj a többieknek, hogy tartsanak egy kis
szünetet és egyenek valamit. Én megyek Rafe-hez. – Lyle biccentett és kiment az
ajtón.
Gio az irodához ment és kopogott. Rafe „szabad” kiáltására benyitott. A férfi az asztal
mögött ült egy halom papírral maga előtt. Látszott, hogy a haját piszkálta. Giót
lenyűgözte, ahogy az egykor sima hullámok kis csigákká változtak. Beljebb lépett a
szobába.
- Szia, Rafe – intett a pihenőszoba felé. – Hoztam egy kis fánkot meg ezt-azt.
Rafe hátradőlt a székében és lehunyta a szemét. – Pillanatnyilag csak egy teljes
leltárívre és egy nagy bögre kávéra van szükségem. Elég nehéz rájönnöm, mi az, amit
elvittek és mi az, ami tönkrement. Láttad a kupit odakint?
Gio a Rafe szeme alatt húzódó sötét karikákat nézte. A férfi úgy nézett ki, mint aki
majd összeesik. Mi volt Rafe-ben, amitől Gio arra vágyott, hogy a karjaiba vehesse a
férfit és gondoskodhasson róla. – Igen, láttam. Miben tudok segíteni?
Rafe az asztalra dobta a tollat és összekulcsolta a kezét az ölében. – Az
alkalmazottakkal visszapakoltattam az árukat a polcokra, míg a sérült holmik
részlegenként egy-egy kupacban vannak. Ha adok neked egy árulistát a szintről,
végigfutnád a sérült árukat? Azt mondom, írj P-t egy áru száma mellé, ami még a
polcon van, és S-t a mennyiséggel együtt a sérült áruk mellé. Onnantól már össze
tudom hasonlítani a számokat azzal, amit a számítógép mond, mennyi árunak kéne
lenni a polcokon. - Rafe megint a hajába túrt. – Sajnálom, elég unalmas, fárasztó
munka, de muszáj megcsinálni, mielőtt újra kinyitnánk. Ha látod, hogy valamelyik
dolgozó végzett a pakolással, adj neki egy ívet és magyarázd el, mit csinálsz, hogy ő is
segíthessen.
- Ez jónak hangzik. Másfél óra múlva ugyan be kell mennem apához, de ez nem tarthat
tovább néhány óránál. – Gio leült, amíg Rafe behívta a szükséges adatokat és elkezdte
részlegenként kinyomtatni. Gio, addig, amíg várakozott, Rafe arcát tanulmányozta.
Érzéki ajkait kicsit lebiggyesztette, amikor koncentrált. Gio megnyalta a sajátját,
akarta – nem, szüksége volt rá – hogy megízlelje Rafe-et.
~ 13 ~
Carol Lynne
Mikor elkészült, Rafe átadott neki egy halom papírt, egy csíptetős táblát és egy
ceruzát.
- Köszönöm a segítséget, Gio.
Gio átvette az eszközöket és vállat vont. – Semmi probléma. Elsősorban azt sajnálom,
hogy ez történt. Van valami nyom a rendőrség kezében?
- Beszéltem nekik Dennis Allenről, de a felvételek nélkül nem biztos, hogy
szerencsénk lesz. Azt mondják, ennek ellenére ellenőrzik majd őt. – Rafe felállt és
megkerülte az asztalt. – Mit szólnál egy csésze kávéhoz, mielőtt nekilátnál? – Gio
beleegyezően bólintott és követte őt az irodából a pihenőbe. Úgy tűnt, valamennyi
alkalmazott ott volt. Gio öt embert számolt összesen. - Mindenki itt van?
Rafe körülnézett az asztalnál. – Igen. A teljes délelőttös műszak. Bemutatlak nekik. –
Megállt az asztal mellett és magával húzta Giót.
- Emberek, szeretném, ha megismernétek Gio Brunellit, Nino fiát. Ő fog segíteni
nekünk, amíg az apja betegszabadságon van. – Rafe összeismertette a négy emberrel,
akivel még nem találkozott. Mary, egy egyszerű, harmincas nő volt; Lenny, egy fiatal
fiú, aki a főiskola mellett dolgozott; Travis, egy idősebb, talán hatvanas, teljesen ősz
hajú férfi és Keith, egy húszas éveiben járó srác volt.
Lyle-lal már találkozott, így őt már név szerint ismerte, mielőtt Rafe bemutathatta
volna.
Miután Gio gyorsan megivott egy kávét, az egész csapat visszament dolgozni, Gio
ígéretével, hogy ebédre hoz nekik pizzát. Gio a leltárívekkel dolgozott még másfél
órát, majd átadta Keith-nek. – Néhány óra múlva visszajövök. Meglátogatom apát.
Keith bólintott és Gio elindult a húsz mérfölddel távolabb lévő kórházhoz.
Sophie Ninóval nevetgélt, mire odaért. – Hé, mi olyan vicces? – kérdezte Gio a
szobába lépve.
Sophie legyintett. – Csak valami, amit Mic művelt ma reggel. Hogy aludtál? Kicsit
fáradtnak tűnsz.
Gio lehajolt, hogy adjon egy puszit az apja homlokára aztán Sophie-nak nyomott egy
csókot az arcára. – Minden rendben. Talán meg kell adnom magam és vennem kell ma
egy új matracot. Azt hiszem, a régi már jobb napokat is látott. – Remélte, Sophie nem
tesz fel több kérdést. Egyiküknek sem akart hazudni.
~ 14 ~
Gio álma
Gio kellemesen töltötte a látogatást az apjával és a nővérével, mielőtt elbúcsúzott
volna tőlük azzal, hogy van még néhány elintéznivalója.
- Este visszajövök, papa. Megyek és veszek egy matracot. Talán egy új ágyat is, aztán
beugrok az üzletbe is, megnézem segítségére lehetek-e valamiben Rafe-nek. –
Lehajolt, megcsókolta az apját és azzal búcsúzott Sophie-tól, hogy néhány napon belül
átmegy hozzájuk vacsorára és, hogy lássa a srácokat.

Az N.R. Elementhez visszafelé menet megállt egy bútorüzletnél. Megállapodott egy

fekete, vasból és fából készült franciaágyról és elintézte a szállítást.
Az üzletbe már öt óriáspizzával érkezett meg és mosolyogva fogadta az éhes
alkalmazottakat. Ebéd után követte Rafe-et vissza az irodájába. Bezárta maga mögött
az ajtót, aztán leült a Rafe asztalával szemben álló székre. – Eddig meg tudtál
határozni bármit is, ami hiányzik?
Rafe fáradtan fújt egyet. – Eddig úgy fest, semmi sem hiányzik. Elküldtem Lennyt és
Maryt a hátsó szobába, hogy ellenőrizzék a készleteket, de nem várok semmi hiányt
onnan sem. - A tenyerével eltakarta és megdörzsölte a szemeit. – Ezt egyszerűen nem
fogom fel. Hogy képes egyetlen ember ekkora kárt okozni, ilyen rövid idő alatt, és
miért?
Gio felállt és Rafe széke mögé állt. Tudta, hogy a tűzzel játszik, de Rafe-nek szüksége
volt érintésre és megnyugtatásra. A kezét Rafe vállára tette és masszírozni kezdte.
- Lehetséges, hogy többen voltak, nem csak egy ember?
Rafe felnyögött és előre döntötte a fejét, hagyva Giónak, hogy jobban hozzáférjen a
vállához. - Ennél a pontnál azt mondom, bármi lehetséges.
Gio vesszeje reagált Rafe vállának és nyakának erős, kemény izmaira. Össze kell
szednie magát és uralkodnia kell a libidóján, mielőtt Rafe meglátja vágya bizonyítékát.
A helyzet csak még rosszabb lett, amikor Rafe felnyúlt és Gio kezére tette a sajátját. -
Ez csodás, Gio. Köszönöm. – Rafe néhány másodpercig még Gio kezén hagyta a
kezét, majd visszahúzta és felállt. – Megyek, megnézem, hogy haladnak a dolgok kint
az üzletben. Visszamész még este a kórházba hazafelé? – Gio hátrébb lépett, majd
követte Rafe-et. – Aha. Mondtam apának, hogy megyek. Miért? Szeretnéd, hogy
mondjak neki valamit?
~ 15 ~
Carol Lynne
- Nem. Úgy terveztem, hogy magam is bemegyek, és utána talán vacsorázhatnánk. –
Rafe megállt az ajtóban; nagyon jól nézett ki egy olyan férfihoz képest, aki csupán
néhány évvel fiatalabb a saját apjánál.
Gio önkéntelenül is megnyalta az ajkát, majd elmosolyodott. – Rendben, nekem
megfelel.
Vállvetve dolgoztak a nap hátralévő részében. Gio elgondolkodott, vajon csak az ő
túlságosan is aktív libidója dolgozik, vagy a férfi valóban flörtöl vele. Több
alkalommal is, Gio azon kapta Rafe-et, hogy mókás grimasszal az arcán bámulja őt.
Ha nem flörtölés volt, Gio azt hihette, Rafe valamilyen oknál fogva undorodik tőle.
Talán tudja, hogy évek óta ő a fantáziái tárgya. Gio nem tudta mire fel ez a pillantás,
de az apró érintések megvadították őt, meg a farkát.
Hét óra körül az üzlet rendben volt annyira, hogy másnap kinyithasson. Rafe
mindenkit hazaküldött és estére bezárt. Gio mindenkinek köszönetet mondott a
kemény munkájáért, amikor hazafelé indultak. Miután az alkalmazottak elmentek, Gio
elindult, hogy megkeresse Rafe-et.
Rafe a pihenőben volt, eltakarítva a napi fánkozás és pizzázás nyomait. Gio a
kávéfőzőhöz lépett és elkezdte tisztogatni a kannát. – Szóval, mit gondolsz a
betörésről? Találtál valami hiányzó tárgyat?
Rafe Gio mellett a pulthoz dőlt és felsóhajtott. – Az egyetlen, ami hiányzik a labdák –
futball-, kosár- és röplabda. Rá nem tudok jönni az okára – túrt végig a haján. Giónak
korábban nem tűnt fel, milyen gyakran teszi ezt a mozdulatot Rafe. Talán mert
korábban még sosem látta ennyire feszültnek őt.
Gio kinyújtotta a kezét és gondolkodás nélkül az ujja köré csavart egy göndör tincset.
- Tudtad, hogy amikor ezt csinálod, a hajad a megszokott sima hullámokból fekete
fürttömeggé változik?
Rafe ártatlanul elmosolyodott. – Rossz szokás. Gyerekkorom óta csinálom. –
Végignézett a szobán és intett a fejével. – Gyere, látogassuk meg Ninót. És pokoli éhes
is vagyok.
Úgy egy órát töltöttek Ninónál, majd az autóikhoz mentek. Gio ajánlott egy steakbárt a
Country Club Plázánál. Ez volt az egyik kedvence. Rafe beleegyezően bólintott a
helyre.
~ 16 ~
Gio álma
- Ott találkozunk – veregette meg Gio hátát, mielőtt a kocsijához indult volna.
Gio a sajátja felé vette az irányt, félig merev férfiassággal a farmerjában.

~ 17 ~
Carol Lynne
Harmadik fejezet
A Country Club Plaza teljes gőzzel üzemelt. Emberek jártak-keltek az üzlet előtt és
ettek odakint a teraszon, emlékeztetve Giót arra, hogy itthon van. Egek, mennyire
szerette ezt a várost. Megpillantotta Rafe-et az étterem előtt várakozni, és intett neki.
- Elnézést. Nem találtam parkolóhelyet.
Rafe rámosolygott. – Semmi gond. Még úgy fél óra, míg kapunk valahol szabad
asztalt. Nem innál valamit, amíg várakozunk?

Végre leülhettek az asztalukhoz és megrendelhették a vacsorájukat. A sarok elég

szűkös volt két ekkora termetű, magas férfi számára és Rafe térde folyamatosan az
övéhez ért. Gio azt hitte, nem bírja végigülni a vacsorát. Már attól felizgult, hogy ilyen
közel ült Rafe-hez, amikor pedig a térdük először találkozott, azonnal fájdalmasan
kemény lett.
Gio fészkelődött egy kicsit a székén, s miközben igyekezett uralkodni az erekcióján,
csevegni próbált Rafe-fel. Végül lenyúlt és megütögette a farkát. Nyughass, haver!
Úgy tűnt, Rafe legalább elsiklott az állapota felett, noha észrevette, hogy kicsit
mélyebben nézett a szemébe, miközben beszélgettek.
A vacsora végeztével mindketten civakodtak a számláért, végül Gio nyerte meg a
csatát, de Rafe megígérte, legközelebb ő fizet. Gio magában mosolygott. Remek. Rafe
már a legközelebbi alkalmat tervezi. Kisétáltak az étteremből és egymás felé fordultak.
Rafe kicsit bátortalannak tűnt, ahogy a torkát köszörülte. – Még fiatal az este. Nincs
kedved eljönni hozzám és megnézni egy filmet? Épp most vettem új DVD-t. Talán
hozhatnál valami innivalót és csaphatnánk egy görbe estét?
Giónak izzadni kezdett a tenyere. – Ez csodásan hangzik. Megállok a boltnál és hozok
némi rágcsálnivalót is. Nemsokára nálad leszek.

*****

Rafe szapulta magát, míg hazaért. Leparkolta a Cadillac Escalade-jét és felliftezett az

ötödik emeleti, tetőtéri lakásához. Leginkább azért választotta ezt az épületet, mert a
~ 18 ~
Gio álma
tetőn udvar és kert is tartozott hozzá. A hálószobába ment és átöltözött egy kényelmes
melegítőalsóba és pólóba.
Olyan ideges volt, hogy azt hitte elhányja magát. Hogy hívhatta fel Giót a lakásába? A
pokolba is, eltekintve a ténytől, hogy elég idős volt hozzá, hogy Gio apja lehessen,
Nino volt a legjobb barátja. Rafe próbált túljutni a Gio iránt érzett, éveken át tartó
vonzalmán.
Úgy tűnt, akárhányszor randevúzott valakivel, Gióhoz hasonlította őt. Nem is említve,
hogy valamennyi magas és olasz volt, csakhogy egyikük sem volt a férfihoz mérhető.
Neki volt a legjobb teste, amit Rafe valaha látott. Az arca mint egy istené és a hangja
akár az ördögé, mély és érdes. Már attól, hogy hallgatta Giót ma este a vacsoránál,
feszülni kezdett a vesszeje. Most a sorsot kísérti, hogy valóban kettesben marad vele?
Rafe már egy ideje gyanította, hogy Gio meleg. Nem mintha bármikor is nőiesen
viselkedett volna. Az apró dolgok miatt, amiket tett, kezdett el gyanakodni. Mindig
kicsípte magát. Rafe mindig tisztában volt azzal, hogy sosem volt barátnője, ráadásul
Rafe többször is rajtakapta, hogy a hátsóját bámulja. Egek, mit hitt? A mai este vagy
élete legjobb éjszakája lesz, vagy elköveti az eddigi legnagyobb baklövését.
Körülnézett az otthonában, meggyőződve róla, hogy minden ott volt, ahol lennie
kellett. A lakása meglehetősen nagy, majd kétszázötven négyzetláb volt. A magas
mennyezettel és az egyik oldalon üvegfallal nagyobbnak tűnt, mint amekkora
valójában volt. Meglehetősen egyszerű stílusban rendezte be. Volt itt egy extra széles,
fekete bőr ülőgarnitúra, antik kisasztallal és egy hatalmas plazmatévé. A széles
deszkapadló újra lett csiszolva, mielőtt beköltözött volna. A nappaliba Rafe sötétvörös
szőnyeget rakott le, elég nagyot ahhoz, hogy ráférjenek a bútorok.
Széthúzta az udvarra néző franciaajtót. Lehet, hogy Gio szívesebben kiülne és szívna
egy kis friss levegőt? Negyedórával később odalentről berregő hang szólalt meg. Rafe
a kaputelefonhoz lépett és megnyomta a gombot, hogy Gio beléphessen az épületbe.
Nyirkos tenyerét a nadrágjába törölve nyitotta ki a bejárati ajtót.

*****

~ 19 ~
Carol Lynne
Gio beszállt a liftbe és az ötödikre vitette magát. Csupán egyszer járt itt Ninóval, még
néhány évvel ezelőtt, de ha a dolgok a reményei szerint alakulnak, a jövőben többet
fog itt tartózkodni.
A lift megállt, és amikor az ajtó kinyílt, Rafe már ott állt, hogy üdvözölje. Gio
megszólalt, mikor magához tért a révületből. – Oh! Szia. Nem számítottam rá, hogy itt
fogsz állni. – Megemelte a nála lévő zacskót. – Hoztam egy tizenkettes sört, néhány
lime-ot és rágcsálnivalót.
- Jól hangzik. Kerülj beljebb – állt Rafe kicsit arrébb. Gio menet közben könnyedén
súrolta a férfit, ahogy közé és az ajtófélfa közé préselődött.
Rafe bezárta az ajtót és a konyhába vezette. – Csak tedd le a kaját a pultra. Beteszem a
sört a hűtőbe.
Gio letette a zacskót, ahová Rafe mondta, majd körülnézett a nyitott konyhában. A
lakás gyakorlatilag egyetlen hatalmas szobából állt, a teret üvegtégla falak osztották fel
nappalira, konyhára, edző- és hálószobára. Az egyetlen helyiség, amit három oldalról
rendes falak határoltak, a fürdőszoba volt. A konyhát egy alacsony, üvegtégla fal
választotta el a nappalitól, ami bárpultként szolgált. A konyha többi része modern
stílusban volt berendezve, rozsdamentes acél eszközökkel és nyitott szekrényekkel. A
munkafelületek valamilyen sötétkék színezetű kőből készültek.
Giónak nagyon tetszett az egész, különösen a sört hűtőbe pakoló, magas, előrehajoló
férfi. Gio tenyere viszketett, hogy kinyúljon és megérintse. Gio magát szidva
köszörülte a torkát.
- Um… Rafe? Van egy vágódeszkád? Nekiállnék felvágni ezeket a citromokat, csak
mutasd meg, merre találom.
Rafe felállt és két sörrel a kezében megfordult. – Semmi szükség vágódeszkára, ilyen
pult mellett. Meg sem tudod karcolni. – A falon lévő mágneses pántra mutatott, amin a
kések voltak. – A kiskés lesz talán a legmegfelelőbb a feladatra.
Gio nekilátott a három citrom feldarabolásának. Rásandított a szekrénynek dőlő, őt
figyelő férfira és rávillantott egy ideges mosolyt. – Sok lime-ot szeretek a sörömbe.
Miután felvágta és egy mély tálba tette a citromokat, Gio elvett egy sört Rafe-től és
belecsavart az övébe kettőt, majd a héját a szájába vette és kiszívogatta belőle a
maradék levet.
~ 20 ~
Gio álma
Rafe felkapta a citromos tálat és megfordult, hogy a hűtőbe tegye, de már nem tudta
elrejteni Gio tekintete elől a tréningalsója elején lévő kemény domborulatot. Felkapta a
saját sörét és a nappali felé vette az irányt.
Rafe a széles kanapéra telepedett, letette a sörét és a távkapcsolóért nyúlt.
- Nem akarsz felvenni egy tréningnadrágot? Legalább egy millió van itthon. Sokkal
kényelmesebb lenne az esti henyéléshez.
Gio lenézett a farmerjára. Naná, félig már merevedése volt. Kizárt dolog, hogy Rafe ne
szúrná ki egy melegítőalsón keresztül, de talán mégis el kéne fogadnia az ajánlatot.
- Nem hangzik rosszul. Csak mutasd az utat és átöltözöm, amíg te beállítod a filmet.
- Rögtön az ívelt falat megkerülve. A melegítők a szekrény alsó fiókjában lesznek.
Gio talált egy tréningnadrágot és vetkőzni kezdett. Úgy döntött, előre megy és
megszabadult az alsónadrágjától is, arra az esetre, ha a dolgok később érdekesebbre
fordulnának. Aztán arra jutott, az inget is mellőzi. Kisétált a hálószobából, mély
lélegzetet vett és keresztbe tette az ujjait.
Rafe a kanapé sarkában ült, hosszú lábait lazán széttárva a díszpárnán pihentette és a
sörét kortyolgatta. Gio ugyanolyan pózba ült le az ellentétes sarokban.
- Kösz a nadrágot. Máris sokkal jobban érzem magam. Pokoli hosszú egy nap volt a
mai.
Rafe tekintete le-fel siklott Gión, és úgy nézett ki, mint aki menten lenyeli a nyelvét. –
Nincs mit. Az én házam a te házad. Érezd magad otthon. Kicsit előre gondolkodtam és
idehoztam egy kis hűtőtáskát a sörrel. Így nem kell egyfolytában felkelnünk. A
citromok is itt vannak a zacskóban.
- Csodás. Köszi. Rendben, én készen állok. Rajta, kezdődjön a mozi. – Gio fél
szemmel a főcímet, fél szemmel Rafe-et figyelte. Kicsit mélyebbre süppedt az óriási
kanapén és széjjelebb nyitotta a lábait. A lábfeje csak két-három centire volt Rafe-étől.
A film elkezdődött, ők pedig beszélgetni kezdtek róla, összehasonlítva az elsővel. Rafe
megmozdította egy kicsit a lábát, megérintve Gióét.
- Szerintem az első sokkal jobb volt, noha bármit megveszek Brad Pittel és George
Clooney-val. – Rafe felkapta a fejét és Gióra nézett, nyilvánvalóan rádöbbent, mit is
mondott.
~ 21 ~
Carol Lynne
Gio egy kis szándékossággal Rafe-éhez dörgölte a lábfejét. Az érintéstől mintha
elektromosság futott volna végig a lábán egyenesen a férfiasságáig. Gio egy pillanatra
elkábult. Félt lenézni, csakhogy tartott tőle, hogy kilátszódik a makkja a
melegítőnadrág derekánál. – Jah. Én is mindig imádtam azokat a pasikat. Habár nem
annyira, mint a Sziklát. Annak a fickónak komolyan jó teste van.
Rafe lejjebb siklott a kanapén és visszatért a filmhez, de közben lassan felcsúsztatta a
lábát Gióén.
Oké, most már hivatalos volt. A farka határozottan kikandikált a nadrág fölött.
Gio behajlította a lábfejét és gyengéden végighúzta Rafe hímtagján. Az eredményt
azonnal meglátta Rafe felszerelésének méretén. Nyamm. Megismételte, egy kicsit
erősebben, és Rafe felakadó szemmel nyögött fel.
Rafe lába tovább vándorolt felfelé Gio combján, hogy a golyóit cirógassa. – Oh,
Istenem Rafe, ez annyira jó.
- E pillanatban feleannyira sem lehet jó, mint nekem. A farkad látványa végez velem.
Nem bánod, ha egy kicsit közelebb jövök?
- Egy fenét, dehogy bánom. Tinédzserkorom óta erről álmodoztam. Gyerünk, vonszold
csak ide azt a szexi hátsódat.
Gio még széjjelebb nyitotta a lábait és Rafe közéjük csúszott a kanapén. Azonnal Gio
farka után nyúlt és dörzsölgetni kezdte, miközben végigcsókolta a meztelen felsőtestét.
Megcsipkedte Gio állkapcsát, majd megragadta nyaka tövét és falni kezdte az ajkait.
Nyoma sem volt holmi szemérmes játszadozásnak, szabályosan dugta a száját. Rafe
nyelve ki-be siklott, miközben Gio nyöszörgött körülötte.
Levegő után kapkodva nézett Rafe félig lehunyt szemébe. – A fenébe. Akarlak téged –
húzta Gio egy kicsit feljebb Rafe-et, hogy egymáshoz tudják dörgölni a
férfiasságaikat. Olyan volt az egész, mintha gyufát tartottak volna egy láda
dinamithoz. Mindketten ziháltak és döfködtek, miközben eszméletlenségig csókolták
egymást.
Ráébredve, milyen gyorsan haladtak a dolgok, Rafe visszahúzódott. – Nem lenne
szabad ezt művelnem veled. Nino a legjobb barátom, az isten szerelmére – húzódott
vissza a helyére a kanapé túlsó végén és piszkálni kezdte a haját.
~ 22 ~
Gio álma
Gio felült és visszahúzta a nadrágját. – Mit is művelünk? Úgy értem, elég nyilvánvaló,
hogy kívánsz engem, épp annyira, amennyire én téged. Mindketten egyedülálló férfiak
vagyunk. Többé már nem vagyok gyerek. Nem tudom, hogy ez az egész helyes-e vagy
sem, de tudom, mit érzek. És jelen pillanatban az apám a legtávolabbi gondolatom.
Rafe behunyta a szemét és a fejét a kanapé támlájának döntötte. – Értem, miről
beszélsz, csakhogy az érzéseim mélyebbek egy egyéjszakás kalandnál, abban pedig
nem vagyok biztos, hogy bármelyikünk is készen állna többre.
- Sajnálom, de nem fogom eldobni egy élet álmát, csak azért, mert az apám talán nem
ért vele egyet – csúszott Rafe-hez. – Kívánlak. Évek óta vágyom rád. Elég bíztatás ez
számodra, hogy lásd, nem valamiféle játékot játszom? – húzta végig Gio a kezét Rafe
csupasz mellkasán. Fölé hajolt és a szájába vette Rafe egyik mellbimbóját, majd
megszívta.
Tisztában volt vele, hogy most próbálja elcsábítani Rafe-et, de túl messzire mentek
már ahhoz, hogy megjátsszák, semmi sem történt közöttük. Csak annyi kellett, hogy
Rafe-et rávegye, nézze a dolgokat az ő szemszögéből.
Rafe megfeszítette a hátát és az ujjait Gio hajába fúrta. – Istenem, lehet, hogy emiatt a
pokolra jutok, de annyira akarom, hogy nem tudok megálljt parancsolni neked.
Gio még jobban ráhajolt Rafe-re, és a még mindig merev férfiasságát Rafe combjához
dörgölte. – Akkor ne állíts meg. Élvezd az utazást – haladt végig Rafe nyakától az
állkapcsáig. Abbahagyta a kóstolgatást Rafe mindig meglévő borostájánál, mielőtt
rátért volna az ajkaira. Nyalogatni és szívogatni kezdte Rafe ajkait, míg be nem
engedte. Rafe elhúzódott. – Éreznem kell az ízed. Biztonságos? Én egészséges vagyok,
néhány hónapja voltam kivizsgáláson, és azóta nem voltam senkivel.
Gio megrázta a fejét. – Hosszú ideje nem feküdtem le senkivel, védekezés nélkül
pedig sohasem, de inkább megvizsgáltatom magam, egészséges vagyok-e. Túlságosan
is fontos vagy a számomra, semmint hogy veszélybe sodorjalak.
- Csak szólj, amikor elélveznél és elengedlek, de tudnom kell milyen érezni téged –
Rafe lefelé mozdult Gio mellkasán, majd először hódolattal torpant meg
mellbimbójánál. Mielőtt ajkaival körbezárta volna a kemény dudorokat és kényeztetni
kezdte őket.
~ 23 ~
Carol Lynne
- Annyira jó, olyan pokolian helyénvaló – túrt Gio Rafe hajába, majd belemarkolt.
Rafe lassan lejjebb kalandozott Gio hasán, közben megszabadulva a saját nadrágjától
is. A nyelvével végigkövette a bordázott hasfal mélyedéseit, és felnézett Gióra. –
Egek, te aztán észbontó vagy. Mindig is így gondoltam. Most végre lehetőségem van
megtapasztalni is.
Egyre lejjebb haladt, míg elérte Gio péniszének csúcsát, ami egyre jobban kilátszott a
tréningnadrág dereka felett. Rafe a szájába vette a makkot miközben félretolta a
nadrágot.
Végighúzta a nyelvét a Gio vesszején futó éren miközben nyöszörögve Gio lábához
feszítette a sajátját. Ismét visszatért a makkjához, majd mélyen a szájába engedte.
Gio behunyta a szemét és felnyögött. Soha senki nem tudta még ilyen mélyre venni a
farkát. Rafe profi volt benne.
Míg Rafe mind mélyebbre és mélyebbre engedte a torkában a vesszejét, közben
dédelgetni kezdte a herezacskóját is, majd lejjebb araszolt a feneke vágatáig.
Rafe hátrahúzódott, elengedte Giót és szájába vette az ujját. Mikor már kellően nedves
volt, újra visszatért Gio vesszejéhez, nedves ujját körbejáratta a ráncos bejáraton, majd
be is csúsztatta.
- Mindjárt elmegyek, Rafe – zihálta Gio és próbált elhúzódni Rafe arcától. – Nem
bírom tovább visszatartani.
Rafe hümmögni kezdett és mélyebbre lökte az ujját Gióba, míg a száját felváltotta a
kezével. Gio olyan hangos morgással élvezett el, ami még a halottakat is felébresztette
volna. Rafe feljebb csúszott a testén, hogy átölelje.
Amint Gio magához tért a valaha átélt leghevesebb orgazmusából, cirógatni kezdte
Rafe tincseit. – A pokolba is, azt hiszem, többé már nem leszek ugyanolyan – nézett
Rafe szemébe. – Azt hiszem, életem hátralévő részére elvágtad a lehetőséget minden
más férfinál. Erre egyszerűen csak azt tudom mondani, hogy hűha! – fektette Gio a
tenyerét Rafe arcára és könnyedén megcsókolta. – Sajnálom, rólad teljesen
megfeledkeztem – nyújtotta a kezét Rafe hímtagja felé, de Rafe megállította a
mozdulatot.
- Nekem kéne inkább mentegetőznöm – szólalt meg, és mikor látta, Giónak feltűnt,
hogy elvörösödött, csak vállat vont. – Nézd meg a lábad. A legszexisebb dolog volt
~ 24 ~
Gio álma
látni és érezni, ahogy elmész. Nem tehettem ellene semmit – nézett rá Rafe ártatlanul.
Gio lepislantott és figyelte, ahogy Rafe magja a csupasz lábáról a kanapéra csorog,
aztán nevetve csókolta meg újra. – Ez is elárulja, milyen messzi voltam. Még azt sem
vettem észre, hogy a forró magod eltalál.
Rafe viszonozta a csókját, majd a melegítőjéhez nyúlt, hogy teljesen megszabaduljon
tőle és megtörölgette vele Gio lábát meg a kanapét, végül magát is letisztogatta.
Visszasiklott Gio karjaiba és hozzábújt.
- Nem helytelen ez a számunkra? – kérdezte. Felnézett Gio fekete szemeibe.
- Hogy lehetne helytelen. Az érzéseim irántad őszinték. Mindig is azok voltak. Csak a
nővérkémre volt szükség, hogy megadja a kezdő lökést.
Rafe meglepetten nézett rá. – Mi köze van Sophie-nak hozzánk?
Gio visszafektette Rafe fejét a mellkasára és játszadozni kezdett a hajával. – Sophie
évek óta tudott arról, hogy érzek irántad. Tegnap gyakorlatilag azt mondta a
kórházban, hogy hagyjam abba az álmodozást és húzzak bele. Miután ma meghívtál
vacsorázni és utána magadhoz, úgy gondoltam, meglehet, hogy igaza van.
Rafe elfordította a fejét és csókot nyomott Gio mellkasára. – Mindig kívántalak téged,
ha tudom, hogy te is ugyanígy érzel, elmentem volna New Yorkba és rég
visszarángatlak ide. Mindig gyanítottam, hogy valószínűleg meleg vagy – Gio felvont
szemöldökkel nézett Rafe-re.
- Ugyan már! Valakit, akinek olyan a külseje, mint a tiéd, csak akkor nem veszi körül
nők sora, ha ő maga nem akarja.
Gio felnevetett és megpuszilta a feje búbját. – Én is ugyanezt gondoltam rólad. Te
vagy a legszexisebb férfi, akit valaha ismertem – követte végig Rafe haját az arca
körül. – Tetszik, ahogy a halántékodnál őszülsz. – Gio megállt és nagyot nyelt. – Azt
hiszem, alapvetően szeretlek, Rafe – suttogta behunyt szemmel. – Megrémít ezt téged?
– nézett le Rafe arcára.
Rafe a torkát köszörülte és úgy tűnt a szeméből törölgeti a könnyeit. Gióra emelte a
tekintetét és megrázta a fejét. – Egyáltalán nem rémít meg. Én is szeretlek téged.
Gio egy újabb szenvedélyes csókra húzta magához Rafe-et. – Azt hiszem, jövünk
Sophie-nak egy jó kis steak vacsorával. Mit szólnál egy zuhanyhoz, utána pedig
további összebújásra az ágyban?
~ 25 ~
Carol Lynne
- Jó terv – kászálódott fel a kanapéról és Giót is felsegítette, majd kéz a kézben
indultak a fürdőszobába.

*****

Rafe-nek hatalmas zuhanykabinja volt, egyik oldalán beépített paddal. Amíg Gio
megnyitotta a csapot, Rafe kitett két törölközőt és óvszerért kezdett kutatni a
gyógyszeres szekrényben.
Amikor belépett, Gio kinyújtotta a karját az idősebb, érzéki férfi után. Ő a karjaiba
bújt és megcsókolta. És hogy mi volt az, amit érzett? Talán megkergült? – Tudom,
hogy teljesen őrülten hangzik, de olyan, mintha hazaérkeztem volna. – Lassan
körülrajzolta Rafe ajkait a nyelvével és újabb csókot adott. – Köszönöm.
Rafe keze Gio hátsójára vándorolt és gyengéden megszorította. – Be kell ismernem,
egy kicsit mellbe vágott az érzéseim hevessége. Nino a legjobb barátom és nem
akarom elveszíteni őt, azonban hajlandó vagyok kockáztatni. Elég ideig rejtegettem az
érzéseimet és tovább már nem vagyok rá képes.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha várunk, amíg apa jobban megerősödik. Azt is ki kell
találnunk, mi legyen Dennisszel. Amennyiben ő a felelős a betörésért, meg kell
tennünk a szükséges lépéseket. Így apának csak a kapcsolatunk okozta feszültséggel
kell megbirkóznia, az üzlettel nem. Rendben?
Rafe kicsit erősebben szorította meg a fenekét, majd végighúzta a nyelvét az arcán.
- Egyetértek. Várunk még egy kicsit. Addig, meg itt maradsz mellettem, amíg apád
kikerül a kórházból. Tudom, hogy otthon szükség lesz rád, hogy a gondját viseld, de
addig legyél itt velem. Rengeteg elvesztegetett időt kell bepótolnunk.
Gio Rafe-nek dörgölte a már feszülő vesszejét. – Én is ezt szeretném. Reggel haza kell
mennem és elhozni a bőröndjeimet. Azt hiszem, el kell intéznem néhány telefont New
Yorkba, hogy közöljem velük, végleg visszaköltözöm ide.
Gio látta a Rafe vonásaira kiülő rettegést. – Nyugi. Én nem valami flúgos vagyok,
akinek az a terve, hogy a nyomodban settenkedjen. Tavaly már gondoltam a
visszaköltözésre. Az új fejlemények kettőnk között csak segítettek megszilárdítani a
döntésemet. Igazából el kéne kezdenem felhívni egy költöztető céget és elrendezni,
~ 26 ~
Gio álma
hogy a holmimat visszaküldjék ide. Lehet, hogy New Yorkba kell repülnöm, hogy
elintézzem a lakásom eladását egy ingatlanközvetítővel.
Gio elkezdett gondolkodni az életében bekövetkezett változásokon. Tudta, hogy
ostobának tűnhet, de boldogtalan volt New Yorkban. Most, Rafe-fel a karjaiban
megértette, miért volt nyughatatlan. Pokoli dolog együtt élni a viszonzatlan
szerelemmel, különösen, ami ilyen hosszú éveken keresztül tart.
Rafe megcsókolta Giót és körbefuttatta az ujját a bejáratán. – Sajnálom. Olyan
érzésem van, mintha arra kényszerítenélek, hogy csak te hozz áldozatokat. Egyáltalán
nem könnyű otthagyni a munkádat, eladni a lakásodat vagy elválni a barátaidtól.
Gio Rafe kutató ujjának lökte magát. – Semmilyen áldozatról nincs szó. Bárhol találok
munkát. A lakásom értéke a csillagos égbe szökött, mióta megvásároltam, említésre
méltó, közeli barátom pedig nem igazán volt. Feladnék bármit, hogy itt lehessek veled
és a családommal.
Ismét Rafe ujjának feszítette magát, amíg az belé nem nyomult. – A tiéd vagyok, amíg
folytatod a varázslatot azokkal a hihetetlenül hosszú ujjaiddal.
Rafe lökni kezdte a szappantól síkos ujját Gióban, lassan egy másodikat is hozzáadva.
Gio lélegzete szaggatottá vált, a feje hátra csuklott. – Istenem, Rafe, magamban
akarlak. Érezni akarom, ahogy a farkad a seggembe lököd.
Rafe felkapta a beépített polcról az óvszert és magára húzta. Még némi folyékony
szappant nyomott a tenyerébe és úgy irányította Giót, hogy megkaphassa. A férfi
előrehajolt és megkapaszkodott a gőzpadba. – Most. Szükségem van rád.
- Azt hiszem, a ház minden szobájába veszek síkosítót – igazította Rafe a vesszejét
Gióhoz és előrenyomult.
Rafe kezdeti lökései elakasztották Gio lélegzetét. Ugyan nem volt szűz, akinek a
feszítésről elképzelései sem voltak, de még sosem töltötték ki ennyire. Rafe férfiassága
épp olyan hosszú volt, mint az övé, azonban jóval vastagabb. Gio most már teljesen
másként látta a férfiakat, akikkel korábban együtt volt. Mindig panaszkodtak, hogy túl
sok nekik, de sosem értette igazán. Rafe-fel a testében már felfogta.
Amint újra lélegzethez jutott, Gio felnyársalta magát párja vesszejére, tövig magába
fogadva őt. Rafe a vállára fektette a fejét. – Milyen szűk. Krisztusom, sosem éreztem
még ilyet. Adj egy percet, különben vége lesz, mielőtt még igazán elkezdődött volna –
~ 27 ~
Carol Lynne
csókolta körbe Rafe Gio nyakát. Megragadta a csípőjét és lassan visszahúzódott, majd
ismét előre döfött.
Újra és újra döfött, kimerítő ritmusban kezdtek mozogni. Rafe csípője egyre
gyorsabban és gyorsabban csattogott, miközben farka ki-be mozogva döngölte Giót.
- Nem bírom. Elmegyek – nyúlt előre és megfogta Gio férfiasságát. Olyan ritmusban
kezdte pumpálni, ahogy mozgott, s a szeretője hangos üvöltéssel jutott a csúcsra.
Lassan, egymást átkarolva a földre rogytak és próbáltak levegőhöz jutni. – Ó igen,
határozottan megtartalak – mormolta Rafe.
Lemosakodtak és kievickéltek a zuhanyzóból. – Törölközzünk meg és irány az ágy.
Nem bírom már úgy a gyűrődést, mint régen.

~ 28 ~
Gio álma
Negyedik fejezet
Gio másnap reggel próbálta kinyitni a szemét, de elvakították az üvegfalon át
beszűrődő napsugarak. Morcosan temette a fejét Rafe nyakába és igyekezett
visszaaludni.
- Nem vagy egy reggeli ember, huh? – kuncogta Rafe. – Miért nem emlékszem erre? –
nyomott egy puszit Gio feje búbjára és cirógatni kezdte a hátát. – Jól van, maradj csak
ahol vagy, majd én megcsinálok mindent – tette le az egyik lábát az ágyról, hogy
felkeljen, de Gio kezei megállították.
- Nem, most rajtam a sor, hogy megkóstoljalak.
Rafe megállt és elvigyorodott. – Ki vagyok én, hogy ellenkezzem – gurult a hátára és
széttárta a lábait. – Adj bele mindent és zuhanyozás után reggeli vár az asztalon –
nevetett, mire Gio a szemét forgatta.
- Jézusom, ennyit a teljesítménykényszerről. – A reggeli ösztönzésével, éhesen
támadta le Rafe farkát. Ajkai alig érték át a hatalmas erekciót. Elhúzódott és
megnyalta a száját. – Nincs szükségem felrepedt ajakra – azzal visszatért a
feladatához, hogy megdolgozzon a reggelijéért. Szenzációs érzés volt ajkaival Rafe
farkán dolgozni. Rafe együtt mozgott Gióval, egyre mélyebbre és mélyebbre lökve a
férfiasságát Gio torkába.
Gio érezte, hogy Rafe közel jár az élvezethez, de még nem volt felkészülve rá, hogy az
egész véget érjen. Elengedte Rafe vesszejét és a nyelvével lejjebb ment, a herékig.
Előbb az egyiket forgatta meg a szájában, majd a másikat, folytatva a kalandozást a
feneke vágatáig. Rafe felnyögött, majd a lábát a mellkasához húzta. – Oh, folytasd! Ez
mennyei.
Gio körbenyalogatta a nyílást, fogával finoman megcsipkedte a puha bőrt. Bevezette
egy ujját, miközben folyamatosan nyalta. Mikor már eléggé ellazította, a nyelvét is
becsúsztatta Rafe testébe és elkezdte ki-be járatni. Tudta, egyikük sem tart már ki
sokkal tovább, és még mindig meg akarta ízlelni. Visszatért Rafe farkához, hogy a
szájába vehesse, de két ujja továbbra is dolgozott a testében.
Amint Rafe vesszeje szinte teljesen eltűnt Gio szájában, Rafe egy kicsit mélyebbre
nyomult. – Mindjárt… – ordította.
~ 29 ~
Carol Lynne
Egy utolsó nyalintás után Gio elhúzódott a csodás faroktól és a kezével fejte tovább,
hogy eljuttassa Rafe-et a beteljesülésig.
A hangok, amiket Rafe kiadott magából, miközben beterítette a hasát és a mellkasát a
magjával, Giót is a csúcsra juttatták.
Rafe hasára omolva arra gondolt, talán egy kis pihenésre még szüksége lesz. Lassan
belemártotta az ujját a sűrű, fehér ondóba, élvezve a párja illatát.
Hűha, még mindig képtelen volt elhinni, hogy ekkora változás következett be az
életében, kevesebb, mint tizenkét óra leforgása alatt.
Kicsivel később, Rafe magához húzta egy „jó reggelt” csókra. – Szia. Jól aludtál?
Gio vigyorogva nyalintott végig az arca oldalán. – Évek óta ez volt a legjobb. Mi lesz
a reggeli?

*****

Miután mindennel végeztek a konyhában, a bejárati ajtóhoz mentek. Gio Rafe-ért

nyúlt és még egyszer átölelte. – Haza megyek a holmimért, utána egy ideig a
kórházban leszek. Annak is szeretnék utánajárni, hogy meg tudnának-e még ma
vizsgálni vagy időpontot kell kérnem. Három körül már az üzletben lehetek.
- Rendben. Én meg előásom a néhány hónappal ezelőtti vizsgálataim eredményét,
hogy megmutassam. – Gio tiltakozni kezdett, mire Rafe felemelte a kezét. – A
felelősség így kívánja. A patikába is be kell mennem és szereznem vagy tíz tubus
síkosítót, meg néhány doboz óvszert. Kizárt, hogy akkor kezdjek utánuk keresgélni,
amikor te a közelemben vagy. Mire az üzletbe érsz, már ott leszek. Öt tájra végzek a
munkával, utána szeretném én is meglátogatni Ninót, hogy tudjam, hogy van. Arra
gondoltam, visszajöhetnénk ide és összeüthetnénk valami könnyű vacsorát.
Bezárták a lakást és elindultak a lifthez. Kiléptek az épületből és a lakók számára
fenntartott parkolóhoz mentek. Kéz a kézben léptek be a parkolóba, ahol Rafe
döbbenten állt meg.
- Ez meg mi az úristen? – Rafe terepjáróját tönkretették. Az ablakokat betörték, a
gumikat felhasogatták, a gyönyörű, fekete lakkozást fehér festék borította. A jármű
oldalára festett szavaktól megfagyott a vér Gio ereiben. „Te következel!”
~ 30 ~
Gio álma
Gio megragadta Rafe kezét. – Hívd a rendőrséget. Azt hiszem, épp most fenyegettek
meg.
Rafe bólintott és előhúzta a mobilját.
Félórával később megérkezett a rendőrség, hogy felvegye a jegyzőkönyvet. Feltették a
szokásos kérdéseket: „Van elképzelése, ki tehette ezt? Miért van ez a személy ellene?
Bla… bla… bla…” Kerestek ujjlenyomatokat, de valószínűtlennek tartották, hogy akár
egyet is találnak, ami a gyanúsítotté lehet.
Gio és Rafe megköszönte a rendőrség segítségét és Gio Audija felé indultak.
- Miért nem jössz velem, kölcsönvehetnéd apa Jaguárját? Most egy ideig úgysem lesz
rá szüksége, az meg beletelik néhány hétbe, míg helyrepofozzák a Cadillaced. – Rafe
beleegyezően bólintott. Az autóban ülve hátradöntötte a fejét az ülés támlájának és
behunyta a szemét. Gio a kezéért nyúlt és megszorította. – A végére fogunk járni a
dolognak, ígérem.
Rafe oldalra döntötte a fejét és kinyitotta a szemét. Gio profilját figyelte, miközben
Nino Praire Village-i házához hajtott.
- Örülök, hogy itt vagy mellettem. – Gio felemelte Rafe kezét és egy puszit nyomott
rá. – A tiéd vagyok, ameddig csak akarod.
Rafe halványan biccentett. – Akkor örökké. Nem engedlek elmenni.

*****

Gio fél négy tájban ért az üzlethez. Bizonyos fajta büszkeséget érzett, ahogy bement.
Az N.R. Element mindig is az egyike volt a legjobb sport- és szabadtéri kellékeket
árusító üzleteknek a Középnyugaton. Giónak csak rá kellett jönnie, mi siklott félre.
Körbenézett az üzletben, de sehol nem látta Rafe-et. Megállította Maryt, az egyik
dolgozót, és megkérdezte, merre találja.
Mary egyértelműen végigmérte a szemeivel, amit nem állt meg vigyor nélkül. – Um…
Rafe az irodájában van, azt hiszem – rebegtette meg Mary a szempilláit és
elmosolyodott.
- Köszi. – Ezzel az üzlet hátsó része felé indult. Bekopogott Rafe ajtaján és belépett.
~ 31 ~
Carol Lynne
A székével Gióval szembe fordult és kitárta a karjait. – Gyere ide és ölelj át. Ramaty
egy nap volt a mai. – Gio megfordult és kulcsra zárta az ajtót, majd odament és Rafe
széttárt lábai közé térdelt, erős ölelésébe vonva a férfit. – Jó híreim vannak. Ma reggel
elvégezték a vizsgálatomat. Már felhívtak mobilon az eredményekkel.
- És?
Mélyen megcsókolta, aztán hátrahajolt és Rafe-re nézett. – Hmm, lássuk csak, meg
tudom-e mutatni neked – simított végig Rafe mellkasán és megdörgölte növekvő
erekcióját.
- Ahhh! – Gio lehúzta a cipzárt Rafe farmerén és felkuncogott. – Nem tudom elhinni,
hogy még mindig nem hordasz alsónadrágot. Már akkor pokolian szexisnek tartottam,
mikor tizenöt évvel ezelőtt észrevettem és még mindig felizgat – húzta szét a farmert
és az arcát Rafe tovább növekvő merevedéséhez szorította.
- Hogy jöttél rá? – kérdezte, mire Gio a szemét forgatta.
- Eh, meleg kamasz voltam, először belezúgva valakibe. Természetesen kukkoltam.
Kihasználtam minden lehetőséget, hogy a közelben legyek, amikor tudtam, hogy
öltözöl – temette vissza az arcát Rafe ölébe. – A pokolba is, olyan jó illatod van –
kezdte körbenyalogatni Rafe makkját, nyelvét ki-be járatta a nyíláson, lenyalva az
előváladékot.
Közben kigombolta a saját farmerját is és kézbe vette magát.
Le-fel simogatta a nyelvével Rafe vesszejének teljes hosszát, majd egy mozdulattal
teljesen a torkára vette. Lassú mozdulatokkal simogatta magát, miközben tovább
dolgozott Rafe-en.
Rafe zihálni kezdett, s végighúzta a kezét Gio feje búbján. – Szeretem a hajad. Tetszik
az érzés, ahogy a bőrömhöz ér. – Lejjebb araszolt és felhúzta Gio ingét, hogy a
mellbimbójával játszhasson.
Gio felnyögött az éles csípésre, ahogy Rafe ujjai csavargatni és húzogatni kezdték a
merev csúcsokat.
Rafe felmordult és egy mély lökéssel élvezett a torkába. Gio tisztára nyalta Rafe-et
majd maga is követte a beteljesülésben. Felemelve a fejét Rafe-re vigyorgott. – Meg
tudnám ezt szokni – szólalt meg és kerített néhány papír zsebkendőt a Rafe asztalán
álló dobozból. Miután megtörölte a kezét, felült és körbecsókolta Rafe nyakát.
~ 32 ~
Gio álma
- Én is. A legjobb stresszoldás, amit valaha átéltem.
- Hallottál valami újat a betörésről? A zsaruk szerint nem lehet kapcsolatba hozni
azzal, ami a kocsiddal történt?
Rafe Gio hátát és vállát simogatta. – Semmi konkrétum. Azonban ma reggel Mary
figyelmeztetett. A sérült labdák az ő osztályáról származtak, és azt akarta, hogy
sürgősségi rendeléssel kérjek belőlük. Azt hittem, van még egy raklapnyi odafent a
raktárban, de sehol nem találtam őket. Mondtam neki, hogy felhívom a szállítónkat és
hozatok néhányat, de mivel úgyis kicsi a forgalom mostanában, nem látom értelmét,
hogy sürgősségi felárat fizessünk azokért a vacakokért.
- Hát, ezért vagyok itt. Majd meglátjuk, rá tudok-e jönni az okára, hogy miért
csökkentek az eladások. – Rafe felsegítette Giót és megcsókolta. Csak ölelték egymást
még néhány percig, aztán Rafe kicsit elhúzódott. – Szóval, ki vele, mit szeretnél
először csinálni. Végig akarod nézni a könyvelést?
Gio megrázta a fejét és előrehajolt, hogy lopjon egy futó csókot. – Egyáltalán nem
hiszem, hogy át kéne néznem a könyvelést. Amennyire én tudom, az üzlet ezen
területén te vagy a szakértő. Ami azt illeti, inkább a vevőforgalom érdekel, azt
figyelném meg. Csak találok valahol egy széket, ahol nem vagyok útban és figyelhetek
egy ideig. Rendben?
- Persze, bármire legyen is szükséged. Van néhány kempingszék az üzlet jobb felében.
Elég közel van az bejárathoz, így láthatod a vevőket jönni-menni.
Rafe lenyúlt és begombolta Gio farmerját. – Nem akarok ötleteket adni szegény
Marynek.
- Nem én vagyok az, aki alsógatya nélkül szaladgál egész nap – húzta végig a
hüvelykujját Rafe makkján, mire a másik kuncogva kezdte becipzárazni a saját
farmerét.
- Tájékoztatásul közlöm, okoska, hogy a farkam sokkal jobban fér a nadrágban, ha
nem szorongatja halálra egy alsónadrág is – vigyorgott, majd megveregette Gio
fenekét. – Nyomás dolgozni. Nekem még be kell fejeznem a bérjegyzéket, mielőtt
hazamehetnék.
Az ajtó felé menet Gio megfordult és a válla felett Rafe-re nézett. – Talán néhány
vitamint is kellett volna venned a patikában – villantott fel egy százkarátos mosolyt.
~ 33 ~
Carol Lynne
- Kifelé, te nyavalyás, mielőtt a térdemre fektetlek.
Gio felvonta a szemöldökét. – Mmmmm… igazán perverznek hangzik, Rafe bácsi –
mondta, majd teli torokból felnevetett és kirohant az ajtón.

*****

Rafe pontban ötkor bezárta az irodáját és Gio keresésére indult. Az egyik pult mögött
ülve találta meg, miközben Maryvel beszélgetett.
- Kész vagy? – Gio még megajándékozta Maryt egy utolsó, szívtipró mosollyal, aztán
követte kifelé Rafe-et. – Otthon találkozunk.
- Az már biztos, hogy megy a flörtölés – nézett Gióra összehúzott szemmel, mogorva
képet vágva.
- Kedves szavakkal többre mész, mint a gorombasággal, te vénség!
- Jah! Megmutatom én, mit tud ez a vénség, ha egyszer hazaértünk. Még mindig a
kórházba megyünk előbb?
- Szerintem jobb lesz, ha ma este egyedül mész be. Tudom, ha ott lennék, apa biztosan
megkérdezné, mit gondolok az üzletről, előbb azonban szeretnék átfutni veled néhány
dolgot. Csak mondd azt neki, hogy még bent voltam, mikor te elindultál és majd
holnap reggel benézek hozzá. Itt a parkolónál megállok, míg te elmész, így nem kell
hazudnod neki.
Rafe elmosolyodott és megcsóválta a fejét. – Rendben. Akkor úgy egy óra múlva
találkozunk otthon. – Ezzel beszállt Nino piros Jaguárjába és indított.

*****

Mikor Rafe belépett a tetőtéri lakása ajtaján, az első dolog, amit észrevett, a tűzhely
felől áradó, rotyogó paradicsommártás illata volt. A második, a kanapéján egy szál
éjkék, könnyű selyem pizsamaalsóban alvó, hatalmas férfi volt.
Ember, de örülök, hogy adtam neki kulcsot!
Rafe mély lélegzetet vett, aztán vetkőzni kezdett ott, ahol állt. Még mindig képtelen
volt elhinni, hogy Gio ott van. Kibújva a farmerjából, Rafe megrázta a fejét. A pokolba
~ 34 ~
Gio álma
is, a pasi maga volt a két lábon járó szexualitás, Rafe pedig hirtelen nagyon
megkívánta.
A kanapé mellé térdelt és kihasználta az alkalmat, hogy figyelhesse az alvó Giót. A
férfinak még a lába is szexi volt, tökéletes alakú, gondosan pedikűrözött körmökkel.
Gio arcára sandított, hogy nem ébresztette-e fel. Nem, azok a hihetetlenül hosszú
szempillák még mindig a magasan ülő arccsonton pihentek.
Ezután Rafe Gio hasára tért. Erős izmok feszültek a sötét, olasz bőrének. Észrevette a
Gio oldalán futó sebhelyet. Rafe a fejét csóválva gondolt vissza, hogyan is szerezte
Gio azt a heget a mexikói halászkirándulásukon, mikor Gio még kamasz volt.
Akkoriban igencsak tökös kis gazfickónak számított. A pokolba is, még mindig az.
Gio fogta magát és kiugrott a bérelt csónakjukból, és ahogy az óceánba esett, eltrafálta
a vezetősínt. Minden csupa vér volt. A kórházba vitték, ahol összefércelték.
Harminchárom öltéssel később még mindig tökös volt. Ami a tökösséget illeti…
Rafe lepillantott Gio vékony selyem nadrágja alatt pihenő, formás férfiasságára.
Ujjával körülrajzolta a hosszát mire az növekedni kezdett. Egy kicsit nagyobb nyomást
alkalmazva tovább simogatta Giót a nadrágon keresztül. Gio aprót lökött Rafe kezébe
és kinyitotta a szemét.
Gio Rafe hajába túrt és elmosolyodott. – Hé. Hogy van apa ma este?
Rafe előrehajolt és egy csókot nyomott Gio hasára. – Sokkal jobban. De könyörgöm,
ne emlegesd apádat, amikor épp a mutatós farkaddal szemezek, hogy a számba
vehessem. Valahogy egy cseppet perverznek érzem magam tőle.
Rafe a nyelvével váltotta fel a kezét. A selyemnadrág minden nyalintással és szívással
egyre nedvesebbé vált – Szabaduljunk meg ettől – fogta végül Rafe és lehúzta az
pizsamát.
- Várj. Szeretnélek megdugni. Túl sok éve álmodom már arról. Meg kell tennem.
- Részemről boldogan – állt fel Rafe és felhúzta Giót a kanapéról. – Cseréljünk helyet,
nagyfiú. – Gio felállt és Rafe átvette a helyét. – Oh, kapd fel azt a gyógyszertári
zacskót az ajtó mellől.
Gio elhozta a tasakot és a tartalmát a kávézóasztalra szórta. Tíz tubus síkosító gurult ki
belőle. – Ejha! Vajon mit gondolt a pénztáros a szerzeményeidet látva?
~ 35 ~
Carol Lynne
- Egy fiatal nő volt. Csak mosolygott és rám kacsintott – vigyorgott Rafe. Gio
előkészítette a bejáratát, és Rafe önkéntelenül felnyögött. – Emellett megmondtam,
hogy nem akarok keresgélni a pillanat hevében. Eleget vettem, hogy a lakás minden
pontjára kerüljön belőle. Egek, ez csodás. Egy örökkévalóság óta nem csináltam így,
Gio. Általában én vagyok felül, de most alig várom, hogy magamban érezzem a farkad
– tolta rá magát Gio ujjaira.
Miután Gio eljutott három ujjig, síkosítót kent a vesszejére és a makkját Rafe
bejáratához nyomta.
- Szólj, ha fájdalmat okozok – kérte Gio, ahogy átjutott a szűk nyíláson. Gyengéden
nyomult előre, amíg teljesen Rafe testébe nem hatolt. – Érzem, hogy régen volt
utoljára. Olyan szűk vagy, mint egy szűz, de forróbb, mint a láva.
- Nagyszerű érzés. Add bele mindened. Készen állok – húzta Rafe a lábát magasabbra
a mellkasa felé. Gio meglovagolta őt, fél térdét Rafe csípője mellett, a másik lábát a
földre téve támaszért. Visszahúzódott, majd keményen előre döfött. Rafe érezte, ahogy
Gio vesszeje ki-be mozog, a heréi minden lökésnél a hátsójának csapódnak.
- Jobb, ha megkapaszkodsz, különben a karfába vered a fejed – figyelmeztette Gio.
Rafe kinyúlt és kapaszkodó után nyúlt, másodpercekkel azelőtt, hogy Gio fel nem
gyorsította volna a tempóját. A csípője olyan gyorsan mozgott előre-hátra, hogy Rafe
alig kapott levegőt. Sosem érzett még ilyet. Hirtelen a féltékenység hulláma öntötte el
valamennyi férfi iránt, akivel Gio a múltban együtt volt.
- Az enyém vagy, Gio. Senki más nem érezheti ezt, csak én. Megértetted?
Verejték ütközött ki Gio testén, miközben villámgyorsan mozgott. – Megértettem.
Senki más nem lesz, csak te – nyújtotta előre a kezét, majd Rafe duzzadt vesszeje köré
fonta, és csípőjével egy ritmusra mozgatta. Nem tartott sokáig Rafe-nek, hogy
elárassza a gyönyör forrósága. Rafe orgazmusa elszabadította Gióét is és egyszerre
kiáltottak fel.
Rafe-re omolva Gio megcsókolta a férfit. – Ez volt messze a legcsodásabb szeretkezés
az életemben.
Egymáshoz gömbölyödtek és kicsit még összebújtak. – Kéne egy gyors zuhany.
Mindketten ragadunk – ült fel Gio és a konyha felé pislantott. – Nana Brunelli forogna
a sírjában, ha odaégettem volna a paradicsommártását. – Gio elsőre megpróbált
~ 36 ~
Gio álma
felkászálódni és felsegíteni Rafe-et is. – Miért nem mész zuhanyozni előbb te, addig
én megnézem a mártást és felteszem a vizet a tésztának. Tudod, ha együtt
zuhanyozunk, abból sosem lesz vacsora, én pedig kezdek éhes lenni.
Rafe nevetve szedte össze a holmiját és a fürdő felé indult. Mély füttyszót hallott a
háta mögül és tudta, Gio figyeli őt, miközben visszabújt a selyemnadrágjába. – A
pokolba, neked aztán szexi hátsód van.
Rafe megállt és kicsit megriszálta a kedvéért. – Csak a tiéd minden centiméter és
nyílás.
Eltűnt az üvegfal mögött és a fürdőbe ment. Gio kifújta a levegőt és visszatért a
konyhába, hogy vacsorát készítsen a pasijának. Pasija. Gio ezen nem tudott túllépni.
Arra gondolt, a mamája biztos segítette odafentről. – Köszönöm, mama. Ha bármilyen
közöd is volt ehhez, milliónyi köszönettel tartozom érte.
Miután Gio is lezuhanyozott, úgy döntöttek, kint vacsoráznak a kertben. Rafe
megterítette az asztalt, amíg Gio elkészítette a salátát. Amint leültek és nekiláttak az
evésnek, Gio előhozakodott az üzletet illető terveivel.
- Mindannyian tudjuk, hogy a problémát a forgalom jelenti. Egyszerűen nem jön be
elég ember – Rafe biccentett, mire ő folytatta. – Attól tartok az egyetlen megoldás
azonban bökheti egyesek csőrét. Úgy gondolom, ki kéne költöztetni az üzletet a
belvárosból. Nincs már elég vásárló a városon belül.
Rafe mély lélegzetet vett, és Gio érezte, hogy vitatkozni fognak. – Hadd fejezzem be –
emelte fel a kezét. – Amikor megnyitottátok a boltot, még kicsit más volt a város.
Mostanában azonban a külváros az, ahol a pénz van. A yuppie-kat kéne megcélozni,
mint lehetséges vásárlók, márpedig a legtöbb ilyen a városon kívül él. – Gio nagy
levegőt vett. – Azt mondom, a legszerencsésebb az üzletet elvinni az emberekhez,
ahelyett, hogy az embereknek kéne elmenniük az üzlethez.
- És mi van a hűséges vásárlóinkkal? Nem veszítjük el őket, ha húsz-huszonöt
kilométereket kell utazniuk a városon kívülre?
Gio megrázta a fejét és kortyolt egyet a borából. – A hűséges vevőitek boldogan
utaznak néhány plusz kilométert, csak hogy megmaradjon a bolt. Emellett úgy vélem,
létre kéne hoznunk egy weboldalt, így az üzlet további vásárlókat is szerezhet a
~ 37 ~
Carol Lynne
környéken túlról is – Gio Rafe keze után nyúlt. – Tudom, hogy ez egy nagy lépés, de
őszintén szólva nem látok más módot, hogy megmentsük a boltot.
Rafe behunyt szemmel biccentett. – Tudom, hogy igazad van, de elég nehéz arra
gondolni, hogy huszonöt évet kitépjek az életemből. Nos, engem meggyőztél, de mi
lesz Ninóval? – kérdezte, amikor ismét kinyitotta a szemét és Gióra nézett.
- Apát nehéz lesz meggyőzni, de a pokolba is, már amúgy is a külvárosban él, szóval
találhatunk egy helyet, közel hozzá. Ha más nem, a rövidebb utazás levesz egy kis
feszültséget róla. Van még valami, amiben tudni szeretném a véleményetek – hajolt
előre és megcsókolta Rafe-et. – Érdekelne téged meg apát még egy társ bevonása?
Rafe döbbenten nézett. – Ugye most csak viccelsz? Miért akarna egy nagyágyú
reklámszakember egy sportszerüzletben dolgozni?
Gio erre csak vállat vont. – Nem igazán az üzletben akarok dolgozni. Én inkább arra
gondoltam, hogy befektetem a pénzem egy irodáért cserébe a háttérben. Szeretnék
lassítani az életemen és nem úgy végezni, ahogy apa, egy hármas bypass műtéttel,
ötvenhárom évesen.
Rafe ismét megcsókolta. – Szerintem csodálatosan hangzik, de boldoggá tenne ez
téged?
- Igen. Szerintem, boldoggá tenne. Arra gondoltam, felveszem a kapcsolatot néhány
helyi ügyféllel és kidolgozom a web- és reklámmenedzsmentet az üzletnek. Úgy
osztanám be a munkát, ahogy én akarom, rengeteg szabadidőm lenne, amit veled
tölthetek. Ráadásul, ami a hab a tortán, lenne egy irodám a tiéd mellett.
Rafe megszorította Gio kezét. – Nos, hogyan kezdjünk hozzá?
- Úgy gondoltam, holnap felkeresek egy ingatlanügynököt, hogy lássuk, van-e
méretben és helyszínben nekünk megfelelő, elérhető ingatlanuk. Ha már kaptam
néhány ötletet az ügynöktől, beszélnünk kell apával. Szeretnék még neki néhány napot
adni, hogy visszanyerje az erejét. Azon is gondolkodtam, még most lenne jó ideje
visszarepülni két napra New Yorkba, amíg apa még kórházban van. Ki tudok lépni a
munkahelyemről. Már elvarrtam a lezáratlan szálakat a könyveléssel, mielőtt eljöttem.
A vezetőség tudja, hogy fontolgattam a visszaköltözést Kansas Citybe. Lehet, hogy
nem lesznek túl boldogok, hogy bejelentés nélkül távozom, de jönnek nekem, mert
több, mint kéthónapnyi szabadságom halmozódott fel. Majd közlöm velük,
~ 38 ~
Gio álma
mérlegeljék ezt a bejelentéssel szemben. Még elintézem a holmim elszállítását és a
lakáseladást.
Rafe beletúrt Gio hajába. – Amennyire utálom a gondolatot, hogy két napot távol
leszel, odáig vagyok, hogy azért teszed, hogy ide költözz. Köszönöm, hogy a feje
tetejére állítod az életed – vette Rafe a két tenyere közé Gio arcát és falni kezdte az
ajkait.
- Minden holmid ide küldeted a lakásba?
Gio kérdő tekintettel nézett Rafe-re. – Tényleg ezt szeretnéd?
- Persze, hogy ezt – felelte Rafe mosolyogva. – Nem tréfáltam, mikor azt mondtam,
megtartalak.
- Nos, akkor… igen. Szeretnék veled élni, de biztos vagy benne, hogy nem túl korai
még ez? Úgy értem, mi van, ha úgy döntesz, néhány hétnél tovább nem működik. Nem
akarom, hogy csak azért kérj meg, hogy költözzem ide, mert egy ideig nem lesz
lakásom. Még mindig maradhatok apánál, amíg találok egy házat.
Rafe megrázta a fejét. – Nem tudom, miért érzek úgy, ahogy, de őszintén szeretném,
hogy itt legyél velem. Beismerem, halálra rémít. Őszinte leszek, még soha nem éltem
együtt egy szeretőmmel sem, de úgy látom, az érzéseim csak növekszenek. Nem
tudom elmagyarázni, de nem is értem. Meglehet, azért van így, mert egész életedben
melletted voltam. Úgy értem, elég jól ismerlek, és az életemben akarlak tudni.
- Én is félek a saját érzéseimtől – csókolta meg Gio. – Sosem éreztem még így senki
iránt. Kezd átalakulni a vágyból valami többé. Egyfolytában azt mondom magamnak,
hogy lassíts, de az eszem oda se bagózik rá – hajolt előre egy újabb mohó csókra. –
Azt hiszem, mindent elhozatok és, ha már minden lerendeződött, eladom a bútorokat.
Ja, várj, mégsem! A heverőmet megtartom az új irodámba. Őrületes, imádni fogod.
Ettől eltekintve a nagy részüket eladom.
Rafe megcirógatta Gio kezét. – Ne adjam el inkább ezt a helyet, hogy egy közös, új
lakást vegyünk.
- Ne! Imádom ezt a lakást. Az egyetlen dolog, ami hiányzik, az udvar. Mindig
szerettem volna egy kutyát, de anya allergiás volt. Magunkat meg nem tudom
elképzelni a külvárosban sem kutyával, sem anélkül.
~ 39 ~
Carol Lynne
Gio kézen fogta Rafe-et és behúzta a házba. – Gondolod, hogy a terasz elbírná egy
forró vizes medence súlyát? Természetesen kerítéssel körbe kéne keríteni. Szeretnék
legalább egyszer egy héten szeretkezni veled egy forró vizes medencében és nem
igazán tetszik a gondolat, hogy rajtam kívül más is meglásson meztelenül.
Mire a szobába értek, mindketten ismét pucérak voltak. Rafe az ajtónak dőlt támaszért,
ahogy egymáshoz nyomták a férfiasságaikat, miközben csókolták és simogatták
egymást.
Rafe kiszívta a nyakát, mielőtt lejjebb vándorolt volna, hogy eljátszadozzon a
mellkasán álló kemény csúcsokkal.
Rafe sötét borostájának dörzsölése édes kínzás volt. – Istenem, nem kaphatok eleget
belőled, Rafe. Pokoli jó, hogy karban tartod magad, mert egy órát sem bírunk ki
anélkül, hogy egymáshoz érjünk. És ha hozzád érek, szeretni akarlak.
Rafe átölelte Giót és megragadta a hátsóját. Vesszejüket egymáséhoz simítva, keze
felfedezőútra indult, miközben tovább csókolta és harapdálta Gio nyakát. A férfi
felnyögött, mikor Rafe ujja utat talált magának a feneke vágatában. Rafe felmordult,
mikor a ráncos bejárathoz nyomta az ujját.
- A pokolba. Tíz tubus síkosítót vettem, még sincs egy sem nálam. Egyet láncra fogok
kötni és a nyakadba akasztom.
- Csináld szárazon, Rafe. Hadd lángoljak! – lökött a csípőjével Rafe felé. – Amúgy is
majd elmegyek, még egy ujjad sem kell belém – hajolt előre és szívogatni kezdte a
bőrt Rafe füle tövében. – Egek, milyen szexis vagy. Rajtad akarom hagyni a jelem,
hogy mindenki tudja, foglalt vagy. – Erősebben szívta meg és sötét folt maradt utána
Rafe bőrén.
Rafe két ujját Gio testébe temette és megtalálta a gyönyörpontját. Giónak csak ennyi
kellett és mindkettejüket lespriccelte a magjával. Rafe forrósága is hamarosan követte.
Gio szétkente a hasán kettejük magját és Rafe-re nézett. – Menjünk megtisztulni, aztán
segíthetsz az edényeket rendbe tenni.

~ 40 ~
Gio álma
Ötödik fejezet
Az átszeretkezett éjszaka és a búcsúzkodás után Gio elindult a repülőtérre, hogy elérje
a New York Citybe tartó járatot, míg Rafe az üzlethez ment.
A gondolatai út közben Gio körül forogtak. Mi zajlik pontosan benne?
Sosem tapasztalt még érzéseket, amelyek ennyire lángra lobbantották volna. Hogy a
pokolba lehetséges, hogy először érzi azt, hogy beleszeretett a legjobb barátja fiába?
Évek óta szerette Gio személyiségét és vágyódott utána azóta, hogy éppen csak
nagykorúvá vált, de hogy szerelmes legyen belé, ez aztán rohadtul megrémisztette.
Aztán Rafe gondolatai az üzlet áthelyezése felé terelődtek. Tudta, hogy Giónak igaza
van, csakhogy az üzlet volt az ő kicsikéje az elmúlt huszonhét évben. Rafe abban sem
volt biztos, hogy egyáltalán képes lesz eladni az épületet és elviselni a hatalmas
veszteséget. Az épület maga gyönyörű volt, a tényleges üzletként használt alsó szinttel
és a három raktárszinttel. Rafe magában elkezdett terveket kovácsolni.
- Vajon… – Rafe elővette a mobilját és felhívta egy építész barátját. Úgy tervezte,
hogy aznap este, a helyi sportbárban találkozik vele. Máris sokkal jobban érezte magát
a költözés miatt. Elintézett egy újabb hívást, ezúttal az üzletbe, és szólt Marynek, hogy
út közben megáll a kórháznál, meglátogatni Ninót. Végrehajtott egy szabálytalan
fordulást és a kórház felé vette az irányt.

*****

Nino épp befejezte a reggelijét, mikor Rafe besétált a nyitott ajtón.

- Hé, cimbora! Hogy érzed magad ma reggel? – ült le a Nino ágya melletti székre.
- Hogy teljesen őszinte legyek, hosszú évek óta nem éreztem ilyen jól magam. Kicsit
még sajog ugyan, de érzem, kezd visszatérni az erőm, erősebben, mint valaha. Mi szél
hozott erre ma reggel?
Rafe ujjaival a hajába túrt. – Nos, van néhány dolog, amiről beszélnünk kellene. Gio
úgy véli, várnunk kéne vele, míg megerősödsz, de nekem elég erősnek tűnsz.
- Elég erős vagyok. Nem tetszik a gondolat, hogy ti ketten titkolóztok előttem. Mi
történik, Rafe?
~ 41 ~
Carol Lynne
Néhány percig tanulmányozta régi barátja arcát, mielőtt úgy döntött volna, hogy előáll
a farbával.
- Gio úgy gondolja, át kéne költöztetnünk az üzletet. – Felemelte a kezét, hogy elejét
vegye Nino bármiféle ellenvetésének. – Először én sem egyeztem bele, de minél
többet beszélt róla, annál több értelme volt.
Rafe elmagyarázta Ninónak Gio gondolatmenetét.
Nino türelmesen hallgatta Rafe-et, amíg be nem fejezte. – Nem vagyok biztos benne,
hogy működni fog, de jelen pillanatban ez tűnik az egyetlen működőképes
megoldásnak. Ha a dolgok így folytatódnak, egy év és úgyis csődbe megyünk. Mondd
meg Giónak, hogy folytassa a terveit. Megbízom benne.
Rafe biccentett és megszorította barátja kezét. – A következő lépés az üzlettel
kapcsolatban, az épület. Szeretném megtartani. Nincs igazán mozdítható tőkém, hogy
most kifizessem az épület tulajdonjogát, de arra gondoltam felújítanám, és ott élnék.
Ha már valamennyire lakható lenne a felújítás után, el tudnám adni a tetőtéri lakásom
és a bevételből ki tudnálak fizetni. Elég szép summának kell összejönnie, ha a piaci
árakon számolok. Mit gondolsz?
Nino felvonta a szemöldökét. – A pénzügyi része részemről rendben, Rafe, de mi a
fészkes fenét akarsz kezdeni egy olyan hatalmas épülettel? Egyszerűen túlságosan
nagy az a ház egy egyedülállónak
- Nos, nem igazán vagyok biztos, de este találkozom egy építész barátommal, hogy
átfussunk néhány ötletet – kuncogta Rafe.
Nino és Rafe beszélgettek még egy kicsit, aztán Rafe elmondta, hogy Giónak New
Yorkba kellett mennie, hogy elintézze a dolgait és visszaköltözhessen Kansas Citybe.
- Nem tudom, mennyire kéne előhozakodnom ezekkel a dolgokkal Gio távollétében,
de az iránt érdeklődött, hogy társulna az üzletbe. Szerintem ez nagyszerű ötlet, de nem
voltunk biztosak, hogy te hogyan éreznél.
Nino mindentudó mosollyal nézett Rafe-re. – Úgy vélem, ha ez az, amire vágyik, tárt
karokkal kéne üdvözölnünk a társaságunkban. Mindig is arról álmodtam, hogy együtt
leszek az üzletben a fiammal. Habár, mit gondolsz, boldog lenne?
~ 42 ~
Gio álma
Rafe bólintott. – Én is ugyanezt kérdeztem tőle. Gio azt felelte, lassabb életet szeretne.
Egy irodát akar az üzletben, hogy dolgozhasson az üzleti ügyeken, és vállal néhány
hirdető ügyfelet. Nekem úgy hangzik, sokat gondolkodott rajta.
- Jó. Miért nem mész és hívod fel az ügyvédet, hogy dolgozza ki az új társulás
papírjait, mielőtt Gio visszajön? Így meglephetnénk őt vele. Tudod, mennyire szereti
Gio a meglepetéseket. Lehet, hogy harmincegy éves, de ha ajándékokról van szó, még
mindig olyan, akár egy kisfiú.
Rafe látta a büszke csillogást Nino szemében a gondolattól, hogy Gióval dolgozhat.
Csak abban reménykedett, hogy a dolgok nem hullnak szét, ha rájön, Gio vele fog élni.
Elbúcsúzott tőle és elindult dolgozni.

*****

Rafe egész napja telefonálással és tervezgetéssel telt. Felhívta a rendőrséget, hogy a

betörés és az autója ügyében érdeklődjön. Annyit mondtak, hogy nem találtak
ismeretlen ujjlenyomatot az autón, az üzletben pedig túl sok volt. Azt ígérték,
folytatják a járőrözést a környéken és kérték, hogy tartsa nyitva a szemét, bármi egyéb
probléma adódna.
Öt órakor Rafe eljött az üzletből és a bárhoz ment, hogy találkozzon Timmel. Út
közben bepötyögte Gio mobilszámát. Már az első kicsengésre felvette.
- Hé! Épp most gondoltam rád. Találtam egy fantasztikus ingatlanügynököt, aki
beleegyezett, hogy felügyeli a bútorszállítást. Itt már mindent becsomagoltam,
gyorsabban, mint vártam, úgyhogy holnap délelőtt már repülhetnék is haza.
- Ez nagyszerű, mert már nagyon hiányzol.
- Szóval, most úton vagy a kórházba?
- Nem. Reggel voltam Ninónál. Kérlek, ne légy dühös, de elmondtam néhány ötletet
Ninónak és átfutottam vele, mielőtt még tovább lépnék. Remekül érezte magát reggel,
így hát beszéltem az üzlet elköltöztetéséről. – Rafe várt, hogy Gio robbanjon, de nem
történt semmi ilyen.
- Mit mondott? – kérdezte Gio kicsit feszengve.
~ 43 ~
Carol Lynne
- Egyetértett a zseniális fiával, természetesen. Beszéltünk az épületrészének eladásáról
is. Arra gondoltam, hogy felújíthatnánk, és ott élhetnénk. Sokkal több helyünk lenne,
nem lennének zűrös szomszédok, akik láthatnák a pucér hátsód a meleg vizes
fürdőben.
- Sosem jutott volna eszembe, de hagyd, hogy én vegyem meg apa részét. Így az épület
valóban a kettőnké lenne. Különben, mennyit kér érte apa?
Rafe megmondta Giónak az összeget, amiben Nino és ő megegyeztek. – Közöltem
vele, mennyit kaphatnék a tetőtéri lakásomért. Azt hiszem, mivel nem költöm el a
pénzt az épület megvételére, a tatarozásra fordíthatnánk.
- Jó tervnek tűnik. A lakásom ennek a kétszeresét hozza. Miután kifizettem apának,
amiben megállapodtatok, még mindig szép összeg maradna a javításokra is.
- Úton vagyok a lakásomtól nem messze lévő sportbárhoz, hogy találkozzam egy
építész barátommal, hogy néhány ötletet adjak neki.
- És mennyire jó barát lenne? – Gio hangja egy kicsit mogorvábbá változott.
- Nagyon jó barát, csinos feleséggel és négy unokával – nevette Rafe. – Egyáltalán
semmi okod féltékenykedni. A tiéd az egyetlen farok, ami számomra létezik. Van
valami elképzelésed, amit szeretnél, ha megvalósítanánk a felújítás során?
- Először is, mindig féltékeny leszek. Átkozottul jóképű vagy ahhoz, hogy ne legyek
az. Másodszor, az egyetlen dolog, amire pillanatnyilag gondolni tudok, hogy
megtudjuk, lehetséges-e az alsó szint átalakítása garázzsá. Soha többé nem akarok
gyűlölködő szavakat látni a kocsidra festve.
- Hűha! Belső parkoló? Nem is gondoltam rá. Csak agyalj tovább és szólj. Este még
hívlak, mielőtt lefeküdnék.
- Az az átkozott farkam abban a pillanatban megmerevedett, ahogy felvettem a
telefont. Ne hívj addig, amíg nem vagy ágyban, meztelenül. Arra gondoltam, jöhetne
egy kis telefonszex.
- Oké. Ne is beszélj többet róla. A bár parkolójában vagyok, egy méretes
merevedéssel. Ennél fogva, a kocsiban kell ülnöm és az ABC-t mondogatnom, amíg le
nem lankad. Igazán semmi szükségem rá, hogy ondóval a nadrágomon járkáljak.
Gio nevetve ígérte meg, hogy később még beszélnek.

~ 44 ~
Gio álma

*****

A találkozás Timmel ígéretes volt. A barátja azt mondta, felveszi a kapcsolatot az

Építési Osztállyal, hogy meglássák, kivitelezhető-e, amit akarnak. Úgy gondolta, nem
lesz semmi gond, hiszen a belvárosban a régi épületek fele át lett építve lakóházzá.
Tim megígérte, hogy néhány héten belül felkeresi pár előzetes vázlattal.
Rafe szinte megszédülten vezetett haza. Ha egy negyvenkilenc éves férfi érezheti
magát szédülten, hát ő az volt. Leparkolta a Jaguárt és felliftezett a legfelső emeletre.
Előhalászta a kulcsait, hogy kinyissa a bejárati ajtót, de hirtelen megállt. A zárat
alaposan tönkre tették és az ajtó sem volt bezárva. Azonnal fogta a mobilját és hívta a
911-et. Amíg a rendőrség úton volt, Rafe visszament a kocsihoz és beült. A rendőrök
mondták, hogy ne menjen be a lakásba, amíg meg nem győződtek róla, hogy az
biztonságos. Rafe gépiesen tárcsázta Gio számát.
- Meztelen vagy és készen állsz rám?
- Valaki betört a lakásba. Idekint ülök az autóban és várom, hogy megérkezzen a
rendőrség. – Rafe hallotta a lepedő surrogását a háttérből.
- Máris öltözöm. A következő géppel indulok haza. Ne mozdulj, amíg oda nem ér a
rendőrség. Miután elmentek, kérd meg, hogy kísérjenek a kocsidhoz és menj apa
házához. Ott találkozunk, amilyen hamar csak oda tudok menni.
- Köszönöm, Gio! – tette le Rafe és felsóhajtott. Gyűlölte magát emiatt, de tudta,
sokkal jobban érzi magát, amint Gio újra a városban lesz. A vártnál tovább tartott, míg
a rendőrség végzett a lakásban. Majdnem hajnali négy volt, mikor Rafe elindult a
Ninóhoz vezető úton. Gio úgy másfél órája hívta, hogy a gépe leszállt és hamarosan ott
lesz. Rafe belépett a házba és elindult Gio szobája felé. Levetkőzött és bemászott a
zuhany alá, alaposan végigdörgölve magát. Mocskosnak és megalázottnak érezte
magát. Mikor a bőre már kivörösödött, elvonszolta magát az ágyba.

*****

Mikor Gio húsz perccel később rátalált, úgy tűnt, Rafe sokkban van. Gio nyomban
leszaggatta magáról a ruhákat és a takaró alá bújt, a karjaiba vonva Rafe-et.
~ 45 ~
Carol Lynne
- Jól vagy?
Rafe végre a szemébe nézett. – Rettenetes volt, Gio. Az egész lakás fel van dúlva.
Szinte mindenemet tönkretették így vagy úgy. Hogy gyűlölhet valaki engem ennyire?
Gio átölelte Rafe-et, gyengéden cirógatta az arcát, a hátát és a karját. – Legalább te
nem voltál ott. Egész úton hazafelé, nem győztem hálát adni Istennek, amiért te nem
voltál otthon, mikor az a seggfej megjelent. Minden mást pótolhatunk. Te vagy az, aki
pótolhatatlan.
Rafe közelebb bújt Gióhoz. – A rendőrség végre beviheti Dennist kihallgatni. Találtak
néhány használható ujjlenyomatot. Tőled is kell venniük, hogy összehasonlíthassák
azokkal, amiket találtak és nem az enyémek. Velem tudnál jönni később? El kell
kezdenem a takarítást és kimenteni, amit lehet. El kell adnom. Kizárt dolog, hogy
valaha is ott tudnék még élni.
- Persze, hogy segítek. Mostantól kezdve, amíg a rendőrség el nem kapja azt a fickót,
tekints az árnyékodnak.
Rafe a szemét forgatta és Gio látta az élet szikráját felragyogni. – Ó, milyen jó, hogy
ilyen nagy és erős barátom van, aki megvéd – rebegtette meg a szempilláit Rafe a
mondat végén.
Gio játékosan a karjába bokszolt. – Te undok! Nem azt mondom, hogy nem tudsz
vigyázni magadra. Úgy gondolom, két szempár kétszer annyit lát. Én vigyázok a te
hátadra, te meg az enyémre.
Rafe édesen megcsókolta. – El sem hiszem, mennyire megijesztett az egész. Általában
higgadt fickó vagyok, de most! – Rafe újra megcsókolta. – Mit gondolsz, mit fog
szólni Nino, ha elmondom neki, hogy néhány hónapra beköltözöm? Gondolod, hogy
hagyná, hogy a fia szobájában aludjak?
Gio nevetve csípett a fenekébe. – Arra gondoltam, kikérem Sophie véleményét, hogy
mondhatnánk el a híreket apának. Mit gondolsz?
Rafe pillantása az éjjeliszekrényen álló képre esett. Átnyúlva Gión, felvette a képet,
hogy közelebbről szemügyre vehesse. – Uh… igen. Az hiszem, jó ötlet Sophie-val
beszélni. Szeretem ezt a képet. Van egy ugyanilyen az irodámban, az üzletben.
– Valóban? És te is kivered rá? – mosolyodott el Gio.
~ 46 ~
Gio álma
- Nem. Arra a főiskolai végzős képedet használom. – Rafe szünetet tartott és beletúrt a
sűrű hajába. – Istenem, el se hiszem, hogy ezt mondtam. Esküszöm, melletted úgy
beszélek és viselkedem, mint egy kanos kamasz.
- Semmi szükség rá, hogy zavarban legyél. Én évekig rejszoltam arra a képre. Ami azt
illeti, megtettem az első éjszaka is, amikor visszatértem a városba. Különben is, nézd a
másik oldalát. Most már kiverheted nekem is, magad helyett, ha kanos vagy. – Gio
kinyújtotta a kezét, hogy belemarkoljon Rafe hátsójának két, kemény félgömbjébe.
Közelebb húzta magához, hogy a férfiasságaik egymáshoz érjenek. Az este történtek
ellenére mindkettejüknek merevedése volt.
Rafe Gio és a saját vesszejét simogatta, míg Gio különleges figyelmet fordított Rafe
hátsójának. Az érzelmeik túl magasra hágtak egy lassú, édes szeretkezéshez. Ez most
egy vad-és-mocskos, essünk-egymásnak-és-aztán-aludjunk típusú szeretkezés volt.
Csak néhány percbe tellett mindkettejüknek, hogy kirobbanjanak.
Gio megcsókolta Rafe-et és felkelt, hogy hozzon egy meleg vizes törölközőt.
Megtisztogatta magát, aztán a törölközőt a férfihoz vitte, akibe úgy beleszeretett. Rafe
már elaludt.
- Szegénykém – suttogta. Óvatosan megtörölgette Rafe vesszejét és hasát, mielőtt
visszabújt volna az ágyba. Fölé hajolt és arcon csókolta Rafe-et. – Jó éjt, kedvesem!

*****

Aznap reggel, kicsit később Rafe az üres ágyban ébredt. Gio szekrényében kotorászva
talált egy régi melegítőt. Belebújt és tett egy gyors kitérőt a fürdőszobába. A tükör
mellett elhaladva észrevett egy hatalmas, sötét foltot a nyakán – Ó, a fene! Hogy
fogom én ezt elrejteni Nino elől?
Rafe végzett a fürdőben és elindult lefelé. Megérezte a sülő baconszalonna és a forró
kávé illatát. A csupasz hasát dörgölve lépett a konyhába, ott találva a reggelit készítő
Giót, amint telefonon beszélt egy kurta, régi edzőnadrágban. Egek! Micsoda kezdése
ez egy napnak! Gio mögé osont és a dereka köré kulcsolta a karját és a kezét a nadrág
elejére csúsztatta.
~ 47 ~
Carol Lynne
Gio megfeszült, aztán a fejét hátradöntötte Rafe vállára. Tovább beszélt a telefonba, de
a hangja sokkal mélyebb és érdesebb lett. Rafe Gio heréivel játszott és a kezét le-fel
mozgatta az erekcióján. Időnként megállt, hogy a hüvelykujját a nyíláshoz nyomja,
Rafe összegyűjtötte róla a nedvességet és leszopogatta.
Megfordította Giót és elé térdelt. Kiszabadítva a vesszejét a rövidnadrágból, Rafe a
nyelvével körkörös mintát rajzolgatott a makkra, felnyalogatva a kicsorduló,
bársonyos nedvességet. Egyik kezével megfogta Gio golyóit, míg a másik visszatért a
kedvenc helyére, Gio hátsójára.
Gio egy kicsit gyorsabban beszélt, próbált megszabadulni a hívótól, mélyebbre lökve
magát Rafe torkába. Rafe tudta, hogy közel járt az elélvezéshez, mikor a heréi
felhúzódtak és a bőre libabőrös lett.
- Ó, a francba! Vissza foglak hívni, Stan. – Gio kikapcsolta a telefont és a pultra dobta.
Mindkét kezét Rafe hajába temetve lökött előre és káromkodott. – Oh, basszus! Oh,
basszus! Mindjárt elmegyek. Oh, az istenit! Oh, bassza meg! – Gio Rafe torkára
élvezett, míg a másik Gio kölcsön melegítőnadrágjára. – A pokolba is! Megölsz a
száddal.
Gio talpra húzta Rafe-et és megcsókolta. – Nem szophatsz le, míg reggelit készítek,
miután apa holnap hazajön.
- A pokolba is, még ez a Nino! Mindig elrontja a szórakozást.
Gio rendbe tette egy konyharuhával. – Jobb lesz, ha kerítesz egy másik nadrágot.
Szerintem az emberek kiszúrnák ezen a nedves foltot.
Rafe lenézett és bólintott. – Valami nagyon jót kellett tennem, hogy ennyit élveztem
reggeli előtt – ezzel kivonult a helyiségből, mint egy pimasz csődör.
Gio csak a fejét csóválta, aztán lehajolt és visszahúzta a nadrágját. Befejezte a reggeli
készítést és elkiáltotta magát. Rafe visszajött, még mindig csöpögött a zuhanytól.
Megterítette az asztalt és leült Rafe mellé. – Korábban beszéltem Sophie-val. Néhány
óra múlva együtt ebédelünk – lenézett a reggelivel teli tányérjára és elvigyorodott. Ma
jóllakott lesz. – Szeretnél jönni, vagy inkább egyedül beszéljek vele?
Rafe szalonnát és tojást pakolt a tányérjára, miközben gondolkodott a dologról. –
Um… azt hiszem én is mennék. Kicsit kellemetlen lesz, de minél előbb söpröm félre
az útból a kezdeti sokkot, annál előbb tudunk igazából közös otthont építeni. Szeretem
~ 48 ~
Gio álma
a nővéred és a srácokat. Csak abban reménykedem, hogy nem fog száműzni, amiért
belekevertem a perverz életmódomba az ő bátyókáját.
- Mondtam már neked, Sophie-val minden rendben lesz. A pokolba, ő volt az, aki azt
mondta, húzzak bele. Szerintem őrülten boldog lesz, hogy tisztességes embert csinálsz
belőlem.
Egy órával később Rafe és Gio beléptek a feldúlt lakásba. Gio alig hitt a szemének.
Valamennyi üvegblokkot tönkretették. Festékkel vulgáris szavakat festettek a falakra.
Dolgokat Rafe megöléséről és a létező összes sértő kifejezést a melegekre, amit csak
az ember ismer. Gio ösztönösen Rafe után nyúlt és a karjait köré fonva közelebb húzta
magához. – Ez a beteg fasz!
Átvágtak a nappalin, keresztül a felszabdalt és összetört bútorok között és a
hálószobába mentek. Az ágynemű és a matrac szintén darabokra volt hasítva, vörös
festék ömlött a bolyhos, fehér paplanra és még több felirat volt a falon.
Gio kijött a szobából, amíg Rafe végignézte a ruháit. Mindketten remélték, hogy
maradt a szekrényben valami, amit az a pszichopata nem szabdalt össze. Gio a
fürdőszobába lépve hirtelen megállt. Ott is minden megsemmisült, de nem ez volt az,
ami magára vonta a figyelmét – Hé, Rafe! Ide tudnál jönni?
Rafe odament, kezében néhány tönkretett ruhadarabbal. – Mi baj?
Gio a vécécsészére mutatott. – Tudom, milyen háklis vagy a WC miatt. És nézd, az
ülőke fel van hajtva. Hacsak nem az egyik rendőr használta a mosdót tegnap este, azt
mondanám, Dennis tartott egy kis pisi szünetet a lakásrombolás közben. Talán fel kéne
hívnunk a rendőrséget. Lehet, hogy maradt bizonyítéknak DNS, amit össze tudnak
gyűjteni. A fickó tuti, hogy egy paraszt. Még csak azzal se törődött, hogy lehúzza
maga után.
Rafe reménykedőnek, még inkább dühösnek tűnt, ahogy felhívta a rendőrséget.
Elmagyarázta a helyzetet, majd letette. – Azt mondták, kiküldik az ügyben illetékes
nyomozót és egy helyszínelőt, hogy mintát vegyen. Remélem, aki itt volt korábban
kap a fejére, amiért kihagyta. Mondtam nekik, hogy nem örülök ennek a botlásnak.
Rafe vett egy mély lélegzetet és próbált megszabadulni a benne felgyülemlett
feszültségtől. – Úgy tűnik, a nemi identitásomat illető mocskolódásokkal a falon, az
~ 49 ~
Carol Lynne
ügyem gyűlölet-bűncselekménnyé nőtte ki magát. Ez jó hír. A rendőrség most már
indokoltan állíthat több embert szolgálatba.
Gio egy csók után kiterelte Rafe-et a szobából. Segített összeszedni néhány holmit,
ami nem lett megrongálva. Nem sok maradt, egy khaki nadrág és néhány ing. Rafe
lecserélte Gio régi melegítőjét a nadrágjára és egy világoszöld pólóra. A zoknis
fiókhoz lépett és kihúzta. – El vagyok átkozva, mert ez a barom egy ujjal sem ért a
zoknijaimhoz. Talán azt hitte, hogy képes vagyok ruhátlanul, csupán egy pár zoknival
a lábamon flangálni.
- Hát, húzhatsz egyet azok közül az óriási csőzoknik közül a farkadra, és ráfoghatod,
hogy jó úgy – nevette Gio. – A jó ég a megmondhatója, én nem panaszkodnék –
borította a fiók tartalmát egy konyhából szerzett szemetes zsákba. – Fel kell hívnod a
biztosítód. Biztosan küldeni akarnak egy képviselőt, hogy készítsen pár fényképet a
károkról, mielőtt elkezdenénk a takarítást. Még az is lehet, hogy kapnál némi előleget,
hogy a legszükségesebb ruhát meg ilyesmit pótolhasd.
- Aha, erről el is felejtkeztem. Megyek, megkeresem a számot és felhívom őket. Te
meg biztos beszélnél Sophie-val. Nem úgy nézem, hogy egyhamar elszabadulunk
innen. – Rafe kiment a szobából, hogy beszéljen a biztosítóval, Gio pedig Sophie
számát tárcsázta.
- Halló?
- Szia, húgocskám. Úgy tűnik, Rafe meg én nem tudunk veled ebédelni. Valaki betört
a lakásába tegnap és gallyra vágta a helyet. Itt kell maradnunk, hogy ismét beszéljünk
a rendőrséggel, és Rafe épp a biztosítójával beszél.
- Ó, istenem! Rafe jól van? Nem volt otthon akkor, ugye? Azonnal átmegyek. Ha más
nem, segíthetek összetakarítani a kupit. Apa tudja már?
- Lassíts, hugi! Egyszerre csak egy kérdést. Igen, Rafe jól van. Egy kicsit megrázta a
dolog, de fizikailag sértetlen, és nem, nem volt otthon, mikor történt. Minden
segítséget szívesen veszünk, amivel újra rendbe tehetjük a lakást. – Gio körülnézett. –
Lehet, kicsit várni kell még, amíg elkezdhetjük. A biztosító valószínűleg küld egy
embert, hogy körülnézzen. Rafe épp ez ügyben telefonál. És az utolsó kérdésedre a
válasz nem. Még nem mondtuk el apának. Szerencsére holnapig nem engedik ki, így
~ 50 ~
Gio álma
reméljük, hogy holnapra mindent elintézhetünk. Este megyünk meglátogatni őt. Ez az,
amiről Rafe és én beszélni szerettünk volna veled.
- Nos, úgy háromnegyed óra múlva ott lehetek. Csak el kell vinnem a srácokat Mark
mamájához. Biztos boldog lesz, hogy ismét vigyázhat rájuk. Imádja, hogy nap közben
van társasága. Menet közben még megállok és veszek néhány burgert is.
- Te vagy a legjobb. Akkor hamarosan látjuk egymást – tette le a telefont és Rafe
keresésére indult. A férfi a könyvszekrény előtt ült a földön. – Mi történt?
Rafe lángoló tekintettel nézett fel. – Az a mocsok túl messzire ment ezzel – emelte fel
a kezében tartott könyvet. Ez azonban nem csak egy könyv volt, hanem egy
fotóalbum. Gio átvette az albumot és belelapozott. Valamennyi kép sértetlen volt,
kivéve azok, amelyiken Gióval szerepelt. Azokat a képeket felhasogatták és az
albumban hagyták. – Mi a franc?
Mielőtt Rafe felelhetett volna, megszólalt a csengő. Gio intett neki, hogy maradjon,
ahol van és elindult ajtót nyitni. A nyomozó érkezett meg.
- Cooper nyomozó vagyok a Kansas City-i Rendőrségtől – fogott kezet Gióval. – Rafe
Garganóval szeretnék beszélni.
- Örvendek, Cooper nyomozó. Giovanni Brunelli vagyok, Rafe párja. – Bevezette a
nyomozót a nappaliba. – Rafe éppen most talált néhány megrongált holmit és ezúttal
kicsit felhúzta magát.
Rafe felállt és átadta az albumot a rendőrnek. – Rohadtul jól mondod, felhúztam
magam. Az a seggfej elpusztította az otthonomat és ez megrázott, de amikor
megtaláltam ezt… Tönkretette az összes képet Gióról ebben az albumban. Senki
másról, csak Gióról. Mit mond ez önnek, Cooper nyomozó?
A rendőr a megrongált képekre nézett. – Nos, Mr. Gargano, arról árulkodik nekem, a
tettesünk a haragját kiterjesztette Mr. Brunellire is. Úgy néz ki, mindketten veszélyben
vannak.
A nyomozó láthatóan mérlegelte a következő szavait. – Attól tartok, van még egy
problémájuk. Az egyetlen gyanúsítottunk az ügyben Dennis Allen, azonban őt két
nappal ezelőtt fogták el lopott áruval való kereskedelem miatt. Úgy gondoljuk, a
kérdéses áruk az üzletükből való betörésből származnak. Szeretnénk látni a leltárt a
hiányzó termékekről. Noha Dennist megvádolhatjuk vandalizmussal és az üzletbe való
~ 51 ~
Carol Lynne
betöréssel, azonban egyértelműen nem ő követte el ezt, vagy rongálta meg az autóját.
Ezek szerint tehát, van még egy ellenségük odakint, Mr. Gargano.
- Nem tudok senki másról, aki ennyire gyűlölne engem – nézett Gióra és
összerázkódott. – És hívjon Rafe-nek, kérem.
- Köszönöm, Rafe. Engem pedig hívhat Coopernek. – A nyomozó pillantása Gióról
gyorsan Rafe-re vándorolt. – Lehetséges, hogy valamelyik korábbi szerető táplál
haragot?
Gio látta a nyomozón, hogy eléggé kényelmetlen számára a beszélgetés menete. A
felső ajkán izzadtság gyöngyözött és egyiküknek sem tudott a szemébe nézni. Gio
azonban nem volt erre tekintettel, visszafojtott lélegzettel várta Rafe válaszát.
- Nem, uram. Nincs korábbi szerető, aki dühös lenne annyira, hogy képes legyen ilyet
tenni. Még nem volt semmilyen tartós kapcsolatom, az elmúlt tíz évben, eltekintve a
mostanitól – nézett Rafe Gióra, majd újra a nyomozóra.
- Rendben. Tovább dolgozunk az eddigi bizonyítékokon. Hamarosan itt lesz egy
ember a bűnügyi laborból.
Öt perccel később meg is jelent egy fickó, a biztosító képviselőjével egyszerre.
Mindkettejüket bekísérték a lakásba. A laboros férfi a nyomozóval együtt a fürdőbe
ment, a biztosító embere pedig csinált néhány képet, majd telefonált a rendőrségre,
hogy faxolják el az irodájába a jegyzőkönyv másolatát. Sajnálatát fejezte ki Rafe-nek
és adott egy csekket előlegként az új ruhákra, és megígérte, hogy hamarosan a pénz
többi része is – az adók levonása után – a rendelkezésére fog állni.
Végre mindenki elment és kettesben maradtak. Gio szorosan magához ölelte Rafe-et,
az arcát a nyakába temetve. – Úgy sajnálom, hogy ez történt veled.
Rafe szórakozottan játszott Gio hajával. – Amennyiben nem vetted volna észre, most
már úgy fest, mindkettőnkkel történt. Csak arra nem tudok rájönni, ki lehet az –
harapott Gio ajkába.
- Beléd szerettem, Gio. – Abban a pillanatban, hogy Rafe előrehajolt volna egy csókra,
megszólalt a csengő. – Innen folytatjuk.
Mielőtt Rafe elhúzódhatott volna, Gio visszahúzta az ölelésébe és gyengéden
megcsókolta. – Én is szeretlek, Rafe. – Még néhány másodpercig csókolóztak, míg
~ 52 ~
Gio álma
Sophie rá nem feküdt a csengőre. Rafe az ajtóhoz ment, amit kinyitva beviharzott rajta
a Sophie nevezetű forgószél.
- Bocs a késésért, fiúk. Az anyósom a fodrásznál volt – lépett be és átölelte Rafe-et.
- Ó, Rafe bácsi, annyira sajnálom a történteket. – Rafe a szemét forgatva nézett Gióra,
aki röhögésben tört ki a „Rafe bácsira”. Rafe kibontakozott az ölelésből és Gióhoz
ment, majd játékosan a felkarjába bokszolt. – Ebből elég volt, fiatalember!
Gio ettől csak még jobban nevetett. Úgy tűnt, a hosszú reggel végül őt is utolérte.
Sophie csak állt, leesett állal figyelte az eseményeket a két férfi között.
- Fiúk, végre összejöttetek, ugye? – szökellt Gióhoz és karjait a nevető férfi köré
kulcsolta. – Úgy örülök nektek. – Sophie felvont szemöldökkel nézett Gióra. – Most
már abbahagyhatod a röhögést, tökfej.
Gio átölelte a nővérét és kitörölte a könnyeket a szeméből. – Bocsi. Nem szólíthatsz
engem bátyónak, Rafe-et meg Rafe bácsinak. Az emberek még félreértenék, mikor a
nyelve a torkomban van. – Ettől Gio újra nevetésben tört ki. – Istenem, mindjárt
megpukkadok.
Rafe elhúzta Sophie-t Giótól. – Nézd el a bátyádnak, édesem. Kicsit fáradt és túl sok
stressz érte most.
Sophie lélegzete elakadt a felfordulás láttán. – Több cuccot kellett volna hoznom. Még
talán egy nagyobb szemetest is. – Ezután Sophie nevette el magát.
Rafe megcsóválta a fejét. – Megyek a konyhába. Ha a két hiéna befejezte, csatlakozhat
hozzám – kiment a konyhába és felült a pultra. Néhány perccel később megjelent Gio,
Sophie-val a nyomában. Gio Rafe-hez lépett és megcsókolta. – Sajnálom. Nem tudom,
mi ütött belénk. – Rafe kicsit közelebb húzta magához, így a férfi a lábai között állt, és
egy kicsit tovább csókolta. – Rendben van. Hogy őszinte legyek, azt kívánom, bárcsak
én is tudnék nevetni. Talán nekem is segítene megkönnyebbülni. Egyszerűen nem
tetszik a gondolat, hogy itt vagytok a kupleráj kellős közepén. Nem kellene, hogy ez a
ti problémátok is legyen.
Gio elhátrált annyira, hogy Rafe szemébe nézhessen. – Mostantól bármi, ami
nyugtalanít téged, engem is nyugtalanít. Értve vagyok? – Gio megint megcsókolta, ami
kicsit kezdett elhúzódni, míg meg nem hallották Sophie torokköszörülését. Affene! El
is felejtkeztek arról, hogy a lány ott van.
~ 53 ~
Carol Lynne
- Jól van, tubicáim, szakadjatok el egymástól, vagy egy életre megsebeztek. Ki éhes? –
emelte fel a hamburgeres zacskót.

*****

Majdnem az egész nap eltelt, mire kitakarították a konyhát és a nappalit. Telefonon

rendelniük kellett egy hatalmas konténert, mert valóban szükségük volt rá, de hatra a
régi bútorok többségét kipakolták. Még sok munka volt hátra, de menniük kellett a
kórházba, Sophie-nak pedig haza, a családjához.
Kézen fogva indultak el, mindketten hihetetlenül idegesek voltak. – Negyvenkilenc
éves vagyok. Hogy félhetek az apádtól?
Gio a szájához emelte Rafe kezét és megpuszilta. – Ugyanazért félsz, amiért én.
Mindketten szeretjük és tiszteljük őt és egyikünk sem akarja elveszíteni. Noha, azt kell
mondjam, nem számít, mit gondol. Én attól még veled maradok.
Rafe felsóhajtott. – Annyira örülök, hogy így érzel. Attól féltem, téged is elveszítelek.
Ha muszáj, Nino nélkül tudok élni, de nélküled semmiképp. Különösen most, hogy
végre az enyém vagy.
Tíz perccel később léptek be Nino szobájába. Gio az apja ágyához ment és egy puszit
nyomott az arcára. – Kész vagy elhagyni ezt a helyet?
- El sem hiszed, mennyire. Nem akarok citromos zselét látni életem hátralévő
részében. Hol voltatok egész nap? Mary hívott az üzletből, és arra volt kíváncsi, merre
vagytok – nézett Nino Rafe-re.
- A pokolba! Sajnálom. Elfelejtettem beszólni az üzletbe, arról, ami történt.
Nino felhúzta a szemöldökét. – Hogy érted azt, hogy „ami történt”? Mi más történt,
Rafe?
Rafe az ujjaival a hajába túrt. – Feldúlták a lakásom. Azt hiszem, ugyanaz lehetett, aki
tönkretette az Escalademet néhány nappal ezelőtt. A rendőrségnek nincs elképzelése,
ki tehette, és nekem sincs. Gio és Sophie egész nap a lakásomat segítettek kitakarítani.
- Tényleg semmi ötleted nincs?
- Hát, gondoltam rá, hogy a régi nappalos vezető, Dennis Allen lehet, de kiderült, az
elmúlt néhány napot börtönben töltötte lopott áruval való kereskedelem miatt. – Rafe
~ 54 ~
Gio álma
felszisszent és Ninóra nézett. – Még egy dolog, amit elhallgattam előled. Betörtek az
üzletbe pár napja. Abból, amit tudunk, csak néhány különleges labda hiányzik,
csakhogy hatalmas felfordulást csináltak. Megbeszéltem Cooper nyomozóval, hogy
végignézzük a lopott árukat, amiket Dennis próbált eladni.
Rafe Gióra pillantott és leült a Nino ágya mellett álló székre, Gio pedig odaállt mellé.
– Bocsáss meg, hogy nem mondtuk el korábban, papa, de aggódtunk, hogy nem vagy
elég jól hozzá. Az orvosok azt mondták, hogy segíteni kell csökkenteni a stressz
szinted, így hát úgy döntöttünk, magunk között elrendezzük a dolgokat.
Nino a két férfi felé biccentett. – Ne kíméljetek tovább. Rendben, társak?
- Ez nem minden, amit el kell mondanom, Nino. – Rafe behunyta a szemét és nyelt
néhányat. – Sajnálom, hogy így kell elmondanom, de beleszerettem a fiadba.
A szobára csend telepedett néhány pillanatra és Gio kezdte magát rosszul érezni.
Aztán az apja a leghihetetlenebb dolgot tette. Nevetni kezdett.
- Hát persze, hogy így van. Évek óta szerelmes vagy Gióba. Csak azt vártam, hogy
végre beismerd.
Rafe úgy nézett ki, mint aki leharapta a nyelvét. – És te ezt sosem említetted? Nino,
még arról sem beszélgettünk, hogy meleg vagyok. Honnan tudod egyáltalán, hogy
évek óta bele vagyok habarodva Gióba?
- Nem beszéltem róla, mert nem az én dolgom. Teresa és én mindig tudtuk, hogy
meleg vagy. Ez olyasvalami, amire az én éles szemű feleségem rájött, de mint azt már
mondtam, semmi közöm nem volt hozzá. Ami a harmadik kérdésed illeti, hadd
mondjam el, beletelt némi időbe, amíg megbékéltem a ténnyel, hogy érdekel Gio, de
most már tökéletesen rendben van. Mindig tudtam, hogy kedveled, de ott voltam
aznap, amikor „szerelmes” lettél belé.
Nino megállt, hogy kitörölje a nedvességet a szeméből. – Aznap volt, a főiskolai
végzős buliján, nem igaz? Teresa mutatott rá először és azonnal lehullt a lepel a
szemem elől. – Nino megszorította Rafe kezét. – Szóval, öreg barátom, tagadhatod
magad előtt, de bizony te már néhány éve szerelmes vagy a fiamba.
Nino felnézett Gio arcára. – Fiam? Anyád meg én tudtuk, hogy meleg vagy, meglehet
még azelőtt, hogy te magad tudtad volna. Pusztán azt sajnálom, hogy ennyi ideig
tartott, hogy elég könnyűnek érezd, hogy beszélj róla nekem. És mielőtt
~ 55 ~
Carol Lynne
megkérdeznéd, igen. Sok éve tudtam a Rafe iránti érzéseidről. Mit gondolsz, miért
ragaszkodtam hozzá, hogy segíts neki az üzletben? Fontosabb volt számomra, hogy
egymásra találjatok, mint az üzlet.
Gio szeme elkerekedett. Ez volt talán a leghosszabb beszéd, amit valaha hallott az
apjától. – Szóval, részedről rendben? Mármint, hogy Rafe meg én együtt élünk?
Nino Gio keze után nyúlt. – Több, mint rendben van. Anyád azt akarta, hogy
elmondjam neked, amikor vagy, ha ti ketten végre rájöttök, hogy ő maga sem
választhatott volna jobb embert neked.
Gio lehajolt és átölelte az apját. Könnyek csorogtak végig az arcán Nino odanyúlt,
hogy letörölje őket. Gio hátra lépett és megtörölte a szemét meg az orrát. – Köszönöm.
Sajnálom, hogy nem álltam elő vele korábban. Attól féltem, hogy néhány dologban
régimódi vagy és féltem, elveszítelek.
Nino a fiára mosolygott. – Sosem veszítesz el, Giovanni. És még mindig régimódi
vagyok. Véletlenül hiszek abban, hogy két embernek – még ha szerelmesek is – nem
kéne együtt élniük házassági eskü nélkül. – Nino most Rafe felé fordult. – És most,
Rafe, ki vele. Pontosan mik a szándékaid a fiammal?
Rafe nevetve csúsztatta a kezét Gióéba. – Tudjuk, hogy együtt akarunk élni egy
párként. Közös otthont szeretnénk. Azonban szerintem még kicsit korai hivatalossá tett
kapcsolatot emlegetni. Csak ma délután vallottuk be végre, hogy szerelmesek vagyunk
egymásba.
- Fogadjátok el egy tapasztalt tanácsát. Egyetlen másodpercet se vesztegessetek el a
közös életetekből. Sosem tudhatjátok, hogy a szeretett személy mikor hagy el.
Tegyetek róla, hogy minden nap számítson. Azt mondom, házasodjatok össze jövő
héten a házban. Tudom, hogy nem törvényes, de a szememben maradandó lesz. Talán
egy kis összejövetel a közeli barátokkal és a családdal tökéletes lesz. Ismerek valakit,
aki örömmel levezetné a szertartást. Madeline Seals, Teresa régi barátja, emellett egy
nyitott gondolkodású lelkipásztor.
Gio kicsit közelebb húzta magához Rafe-et. – Szerintem ez csodásan hangzik, amíg
Rafe nem érzi magát kényszerítve – fordult Rafe felé. – Mit gondolsz? Nem akarok
kényszerházasságot, de büszke leszek, ha hozzám jössz.
~ 56 ~
Gio álma
Rafe a homlokát Gióéhoz támasztotta. Borzasztóan meg akarta őt csókolni, de úgy
gondolta, Nino erre még nem igazán áll készen. – Ha biztos vagy benne, hogy ezt
akarod, akkor én is szeretném. – Megköszörülte a torkát és Ninóra nézett.
- Um… Van még valami, amit szeretnénk tudni. Maradhatunk nálad, amíg az
üzlethelyiséget lakhatóvá nem teszik? Egyszerűen nem bírom rávenni magam, hogy
egy éjszakát is a lakásomban töltsek.
- Egész addig, amíg nem sétálok valami zavarba ejtő dolog közepébe, szívesen látott
vendégek vagytok, és addig maradtok, amíg szükségesnek érzitek.
Rafe ismét kezet rázott Ninóval és Gio is adott még egy puszit az apjának. – Holnap
délután érted jövünk, hogy haza vigyünk. Aludd ki magad jól.
Beszálltak Gio Audijába hogy Nino házához menjenek. Gio Rafe kezéért nyúlt és a
combján tartotta a tenyerével. – El sem hiszem, hogy ez történt. Soha az életben meg
nem mondtam volna, hogy így reagál. – Rafe megszorította Gio combját. –
Nyilvánvaló, hogy nincs még két ilyen ember, mint mi, akik ennyire vakok lennének
az egymás iránti érzéseiket illetően.
Csendben autóztak néhány percig, aztán Rafe elkezdte masszírozni Gio combját egy
kicsit magasabban, balra.
Gio jobban szétnyitotta a lábait és Rafe-re nézett. – Csodás érzés, csak vigyázz,
nehogy felboruljunk. Értékes csomagot viszek a kocsiban.
Rafe igyekezett kigombolni Gio nadrágját és becsúsztatta a kezét a farmer alá.
Miközben lassan simogatta, szétnyitotta a saját nadrágját is és kiszabadította a
vesszejét.
Lassú, de mélyre hatoló ritmussal kezdte kényeztetni magukat.
Gio lenézett Rafe férfiasságára. – A pokolba is, ez aztán szexi. Csakhogy kezdek
nagyon közel járni hozzá, hogy elveszítsem az önuralmam, és ahogy azt te is tudod,
mindig becsukom a szemem, ha elélvezek. Adj még tíz percet és otthon leszünk.
- Oké – biggyesztette le az ajkát Rafe.
Kevesebb, mint tíz perccel később a behajtóra kanyarodtak, majd leparkolták az autót
a ház mögött. Rafe nem vesztegette az időt. Kikapcsolta a biztonsági övet és ajkait Gio
farkára tapasztotta. Gio hátrébb húzta az ülést, hogy valamivel több helyet adjon Rafe-
nek a kormány és az öle között. Rafe a torkának izmaival szorongatta és Gio
~ 57 ~
Carol Lynne
önkéntelenül is a szájába lökte magát, miközben lenyúlt, hogy a kezébe vegye Rafe
vesszejét.
- Annyira jó érzés. Ma este, ha végre bejutunk, gondoskodom róla, hogy
fantasztikusan érezd magad – simogatta tovább egyre gyorsabban és gyorsabban Rafe-
et, mire ő hümmögni kezdett Gio merevsége körül és a vibrálás végzett vele. Hangos
ordítással jutott a csúcsra, ami azzal fenyegetett, hogy felveri a szomszédságot. Rafe is
követte őt, elárasztva Gio kezét.
Gio a szájához emelte a kezét és Rafe szemébe nézve lenyalogatta róla a magját.
- Menjünk be, mielőtt még lecsuknak – morogta Rafe. Kikászálódtak a kocsiból és a
házhoz indultak, amikor megszólalt Gio telefonja. Megnézte a hívóazonosítót és
felvette, míg Rafe kinyitotta az ajtót.
- Szia, Jill, mit tehetek érted? – A konyha felé tartva végighallgatta Jillt. – Oké, ez
remekül hangzik. Délután elhozom apát a kórházból, de délelőtt tíz körül találkozhatok
veled.
Gio intett Rafe-nek, hogy keressen egy papírdarabot és egy tollat. Miután megtalálta,
amit kért, odaadta neki. – Oké, mondhatod – írta fel Gio a címet. – Holnap délelőtt
tízkor találkozunk, Jill. Szia!
- Ki az a Jill?
- Ő, édesem, az ingatlanügynök, akit felhívtam, hogy keressen új helyet az üzletnek.
Szeretne holnap délelőtt találkozni velem, hogy megnézzek néhány lehetőséget.
Rafe készített néhány szendvicset maguknak. – Ez nagyszerű, de be kell mennem az
üzletbe és beszélni a dolgozókkal, mielőtt találkoznánk vele. Nem akarom, hogy úgy
érezzék, nem törődünk velük a költözéssel. A raktárhelyiségekkel kapcsolatban is
szeretnék hallani néhány elképzelést – nyújtott át egy szendvicset Giónak.
A konyhapultnak támaszkodva falatoztak, csillapítani akarták az éhségüket, hogy
aztán végre ágyba bújhassanak. Mindkettőjüket jobban érdekelte annak az éhségnek a
kielégítése, ami úgy tűnt, mindig jelen van kettejük között.

*****

~ 58 ~
Gio álma
Miközben ágyba bújt, Rafe nagyot ásított. – Istenem, olyan fáradt vagyok, hogy
megmozdulni is alig bírok. Mit szólsz egy kis összebújáshoz ma este, és holnap elég
korán kelhetnénk néhány menethez a jó öreg lepedőakrobatikából?
Gio kanál pózban magához húzta. – Tetszik az ötlet. Hosszú volt ez a néhány nap.
Szeretlek. És most aludj. – Rafe hozzágömbölyödött és percekkel később már aludt is.
Az ő szegény kedvese igazán fáradt volt. Gio is behunyta a szemét és sodródott az
álommal.

~ 59 ~
Carol Lynne
Hatodik fejezet
Rafe levegő után kapkodott és rámosolygott a mellkasán ziháló férfira. – Lehet, hogy a
golyóid sajogni fognak egész nap, de a pokolba is! Ez volt életem legjobb
szeretkezése. Ha lenne érem, akkor a nyakadba akasztanám.
Rafe Gio hátát simogatta és megcsókolta a feje búbját. Gio úgy érezte, teljesen
kifacsarodott. Soha életében nem élvezett el még ilyen hevesen. Ördög és pokol,
hiszen még mindig a hatása alatt áll. A szex Rafe-fel egyre csak jobb lett az eltelt idő
alatt. Megérezte a fejére adott puszit és feljebb mászott Rafe testén, majd körülrajzolta
az arcvonásait. Oda-vissza járatta az ujjait az érdes, borostás állkapcson. – Olyan
jóképű vagy, hogy el sem hiszem, hogy valóságos vagy – nyalta meg Rafe ajkait majd
közéjük nyomult. Végigkövetett a nyelvével minden kiemelkedést, minden fogat. –
Szeretlek. Nem hagyhatom, hogy bármi is történjen veled, úgyhogy el kell viselned,
hogy hajlamos vagyok túlzásba vinni a féltést, amíg el nem kapják azt a seggfejt.
Rafe újra megcsókolta. – Én is szeretlek. Ezért rémít meg annyira, hogy téged is
veszélybe sodorhatlak. Ha bármi történne veled miattam, lehet, hogy fegyvert
nyomnék a fejemhez. Nem tudnék tovább élni nélküled.
Gio beletúrt Rafe hajába. – Vajon, hogy bírta apa, anyu halála után. Még mindig
aggódom érte néha. Talán venni kéne neki egy kutyát vagy valamit. Azt kívánom,
bárcsak újra megnyitná magát a szerelem előtt, de azt hiszem, anya volt számára az
igazi.
- Teresa igazán belevaló egy asszony volt. Gondoltam rá, hogy kialakíthatnánk egy
lakást az új otthonunk negyedik szintjén. Így, ha Nino szeretné, velünk lakhatna. Ez a
ház túl nagy egymagának.
- Igen. Ezt felajánlhatjuk neki, bár szerintem, hacsak az egészségügyi okok nem teszik
abszolút szükségessé, nem költözik el a házból. Még mindig látja ott anyát, ugye érted.
Még ha el is ment, apa emlékei ott élnek anyáról a falak között. Leül a nagy,
kényelmes foteljába és még mindig érzi, mintha anya a konyhában lenne és
keresztrejtvényt fejtene. Szerintem ez az, ami igazán megnyugtatja őt.
Rafe ezúttal kicsit mélyebben csókolta meg. – Itt maradnék veled egész nap, de elég
sok még a tennivalónk. Miért nem ugrasz el zuhanyozni, amíg én elintézek néhány
telefont?
~ 60 ~
Gio álma
Gio vonakodva kikászálódott és elindult tusolni. A gondolatai mind a lakás körül
jártak, és tudta, hogy muszáj egyszerre egy dologra összpontosítania, fontossági
sorrendben. Magában elmosolyodott. A szertartás Rafe-fel volt a legfontosabb dolog a
„tennivalói listáján”. Fel kell hívnia Sophie-t és megosztani vele a híreit.
Talán felkérhetné őt, hogy legyen a tanúja. Gio biztosra vette, hogy Rafe mellett majd
az apja áll. Tarthatnák a szertartást este, az apja hátsó udvarán. A fehér pavilon, amit
még az apja a mamájának épített, tökéletes lenne az eskük elmondásához.
Meglehet, még volna egy kis ideje néhány virágot ültetni az udvar köré? Ó, Egek!
Kezd úgy viselkedni, mint egy nyavalyás menyasszony! Felejtsd el, csak férfias
dolgokra lesz szükség. Lehet, néhány olajos autóalkatrészt szór szét a pázsiton. Erre
elkezdett nevetni.
- Mi olyan vicces? – nyitott be az ajtón Rafe és belépett a helyiségbe. Gio a szívéhez
kapott. – Cseszd meg, Rafe, halálra ijesztettél! – Rafe elmosolyodva húzta végig a
kezét Gio fenekének vágatán. – Nem, én ugyan nem.
- Igazán vicces! – csókolta meg Gio. – És hogy a kérdésedre válaszoljak, azért
pukkadoztam a röhögéstől, mert az esküvőn járt az eszem.
Komor kifejezés suhant át Rafe arcán. – Mi olyan vicces abban, hogy hozzám gyere? –
Gio a karjaiba vonta. – Nem rajtad nevettem. Csak elkezdtem gondolkodni a
részleteken. Tudod, olyasmin, hogy hol legyen, és hogy lenne-e elég időm néhány
virágot ültetni a pavilon köré. Azt hiszem, kezdtem úgy gondolkodni, mint egy szédült
csitri, és ettől elnevettem magam, mert nézzünk szembe a ténnyel, tetőtől talpig pasi
vagyok – kacsintott derűsen Rafe-re. – Szóval miután rádöbbentem, hogy már-már úgy
viselkedem, mint egy menyasszony, úgy döntöttem, férfi módjára kezdek
gondolkodni. Elhatároztam, hogy olajos autóalkatrészekkel díszítem az udvart és…
nos, ezen kezdtem nevetni – csókolta meg ismét Rafe-et. – Csupán izgatott vagyok
miatta, ez minden – megvonta a vállát.
- Jó, mert én is az vagyok, és ha te szeretnél még virágokat ültetni, akkor szeretnék
segíteni. Nincs abban semmi csajos, ha szeretnéd, hogy az esküvőd különleges legyen.
Rafe mindkettejük vesszejét beszappanozta, majd magához húzta Giót és lendületesen
hozzá dörgölte a farkát és folytatta.
~ 61 ~
Carol Lynne
- Gondolod, hogy jövő szombatig elég időnk lesz elrendezni az udvart? Ó, és tortát is
kell csináltatni, felhívni mindenkit és… Nem tudom, lesz-e mindenre időnk.
Gio Rafe férfiasságának feszült és megcsókolta. – Úgy csináljuk, hogy mindenre
legyen elég idő. A legfontosabb, hogy megesküdjünk. Ha nem lesz időnk tortát
csináltatni, majd elmegyünk a boltba és veszünk egy tálca sütit. Ami a vendégeket
illeti, akikre igazán szükségünk van a legszűkebb család, a többiek már mellékesek. –
Gio feje hátra csuklott Rafe érintésétől, amíg valami szöget nem ütött a fejében. –
Rafe? Túl gyorsan haladunk?
Rafe megrázta a fejét, miközben körbejáratta az ujját Gio nyílásán. – Egyáltalán nem.
Ismerek embereket, akiknek hosszú jegyességük volt és olyanokat is, akik azonnal
összeházasodtak. Azt hiszem, a válási ráta is ehhez hasonló. Nem mintha
szándékomban állna hagyni, hogy valaha elmenj tőlem. Amikor ott vannak az érzések,
ott vannak. Az idő nem változtatja meg a döntésem.
- Oké – vigyorgott Gio. – Csak tudni akartam, hogy biztosan ezt akarod-e.
- Ha a szavaim nem elég egyértelműek, akkor ez talán az lesz – fordította meg Giót és
széthúzta a farpofáit. Némi folyékony szappan és három ujja segítségével tágítani
kezdte Gio bejáratát. Gio nyöszörögve támaszkodott a zuhanyzó falának.
Mikor Rafe úgy gondolta, kellően elő van készítve, erekcióját a nyíláshoz nyomta és
azonnal behatolt. Lassú ritmusba kezdett, hosszú, mély lökésekkel. A karját előre
nyújtotta és simogatni kezdte Gio farkát.
A heréi minden egyes kemény lökésnél Gio hátsójának csapódtak. – Nagyszerű érzés.
Az enyém leszel örökké – harapott Gio vállába, ahogy elélvezett.
Ahogy visszahúzódott, megpördítette Giót, majd elé térdelt és a torkára vette a
vesszejét. Két mozdulat elég volt és Gio is a csúcsra ért, mielőtt térdre rogyott volna
Rafe előtt.
Gióhoz bújva Rafe lassan és könnyedén csókolni kezdte. – Nagyon el fogunk késni, ha
nem igyekszünk. Én megyek és pakolok be egy kis gyümölcsöt meg egy üveg vizet
reggelire. Fejezd be a zuhanyt és találkozunk odalent tíz perc múlva.

*****

~ 62 ~
Gio álma
Rafe és Gio 8.35-kor álltak meg az üzlet előtti parkolóban. – Összehívok egy rövid
megbeszélést, mielőtt az üzlet kinyitna, azután ellenőrzöm a terület igényeket, amiről
beszéltem.
- Rendben. Én is beülök a megbeszélésre, de fél tízre el kell indulnunk, hogy Jillel
találkozzunk.
Rafe bement az üzletbe és felvette a legközelebbi telefont, majd a belső vonalon
keresztül közölte a bejelentését. – Szeretnék megbeszélést tartani a kemping osztályon
öt perc múlva.
Elindultak a megbeszélés néhány méternyire lévő helyszínére, majd kerestek székeket
és vártak. A többi alkalmazott is szállingózni kezdett és mindegyikük felkapott egy
széket. Ma csak négyen dolgoztak az üzletben, Travis, Keith, Lenny és persze Mary.
Rafe várt, amíg mindenki helyet foglal, mielőtt belevágott.
- Szeretném, ha mindenki napra kész lenne azzal kapcsolatban, ami történik. Ahogy
mindannyian tisztában vagytok vele, az üzletnek mostanában anyagi nehézségei
voltak, még a betörés előtt. Nino és én attól tartottunk arra kényszerülünk, hogy
lehúzzuk a rolót, de Gio adatai alapján a költözés mellett döntöttünk. A belvárosi
körzet már nem vonz elég vásárlót. Úgy néz ki, a külváros az, ahová mennünk kell.
Rafe Gio felé intett. – Gio és én egy óra múlva találkozunk egy ingatlanközvetítővel,
hogy megnézzünk néhány helyszínt. Ninóval szeretnénk, ha mindannyian velünk
tartanátok az új helyre. Továbbá óránként ötven centet adunk az órabéretekhez,
hozzájárulásként a hosszabb utazásért. – Rafe Gióra nézett és megveregette a hátát. –
Emellett szeretném bemutatni nektek a legújabb társtulajdonost. Gio csatlakozik a
vezetőséghez, ami azt illeti, azonnal. Ha bármi kérdésetek van, feltehetitek
bármelyikünknek. – Rafe körbenézett a dolgozókon. – Rendben, részemről ennyi lett
volna. Oh, még valami. Amiatt, ami jelenleg zajlik, lehet, hogy nem fogtok az
elkövetkezendő egy vagy talán több hónapban látni. Időről időre be fogok nézni, de
lefoglal, hogy megtaláljuk az új helyünket. – Rafe habozva ismét Gióra nézett, s
miután ő bólintott, folytatta. – Um… Nem igazán tudom, hogy mondjam el, de Gio
meg én hűséget fogadunk egymásnak jövő héten, Nino házában. Tisztában vagyok
vele, hogy ez a bejelentés néhányatokat igencsak megdöbbent, de reméljük, mindenki
el tud jönni. Mivel azt tervezzük, hogy átvesszük ezt az épületet és átépítjük, hogy ez
~ 63 ~
Carol Lynne
legyen az új otthonunk. Lehet, hogy építészek és munkások járkálnak majd itt, mielőtt
még az üzletet ténylegesen átköltöztetnénk. Szóval ne hagyjátok senkinek, hogy az
épületben bóklásszon Gio vagy az én jelenlétem nélkül. Nos, ez minden. Menjünk
vissza dolgozni és mindenkinek további szép napot kívánok.
Az alkalmazottak felálltak és odamentek, hogy gratuláljanak és kezet rázzanak velük.
Néhányuk eléggé meglepődött Rafe szexuális orientációján, de úgy tűnt, mindenki
őszintén mellettük áll.
Rafe az irodájába ment, hogy elhozza a szükséges adatokat, Gio pedig az üzletet járta,
hogy segítsen, ahol tud. Észrevette, hogy Mary Rafe irodája felé indult, amint a
megbeszélés véget ért és egyáltalán nem tűnt valami boldognak. Váltott néhány szót
Keith-szel, mielőtt úgy döntött, felmegy az emeletre és utánanéz a raklapnyi labdának,
amiről Rafe-fel beszéltek.

*****

Rafe a számítógépébe mélyedt és próbálta előásni az épület pontos alapterületét, amit

jelenleg raktárként használtak. Munkáját kopogás szakította félbe. – Szabad!
Mary sétált be az irodába csípőre tett kézzel és Rafe szembe fordult vele a székében. –
Szia, Mary! Mit tehetek érted?
- Mondjuk, kezdetnek elnézést kérhetnél, amiért nem jöttél be és nem is telefonáltál
tegnap. Még csak fel sem vetted a telefont, amikor próbáltalak elérni. Számtalan
megválaszolandó kérdésem lett volna, így szegény Ninót kellett felhívnom a
kórházban.
Rafe nem hitte el, hogy Mary veszekszik vele. Sosem veszekedett még senkivel.
- Elnézést kérek. Elég sok minden történt a magánéletemben mostanában ezért tegnap
kikapcsoltam a mobilom. Ígérem, mostantól fogva munkaidőben bekapcsolva hagyom.
Ez a jelek szerint valamennyire megbékítette a nőt. – Rendben. Azonban ki lesz a
felelős, amíg te az elkövetkezendő hónapokban távol leszel? Régebben vagyok itt,
mint a többiek. Arra gondoltam, talán megtehetnél vezető helyettesnek. Így jogomban
állna napi szintű döntéseket meghozni. Ahogy most áll a helyzet, a fiúk semmiben sem
hallgatnak rám.
~ 64 ~
Gio álma
Rafe ujjaival a hajába szántott. – Igazad van abban, hogy te vagy a rangidős az
üzletben, de per pillanat, nem gondolom, hogy szükségünk lenne vezető helyettesre.
Beszélek a fiúkkal és emlékeztetem őket a pozíciódra. Ezzel is kifejezve a bizalmamat
a képességeid iránt, hogy kisebb döntéseket hozz. Rendben?
Mary vállat vont, egyértelműen látszott, hogy még mindig nem elégedett. – Legyen,
ahogy akarod, Rafe. – Rafe biccentett, mire Mary elhagyta az irodát.
Rafe összeszedte a szükséges adatokat és elindult, hogy megkeresse a párját.
Érdeklődött Keith-nél, hogy látta-e valamerre, amire azt a választ kapta, Gio még
mindig nem jött vissza az emeletről.
Tudta, hogy Gio a hiányzó áruk után néz, de meglepte, hogy még mindig azzal
foglalkozik. Felment a lépcsőn a harmadik szintre és szólongatni kezdte Giót, mikor
végül az egyik sarokban talált rá a negyedik szinten. – Te meg mit keresel itt? Minden
sportfelszerelést a harmadikon tárolunk.
Gio felnézett a poros sarokból. – Ó, valóban? Nos, akkor biztosan meg tudod mondani,
ki tette ezeket ide – bökött Gio a különféle labdák felé. Rafe odament és a raklapra
bámult. – A fene essen bele! Épp most rendeltem egy újabb szállítmányt ezekből.
Vajon késő már visszamondani?
- Általában ki felel az áruszállító kocsi kirakodásáért? Mert, ahogy elnézem, ezt a
cuccot szándékosan tették ide a sarokba – kérdezősködött tovább Gio, miközben
megtörölte egy zsebkendőbe a kezét.
- Nos, azt hiszem, mostanában Keith csinálta, de korábban… Dennis Allen felelt érte –
nézett Rafe a raklapra. – Ellenőriznem kell a megrendeléseket, hogy lássam, ez a
szállítmány pontosan mikor érkezett, de biztos vagyok benne, hogy Dennis akkoriban
még itt volt. Talán fel kéne hívnom Coopert és beszélnem vele erről.
Gio Rafe mellé lépett és köré fonta a karjait. – Semmibe nem fáj egy telefon, vagy ami
még jobb, holnap, beszélünk vele, ha úgyis megyünk megnézni az árukat, amit Dennis
próbált eladni.
Rafe beleegyezően bólintott. – Rendben. Ebben az esetben én lassan készülődök. –
Lehívták a teherliftet. Amikor kiléptek belőle, Giónak feltűnt Mary, aki dühösen állt a
pénztárgép mellett. Megrázta a fejét, az autóhoz lépett és beült a vezetőülésre.
~ 65 ~
Carol Lynne
- Szóval, mi a helyzet Maryvel, ki ölni tudna a szemeivel? – kérdezte és Rafe-re nézett,
hogy feltűnt-e neki a kis szóvicc és elmosolyodott, mire Rafe csak a szemét forgatta.
- Kicsit zokon vette, hogy nem telefonáltam tegnap és a telefonom ki volt kapcsolva,
amikor hívni akart. Megkért, hogy tegyem meg vezető helyettesnek.
- Mit mondtál neki? – kormányozta Gio az autót a felhajtóra.
- Közöltem vele, hogy nincs szükségünk vezető helyettesre, de ismét emlékeztetni
fogom a többieket, hogy ő a rangidős. – Elővett egy doboz savlekötőt a zsebéből és
kettőt elrágott. – Te miről beszéltél Keith-szel?
- Oh! Nem igazán örül a költözésnek. Mostanában bérelt lakást az utca végén, hogy
gyalog járhasson munkába, mivel felfüggesztették a jogosítványát. Nem biztos, hogy
továbbra is tudna nálunk dolgozni, ha elköltözünk. Attól függ, hol találunk új épületet
és hogy megy-e arra busz.
Rafe kíváncsian nézett rá. – Mindig úgy gondoltam, rendes fickó. Miért veszítette el a
jogosítványát?
- Nem tudom, nem mondta – vont vállat Gio.
Találkoztak az ingatlanügynökkel és megnéztek néhány szabad épületet. A második
épület volt az egyetlen, ami lehetségesnek tűnt. Elmondták Jillnek, hogy még
meggondolják, és majd válaszolnak neki.

~ 66 ~
Gio álma
Hetedik fejezet
Mire haza vitték Ninót és mindent elrendeztek, már öt után jártak. Gio hozott az
apjának egy takarót és egy csésze koffeinmentes teát. – Biztos, hogy nem akarod, hogy
felsegítselek az ágyadhoz, apa?
- Nem. A dívány tökéletes lesz. Mostanában amúgy is sok időt töltöttem az ágyban –
nyúlt Nino a kávézóasztalon heverő távkapcsolóért. Gio vállat vont és a konyha felé
indult.
- Oké, akkor segítek Rafe-nek megcsinálni a vacsorát. Kiálts, ha szükséged van
valamire!
Megállt az ajtóban és figyelte, ahogy Rafe a salátát készíti elő. Olyan volt, mint egy
jelenet tíz évvel ez előttről. Semmi sem változott azóta. A régi fehér, napraforgó
mintás tapétán kezdett megmutatkozni az idő és a linóleumot is le kellene cserélni, de
ettől eltekintve a helyiség pontosan ugyanolyan volt.
Nem, ez nem egészen igaz. Ami hiányzott, az édesanyja volt. Rafe felnézett és
elmosolyodott – Hé! Jönnél segíteni? – dugott egy koktélparadicsomot a szájába.
- Ami azt illeti, igen, jönnék. Csak azon járt az eszem, hogy ez a konyha pontosan
olyan, mint évekkel ezelőtt. Még te is itt állsz a közepén. Mindig boldog voltál ebben a
házban, nem igaz?
Rafe Gio felé nyújtotta a kezét. – Gyere ide! – Gio odament és átölelte Rafe-et.
- Igen. Azt hiszem, mindig a család részének tekintettem magam ebben a házban.
Idősebb szülők egyetlen gyermekének lenni magányos volt, amíg nem találkoztam
apáddal – nyomott egy csókot Gio nyakára. – Az anyám akkor halt meg, amikor még
gimnazista voltam, apám pedig nem sokkal a diplomázásom után. Igazán szerencsés
voltam, hogy Ninót kaptam szobatársnak. Miután apa meghalt, Nino egyszerűen
befogadott a családjába. – Rafe arcán huncut vigyor jelent meg. – Meglehet, hogy
Nino összes mocskos kis titkát tudom. Megvannak az előnyei, ha az embernek idősebb
szobatársa van.
Gio szorosabbra fonta az ölelését. – Szerintem te már a család része vagy. Na, már
most, csak Sophie-t kell leszoktatni arról, hogy „bácsizzon” téged, és sokkal jobban
fogom érezni magam a múlt miatt is – dőlt előre Gio egy mélyebb csókért.
~ 67 ~
Carol Lynne
Rafe nyelve a szájába csúszott, mintha a lelkét akarta volna megosztani vele. A keze
le-fel cikázott a mellkasán, megcsípve a mellbimbóját, ahogy elhaladt felette. Gio
felmordult és a farkát Rafe vadonatúj farmerének elejéhez dörzsölte.
Rafe lecsúsztatta a kezét, először megmarkolva Gio vesszejét, aztán nekilátott
kigombolni a farmerját. Lefelé haladva Gio nadrágjának elején, megszakította a
csókot. – Abba kéne hagynod az alsónadrág viselést. Csak jobban megnehezíti a
dolgom, hogy ahhoz a csodás vesszőhöz férjek – mozgatta a kezét Gio hímtagján,
különleges figyelmet fordítva a nyílásra, amiből már csordogált az előváladék.
Gio mélyen Rafe szemébe nézett, aztán a tenyerébe lökte magát, közben a kezével
Rafe nadrágjának hátuljához férkőzött. Az ujjait a vágatba csúsztatva ismét felmordult.
– Tegyünk egy kis kitérőt a mosókonyha felé. Oda kell jutnunk.
Rafe elkezdte húzni arrafelé, majd a fejét rázva megállt. – A fenébe! A síkosító a
hálóban van.
Gio a kamrába ment és előhúzott egy üveg olajat és győzedelmesen felemelte. –
Tadam! Instant síkosító. Most gyerünk, mielőtt még apa kiabálni kezd a vacsora után –
fogta kézen Rafe-et és gyorsan a szomszédos helyiségbe vezette. Leült a sarokban álló
régi székre és intett Rafe-nek. – Gyere szépségem és fordulj meg. – Rafe mosolyogva
előrehajolt és felkínálta a hátsóját Giónak, aki a farmeron keresztül harapdálni kezdte.
– Le – morogta, majd lehámozta Rafe-ről a nadrágot és a szoba közepére rúgta. Rafe a
válla felett Gióra vigyorgott és derékban megdőlt. Gio felnyögött és arcát a két
félgömb közé temette, majd nyalogatni kezdte a ráncos nyílást. Mikor elhúzódott,
ujjait az olajba mártotta, majd előbb körözgetni kezdett a bejárat körül, aztán be is
csúsztatta, hogy odabent is bevonja a síkosítóval. A maradékot szétkente a vesszején
majd magához vonta Rafe-et.
- Lovagolj meg! Lovagolj meg gyorsan és keményen!
Rafe terpeszállásba állt és elhelyezkedett Gio várakozó vesszeje felett. Gio megragadta
a pénisze tövét és küzdött, nehogy elélvezzen, míg Rafe ráereszkedik a teljes hosszára.
- Szent szar!
Rafe várt néhány másodpercet, mielőtt mozogni kezdett. Hátranyúlt és belemarkolt
Gio hosszú hajába. A csuklója köré tekerve hátrahúzta a férfi fejét és csókokkal szórta
be a nyakát. Gio szemébe nézve felkuncogott. – Végül is, egy cowboynak kell gyeplő,
~ 68 ~
Gio álma
hogy legyen mibe kapaszkodnia – ezzel visszatért Gio nyakának és arcának
csókolgatásához, nyalogatásához.
Gio előre lökött valahányszor Rafe leereszkedett. Kettejük közé nyúlva megszorította
Rafe hatalmas hímtagját. – Istenem, imádom ezt a farkat!
Rafe gyorsabb tempóra váltott, egyre gyorsabban és keményebben mozogva le-fel, Gio
lökéseivel egyszerre. A szék nyikorogni kezdett Rafe tempójára. – Nem bírom tovább.
Túlságosan jó érezni téged. Uhhhhh – kiáltott fel Rafe teli tüdőből, mire Gio gyorsan a
szájára tapasztotta a tenyerét, míg a férfi rángatózott és nyöszörgött. Nem volt
hozzászokva, hogy másvalaki is van a közelben, aki miatt aggódnia kell. Mit gondolna
Nino, ha tudná, hogy mit művelnek a mosókonyhájában?
Míg Rafe testét még mindig rázták az utórezgések, megszívta a vastag, lüktető eret
Gio nyakán. Ahogy Gio megérezte a nyakán növekvő szívásnyomot, arcát Rafe
mellkasába temette és kirobbant. A szája szétnyílt, de egy szót sem szólt.
- Te aztán szexis vagy, mikor a csúcsra jutsz – suttogta a bőrébe.
- Mmm… – Gio teljesen kimerült. Arcával végigsimított Rafe mellkasán és
megszívogatta a mellbimbóit. – Menjünk, csináljunk apának vacsorát, hogy utána
játszadozhassunk még.
Rafe felállt és felkapott egy mosdókesztyűt a szárító feletti polcról. A mosdóhoz ment,
hogy letisztogassa a hasát és a hátsóját, majd miután kiöblítette a ruhát, Gio vesszejét
is megtörölte.
- A vacsora készen van, csak meg kell teríteni az asztalt – mondta Rafe és felvette a
farmerét a földről.
- Majd én megcsinálom – állt fel és megigazította magán a nadrágját. – Te szólj
apának.
Rafe a nappaliba ment, hogy kihívja Ninót vacsorázni. – Hé, cimbora, kész a vacsora.
Ki tudsz jönni, vagy kell egy váll, amire támaszkodhatsz? – segítette fel Rafe Ninót a
díványról.
Nino zavarban nézett rá. – Utálom beismerni, de jól jönne egy kis segítség. Sokkal
jobban vagyok már, de elszoktam a járástól. Kicsit bizonytalannak érzem magam a
lábamon.
- Semmi gond – villantotta fel Ninónak az egyik gyilkos mosolyát. – Erre valók a vők.
~ 69 ~
Carol Lynne
Nino elnevette magát és megszorította Rafe vállát. – Nem nevezhetsz papának! Soha!
Nevetve léptek be a konyhába. Gio felnézett a sült csirke tálalásából. – Mi olyan
vicces?
Rafe a székéhez segítette Ninót, majd megkerülte az asztalt, hogy megcsókolja Giót. –
Nino azt mondta, nem engedi, hogy papának szólítsam.
- Jó. Az lenne csak hátborzongató.

*****

A vacsora után Gio leszedte az asztalt, míg a többiek azon vitatkoztak, milyen filmet
nézzenek. Mire Gio csatlakozott Rafe-ékhez a nappaliban, Nino már elnyúlt a
díványon. Gio vállat vont, majd csatlakozott Rafe-hez a nagy, kényelmes fotelben.
Takaróval az ölükben összebújtak, aztán elindították a filmet
A mozi felénél Nino hallhatóan bealudt és hangosan hortyogott. Rafe rápislantott és
elnevette magát.
- Hé, apa? Kell segítség, hogy feljuss?
Nino felhorkant és krákogott néhány percig, lassan magához térve. – Sajnálom, nem
akartam itt elaludni nektek – állt fel és Gio szilárdan állt mellette, fél karját a dereka
köré kulcsolva.
- Rögtön jövök – kacsintott rá és percekkel később már ismét Rafe-hez bújt.
Rafe előrehajolt és megnyalta Gio fülét, majd belesúgta: – Apád elaludt.
Bolondozzunk, mint a kamaszok.
Gio bólintott és kicipzározta Rafe nadrágját, míg a másik Gio farmerjéről
gondoskodott. – Látod. Semmi alsónadrág – mondta büszkén.
Rafe vigyorogva csípett a mellbimbójába. – Látni, egy frászt! Érezni akarom. –
Simított végig Gio kockás hasán, le a büszkén várakozó férfiasságáig. A tenyerébe
vette és néhányszor megcirógatta, mielőtt lassú, lágy ritmusba nem kezdett. A fotel
szűkös keretei ellenére Gio próbálta kicsit széjjelebb tárni a lábait és Rafe vesszeje
után nyúlt. Alig bírta visszafogni a nyögését, ahogy Gio az ujjával végigrajzolta az
oldalán futó ereket. Elkapott egy cseppnyi előnedvet és elmaszatolta a duzzadt
~ 70 ~
Gio álma
makkján. Tovább folytatták, lassú tempóban, nézték a filmet, miközben egyszerűen
csak cirógatták és csókolgatták egymást
Kellemes érzés volt játszadozni és ingerkedni a szerelmével, de tudta, Gio mire
vágyik. Eljön a nap, hogy lusta vasárnapokat tölthetnek így. Egész nap cirógathatják
és kényeztethetik egymást, mialatt focimeccset vagy filmet néznek.
- Rafe – szakította ki az álmodozásából Gio. Rafe bólintott és most már mindkét
kezével kényeztetni kezdte; az egyikkel a férfiasságát, míg a másikkal a bejáratát. Nem
tartott sokáig, hogy meleg spermasugár áradjon szét kettejük között. Vigyorogva
néztek egymásra, a takaróval megtisztogatva magukat. Rafe még egy utolsó csókot
adott Giónak, aztán elvitte a koszos plédet a mosógéphez. Már előre látta a rengeteg
mosnivalót a jövőben.

*****

Miután levetkőztek és ágyba bújtak, Rafe fészkelődött, próbált kényelmesen

elvackolódni a kicsi, göröngyös matracon. – Gio, mikor jönnek meg a bútoraid? Nem
mintha nem szeretnék veled aludni, de valamit kezdenünk kell az ágyaddal.
Gio elhelyezkedett Rafe mögött és megcsókolta a nyakát. – Visszamondtam az ágyat,
amit aznap vettem, hogy megérkeztem, de a holmimnak úgy két napon belül itt kell
lennie. Gondolod, hogy kibírod addig, hogy hozzám bújj? – nyomta a félig merev
hímtagját Rafe hátsójának, mire Rafe hozzá feszült. – Ne érts félre. Imádok összebújni
veled. Csakhogy, amikor úgy négy tájban elkezdesz a fülembe horkolni, szükségem
van egy kis helyre.
- Jó éjt! – csókolta meg nevetve Gio.

~ 71 ~
Carol Lynne
Nyolcadik fejezet
Az elkövetkező néhány nap az üzlethelyiségek megtekintésével és a közös, új otthonuk
átalakításával kapcsolatos, építészekkel való telefonálgatásokkal telt. Közben pedig
dolgoztak az esküvő előkészületein és Cooper nyomozóval beszéltek.
A Várostervezési Bizottság szerint lakhatnak a régi üzlet felső szintjein, de megtartva
a jelenlegi övezeti rendszert, bejegyzett üzlethelyiségnek kell lennie az utca szinten.
Gio úgy döntött, a problémát úgy oldja meg, hogy irodának használ egy kis részt az
alsó szinten. Még mindig úgy tervezte, hogy lesz egy irodája az új üzletben is, de így a
belvárosban is találkozhat az ügyfelekkel és intézheti a hirdetési ügyeit.
Az építésszel ki kell alakíttatni egy irodát és egy konferencia termet az földszinten.
Marad még elég hely az első szinten, hogy tervezzenek oda garázst edző- és szauna
részt. Rafe emellett kifejezte a vágyát egy úszómedence iránt a reggeli erősítéshez.
Amikor elmentek megnézni a Dennis letartóztatásakor lefoglalt lopott árut,
meglepetésükre nem találtak mást, csak labdákat. Miután beszámoltak Cooper
nyomozónak az üzletben talált raklapnyi labdáról, amit a negyedik emeleten találtak, a
rendőr megígérte, hogy a nap folyamán még ellenőrizni fogja.
Minden csodálatosan a helyére került. Hétfő reggel, az szertartás hetén, Gio elment
egy kertészetbe és beszerzett néhány palántát, hogy elültesse a pavilon köré és a ház
elé.
A bejárathoz rózsaszín begóniák mellett döntött, ahogy az édesanyja is mindig
tervezte, a pavilonhoz pedig vegyes, pasztellszínű évelő virágokat választott. Nino a
díványon pihent, mikor hazaért. Úgy döntött, hogy először a hátsó részt csinálja meg,
majd felvett egy régi ruhát és a ház mögé indult.
Miután elkészült, felállt és elégedetten szemlélte a művét. Szinte már látta maga előtt,
ahogy Rafe-fel itt állnak a szertartás napján. – A francba! – horkant fel. – Már megint
úgy érzem magam, mint egy nyavalyás menyasszony – csóválta meg a fejét és
összeszedte a szerszámokat. Elindult, hogy megnézze, Ninónak szüksége van-e
valamire, mielőtt előre menne dolgozni. Az apja már fent volt és narancslevet ivott. –
Hé, apa! Ha kell valami, elől leszek, virágokat ültetek a bejárat előtt.
Nino bólintott. – Figyeltem, ahogy ülteted a virágokat a pavilon körül. Felesleges
elmondanom, de nagyon emlékeztetett engem az édesanyádra. Annyira szerette a
~ 72 ~
Gio álma
virágokat. Egyszerűen eszemben sem volt a halála óta bármit is ültetni, és ez nagyon
fáj.
- Nekem is hiányzik, de ő is itt lesz velünk a szertartáson – ölelte át az apját. Nino
rábólintott és visszament a nappaliba.
Gio a fejét csóválva figyelte apja leszegett fejét. Pokoli érzés lehet túlélni a lelki
társad. Felsóhajtott és kiverte a szomorkás gondolatokat a fejéből, majd kiment az
udvarra.
Már a harmadik sornál járt, amikor arccal előreesett a frissen ültetett virágágyásba.
Azonnal arra fordította a fejét, amerről a csikorgó gumik hangja jött és egy régi, kék
Sedan húzott el a járdaszegélyről és elviharzott az úton. Gio hallotta a felbolydulást és
Nino hangját a járda felől. – Édes istenem, Gio! Mi történt?
Mielőtt megszólalhatott volna, Nino visszaszaladt a házba és egy takaróval, meg a
telefonnal tért vissza. Miután ráterítette a plédet, Nino tárcsázta a 911-et és a mentőket
hívta. Elmondta a diszpécsernek, hogy a fiára lőttek és kérte, hogy siessenek. Nino,
Gio mellé térdelt és lecsíptette a telefont az övéről. Gio tudta, hogy vonalban tartja a
rendőrséget, amíg a zsaruk meg nem érkeznek és figyelte, ahogy apja őrjöngve üti be a
számokat.
- Rafe! Istenem, Rafe! Gióra lőttek. Nem tudom, mennyire súlyos, de minden csupa
vér. – Fél arccal még mindig a földön fekve hallotta, ahogy Rafe a telefon másik végén
felordít.
Tudta, hogy apja elveszítette a türelmét, amikor elkezdte a fejét ingatni. – A pokolba,
Rafe! Később tedd fel a kérdéseidet. Most csak vonszold ide a segged! – ezzel letette a
telefont.
- Gio? Fiam? Jól vagy? Beszélj hozzám – simogatta meg Nino Gio fejét, próbálva
megnyugtatni a vérző fiát. – A mentők már úton vannak. Láttad, ki tette ezt? – Gio
kinyitotta a szemét és maga alá akarta húzni a térdét, de Nino visszanyomta. – Ne
mozogj! Rengeteg vért veszítettél. Csak beszélj hozzám, míg a mentősök vagy a
rendőrök ide nem érnek.
Gio megnyalta a szája szélét és a fájdalmán keresztül is próbált levegőt venni. – K-kék
Sedan. Régebbi… nem láttam a sofőrt… – Ez volt minden, amit Gio el tudott
mondani, mielőtt a sötétség elnyelte volna.
~ 73 ~
Carol Lynne
Megszólalt Gio mobilja és Nino a második csengésre felvette. – Nino? Rafe vagyok.
Hogy van? – Nino letörölte a könnyeit, elmaszatolva a vért a saját arcán. – Nem
tudom. Az előbb elájult. – Elmondta az információkat, amit Giótól megtudott. – Ez
minden, amit megtudtam, mielőtt…
- Jól van, még tízpercnyire vagyok. Ha bevinnék a kórházba, mielőtt odaérek, hívj
vissza. Most leteszem, és felhívom Cooper nyomozót. – Már bontotta volna a vonalat,
de ehelyett megkérdezte: – Nino? Mit csinált Gio a lövés előtt?
Nino ismét megtörölte a szemét. – Virágokat ültetett a ház előtti járda mentén.
Egy rendőrautó állt meg a ház előtt. – Rafe, megjöttek a zsaruk. Mennem kell. Csak
gyere ide, amilyen hamar tudsz.
Amint letette a telefont, egy mentőautó fékezett a feljárón. Két egyenruhás mentős
pattant ki a kocsiból és Gióhoz rohantak. – Mi történt, uram?
Nino a két férfire nézett és hátrébb állt. – Valaki lelőtte őt, amíg virágokat ültetett az
esküvőjére. Miért tenne ilyet bárki is?
Az egyik mentős félrehúzta Ninót. – Nem tudom, uram. Miért nem beszél az egyik
rendőrrel, amíg mi segítünk rajta?
A rendőr előhúzta a jegyzettömbjét és egy tollat, majd nekiállt felvenni Nino
vallomását, amíg egy másik körbekerítette a helyszínt. Nino kezdett szédülni és leült a
földre. Figyelte, ahogy a mentősök Gión dolgoztak, mielőtt hordágyra tették volna. A
rendőr, amelyik velük beszélt, odajött Ninóhoz és felsegítette.
- Mr. Brunelli, a fiát a Memorial Kórházba szállítják. – A rendőr végigmérte Ninót. –
Uram, nem néz ki túl jól. Önt is bevigyük a kórházba? – Nino végignézett az utcán, de
Rafe-nek még mindig semmi jele nem volt. – Igen, kérem. Nekem… uh…
telefonálnom kell út közben. – A zsaru a kocsijához kísérte a szédelgő Ninót és a
mentőt követve bevitte a kórházba.

*****
- Minden rendben lesz, uram? – segítette át a rendőr Ninót a sürgősségi osztály
bejáratán.
~ 74 ~
Gio álma
- Igen, jól vagyok. Csak egy kis sokk, azt hiszem. Bármelyik percben itt lehet valaki
értem.
A rendőr leült mellé a váróba és elmagyarázta neki, hogy Cooper nyomozó megkapta
az üzenetet és úton van a kórházba. Még egyszer megkérdezte, biztosan rendben van-
e, majd visszament a lövöldözés helyszínére. Nino a kórházi telefonon felhívta Sophie-
t, aztán kiment, hogy várja Rafe-et.

*****

Rafe-fel a sürgősségi ajtajában találkoztak. – Hogy van? Mit tudtatok meg? – Rafe
Nino véres kezeit és arcát nézte. – Istenem, Nino! Beszélj hozzám! – Nino megrázta a
fejét. – Nem tudom, hogy van. Csak most értünk be. Még azt sem tudom, kinél
érdeklődjek.
Rafe-nek nem tetszett barátja sápadtsága. – Nino? Jól vagy? – vezette egy székhez és
nővérért ment. Az információs pultnál látott egyet, és elmagyarázta Nino nem régiben
végzett műtétjét.
Egy kurta biccentés és a nővér megkerülte a pultot, majd Nino mellé térdelt.
Ellenőrizte az életjeleit és visszanézett Rafe-re. – Az lesz a legjobb, ha lefektetjük –
állt fel és hozott egy kerekesszéket. – Kérem, jöjjön velem, Mr. Brunelli.
Ahogy a nővér eltűnt a sürgősségi osztályon Ninóval, Sophie viharzott be az ajtón.
Észrevette Ninót és Rafe-hez futott. Miután átölelte őt, ömleni kezdtek belőle a
kérdések. – Hogy van Gio? Mi történt és hová megy apa? – Rafe a lány szemébe
nézett, látta benne a fájdalmat és a zavarodottságot. Megrázta a fejét. – Én is csak most
érkeztem. Láttam, hogy Nino nincs jól és szóltam egy nővérnek. Az előbb vitte el a
vizsgálóba. Miért nem mész és nézed meg, hogy van, amíg én keresek valakit, aki tud
mondani valamit Gióról?
Sophie bólintott és elment, hogy megkeresse az apját, Rafe pedig az információs
pulthoz, Gióról érdeklődni. Az idősebb nő elmondta, hogy már felvitték Giót a
műtőbe, miután stabilizálták az állapotát. Megmutatta az utat a műtőhöz tartozó váró
felé.
Rafe hagyott nála egy üzenetet Cooper nyomozó számára.
~ 75 ~
Carol Lynne
Miután jelentkezett az önkéntesnél a váróban, szerzett egy pohár kávét és leült
várakozni. Beleszürcsölt néhányszor, majd félrehajította. Nem mintha olyan pocsék
lett volna. Csakhogy túl sok minden futott végig az agyán ahhoz, hogy nyugodtan
tudjon ülni. Felállt és elkezdett le-fel járkálni ablaktól, ablakig. Mi lesz, ha nem lesz
többé lehetősége elmondani Giónak, hogy szereti? Felnézett, épp, mikor Cooper
nyomozó lépett be az ajtón. Rafe-hez ment és kezet fogtak. – Hogy van?
Rafe csak a fejét csóválta. – Egyáltalán nem tudok semmit. Még azt sem, hol lőtték
meg. Az egyetlen dolog, amit elmondtak, hogy stabilizálták az állapotát, mielőtt
felvitték a műtőbe. – Beletúrt a hajába, teljesen tehetetlennek érezve magát. – Nino
beszélt a rendőrrel a helyszínen, de pillanatnyilag ő maga is a vizsgálóban van. Tíz
nappal ezelőtt volt egy hármas bypass műtétje és azt hiszem, a sokk őt is leverte a
lábáról. – Visszaült a székre és a nyomozóra nézett. – Tudna keríteni valakit, aki
elmondaná, milyen súlyos Gio sebesülése?
- Persze, biztosan menni fog – bólintott Cooper. – Rögtön visszajövök. – Ezzel kiment
a szobából, Rafe pedig visszatért az ingázáshoz.
Sophie jött be és egy székhez terelte. – Gyere, ülj le mellém. Apával minden rendben
lesz. A sokktól és az izgalmaktól felszökött a vérnyomása, de most már kézben tartják.
Apa kérte, hogy keresselek meg. Attól fél, hogy a mellette lévő szobában kötsz ki. –
Rafe megint felpattant. – Igen? Nos, én jobban aggódnék amiatt a szegény nő miatt az
önkéntes pultnál, ha nem hallok híreket hamarosan. Majd kiugrok a bőrömből. Arra
kértem Coopert, nézze meg, ki tud-e deríteni valamit. Ő az a rendőr, akiről Gióval
beszéltünk.
Sophie visszahúzta. – Emlékszem. Rafe, le kell higgadnod, vagy tényleg úgy végzed,
ahogy apa megjósolta.
Rafe kinyújtotta a karját Sophie-ért és átkarolta. Arcát a feje tetejére fektette és kitört.
Minden egyszerre csapott le. Szorosabban ölelte magához a lányt és hagyta, hogy a
könnyek lecsorogjanak az arcán. Remegett a teste és folyt az orra, de semmit sem
tudott tenni, hogy megállítsa. – Én-én nem tudok… nem tudok nélküle élni.
A lány tartotta őt, amíg Cooper nyomozó vissza nem ért a szobába. Elhúzódott Rafe-
től és a szemébe nézett. Együtt érző mosollyal előkotort egy zsebkendőt a táskájából és
megtörölte Rafe arcát. – Visszajött a nyomozó.
~ 76 ~
Gio álma
Rafe átnézett a válla felett és felállt. – Mit tudott meg?
Cooper elővette a jegyzettömbjét és végigfutotta az adatokat, amiket megtudott. – A
jobb lapockájánál találták el. Nem tudtam meg ennél többet a sérüléseiről. Amint azt a
helyszínre érkező rendőröktől tudom, virágokat ültetett, amikor egy régi típusú, kék
Sedan gurult a járdához. – Gyorsan elismételte, mit tudnak eddig. Amikor végzett,
visszatette a tömböt a zsebébe. – Felhívom a központot, hogy igyekezzenek a lakásán
összegyűjtött bizonyítékokkal. Sajnálom, hogy ilyen sokáig tart, de a labor mindig el
van havazva. Tudom, hogy találtunk valami érdekeset az ellopott áruval kapcsolatban.
Úgy néz ki, a labdák teli voltak kokainos zacskókkal. Szétosztva és eladásra várva.
Arra tippelek, a raktárban álló raklap még jobban megvilágosítja a rejtélyünket.
Rafe kifújta az orrát egy másik zsebkendőbe, amit Sophie adott neki. – Így most csak
ülünk és várunk.
A hajába túrt és elment egy újabb pohár kávéért. Amikor visszaült, ránézett a
nyomozóra. – Amikor Giót kivihetem innen, messzire viszem, amíg meg nem találják
azt az elmebeteget. Nem teszem kockára újra az életét. – Ahogy ült és a kávéját itta,
próbált terveket szövögetni.
- Azt hiszem, visszamehetünk New Yorkba. Gio lakását még nem adták el, úgyhogy
maradhatunk ott egy darabig – sandított Sophie-ra. – Befogadhatnátok Ninót, hadd
legyen nálatok. Gio nem hagyná egyedül a házban. – Sophie megpaskolta a kezét.
- Persze, lakhat nálunk apa. Te csak törődj Gióval. Azonban ismerheted, nem fog
elmenekülni ez elől. Őrült veszekedésre számíthatsz, ha megpróbálod visszavinni New
Yorkba.
Sophie most a rendőrhöz fordult. – Mi az – ha van -, amit tudnak arról a személyről,
aki felelős ezért?
Cooper egy kicsit zavarban volt. – Nos, hogy őszinte legyek, nem túl sokat. –
Kinyitotta a füzetét és olvasni kezdte a listát, mintha ellenőrizte volna a tényeket. –
Tudjuk, hogy Dennis Allennek lopott áruk voltak a birtokában és ezek teli voltak utcai
drogokkal. Az is biztos, hogy Dennis nem egyedül követte el a legutóbbi bűntényeket
Rafe és Gio ellen, mivel egész idő alatt rács mögött volt – ezzel becsukta a tömböt és
megcsóválta a fejét. – Bárki is az, pontosan tudja, az idő nagy részében, hol van Rafe
és Gio. Nem lehet véletlen, hogy betör Rafe lakásába akkor, amikor nincs otthon, vagy
~ 77 ~
Carol Lynne
tudja, hogy Gio kint lesz ma. Nino elmondta a tisztnek a helyszínen, hogy Gio nem
tudta azonosítani a sofőrt. Várjuk a laboreredményt a barna hajszálról, amit Rafe
lakásának fürdőszobájában találtunk. A vécéülőke fel volt hajtva, ami arra utal, hogy a
tettes férfi volt. – Megvonta a vállát – Sajnos eddig ez minden. Tudom, hogy nem túl
sok, de még mindig nyomozunk.
Csendben ültek és várakoztak. Mindegyikük próbálta megoldani a rejtvényt, vajon ki a
felelős.
Végre megjelent egy műtősruhát viselő orvos és az önkéntessel beszélt a pultnál, aki
feléjük mutatott.
Rafe-hez lépve bemutatkozott – Dr. Edward Charles vagyok. Én végeztem Mr.
Brunelli műtétjét.
- Rafe Gargano vagyok, Mr. Brunelli társa – fogott vele kezet Rafe. – Hogy van?
- Jól viselte a műtétet. A lövedék a hátán hatolt be, végigment a vállán és elől jött ki. A
golyó ennek során roncsolta Mr. Brunelli lapockáját. Fájdalmas lesz egy ideig és
néhány hétig nem mozoghat, de a jobb karját felkötve elboldogul. A fő problémát az
elszakadt izmok és a vérveszteség jelentette. Adtunk neki vért és helyreállítottuk az
izmokat, amennyire csak lehetséges volt. Néhány hétnyi fizikoterápiára lesz szüksége,
hogy visszanyerje a mozgékonyságát.
Rafe ismét megrázta a kezét. – Köszönöm, Dr. Charles. Mikor láthatjuk őt?
- Még úgy egy órát nem. Menjenek, ebédeljenek meg a büfében, aztán érdeklődjenek a
nővérpultnál a negyedik emeleten. – Rafe köszönetet mondott és amint a doktor
elment, Sophie-hoz fordult. – Miért nem mész Ninóhoz és mondod el neki a jó
híreket? Én megyek és sétálok egyet, amíg felmehetek a negyedikre. – Muszáj ma
kikérdeznie Giót? – fordult a nyomozóhoz.
- Nem. Nem hinném, hogy többet tudunk meg tőle annál, mint amennyink most van.
Csak körülnézek, hogy lássam, minden rendben van-e. Azonban, az engedélye kéne,
hogy átkutassuk az üzlet raktárát.
- Tegye, amit tennie kell – bólintott rá Rafe. – Felhívom Keith-t és elmondom neki,
hogy menni fog. A raklap, amit Gio talált, a negyediken van a lift mellett a bal
sarokban.
~ 78 ~
Gio álma
Rafe intett Sophie-nak és a nyomozónak, majd az ajándéküzlethez ment és vett néhány
magazint, majd a virágboltból rendelt három tucat vörös rózsát, aznap délutáni
szállítással. Úgy érezte, tennie kéne még valamit, de az agya nem működött. Végül
felment a negyedikre és várt.
Megszólalt a telefon a nővérpulton és a nővér Rafe-re nézett, míg válaszolt a másik
félnek. Letette, majd megkerülte a pultot. – Elnézést, az ön neve Rafe?
Rafe-en aggodalom futott végig. – Igen, hölgyem.
A nővér elmosolyodott. – A lábadozóból hívtak. Negyedóra múlva felhozzák Mr.
Brunellit, de szeretnék, ha lemenne. – A mosolya még szélesebb lett. – Úgy tűnik, Mr.
Brunelli nem valami együttműködő a nővérekkel. Nem hagyja, hogy hozzányúljanak
és folyamatosan ön után kiabál.
Rafe visszamosolygott a csinos nővérkére. – Igen, ez tényleg az én Gióm. Biztos
jobban érzi magát. Köszönöm. Hamarosan látjuk egymást.
- A nevem Karen, ha bármire szüksége volna.

*****

Ahogy betette a lábát a lábadozóba, meghallotta Gio rekedtes hangját az

elfüggönyözött terület mögül.
- A pokolba, megmondtam, hogy hagyjanak végre békén. Hozzák ide Rafe-et és akkor
talán hagyom, hogy megmérjék a rohadt lázamat.
Rafe felnevetett és a függöny mögé ment. – Gio, ne okozz már nehéz perceket ezeknek
a kedves hölgyeknek. Csak a munkájukat végzik – hajolt le és a nyugtalannak tűnő
nővérek ellenére megcsókolta Giót. – Hogy érzed magad?
Gio hallhatóan kifújta a levegőt. – Jobban, hogy már itt vagy – csücsörített a szájával.
Rafe vette az adást és ismét megcsókolta.
Gio elégedett morgással nézett a nővérekre és intett a fejével. – Oké, most már
böködhetnek és szurkálhatnak.
Rafe a szájára tett kézzel nevetett. Sokkal jobban érezte magát. Tudta, ha Giónak van
ereje szórakozni egy szobányi nővérrel, akkor jól van. Megnézték az életjeleit, aztán
megkönnyebbüléssel az arcukon küldték fel a negyedik emeletre. Rafe az ágy mellett
~ 79 ~
Carol Lynne
ment, amíg a lifthez vitték. – Szerencséd, hogy olyan pokolian jóképű vagy, különben
a nővérkék nem viselték volna el a hülyeségeidet. Csak adtak volna valamit az
infúziódba, hogy újra kidőlj.
- Én csak téged akartalak – biggyesztette le Gio a száját.
- Jó, mert megkaptál.
Elrendezték Giót a szobájában, és megjelent Sophie és Nino is. – Sophie, ha elmész,
nem vinnéd haza Ninót is? Nem tervezem, hogy elmegyek innen ma este, de Ninónak
sem kéne egyedül maradnia.
- Már megbeszéltük, apa összecsomagol, és néhány napra meglátogatja az unokáit –
mosolygott a lány. – Felhívjak valakit a szertartás elhalasztása miatt?
- Egy frászt! – ordította Gio. – Össze fogunk házasodni szombaton, ha a fene fenét
eszik is. – Egy férfihoz képest, aki rengeteg vért veszített, Gio hangja mély és
parancsoló volt.
Sophie-ék maradtak még egy órát aztán elindultak, megígérve, hogy másnap reggel
jönnek, és hoznak mindkettejüknek egy-egy neszesszert.
Amint elmentek, megjelent Karen, meghozva Gio vacsoráját. Ellenőrizte az állapotát
és kötekedő tekintettel nézett rá. – Már értem, miért akarta olyan nagyon látni ezt a
férfit, mikor felébredt – vigyorgott Gióra és megveregette a kezét. – Tudja, hogy
tartják. Minden jóképű pasi vagy foglalt, vagy meleg. Azt hiszem én rögtön kettőről is
lemaradtam, azonban kérem, nehogy azt mondják, hogy az a nagyszerű fickó is meleg,
aki az előbb elment.
Rafe nevetve nézett Gióra. – Sajnálom, kedves. Ő ugyan nem meleg, de özvegy és
még mindig szerelmes a néhai feleségébe.
Karen kuncogva indult az ajtó felé, aztán megállt és a válla felett visszanézett. – Egy
lány azért álmodozhat, nem?
Rafe a fejét csóválva szorította meg Gio kezét. – Örülök, hogy meleg vagy, különben
sose hagynád el ezt a kórházat egyedülállóként.
Gio maga mellé húzta az ágyra és Rafe megcsókolta. – Híreim vannak számodra.
Amennyire rajtam múlik, nem hagyom el ezt a kórházat egyedülállóként. – Ezzel
kiérdemelt egy újabb csókot. Rafe felnyögött, ahogy megérezte Gio nyelvét az övének
simulni. Elhúzódott és megrázta a fejét.
~ 80 ~
Gio álma
- Ezt most nem tehetjük. Tudod, mennyire elragadtatnánk magunkat.
- Akkor segíts megfordulni és legalább ölelj meg – könyörgött Gio.
- Az otthoni ágyon alig férünk el. Ez az ágy elég széles, ha nem vetted volna észre –
fúrta kuncogva az ujjait Gio hajába. – Hozzak egy gumit, hogy összefogd a hajad?
Gio összerezzent. – Ne! A gumi kegyetlen a hajjal. Inkább lógjon az arcomba,
minthogy eltöredezzen. Most pedig gyere ide és ölelj át!
Rafe a szemét forgatva segített Giónak arrébb csúszni és mellé feküdt. Olyan közel
bújt hozzá, amennyire csak tudott anélkül, hogy hozzáért volna az infúzióhoz vagy a
jobb oldalához. – Most már jobb?
Gio megpuszilta a nyakát. – Sokkal jobb – ölelte át szorosabban. – Csak te jártál a
fejemben, amikor rájöttem, hogy meglőttek. Eszembe jutott, amit mondtál, hogy
inkább megölnéd magad, ha velem valami történne. Ez járt a fejemben, amíg el nem
ájultam.
Rafe megcsókolta Giót és felsóhajtott. – Ha tudnád, hogy viselkedtem, erről Sophie-t
kellene kérdezned. Mindent megtett, hogy a józan eszemnél tartson, de azt hiszem,
Coopert kicsit zavarba hoztam.
Gio felsóhajtott és ásított egyet. – Eleget beszéltünk. Pihenjünk egy kicsit.
- Jól van, édes.
Karen két órával később jött vissza, hogy megnézze Giót, és megpillantotta az egymás
karjában alvó férfiakat. – Istenem, milyen szép – suttogta maga elé, mellkasára
szorított kézzel. Ellenőrizte Gio infúzióját, majd kiment a szobából.
Amikor lejárt a műszakja, félrehúzta Nancy-t, a másik nővért, aki átvette Gio
felügyeletét. – Gio Brunellinek a 421-es szobában társasága van. Tudom, hogy
ellenkezik a látogatási szabályokkal, de úgy tűnik, szükségük van egymásra. A
nővérek elmondása alapján, amit a lábadozóban tapasztaltak, a legjobb az lesz annak a
férfinak, ha megkapja, ami boldoggá teszi. És pillanatnyilag az teszi boldoggá, hogy a
párja karjában alhat. – Amikor Nancy ellenkezve kezdte rázni a fejét, Karen szinte
könyörögve szorította meg a karját. – Higgy nekem, ez a legszebb dolog, amit láttam.
Még életemben nem találkoztam két ennyire szerelmes emberrel. Még az a tény sem
zavar, hogy két bámulatos pasiról van szó – kacsintott Nancy-re. – Még mindig
alszanak. Csak kétóránként mentem be, hogy megnézzem és kicseréljem az infúziós
~ 81 ~
Carol Lynne
zacskókat. Eddig csak egy fecskendővel kellett fájdalomcsillapítót adnom Mr.
Brunellinek. Véletlenül tudom, hogy a legjobb fájdalomcsillapító számára a párja
ölelése. Te tudod, hogy érzel, de előbb nézd meg őket magad és utána dönts, rendben?
Nancy kicsit döbbenten nézett rá. – Te vagy az, aki mindig követi a szabályokat.
Szóval, ha te meg akarod szegni őket, ki vagyok én, hogy vitatkozzam. Ígérem, nem
zavarom őket, hacsak nem tapasztalom, hogy Mr. Brunellinek fájdalmai vannak.
Karen átölelte őt, majd elment.

Nancy-nek is elállt a lélegzete, mikor két órával később ment, hogy ellenőrizze Giót. –
Karennek igaza volt – mormolta, mielőtt kicserélte volna az infúziókat.
Rafe kinyitotta a szemét és a nővérre nézett. – Me-mennyi az idő? – A nő
elmosolyodott és felakasztotta az új, folyadékkal teli zacskót. – Kicsivel múlt hajnali
négy. – Az ágyhoz lépett és egy lázmérőt dugott Gio nyitott szájába, amit ő azonnal
megpróbált kiköpni. Rafe megcirógatta a mellkasát, hogy megnyugtassa. – Minden
rendben. A nővér csak a lázadat akarja megmérni, hogy tudjuk, nem szedtél össze
fertőzést. – Oké – bújt vissza hozzá Gio félálomban.
Nancy felkuncogott. – Ön aztán tényleg megszelídítette a szörnyeteget. – Befejezte,
amit csinált és Rafe-re kacsintott. – Minden rendben, aludjanak csak tovább. – Ezzel
csendben elhagyta a szobát.
Gio, mikor másnap reggel felébredt, úgy érezte, mintha vattát tömtek volna a szájába.
– Vizet – motyogta Rafe-nek.
A férfi felkelt és adott neki egy poharat. Megpróbálta kinyújtóztatni a görcsös
hátizmait. – Szeretlek, de nem töltök még egy éjszakát veled abban az ágyban. Talán a
nővérek tudnak szerezni nekem ma estére egy pótágyat és végre alhatok egy jót.
Gio visszaadta Rafe-nek a poharat. – Köszönöm, hogy itt maradtál velem múlt éjszaka,
de inkább haza kéne menned, hogy kialudd magad.
- Képtelen vagyok rá – csóválta a fejét Rafe. – Amíg te itt vagy, ez az a hely, ahol a
nappalaimat és az éjszakáimat tölteni fogom.

*****

~ 82 ~
Gio álma
Rafe Gio mellett ült a nap további részében és a kezét fogta. Sophie és Nino is
megérkeztek néhány órával később és a kedvenc nővérük is szolgálatba állt kettőkor.
Negyed hat táján megszólalt a kórházi telefon és Rafe odanyúlt, hogy felvegye.
- Halló?
- Szia Rafe! Mary vagyok. Sajnálom, hogy zavarnom kell a kórházban, de nem tudom
bezárni a hátsó ajtót az üzletben. Megkérném Keith-t vagy valamelyik fiút, hogy
segítsen, de a pénztárzárás a szokásosnál is tovább tartott és már mindenki elment.
Rafe a szemét forgatva nézett Gióra. – Legalább húsz percbe telik, amíg odaérek, meg
tudsz várni?
- Persze. Később még találkozóm van néhány barátommal, de van időm.
- Akkor húsz perc múlva ott leszek – ezzel letette a telefont és Gióra nézett. – A mi
első számú dolgozónk úgy látszik, képtelen bezárni a hátsó ajtót. Elugrok segíteni
neki, de nem leszek távol tovább egy óránál. Szeretnéd, hogy megálljak valahol és
hozzak valami igazi ételt vacsorára?
Gio a szája szélét nyalogatta. – Igen. Hoznál egy kis barbeque-t és hagymakarikákat?
Rafe nevetve megcsókolta. – Úgy hiszem, ezek szerint nekem is hagymakarikát kell
ennem. Egyébként nem bírnám elviselni a leheleted, ha ezt csinálom – csókolta meg
újra. – Márpedig mindketten tudjuk, mennyire szeretem ezt csinálni.

*****

Gio a csatornákat váltogatta, mikor Cooper kopogott az ajtón és benyitott. – Üdv,

Cooper. Kerüljön beljebb – kapcsolta ki a tévét és megpróbált felülni. – Mit tehetek
önért?
- Először is, elmondhatná, hogy érzi magát – ült Cooper nyomozó az ágy melletti
székre.
- Határozottan egész jól.
- Remek. Örülök, hogy ezt hallom. Azért jöttem, hogy beszéljek Rafe-fel a hajszálon
végzett vizsgálat eredményéről és a lefoglalt raklap labdáról. Itt van a közelben?
~ 83 ~
Carol Lynne
- Nincs. Vissza kellett mennie az üzletbe. Úgy tűnik, öt év munkaviszony után
Marynek nem sikerül bezárnia a hátsó ajtót. Olyan háromnegyed óra múlva itt kell
lennie. Elmondhatja nekem, mit derített ki, és én tovább adhatom?
- Persze, ez nem gond. Először is, a lefoglalt labdák közül némelyikben kábítószer
volt. Azon labdák dobozainak vonalkódja mellett egy kis X volt. Ha közelről megnézi,
látható, hol vágták fel a bőrt, mielőtt megtöltötték volna és utána visszaragasztották –
Cooper megrázta a fejét. – Azt hiszem, Dennis az üzletet és a raktárt elosztó
központként használta. Így elég sok vád hozható fel ellene. Ez már teljesen biztos.
Másodszor, az eredmény, amit a hajról kaptunk, azt hiszem, meglehetősen félrevezette
a nyomozást.
- Hogy érti ezt – vonta össze a szemöldökét Gio.
- Nos, vagy Rafe találkozgat a háta mögött valakivel, amit a tegnap látottak alapján
őszintén kétlek, vagy a zaklatója egy nő. Tudom, hogy a nővére is járt a lakásban,
azonban nem egyezik a hajszín.
Gio teljesen összezavarodott. – Valóban? Egy nő? Miért zaklatna egy nő egy meleg
férfit?
A nyomozó megvakargatta a homlokát. – Ez az, amire én is próbáltam rájönni. Semmi
értelme az egésznek, hacsak a nő nem tudta, hogy Rafe meleg.
- Valójában ez nem is volt köztudott, amíg vissza nem tértem a városba – hunyta le a
szemét Gio. – Ami éppen egybeesik az utóbbi időben történ gondok kezdetével.

*****

Rafe belépett az üzletbe és a hátsó ajtóhoz ment, kipróbálni a kilincset. – Mary?

Hiszen ez az ajtó már zárva van. Miért kellett idecitálnod akkor? – fordult Mary felé és
meglátta a kezében a fegyvert. – Mi folyik itt?
Mary egyik lábáról a másikra állt, egyértelműen idegesen, vad pillantással. –
Elmondom én neked, mi folyik itt. Majd öt éve dolgozom ebben az üzletben és ez alatt
az öt év alatt egész végig úgy viselkedtél, mint aki érdeklődik irántam – emelte a
tekintetét Rafe-re. – Egyfolytában reménykedtem, hogy elhívsz randevúzni, de sosem
tetted. Ekkor arra gondoltam, talán csak félénk vagy és jobban meg kell ismerned
~ 84 ~
Gio álma
engem. Így hát, amikor rájöttem Dennis mit csinál és a kis mellékkeresetére, szóltam
neked. Azonban nem mondtam el mindent. Dennis az elmúlt két évben innen terítette a
kábítószert. Közöltem vele, ha hagyja, hogy beköpjem az áruk miatt, nem szólok a
drogokról. – Úgy tűnt, Mary büszkén pöffeszkedett attól, amit tett. – Tudtam, hogy ki
fogod rúgni, csakhogy abban reménykedtem, engem fogsz felvenni a helyére. Én
voltam a rangidős, hogy megkapjam a délelőttös műszakvezetést. Ehelyett, te úgy
döntöttél, magad csinálod a munkát. Ami rendben is volt, igazán, mert így veled
tölthettem a napokat. – Elhallgatott és a semmibe bámult, időnként megrázva a fejét.
Rafe közben óvatosan körülnézett, remélte, hogy talál valamit, amit fegyverként
használhat.
Kiszúrt egy nyitott dobozt úgy háromméternyire, amiben tartalék teniszütők voltak.
Arra kell terelnie Maryt annyira, hogy elérje a dobozt. Újra Maryre nézett, aki még
mindig a belső démonaival küzdött. Lassan araszolt az ütőkkel teli doboz felé. Nem
tett semmilyen hirtelen mozdulatot, inkább úgy tett, mint aki nyugtalan attól, hogy túl
sokáig állt egy helyben.

*****

Cooper nyomozó újra végigment a jegyzetein. – Hány nővel áll Rafe napi
rendszerességgel kapcsolatban?
Gio elgondolkodott a kérdésen. – Őszintén nem tudom. Úgy értem, az üzleten kívül.
Mindig eléggé magányos alkat volt. – Gio hirtelen a rendőrre nézett. – Az egyetlen nő,
akivel szinte mindennap találkozott, az Mary. És egészen véletlenül Rafe segítségére
volt szüksége az üzletben záróra után. Marynek barna a haja, de nem tudom, milyen
típusú autót vezet.
A nyomozó felkapta a telefont és a 911-et tárcsázta. – Küldjenek egy egységet az N.R.
Element sportszerüzlethez a belvárosba. Tájékoztassa a rendőröket, hogy lehetséges
túszejtéssel is számolni kell az épületben. Én is úton vagyok.
Míg a rendőr beszélt, Gio kihúzta az infúziót és kikászálódott az ágyból. Amint
Cooper befejezte, Gio utána kapott. – Én is megyek. Ne is próbáljon megállítani. Ha
kell, csak ülök a rendőrautóban.
~ 85 ~
Carol Lynne
- Ne viselkedjen ostobán – nézett rá a zsaru. – Alig bír járni és még ruhája sincs. A
fenébe, még én is látom a hátsóját.
- Bámulja csak a seggem, ahogy jólesik, de én most akkor is kisétálok a kórházból –
lökte el az útjából Coopert és az ajtóhoz ment. Látta, ahogy Karen felé szalad és
feltartott kézzel próbálta megállítani a nőt. – Néhány percre el kell mennem a
nyomozóval, de visszajövök. Rafe-nek szüksége van rám, szóval ne is próbáljon
megállítani – hagyta ott Gio leesett állal Karent. Biztosra vette, hogy neki is elég jó
látványban volt része, ahogy elsétált mellette.

*****

Mary a jelek szerint magához tért a transzból, bármilyenben is leledzett, és a fegyvert

Rafe felé fordította. – Azt hittem, kezdesz valamit érezni irántam. Aztán megjelent az
a rohadt Gio és teljesen megfeledkeztél rólam. Követtelek Nino műtétjének
másnapján. Majdnem bementem az étterembe, hogy találkozzunk, de aztán megláttam
Giót. A kocsiban vártam rád, hogy kijöjj. Arra gondoltam, elmehetnék a lakásodra,
ahol beszélhetek veled az érzéseimről. De amíg a bátorságot gyűjtöttem, hogy
megnyomjam a csengőt, besétált a lakásba. Órákon keresztül vártam, hogy kijöjjön és
hazamenjen, de sosem tette. Láttam, hogy elalszanak a villanyok és rájöttem, hogy
buzi vagy. Iszonyúan dühös voltam. Még a hőn imádott Escalade-edet is tönkre tettem,
de nem tanultál a leckéből. Nem, neked el kellett hoznod az üzletbe és a képembe
vágnod. Úgy döntöttem, miután a kocsid tönkretétele nem működött, tönkreteszem a
lakásod – vihogni kezdett, mint egy őrült iskolás lány. – A vécés dolog jó trükk volt,
mi? Gondoltam, hogy az majd eltereli a rendőrség figyelmét rólam. Évekkel ezelőtt
láttam egy rendőrségi drámában.
Rafe tovább hallgatta Mary hencegését, miközben folyamatosan haladt, centinként a
nyitott doboz felé.
- Aztán még ahhoz is volt képed, hogy bejelentsd, ti ketten összeházasodtok.
Házasság! Ugyan már, kérlek! Ebben az államban nem is házasodhattok össze, Rafe.
Így hát megtettem az egyetlen dolgot, ami hátra maradt, és lelőttem a szeretődet. Ez az
üzlet már nem jelent annyit a számodra, mint régen.
~ 86 ~
Gio álma
Rafe lassan a háta mögé nyúlt és felkapott egy ütőt. A megfelelő alkalomra várt, hogy
üthessen, amikor meghallotta a közeledő rendőrségi szirénákat. – Itt a rendőrség,
Mary.
Mary a bejárat felé kapta a fejét és Rafe kihasználta a lehetőséget és teljes erejéből
meglendítette az ütőt, ami a fültövénél találta el Maryt. Ahogy a nő a földre zuhant, a
fegyver elsült.
Gio és Cooper öt perccel a rendőrautók után érkezett meg. A rendőrök már körbe
vették az épületet, amikor meghallották a lövést.
- Törjék be azt a kurva ajtót – üvöltött a zsarukra. – Most! Lőjék már be az ablakot.
Csináljanak bármit, amit ilyenkor szoktak, csak menjenek már be!
Az egyik rendőr Cooper nyomozóra nézett, aki biccentett. Mindketten egyszerre lőttek
a zárra, aztán Cooper berúgta az ajtót, a többiek pedig biztosították a területet.
A nyomozó a hátsó szobában talált rá a kába és vérző Rafe-re. Hívta a mentőket és
Gióhoz ment, aki bámulatos módon tartotta a szavát és odakint maradt. – Minden
rendben, bejöhet, Gio. Rafe-et meglőtték, de úgy néz ki, csak felszíni sérülés. Ne
ijedjen meg a vérmennyiség láttán. A fejsebek általában rosszabbnak tűnnek, mint
amilyenek valójában.
Gio olyan gyorsan, ahogy csak bírt, az üzletbe ment. Amint odaért Rafe-hez és
megpillantotta a vért, mellé roskadt. – Rafe? – ragadta meg a vállát a baljával és a fejét
nézte. – Az a ribanc rád lőtt – sandított a még mindig öntudatlan, de már megbilincselt
Maryre.
Rafe mosolyogva nézett Gio szemébe. – Vége van. Többé már nem árthat nekünk –
Gio az arcán lecsorgó vér ellenére megcsókolta, majd elhúzódott és szemügyre vette a
sebet Rafe fején.– Csak karcolás. Jól vagyok, igazán – fogta a kezébe Gio kezét.
- Az remek, mert én nem érzem magam valami prímán ebben a pillanatban. Azt
hiszem, egy dupla fuvar lesz a mentőkocsiban. – Ez volt minden, ami Gio mondani
tudott, mielőtt Rafe karjaiba dőlt volna.
- Mikor ér ide a mentő? – nézett Rafe a rendőrre.
- Nyugalom, már közel vannak. Nem látom, hogy Gio sebe vérezni kezdett volna.
Szerintem csak a túl sok izgalom jött túl korán.
~ 87 ~
Carol Lynne
- Azt hiszem, még egy mentőre szükség lesz. Elég rendesen odasóztam a fejére azzal
az ütővel ott, a földön. Mindig szerettem teniszezni. Azonnal vallomást teszek, amint
tudom, hogy Gióval minden rendben van. Mary mindent beismert.
Megérkezett a mentőautó és betették az éber, de még mindig tántorgó Giót. A vérzést
nagyrészt elállították Rafe fején és mindkettejüket visszavitték a Memorial Kórházba,
ahol az orvosok megvizsgálták és közös szobába helyezték őket éjszakára.

*****

Cooper másnap, kora reggel nézett be a kórtermükbe. Nancy állította meg őt az

előcsarnokban. – Segíthetek valamiben, nyomozó?
- Csak Rafe vallomására van szükségem – mondta, miközben továbbment a szobájuk
felé. Benyitott az ajtón, de még mindketten aludtak, olyan szorosan egymáshoz bújva
az ágyukban, mintha egyetlen test lettek volna. Nancy felé fordult és ránézett, de a
nővér csak vállat vont. – Ezt találtuk kettejük esetében a legjobb fájdalomcsillapító
módszernek. Különben mindkettőjükből egy nagy, morcos mackó lesz – nevetett a
rendőrre és kiment.
Cooper a szobába lépve megköszörülte a torkát. – Elnézést kérek, uraim, de
szükségem van Rafe vallomására, hogy le tudjam zárni a jelentésem. – Figyelte a két
férfit, ahogy egymáshoz dörgölik az orrukat és lassan ébredeznek.
Gio Cooperre mosolygott. – Jó reggelt! – Rafe-re nézett és megpuszilta a homlokát. –
Hé, álomszuszék, ébresztő! Látogatónk van, aki ebben a percben nagyon
kényelmetlenül érzi magát. – Rafe kinyitotta a szemét és elmosolyodott.
- ’Reggelt, Cooper. Mit tehetünk önért?
A zsaru egész arca vörösen lángolt, miközben egyik lábáról a másikra állt. – Én…
um… Szükségem van a vallomására, hogy megírjam a jelentésem.
Rafe felült és kimászott az ágyból. – Adjon egy percet. Muszáj kimennem vécére –
indult a mosdó felé. Cooper épp időben fordult arra, hogy lássa Rafe-et villantani,
ahogy a kórházi köntösének hátulja szétnyílt.

*****
~ 88 ~

Gio álma

Miután Rafe befejezte a vallomástételt, Gióra nézett, majd a nyomozót is meghívta az

esküvőjükre. – Szombaton hatkor lesz Nino házában. Hozzon magával valakit, vagy
ami még jobb – ön ugyebár egy jóképű, nőtlen, hetero pasas -, miért nem hívja el
Karent, a nappalos nővért, hogy tartson magával?
Cooper nevetve ígérte meg, hogy ott lesz, partnerrel vagy anélkül. Kezet rázott Rafe-
fel és Gióval és elindult kifelé. Menet közben megtorpant és visszafordult. – Apropó,
Rafe! Jó a hátsója! Nem annyira, mint, amit Gio mutatott meg mindenkinek tegnap az
épületben, de igazán jó – sétált ki nevetve. Még a folyosó végén is hallotta, ahogy Gio
és Rafe vitatkoznak.
- Nem tudom elhinni, hogy a hátsód mutogattad Coopernek!
- Miért? Én legalább csak Cooper előtt villantottam, nem egy egész kórház és legalább
hat rendőr előtt.
- Hozzád igyekeztem. Legalább azt mondta, a fenekem jobb, mint a tiéd.
- Legalább valamiben igaza van. A te hátsód szebb ez enyémnél.
- Igen, nos, szerintem neked szebb a…
Cooper a fejét csóválva lépett a liftbe. Nancy a torkát köszörülve vigyorgott rá. – Ami
azt illeti, szerintem mindkettejüknek jó kis hátsójuk van – suttogta és a férfire
kacsintott.

~ 89 ~
Carol Lynne
Epilógus
Hat hónappal később
Rafe kinyitotta új otthonuk garázsának ajtaját. Egy örökkévalóságig tartott, de végre
elkészült. Két héttel ezelőtt költöztek be – Nino nagy bánatára, aki igazán sajnálta,
hogy elköltöztek tőle. Kiszállt a kocsiból és Gio irodája felé indult. Azonban a szoba
üres volt, így tovább ment a lifthez.
A szertartás gyönyörű volt. Mindenki, aki fontos volt a számukra, megjelent, még ha
csak egy röpke látogatás erejéig is. Cooper valóban magával vitte, csakhogy nem
Karent, hanem Nancy-t. Karen amúgy is eljött és egész este Ninóval táncolt és flörtölt.
Elég határozottnak és elszántnak tűnt, hogy megtanítsa újra szeretni a férfit. Rafe-nek
sejtelme sem volt, hogy szerelmes lesz-e újra a barátja, azonban rajtakapta Karent,
ahogy az esküvő óta egyszer vagy kétszer kijött Nino szobájából.
Úgy döntöttek, a nászutat elhalasztják, amíg minden rendeződik az új üzletben. Az
bolt egyre jobban ment, így előléptették Keith-t vezetővé. Giónak is megvolt a maga
üzlete, amire vágyott – és nem igazán tűnt túl soknak.
Mary még mindig a bírósági tárgyalásra vár, de az még elhúzódhat legalább egy évig,
vagy még tovább. Dennist elítélték, három különböző kábítószer ügylet miatt találták
bűnösnek. Jó ideig a rácsok mögött lesz.
Rafe felliftezett a második szinten lévő nappaliba. Még mindig képtelen volt elhinni,
hogy érezhet máris otthonának egy ekkora épületet. Körülnézett az újrafényezett
padlón, a füstszínű üvegablakokon, no meg az otthonos konyhán és elmosolyodott.
Gio ellenkezett egy olyan konyha ellen, ami úgy néz ki, mintha egy étteremhez
tartozna. Ehelyett talált egy asztalost, aki konyhaszekrényeket készített, régi rönk
fából. Az eredmény lélegzetelállító volt. A konyha úgy festett, mintha mindig is ott lett
volna.
A széles bőrbútorok kötelező darabok voltak. Két termetes férfival a házban, akik
imádnak összebújni és szeretkezni a kanapén, muszáj volt nagynak és könnyen tisztán
tarthatónak lennie.
Rafe magában kuncogott és visszament a liftbe. A harmadik szinten állt meg, ahol a
hálószobájuk volt a fürdővel, valamint egy hatalmas családi szoba, ahol ölelkezhetnek.
~ 90 ~
Gio álma
Meztelen szobának keresztelték, mivel itt nem volt megengedett a ruhaviselés. Rafe
megrázta a fejét, mert Giónak még mindig semmi nyoma nem volt.
Lifttel felment a negyedikre, de tudta, hogy itt nem lehet, mivel ez a rész még nem volt
teljesen kész. Hamarosan Nino lakása lesz itt, valamint egy mozi szoba.
Felsétált a lépcsőn a tetőkertbe. A tető egy részét gyékényfallal elkerítették, így Gio is
megkaphatta a forró vizes medencéjét. A többi részre fekete, kovácsoltvas kerítést
állítottak, ami Gio nászajándéka volt Rafe-től.
Rafe kilépett a napfényre és körülnézett Gio után, akit végül a zárt rész mögött vette
észre. Megkerülte és megállt. Gio meztelenül napozott, már megint. Egek, imádta,
amikor ezt csinálta. Booger, Gio cocker spánielje mellette feküdt elterülve a
napozószéken. Lassan odalopakodott hozzá, lehajolt és tövig a szájába vette Gio
férfiasságát.
Gio enyhén összerándult, majd kinyitotta a szemét. – Helló. Reméltem, hogy te vagy
az. Vetkőzz le és csatlakozz hozzám.
Rafe megrázta a fejét és tovább mozgott le-fel Gio farkán. A nyelve hegyével köröket
rajzolt a makkjára, mielőtt újra a torkára vette volna. Torkának izmaival újra meg újra
megszorította Giót.
– Nem tudok nem mozogni – nyögte, miközben ki-be mozgott Rafe szájában. – Egy
isten vagy.
Rafe követte Gio mozgását, majd elhúzódott, mikor a férfi heréi felhúzódtak. Felállt és
letépte magáról a ruháit. – Most megduglak. Hol a síkosító?
Gio kinyitotta a szemét és a medence mellett álló asztalkára bökött, mire megragadta a
tubust és elmozdította a széket. A vállára vette Gio lábait, majd a síkosítót épp hogy
csak a testébe csúsztatva megnyomta azt. Miután elkészült, félredobta és
elhelyezkedett. – Sajnálom, meg kell kapnom, most – hatolt a férfi testébe. Nem állt
meg, míg a golyói Gio hátsójának nem csattantak. – Szeretlek – zihálta, miközben
kemény ritmust diktált. Az a szegény napozószék meglódult a tetőn, míg a kerítés meg
nem állította. Booger megugatta, mintha a szék élőlény lett volna. Ez ugyan Rafe-et a
legkevésbé sem érdekelte. Neki csak az számított, hogy Gióban legyen. Folyamatosan
döfködte Giót, míg a férfi felfelé lökött és közben magát simogatta.
~ 91 ~
Carol Lynne
Rafe egy csókkal tapasztotta be Gio száját, ahogy teljesen belé temetkezett és
kirobbant. Gio még néhányszor végighúzta a kezét magán, majd ő is elárasztotta
kettejük mellkasát a magjával. Az orgazmustól még mindig kótyagosan és teljesen
kielégülten Rafe rároskadt.
- Köszönöm. Szükségem volt erre. – Gio megcsókolta a sebhelyet Rafe arcán.
- Miért? Rossz napod volt?
- Nem rossz nap – rázta meg a fejét tagadólag Rafe. – Csak egy nélküled töltött nap.
Te mit csináltál?
Gio ismét megpuszilta és felsóhajtott. – Hát, reggel dolgoztam a Thompson
reklámkampányon, azután Boogerrel elmentünk kiválasztani a mozi székeket a filmes
szobába. Utána a parkba mentünk, ahol a kislány futhatott egyet és végül hazajöttünk
némi meztelen napfürdőzésre.
Rafe nevetve csóválta meg a fejét. – Még mindig nem értem, hogy nevezhetted ezt az
őrült kutyát Boogernek.
Gio úgy nézett rá, mintha nem magyarázta volna el neki legalább százszor. – Mivel a
Suttyók visszavágnak az egyetlen, sőt, a legjobb film, amit valaha készítettek. Olyan
egyszerű dolog ez, Rafe.
Rafe az oldalára fordult, Giót pedig szembe húzta magával és megcsókolta. – Gyere,
ugorjunk be a medencébe, hogy mesélhessek az én izgalmas napomról.
- Mmm. Jól hangzik. Vettem neked valamit. Nos, ami azt illeti, igazából magamnak,
de szerintem te is élvezni fogod – állt fel és lehajolt, hogy adjon egy puszit Boogernek.
Rafe átment a medencéhez, amíg Gio a vászonzsákban kotorászott, amit mindig a
tetőre hurcolt.
A vízbe lépve Rafe átnézett a válla felett – Jössz? – Gio nevetését hallva Rafe
simogatni kezdte fél merev farkát. Fél lábbal a medencében állt, míg a másik a
medence peremén volt, így a másik jól láthatta kezdődő merevedését. Egek, kaphat
valaha is eleget ebből a férfiból?
Úgy tűnt, Gio megtalálta, amit keresett és felállt, kezében az egyik legnagyobb dildó,
amit Rafe valaha látott. A szemei elárulhatták a döbbenetét, mert Gio kuncogni
kezdett, ahogy a medencéhez ment.
~ 92 ~
Gio álma
Fogta a nagy, testszínű dildót és a szájához vezette, végigfuttatva az oldalán a nyelvét.
– Arra gondoltam, csodás lenne, ha mindkettőnkben lenne valami egyszerre. Érdekel?
A kezét gyorsan felálló farkán járatva, Rafe elvigyorodott. – A pokolba, édes!
Tudhatnád, hogy kész vagyok bármire, akármit is forgass a fejedben. – Gio lenézett
Rafe figyelemreméltó erekciójára. – Remek, mert azt akarom, hogy ezt tedd belém, én
meg benned leszek. Igazságos így? – nyitotta ki a síkosítós tubust Gio és nyomott egy
keveset a kezébe. Bevonta vele a dildót és átadta Rafe-nek.
A szemét le sem véve Rafe-ről, Gio újabb adag síkosítóval bekente a saját hímtagját.
Bámulatos, mire képes a vágy ereje, mindössze néhány perc alatt. Gio férfiassága épp
olyan kemény volt, mint Rafe-é. Belépett a medencébe és a pereménél
megtámaszkodva előredőlt. – Megdugsz vele, ugye? Érezni akarom jó mélyen, mielőtt
előkészítelek.
Rafe Gio mögé lépett és nyomott egy puszit a nyakára. – Azért élek, hogy boldoggá
tegyelek, uram! – Ezzel kiérdemelt Giótól egy ütést a combjára. Odaillesztette a dildót
Gio már kitágított nyílásához és belécsúsztatta. Rádöbbent, hogy még ha hatalmasnak
is tűnik, nem nagyobb a saját vesszejénél.
Gio könnyedén magába fogadta és Rafe néhány erős lökéssel teljesen behatolt. Gio
libabőrös lett, ahogy felállt és újra a síkosítóért nyúlt. – Cseréljünk helyet. Elő kell
készítenem téged.
Rafe szilárdan megvetette a lábát a medence alján és a szélét megragadva felkínálta
magát Giónak. – Csináld.
A zselébe mártva az ujjait, iszonyatosan koncentrálva, hogy a dildó benne maradjon,
körbejárta ujjaival Rafe bejáratát és két ujját becsúsztatta. Gyors, ollózó
mozdulatokkal tágította, annyira, hogy egy kis fájdalmat érezzen, annyit, amennyit
szeret. A vesszejét a nyíláshoz igazította, majd előre hajolt és a fülébe suttogott.
- Évek óta álmodtam erről. Hogy megkaplak téged. Szeretlek téged. – A vesszejét
mélyen Rafe hívogató forróságába lökte. – Megduglak téged.
Az ég felé kiáltva Rafe felvette Gio őrült ritmusát, aki úgy tűnt, átadta magát a
zabolázatlan gyönyörnek. – Istenem, ez annyira jó érzés. A dildó bennem, miközben
téged kúrlak. Nem bírom ki. – Előre nyúlt és megszorította Rafe golyóit. – Élvezz el
~ 93 ~
Carol Lynne
nekem – lökte még párszor a csípőjét Rafe hátsójának, mielőtt mindketten a csúcsra
értek volna. Gio megfeszült, ahogy a magja véget nem érő sugarakban spriccelt ki.
- Ó, basszus! Szárazra facsartál, gyönyörűm. – Mikor az izmai végre abbahagyták a
remegést, Gio lehúzta Rafe-et a forró, bugyborékoló vízbe. A férfi megfordult a karjai
között és megcsókolta. Hátranyúlva kihúzta a dildót Gióból. – Ugye tudod, hogy most
le kell engednünk a medencét és ki kell takarítanunk?
- Mmm. – Gio a fejét Rafe mellkasán pihentette; még mindig képtelen volt
megmozdulni. – Szóval, szerelmem, mesélj. Volt olyan a valóság, mint az álom?
- Jobb – motyogta.
Vége

~ 94 ~