Az ökológiai feminizmus ereje és ígérete 1

— KAREN J.WARREN —

Bevezetés

Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kap az ökológiai feminizmus (ök< >-
feminizmus) mint a feminizmus és a környezeti etika egy változata.2 Azóta, j
hogy Françoise d’Eaubonne 1974-ben bevezetette az ecofém in ism e fogalmát,
hogy felhívja a figyelmet a nők azon képességére, hogy ökológiai forradalmai
vigyenek véghez,3 a fogalmat sok különböző értelemben használták. Ebben ¡1
dolgozatban az ökológiai feminizmus fogalmán azt az álláspontot értem, mely
szerint fontos történelmi, tapasztalati, szimbolikus és elméleti kapcsolat van ¡1
nők .feletti ,uralom és a természet feletti uralom között - aminek a megértése '
kulcsfontosságú mind a feminizmusban, mind a környezeti etikában. A cikk­
ben kifejtett véleményem szerint az ökológiai feminizmus ereje és ígérete az,

1 Warren tanulmánya a 1990-es években született. A szerző azóta megjelent Ecofem inist
P hilosophy: A Western P hilosop h ical Perspective on W hat It Is a n d Why It Matters
(Lanham, MD, Rowman & Littlefield, 2000) című kötetében a téma bővebb kifejtéséi
nyújtja. Lásd a harmadik, „What is ecofeminist philosophy?” és ötödik „What is eco ;
feminist ethics?” című fejezeteket.
2 A részletes ökológiai feminista irodalom sokféle tudományos megközelítésből 6s
forrásból táplálkozik. Néhány ezek közül: Jim Cheney: Eco-Feminism and Deep
Ecology. In: E n viron m en tal Ethics 9 (1987): 115-45.; Katherine Davies: Historical
Associations: Women and the Natural World. In: W omen & E nvironm ents 9, no. 2.
(Spring 1987): 4-6.; Sharon Doubiago: Deeper than Deep Ecology: Men Must Become
Feminists. In: The New Catalyst Q uarterly, no. 10. (Winter 1987/88): 10-11.; Brian
Easlea: S cien ce a n d S exu al Oppression: P atria rch y ’s C onfrontation with W om en a n d
Nature. London, Weidenfeld & Nicholson, 1981; Ynestra King: Feminism and the
Revolt of Nature. In: H eresies #13: Fem inism a n d Ecology 4, no. 1. (1981): Greater
King 12-16., és What Is Ecofeminism? In: The N ation, 12. December 1987.; Abby
Peterson és Carolyn Merchant: Peace with the Earth: Women and Environmental
Movement in Sweden. In: W om en’s Studies In tern a tio n a l Forum 9, no. 5-6. (1986):
465-79.; Judith Plant (szerk.): H ealing O ur W ounds: The P ow er o f E colog ical Feni I
nism. Boston, New Society Publishers, 1989; Kirkpatrick Sale: Ecofeminism - A New
Perspective. In: The Nation, 26 (September 1987): 302-05.; Ariel Kay Salleh: Deeper
than Deep Ecology: The Ecofeminist Connection. E nvironm en tal Ethics 6 (1984):
339-45-, és Epistemology and the Metaphors o f Production: An Eco-Feminist Reading
of Critical Theory. In: Studies in the H um an ities 15 (1988): 130-139.; Karen J. Warren
Feminism and Ecology: Making Connections. In: E nvironm en tal Ethics 9 (1987): 3-21, ;
Miriam Wyman: Explorations of Eco-Feminism. In: W omen & E nvironm en ts (Spring
1987): 6-7.; Iris Young: Feminism and Ecology és Women and Life on Earth: Eco
Feminism in the 80’s. In: E nvironm en tal E thics 5 (1983): 173-80.
3 Françoise d’Eaubonne: La Fém in ism e ou la Mort. Paris, Pierre Horay, 1974, 213-52.
 Az ökológiai feminizmus ereje és ígérete 273

hogy átfogó kerettel szolgál a fem in iz m u s ú jra fo g a lm a z ásáh oz és egy olyan

környezeti etika kialakításáh oz, am ely kom olyan veszi a n ők feletti u ralom és
a term észet feletti uralom összefüggéseit. Tárgyalni fogom a feminista etika
természetét és azt, hogy az ökofeminizmus hogyan járul hozzá a feminista és
környezeti etikához. Végkövetkeztetésem szerint bármely feminista elmélet és
környezeti etika, amely nem veszi komolyan a nők és a természet felett gya­
korolt uralom egymásba szövődő kapcsolatát, legjobb esetben is hiányos, leg­
rosszabb esetben pedig egyszerűen használhatatlan.

Feminizmus, ökológiai feminizmus

és a fogalmi rendszerek

A feminizmus - bármit jelent is még ezen kívül - a nemi elnyomás megszün­

tetésének céljából létrejött mozgalom. Magába foglalja azon sokféle és nagy­
számú tényező felszámolását, amelyek hozzájárulnak a nők folyamatos és
szisztematikus alávetettségéhez, vagy a felettük gyakorolt uralomhoz. Bár a
nők alávetettségének természetére és a megoldásokra nézve nincs egyetértés,
abban minden feminista egyetért, hogy a nemi elnyomás létezik, elfogadhatat­
lan, és meg kell szüntetni.
Minden olyan kérdést, mely valamilyen módon hozzájárul a nők elnyomá­
sának megértéséhez, „feminista kérdésnek” nevezhetünk. Az egyenlő jogok, a
hasonló munkáért járó hasonló fizetés, valamint az élelmiszertermelés mindig
és mindenhol feminista kérdés, ha feltárásuk közelebb visz a nők folyamatos
kihasználásának vagy alljvetgtíségének megértéséhez. A vízhordás és a tűzifa­
gyűjtés feminista kérdés mindenütt, ahol ezek a nők elsődleges feladatai, s ez
hozzájárul ahhoz, hogy nem vehetnek teljes mértékben részt a döntéshozatal­
ban, a jövedelemtermelésben, vagy nem tölthetnek be a férfiakéhoz hasonló
magasabb pozíciót. Ennek megfelelően, hogy mi lesz feminista kérdés, az jó­
részt a kontextustól függ, elsősorban is a nők életének történelmileg kialakult,
és anyagi vonatkozású körülményeitől.
A környezet pusztítása és kizsákmányolása feminista kérdés, mert megér­
tésük közelebb visz a nők elnyomásának megértéséhez. Indiában például
mind az erdőirtás, mind a kereskedelmi értékesítésre szánt, monokultúrás fa­
jokkal (pl. eukaliptusszal) történő újrafásítás feminista kérdés, mivel az ősho­
nos erdők és a fák fajgazdagságának csökkenése drámaian korlátozta a vidéki
indiai nők lehetőségét, hogy háztartásuk számára a létfenntartáshoz minimáli­
san szükséges anyagokat beszerezzék. Az őshonos erdőkben sokféle fa nő,
melyekből élelmiszer, tüzelőanyag, takarmány, háztartási eszközök, festékek
és gyógyszerek készíthetők, és jövedelemtermelésre is alkalmasak, a mono­
274 Karén J.Warren

kultúrás fajokkal beültetett erdőkben viszont nem így van.4 Bár jelen írásom
bán erre részletesen nem térek ki, a környezet pusztulásának a nők életért*
gyakorolt globális hatása olyan szempontokat vet fel, melyekben a környezet­
pusztulás feminista kérdés.
A feminista filozófusok állítása szerint a legfontosabb feminista kérdések
fo g a lm i term észetűek: arra vonatkoznak, hogy hogyan definiáljunk olyan alap­
vető filozófiai fogalmakat, mint értelem, racionalitás, és etika, valamint hogy
mit jelent embernek lenni. Az ökofeministák a feminista filozófiai megfonto­
lásokat a természetre is kiterjesztik. Érvelésük szerint a nők feletti uralom és ;i
természet feletti uralom közötti legfontosabb kapcsolatok végső soron fogal­
mi jellegűek. Ennek megvilágításához tekintsük át a fogalmi rendszerek ter­
mészetét.
Fogalm i ren d szern ek azon alap v ető meggyőződések, értékek és attitűdök
együttesét nevezzük, melyek azt tükrözik, ahogy valaki önmagára és a világra
tekint, amelyben él. Ez egy társadalmilag kialakított szemüveg, melyen keresz­
tül önmagunkat és másokat észlelünk, s melyet olyan tényezők befolyásolnak,
mint például a nem, faj, osztály, korcsoport, szexuális irányultság, nemzetiség
és vallási háttér.
Egyes fogalmi rendszerek elnyomó jellegűek. Egy elnyom ó fo g a lm i ren d ­
szer jellemzője, hogy alá- és fölérendeltségi viszonyokat magyaráz, igazol és
tart fenn. Az elnyomó fogalmi rendszer, ha patriarchális, akkor a nők feletti
férfiuralmat magyarázza, igazolja és tartja fenn.
Mint azt máshol már kifejtettem, az elnyomó fogalmi rendszereknek három
fontos jellemzője van: (1) értékhierarchikus gondolkodás, azaz „fent-és-lent"
gondolkodás, mely nagyobb értéket, státuszt vagy presztízst tulajdonít annak,
ami „fent” van, mint annak, ami „lent” van; (2) duális értékrendszer, azaz vagy­
vagy párok, melyekben a megkülönböztetett részeket ellentétesnek (nem pe­
dig kiegészítőnek) és kizárólagosnak (nem pedig magába foglalónak) tekin­
tik, s amely magasabb értéket (státuszt, presztízst) tulajdonít az egyik elemnek,
mint a másiknak (pl. értékdualizmus, mely magasabb értéket vagy státuszt tu­
lajdonít annak, amit hagyományosan „testnek”, „érzelemnek” és „nőinek” ne­
veznek); valamint az (3) uralkodás logikája, azaz olyan érvelési struktúra,
mely az alávetettséget igazolja.5

4 Ezt a T oivard a n E cofem in ist Ethic című írásomban tárgyalom.

5 Az itt közölt összefoglalás a korábban publikált Fem inism a n d Ecology: M akink
C onnection s című értekezésemben foglaltak javított változata. A változtatás abban áll,
hogy a jelen írás az „elnyomó” és nem csupán a szigorúan vett „patriarchális” fogalmi
rendszerekről szól, hogy nyitva hagyjam annak a lehetőségét, hogy létezhetnek olyan
patriarchális fogalmi rendszerek (például a nem-nyugati kultúrákban), melyekre nem
illik pontosan az a meghatározás, hogy kettős értékrendszeren alapulnak.
 Az ökológiai feminizmus ereje és ígérete 275

A legjelentősebb az elnyomó fogalmi rendszerek harmadik jellemvonása.

Az uralmi érvelés nem csupán egy logikai felépítmény, hanem tényleges ér
tékítéletet hordoz, ugyanis az alávetett „igazságos” alárendelésének megenge­
déséhez vagy szentesítéséhez erkölcsi alapra van szükség. Ezt az igazolást jel­
lemzően valamely állítólagos jellemvonásra alapozzák, mely az uralmon
lévőben (pl. a férfiakban) megvan, az alárendeltben (pl. a nőkben) nincs.
Szemben azzal, amit sok feminista és ökofeminista állít vagy sugall, eseten­
ként semmiféle ered en d ően visszás nincs a „hierarchikus gondolkodásban”
vagy akár az „érték-hierarchikus gondolkodásban”, ha az az elnyomás kontex­
tusán kívül fordul elő. A mindennapi életben fontos a hierarchikus gondolko­
dás, amikor adatokat osztályozunk, információt hasonlítunk össze, vagy anya­
gokat rendszerezünk. A taxonómiák (pl. növényrendszertan) és a biológiai
nevezéktan megkövetel valam iféle „hierarchikus gondolkodást”. Bizonyos
kontextusokban még az „érték-rangsoroló gondolkodás” is teljesen elfogad­
ható lehet. (Ugyanezt mondhatjuk el az „érték-dualizmusról”, ha az nem el­
nyomó kontextusban jelenik meg.) Például - tegyük fel - igaz, hogy bennünk,
emberekben az a különleges, hogy képesek vagyunk tudatosan és gyökere­
sen megváltoztatni társadalmi környezetünket (vagy „társadalmunkat”), amint
azt Murray Bookchin állítja.6 Ebben az esetben joggal állíthatnánk, hogy az
emberek alkalmasabbak környezetük gyökeres megváltoztatására, mint az ás­
ványok vagy a növények - ami egy „érték-hierarchikus” megfogalmazás.
Az igazi probléma nem az érték-hierarchikus gondolkodás vagy a dualista
értékrendszer p u szta alkalmazásában rejlik, hanem abban, ahogyan ezeket az
elnyom ó fo g a lm i ren dszerekben arra használják, hogy alsóbbrendűséget te­
remtsenek, és az alávetettséget igazolják.7 Az uralkodás logikája az, mely az
érték-hierarchikus gondolkodással és az érték-dualizmussal együtt „igazolja”
az alárendelést. Ami tehát központi fontosságú az elnyomó fogalmi rendsze­
rek természetét illetően, az az uralkodás logikája.
Az ökofeminizmus szempontjából legalább három okból fontos, hogy az
uralkodás logikája alapvető jelentőségű. Először is, az uralkodás logikája nél­
kül a hasonlóságok és eltérések felsorolása nem lenne több, mint a hasonló­
ságok és eltérések puszta felsorolása. Vegyük azt az állítást, mely szerint „az
emberek különböznek az ásványoktól és a növényektől abban, hogy az em­
berek képesek (az ásványok és a növények pedig nem) annak a közösségnek

6 Murray Bookchin: Social Ecology versus ’Deep Ecology’. In: G reen Perspectives: News-
letter o f the G reen P rogram Project, no. 4-5. (Summer 1987): 9.
7 Meglehet, hogy korunk nyugati társadalmában, melyet annyira áthatnak a nem, faj,
osztály, korcsoport és érzelmi irányultság kategóriái, egyszerűen nincs értelme olyan
„érték-rangsoroló gondolkodásról” beszélni, mely nem elnyomó kontextusban jelenik
meg. Jelen írásom keretei között ezt a kérdést nyitva hagyom.
27£ Karén J.Warren

a tudatos és gyökeres megváltoztatására, melyben élnek; az emberek hasonlí 1

tanak az ásványokra és a növényekre abban, hogy mindegyikük egy ökológl- ;j
ai közösség tagja”. Még ha az emberek „különbek” is az ásványoknál és a nö j
vényeknél abban a tekintetben, hogy tudatosan képesek a közösségek
gyökeres átalakítására, attól nem lesz jogalapunk arra, hogy az embereket és
a nem-embereket bármilyen releváns módon erkölcsileg megkülönböztessük, ;j
vagy hogy az ember ásványok és a növények feletti uralma mellett érveljünk,
Hogy ilyen következtetésekre jussunk, legalább két erős feltételt kell bevezet- j
nünk, mégpedig az alábbi A következtetés (A2) és (A4) pontjait:
(A l) Az embereknek megvan, az ásványoknak és a növényeknek nincs meg
az a képességük, hogy tudatosan és gyökeresen megváltoztassák a kö- 1
zösséget, melyben élnek.

(A2) Aki vagy ami képes tudatosan és gyökeresen megváltoztatni a közössé- j

get, melyben él, az erkölcsileg felsőbbrendű, mint aki vagy ami en-e nem
képes.

(A3) Az emberek tehát erkölcsileg felsőbbrendűek az ásványoknál és a növé­

nyeknél.

(A4) Bármilyen X és Y esetén, ha X erkölcsileg felsőbbrendű, mint Y, X-nek

megvan az erkölcsi alapja ahhoz, hogy Y-t alárendelje.

(A5) Az embereknek tehát megvan az erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy az ásvá- 1

nyokat és a növényeket alárendeljék.

Anélkül a két feltevés nélkül, melyek szerint a z em berek erkölcsileg fe ls ő b b ­

ren d ű ek (legalább is egyes) nem-emberekhez képest (A2), és hogy a felső b b -
rendűség igazolja a z aláren d elést {KA'), csupán néhány különbséget látunk az
emberek és egyes nem-emberek között. Ez m ég a k k o r is igaz, h a az adott kü­
lönbséget a felsőbbrendűség tekintetében fogalmazzuk meg. így hát az uralko­
dás logikája (A4) jelenti az elnyomás ökofeminista tárgyalásának határvonalát.
Másodszor, az ökofeministák álláspontja szerint - legalábbis a nyugati tár­
sadalmakban —az elnyomó fogalmi rendszer, mely szentesíti a nők és a termé­
szet kettős elnyomását, patriarchális, és az elnyomó fogalmi rendszerek mind­
három jellemzőjét magán viseli. Sok ökofeminista állítja, hogy történelmileg
- legalábbis a domináns nyugati kultúrában - a patriarchális fogalmi rendszer
szentesítette a következő B következtetést:
(B l) A nők a természettel és a fizikaival, a férfiak az „emberivel” és a szellemi­
vel azonosak.

(B2) Bárki vagy bármi, ami a természettel és a fizikaival azonos, alsóbbrendű

í leíiehb van” ) ahhoz kénest, ami vatrv aki az em berivel” és a szellemi­
 Az ökológiai feminizmus ereje és ígérete 277

vei azonos, vagy fordítva, az utóbbi felsőbbrendű („feljebb van”) az elő­

zőhöz képest.

<B3) A nők tehát alsóbbrendűek („lejjebb vannak”) a férfiakhoz képest, vagy

fordítva, a férfiak felsőbbrendűek („feljebb vannak”) a nőkhöz képest.

(B4) Bármilyen X és Y esetén, ha X felsőbbrendű, mint Y, akkor X indokoltan

vetheti alá Y-t.

(B5) A férfiak tehát indokoltan vetik alá a nőket.

Amennyiben a B érvelés helytálló, megalapozza a patriarchátust, azaz a (B5)-

ben szereplő végkövetkeztetést, mely szerint a nők férfiak általi szisztemati­
kus alárendelése indokolt. Az ökofeministák szerint azonban a (B5)-öt már az
elnyomó fogalmi rendszerek előzőekben felsorolt három ismérve is igazolja:
az érték-hierarchikus gondolkodás - a (B2)-es feltétel; a dualista értékrendszer
- a mentális és a fizikai dualitás feltételezése a (Bl)-ben, és a fizikai alsóbb­
rendűsége a mentálishoz képest a (B2)-ben; valamint az uralkodás logikája -
a (B4)-ben említett feltétel, mely megegyezik az előző, (A4)-es premisszával.
Ennélfogva —az ökofeministák szerint - , ha történelmileg egy elnyomó, patri­
archális fogalmi rendszer működött (legalábbis a domináns nyugati kultúrá­
ban), mely szentesítette a nők és a természet kettős elnyomását (B következ­
tetés), mind a B következtetést, mind az azt megalapozó patriarchális fogalmi
rendszert el kell utasítani.
Természetesen az eddigiek nem mutatják meg, hogy a B következtetés
mely premisszái hamisak. Milyen elbírálás alá esik a (B l) és (B2) állítás? A leg­
több, még ha nem is az összes feminista állítja, hogy a (B l)-et, és sok ökofem­
inista szerint a (B2)-t is elfogadták, vagy érvényre jutott a domináns nyugati
filozófiában és intellektuális hagyományban.8 Ezen feministák történelmi
tényként jelentik ki, hogy a domináns nyugati filozófiai hagyomány (B l)-et és

8 Sok feminista, aki amellett a történelmi állítás mellett érvel, mely szerint (B l) és (B2)
érvényre jutott vagy igaznak tartják a domináns nyugati filozófiai hagyományban, ezt
azon hagyomány észre, racionalitásra és tudományra vonatkozó koncepcióinak tár­
gyalásán keresztül teszi. Az ilyen kontextusban előforduló állításokra példáért lásd:
Nancy Tuana és Karén J. Warren (szerk.): Reason, Rationality and Gender. American
Philosophical Association’s Newsletter o n Fem inism a n d Philosophy: 88, no. 2 (March
1989, különszám): 17-71. Ökofeministák, akik szerint (B2)-t igaznak tartják a domi­
náns nyugati filozófiai hagyományban, többek között: Gray: G reen P a ra d ise Lost;
Griffin: W om an a n d N atúré, Merchant: The D eath o f Natúré-, Ruether: New
W om an/N ew Earth. Néhány ilyen ökofeminista történelmi beszámoló tárgyalását lásd
Plumwood: E cofem inism című írásában. Bár egyetértek azzal, hogy a nők és a termé­
szet feletti uralom közötti történelmi kapcsolatok kulcsfontosságúak, jelen írásomban
nem érvelek mellette.
273 Karén J.Warren

(B2)-t igaznak fogadta el. Az ökofeministák azonban vagy tagadják, vagy nem
erősítik meg (B2)-t. Továbbá, mivel egyes ökofeministák tagadni igyekeznek
a nőknek a természettel való, bármilyen történelmietlen azonosítását, tagad
ják (B l)-et minden olyan esetben, amikor (B l)-et másra akarják használni,
mint hogy szigorúan történeti jellegű kijelentéseket tegyenek arról, hogy ml
jutott érvényre, vagy mit tartottak igaznak egy patriarchális kultúrában - mini
amikor (B l)-et annak bizonyítására használják, hogy a nőket jogosan azono ­
sítják a természettel és a fizikaival.9 így, ökofeminista szemszögből nézve,
(B l)-et és (B2)-t joggal tekinthetjük problematikus, bár történelmileg szente­
sített állításoknak: pontosan azért problémásak, mert a történelem során a pat ­
riarchális fogalmi rendszerben és kultúrában arra használták őket, hogy elfi>-
gadtassák a nők és a természet feletti uralmat.
Amiben m in den ökofeminista egyetért, az az, hogy a történelem során, íi
patriarchátuson belül hogyan szolgált az u ralkod ás logikája arra, hogy a nők
és a természet feletti kettős uralmat fenntartsa és igazolja.10 Mivel m in den fe­
minista (és nem csupán az ökofeministák) ellenzik a patriarchátust, azaz ;i
(B5)-ben szereplő végkövetkeztetést, minden feministának (beleértve az öko-
feministákat) elleneznie kell legalább az uralkodás logikáját, tehát a (B4)-eS
feltételt, melyen a B következtetés alapul - bármi is legyen ( B l) és (B2) igaz­
ságértéke patriarchális kontextuson kívül.
Az, hogy m in den feministának elleneznie kell az uralmi logikát, mutatja ;i
B következtetés ökofeminista kritikájának horderejét és mélységét: ez nem
csupán annak a három feltevésnek a kritikája, melyeken a nők és a természet
feletti uralom melletti érvelés alapszik, azaz a (B l), (B2), és (B4) feltevéseké­
nek, hanem általában véve a patriarchális fogalmi rendszereké, tehát azon el
nyomó fogalmi rendszerek bírálata, melyek a férfiakat „fentre”, a nőket pedig
„lentre” helyezik, mondván, hogy a nők erkölcsileg alsóbbrendűek a férfiak­
hoz képest, s ezt az állítólagos különbséget a nők férfiak általi alárendelésének
igazolására használják. Következésképpen az ökofeminizmus a patriarchátus
bárm iféle feminista kritikájához, és így a feminizmushoz is elengedhetetlenül
szükséges (erre a kérdésre később még visszatérek).

9 Azok az ökofeministák, akik tagadják (B l)-e t azon esetekben, am ikor-afnem a patri­

archális kultúrára vonatkozó, tisztán leíró jellegű, történelmi állításként szerepel, gyak­
ran azon az alapon teszik ezt, hogy (B l) mögött egy kifogásolható biológiai determi
nizmus, vagy legalább is egy ártalmas szex-gender sztereotípia húzódik meg. Egyes
ökofeministák („természet-feministák”) elfogadják (B l)-et, míg más ökofeministák
(„társadalmi feministák”) tagadják, hogy ( B l) bármi egyéb volna, mint egy igaz törté­
nelmi kijelentés arról, hogy hogyan írják le a nőket egy patriarchális kultúrában. A kő
zöttük lévő „szakadás” tárgyalását lásd Griscom: On Healing the Nature/History Split,
10 Ezzel nem az ezen tételek történelmileg szentesített igazságának védelme mellett aka
rok érvelni.
 A z ökológiai feminizmus ereje és ígérete ^79

Harmadszor, az ökofeminizmus egyértelművé teszi, miért kell eltörölni .1 /.

uralmi logikát, és a hozzá vezető bármely fogalmi rendszert annak érdekéi hm 1,
hogy egyrészről lehetővé tegyünk egy olyan értelmes megkülönböztetési,
mely nem szolgál alapul az uralkodáshoz, másrészt megakadályozza, hogy a
feminizmus egy elsősorban közös élményeken alapuló segélymozgalomnui
váljon. Korunk társadalmában nincs olyan, hogy „női h a n g ’, nincs minősítés
nélküli n ő (vagy ember). Minden nő (vagy ember) egy valamilyen fajhoz, osz­
tályhoz, korcsoporthoz, szexuális irányultsághoz, családi állapothoz, regioná­
lis vagy nemzeti háttérhez, stb. tartozó nő (vagy ember). Mivel nincsenek
olyan monolitikus élmények, melyben minden nőnek része van, a feminiz­
musnak olyan „szolidaritási mozgalomnak” kell lennie, mely közös nézeteken
és érdekeken alapul, és nem az „azonosság egységén”, melynek alapja a kö­
zös élmény és a közös kiszolgáltatottság.11 Maria Lugones szavaival élve, „Az
egység - nem tévesztendő össze a szolidaritással - fogalmilag az uralkodás­
hoz kötődik.”12
Az ökofeministák határozottan állítják, hogy ugyanazt a fajta uralmi logikát
szokás használni a természet leigázásának igazolására is, mint amellyel az em­
berek nemre, fajra, etnikai csoportra, vagy társadalmi helyzetre alapuló elnyo­
mását alátámasztják. Mivel az uralkodás logikájának kiiktatása része a feminis­
ta kritikának - legyen szó akár a patriarchátus, a fehér felsőbbrendűség vagy
az imperializmus kritikájáról - az ökofeministák határozottan állítják, hogy a
naturizm ust bármely olyan feminista szolidaritási mozgalom szerves részének
kell tekinteni, melynek célja a szexista elnyomás és az azt fogalmilag megala­
pozó uralmi logika megszüntetése.

Az ökofeminizmus újrafogalmazza a feminizmust

A gondolatmenet fókuszában eddig a patriarchátus elnyomó elméleti elemei

álltak. „A hagyományos feminizmus logikája” kifejezést én abban az értelem­
ben használom, ahogy az a szexista elnyomás elméleti gyökereit - legalábbis
a nyugati társadalmak esetében - az elnyomó, az uralom logikájától áthatott
patriarchális elméleti keretben helyezi el. Amennyiben az elnyomás más rend­
szereit (pl. rasszizmus, osztály- vagy korcsoport-alapú elnyomás, heteroszex-
izmus) elméletileg szintén az uralom logikája támasztja alá, a hagyományos fe­
minizmus logikájára való hivatkozás végeredményben az uralom logikájában

11 Lásd például Bell Hooks: Fem inist Theory: From M argin to Center. Boston, South End
Press, 1984, 51-52.
12 Maria Lugones: Playfulness, ’World Travelling,’ and Loving Perception. In: H ypatia 2,
no. 2. (Summer 1987): 3-
2gg Karen J. Warren

ragadja meg az alapvető fogalmi összefüggést az elnyomás valam en n yi rend­

szere között Ez fo g a lm i szinten világossá teszi, hogy a szexista elnyomás meg* 1
szüntetéséhez miért van szükség az elnyomás egyéb formáinak a megszűnte
tésére is.13 Az elnyomás rendszerei közti kapcsolat tisztázása révén a szexist a
elnyomás megszüntetésére létrejött mozgalom - ez hagyományosan a feml- 1
nista elmélet és gyakorlat sajátos célja - eljut a feminizmus olyan mozgalom
ként való újrafogalmazásához, mely a z elnyom ás összes fo r m á já n a k a z eltör J
lését célozza.
Tegyük fel, hogy egyetértünk abban, hogy a hagyományos feminizmus lo- J
gikája megköveteli a feminizmusnak az elnyomás más társadalmi rendszerei­
re való kiterjesztését (mint a rasszizmus és osztályalapú elnyomás). Mi igazol- |
ja a természet bevonását a „társadalmi elnyomás rendszerei” közé? Mién
elengedhetetlen, hogy a hagyományos feminizmus logikája magába foglalja a
„naturizmus” (a nem-emberi természet elnyomása) felszámolását? A feminiz
musnak az ökofeminizmus irányába való kiterjesztése kettős elméleti alapon
nyugszik. Az egyik érvre már utaltunk: az ökofeminizmus feltárja, hogy a nők
és a természet kettős elnyomása között a fo g a lm i kapcsolat egy elnyomó, az
uralmi logika által meghatározott, és - legalábbis a nyugati társadalmakan -■ 1
patriarchális elméleti keretben ragadható meg, ezáltal magyarázatot nyújt ar- j
ra, hogy miként és mi okból kell az eddig a szexista elnyomás megszüntető- |
sére irányuló mozgalomként ismert feminizmust kiterjeszteni és újrafogalmaz
ni egy olyan mozgalomként, mely a naturizmus megszüntetésére is irányul. Az
alábbi C következtetés világossá teszi ezt:
(C l) A feminizmus a szexizmus megszüntetésére irányuló mozgalom.

(C2) A szexizmus azonban elméleti kapcsolatban áll a naturizmussal (az irá- ;j

nyitás logikája által meghatározott elnyomó elméleti keret révén).

(C3) A feminizmus tehát olyan mozgalom, mely a naturizmus megszüntetésé- I

re (is) törekszik.

Mivel tehát a szexizmus és a naturizmus között fennálló kapcsolatok végső so­

ron fogalmi jellegűek - és egy elnyomó elméleti keretben helypkednek el - 1
a hagyományos feminizmus logikája az ökofeminizmus elfogadásához
vezet.14

13 T apasztalati szempontból egyes nők „színesek”, szegények, öregek, leszbikusak, zsl

dók és testi fogyatékosok. Ha tehát a feminizmus fel kívánja őket szabadítani, végei
kell vetnie a rasszizmusnak, az osztályelőítéleteknek, az életkort illető előítéleteknek,
a heteroszexizmusnak, az antiszemitizmusnak és a fogyatékosokat érintő megkülön
böztetésnek, ami az alapját képezi az őket, mint fekete, latin, szegény, idős, leszbikus,
zsidó vagy testi fogyatékos nőket sújtó elnyomásnak.
 Az ökológiai feminizmus ereje és ígérete 2g |

A második érv amellett, hogy újragondoljuk a feminizmust az ökofeminiz­

mus befogadása végett, a biológiai nemmel és a természettel kapcsolatos kép­
zetekkel függ össze. Ahogy a nemekkel kapcsolatos képzetek társadalmi
konstrukciók, úgy a természetről alkotottak is azok. Azon állítás, hogy a nők
és a természet társadalmi konstrukciók, természetesen nem követeli meg sen­
kitől, hogy tagadja a valódi emberek és valódi fák, folyók és növények létét.
Egyszerűen arra utal, hogy a z a mód, ah og y an a nőket illetve a természetet
észleljük, a történelmi és társadalmi valóság függvénye. Ezek a képzetek kü­
lönbözőek, az adott kulturális és történelmi közegnek megfelelően. Ezáltal „a
természet alávetettségéről” folytatott bármiféle eszmecsere utalásokat tartal­
maz a nem-emberi természet emberek általi társadalmi eredetű alárendelésé­
nek sajátos történelmi formáira, amiképpen a „nők alávetettségéről” folytatott
eszmecsere utalásokat tartalmaz a nők férfiak általi társadalmi jellegű aláren­
delésének sajátos történelmi formáira. Bár én most nem ezzel foglalkozom, a
nők és a természet elnyomása közötti történelmi összefüggést védelmező
ökofeminista érvelés - a B következtetés B l és B2 állításai - többek között ar­
ra is rámutat, hogy a patriarchátus keretein belül a természet feminizálása és a
nők természeti vonásainak hangsúlyozása kulcsfontosságú volt mindkettőjük
sikeres alávetése szempontjából.15
Ha az ökofeminizmus a hagyományos feminizmus olyan jellegű újrafogal­
mazását ígéri, mely a naturizmust feminista ügyként legitimálja, magában hor­
dozza-e egyszersmind a környezeti etika feminista módon történő újragondo­
lásának az ígéretét is? Szerintem igen - erről szól dolgozatom hátralevő része.

14 Ugyanez az érvelési típus bizonyítja azt is, hogy a feminizmus egyszersmind olyan
mozgalom, mely véget kíván vetni a rasszizmusnak, az osztályelőítéleteknek, az élet­
kort illető előítéleteknek, a heteroszexizmusnak és más „izmusoknak”, melyek az ural­
mi logika által jellemzett elnyomó típusú fogalmi keretekre támaszkodnak. Fontos
azonban észben tartanunk, hogy az ökofeminizmus n em fér össze a feminizmus és a
környezetvédelem minden fajtájával. E kérdés tárgyalását lásd Fem inism a n d Ecology:
M akin g C onnection s című cikkemben. Amivel összefér, az a feminizmus olyan mini­
mális meghatározása, hogy az olyan mozgalom, mely véget kíván vetni a szexizmus­
nak - ezt pedig a feminizmus valamennyi kortárs (liberális, hagyományos marxista, ra­
dikális, szocialista, fekete és nem-nyugati) irányzata elfogadja.
15 Lásd például Gray: G reen P ara d ise Lost; Griffin: W om an a n d Nature, Merchant: The
D eath o f Nature, Ruether: New W om an/N ew Earth.
2g2 Karén J.Warren

Jussunk el az ökofeminizmustól a környezeti etikáig

Számos feminista és néhány környezeti etikával foglalkozó szerző is kezdi fel­

fedezni az általában elfogadott etikai irányzatok által gyakran mellőzött vagy
elhanyagolt egyes szám első személyű beszédmód alkalmasságát filozófiai
kérdések felvetésére az etikában. Mi lehet ennek az oka? Mi teszi az elbeszé­
lést a feminizmus és a környezeti etika fontos elméleti és gyakorlati forrásává?
Még ha az első személyű elbeszélés alkalmazása hasznos irodalmi eszköze is
a kimondhatatlan élmények leírásának, illetve elfogadott társadalomtudomá­
nyi módszere a személyes és közös történelem dokumentálásának, hogyan
hasznosítható az érvelésben, ha erkölcsi döntéshozatalról és elméletalkotásról
van szó? Ezen kérdések megválaszolásának egyik alkalmas módja, ha egy
adott első személyű elbeszéléssel kapcsolatban tesszük fel őket.
Lássuk a következő első személyű elbeszélést, mely a sziklamászásról szól:

Életem első sziklam ászó tapasztalatának m egszerzéséhez egy eldugottabb helyet

választottam, távol a többi m ászótói és a bám észkodóktól. Miután szem ügyre vet­
tem a kürtőt, m inden energiám at a csúcsra való eljutásra összpontosítottam . Erős
elszántsággal másztam, m inden erőm et és ügyességem et mozgósítva, hogy m egfe­
leljek e n n ek a nagy kihívásnak. Mire félútra jutottam , kimerültem, és aggódni kezd­
tem. Nem tudtam, mi legyen a következő m ozd ulatom —hova tegyem a kezem vagy
lábam. Egyre jo bb an kimerültem , ahogy kissé rem ényvesztetten csüngtem a szik­
lán, majd tettem egy m ozdulatot. Nem sikerült. Leestem. Ott lógtam a levegőben,
alattam a sziklás talajjal, rémülten, de m egkönnyebbülve, hogy a biztosítókötél
megtartott. Tudtam, hogy biztonságban vagyok. Felpillantottam a hátralevő sza­
kaszra, amit m eg kellett másznom . Elhatároztam, hogy feljutok a tetejére. Megújult
önbizalom m al végül sikerült felmásznom.
A m ásodik nap leereszkedtem kb. 2 lábnyira a Paliszádok tetejéről a Felső-tó­
hoz, csak pár lábnyira a vízfelszín fölé. Nem láttam senkit -s e m az oktatómat, sem
a többi mászót, senkit. Lassan leoldoztam m agam az ereszkedőkötélről és m ély lé­
legzetet vettem. Körülnéztem - valóban n é z te m - és hallgattam. Hallottam a hang­
zavart - madarakat, víz csobogását az előttem lévő sziklán, az alattam lévő köveket
csapkodó hullám okat. Lehunytam a szem em és kezeim m el érezni kezdtem a szik­
lát - a hajszálvékony reped éseket, a zuzmót és mohát, az alig érezhető dudorokat,
m elyeken m ajd nyugtathatom a kéz- és lábujjaim at a mászás alatt. A bban a pillanat­
ban körülölelt a nyugalom érzése. Beszélni kezdtem a sziklához, alig hallhatóan,
gyerekesen, mintha a szikla a barátom lenne. Túláradó hálát éreztem iránta, azért,
amit felkínált n ek em —esélyt, hogy m ásként is m egism erjem m agamat és a sziklát,
hogy olyan váratlan csod ákban gyönyörködhessek, mint az apró virágok, melyek
a szikla felü letének m ég apróbb reped éseiben nőnek, és hogy megtudjam, milyen
érzés k a p c s o la t b a n á ll n i a környezetem m el. Ú gy éreztem, mintha a szikla és én egy
csendes beszélgetés résztvevői lennénk, akiket hosszú barátság fűz egymáshoz.
 Az ökológiai feminizmus ereje és ígérete 233

Ráébredtem, hogy fontos lett számomra ez a szikla, m ely oly más volt, mint én, oly
mozdíthatatlan és legyőzhetetlen, független és látnivalóan közönyös a jelenlétem
iránt. Együtt akartam lenni a sziklával, m iközben másztam. Eltűnt az elszántság,
hogy m eghódítsam, hogy erőszakkal rákényszerítsem akaratomat. Nem akartam
mást, mint tiszteletteljesen együttműködni a sziklával mászás közben. És m iközben
másztam, egy érzés kerített a hatalmába. Azt éreztem , hogy m egszerettem ezt a
sziklát, Éreztem, hogy fontos számomra ez a szikla, és hálát éreztem azért, hogy a
mászás révén új oldalról ism erhettem m eg a sziklát és m agamat egyaránt.

Az ilyen egyes szám első személyű elbeszélések használata legalább négy ok­
ból fontos a feminizmus és a környezeti etika számára. Először is, egy ilyen el­
beszélés meg tud szólaltatni olyan élményeket, melyek gyakran hiányoznak a
hagyományos, analitikus etikai diskurzusból, ti. annak az élményét, hogy ön­
magunkat alapvetően másokkal való kapcsolatainkban tudjuk megragadni,
beleértve a nem-emberi természethez fűződő kapcsolatainkat is. Ez egy olyan
beszédmód, amely kom olyan veszi m ag u kat a kapcsolatokat. Ezáltal szemben
áll a szigorúan redukcionista beszédmóddal, amely kizárólag vagy elsősorban
a résztvevő csoportok és egyének viszonyulásának módja szerint veszi figye­
lembe a kapcsolatokat (pl. erkölcsi cselekvők, jogalanyok, érdekek hordozói,
érző lények). A fenti sziklamászó-elbeszélésben a sziklamászó és az általa
megmászott szikla kapcsolata az, ami különös jelentőséggel bír —ami már ön­
magában értékhordozó - és ez csak hozzájárul ahhoz az erkölcsi státuszhoz,
erkölcsi figyelemreméltósághoz, mellyel a mászó, a szikla, vagy a kapcsolat
bármelyik szereplője is rendelkezhet.16
Másodszor: egy ilyen egyes szám első személyű narratíva kifejezésre juttat
egy egész sor erkölcsi attitűdöt és magatartásformát, melyeket az általában el­
fogadott nyugati etikai irányzatok gyakran figyelmen kívül hagynak, vagy nem
tulajdonítanak nekik jelentőséget, mint az egyes, sziklával kapcsolatos attitű­
dök és magatartások különbsége: ha az ember „feljut a csúcsra” azzal szemben,
ha az ember „barátságot köt” a sziklával vagy az „fontossá válik számára”.17

16 Véleményem szerint az erkölcsi kapcsolat fennállásának szükséges feltétele, hogy leg­

alább az egyik fél erkölcsi lény legyen (ez nyitva hagyja számunkra, hogy mi számít
„erkölcsi lénynek”). Ha ez így van, akkor a Mona Lisáról nem állíthatjuk értelmesen,
hogy erkölcsi kapcsolatban áll a fallal, ahol függ, a farkasról pedig, hogy erkölcsi kap­
csolatban áll a jávorszarvassal. A szükséges feltétel ilyetén leírása nyitva hagyja azt a
kérdést, hogy vajon m in dkét félnek erkölcsi lénynek kell-e lennie. Mindössze annyit
állítok, hogy bármilyen választ adjunk is erre a kérdésre, ha felismerjük, hogy a kap­
csolatok magukban értékhordozók, akkor felismerünk egy olyan értékforrást, mely
különbözik a kapcsolatokban részt vevő „erkölcsi lények” értékétől és nem is vezet­
hető vissza arra.
17 Érdekes megfigyelni, hogy a Földdel kötött barátság képe megjelenik Barbara
McClintock citogenetikus leírásában, mikor arról beszél, hogy milyen fontos „érzőén
 2Q4 Karén J.Warren

Ezek az eltérő attitűdök és magatartásformák arra engednek következtetni,

hogy kétfajta, ellentétes etikai színezetű viszony fűzheti az embert vagy a mű­
szót a sziklához: egy ráerőszakolt hódító-jellegű kapcsolat és egy magától ki­
alakuló, gondoskodó-jellegű kapcsolat. Ez az ellentét a megélt, átérzett ta­
pasztalatból nő ki, és hű is ahhoz.
A természeti környezettel kapcsolatos hódító és gondoskodó attitűd és ma­
gatartás közötti különbség jelenti a harmadik okot, amiért a személyes narratí-
m va fontos a feminizmus és a környezeti etika számára: lehetőséget nyújt arra,
hogy az erkölcsöt és az erkölcsi jelentőséget úgy fogjuk fel, mint ami felm erü l
egy adott helyzetben, melyben az erkölcsi cselekvők benne találják magukat,
és nem úgy, mint amit (egy elvont szabály levezetése vagy alkalmazása révén)
ráerőltettek az adott helyzetre. Az elbeszélés e szembetűnő vonása a h an g
jelentőségét helyezi előtérbe. A különböző kultúrákból származó h an g ok so­
kaságának középpontba állításával az elbeszélés képes kifejezni a rájuk erő­
szakolt erkölcsi jelentések és elmélet által figyelmen kívül hagyott vagy elhall­
gattatott attitűdök, hiedelmek és magatartásformák egész sorát. Az elbeszélés,
mint az átérzett és megélt tapasztalatra való reflexió olyan etikai álláspontot
tesz lehetővé, amely számolni tud azokkal a történelmi, anyagi és társadalmi
realitásokkal, melyek között az erkölcsi szubjektumok találják magukat.
Végül - és céljaink szempontjából talán ez a legfontosabb - , az elbeszélés
alkalmazása érveléstechnikai jelentőséggel bír. Jim Cheney hívja fel a figyel­
met a narratíva ezen tulajdonságára, amikor ezt mondja: „Az erkölcsi mérlege­
lés kontextualizálása bizonyos értelemben annyit jelent, hogy bemutatunk
egy elbeszélést vagy történetet, amelyben megfelelő következtetésként felme­
rül az erkölcsi dilemma megoldása.”18 Az elbeszélésnek súlya van az érvelés­
ben, amennyiben utal rá, hogy m i szám/f helyénvaló konklúziónak egy erköl­
csileg releváns helyzetben. A sziklamászó elbeszélése által sugallt erkölcsi
tanulságok egyike például az, hogy a hegyekkel és sziklákkal szemben meg­
felelő attitűd tiszteletteljes és gondoskodó, bármit értsünk is ezen, ellentétben
az uralom és hódítás attitűdjével.
Az In a n d Out o f H a r m ’s Way: A rrog an ce a n d Lőve című esszéjében
Marilyn Frye „arrogáns” és „szeretetteljes” percepció között tesz különbséget,
mely segíthet közelebb kerülni a gondoskodás és a hódítás erkölcsi attitűdje
közötti különbséghez.19 Ahogy Frye írja:

viszonyulni az organizmushoz”, „odafigyelni az anyagra [ami ez esetben egy tő kukori­

ca]” a tudományos munka során. Lásd Evelyn Fox Keller: Women, Science and Popular
Mythology. In: Joan Rothschild (szerk.): M achin a Ex D ea: Feminist Perspectives on
Technology. New York, Pergamon Press, 1983 és Evelyn Fox Keller: A F e elin g fo r the Or-
ganism ? The Life a n d Work o f B a rb a ra McClintock. San Francisco, W. H. Freeman, 1983.
18 Cheney: Eco-Feminism and Deep Ecology, 144.
 A z ökológiai feminizmus ereje és ígérete 2g5

A szeretetteljes tekintet az arrogáns tekintet ellentéte.

A szeretetteljes tekintet tudomásul veszi a másik függetlenségét. Egy olyan
szem lélő tekintete, aki tudja, hogy a term észet közöm bös. Olyasvalakinek a tekin­
tete, aki tudja, hogy a látottak m egism erése érdekében egy saját akaratától, érde­
keitől, félelm eitől és képzeletétől különböző dologhoz kell fordulnia. Figyelni kell
a dolgot. Figyelni, hallgatni, ellenőrizni, m egkérdőjelezni.
A szeretetteljes tekintet egy m eghatározott m ódon figyel. Ez a figyelem m eg­
követelhet bizonyos fokú fegyelm et, de n e m jelent önm egtagadást. A fegyelem az
önism erettel, az é n kiterjed ésének és határainak az ism eretével függ össze. [...]
M indenekelőtt azzal függ össze, hogy az em ber m eg tudja különböztetni a saját ér­
dekeit m ásokétól, és h ogy tudja, hogy hol ér véget a saját énje, és hol kezdődik m á­
so k é ...
A szeretetteljes tekintet nem alakítja át a percepció tárgyát valami ehetővé, nem
próbálja asszimilálni azt, nem csökkenti a szem lélő vágyainak, félelm einek és kép ­
zeletének m éreteire, és ezáltal nem szorul rá a leegyszerűsítésre. Ismeri a másik
összetettségét, tudja, hogy az mindig új dolgokat fog felmutatni, m elyeket m eg kell
ismerni. A szeretetteljes tekintet tudománya az igazság összetettség-elm életét ré­
szesítené előnyben [az igazság egyszerűség-elm életével szem ben] és előfeltételez­
né a világegyetem végtelen érdekességét.20

Frye szerint a szeretetteljes tekintet nem behatoló, kényszerítő tekintet, mely

másokat magához kapcsol, hanem „elismeri a másik bonyolultságát mint olyas­
valamit, ami számára mindig megismerni való újdonságot fog jelenteni”.
Ha az ember hódítóként mássza meg a sziklát, öntelt (arrogant) tekin­
tettel mászik. Ha szeretetteljes tekintettel mászik, folyamatosan „figyel, hallgat,
ellenőriz, megkérdőjelez”. Rájön, hogy a szikla valami más, mint önmaga, va­
lami, ami az ő jelenléte iránt talán teljesen közömbös, és ebben a különbség­
ben örömteli okot lát az ünneplésre. Ismeri „önmaga határait”, ahol az én - az
„én”, a sziklamászó - végződik és a szikla kezdődik. Nem két dolog összeol­
vadásáról van szó, hanem két egymást kiegészítő, de elkülönülten, különbö­
zően, függetlenül, egymással mégis kap csolatban állókén t elismert dologról.
Kapcsolatban állnak, m ég h a e z csa k an n y iban á ll is, hogy a szeretetteljes te­
kintet érzékeli a sziklát, válaszol rá, észreveszi, figyeli.
Az ökofeminista perspektíva, mind a nőket, mind a természetet illetően
magában foglalja ezt a szemléletváltást az emberen kívüli világ „öntelt észlelé­
sétől” a „szeretetteljes észlelés” felé. A nem-emberek emberek általi öntelt ész­
lelése az azonosságot oly módon előlegezi meg és tartja fenn, hogy az erkölcsi

19 Marilyn Frye: In and Out o f Harm’s Way: Arrogance and Lőve. In: The Politics o f R ea-
lity. Trumansburg, N.Y.,The Crossing Press, 1983, 66-72.
20 Uo. 75-76.
286 ^aren J.Warren

közösséget kiterjeszti az olyan lényekre, akikről úgy gondolja, hogy hasonli

tanak az emberekre (olyanok, mint mi, hasonlóak, vagy azonosak) valamely
erkölcsileg jelentős szempontból. Bármely környezeti mozgalom vagy etika,
mely az öntelt percepcióra épül, a létezők erkölcsi hierarchiáját építi fel, és fel­
tételezi az erkölcsi beszámíthatóság valamely közös nevezőjét, melynek alap­
ján a hasonló lények hasonló elbánást vagy erkölcsi figyelembevételt érde­
melnek, míg a különbözők nem. Ez a fajta környezeti etika „az azonosság
egységét” jelenti vagy alakítja ki. A „szeretetteljes percepció” viszont a kü lön •
bözőség képzetét előfeltételezi és tartja fenn - az én és a másik, az ember és
legalább bizonyos nem emberi létezők közötti különbséget - oly módon,
hogy a másik másikként való észlelése v alóban a szeretet kifejeződése lesz az
iránt aki/ami kezdettől fogva függetlenként, eltérőként, másként jelenik meg
számunkra. Maria Lugones szerint a szeretetteljes percepció terén „a szeretel
nem összeolvadást és a különbségek eltörlését jelenti, hanem összeegyeztet­
hetetlen ezekkel.”21 Csak az „azonosság egysége” jelenti a különbségek eltör­
lését.
A nem-emberi világ „szeretetteljes percepciója” kísérlet annak a megérté­
sére, hogy mit jelent a z em b er sz á m á ra a nem-emberi világról való gondos­
kodás, a világ függetlenségének, másságának, sőt az emberekkel szembeni
esetleges közönyének az elfog ad ása. Az emberek számos lényeges szempont­
ból különböznek a szikláktól, még ha ugyanazon ökológiai közösség tagjai is.
Az embernek önmagát a sziklával vagy a természeti környezet egészével k a p ­
csolatban észlelő, szeretetteljes percepcióján alapuló erkölcsi közösség tudo­
másul veszi és tiszteli a különbözőséget, bármely „azonosság” álljon is fenn
emellett.22 A szeretetteljes percepció határait csak a szemlélő (pl. egy személy,
közösség) arra való képességének a határai jelölik ki, hogy szeretetteljesen
(vagy megfelelő bizalommal, törődéssel vagy barátsággal) reagáljon«- akár
más emberekre, akár a nem-emberi környezetre vagy annak elemeire.23
Ha az, amit eddig mondtam, megállja a helyét, akkor nagyon sokfélekép­
pen lehet megmászni egy hegyet: erkölcsi jelentőséggel bír, hogy az ember
hogyan mászik és hogyan beszéli el a mászás élményét. Ha az ember „öntelt
percepcióval”, a „hódítás és uralkodás” attitűdjével mászik, pontosan azt a faj­
ta gondolkodásmódot tartja fenn, amely az uralom logikájáhozes az elnyomás
elméleti keretéhez kapcsolódik. Ha az elnyomás elméleti kerete, mely meg­
alapozza a természet alávetését, patriarchális jellegű, az ember ezáltal —bár
akaratán kívül - egy patriarchális elméleti keret fenntartásához is hozzájárul.

21 Maria Lugones: Playfulness, 3.

22 Hasonló megállapítást tesz Cheney: E co-Fem inism a n d D eep Ecology. 140.
Uo. 138.
 Az ökológiai feminizmus ereje és ígérete 237

Mivel a patriarchális elméleti keret lebontása feminista ügy, akkor fem in ista
kérdés az is, hogy valaki hogyan mászik meg egy hegyet és hogyan alkot nar-
ratívát - vagy meséli el a történetet - a mászás élményéről. Ezáltal az ökofemi­
nizmus világossá teszi, hogy fogalmi szinten a környezeti etika miért feminista
ügy. A továbbiakban az ökofeminizmust mint kifejezetten feminista és kifeje­
zetten környezeti irányultságú etikát fogom megvizsgálni.

Az ökofeminizmus mint feminista és környezeti etika

A feminista etika célja kettős: egyrészt bírál mindenfajta férfias nézőpontú eti­
kát, másrészt szeretne kialakítani egy olyan etikát, amely mentes ettől az egy­
oldalúan férfias nézőponttól. Ez olykor annyit jelent, hogy hitet tesz olyan ér­
tékek mellett (mint például a törődés, bizalom, rokoni érzések, barátság),
amelyek az általában elfogadott etikai irányzatokban nem, vagy nem megfe­
lelő hangsúllyal kerülnek említésre.24 Máskor elméletalkotásba fog, új, felfede­
zetien irányokban indul el, vagy éppen a régi elméleteket formálja újjá, a ne­
mi szerepekre érzékenyebb nézőpontból. Ezeket az új elméleteket és az
újrafogalmazott régi elméleteket az teszi „feministává”, hogy a nemi és szexu­
ális szerepek elemzésére épülnek és tükrözik azt, amit ezen elemzések kide­
rítenek a nemekkel kapcsolatos tapasztalatról és társadalmi valóságról.
Ahogy én látom, a feminista etika pre-feminista jelenünkben visszautasít
minden olyan értelmezést, amely megpróbálja szükséges és elégséges feltéte­
lek segítségével definiálni, mert alapfeltevése, hogy a feminista etikának nincs
korokon átívelő, egyetemleges, absztrakt „lényege”. Bár az ilyenfajta, egyszer­
re szükséges és elégséges feltételek megfogalmazására tett kísérletek nem
vezetnek sehová, mégis vannak olyan szükséges feltételek —én inkább „pe­
remfeltételeknek” nevezném őket - amelyek mindenképpen érvényesek a fe­
minista etikára. Ezek a peremfeltételek tisztázzák, hogy mikor tekinthetünk
egy etikát feministának, anélkül, hogy azt sugallnák, hogy a feminista etiká­
nak van valami történelemtől független lényege. E feltételek olyanok, mint
egy mozaik vagy kollázs körvonalai. Kijelölik a területet, amit elfoglalhat, de
semmit nem mondanak a belsejéről, nem szabják meg, milyen anyagból, mi­
lyen darabok, hogy vannak egymás mellé rakva, nem határozzák meg a min­
tázatot. Minthogy a. mintázat a különböző kultúrákban élő nők sokféle véle­
ményének összességéből adódik, természetéből adódóan nem statikus, állandó
változásban van.
Lássunk néhányat ezekből a határfeltételekből! Először is, semmi sem le-

24 A feminista etika leírását T ow ard a n E cofem inst Ethic című cikkemből merítettem.
288 ^aren J-Warren

hét része a feminista etikának, ami szexista, rasszista, osztálykülönbségekei

hangsúlyoz, vagy bármilyen más előítéleten alapul, elnyomást propagál. Ter­
mészetesen lehet arról vitatkozni, hogy mit tartunk szexista cselekedetnek,
rasszista hozzáállásnak vagy osztályelőítéletnek. Ennek megítélése kultúrán­
ként is változhat. Mégis, mivel minden feminista etika célja, hogy megszüntes­
se a szexista előítéleteket és a szexizmust, és mivel a szexizmus (mint ahogy
azt korábban bebizonyítottam), mind elméletében, mind gyakorlatában szoro­
san kötődik a rasszizmushoz, az osztálykülönbség hangsúlyozásához és a ter­
mészet elnyomásához, a feminizmusnak ki kell állnia a fentiek és minden
olyan felfogás ellen, amely az uralom logikájára épül.
Másodszor, a feminista etika eredendően kontextualista etika. A kontextu-
alista etika szerint az etikai párbeszéd és gyakorlat a különböző történelmi kö­
rülmények közt élő emberek hangjaiból bontakozik ki. A kontextualista etikái
tekinthetjük k ollázsn ak vagy mozaiknak, az átélt tapasztalatokat közvetítő
hangokból álló szőttesnek. Mint minden kollázsnál vagy mozaiknál, a cél nem
egyetlen egységes kép, melyet a hangok egysége hoz létre, hanem a különbö­
ző körülmények közt élő emberek sokféle véleményéből álló m intázat. Egy
kontextuális etika, ha fem in ista, a fő hangsúlyt a nők véleményére helyezi.
Harmadszor, mivel a feminista etikák központi kérdése éppen a nők véle­
ményének sokfélesége, a feminista etika mindenképpen pluralista szerkezetű,
nem törekszik egységességre és nem is redukcionista. Elveti azt a nézetet,
hogy létezik „egyetlen hang”, melyhez képest az etikai értékek, elgondolások,
attitűdök és magatartások elbírálhatók.
Negyedszer, a feminista etika újraértelmezi az etikai elmélet fogalmát is, és
folyamatnak tekinti, ami állandó változásban van. Mint minden elmélet, a fe­
minista etika is általánosításokon alapul,25 azonban ezek az általánosítások
maguk is különböző hangokból álló mintázatok, melyeken belül a különbö­
ző hangoknak - melyek etikai helyzetek konkrét és alternatív leírásából bon­
takoznak ki - megvan a maguk jelentősége. Ezért az így felfogott feminista el­
mélet koherenciája az adott történelmi és fogalmi kontextuson belül adott,
tehát bizonyos történelmi és társadalmi-gazdasági körülmények (beleértve
olyan meghatározó körülményeket is, mint a faj, kor, osztály^zSxuális orien­
táció) és alapvető nézetek, értékek, attitűdök és világképek keretei közt.

25 Marilyn Frye teszi ezt a megállapítást megvilágító erejű előadásában, mely The Possi-
bility o fF em in ist Theory címmel az American Philodophical Association Central Divi­
sión Meetings-en hangzott el (Chicago, 1986. április 29. - május 1). A feminista etika
fenti tárgyalásban komoly inspirációt jelentett számomra ez az előadás és Kathryn
Addelson M orál R evolution című tanulmánya, In: Marilyn Pearsall (szerk.): W omen
a n d Valúes: R ea d in e in Recent Fem inist Philosophv. Belmont, Calif., Wadsworth, 1986,
291-309.
 Az ökológiai feminizmus ereje és ígérete 289

Ötödször, mivel a feminista etika kontextualista, pluralista szerkezetű és

folyamatjellegű, egyik módja annak, hogy eldöntsük, helytállóak-e valamely
feminista etika megállapításai, ha megvizsgáljuk, mennyire befogadóiak. Ez azt
jelenti, hogy azokat a megállapításokat (hangokat, hangok mintázatait) tekint­
jük erkölcsi és ismeretelméleti szempontból jobbnak (kívánatosabbnak, ke­
vésbé részrehajlónak, kevésbé előítéletesnek), amelyek inkább magukba fog­
lalják az elnyomottak tapasztalatait és szempontjait. Ez a teljességi
követelmény megkívánja és biztosítja, hogy a nők (mint elnyomottak) vélemé­
nye egyenjogúságot nyer az elméletalkotásnál. Ezzel pedig csökken az empi­
rikus előítéletek tere, például az olyan előítéleteké, amelyek sztereotipizálás-
ból, túl kicsi vagy torz mintából eredő hamis vagy hibás általánosításokból
adódnak. Ezáltal biztosítja, hogy minden, etikával, vagy az etikai döntéshoza­
tallal kapcsolatos általánosítás magába foglalja a nők véleményének mintáza­
tát, sőt összhangban legyen vele.26
Hatodszor, a feminista etika nem kísérel meg „objektív” lenni, mert szerin­
te jelenkori társadalmunkban ez nem is lehetséges. Tehát nem állítja azt sem,
hogy „előítélet-mentes” lenne, legalábbis nem „értéksemleges” vagy „objektív”
értelemben. Azt viszont állítja, hogy az az előítélet, amely abból adódik, hogy
az elnyomottak véleményét részesíti etikai szempontból előnyben, jo b b előí­
télet -„jobb”, mert teljesebb, ezért kevésbé részrehajló - mint azok, amelyek
kizárják ezeket a véleményeket.27
Hetedszer, a feminista etika középpontba állítja azokat az értékeket (pél­
dául törődés, szeretet, barátság, helyénvaló bizalom), amelyek az általában el­
fogadott etikai irányzatokban egyáltalán nem, vagy nem a megfelelő súllyal,
esetleg félreértelmezve szerepelnek.28 Ez megint csak nem azt jelenti, hogy ezt
a szabályok, jogok, és a hasznosság kérdésének kizárásával teszi. Sok olyan

26 Vegyük észre, hogy a befogadó hozzáállás nem zárja ki a férfiak véleményét. Csupán
annyit jelent, hogy e véleményeket a nők véleményével együtt kell vizsgálnunk.
27 Elfogulatlanság és előítélet fogalmának részletesebb tárgyalását lásd C ritical Thinking
a n d F em in ism című cikkemben. In: In fo rm á l Logic 10, no. 1. (Winter 1988): 3 1 ^ 4 .
28 Figyelemreméltó az ezen értékekről szóló irodalom gyarapodása: Lásd például Carol
Gilligan: In a D ifferen t Voice: P sychological Theories a n d W om en’s D evelopment.
Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1982; Carol Gilligan, Janié Victoria Ward,
Jill McLean Taylor és Betty Bardige (szerk.): M apping the M orál D om ain : A Contribu-
tion o f W om en’s Thinking to P sychological Theory a n d E ducation. Cambridge, Mass.,
Harvard University Press, 1988; Nel Nodings: Caríng: A F em in in e A pproach to Ethics
a n d M orál E du cation . Berkeley, University o f California Press, 1984; Maria Lugones és
Elizabeth W. Spelman: Have We Got a Theory fór You! Feminist Theory, Cultural Impe-
rialism, and the Women’s Voice. In: W om en’s Studies In tern a tion al Fórum 6 (1983):
573-81; Maria Lugones: Playfulness; Annette C. Baier: What Do Women Want in a
Morál Theoiy? In: Nous 19 (1985): 53-63.
290 Karén J.Warren

helyzet adódhat, amikor a jogokról, vagy a haszonról beszélni hasznos és he*

lyénvaló. Például szerződések vagy tulajdonviszonyok tisztázása esetén j<>*■i
gokról beszélni szükséges és helyénvaló. Amikor arról döntünk, hogy mi len
ne előnyös vagy kifizetődő a legtöbb ember számára, akkor hasznosságtól
beszélni hasznos és helyénvaló. Egy feminista, tehát kontextualista etikái). m i

az, hogy ilyesmiről beszélni hasznos vagy helyénvaló-e, a kontextustól, a kö­

rülményektől függ; n em tekinti azonban úgy, hogy a többi érték (úgy, mint (ÍV
rődés, szeretet, barátság) elintézhető pusztán e kereteken belül.29
Nyolcadszor, a feminista etikák azt is újrafogalmazzák/újragondolják, hogy
mit jelent embernek lenni, és emberként etikai döntéseket hozni. Visszautasí­
tanak minden olyan meghatározást - mert értelmetlen vagy jelenleg tarthatat­
lan - , amely az embert, az etikát, az etikai döntéseket nemektől függetlenül
próbálja meg értelmezni. Ezért visszautasítják azt az álláspontot, amit Alison
Jaggar „absztrakt individualizmusnak” hív, ami szerint meg lehet határozni a /
embernek, az emberi természetnek az adott történelmi kontextustól függetle­
nül létező, abszolút lényegét.30 Csak úgy érthetjük meg helyesen az embert, a/,
ember morális viselkedését, ha alapvetően (és nem pusztán járulékosan) töl'i
ténelmi és konkrét kapcsolatainak szövedékében értelmezzük.
Most már minden kellék a helyén van ahhoz, hogy megmutassuk, mennyi
ben kínál az ökofeminizmus alkalmas kereteket egy határozottan feminista é,s
környezeti irányultságú etika számára. Feminista etika az, ami kritizálja a fér­
fias nézőpontot, akármilyen etikában fordul is elő, (legyen ez akár környeze­
ti etika), és amelynek célja, hogy olyan etikát hozzon létre, amely mentes a/,
egyoldalúan férfias nézőponttól (legyen ez akár környezeti etika). Teszi mind
ezt úgy, hogy közben kielégíti a feminista etika előzetes peremfeltételeit.
A feminista etika először is lényegileg naturalizmus-ellenes. Ez abban mu­
tatkozik meg, hogy elutasít minden olyan gondolati vagy gyakorlati viszonyu­
lást a természethez, amely az uralom logikáját, értékeit vagy attitűdjét tükrözi.
Éppen naturalizmus-, szexizmus-, rasszizmus-, osztályelnyomás-ellenessége
(és így tovább, a társadalmi elnyomás minden formájával szemben) adja e mo­
zaik körvonalait: semmi sem lehet része a mintázatnak, ami naturalista, szex­
ista, rasszista, stb.

29 Jim Cheney azt állítaná, hogy egymással, mint erkölcsi lényekkel való alapvető kap­
csolataink nem erkölcsi lények és jogalanyok kapcsolatai, és bármiféle jogokat tulaj­
doníthatunk értelmesen egy személynek, azok viszonyszerűen meghatározott jogok,
nem pedig Robinson Crusoe-hoz hasonló atomizált individuumok jogai, akik lényegü­
ket tekintve nem másokkal való viszonyaikban léteznek. E nézettel kapcsolatban ma­
gára a jogokról való beszédre is úgy kell tekintenünk, mint ami egy kapcsolati etiká­
ból ered, nem pedig fordítva.
30 Alison Jaggar: Fem inist Ethics a n d H um an Natúré. Totowa, N. J . , Rowman and Allan-
held, 1980. 42-44.
 Az ökológiai feminizmus ereje és ígérete 291

Másodszor, az ökofeminizmus kontextualista etika. Ez elmozdulást jelent

az etika előre meghatározott jogok, szabályok és alapelvek gyűjteményeként
történő felfogásától, amelyeket aztán csak alkalmazni kell az adott esetben a
létezőkre, melyeket ellenfeleknek tekint az erkölcsi helyzet versenyében. Az
ökofeminizmus felfogása szerint az etika abból nő ki, amit Jim Cheney „meg­
határozó viszonyoknak” nevez, tehát azon viszonyokból, melyek valamilyen
értelemben meghatározzák, hogy kik vagyunk.31 Az ökofeminizmus kontex-
tuális etika, tehát nem arról van szó, hogy a jogok, szabályok és alapelvek
nem számítanak, vagy nem fontosak. Nyilvánvalóan azok lehetnek bizonyos
kontextusban és bizonyos célok elérése érdekében.32 Ez pusztán annyit jelent,
hogy az teszi fontossá vagy relevánssá őket, hogy akikre vonatkoznak, azok
olyan létezők, akik kap csolatban v a n n a k másokkal.
Az ökofeminizmus abban is eltér a hagyományos etikai felfogástól, hogy
nem kizárólag azon az alapon teszi erkölcsileg beszámíthatóvá a nem-embe­
ri környezetet, hogy mennyiben hasonló hozzánk, emberekhez (például ész­
szerűség, érdekek, morális cselekvőség, érzékenység, jogalanyiság), hanem
„erősen kontextuális jellegű leírást ad, hogy mi az emberi lény és mit jelenthet
a nem-emberi világ - erkölcsi értelemben - az emberi lények sz á m á ra .”33 Az
ökofeminista szempontjából az válik központi jelentőségűvé, hogy az adott
morális cselekvő m ilyen viszonyban van egy másikkal, nem pusztán a morá­
lis lény volta a lényeges, vagy hogy a szabályok, kötelezettségek, az ésszerű­
ség vagy a erkölcsi megfontolások egy bizonyos viselkedésre késztetik.
Harmadszor, az ökofeminizmus pluralista szerkezetű, mert feltételezi és
fenntartja a különbséget mind az egyes emberek, mind az emberek és a nem­
emberi természet - legalábbis bizonyos - szereplői között. így, bár a világ
természetre és civilizációra való felosztását nem tartja indokoltnak, az öko­
feminizmus egyetért azzal, hogy az ember egyszerre része a Föld ökológiai
közösségének (bizonyos tekintetben), és különbözik tőle (más tekintetben).

31 Henry West mutatott rá, hogy a „meghatározó viszonyok” kifejezés kétértelmű. West
szerint „a meghatározó”-t Cheney jelzőként, nem pedig alapelvként használja - nem
arról van szó, hogy az etika határozná meg a kapcsolatokat, hanem hogy az etika
abból következik, hogy úgy fogjuk fel kapcsolatainkat, mint amelyek meghatározzák,
hogy kik vagyunk.
32 Az olyan kapcsolatok esetében, mint a szerződések vagy az ígéretek, e kapcsolatok
helyesen leírhatók erkölcsi cselekvők és jogalanyok viszonyaként. A puszta tulajdon-
viszonyokat érintő kapcsolatok helyesen leírhatók erkölcsi cselekvők és csak eszköz­
értékkel bíró tárgyak kapcsolataként, „eszközviszonyokként”. Cikkem egy korábbi
változatához fűzött megjegyzésében West fölvetette, hogy a birtokláson alapuló indi­
vidualizmus például megfogalmazható úgy, hogy az egyént tulajdonviszonyai határoz­
zák meg.
33 Cheney: Eco-Feminism and Deep Ecology, 144.
2g2 Karén J.Warren

Tehát a közösség és a kapcsolatok szem előtt tartása nem a különbségek cl

mosását, hanem tiszteletben tartásukat jelenti.
Negyedszer, az ökofeminizmus szerint az elméletek folyamatszerűt' k,
Olyan jelentésmintákra összpontosít, melyek alapja a nők (és mások) történet­
mondása vagy első személyű narratívái, akiket mélyen érint a természet és ¡1
nők együttes elnyomása. Az elbeszélések alkalmazása az egyik módja annak,
hogy biztosítsa az etika tartalmának - a mozaik mintájának - a változás;! I,
ahogy a nők életének történelmi és anyagi valósága változik, és ahogy egyre
mélyül megértésünk a nők és a természet kapcsolatát, vagy a nem-emberi ter­
mészet rombolását illetően.34
Ötödször, az ökofeminizmus befogadó természetű. Olyan nők elbeszélé­
seire épít, akik tapasztalták a természet káros alávetettségét, és azt, ahogyan a
természet feletti uralom a saját maguk mint nők feletti uralomhoz kötődik.
Meghallgatja a bennszülöttek elbeszéléseit, például olyan amerikai bennszü­
löttekét, akiket kitelepítettek saját földjükről, és átélték, hogyan rendülnek
meg ennek következtében a hagyományos indián kultúra jellegzetes értékel,
mint a kölcsönösség, a javak megosztása, vagy a rokonság. Felhasználja olyan
gondolkodók véleményét is, akik bírálják a hagyományos környezetvédelmi
szemléletet, mint például Náthán Hare, aki szerint a környezetvédelem fehér
és burzsoá szemléletű, és nem tud mit kezdeni a „fekete ökológia” vagy a bel­
város és a városias tér „ökológiájának” problémáival.35 Magába foglalja a
chipko nők elbeszéléseit, akik számára a „föld, termőtalaj és víz” pusztulása
szorosan összekapcsolódik saját megélhetésük lehetetlenné válásával.36 Az­
zal, hogy fontosnak tartja a különbségeket, és azt, hogy ezek a különböző vé­
lemények mind teret kapjanak az elmélet kialakításában, az ökofeminizmus
által nyújtott szemléleti keret lehetővé teszi, hogy felismerjük azt a fontos
tényt, hogy nagyrészt a kontextustól függ, mi számít megfelelő viselkedésnek
embertársainkkal és nem-emberi környezetünkkel szemben.

34 Ez ellen felhozható, hogy az ilyen engedékenység a változás iránt megnyitja az ajtót ;i

környezet kizsákmányolása előtt. Erről azonban nincs szó. Az ökofeminista etika antl
naturista. A természet igazságtalan alávetése és kizsákmányolása tehát az etika „határ
feltétele”: etikai alapon egyetlen ilyen cselekedet sem helyeselhető vagy igazolható
ökofeminista alapokon. Amit va ló ba n nyitva hagy, az némi bizonytalanság abban :i
kérdésben, hogy mi számít alávetésnek vagy kizsákmányolásnak. Úgy gondolom, ez
az etikának nem gyengéje, hanem erőssége, hiszen ezáltal elismeri, hogy e z a kérdés
gyakorlatilag nem válaszolható meg elvont módon, függetlenül a történelmi és társ.i
dalmi kontextustól.
35 Náthán Hare: Black Ecology. In: K. S. Shrader-Frechette (szerk.): E nvironm en tal
Ethics. Pacific Grove, Calif. Boxwood Press, 1981, 229-36.
36 A Chipko mozgalom ökofeminista szempontú tárgyalását lásd Tovard a n E cofem inlsI
Ethic című tanulmányomban és Shiva Staying Alive című kötetében.
 Az ökológiai feminizmus ereje és ígérete 293

Hatodszor, az ökofeminizmus éppúgy nem próbál meg objektív lenni,

mint a feminizmus. Ez egy társadalom-ökológiai elmélet. A nők és a természet
együttes elnyomását társadalmi problémának tekinti, amely konkrét történel­
mi, társadalmi és gazdasági körülményekben gyökerezik, valamint az ezeket
a körülményeket jóváhagyó és fenntartó patriarchális fogalmi keretekben.
Hetedszer, az ökofeminizmus középpontba helyezi azokat az értékeket
(például törődés, szeretet, barátság, helyénvaló bizalom), amelyek feltétele­
zik, hogy másokhoz fűződő kapcsolataink alapvető fontossággal bírnak ön­
magunk megértésében.37 Arra tesz tehát figyelmessé bennünket, hogy amikor
például hegyet mászunk, amit teszünk, azt egy „másikkal” kapcsolatban tesz-
szük, és ezzel a „másikkal” törődhetünk, tisztelettel is bánhatunk vele.
Végül az ökofeminizmus újragondolja, mit is jelent embernek lenni, és mi
az ember etikai magatartása. Nem ért egyet az absztrakt individualizmussal. Az
embert nagyrészt a történelmi és társadalmi körülményei, a kapcsolatai, a nem­
emberi természethez való viszonya teszik azzá, ami. Kapcsolataink, viszonyu­
lásaink nem csupán külsődleges, járulékos jellemvonások, épp ellenkezőleg,
létfontosságúak annak kialakításában, hogy mi az emberi lét. Az embernek az
emberen kívüli környezethez való viszonya részben meghatározza, mit jelent
embernek lenni.
Azáltal, hogy a természet és a nők kizsákmányolása közötti kapcsolatra
rámutat, az ökofeminizmus nyilvánvalóvá teszi, hogy mindkettő feminista
kérdés, de azt is, hogy egyetlen környezetvédelmi etika sem tekinthető fele­
lősségteljesnek, amely nem foglalkozik kimondottan mindkettővel. A feminiz­
musnak magáévá kell tennie az ökofeminizmus elgondolásait, ha véget akar
vetni a nők kizsákmányolásának, mert a nők és a természet kizsákmányolása
történelmileg összefügg, és ugyanaz a gondolkodásmód eredményezi mind­
kettőt.
Ugyanígy minden felelősségteljes környezetvédelmi etikának is magáévá
kell tennie a feminizmus elgondolásait. Máskülönben még a látszólag legfor­
radalmibbnak, leginkább felszabadító célzatúnak és holisztikusnak tűnő meg­
közelítés sem fogja tudni komolyan venni a nők és a természet együttes ki­
zsákmányolásának összefüggéseit, melyek oly lényeges részét képezik annak
a történelmi örökségnek és gondolkodásmódnak, amely jóváhagyja a termé­
szet kizsákmányolását. Ha nem sikerül rámutatnia erre az összefonódó, kettős
elnyomásra, akkor nem fogja tudni kielégítően megmagyarázni, hogy az em­
beri társadalom miért zsákmányolta ki eddig, és zsákmányolja ki továbbra is a
természetet. Egy ilyen környezeti etika nem lesz kellően mélyenszántó ahhoz,
hogy valóban magába fogadja azon személyek valóságát, akikre - legalábbis

37 Lásd Cheney: Eco-Fem inism a n d D eep Ecology, 122.

294 Karén J.Warren

az uralkodó nyugati kultúrában - mindig is komoly hatással volt e kizsáknu

nyolás, nevezetesen a nőkét. Bármit is mondanánk az ilyen holisztikus elnle­
letek védelmére, egy biztos: azzal, hogy nem képesek bemutatni a nők ón n 1
természet elnyomásának közös nevezőjét illető ökofeminista megfigyelésekéi,
nem megszüntetik, sokkal inkább fenntartják ezen elnyomás forrását.
Ez az utolsó megállapítás még további figyelmet érdemel. Ellenvetéskéni
fel lehet hozni, hogy amíg a végeredmény „ugyanaz” - vagyis egy olyan kör- j
nyezeti etika, amely nem elnyomó fogalmi keretre épül, illetve nem támogat- ;
ja azt - addig mindegy, hogy ez az etika (vagy az idevezető etika) feminista- í
e, vagy sem. Ez azt jelentené, hogy nem szükségszerű, hogy minden kielégítő
környezeti etika feminista legyen. Én viszont úgy gondolom, hogy ez igenis j
fontos kérdés, mégpedig három jelentős okból. Először is itt van a történelmi
valóság pontos ábrázolásának tudományos kérdése. Az ökofeministák szerint
pedig ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy felismerjük, hogy a történe- j
lem során a természet feminizálása és a nők naturalizálása része volt a terme- ■
szét kizsákmányolásának. Másodszor, korábban megmutattam, hogy a nők és j
a természet alávetettségének összefüggése egy elnyomó és - legalábbis a nyu­
gati társadalmakban —patriarchális fogalmi kereten belül helyezkedik el, amit
az uralom logikája jellemez. E kapcsolat felismerésének a hiánya, mint ahogy
arra szintén rámutattam, legjobb esetben is hiányos, pontatlan és részleges le­
írását eredményezi mindannak, ami szükséges egy fogalmilag megfelelő kör­
nyezeti etikához. Az az etika, amelyik nem ismeri fel ezt az összefüggést, egy-
szerűen n em ugyanolyan, mint amelyik felismeri, bármennyire hasonlóak
legyenek is egyébként. Harmadszor, az állítás, mely szerint jelenkori kultú­
ránkban létezik olyan felelősségteljes, kielégítő környezeti etika, amely nem
feminista, magában foglalja azt az állítást, hogy jelenkori kultúránkban a „fe­
minista” címke semmi lényegeset sem ad hozzá egy környezeti etika termé­
szetéhez vagy leírásához. Bebizonyítottam, hogy ez - legalábbis a jelenkort te- ;
kintve —nem igaz, hiszen a „feminista” címke jelenleg éppen azt segít tisztázni,
hogy hogyan kötődik fogalmilag a természet alávetettsége a patriarchális gon­
dolkodásmódhoz, és hogy a természet felszabadítása fogalmilag összefügg a
patriarchátus megszüntetésével. Mivel tehát a „feminista” szónak a jelenkori
kultúrában kritikai éle van, arra figyelmeztet minket, hogy egy szexista, rasz-
szista, a természetet kizsákmányoló osztálytársadalomban élünk, ahol a címke
nélküli álláspont foglalja el a privilegizált és „semleges” pozíciót. A fem in ista
jelző híján tehát úgy tekintenek a környezeti etikára, mint ami előítélet-men­
tes (ideértve a férfias nézőpontot is). Épp ez az, amivel az ökofeminizmus vi­
tatkozik: ha egy etika nem ismeri fel a nők és a természet elnyomása közötti
összefüggést, a z egyoldalúan férfias nézőpontú.
A feminizmus egyik célja az összes, nemi különbségekkel kapcsolatos (és
 Az ökológiai feminizmus ereje és ígérete 295

a hasonló, faji, társadalmi helyzetet, életkort vagy szexuális orientációt illető)

hátrányos megkülönböztetés eltörlése és egy olyan világ megteremtése, mond­
juk 4001-re, amelyben a kü lön bözőség nem szül alávetettséget. Ha ez megva­
lósul, 4001-ben a fem in ista jelző valóban felesleges és szükségtelen lesz majd,
mert egy „kielégítő környezetvédelmi etika” szükségképpen „feminista” lesz.
Most azonban nem 4001-et írunk, és ami a jelenkor történelmi és fogalmi va­
lóságát illeti, a természet és a nők alávetettsége szorosan összefonódik. 1990-
ben ezt figyelmen kívül hagyni egyet jelent azzal, hogy fenntartjuk azt a téves
(és privilegizált) meggyőződést, mely szerint a „környezeti etika” nem femi­
nista kérdés és a fem in ista jelző semmilyen többletet sem jelent a környezeti
etika számára.38

Összegzés

Dolgozatomban azt fejtettem ki, hogy az ökofeminizmus keretet biztosít egy

határozottan feminista és környezetvédő etika számára. Az ökofeminizmus
gyökere az a mélyen átérzett és elméletileg is alátámasztott összefüggés, amely
a nők és a természet alávetett helyzete között áll fenn. Kontextualista etika lé­
vén, az ökofeminizmus ráirányítja a környezetvédelmi etika figyelmét arra,
hogy mit jelent a természet erkölcsi szempontból az emberek szám ára, és ar­
ra, hogyan formálják, az ember emberekhez és nem-emberekhez fűződő kap­
csolatai, viszonyai azt, hogy mit is jelent embernek lenni, valamint az ember
természettel szembeni felelősségének alapját. Az ökofeminizmus ráirányítja a
figyelmet az a nők és más elnyomott emberek véleményének fontosságára is
ezen etika megalkotása során.
Egy idős sziú mesélt nekem egyszer egy történetet a fiáról, akit hétéves ko­
rában elküldött a nagyszüleihez a sziú rezervátumba, hogy velük éljen, és el-

38 Ugyanez a válaszom az ökofeminizmust érő olyan kritikákra, mint Warwick Foxé, aki
szerint az általam képviselt ökofeminizmus esetében a fem in is ta szó semmi lényeges
többletet nem jelent a környezeti etikához képest, következésképpen a magamfajta
ökofeminista akár a mélyökológia hívének is nevezhetné magát. Felteszi a kérdést:
„Miért nem nevezi [ti. Warrennek a transzformatív feminizmusról alkotott elképzelését]
egyszerűen mélyökológiának? Miért kell éppen a fem in ista címkét ráaggatni...?” War­
wick Fox: The Deep Ecology-Ecofeminism Debate and Its Parallels. In: E n viron m en ­
tal Ethics 11, no. 1 [19891: 14, 22. Bármiféle hasonlóságok legyenek is a mélyökológia
és az ökofeminizmus (különösen pedig az általam képviselt ökofeminizmus) között -
mert valóban számos ilyen van - , itt éppen emellett érvelek, hogy a fem in ista szó
igenis valami fontos többletet jelent a környezeti etika fogalmához képest, valamint,
hogy minden környezeti etika (beleértve a mélyökológiát is), mely nem képes rámu­
tatni a természet és a nők alávetettsége közti különböző összefüggéseket, az a maga­
méhoz hasonló feminista (és ökofeminista) nézőpontból elfogadhatatlan.
 Karén J.Warren

sajátítsa „az indiánok tudását”. Többek között azt is megtanították neki a nagy«
szülei, hogy hogyan vadásszon az erdő négylábú állataira. A történet szeriül
megtanították a fiúnak, hogy

hátsó részén lődd meg négylábú testvéredet, lassítsd le őt, de ne öld meg. Aztán
vedd a kezedbe a fejét, és nézz a szemébe. A szemében van minden szenvedés,
Nézz a testvéred szemébe, és érezd a fájdalmát. Aztán vedd elő a késed, és vágd el
a négylábú nyakát az álla alatt, hogy gyors halála legyen. Közben kérd testvéred, u
négylábú bocsánatát azért, amit cselekszel. Ajánlj fel négylábú rokonod tiszteleté
re hálaimát, amiért odaadja neked a testét most, amikor ételre és ruhára van szük­
séged. És ígérd meg a négylábúnak, hogy amint meghalsz, a te tested is a földbe
kerül majd, hogy tápláld a földet, virág nővéreidet és szarvas fivéreidet. Ez így he­
lyes, hogy felajánlod ezt az áldást, és —a maga idejében - a testedet cserébe, meri
a négylábú az életét adta, hogy te élhess.

Ahogy elgondolkozom a történeten, megdöbbent egy olyan környezeti etika

ereje, ami komolyan veszi az elbeszélést és a helyzetet, amelyből kinő, olyan
értékeket és viselkedésmódokat, mint a szeretet, a törődés, a méltányos köl-
csönösség, és hogy azt tegyük egy adott helyzetben, ami ott és akkor helyén­
való. Lenyűgöz az is, hogy mi mindent tesz érthetővé, ha hozzálátunk, hogy
felderítsük a természet és a nők alávetettségének történelmi és fogalmi össze­
függéseit. A feminizmus és a környezeti etika ú jra fo g a lm azá sa és ú j lá to m á ­
sa: azt hiszem, ebben rejlik az ökofeminizmus ereje és ígérete.

Fordította Botos Katalin, H om ok M elinda és Sim ányi B o rb á la