Char​l es

Bu​k ows​k i
EGY VÉN KU​JON
TO​VÁB​BI FEL​JEGY​ZÉ​SEI


Char​l es Bu​k ows​k i: More No​tes of a Dirty Old Man
Co​py​right © 2011 by the Es​ta​te of Char​l es Bu​k ows​k i

Utó​szó co​py​right © 2011 by Da​v id Step​hen Ca​l on​ne

For​d í​tot​ta: Pritz Pé​ter


Is​ten a ta​núm, nem va​g yok hip​pi. Ta​lán mert túl so​kat va​g yok köz​tük, és má​sok​hoz ha​son​ló​an én is
ódz​ko​dom a múló hó​bor​tok​tól; jobb sze​r e​tem a tar​tós dol​g o​kat. A hip​pi​moz​g a​lom vagy -kul​tú​r a
vagy -el​len​kul​tú​r a, vagy ne​vezzük, ami​nek akar​juk, szin​tén szép szám​mal ki​ter​me​li a maga szél​há​-
mo​sa​it, szer​ve​ző​it és el​ve​te​mült tag​ja​it, akik va​la​mi​lyen för​tel​mes pszi​cho​ló​g i​ai de​fekt​jü​ket igye​kez​-
nek túl​kom​pen​zál​ni. De ilye​nek​kel min​den​hol le​het ta​lál​koz​ni – a hip​pik és a nem hip​pik kö​r e​i​ben
egy​aránt. Az a pár em​ber azon​ban, akit is​me​r ek, vagy in​kább mű​vé​szi, hipsz​ter​pár​ti ágon mo​zog,
vagy leg​alább​is meg​ér​ti őket, és így nagy​r észt a tor​ta éde​seb​bik fe​lét szok​tam kap​ni. Ami ta​lán ki​csit
túl édes is.
De nem​r ég a MÁ​SIK fele ju​tott, és rá​jöt​tem, in​kább eszem az éde​set, mint a szart. Meg​van az elő​-
nye an​nak, ha négy​ezer unal​mas és alan​tas mun​kát vég​ző lénnyel van össze​zár​va az em​ber egy nagy
épü​let​ben, de meg​van a hát​r á​nya is. Pél​dá​ul so​sem tud​hat​ja, hogy kit fog​nak be​o sz​ta​ni mel​lé. Egy
rossz arc el​r ont​ja az em​ber es​té​jét. Sok rossz arc a ha​lá​lát is okoz​hat​ja.
Ko​pa​szo​dó, szög​le​tes áll​kap​csú fic​kó volt, fér​fi​as???, te​kin​te​té​ből pe​dig gyű​lö​let​tel ve​g yes fruszt​-
rá​ció áradt. Már hó​na​pok óta volt egy olyan ér​zé​sem, hogy be​szél​ni akar ve​lem. És most nem me​ne​-
kül​het​tem: mel​lém osz​tot​ták be, a bal ol​da​lam​r a. A lég​kon​di​ci​o ​ná​ló mi​att pa​nasz​ko​dott, meg még egy
pár do​log mi​att, az​tán köz​ben va​la​hogy trük​kö​sen meg​kér​dez​te, hány éves va​g yok. Mond​tam neki,
hogy au​g usz​tus​ban le​szek 47. Ő meg azt mond​ta, hogy 49.
– Az élet​kor re​la​tív – mond​ta. – Mind​egy, hogy 47 éves az em​ber, vagy 49. Sem​mit nem szá​mít.
– Ööö... – mond​tam.
Erre a han​g os​be​mon​dó​ba han​g o​san be​mond​tak va​la​mit:
AZOK, AKIK​NEK VAN KÉ​PE​SÍ​T É​SÜK AZ L. S. M. GÉ​PEK​RE, JE​LENT​KEZ​ZE​NEK A...
– Már azt hit​tem, azt fog​ja mon​da​ni, hogy LSD gép – mond​ta.
– Ööö...
– Tud​tad, hogy ren​g e​te​g en ke​r ül​tek már bo​lon​dok​há​zá​ba LSD mi​att? Agy​ká​r o​so​dást szen​ved​tek
tőle.
– Bár​mi​től be le​het ke​r ül​ni a bo​lon​dok​há​zá​ba.
– Ezt hogy ér​ted?
– Úgy, hogy sze​r in​tem csak ijeszt​g e​tik az em​be​r e​ket ez​zel az LSD-s agy​ká​r o​so​dás​sal, és nem is ak​-
ko​r a szá​za​lék​ban for​dul elő, mint ahogy ál​lít​ják.
– De​hogy​nem. Ve​ze​tő or​vo​sok, la​bo​r a​tó​r i​um​ban és kór​há​zak​ban dol​g o​zók mind ezt mond​ják.
– Jó, oké.
Egy da​r a​big csend​ben dol​g oz​tunk, és már azt hit​tem, meg​me​ne​kül​tem tőle. Ilyen ti​pi​kus, lágy, nyu​-
godt hang​ja volt, amit sa​ját meg​g yő​ző​dé​se foj​tott el.
– Te LSD-pár​ti vagy?
– Nem élek vele.
– Nem gon​do​lod, hogy csak egy múló hó​bort?
– Ami tör​vény​el​le​nes, soha nem hal ki.
– Ezt hogy ér​ted?
– Hagy​juk.
– Mi a vé​le​mé​nyed a hip​pik​r ől?
– Nem bán​ta​nak.
– Bü​dös a ha​juk – mond​ta. – Nem für​de​nek. Nem dol​g oz​nak.
 – Én se sze​r e​tek dol​g oz​ni.
– Sem​mi nem jó a tár​sa​da​lom​nak, ami nem pro​duk​tív.
– Ööö...
– Van​nak olyan egye​te​mi pro​fesszo​r ok, akik sze​r int ezek a köl​kök az új ve​ze​tő​ink, és hall​g at​nunk
kéne rá​juk. HON​NAN A BÜ​DÖS FRANC​BÓL TUD​NÁ​NAK BÁR​MIT IS? SEM​MI​FÉ​LE TA​PASZ​TA​-
LA​T UK NINCS.
– A ta​pasz​ta​lat el​bu​tít​hat​ja az em​bert. A leg​töb​bek​nél a ta​pasz​ta​lat pusz​tán egy​más után el​kö​ve​tett
hi​bák sora, és mi​nél több ta​pasz​ta​la​ta van va​la​ki​nek, an​nál ke​ve​seb​bet tud.
– Azt aka​r od ez​zel mon​da​ni, hogy haj​lan​dó vagy meg​hall​g at​ni, amit egy 13 éves gye​r ek mond ne​-
ked?
– Én min​dent meg​hall​g a​tok.
– De még éret​le​nek. ÉRET​LE​NEK, nem ér​ted? Ezért is hip​pik.
– És ha mond​juk len​ne ál​lá​suk? Ha mond​juk el​men​né​nek a Ge​ne​r al Mo​tor​shoz dol​g oz​ni, és nap​-
hosszat csa​va​r oz​ná​nak, ak​kor már nem len​né​nek éret​le​nek?
– Nem, mert ak​kor már len​ne ál​lá​suk, és dol​g oz​ná​nak – mond​ta.
– Ööö...
– To​váb​bá sze​r in​tem so​kuk meg fog​ja BÁN​NI, hogy nem ment el a há​bo​r ú​ba. Az olyan él​mény,
hogy ké​sőbb majd azt mond​ják: bár​csak ne hagy​tuk vol​na ki. Meg fog​ják bán​ni.
– Ööö...
Az​tán megint be​állt a bé​kés csend. Majd azt kér​dez​te:
– Te nem vagy hip​pi, ugye?
– Dol​g o​zom, baz​meg, nem lá​tod? Plusz mond​tam, hogy 47 va​g yok.
– Ak​kor en​nek a sza​káll​nak nincs je​len​tő​sé​g e, ugye?
– De​hogy nincs. Per pil​la​nat az a je​len​tő​sé​g e, hogy így job​ban ér​zem ma​g am, mint nél​kü​le. Az​tán
le​het, hogy a jövő hé​ten már nem így lesz.
Csend, csend. Az​tán meg​for​dí​tot​ta a szé​két, amennyi​r e csak le​he​tett, há​tat for​dí​tott ne​kem, és úgy
dol​g o​zott to​vább. Fel​áll​tam, be​men​tem a klo​tyó​ba, és ki​dug​tam a fe​jem az ab​la​kon, hogy egy kis friss
le​ve​g őt szív​jak. A csá​vó​val már megint vissza​kap​tam az apá​mat: FE​LE​LŐS​SÉG, TÁR​SA​DA​LOM,
OR​SZÁG, KÖ​T E​LES​SÉG, ÉRETT​SÉG és a töb​bi unal​mas nagy szó. De mit ago​ni​zál​nak ezek? Mi​ért
van ben​nük ennyi gyű​lö​let? Na​g yon úgy tűnt, egy​sze​r ű​en fél​nek at​tól, ha va​la​ki ba​r o​mi jól érzi ma​-
gát, vagy nem min​dig bol​dog​ta​lan. Va​ló​szí​nű​leg azt sze​r et​ték vol​na, ha min​den​ki más ugyan​azt a ro​-
hadt ne​héz kö​vet ci​pel​né, mint ők. Neki nem volt ELÉG, hogy mel​let​te dol​g oz​tam, mint egy ál​lat, neki
nem volt elég, hogy az éle​tem​ből még hát​r a​lé​vő né​hány jó órát ott pa​zar​lom el, nem. Neki az is kel​-
lett, hogy el​mé​ben-lé​lek​ben is vele le​g yek, hogy meg​sza​g ol​jam a bü​dös zok​ni​ját, hogy vele együtt
rá​g ód​jak az ő dü​hén és gyű​lö​le​tén. De en​g em nem ezért FI​ZET​T EK, a kur​va any​ját. És ebbe le​he​tett
be​le​hal​ni a me​ló​he​lyen – nem ma​g á​ba a fi​zi​kai mun​ká​ba, ha​nem hogy az em​ber ha​lot​tak​kal volt
össze​zár​va.
Vissza​men​tem az asz​ta​lom​hoz. To​vább​r a is hát​tal volt ne​kem. Sze​g ény, sze​g ény ör​dög. Cser​ben​-
hagy​tam őt. Más​va​la​kit kell ke​r es​nie. Mi​köz​ben én is fe​hér vol​tam és ő is, a leg​töb​ben meg fe​ke​ték.
Hol fog egy nor​má​lis fe​hér em​bert ta​lál​ni egy ilyen he​lyen? Érez​tem, hogy ezen jár az agya.
Fel​té​te​le​zem, hogy előbb-utóbb elő​vet​te vol​na a né​g er​kér​dést is, ha a meg​fe​le​lő je​le​ket su​g ár​zom
felé. De sze​r en​csé​r e et​től meg​me​ne​kül​tem.
Szó​val hát​tal ült ne​kem. Szé​les, ke​mény, ame​r i​kai háta volt. De az ar​cát már nem lát​tam, és töb​bet
nem be​szélt. Leg​in​kább az bán​tot​ta, hogy nem ér​tet​tem egyet, de nem is el​len​kez​tem vele. Hát​tal ült
ne​kem. Az este hát​r a​lé​vő ré​sze bé​ké​sen, már-már kel​le​me​sen telt.


TU​CSON, ARI​ZO​NA, 67.06.29.

Egy csőd​be ment üz​let​ben ül​nek, az​u​tán, hogy vég​r e si​ke​r ült ki​ad​ni​uk Hen​r y Mil​ler Or​der and
Cha​os Chez Hans Rei​cheljét, ami egy​év​nyi mun​ká​juk​ba tel​lett; ez​alatt rak​ták össze da​r ab​r ól da​r ab​r a,
va​r ázs​lat​r ól va​r ázs​lat​r a, köz​ben pénz​hi​ány hát​r ál​tat​ta őket, meg egy 50 vagy 60 éves, re​me​g ő, resz​ke​-
tő Chand​ler & Pri​ce nyom​da​g ép, amit már csak az imád​ság tar​tott egy​ben, míg​nem az​tán az utol​só
ol​dal​nál vég​leg szét​esett; szó​val itt ül​nek, tö​r ik a fe​jü​ket, mi le​g yen a kö​vet​ke​ző lé​pés, és csak re​mé​-
lik, hogy lesz elég pén​zük arra, hogy meg is te​hes​sék a kö​vet​ke​ző lé​pést. A LOUJON PRESS ki​adó
har​ma​dik cso​dá​ját adta ki Jon és Loui​se (Gy​psy Lou) Webb, akik már ed​dig is nyer​tek dí​ja​kat Ti​po​-
grá​fia, Be​tű​ter​ve​zés & De​sign ka​te​g ó​r i​á​ban a Type Di​r ec​tors Club éven​te meg​r en​de​zett, 13. díj​ki​o sz​-
tó​ján, New York​ban. Egy üres ki​r a​kat mel​lett ül​nek egy om​la​do​zó épü​let​ben, amit ők „si​va​ta​g i nyom​-
da​mű​hely​nek” hív​nak. És már majd​nem tel​je​sen tönk​r e​men​tek.
Tu​cson​ban va​g yunk, 40 fok van, és azért jöt​tem, hogy in​ter​jút ké​szít​sek ve​lük. A Mű​vé​szet bár​hon​-
nan jö​het: a for​r ó po​kol kel​lős kö​ze​pé​ből vagy régi bab​kon​zerv​do​bo​zok​ból. Kez​dem az in​ter​jút:

Buk: Mind​ket​ten ki​vá​ló szer​kesz​tők és könyv​ké​szí​tők vagy​tok. Köny​ve​i​tek​nek és az Out​si​der Ma​-
ga​zi​né​nak kö​szön​he​tő​en a Loujon Press már az is​te​nek​kel ve​tek​szik. A Mil​ler-kö​te​te​tek az el​-
múlt né​hány év​szá​zad ta​lán leg​for​r a​dal​mibb ki​ad​vá​nya. Mit gon​dol​tok, si​ke​r ül-e élet​ben ma​r ad​-
ni, vagy rá​tok dől​nek a fa​lak, és ma​g uk alá te​met​nek ben​ne​te​ket?
Jon: Élet​ben ma​r a​dunk, de a fa​lak egy​szer csak még​is be​o m​la​nak majd, mert min​dig be​o m​la​nak,
ahogy tet​ték azt Alan Swal​low ese​té​ben is – na, nem mint​ha hoz​zá sze​r et​nénk ha​son​lí​ta​ni ma​-
gun​kat, mert a nyo​má​ba sem érünk.
Buk: Hon​nan jött az öt​let, hogy olyan szer​kesz​tők le​g ye​tek, mint ami​lye​nek let​te​tek?
Jon: Már két- vagy há​r om​mil​lió sza​vam je​lent meg nyom​ta​tás​ban, ami​kor fel​hagy​tam az írás​sal,
mert úgy érez​tem, még​sem fo​g ok tud​ni író​ként be​fut​ni, és so​sem fog​nak köny​ve​im úgy meg​je​-
len​ni, hogy va​la​mi​fé​le komp​r o​misszu​mot ne kéne köt​ni. Per​sze le​het, hogy ez csak ki​fo​g ás, és
in​kább lus​ta vol​tam vagy al​kal​mat​lan, de meg​g yő​ző​dé​sem, hogy jó dön​tést hoz​tam az​zal, hogy
az írás he​lyett a könyv​ki​adást vá​lasz​tot​tam. Azt hi​szem, jobb szer​kesz​tő va​g yok, mint író. Vi​-
szont ha most még so​ká​ig foly​ta​tom, ak​kor be​le​r a​g a​dok a ma​g ya​r áz​ko​dás mo​csa​r á​ba.
Buk: Ér​tem. Ak​kor vált​sunk té​mát: az inf​lá​ci​ó s spi​r ál, ami egy jó ide​je tart, és ami min​dent érint, a
pa​pírt, a tin​tát, a nyom​ta​tást, szó​val a ham​bur​g er​től a gem​ka​po​csig min​dent, már ne​vet​sé​g es
mé​r e​te​ket kezd öl​te​ni. Nem ér​zi​tek úgy, hogy mi​után be​fe​jez​tek egy pro​jek​tet, a kö​vet​ke​ző
pénz​ügyi​leg már el​ér​he​tet​len messze​ség​ben van?
Jon: Ami​kor el​kezd​tem ezt a szak​mát, alig ér​tet​tem hoz​zá, de idő​vel meg​ta​nul​tam, ho​g yan kell „be​-
csü​le​tes svind​ler​nek” len​ni, ami alatt azt ér​tem, hogy ba​r á​ti kap​cso​la​to​kat kezd​tem ki​ala​kí​ta​ni
üz​let​em​be​r ek​kel, aki​ket meg​g yő​zök ar​r ól, hogy olyan árat kí​nál​ja​nak ne​kem, mint​ha nagy té​-
tel​ben vá​sá​r ol​nék. El​hi​te​tem ve​lük, hogy a kis té​tel​r ől szó​ló meg​r en​de​lé​sem pusz​tán min​ta​vé​tel,
egy nagy meg​r en​de​lés első kis szá​za​lé​ka, és meg​ál​la​po​dom ve​lük egy ár​ban, amit nagy té​tel​r e
szok​tak adni – ami jó​val ked​ve​zőbb ár. Más szó​val ad​dig be​szé​lek te​her​au​tó​nyi meg​r en​de​lés​r ől,
amíg meg nem ad​ják a te​her​au​tó​nyi meg​r en​de​lés rá​tá​ját. Mocs​kos egy do​log, mint​hogy azon​-
ban en​nek az elő​adá​sá​hoz ke​mé​nyí​tett gal​lért és kon​zer​va​tív nyak​ken​dőt kell vi​sel​nem, az
agyam va​la​hogy el​hi​te​ti ve​lem, hogy még​sem pisz​kos az ügy​let.
Buk: Ezt tel​je​sen meg​ér​tem. Ha jól tu​dom, min​den mun​kát ti ket​ten vé​g ez​tek. Ha el​o szt​já​tok a pro​fi​-
tot a ki​adás​ba fek​te​tett mun​ka​ó rák szá​má​val, ak​kor mennyi az óra​dí​ja​tok?
Jon: Ha egy​ál​ta​lán úgy ala​kul, hogy pro​fit ke​let​ke​zik – ná​lunk amúgy a be​ke​r ü​lé​si költ​ség fe​lett
már min​den pro​fit​nak szá​mít –, az ed​di​g i net​tó óra​dí​junk ak​kor sem ha​lad​ta még meg a 8 cen​-
tet.
Buk: És ez meg​éri? Nem len​ne jobb ak​kor in​kább már ré​pát szed​ni, vagy ház​r ól ház​r a jár​ni, és ru​-
ha​ke​fét árul​ni? Vagy mi​ért nem gon​dol​kod​tok el azon, hogy el​fo​g ad​já​tok va​la​me​lyik nagy New
York-i ki​adó aján​la​tát, hogy ne​kik dol​g oz​za​tok? Nem fá​r asz​tó foly​ton a rö​g ös úton jár​ni?
Jon: Mi bel​ső kény​szer​ből dol​g ozunk, épp​úgy, mint ami​kor még író​ként pró​bál​koz​tam. Ez sze​r e​-
lem, csak más for​mát öl​tött. Ennyi. Ahogy meg​hal egy sze​r et​ted, úgy halt meg ben​nem az írás
esz​mé​je. Az írás iránt ér​zett sze​r el​met egy​sze​r ű​en transz​for​mál​tam könyv​ki​adás iránt ér​zett sze​-
re​lem​mé. Foly​tat​hat​nám, de csak egy​r e fel​leng​ző​sebb len​nék. Mert azt, hogy mi​ért is csi​nál bár​-
ki olyan mun​kát, ami egyen​lő a pénz​ügyi ön​g yil​kos​ság​g al, nem le​het nagy​ké​pűs​kö​dés nél​kül
meg​ma​g ya​r áz​ni. Csak pél​dá​ul úgy, hogy az il​le​tő mű​vész​nek ne​ve​zi ma​g át. Sze​r in​tem mi mű​vé​-
szek va​g yunk, de et​től füg​g et​le​nül le​het, hogy ami jót egy​ál​ta​lán csi​ná​lunk, az vé​let​len​sze​r ű.
So​kat kell még fej​lőd​nünk.
Buk: Oké, ér​tem, jo​g os. Ak​kor be​szél​jünk az „an​g ya​lok​r ól”. Hol van​nak az an​g ya​lok? Tu​dom,
hogy LÉ​T EZ​NEK. Van pél​dá​ul Eu​r ó​pá​ban egy köl​tő, egy szám​űzött ame​r i​kai, aki nem ki​emel​-
ke​dő te​het​ség, és akit gaz​dag em​be​r ek párt​fo​g ol​nak, akik rit​kán tesz​nek fel kér​dé​se​ket, vagy rit​-
kán kö​ve​te​lőz​nek, mi​köz​ben az ürge nem is annyi​r a jó. Őszin​tén mon​dom, hogy ti meg​ér​de​-
mel​né​tek egy ilyen an​g yalt. Vagy ket​tőt vagy hár​mat. Sze​r in​te​tek a ti​é​tek fel fog va​la​ha tűn​ni?
Jon: Min​den​ki an​g yal, aki meg​ve​szi a köny​ve​in​ket. De a kér​dés​r e vissza​tér​ve, az an​g ya​lo​kat fel
kell ku​tat​ni, csak ed​dig erre még nem volt időnk. De egy​szer majd csi​ná​lunk egy nagy kam​-
pányt, hogy meg​ta​lál​juk az an​g ya​lun​kat. Egy jó an​g yalt. Mert rossz an​g ya​lok​tól sok aján​la​tot
kap​tunk már. Olya​nok​tól, akik cse​r é​be azért kér​né​nek ezt-azt. Volt pél​dá​ul egy gaz​dag loui​si​a​-
nai öz​vegy, aki​nek van 4000 hek​tár föld​je, ami​nek az ér​té​ke épp most szö​kik az egek​be, mert
gyá​r o​sok te​le​pül​nek be észak​r ól. 40 hek​tárt plusz egy farm​há​zat aján​lott ne​künk, ha meg​je​len​-
tet​jük a True Story Ma​g a​zi​ne stí​lu​sú köny​vét a Loujon Press ki​adá​sá​ban. A könyv ar​r ól szólt,
hogy a fér​je ha​lá​la után rá​jött, hogy urá​nak egy​kor sze​r e​tő​je volt. Sem​mi más​r ól nem szólt,
mint a fér​je vég nél​kü​li ócsá​r o​lá​sá​r ól. Re​mél​te, hogy fo​r og​ni fog tőle a sír​já​ban. A szí​vünk
sza​kadt meg, de vissza kel​lett uta​sí​ta​nunk.
Buk: Ka​pós a Mil​ler-könyv?
Jon: Már hogy ne len​ne meg​ka​pó egy Mil​ler-könyv?
Buk: Úgy ér​tem: vi​szik? Gyor​san fogy? Ho​g yan le​het tu​dat​ni az em​be​r ek​kel, hogy ve​g yék meg a
köny​vet, ha meg​lát​ják? Ho​g yan le​het tu​dat​ni ve​lük, hogy ezek a köny​vek, ami​ket ti ki​ad​tok, 4-5
vagy akár még ke​ve​sebb év múl​va gyűj​te​mény​da​r a​bok lesz​nek, és mai áruk 5-10-sze​r e​sét fog​-
ják érni?
Jon: Min​ket nem iga​zán ér​de​kel, hogy olyan em​be​r ek​nek ad​junk el köny​ve​ket, akik​nek el kell ma​-
gya​r áz​nunk, hogy ami​ket ki​adunk, vé​g ül gyűj​te​mény​da​r a​bok lesz​nek. De így is so​kan meg​ve​-
szik, és tud​tuk nél​kül is egy​faj​ta an​g ya​lok ők. Sze​r et​jük őket, mert ne​kik kö​szön​he​tő​en tud​juk
foly​tat​ni a mun​kát.
Buk: Na​g yon igaz. Mi van ezek mö​g ött a köny​vek mö​g ött, amik​r ől lerí, hogy egy​szer gyűj​te​mény​-
da​r a​bok lesz​nek?
Jon: Az, hogy a könyv​ki​adás sza​bá​lyai zsák​ut​cá​ba ju​tot​tak. Fő​leg a de​sign te​r én. Ezek​kel a ve​g yes
for​má​tu​mú köny​vek​kel nincs más cé​lunk, mint hogy ki​bo​tor​kál​junk a zsák​ut​cá​ból, vagy hogy
 el​men​jünk mel​let​te. Ha nem si​ke​r ül, ak​kor ab​ba​hagy​juk, ahogy ab​ba​hagy​tam az írást is, és be​le​-
fo​g unk va​la​mi más​ba. Pél​dá​ul az un​der​g round film​ké​szí​tés​be.
De vissza​tér​ve a de​sign​r a, én is ab​ban hi​szek, amit Mc​Lu​han mon​dott, hogy: „a mé​di​um maga
az üze​net”. És ed​dig ab​ban a sze​r en​csé​ben volt ré​szünk, hogy olyan írók köny​ve​it ad​hat​tuk ki,
akik meg​en​g ed​ték, hogy a sa​ját el​kép​ze​lé​se​ink sze​r int „öl​töz​tet​hes​sük fel” és cso​ma​g ol​juk a
köny​ve​i​ket. Ed​dig még egyik fél sem lát​ta ká​r át en​nek.
Buk: Meg​vál​toz​tak az alap​be​tű​tí​pu​sok? Mi alap​ján vá​laszt​já​tok ki őket?
Jon: Szem​r e. Mi​nél job​ban el​me​r ülsz a köny​vek​ben, a betű kép​ben, a stí​lu​sok​ban stb., an​nál több
be​tű​tí​pust ked​velsz meg. Az​tán több hét ta​nul​má​nyo​zás után ki​vá​lasz​tasz egy bi​zo​nyos be​tű​tí​-
pust, tá​vi​r a​to​zol egy messzi or​szág​ba, ahon​nan azt a vá​laszt ka​pod, hogy azt kb. 20 vagy 30 éve
nem hasz​nál​ják, úgy​hogy kez​ded az egé​szet elöl​r ől. És ez leg​in​kább an​nak kö​szön​he​tő, hogy
sze​r in​tünk a be​tű​ter​ve​zés is zsák​ut​cá​ba ju​tott. Így az em​ber el​in​dul vissza az idő​ben, és ta​lál va​-
la​mi jót. Ezt a könyv​ter​ve​zés​sel nem tu​dod meg​ten​ni, mert úgy nem le​het új de​signt elő​ál​lí​ta​ni,
hogy le​má​so​lod a régi mes​te​r ek mun​ká​ját. Be​tű​tí​pust le​má​sol​ni, az még oké. Az csak egy esz​-
köz arra, hogy az em​ber va​la​mit kre​ál​ni tud​jon.
Buk: Hogy dön​ti​tek el, hogy mit ad​tok ki?
Jon: Ne​he​zen, de leg​in​kább úgy, hogy be​le​sze​r e​tünk a ki​adan​dó könyv​be és az író​ba. Mert hó​na​po​-
kig kell dol​g oz​ni a mű​vel és az író​val is, hogy meg​ta​lál​juk az író​hoz leg​in​kább passzo​ló for​-
má​tu​mot. Nem azt a for​má​tu​mot ke​r es​sük, ami hoz​zánk passzol​na, mert az bu​ta​ság len​ne. A for​-
má​tum​nak egy​szer​r e az író sze​mé​lyi​sé​g é​nek és egy​ben műve ki​ter​jesz​té​sé​nek kell len​nie. És
sem​mi​r e sem jut​nánk, ha nem sze​r et​nénk a te​het​sé​g é​ben tes​tet öl​tött írót. Az em​be​r ek azt mond​-
ják, biz​tos imád​juk a mun​kán​kat. Pe​dig nem.
A mun​ka nagy​r észt egy​han​g ú. Ha meg nem az, ak​kor maga a po​kol. A mun​kánk vég​ered​mé​nyét
vi​szont imád​juk. És ami​kor kész va​g yunk, újabb po​kol vár ránk, ahol azt a sze​r el​met, amit az
iránt a könyv iránt érez​tünk, amit épp be​fe​jez​tünk, át kell irá​nyí​ta​ni a kö​vet​ke​ző​r e, amit csi​nál​ni
fo​g unk. És a kö​vet​ke​ző író​r a. Bu​zis, nem?
Buk: De​hogy​is! Amúgy mi a csúcs, amit könyv​ter​ve​zés te​r én el akar​tok érni?
Jon: Hát, én foly​ton va​la​mi meg​fog​ha​tat​lan dol​g on tö​r öm a fe​jem, ahogy Gy​psy is. Sze​r et​nék ki​ad​-
ni egy ere​de​ti ter​ve​zé​sű, kü​lön​le​g e​sen szép köny​vet, ami​be azon​nal be​le​sze​r et​ne a vevő, és ami​-
ből biz​tos, hogy a leg​ér​té​ke​sebb gyűj​te​mény​da​r a​bok egyi​ke len​ne, de úgy ké​szí​te​nénk el, hogy
ami​kor az ol​va​só el​jut az utol​só ol​dal​r a, a könyv hir​te​len da​r ab​ja​i​r a hull, tel​je​sen szét​esik, és
le​he​tet​len​ség újra össze​r ak​ni.
Buk: Ér​tem. A vevő azon​nal vesz egy má​si​kat, hogy meg​néz​ze, az​zal is ugyan​ez tör​té​nik-e.
Jon: Nem ez len​ne a cél, de jó öt​let, kösz.
Buk: Az most mind​egy, hogy mi len​ne a cél, de az író​val, úgy lá​tom, jól ki​szúr​ná​tok. Min​den mun​-
ká​ja – a ti​é​tek​kel együtt – az enyé​sze​té len​ne.
Jon: Min​den​kép​pen olyan írót ke​r es​nék, akit ez nem za​var​na. Pél​dá​ul té​g ed.
Buk: Most, hogy mon​dod, azt hi​szem, en​g em tény​leg nem za​var​na. Le​het, hogy jó vicc len​ne úgy
írni az utó​kor​nak, hogy a könyv az ol​va​só ke​zé​ben esne szét, és nem az agyá​ban. De las​san el​-
fogy a hely. Van va​la​mi jó vég​sza​vad a ro​vat ol​va​sói vagy bár​mi​lyen ol​va​só szá​má​r a?
Jon: Hát, csak annyi, hogy maga a Mil​ler-könyv​höz tar​to​zó, Parch​ment pa​pír​r a nyom​ta​tott, 48-szor
63-as hir​de​tés is már most gyűj​te​mény​da​r ab, de szí​ve​sen el​küld​jük pos​tán bár​ki​nek, aki küld
ne​künk egy ké​pes​la​pot. És mi áll​jak a pos​ta​költ​sé​g et. A cí​münk: 1009 East Elm, Tu​cson, Ari​zo​-
na 85719. LOUJON PRESS.
Buk: Hogy le​het ilyen ro​hadt me​leg itt jú​ni​us​ban és jú​li​us​ban?
 Jon: Nem tu​dom, de a po​kol után mind​járt ez a leg​jobb hely. Va​ló​szí​nű​leg ezért élünk pont itt.
Buk: Azt hi​szem, en​nek az in​ter​jú​nak vége.
Jon: Én is.
Buk: Van még sö​r ö​tök?
Jon: Per​sze, tud​tuk, hogy jössz.

Bu​kows​ki ki​megy a si​va​ta​g i nyom​da​mű​hely kony​há​já​ba, és el​vesz egy sört. Az in​ter​jú​nak vége.
Bu​kows​ki, a nagy köl​tő és Webb, a nagy szer​kesz​tő szem​ben ül​nek egy​más​sal, ki​néz​nek, vissza​néz​-
nek, egy​más​r a néz​nek fá​tyo​los és ta​lán? hal​ha​tat​lan lé​lek​kel. Az élet meg így is, úgy is megy to​vább.


A régi tur​fúj​sá​g a​i​mat la​poz​g at​tam, sö​r öz​tem, ci​g a​r et​táz​tam, iszo​nyú más​na​po​san; re​meg​tem, de​-
presszi​ó s vol​tam, óva​to​san el​ját​szot​tam az ön​g yil​kos​ság gon​do​la​tá​val, de még min​dig re​mél​tem,
hogy rám ta​lál egy sze​r en​csét hozó an​g yal, ami​kor ko​pog​tak az aj​tón, de olyan fi​no​man, hogy alig
hal​lot​tam. El​r ej​tet​tem a Ches​ter​fi​eld tás​ká​mat a kan​dal​ló alá, és rés​nyi​r e nyi​tot​tam az aj​tót. „Bu​kows​-
ki? – kér​dez​te egy hang. – Char​les Bu​kows​ki?” Egy nő állt oda​kint a sze​mer​ké​lő eső​ben, az esti 9
órás eső​ben, 2 hal​dok​ló nö​vény közt a ve​r an​dán, ami az ut​cá​r a nyí​ló ud​va​r on volt, ahol lak​tam, le​-
har​col​tan, sö​r ös​üve​g ek és egér​ár​nyé​kok és Up​ton Sinc​la​ir, Tho​mas Wol​fe és Sinc​la​ir Le​wis köny​ve​i​-
nek régi pél​dá​nyai közt, és ki​néz​tem és néz​tem és néz​tem, és EGY NŐ VOLT, de MI​LYEN nő, ab​ban
az esti 9 órás eső​ben: hosszú vö​r ös haj, vé​g ig le a há​tán, jé​zu​som: ton​ná​nyi vö​r ös va​r ázs. És az az
arc: olyan nyi​tott volt a szen​ve​dély​től, mint egy vi​r ág, amit erő​szak​kal nyi​tot​tak szét, és az a test, az
maga volt a SZEX; a szex állt, ug​r ált, éne​kelt, né​zett, áradt, du​do​r á​szott az esti 9 órás eső​ben, és azt
kér​dez​g et​te: „Bu​kows​ki? Char​les Bu​kows​ki?”, én meg mond​tam, hogy „Jöj​jön be”, mire be​jött; be​-
jött, és le​ült a kan​dal​ló előtt lévő szék​r e, és a fa​lak el​kezd​tek ki-be mo​zog​ni, mint ami​kor be van tri​-
pez​ve az em​ber, és a sző​nyeg azt mond​ta: „mi ez?, atya​é​é​é​é​é​é​ég, miii ee​e​e​ez?”, és KE​RESZT​BE
TET​T E A LÁ​BÁT, és fel​csú​szott a szok​nyá​ja, és vé​g ig​mér​tem a comb​ja​it, ar​cát​la​nul, jé​zus​má​r ia, a
ko​po​nyá​mon kí​vül vol​tam, com​bok, tér​dek, ma​g as​sar​kú, hosszú, test​hez si​mu​ló ha​r is​nya és hús, ó,
uram, és ló​bál​ta a lá​bát, és te​ker​g et​te a bo​ká​ját, úh, úh, úh, ke​g ye​lem! És az a vö​r ös haj rá​o m​lott a
szék tám​lá​já​r a, az a vö​r ös haj csak úgy iz​zott a lám​pa​fény​ben, alig bír​tam áll​ni, és alig ér​tet​tem, hisz
még csak azt sem ér​de​mel​tem meg, hogy RÁ​NÉZ​ZEK, és ezt jól tud​tam.
– Kérsz egy sört? – kér​dez​tem.
– El​fo​g a​dom – mond​ta.
Fel​áll​tam, és alig bír​tam jár​ni. Ak​ko​r a töm​lőm lett, ami​vel egy na​palm​tól égő er​dő​tü​zet is könnyen
el le​he​tett vol​na ol​ta​ni.
Meg​hoz​tam a sört, de po​ha​r at nem ad​tam neki, csak néz​tem, ahogy issza az üveg​ből, néz​tem, ahogy
fo​lyik belé, a vö​r ös ha​já​ba, a tes​té​be, a min​den​ho​vá​já​ba, és rá​néz​tem a lá​bá​r a, és nem tud​tam vele be​-
tel​ni, és én is üveg​ből it​tam.
Le​tet​te az üve​g et. – Nagy​sze​r ű író vagy – mond​ta.
– De ez még nem ok arra, hogy el​g ye​r e hoz​zám.
– De igen, de igen. Le​nyű​g ö​zöl en​g em az​zal, ahogy írsz, és a ki​né​ze​ted... úgy né​zel ki...
– ...mint egy ku​kás​em​ber?
– Igen, vagy mint egy be​teg go​r il​la, egy alul​fej​lett, idős, rák​ban hal​dok​ló go​r il​la. És azok a hit​vány
sze​mek, azok a nyí​lá​sok az ar​co​don, ami​ket az​tán ha egy pil​la​nat​r a vég​r e KI​NYITSZ... azt a ro​hadt
élet​be, éle​tem​ben nem lát​tam ILYEN sze​me​ket, ilyen SZÍNT és ilyen ÁDÁZ TÜ​ZET...
– ...és azért jöt​tél, hogy meg​nézz ma​g ad​nak, hogy meg​nézd, hogy ki va​g yok, mi va​g yok?
– Azt hi​szem. Nem tu​dom. Nem tu​dom, mi​ért va​g yok itt. Tény​leg. Csak azt tu​dom, hogy itt va​g yok.
Nem te​he​tek róla. Te egy go​r il​la vagy. Vagy va​la​mi kí​g yó. Vagy bár​mi, ami mocs​kos. Bü​dös vagy.
Nem is​mer​lek. De azt tu​dom, hogy te nem az az em​ber vagy, aki Bryan ér​te​kez​le​te​in nyo​mo​r é​ko​kat
fe​nye​g et, tán​to​r og a szo​bá​ban, min​den​kit le​hord, és csak inni, inni, inni akar még. De ak​kor is egy
disz​nó vagy.
– Egy nő min​dig meg akar​ja ta​lál​ni egy fér​fi leg​ben​ső​jét, és meg akar​ja sze​lí​dí​te​ni, át akar​ja for​-
mál​ni azt; de egy bölcs fér​fi so​sem mu​tat​ja meg egy nő​nek a lel​ke leg​mé​lyét. Csak egy pil​la​nat​r a vil​-
lant​ja fel a fényt, és már le is kap​csol​ja, és újra vissza​vál​to​zik ön​ma​g á​vá. Egy nő úgy gya​ko​r ol​ja a
gye​r ek​ne​ve​lést, hogy előbb meg​sze​lí​dí​ti a fér​fit. Ne​kem nincs szük​sé​g em nők​r e azon​kí​vül, hogy
meg​ba​szom őket. En​g em nem ej​te​nek csap​dá​ba. A sze​r e​lem az ön​ző​ség egy for​má​ja. A sze​r e​lem a
gyá​vák ki​fo​g á​sa, hogy fel​ad​has​sák.
– Ezt szé​pen mond​tad. Egész jól hang​zik, te ro​ha​dék, de mit akar ez je​len​te​ni?
Fel​emel​te a sö​r ös​üve​g et, meg​cse​r él​te a lá​ba​it, a szok​nyá​ja még FEL​JEBB csú​szott, jé​zu​som, ir​g al​-
mazz, mennyi láb, mennyi comb, mennyi HAJ, is​te​nem.
Fel​áll​tam, el​húz​tam a szá​já​tól a sö​r ös​üve​g et, oda​nyom​tam a ko​szos, sza​kál​las ké​pe​met az ar​cá​hoz,
a nyel​vem szív​ta és te​ker​g et​te az övét, ke​mé​nyen, to​tál őrül​ten, de nem lö​kött el ma​g á​tól, így meg​r a​-
gad​tam há​tul a de​r e​ká​nál, erre ho​mo​r í​tott, a fe​jét a szék tám​lá​ján do​bál​ta ide-oda, az aj​ka​ink össze​r a​-
gad​tak őrül​ten, a ke​zem an​nak a NAGY test​nek a há​tul​ján, is​te​nem, az üveg fel​bo​r ult, a sör ki​ö m​lött a
föld​r e, és le​nyúl​tam a má​sik ke​zem​mel, és FEL​RÁN​T OT​TAM a szok​nyá​ját, egé​szen fel, atya​ég, atya​-
ég, atya​ég, az​tán fel​ál​lí​tot​tam, el​in​dul​tam, ide-oda tol​tam őt a szo​bá​ban, köz​ben érez​tem azt a vö​r ös
ha​jat az ar​co​mon, a fü​le​i​men, érez​tem a cso​dát, az őrü​le​tet, az​tán le​húz​tam róla a bu​g yit, és vég​r e
MEG​VOLT, MEG​VOLT, MEG​VOLT, és ne​ki​áll​tam, és meg​mar​kol​tam azt a hosszú vö​r ös ha​jat, és
meg​húz​tam. Megint ho​mo​r í​tott, haj​lí​tot​ta, haj​lí​tot​ta hát​r a a há​tát fáj​dal​má​ban és ENYÉM VOLT és ad​-
tam neki és köz​ben fog​tam a ha​ját, az​tán meg​mar​kol​tam a seg​g ét és szét​fe​szí​tet​tem, és a sző​nyeg kö​-
ze​pé​r e szö​g ez​tem őt, fel​tet​tem a ke​r eszt​r e, már túl késő volt neki, fent volt a kam​pón, és szét​szed​tem,
szét​szed​tem és a lám​pák sár​g a fé​nyé​ben fü​r öd​tünk és sem​mi mást nem le​he​tett hal​la​ni, csak hogy li​-
he​g ünk és vi​as​ko​dunk. Ki gon​dol​ta vol​na? Ki? És ak​kor BUMM, meg​r áz​kód​tak a fa​lak, egy em​ber az
ut​cán rá​lé​pett egy olaj​folt​r a, el​esett, és el​tör​te a bo​ká​ját, mi meg úgy csúsz​tunk szét, mint két, el​len​ke​-
ző irány​ba tar​tó ku​kac, és csak állt ott, és azt mond​ta: „hú​ú​ú​ú​ú​úh, hú​ú​ú​ú​ú​úh, hú​ú​ú​ú​ú​úh, ez jó volt, ez
jó volt, ez jó volt, te mocs​kos, zsí​r os disz​nó”, az​tán meg​for​dult, ki​ment a für​dő​szo​bá​ba, és be​csuk​ta
az aj​tót. Én be​men​tem a kony​há​ba, fog​tam egy ron​g yot, és meg​tö​r öl​tem ma​g am. Ki​vet​tem még 2
sört, és rá​g yúj​tot​tam.
Ki​jött a für​dő​ből, és még job​ban né​zett ki, mint előt​te: ra​g yo​g ott, iz​zott min​de​ne, gyö​nyö​r ű volt,
ezt könnyen ki​je​lent​het​tem, egy​sze​r ű​en gyö​nyö​r ű volt. Meg​it​tam a sö​r ö​met, rá​néz​tem, és egyi​künk
sem szólt egy szót sem. Meg​g yúj​tot​tam neki egy ci​g a​r et​tát. Az​tán pi​sál​nom kel​lett. Be​men​tem a für​-
dő​szo​bá​ba, be​csuk​tam az aj​tót, pi​sál​tam, le​húz​tam a vé​cét, meg​mos​tam a ke​zem, és mire ki​jöt​tem...
el​tűnt. Csak úgy. Se kö​szö​nés, se sem​mi. Rá​néz​tem a szék​r e, amin ült. És a sö​r ös​üveg​r e a föl​dön. De
tény​leg meg​tör​tént. Igen; meg​ta​lál​tam az egyik fül​be​va​ló​ját. Egy zöld fül​be​va​lót. De csak az egyi​ket.
Min​dig csak EGY ma​r adt ott. Hogy a franc​ba? De ilyen fül​be​va​ló még egy​szer sem. Le​húz​tam a sö​-
röm, és ki​men​tem. Hi​deg volt oda​kint. A De​Long​pre Ave​nue-n le és föl min​den​hol ugyan​az volt. Em​-
be​r ek be​zár​kóz​va. Zárt aj​tók mö​g ött, zárt ab​la​kok mö​g ött. Min​den​ki a ja​va​i​val, az em​be​r é​vel, az őrü​-
le​té​vel, a bank​szám​lá​já​val, a ko​csi​kul​csá​val, a dió​fe​jé​vel, a szék​r e​ke​dé​sé​vel.
El​néz​tem észak​r a, mert gon​dol​tam, ar​r a​fe​lé la​kik, egy ko​moly, en​tel​lek​tü​el fic​kó​val, aki nagy sza​-
va​kat hasz​nál, és nagy, je​len​tő​ség​tel​jes dol​g ok​r ól be​szél; van​nak fér​fi​ak, akik au​to​ma​ti​ku​san meg​-
kap​ják az ilyen csi​ni​ba​bá​kat, míg én már ak​kor sze​r en​csés​nek érez​tem ma​g am, ha az új​ság​ban lát​tam
ró​luk egy fo​tót. Fog​tam a fül​be​va​lót, a zöld fül​be​va​lót, és el​dob​tam észak felé, jó ma​g as​r a a sö​tét
égbe, és nyo​ma ve​szett az egy ut​cá​val fel​jebb lévő Sun​set Bou​le​vard-ról oda​szű​r ő​dő ne​o n​fény​ben.
„Tes​sék, bébi – mond​tam –, vissza​adom a fül​be​va​lód meg az éle​ted meg min​dent, bébi, bébi. De kö​szi
a cso​dás, osz​tá​lyon fe​lü​li ba​szást!”
Az​tán be​men​tem, meg​ta​lál​tam a sö​r ét, ami​hez hoz​zá se nyúlt, meg​fog​tam, és it​tam, it​tam, it​tam.
Meg​ta​lál​tam a tur​fúj​sá​g ot, le​ül​tem a szé​ké​be, és ta​nul​má​nyoz​ni kezd​tem a San​ta Ani​ta-i fu​tam in​du​ló​-
it. Az​tán ta​lál​tam egy hosszú vö​r ös haj​szá​lat, egy na​g yon hosszú vö​r ös haj​szá​lat a szék kar​fá​ján, fel​-
vet​tem, és a vé​g ét a ci​g a​r et​tám​hoz érin​tet​tem; ser​ce​g ett, össze​zsu​g o​r o​dott, és egé​szen hal​vá​nyan füs​-
tölt. Las​san emel​tem a ci​g a​r et​tá​mat vé​g ig a haj​szá​lon, amíg tel​je​sen el nem égett le​szá​mít​va az uj​ja​im
közt lévő da​r a​bot, amit be​le​tet​tem a ha​mu​tál​ba, és ott éget​tem el.
Char​les Bu​kows​ki. Hal​ha​tat​lan író. Hal​ha​tat​lan sze​r e​tő. Töb​bé nem me​hetsz haza.[1] Már túl késő.
It​tam a sört.


Nem va​g yok jól. Az ég sze​r el​mé​r e, em​ber, dobd már ki azo​kat a sö​r ös​do​bo​zo​kat a sze​mét​be. A pi​-
csá​ba, nincs egy asszony a ház​nál, aki össze​szed​né ezt a sok szart – hála Is​ten​nek. Le​het, hogy ezért
va​g yok a kuk​ko​lók ki​r á​lya és a masz​tur​bá​lás mű​vé​sze. Nem bí​r om, ha ál​lan​dó​an kö​r ü​löt​tem van egy
pina. Hogy foly​ton ter​r o​r i​zál​jon a han​g u​lat​vál​to​zá​sa​i​val és az el​me​be​teg fe​jé​vel? Még egy sör? Ott
van a lá​bad​nál há​r om do​boz​zal. De még van a hű​tő​ben is. Itt, Ame​r i​ká​ban egy fér​fi nem is fér​fi, ha
nincs há​r om vagy négy kur​vá​ja és egy új au​tó​ja. Jó, egy ki​csit be​r úg​tam. Le​het, hogy ezért gú​nyo​ló​-
dom ma​g a​mon. De akassz a nya​kam​ba egy új au​tót meg 3 nőt, és ne​kem annyi, baz​meg. Nincs té​vém,
de még rá​di​ó m sincs. Egy nagy​da​r ab bra​zil pina, aki be akar há​lóz​ni, az utol​só ször​nyek egyi​ké​nek
hív. Egy szörny​an​g yal​nak – je​lent​sen ez bár​mit is. De elő​le is fu​tok, bár biz​tos fan​tasz​ti​kus kú​r ás len​-
ne, egy gi​g an​ti​kus kú​r ás. De idő​köz​ben egy ki​csit böl​csebb let​tem. Mi​után vissza​jöt​tök a für​dő​szo​bá​-
ból, egy két​sze​mé​lyes pok​lot kezd​tek el élni. Igen, van egy szto​r im, de vár​jál, hadd ve​g yek ma​g am​-
hoz előbb még egy sört. Jó, szó​val egy de​g e​ne​r ált kuk​ko​ló va​g yok. In​kább csak néz​ném. Nem aka​r ok
be​száll​ni. Ér​ted? Na, van egy vic​ces szto​r im. Kuk​ko​lók​nak. Oké, Frank, tu​dom, hogy te nem vagy
kuk​ko​ló. De te​g yél úgy, mint​ha az len​nél. Nem, nem va​g yok homo, a kur​va élet​be, mi​ért me​r ül fel ez
min​dig?
Mond​tam, hogy nem va​g yok jól, szó​val ne ba​szo​g ass, légy szí​ves. Néha annyi​r a sza​r ul va​g yok,
hogy úgy ér​zem, be​csa​va​r o​dok. Érez​ted ezt már va​la​ha, Frank? Nem? Hát mert csak egy ren​des ame​-
ri​kai sör​issza vagy, szab​vány ame​r i​kai ér​zé​sek​kel. Sze​r e​ted ma​g ad FÉR​FI​NAK érez​ni. Nem jó ér​zés
fér​fi​nak érez​ni ma​g ad, Fran​ky fiú? Nem, nem aka​r ok ve​r e​ked​ni. Mert mi van, ha meg​ver​lek? Az
egész éle​ted tönk​r e​men​ne. Mi​ért sza​kí​tasz fél​be? Csak sze​r et​nék el​me​sél​ni egy vic​ces kuk​ko​lós szto​-
rit. Le​fo​g a​dom, hogy te is kuk​kol​tál már – néz​tél már nő​ket bu​szon, vagy fi​g yel​ted őket, ami​kor
száll​nak ki a ko​csi​juk​ból, vagy amint a sze​me​tes​ku​ka fölé ha​jol​nak. Nem, egy​ál​ta​lán nincs mocs​kos
fan​tá​zi​ám; egy​sze​r ű​en csak így ér​zem jól ma​g am, ahogy va​g yok. Húzz a fasz​ba. Mond​tam, hogy nem
va​g yok jól. Dobj ide még egy sört. A pi​csá​ba. Már a mo​sott ru​há​ért sem tu​dok el​men​ni. Kez​dek be​-
csa​va​r od​ni. Már azt is el​fe​lej​tet​tem, hogy HOVÁ vit​tem a szennyest. Az​tán ami​kor meg​ta​lá​lom, ak​kor
jön a kö​vet​ke​ző fasz​ság, amit el kell in​téz​nem, és et​től meg​ő rü​lök. Hogy pél​dá​ul mit? Pél​dá​ul le kell
VÁ​GAT​NOM A HA​JAM! Fi​g yelj, a fog​o r​vos az ne​kem sem​mi, de a bor​bé​lyok MEG​RÉ​MÍ​T E​NEK!
Mert ak​ko​r a SEGG​FE​JEK, azért, Frank. És tu​dod, mi a LEG​BOR​ZASZ​T ÓBB? Tu​dod? Hogy ami​kor
vé​g ez​nek, Frank, ak​kor mu​száj MEG​FOR​GAT​NI​UK ab​ban a szék​ben, és PUFF baz​meg, már ott is
van előt​tem a TÜ​KÖR, és meg kell néz​nem a PO​FÁM, úgy kell ten​nem, mint​ha meg​néz​ném a ha​jam,
mint​ha egy ki​csit is ér​de​kel​ne, hogy itt vagy ott ki​lóg-e egy szál. Kit ér​de​kel? El aka​r ok HÚZ​NI on​-
nan! És az a fasz​fej bor​bély meg ott áll mö​g öt​tem, lá​tom őt a tü​kör​ben, ásít, én leg​szí​ve​seb​ben szét​-
rob​ban​nék, és ehe​lyett azt kell mon​da​nom: „Oké, jó lesz.” Nem tu​dom, hogy hol van a po​kol, de sze​-
rin​tem egy bor​bély​üz​let​ben kell len​nie. Annyi​r a vissza​ta​szí​tó, gusz​tus​ta​lan, hiú fasz​ság. Jé​zu​som, ki
te​r em​tet​te a fér​fi​a​kat ilyen​nek? Mit ne​kem egy fog​o r​vos, aki be​le​kö​nyö​köl a mell​ka​som​ba, a szá​ja
bűz​lik a pi​á​tól, és iz​zad? És fog​ja azt az izét és „zzzzzzzzzzz... nem fájt, ugye?”, te meg ki​kö​pöd a vért
és a fél áll​kap​cso​dat, az​tán „zzzzzzzzzzzz, zzzzzzzzzzzzz, oké, köp​het...”, „phö​ö ​ö h”... De nem vagy
adó​sa, le​kö​te​le​zett​je, ő pe​dig fü​työ​r ész​ni kezd. A fog​o r​vo​sok cso​dá​la​tos mó​don van​nak hí​ján a sa​ját
ké​pes​sé​g ük​be ve​tett hit​nek, ami a bor​bé​lyok​r ól nem mond​ha​tó el, még ak​kor sem, ha tel​je​sen ku​tya​-
ütők. Pe​dig a leg​több​jük az, na nem mint​ha nem len​ne mind​egy. Szó​val az​tán az a ro​ha​dék bor​bély
vé​g ez, ne​ked meg szép nyu​g od​tan kéne tud​ni fel​áll​ni, mint​ha az egész olyan kel​le​mes és re​mek lett
vol​na, és most úgy érez​néd, új em​ber let​tél, az​tán fi​zet​ni kell neki, és még BOR​RA​VA​LÓT is kell
adni a ro​ha​dék​nak! „Vi​szont​lá​tás​r a – mond​ja –, a leg​kö​ze​leb​bi vi​szont​lá​tás​r a!” „Visz​lát” – vá​la​szo​-
lod. Visz​lát, visz​lát, visz​lát.
De még min​dig nem mond​tam el a kuk​ko​lós szto​r it. Hogy? Ja. Igen, tu​dom, TU​DOM, hogy sok
fér​fi sze​re​ti a bor​bé​lyo​kat. Sok fér​fi órá​kon át ül a bor​bély​nál, még ak​kor is, ha nem kell ha​jat vá​g at​-
ni​uk. Vagy sem​mit se. Csak kár​tyáz​nak, és sport​r ól be​szél​g et​nek. Tud​ják néz​ni azt a ko​szos li​nó​le​u​-
mot a szo​mo​r ú, ha​lott haj​ku​pa​cok​kal, és egy​ál​ta​lán nem za​var​ja őket, nem érez​nek sem​mit. Ők az ép​-
el​mé​jű​ek eb​ben az uni​verzum​ban. Sem​mi mást nem kez​de​nek az ide​jük​kel, csak né​zik, ahogy meg​hal.
Ezek arany​ha​lak. Én nem va​g yok ép​el​mé​jű. És ál​lan​dó​an ba​sza​kod​nak is ve​lem. Már​mint ezek a „nél​-
kü​löz​he​tet​len” em​be​r ek. A pi​csá​ba is, már csak ami​att majd​nem el​vág​tam a sa​ját tor​ko​mat, hogy be​le​-
gon​dol​tam: meg kell csi​nál​tat​nom a jo​g o​sít​vá​nyo​mat. Az a sok em​ber ott, akik a sze​r en​csét​len kis
teszt​je​i​ket töl​tö​g e​tik. Olyan egy​sze​r ű kér​dé​sek van​nak, hogy az már ré​misz​tő. Ezek meg dör​zsöl​g e​tik
a hom​lo​ku​kat: „pss​szt, fi​g yelj, ha​ver, mit kő vá​la​szom a hár​mas kér​dés​r e? Azt má egy​áta​lán nem ér​-
tem...” És a so​r ok, a so​r ok, a so​r ok, a so​r ok, a so​r ok – negy​ve​nes éve​ik vé​g én járó ma​g á​nyos höl​-
gyek cse​ve​r ész​nek az el​adó​val, egyik bu​g yu​ta kér​dést te​szik fel ne​kik a má​sik után, csak hogy BE​-
SZÉL​GET​HES​SE​NEK va​la​ki​vel... köz​ben fel​tart​ják a sort vagy ne​g yed​ó rá​ig, az el​adó meg, aki szin​-
tén ma​g á​nyos és mel​let​te lus​ta, meg a fa​sza is áll, csak mo​so​lyog, és egyik bu​g yu​ta kér​dést vá​la​szol​ja
meg a má​sik után. A fa​sza áll, me​leg van, min​den​ki iz​zad, és fent lóg a ke​r esz​ten. A RO​HADT ÉLET​-
BE, MIN​DEN OLYAN NE​HÉZ ÉS OS​T O​BA! Fa​szok, bor​bé​lyok, zsa​r uk, fő​bér​lők, sze​mé​lyi jö​ve​de​-
lem​adó; tü​kör​to​jás reg​g e​li​r e... té​boly. A pi​csá​ba, adj még egy sört. Hogy az a ma​g as​sá​g os... Soha nem
fo​g om el​me​sél​ni ezt a vic​ces kuk​ko​lós szto​r it. Nem tu​dom fi​zet​ni a gáz​szám​lát, se a vil​lany​szám​lát,
se a te​le​font. Olyan, mint​ha 2000 ki​lót akar​nék fel​emel​ni. Ér​tel​met​len az egész. Dől rám a szar; ez a
sok ro​hadt szám​la, csak jön, jön, jön, sem​mi ér​tel​me. Egy idő​r e azt mon​dod ma​g ad​nak, le​sza​r om, és
egy pár hé​tig né​zed az eget. Az​tán egyik este arra érsz haza a bé​r elt lyu​kad​ba, hogy se gáz, se vil​lany,
se te​le​fon. És mi​ért? Azért, mert tar​to​zol ne​kik össz​vissz 39 dol​lár​r al, és nem tud​tak még egy ki​csit
vár​ni. Pe​dig épp van 80 dol​lár a tár​cád​ban, csak egy​sze​r ű​en nem tud​tál el​men​ni a pos​tá​r a, hogy fel​adj
há​r om kur​va csek​ket, mert min​dig hosszú a sor, a lá​nyok szen​ved​nek vagy idi​ó ​ták, és va​la​mi bal​fasz
min​dig elő​r e​to​lak​szik, rá​lép a ci​pőd sar​ká​r a, és meg akar előz​ni. Bo​lon​dok, os​to​bák! SZAR EZ AZ
UNI​VERZUM, én mon​dom ne​ked! ANNYI HÜ​LYE DOL​GOT KELL CSI​NÁL​NI, HOGY NEM MA​-
RAD IDŐ NEM HÜ​LYE DOL​GO​KAT CSI​NÁL​NI. Pél​dá​ul mész va​la​ho​vá ko​csi​val, meg​ál​lít a rend​ő r
és meg​bün​tet, mert nem volt IDŐD azt a ki​ba​szott hát​só lám​pát meg​csi​nál​tat​ni, amit va​la​ki össze​tört,
míg te va​la​hol par​kol​tál. És mi​után meg​ál​lít, ta​lál még nyolc vagy tíz hi​bát – a fék soha nem elég jó,
az első lám​pák rosszul áll​nak, a fék​lám​pa nem mű​kö​dik, az ab​lak​tör​lők el​hasz​nál​tak, és kü​lön​ben is,
mi​ért csak egy van?, és a töb​bi és a töb​bi. Még mi​lyen jó, hogy meg​ál​lí​tot​tam, kü​lön​ben meg is hal​-
ha​tott vol​na. Tes​sék, ve​g ye el ezt a csek​ket. Itt írja alá. Kö​szö​nöm, uram. Nem, biz​tos úr, én kö​szö​-
nöm. Nincs elég eszem ah​hoz, hogy meg tud​jam ál​la​pí​ta​ni, biz​ton​sá​g o​san köz​le​ked​he​tek-e ez​zel az
au​tó​val, avagy sem – amúgy vi​szont meg tény​leg sze​r et​nék meg​hal​ni, tud​ja?
Dobj meg még egy sör​r el, Frank. Min​den annyi​r a le​han​g ol. Ezért nem en​g ed​he​tem, hogy itt le​g yen
ne​kem egy pina, és basz​tas​son, po​fáz​zon és kö​ve​te​lőz​zön. Ez az egész egy há​bo​r ú, te ezt nem lá​tod,
Frank? És egy​r e gyen​g ébb va​g yok. Egy hete gyűl​nek az új​sá​g ok a föl​dön. Nem tu​dom őket össze​-
szed​ni. Még egy te​kercs vé​cé​pa​pírt se tu​dok ki​ten​ni a tar​tó​r a. Az már mun​ka. Össze kell nyom​ni a ru​-
gó​kat, meg ide-oda kell te​ker​g et​ni. Túl sok mun​ka. Fo​g om a te​ker​cset, és le​te​szem a föld​r e. A gyom​-
rom kész van, és a lel​kem is kész van. Hin​ned kell ne​kem, ba​r á​tom: csak az, hogy fé​lig rend​be te​g yem
a lel​kem, már ir​tó​za​to​san nagy és le​he​tet​len fel​adat.
Azt mon​dod, hogy ne​kem SZE​RE​LEM kell? Ló​faszt! Jó, az igaz, hogy ma​g am​nak való va​g yok, és
az ilye​nek ál​ta​lá​ban fel​kö​tik ma​g u​kat. Aki​nek meg tár​sa van, an​nak vi​szont tud​nak se​g í​te​ni; de úgy​is
min​den​ki kö​té​len vég​zi. Igen, be​teg va​g yok. Rám tör a szé​dü​lés, hó​lya​g os a te​nye​r em, ke​lé​sek van​nak
a seg​g e​men, to​r ok​g yul​la​dá​som van, fél​r e​ver a szí​vem, a tal​pam​ba üveg​szi​lánk ment, ideg​g yul​la​dá​-
som van, meg nyák​töm​lő​g yul​la​dá​som, fáj a fo​g am, fáj a fe​jem, fe​ké​lyem van, és be​nőtt szőr​tü​sző​im,
be​nőtt láb​kör​möm, tö​r ött uj​ja​im, in​szom​ni​ás va​g yok, szo​r on​g ok – de le​sza​r om. Mondj egy be​teg​sé​-
get, ne​kem tuti van. Ja, és kuk​ko​ló is va​g yok. Bi​zony. Na, vég​r e ki​lyu​kad​tunk ide. Már mi​lyen kur​va
rég​ó ta el aka​r om mon​da​ni ezt a kuk​ko​lós szto​r it!
Szó​val el​men​tem az or​vos​hoz. Hogy mi​ért? Nem szí​ve​sen mon​dom el, de volt egy vé​kony csík a
seg​g e​men, egy vé​kony mé​lye​dés, mint​ha egy na​pig fa​szé​ken ül​tem vol​na, és nem múlt el; ez a
hosszú, vé​kony be​mé​lye​dés. Tök hü​lye​ség, tu​dom. Egy​szer lát​tam egy ga​lam​bot, ami a jár​dán fe​küdt.
Be​teg volt, gon​do​lom. Nem mo​zog​tak a szár​nyai. De lát​tam, hogy lé​leg​zik. Még élt, de a tes​tét már
be​lep​ték a han​g yák. Az​zal a sze​mé​vel, ame​lyik fel​jebb volt, en​g em né​zett. Még a sze​mén is mász​kál​-
tak a han​g yák. Nem tud​tam, mit te​g yek. Át​lép​tem raj​ta, és men​tem to​vább. Két órá​val ké​sőbb már el is
fe​led​kez​tem róla. És erre lett egy ilyen vé​kony csík vé​g ig a seg​g e​men.
Hár​man vá​r a​koz​tunk oda​bent. Mel​let​tem egy srác ült man​kó​val. És egy lány le​he​tet​le​nül rö​vid
szok​nyá​ban, nej​lon​ha​r is​nyás, ke​r eszt​be tett, prí​ma lá​bak​kal, na​g yon ma​g as sar​kú ci​pő​ben. Te szent​sé​-
ges... úú​ú​úh, úú​ú​úh. Úgy​hogy fel​állt a far​kam. Nem bír​tam le​ven​ni róla a sze​mem. Mu​száj volt néz​-
nem. És in​g yen volt! Olyan volt, mint be​nyit​ni egy arannyal teli gard​r ób​ba. El​ké​pesz​tő dol​g ok tör​tén​-
nek. És ezek a nők olyan fesz​te​le​nek köz​ben. La​zán, fleg​mán ül​nek, ami​től még dö​g ö​seb​bek, és ami​-
től még el​vi​sel​he​tet​le​nebb az egész. Atya​úr​is​ten. 6, 8, 10, 12, 48 éves ko​r om óta kuk​ko​lok. Gye​r ek​ko​-
rom​ban fá​ból össze​ácsolt le​lá​tók alá mász​tunk be a ha​ve​r om​mal, Harry​vel, hogy be​les​sünk a nők
lába közé. Re​pü​lő​ver​se​nyek​r e jár​tunk, ott űz​tük ezt. Nyár volt, és min​dig fújt a szél. Lát​tunk ezt-azt.
„Gon​dolj csak bele – mond​ta Harry TÖBB EZER PINA!” „Jé​zu​som – mond​tam et​től egy ki​csit most
rosszul let​tem.” Harry ma egy vá​r o​si bí​r ó​sá​g on bíró.
Na mind​egy, szó​val ott ülök az or​vo​si vá​r ó​ban a csík​kal a seg​g e​men, és nincs több ezer vagy mil​li​-
ó​nyi pina – ami egyéb​ként ré​misz​tő –, csak egyet​len​egy, és azt se lá​tom iga​zán jól, de jobb is így.
Per​sze az em​ber azt kép​ze​li, hogy va​la​mi más van ott, va​la​mi őrü​le​tes cso​da.
Mint pél​dá​ul egy fasz? De most tény​leg, Frank. El aka​r ok me​sél​ni egy vic​ces kuk​ko​lós szto​r it, ne​-
ked meg köz​be kell vág​nod, mint egy os​to​ba ma​g á​nyos ame​r i​kai hős​nek, aki a he​lyi kocs​ma bár​szé​-
kén ül? Ba​szódj meg. Pe​dig vic​ces a szto​r i. Csak fi​g yelj. Mond​tam, hogy kuk​ko​ló va​g yok. Csak hall​-
gasd, jó?
Gyö​nyö​r ű erek​ci​ó m KEL​LŐS KÖ​ZE​PÉN egy​szer csak eszem​be jut va​la​mi. És tu​dod, MI jut eszem​-
be? Hát, hogy MÉG​IS​CSAK egy or​vo​si vá​r ó​ban ül. Le​het, hogy trip​pe​r e van. Vagy szi​fi​li​szes. ERRE
AZ EREK​CI​ÓM​NAK ANNYI, ÉS SZIN​T E KEZ​DEM MEG​UTÁL​NI ŐT.
Mi, hogy sze​r in​ted di​lis va​g yok? A man​kós srác is biz​tos ugyan​ezt gon​dol​ja, hi​szen tíz per​ce csak
maga elé bá​mul, és az egyik Raj​na-par​ti kas​tély​r ól ké​szült ké​pet nézi. A jó né​met or​vos 5 vagy 6 Raj​-
na-par​ti kas​tély​r ól ké​szült fest​ményt is ki​akasz​tott a vá​r ó​ter​mé​be.
Én in​kább kéz​be ve​szem a News​we​eket vagy va​la​me​lyik ha​son​ló​an unal​mas la​pot.
Hossza​san kell ol​vas​nom egy cik​ket az orosz tan​kok​r ól Prá​g á​ban – jó​val a tör​tén​tek után. Az még
na​g yobb őrü​let, mint meg​sze​r ez​ni a jo​g o​sít​ványt. Nyil​ván nem az ész ve​zé​r el​te őket. Az​tán el​o l​va​som
újra, csak hogy ne kell​jen néz​nem azo​kat a szi​fi​li​szes lá​ba​kat. A ma​g a​zin​ban szin​te ugyan​úgy tá​lal​ták
a szto​r it, mint az új​ság​ban. Is​te​nem, unal​mas, bá​g yasz​tó el​me​baj. Pont, mint a bor​bély​nál. Az or​vo​si
vá​r ók​ban a leg​ször​nyűbb az, hogy ilyen ba​ná​lis mó​don ve​zet​nek meg. Oda​te​szik az új​sá​g ot, hogy el​-
ol​vasd, mi​köz​ben vársz, vársz és vársz, mert kü​lön​ben nem ma​r ad más, mint ülni és a töb​bi​ek KÉ​PÉT
bá​mul​ni – ami nyil​ván​va​ló​an ki​zárt, így min​den​ki ott ül, la​poz​g at​ja az új​sá​g o​kat, ol​vas​sa az unal​ma​-
sabb​nál unal​ma​sabb ma​g a​zi​no​kat, mi​köz​ben azon tű​nő​dik: va​jon mi​ért ér​zem ilyen rosszul ma​g am?
„Né​hány ma​g yar tan​kos​tól meg​kér​dez​ték a cse​hek, hogy mi​ért se​g éd​kez​nek, ami​kor nem is olyan rég
még ők es​tek az orosz tan​kok ál​do​za​tá​ul. A ma​g ya​r ok egy​sze​r ű​en el​for​dul​tak.” Va​jon mi​ért ér​zem
olyan rosszul ma​g am?, gon​dol​ják ma​g uk​ban az elő​tér​ben vá​r a​ko​zó, új​sá​g ot ol​va​só em​be​r ek. Trip​pe​-
rem van? Vagy rá​kom, aci​dó​zi​som, he​pa​ti​ti​szem, me​r ev​kó​r om, genny​vé​r ű​sé​g em, faggyú​túl​ter​me​lé​-
sem, skar​lá​tom? És csak la​poz​g at​nak, la​poz​g at​nak, és tö​r ik a fe​jü​ket, tö​r ik.
Az​tán ke​r es az em​ber egy má​sik ma​g a​zint, és vár.
Na, ülök ott, ki​jön egy öreg nő, és csak csi​r i​pel, csi​r i​pel a rö​vid, na​g yon rö​vid szok​nyás lány​nak:
„Össze​varr​ta a sze​mem, és már​is sok​kal job​ban ér​zem ma​g am! Annyi​val job​ban ér​zem ma​g am, drá​-
gám! Per​sze a var​r a​to​kat majd ki kell szed​ni, de annyi​val job​ban ér​zem már ma​g am!”
„Ülj le egy ki​csit, mama, az​tán ha​za​me​g yünk”, mond​ja a rö​vid, na​g yon, na​g yon rö​vid szok​nyás,
nej​lon​ha​r is​nyás, va​r ázs​la​tos lábú, fe​ke​te ma​g as, na​g yon ma​g as sar​kú ci​pőt vi​se​lő lány. Atya​ég.
Jól át​vert az agyam. Te idi​ó ​ta, te idi​ó ​ta, oda a peep-show, oda a pe​epshow! Te hü​lye, EL​PO​CSÉ​-
KOL​TAD ezt a ren​g e​teg időt! Ő az öreg nő LÁ​NYA! Se TRIP​PER, se sem​mi! Csak azok​nak a va​r ázs​-
la​tos lá​bak​nak az IN​GYEN lát​vá​nya, ó, is​te​nem, légy ir​g al​mas, azok a tisz​ta, va​r ázs​la​tos lá​bak!
WUN​DER​BAR!!!!
Úgy te​szek, mint​ha a LOOK ma​g a​zin négy​he​tes pél​dá​nyát néz​ném. Már épp be​g er​jed​nék, ami​kor
anya és lá​nya fel​áll, és el​megy. A lá​nyon egy rö​vid, fe​ke​te kom​bi​né van, pi​r os ruha, zöld bu​g yi, és
mi​után anya ki​megy, a csaj meg​iga​zít​ja a ru​há​ját, ki​húz​za ma​g át, ki​dül​lesz​ti a mel​le​it, ki​nyom​ja a
seg​g ét, az​tán ki​lép a mama után, én meg ott ma​r a​dok az aj​tó​r é​sen be​szű​r ő​dő hal​vány nap​su​g ár​r al.
Hogy az​u​tán mi tör​tént? Mi tör​tén​he​tett? A doki be​hív​ta a man​kós srá​cot, én meg le​vet​tem az egyik
Raj​na-par​ti kas​télyt áb​r á​zo​ló ké​pet a fal​r ól, be​száll​tam a lift​be, le​men​tem a föld​szint​r e, ki​vit​tem a
Raj​na-par​ti kas​télyt a ko​csim​hoz, be​dob​tam a hát​só ülés​r e, és ha​za​men​tem.
Hogy mi​ért csi​nál​tam ezt? Nem tu​dom. Le​het, hogy azért, mert a nej​lon​ha​r is​nyás lá​bak és a zöld
bu​g yi után ne​kem már más nem ma​r adt, nem tu​dom. Ami kábé annyi, mint​ha ki​vet​tem vol​na egy han​-
gyát egy már alig élő ga​lamb sze​mé​ből: nem sok. Dobj ide egy sört. Mond​tam, hogy vic​ces kuk​ko​lós
szto​r i lesz. Mi​ért nem ne​vetsz?
Hogy? A csík a seg​g e​men? Az el​múlt. Leg​szí​ve​seb​ben fel​hív​nám a do​kit, hogy meg​kér​dez​zem, mi​-
kor megy vissza az öreg hölgy ki​ve​tet​ni a var​r a​to​kat. De ha nem tu​dok egy te​kercs vé​cé​pa​pírt fel​ten​ni
a tar​tó​r a, ak​kor nyil​ván sej​ted, hogy ezt sem tu​dom meg​ten​ni. Hal​lod, Frank, mon​dom, DOBJ IDE
EGY SÖRT. Mond​tam már, hogy nem va​g yok jól...


Ke​let​nek tar​tot​tam. A bü​fé​kocsi​ban. Küld​tek pénzt bü​fé​kocsi​r a. Per​sze már fel​szál​lás​kor meg​it​tam
egy kor​só sört, és it​tam egyet El Pa​só​ban is. Én vol​tam a vi​lág leg​jobb köl​tő​je, ő pe​dig a vi​lág leg​-
jobb szer​kesz​tő​je és könyv​ké​szí​tő​je.
Ame​r i​ká​ban 2000 em​ber ol​va​sott ver​se​ket, és kö​zü​lük 900-at sza​vak​kal vagy a köny​vek ki​ál​lí​tá​sá​-
val át le​he​tett ver​ni és rá le​he​tett bír​ni, hogy ve​g ye​nek is ver​ses​kö​te​te​ket. Az öreg​fiú re​szort​ja volt a
ki​vi​te​le​zés, az enyém pe​dig a sza​vak.
Az em​be​r ek nyel​vét be​szél​tem va​la​mi más el​mé​jén ke​r esz​tül. „Char​les Bu​kows​ki és a vad vi​dé​kek”
– North​west-kri​ti​ka.
Még ész sem kel​lett hoz​zá. Én ab​ban hit​tem, hogy a sza​vak le​g ye​nek tisz​ták és vi​lá​g o​sak. Ha üvöl​-
te​ni akar​tam, üvöl​töt​tem. Ba​szód​ja​nak meg.
Az öreg olyan pa​pírt vett, ami két​ezer éven át meg​ma​r ad. Arra nyom​tat​ta a sza​va​i​mat, pe​dig én tud​-
tam, hogy nem ma​r a​dok fenn két​ezer éven át. Kö​zel se – ez​zel tisz​tá​ban vol​tam. Ké​sőn kezd​tem, és
már öt év​vel ez​előtt abba is hagy​tam vol​na, de a töb​bi​ek, az el​is​mert, kö​r ül​r a​jon​g ott köl​tők annyi​r a
rosszul ír​tak, hogy nem bír​tam meg​ten​ni.
Az első köny​vet el​kap​kod​ták – mind a 750 pél​dány el​kelt, és a rit​ka​sá​g ok​kal fog​lal​ko​zó könyv​ke​-
res​ke​dők da​r ab​ját már 25 dol​lá​r ért ad​ták. Ne​kem meg volt egy pár régi ci​pőm, és még jó hosszú út
előt​tem Val​hal​lá​ig. Az öreg​nek volt egy tá​mo​g a​tó​ja, egy New York-i ki​adó. 3000 pél​dány​ban gon​dol​-
kod​tak, én pe​dig egy​ből nyom​ta​tás​r a ír​tam, ma​g a​zi​nok​nak már el sem küld​tem a ver​se​ket. Az öreg 5
dol​lárt fi​ze​tett da​r ab​já​ért, de vé​g ül azt mond​ta, hogy ennyi elég lesz, így a ma​r a​dé​kot el​dob​tam.
Ki​néz​tem a bü​fé​kocsi ab​la​kán, és ugyan​azt a szá​r az, egy​han​g ú, ré​misz​tő, sár​g ás​bar​nán ásí​tó sen​ki​-
föld​jét lát​va eszem​be ju​tot​tak azok az idők, ami​ket csa​var​g ás​sal töl​töt​tem – ide-oda utaz​g at​tunk a sín​-
kar​ban​tar​tók​kal hü​lye, tik​kasz​tó bu​szo​kon, azon az ér​tel​met​len vi​dé​ken. Még hogy túl​né​pe​se​dett a
Föld? Sem​mi, sem​mi, sem​mi nem volt ott. De most vég​r e egy bü​fé​kocsi​ban ül​tem, és ját​szot​tam a
köl​tőt. Mi​lyen fura ez, de tény​leg, gon​dol​tam ma​g am​ban, mek​ko​r a egy ra​kás szar. Sem​mi​vel sem va​-
gyok más, mint ré​g en. Sőt, le​het, hogy ré​g en még jobb em​ber is vol​tam, bár ezt két​lem. Mert mi​nél
öre​g ebb let​tem, an​nál jobb em​ber. Mi​lyen őrült egy eli​xír! Eli​xír? Mi az egy​ál​ta​lán? Jól hang​zik, de
nem egy vad​em​ber sza​va.
„Ez a Bu​kows​ki egy fe​ne​vad – mond​ta egy nő a par​tin. – Ször​nyű alak!”
„Ugyan már – kér​de​zett vissza a pro​fesszor va​ló​ban ezt gon​dol​ja?” (Az a drá​g a jó öreg dr. Cor​-
ring​ton min​dig azt mond​ta, hogy „vad​em​ber” va​g yok, nem pe​dig „fe​ne​vad”.)
A bü​fé​kocsi​ban nem ju​tot​tam pi​á​hoz. Ab​lak​ból jó sok volt, de pi​á​ból se​mennyi. Az a ha​tal​mas, szá​-
raz si​va​tag a csont​ja​im​r a pá​lyá​zott, kí​g yók akar​tak a szem​üre​g em​be mász​ni, de pia az nem volt.
Két hor​dár vagy pin​cér vagy mit​tu​do​mén mi állt az át​já​r ó​ko​csi​ban, és a tőzs​dé​r ől, pi​nák​r ól meg
ar​r ól be​szél​g et​tek, mi​lyen hü​lyék a fe​hér em​be​r ek. Ez ment vagy 10 per​cen át, én meg ül​tem egy asz​-
tal​nál, és vár​tam. Min​dig ki​sebb​r en​dű​sé​g i ér​zé​sem volt az ilyen fes​sen fel​ö l​tö​zött, fe​hér za​kós fe​ke​te
em​be​r ek je​len​lé​té​ben. Mint​ha tud​tak vol​na va​la​mit, amit én nem. Pe​dig va​ló​já​ban sem​mit nem tud​tak,
amit én ne tud​tam vol​na, úgy​hogy vé​g ül fel​kel​tem, és in​tet​tem ne​kik. Meg​áll​tam tő​lük fél mé​ter​r e, és
hall​g at​tam őket. Rám se he​de​r í​tet​tek. Vé​g ül az​tán annyi​r a un​ta​tott már a szö​ve​g e​lé​sük, hogy köz​be​-
szól​tam:
– El​né​zést ké​r ek. El​né​zést.
– Igen? – kér​dez​te egyi​kük.
Iga​zá​ból azt kel​lett vol​na mon​da​nia, hogy: „Igen, uram?”, de már egy ki​csit be vol​tam rúg​va.
 – Ura​im, meg tud​ná ne​kem va​la​me​lyi​kük mon​da​ni, hogy hol ta​lá​lom a pul​tost, vagy leg​alább azt,
hogy ki az?
– Ó, én va​g yok az – mond​ta egyi​kük.
– Meg​o ld​ha​tó len​ne, hogy kap​jak egy scot​chot víz​zel, vi​szony​lag rö​vid időn be​lül, vagy zár​va van
a bár?
– Nem, nincs. Nyit​va van a bár.
– Ak​kor le​g yen olyan szí​ves, ad​jon egy scot​chot víz​zel. Meg egy sört kí​sé​r ő​nek.
– Sört kí​sé​r ő​nek, uram?
– Igen, le​g yen olyan szí​ves, ha le​het.
– Bár​mi​lyen sör le​het?
– Nem és igen. A leg​job​bat ké​r em.
A vad​em​ber vissza​ment az asz​ta​lá​hoz, és le​ült. Meg​jött a scotch víz​zel és a sör. A szám​la per​sze fel​-
há​bo​r í​tó volt, de én is fel​há​bo​r í​tó bor​r a​va​lót ad​tam. Csu​pa jól öl​tö​zött em​ber ült a bü​fé​kocsi​ban; én
vol​tam az egyet​len rosszul öl​tö​zött alak. Fő​leg a ci​pőm volt na​g yon ko​pott és ki​ta​po​sott. De most,
hogy meg​ta​lál​tam a pul​tost, már min​den​ki őt akar​ta. El​r on​tot​tam a nap​ját. De a vo​na​tok​nak amúgy is
le​ál​do​zott már. A gaz​da​g ok már re​pü​lő​vel köz​le​ked​tek, és tö​me​g e​sen, pél​dá​ul 186-an vesz​tet​ték éle​tü​-
ket egy re​pü​lő​g ép-sze​r en​csét​len​ség​ben, vagy egy el​té​r í​tett gép​pel Ku​bá​ban kö​töt​tek ki, ré​sze​g en, ha​-
lál​r a ré​mül​ve. Csak a sze​g é​nyek utaz​tak vo​na​ton. A me​xi​kó​i​ak, az in​di​á​nok, a né​g e​r ek és a köl​tők. A
hor​dá​r ok húz​ták az or​r u​kat, és meg​ve​tő​en néz​tek ránk. Ők még em​lé​kez​tek a régi szép idők​r e. Ami​-
kor még min​den​ki ne​vet​g élt, és szór​ta a pénzt. De ez most már a múl​té.
Ren​del​tem még egy kört. Ugyan​azt. Tet​szet​tek a nagy pa​no​r á​ma​ab​la​kok. Egy nagy hor​r orshow
volt. Foly​ton el​kép​zel​tem, hogy oda​kint va​g yok a kí​g yók​kal, va​r an​g yos bé​kák​kal és kak​tu​szok​kal, és
ször​nyű volt. Az​tán vissza​kép​zel​tem ma​g am a vo​nat​r a, a fe​hér za​kós, arisz​tok​r a​ti​kus fe​ke​ték meg a
sze​g ény fe​ke​ték, éhe​ző me​xi​kó​i​ak és in​di​á​nok közé, és az is ször​nyű volt. Bent, kint, fent, lent – min​-
den​hol. Le​húz​tam a piát. Egyet​len​egy nő sem volt a vo​na​ton 40 alatt. Szar egy vo​na​tút. Az első köny​-
vem felé ve​ze​tő úton fel​szed​tem egy na​g yon jó nőt. Oké, volt 2 kis​g ye​r e​ke, de olyan tes​te és lába
volt... Egy​más mel​lett ül​tünk, a seg​g ünk össze​ért, az egyik gye​r ek az ő ölé​ben, a má​sik az enyém​ben.
Mind​ket​ten alud​tak, ő meg le​dug​ta a nyel​vét a tor​ko​mon, köz​ben az tes​tünk össze​ért, és min​den​hol
meg​fog​dos​tam. Du​g ás​nak nem volt du​g ás, de leg​alább az idő gyor​sab​ban múlt. Az​nap úgy érez​tem
ma​g am, mint egy há​zas em​ber, de köz​ben meg​en​g ed​tem ma​g am​nak, hogy annyit igyak, amennyit
aka​r ok, és ez így egész szó​r a​koz​ta​tó volt. Az​tán New Or​le​ans​ban le​se​g í​tet​tem őt a vo​nat​r ól, én meg
le​lép​tem a nagy szer​kesz​tő​höz és a fe​le​sé​g é​hez. „Visz​lát, drá​g ám.” Le​fo​g a​dom, azt hit​te, hogy fo​g ott
ma​g á​nak egy pa​li​ma​da​r at. És va​ló​szí​nű​leg si​ke​r ült is vol​na neki. De hál Is​ten​nek ott volt a szer​kesz​tő
és az ő 2000 évig fenn​ma​r a​dó ol​da​lai.
Itt most vi​szont sen​ki nem volt. Egyet​len 40 év alat​ti pina nem volt 400 mér​föl​des kör​zet​ben. Az
élet na​g yon ke​ser​ves tu​dott len​ni. Még egy eszet​len vad​em​ber​nek is.
Ott​ma​r ad​tam a bü​fé​kocsi​ban egész dél​után és este. Éj​jel min​den job​ban né​zett ki, mert nem le​he​tett
olyan jól lát​ni. Ezért a leg​jobb sö​tét​ben dug​ni, ha nem első osz​tá​lyú nőt fog ki az em​ber. Mi​nél ke​ve​-
seb​bet lát va​la​ki egy má​sik em​be​r i lény​ből, mi​köz​ben dug​ja, vagy ha csak nézi, an​nál könnyeb​ben tud
meg​bo​csá​ta​ni.
Na mind​egy, szó​val mire má​so​dik al​ka​lom​mal is be​ér​tem New Or​le​ans​ba, ré​sze​g ebb vol​tam és
job​ban szét vol​tam esve, mint va​la​ha. Köl​tő? Mi a tö​köm az? Én nem vet​tem részt játsz​mák​ban.
A nagy szer​kesz​tő és a fe​le​sé​g e várt az ál​lo​má​son.
– Hel​lo, Buke – mond​ta a nagy szer​kesz​tő kis mo​sollyal az ar​cán. Laza fa​zon volt.
„Hogy szó​lí​ta​nak ál​ta​lá​ban?” – kér​dez​g et​ték az em​be​r ek gyak​r an.
 „Buke-nak, mert az rí​mel a puke-ra.”[2] Ez a vá​lasz min​dig ki​elé​g í​tő is volt ne​kik.
Be​száll​tunk egy ta​xi​ba, el​vit​tek a szál​lá​som​r a. Az la​ká​suk tele volt Bu​kows​ki-ver​sek​kel: első ol​dal,
3500 lap egy​más te​te​jén, má​so​dik ol​dal, 3500 lap egy​más te​te​jén... Vol​tak ol​da​lak a für​dő​kád​ban, bő​-
rön​dök​ben, min​den​hol. Szar​ni se le​he​tett a sok pa​pír​tól. Még az ágyat is cö​lö​pök​r e ál​lí​tot​ták. Bu​-
kows​ki az ágy alatt. Bu​kows​ki a klo​tyó​bán. Bu​kows​ki a kony​há​ban.
„Bu​kows​ki, Bu​kows​ki, Bu​kows​ki, Bu​kows​ki MIN​DEN​HOL! Néha úgy ér​zem, meg fo​g ok őrül​ni!
Nem bí​r om!” – mond​ta min​dig az asszony.
Az öreg nyu​g odt fi​g u​r a volt. Vi​szont a fe​le​sé​g e, aki olasz volt; ő tü​zes. Imád​tam őt. De min​den​ki
más is. Soha nem be​szélt mel​lé.
– De azért sze​r e​tünk, Bu​kows​ki.
– Kö​szö​nöm, Loui​se.
– Még ha több​nyi​r e egy vad​ba​r om is vagy.
– Igen, tu​dom. De őszin​tén mon​dom, hogy nem di​r ekt csi​ná​lom.
– Ne​ked így is si​ke​r ül – mond​ta az öreg.
Meg​kér​tem őket, hogy áll​junk meg egy üveg ita​lért va​la​hol. Már na​pok óta nem et​tem, de nem vol​-
tam éhes. Az​tán el​ér​tünk a szál​lá​som​r a, Loui​se ki​fi​zet​te a ta​xist, és be​men​tünk.
Nem ta​g a​dom, őrült va​g yok. A ma​g ányt sze​r e​tem. De so​sem vol​tam ma​g á​nyos. Va​la​mi nem stim​-
mel ve​lem. Így ami​kor meg​lát​tam a he​lyet, lát​tam, hogy nem ne​kem való, mert egy hosszú fo​lyo​só
men​tén he​lyez​ked​tek el a szo​bák. Ha be​lép​tünk, a ha​li​ból mind​járt a szo​bák​hoz ve​ze​tett a köz​le​ke​dő,
és olyan volt az egész hely, mint egy egy​be​füg​g ő, hosszú fo​lyo​só. A kony​ha há​tul volt, csak a klo​tyó
esett egy ki​csit fél​r e, de ezt le​szá​mít​va min​den egy​más mö​g ött so​r a​ko​zott. Olyan volt az egész, mint
egy hosszú kí​g yó, és rá​adá​sul ah​hoz, hogy egyik szo​bá​ból át​jus​sunk a má​sik​ba, át kel​lett men​ni raj​ta,
aj​tók pe​dig nem vol​tak. En​g em, aki úgy élt, mint egy szer​ze​tes, ez egé​szen fel​ka​vart. Egy kur​vá​val
még el​va​g yok egy éj​sza​ká​r a, de ki akar örök​r e együtt élni az egész vi​lág​g al?
Hát​r a​men​tünk a kony​há​ba. Ott volt a há​zi​né​ni. Nála in​téz​ték a fog​la​lást. Szép, tisz​ta hely volt, ő pe​-
dig da​g adt, na​g yon da​g adt, és a na​g yon da​g adt há​zi​né​ni​men egy nagy ró​zsa​szín és fe​hér kön​tös volt.
Mind le​ül​tünk az asz​tal​hoz, én ki​bon​tot​tam az üveg piát, a há​zi​né​ni pe​dig elő​vett pár sört.
– Ő itt Char​les Bu​kows​ki, a nagy köl​tő – mond​ta a nagy szer​kesz​tő.
– Ő pe​dig Shir​ley.
– Egy sze​g ény vad​em​ber va​g yok – mond​tam. – Ör​ven​dek.
– Ör​ven​dek – mond​ta a nagy​da​r ab, szo​mo​r ú, kö​vér Shir​ley. És ma​g á​nyos.
(Ó, uram, kö​nyö​r ülj raj​tam és so​vány, meg​fá​r adt test​r é​sze​i​men.)
Ki​o sz​tot​ták a sört, én meg nem ad​tam sen​ki​nek az enyém​ből. Ag​g asz​tott, hogy fo​g ok tud​ni így
egye​dül len​ni. Meg​tud​tuk, hogy Shir​ley ma ko​r án kelt. Le​het, hogy nyug​ta​lan volt a Char​les Bu​kows​-
ki​val való ta​lál​ko​zás mi​att. Biz​tos me​sél​tek neki ezt-azt ró​lam. Az öreg egy​szer azt mond​ta ne​kem:
„Te vagy az oka, hogy már nem is tu​dok mit kez​de​ni a töb​bi köl​tő​vel. Olyan ke​mé​nyen te​szed oda
ma​g ad, mint​ha a po​kol​ba ve​ze​tő vas​úti sí​ne​ket dön​g öl​néd bele a föld​be.”
Hát, ennyi​r e azért nem vol​tam jó, de a lé​nye​g et ér​tet​te.
Shir​ley kez​dett ki​csit ma​g á​ba ros​kad​ni. Shir​ley, a nagy, kö​vér kön​tö​sé​ben, és én, a csa​var​g ó, Char​-
les Bu​kows​ki sze​r e​pé​ben. A vi​lág tele van iro​dal​mi gengsz​te​r ek​kel, és mi​nél te​het​ség​te​le​neb​bek, an​-
nál töb​bet gengsz​ter​ked​nek. Ne​kem nem kel​lett kü​lö​nö​seb​ben gengsz​ter​ked​nem. Szó​val ott volt Shir​-
ley. Ha az em​be​r ek írók​kal ke​r ül​nek össze, fő​leg egy köl​tő​vel, úgy ér​zik, hogy mu​száj meg​nyit​ni​uk
előt​tük a lel​kü​ket. És Shir​ley meg​nyi​tot​ta.
Amúgy tök jó do​log kony​hák​ban be​szél​g et​ni, fő​leg ha van mit inni. A kony​há​ban le​het iga​zán be​-
szél​g et​ni. Egy kony​há​ban ne​he​zebb ha​zud​ni, csak​úgy, mint sza​r ás köz​ben. Leg​alább​is ne​he​zebb, mint
pél​dá​ul egy nap​pa​li​ban. Et​től füg​g et​le​nül egy idő után azért va​ka​r óz​ni kezd az em​ber, és egy ki​csit ra​-
ga​dós lesz a hely​zet. Én ál​ta​lá​ban csak ak​kor let​tem ér​zel​mes, ha az én prob​lé​má​im​r ól volt szó. De
még fej​lőd​tem, ha las​san is, és ezt tud​tam. Tisz​tá​ban vol​tam vele, hogy be fo​g om töl​te​ni az 50-et,
mire ész​hez té​r ek, mire egy kis ob​jek​ti​vi​tás szo​r ul be​lém, de ad​dig​r a meg már túl fá​r adt le​szek ah​-
hoz, hogy kezd​jek is vele va​la​mit. Rö​vi​den: meg vol​tam basz​va.
Szó​val Shir​ley kö​vér, anya​g i​as ar​cán könnyek kezd​tek foly​ni, de azért em​be​r i volt, és iga​zi; egy
öreg​lány, aki meg​jár​ta a ha​dak út​ját. Sok hoz​zá ha​son​ló nő​vel ta​lál​koz​tam már, de azért ők is ugyan​-
olyan ke​g yet​le​nek tud​tak len​ni, mint a töb​bi​ek. Ke​mény té​má​val állt elő. Egy te​het​sé​g es zsi​dó bok​szo​-
ló​r ól be​szélt, aki​hez hoz​zá​ment. Én nem va​g yok zsi​dó, de a boksz​r ól so​kat tu​dok. Ami​kor egy zsi​dó
fel​vet​te a kesz​tyűt, ke​mé​nyen és bát​r an har​colt. Ak​ko​r i​ban elég sok jó zsi​dó bok​szo​ló volt.
– Jac​kie – mond​ta Shir​ley – min​den​kit meg​vert. De a baj​no​kok nem akar​tak ki​áll​ni el​le​ne. Túl jó
volt. Pe​dig so​sem edzett. Csak ivott. Az volt neki az edzés. De ki​r e​kesz​tet​ték. A baj​no​ki cím egyik em​-
ber​től ván​do​r olt a má​si​kig. Ő meg az összes pén​zét el​szór​ta. Össze​vissza meg​hí​vott min​den​kit a bár​-
ban meg az egész ut​cá​ban. Köl​csön​adott, és soha nem kap​ta vissza a pénzt. Egy éj​jel az​tán vá​r at​la​nul
meg​halt, az ágy​ban fek​ve. Han​g o​san fel​nyö​g ött egyet, és meg​halt. Min​den​ki ott volt a te​me​té​sén, min​-
den​ki. Annyi​r a jó em​ber volt.
Foly​tak a könnyei.
Köz​ben elég​g é be​r úg​tam. – A pi​csá​ba – mond​tam –, a sír​ban már nem sok hasz​nát ve​szed! A sír​ból
már nem tud meg​basz​ni. De én meg​te​he​tem. Én itt va​g yok! Fel​nyom​ha​tok ne​ked hu​szon​ö t cen​tit!
Ak​kor az​tán tény​leg zo​kog​ni kez​dett.
Fel​emel​tem az ita​lom: – Hu​szon​ö t cen​ti. Si​mán.
Elég ér​de​ke​sen kez​dett min​den​ki vi​sel​ked​ni, úgy​hogy fog​tam az ita​lo​mat, és be​men​tem abba a szo​-
bá​ba, amit há​ló​szo​bám​nak ki​je​löl​tek, al​só​g a​tyá​r a vet​kőz​tem, ül​tem, és it​tam az üveg​ből.
– Hé! – üvöl​töt​tem –, ti ro​ha​dé​kok! Le​nyúl​tá​tok a pén​zem! Me​lyi​kő​tök nyúl​ta le a pén​zem?
Még egy da​r a​big üvöl​töz​tem, míg rá nem jöt​tem, hogy a pár​nám alá rej​tet​tem. Az​tán it​tam még
egyet, be​mász​tam az ágy​ba, és el​alud​tam. Shir​ley meg volt ré​mül​ve tő​lem, és azt akar​ta, hogy men​jek
el, de a nagy szer​kesz​tő az​zal nyug​tat​ta meg, hogy hosszú volt a vo​na​tút, és túl so​kat it​tam. Ami​kor
más​nap el​me​sél​ték, hogy mi tör​tént, sem​mi​r e sem em​lé​kez​tem. Shir​ley-nek volt egy ét​kez​dé​je a Fran​-
cia ne​g yed​ben. Ami​kor el​ment dol​g oz​ni, vet​tem egy tu​cat ró​zsát, és a csok​r ot a kony​ha​asz​tal​r a tet​tem.
Meg​tar​tot​ta őket, míg tel​je​sen el nem her​vad​tak. És meg​tar​tot​ta az üd​vöz​lő​kár​tyát is. És egy ró​zsát le​-
pré​selt egy könyv​ben.
Az öreg az​tán ne​ki​állt alá​írat​tat​ni ve​lem az ol​da​la​kat. 3500 ol​dalt, azért, hogy ab​ból 3000 leg​alább
jó le​g yen. Több​sé​g ü​ket egy ezüst​tol​lal ír​tam alá, va​la​mi​lyen sűrű és kü​lön​bö​ző szí​nű tin​tá​val. Las​san
ment. Egy ol​dal nyolc perc alatt szá​r adt meg. Sza​na​szét he​ver​tek a la​pok min​den​hol, az ágyon, a szé​-
ke​ken, a szek​r é​nye​ken. Ami​kor Shir​ley meg​jött a mun​ká​ból, min​dig ott ta​lált a pa​pír​ha​lom kö​ze​pén,
sör​től ré​sze​g en. Ele​g em volt ab​ból, hogy jó​za​nul kell alá​ír​nom. Így alá​ír​tam a ne​ve​met, ír​tam mel​lé
va​la​mit, az​tán raj​zol​tam egy ké​pet, egy akár​mi​lyen ké​pet. Et​től még las​sabb lett a fo​lya​mat, de leg​-
alább nem volt annyi​r a unal​mas. Shir​ley már nem félt tő​lem. Ha csak sört it​tam, ak​kor nyu​g odt vol​-
tam. Min​dig ké​szí​tett egy jó va​cso​r át, az​tán el​mond​ta, mi tör​tént az ét​kez​dé​ben.
– Ma két fa​zék ep​r et is oda​éget​tem. Két tel​jes fa​zék​kal! Ször​nyű volt.
– El​hi​szem.
– Egy ba​r át​nőm​mel be​szél​g et​tem kint, aki egy​szer csak azt mond​ja: „Va​la​mi mint​ha égne!” Be​r o​-
han​tam a kony​há​ba, a fa​zék​ból ki​fu​tot​tak az ep​r ek, min​den​hol égett ep​r ek vol​tak. Édes Is​te​nem!
– Job​ban oda kéne fi​g yel​ned a mun​ká​r a.
– Tet​szel ne​kem, Buke. Jac​kie-re em​lé​kez​tetsz.
 – Egy bu​nyós​sal nem tu​dok ver​sen​g e​ni.
– Nem er​r ől van szó, ha​nem hogy te sem be​szélsz mel​lé, nem hü​lyí​ted az em​bert, ahogy má​sok.
Va​cso​r a után rend​sze​r int vissza​men​tem a szo​bám​ba, és foly​tat​tam a mun​kát. Az​tán tíz kö​r ül fog​tam
a sö​r ö​met, be​vit​tem a kony​há​ba, és té​vét néz​tem Shir​ley-vel éj​fé​lig vagy néha egyig, ket​tő​ig. Köz​ben
ilyen kis ba​bá​kat ké​szí​tett, ami​ket bent el​adott. Na​g yon ügyes volt. És ka​la​po​kat is ké​szí​tett. Azok is
na​g yon jók vol​tak. Kü​lön​le​g e​sek.
– Ma már nem megy úgy az üz​let, mint ré​g en. Az em​be​r ek már nem is hor​da​nak ma​g uk​nál pénzt.
Csak hi​tel​kár​tyát meg uta​zá​si csek​ket. Már alig élek meg. Kérsz egy korty whis​key-t?
– Ké​r ek, Shir​ley, kösz.
– Szok​tad hal​la​ni a szom​szé​da​i​dat?
– Nem.
– Ja, per​sze, hisz el​utaz​tak. Csak várj, míg meg​jön​nek. Amint be​te​szi a lá​bát a fér​fi, üvöl​töz​ni kezd,
le​kur​váz​za a nőt, meg min​den​nek le​hord​ja. Az​tán meg​ve​r i. Az​tán úgy meg​bassza, hogy a fa​lak is re​-
meg​nek tőle.
– Jé​zu​som.
– Min​den éj​jel ugyan​az a mű​sor.
– Ühüm. Hát, Shir​ley, ne​kem men​nem kell alud​ni. Hol​nap ta​lál​kozunk.
– Oké, bébi.
Az​tán el​men​tem le​fe​küd​ni. Egye​dül. Dél kö​r ül át​men​tem a szer​kesz​tő​höz, és át​vit​tem neki, ami​vel
el​ké​szül​tem. Mire vé​g ez​tem az egésszel, a pa​pír​r a​kás két mé​ter ma​g as volt. Csak az el​uta​zá​som előt​ti
utol​só es​tén fe​jez​tem be vé​g ül a mun​kát. Elő​for​dult, hogy át​men​tem a szer​kesz​tő​höz, ott it​tam ná​luk,
és hü​lye tör​té​ne​tek​kel fá​r asz​tot​tam őket. De be​jött ne​kik. A csó​tá​nyok ide-oda ro​han​g ál​tak, és min​-
den​hol Bu​kows​ki volt.
Egyik este ta​lál​koz​tam a szép​pró​za​szer​kesz​tő​jük​kel a Fran​cia ne​g yed​ben. Be​mu​tat​tak min​ket egy​-
más​nak. Si​ket​né​ma volt. Egész este szal​vé​ták​r a íro​g at​tunk egy​más​nak. Jó fej volt. Ad​dig íro​g at​tunk
egy​más​nak szal​vé​ták​r a, míg az asz​tal alá nem it​tam őt, az​tán ha​za​men​tem Shir​ley-hez. Egy má​sik este
egy bár​ban ül​tem, ahol egy fic​kó ját​szott meg bo​hóc​ko​dott zon​g o​r án, az​tán meg​fog​ta a mik​r o​font, és
azt mond​ta: „Höl​g ye​im és ura​im! Ma este tár​sa​sá​g unk​ban kö​szönt​het​jük Char​les Bu​kows​kit, a köl​tőt.”
In​tet​tem, a ro​ha​dé​kok meg tap​sol​tak. Biz​tos va​g yok ben​ne, hogy éle​tük​ben nem hal​lot​tak ró​lam.
Ké​sőbb a klo​tyó​ban pi​sál​tam, és oda​jött hoz​zám egy csá​vó.
– Te vagy az a Char​les Bu​kows​ki, akit az előbb kint be​mu​tat​tak?
– Igen.
– El​árul​nád, hogy mi​kor és hol ad​ták ki a ver​se​i​det?
– Ba​szódj meg, ha​ver! – Fel​húz​tam a slic​cem, meg​mos​tam a ke​zem, és ki​men​tem.
Shir​ley-nek vé​g ül nem akasz​tot​tam be. Ott vol​tam annyi éj​sza​kán át, és még​sem. Az​tán in​dul​nom
kel​lett vissza Los An​g e​les​be. A Fran​cia ne​g yed​ben leg​alább fél-hí​r es​ség vol​tam. Los An​g e​les​ben pe​-
dig csak egy a sok sze​g ény em​ber kö​zül. Loui​se egy sar​kon állt, és fest​mé​nye​ket pró​bált el​ad​ni, míg
a nagy szer​kesz​tő Bu​kows​ki köny​vét nyom​tat​ta, a csó​tá​nyok pe​dig a na​pon lus​tál​kod​tak. Csen​des,
nyu​g odt idő​szak volt. Az utol​só ol​da​la​kat ná​luk ír​tam alá iszo​g a​tás köz​ben, és ahogy mond​tam, mire
vé​g ez​tünk, a ra​kás két mé​ter ma​g as lett. 3500 Bu​kows​ki-alá​írás és -rajz. A köny​vet 7 dol​lár 50-re
áraz​ták be. A címe: CRU​CI​FIX IN A DEATH​HAND.
Más​nap az üz​le​té​ben bú​csúz​tam el Shir​ley-től. Őszin​tén szo​mo​r ú​nak tűnt. Vé​g et ér​tek a kö​zös té​vé​-
né​zős, baba- és ka​lap​ké​szí​tős es​ték. Nincs több fi​nom va​cso​r a. A könnyű New Or​le​ans-i élet​nek szá​-
mom​r a vége volt. Nem tud​tam be​akasz​ta​ni neki.
– Soha nem fe​lej​tem el a ró​zsá​kat, és té​g ed se – mond​ta.
 – Egy nap majd írok ró​lad, Shir​ley – fe​nye​g et​tem meg.
Meg​szo​r í​tot​tam a ke​zét, az​tán ott​hagy​tam őt a for​tyo​g ó víz​ben fövő ep​r e​i​vel és egy gaz​dag kur​vá​-
val, aki egyik 25 dol​lá​r os ka​lap​ját pró​bál​ta fel épp, amit neki 1 dol​lár​ba ke​r ült elő​ál​lí​ta​ni. Jól né​zett ki
a gaz​dag kur​va, de va​la​ki másé volt.
A nagy szer​kesz​tő és a fe​le​sé​g e ki​vitt az ál​lo​más​r a. A poggyásztá​r o​ló​ban volt egy hosszú fa vá​-
lasz​fal. Úgy né​zett ki, mint egy bár. Meg​ütö​g et​tem a vá​lasz​fa​lat, és azt ki​ál​tot​tam:
– Min​den​ki a ven​dé​g em!
Két fi​a​tal lány el​ne​vet​te ma​g át.
– Ez na​g yon vic​ces volt – mond​ta egyi​kük.
Ló​faszt.
Fel​pa​kol​tam a cuc​co​mat a vo​nat​r a, a nagy szer​kesz​tő és a fe​le​sé​g e az ab​la​kon át in​te​g e​tett ne​kem.
Csó​kot dob​tam ne​kik, és el​in​dult a vo​nat. Le​szed​tem a ce​lo​fánt az üveg​r ől, és meg​it​tam az első fe​lest.
Majd ké​sőbb meg​ke​r e​sem a bü​fé​kocsit. Hát így ál​lunk, Loui​si​a​na. Be​le​g on​dol​tam, mi​lyen hosszú út
áll előt​tem. Már a te​xa​si sza​kasz​ban szét​ment az em​ber háta. Vé​g ül még​is meg​ke​r es​tem a bü​fé​kocsit.
Nem sze​r et​tem a vo​na​to​kat, sem azt, hogy össze va​g yok zár​va ott em​be​r ek​kel. Más​nap va​la​mi​kor,
amint a bü​fé​kocsi​ban ül​dö​g él​tem, mint​ha azt hal​lot​tam vol​na, hogy a hor​dár a ne​ve​met ki​a​bál​ja.
„Char​les Bu​kows​ki! Char​les Bu​kows​ki!” Le​het, hogy vé​g ül tény​leg meg​ő rül​tem. Oda​jött az asz​ta​-
lom​hoz.
– Bi​zo​nyá​r a maga Char​les Bu​kows​ki – mond​ta.
– Igen. A köl​tő és sze​r e​tő – vá​la​szol​tam.
– Táv​ira​ta ér​ke​zett, Mr. Bu​kows​ki.
Ad​tam neki egy ne​g yed​dol​lá​r ost, és ki​bon​tot​tam a táv​ira​tot.

„Drá​ga Buke. Ször​nyen hi​ány​zol ne​künk. Nem ugyan​olyan a vi​lág nél​kü​led. Ké​rünk szé​pen, légy
óva​tos, és vi​gyázz ma​gad​ra.
Sze​re​tet​tel, Jon és Lou Webb”

Ren​del​tem egy italt, és ki​néz​tem a pa​no​r á​ma​ab​la​kon. „Itt jö​vök, Ka​li​for​nia, me​g yek ugyan​o da
vissza, ahon​nan el​in​dul​tam...”
Vé​g ig​it​tam az egész utat. Na​pok​kal ké​sőbb fél​hol​tan, el​g yö​tör​ten nyi​tot​tam ki a taxi aj​ta​ját, és száll​-
tam ki be​lő​le. Ott volt az ud​var, és a kis​lány meg​lá​tott. „Hank, Hank!” És újra egy​ből ra​bul ej​tett.
Meg​fog​tam, és be​vit​tem. És már ott is volt a nő.
– Na, mi​lyen volt?
– Ne​héz el​me​sél​ni. Fá​r adt va​g yok.
– Ak​kor menj le​fe​küd​ni, Hank – mond​ta a kis​lány. – Menj le​fe​küd​ni.
– Előbb pi​pil​nem kell.
– Oké, ak​kor előbb pi​pilj, és utá​na menj le​fe​küd​ni. Az​tán ha fel​kelsz, majd ját​szunk.
– Oké.
A nő ké​szí​tett egy ba​con​ö s-to​já​sos szend​vi​cset. Én fe​küd​tem az ágy​ban, ol​vas​tam az L.A. Ti​mes-t,
és ak​kor tud​tam, hogy vissza​tér​tem. Tíz vagy ti​zen​ö t le​vél várt. Azo​kat is el​o l​vas​tam. Min​den​ki ma​-
gá​nyos volt. Min​den​ki ago​ni​zált. Le​dob​tam a le​ve​le​ket a föld​r e, és tíz perc múl​va már alud​tam is –
dél​után 2-kor. Oda​kint macs​kák ját​szot​tak, pil​lan​g ók rep​ked​tek, a nap meg csak dol​g o​zott. Vége volt
a bu​li​nak. Char​les Bu​kows​ki újra Hank volt. Kel​lett pénz lak​bér​r e. Ka​já​r a. Ben​zin​r e. És rám fért némi
sze​r en​cse. CRU​CI​FIX IN A DEATH​HAND. Kész.


Ez a po​ten​ci​á​lis ön​g yil​kos​sá​g ok vi​lá​g a, már​mint, most fő​leg az Egye​sült Ál​la​mok​r ól be​szé​lek, a
vi​lág töb​bi ré​szét nem is​me​r em, de ez itt a po​ten​ci​á​lis és az el​kö​ve​tett ön​g yil​kos​sá​g ok föld​je, ahol
ma​g á​nyos nők szá​zai, ez​r ei vágy​nak arra, hogy le​g yen egy tár​suk, köz​ben meg ott van​nak a fér​fi​ak,
akik meg​ő rül​nek, masz​tur​bál​nak, ál​mo​doz​nak, fér​fi​ak szá​zai, ez​r ei őrül​nek meg a sze​xért, a sze​r e​le​-
mért vagy bár​mi​ért, és köz​ben az összes ilyen em​ber, a sze​r e​lem-vesz​tes, szex-vesz​tes és az ön​g yil​-
kos​ság​r a haj​la​mos mind egy​han​g ú, lé​lek​ö lő mun​kát vé​g ez, ami​től olyan lesz az ar​cuk, mint a ro​hadt
cit​r om, és ami ki​szív​ja, ki​szív​ja be​lő​lük az élet​ked​vet... A tár​sa​dal​munk struk​tú​r á​ja va​la​mi​ért le​he​tet​-
len​né te​szi, hogy ezek az em​be​r ek kap​cso​lat​ba lép​hes​se​nek egy​más​sal. A temp​lo​mok, a tánc​es​tek, a
par​tik csak még tá​vo​labb ta​szít​ják őket egy​más​tól, a ran​diklu​bok és a kom​pu​te​r es sze​r e​lem​ma​si​nák
pe​dig még to​vább pusz​tít​ják a do​log ter​mé​sze​tes​sé​g ét; azt a ter​mé​sze​tes​sé​g et, amit mint​ha össze​tört
vol​na je​len​le​g i élet(és ha​lál)stí​lu​sunk. Fel​ve​szik szí​nes ru​há​i​kat, és be​ül​nek új au​tó​ik​ba, majd el​in​dul​-
nak SE​HO​VA. Min​den ma​nő​ve​r ük ki​fe​lé szól, és a kap​cso​lat​te​r em​tés nem tör​té​nik meg.
Va​la​me​lyik este – más ja​vas​la​tá​r a – vé​g ig​men​tünk a Holly​wood Bou​le​vard-on. Ki​sebb-na​g yobb
meg​sza​kí​tá​sok​kal 1922 óta élek Los An​g e​les​ben, és nem hin​ném, hogy öt​nél több​ször vé​g ig​men​tem
vol​na ko​csi​val a Holly​wood Bou​le​vard-on. (En​g em a sa​ját őrü​le​tem emészt fel.) Pén​tek este volt, és
itt las​san ve​zet​nek, így dugó volt. Az au​tó​ik​ban ülők a jár​dán lévő em​be​r e​ket néz​ték, a jár​dán köz​le​-
ke​dők pe​dig a be​zárt bol​tok ki​r a​ka​ta​it. Itt-ott fel​tűnt egy film​szín​ház, ahol fil​me​ket ve​tí​tet​tek em​be​r ek​-
ről, akik ál​lí​tó​lag él​tek. Ki​csit lej​jebb volt né​hány klub és bár, aho​vá sen​ki nem ment​be. Sen​ki nem
köl​tött pénzt. Sen​ki nem csi​nált sem​mit. Csak néz​tek, ve​zet​tek és sé​tál​tak. Gon​do​lom, hogy va​la​hol
volt va​la​mi ak​ció, de nem itt, és nem a nagy tö​me​g ek​nek. Itt olyan ál​lá​sok​ban dol​g oz​tak egy hé​ten át,
ami​ket gyű​löl​tek, és amint el​jött a ki​kap​cso​ló​dás ide​je, mind​járt el is vesz​te​g et​ték azt. Ki​nyír​ták. Nem
mond​hat​nám, hogy annyi​r a kí​ván​csi let​tem vol​na erre, hogy ilyen so​ká​ig néz​zem.
Le​for​dul​tam a bou​le​vard-ról, meg​ta​lál​tam a Foun​ta​in Ave​nue-t, és el​in​dul​tam vissza Los An​g e​les​-
be.
Min​den​nap itt ülök, és ját​szom az írót, és az asz​tal, amin az író​g ép van, az ut​cá​r a néz. A la​kás egy
ut​ca​fron​ton lévő ud​var​r a nyí​lik, és nem szok​tam di​r ekt dol​g oz​ni. Nem, ez így té​ves: di​rekt szok​tam
dol​g oz​ni, né​ze​lőd​ni nem szok​tam di​r ekt, de es​tén​ként lá​tom őket ha​za​jön​ni; gya​lo​g o​san vagy ko​csi​-
val. A leg​több​jük fi​a​tal hölgy, akik egye​dül lak​nak a kör​nye​ző ma​g as la​kó​há​zak​ban. Né​há​nyuk egé​-
szen von​zó, és leg​több​jük jól öl​tö​zött, de va​la​mit ki​ö l​tek be​lő​lük. Az a 8 órás mun​ka​hely, ahol va​la​mi
el​len​szen​ves dol​g ot kell csi​nál​ni​uk a túl​élé​sük ér​de​ké​ben, és per​sze va​la​ki más hasz​ná​r a, ren​de​sen ki​-
csi​nál​ta őket.
Ezek a höl​g yek azon​nal el​tűn​nek to​r ony​há​za​ik​ban, be​zár​ják a la​ká​suk aj​ta​ját, és örök​r e nyo​muk
vész. A mun​ka​he​lyük fül​ké​i​ből az ott​ho​ni pi​he​nés fül​ké​jé​be tér​nek, ahol vár​ják, hogy vissza​men​je​nek
a mun​ka​he​lyük​r e. A mun​ka​hely a köz​pont. A mun​ka​hely a Nap. A mun​ka​hely az anyamell. Ál​lás​ta​lan​-
nak len​ni bűn; élet​te​len​nek len​ni nem az. Per​sze meg kell ér​te​ni őket is – egy ál​lás pénzt je​lent, pénz
nél​kül élni pe​dig nem ké​nyel​mes. Er​r ől ele​g et tu​dok. És nem le​het min​den​ki mű​vész, fes​tő, ze​nész,
ze​ne​szer​ző, író vagy akár​mi. So​kak​ból a te​het​ség, so​kak​ból a bá​tor​ság hi​ány​zik, a leg​több em​ber​ből
mind​ket​tő. De még a mű​vé​szek sem tud​nak örök​ké mű​vé​szek ma​r ad​ni, fő​leg nem jó mű​vé​szek, akik
ele​g et ke​r es​nek ah​hoz, hogy meg​él​je​nek a sa​ját szak​má​juk​ból. A te​het​ség el​múl​hat, a bá​tor​ság el​múl​-
hat, vagy va​la​mi el​múl​hat. Mi ma​r ad ak​kor az át​lag​em​ber​nek, ha nem egy olyan fog​lal​ko​zás, ami vé​-
gül ki​ö li be​lő​le az élet​ked​vet? Én pél​dá​ul na​g yon saj​ná​lom az or​vo​so​mat. Ő per​sze olyan em​ber, aki
meg​en​g ed​het​né ma​g á​nak, hogy részt ve​g yen egy kép​zé​sen, amely eset​leg le​he​tő​vé ten​né szá​má​r a,
hogy egy be​tű​sze​dő​nél fel​eme​lőbb hi​va​tást űz​zön. De ami​kor a zsú​folt ren​de​lő​jé​ben ülök, lá​tom,
hogy ő is a da​r á​ló​ban van. Ki-be kül​döz​g e​ti a pá​ci​en​se​it, és szin​te még azt sem kér​de​zi meg tő​lük,
hogy mi a ba​juk. Meg​mé​r i a sú​lyu​kat, ad ne​kik va​la​mi gyógy​szert, és oly​kor-oly​kor fel​dug egy kí​-
gyót a seg​g ük​be. És ha még min​dig nem ja​vul a hely​zet, eset​leg ajánl egy kór​há​zat, vagy mű​té​tet ja​-
va​sol. Fi​zet​nie kell a ren​de​lő bér​le​ti dí​ját, a re​cep​ci​ó st, ott​hon pe​dig van egy fe​le​sé​g e, egy or​vos​tól
el​vár​ha​tó fe​le​sé​g e, egy or​vos​tól el​vár​ha​tó ott​ho​ná​ban. Az éle​te iga​zá​ból csak el​vi​sel​he​tő po​kol. És a
gye​r e​ke​i​ből is or​vos vál​hat, ha tud​ja őket ta​nít​tat​ni.
Ez van. Szó​val né​zem, ahogy a höl​g yek el​tűn​nek to​r ony​há​za​ik​ban, hogy le​zu​ha​nyoz​za​nak, egye​-
nek, té​vét néz​ze​nek, új​sá​g ot ol​vas​sa​nak, fel​hív​ják Joy​ce-t, majd be​ken​jék ma​g u​kat krém​mel, be​ál​lít​-
sák az éb​r esz​tőt, és el​men​je​nek alud​ni. Én nem va​g yok nő, de el tu​dom kép​zel​ni, hogy né​há​nyuk​nak
van li​bi​dó​ja, és fér​fi társ​r a és sze​r e​lem​r e vágy​nak. Biz​tos így van. De ott van a mun​ka. És így, is​te​-
nem, be​le​g on​dol​ni is rossz, sen​ki nem ke​ze​li őket oda​lent.
És ott van a hét​vé​g e. De mi​hez kezd​je​nek a hét​vé​g é​vel? Azok a ro​ha​dé​kok csak a bu​g yit akar​ják le​-
rán​g at​ni ró​lam. Jön​ni, lát​ni, győz​ni, és visz​lát. De ki akar egy pina-skalp​va​dá​szat ál​do​za​ta len​ni?
Min​den​ki el​zár​kó​zik a má​sik em​ber elől. Az​tán vé​g ül, a kor elő​r e​ha​lad​tá​val, el​ke​se​r e​dés​ből ki​vá​-
lasz​ta​nak egy fér​fit, elő​ször ta​lán sze​xu​á​lis öröm​szer​zés cél​já​ból, ké​sőbb há​zas​ság cél​já​ból, ami so​-
ha​sem mű​kö​dik; unal​mas​sá vá​lik, re​mény​te​len​né, újabb el​vi​sel​he​tő po​kol​lá vagy épp el​vi​sel​he​tet​len​-
né. A há​zas​ság egy szer​ző​dés, amit a fe​lek azért ír​nak alá, hogy una​lom​ban él​je​nek, míg a ha​lál el
nem vá​laszt​ja őket. De ak​kor mi más ma​r ad? A pros​ti​tú​ció? Pfuj.
Több száz​ezer ma​g á​nyos és fruszt​r ált fér​fi és nő él szex és még in​kább sze​r e​lem nél​kül, dol​g o​zik
olyan ál​lá​sok​ban, amit utál, hajt át a pi​r o​son, megy neki tűz​csap​nak, ro​han bele ki​r a​ka​tok​ba, űz sze​-
ren​cse​já​té​kot, iszik, dro​g o​zik, szív el napi 2 do​boz ci​g it, masz​tur​bál, őrül meg, őrül meg egy​r e job​-
ban és job​ban, tér meg va​la​mi​lyen val​lás​r a, vesz arany​ha​lat, macs​kát és maj​mot...
Több száz​ezer ma​g á​nyos és fruszt​r ált fér​fi és nő elég​szik meg Dis​ney​land​del a sze​r e​lem he​lyett,
vagy egy base​ball​meccsel szex he​lyett... Több száz​ezer ma​g á​nyos és fruszt​r ált fér​fi és nő, akik el​-
men​nek egy​más mel​lett az ut​cán, fél​nek egy​más sze​mé​be néz​ni, egy​más ar​cát meg​néz​ni, mert at​tól
tar​ta​nak, az​zal fog​ják meg​vá​dol​ni őket, hogy szex​part​ner után kaj​tat​nak. Komp​lett fa​lak és ut​cák tel​-
nek meg hor​r or​fil​mek​kel, sze​xúj​sá​g ok​kal, fér​fi​ma​g a​zi​nok​kal, por​nó​fil​mek​kel, vib​r á​to​r ok​kal és
disz​nó vic​cek​kel – min​den​nel, ami nem iga​zi kap​cso​lat​te​r em​tés és va​ló​di tett. Erős a gya​núm, hogy
az Egye​sült Ál​la​mok a vi​lág leg​ma​g á​nyo​sabb he​lye, ami után nem sok​kal le​ma​r ad​va Ang​lia kö​vet​ke​-
zik. Ren​g e​teg​szer hal​lot​tam mun​ka köz​ben a fi​ú​kat be​szél​ni a nagy dor​bé​zo​lá​sok​r ól, a be​r ú​g á​sok​r ól,
a kur​vá​zá​sok​r ól, amik ka​to​na​ko​r uk​ban men​tek... De ami​kor meg​kér​dez​tem őket, hogy: „És most mit
csi​nál​tok? Mi​ért hagy​tá​tok abba?”, ak​kor fur​csán néz​tek rám. Egy​sze​r ű a vá​lasz. A ci​vil élet​ben már
fél​nek. Meg kell tar​ta​ni az ál​lást. Ki kell fi​zet​ni a ko​csit. Mu​száj – most már nem gon​dos​ko​dik ró​luk a
had​se​r eg. Nincs napi há​r om​szo​r i ét​ke​zés. Nincs fe​dél a fe​jük fö​lött. Nincs biz​tos ke​r e​se​tük. Ál​lam bá​-
csi már nem áll​ja a trip​pe​r ük ke​ze​lé​si költ​sé​g e​it... A vad​sá​g uk és bá​tor​sá​g uk sza​bá​lyoz​va volt, és csak
biz​ton​sá​g os kö​r ül​mé​nyek kö​zött mű​kö​dött.
Én mon​dom, a mi​énk a leg​de​g e​ne​r ál​tabb nem​zet a Föl​dön. A bör​tö​ne​ink​ben nem meg​en​g e​dett,
hogy a fér​fi​ak akár kor​lá​to​zot​tan is, de sze​xu​á​lis kap​cso​lat​r a lép​hes​se​nek az el​len​ke​ző nem kép​vi​se​-
lő​i​vel, ugyan​ak​kor cso​dál​kozunk, hogy re​mény​te​len hely​ze​tük​ben az el​ítél​tek egy​mást mo​lesz​tál​ják
és bán​tal​maz​zák. Erre az a vá​lasz, hogy hi​báz​tak? Te​g yük fel, hogy va​la​me​lyi​künk hi​bá​zik. Jó len​ne,
ha egy csa​pat fér​fi agyon​ver​ne min​ket, és sze​xu​á​lis tárgy​nak hasz​nál​na? Mi​lyen bíró ho​zott ilyen íté​-
le​tet? Fur​csa, hogy az egyik leg​sö​té​tebb ál​lam​ban, Mis​sis​sip​pi​ben bi​zo​nyos el​ítél​tek​nek meg​en​g e​dik,
hogy sze​xu​á​lis kap​cso​lat​r a lép​je​nek nők​kel – pe​dig azok oda​kint élő fe​le​sé​g e​ik vagy olyan nők, akik
el​játsszák, hogy azok.
 Gyil​kol​juk ma​g un​kat a szex​szel és a mun​ká​val; a bo​lon​dok​há​za tele van sze​xu​á​lis ér​te​lem​ben „hi​-
bá​san be​ál​lí​tott” vagy fog​lal​ko​zá​suk mi​att össze​o m​lott em​be​r ek​kel.
A vá​la​szok? Ki tud​ja? Ilyen a tár​sa​dal​mi bör​tön szer​ke​ze​te. És túl ne​he​zek a rá​csok.
Va​la​me​lyik nap meg​áll​tam tan​kol​ni. Nem tu​dom, már hogy jött szó​ba a téma, ta​lán el​ha​ladt mel​let​-
tünk egy nő, és így me​r ült fel, de a ben​zin​ku​tas azt mond​ta: „Már öt éve nem dug​tam.” El​ne​vet​tem
ma​g am. „Vic​celsz, ugye?”, kér​dez​tem. „Nem, ko​mo​lyan mon​dom. Öt éve nem volt nőm.” A hú​szas
éve​i​ben járt. Ahogy jöt​tem el on​nan, eszem​be ju​tott, amit egy​szer egy ba​r á​tom mon​dott: „Hol van​nak
a nők? Mondd meg ne​kem, hol van​nak? Hol le​het itt egy kis be​ve​tés​re men​ni?” Se​hol. Ez egy si​va​tag.
A ba​r á​tom min​den hét​vé​g én le​megy Los An​g e​les​ből Me​xi​kó​ba, hogy egy bor​dély​ház​ban ki​elé​g ít​se
sze​xu​á​lis vá​g ya​it.
Nem tu​dom, ba​r á​ta​im. Néz​zé​tek meg eze​ket a fa​la​kat, néz​zé​tek meg eze​ket az em​be​r e​ket, néz​zé​tek
meg eze​ket az ar​co​kat, eze​ket az ut​cá​kat... Mind​annyi​an be​zár​tuk ma​g un​kat. Éj​je​len​te meg​je​len​nek a
nemi erő​szak​te​vők, a gyil​ko​sok, a nők pe​dig be​zár​kóz​nak, és vár​ják a nagy őt, ál​ma​ik fér​fi​ját, gaz​-
dag lel​ki tár​su​kat, a fér​fit, aki bri​li​áns tár​sal​g ó, a fér​fit, aki ta​lán anyu​ci​nak is el​nye​r i majd a tet​szé​sét.
Az​tán be​ál​lít​ják az éb​r esz​tőt. Le​het, hogy hol​nap meg épp ő ál​lít be a mun​ka​he​lyük​r e... hol​nap, jövő
hé​ten, jövő hó​nap​ban... biz​to​san lé​te​zik... De ezek a ro​ha​dé​kok csak a bu​g yit akar​ják le​r án​g at​ni ró​-
lam... Va​jon Bu​kows​ki mi​lyen le​het?


Hét​fő dél​utá​non​ként lá​to​g at​hat​tam meg a lányt. 7 éves volt. Nem is vol​tam annyi​r a más​na​pos. A
Pico Bou​le​vard-ról át​men​tem a San​ta Mo​ni​ca Bou​le​vard-ra, és azon ha​lad​tam. Oda​ér​tem, az ajtó nyit​-
va volt. Be​lök​tem. Épp üze​ne​tet írt egy pa​pír​r a. A lá​nyom any​ja. Aki​nek a neve Vic​ki volt.
– Ezt épp ne​ked akar​tam itt hagy​ni. Lousie Cin​dy-ék​nél van.
– Oké.
– Fi​g yelj. Tudsz adni egy kis pénzt?
– Mennyit?
– Hát, 45 dol​lár jól jön​ne most.
– Csak 20-at tu​dok adni.
– Rend​ben.
Egy bú​to​r o​zat​lan, két​szo​bás Sy​na​non-la​kás​ban la​kott havi 130 dol​lá​r ért. Vic​ki az a faj​ta volt, aki
min​dig va​la​mi szer​ve​zet​hez tar​to​zott. A vers​o l​va​só klub​ból át​ment a kom​mu​nis​ta párt​ba, on​nan meg
a Sy​na​non​hoz. Ha el​szi​g e​te​lő​dött, min​dig ke​r e​sett ma​g á​nak egy új szer​ve​ze​tet. Vé​g ül is éssze​r ű meg​-
ol​dás volt.
Át​men​tünk Cin​dyék​hez. Cin​dy fe​ke​te volt. A két lány a föl​dön ült, és pa​pír​ba​bák​kal ját​szot​tak. Cin​-
dy any​ja fe​hér volt, kö​vér és ágy​hoz kö​tött.
– Aszt​má​ja van – mond​ta Vic​ki.
– Hel​ló – kö​szön​tem Cin​dy any​já​nak.
Cin​dy apja nem volt ott​hon, egy ben​zin​k​út​o n dol​g o​zott.
– El​vin​nél a Sy​na​non​hoz? – kér​dez​te Vic​ki. – Vagy me​he​tek busszal is.
(A Sy​na​n​o n​nak sa​ját busz​já​r a​ta is volt.)
– Jó, el​visz​lek – mond​tam.
– Gye​r e, Lousie, szedd össze a cuc​ca​i​dat, és men​jünk – mond​ta Vic​ki.
– De anya, ezt a ru​hát még rá aka​r om adni a ba​bá​r a.
– Rend​ben, de si​ess...


Ki​tet​tem Vic​kit az épü​let előtt, az​tán men​tünk to​vább.
– Hova me​g yünk, Hank?
– A ten​g er​part​r a.
– De én a Sy​na​non Beach​r e akar​tam men​ni.
– A ten​g er​par​tok mind ugyan​o lya​nok. Van ko​szos víz és ko​szos ho​mok.
Lousie el​sír​ta ma​g át. – De én a Sy​na​non ten​g er​part​já​r a aka​r ok men​ni. Ők nem sze​r e​tik a há​bo​r út,
és nem öl​nek em​be​r e​ket!
– Ki​csim, már mind​járt ott va​g yunk, nézzük meg előbb ezt, jó?
– De a sy​na​no​no​sok​nak nincs fegy​ve​r ük!
– Eb​ben le​het, hogy iga​zad van, de at​tól tar​tok, hogy időn​ként szük​ség van fegy​ver​r e is, ahogy kés​-
re meg vil​lá​r a.
– Ne bu​tás​kodj. Fegy​ver​r el nem le​het enni – mond​ta Lousie.
– Pe​dig so​kan csi​nál​ják – vá​la​szol​tam.


 Tél volt, hi​deg, és elég ke​vés autó meg em​ber volt az ut​cá​kon. Lousie már ebé​delt dél​ben, de én
még nem et​tem. Be​men​tünk egy kis zsi​dó bolt​ba a gyer​tya​üz​let mel​lett. Vet​tem egy hot do​g ot, egy kis
sült krump​lit és egy 7-UP-ot. El​men​tünk a víz​hez leg​kö​ze​lebb eső kő​asz​tal​hoz.
– Hi​deg van. Ül​jünk hát​tal a víz​nek.
Így hát a sé​tánnyal szem​ben ül​tünk. 14-15 em​ber volt kö​r ü​löt​tünk, és mind​annyi​an a si​r á​lyok, a si​-
rá​lyok fur​csa téli nyu​g al​mát su​g á​r oz​ták. Nem, nem is nyu​g a​lom volt az, ha​nem in​kább élet​te​len​ség.
Olya​nok vol​tak, mint a bo​g a​r ak. Csak áll​tak vagy ül​tek egy​más mel​lett, moz​du​lat​la​nul, szót​la​nul.
– Nagy kár, hogy eze​ket az em​be​r e​ket kell néz​nem – mond​tam, mi​köz​ben be​le​ha​r ap​tam a hot do​-
gom​ba.
– Mi​ért nem aka​r od őket néz​ni?
– Nincs ben​nük vágy.
– Mi az a „vágy”?
– Lás​suk csak – mond​tam. – A „vágy” az, ami​kor meg akarsz kap​ni va​la​mit, amit ál​ta​lá​ban épp ak​-
kor pont nem kap​hatsz meg, de ha elég „vágy” van ben​ned rá, ak​kor néha még​is meg​kap​ha​tod... Bár
ez nem jó, ez in​kább úgy hang​zik, mint az „am​bí​ció”, ami meg olyan, ami​r e tre​ní​r oz​tak, nem pe​dig
ma​g ad​tól aka​r od. Mond​juk in​kább azt, hogy azok az em​be​r ek sem​mit sem akar​nak.
– Sem​mit sem akar​nak?
– Így van. Bi​zo​nyos ér​te​lem​ben sem​mi nem hat rá​juk, ezért sem​mit sem akar​nak, és ők ma​g uk is
sem​mik. Fő​leg a nyu​g a​ti tár​sa​da​lom​ban.
– De ők ilye​nek. Le​het, hogy jó is ilyen​nek len​ni.
– Né​hány bölcs em​ber is ezt mond​ja. Va​ló​szí​nű​leg több ol​dal​r ól kell meg​kö​ze​lí​te​ni a dol​g ot. Et​től
füg​g et​le​nül nem szí​ve​sen né​zem őket evés köz​ben.
– Hank, ez nem szép tő​led! Nincs sem​mi baj azok​kal az em​be​r ek​kel! Meg kéne dob​ja​lak ez​zel a
keksszel!
Meg​fo​g ott egy kek​szet, és úgy csi​nált, mint​ha meg akar​na dob​ni vele. Ezt na​g yon vic​ces​nek ta​lál​-
tam. Ne​vet​tem. Ő is ne​ve​tett. Vég​r e mind​ket​ten jól érez​tük ma​g un​kat együtt.
Be​fe​jez​tük az evést, és le​men​tünk a víz​hez. Le​ül​tem egy kis szik​lá​r a a víz​szint​nél ma​g a​sab​ban,
Lousie pe​dig ne​ki​állt ho​mok​vá​r at épí​te​ni...


Ek​kor meg​lát​tam két em​bert ke​let fe​lől kö​ze​led​ni a par​ton, egyet pe​dig nyu​g at fe​lől. Mind​hár​man a
hú​szas éve​ik kö​ze​pén jár​tak. A nyu​g at fe​lől jövő em​ber​nél egy nagy zacs​kó volt, meg-meg​állt, fel​vett
va​la​mit, és be​le​tet​te. Úgy tűnt, nem lát​ja a szem​ből felé tar​tó két em​bert, igaz, még leg​alább egy fo​ci​-
pá​lyá​nyi tá​vol​ság volt köz​tük. Vagy két fo​ci​pá​lyá​nyi. A ke​let fe​lől ér​ke​ző két fér​fin nagy vas​tag ba​-
kancs volt, és rug​dos​ták, ami a par​ton út​juk​ba akadt. Az, aki egye​dül volt, már-már dü​lön​g élt a szél​-
ben, mi​köz​ben le-le​ha​jolt, fel​vett va​la​mit, és be​le​tet​te a pa​pír​zacs​kó​já​ba. Azt gon​dol​tam ma​g am​ban,
sze​g ény pa​pír​zacs​kós csá​vó még nem tud​ja, hogy a má​sik ket​tő rá fog ug​r a​ni, és össze fog​ja ver​ni őt.
Mi​ért nem gon​dol erre? Pe​dig biz​tos volt, hogy így lesz. És mi​vel én meg​érez​tem, nem ér​tet​tem, a
zacs​kós csá​vó mi​ért nem érzi. És a vízi men​tő a cö​lö​pö​kön álló kis fe​hér bó​dé​já​ban? Ő se lát​ta?
Szin​te pont előt​tem tör​tént. Mind​hár​man sza​kál​la​sak vol​tak, de a ke​let fe​lől jövő két fér​fié rö​vi​debb
volt; az övék már-már mér​g es​nek né​zett ki. A pa​pír​zacs​kós csá​vó min​den​hol sző​r ös volt: az ar​cán, a
nya​kán, a há​tán, a mell​ka​sán, min​den​hol. Az​tán fel​né​zett, és meg​lát​ta a két fér​fit. Meg​pró​bál​ta a ten​-
ger felé ki​ke​r ül​ni őket. De ek​kor jött egy nagy hul​lám, és a hoz​zá kö​ze​lebb lévő csá​vó be​lök​te őt a
ten​g er​be. A pa​pír​zacs​kó​ját el​vit​te a víz. Ahogy fel​állt, a má​sik meg​ütöt​te, erre megint el​esett, ők pe​-
dig rug​dos​ni kezd​ték a tes​tét és az ar​cát ba​kanccsal. Elő​ször pró​bál​ta vé​de​ni az ar​cát a ke​zé​vel, de az​-
tán el​dőlt, és újra a fe​jét ér​ték a rú​g á​sok.
Az​tán meg​for​dí​tot​ták, és ki​vet​tek va​la​mit a zse​bé​ből. Egy tár​cát. Ki​vet​tek be​lő​le va​la​mit, majd be​-
ha​jí​tot​ták messzi​r e a víz​be. Kör​be​néz​tek, és meg​lát​ták, hogy ott ülök. Rám néz​tek. Mint​ha az ál​lat​kert​-
ben let​tünk vol​na – így néz​nek az em​ber​r e a maj​mok. Lát​ták, hogy öreg va​g yok, de azt is, hogy nagy​-
da​r ab. És ab​ban a fa​vá​g ó​d​zse​ki​ben, amit a fő​bér​lőm​től kap​tam, még na​g yobb​nak tűn​tem.
Meg​néz​tem az ar​cu​kat, és úgy ta​lál​tam, hogy nem kü​lö​nö​seb​ben bá​tor ar​cok. Oda​for​dul​tam a gye​-
rek​hez, és azt mond​tam neki: – Ma​r adj itt a fent ho​mo​kos ré​szen...
Le​ug​r ot​tam a szik​lá​r ól, rá a ned​ves ho​mok​r a, és el​in​dul​tam fe​lé​jük. Elő​vet​tem a ru​g ós ké​se​met,
meg​nyom​tam raj​ta a gom​bot, és elő​ug​r ott a pen​g e. Nem moz​dul​tak. Ahogy akar​já​tok, gon​dol​tam ma​-
gam​ban. És men​tem to​vább fe​lé​jük.
Az​tán egyi​kük el​kez​dett ro​han​ni, majd a má​sik utá​na. Ro​han​tak vé​g ig a par​ton, majd el​tűn​tek a
szik​lák mö​g ött. A vízi men​tő to​vább​r a is me​r e​ven né​zett ki a ten​g er​r e...
Oda​men​tem a srá​c​hoz, és meg​for​dí​tot​tam. Ha​já​r a ho​mo​kos sár ta​padt. Egy épp ér​ke​ző hul​lám​ból
vi​zet fröcs​köl​tem az ar​cá​r a. Ott is nőtt szőr az ar​cán, ahol nem is kel​lett vol​na. Egé​szen az or​r á​ig. De
nem úgy ér​tem, hogy az orra alá nőtt, ha​nem ol​dalt, egé​szen az or​r á​ig. Meg föl a sze​mé​ig. Volt ben​ne
va​la​mi ma​dár​sze​r ű, va​la​mi nem em​be​r i. Nem ked​vel​tem meg őt. De fel​se​g í​tet​tem.
– Egy​ben vagy?
– Aha. Aha. De el​vet​ték a pén​zem. 3 dol​lárt. Nincs több pén​zem.
Meg​fog​tam, és oda​kí​sér​tem egy ki​sebb szik​lá​hoz, Lousie-tól tá​vo​labb, és le​ül​tet​tem.
– A móló alatt la​kom – mond​ta.
– Ezt ko​mo​lyan mon​dod?
– Már öt éve. Igen, azt hi​szem, már meg​van öt éve.
– Csak egy dol​lárt tu​dok adni.
– Tény​leg ad​nál?
– Tes​sék.
Úgy tűnt, at​tól az egy dol​lár​tól ma​g á​hoz tért.
– Itt laksz va​la​hol a kör​nyé​ken? – kér​dez​te.
– Nem. Los An​g e​les​ben.
– És hogy tudsz meg​él​ni?
– Sze​r en​csé​vel.
Az​tán Lousie in​te​g et​ni kez​dett a ho​mok​vá​r a mel​lől. Vissza​in​tet​tem neki. A ba​r á​tom​mal ki​néz​tünk a
ten​g er​r e. Egy ron​da kis hajó ha​ladt el las​san a nyílt ví​zen, és va​la​mit csi​nált.
Az​tán a ba​r á​tom azt mond​ta: – Teg​nap két csá​vó szop​ta egy​más fa​szát a móló alatt, két ci​vil ru​hás
rend​ő r meg el​kap​ta és be​vit​te őket. Sze​r in​ted ez rend​jén van?
– Hát, nem tu​dom – vá​la​szol​tam.
– Sze​r in​tem ha két csá​vó le akar​ja egy​mást szop​ni, az az ő dol​g uk, nem?
– Hát, ha in​nen nézzük, vé​g ül is iga​zad van. Fi​g yelj, vi​szont most oda kell men​nem a lá​nyom​hoz.
Oda​men​tem hoz​zá, és le​ül​tem mel​lé.
A ba​r á​tom el​in​dult a sé​tány felé.
Loui​se rám mo​soly​g ott.
– Tet​szik a ho​mok​vá​r am? – kér​dez​te.
Meg​néz​tem.
– Gyö​nyö​r ű – mond​tam –, sőt in​kább na​g yon szép.
– Mi a kü​lönb​ség a „gyö​nyö​r ű” és a „na​g yon szép” kö​zött? – kér​dez​te.
– Hát, azt, hogy „gyö​nyö​r ű”, az em​be​r ek ál​ta​lá​ban ak​kor mond​ják, ami​kor nem is úgy gon​dol​ják,
de azt, hogy „na​g yon szép”, ak​kor szok​ták mon​da​ni, ha ko​mo​lyan is gon​dol​ják.
– Ó.
Na​g yon szép ho​mok​vár volt. Rossz is volt, hogy csak úgy ott kel​lett hagy​nunk, ezért in​kább mi ta​-
pos​tuk össze. Az​tán ahogy men​tünk át a ho​mo​kon a par​ko​ló felé, meg​fog​ta a ke​zem. Ma​r adt még jó
pár óránk a hét​főnk​ből, és va​la​mi más el​fog​lalt​ság után kel​lett néz​ni.


Né​hány le​ve​lét el​ke​ver​tem va​la​hol, vagy csak túl lus​ta vol​tam meg​ke​r es​ni, de az el​ső​ben va​la​mi
olyas​mi állt, hogy egy mo​tel​ben van, ta​lán Sun​land​ben, nem, ez így nem stim​mel, ta​lán hogy a Sun​-
land Mo​tel​ben van, nem, ez se stim​mel, na mind​egy, szó​val há​r om vagy négy nap​ja kal​lód​tak a le​ve​-
lek, mire fel​hív​tam, de eggyel ke​ve​sebb szám​jegy volt a te​le​fon​szám​ban, amit meg​adott, így ki​ke​r es​-
tem a mo​telt, akár​mi is volt a neve, fel​hív​tam, és kér​tem Jack M-et, de Jack M nem volt a szo​bá​já​ban,
ezért üze​ne​tet hagy​tam, az​tán én kal​lód​tam el, vagy a ló​ver​seny​pá​lyán, vagy va​la​hol, de egyik nap
meg​szó​lalt ott​hon (ott​hon?) a te​le​fon, és Jack M volt az, és mond​ta, hogy már egy ide​je pró​bál el​ér​ni,
és kér​dez​te, hogy pén​tek este jó len​ne-e? Mond​tam, hogy jó. Erre mond​ta, hogy ak​kor 8 kö​r ül, és
hogy 10.30-kor in​dul a gépe a nem​zet​kö​zi rep​tér​r ől, és mi​lyen kár, hogy nem ért el ha​ma​r abb.
Azon a pén​te​ken úgy esett, hogy ná​lam volt Ne​eli és Liza, sö​r öz​tünk az ét​ke​ző​ben, és fi​g yel​mez​tet​-
tem őket, hogy a ke​le​ti part​r ól jön hoz​zám egy egye​te​mi pro​fesszor, és ké​szül​je​nek fel a leg​-
rosszabb​r a, vagy bár​mi​r e.
Így is lett. Csön​g et​tek, Ne​eli és Liza pe​dig ne​vet​g él​ni kezd​tek. Ez a pro​fesszor lesz – mond​tam.
Oda​men​tem az aj​tó​hoz.
– MAGA CHAR​LES BU​KOWS​KI? – kér​dez​te di​cső​sé​g es zeng​ze​tes​ség​g el.
– Aha – mond​tam. – Jöj​jön be.
Be​men​tünk az ét​ke​ző​be. Egy ak​ta​tás​ka és egy ha​tos kar​ton sör volt nála. Ezek sze​r int hal​lot​ta a le​-
gen​dát: ha Bu​kows​ki​hoz mész, job​ban te​szed, ha vi​szel egy ha​tos kar​ton sört. Be​mu​tat​tam őket egy​-
más​nak, és ki​nyi​tot​tam a sö​r ö​ket. A prof le​ült. Úgy né​zett ki, mint​ha 1940-et ír​tunk vol​na. Ki​mon​dot​-
tan egye​nes hát. Nyak​ken​dő. Tweedza​kó.
El​kezd​te az in​ter​jút. De nem volt nála mag​nó. És nem is jegy​ze​telt. Egy​ér​tel​mű volt, hogy nem fog
tud​ni in​ter​jút ké​szí​te​ni ve​lem. A kér​dé​sek ár​tal​mat​la​nok vol​tak, én pe​dig ja​va​sol​tam, hogy men​jünk
be a szo​bá​ba. Azért meg​pró​bál​tam leg​jobb tu​dá​som sze​r int vá​la​szol​ni Jack M kér​dé​se​i​r e. Me​g it​tuk a
sört, amit ho​zott, és elő​vet​tem a sa​ját kész​le​te​met. De fe​szült volt. Ne​eli és Liza cuk​kol​ták őt, és sze​-
rin​tem nem tud​ták, hogy a prof ezt ész​r e is vet​te, ezért én igye​kez​tem egy ki​csit ud​va​r i​a​sab​ban bán​ni
vele. De az​tán hir​te​len fel​ug​r ott, mert te​le​fo​nál​nia kel​lett.
Ak​ko​r i​ban zaj​lot​tak a tün​te​té​sek az el​len, hogy Ni​xon blo​kád alá he​lyez​te a ki​kö​tő​ket Észak-Vi​et​-
nam​ban. Jack M ko​r áb​ban hal​lot​ta, hogy tün​te​tők gyü​le​kez​nek a rep​tér​nél, és ez így is volt, de te​le​fo​-
non meg​tud​ta, hogy a já​r a​tok to​vább​r a is in​dul​nak, vi​szont így is lát​szott, hogy na​g yon ide​g es volt a
hely​zet mi​att. Meg is egyez​tük, hogy a leg​jobb az lesz, ha mi​nél ha​ma​r abb el​in​dul vissza.
Kábé egy hét​tel ké​sőbb kap​tam tőle egy le​ve​let, ami​ben azt írta, hogy len​ne még né​hány kér​dé​se,
amit már ná​lam fel akart ten​ni (csak a nagy ka​va​r o​dás​ban nem tud​ta), és kér​dez​te, hogy meg​vá​la​szol​-
nám-e őket. Kábé egy hé​tig nem fog​lal​koz​tam vele, az​tán ne​ki​ül​tem, és a kö​vet​ke​ző​ket vá​la​szol​tam.

Mi​ért nincs ben​ne a szá​ma a te​le​fon​könyv​ben?
Egy​sze​r ű az oka. Két év​vel ez​előtt, azaz mi​előtt még ott​hagy​tam vol​na az ál​lá​so​mat, nem volt annyi
időm he​ve​r ész​ni, mint most. Amennyi sza​bad​időm ak​ko​r i​ban volt, az al​ko​tás​r a kel​lett. Egy meg​szó​la​-
ló te​le​fon ve​szé​lyes le​het. Az em​be​r ek​nek va​la​hogy min​dig si​ke​r ül meg​hí​vat​ni​uk ma​g u​kat hoz​zám.
Volt egy idő​szak, ami​kor nem nyi​tot​tam aj​tót, nem vet​tem fel a te​le​font, és nem vá​la​szol​tam le​ve​lek​r e.
És utó​lag úgy ér​zem, hogy amit ak​kor al​kot​tam, az iga​zol en​g em. Ma​nap​ság vi​szont én gyil​ko​lom a
sa​ját idő​met. Vi​szont úgy ér​zem, hogy amit mos​ta​ná​ban al​ko​tok, az is iga​zol en​g em.
Írt-e vagy ter​vez-e va​la​ha film​szce​ná​ri​ó t írni?
 El​né​zést, mi az a film​szce​ná​r ió? For​g a​tó​könyv? Ha igen, ak​kor a vá​la​szom nem. Még soha nem
lát​tam olyan fil​met, ami​től ne let​tem vol​na egy ki​csit rosszul. És én nem aka​r om, hogy bár​ki is
rosszul le​g yen.
Van va​la​mi​fé​le esz​t é​t i​kai el​mé​le​t e?
Mit je​lent az, hogy „esz​té​ti​kai”? Nin​cse​nek el​mé​le​te​im. Én csak CSI​NÁ​LOM a dol​g o​kat. Vagy már
ez is el​mé​let? Az?
És tör​t é​ne​lem​fi​lo​zó​fi​á​ja?
Nem sze​r e​tem a tör​té​nel​met. A tör​té​ne​lem egy iszo​nyú te​her, ami sem​mit sem bi​zo​nyít, csak azt,
hogy az em​be​r ek áru​lók, de ezt MA is lá​tom, ha vé​g ig​me​g yek az ut​cán. A tör​té​ne​lem unal​mas és ké​-
tes, és nem tu​dom, mennyi igaz be​lő​le. A tör​té​ne​lem a győ​ze​lem és a ve​r e​ség em​lé​ke, ne​kem pe​dig
per pil​la​nat már így is túl sok min​den van a fe​jem​ben.
Mit szól ah​hoz a köz​ke​le​t ű fel​fo​g ás​hoz, hogy min​den vers po​li​t i​kus?
Nem igaz. Sze​r in​tem a leg​több vers nagy, lógó, üres csö​csű te​hén. Fel​té​te​le​zem, az alatt, hogy „po​-
li​ti​kus”, az olyan ver​se​ket érti, ame​lyek arra tö​r ek​sze​nek, hogy az em​be​r i​sé​g et és az Em​be​r i​ség kor​-
má​nya​it job​bá te​g yék. De ez túl tö​ké​le​tes és egy​ben bá​tor​ta​lan do​log. A vers olyas​va​la​mi, ami gyak​-
ran csak egyet​len em​ber szá​má​r a nél​kü​löz​he​tet​len – az író szá​má​r a. Sok​szor az ön​ző​ség leg​tö​ké​le​te​-
sebb for​má​ja. Ne tu​laj​do​nít​sunk ma​g unk​nak túl nagy je​len​tő​sé​g et. Az au​tó​sze​r e​lők em​be​r ib​bek ná​-
lunk.
Szer​zett va​la​ha ze​nét?
Nem. Nem sze​r et​tem azo​kat a dal​la​mo​kat és szö​ve​g e​ket, ami​ket az is​ko​lá​ban akar​tak meg​ta​ní​ta​ni
ne​künk, a ta​nárt utál​tam, és ezért di​r ekt nem ta​nul​tam meg kot​tát ol​vas​ni. Utó​lag hü​lye​ség​nek tű​nik az
el​len​ke​zé​sem, de most már késő. Amúgy a zene sok​kal na​g yobb ha​tás​sal van rám, mint az írás vagy a
fes​tés, és egy​foly​tá​ban ze​nét hall​g a​tok – klasszi​kust, roc​kot, jazzt, bár​mit –, kur​va jó do​log.
Mi​lyen író​kat cso​dál még? (Jef​fer​sen és Aik​enen kí​vül. Gon​do​lok itt pél​dá​ul Ant​hony Bur​g ess-
re, aki​nek Mr. En​der​by című műve né​mi​leg bu​kows​kis... egyéb​ként Bur​g ess ze​ne​szer​ző volt.)
Nem hal​lot​tam még Bur​g ess​r ől, ami per​sze nem je​len​ti azt, hogy nem le​het jó. Már nem ol​va​sok
olyan so​kat. Sze​r e​tem Art​aud-t, Cél​i​ne-t, Dosz​to​jevsz​kijt, Kaf​kát és Sa​r o​yan ko​r ai mun​kás​sá​g á​nak
STÍ​LU​SÁT, de a tar​tal​mát nem. És még ta​lán Eu​g e​ne O’Ne​illt meg a hoz​zá ha​son​ló​kat. A leg​több író​-
ban egy​sze​r ű​en nincs meg, ami kell, és soha nem is lesz. Hi​á​ba né​zünk kö​r ül, föl vagy le, hát​r a vagy
még hát​r ébb – nincs. Csak egy ra​kás kók​ler. Ha po​kol​r a ju​tok, biz​tos, hogy csak írók​kal fo​g ok ta​lál​-
koz​ni oda​lent. És en​nél sem​mi sem le​het rosszabb.
Az „in​t er​júnk” so​rán több​ször szar​kasz​t i​ku​san meg​je​g yez​t e: „Hal​ha​t at​lan va​g yok.” Nem va​-
gyok kép​zett pszi​cho​ló​g us vagy nagy „szó-misz​t i​kus”, de fel​me​rül ben​nem a gon​do​lat, hogy oly​-
kor-oly​kor ta​lán el​t ű​nő​dik azon, mi​lyen nyo​mot fog maga után hagy​ni mű​vész​ként, író​ként... És
per​sze az em​be​ri ha​lan​dó​sá​g on is. (Az elő​ző mon​dat​ban va​la​hol van egy kér​dés.)
Van? Hát, a „hal​ha​tat​lan​ság​r ól” annyit, hogy re​mé​lem, tény​leg „szar​kasz​ti​ku​san” mond​tam. Az
írás​ban az egyet​len jó do​log maga az írás. Az, hogy kö​ze​lebb hoz ah​hoz, ami MOST fon​tos, és meg​-
aka​dá​lyoz ab​ban, hogy olyan​ná vál​jak, mint azok az em​be​r ek, akik szem​be​jön​nek ve​lem az ut​cán.
Ami​kor meg​ha​lok, fog​hat​ják a mun​ká​i​mat, és ki​tö​r öl​he​tik vele egy macs​ka seg​g ét. Szá​mom​r a már
nem lesz föl​di hasz​na. Egyet​len nyo​mot aka​r ok ha​lá​lom után hagy​ni, az pe​dig az, amit ma​g a​mon ha​-
gyok, az vi​szont más​nak nem ér​de​kes. Egyéb​ként pe​dig az egyik leg​jobb do​log az em​be​r ek​kel kap​-
cso​lat​ban az, hogy ha​lan​dók.
Van az aszt​ro​ló​g i​á​ban, a Zen​ben vagy a ma nép​sze​rű kul​t u​szok​ban va​la​mi, ami​ben hisz?
Nincs időm kul​tu​szok​kal fog​lal​koz​ni. Az az ipar az olyan tö​me​g ek​nek szól, akik szük​sé​g ét ér​zik
an​nak, hogy va​la​ki meg​csik​lan​doz​za a tal​pu​kat. Ne​kik jó az. Még az is le​het, hogy va​ló​ban hasz​nos.
De én sa​ját ma​g am​r ól a KÉ​PET ma​g am​ból és sa​ját ta​pasz​ta​la​ta​im​ból ala​kí​tom ki. Per​sze nyil​ván ne​-
kem is lesz​nek vak​folt​ja​im, az igaz. Le​het, hogy so​kat kéne még ta​nul​nom má​sok​tól. De én alap​ve​tő​-
en nem olyan em​ber va​g yok, aki má​sok​tól ta​nul. Én ön​fe​jű va​g yok, elő​íté​le​tes, és jobb úgy élni, hogy
nem ka​pok túl sok inst​r uk​ci​ó t má​sok​tól. Ta​pasz​ta​lom sze​r int a leg​ta​nul​tabb em​be​r ek unal​ma​sak, míg
a leg​bu​táb​bak tűn​nek a leg​mé​lyebb​nek és a leg​nyi​tot​tabb​nak. Ki akar egy​szer​r e több han​g on meg​szó​-
lal​ni, ami​kor csak egyet​len​egy hang van, ami elő akar jön​ni?
Azt mond​t a ne​kem, hogy 24 éves ko​rá​ban ab​ba​hagy​t a az írást. (Egyéb​ként meg​ír​t a már ezt az
in​ci​denst az ap​já​val? Ha nem, szí​ve​sen ven​nénk, ha meg​ír​ná a THE RE​VI​EW-ba. 50 dol​lár kö​rül
fi​ze​t ünk egy-egy no​vel​lá​ért, il​let​ve esszé​ért.) De azt nem mond​t a el, hogy mi​kor és mi​ért kez​dett
el ere​de​t i​leg írni.
In​kább fi​zes​sen 50 dol​lárt azért, hogy vá​la​szo​lok ezek​r e a kér​dé​sek​r e. Nem va​g yok biz​tos ab​ban,
hogy amit ak​kor az apám​r ól mond​tam, az mind igaz, de rész​ben igen. Néha úgy adom elő a dol​g o​kat,
hogy ki​csit ja​ví​tok raj​tuk, hogy job​ban han​g oz​za​nak. Le​het, hogy van, aki ezt ha​zug​ság​nak hív​ja; én
mű​vé​szet​nek hí​vom, és ööö, igen, azt nem mond​tam el, hogy mi​kor kezd​tem el írni és mi​ért, de it​tam,
ami​kor be​szél​g et​tünk, nem? És nem is kér​dez​te. Ami​nek amúgy na​g yon örü​lök.
Van a pián és (fel​t é​t e​le​zem) a nő​kön kí​vül még bár​mi más, ami kre​a​t ív vá​g yát sti​mu​lál​ja? (A lo​-
vak il​la​t a, ar​cok a tö​meg​ben a ló​ver​seny​pá​lyán?) (Va​la​mennyi​re már meg​vá​la​szol​t a ezt a kér​dést,
de szí​ve​sen ven​ném, ha mon​da​na er​ről még va​la​mit.)
Ter​mé​sze​te​sen min​den sti​mu​lál​ja a kre​a​tív vá​g ya​i​mat. Igen, az ar​cok is a tö​meg​ben. El​né​zem az ar​-
co​kat, és köz​ben un​do​r o​dom, meg​r et​te​nek, és fel​for​dul a gyom​r om tő​lük. Má​sok meg tud​ják ta​lál​ni a
szép​sé​g et mond​juk egy nagy vi​r ág​me​ző​ben. Én azt hi​szem, nem az a faj​ta em​ber va​g yok. Én szűk lá​-
tó​kö​r ű va​g yok. Én nem lá​tom a ho​r i​zon​to​kat, az oko​kat, a ki​fo​g á​so​kat vagy a di​cső​sé​g et. Az át​la​g os
arc szá​mom​r a maga a rém​álom.
De hát, gon​do​lom, én se né​zek ki olyan jól má​sok sze​mé​ben. Töb​ben mond​ták már, hogy na​g yon
ron​da em​ber va​g yok. Szó​val, vicc az egész. Ne ha​r a​g ud​jon, hogy nem vá​la​szol​tam ren​de​sen a kér​dé​-
sé​r e, de el​r a​g a​dott a hév, és üvöl​töz​ni kezd​tem. El​né​zést.
Mi a vé​le​mé​nye a „val​lo​má​sos” köl​t é​szet​ről? Mennyi​ben il​lik a mun​kás​sá​g á​ra ez a meg​ha​t á​ro​-
zás, és mennyi​ben nem?
At​tól függ, ki írja azt a val​lo​má​sos köl​té​sze​tet. Sze​r in​tem a leg​töb​ben túl gyak​r an ve​r ik a mel​lü​ket;
vagy nem tud​nak ren​de​sen ne​vet​ni. Ez úgy hang​zik, mint​ha kö​te​ked​nék, nem? Csak vizs​g ál​ja meg kö​-
ze​lebb​r ől, és lát​ni fog​ja. Ez még Whit​man​r e is igaz.
Én ha​tá​r o​zot​tan úgy vé​lem, hogy az én leg​több val​lo​má​sos írá​som nem más, mint szó​r a​koz​ta​tás.
Úú, el​vesz​tet​tem a go​lyó​i​mat meg a sze​r el​me​met, ha-ha-ha. Meg ilye​nek. De an​nak a „ha-ha-há​nak”
re​le​váns​nak és va​ló​di​nak kell len​nie, nem ilyen Bob Hope[3]-féle hü​lye​ség​nek.
Én úgy lá​tom, hogy ami​kor a fáj​da​lom el​ha​tal​ma​so​dik, há​r om dol​g ot le​het ten​ni: be​r úg​ni, ön​g yil​-
kos​sá​g ot el​kö​vet​ni vagy ne​vet​ni. Én ál​ta​lá​ban be​r ú​g ok és ne​ve​tek.
Ja. Nem min​dig űzöm ezt a val​lo​má​sos dol​g ot, de azt hi​szem, rá va​g yok kat​tan​va, mert sok min​den
tör​tént már ed​dig, sőt, már majd​nem én érem el, hogy sok min​den tör​tén​jen – mint​ha olyan éle​tet kre​-
ál​nék ma​g am​nak, hogy ab​ból mű​vé​sze​tet kre​ál​has​sak. Nem gon​do​lom, hogy ez az iga​zi mód​ja a dol​-
gok in​té​zé​sé​nek, ez va​ló​szí​nű​leg in​kább gyen​g e​ség, de én ál​mo​do​zó va​g yok, és ta​lán sze​r e​tem is dra​-
ma​ti​zál​ni a dol​g o​kat, ahogy azt is, ha több do​log tör​té​nik, mint amennyi egyéb​ként tör​tén​ne, és ezért
egy ki​csit rá​se​g í​tek. Azt hi​szem, ez így nincs rend​jén. És nem is ál​lí​tom, hogy rend​jén van.
Mi ar​ról a vé​le​mé​nye, hogy fő​is​ko​lás gye​re​kek ver​se​ket ol​vas​nak, és mit gon​dol, mi​ért csi​nál​-
ják? Ol​vas​sák a maga ver​se​it is? Ön sze​rint ér​vé​nyes okok​ból ol​vas​nak ver​se​ket? (Ez az utób​bi
le​het, hogy már buta kér​dés, de egy ta​lá​ló vá​lasszal ta​lán meg tud​ja men​t e​ni.)
 Tud​ja, nem szok​tam ver​se​ket ol​va​só fő​is​ko​lás gye​r e​kek​r e gon​dol​ni. Nem tu​dom, hogy ol​vas​nak-e
ver​se​ket, és hogy az enyé​me​ket ol​vas​sák-e. Ezt nem le​het ta​lá​ló mó​don meg​vá​la​szol​ni, csak ha va​la​-
mit hir​te​len ki​ta​lá​lok, de ab​ból meg le​het, hogy nem jön​nék jól ki, úgy​hogy a leg​ta​lá​lóbb ta​lán az, ha
ezt most így vá​la​szo​lom meg.
Mi​ért olyan jó L.A.-ben élni?
Elő​ször is már ele​ve adott, hogy itt va​g yok, a töb​bit meg e köré épí​ti az em​ber. Vagy leg​alább​is én.
Éle​tem nagy ré​szét itt töl​töt​tem, és egy​sze​r ű​en hoz​zá​szok​tam a vá​r os​hoz. Már el sem tu​dok té​ved​ni –
jó​za​non. Va​la​me​lyik nap pe​dig azt is meg​tud​tam, hogy hol van az L.A. Zoo. Az itt élő nők pe​dig, úgy
tű​nik, sze​r e​tik az öreg em​be​r e​ket. Ilyen nő​ket még nem lát​tam. Ugyan​ak​kor ön​g yil​kos haj​la​ma​im
van​nak, a szmog vi​szont se​g ít​sé​g em​r e van. Na most eh​hez ké​pest mi van pél​dá​ul Ohi​ó ​ban?
Mit ol​vas most? Mi​lyen ol​va​sá​si szo​ká​sai vannak?
Nem ol​va​sok sem​mit. Il​let​ve hát amit írok, azt el​o l​va​som. Gon​do​lom, ez szo​kás​nak szá​mít.
Ha hir​t e​len meg​g az​da​g od​na, ho​g yan vál​t oz​na meg az éle​t e?
Böl​csebb len​nék, mé​lyebb és ara​nyo​sabb.
Van​nak gye​re​kei?
Egy hét​éves lá​nyom van. Ren​des kis csaj.

Fel​ad​tam pos​tán a vá​la​szo​kat, és nem na​g yon szá​mí​tot​tam sem​mi​r e, de pos​ta​for​dul​tá​val kap​tam
egy újabb le​ve​let Jack M-től.

Ked​ves Buk!
Re​mek! Na​gyon jó or​vos​ság volt (már​mint a vá​la​szai a kér​dé​se​im​re). Vi​szont úgy gon​do​lom, a RE​-
VI​EW-nak ez nem lesz meg​fe​le​lő. Nem egé​szen ezt akar​tam ki​hoz​ni be​lő​le; a kér​dé​se​im nem abba
az iro​dal​mi (vers​ta​ni és tech​ni​kai) irány​ba vit​ték az in​ter​jút, ami​vel az In​ter​júk köl​tők​kel ro​va​-
tunk​ban fog​lal​koz​ni sze​re​tünk. (A köl​té​szet​ről, a töb​bi köl​tő​ről al​ko​tott vé​le​mé​nyé​ről és egyéb
olyan té​mák​ról kel​lett vol​na kér​dez​nem, ami​ket, fel​té​te​le​zem, tel​jes mar​ha​ság​nak tart.)
Et​től füg​get​le​nül per​sze to​váb​bí​tot​tam az in​ter​jút a szer​kesz​tők​nek, akik ter​mé​sze​te​sen meg fog​ják
néz​ni. (Még va​la​mi: a jövő évre már meg​van az összes in​ter​júnk.)
Ahogy ko​ráb​ban mond​tam, el​sőd​le​ges szán​dé​kom az volt, hogy in​for​má​ci​ó​hoz jus​sak ön​ről és a
mun​ká​já​ról egy sa​ját cik​kem​hez, amit meg tu​dok írni más​ho​va. Már el is ké​szül​tem vele, és sze​rin​-
tem pom​pás lett. Ha majd egy​szer va​la​mi​kor meg​je​le​nik, biz​tos se​gít majd ma​gán egy ki​csit – bár
ter​mé​sze​te​sen a mo​ti​vá​ci​óm nem em​ber​ba​rá​ti, egy​sze​rű​en na​gyon tet​sze​nek a ver​sei, és sze​rin​tem
jó len​ne, ha szé​le​sebb kör​ben is​mer​nék őket.
Na, er​ről ennyit. Most pe​dig SZE​RET​NÉM hi​va​ta​lo​san is fel​kér​ni, hogy küld​jön el pár ver​set a
RE​VI​EW szá​má​ra. Úgy 10-15 dol​lár kö​zött fi​ze​tünk egy ver​sért.
Meg​ren​del​tem a HUM​MING​BIRD-öt, és el​ol​vas​tam a kí​sé​rő​szö​ve​get, amit a Black Spar​row Press
kül​dött.
Mond​tam már, hogy na​gyon él​vez​tem az ön​nél tett rö​vid lá​to​ga​tást? Ezt majd lát​ni is fog​ja, ha el​-
ol​vas​sa az esszét, ami an​nak kö​szön​he​tő​en szü​le​tett.
A leg​job​ba​kat,
Jack M


Ked​ves Jack M-;
Nos, & () (eb​ből ki​fo​lyó​lag) &
(érti)?
(lá​to​ga​tá​sa nem volt hi​á​ba​va​ló)
(ré​szem​ről) (sem) &
A leg​job​ba​kat ma​gá​nak is,
Char​lie B.


Pete 13 éves volt, ami​r ől azt mond​ják, prob​lé​más kor, de mind​egyik az, és Pete-nek né​met szár​ma​-
zá​sú szü​lei vol​tak, szi​g o​r ú​ak, na​g yon. „Ak​kor jó egy gye​r ek, ha csak lát​ják, de nem hall​ják” – ez volt
az egyik szó​lá​suk, és Pete ez​zel nem is kü​lö​nö​seb​ben fog​lal​ko​zott. Mér​he​tet​le​nül utál​ta a szü​le​it. Ha
csak egy ki​csit is meg​szeg​te a sza​bá​lyo​kat, apja rend​sze​r e​sen el​ver​te bo​r ot​va​szíj​jal, mi​köz​ben any​ja
ott állt mel​let​tük, és azt mond​ta: „Egy apá​nak min​dig iga​za van.”
Néha éj​je​len​te, ami​kor a szü​lei basz​tak, Pete arra gon​dolt a szo​bá​já​ban: „Ezek nem le​het​nek az én
szü​le​im. Biz​tos adop​tál​tak kis​ko​r om​ban. Vagy el​r a​bol​tak.” Va​ló​já​ban maga Pete volt a há​zas​ság oka.
Az apja te​her​be ej​tet​te az any​ját, a há​zas​sá​g ot pe​dig min​dig a gye​r e​ké​nek rót​ta fel, Pete vi​szont né​mi​-
leg un​do​r od​va azt gon​dol​ta, ki​zárt, hogy ő dug​ta vol​na be a mi​cso​dá​ját az any​já​nak. Az​tán még in​-
kább un​do​r od​va az is meg​for​dult a fe​jé​ben: le​het, hogy egy​kor ondó vol​tam an​nak az em​ber​nek a
far​ká​ban? Et​től min​dig fel​for​dult a gyom​r a.
Pete-nek he​ten​te két​szer kel​lett le​nyír​ni a fü​vet a kert​jük​ben, elöl és há​tul is, egy​szer egyik irány​ba,
utá​na vissza. Azaz gya​kor​la​ti​lag heti négy​szer kel​lett le​vág​nia a fü​vet, az​tán ol​ló​val le​nyír​ni a szé​le​-
ket és meg​lo​csol​ni. A szom​szé​dok gyak​r an meg​je​g yez​ték, mi​lyen szép a fű a szü​lei kert​jé​ben.
Egy-egy fű​nyí​r ás után apja négy​kéz​láb​r a eresz​ke​dett, hogy el​len​ő riz​ze, nem lóg-e ki itt-ott egy
szál. Egy szint​r e eresz​ke​dett a fű ma​g as​sá​g á​val, és ha csak egy ki​ál​ló fű​szá​lat is ta​lált, Pete már me​he​-
tett is a für​dő​szo​bá​ba, hogy apja bo​r ot​va​szíj​jal el​ver​je. És min​dig ta​lált egyet. „Aha! Lá​tom! Ott van
egy fű​szál!” Erre az any​ja hát​r a​ment a szo​bá​já​ba, és azt mond​ta: „Apád ta​lált egy ki​ál​ló fű​szá​lat, te
rossz fiú!” Pete ilyen​kor be​ment a für​dő​szo​bá​ba, ahol apja már düh​től vö​r ös kép​pel vár​ta őt a kád
szé​lén ülve, ke​zé​ben a bo​r ot​va​szíj​jal.
12 éves kora után Pete töb​bé nem ki​a​bált, mi​köz​ben apja kor​bá​csol​ta őt, mert az​zal el​is​mer​te vol​na
a fáj​dal​mat, és nem akar​ta meg​ad​ni ap​já​nak ezt az örö​möt. El​len​állt. A ve​r é​sek annyi​r a bru​tá​li​sak let​-
tek, hogy va​cso​r á​nál kép​te​len volt le​ül​ni a szék​r e. Két pár​nát kel​lett rá​ten​nie, és úgy hall​g at​hat​ta az
ap​ját, aki ar​r ól be​szélt, hogy mi tör​tént az​nap a mun​ka​he​lyén. Ál​ta​lá​ban ugyan​az volt a szto​r i: „Le​-
hord​tam ma azt a sze​mét​lá​da Crans​tont. Ott​hagy​ta a poszt​ját őri​zet​le​nül, hogy egy sző​ke nő​vel cse​ve​-
rész​hes​sen. Leg​alább húsz per​cen át dis​ku​r ált vele. Oda​men​tem hoz​zá, és azt mond​tam neki: »Ide fi​-
gyelj, Crans​ton. Nem az a mun​kád, hogy sző​ke nők​kel be​szél​g ess, ha​nem hogy a mú​ze​u​mot őrizd.
Vagy össze​sze​ded ma​g ad, vagy je​len​te​ni fo​g ok Mr. Hen​der​son​nak!« Az​tán ott​hagy​tam. A sző​ke nő
meg el​ment.”
„Crans​ton egész nap el​len​sé​g e​sen mé​r e​g e​tett. Pe​dig két hete pont az ő ter​mét ra​bol​ták ki – be​nyúl​-
tak a vit​r in alá, és ki​vet​ték az összes pénz​ér​mét. Na​g yon régi ér​mék vol​tak, biz​tos ér​tek vagy há​r om-
négy​ezer dol​lárt. Hogy tud​ták ki​szed​ni on​nan, csak mert épp el​for​dult? Áll​va al​szik az a hü​lye.”
„Az​tán be​dob​tam egy ja​vas​la​tot az öt​le​te​ket gyűj​tő do​boz​ba, hogy hoz​zák fel a pin​cé​ből azo​kat az
első vi​lág​há​bo​r ús gé​pe​ket, és he​lyez​zék őket va​la​me​lyik eme​let​r e. Nyir​kos a pin​ce, ami​től kez​de​nek
rozs​dá​sod​ni a gé​pek al​kat​r é​szei. Szá​r a​zabb hely​r e kell vin​ni őket...”
Az apja órá​kon át be​szélt a mun​ka​he​lyé​r ől, és csak a mun​ka​he​lyé​r ől be​szélt. Este 8-kor fe​küdt le,
hogy reg​g el „fris​sen áll​jon ké​szen a mun​ká​r a”. Ami azt je​len​tet​te, hogy min​den​ki más​nak is ak​kor
kel​lett ágy​ba men​nie. Mi​köz​ben az apja a mun​ka​he​lyé​r ől be​szélt, az any​ja min​dig he​lye​selt: „Igen.
Igen, sze​r in​tem iga​zad van. Örü​lök, hogy meg​mond​tad neki! Tény​leg ezt mond​ta? És erre te mit
mond​tál neki?”
Csak egy do​log sza​kí​tot​ta meg ezt: a heti egy​sze​r i ki​írá​suk, amit Pete kény​te​len volt vé​g ig​hall​g at​ni.
Mi​vel vé​ko​nyak vol​tak a fa​lak, át​hal​lat​szott a ru​g ók nyi​kor​g á​sa. Pete el​kép​zel​te az ap​ját, amint any​ján
fek​szik, ru​tin​ból fel-alá mo​zog, és a gyom​r a for​g ott at​tól, hogy ezek​hez az em​be​r ek​hez tar​to​zik, és
at​tól a gon​do​lat​tól, hogy nincs hova me​ne​kül​nie, és még éve​kig nem is lesz.
Az egyik ilyen este után, ami​kor apja meg​ver​te egy ki​ál​ló fű​szál mi​att, majd Pete vé​g ig​hall​g at​ta au​-
to​ma​ti​kus kö​zö​sü​lé​sü​ket, el​aludt, és ál​mo​dott va​la​mit. Apja és any​ja az ét​ke​ző​ben ül​tek, va​cso​r áz​tak,
és egy​szer csak be​má​szott oda egy óri​á​si, bar​nás​fe​ke​te pók, ha​tal​mas csáp​r á​g ók​kal és két sár​g ás​zöld
szem​mel. Más​fél mé​ter volt a ke​r ü​le​te, na​g yon sző​r ös volt, és vér​sza​g ot árasz​tott. Mi​köz​ben az apja a
mun​ka​he​lyé​r ől be​szélt, a pók fel​má​szott a pla​fon​r a, le​eresz​tett egy fo​na​lat, és el​kezd​te be​te​ker​ni az
any​ját. Az apja nem vet​te ész​r e. Ami​kor tel​je​sen kör​be​fon​ta az any​ját, le​eresz​ke​dett, csáp​r á​g ó​ját be​le​-
váj​ta a mel​lé​be, majd fel​emel​te, be​le​tet​te a há​ló​já​ba, és hagy​ta, hogy ott him​bá​lóz​zon az asz​tal fö​lött.
Az​tán le​ug​r ott, lá​ba​i​val meg​r a​g ad​ta az ap​ját, és be​le​eresz​tet​te a csáp​r á​g ó​ját. Fel​emel​te az ap​ját a szék​-
ből, fel​tet​te az asz​tal​r a, meg​állt fö​löt​te, és szív​ta ki be​lő​le a vért.
Pete ek​kor fel​éb​r edt. Oda​ment a szü​lei szo​bá​já​hoz, és be​né​zett hoz​zá​juk. Mind​ket​ten alud​tak.
Vissza​ment, le​fe​küdt az ágyá​ba, el​aludt, és töb​bet az​nap már nem ál​mo​dott, vagy nem em​lé​ke​zett rá.
Más​nap hét​fő volt, és vég​r e olyan nap, ami​kor nem volt a ház kö​r ül dol​g a. Ta​ní​tás után ott​ma​r adt
az is​ko​lá​ban, és be​állt base​bal​loz​ni. Nem volt le​he​tő​sé​g e túl so​kat gya​ko​r ol​ni, de fut​ni jól tu​dott. Volt
egy ha​za​fu​tá​sa, egy trip​le-je és há​r om re​mek el​ka​pá​sa a kül​ső me​zőn. Az​tán ha​za​ment. Any​ja mér​g e​-
sen vár​ta ott​hon. „Menj a szo​bád​ba. Apád majd be​szél ve​led, ha ha​za​ér.”
Egy órá​val ké​sőbb hal​lot​ta, hogy az any​ja az ap​já​val be​szél. Az​tán be​ment az apja a szo​bá​já​ba, és
be​csuk​ta az aj​tót. Olyan ki​fe​je​zés ült az ar​cán, ami​lyet ko​r áb​ban még so​sem lá​tott. Dü​hö​sebb és bru​tá​-
li​sabb volt. Pete ült az ágyon, és várt. Apja vele szem​ben ült egy szék​ben.
– Pe​ter?
– Igen?
– Mit csi​nál​tál?
– Base​bal​loz​tam.
– És va​ló​já​ban mit csi​nál​tál?
– Nem ér​tem.
– De​hogy​is​nem, ér​ted te.
– Nem ér​tem, mire gon​dolsz.
– Te ro​ha​dék, meg​ö l​lek! Ha még egy​szer ezt csi​ná​lod, meg​ö l​lek!
– Mit? Mit csi​ná​lok?
– Ezt anyád mu​tat​ta ne​kem. Ide nézz! Ide nézz!
Apja a pi​zsa​má​ját mu​tat​ta neki, ami​ben elő​ző éj​jel aludt. Pete to​vább​r a sem ér​tet​te.
– Ide nézz! Ezt nézd! – Az apja egy folt​r a mu​ta​tott a pi​zsa​ma​nad​r ág elül​ső ré​szén. Egy kis, hal​vány
vér​folt volt.
– Mit csi​nál​tál, Pe​ter?
– Hogy ér​ted?
– Úgy, hogy ha még egy​szer ezt csi​ná​lod, meg​ö l​lek!
Az apja fel​állt, oda​ment az aj​tó​hoz, dur​ván be​vág​ta maga mö​g ött az aj​tót, és Pete újra egye​dül volt.
Rá​né​zett a pi​zsa​má​ján lévő vér​folt​r a. Az​tán eszé​be ju​tott, hogy a nad​r ág ere​de​ti​leg az ap​jáé volt. A
folt pe​dig egy olyan folt, ami hosszú ide​je nem jött ki a mo​sás​ban. Egy ki​csit meg​hök​ken​ve ült ott.
Azt gon​dol​ták, hogy az a vér​folt va​la​mi bű​nös do​log, mi​köz​ben vagy az apja, vagy az any​ja ré​vén ke​-
rült oda. De va​jon mit hit​tek, hogy mi az? Azt gon​dol​ták, hogy va​la​ki masz​tur​bá​lás köz​ben vér​zik?
Csak ezt gon​dol​hat​ták. In​nen​től kez​dett az a meg​g yő​ző​dé​se len​ni, hogy a szü​lei őrül​tek, vagy ha nem
őrül​tek, ak​kor el​ké​pesz​tő​en tu​dat​la​nok.
Az​nap nem va​cso​r áz​ha​tott, más​nap a reg​g e​li​nél pe​dig nem szól​tak hoz​zá, de még csak rá se néz​tek.
Mi​után az apja el​ment dol​g oz​ni, az any​ja vé​g ül azt mond​ta neki, hogy Is​ten ta​lán meg​bo​csát neki, ha
on​nan​tól kezd​ve éle​te vé​g é​ig jól és bűn​bá​nó​an vi​sel​ke​dik...
Az​nap este va​cso​r a után egy​ből be kel​lett men​nie a szo​bá​já​ba, és le kel​lett fe​küd​nie. Le​kap​csol​ta a
vil​lanyt, és hall​g at​ta az ap​ját, aki a mun​ka​he​lyé​r ől be​szélt. Is​ten. Az any​ja és Is​ten. Az apja és Is​ten. A
szü​lei hit​tek Is​ten​ben. Ez lesz az olyan em​be​r ek​kel, akik hisz​nek Is​ten​ben? El​mé​je kat​to​g ott, gon​do​la​-
tai ide-oda ci​káz​tak, az​tán el​ka​lan​doz​tak. Majd el​aludt, és fel​éb​r edt. Még min​dig hal​lot​ta a szü​lei
hang​ját.
Az​tán Pete meg​szó​lalt: „Is​te​nem, szép kis szü​lő​ket ad​tál ne​kem. Hogy ad​hat​tál ne​kem ilyen szü​lő​-
ket? Mi​lyen Is​ten vagy te? Utál​lak Té​g ed! Ha le​jössz ebbe a szo​bá​ba, Is​te​nem​r e, azon​nal orr​ba vág​-
lak!”
Az​tán megint el​aludt, leg​alább​is így ér​zé​kel​te. Ami​kor fel​éb​r edt, mint​ha egy alak állt vol​na az
ágyá​nál, és a tér​de mö​g ül fi​g yel​te őt. Pete tér​dei fel vol​tak húz​va, az ágy​ne​mű egy kis dom​bot for​-
mált, és az alak a mö​g ül néz​te őt. Úgy tűnt, fe​ke​té​be van öl​töz​ve, min​den fe​ke​te volt raj​ta, a fe​jén pe​-
dig egy he​g yes csuk​lya volt, olyan, ami​lyet a Ku-Klux-Klan tag​jai vi​sel​nek.
Pete meg​r é​mült, és hi​tet​len​ked​ve né​zett vissza rá. Le​het, hogy Is​ten az? Az a csuk​lyás alak? Is​ten
go​nosz? Az alak ott ma​r adt, nem moz​dult, nem moz​dult, csak néz​te őt. Úgy tíz, ti​zen​ö t per​cig le​he​tett
ott, az​tán el​tűnt.
Pete össze​szed​te ma​g át, és fel​kap​csol​ta a vil​lanyt. Csak arra az alak​r a tu​dott gon​dol​ni. Oda​ment a
szek​r é​nyé​hez, ki​húz​ta a fel​ső fi​ó ​kot, és ki​vett egy kis do​bozt, amit a nagy​any​já​tól ka​pott. A nagy​any​ja
Vá​lasz​adó Do​boz​nak hív​ta. Egy​más mel​lé he​lye​zett kis pa​pír​te​ker​csek vol​tak ben​ne. Sok apró pa​pír​-
te​kercs.
Pete fel​tet​te a kér​dést. És utá​na mi tör​tént...? Be​nyúlt a do​boz​ba, ki​vet​te az egyik te​ker​cset, ki​te​ker​te,
és el​o l​vas​ta: „Is​ten el​ha​g yott té​g ed.” Fel​te​ker​te a pa​pírt, vissza​tet​te a do​bozt a fi​ó k​ba, és vissza​fe​küdt
az ágy​ba.
To​vább​r a is hal​lot​ta, hogy a szü​lei az ét​ke​ző​ben be​szél​g et​nek. Az​tán is​mét fel​kelt, és ki​nyi​tot​ta a fi​-
ó​kot. Újra ki​vet​te a do​bozt, és egye​sé​vel ki​te​ker​g et​te a pa​pí​r o​kat. Nem ta​lál​ta azt, amin az állt: „Is​ten
el​ha​g yott té​g ed.” Vissza​tet​te az összes pa​pírt, be​csuk​ta a do​bozt, és be​tet​te a fi​ó k​ba. Már nem hal​lot​ta
a szü​lei be​szél​g e​té​sét. Ez szo​kat​lan volt.
Pete las​san ki​nyi​tot​ta az aj​tót, és hall​g a​tó​zott. A vil​lany égett az ét​ke​ző​ben, de csend volt. Pi​zsa​má​-
ban, me​zít​láb vé​g ig​ment az elő​szo​bán. Be​ment a kony​há​ba. To​vább​r a is csend volt. Az​tán be​ment az
ét​ke​ző​be.
Ott volt a pók. Az óri​á​si bar​nás​fe​ke​te, sár​g ás​zöld sze​mű pók, a ha​tal​mas csáp​r á​g ók​kal... A pot​r o​ha
sző​r ös volt, lük​te​tett, tele volt vér​r el, a pók pe​dig az apá​r a te​le​ped​ve állt, az asz​ta​lon. Az any​ja egy
nagy pók​há​ló​ban ló​g ott az asz​tal fö​lött, hol​tan.
Pete vissza​ment a szo​bá​já​ba, be​csuk​ta az aj​tót, és fel​vet​te az ut​cai ru​há​ját. Az​tán át​má​szott az ab​la​-
kon, és ki​ug​r ott a kert​be. A fű szé​pen le volt nyír​va, és ren​de​zett volt. Be​ment a ga​r ázs​ba, és ta​lált egy
kan​na ter​pen​tint. Apja az​zal tisz​tí​tot​ta az ecse​te​it. Pete be​vit​te a kan​nát a hát​só aj​tón. Az​tán ki nyi​tot​ta,
és az ajtó alatt be​fo​lyat​ta a ter​pen​tint a kony​há​ba. A ma​r a​dé​kot a hát​só ve​r an​dán lo​csol​ta szét. Az​tán
fo​g ott egy da​r ab új​ság​pa​pírt, fel​te​ker​te, és meg​g yúj​tot​ta egy gyu​fá​val. Lát​ta, ahogy a lán​g ok fel​csap​-
nak, vé​g ig​fut​nak az ajtó alatt, és fel​g yújt​ják a kony​hát.
Az​tán vé​g ig​ment a ko​csi​be​já​r ón, ki az ut​cá​r a. El​in​dult az ut​cán föl​fe​lé, vé​g ig fel a dom​bon, egé​-
szen a fő​útig. Az​tán meg​for​dult, és vissza​né​zett. Lát​ta a lán​g o​kat, amik na​g yon ma​g as​r a csap​tak. Az​-
tán el​in​dult ke​let felé. Ment há​r om ut​cát, míg el nem ért egy mo​zi​hoz. Be​nyúlt a zse​bé​be. Pont volt
nála elég pénz. Wes​tern​fil​met ad​tak. Iga​zi jó lö​völ​dö​ző​set. Fi​ze​tett a lány​nak, és be​ment. Ma​r adt még
pén​ze pop​corn​r a. Vett egy zacs​kó​val, be​ment a te​r em​be, és vé​g ig​ment a sö​tét fo​lyo​són. Kábé a te​r em
há​r om​ne​g ye​dé​nél ta​lált egy he​lyet, kö​zé​pen. Le​ült, és enni kezd​te a ku​ko​r i​cát. Ket​ten épp pár​baj​r a ké​-
szül​tek egy fo​g a​dó előtt. Jó szí​né​szek vol​tak. Pete sze​r et​te a pop​cornt; a pop​cornt jó sok só​val. Vég​r e
bol​dog volt.


Ro​bert​nek volt a kam​r á​ban 29 ka​ja​kon​zer​ve és egy húsz​li​te​r es tar​tá​lya víz​zel tele. Meg sok gyer​-
tyá​ja és egy .32-ese ren​g e​teg töl​ténnyel. A vi​zet a má​so​dik nap el​zár​ták, de áram még volt.
Spon​tán za​var​g ás​nak in​dult a do​log, de az​ó ta va​la​mi olyas​mi​vé fa​jult, amit már sen​ki sem ér​tett. A
bol​to​kat, ben​zin​ku​ta​kat már az első na​po​kon ki​fosz​tot​ták, min​den étel-, ital- és egyéb kész​le​tet le​nyúl​-
tak.
Bi​zo​nyos ér​te​lem​ben or​szá​g os mé​r e​tű for​r a​da​lom zaj​lott, de hogy ki lá​zadt pon​to​san és ki nem, az
nem volt tisz​ta. Mi​után a tűz​o l​tó​ság em​be​r ei kö​zül jó né​há​nyan meg​hal​tak, nem vo​nul​tak ki több tűz​-
eset​hez. Fél Los An​g e​les égett, so​kan – fér​fi​ak, nők, gye​r e​kek – el​vesz​tet​ték ott​ho​nu​kat, és ott húz​ták
meg ma​g u​kat, ahol tud​ták. Ők nem por​tyáz​tak az ut​cá​kon, ők el​búj​tak, igye​kez​tek túl​él​ni a hely​ze​tet,
pró​bál​tak lé​tez​ni.
A rend​ő r​ség, a Nem​zet​ő r​ség és a had​se​r eg meg​kí​sé​r el​te irá​nyí​tá​sa alá von​ni az ut​cá​kat – ami azt
je​len​tet​te, hogy min​den​kit meg​ö l​tek, aki el​le​nük for​dult. Gya​kor​la​ti​lag há​bo​r ú ala​kult ki az egyen​r u​-
há​sok és a nem egyen​r u​há​sok közt; és ami még rosszabb, a fé​le​lem​nek kö​szön​he​tő​en há​bo​r ú kez​dő​-
dött a fe​ke​ték és a fe​hé​r ek, a fe​hé​r ek és a fe​hé​r ek és a fe​ke​ték és a fe​ke​ték, va​la​mint a köz​tük lévő
összes szín kö​zött. Min​den​ki kü​lön​ál​ló egy​ség​nek szá​mí​tott, amíg va​la​mi nem tör​tént. A for​r a​da​lom​-
nak nem volt köz​pon​ti ve​ze​té​se, és így a kö​ve​te​lé​sek és a cé​lok kö​zel sem vol​tak vi​lá​g o​sak. Arra nem
lát​szott esély, hogy bár​ki is fel​ad​ja, de arra sem, hogy bár​ki is győz​zön.
Ro​bert sem a for​r a​dal​má​r o​kat, sem a kor​mányt nem ér​tet​te; mind​két ol​dal igen​csak le​sze​r e​pelt
nála. Ugyan​ak​kor ő min​dig is fur​csa fi​g u​r a volt, se​ho​vá sem il​lett, ki​ló​g ott a sor​ból. Most pe​dig elő​-
állt az a hely​zet, hogy Em​ber for​dult Em​ber el​len, ami tu​laj​don​kép​pen min​dig is így volt, csak most
már tisz​tán lát​szott. Min​den​ki vissza​tért a sa​ját bar​lang​já​ba, és min​den egyes em​ber, ál​lat, idő​já​r á​si té​-
nye​ző el​len​ség​g é vált. A lán​g ok fel​éget​ték az év​szá​za​do​kat.
Sze​r en​csé​r e Ro​bert​nek volt há​r om üveg skót whis​ky​je, 20 gramm füve, tíz cso​mag Bull Dur​ham​je
és egy cso​mó ci​g a​r et​ta​pa​pír​ja, ami mind jót tett a lé​lek​nek. Emel​lett pe​dig ele​ve ma​g á​nyos al​kat volt,
és tu​laj​don​kép​pen az, aho​g yan a for​r a​da​lom előtt élt, nem sok​ban kü​lön​bö​zött at​tól, ahogy a for​r a​da​-
lom ki​tö​r é​se óta élt. Leg​na​g yobb örö​mét min​dig is a ma​g ány​ban lel​te, jól​le​het ezt a ma​g ányt al​kal​-
man​ként meg​sza​kí​tot​ta egy-egy kó​sza nu​me​r a, némi Mah​ler vagy Sztra​vinsz​kij, egy jo​int vagy ket​tő
és egy jó éj​sza​kai pi​á​zás.
A gázt és a vi​zet el​zár​ták, ő pe​dig be​desz​káz​ta az összes ab​la​kot, és be​r e​te​szel​te az aj​tót. Késő éj​jel
ki​nyi​tot​ta az aj​tót, és ki​ha​jí​tot​ta az ürü​lé​ket, vi​ze​le​tet és a sze​me​tet. Ve​szé​lyes lett vol​na ki​men​ni, és
meg​kí​sé​r el​ni el​ás​ni.
Az ut​cák​r ól foly​to​nos lö​völ​dö​zés hal​lat​szott. A holt​tes​te​ket ott hagy​ták, ahol az em​be​r ek össze​es​-
tek. Pat​ká​nyok, ku​tyák, macs​kák ku​tat​tak zsák​mány után, ha​lott em​be​r ek hú​sát mar​can​g ol​ták. Min​den​-
hol le​g yek és ku​ka​cok vol​tak.
Ro​bert tud​ta, hogy ha​ma​r o​san vil​lany sem lesz. Be​kap​csol​ta a rá​di​ó t. (Té​vé​je so​ha​sem volt.) Egyik-
má​sik rá​dió​ál​lo​más újra és újra le​ad​ta az el​nök be​szé​dét. Ő úgy vél​te, hogy az el​nök már rég meg is
halt, de et​től füg​g et​le​nül újra és újra csak őt hal​lot​ta:
„Ame​r i​kai pol​g ár​tár​sa​im: soha nem élt még át ez a nagy​sze​r ű nem​zet ilyen agó​ni​át, ká​o szt és ennyi
fé​lel​met, de át fog​juk vé​szel​ni ezt az idő​sza​kot is, és ami​kor en​nek vége, meg​tisz​tít​juk so​r a​in​kat
azok​tól a gyá​vák​tól, akik hát​ba szúr​tak és le​g yen​g í​tet​tek min​ket. Még nagy​sze​r űbb nem​zet le​szünk,
mint ami​lye​nek va​la​ha is vol​tunk.”
„A fej​lő​dés gyak​r an jár együtt fáj​da​lom​mal. Je​len pil​la​nat​ban ezt a fáj​dal​mat érezzük, igen in​ten​zí​-
ven. De higgyék el, egy még nagy​sze​r űbb Em​be​r i​ség ré​szei le​szünk. Meg​sza​ba​dít​juk a föl​dün​ket et​től
a pes​tis​től és a kár​te​vők​től. Meg​sza​ba​dít​juk a föl​dün​ket azok​tól a fér​g ek​től, akik a vé​r ün​ket szív​ták.”
„Le​g yen hi​tük: Is​ten és a nem​zet győ​ze​del​mes​ked​ni fog. Le​g yen hi​tük, ezt ké​r em Önök​től, és ez az
óra nem ha​lá​lunk, ha​nem új​já​szü​le​té​sünk órá​ja lesz egy sza​ba​dabb vi​lág​ba, egy olyan sza​bad vi​lág​ba,
ame​lyet Em​ber nem lá​tott még a tör​té​ne​lem so​r án ezen a Föl​dön.” „Köz​ben azt is kö​te​les​sé​g em el​-
mon​da​ni, hogy két nem​zet, az orosz és a kí​nai össze​fo​g ott, és ul​ti​má​tu​mot adott ne​künk. Az ul​ti​má​-
tum sze​r int ok​tó​ber 25-ig min​den kor​mány​za​ti ha​tal​mat át kell ad​nunk ne​kik. Az Ame​r i​kai Egye​sült
Ál​la​mok soha nem adta meg ma​g át, és nem áll szán​dé​kunk​ban ezt ten​ni most sem. Ha Orosz​o r​szág
vagy Kína vagy mind​ket​ten együtt meg​kí​sé​r el​nek meg​tá​mad​ni min​ket, vagy bár​mi olyan tet​tet pró​bál​-
nak vég​r e​haj​ta​ni, amit mi el​len​sé​g es lé​pés​nek íté​lünk, azon​nal nuk​le​á​r is csa​pás​sal vá​la​szo​lunk, és je​-
len​leg Ame​r i​ka nuk​le​á​r is kész​le​te négy​szer na​g yobb, mint a vi​lág összes, nuk​le​á​r is fegy​ver​r el ren​-
del​ke​ző or​szá​g áé együtt​vé​ve.”
„Az Ame​r i​kai Egye​sült Ál​la​mok, amely je​len​leg szá​mos ve​széllyel néz szem​be or​szá​g a ha​tá​r a​in
be​lül és kí​vül egy​aránt, ki fog tar​ta​ni. Ne ké​tel​ked​je​nek Ha​zánk​ban soha, csak ak​kor, ha sa​ját lel​kűk​-
ben is ké​tel​ked​nek. Is​ten, az Erő és a Sza​bad​ság fé​nye árad szét az egész vi​lá​g on ma este, hol​nap és
mind​ö rök​ké.”
Ro​bert el​te​ker​te a rá​di​ó t.
„...és ez a csa​tor​na to​vább​r a is a lá​za​dók ke​zé​ben van! Test​vé​r e​im, el​jött a mi időnk! El​jött vég​r e az
Igaz​ság ide​je, és az Em​be​r i​ség be​bör​tön​zé​sé​nek, az Em​be​r i​ség ma​te​r i​á​lis és spi​r i​tu​á​lis meg​aláz​ta​tá​-
sá​nak vége. Ez a For​r a​da​lom, ez a tö​r ek​vés sem​mi​lyen más for​r a​da​lom​hoz nem fog​ha​tó a vi​lág​tör​té​-
ne​lem​ben. Az Em​ber vég​r e rá​döb​bent arra, mit akar, és az nem más, mint hogy éle​tét úgy él​hes​se sza​-
ba​don, aho​g yan ked​ve tart​ja – olyan ru​hák​ban jár​has​son, ami​lyen​ben akar, hogy dug​has​son az ut​cán,
fü​vet szív​has​son, fest​hes​sen, és ha úgy akar​ja, ne csi​nál​jon sem​mit vagy csi​nál​jon va​la​mit vagy min​-
dent. Kö​ve​tel​jük, hogy anya​g i szük​ség​le​te​ink ki​elé​g í​tőd​hes​se​nek, ha szük​sé​g ünk van rá, és kö​ve​tel​-
jük, hogy spi​r i​tu​á​lis szük​ség​le​te​in​ket ki​elé​g ít​sék, mert ez örök szük​ség​le​te min​den em​ber​nek. Po​kol​-
ba a nyolc​ó rás mun​ka​idő​vel! A mi kö​te​les​sé​g ünk – ami nem is kö​te​les​ség – az, hogy él​vezzük az éle​-
tet, és úgy él​jük, ahogy akar​juk. De eh​hez né​há​nyunk​nak, sőt ta​lán so​kunk​nak meg kell hal​nia, mert
akik meg​ma​r ad​nak, csak így él​het​nek majd em​ber​hez mél​tó mó​don, nem pe​dig prog​r a​mo​zott vad​ál​-
la​tok​ként. Az Em​ber szel​le​me vég​r e fel​éb​r edt, és el​söp​r i ab​nor​má​lis fog​va​tar​tó​ját. Po​kol​ba az Egye​-
sült Ál​la​mok el​nö​ké​vel, és po​kol​ba az​zal a kín​zó​kam​r á​val, ami​be oly rég be​zár​tak min​ket! Elő​r e!”
Ro​bert ki​kap​csol​ta a rá​di​ó t. Be​ment a há​ló​szo​bá​ba, vé​g ig​nyúlt az ágyon, és ki​ver​te. Meg​tö​r öl​te
ma​g át az ágy​ne​mű​vel, fel​kelt, mert meg​éhe​zett, de to​vább​r a is tar​tot​ta ma​g át a szi​g o​r ú napi adag​já​-
hoz. Úgy dön​tött, ba​bot eszik. Oda​ment a fri​zsi​der​hez, és ki​nyi​tot​ta. Nem kap​csolt fel a hű​tő​ben a vil​-
lany. Oda​ment egy vil​lany​kap​cso​ló​hoz, és fel​kat​tin​tot​ta. Sem​mi. Be​ment a nap​pa​li​ba, be​kap​csol​ta a
rá​di​ó t. Az se mű​kö​dött. Ki​kap​csol​ták az ára​mot. Négy do​boz ti​zen​két da​r a​bos gyer​tyá​ja volt. De job​-
ban érez​te ma​g át a sö​tét​ben, és amúgy is éj​sza​ka volt. Hagy​ta a ba​bot, le​ült, és te​kert egy ci​g it. Hall​-
gat​ta a lö​völ​dö​zést. Kb. egy órá​ja ül​he​tett ott, ami​kor ko​po​g ást hal​lott.
– Test​vér! – mond​ta kint​r ől egy hang test​vér, se​g íts!
Ült moz​du​lat​la​nul.
– Test​vér, test​vér, se​g íts raj​tam! Kö​nyö​r ülj! Az ég sze​r el​mé​r e, sem​mi kö​nyö​r ü​let nincs ben​ned?
Édes Jé​zus!
A hang​ja alap​ján öreg em​ber le​he​tett. Ro​bert ki​biz​to​sí​tot​ta a fegy​vert, és oda​ment az aj​tó​hoz.
– Igen?
– Test​vér! Kér​lek! Uram, ir​g al​mazz!
Ro​bert fél​r e​tolt egy kis fa​le​mezt az ajtó mel​lett. Egy ősz, 60-as évei vé​g én, 70-es évei ele​jén járó
öreg​em​ber volt. Ron​g yos ru​há​já​ban ha​son fe​küdt a ve​r an​dán.
– Hal​dok​lom, test​vér! Egy po​hár vi​zet! Kö​nyör​g ök! Csak egy po​hár vi​zet ké​r ek, és el is me​g yek.
– Biz​tos el​mész?
– Igen, igen, es​kü​szöm!
Ro​bert ki​nyi​tot​ta az aj​tót. Az öreg kúsz​va el​in​dult felé. Az ajtó csak rés​nyi​r e volt nyit​va. Az öreg
meg​pró​bál​ta be​nyom​ni a ke​zé​vel. Ro​bert még épp idő​ben né​zett fel, és meg​lá​tott há​r om fi​a​tal srá​cot,
akik egy sö​vény mö​g ül ug​r ot​tak elő. El​sü​töt​te a fegy​ve​r ét. Az elöl futó csá​vó fel​üvöl​tött, a ha​sá​hoz
kap​ta a ke​zét, és arc​cal elő​r e​esett. Az​tán Ro​bert po​fán rúg​ta az öre​g et, ki​lök​te a fe​jét, és még épp az​-
előtt be​r e​te​szel​te az aj​tót, hogy a má​sik két csá​vó, akik egy pil​la​nat​r a meg​tor​pan​tak, oda​ér​tek vol​na.
Az ajtó ere​de​ti​leg üveg​ből volt, de desz​kák​kal meg​erő​sí​tet​te. A re​dőny le volt en​g ed​ve. Fel​húz​ta, has​-
ra fe​küdt, a desz​ká​kon és az ab​la​kon át meg​lát​ta az egyik csá​vót, és tü​zelt. A mell​ka​sán ta​lál​ta el. A
má​sik csá​vó le​ug​r ott a ve​r an​dá​r ól. Ro​bert az öre​g et nem lát​ta se​hol. Meg​szó​lalt a te​le​fon. Oda​ment,
és fel​vet​te.
– Ro​bert Gris​som? – kér​dez​te va​la​ki.
– Gris​som nincs itt – mond​ta Ro​bert.
– Ugyan már, Bob​by, el​kap​tuk a tö​kö​det.
– Mi van?
– CIA, Bob​by. Vége a já​ték​nak.
– Nem ér​tem. Tud​tom​mal ki van kap​csol​va az áram. Ak​kor most hogy mű​köd​het a te​le​fon?
– Ez​zel ne fog​lal​kozz, Bob​by. El​kap​tuk a tö​kö​det.
– Min​dig is apo​li​ti​kus vol​tam.
– Ilyen nincs, kis​paj​tás. Csak olyan van, hogy szem​be​né​zel vele, vagy nem.
– Ez nem így van – vá​la​szol​ta Ro​bert. – Sze​r in​tem nem kell va​la​ki​nek a De​mok​r a​ta Párt re​g iszt​r ált
tag​já​nak len​nie ah​hoz, hogy po​kol​r a ke​r ül​jön.
– Ta​lál​tunk egy s mást az írá​sa​id​ban, Bob​by.
– Egy nagy szart ta​lál​ta​tok.
– Azt is, ez tény. Nem gon​dol​tad, hogy fi​g ye​lünk té​g ed, mi, Bob​by? Azt hit​ted, me​g e​tet​hetsz min​ket
ez​zel az „apo​li​ti​kus” du​má​val, mi? Hát, vé​let​le​nül tud​juk, me​lyik ol​da​lon állsz, kis​ha​ver.
– „Kis​ha​ver”? 55 éves va​g yok. Ami azt il​le​ti, épp ma van a...
– Tud​juk, Bob​by, már in​du​lunk is, és hozzuk a szü​li​na​pi tor​tá​dat.
Ro​bert le​tet​te.
Le​húz​ta az összes ro​lót, csak egy kis nyí​lást ha​g yott alul, hogy ki​lás​son. Has​r a fe​küdt, ke​zé​ben a
pisz​to​lyá​val; kö​r ü​löt​te töl​tény​hü​ve​lyek he​ver​tek. Az​tán fel​kelt, és be​ment a für​dő​szo​bá​ba, elő​szed​te a
vi​ze​let​tel teli kon​zerv​do​bozt, és mel​lé tett né​hány ron​g yot. Is​mert egy régi trük​köt: ha ráv​i​zel az em​-
ber egy zseb​ken​dő​r e, és az orra elé tart​ja, ak​kor a mér​g e​ző gá​zok nagy ré​szét ki tud​ja szűr​ni.
– Gye​r e ki, Gris​som, 60 má​sod​per​ced van!
Ro​bert fel​emel​te a pisz​to​lyát, és ki​lőtt egy kis​ab​la​kon. Üvöl​tést hal​lott. Meg​tör​tént a le​he​tet​len. El​ta​-
lált va​la​kit.
Be​dob​ták az első könny​g áz​g rá​ná​tot. Ro​bert fel​kap​ta a töl​té​nye​it, a ron​g yo​kat és a vi​ze​let​tel teli
kon​zerv​do​bozt, és be​r o​hant a há​ló​szo​bá​ba. Be​zár​ta az aj​tót, és be​má​szott az ágy alá. Be​le​már​tott egy
ron​g yot a vi​ze​let​be, és a szá​ja, il​let​ve orra elé tet​te. Egy vé​dő​szem​üve​g et már ko​r áb​ban a fe​jé​r e erő​-
sí​tett szig​sza​lag​g al, hogy a könny​g áz​tól óvni tud​ja a sze​mét.
Ott az ágy alatt fek​ve el​vi​g yo​r o​dott egy ki​csit, és fi​g yel​te az aj​tót, hogy lás​sa, ki az, aki A má​so​dik
ame​ri​kai for​ra​da​lom tör​té​ne​te első fe​je​ze​té​nek sze​r ep​lő​je akar len​ni.
Az​tán fel​tűnt neki ott az ágy alatt fek​ve, hogy mennyi​r e nem tud ren​det tar​ta​ni a ház​ban: ko​r áb​ban
el​ve​szett zok​ni​kat, egy tri​kót és kü​lön​bö​ző mé​r e​tű por​macs​ká​kat ta​lált. Elég mél​tat​lan be​fe​je​zé​se ez
egy iro​dal​mi kar​r i​er​nek: se​hol egy bu​g yi, egy sze​r el​mes le​vél, egy do​boz tam​pon. A Pu​li​tzer-díj pe​-
dig még el​ér​he​tet​le​nebb​nek tűnt, mint va​la​ha...


Mind​ket​ten meg vol​tunk bi​lin​csel​ve. A zsa​r uk két ol​dal​r ól köz​r e​fog​tak, le​kí​sér​tek min​ket a lép​-
csőn, és be​ül​tet​tek hát​r a. A ke​ze​im vé​r ez​tek, a vér rá​folyt a kár​pit​r a, de úgy tűnt, nem ér​dek​li őket a
kár​pit.
A srá​cot Al​bert​nek hív​ták, és Al​bert azt mond​ta: „Jé​zu​som, most tény​leg ko​mo​lyan gon​dol​ják,
hogy be​visz​nek, be​zár​nak, és nem fo​g ok tud​ni cso​kit enni, ci​g iz​ni, vi​zet inni és ze​nét hall​g at​ni a le​-
mez​ját​szó​mon?”
– Ne nya​va​lyogj már, ha kér​het​ném – mond​tam a srác​nak.
Már hat vagy nyolc éve nem vit​tek be ré​sze​g es​ke​dé​sért, úgy​hogy épp itt volt az ide​je. Pont olyan
volt, mint hosszú időn át ve​zet​ni anél​kül, hogy meg​bün​tet​né​nek: de ha au​tót ve​zetsz, ugyan​úgy el​kap​-
nak a vé​g én, mint ha iszol. A „ré​sze​g ek cel​lá​ja a rend​ő r​ő r​sön” – „köz​úti bír​ság” meccs 18:7-re állt.
Ami csak azt mu​tat​ja, hogy job​ban ve​ze​tek, mint ahogy iszom.
A vá​r o​si bör​tön​be vit​tek, és az ada​tok fel​vé​te​le​kor szét​vá​lasz​tot​tak min​ket. Az el​já​r ás nem vál​to​-
zott, le​szá​mít​va azt, hogy az or​vos meg​kér​dez​te, mi​vel vág​tam el a ke​zem.
– Egy hölgy ki​zárt, én meg be​tör​tem az aj​tót. Üveg​aj​tó volt – vá​la​szol​tam.
Az or​vos rag​ta​passzal le​r a​g asz​tot​ta a leg​csú​nyább vá​g ást, az​tán be​vit​tek a cel​lá​ba.
Min​den ugyan​úgy volt. Se​hol egy priccs. Har​minc​ö t em​ber fe​küdt a föl​dön. Volt ott egy-két vi​ze​lő​-
edény és egy-két vé​cé​csé​sze. Pont, pont, pont.
A leg​töb​ben me​xi​kó​i​ak vol​tak, kö​zü​lük pe​dig a leg​töb​ben 40 és 68 közt. Két fe​ke​te volt. Kí​nai egy
sem. Még soha nem lát​tam kí​na​it olyan cel​lá​ban, aho​vá a ré​sze​g e​ket dug​ják be. Al​bert az egyik sa​r ok​-
ban ült, és du​mált, de sen​ki sem fi​g yelt rá. Vagy le​het, hogy még​is, mert egy idő múl​va egy​szer-egy​-
szer fel​ki​ál​tott va​la​ki: „A ro​hadt élet​be, fogd már be!”
Egye​dül én áll​tam. Oda​men​tem az egyik vé​cé​csé​szé​hez. Va​la​ki mel​let​te aludt, fe​jét a csé​szé​nek tá​-
maszt​va. Az összes pi​szo​ár és klo​tyó kö​r ül vol​tak. Nem hasz​nál​ták, csak ott ül​tek. Nem akar​tam át​lép​-
ni raj​tuk, úgy​hogy fel​éb​r esz​tet​tem a csá​vót, aki a fe​jét a csé​szé​nek dön​töt​te.
– Pi​sál​nék, em​ber, csak a fe​jed pont ott van a klo​tyó​nál. – Soha nem le​het tud​ni, hogy mi​kor lesz az
ilyes​mi​ből ve​r e​ke​dés, úgy​hogy le se vet​tem róla a sze​mem. Ar​r ébb csú​szott, pi​sál​tam, az​tán oda​men​-
tem Al​bert​hez, és meg​áll​tam tőle egy mé​ter​r e.
– Van egy ci​g id, öcs​kös?
Volt neki. Ki​vett egyet, és oda​dob​ta. Le​esett, gu​r ult egyet a föl​dön, az​tán fel​vet​tem.
– Van va​la​ki​nek gyu​fá​ja? – kér​dez​tem.
– Tes​sék.
Egy fe​hér haj​lék​ta​lan volt. El​vet​tem tőle a gyu​fás​do​bozt, meg​g yúj​tot​tam a ci​g ​i​met, és vissza​ad​tam
neki.
– A ba​r á​tod​dal mi van? – kér​dez​te.
– Gye​r ek még. Min​den új neki.
– Jobb lesz, ha szólsz neki, hogy fog​ja be, mert is​te​nem​r e, le​ütöm. Nem bí​r om a fe​cse​g é​sét.
Oda​men​tem a srá​c​hoz, és le​tér​del​tem mel​lé.
– Al​bert, nyu​g od​jál le most már. Nem tu​dom, mi a szart vet​tél be, mi​előtt ta​lál​koz​tunk, de egy sza​-
va​dat sem ér​te​ni, össze​vissza be​szélsz. Nyu​g od​jál le.
Vissza​men​tem a cel​la kö​ze​pé​r e, és kör​be​néz​tem. Egy nagy​da​r ab em​ber szür​ke ga​tyá​ban az ol​da​lán
fe​küdt. Elöl a tö​ké​nél ki volt sza​kad​va a nad​r ág, és ki​lát​szott az al​só​g a​tyá​ja. Öv raj​ta se volt, azt min​-
den​ki​től el​vet​ték, hogy ne tud​juk fel​akasz​ta​ni ma​g un​kat.
 Ki​nyílt a cel​la​aj​tó, és egy 45 év kö​r ü​li me​xi​kói tán​tor​g ott be. Ahogy azt mon​da​ni szok​ták, erős
volt, mint a bika. És úgy is vér​zett. Be​lé​pett a cel​lá​ba, és ár​nyék​bok​szolt egy ki​csit. Egész jól moz​g ott.
Az arca mind​ként ol​da​lán, fent a csont​nál mély, vö​r ös vá​g á​sok vol​tak. A szá​ja merő vér volt. Ami​-
kor ki​nyi​tot​ta, sem​mi mást nem le​he​tett lát​ni, csak pi​r o​sat. Ne​he​zen el​fe​lejt​he​tő száj volt.
Az​tán be​le​bok​szolt még egy​pá​r at a le​ve​g ő​be, de az egyik ütést va​la​hogy el​vé​tet​te, ki​bil​lent az
egyen​sú​lyá​ból, és ha​nyatt esett. Esés köz​ben dom​bo​r í​tott a há​tá​val, hogy ami​kor föl​det ér a be​ton​r a,
ak​kor ne üsse annyi​r a meg ma​g át, de nem tud​ta tar​ta​ni a fe​jét, az hát​r a​csa​pó​dott, és ne​ki​vá​g ó​dott a be​-
ton​nak. Na​g yot szólt, az​tán vissza​pat​tant, majd újra le​vá​g ó​dott. Töb​bet nem moz​dult.
Oda​men​tem a cel​la aj​ta​já​hoz. A zsa​r uk ide-oda jár​kál​tak a ke​zük​ben pa​pí​r ok​kal, in​téz​ked​tek. Mind
ren​des em​ber​nek né​zett ki, fi​a​ta​lok vol​tak, és az egyen​r u​há​juk tisz​ta.
– Hé, fiúk! – ki​ál​tot​tam oda. – Van itt egy em​ber, aki or​vo​si el​lá​tás​r a szo​r ul. De na​g yon!
Csak mász​kál​tak to​vább ide-oda, tet​ték a dol​g u​kat.
– Hal​ló, fiúk, hal​lo​tok? Van itt egy em​ber, aki or​vo​si el​lá​tás​r a szo​r ul, de na​g yon sür​g ő​sen!
Csak jár​kál​tak to​vább, le​ül​tek, cet​lik​r e íro​g at​tak, be​szél​g et​tek. Vissza​lép​tem a cel​lá​ba. Va​la​ki meg​-
szó​lí​tott a föld​r ől.
– Hé, ha​ver!
Oda​men​tem hoz​zá. Oda​ad​ta a cé​du​lát, ami​r e a sze​mé​lyes ér​té​ke​it ír​ták össze. Ró​zsa​szín volt. Min​-
den​kié ró​zsa​szín volt.
– Mennyi volt ná​lam?
– Nem szí​ve​sen mon​dom, ha​ver, de ezen az áll, hogy „sem​mi”.
Vissza​ad​tam neki a cé​du​lát.
– Hé, ha​ver, és ne​kem? – kér​dez​te va​la​ki más.
Meg​néz​tem az övét is, az​tán vissza​ad​tam neki.
– Ugyan​az. Sem​mi.
– Hogy ér​ted, hogy sem​mi? El​vet​ték az öve​met. Az sem​mi?
– Hát, ha nem kapsz érte inni, ak​kor sem​mi.
– Az igaz.
– Van va​la​ki​nek egy ci​g a​r et​tá​ja? – kér​dez​tem.
– Tudsz so​dor​ni?
– Aha.
– Ak​kor itt van.
Oda​men​tem hoz​zá, és oda​ad​ta a pa​pírt meg a do​hányt. A pa​pí​r ok össze vol​tak ra​g ad​va.
– Ba​r á​tom, le​ö n​töt​ted bor​r al a pa​pí​r o​kat.
– Re​mek, ak​kor so​dorj pá​r at, hát​ha be​r ú​g unk tőle.
So​dor​tam ket​tőt, meg​g yúj​tot​tuk, az​tán oda​men​tem az aj​tó​hoz, ne​ki​tá​masz​kod​tam, és do​há​nyoz​tam.
Vé​g ig​néz​tem raj​tuk, ahogy fek​sze​nek moz​du​lat​la​nul a be​to​non.
– Ura​im, fi​g yel​je​tek rám egy ki​csit. Be​szél​g es​sünk – mond​tam. – Olyan ha​szon​ta​lan csak itt fe​küd​-
ni így. Fe​küd​ni min​den​ki tud. In​kább me​sél​je​tek va​la​mit. Hadd hall​junk va​la​mi ér​de​ke​set. Hadd tud​jak
meg ró​la​tok va​la​mit.
Tök csend volt. El​in​dul​tam kör​be.
– Fi​g yel​je​tek, mind azt vár​juk, mi​kor iha​tunk újra. Már érezzük is az első ital ízét a szánk​ban. Pi​-
csá​ba a bor​r al. Egy jó hi​deg sör. Az kell ne​künk. Egy jó hi​deg sör kez​dés​nek, hogy le​mos​suk vele a
tor​kunk​r ól a port.
– Az az – mond​ta va​la​ki.
Jár​kál​tam to​vább kör​be.
 – Mos​ta​ná​ban min​den​ki a fel​sza​ba​du​lás​r ól be​szél, most ez a téma, tud​tá​tok?
Sem​mi vá​lasz. Nem tud​ták.
– Hát jó, ak​kor azt mon​dom, sza​ba​dít​suk fel a csó​tá​nyo​kat és az al​ko​ho​lis​tá​kat. Mi a baja az em​be​-
rek​nek a csó​tá​nyok​kal? Meg tud​ja ne​kem va​la​ki mon​da​ni, hogy mi a baj a csó​tá​nyok​kal?
– Hát, hogy bü​dö​sek és ron​dák – mond​ta va​la​ki.
– Az al​ko​ho​lis​ták is. El​ad​ják ne​künk a piát, mi meg​isszuk, az​tán bör​tön​be zár​nak min​ket. Nem ér​-
tem. Va​la​ki érti ezt?
Sem​mi vá​lasz. Nem ér​tet​ték.
Az​tán ki​nyílt az ajtó, és be​lé​pett egy zsa​r u.
– Min​den​ki áll​jon fel. Át​me​g yünk egy má​sik cel​lá​ba.
Fel​tá​pász​kod​tak, és oda​men​tek az aj​tó​hoz. Min​den​ki, a bi​kát ki​vé​ve. Én és egy má​sik csá​vó oda​lép​-
tünk hoz​zá, és fel​emel​tük a bi​kát. Ki​kí​sér​tük a cel​lá​ból, az​tán vé​g ig​vit​tük a fo​lyo​són. A zsa​r uk csak
néz​tek. Be​ér​tünk a má​sik cel​lá​ba, és le​fek​tet​tük kö​zép​r e. Az​tán be​zár​ták az aj​tót.
– Na, ott tar​tot​tam, hogy... hol is tar​tot​tam? Jó, szó​val, akik​nek kö​zü​lünk van pén​ze, le​te​szi az óva​-
dé​kot, és kap egy bír​sá​g ot. Ezt a pénzt arra hasz​nál​ják, hogy ki​fi​zes​sék azo​kat, akik le​tar​tóz​tat​tak és itt
őriz​tek min​ket, és arra, hogy leg​kö​ze​lebb is le​tar​tóz​tat​has​sa​nak. Na már most ha sze​r in​te​tek ez igaz​-
ság​szol​g ál​ta​tás, ak​kor hív​já​tok an​nak. Én ezt át​ba​szás​nak hí​vom.
– Az al​ko​ho​liz​mus be​teg​ség – mond​ta va​la​ki a há​tán fek​ve.
– Ez köz​hely – vá​la​szol​tam.
– Mi köz​hely?
– Mond​juk, majd​nem min​den az – mond​tam. – Jó, oké, az al​ko​ho​liz​mus be​teg​ség, de tud​juk, hogy
ők ezt nem tud​ják. A rá​ko​so​kat nem vág​ják be egy cel​lá​ba, és nem kell a föl​dön fe​küd​ni​ük. Nem bír​-
sá​g ol​ják és nem ve​r ik őket meg. Mi va​g yunk a csó​tá​nyok. Min​ket kell fel​sza​ba​dí​ta​ni. Ne​künk kéne
fel​vo​nu​lá​sok​r a jár​ni: „SZA​BA​DÍT​SÁK FEL AZ AL​KO​HO​LIS​T Á​KAT!”
– Az al​ko​ho​liz​mus be​teg​ség – mond​ta ugyan​az az em​ber a há​tán fek​ve.
– Min​den be​teg​ség – mond​tam. – Az evés, az al​vás, a ba​szás, a segg​va​ka​r ás. Min​den be​teg​ség, nem
ér​ted?
– Te nem tu​dod, mi a be​teg​ség – mond​ta va​la​ki.
– A be​teg​ség olyas​va​la​mi, ami fer​tő​ző, ami​től ne​héz meg​sza​ba​dul​ni, va​la​mi, ami​be bele le​het hal​-
ni. A pénz is be​teg​ség. A für​dés is be​teg​ség. A hor​g á​szás is be​teg​ség. A nap​tár is be​teg​ség. San​ta Mo​-
ni​ca is be​teg​ség. A rá​g ó​g u​mi is be​teg​ség.
– És a rajz​szög?
– Igen, az is.
– Mi nem be​teg​ség?
– Na – mond​tam –, na vég​r e, most már van min el​g on​dol​ko​dunk. Vég​r e akadt va​la​mi, ami​vel el​üt​-
het​jük ezt az éj​sza​kát.
Ki​nyílt a cel​la aj​ta​ja, és be​jött há​r om rend​ő r. Ket​tő oda​lé​pett a bi​ká​hoz, és fel​emel​te. Ki​vit​ték, Ez
va​la​hogy be​tett a dis​kurzu​sunk​nak. Min​den​ki megint csak fe​küdt a föl​dön.
– Na, na, gye​r ünk! Ne hagy​juk abba! Nem​so​ká​r a mind iha​tunk megint. Van​nak, akik ha​ma​r abb,
mint má​sok. Ér​zi​tek az ízét? Ez itt nem a vég. Csak gon​dol​ja​tok az első ital​r a.
Né​há​nyan úgy fe​küd​tek ott, hogy az első ita​luk​r a gon​dol​tak, né​há​nyan pe​dig úgy, hogy sem​mi​r e.
Akár​mi is tör​té​nik majd, ők re​zig​nál​tan vár​ták. Kö​r ül​be​lül öt perc​cel ké​sőbb vissza​hoz​ták a bi​kát. Ha
ré​sze​sült or​vo​si el​lá​tás​ban, az nem volt ész​r e​ve​he​tő. Megint össze​esett, de ez​út​tal az ol​da​lá​r a. Az​tán
csend​ben fe​küdt.
– Ura​im, az ég sze​r el​mé​r e, vagy az én sze​r el​mem​r e, szed​jé​tek össze ma​g a​to​kat. Tu​dom, hogy még
egy gyil​kos​sal is job​ban bán​nak, mint egy al​ko​ho​lis​tá​val. Egy gyil​kos csi​nos cel​lát kap, ágyat, és rá
oda​fi​g yel​nek. Úgy bán​nak vele, mint egy min​ta​pol​g ár​r al. Ő leg​alább el​kö​ve​tett va​la​mit. Mi vi​szont
sem​mi mást nem csi​nál​tunk, csak ki​ürí​tet​tünk né​hány üve​g et. De ne csüg​g ed​je​tek, ki​ürí​tünk még egy
jó pá​r at...
Va​la​ki tap​solt. Én ne​vet​tem.
– Na, így már mind​járt jobb. Csak néz​ze​tek föl, néz​ze​tek föl! Is​ten ott van fönt egy ha​tos kar​ton Tu​-
borg​gal. Be​hű​tött, hi​deg sör​r el, az üveg ol​da​lán pe​dig apró kis fa​g yos bu​bo​r é​kok pat​tog​nak... gon​dol​-
ja​tok csak bele...
– Ki​csi​nálsz, em​ber...
– Ki​ke​r ülsz in​nen, mi is ki​ke​r ü​lünk in​nen; van​nak, akik előbb, mint má​sok. És nem egy AA-gyű​lés​-
re me​g yünk, hogy be​tart​suk a 12 lé​pést, és megint cse​cse​mők le​g yünk! Anyád majd ki​visz in​nen! Va​-
la​ki sze​r et té​g ed! Na, va​jon me​lyik mama ked​ven​cét fog​ják elő​ször ki​en​g ed​ni in​nen? Ezen is ér​de​mes
el​g on​dol​kod​ni...
– Fi​g yelj, ha​ver...
– Igen?
– Gye​r e ide.
Oda​men​tem.
– Ne​kem mim van? – kér​dez​te, és oda​ad​ta a cé​du​lá​ját.
– Test​vé​r em – vá​la​szol​tam –, nem szí​ve​sen mon​dom...
– De?
– De úgy tű​nik, sem​mi. Tök szé​pen gé​pel​ték ide: „SEM​MI”.
Vissza​men​tem a cel​la kö​ze​pé​r e.
– Ide fi​g yel​je​tek, fiúk, meg​mon​dom, mi a ter​vem. Ve​g yé​tek elő a ró​zsa​szín cé​du​lá​i​to​kat, és dob​já​-
tok be ide kö​zép​r e. Min​den​ki​nek fi​ze​tek ne​g yed dol​lárt egy cé​du​lá​ért... Meg​ve​szem a lel​ke​te​ket...
Ki​nyílt az ajtó. Egy rend​ő r állt ott.
– Bu​kows​ki – mond​ta. – Hen​r y C. Bu​kows​ki.
– Még ta​lál​kozunk, fiúk. Anyám az.
Men​tem a rend​ő r után. Egész gyor​san le​zaj​lott a pro​ce​dú​r a. Egy​sze​r ű​en le​von​tak 50 dol​lárt óva​-
dék​r a (jó na​pom volt a lo​vin), ami pe​dig ezen felül ma​r adt, azt vissza​ad​ták, és vissza​ad​ták az öve​met
is. Meg​kö​szön​tem az or​vos​nak a rag​ta​paszt, és men​tem a rend​ő r után a vá​r ó​te​r em​be. Te​le​fo​nál​tam
ket​tőt, amíg a pa​pír​mun​kát in​téz​ték. Azt mond​ták, va​la​ki jön ér​tem. Tíz per​cet ül​tem ott, az​tán ki​nyílt
az ajtó, és kö​zöl​ték, hogy me​he​tek. Anyám egy pa​don ült oda​kint. Ka​r en volt az, egy 32 éves nő, aki​-
vel együtt él​tem. Na​g yon igye​ke​zett, hogy ne le​g yen dü​hös, de az volt. El​in​dul​tam utá​na. Oda​ér​tünk az
au​tó​hoz, be​ül​tünk, és el​haj​tot​tunk. Be​néz​tem a kesz​tyű​tar​tó​ba, ci​g a​r et​tát ke​r es​tem.
Még a vá​r os​há​za is jól néz ki, ami​kor az em​ber épp a bör​tön​ből jön. Min​den jól néz ki. A hir​de​tő​-
táb​lák, a stop​lám​pák, a par​ko​lók, a pa​dok a busz​meg​ál​lók​ban.
– Gon​do​lom, most megint lesz mi​r ől ír​nod – mond​ta Ka​r en.
– Lesz, igen. És na​g yon jó elő​adást tar​tot​tam a fi​úk​nak. Hi​á​nyoz​ni fo​g ok ne​kik. Le​fo​g a​dom, hogy
most olyan a hely bent, mint egy te​me​tő...
Nem iga​zán si​ke​r ült le​nyű​g öz​nöm Ka​r ent. A nap fel​ke​lő​ben volt, és egy hir​de​tő​táb​lán nap​te​jet rek​-
lá​mo​zó nő fé​lig ki​kö​tött bi​ki​ni​fel​ső​ben mo​soly​g ott rám.


Wal​den, baz​meg, Utah-ból, King’s Pas​tu​r e-ből írok ne​ked, ahol se köz​le​ke​dés, se ló​ver​seny​pá​lya,
se sör, se Cal Wort​hing​ton, se sze​r e​le​mes le​vél nincs őrült mi​chi​g a​ni, loui​si​a​nai, New Jer​sey-i nők​-
től... se fel​o l​va​só​es​tek, se sztrip​tíz​bá​r ok, sem​mi...
Ke​vés ra​jon​g óm​nak, akik ré​szeg éj​sza​kák​r ól, gye​r e​ke​ken, nő​kön tett nemi erő​szak​r ól, bör​tö​nök​-
ről, gyil​kos​ság​r ól, szó​val Holly​wood és Los An​g e​les szo​ká​sos, csen​des őrü​le​té​r ől szó​ló tör​té​ne​te​ket
vár​nak tő​lem, ne​kik most vár​ni​uk kell még egy ki​csit.
Mi​köz​ben ezt írom, szú​nyo​g ok​kal ha​da​ko​zom, igaz, az át​lag​hoz ké​pest en​g em ke​ve​sebb​szer tá​-
mad​nak meg. A vé​r em al​ko​hol​tar​tal​má​tól meg​tor​pan​nak, azok vi​szont, ame​lyek még​is meg​csíp​nek,
éne​kel​ve re​pül​nek el.
40 ezer fát bá​mu​lok, és egyet​len fo​g a​dó​táb​la sincs be​lát​ha​tó tá​vol​ság​ban. De a lát​vány se men​tá​lis
tisz​ta​sá​g ot, se éles​lá​tást nem hoz.
Azt hi​szem, ment​he​tet​le​nül fog​lya va​g yok az elő​íté​le​te​im​nek. Kom​for​tot nyúj​ta​nak az elő​íté​le​te​im;
ahogy mind​azon dol​g ok, ame​lyek​ben tu​dat​lan va​g yok. Nincs ben​nem vágy arra, hogy in​tel​li​g ens em​-
ber le​g yek, és ezt si​ke​r ült is el​ke​r ül​nöm. Az in​tel​li​g ens em​be​r ek un​tat​nak a meg​ér​té​sük​kel, a mé​lyen
ülő, ér​tel​met su​g ár​zó sze​műkkel, a szó​kin​csük​kel és mind​az​zal, amit tud​nak. Én a las​sú érés híve va​-
gyok.
Annyi em​ber van, aki​ket kár​ho​zat​r a ítél​tek az am​bí​ci​ó ​ik és az in​tel​li​g en​ci​á​juk, a bank​szám​lá​juk és
meg​ta​ka​r í​tá​sa​ik. Ha van tit​ka az élet​nek, ak​kor az csak annyi, hogy ne pró​bál​kozzunk. Hagy​juk, hadd
jöj​jön az élet: a nők, a ku​tyák, a ha​lál és az al​ko​tás.
Az írók kö​zött kü​lö​nös​képp sok az olyan, akik gyor​san kez​dik el az írást. Min​den em​ber mű​vész​-
nek szü​le​tik, de a leg​töb​ben ha​mar meg​bé​nul​nak. Az am​bí​ció ele​ve rossz do​log, de ha obsz​cén am​bí​-
ció pá​r o​sul pénz​ben is mér​he​tő si​ker​r el, ak​kor elég gyor​san el​tö​mí​ti a szar a le​fo​lyót. Az al​ko​tás ak​-
kor al​ko​tás, ha nem kap​csol​nak hoz​zá sem​mit. De túl so​kan kép​ze​lik azt, hogy az al​ko​tás egy Be​verly
Hills-i há​zat je​lent, pi​r os sport​au​tót, talk show-kat, és azt, hogy min​den aján​lat​nak le kell fe​küd​ni...
Le​het anél​kül is al​kot​ni, hogy az em​ber 40 ezer fát bá​mul​na köz​ben. Azért jöt​tem ide, mert a nőm
azt mond​ta, hogy vad​em​be​r ek él​nek az er​dő​ben, ak​ko​r a szer​szám​mal, mint Wilt Cham​ber​la​i​né,[4] és
már évek óta nem vol​tak nő​vel. Fo​g al​mam sincs, hány vad​em​ber​r el ta​lál​ko​zott már éle​té​ben...
Volt egy par​ti Esc​alan​te-ben. Én szol​g ál​tat​tam a sört, a kov​boj-far​me​r ek pe​dig a tán​cot. Azok a fiúk
na​g yon jó for​má​ban van​nak. A fe​jük fölé eme​lik a nő​i​ket (meg az enyé​met), és for​g at​ják őket. Szá​-
nal​mas, hogy mennyi​r e nem tud​nak inni, vi​szont órá​kon át tud​nak tán​col​ni. Tud​nak tü​zet gyúj​ta​ni vi​-
zes fá​val, lo​vat be fog​ni és pat​kol​ni, szar​vast ölni és meg​nyúz​ni, csap​dát ál​lí​ta​ni, hor​g ász​ni, ve​r e​ked​-
ni és basz​ni. És be​szél​g et​ni is egész jól le​het ve​lük.
Én nem tu​dok tán​col​ni. Egy re​me​te va​g yok, aki éle​te nagy ré​szét ed​dig egy kis szo​bá​ban töl​töt​te
egy író​g ép​pel, egy üveg​g el és al​kal​man​ként egy nő​vel. El​is​me​r em, hogy nem sze​r e​tem a tö​me​g et, a
tö​me​g et úgy ál​ta​lá​ban se​hol, és a par​ti​kat sem. Nyil​ván kell len​nie egy hely​nek, ahol az em​be​r ek
össze​g yűl​het​nek, és egy par​ti, egy tánc​est erre épp meg​fe​le​lő le​het. De rit​kán vol​tam olyan par​tin,
ami ne éb​r esz​tett vol​na ben​nem rossz ér​zé​se​ket. A fér​fi​ak ál​ta​lá​ban túl​sá​g o​san rá​iz​g ul​nak arra, hogy
fel​szed​hes​se​nek egy nőt, ahe​lyett hogy hagy​nák az egé​szet meg​tör​tén​ni. És olyan​kor jön a ver​sen​g és,
a kö​nyök​lés, az ámí​tás, a pár​baj és egyéb csú​nya dol​g ok.
Fel​áll​tam, és egy ki​csit ha​do​nász​tam a ka​r om​mal meg rug​dos​tam a lá​bam​mal, de ha​mar el​fá​r ad​-
tam. Bor​zasz​tó, hogy mennyi​r e rossz for​má​ban va​g yok. Rá​adá​sul én a szim​fo​ni​kus ze​nét sze​r e​tem.
Ha a fül és az elme hoz​zá​szo​kik a klasszi​kus ze​né​hez, ak​kor a pop​ze​ne ál​lan​dó és majd​nem vál​to​zat​-
lan üte​me tel​jes hang​erő​r e te​ker​ve egész egy​sze​r ű​en de​hid​r a​tál​ja az em​ber gyom​r át. Már maga a zene
hang​zá​sá​nak a be​ha​tá​r olt​sá​g a és ko​nok ki​tar​tá​sa az ér​zé​kek meg​sér​té​se.
Szó​val azon kap​tam ma​g am, hogy egy szik​lán ülök a si​va​tag​ban, és iszom a do​bo​zos sö​r ö​ket, ami​-
ket hoz​tam. Na​po​kon át it​tam, és rossz volt a gyom​r om. At​tól, hogy ug​r ál​tam, plusz a ze​né​től még
po​csék​ab​bul érez​tem ma​g am. Fel​áll​tam, és hány​ni kezd​tem.
A ranch tu​laj​do​no​sa, Carl az út mel​lett álló ko​csi​já​tól tar​tott vissza​fe​lé.
– Rosszul vagy? – kér​dez​te.
– Kösz, meg​va​g yok.
Ki​jött egy újabb adag.
– Itt ma​r a​dok ve​led – mond​ta.
– Kösz, nem kell, ezer​szer meg​tör​tént már ve​lem.
Az​tán újra hány​tam egyet.
– Itt fo​g ok áll​ni mel​let​ted, és nem moz​du​lok, míg be nem fe​jez​ted.
Carl állt mel​let​tem, és nem moz​dult, míg be nem fe​jez​tem. Az​tán be​men​tünk, ki​bon​tot​tam egy sört,
és át​men​tem a bel​ső te​r em​be, ahol a hang​fa​lak egy​r e csak ugyan​azo​kat han​g o​kat okád​ták a fal​r a, tel​-
jes hang​erő​vel. Ők tán​col​tak, ug​r ál​tak, én pe​dig áll​tam ott a do​bo​zos sö​r öm​mel, és néz​tem őket, csak
hogy mu​tas​sam: tu​dom, mi​lyen az, ami​kor az em​ber jól érzi ma​g át...
(Épp most néz​tem vé​g ig, amint va​la​mi meg​ö l egy má​sik va​la​mit. Ó, ter​mé​szet, gyö​nyö​r ű ter​mé​-
szet, a gyö​nyö​r ű ál​la​tok és bo​g a​r ak és a gyö​nyö​r ű em​be​r ek.)
Első éj​sza​ka kint a ter​mé​szet​ben, a kem​ping​ben „ki” kel​lett men​nem.
– Mit csi​nál​jak? – kér​dez​tem a nő​met.
– Szarj a bok​r ok közé.
Egy zsú​fol​tabb kem​ping volt, egy olyan út men​ti kó​ce​r áj, tele tu​r is​ták​kal, így fel kel​lett öl​töz​nöm.
Nem vol​tam tel​je​sen jó​zan. Men​tem, és né​ze​g et​tem a bok​r o​kat.
Ta​lál​tam egy meg​fe​le​lő he​lyet. Le​vet​tem a far​me​r o​mat, és fel​akasz​tot​tam egy bo​kor​r a, de mi​előtt
le tud​tam vol​na gug​g ol​ni, már meg is in​dult a sö​r ös has​me​nés. Víz​esé​sek zu​bog​tak vé​g ig a lá​ba​mon
– fo​lyé​kony, bü​dös, meg​er​jedt sör, fé​lig meg​r á​g ott és fé​lig meg​emész​tett étel​da​r a​bok​kal. Meg​r a​g ad​-
tam egy bok​r ot, le​g ug​g ol​tam, rá​hu​g yoz​tam a lá​bam​r a, és rá​ta​pos​tam pár puha szar​da​r ab​r a.
A nad​r á​g om le​esett a bo​kor​r ól. Fel​ug​r ot​tam, ne​hogy ki​es​sen be​lő​le a tár​cám. Per​sze ad​dig​r a már
ki​esett. Tán​to​r og​va ke​r es​tem a bok​r ok kö​zött, és köz​ben si​ke​r ült be​le​lép​nem a sa​ját sza​r om​ba. Ne​-
kem, aki el​r a​bol​tam az in​di​á​nok föld​jét.
Meg​ta​lál​tam a tár​cám, vissza​tet​tem a zse​bem​be, a ga​tyá​mat elő​vi​g yá​za​to​san fel​erő​sí​tet​tem egy bo​-
kor​r a, és ne​ki​áll​tam tö​r öl​g et​ni ma​g am. Csak tö​r öl​tem és tö​r öl​tem. 5 per​cig tö​r öl​g et​tem ma​g am, az​tán
fel​vet​tem a nad​r á​g o​mat, és vissza​men​tem.
Le​vet​kőz​tem, és be​búj​tam a há​ló​zsák​ba a nőm mel​lé. Aludt, de már nem so​ká​ig.
– Úr​is​ten, mi ez? – kér​dez​te.
– Mi​cso​da?
– Ez a bűz?!
– A bok​r ok közé szar​tam.
– És ki​tö​r öl​ted?
– 5 per​cen át.
– Mi tör​tént? Iszo​nya​to​san bü​dös vagy! Mi tör​tént?
– Majd reg​g el el​mon​dom.
Az​tán el​alud​tunk. Leg​alább​is én. A ke​vés ra​jon​g óm​nak pe​dig azt üze​nem: ag​g o​da​lom​r a sem​mi ok;
nem​so​ká​r a vissza​té​r ek Los An​g e​les​be.


Lin​dá​nak rossz ked​ve volt. A sá​tor egyik cip​zár​ját nem húz​tuk be, és a szú​nyo​g ok egész éj​jel tá​-
mad​tak. Egy szex​r ől szó​ló köny​vet ol​va​sott. El​hal​moz​tam ad​dig is már min​den​fé​le szex​szel, első
osz​tá​lyú​val, orá​lis​sal, spi​r i​tu​á​lis​sal és nor​má​lis​sal, de et​től füg​g et​le​nül rossz ked​ve volt.
160 hek​tár​nyi hegy, erdő és le​g e​lő kel​lős kö​ze​pén vol​tunk, amit öt lány​test​vér bir​to​kolt. Lin​da volt
az egyik lány​test​vér, és Lin​dá​nak rossz ked​ve volt, én pe​dig na​g yon messze vol​tam a Holly​wood
Bou​le​vard és a Wes​tern sar​ká​tól. – Gye​r e – mond​tam neki már​tózzunk meg a hód​tó​ban. – Menj csak –
mond​ta, és köz​ben fel sem né​zett –, majd ké​sőbb jö​vök.
Za​var, ha va​la​ki​nek rossz ked​ve van, fő​leg ha nem tu​dom, mi​ért. Fog​tam a pi​r os no​te​sze​met, egy
tol​lat, és el​in​dul​tam. Oda​ér​tem a tó​hoz, le​ül​tem egy szik​lá​r a, ki​nyi​tot​tam a no​teszt, de nem jött sem​mi
ih​let. Le​vet​tem a ru​há​mat, és be​le​lép​tem a tóba. Jég​hi​deg volt. Át​es​tem fe​hér volt, és ne​vet​sé​g e​sen fes​-
tett. Be​le​lép​tem egy mé​te​r es gö​dör​be, az isza​pos víz a hón​al​ja​mig ért, és hi​de​g en ka​var​g ott. Rá​lép​tem
egy-két szik​lá​r a, ami el​vág​ta a lá​bam. Ta​lál​tam egy meg​fe​le​lő he​lyet, és meg​mo​sa​kod​tam egy kis da​-
rab szap​pan​nal. Az​tán sam​pon​nal meg​mos​tam a ha​jam. Ami​kor ki​jöt​tem a víz​ből, rám ron​tot​tak a le​-
gyek. A he​g yi le​g yek nem olya​nok, mint a vá​r o​si​ak. A he​g yi le​g yek vér​me​sek és dü​hö​sek, na​g yon
dü​hö​sek. Fel​ö l​töz​tem, fel​vet​tem a ci​pő​met, és ke​zem​ben a pi​r os no​te​szem​mel el​in​dul​tam. A le​g yek
jöt​tek utá​nam, köz​ben meg arra gon​dol​tam: „Nem tu​dom, mi baja van Lin​dá​nak. Sze​r e​tem őt, nem
tud​ja? Hogy ké​pes így le​foj​ta​ni az ér​zel​me​it? A sze​r el​met nem le​het csak úgy le​kap​csol​ni, mint a té​-
vét.”
Fel​men​tem egy fák​kal bo​r í​tott dom​bon, vissza​néz​tem, és meg​lát​tam a ta​vat. Az​tán a túl​o l​da​lon le​-
eresz​ked​tem, és egy ár​nyé​kos rész​r e ér​tem. Le​ül​tem egy szik​lá​r a, és ki​nyi​tot​tam a pi​r os no​teszt. Nem
volt raj​tam zok​ni. Ahogy el​kezd​tem írni, szú​r ó fáj​dal​mat érez​tem a jobb lá​ba​mon. A láb​fe​je​men ke​-
reszt​be volt egy vá​g ás, egy óri​á​si légy rá​szállt, és szív​ta a vé​r em. Le​nyúl​tam, és el​hes​se​g e​tet​tem. Fel​-
áll​tam, de a le​g yek kö​vet​tek.
Mi az is​te​nért nem tud egy nő egy fér​fit sze​r et​ni az​zal együtt is, ha néha hi​bá​zik? Együtt len​ni, az a
cso​da; együtt len​ni va​la​ki​vel és tö​r őd​ni vele. Együtt alud​ni úgy, hogy össze​ér​nek a láb​fe​jek, össze​ér​-
nek a lá​bak. Alud​ni és együtt len​ni. Csak az erő​sek tud​nak egye​dül élni, az erő​sek és az ön​zők.
Jó va​la​ki​vel együtt enni, hall​g at​ni az esőt vele, át​vé​szel​ni együtt a ka​r á​csonyt és a szil​vesz​tert meg
a mun​ka ün​ne​pét, lát​ni a kád​ban utá​na a kosz​csí​kot, meg​néz​ni a vé​cét, amit el​fe​lej​tett le​húz​ni. És egy​-
re job​ba​kat és job​ba​kat sze​xel​ni... Az ég sze​r el​mé​r e! Mi a baja en​nek a nő​nek? Nem érti mind​ezt?
Gya​lo​g ol​tam egy da​r a​bon, az​tán ta​lál​tam egy má​sik szik​lát egy má​sik fa alatt. Ki​nyi​tot​tam a no​-
teszt, és va​la​mit írni kezd​tem. Hagy​tam, hadd za​bál​ja​nak meg a le​g yek, és csak ír​tam. Va​la​mi na​g yon
ke​se​r űt az em​be​r i​ség​r ől, a sze​r e​lem​r ől és az em​be​r i faj​r ól. Néha mű​kö​dik az ilyes​mi, fő​leg ak​kor, ha
alap​igaz​sá​g ok jön​nek ki, nem pe​dig min​den​fé​le ön saj​ná​lat. De most nem mű​kö​dött. Ki​tép​tem a la​po​-
kat. Ha szo​mo​r ú dol​g ok​r ól írok, ál​ta​lá​ban ak​kor is jó​ked​vű​nek kell len​nem, mi​köz​ben írom.
Az​tán víz​cso​bo​g ást hal​lot​tam; mint​ha víz​esés lett vol​na. Fel​áll​tam, és el​in​dul​tam a hang irá​nyá​ba.
Köz​ben meg​hal​lot​tam Lin​da hang​ját. A ne​ve​met ki​a​bál​ta: „BU​KOWS​KI!” Men​tem to​vább. Úgy dön​-
töt​tem, nem vá​la​szo​lok. Csak ha még egy​szer ki​ált. De nem ki​ál​tott. Ha​lad​tam to​vább a víz felé. Az​tán
meg​lát​tam. Egy for​r ás​ból jött a víz, és ma​g as​r ól zu​bo​g ott le egy szik​la​fa​lon. Jó lát​vány volt. Le​ül​tem
és néz​tem. Az​tán le​men​tem a víz​hez, és it​tam egyet.
Úgy dön​töt​tem, hogy vissza​fe​lé nem a dom​bon át me​g yek, ha​nem szép könnye​dén meg​ke​r ü​löm.
Fel​vet​tem a no​te​sze​met, és el​in​dul​tam. Az út egye​ne​sen a kem​ping​be visz majd. Men​tem. A föld ned​-
ves volt a sok kis pa​tak​tól. Ke​r ül​g et​nem kel​lett őket. Úgy tűnt, elég erős a sod​r á​suk. És egy​r e csak
erő​sö​dött. Át​g á​zol​tam raj​tuk, és köz​ben több​ször bo​ká​ig érő lyu​kak​ba lép​tem.
 Az​tán csen​de​sen be​kú​szott egy hang a fe​jem​be: el​té​ved​tél.
Na ne, az na​g yon nagy bu​ta​ság len​ne.
Ha bu​ta​ság, ha nem, el​té​ved​tél.
Kör​be​néz​tem, és tény​leg el vol​tam té​ved​ve. Ennyi​r e egy​sze​r ű volt. Egy apró üres​ség lé​pett be a
köl​dö​köm​be.
El​té​ved​tél, és gyá​va vagy és hü​lye, és ez a bi​zo​nyí​ték rá. Nem ér​dem​led meg, hogy élj. Lin​dá​nak
iga​za van.
Nyo​mul​tam to​vább a bo​zó​tos​ban, men​tem le​fe​lé, gá​zol​tam át a pa​ta​ko​kon. El​dob​tam a pi​r os no​te​-
sze​met. Aki el​té​vedt, azt nem ér​dek​li a pi​r os no​te​sze. Én vol​tam az, aki annyi​r a vá​g yott az el​szi​g e​te​lő​-
dés​r e; én vol​tam az, akit egy​kor táp​lált az el​szi​g e​te​lő​dés. Hát most meg​kap​tam: he​g yek és fák és bo​-
zó​tos, és se​hol sen​ki.
Men​tem to​vább. Át​mász​tam egy drót​ke​r í​té​sen. Úgy érez​tem, hogy nem ezt kel​lett vol​na ten​nem.
Még​is meg​tet​tem. Men​tem to​vább. Át​mász​tam egy má​sik ke​r í​té​sen. Még kö​ze​lebb ér​tem a sem​mi kö​-
ze​pé​hez. 160 hek​tár​nyi hegy és erdő kö​ze​pé​hez.
Elő​ször a pá​nik jön; egy ilyen lük​te​tő rosszul​lét oda​bent. Az​tán azt mond​ja ma​g á​nak az em​ber: el​-
té​ved​tem. Ezt el​is​mét​li pár​szor. Az​tán hoz​zá​szo​kik ah​hoz, hogy el​té​vedt. Azt mond​ja: el​té​ved​tem. És
le​het, hogy meg​ha​lok. Na mind​egy. Bár ez a konk​lú​zió nem túl öröm​te​li. Lin​dá​r a gon​dol​tam. Ha in​-
nen ki​ju​tok, olyan jól fo​g ok vele bán​ni, de olyan jól.
Át​mász​tam egy újabb drót​ke​r í​té​sen. Egy pa​tak men​tén ha​lad​tam, to​vább​r a is le​fe​lé a domb​r ól. Az​-
tán a tá​vol​ban meg​lát​tam egy nagy víz​fe​lü​le​tet. Ott​hagy​tam a pa​ta​kot, és el​in​dul​tam a víz felé. Ta​lál​-
tam egy utat, ke​r ék​nyo​mok​kal. A ví​zen volt egy kis móló. Be​men​tem alá, le​vet​tem a ci​pő​met, és ki​-
mos​tam a víz​ben. It​tam. Va​la​ki ide​épí​tet​te ezt a mó​lót; em​be​r ek épí​tet​ték. Le​het, hogy vissza​jön​nek
ezek a te​vé​keny em​be​r ek, aki​ket egy​kor úgy meg​ve​tet​tem. Ügyes, erős ro​ha​dé​kok vol​tak. Én meg
nem. Ezért ír​tam ver​se​ket. És bassza meg, még be se fe​jez​tem a má​so​dik re​g énye​met. Egy fi​ó k​ban he​-
vert Los An​g e​les​ben. Lát​tam ma​g am előtt a Gar​fi​eld me​gyei hí​reket:

Char​les Bu​kows​kit, a nem túl je​len​tős köl​tőt, aki azért jött Utah ál​lam​ba, hogy meg​lá​to​gas​sa a
King nő​vé​re​ket, hol​tan ta​lál​ta Dale Bar​ney, Bru​ce Wil​son és Pole Grif​fith a móló alatt. Mr. Bu​kows​-
ki 52 éves volt, és Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​sei cím​mel je​len​tek meg írá​sai kom​mu​nis​ta új​sá​gok​ban.
Egy lá​nya volt, a nyolc​éves Ma​ri​na Loui​se Bu​kows​ki. Mr. Bu​kows​ki pi​ros no​te​szét a kem​ping​től 175
mé​ter​re észak​ke​let​re ta​lál​ták meg, üre​sen. Utah ál​lam lát​ha​tó​lag nem ih​let​te meg Mr. Bu​kows​kit.

Fel​vet​tem a ci​pő​met, és ki​jöt​tem a móló alól, fel​mász​tam rá, és ki​men​tem a vé​g é​be. Volt ott egy-két
acél​ból vagy jó mi​nő​sé​g ű bá​dog​ból ké​szült do​boz, le​la​ka​tol​va. Le​het, hogy va​la​me​lyik​ben te​le​fon
van, gon​dol​tam. Ki​men​tem az útra, és ta​lál​tam egy nagy kö​vet. Vissza​men​tem, és rá​vág​tam vele az
egyik la​kat​r a. Idő​vel mind​két kéz​fe​jem​r ől le​jött a bőr, de ütöt​tem to​vább a la​ka​tot. Iga​zá​ból nem gon​-
dol​tam, hogy si​ke​r ül​ni fog, de leg​alább va​la​mi​vel el​fog​lal​tam ma​g am. Egé​szen meg​le​pőd​tem, ami​-
kor le​vált róla a la​kat. Ki​nyi​tot​tam a do​bozt, és be​nyúl​tam. Azon​nal meg​r á​zott az áram. Ki​állt egy
drót egy transz​for​má​tor​nak tűnő szer​ke​zet​ből.
Be​le​néz​tem a do​boz​ba. Tű​zött rám a nap, és a tal​pam tele volt hó​lya​g ok​kal. Az el​me​baj ha​tá​r án áll​-
tam. Egye​dül, el​vesz​ve a vi​lág​ban, a sze​r el​mem ál​tal nem sze​r et​ve... Té​bo​lyul​tam ré​mül​ten áll​tam, a
lel​kem sza​r a meg​kö​ve​sed​ve a fü​lem​ben, és néz​tem a do​bozt. Egy fél​kör​íves kar​ton​pa​pír előtt egy tű
moz​g ott na​g yon las​san ide-oda. Négy szám volt a kar​ton​r a írva: 1, 2, 3, 4.
A tű na​g yon las​san ide-oda moz​g ott a szá​mok kö​zött.
1, 2, 3, 4.
 Úgy dön​töt​tem, nem árasz​tom el víz​zel a víz​tá​r o​zót. Vissza​tet​tem a la​ka​tot, le​mász​tam, és újra
meg​mos​tam a lá​bam. Az​tán fel​vet​tem a ci​pő​met, és el​in​dul​tam le​fe​lé az úton. Egy ka​pu​hoz ér​tem, be​-
men​tem raj​ta, és egy pik​nik​he​lyet ta​lál​tam. De kedd volt. Egy lé​lek sem járt arra. Lát​tam egy-két tűz​-
he​lyet, de se gyu​fám, se ka​jám nem volt. De a ci​vi​li​zá​ció, sze​r e​tett em​be​r i​sé​g em je​len volt.
Ta​lál​tam a föl​dön egy fél vek​ni szá​r az fran​cia​ke​nye​r et. Szür​ke volt és pe​né​szes. Oda​men​tem egy
sze​me​tes​ku​ká​hoz, ki​túr​tam egy da​r ab ce​lo​fánt, és be​cso​ma​g ol​tam vele a ke​nye​r e​met... Ha van sze​me​-
tes​ku​ka... az azt je​len​ti, hogy van​nak sze​mét​szál​lí​tók is... De hol van​nak? Biz​tos sztráj​kol​nak a sze​me​-
tek. Fog​tam a ce​lo​fán​ba cso​ma​g olt ke​nye​r e​met, és el​in​dul​tam vissza a víz​tá​r o​zó felé. Eszem​be ju​tott,
hogy az em​be​r i​ség ál​ta​lá​nos kö​zel​sé​g e el​le​né​r e az is elő​for​dul​hat, hogy tény​leg meg​ha​lok itt – és
rám tört az el​ha​g ya​tott​ság, a pá​nik, az őrü​let... Un​do​r í​tó gon​do​lat volt. Én is csak olyan vol​tam, mint
egy át​lag ál​mo​do​zó: úgy akar​tam meg​hal​ni, hogy a ti​zen​ö t éves szom​széd​lány le​szop, amíg a szü​lei
mi​sén van​nak.
Vissza​ér​tem a mó​ló​hoz, fel​akasz​tot​tam a ke​nye​r e​met egy kor​lát​r a, ki​men​tem az útra, és kö​ve​ket
pa​kol​tam egy​más​r a, hogy an​nak, aki eset​leg arra jár, min​den​kép​pen meg kell​jen áll​nia. 10 óra kö​r ül
jöt​tem el a tá​bor​ból, úgy szá​mol​tam, hogy 1 óra le​he​tett. A leg​ne​he​zebb do​log a vá​r a​ko​zás, fő​leg ha
hasz​ta​lan. Biz​tos azt gon​dol​ták, hogy el​búj​tam a he​g yek kö​zött, és hal​ha​tat​lan ver​se​ket írok. Úgy dön​-
töt​tem, el​in​du​lok be​fe​lé az úton. Hát​ha a tá​bor​hoz ve​zet. Bár egy​ál​ta​lán nem úgy né​zett ki, mint az az
út, amin jöt​tünk. Nem sa​ját ko​csi​val ér​kez​tünk. Hoz​tak min​ket, ki​tet​tek és ott​hagy​tak. Azt mond​ták,
majd va​la​mi​kor ké​sőbb vissza​jön​nek.
Ha​lad​tam az úton. Na​g yon me​leg volt. Las​san men​tem. Ked​vem lett vol​na be​r o​han​ni a fák közé, és
üvölt​ve fa​tör​zsek​be meg szik​lák​ba vág​ni a fe​jem. De ez nem tűnt túl fér​fi​as​nak, úgy​hogy el​ve​tet​tem
az öt​le​tet. Mi​köz​ben gya​lo​g ol​tam, a fe​jem​ben kez​dett for​mát öl​te​ni egy vers:

Charlyt a tö​ké​let​len​ség szül​te
Míg más fér​fi​ak sze​re​tik egy​mást
Ug​rat​ni
Bronc​óval jár​ni
Charlyt a tö​ké​let​len​ség szül​te
Míg más fér​fi​ak tü​zet gyúj​ta​nak
Ki​lá​tók​nál
Shakes​peare-t ta​nul​má​nyoz​zák
Fel​fe​de​zik az urá​ni​u​mot, az ola​jat
A sze​xet...
Charlyt a tö​ké​let​len​ség szül​te
Míg más fér​fi​ak 600
Ha​za​fu​tást üt​nek
Szar​vast lő​nek és pár​du​cot
Orosz​lánt lő​nek, ele​fán​tot és
Em​bert... Charlyt a tö​ké​let​len​ség
Szül​te

Az​tán úgy gon​dol​tam: pi​csá​ba ez​zel a vers​sel; ennyi​r e nem va​g yok rossz. És men​tem to​vább. Nem
tu​dom, mennyit gya​lo​g ol​tam, ta​lán két órát, de nem volt sem​mi más, csak az út, az út és az út... És lát​-
tam há​r om vagy négy szar​vast. Egy​r e fo​g yott az ener​g i​ám, vá​r o​si ci​pőm pe​dig egy​r e job​ban tör​te a
lá​bam. Rossz dön​tés volt el​in​dul​ni. A két​ó rás gya​log​lás fel​emész​tett. Az em​ber ilyen​kor el​tű​nő​dik
ezen-azon. Eszé​be jut a vá​r os, egy szo​ba, ami​ben a rá​di​ó t hall​g at​va fel-alá jár​kál, és a ló​ver​seny​ered​-
mé​nye​ket ol​vas​sa. Eszem​be ju​tott Jef​fers, a köl​tő, aki azt mond​ta, hogy min​den​hol csap​dák van​nak, és
hogy még Is​tent is csap​dá​ba csal​ták, ami​kor le​jött a Föld​r e.
De az én csap​dám annyi​r a szá​nal​mas volt, és min​den di​cső​ség és cél nél​kü​li. Na​g yon for​r ón sü​tött
a nap, és be kel​lett vol​na hú​zód​nom az ár​nyék​ba pi​hen​ni egyet, de annyi​r a fel vol​tam há​bo​r od​va a sa​-
ját hü​lye​sé​g e​men, hogy nem en​g ed​tem meg ma​g am​nak. Az​tán arra gon​dol​tam, hogy iga​zá​ból nem is
a ha​lál az, ami szá​mít, ha​nem hogy hal​dok​lás köz​ben leg​alább egy kis vi​g a​sza le​g yen az em​ber​nek.
Hogy le​g yen pél​dá​ul egy hely, ahol pa​pír​fec​ni​ket ír​hat alá, és el​hes​se​g et​hes​se ma​g á​r ól a le​g ye​ket.
Men​tem to​vább. Az​tán fel​jebb az úton meg​lát​tam egy őzet. Csak egy ki​csit volt na​g yobb egy nagy tes​-
tű ku​tyá​nál. Las​san kö​ze​lí​tet​tem felé; csak állt ott és né​zett. Annyi​r a fá​r adt vol​tam, annyi​r a ta​ka​r é​kon,
a lel​kem annyi​r a ki volt akad​va ma​g á​r a, hogy sem​mi​lyen rez​g ést nem bo​csá​tot​tam ki. Az őz to​vább​r a
is csak állt az úton és né​zett, mi​köz​ben egy​r e kö​ze​lebb ér​tem hoz​zá. Meg se fog moz​dul​ni, gon​dol​tam
ma​g am​ban. Ak​kor mit csi​ná​lok? Az​tán ami​kor már majd​nem mel​lé ér​tem, meg​for​dult, és el​r o​hant. A
hát​só​ja ide-oda ug​r ált. Eszem​be ju​tott, ami​kor egy​szer az ön​g yil​kos​ság ha​tá​r á​r a ju​tot​tam, és San Di​e​-
gó​ban a víz fö​lött ül​tem a ma​g as​ban egy szik​lán. Ahogy ott ül​tem, oda​jött hoz​zám négy mó​kus. Las​-
san – il​let​ve nem las​san, ha​nem a ma​g uk gyors moz​g á​sá​val, ami ak​kor las​sú​nak tűnt – oda​jöt​tek hoz​-
zám, egé​szen a lá​bam​hoz. Be​le​néz​tem nagy bar​na sze​mük​be, ők pe​dig az enyém​be. Nem fél​tek tő​lem,
én pe​dig cso​dál​koz​va néz​tem őket. Ez jó né​hány per​cig tar​tott, az​tán meg​moz​dul​tam, ők meg le​r o​-
han​tak a szik​lán.
Vé​g ül az​tán újra ott vol​tam a móló alatt, és áz​tat​tam a lá​bam a víz​ben. Egy​foly​tá​ban szom​jas vol​-
tam, pe​dig sok vi​zet it​tam. Meg​pró​bál​tam alud​ni egyet. Nem na​g yon ment. Vissza​vet​tem a ci​pő​met, és
el​men​tem az út má​sik vé​g é​be, a pik​ni​ke​ző​hely​r e. Sen​ki nem volt ott. Meg​pró​bál​tam fel​idéz​ni, mi​lyen
messze le​het a leg​kö​ze​leb​bi vá​r os. Hosszan, na​g yon hosszan jöt​tünk ide​fe​lé ko​csi​val egy kes​keny he​-
gyi úton a ká​ni​ku​lá​ban. Ha ne​ki​vág​nék, nem ma​r ad​na túl sok be​lő​lem, mire oda​érek. Ha vi​szont ne​ki​-
vá​g ok, de nem érek oda, még ak​kor is tet​tem va​la​mit leg​alább. Úgy dön​töt​tem, meg​al​szom itt éj​sza​-
ká​r a, ki​vá​r om, míg más​nap le​megy a nap, és este el​in​du​lok. Újra vissza​tér​tem a móló alá. De a tét​len​-
ség az agyam​r a ment. Nem mond​hat​ni, hogy na​g yon okos​nak érez​tem vol​na ma​g am ott a móló alatt.
Fel​vet​tem a ci​pő​met, és megint el​in​dul​tam a pik​ni​ke​ző felé.
Az​tán meg​lát​tam egy kis​lányt, aki az úton jött ve​lem szem​ben. HÉ! – ki​ál​tot​tam –, HÉ! – Et​től meg​-
ré​mült. El​in​dul​tam felé, az​tán meg​áll​tam. – Ne félj, nem bán​ta​lak. Csak el​té​ved​tem! El​té​ved​tem! – Na​-
gyon hü​lyén érez​tem ma​g am. Hogy té​ved​het el va​la​ki egy pik​ni​ke​ző​hely mel​lett, ahol olyan táb​lák
van​nak ki​té​ve, mint „TI​LOS A DO​HÁNY​ZÁS” meg „KÉR​JÜK, TÁ​VO​ZÁS ELŐTT OLT​SÁK EL A
TÜ​ZET”?
– Hol van​nak a szü​le​id? – kér​dez​tem.
– Egy pi​r os-fe​hér la​kó​ko​csi​ban, ott a pik​ni​ke​ző​ben.
El​in​dul​tam arra. A ko​csit lát​tam, de az em​be​r e​ket nem.
– HÉ! – ki​ál​tot​tam. – HÉ!
Az​tán meg​lát​tam Lin​dát, ha​já​ban kék haj​csa​va​r ók​kal. Majd egy fér​fit és egy nőt, akik a la​kó​ko​csi
mel​lett áll​tak.
– Szia – kö​szönt Lin​da.
– Is​te​nem, mennyi​r e örü​lök, hogy lát​lak! – mond​tam. – Ők hoz​tak ide?
– Nem, én csak most ér​tem ide.
A la​kó​ko​csi mel​lett ál​lók néz​tek min​ket.
– Vá​r o​si fiú – mond​ta Lin​da. – El​té​vedt az er​dő​ben. Most ta​lál​tam meg őt.
Ne​vet​tem.
 – Vá​r o​si fiú va​g yok. Vá​r o​si fiú.
– Örü​lök, hogy meg​ta​lál​tad – mond​ta a nő.
– Gye​r e, men​jünk – mond​ta Lin​da.
Vele volt a ku​tyá​ja. Jó ti​zen​ö t mé​ter​r el le​ma​r ad​tam tő​lük.
– Fi​g yelj, nyolc órá​ja itt kó​vály​g ok az er​dő​ben. Nem ka​pok egy pu​szit se?
Meg​állt, utol​ér​tem. Oda​tar​tot​ta az ar​cát, és meg​pu​szil​tam. Az​tán újra el​in​dult előt​tem.
– Ha​r ag​szom rád – mond​tam. – Gon​dol​kod​tam egy cso​mó min​de​nen, amit tet​tél és mond​tál, és
meg​ha​r a​g ud​tam rád.
Mö​g öt​te gya​lo​g ol​tam, köz​ben lyu​kak​ba, po​cso​lyák​ba lép​tem, kö​vek​be és le​esett ágak​ba bot​lot​tam.
– Azt hit​tem, meg fo​g ok hal​ni – mond​tam, és köz​ben arra gon​dol​tam: „mind​egy, a leg​utób​bi két al​-
ka​lom​mal, ami​kor együtt vol​tunk, leg​alább ki​nyal​tam őt.” Ez volt az egyet​len meg​nyug​ta​tó gon​do​lat.
– Sze​r in​tem di​r ekt té​ved​tél el – mond​ta. – Meg​ta​lál​tam a no​te​sze​det a tá​bor​tól nem messze. Még
csak üze​ne​tet sem hagy​tál. Pe​dig min​dig szok​tál. Gon​dol​tam, na​g yon be​r ág​tál. Ho​lott csak annyit kel​-
lett vol​na ten​ned, hogy fel​né​zel, és meg​lát​hat​tad vol​na a tá​bort. De sose né​zel fel.
– Mert ami​kor fel​né​zek, ál​ta​lá​ban nem tet​szik, amit lá​tok.
– Min​dig olyan ne​g a​tív vagy – mond​ta. – Min​dig olyan ne​g a​tív.
Men​tem utá​na ti​zen​ö t mé​ter​r el le​ma​r ad​va.
– Min​dig mu​ta​tok ne​ked tá​jé​ko​zó​dá​si pon​to​kat – mond​ta –, de te sose fi​g yelsz. Nem fi​g yelsz, nem
ve​szel részt sem​mi​ben, min​dig csak el​vo​nulsz. Mi​ért nem hagy​tál üze​ne​tet a no​te​szed​ben?
– Nem di​r ekt té​ved​tem el.
– Sze​r in​tem igen.
– Nem, egy​ál​ta​lán nem.
– Vagy még arra gon​dol​tam, hogy át​men​tél a he​g yen, hogy igyál egyet. Gon​dol​tam, annyi​r a ki​-
vagy pia nél​kül, hogy mu​száj in​nod va​la​mit.
– Fi​g yelj, most már meg​ta​lál​tál, meg​va​g yok, hagy​juk már ezt, Is​te​nem...
Régi szö​g es​dró​tok kö​zött kel​lett át​men​nünk meg át​mász​nunk raj​tuk. Az egyi​ken fenn​akad​tam; há​-
rom vagy négy szög fú​r ó​dott az in​g em​be. Annyi​r a el​fá​r adt már a ka​r om, hogy nem volt erőm fel​-
nyúl​ni, hogy ki​szed​jem a szö​g e​ket. Csak áll​tam ott moz​du​lat​la​nul. Lin​da várt. Nem tud​tam meg​moz​-
dul​ni. Vissza​jött, ki​akasz​tot​ta az in​g e​met, ki​sza​ba​dul​tam, és men​tem utá​na.
A kel​le​té​nél pont egy ki​csi​vel előt​tem ha​ladt min​dig, és idő​r ől idő​r e nőtt is a tá​vol​ság kö​zöt​tünk. A
ku​tya pe​dig előt​te ug​r ált. Men​tem Lin​da seg​g e után. Már há​r om éve men​tem az után a gyö​nyö​r ű segg
után, gon​dol​tam, nem okoz gon​dot még két ki​lo​mé​te​r en át kö​vet​ni itt a va​don​ban.
– Most majd megint lesz mi​r ől ír​nod – mond​ta hát​r a​néz​ve.
– Az biz​tos, bassza meg – vá​la​szol​tam.
Mi vol​tunk min​den: a he​g yek, a fák, a po​cso​lyák, a szik​lák, a szö​g es​dró​tok, a seg​g e, a ku​tyá​ja és
én.


El​vit​tem Pat​r i​ci​át az Olym​pic​ba boksz​meccs​r e, le​ül​tünk a nyol​ca​dik vagy a ki​len​ce​dik sor​ban, és
sö​r öz​ni kezd​tünk. Mint ál​ta​lá​ban, a fel​ve​ze​tő ama​tőr bu​nyók vol​tak a leg​job​bak, a te​r em​ben me​leg
volt, a sör pe​dig jó volt. Pat​r i​ci​á​val min​den meccs​r e 50 cen​tet tet​tünk, és min​den újabb sör​r el egy​r e
nyil​ván​va​lóbb lett, hogy ki​nek szur​ko​lunk.
Mire el​kez​dőd​tek a hat​me​ne​tes meccsek, már olya​no​kat üvöl​töz​tünk, hogy: „Öld meg!”„Küldd
vissza Ja​pán​ba! Ne fel​edd Pe​arl Har​bort!”„A nagy​any​ja ned​ves bu​gyi​ját se tud​ná el​ver​ni egy légy​csa​-
pó​val!”
Vé​g ig​üvöl​töz​tük a hat​me​ne​tes, majd mind a két ki​emelt tíz​me​ne​tes mér​kő​zést. A vé​g én 50 cen​tet
nyer​tem. Meg​g yúj​tot​tam két szi​vart, egyet Pat​r i​ci​á​nak ad​tam, és ki​men​tünk az au​tó​já​hoz.
Ha​za​fe​lé me​net va​la​min vi​tat​koz​tunk. Már nem em​lék​szem, hogy min, de va​la​mi olyas​mi le​he​tett,
hogy me​lyik a na​g yobb ta​lál​mány, a lift vagy a moz​g ó​lép​cső. Ki​tett a ház előtt, én meg be​bo​tor​kál​tam
a ba​nán​fák és a szennye​zett ha​las​tó mel​lett a lép​cső​höz, fel​men​tem a 24-es la​kás​ba, ahol ta​lál​tam egy
fél​li​te​r es Grand-Dad whis​key-t a hű​tő​ben, és sze​r en​csém​r e egy kis Sztra​vinsz​kijt a rá​di​ó ​ban. Le​ül​tem,
it​tam, és hall​g at​tam a ze​nét.
Mi​után a fe​lét meg​it​tam, eszem​be ju​tott egy hölgy a vá​r os​ban, aki Vir​g i​nia Woolf élet​tör​té​ne​tét ol​-
vas​ta ép​pen. Nem min​den​ki ül​dö​g él Los An​g e​les​ben Vir​g i​nia Woolf élet​tör​té​ne​tét ol​vas​va, plá​ne nem
egy von​zó nő egy nyolc​szo​bás la​kás​sal, jó fran​cia bor​r al és havi 400 dol​lár tar​tás​díj​jal. Meg​it​tam a
whis​key-t, és úgy dön​töt​tem, hogy még töb​bet kell meg​tud​nom Vir​g i​nia Woolf​r ól.
A hölgy ott​hon volt, le​ül​tünk, és be​szél​g et​tünk úgy 10 per​cig, de nem ho​zott fran​cia bort, így fel​ve​-
tet​tem, hogy el​men​nék italt ven​ni. Azt mond​ta, nincs ki​fo​g á​sa el​le​ne, így el​men​tem. A kis ital​bolt zár​-
va volt, de a hölgy egy nagy fő​úton la​kott, így le​men​tem a szu​per​mar​ket​be. A höl​g yet Ni​ná​nak hív​ták.
Már​mint azt, aki Vir​g i​nia Woolf élet​tör​té​ne​tét ol​vas​ta. Nina el​me​sél​te, hogy Vir​g i​nia Woolf​nak tra​g i​-
kus éle​te volt, és be​szélt az ön​g yil​kos​sá​g á​r ól is. Azt hi​szem, azt mond​ta, hogy Vir​g i​nia Woolf mez​te​-
le​nül be​le​g á​zolt egy fo​lyó​ba, és víz​be foj​tot​ta ma​g át.
Szó​val az​tán vet​tem egy ha​tos kar​ton sört és egy fél li​ter Grand-Da​det. Vissza​g ya​lo​g ol​tam a fő​-
úton, és ahogy oda​ér​tem a la​ká​sá​hoz, meg​lát​tam Pat​r i​cia au​tó​ját. Jól van, gon​dol​tam, ak​kor fel​vi​szem
őt Ni​ná​hoz, és be​mu​ta​tom neki. Le​het, hogy ő is szí​ve​sen hal​la​na Vir​g i​nia Woolf​r ól. Ahogy oda​ér​tem
az au​tó​já​hoz, Pat​r i​cia ki​ug​r ott be​lő​le, és ló​bál​ni kezd​te előt​tem a tás​ká​ját. Nagy, sző​r ös re​ti​kül​je egy
hosszú pán​ton ló​g ott. Ló​bál​ta a feje fö​lött, hoz​zá-hoz​zá​vág​ta az én fe​jem​hez meg a vál​lam​hoz és az
ol​da​lam​hoz, és köz​ben azt üvöl​töz​te: „Te sze​mét​lá​da! Te sze​mét​lá​da! Te sze​mét​lá​da!”
– Ha nem ha​g yod abba – mond​tam neki –, es​kü​szöm, hogy vissza​ütök. Tu​dod, egy fér​fi​nak is van​-
nak jo​g ai.
Nem hagy​ta abba, ezért le​tet​tem zacs​kót a föld​r e. Épp​hogy le​r ak​tam, ren​de​sen fe​jen ta​lált, ami​től
ki​bil​len​tem az egyen​sú​lyom​ból, ő pe​dig rá​ve​tet​te ma​g át a zacs​kó​r a. Meg​ka​pa​r in​tot​ta az egyik üveg
sört, és ne​ki​vág​ta a jár​da​sze​g ély​nek. Szét​r ob​bant! Az a jó hi​deg sör. Az​tán fo​g ott egy má​si​kat.
BUMM! Még egy. A szem​köz​ti kocs​má​ban a ro​lón ke​r esz​tül les​ke​lő​dött a tö​meg.
Nem tud​tam őt el​kap​ni. Ah​hoz túl ré​szeg vol​tam.
– Te kur​va! Vissza fog​lak dug​ni a bo​lon​dok​há​zá​ba!
Nem tud​tam őt el​kap​ni. Újra és újra vissza​ment a zacs​kó​hoz. BUMM! A hold ma​g a​san járt. Nem
volt a kö​zel​ben jár​ő r​au​tó, és sen​ki nem tett fel​je​len​tést. Oda​r o​han​tam a pa​pír​zacs​kó​hoz, fel​vet​tem,
ma​g am​hoz ölel​tem, köz​ben ő meg há​tul​r ól fej​be vert. El​ej​tet​tem a zacs​kót, mire Pat​r i​cia rá​ve​tet​te ma​-
gát. Meg​ta​lál​ta a whis​key-t, és a ma​g as​ba emel​te.
 – Aha! Szó​val, ezt akar​tad vele meg​in​ni, az​tán...
Nem is hagy​ta, hogy vá​la​szol​jak. BUMM! A Grand-Dad​nek annyi volt. Nina aj​ta​ja nyit​va volt. Kint
állt a lép​csőn, Pat​r i​cia oda​ment, felé is meg​ló​bál​ta a tás​ká​ját, köz​ben pe​dig azt mon​do​g at​ta: „Ő az
enyém, ő az én pa​sim!”
Az​tán vissza​r o​hant, és ta​lált még egy sört a zacs​kó​ban. BUMM! Majd be​ült a ko​csi​já​ba, és el​haj​tott.
Fel​men​tem a lép​csőn. Nina ott állt a te​te​jén. – Ő volt Pat​r i​cia – mond​tam.
– Úr​is​ten, neki meg mi baja?
– Nem tu​dom. Van egy sep​r űd?
Fog​tam a sep​r űt, és sö​pör​ni kezd​tem az üveg​szi​lán​ko​kat. Hát, Pat​r i​cia meg​jár​ta a bo​lon​dok​há​zát,
ugyan​ak​kor Nina is. Szin​te az összes nő, akit is​mer​tem, volt már bo​lon​dok​há​zá​ban. Ami nem bi​zo​-
nyí​tott sem​mit. Az​tán mint​ha va​la​mi zajt hal​lot​tam vol​na nem messze tő​lem. Kö​r ül​néz​tem. Pat​r i​cia
fel​haj​tott a jár​dá​r a, és fe​lém tar​tott. A fal​hoz ug​r ot​tam, de a ko​csi jobb ol​da​lán a sár​vé​dő így is a lá​-
ba​mat sú​r ol​ta. Az​tán le​bucs​ká​zott a jár​dá​r ól, be​for​dult bal​r a, át​ment a pi​r o​son a Los Fel​iz Bou​le​vard-
ra, majd el​tűnt.
Sö​pör​tem to​vább az üveg​szi​lán​ko​kat. Kéz​zel össze​szed​tem egy kis ku​pa​cot, és fel​vit​tem Ni​ná​nak,
aki va​la​ho​va ki​dob​ta. Az​tán vissza​men​tem, és sö​pör​tem a töb​bit. Mi​köz​ben söp​r ö​g et​tem, li​he​g ést hal​-
lot​tam. Fel​néz​tem, és Pat​r i​cia ott állt előt​tem. Ki​kap​ta a söp​r űt a ke​zem​ből, és há​r om​ba tör​te. Az​tán
be​r o​hant, és ta​lált két üveg sört az alsó lép​csőn.
– Áhá! Eze​ket meg​men​tet​ted, hogy majd me​g idd, mi?
Meg​fog​ta mind a két üve​g et, és ki​r o​hant az ut​cá​r a.
BUMM! Az egyik​nek lőt​tek. Oda​men​tem Nina aj​ta​já​hoz, és be​csuk​tam. Pat​r i​cia fog​ta a má​si​kat, és
hoz​zá​vág​ta az aj​tó​hoz. Át​r e​pült az üve​g en. Egész po​fás, ke​r ek lyu​kat ütött raj​ta. Ki​nyi​tot​tam az aj​tót,
be​men​tem, és be​csuk​tam ma​g am mö​g ött. A lép​cső kö​ze​pén ta​lál​tam meg a sört. Nem tört el. Le​csa​-
var​tam a ku​pa​kot, és jól meg​húz​tam. Nina a lép​cső te​te​jén állt. – Az ég sze​r el​mé​r e, Bu​kows​ki, menj el
vele! Menj el vele, mi​előtt ki​nyír min​ket!
– Á, már el​ment. Me​sélj még in​kább Vir​g i​nia Woolf​r ól.
– Ne​hogy azt hidd, hogy el​ment.
– Azt gon​do​lod, hogy nem?
– Tu​dom, hogy nem.
Meg​it​tam a sört, és le​men​tem a lép​csőn. Ki​nyi​tot​tam az aj​tót, majd be​csuk​tam. Pat​r i​cia még min​dig
ott volt. A na​r ancs​sár​g a au​tó​já​ban ült. Ki​nyi​tot​tam a ko​csi aj​ta​ját, és be​ül​tem. El​for​dí​tot​ta a kul​csot, és
be​in​dult a mo​tor.
– Tu​dod – mond​tam –, ő egy na​g yon ked​ves nő. Nem ér​de​mel​te meg ezt.
Pad​ló​ig nyom​ta a gázt.
– Bu​kows​ki... – mond​ta.
– Jó – mond​tam –, oké, hal​junk meg együtt.
Tö​vig nyom​ta a gázt, és idő​vel még egy Volks​wa​g en is be​g yor​sul.
– Bu​kows​ki... – mond​ta.
– Igen?
– Nem vol​na sza​bad boksz​meccs​r e vin​ned en​g em. Ahogy ott ve​r ik egy​mást az em​be​r ek... túl​sá​g o​-
san is ked​vet ka​pok hoz​zá.
Va​la​hogy az​tán meg​ér​kez​tünk hoz​zá. De túl ré​sze​g ek vol​tunk bár​mi​hez is. Egy​más kar​ja​i​ban alud​-
tunk el.


Ralph a fe​le​sé​g e hang​já​r a éb​r edt. Éj​jel két óra volt, sö​tét és csend, le​szá​mít​va Judy hang​ját.
„Tommy – mond​ta – ó, Tommy, tedd be​lém azt a ha​tal​mas faszt! Is​te​nem, Tommy, tedd be​lém!”
Ralph fel​kö​nyö​költ, és rá​né​zett. Vé​kony, ró​zsa​szín pon​g yo​la volt raj​ta, és a ta​ka​r ót már le​r úg​ta
ma​g á​r ól. „Úúú, mek​ko​ra! És mi​lyen lila! Ó, Tommy!”
Tommy Cars​ta​irs Ralph leg​jobb ba​r át​ja volt.
„Úú, Tommy, bent van! Bent van! Moz​g asd, Tommy! Moz​g asd azt a kí​g yót ben​nem, Tommy!”
Ralph meg​fog​ta a fe​le​sé​g e kar​ját.
– Judy, fi​g yelj, az Is​ten sze​r el​mé​r e...
„Ó, Tommy! Úr​is​ten, SZE​RET​LEK!”
Fel​húz​ta a lá​ba​it, és üte​me​sen rán​g a​ni kez​dett.
„Ó, ó, ó, ó, ó, ó...” Az​tán ki​nyúj​tot​ta a lá​ba​it, és le​nyu​g o​dott. Ralph felé for​dí​tot​ta a fe​jét, és egy hal​-
vány mo​sollyal az ar​cán alig hall​ha​tó​an hor​kol​ni kez​dett.
– Judy – mond​ta Ralph. – Judy, éb​r edj...
Meg​fog​ta őt, és fel​r áz​ta. Az​tán meg​fog​ta a kar​ját, és ki​csa​var​ta.
– Áú! Mi ütött be​léd? Meg​bo​lon​dul​tál? – ki​ál​tot​ta Judy.
Judy fel​kelt az ágy​ból, és ki​ment vé​cé​r e. Le​húz​ta, egy pil​la​nat​r a meg​állt, az​tán ki​jött. A haja majd​-
nem olyan ró​zsa​szín volt, mint a há​ló​in​g e. Egy hosszú tincs ló​g ott a bal sze​mé​be és rá az or​r á​r a.
Meg​iga​zí​tot​ta a ha​ját, de az ugyan​o da vissza​hul​lott. Vissza​má​szott az ágy​ba, a háta mögé tett egy pár​-
nát, és rá​g yúj​tott.
– Judy – mond​ta Ralph –, ál​mod​tál.
– És ak​kor mi van? Et​től még kur​vá​r a nem kéne ki​csa​var​nod a ka​r o​mat.
– Em​lék​szel az ál​mod​r a?
– Nem, hogy őszin​te le​g yek, nem.
– Egy fa​szért kö​nyö​r ög​tél.
– Mi van? – mond​ta ne​vet​ve.
– Tommy Cars​ta​irs fa​szá​ért.
– Te meg​ő rül​tél.
– Nem is tud​tam, hogy nagy lila fa​sza van.
– Tény​leg? Hon​nan tu​dod?
– Tő​led. Te mond​tad ál​mod​ban.
– Ralph, ide hall​g ass, fél há​r om van, alud​junk.
– Alud​junk, mi? Tud​ni aka​r om, mi fo​lyik itt.
– Sem​mi.
– Sem​mi? „Ó, Tommy! Ó, Tommy, tedd be​lém azt a ha​tal​mas pé​niszt! Úú, Tommy, bent van! Bent
van! Moz​g asd, Tommy! Moz​g asd! Úr​is​ten, el​él​ve​zek! Óóóóóó, áááááh, úú​ú​ú​ú​úh...”
– Nem va​g yok kí​ván​csi erre a fasz​ság​r a. Megint iszol?
– Hogy megint iszom-e? Tu​dod, hogy nem.
– Úgy be​szélsz, mint egy be​teg em​ber.
– Csak azt mon​dom, amit hal​lot​tam.
– Jó, oké, nem tu​dom, mit hal​lot​tál. És egy álom nem a va​ló​ság.
– De utal​hat a va​ló​ság​r a.
– Hát, nem tu​dom, te mit csi​nálsz, de én most al​szom.
 Judy el​o l​tot​ta a ci​g a​r et​tá​ját, ki​si​mí​tot​ta a pár​ná​ját, és há​tat for​dí​tott Ralph​nak. Fran​cia​ágy volt, a
vil​lany pe​dig még égett.
– Judy, fi​g yelj!
– Ralph, az ég sze​r el​mé​r e...
– Mon​da​ni aka​r ok va​la​mit.
– Jó, mondd.
– Ha kell ne​ked ez a Cars​ta​irs, ak​kor csak menj.
– Hogy ér​ted?
– Úgy, hogy ak​kor el​vá​lok.
– De még csak nem is ked​ve​lem őt. Sőt, utá​lom.
– A sze​r e​lem és a gyű​lö​let na​g yon kö​zel áll egy​más​hoz.
Judy hir​te​len fel​ült az ágy​ban, kar​ja​it le​szo​r í​tot​ta a tes​te mel​lé, a ke​ze​it pe​dig te​nyér​r el le​fe​lé a ta​-
ka​r ó​r a tet​te.
– Ak​kor most mondd meg, hogy tu​laj​don​kép​pen mit AKARSZ? Meg akarsz őr​jí​te​ni? Mit
AKARSZ? TUD​NI AKA​ROM, HOGY MIT AKARSZ!
– Bor​zasz​tó volt ezt az ál​mot hall​g at​ni... Judy, én sze​r et​lek té​g ed... sze​r et​te​lek. Va​jon te mit szól​nál,
ha én ál​mod​nék ilyes​mit, és te hal​la​nád?
– Min​dent úgy fel​fújsz. Min​dig is ezt csi​nál​tad. Te vagy a leg​fél​té​ke​nyebb em​ber, aki​vel va​la​ha ta​-
lál​koz​tam. De tény​leg, most már az ál​ma​im​r a is fél​té​keny vagy! Te​he​tek én róla, hogy mit ál​mo​dok?
– Te​hát ak​kor tény​leg ezt ál​mod​tad?
– Mond​tam, hogy nem em​lék​szem.
– És hon​nan tud​jam, hogy nem tör​tént meg va​ló​já​ban? Vagy hon​nan tud​jam, hogy ez nem va​la​mi
olyas​mi, amit le​het, hogy sze​r et​nél, hogy meg​tör​tén​jen?
– Úr​is​ten, Ralph, annyi​r a ele​g em van eb​ből. A fe​le​sé​ged va​g yok, és ve​led élek.
– Ha Cars​ta​irs​nek len​ne va​la​mi​je, még meg is ér​te​ném. Igaz, azt nem tu​dom, hogy a fa​sza mi​lyen.
– Azt én se tu​dom.
– Na per​sze.
– Kit ér​de​kel a fa​sza?
Ralph fel​nyúlt, és le​kap​csol​ta a vil​lanyt. Ki​nyúj​tóz​ko​dott. Az​tán hal​lot​ta, hogy Judy is ki​nyúj​tóz​ko​-
dik. Nyár volt, és le​he​tett hal​la​ni a tücs​kö​ket. A tücs​kök hang​ja ál​ta​lá​ban meg​nyug​ta​tó. Egy rend​ő r​sé​-
gi he​li​kop​ter kö​r ö​zött fe​let​tük, és rab​ló​kat meg nemi erő​szak​te​vő​ket ke​r es​tek. El​telt né​hány perc. Az​-
tán tíz. Ti​zen​ö t. Ralph a há​tán fe​küdt. Az​tán érez​te, hogy Judy keze el​in​dul fel​fe​lé a lá​bán, és úgy má​-
szik fel raj​ta mint egy kis ál​lat, majd meg​fog​ja a far​kát. Le​nyúlt, meg​fog​ta a ke​zét, és le​vet​te on​nan. A
kéz vissza​má​szott, és megint meg​mar​kol​ta a far​kát.
– Ralph – mond​ta Judy.
– Igen? Mit akarsz?
– Sze​r et​lek.
– Egy szart.
– De ko​mo​lyan mon​dom. Sze​r et​lek.
– A nők na​g yon könnyen do​bá​lóz​nak ez​zel a szó​val.
Masszí​r oz​ni kezd​te a far​kát.
– Ne – mond​ta Ralph. – In​nom kéne egyet, bassza meg.
– Van egy fél​li​te​r es üveg a kony​ha​szek​r ény​ben.
– Tény​leg?
– Igen. Mind​járt ho​zom.
 Hal​lot​ta, hogy Judy ma​tat a sö​tét​ben. Meg​for​dult, és fel​kap​csol​ta a vil​lanyt. Míg a kony​há​ban volt,
eszé​be ju​tott, hogy neki is volt egy-két ér​de​kes álma. És nem min​dig Ju​dy​val. A sze​xu​á​lis vá​g yak nem
min​dig ma​r ad​nak a meg​fe​le​lő ke​r e​tek kö​zött. Vi​szony​lag nor​má​lis, hogy va​la​ki​nek tet​sze​nek má​sok
is. Judy vissza​jött az ital​lal. Fe​lül​tek az ágy​ban, és kor​tyol​g at​tak a po​ha​r uk​ból.
– Judy – szó​lalt meg Ralph.
– Igen?
– Fe​lejt​sük el. Fe​lejts el min​dent, amit mond​tam. Be​fe​szül​tem. Az a kur​va meló tel​je​sen ki​csi​nál. Ég
a sze​mem, fáj a há​tam, fáj az agyam. Ki​me​r í​tő. És et​től ide​g es le​szek.
– Oké – mond​ta Judy. – Fe​lejt​sük el. Meg​ér​tem.
Ül​tek az ágy​ban, és meg​it​ták az ita​lu​kat. Az​tán Ralph fel​állt, és töl​tött még egyet mind​ket​tő​jük​nek.
Vissza​ment az ágy​hoz, és be​ült Judy mel​lé.
– Amúgy egy​szer volt egy ször​nyű ál​mom – mond​ta. – Azt ál​mod​tam, hogy sze​xu​á​lis kap​cso​la​tom
van anyám​mal. Pró​bál​tam vissza​tar​ta​ni ma​g am, de vé​g ül nem tud​tam. Éle​tem egyik leg​iz​g a​tóbb álma
volt.
– Egy pszi​chi​á​ter biz​tos igen nyug​ta​la​ní​tó dol​g o​kat tud​na mon​da​ni er​r ől az álom​r ól.
– Igen, de a pszi​chi​á​te​r ek ál​ta​lá​ban té​ved​nek.
– Az igaz.
– Adj egy ci​g it – mond​ta Ralph.
– Tes​sék.
Judy oda​tet​te ket​tő​jük közé a ha​mu​tá​lat, és mind​ket​ten rá​g yúj​tot​tak.
– Éj​jel 3 óra van, és mi itt po​fázunk az ágy​ban – mond​ta Ralph.
– Nem baj – fe​lel​te Judy. – Old​ja a fe​szült​sé​g et.
– Le​het. Hal​lod a tücs​kö​ket?
– Igen, sze​r e​tem őket.
– Én is.
– Ralph, ha ennyi​r e ki​ké​szít ez a mun​ka, ak​kor hagyd ott. Majd va​la​hogy meg​élünk.
– Áá, mind​egy. Csak na​g yon dur​va nap volt ma. Amúgy sincs se​hol jó mun​ka. És min​den​ki meg
van basz​va.
El​szív​ták a ci​g it, meg​it​ták az ita​lu​kat, és Ralph megint le​kap​csol​ta vil​lanyt. Ez​út​tal nem tol​ta el Judy
ke​zét, ami​kor az újra meg​ér​ke​zett, mint egy kis ál​lat. Kez​dett fel​áll​ni a far​ka. Oda​for​dult hoz​zá, meg​-
csó​kol​ta őt, fel​emel​te a há​ló​in​g ét, és fi​no​man vé​g ig​húz​ta oda​lent a kö​zép​ső uj​ját a sző​r ö​kön. Az​tán
Judy meg​nyílt, és Ralph érez​te a ned​ves​sé​g et. Is​te​nem, mind annyi​r a össze va​g yunk za​va​r od​va, gon​-
dol​ta ma​g á​ban. És ez olyan szo​mo​r ú, ugyan​ak​kor olyan cso​dá​la​tos is.
Az​tán újra hal​lot​ták a tücs​kö​ket. Az​tán egy men​tő szi​r é​ná​ját. Az​tán újra a rend​ő r​sé​g i he​li​kop​tert.
Az​tán há​r om ku​tya uga​tá​sát. Az​tán egy​mást.


SZÉP​IRO​DA​LOM?

Ked​ves Mr. B: Hogy le​het az, hogy a maga ro​va​tá​ban meg​hagy​ják az összes nyom​da​hi​bát?
Hel​ló, Mart​ha K: Egy ra​kás rossz​in​du​la​tú, vén, bü​dös zok​nis al​ko​ho​lis​tá​nak kö​szön​he​tő, akik szer​-
kesz​tő​sé​g i meg​be​szé​lé​sük vé​g én üres ka​li​for​ni​ai fe​hér​bo​r os üve​g ek​kel ver​nek fej​be. Az oka pe​dig a
jó öreg ame​r i​kai irigy​ség, mert olyan jól írok, plusz az, hogy min​den nő​ne​mű lényt (vagy ami an​nak
néz ki), aki kar​tá​vol​ság​ba té​ved, meg​far​ka​lok.

Ked​ves Mr. B: Nem tu​dom el​hin​ni, hogy egy olyan nagy​sze​r ű köl​tő, mint ön, egy pos​tán dol​g o​zik.
Hel​ló, Til​la A: Egy nagy köl​tő az író​g é​pé​nél dol​g o​zik. Amúgy meg a fő​nö​kök​kel több ba​jom van,
mint a szer​kesz​tők​kel.

Ked​ves Mr. B: Ol​vas​tam azt cik​két, ami ar​r ól szól, hogy lo​vak​r a fo​g ad. Ha olyan so​kat tud a lo​vak​-
ról, mér nem gaz​dag?
Hel​ló, Karl L: Nem tu​dom el​o l​vas​ni a kéz​írá​sát. Ne​kem is volt már ilyen prob​lé​mám. (Már​mint
hogy re​me​g ett a ke​zem.) Bal​ke​zes​nek szü​let​tem, ezért a szü​le​im úgy haj​lí​tot​ták meg a ka​na​lat, hogy
ha bal kéz​zel emel​tem a szám​hoz, mást nem kap​tam, csak ideg​bajt meg egy po​font mel​lé, hogy már
megint nem tu​dok ren​de​sen enni. Emel​lett pe​dig gaz​dag​nak len​ni nem min​den – fő​leg ak​kor nem, ha
olyan szü​lők​től tud le​lép​ni az em​ber, mint ami​lye​nek az enyé​mek is vol​tak.

Ked​ves Mr. B: Hogy le​het, hogy egy olyan fasz, mint maga, ön​ál​ló ro​va​tot kap, és egy olyan te​het​-
sé​g es em​ber, mint én, ma​xi​mum a me​leg szart mar​ko​lász​hat​ja?
Hel​ló, Mar​ty E: Én is egy​foly​tá​ban ezen tö​r öm a fe​jem. X fak​tor vs. Y fak​tor. Ott van pél​dá​ul Bee​-
tho​ven. A sa​ját ko​r á​ban őt még ze​nész​ként sem tar​tot​ták túl sok​r a. Az ilyes​mit ne​héz el​dön​te​ni. Szó​-
val, mar​ko​lássza csak a me​leg szart, ne​kem még meg kell vá​la​szol​nom egy-két ra​jon​g ói le​ve​let.

Ked​ves Mr. B: Tar​tok tőle, hogy idén nyá​r on a hip​pik el​áraszt​ják Los An​g e​lest. 39 éves öz​vegy va​-
gyok. Mi lesz, ha mond​juk meg​je​le​nik hat hosszú hajú fi​a​tal​em​ber az aj​tóm​nál, és Dy​lan Tho​mast
kez​de​nek sza​val​ni?
Ked​ves Mrs. Clark J: Ha a la​pos​te​tű​től tart, min​dig le​g yen kéz​nél egy kis kék ke​nőcs.

Ked​ves Mr. B: Ol​vas​tam az ön​g yil​kos​ság​r ól szó​ló cik​két. Az az em​ber a ké​pen, aki a pad​lá​son ló​-
gott a kö​té​len, ő meg​halt, vagy az maga volt, és csak meg​ját​szot​ta? És mi​ért olyan szé​pen va​salt a
nad​r ág​ja?
Hel​ló, Mary W: Az az em​ber ha​lott. Én nem né​zek ki olyan jól. És nem tud​ja, hogy mi​ért olyan szé​-
pen va​salt a nad​r ág​ja.

Nincs több le​vél...


Egy ki​csit ko​mo​lyabb​r a for​dít​va a szót, hi​he​tet​len, hogy mennyit tud szen​ved​ni és mennyit bír ki
egy em​ber, és azt hi​szem, soha nem lesz vége an​nak a Kur​va Fáj​da​lom​nak. Már az is prob​lé​mát je​-
lent, hogy az em​ber élet​ben ma​r ad​jon egy szív​te​len, ér​tel​met​len tár​sa​da​lom​ban – min​den​hol ne​héz​sé​-
gek​be üt​kö​zünk. A leg​töb​bünk egész éle​tét az éhe​zés és a lét​bi​zony​ta​lan​ság ha​tá​r án éli le. Az el​mé​nek
és a lé​lek​nek tu​laj​don​kép​pen meg kéne őrül​nie a szo​mo​r ú​ság​tól – és ez néha meg is tör​té​nik. Épí​tet​-
tek egy fél​em​be​r ek​kel teli há​zat, és fél​em​be​r ek irá​nyí​ta​nak min​ket. Ha az ör​dög in​dul​na a pol​g ár​mes​-
te​r i vá​lasz​tá​so​kon Los An​g e​les​ben, ak​kor el​söp​r ő fö​lénnyel győz​ne.
A szar​vi​har kel​lős kö​ze​pén la​zá​nak len​ni menő, de ir​r e​á​lis. Kell va​la​mi, ami​be ka​pasz​kod​ha​tunk.
De mibe? Szin​te sem​mink sincs. A na​pok és éle​tek el​po​csé​ko​lá​sa au​to​ma​ti​kus ke​g yet​len​ség​g el tör​té​-
nik. Jó ve​ze​tők​r e len​ne szük​ség, de ed​dig még sen​ki nem akadt. A sze​r en​csé​r e és az ösz​tö​ne​ink​r e
bízzuk ma​g un​kat, de az egy idő után fá​r asz​tó tud len​ni.
Le​het, hogy ez a mai sö​tét nap te​het most er​r ől, ez a va​sár​nap. Kö​r ü​löt​tem min​dent be​tölt a te​le​ví​zi​-
ók​ból ér​ke​ző mo​tyo​g ás. Egy​faj​ta hang​r ez​g és, ami össze​ke​ve​r e​dik a le​ve​g ő​ben – egy ál​lan​dó zagy​va​-
ság. Az át​lag​em​ber sze​mét​tel és hul​la​dék​kal tömi ma​g át sza​bad​ide​jé​ben. Esé​lye sincs ki​pi​hen​nie a
mun​ká​ját. Min​den​fé​le kom​mersz kész​ter​mék​kel bom​báz​zák, míg be​lő​le is egy arc​ta​lan, ér​zé​ket​len
lény nem lesz – egy ugyan​o lyan zom​bi, akik mel​lett nap mint nap el​ha​la​dunk az ut​cán.
Én örül​ni fo​g ok, ha fel​kel a Nap. Ma​g uk nem? Mi​cso​da egy ro​hadt, sö​tét nap ez. Mint​ha egy szar​dí​-
ni​ás-do​boz​ba len​nék be​zár​va. Bár​csak meg​ne​vet​tet​het​ném önö​ket. De nincs mi​vel. A rend​ő rök a ki​-
halt ut​cá​kon jár​ő röz​nek. A vén ku​jon egy hal​vány​kék könnyet ejt. Kéne gyár​ta​ni​uk egy ki​tű​zőt ne​kem,
amin az áll: AGÓ​NIA. Ak​kor ta​lán tud​nék ne​vet​ni.


1.
El​mu​lasz​tot​tam meg​ír​ni a múlt heti cik​ket, mert ré​sze​g es va​g yok, és kö​r ül​néz​tem, és min​den​hol
üve​g ek he​ver​tek, a le​adá​si ha​tár​időn pe​dig már túl vol​tam. Az Ox​ford Ave​nue-n la​kom egy elég mo​-
dern la​kás​ban. Csen​des hely, az üve​g e​ket lop​va szok​tam le​vin​ni a lép​csőn, a rá​di​ó t hal​kan hall​g a​tom,
és csend​ben mo​som a hó​nom al​ját. Az a prob​lé​ma az​zal, hogy ha va​la​ki al​ko​ho​lis​ta, hogy ál​ta​lá​ban
al​ko​ho​lis​tá​kat is​mer. Egyik éj​jel ér​ke​zik az egyik bri​g ád, egy má​sik éj​jel a má​sik. Az ef​fé​le össze​jö​-
ve​te​le​ken a tár​sal​g ás ko​r ánt​sem épü​le​tes – leg​in​kább csak plety​kál​nak, pa​nasz​kod​nak, ha​zu​doz​nak és
tú​loz​nak.
És ami​kor ki​za​va​r om őket az ut​cá​r a, ami​kor ele​g em van a ki​csi​nyes szó​r a​ko​zá​suk​ból, ak​kor an​ti​-
szo​ci​á​lis​nak hív​nak (ami igaz is), meg háj​fe​jű​nek (ami szin​tén igaz) és le​járt le​mez​nek (ami vi​szont
nem).
Azok az em​be​r ek, akik sze​r et​nek élni és al​kot​ni, mu​száj, hogy lá​to​g a​tó​ik egy ré​szét el​r et​tent​sék, ha
nem az össze​sei. Ezt le​het úgy is csi​nál​ni, ahogy Jef​fers csi​nál​ta, aki egy erő​döt épí​te​tett kő​ből, és egy
idő​sö​dő nagy​né​nit kül​dött a ka​pu​hoz, hogy ő köz​ve​tít​se az üze​ne​te​ket. Én vi​szont el is mon​dom az
em​be​r ek​nek az okát. Pél​dá​ul teg​nap va​la​ki fel​hí​vott. „Maga Char​les Bu​kows​ki?” „Igen.” „Char​les Bu​-
kows​ki, a köl​tő?” „Néha én va​g yok Char​les Bu​kows​ki, a köl​tő, igen.” „Nos, én egy fi​a​tal​em​ber va​-
gyok New York​ból, épp most ér​tem a vá​r os​ba, és min​dig is imád​tam a mun​ká​it. Sze​r et​nék el​men​ni
ma​g á​hoz, hogy be​szél​g es​sünk.”
„Kis ba​r á​tom, mi köze a köl​té​szet​nek a be​szél​ge​tés​hez? Nem ér​tem. Én nem egy sar​ki hit​té​r í​tő va​-
gyok. Nincs mi​r ől be​szél​g et​nünk, ne​héz ezt meg​ér​te​ni?” Az​tán el​kö​szön​tem, és le​tet​tem. Majd ta​lál
ma​g á​nak egy má​sik köl​tőt, tele van ve​lük a te​le​fon​könyv.


2.
A víz- és elekt​r o​mos mű​vek ér​te​sí​tett, hogy havi 184 egy​ség​nyi el​lá​tás​hoz jut​ha​tok. Ami nem sok.
Van egy ba​r á​tom, aki​nek 1600 egy​sé​g et en​g e​dé​lyez​tek, mi​köz​ben mind a ket​ten ugyan​úgy gon​dol​ko​-
dunk, nagy​já​ból ugyan​úgy ét​ke​zünk, és nagy​já​ból ugyan​úgy élünk. Nem is ér​tem, hogy a víz- és
elekt​r o​mos mű​vek mi​ért nem kap​csolt le in​kább min​dent úgy, ahogy volt? Mit csi​nál​jak most ez​zel a
184 egy​ség​g el? Fel​for​r a​lom a virs​li​met, az​tán az el​hasz​nált víz​zel főz​zek ká​vét? Le​het, hogy ez a
meg​o l​dás. Ha 10 szá​za​lé​kos hasz​not akar​nak el​ér​ni, ak​kor kap​csol​ja​nak ki min​den ti​ze​dik em​bert, és
hagy​ják a töb​bit élni. A gö​r ö​g ök és a ró​ma​i​ak tud​ták, hogy kell ezt csi​nál​ni. Iga​zá​ból csak két​faj​ta
em​ber lé​te​zik a vi​lá​g on: az arisz​tok​r a​ták és akik​kel ki​basz​tak.
Úgy ve​szem ész​r e, hogy a víz- és elekt​r o​mos mű​vek asze​r int oszt​ja el az egy​sé​g e​ket, hogy ki
mennyi időt töl​tött el egy adott cí​men, és az​alatt mennyit fo​g yasz​tott. Té​te​lezzük fel, hogy előt​tem egy
vak nő élt itt a pa​pa​g á​já​val, és a hob​bi​ja a vak​írás volt. Most pe​dig ne​kem is úgy kéne él​nem, mint
neki.
Egyéb​ként meg ez az egész úgy mű​kö​dik, hogy azok, akik ener​g i​át pa​za​r ol​tak, jó​val több egy​sé​g et
kap​nak azok​hoz ké​pest, akik nem. A pa​zar​ló​kat úgy ju​tal​maz​zák, hogy még töb​bet pa​za​r ol​hat​nak.
Sze​r in​tem sok​kal éssze​r űbb ki​o sz​tást kéne al​kal​maz​ni. A két​szo​bás la​ká​sok​ban élő​ket és a meg​ha​tá​-
ro​zott mé​r e​tű ház​ban élő​ket kü​lön-kü​lön kéne el​bí​r ál​ni, így ked​vez​het​né​nek a gaz​da​g ok​nak is, de
egy​út​tal igaz​sá​g o​sabb len​ne a rend​szer az át​lag​em​be​r ek​kel is.
Vagy vizs​g ál​juk meg a kér​dést még ra​ci​o ​ná​li​sab​ban. Je​len pil​la​nat​ban a hely​zet úgy áll, hogy adott
két em​ber, akik​nek van egy-egy lova, és az egyik ha​von​ta öt bála szal​mát ad​hat a lo​vá​nak, míg a má​-
sik tí​zet. Ha Brad​ley pol​g ár​mes​ter el akar jön​ni hoz​zám, és ná​lam akar lak​ni, hogy meg​tud​ja, mi​lyen
is 184 egy​ség​g el élni, ak​kor jöj​jön, öröm​mel ve​szem, én meg át​köl​tö​zöm az ő la​ká​sá​ba, hogy le​tesz​-
tel​hes​sem, neki mennyit jut​tat​tak. És még csak a fe​le​sé​g ét sem kell ren​del​ke​zé​sem​r e bo​csá​ta​nia. Már
van elég ba​jom így is.
Úgy vé​lem, hogy ami​kor el​kez​dik meg​szab​ni, ki​nek mennyi ben​zin jár, ak​kor egy újabb el​fer​dí​tett
va​ló​ság​ba lé​pünk. Az ame​r i​ka​i​ak olyan rég​ó ta csal​nak és ha​zud​nak, mo​r á​li​san annyi​r a rom​lot​tak let​-
tek a te​le​ví​zi​ó s hu​mo​r is​ták​nak kö​szön​he​tő​en, hogy nem is ér​tem, mi​ért nem jött még el az igaz​ság, és
mi​ért nincs még az ut​cá​ink​nak és a fő​út​ja​ink​nak kí​nai neve. Min​ket – ma​g u​kat és en​g em – nem a le​le​-
mé​nyes​sé​g ünk, az ösz​tö​ne​ink, a lel​künk vagy a bá​tor​sá​g unk men​tet​tek meg ed​dig, ha​nem az atom​-
kész​le​tünk.
Ha be​ve​ze​tik a ben​zin​r e is a jegy​r end​szert, az em​be​r ek tö​ké​le​te​sen in​do​ko​lat​lan mennyi​sé​g ű uta​-
zás​r a fog​nak hi​vat​koz​ni. Lesz​nek, akik egy em​ber​ből két au​tó​val ren​del​ke​ző két em​ber​r é vál​nak, és
lesz​nek, akik há​r om au​tó​val ren​del​ke​ző há​r om em​ber​r é. És lesz​nek olya​nok is, akik hir​te​len (és per​-
sze lát​szó​lag) okot fog​nak ta​lál​ni arra, hogy heti há​r om​szor el​men​je​nek San Di​e​g ó​ból Wa​shing​ton
D.C.-be. Min​den meg fog tör​tén​ni. Még több ben​zin fog fogy​ni, még töb​bet fog​nak meg​csa​pol​ni, el​-
her​dál​ni és újra el​ad​ni, mint ha hagy​ták vol​na az egé​szet a fe​né​be. Az olaj- és ben​zin-fe​ke​te​pi​ac pe​dig
vi​r á​g oz​ni fog mind​azok​nak, akik meg tud​ják fi​zet​ni.
Ki gon​dol​ta vol​na, hogy az ara​bok és az ő olaj-mo​no​pol​hely​ze​tük azt ered​mé​nye​zi, hogy itt tö​me​-
ge​sen bo​csát​ják el az em​be​r e​ket? Ki gon​dol​ta vol​na, hogy 55 mér​föl​des se​bes​ség​kor​lá​to​zás lesz, óra-
vissza​ál​lí​tás, vi​g yor a rab​lók, gyil​ko​sok, nemi erő​szak​te​vők ar​cán, és fé​le​lem at​tól, hogy az em​ber
túl so​kat nézi a te​le​ví​zi​ó t? És ki gon​dol​ta vol​na, hogy az ame​r i​kai olaj​tár​sa​sá​g ok​nak 50%-os pro​fit​-
több​le​tük lesz? Mi​köz​ben egy hosszú nyár alatt az em​ber​nek öt​ször vagy hat​szor is meg kell gon​dol​-
nia, hogy be​kap​csol​ja-e a lég​kon​di​ci​o ​ná​lót, vagy in​kább iz​zad​jon és bü​dös le​g yen.
Úgy tű​nik, bi​zo​nyos dol​g ok​nak nem va​g yunk hi​á​nyá​ban: ci​g a​r et​tá​nak, al​ko​hol​nak, rend​ő rök​nek,
szmog​nak, bá​r ok​nak, Mc​Do​nald’s-ek​nek, haj​lék​ta​la​nok​nak, rák​nak, hid​r o​g én​bom​bák​nak, fo​ci​-
meccsek​nek, ko​sár​meccsek​nek, köl​tők​nek, po​li​ti​ku​sok​nak, mo​sat​lan edé​nyek​nek, hűt​len​ség​nek, trip​-
per​nek, ve​r e​bek​nek, szar​nak, há​nyás​nak, rossz le​he​let​nek, el​du​g ult le​fo​lyók​nak, jel​ző​lám​pák​nak, út​-
fes​tés​nek, sze​mét​nek, csó​tány​nak, pat​kány​nak, esz​te​len​ség​nek, ope​r á​nak, kö​r öm​szál​ká​nak, si​kol​to​zó
nők​nek, nemi erő​szak​te​vők​nek, el​ve​szett mo​so​da​bi​lé​ták​nak és Bu​kows​ki​nak.


1974. jú​li​us 20-a volt, és ká​ni​ku​la. Jég​koc​ká​kat tet​te​in a lég​kon​di​ba. Az ágyon fe​küd​tem, és sört iz​-
zad​tam. Dél​után 1 lett, az​tán fél 2. Fel​kel​tem, meg​va​kar​tam az arany​ere​met, le​fü​r öd​tem és fel​ö l​töz​-
tem. Sem​mit nem ért. Pró​bál​tam ma​g am tá​vol tar​tat​ni a lo​vi​tól, de szom​bat volt, és az​nap​r a esett egy
ran​g os ver​seny​so​r o​zat utol​só fel​vo​ná​sa. Amúgy már a hét​köz​na​pok is elég rosszak vol​tak a pá​lyán,
de a szom​bat egye​ne​sen rém​álom volt a szem​nek és ál​ta​lá​ban az ér​zé​kek​nek. De azért úgy dön​töt​tem,
el​me​g yek.
A ha​to​dik egy pá​r os fu​tam volt. Ame​r i​ka két leg​jobb kan​cá​ját in​dí​tot​ták egy​más el​len: Miss Mus​ke​-
tet nyu​g at​r ól és Chris Ever​tet ke​let​r ől. A év​szá​zad fu​ta​má​nak ki​ál​tot​ták ki, a fő​díj 350 000 dol​lár volt,
amit a győz​tes vitt. Mind​két is​tál​ló be​tett 150 000-et. A pá​r os fu​ta​mok elég rit​kák. Ilyet ed​dig csak
egy​szer lát​tam: 1972-ben, ami​kor Con​ve​ni​en​ce fu​tott Ty​pe​cast el​len.
El​men​tem a Carl Jr ’-ba, et​tem egy ham​bur​g ert, sült krump​lit és egy nagy kó​lát.
Volt még egy okom arra, hogy ki​men​jek. Min​den szom​ba​ton ott volt egy nő, aki min​dig a lá​bát
mu​to​g at​ta. Na​g yon ma​g as sar​kú ci​pőt hor​dott, és ami​kor le​ült, fel​húz​ta a ru​há​ját, és ki​lát​szott az
egész lába. Térd​ha​r is​nyát vi​selt – nem ha​r is​nyát –, és ugyan ha​r is​nya​tar​tó nem volt raj​ta, ha​r is​nya​kö​-
tő igen, és foly​ton állt, köz​ben emel​g et​te a ru​há​ját és hú​zo​g at​ta a térd​ha​r is​nyá​ját. Újra 1937-et ír​tunk,
és úgy lát​tam, nem én vol​tam az egyet​len, akit meg​érin​tett a je​len​ség. Per​sze azért fő​ként a fu​ta​mért
akar​tam ki​men​ni. Épp nem dol​g oz​tam sem​min, és az L.A. Free Pressnek ír​hat​tam egy ri​por​tot az ese​-
mény​r ől. Jó len​ne új​ság​író​nak len​ni – ah​hoz nem kell ész.
Las​san ve​zet​tem oda​fe​lé. Aki már annyi ver​senyt lá​tott, amennyit én, meg​en​g ed​he​ti ma​g á​nak, hogy
egy-két fu​tam​r ól le​ma​r ad​jon. A pá​r os fu​ta​mok vi​szont nagy​já​ból olyan gya​ko​r i​ak, mint a ki​sebb és
na​g yobb há​bo​r úk: Man O’War vs. Sir Bar​ton, 1920. Zev vs. Pa​py​r us, 1923. Se​abi​s​cu​it vs. Li​g a​r o​ti,
1938. Ai​sab vs. Whir​la​way, 1942. Ar​med vs. As​sa​ult, 1947. Swaps vs. Nas​hua, 1955. Con​ve​ni​en​ce vs.
Ty​pe​cast, 1972.
A ne​g ye​dik fu​tam előtt ér​kez​tem. Nagy volt a tö​meg, az em​be​r ek iz​zad​tak, és ad​dig​r a már min​den​-
ki mér​g es és le​han​g olt volt – egy​más​ba üt​köz​tek, to​la​kod​tak és ká​bul​tan jár​kál​tak ide-oda. Ha az em​-
be​r i​sé​g et ilyen ál​la​pot​ban lát​ja va​la​ki, rá​jön, hogy már nincs sok esély. Ha tud​ni akar​juk, mi​lyen is
egy em​ber, vi​g yük el ló​ver​seny​r e, és nézzük meg, hogy re​a​g ál, ha ve​szít.
Oda​men​tem ah​hoz a pad​hoz, ahol min​dig ülni szo​kott – a hosszú, fen​sé​g es lábú hölgy. És ott is volt
– vas​tag tal​pú, la​pos sar​kú ci​pőt vi​selt. Un​do​r od​va for​dul​tam el. Mind​egy, még ott volt ne​kem az év​-
szá​zad fu​ta​ma.
A 3-as lóra, Gra​pe Ju​i​ce-ra fo​g ad​tam a ne​g ye​dik​ben, és a hár​mas cél​fo​tón buk​tam el. Ez​út​tal nem
ne​kem ked​vez​tek a fo​tók. Néha mind​egyik be​jön, néha meg egyik sem. És ez ál​ta​lá​ban már egy ver​-
seny​so​r o​zat első nap​ja​in el​dől. Erre a jel​r e fi​g yel​ni kell. Meg arra is, hogy ha az em​ber nye​r és​ben
van, ne áll​jon le, sok​szor fo​g ad​jon és so​kat. Vi​szont ha nem, rit​kán és ke​ve​set fo​g ad​jon. Nem jó az
ár​r al szem​ben men​ni.
Az ötö​dik fu​tam​ban a vá​lasz​tot​tam Afir​ma​do volt, aki szo​r os má​so​dik esé​lyes volt Tom Landry
mö​g ött. Az utol​só perc​ben meg​tett fo​g a​dá​sok vé​g én Tom Landry felé bil​lent a mér​leg, és ak​kor fo​-
gad​tam rá, ami​kor az odd​sa 8/5-höz volt. De Afir​ma​do le​sé​tál​ta őt a be​fu​tó​ban, és vé​g ül 7/2-höz lett
az odd​sa. Ez nem az én ver​se​nyem volt.
A ha​to​dik fu​tam volt a pá​r os fu​tam. Min​den​kép​pen azt akar​tam, hogy Chris Evert nyer​jen, mert
Miss Mus​ket volt a nyu​g a​ti ló, én pe​dig ter​mé​sze​tem​től fog​va lá​za​dó va​g yok. Sze​r e​tem néz​ni, ami​kor
ki​nyír​ják a kö​zön​sé​g et; meg​ér​dem​lik. Ugyan​ak​kor sze​r et​tem vol​na a győz​tes lóra ten​ni. Fi​g yel​nem
kel​lett a táb​lát, és gon​dol​kod​nom kel​lett. A he​lyi la​pok​ban min​den​ki Miss Mus​ke​tet tar​tot​ta esé​lye​-
sebb​nek: bel​ső po​zí​ci​ó ​ban in​dul, a zso​kéja a nagy Laf​fit Pin​cay, és neki van​nak a leg​jobb ered​mé​nyei.
Mind​két ló 55 ki​lót visz. Az elő​ző napi fo​g a​dá​sok alap​ján Miss Mus​ket odd​sa 3/5-höz, Chris Ever​té
pe​dig 4/5-höz volt. El​kez​dő​dött a tip​pe​lés. Az odds ek​kor mind​ket​tő​jük​r e 3/5-höz volt. Az​tán Miss
Mus​ket le​ment 1/2-re majd 2/5-re. 1/2-nél, il​let​ve 2/5-nél már tud​tam, hogy Mus​ket fog győz​ni, de én
ak​kor is Evert​r e akar​tam fo​g ad​ni. Mus​ket flo​r i​dai te​nyész​té​sű ló volt, Evert vi​szont ken​tu​ckyi, és a
Ken​tu​cky​ban te​nyész​tett lo​vak​nak na​g yobb szí​ve van.
A fo​g a​dó​ab​la​kok​nál sen​ki nem volt. Az em​be​r ek nem tud​ták, mit te​g ye​nek. Egy fér​fi, aki egy osz​-
lop​nak tá​masz​ko​dott, rám né​zett, és buta vi​g yor​r al az ar​cán azt mond​ta: – Én egy ilyen fu​tam​r a nem
fo​g ad​nék. Hü​lye​ség. – Sen​ki nem is kény​sze​r ít rá – vá​la​szol​tam.
Az​tán oda​jött hoz​zám egy idős nő. – Hogy tud egy ilyen fu​tam​r a fo​g ad​ni? – kér​dez​te. – Höl​g yem –
mond​tam –, ez is csak olyan fu​tam, mint a töb​bi. A ve​ze​tő​ség le​vesz 16 szá​za​lé​kot, a ma​r a​dé​kot pe​dig
szét​o szt​ja a nyer​te​sek közt. Így per​sze ez fel​tű​nőbb. Egy 12 lo​vas fu​ta​mon nem ve​szi ész​r e, hogy le​-
vesz​nek a pénz​ből, pe​dig ak​kor is meg​te​szik.
Két perc​cel a fu​tam előtt Mus​ket odd​sa 1/2-ről fel​ment 3/5-re. Mi​köz​ben rak​ták be őket a gép​be,
Ever​té 4/5-ről le​ment 3/5-re. Ál​ta​lá​ban a leg​job​ban ját​szott fa​vo​r i​tok nye​r ik meg a fu​ta​mok 75%-át.
Csak egy fo​g a​dást tet​tem: 20 dol​lárt tét​r e, Evert​r e. A fu​tam előtt meg​je​len​tek gye​r e​kek egy nagy
transz​pa​r ens​sel: MISS MUS​KET MIN​DENT VISZ! Bár Miss Mus​ket volt az esé​lyes, az utol​só pil​la​-
nat​ban kö​tött fo​g a​dá​sok mi​att Evert lett a fa​vo​r it.
Mus​ket, aki be​lül fu​tott, némi előnnyel jött el, de Evert egy nagy ug​r ás​sal meg​ló​dult, és ha​ma​r o​san
más​fél hosszal ve​ze​tett. Az a moz​du​lat meg​mu​tat​ta, mi​lyen erő van ben​ne. El​mé​le​ti​leg Mus​ket​nek kel​-
lett vol​na gyor​sabb​nak len​nie, de tisz​tán lát​szott, hogy Evert jobb nála. A fu​tam már ott el is dőlt. Pin​-
cay tud​ta, hogy Jor​g e Ve​las​qu​ez alatt iszo​nya​to​san jó ló van. Az első ka​nyar​ban már két hosszal ve​ze​-
tett, és ek​kor lát​szott az is, hogy Evert lá​bai hosszab​bak, így hosszab​ba​kat lé​pett és könnyeb​ben fu​tott.
Úgy tűnt, mint​ha Mus​ket egy​r e men​ne vissza​fe​lé, és szét​esett a moz​g á​sa.
A túl​só egye​nes​ben Miss Mus​ket össze​szed​te min​den ere​jét, be​g yor​sí​tott, és már majd​nem Evert
mel​lé ért, de lát​szott, hogy Ve​las​qu​ez ma​g a​biz​to​san ve​zet, Pin​cay pe​dig imád​ko​zik. A lova küz​dött, és
na​g yon ko​r ai haj​r át nyi​tott a túl​só egye​ne​sen. Az​tán Ve​las​qu​ez rá​kap​csolt, és Evert egy​r e in​kább le​-
ma​r adt: egy hossz, más​fél, ket​tő, négy, nyolc... kész mé​szár​lás volt. Az egye​nes​be érve Chris Evert
har​minc hosszal ve​ze​tett, a fe​lé​nél pe​dig már negy​ven​nel, és Ve​las​qu​ez az os​tort még csak elő se vet​-
te.
Még éle​tem​ben nem lát​tam ilyen le​súj​tó ve​r e​sé​g et. Sem​mi​lyen há​bo​r ú, gyil​kos​ság, sze​r el​mi áru​lás
nem ért fel vele. Pin​cay nem haj​r á​zott to​vább. Evert öt​ven hossz előnnyel su​hant át a cél​ban, és még
olyan sok ma​r adt ben​ne, hogy Jor​g e alig tud​ta vissza​tar​ta​ni, hogy ne ro​han​jon még egy kört. Ami​kor
könnyű vág​tá​val vé​g ül cél​ba ér​tek, a ka​li​for​ni​a​i​ak ki​fü​tyül​ték Miss Mas​ket​jü​ket és Laf​fit Pin​cay-üket.
Pe​dig hát Pin​cay nyer​ni akart, csak rossz lóra ült. A zso​kék tíz szá​za​lé​kon, vagy​is 35 ezer dol​lá​r on
osz​toz​tak. Pin​cay sok​kal rosszab​bul érez​te ma​g át, mint a két dol​lá​r os ala​pon fo​g a​dók.
Evert 3,50-et fi​ze​tett, ami 14 dol​lá​r os pro​fi​tot je​len​tett. Ahogy el​lép​tem az ab​lak​tól, ott állt a nő, és
rám várt. Több​ször lát​tam már a lo​vin, de még so​sem be​szél​tünk egy​más​sal. Ré​mült​nek tűnt, a sze​me
sá​padt kék volt, na​g yon sá​padt kék. Oda​tet​te elém a tes​tét. Meg kel​lett áll​nom. – Nyer​tél, ugye? – Aha
– vá​la​szol​tam, és ki​ke​r ül​tem. Ő, meg a la​pos tal​pú, fe​hér ci​pő​je. Ha ma​g as​sar​kú lett vol​na raj​ta, le​het,
hogy át​vi​szem a bár​ba, és ha min​den jól ment vol​na, ha​za​vit​tem vol​na, és ki​nyal​tam vol​na. Ő, meg a
la​pos tal​pú, fe​hér ci​pő​je.
A töb​bi fu​ta​mot meg se néz​tem. Haza kel​lett men​nem, hogy meg​ír​jam a cik​ket a Free Pressnek.
Meg​ta​lál​tam a ko​csi​mat a par​ko​ló​ban, és las​san ha​za​g u​r ul​tam. Tud​tam, hogy tör​té​nel​mi je​len​tő​sé​g ű
fu​ta​mot lát​tam, ami​r ől majd még hosszú ide​ig fog​nak az em​be​r ek be​szél​ni – mint a Tun​ney-Demp​sey
meccsek​r ől, a Demp​sey-Fir​po mér​kő​zés​r ől, a Zale-Gra​zi​a​no mé​cse​sek​r ől, a Demp​sey-Wil​lard bu​-
nyó​r ól, a sztá​lin​g rá​di csa​tá​r ól meg a Bur​ton vs. Tay​lor​r ól, és örül​tem, hogy a sa​ját sze​mem​mel lát​-
tam, mert a dol​g o​kat gyak​r an el​fer​dí​tik vagy ki​szí​ne​zik, ami el​tor​zít​ja a va​ló​sá​g ot, és nem úgy ír​ják
le, ahogy kel​le​ne.
Ha​za​ér​tem, le​ül​tem az író​g ép​hez, és ne​ki​áll​tam a két há​r om​éves kan​cá​r ól szó​ló be​szá​mo​ló​nak. Az​-
tán meg​szó​lalt a te​le​fon.
– Hal​ló – szól​tam bele.
– Hel​ló – mond​ta egy női hang. – Épp rád gon​dol​tam.
– Tény​leg? És hogy vagy? – kér​dez​tem.
Elő​for​dul, hogy a nők trük​kö​sen nem mond​ják meg a ne​vü​ket, és el​vál​toz​tat​ják a hang​ju​kat. Va​la​-
me​lyik nap bele is sé​tál​tam a csap​dá​ba. A nő hang​ja na​g yon ha​son​lí​tott egy má​si​ké​r a, én meg azt
mond​tam: – És el​hoz​tad már a szer​viz​ből a ko​csi​dat? – Mire azt vá​la​szol​ta: – Igen, de az olaj még
min​dig fo​lyik rá a pun​cim​r a. – Az​tán meg​is​mer​tem a hang​ját. – Ú, ne ha​r a​g udj, össze​té​vesz​tet​te​lek... –
Ki​vel? – kér​dez​te. – Nem ér​de​kes... egy is​me​r ő​söm​mel. – Úgy​hogy ez​út​tal óva​to​sabb vol​tam. – Jól
va​g yok – vá​la​szol​ta. – Én is gon​dol​tam rád – mond​tam. Be​szél​g et​tünk to​vább, az​tán mond​tam va​la​-
mit, amin el​ne​vet​te ma​g át, és meg​is​mer​tem a ne​ve​té​sét. – Szép kis dél​után volt – mond​tam. – Re​mek
zon​g o​r ád van. – Én meg nem is tud​tam, hogy tudsz do​bol​ni. – Ja – mond​tam. – És úgy tán​colsz, mint​-
ha hu​la​hopp​ka​r i​ka len​ne raj​tad. – Ja – mond​tam. – Az van, hogy egye​dül va​g yok itt​hon, és ír​tam egy
ver​set, az​tán ki​néz​tem az ab​la​kon, és lát​tam a sok sze​r el​mes​párt ké​zen fog​va sé​tál​ni, és eszem​be ju​tot​-
tál, és arra gon​dol​tam, biz​tos te is egye​dül vagy, és ver​set írsz. – Nem, egy fu​tam​r ól írok. – Mi​lyen
fu​tam​r ól? – Ló​ver​seny. – Ér​tem. – Ma​r i​o n, hívj majd fel, ha a vá​r os​ban jársz. Mu​száj en​nek ne​ki​áll​-
nom. – Rend​ben – mond​ta, és le​tet​te. Hív​ni fog majd úgy​is.
Ha az em​ber fel​ve​szi a te​le​font, le​g yen óva​tos. Ne fel​té​te​lez​ze, hogy az a nő hív​ja, aki​vel leg​utol​já​-
ra volt. És ta​nul​jon meg pun​cit nyal​ni, ve​g ye be a vi​ta​mi​no​kat, fő​leg az E-t, és ha két​sé​g ei tá​mad​nak,
a Ken​tu​cky​ban te​nyész​tett, hosszú lábú kan​cá​r a te​g yen.


Aki azt gon​dol​ja, hogy pro​mó​ter​nek len​ni könnyű, té​ved. Át​lag napi 14 órát dol​g o​zom egy iro​dá​-
ban, fix fi​ze​té​sért. Leg​in​kább te​le​fo​ná​lok, a meccsek ered​mé​nye​it né​zem, és a le​he​tő leg​o l​csób​ban
pró​bá​lok meg két bok​szo​lót össze​hoz​ni egy​más el​len.
A ne​héz​sú​lyú​ak​kal van a leg​több gond. És ne​kik van​nak a leg​r osszabb meccse​ik. Nem tud​nak mo​-
zog​ni, és nincs vér a pu​cá​juk​ban. Ha egy​szer ren​de​seb​ben be​húz​nak ne​kik, fel​ad​ják.
A ne​héz​sú​lyú meccsek ál​ta​lá​ban unal​ma​sak, és elég nagy bűz is ma​r ad utá​nuk, de a ra​jon​g ók et​től
füg​g et​le​nül min​dig kö​ve​te​lik. És et​től bo​nyo​lult a do​log. Nincs nyolc jó ne​héz​sú​lyú bok​szo​ló az
USA-ban. Össze​sen nincs har​minc ne​héz​sú​lyú bu​nyós az USA-ban, ugyan​ak​kor éven​te vagy két​éven​te
kap​nak csak egy-egy mé​cse​sét.
Épp azon vol​tam, hogy el​len​fe​let ta​lál​jak Young Shar​key-nak, aki​nek 12-1-1 volt a mér​le​g e, és aki
mind a 12 meccsét KO-val nyer​te. Vé​g ül el​men​tem Ma​nil​lá​hoz, és meg​sze​r ez​tem Big Baby He​r o​di​-
nát. Az ő mér​le​g e 4-6-2, de 125 ki​lós, és úgy gon​dol​tam, vic​ces lesz hal​la​ni, ami​kor a föld​r e zu​han.
Az​tán fel​hív​tam az új​sá​g o​kat, és el​mond​tam, hogy meg​ír​hat​ják: meccs lesz. Shar​key He​r o​di​ma el​len
két hét múl​va. Vég​r e utol​ér​tem ma​g am. Hát​r a​dől​tem, és na​pok óta elő​ször érez​tem egy kis nyu​g al​-
mat. Az​tán meg​szó​lalt a te​le​fon. Ger​da volt az. Ré​sze​g en.
– Fi​g yelj, Ger​da, kér​tem már, hogy a mun​ka​he​lye​men ne hívj.
– Fi​g yelj, segg​fej, tar​to​zol va​la​mi​vel.
– Kur​vá​r a nem tar​to​zom ne​ked sem​mi​vel. Mond​tam, hogy vé​g ez​tünk egy​más​sal. Ele​g em van be​lő​-
led.
– Ki a nő? Ki​vel vagy? Újra össze​jöt​tél Suzy​val?
– Nem, őt is ki​r úg​tam.
– Fi​g yelj, Doug, egy​sze​r ű​en nem en​g ed​he​ted meg ma​g ad​nak a te ko​r od​ban, hogy csak így ki​r ug​-
dosd a nő​i​det. Nem​so​ká​r a nem ma​r ad majd egy sem.
– Ha így tör​té​nik, az lesz éle​tem leg​bol​do​g abb nap​ja.
Le​tet​tem. Az​tán újra meg​szó​lalt a te​le​fon.
– Ide fi​g yelj, segg​fej, még nem fe​jez​tem be a mon​dan​dó​mat. Te vagy a vi​lág leg​na​g yobb csa​ló​ja.
Suzy az, ugye? Újra össze​jöt​tél vele. Min​dig vissza​mész hoz​zá.
– Ez​út​tal nem. Min​den​ki​vel le​fe​küdt, aki jár​ni tud. Olyan, mint​ha egy kony​ha​ma​lac​ba dug​ná be a
far​kát az em​ber.
– Fi​g yelj, segg​fej. Sze​r et​ném ne​ked el​me​sél​ni, hogy az arany​ha​la​im...
Le​tet​tem. Újra csö​r ög​ni kez​dett. Fel​vet​tem a ka​bá​to​mat, be​zár​tam az aj​tót, és le​lép​tem...
Mi​után ha​za​ér​tem, it​tam egy sört, et​tem egy szend​vi​cset, le​zu​ha​nyoz​tam, és el​men​tem le​fe​küd​ni.
Már épp el​alud​tam vol​na, ami​kor meg​szó​lalt a te​le​fon.
– Ide hall​g ass, te segg​fej...
– Ger​da, légy szí​ves. Mond​tam már, hogy vége. Nem ér​ted? Az ég sze​r el​mé​r e, hagy​jál bé​kén!
– Hal​lom, hogy ott szu​szog!
– Mi van?
– Hal​lom, hogy szu​szog. Ott van egy nő ve​led az ágy​ban, és saj​tos kek​szet eszik meg olí​va​bo​g yót.
A keze meg a go​lyó​i​don van. Hal​lom, ahogy lé​leg​zik!
– Te meg vagy őrül​ve. Az a baj ve​led, hogy komp​lett őrült vagy.
Le​tet​tem. Az​tán újra meg​szó​lalt a te​le​fon. Fel​vet​tem, le​tet​tem, majd fél​r e​tet​tem a kagy​lót; ló​g ott le a
zsi​nó​r on. Az​tán el​alud​tam...
 Más​nap az iro​dá​ban fel​hív​tak a bi​zott​ság​tól az​zal, hogy He​r o​di​ma nem mér​kőz​het meg Shar​key-
val, mert egyik sze​mé​r e nem lát. Fel​ve​tet​tem, hogy va​la​ki, aki 125 ki​lót nyom, nem is ér​de​mel töb​bet
egy szem​nél, de ez nem ha​tot​ta meg őket. Kezd​het​tem az egé​szet elöl​r ől. Ne​ki​áll​tam te​le​fo​nál​g at​ni.
Meg​pró​bál​tam meg​sze​r ez​ni a phi​la​del​phi​ai Hy​mie Strin​g ert, de a me​ne​dzse​r e azt mond​ta, hogy Hy​-
mie el​tör​te a lá​bát: le​esett egy fá​r ól, ami​kor egy szom​széd srác pa​pír​sár​ká​nyát pró​bál​ta le​szed​ni on​-
nan. Pró​bál​koz​tam Me​xi​kó​val. Pró​bál​koz​tam Ka​na​dá​val. Hi​á​ba. Az​tán meg​szó​lalt a te​le​fon.
– Ide fi​g yelj, segg​fej, el aka​r om mon​da​ni, mi tör​tént az arany​ha​la​im​mal. Ko​r án reg​g el kel​tem, és
ki​men​tem a kert​be. Fél 7 kö​r ül volt, és egy ki​csit kö​dös volt az idő. És meg​lát​tam, hogy ott úsz​kál​nak
kö​zel a fel​szín​hez, meg​ba​bo​náz​va né​hány le​vél​től, ami rá​esett a víz te​te​jé​r e. Gon​dol​tam, el​mon​dom
ne​ked.
– Na​g yon szép tör​té​net, kö​szi.
– Ide fi​g yelj, segg​fej, jó volt a teg​nap éj​jel jó volt?
– Ger​da, össze kell hoz​nom egy meccset. He​r o​di​ma csak az egyik sze​mé​vel lát, Strin​g er meg le​-
esett egy fá​r ól, és el​tör​te a lá​bát.
– Ki​nyal​tad őt? Meg​kap​ta tő​led a ke​ze​lést? És él​vez​te?
Le​tet​tem, ki​men​tem, és két​szer meg​ke​r ül​tem az épü​le​tet. Mi​után vissza​ér​tem, sze​r en​csém volt.
Meg​sze​r ez​tem Fran​kie Ta​na​dát New York​ból, aki​nek a mér​le​g e 2-14-3, de a leg​job​bak ütöt​ték ki –
négy ko​r áb​bi baj​nok. Ő leg​alább már mér​kő​zött ne​vek​kel. Nem volt könnyű a me​ne​dzse​r é​vel, de vé​-
gül meg​egyez​tünk 1250 dol​lár​ban. Kör​be​hív​tam az új​sá​g o​kat, és meg​mond​tam ne​kik, hogy meg​lesz
a meccs. Young Shar​key Fran​kie Ta​na​da el​len. Meg​szó​lalt a te​le​fon.
– Fi​g yelj, segg​fej, túl sok arany​ha​lam van, és nem jut​nak elég oxi​g én​hez. Át​vi​het​nék egy​pá​r at?
– Nem, nem sze​r et​ném.
– Még min​dig ott van az a nő a la​ká​so​don?
– Mi​lyen nő?
– Akit teg​nap hal​lot​tam ott szu​szog​ni. Re​mé​lem, ki​mos​sa utá​nad a koszt a kád​ból, ahogy én szok​-
tam. Re​mé​lem, ki​pu​col​ja a szart utá​nad a vé​cé​ből, ahogy én szok​tam. És re​mé​lem, le​ha​r ap​ja a fa​szod
vé​g ét!
Ta​na​da más​nap meg is ér​ke​zett, és ne​ki​lá​tott edze​ni. Le​men​tem meg​néz​ni őt. Nem is volt olyan
rossz a hely​zet. Úgy vél​tem, há​r om vagy négy kört ki​bír Young Shar​key el​len. Töb​ben nem re​mény​-
ked​het​tem.
Szer​dán fel​hív​tak az edző​te​r em​ből. Fran​kie Ta​na​da el​tör​te a ke​zét, mi​köz​ben egy kó​lát akart ki​ven​-
ni az au​to​ma​tá​ból. Megint ne​ki​áll​tam te​le​fo​nál​g at​ni. Se Tren​ton​nal, se Te​xasszal nem volt sze​r en​-
csém. Az​tán meg​szó​lalt a te​le​fon.
– Ide fi​g yelj, segg​fej. A hú​g o​mat du​g od?
– Nem.
– Fi​g yelj, tő​lem meg​basz​hatsz akár​kit, de a hú​g o​mat ne. Azt nem tű​röm!
– Rend​ben, Ger​da.
– A hú​g om tabu. Még csak fel se hívd. Hí​vo​g at​tad mos​ta​ná​ban?
– Nem.
– Ne is – mond​ta, és le​tet​te.
Vé​g ül si​ke​r ült meg​sze​r ez​nem Go​r il​la Gib​sont Det​r o​it​ból. Ugyan​annyi pén​zért – 1250 dol​lá​r ért.
Go​r il​la mér​le​g e 3-11-2 volt; két ko​r áb​bi baj​nok ütöt​te ki. Fel​hív​tam az új​sá​g o​kat, és be​je​len​tet​tem a
meccset...
Meg is tar​tot​ták. Ott vol​tam. Ami​kor meg​szó​lalt a gong, Gib​son meg​for​dult, ke​r esz​tet ve​tett, az​tán
mo​g or​va ar​cot vá​g ott, és oda​ment kö​zép​r e. Jól né​zett ki. Young Shar​key oda​lé​pett hoz​zá, és bal​lal
has​ba vág​ta. Gib​son össze​esett, ki​nyúlt, és rá is szá​mol​ták a tí​zet. Ami​kor fel​állt és vissza​ment a sa​-
rok​ba, még min​dig jól né​zett ki. A kö​zön​ség pfu​jolt, és min​den​fé​lét do​bált a ring​be – pén​zen kí​vül.
Fel​áll​tam, és a ci​pő​met néz​ve ki​men​tem.
A bi​zott​ság vissza​tar​tot​ta Gib​son pén​zét, és meg​hall​g a​tást ren​delt el. Két do​log nem stim​melt. Az
egyik, hogy Gib​son meg​bun​dáz​ta a meccset, a má​sik, hogy 37 éves volt. Eb​ben az ál​lam​ban vi​szont
36 év fe​lett csak kü​lön en​g e​déllyel le​he​tett bok​szol​ni. Ezek​r ől más​nap ér​te​sül​tem. Az​tán be​jött Ca​r ol
is az iro​dá​ba. Ca​r o​lé volt a klub. Har​minc éve vit​te, és ak​kor is mű​köd​tet​te, ami​kor az összes töb​bi
klub ne​héz hely​zet​ben volt. 18 éve dol​g oz​tam neki.
– Doug – mond​ta ve​lem szem​ben ülve az asz​tal túl​o l​da​lá​r ól –, még egy ilyen szar meccs, és ki kell
rúg​ja​lak, és fel kell ven​nem va​la​ki mást he​lyet​ted.
– Fi​g yelj, a ne​héz​sú​lyú​ak​kal van min​dig a baj. Egy jót tu​dunk ta​lál​ni, de ket​tőt már nem, mert nincs
elég pén​zed rá.
– Azért csak pró​bál​kozz.
– Le​he​tet​len​ség.
– Jen​ners​nek megy a vá​r os túl​o l​da​lán.
– Jó, de Jen​ner​sé a Pa​lace. Ő meg​kér​he​ti az árát. Ez a hely meg száz​éves. Az egész né​ző​tér​r e mind​-
össze két vécé van. Lát​nod kéne a fér​fi​vé​cét. Há​r om cen​ti ma​g a​san áll a húgy áll a föl​dön. 14-en áll​-
nak sor​ban min​den pi​szo​ár mö​g ött. Azt nem tu​dom, a női vé​cé​ben mi megy, de ne​kik meg gug​g ol​va
kell pi​sál​ni​uk. Bor​zal​mas le​het ott is a hely​zet. Nem szed​he​tünk le több pénzt ró​luk, és ezt te is tu​dod.
Meg​szó​lalt a te​le​fon.
– Ide fi​g yelj, segg​fej, tu​dom, hogy egy nő van az iro​dád​ban. Hal​lom, ahogy lé​leg​zik.
– Vissza​hív​lak, Harry, meg​be​szé​lé​sem van.
– Hal​lom, ahogy lé​leg​zik! Ki fo​g od nyal​ni?
– Nem, Harry, az le​he​tet​len. De majd vissza​hív​lak. Egy semiért eset​leg tu​dunk 500 dol​lárt fi​zet​ni, de
az a ma​xi​mum.
– Te segg​fej, te annyi​r a só​her vagy, hogy soha nem ad​tál ne​kem sem​mit! És mi az, hogy „semi”?
Ki​nek kell egy fél kú​r ás? Át​vi​szem hoz​zád az arany​ha​la​i​mat.
– Ha meg​te​szed, ki​ker​g et​lek eb​ből az ál​lam​ból.
Az​tán le​tet​tem, és mel​lé​r ak​tam a kagy​lót. Ca​r ol rám né​zett. – Egy nő volt az, ugye?
– Mi​r ől be​szélsz?
– Hal​lot​tam a hang​ját. Mond​tam már, hogy ne az iro​dá​ban éld a sze​xu​á​lis éle​te​det. És nem üt​het be
még egy ilyen szar meccs. A piac most esett 700 alá. Min​den hó​nap​ban egy újabb or​szág je​len​ti be,
hogy atom​bom​bá​ja van. Ez egy új vi​lág. Sen​ki nem hi​báz​hat töb​bé.
Az​zal ki​ment az iro​dá​ból.
A kö​vet​ke​ző hé​ten sze​r ez​tem egy srá​cot Ja​pán​ból. Ők so​sem ront​ják el a meccse​ket. A leg​több​jük
nem tud ütni, de ezt a bá​tor​sá​g uk​kal el​len​sú​lyoz​zák. És ta​lál​tam egy 17 éves me​xi​kói srá​cot is, aki
zsi​nór​ban hat​szor nyert, és a lá​nyok még nem tud​ták meg​kör​nyé​kez​ni. És egyik srác sem volt több 58
ki​ló​nál. Egé​szen biz​ton​ság​ban ér​zem ma​g am. Tíz év​vel ez​előtt el kel​lett vol​na ven​nem Ca​r olt, ami​-
kor még jól ment az üz​let.


Sally​vel szin​te min​den egyes al​ka​lom​mal ve​sze​ked​tünk, ami​kor be​r úg​tunk, és ezek a ve​sze​ke​dé​sek
vissza​ta​szí​tó​ak és erő​sza​ko​sak vol​tak, és elég gyak​r an it​tunk, szin​te min​dig, és ezek a ve​sze​ke​dé​sek
HAN​GO​SAK vol​tak és dest​r uk​tí​vak, és egyik la​kás​ból rak​tak ki min​ket a má​sik után. Ami​kor men​-
tünk az ut​cán, egy​r e-más​r a mu​to​g at​tunk rá épü​le​tek​r e: „Itt is lak​tunk. Ott is lak​tunk. Em​lék​szel, ami​-
kor ott lak​tunk?” Leg​g yak​r ab​ban úgy tör​tént a ki​la​kol​ta​tás, hogy be​csúsz​tat​tak egy pa​pírt az ajtó alatt;
nem vet​ték a fá​r ad​sá​g ot, hogy sze​mé​lye​sen in​téz​zék el az ügyet. Néha ugyan elő​for​dult ez is, de ál​ta​-
lá​ban egy vagy két nap​pal a vi​ták után. Egy​szer épp rá​mász​tam Sally​r e, és szor​g o​san ügy​köd​tünk,
ami​kor hal​lom, hogy for​dul a kulcs a zár​ban. Ki​nyílt az ajtó, és ott állt a ház​mes​ter. Rá​mu​ta​tott Sally​-
re: – MAGA TŰN​JÖN EL IN​NEN! – mond​ta. Az​tán némi szü​net után hoz​zá​tet​te: – MAGA IS TŰN​JÖN
EL IN​NEN! – Az​tán ki​ment, az ajtó be​csu​kó​dott, mi pe​dig foly​tat​tuk. A leg​több új he​lyen még érez​het​-
tünk némi mél​tó​sá​g ot. Sally adta elő min​dig a fő​bér​lő​nek, hogy mi​vel fog​lal​ko​zom. „Tűz​o l​tó.” Vagy:
„Se​bész-asszisz​tens.” Vagy: „Va​ká​ci​ó n van itt.” Ez utób​bit sü​töt​te el a leg​több​ször. Az egyik he​lyen
egy fi​a​tal pár egé​szen meg​ked​velt min​ket. Meg​ígér​ték, hogy le​cse​r é​lik a régi sző​nye​g e​ket újak​r a. És
egy nap, míg a bár​ban vol​tunk, így is tör​tént. Kap​tunk új sző​nye​g e​ket. Pi​r o​sa​kat, élénk​pi​r o​sa​kat. Stíl​-
sze​r ű – gon​dol​tam ma​g am​ban. Két nap​pal ké​sőbb már alud​tunk, ami​kor DÖ​RÖM​BÖL​NI kezd​tek az
aj​tón. – TA​KA​ROD​JA​NAK IN​NEN, MÉG​PE​DIG MOST AZON​NAL! MEG​ŐR​JÍ​T IK AZ ÖSSZES
LA​KÓT A HÁZ​BAN, EN​GEM PE​DIG KI FOG​NAK RÚG​NI! – Fel​kel​tem, al​só​g a​tyá​ban oda​men​tem
az aj​tó​hoz, és ki​nyi​tot​tam. – Fi​g yelj, még majd​nem egy hó​na​punk ki van fi​zet​ve. Esély​te​len, hogy
most in​nen el​me​g yünk. – AK​KOR MAJD ÉN KI​FI​ZE​T EM A HÁT​RA​LÉ​KOT, CSAK HÚZ​ZA​T OK EL
IN​NEN! JÉ​ZU​SOM, MIT MŰ​VEL​T E​T EK A SZŐ​NYE​GEK​KEL? ÉS AZ​ZAL A LÁM​PÁ​VAL? NEK​-
TEK EGY SZO​RÍ​T Ó KELL, NEM LA​KÁS! Ki​köl​tö​zünk.
A leg​hosszabb ide​ig egy Haly​con Arms nevű he​lyen bír​tuk, ami a Uni​o n Ave​nue-n volt, nem
messze a Köz​úti Szál​lí​tók Szak​szer​ve​zet szék​há​zá​tól. A be​já​r at​nál re​cep​ció volt, és ha meg​jött az em​-
ber, el kel​lett kér​nie a kul​csot, ha meg ment el, le​ad​ni. A re​cep​ci​ó st Ál​mat​lan​nak ne​vez​tük el, mert ne​-
künk úgy tűnt, hogy napi 24 órá​ban ül ott. Kész rej​tély volt, hogy mi​kor aludt, és le​het, hogy ez jól is
jött ne​künk. Túl ál​mos volt ah​hoz, hogy ve​lünk fog​lal​koz​zon.
Mi​köz​ben ezt írom, eszem​be jut egy al​ka​lom, ami​kor Sally el​ha​g yott. Ez gyak​r an meg​tör​tént, de
ez​út​tal úgy tűnt, vég​le​g es a do​log. Össze is vol​tam za​va​r od​va, mert nem tud​tam, hogy most szo​mo​r ú
le​g yek vagy bol​dog. Ha az em​ber nem tud​ja be​azo​no​sí​ta​ni az ér​zel​me​it, ak​kor szart sem ér az egész.
Ül​tem ott egy fél üveg skót whis​ky​vel meg a sö​r öm​mel, és ki​néz​tem az ab​la​kon. Sally va​la​hol oda​-
kint volt. Az üze​net elég egy​ér​tel​mű​nek tűnt: NEM BÍR​LAK MÁR TO​VÁBB EL​VI​SEL​NI, TE SZE​-
MÉT​LÁ​DA, DE AZT SZE​RET​NÉM, HOGY TUDD: SZE​RET​LEK, ÉS SOHA NEM FE​LEJ​T E​LEK
EL... SALLY.
Nem mo​so​g a​tott el, nem ve​tet​te be az ágyat, és el​vit​te az összes ci​g it. Oda​men​tem a szek​r ény​hez. A
leg​több ru​há​ja még ott volt. Le​ül​tem, és it​tam még egy po​hár​r al. Az ágy alatt meg​lát​tam a ró​zsa​szín
pa​pu​csát, mel​let​te pe​dig egy sza​r os bu​g yit. Fel​áll​tam, és kör​be​jár​tam a la​kást. Min​den​hol haj​tűk vol​-
tak – a ha​mu​tar​tók​ban, a fi​ó ​kos szek​r é​nyen, a föl​dön, a für​dő​szo​bá​ban. A ma​g a​zin​jai az ágy mel​lett
he​ver​tek a föl​dön. Eg​zo​ti​kus bo​r í​tó​jú ma​g a​zi​nok: EGY FÉR​FI MEG​ERŐ​SZA​KOLT EGY LÁNYT,
ÉS LE​DOB​TA EGY 100 MÉ​T ER MA​GAS SZIK​LÁ​RÓL... EGY 12 ÉVES FIÚ MEG​ERŐ​SZA​KOLT
EGY NŐT AZ ÁL​LAT​KERT​BEN... EGY SZE​RE​LEM​BAN​DI​TA AZ ÁL​DO​ZA​TAI VÉ​RÉT ISSZA.
A bel​ső ol​da​la​kon le​fe​je​zett nők meg sü​tő​ben meg​sü​tött em​be​r ek ké​pei vol​tak, és fo​tók rend​ő rök​-
ről, akik gyil​ko​sok sír​hant​ja​it ás​ták épp ki Ba​ker​s​fi​eldben.
 A fi​ó ​kos szek​r ény​ben a zseb​ken​dő mel​lett meg​lát​tam az összes üze​ne​tet és le​ve​let, amit va​la​ha neki
ír​tam, há​r om vagy négy gu​mi​val szé​pen át​köt​ve. És ott vol​tak a ké​pe​ink, az összes fo​tónk. Az egyi​ken
az ‘58-as Ply​mouthunk mo​tor​ház​te​tő​jén pó​zo​lunk, Sally a lá​ba​it mu​to​g at​ja, és úgy vi​g yo​r og, mint
egy Kan​sas City-beli gengsz​ter ma​cá​ja a hú​szas évek​ből, én meg a ci​pőm tal​pán lévő lyu​ka​kat mu​to​-
ga​tom. És volt egy cso​mó kép ku​tyák​r ól, mind a mi ku​tyá​ink​r ól, és ké​pek gye​r e​kek​r ől, a leg​több​jük
az övé​r ől.
Az​tán meg​szó​lalt a te​le​fon. Sally volt az, és egy bár​ból hí​vott. Hal​lot​tam, hogy zene szól a wur​lit​-
zer​ből. – Csak azért hív​lak, te sze​mét​lá​da, hogy kö​zöl​jem: nem me​g yek vissza hoz​zád. – Az​tán egy
fér​fi hang​ját hal​lot​tam: – Sally, ne te​le​fo​nál​g ass már, bassza meg, gye​r e vissza, és ülj le mel​lénk. –
Lá​tod, van​nak más fér​fi​ak is a vi​lá​g on raj​tad kí​vül – mond​ta. – Ez csak a te vé​le​mé​nyed – vá​la​szol​-
tam. – Örök​ké sze​r et​het​te​lek vol​na – mond​ta. – Ba​szódj meg – mond​tam, és le​tet​tem.
Töl​töt​tem még egy italt, és mi​köz​ben az ol​lót ke​r es​tem a für​dő​szo​bá​ban, hogy a fü​lem​r ől és az or​-
rom​ból le​vág​jam a sző​r ö​ket, ta​lál​tam egy mell​tar​tót az egyik fi​ó k​ban, és fel​emel​tem a lám​pa fé​nyé​-
hez. Kí​vül​r ől még tűr​he​tő​en né​zett ki, de be​lül volt raj​ta egy ko​szos iz​zad​ság​folt, egy sö​tét folt, ami
annyi​r a bele volt ivód​va, hogy sem​mi​lyen mo​só​g ép nem hoz​za ki on​nan. Meg​it​tam az ita​lo​mat, és ne​-
ki​áll​tam a fü​lem​ben lévő sző​r ö​ket vag​dos​ni. Úgy ta​lál​tam, hogy elég jó​ké​pű fér​fi va​g yok, gyúr​ni
meg di​é​táz​ni fo​g ok és le​bar​nu​lok. Job​bat ér​dem​lek Sally​nél.
Az​tán megint meg​szó​lalt a te​le​fon. Fel​vet​tem, le​tet​tem, az​tán fel​vet​tem újra, el​en​g ed​tem, és hagy​-
tam, hadd him​bá​lóz​zon a kagy​ló a zsi​nó​r on. Le​vag​dos​tam a sző​r ö​ket a fü​lem​ből, or​r om​ból, meg​iga​-
zí​tot​tam a szem​ö l​dö​kö​met, it​tam még egy vagy két órán át, az​tán el​men​tem alud​ni.
Olyan zaj​r a éb​r ed​tem, ami​lyet ad​dig még nem​igen hal​lot​tam. Han​g os volt, mély és ki​tar​tó. Mint​ha
ezer da​r ázs égett vol​na ha​lál​r a egy​szer​r e. A te​le​fon​kagy​ló​ból jött, ami to​vább​r a is le​fe​lé ló​g ott a zsi​-
nó​r on. Fel​vet​tem.
– Hal​ló.
Uram, itt a re​cep​ció. A te​le​fon​ja mel​lé van téve.
– El​né​zést, vissza​te​szem a he​lyé​r e.
– Ne te​g ye le, uram. A fe​le​sé​g e a lift​ben van.
– Ki?
– Azt mond​ta, Mrs. Bo​r ows​ky​nak hív​ják.
– Ja. Az le​het.
– Uram, ha meg​ké​r em, ki​szed​né őt a lift​ből? Nem tud​ja ke​zel​ni a lif​tet... Elég sér​tő han​g on be​szélt
ve​lünk, de azt mond​ja, hogy ön majd se​g ít neki... és uram...
– Igen?
– Nem akar​tuk a rend​ő r​sé​g et hív​ni...
– Az jó.
– De a föl​dön fek​szik a lift​ben, és hát... be​vi​zelt.
– Ér​tem – mond​tam, és le​tet​tem.
Ki​men​tem al​só​g a​tyá​ban a fo​lyo​só​r a, ke​zem​ben egy ital​lal, szi​var​r al a szám​ban, és meg​nyom​tam a
lift gomb​ját. Fel is jött szé​pen, egy, ket​tő, há​r om, ne​g ye​dik eme​let. Ki​nyílt az ajtó, és ott volt Sally...
meg né​hány kis vé​kony vi​ze​let​csík, amik ide-oda foly​do​g ál​tak a pad​lón, és egy-két ki​sebb tó​csa.
Ki​it​tam a po​ha​r am, fel​szed​tem őt a föld​r ől, be​ci​pel​tem, le​dob​tam az ágy​r a, le​húz​tam az át​ázott
szok​nyá​ját, ha​r is​nyá​ját és bu​g yi​ját. Az​tán töl​töt​tem egy italt, és le​tet​tem mel​lé az éj​je​li​szek​r ény​r e,
majd csi​nál​tam egyet ma​g am​nak is, és le​ül​tem a ka​na​pé​r a. Hir​te​len fel​ült, ki​egye​ne​se​dett és kör​be​né​-
zett.
– Bo​r ows​ky?
 – Itt va​g yok – mond​tam, és in​te​g et​tem neki.
– Ó, hála Is​ten​nek.
Az​tán meg​lát​ta az italt, és egy​ből le​húz​ta. Fel​áll​tam, töl​töt​tem neki még egyet, és le​tet​tem mel​lé ci​-
ga​r et​tát, ha​mu​tá​lat és gyu​fát.
– Ki vet​te le a bu​g yi​mat?
– Én.
– Ne ját​sza​dozz a bu​g yim​mal. Na​g yon ha​r ag​szom rád.
– Össze​pi​sál​tad ma​g ad.
– Ki?
– Te.
Megint fel​ült tök egye​ne​sen. – Bo​r ows​ky, te buzi, te úgy tán​colsz, mint egy buzi, úgy tán​colsz, mint
egy nő.
– Be​tö​r öm a ki​ba​szott or​r o​dat!
– A ka​r o​mat már el​tör​ted, Bo​r ows​ky, jó len​ne, ha az or​r o​mat nem tör​néd össze...
Vissza​tet​te a fe​jét a pár​ná​r a. – Sze​r et​lek, Bo​r ows​ky, de tény​leg...
Az​tán hor​kol​ni kez​dett. It​tam még egy vagy két órán át, az​tán be​fe​küd​tem mel​lé az ágy​ba. Elő​ször
nem akar​tam hoz​zá​ér​ni. Jól jött vol​na neki egy für​dő – mi​ni​mum. Az egyik lá​ba​mat oda​nyom​tam az
övé​hez, és nem is tűnt vé​szes​nek a hely​zet. Meg​pró​bál​koz​tam a má​sik​kal is. Eszem​be ju​tot​tak a jó
nap​ja​ink meg éj​sza​ká​ink, és az egyik ka​r o​mat be​csúsz​tat​tam a nya​ka alatt, a má​sik ke​ze​met meg rá​tet​-
tem a ha​sá​r a, és a ré​szeg pé​ni​sze​met meg fi​no​man a comb​ja​i​hoz nyom​tam. A haja az or​r om​ba ló​g ott.
Érez​tem, hogy mély le​ve​g őt vesz, majd mé​lyen ki​lé​leg​zik. Az éj​sza​ka nagy ré​szét és a más​nap dél​-
utánt így alud​tuk át. Az​tán fel​kel​tem, be​men​tem a für​dő​szo​bá​ba, hány​tam, majd ő kö​vet​ke​zett.


Úgy gon​dol​tam, 500 dol​lá​r ért plusz rep​je​g yért meg​éri el​ad​ni a lel​kem, és el​men​ni egy Det​r o​it mel​-
let​ti egye​tem​r e fel​o l​va​só​est​r e, úgy​hogy fel​száll​tam az Ame​r i​can Air​li​nes já​r a​tá​r a, és zar​g at​tam a ste​-
war​des​se​ket, hogy hoz​zák csak a piát. Egy nap​pal a fel​o l​va​só​est előtt ér​kez​tem, és si​ke​r ült le​men​nem
a gép lép​cső​jén, az​tán vár​tam va​la​mi pro​fesszor​r a, hogy el​vi​g yen, aki meg is jött, én meg mond​tam
neki, hogy „most már a tiéd va​g yok”, majd meg​kér​dez​tem:
– És amúgy hon​nan tud​já​tok, hogy az fog majd le​száll​ni a gép​r ől, aki​nek le kell?
– Se​hon​nan. Gya​kor​la​ti​lag min​den egyes al​ka​lom​mal az ál​lá​som​mal ját​szom, de meg​éri.
Min​den év​ben ő hív​ta meg őket. Az el​múlt há​r om év​ben Gins​berg, Step​hen Spen​der és Ja​mes Dic​-
key járt ott, és még meg​volt az ál​lá​sa. Fel​hív​tam rá a fi​g yel​mét, hogy egy​szer egy fel​o l​va​só​est után
ki​dob​tak a Kan​sa​si Egye​tem női kol​lé​g i​u​má​ból, az​tán oda​men​tünk az au​tó​já​hoz. El​vitt a vá​r os​ba egy
ho​tel​be, majd ha​g yott egy ha​lom te​le​fon​szá​mot és inst​r uk​ci​ó t. Biz​to​sí​tott afe​lől, hogy az egye​tem áll​-
ja a szo​bát és az el​lá​tást. Mi​után el​ment, le​zu​ha​nyoz​tam, majd le​szól​tam, hogy hoz​za​nak fel va​la​mit
inni.
Úgy egy órá​ja ihat​tam, és vá​lo​g at​tam a ver​se​i​met, ami​kor meg​szó​lalt a te​le​fon. Slim de Bouf​fe
nevű cim​bo​r ám volt az, mind a 150 cen​ti​jé​vel és 120 ki​ló​já​val, aki ver​sek​kel, pi​á​lás​sal és nő​zés​sel
szó​r a​koz​tat​ta ma​g át. Bír​ta a dol​g a​i​mat. Ami​kor be​ko​po​g ott az aj​tón, a szo​ba vissza​ko​po​g ott. A ver​se​-
it ka​la​páccsal írta. Mond​tam neki, hogy fá​r ad​jon be.
Nem sok min​den tör​tént az​nap éj​jel, fő​leg csak it​tunk és be​szél​g et​tünk, nők​kel töl​tött sze​r en​csés és
ke​vés​bé sze​r en​csés idők​r ől, a köl​té​szet​tel járó fel​haj​tás​r ól, a köl​té​szet​tel járó gür​cö​lés​r ől meg a köl​-
té​szet​ben te​vé​keny​ke​dő jó és ke​vés​bé jó em​be​r ek​r ől. Slim úgy tu​dott ilyen kis böl​cses​ség​mor​zsá​kat
ki​ej​te​ni a szá​ján, mint​ha nem is let​tek vol​na fon​to​sak, mint​ha egy szál gyu​fát kért vol​na, vagy a leg​-
kö​ze​leb​bi bor​dély​ház​hoz adott vol​na út​ba​iga​zí​tást. Na​g yon oda kel​lett rá fi​g yel​ni, de meg​ér​te. Órá​-
kon át is meg​ér​te őt hall​g at​ni. Ké​sőn ment el, az​tán le​fe​küd​tem ab​ban a 100 éves ho​tel​ben a Gyil​kos
Vá​r os kö​ze​pén, és egy jót alud​tam.
Az éb​r e​dés már nem volt ennyi​r e jó. A ne​g ye​dik eme​le​ten vol​tam, és az ab​lak egy olyan épü​let​r e
né​zett, ami​nek a te​te​jén egy zász​ló​r úd állt. Hány​in​g e​r em lett, be​men​tem a für​dő​szo​bá​ba, hány​tam egy
ki​csit, ki​bon​tot​tam egy me​leg sört, és le​szól​tam a te​le​fon​köz​pon​tos nő​nek.
– Igen, uram?
– Pa​naszt sze​r et​nék ten​ni.
– Igen, uram?
– Néz​ze, itt le​szek még vagy 2-3 éj​sza​kát, ami azt je​len​ti, hogy 2-szer-3-szor más​na​po​san fo​g ok
éb​r ed​ni.
– Ez eset​ben in​kább Is​ten​nél kéne pa​naszt ten​nie, uram.
– Rend​ben, ak​kor kap​csol​ja.
– Nincs ben​ne a te​le​fon​könyv​ben.
– Igen, tisz​tá​ban va​g yok vele. Szó​val ahogy mond​tam, itt fo​g ok éb​r ed​ni egy pár​szor, és tud​ja, mit
fo​g ok reg​g el meg​lát​ni elő​ször, ami​kor ki​nyi​tom a sze​mem?
– Nem, nem tu​dom, uram.
– Az ame​r i​kai zász​lót.
– Az ame​r i​kai zász​lót?
– Pon​to​san.
– Azt akar​ja ez​zel mon​da​ni, uram, hogy nem sze​r e​ti az ame​r i​kai zász​lót?
 – Per​sze hogy nem. Ilyen pi​r os meg fe​hér csí​kok van​nak raj​ta, amik len​g e​nek a szél​ben, és az​tán ott
van​nak a csil​la​g ok, fent a sa​r ok​ban, tud​ja, a kék rész​ben... Na mind​egy. Szó​val rosszul va​g yok reg​g e​-
len​te, ami​kor fel​ke​lek. Fel​o l​va​só​est​r e kell men​nem az egye​tem​r e, és vi​de​ó ​r a fog​nak ven​ni.
– Uram, én sze​re​tem az ame​r i​kai zász​lót.
– Rend​ben, ak​kor cse​r él​jünk szo​bát.
– Har​colt va​la​me​lyik há​bo​r ú​ban, uram?
– Igen, elő​ször Fran​co ol​da​lán Spa​nyol​o r​szág​ban, az​tán...
Le​tet​te.


Me​leg volt a lám​pák alatt, de 50 fo​kos vod​ká​val dol​g oz​tam, és ami​kor az el​fo​g yott, Slim de Bouf​fe
ki​ment az éj​sza​ká​ba, és ho​zott egy ha​tos kar​ton sört. Még ott meg​it​tam, és a taps egé​szen el​fo​g ad​ha​tó​-
nak tűnt. Meg​vá​la​szol​tam egy-két könnyű kér​dést, meg​kap​tam az 500 dol​lár​r ól szó​ló csek​ket, és le​-
lép​tem. Előt​te még mond​ták, hogy a re​pü​lő​jegy árát tíz na​pon be​lül pos​táz​zák. 50 dol​lá​r ért még el
kel​lett men​nem egy köny​ves​bolt​ba de​di​kál​ni. Az​tán még egy éj​sza​ká​im al​vás, és me​he​tek vissza L.A.-
be, ahol be​vet​he​tem az új, üge​tő​ver​se​nyek​r e ki​dol​g o​zott szisz​té​má​mat. Ki​fi​no​mult tár​sa​ság​ban min​-
dig gú​nyo​san mo​so​lyog​nak az em​be​r ek, ha a ló​ver​seny​r ől kez​dek el be​szél​ni. A szo​fisz​ti​kál​tak min​-
dig is azt hit​ték, hogy a lel​ket a leg​nyil​ván​va​lóbb he​lye​ken le​het meg​ta​lál​ni. Ezért vol​tak ők szo​fisz​ti​-
kál​tak, nem pe​dig mű​vé​szek.
A köny​ves​bolt​ban hat​szá​zan vol​tak. A tu​laj a leg​na​g yobb det​r o​i​ti lap​ban hir​det​te meg az ese​ményt.
Moz​dul​ni se tud​tunk. Az ételt és az italt kéz​r ől kéz​r e kel​lett adni a fe​jek fe​lett. Min​dent meg​it​tam, amit
a ke​zem​be ad​tak, a bort ki​vé​ve. De​di​kál​tam, és sér​tés​r e sér​tés​sel fe​lel​tem. Az egek​ben jár​tam. Al​jas​sá​-
ga​ik​r a még le​le​mé​nye​sebb apa​sá​g ok​kal kont​r áz​tam. A ci​vi​li​zá​ció. Ki akar​ták szív​ni be​lő​lem az éle​tet,
és sze​mét​r e dob​ni. De én a si​ká​to​r ok​ban nőt​tem föl, csak​úgy, mint Jer​sey Joe és az öreg Jimmy Brad​-
dock.[5] En​g em sze​r e​tet​tel nem le​he​tett csap​dá​ba ej​te​ni. Ma​xi​mum hí​zel​g és​sel. Fel​o l​vas​tam né​hány
ver​set a Bur​ning​ből,[6] amit va​la​ki hoz​zám vá​g ott. Az​tán ki​ve​r e​ked​tem ma​g am on​nan, és köz​ben szid​-
tam azt a sok vér​szí​vót. Ki​ér​tem, és egy ko​csi állt meg a jár​da​sze​g ély​nél. – Bu​kows​ki! Pat​tanj be!
Be​ug​r ot​tam, és el​in​dul​tunk.
– Te olyan vagy, mint egy rocksz​tár – mond​ta a vo​lán​nál ülő srác. Hát​r a​néz​tem: a ko​csi tele volt
gro​u​pie-kkal.
– Hát, egy nagy szart. Vagy ezek a nők száll​nak ki, vagy én. Sem​mi mást nem aka​r ok, csak a ho​tel​-
be men​ni.
A srác fél​r e​hú​zó​dott. – Jól van, lá​nyok, ki​fe​lé. Moz​g ás!
Ki​száll​tak, és köz​ben úgy ká​r om​kod​tak a drá​g ák, mint a ko​csis plusz né​hány ten​g e​r ész, az​tán a srác
pad​ló​ig nyom​ta a gázt, és men​tünk to​vább.
– Ed​die Mah​ler va​g yok – mond​ta.
– Én pe​dig Char​les Bu​kows​ki – vá​la​szol​tam.
Ed​die jó gye​r ek volt. Sö​tét volt az utca – ahogy az összes töb​bi det​r o​i​ti utca is. Ed​die ki​ta​lált egy já​-
té​kot. Ha meg​lá​tott maga előtt egy au​tót, fel​zár​kó​zott mel​lé. Az​tán rá​húz​ta a kor​mányt, és ne​ki​üt​kö​-
zött a má​sik au​tó​nak. De ren​de​sen meg​lök​te. Az​tán megint mel​lé ért, és megint ne​ki​üt​kö​zött. Ad​dig
ment neki újra és újra, míg az fel nem ro​hant a jár​dá​r a, és meg nem állt. Ak​kor le​fé​ke​zett ő is, és csak
néz​te őket. Én meg ott ül​tem mel​let​te, és én is csak néz​tem őket Ed​die-vel együtt. Az​tán el​in​dul​tunk,
Ed​die ke​r e​sett egy má​sik au​tót, és az​zal is el​ját​szot​ta ugyan​ezt. 4 vagy 5 au​tót ka​pott el így.
– El​ve​te​mült egy kis geci vagy, Ed​die. Bír​lak té​g ed.
– Te és Rod Mc​Ku​en vagy​tok a ked​venc köl​tő​im.
 – Mi?
– Ti ket​ten vagy​tok azok a köl​tők, aki​ket el tu​dok vi​sel​ni.
Ezt el​en​g ed​tem a fü​lem mel​lett. Nem sok​kal ké​sőbb ki​ér​tünk a vá​r os​ból, és mint​ha már vi​dé​ken
jár​tunk vol​na. Min​den​hol fák vol​tak, meg nagy tér. Ed​die meg​ál​lí​tot​ta az au​tót. – Szállj ki – mond​ta.
Ki​száll​tam.
– Na jól van – mond​ta. – Add ide azt az 500 dol​lá​r os csek​ket. Csak előt​te szé​pen írd át a ne​vem​r e.
– Te pe​dig szé​pen vedd a szád​ba anyu​kád bal mel​lét, és szo​po​g asd.
Az első ütés olyan gyor​san jött, hogy nem is lát​tam. Ki​bil​len​tem, és a sar​ka​mon áll​va pró​bál​tam
meg​üt​ni, de egy fél mé​ter​r el el​vé​tet​tem. Az​tán gyom​r on vá​g ott, ami​től térd​r e es​tem, és ki​hány​tam tíz​-
dol​lár​nyi piát. Fel​áll​tam.
– Mit is mond​tál, mi a ne​ved?
– Ed​die Mah​ler.
– Van egy tol​lad, Ed​die? Én de​di​ká​lás köz​ben el​hagy​tam az enyé​met.
– Hogy​ne.
Oda​men​tem az au​tó​já​hoz, és a te​te​jé​r e tet​tem a csek​ket. Nyir​kos volt, mert már fel​kelt a hold. Át​ír​-
tam a csek​ket a ne​vé​r e, oda​ad​tam neki, vissza​ad​tam a tol​lát, és be​száll​tunk a ko​csi​ba. – A szál​lo​dá​ba
azért vissza​vi​het​nél, te kis kö​csög.
– Ne ne​vezz kö​csög​nek.
– Vi​g yél vissza a szál​lo​dá​ba, kö​csög.
Be​in​dí​tot​ta a ko​csit, és el​in​dul​tunk. – Előbb vi​szont el​visz​lek az anyám​hoz. Be akar​lak neki mu​tat​ni.
Imád​ja a dol​g a​i​dat.
– Rend​ben.
– Nem gond?
Az ed​di​g i​ek​hez ké​pest meg​könnyeb​bü​lés.
– Oké.
– Ed​die, vi​szont ha ez ki​tu​dó​dik, ne​kem annyi. Min​den​ki azt hi​szi, hogy én egy ke​mény csá​vó va​-
gyok, akit az utca ne​velt. De ha ez ki​de​r ül, sen​ki nem fog​ja meg​ven​ni a köny​ve​i​met.
– Nem aka​r om meg​ke​ver​ni a dol​g o​kat. Hall​g at​ni fo​g ok.
– Én meg nem aka​r ok eb​ből mo​r á​lis vagy eti​kai kér​dést csi​nál​ni, de az a pénz iga​zá​ból az enyém.
És ha már itt tar​tunk, az órám​mal mi tör​tént, baz​meg?
Rá​néz​tem a ke​zé​r e, és két óra volt raj​ta.
– Add vissza az órá​mat, kö​csög.
Ed​die le​húz​ta a csuk​ló​já​r ól az órá​mat. Vissza​vet​tem.
– Egy​szer a föl​dön fe​küd​tem ré​sze​g en, ájul​tan, és érez​tem, hogy va​la​ki le​húz​za a ke​zem​r ől az órát.
Az​tán érez​tem, hogy az uj​ja​mat rán​g at​ja, le akar​ja szed​ni a gyű​r ű​met. Ki​nyi​tot​tam a sze​mem, és lá​-
tom, hogy egy kés van a ke​zé​ben, az​zal akar​ja le​há​moz​ni az uj​jam​r ól a gyű​r űt – ami 3 dol​lárt ér. Hal​-
la​nod kel​lett vol​na, mek​ko​r át or​dí​tot​tam. Fel is szí​vó​dott egy​ből.
– Ha​von​ta száz dol​lá​r on​ként vissza​fi​ze​tem ne​ked az öt​száz dol​lá​r o​dat – mond​ta Ed​die.
– Nem jó. Vissza​vi​szel a szál​lo​dá​ba, ki​alusszuk ma​g un​kat, és hol​nap újra meg​ve​r ek​szem ve​led, jó​-
za​nul.
– Oké, de előbb hadd mu​tas​sa​lak be anyám​nak.
Ed​die any​ja na​g yon ked​ves volt. Egy fi​a​tal sző​ke nő. Már​mint hogy hoz​zám ké​pest fi​a​tal. Sem Ed​-
die, sem én nem szól​tunk egy szót sem a csekk​r ől. Az any​ja ke​vert ne​künk egy-két italt, it​tunk pár
órát, az​tán el​jöt​tünk. Mi​előtt el​in​dul​tunk, Ed​die ki​vett a szek​r ény​ből egy na​g yon po​fás, csí​kos, lila in​-
get, és ne​kem adta. Fel​vet​tem. Az enyém ve​r e​ke​dés köz​ben va​la​hogy vé​r es lett és el​sza​kadt. In​du​lás
előtt Ed​die any​ja elő​vett né​hány fény​ké​pet a volt fér​jé​r ől, aki egy elég is​mert gengsz​ter volt, és akit a
rend​ő rök lőt​tek le. Mind meg​si​r at​tuk és meg​g yá​szol​tuk egy ki​csit, de fő​leg én. Az​tán it​tunk még
egyet, és el​jöt​tünk.
Más​nap a ho​tel​ben én éb​r ed​tem el​ső​nek. El​men​tem szar​ni, és le​zu​ha​nyoz​tam. Ed​die még aludt. Az
első gon​do​la​tom az volt, hogy le​o so​nok, és rend​ő rt hí​vok. De ezt va​la​mi​ért el​ve​tet​tem. Vissza​fe​küd​-
tem az ágy​ba, és ki​bon​tot​tam egy me​leg sört. Nem volt hűtő ab​ban a kur​va szál​lo​dá​ban. Ed​die meg​-
for​dult.
– Hé – mond​ta.
– Igen?
Fel​kelt, oda​ment a nad​r ág​já​ért, és ki​vet​te a tár​cá​ját. Az​tán oda​ad​ta ne​kem a csek​ket. – Már teg​nap
tud​tam, hogy nem ve​he​tem el tő​led. Tud​tam, hogy reg​g el majd vissza fo​g om adni.
– Ed​die, én el​ve​szem tő​led.
A srác öl​töz​köd​ni kez​dett. – Kérsz egy me​leg sört? – kér​dez​tem.
– Aha.
Ki​nyi​tot​tam neki egyet. Ed​die fel​ö l​tö​zött, és meg​it​ta a sört. Ta​lál​tam egy tol​lat, és le​ír​tam a cí​me​-
met.
– Írj ne​kem.
El​vet​te a cet​lit, be​tet​te a zse​bé​be, és el​ment. Nagy​já​ból ennyi tör​tént ezen a tur​nén, meg még annyi,
hogy ké​sőbb ta​lál​koz​tam Slim de Bouf​fe-fal és a ba​r át​nő​jé​vel egy bár​ban, mert meg​ígér​ték, hogy ki​-
visz​nek a rep​tér​r e. Sö​r ö​zés köz​ben el​me​sél​tem ne​kik a szto​r it, mi​köz​ben va​la​ki annyi​r a erős sza​g ú
fer​tőt​le​ní​tő​vel mos​ta fel a he​lyet, hogy majd​nem mind el​hány​tuk ma​g un​kat.
– Azt aka​r od mon​da​ni, hogy nem tud​tad meg​ver​ni? – kér​dez​te de Bouf​fe.
– Igen, azt – vá​la​szol​tam.
Az​tán fel​áll​tunk, és át​men​tünk egy hely​r e, ahol jobb szag volt.


Mind​ket​ten hét​éve​sek vol​tak, ta​lál​tak egy lyu​kat a ke​r í​té​sen, és át​mász​tak raj​ta.
– Leg​több​ször csak kint ül a kert​ben, és néz, mint egy őrült.
– Billy, le​het, hogy meg fog min​ket ölni.
– Nem fog meg​ö l​ni min​ket, Red. Már így is elég nagy baj​ban van.
– De hát min​dig azt mon​dod, hogy őrült.
– Sze​r in​tem csak dü​hös. Nem jár el a pi​ac​r a, soha nem megy el va​cso​r áz​ni meg se​ho​va. Má​so​kat
küld el maga he​lyett, hogy hoz​za​nak neki, ami kell. Vi​g yáz​nunk kell az em​be​r e​i​vel.
– Le​fo​g a​dom, hogy min​den​hol őrök áll​nak.
– Nin​cse​nek olyan so​kan, csak ket​ten-hár​man. Min​den​nap ide​jö​vök, és még egy​szer sem kap​tak el.
– Sze​r e​ted őt néz​ni, Billy?
– Aha. Sőt, ma még be​szél​ni is aka​r ok vele.
– Be​szél​ni?
– Aha. De vi​g yázz, ki​lát​szunk a bo​kor​ból, gye​r e lej​jebb. Gye​r e, fe​küd​jünk le ide.
– Oké.
– Lá​tod őt, Red? Csak ül ott ab​ban a nagy szék​ben, ke​zé​ben a sé​ta​pál​cá​já​val, és néz bele a sem​mi​be,
mint egy őrült.
– Lá​tom, igen.
– Másszunk kö​ze​lebb.
– És mi van az őrök​kel?
– Á, ők csak jár​kál​g at​nak ide-oda. Egy idő után már nem fi​g yel​nek. Ha len​ne fegy​ve​r em, in​nen si​-
mán meg​ö l​het​nénk.
Billy pisz​tolyt for​mált a ke​zé​vel, és meg​húz​ta a ra​vaszt. „Bumm!”
– Én fé​lek, Billy.
– Én is. Ez ben​ne a jó. Gye​r e, kússzunk kö​ze​lebb.
– Ő az, Billy, ő az! Lát​tam őt a té​vé​ben, és lát​tam a ké​pét az új​sá​g ok​ban!
– Per​sze, hogy ő az, Red! De sze​r in​ted ki ő?
– Tény​leg őrült​nek tű​nik! Olyan, mint​ha Is​tent lát​nánk!
– Á, an​nál jobb, mert vele be​szél​he​tünk.
– De most tény​leg be​szél​ni akarsz vele?
– Igen, min​den​kép​pen. Gye​r e, kússzunk még kö​ze​lebb.
– Be​pi​sál​tam, Billy.
– Nem szá​mít. Men​jünk kö​ze​lebb.
– Be​hu​g yoz​tam, Billy, annyi​r a fé​lek, hogy be​hu​g yoz​tam.
– Meg​dob​hat​nám egy kő​vel, Red. Csak bá​mul a sem​mi​be. Nem​so​ká​r a olyan kö​zel le​szünk, hogy
akár meg is érint​het​jük.
Kö​ze​lebb kúsz​tak. Ki​ér​tek a bo​kor​ból, és már a fü​vön kúsz​tak kö​ze​lebb és kö​ze​lebb. Már csak négy
mé​ter​r e vol​tak tőle. Az​tán már csak ket​tő​r e. Az​tán meg​áll​tak. Csend​ben fe​küd​tek, csak a lé​leg​ze​tük
hal​lat​szott.
Vé​g ül Billy el​ki​ál​tot​ta ma​g át: – Hé!
A fér​fi fel​ug​r ott a szé​ké​ben, és el​ej​tet​te a sé​ta​pál​cá​ját.
– Az Is​te​nit!... mi az?!
– Azért jöt​tünk, hogy be​szél​jünk ma​g á​val – mond​ta Billy mi​köz​ben állt fel. Red is fel​állt, és néz​te a
nad​r ág​ján lévő fol​tot.
– El​né​zést ké​r ünk, Red be​pi​sált.
A fér​fi fel​vet​te a sé​ta​pál​cá​ját, és rá​juk sze​g ez​te.
– Tűn​je​tek el in​nen, ti kis ro​ha​dé​kok!
– De be​szél​ni sze​r et​nénk ma​g á​val.
– Nincs mi​r ől be​szél​ni. Húz​zá​tok el in​nen a be​le​te​ket!
– Az apám nem ma​g á​r a sza​va​zott – kö​zöl​te Billy. – És ezt min​den​ki​nek el is szok​ta mon​da​ni.
– Hát, min​den jel arra mu​ta​tott, hogy kel​lett len​nie olyan​nak, aki rám sza​va​zott.
– Mi​ért tet​te? – kér​dez​te Billy.
– Mit?
– Amit tett.
– Er​r e​fe​lé lak​tok?
– Naná – mond​ta Billy. – Mi​ért, mit gon​dol, ta​lán a Mars​r ól jöt​tünk?
– A leg​ke​vés​bé se lep​ne meg, te kis sza​r os.
– Mi​ért be​szél ilyen csú​nyán?
– El​né​zést.
– Min​den em​be​r ét bör​tön​be zár​ták. Nem saj​nál​ja őket?
– Min​den em​ber​nek van va​la​mi bűne.
– Azt akar​ja mon​da​ni, hogy min​den​ki​nek bör​tön​ben kéne len​nie?
– Nem ezt mond​tam.
– A fe​le​sé​g e még min​dig ágy​ba bú​jik ma​g á​val azok után, amit tett?
A fér​fi fel​emel​te a sé​ta​pál​cá​ját, és Billy​r e mu​ta​tott vele.
– Sem​mi kö​zöd a sze​xu​á​lis éle​tem​hez.
– Le​fo​g a​dom, hogy nem fek​szik le ma​g á​val.
– Mit tudsz te a szex​r ől?
– So​kat.
– Igen? És mi az?
– Olyas​mi, amit azért csi​nál az em​ber, hogy jól érez​ze ma​g át tőle, és utá​na meg tud​ja csi​nál​ni azo​-
kat a dol​g o​kat, amik​től nem érzi annyi​r a jól ma​g át.
– Hát, nem épp ez áll a Webs​ter​ben, de nem rossz.
Az​tán el​hall​g at​tak. A fér​fi el​for​dult, és újra bá​mult bele a sem​mi​be. El​telt né​hány perc. Az​tán Red
meg​szó​lalt: – Én azért egy ki​csit még​is ked​ve​lem ma​g át.
Billy oda​for​dult Red​hez: – Be​léd meg mi ütött? Nem jó em​ber. Neki is bör​tön​ben kéne len​nie a töb​-
bi​ek​kel együtt.
– Igen, le​het, hogy iga​zad van.
– Hát, Red – mond​ta a fér​fi –, azt azért még meg​te​het​néd ne​kem, hogy ha fel​nősz, a re​pub​li​ká​nu​-
sok​r a sza​va​zol.
– Her​bert Hoo​ver is re​pub​li​ká​nus volt, és hagy​ta, hogy az em​be​r ek éhen hal​ja​nak! – mond​ta Billy.
– Ezt hon​nan ve​szed? – kér​dez​te a fér​fi.
– A nagy​bá​tyám mond​ta.
– Ak​kor jó.
– Mind​két Ken​ne​dy jó em​ber volt, és néz​ze meg, mi tör​tént ve​lük.
– Hal​lot​tam róla.
– Va​la​ki​nek meg kéne öl​nie ma​g át!
– Hogy a fe​le​sé​g em más​sal búj​has​son ágy​ba?
 – Nem, ha​nem azért, mert maga egy RO​HA​DÉK!
– Fiúk, azt hi​szem, en​nek az in​ter​jú​nak vége.
Billy és Red csak áll​tak ott, és néz​ték őt. Egy ma​g á​nyos ma​dár szállt el gyor​san kö​zöt​tük; fel​r öp​-
pent a ma​g as​ba, majd alá​szállt, mint egy me​sé​ben, az​tán el​tűnt. A fér​fi elő​r e​dőlt a szé​ké​ben. Az​tán hir​-
te​len han​g o​san el​ki​ál​tot​ta ma​g át: HARRY! DOUG! IDE! A két fér​fi fi​a​tal volt, jól öl​tö​zött, és ke​zük​-
ben fegy​ver​r el jöt​tek. Mind​ket​tő​jük frizu​r á​ja és öl​tö​zé​ke a leg​utób​bi di​va​tot kö​vet​te.
– HOL A PI​CSÁ​BAN VAN​NAK A BIZ​T ON​SÁ​GI ŐRE​IM? MIT CSI​NÁL​TA​T OK? SCRABB​LE-
ÖZ​T E​T EK A RÓ​ZSA​LU​GAS​BAN? Hogy ju​tot​tak be ide ezek a kur​va köl​kök? – kér​dez​te a ma​g a​sab​-
bik​tól.
– Kér​dez​ze meg őket – vá​la​szol​ta.
– Hogy ju​tot​ta​tok be ide?
– A ke​r í​té​sen egy lyu​kon.
– De hát bele van ve​zet​ve az áram!
– Hogy​hogy bele van ve​zet​ve?
– Ó, bassza meg, el​fe​lej​tet​tük meg​néz​ni! – mond​ta a ma​g a​sabb biz​ton​sá​g i őr az ala​cso​nyabb​nak. –
Hívd ide Mr. Bellt és Del Mo​ni​cót, de AZON​NAL!
– Azt hi​szem, mi most me​g yünk – mond​ta Billy.
– Áll​ja​tok meg mond​ta a biz​ton​sá​g i őr, ame​lyik ott ma​r adt. – Ne moz​dul​ja​tok!
– En​g edd el őket.
– Nem akar​ja, hogy le​el​len​ő riz​zem őket?
– És mit gon​dolsz, mit fogsz ta​lál​ni? Ma​xi​mum azt, hogy az egyik a ga​tyá​já​ba pi​sált, a má​sik​nak
meg víz​ve​ze​ték-sze​r e​lő az apja, aki min​den szom​ba​ton be​r úg.
– Na jól van, fiúk, ak​kor el​me​het​tek – mond​ta a biz​ton​sá​g i őr.
Billy meg​for​dult, és ro​han​ni kez​dett, Red pe​dig utá​na. Red jobb futó volt Billy​nél, le is hagy​ta őt,
és el​ső​nek ért a ke​r í​tés​hez.
– Te​he​tek önért va​la​mit? – kér​dez​te a fér​fit a biz​ton​sá​g i őr.
– Igen, tűnj el a sze​mem elől, de most.
Az őr le​lé​pett, a fér​fi pe​dig újra hát​r a​dőlt a szé​ké​ben. Ha va​la​ki na​g yon fi​g yelt, hall​hat​ta az óce​án
mo​r aj​lá​sát Ő pe​dig na​g yon fi​g yelt. Sé​ta​pál​cá​ját to​vább​r a is a jobb ke​zé​ben tar​tot​ta. Da​g ad​tak az erek
a ke​zén.


Harry be​ment a bár​ba, és le​ült. – Scot​chot víz​zel – mond​ta a csa​pos​nak. Harry​nek meg​volt a vé​le​-
mé​nye a bá​r ok​r ól. Úgy gon​dol​ta, az em​be​r i​ség má​so​dik leg​ala​cso​nyabb ren​dű lé​nyei lep​ték el őket. A
leg​ala​cso​nyabb ren​dű​ek a ló​ver​seny​pá​lyá​kon vol​tak. Ér​tel​met​le​nül telt a nap​ja: épp a lo​vi​r ól tért be
ide. De leg​alább a wur​lit​zer nem szólt, és sen​ki nem bi​li​ár​do​zott. Em​lé​ke​zett még azok​r a az idők​r e,
ami​kor be​me​he​tett egy bár​ba, és bá​mul​ha​tott a tü​kör​be, míg be nem rú​g ott. Vagy ki​ver​het​te va​la​ki​ből
a szart is, vagy be​lő​le ver​ték ki. És ré​g en még az is meg​esett, hogy nyert a lo​vin, és oly​kor-oly​kor
össze​jött egy fi​no​mabb nő​vel. De mi​nek sír​ni? Min​den​ki ugyan​eb​ben a vi​lág​ban él – gon​dol​ta. Vagy
leg​alább​is azt ál​lít​ják. Meg​it​ta az első ita​lát, és ren​delt egy kö​vet​ke​zőt.
Ami​kor fel​né​zett, egy negy​ve​nes évei kö​ze​pén járó nőtt lá​tott meg a pult​nál, nagy lila blúz​ban,
lógó mel​lek​kel, túl​sá​g o​san szűk szok​nyá​ban, ami​ből ki​ló​g ott a ke​r ek hasa. A fü​lé​ben két szív ala​kú
fül​be​va​ló ló​g ott hosszú ezüst​lán​con, arca kel​lős kö​ze​pén pe​dig na​r ancs​sár​g a rúzs csil​lo​g ott ned​ve​-
sen. Harryt el​bű​völ​te a fül​be​va​ló​ja. A hölgy​nek si​ke​r ült épp csak annyi​r a meg​moz​dí​ta​ni a fe​jét, hogy
a fül​be​va​lók ide-oda ug​r ál​ja​nak, te​ke​r ed​je​nek, him​bá​lóz​za​nak a feje két ol​da​lán.
– Szia, Ja​ni​ce va​g yok.
– Harry.
– Új vagy a vá​r os​ban?
– A vi​lág​ban is.
– Mhm... ez már va​la​mi! Kér​dez​he​tek tő​led va​la​mit?
– Lökd.
– Lök​jem?
– Mondd.
– Te szol​g a vagy, vagy úr?
– Alá​za​to​san meg​bú​jok a tö​meg​ben. Szol​g a va​g yok.
– És mi egy szol​g a?
– Em​ber, aki nem éri el a sa​ját segg​lyu​kát a fa​szá​val.
– Ke​se​r ű em​ber vagy.
– Nem, csak nem érem el.
– Hi​szel a sze​r e​lem​ben?
– Igen, de csak má​sok ese​té​ben.
Ja​ni​ce fel​állt, és oda​vit​te Harry​hez az ita​lát. Kék, szív ala​kú fül​be​va​lói úgy tán​col​tak, mint ami​kor a
jazz fel​fe​de​zi Ba​chot. 5 cen​tis mű​szem​pil​lái vol​tak. – Ve​szek ne​ked egy italt.
– Oké.
– Sze​r e​ted a pénzt?
– Job​ban, mint a fi​a​tal​sá​g ot, a hír​ne​vet vagy szü​ze​ket.
Ja​ni​ce meg​r en​del​te az ita​lo​kat, és azt mond​ta: – Ha ha​za​jössz ve​lem, ak​kor ke​r es​hetsz 50 dol​lárt.
– Oké. Min​dent meg​csi​ná​lok, csak aludt​te​jet nem iszom.
– Ó, re​mek, ak​kor le​g yen 75 dol​lár.
Meg​it​ták az ita​lu​kat, és Harry ki​ment a nő után. Ró​zsa​szín Mer​ce​de​se volt. Ki​állt a ko​csik kö​zül,
be​vá​g ott két autó közé a for​g a​lom​ban, min​den​ki du​dált, a kék szí​vek meg ide-oda ug​r ál​tak... Fel​g u​r ult
egy fél​hold ala​kú ko​csi​be​já​r ón, és meg​állt egy nagy, há​r om​szin​tes ház előtt. A ga​r ázs​aj​tó úgy nyílt
ki, mint egy ha​tal​mas, ré​misz​tő, buta száj, Ja​ni​ce pe​dig ki​pat​tant az au​tó​ból, meg​ke​r ül​te, ki​nyi​tot​ta
Harry aj​ta​ját, és ki​r án​g at​ta.
 – Gye​r e drá​g ám, már alig vá​r om!
– Én is. Hogy meg​tud​jam, hogy az em​be​r i​ség har​ma​dik leg​ala​cso​nyabb ren​dű lé​nyei mi​ket mű​vel​-
nek.
Fel​ment utá​na a lép​csőn, és be a ház​ba.
Szép – gon​dol​ta ma​g á​ban –, ezt még Su​g ar Ray Ro​bin​son is meg​iri​g yel​né.
Egy nagy bőr​fo​tel​ben ta​lál​ta ma​g át, ami​nek egyik ol​da​lán egy ál​ló​lám​pa, a má​si​kon meg egy pa​pa​-
gáj volt. Ja​ni​ce be​r o​hant a má​sik szo​bá​ba. A pa​pa​g áj rá​né​zett Harry​r e, és azt mond​ta: – És most edd
meg szé​pen a spe​nó​to​dat, drá​g ám.
– De most tény​leg – mond​ta Harry a pa​pa​g áj​nak –, in​kább verd ki.
– Mi​után meg​et​ted a spe​nó​to​dat, drá​g ám.
– Mi van?
– És most edd meg szé​pen a spe​nó​to​dat, drá​g ám...
Ja​ni​ce vissza​jött, és ho​zott két nagy po​hár italt. Adott egyet Harry​nek, és le​ült vele szem​ben a ka​na​-
pé​r a. Harry le​húz​ta az ita​la fe​lét. A ha​lán​té​ka majd​nem ket​té​állt. Meg​je​lent a sze​me előtt egy csa​ta​ha​jó
képe, majd el​tűnt. Meg​it​ta a má​sik fe​lét is.
– Csak hozd őket sor​já​ban – mond​ta.
Ja​ni​ce át​ment a má​sik szo​bá​ba. Harry a pa​pa​g ájt bá​mul​ta. A pa​pa​g áj vissza​bá​mult Harry​r e. Az​tán
unot​tan el​for​dí​tot​ta a fe​jét.
Ja​ni​ce ho​zott egy újabb italt.
– Le​het, hogy nem fog tet​sze​ni, amit ké​r ek tő​led.
– 75 dol​lá​r ért bár​me​lyik fér​fi el​vi​sel némi meg​aláz​ta​tást.
– Meg​lát​juk. Előbb idd meg az ita​lo​dat.
Harry így is tett. Ja​ni​ce fel​állt, és ki​ment. Harry várt. Az​tán Ja​ni​ce vissza​jött.
Az ölé​be dob​ta a cuc​cot. – Ezt vedd föl.
Harry meg​fog​ta, és meg​néz​te. – Jé​zus Szent Nagy​any​ja! Azt tu​dod, hogy már így is fél​ő rült va​-
gyok, ugye? Ez si​mán át​vi​het en​g em té​boly föld​je szar​fol​tos vi​lá​g á​ba.
– 75 dol​lár. Vedd fel.
– Igen​is.
– A háló – mond​ta – egy éles ka​nyar után van bal​r a.
Harry be​vit​te ma​g á​val a cuc​cot a há​ló​ba: kis​fi​úk​r a való fe​ke​te rö​vid​nad​r ág, egy zsa​bós, fe​hér se​-
lye​ming, hin​ta​lo​vak​kal, hol​dacs​kák​kal, szí​nes cu​kor​kák​kal dí​szí​tett al​só​ne​mű, és két fe​hér bo​ka​zok​ni.
Be​le​pré​sel​te ma​g át va​la​hogy, és vissza​ment a szo​bá​ba. Amint le​ült, Ja​ni​ce ke​zé​be nyo​mott egy újabb
italt. Le​húz​ta a fe​lét egy​be – ez​út​tal nem lát​ta a csa​ta​ha​jót. Sem​mit nem lá​tott.
– Jó kis​fiú vagy – mond​ta Ja​ni​ce.
– És most – mond​ta a pa​pa​g áj – edd meg szé​pen a spe​nó​to​dat, drá​g ám.
– Mibe ke​ver​tem ma​g am? – mond​ta Harry.
– Egy 75 dol​lá​r os üz​let​be.
– Va​jon Jób​nak is így kel​lett szen​ved​ni, csak hogy meg​tart​has​sa a fi​ze​té​sét?
– Olyan oko​sa​kat mon​dasz. Te vagy az én kis okos. kis​fi​am!
– Fi​g yelj, nem le​het​ne, hogy dug​junk vég​r e, és túl​le​g yünk ezen az egé​szen?
– Ha ilye​ne​ket fogsz mon​da​ni, Ha​r old, ak​kor ki kell mos​sam szap​pan​nal a szád!
Ja​ni​ce fel​állt, oda​ment a te​le​fon​hoz, tár​csá​zott, és várt.
– Har​r i​et? Itt​hon van a kis​fi​am! Vol​na ked​ved át​jön​ni, meg​lá​to​g at​ni őt? Tény​leg? De örü​lök! Ak​kor
vá​r unk!
Az​zal le​tet​te.
 – Még egy italt – mond​ta Harry. Ja​ni​ce be​ment a kony​há​ba, ke​vert még egyet, ki​hoz​ta, és oda​ad​ta
neki.
– Ha​r old, kap​tam egy üze​ne​tet a ta​ná​r od​tól, ami​ben az állt, hogy rossz vol​tál az is​ko​lá​ban. Meg​fog​-
tad egy kis​lány copf​ját, és be​le​ló​g at​tad a tin​ta​tar​tó​ba! Mi​ért tet​tél ilyet? Rossz fiú vagy!
– Mert a hú​g át uj​jaz​ta, mi​köz​ben a töb​bi​ek röp​lab​dáz​tak!
– Ha​r old! Mond​tam, mi lesz, ha így be​szélsz! Még egy ilyen, és jön a szap​pan.
– És most – mond​ta a pa​pa​g áj –, edd meg szé​pen a spe​nó​to​dat, drá​g ám.
Kö​r ül​be​lül tíz perc múl​va csen​g et​tek. Ja​ni​ce fel​állt, és ki​nyi​tot​ta az aj​tót.
– Har​r i​et! Úgy örü​lök, hogy el​hoz​tad Timmyt is.
Har​r i​et be​jött, és pont úgy né​zett ki, mint Ja​ni​ce. Mint​ha in​di​g ó​val má​sol​ták vol​na. Volt vele va​la​mi
csá​vó. Kis​fi​úk​r a való fe​ke​te rö​vid​nad​r ág, egy zsa​bós, fe​hér se​lye​ming, rén​szar​va​sok​kal, csil​la​g ok​-
kal, hin​ta​lo​vak​kal dí​szí​tett al​só​ne​mű, és két fe​hér bo​ka​zok​ni volt raj​ta.
– Ha​r old, mu​tat​kozz be Timmy​nek – mond​ta Ja​ni​ce.
Ke​zet fog​tak.
– Hel​ló, hogy vagy? – kér​dez​te Harry.
– Meg​va​g yok, kösz. Te?
– Kö​zép​sza​r ul.
– Én is.
Timmy le​ült a szo​ba túl​o l​da​lán egy fo​tel​be, Ja​ni​ce pe​dig ki​ment egy újabb kör italt ke​ver​ni. – Fiúk,
sze​r et​ném, ha össze​ba​r át​koz​ná​tok – mond​ta Har​r i​et.
– Ez a re​cesszió maga a po​kol – mond​ta Timmy Harry​nek.
Ja​ni​ce meg​hoz​ta az ita​lo​kat, ki​o sz​tot​ta, és le​ült. – Ha​r old na​gyon rossz fiú volt. Ma reg​g el ke​mény
to​jást reg​g e​liz​tünk, és azt mond​ta, hogy se a sár​g á​ját, se a fe​hér​jét nem sze​r e​ti. Az​tán meg le​et​te az in​-
gét lek​vár​r al.
– Sze​r in​ted az idén is a Dod​g ers nye​r i a baj​nok​sá​g ot? – kér​dez​te Timmy Harryt.
– Gond nél​kül. De azért ki kell még ta​lál​ni​uk, hogy hasz​nál​ják Fer​g u​sont, Lopes​nek pe​dig gyor​-
sabb​nak kell len​nie ütés után.
– Timmy is na​g yon rossz volt – mond​ta Har​r i​et. – Kint hagy​ta a há​r om​ke​r e​kű​jét az eső​ben, és az
összes kül​lő be​r ozs​dá​so​dott. Ala​po​san el kell fe​ne​kel​nem!
– Ha​r ol​dot is jól el kell fe​ne​kel​ni. Meg​fog​ta egy kis​lány copf​ját, és be​le​ló​g at​ta a tin​ta​tar​tó​ba!
– Mond​tam, hogy...
– Ha​rold!
– Na​g yon rosszak ezek a fiúk. Sze​r in​tem haza is vi​szem őt!
– Az enyé​met is meg kell bün​tet​nem.
– Jól van, Ja​ni​ce, ak​kor majd hol​nap hív​lak. Timmy, gye​r e, me​g yünk.
– Is​te​nem, leg​alább az ita​lo​mat hadd igyam meg!
– Nem, Timmy, in​du​lunk. Most!
Az​zal a fü​lé​nél fog​va ki​ve​zet​te Timmyt, a hi​deg, éj​sza​kai szél be​fújt az aj​tón, majd el​men​tek.
– Menj be a há​ló​szo​bá​ba – mond​ta Ja​ni​ce.
Harry be​ment a há​ló​ba. Sö​tét volt oda​bent. De leg​alább az ita​la nála volt. Meg​it​ta, és vé​g ig​g u​r í​tot​ta
a po​ha​r at a sző​nye​g en. Ki​kö​töt​te a ci​pő​jét, és vé​g ig​nyúlt az ágyon. Olyan kör​nyék volt, ahol le​he​tett
hal​la​ni, ahogy a tücs​kök össze​dör​zsö​lik a lá​bu​kat. Hall​g at​ta a láb​dör​zsö​lést. Ez egé​szen hely​r e tet​te a
dol​g o​kat.
Az​tán eszé​be ju​tott, hogy va​jon most ve​g ye-e le azt a cuc​cot ma​g á​r ól, vagy vár​ja-e meg, hogy ő
vet​kőz​tes​se le?
 Jó pár nap​ja elő​ször ta​lál​ta ma​g át szem​be ilyen vá​r at​lan ma​te​ma​ti​kai egyen​let​tel, és köz​ben azért
re​mél​te, hogy Ja​ni​ce hoz majd neki még egy utol​só italt.


Harry vett egy új​sá​g ot, és be​ment az uta​zá​si iro​dá​ba. Ke​let​nek tar​tott. Egy nő sár​g a szok​nyá​ban, fe​-
hér blúz​ban, ma​g as​sar​kú​ban épp le​ha​jolt, és va​la​mit be​tett az irat​tar​tó szek​r ény alsó fi​ó k​já​ba. Fel​csú​-
szott a szok​nyá​ja, Harry pe​dig bá​mul​ta a comb​ja​it. Jó lába volt. A nő meg​for​dult, Harry fel​emel​te a
te​kin​te​tét. A nő a negy​ve​nes évei kö​ze​pén járt, de még min​dig su​g ár​zott be​lő​le a szex. Már-már mo​-
lett volt, a szok​nya szűk volt raj​ta, olyan​nyi​r a, hogy Harry lát​ta a ha​r is​nya​tar​tó​ját.
– Hel​ló, egy je​g yet sze​r et​nék ven​ni.
– Ül​jön le, ké​r em – mond​ta nő. Úgy fe​szült raj​ta az összes ru​há​ja, mint​ha ki akart vol​na be​lő​lük
sza​ba​dul​ni. Ami​kor le​ült, ke​r eszt​be tet​te a lá​bát, és Harry azon kap​ta ma​g át, hogy a comb​ja kö​zét bá​-
mul​ja. A nő ész​r e​vet​te, és hal​vá​nyan el​mo​so​lyo​dott.
– Hová? – kér​dez​te.
– Det​r o​it​ba – vá​la​szol​ta Harry. – Tu​r is​ta​o sz​tály​r a.
– Re​túr?
– Igen.
– Mi​kor akar in​dul​ni?
– Va​la​mi​kor csü​tör​tök dél​után. Az mind​egy, mi​kor érek oda. Pén​tek este ol​va​sok fel.
– Mit?
– Ó, bo​csás​son meg. Köl​tő va​g yok.
– Ó, egy köl​tő... mi​lyen fur​csa. És fi​zet​nek azért, hogy fel​o l​vas?
– 500 dol​lárt, plusz ez​út​tal a re​pü​lő​je​g yet is.
– És mi​r ől ír ver​set?
– A szex​r ől.
– A szex​r ől?
– Igen, a szex​r ől.
A nő meg​néz​te az in​du​lá​so​kat.
– A 2.48-as LAX-ről in​du​ló Ame​r i​can Air​li​nes-já​r at​r a még van hely.
– Az jó.
– A vissza​út​r a kér fog​la​lást?
– Nem.
– Biz​tos ér​de​kes éle​te van.
– El​megy.
– Mrs. Le​Mon va​g yok.
– Én pe​dig Harry Ben​son.
Míg Mrs. Le​Mon te​le​fo​nált, Harry is​mét be​né​zett a lá​bai közé. Az​ó ta lá​bat vál​tott, és a szok​nyá​ja
még fel​jebb csú​szott. Maga a po​kol, ha az em​ber a nők lá​bá​r a bu​kik, és oly​kor-oly​kor szem​be​jön egy
ma​g as​sar​kú-comb​fix-ha​r is​nya​kö​tő kom​bi​ná​ció. A mo​dern nők mind ha​r is​nyát vagy nad​r á​g ot hor​da​-
nak, ami ki​ö li a sze​xu​a​li​tást. Mond​juk, jo​g uk van ah​hoz, hogy ne le​g ye​nek szex​szim​bó​lu​mok, ha nem
akar​nak, és ah​hoz is, hogy le​g ye​nek, ha akar​nak. Harry nagy ne​he​zen le​vet​te te​kin​te​tét a nő lá​bá​r ól, és
be​le​o l​va​sott az új​ság​já​ba.
– Ezt hall​g as​sa meg – mond​ta Harry. – Van egy leg​fel​sőbb bíró, aki en​g e​dé​lyez​te, hogy kaszt​r ál​ja​-
nak két fér​fit, akik be​val​lot​ták, hogy gye​r e​ket mo​lesz​tál​tak.
Mrs. Le​Mon le​tet​te a te​le​font. – Ak​kor le​fog​lal​tam egy he​lyet a 248-as Ame​r i​can Air​li​nes-já​r at​r a,
dél​után 2.48-ra. Mit mon​dott?
 – Két fér​fi kis​lá​nyo​kat mo​lesz​tált, és le​het, hogy ezért le​vág​ják a tö​kü​ket.
– Sze​r in​tem ez ször​nyű – mond​ta Mrs. Le​Mon.
– Sze​r in​tem is – vá​la​szol​ta Harry. – Van​nak lá​nyok, akik bor​zal​ma​san fel tud​ják húz​ni az em​bert,
egé​szen be​g er​jesz​tik.
– Sze​r et​ném el​o l​vas​ni egy-két köny​vét.
– Nem tet​sze​ne ma​g á​nak.
– Mi​r ől szól​nak?
– Csak szto​r ik meg ver​sek.
– De mi​r ől?
– Nemi erő​szak​r ól, gye​r ek​mo​lesz​tá​lás​r ól, orá​lis szex​r ől, ha​r is​nya​kö​tő- és ma​g as​sar​kú-fe​ti​sisz​ták​-
ról, kor​bács​r ól, bőr​r ől, ilyes​mi​r ől.
– És tény​leg fi​zet​nek ma​g á​nak azért, hogy ilyes​mit fel​o l​vas​son?
– Ó, azért hoz​zá​te​szek egy kis ta​vaszt, sze​r el​met, ha​lált és ne​ve​tést. Ami össze​za​var​ja őket. Néz​ze,
itt ír​ják, hogy a szám​űzött Alek​szandr Szol​zse​nyi​cin Ka​na​dá​ba lá​to​g at. Be​jött neki. Imád​ják az ilyen
fél​ő rül​te​ket, kör​be​hí​zel​g ik őket. Biz​tos le​fek​tet öt vagy hat szűz esz​ki​mó​lányt. Pe​dig szart sem ér,
amit ír.
– Maga sze​r e​ti a szü​ze​ket?
– Én az érett nő​ket sze​r e​tem, a kis​sé túl​sú​lyos szex​szim​bó​lu​mo​kat.
– Tet​szik a hu​mo​r a.
– Ko​mo​lyan mon​dom.
– Kár​tya vagy kész​pénz?
– Kész​pénz. Mennyi lesz?
Mrs. Le​Mon meg​mond​ta Harry​nek, mennyi​be ke​r ül a jegy, ő pe​dig le​tet​te elé a pénzt az asz​tal​r a.
– Mrs. Le​Mon, tu​dom, hogy kis idő​be te​lik, míg ki​ál​lít​ja a je​g yet, úgy​hogy azt hi​szem, ad​dig el​me​-
gyek, iszom egy sört és eszem egy szend​vi​cset.
– Mit szól​na ah​hoz, hogy ha meg​ven​né a sört, majd vissza​jön​ne, is itt fönt ná​lam inná meg. A la​ká​-
som itt van az eme​le​ten. Van fel​vá​g ott a hű​tő​ben, és orosz rozs​ke​nyér. Csi​nál​jon ma​g á​nak egy szend​-
vi​cset, igya meg a sö​r ét, és pi​hen​jen egy ki​csit, amíg ki​ál​lí​tom a je​g ye​ket.
– Oké, mind​járt jö​vök.
Harry ta​lált két​ut​cá​nyi​r a egy ital​bol​tot. Vett egy ha​tos kar​ton üve​g es Bu​dot, és ahogy el​ha​ladt az au​-
tó​ja mel​lett, be​do​bott egy tíz​cen​test az órá​ba. Ami​kor vissza​ért az uta​zá​si iro​dá​ba, Mrs. Le​Mon épp a
je​g ye​ket nyom​tat​ta. A szok​nyá​ja fel​jebb volt húz​va, mint ko​r áb​ban. Nem is az ar​cát néz​te, ha​nem a lá​-
ba​it, és úgy mond​ta: – Hel​ló!
– Hel​ló – vá​la​szol​ta Mrs. Le​Mon.
Harry fel​ment a lép​csőn. Mint​ha csak egy film len​ne – gon​dol​ta ma​g á​ban. Egy nap majd írni fo​g ok
er​r ől. Ki​nyi​tot​ta az aj​tót. Jó kis la​kás volt. Nő​i​es. Iga​zán nő​i​es. Ré​g i​mó​di​an nő​i​es. Harry egy​szer azt
ál​mod​ta, hogy meg​basz​ta az any​ját. Éle​te leg​iz​g a​tóbb álma volt. A szex olyas​mi volt, amit nem il​lett
csi​nál​ni. Ezért nem mű​kö​dött a há​zas​ság. Mert ahe​lyett, hogy egy raz​zia lett vol​na az is​me​r et​len​be, ál​-
lás​sá vált. Harry iga​zá​ból kon​zer​va​tív volt, de az er​kölcs​r om​bo​lás min​dig is ka​nos​sá tet​te – ahogy az
E-vi​ta​min is, és az, hogy anno olyan ké​sőn szállt be a já​ték​ba.
Fel​bon​tot​ta az egyik üveg sört, a töb​bit pe​dig be​tet​te a hű​tő​be. Ek​ko​r i​ban min​den bi​zonnyal ő volt a
leg​jobb köl​tő a pá​lyán. Min​den​ki egyet​ér​tett ab​ban, hogy Bu​kows​ki már el​in​dult le​fe​lé a lej​tőn, Gins​-
berg egy ked​ves, unal​mas öreg​em​ber volt, Cre​eley pe​dig al​ko​ho​lis​ta, aki napi egy üveg whis​key-t
ivott meg. Dun​can túl fi​nom​ko​dó volt, Lo​well túl óva​tos, Fer​ling​het​tit pe​dig iszá​kos fe​le​sé​g e aka​dá​-
lyoz​ta a mun​ká​ban.
 Harry kor​tyol​g at​ta a sö​r ét, és köz​ben oda​ment a fi​ó ​kos szek​r ény​hez. Ki​nyi​tot​ta alul​r ól a má​so​dik
fi​ó ​kot, és jól rá​ér​zett: tíz bu​g yi volt ben​ne. Át​néz​te őket, és ta​lált egy neki tet​szőt: egy fe​ke​te, át​lát​szó,
csip​kés bu​g yit. Le​húz​ta a zip​zár​ját, és elő​vet​te. Fog​ta a bu​g yit, rá​r ak​ta a far​ká​r a, és el​kezd​te vele dör​-
zsöl​ni. Néz​te ma​g át a tü​kör​ben, vi​g yor​g ott, és hú​zo​g at​ta. Fel​állt a far​ka, a makk​ja meg​na​g yob​bo​dott,
és ki​kan​di​kált a bu​g yi​ból. Néz​te ma​g át a tü​kör​ben, az​tán meg​szó​lalt egy hang a fe​jé​ben: „Úr​is​ten,
abba kell hagy​nom, kü​lön​ben el​csat​ta​nok.” Nagy ne​he​zen be​töm​köd​te a far​kát a nad​r ág​ba, fel​húz​ta a
cip​zár​ját, és a bu​g yit be​tet​te az egyik hát​só zse​bé​be. Meg​it​ta a sört, oda​ment a fri​dzsi​der​hez, és ki​bon​-
tott egy má​si​kat. Az​tán be​né​zett a hű​tő​be. Mi​ért van az, hogy szin​te mind​egyik nő tú​r ót, jog​hur​tot meg
saj​tot eszik? – kér​dez​te ma​g á​ban. Puha, bü​dös saj​tot. Meg fán​kot és cso​ki​bon​bont.
Fog​ta a sö​r ét, oda​ment a ka​na​pé​hoz, és le​ült. Ke​zé​be vet​te az új​sá​g ot, amit ko​r áb​ban oda tett le. Ki​-
nyi​tot​ta:

ÖT​VEN​ÖT​EN KAP​TAK ÉTEL​MÉR​GE​ZÉST
Nu​evo La​r e​do, Me​xi​kó (AP) – Több mint öt​ven​ö t em​bert kel​lett étel​mér​g e​zés​sel kór​ház​ba szál​lí​-
ta​ni azok kö​zül, akik részt vet​tek a Ko​lum​busz Lo​vag​jai el​ne​ve​zé​sű ren​dez​vé​nyen a Lion’s Club
kon​fe​r en​cia​ter​mé​ben – je​len​tet​ték a he​lyi ha​tó​sá​g ok.

A ro​ha​dé​kok – gon​dol​ta ma​g á​ban Harry. Meg​ér​dem​lik. Min​den​ki, aki Me​xi​kó​ba megy, meg​ér​dem​-
li, hogy segg​be kúr​ják és pép​pé ver​jék.
Ki​nyílt az ajtó. Mrs. Le​Mon volt az. – Hel​ló – mond​ta.
– Hel​ló – mond​ta Harry. – És ki vi​szi lent a biz​niszt?
– Gary, a fiam – vá​la​szol​ta Mrs. Le​Mon, és le​ült.
– Érti a dol​g át?
– Ó, na​g yon is.
– És fel fog ide​jön​ni?
– Mond​tam, hogy érti a dol​g át. Szól​tam neki, hogy akár​mi is tör​té​nik, ne jöj​jön föl.
– És mi van, ha va​la​mi el​me​há​bo​r o​dott va​g yok?
– De nem vagy. Ah​hoz túl ked​ves az ar​cod.
– Tény​leg?
– Igen.
– Húzd fel​jebb a ru​hád. Imá​dom a lá​ba​i​dat.
Mrs. Le​Mon fel​jebb húz​ta a ru​há​ját. Harry le​ha​jolt, és meg​csó​kol​ta az egyik tér​dét. Az​tán szét​nyi​-
tot​ta a nő lá​ba​it, és ke​mé​nyen meg​ha​r ap​ta őt a tér​de fö​lött tíz​ti​zen​ö t cen​ti​vel.
– Úú, ez fájt, ezt ne csi​náld még egy​szer!
– Menj pi​sál​ni.
– Tes​sék?
– Mon​dom, menj és pi​sálj. Be​g er​je​dek at​tól, ha előt​tem pi​sál​nak a nők.
– De én nem aka​r ok pi​sil​ni.
Harry le​tet​te az üve​g et, és meg​po​foz​ta Mrs. Le​Mont, dur​ván.
– Uh, ezt ne csi​náld...
– Meg​mond​tam, hogy mit csi​nálj. Úgy​hogy, menj, és csi​náld!
Mrs. Le​Mon be​ment a für​dő​szo​bá​ba. Harry meg​it​ta a sö​r ét, elő​vett még ket​tőt, ki​nyi​tot​ta, és le​tet​te
őket a do​hány​zó​asz​tal​r a. Hal​lot​ta, hogy Mrs. Le​Mon le​húz​za a vé​cét. Az​tán ki​jött, és le​ült.
– Igyál, és nyu​g odj meg – mond​ta Harry. – A vi​et​na​mi csa​pat​ki​vo​nás elég ka​taszt​r o​fá​li​san ment. Az
egész kur​va had​se​r eg meg a fe​le​sé​g e​ik és a kur​vá​ik mind át akar​tak mász​ni az ame​r i​kai nagy​kö​vet​-
ség fa​lán. Idős em​be​r ek akad​tak fent a drót​ke​r í​té​sen és vé​r ez​tek el, ten​g e​r ész​g ya​lo​g o​sok ka​sza​bol​tak,
akit ér​tek, a té​vé​ka​me​r ák meg nem vol​tak be​kap​csol​va. Az​tán ha​za​jöt​tek, és most a Pu​er​to Ricó-iak
he​lyett őket veti meg leg​in​kább az egész or​szág. Szop​jál le!
– Én olyat nem csi​ná​lok.
– 70 ezer kol​la​bo​r áns úszik az óce​án​ban, és kö​nyö​r ög ke​g ye​le​mért. Szopd le a fa​szom!
– Mond​tam már, hogy...
– Hát, ak​kor idd a sö​r öd, és mu​tass még töb​bet a lá​bad​ból!
Harry egy hú​zás​r a meg​it​ta a sö​r ét.
– Lát​tam a kony​há​ban egy kis bort. Meg​iha​tom a bo​r o​dat?
– Per​sze.
Há​r om​ne​g ye​dig volt az üveg. Harry meg​állt a szo​ba kö​ze​pén, és jól meg​húz​ta az üve​g et.
– Állj fel! – mond​ta Mrs. Le​Mon​nak. – Fel​iz​g at​tál. Pont jó a seg​g ed meg a lá​bad. Egy ko​r od​be​li nő
ezt már meg sem ér​dem​li. Na​g yon fel​iz​g at​tál. MON​DOM, ÁLLJ FEL!
Harry le​tet​te az üve​g et, és le​vet​te a szí​ját. Ket​té​haj​tot​ta, és fel​húz​ta Mrs. Le​Mon ru​há​ját a de​r e​ka
fölé. Ki​lát​szot​tak a comb​jai, a bu​g yi​ja, a ha​r is​nya​kö​tő​je, és a bu​g yi meg a comb​fix kö​zött a fe​hér
bőre.
Harry ütni kezd​te a lá​bát. Lent​r ől kezd​te, a bo​ká​já​tól, on​nan ha​ladt fel​fe​lé, fo​ko​za​to​san gyor​sí​tott a
tem​pón, és egy​r e erő​seb​ben ütöt​te. Az​tán fel​ért a comb​tö​vé​hez, ütöt​te, ütöt​te, és köz​ben azt mond​ta: –
Te kur​va, te ro​hadt kur​va...
Mrs. Le​Mon igye​ke​zett nem si​kí​ta​ni, hogy a fia, Gary meg ne hall​ja őt oda​lent. Az​tán Harry meg​-
for​dí​tot​ta őt, és ke​g yet​le​nül ver​te a seg​g ét. Mrs. Le​Mon össze​esett, és zo​kog​ni kez​dett. Harry le​vet​kő​-
zött. Meg​fog​ta a bo​r os​üve​g et, jól meg​húz​ta, majd oda​ment Mrs. Le​Mon​hoz, aki mint​ha re​me​g ett vol​-
na. Harry meg​r a​g ad​ta a ha​já​nál fog​va, és el​kezd​te fel​fe​lé húz​ni. Mrs. Le​Mon fel​si​kol​tott.
– Pofa be, a kur​va élet​be! Ha a fiad fel​jön ide, mind​ket​tő​tö​ket meg​ö l​lek! – Az​tán meg​csó​kol​ta őt, és
nyel​vé​vel szét​fe​szí​tet​te a szá​ját. A nő arca ned​ves volt, ő maga pe​dig resz​ke​tett. Harry le​szed​te róla a
bu​g yit, be​tet​te neki, mind​két ke​zé​vel meg​r a​g ad​ta a seg​g ét, és szét​húz​ta, na​g yon dur​ván szét​húz​ta.
Meg​lát​ta a seg​g ét és ma​g át a tü​kör​ben, amint be​te​r í​ti a nőt, mint a lep​r a. Át​tán​to​r og​tak a szo​bán, fel​-
dön​töt​ték a do​hány​zó​asz​talt, és ne​ki​vá​g ód​tak a fal​nak. Túl tág volt a pi​ná​ja. Túl sok gye​r ek. A tü​kör
elé kel​lett ál​lí​ta​nia őt, és néz​nie. Vég​r e az​tán el​él​ve​zett. Le​dob​ta őt az ágy​r a. To​vább​r a is úgy tűnt,
hogy re​meg. Meg​lát​ta az egyik ma​g as sar​kú ci​pőt a sző​nye​g en. Úgy öl​tö​zött föl, hogy köz​ben néz​te a
nőt. Mi​után fel​ö l​tö​zött, ki​g om​bolt pár gom​bot az in​g én, és be​dob​ta oda a ci​pőt. Az​tán hal​lot​ta, amint
Mrs. Le​Mon azt kér​de​zi:
– Most el​mész?
– Igen. Det​r o​it​ba, 2.48-kor az Ame​r i​can Air​li​nes 248-as já​r a​tá​val.
– Sze​r et​lek, Harry.
– Tes​sék? Ez nem sze​r e​lem volt, ha​nem nyers, dur​va szex és té​boly. Nem va​g yok rá büsz​ke.
– Tu​dom, hogy soha töb​bé nem lát​lak. Adj egy bú​csú​csó​kot. Csak ennyit ké​r ek.
– Úr​is​ten, ez egy B-film.
– Harry...
– Jó, oké!
Be​fe​küdt mel​lé az ágy​ba ci​pős​tül. Ki​nyílt a nő szá​ja. Harry rá​ta​pasz​tot​ta az övét. És úgy ma​r adt.
Mrs. Le​Mon el​sír​ta ma​g át, pa​ta​kok​ban folyt a könnye. A ma​g as sar​kú cipő kö​zöt​tük volt Harry in​g é​-
ben, a sar​ka mé​lyen a mell​ka​sá​ba fú​r ó​dott. Harry fel​tá​pász​ko​dott. Az​tán fel​állt, és meg​lát​ta, hogy az
ágy má​sik ol​da​lán, az éj​je​li​szek​r é​nyen van egy fél cso​mag ci​g a​r et​ta és egy do​boz gyu​fa. A gyu​fán az
állt: „Save-on, a mi​nő​sé​g i dro​g é​r ia, aho​vá a leg​jobb be​tér​ni.” Ki​vett egy szál ci​g it, és rá​g yúj​tott.
Meg​g yúj​tot​ta a ci​g a​r et​tá​ját – ahogy az en​tel​lek​tü​el írók szok​ták mon​da​ni. Az​tán meg​lá​tott egy köny​-
vet az éj​je​li​szek​r é​nyen. Ke​zé​be vet​te. Eri​ca Jong: Ret​te​gés a re​pü​lés​től. Mrs. Le​Mon vég​r e nyu​g odt​-
nak tűnt. A bo​r os​üveg a pad​lón fe​küdt. Fel​vet​te, és ki​it​ta be​lő​le az utol​só kor​tyot. Az​tán ki​ment az aj​-
tón, és le​ment a lép​csőn. Gary oda​lent volt. Okos, de int​r o​ver​tált gye​r ek​nek tűnt; nem je​len​tett ki​hí​-
vást.
– Anya jól van? – kér​dez​te.
– Elé​g e​det​ten – vá​la​szol​ta Harry a gye​r ek​nek, aki vet​te is az adást. Harry bír​ta, hogy a gye​r ek mi​-
lyen la​zán re​a​g ált. Az új ge​ne​r á​ció tag​jai vagy ösz​tö​nö​sen meg​ér​tik a dol​g o​kat, vagy hi​deg​vé​r ű gyil​-
ko​sok​ká vál​nak. Kö​zép​út nem na​g yon van, és le​het, hogy iga​zuk is van, mert pont a kö​zép​út az, ame​-
lyen a mil​li​árd​nyi vég​te​len, zse​lé​sze​r ű em​ber jár, ami​től a vi​lág unot​tan, el​híz​va, éhez​ve, élet​te​le​nül, a
sem​min ki​elé​g ül​ve, sem​mit sem hoz​zá​té​ve sem​mi​hez, sem​mi​ként fo​r og ide-oda.
Harry épp oda​ért az iro​da aj​ta​já​hoz, és rá​tet​te a ke​zét a ki​lincs​r e, ami​kor Gary meg​szó​lalt:
– Mr. Ben​son?
– Igen?
– Itt fe​lej​tet​te a je​g ye​it.
– Ó.
Harry vissza​ment. A gye​r ek át​nyúj​tot​ta a je​g ye​ket egy gon​do​san le​zárt kék bőr​map​pá​ban.
– Kö​szön​jük, hogy az iro​dán​kat vá​lasz​tot​ta, re​mé​lem, hogy leg​kö​ze​lebb is szol​g á​la​tá​r a áll​ha​tunk.
Harry el​vet​te a je​g ye​ket, és ki​ment az aj​tón. Oda​ment az au​tó​já​hoz. Meg ma​r adt 12 perc a par​ko​ló​-
órán. Be​ült a ko​csi​ba, és be​in​dí​tot​ta. A 6. ut​cán bal​r a for​dult, majd jobb​r a a Ver​mont​r a. Nagy volt a
for​g a​lom, és Paul Wil​li​ams be​szélt a rá​di​ó ​ban. Egyi​ket se sze​r et​te. Ami va​ló​szí​nű​leg ma​g á​tól ér​te​tő​-
dő. Elő​vet​te az in​g é​ből a ma​g as sar​kú ci​pőt, és fel​tet​te a mű​szer​fal​r a. Így már sok​kal jobb volt.
Det​r o​it​ban ki​nyír​ja őket.


Ott​hagy​tam a ko​csit San​ta Mo​ni​cá​ban a bo​g ár​szer víz​ben, és gya​log in​dul​tam el. Pár hó​nap​pal ko​-
ráb​ban a kör​nyé​ken ment tönk​r e a mo​tor, be​sze​r el​tek egy má​si​kat, most pe​dig be​vit​tem az öt​ezer ki​-
lo​mé​te​r es szer​vi​ze​lés​r e. Los An​g e​les​ben él​tem, és tud​tam, hogy órá​kat kell majd vár​nom. Dél​előtt
ne​g yed ti​zen​egy volt. Ta​lál​tam egy ét​ter​met, és be​men​tem. Csak egy em​ber ült bent, egy hát​só asz​tal​-
nál. Le​ül​tem nagy​já​ból az ét​te​r em kö​ze​pén, és a pin​cér​nő hoz​ta az ét​la​pot. Reg​g e​li. Son​kás rán​tot​tát
ren​del​tem. Más​na​pos vol​tam, de úgy gon​dol​tam, ez csak lent ma​r ad. Volt ná​lam egy új​ság, ki​nyi​tot​-
tam. „Vesz​tett a Dod​g ers.” Ez egy ki​csit fel​do​bott. A pin​cér​nő meg​hoz​ta az ételt, és új​r a​töl​töt​te a ká​-
vés​po​ha​r a​mat.
Jó kis csaj volt, át​la​g os seg​g el. El​kezd​tem enni, az​tán be​jött még két em​ber – egy 23 év kö​r ü​li fiú
és egy 50 kö​r ü​li nő. A ve​lem szem​ben lévő asz​tal​hoz ül​tek le. – He​len foly​ton ak​kor jön be, ami​kor
té​vé​zek, és ál​lan​dó​an be​szél. Rá​adá​sul olyan HAN​GO​SAN – mond​ta a fiú. – Ha leg​kö​ze​lebb is ezt csi​-
nál​ja, olyan HAN​GOS​RA ál​lí​tom a té​vét, hogy a sa​ját hang​ját se fog​ja hal​la​ni! Meg​te​szem, Is​ten lát​ja
lel​kem!
Ami​kor be​fe​jez​tem, és fel​áll​tam az asz​tal​tól, el​bö​fög​tem ma​g am.
El​men​tem a be​vá​sár​ló​köz​pont​ba. Egy rend​ő r épp két brin​g ás srá​cot bün​te​tett meg. A mo​zi​ban a
Lep​két ad​ták, de csak dél​ben nyi​tott. El​ment mel​let​tem egy mi​ni​szok​nyás, na​g yon jó lábú lány. Ész​r e​-
vet​te, hogy né​zem őt, és mi​köz​ben vár​ta, hogy a zeb​r á​nál zöld​r e vált​son a lám​pa, oda​for​dult, és bá​-
mult.
Va​jon mire gon​dol? – kér​dez​tem ma​g am​ban. Bár​csak tud​hat​ná az em​ber, mire gon​dol​nak.
Át​ment a zeb​r án, én meg néz​tem, hogy mo​zog a csí​pő​je. Az​tán fel​tűnt, hogy van egy ránc a szok​-
nyá​ján, at​tól, hogy raj​ta ült, és el​vesz​tet​tem az ér​dek​lő​dé​se​met.
A San​ta Mo​ni​ca Bou​le​vard-on el​men​tem az Óce​á​nig, az​tán át​men​tem a túl​o l​dal​r a, és ke​r esz​tül​g ya​-
lo​g ol​tam a par​kon. Fel​men​tem a mó​ló​r a, és vé​g ig​sé​tál​tam raj​ta. Az em​be​r ek a mó​lón kö​zöm​bö​sek
vol​tak; se vi​dá​mak, se szo​mo​r ú​ak. A vi​dám​park​ban nyüzs​g és volt, neki-ne​ki​men​tek egy​más​nak az
em​be​r ek a do​dzsem​pá​lyán. A pe​cá​sok nem sok ha​lat fog​tak. Vé​g ig​sé​tál​tam a móló egyik ol​da​lán, és
vissza​jöt​tem a má​si​kon. Vissza​fe​lé meg​lát​tam két 16 év kö​r ü​li lányt. Az egyik egy be​ton​pa​don na​po​-
zott. A má​sik a pad alatt fe​küdt, csak a feje ló​g ott ki az óce​án felé. Éle​tem​ben nem lát​tam olyan nőt,
aki​nek ilyen sze​xi ajka lett vol​na – il​let​ve lányt. Szin​te le​der​med​tem a lát​vá​nyá​tól. Az em​ber nem szá​-
mít ilyen aj​kak​r a egy be​ton​pad alól dél​előtt 11 óra 25 pe​r ekor. És a hoz​zám kö​ze​lebb eső ré​szén az
aj​kai közt egy ki​csit ki​lát​szott a nyel​ve.
Soha nem lát​tam még en​nél bá​mu​lat​ba ej​tőb​ben sze​xi és buja dol​g ot. Olyan erős ha​tás​sal volt rám,
hogy el kel​lett for​dul​nom. Ami​kor vissza​néz​tem, min​den ugyan​úgy volt, mint előt​te. To​vább​men​tem.
Mit te​g yen az em​ber? Mi a jel​szó, vagy mi​lyen re​mé​nye van egy 54 éves fér​fi​nak, akit még min​dig
ra​bul ej​te​nek a for​mák, alak​za​tok, csap​dák és cso​dák? Mi​kor lesz már kész az a kur​va autó? Med​dig
sza​r oz​nak még vele?
Át​men​tem a má​sik ol​dal​r a, és le​men​tem a lép​csőn a Ve​ni​ce-be ve​ze​tő sé​tány​r a. Még min​dig na​g yon
más​na​pos vol​tam. A reg​g e​li nem so​kat se​g í​tett. Még le se ért. Va​la​hol fél​úton lif​te​zett. „A ré​szeg​ség
és az ön​g yil​kos​ság az író ágyas​tár​sa” – mond​ta egy​szer va​la​ki. És ez így is volt; soha nem is​mer​tem
olyan jó írót, aki ne lett vol​na al​ko​ho​lis​ta vagy dro​g os vagy mind​ket​tő.
– Char​les!
Oda​men​tem hoz​zá. Egy 28 év kö​r ü​li, sö​tét hajú, nagy​da​r ab fér​fi volt. Szem​üve​g es és bo​r os​tás. –
Nem is​mer​jük egy​mást, de ol​vas​tam a köny​ve​i​det.
 – Sza​r ul va​g yok. Itt jár​ká​lok fel-alá, vá​r om, hogy meg​csi​nál​ják a ko​csi​mat – mond​tam neki, – Az
enyém a Sear ’s-nél van. Új ak​ku​mu​lá​tort tesz​nek bele. Meg​hív​hat​lak egy ital​r a?
– Ah​hoz túl más​na​pos va​g yok. És dél​előtt sose iszom.
– Én is más​na​pos va​g yok.
– Gye​r e, ül​jünk le. Alig ál​lok a lá​ba​mon.
Oda​men​tünk egy pad​hoz, ahon​nan az óce​án​r a le​he​tett lát​ni. – Ve​ni​ce min​dig le​han​g ol – mond​tam. –
Fő​leg ami​kor oda​érek ah​hoz a zsi​dó szend​vi​cses​hez, és ezek a Tim Le​a​r y-féle nar​kó​sok ál​lan​dó​an
ap​r ót kö​ve​tel​nek.
– Igen, az tény​leg szar. Meg az, hogy mi​vel sem​mi nem tör​té​nik, a li​be​r á​li​sok, az anar​chis​ták meg
a kom​mu​nis​ták mind transz​vesz​ti​ták let​tek. Jó, még csak fé​lig van​nak raj​ta, de raj​ta van​nak.
– Mi​vel fog​lal​ko​zol? – kér​dez​tem. – Csak ül​dög​élsz itt a pa​don, rot​hadsz és vársz?
– Té​vé​so​r o​za​tok​hoz írok for​g a​tó​köny​ve​ket.
Meg​em​lí​tet​te az egyi​ket, de nem is​mer​tem. Té​vé​ben csak boksz​meccse​ket néz​tem. Foly​tat​ta: – Most
fe​jez​tem be két for​g a​tó​köny​vet, da​r a​bon​ként kap​tam érte 6000 dol​lárt. Kábé nyolc óra alatt kész vol​-
tam eggyel. Nem is na​g yon em​lék​szem, hogy mit ír​tam. De annyi​r a könnyen ta​lált pénz, hogy nem tu​-
dok el​len​áll​ni neki, nem tu​dom ab​ba​hagy​ni.
– Jo​g od van hoz​zá. Meg pél​dá​ul jobb, mint Mc​Do​nald’s-ban dol​g oz​ni.
Ek​kor meg​je​lent mö​g öt​tünk egy nagy, sár​g a trak​tor, és ha​tal​mas zajt csa​pott. A ba​r á​tom be​fog​ta a
fü​lét.
– Úr​is​ten! Mi​ért csi​nál​ják ezt? Mit akar ez je​len​te​ni?
– Sem​mit. A vá​r os meg​ve​szi eze​ket a gé​pe​ket, és ide​kül​di őket, hogy meg​dol​g oz​za​nak pár em​bert,
akik más​na​po​san ül​dö​g él​nek egy pa​don. Ez a funk​ci​ó ​juk. Ennyi​r e egy​sze​r ű.
– Un​do​r í​tó.
– Ne​ked nem is kéne itt len​ned. Ott​hon kéne ül​nöd egy vod​ka-7-tel a ke​zed​ben.
– Azért jöt​tem ide, hogy el​me​ne​kül​jek a fe​le​sé​g em​től.
– Saj​ná​lom.
– Teg​nap ré​sze​g en men​tem haza, és azt mond​ja, meg​ütöt​tem őt. De nem em​lék​szem. Va​la​mi olyas​-
min vesz​tünk össze, hogy két ha​mu​tál egy​más te​te​jén volt. Na​g yon ide​g e​sí​tett.
– Gon​do​lom, sok min​den más meg​előz​te a két ha​mu​tál prob​lé​má​ját.
– Igen.
– Ne​kem is van elég ba​jom a nők​kel.
– Ja, tu​dom, ol​vas​tam.
– El​o l​vas​sák a köny​ve​i​met, tud​ják, mi​lyen va​g yok. Az​tán meg​je​len​nek, és meg​pró​bál​nak meg​vál​-
toz​tat​ni. „Ha sze​r etsz, ne igyál.” „Ta​nulj meg​foxt​r ot​toz​ni.” „Gye​r e el a csa​lá​di pik​nik​r e.” „Menj el a
he​lyi lel​kész​hez.”
– Mi​ért csi​nál​ják ezt?
– Nem tu​dom, fo​g al​mam sincs, de azt hi​szem, ne​kem is van ré​szem ben​ne. A nő a gyer​mek​ho​zó és
a gyer​mek​i​do​mí​tó, füg​g et​le​nül at​tól, hogy tisz​tá​ban van-e vele, vagy sem, akar​ja, vagy sem, és ezt a
ve​lük szü​le​tett vo​nást hoz​zák ma​g uk​kal. A leg​több nő ese​té​ben egy gye​r e​ket fel​ne​vel​ni azt je​len​ti,
hogy a sa​ját tu​dá​sa és elő​íté​le​tei sze​r int ne​ve​li. Ke​mény meló. És leg​töb​ben ezt úgy kez​dik, hogy
előbb fér​fi ido​má​r ok lesz​nek. Ha si​ke​r ül a fér​fit be​ta​ní​ta​ni​uk, úgy ér​zik, biz​to​san men​ni fog a gye​-
rek​kel is. Mi va​g yunk va​la​ki más jö​vő​jé​nek kí​sér​le​ti nyu​lai.
– Le​het, hogy ezért ütöt​tem meg őt.
– Nem, az a ha​mu​tá​lak mi​att volt.
– Van egy tit​kár​nőm. Sem​mi kü​lö​nös, de azért kú​r o​g a​tom.
 – Erre va​lók a tit​kár​nők. Fő​leg ha fe​mi​nis​ták.
– Té​g ed utál​nak a nők?
– Nem, azo​kat a fér​fi​a​kat utál​ják, akik egyet​ér​te​nek ve​lük.
– A tit​kár​nőm az írás​ban is se​g ít.
– Az jó. Hogy csi​ná​lod? Mag​nó​r a mon​dod, ő pe​dig le​g é​pe​li?
– Nem. Rá​fek​szem, és mar​ko​lá​szom a mel​lét. Fek​szem raj​ta, ját​szom a mel​lé​vel, ő pe​dig ír. Így
elég ha​mar végzünk, és fel tu​dunk mu​tat​ni va​la​mit.
– Ne​kem ne​he​zebb dol​g om van. Én két pél​dány​ban írok, in​di​g ó​val.
– Az az egész té​vés vi​lág na​g yon bi​zarr, de tény​leg. Ebéd után a pro​du​ce​r ek el​kül​dik a li​mó​so​főrt,
aki 13 éves lá​nyok​kal tér vissza.
– Bá​mu​la​tos. Gon​dolj csak egy 13 éves lány​r a. A jó​nál is jobb le​het.
– Az nem ne​künk való, ba​r á​tom.
– Ja, te csak írd a for​g a​tó​köny​ve​i​det, és ül​dö​g élj ezen a pa​don még negy​ven évig. Meg​lá​tod, nem
sok min​den fog vál​toz​ni.
– Azt mon​dod?
– Azt. Lá​tod azt a ru​dat, ami a hin​tát tart​ja? Na, az egy ki​csit rozs​dá​sabb lesz, de ennyi. És egy ki​csit
vas​ta​g abb. Vagy va​la​mi​lyen ezüs​tös anyag​ból lesz, ami csil​log​ni fog a na​pon.
– Igen, a nők​nek meg kis pöttyök lesz​nek a pi​ná​ju​kon meg a mel​lü​kön, apró kis pöttyök.
– Ahogy mon​dod, vi​szont a pina köz​ben el fog köl​töz​ni a lá​bak kö​zül a bal hón​alj alá.
– Nem mon​dod! A csá​vók meg láb he​lyett két fa​szon fog​nak jár​ni?
– Pon​to​san. Na, men​nem kell, meg​né​zem, hogy kész van-e az au​tóm.
– Me​g yek, én is meg​né​zem.
– Mi a ne​ved?
– Joe.
– Még lát​juk egy​mást, Joe.
– Igen, leg​kö​ze​lebb, ami​kor az én au​tó​mat is csi​nál​ják, meg a ti​é​det is.
Ott​hagy​tam őt, és el​in​dul​tam, hogy meg​te​g yem a hosszú utat a 6. ut​cá​ig. Egy ide​ig min​den rend​ben
volt, az​tán ami​kor már öt-hat ut​cá​r a jár​tam a szer​viz​től, lé​pé​se​ket hal​lot​tam a há​tam mö​g ül. Női lé​pé​-
se​ket. Las​san men​tem, és ő is las​san jött, úgy száz mé​ter​r el mö​g öt​tem, a jár​da​sze​g ély mel​lett. Ez így
ment egy ut​ca​hosszon át. Majd még egyen át.
Ez nem le​het igaz, gon​dol​tam ma​g am​ban. Záp va​g yok, idét​len, és ki​ló​g ok a sor​ból. Biz​tos csak a
más​na​pos​ság​tól kép​zel​g ek, vagy a ten​g e​r i le​ve​g ő​től.
Le​las​sí​tot​tam, hogy le​előz​hes​sen. Erre ő is le​las​sí​tott. Még job​ban le​las​sí​tot​tam, ő is még job​ban
le​las​sí​tott. Vé​g ül fel​ad​tam, és men​tem to​vább nor​má​lis tem​pó​ban. To​vább​r a is jött utá​nam, száz mé​-
ter​r el mö​g öt​tem, a jár​da​sze​g ély mel​lett. Az​tán jött egy lám​pa. Meg​áll​tunk, és mind​ket​ten vár​tunk, ő
to​vább​r a is száz mé​ter​r el mö​g öt​tem. Ami​kor zöld​r e vál​tott, le​ha​jol​tam, mint​ha be​köt​ném a ci​pő​met.
El​ment mel​let​tem, és át​ment a zeb​r án.
A kö​vet​ke​ző ut​cán én kö​vet​tem őt, száz mé​ter​r ől. 32 éves le​he​tett, egy ki​csit O lába volt, de bá​mu​la​-
tos hát​só​ja. Il​let​ve nem tel​je​sen: egy ki​csit szög​le​tes​nek tűnt. De egy idő után meg​sze​r et​tem ben​ne ezt
a szög​le​tes​sé​g et. Úgy moz​g ott, mint egy kan​ca, aki tud​ja, hogy még min​dig meg​van ben​ne, ami kell,
még min​dig ve​szé​lyes, még min​dig tud va​la​mit, és nem​csak a faszt tud​ja meg​r a​g ad​ni, de a lel​ket is. A
hát​só​ja egy nyá​r i ruha alatt volt, és ott rin​g ott. A haja fe​ke​te volt, fe​szes konty​ba fog​va, és lát​szott,
hogy ha ki​en​g e​di, ak​kor a de​r e​ká​ig ér. Csí​pő​je is akadt ren​de​sen. A sze​mem a fe​ne​ké​r ől a csí​pő​jé​r e,
on​nan a nya​ká​r a té​vedt, majd vissza a csí​pő​jé​r e, és vé​g ül a fe​ne​kén ál​la​po​dott meg: az erőn, ami meg
tud men​te​ni egy fér​fit, vagy meg tud​ja ölni, vagy csak fi​g yel​men kí​vül hagy​ni. Két ut​cán át kö​vet​tem
őt. Az​tán a kö​vet​ke​ző lám​pá​nál át​ment a má​sik ol​dal​r a. Áll​tam, és néz​tem őt. Át​ment egy par​ko​lón, és
el​in​dult egy kis üz​let és egy ital​bolt felé. Ahogy oda​ért az aj​tó​hoz, meg​for​dult, és rám né​zett. Mé​lyen
el​pi​r ult. Az​tán be​ment az üz​let​be. A 6. ut​cán áll​tam. A szer​viz egy fél ut​cá​nyi​val volt az el​len​ke​ző
irány​ba. Vissza​sé​tál​tam, és be​men​tem az iro​dá​ba. Sze​r en​csém​r e a ko​csim már el​ké​szült.


Crottyék​kal vé​let​le​nül is​mer​ked​tem meg. Épp új al​bér​le​tet ke​r es​tem. Mind​ket​ten oda​jöt​tek az aj​tó​-
hoz, és ki​néz​tek a szú​nyog​há​lón.
– Lát​tam, hogy van ki​adó la​ká​suk. Ez a nő meg itt ter​hes, és va​la​hol lak​nunk kell.
A nőt Dar​le​ne-nek hív​ták, és az​u​tán ej​tet​tem te​her​be, hogy egy​szer el​vit​tem a lo​vi​r a. Mrs. Crotty
hoz​ta a kul​csot, és hát​r a​vitt min​ket, hogy meg​mu​tas​sa a la​kást. Ki​vet​tem, Mr. és Mrs. Crotty pe​dig on​-
nan​tól olyan sze​r e​pet töl​töt​tek be az éle​tem​ben, hogy ők vol​tak azok, akik​nek a bér​le​ti dí​jat fi​zet​tem.
A fér​fi 58 volt, a nő 55. Csak ak​kor lát​tam őket, ami​kor be​ül​tek a Volks​wa​g en​jük​be, és el​men​tek vá​sá​-
rol​ni. Nem jött hoz​zá​juk lá​to​g a​tó​ba sen​ki, le​szá​mít​va a fi​u​kat és a lá​nyu​kat, akik min​dig kü​lön jöt​tek
és elég rit​kán.
Dar​le​ne-nel ko​mó​to​san és re​mény​te​le​nül él​tünk együtt. Meg​szü​le​tett a gye​r ek, még há​r om hó​na​pig
együtt vol​tunk, az​tán jött a sza​kí​tás. Dar​le​ne a gye​r ek​kel pár ut​cá​nyi​r a köl​tö​zött, én pe​dig az ut​ca​-
front​r a.
Jó volt ott sört inni, az ut​cá​r a néző ab​lak​ban. Oda tet​tem az író​g é​pet; oda​kint nagy zöld bok​r ok, ki​-
sebb fák és kú​szó​nö​vé​nyek ta​kar​tak be min​dent.
Crottyék nem ked​vel​ték Dar​le​ne-t, ami utó​lag vált nyil​ván​va​ló​vá. Gyak​r an meg​esett, hogy ha​za​ér​-
tem, és nagy zacs​kók vár​tak az aj​tó​ban. Zöld​hagy​ma, na​r ancs, alma, pa​r a​di​csom volt ben​nük, és néha
még egy ing is. Mrs. Crotty be​ko​po​g ott dél​utá​non​ként. „Ne egyen sem​mit, mind​járt jö​vök egy tál étel​-
lel.” Ál​ta​lá​ban rán​tott csir​két, krump​li​pü​r ét és bar​na​szószt ho​zott, zöld​bor​só​val, pa​r a​di​csom​mal,
zöld​hagy​má​val, meg kek​szet. A főtt mar​hát is na​g yon jól csi​nál​ta. Min​den más​nap le​jött kis​sé it​ta​san,
este fél 9 kö​r ül, és azt mond​ta: „Jöj​jön, igyon ve​lünk.”
Le​men​tem, Mr. Crotty ál​ta​lá​ban már az asz​ta​lon fe​küdt ki​üt​ve, fe​jé​vel a kar​ja​i​r a bo​r ul​va. Ál​ta​lá​ban
tri​kó és bar​na ka​to​na​nad​r ág volt raj​ta. Az asz​ta​lon teli vagy majd​nem teli üve​g ek so​r a​koz​tak. Az ét​ke​-
ző min​dig na​g yon tisz​ta volt, a rá​di​ó ​ból pe​dig pop​ze​ne szólt. „Paddy – mon​do​g at​ta Mrs. Crotty –, éb​-
redj, ven​dé​g ünk van.” Erre min​dig fel​emel​ke​dett a fej, Mr. Crotty rám né​zett, és azt mond​ta: „Hel​ló,
hogy vagy? Igyál egyet.”
Mrs. Crotty min​dig le​tett elém egy üveg whis​key-t. Kora es​té​től reg​g el 3-ig vagy 4-ig it​tunk. A leg​-
több este ugyan​o lyan volt. Régi da​lo​kat éne​kel​tünk, a 20-as és 30-as évek​ből, a kör​nyék​be​li őrül​tek​-
ről be​szél​g et​tünk, vagy olyan őrül​tek​r ől, aki​ket is​mer​tünk. Mr. Crotty jól tu​dott tör​té​ne​tet me​sél​ni,
csak ál​ta​lá​ban ha​ma​r o​san újra ki​dőlt.
– Hát, Mrs. Crotty, men​nem kell mond​tam min​dig.
– Ó, a fe​né​be is, ma​r ad​jon még. Az, hogy ez a vén trottyos el​ájul, még nem je​lent sem​mit.
Leg​több​ször ma​r ad​tam, kü​lön​ben mér​g es lett. Néha, bár nem túl gyak​r an meg​csó​kol​tam őt,
hosszan, erő​tel​je​sen, aj​ka​it szét​nyit​va. Az​tán jó pár ci​g a​r et​ta és még né​hány üveg sör után el​jöt​tem.
Min​den egyes al​ka​lom​mal ugyan​ar​r ól be​szél​g et​tünk. Mrs. Crotty​val meg​tár​g yal​tuk az arany​ér​mű​-
té​tün​ket, a har​min​cas évek​be​li vi​lág​vál​sá​g ot, és be​szél​tünk azok​r ól az idők​r ől, ami​kor gyak​r an ül​dö​-
gél​tünk kocs​mák​ban. És mint az al​ko​ho​lis​ták ál​ta​lá​ban, a vé​g én min​dig Is​ten​nél kö​töt​tünk ki. Ilyen​-
kor, vagy ami​kor a pápa ke​r ült szó​ba, Crottyék min​dig mér​g e​sek let​tek. En​g em egyi​kük sem ér​de​kelt
iga​zán, ami fel​dü​hí​tet​te őket, de annyi​r a, hogy szin​te ölni tud​tak vol​na. Ezt a té​mát igye​kez​tem ke​r ül​-
ni.
Min​den más​nap it​tunk, és ami​kor ki​es​tem a rit​mus​ból, és nem men​tem át, vagy épp ír​tam, Mrs.
Crotty már jött is:
– Mi már iszunk. Ma​g át is vár​juk.
 – Ma este nem tu​dok men​ni.
– Nem tud jön​ni? Mi​ért?
– Az író​g ép​nél ülök.
– A franc​ba az​zal az író​g ép​pel. Jöj​jön át! Iszunk!
– Be kell ezt fe​jez​nem.
– Jöj​jön az aj​tó​hoz, aka​r ok ma​g á​nak mon​da​ni va​la​mit.
– Oké.
– Ide fi​g yelj, te sze​mét​lá​da. Azt mond​tam, iszunk! Úgy​hogy in​du​lás!
Mrs. Crotty so​sem be​szélt csú​nyán, ami​kor jó​zan volt.
– Ne ha​r a​g ud​jon, Mrs. Crotty, most nem le​het.
És olyan​kor rám zú​dí​tot​ta ré​szeg szó​tá​r a egész tár​há​zát. Elég jól csi​nál​ta. Az​tán fél óra múl​va
vissza​jött, és újabb kis​elő​adást tar​tott.
– Te sze​mét​lá​da. Nem ad​tad meg az 50 dol​lárt, ami​vel tar​to​zol, és ha nem adod vissza​je​len​tem a
rend​ő r​sé​g en.
Egyik este nem tud​tam át​men​ni hoz​zá​juk, és va​la​ki par​ko​lás köz​ben ne​ki​ment a ke​r í​té​sük​nek. Hal​-
lot​tam a fér​fi hang​ját:
– HOL A PI​CSÁ​BA’ TA​NUL​T ÁL VE​ZET​NI?
– TE MEG KI VAGY? – ki​ál​tott ki a csá​vó a ko​csi​ból.
– PAT​RICK CROTTY, ÉS ENYÉM EZ A KUR​VA HÁZ! ÉS TE KI A FASZ VAGY?
Nem jött vá​lasz.
Az​tán tel​tek a nap​ja​ink, majd meg​is​mer​ked​tem egy őrült nő​vel, akit Ger​dá​nak hív​tak.
– Nem ked​ve​lem Ka​r a​té​é​kat – mond​ta.
– Crotty a ne​vük – mond​tam.
Ger​da gyak​r an meg​állt az ab​lak​ban, és úgy si​kol​to​zott, mint​ha épp cson​kí​ta​nám őt.
– Mi a faszt csi​nálsz? – kér​dez​tem ilyen​kor tőle.
– Ja​ví​tom a hír​ne​ve​det.
– In​kább hagy​juk meg úgy, ahogy most van.
Ger​da őrült volt. A la​kás aj​ta​ja üveg​ből volt. Ha ha​za​jött, és én nem vol​tam ott​hon, be​tör​te a ke​r et​-
ben az üve​g et. Néha olyan​kor is csi​nál​ta, ami​kor ott​hon vol​tam.
– Ez a nő őrült – je​g yez​te meg Mrs. Crotty aj​tó​ja​ví​tás köz​ben. – Mi​ért jár vele?
– Azt hi​szem, a tes​te mi​att.
A sző​nyeg tele volt üveg​szi​lán​kok​kal. Min​dig me​zít​láb iszom ott​hon, így mind​két tal​pam​ba össze​-
gyűj​töt​tem jó pár szi​lán​kot. El kel​lett men​nem az or​vos​hoz ki​sze​det​ni.
– Ez hogy tör​tént? – kér​dez​te az or​vos min​den al​ka​lom​mal.
– Egy nő csi​nál​ta.
Kb. egy hó​nap​pal ké​sőbb el​köl​töz​tem Crottyék​tól, és be​köl​töz​tem Ger​da há​zá​ba. De ő is kért bér​le​-
ti dí​jat. Ott vi​szont én tör​tem ki az aj​tó​üve​g et. Ne​héz nap​pa​la​ink és éj​sza​ká​ink vol​tak Ger​dá​val. Egyik
éj​jel el​ker​g e​tett ott​hon​r ól. El​men​tem egy mo​tel​be a Wes​tern Ave​nue-n, és meg​it​tam egy üveg Cutty
Sar​kot. Reg​g el vissza​men​tem, össze​szed​tem a cuc​ca​i​mat, be​pa​kol​tam a ko​csi​ba, és el​in​dul​tam la​kást
ke​r es​ni. El​men​tem Crottyék mel​lett. A ház előtt egy táb​la állt: LA​KÁS KI​ADÓ. Be​men​tem, és be​ko​-
pog​tam.
– Mi tör​tént?
– Ki​r a​kott.
– Mond​tam, hogy őrült.
– Igen, tu​dom. Lát​tam, hogy van ki​adó la​kás. Me​lyik az?
 – A régi la​ká​sa. Szé​pen rend​be hoz​tuk.
– Vissza​köl​töz​he​tek?
– Per​sze, de 10 dol​lár​r al több lesz, mert rend​be hoz​tuk.
Rend​ben.
Ki​fi​zet​tem ne​kik egy hó​na​pot elő​r e, és be​köl​töz​tem. Tény​leg rend​be hoz​ták. Ki​cse​r él​ték az üveg​aj​-
tót is fára. Újra min​den​fé​le fi​nom​sá​g ok je​len​tek meg az aj​tó​ban, bar​na pa​pír​zacs​kó​ban. És ér​kez​tek
az in​g yen va​cso​r ák is. It​tuk a whis​key-t, és éne​kel​tünk. Mr. Crotty ki​dőlt, én meg csó​kol​g at​tam Mrs.
Crottyt.
Az​tán két-há​r om nap​pal ké​sőbb el​tűn​tem. Nem men​tem haza éj​sza​ká​r a. Más​nap este ér​tem haza.
Crottyék a ko​csi​fel​já​r ó​ban vár​tak.
– Hol járt?
– Ger​dá​nál.
– Gon​dol​tam – mond​ta Mrs. Crotty.
– Vissza​köl​tö​zöm hoz​zá.
– De nem tud​ja fel​fog​ni, hogy el​me​be​teg?
– De, tu​dom.
– Maga re​mény​te​len eset – mond​ta Mr. Crotty. Az​tán sar​kon for​dul​tak, és el​tűn​tek. Be​men​tem, és
össze​pa​kol​tam a cuc​ca​i​mat.
Egy hét​tel ké​sőbb újra össze​pa​kol​tam, és el​köl​töz​tem Ger​dá​tól. Még csak el se men​tem Crottyék
háza mel​lett. Ta​lál​tam egy he​lyet az Ox​ford Ave​nue-n, ahol csó​tá​nyok ro​han​g ál​tak a hűtő mö​g ött.
Pár hó​nap​r a meg​fe​led​kez​tem ró​luk, az​tán egyik este a kör​nyé​ken jár​tam. Ki​ad​ták a la​ká​so​mat –
égett benn a vil​lany. Fel​men​tem a ko​csi​be​já​r ón, le​par​kol​tam, és ki​száll​tam. Be​ko​pog​tam. Mrs. Crotty
jött az aj​tó​hoz. Mr. Crotty mö​g öt​te állt.
– Gon​dol​tam, ho​zok egy kis sört – mond​tam.
– Té​vét né​zünk – mond​ta Mr. Crotty.
– Rossz​kor jöt​tem?
– Igen.
– Oké, ak​kor más​kor majd le​het, hogy jó​kor jö​vök.
– Oké.
Be​ül​tem a ko​csi​ba, és el​haj​tot​tam. Soha töb​bé nem men​tem vissza. A csó​tá​nyos hely​r ől át​köl​töz​tem
a Carl​ton Way és a Wes​tern sar​ká​r a. El​telt kb. egy év. Egyik este el​men​tem a Mar​ket Bas​ket szu​per​-
mar​ket mel​let​ti ital​bolt​ba. Mi​köz​ben vár​tam, hogy a piát be​pa​kol​ják a zacs​kó​ba, ész​r e​vet​tem, hogy
va​la​ki néz. Meg​vál​to​zott. Mint​ha össze​aszó​dott vol​na. De ő volt az: Mr. Crotty állt kint az üz​let előtt a
szö​kő​kút​nál. Oda​men​tem hoz​zá. – A szent​sé​g it, maga az?
– Igen, szok​tunk er​r e​fe​lé vá​sá​r ol​ni.
– Hol van Grace?
– Mind​járt itt lesz.
Me​leg nyá​r i nap volt, 34-35 fok kö​r ül. Az​tán ki​nyílt az üveg​aj​tó, és meg​je​lent Mrs. Crotty.
– Hel​ló – mond​tam.
– Hank!
Ő is össze​aszó​dott, de meg is hí​zott. Az arca sok​kal kö​vé​r ebb lett, és ab​ban a for​r ó​ság​ban hosszú,
vas​tag, fe​ke​te, vas​tag gal​lé​r os ka​bát volt raj​ta, ami​től vi​szont ma​g a​sabb​nak lát​szott. Az arca vö​r ö​sebb
volt, még​is sá​padt​nak tűnt. Nem iga​zán em​lék​szem, mit mon​dott. Egy-két ked​ves dol​g ot. Mind jó​za​-
nok vol​tunk. Az​tán el​in​dul​tam. Ki​nyílt az üveg​aj​tó, oda​vit​tem a sö​r ö​ket a ko​csi​hoz, be​száll​tam, be​in​-
dí​tot​tam a mo​tort, és el​haj​tot​tam. Nem hin​ném, hogy ta​lál​ko​zom még va​la​ha ve​lük.


1.
Szó​val, Ma​i​ler és az em​be​r ei ki​hoz​ták őt, a fic​kó író volt, és lett egy könyv. Nem ol​vas​tam – csak
annyit tu​dok, ami​r ől sza​r ás köz​ben az új​sá​g ok​ból ér​te​sü​lök. Mint is​me​r e​tes, az író meg​ké​sel​te a pin​-
cért, és ahogy an​nak ide​jén a fiúk mon​da​ni szok​ták, „le​se​lej​tez​te őt.”[7] Ami per​sze nem volt túl jó
Ma​i​ler​nek sem. Ed​dig te​hát volt egy pin​cér meg két író, most meg már csak két író van. Er​r ől a sza​-
lag​r ól, ami itt előt​tem lóg, vi​szont eszem​be jut va​la​mi: egy em​ber le​het jó író úgy, hogy sem​mi más​-
ban nem jó; sőt még az is le​het, hogy min​den más​ban rossz, és ez ál​ta​lá​ban így is van. Per​sze olya​nok
is van​nak, akik sem​mi​ben sem jók, és még írni sem tud​nak. Le​het, hogy majd el​o l​va​som a Belly of the
Be​astet. A Mez​te​le​nek és hol​takat nem bír​tam be​fe​jez​ni, mert úgy érez​tem, hogy túl so​kat me​r ít He​-
ming​way​ből. De N. Ma​i​ler ki​vá​ló új​ság​író, és bár ta​lán nem a leg​jobb ér​zék​kel vá​laszt​ja meg azt, ki​-
ket le​het fel​té​te​le​sen sza​bad​láb​r a he​lyez​ni, azt tet​te, amit úgy gon​dolt, hogy ten​nie kell. Ahogy a má​-
sik író is.


2.
Azt szok​tam mon​da​ni, hogy „az em​be​r i​ség leg​ala​cso​nyabb ren​dű lé​nye​it a ló​ver​seny​pá​lyá​kon le​het
meg​ta​lál​ni”. Jó​ma​g am majd​nem min​den​nap kint va​g yok a lo​vin, pró​bá​lom az újabb és újabb szisz​té​-
má​kat ki​dol​g oz​ni, és ál​lan​dó​an fél órá​kat kell vár​nom két fu​tam közt. Nem tu​dom, hány​szor fél órát
ad​tam már oda az éle​tem​ből az el​múlt évek so​r án. Hány​szor ül​tem ott, és vár​tam, hogy el​kez​dőd​jön
egy fu​tam, ami​nek ál​ta​lá​ban egy perc ki​lenc má​sod​perc alatt vége is van. A négy​száz mé​te​r es sprint​-
ver​se​nyek​nek meg 17 má​sod​perc plusz egy szem​vil​la​nás alatt. Egy ló​ver​seny​pá​lyá​nak so​sincs vesz​tes
nap​ja. Min​den egyes meg​fo​g a​dott dol​lár​ból csak 85 cen​tet ad​nak vissza. Me​xi​kó​ban 75-öt. Eu​r ó​pá​ban
né​hány pá​lyán meg csak 50-et. De nem szá​mít, az em​be​r ek így is men​nek, és fo​g ad​nak. Nézzük csak
meg az utol​só fu​tam előtt az ar​co​kat. Egy​ből ért​he​tő​vé vá​lik a mon​dá​som.
Ami​kor 1955-ben ki​jöt​tem a Los An​g e​les-i Me​g yei Kór​ház​ból azok után, hogy tíz éven át egy na​-
pot sem mu​lasz​tot​tam el inni (ki​vé​ve ha bör​tön​ben vol​tam), azt mond​ták, hogy ha akár egyet​len​egy
italt is meg​iszom, meg fo​g ok hal​ni. Vissza​men​tem a nőm​höz, és azt kér​dez​tem tőle:
– És most ak​kor mi a szart csi​nál​jak?
– Hát, járj ki a lo​vi​r a.
– A lo​vi​r a?
– Igen. A lo​vak fut​nak, te pe​dig fo​g adsz rá​juk.
Ta​lált előt​te egy kis pénzt az ut​cán, és ki​men​tünk.
Há​r om​szor fo​g ad​tam győz​tes lóra, és az egyik több mint 50 dol​lárt fi​ze​tett. Na​g yon könnyű​nek
tűnt.
Ki​men​tünk má​sod​szor is, és ak​kor is nyer​tem.
Az​nap este arra gon​dol​tam, hogy ha össze​ke​ve​r em a bort tej​jel, ak​kor ab​ból csak nem le​het ba​jom.
It​tam egy fél po​hár te​jet fél po​hár bor​r al. Nem hal​tam meg. A kö​vet​ke​ző po​hár​ba ki​csi​vel ke​ve​sebb
te​jet és több bort töl​töt​tem. Mire meg​vir​r adt, már tisz​tán it​tam a bort. Más​nap úgy kel​tem fel, hogy
nem volt gyo​mor​vér​zé​sem. Utá​na foly​tat​tam az ivást, és ját​szot​tam to​vább. El​telt 27 év, és az​ó ta is
űzöm mind​ket​tőt. Az idő azért van, hogy el​po​csé​kol​juk...


Ma is kint vol​tam a lo​vin. Van egy-két fi​g u​r a ott – az in​g ük ki​lóg, a ci​pő​jük ki van ta​pos​va, a te​kin​-
te​tük üres. So​kan nap mint nap ott van​nak. Rej​tély, hogy tud​nak min​den​nap ki​men​ni. Mind vesz​te​sek.
De va​la​hogy még​is si​ke​r ül ne​kik össze​szed​ni a pénzt a be​lé​pő​r e, és még fo​g ad​ni is tud​nak. De ma lát​-
tam a leg​r osszabb for​mát oda​kint. Már elő​ző nap is lát​tam őt. Rosszab​bul né​zett ki, mint egy haj​lék​ta​-
lan: a sza​kál​la ko​szos volt, itt-ott le​vált a ci​pő​jé​r ől a talp, és ki​lát​szott a lába – me​zít​láb volt. Zsí​r os,
bar​na ka​bá​tot vi​selt, de volt némi pén​ze. Lát​tam, ami​kor fo​g a​dott. Nem ment fel a le​lá​tó​r a, lent ült a
lép​cső​kön a le​lá​tó mel​lett, és har​mo​ni​kán ját​szott – na​g yon rosszul. Rá​néz​tem. Szem​üveg volt raj​ta,
ami​ből az egyik üveg ki​esett, a má​sik pe​dig egé​szen sö​tét volt. El​men​tem mel​let​te, és va​la​mit mon​dott
ne​kem. Na​g yon gyor​san, ért​he​tet​le​nül be​szélt. „Fi​g ye, húz má e inne elő​lem!” Az​tán még mon​dott pár
ha​son​ló mon​da​tot. El se tud​tam kép​zel​ni, hogy tud ez az em​ber egy fo​g a​dást meg​ten​ni vagy au​tót ve​-
zet​ni. De joga volt hoz​zá. Már mi​ért ne lett vol​na? De mi​ért kel​lett vol​na bár​hogy is ki​néz​nie? Vagy
bár​hogy is be​szél​nie? A tár​sa​da​lom meg akar​ja szab​ni, hogy mi​lye​nek le​g yünk. Ta​lán olyan hely​zet​-
ben volt, hogy nem tu​dott se​g í​te​ni ma​g án. Em​lék​szem, mi​lyen volt New York​ban éhez​ni, ami​kor pró​-
bál​tam író​vá vál​ni. Egyik este vet​tem egy cso​mag pat​to​g a​tott ku​ko​r i​cát. Az volt na​pok óta az első
adag étel, amit et​tem. For​r ó volt, va​jas és sós – min​den egyes szem maga volt a cso​da. Men​tem az ut​-
cán, és gyö​nyö​r ű transz​ál​la​pot​ba ke​r ül​tem; min​den egyes ku​ko​r i​ca​sze​met kü​lön érez​tem a szám​ban,
és érez​tem, ahogy megy bele a tes​tem​be. De az​tán né​mi​leg tönk​r e​ment ez a transz​ál​la​pot. Két nagy​da​-
rab fér​fi jött ve​lem szem​ben az ut​cán. Be​szél​g et​tek. Ahogy kö​ze​lebb ér​tek, egyi​kük rám né​zett, és
pont ami​kor men​tek el mel​let​tem, han​g o​san azt mond​ta a ha​ver​já​nak: „Úr​is​ten, lát​tad ezt?” A sze​-
mük​ben én vol​tam a fur​csa szer​zet, az idi​ó ​ta, az, aki nem il​lett a nor​má​ba. Men​tem to​vább, de a ku​ko​-
ri​ca​sze​me​ket már nem érez​tem olyan jó ízű​nek.
Amint el​men​tem az em​ber mel​lett, aki a lép​csőn ült, eszem​be ju​tott, hogy bár​me​lyi​künk el​vesz​het a
tö​meg​ben is, el​búj​hat elő​le, sőt akadt, aki​nek épp ez volt a cél​ja. Fel​men​tem a le​lá​tó​r a, ta​lál​tam egy
he​lyet, és le​ül​tem. El​star​tol​tak a lo​vak. 1200 mé​te​r es fu​tam volt. Az 1-es lóra tet​tem. A zso​kéja na​-
rancs​sár​g a mezt vi​selt. Az 1-es ló ál​ta​lá​ban rosszul tel​je​sít 1200 mé​te​r en, de meg​volt az okom, hogy
rá fo​g ad​jak. Rosszul star​tolt, de be​le​hú​zott, majd vissza​esett, az​tán szem elől té​vesz​tet​tem. Az​tán
ahogy rá​for​dul​tak a cél​egye​nes​r e, újra meg​lát​tam a na​r ancs​sár​g a mezt; kül​ső íven jött. A be​fu​tó​egye​-
nes kö​ze​pén úgy tűnt, le​ma​r ad, de vé​g ül el​hú​zott, és győ​zött. Ki​ír​ták a nye​r e​ményt: 14,60 – 2 dol​lár​r a.
Egy tí​zest tet​tem be​fu​tó​r a. Az 73 dol​lár. El​in​dul​tam, hogy ki​fi​zes​se​nek. A fic​kó már nem ült ott a lép​-
csőn. Az​nap már nem is lát​tam töb​bet. Majd hol​nap meg​ke​r e​sem – gon​dol​tam ma​g am​ban. Úgy is jó
nap lesz. Há​r om nye​r et​le​nek ver​se​nye. Sze​r et​tem a nye​r et​le​nek ver​se​nye​it.


3.
És mi a hely​zet a hír​név​vel? – kér​dez​g e​tik tő​lem. A hír​név tönk​r e​te​szi az em​bert? Nos, ha ne​tán hí​-
res le​szek, és ez tök​r e​te​szi az éle​te​met (azaz a te​het​sé​g e​met), ak​kor az azt je​len​ti, hogy 61 év alatt nem
vet​tem ész​r e a csap​dá​kat. De sze​r in​tem egy írót könnyeb​ben el​pusz​tít​hat a hír​név, ami​kor még a hú​-
szas éve​i​ben jár. A nők, a ri​val​da​fény, a ra​jon​g ás biz​to​san ki​csi​nál​ja. A fi​a​ta​lok​nak még hi​ány​zik a
meg​fe​le​lő ta​pasz​ta​la​tuk ah​hoz, hogy el​ke​r ül​jék a hír​név csap​dá​it. Rá​adá​sul sok hí​r es​ség nem azért hí​-
res, mert olyan ki​tű​nő és ere​de​ti len​ne a mun​ká​juk, ha​nem mert a tö​me​g ek azo​no​sul​ni tud​nak vele. És
nem azért azo​no​sul​nak vele, mert az va​lós, ha​nem épp azért, mert ha​mis – hisz leg​több​jük ese​té​ben az
esz​mé​nye​ik, a tet​te​ik és az éle​tük is ha​mis. Eszem​be jut pél​dá​ul az or​szág leg​g az​da​g abb ko​mi​ku​sa
(így hív​ják, pe​dig en​g em még so​sem ne​vet​te​tett meg). Ez az em​ber, aki jó ré​g en kezd​te a rá​di​ó ​ban,
év​ti​ze​dek óta bom​báz​za a né​pet egy​so​r os po​én​ja​i​val. Vic​cei ár​tal​mat​la​nok és el​csé​pel​tek. Sa​ját meg​-
fo​g al​ma​zá​som​mal élve: ame​r i​kai Miki egér lel​ke van. Több ezer írót el​fo​g yasz​tott már ko​moly​ta​lan
egy​so​r o​sa​i​val, de csak csi​nál​ja, csi​nál​ja, és ka​szál​ja a mil​li​ó ​kat. Amit mű​vel, az gyen​g e, os​to​ba és
hasz​ta​lan. Et​től füg​g et​le​nül gaz​dag és hí​r es; a tö​meg in​di​g ó​má​so​la​ta.
Az írók kö​zött is van​nak olya​nok, mint ez az em​ber. Köny​ve​ik ott so​r a​koz​nak a be​vá​sár​ló​köz​pon​-
tok köny​ves​bolt​ja​i​ban a pol​con. THE HE​ART​BEAT’S WAIL. THUN​DERB​LOS​SOM. BLO​OD
SWORD.[8] Ezek az írók gaz​da​g ab​bak, mint amennyi​r e hí​r e​sek.
Az​tán ott van​nak a szép​iro​dal​mi írók, a köl​tők, no​vel​lis​ták, re​g ény​írók. Ők úgy gon​dol​ják, hogy ha
elég nagy fá​r ad​ság​g al és elég bo​nyo​lul​tan ír​nak meg va​la​mit, így az alig ért​he​tő, ak​kor az már mű​vé​-
szet. Így megy ez év​szá​za​dok óta, ők pe​dig foly​tat​ják ezt a ha​g yo​mányt. Ezek az írók hí​r e​seb​bek,
mint amennyi​r e gaz​da​g ok. És azért hí​r e​sek, mert egy​más mű​ve​it rek​lá​moz​zák, pub​li​kál​ják és ta​nít​ják,
fő​ként egye​te​me​ken. És azért nem gaz​da​g ok, mert csak egy​más köny​ve​it ve​szik meg. És ál​lan​dó​an
pa​nasz​kod​nak, hogy mennyi​r e si​ke​r e​sek azok, akik az ilyen THE HE​ART​BEAT’S WAIL meg THUN​-
DERB​LOS​SOM és eh​hez ha​son​ló című köny​ve​ket ír​ják. Pe​dig ők is ugyan​o lyan rosszul ír​nak, mint
ezek, csak ők más​képp.
Ha az em​ber HÍR​NE​VET sze​r ez ma​g á​nak, so​sem le​het biz​tos ab​ban, hogy va​ló​ban meg​ér​dem​li-e.
Le​het, hogy tö​ké​le​te​sen té​ves okok​ból lesz hí​r es va​la​ki. Le​het, hogy ve​lem is ez a hely​zet. Ha én is té​-
ves okok​ból tet​tem szert HÍR​NÉV​RE, ak​kor ne​kem már most annyi, ha pe​dig még​is a meg​fe​le​lő
okok​ból, ab​ban soha nem le​he​tek biz​tos, így csak egyet​len dol​g ot le​het ten​ni: gé​pel​ni to​vább, ahogy
most is te​szem.


4.
Az éhe​zős éve​im​ben a könyv​tá​r a​kat jár​va elég so​kat ol​vas​tam – leg​in​kább a könyv​tá​r ak​ban. A régi
Los An​g e​les-i Fő​könyv​tár volt a ked​ven​cem. Ami​kor már ele​g et ül​dö​g él​tem a Pershing Squa​r e-en, és
hall​g at​tam a srá​co​kat ar​r ól vi​tat​koz​ni, hogy lé​te​zik-e Is​ten, min​dig át​men​tem a könyv​tár​ba. Mi​után el​-
fo​g yasz​tot​tam több​te​r em​nyi köny​vet (nem szó sze​r int), egy​szer a fi​lo​zó​fi​a​r ész​le​g en ta​lál​tam ma​g am.
Azok​nak a fi​úk​nak volt stí​lu​sa. Ók ar​r ól be​szél​tek, ami va​ló​ban szá​mí​tott. Vagy leg​alább​is úgy tűnt,
hogy szá​mít. Vagy szá​mí​ta​nia kéne. Az egyik do​log, ami​r ől be​szél​tek, az volt, hogy az em​ber​nek
szük​sé​g e van Ma​g ány​r a. Ez​zel egyet tud​tam ér​te​ni. Hogy ez szük​ség​let volt. Pél​dá​ul ami​kor az egyik
asz​tal​nál ülve ol​vas​tam, és va​la​ki oda​jött, le​ült mel​lém, és meg​za​vart, fel​me​r ült ben​nem, hogy mi​ért?
Mi​ért pont mel​lém ül le? Fő​leg mert kö​r ül​néz​ve lát​tam, hogy még jó pár sza​bad asz​tal van. Ezt annyi​-
ra vissza​ta​szí​tó​nak érez​tem. Tu​dom, hogy sze​r et​nem kéne fe​le​ba​r á​ta​i​mat, de nem sze​r e​tem őket. Nem
is utá​lom őket, csak gyak​r an nem ked​ve​lem. És nem aka​r om, hogy a kö​ze​lem​ben le​g ye​nek. Job​ban
ér​zem ma​g am egye​dül.
Sze​r e​tem a Ma​g ányt. Még min​dig. Ak​kor fej​lő​dök, ami​kor egye​dül va​g yok. Az em​be​r ek össze​-
nyom​nak. Fő​leg a fér​fi​ak, mert ők nem ere​de​ti​ek. A nők, oly​kor, hasz​no​sak. És vic​ce​sek és tra​g i​ku​sak
is. De túl sok időt töl​te​ni ve​lük egy​hu​zam​ban őrü​let​hez ve​zet. Biz​tos van​nak má​sok is olya​nok, mint
én. Va​la​hogy min​dig úgy ala​kul, hogy együtt élek egy nő​vel, és az em​ber ud​va​r i​as​ság​ból olyan​kor
más​képp vi​sel​ke​dik. De ami​kor egye​dül élek, meg​van​nak a ma​g am kis jó szo​ká​sai. Pél​dá​ul hogy fél​-
re​te​szem a te​le​fon​kagy​lót, ki​hú​zom a csen​g őt, le​eresz​tem a re​dőnyt, és há​r om vagy négy na​pig al​-
szom. Csak vé​céz​ni ke​lek fel, vi​zet inni meg va​la​mit ha​r ap​ni. Ezek az al​kal​mak na​g yon ér​té​ke​sek szá​-
mom​r a, sőt szen​tek. Olyan va​g yok, mint egy ak​ku​mu​lá​tor, amit fel​töl​te​nek – fel​tölt az, hogy sem ma​-
ga​mat, sem az Em​be​r i​sé​g et nem kell el​vi​sel​nem. Soha éle​tem​ben nem vol​tam ma​g á​nyos. Za​va​r o​dott,
de​presszi​ó s, té​bo​lyult, ön​g yil​kos gon​do​la​tok​kal teli igen, de ma​g á​nyos, ab​ban az ér​te​lem​ben, hogy
va​la​ki vagy va​la​kik a je​len​lé​tük​kel meg​o l​da​ná​nak va​la​mit, nem. 52 éves ko​r o​mig té​vém sem volt, és
húsz év alatt egyet​len fil​met lát​tam – a Fér​fi​szen​ve​délyt, amit azért men​tem el meg​néz​ni, hogy meg​-
tud​jam, mennyi​r e hi​te​les.
Min​dig is szük​sé​g ét érez​tem an​nak, hogy egye​dül le​g yek. Egy​szer épp nye​r ő​szé​r i​á​ban vol​tam a lo​-
vin. Dőlt a pénz. Egy​sze​r ű szisz​té​má​val ját​szot​tam, és mű​kö​dött. Az​tán a lo​va​kat dé​lebb​r e vit​ték, én
meg fel​mond​tam, és men​tem utá​nuk Del Mar​ba.
Jó élet volt. Min​den​nap nyer​tem. Ki​ala​kult egy ru​tin. Ló​ver​seny után meg​áll​tam az ital​bolt​nál egy
üveg whis​key-ért meg egy ha​tos kar​ton sö​r ért és szi​var​ért. Az​tán vissza​ül​tem az au​tó​ba, és vé​g ig​jár​-
tam a ten​g er​par​tot, hogy ta​lál​jak egy új mo​tel​szo​bát. Sze​r et​tem min​den nap má​sik szo​bá​ban alud​ni.
Az​tán ta​lál​tam egyet, le​par​kol​tam, le​zu​ha​nyoz​tam, át​ö l​töz​tem, vissza​ül​tem a ko​csi​ba, és ko​csi​káz​tam
még egyet a par​ton – ez​út​tal ét​ter​met ke​r es​ve. Olyan he​lye​ket ke​r es​tem, ahol ke​ve​sen vol​tak. (Ez a
leg​r osszabb öt​let, tu​dom.) De nem sze​r et​tem a tö​me​g et. Az​tán ta​lál​tam egyet, be​men​tem és ren​del​tem.
Egyik este be​men​tem egy ét​te​r em​be, le​ül​tem a pult​nál, és ren​del​tem: por​ter​hou​se sta​ke-et sült
krump​li​val és sört. Min​den rend​ben ment. A pin​cér​nő nem zak​la​tott. Szo​po​g at​tam a sö​r ö​met, az​tán
kér​tem még egyet. Majd meg​jött az étel. Kur​va jól né​zett ki. Ne​ki​fog​tam. Egy pár fa​la​tot et​tem, ami​-
kor ki​nyílt az ajtó, és be​jött egy ürge. 14 üres szék volt a pult​nál. De ő mel​lém ült le.
– Szia, Dor​is. Hogy vagy?
– Jól, kösz, Ed​die. És te?
 – Meg​va​g yok.
– Mit kérsz?
– Á, asszem csak egy ká​vét...
Dor​is ki​hoz​ta Ed​die-nek a ká​vé​ját.
– Azt hi​szem, kezd be​dög​le​ni a ben​zin​pum​pa a ko​csim​ban...
– Min​dig van va​la​mi hü​lye​ség, mi, Ed​die?
– Ja. A fe​le​sé​g em meg mond​ta, hogy kell neki új tá​nyér.
– Már​mint a kony​há​ba?
– Nem, a té​vé​hez a fal​r a.
– Ha-ha-ha!
– Hát igen, a baj csős​tül jön.
Meg​fog​tam a tá​nyé​r o​mat, a sö​r ö​met, a vil​lá​mat, a ké​se​met, a ka​na​la​mat, a szal​vé​tá​mat meg ma​g a​-
mat, és át​men​tem az ét​te​r em leg​tá​vo​lab​bi sar​ká​ba, egy box​ba. Le​ül​tem, és foly​tat​tam az evést. Köz​ben
fi​g yel​tem Ed​die-t és Dorist. Sug​do​lóz​tak. Az​tán Dor​is rám né​zett:
– Uram, min​den rend​ben?
– Most már igen... – vá​la​szol​tam.
Sem​mi nem nyo​maszt úgy, mint a tö​meg.
Pél​dá​ul szil​vesz​te​r éj​sza​ká​ján, éj​fél​kor, ami​kor min​den​ki si​kol​to​zik, öröm​kö​dik és ün​ne​pel, én hü​-
lyén és bol​dog​ta​la​nul ér​zem ma​g am, és úgy, mint akit le​vet​kőz​tet​tek. Ha egy zsú​folt szo​bá​ban va​-
gyok, ez ál​ta​lá​ban így van. Ha egye​dül va​g yok, ak​kor jobb. A szil​vesz​ter ne​kem pont olyan este, mint
a töb​bi: iszom.
Vagy ami​kor egy kor​mány​za​ti mun​ka​he​lyen a tiszt​vi​se​lő​ket es​ke​tik fel új mun​ká​juk​r a, ak​kor is úgy
ér​zem ma​g am, mint​ha szar​pör​köl​tet en​nék – ahogy ott ál​lunk, és arc​cal a zász​ló​nak mond​juk az ál​-
lam​pol​g á​r i es​küt. Ez alól ál​ta​lá​ban úgy szok​tam ki​von​ni ma​g am, hogy moz​g a​tom a szá​mat, csak nem
mon​dok sem​mit, de ezt a töb​bi​ek hang​já​tól sen​ki nem ve​szi ész​r e.
Az em​ber​nek van​nak olyan pri​vát dol​g ai, amik örö​met sze​r ez​nek, és szük​sé​g e​sek is. Fenn​tar​tom,
hogy van​nak bi​zo​nyos ve​lem szü​le​tett jo​g a​im az egye​dül​lét​r e, és azt is, hogy a ma​g am ura va​g yok.
Nem va​g yok e té​r en ri​g o​lyás, csak egy ki​csit kur​vá​r a hajt​ha​tat​lan. És ez egy olyan sa​ját ko​mé​di​át
ered​mé​nyez, amin én na​g yon jól tu​dok ne​vet​ni, még ha né​mán is.
Van​nak, akik nem haj​lan​dók el​hin​ni, hogy ne​kem ez meg​g yő​ző​dé​sem. Volt egy hölgy, aki​vel kb.
egy évet él​tem együtt. Egy elég élénk ter​mé​sze​tű nő, akit azért az elekt​r o​sokk-te​r á​pia né​mi​leg ki​csi​-
nált, de az át​lag​nál még​is jobb volt. Egyik este ré​sze​g en azt mond​ta ne​kem:
– A ro​hadt élet​be, de tény​leg... ol​vas​tam a köny​ve​i​det, és mond​tad is min​dig, hogy mennyi​r e MA​-
GAD​NAK VALÓ vagy, hogy egy ki​ba​szott RE​ME​T E vagy! Ak​kor még​is hogy van, hogy ÍRSZ, és
EL​KÜL​DÖD az írá​sa​i​dat ide meg oda?
– Úgy, hogy ki tu​dom be​lő​le fi​zet​ni azt a ren​g e​teg lő​r ét, ami​vel a tor​ko​dat szok​tad öb​lö​g et​ni.
– Úgy ér​ted, a piát?
– Úgy.
– Ez nem vá​lasz. Ez azért van, mert meg​fu​ta​modsz ön​ma​g ad elől.
Per​sze iga​za volt.
Em​lék​szem, egy​szer ol​vas​tam va​la​ki​r ől az új​ság​ban, aki​r e egy park​ban buk​kan​tak rá. Egy bar​lang​-
ban élt, csak éj​jel bújt elő, és azt a ma​r a​dé​kot ette, amit a pik​ni​ke​zők hagy​tak ott. De el​kap​ták. És el​vit​-
ték on​nan. Ami​kor ezt ol​vas​tam, eszem​be ju​tott, hogy ha nem len​ne író​g é​pem, akár én is le​het​nék ez a
va​la​ki. A bil​len​tyűk je​len​tik szá​mom​r a a bar​lan​g ot, az éj​sza​kai por​tyá​zást és a pik​nik​ma​r a​dé​ko​kat.
En​g em utál​ja​nak nyu​g od​tan, csak ve​g yék meg a köny​ve​i​met. És ol​vas​sák el a Ma​g ány​r ól ér​te​ke​ző fi​-
lo​zó​fu​so​kat. És ne ír​ja​nak ne​kem, ne hív​ja​nak, és ne ír​ja​nak úgy, ahogy én. És ha va​la​ha meg​lát​nak
en​g em, az nem én va​g yok. Ezt ne fe​lejt​sék.


1
Az em​be​r ek, akik má​so​kat segg​fej​nek ne​vez​nek, ál​ta​lá​ban ma​g uk is azok.
2
Ha min​dent szá​mí​tás​ba vet​tek már, ak​kor túl sok min​dent vet​tek szá​mí​tás​ba.

3
Az em​be​r i kap​cso​la​tok nem mű​köd​nek.

4
Ál​ta​lá​ban a re​mény​te​len kö​r ül​mé​nyek te​r em​tik meg a nagy​sze​r ű em​be​r e​ket. Ahogy a hü​lyé​ket is.
5
Ha az em​ber el​vesz egy nőt, el​ve​szi az egész csa​lád​ját is.

6
A leg​több ké​sőn kelő em​ber fel​sőbb​r en​dű lény.

7
A nők olyan hely​ze​tek​ben bát​r ab​bak, ame​lyek​kel egye​dül kell meg​küz​de​ni​ük. A fér​fi​ak ál​ta​lá​ban tö​-
meg​ben és tö​meg előtt bát​r ab​bak.
Még so​sem ta​lál​koz​tam tö​ké​let​len macs​ká​val.

9
A köl​tők te​szik a leg​ke​ve​seb​bet azért, hogy is​mert​té vál​ja​nak.

10
A hír​név gyak​r an a rossz köz​íz​lés ered​mé​nye; a hal​ha​tat​lan​ság is gyak​r an té​ves meg​íté​lés​ből fa​kad.

11
Sok eset​ben örü​lök an​nak, ha va​la​mi ször​nyű do​log tör​té​nik ve​lem. Nem ma​zo​chiz​mus​ból fa​ka​dó​an,
ha​nem azért, mert tu​dom, hogy így áll hely​r e az egyen​súly. Be kell kö​vet​kez​nie. És mi​vel be is kö​vet​-
ke​zik, az em​ber ezt fur​csa öröm​ér​zet​tel üd​vöz​li – mert köz​ben azt érzi, hogy ez​u​tán már csak jobb
dol​g ok jö​het​nek, nem?
12
Le​g yünk min​dig de​r ű​sek. Sen​ki nem kí​ván​csi arra az es​té​r e, ami​kor anyád szét​r úg​ta a seg​g ed egy el​-
vi​tel​r e sza​ko​so​dott de​li​ca​tes​se üz​let​he​lyi​ség​ben...
13
Az összes nő az éle​tem​ben Vissza​té​r ő Sze​r ep​lő: mind​egyi​kük ugyan​azért pa​nasz​ko​dik, és mind​egyi​-
kük jog​g al. Hogy még​is össze​ha​son​lít​has​sam őket, össze​ve​tem, ki mi​lyen jó a szo​pás mű​vé​sze​té​ben,
a kony​hai te​en​dők​ben, ki mennyi​r e hű​sé​g es meg ilye​nek. És ha így pró​bá​lom rang​so​r ol​ni őket, nem
tu​dok győz​test hir​det​ni. Csak vesz​test: ma​g a​mat.
14
Ha egy nő el​hagy egy má​sik fér​fi​ért, min​dig meg​r ö​kö​nyö​döm, fő​leg ami​kor sze​mé​lye​sen is meg​is​-
me​r em az il​le​tőt. De min​den il​lú​zió, be​le​ért​ve azo​kat a vég​te​le​nül unal​mas, sze​r en​csét​len fasz​ka​la​po​-
kat is, úgy​hogy vé​g ül is nem olyan nagy ügy az egész.
15
Dosz​to​jevsz​kij ki​mon​dot​tan szen​ve​dé​lyes volt, de ami​kor a vé​g én az ölé​be ül​tet​te Krisz​tust, le​ír​tam
őt, mert egy hosszú út vé​g én ta​lál​ta meg azt, amit a leg​több idi​ó ​ta már a leg​ele​jén el​fo​g ad. Nem mint​-
ha nem ta​lál​tam vol​na az út​ját mind​vé​g ig moz​g al​mas​nak. Emi​att majd​nem meg is bo​csá​tot​tam neki
ezt a vég​ső Hi​bát. Tolsz​toj is pont ezt az utat jár​ta be, ő vi​szont vé​g ig unal​mas volt. Azt pe​dig nem tu​-
dom meg​bo​csá​ta​ni.

16
A val​lás nem a Nép ópi​u​ma. Az egy mo​g yo​r ó​va​jas szend​vics. Fe​hér ke​nyé​r en.

17
A kur​va egy olyan nő, aki töb​bet vesz el, mint amennyit ad. Azt a fér​fit pe​dig, aki töb​bet vesz el, mint
amennyit ad, üz​let​em​ber​nek hív​ják.
18
Ami​kor az összes em​ber agó​ni​á​ja meg​hall​g at​ta​tik, sem​mi nem fog tör​tén​ni.

19
Csak bi​zo​nyos te​r ü​le​te​ken va​g yok re​a​lis​ta. Za​var​ba ejt pél​dá​ul, hogy az em​ber​nek van vé​kony- és
vas​tag​be​le is. Mi​köz​ben né​zem őket, nem tu​dok el​vo​nat​koz​tat​ni at​tól, hogy ilyen (és eh​hez ha​son​ló)
test​r é​sze​ik van​nak. Ez egy​sze​r ű​en meg​ba​bo​náz. Ha egy fér​fi azt mond​ja ne​kem: „Mi​lyen gyö​nyö​r ű
nő”, ked​vem tá​mad azt vá​la​szol​ni: „Hát, ezt nem tud​ha​tom, míg meg nem vizs​g á​lom a szék​le​tét.”

20
A leg​jobb em​be​r ek azok, akik​kel so​sem ta​lál​kozunk.

21
Sok​kal job​ban sze​r e​tem, ha egy nő dob en​g em. Ak​kor biz​tos le​he​tek ben​ne, hogy ő té​ve​dett.
22
Ta​lál​koz​tam gaz​da​g ok​kal és sze​g é​nyek​kel is, és mind​két cso​port hely​ze​tét egy​for​mán ter​mé​szet​el​le​-
nes​nek ta​lál​tam.
23
Van egy szí​nész​nő, aki már mi​ni​mum 70 felé kö​ze​lít, mert még srác​ko​r om​ban lát​tam a film​je​it, ma
pe​dig 62 va​g yok. De újra és újra le​fo​tóz​zák, és 32-nek néz ki. Már év​ti​ze​dek óta. Cso​dá​la​tos, gon​do​-
lom ma​g am​ban min​dig, örök​ké fi​a​tal! Gyak​r an fo​tóz​zák őt a lány​test​vé​r e​i​vel, akik szin​tén jól tart​ják
ma​g u​kat. A fe​jü​ket min​dig fel​eme​lik, hogy a nya​ku​kon ne látssza​nak a rán​cok. Cso​dá​la​tos, gon​do​lom
ma​g am​ban min​dig, mind​annyi​unk​nak kell az álom.
24
Az egyik leg​le​han​g o​lóbb hely, ahol le​he​tünk ezen a boly​g ón, az egy Los An​g e​les-i ká​vé​zó reg​g el
9.35-kor – a pin​cér​nő át​nyújt​ja a több​fé​le, to​jás​ból ké​szült fi​nom​sá​g o​kat tar​tal​ma​zó ét​la​pot, de a bo​-
ká​ja túl vé​kony, a fe​ne​ke már be​ad​ta a fel​mon​dá​sát, lát​szik raj​ta, hogy a fér​fi​ak ki​hasz​nál​ták és el​dob​-
ták, és sem​mi mást nem akar már, csak a lak​bért ki​fi​zet​ni, meg hogy bé​kén hagy​ják, és ak​kor fel​néz
az em​ber, és mé​zes-má​zos, győ​ze​del​mes, re​mény​te​li és együtt érző han​g on meg​r en​de​li a 3-as szá​mú
ételt, ami a napi ak​ci​ó s menü.

25
Egy bű​nö​zőt úgy is de​fi​ni​ál​ha​tunk, hogy ő egy olyan tag, aki​vel szem​ben túl​erő​ben van​nak azok, akik
ál​ta​lá​ban nem azt csi​nál​ják, amit ő, ha​csak nem ti​tok​ban, és né​mi​leg más​kép​pen.

26
Rend​sze​r e​sen el​len​ő rizzük, nem gon​dol​juk-e, hogy a mi seg​g ünk​ből fúj a passzát​szél.

27
Az összes olyan nő​nek hit​tem, akik azt ál​lí​tot​ták, hogy gyű​löl​tek en​g em.
28
En​nél jobb már soha sem​mi nem lesz.

29
Will Ro​g ers azt mond​ta egy​szer, hogy: „Soha nem ta​lál​koz​tam olyan em​ber​r el, akit ne ked​vel​tem
vol​na.” Én soha nem ked​vel​tem Will Ro​g erst.[9] De ezt a ki​je​len​té​sét igen. Né​hány em​bert át​me​ne​ti​leg
ked​ve​lek. De őt va​la​hogy so​sem si​ke​r ült. Et​től per​sze még va​ló​szí​nű​leg sze​r en​csé​sebb em​ber volt,
mint én, és könnyeb​ben el​vi​sel​he​tő is. Már ha va​la​ki sze​r e​ti a nyu​szi​kat.

30
Egy este Babe Ruth,[10] aki na​g yon tu​dott inni, a szál​lo​dá​ban a sar​ká​nál fog​va ló​g at​ta ki az egyik csa​-
pat​tár​sát, Rab​bit Ma​r an​vil​le-t a ti​zen​ket​te​dik eme​let​r ől.
– Gye​r ünk, te fasz, dob​jál csak le! – üvöl​töt​te Rab​bit a tör​té​net sze​r int, amit ol​vas​tam.
Tet​szett ez a tör​té​net. Per​sze sok​kal jobb lett vol​na, ha le is dob​ja őt.
31
Az egyik nagy​sze​r ű do​log az élet​ben, ami​kor egyik gya​kor​ló ön​g yil​kos​je​lölt ta​lál​ko​zik a má​sik​kal
(még en​nél is jobb, ha az egyi​kük fér​fi, a má​sik pe​dig nő), és ar​r ól be​szél​g et​nek egy ital mel​lett,
hogy hány​szor bal​táz​ták már el a dol​g ot, majd ne​vet​ni kez​de​nek raj​ta, és azért olyan vic​ces az egész,
mert iga​zá​ból tény​leg meg akar​ták ten​ni. Az​tán be​kap​csol​ják a rá​di​ó t, a do​hány​zó​asz​ta​lon van egy
do​boz ci​g a​r et​ta, sző​nyeg a föl​dön, és az élet egy pil​la​nat​r a már majd​nem öröm​te​li...

32
Na, ennyi elég is. Ta​lál​kozunk Drez​dá​ban.


Éj​fél már el​múlt. Az ita​lok ér​kez​tek – nem is iga​zán tud​tam, hon​nan –, és né​hány ci​g a​r et​ta is. A
wur​lit​zer​ből meg csak üvöl​tött a zene. Órák óta egy​foly​tá​ban do​hány​zott min​den​ki, ami​től ké​kes​szür​-
ke lett a le​ve​g ő, a le​g yek és a csó​tá​nyok be​r úg​tak, meg​bé​nul​tak, rosszul vol​tak, ahogy a ven​dé​g ek is.
Egy ilyen he​lyen egyet​len ép​eszű em​ber sem ma​r adt vol​na meg, de én nem va​g yok ép​eszű em​ber,
úgy​hogy ott ma​r ad​tam.
A vécé le​he​tet​len kül​de​tés volt. Egy év​szá​zad​nyi húgy és há​nyás ha​lá​los bűze fo​g ad​ta azt, aki be​lé​-
pett oda. Csak a pi​szo​á​r o​kat hasz​nál​ták, a vé​cét soha sen​ki, mert a fül​ké​ben sö​tét volt, a csé​szé​ben
vas​ta​g on állt a be​le​szá​r adt ma​té​r ia, mert víz nem volt ben​ne. A te​tők már rég el​tűn​tek – a vé​céé is meg
a tar​tá​lyé is –, és át​vet​ték a ha​tal​mat a whis​key-re és sör​r e szom​ja​zó pó​kok; be​há​lóz​ták az egész fül​-
két, és vár​tak va​la​mi​r e.
Újra ma​g am​r a fó​ku​szál​tam, és arra let​tem fi​g yel​mes, hogy ülök va​la​ki mel​lett, akit még soha éle​-
tem​ben nem lát​tam. Har​min​cas évei kö​ze​pén járt, és bőr​dzse​ki volt raj​ta. Le​het, hogy ő ren​del​g et​te
ne​kem az ita​lo​kat. De nem vol​tam biz​tos ben​ne. Mel​let​tünk nem ült sen​ki.
A po​ha​r a előtt volt egy do​boz cigi. Pall Mall. Meg​fog​tam, ki​vet​tem be​lő​le egy szá​lat, és rá​g yúj​tot​-
tam.
– Mond​tam, hogy ve​hetsz be​lő​le? – kér​dez​te.
– Nem.
– Még egy​szer ne nyúlj hoz​zá.
Vissza​húz​ta maga elé a do​bozt.
Min​den olyan fá​r asz​tó volt. Va​la​ki min​dig erős​kö​dött. A leg​ár​tat​la​nabb vic​cet sem vi​sel​ték el, mi​ni​-
má​lis konf​r on​tá​ci​ó t sem tűr​tek. Min​dent ki​hí​vás​nak él​tek meg. Reg​g e​len​te mér​g e​sen éb​r ed​tek, és
egész nap úgy is ma​r ad​tak. Vesz​te​ni nem akar​tak, azt vi​szont nem tud​ták, hogy kell nyer​ni. Szar​r al
teli, szék​r e​ke​dé​ses éle​tek.
Oda​nyúl​tam a ci​g is​do​bozért, ki​vet​tem egy ci​g a​r et​tát, fél​be​tör​tem, és be​dob​tam a ha​mu​tál​ba.
A srác csak ült ott.
Moz​du​lat​la​nul.
Né​zett maga elé.
Az​tán meg​szó​lalt.
– Fi​g yelj, most jöt​tem ki a bör​tön​ből, ahol sú​lyos tes​ti sér​té​sért ül​tem. Nem aka​r ok vissza​ke​r ül​ni!
– Ak​kor ne ba​sza​kodj ve​lem – vá​la​szol​tam neki.
Az​tán csak ül​tünk to​vább. Buta, me​leg éj​sza​ka volt.
Szív​tuk a szür​kés​kék le​ve​g őt, mi​köz​ben a gaz​da​g ok kint vi​tor​láz​g at​tak a ten​g e​r en, vagy töm​ték
ma​g uk​ba az al​ta​tót, hogy el tud​ja​nak alud​ni. Az a baj az élet​tel, hogy a két óri​á​si sem​mi kö​zött csak
na​g yon rit​kán tör​té​nik va​la​mi, az em​be​r ek meg csak vár​nak, mi​köz​ben a Ha​lál ül a vér​vö​r ös seg​g én,
és rö​hög.
– Ne ba​sza​kodj ve​lem! – is​mé​tel​te meg a sza​va​i​mat.
– Sze​r ezz ma​g ad​nak egy hin​ta​lo​vat fa segg​lyuk​kal, és már​is job​ban fo​g od ma​g ad érez​ni – mond​-
tam neki.
Érez​tem, hogy majd szét​sza​kad a düh​től. Én nem vol​tam olyan sze​r en​csés, hogy dü​hös le​hes​sek.
Dü​hö​sen az em​ber tu​dott re​a​g ál​ni – jól vagy rosszul. Ne​kem csak meg​fá​r adt, sá​padt un​dor ju​tott. Az
ürge mel​let​tem whis​key-t ivott. Én meg egy üveg sört, ami​nek már alig volt az al​ján, és ab​ban sem
volt már sem​mi szén​sav.
 – Hívj meg egy ital​r a – mond​tam neki. – Egy whis​key-re.
In​tett Tommy​nak.
– Két whis​key-t.
Meg​kap​tuk, és én egy​ből le​lök​tem az enyé​met. Az​tán ő is.
– Még két whis​key-t – mond​ta Tommy​nak.
– Hagyd csak – mond​tam neki –, nem aka​r ok élős​köd​ni raj​tad.
– Igyál csak – vá​la​szol​ta –, szí​vom fel ma​g am, hogy szét​r úg​jam a seg​g ed.
Meg​ér​kez​tek a whis​key-k.
– Úgy ér​ted, hogy ha ezt meg​iszom, ak​kor szét​r ú​g od a seg​g em?
– Úgy.
– De azt tu​dod, hogy nem mond​ha​tok ne​met egy ital​r a?
– Tu​dom.
– Ez nem fair – mond​tam. Az​tán meg​fog​tam a po​ha​r at, és be​nyom​tam a whis​key-t.
Ő is le​lök​te az övét.
– Na gye​r e – mond​ta.
– Várj – mond​tam.
– Mi az?
– Igyunk még egyet. Csak hogy le​tom​pít​suk a fáj​dal​mat.
– Két whis​key-t – mond​ta Tommy​nak.
Meg​kap​tuk a két whis​key-t. Gyö​nyö​r ű​en arany​lot​tak, és erőt su​g á​r oz​tak ott, a dög​lött le​g yek és fél​-
ha​lott ven​dé​g ek közt. Apám sok​szor fi​g yel​mez​te​tett, hogy így fo​g om vé​g ez​ni. Ő azt akar​ta, hogy
mér​nök le​g yek. Édes Is​te​nem, az még rosszabb lett vol​na, mint ez.
Meg​it​tam a whis​key-met. Ő is az övét. Az​tán fel​áll​tam, és el​in​dul​tam az ajtó felé. Ki​nyi​tot​tam, és ki​-
men​tem. Sö​tét volt oda​kint. Egy pil​la​nat​r a fel​vil​lant a képe az aj​tó​ban, az agyam re​g iszt​r ált egy ne​o n​-
fényt, de az ütés​ből sem​mit sem lát​tam.
Azon​nal ki​te​r ül​tem. Mint egy ki​ba​szott szá​r az​föl​di ta​r isz​nya​r ák. Fáj​da​lom nem volt. Csak a cso​dál​-
ko​zás halk csi​lin​g e​lé​se hal​lat​szott. Jó volt a csá​vó. De én is. Jól bír​tam az üté​se​ket. Meg a piát.
Amennyi​vel csak meg​kí​nál​tak. Elő​for​dult, hogy ki​fá​r asz​tot​tam őket. Meg az is, hogy nem.
Fel​áll​tam, el​eresz​tet​tem egy ütést, de el​vé​tet​tem, vi​szont ahogy el​moz​g ott, be​le​lé​pett egy friss há​-
nyás​ba, amit ak​ko​r i​ban he​lyez​he​tett el ott va​la​ki, én meg tor​kon vág​tam, mire nyelt egyet, a te​kin​te​te
azt su​g all​ta, hogy egy ki​csit meg​le​pő​dött – nye​r és​hez szo​kott –, az​tán bal​lal be akar​tam akasz​ta​ni egy
hor​g ot a gyom​r á​ba, de blok​kol​ta az ütést a kö​nyö​ké​vel, majd egy ke​mény​job​bos​sal meg​küld​te az ál​-
la​mat, és már​is megint a föl​dön fe​küd​tem, és egé​szen fur​csán érez​tem ma​g am; mint​ha a mély​ben let​-
tem vol​na, ahon​nan nem volt hová men​ni. Fej​be akart rúg​ni. De ész​r e​vet​tem, és el​kap​tam a ci​pő​jét –
ezen egész meg​le​pőd​tem –, és ahogy áll​tam fel, fel​emel​tem a lá​bát – mire segg​r e esett.
Az​tán hát​r a​lép​tem, gon​dol​ván, hogy ak​kor most be​fe​jez​het​jük. Hogy annyi​ban hagy​hat​juk a dol​g ot.
Tud​tam, hogy sze​r en​csém volt. Ő is tud​ta.
Fel​állt, és meg​in​dult fe​lém. Meg​ütöt​tem. De hi​á​ba. Nem tud​tam váll​ból ren​de​sen meg​húz​ni. A kö​-
vet​ke​ző üté​sét egész jól áll​tam, szin​te már büsz​ke is vol​tam ma​g am​r a, mire egy iszo​nya​to​sat be​hú​-
zott, és épp pad​lót fog​tam megint, ami​kor meg​je​lent egy jár​ő r​au​tó. Meg​lát​tam. Örül​tem neki. Ül​tem,
és mo​so​lyog​tam a jár​ő r​au​tó​r a.
Az​tán érez​tem, hogy fel​emel, majd meg​szó​lalt: – Vi​szem őt ha​za​fe​lé, biz​tos urak, nem​so​ká​r a job​-
ban lesz.
Ül​tek, és néz​ték, ahogy oda​kí​sér a ko​csi​já​hoz, majd ki​nyit​ja. Be​tett az első ülés​r e. Az​tán meg​ke​r ül​te
az au​tót, be​ült, és be​in​dí​tot​ta a mo​tort. A zsa​r uk néz​ték, ahogy el​haj​tunk.
 Ment vé​g ig egyik utca után a má​si​kon, az​tán ki​ér​tünk egy nyílt te​r ep​r e, ahol sö​tét volt, és sok fa
állt. Ő meg csak ment to​vább.
Le​het, hogy azért hoz ide, hogy vé​g ez​zen ve​lem – gon​dol​tam ma​g am​ban.
De nem za​vart.
– Hé – mond​tam, kur​vá​r a in​nom kéne va​la​mit.
– Van egy kis üveg a kesz​tyű​tar​tó​ban. Mi a ne​ved?
– Hank – mond​tam, és ki​vet​tem az üve​g et.
– Az enyém Ro​bert – mond​ta.
Ki​bon​tot​tam az üve​g et, és meg​húz​tam. Az​tán oda​ad​tam Ro​bert​nek, ő is meg​húz​ta, majd vissza​ad​ta.
– Mi​vel fog​lal​ko​zol? – kér​dez​te.
– Sem​mi​vel – vá​la​szol​tam.
Men​tünk to​vább, majd meg​szó​lalt: – Ezt fi​g yeld...
Egy kis autó ha​ladt előt​tünk. Ro​bert mel​lé​haj​tott, és meg​bá​mul​ta az au​tó​ban ülő két srá​cot. 19 éve​-
sek le​het​tek. Ro​bert ment mel​let​tük, és csak néz​te őket. Úgy tűnt, et​től elég​g é be​szar​tak. Rá​lép​tek a
gáz​r a, de Ro​bert utol​ér​te őket, és ne​ki​vág​ta a ko​csi ol​da​lát az övék​nek. Majd​nem le​r o​han​tak az út​r ól.
Mind​ket​ten üvöl​töz​ni kezd​tek.
– Mi a faszt mű​velsz?
– Meg​őrül​tél?
De Ro​bert csak ment mel​let​tük, és néz​te őket. Az​tán megint ne​ki​vág​ta a ko​csi​ját az övék​nek.
– A ro​hadt élet​be! Segg​fej!
Az​tán megint ne​kik ment, ez​út​tal vi​szont a so​főr el​vesz​tet​te ural​mát a ko​csi fe​lett, le​csú​szott az út​-
ról, és a sus​nyás​ba ro​hant. Ro​bert is le​ment utá​nuk az út​r ól, hogy ne tud​ja​nak ki​jön​ni.
– Me​lyi​ket aka​r od – kér​dez​te?
– Azt, ame​lyik má​so​dik​nak száll ki.
Ki​mász​tunk a ko​csi​ból, és vár​tunk. Ki​nyílt az ajtó, és ki​szállt egy szür​ke pu​ló​ve​r es srác. Egy ked​-
ves, sző​ke fiú.
– Ti meg​őrül​te​tek, baz​meg? – kér​dez​te.
Ro​bert oda​ment, és job​bal be​hú​zott neki. A srác térd​r e esett, és a fe​jét fog​ta.
– Ezt meg mi​ért csi​nál​tad? – kér​dez​te.
Ro​bert meg​fog​ta a ha​já​nál fog​va, és be​le​ver​te a fe​jét a ko​csi ol​da​lá​ba.
Ki​szállt az em​be​r em az autó má​sik ol​da​lán. El​in​dul​tam felé. Mi​előtt oda​ér​tem vol​na, be​nyúlt a hát​-
só zse​bé​be, ki​vet​te a tár​cá​ját, és oda​dob​ta.
– Vedd el, kér​lek, csak ne bánts.
Le​ha​jol​tam érte, ki​vet​tem be​lő​le a pénzt, zseb​r e tet​tem, és vissza​dob​tam neki a tár​cát.
– Soha nem sza​bad vissza​uta​sí​ta​ni egy bu​nyót – mond​tam a gye​r ek​nek. – Gyen​g í​ti az aka​r at​erőd.
Meg​for​dul​tam, és rá​néz​tem Ro​bert​r e. A srác K. O. volt, ő meg épp az órá​ját és a gyű​r ű​jét szed​te le
róla.
– Na, gye​r e, húzzunk el in​nen – mond​tam neki.
Erre a srác rám ug​r ott há​tul​r ól, és úgy meg​szo​r í​tot​ta a kar​já​val a nya​ka​mat, hogy nem kap​tam le​-
ve​g őt, és csil​la​g o​kat lát​tam. Hát​r a​r úg​tam, és el​ta​lál​tam a síp​csont​ját. Né​mi​leg eny​hült a szo​r í​tás, és
va​la​mennyi​r e el tud​tam for​dul​ni, de megint meg​szo​r í​tot​ta a nya​kam. El​kap​tam a tö​két, meg​r án​tot​tam,
és el​en​g e​dett. Két​r ét gör​nyedt, és fog​ta a mo​g yo​r ó​it. Oda​men​tem hoz​zá, és segg​be rúg​tam. Le​r o​g yott
a föld​r e, nyög​dé​cselt. Áll​tam, és néz​tem őt. Csak egy srác volt, aki csa​jo​kat akart meg​dug​ni. Meg
egye​tem​r e men​ni.
Ro​bert mel​lém lé​pett. Fej​be rúg​ta a gye​r e​ket, de dur​ván. A srác olyan gyor​san ki​egye​ne​se​dett,
mint​ha áram​ütés érte vol​na, majd er​nyed​ten el​te​r ült.
– Ne csi​náld ez, Ro​bert. Le​g yen már ben​ned egy kis kö​nyö​r ü​let.
– A kö​nyö​r ü​let lé​ze​r ek​nek való.
– Nem kel​lett vol​na ezt csi​nál​nod.
– De​hogy​is​nem. És most már ne is fog​lal​kozz vele.
– Ez na​g yon nem volt szép.
– Egy​ál​ta​lán nem szá​mít, hogy mit gon​dolsz.
Vissza​men​tünk az au​tó​hoz, és be​ül​tünk. Be​in​dí​tot​ta a mo​tort, és fel​haj​tot​tunk az útra. Meg​húz​tam a
whis​ky​sü​ve​g et, és oda​nyúj​tot​tam neki. El​lök​te a ke​ze​met.
– Pu​há​nyok​kal nem iszom.
– He​lyes. An​nál több ma​r ad ne​kem.
Men​tünk to​vább az éj​sza​ká​ban, és it​tam a whis​kyt.
– Olyan vagy az​zal az üveg​g el, mint egy cse​cse​mő. Ti, al​ke​szek gyen​g ék vagy​tok – mond​ta.
Nem vá​la​szol​tam.
– Pia nél​kül nem megy, mi? – kér​dez​te.
– Nem.
It​tam még egy kor​tyot, köz​ben men​tünk to​vább. En​g em nem ér​de​kelt az erő vagy a gyen​g e​ség. Én
csak túl akar​tam élni az órá​kat. Még az sem ér​de​kelt, hogy ma​g am​r a jó be​nyo​mást te​g yek.
– Az apám al​ko​ho​lis​ta volt – mond​ta Ro​bert.
– És be​le​halt? – kér​dez​tem.
– Nem, a rend​ő rök öl​ték meg.
– Ó.
Ro​bert lát​ha​tó​lag bű​nö​ző csa​lád​ból szár​ma​zott. Érez​tem, hogy ott van ben​ne el​r ak​tá​r oz​va, be​zár​va.
Va​la​mi mást is érez​tem vele kap​cso​lat​ban. Azt, hogy ked​ves és laza is akart len​ni, de a má​sik ré​sze
erő​sebb volt, és ezt le​g yűr​te ben​ne. Ter​mé​sze​té​nél fog​va, au​to​ma​ti​ku​san volt ve​szé​lyes. Ez va​la​-
mennyi​r e im​po​nált is, de nem tel​je​sen. A dü​hé​ben nem volt sem​mi hu​mor. Olyan volt in​kább, mint​ha
ez lett vol​na a mun​ká​ja.
– Na, adj egy kor​tyot – mond​ta.
Oda​ad​tam neki az üve​g et. Meg​húz​ta, és vissza​ad​ta.
– Anyá​mat is most en​g ed​ték ki. Öt évet ült, gyil​kos​sá​g ért.
– Nagy​sze​r ű. Re​mek asszony le​het.
– Az is. Te ül​tél már?
– Nem. Csak ré​sze​g es​ke​dé​sért vit​tek be.
– Hát, ha ve​lem ma​r adsz, ha​mar ki​jár​ha​tod az élet is​ko​lá​ját.
– Gon​do​lom.


Men​tünk to​vább. Kel​le​mes me​leg este volt. Nyu​g odt​nak érez​tem ma​g am. Jó volt egy ki​csit ki​sza​-
kad​ni ab​ból a bár​ból. Annyi ma​g á​nyos em​ber ül​dö​g élt ott azo​kon a bár​szé​ke​ken. Ma​g á​nyos vi​lág ez.
Köz​ben meg min​den​ki úgy tesz, mint​ha nem az len​ne, és mint​ha ők nem len​né​nek azok. Ho​lott még a
seg​g ü​ket sem tud​ják ki​tö​r öl​ni. Sem​mi sem unal​ma​sabb a szür​ke tö​meg​nél, és csak szür​ke tö​meg lé​te​-
zik.
– Ha aka​r od, dol​g oz​ha​tunk együtt min​den éj​jel – mond​ta Ro​bert. – Van ben​ned va​la​mi olyan nyu​-
ga​lom, ami a leg​több em​ber​ben nincs meg.
– Nem nyu​g a​lom az – vá​la​szol​tam –, ha​nem fá​r adt​ság.
 – Az mind​egy. Dol​g oz​hat​nánk együtt.
– Meg​g on​do​lom.
Ag​g asz​tott, hogy las​san el​fogy a whis​ky. És tud​tam, hogy Ro​bert té​bo​lyult bű​nö​ző haj​la​ma pia nél​-
kül nem len​ne annyi​r a szó​r a​koz​ta​tó. Ahogy sem​mi más sem az. A pia fel​emel en​g em. Anél​kül át​la​g os
va​g yok. És én nem aka​r ok át​la​g os len​ni. Ne​héz an​nak len​ni.
Szo​po​g at​tam a whis​kyt.
– Az ivás az esz​kép​iz​mus egyik for​má​ja – mond​tam Ro​bert​nek. – Én pe​dig sze​r e​tek el​me​ne​kül​ni.
Ro​bert csak ve​ze​tett to​vább. Bír​tam a mo​tor za​ját és a sö​tét​sé​g et, ami kö​r ül​vett min​ket. Olyan volt,
mint​ha az érin​tet​len Időn át vi​tor​láz​tunk vol​na. Sem​mi sem állt az utunk​ba.
– Hé! Asszem, ta​lál​tunk va​la​kit!
Egy autó ment előt​tünk. Érez​tem, hogy el​te​lí​ti őt az éle​té​nek ér​tel​me. Olyan volt, mint egy tig​r is,
ame​lyik épp le​va​dá​szik egy gnút.
Egy kis autó volt, ami​ben egy srác és egy lány ült; egy fi​a​tal pár. Ro​bert mel​lé​jük ért, és át​né​zett.
Ők ket​ten az utat bá​mul​ták, és úgy tet​tek, mint​ha ott se len​nénk. De ott vol​tunk.
– Ro​bert, hagy​juk őket – mond​tam. – Csak élni akar​nak.
– Az az ő ba​juk.
A srác a má​sik ko​csi​ban le​las​sí​tott, gon​dol​ta, majd ak​kor le​hagy​juk őket. Hiba volt. Ro​bert rá​lé​pett
a fék​r e, és újra mel​lé​jük ért. Az​tán ne​ki​nyom​ta a ko​csi​ját az övé​ké​nek, és le​tol​ta őket az út​r ól.
Ki​száll​tunk. Ki​szállt a srác is. Jó nagy da​r ab volt. Ki​csit ré​szeg is, haja pe​dig a sze​mé​be ló​g ott. De
na​g yon nagy da​r ab volt, és lát​szott, hogy meg fog​ja vé​de​ni a ba​r át​nő​jét. Va​ló​szí​nű​leg a gim​ná​zi​um
fut​ballsz​tár​ja volt, olyas​va​la​ki, aki hoz​zá volt szok​va, hogy min​dig nyer.
Ki​dül​lesz​tett mell​kas​sal állt a hold​fény​ben. Bá​mu​la​tos volt, és ezt ő is tud​ta.
– Oké. Jö​het bár​me​lyi​kő​tök mond​ta. – Ki akar el​ső​nek jön​ni?
– Ne ha​r a​g ud​jon, uram, csak bo​hóc​kod​tunk. Hagy​juk az egé​szet.
Ro​bert rám né​zett.
– Mi vagy te, va​la​mi buzi?
– Nem mon​da​nám.
– Jó, majd én el​in​té​zem ezt a puf​fan​csot.
Ro​bert el​in​dult a srác felé. A ba​r át​nő​je ki​szállt a ko​csi​ból. Ő is bá​mu​la​tos volt. Hosszú haj, re​mek
test. Bá​mu​la​tos pár vol​tak. A srác egy nap menő ügy​véd lesz. A lány meg di​vat​mo​dell. Győz​tes​nek
szü​let​tek, és min​de​nük meg​volt ah​hoz, hogy min​dent meg is kap​ja​nak. Úgy érez​tem ma​g am, mint aki
a jövő szent föld​jén bir​tok​há​bo​r í​tást kö​vet el.
– Üsd szét a csá​vót, Lance! – ki​ál​tot​ta a lány.
– Úgy lesz, Dar​le​ne.
El​in​dul​tak egy​más felé Ro​bert​tel. Az​tán lép​ked​tek kör​be. Nagy volt a csend. Hal​la​ni le​he​tett a lép​te​-
i​ket. Úgy tűnt, a hold is őket nézi. Min​den lé​leg​zett. A ga​zok, a fák, a fel​hők; az​tán jött egy hir​te​len
moz​du​lat, ütés lan​dolt egy fe​jen, és Ro​bert össze​esett.
De egy​ből fel​pat​tant.
Mit fo​g ok csi​nál​ni, ha ez a csá​vó agyon​ve​r i Ro​ber​tet? – gon​dol​tam ma​g am​ban.
Nem akar​tam sem​mi mást, csak a ko​szos szo​bám​ban len​ni, fe​küd​ni az ágy​ban, ma​g am​r a húz​ni a ta​-
ka​r ót, néz​ni a pla​font, és vár​ni. Ezt elég so​kat csi​nál​tam.
Újabb hang hal​lat​szott, és a nagy​da​r ab srác el​te​r ült a föl​dön. Nem is le​he​tett lát​ni az üté​se​ket. Nem
is em​be​r ek küz​del​me volt ez, ha​nem csör​g ő​kí​g yó​ké.
A srác fel​állt, de Ro​bert újra el​ta​lál​ta. Nem annyi​r a dur​ván, mint az előbb, de épp elég​g é ah​hoz,
hogy meg​tán​to​r od​jon. Az​tán ahogy Ro​bert el​in​dult felé, a lány va​la​mi​vel meg​ütöt​te őt há​tul​r ól. Egy
pil​la​nat​r a meg​állt, majd rám né​zett.
– In​tézd el a csajt, amíg én ki​vég​zem a csá​vót!
Oda​r o​han​tam a lány​hoz, és el​kap​tam a két kar​ját. Úr​is​ten, mi​lyen gyö​nyö​r ű volt! A te​kin​te​té​ben ha​-
rag és fé​le​lem vil​ló​dzott, a tes​tét ide-oda te​ker​te, rán​g at​ta. Fel is állt a far​kam, ahogy ott fog​tam őt. És
ezt még a du​la​ko​dás köz​ben ész​r e​vet​te.
Az ar​com​ba kö​pött. – Te un​do​r í​tó csö​ves!
Az​tán fel​r án​tot​ta a tér​dét, és meg​pró​bált tö​kön rúg​ni. Épp​hogy csak el​vé​tet​te, én meg dur​ván meg​-
po​foz​tam. Lát​tam, amint meg​tán​to​r o​dik a hold​fény​ben, és hosszú, sző​ke haja va​r ázs​la​to​san száll a le​-
ve​g ő​ben. El​kap​tam, meg​csó​kol​tam, erre be​le​ha​r a​pott a szám​ba. Fel​üvöl​töt​tem, gyom​r on vág​tam,
össze​esett, a szok​nyá​ja fel​csú​szott, és hosszú lá​bai káp​r á​za​to​san ra​g yog​tak.
Az​tán meg​állt mel​let​tem Ro​bert.
– Ki​vé​g ez​tem – mond​ta, majd le​né​zett a lány​r a. – Basszuk meg.
– Ne.
Le​ha​jol​tam, és fel​se​g í​tet​tem a lányt. Fé​lig-med​dig ma​g án​kí​vül volt. Na​g yon kö​zel állt mel​let​tem.
Rám né​zett.
– Ké​r em, ne öl​jék meg! Sze​r e​tem őt!
– Nem lesz sem​mi baj mond​tam neki. – Kér​lek, nyu​g odj meg.
– Ve​led meg mi van? – kér​dez​te Ro​bert. – Én meg​ba​szom ezt a kur​vát.
– Nem, ezt nem te​he​ted! – mond​tam.
– Mi​ért, amit ed​dig tet​tünk, az oké volt? Azt meg​te​het​tük? Mér ’ te aka​r od meg​mon​da​ni, hogy mit
sza​bad?
El​lö​kött, az​tán meg​r a​g ad​ta a lányt, és el​in​dult vele a bok​r ok közé.
– Ne, ne, ne, ké​rem, ne! – es​de​kelt.
– Kuss! – mond​ta Ro​bert.
Az​tán biz​tos meg​tá​mad​ta Ro​ber​tet, mert az ütni kezd​te. A lány si​kol​to​zott, de Ro​bert be​r án​g at​ta őt a
bok​r ok mögé. Vissza​men​tem a ko​csi​hoz, ki​vet​tem az üve​g et, és meg​it​tam az utol​só kor​tyot. Az​tán
oda​men​tem a srá​c​hoz, fö​lé​ha​jol​tam, és meg​néz​tem őt. Úgy né​zett ki, mint aki al​szik. Lát​tam, hogy lé​-
leg​zik. Nem halt meg. Ak​kor még le​het be​lő​le menő ügy​véd. Az​tán oda​men​tem a ko​csi​juk​hoz, ki​nyi​-
tot​tam az aj​tót, és be​ül​tem. Volt egy zacs​kó a föl​dön. Be​le​néz​tem. Egy üveg drá​g a bor volt ben​ne, és
csak ke​vés hi​ány​zott be​lő​le. Meg vol​tam ment​ve. Vissza​men​tem Ro​bert ko​csi​já​hoz, ne​ki​dől​tem, és
meg​húz​tam a bort.
Egy idő után meg​je​lent Ro​bert. Meg​állt, és né​zett.
– Na​g yon jó volt – mond​ta. – Ő is él​vez​te. Meg​basz​tam, le​szo​pat​tam, az​tán segg​be dug​tam. Na​g yon
él​vez​te.
– Gon​do​lom.
– Mon​dom.
– Húzzunk in​nen.
– Vár té​g ed, Hank. Még nem volt neki elég.
– Hagyd ezt a fasz​sá​g ot. Nem öl​ted meg, ugye?
– Nem. Mon​dom, ott fek​szik, és szét​tett lá​bak​kal vár té​g ed.
– Men​jünk.
A nagy​da​r ab srác még min​dig ki​te​r ít​ve fe​küdt a föl​dön. Be​ül​tünk az au​tó​ba, és el​in​dul​tunk a vá​r os
felé. To​vább​r a is sö​tét és csen​des volt min​den, le​szá​mít​va a mo​tor du​r u​zso​lá​sát. Mint​ha nem tör​tént
vol​na sem​mi sem. A fák ugyan​úgy áll​tak, mint​ha min​den úgy lett vol​na, mint mi​előtt ide​ér​tünk, és a
be​to​nút is úgy csi​nált, mint​ha mi sem tör​tént vol​na. Mint​ha csak a hold tud​ta vol​na, mi tör​tént, és Ro​-
ber​tet is mint​ha be​bo​r í​tot​ta vol​na va​la​mi​lyen nyál​ka​r é​teg. Az egész em​bert be​von​ta, be​kú​szott a sze​-
mé​be, a fü​lé​be, a szá​já​ba, a hón​al​já​ba, a láb​uj​jai közé. Min​den​ho​vá be​szi​vár​g ott, be​te​r í​tet​te őt. De en​-
nek nem volt köze er​kölcs​höz, jó​hoz vagy rossz​hoz; ez va​la​mi más volt, va​la​mi vissza​ta​szí​tó és meg​-
ma​g ya​r áz​ha​tat​lan do​log.
– Lá​tom, ta​lál​tál egy üve​g et – mond​ta.
– Ja, sze​r en​csém volt.
– Még ha nem is volt vér a pu​cád​ban, hogy meg​baszd azt a csajt, leg​alább ki​ver​het​ted vol​na rá.
– Igen, úgy tű​nik, el​sza​lasz​tot​tam a le​he​tő​sé​g et.
Be​ér​tünk a vá​r os​ba, a sze​g ény​ne​g yed​be. Ro​bert le​nyúlt, és egy kö​teg pénzt do​bott az ölem​be.
– Itt a ré​szed. Na​g yon el volt ereszt​ve a csá​vó.
– Kösz. Na​g yon be​csü​le​tes vagy.
– Mu​száj. Jó kis bu​li​ba kezd​tünk együtt.
Meg​mond​tam neki a cí​me​met. Ren​des gengsz​ter​hez mél​tó mó​don is​mer​te a vá​r ost, és egy​ből oda​-
ta​lált. Meg​áll​tunk a szál​lá​som előtt. A kör​nyé​ken min​den​ki leg​alább öt órá​ja aludt már.
– Fi​g yelj, nincs még vége az éj​sza​ká​nak. Sze​r et​ném, ha meg​is​mer​néd az anyá​mat.
– Biz​tos va​g yok ben​ne, hogy nagy​sze​r ű asszony, de most már haza aka​r ok men​ni, és le aka​r ok fe​-
küd​ni.
Ki​száll​tam, ő pe​dig el​haj​tott.
Elő​vet​tem a kul​csom, ki​nyi​tot​tam az aj​tót, fel​men​tem a lép​csőn, és az első ka​nyar​ban meg​lát​tam
egy be​ke​r e​te​zett ké​pet Jé​zus​r ól. Fáj​da​lom volt az ar​cán, mint egy fi​a​tal srác​nak, aki​nek a ba​r át​nő​je
épp most lé​pett le a drog​dí​le​r é​vel.
Be​men​tem a szo​bám​ba, be​le​pi​sál​tam a csap​ba, tri​kó​r a vet​kőz​tem, majd ke​zem​ben a pénz​zel és az
üveg bo​r om​mal be​fe​küd​tem a be​ve​tet​len ágy​ba. Éle​tem​ben nem lát​tam még annyi pénzt. Fél​be​haj​tot​-
tam a pár​nát, ül​tem a sö​tét​ben, és szo​po​g at​tam a bort.
A dol​g ok csak tör​tén​tek, a dol​g ok gyor​san tör​tén​tek, a dol​g ok olyan gyor​san tör​tén​tek, hogy nem
is öl​töt​tek for​mát.
Meg​je​lent egy egér, fel​ka​pasz​ko​dott a tűz​hely​r e, az​tán fel​r o​hant a ká​vés​kan​nám fü​lé​r e, majd fé​lig
le​lóg​va on​nan rám né​zett. Lát​tam őt a de​r en​g ő fény​ben, a de​r en​g ő sö​tét​ben. Ő né​zett rám, én néz​tem
rá, és lát​tam, hogy nem sze​r e​ti, hogy ott va​g yok a szo​bá​já​ban. Az​tán egy pil​la​nat alatt el​tűnt.
Újra egye​dül vol​tam; min​dig is job​ban érez​tem ma​g am egye​dül. Ami​kor az em​ber egye​dül van, az
egyet​len prob​lé​má​ja ön​ma​g a. Jobb úgy. Mert el​ke​r ü​li a baj. Én ren​des em​ber va​g yok. Ezt tud​tam ma​-
gam​r ól.
Meg​it​tam a bort, le​dob​tam a föld​r e az üve​g et, szét​haj​tot​tam a pár​nát, has​r a fe​küd​tem, a seg​g em a
té​bo​lyult pla​font néz​te, és el​alud​tam.


Kezd​jük az​zal, hogy le​szö​g ezzük: ez az írás fik​ció. Ste​ve Cos​mosszal Pá​r izs​ban ta​lál​koz​tam elő​-
ször – leg​alább​is ak​ko​r i​ban ezen a né​ven fu​tott, és erre a név​r e em​lék​szem. Cris​ti​ná​val men​tem Pá​-
rizs​ba, mert a ki​adó​ból nyag​g at​tak, hogy ad​jak in​ter​jú​kat a fran​cia saj​tó​nak. Emel​lett egy for​g a​tó​-
köny​vön dol​g oz​tam egy fran​cia ren​de​ző​nek, Jean Sa​so​o n​nak. Nála, il​let​ve fe​le​sé​g é​nél száll​tunk meg,
aki va​la​mennyi​r e is​mert szí​nész​nő volt, és akit egy​sze​r ű​en csak Bar​bet​te-nek hív​tak. Az egész csak
evés​r ől, ivás​r ól, ivás​r ól és evés​r ől, szólt, meg ivás​r ól és ivás​r ól. Nem ér​tet​tem a dol​g ot, de nem is
ér​de​kelt.
Szó​val Jean Sa​so​o n elő​sze​r e​tet​tel be​szélt Ste​ve Cos​mos​r ól. Sa​so​o n imád​ta a fél​ő rül​te​ket, Cos​mos
pe​dig az volt, meg én is – ezért is vol​tam ott.
Egyik este ki más je​lent meg, mint maga Cos​mos, a kon​ti​nens tíz leg​ke​r e​set​tebb bű​nö​ző​i​nek egyi​-
ke. Leg​in​kább ban​kok​kal és ka​szi​nók​kal fog​lal​ko​zott, de volt egy-két mel​lék​ál​lá​sa is.
Ke​zet ráz​tunk.
– Á, igen! – mond​ta. – Lát​ta​lak a té​vé​ben, ami​kor be​r úg​tál, és ki​o sz​tot​tad azo​kat a fasz​fe​je​ket.
– Én pe​dig úgy ér​te​sül​tem, hogy te meg ki​fosz​tot​tad a fasz​fe​je​ket.
Cos​mos ne​ve​tett. – Igen, bár iga​zá​ból ez fo​lya​ma​tos te​vé​keny​ség.
– Örü​lök, hogy meg​is​mer​het​lek – mond​ta Cris​ti​na.
Cos​mos rá​né​zett. – Mi​cso​da el​bű​vö​lő nő! Chi​nas​ki​val vagy?
– Nem, ő van ve​lem.
Sa​so​o n köz​ben be​ment a kony​há​ba, és va​la​min ügy​kö​dött.
– Mhmm! – lel​ken​de​zett Sa​so​o n, ami egy ku​li​ná​r is „Mhmm” volt, mint aki épp most fe​de​zett fel va​-
la​mi má​g i​kus és fen​sé​g es szószt. Fran​cia lé​vén Cos​mos be​sza​ladt a kony​há​ba, hogy szem​ta​nú​ja le​-
hes​sen a pil​la​nat​nak, meg​kós​tol​has​sa, és eset​leg hoz​zá​te​g yen va​la​mit.
Cris​ti​ná​val egy​más​r a pil​lan​tot​tunk. Ta​lál​koz​hat​tunk a nagy em​ber​r el. Újra meg​töl​töt​tük bor​r al a
po​ha​r a​in​kat.
Cos​mos​nak fi​nom, ele​g áns stí​lu​sa volt, és ezt egy​ből le le​he​tett ven​ni. Fur​csa, tej​fe​hér haja volt, na​-
gyon egye​nes háta, fiús, ró​zsa​szín arca, a szá​ja ne​ve​tés​r e állt, és foly​ton tré​fál​ko​zott. Nagy, ke​r ek sze​-
mei vol​tak.
Az​tán Bar​bet​te elő​ke​r ült va​la​hon​nan. Meg​lát​ta Cos​most, és azon​nal pe​r el​ni kez​dett vele. Csak
mond​ta és mond​ta. Áradt be​lő​le a szó. Cos​mos rö​vi​den vá​la​szol​g a​tott, hol meg​döb​bent, hol mo​soly​-
gott, hol ne​ve​tett. Fran​ci​á​ul még ke​ve​seb​bet tu​dok, mint né​me​tül, és né​me​tül se tu​dok majd​nem sem​-
mit, de ezt mond​ta neki Bar​bet​te:
– Lát​tak ma té​g ed egy bank​ban. Van egy in​for​má​to​r om. Mit csi​nál​tál a bank​ban?
– Sé​tál​g at​tam.
– Nem tu​dod, hogy min​den a te ké​ped​del van tele? Ke​r es​nek té​g ed!
– Lá​tod, ott vol​tam, még​se vet​tek ész​r e.
– Mi​ért nem buj​kálsz? Mi​ért du​g od a fe​ne​ked az or​r uk alá? Te nem vagy nor​má​lis! Mit akarsz csi​-
nál​ni? Is​ten​nek kép​ze​led ma​g ad? Ah​hoz ké​pest, hogy ennyit él​tél már, annyi eszed van, mint egy
szöcs​ké​nek! Vagy egy csi​g á​nak! Sze​r in​ted él​vez​ném, ha bör​tön​ben lát​ná​lak?
– Nem, azt egyi​künk sem.
– Ak​kor mi​ért vagy ilyen hü​lye? Mi​ért...
Bar​bet​te csak mond​ta, mond​ta.
Cos​mos jobb​r a dön​töt​te a fe​jét, bal hü​velyk​uj​ját be​le​dug​ta a bal fü​lé​be, és ki​dug​ta a nyel​vét. Az
üze​net vi​lá​g os volt: a lé​te​zés úgy, ahogy van, hü​lye​ség, és tök mind​egy, hogy mit csi​ná​lunk.
Bar​bet​te is meg​ér​tet​te ezt, és ne​ve​tett. A kis​elő​adás​nak vége volt. Min​den​ki vissza​vál​tott an​g ol​r a.
Sa​so​o n el​lé​pett a gő​zöl​g ő, fi​nom il​la​to​kat árasz​tó fa​ze​kai mel​lől.
– Ez az em​ber a múlt​kor el​vesz​tet​te az összes pén​zét ru​let​ten, mert ez​út​tal nem csalt, az​tán ki​jött, és
ré​sze​g en egy az egy​be be​bo​r ult a tóba, úgy, frakk​ban, ahogy volt. Tisz​ta sár és nyál​ka lett, mire ki​jött.
– Ó hát, mi​cso​da be​fe​je​zés, és lám, még​is itt va​g yok – mond​ta Cos​mos.
Evés után az​tán ko​mo​lyan ne​ki​áll​tunk bo​r oz​ni, egy​más után jöt​tek a fi​nom fran​cia bo​r ok – azt
örök​ké le​het inni. Puk​kan​tak a du​g ók, gyúl​tak a szi​va​r ok.
Cos​mos mo​so​lyog​va, de elég ko​mo​lyan azt is​mé​tel​g et​te:
– En​g em tény​leg nem ér​de​kel a rend​ő r​ség. Én ér​dek​lem a rend​ő r​sé​g et.
Ké​sőbb me​sél​te Cris​ti​na, hogy hü​lyén vi​sel​ked​tem: foly​ton Cos​mos és Sa​so​o n vál​lát ve​r e​g et​tem, és
azt haj​to​g at​tam:
– Gye​r e​kek, ti a ba​r á​ta​im vagy​tok! Na​gyon sze​r et​lek ti​te​ket. A paj​tá​sa​im vagy​tok. Mind​annyi​unk​nak
van stí​lu​sa!
Azt, hogy „hü​lyén vi​sel​ked​tem”, azért mond​ta, mert ezt újra és újra el​is​mé​tel​tem; egész este ezt
kel​lett hall​g at​ni​uk. De rit​kán le​het ilyen ki​vé​te​les em​be​r ek​kel ta​lál​koz​ni, és ez, il​let​ve a fran​cia bor ki​-
bil​len​tett az egyen​sú​lyom​ból.
Erre-arra azért em​lék​szem. Cos​mos mind​annyi​un​kat át​vert. Si​ke​r ült be​pré​sel​ni ma​g un​kat Sa​so​o n
au​tó​já​ba, és szűk, sö​tét si​ká​to​r ok​ban ka​nya​r og​tunk. Cos​mos mond​ta az utat, az​tán ami​kor egy ma​g as
sö​vény​ke​r í​tés mel​lé ér​tünk, egy​szer csak meg​szó​lalt: – Itt állj meg.
Ki​szállt.
– És most men​je​tek.
El​in​dul​tunk, és ahogy tá​vo​lod​tunk, vissza​néz​tünk. Cos​mos fel​haj​tot​ta ka​bát​ja gal​lér​ját, mint​ha kö​-
vet​ték vol​na. És iga​za volt: min​dig kö​vet​ték.


Kö​r ül​be​lül egy év​vel ké​sőbb lát​tam őt újra. Meg​ír​tam a for​g a​tó​köny​vet, és Sa​so​o n át​jött Ame​r i​ká​-
ba, hogy fel​hajt​son egy tá​mo​g a​tót. Egy pro​du​cert. Ve​ni​ce-ben, a ten​g er​par​ton bé​r elt egy​há​zat. Il​let​ve
ne ke​ve​r ed​jünk meg. Sa​so​o n a ten​g er​par​ton bé​r elt ki egy​há​zat. (Mu​száj az ige​kö​tő​ket a he​lyé​r e ten​ni.
Nem mind​egy, hogy ki​ba​szunk va​la​ki​vel, vagy be​ba​szunk va​la​ki​vel.)
Szó​val. Sa​so​o n​nal el​jött Cos​mos is. Vet​tek két drá​g a mo​tort, és két hosszú, régi, ben​zin​za​bá​ló au​-
tót, amit ők „stí​lu​sos​nak” gon​dol​tak, és azt mond​ták: „re​mek vé​tel” volt. Mi itt Los An​g e​les​ben ezt in​-
kább úgy mond​juk, hogy „me​xi​kói ak​ció”, ami nem rasszis​ta ki​fe​je​zés, csu​pán pon​tos. Elég sok me​-
xi​kó​i​tól vá​sá​r olt ko​csit ve​zet​tem, ál​ta​lá​ban kény​szer​ből, és gon​do​lom, ez​zel így van​nak az ame​r i​kai
me​xi​kó​i​ak is.
A ház egy olaj​kút mel​lett lévő ház mel​lett állt. 12 szo​bá​ja volt, mind​egyik​ben ágy, és mind​egyik
mel​lett egy má​sik szo​ba plusz kü​lön für​dő​szo​ba. Nagy nő​csá​bász lé​vén ez jól is jött Sa​so​o n​nak;
gyak​r an meg​töl​tött 4-5 szo​bát is nők​kel. Ti​zen​ket​tő​ig nem si​ke​r ült el​jut​nia, igaz, egy éj​jel a ti​zen​egy
meg​volt. Az​tán a női nem meg​hó​dí​tá​sa te​r én el​ért si​ke​r ei vissza​ütöt​tek, mert ki​de​r ült, hogy azok​nak a
pro​du​ce​r ek​nek a fe​le​sé​g e​it is ágy​ba vit​te, aki​ket fel akart kér​ni a film​jé​hez – ami per​sze ren​de​sen fel​-
dü​hí​tet​te őket.
Sok hí​r es em​ber​r el ta​lál​koz​tam a ház​ban: pro​du​ce​r ek​kel, szí​né​szek​kel, ren​de​zők​kel. Az a baj a hí​-
res em​be​r ek​kel, hogy a sze​mé​lyes ta​lál​ko​zás​kor min​dig az de​r ül ki, hogy nem is annyi​r a nagy szá​-
mok. Csak áll​do​g ál​nak vagy ül​dö​g él​nek ci​pő​ben, és nem sok min​dent csi​nál​nak vagy mon​da​nak. (Én
ál​ta​lá​ban le​ve​szem a ci​pőm.)
 Én sem jár​tam több sze​r en​csé​vel a pro​du​ce​r ek​nél, mint Sa​so​o n. Mond​ta, hogy van egy pro​du​cer,
akit ér​de​kel a for​g a​tó​köny​vem. Egyik este Cris​ti​ná​val a Mus​so’s-ban vol​tam, a bár​pult​nak tá​masz​-
kod​tam, és a pro​du​cer – ne​vezzük Me​di​ci​nó​nak – meg​lá​tott, oda​jött hoz​zám, és kö​szönt. – Hel​lo, Chi​-
nas​ki.
– Ó, Mr. Me​di​ci​no.
Be​le​kez​dett. El​mond​ta, hogy egy olyan fil​met fog csi​nál​ni, ami egy ‘60-as évek​be​li, ma már ha​lott
író​r ól szól. Én egyet​len köny​vét se tud​tam el​o l​vas​ni. De ez nem neki szólt – egyik írót se bí​r om el​o l​-
vas​ni. Ez már csak így van ve​lem. Azt jött a rossz hír: azt mond​ta, ő fog​ja a film cí​mét adni.
– Vár​junk csak egy pil​la​nat​r a. Tény​leg azt mond​ja, hogy A szív bu​me​ráng​ja lesz a címe? Nem vic​-
cel?
– Nem. Ne​kem tet​szik ez a cím.
– Hát, ez leg​alább annyi​r a kel​lem​te​len, mint​ha ami​kor egy fic​kót azon kap​nak, hogy fér​fi​ak tár​sa​-
sá​g á​ban tö​me​g es ön​ki​elé​g í​té​sen vesz rész, és köz​ben a him​nuszt ének​li.
Le​döb​ben​tem: Mr. Me​di​ci​no meg​for​dult, és szó nél​kül vissza​ment az asz​ta​lá​hoz. Kur​vá​r a nem volt
hu​mor​ér​zé​ke.
– Hát, ennyit a for​g a​tó​köny​ved​r ől – mond​ta Cris​ti​na.
– Kér​jük a ze​ne​kart a szín​pad​r a – mond​tam, és oda​bic​cen​tet​tem a csa​pos​nak, hogy tölt​sön egy
újabb kört.


Oda​lent Ve​ni​ce-ben Cos​mos jó​val vi​dá​mabb volt. Ke​zet fog​tunk, és vi​g yo​r og​tunk, ami​kor újra ta​-
lál​koz​tunk.
– Hal​lom, jársz ló​ver​se​nyek​r e – mond​ta.
– Min​den​nap. Va​la​mi​kor este is. Egy jó na​pon hall​g a​tok egy kis Mah​lert és meg​fo​g a​dok ti​zen​nyolc
fu​ta​mot.
– Hol​nap mész?
– Ha élek, ak​kor igen...
Más​nap el​jött ve​lem.
– Daily do​ub​le[11]-t ját​szol?
– Nem.
– Ak​kor pick-si​xet?[12]
– Nem.
– Be​fu​tót ját​szol?
– Nem.
– Ak​kor mit?
– Sima té​tet.
– He​lyet sem ját​szol?
– Nem, csak té​tet.
– Úgy nem le​het pénzt nyer​ni – mond​ta Cos​mos.
Nem vá​la​szol​tam.


Cos​mos nem nyert a daily do​ub​le-lal. Szin​te büsz​kén mu​tat​ta a vesz​tes szel​vé​nye​it a fu​tam után.
Ala​po​san át​ta​nul​má​nyoz​ta a tur​fot, de nem volt szisz​té​má​ja: 6-2, 4-7, 7-3, 8-9, 10-4, 8-3. Mind​egyik
10 dol​lá​r os szel​vény volt. Már 60 dol​lárt bu​kott.
 – Lát​tad, mi tör​tént? – kér​dez​te.
– Mi?
– A 8-as ló le​r ob​bant az első fu​tam​ban, a 9-es meg a má​so​dik​ban. El​ta​lál​tam, me​lyik két ló​nak fog
el​tör​ni a lába.
– A 8-as és a 9-es va​ló​szí​nű​leg ak​kor is ve​szí​tett vol​na, ha nem rob​ban​nak le.
– Ak​kor is el​ta​lál​tam, me​lyik két ló​nak fog el​tör​ni a lába – is​mé​tel​te meg.
Min​den fu​tam után ugyan​az tör​tént. Meg​mu​tat​ta a vesz​tes szel​vé​nye​it, de min​dig elő​állt va​la​mi ma​-
gya​r á​zat​tal. De leg​alább volt pén​ze, amit el tu​dott basz​ni.
A nyol​ca​dik fu​tam​ban két szél​ső esé​lyű lo​vat ját​szot​tam meg tét​r e két dol​lár​r al. Kont​r a​já​ték volt,
amit úgy kí​sér​le​tez​tem ki, hogy hossza​san ta​nul​má​nyoz​tam a fu​ta​m​ered​mé​nye​ket Ka​na​dá​ból, Me​xi​-
kó​ból és Ame​r i​ká​ból.
– Nem tud​lak tisz​tel​ni azért, mert egy ilyen lóra fo​g ad​tál – mond​ta Cos​mos.
Mit ér​de​kel ez en​g em, ami​kor 76 dol​lárt fi​ze​tett.
– Ak​kor is hü​lye fo​g a​dás volt – mond​ta.


Az​nap este fel​hí​vott Sa​so​o n.
– Ste​ve azt mond​ja, két​szer is el​ta​lál​ta, me​lyik ló​nak fog el​tör​ni a lába.
– Ez igaz – mond​tam.
– Be​szél​ni akar ve​led.
– Add oda neki a te​le​font.
– Ank – mond​ta. – Ér​zem a fáj​dal​mat... Az élet​nek sem​mi ér​tel​me.
– Ahogy mon​dod.
– Ha nye​r ek, sem​mit sem ér​zek. Ha vesz​tek, fáj. Ak​kor mire jó nyer​ni? Nem jó sem​mi​r e.
Ter​mé​sze​te​sen iga​za volt, és egy​ben té​ve​dett is.


Cos​mos min​den​nap ki​jött a lo​vi​r a. A leg​r osszabb fo​g a​dó volt, akit éle​tem​ben lát​tam. Fu​tam​r ól fu​-
tam​r a ösz​tö​nö​sen el​ta​lál​ta, hogy a leg​in​kább ját​szott lo​vak kö​zül me​lyik lesz a leg​g yen​g ébb. Egyik
nap kö​zel 600 dol​lárt nyer​tem. Ste​ve kért köl​csön 200-at. Ad​tam neki.
Se más​nap, se az azt kö​ve​tő nap nem lát​tam őt. Azon a pén​te​ken nem tud​tam ki​men​ni, mert ki kel​lett
hú​zat​nom a böl​cses​ség​fo​g a​mat. A fog​o r​vos adott egy do​boz fáj​da​lom​csil​la​pí​tót.
– Csak ak​kor ve​g ye be, ha már na​g yon szen​ved – mond​ta.
De nem jött a szen​ve​dés. Be​vet​tem egy cso​mó gyógy​szert, meg​it​tam hat üveg sört, be​ül​tem a ko​csi​-
ba, és ki​men​tem az üge​tő​r e.
Sor​ban áll​tam, ami​kor át​néz​tem a mel​let​tem lévő sor​ba, és meg​lát​tam egy fér​fit, aki ha​son​lí​tott Ste​-
ve Cos​mos​r a – az​zal a kü​lönb​ség​g el, hogy neki ren​de​zet​len sza​kál​la volt, de na​g yon, az öl​tö​zé​ke pe​-
dig slam​pos és zsí​r os volt, Cos​mos min​dig ren​des, tisz​ta ru​há​kat hor​dott. Be​le​néz​tem a sze​mé​be.
Fény​te​len volt a te​kin​te​te. Nem Cos​mos sze​me volt. Cos​mos má​sod​o sz​tá​lyú ki​adá​sa volt. El​for​dul​tam,
és meg​fe​led​kez​tem róla.
Pár fu​tam​mal ké​sőbb a prog​r a​mot néz​tem, és a bár​pult​nál sor​ban álló seg​g e​ket meg kur​vá​kat, ami​-
kor érez​tem, hogy va​la​ki rá​te​szi a ke​zét a tár​cám​r a. Meg​for​dul​tam azon​nal, és ott állt a má​sod​o sz​tá​-
lyú Cos​mos. Aki, mint ki​de​r ült, az ere​de​ti volt. – Ank, lát​tam, hogy néz​tél a sor​ban... – mond​ta.
Elő​vett két da​r ab szá​zast, és oda​ad​ta.
– Most, hogy ren​dez​tem a tar​to​zá​som, re​mé​lem, leg​kö​ze​lebb már jó le​szek 400-ra is.
 – Hogy si​ke​r ült? – kér​dez​tem.
– A nő, aki​be sze​r el​mes va​g yok...
– ...Ki az?
– A pör​g ő fejű hölgy.
A ru​lett​asz​tal​r a gon​dolt.


A dol​g ok rossz​r a for​dul​tak Ve​ni​ce Beachen. A for​g a​tó​köny​vet egy​r e in​kább ta​pos​ták bele a föld​be.
Az ál​ta​lá​nos né​zet az volt, hogy „sen​kit nem ér​de​kel egy kocs​ma törzs​ven​dé​g é​nek az éle​te”. Ami​ben
per​sze iga​zuk volt. Még ma​g át a törzs​ven​dé​g et is alig ér​de​kel​te. Az em​be​r ek olyan vesz​te​se​ket akar​-
nak lát​ni, akik vé​g ül győz​te​sek lesz​nek. Vagy egy győz​test, aki​ből vesz​tes lesz. De egy vesz​test, aki
vesz​tes ma​r ad? Az túl​sá​g o​san ön​ma​g uk​r a em​lé​kez​te​ti őket. Ön​ma​g uk pe​dig nem ér​de​ke​li őket.
Elő​ször a drá​g a mo​to​r o​kat kel​lett el​ad​ni. Az​tán Sa​so​o n el​kezd​te ki​ad​ni a szo​bá​kat. De Sa​so​o n​nak
bőr​cuc​cai meg min​den​fé​le fé​ti​se volt, és néha meg​fe​led​ke​zett ar​r ól, hogy ott ha​g yott össze​kö​töz​ve,
ki​pec​kelt száj​jal egy-egy csajt a la​kás​ban a kan​dal​ló fö​lött (a Rom​lás ál​do​za​ti ol​tá​r án), ami mel​lett ott
fe​küdt egy jég​csá​kány, egy csí​pő- vagy ha​r a​pó​fo​g ó, és ez sok​kol​ta a ház​ban kó​szá​ló egyik-má​sik
bér​lőt, akik egy​ből ki is köl​töz​tek. Még en​nél is rosszabb volt, hogy a ke​mé​nyeb​bek meg, akik ott
ma​r ad​tak, egy idő után nem fi​zet​tek bér​le​ti dí​jat. A mo​to​r ok után kö​vet​kez​tek a me​xi​kó​i​ak​tól vett ko​-
csik, majd Sa​so​o n és Cos​mos vissza​ment Pá​r izs​ba. Kap​tam Sa​so​o n​tól egy ké​pes​la​pot.

„...meg​pró​bá​lom el​ad​ni a for​ga​tó​köny​vet itt, Fran​cia​or​szág​ban... Bar​bet​te fő​sze​re​pet ka​pott egy
nagy szín​há​zi pro​duk​ci​ó​ban... ha​ma​ro​san je​lent​ke​zem...”

Cos​mos is írt egy sort:

„Az élet​nek sem​mi ér​tel​me.”


Há​r om-négy hét​tel ké​sőbb kap​tam Sa​so​o n​tól egy le​ve​let Pá​r izs​ból:

„Hank, el​kap​ták Ste​ve-et. Egy ős​ré​gi bör​tön​ben van Pá​rizs​ban, az egyik leg​ré​geb​bi​ben, ami anno
kín​zó​kam​ra volt, és tele van pat​ká​nyok​kal. Na​gyon, na​gyon maga alatt van. A bor​fej​adag​ját már
jó elő​re el​ha​zar​dí​roz​ta. Jó len​ne, ha ír​nál neki. Ak​ko​ra hü​lye​ség mi​att kap​ták le, hogy nem is haj​-
lan​dó el​mon​da​ni ne​kem.
To​vább​ra is igyek​szem el​ad​ni a for​ga​tó​köny​ve​det. Akadt egy-két ér​dek​lő​dő, de még nincs sem​mi
konk​ré​tum. De így vagy úgy, előbb-utóbb lesz vele va​la​mi. Raj​ta le​szek. Bar​bet​te csó​kol​tat té​ged
is és Cris​ti​nát is.”
Jean Sa​so​on

Az​tán írt Cos​mos is.

„Hát, Ank, el​kap​tak, és annyi​ra ciki, ahogy le​buk​tam, hogy szé​gyel​lem el​mon​da​ni, és ezért nem is
fo​gom. Vége az éle​tem​nek. In​nen soha töb​bé nem en​ged​nek ki. So​kat gon​do​lok rád, hogy ott vagy
kint min​den​nap a lo​vin, és azt kí​vá​nom, bár​csak ott áll​hat​nék mel​let​ted, és tép​ked​het​ném szét a
szel​vé​nye​i​met. De soha töb​bé nem fog​lak lát​ni. Az élet ne​vet​sé​ges; pusz​tu​lat az egész. Van itt bent
 egy-két ren​de​sebb arc, de sem​mit nem tu​dunk csi​nál​ni, vagy csak alig va​la​mit. Ne​kem annyi. Soha
nem gon​dol​tam vol​na, hogy így fog vég​ződ​ni. Ren​ge​teg vá​dat hoz​tak fel el​le​nem. El se hi​szem,
hogy ennyi min​dent csi​nál​tam. Az ügy​vé​dem azt mond​ja, hogy leg​alább tíz évre szá​mít​sak, és ha
tí​zet ka​pok, ak​kor ve​gyem úgy, hogy sze​ren​csém van. Ez a sze​ren​cse? Vége az éle​tem​nek. Még egy
pil​lan​gó​nak is jobb, mint ne​kem...
Írj, ha le​het.
Ste​ve”

Egy​ből vá​la​szol​tam neki. Hosszú le​ve​let ír​tam, és mi​vel gon​dol​tam, hogy el​o l​vas​sák, olya​no​kat ír​-
tam bele, hogy egy ilyen ké​pes​ség​g el és jel​lem​mel meg​ál​dott em​ber​nek, mint ő, nem sza​bad​na bör​-
tön​ben len​nie, meg hogy in​kább ki​tün​te​tést ér​de​mel​ne, és azt, hogy szá​nal​mas, amit a vi​lág igaz​ság​-
szol​g ál​ta​tás​nak hív. Hossza​san tag​lal​tam, hogy Cos​mos mi​lyen ne​mes lel​kű em​ber. Olyan jól ad​tam
elő, hogy majd​nem el​bőg​tem ma​g am.
Más​fél üveg bo​r om​ba ke​r ült meg​ír​ni a le​ve​let, és ami​kor el​o l​vas​tam, és bo​r í​ték​ba tet​tem, úgy érez​-
tem, hogy ha ezt el​o l​vas​sák, azon​nal ki fog​ják őt en​g ed​ni...
Cos​mos ha​ma​r o​san vá​la​szolt is:

„Ank, ez re​mek le​vél volt, sok​szor el​ol​vas​tam. Iga​zad van: sem​mi ke​res​ni​va​lóm itt a bör​tön​ben, de
saj​nos úgy tű​nik, hogy ezt csak te meg én gon​dol​juk így. Soha nem ju​tok ki in​nen. Ennyi. Vége.
Ennyi erő​vel élve is el​te​met​het​né​nek. Az éle​tem ed​dig jó volt. Most pe​dig fi​zet​nem kell. Ne​ked vi​-
szont ott van​nak a nők, a lo​vak meg az a sok jó pia, amit meg​iszol. Gon​dolj rám néha itt eb​ben a
pat​ká​nyok​kal teli lyuk​ban. Még a fa​lak is bü​dö​sek. Mos​tan​tól örök​re ez az ott​ho​nom, amíg... és
mi​után meg​ha​lok, be​dug​nak va​la​mi spe​ci​á​lis bör​tön​be, ahol a ha​lot​ta​kat tart​ják meg a ha​lott pat​-
ká​nyo​kat és a ha​lott, bűz​lő fa​la​kat... Még a ha​lál​nak se lesz ér​tel​me.”
Ste​ve


Akadt egy kis prob​lé​mám az adó​hi​va​tal​lal, amit meg​o l​dot​tam, az​tán va​la​mi tönk​r e​vág​ta a ben​zin​-
tan​ko​mat, ami​kor gyor​sa​sá​g i ver​seny​be ke​ve​r ed​tem az au​tó​pá​lyán va​la​mi hü​lyé​vel, majd ami​kor be​-
állt a for​g a​lom, ki kel​lett men​nem a le​ál​ló​sáv​ba, és há​r om vagy négy nap​ba tel​lett, mire ezt si​ke​r ült
el​si​mí​ta​ni. Utá​na ír​tam Cos​mos​nak, és pró​bál​tam őt fel​vi​dí​ta​ni. Még pár fran​kot is tet​tem a bo​r í​ték​ba,
ami még a pá​r i​zsi utam​r ól ma​r adt. Az​tán jöt​tek a szo​ká​sos piti prob​lé​mák, ahogy ál​ta​lá​ban, és egyik
nap arra éb​r ed​tem, hogy a leg​utób​bi le​ve​lem​r e nem kap​tam vá​laszt Cos​mos​tól. Le​het, hogy va​la​mi
rosszat mond​tam? Az​tán az ju​tott még eszem​be – ab​ból ki​in​dul​va, hogy ha rö​vid idő​r e is, de én is
vol​tam már be​varr​va –, hogy akik ül​nek, néha úgy ér​zik, azok, akik kint van​nak, el​vesz​tik a kap​cso​la​-
tot a va​ló​ság​g al.
De nem ez tör​tént. A le​ve​lem hi​va​ta​los pe​csét​tel el​lát​va jött vissza. Sö​tét​zöld, el​mo​só​dott pe​csét
volt, és – új​fent el​né​zést ké​r ek a fran​ci​á​mért – az állt raj​ta: EL​KÖL​T Ö​ZÖTT. CÍM IS​ME​RET​LEN.
Jé​zus atyám, gon​dol​tam, Cos​mos lyu​kat fúrt va​la​me​lyik bű​zös fa​lon át. Mi​cso​da ügyes em​ber!
Büsz​ke vol​tam rá.
De az​tán Sa​so​o n meg​ír​ta a té​nye​ket.

„...fo​gal​mam sincs, ho​gyan, de Ste​ve óva​dék el​le​né​ben sza​bad​láb​ra he​lyez​tet​te ma​gát... nem kis
összeg volt... Az​tán el​tűnt. Nem tu​dom, hol van. De ha ezek után még egy​szer el​kap​ják itt​hon, ak​-
kor élet​fogy​tig​lant kap, az biz​tos.”


Át​ír​tam a for​g a​tó​köny​vet, és azt mond​tam, hogy ez a „jazz-le​ves ver​zió”. Egy pél​dányt el​küld​tem
be​lő​le Sa​so​o n​nak. Kezd​het​te elöl​r ől a há​za​lást. Az​tán kis ti​né​dzser csa​jok kezd​tek hí​vo​g at​ni, és obsz​-
cén dol​g o​kat mon​do​g at​ni a te​le​fon​ba, ezért új tit​ko​sí​tott te​le​fon​szá​mot kel​lett kér​nem. Egy tit​ko​sí​tott
te​le​fon​szám nagy​já​ból annyi ide​ig bír​ja, mint​egy át​la​g os há​zas​ság: egy-más​fél évig.
Az​tán újra ne​ki​áll​tam ver​se​ket írni. Pró​bál​tam egy-két olaj​fest​ményt ké​szí​te​ni, de csak az em​be​r i
arc kü​lön​fé​le for​má​it si​ke​r ült meg​fes​te​nem, ami té​má​nak igen be​ha​tá​r olt. A lo​vin vi​szony​lag jól
ment, de a kö​zön​sé​g et to​vább​r a is ne​he​zen vi​sel​tem. Soha nem lát​ják be a bu​kást, és így egy​r e-más​r a
csak buk​nak. A leg​na​g yobb prob​lé​má​juk a ma​g ány volt – és az agy​sej​tek hi​á​nya. Néha úgy érez​tem
ott ma​g am, mint​ha egy ha​tal​mas el​me​g yógy​in​té​zet​ben len​nék, ahon​nan sen​ki sem tud sza​ba​dul​ni, ho​-
lott az aj​tók nyit​va van​nak...
Na, mind​egy. Egy nap meg​szó​lalt a te​le​fon. Sa​so​o n volt az.
– Allo, Hank, Sa​so​o n va​g yok.
– Hol vagy, Jean?
– Ve​ni​ce-ben.
– A ten​g er​par​ton?
– Hát, nem ép​pen. A get​tó​ban va​g yunk, a fe​ke​te get​tó​ban, de jó a ház és nagy kert​je van.
– Mit csi​nálsz itt?
– Egy do​ku​ment​fil​met aka​r unk ké​szí​te​ni ró​lad. Ben​ne vagy?
– Ben​ne – vá​la​szol​tam, mert saj​nál​tam Sa​so​o nt, ami​ért nem si​ke​r ült el​ad​nia a for​g a​tó​köny​vet.
– Ta​láld ki, ki van még itt ve​lem.
– Bar​bet​te?
– Nem, ő dol​g o​zik. Al​g é​r i​á​ban for​g at​nak va​la​mit.
– Ak​kor ki?
Át​vet​te va​la​ki a te​le​font.
– En​g em nem ér​de​kel a rend​ő r​ség. Én ér​dek​lem a rend​ő r​sé​g et.
– Cos​mos...
– Kö​szö​nöm azo​kat a le​ve​le​ket, ba​r á​tom. Min​dig is nagy becs​ben fo​g om őket tar​ta​ni.
– Mi​kor lá​to​g at​tok meg? – kér​dez​tem.
– Te gye​r e, és lá​to​g ass meg min​ket! A fe​ke​te get​tó​ban!
– Mu​száj?
– Mu​száj.
El​mond​ták, hogy ta​lá​lok oda...
Bár dél volt, fé​nyes nap​pal, egy szu​per​mar​ket par​ko​ló​já​ban par​kol​tam le a get​tón kí​vül, és on​nan
te​le​fo​nál​tam.
Sa​so​o n egy újabb me​xi​kói ak​ci​ó s jár​g ánnyal je​lent meg. Üd​vö​zöl​tük egy​mást, az​tán be​száll​tam, és
el​in​dul​tunk a get​tó felé.
– Na, hogy tet​szik? – kér​dez​te Sa​so​o n. – Ti​zen​ö t éves, de még csak 32 ezer ki​lo​mé​ter van ben​ne.
Egy há​zi​asszony járt vele be​vá​sá​r ol​g at​ni, de az​tán meg​halt a fér​je, és el kel​lett ad​nia. Nagy má​kom
volt! Tet​szik?
– Per​sze, Jean, per​sze.
A ki​pu​fo​g ó​ból jövő ké​kes​szür​ke füst a fél ut​cát be​te​r í​tet​te mö​g öt​tünk.
A fá​r adt haj​tó​ka​r ok alig​ha​nem már sok​kal szí​ve​seb​ben kö​nyö​köl​tek vol​na ki a blokk ol​da​lán, mint
hogy a ki​me​r ült fő​ten​g elyt for​g as​sák.
 – Jó vé​tel volt – mond​ta Sa​so​o n, aki tök egye​ne​sen ült az ülés​ben, és büsz​kén né​zett ki an​nak a
moz​g ó szar​ku​pac​nak a szél​vé​dő​jén. Egy nagy do​boz Bu​dot há​r om hú​zás​r a meg​it​tam, csak hogy erre
ne kell​jen vá​la​szol​nom.


Be​ér​tünk a get​tó​ba. Az ut​cá​kon ru​ha​da​r a​bok meg min​den​fé​le szar volt szét​szór​va. Ha​r is​nyák. Ci​-
pők. Amik​ből min​dig csak egy fél pár volt. A má​sik fele se​hol. Eb​ből arra le​he​tett kö​vet​kez​tet​ni, hogy
töb​bek lá​bát is am​pu​tál​ták.
– Nézd csak. Lá​tod azt a ma​g as épü​le​tet ott? – kér​dez​te Jean.
– Aha.
– Be​köl​töz​tek az em​be​r ek, az​tán nem vol​tak haj​lan​dók lak​bért fi​zet​ni.
Két évbe tel​lett a ha​tó​sá​g ok​nak, mire ki​la​kol​tat​ták őket on​nan. De előt​te ki​kap​ták be​lő​le az összes
vé​cét, ká​belt, csö​vet, min​dent. És szét​r úg​ták a fa​la​kat, fel​g yúj​tot​ták a szo​bá​kat... Ezért van be​desz​káz​va
az egész. De még így is lak​nak ben​ne. A mi házunk alatt is él​nek em​be​r ek, éj​je​len​te hall​juk, hogy be​-
szél​g et​nek... Még rá​di​ó ​juk is van. Néha ve​r e​ked​nek, hall​juk, hogy ká​r om​kod​nak...
– Na​g yon ér​de​kes – mond​tam.
– Na, itt is va​g yunk – mond​ta Jean, és be​ka​nya​r o​dott az épü​le​tük mö​g ött lévő par​ko​ló​ba. Két,
nyolc-ki​lenc év kö​r ü​li fe​ke​te srác ült a brin​g á​ján, de nem men​tek ar​r ébb az út​ból. Jean las​san, mű​vé​-
szi ügyes​ség​g el ment el kö​zöt​tük a nagy au​tó​val. Az egyik srác egy​szer csak fe​lénk for​dult, és azt
mond​ta:
– Hé, em​ber, fi​gyelj már oda!
Ez az​tán az élet – gon​dol​tam ma​g am​ban, és ami​kor meg​jön a fel​nőtt ban​da, ak​kor a go​lyó​in​kat ki​-
ránt​ják, fel​da​r a​bol​ják, fel​koc​káz​zák és meg​sü​tik nyár​son. Le​par​kol​tunk, ki​száll​tunk, és be​men​tünk.
Cos​mos a ka​na​pén ült egy nagy kan​csó ol​csó bor​r al, és egy sör​től el​ázott szi​var​r a pró​bált rá​g yúj​-
ta​ni. Fel​né​zett, és meg​lá​tott: – Ank, te gaz​em​ber, mit csi​nálsz itt a fe​ke​te po​kol​ban?
Na​g yon ré​szeg volt.
Sa​so​o n meg​mu​tat​ta a la​kást. Két kony​há​ja volt, és más na​g yon nem is.
Le​szá​mít​va egy óri​á​si ker​tet, ami tele volt gaz​zal. Vissza​men​tünk, és le​ül​tünk Cos​mos​hoz.
– Nézd, Ank, az éle​tem​nek annyi. Ne​kem itt van a vég​ál​lo​más.
– Meg​ír​ja ne​kem az élet​tör​té​ne​tét – mond​ta Sa​so​o n. – Én meg fil​met csi​ná​lok be​lő​le.
– Jean írót akar csi​nál​ni be​lő​lem. De én nem va​g yok író. Jól ki​ba​szott ve​lem.
– Hogy ba​szott ki ve​led, Ste​ve?
– Tíz​ezer nye​r ő​ben vol​tam. Erre Jean azt mond​ja: „Tart​sunk egy kis szü​ne​tet.” „Hogy ér​ted?” –
kér​de​zem. „Men​jünk, nézzük meg Tom Jo​nest.” El​me​g yünk meg​néz​ni Tom Jo​nest. Egy nagy ezüst​ke​-
reszt van raj​ta, az inge nyit​va, a nagy ezüst​ke​r eszt bele van akad​va a nagy, bü​dös, sző​r ös mell​ka​sá​ba,
és szűk bőr​nad​r á​g ot vi​sel meg mű​faszt, és ének​li a sze​r el​mes da​la​it, a nők meg si​kol​toz​nak. Meg​-
nézzük az egész kon​cer​tet, az​tán vissza​me​g yünk a ru​lett​hez, és kur​vá​r a nem megy. Tom Jo​nes meg​-
tör​te a rit​mu​so​mat. Jean hi​bá​ja. Az a kur​va Tom Jo​nes!
Cos​mos fel​emel​te a kan​csót, és egy ha​tal​ma​sat kor​tyolt a bor​ból.
Sa​so​o n fel​állt, és meg​mu​tat​ta a ri​asz​tót. Egy nagy kar​ton​do​boz, ol​dalt tele lyu​kak​kal, és az állt raj​ta
kéz​írás​sal: RI​ASZ​T Ó. TA​RAN​T U​LA! KI​NYIT​NI TI​LOS!
Gon​dol​ja​nak csak bele. Én meg mennyi pénzt köl​töt​tem ri​asz​tó​r end​szer​r e.
Ül​tünk egy da​r a​big, és it​tunk. Cos​mos nem szállt le Tom Jo​nes​r ól.
– Mi szük​sé​g em ne​kem Tom Jo​nes​r a? Tí​zez​r em​be ke​r ült! Ki ez a Tom Jo​nes? Egy ki​ba​szott idi​ó ​tá​-
nak néz ki!
 Sa​so​o n még el​mond​ta pár öt​le​tét a do​ku​men​tum​film​mel kap​cso​lat​ban, az​tán le​lép​tem...


Más​nap lát​tam Cos​most a lo​vin. Neki is volt egy me​xi​kói ak​ci​ó s au​tó​ja. – Je​an​tól apa​názst ka​pok –
mond​ta. – Ez két​he​ti pén​zem. Nyer​nem kell. Kény​sze​r ít, hogy ír​jak. Ott áll fö​löt​tem fe​ke​te ing​ben, és
nézi, ahogy írok. Olyan va​g yok, mint egy rab​szol​g a. Mu​száj nyer​nem!
Az​tán be​le​te​met​ke​zett a turf​ba. Mond​tam neki, hogy el​me​g yek, iszom egy ká​vét. Nem akar​tam za​-
var​ni őt a kon​cent​r á​lás​ban. Tud​tam, hogy egy ra​kás daily do​ub​le-t fog ven​ni. Ta​lál​koz​tam egy pszi​-
chi​á​ter ba​r á​tom​mal, aki éj​sza​kai klu​bot ve​ze​tett, és dro​g ot árult. Há​r om ál​lás kel​lett neki, hogy ló​ver​-
seny​füg​g ő​sé​g ét fi​nan​szí​r oz​ni tud​ja.
– Kell va​la​mi? – kér​dez​te. – Na​g yon jó cuc​com van. Vagy akár​mi is kell, meg​szer​zem.
– Most nem, kösz.
Tet​tem 20 dol​lárt tét​r e, egy lóra, amit négy az egy​hez ad​tak.
Má​so​dik​nak ért be, jó​val le​ma​r ad​va az első mö​g ött. Oda​men​tem Cos​mos​hoz. Meg​mu​tat​ta az összes
vesz​tes szel​vé​nyét. Mint​ha egy régi fil​met lát​tam vol​na elöl​r ől. Egész nap ve​szí​tett.
– Hát, a két​he​ti fi​ze​té​sem​nek annyi – mond​ta. Ta​lán ka​pok két​he​ti elő​le​g et.
Na​g yon szo​mo​r ú volt az egész. Meg​hív​tam egy ital​r a a bár​ban.
Fel​emel​te a po​ha​r át.
– Az élet​nek sem​mi ér​tel​me – mond​ta.
Az​nap este fel​hív​tam Cos​most. Sa​so​o n el​ment va​la​ho​vá. Be​kap​csolt az üze​net​r ög​zí​tő. Cos​mos je​-
lent​ke​zett be raj​ta:

„NEM VA​GYOK ITT, ÉS SOSE LE​SZEK. HAGY​HATSZ ÜZE​NE​T ET, DE SOK ÉR​T EL​ME
NINCS. AKÁR​KI IS VAGY, NEM AKAR​LAK LÁT​NI, NEM AKA​ROM HAL​LA​NI A MON​DAN​-
DÓ​DAT. HA BE​SZÉL​GET​NI AKARSZ VA​LA​KI​VEL, BE​SZÉL​GESS EZ​ZEL A MA​SI​NÁ​VAL.
ÉN NEM AKA​ROK BE​SZÉL​GET​NI.”

Meg​vár​tam a síp​szót.
– Jól van, ma​si​na, menj és szopd le ma​g ad...
Be​le​szólt egy hang. – Á, Ank, te vagy az?
– Jól vagy, Ste​ve?
– Iszom a bort, de ér​zem a fáj​dal​mat... Ha​za​jö​vök, és két fe​ke​te em​ber van itt a la​kás​ban. Kés van
ná​luk. „Add ide a pénzt” – mond​ják. „Mi​lyen pénzt?” – kér​de​zem. – Nincs pénz.” „A te pén​ze​det!” Van
egy hosszú bo​tom, fo​g om, és fej​be vá​g om őket vele. Ki​r o​han​nak, én meg ro​ha​nok utá​nuk a bot​tal.
Jean el​ment va​la​ho​va basz​ni. Azt hi​szi, hogy ez a ri​asz​tó mű​kö​dik. De nem.
Biz​tos, hogy jól vagy?
– Igen, iszom a bort, és ér​zem a fáj​dal​mat...


Kábé egy hé​tig nem lát​tam Ste​ve-et a lo​vin. Re​mek – gon​dol​tam –, írja az élet​tör​té​ne​tét.
Az​tán fel​hí​vott Jean.
– Lát​nod kéne a la​kást! Ste​ve csi​nált egy ve​te​mé​nyest, egy grill​sü​tőt a kert​be, és épí​tett egy kan​dal​-
lót a ház​ba!
– Egy kan​dal​lót?
– Igen, egyik este el​men​tünk, és lop​tunk pár tég​lát.
 – Saj​ná​lom, hogy még min​dig nem tudsz meg​sza​ba​dul​ni a for​g a​tó​köny​vem​től.
– Ne ag​g ódj, meg​o ld​juk. Van ked​ved át​jön​ni? Ste​ve csir​két fog gril​lez​ni.
– Lo​pott az is?
– Nem, ak​ci​ó ​san vet​tük. Gye​r e csak át...
Va​sár​nap volt. Ami amúgy is ször​nyű nap a lo​vin. El​men​tünk hoz​zá​juk Cris​ti​ná​val. Oda​ér​tünk,
min​den​ki vö​r ös​bort ivott, és Ste​ve már ré​szeg volt. 8-10 em​ber volt ná​luk. Sen​kit nem is​mer​tem. És
nem is mu​tat​tak be sen​ki​nek, de annyi ki​de​r ült, hogy mind fil​me​sek, és mind eu​r ó​pa​i​ak. Ami per​sze
jobb volt an​nál, mint hogy mind fil​me​sek let​tek vol​na, és mind ame​r i​ka​i​ak.
Ste​ve oda​éget​te a csir​két. Fe​ke​te volt, kí​vül ke​mény, be​lül meg nyers. A sa​lá​ta meg de​g e​ne​r ált volt.
Min​den​hol pa​pír​tá​nyér​hal​mok he​ver​tek, de sen​ki nem evett – bár a je​lek​ből ítél​ve pá​r an meg​pró​bál​-
koz​tak vele. Cos​mos csak ült és mo​soly​g ott. Séf​sap​ka volt raj​ta, elöl, a kö​ze​pén egy nagy kosz​folt​tal.
A 8-10 em​ber klik​kek​r e bom​lott, és úgy tűnt, a je​len​lé​vők nem ked​ve​lik egy​mást.
– Néz​zé​tek, mit csi​nált Ste​ve! – mu​ta​tott kör​be Jean.
Szép lát​vány volt, és lát​szott, hogy jó pár dol​g ot el​ül​tet​tek. Ös​vé​nye​ket ala​kí​tott ki, és fel le​he​tett fe​-
dez​ni ben​ne va​la​mi el​kép​ze​lést. Cso​dá​la​tos mun​kát vég​zett. Sze​g ény Ste​ve szét​dol​g oz​ta ma​g át. Ja, és
csir​kék meg ka​csák ro​han​g ál​tak a kert​ben.
– Sa​ját toh​há​sa​ink lesz​nek – mond​ta Cos​mos, majd ki​it​ta pa​pír​po​ha​r á​ból a bort.
– Gyer​tek, néz​zé​tek meg a kan​dal​lót – mond​ta Jean.
Be​men​tünk Cris​ti​ná​val a ház​ba, és ott volt. Egész pro​fin meg​csi​nál​ták. Cos​mos sok min​den​hez ér​-
tett. Sok nyel​ven be​szélt. És a kert is na​g yon pro​fi lett, ki​mon​dot​tan mű​vé​szi. Ste​ve anno az egye​te​men
gaz​dál​ko​dást vagy mit ta​nult.
Vissza​men​tünk a kert​be, és ne​ki​áll​tunk bo​r oz​ni. A ke​r í​té​sen túl​r ól kis fe​ke​te ar​cok fi​g yel​tek. Ste​ve
át​do​bált ne​kik né​hány fe​ke​té​r e égett csir​ke​da​r a​bot. Cos​mos és Sa​so​o n be​r en​dez​ked​tek a get​tó​ban...
Leg​kö​ze​lebb az éj​sza​kai üge​tő​ver​se​nyen ta​lál​koz​tam Cos​mosszal. Tele volt pénz​zel, öt​ve​ne​sek​kel,
szá​za​sok​kal, és né​hány nő​vel meg egy fér​fi​val volt. A fér​fi na​g yon in​tel​li​g ens​nek, ki​egyen​sú​lyo​zott​-
nak tűnt. Jean ké​sőbb el​mond​ta, hogy a fa​zon a fran​cia maf​fia tag​ja. Ha Ste​ve akár​mi​kor pénzt kért tő​-
lük, ők ad​tak neki. Ste​ve egy​szer in​kább ült, mint hogy el​árul​jon va​la​mit, amit tu​dott ró​luk, pe​dig ab​-
ban az eset​ben el​en​g ed​ték vol​na.
Ste​ve el​r o​hant fo​g ad​ni, a maf​fi​ó ​zó meg azt mond​ta:
– Tel​je​sen őrült.
– Ez még így meg sem for​dult a fe​jem​ben – vá​la​szol​tam.
Ste​ve az​nap éj​jel nyert egy kört, úgy​hogy csak pár szá​zast ve​szí​tett. Lát​tam, hogy a maf​fi​ó ​zó ad
még neki pénzt az utol​só fu​tam előtt.
Én nyer​tem 68 dol​lárt, az​tán el​in​dul​tam ha​za​fe​lé.


A do​ku​men​tum​film nem túl​zot​tan ér​de​kelt. Jean fel​bé​r elt egy hang​mér​nö​köt és egy ope​r a​tőrt, én
meg be​r úg​tam, és vá​la​szol​g at​tam a kér​dé​se​i​r e. Fur​csa volt vissza​néz​ni a fel​vé​te​le​ket – mond​tam pár
kü​lö​nös dol​g ot; fo​g al​mam sem volt, hogy ilyes​mik mász​kál​nak az agyam​ban. Hát, ez van.
Jean azt mond​ta, kell né​hány hét, mire be​fe​jezzük. De ha az em​ber iszik, ak​kor az iga​zá​ból nem is
mun​ka. Ezért írok így. Na de ez most el​mé​le​ti​leg a ba​r á​tom​r ól, a sze​r en​cse​já​té​kos​r ól szól, úgy​hogy
hadd mond​jam el, hogy el​ment egy ha​ver​já​val Veg​as​ba, ahol ter​ve​ik sze​r int na​g yot akar​tak sza​kí​ta​ni
ru​let​ten. Ste​ve egyik nagy prob​lé​má​ja az volt, hogy pisz​ko​san nyert, de ve​szí​te​ni be​csü​le​te​sen ve​szí​-
tett.
Szó​val Cos​mos el​ment, Sa​so​o n​nak meg haza kel​lett ug​r a​nia Pá​r izs​ba, így a get​tó​ban lévő házuk
üre​sen ma​r adt, de meg​be​szél​ték egy szom​széd​dal, hogy me​g e​te​ti a csir​ké​ket meg a ka​csá​kat.
Fur​csa volt ne​kem, hogy ennyi​r e kö​zel ke​r ül​tem eh​hez a két fran​ci​á​hoz, fő​leg hogy né​met gyárt​-
mány vol​tam, sőt még ott is szü​let​tem. De soha nem érez​tem úgy, hogy ők len​né​nek az el​len​ség. Ame​-
ri​ka​i​ak​kal soha nem tud​tam vol​na így ki​jön​ni – nem ked​vel​tem őket. Jó fej ame​r i​ka​i​ak csak a bo​lon​-
dok​há​zá​ban és a bör​tö​nök​ben van​nak, a nők meg na​g yon erő​sza​ko​sak és át​lát​szó​ak. Na, mind​egy...


Kint vol​tam a lo​vin, fel​né​zek, és ott van Cos​mos.
– Ank – mond​ta –, vissza​jöt​tem, ha​za​men​tem, és a ház zár​va van. Nincs kul​csom, nem tu​dom, mit
csi​nál​tam a kulccsal. Meg kell vár​nom, míg Jean vissza​ér. Mi​hez kezd​jek?
– Ott a la​ká​som. Van ben​ne egy üres há​ló​szo​ba.
– Fi​ze​tek érte – mond​ta. – Ezt nézd...
Meg​mu​tat​ta a tár​cá​ját. Annyi​r a tele volt szá​za​sok​kal, hogy alig tud​ta össze​csuk​ni, és be​le​g yö​mö​-
szöl​ni a nad​r ág​já​ba.
– Nem kell pénz mond​tam.
– Jó, ak​kor csi​nál​juk így. Aki nyer a lo​vin, az ve​szi az​nap a ka​ját és a piát.
– És ha mind​ket​ten ve​szí​tünk? – kér​dez​tem.
– Olyan rosszak len​nénk?
– Van​nak köz​tünk olya​nok.
Így min​den​nap tár​sa​ság​g al men​tem ki a lo​vi​r a. De to​vább​r a is ő volt a leg​r osszabb já​té​kos, akit
éle​tem​ben lát​tam. Si​ke​r ült a leg​in​kább ját​szott lo​vak kö​zül a leg​r osszab​bak​r a ten​nie, egyik fu​tam után
a má​si​kon. És még csak nem is vol​tak küz​de​lem​ben a lo​vai. Csak ki​me​r ül​ten kul​log​tak a pá​lyán,
olyan odd​sok​kal, mint: 5/2, 6/5, 3/1, 7/2. Hogy ezt ho​g yan tud​ta ilyen kon​zek​ven​sen csi​nál​ni, fo​g al​-
mam se volt. De így csi​nál​ta.
Kü​lön​bö​ző he​lyek​r e vit​tem el va​cso​r áz​ni.
Egy​szer pa​nasz​ko​dott. – Ez nem olyan jó hely, mint azok, ahol ál​ta​lá​ban ed​dig jár​tunk.
– Le​het – vá​la​szol​tam –, de most az egy​szer va​la​hogy eről​tesd le az ételt meg az italt...
Cos​mos sze​r e​tett meg​in​ni né​hány italt va​cso​r a előtt és né​há​nyat va​cso​r a után.
Utá​na min​dig ha​za​men​tünk, ki​bon​tot​tam egy bort, ül​dö​g él​tünk, ő meg té​véz​ni akart. Így hát ül​tünk,
it​tunk, té​véz​tünk. Mi​vel ő volt a ven​dég, meg​en​g ed​tem neki, hogy ő vá​lasszon csa​tor​nát. Sze​r et​te a
sit​co​mo​kat, amik alá ne​ve​tést ke​ver​tek; a csa​lá​di, kö​zép​o sz​tály​be​li prog​r a​mo​kat. To​tál hü​lye​ség és
rém​álom. Min​den egyes po​ént elő​r e ki le​he​tett ta​lál​ni, még mi​előtt ki​mond​ták vol​na. Ő vi​szont so​kat
ne​ve​tett. – Ú, ez annyi​r a vic​ces!
Be​tud​tam kul​tu​r á​lis kü​lönb​ség​nek.
Köz​ben Cos​mos már könnye​dén össze tud​ta haj​ta​ni a tár​cá​ját. Már csak annyi szá​zas volt ben​ne,
amit egy pil​la​nat alatt meg tu​dott szá​mol​ni.
Sze​r in​tem a ru​lett​nél kéne ma​r ad​nod – mond​tam neki.
– Á, mind​egy – vá​la​szol​ta Cos​mos –, a pénz sem​mit nem szá​mít.
– Aha – mond​tam, mi​köz​ben ki​csúsz​tat​tam az asz​tal​r a az Ame​r i​can Exp​r ess kár​tyá​mat a pin​cér​nek.
Igen, tu​dom, hogy túl hosszú​r a nyú​lik ez a szto​r i, de sze​r et​ném, ha át​jön​ne az egész tör​té​net, ha
szá​mít, ha nem. Pe​dig je​lent va​la​mit, bár azt nem tu​dom, mit. Ma​g uk meg amúgy mit csi​nál​nak ép​-
pen? Pi​hen​nek vagy buj​kál​nak. Pi​hen​je​nek vagy buj​kál​ja​nak ez​zel a szar​r al...


Sa​so​o n vissza​tért, és meg​men​tett. Dél kö​r ül hí​vott egy hét​fői na​pon, ami​kor épp nem tör​tént sem​-
mi.
– El​lop​ták az összes csir​két és ka​csát, be​tör​tek, el​vit​ték min​den ka​ján​kat, pi​án​kat és ru​hán​kat. Min​-
dent el​vit​tek, csak az író​g é​pet hagy​ták itt. Biz​tos nem tud​ták, mi az.
– Hát, az dur​va... Ste​ve idá​ig ná​lam la​kott. El​vesz​tet​te a kul​csát.
– Hát, ezek​nek nem kel​lett kulcs! Ste​ve dol​g o​zott az élet​tör​té​ne​tén?
– Hát, in​kább azt mon​da​nám, hogy élte.
– Ide​hív​nád a te​le​fon​hoz?
Fran​ci​á​ul be​szél​tek, és gyor​san. Cos​mos a sza​ba​don lévő ke​zé​vel ha​do​ná​szott. Ró​zsa​szín arca vö​-
rös lett. Öt​hat per​cig or​di​bál​tak egy​más​sal, az​tán Ste​ve le​tet​te.
– Már megint atyás​ko​dik! Azt akar​ja, hogy ír​jak. De én nem va​g yok író. Azt mond​ja, hogy ott áll
majd mö​g öt​tem, és fi​g yel. Te tudsz úgy írni, hogy va​la​ki áll mö​g öt​ted?
– Nem, csak ha a ha​lál az.
– Ször​nyű vele! Min​den​nap meg​kér​de​zi: „Hány ol​dalt ír​tál?”
– Az írás olyan, mint a ba​szás. Akar​nod kell, az​tán néha még úgy is cső​döt mon​dasz.
– De én nem is aka​r ok basz​ni. Mert utá​na min​dig ott van egy nő. Mi​hez kez​desz vele? Én ezért in​-
kább ki​ve​r em. Rá​ve​r em a fal​r a!
– Akár​hogy is, Ste​ven, apád sze​r et​né, ha ha​za​men​nél.
– Van még sö​r öd?
– Per​sze.
Cos​mos meg​ivott négy üveg sört, az​tán be​ült a me​xi​kói ak​ci​ó s au​tó​já​ba. Ki​állt a par​ko​ló​ból, és el​-
ment. Sze​r en​csés na​pom volt: két író egy ház​ban pont eggyel több a kel​le​té​nél.
Így már vég​r e kezd​het​tem ma​g am​mal va​la​mit. Elő​vet​tem egy fém​pénzt. Ha fej, ak​kor ki​ve​r em, ha
írás, ak​kor írok.
Fel​dob​tam. Írás lett.
El​in​dul​tam az író​g ép felé.
Az em​ber nem él​het​te föl az összes sze​r en​csé​jét egy nap.


Jean va​la​hogy rá​vet​te Ste​ve-et az írás​r a. Töb​bet nem lát​tam a lo​vin. Jean egyik nap át​jött a ka​me​-
rák​kal meg a hang​cuc​cal, és be​fe​jez​tük a do​ku​men​tum​fil​met. Sört it​tunk meg bort, kint ül​tünk, én
meg mond​tam ezt-azt. Leg​in​kább csak a kér​dé​sek​r e vá​la​szol​tam. A pos​tá​nál el​töl​tött 12 év alatt ele​g et
han​da​ban​dáz​tam a fe​ke​ték​kel ah​hoz, hogy tud​jam, hogy kell vé​g ig​ka​muz​ni egy ilyet. A kör​nyék​be​li
gye​r e​kek kő​vel do​bál​tak min​ket. Né​há​nyuk szü​lei azt mond​ták ne​kik, hogy go​nosz em​ber va​g yok. It​-
tam, mocs​kos tör​té​ne​te​ket ír​tam, és fe​le​annyi idős nők​kel él​tem, mint én. Mi​ért za​var​ta ez őket?
Mi​után a kö​vek egy​r e na​g yob​bak let​tek, be​men​tünk. Sa​so​o n meg​mu​ta​tott pár ol​dalt ab​ból, amit
Cos​mos írt. Egész jók vol​tak. Nem az írás, ha​nem a tar​ta​lom. Tele volt élet​tel és őrü​let​tel. És an​g o​lul
volt. Fo​g al​mam sem volt, mi​ért, de nem kér​dez​tem rá.
– Nem is rossz az a szar, amit ír​tál – mond​tam Cos​mos​nak.
En​nek na​g yon örült. Ki is mu​tat​ta.
– Kö​szö​nöm, ba​r á​tom.
– A jó írók azt fi​g ye​lik, ho​g yan él​nek má​sok – mond​tam neki. – A nagy írók él​nek, és köz​ben fi​-
gye​lik, ho​g yan él​nek má​sok.
– És mit csi​nál​nak a rossz írók?
– Pénzt.
It​tunk még egy ki​csit, az​tán min​den​ki el​ment. Il​let​ve hát nem min​den​ki. Én ma​r ad​tam. Jó író vol​-
tam, nagy író és rossz író. A lo​vak​kal pe​dig egész ügyes.


Pö​r ög​jünk fel: el​telt pár hó​nap. Néha lát​tam Cos​most a lo​vin. Néha nem. Sű​r űn vál​to​g at​ta a ba​r át​nő​-
it. Né​há​nyuk​kal ta​lál​koz​tam. Ren​des​nek tűn​tek. Mind​nek jó ál​lá​sa volt, lát​szó​lag. Ő meg köl​csön​kért
tő​lük, vesz​tett a lo​vin, és nem tud​ta meg​ad​ni. Erre a lá​nyok le​lép​tek. Cos​mos fel​adott egy hir​de​tést az
új​ság​ban, hogy olyan nőt akar el​ven​ni fe​le​sé​g ül, aki​nek leg​alább öt gye​r e​ke van. So​kan je​lent​kez​tek,
és ren​g e​teg nő​vel ta​lál​ko​zott. De nem ta​lál​ta a meg​fe​le​lőt.
– Mind na​g yon da​g adt volt – mond​ta.
– Mi​ért akarsz olyan nőt, aki​nek ennyi gye​r e​ke van?
– Mert mi​után ve​szí​tek a lo​vin, van mire ha​za​jön​ni.
– Én ami​kor vesz​tek, sem​mit mást nem aka​r ok lát​ni, csak egy üve​g et, és sen​kit nem aka​r ok ma​g am
kö​r ül – mond​tam neki.
– Pe​dig na​g yon jó le​het ha​za​men​ni va​la​ki​hez, aki nem néz lé​zer​nek.
– Ha jön a bab​kon​zerv meg a mo​g yo​r ó​va​jas szend​vics, majd an​nak fog​nak néz​ni.


Cos​mos be​fe​jez​te az élet​tör​té​ne​tét. Át​hoz​ták. El​o l​vas​tam. Ér​de​kes volt. De tel​jes ká​o sz. Dol​goz​ni
kel​lett vol​na raj​ta ren​de​sen. Meg​kér​dez​ték, eset​leg nem csi​nál​nám-e meg. Mond​tam, hogy nem fo​-
gom tud​ni. Én a sa​ját ká​o ​szom​ban vol​tam.
De nem volt gond. Ta​lál​tak rá va​la​kit. Egy át​me​ne​ti​leg mun​ka nél​kü​li for​g a​tó​könyv​írót. Le​land
LaC​r os​se-t. LaC​r os​se át​jött, és na​g yon be​r úg​tunk. Azt ál​lí​tot​ta, hogy Co​pal​la át​basz​ta őt. Co​pal​la tar​-
to​zott neki pénz​zel. Azt mond​ta, be​per​li. LaC​r os​se na​g yon de​presszi​ó s em​ber volt. So​kat be​szélt
Scho​pen​ha​u​er​r ől, imád​ta Scho​pen​ha​u​ert. És be​szélt az ön​g yil​kos​ság​r ól is. Elég hossza​san. Ér​tel​mes
dol​g o​kat mon​dott, in​tel​li​g ens volt, de bele volt süp​ped​ve az ön​saj​ná​lat​ba. A de​presszi​ó s em​be​r ek rit​-
kán érik el az át​tö​r ést. Azok​nak, akik un​do​r od​nak, néha si​ke​r ül, mert az un​dor a küz​del​met va​la​mi​fé​le
lo​g i​kus konf​r on​tá​ci​ó ​vá tud​ja emel​ni. Na mind​egy, szó​val LaC​r os​se el​vál​lal​ta, hogy rend​be te​szi Cos​-
mos írá​sát. Én örül​tem en​nek: Cos​mos szö​ve​g ét át​dol​g oz​ni na​g yon le​han​g o​ló lett vol​na.


LaC​r os​se fel​hí​vott egyik este.
– Meg​ö löm ma​g am – mond​ta. – Fel​vá​g om az ere​i​met.
– Az na​g yon fáj​dal​mas – vá​la​szol​tam. – Mi​köz​ben fo​lyik el a vér, gör​csö​ket fogsz kap​ni. Ah​hoz,
hogy ezt el​ke​r üld, ülj be egy kád for​r ó víz​be, és mi​után fel​vág​tad az ere​id, a csuk​ló​idat tartsd a víz​-
ben, és az egész tes​te​det lep​je el a víz. Ak​kor szin​te fáj​da​lom nél​kül meg​úszod.
Erre le​tet​te.
Mint ki​de​r ült, nem lett ön​g yil​kos. El​ké​szült a szö​veg.
Sa​so​o n fel​hí​vott.
– Vissza​me​g yek Pá​r izs​ba, és elő​ké​szí​tem a fil​met. Na​g yon kis költ​ség​ve​tés​ből fo​g unk dol​g oz​ni.
Amint kész va​g yok, kül​dök Ste​ve-nek egy re​pü​lő​je​g yet. Ad​dig az apa​ná​zsán fog élni. Tartsd őt szem​-
mel.
– Oké, Jean...
Meg​tör​tén​tek az elő​ké​szü​le​tek, és Sa​so​o n el​küld​te a pénzt Cos​mos​nak re​pü​lő​jegy​r e. Cos​mos el​-
ment, és meg​vet​te a je​g yet. Ő is ka​pott egy ki​sebb sze​r e​pet a film​jé​ben. Egy hí​r es ka​szi​nó​ban akar​ták
őt fel​ven​ni, ahon​nan még nem til​tot​ták ki. És ami nem Fran​cia​o r​szág​ban volt, ha​nem mel​let​te.
 Ste​ven fel​hí​vott. – Egy​szer azt mond​tad, hogy al​ha​tok ná​lad egy vagy két he​tet.
– Igen – mond​tam el​g on​dol​kod​va –, de ez már meg​tör​tént.
– Be kell zár​nom ezt a há​zat, az​tán meg kell vár​nom az in​du​lást, De még nem aka​r ok men​ni. Jean
va​la​mi fasz​sá​g ot fog ve​lem csi​nál​tat​ni. Ad​dig nem aka​r ok men​ni, amíg ké​szen nem áll​nak a for​g a​tás​-
ra. Szó​val...
– Jól van – mond​tam, és só​haj​tot​tam. – Oké, Ste​ve, rend​ben.
Így hát újra min​den​nap akadt tár​sa​sá​g om a lo​vin.
– Meg​van az apa​ná​zsom – mond​ta.
– Re​mek.
– Aki nyer, az fi​ze​ti a va​cso​r át – mond​ta.
– Na ja.
Ki​men​tünk, és vég​r e nyert. Kap​tam egy va​cso​r át.


Kö​vet​ke​ző al​ka​lom​mal már nem így tör​tént. És az azt kö​ve​tő al​ka​lom​mal se. És az azt kö​ve​tő al​ka​-
lom​mal se. És az azt kö​ve​tő...
– Nem ér​de​kel, hogy nye​r ek-e vagy ve​szí​tek – mond​ta. – Én csak ját​sza​ni aka​r ok.
– Aha.
– Én csak sze​r en​cse​já​té​ko​sok​kal tu​dok be​szél​g et​ni – mond​ta. – Sen​ki más nem tud sem​mit.
– Aha.


El​telt hét vagy nyolc nap.
– Ha Jean hív, mondd meg neki, hogy nem va​g yok itt. Mondd neki azt, hogy sze​r in​ted fel​száll​tam a
gép​r e.
– És nem fogsz?
– Va​la​me​lyik nap, ami​kor azt mond​tam, hogy el​me​g yek LaC​r os​se-hoz, nem hoz​zá men​tem. Ha​nem
a rep​tér​r e, és vissza​vál​tot​tam a je​g yem.
– Cso​dál​koz​tam is, hogy hon​nan lett pén​zed.
– Hol​nap na​g yot fo​g ok sza​kí​ta​ni – mond​ta.
Az​tán azt is mond​ta, hogy egy nap egy kas​tély​ban fog élni egy nő​vel, aki​nek sok gye​r e​ke lesz. És
sa​ját maga fog​ja ter​mesz​te​ni az élel​met. És lesz​nek va​dász​ku​tyái, és fi​nom bo​r o​kat fog tar​ta​ni.
– Ma​r adt pén​zed a re​pü​lő​jegy árá​ból?
– Ke​vés. De úgy ér​zem, hol​nap na​g yot fo​g ok sza​kí​ta​ni.
Hol​nap, hol​nap, hol​nap. De min​den hol​nap ugyan​az tör​tént. Vé​g ül el​fo​g yott az összes pén​ze. Állt
mel​let​tem, és azt mond​ta: – A lo​vam ott ma​r adt a start​nál. Ennyi. Le va​g yok égve.
Be​men​tünk a bár​ba, és meg​hív​tam egy ital​r a. Az em​ber utál köl​csön​ad​ni egy rossz sze​r en​cse​já​té​-
kos​nak. A lovi egy​sze​r ű​en nem az ő pá​lyá​ja volt. Az utol​só fu​tam jött. Ad​tam neki egy hú​szast, de
mond​tam, hogy eset​leg te​g yen Night Fire-re, akit öt az egy​hez ad​tak. Mi​után ezt kö​zöl​tem vele, rá​jöt​-
tem, hogy hiba volt: ez​zel le​be​szél​tem őt egy po​ten​ci​á​lis győz​tes​r ől. 20 dol​lárt tett be​fu​tó​r a, úgy,
hogy első lesz Slim Bim és má​so​dik Night Fire. Per​sze hogy for​dí​tott sor​r end​ben jöt​tek be.
Ahogy men​tünk a ked​venc ét​ter​me felé, arra gon​dol​tam, hogy bassza meg, le​het, hogy ez az em​ber
most már örök​r e ve​lem fog élni. Mond​juk, jó fa​zon volt. Ere​de​ti. Tu​da​tá​ban volt a ha​lál​nak is. So​kat
élt. Ha be​r ú​g ott, ki​csit han​g os lett és hü​lye, de ez mind​annyi​unk​kal így van. De hogy egy egész éle​tet
vele tölt​sék? Ez​zel az arc​cal? Én a ma​g ány​hoz vol​tam szok​va. Ami​kor az ut​cán él​tem, ak​kor is ke​r ül​-
tem a haj​lék​ta​lan​sz​ál​ló​kat, jobb sze​r et​tem egy park​ban a pa​do​kat, a si​ká​to​r o​kat; bár​hol jobb volt,
mint a cső​cse​lék​kel. Ami​kor na​g yon rossz​r a for​dul​tak a dol​g ok, ne​kem nem ma​r adt más, mint az,
hogy egye​dül le​het​tem; ki​zá​r ó​lag et​től re​mél​het​tem gyó​g yu​lást.
Őszin​tén mon​dom, meg​r et​ten​tem.
– Az élet​nek nincs sem​mi ér​tel​me – mond​ta, mi​köz​ben men​tünk az úton...
Ki​kér​tük a va​cso​r a előt​ti két kört, Ste​ve pe​dig be​ve​tet​te sárm​ját a pin​cér​nő​nél. Ma​g am alatt vol​tam,
és úgy ren​del​tem, mint​ha én ve​szí​tet​tem vol​na. Az​tán ren​del​tem még egy kört.
Ste​ve rám né​zett.
– A sze​r en​cse​já​té​ko​sok ér​tik – mond​ta.
– Mit ér​te​nek?
– Min​dent...
Az​nap este ott​hon egy​más után töl​töt​tem a bo​r o​kat. Ste​ve elő​vett egy drá​g a szi​vart, és rá​g yúj​tott.
– Amíg eb​ből ki nem fo​g yok, ad​dig rend​ben va​g yok – mond​ta. – Amíg szi​va​r om van, ad​dig bol​do​-
gu​lok.
– És mennyi van még?
– Ó, van még bő​ven!
Ste​ve Cos​mos egy nagy​vi​lá​g i fi​g u​r a volt.
Más​nap reg​g e​li után azt kér​dez​te: – Mész ma a lo​vi​r a?
– Igen. Ste​ve, ide fi​g yelj. Nem vol​na ked​ved egy kis pénzt ke​res​ni?
– Ke​res​ni?
Ki​vit​tem a ház előt​ti par​ko​ló​ba.
– Nézd meg ezt a sok gazt.
– Igen, lá​tom, na​g yon ron​da.
– Igen, te pe​dig egy táj​kép​mű​vész vagy. Van va​la​mi mód​sze​r ed arra, ho​g yan le​het​ne ezek​től meg​-
sza​ba​dul​ni?
– Hát...
– Ti​zen​ö t dol​lár órán​ként...
– Ti​zen​nyolc...
– Meg​egyez​tünk...
Ször​nyen érez​tem ma​g am az​nap reg​g el, ami​kor el​in​dul​tam ott​hon​r ól. Egy ku​pac szar​nak érez​tem
ma​g am. Olyan em​ber​nek, aki va​la​mi íz​lés​te​len dol​g ot mű​velt. És ez va​ló​szí​nű​leg így is volt.
In​tet​tem neki, és el​in​dul​tam a lo​vi​r a.
Be​le​néz​tem a vissza​pil​lan​tó​ba, és lát​tam, hogy a ka​pá​r a tá​masz​kod​va töri a fe​jét...
Előt​te kap​tam egy táv​ira​tot Sa​so​o n​tól:

„Hol van Ste​ve? Fel​hív​tam a há​zat, sen​ki nem vet​te fel. Fel​hív​ta​lak té​ged, nem vet​ted fel. Ké​szen
ál​lunk a film​for​ga​tás​ra. Küld​tem Ste​ve-nek pénzt re​pü​lő​jegy​re. Sür​gő​sen ide kell ér​nie. Vá​la​-
szolj.”
Jean

Az ele​jén jó nap​nak tűnt. Kis me​ző​nyű ver​se​nye​ket ren​dez​tek. Sze​r e​tem, ha ke​vés ló in​dul. De vé​g ül
nem lett jó nap: vesz​tet​tem.
Mire vissza​ér​tem, Cos​mos már ren​de​sen be​sö​r ö​zött.
Volt egy szek​r é​nyem tele Bud​wei​ser​r el.
Fel​né​zett a szi​var​ja mö​g ül.
 – Ki​g a​z​o l​tam. Gye​r e, meg​mu​ta​tom.
Ki​men​tünk a ház elé. Egész jól meg​csi​nál​ta.
– Itt egy évig nem lesz gaz. Majd meg​lá​tod – mond​ta. De egy kis részt ki​ha​g yott. Egy kábé egy mé​-
ter​szer fél​mé​te​r es, négy​zet ala​kú részt.
Ste​ve is tud​ta, hogy ha azo​kat nem szed​jük ki, az egész mun​ka kár​ba vész.
Ad​tam neki 140 dol​lárt.
Az​tán el​men​tünk va​cso​r áz​ni.


Kell-e mon​da​nom, hogy más​nap el is vesz​tet​tük az egé​szet. Ha​za​fe​lé meg​áll​tunk ven​ni egy kar​ton
bort, és amint ha​za​ér​tünk, ki​bon​tot​tunk egy üveg​g el. Me​g it​tuk, és el​men​tünk enni. Ki​pró​bál​tunk egy
új he​lyet. A pin​cér fel​vet​te az ital​r en​de​lést. Az egész ét​te​r em​ben zene szólt. Ami​kor a pin​cér meg​hoz​ta
a bo​r ​ál​do​za​tot, Cos​mos azt mond​ta neki:
– Ra​g asz​ko​dom hoz​zá, hogy vagy játssza​nak jobb ze​nét, vagy kap​csol​ják ki!
Ste​ve elő​ke​lő ne​vel​te​tést ka​pott. Én egy alsó kö​zép​o sz​tály​be​li csa​lád​ból szár​maz​tam.
– Ste​ve, hol​nap ki​g a​z​o ​lod azt a ma​r a​dék részt is.
– Ha ra​g asz​kodsz hoz​zá.
– Rád bí​zom.
– Le​het, hogy idő​be te​lik. Na​g yon mé​lyen van a gyö​ke​r ük.
– Gon​do​lom.
– 18 órán​ként?
– Eme​lem ket​tő​vel.
– Tar​tom...
Pár nap​pal ké​sőbb Ste​ve ne​ki​állt a hát​só kert​nek is. Én nap​pal jár​tam ki a lo​vi​r a, ő meg este. Ami​-
kor ha​za​ért, it​tunk egy-két po​hár​r al. Ki​ala​kult az új ru​ti​nunk. És úgy gon​dol​tam, ha majd a kert​tel vé​-
gez, le​fes​te​tem vele a há​zat.
Küld​tem táv​ira​tot Sa​so​o n​nak, hogy for​g as​sák le a fil​met Cos​mos nél​kül.
Az​tán egyik este Cos​mos nem jött haza az üge​tő​ver​seny​r ől. Meg​it​tam egy-két üveg bort, ír​tam
négy rossz ver​set és két jót. Újra olyan volt, mint ré​g en. Gon​dol​tam, Ste​ve össze​fe​küdt egy új lánnyal.
Örül​tem, hogy össze​jött neki.
Reg​g el 10 kö​r ül le​jöt​tem a lép​csőn, hogy va​la​mit kezd​jek a más​na​pos​sá​g om​mal, és lát​tam, hogy
nyit​va van a ven​dég​szo​ba aj​ta​ja. Cos​mos szé​pen be​ve​tet​te az ágyat, és ott ha​g yott egy üze​ne​tet:

„Ank,
Teg​nap este na​gyot sza​kí​tot​tam. Is​me​rek egy srá​cot, aki meg akar​ja ven​ni a ko​csi​mat. Van pén​zem
a jegy​re. El​uta​zom a for​ga​tás​ra. Nagy film​sztár le​szek. Kösz, hogy itt lak​hat​tam, és kösz a sok jó
bort.”
Ste​ve

El​szé​g yell​tem ma​g am. Annyi​r a ki​csi​nyes vol​tam. Ste​ve le​lé​pett. Nem vol​tam vele va​la​mi jó fej.
Volt még mit vál​toz​nom. De vál​toz​ni ne​héz, és ne​kem olyan las​san is ment, az évek meg olyan gyor​-
san re​pül​tek.
Hogy szok​ták mon​da​ni? Pár hét​tel ké​sőbb... Kap​tam egy le​ve​let Sa​so​o n​tól.

„Ked​ves Hank,
 Ste​ve meg​ér​ke​zett. A ka​szi​nó igaz​ga​tó​ját ala​kít​ja a film​ben. Nap​pal for​ga​tunk. Este pe​dig, ami​kor
ki​nyit a ka​szi​nó, Ste​ve to​vább​ra is azt kép​ze​li, hogy ő az igaz​ga​tó. Nyíl​tan csal az asz​ta​lok​nál, és
kö​ve​te​li a pén​zét. Mi​vel nap​pal a ka​szi​nó al​kal​ma​zot​ta​i​val dol​gozunk a film​ben, van némi za​va​ro​-
dott​ság. Az​tán mi​vel ő se nem író, se nem szí​nész, kért köl​csön pénzt né​hány em​ber​től, akik​kel
most ta​lál​ko​zott. Jól tu​dod, ez mit je​lent. Egyi​kük​nek írt egy nagy összeg​ről szó​ló csek​ket kész​pén​-
zért cse​ré​be, de a csekk fe​de​zet​len volt, és vissza​dob​ták. A fér​fi ezt el​mond​ta Ste​ve-nek, de Ste​ve
azt haj​to​gat​ta, hogy ez biz​tos va​la​mi té​ve​dés lesz, és majd be​szél a bank​já​val, mert ki​zárt, hogy a
csekk ne len​ne jó....
Min​den más is ka​o​ti​kus. Kezd el​fogy​ni a pén​zünk. Elő​ször olyan ven​dé​ge​ket kér​tünk fel, hogy nap​-
pal ve​lünk for​gas​sa​nak, akik es​tén​ként itt szok​tak ját​sza​ni a ka​szi​nó​ban. Most meg már haj​lék​ta​-
la​no​kat kell össze​szed​nünk az ut​cá​ról, és fel​öl​töz​tet​ni őket. A ru​há​kat bé​rel​jük, de így ol​csóbb, és
iga​zá​ból pont úgy néz​nek ki ben​ne, mint az át​lag​em​be​rek.
Emel​lett a fil​met leg​job​ban tá​mo​ga​tó pro​du​cer fe​le​sé​ge sze​rel​mes lett Ste​ve-be. Az​zal fe​nye​ge​ti a
fér​jét, hogy el​hagy​ja őt Ste​ve-ért, de mi​vel a pro​du​cer nem akar​ja őt el​ve​szí​te​ni, gya​kor​la​ti​lag
együtt él​nek, együtt esz​nek meg ilye​nek. Gyö​nyö​rű és in​tel​li​gens nő.
Együtt jár​nak ját​sza​ni, és Ste​ve tel​je​sen meg​őrült: zse​to​no​kat vesz le az asz​tal​ról, ma​gá​ra önti a
piát, Scho​pen​ha​u​er-idé​ze​te​ket ki​a​bál han​go​san, nők ru​há​já​ra hány, azt or​di​bál​ja, hogy „a Ha​lál
min​den​hol ott van”, meg hogy „a vas​tag​be​lé​ben te​ke​reg, mint a fos”, és hogy min​den ágy szar,
ahogy van. Ja, és per​sze zse​ni​á​lis szí​nész​nek és író​nak tart​ja ma​gát. Jó pár új​ság​író ké​szí​tett vele
in​ter​jút, de sen​ki​nek sem en​ge​di meg, hogy le​fo​tóz​za őt, mond​ván, az el​pusz​tí​ta​ná a lel​két – ami
alatt min​den va​ló​szí​nű​ség sze​rint sa​ját ma​gát érti...
Majd ér​te​sí​te​lek a fej​le​mé​nyek​ről.
A leg​job​ba​kat.”
Jean


Na, ak​kor ugor​junk két hó​na​pot. Meg​van? Oké.
Jött egy újabb le​vél Sa​so​o n​tól, Pá​r izs​ból.

„Ked​ves Hank,
Be​fe​jez​tük a fil​met. Na​gyon sok gond volt Ste​ve-vel. Min​dig inst​ru​ál​tam, hogy mit csi​nál​jon, mit
mond​jon, erre tök mást csi​nált. Egy​foly​tá​ban ez ment. Ször​nyű volt. De be​fe​jez​tük. Mi​vel Bar​bet​te
ját​szot​ta a női fő​sze​re​pet, az leg​alább rend​ben volt. Most vág​juk a fil​met. Ste​ve ott ma​radt, hogy a
pro​du​cer fe​le​sé​gé​vel le​hes​sen.
A do​ku​men​tum​fil​med​del sze​ren​csénk volt. Meg​vet​te egy nagy té​vé​csa​tor​na. Fő​mű​sor​idő​ben fog​ják
be​mu​tat​ni. Min​den este. Csak azt kér​ték, hogy vág​juk meg hat​per​ces ön​ál​ló ré​szek​re. Ez elég me​-
lós lesz, de van ti​zen​négy órá​nyi nyers​anya​gunk ró​lad, úgy​hogy biz​tos ta​lá​lunk elég jó részt.
Ste​ve és a pro​du​cer fe​le​sé​ge közt már nem men​nek olyan si​mán a dol​gok amúgy, mint ko​ráb​ban.
Éj​je​len​te a nő ott​hon van a vil​lá​ban a pro​du​cer​rel, nap​pal meg ti​tok​ban ta​lál​koz​gat Ste​ve-vel, aki
túl sok pénzt kért már köl​csön, és nem tud​ja neki meg​ad​ni. És per​sze ki​til​tot​ták a ka​szi​nó​ból is.
Ami​kor tu​dok, kül​dök neki egy kis pénzt.
Azt írta a múlt​kor: »Mi​óta író és szí​nész let​tem, job​ban le va​gyok égve, mint va​la​ha. Lyu​kas ci​pő​-
ben já​rok, és haj​lék​ta​la​nok​kal al​szom par​kok​ban a pa​don. Már név sze​rint is​me​rem min​det. Ami​-
kor esik, meg​pró​bá​lunk be​hú​zód​ni a vo​nat​ál​lo​más​ra, de a rend​őrök min​dig el​ker​get​nek. A le​he​tő
leg​mé​lyebb pon​ton va​gyok, le​zül​löt​tem, nyo​mor​gok, és annyi​ra re​mény​te​len​nek ér​zem az éle​tem,
 amennyi​re csak le​het. Lel​ki​leg is le​gyen​gül​tem, és annyi​ra te​he​tet​len va​gyok, hogy még meg​öl​ni
sem tu​dom ma​gam. Hová ten​né​nek, ha meg​öl​ném ma​gam? Csak egy má​sik pad​ra a po​kol​ban...
Nincs me​nek​vés sem​mi elől. Még meg​őrül​ni is kép​te​len va​gyok.«”

Sze​g ény Ste​ve. Iga​zá​ból sose tud​tam össze​r ak​ni tel​je​sen a szto​r it, mert Ste​ve meg Jean is el​me​sél​te,
és mind​ket​ten he​veny al​ko​ho​li​zá​lás köz​ben, de va​la​mi ilyes​mi a tör​té​net:
Ste​ve Cos​mos fi​a​tal​ko​r á​ban be​lé​pett egy ka​szi​nó​ba, zse​bé​ben egy ki​sebb összeg​g el, és fo​g al​ma
sem volt róla, ho​g yan mű​köd​nek ott a dol​g ok. Oda​ment a ru​lett​asz​tal​hoz, fo​g a​dott, és nyert. Ott​hagy​ta
a pénzt az asz​ta​lon. Már​mint a zse​to​no​kat. És újra és újra nyert. A zse​tont ak​kor is ott​hagy​ta az asz​ta​-
lon, ami​kor vé​cé​r e ment. Az​tán mi​kor vissza​jött, ki​de​r ült, hogy ad​dig​r a már óri​á​si össze​g et nyert: 19
ezer dol​lárt. Le​het​sé​g es​nek tű​nik ez? Nem tu​dom, le​het, hogy nem így volt. De az összeg​r e tisz​tán
em​lék​szem: 19 ezer dol​lár. Cos​mos el​ment ki​vál​ta​ni a pénzt, és kér​dez​ték tőle, hogy kész​pénzt akar,
vagy csek​ket. Kész​pénzt kért.
Volt ott egy na​g yon jó nő a ka​szi​nó​ban az​nap este, és Ste​ve meg​em​lí​tet​te va​la​ki​nek, hogy kéne neki
a nő. Ez a va​la​ki mond​ta neki, hogy az le​he​tet​len, mert ez a nő nem olyan. Erre mond​ta en​nek a va​la​-
ki​nek, hogy 2000 dol​lárt adna en​nek a nő​nek a szol​g á​la​ta​i​ért. Az​tán fel​men​tek egy szo​bá​ba a ka​szi​nó​-
ban, és ennyi volt. Ste​ve rá is kat​tant az ügy​r e. On​nan​tól fog​va ka​szi​nók​ban ló​g ott. Meg​is​mer​ke​dett
egy pár svind​ler​r el. Jár​ták a ka​szi​nó​kat, és trük​köz​tek. Cos​mos elég sok trük​köt el​me​sélt, de nincs
fel​ha​tal​ma​zá​som köz​zé​ten​ni. Egyet le​szá​mít​va. Volt egy táv​irá​nyí​tás​sal mű​kö​dő elekt​r o​mos go​lyó​juk,
amit bár​me​lyik szám​nál meg tud​tak ál​lí​ta​ni. A gomb egy kamu ci​g a​r et​tás​do​boz​ban volt. Csak a go​-
lyót kel​lett ki​cse​r él​ni​ük, amit némi fi​g ye​lem​el​te​r e​lés​sel és egy gyors moz​du​lat​tal meg tud​tak ol​da​ni.
Vi​szont a go​lyó na​g yon ké​nyes volt, és egyik éj​jel, ami​kor már épp nye​r és​ben vol​tak, szét​r ob​bant. A
nye​r e​mé​nyü​ket in​kább az asz​ta​lon hagy​ták, és a mi​nél gyor​sabb tá​vo​zás mel​lett dön​töt​tek.
A ban​da vá​r os​r ól vá​r os​r a járt, szer​te a vi​lá​g on. Egy idő után is​mert​té vál​tak, és ál​cáz​ni​uk kel​lett
ma​g u​kat. Néha annyi​r a meg​szed​ték ma​g u​kat, hogy be​le​fá​r ad​va az egész​be, szét​vál​tak, és ab​ba​hagy​-
ták, de az​tán kez​dő​dött min​den elöl​r ől.
A pi​he​nő​idők​ben Ste​ve ba​r á​tom más trük​kö​ket is meg​ta​nult. Amel​lett, hogy ha​mis iga​zol​vá​nyok​kal
fe​de​zet​len csek​ke​ket ál​lí​tott ki, volt egy kis fény​ké​pe​ző​g é​pe, ami​vel oda​ment drá​g a au​tók​hoz, oda​tet​te
a zár​r a, és le​fo​tóz​ta. Ami​kor elő​hív​ták a fil​met, az meg​mu​tat​ta a zár ba​r áz​dá​it. En​nek alap​ján kul​csot
csi​nál​ta​tott. Az​tán vissza​ment a ko​csi​hoz, ki​nyi​tot​ta az aj​tót, be​in​dí​tot​ta az au​tót, és el​haj​tott. Ren​g e​teg
au​tót lo​pott így. Egyet​len kor​mány​zár se je​len​tett neki aka​dályt. Át​lag egy perc ti​zen​ö t má​sod​perc
alatt ki tud​ta nyit​ni őket.
A leg​jobb szál​lo​dák​ban szállt meg, in​g yen. Ha​tal​mas szám​lát csi​nált, az​tán csak ki​sé​tált az aj​tón. A
szo​bá​ban ott​ha​g yott egy üres bő​r ön​döt és egy üze​ne​tet:
„Min​dent na​g yon kö​szö​nök.”
Egy ilyen em​ber​nek soha eszé​be sem jut​ha​tott, hogy nyolc​ó rás ál​lá​sa le​g yen.
És tes​sék, én meg ki​g yom​lál​tat​tam vele a ker​tet...
De nem ír​hat​tam róla, mert ak​kor a rend​ő rök azt mond​ták vol​na, hogy bű​nö​zőt búj​ta​tok, a fran​cia
maf​fia meg utá​na rám szállt vol​na, de so​ká​ig gon​dol​kod​tam a dol​g on, és arra ju​tot​tam, hogy be​ál​lít​-
hat​nám úgy, mint​ha fik​ció len​ne, majd a fik​ci​ó ​ban azt ál​lít​hat​nám, hogy a szto​r i még​is va​lós volt. Azt
vi​szont tud​tam, hogy no​vel​lá​nak túl hosszú lesz, re​g ény​nek meg rö​vid. Hát, ez van.


Be​fe​jez​tem a ne​g ye​dik re​g énye​met, a ked​venc macs​kám meg​halt, pe​dig ke​mény egy dög volt, Cris​-
ti​ná​val meg nem men​tek jól a dol​g a​ink, de a lovi to​vább​r a is ott volt ne​kem. Imád​tam azt a he​lyet, de
iga​zá​ból mind​egyi​ket, Ani​tát, Holly​wood Par​kot, Los Ala​mi​tost. Del Mar​r ól és Po​mo​ná​r ól le tud​tam
vol​na mon​da​ni. De a lovi volt a le​he​tő leg​jobb pszi​chi​á​ter. Ta​ní​tott ma​g am​r ól, má​sok​r ól, min​den​r ől.
Egyen​súly​r ól, esé​lyek​r ől; a lovi egy fény​vil​la​nás volt, és az is​te​nek ma​r a​dan​dó​sá​g á​nak bi​zo​nyí​té​ka.
Ne​kem való hely.


Oda​áll​tam a par​ko​ló​szol​g á​lat​hoz, és a srác, aki jött, hogy le​par​kol​ja a ko​csi​mat, azt kér​dez​te, mi​-
köz​ben adta oda a sár​g a cé​du​lát: – Be​teg vol​tál, baj​nok?
– Nem – vá​la​szol​tam. – Mi​ért kér​ded?
– Mert teg​nap nem lát​ta​lak – mond​ta.
– Hogy van a fe​le​sé​g ed és a csa​lád? – kér​dez​tem.
– Jól – mond​ta.
– Nagy​sze​r ű – mond​tam.
Be​men​tem, és meg​néz​tem a prog​r a​mot. Jó sok nye​r et​le​nek ver​se​nye volt az​nap. Re​mek. A ked​ven​-
cem. Na​g yon ke​vés nyil​vá​nos in​for​má​ció állt ren​del​ke​zés​r e. De volt egy szisz​té​mám arra, ho​g yan tu​-
dom ki​de​r í​te​ni, mire fo​g ad​jak.
A ne​g ye​dik fu​tam​r a már 225 nye​r ő​ben vol​tam. Ül​tem, né​ze​g et​tem a prog​r a​mot, össze​ve​tet​tem a
turf​fal és a táb​lá​r a ki​ír​tak​kal, ami​kor érez​tem, hogy va​la​ki leül mö​g ém. Érez​tem, hogy ott van mö​-
göt​tem, és néz a vál​lam mö​g ül. Nem sze​r et​tem, ha va​la​ki a kö​ze​lem​ben van. Ar​r ébb men​tem. Érez​-
tem, hogy ugyan​ez az alak jön utá​nam, és megint leül mö​g ém. Jó​ma​g am nem va​g yok az em​be​r i​ség
nagy ra​jon​g ó​ja, még azok​tól is fel​for​dul a gyom​r om, aki​ket nagy​r a tar​ta​nak, így hát egy​ál​ta​lán nem
bír​tam, ha bár​ki a kö​ze​lem​ben van, ezért meg​for​dul​tam, és azt mond​tam: – Ide fi​g yelj, te fasz​ka​lap...
És igen, el​ta​lál​ták, Ste​ve Cos​mos volt az.
– Ank – mond​ta.
– Hát, ba​r á​tom, ma​xi​mum egy hú​szast tu​dok adni...
– Ne ag​g ódj, ba​r á​tom – mond​ta. – Szert tet​tem egy óri​á​si kö​teg pénz​r e. Na​g yon zöld, na​g yon vas​-
tag és na​g yon tör​vé​nyes.
– Mit csi​nálsz itt? – kér​dez​tem.
– Ezt én is kér​dez​het​ném tő​led. Mit szól​nál egy ital​hoz?
– Oké.
Be​men​tünk a bár​ba. Ste​ve dup​la whis​key-t kért víz​zel. Én vod​ka-to​ni​kot ren​del​tem.
– Kire fo​g adsz a kö​vet​ke​ző fu​tam​ban? – kér​dez​te.
– Hát, ha a táb​lán nem vál​toz​nak na​g yon a dol​g ok, ak​kor Blue Fire-re.
– Far Dre​am fog győz​ni – mond​ta.
– Le kéne szok​nod a vég​haj​r á​zók​r ól. Foly​ton ezt mon​dom ne​ked, de nem hall​g atsz rám.
– Far Dre​am fog nyer​ni. Gyors ver​seny lesz.
– Ez az old school meg​kö​ze​lí​tés. De ma már más a dör​g és. Ma​nap​ság az győz, aki vé​g ig gyors.
– Aki nyer, az fi​ze​ti a va​cso​r át? – kér​dez​te Cos​mos.
– Aki nyer, az fi​ze​ti a va​cso​r át – vá​la​szol​tam.
Meg​fog​tuk a po​ha​r un​kat, koc​cin​tot​tunk, és fel​haj​tot​tuk.
 FORRÁSOK
Open City, 1967. jú​ni​us 23-29.
Open City, 1967. jú​li​us 7-13.
Open City, 1967. de​cem​ber 29. – 1968. ja​nu​ár 4.
Open City, 1968. ok​tó​ber 25-31.
Open City, 1969. ja​nu​ár 24-30.
NOLA Exp​ress, 1971. de​cem​ber 31. – 1972. ja​nu​ár 13.
NOLA Exp​ress, 1972. feb​r u​ár 25.
Los An​ge​les Free Press, 1972. jú​li​us 7.
Los An​ge​les Free Press, 1973. feb​r u​ár 9.
Los An​ge​les Free Press, 1973. feb​r u​ár 23.
Los An​ge​les Free Press, 1973. jú​ni​us 15.
„Bu​kows​ki Ta​kes a Trip: No Nu​die Bars”, Los An​ge​les Free Press, 1973. au​g usz​tus 3. és au​g usz​tus
10.
Los An​ge​les Free Press, 1973. szep​tem​ber 28.
NOLA Exp​ress, 1973. no​vem​ber 2-15.
Open City, 1967. jú​ni​us 16-22.
Los An​ge​les Free Press, 1974. ja​nu​ár 18.
Los An​ge​les Free Press, 1974. au​g usz​tus 2.
Los An​ge​les Free Press, 1974. szep​tem​ber 6.
Los An​ge​les Free Press, 1974. ok​tó​ber 4.
Los An​ge​les Free Press, 1974. de​cem​ber 13.
Los An​ge​les Free Press, 1975. már​ci​us 7.
Los An​ge​les Free Press, 1975. áp​r i​lis 4.
Los An​ge​les Free Press, 1975. má​jus 16. és 23.
Los An​ge​les Free Press, 1975. jú​li​us 11.
Los An​ge​les Free Press, 1975. jú​li​us 18.
Smo​ke Sig​nals, Vol 2. No. 4, 1982
„Ecce He​te​r o: Bu​kows​ki’s Thoughts to Live By”, High Ti​mes, 1983. feb​r u​ár
„Night on the Town”, High Ti​mes, 1983. de​cem​ber
„My Fri​end, The Gamb​ler”, High Ti​mes, 1984. ok​tó​ber
 UTÓSZÓ
Da​vid Step​hen Ca​lon​ne
1969 volt Bu​kows​ki éle​té​ben a for​du​lat éve: a lon​do​ni szék​he​lyű Ni​kos Stan​g os ál​tal szer​kesz​tett,
kor​társ köl​tő​ket be​mu​ta​tó so​r o​zat​ban, a Pen​guin Mo​dern Po​e​ts 73-ban La​man​tia és Nor​se mel​lett
meg​je​lent Bu​kows​ki is, va​la​mint ki​ad​ták A Bu​kows​ki Samp​ler és a The Days Run Away Like Wild
Horses Over the Hills című kö​te​te​it. És ta​lán még en​nél is fon​to​sabb, hogy 1969. ja​nu​ár 24-én egy kis
észak-holly​woo​di, ero​ti​ká​r a spe​ci​a​li​zá​ló​dott ki​adó, az Es​sex Hou​se 28 ezer pél​dány​ban meg​je​len​tet​te
az Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​seit, ami​nek kö​szön​he​tő​en a job​bá​r a is​me​r et​len „un​der​g round” író​ból
nem​zet​kö​zi hír​ne​vű iro​dal​mi alak lett. A mű meg​szü​le​té​sé​ben egy fá​r ad​ha​tat​lan szer​kesz​tő, John
Bryan se​g éd​ke​zett. Bu​kows​ki több, Bryan ál​tal szer​kesz​tett ki​ad​vány​ban sze​r e​pelt már ko​r áb​ban:
1961-ben a Re​na​is​sance-ban Peace, Baby, Is Hard Sell című esszé​jé​vel; 1964-ben pe​dig a No​tes from
Un​der​ground nevű ma​g a​zin​ban A Mur​der című no​vel​lá​já​val. 1964 no​vem​be​r é​ben San Fran​cis​có​ban
Bryan meg​ala​pí​tot​ta az Open Cityt (ko​r áb​bi ne​vén a San Fran​cis​co Open City Presst), ami ti​zen​ö t lap​-
szá​mot élt meg. Bu​kows​ki rö​vid no​vel​lá​ja, az If I Could Only Be As​le​ep 1966-ban je​lent meg, a ja​nu​á​-
ri lap​ban. Bryant az​tán fel​kér​te egy ak​ko​r i​ban in​dí​tott új​ság, a Los An​ge​les Free Press tu​laj​do​no​sa,
hogy köl​töz​zön Los An​g e​les​be, és dol​g oz​zon neki. Bryan lett a meg​bí​zott fő​szer​kesz​tő, és nagy sze​-
re​pet ját​szott ab​ban, hogy a lap je​len​tő​sen nö​vel​te a pél​dány​szá​mát.
1967-ben Bryan úgy dön​tött, hogy sa​ját új​sá​g ot ala​pít Los An​g e​les​ben – az Open Cityt –, és fel​kér​te
Bu​kows​kit, hogy írá​sa​i​val köz​r e​mű​köd​jön a lap​ban – heti tíz dol​lá​r ért. Ön​élet​r aj​zi esszé​jé​ben, a Dirty
Old Man Con​fes​sesben (A vén ku​jon val​lo​má​sa) Bu​kows​ki azt ál​lít​ja, hogy a cikk​so​r o​zat cí​mét ő ta​-
lál​ta ki (utal​va egyik ked​venc köny​vé​r e, Dosz​to​jevsz​kij Fel​jegy​zé​sek az egér​lyuk​ból című mű​vé​r e).
„Egy nap John Bryan úgy dön​tött, hogy Open City né​ven el​in​dít egy un​der​g round új​sá​g ot, és fel​kért,
hogy ír​jak neki heti egy ko​lum​nát, ami​nek az Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​sei cí​met ad​tam.” Az első cikk
az 1967. má​jus 12-18-i szám​ban je​lent meg. Bryan 93 lap​szá​mot adott ki, az utol​sót 1969 már​ci​u​sá​-
ban. Bu​kows​ki írá​sai 89 szám​ban je​len​tek meg. Az Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​sei elő​sza​vá​ban Bu​kows​ki
ar​r ól írt, mi​lyen könnyű és öröm​te​li mun​ka is az új ro​va​tot írni:

Az​tán egy nap a lovi után le​ül​tem, és le​ír​tam a cím​sort: EGY VÉN KU​JON FEL​JEGY​ZÉ​SEI, ki​-
bon​tot​tam egy sört, a cikk pe​dig meg​ír​ta ma​g át. Nem volt az a fe​szült​ség vagy az élet​len kés​sel
való fá​r asz​tó fa​r a​g ás, ami​vel egy-egy At​lan​tic Monthlyba ké​szü​lő cikk meg​írá​sa járt... Nem volt
sem​mi​lyen nyo​más. Csak ül​tem az ab​lak​nál, meg​fog​tam a sört, és hagy​tam, hogy ki​jöj​jön, ami​nek
ki kell. És min​den, ami ki akart jön​ni, ki​jött.

Bu​kows​ki ké​sőbb le​ír​ta, hogy mi​lyen vi​szon​tag​sá​g ok​kal jár ver​set írni és ki​ad​ni – elő​for​dult, hogy
ket​tő​től öt évet is kel​lett vár​nia arra, hogy egy ver​se meg​je​len​hes​sen, azok után, hogy el​fo​g ad​ták, de
„a FEL​JEGY​ZÉ​SEK​KEL úgy ment, hogy le​ül​tem egy sör​r el egy pén​te​ki vagy szom​ba​ti na​pon, ne​ki​-
áll​tam ütni az író​g é​pet, és szer​dá​r a már ott is volt a cikk az egész vá​r os​ban”.

Bu​kows​ki na​g yon örült, ami​kor meg​szü​le​tett első pró​zai kö​te​te, és írt is egy bol​dog kri​ti​kát ma​g á​-
ról az Open Citybe:

Hány​szor me​het át a csép​lő​g ép egy em​be​r en úgy, hogy még min​dig nem vér​zik el, és meg tud​ja
 tar​ta​ni a nyá​r i nap​sü​tést a fe​jé​ben? Hány​szor csuk​hat​ják bör​tön​be, hány​szor bán​hat​nak el vele rossz
nők, hány​fé​le rák tá​mad​hat​ja meg, hány​szor kap​hat de​fek​tet, hány​szor le​het ez vagy az, vagy akár​-
mi, vagy akár​mi?...
Őszin​tén mon​dom, hogy rá​cso​dál​ko​zás​sal ol​vas​tam a sa​ját tör​té​ne​te​i​met; már-már el is fe​lej​tet​-
tem, hogy ki va​g yok, az​tán arra gon​dol​tam: „Hmm, na​g yon tud írni ez a ro​ha​dék.”

A le​he​tő leg​jobb​kor ér​ke​zett Bryan​től az aján​lat, mert az azt meg​elő​ző pár év​ben Bu​kows​ki már írt
pró​zát is. Do​ug​las Bla​zek 1965-ben adta ki a Con​fes​si​ons of a Man In​sa​ne Enough to Live with Be​asts
(Egy fér​fi val​lo​má​sai, aki elég őrült ah​hoz, hogy bes​ti​ák​kal él​jen együtt) című, ki​lenc rész​ből álló no​-
vel​lá​ját, amely Bu​kows​ki éle​té​r ől szól gye​r ek​ko​r á​tól a há​zas​sá​g án át Bar​ba​r a Frye-jal tör​tént vá​lá​sá​-
ig, a rá kö​vet​ke​ző év​ben pe​dig az All the Ass​holes in the World and Mine (A vi​lág összes segg​lyu​ka
plusz az enyém) című no​vel​lá​ját, ami pe​dig egy szó​r a​koz​ta​tó be​szá​mo​ló az arany​ér​mű​tét​jé​r ől. Ez​u​tán
kap​ta a fel​ké​r ést, és a le​adá​si ha​tár​idő kény​sze​r í​tő ere​je meg​nyi​tot​ta a kre​a​ti​vi​tás zsi​lip​jét. Az Open
City, majd azt kö​ve​tő​en a NOLA Exp​ress és a Los An​ge​les Free Press le​he​tő​sé​g et adott Bu​kows​ki​nak,
hogy ki​ak​náz​za éle​te ko​r áb​bi tör​té​né​se​it, és arra, hogy eze​ket több​fé​le mó​don is pre​zen​tál​has​sa.
Ezek​ből az alap​anya​g ok​ból szü​le​tet​tek ké​sőb​bi re​g é​nyei: a Pos​ta, a Tó​tum​fak​tum, a Nők és A kez​dő.
Az Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​seit 1973-ban a City Lights adta ki újra, és az​ó ta is fo​lya​ma​to​san újra és
újra ki​nyom​ják. A cikk​so​r o​zat olyan fó​r um​má nőt​te ki ma​g át, amely​nek ke​r e​tén be​lül Bu​kows​ki no​-
vel​lá​kat, esszé​ket, ver​se​ket, in​ter​jú​kat, sőt még ka​r i​ka​tú​r á​kat is meg​je​len​te​tett (ami​ket ma már ele​g án​-
sak​ban „gra​fi​kai fik​ci​ó ​nak” hív​nak). Az ere​de​ti könyv ugyan​ak​kor csak negy​ve​net sze​r e​pel​te​tett a
több száz, „Vén ku​jon” ál​tal írt cikk​ből. A ki​ma​r adt írá​sok kö​zül je​len​tek meg mű​vek az Erec​ti​ons,
Eja​cu​la​ti​ons and Other Tal​es of Or​di​na​ry Mad​ness (1972), a South of No North (1974) (A sem​mi​től
dél​re) és a Hot Wa​ter Mu​sic (1983) (For​ró vízi zene) című kö​te​tek​ben, il​let​ve a Por​ti​ons from a Wine-
Sta​i​ned No​te​bo​ok (2008) és az Absen​ce of the Hero (2010) című posz​tu​musz gyűj​te​mé​nyek​ben. Az Egy
vén ku​jon fel​jegy​zé​sei nem​zet​kö​zi si​kert ara​tott: Bu​kows​ki új te​r ü​le​te​ket nyi​tott meg az ame​r i​kai iro​-
da​lom szá​má​r a. Bu​kows​ki egy fur​csa, el​len​áll​ha​tat​lan fi​g u​r a volt, a ma​inst​r e​am „is​ko​la​ke​r ü​lő​je”, egy
„mun​kás​o sz​tály​be​li” mű​vész, aki ra​jon​g ott a „ma​g as kul​tú​r á​ért” – Bee​tho​ve​nért, Mah​le​r ért, Si​be​li​u​-
sért, Sztra​vinsz​ki​jért, Ca​tul​lu​sért, Li Pó​ért, Cél​i​ne-ért és Dosz​to​jevsz​ki​jért – és köz​vet​len, „menő”,
gyor​san per​g ő pró​zát írt, egy új ame​r i​kai, „vul​g á​r is” ar​g ót meg​te​r emt​ve, ame​lyet oly​kor-oly​kor vá​-
lasz​té​kos, ér​zé​keny lí​r ai „el​szál​lá​sok​kal” sza​kí​tott meg és tett hang​sú​lyos​sá.
Bu​kows​ki elő​ször a ‘40-es évek ele​jén ol​va​sott Dosz​to​jevsz​kijt az El Pasó-i Könyv​tár​ban.[13] Az
Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​sei első ol​da​lán a nar​r á​tor el is mond​ja ne​künk, hogy a fő​sze​r ep​lő „Dosz​to​-
jevsz​kij ta​nít​vá​nya volt, és Mah​lert hall​g a​tott a sö​tét​ben”. Mint Dosz​to​jevsz​kij Fel​jegy​zé​sek az egér​-
lyuk​ból című mű​vé​nek ka​r ak​te​r e, Bu​kows​ki dio​nü​szo​szi köl​tői, ál​mo​do​zói és kal​ló​dó fi​g u​r ái is fél​-
őrül​tek, dü​hö​sek, in​du​la​to​sak, ins​pi​r ál​tak és eksz​ta​ti​ku​sak. A cím pon​to​san tük​r ö​zi Bu​kows​ki cél​ját: a
Dosz​to​jevsz​kij-féle „fel​jegy​zé​se​ket” kap​csol​ja össze az ame​r i​kai szleng​ki​fe​je​zés​sel, a „vén ku​jon​-
nal”, és így ve​g yí​ti a ke​let-eu​r ó​pai tra​dí​ci​ó t, amely az ön​ma​g á​val és má​sok​kal há​bo​r ú​ban álló sö​tét
pszi​chék meg​je​le​ní​té​sé​vel fog​lal​ko​zik ab​ban a „cool” és fel​for​g a​tó ame​r i​kai stí​lus​ban, ame​lyet a ‘60-
as és ‘70-es évek el​len​kul​tú​r á​ja kép​vi​selt.
A New Or​le​ans-i út​ját meg​ö rö​kí​tő tör​té​net​ben Bu​kows​ki szel​le​mes​sé​g e és lel​ke​se​dé​se jól tet​ten ér​-
he​tő a táv​ira​ti stí​lus​ban írt fel​ütés​ben. „Ke​let​nek tar​tot​tam. A bü​fé​kocsi​ban. Küld​tek pénzt bü​fé​kocsi​r a.
Per​sze már fel​szál​lás​kor meg​it​tam egy kor​só sört, és it​tam egyet El Pa​só​ban is. Én vol​tam a vi​lág
leg​jobb köl​tő​je, ő pe​dig a vi​lág leg​jobb szer​kesz​tő​je és könyv​ké​szí​tő​je.” A nar​r a​tí​va az​tán or​g a​ni​ku​-
san fej​lő​dik to​vább, ter​mé​sze​te​sen és könnye​dén kö​ve​tik egy​mást a tör​té​net ele​mei, és áll​nak össze
egésszé. Ez a kész​ség hosszú évek mun​ká​já​nak kö​szön​he​tő, de Bu​kows​ki hat​va​nas évek​be​li stí​lu​sá​ban
az volt az új​don​ság, aho​g yan a Víz​ö n​tő ko​r á​nak he​ves, ke​r e​set​len nyi​tott​sá​g át öt​vöz​te éles​lá​tó, kí​mé​-
let​len in​tel​li​g en​ci​á​já​val.
A so​r o​zat erős ero​ti​kus tar​tal​ma egy​szer​r e hív​ta fel a fi​g yel​met írá​sa​i​r a (és nö​vel​te az el​adott pél​-
dá​nyok szá​mát), és a szex, il​let​ve a sze​r e​lem tag​la​lá​sa egy​szer​r e szol​g ált olyan ál​lan​dó szín​tér​ként,
ahol az egyé​ni​sé​g ért ví​vott sok​szor ko​mi​kus harc zaj​lott. Bu​kows​ki a sze​xu​á​lis drá​mát gyak​r an őrült
bo​hó​zat​nak te​kin​ti:

Né​hány író, köz​tük a káp​r á​za​to​san szem​te​len Char​les Bu​kows​ki a sze​xet tra​g i​ko​mé​di​a​ként ke​ze​li.
Az én írá​sa​im​ban a szex nem a meg​szál​lott​ság esz​kö​ze. Én úgy írok róla, mint egy ko​mé​di​á​r ól, amin
két fel​vo​nás közt egy ki​csit sír​ni kell. Gio​van​ni Boc​cac​cio sok​kal job​ban írt er​r ől. Meg​tar​tot​ta a tá​-
vol​sá​g ot, és re​mek stí​lu​sa volt. Én túl kö​zel ál​lok a tárgy​hoz ab​ból a szem​pont​ból, hogy a le​he​tő leg​-
na​g yobb ha​tás​fok​kal tud​jam meg​r a​g ad​ni a té​mát. Az em​be​r ek el​in​té​zik az​zal, hogy azt gon​dol​ják:
mocs​kos, amit írok. Ha nem ol​vas​tak még Boc​cac​ci​ó t, te​g yék meg. A leg​jobb ta​lán a De​ka​me​ronnal
kez​de​ni.

Ér​de​kes mó​don Pa​so​li​ni De​ka​me​ron-adap​tá​ci​ó ​ja 1970-ben, egy év​vel az​u​tán jött ki, hogy az Egy
vén ku​jon fel​jegy​zé​sei meg​je​lent, Boc​cac​cio (1313-1375) pe​dig Bu​kows​ki Nők című re​g é​nyé​nek te​-
ma​ti​kus és struk​tu​r á​lis min​tá​ja​ként szol​g ált. A De​ka​me​ronnak 101 fe​je​ze​te van, a Nők​nek 104.
A má​sik nagy olasz író, aki​ért Bu​kows​ki ra​jon​g ott, Ca​i​us Va​le​r i​us Ca​tul​lus volt (i.e. 84?-54), aki​-
nek több írást is szen​telt hó​do​la​ta je​lé​ül. Pél​dá​ul a „what have I seen” című vic​ces hang​vé​te​lű ver​set,
amely​ben el​kép​ze​li, hogy meg​lát​ja Ca​tul​lust a ló​ver​seny​pá​lyán egy ké​tes hírű nő tár​sa​sá​g á​ban. „Sze​-
re​tem a stí​lu​so​dat, Ca​tul​lus, ahogy olyan mér​ték​tar​tó​an be​szélsz a kur​vá​r ól, aki azt ál​lít​ja, hogy tar​to​-
zol neki pénz​zel, vagy ar​r ól a fic​kó​r ól, aki ál​lan​dó​an vi​g yo​r og és aki ló​húggyal mos fo​g at, vagy
azok​r ól a fi​a​tal köl​tők​r ől, akik ár​tat​lan és ár​tal​mat​lan ver​se​ket gyár​ta​nak, vagy ar​r ól, hogy ez vagy
az az em​ber egy lo​tyót vett fe​le​sé​g ül.” Bár bri​li​án​san ját​szot​ta a pri​mi​tív anti-en​tel​lek​tü​el sze​r e​pét, az
em​be​r i​ség sze​xu​á​lis ko​mé​di​á​já​nak áb​r á​zo​lá​sá​ban gyak​r an meg​csil​log​tat​ta fi​g ye​lem​r e mél​tó vi​lág​-
iro​dal​mi tu​dá​sát.
Bu​kows​ki a sze​xu​á​lis ta​buk nagy ré​szét fel​tár​ja előt​tünk, tag​lal​ja a sze​xu​á​lis „ön​ki​fe​je​zés” min​den
for​má​ját a „per​ver​zi​ó k​tól” a „de​vi​an​ci​á​kig”. Wil​helm Ste​kel-i fi​g u​r ák töm​ke​le​g é​vel ta​lál​kozunk, és
Krafft-Eb​ing Psy​cho​pathia Se​xu​a​lis című mű​vé​nek alak​jai ele​ve​ned​nek meg. Ha​bár biz​to​san nem állt
szán​dé​ká​ban a pa​r a​fí​lia en​cik​lo​pé​di​kus be​mu​ta​tá​sa, az Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​sei cikk​so​r o​zat​ban té​-
ma​ként meg​je​lent a gyer​me​ke​ken el​kö​ve​tett nemi erő​szak, a kaszt​r á​lás, az aná​lis kö​zö​sü​lés, az​tán ír
há​r om nő​r ől, akik fel​szed​nek egy fér​fit, és jól hely​ben​hagy​ják, to​váb​bá ar​r ól, hogy va​la​ki egy ma​g as
sar​kú ci​pő​vel lép sze​xu​á​lis kap​cso​lat​r a, emel​lett pe​dig a kuk​ko​lás​r ól, a bes​ti​a​li​tás​r ól, a sze​xu​á​lis sze​-
rep​já​ték​r ól (amely​nek so​r án egy kö​zép​ko​r ú nő gye​r ek​nek öl​töz​tet be és gye​r ek​ként ke​zel egy fel​nőtt
fér​fit), a fe​ti​siz​mus​r ól, a masz​tur​bá​lás​r ól, a nek​r o​fi​li​á​r ól és az erő​sza​kos sza​diz​mus​r ól. A so​r o​zat si​-
ke​r é​nek egyik tit​ka nyil​ván​va​ló​an ab​ban állt, hogy Bu​kows​ki ki mer​te mon​da​ni azo​kat a dol​g o​kat,
ami​ket má​sok is ki sze​r et​tek vol​na, csak nem volt hoz​zá bá​tor​sá​g uk. „El​foj​tá​sa​it el​fojt​va”, ki​tar​tó​an
szá​mol be a li​bi​dó tu​dat alatt el​foj​tott mű​kö​dé​se​i​r ől.
Ahogy Mi​chel Fou​ca​ult írja A sze​xu​a​li​tás tör​té​ne​te című mű​vé​ben: „Egy le​g i​tim pár​nak, amely
rend​sze​r es sze​xu​á​lis éle​tet él, több joga van a diszk​r é​ci​ó ​hoz. Nagy​já​ból ez a nor​ma. De pél​dá​ul a
gye​r e​kek, az el​me​ba​jos nők és fér​fi​ak, a bű​nö​zök és azok sze​xu​á​lis éle​te, akik nem az el​len​ke​ző nem
kép​vi​se​lő​it sze​r e​tik, szin​te ál​lan​dó meg​fi​g ye​lés tár​g yát ké​pe​zi, ahogy a fan​tá​zi​á​lás, a ki​sebb má​ni​ák,
a meg​szál​lott​ság vagy az erő​sza​kos szex is. Egy​szer csak el​jött az ide​je, hogy ezek a fi​g u​r ák, aki​ket
ko​r áb​ban alig le​he​tett lát​ni, elő​lép​je​nek, és meg​te​g yék a ne​héz val​lo​mást ar​r ól, kik is ők va​ló​já​ban.
Per​sze azt biz​tos​r a le​he​tett ven​ni, hogy to​vább​r a is el​íté​lik majd őket, de leg​alább meg​hall​g at​ják őket,
és ha úgy adó​dik, hogy a nor​má​lis sze​xu​a​li​tást va​la​ki is​mét meg​kér​dő​je​le​zi, ak​kor azt a pe​r i​fé​r i​ás
sze​xu​a​li​tás szem​szö​g é​ből le​het majd meg​ten​ni.”

Bu​kows​ki gyak​r an hu​mo​r os for​má​ban te​szi le​he​tő​vé ezek​nek a fi​g u​r ák​nak, hogy „meg​te​g yék a ne​-
héz val​lo​mást ar​r ól, kik is ők va​ló​já​ban” – amit mint​ha azért ten​ne, hogy a fel​is​me​r és fáj​dal​mát eny​-
hít​hes​se. És még egy „le​g i​tim pár” is „le​bu​kik”, ami​kor a fe​le​ség ar​r ól ál​mo​dik, hogy egy má​sik fér​-
fi​val kö​zö​sül, a fér​fi pe​dig be​vall​ja, hogy vér​fer​tő​ző ál​mai vol​tak – ami​ből ki​de​r ül, hogy tu​dat alatt
sö​tét tit​kok ka​va​r og​hat​nak ben​nük.
Ugyan​ak​kor Bu​kows​ki, csak​úgy, mint D. H. Law​r en​ce a sze​xu​a​li​tás​r ól – amit ri​deg, el​ide​g e​ne​dő,
tech​nok​r a​ta tár​sa​dal​munk egy​foly​tá​ban el​nyom – ter​mé​sze​tes mó​don igye​ke​zett be​szél​ni. A NOLA
1971. de​cem​ber 31. – 1972. ja​nu​ár 13-i szá​má​ban meg​je​lent esszé​jé​ben azt írja:

„...az összes ilyen em​ber, a sze​r e​lem-vesz​tes, szex-vesz​tes és az ön​g yil​kos​ság​r a haj​la​mos mind
egy​han​g ú, lé​lek​ö lő mun​kát vé​g ez... Va​la​hogy a tár​sa​dal​munk struk​tú​r á​já​ban egy​sze​r ű​en le​he​tet​len,
hogy ezek az em​be​r ek kap​cso​lat​ba lép​hes​se​nek egy​más​sal. A temp​lo​mok, a tánc​es​tek, a par​tik csak
még tá​vo​labb ta​szít​ják őket egy​más​tól, a ran​diklu​bok és a kom​pu​te​r es sze​r e​lem​ma​si​nák pe​dig még
to​vább pusz​tít​ják a do​log ter​mé​sze​tes​sé​g ét; azt a ter​mé​sze​tes​sé​g et, amit mint​ha össze​tört vol​na je​-
len​le​g i élet(és ha​lál)stí​lu​sunk. Fel​ve​szik szí​nes ru​há​i​kat és be​ül​nek új au​tó​ik​ba, majd el​in​dul​nak
SE​HO​VA. Min​den ma​nő​ve​r ük ki​fe​lé szól, és a kap​cso​lat​te​r em​tés nem tör​té​nik meg.”[14]

Bu​kows​ki kü​lön​fé​le sze​xu​á​lis ma​g a​tar​tá​sok​r ól és en​nek a „ter​mé​sze​tes sze​xu​a​li​tás​nak” az el​foj​tá​-
sá​r ól szó​ló fej​te​g e​té​se​it tár​sa​dal​munk be​teg​sé​g e​i​nek di​ag​nó​zi​sa​ként is le​het ol​vas​ni. Pon​to​san an​nak
a til​tá​sa, hogy „kap​cso​lat​r a lép​hes​sünk” egy​más​sal, ve​ze​tett ah​hoz, hogy a ket​r ec​be zárt em​ber két​-
ség​be​es​ve pró​bál​ko​zik ki​tör​ni a fog​ság​ból, és an​nak ér​de​ké​ben, hogy ez si​ke​r ül​jön neki, bár​mit
meg​tesz – akár a sa​ját test​r é​sze​it is le​vág​ja, csak sza​ba​dul​has​son.
Bu​kows​ki so​r o​za​tá​nak egyes ré​szei a NOLA Expressben is meg​je​len​tek, ame​lyet Dar​le​ne Fife és a
fér​je, Ro​bert Head szer​kesz​tett. Port​ra​its from Me​mo​ry: New Or​le​ans in the Six​ti​es című me​mo​ár​já​-
ban Fife azt írja, hogy a fér​je

„ol​vas​ta Bu​kows​ki írá​sát az egyik ma​g a​zin​ban, és fel​kér​te, hogy küld​jön neki is írá​so​kat. A Nola
Exp​ress​ben 1968 vé​g é​től az új​ság meg​szű​né​sé​ig, 1974 ja​nu​ár​já​ig je​len​tet​tük meg írá​sa​it. [Az első
„Vén ku​jon” ko​lum​na va​ló​já​ban 1969. au​g usz​tus 15-28-as dá​tum​mal je​lent meg.] Két​he​ten​te kül​dött
ne​künk ver​se​ket, vagy még gyak​r ab​ban no​vel​lá​kat; min​dig le​tisz​tá​zott, kész vál​to​za​tot, min​dig idő​-
ben. Ko​mo​lyan vet​te kö​te​le​zett​sé​g e​it a szer​kesz​tők felé. Írá​sai több ol​va​sói le​ve​let ge​ne​r ál​tak bár​-
mi​lyen más író​é​nál – sze​mé​lye mel​lett és sze​mé​lye el​len is. Bu​kows​ki néha re​a​g ált is ezek​r e a le​ve​-
lek​r e, és vá​la​sza​it a szer​kesz​tő​nek küld​te el. 25 dol​lárt fi​zet​tünk neki min​den meg​je​lent írá​sá​ért.
Akár​mi​lyen ki​csi összeg is volt, Bu​kows​ki el​mond​ta ne​künk, hogy ez a pénz adott neki bá​tor​sá​g ot
ah​hoz, hogy ott​hagy​ja ál​lá​sát a pos​tán.”

Bu​kows​ki soha sem ta​lál​ko​zott a pár​r al, csak te​le​fo​non be​szél​tek, de ami​kor a NOLA-nak meg​g yűlt
a baja a cenzú​r á​val, Bu​kows​ki le​vél​ben fe​jez​te ki tá​mo​g a​tá​sát, amit 1970 áp​r i​li​sá​ban, 53-ik lap​szá​-
muk​ban je​len​tet​tek meg. A le​ve​let nagy​r észt kis​be​tű​vel írta, mely stí​lus eb​ben az idő​szak​ban volt jel​-
lem​ző írá​sa​i​r a:

 „ti vagy​tok ma a leg​élet​te​libb do​log az USA-ban. min​dig is ki​tet​te​tek ma​g a​to​kért, koc​káz​tat​ta​tok,
és köz​ben nem dől​te​tek be a hip​pi-ro​man​ti​ká​nak, ami tönk​r e​te​szi az olyan új​sá​g o​kat, mint pél​dá​ul a
Berke​ley Tri​be, nem aka​r ok anti-hip​pi​nek vagy anti-hip​nek tűn​ni, de az, hogy a ma​g a​zi​nok egye​-
sek​ből hő​sö​ket kre​ál​tak, pont azt az erőt ol​tot​ta ki, ami ah​hoz kell, hogy a fon​tos dol​g ok el le​g ye​-
nek mond​va, a NOLA mind​egy egyes szá​mát újra és újra el​o l​va​som, má​g i​kus... ír​tam ró​la​tok az
Ever​gre​ennek, re​mél​ve, hogy tud​nak se​g í​te​ni nek​tek ab​ban, hogy le​tör​jék azo​kat, akik ti​te​ket akar​-
nak le​tör​ni. bá​tor​sá​g o​tok a leg​csen​de​sebb köl​te​mény, ke​vés do​log​tól ér​zem jól ma​g am, de tő​le​tek
min​dig.”

Ek​kor​r a Bu​kows​ki​nak már szin​tén volt ne​g a​tív ta​pasz​ta​la​ta a „ha​tó​sá​g ok​kal”. 1968-ban az FBI nyo​-
mo​zást in​dí​tott el​le​ne. A pos​tát vé​g ül nem​csak azért hagy​ta ott, mert John Mar​tin élet​já​r a​dé​kot aján​lott
neki, ha ki​lép, és fő​ál​lá​sú író lesz, ha​nem nagy va​ló​szí​nű​ség sze​r int azért, mert amúgy is el​bo​csá​tot​-
ták vol​na, még​hoz​zá nem is a rend​sze​r es hi​ány​zá​sok mi​att, ha​nem Open City-s írá​sai mi​att, ami a
szó​lás sza​bad​sá​g á​hoz való jo​g á​nak egy​ér​tel​mű meg​sér​té​se volt. Bu​kows​ki ak​tá​já​ból az is ki​de​r ült ké​-
sőbb, hogy „hi​tes fe​le​sé​g e” után is nyo​moz​ni kezd​tek. Ez min​den bi​zonnyal Fran​cis Smith volt, aki​r ől
azt ír​ták: „A je​len​té​sek sze​r int több, a Kom​mu​nis​ta Párt ál​tal szer​ve​zett gyű​lé​sen is meg​je​lent Los An​-
ge​les​ben.” Az ak​tá​ból to​váb​bá ki​de​r ül, hogy „egy bi​zo​nyos köl​tő, Char​les Bu​kows​ki volt an​nak a
cikk​nek a szer​ző​je, amely a Ma​inst​re​am nevű új​ság 1963. jú​ni​u​si szá​má​nak 43. ol​da​lán je​lent meg”. A
szó​ban for​g ó esszé a „ki​sebb ma​g a​zi​nok​r ól” szólt, és akad​tak olyan ki​fe​je​zé​sek, ame​lye​ket a szer​-
kesz​tő, Felix Sin​g er jobb​nak lá​tott ki​húz​ni. A je​len​tés így foly​ta​tó​dik:

Az Un​der​g round Com​mu​ni​ca​ti​o ns, Inc., (P. O. Box 211, Vil​la​g e Sta​ti​o n, New York, New York
10014, te​le​fon​szám: WI 7-6900) nevű cég ál​tal ki​adott Un​der​ground Digest, The Best of the Un​der​-
ground Press, Vo​lu​me I 1968. már​ci​u​si szá​má​nak 76-79. ol​da​lán van „Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​sei”
című cikk, ame​lyet Char​les Bu​kows​ki írt. A 79. ol​da​lon az de​r ül ki, hogy az író tel​jes neve va​ló​szí​-
nű​leg Hen​r y Char​les Bu​kows​ki. A 79. ol​da​lon, a lap al​ján ta​lál​ha​tó be​jegy​zés sze​r int a cikk ere​de​ti​-
leg vél​he​tő​leg az Open Cityben je​lent meg (5420 Carl​ton Way, Los An​g e​les, Ca​li​for​nia 90027; 5
dol​lár éven​te). A New York-i és a Los An​g e​les-i iro​dá​nak is csa​tol​va van az Egy vén ku​jon fel​jegy​-
zé​sei című cikk​ből egy-egy kü​lön és egy-egy az obsz​cén bo​r í​tó​val el​lá​tott Un​der​ground Pressben
meg​je​lent pél​dány.
New York​nak és Los An​g e​les​nek diszk​r é​ten ki kel​le​ne de​r í​te​nie, hogy a Ma​inst​re​am 1963. jú​ni​u​-
si szá​má​ban meg​je​lent cik​ket va​ló​ban a szó​ban for​g ó al​kal​ma​zott írta-e. Ha be​iga​zo​ló​dik, hogy ő a
szer​ző, a csa​tolt pél​dá​nyo​kat bűn​jel​ként kell ke​zel​ni.”[15]

Egy​ér​tel​mű, hogy az FBI azért fi​g yel​te Bu​kows​kit, hogy meg​ál​la​pít​has​sa, mi​lyen po​li​ti​kai ál​lás​-
fog​la​lás​sal bír, és hogy az ak​tá​já​ban össze​g yűj​tött, un​der​g round saj​tó​ban meg​je​lent „obsz​cén” írá​sa​it
bi​zo​nyí​ték​ként hoz​has​sák fel el​le​ne. Négy „bűn​je​let” ne​ve​zett meg az FBI a je​len​tés vé​g én. (A) Egy
Le​r oi Jo​nes​r ól szó​ló esszét, amely az Open City 1967. de​cem​ber 8-14-i szá​má​ban je​lent meg; (B) egy
vö​r ös hajú nő​vel lé​te​sí​tett sze​xu​á​lis kap​cso​la​tá​r ól szó​ló írást, amely az Open City 1969. de​cem​ber 29.
– ja​nu​ár 4-i szá​má​ban je​lent meg, és amely sze​r e​pel eb​ben a kö​tet​ben is; (C) egy írást, amely az Open
City 1968. ja​nu​ár 12-17-i szá​má​ban je​lent meg, és amely az Erec​ti​ons című kö​tet​ben Great Po​e​ts Die
in Ste​a​ming Pots of Shit cím​mel jött ki;[16] és (D) 1968 már​ci​u​sá​ban, az Un​der​ground Digestben meg​-
je​lent cik​ket, amely úgy kez​dő​dik, hogy „ami​kor Hen​r y any​ja meg​halt, az nem is volt olyan rossz”.
Ezt ere​de​ti​leg az Open City 1967. ok​tó​ber 18-24-i szá​má​ban je​len​tet​ték meg, és sze​r e​pelt az Egy vén
ku​jon fel​jegy​zé​sei című kö​tet​ben.
 A so​r o​za​tot utol​já​r a a Los An​ge​les Free Press je​len​tet​te meg – 1972 feb​r u​ár​ja és 1976 szep​tem​be​r e
közt, ami tör​té​ne​té​nek leg​hosszabb fel​vo​ná​sa volt egy lap​nál. Ez az in​kar​ná​ció mű​vé​szibb meg​je​le​-
nést ka​pott – sa​ját ló​g ó​ja volt pél​dá​ul, ami egy ko​mi​kus, za​va​r o​dott arcú, ba​ju​szos, bo​r os​tás em​bert
áb​r á​zolt, le​ló​g ó ka​r i​má​jú ka​lap​ban, szi​var​r al a szá​já​ban, és ke​zé​ben egy tol​lal, amint egy spi​r ál​fü​zet​-
be jegy​ze​tel. „A vén ku​jon” on​nan​tól fel​is​mer​he​tő brand lett. A leg​több cik​ket emel​lett Bu​kows​ki Ja​-
mes Thur​ber ka​r i​ka​tú​r á​i​r a em​lé​kez​te​tő raj​za​i​val il​luszt​r ál​ták, ami​ket a tör​té​ne​tek​ben a meg​fe​le​lő ré​-
szek​nél he​lyez​tek el. Bu​kows​ki még egy kép​r e​g ény​so​r o​za​tot is le​adott The Ad​ven​tu​res of Cla​ren​ce H.
Swe​et​meat cím​mel. A raj​zok az 1975. szep​tem​ber 19-25-i és ok​tó​ber 24-30-i lap​szá​mok​ban je​len​tek
meg. Az Open Citynél és a NOLA-nál meg​kez​dett tra​dí​ci​ó ​hoz tart​va ma​g át a fő​szer​kesz​tő, Art Kun​kin
sza​bad ke​zet adott Bu​kows​ki​nak, mind az írá​sok té​má​ját, mind nyel​ve​ze​tét és stí​lu​sát il​le​tő​leg.
A hat​va​nas évek vége, het​ve​nes évek ele​je ter​mé​keny idő​szak volt a ne​mek köz​ti há​bo​r ú​r ól szó​ló
ér​te​ke​zé​se​ket te​kint​ve. Kate Mil​lett Se​xu​al Po​li​tics (1970), Nor​man Ma​i​ler A szex fog​lya (1971), Ger​-
ma​i​ne Gre​er A kaszt​rált nő (1971) és Eri​ca Jong Ret​te​gés a re​pü​lés​től (1973) című köny​ve (amely eb​-
ben a kö​tet​ben an​nak az uta​zá​si iro​dás nő​nek az éj​je​li szek​r é​nyén he​ver, akit a fő​hős csú​nyán hely​ben​-
hagy) mind a sze​xu​á​lis for​r a​da​lom​r a vo​nat​ko​zó összeg​ző ki​nyi​lat​koz​ta​tás volt. A kor faji, po​li​ti​kai,
tár​sa​dal​mi és hadi kér​dé​sei mind sze​r e​pel​nek Bu​kows​ki​nál is. A ben​zin​fo​g yasz​tás sza​bá​lyo​zá​sá​nak
ter​ve kap​csán az 1974. ja​nu​á​r i 18-án meg​je​lent cikk​ben azt írta:
„Az ame​r i​ka​i​ak olyan rég​ó ta csal​nak és ha​zud​nak, mo​r á​li​san annyi​r a rom​lot​tak let​tek a te​le​ví​zi​ó s
hu​mo​r is​ták​nak kö​szön​he​tő​en, hogy nem is ér​tem, mi​ért nem jött még el az igaz​ság, és mi​ért nincs
még az ut​cá​ink​nak és a fő​út​ja​ink​nak kí​nai neve. Min​ket – ma​g u​kat és en​g em – nem a le​le​mé​nyes​sé​-
günk, az ösz​tö​ne​ink, a lel​künk vagy a bá​tor​sá​g unk men​tet​tek meg ed​dig, ha​nem az atom​kész​le​tünk.”
Egy má​sik cikk​ben pe​dig azt tag​lal​ta: „Ki gon​dol​ta vol​na, hogy az ara​bok és az ő olaj-mo​no​pol​-
hely​ze​tük azt ered​mé​nye​zi, hogy itt tö​me​g e​sen bo​csát​ják el az em​be​r e​ket?”
Az a tör​té​net, amely​nek fő​hő​se Ro​bert Gris​som, és amely a kor​mány meg a for​r a​dal​má​r ok har​cát
je​le​ní​ti meg egy apo​ka​lip​ti​kus Ame​r i​ká​ban, Cor​mack Mc​Car​thy kö​zel​múlt​ban meg​je​lent kö​te​té​ben,
Az útban kö​szön vissza. Gris​som sok​ban ha​son​lít író​já​r a: Mah​lert és Sztra​vinsz​kijt hall​g at, ma​g á​nak
való, és írá​sai mi​att meg​g yűlt a baja a ha​tó​sá​g ok​kal. Ez nyil​ván​va​ló​an uta​lás az 1968-as idő​szak​r a,
ami​kor az FBI nyo​moz​ni kez​dett Bu​kows​ki után.
A Smo​ke Sig​nals ma​g a​zin​ban egy 1982-ben meg​je​lent cik​ké​ben pe​dig egy má​sik kur​r ens ügy​r e re​-
a​g ált: Nor​man Ma​i​ler sze​r ep​vál​la​lá​sá​r a Jack Ab​bot ügyé​ben, amit szel​le​me​sen írt meg.[17]
Bu​kows​ki utá​noz​ha​tat​lan stí​lus​ban szá​molt be a hat​va​nas és het​ve​nes évek el​len​kul​tú​r á​já​nak tör​té​-
né​se​i​r ől, és bi​zo​nyos ér​te​lem​ben vissza​te​kint​ve a har​min​cas-negy​ve​nes évek​be​li, első „hip​pi​nek” tar​-
tot​ta ma​g át. Bu​kows​ki meg​véd​te a hip​pi​ket ki​adó​já​nak, Jon Webb​nek so​r o​za​tos tá​ma​dá​sa​i​tól. „Mi​ért
ne nö​veszt​het​né meg az em​ber a ha​ját, és szív​hat​na egy kis fü​vet? Mi​ért nem la​zul​hat​na le, és ve​het​ne
min​den egyes pil​la​na​tot cso​dá​la​tos aján​dék​nak? Én a Bom​ba fel​ta​lá​lá​sa előtt pont ilyen vol​tam. Én
már a hip​pik előtt „hip” vol​tam – ha az em​ber​nek meg kell hal​nia, mi​nek hal​moz​zon fel ha​szon​ta​lan
ja​va​kat?” A II. vi​lág​há​bo​r ú​ban pe​dig pa​ci​fis​ta volt:

„Há​bo​r ú​el​le​nes vol​tam ak​kor, ami​kor min​den​ki a há​bo​r út pár​tol​ta. Nem tud​tam el​dön​te​ni, hogy
me​lyik a jó há​bo​r ú, és me​lyik a rossz – az​ó ta sem tu​dom. Már ak​kor hip​pi vol​tam, ami​kor még
nem vol​tak hip​pik; már ak​kor beat vol​tam, ami​kor a beat​köl​tők még se​hol nem vol​tak.
Egy​sze​mé​lyes til​ta​ko​zó fel​vo​nu​lás vol​tam.
Úgy ma​tat​tam a föld alatt, mint egy vak va​kond, ami​kor még más va​kon​dok nem lé​tez​tek.
Ezért nem tud​tam ké​sőbb a né​ző​pon​to​mon vál​toz​tat​ni. Mert már min​de​nen rég túl vol​tam. Ami​-
kor pél​dá​ul Tim Le​a​r y azt ja​va​sol​ta, hogy „sza​kad​junk ki” a tár​sa​da​lom​ból, hu​szon​ö t év​vel az​u​tán,
 hogy ki​sza​kad​tam, hát, nem tud​tam láz​ba jön​ni. Le​a​r y nagy „ki​sza​ka​dá​sa” az volt, hogy ott​hagy​ta
pro​fesszo​r i ál​lá​sát, hol is, ta​lán a Har​var​don?
Én vol​tam az un​der​g round, ami​kor még nem is lé​te​zett un​der​g round.”

Ez a hoz​zá​ál​lás je​le​nik meg ab​ban a tör​té​net​ben, ami​kor ide​g e​sí​tő kol​lé​g á​ja kér​dez​g e​ti őt az el​len
kul​tú​r a kép​vi​se​lő​i​r ől al​ko​tott vé​le​mé​nyé​r ől, és ki​de​r ül, hogy ő jó​val el​fo​g a​dóbb ve​lük kap​cso​lat​ban.
Per​sze, ahogy fen​tebb lát​tuk, ez nem azt je​len​ti, hogy Bu​kows​ki ne fo​g al​ma​zott vol​na meg kri​ti​kát a
fi​a​ta​lok moz​g al​má​val szem​ben. Ahogy Dar​le​ne Fife-ék​nak írt le​ve​lé​ből is ki​de​r ül, nem ér​tett egyet „a
hip​pi ro​man​ti​ká​val, ami tönk​r e​te​szi az olyan új​sá​g o​kat, mint pél​dá​ul a Berke​ley Tri​be”, és ta​lán jobb
sze​r et​te vol​na, ha a nagy „bé​ké​be és sze​r e​tet​be” némi Re​a​lität​sprinz​ip, egy kis né​met ke​mény​ség és
tar​tás is ve​g yül. Csak​úgy, mint Ro​bert Gris​som, Bu​kows​ki a kul​tu​r á​lis szem​ben​ál​lás egyik ol​da​lá​val
sem tu​dott tel​je​sen azo​no​sul​ni. El​uta​sí​tot​ta az ame​r i​kai tár​sa​da​lom kon​for​mi​tá​sát, ugyan​ak​kor szkep​-
ti​kus ma​r adt az​zal kap​cso​lat​ban is, hogy az el​len​kul​tú​r a kép​vi​se​lő​i​nek si​ke​r ül-e fel​for​g at​ni​uk azt.
Az Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​se​i​nek kö​szön​he​tő​en Bu​kows​ki​nak le​he​tő​sé​g e nyílt arra is, hogy vé​g ig​-
te​kint​sen éle​te tör​té​né​se​in egé​szen a gye​r ek​ko​r á​tól kezd​ve, és alig lep​le​zett ön​élet​r aj​zi fik​ci​ó ​vá
transz​for​mál​ja azo​kat. A so​r o​zat egy​faj​ta kulcs​r e​g énnyé nőtt, amely​ben Bu​kows​ki éle​té​nek kü​lön​bö​-
ző fe​je​ze​tei több​fé​le mó​don ele​ve​ned​nek meg. Nyo​masz​tó gyer​mek​ko​r a meg​je​le​nik pél​dá​ul a 13 éves
fiú, Pete tör​té​ne​té​ben, aki​nek „szi​g o​r ú szü​lei” van​nak. A vé​g én a tör​té​net a fan​tá​zia vi​lá​g á​ba for​dul át,
és erő​sza​kos szü​lei el​nye​r ik mél​tó és bor​zasz​tó bün​te​té​sü​ket. Egy má​sik cik​ké​ben Bu​kows​ki in​ter​jút
ké​szít ki​adó​já​val, Jon Webb-bel, a könyv​ké​szí​tés mű​vé​sze​té​r ől be​szél vele, és fe​le​sé​g é​vel, Gy​psy
Lou-val, akik a The Out​si​der ma​g a​zint ad​ták ki, il​let​ve Bu​kows​ki It Cat​ches My He​art in Its Hands
(1963) című kö​te​tét. Megint egy má​sik​ban New Or​le​ans-i út​ját me​sé​li el, aho​vá vo​nat​tal uta​zik, szin​-
tén azért, hogy szer​kesz​tő​i​vel ta​lál​koz​zon, és Cru​ci​fix in a Death​hand (1965) című ver​ses​kö​te​tén dol​-
goz​zon ve​lük. Az​tán ott van a lá​nyá​val a ten​g er​par​ton ját​szó​dó szto​r i, amely elég sok min​dent össze​-
sű​r ít éle​té​nek 52. évé​r ől: vá​lá​sát Fran​ces Smith​től, a köz​tük lévő fe​szült​sé​g et, lá​nya, Ma​r i​na iránt ér​-
zett sze​r e​te​tét és azt a küz​del​met, hogy meg​ta​lál​ja az egyen​súlyt az ön​pusz​tí​tás és a kre​a​ti​vi​tás, a sze​-
re​tet és a gyű​lö​let kö​zött. A gyors nar​r á​ció, a per​g ő dia​ló​g u​sok és a tö​mör le​író stí​lus szív​be​mar​ko​-
ló​an je​le​ní​ti meg az apa és lá​nya köz​ti sze​r e​tet​tel​jes kap​cso​la​tot, mi​köz​ben a fel​nőt​tek erő​sza​kos és
ron​da vi​lá​g a ve​szé​lyez​te​ti a ho​mok​vá​r at, amit a kis​lány épí​tett, és ami egy​ben a tö​r é​keny, ár​tat​lan
gyer​me​ki lé​tet is szim​bo​li​zál​ja.
Egy sze​r el​mi há​r om​szög is meg​ele​ve​ne​dik az egyik tör​té​net​ben, amely​nek egyik sze​r ep​lő​je egy
volt ba​r át​nő​je, Lind King, aki itt „Pat​r i​ci​a​ként” tű​nik fel egy, az Olym​pic Au​di​to​r i​um​ban meg​r en​de​-
zett boksz​meccsen. 1973 jú​li​u​sá​ban Bu​kows​ki Lin​da King​g el ment el Utah-ba, ahol el​té​vedt egy er​dő​-
ben, ami​r ől vic​ce​sen szá​mol be eb​ben a kö​tet​ben. Ugyan​ez a ki​r án​du​lás sze​r e​pel a Nőkben is, de ott
hi​á​nyoz​nak be​lő​le olyan ki​emel​ke​dő ré​szek, mely​ben a mó​ku​sok​kal való ta​lál​ko​zá​sá​r ól be​szél, ami
annyi​r a meg​érin​tet​te őt, hogy vé​g ül el​állt ön​g yil​kos​sá​g i szán​dé​ká​tól.
Fel​o l​va​só​est​je​i​nek kö​szön​he​tő egy​r e na​g yobb nép​sze​r ű​sé​g ét a det​r o​i​ti út​já​r ól szó​ló hu​mo​r os le​-
írás​ban örö​kí​ti meg, idő​sebb ko​r á​r ól pe​dig Ba​rá​tom, a sze​ren​cse​já​té​kos című írá​sá​ban szá​mol be,
ami egy​ben el​me​sé​li a Törzs​ven​dég című film ke​let​ke​zé​sé​nek tör​té​ne​tét is. Bu​kows​ki ek​kor már 65
éves, és hir​te​len fel​fe​de​zi őt ma​g á​nak Holly​wood (ami​nek 1987-es, Holly​wood című sza​ti​r i​kus re​g é​-
nyé​vel ál​lít em​lé​ket). A tör​té​net má​sik két fő​sze​r ep​lő​je Bar​bet Schro​e​der film​r en​de​ző („Jean Sa​so​-
on”) és Bu​kows​ki fe​le​sé​g e, Lin​da Lee Be​igh​le („Cris​ti​na”).
1983 ja​nu​ár​já​tól 1984 de​cem​be​r é​ig Bu​kows​ki a High Ti​mes ma​g a​zin​ban je​len​tet​te meg az Egy vén
ku​jon fel​jegy​zé​seit. A Ba​rá​tom, a sze​ren​cse​já​té​kos című tör​té​net mel​lett egy sor len​dü​le​tes afo​r iz​mát
is írt Ecce He​te​ro cím​mel. Csak​úgy, mint La Ro​che​fou​ca​uld, Nietz​sche (a cím egyéb​ként Nietz​sche
Ecce Homo című köny​vé​r e utal) és E. M. Ci​o ​r an, Bu​kows​ki is nagy ra​jon​g ó​ja volt a mű​faj​nak, ami​nek
bi​zo​nyí​té​kát élet​mű​ve több fe​je​ze​té​ben is meg​ta​lál​hat​juk. Az Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​se​i​ben ezek kö​zül
né​hány ki​emel​ke​dő mon​dat: „A kü​lönb​ség az Élet és a Mű​vé​szet közt az, hogy a Mű​vé​szet sok​kal el​vi​-
sel​he​tőbb” (ami va​r i​á​ció Nietz​sche azon mon​dá​sá​r a, mely sze​r int: „A Mű​vé​szet azért van, hogy ne
pusz​tul​junk bele az Igaz​ság​ba.”); „Szí​ve​seb​ben hall​g a​tok meg egy tör​té​ne​tet egy élő ame​r i​kai csö​ves​-
ről, mint egy ha​lott gö​r ög is​ten​r ől” „Sem​mi sem unal​ma​sabb az igaz​ság​nál”; „A ki​egyen​sú​lyo​zott
egyén el​me​be​teg”; „Sze​xel​ni nem más, mint da​lo​lász​va segg​be rúg​ni a ha​lált”; „Az en​tel​lek​tü​el az,
aki egy egy​sze​r ű dol​g ot bo​nyo​lult mó​don mond el, a mű​vész pe​dig az, aki egy bo​nyo​lult dol​g ot egy​-
sze​r ű​en mond el.” To​váb​bi Bu​kows​ki-féle böl​cse​le​tek: „Az a prob​lé​ma a nők​kel, hogy ők a prob​lé​-
ma.” „Job​ban sze​r e​tem a ku​tyá​kat az em​be​r ek​nél, a macs​ká​kat a ku​tyák​nál, de leg​in​kább ma​g a​mat
sze​r e​tem, amint ré​sze​g en, al​só​g a​tyá​ban né​zek ki az ab​la​kon.” A High Ti​mes ma​g a​zin​ban te​hát tet​ten
ér​he​tő volt az afo​r iz​ma mint mű​faj irán​ti ra​jon​g á​sa.
Az Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​sei – a kö​tet és a so​r o​zat ak​kor még össze nem gyűj​tött da​r ab​jai – nagy
ha​tás​sal vol​tak más mű​vé​szek​r e is. A fi​a​tal Tom Waits​r e pél​dá​ul, aki elő​sze​r e​tet​tel ol​vas​ta írá​sa​it.
„Úgy vol​tam vele, hogy ez fan​tasz​ti​kus... Itt van ez az ürge, aki az év​szá​zad író​ja, köz​ben meg ilyen
is​me​r et​len la​pok​ban je​len​nek meg az írá​sai – ami per​sze köl​tői és hi​bát​lan volt. És így sok​kal in​kább
az is volt az em​ber ér​zé​se, hogy tény​leg fel​fe​dez​te őt – hogy nem tál​cán kí​nál​ták neki, ha​nem utá​na
kel​lett jár​ni, fel kel​lett őt ku​tat​ni.”[18]
Ray​mond Car​ver élet​r ajz​író​ja egy​szer meg​je​g yez​te: „Az Open Cityben, a vá​r os al​ter​na​tív ma​g a​zin​-
já​ban volt egy heti rend​sze​r es​ség​g el je​lent​ke​ző cikk​so​r o​zat Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​sei cím​mel, amit
Char​les Bu​kows​ki, egy ak​kor kö​zép​ko​r ú pos​tai al​kal​ma​zott és ke​vés​sé is​mert köl​tő írt. Ray​nek annyi​-
ra meg​tet​szett Dél-Ka​li​for​nia, hogy úgy gon​dol​ta, ott fog le​te​le​ped​ni.” Car​ver azt mond​ta, hogy Bu​-
kows​ki „a pél​da​ké​pe” volt. Bu​kows​ki „új zsur​na​liz​mu​sa” kre​a​tív mó​don és nagy kép​ze​lő​erő​vel hasz​-
nál​ta sa​ját gé​ni​u​szát arra, hogy ins​pi​r ál​ja és sok​kol​ja az ol​va​só​it, hogy új​faj​ta kap​cso​la​tot te​r emt​se​-
nek a ma​kacs va​ló​ság​g al. És biz​tos va​g yok ab​ban, hogy több mint negy​ven év​vel a Vén ku​jon meg​-
szü​le​té​se után is a mű meg​ta​lál​ja a ra​jon​g ó​it azok kö​zött, akik al​ter​na​tí​vát ke​r es​nek arra, amit még
ma is ame​r i​kai kul​tú​r á​nak ne​vez​nek.


Da​vid Step​hen Ca​lon​ne az aláb​bi kö​te​te​ket jegy​zi: Wil​li​am Sa​ro​yan: My Real Work Is Be​ing, The
Co​los​sus of Ar​me​nia: G. I. Gurdj​i​eff and Hen​ry Mil​ler, Be​bop Budd​hist Ecs​tasy: Sa​ro​yans Inf​lu​en​ce
on Ke​ro​u​ac and the Be​ats with an Int​ro​duc​ti​on by Law​ren​ce Fer​ling​het​ti (San Fran​cis​co: Sore Dove
Press, 2010). Ő szer​kesz​tet​te a Char​les Bu​kows​ki: Sun​light Here I Am/In​ter​vi​ews & En​coun​ters 1963-
1993 című kö​te​tet, a City Lights ki​adó​nál pe​dig a Por​ti​ons from a Wine-Sta​i​ned No​te​bo​ok: Un​col​lec​-
ted Stori​es and Es​says, 1944-1990 (2008) és az Absen​ce of the Hero című gyűj​te​mé​nye​ket.
Elő​adá​so​kat tar​tott Pá​r izs​ban és szá​mos egye​te​men, töb​bek közt a UCLA-n, a Chi​ca​g ói Egye​te​men,
a Penn​syl​va​ni​ai Egye​te​men, a Co​lum​bia Egye​te​men, a UC Berke​ley-n, to​váb​bá a Fi​r en​zei Eu​r ó​pai
Egye​te​mi In​té​zet​ben, a Lon​do​ni Egye​te​men, a Har​var​don és Ox​ford​ban. Ta​ní​tott Aus​tin​ban a Te​xa​si
Egye​te​men és a Mi​chi​g a​ni Egye​te​men. 2009 ta​va​szán Wil​li​am Sa​r o​yan​r ól tar​tott sze​mi​ná​r i​u​mot a
Chi​ca​g ói Egye​te​men. Je​len​leg a Ke​let-mi​chi​g a​ni Egye​te​men ta​nít.
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Az Egy én ku​jon to​váb​bi fel​jegy​zé​seit hosszas elő​ké​szü​le​ti mun​ka előz​te meg – csak​úgy, mint a
Sun​light Here I Am: In​ter​vi​ews & En​coun​ters 1963-1993 című Bu​kows​ki-in​ter​jú​kö​te​tet és a két, ko​-
ráb​ban ál​ta​lam szer​kesz​tett, City Lights-nál ki​adott vá​lo​g a​tást, a Por​ti​ons from a Wine-Sta​i​ned No​te​-
bo​ok-ot és az Absen​ce of the Hero-t. Még a ‘90-es évek​ben kap​tam Ja​mie Bor​an​tól egy Bu​kows​ki-an​-
to​ló​g i​át, ame​lyet a Los An​ge​les Free Press szá​má​r a ál​lí​tott össze. Ez volt az egyik ka​ta​li​zá​to​r a an​nak,
hogy ne​ki​áll​tam, és ti​zen​ö t éven át ku​tat​tam ad​dig ki​adat​lan Bu​kows​ki-írá​so​kat. Az Egy vén ku​jon fel​-
jegy​zé​sei cikk​so​r o​zat egy ré​szét be​le​szer​kesz​tet​tem a Por​ti​ons-be és az Absen​ce-be, de idő​köz​ben vi​-
lá​g os​sá vált szá​mom​r a, hogy ren​g e​teg is​me​r et​len, de cso​dá​la​tos tör​té​ne​te, esszé​je, in​ter​jú​ja, kép​r e​g é​-
nye, ver​se és afo​r iz​má​ja ma​r adt még. A City Lights mun​ka​tár​sa, Gar​r ett Cap​les – aki T. S. Eli​o ​thoz
ha​son​ló​an köl​tő és szer​kesz​tő is egy​ben – osz​tot​ta lel​ke​se​dé​se​met. Úgy kép​zel​te el, hogy ez a kö​tet a
hí​r es első gyűj​te​mény, az Egy vén ku​jon fel​jegy​zé​sei foly​ta​tá​sa len​ne, és ez​ú​ton sze​r et​ném meg​kö​-
szön​ni neki azt az el​hi​va​tott mun​kát, amit be​le​tett ebbe a pro​jekt​be, fő​leg hogy ez​zel pár​hu​za​mo​san a
mér​föld​kő​nek szá​mí​tó Phi​lip La​man​tia-kö​te​ten is dol​g o​zott. Sze​r et​ném meg​kö​szön​ni a tá​mo​g a​tást az
Ann Ar​bor-i Mi​chi​g a​ni Egye​tem La​bad​ie Kol​lek​ci​ó ​ja ve​ze​tő​jé​nek, Ju​lie Her​r a​dá​nak. Ren​g e​teg órát
töl​töt​tem el ab​ban a he​te​dik eme​le​ti te​r em​ben, mi​köz​ben az anar​chis​ta iro​da​lom kin​cses​bá​nyá​já​ban
ku​ta​kod​tam. Kö​szö​net jár Ro​g er Myers​nek az Ari​zo​nai Egye​tem könyv​tá​r o​sá​nak és Ed Fi​elds​nek, a
San​ta Bar​ba​r a-i Ka​li​for​ni​ai Egye​tem könyv​tá​r o​sá​nak. Kö​szö​net Scott Har​r i​son​nak, a San Fran​cis​có-i
Aban​don​ed Pla​net köny​ves​bolt egy​ko​r i tu​laj​do​no​sá​nak az in​for​má​ci​ó ​ért John Bryan​r ől, és Al Fo​g el​-
nek, ami​ért ren​del​ke​zé​sem​r e bo​csá​tot​ta Nor​man Ma​i​ler​r el foly​ta​tott le​ve​le​zé​sét. Há​lá​val tar​to​zom
Ro​ni​nak, a né​met​o r​szá​g i Char​les Bu​kows​ki Ge​sellschaft ve​ze​tő​jé​nek, a So​ci​ety ki​adá​sá​ban meg​je​le​-
nő, Bu​kows​kit ku​ta​tó és fel​dol​g o​zó Jahr​bü​cher című ra​g yo​g ó so​r o​zat szer​kesz​tő​jé​nek. Roni volt az,
aki az utol​só pil​la​nat​ban fel​hív​ta a fi​g yel​me​met arra, hogy Mi​chael Mont​fort​nak van egy fe​no​me​ná​lis
fo​tó​ja Bu​kows​ki​r ól, ami vé​g ül fel is ke​r ült a bo​r í​tó​r a.[19] Kö​szö​net és hála Daisy Mont​fort​nak az en​-
ge​dé​lyért. Mint min​dig, most is min​dent kö​szö​nök Ma​r ia Beye-nek. Mu​chas gra​ci​as Abel Deb​r it​tó​-
nak, az élő Bu​kows​ki-en​cik​lo​pé​di​á​nak. To​váb​bá 90 éves apám​nak, Pi​erre Ca​lon​ne-nak, aki az el​múlt
év​ben meg​mu​tat​ta ne​kem, mit is je​lent az a szó, hogy bá​tor​ság. Édes​anyám​nak, a né​hai Ma​r i​am​nek.
Test​vé​r em​nek, Ari​el​nek és fe​le​sé​g é​nek, Pat​nek; uno​ka​ö csé​im​nek, Ale​xan​der​nek, Ni​cho​las​nek és Mi​-
chael​nek. Ha​tal​mas kö​szö​net E. M. Ci​o ​r an​nek ki​tar​tó tá​mo​g a​tá​sá​ért és a lel​ke​sí​té​sért. És vé​g ül hála és
kö​szö​net Lin​da Lee Bu​kows​ki​nak, aki​vel elő​ször 2010 ok​tó​be​r é​ben volt sze​r en​csém ta​lál​koz​ni a San
Ma​r i​nó-i Hun​ting​ton Könyv​tár Char​les Bu​kows​kit ün​nep​lő Char​les Bu​kows​ki: Poet on the Edge el​ne​-
ve​zé​sű ren​dez​vé​nyén, és aki​nek lan​ka​dat​lan ener​g i​á​ja és szen​ve​dé​lye az​ó ta is ins​pi​r ál. Kö​szö​nöm,
Lin​da.
 JEGYZETEK
[1] Va​l ó​szí​nű​l eg uta​l ás Tho​mas Wol​fe You Can’t Go Home Aga​in című mű​v é​re. (A ford.)
[2] A „Buke”-ot ugyan​úgy ejt​jük, mint a „puke-ot”, ami pe​d ig há​nyást je​l ent. (A ford.)
[3] Ame​ri​k ai szí​nész, író, hu​mo​ris​ta (1903-2003)
[4] Ame​ri​k ai ko​sár​l ab​d á​zó (1936-1999), aki sa​ját ál​l í​tá​sa sze​rint több mint húsz​ezer nő​v el lé​te​sí​tett sze​x u​á​l is kap​cso​l a​tot. (A ford.)
[5] Mind​k et​ten vi​l ág​b aj​nok ne​héz​sú​l yú bok​szo​l ok vol​tak. (A ford.)
[6] Bur​ning in Wa​ter, Drow​ning in Flame című ver​ses​k ö​te​te. (A ford.)
[7] Jack Ab​b ott egy ame​ri​k ai rab volt, aki a bör​tön​b ől le​v e​l e​k et írt Nor​man Ma​i​l er​nek a fegy​in​té​zet​b en el​szen​v e​d ett bru​tá​l is ta​pasz​ta​-
la​ta​i​ról. Ma​i​l er tá​mo​g at​ta őt fel​té​te​l es sza​b ad​l áb​ra he​l ye​zé​sé​b en, és 1981-ben meg​je​l en​tet​ték a kö​te​tét, In the Belly of the Be​a st
(kb. A fe​ne​v ad gyom​rá​b an) cím​mel. Ám sza​b a​d u​l á​sa (és a könyv meg​je​l e​né​se) után nem sok​k al Ab​b ott meg​ö lt egy pin​cért. Újra
bör​tön​b e zár​ták, és élet​fogy​tig​l ant ka​pott.
[8] Kb.: Az üvöl​tő szív. Is​ten​k i​rály​ság. A vé​res kard. (A ford.)
[9] Wil​l i​am Penn Ada​ir „Will” Ro​g ers (1879-1935): ame​ri​k ai hu​mo​ris​ta, ka​b a​ré-, szín​há​zi- és film​szí​nész. (A ford.)
[10] Ge​o r​g e Her​man „Babe” Ruth Jr. (1895-1948) le​g en​d ás ame​ri​k ai base​b all​já​té​k os. (A ford.)
[11] Két egy​mást kö​v e​tő fu​tam​b an a nye​rőt meg​tip​pel​ni. (A ford.)
[12] Egy na​pon, hat fu​tam​b an meg​tip​pel​ni a nye​rőt. (A ford.)
[13] Bu​k ows​k in kí​v ül a beat​k öl​tők​re és Hen​ry Mil​l er​re is nagy ha​tás​sal volt Dosz​to​jevsz​k ij.
[14] Bu​k ows​k i mun​k ái szá​mos ero​ti​k us iro​d al​mi an​to​l ó​g i​á​b an meg​je​l en​tek. Pél​d á​ul: Fe​tish: An Ant​h o​logy of Fe​tish Fic​ti​o n, (New York:
Four Walls Eight Win​d ows, 1998), „Love for $17.50”, 23-28 o.; Love Is Strange, (Lon​d on: In​d i​g o, 1998), „The Co​pu​l ating Mer​ma​id
of Ve​ni​ce, Ca​l i​for​nia”, 143-153 o.; The Best Ame​ri​can Ero​tic Po​ems: From 1800 to the Pre​sent, (New York: Scrib​ner Po​e​try, 2008),
„Hunk of Rock”, 67-74. o.
[15] Szö​vet​sé​g i Nyo​mo​zó Iro​d a – #140-35907-es szá​mú akta, 1957-1970. Hen​ry Char​les Bu​kows​ki, Jr. (a.k.a. „Char​les Bu​kows​ki”).
[16] Bu​k ows​k i, Tal​es of Or​d i​n a​ry Mad​n ess (San Fran​cis​co: City Lights, 1983), 77-82. o. Az ere​d e​ti Erec​ti​o ns, Eja​cu​la​ti​o ns and Other
Tal​es of Or​d i​n a​ry Mad​n ess című kö​te​tet két kü​lön könyv​ként je​len​tet​ték meg ké​sőbb: The Most Beau​ti​ful Woman in Town (San
Fran​cis​co: City Lights, 1983), és: Tal​es of Or​d i​n a​ry Mad​n ess (San Fran​cis​co: City Lights, 1983).
[17] Ma​i​l er ra​jon​g ott Bu​k ows​k i köl​té​sze​té​ért. Egy le​v él​b en azt írta Al Fo​g el​nek, hogy „úgy köpi ki a sza​v a​k at, mint​ha szö​g ek len​né​-
nek”. (Sze​mé​l yes for​rás – Al Fog​el​től, 2010. jú​l i​us 19.) Hank Chi​nas​k i pe​d ig azt mond​ja „Vic​tor Nor​man​ról” (Ma​i​l er​ről) a Holly​-
wood​b an: „Leg​job​b an azt bír​tam ben​ne, hogy nem tar​tott a fe​mi​nis​ták​tól. Ő volt a nyers fér​fi​as​ság egyik utol​só vé​d el​me​ző​je az
USA-ban. A dol​g ok​hoz való hoz​zá​ál​l á​sa tö​k ös pa​sas​ra val​l ott. Nem vol​tam min​d en​től oda, amit iro​d a​l om cí​men ter​melt, de hát
ugyan​ezt ma​g am​ról is el​mond​ha​tom.” Lásd: Char​l es Bu​k ows​k i: Holly​wood (ford.: Vizi Ka​ta​l in, 145. o., Car​ta​p​hi​l us, 2008). A két író
a Törzs​ven​d ég című film ké​szí​té​sé​nek ide​jén ta​l ál​k o​zott egy​más​sal a holly​woo​d i Cha​teau Mar​mont ho​tel​b en.
[18] Barry Hos​k yns: Low​si​d e of the Road: A Life of Tom Waits (New York: Bro​ad​way Bo​o ks, 2009), 73. o.
Tom Waits „dia​monds on my winds​hi​eld, te​ars from he​a​v en” kez​d e​tű ver​se a The Sun​set Palms Ho​tel nevű ma​g a​zin​b an Bu​k ows​k i
raj​za​i​v al il​l uszt​rál​v a je​l ent meg. (1974. ta​v asz, 4. szám)
[19] Az ere​d e​ti ki​adás bo​rí​tó​ján egy, Bu​k owk​si​ról ké​szült fotó sze​re​pel, amin ci​g a​ret​tá​v al a szá​já​b an, a ko​csi​ja ab​l a​k án ki​k ö​nyö​k öl​v e
ve​zet. (A ford.)
TARTALOM
FORRÁSOK
UTÓSZÓ
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
JEGYZETEK