Sztálin uralmát a Szovjetunió felett széles körű terror és propaganda jellemezte, amelyet a

lakosság ellenőrzésére és manipulálására használtak. Sztálin rezsimjét a félelem és a

megfélemlítés jellemezte a hatalom fenntartása érdekében, valamint a propaganda használata
a kommunizmus eszméinek előmozdítására és a közvélemény alakítására.
Sztálin rezsimjének egyik elsődleges eszköze az NKVD néven ismert titkosrendőrség volt. Ez a
szervezet volt felelős az állam ellenségeinek tartott személyek letartóztatásáért, kihallgatásáért
és kivégzéséért. Az NKVD teljes büntetlenséggell működött, bárkit letartóztathattak és azzal
vádolhattak, hogy "ellenforradalmár", minden bizonyíték és tisztességes eljárás nélkül. Ez
széles körű félelemhez és bizalmatlansághoz vezetett a társadalomban, mivel az emberek
állandó félelemben éltek, hogy feljelentik és letartóztatják őket.
A titkosrendőrség használata mellett Sztálin rezsimje számos tisztítást is végrehajtott annak
érdekében, hogy megszüntesse a hatalmát fenyegető potenciális veszélyeket. Ezek a
tisztogatások nemcsak a politikai ellenfeleket célozták meg, hanem a katonaság tagjait, a
kormánytisztviselőket, sőt az egyszerű polgárokat is. Becslések szerint több százezer embert
tartóztattak le, börtönöztek be vagy végeztek ki ezen tisztogatások részeként.
Sztálin rezsimje nagyban támaszkodott a propagandára is, hogy előre mozdítsa eszméit és
alakítsa a közvéleményt. Az államilag ellenőrzött médiát arra használták, hogy dicsőítsék
Sztálint és a Kommunista Pártot, miközben az ellenvéleményt és a kritikát könyörtelenül
elnyomták. Sztálin rezsimje propagandát is használt az "osztály nélküli" társadalom eszméjének
népszerűsítésére, amelyben mindenki egyenlő volt, mindenkinek ugyanazok a lehetőségei
voltak. A valóságban azonban a Szovjetunió messze nem volt egyenlő, és az uralkodó elit olyan
kiváltságokat és szabadságokat élvezett, amelyeket a lakosságtól megtagadtak.
A propaganda használata különösen hatékony volt a kommunizmus eszméinek
előmozdításában és a személyiség kultusznak megteremtésében Sztálin körül. Sztálint bölcs és
jóindulatú vezetőként ábrázolták, aki a nép érdekeit tartotta szem előtt, és az állam által
ellenőrzött média mindent megtett, hogy így ábrázolja őt. A propaganda annyira hatékony volt,
hogy sokan őszintén hitték, hogy Sztálin nagyszerű vezető, a Szovjetunió pedig utópia.
A valóság azonban egészen más volt. A Szovjetunió totalitárius állam volt, amelyben az egyéni
szabadságjogokat súlyosan korlátozták, és a kormány teljes ellenőrzést gyakorolt az emberek
életének minden területén. Sztálin rezsimjét széles körű gazdasági és politikai korrupció
jellemezte, valamint az alapvető szükségletek, például az élelmiszer és a lakhatás hiánya.
A sztálini Szovjetunió olyan rendszer volt, amelyet terror és propaganda jellemzett. A
titkosrendőrség és a tisztogatások használata a rezsimet fenyegető fenyegetések
kiküszöbölésére, valamint a propaganda használata a közfelfogás alakítására olyan társadalmat
hozott létre, amelyben a félelem és a bizalmatlanság széles körben elterjedt. Míg a
kommunizmus eszméi nemesek voltak, Sztálin módszerei kegyetlenek és elnyomóak voltak, a
terror és a propaganda maradandó örökségét hagyva a Szovjetunióban.