A SZOCIALPOLITIKA TORTENETEBOL Pomogyi Laszlé A polgéri kori szegényiigyi igazgatas alapintézménye: a kézségi illetéség (I.)* Az intézmény szabélyozisa A kézségi illetéség jogintézménye nem magyar talélmény. Elbzményei feletnetSkaz egetemes europa jogtejldsben, még haa Togalom otant 65 hazai tartalma nem mindenben esett is egybe. A Kategoria kidolgozisa a modern jogdogmatika mive: mai ismereteink szerint az intézmény Ang- Tiaban fogant a XVI-XVIL. szézad fordul6jén, onnan terjedt &t az eurépai fldrészre, s lett része a kontinentélis jo ek. Hazdnkba — mint annyi més is a jogtudomény teriletén ~ német kizvetitéssel Kerilt. ‘Az els6 kézponii jogi norma, mely az intézményt szabélyozta, a kbzségi ‘igyck mikénti kezclésérél rendelkez6 1851. augusctus 18-1 csiszéiri pé- tens volt. Az utasiiés a kézségi illetSséget mint ,kézséghez tartozés"-t cemiti, amelyet sziletéssel, a kotelékbe valé felvéielle, illetve ,kilinds személyi vszonyok dltal” Iehetett megszerezni. A kOzséghez tartozis jo- got adott a k6aség vagyondnak hasznélatéra, a vélaszi6jog gyakorldséra, Yalaminteszepeneds ccisen » zy vapyoobsl val gyimoltira (Keli Récsi, 1855. Il. 38-59. o. eae ade tates aed Magyarorsedgra az 1859-es kel- tezési Gj bzségi torvényt, amely részint kizségi rendtartésok szerkesz- tésére utastott, részint pedig deklardlta, hogy az egyes személyeknek a Kozséghez val6 viszonya a kozségi kotelékbe tart a illet6ségen alapul. Ez ut6bbi volt irinyadé az allampolgéri 6 hasznilattal: honosségi -jogok, iletGleg a szegénycllétés tckintetében is. (Reichgeseblatt, 1859/58. Ismerteti Csizmadia, 1977. 56. 0.) “Mindezck a jogszabalyok Magyarorszag teriletén nem léptek hatélyba, smégis gy vinik, hogy a magyar kOzigazgatési gyakorlat t6bb rendelkezést hallgatolag elfogadott beldlok. Ez magyardchatja, hogy amikor béré Wenckhein Béla, az Andréssy-kormény els6 beligyminisztere 1867. j6- lius 9-€n rendeletet boesétott valamennyi tOrvényhatéséghoz a cigényok oborlsérak megakadélyozsa tétgydban, abban megparancsolts hogy a tOrvenyhaléség teriletén Gtlevél nélkil talélandé czigényok azonnal A tanuliméry modi réest kovetkend sximankban KoatjOk A pole kori scegényy igazgatds 9 felfogadtassanak, és illetdségak helyére eltolonczoztassanak”. (1442. R./1867. BM. kOrrendelet. Kézli: Magyarorsz4gi Rendeletek Tara [MRT], 1968. 182. o.) Hasonléan fogalmazott néhiny héttel kés6bb a koldulas és toloncolis rendezését célzé 4682/1867. BM. sz. kOrrendele- \ében is, amelyben szintén a kobori6k ,,llet6ségi kOzségikbe tolonczo- ~4sit” srget, valamint arr sulitja fel a kozségeket, hogy a ,kebelikbeli munkaképtclen szegényeket maguk tartsék el”. Ami most mar a kozségiilletdség polgéri kori szabélyozésé illeti, annak indulési pontjéul az els6 kozségi tOrvény, az 1871:XVIIL. torvenycikle emlithet6. (Magyar Térvénytar [M.T.] 1869-1871., 280-294. 0.) A tOr- ‘vénynek ez a része dgysz6lvin kizérdlag a kozellitisban részestilé sze- gények Ugyeinck rendezését célozta. Az epyes kzségek feladativa téve @ gondozést-segélyezést, felilliotta a kéaségi illet6ség jogintécményét, mint amely ezentul a szegényagyi igazgatis alapvet6 kateg6ridja lesz Résaletekbe menden szabélyocta az illetOség korét és az annak megilla- pitiséhoz kapesol6d6 eljérést, hogy minél gyorsabban legyen megillapit- hhat6 az, melyik kozséget terheli az ellétési koliség. A t6rvény szerint ,minden honpolgérnak valamely kézség kotelékébe kell tartoznia” (6. §), s mivel uj kategsriérdl van sz6, régtdn deklardlja, hogy ,minden honpolgér azon kbzség kotelékébe tartozik, melynek ile: ‘age lat tory khidetésckor Al” (7. §). (A szakirodalon ext neverte ,credeti” illetdségnek) A jopszabily ismeri az GrOkI6tt (8-10. §), a felvétel dltal (11. §) és a kifejezett felvétel nélkil, tchat hallgat6- lagosan szerzett illetdséget (12-15. §). Alig négy év milva a trvényhozis médosttotta az els6 kézségi tor- vényt, fgy a kézségiilletéségre vonatkoz6 regulék egy része is megvélto- zott (1876:V. tc.). A reformélt jogszabélyban mér hatérozott formaban nyert kifejezést az az elv, hogy az dilampolgar egy iddben sak egy k6zség kotelékébe tartozhat (1.'§). Részletesebb intézkedéseket tartalmazott az SrOkbe fogadott gyermekek, az dzvegyek és az elvalt nok illetdsége te- kintetében (2-3. §). Unyanakkor lényegesen megvltoztatta azt a médot, illetve azokat a feltételeket, amelyek alapjan a honpolgir illevéséget sze~ rezhetett (4-9. §). Egy évtized maltén azonban mér ezck a véltoztatésok sem elégitették ki a gyakorlat kivetelményeit. Mindent étfog6, 6j szabélyozdst kellett tehét kigpiteni, amit az is szikségessé tett, hogy iddkizben ~ 1879: tc. szém alatt ~ a parlament megalkotta a honossagi torvényt, s a két teri- letet deschangba kellett hozni. Az intézmény draszabdlyozésat — logiku- san ~ az 1886:XXIL tc,, a mésodik kozségi tOrvény alkalmabsl végezte el az orszégaydlés. Ez mér hosszabb életGnek bizonyult, mint elédei: cegyetlen jelentéscbb médositéssal gyakorlatilag a kozségi iletdség meg- sauintetéséig, az 1948:LXI. tc. megalkotasdig maradt hatalyban. Eppen exért célszert magét az intézményt részletesen ehelyitt ismertetni, Az JSSGCUTL te. rgyunk. sempontibdlKnyeges mésodik (ejecte lretient6 példgja annak, miként lehet egy jogintézményt a lehet6 legbo- ayolultabban € cllentmondésosan szabslyozni. A tOrvény 5. §-2 mindenekel6ttismételten deklardlja azokat az éltaldnos elveket, amelye-polgérnak valamely kézség kotelékébe kell tartoznia. Mi Rézséy kotclékébe tartozhatik. A kouségi kitelék & az abbol foly6 ill 1t6ség megsziintnek esak azon esetben tekintetik, ba az illetS egyén més kozseg kotclékébe lépett.” Ezek utén ~ kilonbséget téve szdrmazékos, Snjogu és kisegit6 mod KOzdtt — az illetdség megszerzésének eseteit-le- hetSségeit targyalja ‘SeérmazSkos vagy jérulékos médon a gyermekek és a férjezett ndk juthattak llet6séghez. Egyik csoportra nézve sincs azonban éltalénos sza- bly, mertéltalaban az illet6 személyélapotistétusa hatérozta meg, hogy illetSsége kichez igazodik. A gyermekek esetében mindez azt jelentette, hogy a torvényes Vagy tOrvényesitett gyermckek apjuk, az drokbe foga dolt kiskordak pedig Grékbefogad6juk illetdségét kavették, mig a tOr- énytelen Sgybol szérmazott gyermekek annak a kozségnek a kotelékébe Keraltek, melybe sziletésik idején anyjuk tartozott (6. §). Hasonls volt a helyzet a n6k illetéségének tekintetében is. A hiézas- sGghan élé nd mindig férje Metségét kovette, s azt Gzvegyként is meg. {artotta mindaddig, mig Onjogilag més telepilésen nem szerzett polgét- jogot. Ha azonban birdségi filet kimondta a hézasfelek valdsét vagy & hhazassdg felbontisat, a n6 ,azon kozség kotelékébe épett vissea, melyhez féghezmeneteléig tartozoit”. Ez. aldl csak a Magyarorszégra hézasodott, cerodetileg kilfoldi dllampolgér nOk voltak kivételek, akik ~ mivelhogy rnem volt aova visszalépnitk ~ megtartotték a hézassagkotéssel szerzett illet6ségiket (7. §). ‘Onjogi vagy szerzett ilet6ségrOl akkor beszéltek, ha a honositott vagy ceredetileg is magyar, de mindig nagykors dllampolgar sajét jogeselekme- nyeivel, sjat személyére nézve jutott kozségi illetéséghez. Formal a te- lepales alla, illetve a telepilés nélkul val6 iletéségszeraés voltak (8. §) ‘Telepulésen a tOrvény egy mésik kOzségbe vald, az ottani kOzigazgatési suerveknek bejelenteit koltéckédést értett. (A koltozkodés szabadsigat eqyebként rogton czutén a 9. § deklarélta, igaz, ez — a polgari szabad- sAgjogokhoz tartozvén ~ a korszak jogelveibdl egyébként is magétél ér- tetedéen kovetkezetl.) A két forma kézil a telepuléssel tOrtén6 illets- ségszerzés volt az egyszerabb, jogilag tisztabb, viszont a masik megoldés ‘oh sokkal gyakorbb, nyugodtan mondhatni alan, "A kolteakddd tehét, anélkul, hogy ezzel addigiiletSségét elveszitette volna, bejslentette letclepedési szandékat az Gjnak valasziott k6zség elol- jarosdgin. Az otthonvalasziést a kOaség csak laxative meghatérozolt ese- tekben tagadhatta meg, mégpedi ya) ha a telepuld ellen bebizonyftiatik, hogy bintett vagy nyereség- -végyb6l ekoveteit vétség miatt van joger6s hat ‘vad alé helyezve, ‘Vagy bdntett avagy ugyanilyen véiség miatt hozott{télet hatélya alatt ll; ‘) ha a kozség terhclése nélkil magét fenntartani nem képes; ) ha legutobbi allandé tartSzkodésa helyétdl Kielégit6 erkolesi bizo- nyitvényt fel nem mutathat” [9. § a)-c) pont). ‘Ha a telepil6 késdbb a kozségi kotelékbe is fel akarta magét vétetni, eat ~ a letelepaléséidl szémitott négy éven belil ~ akér sz6ban, akér A polgiri kori scegényigy igazgats.. 101 frésban kérhette. A kézség az illetéséget azonnal megadhatta, megtagad- nia azonban nem volt szabad, ha a telepilt a kbzségben két év dta 4l- landéan lakott, ha © két év alatt ugyanott kézségi adét fizetett, vagy en- nek nemlétében egyéb kozterhcket folytonosan viselt,illetve ha id0koz- Ben 2.9. § loth emit ponja ala init kivételek alé nem esett a.) Létsa6lag hasoni6an tiszta a jogi képlet a telepiilés nélkll torténd il- letdségszersés esetében is: ,Aki azon kizségb6l, melynek kotelékében ‘volt, mas kézségbe kélt6zik ft, ezéltal a régi Kozségi k6telékb6l még nem lép ki: ha azonban az 6] kozségben négy évig folytonosan lakik, ennek ozségi terheiher jérul, és ezen k6zség ellene a 9. § a), b), ©) pontjaban megillapitott kifogésokat ezen id6 alait nem érvényesit, ezen kOzség kételékebe tartozdnak s az el6bbi kizséghdl kilépetinek tekintetik még akkor is, ha telepilési sedndékat be nem jelentette.." (10. §). A trvény tchat teljesen egyérielmien fogalmaz: aki ezeket a feltételeket tejesti, illetve akire nézve a megtagadési okok nem alinak fen, az ij lakohelyén a jogszabalynal fogva korségi illotdséget szerez. ‘A jogalkotS sejthette, hogy a most bemutatott ket iletdségszeraési for- rma nem minden esetben lesz alkalmas a vités iletGségi dgyck tiszt4zdsara, ezétt a tOrvény 16, §-dban rendelkezett az tn, kisegitd illetSségrl is. E _scikségparagralus” szerint azokban az esetckben, melyekben az illet5- 3ég a fentebbi paragrafusok alapjén nem derithet6 ki, az dllampolgér az alabbi sorrendben aban a kézségben szerezhet illetéséget, a) melyben adot fizet, b) melyben szGletett; c) melyben az. utols6 ot év alatt a leg- ig tartGzkodott; d) ha lelenc, abban a kbzségben, melyben sgal e) ahonnan a hadseregbe bevonult. ‘Az illetSsegszerzés médozatait-formAit szabalyoz6 passzusok utén fon- tos tételt deklardl a tOrvény. A 13. § azt mondja ugyanis, hogy ,aki a Kozségi kotclékbe felvétetelt, rendes kozségi taggé vilik, a kozségi ta- goknak a jelen tOrvény éltal biztositott jogaiban részesi, 5 a kozségi kO- felékb6t eredé kétclezetiségeket teljesiteni tartozik”. Mindez.aztjelent, hogy dz eurdpai szabélyozisokkal ellentétben a magyar jogalkot6 ~ leg- alabbis a torvény szdvegében - dsszemosta a k6zségiilletdség &s a kizségi tagsig (vagy kozségi polgérjog) intézményét: a magyar ibrvénjheudk ‘ugyattis az illetSséghez kozjogi jogositvanyokat kapesoltak. ‘His6 olvasdsra is szembetin6 hisnyoss4gokat, ellentmondésokat lehet felfedezni a torvényi szabélyozésban, Ami példéul a sadrmazékos szex~ zésmédot illeti, semmiképpen sem tinik szcrenesésnek, hogy a torvény rendkivil merev kapesolatot létesitett az apa és gyermckének illetSsége kozétt, Ez ugyanis a gyakorlatban aztjelentette, hogy kiskorisaga idején, tchat 24. életévének betdliéséig a gyermek Snnén jogén nem léphetett isik kéaség kotelékébe. Mintha a jogalkot6 nem sz4molt volna a tér- sadalmi mobilités folyamataival, amelyek éppen ezekben az években anak okéGrt a székesfévérosban nagyon is érzékelhet6ek voltak. Bizo- nydra gyakran el6fordult, hogy a nagykordséigst6l még esetleg tobb évre 1&6 gyermek munkit keresve elhagyta a szil6i hézat, csalédot alapftott, cesetleg egziszienciét teremtett, s mindekézben tovabbra is szil6falujénak102 Pomogyi Lasalé kotelékchez tartozott, {gy az 6j lakGhelye még nem, a régi mér nem se- gitette, illetve ez ut6bbival ~ mely alkalmasint az orszdg mésik végében Eichelet~ volt kénytlen intel dges-bajos dolainak jelentte reso. Vagy egy mésik, bizonyéra nem ritkabb eset: »Tegyik fel példéul, hogy hhossei ideig, talin évtizedeken ét éllandéan ugyanazon kézségben ik, anélkil, hogy annak terhethez hozz4jérulna. Ekkor rOvid id6re el- tivozik, s mésutt oly helyzethez jut, hogy eltolonezoltatését vonja maga utén, A hal6sdg a tolonczolés foganatosithatdsa czéljab6l kikutatja ezen cgyénnek kizségiilletSségct... silyentil, mivel sajét jogén illetdséget nem szerzett, szil6je jogén talin éppen az orszdg ellenke25 sarkaban fekws valamely kizség allapittatik meg, melynek az illet6 — day lehet - soha életében négesak jn sem jért.” (Viczién, 1909. 68-69. 0.) ‘Hasonldan merev és a mindennapi élet scempontjab6i hasonl6an ér- telmetlen a jogszabaly 7. §-dban olvashat6 passzus, miszerint ,a n6, ha birSilag elvilasziatott, vagy ha a hizassigi kapocs birilag felbontottnak mondatott ki, azon Kasey Kotelckebe kp vssea, meyer ferfhezmene- teléig tartozott”. Részint ugyanis az Sgyt6l és asztaltSl val6 elvélasztés még nem feltétlenil jelentette a hézasség végleges megszlinését: az egy- kor volt hévasfelek ul6bb feldjithattak az Eletkizosséget, 5 ezzel a feleség ismét a fé|illetdségébe Iépett. J6llehet ez automatikusan tOrtént, a kény- szeri viltés mégis bizonyéra sok bosszisdgot, a kizigazgatési szerveknek pedig rengeteg munkt szerzett Ennél is érihetetlenebb, hogy a jogalkot6 az elvélt asszonyt autom: kusan visscautalta a férjhezmenetcle el6tti - legtobbsair tehét valdszi- nilleg a szil6i héz szcrinti ~ kozség kebclébe. Nota bene az Otvenéves asszonyt is, aki aligha kolt6zbtt vissza régi-ij kozségébe: részint, mert nem akart, hiszen térsadalmi kapesolatait tobb évtizedes hézasségénak szinhelyén alakitotta ki, esetleg ide kotdtték ayermekei is, részint pedig, ‘mert nem volt miért visszak6lidznic, hiszen iddkSzben szilei meghalhat- tak, testvérei, rokonai elkoltézhettek, a birtokot ~ ha volt ~ eladhattak stb. (Példéim — kétségtelen — csupén feltételezésck, s az olvas6 sz esctleg erditetetinek is tGnhetnek. Pedig kordntsem azok. A levélé tok, de akér a beliigyminiszterhez vagy a kizigazgatési bitdsdg elé kerilt t€nyéllésok emezeknél sokkal bonyolultabb variéciés IehetOségeket is tar- talmaztak, olykor-olykor egyenesen elképesztOcket. EgyikrOl-mésikré a vepetnitil gyakoria smertetésekorso6 ex ma) nlden anakronisatikus a tOrvénynek az Gnjogt illetSséyszerzésr6 s26\6 része is. Mint kordbban mar emlitettem, a jogszabily 10. §-a akként rendelkezik, hogy bizonyos feltételek teljesitése (négy évi folyamatos helybenlakis, a kozség terhethez vald hozzéjéruls),illetve a 9. §-bsl mett kifogisi okok hidnya esctén a kizségbe k6lt0z5 személy ott illetS- séget szerez. Ehhez képest a 12. §-ban az olvashat6, hogy ,ha a kozségi kotelékbe val6 felvétel telepilés nélkil kéretik, ¢ felett, tovabbi felleb- bexés kizérdséval, a kbzség hatéroz.” Csakhogy a kézségnek nem volt ‘mir6l hatéroznia. A négy évi helybenlakis, illetve a kOzterhekhez valé hozz4jérulés ugyanis ténykérdés, azokon nines it mérlegeini. A kifogé- sok megiételére adott idd pedig jogveszt6 hatirid6, ha tehat et a kézség A polgari kori segénygy igazgatds... 103 képvisel6testilete elmulasztotta, ut6bb mér nem hivatkozhatott fenntar- tisaira. Upyanakkor Ichet gy is értelmezni ezt a szakasz, hogy a kézség ki- zérdlag esak poztiv tartalms hatérozatot hozhat: a feltételek megléte esetében tehat a kézségbe djonnan koltéz6 a torvény erejénél fogva szer dime a illecaeget Koma ct cuphn mepillapta, kontitlj, ami Anny is jelent, hogy ebben a kérdésben nincs d6ntési jogkore. "A torvényalkot6 minden bizonnyaligy értelmeate, méskulonben nche- zen volna védheté a fellebbezés lehetSségének kizirdsa. Ugyanakkor tel- jesen egyértelmd, hogy a k6zségi képvisei6testiletek dontési jogkit vél- {ek feliedezni az ominézus 12. §-ban. A kovetkezmény, mint majd létni pen tp, emiken Ea volt 5 illetsegszerzés fl gy, amiként katasztrofalis volt az Onjogt i - tételcként megkOvetelni, hogy a kOzségbe koliGzd scemély , kézség ter- hhelése nélkil magit fenntartani képes" legyen (9-10. §). Hadd emiékez- tessek r4, hogy a trvény minister! indokolisa szerint az intézmény fel- Alitéséinak €ppen a szegénység kezclése, a szegénydgyi igazgatds haté- tétele volt a oélja. Mi tObb, az 1 tc. 145, §-a (élreért- hetetlendl az illetdségi kéaségekre testilia a szegények kizsegélyezésé- nek nemes, émde kélségtclenul terhes feladatét: ,A mennyiben a j6té- Kony intézctek segelye é egyesck konyOradoménya a kouség szegényci- nek ellstéséra elegendé nem volna: a k6uség, a helyi viszonyokhoz. ké- ‘gondoskodni tartozik a k6zségben illetkes mindazon szegények el- {ftiséro, kik magukat kozsegély nélkil fenntartani egyéltaléban nem ké- pesek.” Az eredmény, nem nehéz elképzelni, egy tljesen mikodéskép- telen szegénysegclyezés, szegényigyi igazgatés lett. Igaz, mint azt a ké- sobbiek majd illusztréjék, err6l nem esupan az illetSsépi kSzségek tehet- tek. ‘Az illetSségszeraés kisegft6 forméjénak mér puszta Iéte is elgondolkoz- tat6, s a gyakorlat késSbb messzemendkig igazolta a baljés eldérzeteket. A jogalkot6 dltal nyilvénvaldan szikségmegoldésnak szént médszert ‘ugyanis a végrchajt6 szervek: nagyon is stiri voltak kénytelenek alkal- mazni, Leginkébb azért, mert a ket ,rendes” méd szmtalan esetben nem volt elegend6 az illetéség kipuhatoléséra. Kal6ndsen a térsadalom peri- Terilis rétegeire nézve volt ez igaz: a szegényhdai és kérhdzi époltakra, a toloncok, lelencek csoportjéra, nem is beszélve a k6bor cigényok tObb tizeares tSmegér6l (Talén éppen ez uidbbi réteg miatt kerilt a 16. § utols6 bekezdésébe, hogy egész csalddok hovatartozisét a csalédf ile- t6sége dontotte el) ‘AZ illetéségszerzés médozatainak szimbavétele utén néhény sz6ban szilkséges utalni az eljérdsi szabdlyokra. Az els6, ami szembetiin6 ~ s ami a iek szempontjabdl felettébb nagy hiba volt -, hogy a jogalkots nom hatérozta meg pontosan az illetdségi dgyekben dontésre jogosult cayedi vagy testileti szerveket. Ennélfogva et csak a kés6bbi jogszabé- Iyok (pl. az 1929:XXX. tc.) illetve a gyakorlat alakitouak ki. Addigra azonban ez a térvényho2bi feliletesség rengeteg zavart, kellemetlenséget 6 érielmetlen munkét okozott.108 Pomogyi Lass A vités ilet6ségi dgyeket tekintve, ha a helyi (kézségi, vérosi) hatésig az illetGség megadésat problematikusnak talata, kOteles volt az aigyet a felsSbb hatésighoz fellerjeszteni. A vilis illet6ség eldontésére hivatott hatésigok a fSszolgabir6, az alispin, a kozigazgatisi bizotiség, llewve a beligyminister vollak (18. §),s ehhez jott még 1897. januar 1-161 a Koz- ats Bc fSruma, Aint hat, avis tite ek ei jogi tendszere olyan bonyolult volt, hogy seakavatott jogész. sem tudott gykOnnyer hiigazodni rata Upyancat carn a Lowey, keprslttestlet iparos vagy parasctember tagjats,legjobb esetben a jegy25t6l, nem vall nagy gyakorlati €raékre. A felsSbb hatdsgokhoz. keralt akték mennyisé- gében megmutatkozé eredmény mér emiatt is dobbenctes volt. S ehhez még tegyik hoz24, hogy a k6zségek gyakran ki is hasznalték a jogszabélyi zavart: a jogorvoslati tOrumok trvényes igénybevéiele mellett nem is kellett kilonasebb rosszindulat abhoz, hogy egy-egy illetdségi dgyet éve- kig elhiizzanak. Jogértelmezés és jogegységesités A bonyolult és ellentmondasos trvényi szabilyozés miatt a jogintézmény Lérgyban saikségszerten tlburjanz6 jopértelmezési & -egységesitési te- vékenység slakull ki: a mennyiségét tekintve ugyancsak sovényka szak- irodalmi ternés is széznél j6val tobb idevig6 irényad6 bitésdgi eseti dén- {6st és clv jelentdségG kOzigazgatdsi hatérozatot sorol fel. KulOnésen az Onjogs illetéségszerzésre vonatkou6 szabélyok érielmezésénél mutattak nagy aktivitist az dllami szervek. A kérdéshorre vonatkou6 szabélyozés ismeretében mindez nem meg- lep6. Egyrésct azért nem, mert az iletdségszercés leginkébb tipikusnak tekinthets esete az Snjogi, azon belil isa telepalés nélkili szeraésm6d volt, ami ériclemszerden a vids gyek mennyiségében is kifejezésre ju- tott. Mésrésa ~ és talin ez a lényegesebb ok ~ ez a terilet a telepilé- seknek sokkal tabb beavatkozési lehetSséget kindlt, mint a seérmazékos seerzésmédok kategoridja. Egy koznapi példaval illusztrdlva: az, hogy va- laki a kézségben sailetctt-c s ezéltal ott az illetéségre jogot formélhat vagy sem, ténykérdés, amit az anyakOnyvek vagy alatémasztanak vagy megedfolnak. A képviselStestiet tchét hisba 6dzkodott, hidba réncigalta €l6 mondvacsindlt kifogésait, el6bb-ut6bb el Kellett ismerje a kapcsolat Ietezését. Ezzel scemben az, hogy valaki el tudja-e magét és esalédjét a koaség terhelése néikill tartani, hogy erkblesds életet éle, hogy hozzé- jérule a kéaségi kézterhek viseléschez akkor, amikor gazdja vagy mis ‘munkaad6ja fizeti utina az ad6pengoket, mind-mind vastagon megitélés kérdése. S a kézségek — hacsak tehctték - igyckeztck minél megiontol- tabb é Iche:Sleg negativ tartalmé dontéseket hozva ,menekiilést 6sz16- niknek” megfelelni, hiszen a szegénysepélyezés, a. gyermekvédclem, a toloncolés nilunk honos rendszere mellett ez létérdekik volt. : Mig az rjogi és szdrmazékos illet6ségszerzés terdletén a kbzponti svervek a leketséges kSzségi kifogssok szimat prObélték redukilni, addig A polgiri kori segénygy igazgauds. 105 az eljrsjogi szablyok értelmentsével 6 egységesitésével az idGhiiz6 taktikénak akarték elejét venni. Hogy szikség volt erre is, mi sem bizo- nyitjajobban, mint hogy az illetéségi igyek nem esckeély szdzalcka évekig is elhdzddott, J6formén bérmelyik publikacist, bérmelyik levéltari iratot megidézhetném cnnek az éllitésnak az alétamasctiséra. Megint mas kér- és, hogy az yévekig” kifejezés a konkrét tigyben mekkora idétartamot jelentett, M. J. kiskord gyermekeinek esetében pl. tabb, mint tiz évet, hiszen 1919-ben mér alispéni hatdrozat volt igyikben, de a Kozigargatési Birdség csak 1929, janudr 28-4n dontotte el véglegesen illetGséguk kér- dését, (2101/1928. K. B. sz. hat., Peregriny-Jacobi, 276. 0.) Nem dlitom természetesen, hogy a tieéves étfutés lett volna a tipikus, de hat egy koz~ segélyre szorulé, magatehetetlen Sregembert ennél sokkal rividebb id alait is Iehetctlen helyzetbe hozhatott a biirokracia, A képlet tehét egyszerd: az éllam nem akar pénzt kolteni ~ vagy leg- aldbbis nem sokat ~ a szegényigyre, a gyermekvédclemre, az egés ségigyre (ha nem is pontos a kifejezés, de talin mondhatnank: a szoci- ‘lpolitikéra), és ratestlja eat a feladatot a kézségekre. Amde a badasGjuk egyensilyt fél6 telepilésck sem kapkodnak ezért a munkéért, s mene- Kilési dsztGniki6l vezérelve igyckeznck minden illetéségi kérést megta. gadni, A két érdekmezd dtkézésekor azonban a kzponti éllami szervek voltak déntési - tehit jobb — pozicidban: szinte valamennyi eléjik kerilt Sgyben Kiterjessileg értelmectck a jogseabalyokat, részint az illetGség elismerésére kényszeritve ezzel az adott kézséget, részint pedig az dllam seéméra kedvezd irdnyba terclve a majdani jogi praxst. ‘A kiterjeszi6 értelmezésre egészen kivél6 példa az a gyakorlat, melyet a kozponti szervek a kGzségi terhekhez valo hozz4jérulés megitélésében alakitottak ki. A kiindul6pont egy 1887-es elvi jelentéséga belugyminisz- teri hatérozat, amely a torvény meglehetésen pontatlan megfogalmazését (illet’séget az szerezhet, aki ,.a2 Gj kézségben négy Evig Felytonosan lakik, eanek k6zségi terheihez jérul...”) még akként értelmezte, hogy ,az 1886:XXIL te. 10. $-a értelmében az illetSség megszerzésére a nésy &vi folytonos lakéson Kivil a négy évi kOzségi kUztcherviselés, illetdleg azzal vyal6 megrovatés is kivintatik” (55469/1887. B. M. sz. hat, PetrOk, 1909, 74, 0.). Nem Kellett azonban hozzA egy évtized, s a beligyi korményzat médositottélléspontjin: az addigi négy helyett mar csak egy évi adozist kovetelt meg az illetéség elnyerésének feltételeként. (100583/1894. B, M, sz. hat, Petrok, 1909, 57.0.) Am a tistvsel6k éppan esak megssok- tak az Gj regulét, napvilégot létott a Kézigazgatési Birdsdg 19/1897. K. B. sz. ftélete (Petrok, 1909, 62. 0.), benne az ij seabély: az illetéség celnyeréséhez ,..nem kivintatik az, hogy az illet6 a kézségi tethekhez ‘égy ven &t fojytonosanjérujon, hancm elépséges, ha négy €yifolytonos mellett dltaldban a késég terhcihez jarul”. Ez is eléggé pontatlan fogalmazds, de néhény év mélva a testllet egyértelmivé tette a helyzetet: 2508/1901. és 1089/1902, sz. hatdrozataiban (Czebe, 1938. 76-7. 0.) 9 birésdg egyOntets gyakorlatéra” hivatkozva a négy év alalti egyszeri te- herviselést hatdrozta meg feltételil. De mert {gy még mindig sokan vol- tak, akik ~ nem fizetvén ad6t ~ nem juthattak iletéséghez, a Kozigazga-106 Pomoggi Lészlb tési Biréség cl6bb 1907-ben, majd 1915-ben oda nyilatkozott, hogy ozség terheinek viseléschez val6 hozzéjérulésra nézve a t6rvény nem ivanja, hogy pénzbeli legyen, azaz személyes szolgélat tjan is torténhe- tik a hozzajarulés”. (2085/1907, ill, 9879/1915. K. B. sz. hat., Peregriny Jacobi, 278. é 284, 0.) A. gyakorlat ilyctén fordulésa révén kaphatott illetdséget — pusztin munkaja chi ~ a kézséi kanész, az Onkén- tes tdzoll6, a néptanii6 é még sok més kozségi alkalmazott is. ‘Kézenfckv6 a kérdés: mi lehetett az oka annak, hogy a k6zpontiéllami svervek ennyire kévetkezetesen és ennyire erSteljesen a kiterjeszié ér- telmezés mellett tOrtek léndzsét. A magam részér6| nem hiszem, hogy Wierag az abhor sokatreklimozotjogllmisigeseméie vezérelte volna csak dket. Alighanem befolyésolta hatérozataik tartalmét az is, hogy a koiaGgek rikémyszertése az ietdeépi kapesolatok elsmerésere ‘végs6 soron a kOzponti kolisépvetést kimélte, Es bizonyéra j6l jOtt ez az akkori korményoknak, még akkor is, ha a szézadfordul6 kornyékétl Sk is egyre tobbet voltak kénytclenek dldozni a szegénylgyre és a szocial- politika. Hvatkonisok Coste Jend: A magiar Kozel ileeég jog & a magyar dllampoeérisig jog abaya ‘CTekntetel Ltej!600N jopgyakoraira sKiegeszve az elsakot tereteken érvény- ‘Sen lew llampolgéndgrendolkeasckke! és Jogesetekke), Bp, 1958. Csirmatia Andor. 4 szoctlis gondookodds viliodsai Magyarorszigon, Bp, 197. Magjarordgi Rendeleiek Tra (MRT), 1986. ‘Magyar Torenydr (MT). Perepriny Geen obi Roland: Magyar dlampolgrsdy, ktzséiiltSs es idepemendészet, Bp 0 ett Gyul:Metide, ethagyond mints, koseéyezts, Kaper, 1908. Rca Emi hdeipngan!tomaudomdy hehe, 1855. ‘Vista Iatvan: lowe saervne ny [000 hrdse (Pata # magyar 6a ktila- nok Keng tnvenye! boa), Bp. 1900.