A főbb nyelvváltozatok

1. Nyelvünk rétegei

Nyelvünk egészét, azaz minden magyarul beszélő ember minden nyelvi meg-
nyilatkozásának összes elemét nemzeti nyelvünk foglalja magába. A magyar
nyelvterület a Kárpát-medencén belül húzódik. Az itt élő magyarok tájanként sokféle
nyelvjárást beszélnek, de jól megértik egymást.

A nemzeti nyelv: történelmileg kialakult tartós emberi közösség közös nyelve (közös
eredet, közös hagyományok). A nemzeti nyelv kialakulását szükségessé tették és
előmozdították: a társadalmi-gazdasági változások (polgárosodás, nemzetté válás,
szabadabb helyváltoztatás, városiasodás). Az egységes nemzeti nyelv – vidékenként,
foglalkozási áganként stb. – bizonyos fokú eltéréseket is mutat: a nemzeti nyelv
rétegeződik, különféle változatokban él. A nemzeti nyelv rétegeződése a nyelvet
használó közösség tagolódásával függ össze (az emberek kisebb-nagyobb
közösségeknek tagjai; eltérőek a szokásaik, normáik, más a nyelvhasználatuk is). A
nyelvi rétegek (nyelvváltozatok) nem különülnek el mereven egymástól, hatnak
egymásra, az egyes ember nyelvhasználatában pedig összefonódnak. Minden ember
több nyelvváltozatot használ a kommunikáció körülményeitől függően. (Az egyén
válogat a nyelvi eszközökből a tudása, kora, ismeretei, érdeklődési köre alapján.)

A nyelvjárások és a köznyelv egymásra hatásának eredményeképpen jön létre

a regionális köznyelv.

Egy nyelv sztenderd nyelvváltozatának  nemcsak magától, természetes módon

kialakult normája, hanem mesterségesen létrehozott, kodifikált (vagyis általános és
helyesírási szótárakban, nyelvtanokban, nyelvhelyességi kézikönyvekben rögzített,
„törvényesített”) normája is van. A sztenderd dialektust többnyire az írott szövegekben
használják, a művelt anyanyelvi beszélők beszélik, ezt tanítják az iskolákban és az
adott nyelvet tanuló nem anyanyelvi beszélőknek is.

2. A magyar sztenderd jellemzői

nem épül valamely regionális változatra

ötvöződéses jellegű

az északkeleti-keleti területek nyelvváltozata és a protestantizmus hatása jelentős

sokáig inkább írott volt (a reformkorig nem volt jellemző a beszélt változat – köznyelv)

nem távolodott el a regionális nyelvváltozatoktól

3. Normatív nyelvváltozatok:

a) Az irodalmi nyelv – amelyet legnagyobb íróink, költőink, politikusaink alakítottak ki –

a nemzeti nyelvünk legigényesebb, csiszolt, országszerte legegységesebb változata.
Ma is merít a nyelvjárásokból és a csoportnyelvekből.

b) A köznyelv: a magyarul beszélők közös nyelve. A mai magyar nyelv legszélesebb

rétege. A korábbi területi változatok egységesüléséből vált a nemzeti nyelv központi
változatává és ezzel együtt követendő mintává, normává.

Az alacsonyabb szintű köznyelvet, a bizalmas társalgási stílust szlengnek nevezzük.

Napjainkban szinte minden korosztály nyelvhasználatában megfigyelhető.

3.1 A nyelvi vízszintes (horizontális) tagozódása

A nyelv vízszintes tagozódása: földrajzi tagozódás – nyelvjárások -egy adott földrajzi

területen élő társadalmi csoport sajátos nyelvhasználata; beszélt változat, nem írott
(ugyanúgy írnak)

Területi, földrajzi tagolódás szerint nyelvjárásokat (dialektusokat) különböztetünk

meg.

A nyelvjárásoknak csak a nyelvterület egy-egy részére jellemző sajátosságaik vannak.

A magyar nyelvjárások a köznyelvtől különböznek: – hangzókészletükben,
szókincsükben (részben), nyelvtani rendszerükben (kis mértékben).

A mai magyar nyelv nagyobb nyelvjárási egységei: nyugati, dunántúli, dél-alföldi, tiszai,
északi (palóc), észak-keleti, mezőségi, székely és csángó nyelvjárásterület.

3.2 A nyelvi függőleges (vertikális) tagozódása

A nyelv függőleges tagozódása: társadalmi/szociológiai tagozódás -szóhasználatban,

szókincsben tér el; egy-egy társadalmi csoport sajátos nyelvhasználata

Társadalmi rétegzettség (életmód, foglalkozás stb.) szerint csoportnyelvekről beszélhetünk.

a) szaknyelvek (főleg foglalkozások szerinti, írott és beszélt változatok)

b) hobbinyelvek (sportágak nyelve, játékok nyelve stb.)

c) életkori nyelvváltozatok (gyermeknyelv, diáknyelv, ifjúsági nyelv, katonai nyelv stb.)

d) argó (tolvajnyelv, jassznyelv)