Susan Sontag Az értelmezés ellen .-A tartalom olyasmi, mint amikor villim- fénynét megpillantunk valamit, Valami igen aprécskit ~ a tartalom mindig igen aprécska, (Willem de Kooning ~ egy interiiban) _-Csak igen sekélyes emberek nem itéinek a litszatutén. A viligtitka a lithatoban, ‘nem a léthatatlanban rejlik.” (Oscar Wilde— egy levelében) 1 Az emberiség, elészor foltehetéen a mégikus réolvasés forméjéban talal- kozott a miivészettel: egy ritus egyik kellékeként. (Lasd példéul a lascaux-i, altamirai, niaux-i, La Pasiega-i barlangrajzokat.) Az. els6 miivészetelmelet, a Rordg filozdfusoké, gy vélekedett, hogy a mivészet mimézis, a valosdg utanzata, Ez av a pont, ahol félbukkan a kérdés, miben is rejlik val6jaban a mavé- sect értéke. Ha ugyanis a mivészetet mimézisnek tekintjuk, dnként adédik a kerdés, voltaképpen mi szakség a valdsag masolaséra, Platon, aki clészér fogalmazta meg ezt az elméletet, a jelek szerint gy vélekedett, hogy a mtivészet értéke igencsak kétes. Mivel az epyszert, anya- i targyakat Onmagukban is utdnzatoknak, transzcendens formak vagy sverkezetck mésolatanak tekintette, viligos, hogy akérmilyen nagyszeri kepet fessen is egy miivész, mondjuk, egy dgyrdl, ez mar csak az. ,utanzat utanzata’. Platén szemében a mivészet sem nem kiléndsebben hasznos 58 (végtére is a7 dgyrol késcilt festmény nem alkalmas ri, hogy aludjunk ben- nie), sem nem igaz a 26 szoros értelmében. Azok az érvek, amelycket Arisztotelész hoz. fol a miiveszet védelmében, nem igazén alkalmasak arra, hogy megeafoljak Platin nézetét, miszerint minden mavészet valamiféle gondosan kimunkalt trompe loeil, kivetkezésképp hazugsdg. Platont6l eltérden azonban Arisztotelész kordntsem véli gy, hogy a mavészet ha- sontalan, Ha hazugség, ha nem, a mivészet értéke Arisrtotelész szerint abban rejlik, hogy gysgyhatésa van. Vagyis olyasfélcképpen hasznos, mint valami gydgyszer: folebreszti benniink a veszélyes érzéscket, hogy egysttal meg is tisztitson t6lOk, Mivel Platon és Arisztotelés. mimézisnek tekinti a mivésvetet, magatdl Ertetdds, hogy gy vélik, minden mavészet dbrézols jellegd. Am a miméz celmétet hiveinck nem szikséges foltétlenil szemet hunyniuk a flit a tény fot, hogy letezik dekorativ és absztrakt mivészet is. Az a téves elképrelés, hogy a miivészet szikkségképpen realisztikus, médosithaté vagy akar elvet- hetd anélkiil, hogy tullépnénk a miméziselmélet megscabta kérdéskor haté- ‘Az a helyzet, hogy mi itt Nyugaton még mindig azok kozitt a hatarok kozitt fogadjuk be a mivészetet és gondolkodunk réla, amelyeket még a gordgk jeldltek ki szémunkra: vagyis mimézisnek vagy abrazoldsnak te Kintjak. Ez az elmélet a ludas abban, hogy tal az egyedi maalkotasokon, ‘maga a mivészet valt problematikussé, az szorul védelemre. Es e védelem sordn sziletik meg az a furcsa elképzelés, miszerint van valami, amit ,for~ manak” szoktunk nevezni, és e7 elvilasrthats attil a valamvitil, amit .tar- talomnak” hivunk, csaktigy, mint az a jb szindéka térekvés, amely a tartal- mat tekinti lenyegesneek és a format mésodlagosnak. ‘Még manapsag is, amikor a legtibb mavése és kritikus elvetette azt a gondolatot, hogy a mavészet Iényege a kils6 valdsdg abrézolasa, és chelyett art valljak, hogy célja az Onkifejezés, a miméziselmelet legfdbb yondolatai tovabb élnck. Akar képnek (a valdsag képének) tekintUk, akér megnyilatko- zasnak (amelyben a mavész énje nyilvanul meg), még mindig a tartalom aZ slaGdleges s-émunkea Lehet hogy iddkten megyaltozot_ kevesbe abr ‘Zols fellega, Kevesbe vilagos cs realisetikus. De meg mindig a7 zk, hogy egy mdalkotés azonos a tartalmaval. Vagy ahogyan t8bbnyire manapsiy, mefogalmazcik. xy, maths atl mbathds, hy mond. valamit. (.X. itt azt mondja..", «X. itt azt akarja mondani..", .X. erzel art Allitotta..” stb. stb.)2 Soha tbbé nem téthet vissza az elméletek elétti, elveszett értatlanség ideje, amikor a mivészetnek még meg sem fordult a fejében, hogy szlkséges Jenne igazolnia sajat étét, amikor még senki nem kérdezte, mit mond egy imialkotés, mert mindenki tudta (vagy tudni vélte), hogy a mialkotés mit tesz. Mostantol fogva viszont mindaddig, amig ember él.a foldén, nem sza- badulhatunk attsl a foladattsl, hogy érveket Keresstink a miivészet ved mében. Nézeteltérésiink legfoljebb ezeknek az érveknek egyik vagy mési fajtajival lehet. Ami aztilleti, kotelességiink, hogy folszdmoljuk a mavészet weekmenck &igaolisinakazokat a format, amelyek a jlenkor seks letek és gyakorlat szdméra télsdgosan nehézkesnek, értelmetlennek va sragkstlennek bizonyultak ee Es pontosan ezek kozé tartozik manapség magénak a tartalomnak a fo- galma is. Barmilyen szerepet toltott is be a miiltban, ma mar csak akaddly, folisleges nydg, a nyérspolgari megkOvelités kifinomultabb vagy nem is, olyan kifinomult forméja. Bar 6 nehny mavészeti 4g legojabb kori fejlédése egyre inkibb arra gondolatat, az. mégis elképeszto mértékben megérizte egyeduralmat. Véle- ‘ményem szerint ennek az az oka, hogy ez a gondolat manapsag a mvescet egy bizonyosfajta megkézelitésenek alruhajaban él tovabb, amely kitéphe- tetlenil meggydkeresedett azoknak az embereknek a gondolkodasdban, akik a mavésvetet komolyan vesvik. A tartalom eszméjének bilhangsélyozésa areal jit, hogy lépten-nyomon szembelalélkozunk az értelmezés rok, soha rem befejezett foladataval. Mletve az a szokésunk, hogy a midalkotasokhox a7 értelmezés svandékaval kizelediink, tartja életben azt az elképzelést, hogy letevik olyasmi, mint egy méalkotds tartalma. megiegyeste: «Nincsenck tenyck, esak ertelmezésck.” Ertelmezésen én olyan Hogyan jellemezhetnénk azt a helyzetet, amely erre a furcsa véllalkozés- ra, a sziveg dtalakitésdra Osztdkél benniinket? A vélaszhoz a trténelemb6 kell anyagot meriteniink. Az értelmezéssel eldszt a kés6 kori kultéréban taldlkozunk, amikor a mitosz hatalmat és hitelét mér alédsta a vilégnak az a fajta ,realisztikus” szemlélete, amelynek a tudomédnyos folvilégosodés kor- scakai szoktak tépot adni, Amint egyszer foltettak azt a kérdést, amely nem szdinik meg zaklatni a posztmitikus gondolkodast ~ azt a kérdést, hogy he- lyénvaldk-e a vallésos szimb6lumok -, tsb nem tudjuk elfogadni a régi szovegeket a maguk ési formdjaban. Ezért volt sziikség az értelmezésre, hogy Osszebékitse a régi szdvegeket a »modern” kévetelményekkel. igy tortént, hogy a sztoikusoknak, akik gy vélekedtek, hogy az istenek kétele- sek erkélesdsen viselkedni, sikeriilt puszta allegéridva szeliditenitk Zeusz hazassdgtiréscit és a tbbi féktelen homéroszi isten viselt dolgait. Vélemé- yuk szerint amikor Homérosz arr6l irt, hogyan szirte dssze a levet a foisten Let6val, voltaképpen hatalom és bolosesség nészéra kivant utalni. Alexand- riai Phildn is hasonl6 szellemben igyekezett az. Sszdvetségi tdrténetek $26 sverinti jelentésére fétylat boritani és spiritudlis, jelképes torténésekként Grtelmezni dket. Az. Egyiptombél.valé menekilés, a negyvenesztendei bo- Iyongés a sivatagban, majd az igéret Foldjére val6 megérkezés Philon szerint voltaképpen az egyéni lélek folszabadulésénak, megprobiltatésainak é végsd advisségének allegérisja. Tehat valahdnyszor a 26 szerinti sziveg nines tobbé dsszhangban a (késbbi) olvasdk igényeivel, dhatatlanul megje- Ienik az értelmezés, és megprdbalja ezt az Osszhangot visszadllitani. Abban a helyzetben jelentkezik tehat, amikor valami okbdl egy szdveget nem tudunk bbs elfogadni, de nem all médunkban‘elvetni sem. Az értelmezés ket le- yet it egy csapasra: megérzi szémunkra a régi szdveget, amelyet titlsigo- san értékesnek tartunk ahhoz, hogy megtagadjuk, és ugyanakkor felijitja ‘Az értelmez6 tehat megydltoztatja a szoveget anélkil, hogy ténylegesen tiralne beldle vagy sjrairnd. Ezt azonban nem all médjaban beismerni, ehe- lyett aztdilita, hogy 6 csak érthetabbé teszi szémunkra azéltal, hogy féltarja validi jelentéset. Barmennyire megvaltoztatjak is az értelmez6k a sziveget (gondoljunk csak peldaul arra, hogy a rabbinisctikus vagy keresztény iro- dalomban hogyan sikerilt ,spiritudlis” értelmet tulajdonitani egy olyan nyilvanvaldan erotikus szovegnek, mint amilyen az, Enekek Eneket), kény- telenck kétni az ebet a karGhoz, hogy semmi egyebet nem tettek, minddssze foltdrtak annak addig is meglév6, mélyebb jelentését. Az értelmeésnek az. a fajtdja azonban, amelyet napjainkban szokés gya- korolni, még ennél is bonyolultabb. Az értelmezés irdnti mai lelkesedéstink migott ugyanis tobbnyire nem a bajkeverd szdiveg,iranti kegyelet rejik (bar ez a kegyelet is lehet gyakran az ellenszenv élcdja), hanem nyilt ellenséges- seg, leplezetien megvetés mindenfajta latszat irant. Az. értelmezés régi fajtdiacs6kényés volt ugyan, de tiszteleteljes: tevékenysége abban merilt ki, hogy Gjabb jelentést emelt a szé szerinti jelentés f6lé, Az értelmezés modern for- maja leds a mG mélységeibe, mikizben sikerill lerombolnia magat a mivet, Lehatol a sziveg ,alé”, hogy ott megtalalja azt a ,mélyebb” szveget, amely szerinte voltaképpen a valédi. A ket leginnepeltebb és legnagyobb hatésti modern tan, a marxizmus és a freudizmus voltaképpen nem egyebek, mint gondosan kidolgozott hermeneutikai rendszerek, erdszakos, se istent, se embert nem ismeré értelmezési elméletek. Minden megfigyelhets jelensé; - . TINTESZT Tao ia mindsul. Mérpedig ezt a manifeszt tartalmat eldbb alaposan meg kell vizs- salnunk, majd félre kell sépornink ahhoz, hogy megtalaljuk alatta a valédi jelentést ~ a Jatens tartalmat. Marx szemében a tarsadalom életének esemé- nyei (példaul a forradalmak és a haboriik) mindéssze az értelmezés samara kindlnak anyagot, akarcsak Freud szerint az egyéni élet eseményei (a neuro- tikus tinetek és a nyelvbotlasok) vagy a szovegek (peldaul egy dlom vagy érthetdk. Val6jaban mindaddig semmit nem értink beldlik, ami meg nem kiséreljak értelmezni Sket. Ahhoz, hogy valamit megértsink, értelmezniink kell ezt a bizonyos jelenséget, ez pedig annyit jelent, hogy djrafogalmazzuk, vagyis lényegében valami méssal helyettesti ‘hem Onertek (mint sokan foltetelezik), nem a Kepes- ségek idotlen birodalmaban lakoz6 elme miiveleteinek egyike. Az értelme- zést magat is értékelniink kell, el kell helyezniink az emberi tudat térténeti folfogasaban. Bizonyosfajta kulturdlis kirnyezetben az értelmezésnek fol- svabadité hatésa lehet: segithet benne, hogy ij szemmel nézziink a vilégra, ‘tértékeljuk a halott maltat, vagy hogy megszabaduljunk tle. Mas kultura. lis kérnyezetben viszont reakcids, arcétlan, gyava és fojtogats lehet. 4 Marpedig ma éppen ilyen iddket lank, amikor az értelmezésnek fSként ea visszahizé, fojtogaté oldala mutatkozik meg. Akéresak a kipufogogaz vagy a gyarak ftiste, amely bescennyezi a vérosok levegsjét, manapsig a mmavéscet értelmezésének kigivilgése is megmérgeri érzékeinket. Egy olyan kulttiraban, amely immér iddtlen iddk éta attl szenved, hogy az intellektus tlburjénzott benne az energia és dz érzéki képességek rovéssra, a7 értelme. 25 az intellcktus bossztja a mavészettel szemben. Es még ennél is tobb: az. intellektus bossziija a viléggal scemben. Amikor értelmezzik, ezzel elszegényitiuk és ellapositjuk a vildgot ~ annak érdeké- ben, hogy helyébe altethessik a .jelentésck” érnyékvilagat. Az értelmezis targya nem a vilég, hanem ez a vildg. (Mintha bizony volna mésik is... oe Mérpedig a vilég, a mi vilégunk mar enélkil is elégge ellaposodott és el- szegényedett. Semmi szukségunk ré, hogy a puszta mésolataival kindljanak benndinket, ahelyett, hogy megtanulndnk djra kézvetleniil megtapasztalni ‘mindazt, ami a miénk, 5 ‘Az értelmezés manapség legtdbb esetben nyérspolgari tilbuzg6ségotje- lent, amely képtelen 13, hogy elfogadjon egy mialkotast tgy, ahogy van. A val6di miivészet ugyanis nyugtalanit6. Ha viszont sikeriilt a tartalméra re- dukélnunk, majd ezta tartalmat értelmezniink, ezzel kihGiztuk a méregfogét: ‘Az értelmezésnek ez a nyarspolgariss kozik az irodalomban, mint bérmely mas mivészetben. Az irodalomkritiku- sok évtizedek 6ta azt tekintik legfdbb feladatuknak, hogy leforditsék egy- egy vers, szindarab, regény vagy novella elemeit valami masra. Néha magu- kat az irékat is annyira megrémiti tulajdon mGvészetik nyers ereje, hogy Ok maguk illesztik bele a: mavukbe ~ igaz, kissé szégyenldsen és ironikusan, ami legalébb 6 izléste vall - a vildgos, egyértelma értelmezését. Példéul ‘Thomas Mann is ezek kzé a tilségosan szolgélatkész. szerzbk kézé tarto- zolt. Ha azonban az iré makacskodik, a kritikus készséggel elvégzi helyette a feladatot Kafka életmavére példaul az daz értelmez6k hérom kiilinbéz6 csapata is ravetette magat. Azok, akik Kafkat politikai allegériakent olvassak, olyan esettanulményoknak tekintik miiveit, amelyek a modem biirokracia é vég- 86 leszdrmazottja, a totalitérius éllam okozta frusztréciét é tébolyt abrézol- jk. Azok szmara, akik pszichoanalitikus allegérianak tekintik, minden sora az, apjétél val6 rettegésr6, kasztraciés szorongasérél, tulajdon impotencisjé- 161 drulkodik, és arr6l, hogy val6sdggal rabja volt az. élmainak. Akik viszont vallési allegériat véltek ldtni Kafka maveiben, viltig Allitjsk, hogy KA kastély fOhdse voltaképpen a mennybe szeretne bejutni, hogy A per josef K~ ja kiszémithatatlan és titokzatos isteni igazségszolgaltatas ftéldszéke elé ke- rill... Egy masik életmé, amelyre gy gylnek az értelmez6k, mint darazsak a mécre, Samuel Becketté, Beckett inom, érzékeny dréméit, amelyek f6sze- reploje a vildgtdl visszavonult tudat - a Iényegére redukdlt, magaba zért tudat, amely gyakran jelenik meg mozgasképtelen testben -, igy olvassék, mintha az etelemt vagy Ite elidegenedet, modem ember helyzetér6l sedinanak, vagy pszichopatologiai allegériak volnénal - drink. veg eel aan iis rolni, olyan hosszi azoknak a szerzbknek a listéja, akik mivére val6séggal rakérgesedtek az értelmezések kal6nféle rétegei. Nem art azonban, ha és2- revesszik: az értelmezés nem pusztin az a hédolat, amellyel a kézépszerd- rység ad6zik a zseninek Sokal inkabb annak a modern médja, hogy valamit megertsiink, és igy j6 €s rossz mévekre egyarant alkalmazhat6. Amikor Elia Kazan kézzétette azokat a jegyzeteit, amelyeket A vagy villamosa szinpadra Allitésa sorén vetett papirra, egyértelmden kiderilt: ahhoz, hogy a darabot megrendezhesse, Kazannak eldbb ré kellett dobbennie, hogy Stanley Kowalski voltaképpen azt az érzéki, bossziszomjas barbarizmust jelképezi, amely elnyeléssel fenyegeti kultardnkat, mig Blanche DuBois maga a nyu- ati civilizéci6, koltészet, mértéktarts Oltizkidés, tompitott vilégitas, kifi- nomult érzések és més hasonldk, bar mar kétségkivill kissé elhasznélédott Allapotban. Tennessee Williams erdteljes Iélektani melodrémaja végre ért- Kideriilt, hogy s261 valamir6l, nevezetesen a nyugati civilizécis Ugy létszik, ha megmaradt volna egyszerd szindarabnak, pus7- tan egy Stanley Kowalski neva jOképti és brutdlis pasasrél, valamint egy Blanche DuBois nevi hervadd, jobb napokat létott szépségr6l sz6l, nemigen tudndnk mit kezdeni vele. 6 Mit sem szémit, kivanja-e egy mévész, hogy értelmezzék a mavét vagy sem. Megeshet, hogy Tennessee Williams is gy vélekedik, hogy A vagy villamosa csakugyan arrél sz6l, amir6l Kazan szerint szél. Lehetséges, hogy amikor Cocteau megirta A Koltd véré és az Orpheust, csakugyan ott jartak a fejében mindazok a bonyolult olvasatok, amelyeket a kritikusok belelattak ezekbe a filmekbe, az Osszes freudi szimbélum és tarsadalomkritika... Am ezek a miivek nem attél j6k, amit ,mondanak”. Eppen ellenkezéleg, Williams darabjai.é Cocteau filmjei pontosan aban a mértékben rosszul megoldottak, hamisak, kiagyaltak é nem meggyézdk, amilyen mértékben tapot adnak az efféle nagyképi értelmezéseknek Mint a velik készilltinterjdkb0l kiderilt Resnais és Robbe-Grillet tudato- san alakitotta gy a Tavaly Marienbadbant, hogy tobbtéleképpen is Ichessen értelmezni. De azért helyesebb, ha ellendllunk a kisértésnek, hogy értelmez- ni probéljuk, A Marienbad a hatését képei tiszta, lefordithatatlan, érz¢ki kézvetlenségenek készOnheti, & annak, hogy szigori, bar sztikre szabott ‘megoldasokat kindl a mozgéfilm méfajénak bizonyos problémaira. Megeshet az is, hogy Ingmar Bergman csakugyan fallikus szimbélumnak sednta azt a tankot, amely Csend cima filmpben végigdibordg a kihalt é- seakai utcén. De ha fgy van, elég bolond volt. (Ne bizz. a mesemondéban, bizz a mesében!” ~ tandcsolta Lawrence.) Ha a tankot egyszerten mint nyers erével félruhazott objektumot tekintjdk, kizvetlen képi megfelel6jét azok- nak a titokzatos, hirtelen, veszedelmes eseményeknek, amelyck a széllodé- ban lejétszddnak, ez a jelenet az egész. film legmegdébbentdbb pillanata. 4 ‘Azok, akik azonnal a freudi fogalmak utan kapkodnak, hogy értelmezzék, oak azt druljak el, hogy képtelenck reagalni arra, ami ott van az orruk el6tt Imvasznon. oak helyzet, hogy az értelmezésnck e7 a fajtéja minden esetben arrét drulkodik, hogy az értelmez6 (tudatosan vagy tudattalanul) elégedetlen azzal a bizonyos maalkotassal, é job szeretné valami massal folesereIni ‘Az értelmezés, amely azon a rendkival kétséges elméleten nyugszik, szerint a mialkotds tartalomdarabkakbol all Ossze, erészakot tes” a mive: sveten, Has/ndlati targyat csinal beldle, amely alkalmas ra, hogy nyugodtan cthelyezzak gondolkodasunk kategériarendszerének valamelyik fidkjaban. 7 Az értelmezésnek persze nem sikeril mindig felilkerekednie. Ami azt il leti, a mai miivéscet ogy jelentis részét tgy is tekinthetjk, hogy a7 értelme- ‘zés eld] val6 menckilés szdndékaval sziletett. Hogy lerdvzza magaril a7 Grtelmezést, a mavészet parédiava valhat. Vagy absrtraktté. Vagy (negysee- rien”) dekorativvd, Vagy mindenestil kival kerathet a mavészet terletén. Ugy latom, a modern festésvetre kilinoskeppen jellemad az. a s7andsk, hogy elmenckuljon az értelmezis ell, Ax absctrakt festéscet voltakeppen azzal kisérletezik, hogy ne legyen, a 920 kiznapi értelmében, tartalma: mar- pedig, ahol nincs tartalom, off nines keresnivalgja az értelmezésnek. A pop- Art éppen ellentétes eszkozdkkel éri el ugyanezt ay, eredmeényt: olyan kézen- fekv6, olyan .minden az, ami” tartalommal dolgovik, hogy vegezetil éppo- lyan értelmezhetetlenné valik, mint az absztrakt. - ‘ "A modern koltészet java részének is, a francia kiltésvct nagy kisérleteitdl kezdve (idetartozik a tévesen szimbolizmusnak nevezett mozgalom is), sike rilt kisvabadulnia az értelmezés vasmarkabol, amikor beépitette a kéltemé- yekbe a esindet, & igyekezett viswadllitani a s/6 migijanak hatalmat. A Tegajabb fordulat a mai k6lt6i fzlésben ~ az. a fordulat, amelyik letascitotta tronjérdl Eliotot, és magasba emelte Poundot ~ szintén arra vall, hogy éltk & olvaséik tarelmetendl elfordultak a koltészetben a tartalomtdl a 576 regi fntelmeben, mert az a fanatikus értelmezdk hordait szabaditotta ré a modern verse ; En természetesen elsdsorban az amerikai helyzetr6l beszélek, Az értelme 2 itt elsésorban azokban a mivészeti Agakban dul a leghevesebben, ame Iyekben gydnge és elhanyagolhat6 volt az. avantgard hatasa: a reynyben és a dramaban. A legtbb amerikai regény- & drémairé valéjsban vagy tsa ind, vagy mikedveld szocioldgus és pszichologus, Ezek a sver2Sk a prog ramzene irodalmi megfelelojét mavelik. Es a regény- és dramaformat olyan CInagyoltan, gépiesen & minden étlet hijén alkalmazzak, hogy még olyan~ 6kor is feltinden kilatsvik a tartalom lélaba, amikor véletleniil nem puszta informalas vagy hirkiziés a céliuk. Mindaddig, ameddig a regény és a szin- darab (legalabbis Amerikaban) a koltészettél, festészettd &s zenctal elterGen semmi érdcklodést nem mutat az irdnt, hogy kiakndzza a formdjaban rej valtoztatasi Iehetdségeket, ezck a mivesveti agak tovabbra is az értelmezok svabad prédai maradnak. Am a programszerii avantgardizmus - amely elsdsorban annyit jelent, hogy a mavész a forméval kisérletezik a tartalom rovésdra — nem az egyet. len védekezés az ellen, hogy a mavésvetet megfertizze az, értelmerés, Lega- labbis remélem, hogy nem. Mert ha igen, ez annyit jelentene, hogy a mive- set megallas neki kényteten eldremenckiilni. (Réaddsul életben tart tar- talomnak és forménak act a fajta megkildnbictetésct is, amely végsd soron csak illdzid.) Eszményi esetben tigy lehetne leginkabb kifogni a szclet az Ertelmezk vitorléjabsl, ha olyan’ mavek satiletnének, amelyek folszine colyan tiszta és egységes, amelyek sodrasa olyan erds, érzelmi mogszd- litsereje olyan kozvetlen, hogy ez a milalkotas... megmaradhat egyszertien anak, ami. Van-e manapsig, lehetiség erre? Azt hiszem, igen: a filmmdvé- svetben peldéul nemritkan talélkozunk ilyen alkotasokkal, Eppen exert a film a legelevenebb, legizgalmasabb és legfontosabb miivészeti 4g a jelen pillanatban. Talan dgy tudjuk legjobban megéllapitani, mennyire eleven egy bizonyos mavészeti dg egy adott pillanatban, ha megnézzik, milyen tap teret enged a mivésznck arra, hogy stilyos baklévéscket kovessen el, mis kizben alkotisa még mindig j6 marad. Példaul Bergman néhény filmje — bar teli vannak zsdfolva mindenféle lapox mélyértelmaségekkel a modern Iélek- +1, mialtal magnesként vonzzak az értelmezdket ~ mégisesak diadalmasko- dik rendezdjuk nagyképa széndekai felett. Az. Urvacsora és a Caend képei- nick seépsigivel és vizuslis kifinomultsdgaval szemunk eldtt alakitja at va- Jami massd a torténetek ~ és a dialigusok egy részénck — siiletlen psreudo- intelletualizmusat. (A diszharménia e figyelemre melts fajtdjira a legiobb peldst D. W. Griffith miveiben talathatjuk.) A j6 filmekben mindig van va- lami kozvetienség, amely teljesen kidli beldliink az. értelmezés ingeret. 6 nehany régi hollywood filmnck, példéul Cukor, Walsh, Hawks és egy sor mas rende0 filmjeinek megvan ez a folszabadits, svimbdlumellenes tula- donsiga, csakigy, mint az Gj eurspai rendezék legjobb munkainak ~ ilyen példaul Truffaut filmjei kizil a Léjetek a zongoristéra! és a Jules és jim, Godard Kifulladésigja és Eli az életétie, Antonioni A kalandja és Olmi A egyesekje. , fia a filmmaveszetet mindeddig nem rohantik még le az értelmezdk, ez. i6rés7t egyscertion annak koszonhet6, hogy a film mint mavészet még any. nyira Gi, masrészt annak a szerenesés veletlennek, hogy a filmet elyan hos “ett ideig egysvertion mozinak tekintették, vagyis inkabb a témeg-, mint a 66 mage reese, gy aut ep my nha ban haga, Réadasul egy flmben mindig van valami isa tartalman Kivi amit megrayadhatnak azok aki elemezni szeretnék. A film sacra ugyanis, a regényével ellentétben, formakbél all — kameramorgasoknak, vagésoknak aa keret kompociccjnak mogfoghat, bonylult © Saveka foglalhaté smédszerebal vel a lm easkb ep 0 8 De akkor miféle kritikéra vagy kommentarra van sziuksége napjaink mi: vésvetének? Kordntsem akarom ugyanis azt Allitani, hogy a milalkotasok fogalmilag megkizelithetetlenek, hogy ne lehetne leitni vagy KOriilirn ket. Mert lehet. Csak az a kérdés, hogyan. Milyen lene az a kritika, amelyik szolgdlnd a miveszetet, nem pedig.a helyét bitorolna? Elsdsorban is arra lenne sziukség, hogy a kritika tibb figyelmet forditson a mavek forméjéra. Ha a tartalom tuilhangsiilyozasa az értelme7s arroganc ajahoz. vezet, a forma hosszasabb és részletesebb leirdsa annak elhallgattata sahoz. Arra van saikség, hogy kidolgozzuk azt a7 inkgbb leir6, semmint l6frs jellegd nyelvet, amelyen a formakrél bes7élni leh ‘A kritika legjobb fajtdja, amellyet csak igen ritkan talélkozunk, az, amelyik a tartalommal kapcsolatos megfontolasokat floldja a forma clemuésében, Néhény ilyen kritika, amelyik hamarjaban eszembe jut a film, a drama, ille- tileg a festészet teriletérdt: Erwin Panofsky tanulmanya, A mozgukep stilu- sa &s kizege, Northrop Frye essvéje, A dramai mifajok dttckintése, valamint Pierre Francastel tanulménya, az Exy plastikai tér megsemmisitese. Roland Rarthes Racine-ralcimii kinyve & két Robbe-Grillet-tanulmanya jol pelday- za, milyen credménycket érhet el a formaclemés egyetlen szer26 munkaira alkalmazva. (Ugyanebbe a tipusba tartoznak Erich Auerbach Mimesis cimt ‘Az egyik nehézséy, amellyel ennck sori szembetalélkovunk, hogy a format rmindig, valami térbelinek tekintidk (a gOrdgok formaval kapesolatos metafordi is vvalamennyien a tér kulnféle képveteiben gyokereznek). Ezéet van az, hogy sokkal konnyebben talalunk svavakat a térbeli, mint az idébeli mivészetek formal jegyeinek leirésira, Av idbeli mivéscetck kocil termésvetesen a dréma a kivétel, takin arért, mert a drama olyan narrativ (vagyis iddbeli) forma, amely ugyanakkor vizudlisan & képsveriien is megvalésul a szinpadon, Nem rendelkezink viszont egyelire semmi- fle poctikaval a regény séméra, semmifsle vilégos fogalommal a narracié lehetsé- {ges formdid, Talin ezen a terdleten isa filmkritika fogia meghozni a7 attirest, mivel 2 filmek elsGdlegesen vizudlis formak ugyan, ugyanakkor a7 irodalomnak is wxyik alostélyat képerik, orceswckotetének legjobb darabjai, példéul az. Odussceuse sebhelye cimd.) Hogy miként Iehet a formaclemzést egyidejGleg mafajra és szerzére is ale kalmazni, erre j6 pelda Walter Benjamin A” mesemond6, Gondolatok Nyikolaj Lesckov muvérdl cio tanulmanya Eppilyen értckesek lennének azok a kritikik, amelyck valiban pontes, les szema, sveretetteljes leirdst kindlnanak egy mialkotés megjelenesi for. majirol, Ea foladat azonban még, formaelemésnel is nchezebbnck tink, Manny. Faber filmkritikiit, Dorothy Van Ghent Dickens viliga: kilatas a Todgérs-hézbol cima tanulmanyat és Randall Jarrell Whitman-csszeit emlit: hhetem, mint nghany ritka peldéjét annak a kritikatipusnak, amelyre gondo- lok. Ezek az esszek a méalkotds érzéki folsvinét mutatjak be anvlktil, hogy elméleteikkel dssemasvatolnak 9 Ax dittetszdseg a legmagasabb rendd, leginkabb filscabadits hatdsti értck @ mai maveszetben ~ é a kritikiban nem kevésbé. Az. attets7dség annyit ielent, hogy a maganvals dolognak a sugarrdsat érzckeljak, a targyet, amely 4%, ami, és nem tobb. Ebben all példdul Bresson és Ozu filmjeinck é Renoir A jatékszabslyanak nagysaiga, Valaha, hajdanaban (mondjuk, Dante szdmara) még forradalmian ij & krcativ lépésnek tdnhetett, hogy valaki olyan mualkotasokat hozzon letre, amelycket egysverre sok sinten Iehet befogadni. Ma azonban mar nem av, Ax ilyen mialkotas ma nem tesz egyebet, mint jab peldat szolgltat area a redundancidra, amelytél a modern élet_minden teruletén annyit szenve- dink, Valaha, hajdanaban (egy olyan iddszakban, amikor a magas miivészet al- kotdsai ritkassgsvaimba mentck) még forradalmian Gj és kreativ lépésnek tinhetett, amikor valaki hozzalatott, hogy elemezzen egy mualkotast. Ma viszont mar ne arra, hogy a miivé disban vagy (amin Az éxtelmezés a mualkotas keltette ér7éki benyomast adottnak tekinti, és svzal foxlatkovik, ami even tél kezdédik. Ma azonban tobbé nem vehetjak adottnak a mdalkotas érzéki oldalét. Gondoljunk esak példaul a mivek sok- sorosithatdsdgéra, ami mindnydjunk svdmara hozcaférhetive teszi dket, tetejdben arra a rengetes, egymassal harcban dllé izre, szagea és litvanyra, amellyel nagyvarosi kérnyezetiink folyamatosan bombazza érzékeinkct. A mi kultarank a tiltermelésen, a bésey zavaran alapsvik: ennck kévetkesteé- ben éraékeink dllandéan veszitenck dlessegukbal. A modem élet dsszes ki Tulménye ~ av anyagi javak biségetsl a puszta sifoltsigig ~ dsszeeskiiszik. a7. Ha valamire biztosan nines s7ukségink manapsag, hit sctet_megprobaljuk még inkabb filoldani a gondolko- 'g rossabb) a kulttiraban, 68 annak érdekében, hogy eltompitsa érzéki képességeinket. Marpedig amikor ‘Ségeink mai dllapoténak fényében kell tennie (nem pedig annak alapjén, amilyen ezek egy masik korszakban voltak). ; Most ora legontosabb, hogy vissanyerfok érzékcink egykori lenge. Meg kell tanulnunk tobbet Létni, tobbet hallani, tsbbet érezni. Nem az a foladatunk, hogy a Ichet6 legtobb tartalmat fedezzik f6l egy adott maalkotasban, még kevésbé az, hogy tObb tartalmat préseljink ki be- Tole, mint amennyi benne van. Nem, a mi foladatunk az, hogy visszaszorit- suk a tartalmat az t megillets helyre, hogy képesek legyiink ismét magat a oR ndacttel kapsoltos barmifle Kommentérnak ma a7 a fladata hogy a mialkotasokat ~ és hasonldképpen tulajdon benyomasainkat ~ valé- sdgosabbé tegye szamunkra, nem pedig az, hogy kevésbé valsagossa. A kritikénak azt kell megmutatnia, miként van az, ami van, nem pedig,azt kell kozilnie veltink, mit jelent 10 Hermeneutika helyett a mavészet erotikajara van szikségiink. 1964 RAKOVSZKY ZSUZSA forditésa