Csalfamese Magyarországról

Egyszer volt, hol nem volt hetedhét országon is túl, még az üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú
malac túr, volt egyszer egy szegény ember.
Ez a szegény ember kiment a fiával a földre szántani, s amint egyet-kettőt fordul, egyszerre csak
elkiáltja magát a fiú:
-Nézze apámuram, nézze, egy kulcsot tálaltam!
-Az ám, egy kulcs mondja a szegény ember,-Enyje, de jó volna, ha egy ládát is tálalnál, hozzá!
-Na, ez annyiban maradt.
Tovább szántanak, kettőt-harmat térülnek-fordulnak.
Megint elkiáltja magát a fiú:
Nézze, apámuram, megtálaltam a ládát is!
Kinyitják a ládát, de csak egy cetli van benne a papírdarabon pedig az állt, ha átevezel a tengeren,
akkor találsz egy kastélyt. Három heten át eveztek a tengeren át. Mikor odaértek láttak egy hatalmas
kastélyt és egy macska lakott ott a macska meglátta az öregembert és a fiát és mondja neki a
macska:
-Ha kifogsz, egy aranyhalat a tengerből akkor egy szép királynő leszek!
Kifogták a halat es odaadták a macskának. És láss csodát a macska nem királynő lett, hanem egy
csúf öreg boszorkány. A boszorkány pedig a fiút és az öregembert átváltoztatta őket békává. A
boszi felült a seprűjére és elrepült a ködbe. A békák csak ugrándoztak. Miközben ugrándoztak,
tálaltak egy követ, amire az volt vésve: hogyha elindultok dél fele, akkor találkoztok egy
hercegnővel. Elindultak, még az üveghegyen is túl utaztak mire találkoztak a hercegnővel. A
hercegnő adott nekik egy hajszálat, hogy majd az mutatja az utat. Mentek az úton, hét éven, hét
hónapon, hét heten, hét napon, hét órán, hét percen és hét másodpercen át és találkoztak egy
hatalmas sassal. A két béka nagyon megijedt, hogy felfalja őket a madár, de a sas felrakta őket a
hátára és a két békából visszaaltoztak emberré.
Kérdi a fiú:
-Mit csinálsz most velünk te sas?
Válaszolja a sasocska:
-Elviszlek titeket egy varázslatos utazásra
-Rendben, de vigyázz reánk. -mondja a szegény ember
Három napon, három órán, három percen és három másodpercen át repültek.
Egyszer csak megszólal a sas.- Itt vagyunk Magyarország felett. Ez itt Budapest a főváros. Itt
folyik, a Duna mely átszeli az országot.
Majd elkezdtek a Duna mentén repülni és leszálltak a parlamentnél.
-Micsoda kastély ez!-mondja az öregember
-Nem kastély ez, hanem a parlament- válaszolja, a sas majd aztán azt mondja-, na, induljunk! És
elvitte őket Esztergomba majd leszálltak a bazilika tetején és körbenéztek
Délután volt szép volt a naplemente is és elaludtak.
Mire felébredtek és a napfelkeltét a Balatonnál nézték végig. Fürödtek, pancsikoltak majd újra útra
keltek és elmentek az egri várba. Körbenéztek majd pihentek és a ládikó mellett feleredtek.
-Édesapám! Ez álom volt vagy valóság?-szólalt meg a fiú
-Magam sem tudom fiam- válaszolta az szegény ember.
Na, hát akkor ennek a mesének is eljött a vége hosszabb lett volna, ha több ötletem lett volna a
végére. :)