Profán ikonográfia (szisztematikus áttekintés)

 nagyon sok szöveges forrás felmerülhet

 4 fő témakör ( a legbonyolultabb képeken ezek összefolynak):
o szimbólumok, allegóriák, perszonifikáció
o antik mitológia
o történelem
o költészet

Szimbolika, hieroglifika, emblematika:

 ugyanazok a szimbólumok különböző dolgokat jelenthetnek különböző korokban
 állat- és növényszimbolika:
o olyan valami, ami egy másodjelentéssel bír
o Omnis creatura significans (’Az összes teremtmény/teremtés jelent valamit’)
 a teremtés Isten nyelve  az ember dolga, hogy megértse (a természetnek
másodlagos jelentése van)
o az antik szimbólumhasználat volt az elődje (istenségekhez különböző
állatokat/növényeket kapcsoltak
o id. Plinius: Naturalis historia, i.sz. 77
(link:http://vmek.oszk.hu/05000/05045/05045.pdf)
 enciklopédikus, természettudományos munka
 állatok, kövek, növények legfontosabb tulajdonságait írta le
o Sevillai Szent Izidor: Etymologiae (600-625 k) ( II. János Pál pápa az
internet védőszentjének nevezte ki őt)
o Hrabanus Maurus: De universo (az univerzum összes tudását akarta ebbe
összegyűjteni)
o Szent-Omeri Lambert: Liber Floridus (középkori
növényenciklopédia/herbárium)
o Vincent de Beauvais: Speculum Maius (1244)  legfontosabb
monstruozitásokat is belevette
o Pedaniosz Dioszkoridész-féle herbárium
o a középkortól kezdve a növénytudomány egyre fejlődik, de a képzőművészet
követte még mindig a hagyományt
o nagyon fontos kérdés, de nehéz meghatározni, hogy egy növény valóban
interpretációnak számít-e, vagy csak dekoráció?
o a bestiáriumok később specializálódtak
Antik mitológia:
Legfontosabb források:
 Lucius Apuleius: Aranyszamár
 Homérosz: Iliász, Odüsszeia
 Hésziodosz: Istenek születése, Munkák és napok
 tragikus triász: Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész
  Apollóniosz Rhodiosz: Argonautika
 Nonnosz: Dionüszikaia (hórák)
 Vergilius: Aaeneis
 Ovidius: Fasti, Metamorphoses
A mítoszértelmezés háromféle hagyománya:
1. fizikai (természettudományos) mítoszértelmezési tradíció
2. történeti mítoszértelmezési tradíció
3. moralizáló mítoszértelmezési tradíció
Akik mindezt megpróbálták összeegyeztetni a keresztény hittel:
 Tertullianus: Apologeticus  demitologizálás (szerinte ezek fiktív istenek)
 Szent Ágoston: De civitate Dei  démonizálás (antik istenek gonosz démonok voltak)
1.Fizikai:
 mitológia a látható világról + emberről tartalmaz megállapításokat  Hesiodos:
Theogonia  allegorikus értelmezése az antik isteneknek (pl. Neptunus – víz; Juno –
levegő)
 egész természetet istenek személyében írták le
 mitológia + asztrológia összefonódása:
o fizikainak egy fontos változata
o bolygókat később rendelték hozzá az istenekhez
o forrás: Picatrix  összes bolygót valamely égtájhoz lehet kapcsolni
o arab közvetítéssel jutott el ismét Európába  náluk az asztronómia tudománya
nagyon fontos (+megőrizték a latin neveket)
2.Történeti:
 antik istenek olyan valaha létezett emberek voltak, kiket életükben nagyon tiszteltek
 Euhémerosz: Hiera anagraphé (utópikus útleírás; politikai allegória vagy történeti
magyarázat)
 középkor végéig ez az értelmezés a legelterjedtebb
 reneszánsz, barokk ikonográfiájára is hatott
3.Moralizáló:
 mítoszok az emberre nézvést fontos filozófiai tanításokat tartalmaznak
 Fulgentius: Mythologiae (link:http://www.thelatinlibrary.com/fulgentius.html) 
fabulák mögött megbúvó tanítások  itt allegorikusan jelennek meg az antik istenek
 középkorban allegóriaként értelmezték az isteneket  fontos volt ehhez: Ovidius:
Átváltozások
Mitológiai ábrázolások a reneszánszban:
 mítoszrecepció egyre bonyolultabbá vált
  újabb és újabb jelentéseket társítottak hozzá  reneszánszban felfedezték az antik
szövegeket
 kora reneszánsz: elsősorban használati tárgyakon jelentkeztek a mitológiai témák 
o cassone: festett kelengyeláda; nászajándék volt
o spalliera: díszített palánk, amelyet falra szerelnek (pl. az ágy fejtámlájaként);
általában fából készül; figuratív ábrázolás van rajta; moralizáló tanulságokat
tartalmaz (pl. hitvesi hűség)
o dasco da parto: gyermekágyi ajándék; kerek alakú többnyire
 ekphrasis: antik irodalmi műfaj  létező vagy fiktív képzőművészeti alkotások leírása
A kora újkori mitográfusok:
 Giraldi: De deis gentium (latin nyelvű mitológiai kézikönyv)
 Natale Corti: Mythologiae sive Explicationis fabularium  első, aki igyekezett
összeszedni az antik forrásokat, de középkori hagyományokra is támaszkodott;
fametszetes illusztrációkkal
 Vincenso Cartari: Le imagini de i dei de gli antichi  legnépszerűbb; világi nyelven
íródott; hindu + keleti istenségeket is feldolgozott benne
 Joachim von Sandrart: Iconologia Deorum
Allegória és perszonifikáció:
 allegória jelentése a művészetben: erkölcsi eszmének, elvont fogalomnak
megszemélyesítése, érzékelhető képben való ábrázolása
 allegorizálás: allegória útján ábrázolni valamit
 perszonifikáció:
o megszemélyesítés
o tárgyak, elvont fogalmak emberi alakban történő ábrázolása  megjelenése,
attribútumai, cselekedetei, gesztusai a megformált dologra utalnak
o fogalom eredete: fictio personae prosopopeia (latin retorikából, mikor élettelen
dolgot személyesítettek meg)
o antik mitológiából ered, pl.: Szamothrakéi Niké  győzelem perszonifikált
ábrázolása (ebből alakul ki Victoria)
 Teomachia: természeti erők összecsapása; Gigantomachia: gigászok harca 
manierizmus időszakában népszerű képi programok
 van olyan eset is: profán ikonográfiai téma új, allegorikus értelmezése keresztény
közegben
 allegorizálás a reneszánsz + barokk időszakában volt a legjellemzőbb
 allegorikus portré: mikor a portréalany egyben megtestesít valaki mást is (pl. egy antik
istenséget)
 kora középkorban a perszonifikáció sokat vett az antikvitásból  később ezeket
továbbfejlesztették; pl. 7 fő erény:
o 4 kardinális erény: Fortitudo, Temperantia, Prudentia, Iustitia
o 3 teológiai erény: Fides, Spes, Charitas
o ezek attribútumainak kialakulása  forrás: Prudentius: Psychomachia (ez
alapján még nem tudjuk pontosan lerajzolni őket)  templomépítészet
 nagyban segített ábrázolásukban (pl. Notre-Dame, de még itt sem koherens az
attribútumok alkalmazása, ami azt jelenti, hogy még nem lettek kanonizálva)
o érett középkorban sokan követték ezt a példát az erényciklusokban, így
kanonizálódtak az attribútumok
 7 halálos főbűn: Superbia, Avaritia, Luxuria, Invidia, Gula, Ira, Accedia
 perszonifikációk kanonizálása:
o késő középkorban még nincs normatív kánonja ennek (nem volt megfelelő
forrás)
o 16. század vége: Cesare Ripa: Iconologia  Ripa szerint:
 adott szó nemének azonosnak kell lennie a perszonifikáció nemével
 ne legyen tele attribútumokkal
 elsődleges ismertető jegy maga az alak legyen (pl. annak testtartása)
o Ripa nyomán nagyon elterjed a perszonifikáció  pl. 4 világtáj-ábrázolások:
 Európa: koronás nő, templomépületet tart, lábánál pápai jelvények,
fehér ló
 Ázsia: közel-keleti viselet, teve
 Afrika: skorpiót tartó fekete bőrű nő, oroszlán
 Amerika: lenge indiánviselet, mellette sárkány
o Bernini: A négy folyam kútja, 1648-51, Piazza Navona, Róma
 közepén obeliszk
 4 legnagyobb folyam veszi körbe:
 Rio de la Prata: nagy halom pénzérmén ül, Amerikát képviseli,
riadt arc  ott van egy kígyó
 Duna: pápai címerhez nyúlik hátra
 Gangesz: Ázsiát képviseli, nyugodtságot tükröz
 Nílus: fejét eltakarja egy kendő  kiismerhetetlen folyó volt
 megfelelő állatok:
 ló – Duna
 oroszlán – Afrika
 amadillo/tatu – Amerika
 vízisárkány – Gangesz
 allegória: szókép, metafora kiteljesítése; 2 fajta:
o tisztán allegorikus kompozíció
o kevert (fiktív karakterek keverednek valós személyiségekkel)
 allegorikus kép középkori példája: Ambrogio Lorenzetti: A jó és a rossz kormányzás
allegóriája, 1338-40, Palazzo Pubblico, Siena
 ekhprasis:
o eleve allegóriaként írt szövegek alapján festett allegória
o irodalmi műfaj, fiktív vagy létező műalkotások leírása olvasható az ilyen
versekben (pl. Lukianosz: Apellész Rágalma)
 politikai + udvari művészet kedvelte az allegóriát
Történelmi festészet:
 a történelem mai fogalma a felvilágosodás idején alakult ki
 kora újkortól a 18. századig minden alkotás idetartozik, aminek ez a témája
  felvilágosodás után: pontos események + kortárs események ábrázolása  történelmi
valóságot reprezentálták, de nem voltak feltétlenül objektív ábrázolások
 Traianus oszlop  antikvitásban is felismerték a művészet emlékezet-szerepét
 Bayeux-i kárpit:
o 1066-os hastingsi csatát mutatja be
o 75 különálló jelenet
o normannok szemszögéből  erősen propagandisztikus jellegű
 kódexfestészetben maradt fenn több ilyen jelenet
 középkor monumentális művei többnyire megsemmisültek (kivételek vannak)
 identitáskereső csataképek sokasága a reneszánszban
 politikai szituáció részletezése, egy híres személy élete
 sokszor volt, hogy korábbi témákba dolgozták bele az aktuálpolitika eseményeit
 1600 körül stílus- és felfogásbeli változások: perszonifikációkkal és mitológiai
alakokkal egészítették ki mindezt (pl. Charles Le Brun művei a versailles-i
Tükörteremben  történelmi képek allegorikus alakokkal kiegészítve)
 uomini famosi/uomini illustri:
o híres emberek-sorozat
o hellenizmusban erősödött meg
o portréfestészet/szobrászat ekkor alakul ki
o ikonfestészetben, donátorportrékon élt tovább
o 14. századtól nagyon jellegzetes ábrázolási séma
o Andrea del Castagno: Uomini e donne illustri
o irodalomban is feldolgozásra kerültek híres személyek (pl. Boccaccio: De
casibus virorum illustrium)
 neuf preux (=9 hős):
o mindig 9 híres személy van ábrázolva, általában 3-3-3-as csoportokban
o ilyen ciklusokat többször is rendeltek polgári környezetből
 példamutató funkciójuk van az ilyen sorozatoknak + történelmi ábrázolásoknak is
(exemplum)
 didaktikus, tanító funkció
 18. század 2. felében populáris a történelmi festészet (antik köntösben)
A történelmi festészet krízise:
 1800 körül az exemplum-szerű ábrázolás krízisbe került  művészetnek népoktató,
didaktikus funkciót is be kell töltenie (felvilágosodás)
 nemzeti múltra való visszatekintés
 felvilágosodás után újfajta történelemszemlélet  időtlen, felidézhető történelmi
szituációk megszüntetése (körkörösség)  történelem folyamatosan halad előre
 történelmi exemplum elvesztette értékét
 „jelmezháború”:
o átalakulás fontos állomása volt
o elméleti vita volt: milyen ruházatot viseljenek a neves alakok? (eddig vagy
antikizáló, vagy saját korának megfelelően)
Történelmi ábrázolás a forradalmak korában:
  allegória, történelmi exemplum, kortárs események
 J.-L. David: Labdaházi eskü, 1791, Musée National du Château, Versailles
o befejezetlen maradt
o előtér: egyházi felekezetek képviselői kiegyeznek egymással
o tudatosan van úgy szerkesztve a kép, hogy a nézőt magába szippantsa
(centrális perspektíva)
o nincs mitológiai alak, perszonifikáció
o teljesen pontos hitelesség nem fontos
 művészet propagandisztikus célú felhasználása Napóleon ideje alatt erősödött (pl.
haditettei)
 csataábrázolás ikonográfiájában is nagy változás
Idealizmus és realizmus között:
 Lajos Fülöp  Versailles-t nyilvános múzeummá alakította  Franciaország
történelmének bemutatása a cél
 Európában máshol is  nemzeti emlékezet megerősítését szolgáló aktuálpolitikai
jelentést hordozó alkotások
 Hogy lehet helyesen bemutatni a történelmet?
 Wilhelm von Kaulbach: Titus lerombolja Jeruzsálemet, 1846, Bayerische
Staatsgemäldesammlungen - Neue Pinakothek München 
o jó példa a historizáló idealizálásra
o jobb: keresztények, bal: rómaiak
o bal oldalon, lent: bolygó zsidó alakja (fontos kultúrtörténeti toposza a kornak)
 Paul Delaroche: I. Erzsébet halála, 1828, Musée du Louvre, Párizs
o tudta, hogy Stuart Mária fia lesz az utódja  ellensége volt
o érzelmek világosan leolvashatók az arcokról
o nagyon érzékletesen, pontosan ábrázolt egy történelmi pillanatot
 cél: egyre hitelesebben ábrázoljanak
Nemzeti öntudat:
 irodalmi művek népszerűsítése + nemzeti öntudat növelése
 nagy állami megrendelések  nyilvános helyeken egyre több festmény
 csataképek nagy fejlődésen mentek át  1870-es évekbeli német-francia háború lett
populáris téma
Elköteleződés és kritika:
 sokszorosító grafikai eljárások
 első ilyen: Jacques Callot: A háború borzalmai (sorozat)  nagyon távol áll az
idealizált háborús képektől
 Goya: A háború borzalmai (85 metszetkép, spanyol-francia háború)  semmi szépítés
nincs
 capriccio: ilyen sorozatok elnevezése; zenében. szeszélyes, csapongó művek
elnevezése
  Goya: Madrid védőinek kivégzése, 1814, Museo del Prado, Madrid  deheroizálja a
háborút
 karikatúra: valóság + allegória egyesítése; kritika
Történelmi festészet krízise:
 hanyatlás  történelemtudomány megkérdőjelezte a művészet objektivitását
 múlt ábrázolásai megszűnnek, maximum saját korukra reflektálnak a művek
 téma helyett az ábrázolás módszere került a középpontba
 Picasso: Guernica, 1937, Museo Nacional Centro de Arte Reino Sofia, Madrid 
világháború hatására újra a történelmi témához nyúlnak az avantgárd művészek
 20. századi totalitárius rendszereknél jön ismét elő
Szépirodalom:
 fiktív témájú művek forrásai
 irodalmi szöveg kéziratai mellé illusztrációkat tettek (meghatározó pont)
 Ilias Ambrosiana: egyik legkorábbi illusztrált kézirat
Illusztráció a középkorban:
 kérdés: illusztrátor mennyire ismerte a történetet
 scriptor: szöveges rész készítője, kép helyét kihagyta, röviden leírta a miniátornak,
hogy mit ábrázoljon
 miniátor: képet készíti, nem feltétlenül ismerte a teljes szöveget
 Trisztán és Izolda-képek jó példák:
o egyik legkorábbi kéziratos feldolgozás Gottfried von Strassburg versét
tartalmazza  kulcsfontosságú jelenetek, de nem a teljesség igényével (120
kép)  csak a képek alapján nem értjük meg a teljes szöveget
 Dante: Isteni színjáték
o Guglielmo Giraldi: Federico da Montefeltro Isteni színjátéka (1480-82, Urb.
lat. 365, Biblioteca Apostolica, Vatikán)
o könyvnyomtatás után is folytatódott illusztrációja
o Utolsó ítélet-képeken a pokol-ábrázolás hagyománya megvan (központban
Lucifer-figura)  Dante részletező leírása nagy hatással volt rá; Giotto is
részletezi majd később, új ikonográfiai programot teremt, amit majd
Michelangelo fog később megváltoztatni
o 17-18. században visszaesés (nem felelt meg a barokk szabályainak)
o 19. század elején újból felfedezik  Angliából indul ki (John Flaxman,
William Blake)
o 19. század: Gustav Doré  fametszetek formájában tették közzé;
fantasztikum, szimbolizmus, de realizmus igénye is megvan
o újkori művészek inkább a Pokol témáit dolgozták fel (Inferno sok lehetőséget
nyújtott az ábrázolás tekintetében)  pl. bűnösök történetei  Ugolino, Paolo
és Francesca (önálló képtípusok lettek belőlük)
o Paolo és Francesca 
  lebegő szerelmespár motívuma egyre önállósul (pl. Kokoschka: A szél
menyasszonya)
 olvasás közben ábrázolják őket
o Auguste Rodin: A pokol kapuja  Porta del Paradiso bronzkapuját próbálta
idézni + Dante Infernója volt a szöveges forrás
Keresztény eposzok: Tasso és Ariosto
Ludovico Ariosto: Orlando Furioso
 46 ének
 fantáziaképek, álmok, realitás keveredése
 Nagy Károly mondakörre épít
 keresztény – szaracén háború + szerelmi konfliktusok
 szerelmi részeket ábrázolták szívesen
Tarquato Tasso: Megszabadított Jeruzsálem
 egyik legnagyobb hatású ciklus erről: Giambattista Piazzetta
 egyik fontos szerelmi szál: Tankréd (pl. Nicolas Poussen: Tankréd és Erminia)
 Guercino: Eminia és a pásztor találkozása  másik fontos jelenet, amit sokszor
ábrázoltak
 19. század: Tasso alakja Goethe nyomán jelenik meg  kívülálló zseni
 Delacroix: Tasso az őrültek házában, 1839, magántulajdon
o Tasso élete végén odakerül (udvari élet kezdte ki)
o Delacriox-t is őröltnek bélyegezték kritikusai a 19. században  saját
élethelyzetének allegóriája is
Shakespeare:
 18. századtól érdeklődnek iránta a művészek
 pl.: Johann Heinrich Füssli: Három boszorkány  Macbeth
Goethe: Faust
 Peter Cornelius készítette az első illusztrációkat
 Mefisztó ábrázolásának legmeghatározóbb forrása