Méhek tánca

A háziméhek igen fejlett, táncos

kommunikációval tájékoztatják egymást
a méhlegelő térbeli elhelyezkedéséről. A
tánc pontos információt ad a lelőhely
távolságára és irányára vonatkozóan. A
méhtánc jelenségét Karl von Fisch
osztrák etológus fejtette meg több
évtizedes munkával. A méhek tánca különös jelrendszer, mozdulatok sorozatából áll,
„térképet rajzol”. A lelőhely távolságától függően kétféle tánc különíthető el: a körtánc és a
riszáló tánc.
A körtáncot akkor használják, amikor a lelőhely a kaptár szomszédságában van, 100 méteren
belüli röpkörzetben. A felderítő ilyenkor egyszerűen köröket fut a kaptárban, több-kevesebb
irányváltással. Az irányváltás annál gyakoribb, minél magasabb a talált táplálék
cukortartalma.
Ha a méhek a kaptártól 100 méternél távolabb bukkannak „legelőre”, akkor bonyolultabb,
potrohriszálós tánccal mutogatják el a többieknek, hogy merre kell menni. A kaptárba érkező
méh ilyenkor nyolcasra emlékeztető alakban járja táncát. Ha a méh riszáló járása pontosan
felfelé mutat a lépen, a talált forrás a Nap irányában van. Ha a méh riszálása lefelé mutat a
lépen, a táplálék a Nappal pontosan átellenes irányban található.
A= körtánc B= riszáló tánc

Medvék kommunikációja
Kutyák kommunikációja
 A tiszta fűben vagy hóban hempergő kutyák a boldogságukat, kiegyensúlyozottságukat
juttatják kifejezésre, amikor megengedik maguknak ezt a tisztálkodási rituálét. Természetesen
nem tévesztendő ez össze azzal, amikor a kutyák piszokba dörzsölik bele fejüket, nyakukat,
vállukat.
Amikor a kutyák figyelmüket feszülten összpontosítják, idegrendszerük mind az öt
érzékszervüket a legmagasabb teljesítőképességre állítja be. Ilyenkor az egész testük,
izomzatuk kemény és merev. Ez különösen a rövid szőrű fajtáknál figyelhető meg jól.
Ha a kutya egy fajtársának nyalogatja a száját, ezzel vagy alárendeltségét fejezi ki, vagy
játékra hívja a társát.
Ha a kutya az állát vagy mellső lábát egy másik kutyavállára helyezi, akkor
magasabbrendűségét, dominanciáját juttatja kifejezésre a társával szemben.
A nyak- és hátszőrzet viszonylag közismert, főleg kanok esetében gyakori borzolása a
támadási hajlandóságot, agresszióra való készenlétet jelenti: "Készen vagyok a támadásra."
A játék vagy harc közben lefekvő és hátukra forduló, ezáltal a hasukat és nyakuk alsó részét
szabadon fölkínáló kutyák ezzel a mozgássorozattal jelzik megadásukat: "Megadom és alád
rendelem magamat".
A másik kutya közeledtére hasra fekvő kutya azt közli: "Nem támadlak meg - megvárom,
amíg közelembe érsz, hogy békésen megismerkedjünk."

Hangyák kommunikációja
A kémiai kommunikációszagjelzéssel történik. A fajtársak közötti üzeneteket speciális
szaganyagok, a feromonok közvetítik. Sok ragadozó emlősferomontartalmú vizeletével jelöli
meg vadászterületének határait, így tartja távol a betolakodókat. Az egy hangyabolyba tartozó
fajtársak szaguk alapján azonosítják egymást, a betolakodókat elpusztítják. A hangyák
veszély esetén riasztó hatású feromont is kiválasztanak. A lepkéknőstényeiferomont
bocsátanak ki a párzási időszakban. A hímek nagy felületű csápjaikkal több kilométer
távolságból is felfogják az illatanyagokat.
Illetve amikor egy hangya a másik fejét ütögeti, az még véletlenül sem azt jelenti, hogy “Ki
nem állhatlak!”, sokkal inkább figyelmeztetni akarja a közelgő veszélyre: “Menekülj már
innen, te ostoba állat!”
Cerkófmajmok
A cerkófmajmok különböző vészhelyzetekre eltérő hangokkal reagálnak. Ha például egyikük
’cst’-szerű hangot ad ki, odagyűlik a többi majom, és együtt elkergetik a kígyót. Ha csicsereg,
akkor mindenki a bozótba ugrik, mert tudják, hogy ragadozó madár közelít. Ha ugat az egyik
cerkóf, akkor mindenki a fára ugrik, mert tudják, hogy földön élő veszedelem közelít. Mintha
lenne külön szavuk arra, hogy “kígyó”, “sas”, “leopárd”. A „krak” mellett további
alapjelzéseknek számít a „bum”, a „hok” (sas) és a wak. A „hok” önmagában egy ragadozó
madárra hívja fel a fajtársak figyelmét, míg a „bum-bum hok-u hok-u” hangokkal egy terület
birtoklását „jelentik be”. A kutatók szerint több szempont alapján párhuzam vonható a
cerkófmajmok és emberek kommunikációja között. Először is ezek a majmok párbeszédet
folytatnak egymással. „Egy példány kiad egy hívást majd egy rövid ideig (kevesebb, mint egy
másodpercig) tartó szünet után a válasz megérkezik – akárcsak nálunk” – mondta a kutató.

A madár hangja
A vadon élő madarak, különböző hangokat használnak, hogy figyelmeztessenek másokat a
veszélyre, odavonzzák társaikat, védelmezzék területüket, és szociális kapcsolatokat tartsanak
fent. A legtöbb madárnak nagyon magas hangja van, és többször is megpróbálnak
kommunikálni veled. Énekelve, rikácsolva, beszélve, és fütyülve: Ezek a hangok gyakran egy
boldog, egészséges, megelégedett madár jelei. Egyes madarak szeretik a közönséget,
énekelnek, beszélnek, és fütyülnek, amikor mások is vannak körülötte a gazdáján kívül. De
vannak olyan szárnyasok is, amelyek csendben maradnak, amikor mások nézik őket.
Csicsergés / Rikácsolás: A csicsergés lehet nagyon halk, vagy nagyon hangos (rikácsolás). A
lágy csicsergés is lehet a jele az elégedettségnek, vagy lehet, hogy egy madár éppen beszélni
próbál. A vadonban a madarak gyakran csicseregnek este elalvás előtt, hogy csatlakozzanak a
csapat többi tagjához.
Nyelv-csattogás: Nyelvüket a csőrükhöz csettintik. Ezt olyankor teszik, amikor több
figyelemre vágynak.
Morgás: Igen bizony, az agresszív madarak gyakran morgás szerű nagot adnak ki magukból.
Ha a madarad morog, vizsgáld meg a környezetét, és távolíts el mindent, ami zavarhatja őt. A
morgó madarakat nem lehet kezelni, mivel nem akarják, hogy hozzáérjenek.