1.

Az óvoda intézménye a múltban és a közoktatás mai rendszerében

A) Elméleti kifejtés: - az óvodatörténet nagy állomásai itthon és külföldön; a társadalmi

változások hatása; - az óvodai nevelés helye, szerepe, dokumentumainak szerepe (Alap,
Minősített, Helyi programok); - reformpedagógiák, alternatív koncepciók és az óvoda
kapcsolata.

B) Képzési- és gyakorlati portfólió vonatkozó elemei: a képzési és az összefüggő gyakorlat

során az elmélethez kapcsolódó tapasztalatok bemutatása: a megismert óvodák történeti
érdekességei, dokumentumok elemzése (HÓP), alternatív lehetőségek bemutatása (fotók,
rajzok, dokumentumok stb.)

Pestalozzi munkássága, eszméi, elméleti- és gyakorlati pedagógiája nagy hatással volt

Bruszvik Terézre. Pestalozzi módszerének középpontjában az újszerű szemléltetés állt, ami
nem más, mint az érzékszerveken alapuló tapasztalatszerzés, a hasznos ismeretek nyújtása a
gyermekek képességeinek fejlesztése. XIX. sz. elején Yverdoni intézetében a világ minden
tájáról érkeztek tanulmányozni módszerét, így Brunszvik Teréz grófnő is.1

A hazai óvodatörténet a XIX. század elején kezdődött, amit a nők tömeges munkába állása
hívott életre. Az első óvodát Brunszvik Teréz hozta létre 1828. 06.01- én budai házában, a
krisztinavárosi Mikó utcában. Pestalozzi módszereit személyesen is tanulmányozta
Yverdonban és ennek megfelelően alakította ki az itthoni óvodát, mely inkább
kisgyermekiskola volt. Akkori néven „kisgyermeki őrintézet”, 2 és 6 év közötti gyermekek
számára olvasást, számolást, rajzot, földrajzi, természetrajzi és technológiai, egészségtani
ismereteket tartottak. Ezeken kívül beszéd- és értelemgyakorlatokat végeztek, melynek célja a
tárgyak alapos megismerése volt. Az első „tanítók” férfiak voltak, egészen 1860- as évek
végéig. Az oktatás erkölcsi tanulságokat tartalmazó meséket, verseket, énekeket,
tornagyakorlatokat és játék elemeket is tartalmazott.

Az első falusi óvodát Bezerédy Amália alapította 1836- ban Tolna megyében. A cselédek
gyermekei jártak ide, együtt Amália kislányával, Flórival. (a grófnő könyvet írt kislányának
Flóri könyve címmel, verseket, meséket írt bele, gazdagon illusztrálva)

A magyar óvodaügy történetének fontos állomása az 1836- ban létrehozott Kisdedóvó

Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület megalakulása, mely vállalta az óvodák
szervezését és fenntartását. 1848- ig 89 óvoda jött létre. Első igazgatója Wargha István, az
óvodapedagógia elméletének művelője. 1843- ban könyvet írt az óvodák fejlesztéséről, TERV
A KISDEDÓVÓ INTÉZETEK TERJESZTÉSE IRÁNT A KÉT MAGYAR HAZÁBAN.
( magyaro. és erdély)2

Angliában „dame school” néven sorra jöttek létre azok magánvállalkozások, amelyekben egy
idősebb nő – általában saját lakásában – tíz, húsz, esetleg harminc gyermeknek kezdte el az
alapkészségek: az olvasás, írás és számolás tanítását. Az esetek többségében a felügyelőnők
saját lakásukban foglalkoztak a gyerekekkel, sokszor igen mostoha körülmények között.

1
Mészáros- Németh- Pukánszky: bev. ped. és isk. tört-be (133-134)
2
Mészáros- Németh- Pukánszky: Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe (342- 344)
Dame school-típusú napközi iskolák jelentek meg a 18. századi Németországban, a
Németalföldön, Svájcban, Franciaországban, Észak-Itáliában az Egyesült Államokban, sőt
Japánban is. A fejlődés, az intézménnyé szerveződés jóval magasabb szintjeként jelent meg
Nagy Britanniában a 19. század elején 2- 6 éves korú gyermekek számára, az úgynevezett
„infant school” intézménye. Ezeknek a kisgyermekiskoláknak az archetípusát Robert Owen
(1771-1858) hozta létre a New Lanark-i textilgyárban dolgozó munkásgyerekek számára.
Rousseau híveként úgy vélte, hogy a gyermek jónak, ártatlannak születik, de a környezet
tönkreteheti erkölcseit. Owen kisgyermekiskolája tehát mindenekelőtt nevelő intézmény volt,
ahol a gyerekeket nem akarták „könyvekkel gyötörni”. Értelmi képzésük az alapkészségek
elsajátításán túl a tárgyi környezet dolgainak és jelenségeinek megismertetésére korlátozódott.
Annál nagyobb hangsúlyt fektettek az Owen által alkalmazott tanítók a barátságos légkör
kialakítására. A játék, a torna, a zene és a tánc szerves része volt az iskolai élet
hétköznapjainak. A büntetést csak mértékkel alkalmazták, testi fenyítésre nem kerülhetett sor.
Sokkal nagyobb szerep jutott a szoktatásnak, amelynek célja a közösségi együttélést segítő
szabályok elsajátítása, a társadalmi beilleszkedés képességének kialakítása volt. (Pukászky:
óvodatörténet pdf)

Pestalozzi pedagógiájának kiemelkedő alakja FRÖBEL, aki Yverdonba költözött két évre,
hogy tanulmányozza a módszert. Testvére gyermekeit magához véve és még néhány
gyermekkel hozta létre nevelőintézetét, ahol megírta főművét EMBERNEVELÉS címmel
1826- ban. Autodidaktika Intézet néven szemléltető- és oktatóeszközöket gyártó vállalatot
hozott létre, itt alakult meg 1840- ben az első gyermekkert. Német városokban népszerűsítette
az iskoláskor előtti gyermekfoglalkoztató intézmény, a gyermekkert ötletét. Fröbel a játékos
foglalkozások és beszédfejlesztés híve volt. Rávilágított a gyermeki játék, fejlesztő hatására.
Eszményképe a csendben, játékaival egyedül játszó, jól nevelt gyermek. A játékos
foglalkozások és eszközök rendszerét dolgozta ki, ezeket adományoknak hívta. (6 különböző
színű textíliából álló labda, golyó- kocka- henger, 8 hasábra osztott kocka, 27 egyenlő részre
osztott kocka, 27 hasábra osztott kocka) Az adományok célja a szín- és térérzék fejlesztése,
alakzatok különbözősége, egész- rész felismerés. Hamis vádakra hivatkozva bezáratták 1851-
ben, amit 1860- ban oldóttak fel. A fröbelizmus széles körben terjedt, hatása magyarországon
és az USA- ban is érezhető volt.3

A század közepén (1953) az Óvodai foglalkozások címmel megjelent dokumentum, majd

a Nevelőmunka az óvodában című kézikönyv (1957) fektette le az óvodai nevelés tartalmát.
Ezután 1971-ben jelent meg Az óvodai nevelés programja című alapdokumentum, mely két
évtizeden keresztül határozta meg az óvodai nevelés tartalmát. A felsorolt tartalmi
szabályozók alapján kellett az ország minden pontján az óvónőknek nevelniük a
kisgyermekeket. A felügyelet ellenőrizte és számon kérte a munkát. Óvodai szinten többéves
előkészítő munkálatokkal dolgozták ki az 1989-es nevelési programot. A társadalmi
változások során a diktatórikus uralom megkérdőjelezésével, a politikai rendszer
megváltozásával új pedagógiai tartalmi szabályozóknak kellett megszületniük, joga van a
gyermeknek a neki való, megfelelő nevelésben részesülni; a gyermek erkölcsi neveléséért
nem az állam, hanem a család a felelős; az óvoda-, az iskolaválasztás joga a családé, az
önkormányzatnál van az ellátási kötelezettség. Mindezek megvalósítása a kétszintű tartalmi

3
Mészáros- Németh- Pukánszky: 145- 146
szabályozás alapján valósulhat meg, amely szemléletében és tartalmában változást hoz az
óvodák életében. A kétszintű szabályozás első szintje a központi szabályozó, az Óvodai
nevelés országos alapprogramja (a továbbiakban Alapprogram), amely meghatározza a
magyar óvodákban folyó nevelőmunka alapelveit, az óvoda funkcióit, az óvodai nevelés
célját, feladatrendszerét, az óvodai tevékenységformákat, az óvodai élet megszervezésének
elveit és az óvodáskor végére várható fejlődési jellemzőket. Minden más program erre épül.

A második szint a helyi tartalmi szabályozó, az óvoda saját nevelési programja. „Az Óvodai
nevelés országos alapprogramja és az azzal összhangban lévő óvodai nevelési programok
egymásra épülő, szakmailag összehangolt rendszere a biztosíték arra, hogy az egyes
intézmények szakmai önállósága, az óvodai nevelés sokszínűsége mellett érvényesüljenek
azok az általános igények, amelyeket az óvodai neveléssel szemben a társadalom a gyermek
érdekeinek figyelembevételével megfogalmaz.

A 90-es évek elejétől kezdve a tartalmi megújulás folyamatai felgyorsultak. Az intézmények

végre saját óvodásaik érdekében, saját nevelési programjuk alapján folytathatják
nevelőmunkájukat 1999. szeptember elsejétől.

Az Alapprogram szemlélete

Az 1971-es és a 89-es óvodai nevelési programok értékei vitathatatlanok, és továbbvitelük

szükséges, de vannak olyan elemek, melyek változtatásra szorulnak.

– a korai óvodai neveléstörténet értékeire és a magyar óvodai nevelésügy nemzetközileg

elismert gyakorlatára épít,

– a gyermeki jogok figyelembevételével készült,

– a családi nevelést egészíti ki,

– szolgáltatásokat vállal a szülői nevelési igények kielégítése érdekében.

Az óvodai nevelés programja (1971; Az Óvodai nevelés országos alapprogramja

1989) (1996)
– egy nevelési elv – pluralizmus
– óvodaközpontú – gyermekközpontú
– egységesen köt meg, irányít – csak a gyermek érdekében köt meg
– módszertani beszabályozottság – módszertani szabadság
– szervezeti megkötöttség – szervezeti sokszínűség
– mindkettő nevelésközpontú

A saját nevelési program

Olyan dokumentum, amely helyzetelemzésre építve tartalmazza az adott óvoda saját nevelési
koncepcióját, mindazokat az értékeket, amelyek meghatározzák pedagógiai alapelveit.
Emellett kifejti a saját nevelési program az óvoda teljes ciklusára (3-6-7 éves korra)
vonatkozó nevelés, fejlesztés/önfejlesztés tartalmát, bemutatja folyamatait nagyobb
távlatokban és részleteiben is. Rögzíti a nevelési időt és a szervezeti kereteket, valamint az
ellenőrzés-értékelés rendszerének az elvi és gyakorlati kérdéseit. Felsorolja a rendelkezésre
álló és a szükséges anyagi erőforrásokat, a tárgyi és személyi feltételeket.

Országunkban az innováció lehetőségeivel élő óvodák már elkészítették saját nevelési

koncepcióikat, részprogramjaikat. Sok helyen teljes nevelési programok is születtek, melyek a
területi továbbképzések útján, a piacorientált rendszerek csatornáin eljutottak, és a jövőben
eljuthatnak az óvodákhoz.

A saját, helyi nevelési program elkészítése minden nevelőtestület feladata. A

programválasztás, illetve kidolgozás, átformálás, adaptálás az óvodavezetés és a
nevelőtestület közös felelőssége.

Az országban fellelhető választható nevelési programok megismertetésében nagy szerepet

vállalhatnak az óvodai szaktanácsadók. A tág körű szakmai informáltságukkal és a
helyismeret adta előnyöket felhasználva segítségére lehetnek az óvodáknak a
programválasztásban. (http://epa.oszk.hu/00000/00035/00019/1998-09-ta-Villanyi-
Ovodai.html- Új pedagógiai szemle 1998)

A kompetencia alapú óvodai programcsomag

A kompetencia alapú óvodai programcsomag az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának
(ONAP) szellemiségében készült az alapelvek, az óvodakép, a gyermekkép, a
játékközpontúság, a szellemiség és a szemléletmód tekintetében.

Pedagógiai alapvetések

A gyermeknek joga van ahhoz, hogy megkapja a neki megfelelő gondoskodást és

nevelést.
Óvodás életkorban a gyermek legelemibb pszichikus szükséglete, létformája a játék.
A munka jellegű tevékenység is tartalmaz játékos elemeket.
A valódi tudás az, amit a gyermek maga fejt meg, cselekvésen keresztül sajátít el,
Az óvodában komplex nevelés folyik.
A gyermek fejlődésének alapja, hogy féltő, óvó, gondoskodó szeretet,
A sajátos nevelési igényű gyermek is teljes értékű ember.
A közösségi nevelés alapelve, hogy a gyermek találja meg helyét a közösségben.
egészséges életmód iránti igény kialakítása.( http://ofi.hu/tudastar/hazai-
fejlesztesi/pala-karoly-kompetencia)

A reformpedagógia első szószólója Ellen Key svéd tanítónő. Könyve a A gyermek évszázada
A gyermekek hiányzó jogait és elismertségét helyezi előtérbe. Elmélete szerint hagyni kell a
gyermeket szabadon tevékenykedni addig, míg másokat nem sért viselkedésével. Az új ember
neveléséhez új elvek szükségesek, ahol figyelembe veszik igényeit, életkori sajátosságait.
Hasonló megvilágításba helyezi a gyermek nevelését Maria Montessori. Alapelve a
gyermeki aktivitás és szabadság. Aktivitás alatt érti, hogy hagyjuk a gyermek önmaga
megalkotni elképzeléseit, fejlessze érzékszerveit. Szabadsága alatt azt a gondolatot viszi, hogy
az utasítás, tilalom hiányában azt tesz, amit akar, mindaddig, míg mások jogait nem sérti.
Mindehhez helyet és eszközt kell biztosítson a nevelő. Ő volt, aki a gyermek méreteihez
igazította a bútorokat, eszközöket az érzékszervek fejlődéséhez.
Rudolf Steiner a waldorf- pedagógia megalapítója, mely egy emberközpontú művészeti
nevelés. 3 fő szakasza van. Kisgyermekkor- praktikus, gyakorlati tevékenységek, kreatív játék
biztosítása. Kisiskoláskor- művészeti kifejezőképességek és szociális képességek fejlesztése.
Középiskoláskor- kritikai gondolkodás, idealizmus elősegítése. Hangsúlyos a fantázia, a
szellemi, gyakorlati, művészeti elemek integrálása. Freinet a roousseaui elmélet
megvalósítója. Tanítványait kivitte a természetbe és élményeikről szabad fogalmazást íratott
velük, amit kinyomtattak. A termeket mindig az aktuális foglalkozáshoz rendezték át, inkább
műhelyszerűek voltak. A gyermek természetes kíváncsiságára épít, fontosabb a kutatási
módszer, a gondolkodási mód elsajátítása, az olyan légkör megteremtése, melyben a gyermek
szabadon kinyilváníthatja gondolatait, érzéseit. Ezen kívül a másság elfogadása, egyéni
sajátosságok érvényesülése, együttműködés, segítségnyújtás, közösségi irányultság jellemzi.
A korszak lezárója Peter Petersen és a Jéna Plan. Pedagógiai alapelve az egyén és a
közösség viszonyán alapszik. Hogyan jöhet létre olyan nevelőközösség, melyben az egyén
teljes kibontakozásra, fejlődésre képes. Megszüntette a hagyományos oktatási intéményt,
osztálytermek helyette csoportszobákat hozott létre. Felépítése, berendezése az önálló
tanulást, felfedezést erősítette. Évfolyamok helyett csoportokat hozott létre, (1-3, 4-6, 6- 8, 8-
10 iskolai év), nem volt bukás, a továbbjutást nem csak a tanulmányi erdmények, hanem a
fejlettség is befolyásolta. Órarend helyett heti rendben dolgoztak. Beszélgetés, játék, munka,
ünnep témakörökben. Kiscsoportokban tevékenykedtek, az iskolai könyvtár biztosította a
szakirodalmat, a tanár csoportvezetőként funkcionált. Piaget szerint az óvodáskori
cselekvések hozzák létre azt az állandóságot, mely a számfogalom és mennyiség
kialakulásához vezetnek.