Követelmények kvantitativ analitikai kémiából

Biológus 2017-2018/1 félév

Az előadás elméleti tananyagból (klasszikus és műszeres analitika, egyenletrendezés) és az
elméleti ismeretek alkalmazásából (számítási feladatok megoldása) tevődik össze. A tárgyat írásbeli
kollokvium zárja.
Az írásbeli vizsga érdemjegye két részből képződik: az alkalmazás részből (max. 50 pont) és az
elmélet részből (max. 50 pont), ami összesen 100 pontot tesz ki.
Mind az alkalmazás, mind az elmélet részből minimálisan 20-20, összesen viszont
minimálisan 50 pontot kell teljesíteni az elégségeshez. A további osztályzatok kiszámítása az 50
és 100 pont közötti intervallumot egyenletes szakaszokra osztva történik.
Az elméleti vizsga egyszerű és összetett feladatok megoldásából áll.
Az alkalmazás feladatlap 1-4 példája alapkövetelmény szintű feladatokat tartalmaz. Ezeket
minimálisan 75%-ra kell megoldani (15 pont). Ennek hiányában a ZH-t nem javítjuk tovább. A
vizsgaeredménybe beszámítható minimálisan 15 pont hiányzó részét, és a magasabb pontszámokat
a ZH 5-8 feladataiból lehet teljesíteni, amelyekből a hallgató kettőt szabadon választhat ki. A két
kiválasztott példa összesen 30 pontot ér.
A számolási gyakorlatot nem kötelező évfolyam zárthelyi zárja, amelyen a vizsga alkalmazás része
teljesíthető, amely akkor számítható be az alkalmazás vizsgaeredménybe, ha a hallgató legalább 20
pontot ért el.
Elégtelent kap az a hallgató, aki nem éri el a 20-20 illetve az összesen 50 pontot, továbbá az
aki a számonkéréseken meg nem engedett segédeszközt használ.

Varga M.
BEVEZETÉS

A tudományos igényű mérés

A természeti folyamatokról (fizikai, kémiai, biológiai) mérések alapján
szerzünk információt, alkotunk képet.
A mérési eredmények alapján tárulnak fel a tudományok
törvényszerűségei.
A mérés pontossága és precizitása
Pontosság (recovery) jellemzése:
mérési hiba (Δ)= valódi érték (n) - mért érték átlaga (x)
A pontosságot ismert koncentrációjú standardokkal állapítjuk meg (vagy egy
másik, már általánosan elfogadott, mérési módszerrel kapott átlaghoz
viszonyítunk). Pl. mérésünk 98%-ban pontos
A pontosságot a módszer validálása során kell megadni.
n n
Precizitás: reprodukálhatóság; szórás:  (x i  n) 2
 (x i  x )2
SD (standard deviation), RSD, % (relatív SD)   i 1
s
i 1

n n 1
A precizitást minden mért adathoz szükséges megadni
(a valódi érték hiánya esetén a mérések átlagát használjuk)
Varga M.
 Véletlen hiba
A: kis pontosság, kis precizitás
(sem a módszer, sem a kivitelezés
nem megfelelő)
Rendszeres hiba
B: kis pontosság, nagy precizitás
(a mérési módszer nem megfelelő, de
a kivitelezés rendben van; előfordul,
hogy a mérési módszeren nem lehet
javítani, ekkor korrekciót
alkalmaznak)
D: nagy pontosság, kis precizitás
(a mérési módszer jó, a kivitelezés
nem megfelelő, pl. gyakorlatlanság)
Ideális eset
C: nagy pontosság, nagy precizitás A pontosság a módszert a precizitás a
kivitelezést minősíti.
Az eredmény megadása:
x ± SD vagy RSD Pl. 3,54 ± 0,05 vagy ± 1,4 %

Varga M.
* Honnan szerzünk tudományos információt?
- tanulmányok, értekezések (treatises)
(az adott tudomány egy vagy több területének
összehasonlító bemutatása)
- szabványok, hivatalos előírások
(standards)
(módszer gyűjtemény speciális anyagok
mérésére, amely sok kutató által lett kifejlesztve,
így sztenderd módszerként szolgál)
- összefoglalók (reviews)
- táblázatok (tables)
- tankönyvek, szakkönyvek (books)
- monográfiák (monographs)
(egy meghatározott tudományterület feldolgozása) Chomatography
- folyóiratok (periodicals)
* A csillaggal határolt rész fakultatív anyag
Pl. Treatise of Analytical Chemistry,
Comprehensive Analytical Chemistry,
Physical Methods of Chemistry)
Pl. ASTM Book of Standards, Official
Standardized and Recommended
Methods of Analysis, Official Methods
of Analysis
Pl. Critical Review of Analytical
Chemistry, Methods of Biochemical
Analysis)
Pl. Stability Constants, Tables of
Standard Electrode Potentials
Pl. Instrumental Analysis, Optical
Methods of Analysis
Pl. Titrimetric Organic Analysis,
Pl. Analytical Chemistry,
Microchemical Journal, Talanta,
Separation Science
Varga M.
 ANALITIKAI KÉMIA
Tárgya
- anyagok minőségi összetételének (kvalitatív analízis), és
- mennyiségi összetételének vizsgálata (kvantitatív analízis).
(A vizsgálat az anyag bármely fizikai-kémia tulajdonságán alapulhat.)

Jelentősége
- az analízis alapját képező mérések elvégzésének alapelvei minden
tudományban azonosak
- hozzájárul a természeti folyamatok és saját szervezetünk mélyebb
megértéséhez (mivel a fizikai, kémiai, biológiai folyamatok egymásra épülnek)
- elősegíti a környezetszennyezés modern kori kihívásaival való
szembenézést és a környezettudatos magatartás kialakulását
- hozzájárul a szakmai együttműködéshez (kémikus-biológus) a komplex
feladatok megoldása érdekében
- elősegíti olyan természettudományos szemlélet kifejlődését, ami lehetővé
tesz (az interneten és a médiákban terjedő) laikus, tudománytalan nézetek
felül bírálatát
Varga M.
MINDEN KÉMIA!
(nincs olyan folyamat vagy jelenség, amelynek ne lennének kémia
összetevői)
Az analízis lépései:
1. Mintavétel pl. C vitamin-tartalom
- az analízis célja határozza meg meghatározása csoki drazséban

átlag ellenőrzése

szórás ellenőrzése

- módja tükrözze a minta egészét

Pl. több ponton történő mintavétel (Duna víz összetételének elemzése)
- külön-külön elemzés
- homogenizálás utáni átlag ellenőrzés

Varga M.
- homogenizálás - kézi: keverés, mozsarazás
- gépi: keverés, ultrahangos stb.
- tárolás
illékonyság,
bomlékonyság,
reakció az edényzettel 2. A módszer megválasztása
meghatározza:
3. A minta oldása - a minta mennyisége, ára
- a komponensek mennyisége, aránya
- az analízis célja
Vizes fázisban oldódó anyagok
-hideg, meleg víz - megkövetelt pontosság
-híg ásványi savak - rendelkezésre álló idő, eszközök
(HCl, H2SO4, HNO3)
-tömény ásványi savak
-híg, tömény lúgok
-királyvíz (3 rész cc. HCl +
1 rész cc. HNO3) Szerves fázisban oldódó anyagok
-bróm-sósav Az adott anyag poláris vagy apoláris
(cc. HCl elemi brómmal telítve) sajátságai szabják meg
Varga M.
A minta oldhatóvá tétele

- feltárás (olvadékban történik)

- lúgos (reagens: Na2CO3 vagy NaOH)
pl. BaSO4 + Na2CO3 BaCO3 + Na2SO4 (T, t)
porcelán tégely
vízben oldódik: nem oldódik: feltáráshoz
Na2CO3 feleslege, Na2SO4 BaCO3 , BaSO4,
Szűrés: oldat csapadék
HCl-ben oldódik: nem oldódik:
BaCO3 (maradék BaSO4)
- savas (reagens: K2S2O7, vagy cc. H2SO4)
pl. Fe2O3 + 3 K2S2O7 2 KFe(SO4)2 + 2 K2SO4 (T, t)
vízben oldódik
- lúgos oxidatív (reagens: Na2O2 vagy Na2O2 + Na2CO3
vagy NaNO3 + Na2CO3)
pl. Cr2O3 + 3 NaNO3 + 2 Na2CO3 2 Na2CrO4 + 3 NaNO2 + CO2
vízben oldódik
- lúgos reduktív (reagens: C + CaO vagy Fe + Na2CO3 vagy S + K2CO3)
Varga M.
 - mineralizálás (szerves anyagok)
-- égetés: nyitott edényzet zárt edényzet (bomba)
hamu analízise az égéstermékek elnyeletése
(illékony anyagok eltávoznak) pl. S SO2
+ H2O2
-- nedves roncsolás
SO42-
- cc. H2SO4, cc. H2O2
- cc. HNO3 X- X2
(iIlékony anyagok eltávozhatnak)
+ SO32- (OH-)
- alkoholos KOH (hidrolízis) X-
-- roncsolás ömledékben
- KOH, NaOH
- NaOH, NaOCl (oxidál)
(iIlékony anyagok nem távozhatnak el)

- mikrohullámmal segített roncsolás

anyagok
és feltárás (szervetlen és szerves
elégetésére
anyagok) szolgáló bomba

Varga M.
 4. Elválasztás
illékonyság alapján oldékonyság alapján
- desztilláció (NH3, CO2) - szelektív lecsapás
- szublimáció (As2O3, HgCl2) Hg2+ + H2S HgS
(Co2+, Ni2+ mellől)
Mg2+ + NH4+ + HPO42- MgNH4PO4
oldószer extrakció (K+, Na+ mellől)
(két egymással nem elegyedő - szelektív kioldás
oldószer esetén) NaCl, KCl + HClO4 NaClO4,
QA = megoszlási hányados
[A]SZ = anyag mennyisége a + H2O
szerves fázisban
[A]V = anyag mennyisége a NaClO4 oldódik
vizes fázisban
KClO4
fehér csapadék
(kiszűrhető)

Varga M.
* m = bemért anyagmennyiség
x = anyagmennyiség a vizes fázisban
VV = vizes fázis térfogata
VSZ = szerves fázis térfogata
n db. extrakció esetén (levezetés nélkül)

* maszkírozás, álcázás (kémiailag inert formába hozás)

- csapadékképződési reakció (pl. Ca2+, Mg2+ meghatározása EDTA-val,
pH=12-nél Mg(OH)2, Ca2+ titrálható)

- komplexképződési reakció (pl. Al3+ + 4 F- AlF4-, mellette a többi kétértékű

fémion titrálható EDTA-val)
- redoxi reakció (pl. Cu2+ Cu+, mellette a többi kétértékű fémion titrálható
EDTA-val)
Varga M.
5. Méretezés, bemérés
az analitikai módszer dönti le
-térfogat szerint (oldott anyagot térfogatmérő eszközzel)
-tömeg szerint (szilárd anyagot analitikai mérlegen)

6. Analízis
Klasszikus eljárások
- gravimetria (oldott mintából szilárd fázisban kinyerjük
a mérendő anyagot és a tömegét mérjük)
pl. K2SO4 + BaCl2 BaSO4 + 2 KCl
mérendő lecsapószer szűrés, mérés

- titrimetria (ismert térfogatú, ismeretlen koncentrációjú oldott mintát, ismert

koncentrációjú mérőoldattal reagáltatjuk, és ennek térfogatát mérjük)
pl. HCl + NaOH NaCl + H2O
mérendő mérőoldat

A számolás alapja: nH =VHCl *cHCl /1000= VNaOH * cNaOH /1000 = nOH

(nH, nOH molszámok, VHCl, VNaOH térfogatok, cNaOH ismert, cHCl ismeretlen
koncentrációk molkoncentrációban kifejezve) Varga M.
Műszeres eljárások A műszer szerepe
- elektroanalitikai módszerek mér: jel ~ koncentráció összefüggésre
van szükség
U, I, R, Q k mérésén alapulnak jelez: végpontjelzési módszer (a mért jel
változzon a meghatározás során)
-optikai vagy spektroszkópiai módszerek
az anyag és az elektromágneses sugárzás kölcsönhatásán alapulnak
optikai aktivitás mérés: anyag + hn hn’
anyag hn’
törésmutató mérés
zavarosság mérés
- elválasztástechnikai módszerek (GC, LC stb.)
a vizsgálandó minta komponenseit a különböző fázisok közötti eltérő megoszlás
alapján egymástól elkülönítik (pl. kromatográfiásan); mennyiségi meghatározásra a
detektorjel szolgál
- egyéb módszerek
(tömegspektrometria /MS/, radioaktivitás -, relatív permittivitás /dielektromos
állandó/ -, reakciósebesség, mérése, kalorimetria /hőváltozás mérése/, elektron
/ESR/ vagy neutron spin rezonancia spektroszkópia, stb.)

7. Eredmény megadása (tükrözze a módszer pontosságát)

Varga M.
 KLASSZIKUS ANALITIKA

TITRIMETRIA
A mérés elvégezhetőségének feltételei:
- egyenlettel leírható, sztöchiometrikus reakció
- gyors (kivárható)
- kvantitatív (vagy azzá tehető)
- egyértelmű (vagy legalább a végpontban azzá tehető)
- a végpont indikálható (klasszikus vagy műszeres módszerrel)

Felhasználható reakciók:
- ionok asszociációján (egyesülésén) alapuló:
semlegesítési reakción alapuló (neutralizációs analízis)
acidi-alkalimetria
komplexképződési reakción alapuló:
komplexometria
csapadékképződésen alapuló (a mérőoldatról nevezik el)
pl. argentometria
- elektronátmeneten (redoxi reakciókon) alapuló
oxidimetria
reduktometria (mindkettőt a mérőoldatról nevezik el)
Varga M.
* pl. 0,1019 g
A titrimetria pontossága:
azaz 0,1019 ± 0,0001g
- a büretta leolvasási pontossága 0,05 cm3 0,3400 g
(ez 10 cm3-es büretta esetén 0,5%-os pontosságot jelent) azaz 0,3400 ± 0,0001g
12,23 %
- az analitikai mérleg leolvasási pontossága 0,0001g azaz 12,23 ± 0,01%
(vagyis legalább 0,1 g-ot kell bemérni, hogy a pontosság 0,879 g
< 0,1 % legyen) azaz 0,879 ± 0,001g

az eredmény megadás pontossága 0,1 %, ennek 5 alatt lefelé, 5 fölött

eléréséhez négy értékes jegyet kell megadni
* felfelé kerekítünk

Mérőoldatok (standard oldatok)

-koncentrációjuk állandó vagy csak lassan változik
-közvetlen beméréssel pontos mérőoldat készíthető (molekulatömeg /Mt/ elég
nagy)
-szilárd és/vagy oldat formájában stabilan eltarthatók (O2-re CO2-ra, H2O-re
nem érzékenyek)

Varga M.
Primer standard:
szilárd formában és oldatban is stabil, pontos beméréssel oldat
készíthető, nem igényel ellenőrzést
pl. K2Cr2O7 (kálium-dikromát), KBrO3 (kálium-bromát), KIO3
(kálium-jodát), AgNO3 (ezüst-nitrát)
Szekunder standard:
szilárd formában nem stabil, nem sztöchiometrikus összetételű, de oldatban
összetétele változatlan marad
pl. Ce(SO4)2x4 H2O
Faktorozandó alapanyagok:
pontos beméréssel nem készíthető mérőoldat, összetételét nem tartja,
koncentrációját rendszeresen ellenőrizni kell
pl. HCl (sósav), KMnO4 (kálium-permanganát),
Na2S2O3 (nátrium-tioszulfát)
Faktorozás (f mérőszám meghatározása):
Készítünk egy névleges koncentrációjú mérőoldatot (pl. 0,1 mol/dm3),
meghatározzuk a pontos koncentrációját (pl. 0,1012 mol/dm3). A faktort (f)
számítással kapjuk meg:

f = cpontos/cnévleges = 1,012
Varga M.
A titrálás végpontjelzése:
- klasszikus (indikátoros) ekvivalenciapont: elméleti érték,
- műszeres (műszer jelez) végpont: ami észlelhető
A titrálás eredményének kiszámítása:
a sztöchiometriai egyenlet alapján történik
A metriák általános jellemzésének szempontjai:
- alapegyenlet, a vizsgálandó paraméter kiválasztása
- a paraméter vizsgálata titrálás közben, titrálási görbe
- a végpont jelzése az adott módszernél, illetve ennek hibái
Alkalmazott - felhasznált mérőoldatok és faktorozásuk
koncentrációk - példák konkrét mérésekre szerves és szervetlen esetben is
 A titrimetria eszközei pipetták

Mérőlombikok titrálólombikok
dugós Erlenmeyer lombik

büretták
Varga M.
 A kvantitatív meghatározás lépései

Bemérés pipettával Titrálás bürettával

Neutralizációs analízis (acidi-alkalimetria)

I. Alapegyenlet: H+ + OH- = H2O (H3O+ + OH- = 2 H2O)
II. A titrálás során a pH változást követjük
Varga M.
A pH fogalma és számítása
A pH a [H+] negatív
logaritmusa

Egyértékű erős savak (bázisok) esetén a sav (bázis) bemérési koncentrációja

molaritásban kifejezve megegyezik a [H+] - (ill. [OH-]) -val
- Egyértékű erős sav: CHCl = [H+] = - lg [H+] = pH
- Egyértékű erős bázis: CNaOH = [OH-] - lg [OH-] = pOH

- híg (egyértékű) erős sav (bázis): C ≤ 10-6

Kv = [H+] [OH-] = ~10-14 érvényes, [H+] = C + x
Kv = (C + x) x DE!
2 C{H2SO4} = [H+]
2 C{Ba(OH)2} = [OH-]

x = a víz disszociációjából származó hidrogénion és hidroxidion, Kv a víz ionszorzata

Varga M.
- gyenge sav (bázis):
HA H+ + A-
CH3COOH CH3COO- + H+
Cs: a sav bemérési koncentrációja,
A- + H2O HA + OH-
CH3COO- + H2O CH3COOH + OH-

Cb: a bázis bemérési koncentrációja

Konjugált (korreszpondeáló) sav-bázis párok
esetén (pl. CH3COOH – CH3COO-):

tehát

Ks a sav, Kb a konjugált bázis

Mikor lehet közelítést alkalmazni?
disszociációs állandója
- először közelítő számítást végzünk!
- ha a kapott [H+] (ill. [OH-])összemérhető (közel azonos nagyságrendbe esik) a sav
(bázis) koncentrációjával, akkor a másodfokú képlet alkalmazásával ismét elvégezzük a
számítást
Varga M.
 - híg, gyenge savak (bázisok) C ≤ 10-6
teljesen disszociáltnak tekintjük és figyelembe vesszük a víz öndisszociációját
(ld. erős sav v. bázis)
- sók erős sav + erős bázis sója (pl. NaCl) pH =7
erős bázis - gyenge sav sója (a gyenge sav anionja gyenge bázis)
pl. Na2CO3 + (H2O) 2 Na+ + CO32- (a disszociáció teljes)
CO32- + H2O HCO3- + OH- hidrolízis

erős sav - gyenge bázis sója (a gyenge bázis kationja gyenge sav)
pl. NH4Cl + (H2O) NH4+ + Cl- (a disszociáció teljes)
NH4+ + H2O NH3 + H3O+ hidrolízis

(HCO3- - CO32-) ill. (NH4+ - NH3) konjugált sav-bázis párok

a gyenge savnak illetve a gyenge bázisnak megfelelő összefüggéssel számolunk;
a HCO3- disszociációs állandója Ks2 , a neki megfelelő bázis (CO32-) disszociációs
állandója a Kb = Kv/Ks2-ből számítható
az NH3 disszociációs állandója Kb, a neki megfelelő sav (NH4+) disszociációs
állandója a Ks = Kv/Kb-ből számítható
Varga M.
pufferek: gyenge sav + sója (gyenge bázis + sója)
1. folyamat HA + H2O A- + H3O+ CH3COOH CH3COO- + H+
disszociáció
2. folyamat A- + H2O
-
HA + OH- CH3COO + H2O CH3COOH + OH-
hidrolízis
jelen van a konjugált sav-bázis pár, ekkor

Ks 
A  H 
 
, vagy  

 K v HA  OH 
HA  s
K  
A 

legyen CA a só, CHA a sav bemérési koncentrációja, ekkor behelyettesítve Ks-be:

Ks 
c  A  H 
A
  Az 1. és 2. folyamatban
keletkező [A-] és [HA] Ks 
 
c A  H só  H

 
cHA  HA elhanyagolásával c HA sav
ugyanez a meggondolás alkalmazható
bázisokra:

só  OH 
BH+ + OH-

B + H2 O
BH+ + H2O B + H3O+ Kb 
bázis
NH3 + H2O NH4+ + OH-
NH4+ + H2O NH3 + H3O+ Varga M.
 A puffer pH-ja független a hígítástól,
csak a [só]/ [sav] ill. a [só]/ [bázis] aránytól függ!
Pufferkapacitás: egy sav- (v. bázis) oldat moljainak száma, amelyet ha 1 dm3
pufferoldathoz juttatunk, annak pH-ja egy egységgel változik meg.
savkapacitás
Jó puffer: savkapacitás ≈ lúgkapacitás
lúgkapacitás A pufferkapacitás
ez akkor teljesül ha CA ≈ CHA
függ a hígítástól!

só (gyenge sav) + erős sav

az erős sav határozza meg a pH-t CHCl ≈ [H+] A gyenge bázisok
erős savval alkotott
HA H+ + A disszociációját az erős sav sóit gyenge savnak
(pl. NH4Cl), a gyenge
visszaszorítja
savak erős bázissal
HCl H+ + Cl- erős sav teljesen disszociál alkotott sóit (pl.
só (gyenge bázis) + erős bázis CH3COOONa)
gyenge bázisnak
az erős bázis határozza meg a pH-t CNaOH ≈ [OH-] tekintjük.
B- + H2O BH + OH- disszociációját az erős bázis
visszaszorítja
NaOH -
Na+ + OH erős bázis teljesen disszociál Varga M.
 amfolitok (savanyú sók): pl. NaH2PO4, Na2HPO4 és amfolit pufferek: ezek keverékei

A foszforsav disszociációs
H 3 PO4  H 2 PO4  H  K d1 
H PO H 
2

4

állandói:
H 3 PO4  Kd1=7,5x10-3

H PO  HPO  H
K 
HPO H 
2 
2 
Kd2=6,2x10-8
H PO 
4
2 4 4 d2 
2 4
Kd3=1x10-12
HPO  PO  H2
K 
PO H 
3 
3 

HPO 
4
4 4 d3 2
4 Cs: a foszforsav
kiindulási (teljes)
H PO   C  PO  HPO  H PO  H PO 
3 4 T s
3
4
2
4 2

4 3 4
koncentrációja

H 3 PO4 T  Cs  PO43  PO H   PO H   PO H 

3  3  2 3  3
4 4 4
Kd 3 Kd 2Kd 3 K d1K d 2 K d 3


Cs  PO43 

1  H   


H  2

H  3
  
  PO43  H  
 K d 3 K d 2 K d 3 K d 1 K d 2 K d 3 

αH= részecske eloszlás függvény; azt mutatja meg, hogy a pH függvényében
hogyan változik a foszfát tartalmú részecskék koncentrációja Varga M.
*
PO     
Cs 1 %-ban kifejezve:
3 3
 PO  100 (osztás Cs-el és szorozva 100-al)
H
4 4 %
H

Részecske eloszlás függvény ábrázolásához minden koncentrációt %-ban

adunk meg, ehhez minden részecske esetén szorzunk a foszfát %-ban
kifejezett koncentrációjával

HPO 2 PO H 

 K
3
4
 HPO 

2

H 
100
K d 3 H
4 4 %
d3

H PO   POK KH    H 
3  2  2
 4
 H 2 PO4  100
K d 2 K d 3 H
2 4 %
d2 d3

PO H 
H PO   K K K
3
4
 3

 H 3 PO4  
H 
 3
100
K d 1 K d 2 K d 3 H
3 4 %
d1 d2 d3

* Varga M.
 Részecske
eloszlás
függvény

Közelítő
számítások:
•pH=0-1,5 (Cs=1-0,1M) között a Kd1-ből számolunk (a H3PO4-et egyértékű savnak
tekintve (másodfokú egyenlettel)
•pH=1,5-4,2 között a H3PO4 – H2PO4- puffer rendszerrel számolunk a Kd1-ből
•pH=4,7±0,5 között H2PO4- részecskével számolunk az amfolit-1 képletből
(a H3PO4 és a HPO42- hatása kiegyenlíti egymást), a pH a C-től független
•pH=5,2-8,6 között a H2PO4- – HPO42- puffer rendszerrel számolunk a Kd2-ből
•pH=9,6±1 között HPO42- részecskével számolunk az amfolit-2 képletből
(a H2PO4- és a PO43- hatása kiegyenlíti egymást), a pH a C-től független
•pH=10,6-13 között a HPO42- – PO43- puffer rendszerrel számolunk a Kd3-ból
•pH= 13 körül a PO43- részecskével számolunk, mint egyértékű gyenge bázissal
(Kv/Kd3). Varga M.
Amfolitok (savanyú sók):

H  
 Ki  c  K v
1  c Ki1
 H  
 Ki  c  K v
1  c Ki1

Ki  c
c Ki1
 KiKi1

ha Ki c >> Kv és 1 << c/Ki-1 akkor a kisebb értékek elhanyagolhatók

(ez 10-5 > Ki > 10-10 esetén teljesül)
Kd1 a foszforsav első,
Kd2 a második,
Amfolit-1 pl. NaH2PO4 Kd3 a harmadik disszociációs
állandója,

  K d2  c  K v Kv a víz ionszorzata

H   K d2K d1 C a só bemérési koncentrációja
1  c K d1
A foszforsav disszociációs
állandói:
Amfolit-2 pl. Na2HPO4
Kd1=7,5x10-3

Kd2=6,2x10-8
 
H 
K d3  c  K v
1  c K d2
 K d3K d2 Kd3=1x10-12
Varga M.
* Általános Brönsted egyenlet
- gyenge bázis (pl. NH4OH)
HA A- + H+ - gyenge sav erős bázis sója*
(pl. Na-acetát, ui. az Ac- gyenge bázis)
A- + H2O HA + OH-
teljesül: CHA = 0, [OH-] >> [H+]

A  H   c  OH  H  H 
    

c  OH   H 
A
Ks
HA  
HA


c  OH   H  H   c  OH  H 
    

c  OH   H  OH 
A A
Ks   

Alkalmazások: HA

- gyenge sav (pl. CH3COOH)

K 
c  OH  OH


  c  OH  K
v
- erős sav gyenge bázis sója A  

OH 
A v
Ks
(pl. NH4Cl, ua. az NH4+-ion gyenge sav) 
OH  2

teljesül: CA = 0, [H+] >> [OH-]

c  OH   H  H   H 

    2
Kb 
Kv

OH  
2

Ks 
c  OH   H 
A

c  H 
  K s c bázis  OH  
HA sav

* Varga M.
*
savas puffer: {HA + A-} (pl. ecetsav - Na-acetát)
teljesül: CA ≈ CHA >> [OH-] ≈ [H+]


c  OH  H  H   c  H   c  H 
    

c  OH   H 
A A só
Ks  
HA c cHA sav

lúgos puffer: {B - BH+} (pl. NH4OH - NH4Cl)

teljesül: CA ≈ CHA >> [OH-] ≈ [H+] és figyelembe véve *-nál leírtakat

Kb 

c só  OH 
c bázis
Mikor van szükség a Brönsted egyenlet alkalmazására?
- [H+] ≈ [OH-] (híg savak v. bázisok pontos számítása)
- CA v. CHA ≈ [H+] v. [OH-] (eltolt arányú puffer)

* Varga M.
 Sav-bázis folyamatok jelentősége a természetben és a biológiai
rendszerekben 1.

- Az élettani folyamatok a élőlény által

K 
HPO H  2 

H PO 
4
szigorúan ellenőrzött pH-n mennek végbe d2 
(általában pH=7,4-nél). Mivel a biokémiai 2 4
folyamatok sav termelődéssel vagy
fogyasztással járnak, az élő sejtek foszfát
6,17  10 8
 1,55 
HPO  2

H PO 
4
7 , 4 
pufferekkel biztosítják a konstans pH-t. 10 2 4
A 7,4-es pH-hoz az optimális arány: 1,55

Az élettani pH-tól való néhány tized eltérés is a biokémiai folyamatok

megváltozásával jár. Bizonyos enzimek (pl. lúgos foszfatázok) működése
pH=7 alatt már számottevően csökken.

A pH változtatása a sejten belül lehetőséget ad biokémiai reakciók

szabályozására. A nyál gyengén lúgos, a gyomorsav pH=2, a bélcsatorna
lúgos; a megfelelő emésztőenzimek ezen a pH-n működnek optimálisan.
- Az elemek bejutását és beépülését a biológiai rendszerbe befolyásolja a
környezet pH-ja
Pl. a savas esők hatására, csökken a talaj pH-ja, az Al(III) kioldódik a talajból és
bekerül a növénybe. Az Al(III) blokkolja az energiaátviteli folyamatokat és a
növény megfelelő nedvességtartalom esetén is kiszárad.

Savas eső képződése:

Ipari tevékenység  SO2 + ½ O2  SO3
 SO3
SO3 + H2O  2 H+ + SO42-

pH=7-nél
Al(OH)3, AlO(OH), Al2O3 formájában
van jelen és vízben nem oldódik,
pH=5 alatt
Al(H2O)63+ formájában fordul elő

Savas eső hatása az erdőkre

A biológiai rendszerben található szerves vegyületek gyenge savak vagy bázisok.
Disszociációjuk mértéke befolyásolja a biokémiai reakciókat, a makromolekulák
harmad és negyedleges szerkezetét.
Pl. a szelenocisztein-SeH erősebb sav,
mint a cisztein-SH, ezért
szelénmérgezésben a fehérje szerkezete
megváltozik a sok szelenocisztein
beépülés miatt. Az állatok szőre kihull,
patáikat elhullatják.

Bizonyos gyógyszerek
hatóanyagai (pl. a Voltaren
diklofenak hatóanyaga)
az ecetsavval összemérhető
erősségű gyenge savak, így
vízben oldódnak, a vizelettel
ürülnek és bekerülnek a
természetes vizekbe.
 A kémiai változások a titrálás során

Varga M.
(a pH-t meghatározó komponens kiemelten látható)
 A pH számítása a titrálás során, ha a minta

Ks 
H   2
Kb 
OH   2

csav cbázis

H   V
 sav  csav  Vt  cmo
só  H   só OH  
Vössz Ks  Kb 
 cbázis  Vt  cmo sav bázis 
OH   V
 bázis

Vössz

Kb 
K v OH 

 2

Ks 
Kv

H   2

Ks csó Kb csó

OH   V  c
 t mo  Vsav  csav
Vössz
OH   V  c
 t mo  Vsav  csav
Vössz
H   V  c
 t mo  Vbázis  cbázis
Vössz

H   V  c
 t mo  Vbázis  cbázis
Vössz Hígítási képlet: chígított 
V0  c0
VT

jelmagyarázat: Vt fogyás t %-nál, Cmo: mérőoldat konc.,Csav, Cbázis: a minta (sav vagy bázis)
kezdeti konc. Vsav, Vbázis: a minta (sav vagy bázis) bemérési térfogata, Vössz: teljes térfogat
(V0+Vt), V0: kiindulási térf., C0: kiindulási konc. n: a protonok vagy hidroxidionok száma
A titrálási görbe alakja A titrálási görbe alakját meghatározó tényezők
1. sav (bázis) erőssége

gyenge sav

szigmoid jellegű görbe az

ekvivalenciapontban nagy
ugrással
erős sav

Savak titrálása erős bázissal,

azonos savkoncentrációnál.
A görbe ekvivalenciapont előtti
szakasza és az ekvivalenciapont
helye különbözik.
Varga M.
2. sav (bázis ) koncentrációja

c2 c2

c1 c1

c2>c1 c1
c1 c2>c1
c2
c2

erős sav különböző hígításnál gyenge sav különböző hígításnál

A görbe ekvivalenciapont A görbe ekvivalenciapont előtti szakasza a

előtti és utáni szakasza is kezdeti ponttól eltekintve nem különbözik,
változik, ui. a mérőoldat ekvivalenciapont utáni szakasza ugyanúgy
koncentrációja is különbözik. változik, ahogy az erős sav titrálása során.

Varga M.
Többértékű savak (bázisok) titrálása A foszforsav középerős sav.
Disszociációs állandói:

2. ekv. pont K1  7,59 103 ; K2  6,17 108 ; K3  1,78 1012

A harmadik proton nem titrálható vizes

1. ekv. pont
közegben, a K3 túl kicsi.
A lépcsők akkor válnak szét, ha legalább
négy nagyságrend különbség van az
egymást követő Ks értékek között.
Kénsav esetében ez nem teljesül, a két
proton csak együtt mérhető.

H3PO4 + OH- H2PO4- + H2O 1. ekv. pont

H2PO4- + OH- HPO42- + H2O 2. ekv. pont
HPO42- + OH- PO43- + H2O

A foszforsav titrálásának egyenletei

Varga M.
Az acidi-alkalimetria végpontjelzése
ekvivalencia pont: nminta = nmérőo
a mérendő anyag és a mérőoldat molszáma
(egyenértékszáma) azonos,
az ekvivalenciapont: számítható
végpont: ami indikátorral vagy műszerrel jelezhető,
cél 0,1 %-os pontosság
Klasszikus v. indikátoros végpontjelzés:
Jellemzőik:
- gyenge savak (v. bázisok)
- ugyanabban a reakcióban vesznek részt, mint a mérendő anyag
- reakció közben változtatják a színüket (a protonált és deprotonált forma
színe különböző)
- kis koncentrációban (10-5 M) is intenzív színűek (szabad szemmel látható a
színváltozás, és nem fogyasztanak sok mérőoldatot)
Átmeneti szín:
[H-IND+] = [IND] ekkor pH = pKIND pKIND : indikátor exponens (kitevő)
Az 1:1 átmenetet szabad szemmel nehéz

H IND


észlelni, általában az 1:10, 10:1 arányok

között észlelhető a színváltozás.
K IND
H  IND 

Varga M.
 Ekkor:
KIND 
H 1 vagy K


H 10  pH  pK

1
IND IND
10 1
átcsapási intervallum

Indikátor választás:
- az ekvivalenciapont pH-ja szabja meg 14
pH
-az indikátor átcsapási intervalluma 0,1 %-os 12

pontossággal essen egybe a titrálási görbe F 100,1

10 %
ekvivalenciapont körüli szakaszával
(99, 9-100,1 %) 8

-gyenge sav + erős bázis esetén lúgos 6 MeV

tartományban váltó indikátort használunk (pl. 4
99,9%

fenolftalein)
- erős sav + erős bázis 2
T%

erős bázis + erős sav 0

0 50 100 150 200
gyenge bázis + erős sav esetén savas
tartományban váltót (pl. metilvörös)
Legfontosabb indikátorok:
- a lúgos tartományban váltó indikátorokat zavarja fenoftalein (F)
a CO2 ezek használatát kerüljük metilvörös (MeV)
(CO32--HCO3- puffer rendszer alakul ki; pH~8,3) metilnarancs (MeN)

Varga M.
 * fakultatív

sárga

sárga piros

színtelen
* Egyéb indikálási módszerek:
- keverék indikátorok - fluoreszkáló
- kettős indikálás - opalizáló
(pl. foszforsav; 1. lépcső: MeV, 2. lépcső: F)

Titrálási (v. indikátor) hiba számítása

probléma: az ekvivalenciapont és a jelzett végpont nem esik egybe

1. erős savat titrálunk erős bázissal (ekvivalenciapont: pH = 7)

a) az indikátor előbb vált

pKIND = pH [H+] titrálatlan sav molszáma: nmaradék

b) az indikátor később vált

pKIND = pOH [OH-] bázis fölöslegének molszáma: ntúl
nteljes: sav összmolszáma

negatív pozitív

Varga M.
*
* 2.(ekvivalenciapont:
gyenge savat titrálunk erős bázissal
pH > 7)
a) az indikátor előbb vált (puffer)

pKIND = pH [H+]
b) az indikátor később vált

só  H 
 pKIND = pOH [OH-]
Ks 
sav
só% + sav% 100% bázis fölöslegének
maradék sav% Hiba% molszáma: ntúl

3. Erős bázist titrálunk erős savval (ekvivalenciapont: pH = 7)

Értelemszerűen alkalmazzuk az 1.
pontot: az ekv. pont előtt az [OH-]-t
utána pedig a [H+]-t számítjuk ki.

* Varga M.
*
4. Gyenge bázist titrálunk erős savval

(ekvivalenciapont: pH < 7)
a) az indikátor előbb vált (puffer)

pKIND = pOH [OH-]

b) az indikátor később vált

só  OH 
Kb 
bázis pKIND = pH [H+]

túltitrált sav moljainak

só% + bázis% 100%
a száma: ntúl
maradék bázis% Hiba%

* Varga M.
Műszeres végpontjelzés:

A titrálási görbe felvétele az ekvivalenciapont meghatározása céljából

potenciometria; a követett jel a pH, a titrálási görbe szigmoid alakú, az
ekvivalenciapont = inflexiós pont, elektród: pH érzékeny kombinált üveg
konduktometria; a követett jel a vezetőképesség, az ekvivalenciapont két
egyenes metszéspontjából határozható meg, elektród: harang elektród
spektrofotometria; a követett jel az abszorbancia, az ekvivelenciapont két
egyenes metszéspontjából határozható meg.

A mérések gyakorlata
Mérőoldatok:

erős savak a bázisok titrálásához: erős bázisok a savak titrálásához:

HCl NaOH
HClO4 (nem vizes közegben) KOH (alkoholos)
H2SO4 (csak erős bázisokat, speci. esetek) Ba(OH)2 (speci. esetek)
HNO3 (csak híg, ritkán) Ca(OH)2 (csak híg)
Varga M.
Az acidi-alkalimetria mérőoldatai nem primer és nem szekunder standardok,
ezért faktorozni kell őket. A faktor alapanyagok primer vagy szekunder
standardok.

Savak faktorozása

HCO3  H  H2O  CO2

B4O72  2 H  5 H2O  4 H3BO3

HgO  2 H  Hg2  H2O

sav felesleg, majd visszamérés
HgO  4 I  H2O  HgI24  2 OH vagy
HgO  2 S2O32  H2O  HgS2O3 2  2 OH 
2

Varga M.
Bázisok faktorozása
Faktor alapanyagok - faktorozott HCl Et=Mt
- oxálsav {(COOH)2} Et=Mt/2 Et: egyenérték tömeg
Mt: molekulatömeg
- KH(IO3)2 Et=Mt
- KH-ftalát Et=Mt

Mérések
mérési határ vizes közegben: Kd = 10-7-10-8
ennél kisebb Kd esetén nem vizes közeg

Varga M.
többértékű savak (bázisok) mérése

K d1 K d1
 104
4
< 10
K d2 K d2

lépcsőzetesen, pl. foszforsav együtt, pl. oxálsav

indikátor választás az ekvivalenciapont pH-ja szerint

pl. foszforsav 1. proton: MeV, 2. proton: F, 3. proton nem mérhető

savanyú sók (amfolitok) mérése

- KH(IO3)2 K+ + H+ + 2 IO3- a disszociáció teljes

a H+-t mérjük, mint erős savat MeV jelenlétében

- NaH2PO4 Na+ + H2PO4- a só disszociációja teljes, a savé nem

a H2PO4--et mérjük, mint gyenge savat F jelenlétében

- KH-ftalát K+ + H-ftalát a só disszociációja teljes, a savé nem

A H-ftalátot mérjük, mint gyenge savat F jelenlétében

Varga M.
gyenge savak (bázisok) sói

- bórax: Na2B4O7 2 Na+ + B4O72- disszociáció, teljes

B4O72- + 2 H+ + 5 H2O 4 H3BO3 pH~6, indikátor: MeV

- alkaloida.HCl (N-tartalmú szerves bázis sósavas sója)

kétfázisú titrálás:
víz + szerves oldószer
(az alkaloida bázis szerves oldószerben oldódik, indikátor: MeV)

- KHCO3 K+ + HCO3- disszociáció, teljes

kiforralás szükséges, indikátor: MeV
HCO3  H  H2O  CO2

- Na2S 2 Na+ + S2- disszociáció, teljes

S2- + 2 H+ H2S kiforralás szükséges, indikátor: MeV

Varga M.
 összetett mérések
- CO32- és OH-
(NaOH pasztilla levegőn állva elkarbonátosodik)
1. egy beméréses változat
- F mellett HCl-al megtitráljuk a bemért
minta lúgtartalmát és a karbonát-
tartalmát hidrogén-karbonátig (V1)
OH- + H+  H2O V1 ~ x + y V1 –V2 → NaOH
CO32- + H+  HCO3- V2 ~ y V2 → Na2CO3
- MeV mellett tovább titráljuk a minta
hidrogén-karbonát tartalmát CO2-ig
A számítás elve: cmintaVminta=cmoVekv
(V2), a CO2-ot kiforraljuk

HCO3- + H+  CO2
Adatok: M(NaOH) = 40, M(Na2CO3) = 106, HCl 0,1 M , f =1.015, Vminta: 10 cm3
* V1= 8,5 cm3 V2 =4,3 cm3 V1 -V2 = 8,5- 4,3 = 4,2 cm3

c(Na2CO3)* 10 = 0,1*1,015*4,3 c(NaOH)*10 = 0,1*1,015*4,2

c(Na2CO3) = 0,0436 mol/dm3 c(NaOH)=0,0426 mol/dm3
(0,0436 *106)*100/1000 =0,4626 g/100 cm3 0,0426*40/10= 0,1704 g/100 cm3
Varga M.
 2. két beméréses változat
- F mellett HCl-al megtitráljuk az első
bemérés lúg- és karbonát-tartalmát
hidrogén-karbonátig (V1), majd
OH- + H+  H2O
CO32- + H+  HCO3-
- újabb bemérést végzünk és MeV
mellett megtitráljuk a lúg és V1 ~ x + y 2 V1–V2 → NaOH
karbonát-tartalmat CO2-ig (V2)
V2 ~ x + 2 y V2-V1 → Na2CO3
OH- + H+  H2O
CO32- + 2 H+  H2CO3

* Adatok: M(NaOH) =40, M(Na2CO3) = 106, HCl 0,1 M, f =1.015, Vminta= 10 cm3
V1 =8,5 cm3 V2= 12,8 cm3 V2 - V1 = 12,8-8,5 =4,3 cm3; 2 V1-V2 = 2*8,5- 12,8 = 4,2 cm3

4,3 cm3 ebből a Na2CO3 mennyiségét ld. előbb

4,2 cm3 NaOH mennyiségét ld. előbb számítjuk ki

* Varga M.
 - CO32- és HCO32-
(természetes vizek)

1. egy beméréses változat

- F mellett HCl-al megtitráljuk a

bemért minta karbonát-tartalmát
hidrogén-karbonátig (V1),
CO32- + H+  HCO3-
- MeV mellett tovább titráljuk a minta V1 ~ y V1 → Na2CO3
hidrogén-karbonát tartalmát CO2-ig V2 ~ x + y V2-V1 → NaHCO3
(V2), a CO2-ot kiforraljuk
HCO3- + H+  CO2 cmintaVminta=cmoVekv

Adatok: M(NaHCO3) =84, M(Na2CO3)=106, HCl: 0,1 M, f =1.015, Vminta: 10 cm3

* V1 =4,5 cm3 V2= 8,8 cm3 V2 –V1 = 8,8- 4,5 = 4,3 cm3

c(Na2CO3)* 10 = 4,5*0,1*1,015 c(NaHCO3)*10 = 4,3*0,1*1,015

c(Na2CO3) = 0,0457 mol/dm3 c(NaHCO3)=0,0436 mol/dm3
(0,0457 *106)*100/1000 =0,4842 g/100 cm3 0,0436*84/10= 0,3662 g/100 cm3

Varga M.
*
 2. két beméréses változat

- F mellett HCl-al megtitráljuk az első

bemérés karbonát-tartalmát
hidrogén-karbonátig (V1),
CO32- + H+  HCO3-
- újabb bemérést végzünk és MeV
mellett megtitráljuk a hidrogén-
karbonát- és karbonát-tartalmat
CO2-ig (V2) V1 ~ y V1 → Na2CO3
CO32- + 2 H+  CO2
V2 ~ x + 2 y V2 - 2 V1 → NaHCO3
HCO3- + H+  CO2

* Adatok: M(NaHCO3) =84, M(Na2CO3) = 106, HCl: 0,1 M, f =1.015, Vminta: 10 cm3
V1 =4,5 cm3 V2= 13,3 cm3 V2 –2 V1 = 13,3- 2*4,5 = 4,3 cm3
4,5 cm3 ebből a Na2CO3 mennyiségét, ld. előbb
4,3 cm3 ebből a NaHCO3 mennyiségét ld. előbb számítjuk ki.

Varga M.
*
Meghatározások az illékonyság különbség alapján
(illékony komponensek mérése, illékonnyá tétel)

- ammónia (NH3) desztilláló

készülék

Jelmagyarázat:
i.f. ismert felesleg
m.o. mérőoldat
- szén-dioxid (CO2)

Jelmagyarázat:
i.f. ismert felesleg
m.o. mérőoldat

Ind: F
 Sav-bázis folyamatok jelentősége a természetben és a biológiai
rendszerekben 2.

- Sok természetes vegyület sav-bázis

indikátor tulajdonságot mutat.
Pl. a tea, vöröskáposzta, vörösbor stb.
színanyaga savanyítás hatására
megváltozik

- A sütőpor, szódabikarbóna (NaHCO3) megváltoztatja az ételek pH-ját, ami

elősegíti a hidrolízist pl. a bab könnyebben megfő
-Természetes folyamat a vízben levő hidrogén-karbonátok átalakulása vízben
oldhatatlan karbonáttá, ami vízkőlerakódással jár a teafőzőben, kazánokban,
csaptelepeken, cseppkőképződés során:
2 Ca(HCO3)2 CaCO3 + H2O + CO2
A barlangok képződését viszont az alsó nyíl
Irányában végbemenő folyamat, az agresszív
CO2 oldó hatása okozza.
- A háztartásban alkalmazott egyes tisztító-, fertőtlenítőszerek is tartalmaznak savas vagy
bázikus természetű anyagokat, amelyek használata elővigyázatosságot igényel. Ezeket nagy
hígítás vagy semlegesítés nélkül lefolyóba önteni tilos. Pl. HCl, hypo (NaOCl)
- Bizonyos mikroorganizmusok a természetes anyagok erjedése során gyenge savakat
termelnek, így keletkezik a tejsav (joghurt), ecetsav (kovászos uborka), borkősav (bor),
almasav (almaecet) stb.

- Az olajok (zsírok) hosszú szénláncú szerves savak alkohollal

(glicerinnel) alkotott észterei. Az étolajok tartalmazhatnak szabad savat,
ami minőségi jellemző, ezért előírás az ellenőrizése feltüntetése a
címkén. A szappanfőzés során lúggal szappanosítják el a zsiradékot, a
kész szappan maradék lúgot nem tartalmazhat. A finomított szappanok
pH-ját 5,5-re állítják be, ami a bőr pH-ja. Ez a pH védi a bőrt a
fertőzésektől.
 Vízanalitika

- állandó keménység

a forralással nem változó Ca2+, Mg2+, Na+-sók (CO32--ok, NO3--ok adják)

- változó keménység

a forralással változó Ca2+, Mg2+-sók Mértékegysége:

(HCO32--ok adják)
NK (német keménységi fok):
105 súlyrész vízben található CaO-dal
Ca(HCO3)2 + hő egyenértékű ionok mennyisége
CaCO3 + H2O + CO2
FK (francia keménységi fok):
105 súlyrész vízben található CaCO3-al
- karbonát keménység egyenértékű ionok mennyisége

az összes HCO3- és CO32- tartalom

(nagyon szikes vizeknél a nagy CO32--tartalom miatt Ca2+ és Mg2+ nincs jelen)

Varga M.
 Természetes vizek meghatározása (pl. forrásvíz)
(tartalmaz: Ca2+, Mg2+, HCO3-, CO2)

1. Víz „lúgosságának” mérése (a HCO3- meghatározását jelenti)

(a természetes vizek enyhén savasak a HCO3- - CO2 puffer rendszer miatt)

HCO3- + H+ CO2 + H2O

mérőoldat: HCl; fogyás V1; indikátor: MeN (CO2 határozza meg a pH-t);
kiforralás nincs, (MeV alkalmazása esetén a CO2-ot ki kell forralni)

2. agresszív CO2 meghatározás

(a vízben oldott CO2 meghatározást jelenti)

CaCO3 + CO2 + H2O Ca(HCO3)2

t idő múlva szűrés, és a szűrletet 1. szerint HCl mérőoldattal titráljuk;

fogyás V2
A V2 – V1 adja az agresszív CO2 tartalmat

Varga M.
 Reakcióban termelődő sav ill. lúg mérése
1. Komplexképzési reakció
pl. HgO  4 I   H 2O  HgI42  2 OH  mo.: HCl, ind: MeV
2. Csapadékképződési reakció
pl. Cu2  H2S  2 H  CuS (csapadék) mo.: NaOH, ind: MeV
hasonló módon meghatározható a Cd2+, Pb2+, Ag+ stb.
3. Redoxi reakció
S-tartalmú vegyületek + Br2 (v. Cl2) SO42-
pl. S2O32  4 Br2  5 H2O  2 SO24  8 Br   10 H mo.: NaOH, ind: MeV

Et: Mt/10, sokszorozó eljárás

további példák: H2S: Et = Mt/10; S, Na2S: Et = Mt/8; Na2SO3: Et = Mt/2

4. Észter képződési reakció

( a bórsav vicinális diolokkal pl. mannittal bórsav-észtereket alkot)

mo.: NaOH, ind: MeV

Varga M.
* Szerves vegyületek analízise
1. szerves vegyület (elemanalízis)
S2O82-
C CO2

cc. H2O2, cc. H2SO4 OH-

N NH4+ NH3
égetés, O2, hő H2O2
S SO2 + (CO2) SO42- + 2 H+ + (CO2)

2. szerves savak, (karbonsavak, szulfonsavak, fenolok)

Ks ≤ 10-7, 10-8; nem vizes közeg
Ks > 10-7, 10-8; HA + OH- A- + H2O
mo.: NaOH, ind: F
pl. halogén-karbonsavak (triklórecetsav: Ks ~ 10-1)
zsírsavak (vízben nem oldódnak, de alkohol + víz elegyben mérhetők)

3. szerves bázisok (aminok, alkaloidok, heterociklusos N-vegyületek)

Ks ≤ 10-7, 10-8; nem vizes közeg
Ks > 10-7, 10-8; B + H+ BH+
mo.: HCl, ind: MeV
Varga M.
*
 4. észterek (zsírok, olajok)
Q  COOR  NaOH  Q  COONa  ROH
T, t, NaOH ismert felesleg; a NaOH feleslegét mérjük HCl-al, ind: F
(ha a zsír (olaj) nem oldódik vízben, akkor oldás propanolban, mo.: propanolos KOH)
Menete: 1. savszám; szabad sav meghatározás: mo.: propanolos KOH, ind, F, direkt mérés
2. szappanszám meghatározás; mo.:propanolos KOH (i.f.), T hőmérsékleten, t,
ideig; hidrolízis, majd KOH visszamérése HCl-al (vizes oldat), ind: F
3. észterszám = szappanszám - savszám

5. Aminosavak

* 6. Alkoholok, aminok
(a felszabaduló ecetsav mérhető)
*
R  OH  Ac 2O  CH3COOR  CH3COOH
( Ac 2O : ecetsav  anhidrid)
R  NH2  Ac 2O  CH3CONHR  CH3COOH Varga M.
Sav-bázis mérések nem vizes közegben
Relatív permittivitás (vagy dielektromos
állandó): az oldószereket jellemző
mérőszám; információt ad arról, hogy
az adott oldószerben milyen mértékű
az ionok szétválása.
vízben: ionkémia
más oldószerben: ionpárok
vízben:
sav : HA  H2O  H3O   A 
bázis : B  H2O  BH  OH
neutr. : OH  H3O   2 H2O
Oldószerek csoportosítása:
- protogén (savas) oldószerek:
pl. cc. ecetsav (jégecet); tűzveszélyes, maró
cc. kénsav; maró
cc. hidrogénfluorid; maró
Táblázat fakultatív
*
más oldószerben (HSol):
 
sav : HA  HSol  H2Sol  A  (ionpár)
bázis : B  HSol  BH

 Sol (ionpár)
neutr. : H2Sol  Sol  2 HSol
-protofil (bázikus) oldószerek:
pl. cseppfolyós ammónia,
etilén-diamin; tűzveszélyes, maró
piridin; maró, büdös
Varga M.
 - amfoter (amfiprotonos) oldószerek és aprotonos oldószerek
az amfiprotonos oldószerekben a proton mozgás lényegesen kisebb, mint a vízben
(aporotonos oldószerekben nincs proton elmozdulás)
öndisszociációs állandó: etanol: pKetanol=19,5 (víz: pKv =14)
2 CH3-CH2-OH CH3-CH2-OH2+ + CH3-CH2-O-
oldószerek: alkoholok, nitrobenzol, benzol, acetonitril

Savak titrálása amfiprotonos oldószerben

pH
* fenol
szerepük: oldódás-, indikálás
ecetsav
elősegítés, pH-skála növelés
benzoesav
előnyük: erősen differenciálnak
kénsav 2. proton és nivellálnak

sósav + Az ábrán látható példában a pH

kénsav 1. proton skála megnövekedése miatt több
sav vagy bázis titrálható lesz
egymás mellett műszeres
perklórsav végpontjelzéssel.

Fogyás, cm3 Varga M.

 Alkalmazások
1. Savas karakterű oldószer: jégecet
Mérőoldat: jégecetes perklórsav
készítése: cc. ecetsav + cc. HClO4 + számított
mennyiségű (Ac)2O
Indikátor: festékindikátorok
Savas karakterű oldószerben a savak
gyengülnek és differenciálódnak.
Savas karakterű oldószerben a bázisok
felerősödnek és nivellálódnak.
HClO4  HAc  ClO4  H2 Ac 
sav1 bázis2 bázis1 sav2
HCl  HAc  Cl  H2 Ac 
ok: a HAc gyengébb bázis, mint a víz,
nehezebben vesz fel protont, ezért minden
sav gyengül, ennek mértéke a savmaradék
ion (pl. Cl-, ClO4-) bázikus karakterének
erősödése miatt különböző lesz
A táblázatban szereplő savak
vízben kb. azonos
erősségűek.
NH3  HAc  NH4  Ac 
bázis1 sav2 sav1 bázis2
C5H5N  HAc  C5H5NH  Ac 
ok: a HAc erősebb sav, mint a víz,
könnyebben ad át protont, ezért minden
bázis erősödik, ennek mértéke a sav kation
(pl. NH4+) savas karakterének gyengülése
miatt közel azonos lesz
Varga M.
 Sav-bázis reakció:
aminosav Savas oldószerben a
 aminosavak bázisként
R  NH2  ClO4  H2 Ac   R  NH3  ClO4  HAc mérhetők
H2O  ClO4  H2 Ac   H3O   ClO4  HAc víz bázisként viselkedik.

2. Bázikus karakterű oldószer: piridin (C5H5N)

Mérőoldat: tetrabutil-ammónium-hidroxid (TBAH); (C4H9)4─N─OH piridinben oldva
Indikátor: festékindikátorok

HAc  C5 H 5 N  Ac   C5 H 5 NH  Bázikus karakterű oldószerben a savak

felerősödnek és nivellálódnak.
sav1 bázis2 bázis1 sav2
NH 3  C5 H 5 N  Bázikus karakterű oldószerben a bázisok
gyengülnek és differenciálódnak.
bázis1 sav1 
Sav-bázis reakció:
R  COOH  C5H5N  R  COO   C5H5NH Bázikus oldószerben
aminosavak savként
sav1 bázis2 bázis1 sav2 mérhetők
H2O  C5H5N  OH  C5H5NH a víz savként viselkedik

Varga M.
 Miért különleges oldószer a víz?

olvadáspont forráspont

A víz poláris molekula

Az olvadás és forráspont anomáliák oka a

H-híd kötés
 A VÍZ KÜLÖNLEGES TULAJDONSÁGAI TESZIK
LEHETŐVÉ AZ ÉLETET

- Poláris oldószer
gázokat, szervetlen, szerves anyagokat old,
a benne oldódó szervetlen sók teljesen disszociálnak

- Nagy a felületi feszültsége

viselkedése eltérő hidrofil
és hidrofób felületeken

- Dielektromos állandója, párolgáshője

és olvadáshője nagy
- Sűrűségi anomália 
rétegzettség, jégképződés, jégfedettség
- Fényelnyelése kicsi, élettér (élőhely + biológiai folyamatok) helyszíne
A természetben híg oldatok fordulnak elő, az élőlények 90%-a víz