Mesélek a bornak

Mesélek a bornak, már hallani is unja

Hajnalokon át két kezemet fogja
Kérdi mi van veled,
Ő meg itt van, vagy már
Ég veled?
Mesélek a bornak, itt van hogyha kell
Kezét a kezembe és én így múlnék el.
Vezess jó Uram ha netán rosszabb útra tévedek,
Jó ez a hely...
Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát.
Ha az ember messze menne el ne feledje a házát,
S annak melegét mi visszavár.
Mesélek apámnak, mindig itt van hogyha kel
Büszkén búcsút int, mert fia ismét útra kel
Borban él az igazság, ezért én most elmegyek...
Messze járok már idegen földön ébredek,
Hátam mögött fenyvesek előttem tengerek.
Látogass felém fia, ameddig én még itt vagyok
Messzi szép hazámra gondolok.
Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát.
Ha az ember messze menne el ne feledje a házát,
S annak melegét visszavár.
Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát.
Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
S annak melegét mi vissza vár.
Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát
Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát,
Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát
S annak melegét mi visszavár