Kalotaszegi:

Virágzik a cseresznyefa,
Szebben virít a rózsám arca, ejnáná...
Rózsám arca télben, nyárban
Legvirítóbb a határban ejnáná...
Csak egy utcán jártam hozzád,
Azt is elkertelte anyád. ejnáná...
Sem nem fával, sem nem ággal,
Csak az irigyek szájával, ejnáná...
Szeretett a fene soha,
Csak meg voltam véled szokva, ejnáná...
Úgy meg voltam véled szokva,
El sem felejtelek soha, ejnáná...
Bolond volnék, ha búsulnék,
Ha a búnak helyet adnék, ejnáná...
Én a búnak utat adok,
Magam pedig vígan járok, ejnáná...
Ifiúságom telik el
Azért a szívem hasad el, ejnáná...
Ifiúság gyöngykoszorú
Ki elveszti, de szomorú, ejnáná...

Házunk előtt mennek el a huszárok,

Édesanyám én is közébük állok,
Én leszek az első század vezető,
Nem a világ ez a három esztendő.
Udvaromon arany vályú, arany kút,
Abból iszik arany kakas, arany tyúk,
Arany kakas mind azt kukorékolja:
A szeretőm Kolozsváron katona.
Dombon van a kolozsvári kaszárnya,
Akárhonnan fújja a szél találja,
Fújja a szél a kaszárnya tetejét,
De sok kislány siratja a kedvesét.
Édes anyám, ki a huszár, ha én nem,
Ki nyergeli öl a lovat, ha én nem,
Fölnyergelem a lovamat, a sárgát,
Körülfutom Erdélyország határát.

Három kislány kimegy a temetőbe,

Mind a három letérdepel a földre,
Egy közülük fölsóhajt a nagy égre:
- Miért is lettem katona szeretője?

Borsa felől jön egy fekete felhő,

Szaladj kislány, mert megver a nagy eső,
Nem szaladok, kapok én még szeretőt,
Arra kérem a jóságos Teremtőt.

Eredj kislány, eredj, hogy ne lássalak,

Mer' én téged már régen meguntalak,
Úgy szerettél mindig az eszembe jutsz,
Jóságodért fizessen meg a Jézus.

Udvaromon hármat fordul a kocsi,

Édesanyám, minden pakkom hozza ki,
Hozza ki a behívólevelemet,
Hogy a babám feledje a nevemet.

Udvaromon hármat fordul a kocsi,

Most viszik az anyósom akasztani,
Én teszem a kötelet a nyakára,
Úgy segítem őtet a másvilágra.

Nincsen nékem egyebem egy tetűnél,

Az is megdöglött a fülem tövénél,
Ezren jöttek el a temetésére,
Letelepedtek a fülem tövére.

Én Istenem tégy egy, tégy egy csodát

Változtasd borrá, a Tiszát
Ha a Tisza borból volna
A szívemnek semmi baja se volna
Még azt mondják részeg részeg vagyok
Hogy a bortól mindig veres vagyok
Veres a libának orra
Pedig sose mártja borba csuhajja
Még azt mondják részeg részeg vagyok
Hogy a bortól mindig ingadozok
A nádszál is ingadozik
Pedig az csak vizet iszik csuhajja

Virág virág sárga virág

Nem élek én még a világ
Ej haj addig iszom amíg élek
Ha meghalok semmit érek
Azt gondoltam még a világ
Mindig ég a gyertyavilág
Ej haj de már látom hogy elalszik
Rám a világ is haragszik

Jó reggelt jó reggelt de nem mindenkinek

Sej de csak annak a legénynek, aki engem szeret
Mer aki engem szeret fehér gyolcsingben jár
Nem fekszik az én ágyamba minden kapca betyár
Mert az én ágyamban,széna szalma vagyon,
Minden széna szalma száron piros rózsa vagyon.

Aranykút aranykút aranyveder rajta

Odajár a rózsám a lovát itatja

Nem lovát itatja magát fitogtatja

Szép piros orcáját vélem csókoltatja

Csak azért szerettem az oláh menyecskét

Hogy meg tudta fejni a jó sára kecskét

Elvesztettem a kecskémet megver anyám érte.

Tova látok feketéket, vajon nem azok-e?
||: Hej, azok nem azok, azok szenes csutakok
többet nem aluszok :||

Komámasszony kiskertjében ott a tyúkok tánca.

Komámasszony kiskertjében ott a tyúkok tánca.
||: Az én kicsi sárga kecském :||
Félkörmire járja.

Ez a vonat ha elindult, hadd menjen,

Énutánam senki ne keseregjen,
Keseregjen minden lány a babája után,
Én is kesergek a magamé után.

Domony falun végigmenni nem merek,

Mer' azt mondják, hogy szeretőt keresek,
Mit keresnék én abban a gyáva faluban
Sok legény van mindnek tátott a szája.
2x : Sok kislány van mindnek van már babája.

Barna kislány jól meggondold a dolgot,

Hova teszed le a lányi sorodot,
A turai oltár elé sej ha leteszed,
Onnat többet soha fel nem veheted.

Más változatban (egyéb megjegyzés):

Ha elindult ez a vonat, sej, de ez a vonat hadd menjen,

Énutánam senki ne keseregjen.
||: S ha valaki, sej, de énutánam kesereg,
Az áldja meg aki engem teremtett. :||

Édesanyám volt az oka, sej, de volt az oka mindennek,

Mért nem adott engem a szeretőmnek?
||: Adott volna, sej, de engem oda csak annak,
Kit a szívem kiválasztott magának. :||
______________________________

Én utánam senki ne keseregjen,

ha valaki én utánam kesereg,
azt kívánom, hogy az Isten áldja meg!

Édesanyám, mi van a kötényébe?

Három alma, adjon egyet belőle!
Úgysem soká ehetem az almáját,
mert viselem a Ferenc Jóska csákóját!

Esik eső ház elején lecsorog,

Az én babám csak kesereg, csak zokog.
||: Kedves babám, ne hullassad a könnyedet,
Találsz te még olyat, mint én eleget :|

Búra, búra, búbánatra születtem,

Édesanyám búban nevelt föl engem,
||: Búban nevelt s búban éltem idáig,
Búban élek koporsóm bezártáig :|

KALOTASZEGI HAJNALI 
 

Az én kis pejlovam nem szereti a búzát sem a zabot  

Mert még //fiatalon// a zöld árpára szokott  
//Az én jó galambom szoktatta (j)a lovamat az árpára  
Engem pedig fiatalon, engem pedig maga mellé az ágyra//
Ej te barna kisleány, mér szoktattál maga mellé az ágyra?  
Nem gondoltad volna, hogy engemet elvisznek katonának  
//El is vittek engem, besoroztak a Regátba hadi munkára  
Azt a kutya mindenit, mért is lettem a császár katonája?//

Ablakimba szép muskátlit ültettem  

Este későn langyos vízzel öntöztem  
Megártott a tövinek a muskátlit levélnek 
Ne higgy kislány a mostani legénynek
Mind azt mondják, hogy nem kapok szeretőt  
Kapok biz én minden ujjamra kettőt  
A madárnak is van párja, nagy a világ határa  
Terem legény minden leány számára

Haza is kéne már menni  

Vajon mit fognak szólalni  
Sötét az ég alja, babám kísérj el haza  
Megszolgálom néked valaha
A mezei kispacsirta  
Mind a két szemét kisírta  
Sirok én magam is, sir az én galambom is  
Földre lehajlik még az ág is

KALOTASZEGI KATONAKÍSÉRÕ
Mikor mentem faluból kifelé  
Lányok kísértek az állomás felé  
Mindegyiknek kezet adok sorjába  
Csak a babám hagyom legutoljára
Szervusz, babám add ide a jobb kezed  
Mert én téged igazán szerettelek  
Jártam hozzád sok esőbe sok sárba  
Sokat jártam régi babám hiába
Az a vonat, ha elindul hadd menjen  
En utánam senki ne keseregjen  
Ha valaki //én utánam// kesereg  
A jó Isten két kezével áldja meg

Kalotaszegi csujogatások - Erdély

/fiúknak való:/ /lányoknak való:/

Húzd rá cigány, hegedűs,   Az én uram kóbori,  

A te kezed nem ezüst,   Meg kéne borítani,  
Se nem ezüst, se nem réz,   Megborítom uramat,  
Csak egy ügyes cigány kéz. Kimulatom magamat.

Innám, innám, de nincs mit,   Annyit adok a babámra,  

Borért küldnék, de nincs kit,   Mint a kötőm madzagjára,  
Itt van az én galambom,   De még arra többet adok,  
Elmegy az, ha én mondom. Ha leszakad, másat varrok.

Ha ez mindig így vóna,   Ez a Kati szép menyecske,  

Ingem, gatyám nem vóna,   Úgy repülne, mint a fecske,  
Ingem, gatyám eladom,   Szeretője mindig más,  
Mégis megházasodom. Az ura csak ráadás.

Megesküdtem Isten előtt,   Aki reánk haragszik,  

A mérai templom előtt,   Egyék békát tavaszig,  
Hogy nem tartok több szeretőt,   Tavasz után egeret,  
Csak minden ujjamra kettőt. Míg a szeme kidülled.

Kerek ablak, réz a sarka,   Komámasszony kakasa,  

Nézz ki babám, nézz ki rajta,   Felugrott a kapura,  
Nézz lefelé, nézz felfelé,   Mind azt kukorékolja,  
Nézd meg, ki jár arrafelé. Komámasszony nagy csalfa.

Mátyás István / Mundruc / közölte: Mátyás István / Mundruc / közölte:

Előre csak legények,   Ez a legény olyan forma,  

Ne a szoknyát lessétek!   Mintha, bivalybornyú volna,  
Ide, nézz a figurára,   Ha kihajtják a mezőre,  
Ne az anyád szoknyájára! Messze hallik a bőgése.

Úgy szeretem a szőkét,   Víg a gazda, víg a vendég,  

Mint a szőlőszemecskét,   Bárcsak így tartana mindég,  
De még jobban a barnát,   Három éjjel, három nap,  
Mint a borízű almát. Kimulatom magamat.

A mérai hegytetőn,   Kerek az én csizmám sarka,  

Integet a szeretőm,   Kereken fordulok rajta,  
Fejér kendőt lobogtat,   Kerek az én szoknyám alja,  
Engem oda csalogat. Legény legyen, ki felhajtja.

Kerek az én kalapom,   A mérai csorgóvíz,  

Kerekebbre szabatom,   Olyan édes, mint a méz,  
Kicsi az én galambom,   Aki iszik belőle,  
Könnyen megcsókolhatom. Vágyik a szerelemre.

Az én lábam fűzfavessző,   Ez a legény úgy járja,  

Tekeredik mind a kettő. Térdig látszik a lába.

Odafenn a sűrűbe',   Alig várom szüretet,  

Rózsa nyílik a fűbe',   Szüret után egyebet,  
Ha nem rózsa, viola,   Hogy, vigyék el nénémet,  
Szívem vigasztalója. Néném után engemet.

Kalotaszegi Mulató Énekek

I/1.  
Édesanyám rózsafája  
Engem nyílott utoljára  
Bár sohase nyílott volna, nyílott volna  
Maradtam volna bimbóba', hateha.

Én vagyok az, aki nem jó  

Felleg-ajtó nyitogató  
Nyitogatom a felleget, a felleget  
Sírok alatta eleget, hateha.

I/2.  
Nagypénteken mossa holló a fiát  
Ez a világ kígyót-békát rám kiált  
Mondja meg hát ez a világ szemembe  
Kinek mit vétettem én életembe'.

Édesanyám, mi zörög a zsebébe?  

Ha apró is, adjon egyet belőle!  
Veszek véle, csináltatok márványkőből koporsót,  
Négy sarkára ráveretem a jajszót.

Édesanyám kiáll a kapujába,  

Sirat engem fekete gyászruhába'.  
Édesanyám, ne sirasson engemet,  
Másnak adtam cserébe a szívemet.

I/3.  
Az én kispejlovam nem szereti a szénát, meg a zabot,  
Hej, de amióta, amióta a zöld árpára szokott.  
Az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára,  
Engem pedig fiatalon, engem pedig maga mellé az ágyra.

Ej, te hamis kislány, mért szoktattál magad  

mellé az ágyba?  
Nem gondoltál arra, hogy engemet  
elvisznek katonának.  
Besoroztak engem, el is visznek a Regátba hadimunkára,  
Azt a kutya mindenit, azt a betyár mindenit a világnak!

Ej, nem szeretem... 

 

Ej nem szeretem az idők járását,  

Megfordítom kalapom állását  
Nem árt annak sem eső, sem dara,  
Ej, még a jég is lepereg róla 

Ej amott jönnek hárman a zsandárok,  

Zörgetik az apró szemű láncot  
Rámverik az apró szemű láncot  
Ej kedves rózsám ne tarts hozzám számot

Ej udvaromon van egy nagy almafa,  

Tetejében három piros alma  
Az az alma teli van féreggel,  
Ej az én rózsám tökéletlenséggel

Kicsi madár mért keseregsz az ágon

1. Kicsi madár mért keseregsz az ágon  

Nem csak te vagy elhagyott a világon.  
||: Nekem sincs sem édesanyám sem apám  
A jóisten mégis gondot visel rám :||  
2. Kiskoromban árvaságra jutottam  
Életemben de sokat szomorkodtam.  
||: Megtanultam hogy kell tűrni, szenvedni  
Azt is tudom hogy kell szívből szeretni :||  
3. Árva vagyok, még a nap se süt le rám  
Árva vagyok mert nincs édesanyám.  
||: Árvaságom még a nap is siratja  
Sötét felleg, mi az éget borítja :||  
4. Mostoha volt hozzám még,  
Hozzám még a világ is,  
Száraz földben elhervad a virág is.

Nem tudja azt senki, csak a Jóisten

Nem tudja azt senki, csak a Jóisten

1. Nem tudja azt senki, csak a Jóisten,  

Milyen bánat van az én bús szívemnek.  
||: Ha kicsapna, tenger lenne belőle,  
Nagy a világ, elborítná örökre:||  
2. Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,  
Bárcsak soha ne szerettelek volna.  
||: Hagytam volna békét a szerelemnek,  
Jobb lett volna az én árva szívemnek:||  
3. Ha elmégy is édes rózsám, kívánom,  
Hogy, az út előtted rózsává váljon.  
||: Még a fű is édes almát teremjen,  
A te szíved holtig el ne felejtsen. :||

Szilágysági:
Dombon van a babám,
dombon van a babám
nádfedeles háza.
Akármerre járok,
akármerre járok
mindig odalátok.
Csak dombon ne volna,
hogy ne látnék oda,
hogy ne látnék én el oda, de oda,
szomorú szívemnek,
bánatos szívemnek
százszor könnyebb volna.

Boldog az a legény,
boldog az a legény
kinek van babája,
aki a babáját,
a gyönyörű babáját
a két karjába zárja.
Lám én is így teszek,
százat hitegetek,
de csak egyet
szívből igazán szeretek,
barna legény vagyok,
szeretőt tarthatok,
ahányat akarok.

Nincsen pénzem, de majd lesz,

majd ha Kolozsváron vásár lesz.
Eladom a szürkét meg a feketét,
ölelem a barna menyecskét.

A sámsoni csárdába'
ott mulat egy betyár magába',
azé' mulat szegény magába',
mer' elhagyta a kedves babája.

Küküllő-menti:
Édes anyám mit mutatok
milyen szép lányt táncoltatok.
Ihaj jaj de csuhaj jaj.
Egyenesebb a nádszálnál szebb a
csokros violánál. Csuhajja.

9 fia néma legyen a 10. leány legyen.

Ihaj jaj de csuhaj jaj.
AZ is olyan csalfa legyen
ország világ híre legyen.
Csuhajja.

Kiöntött a Kis-Küküllő,
Kiöntött a Nagy-Küküllő
A rétre, de a rétre.
Valamennyi szőke kislányt,
Valamennyi barna kislányt,
Elvitte, de elvitte.

Halássza ki minden legény,

Halássza ki mindenki
a magáét, a magáét.
Ne ölelje, ne csókolja,
Ne szeresse soha senki,
A másét.

Száraz fából könnyű hidat csinálni

Jaj de bajos hű szeretőt találni,
Mert engem is egy olyan hű hagyott el
Amíg élek soha sem felejtem el.

Kéket zöldet virágzik a temető,

Jaj de bajos a mostani szeretőm,
Engem ölel, másnak ül az ölébe
Más kacsingat a világos kék szemébe.

Kék a szeme a babámnak

Mondd meg rózsám az anyádnak
csuhajja, de csuhajja

Mondd meg kislány az anyádnak

Elvennélek, de sajnállak
csuhajja, de csuhajja

Édesanyám rózsafája
én vagyok a legszebb ága
csuhajja, de csuhajja

Román király leszakasztott

Kaszárnyában elhervasztott
csuhajja, de csuhajja

Két színe van a legénynek

mint a tiszta lepedőnek,
csuhaja, de csuhaja
három színe van a lánynak
mint a csokros violának, csuhaja

Irigyeim sokan vannak

mint a kutyák úgy ugatnak
csuhaja, de csuhaja
adok nekik egy-egy csontot
hadd ugassák ki magukat, csuhaja

Rég megmondtam a fenének

mennyi legény mind egye meg
csuhaja, de csuhaja
mert a legény leánycsaló
mind akasztófára való, csuhaja

Nézd meg anyám mit mutatok

milyen szép lányt táncoltatok
csuhaja, de csuhaja
egyenesebb a nádszálnál
szebb a csokros violánál csuhaja
Vágják az erdei utat
(Magyarózd - katonakísérő)

Vágják az erdei utat

vágják az erdei utat
viszik a magyar fiúkat
viszik a magyar fiúkat

Viszik viszik szegényeket

viszik viszik szegényeket
szegény magyar legényeket
szegény magyar legényeket

Állj meg állj meg kérdjelek meg

állj meg állj meg kérdjelek meg
ha elmész hol kapjalak meg
ha elmész hol kapjalak meg

Galícia közepébe
két kaszárnya van építve
abba vannak a legények
abba búsulnak szegények

------------------------------

Vágják az erdei utat,

viszik a szegény fiúkat.

El kell menni, ha esik is,

hogyha nehezen esik is,
nehezen esik a járás,
tőled, rózsám, az elválás.

Állj meg, állj meg, kérdjelek meg,

ha elmész, hol kapjalak meg.
Zöld erdőnek közepibe'
két kaszárnya van építve,

abba' vannak a legények,

abba' búsulnak szegények.
Kihajolnak az ablakon,
rózsa nyílik csákójukon.

Rózsa nyílik, szegfű hajlik,

szeretőmnek szava hallik,
de mi haszna, hogy ha hallik,
hogy ha abba' siránkozik.

||:Olyan vagyok, mint egy gyermek:|| ájnánáná...

Olyan vagyok, mint egy gyermek
Minden semmiért megvernek, ájnánáná...

||:Megvertek engem azért:||

Megvertek engem azért
Mert nem mentem agyagért.

||:Ha nem mentem jól tettem:||

Ha nem mentem jól tettem
A lányokkal beszéltem.

A szeretőm haragra
Olyan, mint a tűz lángja,
Főzök neki vacsorát
Fekete tyúk taraját

Köszöntők:
Sok Zsuzsanna napokat, vígan megélhess,
napjaidat számlálni, ne légyen terhes.
Az ég harmatja szívedet újítsa,
áldások árja házadat elborítsa.
Tenéked minden öröm holtig adassék,
amellett semmi bánat ne barátkozzék.
Légyen éltednek virága mind kinyílt,
szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.

Véglen az egek várát vígan szemlélhesd,

ott aztán az életet, jobbra cserélhesd.
Az Úr a boldog életben részt adjon,
a szentek serge körébe fogadjon, de fogadjon.