Balladák, rabénekek

A n g ó d i Borbála Nincsen ott, nincsen ott, Bemegy a vőlegény,

[A szégyenbe esett lány] Ismeretlen anya! Látja menyasszonyát.
Hol van és hol lészen Kiveszi a kését,
Angódi Borbála? Agyonszúrja magát.

M i t tűröm, tagadom, Testem a testeddel

Ha k i kell vallanom: Egy sírba nyugodjon,
Bent van a szobába Vérem a véreddel
Gyászos ravatalon. Egy patakot mosson!

Engem temessenek
Templom közepére,
A mi kisdedünket
Oltár elejébe.

Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke

Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975

Édes, kedves lányom, Délbe értem oda,

M i van most teveled? Tányérjára tettem,
A szoknyád eleje Gyöngyvári úrfi ezt
De megrövidedett! Fel is szakította.

Szabó nem jól szabta, Kocsisom, kocsisom,

Varró nem jól varrta, Fogd be hat lovamat,
Verje meg az Isten, Angódi Borbálát
A k i elrontotta! Életbe találjam!

Hóhérok, hóhérok, Jó napot, jó napot,

Fogjátok lányomat! Ismeretlen anya!
Kiskőrös hídjánál Hol van és hol lészen
Fejezzétek őt le! Angódi Borbála?

Édes kedves anyám, Kiment a mezőre Borcsa, édes lányom, Fecskécském, fecskécském,
Csak egyet engedj mej Gyöngyvirágot szedni, Mily rövid a szoknyád, Leggyorsabb fecskécském!
Gyönyvári úrfinak Gyöngyvári úrfinak Szabó nem jól szabta, Vidd el a levelem
Levelet intézzek! Kalapjához tenni. Varró nem jól varrta. Gyöngyvári úrfinak!

Kocsisom, kocsisom, Nincsen ott, nincsen ott, Készülj hát, készülj hát Ha este odaérsz,
Fogd be hat lovamat: Ismeretlen anya! A sötét páriába. Tedd a párnájára.
Vidd el a levelem Hol van és hol lészen A sötét páriából Ha délbe odaérsz,
Gyöngy vári úrfinak! Angódi Borbála? A nyakvágó hídra. Tedd a tányérjára.

Ha este érsz oda, Amott van, amott van Várjál még, jó anyám, Olvassa, olvassa,
Tedd a párnájára, Egy patak vizébe: Várjál még egy kicsit, Könnyütül nem látja.
Ha délbe érsz oda, Arcát mosogatja, Hagy írjam levelem A betűt a lapról
Tedd a tányérjára! Lábát törülgeti. Gyöngyvári úrfinak. Könnyivei lemossa.
Kocsisom, Kocsisom,
Leggyorsabb kocsisom:
Az üveghintóba!
Legszíj azottabban !
Te legyén a villám!
Én Leszek a villám!
Hangodi Borbálát
Életbe találjam!
Jó estét, jó estét,
Édes öreganyám!
Hol van a leányod,
Hangodi Borbála?
Elment a patakra
Zsebkendőket mosni,
Gyöngyvári úrfinak
Avval hízelegni.
Patakot bejártam,
Sehol sem találtam.
Hol van a leányod,
Hangodi Borbála?
Elment az erdőbe
Gyöngyvirágot szedni,
Gyöngyvári úrfinak
Avval hízelegni.
Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (62), 1974
Az erdőt bejártam,
Sehol se találtam.
Hol van a leányod,
Hangodi Borbála?
Mit tűröm, tagadom,
Ha ki kell vallanom:
Hátulsó szobába,
Gombos nyoszolyába.
Ott lebeg előtte
Tizenkét zsebkendő.
Tizenkét pajtása
Ott sírnak előtte.
Bemegyen, bemegyen,
Benyúl a zsebébe,
Rézgombos késhegyit
Nyomja a szívébe.
Vérem a véreddel
Egy patakot mosson,
Szívem a szíveddel
Egy sírba hadd szálljon!
Engem temessenek
A templom elébe,
Hangdi Borbálát
Templom közepébe.
Ártatlan kisdedet
Az oltár elibe.
Hét, Sajó-völgy
Lányom, édes lányom Nincsen ott, nincsen ott,
Homrodi Borbála Homrodiné asszony!
Vajon ki szabta el Hol van a leánya,
így a te szoknyádat? Homrodi Borbála?
Szabó nem jó szabta, Bent van a szobába,
Varró nem jó varrta, Zsebkendőt hímezi,
Verje meg az Isten, Gyöngyvári úrfinak
Aki elrontotta! A zsebébe tűzi.
Jertek már hóhérok! Nincsen ott, nincsen ott,
Vigyétek lányomat, Te szívtelen anya!
Vigyétek lányomat Hol van a leányod,
Az akasztófára! Homrodi Borbála?
0 anyám, j ó anyám, Lement a kiskertbe
Csak egy órát adjál, Gyöngyvirágot szedni,
Hagy írjak levelet Gyöngyvári úrfinak
Gyöngyvári úrfinak. Gyöngybokrétát kötni.
Kis fecském, kis fecském, Lement a kiskertbe
Vidd el a levelem, Mindenütt keresi,
Vidd el a levelem Homrodi Borbálát
Gyöngyvári úrfinak. Sehol se nem leli.
Ha reggel találod, Nincsen ott, nincsen ott,
Tedd a párnájára, Te átkozott anya,
Ha délben találod, Hol van a leányod,
Tedd a tányérjára. Homrodi Borbála?
Kocsisom, kocsisom, M i tűrés, tagadás,
Fogjál be hat lovat, Ha be kell vallanom,
Fogjál be hat lovat, Bent van a szobába,
Azt is a legjobbat. Fekszik ravatalon.
Gyerünk hát, gyerünk hát, Kilenc véres zsebkendő
Szélnél sebesebben, Lobogott felette,
Homrodi Borbálát Kilenc szép barna lány
Még élve lelhessem! Sírdogál mellette.
Jó napot, jó napot, Bemegy a szobába,
Homrodiné asszony! Ránéz Boriskára,
Hol van a leánya, Leteszi kalapját
Homrodi Borbála? A koporsójára.
Kint van a konyhába, Vérem a véreddel
Az asztalt teríti, Egy patakot mosson,
Gyöngyvári úrfinak Testem a testeddel
Ebédet készíti. Egy sírba nyugodjon.
Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (45), 1973
 Zombori Borbála
[A szégyenbe esett lány]
Ó, lányom, j ó lányom,
M i lelte a ruhád?
Jaj, elölről rövid,
Hátulról meg hosszú!
A szabó jól szabta,
A varró jól varrta,
Verje meg az Isten,
A k i elrontotta.
Hóhérok, hóhérok,
Vigyétek lányomat
Vigyétek lányomat
Az akasztófára!
0 , anyám, j ó anyám,
Csak egy órát várjon,
Gyöngyvári úrfinak
Levelet hadd írjak.
Kis fecském, nagy fecském,
Vidd el a levelem,
Vidd el a levelem
Gyöngyvári úrfinak.
Ha délbe találod,
Tedd a tányérjába,
Ha este találod,
Tedd a párnájára.
Kocsisom, kocsisom,
Fogjál be hat lovat
Fogjál be hat lovat,
A legerősebbet.
Hajtsál, mint a csillám,
Én meg, mint a villám,
Hogy élve találjuk
Zombori Borbálát.
Jó napot, j ó napot,
Te szívtelen anya,
Hol van a leányod,
Zombori Borbála?
Paraszti
Kiment a, kiment a,
Kiment a kiskertbe,
Kék violát szedni
Rózsás kötőjébe.
Nincsen ott, nincsen ott,
Te szívtelen anya!
Hol van a leányod,
Zombori Borbála?
Lement a patakra
Zsebkendőjét mosni,
Gyöngyvári úrfinak
Avval kedveskedni.
Nincsen ott, nincsen ott,
Te szívtelen anya!
Hol van a leányod,
Zombori Borbála?
Mit tűröm, tagadom,
Csak be kell vallanom,
A szobába fekszik
Gombos nyoszolyámon.
Jó napot, jó napot,
Zombori Borbála!
Nézd csak, egy kést hoztam
A kettőnk számára.
Vérem a véreddel
Egy patakba folyjon,
Szívem a szíveddel
Egy sírba nyugodjon!
Egy halál, két halál,
Háromig meg se áll,
Gyöngyvári úrfinak
Szívébe nagy kés áll.
Egyiket temették
Az oltár elibe,
Másikat temették
Az oltár mögibe.
A szegény kisdedet
Templom közepibe.
Sajórecske,
kéziratos könyvből (1900-1910
Aranyos Bözsikém
[A szégyenbe esett lány]
Aranyos Bözsikém, Szabó nem jól szabta,
M i történt tevéled? Varró nem jól varrta,
A selyem ruhádnak Verje meg az Isten,
Rövid az eleje! Aki elrontotta!
Beborult, beborult,
Be is sötétedett,
Aranyos Bözsikém,
Szomorú estéd lett!
Krasznahorkahosszúrét, Csermosnya-völgy
Szkokán István (69), 1973
A megátkozott lány
Ez a barna kislány Másodszor felkiált
Férjhez akar menni. A nagyobbik vőfély:
De az édesanyja Kedves nénémasszony,
Nem akarja hagyni. Sápad a menyasszony.
Anyját nem hallgatta, Harmadszor felkiált
Magát férjhez adta. Maga a vőlegény:
Az anyai átok Kedves édesanyám,
Szörnyen meg is fogta. Meghalt a menyasszony.
Mikor a hitre mégy Kocsisom, kocsisom,
Fogjon ki a hideg. Fogjál be hat lovat,
Mennyegződ estéjén Fogjál be hat lovat,
Add ki a lelkedet. Azt is a legjobbat.
Először felkiált Gyerünk hát, gyerünk hát
A kisebbik vőfély: Szélnél sebesebben,
Kedves nénémasszony Egyetlen lányomat
Sápad a mennyasszony. Még élve lelhessem.
Nem sápad, nem sápad, Harangoznak délre,
Csak hát szomorkodik, De nem az ebédre,
Messziről hoztátok, A meghalt menyasszonyt
Azért szomorkodik. Most teszik a fődbe.
Mikolcsány, Murány-völgy
Benkó János (81), 1973
Sajó-völgy
k.)
 A három árva Csáki bíróné lánya
[A halálra táncoltatott lány]

Parlando J-76 J-S5

te jó es - tét, jó es - tét

1
Há - rom ár - va sír ma-gá • ba, bú-já - ba ÊÉÉ
Csá- ki bí - ró - né asz - szony,

Mit esi - nál, mit esi - nál

Köl - tö-ge- ti é - des - any - ját

j m ! il
A ked-ves ga-lam-bom? f
A temető mély árkába Jó estét, j ó estét
Három árva sír magába, bújába. Csáki bíróné asszony,
Veregeti a sírhalmát, M i t csinál, mit csinál
Költögeti édesanyját. A kedves galambom?

Kelj fel, anyám, édesanyám, M i t tudna csinálni

Elrongyollot már a ruhám, a ruhám. Egy leány magába?
Nem kelhetek, nem kelhetek, Lefekszik, aluszik
Mert örökre temettetek. Gombos nyoszolyába!

A mostoha csak mostoha, Keltse fel, keltse fel,

Nem igazi édesanya, de soha. Küldje el a bálba!
Mikor a hajam fésüli Zöld selyem ruháját
Arcomat pirosra veri. Öltse fel magára!
Mikor az asztalt teríti,
Három árvát kikergeti. Zöld selyem ruháját
Öltse fel magára,
Gyerünk testvér, a konyhára, Tíz arany gyűrűjét
Boruljunk egymás vállára zokogva. Húzza az ujjára!
Sirassuk édesanyánkat.
A mi nevelő dajkánkat. Tíz arany gyűrűjét
Húzza az ujjára,
Harangoznak, harangoznak, Gordován csizmáját
Engem a kórházból hoznak betegen. Húzza a lábára!
Levágták a göndör hajamat,
Elásták boldogságomat. Gordován csizmáját
Húzza a lábára,
Gesztete-Mezölapos, Rima melléke
Úgy jöjjön, úgy jöjjön
Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975 Énvelem a bálba!
Húzzad hát, te cigány, Átkozott az apa, Most pedig cigányok Jó reggelt, j ó reggelt
Világos virradtig, Kétszerte az anya, Húzzátok reggelig, Csáti bíróné asszony!
Míg a Csáki bíró K i egyetlen lányát Míg a csati bíró lánya Itt hozzuk már meghalva
Lánya el nem alszik! A bálba bocsátja! El nem aluszik! A kedves kisasszonyt!

Had el mán, te cigány, Este elbocsátja, Hagyjatok, hagyjatok, Átkozott az anya,

Hadd menjek pihenni, Reggelig nem látja, Hagyjatok pihenni! Kétszerte az apa,
Gordován csizmámból Reggel nyolc órakor Gordován kis csizmámból Aki egyetlen lányát
A vért kiönteni. Már halva találja. A vért kiönteni! A bálba bocsátja.

Nem lehet, nem lehet Harangoznak délre, Nem szabad, nem szabad, Este elbocsátja,
Nekünk ezt megtenni! De nem az ebédre, Nem szabad pihenni! Reggelig nem látja,
Nekünk itt estétől Csáki bíró lányát A cigánynak estétől Este hétórakor
Reggelik kell húzni! Most teszik a fődbe. Reggelik kell húzni! Halva viszik haza.

Nyisd k i , Csáki bíró, Most teszik, most teszik, Minden leánynak Harangoznak délre,
Zöldre festett kapudat, El is van temetve, Hajnalt muzsikálnak, De nem az ebédre.
Hadd visszük be rajta De az ő szép neve Csak a csati bírólánynak Csáti bíróné lányát
Megholt szép lányodat! El nem lesz felejtve. Hajnalt harangoznak. Viszik a temetőbe.

Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke Rozsnyó, Sajó-völgy

Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975 Csák András (65) 1973

Csáti bíróné lánya Csáti bíróné lánya

[A halálra táncoltatott lány] [A halálra táncoltatott lány]

Jó estét, j ó estét, Fel is kelt, fel is kelt,

Csáti bíró asszony! El is ment a bálba,
Jó estét, jó estét, Menjen be, költse fel, Alszik-e, alszik-e, Karmazsin csizmáját
Csáti bíróné asszony, Küldje el a bálba! A kedves galambom? Húzta a lábára.
Itthon van-e, aluszik-e Gordován kis csizmáját
A kedves kisasszony? Húzza a lábára! Alszik már, alszik már Öt arany gyűrűjét
Gombos nyoszolyába. Húzta az ujjára,
Itthon van, aluszik Költse fel, költse fel, Nemzeti szalagját
Gombos nyoszolyába. Küldje el a bálba. Kötte a hajába.
Húzzad csak, te cigány, Átkozott az apa, Fehér Anna megyén oda,
Estétől reggelig, Hétszerte az anya, Folyosókról folyosókra,
Míg a csati bíró Ki egyetlen lányát Folyosókról folyosókra,
Lánya el nem alszik. Bálba elbocsátja. Horváth bíró lakására.

Eresz k i , galambom, Este elbocsátja, Bíró, bíró, Horváth bíró!

Magam lehűteni, Reggelig nem látja, Mért csukattad el a bátyám?
Karmazsin csizmámból Reggel nyolc órakor Elcsukattam, elzárattam,
A vért kiönteni. Halva viszik haza. A vasajtót rázárattam.

Nem lehet, nem szabad, Harangoznak délre, Hallod-e te, Fehér Anna!
Nem lehet kimenni, Fél tizenkettőre, Hálj meg vélem egy éjszaka!
Halálos órádat Csáty bíró lányát Hálj meg vélem egy éjszaka,
így kell eltölteni. Most teszik a fődbe. Bátyád szabadulására!

A két betyárt pedig Fehér Anna megyén vissza,

Viszik a börtönbe, Folyosókról folyosókra.
A két betyárt pedig Folyosókról folyosókra,
Viszik el örökre. Föl a börtön ajtajához.

Szuhafő, Szuha-völgy
Molnár Sándorné Gál Erzsébet (45), 1973
Fehér László, kedves bátyám,
Aluszol-e, vagy meghaltál?
Se nem alszom, se nem nyugszom
Fehér Anna Csak felőled gondolkodom.
[A halálra ítélt rab húga]
László, László, Fehér László!
Azt mondta a Horváth Bíró:
Parlando J^- 155
Háljak véle egy éjszaka,
bátyám szabadulására.

• Fe - her Lász-ló lo - vat lo- port Ne hálj véle a bitanggal,

Akasztófáravalóval !
Szüzességedet elveszi,
* A fe-ke-te ha-fom a - 161, Bátyád fejét eltemeti!

M r r f r r u *ê=i Fehér Anna nem hallgatta,

Az os - to - ra na-gyor pat - tant, Meghált véle egy éjszaka.
Éjféltájban egy órakor

l r r í r jgg M M i csörög az udvarodon?

Pesc vár-mc-gye meg-hal-lot- ta. Arany mének, arany gulya,

Most hajtják az itatóra.
Fehér László lovat lopott Kivirradt már, kivirradt már,
A fekete halom alól, Fehér Anna, elmehetsz már!
Az ostora nagyot pattant,
Pest vármegye meghallotta. Fehér Anna megyén vissza,
Folyosókról folyosókra.
Pest vármegye meghallotta, Folyosókról folyosókra,
Horváth bírónak elmondotta. Föl a börtön ajtajához.
Horváth bírónak elmondotta,
Fehér Lászlót lecsukatta. Fehér László, kedves bátyám,
Aluszol-e, vagy meghaltál?
Fehér Anna meghallotta, Anna, Anna, Fehér Anna!
Flogy a bátyja el van csukva. Ne keresd itt a bátyádat!
Fogd be, kocsis, pej lovamat,
Kiváltjuk majd a bátyámat.
Ződ erdőbe, ződ mezőbe,
Akasztófa tetejébe!
Ződ erdőbe, ződ mezőbe,
Akasztófa tetejébe!
Fehér Anna megyén vissza,
Folyosókról folyosókra.
Folyosókról folyosókra,
Horváth bíró lakására.
Bíró, bíró, Horváth Bíró!
Nem kívánok egyéb átkot:
A kenyered kője váljon,
A kenyered kője váljon!
Mosdóvized vérré váljon,
Mosdóvized vérré váljon!
Törülköződ lángot hányjon,
Törülköződ lángot hányjon!
Ne átkozódj, ne átkozódj!
Veszek néked gyöngykoszorót!
Veheted már éjjel-nappal,
Ha a bátyám meg van halva!
Rozsnyó,
Csák András
Fehér Anna
[A halálra ítélt rab húga]
Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt.
Nagyot csattant az ostora,
Meghallotta Gönc városa.
Behallatszott Gönc városba,
Török Károly udvarába.
Rajta, rajta Gönc városa,
Fehér László el van fogva!
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyja el van fogva.
Fogd be, kocsis, hat lovamat,
Rakd fel kincsem, aranyamat!
Bíró uram, Török Károly,
Hoztam kincsem, aranyamat,
Hoztam kincsem, aranyamat,
Szabadítsd k i a bátyámat!
Nem kell kincsed, sem aranyad,
Csak egy éjjeli hálásod.
Háljál velem egy éjszaka,
Bátyád ki lesz szabadítva!
Fehér Anna nem hallgatta,
Leszaladt a folyosóra.
Folyosóról folyosóra,
Szalad a börtönajtóra.
Fehér László, édes bátyám,
Aluszol-e vagy meghaltál?
Se nem alszok, se nem nyugszok,
Csak felőled gondolkodok.
Fehér László, édes bátyám,
Azt mondta a Török Károly:
Háljak vele egy éjszaka,
Bátyám ki lesz szabadítva.
Ne hálj véle, a gonosszal,
Az akasztanivalóval!
Néked lányságodat veszi,
Bátyád fejét leveteti.
Fehér Anna nem hallgatta,
Leszalad a folyosóra.
Sajó-völgy
Folyosóról folyosóra,
(65), 1973
Török Károly szobájába.
Éjfél után egy órakor
M i csörög az udvarodon?
Lovam viszik itatóra,
Zabla csörög a szájába.
Fehér Anna nem hallgatta,
Leszaladt a folyosóra.
Folyosóról folyosóra,
Szalad az egyes ajtóra.
Fehér László, édes bátyám,
Aluszol-e vagy meghaltál?
Kiszólnak a többi rabok:
Ne itt keresd a bátyádat!
Ződ erdőbe, ződ mezőbe,
Akasztófa tetejébe!
Fehér Anna nem hallgatta,
Leszalad a folyosóra.
Folyosóról folyosóra,
Török Károly szobájába.
Bíró uram, Török Károly,
Atkozásom nem szokásom:
Mosdóvized vérré váljon!
Törülköződ lángot hányjon!
Tizenhárom kazal szalma,
Rothadjon el az ágyadba!
Tizenhárom gyógypatika
Apadjon ki a számodra!
Gesztete-Mezölapos,
Motyovszky Józsefne Kovács
Fehér Anna
[A halálra ítélt rab húga]
Fehér László lovat lopott
Kostök zacskót sallangostól,
Nagyot pattant az ostora,
Gönc városa meghallotta
Gönc városa hogy megtudta,
Fehér Lászlót elfogatta.
Elvitték már messze fődre,
Gönc városa közepébe.
Fehér Anna hogy megtudta,
Hogy a bátyja el van fogva:
Fogj be, kocsis, a hintóba,
Rakd mellém az aranyakat.
Hajtsad, kocsis, a lovakat
Török bíró udvarába!
No, te, most már Török Antal,
Nyisd k i már az ajtajadat!
így szólítá Fehér Anna:
Török Antal bíró gazda!
Csak egy szóra gyere csak k i ,
A bátyámat szabadítsd k i !
Török Antal bíró gazda!
Itt az ezüst, itt az arany,
Mind odadom a bátyámér,
Szabadítsd k i szép hajnalra!
Nem lehet az, Fehér Anna!
Háljál vélem egy éccaka:
Szabadítom a bátyádat,
Szép hajnalra, nyóc órára!
Jól van, jól van, Török Antal,
Megkérdezem a bátyámat.
Szalad a tömlöc ajtóra,
Tömlöcnek a rostélyára.
Hallod-e már, kedves bátyám,
Mit mondott a Török Antal:
Háljak véle az éjszaka,
Kiszabadít szép hajnalra.
Ne hálj véle, a gonosszal,
Az akasztanivalóval!
Szüzességedet elveszi,
A bátyádnak fejét veszi!
Rima melléke
Teréz (52), 1975
No, de mindegy, kedves bátyám,
Véle hálok az éjszaka,
Véle hálok az éjszaka
Kibocsát ő szép hajnalba.
Török Antal bíró gazda!
Véled hálok az éjszaka,
Ha a bátyám szabadítod,
Szép hajnalra, nyóc órára.
Nem hajlott bátyja szavára,
Befeküdt a selyem ágyba.
Nem alhatott Fehér Anna,
Nagy csörgésre, csattogásra!
Csörög a lánc éjféltájba,
Milyen zaj ez, Török Antal?
Lovam viszik itatóra,
zabla csörög a szájába!
Anna, Anna, Fehér Anna,
Szalad a tömlöc ablakra:
Bátyám, bátyám, Fehér László,
Ébren vagy-e vagy aluszol?
Anna, Anna, Fehér Anna,
Ne itt keresd a bátyádat!
Sík mezőbe, ződ erdőbe,
Akasztófa tetejébe.
Török Antal, bíró gazda!
Verjen meg az egek ura!
Szüzességemet elvetted,
A bátyámnak fejét vetted!
Tizenkét szekér szalma
Rohadjon el tealattad!
Mosdóvized vérré váljon!
Törülköződ lángot hányjon!
A kenyered kővé váljon!
Isten téged meg se áldjon!
Lovad lába megbotoljon,
Az is téged agyonnyomjon!
Hét, Sajó-völgy
Gecse Márton (60) 1960
 A h á z a s u l ó királyfi Hanem azért jöttem, Ha akkor nem jöttél,
Jössz-e hozzám, vagy nem? Most meg már nem
Hihihi, hahaha, kellesz! Hihihi, hahaha,
Jössz-e hozzám, vagy nem? Most meg már nem kellesz!

Elmegyek, elmegyek, Megyek a szomszédba

Szegény leány vagyok. Szitakötő lányhoz.
Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha,
Szegény legényt várok. Szitakötő lányhoz.

Akkor a királyfi Jó estét, jó estét,

Elment hazájába. Szitakötő lánya!
Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha
Elment hazájába. Szitakötő lánya!

Felöltözte magát Adj Isten, adj Isten,

Királyi ruhába. Fölséges királyfi!
Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha,
Királyi mhába. Fölséges királyfi!

Egyszer egy királyfi, Hanem azért jöttem, Elment Kolozsvárra Üljön le minálunk,
Mit gondolt magába, Jössz-e hozzám, vagy nem? Gazdag bírólányhoz. Ide a lócára.
Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha,
Mit gondolt magába. Jössz-e hozzám, vagy nem? Gazdag bírólányhoz. Ide a lócára.

Felöltözte magát Nem megyek, nem megyek, Jó estét, j ó estét, De nem azért jöttem,
Kocsisi ruhába. Gazdag leány vagyok! Gazdag bíró lánya! Hogy én itt leüljek.
Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha,
Kocsisi ruhába. Gazdag legényt várok! Gazdag bíró lánya! Hogy én itt leüljek.

Elment Kolozsvárra Menjen a szomszédba Adj Isten, adj Isten, Hanem azért jöttem,
Gazdag bírólányhoz. Szitakötő lányhoz! Fölséges királyfi! Jössz-e hozzám, vagy nem?
Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Flihihi, hahaha,
Gazdag bírólányhoz. Szitakötő lányhoz! Fölséges királyfi! Jössz-e hozzám, vagy nem?

Jó estét, j ó estét, Jó estét, j ó estét, Üljön le minálunk Nem megyek, nem megyek
Gazdag bíró lánya! Szitakötő lánya! Ide a fotelbe. Szegény leány vagyok.
Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha,
Gazdag bíró lánya! Szitakötő lánya! Ide a fotelbe. Szegény legényt várok.

Adj Isten, adj Isten, Adj Isten, adj Isten, De nem azért jöttem, Ha akkor eljöttél,
Szegény kocsis legény! Szegény kocsis legény! Hogy én itt leüljek, Most meg már jönnöd kell!
Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha,
Szegény kocsis legény! Szegény kocsis legény! Hogy én itt leüljek. Most meg már jönnöd kell!

Üljön le minálunk Üljön le minálunk Hanem azért jöttem, Viszik a szegény lányt
Ide a lócára. Ide a lócára. Jössz-e hozzám, vagy nem? Aranyos hintóba,
Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Viszik a gazdag lányt
Ide a lócára! Ide a lócára. Jössz-e hozzám, vagy nem? Egy nagy rossz bricskába.

De nem azért jöttem, De nem azért jöttem, Elmegyek, elmegyek, Kőtik a szegény lányt
Hogy én itt leüljek. Hogy én itt leüljek. Gazdag leány vagyok! Aranyos csókokkal,
Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Hihihi, hahaha, Kőtik a gazdag lányt
Hogy én itt leüljek. Hogy én itt leüljek. Gazdag legényt várok! Nagy bunkós botokkal.
 Eszik a szegény lány Kőtik a szegény lányt Eszik a gazdag lány
Piskótát és tortát, Szép hajnali csókkal. Egy nagy fakanállal.
Eszik a gazdag lány Redé, redé, redede, Redé, redé, redede,
Moslékot és korpát. Szép hajnali csókkal. Egy nagy fakanállal.

Rozsnyó, Sajó-völgy
Csák András (65) 1973
Eszik a szegény lány
Aranyos kanállal.
Redé, redé, redede,
Aranyos kanállal.
A házasuló királyfi
Hét, Sajó-völgy
Juhász Józsefne Migalya Erzsébet (41), 1971

A házasuló királyfi

Egyszer egy királyfi De nem azért jöttem,

Mit gondolt magába, Hogy ide leüljek!
Hü, hü, hü, ha, ha, ha, Hü, hü, hü, ha, ha, ha,
Mit gondolt magába. Hogy ide leüljek!

Felvette magára Hanem azért jöttem,

Kocsisa ruháját, Jössz-e hozzám, vagy se?
Elment megkérni a Hü, hü, hü, ha, ha, ha,
Gazdag bíró lányát. Jössz-e hozzám, vagy se?

Egyszer egy királyfi Jó napot, j ó napot, Jó estét, j ó estét, Bizony elmegyek én,
Mit gondolt magába Kosárkötő lánya! Gazdag bíró lánya! Szegény lány vagyok én,
Rede, rede, redede, Redé, redé redede, Jó estét, j ó estét, Hü, hü, hü, ha, ha, ha,
Mit gondolt magába. Kosárkötő lánya. Ülj le a díványra! Szegény lány vagyok én.

Felöltözte magát Kerüljön a házba, De nem azért jöttem, Egyszer a kocsis is,
Kocsisi ruhába, Üljön a padkára! Hogy ide leüljek, Mit gondolt magába,
Rede, rede, redede, Redé, redé, redede, Hü, hü, hü, ha, ha, ha, Hogy ő felöltözik
Kocsisi mhába. Üljön a padkára! Hogy ide leüljek. Királyfi mhába.

Meg kéne kéretni De nem azért jöttem, Hanem azért jöttem, Elment a szomszédba
Gazdag bíró lányát. Hogy én itt leüljek! Jössz-e hozzám, vagy se? Kosárkötő lányhoz,
Redé, redé, redede, Redé, redé, redede, Hü, hü, hü, ha, ha, ha, Hü, hü, hü, ha, ha, ha,
Gazdag bíró lányát. Hogy én itt leüljek. Jössz-e hozzám, vagy se? Kosárkötő lányhoz.

Gazdag bíró lánya, Hanem azért jöttem Bizony nem megyek én! Jó estét, j ó estét,
Jössz-e hozzám vagy sem? Jössz-e hozzám, vagy sem. Gazdag lány vagyok én! Kosárkötő lányka!
Redé, redé, redede, Redé, redé, redede, Hü, hü, hü, ha, ha, ha, Hü, hü, hü, ha, ha, ha,
Jössz-e hozzám vagy sem? Jössz-e hozzám, vagy sem. Gazdag lány vagyok én! Kosárkötő lányka!

Nem megyek, nem megyek, Elmegyek, elmegyek, Eredj a szomszédba Jó estét, jó estét,
Mert én gazdag vagyok! Mert én szegény vagyok. Kosárkötő lányhoz! Ülj le a lócára!
Redé, redé, redede, Redé, redé, redede, Hü, hü, hü, ha, ha ha, Hü, hü, hü, ha, ha, ha,
Gazdag legényt várok! Szegény legényt várok. Kosárkötő lányhoz! Ülj le a lócára!

Meg kéne kéretni Kőtik a gazdag lányt Jó estét, j ó estét, De nem azért jöttem,
Kosárkötő lányát. Egy nagy binkós bottal. Kosárkötő lányka! Hogy ide leüljek!
Redé, redé, redede, Redé, redé, redede, Jó estét, j ó estét, Hü, hü, hü, ha, ha, ha,
Kosárkötő lányát. Egy nagy binkós bottal. Ülj le a lócára Hogy ide leüljek!
Bizony nem megyek én! Hanem azért jöttem, A házasuló királyfi
Másé vagyok már én! Jössz-e hozzám, vagy se?
Hü, hü, hü, ha, ha, ha, Hü, hü, hü, ha, ha, ha, Egyszer egy királyfi Nem megyek, nem megyek,
Másé vagyok már én! Jössz-e hozzám, vagy se? Mit gondolt magába, Mer én gazdag vagyok!
Hm, hm, hm, ha, ha, ha, Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Jó estét, j ó estét Bizony elmegyek én, Mit gondolt magába. Gazdagot is várok!
Gazdag bíró lánya! Gazdag lány vagyok én!
Hü, hü, hü, ha, ha, ha, Hü, hü, hü, ha, ha, ha, Kocsisa ruháját Van itt a szomszédba
Gazdag bíró lánya! Gazdag lány vagyok én! Vette fel magára, Kosárkötö lánya.
Hm, hm, hm, ha, ha, ha, Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Jó estét, j ó estét, Viszik a szegényt lányt Vette fel magára. Kosárkötő lánya.
Ülj le a díványra! Bársonyos hintóba!
Hü, hü, hü, ha, ha, ha, Viszik a gazdag lányt Elment megkéretni Jó napot kívánok,
Ülj le a díványra! Ökrös talicskába! Gazdag bíró lányát, Kosárkötő lánya!
Hm, hm, hm, ha, ha, ha, Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
De nem azért jöttem, Eszik a szegény lány Gazdag bíró lányát. Kosárkötő lánya!
Hogy ide leüljek! Piskótát és tortát,
Hü, hü, hü, ha, ha, ha, Eszik a gazdag lány Jó napot, jó napot, Jó napot, jó napot,
Hogy ide leüljek! Moslékot és korpát. Gazdag bíró lánya! Ülj le a lócára!
Hm, hm, hm, ha, ha, ha, Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Hét, Sajó-völgy
Gazdag bíró lánya! Ülj le a lócára!
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973

Jó napot, jó napot, Nem azért jöttem én,

Szép Ilona Ülj le a díványra! Hogy én itt leüljek!
[A gunaras lány] Hm, hm, hm, ha, ha, ha, Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Ülj le a díványra! Hogy én itt leüljek!

Nem azért jöttem én, Hanem azért jöttem,

Hogy én itt leüljek! Gyössz-e hozzám, vagy nem?
Hm, hm, hm, ha, ha, ha, Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Hogy én itt leüljek! Gyössz-e hozzám, vagy nem?

Hanem azért jöttem, Elmegyek, elmegyek,

Gyössz-e hozzám, vagy nem?Mert én szegény vagyok!
Hm, hm, hm, ha, ha, ha, Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Gyössz-e hozzám, vagy nem?Szegényét is várok!

Ragály, Szuha-völgy
Palcsó Pálné (83) 1973

Gémes ludam kihajtom,
A folyó partjára,
Arra jön a bíró fia,
Jól megdobálja.
Bíró fija, ne dobáld meg
Gémes ludamat,
Mer elmegyek az
Apádnak elpanaszollak!
Aggyon Isten, bíró uram,
Szerencsés napot!
Aggyon Isten, Szép Ilona
Néked mi bajod?
Szép Ilonka
(A gunaras lány]
Bíró fijad megdobálta
Gémes ludamat!
M i az ára Szép Ilona? Kihajtottam a libámat Adjon Isten, Szép Ilonka,
Néked megadom! A zöld pázsitra. Mondd meg, mi bajod!
Arra ment a bíró fia,
Zúzájáért, a májáért Meghajigálta. Meghajigálta a fia
Egy aranyalma! Hamvas gúnárom!
Két táncoló lábájáért Ne hajigáld, bíró fia, Mit kérsz érte, Szép Ilona,
Meg egy véka búza Hamvas gúnárom! Néked megadom!
Haza megyek, az apádnak
Hát még az a híres gangos Elpanaszolom! A szárnyáért, a lábáért
Gúnárnyak mit ér? Két véka búzát!
Végy el engem bíró fija, Adjon Isten bíró uram, Tüdejéért, zúzájáért
Nem kell semmi bér! Szerencsés jó napot! Két aranyalmát!
 Gimbes-gombos gúnár nyaka, Gesztetei kertek mögött
Hát még az mit ér!? Egy szép kislány pávát őrzött.
Végy el engem, bíró fia, Arra jöttek jövevények,
Nem kell semmi bér. Három vándorló legények,

Szép Ilona
[A gunaras lány]
Aggyon Isten, bíró uram
A kend házába!
Hozott Isten, Szép Ilona,
Az én házamba!
Miért jöttél Szép Ilona
Az én házamba?
Miért sírsz te, Szép Ilona,
Az én házamba?
Kihajtottam ludaimat
A ződ pázsitra,
Arra jött a bíró fia,
Meghajigálta!
Harkács, Turóc-völgy
Svantner Józsefne (62), 1973
Hallod-e, te szép kislányka,
Jöjj el velünk mulatságba!
Jöjj el velünk mulatságba,
Tisztességes vigasságra!
Ha én veletek elmegyek,
Hát a pávám hova teszem?
Ne sírj, ne ríjj, Szép Ilona,
Hagyd a pávát a folyásba,
Szép gúnárodért,
Mert azt nem bízhatod másra!
Megfizetem szép gúnárod,
Mondd meg, mit kívánsz?
Kiértek a ződ erdőbe,
Leheveredtek a gyepre,
Azt kívánom, bíró uram
A leány elbágyadt, ledűlt,
Szép gúnáromért:
Ott mély állomba elmerült.
Minden legkisebb tolláért
Egy arany a bér.
Felébredett éjféltájba,
Kakukkmadár szólására.
A szárnyáért, két szárnyáért
Jaj, Istenem, verd meg őket,
Két aranytányért,
Engem ide vezetőket!
A lábáért, két lábáért
Itt hagytak nagy magányságba,
Két aranytallért.
Szörnyű vadak prédájára.

Agyönüté bíró fia A fejéért, szép fejéért

Lányok, lányok, szép kislányok,
Szép gúnáromat! Egy aranyalmát,
Az én sorsom példázzátok!
Vezéritől megfosztotta Benne égő két szeméért
Ne higgyetek a legénynek!
Szép lúdjaimat. Két aranygyertyát.
A mindég hamis lelkűnek!
Mer a legény addig szert,
Hát még az a híres, gangos
Míg megcsalja a szívetek!
Gúnárnyak mit ér?
Végy el engem, bíró fia,
Nem kell semmi bér.
Gesztete-Mezölapos, Rima melléke
Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52) 1975
Rimaszombat, R i m a - v ö l g y
Márton János (72) 1963

A pávás lány
A páváslány
Egy szép leány hegyek között,
K i egyedül pávát őrzött.
Jöttek hozzá jövevények,
Három ifjú szép legények.

Arra kérték: menne vélük,

Az erdőbe menjen vélük:
Tisztességes mulatságra,
Becsületes társalgásra.

Ha veletek útra megyek,

A pávámat hova teszem?
Ha a szegény eltévedne,
A szívem is megrepedne.
 Hajtsd pávádat a forrásra, (Innen dalolva tovább:)
Hogyha nem bízhatod másra,
A forrásnál megtalálod,
Ottan marad, majd meglátod.

Mikor értek az erdőbe,

Lehevertek az ződ füre,
A leány elfáradt, ledűlt,
És mély álomba elmerült.

A legények, hogy ezt látták,

Körülvették, vizsgálgatták,
Csókot adtak a szájára, Hozd be, Marcsa, cipőmet, kabátom,
Szívöknek vigasságára. Nincs már nékem semmi bajom!
Hazáré! Jön az őrmester!
Fölébredett éjféltájba,
Kakukkmadár szólására: (Az énekes prózában:)
Itt hagytak nagy magányságba,
Szörnyű vadak prédájára! - Hazajött a férj!

Jaj, Istenem, mit is tettek: (Ezután ismét dalolva:)

A szoknyámat fölemelték,
Jaj, megnyomták a hasamat, J
Elrontották koszorúmat!

0 , Istenem, k i a mennybe,
Ránk vigyázol fönt az égbe.
Sújtsad őket ostoroddal,
Mennyből hulló tüzes lánggal!

0 , leányok, szép leányok,

Kik még ez nem próbáltátok,
Ne higgyetek a legények,
Mind megcsalja a szívetek!

Sajórecske, Sajó-völgy
Paraszti kéziratos könyvből (1900-1910 k.)
Itt az ud - va - ron?

A megcsalt férj Kedves feleségem! Kedves feleségem!

M i bajod, angyalom? M i bajod, angyalom?
Beteg volt a királyné. Jött a szobalány, hogy csengettek. Mit keres ez a szürke ló M i t keres ez a köpönyeg
-Kijött? Itt az udvaron? Itt a fogason?
A szobalány bejelentette, hogy kődus jött.
- Adjál neki alamizsnát, a kódus elmegy! 0 , te ember, bolond ember, Ó, te ember, bolond ember,
Újból csengettek, és a királyné kérdezte: Hogy volna az szürke ló? Hogy volna az köpönyeg!
- Marcsa, ki az? (Marcsa volt a szobalány). Tehenemet vezette ki Lepedőmet penész ette,
- Az úr jön! Óda szolgáló! Kiterítettem!
- Adjál néki vacsorát! Az úr is elmegy!
Aztán harmadszor, mikor csengettek, akkor Szürke fólnyergelt tehenet Ezüstzsinóros lepedőt
megint kérdezte a királyné: O, k i látott ilyet még, Ó, k i látott ilyet még,
- Marcsa, ki az? Amióta világ fönnáll Amióta világ fönnáll
- Az őrmester! És a magas ég! És a magas ég!

O - da szol-gá - ló!
Kedves feleségem!
M i bajod, angyalom?
Mit keres ez a fényes kard
Itt a fogason?
O, te ember, bolond ember,
Hogy volna az fényes kard!
Tegnap vettem egy porolót,
Azt tettem oda!
Hüvelybe tolt fényes porolót
Ó, ki látott ilyet még,
Amióta világ fönnáll
És a magas ég!
Kedves feleségem!
M i bajod, angyalom?
Mit keres ez a puska
Itt a fogason?
O, te ember, bolond ember,
Hogy volna már az puska!
Tegnap vettem egy fogpiszkálót,
Azt tettem oda!
Háromrőfös fogpiszkálót
O, ki látott ilyet még,
Amióta világ fónáll
És a magas ég!
Kedves feleségem!
M i bajod, angyalom?
Mit keres ez a pár csizma
Itt a kasznyimon?
0, te ember, bolond ember,
Hogy volna már az csizma!
Tejesfazekamat tettem
Fel a kasznyira!
Sarkantyús tejesfazekat
0, ki látott ilyet még,
Amióta világ fönnáll
És a magas ég!
Kedves feleségem!
M i bajod, angyalom?
M i t keres az a katona
Ott az ágyamon?
O, te ember, bolond ember,
Hogy volna az katona!
Szobalányom hideg leli,
Az feküdt oda!
Veres bajuszos szobalányt
O, k i látott ilyet még,
Amióta világ fönnáll
És a magas ég!
Kedves feleségem!
M i bajod, angyalom?
Bál lesz még itt az éccaka,
Hogyha akarom!
Jaj, Istenem, jaj énnékem,
Jaj, minek az olyan bál,
Mikor a korbács meg a kötél
Az ajtószögben áll!
Ázik a kötél!
Úgy elverték a szobalányt,
Hogy jobban sem kell!
Rozsnyó, Sajó-völgy
Csák András (65), 1973
A megcsalt férj
Volt egy csúnya gazdag legény, aki mikor megnősült,
nagyon szép lányt vett feleségül. Igen ám, de az asz-
szony nem szerette az urát. Az őrmestert szerette.
Hogy távol tartsa az urát, mindig mondogatta, hogy ő
beteg. Egyszer a férje hívta magával egy kis mezei
sétára, de az asszony nem ment vele. Mondta, hogy
inkább lefekszik. A férj gyanakodott, hogy itt valami
huncutság van a dologban az asszony körül. Elment
hazulról. Az asszony pedig a szobalányra rábízta,
hogy ha keresik, mondja, hogy ő beteg, ne háborgas­
sák, mert lefekszik.
Egyszer csengetnek. Kiszól a szobalánynak:
- Marcsa, ki jött?
- Koldus - szólt a lány.
- Adjál neki alamizsnát és küldd el!
- Igenis! - szólt a lány.
Egyszer megint csengetnek.
- Marcsa, ki az?
- Az őrmester!
- Engedd be! - szólt az asszony. - Ha az úr megjön,
adjál neki vacsorát. Ne engedd be hozzám, mondd, Kedves feleségem!
hogy beteg vagyok. M i baj, angyalom?
Örömében pedig hozzáfogott dalolni: Mit keres a szürke ló
Itt az udvaron?

Hozd be, Marcsa, rokolyámat Nézd az embert, az oktondit,

Es a cipőmet! Hogy volna ez szürke ló?
Nincs már nékem semmi bajom. A tehenet idekötötte
Jött az őrmester! A szolgáló.

Igen ám, de hazament a férj nemsokára! Ő is csen­ Amióta világ fennáll

getett. Marcsa mondta az úrnak, hogy az asszonyság És a magas ég,
beteg, magára zárta az ajtót, lefeküdt, ne tessék há­ Felnyergelt fejőstehenet
borgatni, tessék vacsorázni itt a konyhában. Az úr Ó, ki látott még?
kérdezte, hogy kié az a ló az udvaron. Marcsa nem
merte megmondani, hát azt mondta, hogy nem tudja. Kedves feleségem!
Erre az úr dühös lett. Kiabált az asszonyságnak, hogy Mi baj, angyalom?
nyissa k i az ajtót. Az asszony hallotta az urának min­ Mit keres a köpönyeg
den szavát. Nagy hirtelen az őrmestert az ágyba fek­ Itt a fogason?
tette, és ő is lefeküdt az ágyba. Nagyon nyögött,
mintha beteg lett volna. De mégis muszáj volt been­ Nézd az embert, az oktondit,
gedni az urát. Az úr kérdőre vonta a feleségét: Még azt mondja, köpönyeg!
A szobalány a rokolyát
Akasztotta fel!
Amióta világ fennáll Nézd az embert, az oktondit,
És a magas ég, Hogy volna az katona!
Ezüstzsinóros rokolyát A szolgálólányt fektettem
Ó, ki látott még? Az én ágyamba!

Kedves feleségem! Amióta világ fennáll

M i baj, angyalom? És a magas ég,
Mit keres a fényes kard Pedrett bajuszos szolgálót
Ott a fogason? Ó, ki látott még?

Nézd az embert, az oktondit, Kedves feleségem,

Hogy volna ez fényes kard! M i baj, angyalom?
Tegnap vettem egy porolót, Bál lesz itt az éjszaka,
Azt tettem oda! Hogyha akarom!

Amióta világ fennáll Jaj, Istenemjaj énnékem!

És a magas ég, Minek az olyan bál,
Hüvelybe tolt fényes porolót Ha a korbács meg a kötél
Ó, ki látott még? Ajtószögben áll!

Kedves feleségem! Vígan táncol már a korbács,

M i baj, angyalom? Ázik a kötél!
Miért van ez a puska Úgy elverték mind a kettőt,
Itt a fogason? Hogy jobban se kell!

Hét, Sajó-völgy
Nézd az embert, az oktondit, Veres Józsefne Kocsis Julianna (47), 1974
Hogy volna már az puska!
Tegnap vettem egy fogpiszkálót,
Azt tettem oda!

Amióta világ fennáll

És a magas ég,
Háromrőfös fogpiszkálót,
Ó, ki látott még?

Kedves feleségem!
M i baj, angyalom?
Miért van itt a csizma
Az asztal alatt?

Nézd az embert, az oktondit,

Hogy volna már az csizma!
Szolgáló a tejesfazekat
Tette oda!

Amióta világ fennáll Édes, kedves feleségem!

És a magas ég, M i baj, angyalom?
Sarkantyús tejesfazekat Mit keres az a huszárló
Ó, k i látott még? Az udvaromon?

Kedves feleségem! 0 , te ember, bolond ember,

M i baj, angyalom? Milyen huszárló?
Mit keres a katona Imént jött a Riska tehén,
Itt az ágyadon? Azt láttad te ott!
Fényes patkós Riska tehént
Ó, ki látott még,
Amióta áll a világ,
A csillagos ég!
Édes, kedves feleségem!
M i baj, angyalom?
Mit keres a huszármente
A fogasomon?
Ó, te ember, bolond ember,
Hol itt a mente?
Most vettem egy delin kendőt,
Azt tettem ide!
Fényes gombos delin kendőt
Ó, ki látott még,
Amióta áll a világ,
A csillagos ég!
Édes kedves feleségem!
M i baj, angyalom?
Mit keres a huszárcsizma
Az én lócámon?
Ó, te ember, bolond ember,
Hol itt a csizma?
Tejesköcsögöm mostam k i ,
Azt tettem oda!
Sarkantyús tejesköcsögöt
Ó, ki látott még,
Amióta áll a világ,
A csillagos ég!
Édes kedves feleségem!
M i baj, angyalom?
Mit keres ez a fényes kard
Itt a fogason?
0 , te ember, bolond ember,
Hol itten a kard?
Tegnap vettem egy porolót
Azt tettem oda!
Fényes hüvelyű porolót
O, ki látott még,
Amióta áll a világ,
A csillagos ég!
Édes kedves feleségem!
M i baj, angyalom?
Mit keres ez a katona
A te ágyadon?
Ó, te ember, bolond ember,
Hol a katona?
Szolgálóm a hideg fogta,
Az feküdt oda!
Szolgálónak pörge bajuszt
0, ki látott még,
Amióta áll a világ,
A csillagos ég!
Édes kedves feleségem!
M i baj, angyalom?
Még az éjjel bált is csapunk
Ha én akarom!
Jaj, Istenemjaj, énnékem!
Minek olyan bál,
Ázott kötél a sarokba
Bunkósbottal vár!
Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke
Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975
Egyszer a hegytetőről, Én csókra nem gondolok,
A völgybe néztem át. De pénz sem kell nekem.
Ott láttam három grófot, Zárdába kell elmennem,
Mely csónakon halász. Hol fátyolt adnak rám.
A legifiabbik gróf Ha te zárdába mégy,
A csónak szélin áll. Hol fátyolt adnak rád:
Arany pohárba nyújtja Követni foglak, rózsám,
Felém piros borát. Míg szívem meg nem áll.
Nem kell nékem a bora, Egyszer a zárda előtt
Én úgysem ihatom. Meghúzták a csengőt:
Mert én szegény lányka, Hol van az új apáca,
Maga egy gazdag gróf. Aki most idejött?
Ha te egy szegény leány, Ide be nem jött senki,
Nincs pénzed, vagyonod: De ki sem mehetett.
Gondolj egy forró csókra, Rátok gyújtom a házat,
Mely szívemben dobog. Ha be nem engedtek!
Egyszer belépett egy lány, Lehúzza az ujjáról De szegény volt a lányka, A gróf lehúz ujjáról
Talpig fehérbe már. Egy aranykarikát: Nem lehetett övé. Egy aranykarikát:
Haja rövidre vágva, Fogadd el, rózsám, tőlem Bement tehát a zárda Nesze, szívem szerelme,
Kész apáca már. Szerelmem zálogát. Kőfalai közé. Fogadd emlékül hát.

Minek nékem a gyűrű, A gróf meg utána ment, De minek is fogadnám,

Én úgysem hordhatom: És rögtön csengetett: Úgyse viselhetem!
Zárdába kell meghalnom, Jöjjön az új apáca, Mondjad, hogy künn találtad
Azt biztosan tudom. Ki épp most érkezett! A zöldellő gyepen!

Geszlete, Rima melléke

Csauk Dezsöné Imrece Ilona (62), 1975
Nem jött ide senki, De minek is hazudnám,
És ki se mehetett! Hisz úgyis megtudnák,
Felgyújtom e szent házat, Hogy egy gróf az én férjem,
Ha ki nem engeded! Ezt inkább mondhatnám.
A gróf és a szegény lány
Végre kijött a lányka, De nem szólt többet a gróf
A hegyre mentem én föl, Erre kilépett a lány, Tiszta fehérbe már, Kihúzta pisztolyát:
A völgybe néztem át, Talpig fehérbe áll, Haja rövidre vágva, Agyonlőtte a leányt,
Ott láttam három grófot, Haja rövidre vágva, Egész apáca már. Azután önmagát.
K i csónakon halász. Hisz kész apáca már.
Jéne, Rima-völgy
Pangó Józsefne Vas Rozália (74), 1975
A legkisebb gróf, Erre lehúzta a gróf
K i kormánypárti volt, Ujjáról gyűrűjét:
Egy szép szegény Fogadd forrón,
leánynak szerelmem,
Régen udvarol. Szívemnek zálogát.

De szegény volt a leány, De minek fogadjam el,

Nem lehetett övé, Hisz úgyse hordhatom:
így hát bevonult szegény Hogy ifjú gróf a férjem,
A zárdafal közé. Azt úgyse mondhatom.

De rögtön ment is a gróf, De minek fogadjam el,

Mingyárt becsengetett: Hisz úgyse hordhatom:
Hol van az új apáca, Zárdába kell maradnom,
K i máma érkezett? Ezt én is jól tudom.

Ide be nem jött senki, Erre kivette a gróf

De ki se mehetett! A töltött pisztolyát,
Rátok gyújtom a zárdát, Szíven lőtte a leányt,
Ha ki nem eresztitek! Azután önmagát.
A nyer - ges lo - vá - ért.
Hét, Sajó-völgy
Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (63), 1975
Megöltek egy legényt, Tiszavíz elvitte,
Kétszáz forintjáért, Partjára kivette.
Belevették a Tiszába Arra ment egy halászlegény,
A gróf és a szegény lány A nyerges lováért. Hálójába tette.

Egy magas hegytetőről A legfiatalabb gróf, Odamegy az apja,

Egy völgybe néztem át, Ki kormánypárti volt, Köti, de nem hallja:
Ott láttam három grófot, Egy szegény leánykának, Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Ki csónakon halász. Már régen udvarolt. Borulj a vállamra.
Odamegy az anyja, Tisza be nem vette, Aztán ment babája,
Köti, de nem hallja: Partjára vetette. Költi, már azt hajjá,
Kelj fel, kelj fel, édes fiam, Arra ment egy Kejj fel, kejj fel, kedves
Borulj a vállamra. halászlegény, babám,
Hálójába tette. Borulj a vállamra.
Odamegy rózsája,
Köti, már azt hallja: Hálójába tette, Borujj a vállamra,
Kelj fel, kelj fel, édes rózsám, Kunyhójába vitte. Hagy vigyelek haza,
Borulj a vállamra. Üzent haza szüleinek, Hagy tegyelek fekete szép
Hogy menjenek érte. Márvány koporsóba.
Csináltatol-e majd
Dijófa koporsót? Odament az apja, Csináltatsz-e nékem
Csináltatok, édes rózsám, Kelti, de nem hajjá, Márványból koporsót?
Márványkő koporsót. Ráncos szárú kis csizmája Csináltatok, kedves babám
Lábára van fagyva. Márványból koporsót.
Üttetel-e bele
Valamilyen szöget? Aztán ment az anyja, Meghúzatod-e majd
Üttettetek, édes rózsám, Költi, de nem hajjá, Azt a nagy harangot?
Aranyat, ezüstét. Fekete szép göndör haja Meghúzatom, kedves babám
Homlokára fagyva. Mind a tizenhatot.
Meghúzatod-e majd
A hármas harangot? Elkisérsz-e engem
Meghúzatom, édes rózsám, Temetőm sarkáig?
Mind a tizenhatot. Elkísérlek, kedves babám,
A sírok szájáig.
Kikisérsz-e engem
Szuhafő, Szuha-völgy
Temetőkapuig? Molnár Sándorné Gál Erzsébet (45), 1973
Kikísérlek, édes rózsám,
Örökös hazádig.

Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (45), 1973

Zúg az erdő, zúg a mező, Víg ő maga, víg a lova,

Vajon ki zúgatja, Víg a paripája.
Talán bizony Angyal Bandi Vígan várja a babája
A lovát itatja. A felvetett ágyra.

Hozd k i , rózsám, kalapomat,

Megöltek egy legényt, Hadd tegyem fejembe,
Hatvan forintjáért, Hadd ne süssön a fényes nap
Belevették a Tiszába, Világos szemembe.
Piros pej lováért. Szkáros, Turóc-völgy, Bojo István (71), 1973
 Angyal Bandi Bogár Imre

Lám megmondtam, Angyal Bandi,

Ne menj az Alföldre,
Meg ne tanulj csikót lopni
ízibe, izibe.

Ha megtanulsz csikót lopni

ízibe, izibe,
Majd úgy kerülsz a vármegye
Kezére, kezére.

Egy icce bor, egy font kenyér

A Bandi számára,
Ötven-hatvan fontos vasat
Kezére, lábára. Á - tal a - kar

Krasznahorkahosszúrét, Csermosnya-völgy
Szkokán István, 1973 Zavaros a Tisza, Harangoznak délre,
Nem akar tisztulni. De nem az ebédre,
Az a híres Bogár Imre Azt a híres Bogár Imrét
Atal akar menni. Viszik vesztőhelyre.

Atal akar menni, Hóhér mondja néki:

Csikót akar lopni. Álljon fel a székre!
Az aradi nagy vásárra Híres Bogár, híres Bogár
Pénzt akar csinálni. A vesztőhelyedre!

Pénzt akar csinálni, Fel is állt a székre,

Subát akar venni, Felnézett az égre,
Mer nincs néki a babáját Gyilkolási, sok rablási
Mivel betakarni. Most juttak eszébe.

Sárga csikó, sárga, Kiapadt a Tisza,

Réz a zabolája, Csak a sara maradt,
Á - tal a-kar men - ni. Az a híres Bogár Imre Meghalt híres Bogár Imre,
Annak a gazdája. Csak a híre maradt.
Zavaros a Tisza, Megkínálom a vármegyét
Gesztete, Rima melléke
Nem akar higgadni. Hogy ne legyek rajba. Csank Dezsőné Imrece Ilona (62), 1975
Az a híres Bogár Imre
Atal akar menni. Nyisd ki rózsám, nyisd ki
Ablakod firhangját!
Atal akar menni, Megérkezett Bogár Imre
Csikót akar lopni, Aranyos paripán.
Kecskeméti ződvásáron
El akarja adni. Aranyos a kantár,
Réz a zabolája,
Csaplárosné hallja! Gyémántkőből van
Van-e vacsorája? Kirakva a nyeregkápája.
Van vacsoráin, halpaprikás
Vendégek számára. Nyisd k i , rózsám, nyisd ki
Ablakod firhangját!
Csaplárosné, hallja! Most kisírik Bogár Imrét
Száz icce bort hozzon! Az akasztófára.
Mikolcsány, Murány-völgy
Benkó János (81) 1973
Nagy udvara van a holdnak, Nagy udvara van a holdnak,
Nagy híre van Vidróczkinak. Nagy híre van Vidróczkinak.
Olyan nagyon foly a híre, Úgy folyik az ő nagy híre,
Mint a patak folyó vize. Mint Pesten a Duna vize.

No Vidróczki, most vagy bajba, Hatvanhatban nagy csata volt,

Környes-körül el vagy zárva! Vidróczki is abba ott volt.
No, Vidróczki, most gyere k i , Jáger Jóska jó pajtása
Hat vármegye vár ideki! Vidróczkit már agyonvágta.
Minek nekem hat vármegye,
Tizenkettő jöjjön ide! No, te pajtás, itt heverjél,
Míg a gőzös ide nem ér!
Be-belőnek az ablakon, Majd ha a gőzös ideér,
Piros vér foly az asztalon, Elvisz téged hazafelé!
Szeretője keszkenője,
Környös-körül véres tőle. Harangoznak, harangoznak,
Talán bizony Vidróczkinak,
Lőrincz Pista hü pajtása Itt viszik a gyászgőzösbe,
A baltáját belevágja. Feketébe felöltözve.
No, te testvér, itt pihenjél,
Míg a szekér ide nem ér. Sír az apa, sír az anya,
Majd ha a szekér ideér, Sír mind a két testvérbátyja.
Elvitetlek Eger felé. Ne sírj, apám, ne sírj, anyám,
Nem betyárkodok már tovább.
Sír az anyja, sír az apja,
Sír mind a két testvérbátyja. Betyárkodtam sok ideig,
Ne sírj, anyám, ne sírj, apám, Hatvanhárom esztendeig.
Ne sírj két testvérbátyám. A vármegye sokat hajtott,
Elég volt a betyár idő, De soha meg nem foghatott.
Testem bírja a temető.
Kelemér, Száraz-völgy
Brichta Adolfné Jávora Gizella (63), 1975
Vidróczkinak halálára,
Gyöngyharmatok hullnak rája,
Gyöngyharmatok hullnak rája,
Vidróczki
Vidróczkinak sírhalmára.
Cifra szűre koporsója,
Fényes balta a fej fája.

Hét, Sajó völgye

Gecse Márton (60) I960
Szilvás falujába Mindég is ott járok, Mert mindig ott vagyok, Lóra, csikós, lóra,
Vidróczki a nevem, Ahol nem gondolják, Ahol nem gondolják, Be van a mén hajtva.
Vidróczki a nevem. Ahol nem gondolják. Ahol nem gondolják. Be van a mén hajtva.
Tizenhat vármegye De hol a szép lányok Szép asszonyok, lányok Rozsnyó városába
Mindig keres engem. Orcámat csókolják. Két orcám csókolják, Szól a csengő rajta,
Két orcám csókolják. Szól a csengő rajta.
Mindig ott keresnek, Onnét elindulok
Ahol nem ott vagyok, Trencsén vármegyébe, Lóra, csikós, lóra, Ha csikót keresnek,
Ahol nem ott vagyok. Trencsén vármegyébe. Elszaladt a ménes, Nálunk is jöhetnek.
Mert én az én rózsám Trencsén vármegyének Széjjelment a ménes. Nálunk is jöhetnek.
Két karja közt vagyok. Sűrű erdejébe. Nem maradt a tanyán Nem csikót keresünk,
Egyedül a nyerges, Nem csikót keresünk,
Onnét elindulok Egyedül a nyerges. Nem lovat keresünk,
Szepes vármegyébe,
Szepes vármegyébe. Mikor Csány faluba
Ahol a papok is Szép lányt nézni megyünk,
Várnak j ó ebédre. Házasodni megyünk.

Felsővály, Vály-völgy Rozsnyó, Sajó-völgy

Gyömbér István (75) 1973 Csák András (65) 1973

Vidróczki Vidróczki

A Vidróczki manga nyája

Korog-morog a Mátrába,
Korog-morog a Mátrába,
Nem talál a gazdájára.

Zöd erdőbe nagy csata jár,

Lőrincz Pista is benne jár,
Belevágott hamarjába
Vidróczkinak a hátába.

No, te pajtás, itt pihenjél.

Míg a gőzös ide nem ér,
Majd ha a gőzös ideér,
Bevitetlek Szombat felé.

Itt hozzák már gyászgőzösbe,

Kiterítve feketébe.
Mellette sír apja, anyja,
Sír mind a két testvérbátyja.

Ne sírj, apám, ne sírj anyám,

Ne sírj te sem, testvérbátyám,
Ne sírt te sem, testvérbátyám,
Nem leszek már többet betyár.

Híres betyár vagyok, Hegyen, völgyön, erdőn Betyár voltam sok ideig,
Vidróczki a nevem, Járkálnak utánam, Harminchárom esztendeig.
Vidróczki a nevem. Járkálnak utánam. A vármegye mindig hajtott,
Gömör, Nógrád megye, A híres pandúrok De soha meg nem foghatott.
Régen köröz engem, Sehol sem találnak,
Rimaszombat, Rima-völgy
Régen köröz engem. Sehol nem találnak. Márton János (72), 1963
 R ó z s a Sándor R ó z s a Sándor

Mikor Rózsa Sándor

Felül a lovára,
Aranyrojtos gyócs gatyája,
Sej-haj, úszik a Tiszába.

Fúdd el jó szél, fúdd el

A Tiszának habját.
Hogy ne találja meg senki,
Sej-haj, Rózsa Sándor nyomát.

Húzd el, húzd el, rózsám,

Ablakod firhangját.
Megérkezett Rózsa Sándor,
Sej-haj, sötét pejparipán.

Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975 Bakony erdő gyászba van, Ha nincs ingem szennyesen
Bakony erdő gyászba van. Ha nincs ingem szennyesen
Rózsa Sándor halva van, Hozok mindjárt véreset,
Rózsa Sándor halva van. Hozok mindjárt véreset.

Egy vasárnap délután, Bement ő a kocsmába,

Egy vasárnap délután Bement ő a kocsmába.
Felöltözött nagy cifrán, Leült ott a lócára,
Felöltözött nagy cifrán. Leült ott a lócára.

Utánament az anyja, Három legény felállott,

Utánament az anyja: Három legény felállott.
Sándor fiam, jer haza, A negyedik kést rántott,
Sándor fiam, jer haza! A negyedik kést rántott.

Nem megyek én még haza, Éles kés a szívébe,

Nem megyek én még haza: Éles kés a szívébe,
Vérbe fürdők még máma, Rézfokos a fejébe,
Vérbe fürdők még máma. Rézfokos a fejébe.
Bakony erdő gyászba van, Rézfokos a fejébe,
Bakony erdő gyászba van, Rézfokos a fejébe. Édesanyám, kedvesem! Bakony erdő gyászba van,
Rózsa Sándor halva van, Édesanyám, kedvesem: Bakony erdő gyászba van.
Rózsa Sándor halva van. Édesanyám, kedvesem! Van-e ingem szennyesen? Rózsa Sándor halva van,
Édesanyám, kedvesem: Van-e ingem szennyesen? Rózsa Sándor halva van.
Egy vasárnap délután, Van-e ingem szennyesen?
Rozsnyó, Sajó-völgy
Egy vasárnap délután Van-e ingem szennyesen? Csák András (65), 1973
Sétált a lányok után,
Sétált a lányok után. Ha nincs ingem szennyesen,
Ha nincs ingem szennyesen,
A kis kocsma végébe, Veszek egyet véresen,
A kis kocsma végébe Veszek egyet véresen.
Fürdik Sándor a vérbe,
Fürdik Sándor a vérbe. Menjen le a Tiszára,
Menjen le a Tiszára:
Éles kés a szívébe, Mosson egyet tisztára,
Éles kés a szívébe, Mosson egyet tisztára.

Hét, Sajó völgy

Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973
 Rózsa Sándor Barna Pista

Az ózdi gyár gyászba van, Kopogtat az ablakon,

Az ózdi gyár gyászba van. Kopogtat az ablakon.
Barna Pista halva van,
Barna Pista halva van. Édesanyám keljen fel!
Édesanyám keljen fel!
Még vasárnap délután, Van-e ingem szennyesen?
Még vasárnap délután, Van-e ingem szennyesen?
Kiment a lányok után,
Kiment a lányok után. Ha nincs ingem szennyesen
Ha nincs ingem szennyesen
Leg- szebb lá- nyát ál - lit - sa ki srrá - zsá - ra!
Utánament az anyja, Hozok egyet véresen,
Utánament az anyja. Hozok egyet véresen.
Esik eső, szép csendesen csepereg, Pista fiam, gyer haza,
Rózsa Sándor a kocsmába kesereg. Pista fiam, gyer haza. A kőkocsma szélébe,
Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra, A kőkocsma szélébe,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára! Nem megyek én még haza, Duplakés a szívébe,
Nem megyek én még haza. Duplakés a szívébe.
Édesanyám, már én strázsát nem állok, Vérbe fürdők én még ma,
Mert itt jönnek már a lovas zsandárok! Vérbe fürdők én még ma. Lányok, lányok, sírjatok,
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára, Lányok, lányok, sírjatok,
Felugrott a kis pej lova hátára! Épp tizenkét órakor, Legények zokogjatok,
Épp tizenkét órakor Legények zokogjatok.
Lova, lova, lova viszi messzire, Hét, Sajó-völgy
Egyenesest a sürü erdő mélyibe. Farkas Púi (38)
Lova lába megbotlott egy gyökérbe,
Rozsa Sándort ott fogták el fektébe.
Rózsa Sándort kötözik a kocsira,
Azt kérdezi, hol az ő kis pej lova.
Kis pejlovad majd elmegy az útjára,
Téged pedig elviszünk katonának.

Megüzenem én a feleségemnek,
Viselje gondját a két gyermekemnek,
Se csikósnak, se gulyásnak ne adja,
Mert ott csak a betyárságot tanujja!

Édesapám, csikós leszek, nem betyár,

Ostort veszek a kezembe, karikást.
Felnyergelem almásderes lovamat.
Lerúgatom véle a csillagokat.

Falu végén ringyes-rongyos kerítés, Jáger Jóska híres betyár,

Rózsa Sándor lova abba legelész. Talpig selyem ruhában jár.
Lova legel a kerítés közepén, Bemegyen az egri boltba,
Rózsa Sándor sír a tömlöc fenekén. Úgy válogat a selyembe.

Hét, Sajó-völgy Itt a selyem, válogasson!

Veres Józsefné Kocsis Julianna (48), 1973 Ne siessen olyan nagyon!
Sietek én, botos uram,
Mer messze van az én utam.
 Jáger Jóska kifordulva Itt a selyem, válogasson!
Ezt írja a boltajtóra; Ne siessen olyan nagyon!
Ezt írja a boltajtóra: Sietek én, boltos uram,
Itt vásárolt Jáger Jóska. Mer messze van az én utam.

Esteledik, alkonyodik, Ne siessen, Jáger Jóska!

Csali erdő szomorkodik, Üljön le a kanapéra!
Abba van egy híres betyár, Sietek én, boltos uram,
K i az ember elébe áll. Hat zsandár a nyakamban van.

Jó estét hát, édes testvér! Jáger Jóska kifordulva

Van-e sajt, szalonna, kenyér? Ezt írta a boltajtóra,
Van sajt, szalonna, kenyér is, Ezt írta a boltajtóra:
Ehetsz, ihatsz, míg beléd fér! Itt vásárolt Jáger Jóska.

A szűrödet karikástól, Esteledik, alkonyodik,

A csizmádat sarkantyústól, Csali erdő szomorkodik.
En a szűrömet nem adom, Abba van egy híres betyár,
Míg a nyájam be nem hajtom! Ki az ember elibe áll.

Az Istennek szent angyala Jó estét hát, édes testvér!

Adják erőt a karomba, Van-e sajt, szalonna elég?
Hogy a fejszém fordíthassam, Van sajt, szalonna és kenyér,
Jáger Jóskát agyonvágjam! Eheted hát, míg beléd fér.

A fejszémet fordítottam, A szűrödet karikástól,

Jáger Jóskát agyonvágtam. A csizmádat sarkantyústól,
Itt nyugodjál, édes testvér, A nyáj adat én nem bántom,
Míg a szekér ide nem ér. Ha ezt nékem ideadod!

Három lovon gyövök érted, A szűrömet karikástól,

Úgy viszlek a temetőbe. A csizmámat sarkantyústól;
Úgy viszlek a temetőbe, Én ezt nekem nem adhatom,
Abba az idegen fődbe. Míg a nyájam be nem hajtom.

Hét, Sajó-völgy Ha a nyájamat behajtom,

Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (62), 1974
Mind a kettőt néked adom:
A szűrömet karikástól,
Jáger Jóska A csizmámat sarkantyústól.

Az Isten szent angyala,

Adjál erőt a karomba,
Hogy a botom fordíthassam,
Jáger Jóskát agyonvágjam!

A baltámat fordítottam,
Jáger Jóskát agyonvágtam.
Itt nyugodják, édes testvér,
Míg a szekér ide nem ér!

Ott vi • sá - roi Já - gar Jós - ka. Három lovon jövök érted,

Úgy viszlek a temetőbe.
Jáger Jóska híres betyár, Úgy viszlek a temetőbe,
Talpig fehér selyembejár. Abba az idegen fődbe.
Bemegyen az egri boltba,
Ott vásárol Jáger Jóska. Hét, Sajó-völgy, Veres Józsefne Kocsis Julianna (48) 1973
 J á g e r Jóska
Alkonyodik már az idö,
Sűrű a bakonyi erdö.
Ott lakik a híres betyár,
Ki az ember elibe áll.
Sapkás Pesta tüzet rakott,
Jáger Jóska hozzáugrott,
Szép jó estét, Pesta testvér!
Van-e sajt, szalonna, kenyér?
Van sajt, szalonna meg kenyér,
Egyél, amennyi beléd fér!
Lakjál jól most utoljára,
Véred ontom nemsokára!
Elment Pesta fordítani,
Az Istenhez fohászkodni:
Én Uram, Istenem fia,
Adj erőt a jobb karomba!
Én uram, Istennek fia,
Adj erőt a jobb karomba,
Hogy a baltám fölfoghassam,
Jáger Jóskát levághassam!
A baltámat föl is fogtam,
Jáger Jóskát le is vágtam.
No, feküdj itt, Jóska testvér,
Amíg a kocsim ideér!
Hazaérek virradatra,
Befogatok egy kocsiba.
Vasas kocsin jövök érted,
Hazaviszlek, eltemetlek.
Török Miklós bírógazda!
Halva fekszik Jáger Jóska!
Én vágtam le, nem tagadom,
A törvényen is bevallom.
Lévárt-Kövespuszta,
Tóth Pál (72),
Barna Péter
Fúdd el, jó szél, fúdd el, hosszú útnak porát,
Hogy meg ne ismerjék fakó lovam nyomát,
Mer ha megismerik fakó lovam nyomát,
Utánam futtatják vármegye pandúrját.
Áldja meg az Isten fakó lovam lábát,
Gyakran megfutotta Gönc város határát,
Jó ló volt a fakó, jó ló is ellette,
Áldja meg az Isten, aki felnevelte.
Szegény Barna Péter, de sok lovat lopott,
Románné két lánya abból ruházkodott.
Románné két lánya várja vacsorára,
Várja káposztára, mézes pálinkára.
A leleszi csárda most borult be gyászba,
Szegény Barna Péter most esett rabságba.
Vármegye kapuja nem nyílik hiába.
Szegény Barna Pétert viszik udvarába.
Felszállott a páva vármegye házára,
Szegény Barna Péter szabadulására.
Nyíljatok meg, egek, rejtsetek el engem,
Mer a fekete főd nem vészen be engem.
Szegény Barna Pétert Szent János napjára,
Elvitték halálra leleszi határba.
Hej, minden halottnak hármat harangoznak,
De Barna Péternek egyet sem kondítanak.
Hét, Sajó-völgy
Gecse Márton (60), 1960
Tizenhat esztendős voltam
[A betyár utazólevele]
Tizenhat esztendős voltam,
Mikor lopni elindultam.
Loptam olyan szilaj csikót,
Kiért kaptam kilenc tinót.
Kettőt adtam a bírónak,
Kettőt a szabadítómnak.
Szabadító uram, kérem,
Hol van az úti levélem.
Kondorosi csárda előtt
Kilenc zsandár elimbe jön.
Mind a kilenc kérdi tőlem,
Turóc-völgy
1973
Hol van az úti levélem.
Megájj zsandár, megmutatom,
Csak a lajbim kigombolom.
Kislajbimat kigomboltam,
Forgópisztolyom kihúztam.
Kettőt meglőttem belőle,
Egy elszaladt a törvényre,
Egy elszalad a törvényre,
Hogy csukjanak el örökre.
Krasznahorkahosszúrét, Csermosnya-völgy
Szkokán István (69), 1973
Csütörtökön Edelénybe Kilenc zsandár áll felettem,
[A betyár utazólevele] Azt kérdezi mind éntőlem:
Valld ki, betyár, a nevedet!
Hol az utazóleveled?

Zsandár urak, megmutatom,

Csak a lajbim kigombolom!
A lajbimat kigomboltam,
Pisztolyomat előhúztam.

Kettőt mindjárt agyonlőttem:

Itt az utazólevelem.
De már többet nem lőhetek,
Mer vasba van a két kezem.

Rimaszombat, Rima-völgy
Márton János (72), 1973

Csütörtökön Edelénybe,
Kilenc zsandár áll elembe.
Mind a kilenc kérdi tőlem:
Van-e utazólevelem?

Várjál, zsandár, megmutatom,

Csak a lajbim kigombolom.
Kigombolom a lajbimat,
Kiveszem a levoromat.

Kettőt mindjárt agyonlőttem,

Ez az utazólevelem.
De már többet nem lőhetek,
Mer fegyver közt az életem.

Na de most már mit csináljak,

Szaladjak-e vagy megállják?
Ha szaladok szégyent vallok, Ke - se - rû a le - ve
Ha megállok, rab maradok.
Amott van egy nagy ház,
Gesztete-Mezölapos, Rima melléke
Törvényszék a neve,
Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975
Törvényszék a neve,
Amit abba főznek,
Keserű a leve.
Végigmentem a piacon
[A betyár utazólevele] Abba van bezárva
Két húszéves legény,
Végigmentem a piacon, Két húszéves legény,
Ott láttam egy betyárt vason. Ott tölti idejét
Kérdem őtet, mér vagy vason? Éhen, szomjan szegény.
Zsandárkáplánt lőttem agyon!
Abba van egy asztal
Rima partján elaludtam, Búval leterítve,
Jaj, de szomorút álmodtam! Búval leterítve,
Felébredtem éjféltájba, Azon van egy pohár
Kakukkmadár szólására. Méreggel van töltve.
Akárkié lészen Repülj, fecském, repülj, Mondd meg, hogy itt vagyok
Az a tele pohár, Nógrádon keresztül, Azt is, hogy rab vagyok,
Az a tele pohár, Gömörön keresztül ! Azt is, hogy rab vagyok,
Csak énértem jönne Vigyél hírt anyámnak Lipótvári fegyház
A hirtelen halál! Az én sorsom felöl! Vaságyán hervadok!

Visnyó, Turóc-völgy
Szállj el, fecskemadár, Demjén Andor (68), 1973
Borsodon keresztül,
Gömörön keresztül,
Vidd el az anyámnak A rab
Ezt a szomorú hírt!
Miskolcon van egy ház, Szállj el, madár, szállj el,
Ha kérdi, hol vagyok, Törvényszék a neve, Miskolcon keresztül,
Mondjad, hogy rab vagyok, Törvényszék a neve. Miskolcon keresztül.
Mondjad, hogy rab vagyok, Amit mérnek benne, Szólj be az anyámnak,
A szombati fegyház Keserű a leve. Maga van egyedül.
Vaságyán hervadok.
Abban van egy asztal Ha kérdi, hol vagyok,
Térgyig bevasalva, Búval leterítve, Mondjad, hogy rab vagyok,
Könyökig a vérbe, Búval leterítve. Mondjad, hogy rab vagyok,
Könyökig a vérbe, Azon van egy pohár Miskolci fegyházban
Szemem be van esve Méreggel van tele. Térdig vasba vagyok.
A nagy sötétségbe.
Akármi is legyen Térdig vasba vagyok,
Sötétség takaróm, Az a tele pohár, Könyökig a vérbe,
Vánkusom a tégla, Az a tele pohár, Könyökig a vérbe,
Vánkusom a tégla, Csak énértem jönne Szemem be van esve
Kígyók, békák szeme A hirtelen halál. A nagy sötétségbe.
Világító gyertya.
Kőből a nyoszolyám,
Gesztete, Rima melléke Kőszikla a párnám,
Csank Dezsőné Imrece Ilona (62), 1975
Kőszikla a párnám,
Kígyók, békák szeme
Világító gyertyám.

Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (47), 1972

A rab betyár

Hallottad-e hírét
Piros álomszögnek,
Annak az átkozott
Szombati börtönnek,
Szombati börtönnek?

Hallottam, hallottam,
Voltam is már benne.
Verje meg az Isten
A k i építette,
Aki építette.

Látom a törvénynél
Huszonnégyen ülnek,
Mind a huszonnégyen
 Rólam törvénykeznek, A rab
Rólam törvénykeznek.
Rimaszombat felöl
A huszonötödik Fújdogál a szellő,
A nevemet írja, Fújdogál a szellő.
Egy szép barna kislány Nem jó hírt hallottam
Nevemet diktálja, Magam sorsa felől.
Nevemet diktálja.
A törvényszék előtt
Hallod-e, hallod-e, Tizenhármán ülnek,
Te szép barna kislány! Tizenhármán ülnek.
Ne diktáld a nevem, Mind a tizenhármán
Hadd meg az életem, Rólam törvénykeznek.
Hadd meg az életem!
Ne írjátok nevem,
Nem sajnállak, betyár, Hagyjátok életem,
Pusztulj el örökre! Flagyjátok életem.
Pusztuljon el néked Beírjuk a neved,
Minden ivadékod, Nem hagyjuk életed.
Minden ivadékod!
Beírjuk a neved,
Harangoznak délre, Nem hagyjuk életed,
De nem az ebédre, Nem hagyjuk életed.
Hóhér mondja a betyárnak: Az akasztófára
Állj fel már a székre, Húzatjuk testedet.
Állj fel már a székre!
Visnyó, Turóc-völgy
Demjén Andor (68), 1973
Felállott a székre,
Feltekint az égre:
Én Istenem j a j Istenem,
Most járnak végemre, Fürdik a hódvilág
Most járnak végemre.

Hét, Sajó-völgy
GecseMárton (60), I960

Szállj el, fecskemadár

Szállj el, fecskemadár, Testvérek, rokonok

Gömörön keresztül, De hűtlenek vagytok,
Gömörön keresztül, De hűtlenek vagytok,
Vidd el az anyámnak Nehéz rabságomból
Ezt a szomorú hírt. K i nem szabadíttok.

Ha kérdi, hol vagyok, K i fogok még menni,

Mondd azt, hogy rab vagyok, Nem fogok rab lenni,
Mondd azt, hogy rab vagyok, Nem fogok rab lenni,
A szombati fegyház A ti jóságtokat
Vaságyán hervadok. Meg fogom hálálni.
Fürdik a hódvilág Baltája nyelére
Martonfalva, Rima-völgy Az éj tengerébe. Támaszkodva mondja:
Paraszti kéziratos könyvből (1907)
Bujdosik a betyár Mért adtam fejemet
Erdők sűrűjébe. Tilalmas dolgokra.
Elhagytam házamat,
Mire vetemedtem!
Rablók, fosztogatók
Közé keveredtem.
Elmennék már innen, Hallod-e, te, pajtás
De már most nem lehet.
Itthagynám a bandát,
Rubato 141
De nem eresztenek.

Most is köztük élek Édesanyám mindig

Magam szégyenére, Javamat akarta.
Ártatlan utasnak Édesanyám, mér nem
Nagy veszedelmére. Fogadtam szavára.

Édesanyám meghalt,
Házunk összeroskadt.
Régen összeroskadt,
Áll az akasztófal.

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975

Verik a kassai dobot

Verik a kassai dobot, Hallod-e, te pajtás Ne sajnáld az árvát,

Most visznek egy szegény rabot, Mit beszél az öreg! Vágd bele a baltát!
Rabot visznek rabságáér, Ökröt venni megyén Vágjuk szét a fejit,
Engem a betyárságomér. Szentörzsébet felé! Vegyük el a pénzit!

El is vittek Kosicébe, Gyerünk elejibe Pénzemet odadom,

A kassai törvényszékre. A leleszi vőgybe. Életem ne rabold!
Láttam ott sok urat ülni, Vágjuk szét a fejit, A három gyermekem,
Engem fognak elítélni. Vegyük el a pénzit! Hát azt kire hagyom?

Elítélnek egy időre, Ne üssetek agyon, Ne sajnáld az árvát,

Két vagy három esztendőre. Három árvám vagyon! Vágd szét már a fejit,
Sírhatsz, anyám, jajszóval is, Három árvám vagyon, Vágd szét már a fejit,
Egy fiad vót, rab lett az is. Hát azt kire hagyom? Rabold el a pénzit.

Anyám, anyám, édesanyám! Harangoznak délre,

Gyer, nézd meg az én szobám, Fél tizenkettőre,
Tiszta vas az én nyoszolyám, Három árva apját
Itt halok meg édesanyám. Viszik temetőbe.

Gesztete, Rima melléke

Hogyha meg találok halni, Csank Dezsőné Imrece Ilona (62), 1975
Minden ruhát rám kell rakni,
Koporsóm se legyen fából,
Hanem fehér gyöngyvirágból. Hallod-e, te, pajtás

Csütörtökön virradóra
Jön a kulcsos az ajtóra.
Szedd fel, betyár, mindenedet,
Letöltötted az idődet.
Krasznahorkahösszárét,
Szkokán István (69), 1973
Hallod-e, te pajtás, Pénzemet odadom,
M i t beszél az öreg! Életem ne rabold,
Búzát megyén venni Öt árva gyermekem,
Szenterzsébet fele! Hát azt kire hagyom!
Csermosnya-völgy
Gyerünk eleibe Ne sajnáld az árvát,
A leleszi vőgybe! Vágd szét már a fejit,
Vágjuk szét a fejit, Vágd szét már a fejit,
Vegyük el a pénzit! Rabold el a pénzit!
Hallod-e, te pajtás, Csaplárosné hajjá, Hat zsandárnak nincsen olyan hatalma,
Hideg szél fújdogál, Száz icce bort adna, Ki engem a nyájamnál megvasalna.
Nem jó hírt hallottam Megkínálnám a vármegyét Én addig el nem megyek a nyájamtól,
Magam sorsa felől. Hogy ne legyek rabja. Míg a bacsó ki nem jön a tanyából.

Látom a törvénynél Huncut a vármegye, Valahára a bacsó is kijött már,

Huszonnégyen ülnek Nem iszik belőle, Hová viszik a nyájamtól a bojtárt?
Mind a huszonnégyen Szegény Balogh Miska, Elvisszük az illavai tömlöcbe,
Rólam törvénykeznek. Szenved a kezébe. Keze, lába keresztvasba lesz verve.

Hét, Sajó-völgy
Gecse Márton (60), 1960
Nem félek és a vármegye kezétől,
Letagadom a csillagot az égről.
Letagadom a csillagot az égről,
Nem messze van ide Kismargita Száz fiskálist a befonott karszékből.
Lice, Murány-völgy
Nem messze van ide Kismargita, Breznanik János (68) 1973

Környes-körül folyj a azt a Tisza,

Közepébe a margiti csárda,
Abba iszik egy betyár magába. Sajó Pista

Csaplárosné, jó estét, jó estét! Sajó Pista egy szombaton hajnalba

Hát ez a szép szilaj csikó kié? Beugrajtott a gondorosi csárdába.
Betyár gyerek ennek a gazdája, Csaplárosné olyan bátor asszony volt,
Most jött ide, nincs egy félórája. Kérdi Pistát: Sajó Pista, mi bajod?

Küldje k i , hát ennek a gazdáját, Csaplárosné sült halakat hozzon k i ,

Nem bántjuk mi, ha megadja magát! Asztalomra citromos bort rakjon k i !
K i se megyek, meg se adom magam, Szobalányát strázsának állíjja k i ,
Ha tetszik, hát hajtsa el a lovam. Ha zsandár jön, híradással kell lenni!

Kis pej lovam nem nagyon sajnálom, A szobalány szalad be nagy ijedten:
Csak a nyeregizzajtóm sajnálom! Itt jön már a kilenc zsandár fegyverbe!
Nyeregizzajtómba bugyelláris, Sajó Pista sem vette ezt tréfára,
Abba hever háromezer forint. Felpattantott daruszőrű lovára.

Egyet adtam én egy pej csikóér, Sajó Pista egy patakot ugrajtott,
A másikat rávaló szerszámér, Sajó Pista lova lába megbotlott.
Harmadikat egy szép barna lányér, Sajó Pista lova lába megbotlott,
Kit nem adnék széles e világért. Sajó Pista a lováról lebukott.

Hét, Sajó-völgy
Sajó Pistát a zsandárok elfogták,
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48) 1973
Kezét-lábát bilincsekbe vasalták.

Csaplárosné, írd meg a jó anyámnak,

Nem akar a vezérürüm legelni
Ne várjon már soha Pista fiára.
Gondorosnál pandúrkézre kerültem,
Nem akar a vezérürüm legelni, Jaj, de bánom, hogy betyárnak születtem.
Rézcsengőjét haragosan csengeti,
Idegen szagot érez a határba,
Csaplárosné, írd meg a jó anyámnak:
Hátranézek, hat zsandár jön utánam.
Vigyázzon még a két kisebb fiára:
Sem csikósnak, sem gulyásnak ne adja,
Hova való születésű vagy, betyár? Hogy a zsandár soha meg ne vasalja.
Megmondod-e, vagy vasra verünk mingyár!
Zsandár urak ne packázzanak velem, Rozsnyó, Sajó-völgy

Isten bizony, mindnyájukat leverem! Csák András (65) 1973

 Csali Pista Csaplárosné a betyárt szerette

Csali Pista még húszéves korába,

Lovat lopott hortobágyi pusztába.
Lopott lova mind a hat vasderes volt,
Arról tudták, Csali Pista betyár volt.

Esik eső, szép csendesen csepereg.

Csali Pista a csárdába kesereg.
Csaplárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.

Édesanyám, én már strázsa nem leszek,

Amott jönnek a bakonyi csendőrök!
Csali Pista nem vette ezt tréfára,
Felugrott az almásderes lovára.
Lova lába megbotlott egy gyökérbe.
Ott fogták el Csali Pistát örökre.
Vasat vernek lábára és kezére,
Úgy kisérik a bakonyi börtönbe.
Megüzenem én a feleségemnek,
Gondját viselje a két gyermekemnek.
Sem gulyásnak, sem bojtárnak ne adja,
Mindég csak a betyárságra tanítsa!
Gesztete, Rima melléke
Csank Dezsőné Imrece Ilona (62), 1975
Csaplárosné a betyárt szerette,
De a betyár őtet nem kedvelte,
Csaplárosné örökbe vett lánya,
Volt a betyár egész boldogsága.
Csaplárosné ezt megirigyelte,
Irigységül a leányt elverte.
Elverte a háztól a világba,
Pedig ott kint tél, fagy volt javába.
Szegény kislány ment egy kis darabon,
Aztán leült, ültébe megfagyott.
Esett ez a betyárnak tudtára,
Csapiaménak lett kínos halála.

Betyár ezért hóhérkézre került,

M é g én akkor tízesztendős se voltam Nem bánta ő, de még inkább örült.
Mert mióta a lányt elvesztette,
Még én akkor tízesztendős se voltam, Pipadohányt sem ért az élete.
Mikor már én lovat lopni tanultam. Hét, Sajó-völgy
Kiválasztok a ménesből egy csikót, Bene György (65), 1975
Ha eladom, kapok érte jó bankót.

Esik eső, nagy sár van a főuccán,

Meglátszik a lopott lónak a nyoma. A kondáslegény halála
Gyere, rózsám, takargasd el a nyomát,
Úgyis terád cifráztam el az árát.

Jak, de magos a vármegye kapuja,

Három betyárt most kísérnek be rajta.
Ráncos szárú csizma lábán, vas rajta,
Tíz esztendő van a szárára varrva.

Kilenc lovat, kilenc ökröt fognak rám,

Kilenc betyár hamisan esküszik rám.
De a babám megesküszik mellettem,
Egész éjjel karjai közt pihentem.

Szilice, Szilicei fennsík

Máthé Lászlóné Berecz Jolán (48), 1975
 Kondáslegény elment lopni, Szűcs Mari
Nem jól tudott gondolkozni. [A meggyilkolt szerető]
Elment, elment halálára,
Vasas Jancsi tanyájára. ^8o

Vasas Jancsi nem kedvelte,

Rézpisztolyát rászögezte.
Rézpisztolyát rászögezte,
Kondáslegényt agyonlőtte.

Ne, te legény, itt feküdjél,

Míg a kocsi ide nem ér!
Majd, ha a kocsi ideér,
Ballagunk a falu felé,

De a falu nem engedi,

Hogy a föld gyomrába tegyék.
Ott tegyék a föld gyomrába,
Este van, este van, Beborult, beborult,
Ahol történt a halála!
Nyolcat üt az óra, Be is sötétedett,
Visnyó, Turóc-völgy Minden barna kislány Szegény Szűcs Marinak
Demjén Andor (68), 1973 Készül a fonóba. Homályos este lett.

Szegény Szűcs Mari is Először megütték,

Szűcs M a r i Oda készült volna, Véres lett a balta,
[A meggyilkolt szerető] Ha a csillagos ég Másodszor megütték,
Be nem borult volna. Ráesett a hídra.
Este van, este van, Először megütte,
Nyolcat üt az óra, Véres lett a balta, Vérem a véreddel
Minden hajadon lány Másodszor megütte, Egy patakba folyjon.
Készül a fonóba. Ráesett a hídra. Testem a testeddel
Egy sírba nyugodjon.
Szegény Szűcs Mari is Jertek, lányok, jertek,
Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke
Oda készült volna, Rajtam segítsetek, Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975
Ha a csillagos ég Jaj, soha nem megyek
Be nem borult volna. Fonóba veletek.
A bárólány és a j u h á s z l e g é n y
Beberult, beborult, 0 , lányok, szép lányok,
Be is sötétedett, Példát mondok rátok,
Szegény Szűcs Marinak Ha fonóba mentek,
Szomorú este lett. Guzsalyt ne hordjatok.

Elment a fonóba, Fontam már eleget,

Leült a lócára, Nem fonok már többet,
Kihívja egy legény A ti fonótokba
Csak egy minutára. Nem lépek be többet.

Sajórecske, Sajó völgy

Paraszti kéziratos könyvből (1900-1910 k.)

Kisütött a nap a báró házára,

Kikönyökölt a báróné lánya.
Jaj, Istenem, mért lettem báró lánya,
Mért nem lettem juhászlegény babája?
 Báró lánya nem juhásznénak való,
Selyem szoknya nem a harmatba való,
Mert a juhász éjjel a harmatba jár,
Nappal pedig a nyája után sétál.
Szépen szól a juhász legény klanétja,
Behangzik a báróné udvarába.
A báró se nem vette ezt tréfának,
Felpattantott a daruszörü lovára.
Felpattantott a daruszörü lovára,
Kiugrajtott a közeli pusztára.
Adjon Isten j ó estét, te kis juhász!
Adjon Isten, báró uram, mit vizsgál?
Nem vizsgálok egyebet, te kis juhász
Nem láttad-e kökényszemü bárólányt?
Nem láttam a kökényszemü bárólányt,
Ha nem hiszi, vizsgálja fel a tanyát.
Benne van a cifraszüröm, rézbaltám,
Mellette a tajtékpipám, klanétám.
Jaj, de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyre a juhászlegényt akasztják.
Fújja a szél gyócsingét, gyócsgatyáját,
Jaj, Istenem, mér szerettem bárólányt!
Jaj, de szépen harangoznak, temetnek,
Juhászlegényt temetőbe kísérnek.
Az van írva a koporsó oldalára,
Itt nyugszik a bárókislány babája.
Sz káros,
Bajo István
Endre báró lánya és a juhászlegény
Parlaiido J5- r68
Endre báró udvarába van egy fa
Juhászlegény furulyázik alatta.
No, te juhász, szépen szól a furulyád,
Behallatszik Endre báró ablakán.
K i is nyílt az Endre báró ablaka,
Kökényszemű bárólány néz ki rajta.
A bárólány így sóhajt fel magába:
Minek élek ily szomorú magányba!
Endre báró kora reggel hajnalba
Kilépett a közel levő tanyára.
Azt kérdezi a számadó juhásztól:
Nem látat-e a kisasszonyt valahol.
Nem láttam én báró uram, ha mondom,
Három naptól oda van egy bojtárom.
A bojtárom három napja oda van,
A kisasszony bizonyára vele van.
Jaj, de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyikre juhászlegényt akasztják.
Fújja a szél, gyócsingét, gócsgatyáját,
Jaj, Istenem, mért szerettem bárólányt!
Gesztete, Rima melléke
Csank Dezsőné Imrece Ilona (62), 1975
Szendrő báró juhásza és a báró lánya
Túl a Tiszán a szendrői határba,
Áll egy hársfa, egy nagy hársfa magába.
Annak a nagy hársfának az aljába
Juhászlegény klanétázik magába.
Én vagyok a Szendrő báró juhásza,
Turóc-völgy
Én járok a szendrei nagy határba.
(71), 1973 Fejem felett forog a rézkarikás,
Én ölelem a bárólányt, de nem más.
A bárólány álmatlan éjszakába,
Szomorúan így sóhajt fel magába:
Jaj, Istenem, mér lettem báró lánya,
Mér nem lettem juhászlegény babája.
A bárólány ibolyaszín ruhába
Kisétált a szendrei nagy határba.
Még messziről kiáltja a juhásznak,
Szívem, Bandi, terítsd le a subádat.
Nem teríthetem én le a subámat,
Mert behajtják az én kedves juhnyájam.
Szívem, Bandi, a nyájjal most ne gondolj,
Kiváltja azt az én apám, ha mondom.
Szendrő báró felkapott a lovára,
Kivágtat a szendrei nagy határba.
Megkérdi a legöregebb juhászát,
Nem látta-e itt járni a leányát.
 Nem láttam én, báró uram, a lányát, Felkereste a juhászok tanyáját,
Vizitálja meg a tanyám tájékát. Köszönti a legkedvesebb juhászát:
Benne van a cifraszűröm, rézbaltám, Adjon Isten, legkedvesebb bojtárom!
Benne van a tajtékpipám, klanétám. Nem láttad-e kökényszemű leányom?

Nem láttam én, báró uram, ha mondom, Nem láttam én kökényszemü bárólányt,
Három naptól a bojtárom se látom. Ha nem hiszi, vizsgálja fel a tanyám.
Három naptól a bojtárom odavan, Benne van a cifraszüröm, rézbaltám,
Alighanem a lánya is vele van. Mellette a tajtékpipám, klanétám.

Lányom, lányom, lányomnak se mondalak, Báró uram az igazat megvallom,

Ha én téged egy juhásznak odadlak. Három napja a bojtárom nem látom.
Édesanyám, nem bánom én, tagadj meg, Három napja a bojtárom odavan,
De a szívem a juhászér hasad meg. Talán bizony a kisasszony vele van.

Még a búza ki sem hányta a fejét, Szendrő báró hintót küld a lányáért,
A madár már mind elhordta a szemét, Három csendőrt meg a juhászbojtárért.
Jaj, Istenem, én Istenem, Istenem, Néked, lányom, kastély van a számodra,
Látod, anyám, mire visz a szerelem. Néked, juhász, készül az akasztófa.

Jaj, de szépen kifaragták az a fát, Falu végén faragják már azt a fát
Melyikre a juhászlegényt akasztják. Amelyikre juhászlegényt akasztják.
Fújja a szél gyolcsingét, gyolcsgatyáját, Fújja a szél fekete göndör haját,
Nem öleli többé a báró lányát. Jaj, Istenem, mér szerettem bárólányt.

Lévárt-Kövespuszta, Turóc-völgy
Tóth Pál (72), 1975
A bárólány nem juhásznénak való,
Slingelt szoknya nem a harmatba való,
Mer a juhász éjjel a harmatba jár,
Szendrő báró juhásza és a báró lánya Nappal pedig sétál a nyája után.

Túl a Tiszán a szendrői határba, A faluban végigmenni nem merek,

Levelezik egy nagy hársfa magába. Mer azt mondják, fekete gyászt viselek.
Juhászlegény furulyázik alatta, Fekete gyászban fehér a zsebkendőm,
Furulyaszó behallik egy ablakba. Juhászlegény volt az igaz szeretőm.

Szépen szól a juhászlegény furulya, Falu végén cigányasszony sátora,

Kökényszemű bárókislány hallgatja. Bárókislány arra sétál bújába,
Kinyílott a kastélynak az ablaka, Cigányasszony, vesd meg nékem a kártyát,
Kikönyökölt a báróné leánya. Lesz-e nékem juhászlegény szeretőm?

Lice, Murány-völgy
Bárókiskány így sóhajtott az égre, Breznanik János (68), 1973
Jaj, Istenem, mér lettem báró lánya.
Jaj, Istenem, mér lettem báró lánya,
Mér nem lettem szegény juhász babája! Leégett a szentpéteri hodály
[A szeretőjét kereső lány]
Én vagyok a Szendö báró juhásza,
Én járok a violaszín határba.
Fejem felett forog a rézkarikás, Leégett a szentpéteri hodály,
Én ölelem a kisasszonyt, de nem más. Beleégett kilenc juhászbojtár,
Kilenc juhász kilenc pár ruhája,
Szendrő báró nem vette ezt tréfára, Számadónak sallangos bundája.
Felpattantott daruszörü lovára.
Felpattantott daruszőrű lovára, Számadónak nincsen semmi kára,
Kiugrajtott a közeli pusztára. Megveszi a miskolci vásárba,
De az a sok szegény juhászlegény
Beleégett mind a kilenc szegény.
Barna kislány kerüli a hodályt, M i történt a kikőrösi leánnyal,
Keresi a szegény juhászbojtárt. Elmondom most ötven évnek múltjával.
Barna kislány hiába kerülök, Királykútra szegődött mint arató,
Beleégett, ki téged szeretett. A gép mellett ő volt a kévevágó.

Mutassák meg legalább a sírját, Kondás Erzsi felment a gépasztalra,

Hagy ültessek rája piros rózsát. Egyenesen beleesett a dobba.
Rózsát teremjen az, ne tövisket, Amikor a szeretője meglátta,
Mert ő engem igazán szeretett. A két kézit a fejire kulcsolta.

Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (47), 1972 Gépész uram, álljon meg a masina!
A szeretőm beleesett a dobba!
De amikorra a gőzgép megállott,
Leégett a szentpéteri hodály Kondás Erzsi piros vére elfolyott.
[A szeretőjét kereső lány]
Szegény leányt feltették a szekérre,
Leégett a szentpéteri hodály, Úgy vitték a főorvos úr elébe.
Beleégett három juhászbojtár, A főorvos elfordult és azt mondta:
Három juhászbojtárnak a nyája, Ennek csak a j ó Isten az orvosa.
Cifraszüre, sallangos bundája.
Rögtön küldték a sürgönyt a postára,
Számadónak nincsen semmi kára, El is ment az Kiskőrös városába.
Megveszi a szendrei vásárba, Édesanyám, olvasd gyászos levelem,
De a szegény Jancsi juhászlegény A gép mellett hagytam az életemet.
0 maga is beleégett szegény.
Édesanyám, ha fel akarsz keresni,
Bama kislány kerüli a perjét, Az abonyi temetőbe gyere k i .
Keresi a régi szeretőjét. Megismered síromat a virágról,
Bama kislány, keresd már te őt, Meg harmatos rózsa sírszalagjáról.
Beleégett a te hü szeretőd.
Kiskőrösről ment a kocsi Borsodba,
Mutassák meg legalább a sírját, Harangoztak, mikor beért Abonyba.
Hagy ültessek reája rózsafát. Édesanyja kiment a temetőbe,
Hagy teremjen rózsát, ne tövisét, A sírhalmon ott hasadt meg a szíve.
Hisz ő engem igazán szeretett.
Alsószuha, Száraz-völgy
Dombi Lajos (78), 1973
Lévárt, Turóc-völgy
Horváth Lajos (70), 1973

Farkas Julcsa
[A cséplőgépbe esett leány]
Kondás Erzsi
[A cséplőgépbe esett lány] Ezernyolcszázhetvenkettedik évbe,
Mi történt a fehérvári nagy kertbe!
Farkas Julcsa fellépett az asztalra,
Egyenesen beleesett a dobba.

Mikor ezt a szeretője meglátta,

A két kezét a fejére kulcsolta.
Jaj, gépész úr, álljon meg a masina,
A szeretőm beleesett a dobba!

Mikor aztán a masina megállott,

Farkas Julcsa piros vére mind kifolyt.
Piros vére úgy folyt el, mint a patak,
Szeretője siratná, de nem szabad.
Gyertek, fiúk, tegyük fel a szekérre, Szabó Vilma
Vigyük el a zsidó orvos elébe. [A gyermekgyilkos anya]
Zsidó orvos elfordul és azt mondja:
Ennek csak a j ó Isten az orvosa.

Farkas István, nyisd ki rácsos kapudat,

Itt hozzuk az egyetlenegy lányodat.
Koporsóján földig érö koszorú,
Szertője s z í v e j a j , de szomorú.

Megkondult a fehérvári nagy harang,

Húzza áztat három fehér vadgalamb,
Húzza azt a gyönyörű sírverseket,
Fiók, lányok, szervusz, Isten véletek!

Édes rózsám, ha fel akarsz keresni,

Fehérvári temetőbe gyere k i !
Megismered síromat a hantjáról,
Fej fámat a tüdőszínü szalagról.
Keleméi;
Brichla Adolf né Jávora Gizella (63), 1975
Zagyi Julcsa
[A cséplőgépbe esett lány]
A nagykertben megkezdték már gépelni,
Zagyi Julcsa ment a dobra étetni,
Olyan szépen hányta bele a kivét,
A két henger odakapta a kezét.
Ahogy ezt a szeretője meglátta,
A két kézit a fejire kulcsolta,
Gépész uram, álljon meg a masina,
A szeretőm beleesett a dobba!
Zagyi Julcsát feltették a szekérre,
Úgy vitték a főorvos úr elébe.
Főorvos úr elfordult és azt mondta:
Ennek csak a jó Isten az orvosa.
Nyisd k i , anyám, nyisd k i rácsos kapudat,
Halva hozzák egyetlenegy lányodat,
Koporsóját földig csüng le a szalag,
Édesanyja szíve, jaj, meghasad.
Megkondult már a szombati nagy harang,
Húzza áztat három fehér vadgalamb.
Gyertek, lányok, öltözzünk fel fehérbe,
Zagyi Julcsát vigyük a temetőbe.
Szabó Vilma kiment a szőlőbe,
Lefeküdt a diófa tövébe.
Arra mentem, kiáltottam neki,
Kelj fel, Vilma, mert meglát valaki.
Szuha-völgy,
De ezt Vilma nem vette tréfának,
Beugrott a közeli csárdába.
Csaplárosné parancsol lányának,
Két icce bort hozzon k i Vilmának.
De ezt Vilma nem tudta meginnya,
Kilenc zsandár az ajtót benyitja.
A tizedik elkiáltja magát:
Gyertek fiúk, megfogtuk már Vilmát.
Szabó Vilmát hat zsandár vallatja,
Szeretője az ablakon hallgatja.
Valld k i , Vilma, minden bűneidet,
Hová tetted a három gyermekedet?
Egyet tettem a diófa tövébe,
Másikat a Tisza fenekére.
Harmadiknak most vagyok gyilkosa,
Jaj, Istenem, hol az akasztófa!
Szabó Vilmát hat zsandár kiséri,
Szeretője az ablakból nézi.
Ne nézd, betyár, kínos életemet,
Mind teérted szenvedem ezeket.
Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefié Kocsis Julianna (48), 1973

Rimaszombat, Rima-völgy
Márton János (72), 1963
 Szabó Gyula
[A kedvesét és önmagát megölő legény]
[A kedvesét és önmagát megölő legény]
Szabolcs megye, nyíregyházi nagyerdő,
Vérbe fürdik ott az egész nagy mező.
Fújja a szél, jaj de szépen lengeti,
Szabó Gyula Horváth Jolánt szereti.
De szülei szeretni nem engedik,
Jaj Istenem, de sokat kell szenvedni!
Megállj, Jolán, mit fogok elkövetni,
Majd meglátod, mit fogok cselekedni.
Szabó Gyula egy vasárnap délután
Jolánkával találkozott az utcán.
Gyere, Jolán, az erdőbe sétálni,
Az erdőbe vadvirágokat szedni.
K i is mentek, kiértek az erdőbe,
Leültek egy csipkebokor tövébe.
De nem azért jöttem ide, leülni,
Hanem téged akarlak itt megölni !
De Jolánka térdre borult előtte,
Szépen kérlek, ne ölj meg az erdőbe!
De a gyilkos nem hallgatott szavára,
Letiporta, rálépett a nyakára.
Először is összevissza csókolta,
A fejétől a nyakát is elvágta.
Éles késsel metszette ki a szívét,
Úgy küldötte másvilágra a lelkét.
Szabó Gyula revolvere de fényes!
Abból éppen egy golyó elégséges.
Belecélzott egyenest a szívébe,
Úgy borult a Jolánka holttestére.
Másnap reggel arra megyén az erdész,
Apák-anyák sírva-ríva keresték.
Megtalálták a nagyerdő kapuba,
A két holttest egymásra vót borulva.
Apák, anyák tanuljatok ezekből,
Hogy mi lett az igazi szerelemből!
Ne nézzétek azt a nagy gazdagságot,
Csak azt az egy lánykori boldogságot.
Kilenc kislány most öltözik fehérbe,
Horváth Jolánt viszik a temetőbe.
Kilenc galamb húzza a nagy harangot.
Most temetik a tizedik galambot.
Szuhafő, Szuha-völgy
Molnár Sándorné Gál Erzsébet (42), 1973
Szabó Gyula
Szabó Gyula Horváth Jolánt szerette,
De az anyja nem engedte szeretni.
Jól van, Jolán, nem engednek szeretni,
Majd meglátod mit fogok cselekedni.
Szabó Gyula egy vasárnap délután
Jolánkával találkozott az utcát.
Hívta őtet a ligetbe sétálni,
Ott fognak majd virágokat szedni.
Szabó Gyula kihítta az erdőbe,
De nem azért, hogy virágokat szednek,
Hanem azért, te sem leszel a másé,
Meghalunk mi, kisangyalom, egymásé.
Horváth Jolán letérgyepelt a fődre,
Ne öljél meg kinn a sűrű erdőbe!
Szeretője nem hallgatott szavára,
Földhöz csapta, rátaposott nyakára.
Kezét-lábát összevissza vagdalta,
A fejét is a nyakától elvágta.
Borotvával kimetszette a szívét,
Úgy küldte a másvilágra a lelkét.
Szabó Gyula revolvere de fényes!
Abból neki egy golyó elégséges.
Belecélzott egyenest a szívébe,
Úgy borult rá a Jolánka testére.
Hét, Sajó-völgy
Szűcs Fe re ne né Bárdos Margit (63), 1972
 Szabó Jolán Elment a fonóba,
[A megölt leány] Leült a díványra,
De már őt két gyilkos
A kapuba várta.

Gyere, Sándor, gyere,

Majd elbánunk véled,
Még az éjjel kiszáll
A lélek belőled.

Megfogták, megfogták
A főidre levágták,
Szép piros vérével
A földet locsolták.

Csak annyit bírt szólni:

Hallottátok-e már hírét, mi történt? Hagyjatok pihenni,
Szabó Jolánt a legények megölték. Szép piros véremet
Szabó Jolánt a legények megölték, Hagyjátok kifolyni.
A holttestet a gabonásba tették.
Vargáné azt hitte,
Egy vénasszony kiszólal az ablakon: Lagziba a fia,
Gabonásba halva fekszik a lányod. De egy óra múlva
Édesanyja megyén felháborodva, Híjják a fonóba.
A két kezét a fejére kulcsolta.
Jaj, Istenem, ki ölte meg lányom, Gyüjjön csak, Vargáné,
Kinek ártott ezen a nagy világon? Meghalt már a fia.
Vargáné elájult
Lánypajtások vigyétek a sírkertbe. Hétszer fájdalmába.
Szabó Jolánt viszik a temetőbe.
Szabó Jolánt viszik a temetőbe, Édes kedves fiam,
Varga Gyulát a kállai börtönbe. Mire neveltelek,
Két gyilkos kezébe
Ugyan Gyula, nem fájt-e a te szíved? Adtad életedet.
Mikor ezt a szép barna lányt megölted?
Dehogynem fájt, majdhogy meg nem hasadott, Semmi anyám, semmi,
Mikor mondta, jaj, Istenem, meghalok! így kell ennek lenni,
Minden jó családba
Hét, Sajó-völgy Kell egy rossznak lenni.
Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (63), 1975

Hét, Sajó-völgy
Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (62), 1974
Varga Sándor
[A meggyilkolt legény]

Este van, este van,

Elmúlt kilenc óra,
Ez a barna legény
Készül a fonóba.

Híjják a lagziba,
De ő csak azt mondja:
Nem megyek én oda,
Megyek a fonóba.
 Pápainé
[A meggyilkolt kocsmárosné]
Jaj, de sáros, jaj, de röges az az út,
Amerre a kilenc betyár elindult.
Kilenc betyár kilenc éles kés nála,
Beállít a Pápainé házába.
Pápainé, adjon Isten jó estét!
Adjon Isten az uraknak szerencsét!
Pápainé ne kívánjon szerencsét,
Még az éjjel szíve mellett j á r a kés.
Pápainé leszalad a pincébe,
Kilenc üveg sört hozott a kezébe.
Pápainé, nem kell nékünk a söre,
Csak az életét adja a kezünkbe.
Pápainé leszaladt az uccára,
A két kezét a fejére kulcsolta:
Én Istenem, vigy fel engem az égbe,
Hogy ne folyjon piros vérem a fődre.
Éjfél után hazajött a kocsisa,
Az ajtókat tárva-nyitva találta.
Belépett a legelső szobába,
Ott találta Pápainét meghalva.
Pápainé két eladó lányával,
És pedig a megesküdött párjával.
Levari,
Galo Ferenc (60), 1973
Pápainé
[A meggyilkolt kocsmárosné]
Kocsmárosné, adjon Isten j ó estét!
Adjon Isten magoknak is j ó estét!
Mári lányom, eridj le a pincébe,
Hozzál fel bort az aranyos iccébe.
Kocsmárosné, a borodból nem iszunk.
Készítsd magad, mert a véred kiontjuk.
Pápainé kiszalad a kiskertbe,
Jaj, Istenem, mivé lett az életem!
Készen vagyok minden pénzem odadni,
Csak életem hagyjátok megvirradni!
A betyárok nem hallgatták kérését,
Éles késsel szúrták átal a szívét.
Nagyobb lányát a szobában megölték,
Kisebbnek is elvették az életét.
Hazament a Pápainé kocsisa,
Az ajtókat tárva-nyitva találta.
Jaj, Istenem, nem jól van itt a dolog,
Minden ajtót tárva-nyitva találok.
Jaj, Istenem, hogy lehet ezt megtenni,
Ennyi lelket ártatlanul megölni!
Gyászba borult a pápai nagyucca,
Pápainét halva viszik ki rajta.
Harangoznak déli tizenkettőre,
A két betyárt most viszik a tömlöcbe.
Tömlöcudvar környös-körül de gyászos,
Viszik a létrát az akasztófához.
Martonfalva, Rima-völgy
Paraszti kéziratos könyvből (1907)
Virág Pista és Barna Mariska
[A kedvesét megölő legény]
Turóc-völgy
Én Istenem, milyen rossza a szerelem,
De sok ember szerencsétlen leszen!
Virág Pista felvidéki lakos
Négy évig járt Barna Mariskához.
Barna Mariska a ház kedvence, Apák, anyák, rólam tanuljatok,
Édesanyja, k i nagyon féltette. A szerelmet soha ne tiltsátok,
Virág Pista volt a lány kedvese, Mert ha a szerelmet eltiltjátok,
K i titokba többször felkereste. Síromból is rátok száll az átok!

Barna kislány, itt van e nagy hársfa, Gesztete, Rima melléke

Csank Dezsöné Imrece Ilona (62) 1975
De ez többé nem virít számodra.
A szép leányt oda is kicsalta,
A tónak a túlsó oldalára.
Barna Pista
Most a legény a leányt megfogta, [A barátját megölő legény]
A nyakáról a fejét levágta,
Kezét, lábát körül felaggatta,
Szivét, fejét papírba pakolta.

Most a gyilkos a csomagot fogta,

Ez volt a leány anyjának szánva.
És elvitte Barna Ferencnének:
Itt hoztam egy kis húst, ezt egyék meg!

Apák, anyák, róla tanuljátok,

A szerelmet soha ne tiltsátok.
Mert ha a szerelmet eltiltjátok,
Siron túl is rátok száll az átok!

Gesztete-Mezólapos, Rima melléke Barna Pistát arra kéri babája

Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975
A kedvesét megölő legény
Lányom, lányom, de nagy a bánatom,
Meg is halsz te még a jövő nyáron!
Higgye el, édesanyám, nem bánom,
Úgyis régen sírba van vágyásom.
Édes lányom, ne higgy a legénynek,
Addig szeret, míg oltárhoz vezet!
Azután meg bekötik a fejed,
Veréssel kezdődik a szeretet.
Édesanyám, magát is megverték,
Mégis azért igazán szerették.
Maga megvolt, én is majd megleszek,
De én mégis csak az övé leszik.
Ezt a legény az ajtón hallgatta,
Be is lépett az utolsó szóra.
Látta a lányt maga előtt sírni,
Fegyvert fogott, a lányt agyonlőtte.
Most már azért ki fog megszámolni,
Hogy a legény a lányt agyonlőtte?
Majd megszámol az az édesanya,
Aki a szerelmet eltiltotta.
Útitársát küldje a másvilágra,
Útitársa lefeküdt a zöld gyepre,
Barna Pista kést nyomott a szívébe.
Véres lett a Barna Pista ingujja,
Majd kimossa váraszi lány babája,
Mosd k i , babám, gyócsingemet fehérre,
Holnap megyek csendbiztos úr elébe.
Csendbiztos úr, adjon Isten j ó napot.
Adjon Isten, Barna Pista mi bajod?
Csendbiztos úr, nem olyan nagy a bajom,
Egy kislányért megöltem a barátom.
Barna Pista, hogy merted ezt megtenni,
Egy kislányért a komádat megölni.
Csendbiztos úr, régen volt ellenségem,
Váraszi lány ne legyen felesége!
Jaj, de szépen kifaragták az a fát,
Amelyikre Barna Pistát akasztják.
Fújja a szél fekete göndör haját,
Más öleli váraszi lány babáját.
Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke,
Motyovszky Józsefné Kovács Teréz (52), 1975
 G y u r i Bandi
[A feleségét megölő férfi]
Gyuri Bandi nem csinált már egyebet,
Selyemkendőből fonta a kötelet,
Rákötte a felesége nyakára,
Úgy húzta fel a mestergerendára.
Gyuri Bandi, Gyuri Bandi, angyalom,
Kezed, lábad százezerszer csókolom,
Ha meguntad velem az életedet,
Bocsáss útra, ne öljél meg engemet.
Nem hallgatott felesége szavára,
Mer az ablakon leste a babája.
Rákötte a kötelet a nyakára,
Úgy húzta fel a mestergerendára.
Tik meg, lányok, mondjátok, hogy jaj-ja-jaj,
Gyászba borult ma fölöttem a hajnal.
Tik meg, lányok, mondjátok el mindennek,
Nincs Istene a részeges embernek,
Jaj, de szépen harangoznak ma délre,
Szegény Gyuri Bandi temetésére.
Gyere, pajtás, nézzük meg a halálát.
Hogyan veszi el a hóhér a nyakát.
Hét, Sajó-völgy
Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (62), 1974
A rab kedves után búsuló lány
Jaj, de magas a vármegye kapuja,
Három betyárt most kísérnek be rajta.
Ráncos szárú csizma lábán, vas rajta,
Tíz esztendő van a szárára varrva.
Én Istenem, de nagyot cselekedtem,
Feleségem egy máskért megöltem.
Tudom, érte számadásra kell mennem,
Vagy örökös rabságot kell viselnem.
Esik eső j a j , de szépen csepereg,
Barna kislány tömlöcajtón pityereg.
Sírva kéri tömlöctartó urakat:
Egy pár szóra küldjék ki a babámat.
Barna kislány, ezt megtenni nem lehet,
Szigorú a börtönfogság, nem enged.
Most kísérik a vármegye udvarán,
Csörög a lánc mind a két kezén, lábán.
Szilice, Szilicet fennsík
Bodnár Balázs (70), 1975
Horváth Pista és Kocsis Juliska
Hallgassátok meg, amit elmesélek,
Ezt a szomorú bús kis történetet!
Családapák, édesanyák, sírhattok,
Mikor ilyen szomorú hírt hallotok!
Kocsis Istvány egész helyes gazda volt,
Drága kincse mégis csak egy lánya volt.
Úgy őrizte, mint terítőn a búzát,
Eperajkú kedves Juliskáját.
Juliskának volt is elég kérője,
Szegény, gazdag és szebbnél szebb legények.
De őneki egy sem tetszett közülük,
Volt őnéki, kivel sok éjjelt töltött.
Horváth Pista szegény juhászlegény volt,
Valamennyi legényeknél ő szebb volt.
Csakhogy nem volt egyéb húsz birkájánál.
Édesanyja igen régen meghalt már.
Szép árvának hittak őt a városba,
Hogyha néha bevetődött a kocsmába,
Beszélgetett ő mindig Juliskájával,
Irigyelték is ezt a többi lányok.
Szomszédjában lakott Katona Istvány,
Annak volt egy ragyás fia, a Kálmány.
Igaz, hogy csúf, kancsi szemű, púpos volt,
De gazdagság ott bizony igen sok volt.
Ennek akarta őt adni az apja,
Nem titkolta, hogy mi az ő szándéka.
De Juliska azt mondotta, hogy meghal,
Mégse lesz a sánta Kálmány az ura.
Édesapja azt felelte: gazdag vagy,
Egyetlen lánya vagy Kocsis Istványnak,
Nem adlak egy kódus juhászbojtárnak,
Menye leszel majd Katona Istványnak.
Másnap rögtön meg is lett az eljegyzés,
Muszájképpen egymást ők elkendőzték.
Gyászruhába öltözött fel Juliska,
Éjjel nappal sírdogált a komrába.
Egy délután kiment Julcsa a kútra,
A falutól volt egy óra járásra.
Ott találkozott kedves Pistájával,
Jaj, de szépen szólott a furulyája.
Édes Pistám, mondd, hogy mitévő legyek,
Mer a szívem már énnékem megreped.
Meg kell nékem esküdni a sántával,
Pedig nem kell nékem a gazdagsága.
Kedves Julcsám, ne búsuljál, nem lesz meg,
Az esküvődön majd én is ott leszek.
Felöltözök az ünneplő ruhámba,
Úgy hagyom itt a nyájam utoljára.
El is jött az esküvőnek nagy napja,
Kovács Julit selyemruha takarja.
Fején van a menyasszonyi koszorú,
De a szíve bizony nagyon szomorú.
Horváth Pista is szépen felöltözött,
Tizenhatszél gyócsgatyája lebegett.
Kampós botját nem vette most kezébe,
Ahelyett egy revolvert tett zsebébe.
Akkor ért a násznép be a templomba,
Mikor Pista a revort kinyitotta.
Három lövés egyszerre el is dördült,
A menyasszony, vőlegény holtan terült.
Amint elvégezte szörnyű munkáját,
A szívébe beleszúrta bicskáját,
Összerogyott a templomba, meg is halt,
Mind a hárman vértócsába maradtak.
Putnok, Sajó-völgy
Juhász Lajosné Rusznyák Erzsébet (73), 1973
Én Istenem, de rosszat cselekedtem
Én Istenem, de rosszat cselekedtem,
Én egy csendőrt a kocsmában megöltem.
De a csendőrt nem öltem meg hiába,
Mert ő akart engemet a kocsmában.
Jaj, de magas a vármegye kapuja,
Kilenc csendőr engem kísér be rajta,
Ráncos szárú kis csizmámon van rajta,
Nyolc esztendő van a szárába vágva.
Még én akkor tízesztendős nem voltam,
Mikor már én csikót lopni tanultam.
Én loptam el a vármegye pej lovát,
Engem keres az egész Magyarország.
Esik eső, nagy sár van a faluba,
Meglátszik a lopott lónak a nyoma.
Eridj, rózsám, takard el a ló nyomát,
Úgyis terád költöttem el az árát.
Levari, Turóc-völgy
GaloNéti (60), 1973
Borbej Józsi
[A meghaló lány kedves]
Borbej Józsi kiállott a kapuba,
Kis kalapját a bal szemébe vágta.
Arra megy a legkedvesebb barátja,
Borbej Józsi, a szívedet mi bántja?
Ne azt kérdezd, a szívemet mi bántja,
Azt kérdezzed, mi lelte a babámat:
Beteg a szeretőm, az ágyba fekszik,
Piros bársony riaplannyal takarózik.
Arra megy a főorvos úr sebesen,
Borbej Józsi megállítja csendesen.
Főorvos úr, adjon Isten jó napot,
Gyüjjön be és nézze meg a galambom.
Édes fiam, ne bánkódjál a bajon,
Harmadnapra jobban lesz a galambod.
Harmadnapra olyan lesz, mint az élet,
Harmadnapra jobban lesz a kedvesed.
Koporsóján végig virágkoszorú,
Ilon lánya megy utána szomorún.
Ritnaszécs, Rima-völgy
Styavnyicki József (50), 1975

Másnap reggel szólanak a harangok,

Azt kérdezik, k i most itten a halott?
K i volna más, Nemes Antal leánya,
Juhász István
[Az öngyilkos férfi]
Borbej Józsi legkedvesebb babája.

Borbej Józsi végigment a főutcán,

Betekintett Nemes Antal ablakán.
Az ablakban két szál gyertya van gyújtva,
Jaj, Istenem, meg van a babám halva.

Jaj, Istenem, hogy kell nékem bemenni,

Hogy kell nékem a babámtól elválni.
Kelj fel, babám, én meg majd felemellek,
Mind a két karommal átalölellek.

El van már a halottkocsi készítve,

Barátnői mind ott sírnak fölötte.
Magyar banda szépen fújja nótáját,
Borbej Józsi viszi a koporsóját. Ezerkilencszázhetvenkettő nyarán
M i történt a gesztetei nagy tónál?
Putnok, Sajó-völgy
Egy fiatal szív nem tudott nyugodni,
Juhász Lajosné Rusznyák Erzsébet (75), 1975
Elindult a boldogságát keresni.

Juhász Istvánról szól ez a kis regény,

Aki még csak életének a delén
Elszánta magát arra a nagy tettre.
Hogy magát a halastóba megölje.

Egy pénteken virradóra, hajnalba,

Mikor még a piros hajnal sem hasad,
Testvérének még csak búcsút sem mondott,
Csak ő tudta, sohasem volt ő boldog.

Átkozott légy gesztetei halastó,

A partjára kitették a koporsót.
Testvérei keservesen siratják,
Falu népe emlékezetbe tartják.

Gesztete, Rima melléke

Csank Dezsőné Imrece Ilona (62), 1975
Jaj, de porzik a szombati főucca,
Kohos Ignácot viszik végig rajta,
Nézzed, Juli, nézzed a betyárokat,
Aki agyonvágta a te uradat.

Jak, de porzik a szombati főucca,

Kohos Ignácot viszik végig rajta.
Koporsóján végig virágkoszorú,
Felesége megy utána szomorún.
 Bíró Margit
[A szeretőjéért öngyilkos lány]
Ezernyolcszázhetvenhatodik évbe
Szomorú hír történt Fehér megyébe.
Bíró Ferenc Margit nevű leánya
Kinek az első tizedbe nincs párja.
De Margitot sok legény csalogatta,
De többnyire Kiss Imre biztatgatta:
Ne félj, Margit, szivem párja, szeretlek,
Esztendőre feleségül elveszlek.
De Imrének más lány volt az eszébe,
Üzenetet küldött Cserépinének,
Hogy majd egyszer el fog ő oda mennyi,
Cserép Zsuzsit az anyjától elkéri.
El is ment ő még szombaton estére,
J a j , de búsan süt az őszi nap sugara
Cserép Zsuzsi a kiskapuból nézte.
Édes csókot, páros csókot is adott
Kiss Imrének az asztalnál helyt adott.
Cserépiné e szavakkal fogadta:
Édes lányom, menjetek a pap elé,
Mer ha eztet Bíró Margit megtudja, '
A lányomat örökre elátkozza.
Este van már, nyolcat ütött az óra,
Bíró Margit megy a Sörfőző kútra,
Olyan szomorú hírt halott a kúton,
Alig tudott haza menni az úton.
Még be se megy, le se teszi korsóját,
Sietett a Kiss Imre házok elé,
Még be se megy, csak a kaput zörgeti:
Álnok szívű, ha megcsaltál, gyere ki.
K i is gyött Kiss Imre a házok elé,
Bíró Margit e szavakkal fogadta:
Való-e az, Imre, megházasodtál,
A szívemre ily nagy bánatot hoztál.
Való bizony, Bíró Margit, szeress mást,
Úgyis régen szerettük már mink egymást.
Add ide, hát, álnok szivű, kezedet,
Fladd kívánjak az Istentől j ó éltet.
Esztendeig, meg harminchat holnapig
Nyomjad, babám, gyászos ágyad fenekit.
Kilenc orvos orvosságát használd el,
E világon maradásod ne legyen.
Agárkutya hordja egészségedet,
Három napig éljen a feleséged,
Énérettem a fekete sírhalmad
Vessen k i a sírhalmad oldalára.
Este van már tízet ütött az óra,
Bíró Margit megy a szomorú útra.
Még ha köszöntek néki sem fogadta,
Hazament és magát felakasztotta.
Lányok, lányok, ha majd jön a kikelet,
A síromra violát ültessetek,
Ha ültettek, teljeset ültessetek,
Mer még ilyen eset soha nem esett.
Hét, Sajó-völgy
Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (62), 1974
[Az aradi vértanúk balladája]
Jaj, de búsan süt az őszi nap sugara,
Az aradi várbörtönnek ablakára.
Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt,
K i a börtön fenekén a halálra kész.
Nagy Sándor az akasztófa közelébe,
Odamegyen, letérdepel, így szólal meg:
Isten veled, te keresztfa, akasztófa,
Rajtad halok meg hazámért nemsokára.
Damjanich is, a hős vezér, odamegyen,
Azt a híres hóhérvezért szólítja meg.
Vigyázz fattyú, fel ne borzold a szakállom,
Szomolni fogok veled a másvilágon.
Aradi vár, aradi vár, halál völgye,
Tizenhárom hős magyarnak temetője.
Viruljanak környékeden sírvirágok,
Feledhetetlen legyen az ő halálok.
Szentkirály, Sajó-völgy
Sipos Béla (62), 1973
J a j , de szépen süt az őszi nap sugara J a j , de búsan süt az őszi nap sugara
[Az aradi vértanúk balladája] [Az aradi vértanúk balladája]

Jaj, de szépen süt az őszi nap sugara, Jaj, de búsan süt az őszi nap sugara,
Az aradi vártömlöcnck ablakára. Az aradi várbörtönnek ajtajára.
Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt, Ottan búsul tizenhárom magyar vitéz,
Ki a tömlöc fenekén a halálra kész. K i a börtön fenekén a halálra kész.

Elítélték sorba mind a tizenhármat, Nyílik már a börtönajtó vasas zárja,

Szőtek, fontak a nyakokba ezer vádat. Kijöttek ők vérző szívvel, haloványan.
Elnevezték felségsértő pártütőknek, Kijöttek ők vérző szívvel, haloványan,
Mert a magyar szabadságért harcra keltek. Elbúcsúztak ők egymástól katonásan.

Uramfia, az ítélet akasztófa, Damjanichot hagyták végső vértanúnak,

Mintha útonálló rablók lettek volna. Hogy bajtársi szenvedését végigvárja.
Mintha méltók nem volnának egy lövésre, Ott áll köztük mankójára támaszkodva,
Katonákhoz, férfiakhoz illő végre. Mint egy dülőfélen lévő templom tornya.

Kinyílott a tömlöcajtó vasas zárja, K i is jött ő a bitófa közelébe,

Kijöttek a hős magyarok a halálra. Megöleli, megcsókolja keservébe.
Búcsúzzatok itt egymástól mindörökre, Isten veled, szabadságom keresztfája,
Úgy váljatok el egymástól mindörökre. Itt halok meg a hazámért nemsokára.

Jaj, de boldog, kit elsőnek nevezének, Aradi vár, aradi vár, halál völgye,
Mert a halált legelőször ő éri meg. Tizenhárom magyar hősnek temetője.
Jaj, de akit utolsónak hagytak hátra. Nyíljanak a sírjaidon szép virágok,
Bajtársai szenvedését végig lássa. Hogy feledhetetlen legyen halálok.

Damjanichot hagyták végső vértanúnak, Rim aszó m bat, R im a - völgy

Márton János (72), 1963
Hogy érezze kínját, terhét a bosszúnak.
Kegyetlenül haragszik rá minden német,
Számtalanszor földig verte őkelméket.

Ott állt köztök mankójára támaszkodva,

Mint egy tigris, ki vas közé van bezárva.
Sürög-forog ott a hóhér a kötéllel,
Számolni kell egy magyar hős életével.

Aradi vár, aradi vár, halál völgye,

Tizenhárom magyar vitéz temetője.
Viruljanak környékeden szép virágok,
Felejthetetlen legyen az ő halálok.

Martonfalva, Rima-völgy
Paraszti kéziratos könyvből (1907)
Feledy Gyula rajzai
 SZerelmi dalok, lakodalmi dalok

De azért a szép szavadért téged bebocsátlak,

Singéit szélű dunnám alatt téged betakarlak.
Singéit szélű dunnám alatt kipihened magad,
Ráadásul melléd fekszek, százszor megcsókollak.

Levari, Turóc-völgy
Horváth Lajos (69), 1973

Ablakomon, ablakomon besütött a holdvilág,

A k i kettőt, hármat szeret nincs is arra jó világ.
Lám én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek,
Ez a csinos barna legény csalta meg a szívemet.

Eger felől, Eger felől jön egy fekete felhő,

Szaladj kislány, szaladj kislány, mer megver a nagy eső,
Nem szaladok olyan nagyon, mert elhagyott a galambom,
Az a bama legény csalt meg, kit szerettem oly nagyon. A hegy túloldalán El is kéne menni,
Legel a bakkecske, Fel kéne keresni.
Hét, Sajó-völgy Legel a bakkecske. Fel kéne keresni,
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973
Volt nekem szeretőm, Piros két orcáját
Egy barna menyecske. Meg kéne csókolni.

Visnyó, Turóc-völgy
Demjén Andor (68), 1973

Ablakimon vándorlegény jó estét kopogtat, Ha a lá-nya, az a csal-fa, sze-re-tőm nem vol - na.
Adjál szállást, kisangyalom, vándor utasoknak.
Mindenféle utasoknak szállást nem adhatok, A meszesi, a meszesi bíró kapujába
Amerikába az uram, én csak magam lakok. Megbotlott a, megbotlott a kis pej lovam lába.
El is esett volna abba az igen nagy sárba,
Ha a lánya, az a csalfa, szeretőm nem volna.
A meszesi, a meszesi bíró kapujába
Leesett, leesett a kalapom a sárba.
Gyere, kisangyalom, add fel nékem a kalapot,
Jövő ősszel házasodok, te leszel a menyasszonyom.
A meszesi templom előtt
Parlando - rubato J^= cca 158
-ß—ß m , ß ß
A me - sze - si temp-lom
f 0 ß
Pis-ta a vő-k-gény ne - ve
A meszesi templom előtt,
Három ágú diófa nőtt.
Három ága, hat levele,
Pista a vőlegény neve.
Megesküdtünk a pap előtt,
Cserépfalvi oltár előtt.
Megesküdtünk száz meg százszor,
Szeretőt nem tartunk máskor.
A m í g hozzád jártam, babám,
mindig álmos voltál
Amíg hozzád jártam, babám, mindig álmos voltál,
Szóltam hozzád, de te mindig haragudtál.
Már ezután kialudhatod magadat,
Nem ölelem által a vékony karcsú derekadat.
Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975
Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975 A putnoki halastó, halastó
e - lőtt
Gyen - ge a sze - re-tőm kar - ja, nem bír ki
A putnoki halastó, halastó,
Beleestem szekerestől, lovastól.
Hát már engem ki húz k i , de ki húz ki?
Gyenge a szeretőm karja, nem bír k i .
Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973
A ragályi lipisen, laposon
J-n
Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975
A ragályi lipisen, laposon,
Barna legény ül a szürke lovon,
Félreveri a lován a vasat,
Szeretője szíve majd meghasad.
Barna kislány, nézd körül magadat,
Ne hánd olyan hírre a farodat,
 Alsószoknyád ki van terenyire, Árva vagyok, j a j , de igazi árva
Csúfot adtál szeretőd képire.
Parlando J = 6 6
Ragály, Szuha-völgy
Soltész Jánosné (83), 1973

Aranyos Bözsikém,
majd fogsz még te sírni

Árva vagyok, jaj, de igazi árva,

Árvaságból maradtam szolgaságba.
Megtanultam, hogy kell tűrni, szenvedni,
Hogy kell egy árvának magát viselni.

Árvacsalán csípte meg a kezemet,

Árva kislányt szeretek, hogyha lehet.
Mer az árva tud igazán szeretni,
Aranyos Bözsikém, majd fogsz még te sírni,
Csak az tudja az árvát megbecsülni.
Majd ha engem katonának fognak vinni.
Elrabolnak tőled egy vasárnap este, Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke
Sok páros csókodért áldjon meg az Isten. Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975

Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973

A rozmaring lehajlott, lehajlott A szeretőm rózsaszínű ruhája

Mi gond-ja van én - rám va-la - ki - nck?

A rozmaring lehajlott, lehajlott A szeretőm rózsaszínű ruhája,

A szeretőm elhagyott, elhagyott. Megakadt a csipkebokor ágába.
Ha elhagyott, nem fáj az senkinek, Csipkebokor ereszd el a rózsaszínű ruhámat,
Mi gondja van énrám valakinek? Hadd ölelem meg a kedves rózsámat!

Zádorjalva, Szu h a -völg} >

A szeretőm megátkozta magát,
Derne Eszter (67), 1973
Rajtam kívül nem szeret senki mást.
Hulljon le a testéről ruhája,
Rajtam kívül másra is van gondja.
Gesztete, Rima melléke
Csank Dezsóné Imrece Ilona (62), 1975
 A zádori falu végén folyik el a kanáli;
A zádori falu végén folyik el a kanális,
Enyém leszel, kisangyalom, ha bánja az anyád is,
Cin, cin, cilárom, de beteg a virágom,
Cin, cin cilárom, de beteg a virágom!
Mind megitták a pálinkát, nem tudtak hazamenni,
A zádori falu végén kocsit kellett fogadni,
Cin, cin, cilárom, beteg az én virágom!
Cin, cin, cilárom, beteg az én virágom!
Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefné Kocsis Julianna (48), 1973
Az én ökröm a Virág, a Virág,
Leette a kertből a rezedát.
Hej, rezeda, rezeda, rezeda,
Ha meghalok, ültesd a síromra.
Minek nékem a kálosi határ,
Ha nincs benne, kiér a szívem fáj.
Jás falusi határ felé nézek,
Ott van, akit igazán szeretek.
AIsókálosa, Kálosa-völgy
Hacsi József (68), 1975
Barna legény nem szeretlek egyébért
Barna legény nem szeretlek egyébért,
Csak azért a szép szürke kalapodért,
Az alatt van fekete göndör hajad,
Amiér az árva szívem meghasad.
Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975
Beteg vagyok, megrúgott egy pejíó
Beteg vagyok, megrúgott egy pejló,
Nem vagyok én lóra termett fattyú.
Szép kislányra termettem én, testem,
lelkem mindenestül,
Most válok a régi szeretőmtül.
Árva madár az a bús gerlice,
Ki a párját régen elvesztette.
Erdő, mező szélén leszáll, hü párjára mégse talál,
Szegény madár, de sokat sírdogál.
Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975
 Búza, búza, búza, de szép tábla búza

Bíró Marcsa libája, Búza, búza, búza, de szép tábla búza,

Beleszállt a Turócba. Közepébe kinyílt két szál csipkerózsa,
Kettőt léptein utána, Töviskes annak az ága, nem állja a madár lába,
Sáros lett a Bíró Marcsa alsó fehér szoknyája. Csárdás kisangyalom, nem jó híred hallom.

Ez a csárda de hangos! Lencse, lencse, lencse, de szép tábla lencse,

Bíró Marcsa de gangos! Közepibe arat egy barna menyecske.
M i t ér a gangossága, Ki fogja azt megölelni, ha már nékem el kell menni,
Ha a bálba lehullott a fehér alsószoknyája! Október elsején el kell tőle válni.

Lökösháza, Turóc-völgy Gesztete, Rima melléke

PolonkayBéla (77), 1975 Csank Dezsőné Imrece Ilona (62), 1975

Bodor bárány elvesztette a gyapját Cifraszűröm fel van a szögre akasztva

J-cca 159

Bodor bárány elvesztette a gyapját, Cifraszűröm fel van a szögre akasztva,

Ez a legény nem találja a párját. Gyere, babám, kapcsold a vállamra!
Bár csak engem választana párjának, így is, úgy is ott van annak a helye,
Hálát adnék a menyei Atyának. Még az éjjel betakarlak, rózsám, vele.

Sajógömőr, Sajó-völgy Hét, Sajó völgy

Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975 Bene György (65), 1975
 Cserépzsindelyes a mi házunk Ne tudakold nevem se egytől, se mástól,
Itt jön már október, elválunk egymástól.

Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke

Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (62), 1975

Csütörtökön este mentem a

rózsámhoz

Cserépzsindelyes a mi házunk,
Nincsen nékünk eladó lányunk.
Esztendőre lesz az eladó,
Akkor lesz a csókra hajlandó.

Túlsó soron esik az eső,

Ne menj arra barna szeretőm.
Sáros lesz a pici kis csizmád,
Megver érte az édesanyád.
Más - sal be-szél - get - tél.
Zádorfalva, Szuha-völgy
Hegyi Károly (80), 1973
Csütörtökön este,
Mentem a rózsámhoz.
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok Esett az eső, fújt a szél,
Sej, be nem eresztettél,
Mással beszélgettél.

Csütörtökön este
Nálad voltam lesbe.
Csizmám nyikorgására,
Szívem dobbanására
Nem ébredt fel senki.

Felébred a rózsám,
De nem jött ki hozzám.
Megállj, kislány, megbánod,
Mert én hozzád nem járok,
Más ül az ölembe.
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
Ennek a kislánynak utat mutassatok. Hét, Sajó-völgy
Mutassatok utat idegen legénynek, Bene György (65), 1975

Találja fel házát szép szeretőjének!

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,

De sokat seperte az én gyenge karom.
Sepertem eleget, seperje már más is,
Öleltem a babám, ölelje már más is.

Állok, állok, állok, a kapum előtt állok,

Mégis a nevemet mástól tudakolod.
 Derül, borul a Dunáról Dombon van a, dombon van
a kisangyalom lakása

Parlando

Derül, borul a Dunáról, Dombon van a, dombon van a kisangyalom lakása,

Jön a babám a tanyáról. Földre hajlik, földre hajlik annak a rózsafája.
Megismerem járásáról, Rózsafája körül-körül folyja a teljes szegfű,
Fekete göndör hajáról. Nem taposom, nem taposom több szombat este körül.

Ágas-bogas magos kender, Kiskertembe egy rózsafa, három bimbó van rajta,
Nem kell nékem özvegyember. Arra jön a kisangyalom, leszakít egyet róla.
Mer az özvegy őszirózsa, Ne szakítsd le kisangyalom, kinyílik nemsokára,
Egyszer nyílik egy hónapba. Majd ha a hajnali harmat szépen tündöklik rajta.

Házasodj meg, ha meg akarsz, Csak titokba, csak titokba akartalak szeretni,
Végy el engem, ha el akarsz. De ki kellett, de ki kellett annak világosodni.
Ha engemet elszalajtasz, Megtudta az édesanyád, hogy én téged szeretlek,
Ilyen rózsát nem szakajtasz. Kitagadott a faluból, hogy hozzád el ne menjek.

Réztepsiben sül a málé, Kék szivárvány, kék szivárvány koszorúzza az eget,

Majd menyasszony leszek már én. Barna legény, barna legény csalta meg a szívemet.
Ma menyasszony, holnap asszony, De én azért nem átkozom, a jó Isten verje meg,
Holnapután komámasszony. Sűrű könnytől zsebkendője soha ne száradjon meg.

Sajógömör, Sajó-völgy Gesztete, Rima melléke

Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975 Csank Dezsöné lmrece Ilona (62), 1975
 Édesanyám rózsafája Egy se jó asszony az, sej-haj, ki az urát félti,
Urát tőlem félti, hozzám közel se ereszti.
De ha nem ereszti, hát kösse a pendely madzagjára,
Ne engedje soha, nem engedje szabadjára.

Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975

Erdő, erdő, de szép kerek erdő

Quasi giusto J-7X

A ked-ves b a - b á m ö - lé - be.

Édesanyám rózsafája,
Én vagyok a legszebb ága.
Én hajtottam legmesszebbre,
A kedves babám ölébe.

Szállj le madár a kapuról,

Igyál vizet a lapuról!
Csördítsd meg a fa levelét,
írd le a szeretöm nevét!
Erdő, erdő, de szép kerek erdő,
Azt tudtad te, hogy én bánom, Agyonlőtte magát a kerülő,
Hogy tetőled el kell válnom. Zöldülhetsz már, zöld erdő, kedvedre,
Nékem babám csak egy álom, Nincs kerülő, ki sétáljon benne.
Lesz szeretőm tizenhárom.
Elmehetsz már kislány a templomba,
Lévárt, Turóc-völgy Szép híred van Zádor falujába,
Radnóti Jánosné Szobonya Julianna (67), 1973
Be is ülhetsz a legelső székbe,
Elhervad a virág a kezedbe.

Egy se jó madár az, sej-haj, Hét, Sajó-völgy

ki az útra leszáll Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973

E r r e gyere, ne menj arra

J=I27

Har-ma-dik- nak mond-ja: ró-zsám,te csak vá-ra-koz-zál!

Egy se jó madár az, sej-haj, ki az útra leszáll,

Egy se jó legény az, aki három lányhoz is jár.
Az egyikhez elmegy este, a másiknál ott hál,
Harmadiknak mondja: rózsám, te csak várakozzál!
Erre gyere, ne menj arra, Este van, este van
Jobb út van erre, mint arra!
Erre gyere, szívem Mariskája,
Adj egy csókot utoljára! J-

Csókot bizony nem adhatok,

Nem a te szeretöd vagyok!
Csókot, bizony, csakis annak adok,
Kinek a babája vagyok!

Kelemér, Száraz-völgy
Brichta Adolfné Jávora Gizella (63), 1975

Este, este, szerelmes szombat este

Ki - hez hár - man jár - ruk.

Este van, este van, Mit ér a hat ökör

De nem minden lánynak, Cifra istállóba,
Csak annak a lánynak, Ha nincsen szerelem,
Csak annak a lánynak, Ha nincsen szerelem
Kihez hárman járnak. Gombos nyoszolyába.

De még szc-rel- me-sebb va - sár-nap es - te. Énhozzám nem járnak, Gombos nyoszolyának
Nincs is nékem este. Kilyukadt feneke,
Este, este, szerelmes szombat este, Holdvilágos este, Kiesett a babám,
Szerelmes legény volt nálam az este, Holdvilágos este, Kiesett a babám,
Szerelmes legény volt nálam, sej-haj, az este, Sötétre van festve. Kiesett belőle.
De még szerelmesebb vasárnap este.
Lévárt, Turóc-völgy
Galo Árpád (51), 1973
Az éjszaka nem aludtam egy órát,
Hallgattam a kisangyalom panaszát.
Éjféltájban vallotta ki, mi az ő baja,
Járna hozzám, de az anyja nem hagyja. Este van, este van,
de nem minden lánynak
Én Istenem, minek is teremtettél,
Ha számomra szeretőt nem rendeltél.
Egész életemen által csak egyet adtál,
Attól is de hamar elválasztottál.

Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefné Kocsis Julianna (48), 1973

Este van, este van, de nem minden lánynak,

Csak annak a lánynak, sej-haj, kihez hárman járnak.
Énhozzám is járnak, sej-haj, de nem minden este,
Szolgál a szeretőm a nemzeti hadseregbe.
Nem vagy lány, nem vagy lány, ha nem mersz Ha ő engem igazán szeretne,
megcsókolni, Jaj, Istenem, ugyan mi is lenne!
Attul félsz, hogy, sej-haj, nem torn visszaadni. Boldog volnék ezen a világon,
Ne félj babám, sej-haj, vissza tudom adni, Földön lenne az én mennyországom.
Páratlan csókjaidért párosan fogok adni.
De ő engem nem akar szeretni,
Hét, Sajó-völgy Mással akar házasságot kötni.
Bene György (65), 1975
Másra kacsint, más ül az ölébe,
Úgy érzem, hogy meg is halok érte.

Este van, este van, elmúlt kilenc óra Gesztete, Rima melléke
Csank Dezsőné Imrece Ilona (62), 1975

J = 99

Falu végén tirarara, rararara,

faragnak az ácsok

Este van, este van, elmúlt kilenc óra,

Zárva van a babám rácsos kis kapuja.
Míg a babám a rácsos kis kapuját nyitja,
Aszí-ve-met, ci-ra-ra-ra.ra-ra-ra-ra.ne szo-mo-rít-sá-tok.
Addig egy magyar baka százszor is bemegy rajta.

Este van, este van, de nem minden lánynak, Falu végén tirarara, rararara, faragnak az ácsok,
Csak annak a lánynak, kihez mindig járnak. Jaj, de szépen tirarara, rararara fénylik a baltájok.
Hozzám is járnak, sej-haj, de nem minden este, Ácsok, ácsok, ácsok, jól kifaragjátok,
Honvéd a szeretöm a nemzeti hadseregbe. A szívemet, tirarara, rararara, ne szomorítsátok.

Hét, Sajó-völgy Hét, Sajó völgy

Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973 Bene György (65). 1975

Falu végén nádfedeles kis ház Fekete faluba fehér torony látszik

Parlando 130 J = o 5

Falu végén nádfedeles kis ház,

Abba lakik egy vén öreg juhász.
Annak van egy göndör hajú leánya,
Az a szívem minden boldogsága.
Fekete faluba fehér torony látszik, Feleségem olyan gondos
Láttam a babámat, más ölébe játszik.
Azt mondtam, nem bánom, de azért sajnálom,
Mikor a babámat más ölébe látom. J = I33
Fekete a kökény, fehér a virága,
Bort iszik a legény, piros az orcája.
Azt hiszik a lányok, hogy pünkösdi rózsa,
Pedig a szerelem lángja lobog rajta.

Hét, Sajó-völgy
Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (63), 1975

Fehér homokos, fekete homokos

a kisangyalom udvara

Feleségem olyan gondos,

Kutya mossa fel a mocskot.
Hej, dinom, dánom,
Míg élek is bánom,
r Hogy megházasodtam.
f rf
Feleségem, ki a házból,
Mert most jövök a kocsmából!
ha - rag-szik. Hej, dinom, dánom,
Míg élek is bánom,
Fehér homokos, fekete homokos a kisangyalom Hogy megházasodtam!
udvara,
Lassan, csendesen, csak lábujjhegyen mégis Feleségem olyan tiszta,
bemegyek rajta, Egyszer mosdik egy hónapba!
Ne csörögjön a rézsarkantyúm taréja, Hej, dinom, dánom,
Mer a házba behallik, a szeretöm nem alszik, Míg élek is bánom,
az édesanyja haragszik. Hogy megházasodtam!

Mikolcsány, Murány-völgy Leszakadt a pince lakat,

Benkó János (81), 1973 Jaj, de szép szeretőm akadt!
Hej, dinom, dánom,
Míg élek is bánom,
Hogy megházasodtam!

Ragály, Szuha-völgy
Palcsó Pálné (83), 1973
 Felhő borítja az eget Feljött már az esthajnali csillag

J = ó4

Fáj a szí-vem, rneg- ha - sad u - tá - na.

Feljött már az esthajnali csillag,

Az én rózsám hazafelé ballag.
Felhő borítja az eget, Eresszen ki édesanyáin hozzája,
Kedves rózsám, de szeretlek, Fáj a szívem, meghasad utána.
De ha te is úgy szeretnél,
Tornaija-Királyi, Sajó-völgy
Jaj, de boldog legény lennék.
Loska Ferencné Borzi Erzsébet (42), 1975

A mezei kis pacsirta

Szárnya az eget hasítja,
Fentebb száll a fecske, fenn a magas
Szárnya hasítja az eget,
A z én rózsám százat szeret. levegőben

Vagyok olyan legény, mint más,

Nem járok más lányok után,
A szívem egy gyásztemető,
Mert nem vagy igaz szerető.

Erre gyere, amerre én,

Majd megtudod, hol lakom én.
Erre gyere, szívem párja,
Megcsókollak utoljára.

De én arra úgysem megyek,

Mert én téged nem szeretlek,
Mert ha téged szeretnélek,
Fentebb száll a fecske, fenn a magas levegőben,
Más legényt nem ölelnék meg.
Nem láttátok babámat az éjjel?
Láttam bizony keleméri réten,
Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973 Kesely lábú lovát legeltette kötőféken.

Fentebb száll a fecske, fenn a magas levegőben,

Nem láttátok a babámat az éjjel?
Láttam bizony, Kassa felől járni,
Tudod babám, nagyon elkezdett a szívem fájni.

Míg énhozzám jártál, babám, mindig álmos voltál,

Szóltam hozzád, de csak szomorkodtál,
Kialhatod, babám, tőlem magad,
Nem ölelem többet az a karcsú derekadat!

Kelemér, Száraz-völgy
Brichta Adolfné Jávora Gizella (63), 1973
 Fölszállott a kakas a létrára Fúj, süvölt a Mátra szele

J - c c a 144

Lá - tod-e, ba-bám, min-dég ná-lad va - gyok!

Fölszállott a kakas a létrára, Fúj, süvölt a Mátra szele, Kalapom a Tiszán úszkál,
Kokorikol hajnal hasadtával. Ingem, gatyám lobog bele. Subám zálog a bírónál.
Hajnal hasad, páros csillag ragyog, Kalapom is elkapta már, De a szívem itten dobog,
Látod-e, babám, mindég nálad vagyok! Tiszába vitte az aszály. Forró lángja feléd lobog.

Hét, Sajó-völgy Habos sárga csikóm nyaka,

Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (63), 1975
Ujjnyi vastag a por rajta.
Meg ne utálj, édes rózsám,
Hogy ily sötét, poros orcám
Föltették már, sej-haj, nékem
a koszorút Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975

Úgy-se tesz-lek már én töb-bet a fe-jem - re!

Föltették már, sej-haj, nékem a koszorút,

Zöld levele, sej, a homlokomra borult.
Hullj le, hullj le, sej-haj, koszorú levele,
Gesztetébe a malomnál nincsen híd,
Úgyse teszlek már én többet a fejemre.
A lányokat mind elvitte az árvíz.
Hét, Sajó-völgy
Minden legény fogja ki a magáét,
Bene György (65), 1975 Ne szeresse egyik a másikáét.

Fáj a fának, ha a fejsze levágja,

Fáj a lánynak, ha a legény gyalázza.
Engem is gyaláz egy semmirevaló,
A csizmámba kapcának se volna jó.

Gesztete-Mezólapos, Rima-melléke
Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975
 Gyolcs az ingem, gyolcs a gatyám Ha én ezt az egy stampedlit megiszom

Gyolcs az ingem, gyolcs a gatyám, lobogós az ujja, Ha én ezt az egy stampedlit megiszom,
Nem lobog az, nem lobog az, ha a szél nem fújja. Hát a többit ki issza meg, nem tudom.
Ha a szél nem fújja, magam lobogtatom, Majd megissza, aki erre le- s feljár,
Meg az éjjel a szeretömet véle betakarom. A k i az én kapum előtt búsan jár.

Levari, Turóc-völgy Harkúcs, Turóc-völgy

Horváth Lajos (69), 1973 Rlz Barnáné Jokhel Zsuzsanna (64), 1973

H a kimegyek a rétre kaszálni

Ha kimegyek a rétre kaszálni, Három csillag van az égen egy sorba,

Sűrű a fű, nem bírom rendre vágni. Három szeretőm van nékem egyforma.
Sűrű a fű attul a sok sárga virágtul, Három közül igazi csak a barna,
Jaj, de távol vagyok én a babámtul. Megölelem, hogyha ő is akarja.

Ha kimegyek én a rétre kaszálni, Sárgadinnyejaj, de nagyon megérett,

Leülök a rend végire búsulni. Jaj, de sokat pirongattak teérted.
Búsulok, mert elhagyott a régi szeretőm, Engem pedig hiába pirongatnak,
Be sok csókot kaptam tőle azelőtt. Mer én téged, mer én téged nem hagylak.

Hét, Sajó-völgy
Sajógömör, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975
 H á r o m csillag van az égen sorjába Haza, fiúk, lányok, haza már

J-93 J = cca 65

Ha - za, fi - úk, lá - nyok, ha - za már,

A har - ma-dik csil-lag pár-ja én va - gyok,

m ß

Mert rnáren-gení a sze-re-tíSm d - ha - gyott.

Három csillag van az égen sorjába,

A harmadik csillagnak nincsen párja.
A harmadik csillag párja én vagyok,
Mert már engem a szeretőm elhagyott.

A csillagok ha beszélni tudnának, Haza, fiúk, lányok, haza már,

A lányokra mindent kivallanának. Mer a piros hajnal hasad már.
Ki vallanak azt a titkos beszédet, Mer a piros hajnal de szép, aranyos,
Amit szombat, szerdán este beszéltek Este csókollak meg, de nem most.

Kelemér, Száraz-völgy Jaj, de szépen esik az eső,

Brichta Adolfné Jávora Gizella (63), 1975
Eső után szépen zöldül a mező,
Közepibe legel a gyenge bárány,
Jaj, de szép a kökényszemű barna lány.
Hat, hat, hat, hat, hat, hat
Közepibe legel, legel a kecske,
Parlando J}=» 177'
Jaj, de szép a göndör hajú menyecske.

Közepibe legel, legel a szarvas.

Te meg a legényre ne hallgass!

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975

Házunk előtt egy rózsafa

Hat, hat, hat, hat, hat, hat, Rimaszombat felől

Hetedik vasárnap Fújdogál a szellő.
Bárcsak kisangyalom Nem jó hírt hallottam
Egyszer láthassalak! Magam sorsa felől.

Nem adnálak, babám, írtam az anyámnak,

Széles e világért, Küldje el a ruhám.
A tenger fenekén De ő azt üzente, Majd ha areg-gc-Ií har-mat szé-pen tün-dök -lik raj-ta.

Arany gránátokért. Semmi köze hozzá.

Gesztete-Mezólapos, Rima melléke Házunk előtt egy rózsafa, három bimbó van rajta,
Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975 Arra jött a kisangyalom, hogy ő azt leszakajtja.
Ne szakajtsd le kisangyalom, kivirít nemsokára, Szénát eszik az ökröm,
Majd ha a reggeli harmat szépen tündöklik rajta. Hajóllakik, istállóba bekötöm.
Úgy megyek a babámhoz,
Léván, Turóc-völgy Vállaljon el éjszakára magához.
Galo Néíi (67), 1973

Rozsnyó, Sajó-völgy
Csák András (65) 1973
Hej, rozmaring, rozmaring

Igyunk azért, aki búsul

JL

Ki meg - varr - ja az in - gem.

Hej, rozmaring, rozmaring, Ab-ba b a - b á m gyócs in - get mos.

Leszakadt rólam az ing.

Nincs énnékem kedvesem, Igyunk azért, aki búsul,
Ki megvarrja az ingem. Kinek könnye földre csordul.
Kinek könnye patakot mos,
Maj lesz nekem kedvesem, Abba babám gyócs inget mos.
Ki megvarrja az ingem.
Addig iszunk mi kettecskén,
Putnok, Sajó-völgy Míg a cigány nem szánt kecskén,
Juhász Lajosné Rusznyák Erzsébet (75), 1975
Míg az úrból nem lesz jáger,
G atyamadzag, húzentráger.

Hej, szár, kukoricaszár Visnyó, Turóc völgy

Demjén Andor (68), 1973

Szom-bat es - te ö- le- let- len ma-rad - tál.

Hej, szár, kukoricaszár,

Már az idén kapálatlan maradtál.

Szőke legény, barna lány,

Szombat este öleletlen maradtál.
Jaj, de sokat jöttem, mentem, fáradtam
Jaj, de sokat jöttem, mentem, fáradtam,
Amikor én házasodni akartam.
Tizenkét leánya volt egy asszonynak,
Megkérettem mindegyiket magamnak.
Az elsőnek kicsi voltam, az volt baj,
Másodiknak szőke voltam, az volt baj,
Harmadiknak, hogy a szemem kékellett,
Negyediknek kacsintásom nem tetszett.
Ötödik a szivarfüstöt nem állja,
Hatodik, hogy miért nincs édesapám,
Hetediknek, mér nem jöttem hamarább,
Nyolcadiknak, mért nem jöttem paripán.
Kilencedik gazdagabb legényt szeret,
Tizediknek nagy bajuszú legény kell,
Tizenegyediket anyja nem adja,
Tizenkettedik nem megy férjhez soha.
így hát nekem nem szabad megnősülni,
Gyalázattal kell a világom élni.
Gyalázattal élem én világomat,
Katonának beíratom magamat.
Katona se lettem volna, de soha,
Ha az anyám be nem íratott volna.
De az anyám még akkor beíratott,
Mikor a bölcsőbe ringatott.
Gesztete-Mezölapos, Rima melléke
Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52) 1975
Kedves kisangyalom, mikor hozzád jártam
Kedves kisangyalom, mikor hozzád jártain,
Ablakid alatt de sokat megálltam!
De én eztet nem vetem szemedre,
Él még a jó anyád juttassa eszedbe!
Szépen úszik a vadkacsa a vízen,
Szépen legel a csikó a réten,
Szépen szól a csengő a nyakába,
Tied leszek én, babám, nemsokára.
Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973
Kék ibolya búra hajtja a fejét
J - cca 73
Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Mert az égből nem öntözik a tövét.
Szállj le harmat a kék ibolya száraz tövére,
Most találtam egy igaz szeretőre!
Két szivárvány koszorúzza az eget,
Az én rózsám elválással fenyeget.
Válj el tőlem, én kedvesem, már én nem bánom,
Hogy eddig is szerettelek, sajnálom!
Lé várt, Turóc-völgy
Horváth Lajosné Hindulák Julianna (62), 1973
 Kék szivárvány koszorúzza az eget Két ujja van, két ujja van a ködmönnek

Rubato J = cca 83

Kék szivárvány koszorúzza az eget, Két ujja van, két ujja van a ködmönnek,
Eltiltották tőlem a szeretőmet, Kerek ajja a pendelnek.
Eltiltották, mert azt nékem nem adták, Csivirítom, csavarítom,
Verje meg az Isten az édesanyját. Éjfél fele felborítom.

Hét, Sajó-völgy Két ujja van, két ujja van a ködmönnek,

Veres Józsefné Kocsis Julianna (48), 1973
Kerek ajja a pendelnek,
Akármilyen szük a pendel,
Fölhajtja a szegény ember.
Két hársfa közt, két hársfa közt
felsütött a holdvilág Hét, Sajó-völgy
Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (63), 1975

Kihajtom a lovam a rétre

Két hársfa közt, két hársfa közt felsütött a holdvilág,

Énrám sütött, énrám sütött a legelső sugara.
Én ültettem a rózsafát, más szedi le róla a rózsát,
Én szerettem barna kislányt, más öleli derekát.
Kihajtom a lovam a rétre,
Magam is leülök melléje.
A Tiszának, a Dunának mind a két széle habos,
Elkiáltom magam Jer ide, babám,
Közepébe, közepébe páros galamb leszállott.
Üljél az ölembe, Katicám!
Két szárnyával j o b b szárnyával széjjelvágta, sej-haj,
a habot, Ragály, Szuha-völgy
Most tudom már, jól tudom már, hogy a babám Palcsó Pálné (83), 1973
elhagyott.

Lévárt, Turóc-völgy
Jónai Bálint (59), 1973
 Kikötöm a kis pejlovam a csárda elébe Ne sírj, ne ríjj barna kislány, vissza fogok még jönni,
Ha más legény fog elvenni, vőfélyed fogok lenni.

Nem kellesz, te kapcabetyár, maradjál csak magadnak,

Ha vőfélyre lesz szükségem, találok én magamnak.

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975

Kiskoromba árvaságra jutottam

Kikötöm a kis pejlovam a csárda elébe,

Lehajtom a fejem a szép barna babám ölébe.
Lehajtom a fejem a barna babám ölébe,
Hullajtom a könnyeim a hacacáré kötőjébe.

Ezt a csárdás kis kalapot édesanyám vette,

Mellé az ibolyát a szeretőm tette.
Sír az édesanyám, a szeretőm gyászol,
ellenséges ágyúgolyó választ el egymástól.

Hét, Sajó-völgy K iskoromba árvaságra j utottam,

Bene György (65), 1975 Nagykoromba szép szeretöt tartottam.
Megtanultam sokat tűrni, sokat szenvedni,
Hogy kell egy j ó édesanyát szeretni.
Kiskertemben egy rózsafa, három Megtanultam sokat tűrni, sokat szenvedni,
b i m b ó van rajta Hogy kell téged, barna kislány, szeretni.

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975

Kiskertemben egy rózsafa, három bimbó van rajta,

Arra jár a kisangyalom, hogy ő azt leszakajtja.
Ne szakajtsd le kisangyalom, kinyílik nemsokára,
Majd ha a reggeli harmat szépen tündöklik rajta. Ki volt itt, kijárt itt,
Kinek a kalapja maradt itt?
Elmentem én házasodni, megállok egy kapuba, A z én kedves rózsám, az járt itt,
Mindjárt kezdték beszélgetni, maradjak ott hajnalra. Annak a kalapja maradt itt.
De én arra azt feleltem, lánynézöbe kell menni,
Sajógömör, Sajó-völgy
Mindjárt láttam a szeméből sűrű könnyét hullani. Szoó Gyulúné Sergely Júlia (55), 1975
 Kukorikol a kis kakas, hajnal akar lenni Lyukas az istállóm teteje

J - cca 83

Kukorikol a kis kakas, hajnal akar lenni,

Mi dolog az, hogy engem a babám nem akar szeretni! Lyukas az istállóm teteje,
Égnek a gyertyák az oltár előtt, Kilopták a lovam belőle.
Mégsem jön ide a párom, Magam is szégyellem legény létemre,
Elvesztettem a leányéletemet, míg élek, sajnálom. Lyukas a kalapom teteje.

Hét, Sajó-völgy Lévárt, Turóc-völgy

Pamlényí Barnáné Gál Erzsébet (63), 1975 Horváth Lajos (69), 1973

Mán engemet, Bözsikém, ki fog

Lement a nap a maga járásán
majd kisiratni

Lement a nap a maga járásán, Mán engemet, Bözsikém, ki fog majd kisiratni,
Sárgarigó szól a hegyek alján. Ki fog az én síromra ráborulni.
Sárgarigó meg a fülemüle, Ráborulna az édesanyáin, de már nincs,
Szép a babáin, hogy váljak el tőle. Borulj hát rá, Bözsikém, ha már nékem senkim sincs.

Ha meghalok, temetőbe visznek, Aranyos kis Bözsikém, gyere be a kiskertbe,

A síromra fakeresztet tesznek. Szakajts rózsát az aranyos kezedbe.
Jöjj ki hozzám holdvilágos este, Nem szakajtok, nem szeretem a szagát,
Úgy borulj le a sírkeresztemre. Elvennélek, Bözsikém, nem engedi az anyád.

Hét, Sajó-völgy Aranyos kis Bözsikém, hány esztendős lehettél,

Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973
Mikor engem csábítani kezdettél?
Tizenhárom, háromnegyed vagy egy fél,
Aranyos kis Bözsikém, csalfa kislány lehettél.
Hét, Sajó-völgy,
Bene György (65), 1975
 M á r minálunk, m á r minálunk nem Megismerni a gömöri menyecskét,
horgolnak zsebkendőt Úgy köszön, hogy adjon Isten j ó estét!
Én meg csak úgy betyárosan fogadom, fogadom,
Adjon Isten, kökény szemű galambom!

Megismerni, kinek van szeretője,

Kinek van kivarrva a zsebkendője.
Lám az enyém ki van varrva rózsával, rózsával,
Egy gömöri büszke legény csókjával.

Sajógömör. Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975

Nem használ a, nem használ

Már minálunk, már minálunk nem horgolnak a köves út az ökörnek
zsebkendőt,
Már minálunk, már minálunk nem tartanak szeretőt.
El kell menni, de más faluba, más falubul házasodni,
A meszesi kislányokkal nem érdemes beszélni.

A meszesi kocsma előtt ölelik a babámat,

A meszesi kertek alatt nyergelik a lovamat.
A lovamat más nyergeli, a kedves babámat más öleli,
Ez a kutya, betyár élet a bus szivemet megöli.

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975

Megismerni a darut a tolláról

Nem használ a, nem használ a köves út az ökörnek,
Nem használ a szerelem a szívemnek.
Mer a szívem úgy ellepi a bánat,
Mint mikor a gyenge harmat ellepi a fűszálat.

Ha meguntál, ha meguntál kisangyalom szeretni,

Szabad néked más szeretőt keresni.
Adjon Isten szebbet, jobbat nálamnál,
Nékem pedig, nékem pedig csak olyat, mint te voltál.

Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975

Megismerni a darut a tolláról,

Gömöri legényt a kis kalapjáról.
Darutollas kalapját félrevágja, félrevágja,
A gömöri kislányok bosszújára.

Megismerni a darut a tolláról,

Gömöri lányt a büszke járásáról.
Olyan büszke, alig tapos a földre, a földre,
Mégse talál egy igaz szeretőre.
 Nem idevaio születésű vagyok én Csak titokba, csak titokba akartalak szeretni,
De ki kellett, de ki kellett annak világosodni.

Megtudta az édesanyám, hogy én téged szeretlek,

Beíratott katonának, hogy el ne vehesselek.

De én azért nem átkozlak, a j ó Isten áldjon meg,

Könnyeidtől a zsebkendőd soha nem száradjon meg.

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975

Nem úgy van az, mint volt régen

Nem idevaló születésű vagyok én,

Messze földről vándoroltam ide én.
így jár, aki messze földről idevándorol,
Nincsen babája, ki vállára boruljon.

Összefolyik a kis Tisza a Dunával,

Összeülik a szőke a barnával.
Nem bánom én, akár illik, akár nem is,
Csalfa a szeretőm, az vagyok én magam is.

Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefié Kocsis Julianna (48), 1973

Nem úgy van az, mint volt régen,

Nem az a nap süt az égen.
Nem az a nap, nem az a hold,
Nem az a szeretőm, ki volt.

Kimegyek a temetőre,
Feltekintek a nagy égre.
Megkérdem a hódvilágot,
Nem látta-e a babámot.

A hódvilág azt felelte,

El van zárva igen messze.
El van zárva kalitkába,
Mint a gerlice madárka.
Nem messze van, nem messze van kisangyalom tanyája,
Ide látszik, ide látszik sugár jegenyefája. Mikolcsány, Murány-völgy
BenkóJános (81) 1973
Fújdogálja az őszi szél fekete göndör haját,
Nem taposom, nem taposom azt a sáros udvarát.

Sötét felhő, kék szivárvány koszorúzza az eget,

Eltiltották, elrabolták tőlem a szeretőmet.
Eltiltották, elrabolták tőlem azt az egyet is,
Az átkozott édesanyja nem engedi elvenni.

Hej, te kislány, barna kislány, a te ragyogó szemed,

Megöl engem, gyötör engem a te gyönyörűséged.
Nincs énnekem egyebem egy kis ólnál Sűrű a fű, nem bírom rendre vágni,
Hogy kell nékem a babámtól elválni!

Szilice, Szí licei fennsík

Bodnár Balázs (70), 1975

Pocem Jancsi az este, Ica te, Sári te

Nincs énnekem egyebem egy kis ólnál,

Abba sincsen egyéb egy pejcsikónál.
Kis pejlovam folyton csak azt dobogja,
Gyáva legény, kit elhagy a babája.

Nincs énnekem egyebem egy pohárnál, Pocem Jancsi az este, Ica te, Sári te,
Abba sincsen egyéb egy szál virágnál. Elindult Gömöribe, Ica te, Sári te,
Virágomnak az a neve, nefelejcs, De hamar észrevették, egy fegyházba szegezték,
Mér csaltál meg, ha tudtad, hogy nem szeretsz. Sárga cinge ungedra, Ica te, Sári te.

Amit adtam, azt a gyűrűt add vissza, Azt mondják az asszonyok, Ica te, Sári te,
Mer miköztünk a szerelem nem tiszta. Itt hozzák a malacot, Ica te, Sári te.
Átkozott volt az az óra, fonóház, Nem malacot, patemot, Jancsi erre kacagott,
Kibe babám megismertük mi egymást. Sárga cinge ungedra, Ica te, Sári te.

Hét, Sajó-völgy
A zádori leányok, Ica te, Sári te,
Bene György (65), 1975
Kendert járnak áztatni, Ica te, Sári te.
Hazajönnek vizesen, adnak csókot szívesen,
Sárga cinge ungedra, Ica te, Sári te.
Nyalka béres, hova hajtod az ökröt?
A zádori legények, Ica te, Sári te,
Nem legények, lepények, Ica te, Sári te.
Ha a szép lányt meglátják, a száját is eltátják,
Sárga cinge ungedra, Ica te, Sári te.

Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973

Nyalka béres, hova hajtod az ökröt,

Talán bizony kiskertembe bekötöd?
Oda bizony nyalka béres nem kötöd,
Gyenge a rozmaring ága, letöröd.

Ha letöröd, megfizeted az árát,

Gyere babám, kaszálunk egy rend szénát,
 Piros alma kigurult a sárba Rózsát ültettem a gyalogúira

Még - is cl - ma - rad- tam a ba - bám - tul

Piros alma kigurult a sárba, Rózsát ültettem a gyalogúira,

Ki felveszi, nem veszi hiába. Hogy szeretek, csak az Isten tudja.
Én felvettem megmostam a sártul, Megtagadom apámat, anyámat,
Mégis elmaradtam a babámtul. Mégsem hagyom árván a babámat.
Én felvettem, megmostam a sártul,
Csókot várok este a babámtul. Befújta a szél a gyalogutat,
Járnék hozzád, babám, de nem szabad.
Hét, Sajó-völgy Messze nekem innen hozzád járni,
Bene György (65), 1975
így hát, tőled, babám, el kell válni.

Hét, Sajó-völgy
Piros alma, ne gurulj, ne gurulj Veres Józsefné Kocsis Julianna (48) 1973

Sárgul már a fügefa levele,

ősszel akar lenni

J = cca 9i

Mi-kor szc - ru - tő nél-kül ma-rad-tam.

Piros alma, ne gurulj, ne gurulj,

Szép szeretöm ne búsulj, ne búsulj!
Látod babám, akkor sem búsultam,
Mikor szerető nélkül maradtam.
Látod, babám, akkor se búsultam,
gyász - ba!
Mikor katonának besoroztak.

Hét, Sajó-völgy Sárgul már a fügefa levele, ősszel akar lenni,

Bene György (65), 1975 M i dolog ez, hogy engem a babám nem akar szeretni!
Szeress, kedves kisangyalom, hogy ne legyek árva,
Ne tudják meg soha a faluba, mért van a szívem
gyászba!

Kelemér, Száraz-völgy
Brichta Adolfné Jávora Gizella (63), 1975
 Sej, a héti, sej, a héti templom tetejébe Sej, az éjszaka nem jól legeltettem

Sej, a héti, sej, a héti templom tetejébe, Sej, az éjszaka nem jól legeltettem,
Ül egy madár tiszta feketébe. Kis pejlovam kárba eresztettem,
Szárnya alatt aranyos annak a tolla, Rám becsülték a rozmaringerdőt,
Most vagyok a, most vagyok a legszebb legénykorba. sej, fizess, babám, háromezer pengőt.

Hét, Sajó-völgy Rozsnyó, Sajó-völgy

Veres Józsefné Kocsis Julianna (48), 1973 Csak András (65), 1973

Sej-haj, ne feküdj a szénaboglya tövébe Sej-haj, nincsen széle a fekete selyemnek

Sej-haj, ne feküdj a szénaboglya tövébe, Sej-haj, nincsen széle a fekete selyemnek,

Mer körül van rózsafával ültetve! Nincs is igaz szíve a szeretőmnek.
Könnyebb volna száz rózsafát levágni, Veszek olyan selymet, minek széle lesz,
Sej-haj, mint egy igaz szeretőre találni. Sej-haj, tartok olyan szeretőt, mely igaz lesz.

Sej-haj, amit világéletemben kerestem, Sej-haj, nincsen kedvem, mer a gólya elvitte,
Azt is mind egy barna lányra kötöttem, Egy magos jegenyefára letette.
Vettem neki két vagy három rokolyát, Gólyamadár, hozd vissza a kedvemet,
Sej-haj, jaj, de sokat felhajtottam az alját. Sej-haj, kedvem mellé a régi szeretőmet!

Levari, Turóc-völgy Sajógömör, Sajó-völgy

Jónai Bálint (59), 1973 Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975
 Sej-haj, sárgára van a mi
házunk meszelve
Sej-haj, sárgára van a mi házunk meszelve,
Odajár egy vén cimbalmos minden szombaton este.
Cimbalmával mindég csak azt cimbalmozza fülembe,
Sej-haj, régi babám, csak te vagy az eszembe.
Sej-haj, esik eső, hull a villám rakásra,
Beütött a putnoki náddal fedett csárdába,
Ég a csárda, kihangzik a muzsikaszó, cimbalom,
Sej-haj, mégis benne mulat az én galambom.
Hét, Sajó-völgy
Bene György (65) 1975
Sej, most építik a gesztetei templomot,
Kilenc kislány hordja rá a homokot.
Kilenc kislány kilenc barna legénnyel,
Sej, mindegyik a maga szeretőjével.
Sej, a Tiszának mind a két széle sáros,
Közepibe fehér hattyú leszállott.
Az is azért szállott a közepére,
Sej, hogy a párját kicsalja a szélére.
Sej, zárda, zárda, rimaszombati zárda,
Oda leszek már ezután bezárva.
Zárda ajtó, hulljon le rólad a zár,
Sej, csak még egyszer lehetnék szabad madár!
Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke
Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975
Sej, nem őröl a, sej, nem őröl
a gesztetei gőzmalom
Sej, nem őröl a, sej, nem őröl a gesztetei gőzmalom,
Sej, mer nincs benne, sej, mer nincs benne az
én kedves galambom.
Ha nincs benne, nem is kötök neki bokrétát,
Sej, hordja el a, sej, hordja el a darutollas kalapját!
Sej, jaj de szépen, sej, jaj de szépen harangoznak
hajnalba!
Sej, most hirdetik, sej, most hirdetik az én kedves
galambom.
Édesanyám az oka, annak az oka,
Sej, hogy engemet, sej, hogy engemet nem hirdetnek
ki soha.
Sej, seprik már a, seprik már a gesztetei templomot,
Sej, most esküszik, sej, most esküszik az én kedves
galambom.
Édesanyám az oka, annak az oka,
Sej, hogy engemet, sej, hogy engemet nem
esküttetnek soha.
Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke
Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975
 Sej, tiszta búzát válogat a vadgalamb Mer a vak lú rongyot szedni való,
De a suba szép lány betakaró.

Hallod-e te, szegény juhászlegény,

Van-e nálad tele pénzzel erszény?
Megveszem a szegénységet tőled,
ráadásul add a feleséged!

Hisz az a pénz vóna csa, vóna csak,

Ezerannyit adnék ráadásnak!
Ezerannyit meg a borravalót,
De az asszony nem prédára való!

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975
Sej, tiszta búzát válogat a vadgalamb,
Jaj, de szépen szól a héti nagyharang.
Azt veri ki mind a négy oldalára,
Sej, szerettelek, kisangyalom, hiába.

Sej, kisangyalom, ha meguntál szeretni,

Vigyél engem a vásárra eladni.
Kapol értem olyan darab aranyat,
Sej, ha szíved köböl van is, meghasad.

Sej, kisangyalom, ha tudtad, hogy nem szeretsz,

Mért csaltad meg az én árva szívemet?
Hagytad volna árva szivem pihenni,
Sej, más is gondját tudta volna viselni.

Sej, búra, búra, bubánatra születtem,

Anyám se volt, mégis felnevelkedtem.
Mostoha volt még az édesanyám is,
Sej, száraz ágról elszáll még a madár is.
Szagos a rozmaring, szagos a rozmaring, lehajlik
Hét, Sajó-völgy az ága
Veres Józsefné Kocsis Julianna (48), 1973
Gyere kisangyalom, gyere kisangyalom, ülj az
árnyékába.
Nem ülök én oda, rozmaring árnyékába,
Összegyűröm ruháin, fehér alsószoknyám,
megver édesanyám.

Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Julia (55), 1975

Suba, suba, göndörszörü suba,

Nem adnálak egy vak lúért oda.
 Széles az asztal Szép a páva, mer aranyos a tolla

Szép a páva, mer aranyos a tolla,

Most vagyok a szeretömmel haragba.
Azt is tudom, miért van a haragja,
Van egy asszony, aki teledumálta.

Széles az asztal,
Keskeny az abrosz,
Vékony a vacsora.
Huncut a gazda,
Nem néz a napra,
Csak a szép asszonyra.
Huncutabb a vendég,
Minek iszik mindég,
Mér nem megy már haza?
Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975
Három juhászlegény,
Hajtana szegény,
Három vereshagyma
Szépen úszik a vadkacsa a vízen
Van a tarisznyába,
Keserű magába.
Rozsnyó, Sajó-völgy
Csák András (65), 1975

Szép a gyöngyvirág egy csokorba

Szépen úszik a vadkacsa a vízen,

Szépen legel a csikóm a réten.
Szépen szól a csengő a nyakába,
Tied leszek én, babám, nemsokára.

Szép piros barna lány, mikor hozzád jártam,

Ablakid alatt de sokat megálltam!
De én azért nem vetem a szemedre,
El még a jó anyád juttassa eszedbe!

Szép a gyöngyvirág egy csokorba, Hét, Sajó-völgy

Mikor kötik gyöngykoszorúba, Bene György (65), 1975
Mikor teszik a barna lány fejére,
Egyet csavarodik a szíve.

Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975
 Szomorú fűzfánál sírdogál valaki Tele van a temető sánca vízzel

J-96

Szomorú fűzfánál sírdogál valaki, Tele van a temető sánca vízzel,

Talán az én rózsám ökreit keresi. Tele van a szívem keserűséggel.
Ne keresd, ne keresd, be van már az hajtva, Jó az Isten, ki a vizet árasztja,
Szomorú fűzfánál szól a csengő rajta. A szívemből a bánatot lemossa.

Sajógömör, Sajó-völgy Levari, Turóc-völgy

Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975 Radnóti Jánosné Szobonya Julianna (67), 1973

Tisza mellett nem jó mélyen aludni

Tanyán, tanyán, tanyán a lakásom, Tisza mellett nem j ó mélyen aludni,

A babámat nagyon ritkán látom. Mer a Tisza ki is szokott önteni,
Pedig annak csínos a járása, Elviszi a szép fekete kalapom,
Lassan megyén, hogy mindenki lássa. Mivel mondom, j ó éjszakát galambom.

Megszomorítottak a szívemet, A Tiszából a Dunába foly a víz,

Házasíjják a régi szeretőmet. Hát te, kedves kisangyalom, miért sírsz?
Mondják meg, hogy nagyon beteg vagyok, Hogyne sírnék, hogyne rínék, bánkódnék,
Fáj a szívem, talán meg is halok. Most akartalak szeretni, de nem mén.

Hét, Sajó-völgy Udvaromon van egy karó leütve,

Veres Józsefne Kocsis Julianna (48) 1973
Arra lesz a levélhajó kikötve,
Elszakad a levélhajó kötele,
Barna kislány nem leszel elfelejtve.

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975
 Tisza vize, Duna vize, mind a két Udvarom, udvarom, szép
partja sáros kerek udvarom

Tisza vize, Duna vize, mind a két partja sáros, Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Közepébe, közepébe páros galamb leszállott. Nem sepri már többé az én gyenge karom!
Két szárnyával veri széjjel a vizet, Sepertem eleget, seperje már más is,
Most tudtam meg világosan, hogy a babám kit szeret. Ölelem a babám, ölelje már más is.

Sajógömör, Sajó-völgy Istenem, Istenem, édes jó Istenem!

Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975
Mikor lesz már nékem szép szabad életem?
Akkor lesz énnékem szép szabad életem,
Majd ha a babámat kedvemre ölelem!
Udvaromba egy kis patak csörgedez
Fekete faluba fehér torony látszik,
J=> 93
Látom a babámat, más ölébe játszik.
Azt mondtam, nem bánom, de azért sajnálom,
Mikor a babámat más ölébe látom.

Kelemér, Száraz-völgy
Brichta Adolfné Jávora Gizella (63), 1975

Új a csizmám, debreceni suszter varrta

J-n.

Udvaromba egy kis patak csörgedez,

Ablakimon barna legény zörgedez.
Olyan szépen keservesen zokogja ki azt a szót,
Nyisd k i , kedves kisangyalom, az ajtót!

Nem nyitom k i , mer nem adnak tehozzád,

Menyasszonyi koszorúmat most hozzák.
Ahhoz adnak, kit a gyenge, árva szívem nem szeret,
Öngyilkosa leszek az életemnek.

Gesztete, Rima melléke

Csauk Dezsőm Imrece Ilona (62), 1975 Új a csizmám, debreceni suszter varrta,
A sarkantyúm nyíregyházi rajta.
Összeverem olyan betyármódra,
Mind egy szálig lepereg a rozsda róla.

Új a köpeny, fel van a szögre akasztva,

Gyere babám, borítsd a vállamra.
így is, úgy is ott annak a helye, Nem őriztem senki nyáját,
Még az éjjel betakarlak, babám, vele. Csak az özvegyasszony lányát.

Hét, Sajó-völgy M i vagy te, te kis cseppecske,

Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973
Lány vagy-e, te, vagy menyecske?
Se nem lány, de se menyecske,
Rózsa vagyok a kiskertembe.
Vígan, vígan, víg angyalom
Ha te rózsa vagy a kertbe,
Én meg harmat leszek benne.
Este késő rája szállok,
Reggelig rajta tanyázok.

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975

Zúg az erdő, zúg a mező

Vígan, vígan, víg angyalom,

Víg órába termett rajom.
Mindig ilyen víg voltam én,
Víg asszony lánya vagyok én.

így kék, így kék, mindig így kék,

A szép asszonyt csókolni kék!
A szép asszony ábrázatja
Sok ember szívét szakítja.

Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke

Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975

Zúg az erdő, zúg a mező,

Vajon ki zúgatja?
Voltam csikós, voltam gulyás Talán biz a kedves rózsám
A nyáját itatja.

Víg ő maga, víg a lova,

Víg a paripája.
Vígan várja a rózsáját
Szép vetett ágyára.

Hozd k i , babám, a kalapot,

Hadd tegyem fejembe,
Hogy ne süssön a fényes nap
A csalfa szemembe.

Hét, Sajó völgy

Bene György (65), 1975

Voltam csikós, voltam gulyás,

Voltam az Alföldön juhász.
 Katonadalok

A csárdába szépen muzsikálnak Édesanyám akkor kezdett siratni

A csárdába szépen muzsikálnak, Édesanyám akkor kezdett siratni,

Jó kedve van két öreg huszárnak, Mikor kis kufferom kezdtem pakolni.
Sarkantyúja csak az pengi, pengi, Édesanyám, köszönöm, köszönöm a nevelést,
Hogy a huszárt ne sajnálja senki! Lehajolnék, megcsókolnám a kezét.

Rövidre fogom a kantárszárat, Édesanyám köszönöm a nevelést,

Kis pej lovam a sárba elfáradt. Három évig nem eszem a kenyerét.
A szájába tajtékos a zabla, Édesanyám köszönöm, köszönöm a nevelést,
Sarkantyúmtól véres az oldala. Három évig nem eszem a kenyerét.

Beje, Turóc-völgy Léván, Turóc-völgy

Grébec Árpád (76), 1975 Tóth Lajos (77), 1973

Barna kislány rózsás levelet ír, Édesanyám kimegy a kiskertbe

ráborul az asztalra
J-8 5

gyen-ge vál-lam-ra,
Barna kislány rózsás levelet ír, ráborul az asztalra,
Kérdi tőle a jó édesanyja: M i bajod van, Juliska? Édesanyám kimegy a kiskertbe,
Mit kérdezi, édesanyám, tudja, mi bajom, Feltekint a csillagos nagy égre.
Három éve huszár a szeretöm, éjjel-nappal siratom. Csillagos ég, megölöm magamat,
Katonának viszik a fiamat.
Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975
Édesanyám, ne ölje meg magát:
Kérje meg az ezredes kapitányt.
Az ezredes kapitány azt mondja: E z a gőzös, j a j , de nagyon robogott
Egyes fiú nem lehet katona.
J - c c a 159

Egyes fia vagyok az anyámnak.

Mégis besoroztak katonának.
Kihúzták rám az első cédulát,
Itt kell hagyni a j ó édesanyát.

Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975

Esik eső, esik, esik a kaszárnya falára

J-8
Ez a gőzös, jaj, de nagyon robogott,
5

Mikor engem a Felvidékre behozott.

Fekete gőzös, vigyél vissza a hazámba,
Sej, hadd boruljak a kisangyalom vállára.

Jaj, de sokat áztam, fáztam, fáradtam,

amikor a Felvidéket bejártam.
Eszembe jutott, hogy van még nékem hazám is,
Sej, abba sirat az én kedves babám is.

Hét, Sajó-völgy
Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (63), 1975

gyenge vál-larn-ra,

Ezernyolcszáznegyvenkettedikbe
Esik eső, esik, esik a kaszárnya falára,
Süvít a szél végig az udvarába.
Süvít a szél végig az udvarába, udvarába,
Nem találok rája sötét éjszakába a babámra.

Ez a barna kislány kisírta már mind a két szemét,

Sajnálja a regruta szeretőjét.
Úgy sajnálja, hogy ráborul a gyenge vállamra,
Szíve boldogságát, katona babáját siratja.

Gesztete, Rima melléke

Csauk Dezsőné Imrece Ilona (62), 1975

Ezernyolcszáznegyvenkettedikbe
Felment Garibaldi egy nagy hegyre,
Onnan nézte szép Magyarországot,
Hogy harcolnak a magyar huszárok.

Letörött a bécsi torony gombja,

Ihatnék a Garibaldi lova.
Eredj, kislány, hozzál neki vizet,
Garibaldi a csatába siet.

Garibaldi csárdás kis kalapja,

Nemzetiszín szalag lobog rajta.
Nemzetiszín szalag lobog rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.
Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975
Felmentem a hegyre, lenéztem a völgybe,
Ott láttam a babám, ott láttam a babám egy
kovácsműhelybe,
Lovát vasaltatja, háborúba akar menni,
Mégse jön a babám vasárnap délután tőlem
elbúcsúzni.

Fecskemadár szállott a vasútra Hét, Sajó-völgy

Veres Józsefné Kocsis Julianna (48), 1973

Fecskemadár szállott a vasútra,

Isten veled, babám, utoljára.
Nem fogok a házad előtt járni,
Tudom, fog a gyenge szíved fájni.

Isten veled, kis falum, örökre, Ferenc Jóska udvarába áll egy aranyos diófa,
Én elmegyek meghalni messzire, Ferenc Jóska kis pejlova felnyergelve jár alatta.
a szívemet éles golyó járja, Fényes annak a zabiája, csókos a babám pici szája,
Leseper a hegyek oldalára. Lehajtanám bús fejem a rózsáin ölelő karjába.

Fecskemadár, de sokat utazol! Megüzenem a királynak, Ferenc Jóskának magának,

Nem láttad-e a babám valahol? Ne sorozzon több katonát, árván maradnak a lányok.
Láttam biz én Kassa felé járni, Árva még a hazám is, benne még a kedves babám is,
Elkezdett az árva szívem fájni. így hát, kedves kisangyalom, árván maradsz még
tovább is.
Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973 Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973
 Ferenc Jóska udvarába van egy fa H a kiállók a kaszárnya elébe

Ferenc Jóska udvarába van egy fa, Ha kiállók a kaszárnya elébe,

Két sorjába áll a huszár alatta. Könnyes szemmel feltekintek az égre.
Jaj, de szépen csörög a sarkantyúja, Csillagos ég, merre van az én hazám,
Édesanyára, ha meglátna, de sírna. Sirat-e még engem az édesanyám.

Ferenc Jóska, ha bevettél huszárnak, Karintia környös-körül füstölög,

Lovat adjál, hogy én gyalog ne járjak. Ferenc Jóska rézágyúja de dörög.
Olyan lovat, fején van a sörénye, Éles golyó hasítja a levegőt,
Vagy Mariska, vagy Juliska a neve. Hatos huszár borítja el a mezőt.

Mikolcsány, Murány-völgy Mikolcsány, Mitrány völgy

Benkó János (81), 1973 Benkó János (81), 1973

Játszik a szél, játszik a szél fügefa levelével

le - het.

Ha felülök, sej, ha felülök a fekete gőzösre, Játszik a szél, játszik a szél fügefa levelével,
Olaszország széles határáig ki se szállok belőle, Én is játszok, én is játszok a kedves szeretőmmel.
Ki se szállok, írok a babámnak egy szomorú, Játsszál, babám, kedves kisangyalom,
gyászos levelet, úgysem soká játszadozol már,
Beleírom, hogy fáj a szívem nagyon, gyógyítani Jön október, a betyár hónap, majd
nem lehet. el masírozok már.
Majd meggyógyít engem az olaszok, az olaszok
srapnelszilánkja,
Velkenye, Rima-völgy
Majd ha húzzák ezt a véres földet jobb és bal Csutor András (71), 1975
oldalamra.

Jéne, Rima-völgy,
Pongo Józsefne Vas Rozália (74), 1975
 Jaj, de szépen harangoznak hajnalra
j Mosd k i , anyám, olyan legyen, mint a fehér hó,
Jaj, de szépen harangoznak hajnalra,
Most teszem a nyerget kis pejlovamra.
Két napi zab, széna rá van pakolva,
Adj egy csókot, kisangyalom, az útra.
Csókot nem adhatok huszárgyereknek,
Mert a huszár nem igaz szívből szeret.
Mert ha engem igaz szívből szeretnél,
Magad mellé a nyeregbe ültetnél.
Gyenge vagy még kisangyalom a lóra,
Táncol a ló, könnyen leesel róla.
Majd ha egyszer én ülök a nyeregbe,
Táncolhat velem a csillagos égbe.
Mikolcsány, Murány-völvy
Benkó János (81), 1973
Kedves édesanyám, ha fel akarsz keresni
Kedves édesanyám, ha fel akarsz keresni,
Galícia határába gyere k i !
Megtalálod a síromat egy kőszikla alatt,
Kedves édesanyám, ott sirasd ki magadat!
Kedves édesanyám, nincs már nekem senki se,
Nincsen, aki kimossa az ingemet.
Mert már holnap reggel nekem szól a vezényszó.
Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975
Keresik a, nem lelik a keresztelő levelemet
Keresik a, nem lelik a keresztelő levelemet,
Sem a bíró, sem a jegyző nem találja a nevemet.
Majd megtalálja azt első Ferenc Jóska,
K i engemet besorozott három évre katonának.
Majd megtalálja azt első Ferenc Jóska,
K i elvitet katonának, nem is hozat többé vissza.
Kudorgónak, naplopónak mond engem az egész világ,
Pedig az én kalapomnál nem hervad el a gyöngyvirág.
Szerbusz, kutya világ, vedd le rólam a szádat,
Én elmegyek katonának, más öleli a babámat.
Mikor szürkébe öltöztem, mindég azon gondolkoztam,
K i lesz az én útitársam doberdói hegyoldalban.
Majd lesz útitársam az én j ó pajtásom,
K i megássa a síromat doberdói hegyoldalon.
Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975
 Legkedvesebb fia vagyok anyámnak Mikor kezdtem kufferomat pakolni

Van még n e - k e d há-rom ár-vád, ne-vdd azt!

Legkedvesebb fia vagyok anyámnak, Mikor kezdtem kufferomat pakolni,

Mégis besoroztak katonának. Akkor kezdett édesanyám siratni.
Kihúzták rám az első cédulát, Eredj haza, édesanyám, ne sirass,
Itt kell hagyni, hej, kis Hét faluját. Van még neked három árvád, neveld azt!
Nem megyek én, nem nevelek több árvát,
Édesanyám kiáll a kapuba: A hazának nem nevelek katonát!
Csillagos ég, megölöm magamat!
Csillagos ég, megölöm magamat, Kelemér, Száraz-völgy
Brichta Adolftié Jávora Gizella (63) 1975
Katonának viszik a fiamat!

Édesanyám, ne ölje meg magát!

Kérje meg a százados kapitányt! Mikor mentem Olaszország felé,
Százados és kapitány azt mondja, még a fák is sírtak
Ez a fiú nem lehet katona!

Hét, Sajó-völgy, Bene György (65), 1975

Megy a nap lefelé

- gyok a leg-szebb

Mikor mentem Olaszország felé, még a fák is sírtak,

Rezgő nyárfa hullajtja levelét, az is engem sirat.
Sirass, sirass, rezgő nyárfa, borulj a babám gyenge vállára,
Súgjad neki bele a fülébe, fáj, fáj, fáj a szívem érted!

Édesanyám rózsafája, én vagyok a legszebb ága,

Megy a nap lefelé, Bemegy a szobába, Én vagyok a köztársaság első vitéz katonája.
Az ég alja felé. Leül a vaságyra. Százhúsz éles nyomja vállam, szívemet a búbánat,
Mennek már a gyerekek, Búra hajtsa a fejét, Itt kell hagyni a kedves babámat, szívem megöli a bánat.
A tizennyolc évesek Hullajtja a bús könnyét
Nagy Olaszországba. A szürke ruhára. Lökösháza, Turóc-völgy
Ragály, Szulia-völgy, Soltész Jánosné (83), 1973 Polonkay Béla (77), 1975
 Aranyos kis Bözsikém, hány esztendős lehettél,
Mikor engem csábítani kezdettél!
Tizenhárom, háromnegyed meg egy fél,
Aranyos kis Bözsikém, fiatal lány lehettél.

Jéne, Rima-völgy
Vincze Béla (75), 1975

Sej, a héti bíró háza de magos,

Három ablak rajta zsalugáteres.
Negyediken maga néz ki a bíró,
Gyertek, fiúk, itt van már a behívó.

Mikor engem a főorvos vizitál,

Azt kérdezi, baka leszel vagy huszár?
Nem bánom én, főorvos úr, akármi,
Nem sirat engem odahaza senki!

Hét, Sajó-völgy
Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (63), 1975

Sokat felbillen a hajó,

Sok szép legényt levet a ló.
Sok édesanya szomorú,
Ha elindul a háború.

Testvéreim, én már megyek,

Isten maradjon veletek.
Ti, akik itthon maradtok,
Szép szeretőket tartsatok.

Néz k i , babám, ablakidból,

Most jövök az udvarodból.
Vess utánam egy pillantást,
Szánt az ökör, recece, csörög, csattog a járom, Isten tudja, látjuk egymást!
Kemény a föld a jénei határon.
Mikolcsány, Murány-völgy
Olyan kemény, még az eke se járja, Benkó János (81), 1973
Minden lánynak, recece, katona a babája.

Ugye kedves Bözsikém, elmegyünk katonának,

Eljössz te is velem szobalánynak.
Járok hozzád éppenúgy mint azelőtt,
Együtt töltjük, Bözsikém, le a három esztendőt.
 Sírnak, rínak a mezei pacsirták Szilicei, szilicei bíró udvarába

Sírnak, rínak a mezei pacsirták, Szilicei, szilicei bíró udvarába,

De még jobban a szomorú édesanyák. Lehullott a, lehullott az akácfa virága,
Szomorú édesanyák, ne sírjatok, Felszedi azt, sej-haj, sok-sok édesanya,
Megvigasztal a leszerelő fiatok! Hogy a fia, kedves fia, ne legyen katona.

Sírnak, rínak a mezei virágok, Szilicei, szilicei bíró udvarába

Férjhez mennek előlem a szép lányok. Megbotlott a, megbotlott a kis pej lovam lába.
Nem is marad a számomra még egy se, Szenvedj lovam, szenvedj, szenvedj a hazámért,
Kit a szívem, az árva szívem szeretne. Én is szenvedtem eleget a kedves rózsámért!

Hét, Sajó-völgy Szilice, Szilicei fennsík

Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (63), 1975 Máthé Lászlóné Berecz Jolán (48), 1957

Vadkörtefa fehéret virágzik

Vadkörtefa fehéret virágzik,

Kis pejlovam alatta cikázik.
Cikázz lovam, cikázz utoljára, ta-ra-ra,
Rajtad megyek nagy Magyarországra!

Az éjszaka nem jól legeltettem,

Kis pejlovam kárba erisztettem.
Rám becslették a rozmaringerdőt, ta-ra-ra,
Fizess, babám, háromezer pengőt.

Rozsnyó, Sajó-völgy
Csák András (65), 1973
 Pásztordalok, betyárdalok, bujdosók,
szolgadalok, aratódalok, amerikás dalok

Falu végén egy kisházban lakok én,

Harminchárom szilaj csikót őrzök én.
Gyere, babám, fordítsd meg a ménes elejét,
Le ne legelje a rózsa levelét.

Eredj, babám, fordítsd meg a ménes elejét,

Le ne rágja cukorrépa levelét.

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975

A kassai csárda előtt van egy fa,

Az én nyájam oda van beállva,
Nem hallom a vezérürüm kolompját,
Más öleli babáin karcsú derekát.

Runya, Sajó-völgy
Csák János (76), 1975

Amott, amott, ki megy amott?

Ki babája ragyog amott?
Se nem enyém, se nem másé,
Csak a kedves pajtásomé.

Amott megy a Bajo nyája,

De nem Bajo megy utána.
Bajo iszik a csárdába,
Felesége megy utána.

Három ürü nem nagy falka,

Három juhászlegény hajtja.
A meszesi kert alatt, kert alatt, Mind a három cifra subás,
Rézsarkantyúm elmaradt, elmaradt. Nem is legény, hanem kucsmás.
Gyere babám keresd meg, csuhaj, keresd meg,
Ha megleled, betyárosan csörgesd meg. Szkáros, Turóc-völgy
Bajo István (71), 1973
 Harminchárom szilaj csikó, csuhaj, nem sárga,
Ki vagyok a babám szívéből zárva.

Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975

Amott legel, amott legel, amott legel hat pejcsikó

magába,
Mind a hatnak, mind a hatnak, mind a hatnak
béklyóba van a lába. E-nyém le-szdl,al-föl-di ba - csó lá-nya.
Gyere, babám, eresszük el a csikót,
Reszeljük le, reszeljük le, reszeljük le a lábáról
a béklyót. Az Alföldön láttam én egy bacsó lányt,
Három szamáron hurcoltatta magát.
Lereszeltük, lereszeltük, lereszeltük a lábáról Három szamár, vasas kocsi utána,
a béklyót, Enyém leszel, alföldi bacsó lánya.
Most már, pajtás, most már, pajtás, most már,
pajtás, merre hajtsuk a csikót? Szuhafő, Szuha-völgy
Bató József(58), 1973
Arra hajtjuk, amerre a nap leszáll,
Amerre ja, amerre ja, amerre ja volt gazdája
sosem jár.

Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973

Bacsó gazda, adja ki a bérem,

Már én többet a nyájam nem őrzöm,
Ha odadta kis Juliskát másnak,
viselje hát gondját a nyájának.
Az Alföldön csikóslegény vagyok én,
Runya, Sajó-völgy
Harminchárom csikóra vigyázok én. Csák János (76) 1975
 Fáj a lábam, mer feltörte a csizma Van két hete, vagy már három,
Hogy a számadómat várom.
Amott jön már, amint látom,
Káromkodik, amint hallom.

Hallod-e, édes pajtásom,

Gondolod-e, van-e károd?
Nincsen károm, de nem is lesz,
Míg e nyáj a kezemen lesz!

Még az mondod, nincsen károd!

Hol a legszebbik bárányod?
Kutyák itták meg a vérit,
Zsidó vette meg a borit!
Fáj a lábam, mer feltörte a csizma,
Mer ott jártam, ahol nem kellett volna.
Az kell annak a kutya betyárnak, de hadd fájjon, Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48) 1973
Gesztetei lányok után ne járjon!

Ugat a szép juhászlegény kutyája,

Gesztetei juhászlegény
Nem hallja a bárólány a szobába.
Hallom, hallom, de én áztat nem bánom,
Énbelőlem juhászné lesz a nyáron.

Selyemszoknya nem a harmatba való,

Báró lánya nem juhásznénak való,
Mer a juhász éjjel a harmatba jár,
Nappal pedig a nyája után sétál.

Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke

Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975

Felment a kondás a fára

Gesztetei juhászlegény
Hideg fogja, beteg szegény.
Szomjan legel a birkája,
Itassa meg a babája!

Megitatnám, de nem merem,

Nagy a veder, nem emelem,
Mer ha én azt megemelem,
Megöl engem a szerelem.

Gesztete-Mezólapos, Rima melléke

Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975

Felment a kondás a fára,

Makkot rázott a nyájának.
Brí, kucukám, szőke manga,
Mer megvág a fényes balta.
 Gondorosi csárda előtt szomorú Ha felkelek jókor reggel hajnalba,
fűzfa lehajlott Rágyújtok a hosszúszárú pipámra.
Úgy megyek a nyájam közé vizsgálva,
Hogy nincs-e dög, vagy nincs-e megdézsmálva?

Ha megdöglik a nyájamból egy birka.

Nem nyúzom meg, míg a bacsó nem látja.
Bacsó gazda vizsgálja meg, mi baja,
Régen kedvez már ennek a nyavalya.

Amott látok egy szép kerek pallagot,

Még én oda holnap délig elhajtok.
Odajár egy barna kislány eprészni,
De szeretnék vele szívet cserélni.

Lévárt, Turóc-völgy
Horváth Lajos (69), 1973

Gondorosi csárda előtt szomorú fűzfa lehajlott,

Ahhoz kötöm kis pej lovam minden szombat
Ködellik a Tátra
hajnalkor.
Üljön fel a gondorosi szép csárdásné egyetlenegy
leánya a lovamra,
Elviszem az Esterházy öregherceg juhászának a
legközelebbi pusztára.

Gondorosi szép csárdásné, mi bajod?

Talán bizony ellopták az egyetlenegy Bözsi nevű
leányod?
El ám, bizony, a múlt szombaton hajnalba,
Kilenc csendőr, lovas huszár jár utána, keresgeti, de
sehol nem találja.

Gondorosi szép csárdásné, adjon Isten j ó estét!

Meghoztuk már az Istentől a legnagyobb szerencsét,
írja fel a cifra nyelű rézfokosom nyelére,
Hány icce bort ivott meg az Esterházy öreg herceg
juhászának a bojtárja hitelbe.

Rozsnyó, Sajó-völgy
Csák András (65), 1975 Ködellik a Tátra,
Eső akar lenni,
Eső akar lenni.
Az én manga nyájam
Nem akar legelni.

Ne morogj, manga nyáj,

A hegy túloldalán,
A hegy túloldalán.
Elgyön Szent György napja,
Elmasírozunk már.

Visnyó, Turóc-völgy
Demjén Andor (68), 1973
 Juhász vagyok, mint akárki Hallgatnék már, de már késő,
Hull a szememből a könnyű.

Volt szeretőin tizenhárom,

Tíz elhagyott, maradt három.
Kettő megcsalt, maradt csak egy,
Azt az egyet én csalom meg.

Rozsnyó, Sajó-völgy
Csák András (65), 1973

Öszeledik m á r az idő

Juhász vagyok, mint akárki,

Nem megyek szénát kaszálni.
Lekaszálják a parasztok,
Feltakarják a kislányok.
Feltakarják a kislányok,
Megétetik a juhászok.

Ragály, Szulia-völgy
Gál Kálmán (70), 1973

Megyén a nyáj, megyén a nyáj

Öszeledik már az idő,
R u b a t o J^= 170
Tornyosodnak a nagy felhők,
Leszakadnak a nagy havak,
Hegyet-völgyet betakarnak.

Sírrnak-rínak a bárányok,
Panaszkodnak a juhásznak,
Mondja meg a gazdájának,
Adjon szét a juhának.

De a gazda csak azt mondja,

Megyén a nyáj, megyén a nyáj,
Környes-körül a hegy alján,
Vájjon hol álljak elébe,
Sűrű erdő közepébe.
Sűrű erdő közepébe,
Ott is a babám ölébe.
A minap a Sajó mellett
Három juhom hatot ellett.
Van már juhom, van bárányom,
Szerethetsz már kisangyalom.
Édesanyám sok szép szava,
Kire nem hallgattam soha.
Ki kell hajtani a gazra,
Van még avar a bokorba,
Hadd egye meg szegény birka.
Elbődül az öreg anya,
Jó volt a tej, túró nyárba,
Jó volt a tej, túró nyárba,
Most a juhnak nincs gazdája.
Öreg kos is rátromfolja,
Jó volt a tej, túró nyárba,
Jó volt a tej, túró nyárba,
Most a juhnak nincs gazdája.
Szuhafő, Szulia-völgy
Bató József (58), 1973
Tanyám előtt fordítsd meg az elejét A szegedi híres csárda,
Zsandárral van körülállva,
Azért van az körülállva,
Betyár iszik a csárdába.

Iszik a betyár a csapon,

Sír egy kislány az ablakon.
Ne sírj, kislány, olyan nagyon,
Nem ütik a betyárt agyon.

Nem is azért sírok nagyon,

Hogy a betyárt ütik agyon,
Hanem azért sírok nagyon,
Szeretőmet ütik agyon.

Hát ti, lányok, mit csináltok,

Tanyám előtt fordítsd meg az elejét,
Hogy oly későn vacsoráztok?
A farkasok elszakítják a felét:
Már minálunk lefeküdtek,
Hé, farkasok, ne bántsátok, hadd menjek,
Ti meg ágyat se vettetek.
Most látjátok, kivel beszélgetek én!
Nem is vetünk akárkinek,
Nem ettem még hamuba sült bodagot,
Csak a betyár legényeknek.
Nem szeretek tarka hasú parasztot.
Mert a betyár olyan csalfa,
Túrósrétest, túrósrétest eszek én,
Minden este mást akarna.
Barna kislány szeretője vagyok én.
Hét, Sajó-völgy
Ha bemegyek mikolcsányi csárdába, Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973
rézfokosom vágom a gerendába.
Azután meg elkurjantom magamat:
Takarodj a kocsmából, kutya paraszt! A zádori bírónak

Kutya paraszt, mindig kint vagy a tanyán,

Az a csoda, meg nem öl a meleg nyár.
Télen hideg, nyáron nagyon meleg van,
Az a csoda, hogy a lélek benned van.

Rozsnyó, Sajó-völgy
Csák András (65), 1973

A szegedi híres csárda

A zádori bírónak De már hasad a hajnal,

Két j ó lovát vasalnak. Jön két csendőr a vassal.
Ellopnám az éccaka, Vasat üt a kezemre,
Ha az éj nem hasadna. Be betyár az egyesbe!

Be betyár az egyesbe,
Jobb lesz néked odabe!
Jobb lesz néked odabe,
Ama sötét egyesbe.

Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973
 Elveszett a lovam Hogy vagy te, te kisbojtárom,
Gondolod-e, van-e károd?
Rubato «r» 190 Nincsen károm, de nem is lesz.
Míg ez a nyáj a kezemen lesz!

Még azt mondod, nincsen károd!

Hol a fekete bárányod?
Kutyám itta meg a vérit,
Zsidó vette meg a borit!

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975

Kassa felől hidegen fúj a szél

Elveszett a lovam, Ismerem a lovam,

Cédrusfa erdőbe, Csengő szólásáról.
Elkopott a rámás csizmám, Megismerem a rózsámat
A lókeresésbe. Büszke járásáról.

Ne keresd a lovam, Árva vagyok, árva,

Be van az már fogva, Az Isten is látja.
Vármegyeház udvarába Verje meg a nagy Úristen
Szól a csengő rajta. K i az árvát bántja. Sír-hatsz, ba-bám, visz-nck a fog - ház - ba.

Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyulán^ Sergely Júlia (55), 1975 Kassa felől hidegen fúj a szél,
Fázik, reszket a rozmaringlevél.
A csanál is reszket az árokba,
Jaj, de szépen muzsikálnak Sírhatsz, babám, visznek a fogházba.

Ha rínak is, nem ér már az semmit,

Száraz a fa, ki nem levelezik.
Száraz fának nehéz zöldjét várni,
A fogházbul nehéz szabadulni.

Ha kiszabadulok a börtönbül,
Leveszik a vasat a kezemrül.
Akkor mondja valaki szemembe,
Ültél betyár, ültél a börtönbe.

Ültem bizony, haj, de megsápadtam,

Fájt a szívem, ha haza gondoltam.
Fájt a szívem, nem láttam a párom,
Nem nézhettem a rostélyos ablakon.
Jaj, de szépen muzsikálnak
Hét, Sajó-völgy
Zöd erdőbe a betyárnak. Bene György (65), 1975
Fekete gyűrű, falevél,
Jaj, de szép a betyárlegény!
 Kocsmárosné, szép violám Gyerünk, lányok, nézzük meg a fájdalmát,
Huncut betyár hova vágta a kardját!
Rubato J^- 152
Huncut betyár, nem fájt-e a te szíved,
Mikor azt a barna kislányt megölted?
Dehogynem fájt, majd kettőé hasadott,
Mikor mondta: Jaj, Istenem, meghalok!

Gesztete, Rima melléke

Csauk Dezsöné Imrece Ilona (62), 1975

Kocsmárosné, szép violám,

Köszöntsön egy pohár bort rám!
De vizet ne töltsön bele,
Mert a kedvem szűnik tőle!

Kocsmárosné, szép violám,

Van-e hát egy hízó lúdja?
Van ám, Andris, de nincs készen,
Mindjárt megsütöm egészben.

Süsse meg kend hamarosan,

Hadd lakhassunk jól lúdhússal!
Együnk, igyunk, jól mulassunk,
Hiszen pandúrokkal vagyunk! Lóra, csikós, lóra, Ismerem a csengőt,
Be van a ló hajtva, Vót is a kezembe,
Sajógömör, Sajó-völgy
A vármegye nagy udvarán Debreceni nagy vásáron
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975
Szól a csengő rajta. Én fizettem érte.

Ismerem a csengőt
Túl a Tiszán van egy hajó kikötve
Ékes szólásáról,
Megismerem a rózsámat
Csinos járásáról.

Szkáros, Turóc-völgy
Bojo István (71), 1973

Lóra, csikós, lóra

Lóra, csikós, lóra A csikós is felül

Elszaladt a ménes, A maga lovára,
Elszalad a ménes. A maga lovára.
Nem maradt a tanyán, Hegyek, közt, völgyek közt
Túl a Tiszán van egy hajó kikötve, Egyedül a nyerges, Talál egy csárdára,
Abba van egy barna kislány megölve. Egyedül a nyerges. Talál egy csárdára.
 Szívem, csaplárosné,
Micsoda csárda ez,
Micsoda csárda ez?
Talán a betyárok
Mulatóhelye ez,
Mulatóhelye ez?
A bojtár is felül Béres vagyok, béres
A maga lovára,
A maga lovára. Parlando-rubato mP— i8o
Keresi a csikót
Hortobágy pusztába,
Hortobágy pusztába.

Szilice, Szilicei fennsík

Bodnár Balázs (70), 1975

A kocsisnak jól van dolga, nincsen

semmire se gondja

Béres vagyok, béres, Sajnálom ökrömet,

Már be is szegődtem. A járomszögemet,
Itt jön új esztendő, Cifra isztökémet,
Jön a szekér értem. Barna szeretömet.

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975

A kocsisnak jól van dolga, nincsen semmire se gondja,

Summásgazda a parancsot még este kiadja:
Jancsi, Pista, ti elmentek vetni, boronálni,
Kovács Ferkó itthon marad a lányoknak kurizálni!

Sajógömör, Sajó-völgy
Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975

De meguntam ezt az urat szolgálni,

De még jobban a répáját kapálni.
r • T I Ásó nyele törte meg a gyenge kezemet,
Kn ö - le-lem a ba - bá - mat va-sár-nap.
Intéző úr, adja ki a pénzemet!
Én vagyok a nagyságos úr kocsisa,
Én járok a sarkig ráncos csizmába. De meguntam ezt az urat szolgálni,
Fejem felett forog a réz kari-karika, De még jobban a répáját kapálni.
Én ölelem a babámat vasárnap. Savanyú víz, döglött birka járt a számunkra,
Ne csodálják, hogy el vagyunk sárgulva.

Hét, Sajó-völgy Hét, Sajó-völgy

Bene György (65), 1975 Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (62), 1974
 Énfelettem hiába dörög az ég Learattuk az urunk búzáját

Mi-ből e-szek há-rom é - vig e-le - get.

Learattuk az urunk búzáját,

Énfelettem hiába dörög az ég, Meg is adta a jó áldomását.
Az én búzám úgysem veri el a jég.
Ha az Isten éltet esztendőre,
Majd ad nékem Klajn Abris úr kenyeret,
Többet is aratunk a kedvére.
Miből eszek három évig eleget.
Kertek alatt aratják a zabot.
Meguntam már ezt az urat szolgálni,
Utána meg rakják az asztagot.
Az udvarát végig-hosszig sétálni.
Tetejébe rászállott egy fecske,
Veszek juhot, vélek bacsónak állok,
Sirat engem egy barna menyecske.
Ződ erdőbe a babámmal sétálok.
Alsókálosa, Kálosa-völgy
Runya, Sajó melléke Hacsi József (68), 1975
Csák János (76), 1975

Feketedik már a tarló Sokat arattam a nyáron

HcJ a tar - ló kö-ze lé - be.

Nein le - szek töb-bct a - ra - tó.

Sokat arattam a nyáron,
Feketedik már a tarló, Keveset háltam az ágyon.
Fehéredik az arató. Hol erdőbe, hol mezőbe,
Isten veled, búzatarló, H o l a tarló közepébe.
Nem leszek többet arató.
Annyit adok a babámra,
Putnok, Sajó-völgy Mint a kötőm madzagjára.
Juhász Lajos né Rusznyák Erzsébet (75), 1975 Még arra is többet adok,
Ha leszakad, újat varrok.

Hét, Sajó-völgy
Bene György (65), 1975
 Sokat arattam a nyáron Bujdosik az árva madár

Rubato J^=- 126 Parlando J = 80

Hogy-ne buj-do-sol-na sze-gény.

Hol a tar-ló kö-ze- pé - be.

Sokat arattam a nyáron, Bujdosik az árva madár,

Keveset háltam az ágyon. Minden erdő szélén leszáll.
Hol erdőbe, hol mezőbe, Hát az ilyen árva, mint én,
Hol a tarló közepébe. Hogyne bujdosolna szegény.

Sok j ó napot éjszakával Nem szólok én, csak hallgatok,

Töltöttem el a babámmal. Mert idegen földön lakok.
Kit hiába, kjt haszonra, Idegen föld határjába
Kit a szívem fájdalmára. Bujdosok mint szegény árva.

Gesztete, Rima melléke Mikor mentem hazafelé,

Csauk Dezsőné Imrece Ilona (62), 1975
Megnyílt az ég háromfelé.
Ragyogtak rám a csillagok,
Nem tudták, hogy árva vagyok.
Ződ az árpa, ződ a búza,
ráhajlik a kaszára Szuhafő, Szuha-völgy
Bató József (58), 1973

Elmegyek, elmegyek

J-cca 68

m
Jaj, de szé-pen, jaj, de szé-pen haj-lik a ma-rok u-tán.

Ződ az árpa, ződ a búza, ráhajlik a kaszára,

Szőke kislány, barna kislány szedegeti utána.
Sárga selyem, rozmaringos pruszlik van a
dere-derekán,
Jaj, de szépen, jaj, de szépen hajlik a marok után.

Mikolcsány, Murány-völgy
Benkó János (81), 1973
Elmegyek, elmegyek,
El is van vágyásom,
Ebbe a faluba
Nincsen maradásom.
Akkor lesz, mikor lesz Láttam biz én Észak-Amerikába,
Visszajövetelem, Dolgozik a nevijorki vasgyárba.
Majd ha egy szem búza
Hét, Sajó-völgy
Száz keresztet terem.
Bene György (65), 1975

Az pedig sosem lesz

Hogy ennyit teremjen,
Ősz az idő, ködös nagyon
így hát, kisangyolom,
Ne várj vissza engem! Rubato éP= 190

Léván, Turóc-völgy m—g

I r i
Szobonya János (58), 1973
I Ősz az i - dő, kö - dös na - gvon,

•tes
Mikor kezdtem a tengeren utazni È
Szán - ta - n i ké - ne, ga - lam - bom.
5
Parlando tP" 161
J—M 7^—E
p J1 J > 1
«•—
m tcn-ge-ren De az e - ke széj - j e l va - gyon,
Mi-kor kezd-tem a

Ger-mán ha-jó kez-deit ve-lem

u - taz - ni,

süJy-lyed - ni.
m
H o l szed-jem ő s z - sze,ga - lam-bom?
m u
Ősz az idő, ködös nagyon
Mikor kezdtem a tengeren utazni, Szántani kéne, galambom
Germán hajó kezdett velem süllyedni. De az eke széjjel vagyon,
Hol szedjem össze, galambom.
Leborulva imádkoztam, de nagyon,
Egek ura, segíts át a nagy úton. A csoroszlám a kovácsnál,
Gerendelyem a kollárnál.
Ha meghalok, a tengerbe vessetek, Vetőmagom nincs a zsákba,
Holttestemet a nagy halak egyék meg. Elvitték az adósságba.

Csontjaimat a hullámok ringassák, A házamon tető nincsen,

Odahaza magyar lányok sirassák. Rászálló madár sincsen.
Hat pár ökröm a vásárba,
Reggel hatkor megyek én a munkába, Más zsebébe van az ára.
Este nyolckor jövök a vacsorára.
Keservesen sír a gazda,
Az ebédem száraz kenyér, semmi más, Felesége vigasztalja:
A vacsorám egy keserves sóhajtás. Ne sírj, én édes jó párom,
Majd jobb lesz a másvilágon.
Ha bemegyek az esteli szobába,
Rátekintek a poloskás vaságyra. Nem megyek a másvilágra,
Kimegyek Amerikába!
Nincsen azon se takaró, se párna, Megírják az útlevelet,
Feleségem, ha meglátná, de sírna. Kedves rózsám, Isten veled!

Fényes csillag,jaj, de sokat utazol, Alsókállosa, Kállosa-völgy

Nem láttad-e a rózsámat valahol? Hacsi József (68), 1975
 V á s á r i nóták, vidám dalok

Afrikai paprika, Kis csapó, nagy csapó,

Papucsba jár a liba. Gyürü, olló, mángorló.
Házunk előtt gyalogút, O, vasaló, vasaló. Hét az ára, szabott ára, hét,
Azon jár a drótostót. Reszelő, meszelő. Énnálam ma minden darab hét!

Kiabál: Vegyenek, Árpakávé pörkölő, Hét az ára, szabott ára,

Drótot, mást, egyebet! Hát, a kicsi, nagy fedő? Ha nem veszi, ne babrálja!
Mert a piszkos konyhára, Kis kanál, nagy kanál, Hét, hét, máma minden hét!
Több kell, mint a tisztára. Ragyog a konyha falán.

Harkács, Turóc-völgy Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke

Svantner Józsefne (62), 1973 Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975
 Hét az ára, hét

Öt krajcár a magyar kalendár,

Mert megbolondult
Hét az ára, hét, Pesten a nyomdász,
Minden darab hét! Sokat lenyomott,
Bugyog elöl, bugyog hátul, Engem itthagyott.
Bugyog minden oldaláról,
Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke
Hét, hét, hét, Motyovszky Józsefié Kovács Teréz (52), 1975
Minden darab hét!

Demo, Csermosnya-völgy
Uhnan bajomé Jarabkó Margit (57), 1975 Sej, mikor még mink tizenhat éves
drótos legények vótunk

Sej, mikor még mink tizenhat éves drótos legények

vótunk,
Fölkerestük a legszebbik városunkat.
Jaj, de finom j a j , de j ó , S azután elkezdtünk drótoznyi, tódoznyi,
Ez a női bugyogó! Fazekat fódoznyi. Hahá!
Bugyog elöl, bugyog hátul,
Bugyog minden oldaláról, Demő, Csermosnya - völgy
Hét, hét, máma minden hét! Ulman Lajosné Jarabkó Margit (57), 1975

Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke

Motyovszky Józsefiié Kovács Teréz (52), 1975
 Köszörűsnek állanék,
Hajó kőre találnék.

Júniusban megcsendül a ka-ka-ka-sza,

Szegény embernek elöl van a fa-fa-
Faszerszámja, ülője,
Kaszaköször ülője.

Már minálunk kévébe kötik a ná-ná-nádat,

Szaladj kislány, mert megfogják a pi-pi-
Pipára gyújt a legény,
Úgy ballag hazafelé.

A sok szép tábla búza közt is akad du-du-dud-va,

A sok szép lány közt is akad ku-ku-
A Szentkút felé vezet a gyalogút, Kurucvilág régen volt,
Éppen arra megy a világtalan kódus. De már régen el is múlt.
Adjatok, adjatok, amit Isten adott,
Láthatjátok, milyen világtalan vagyok!
Kövi, Turóc-völgy
Nandrázsy József (83), 1973
Hej, betett nekünk a szentkúti búcsú!
Ellopták a csacsit minden talyigástúl!
Nem maradt egyebem egy lapos tetünél,
Az is ott döglött meg a fülem tövénél. Cölöpverő nóta

Beje, Turóc-völgy
Grébec Árpád (76), 1975

Elment a pap almát lopni,

Elfelejtett botot vinni,
Felállította a...
Azzal verte le az almát.
Hollah, hollára,
Hollári, hollára, bumm!
Elmentem én a malomba, ko-ko-ko-rán,
Barát feküdt a molnárné ha-ha- Leesett a pap ágyról,
Harcsa úszik a vízbe, Lejött a bőr az orráról,
Molnár legény a lisztbe. Úgy kell néki, mér cicázott,
Mér nem inkább bibliázott,
Ez a legény fájdítja az i-i-i-nát, Hollári, hollára,
Mer az éjjel nem kapott pi-pi- Hollári, hollára, bumm!
Pipadohányt, kostököt,
Korán reggel früstököt. Elment a pap tyúkot lopni,
Elfelejtett zsákot vinni,
Ez a kislány koszorút köt, köt, köt-ött, Levette a reverendát,
De még szebb van a lába kö-kö- Abba dugta be a tyúkját,
 Hollári, hollára, Elcsúszott a menyecske.
Hollári, hollára, bumm! Hollári, hollára,
Hollári, hollára, bumm!
Egy tücsök meg egy tücsök,
Mindössze az két tücsök. Menyecske a szilvásba
Egymás hátára másztak, Szilvát szed egy kosárba.
sok kis tücsköt csináltak. De a szilva kukacos,
Hollári, hollára, János bácsi, j ó napot!
Hollári, hollára, bumm! Hollári, hollára,
Hollári, hollára, bumm!
Réten volt a kis kecske,
Őrizte egy menyecske. Pelsőc, Sajó-völgy
Két lábra állt a kecske, Varga Ferenc (72), 1973

Gyermekjátékdalok

Három ház meg hat kemence,

Erdőt jártam, még sincs este.

Ha nincs este, van menyecske,

Kincsem rózsám teremtette.

Ki az urát nem szereti,

Sárgarépát főzzön neki !

Jól megsózza, paprikázza,

Hogy a hideg jól kirázza!

Addig rázza, addig rázza,

A kassai szőlőhegyen két szál vessző, Törjön ki a keze. lába!
Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja,
Hol a tyúknak a fia, talán maga se tudja, Ha kitört a keze, lába,
Csűr ide, csűr oa, kass ki bárány, kass oda. Dobja be a pocsolyába!

Hét, Sajó-völgy
Hét, Sajó-völgy Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973
Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973

A violát akkor szedik

A violát akkor szedik,

Mikor este harmat esik.

A legénynek odaadja,
Mikor a tehenet hajtja.
 Cickaj, mackaj, stali három
J-
Cickaj, mackaj, stali három,
Ott üsd, ott üsd, ahol három!
Itt a három itt, de nem éred itt!
Zsór, Turóc-völgy
Kovács Józsefne Varga Erzsébet (63), 1975
Csöm, csöm, gyűrű, kullancs gyűrű,
Nálad van az aranygyűrű!
Prózában:
Itt csöng, itt böng, itt add ki !
Gyöhet a bába, megfőtt a kása,
Benne a Rudi lába!
Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke
Motyovszky Józsefié Kovács Teréz (52), 1975
Ég a gyertya, ég, el ne aludjék,
Míg a gyertya lángot nem vet, mind leguggolj ék.
Hét, Sajó-völgy
Juhász Józsefié Migalya Erzsébet (41), 1971
Elment az uram
J>-IO7
Elment az uram Talán az Isten
Bolondkarászni, Majd odaveszti,
Cserfába oltott Többé a szívem
Almát keresni. Nem keseríti.
Ragály, Szuha-völgy
Palcsó Pálné (83), 1973
Fejsze, vágd le azt a berket, kibe guzsaly terem,
Tűz, égesd meg azt a fát, kibe orsó terem.
Víz, vidd el azt a földet, kibe kender terem,
Nem kell nekem a kenderi, csak a pozdervája.
Hej, valaki, valaki, gyere hozzám hálni!
Nincsen itthon az uram, oda van kaszálni!
Kilenc kopasz embernek csak úgy libeg a haja,
Az én szárnyas madárkám nem száll minden ágra.
Én se fekszek mindenkor a paplanos ágyra,
Csak leteszem gyenge testem a száraz lócára.
Hallhatnál-e pólimát, te, éjjel a fonóba,
Hallhatnának az ördögök a nagy dobogásba.
A szemem is kimered a nagy vigyázásba, Ha én áztat tudtam volna,
A pendelyem majd elreped a nagy kuporgásba. Hogy az alma édes volna,
Párját szakajtottam volna,
Bálba mentem házasodni, bár ne mentem volna, Szeretömnek adtam volna.
Bálból vettem feleséget, bár ne tettem volna.
Bár az ördög olyan volna, kosarába tenne, Nem tehetem, csak úgy látszik,
Mennél jobban sivalkodnál annál jobban vinne. Mikor házam előtt játszik.
Földig alázom magamat,
Gesztete, Rima melléke Szánom én a galambomat.
Csauk Dezsőné Imrére Ilona (62), 1975

Hosszú útnak nagy a pora,

nagy az én szívem fájdalma.
Ha az ö r d ö g olyan vóna, Nosza tavalyi bornyú,
kosarába tenne Maradj benne kis csikó!

Tornaija - Király i, Sajó-vol gy

Loska Ferencné Borzi Erzsébet (42), 1975

Haj, szénája, szénája, széna

szakadékja

Ha az ördög olyan vóna, kosarába tenne,

Mennél jobban ordítanál, annál jobban vinne.
Vidd el, ördög, vidd el, kosaradba tedd el!

Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefné Kocsis Julianna (48), 1973

Haj, szénája, szénája, széna szakadékja,

Ha én áztat tudtam volna Benne forog három kislány, hej, de könnyen járja!
Havics, kukorics, vedd el, akit szeretsz!
Amott jönnek a cigányok, dorombot csinálnak.

Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke

Motyovszky Józsefné Kovács Teréz (52), 1975
 Hej, baksa, baksa Körbe áll egy kislányka

Körbe áll egy kislányka,

Lássuk, ki lesz a párja.
Lássuk, kit szeret a legjobban,
Hej, baksa, baksa, Azzal fordul j ó gyorsan.
Bíbori baksa,
Sarkára kaptam, Ezt szereti legjobban,
Mézes borsó, Ezzel fordul j ó gyorsan,
Jó sáfrányos. így hát vége, vége mindennek,
Ha úgy iszol belőle, a torkodra forr. Vége a j ó kedvünknek.
Angyomasszony kertje,
Nem torn mi van benne. Hét, Sajó-völgy
Juhász Józsefié Migalya Erzsébet (41), 1971

Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke

Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975

Hinta, balinta,
Lacikának piskóta,
Jucikának tejecske,
Hazagyött a kis kecske.
Hahahaha - hahahaha.
Nénémasszony pendelye Azt a szél el nem viszi,
Dernő, Csermosnya-völgy
A gyepre van terítve. Mer a fót nem ereszti.
Ulman Lajosné Jarabkó Margit (57), 1975
Sej, bátyámuram őrizze, Sej, csak a cérna még akkor
Hogy a szél el ne vigye. Hetven forint ára volt.

Dernő, Csermosnya-völgy
Ulman Lajosné Jarabkó Margit (57), 1975
 Ólomdeszka, fodormenta Szerdán reggel virradóra

J-

Szerdán reggel virradóra,

Megy a lányka a folyóra.
Kezét, lábát mossa, térdig szappanozza
A folyóba.
Ólomdeszka, fodormenta,
Három százegy szőrre tapadtam, Elvitte a víz a szappant,
Tűzre vagy melegre találtam. Utána repült a kappan.
Vagy életem, vagy halálom, Míg a kappan szállott, a szappan elázott
De már tőled el kell válnom, A folyóba.
Édesem, kedvesem!

Hét, Sajó-völgy
Gesztele-Mezőlapos, Rima melléke Veres Józsefne Kocsis Julianna (48), 1973
Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975

Szem, szem, gyűrű, ezüstgyűrű.

Jöhet a bába, megfőtt a kása.
Meg is égett.

Dernő, Cse rmosnya - völgy

Ulman Lajosné Jarabkó Margit (57), 1975
Télen mindig hideg van,
Nyáron mindig meleg van,
Soha sincs j ó idő,
Mindig esik az eső.
Erre kakas, erre tyúk,
Erre van az országút.
Erre te, arra te,
Arra kanyarodjál be!

Hét, Sajó-völgy
Veres Józsefié Kocsis Julianna (48), 1973
Tök, tök, dinnye, bokros dinnye Kiment asszony a kútra

Kiment asszony a kútra,

Kiment asszony a kútra, kútra, kútra,
A kútra.

Talált ott egy zsák búzát,

Talált ott egy zsák búzát, búzát,
Zsák búzát.
Tök, tök, dinnye, bokros dinnye,
Zöd alja, ződ levele, Elvitte a malomba,
Piros barna szeretője, Elvitte a malomba, lomba, lomba,
A k i tudja, meg se mondja, Malomba.
Én tudom, meg se mondom,
Meg se szabadítom. Megőrölték azt lisztnek,
Tücs k i , hajtsd ki innen ezt! Megőrölték az lisztnek, lisztnek, lisztnek.
Azt lisztnek.
Hét, Sajó-völgy
Ujváry Ferenc (67), 1974 Megsütötték perecnek,
Megsütötték perecnek, recnek, recnek,
Perecnek.
Ződ fű, ződ fű a lábam alatt
Megették a gyerekek,
Megették a gyerekek, rekek, rekek,
Gyerekek.

Az öregnek nem jutott,

Az öregnek nem jutott, jutott, jutott,
Nem jutott.

Hét, Sajó-völgy
Juhász Józsefné Migalya Erzsébet (41), 1971
Ződ fü, ződ fű a lábam alatt,
A k i itt a legszebb, tőlem csókot kap.

Hét, Sajó-völgy
Juhász Józsefne Migalya Erzsébet (41), 1971