Professional Documents
Culture Documents
Boldogasszony vendégségében
(Veritas Könyvkiadó, Budapest, 1944.)
Előszó
Majd egy évtizede járjuk a magyar kegyhelyeket, hogy egy összefoglaló néprajzi és
szellemtörténeti munkához anyagot gyűjtsünk. A feladat azonban szinte kimeríthetetlen, a
kutatás újabbnál újabb kötelességeket ró ránk. Utunk kezdettől fogva többnek bizonyult
szakszerű tudományos expedíciónál, mert a megszentelt magyarságnak: állammisztikának és
szakrális népéletnek, felmagasztalt egyéniségnek és közösségi sorsnak, egyszóval a magyar
színlétnek és kozmikus helyzetünknek olyan realizmusát tárta föl előttünk, amelyet napjaink
metafizikai árvaságában, egyetemes létbizonytalanságában és céljatévesztettségében
bizonyára érdemes számbavennünk és életünkbe építenünk.
Könyvünk módszere és célzata ezúttal más, mint „tudományos": a magyar lélek platoni
tartományainak útikalauza, egy új magyar arisztokrácia olvasmánya szeretne lenni.
Szeged, 1944, Mária neve napján.
Bálint Sándor
- 2 -
PÁLOSSZENTKÚT
Térdepelve adnak hálát neki, hogy idesegítette őket. Utána megkerülik a szabadon álló oltárt,
zsebkendőjüket végighúzzák az oltáron, az angyalok és a Szűzanya szobrán, majd letörlik
vele a búcsújárás verejtékét.
Megragadó látvány az ájtatosságok csodálatos gazdagsága és szimultánizmusa. Itt új
búcsús csoport, úgynevezett kereszt érkezik. Szeretne a kápolnába jutni, hogy köszöntse a
Szent Szűzet. Nem tud bejutni, mert egy másik kereszt már megelőzte. Ezért a kápolna előtt
letérdel és várja, hogy őreá is sor kerüljön. Újabb búcsúsok jönnek, akik meg a kápolnát
kerülik énekszóval. Nem türelmetlenek. Ismét egy másik csoport a stációkat járja. Ott egy
különálló Mária-szobor, amott pedig egy kisebb, Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt
kápolnában (amelyet, mint mondják, egy egyszerű szegedi kofaasszony emeltetett)
ájtatoskodnak. Magánál a szent kútnál is állandóan vannak. Egyesek a kút előtt térdelnek, úgy
imádkoznak. Mások a vizében mossák, áztatják beteg tagjaikat. Nem feledkeznek meg
természetesen lelkük tisztálkodásáról sem: elvégzik gyónásukat a szabad ég alatt, hatalmas
fák árnyékában rögtönzött gyóntatószékekben várja őket a pálosokkal együtt a környék
papsága.
Elköltik szerény vacsorájukat, kissé megpihennek, hogy újult erővel szolgálhassanak
Máriának. Az egyes keresztek külön-külön - litániát, olvasót imádkozva, énekelve -
körmenetet tartanak. Lassan beesteledik. Ilyenkor a szent keresztbúcsút járják, azaz
keresztalakban, égő gyertyával a kezükben ájtatoskodnak. A kereszt közepén búcsúvezető
társuk, aki magát Krisztus bojtárjának szokta nevezgetni, irányítja őket. Pünkösd vigíliájára
való tekintettel különösen a Szentlélek ajándékaiért könyörögnek. Más csoportok lepihennek
a fűre és misztikus gyertyalángnál követik vezetőjük énekét. A kápolnában egész éjjel
virrasztanak. Kinek jutna ugyan eszébe, hogy testének kényelmével, pihenőjével törődjék? Az
alföldi homok misztikus illatokkal virágzik ezen az éjszakán.
- 4 -
MÁTRAVEREBÉLY
Szentkút jámbor híre igazán a XVIII, században kezd kibontakozni. Történetét az isteni
malasztnak csodálatos művei ékesítik. Sajátságos, hogy a Szentkút napjainkban nagyobb
hódításokat tesz, mint valaha. Még nemrégen is szinte csak palócok és jászok keresték föl, ma
már jóformán az egész katolikus magyar nép Mátraverebély lelki hatása alatt áll. Az évi
áldozások száma 90.000-re tehető. Verebélyre a magyarság egyetemes népi újjászületésében
még nagy hivatás várakozik.
Mátraverebélyi Szentkúton a búcsújárás a népáhítatnak nemcsak hagyományos, eltűrt, de
nem istápolt megnyilatkozása, mint sajnos annyi más helyen, hanem korszerű, újszerű
vonásokkal is iparkodnak a lelkek üdvösségére kiegészíteni. A Kegyelem szentkúti forrása
vár mindnyájunkat, hogy vizében újjászülessünk.
- 6 -
Pócs
Alig van búcsújáróhely hazánkban, amely akkora missziót töltene be, amelyre olyan
hatalmas hivatás várakoznék, amely olyan különös őrhelyen állana, mint Máriapócs. Fajták:
magyarok, ruszinok, szlovákok, románok, németek; vallások: latin és görögkatolikusok,
protestánsok és szektás gyülekezetek, szakadárok és izraeliták, kultúrák és társadalmak
találkoznak és ütköznek ezen a ponton. E beteg különbözéseknek orvossága, egyben a
középeurópai népi humanizmusnak megtisztító, felvilágosító és egyesítő útja a pócsi
zarándoklat. A táj egyhangú, az élet szegényes, a mindennap reménytelen, a levegő fojtogat.
Ez a szikkadt, földhözragadt egyhangúság azonban föltételezi, keményen követeli a
végtelenséget, sóvárogja Isten országát. Ennek a szomjúságnak kielégítése, a panaszoknak
drága edénye a csodálatos pócsi kegyhely. A Magnificat igéi zengenek szívünkben, amikor
Pócs áldott szegénységét látjuk.
Ha valaki azt szeretné látni és bizonyítani, hogyan érvényesül a katolicizmus
egyetemessége hazánkban, alig találna szebb példát a máriapócsi búcsúnál.
Vonzási köre Trianon előtt kiterjedt szinte az egész görögkatolikus világra. Erdély,
Felvidék, Bukovina, Galícia unitosain kívül messze tájak latinjai is megfordultak itt. Nem
hiányoztak még a protestánsok és szakadárok sem. Máriapócsra most is nagyhivatás
várakozik, amelyet mi, magyar katolikusok alig méltatunk figyelemre. A világegyház készül
az unióra, pedig a földrajzi távolság szerint messze van. Bennünket pedig fojtogat az
ortodoxia összes következményeivel, mégsem törődünk azzal, hogy Máriapócs erős legyen e
harc megharcolására. Úgy érezzük, hogy a pócsi bazilita kolostor és búcsújáróhely lehetne
Kelet és Nyugat sóvárgott egyesülésének kovásza és műhelye. Ez a szolgálat méltó volna
Szent István országának hagyományaihoz, méltó volna Nagy Lajos és Mária Terézia bölcs
gondjaihoz, méltó volna a mi sokat emlegetett középeurópai hivatásunkhoz, Ady Endre
kompországához. Nyugaton, ahol az ortodoxia közvetlen veszélyeitől nem kell tartani, a
Szentatya szándékára külön görögrítusú bencés kolostorok, jezsuita rendházak alakulnak,
hogy az adott szent pillanatban szolgálhassák az egy akol, egy pásztor krisztusi programját,
addig mi a pócsi kolostort bizony magára hagyjuk. Szent István szellemében az eucharisztikus
szent évben bizonyára a mi külön magyar uniós hivatásunk fölismerésével és szolgálatával
szereznénk a Szentatyának különös örömet. Ne feledjük, hogy a Pócsi Szűzanya kultusza a
Habsburg-monarchia katolikus barokk szellemiségére mérhetetlen hatást gyakorolt.
Tiszteletének terjesztésében jezsuiták játsszák a vezérszerepet, akik a kegyképet uniós
szimbólumnak, keleti szándékaik misztikus erőforrásának tekintették. A Társaság régi
templomaiban itthon (Kassa, Nagyvárad, Buda, Eger, Esztergom stb.) és külföldön (Bécs:
Szent István-székesegyház stb., sokfelé megtalálható a pócsi kegykép másolata. Ennek
bizonyára az volt az eredeti hivatása, hogy a Mária-kongregációk tagjai, de egyáltalán az
összes hívek imádkozzanak előtte a schizma megszűnéséért, az unió sikeréért, amelynek a
XVIII. században tudvalevőleg éppen a magyar jezsuiták voltak a legfőbb harcosai. Ne
feledjük azt sem, hogy Pócs a világnak egyetlen nagyhatású görögkatolikus zarándokhelye, ne
- 7 -
feledjük, hogy mit jelentett a habsburgi monarchiában magyarok, rutének, románok számára
Pócs. Hatásának jelenleg lehetnek politikai és földrajzi akadályai, szellemi uralma azonban
ma is kikezdhetetlen. Bizonyítják mindazok, akik életük kockáztatásával szöknek át az új
imperiumokból a Szent Szűz udvarlására. Ilyenek nagyon sokan vannak. Bizonyítják az
Amerikába szakadt görögök (értsd: görögkatolikusok), akik vezérlő csillagukul ott is a Pócsi
Máriát tisztelik.
Akadnak olyanok, akik a pócsi kegyhely kedvéért jönnek át az óhazába.
Maga a búcsú felejthetetlen hangulatokkal lep meg. Talán soha nem éreztük át annyira a
szentek egyességének csodálatos tanítását, a három Egyháznak: küzdőnek, szenvedőnek és
győzedelmesnek misztikus szövetségét, mint itt a pócsi búcsún. Mária mennybemenetelének
vigíliáján a temetőbe hatalmas processzió megy, hogy a búcsúsok a halottak lelkéért
könyörögjenek. Görögök és latinok, ikonok és szobrok, liturgikus zsolozsmák és Mária-
énekek keverednek itt egymással. Hangulatoknak és hangoknak e csodálatos össze-visszasága
mégsem zavar bennünket, hiszen egyetlen témának, Mária dícséretének változatai. A temetői
könyörgések ünnepélyes liturgiája, papoknak és híveknek átszellemült együttese, szárnyaló
éneke olyan ismerős: Musszorszkij kórusai, Rimszkij-Korszakov Orosz húsvétja táplálkoztak
e dallamokból.
A könnyező, bűneinket sirató Kegykép előtt az elragadtatásnak, paraszti miszticizmusnak
olyan példáit láttuk, amelyeket illetlen dolognak tartanánk leírni. El kellene jönniök ide
mindazoknak, akik még mindig hisznek abban a babonában, hogy a magyar paraszt józan,
anyagias és semmi több. Talán a szemük is kinyílna a hit világosságára. A vallás itt még
kozmikus élmény és nem vasárnapi hangulat. Az egyszerű, megviselt arcokon békesség,
öröm, gyermeki odaadás, egyszóval egy magasrendű, Istenből táplálkozó kultúra jele
sugárzik. A görögkatolikus klérus bölcsessége, patriarkális közvetlensége, lángoló buzgalma
olyan népközösséget őrzött meg, amely méltó a középkor legjobb századaihoz.
A templom körül és az utakon szokatlan képek és hangulatok. Itt vak koldus betűzgeti
kísérteties hangon Braille-írásból az Apokalipszist, ott csonkatestű koldusok éneklik világgá
szenvedéseiket. Amott kéregető zarándokok, akik Tolsztojra, vagy Zoszima sztarecra
emlékeztetnek. A tér közepén kegyes históriákat énekelnek, búcsúsok hallgatják, a mai időket
csak a harmónikakíséret jelzi. A templom előtt vándor piktor kivágott Krisztus-alakokat
árusít. A komédiák és rögtönzött vendéglők körül Brueghel képeinek groteszk
mozgalmassága. Az életnek valami szokatlan egyetemessége, teljességét villantja meg a pócsi
búcsú előttünk.
Máriapócs kelet és Nyugat katolicizmusának paraszti szintézise, híd a latin egyház és a
pravoszlávia, Róma és Moszkva között, ígérete valami misztikus békességnek és
szolidaritásnak, az Istenben teljesedő emberségnek.
- 8 -
Egerszalók
sekrestyében látható fogadalmi képek és tárgyak végtelen sora, páratlan hazai gazdagsága is
bizonyítja. A régi egri főpapok körében valósággal jámbor divat, a lelki felfrissülés és
erősödés alkalma volt az egerszalóki zarándoklat. A szalóki Szűz előtt Habsburgok is
többször térdepeltek, amikor a napóleoni időkben Eger volt a rezidenciájuk. Ma már e
ragyogó múltnak jóformán csak az emlékezete maradt meg. A XIX. század jozefinista
józansága és kényelmessége sokat ártott Szalóknak. Ma már csak „tudatlan" parasztok
rajonganak és vezekelnek a Kép körül. Itt szégyenkezem előtte magam és egész „művelt"
társadalmunk miatt. Mária hiába vár bennünket itt Szalókon és Szentkúton, Szegeden és
Pócson: szépsége hervadozik, siratja kétes okosságunkat, siratja szegénységünket, hogy az
elragadtatásról és bűnbánatról, életünknek e mennyei adományairól annyira megfeledkeztünk.
- 10 -
Hanyi-puszta
Alig ismert búcsújáróhely, csak a vidék parasztsága emlegeti és szereti. Papja nincs, az
erdőtelki (Heves) plébániához tartozik.
Szent Anna tiszteletére az 1719. évben kis kápolnát emeltek a Butler-grófok a pusztaság
közepén. Az alapítók intenciója értelmében az uradalom népe a keresztjáró napoktól kezdve
egészen Szent Anna napjáig minden kedden ünnepélyes körmenetben zarándokolt ide és
misét hallgatott. A szokás ma is él, de a búcsúnap már régen túlhaladta a helyi kultusz kereteit
és nagy vidékek: Heves, Szolnok, Borsod, Szabolcs parasztsága zarándokol Szent Annához:
Különös, hogy Szent Anna kultusza milyen mély gyökereket eresztett a magyar néplélekbe.
Szűz Mária édesanyja, Jézus Krisztus „öreganyja", úgy él benne, mint a virágzó, termékeny,
diadalmas életnek forrása és jelképe. Égi matriarcha ő, aki megáldja paraszti híveit
gyermekekkel, gondoskodik a jószágról és a föld terméséről, vigyáz a családra és a
háztájékra, közbenjár éretünk szűz leányánál és unokájánál, akik tisztelettel fogadják rneg
szavát, hiszen az öregség tisztesség n mennyországban is.
A kápolna megható magányosságban áll és őrködik a vidék csöndjében, a puszta fenséges
kietlenségében. Alig látszik valami. Szemünk .a látóhatár végtelenségébe vész, nincs ami
elfoglaljon, lekössön: magunkra és Istenre kell gondolnunk. Ennek a lelki fölemelkedésnek
eszköze a kápolna. Házak nem melengetik, fák nem szegélyezik, csak egy erecske húzódik
mellette, amely a legenda szerint úgy fakadt, hogy Szent Vendel járt erre. Megsajnálta a
tikkadt juhokat, leszúrta botját és forrás csörgedezett a helyén.
A kápolna több mint egyszerű. Nehézkes paraszti kezek ékesítették, akik buzgóságukat
bizony nem szabták az esztétika mértékére. Itt a lélek nem reprezentálni, hanem szolgálni
akar. Azoknak a teliszívű parasztoknak, akik ide eljönnek, nincs szükségük a művészet szép
hivalkodására. Talán érzik, hogy a kegyelemben megszépült lélek a templom legszebb
ékessége. A kegykép valami falusi piktor jámbor alkotása. Azt emlegetik róla, hogy amikor a
képen dolgozott, mindig más szentet festett. Reggelre kelvén azonban a festék a vászonról
eltűnt, csak Szent Anna képe maradt meg rajta.
A környezet szegénységét tükrözi és szenteli meg ez az ügyefogyott, árva kápolna. Vigyáz
az Egyház kincsére és szemefényére, a szegény népre. Hirdeti a hit boldogságát,
Istenigazságát mindazoknak, akik itt a földön hiába is keresnék. Hirdeti a jutalmat, az
elégtételt mindazért, amellyel a magyar élet adós maradt nekik.
Elgondolkodunk. E parasztok több napig is gyalogolnak, amíg ideérnek. Vendégszerető
hajlék, felebaráti szállás nem fogadja e vándorokat. Kinn pihennek meg a szabadban.
Derékaljuk az anyaföld, takarójuk a csillagos ég. Mégsem lelkendeznek az Úristennek, hogy
ők most milyen áldozatot hoznak, mint korunknak annyi farizeusa. Nekik természetes, hogy
inkább Istennek kell szolgálni, mint a test kényelmének. Vezekelnek, imádkoznak, erősödnek
a szent malasztban. Ne mondja senki sem, hogy könnyű nekik, mert ők igénytelenek. Vajon
mi mivel áldozunk, hogy helytállhassunk odafönn? Az ő lenézett szegénységük,
tudatlanságuk, jutalmazatlan munkájuk, csöndes béketűrésük érdemével szemben mire
hivatkozunk mi? Úgy érezzük, hogy e parasztok felelnek meg életük és hitük érdemével
miérettünk, úri rendért is, akik a gyertyát véka alá rejtjük, akik nem világítunk senkinek sem,
akik eltévedtünk bűneink, önimádatunk és mulasztásaink útvesztőjében. A parasztság
nemzetünknek misztikus reménysége, jóillatú áldozata, amelyért talán kegyelmet fogunk
- 11 -
találni Istennél. Jaj nekünk, ha népünk is hozzánk hasonló nyárspolgárrá válik. Ez a Hanyi-
pusztának tanítása, életemnek legáldottabb tanulsága.
- 12 -
Gyűd
Kács
Szeged
búcsújárás, azaz a vezeklés és elégtétel alkalma, hanem hazatérés is. Legalább egy napra
megtérnek a közös múltba, a szegedi sors ősi egységébe, a vér és hit misztikus közösségébe.
A kultusznak döntő része van abban, hogy a Délvidék magyarsága megmaradt magyarnak és
katolikusnak.
A kultusz harmadik nagy hatása a XIX. század folyamán, a szegedi tanyavilág
kialakulásával bontakozik ki: az alsóvárosi barátok a tanyai pasztoráció úttörői közé
tartoznak. A havi búcsú a tanyavilágnak, bár területén új plébániák keletkeztek, most is
pirosbetűs ünnepe. Hazajönnek ők is a búcsúra, meglátogatják a városban maradt
nemzetségüket és halottjaikat.
Ez a csodálatos ősi kultusz, sajnos, mintha hanyatlóban volna. Szeged nagyvárossá lett.
Más tájakról sokan vándoroltak be, akik nem asszimilálódtak Szeged vallásos levegőjéhez. A
helybeliek is inkább őhozzájuk alkalmazkodnak, mint jámbor őseikhez. A kegyhely
valamikor az egész szegedi társadalmat: szegényt, boldogot igézete alatt tartotta. Ma már
bizony inkább csak parasztok hódolnak a Boldogasszony előtt. Mintha a helybeli pasztoráció
sem szívlelné meg azokat a lehetőségeket, amelyeket a templom: a város szakrális
szimbóluma a korszerű lélekgondozásban jelenthet. Pedig vajon hol van inkább szükség a
búcsújárás szent elragadtatására, ünnepi táplálékára, mint a nagyváros pesszimizmussal,
nyárspolgári józansággal, nyomorúsággal és reménytelenséggel, örök hétköznappal sújtott
falanszterében? És: mikor kell inkább a múlt igazi értékeit a szívekbe ültetni, mint korunk
ijesztő talajtalanságában, a pillanat bálványozásában?
A Napba öltözött Asszony szegedi kultusza a korszellem és a kedvezőtlen környezet
ellenére hódításának negyedik nagy állomásához érkezett el. Itt a Szegedi Szűzanya
árnyékában született meg a szegedi gondolat, amely leglelke szerint nemzetünknek a magyar
katolikus népiségben való egyetemes újjászületését, metafizikai virágzását jelenti, amelyből
azonban az emberek gyarló ajkán politikai elfogultság lett. Idehaza azonban a szegedi lélek és
szellem modern önmagára eszmélésében a Templom egyszerre dantei eszménnyé: ihletté és
kötelességgé válik. Ebből a misztikus sürgetésből sarjad - az élőkről nem beszélve - Kálmány
Lajos munkássága, Károlyi Lajos átszellemült piktúrája, Juhász Gyula költészete: Szeged
hasonlíthatatlan katolicizmusának páratlan kifejezése. Ezek az alkotások az örök Szegedet
tükrözik: katolicizmusnak és magyarságnak, népnek és magányos egyénnek időfeletti
inspirációját, kultikus teljességét Mária szerelmében, valami különös magyar platonizmus
igézetében.
- 17 -
Tétszentkút
Egy katona „testfájó" volt. Mindenfelé orvosoltatta magát, de csak nem tudott
meggyógyulni. Egyszer azt álmodta, hogy itt a téti erdőben talál a bajára forrást, abban mossa
meg magát. Fogadalmat is tett kápolna építésére. Amint a kápolna épült, úgy épült fel ő is a
betegségéből. Mikorra elkészült, ő is meggyógyult. - Így mondotta el egy öreg szentkúti
ember, Aillert Keresztély császári katonatiszt csodálatos történetét, aki 1715-ben csakugyan
visszanyerte egészségét ezen a helyen. Fogadalmát be is váltotta.
A magányos kápolna hamarosan kis falut vonzott maga köré, sőt messze vidékek virágzó
kegyhelye lett belőle. Főoltárán a híres Mariahilf-kegyképnek szinte csodatevő hírbe került
másolata, ami egyrészt a környék magyarságának német eredetére, másfelől pedig az idegen
kultusz elmagyarosodására utal. A magyar környezetet a Kegykép őrállóinak: Szent Istvánnak
és Szent Lászlómak szobrai is kifejezik. Van két mellékoltár is: a családi élet, a mindennap
védőszentjeinek, Szent Annának és Szent Józsefnek tiszteletére. A búcsúsok nem a nagy lelki
szenzációkért, hanem egyszerű életük megszenteléséért, betöltéséért jönnek ide. Ennek
adományáért elsősorban Jézusnak egyszerű atyafisága jár közbe.
Amikor a kápolnát, a mostani szentélyt templommá bővítették, akkor a szent kút -
véletlenül-e, vagy szimbolikus szándékkal - a szószék alá került. Ma már teljesen beomlott.
Lehet, hogy valamelyik régi plébános visszaélést látott a szent kút vizének laikus
alkalmazásában és nem akadályozta meg az eltűnését. Bizonyára jóhiszeműen cselekedett, de
nem okosan, hiszen a szentkutak vize a búcsújáró népnél szakrális hivatást tölt be, a
tisztálkodás naiv, de mélyértelmű lehetőségét jelenti. Túlbuzgóságában tévedett, mert
megbolygatta vele a búcsújárás hagyományos rendjét, paraszti etikettjét.
A téti szent kút vizének foganatosságát még távoli vidékek öregei is .máig emlegetik és
amikor az ő szavuk nyomán a fiatalabb nemzedékek elzarándokolnak ide, a szent kutat hiába
keresik. Bizonyára nem tévedünk, ha ebben a körülményben látjuk a téti kultusz lassú
sorvadását.
A hajlék, amelyet Aillert Keresztély az Úrnak épített, különben gyönyörű meglepetés,
leggyöngédebb, legartisztikusabb kegyhelyeink egyike. Elhanyagoltsága mintha még fokozná
sejtelmes szépségét. A szentélynek, vagyis az eredeti kápolnának művészi megfogalmazása
igazán hivatott kézre vall. Az oltár meleg vonalai, a hajótól elválasztó magas vasrácsozat, a
falaknak mennyei fehérsége, a magyar katolikus barokk kultúrának ide, a mesze pusztára is
kisugárzó fényességét, és egyetemes erejét csodálatos bölcsességét és fölmérhetetlen érdemét
villantja meg előttünk. A hajónak nincs mennyezete, a tető gerendázata a maga igéző
egyszerűségében itáliai ókeresztény élményeket idéz föl bennünk, egyben a templomnak a
nagyság és messzeség titokzatos hangulatát adja. Megfordultunk már sok magyar kegyhelyen,
de ilyen álomszerű, Mária örök szépségére emlékeztető élményben még alig volt részünk. A
templomnak ezt a hangulatát kár volna megbolygatni.
A szépségnek e kultikus izzása, meggyőződése még hevítette, táplálta a környék
parasztságát az egész XIX. század folyamán, de korunkra már csak morzsák, megindító
romok maradtak belőle. Milyen nemes feladata lesz a buzgó pasztorációnak a kultusz
újjáépítése, hogy a vidék beteg: szegénységgel küzdő, külvárosi hatásokkal fertőzött népe
ama katonatiszt módjára újra eltaláljon a kegyelmek téti tengeréhez, nemcsak a paraszti
hagyományok mindinkább lankadó sugallatánál, hanem egy korszerű lelki reorganizáció
magával sodró lendületénél, apostoli tüzénél fogva is.
- 18 -
Hajós
Hajós német falu Kalocsa közelében, de a hajósi búcsújáró kultusz már régen túlnőtt a
szűkös német törzsi kereteken és misztikus hódítása messze vidék magyar és bunyevác népére
kiterjed.
A kegyhely kialakulása igen tanulságos és mélyen belevilágít a magyar XVIII. század
vallási és társadalmi viszonyaiba. Története, hatása már világosan áll előttünk, amit bizony
nem minden kegyhelyünkről mondhatunk el. Az újabb politikai érdekeltségű német kutatás a
kegyhelyről meglehetős egyoldalúan emlékezik meg. Mintha nem akarna tudomást szerezni
azokról a jelenségekről, amelyek a hajósi kultusz német jellegét, törzsi kizárólagosságát már
régen megbontották. A német felfogás különben arra figyelmeztet, hogy a hazai búcsújáró
kultusz szellemtörténetének feltárásában nagy és halaszthatatlan kötelességeink vannak.
Könnyelműség és szégyen, hogy a mi sajátos feladatainkat mások próbálják megoldani.
Hajós bevándorolt német népe egyébként homogén népközösséget alkotott. Őshazája a
Duna felső vidéke. Csáky Imre kalocsai érsek felszólítására jött hazánkba. Az előre küldött
megbízottjaik megállapítják, hogy a föld legeltetésre, művelésre kitűnő, de nagyon
elhagyatott és veszélyes. A hívek tehát elhatározzák, hogy szülőföldjük híres,
búcsújáróhelyének, Bussen-nek kegyszobrát is magukkal viszik, hogy a messze idegenben
oltalmazza meg őket. A pap vonakodik, végre azonban atyafisága kérésére beleegyezik abba,
hogy a hívek a háta mögött titokban elvigyék. Nagynénje, aki szintén a kivándorlók között
volt, erre új ládát készíttetett, a kegyszobrot beletette és a Dunán Magyarországba hozta. A
kép eltűnése után az otthoni papot az egyházi hatóságnál följelentették, amelynek
érdeklődésére Hajós község elöljárósága pecsétes levélben válaszolva kijelentette, hogy a
szentkép itt is nagy tiszteletben áll és szükségükben a lakosoknak egyetlen menedéke. A
kegyszobor tehát Magyarországon is csodatevő hírbe került és hamarosan .a kalocsai érseki
egyházmegye legjelesebb búcsújáró helyévé avatja Hajóst, amelyet németek, magyarok,
bunyevácok egyformán fölkeresnek és így a népeknek egymás iránt érzett eredeti
bizalmatlansága a közös vallás s a közös búcsújárókultusz megbékítő egyesítő élményében
lassan-lassan fölolvad. Az újabb kutatások ugyan megállapították, hogy a hajósi bevándorlók
- 19 -
nem az eredeti busseni képet hozták magukkal, hanem a kegytemplomnak egy másik Mária-
szobrát. Ez azonban lényegtelen, hiszen a kultikus hagyomány csorbítatlanul átkerült Hajósra.
Hajós érdekes példája egy búcsújáróhely sajátos kialakulásának. A bevándorolt idegenek a
maguk ősi hazájának, szülőföldjének vallásos élményeit, jámbor szokásait búcsús tradícióit
hozták magukkal. Nagy vállalkozásukban, a kivándorlásban annak a kegyhelynek kérik és
mintegy biztosítják oltalmát, amelyet régi hazájukban annyiszor fölkerestek. Ne hagyja el
őket, ne tagadja meg pártfogását és segítségét új lakóhelyükön, új hazájukban sem tőlük.
A nagy búcsú különben a Nepomuki Szent Jánost követő vasárnapra esik, amikor a
Kiskunság és Kalocsa-vidék magyarsága, Északbácska bunyevác népe, a Duna-mellék
szlovák szórványai tesznek hitvallást szent hitünk isteni humanizmusa mellett. Minő nemes és
szigorú tanulságot kínál ez napjaink számára!
- 20 -
Győr
Alig láttunk még kegyhelyet, ahol a papság és hívő nép szorosabban összeforrott volna a
kultusszal, ahol a jámbor hagyományra szögesebb gonddal ügyelnének, mint Győrben. A
székesegyház vérrel verejtékező Mária-képe igazán szíve a városnak.
Történetét Jordanszky Elek a Boldogságos Szűz Mária kegyelemképeiről írt régi
munkájában így mondja el: „Midőn Cromwell Oliver tizenegy esztendei dühösködéssel Nagy-
Britanniában a katolikusokat üldözné, némely püspökök onnan elűzettetvén, Németországban
keresék és találák meg menedékhelyöket. Ezek közül eggyel, úgymint Lyncaeus Walterrel,
clamfordi írlandus püspökkel megismerkedett Püski János győri püspök és őtet magához hívá,
sőt példás életére, tudományára, érdemeire nézve, győri kanonokká is nevezé 1655-ben.
Nyolc esztendeig élt Győrött Lyncaeus, nagy tiszteletben levén mindenkinél, akikkel
társalkodott, minthogy istenfélő, ájtatos, jótékony és tudós vala. Halála után az a Boldogságos
Szűz szépen festett képe, melyet ő magával vitt, mint egyedülvaló, de egyszersmind
magyrabecsült kincset, kihozott Irlandiából és mely előtt mindennapi imádságait szokta vala
buzgón véghez vinni, a győri nagy templomban kitétetett Szent Anna asszony kápolnájának
egyik oldalfalára: És ott tiszteltetett sokaktól egész 1697-ik esztendeig. Akkor történt azon
rendkívüli és természet szerint meg nem magyarázható tünemény, hogy éppen március 17-én,
Szent Patrícius püspök, Irlandia apostolának ünnepén reggeli hat óra tájban, amidőn számos
nép a szentmisét hallgatná, egyszerre észrevétetett, hogy a Boldogasszony képe könnyez.
Odatódult azonnal a sokaság, bámulva látta a dolgot. Némelyek sírni és vétkeiket siratni
kezdették, mások kételkedtek. Az egész városból minden rendű és vallású lakosok
gyülekezete csoportozott össze. A káptalanbeliek levették a képet a falról. A fal száraz volt, a
kép pedig nemcsak tovább könnyezett, hanem véres verítékkel is ázott. A cseppeket tiszta
fehér gyolccsal letörölték, de a vászonra festett kép újra könnyezett, úgyhogy a kis Jézus
orcájára is lehullott egynéhány csepp, melynek nyomát most is láthatni a képen. A gyolcs
ezüst rámába foglalva mai napiglan őriztetik a főtemplom kincstárában. Három óráig tartott a
látomány, mely idő alatt zengett a templom ájtatos imádságával az odasereglett keresztény
sokaságnak. Ezek közt volt gróf Heister Siegbert, Győrnek akkori császári., királyi
hadikormányzója, aki látván a valóságot, azonnal agy szép oltárt építtetett ezen csudálatos kép
kitételére..."
Szent Patrik és Gyümölcsoltó Boldogasszony napja Győrnek különös, bensőséges, szinte
családias ünnepe ma is. A búcsújárás valamikor kiterjedt az egyházmegye jó részére. A
kegykép régi másolatait megtaláljuk egyebek között Pápán, Celldömölkön és Szombathelyen
is, mutatván, hogy a könnyező Szűz távolabb vidéken is jámbor hírt vert és helyi tisztelet
- 21 -
fakadt a nyomában. Magában Győrben is a régi polgár házakon számos változat hirdette a
benne való bizalmat.
Szent László középkori tiszteletéhez, amelyet a herma jelképez, így kapcsolódott a barokk
Győr szimbóluma a Szűzanyának vérrel verejtékezett képe, amely egyébként az Énekek
énekének egyik versét illusztrálja: Íme, te szép vagy én szerelmesem és ékes és a mi ágyunk
virágos. A Máriában megdicsőülő mennyegzős ruhába öltözött lélek készül ebben a misztikus
mámorban a Vőlegénnyel, az isteni teljességgel való egyesülésre.
A kegyképnek a város szellemi, lelki újjáépülésében bizonyára jelentékeny része van. A
barokk Győrnek sokfelől összeverődött népét a közös kultusz misztikus igézetével, a helyi
vallásos hagyomány tiszteletével zárt, homogén emberközösséggé avatja és ezzel a keresztény
polgári élet és kultúra rendjét, virágzását lehetővé teszi. A Kegykép égi kitüntetésszámba
megy a győriek szemében. Érthető tehát, ahogy java erőiknek kifejtésére, méltó környezet
kiépítésére ösztönözte őket. A székesegyház csodálatos stílusváltozatai, a Káptalam-domb
előkelő egyszerűsége, a Frigyszekrény-szobor megragadó környezete, a patrícius házak és
barokk templomok: az egész városkép, a keresztény Európának magyar bizonysága szinte
csak azért van, hogy keretbe foglalja és jórészben feltételezze a kegyképet, Győr palladiumát.
A léleknek belső rendje, a vallás öröme, az ambícióknak és energiáknak felajánlása, a munka
megszentelése: a hívő századoknak heroikus emlékeztetése ragad meg e felejthetetlen,
transzcendens telítettségű környezetben.
A győri életnek és kultúrának e kultikus természetességén hiába próbál Wieland a
felvilágosodás kamaszos merészségével élcelődni, amikor tradícióköltésről, sőt babonáról
beszélt a kegykép verejtékezésének századik évfordulóján (1797). A kultusz megmaradt,
Wieland racionalizmusát pedig már rég elfújta az idők szele. De elröpült fölötte a balgán
dicsekvő XIX. század sokféle eretneksége, tévelygése is, amelynek pedig a liberális-
kapitalista új Győrben olyan televény talaja lett volna. A győri ősök lelki tőkéit a XIX. század
nem tudta eltékozolni, korunknak is maradt bőven belőle: Győrben épiil fel hazánknak és
Közép-Európának első modern temploma, szent vallásunk korszerűségének, mai feladatainak
a barokk időhöz méltó szimbóluma. A szülőföld örök igézete itt, Győrben - úgy érezzük -
túléli a mulandó idő divatjait, kigyógyít tévedésekből, megőrzi a hagyomány karizmatikus
vonásait, de nem fajul meddő köldöknézéssé. A múlt nem teher, hanem segítség, amely a
Kegykép misztikus kisugárzásán mindig ad elég erőt és hitet az élet időszerű feladataihoz: a
jókedvű munkához, a szép alkotáshoz, amellyel a dolgozó emberkéz dicséri Istent.
- 22 -
Zágrábremete
Radna
Radna ettől kezdve a Regnum Marianum egyik legnagyobb hatású kegyhelyévé fejlődik.
Kultikus igézete alatt tartja az Alföld és Dél-Magyarország magyar német, bunyevác, bolgár,
román, tót népét. Misztikus tájszervező erejével a magyarságnak a XVIII-XIX. század
folyamán halhatatlan szolgálatokat tesz.
A radnai templom mögött elterülő erdős hegyoldal valósággal Magyar Jeruzsálem
hangulatait idézi föl bennünk. Tele van kápolnákkal, szobrokkal, keresztekkel, amelyeknek
mindegyikét jámbor szándékból emelték Radnát járó búcsúsok, magányosok és helységek
vegyesen. Ezek az alkotások vagy egy-egy hittitokra emlékeztetnek, vagy az Üdvözítő földi
életének mozzanatait örökítik meg, vagy Máriának anyai és királynői dicsőségét hirdetik.
Istennek azonban spiritus ubi vulat, spirat: megdicsőült szentjeivel találkoznak itt a küzdő
egyház szentjei, Radnának és e földi életnek zarándokai, akik itt megpihennek, látván
feladataikat és az utakat, amelyek biztosan elvezetnek az örök célhoz, a mennyei
Jeruzsálembe. Érzem az imádság, vezeklés áldozat misztikus áramait, amelyek Radnát
fölülemelik az egyének és korok szenvedésein. Fölülemelik a híveket otthoni megszokott
önmagukon. Radna kétségtelenül vádolja a konvencióvá, meggondolásokká szikkadt
vallásosságot, vádolja a mindennap gondjaiba hullott embert, de ugyanakkor bíztat, hívogat
is: hív az élet megünneplésére: pihenésre, eszmélésre, ujjongásra. Az élet szépség, ajándék,
boldog öröm. Ennek a megvillanását és átélését, a léleknek ünneplőbe öltözködését érezni itt
Radnán.
Elnézem ezt a környezetet, bizony az esztétikai szépségek vándora alig találna vigasztalást
bennük. És mégis megszégyenül, amikor ezeket a képeket, szobrokat nézi: égi lehelletük van,
amely névtelen búcsúsok bizalmából, hitéből, szívük melegéből táplálkozik. A gyerek a maga
játékszerét gyönyörűnek találja, mert képzelete megszépíti. A búcsúsok is hasonlatosak az
evangéliumi kisdedekhez: mindent szépnek, hasonlíthatatlannak találnak, mert fölismerik az
örök ideát egy olajnyomaton, vásári gipszmunkán is. Numen adest, szent a radanai környezet.
Ezt a szentséget látják mindenen. A búcsús elragadtatása többet áraszt ki magából az
alkotásokra, mint a blazírt intellektuel, aki unottan, passzíve várja a legjobb benyomásokat is,
mert nem érez lelkes közösséget velük, mert csak a formákhoz van szeme és mértéke, a
mélységekbe azonban fél beleszédülni.
A radnai kultusz kezdetben délszláv jellegű volt, majd a Regnum Marianum metafizikai
imperializmusa hamarosan magyarrá érleli. A trianoni béke újra a román ortodoxia prédájául
szolgáltatta ki, de az erdélyi Szent István-provincia gyökeres magyar ferencesei hősiesen
őrzik a katolikus múltat, a megszentelt magyarságot.
- 25 -
Máriakönnye (Vodica)
Kolozsvár
Csobánka
Messze bent a budai hegyek között húzódik meg Szűz Mária csobánkai kegyhelye.
Keletkezesének legendáját a környékbeli nép így adja elő:
A mostani szent kút helyén régen mocsár volt, ahová egy pásztor járt itatni és delelni.
Egyszer dél felé hirtelenül Mária alakja emelkedett ki a mocsárból és a kis Jézust tartotta a
karján. A megdöbbent pásztor nem mert hinni a szemének, mégis elmesélte a faluban, hogy
mit látott. Napról-napra kitódult a kíváncsi nép és mind többen vélték látni a mennyei
jelenséget. Egy-két ember megmosta sínylődő tagjait a vízben, vagy egészen megfürdött
benne és íme meggyógyult. Híre ment a csodának és mind messzebb vidékről sereglett össze
a nép imádkozni és gyógyulást keresni. Később a mocsarat kitisztították, kutat ástak és föléje
kápolnát emeltek.
A kápolna gyönyörű fehér falai között őrködő Mariahilf-kegykép utal a csobánkai
búcsújárás német eredetére, egyben azonban Középeurópa megíratlan kultusztörténetének is
jellegzetes dokumentuma. A képnek a régi Habsburg-birodalomban ezernyi másolatával
találkozunk mindenfelé. Története vetekszik a legizgalmasabb regénnyel. Megjelenik előttünk
az eredeti kép mestere, Lukas Cranach, aki tudvalevőleg rokonszenvetett ugyan Luther
tanításaival, de a keresztény festő legnemesebb kötelességéről, Szűz Mária megfestéséről nem
tudott megfeledkezni. A kép később a szász választófejedelem ajándékaképpen egyik
Habsburg főhercegé lesz és Innsbruckba kerül. Nemsokára csodatevő hírbe jut és
ünnepélyesen az innsbrucki Szent Jakab plébániatemplom főoltárára helyezik. A kép
másolatokban is terjedni kezd. (Egyik másolata a passaui kapucinusok templomában szintén
kegyképpé válik. Bécs ostroma idején (1683) az udvar Passauban tartózkodik és Lipót király
sokszor ájtatoskodik előtte. Fenyegetett birodalmát a Szent Szűz oltalmába ajánlja. A
győzelmet, majd a török hatalom hanyatlását az uralkodó a Keresztények Segítsége
közbenjárásának tulajdonította. Ettől fogva a kegykép másolata villámgyorsan elterjedt az
egész habsburgi monarchiában. Akárhányszor a másolatok is csodatevő hírbe kerülnek, így
Solymáron, az óbudai Máriakövön, Bodajkon, Szentantalon, Homokkomáromban,
Tétszentkúton, Turbékon, Doroszlón és még sok más helyen.
Ott voltunk egy Sarlós Boldogasszony-napi búcsún. A pünkösd csodája elevenedett meg a
szemünk előtt, amikor magyar, német, szlovák parasztok sok nyelven, de egy szívvel
magasztalták Mária örök dicsőségét. Korunk és hazánk egyik legégetőbb problémája, a
nemzetiségi kérdés talált itt pillanatra megoldást a közös szülőföldhöz való ragaszkodás és az
egyező istenélmény boldog igézetében.
- 30 -
Gyöngyös
Alig van magyar táj, ahol a franciskánus szellem elevenebben élne, mint a Palócföldön. A
palóc néplélek történelmi sorsa, vallásos világa elválaszthatatlan a szécsényi, füleki,
verebélyi, egri, de mindenekelőtt a gyöngyösi klastrom évszázados munkájától és hatásától.
A kolostor szerzetesei különösen a török időkben fejtenek ki hősies tevékenységet.
Munkájuk fontosságát nemcsak a király, hanem Bethlen Gábor, sőt maga a török is elismeri,
amikor valamennyi földi hatalmasság oltalomlevelet ád a számukra, hogy Isten országát
építhessék a lelkekben. A kolostor Hevesre, Nógrádra, Gömörre, Jászságra kiterjedő
missziós területnek középpontja, amely mintegy 300 helység népét tartja számon, és döntő
része van az itt élő magyarság megtartásában és átmentésében. Magyarnak és katolikusnak
lenni szinte egyet jelentett ezen a tájon, úgyhogy a bevándorló luteránus, szlovák szorványok
önkéntes asszimilációja egyúttal a katolikus hitre való áttérésükkel is együtt járt, jóllehet az
ellenreformáció elől húzódtak ide, senki földjére, a hódoltsági terület szélére.
A hódoltsági sors elhagyatottságában, világnézeteknek és hatalmi érdekeknek
ütközőpontján az életet csak a metafizikai igények hangsúlyozásával lehetett elviselni. A
külső harcnak, helytállásnak misztikus erőforrásra volt szüksége. Gyöngyösön a Fájdalmas
Szűzanya kegyképe ez a szimbólum. A kultusz kialakulásáról közvetlen adataink alig vannak,
mégis világosan látjuk, hogyan virágzott ki, szinte szükségszerűen éppen ezen a tájon. A
franciskánus szellem misztikus naturalizmusa, lírai ihletettsége különösen kedvezett olyan
áhítatformáknak, ahol az örök emberi az evangélium tükrében is mintegy megszentelődik,
szublimálódik. A Stabat Mater szelleme szerteárad az egész franciskánus világba, azaz a népi
Európába. A Hétfájdalmú Szűzanya palóc hívei megértik a fájdalom misztikus örömét, a
- 31 -
Búcsúszentlászló
Aligha tartozik valami a magyar katolikus tájhoz szervesebben, mint egy-egy franciskánus
település. Nem kell bizonyítgatnunk, mit jelent a palóc népléleknek a gyöngyösi, a jásznak a
berényi, az alföldinek a szegedi, a székelynek a csíksomlyói ferences kolostor. Göcsej és
Búcsúszentlászló között is már évszázadok óta ilyen meghitt a kapcsolat. A franciskánus
szellem, az Egyház klasszikus keretei között tudvalevőleg a lélek természetes bensőségét
képviseli. Az anyanyelv kultusza, a szülőföld szeretete Assisiből hódítja meg a világot és
tanítja meg a magyarságot különösen a török időkben a helytállás magatudatlan hősiességére,
az édes haza földjéhez és hagyományaihoz való természetes hallgatag ragaszkodásra.
Búcsúszentlászlóról a középkorból alig van adatunk. Amikor azonban a török elfoglalja
Nagykanizsát és letarolja Zala virágzó hitéletét is, az alázatos elhagyatottságban rejtőzködő
templomocska egyszerre buzgó erőforrása lesz a vidék bujdosó népének. Egy régi jellemző
legenda szerint a Szent Szűz hajlékát éneklő angyalok hozták messze földről a hívek
vigasztalására. Amerre elhaladtak, a fák és füvek mindenütt meghajoltak előttük. Az
Angyalok Kápolnája körül bontakozó hódoltsági áhítat hasonlatossá lett az evangéliumi
mustármaghoz, mert a barokk időkben messze földön híres búcsújárókultusz nőtt ki belőle,
amelyet a jámbor áldozatkészségből emelt hatalmas franciskánus templom is érzékeltet. A
templom régi jótevői között ott találjuk Deák Ferencet is.
A templom főoltára mögött jutunk az Angyalok Kápolnájába, amelyet a hívő nép
Paradicsomnak szeret nevezni. A kegyszobor a török elleni küzdelem egyik leggrandiózusabb
jelképének, a Lorettoi Szűzanyának magyaros változata: komoly, misztikus egyszerűségben és
fönségben ragyogó arca olyan, mint a Bölcsek Könyvének jellemzése és a parasztok
eszménye a jó asszonyról: teljesíti mindennapi kötelességeit, de szent titkok sugárzanak
belőle, egyszerre földi asszony és a mennyország jegyese.
A szentlászlói búcsú sokat megőrzött az árpádkori kereszténység naív teljességéből. A híres
Szent Vince-áldás, amelyet a hívek a barátoktól kérnek, még a koraközépkor mágikus-
- 33 -
Csíksomlyó
Buzgó
Máriavölgy
Máriavölgy nem kényszerített magyarrá és katolikussá senkit sem, de igézete alatt tartotta a
magyar haza soknyelvű népeit. Meggyőzte őket arról, hogy érdemes, Istennek tetsző érzés
szülőföldjüket, Mária országát, a magyarok örökségét szeretni.
Máriavölgy tiszteletben tartotta a származás, foglalkozás, nyelv, társadalmi helyzet hazai
különbségeit. Nem sápítozott nemzetállamról és demokráciáról, de folyton hirdette az egyéni
minőség keresztény kultuszát. Nem uniformizálta híveit, de mindenkinek megadta azt, ami
állapota szerint megillette és megszentelte a maga sajátosságai és igényei szerint. És mégis:
valami irracionális és eleven egységet tudott teremteni közöttük. Kiépítette a változatok
organikus rendszerét, a kölcsönös helytállás és felelősség metafizikáját, a corpus Christi
mysticum magyar alkalmazását.
A katolikus magyarság a maga ősi transzcendens gyökérzetében és eszményeiben erős pánt
volt ahhoz, hogy összefogja és együtt tartsa ezt a soknyelvű nemzetet. Máriavölgy szelleme
nevelte ki a barokk időkben azt az uralkodó magyar réteget, amelynek kezében volt az ország
földi boldogulása és mennyei boldogsága, és amely a magyarság ősi szintetizáló szellemében
jelölte ki eljövendő életünk irányát. Milyen végzetes következményekkel járt, amikor a XIX.
század folyamán letértünk erről a katolikus nagymagyar útról: hazánk és Közép-Európa azóta
hever romokban.
Bizonyára a Máriavölgy a Sacra Hungaria barokk szülőháza, a magyarul átélt
katolicizmusnak egyik legnagyobb csodája. Nemcsak egy kisebb magyar tájat szervez meg és
ajánl föl a Boldogasszonynak, hanem az Örök Magyarország: királyok és parasztok, katonák
és szerzetesek, költők és arisztokraták, középkor és barokk, török világ és protestáns szellem,
nemzeti önvédelem és magyar imperializmus, magas tudomány és népi jámborság, politika és
ma.gánélet, magyarság és nemzetiségek találkoznak itt egymással, keresvén és maglelvén
önmaguknak metafizikai érvényességét, a magyar lényeg és magyar sors eszményi teljességét.
- 39 -
Jegyzetek
Utinaplónk egyes részei már napvilágot láttak részben a Korunk Szava 1937-38., részben
pedig a Jelenkor 1939-43. évfolyamaiban. Itt megjelenésük sorrendjében, néhány stiláris
változtatással és kiegészítéssel következnek egymásután. A Buzgóról, Csíksomlyóról,
Máriavölgyről szóló fejezeteket most közöljük először. Részletes jegyzetek közlése nem
látszott szükségesnek, de mondanunk sem kell, hogy könyvünk minden soráért helytállunk.
Az illusztrációkat iparkodtunk gondosan. összeválogatni, hogy ízelítőt adjunk a magyar
Mária-ikonográfia csodálatos gazdagságából és egyben utaljunk a magyar szentkép művészet-
és kultusz-történetének föltáratlan világára. Sajnos, a mostani nehéz nyomdai körülmények
nem engedték meg színes reprodukciók közlését, ezért választásunk inkább metszetekre esett.
Az illusztrációk túlnyomórészt saját szentkép- és népies nyomtatvány-gyüjteményünkbő1
származnak. A pócsi szentképet Spaner Adolf: Das kleine Andachtsbild. München, 1930.
művéből vettük. A kép arról nevezetes, hogy a csipkeszerű díszítés tulajdonképpeni
betűornamentika és a kegykép történetét adja elő német nyelven. A szegedi szentkép eredetije
Telek József: Tizenkét Tsillagú Korona stb. Vác. 1772. c. művében található. A képeket kevés
kivétellel eredeti nagyságban közöljük.
http://62.112.194.95/hirlevel/punkosd/Boldogasszonyvendegsegeben.doc