Aranyos kis bözsikém fiatal is lehettél Hej, Bözsi, Bözsi, Bözsi ha bemegy a patikába

mikor vélem legelőször beszéltél Azt kérdezi, van- e púder a számára

tizenkettő tizenhárom tizennégy
aranyos kis bözsikém
fiatal is lehetnél
Aranyos kis bözsikém gyere le a kiskertbe
szedjél rózsát aranyos kis kezedbe
nem szedek én mert nem szeretem azt a lilát
hozzád mennék jó babám
de nem enged édesanyám
Ha meghalok bözsikém ki fog engem siratni
ki fog az én koporsómra borulni
koporsómnak sem fedele sem lába
borulj ream, Bözsikém, visznek a másvilágra
Kertünk alatt learatták az árpát,
Elvágták a bús gerlice jobb szárnyát.
Bús gerlice kesereg a szárnyáért,
Én is kesergek a régi babámért.
Rég elhúzták már az esti harangot,
Ki az, aki ilyen későn barangol?
Csak én járok a faluban egyedül,
Keresem az álmot, de az elkerül
Húzzad, cigány, siralmasan repedjen meg a húrod
Mer én nekem, sejehaj, úgyse sokáig húzod
Elhúzza azt, sejehaj, a ferenc Jóska rezes bandája
Én meg csak úgy siralmasan masírozok utána
Életemben nem szerettem csak egyet, de csak egyet
Azt is elvették tőlem az irigyek, de irigyek
Irigyemnek nem kívánok csuhaj, egyebet
Próbálja meg, sejehaj, az én bús életemet.
Feleli a patikárus legény néki
Hej, Bözsi, Bözsi, Bözsi, maga szép lány akar lenni
Hej, Bözsi, Bözsi, Bözsi, ha bemegy a kaszárnyába
Azt kérdezi, van e huszár a számára
Feleli a kapitány parancsnok néki
Hej, Bözsi, olyan is van, aki jól tud lovagolni.
Árkolják a szászcsávási temetőt,
Engem temessenek bele legelőbb!
Előbb engem, azután a babámat,
Hogy ne tartson más szeretőt magának.
Sárga virág, ha leszakítanálak,
Mit mondanál babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám verjen meg a teremtő,
Mert nem voltál soha igaz szerető.
Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Mert a harmat nem öntözi a tövét.
Szállj le harmat kék ibolya tövére,
Gondolj kislány a régi szeretődre!
Szerettelek, babám, nagyon
De már annak vége vagyon
Vajon annak mért van vége
Te sem vagy a világ szépe
Tudod, babám,mit fogadtál
Mikor a kis kertbe jártál
Rózsát kértem, szegfűt adtál
Avval engem csalogattál
Szeretnélek, de nem érlek
Az anyád szájától félek
A te édesanyád szája
Kilenc falu muzsikája

Úgy fáj az én árva szivem úgy dobog

Felejteni a babámat nem tudom
Meg kell kérjem a csillagos nagy eget
Felejteni tanítson meg engemet

Én is voltam valikor valaki

Én is tudtam két szeretőt tartani
Most vagyok a piros rózsa hervadt levele
Elhervasztott a régi babám szerelme

Ennek a Bözsi lánynak hej de dombon van a háza

Limbes- lombos nyárfa nőtt az udvarába
Limbes lombos nyárfának lehajlik az ága
Ennek a Bözsi lánynak betyár jár az udvarára