OPARIN Elet Eredete 1949 OCR

TERMÉSZETTUDOMÁNYOS KISKÖNYVTÁR 9.
SZÁM
A. I. OPARIN
AZ ÉLET EREDETE
SZIKRA
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár
A. I. OPARIN
AZ ÉLET EREDETE
SZIKRA, BUDAPEST
1949

TARTALOM
Bevezetés ........................................................ 3
I. fejezet. Az élet önnemzésének elmélete .. .. .. .. .. .. 5
II. fejezet. Az élet örökkévalóságának elmélete .. .. ............... 14
III. fejezet. Az élet eredetének mechanisztikus (gépies)elmélete .. 17
IV. fejezet. Az élet eredetének evolúciós elmélete .. .. ............... 22
V. fejezet. Szén- és nitrogén-vegyületek elsődleges formái .. .. ,25
VI. fejezet. Elsődleges fehérjék keletkezése .. .. .. .. .. .. 34
VII. fejezet. A legelső kolloidképződmények keletkezése ................. 44
VIII. fejezet. Az élő protoplazma szerkezete .. .. . .................. 47
IX. fejezet. Az ősi szervezetek keletkezése ...... . ..................... .. 52
Befejezés .......................... ................................................................. 57
Felelős kiadó: dr. Simó Jenő

Forrás-nyomda n. v., Budapest – Felelős vezető: Erdős László ig.

BEVEZETÉS
Bármerre tekintünk a Földön, mindenfelé állatokat és

növényeket látunk. Szinte az egész szárazföldet növényzet borítja.
A sztyeppén, az erdőkben és a hegyekben mindenfelé állat:
emlős, madár és csúszómászó él. Még a sivatagokban és a jeges
Északon is vannak élőlények. A tengerek, tavak, folyók és pocso
lyák tele vannak vízinövényekkel, halakkal és mindenféle tengeri
és édesvízi állattal. A földön és a vízben rengeteg apró élőlény,
bacillus, penészgomba tenyészik. Lebegő csíráikkal még a levegő
is tele van; ruhánkhoz tapadnak, ételünkbe és italunkba hullnak.
Természetes tehát, hogy valamennyien feltesszük a kérdést:
Honnan származnak ezek az élőlények? Mi az eredetük?
A mindennapi életben azt tapasztaljuk, hogy az élőlények
mindig hasonlóktól származnak: ember szüli az embert, a borjút
tehén, a csirke tyúktojásból lesz; a halak is halak által lerakott
ikrákból, a növények is növényen termett magból kelnek ki.
Vájjon így volt-e ez mindig, örökkön örökké?
Évszázadok, sőt évezredek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel a tudo
mány. De nemcsak a tudomány, hanem mindenfajta vallás, mindenfajta böl
cseleti rendszer nagy figyelmet szentel annak a problémának: hogyan kelet
kezett az élet? Attól függően, hogy mennyire volt fejlett a tudomány és
a kultúra, különbözőképpen válaszoltak erre. De már évezredek óta két ki
engesztelhetetlenül ellentétes világnézet csatázik ebben a kérdésben: az idealiz
mus és materializmus világnézete. Az idealizmus és a materializmus között
persze nem ez az egyetlen ellentét. Az élet kérdésében elfoglalt álláspontjuk
ellentétessége abból fakad, hogy ez a két világnézet homlokegyenest ellen
kező módon fogja fel a világ létezését és keletkezését.
Az idealista filozófusok szerint az egész élő és élettelen világ tulaj
donképpen valamilyen hatalmas „szellemnek
*, „eszmének
*, „léleknek" a ki
sugárzása, árnyéka. Szerintük az anyag élettelen és tehetetlen. Az anyag
éltető ereje egyedül az eszme, a szellem. Ezért szerintük élőlények csak úgy
jöhetnek létre, ha a szellem, az eszme (vagy más formában kifejezve: az
isten) életet sugároz a holt anyagba. Szerintük a szellem úgy eleveníti meg

4
a holt anyagot, ahogyan a szobrász keze szobrot tormái az alaktalan viasz

tömegből.
Az idealisták szerint maga az élet örök, de az örök élet hordozója
nem az anyag, hanem a szellem, s az anyag csak akkor elevenedik meg,
ha a szellem „megihleti”, mintegy lelket lehel belé. Az idealisták azt a lehe
tőséget is elismerik, hogy a tehetetlen anyagba valahonnan kívülről is szár-
mazhatik élet. Ebben az esetben az élőlények önnemzését állítják, amit a
tudomány már régen-megcáfolt.
Homlokegyenest ellenkező a materialista filozófusok tanítása az élet
eredetéről. A materialisták nem akarják „kispekulálni', hogyan keletkezett
az élet, hanem a kísérlet, a megfigyelés és a gyakorlat eredményeire,
tehát a tudományra támaszkodnak. A materialisták szerint a? egész világ
anyagi természetű, nem a szellem szülte az anyagot, hanem az anyag leg-
magasabbfokű fejlődésének eredményeként jött létre a szellem az emberi
gondolkodás formájában. Az élet sem valami szellemi teremtésnek köszönheti
létrejöttét, hanem az anyagi világ fejlődésének az eredménye.
A materialista tudósok között is meg kell azonban különböztetnünk
két irányzatot: a mechanikus materializmus és a dialektikus materializmus
irányzatát.
A mechanikus materializmus szerint az élet minden anyagnak ál
landó, soha meg nem szűnő tulajdonsága. Minden anyag él. Ez a felfogás
tehát nem tesz különbséget az élő és az élettelen világ között, eszerint az
élőlény nem más, mint parányi részecskékből álló szerkezet működése.
A mechanikus materialisták szerint a növény és az állat testének felépítése
és működése semmiben sem különbözik a gép működésétől; az élet önfor
málódás, önnemzés útján jött létre. Az idealistákkal ellentétben azonban
a mechanikus materializmus szerint ez az önkeletkezés nem valamilyen
szellemi lény közreműködése következtében történt, hanem a természet
anyagi erőinek hatására.
Egyedül a dialektikus materializmus ad helyes és tudományos vá
laszt az élet és az élet keletkezésének kérdésére. A dialektikus materializ
mus szerint az élet az anyag létezésének különleges formája. Az élet az
anyag folyamatos történelmi fejlődésének következtében alakul ki. Nem igaz
tehát az, hogy minden anyag él, vagy életképes. Csak hosszú és különleges
anyagi változások következtében alakul ki az élet, mint az anyagi világ
különleges formája. Az élet kialakulása azonban nem valami szellem vagy
lélek hatásának tudható be, hanem kizárólag az anyag történetének tanul
mányozásából érthető meg.
A tudomány arra tanít, hogy még bolygónk, a Föld sem
létezett mindig. A Föld is keletkezett: a Napból vált le és lété
nek első idejében sem állatok, sem növények nem éltek rajta,
mivel hőmérséklete túlságosan magas volt. Következésképpen az
első élőlények, élő természetünk első hősei, nem születhettek
hasonlóktól, hanem valamely más módon kellett keletkezniök.
Az ősidőkbeli, millió és millió év előtti, megkövesedett
állati és növényi maradványokat vizsgálva, közvetlenül győződ
hetünk meg arról, hogy bolygónkon nem mindig volt olyan az
élet, amilyennek most látjuk.
Földünket, létének távolabbi korszakaiban, más állatok
népesítették be, más növények borították. Minél mélyebbre

5
hatolunk letűnt évezredek ködébe, annál egyszerűbb, kevésbbé

bonyolult képet mutatnak a Földet benépesítő élőlények. '
Darwin Károly, a nagy angol tudós, minden kétséget kizá
róan bebizonyította, hogy a jelenkori állatok és növények — az
embert is beleértve — kevésbbé fejlett, egyszerűbb felépítésű
szervezettel rendelkező élőlényektől származnak, melyek’régeb
ben éltek a Földön. Ezek az élőlények viszont még egyszerűbb
élőlényektől származnak, melyek még régebben éltek. így elér
kezünk az élet kezdetéhez: a legegyszerűbb élőlényekhez, ame
lyektől a Föld minden élőlénye származik. Felvetődik tehát a
kérdés: hogyan keletkeztek, honnan származtak ezek az első,
legegyszerűbb alkatú lények? Maguktól keletkeztek talán, a ter
mészet élettelen, szervetlen anyagaiból? Darwin erre a kérdésre
a tudomány fejletlensége miatt még nem tudott válaszolni. A
tudomány mai állása azonban lehetővé teszi ennek a kérdésnek
a megoldását is.
I. FEJEZET
AZ ÉLET ÖNNEMZÉSÉNEK ELMÉLETE
Áz emberi gondolkodás történetében volt egy korszak,

amikor azt hitték, hogy a többé-kevésbbé egyszerű alkatú lények,
a csigák, sőt a férgek és hernyók is, önmagoktól születhetnek.
Ezt a véleményt az ókori görög filozó
fusok és a középkori tudósok is osz
tották.
Arisztotelész, ókori görög filozó
fus, kidolgozta az önnemzés elméletét.
Eszerint az anyagot az alkotó elem va!a-_
hogyan átformálja, s a lélek kialakítja
és életben tartja a testet.
Ezt az elméletet a skolasztikusok
is átvették. Ezek a középkori egyház
szolgálatában álló tudósok, akik az egy 1. ábra. Arisztotelész
ház által megfogalmazott bölcseleti és természettudományos
elméleteket az ógörög bölcselők elméleti tételeivel igyekeznek
“ bizonyítani.

6
2. ábra. A „libafa
* 4 és gyümölcséből fejlődő madár középkori ábrázolása

De ki is bővítették az elméletet. Náluk már a csillagok
ból áradó csodálatos erők és a Föld kipárolgása is gombákat,
gyökereket és füveket szül.
Aquinói Tamás, a nagytekintélyű nyugati hittüdós, már
továbbviszi az elméletet. Nála a káros élősködők már az ördög
ármányából, a gonosz szellemek munkájaként jönnek létre.
Tanításának gyakorlati következménye volt a „boszorká
nyok” üldözése. Ezen a címen az egyház rengeteg szerencsétlen,
ártatlan ember kínhalálának okozója lett.
A babona szerint iszapból és nedves földből szülték a
békákat, májusi harmatból és a sivatag kövéből az oroszlánokat.
A kacsahúst a szerze
tesek böjti eledelként ették,
hiszen az a kacsafa gyümöl
cse. A XI. században a liba
is fán termett, mint a libafa
gyümölcse — legalábbis így
tanították. Számos író nem
átallotta, hogy mindezt sze
mélyes tapasztalatként tün
tesse fel. A messziről jött ke
leti utazók bárányfákat írtak
le. A XVI. század közepén
egy Paracelzusz nevű orvos az
emberke (homonkulusz) ké- , ,,
szites pontos receptjet ísleirta.
Az ilyenfajta hiedelmek évszázadokon át tartották magu
kat és az egyszerű emberek még ma is úgy képzelik, hogy, a
férgek önmaguktól keletkeznek a szemétben vagy a rothadt hús
ban és az ember lakásának mindenféle élősdije a tisztátalanság-
ból és piszokból születik.
Ez a hiedelem a környező természet naiv és felületes meg
figyelésén alapul. Vegyünk például valami romlandó anyagot,
romlott halat, vagy húst, rothadt szemetet. Eredetileg nyoma
sem volt benne élőlénynek és egyszerre csak számtalan féreg
támad benne. Honnan? Természetesen feltételezhető, hogy ön
maguktól keletkeztek a. rothadásnak indult anyagban. De ez nem
igaz. A valóság az, hogy elkerülte figyelmünket egy fontos tény
éspedig: rovarok és egyéb élősdiek gyakran rakják le petéiket

piszokba és a különböző rothadó anyagokba. Ezekből a petékből
fejlődik ki ezeknek az élőlényeknek új nemzedéke.
Ezt az igazságot tudományosan a XVII. század közepe
táján Redi olasz tudós bizonyította be. Kísérleteivel beigazolta,
hogy a húsban keletkező fehér nyű nem egyéb, mint a légy
lárvája, amely a húsba lerakott légypetéből kelt ki.
4. ábra. A homunkuluszt készítő „tudós"
Ha egy darab húst tálba teszünk és ronggyal jól letakar

juk, a hús megromlik ugyan, de nyű nem lesz benne. A rongy
megakadályozza, hogy a légy a húshoz férjen, petét rakjon és
így lárva, húsnyű nem kelhet ki petéiből. Következésképpen
semmiféle autogenézis (önnemzés) nem létezik; a rothadásban
lévő hús nem egyéb, mint a légy lerakott petéinek búvóhelye.
Minél figyelmesebben tanulmányozták az emberek a, kör
nyező eleven természetet, annál kevesebb lehetőség maradt az
élőlények önmaguktól való keletkezésébe, az önnemzésbe vétett
hit számára. Ez természetes is. Egyes élőlények, mint például a
■hernyók, rovarok szervezete rendkívül bonyolult — különböző

9
emésztő, légző, külső és belső szervekkel, idegrendszerrel. Lehe

tetlenség és teljesen kizárt azt képzelnünk, hogy ezek maguktól
teremtek meg a piszokból és szemétből. És valóban, a pontos
megfigyelés azt mutatja, hogy csak hasonlóktól származnak,
a lerakott petéből kelnek ki.
Körülbelül ugyanabban az időben, amikor Redi híres kísér
leteit folytatta, egy másik tudós, az amszterdami Anton Leuwen-
höek (1632—1723) saját szerkesztésű mikroszkóppal új, eddig
ismeretlen világot fedezett fel, amelyet megszámlálhatatlan egy
szerű élőlény népesít be: bacillusok, apró, szabadszemmel nem
látható gombák és más mikroorganizmusok, vagy mikrobák.
Ezek az élőlények többnyire olyan parányiak, hogy a legjobb és
legélesebb szem sem tudja őket megkülönböztetni. Csak nagyító
val vagy erős nagyítóképességű mikroszkóppal lehetséges meg
figyelni őket.
Első látásra úgy tűnik, hogy a mikroorganizmusok
alkata rendkívül egyszerű. Pálcika, gömb, vagy dugóhúzó-for-
májúak és futólagosán szemlélve élő anyagrészecskéknek látsza
nak. Mégis, már maga Leuwenhoek megállapította, hogy ezek
az egyszerű élőlények mozognak, táplálkoznak, fejlődnek és sza
porodnak.
Az amszterdami tudós felfedezése rájuk terelte az általá
nos érdeklődést és számtalan követőt vonzott.
Megállapították, hogy mindenütt találhatók mikroorganiz
musok, ahol rothadó, vagy erjedő szerves anyagok vannak. Fel
fedezték őket főzetekben, romlott levesben, savanyú tejben,
erjedt mustban. Elegendő volt egy romlandó anyagot meleg
helyre állítani' ahhoz, hogy olyan mikroorganizmusok keletkezze
nek, amelyek előbb nem voltak benne. Természetesen feltételez
ték, hogy a mikrobák önmaguktól keletkeztek az oszlásnak indult
anyagból.
Ez a gondolat erősen tartotta magát a XVIII ik század,
sőt még a XlX-ik század első felének tudósai között is.
Csak kevés olyan tisztánlátó tudós akadt, akit nem fer
tőzött meg az önnemzés babonája. Ezek közül ki kell emelnünk
Tyerehovszkijnak, a kiváló orosz természettudósnak a munkás
ságát.
A XVIII. század második felében latin nyelven írt tanul
mányában ismertette baktériumokkal végzett kísérleteinek ered
ményeit. Kijelentette, hogy mikroorganizmusok önnemzés útján

10
annál kevésbbé keletkezhetnek, mert önnemzés nincs. A bak

tériumok azért jelennek meg a bomló anyagokban, mert a leve
gőből odajutnak.
Az orosz tudósnak ezeket a mai tudásunk szerint is helyt
álló megállapításait azonban az akkori elvakult világ nem mél
tányolta.
Csak a XIX. század közepén döntötte meg az önnemzés
elvét kísérleteivel Louis Pasteur, a zseniális francia tudós. Pasteur
mindenekelőtt a mikroorganizmusok legnagyobbfokú elterjedtségét
5. ábra. Pasteur (Pasztőr)
bizonyította be a környező természetben. Számos kísérlettel meg

állapította, hogy mindenütt, de kivált az emberi települések kör
nyékén, a földben, vízben és a levegőben megszámlálhatatlan
mikroba, csíra van. A nagyvárosi levegő úgyszólván zsúfolásig
tele van ezekkel a kis élőlényekkel. így pl. egy cm3 párizsi
levegőben Pasteur mintegy 10.000 életképes mikroorganizmust
fedezett fel. Mindenfelől körülvesznek minket, rajta vannak a
testünkön, benne vannak a ruhánkban, élelmünkben, a különböző

11
háztartási tárgyainkon. Könnyen érthető, hogy ha levest, főzelé

ket, vagy más folyékony anyagokat szabad levegőn hagyunk,
ezáltal elsőrangú tápot adunk a mikroorganizmusok fejlődésének,
a mikroba láthatatlan csírái elkerülhetetlenül — bár számunkra
észrevétlenül — bejutnak ezekbe a folyadékokba. Pasteur bebi
zonyította továbbá a mikroorganizmusok óriási szaporodási
képességét. A tenyésztalajba jutott egyetlen baktérium elegendő,
6. ábra. Pasteur lombikja S-alakban hajlított csővel
hogy a folyadék néhány óra múlva ennek a baktériumnak ezer

és ezer ivadékával teljék meg. Pasteur a bacillusok titokzatos
megjelenését a levesekben, főzetekben, a levegőben lebegő, vagy
az edények falára tapadó mikroorganizmusokkal magyarázta,
végérvényesen visszautasítva ilymódon az önmagától-keletkezés
elméletét.
Ha a folyadékkal telt edény tartalmát gondosan felfőzzük
és megóvjuk a levegővel együtt esetleg behatoló mikroorga
nizmusoktól, akkor a folyadékot százszázalékos biztonsággal
megóvtuk a mikroorganizmusok behatásától és a romlási folya
mat nem következik be.
7. ábra. Mozaik-betegségtől megtámadott dohánylevelek

8. ábra
70.000-azeres nagyítású elektronmikroszkóp A dohány mozaik-betegségét okozó vírus-részecskék
segítségével lefényképezett baktérium ugyanilyen nagyításban
13
Ilymódon Pasteur megdöntötte azt a feltételezést, misze

rint a romlásnak indult folyadékok szülik a mikroorganizmusokat.
Ellenkezőleg: e folyadékok romlását a kívülről bekerülő mikro
organizmusok hatása idézi elő.
Ezt a megállapítást nagymértékben hasznosítjuk, így pél
dául a konzervgyártásban. A romlandó készítményeket légmen
tesen lezárt üvegekbe teszik, azután felforralják és így a konzerv
dobozban lévő összes mikroorganizmus-csírák elpusztulnak. Mi
után más csíra nem juthat bele, az efféle készítmények hosszú,
időn keresztül elállnak. De ha felbontjuk a konzervet és állni
hagyjuk, tartalma rövid idő múlva megromlik a kívülről bejutó
mikroorganizmusok következtében. Pasteur kísérleteinek az
orvostudományban is nagy a jelentőségük. Ezek a kísérletek
nyitották meg számunkra az utat a különböző kórokozó, kárté
kony bacillusok leküzdésére.
Pasteur kísérletei a józan ész számára örökre megdön
tötték az önnemzés elméletét. Mégis az ultramikróbák és a szűr
hető vírusok felfedezésénél ez az elvetett elmélet újra felbuk
kant. A tífusz, a himlő, a vörheny, az influenza stb. kórokozói
a baktériumoknál kisebb vírusok. Ezeket a kórokozókat ma már
kitenyésztették és az elektronmikroszkóp segítségével behatóan
tanulmányozták.
Ilyen vírusok okozzák az állatok száj- és körömfájását, a
dohányt és más növényeket pusztító mozaikbetégséget. (7—8.
ábra.)
Pontosan végzett kutatómunka bebizonyította, hogy a
virus is csak más vírustól, fertőzés útján jöhet létre.
Az egyre fejlődő tudomány megállapította, hogy min
den általunk ismert élőlény csak egy másik, hozzá hasonló élő
lénytől származhat. Csakis így jöhet létre élőlény. Minden ellen
kező tévelygést el kell vetnünk, mert hamis. Az életnek a Föl
dön való elsődleges keletkezésére más magyarázatot kell
keresnünk.
Pasteur kísérletei felbecsülhetetlen hasznot jelentenek az
emberiség számára; ugyanakkor pedig megdöntötte az önnemzés
elméletét is. Pasteur bebizonyította, hogy a legegyszerűbb élő
lények — amilyenek a mikroorganizmusok — sem születhetnek
önmaguktól, ezek is, mint minden élőlény, csak hasonló élőlény
től származhatnak.

14
II. FEJEZET
AZ ÉLET ÖRÖKKÉVALÓSÁGÁNAK ELMÉLETE
,Jelenleg tehát a környező természetben az önnemzés

egyetlen esetével sem találkozunk, sem a mikroorganizmusok
nál, sem magasabbrendű lényeknél. De hogyan keletkeztek a leg
első élőlények bolygónkon? Nem jöhettek valahonnan kívülről a
Földre, ugyanúgy, ahogy a bacillus-csirák a levegőből hatoltak be
a tápláló folyadékot tartalmazó edénybe? Ma már bebizonyoso
dott, hogy ez lehetetlen.
És mégis, a múlt század végefelé éppen ilyen feltevéssel
próbálták a földi élet eredetét megmagyarázni. Pasteur kísér
letei nyomán sok kortársa kezdte észrevenni, hogy általában élő
lények soha és semmiesetre se keletkezhetnek máskép, mint szü
letés útján.
De ha így van, akkor az életnek nincs kezdete: örök
től kellett léteznie, bár ennek első tekintetre is ellentmond az a
tény, hogy a Föld sem örök, az is keletkezett egyszer a Nap
anyagából. De — kérdezték az örök élet hívei — miért kell fel
tételeznünk, hogy csak a mi Földünkön léteznek élőlények? Csil
lagrendszerünk végtelen terében kétségtelenül más égitestek is
vannak, melyeken, jóval bolygónk keletkezése előtt élőlények fej
lődhettek ki. Parányi élőlények, mikroorganizmus-csírák, valami
képpen az égitestek felületéről a csillagok közötti űrbe és onnan
esetleg más égitestekre kerültek. Ilymódon népesítették volna be
kialakulása után a Föld felszínét is, mikor .már a légköri viszo
nyok (meleg, nedvesség) az élet számára kedvezőkké váltak.
Arrhenius (Aréniusz) svéd tudós lángoló híve volt ennek a
nézetnek. Véleményét ebben összegezhetjük:
Mindannyian láttuk már azt, hogyan kap fel a szél egy
porszemet a földről. A légáramlatok bármilyen apró porszemet
és azzal együtt baktériumcsírákat magukkal ragadhatnak a ma
gasba, akár többször tízkilométeres magasságba is a földtől.
Arrhenius véleménye szerint ezek a részecskék légkörünk maga
sabb rétegeiben bizonyos körülmények között elektromossággal
telítődnek és kivetődnek a Föld légköréből az interplanetáris
(bolygóközi) térbe. Ott, a légüres térben, a baktérium-csírák és
egyéb porszemecskék óriási sebességgel mozognak. Az elszaba-

15
dúlt porszemecske 14 hónapos repülés után elhagyja naprendsze

rünk határait. Elképzelhető, milyen gyorsan kell porszemünknek
(bacillusoknak) mozognia, hogy ezt az óriási távolságot 14
hónap alatt befuthassa.
De bolygórendszerünk nem az egyedüli a világűrben.
Valójában minden csillag szintén egy-egy égitest, éppúgy, mint
a Nap. Egyesek még sokkal nagyobbak a Napnál, de óriási
9. ábra. Az ózonréteg helyzete a légkörben. (Összehasonlításul: viharfelhők, Mount

Everest, a legmagasabb hegy, magassági repülőgép, sztratoszféra léghajó [sztratosz
férának nevezzük a légkör 11 km-en lefüli részét], meteorológiai kísérleti léggömb)

16
távolságuk miatt csak apró fénypontoknak látszanak. Az utóbbi

időben bebizonyosodott, hogy a csillagok majd egy negyedének,
Napunkhoz hasonlóan szintén vannak kisebbméretű bolygói.
Miért ne tételeznénk fel, hogy ezeken a bolygókon is van
élet, éppúgy, mint Földünkön, hogy ezek a világok az élő csírák
örök forrásai? Azok felületéről is leválhatnak és elrepülhetnek a
világűrbe a legapróbb porszemek, akárcsak a Föld felületéről és
velük,együtt repülnék a mikroorganizmusok csírái is. Ezért fel
tehető, hogy ezek a csírák a csillagvilág más bolygóiról kerültek
valamikor az akkor még élettelen Földünkre.
Ennek első és legfontosabb előfeltétele az, hogy az élet
csírák megőrizzék életképességüket a világűrben való hosszú
bolyongásuk idején. A világűr térségei igen kiterjedtek. Egyik
csillag a másiktól hatalmas távolságra van. Mégha az anyag
részecske az Arrhenius által kiszámított sebességgel mozogna is,
akkor is 9000 esztendőre lenne szüksége, hogy a legközelebbi
csillagig eljusson. Ettől eltekintve, számításba kell vennünk min
den akadályt, amely hosszú útja alatt a csírára leselkedik: a
világűr szörnyű hidege, a teljes víz-, oxigén- stb. hiány.
Felvetődik természetesen a kérdés, hogy az életcsírák kibírják-e mind
ezeket a megpróbáltatásokát és a sokezer esztendeig tartó világrepülés alatt
is jnegerőrzik-e életképességüket, hogy egy új bolygón szaporodhassanak és
lerakjak jövendőbeli népességének alapjait. »
10. ábra. Az ibolyántúli sugarak hatása a baktériumokra. (Balra élő baktériumok,

amelyek rövid besugárzás után fokozatosan elpusztulnak, jobboldal: végül egyetlen
élettelen tömeggé olvadnak össze)
Ennek az elvnek a hívei sem idejükkel, sem eszükkel nem takaré

koskodtak, hogy bebizonyítsák az életcsírák egyik égitestről a másikra való
eljutásának és életképességük megőrzésének lehetőségét. Valóban, a spóra
néven ismert bacilluscsírák, minden kedvezőtlen külső hatással szemben,
roppant ellentállóképesnek bizonyultak. Nincs szükségük oxigénre, kiszárad
hatnak nedvtartalmuk teljes elvesztéséig, életben maradnak tökéletesen ki-
száradtan is. Ilyen körülmények között évekig megmaradnak anélkül, hogy
bármilyen életjelt adnának. De elég megöntözni őket, hogy csírázásra és

17
szaporodásra bírjak. A badllus-cssrák könnyen viselik el az»alacsony hőmér

sékletet is. Egyesek közülük például megőrizték életképességüket még akkor is,
amikor huzamosabb időn keresztül mínusz 200 fokon tartották! Egyes- kuta
tók pedig azt állítják, hogy sikerült olyan baciHuscsírákat újjáéleszteniük,
amelyek évezredek óta konzerválódtak Szibéria jeges vidékeinek állandóan
megfagyott talajában.
— Kétségtelenül — mondják ezen álláspont híves — a csírák legna
gyobbrészt valószínűleg megsemmisülnek a világűrben, de a Főidre tőbb-
milllő éven át jutottak csírák. Ha csak egy csíra is életképesen került a
Földre, az már elég ahhoz, hogy azután, egész bolygónkat benépesítse.
Ennek ellenére a tudomány legújabb eredményei feljogosítanak arra,
hogy a leghatározottabban tagadjunk minden ilyen lehetőséget. Ma megálla
pított tény, hogy a világűrt bizonyos fénysugarak, az úgynevezett rövid
hullámú ibolyántúli sugarak hatják át. Ezek a sugarak nem érkeznek el a
földgömb felületéig, mert 30 km magasságban az ózonnak nevezett légköri
gáz elnyeli őket. (9—10. ábra.) Ezeket a sugarakat azonban mesterséges úton
is elő tudjuk állítani. Minden élőlényre nézve gyilkos hatásúnak bizonyultak.
Az ibolyántúli sugarak hatásának kitett bacilTusok és csírák néhány perc
alatt elpusztulnak. Világos, hogy minden, a légüres világűrbe, tévedt életcsira
elkerülhetetlenül e sugarak hatása alá kerül és ennek következtében a leg
rövidebb időn belül pusztulásra van ítélve. Következésképpen semmiféle élet
csíra sem kerülhetett a Földre a világegyetemből. A földi élet forrását itt a
Földön kell keresnünk.
Az eddig mondottakat összefoglalva, nagyon kevéssé örvendetes
eredményre jutunk. A távoli időkben kétségtelenül semmiféle élőlény sem
volt a Földön; következésképpen az életnek valamikor el kellett kezdődnie
bolygónkon. Tudjuk azonban egyrészt, hogy a legegyszerűbb élőlények sem
keletkeznek maguktól, másrészt pontos megállapítást nyert, hogy sehonnan
sem kerülhettek hozzánk. Holtpontra jutottunk, a probléma látszólag meg
oldhatatlan. A modern tudománynak mégis sikerült választ adnia áz élét
keletkezésének kérdésére. • '
HL FEJEZET
AZ ÉLET EREDETÉNEK MECHANISZTIKUS (GÉPIES)

ELMÉLETE
Az idealista szemléletet azonban nem minden tudós

fogadta el. Sokan kételkedtek az önnemzésről szóló elmélet
helyességében. Már a legrégibb görög filozófus, Thalész is (idő
számításunk előtt a VI. században éli) materialista szemszögből
nézte az étet eredetét. Az anyag létezését úgy tekintette, hogy
az öröktől fogva van, az élet szerinte anyagi természetű. Bár
Thalész is tanította, hogy az iszapból és a sárból a meleg hatá
sára élőlények jönnek létre,, azonban a szó szoros értelmében
ezt nem tekintette az élet elsődleges keletkezésének.

18
Más görög filozófusoknak is ez volt a véleménye. Démo-

kritosz tanításában az ógörög materializmus elérte fejlődése tető
pontját és már némileg mechanisztikus jellegű lett. Szerinte a
Mindenség alapja az anyag, amely örök mozgásban lévő parányi
részekből, atomokból áll. Az atomok mozgása hozza létre az
egyes dolgok kialakulásának folyamatát. Az élőlények keletke
zését is ennek a mozgásnak különleges formájával magyarázta
11. ábra. Descartes (Dékárt)
Démokritosz materialista szemléletét a középkor nem

fogadta el. Ezért a téves elméletek továbbra is korlátlanul ural
kodtak. Csak a XVII. században dötötte meg először az önnem-
zésről szóló hiedelmet Descartes (Dékárt) (1596—1650-ig). Az
egyház uszályában haladó „filozófusokkal” ellentétben arra töre
kedett, hogy a természeti jelenségek magyarázatát az anyagra

19
és annak mozgására vezesse vissza. Szerinte az élő szervezet

igen bonyolult, de célszerű gépezet, amelynek mozgását az
anyagrészecskék nyomása és Összeütközése okozza. Tehát az élő
szervezet mozgása hasonlít a toronyóra kerekeinek mozgásá
hoz. Növények és állatok létrejöhetnek a körülöttünk lévő anyag
ból, semmiféle szellemi eredet, vagy lény beavatkozására ehhez
nincsen szükség.
12. ábra- Széthúzódó és ál-lábait szétterjesztő ainoeba
Démokritosz és Descartes eszméit a későbbi materialista

bölcselők is elfogadták.
Haeckel szerint az elsődleges élő szervezet megjelenése és a kris
tálynak a telített oldatból való kiválása között lényeges különbség nincs.
Az egész csak az anyagrészecskék meghatározott egyesülése. Ez az egye
sülés ismeretien fizikai erők és viszonyok hatására, a Föld létezésének
meghatározott idejében történt. Manapság az élő keletkezése élettelenből
azért nem történik meg, mert ezt a bizonyos fizikai erőt a Föld már elvesz
tette. Ezeknek a titokzatos erőknek a kikutatására már sok tudós töreke
dett. Ezen erők közé sorolták az elektromosságot, az ibolyántúli sugara
kat, valamilyen különleges kémiai erőket, később pedig a radioaktivitást is.
Ezek a rendkívül zavaros feltételezések egy lépéssel sem vitték előre az
élet eredete problémájának megoldását. Hasonlóképpen sikertelen volt az élő
lényeknek laboratóriumban való előállításával próbálkozó számos kísérlet.
Egy tudós vasciankáli kristályt vizes rézgálic-oldatba merített. így olyan ke
veréket nyert, mely vékony hártyából állott. Az elegy a belső nyomás hatására
széthúzódott. Ez a jelenség hasonlított az élő sejt osztódására. Később
olyan vegyületeket is előállítottak, amelyek mikroszkóp alatt vizsgálva az
amoebák mozgásához hasonlító jelenséget mutattak. Ezeket modelleknek
nevezték, azért, mert az élő sejtek mozgását, növekedését, sőt táplálko
zását is utánozták. (12—13. ábra.)

20
. 13. ábra. Lúgos oldatban mozgó, mesterséges „arnoeba", (Késíilt a nyúl

agyveíejének zsírjából)
14. ábra. Lednc (Lödük) mesterséges gombái

21
Ennsk a munkának bár van némi tudományos értéke, még

sem tekinthetjük a modelleket élőknek. Mégis néhány mai tudóst ezek a
modellek annyira megzavartak, hegy kísérletezésük közben az élet keletke
zését vélték megfigyelni. Azonban ezek a jelenségek nem hasonlítanak job
ban az élőlényekre, mint a szobor az eleven emberre. A legfontosabb élet
jelenségek hiányoznak náluk. így pl. a minden élőlényre jellemző anyag
csere egyik modellnél sem található meg. Ilyen modelleket áhított elő többek
között Leduc és Herrera. (14., 15. 16. ábra.)
<Az élet eredetének mechanisztikus elmélete egyáltalában
nem kielégítő. Mégis, ez a téves nézet a mai nyugateurópai és
amerikai tudósok között is elterjedt. Munkáikban sokszor ezt a
mechanisztikus elvet veszik alapul és az élőlények keletkezését
a szerves anyagrészecskék szerencsés találkozásának tartják.
Ezeket a feltevéseket ma már csak azért sem fogadhatjuk el;
mert teljesen valószínűtlen, hogy az élő szervezet célszerű mun
kája szerencsés véletlen, vagy „vak fizikai erő” eredménye lenne.
Ennek a mechanisztikus
elméletnek tarthatatlanságára
ügyes hasonlattal mutat rá
Kosztücsev szovjet akadémikus.
Szerinte amennyire valószínűt
len az, hogy a szervetlen anyag
ból valamilyen természeti (vul
kanikus stb.) véletlen folyamat
révén egy nagy gyár keletkezzék
kazánokkal, gépekkel, ventillá
torokkal stb. felszerelve, épp
olyan lehetetlen, hogy az élet
egy ilyen „szerencsés véletlen”,
stb. eredménye legyen. A leg
egyszerűbb mikroorganizmus is
sokkal bonyolultabb minden
gyárnál. Véletlen keletkezése
még kevésbbé valószínű. A me-
chanista materialisták helytele
nül hasonlították az élő szerveze
tet géphez. Az idealisták azt tar
tották, hogy az élet eredetének
„az isteni alkotóerő, nemző erő” 15. ábra. Leduc mesterséges algái
vagy valamilyen más magasabb-
rendű szellemi erő az okozója. Azonban, ha véletlenre hivatko
zunk, mint a mechanista elmélet hívei, akkor ez ugyanaz, mint'-

lemondanánk a magyarázatról. Csak olyan elméletet fogadha
tunk el, amely megmagyarázza azt is, hogy miért alkalmas a
szervezet bármely életműködés betöltésére, honnan származik a
szervezet alkalmazkodó képessége.
16. ábra. Herrera mesterséges „sejtjei"
Ez az alkalmazkodó képesség csak evolúciós (fokozatosan

fejlődő) folyamat eredményeként jöhetett létre. Az élet erede
tének kérdését csak a dialektikus materializmus (a természet, az
emberi társadalom és a gondolkodás egyetemes fejlődéstörvé
nyeiről szóló tan) tudja megoldani.
IV. FEJEZET
AZ ÉLET EREDETÉNEK EVOLÚCIÓS ELMÉLETE
Akárcsak a többi előző elméletet, az evolúciós elméletet

is már az ógörög bölcselők is hirdették. Ezt a tant elemi dialek
tikájuk tartalmazta (ógörög dialektika = az igazságot az ellen
fél érvelésében előforduló ellentmondások alapján bebizonyítani.)
Hérakleitosz már az időszámításunk előtti V. században
tanította, hogy az élet nem változatlan, állandó mozgásban van.

23
Hasonlít az örök tűzhöz, amely hol fellángol, hol elalszik. A régi

Görögország későbbi bölcselői továbbfejlesztették az élet evo
lúciós kialakulásának tanát. Rámutattak arra, hogy az élő szer
vezetek a fejlődés hosszú útját járták meg addig, amíg eljutottak
ahhoz az állapothoz, ahogyan ma látjuk őket.
Az evolúciós elvet az utánuk következő „tudósok” elhall
gatták. Csak a XVIII. század francia materialistáinak műveiben
találunk ismét olyan gondolatokat, amelyek az élőlények evolú
ciójára vonatkoznak. La Mettrie (La Metri), Robinet (Robiné),
Diderot (Didró) műveikben a szervezetek végnélküli fejlődésé
ről írnak.
A XIX. század természettudományában az evolúció tana
fejlődésnek indult. Azonban még mindig csak a már létrejött
élőlények változásainak magyarázatára alkalmazták. így szere
pel ez Lamarck (1744—1829) elméletében.
A mai, evolúció alapján álló éiettudomány megalapítója
Darwin Károly (1809—1882). Közvetlenül az élőlények keletkezé
sének a kérdéséről azonban Darwin sem beszél. Mégis Darwin
tanítása különleges helyet foglal el az élet kérdésének megoldá
sában. Csak Darwin tanítása alapján ismertük meg tökéletesen
az anyag evolúciójának folyamatát, amely azután minket az élő
lények keletkezésének a megismeréséhez is elvezetett. Az élet
kérdése tovább foglalkoztatta a haladószellemű tudósokat. így
jutunk el Engels Frigyeshez (1820—1895).
Szerinte az élet az anyag létezésének sajátságos, minő
ségileg új formája. A dialektikus materializmus egyik megala
pítójaként írta meg híres művét, „A természet dialektikájá”-t.
Ebben Engels megsemmisítő módon kritizálja az önnemzés elvét
és az élet örökkévalóságának eszméjét.
Az élet az anyag evolúciója folyamán mindannyiszor létre
jön, valahányszor erre a viszonyok kedvezők. Leírja a csillag
világ és bolygórendszerünk fokozatos fejlődésének képét. Ami
kor a Föld felszínén a hőmérséklet már annyira lehűlt, akár a
felszín kicsiny részén is, hogy már nem lépi túl azt a határt,
amelyen a fehérje még létezni képes, akkor kedvező kémiai
viszonyok esetén eleven protoplazma képződik. A fejlődés egyes
állomásai között sok millió év telhetett el s így lassan az alak
talan fehérjéből kifejlődött a sejtmag, a sejtfal és végül az egész
sejt — ezzel az első sejttel együtt megkezdődött a szerves világ
kialakulása.

24
Az élet evolúciós eredetének mély gondolatát találjuk meg

Lenin (1870—-1924) műveiben is. „A természettudomány — írja
-- tételesen állítja, hogy a Föld olyan állapotban is létezett,
amikor sem ember, sem semmiféle élőlény nem létezett és nem
17. á&ra. Darwin
is létezhetett rajta. A szerves anyag későbbi jelenség, hosszú

fejlődés gyümölcse.’*
Sztálin az „Anarchizmus vagy szocializmus?” című cik
kében továbbfejlesztette a materialista elmélet alapjait. „Tudjak
például — írta — hogy a Föld valamikor olvadt izzó anyag volt,
azután fokozatosan lehűlt, azután növények és állatok keletkéz-

25
tek, az állatvilág fejlődését egy bizonyos fajtájú majom meg

jelenése követte és mindezekután megjelent az ember.
így ment végbe általában a természet fejlődése.” *
Ezt még akkor írta Sztálin, amikor „A természet dialek
tikáját” még ki sem adták és néhány természetkutató kivételével
még mindenki az élet fejlődésének mechanisztikus elvét fo
gadta el. **
A szovjet tudósok munkái közül különösen ki kell emel
nünk Komárov akadémikus könyvét, amelynek címe „A növé
nyek fejlődése”. Elutasítja az élei örökkévalóságának és a bolygó
közi űrből a földre jutott csiráknak az elméletét. Szerinte csak
biokémikus (biokémia == élőtestek kémiája) magyarázatot fo
gadhatunk el. Az élet megjelenése csak egy állomás az anyag
általános fejlődésében, a nitrogén-szénvegyületek egymásba kap
csolódó sorozatában.
A tudósok egy része már elfogadja az evolúciós elmé
letet, de ezt az elvet csak azon fejlődési szakaszokra terjeszti
ki, amelyek az élőlények megjelenését megelőzték. Utána ment
hetetlenül belesüliyednek mechanisztikus álláspontjukba, to
vábbra is „szerencsés véletlenekbe, ismeretlen fizikai erőkbe”
kapaszkodnak.
A haladó természettudomány az élet eredetéről helyes
képet alkot. Ismerteti az anyag evolúcióját, amely az elsődleges
élőlények keletkezéséhez vezetett. A haladó tudomány feltárja
azokat a törvényszerűségeket, amelyek az evolúció folyamán
folytonosan hatottak és meghatározták az élet létrejöttét.
V. FEJEZET
SZÉN- ÉS NITROGÉNVEGYÜLETEK ELSŐDLEGES FORMAI
A modern tudománynak sikerült elég pontosan körvona

laznia a földtörténet egyes szakaszait és számot adnia arról,
hogyan keletkeztek a Földön az első élőlények. De mielőtt a
földtörténet rövid vázlatát adnánk, röviden meg kell ismerked
nünk azokkal az anyagokkal, melyek testünket alkotják és
* Sztálin Művei I. Szikra, 1949. 327. old.

** Engels: A természet dialektikája c. munkája teljes egészében elő
szőr 1922-bcn jelent meg Moszkvában

26
amelyekből minden más állat, növény és mikroba teste áll. Ezek

kel az anyagokkal most majdnem kizárólag csak élőlényekben,
organizmusokban (szervezetekben) találkozunk és innen nyer
ték a szerves anyag elnevezést. Aliben különböznek ezek az anya
gok a természet más anyagaitól? Először is alapjuk a szén
(carboneum) nevű elem. Ez az elem a kőszénben, gyémántban,
grafitban szabadon, majdnem tisztán található. A szerves anya
gokban más elemekkel egyesül, de jelenlétét egyszerűen meg
állapíthatjuk, ha azokat nagyon magas hőfokra hevítjük. E fel
tételek között a szerves anyagok a levegőben elégnek, levegő
hiányában pedig elszenesednek. Vegyünk például fát, száraz
leveleket, gyökereket, bőrt, hajat vagy húst: ha mindezeket az
anyagokat levegő hiányában hevítjük, elszenesednek, ami arra
vall, hogy olyan anyagokból tevődnek össze, melyeknek alap
anyaga a szén. Ha ezzel szemben szervetlen anyagokat: követ,
üveget, fémeket hevítünk túl, ezek nem szenesednek el, mert
nincs széntartalmuk.
Mint már. említettük, a szerves anyagokban a szén más
elemekkel egyesül, pl. hidrogénnel és oxigénnel (e két elem
vegyülete adja a vizet), nitrogénnel, amely a levegőben nagy
tömegben található, kénnel, foszforral, stb. A különböző szerves
anyagok ezeknek az elemeknek bizonyos vegyületei, de alapjuk
minden esetben a szén. ,
Ha tehát tudni óhajtjuk, hogyan keletkeztek a Földön a
szerves anyagok, előbb a szén történetének tanulmányozásával
kell foglalkoznunk, meg kell vizsgálnunk, milyen változásokon
ment át ez az elem és milyen vegyületekben fordult elő, jóval
Földünk keletkezése előtt.
A Nap magányos csillag volt azokban az ősi időkben,
hőfoka pedig a jelenlegi hőfoknál sokkal magasabb. Az égbol
ton megfigyelhetünk egyes hasonló csillagokat, melyek felületén
25 ezer fok, vagy még ennél is nagyobb hőmérséklet uralkodik.
Ezek kékes-fehér fényt sugároznak. Ha a csillagok fényét szín
képelemzéssel vizsgáljuk, nemcsak a hőmérsékletüket állapíthat
juk meg, hanem összetételüket is, szinte olyan pontosan, mintha
vegyi laboratóriumainkban elemeznénk a csillagok anyagát.
Tartalmaznak ezek a csillagok szenet — azt az anyagot,
amely minket érdekel? Igen, a szén minden csillag légkörében
jelen van, kivétel nélkül, de 20—25 ezer fokos izzásban semi-
lyen más elemmel sem tud kémiailag vegyülni. Apró anyag

27
részecskék — atomok — formájában van jelen, melyek rendszer

telenül mozognak a térben és a világűrt alkotó gáz részei.
A szén jelen van Napunk légkörében is. Jelenleg ez az'
égitest hűvösebb sárga csillag (ha szabad magunkat így kifejez
nünk) , melynek felülete körülbelül „csak" 6—7 ezer fok. Ezen
a hőfokon a szén kezd más elemekkel is vegyülni és már nagyobb
részecskéket, molekulákat alkot. Azok közül a vegyületek közül,
melyek a Nap légkörében előfordulnak, elsősorban a szénhidro
géneket (a szén és a hidrogén kombinációit) kell megemlíte
nünk. A Napban azonban csak a legegyszerűbb szénhidrogének
léteznek, melyekben egy atom szén csak 1-—2 atom hidrogénnel
kapcsolódik.
A szénhidrogéneken kívül a Nap légkörében egy szén és
nitrogén vegyület, a ciánnak nevezett mérges gáz is fellelhető
és végül az úgynevezett dikarbon is, melyben a szénatomok ket
tesével egyesülve fordulnak elő.
A dikarbon jelenléte a Nap légkörében igen érdekes, mivel a szén
atomok ama sajátos képességét bizonyítja, hogy rendkívül magas hőfokon
is egyesülni tudnak, mely tény a Nap felületén is megállapítható. Tapasz
talatból tudjuk, hogy a szén a legerősebb hővisszaverő az összes ismert
elemek közül. A szérí, vagy a grafit a levegő jelenlétében ég és a levegő
oxigéntartalma következtében oxidálódik, széndioxiddá alakul át. Ha azon
ban levegő nélkül hevítjük, még 2000 fokos hőben sem olvad. Ezért a fémek
olvasztására használt leghőállóbb edényeket grafitból készítjük, míg az ív
lámpák elektródjai, melyekben a volta-ív keletkezik, szénből készülnek, mi
vel egyetlen más anyag sem tudna ellenállni a volta-ívben keletkező 4000
fokot is elérő hőségnek. Csak ilyen magas fokra hevítve kezd a szén rész
ben párologni és szilárd állapotból gáznemű halmazállapotba alakul át.
A szén a Nap légkörében gőzök formájában van jelen, de még ott is 6000
hőfoknál, atomjai páronként egyesülnek. Abban a mértékben, ahogy a hő
mérséklet csökken, nagyobb részecskékben, parányi cseppekben, vagy kristá
lyokban egyesülnek és a gáznemű halmazállapotból cseppfolyós, vagy szi
lárd állapotba mennek át.
Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy a szén milyen alakban,

milyen vegyületek formájában fordul elő a már kihűlt égiteste
ken, vizsgálódásunkban támpontot nyerünk a földre hullott, más
égitestekről származó meteoritokban. A meteorit az egyetlen
„nem földi test”, amelynek nemcsak vegyi összetételét, hanem
anyagi szerkezetét is tanulmányozhatjuk.
A meteoritoknak két főcsoportját különböztetjük meg:
fémes és köves meteoritot. A fémesek vasból, nikkelből és kobalt
ból állanak. A köves meteoritokban is van vas, azonban lénye
gesen kevesebb. Ezekben még különböző fémoxidok is előfor-

dúlnak (fémoxid = valamely fémnek oxigénnel alkotott
vegyülete).
Szén minden meteoritban található. Jellemzőek a meteo
ritokra a fémes szénvegyületek, az úgynevezett karbidok. (18.
ábra.)
A szenet tartalmazó meteoritokban még szénhidrogéneket
is találunk. 1857-ben Magyarországon Kaba közelében olyan
meteoritól találtak, amely szénhidrogén tartalmú volt. Amikor
erre először jöttek rá, akkor még az a tévhit uralkodott, hogy
18. ábra. Földre hullott meteorit
szénhidrogének csak élőlényekben keletkeznek. A téves követ

keztetés tehát az volt, hogy a meteoritok szénhidrogénjei az
illető égitesteken élő szervezetek szétbomlása útján jöttek létre.
A későbbi alapos vizsgálatok azonban megdöntötték ezt a hie
delmet. Ma már tudjuk, hogy a csillagok légkörének szénhidro
génjei szervetlen úton, az élettel való minden kapcsolat nélkül
jöttek létre. A meteoritok összetétele hasonlít a Föld összetéte
lére. Ferszman szovjet geokémikus még azt is kiszámította, hogy
nemcsak az összetétel azonos, hanem az előforduló anyagok
mennyiségi aránya is ugyanaz. Ez a hasonlóság nem véletlen
műve.
A Nap légkörének összetétele azért érdekel bennünket,
mivel a Föld éppúgy, mint naprendszerünk valamennyi bolygói a.
ugyanabból az anyagból áll, mely hajdan 3 milliárd év előtt,

29
különböző okok következtében hatalmas ködgomolyként vált le

a Nap felületéről.
Kezdetben ennek a ködgomolynak hőfoka szinte azonos
volt a Napéval. De hamar lehűlt, összehúzódott és egyszer csak
több különálló sűrűbb gázfelhőre bomlott, melyből naprendsze
rünk bolygói keletkeztek.
Az a gázfelhő, amelyből bolygónk, a Föld keletkezett,
aránylag kis alakzatot képviselt a csillagok világában. Hőmér-
19. ábra. Vasas meteorit, 39.7 kg. súlyú
sékletét könnyen szétsugározta a hideg világűrbe és ezért

viszonylag gyorsan lehűlt. A cseppfolyósabb anyagok párái ter
mészetesen cseppekbe sűrűsödtek és súlyuknál fogva, a leendő
bolygó középpontja felé hullottak. Ilyenformán már a Föld kelet
kezésének legrégibb szakában is, az összesűrűsödött gázgomoly
közepén, izzó, tömörebb mag keletkezett, amely körül a bolygó
egyéb részei képződtek.
A szén alkotórésze volt annak a ködgomolynak, amelyből
később a Föld keletkezett, mivel abban a naplégkör egyéb elemei
közt szintén jelen volt. A szén, mint már említettük, minden
más elemtől az olvadással szembeni rendkívüli ellenállóképes
ségével különbözik. Még néhány ezernyi fokon is egyesülnek
egymással az apró gáznemű szénrészecskék és apró cseppeket,
vagy kristályokat alkotnak. Ugyanennek kellett végbemennie a
sűrített gázgomolyban is. A szén gáz halmazállapotából csepp
folyósba, majd szilárdba ment át, széneső, vagy hó alakjában
lehullott és a Föld ősi magvát adta. A szénen kívül egyéb kevéssé

30
olvadékony anyagok is lecsapódtak, elsősorban a különböző

fémek — különösen vas, amely a Nap légkörében óriási mennyi
ségekben fordul elő és egyik lényeges eleme volt a Földünknek
életet adó sűrű ködgomolynak.
Párhuzamosan a Föld lehűlésével, középpontjában más,
kevéssé cseppfolyósítható elemek vegyületei is leülepedtek. Ezek
adták a Föld külsőbb, geoszférának nevezett rétegeit.
Központi
Külső földkéreg magma
(litoszféra) x 7 Magmatíkut
. burok
Cseppfolyós réteg Légkör

(atmoszféra)
20. ábra. A Földgolyó szerkezete
A Föld jelenlegi összetételének vizsgálata tökéletesen iga

zolja bolygónk alakulásának fentebbi képét. Jelenleg tökéletesen
bebizonyítottnak tekinthetjük a Föld középpontjában levő fém
mag létezését, melynek sugara 3470 km és fajsúíya nehezebb a
vasénál. Ennek a központi magnak több rétege van. Közvetlenül
a legbelsőbb után következik az átmeneti geoszféra, melynek
vastagsága 1700 km és amelyet magmatikus buroknak is nevez
nek. Efölött az ásványtartalmú burok fölött egy másik, litoszfé
rának nevezett kőzetösszetételű réteg következik, 1200 km-es
vastagságban. (20. ábra.) Továbbá a Föld felszínén található

31
a tengerek és óceánok vízrétege, a hidroszféra és végűi a gáz

burok vagy atmoszféra. Valamennyi geoszféra fokról-fokra kelet
kezett olyképpen, hogy az összesíírűsödött ködgomoly közepét
alkotó központi magot szilárd réteggel vették körül, úgyhogy
jelenleg nem vagyunk képesek közvetlenül hozzáférni.
Ennek ellenére, nagyszámú ismert adatra támaszkodva,
elég pontosan megállapíthatjuk ennek a magnak vegyi össze
tételét. Hasonló a vasmeteoritok összetételéhez, legnagyobbrészt
vasból áll, más anyagokkal, mint pl.: nikkel, kobalt és króm
keverve. A szén, ez a minket annyira érdeklő elem, jelentős meny-
nyiségekben fordul elő. Ez utóbbi bizonyos vassal és más fémek
kel egyesül és ezeket a vegyületeket karbidoknak nevezzük. Jól
ismerjük őket, hiszen magas hőfokon könnyen előállíthatok.
Ezek a szén- és vasvegyületek, különösen az öntöttvas kohóban
történő olvasztásnál keletkeznek, úgyhogy a rendes öntöttvas
nagymértékben tartalmaz karbidokat.
A karbidok jelenléte a Föld központi magjában nem von
ható kétségbe. Jelenleg azonban ezeket a szénvegyületeket olyan
szilárd kőzetkéreg választja el a Föld felületétől, hogy felszínre-
kerülésük csak rendkívüli esetekben észlelhető. A Föld korábbi
korszakaiban egészen más volt a helyzet. A kőzetalkotta burok
aránylag vékony és kevésbbé szilárd, repedések keletkeztek rajta
és a karbidok a Föld felszínére törtek, vagyis érintkezésbe kerül
tek az akkori légkörrel.
Mélyebb kőzetek mintájaként szolgálnak olyan eredetű
vastömegek, amelyeket Kelet-Grönland bazaltszigetein találtak.
Különösen Disko szigetén, Ovifak helység közelében találtak
egy ilyen ■ nagyobb vastömeget. Kémiai összetétele szerint az
„Ovifak-vas” annyira hasonlít a fémes meteoritokra, hogy egy-
ideig meteoritnak is tartották. Szén is jelentős mértékben talál
ható benne kohenit alakjában. (21. ábra.)
Milyen volt ez a légkör? Napjaink légköre, a minket
körülvevő levegő, főleg oxigénből és nitrogénből áll. Az akkori
légkörben azonban e gázok egyike sem volt meg. Szinte kizáró
lag túlhevült vízgőzökből állott. A mai tengerek és óceánok
minden vize akkoriban gőzök formájában borította igen vastag
rétegben a Földgolyót. A Föld felszínét elöntő izzó, folyékony
karbidok érintkezésbe kerültek ezekkel a túlhevített gőzökkel.
Mi következett ebből? A nagy orosz vegyész, Djimitrij
Ivanovics Mendeiejev, már régebben kimutatta, hogy a karbidok

32
(különösen a vaskarbidok), ha vízgőzökkel kerülnek kapcso

latba, szénhidrogéneket alkotnak, ugyanazokat a szén- és hidro-
génvegyületeket, amelyekről már fentebb beszéltünk.
Naprendszerünk egyéb bolygóinak vegyi összetételét vizs
gálva, megtaláljuk e hatalmas folyamat nyomait, különösen a
Jupiter és a Szaturnusz légkörében. Nemrégiben minden kétsé
get kizáróan bebizonyosodott, hogy e légkörök összetételében
nagyon sok szénhidrogén van. Ugyanúgy keletkeztek, mint a
21. ábra. „Ovifak“-vas Dieko sziget partján
Föld felületén. Mivel a Jupiter és Szaturnusz nagyobb távolságra

van a Naptól, mint a Föld, felületükön igen alacsony a hőmér
séklet (135 fok zéró alatt). Ilyen hőfokon a szénhidrogének már
semmiféle vegyi változáson nem mennek át és ezért egész mos
tanáig változatlanul, mondhatjuk befagyott állapotban marad
tak meg.
Egészen más volt a folyamat a Föld felületén. Az első
szénhidrogének vegyi kapcsolatba kerültek a környező anyagok
kal és elsősorban a Föld légkörének páráival. A szénhidrogének
ben igen nagy vegyi lehetőségek rejlenek. A. Favorszkij orosz
akadémikusnak és tanítványainak számos kísérlete kidombo
rítja a szénhidrogének ama rendkívüli tulajdonságát, hogy a
legkülönbözőbb vegyi átalakuláson mehetnek keresztül. Szá

33
murikra rendkívül érdekes az a tulajdonságuk, hogy aránylag

könnyen egyesülnek a vízzel. Kétségtelen, hogy a Föld felületén
képződött első szénhidrogének is, majdnem teljes egészükben
vízzel vegyültek. Ennek következtében a Föld légkörében külön
böző új anyagok keletkeztek.
Kezdetben a szénhidrogénmolekulák csak két elemből
22. ábra. Mendelejev
állottak: szénből és hidrogénből. De a víz a hidrogénen kívül

oxigént is tartalmaz. Ezért az új anyagok molekulái már három
különböző elem atomjaiból állottak: szénből, hidrogénből és oxi
génből. Később még egy negyedik elemmel, a nitrogénnel gya
rapodtak.
A nagy bolygók (Jupiter és Szaturnusz) légkörében a szén
hidrogének mellett mindig kimutathatunk még egy gázt, az am
móniát. Ezt a gázt nagyon jól ismerjük, miután vízben oldva, az
3 Az élet eredete.
34
ammóniákszeszt adja. Az ammónia nitrogén és hidrogén vegyű-

lete. Ez a gáz abban a korszakban, amelyet leírunk, jelentős meny-
nyiségben fordult elő a Föld légkörében. Ezért a szénhidrogének
nemcsak a vízgőzökkel, hanem ammóniákgőzökkel is vegyültek.
Ekkor keletkeztek azok az anyagok, amelyeknek molekulái négy
különböző elemből álltak: szén, hidrogén, oxigén és nitrogénből.
Így hát abban a korszakban, amelyet leírunk, á Föld víz
gőzökből álló légkörrel burkolt sziklás gömb volt. Ebben a légkör
ben gáznemű halmazállapotban különböző anyagok voltak talál
hatók, melyek szénhidrogénből keletkeztek. Minden jogunk meg
van arra, hogy szerves anyagoknak nevezzük őket, annak elle
nére, hogy jóval az első élőlények megjelenése előtt keletkeztek.
Felépítésük és összetételük folytán ezek az anyagok tökéletesen
hasonlítanak az állati és növényi szervezetekben található ve-
gyületekhez.
A Föld fokozatosan hűlt le s átadta melegét a hideg világ
űrnek. Végül is, felszíni hőmérséklete lecsökkent kb. 100 fokra
és akkor a légkörbeli vízpára cseppekké sűrűsödött és eső for
májában árasztotta el a Föld forró és kopár felületét. Felhő
szakadások zúdultak a Földre, ezekből lett az ősi forró óceán.
Ennek az óceánnak a vizében keletkezése pillanatától fogva
különféle, szénből képződött szerves anyagok voltak.
VI. FEJEZET
ELSŐDLEGES FEHÉRJÉK KELETKEZÉSE
Még a XIX. század első évtizedeiben is az a hamis fel

fogás uralkodott, hogy szerves anyagokat csak élőlényektől lehet
nyerni, mesterségesen semmiesetre se lehet létrehozni. A szer
ves anyagok keletkezését az úgynevezett „életerőnek” tulajdo
nították. A XIX. és XX. század kémikusai azután lerombolták -
ezt az előítéletet. Ma már cukrokat, zsírokat, indigót, olyan
anyagokat, amelyek a virágok, gyümölcsök színét adják, olajo
kat, kaucsukot stb. laboratóriumban is elő tudunk állítani. így
a tudomány már száműzte ’az „életerőt”.
A mai természeti viszonyok mellett szerves anyagok
majdnem kizárólag csak élő szervezetekben keletkeznek. Ez
azonban csak a földi élet evolúciójának mai korszakára jellemző.

35
A legegyszerűbb szerves anyagok, szénhidrogének és ezek szár

mazékai, az égitesteken ma is olyan viszonyok között jönnek
létre, amelyek ebben a szakaszban teljesen kizárják az élet meg
jelenésének lehetőségét. Ugyanígy történt ez annakidején a mi
bolygónkon is, még hosszú idővel az élet megjelenése előtt.
A vegyész más módszereket használ laboratóriumában,
amikor ezeket a szerves vegyületeket létrehozza, mint amelyek
a természetben valójában végbemennek. Ezzel azonban csak
munkáját gyorsítja meg.
Természetes viszonyok között, az élő szervezetekben a
szerves anyagok keletkezése másképpen történik. Itt nincsenek
meg azok az eszközök, amelyekkel a kémikus meggyorsítja
munkáját.
A szerves anyagok vegyi átalakulása során háromféle
reakció zajlik le az élő sejtben. A kondenzáció, azaz a szénlánc
meghosszabbodása (a szénatomok a szerves vegyületekben
gyűrű vagy lánc alakjában kapcsolódnak össze); ezzel ellentétes
folyamat a kapcsolat megszakadása a két szénatom között, má
sodszor a polimerizáció, két szerves molekula egyesülése oxigén,
vagy nitrogén közvetítésével és az ezzel ellentétes folyamat, a
hidrolizió; végül az oxidáció és a redukció folyamata.
A lélekzés, az erjedés, az asszimiláció (környezethez való
alkalmazkodás) közben vegyi folyamatok hosszú sorozata megy
végbe. Ennek a sorozatnak egyes láncszemeit a fenti reakciók al
kotják. Az átalakulás eredményét az egymást követő kémiai reak
ciók sorrendje dönti el. Erre példa a cukor (glukózé). (23. ábra.)
A kémiai reakciók bármilyen, változatosak és bármeny
nyire különféléknek tűnnek fel, közös jellemvonásuk, hogy a víz
elemei vagy egyesülnek a szerves molekula szénatomjával, vagy
elszakadnak tőle. Ez az alapja minden életjelenségnek. Az élő
szervezetben a kémiai reakciók rendkívül gyorsan és szabályosan
követik egymást. Ennek sajátságos oka van. A víz és a szerves
anyagok közti kölcsönhatás az élő szervezeteken kívül is érvé
nyesül, de a folyamat így sokkal lassúbb,
A fentiek megvilágítására csak két .példát említek. Még
1861-ben kimutatta a híres orosz vegyész V. Butlerov, hogy ha
formaiint oldunk fel vízben és az oldatot meleg helyen állni
hagyjuk, egy idő" után az oldatnak édes íze lesz. Megállapítható,
hogy ilyen körülmények között hat molekula formaiin bonyo
lultabb összetételű, nagyobb cukormolekulává egyesül.
3*

36
23. ábra

A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának legidősebb
tagja, A’exej Nyikolajevics Bah, sokáig őrzött vízben egy, for
maiin és ciánkáli oldatot. Az ott keletkezett anyagok még bo
nyolultabbak. mint ButlerovnáL Óriási molekulák voltak és alka
tukban megközelítették a proteint, minden élő szervezet alap
anyagát
24. ábra. Bah
Száz meg száz ilyen esetet sorolhatunk fel. Bőséges bizo

nyítékot szolgáltatnak arra, hogy ha a legegyszerűbb szerves
anyagok vízzel kerülnek kapcsolatba, könnyűszerrel alakulnak
át sokkal bonyolultabb vegyületekké, mint például a cukor, vagy
a protein, vagy más olyan anyagokká, amelyekből az állati vagy
növényi szervezetek állnak.
Azok az állapotok, amelyek az őskori óceánokat jellem
zik, nem sokban különböztek azoktól, amelyeket a laboratóriu

38
mainkban teremtünk meg. Ezért bármely óceánban, vagy majd

nem kiszáradt pocsolyában ugyanazoknak a bonyolult szerves
anyagoknak kellett létrejönniök, amelyeket Butlerov, Bah vagy
más tudósok előállítottak.
Az elsődleges óceán vizében, mely a legegyszerűbb szer
ves anyagok oldata volt, a fentebb ismertetett reakciók min
den sorrend nélkül folytak le. A szerves anyagok egyidejűleg a
legkülönbözőbb kémiai folyamatokon mentek át. Azonban már
kezdettől fogva megnyilatkozott az a sajátosság, hogy mindig
bonyolultabb összetételű vegyületek keletkeztek. így a Föld
elsődleges óceánjának a vizében olyan vegyületek is keletkeztek,
amelyeket a ma élő állatok és növények is tartalmaznak. Külö
nös jelentőségük van az ilyen viszonyok között képződő fehér
jéknek. A fehérjéknek döntő szerepük van az élő anyag szerke
zetében. A fehérjékből álló protoplazma az alapanyaga az álla
tok, növények és mikrobák testének. Már Engels rámutatott
arra, hogy „mindenütt, ahol élet van, úgy találjuk, hogy fehérje
testtel van összeköttetésben és mindenütt, ahol fehérje van,
amely nem vesz részt a bomlás folyamatában, kivétel nélkül
életjelenséget találunk.”
Engelsnek ezt a tételét több tudós is bebizonyította.
A fehérjéknek döntő szerepük van a szervezet anyagcseréjében
és egész sor más életjelenségben is. így a fehérjék keletkezése az
anyag fejlődésének evolúciós folyamatában az egyik legfonto
sabb lépcsőfok. Ez a lépcső vezetett az élőlények keletkezéséhez.
A múlt század végén, sőt még a jelen század elején is a vegy
tan még nagyon kevéssé ismerte a fehérjéket. Eredetük titok
zatos volt. Ma már ismerjük a fehérjék „építőköveit” és semmi
titokzatosat és csodálatosat nem találunk benne.
Ezek az építőkövek az aminósavak. Harminc különböző
aminósavat ismerünk. A fehérjék többféle aminósavat is tartal
mazhatnak.
Valamennyi változatos aminósavat a következő általános képlettel
ábrázolhatjuk:
H
I .
R-C-COOH
.. 1
- NHt
erteen a képletben a H betű azokat az atomcsoportokat, gyököket
jelenti, amelyek az egyes aminósavak szerint eltérők lehetnek. A molekula
többi része minden aminósavban ugyanaz. Megkülönböztetünk itt egy sa

vas csoportot (karboxilos), ez a — COOH, egy amincsoportot NHS (ennek
lúggyök jellege van.)
Amikor , két aminósav-molekula egymással egyesül, az egyik molekula
savgyöke a másik molekula karboxil gyökéhez kapcsolódik, és fordítva. Ez
a vegyület a dipeptid elnevezést nyerte. Ebben a molekulában még egy
savgyök és egy karboxil-gyök szabadon marad. Ehhez új aminósav mole
kulák kapcsolódhatnak. így jönnek létre három-négy-öt stb. molekulából
álló láncok, az úgynevezett poíipeptidek. Bármilyen hosszú is a láncunk, a
két végén mindig marad egy szabad karboxilgyökös és savgyökös csoport,
melyhez új aminósavas molekulát kapcsolhatunk. így sikerült olyan poli-
peptidet nyernünk, amely már 18 aminósavas molekulából áll. Ez már bizo
nyos tekintetben hasonlít a legegyszerűbb fehérjékhez.
Á kérdés megoldása olyan egyszerűnek látszott, hogy
egyes „tudósok” buzgón bonyolultabb magyarázatot próbáltak
keresni.
Munkájuk eredménytelen volt, mert bebizonyosodott,
hogy a fehérjemolekulákban előforduló legjellemzőbb láncszemek
éppen a peptidek. A polipeptid láncolat képezi a fehérjemolekula
vázát is.
Az aminósavak különféle atomcsoportjai szabadon végződnek. A fe-
hérjemolekula egy részének az alakja a következő:
. Első tekintetre ez a • képlet rendkívül bonyolult. Azonban rövidesen

kitűnik belőle, hogy a vízszintes betűsor, a fehérjemolekula polipeptidvázát
jelenti.. Ebből ágaznak el felfelé az oldalláncok. Ezek a molekulának azok
a részei, amelyeket a megelőző képleten R betűvel jelöltünk. Ezek a kiugró
atomcsoportok, oldalláncok okozzák a fehérjeanyagokra jellemző különleges
kémiai érzékenységet
Ezért határozzák meg a fehérjemolekula vegyi sajátságait elsősor
ban az összetételében előforduló aminósavak.
Hasonló befolyással van a vegyi tulajdonságokra az aminősavak-
nak a polipeptidláncon való elhelyezkedési sorrendje is. Ha elhelyezkedésük
sorrendje megváltozik, új vegyi tulajdonságokra tesznek szert. Befolyá
solja a molekulák kémiai reakcióképességét a környezet, a többi aminó-
savak szomszédsága is.
Mindennek hatása van magának a fehérjének fizikai és kémiai tulaj
donságaira is. A fehérjék többségénél a polipeptidváz meghajlik, a fehérje
molekulának nem fonal, hanem szabályos labda (globula) alakja lesz.
Minden ilyen globuia külön fehérjemolekula, amelynek az illető fehérjefaj

40
tára jellemző molekuláris súlya van. (Molekuláris súly — a molekula vi

szonyított súlya.)
Ha három különféle aminósavas molekulából álló tripeptidet veszünk
és megváltoztatjuk az aminósav elhelyezkedésének rendjét, hat változatban
eltérő kémiai és fizikai tulajdonságú tripeptideket kapunk. Vegyük pl. a
tirozinból (T), lecitinből (L) és alaninból (Al) álló tripeptidet. A kővetkező
hat különböző tripeptidet kapjuk:
1. HSN-T--L—Al-COOH
2. H»N—L—T—Al—COOH
3. HíN—Al—L—T—COOH
4. HtN- L—Al—T—COOH
5. HsN—Al—T—L—COOH
6. HsN—T—Al—L—COOH
Ha négy különböző aminósav molekulát vennénk, akkor a változa
tok száma már 24 lenne. Minden egyes aminósav, ami a polipeptid-láncba
kerül, sokszorosan megnöveli a lehetséges változatok számát Ez a fehérje
molekuláknál szinte elképzelhetetlen nagyságú számmá nőhet. Ötven lánc
szemből álló váznál, ha csak tizenkilenc a különböző arninósavak száma,
akkor is a lehetséges változatok száma tíz a negyvennyolcadsk hatványon,
azaz 10“
(lOOOOOXW.WOWWOOOOOOOOÍfflOOOÖÜOOölWOi) WOOOOOO)
Ha minden változatból csak egy molekulát vennénk és ezeket a molekulá
kat ujjnyi vastag kőtéllé fonnánk össze, akkor ez a kötél a Tejút egyik
végétől a másikig érne.
Azonban a közepes nagyságú fehérjemolekula nem 50, hanem né-
hányszáz láncszemből áll. Nem 19, hanem esetleg 30 különféle aminósavból.
Ezért a lehetséges változatok száma sok quadrilliószorosára emelkedhet.
Csillagvilágunk minden anyaga sem volna elég arra, hogy akár csak egy-
egy molekulát készítsünk ezekből a különféle fehérjeanyagokból.
Ahhoz, hogy valamely fehérjét laboratóriumban, mesterségesen elő
állítsuk, a polipeptidváz aminósavsorának pontos elhelyezkedését kell
ismernünk.
A szerves kémia számára ezeknek az aminósavaknak
hosszú polipeptidláncba való kapcsolása nem akadály. Ez azon
ban nem elég. Ahhoz, hogy fehérjét állítsunk elő, a polipeptid-
láncra sokszáz és ezer, különféle aminósavat kell pontos sor
rendben ráhelyeznünk. Pontosan úgy, ahogy az illető fehérje
szerkezetének pontosan megfelel. Ha ezt Ötletszerűen akarnánk
végezni, munkánkat soha nem fejezhetnénk be. Olyasmire vállal
koznánk, mintha az abc kivágott és összekevert betűiből, kizáró
lag szerencsénkben bízva költeményt akarnánk kirázni. Egy
fehérjét csak akkor állíthatunk elő, ha ismerjük az egyes aminó-
savak pontos elhelyezkedését a fehérje polipeptidláncában.
Sajnos, a mai napig még csak egyszerűbb felépítésű
fehérjét sikerült teljesen megismernünk. így pl. ismerjük az
összetételét a ciupeinnak (Clupea-hering, ciupein a hering
tejében előforduló fehérje.)

41
I
Egyike a legegyszerűbb fehérjéknek. Molekulasúlya mindössze 4.470
(más fehérjéké ennek tíz, sőt százszorosa). A klupein 33 aminósavgyök-
ből áll, ezek: 22 molekula arginin, 2 molekula alanin, 2 molekula serin,
3 molekula prolin, 1 molekula oxiprolin és 3 molekula valin vagy hasonló
aminósav. Ezeknek az elhelyezkedése a következő:
- P—A—A-A—A —V -S-A-A-A—a Op—V—A—A —A—A—-
P - Al-A -A-A-A-P-S- A-A -A-A—V-Al-A A—COOH
A arginint, A! — alanint, S — serint, P — prolint, Op — osiprolmt, V —
valint jelent. Tekintve, hogy a klupeinnek képletét ismerjük, már csak rö
vid idő kérdése,' hogy mesterségesen is előállíthassak.
Nagyjából ismerjük már a fibroin (a hernyóselyem
fehérje-anyaga) szerkezetét is. Molekulasúlyát a 217.700 szám
mal fejezzük ki, összetételében 2.592 aminósav molekula fordul
elő. Az aminósavas összetétel itt nem változatos. Mindössze gli-
kokollt (g), alanint (Al), tirozint (T), arginint (A) és mégegy
ismeretlen aminósavat (X), tartalmaz.
A legfontosabb szerepe a glikokollnak és alaninnak van. A kővetkező
képlettel ábrázolhatjuk:
i~-g Al-g-Tg Al--g—A-g—Ai—g—X —g--Al g-X- “*
(~g-Al-g-T-g-Al g-X—g-Al...g X g-Al-g-X-)lst
g-A’-g-T-g-Al-u-X-g-Al-g-X-g-Al-g-A-
L (—g—Al -g T-g—Al - g—X—g-AI - g-K—u—Al—g—X—) !eJs
Ha aclupeinvagy a fibroin szerkezetét vizsgáljuk, láthat
juk, hogy aminósav molekulák szabályosan ismétlődnek. így pl.
a glikokoll a fibroin polipeptidláncában minden második aminó-
savként szerepel. Alanin minden negyedik, tirozin minden
tizenhatodik és arginin minden kétszáztizenhatodik aminósav.
Ez a rendszeresség a többi fehérjékre is jellemző. A szer
kezet ettől függetlenül lehet bonyolultabb, az aminósavak száma
pedig nagyobb.
A vér vörös színét adó haemoglobsn (hemoglobin) két részből áll:
haeminből (vasszármazék) és globinból (fehérje). A különböző állatoknál a
haemta egyforma, a globin különböző. Más globin van az ember vérében,
más a ló, vagy a bika vérében.
Ezt a különbséget legjobban akkor láthatjuk, ha a különböző állatok
oxihaemoglobin kristályait tanulmányozzuk. Ezek már külső alakjukban is
különbőznek egymástól. Vegyi tulajdonságaik és a globinok belső szerkezete
szintén más. (25. ábra.)
Egy molekula giobinban 576 aminósavat találunk (lizin, hisztsdin,
aszparágin, glutamin, tirozin, prolin, arginin stb.).
Természetesen a globinokban elhelyezkedő aminósavak sorrendje más
az ember vérében és más a ló vérében.
Az aminósavaknak ez a törvényszerű elrendeződése csak
az élőlények hosszú ideig tartó evolúciója folyamán jöhetett
létre. Ez a kiválasztódás csak az illető állat, vagy növény pro

42
toplazmájában mehetett végbe, ezenkívül így soha nem alakult

volna ki.
Ez a kiválasztódási folyamat még a. Föld elsődleges víz
takarójában kezdődött meg. Lehetetlen, hogy ennek eredményét
kizárólag csak véletlenül kereszteződő kémiai kölcsönhatások
okozták volna. .r
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy hasonló, viszo
nyok között fehérjéhez hasonló szerves anyag nem,.jöhetett
volna létre. Ellenkezőleg. Ez feltétlenül megtörtént. Ma már
tud'uk, hogy milyen könnyű ammóniából és a megfelelő szerves
savakból aszparaginsavat, majd ebből egész sor más aminó-
savat létrehozni. Olyan aminósavakat, amelyek a fehérjemoleku
lák összetételében előfordulnak. Az aminósavakrak polipeptid-
láncokká való kapcsolódása sem jelent különös nehézséget.
25. ábra. Oxihaemoglobín kristályok különböző emlősök véréből: a) tengeri

malac, b) zenér nyúl, c) kenguru, d) ló

43
Semmiféle különleges feltételre nem volt , szükség ahhoz,

hogy a Föld óceánjában fehérjeszerű anyagok képződjenek;
Az elsődleges „ősfehérjék” semílyen ma létező fehérje
fajtával nem azonosak.
Az elsődleges fehérjék evolúciójának legfontosabb körül
ménye az volt, hogy az elsődleges fehérjék globuláinak felüle
tén az elágazó aminósavak éppolyan fontos szerepet töltöttek
be, mint a mai fehérjéknél. így már az elsődleges fehérjék is
kémiailag rendkívül érzékenyek voltak és így könnyen vegvüle-
teket alkottak. A vizet vonzó és vizet taszító (hidrofil és hidro-
fob) csoportok elhelyezkedését a körülöttük lévő vízrészek szab
ták meg. Az, hogy az aminósavak könnyen álltak össze láncokká
és ezek a láncok globulákká, lehetővé tette hatalmas molekula -
csoportok keletkezését. Mindez a fehérjék vizes oldatának kol
loid-jelleget adott. Ez a további fejlődésnek olyan lehetőségét
adta meg, amely más szerves vegyületek részére nem volt elér
hető. Ezek a tulajdonságok adták meg a jelentőségét annak a
szerepnek, amit a fehérjék az élő sejtek protoplazmájában visz
nek. Csak a fehérjefélék voltak képesek olyan különleges kolloid
képződményekké átalakulni az evolúció folyamán, amelyek az
élet kifejlődésének útján az egyik fontos állomást alkotják.
Az a szénatom, amely a csillagok atmoszférájában van,
még nem szerves anyag. Rendelkezik ugyan azzal a képességgel,
hogy hosszú atomláncokat alkot, hidrogénnel, oxigénnel, és
nitrogénnel vegyül, de csak a lét ismert feltételei mellett vál
hatnak belőle szerves anyagok.
Ha valamely élőlényből fehérjét vonunk ki, vagy ezt mes
terséges úton állítjuk elő és metafizikai szempontból vizsgáljuk,
természetesen ez még egyáltalában nem élő. (Metafizikus a termé
szeti jelenségeknek a dialektikával ellentétes, helytelen felfogása.
E felfogás szerint a fogalmak különálló, változhatatlan, merev,
egyszer és mindenkorra adott tárgyak, amelyeket sorjában, egy
mástól függetlenül vizsgál)
Mi azonban nem esünk bele ebbe a tévedésbe. Tudjuk,
hogy éppen a fehérjék különleges vegyi tulajdonságai adták meg
a lehetőséget a szerves anyag további evolúciós folyamatának.
Így értelmezzük Engelsnek, a híres materialista filozófusnak
meghatározását:
„Az élet a fehérjetestek létezési formája.’'

44
VII. FEJEZET
A LEGELSŐ KOLLOIDKÉPZÖDMÉNYEK KELETKEZÉSE
Az evolúció folyamán az ősóceánban sok olyan összetett

szerves anyag keletkezett, amelyek a mai élő szervezetek építő
köveit is alkotják. Ezen utóbbiak és a szerves anyagok egyszerű
vizes oldata között azonban még a fejlődésnek hosszú utat kel
lett megtennie.
Az élő szervezetet mindig részekre bontva, szervek szerint
vizsgáljuk. A szervek szerepének a vizsgálatánál egy sor, az
egész szervezetre jellemző tulajdonságot elhanyagolunk. Az
alapvető tulajdonságok, az életjelenségek (anyagcsere, növeke
dés, szaporodás stb.) a szervekben és szövetekben is megtalál
hatók. A legkisebb egység az élő sejt. Ezen túl a felosztás már
az éietjelenségek teljes megsemmisítésével jár.
A növényi és állati sejtek, valamint az egyszerűbb szerve
zetek testének alapja a protoplazma. A protoplazmában az élet
jelenségeket is vizsgálhatjuk. A protoplazma szürkés, folyékony,,
nyálkás anyag, melyben vizen kívül, főként fehérjék, egyéb szer
ves anyagok, szervetlen sók találhatók, A protoplazmát nem sza
bad egyszerű anyagkeveréknek tekintenünk, mert igen bonyolult
szerkezete van.
A szerves anyagok és az élőlények közötti út közepén
olyan szervezeteknek kellett létezniük, amelyekben az alkotó
elemek határozott rendszert alkotnak. Olyan szerves anyagok,
mint pl. a szesz vagy a cukor, vízben való oldásnál egyenlete
sen- szétoszlanak az oldatban. Az egyes molekulák egymástól
többé-kevésbbé függetlenek. Sajátságaikat itt főként a molekulák
szerkezete, a szén, hidrogén, oxigén stb. atomok elhelyezkedése
szabja meg.
A molekulák méreteinek növekedésével előállott új tör
vényszerűségek vizsgálatával a kolloid-kémia foglalkozik. Egyes
szerves anyagok sűrített oldatára állandóságuk jellemző, másokra
éppen ennek ellenkezője.
A részecskék egymással egész rajokban, csoportokban
egyesülnek. Gyakran ez olyan sokáig tart, hogy a kolloid az
oldatból üledék alakjában kicsapódik (koaguláció).

45
r
A szerves anyagok az oldatban meghatározott helyeken

koncentrálódnak (összesűrűsödnek). Itt az egyes molekulák egy
máshoz kapcsolódnak.
A zselatin és mézga vizes oldata áttetsző és egynemű.
A szerves anyag egybeolvad a környező közeggel. Az anyag
részecskék egyenletesen oszlanak el az oldószerben. Ha olda
taikat megkavarjuk, rögtön összezavarodnak. Ha mikroszkóp
alatt vizsgáljuk az oldatot, látjuk, hogy az eddig egynemű oldat
ból most a környező közegtől elhatárolt cseppecskék váltak ki.
Hasonló jelenségeket tapasztalhatunk a különféle fehérjék vizes
oldatainál.
Molekuláik ilyenkor meghatározott pontokon összecsomó
sodnak. Ezért latin kifejezéssel koacervátumoknak nevezték el
őket. Ugyanez a sajátság jellemző az élő sejtek protoplazmáira
is. Ez a hasonlóság a mesterséges és természetes koacervátumok
között nemcsak külsőleges.
Természetesen a koacervátum szerkezeténél sokkal bonyo
lultabb a protoplazma, bár az is koacervált állapotban van.
A koacervátumban két kolloid keveredik, a protoplazmában
sokkal több.
A protoplazmának fizikai és kémiai tulajdonságait a
koacervátumok segítségével ismertük meg. A koacervált csep
pecskék bár folyékonyak, mégis határozott szerkezetűek.
Szerkezetükben a kolloid-részecskék nem véletlenül szó
ródtak szét, hanem törvény szerint rendeződtek el.
Némely cseppecskében a mikroszkóp segítségével látható
szerkezeteket is felfedezhetünk.
A koacervátum olykor egyes molekuláira felbomolhat,
melyek a környező közegben feloldódnak. Máskor oly tömörré
válnak a koacervátumok, hogy kocsonyás alakot öltenek. Ekkor
szerkezeteük még bonyolultabb lesz és állandósul.
A koacervátumok kialakulása szerves anyagi szerkezetek
kialakulását jelenti. Ezek azonban természetesen még nagyon
kezdetlegesek. A koacervátumok már magukhoz tudják ragadni
az oldatban lévő különféle anyagokat. (Abszorbeálás.) Ha a koa
cervált cseppeket tartalmazó folyadékba különféle festékeket
adagolunk, megfigyelhetjük, hogy az oldatból a festékszemcsék
gyorsan a koacervátum cseppecskéibe kerülnek. Ez a folyamata

46
koacervátumon belül más vegyi változások sorával jár. Az ide

gen anyagrészecskék vegyi kölcsönhatásba kerülnek magának a
koacervátumnak az anyagával is. Így a koacervátum cseppjei
megnagyobbodhatnak, megnövekedhetnek. Ezzel együtt vegyi
összetételük is megváltozik. A folyamat koacervátumokként
különböző, mert menetét a koacervált cseppecskék belső tulaj
donságai határozzák meg.
Az első fehérjeszerű
vegyületek a Föld ősi vízta
karójában jöttek létre. Ezek a
fehérjék végigjárták a fejlő
désnek azt az útját, amelyet
eddig részletesen ismertet
tünk. így előbb vagy utóbb az
őstenger valamelyik helyén a
fehérjeanyagok különféle vi
zes oldataiból koacervált csep
pecskék váltak ki. Ez annál
könnyebben megtörténhetett,
mert a koacervátumok kelet
kezésének a feltételei végtelen
egyszerűek. (26. ábra.)
26. ábra. Koacervált cseppek, melyek zse A koacervátumok kelet
latin és mézga vizes oldatának összekeve kezését még a szerves anya
résekor keletkeztek. (Mikroszkóp alatt
fényképezve. A látható cseppek különböző gok aránylag csekély kon
méretűek) centrációja sem akadályoz
hatta.
A mai tengerek és óceánok vize a szerves vegyületeknek
már csak jelentéktelen maradványait tartalmazza. Ma már a
tenger vizének szerves anyaga a benne élő mikroorganizmusok
táplálékául szolgál. Szerencsés körülmények között azonban még
ma is aránylag hosszú ideig megmaradhatnak mikrobáktól érin
tetlen szerves anyagok. Az ilyesmi ritka, de az iszapos mélyvízi ta
lajok tanulmányozásánál előfordul. Ilyen viszonyok között a szer
ves anyagok kocsonyás üledéket képeznek. A koacervátumoknak
tengervízből való kiválását mesterséges úton is megfigyelhetjük.
Mindezek alapján a koacervált cseppecskéket még nem
tekinthetjük élőknek. Nemcsak azért, mert a protoplazma bonyo
lult és finomszerkezetű. A mesterséges koacervátum még nem

47
alkalmas bizonyos életfunkciók betöltésére, melyek jellemzőek az

élőlények protoplazmáira. A protoplazmára jellemző „célszerű
ség” nem lehet kizárólag fizikai és vegyi törvényszerűségek
eredménye. Még a kolloid-kémia magyarázata sem kielégítő
ebben az esetben. Az evolúció folyamán olyan új élettani tör
vényszerűségeknek kellett létrejönniük, amelyek az élet kelet
kezésére , vezetnek.
VIII. FEJEZET
AZ ÉLŐ PROTOPLAZMA SZERKEZETE
A protoplazma minden élőlény alapanyaga. Hogy a fejlő

dés további menetét megismerjük, meg kell ismerkednünk a pro
toplazmával. Amint az előbb már említettük, a mechanisztikus
felfogás szerint a szervezet rendkívül bonyolult szerkezetű, saját
ságos „élő-gép”. Eszerint a protoplazmának is gépszerű szerke
zete van, amely szilárd, egymást keresztül-kasul szelő „geren
dákból” áll. A mechanisták szerint a gépek alkatrészeinek szer
kezetéhez hasonlóan, ez a szerkezet az élet különleges oka. Ha
ismerjük az „élőgép” szerkezetét, megoldottuk az élet rejtélyét.
27. ábra. Keresztbemetszett alga-sejtből kifolyó protoplazma. (Balra kerek

cseppé gyűlt össze. Jobbra vakuola-sejtüreg)

48
Ez. azonbatrnemigaz.
A protoplazma nem gép,
alaptömege folyékony, bonyo
lult koacervátum-halmaz,
melyben fehérjék, zsírszerű
vegyületek stb. szerepelnek.
Ebben az alapanyagban sza
badon úszkálnak a kolloid
részecskék, vagy az esetleges
fehérjemolekulák. Ezek a ré
szecskék annyira kicsinyek,
hogy még a legerősebb mi
kroszkóppal sem láthatók.
Vannak azonban látható kép
28. ábra. Bonyolélt koacervátum. Látható ződmények is a protoplazmá
a vakuolák képződése. (Lásd 27. ábra) ban. (27. ábra.)
A fehérjék és más
anyagrészecskék sorokban vagy csomókban egyesülnek, kivál
nak, a parányi, de mikroszkóp alatt látható cseppecskékben.
A protoplazma mozgékony szerkezetének fontos szerepe
van, azonban ezt nem lehet összetéveszteni egy gépi szerkezet
munkájával. A gép és a protoplazma egymástól elvileg is lénye
gesen különbözik.
A mechanisztikus szemlélet hívei akkor követik el a hibát,
amikor az élőlényeket azonosítják a gépekkel és mindkettőt csak
térbeli szerkezetük szempontjából vizsgálják. Ez egyoldalú és
teljesen tudománytalan eljárás. (28. ábra.)
A finom belső szerkezet a protoplazmának lényeges tulaj
donsága. Mégsem ezé a döntő szerep. Ezt a szerepet az időben
lefolyó életfunkciók töltik be. A külső környezetből különféle
vegyületek jutnak a szervezetbe. Itt átalakulnak a szervezet
anyagává. Ez az asszimiláció. Az élő szervezet anyaga nem vál
tozatlan, többé-kevésbbé gyorsan felbomlik s a felbomlott anyag
helyét újonnan asszimilálódott vegyületek foglalják el, A bom
lásnál keletkezett bomlási termékek kiürülnek a szervezetből.
A keletkezés és szétbomlás folyamata állandó és egymással szo
rosan összefüggő folyamat. A szervezet a külvilágból „idegen”
anyagokat vesz fel, ezeket bonyolult vegyi folyamatokban saját
testének anyagává alakítja át. (29. ábra.)
Kémiai szempontból az anyagcsere egyes, aránylag egy-

49
szerű reakciók összegezése. Ezek a reakciók a protoplazmában

időben mennek végbe és egymásba kapcsolódnak. Nem vélet
lenül, hanem szabályszerű rendben.
Ez a rend az általunk ismert élet jelenségek alapja. így pl.
az alkoholos erjedésnél a cukor egész sor kémiai átalakuláson
megy át, míg végül a cukorból alkohol és szénsav lesz. (30. ábra.)
A reakciók szigorú rendben követik
egymást. Ha ebben a folyamatban akárcsak
egyetlen láncszemet is kihagynánk, vagy
mással pótolnánk, elrontanánk az egész fo
lyamatot és eredményül nem alkoholt, ha
nem valami egészen mást nyernénk. Pl. a
tejsavas erjedésnél a cukor kezdetben az
alkoholos erjedéshez hasonló változásokon
megy át, mégis kis eltérés következtében
nem alkohollá, hanem tejsavvá változik.
(31. ábra.)
Mennél bonyolultabb egy anyag,
annál több reakció szükséges keletkezésé
hez, annál pontosabban, szigorúbbán kell
ezeknek a reakcióknak egymást követniök.
Ezt látjuk, *amikor' fehérjéket állítanak elő
aminősavakból. Többszáz és ezer egymást
követő reakcióra van szükség. Ez a rend
nem külső erőtől függő „valami” — mint
ahogy ezt az idealisták gondolták. Mi ma
már jól tudjuk, hogy a reakció sebességi
irányát és eredményét, folyamatuknak
egész rendjét azok a fizikai és vegyi viszo
nyok határozzák meg, amelyek az élő pro
29. ábra. Növényi? sejt toplazmában létrejönnek. Az egyes szerves
(Látható a protoplazma reakcióhoz esetleg hónapokra, sőt évekre
vékony fonalak alakjá van szükség, ezért a szerves kémikusok
ban; benne van a sejtmag munkájuk közben gyakran erős hatóanya
és más alakos képződ gokat alkalmaznak, amelyek gyorsítják a
mények) folyamatok végbemenetelét.
Ilyen minőségben használjuk az úgynevezett katalizátoro
kat. Ezekre a katalizátorokra jellemző, hogy a reakcióban csak
mintegy közvetítőkként szerepelnek, gyorsítják a folyamatot,
sajátmaguk sem mennyiségileg, sem minőségileg nem változnak.
4 Az élet eredete.
Ezt a körülményt főleg a gyakorlati életben használják fel.
(Vegyi-ipar.)
Az állatok és növények testében a szerves anyagok
közötti kölcsönhatás gyorsan megy végbe, mert a protoplazmá
ban sok élettani katalizátor, úgynevezett fermentum van. A fer-
30. ábrá. Az alkoholos erjedés
mentumokat már régen felfedezték. Kivonták őket az élő proto

plazmából vizes oldat és por alakjában. A fermenturnok hatásu
kat tekintve, hasonlítanak a szervetlen katalizátorokhoz, csak
éppen hatásuk sokkal erősebb, sokszorosan felülmúlják a szer
vetlen katalizátorok hatását. A fermenturnok kiválóan alkalma
sak a szerves anyagok vegyi folyamatainak gyorsítására. Az élő
protoplazmában sok fermentumot találunk. Azonban ezek közül
núndegyik csak egy bizonyos reakció gyorsítására alkalmas.

51
A protoplazmában a fermentumok nemcsak gyorsítják a vegyi

folyamatokat, hanem határozott irányba is terelik. Mestersége
sen kivont fermentumokkal is létrehozhatjuk a vegyi reakciók
törvényszerű rendjét (előidézhetjük pl. az alkoholos erjedést).
31. ábra. Tejsav-képződée
Ha a protoplazma összetétele megváltozik akár kémiai,

akár fizikai szempontból, ez a változás a fermentumos reakció
változásával is jár. Az élő protoplazmára jellemző vegyi reakció
törvényszerű rendje bizonyos anyagok, fizikai és kémiai feltéte
lek és alakos elemek keletkezésére vezet. Mindezek a jelenségek
ha már egyszer létrejöttek, ezentúl szintén befolyásoló tényezők
ként szerepelnek.
4*
52
Az élő szervezetek különböznek bármely más szervetlen

rendszertől. Az élő szervezetekre jellemző az a határozott irány,
mely az egész szervezetet valamely magasabb cél elérésére kész
teti (evolúció). Az élő szervezeten beiül minden folyamatnak
csak egyetlen célja van: az egész rendszer megújítása és önfenn
tartása. A protoplazma dinamikus, mozgási energiát magában
hordó állandó rendszer. Ha egyszer létrejött, nemzedékről nem
zedékre megőrzi sajátos szervezetét.
Ha a protoplazma mai alakját tanulmányozzuk, sohasem
válaszolhatunk arra a kérdésre,! hogy miért „célszerű” az élet.
Ehhez feltétlenül szükséges az anyag történeti fejlődésének isme
rete. Az élet ennek a fejlődésnek az útján úgy jelent meg, mint
az anyag szerkezetének magasabbfokú, bonyolult, de törvény
szerű formája. Ha megállapítjuk ennek a célszerűségnek már az
anyag elsődleges szerkezetében megjelenő okait, ha megértjük,
hogyan alakult ez ki a szerves anyagok evolúciójának folyamán,
alapvonásaiban egyben feleletet adunk az élet eredetének
kérdésére.
IX. FEJEZET
AZ ŐSI SZERVEZETEK KELETKEZÉSE
Az előbb ismertetettek alapján meg tudjuk ítélni, mekkora

különbség van a mai protoplazma és az ősóceán vizében létre
jött koacervált cseppecske között.
A protoplazma fehérjéi állandó nagyságú részekből álla
nak, s polipeptid vázuk felépítését szigorú természeti törvény
szabja meg. Ugyanakkor a koacervált cseppecske összetétele
változékony. A fehérjék elhelyezkedése benne tervszerűtlen. Az
ősi koacervátum szerkezete egyszerű és ingatag volt. Ugyan
akkor a protoplazma szerkezete bonyolult, dinamikusan állandó,
erről a vegyi átalakulások törvényszerű rendje gondoskodik.
Amikor a Föld ősi víztakarójában koacervátumok kelet
keztek, ez a jelenség az anyag akkori szerkezetében semmi újat
nem jelentett. A koacervátumok összetételében előforduló anya
gok, ha lassan is, de mégis vegyi-hatást gyakorolnak egymásra;
ha sokáig maradnak kolloid oldatokban, akkor meg is figyel
hetünk bennük bizonyos vegyi változásokat. Ez főleg akkoT lehet
séges, amikor a koacervált cseppecskék nem vizes, hanem más

53
oldatban vannak. Ebben az esetben a cseppecskék az előbb

ismertetett abszorpció következtében az oldószer anyagából
anyagokat ragadnak magukhoz. Ezek rövidesen vegyileg hatnak
egymásra, valamint a koacervátumot alkotó anyagra. Ez az egész
koacervátum vegyi összetételét némileg megváltoztatja. Ugyan
ekkor megfigyelhetjük a koacervátumban előforduló anyagok
bomlását is. A keletkezésnek és a bomlásnak ugyanezek a folya
matai a szerves anyagok ősi oldatában is megvoltak, persze ezek
a folyamatok rendszertelenül és határozott sorrend nélkül követ
ték egymást. így ha a keletkezett koacervált cseppecskékben a
szerves anyagnak volt is szerkezete, az lényegében ugyanolyan
maradt, mint, az ősi vizes oldatban.
A szerves anyagok koacervátumaiban végbement folya
matok lassan és rendszer nélkül történtek.
Az élő protoplazmában a reakciók lefolyása sebes, tör
vényszerű rendben követik egymást, minden mozzanatot az élő
rendszer önmegújításának és önfenntartásának célja irányit. Ez
az élő anyag szervezetének az a „célszerűsége”, amely a proto
plazmát az élettelen rendszerektől, így a koacervált cseppecs
kéktől is megkülönbözteti.
Mindebből kitűnik, hogy az egyszerű koacervátumok és a
protoplazma között elvi különbség van. Az ősi időkben a Földön
keletkezett koacervált cseppecskéket még akkor sem tarthatjuk
élőknek, ha ma már tudjuk, hogy már keletkezésük pillanatában
magukban rejtették annak a lehetőségét, hogy a fejlődés bizo
nyos kedvező körülményei között élő szervezeteket hozza
nak létre.
Ugyanez a helyzet jellemző az anyag fejlődésének min
den szakaszára. Már a Nap légkörében lévő szénatomoknak is
megvolt az a lehetőségük, hogy belőlük egyszerű származékok
keletkezzenek. Ezek azután az ősi óceán meleg vizében a fejlő
dés magasabb lépcsőfokán álló szerves anyagokká, főleg fehérje-
vegyületekké változtak. A fehérjevegyületek pedig azt a tulaj
donságot nyerték már keletkezésük pillanatában, hogy belőlük
később, megfelelő körülmények között, összetett koacervátumok
képződjenek. A fehérjék vegyi tulajdonságaikból kifolyóan egvre
összetettebbekké váltak, részecskéik egymással elkerülhetetlenül
egyesültek, kiváltak az oldatból — megjelentek az első koacer
vált cseppecskék. Ezeknek a cseppecskéknek további fejlődési
lehetőségét éppen az adta meg, hogy kiváltak az őket környező

54
oldatból, elhatárolódtak tőle. Még az ugyanabban az oldatban

egyidejűleg létrejött cseppecskék is különböznek egymástól. Más
az összetételük, más a szerkezetük.
Az egyes koacervált cseppek egyéni fizikai, kémiai sajátságai hatá
rozták meg azokat a vegyi átalakulásokat, amelyek bennük megtörténtek.
Szerves és szervetlen anyagok, különféle gyökök, katalizátorok jelenléte
vagy hiánya, a fehérjék és egyéb kolloidanyagok összesüríísödésének foka,
mind neghatározzák a cseppecskében végbemenő átalakulások lefolyását,
így szoros kapcsolat fejlődött ki a cseppecske szerkezete és a benne végbe
menő folyamatok között. Ezek a folyamatok voltak azok, amelyek végered
ményben meghatározták a cseppecske további sorsát. Egyes folyamatok
hasznosak voltak a cseppecske további létére, biztosították állandóságát.
Mások viszont éppen károsak voltak, a cseppecske pusztulására, eltűné
sére vezettek.
Annak a fogalomnak, hogy valamely folyamat hasznos vagy káros,
a szerves anyagok egyszerű oldata esetében, semmi jelentősége nem volt.
Ugyanennek a kérdésnek az oldatból kivált koacervált cseppecskék későbbi
létére és fejlődésére döntő a befolyása.
Amint a koacervált cseppecskék egymástól elváltak és most már
külön-külön járták a fejlődés útját, az egyes cseppecskék további története
lényegesen különbözhetett a többiekétől.
A Föld ősi óceánjában lévő koacervált cseppecskék nem
egyszerű vizes-oldatban voltak. Az óceán vize rengeteg külön
féle szerves anyagot tartalmazott. Ezekből az anyagokból a koa
cervátum egyeseket elnyelt, ezek között, valamint a koacervá
tum anyaga között vegyi folyamatok indultak meg. A cseppecske
növekedni kezdett. Ugyanakkor megindult a bomlási folyamat
is. A két folyamat sebességét a cseppecske belső kémiai, fizikai
tulajdonságai határozták meg. Természetes, hogy a keletkezés
és a bomlás folyamatának aránya jelentős befolyással volt a koa
cervált cseppecske további életére. Csak azok a koacervált
cseppecskék maradhattak meg tovább, amélyeknek dinamikus
állandóságuk volt, amelyekben a megújulási folyamatok sebes
sége gyorsabb volt a bomlás sebességénél, vagy legalábbis egy
forma volt. Azok a cseppecskék, melyeknél a folyamatok túl
nyomórészt bomlási jellegűek voltak, csak rövid ideig maradhat
tak meg. Ennek a cseppecskének a szerves anyag további evo
lúciójában jelentős szerepe nem volt. Ezek a cseppecskék telje
sen szétbomlottak, a bennük lévő szerves anyagok újból szét
folytak az oldatban. Oda kerültek vissza, ahonnan az életrevaló
koacervátumok táplálékukat szerezték. Ez az ősi kolloid-rend
szerek természetes kiválasztódásának legegyszerűbb formája.
A koacervátumok további evolúciója ennek a természetes kivá
lasztódásnak a jegyében zajlott le. Azok a cseppecskék, melyek

55
a kiválasztódás folyamán megmaradtak, térfogatban és súlyban

még növekedtek is. A megnövekedett cseppecskék súrlódás követ
keztében részekre bomlottak. Az így keletkezett koacervátumok
ugyanolyanok voltak, mint elődeik, csak kisebbek. Ezután egyen-
kint tértek az evolúció útjára. A mennyiségi változás minőségi
változásba is átcsapott. Ez a minőségi változás ezután a fejlő
dés további menetében határozott irányt tartott. A koacervátu
mok az evolúció során fizikai, kémiai tulajdonságaikból főleg
azokat tartották meg, amelyek számukra a leghasznosabbak vol
tak, állandóságukat biztosították.
Azok a koacervátumok, melyekben a fennmaradást bizto
sító tulajdonságok a legjobban kifejlődtek, előnybe kerültek a
többiekkel szemben. Ezek szaporodhattak a legjobban és így a
koacervátumok között túlnyomó többségbe kerültek.
A legegyszerűbb szerves koacervátumoknak ingatag szer
kezetükkel előbb-utóbb el kellett tünniök, szét kellett bomlaniok.
Legközelebbi utódaik, bár a fejlődés során szervezetüknek bizo
nyos állandóságát ki is alakították, ha nem voltak képesek a
vegyi folyamatok gyors lebonyolítására, a fejlődés útján meg
álltak. Növekedni és fejlődni csak azok a szervezetek tudtak,
amelyekben olyan lényeges változások történtek, amelyek bizto
sították a reakciók gyors lefolyását, s ezeknek törvényszerű
rendjét kialakították.
A fermentumok gyorsítják és irányítják az épülő proto
plazma vegyi folyamatát. Hatásuk különleges szerkezetük követ
kezménye.
Pl. a kataláze fermentum meggyorsítja a hidrogénszuper-
oxidnak oxigénre és vízre való bomlását. Ezt a reakciót egy
szerű, szervetlen vassal is lehetne gyorsítani. Ez a vas azonban
csak nagyon gyengén hatna. Ha a vasat különleges szerves
anyaggal, pirrollal vegyítjük, hatását majdnem ezerszeresére
növeljük. A természetes fermentum, a kataláze a vasat pirrol-
vegyületben tartalmazza. Ennek a hatása azonban még tízmillió
szór erősebb, mért a katalázéban még egy különleges fehérje is
van. Ilymódon a katalázéban előforduló egy milligramm vas fel
használása 10 tonna szervetlen vas pótlására alkalmas. Techni
kánk minden tökéletessége elmarad az élő természet mellett!
A fermentumnak ez az ereje csak szigorúan megszabott össze
tétel mellett jelentkezik. Ezek a tulajdonságok csak a termesze-

56
tes kiválasztódás folyamán jöhettek létre. A rendszerek állandóan ,

tökéletesedtek és így lettek képesek szerepük betöltésére.
A kolloid képződményekben a szervetlen katalizátorok
számtalan különféle szerves vegyúlettel egyesültek. így a re
akciók gyorsítására alkalmas, de kevésbbé alkalmas katalizátorok
is létrejöttek. Ezen utóbbiak a természetes kiválasztódás hatá
sára- szintén megsemmisültek. További fejlődésre csak azok
maradtak meg, amelyek szerepüket a legjobban töltötték be.
A fermenturnok evolúciójának a sikerét az biztosította, hogy
létrejött a fermentumos reakciók egymásközötti törvényszerűsége.
Az újonnan keletkező kolloidrészek szerkezetének állandó változása
mindig a szétbomlás veszélyével jár. Csak a kiválasztódás következtében
tettek szert tartósabb dinamikus állandóságra. Ekkor a megújulás állandó
folyamata bizonyos törvényszerű rendet vett fel. Így jött létre az a jelen
ség, amelyet ma a protoplazma önkiegészítési képességének nevezünk.
Az ősi fehérjevegyületekre jellemző véletlen elhelyezkedést fokozatosan''fel
váltotta a fehérjeváz meghatározott törvényszerű szerkezete. A kolloidrend
szerre jellemző fehérjék már nem véletlenül egyesültek egymással, hanem
szigorú törvény szerint. A törvényszerű rend biztosítja, hogy a megújulási
folyamatot létrehozó reakciók sebessége legyőzi a bomlási folyamatok sebes
ségét. Így a természetes kiválasztódás hatására létrejött ősi koacervált
cseppecskék rendszerekké alakultak át. Ezekben a rendszerekben a külön
féle folyamatok már összehangolódtak.' A vegyi folyamatok törvényes rendje
szerkezeteket hozott létre, melyek később meghatározták az őket létrehozó
folyamatok további alakulását. Az evolúció nemzedékről-nemzedékre meg
semmisíti a sikertelen rendszereket és csak azokat hagyja meg, amelyek
a legmegfelelőbben töltik be feladatukat. Ugyancsak a természetes kiválasz
tódás hozta létre a fehérjeanyagok szerkezetének meghatározott összhangját,
az egyes reakciók egymásbakapcsolódó szabályos folyamatát, a szaporodás
képességét stb.
Kolloidrendszereink nemzedékről-nemzedékre tökéletesed
tek. A szerves anyagok gyorsabb felvételét tökéletesítették, gyor
sabban növekedtek és szaporodtak. Az evolúció folyamán kelet
kezett szervezetek olyan célszerű belső szerkezetre tettek szert
amely már az élő protoplazmára jellemző — ezeket már joggal
élőknek nevezhetjük.
így jelentek meg a legegyszerűbb szervezetek, az ősi élő
lények, melyek a Eöldön lévő minden élőlény ősei voltak. Szerke
zetük sokkal tökéletesebb volt a koacervált cseppeknél, de
még mindig összehasonlíthatatlanul egyszerűbbek a legegyszerűbb
ma élő baktériumoknál és egyéb mikroorganizmusoknál is.
A természetes kiválasztódás az élet megjelenése után is
tovább folyt. Évről-évre, évszázadról-évszázadra hosszú évezre
deken keresztül az ősj élőlények egyre fejlettebbekké váltak, al
kalmazkodtak azokhoz a viszonyokhoz, amelyek között élnek.

57
Az ősi élőlények eredetileg csak szerves anyagokkal tud

tak táplálkozni. Később a szerves anyagok jelentős mértékben
elfogytak. Ekkor, ha az evolúció folyamán nem fejlesztették
volna ki azt a képességet, hogy szervetlen anyagokból, szénsav
ból és vízből maguk is fel tudják építeni szerves táplálékukat,
táplálék hiányában elpusztultak volna. A napsugár elnyelt ener
giájával képesek felbontani a szénsavat és annak szenéből tes
tükben szerves anyagokat felépíteni. Ilyenek a legegyszerűbb
növények és a kékes-zöld algák.
Más élőlények megtartották előző táplálkozási formáju
kat. Táplálékforrásul azonban az algák szolgáltak, amelyeket
felfaltak. így jött létre az állatok világa.
Ekkor a növények és állatok egyaránt még csak parányi,
egysejtű élőlények voltak. Csak hosszú fejlődés után keletkeztek
belőlük többsejtű szervezetek. Ez a tény a további fejlődés nagy
lehetőségeit tárta fel az élőlények számára. Egyre bonyolultab
bak és sokfélébbek lettek. Hatalmas algák kezdték benépesíteni
a tengerek és óceánok vizét. Hajtásaikon medúzák, puhatestűek,
tüskésbőrűek és tengeri férgek jelentek meg. Ezeknek további,
sokszázmillió évig eltartó fejlődését már a Föld kérgének leg
régibb üledékeiben található ásatag maradványokon is megismer
hetjük.
BEFEJEZÉS
Ha végiggondoljuk, amit eddig olvastunk, láthatjuk, hogy

mennyire hamisak voltak az élet hirtelen vagy önmagától való
keletkezésére vonatkozó régi elképzelések. Ezek csak arra voltak
jók, hogy az emberiség nagyrészét évszázadokon keresztül a
legsötétebb elmaradottságban tartsák s a dolgok igazi lényegét
eltakarják előttük.
Egyszer és mindenkorra meg kell értenünk, hogy egy élő
szervezet bármily kicsiny, bármilyen egyszerű is első pillantásra,
mégis sokszorosan bonyolultabb a szerves anyagok egyszerű ol
datánál. Dinamikus állandósága egymással szigorúan összehan
golt vegyi reakciók összeműködésén alapszik. Szervezetének jel
lemző tulajdonsága annak- „célszerűsége”, környezetéhez, lété
nek minden körülményéhez való alkalmazkodóképessége és az a
tény, hogy életfunkciók betöltésére alkalmas.

58
Értelmetlenség azt hinni, hogy ilyen szervezetek véletlenül

jöhetnek létre, vagy hogy ezek a tulajdonságaik az „atomok és
molekulák .szerencsés’, véletlen egyesülése folytán, valamilyen
ismeretlen szellemi lény különös erejéből születtek”. Ezek a
tulajdonságok csak az evolúció évmilliókon keresztül folyó
munkájának az eredményei lehetnek. Tulajdonságaik úgy jelen
tek meg, mint az anyag történelmi fejlődésének meghatározott
lépcsőfokai.
Kezdetben látjuk a szenet egyes atomok alakjában szét
szóródva a Nap izzó légkörében. Majd a Föld felszínén belőlük
szénhidrogének jöttek létre. Ezek a szénhidrogének később oxi
gén- és nitrogéntartalmú származékokká alakultak át Az ősi
óceán vizében ezek az igen egyszerű szerves anyagok bonyo
lultabb vegyületekké alakultak. Létrejöttek a fehérjék, az az
anyag, amelyből az állatik és növények teste felépül. Kezdetben
ez az anyag egyszerű oldott állapotban volt. Később kivált koa
cervált cseppek alakjában. Ezek az elsődleges koacervált csep
pek aránylag egyszerű szerkezetűek voltak. „A természetes ki
választódás” folyamán szerkezetükben lényeges változások tör
téntek. Üj tulajdonságokra tettek szert és végül azokká az ősi
élőlényekké fejlődtek, amelyektől később bolygónk minden élő
lénye származott.
Az anyag létének ez az új formája csak az evolúció
folyamán kialakult biológiai törvényszerűségek eredményeként
jött létre.
Hasztalan igyekezett a fehérjék határozott szerkezetét,
a biokémiai (életvegytani) reakciók sebességét és összehangolt
ságát s a többi sajátos tulajdonságokat tudománytalan módsze
rekkel megmagyarázni.
A természetes kiválasztódásnak az eddig ismertetett formájára pél
dát ma már a szervetlen természetben nem találunk.
A természetes kiválasztódás működésén alapuló evolúció, az élőlé
nyek világában ma is folytatódik. A létért való küzdelem azonban ma már
az élő anyag szerkezete magas színvonalának megfelelő módon fejlődik
tovább.
Ha a mai viszonyok között valahol megjelennének is az elsődleges
egyszerű szerkezetű koacervátumok, evolúciójuk ma már nem lenne tartós.
A létért való küzdelemben hamarosan elbuknának, felfalná őket a földet,
vizet és levegőt benépesítő számtalan mikroorganizmus. Ezért nem figyel
hetjük meg ma a környező természetben az élőlényeknek' élettelen anyag
ból való keletkezését.
A fejlődés közbeeső láncszemeit a természetes kiválasz
tódás már régen eltüntette. Hiányoznak azok a láncszemek,

59
amelyek a fejlődés során az élő és élettelen anyagokat össze

kötötték. Ezért látjuk az élőlények világát a szervetlen termé
szettől elválasztó szakadékot annyira áthatolhatatlannak. A kü
lönféle egyszerű szervezetek belső szerkezetének tanulmányozá
sával és összehasonlításával azonban gondolatban hidat verhe
tünk a szakadék felett. Lépésről-lépésre haladva megállapíthatjuk,
hogy az anyag történelmi fejlődése során hogyan jött létre az a
különleges belső szervezettség, amely minden általunk ismert élő
lény protoplazmájára jellemző.,
A haladó tudomány fontos feladata az evolúciós folyamat
egyes szakaszainak tanulmányozása. Mélyrehatóan meg kell
vizsgálnunk a fehérjék tulajdonságait, tanulmányoznunk a szer
ves kolloidképződmények szerkezetét, a fermentumos rendszere
ket, a protoplazmás szerkezeteket, stb. Ez az út hosszú és nehéz.
De az életnek és eredetének megismeréséhez vezet. Ha ezen az
úton haladunk, élőlények mesterséges létrehozása még mindig
távoli, de nem elérhetetlen lépcsőfoknak látszik.

TERMÉSZETTUDOMÁNYOS
KISKÖNYVTÁR
A sorozat füzetei azok számára készültek, akiknek a múlt rend

szerben nem volt módjuk megismerkedni a természettudomá
nyok alapjaival. Egyszerű, mindenki által könnyen érthető
megfogalmazása, igen olcsó ára alkalmassá teszi a sorozatot
arra, hogy a dolgozók legszélesebb rétegei között elterjedjen.
☆
Forint
1. Voroncov—Valjaminov: Hogyan keletkezett a világ? 1.20
2. Lebegyinszkij', A. J.: A csillagok világában .. 1.20
3. Polák, S. F.: A mindenség szerkezete ................. 1.20
4. Ogorodnyikov, K. F.: Mi tartja a földet?....... 1.20
5. Kunyickij, R. V.: Miért váltakoznak az évszakok? .. 1.20
6. gacsinszkij, N. A.: A talaj keletkezése és élete ., .. 2.—
7. geller, B. A,: Hogyan keletkezett az élet?....... 1.20
8. Dorfman, V. A.: Élő és élettelen világ ................. 1.20
9. Oparin, A. L: Az élet eredete .. .. .. .. 2.—
10. Schmidi, G. A.: Darwin tanítása a természet fejlődé
séről ... ............................ . ........................ 1-20
11. Biukett, N. A.: A növény élete ................................ 1.20
12. Gluscsenko, J. E.: Micsurin tanítása az idealista bio
lógia elleni küzdelemben ........................................ 1.20
13. Schmidi, G. A.: Az ember származása ................. 1.20
14. Nyikolszkij—Jakovleb: Hogyan tanultak meg az em
berek beszélni? ........................................ 1.20
.15. Molodsikov, A. I.: A szovjet tudomány — a természet
átalakítója .............................................................. 1.20
16. geller, B. A.: Hogyan alakítja át az ember a növé
nyeket? ......................... ................. ..... . .. .. 2.—
17. Maximov: Küzdelem az aszály ellen .. ................. 1.20
SZIKRA


OPARIN Elet Eredete 1949 OCR

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

OPARIN Elet Eredete 1949 OCR

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

TERMÉSZETTUDOMÁNYOS KISKÖNYVTÁR 9.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Felelős kiadó: dr. Simó Jenő

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Bármerre tekintünk a Földön, mindenfelé állatokat és

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

a holt anyagot, ahogyan a szobrász keze szobrot tormái az alaktalan viasz­

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

hatolunk letűnt évezredek ködébe, annál egyszerűbb, kevésbbé

AZ ÉLET ÖNNEMZÉSÉNEK ELMÉLETE

Áz emberi gondolkodás történetében volt egy korszak,

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

4. ábra. A homunkuluszt készítő „tudós"

Ha egy darab húst tálba teszünk és ronggyal jól letakar­

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

emésztő, légző, külső és belső szervekkel, idegrendszerrel. Lehe­

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

annál kevésbbé keletkezhetnek, mert önnemzés nincs. A bak­

5. ábra. Pasteur (Pasztőr)

bizonyította be a környező természetben. Számos kísérlettel meg­

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

háztartási tárgyainkon. Könnyen érthető, hogy ha levest, főzelé­

6. ábra. Pasteur lombikja S-alakban hajlított csővel

hogy a folyadék néhány óra múlva ennek a baktériumnak ezer

7. ábra. Mozaik-betegségtől megtámadott dohánylevelek

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Ilymódon Pasteur megdöntötte azt a feltételezést, misze­

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

AZ ÉLET ÖRÖKKÉVALÓSÁGÁNAK ELMÉLETE

,Jelenleg tehát a környező természetben az önnemzés

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

dúlt porszemecske 14 hónapos repülés után elhagyja naprendsze­

9. ábra. Az ózonréteg helyzete a légkörben. (Összehasonlításul: viharfelhők, Mount

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

távolságuk miatt csak apró fénypontoknak látszanak. Az utóbbi

10. ábra. Az ibolyántúli sugarak hatása a baktériumokra. (Balra élő baktériumok,

Ennek az elvnek a hívei sem idejükkel, sem eszükkel nem takaré­

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

szaporodásra bírjak. A badllus-cssrák könnyen viselik el az»alacsony hőmér­

AZ ÉLET EREDETÉNEK MECHANISZTIKUS (GÉPIES)

Az idealista szemléletet azonban nem minden tudós

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Más görög filozófusoknak is ez volt a véleménye. Démo-

11. ábra. Descartes (Dékárt)

Démokritosz materialista szemléletét a középkor nem

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

és annak mozgására vezesse vissza. Szerinte az élő szervezet

12. ábra- Széthúzódó és ál-lábait szétterjesztő ainoeba

Démokritosz és Descartes eszméit a későbbi materialista

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

. 13. ábra. Lúgos oldatban mozgó, mesterséges „arnoeba", (Késíilt a nyúl

14. ábra. Lednc (Lödük) mesterséges gombái

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Ennsk a munkának bár van némi tudományos értéke, még­

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

16. ábra. Herrera mesterséges „sejtjei"

Ez az alkalmazkodó képesség csak evolúciós (fokozatosan

AZ ÉLET EREDETÉNEK EVOLÚCIÓS ELMÉLETE

Akárcsak a többi előző elméletet, az evolúciós elméletet

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Hasonlít az örök tűzhöz, amely hol fellángol, hol elalszik. A régi

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

a holt anyagot, ahogyan a szobrász keze szobrot tormái az alaktalan viasz

Ha egy darab húst tálba teszünk és ronggyal jól letakar

emésztő, légző, külső és belső szervekkel, idegrendszerrel. Lehe

annál kevésbbé keletkezhetnek, mert önnemzés nincs. A bak

bizonyította be a környező természetben. Számos kísérlettel meg

háztartási tárgyainkon. Könnyen érthető, hogy ha levest, főzelé

Ilymódon Pasteur megdöntötte azt a feltételezést, misze

dúlt porszemecske 14 hónapos repülés után elhagyja naprendsze

Ennek az elvnek a hívei sem idejükkel, sem eszükkel nem takaré

szaporodásra bírjak. A badllus-cssrák könnyen viselik el az»alacsony hőmér

Ennsk a munkának bár van némi tudományos értéke, még

tek, az állatvilág fejlődését egy bizonyos fajtájú majom meg

A modern tudománynak sikerült elég pontosan körvona

amelyekből minden más állat, növény és mikroba teste áll. Ezek

részecskék — atomok — formájában van jelen, melyek rendszer

szénhidrogének csak élőlényekben keletkeznek. A téves követ

A Föld jelenlegi összetételének vizsgálata tökéletesen iga

a tengerek és óceánok vízrétege, a hidroszféra és végűi a gáz

(különösen a vaskarbidok), ha vízgőzökkel kerülnek kapcso

Még a XIX. század első évtizedeiben is az a hamis fel

A legegyszerűbb szerves anyagok, szénhidrogének és ezek szár

Száz meg száz ilyen esetet sorolhatunk fel. Bőséges bizo

mainkban teremtünk meg. Ezért bármely óceánban, vagy majd

tára jellemző molekuláris súlya van. (Molekuláris súly — a molekula vi

koacervátumon belül más vegyi változások sorával jár. Az ide

A protoplazma minden élőlény alapanyaga. Hogy a fejlő