Antigoné (Kr. e.

442)
Iszméné, édes húgom, tudsz-e oly csapást,
mit holt atyánk bűnéért ránk nem mért Zeusz,
hogy míg csak élünk, büntetés legyen sorunk?
(Antigoné, 1-3)

Nem törhet úgy a sors reám,

hogy elrabolja fő javam: a szép halált.
(Antigoné, 96-97)

Mert nincs a pénznél hathatósabb kártevő;

(Kreón, 295)

Számtalan csoda van, de az

embernél jelesebb csoda nincs.
(Kar, 333-334)

mert megkönnyebbülés,
ha végül is saját bajunkon túl vagyunk:
de kínos ám a más fejére hozni bajt!
(Őr, 436-438)

Olyan hatalmas soha nem lehet szavad,

hogy bármi földi rendelettel elsöpörd
az istenek iratlan, szent törvényeit.
(Antigoné, 454-456)

Az én vezérem szeretet, nem gyűlölet.

(Antigoné, 523)

Nem kell oly barát, ki csak szóval szeret.

(Antigoné, 543)

Ha hódolnunk kell: győzzön rajtunk férfi-kar,

de asszony rabja szégyenszemre nem leszünk!
(Kreón, 679-680)

Ki váltig vallja, hogy csupán ő itt a bölcs,

s agyát és nyelvét többre tartja bárminél,
kisülhet arról véletlen, hogy míly üres.
Akármilyen nagy szellemnek se szégyen az,
ha tud tanulni, s fennhéjázva nem feszít.
(Haimón, 707-711)

legtöbbet ér az ésszel élő ember úgy,

ha teljes bölcsességig eljut egymaga;
de mert ilyen ritkán akad: az is derék,
ki embertársa jó szaván okulni tud.
(Haimón, 720-723)

Nem állam az, mely egy ember tulajdona.

(Haimón, 737)

Nagyot merészeltél, leány!

Igazság istenasszonyának
megostromoltad trónusát -
s atyád sorsában osztozol.
(Kar, 852-855)

Ha a boldogulást keresed, csak a józanság

legyen útmutatód! Lábbal ne tapodj
soha isteni törvényt! Rombol a dölyf:
a szilaj szó vissza is üt szilajon,
s a konok meginog -
majd vénség érleli bölccsé.
(Kar, 1347-1352)