Karinthy Frigyes: Utazás a 

kopnyám körül

A műneme: epika, azon belül regény

Ez a regény, minden idők egyik legjobb betegségmemoárja. Agydaganata „történetét” 1937-

ben jelentette meg.

A mű egyszerre lélektani és vezeklésregény, utazási regény és memoár. Szívszorító

nyomozás a „nagy diagnózis” után, és hidegvérrel megírt krónikája egy ember
sorsfordulójának= egészségből a betegségbe – ez minden ember rémálma. Karinthy a
betegségmemoárok új műfaját alkotta meg, melyben a páciens belső átélése, emberi
tapasztalata, tünetei és visszaemlékezése olvasható. A mű megszállottan kutatja önmagát, az
orvostudomány, a tudomány jellemzőit, mégis némi öniróniával áthatva hisz a tudományos
felfedezések erejében, megváltó, emberi életeken átívelő hatalmában.
Karinthy józan, racionalista stílusa, örök önreflexiója, érzékenysége a szerepszerűség,
a paródia eszközével teszi a művet szórakoztatóvá. Az ember „éli az életét”, de mégsem
azonos vele teljes egészében, mivel mindig érik az embert meglepetések.
Karinthy mohó kíváncsisága, nyitott szelleme révén jelentős tudásra tett szert az
orvostudományok terén. A regényben szereplő leírások segítségével hamar sikerült
diagnosztizálnia betegségét, a precízen leírt hallucinációk, belső érzetek alapján rendszerezni
a jeleket, és fölfedezi a sajnálatos tényt: agytumora van. Az intellektuális elemzés adja
alapvető viszonyulását a világhoz. A mű egyrészt precíz elemző leírása a betegség körül
kibontakozó történéseknek, eseményeknek, alakoknak, másrészt a belső víziók, álmok és
reflexiók bonyolult szövevénye. A mű központi eleme a kiszolgáltatottság, a magányérzés
és szeretetéhség.
A befejezés bibliai példája jelzi, mily nagy utat jár be a főhős. "S úgy jártam a
világban máris, ahogy Robinson szigetén illik járni a hajótöröttnek, ahová kidobta a közönyös
hullám, amikor elsüllyedt alatta a Megértés, ami lelkes, Istentől küldött építők ácsoltak
számára, valamikor, a múlt század közepén, s még régebben, egy ember, akinek már az apja is
ács volt.”

Általános leírás:
1936 májusában Olivecrona svéd agysebész mgperálja Karinthyt. Erről a műtétről írja
sikeres művét. A regényben kettős témakör húzódik végig: a betegség leírása és a hétköznapi,
apró események. A naplószerű leírások megteremtik a regény atmoszféráját. A regényben 308
szereplő van, de ebből csupán aktívan, 12 férfi, 2 nő és 14 család szerepel. Leggyakrabban
említett szereplői: Karinthy, Aranka, Olivecrona, barátok, orvosok, ápolók, látogatók.

Tartalom:
Az író megszokott kávéházban üldögél. Egyszerre arra lesz figyelmes, hogy
halucinációk gyötrik. Száguldó vonatok zakatolását hallja. Amikor a tünetek simétlődnek,
szakorvoshoz fordul. A vizsgálatok agydaganatot mutatnak. Betegsége rohamosan
rosszabbodik, ezért az író rászánja magát a műtétre. Az operációt Svédországban egy
professzor végzi. Karinthy mindvégig éber, figelemmel kiséri a beavatakozás menetét, a sajtó
pedig az író sorsát, állapotát. Az író végül túléli a beavatkozást, ám a szeme világát nem nyeri
vissza.

Tünetek: pangásos papilla(a szemén van a daganat), halucináció, köhögéses hányás