A detektívregény (krimi) sajátosságai Agatha Christie: Tíz kicsi néger c.

regénye
alapján

1. Műfaji besorolás

A krimi az irodalomban jelent meg először mint új műfaj. A latin CRIMEN (bűn)
szóból ered. Az angol is őrzi (CRIME: bűntény, bűneset)

Elsősorban intellektuális gondolkodásra késztető történeteket jelöltek ezzel a címmel,

ahol valamely rejtély vagy titok megismerésére helyeződött a hangsúly. Az ilyen típusú
történetek nagyon hamar kedveltté váltak a tömegkultúrában, ám egyre inkább
eltávolodtak az intellektuális hatásra törekvő szépirodalomtól. Így a szórakoztató
irodalomhoz soroljuk. A színvonalas elbeszélések jellemző vonása a jó egyéni stílus,
humor, jellemábrázolás, a környezet festői rajza.

A megoldásra váró rejtélyes feladat általában valamilyen gyilkossághoz kötődik, a

gyilkos megtalálása egyben a bűn leleplezését is jelenti, ami által a bűnös világ
megtisztul, és helyre állhat a régi világrend. Ebben a folyamatban a legfontosabb
szerepe a megismerő s jelértelmező embernek van, ez a krimi kései időszakára
legtöbbször valamilyen nyomozó lesz, aki tevékenységével éppen a rendet
szimbolizálja, hiszen az apró jeleket, nyomokat rakja össze egésszé - ezzel egészítve
ki egy hiányos történetet.
Az irodalomtörténet sokáig nem is vett tudomást e műfajról (az 1910-es években
jelentek meg az első kritikák). Máig is vannak ellenségei és kedvelői.
G.K. Chesterton írja le először ezt a furcsa helyzetet: „Sokan nem ismerik el, hogy
létezik jó detektívtörténet; úgy érzik, mintha a jó ördögről beszélnének nekik.”

2. Miért szeretünk krimit olvasni? (egyén válaszok)

a, a rejtélyhez való ősi vonzódásunk
b, a mese iránti vonzódás
c, az eredendő emberi kíváncsiság miatt
d, ősi, elemi ösztön: a játék

3. Krimielemek a régi műalkotásokban

ENIGMA: a detektívtörténet legrégibb őse, mely magában hordozza a rejtélyt.

Az agyafúrtan megfogalmazott talány.
a, Oidipusz története a Szfinxszel: egy talány megfejtése, majd jutalmazás.
b, Salamon király pszichológiai csapdát állít két veszekedő anya számára (Salamoni
döntés)
c, Káin és Ábel (bűntett, gyilkos, áldozat, indíték, bűnjel, a bűn takarására irányuló
kísérlet)
d, Szophoklész: Oidipusz király – detektívként megfejti, hogy ő maga volt apja
gyilkosa
 lsd. A 10 kicsi néger: a detektív maga a gyilkos, sőt az áldozat (a bíró).

A krimielemeket klasszikus művekben is felhasználják.

Pl. E.T.A. Hoffmann a Scuderi kisasszony, Dosztojevszkij a Bűn és bűnhődés,
Karamazov-testvérek. A modernebbek közül García Márquez az Egy előre bejelentett
gyilkosság krónikájában vagy Julio Cortazár a Nagyításban és Umberto Eco A rózsa
nevében. A nyomozás gyakori eleme magyar szépirodalmi műveknek is, pl.:
Kosztolányi: Édes Anna; Mikszáth: Szent Péter esernyője.

4. Műfaji sajátosságok
a, A középpontban mindig valamilyenfajta bűn (gyilkosság, lopás) áll.
b, A főszereplő a detektív, akinek célja ezen bűn felderítése.
c, Az esetet gyakran nem ábrázolják, csak a következményeket.
d, Elbeszélésmódja retrospektív, azaz a nyomozó visszafejti az eseményeket. A végén
azonban mindig fény derül mindenre.
e, Az értékrendje (a bűnös bűnhődik, az igazság föltárul) miatt lehet a mítoszokból és
a népmesékből származtatni, mert végül mindenki azt kapja, amit megérdemel.
f, Állandó szereplői: a detektív, a segédje, a tettes, az áldozat.
Akadnak kivételek, mint pl.: Agatha Christie 10 kicsi néger című kötete, melyben
nincsen nyomozó és segédje, vagy éppen tekinthetünk mindenkit annak.
g, A detektívregényben fontos a narrátor szerepe. Állandó feszültségben tartja az
olvasót. Gyakori késleltetéssel fokozza az izgalmakat. El- elbizonytalaníthat
bennünket.
Nézőpontja a detektívhez kötődik. A narrátor szenvtelen, számára teljesen közömbös
az események kimenetele, kivétel, hogyha a narrátor a detektív társa. Ilyenkor ő
képviseli az ügy érzelmi oldalát a hideg racionalizmussal elemző zseniális detektívvel
szemben.
A végén összefoglalja a nyomozást, hogy mindenki megértse lépésről-lépésre.
Előfordulhat az is, hogy a gyilkos maga a narrátor (pl.: Agatha Christie:
Cigányszeglet).
h, Izgalomkeltő eszközként sűrűn használatosak még a váratlan fordulatok.
i, Néha előfordul a misztikum is (pl.: a figurák eltűnése a Tíz kicsi négerben), azonban
ez nem gyakori, gyakori az álmiszticizmus: a természetfeletti jelenségek nagyon is
racionálisnak bizonyulnak a rejtély föloldásakor; jellemzőbb a hétköznapiság.
j, Az olvasónak a nyomozóéval egyenlő esélyeket kell biztosítani a rejtély
megoldására.
k, Az olvasóval szemben csak olyan trükkök és csalások engedhetők meg, amelyeket
a tettes a nyomozóval szemben alkalmazna.
l, Sem a detektív, sem más hivatalos nyomozó közeg nem lehet a tettes.
m, Logikus következtetés vezessen a leleplezéshez.
n, A feladott rejtély megoldásában ki kell zárni minden természetfölötti erőt és
körülményt.
o, Csak egy nyomozó szerepelhet a történetben.
p, A tettesnek az olvasó által jól ismert szereplőnek kell lennie.
 r, A bűntett indítóoka mindig legyen magánjellegű.
s, A detektívtörténet szerzőjének kerülnie kell minden sablonos megoldást.
t, Az olvasót látszólag be kell avatni a nyomozás folyamatába, anélkül, hogy
leleplezhetné az elkövetőt.
u, A detektívnek a történet végén meg kell neveznie a bűnöst.

5. A leghíresebb írók:

Megteremtője Edgar Allan Poe amerikai író, költő, novellista és kritikus, kinek első ilyen
műve A Morgue utcai kettős gyilkosság (1841). A főszereplője C. Auguste Dupin. Az író egy
esszével kezd, amiben az elemzőképességről beszél. Szerinte a nyomozáshoz nagyon fontos a
jó logika és az elemző-, ill. megfigyelőképesség.

Őt követi Sir Arthur Conan Doyle angol író mesterdetektíve, Sherlock Holmes. A nyomozó
módszerét a természettudományos analízisből meríti. A jelenségek megfigyeléséből vonja le a
következtetést, s a következtetéseket logikai láncolatba rendezi. Ily módon azt sugallja, hogy
a világ a jelenségekből levont helyes következtetések révén megismerhető, nincs titok, vagy
misztikum, hanem csak ok-okozati viszony a tények között, mely feltárul az elme tiszta
működése során. Holmes mellett többnyire a nyitó jelenetben is ott van Watson doktor, a jó
szándékú kisember, a történetek lejegyzője, aki a hitetlenkedő olvasó kérdéseit teszi fel az
általa nagyra becsült detektívnek.

Hercule Poirot (Agatha Christie belga nyomozója) szerint az egész nyomozás a

szürkeállományon és a lélektanon alapul. Egyrészt beleképzeli magát a tettes helyébe,
másrészt pedig a kihallgatás közben az emberek reakcióiból von le következtetéseket. A korai
regényekben őt is segítő, Hastings kíséri.

Agatha Christie másik kedvelt főhőse Miss Marple, a falusi vénkisasszony, aki csendben
kötögetve, virágait gondozva és a falu eseményeit figyelve szerzi meg a nyomozásai során
hasznosítható tapasztalatait. Jane Marple felfogása szerint létezik a Gonosz, de az is meghajol
az ártatlanság előtt.

6. Agatha Christie (1891-1975)

A műfaj koronázatlan királynője Agatha Christie, aki 66 detektívregényt és több színdarabot

is írt. Színpadi darabja, a The Mousetrap (Egérfogó), amely szintén krimi, tartja az első
előadást követően leghosszabb időn át játszott előadás rekordját, elsőként 1952-ben mutatták
be a The Ambassadors Theatre-ben Londonban, és még ma is játsszák. Művei kb. 500 millió
példányban forognak világszerte. 1920-ban mutatkozott be híres mesterdetektívjével, H.
Poirot-val: A híres Styles-i eset.

Művei jellemzői: - zárt tér, sajátos alkalmi együttlét hozza össze a szereplőket

- angol kisvárosi életmódot mutatja be

 - figurái olyanok, mint olvasói: orvosok, ügyvédek, gyarmati szolgálatból
hazatért tisztek, művészek, üzletemberek, széthulló arisztokratacsaládok
gyermekei, középbirtokosok
- misztikum (nursery rhytme – bolondos angol gyerekrigmus, melyek
humorosan kegyetlen történetei vérfagyasztó következetességgel válnak
valóra)
- kivételes atmoszférateremtő képesség
- nyomozója jellegzetes tulajdonsága az önirónia, öngúny
- sohasem ismétlődő eljárások
- humor
- könnyed stílus

7. Tíz kicsi néger (történet)

Atipikus (nincs kinevezett nyomozó)

Tíz egymásnak ismeretlen ember érkezik a Néger-szigetre, Devon partjaihoz. A
szigetet az ismeretlen és rejtélyes Mr. V. A. Lacky ( angolul: Ulick Norman Owen és
Una Nancy Owen, U.N. OWEN, UNKNOWN, ismeretlen) vásárolta meg, és egy
pazar villát építtetett rá. A vendégek egy apró csónakon kelnek át, és érkeznek el a
fényűző házhoz, ahol a két alkalmazott, Mr. és Mrs. Rogers fogadja őket. Hamar
kiderül, hogy Mr. Lacky nincsen sehol, sőt arra is fény derül, hogy valójában még egy
vendég és a személyzet sem találkozott vele személyesen. Fred Narracot, a csónakos
visszaindul a szárazföldre, és megjegyzi, hogy nagy vihar készülődik, a tenger
valószínűleg napokig háborogni fog. A vendégek szobáikban a falon bekeretezve egy
gyermekdalt olvashatnak, a Tíz kicsi néger mondókát. Az ebédlőben 10 kicsi négerfej
szobrocskát találnak az asztalon. Amikor a vendégek vacsorához, asztalhoz ülnek, egy
távoli gramofonból egy ismeretlen hang szólal meg és a vendégek mindegyikét
gyilkosság elkövetésével vádolja meg. A gyilkosságokban az a közös, hogy soha nem
vontak felelősségre senkit az elkövetett cselekményekért, a gyilkosságok rejtve
maradtak. A vendégek rájönnek, hogy csapdába estek, a viharos tenger miatt nincs
mód a hazatérésre, és a segélykérő jelekre sem válaszoltak. Némelyikük beismeri a
saját gyilkosságát, mások tagadják. Megsejtik, hogy a sziget tulajdonosa – Mr. V. A.
Lacky, vagy másképpen: VALAKI – talán nem is létezik. Ezután sorra gyilkolják meg
a vendégeket kezdve Anthony Marstonnal, majd utoljára Vera Claythorne hal meg, aki
viszont önmagát akasztja fel, miután lelőtte Philip Lombardot egy revolverrel, mikor
már csak ők ketten maradtak élve, mindketten egymásra gyanakodva. Claythorne,
Lombard meggyilkolása után visszaérkezve szobájába, egy kampóról lelógó kötelet
talál, alatta egy székkel, és a vele történtek hatására – hogy két embert is megölt, egyet
pár perccel előtte, a kisfiút pedig régebben – felakasztja magát. Hamar feltűnik a
vendégeknek, hogy mindegyik haláleset úgy történik, ahogy az a dalban meg van írva,
és mikor egy ember meghal, egy porcelánfigura eltűnik az asztalról. Az epilógus
elején Sir Thomas Legge és Maine felügyelő vitázik a szigeten történtekről a Scotland
 Yardon. A vita végén megegyeznek abban, hogy bár a vendégek közül kellett lennie
valakinek a gyilkosnak, semelyikük sem lehetett. Az epilógus egy palackpostán jött
levéllel folytatódik, amit az „Emma Jane nevű halászhajó kapitánya juttatott el a
Scotland Yardra”. A levelet Lawrence Wargrave bíró írja, bevallva, hogy ő követte el
a tömeggyilkosságot. Elmondja, hogy van egy veleszületett hajlama: szeret halált
okozni és látni, megemlítve a darazsakkal és egyéb rovarokkal végzett kísérleteit a
kertben. De emellett nagyon erős igazságérzete is van, „irtózott a gondolattól, hogy
ártatlan ember vagy egyéb teremtmény szenvedjen vagy haljon meg az ő
közreműködésével”. Ezek miatt a hajlamok miatt választotta a jogi pályát. Később
rádöbbent, hogy nem elég neki a vádlottak fölötti ítélkezés, hanem „ölni akar”. Volt
egy terve, miszerint olyan embereket öl meg, akik úgy okozták más emberek halálát,
hogy a bíróság azt nem tudta bizonyítani. Összegyűjtött tíz ilyen embert, és meghívta
őket szigetre. A vendégek között azonban ő is ott volt, és titokban ő végzett a sziget
lakóival; még saját halálát is megrendezte, hogy rá ne gyanakodjanak tovább a még
életben maradt vendégek, és hogy a háttérben tovább folytathassa tervének
megvalósítását. Megírja, hogy a palackposta tengerbe dobása után öngyilkosságot
követ el abban a helyzetben, amiben színlelt halála után holttestét szobájában
elhelyezték. Bevallja, hogy azért írja le tetteit, hogy ha valaki megtalálja, a világ
tudomást szerezzen zsenialitásáról.

A 10 meghívott vendég:

 Anthony James Marston – Gazdag család gyermeke, aranyifjú. Amorális,

öntörvényű, nem érdekli mások érzései, szenvedései.

 Mrs. Ethel Rogers – Ideges háziasszony és szakács. Szellemszerű, fakó arca, világos
szeme van, láthatólag súlyos gondok gyötrik. A személyzet tagja.

 Mr. Thomas Rogers – Ethel férje, komornyik, világéletében keményen dolgozott.

 John Gordon Macarthur tábornok – Nyugalmazott I. világháborús hős.

Magányosan él, egykori barátaival, bajtársaival nem tartja a kapcsolatot.

 Emily Caroline Brent – Idős, vallásos vénkisasszony. Szigorú elveket vall, képtelen
mások megértésére, folyton a Bibliát olvassa.

 Philip Lombard – Egyfajta "szerencselovag", körbeutazta a világot, számos kalandot

élt át, a szigetre is "hű társával", egy revolverrel érkezik meg.

 Lawrence Wargrave bíró – Gazdag, nyugalmazott bíró, "vérbíróként" ismert,

szigorú ítéletei és gyakori halálbüntetés kiszabásai miatt.
  Dr. Edward George Armstrong – Harley Street-i sebész, gyorsan emelkedett a
ranglétrán, de múltbeli alkoholizmusa miatt nem lett elismert orvos.

 William Henry Blore – Nyugalmazott rendőrfelügyelő, magánnyomozóként

dolgozik, általában rablási ügyekkel foglalkozott, erőszakos ember.

 Vera Elizabeth Claythorne – Fiatal tanárnő, titkárnő, komorna. Egy múltbeli

tragédia miatt azonban munkájával felhagyott.

További szereplők:

 Fred Narracott – Hajós, a történet elején ő viszi csónakján a vendégeket a szigetre.

 Sir Thomas Legge és Maine felügyelő – két rendőr, akik az esetről vitáznak a mű

végén.

 Mr./Mrs. V. A. Lacky – A sziget rejtélyes és gazdag tulajdonosa, senki sem tud róla
túl sokat.

 Isaac Morris – a „kis zsidó”, akit felbérelt Mr. Lacky, és aki intézkedik arról, hogy
Lombard elmenjen a szigetre cserébe 100 guineáért, hogy a tulajdonos rendelkezésére
álljon.

A gramofonból megszólaló hang a következőkkel vádolja meg a jelenlévőket:

 Edward George Armstrong ittasan operálta meg Louisa Mary Cleest.

 Emily Caroline Brent elüldözte cselédlányát - Beatrice Taylort - amikor megtudta,
hogy terhes, a lány később öngyilkos lett.
 William Henry Blore hamis bizonyítékokat szolgáltatott James Lando tárgyalásán,
akit ezért börtönbüntetésre ítéltek, ahol meghalt.
 Vera Elizabeth Claythorne szándékosan hagyta vízbefúlni Cyril Hamiltont, a kisfiút,
akit a gondjaira bíztak. A cél az volt, hogy szerelme, Hugo Hamilton örököljön, és így
összeházasodhassanak. Miss Claythorne-t még gondatlanságban sem találták bűnösnek,
de szerelme elhagyta őt az eset után, mert tudta, hogy szándékosan hagyta megfulladni
Cyrilt.
 Philip Lombard egy expedíció során magára hagyta egy afrikai törzs 21 tagját, akik
emiatt meghaltak.
 John Gordon Macarthur megfontolt szándékkal halálba küldte a háborúban, egy
öngyilkossággal felérő küldetésben, felesége szeretőjét, Arthur Richmondot.
 Anthony James Marston elütötte John és Lucy Combes-t. A gazdag, befolyásos
család sarját soha nem állították bíróság elé, mindössze a jogosítványát vonták be.
  Lawrence John Wargrave halálra ítélte Edward Setont, annak ellenére, hogy
bizonyíték volt az ártatlanságára.
 Thomas és Ethel Rogers magára hagyták, nem adták be a gyógyszerét
munkaadójuknak, Jennifer Bradynek, aki emiatt meghalt, így a házaspár
megörökölhette az elhunyt vagyonát.

8. Elemzés

a, felrúgja az alapsémát: bűn ismertetése – cselekmény együtt halad a nyomozással – bűnös

kilétének felderítése. Ehelyett a leendő áldozatok bemutatásával indul, a cselekmény nem a
nyomozás története, hanem a gyilkosságok egymásutánja, a befejezés epilógusszerűen közli a
rejtvény megfejtését, a gyilkos beismerő vallomását.

b, műfajilag közelebb áll a rémtörténethez.

c, véletlenszerűen kapcsolatba kerülő emberek egy viszonylag szűk térben

d, titokzatosság

e, A 10 kicsi négernek azért kell meghalnia,mert mindegyikük gyilkos. Az áldozatok tehát

gyilkosok. A gyilkos viszont ártatlan. Az egyetlen ártatlan, a bíró az, aki sorra legyilkolja az
áldozatokat.

f, a bíró egyben nyomozó és hóhér.

g, különös kérdésfeltevés: bűnös-e az ember, akit nem ítélt el a bíróság? Magánügy? Mi a

bűn? Meddig terjed az ártatlanság? A bűn büntetést kíván? Ártatlan a bíró, mikor megbünteti
a bűnösöket?

h, a műfaj szándékos válsága a társadalom válságáról is árulkodik: a magánszféra és a

közszféra összecsúszása

i, van logikája a gyilkosságoknak: a legkevésbé bűnöstől halad az erősebb bűnös felé. A

végén meghal a bíró mint főbűnös, végez önmagával: önmagát bünteti azért, mert kivette a
Mindenható kezéből az ítélkezés jogát. Ez egyben a polgári társadalommal szembeni bűn is.
Ezt az értelmezést távolról sugallja a mű. Egyértelműbb okai szinte túl vannak magyarázva a
műben (halálos betegség, stb.)

j, sziget-motívum értelmezése (miért fordul az író teremtő képzelete éppen e hely felé?

- eddigi jelentések az irodalmi művekben: kincskeresés, menekülés

reménye, új társadalmak felfedezése. A.C-nél jelenik meg az a gondolat,
hogy a szigeten rekedt embereknek egymástól kell rettegniük.
- Néger-sziget: egzotikum
- önkéntelenül vezetőt keresnek maguknak (a bíró), mini-társadalmak
jönnek létre, itt viszont mindenki potenciális ellenség
- zárt, határolt világ, egy ilyen zárt világban jobban láthatók,
tanulmányozhatók azok a folyamatok, értékrendek , amelyek a valóság
szerkezetét alkotják
- kísérleti laboratórium: a megszokott körülmények közül kiszakítva az
ember alapvető tulajdonságai kiütköznek, felerősödnek. Felszínre tör az
eredendő emberi természet, így alkalom nyílik pl. a bűnnel való
szembenézésre
- nem teremthet kapcsolatot, nem kérhet segítséget
- könnyen bejárható, hamar kiderül, hogy nincs ott a gyilkos, ebből hamar
levonható a következtetés: KÖZTÜK VAN!