2 PDF

GYÁR NEMZETI MUZEU
ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTARA
llíjjiill
OLVASÓTERMI kézi k ö n yvtá r
KÖLCSÖNÖZNI NEM SZAR

■
~ -
TEKMÉSZETTUDOMÁNYI
KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT
MEGINDULT 1872-BEN
X XIV -IK KÖTET.

TERMÉSZETTUDOMÁNYI
KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT.
A M. TUD. AKADÉMIA SEGÍTKEZÉSÉVEL
KIADJA
A K.M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.
XXIV.
C H . D A R W IN ,
AZ EMBER SZÁRMAZÁSA
és
AZ IVARI KIVÁLÁS.
FORDÍTOTTÁK
TÖRÖK AURÉL És ENTZ GÉZA.
AZ EREDETIVEL ÖSSZEHASONLÍTOTTA ÉS DARWIN ÉLETRAJZÁT IRTA HOZZÁ
MARGÓ TIVADAR
MÁSODIK KÖTET.
A IV- ik (1881— 1883. ÉVI) CZIKLUS
ÖTÖDIK KÖTETE
A K Ö NY V K IAD Ó V Á L L A L A T A L Á ÍR Ó I SZÁM ÁRA.
EMBER SZÁRMAZÁSA
ÉS
AZ IVARI KIVÁLÁS.
IRTA
CHARLES DARWIN.
A M Á SO D IK JA VÍTO TT ÉS BŐ V ÍTETT EREDETI K IADÁSBÓ L
FORDÍTOTTÁK
TÖKÖK AURÉL ÉS ENTZ (ÍEZA.
MAEGO TIVADAR
78 FAM ETSZET íí ÁBRÁVAL.
MÁSODIK KÖTET.
BUDAPEST. 1884.
k ia d j a a k. m. ter m észettu do m á ny i tá rsu lat .
FRANKLIN-7ÁRSULAT NYOMDÁJA.
TARTALOM.
MÁSODIK RÉSZ.
I V A R I K I V Á L Á S .
XII. FEJEZET.
A HALAK, KÉTÉLTŰEK ÉS CSÚSZÓ-MÁSZÓK MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEL
Lap
Halak : A hímek udvarlása és havczai. — A nőstények tekintélyesebb nagy
sága. — A hímek élénkebb színei s díszítményül szolgáló függelékei;
egyéb kiváló jellemeik. — A hímek színöket s függelékeiket csak az ívás
idejében kapják meg. — Oly halak, melyeknek mindkét ivara ragyogó
színű. — Védőszínek. — A nőstények1kevésbbé élénk színeit nem lehet
a védelem elvéből magyarázni. — A hím halak fészkeket készítenek s
a petékről meg a kicsibyekrőr-igpnjdoskodnak. — Kétéltűek: Az ivarok
szervezete és színe közötti különbségek. — Hang-szervek. — Csúszó
mászók : Teknősök. - Krokodilok. — Kígyók: színeik néha védők. —
Gyíkok: Harczaik. — Díszítményül szolgáló függelékeik. — A két ivar
szervezete között levő nevezetes különbségek. — Színezet. — Az ivari
különbségek csaknem akkorák, mint a madaraknál ___ ___ ___ 1
XIII. FEJEZET.
A MADARAK MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI.
Ivari különbségek. — A küzdés törvénye. — Különös fegyverek. — Hangadó

szervek. — Hangszeri zene. — Szerelmi taglejtések és tánczok. —
Állandó és évszaki díszítmények. — Kettős és egyszeri évenkénti ved-
lés. — A hímeknek díszítményeikkel való kaczérkodása ___ ___ ___ 37
XIV. FEJEZET.
MADARAK. — FOLYTATÁS.
A nőstények választása. — Az udvarlás időtartama. — Nem-párosodott ma

darak. — Szellemi tehetségek s a szép iránti Ízlés. — A nőstényeknek
bizonyos hímek iránti előszeretete vagy ellenszenve. — A madarak
változékonysága. — A változások néha rögtön lépnek fel. — A változás
törvényei. — A szemfoltok fejlődése. — A jellemek fokozatai. — A páva
kakas, az Argus-fáczán és az Urosticte ___ ___ 95
V I TARTALOM.
XV. FEJEZET.
MADARAK. ---- FOLYTATÁS.
Mi annak az oka, hogy némely fajnak csupán a híméi, másoknak mindkét

ivara ragyogó színű. — Az ivarra korlátozott öröklés és ennek a külön
böző képződményekre s az élénk színű tollazatra való alkalmazása. —
A násztollazatnak télen való elvesztése ___ 149
XVI. FEJEZET.
MADARAK. ---- BEFEJEZÉS.
A fiatalkori tollazat mindkét ivar felnőtt állapotban levő tollazatának jelle

meihez viszonyítva. — Az esetek hat csoportja. — Közel rokon, vagy
egymást helyettesítő fajok hímjeinek ivari különbségei. — A nőstény
veszi át a hím jellemeit. — A fiatalok tollazata összehasonlítva a fel
nőttek nyári és téli tollazatával. — A madarak szépségének az egész
föld kerekségén való fokozódása. — Védőszínek. — Feltűnő színezetű
madarak.- — Az újdonság méltatása. — A madarakról szóló négy fejezet
összefoglalása ___ ___ ___ - 177
XVII. FEJEZET.
AZ EMLŐSÖK MÁSODRENDŰ 1VARJELLEMEI.
A harcz törvénye. — Csupán csak a hímekre szorítkozó fegyverek. —

A nőstények fegyverei hiányának oka.— Mindkét ivarral közös fegyverek,
melyeket azonban eredetileg a hímek szereztek.— Ily fegyvereknek egyéb
haszna. — A hímek tekintélyesebb nagysága. — Védőszerek. — Mindkét
ivarnak a párosodás alkalmával tanúsított felsőbbsége... ___ 229
XVIII. FEJEZET.
AZ EMLŐSÖK MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. FOLYTATÁS.
Hang. — A fókák különös ivari sajátságai. — Illat. — A szőr fejlődése. —

A szőr és bőr színe. — Rendellenes eset, melyben a nőstény inkább
díszített, mint a hím. — A színek s díszítmények az ivari kiválásnak
következményei. — Védelműl szerzett színek. — A színek, habár mind
két ivarnál közösek, gyakran mégis az ivari kiválás következményei. —
A felnőtt emlősök foltjainak és sávjainak elenyészése. — A négvkezűek
színei és díszítményei. — Összefoglalás___ ...
TARTALOM. VII
HARMADIK RÉSZ.
AZ IV A R I K IV Á L Á S , V O N A T K O Z Á SSA L A Z EM BERRE
ÉS B EFE JE ZÉ S.
XIX. FEJEZET.
AZ EMBER MÁSODRENDŰ IVAR JELLEMEI.
Különbségek a férfi és a nő között. — Okai az efféle különbségeknek, vala

mint bizonyos jellemvonásoknak, a melyek közösen mind a két ivarnál
előfordúlnak. — A viaskodás .törvénye. — A szellemi tehetségeket és
a hangot illető különbségek. — A szépség befolyása az emberek egy
másközt való házasságának meghatározására. — A vadaknak figyelme
a czifraságokra. — Az ő eszméik a női szépségről. — Hajlam valamennyi
természetes sajátságnak a túlhajtására ___ ___ ___ 303
XX. FEJEZET.
AZ EMBER MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. ---- FOLYTATÁS.
A nők folytonos megválasztásának hatásáról a szépségnek különböző mértéke

szerint valamennyi fajtánál. — Az okokról, melyek a művelt és a vad
fajtáknál az ivari kiválást megzavarják. — Az ivari kiválásnak kedvező
feltételeiről az ősidőkben. — Az ivari kiválás módjáról és hatásáról
az emberiség körében. — A vad törzseknél a nőknek van némi joguk
férjök megválasztásában. — Szőrhiány a testen, a szakáll kifejlődése. —
A bőr színe. — Összefoglalás ___ ___ 347
XXI. FEJEZET.
ÁLTALÁNOS ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉS.
A legfőbb következtetés, hogy az ember alsóbbb rangú alaktól származik. —

A kifejlődés módja. — Az ember genealógiája. — Értelmi és erkölcsi
tehetségek. — Ivari kiválás. — Befejező megjegyzések __ ___ 379
Kiegészítő jegyzet az ivari kiváláshoz, tekintettel a majmokra 399
Függelék a magyar kiadáshoz ___ — ___ 407

Műszótár és glosszárium _ --- 408
Betűrendés tárgymutató --- --- --- --- .... 4á3
Javítan dók.
I. kötet, 220. lap 2-ik kikezdés, 3-ik sorban, fejtegette helyett fejtegették
« « 225. « 2-ik « 2-ik « idéztet « idéztek
« « 308. (w alul a jegyzetben, Riiding « Rüdinger
* « 316. « alulról 12-ik sorban szorítja « szorítják
« « « « utolsó sorban, a vagy hátulsó karéig féltekéi helyett az agyvelö-
féltekék hátulsó karélyai
•« « 497. « felülről 26-ik sorban, fejéhe helyett fejbe
« « 527. « 2-ik kikezdés, 6-ik sorban, koponyák helyett koponyákon
n. * 173. « felülről 16-ik sorban, ma crocer eus « macrocercus
« « 278. « alulról 4-ik sorban, Pythecia « Pithecia.
A lá i ró i nkhoz.
A Könyvkiadó Vállalat IV-ik cziklusának befejező kötetét

adjuk aláíróinknak e munkával. E cziklusban a következő művek
jelentek meg:
C z ó g l e r A l a jo s : A fizika története életrajzokban; 2 kötet.
H. E m er y : A növények élete; 1 kötet.
Ch. D a r w in : Az ember származása; 2 k ö te t.
Mondhatnék, hogy ez a befejező kötet ráadás, ajándék a
vállalat pártolói részére, minthogy aláírásra való felhívásunkban
150— 180 ívnyi szöveget ígértünk, holott a kiadott könyvek —
Emery munkáját a vállalat rendes ívnagyságára redukálva —
207 ívre rúgnak, melyeket 533 kép, rajz és műmelléklet díszít.
A Könyvkiadó Vállalatot Társulatunk nem anyagi nyereség
kedvéért indította meg, és nem azért tartja fenn. Nem is fukarko
dik tehát a munkák kiállításában és mindent elkövet, hog}7 a
kiadott művek nem csak tudományos becsükben, hanem külső
megjelenésükben is méltók legyenek irodalmunkhoz.
Örömmel elismerjük, hogy közönségünk buzdító pártolása
arányban áll kiadványaink becsével; mindazáltal hálával kell
kijelentenünk azt is, hogy a magyar tudományos akadémia
támogatása az, a mi lehetővé teszi a vállalat kiadványainak díszét
és telhetőleg gondos kiállítását.
Budapest, 1884. szeptemberhó.
Fodor József
a K. M. Természettudományi Társulat első titkára.
M Á S O D I K RÉSZ.
IVARI KIVÁLÁS.
TIZENKETTEDIK FEJEZET.
A HALAK, KÉTÉLTŰEK ÉS CSÚSZÓ-M ÁSZÓK M ÁSODRENDŰ
IVARJELLEM EI.
Halak : A hímek udvarlása és harczai. — A nőstények tekintélyesebb nagysága.—

A liímek élénkebb színei s díszítményül szolgáló függelékei; egyéb kiváló
jellemeik. — A hímek színüket s függelékeiket csak az ívás idejében kapják
meg. — Oly halak, melyeknek mindkét ivara ragyogó színű. — Védőszínek. —
A nőstények kevésbbé élénk színeit nem lehet a védelem elvéből magya
rázni. — A hím halak fészkeket készítenek s a petékről meg a kicsinyekről
gondoskodnak. — Kétéltűek: Az ivarok szervezete és színe közötti különb
ségek. — Hang-szervek. — Gsúszó-mászók: Teknősök. — Krokodilok. —
Kígyók : színeik néha védők. — Gyíkok : Harczaik. — Díszítményül szolgáló
függelékeik. — A két ivar szervezete között levő nevezetes különbségek. —
Színezet. — Az ivari különbségek csaknem akkorák, mint a madaraknál.
Í Li osztálylyal,atudniillik
gerinczesek nagy alországához s a legalsóbb
7} l é r k e z t ü n k
a halakéval fogjuk kezdeni. A ha
rántszájú (Plagiostomi, czápák, ráják) és Chimsera-féle halak
hímjei kapaszkodószervekkel vannak ellátva, melyek a nőstény
tartására szolgálnak s azon ugyané czélra szolgáló különböző
képződményekkel egyeznek meg, melyek számos alsó rendű állat
nál is előfordulnak. A kapaszkodó szerveken kívül számos rája
hímjénél erős, éles tüskék csoportjai vannak a fejen s ugyan
ilyeneknek több sora «mellső úszószárnyaik felső, külső felü
letén». Ezek nehány oly fa.j hímjénél fordulnak elő, melyeknek
teste különben csupasz. Csak ideiglenesen fejlődnek ki az ivar
zás ideje alatt s dr. G ü n t h e r azt hiszi, hogy mint kapaszkodó
szervek oly módon lépnek működésbe, hogy a testnek mindkét
oldala be- és aláfelé fordul. Figyelemre méltó, hogy nehány
fajnál, mint a Raja clavatá-nál, a nőstényeknek s nem a hímek
nek a háta van nagy, horgos tüskékkel megrakva.11
1 Y a r r e l l : Hist. o f B ritish Fishes. Vol. II. 1836. p. 417., 425.,

436. Dr. G ü n t h e r azt közli velem, hogy a B. clavatá-nak csupán nős
ténye van tüskékkel ellátva.
D a r w i n . A z ember származása. II. 1
2 IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ.
A Mallotus villos ásnál (a szemling-félék, Salmonidee, egyi

kénél) csupán a hím van ellátva sűrűn álló, kefeszerű pikkely
csoporttal, melynek segítségével két hím, mindegyik oldalon
egy-egy, a nőstényre kapaszkodik, midőn ez nagy sebességgel
nyargal végig a homokzátonyokon, hogy petéit lerakja. £
A Moncicanthus scopas-nál, egy igen feltűnő fajnál, körülbelül
ugyanilyen viszonyt találunk. Dr. G ü n t h e r arról értesít, hogy
a hím testének oldalán a fésű fogaihoz hasonló egyenes, merev
tüskékből álló csoportot visel, mely egy példánynál hat hüvelyk
hosszú, s közel másfél hüvelyk széles volt; a nőstények ugyan
azon helyen egy csomó sertét viselnek, melyet fogkefével lehetne
összehasonlítani. Egy másik fajnak, a M. Peronii-nak hímjei
testük oldalain egy-egy kefét viselnek, mely az előbbi faj nősté
nyeiéhez hasonlít, pedig a nőstények testének oldalai csupaszok.
Ugyanezen nem nehány más fajánál a hímek farka kissé érdes,
a nőstényeké pedig egészen sima; ismét más fajoknál végre
mindkét ivar oldala sima.
Számos hal hímjei küzdenek a nőstény birtokáért. így a
hím durbancsról ( Gasterosteus leiurus) azt írják, hogy egészen
«nekibolondúl elragadtatásában», midőn a nőstény kibújik rej-
tekéből s a hím által számára készített fészket megtekinti:
«Körülötte nyargal minden irányban, majd a fészeképítésre
felhalmozott anyagokhoz úszik, hogy egy pillanat alatt ismét
visszatérjen s ha a nőstény nem megy előre, a hím szájával
taszigálja s farkával s oldaltüskéivel igyekszik a fészekhez
terelni.»23 Azt mondják, hogy a hímek soknejűek;4 rendkívül
bátrak és harcziasak, holott «a nőstények egészen békesze
retők». Harczaik néha egészen elkeseredettek: «a kis küzdők
öbb másodperezre egymásba kapaszkodnak és bukfenc zeket
hányva birkóznak, míg erejök egészen kimerültnek látszik».
2 The American N aturálist. April 1871. p. 119.

3 L. E. W a r in g t o n érdekes czik k ét: Annals and Mag. o f Nat.
Hist. Oct. 1852. and Nov. 1855.
4 N o e l H u m p h r e y s : River Gardens. 1857.
X II. FEJ. HALAK. 3
Az érdesfarkú durbancs ( Gasterostem trachiirus) hímjei küzdel

mük közben egymás körül úszkálva igyekeznek egymást meg-
harapdálni s felmeresztett tüskéikkel keresztűlfúrni. Ugyanazon
szerző hozzáteszi: 5 «Ezen kis fúriák marása igen éles s oldal-
tüskéiket oly gyilkos hatással használják, hogy láttam egyszer,
hogy küzdelem közben egyik az ellenfelét egészen felhasította,
úgy, hogy ez a fenékre sülyedt s meghalt.» Midőn egy ilyen hal
legyőzetik, «bátor magaviseleté elhagyja, élénk színei elhalavá-
nyodnak s békeszerető társai közé elegyedve, szerencsétlenségét
igyekezik elrejteni, egy ideig azonban még folytonosan ki van
téve győzője leselkedéseinek».
A hím lazacz ép oly harczias, mint a kis durbancs;
s ugyanez áll, mint dr. GüNTHER-től hallom, a hím pisztrángról
is. S haw két hím lazacznak heves küzdelmét ügyelte meg, mely
egy egész napon át tartott; s E. B u i s t , a halászatok főfelügyelője,
közli velem, hogy a perthi hídról gyakran látta, hogy a hímek,
míg a nőstények ikráikat lerakják, vetélytársaikat elűzik. «A hí
mek folytonosan küzdenek s elűzik egymást az ívás helyéről
és sokan úgy megsértik egymást, hogy nem egy vetélytársuknak
okozzák halálát. Legalább sokat lehetett kimerült, s szemláto
mást haldokló állapotban a folyópartokon találni.»6 B u is t közli
velem továbbá, hogy a stormontfieldi költőtavak felügyelője
1868 júniusában az északi Tynét meglátogatván, körülbelül
300 holt lazaczot talált, melyek, egyetlennek kivételével, mind
hímek voltak; s meggyőződése szerint valamennyien egymással
való küzdelmük közben veszítették el életökefc.
A hím lazaczok ívás-időszaka alatt a legnevezetesebb kö
rülményt, jelentékeny színváltozásukon kívül, az képezi, «hogy
alsó állkapcsaik megnyúlnak s hegyükből egy porezogós kinövés
$
5 L o n d o n ’s : Mag, o f Nat. Hist. Vol. III. 1830. p. 331.
6 The Fiéld, June 29. 1867. Shaw adatát 1.: Edinburgh Review.
1843. Egy másik tapasztalt észlelő (S c r o p e : D a ys o f 8 almon Fishing,
p. 60.) megjegyzi, hogy a hím lazacz, ha tehetné, minden más hím et
elűzne, úgy mint a szarvasbika.
1 *
emelkedik, melyet, midőn az állkapcsok be vannak téve, a felső

és közti állkapcsok között levő mély vájulat fogad el».7 (27. és
28. ábra.) A mi lazacznnknál ez a változás csak az ívás idő
szakára szorítkozik; az Amerika északnyugati részében élő
Salmo lycaodon-nál ellenben J. K. L ord szerint8 állandó s legfel
tűnőbben a vén hímeknél van kifejlődve, melyek már korábban
szállottak volt fel a folyamokban. E vén hímek állkapcsai
roppant nagyságú horgas nyúlványokká fejlődnek s fogaik
gyakran fél hüvelyknél hosszabb valóságos agyarokká nőnek ki.
Az európai lazaczok hímjeinek ideiglenes horgas képződményei
L l o y d 9 szerint arra szolgálnak, hogy az állkapcsokat védjék,
midőn az egyik hím a másikat bámulatos hevességgel megtá
madja; az amerikai lazaczok hímjeinek roppantál kifejlődött
fogai azonban számos hím emlős agyaraival hasonlíthatók
össze s úgy látszik, hogy inkább támadó, mint védő fegyverül
szolgálnak.
A lazacz nem az egyedüli hal, melynek fogai a két ivarnál
különböznek; ugyanez az eset számos rájára nézve is. A felnőtt
hím Raja davatá-nsik éles, hegyes s hátrafelé irányúit fogai van
nak, míg a nőstény fogai szélesek, laposak s mintegy kövezetét
képeznek, úgy hogy ezen faj két ivarának fogai inkább külön
böznek egymástól, mint rendesen ugyanazon család két nemé
nél. A hím fogai csak akkor válnak élesekké, midőn felser-
d ű lt; a fiatalok fogai szélesek s laposak, mint a nőstényekéi.
A ráják némely fajánál (péld. a Raja batis-nál) mindkét ivar
felnőtt egyéneinek fogai élesek s hegyesek; ugyanily eset egyéb
másodlagos ivarjellemeknél is gyakori s úgy látszik, hogy ezen
esetekben oly jellemet, melyet eredetileg az egyik ivar szer
zett, mindkét ivarbeli utódok örököltek. A Raja maciilatá-nsik
szintén mindkét ivaránál élesek a fogak, de csak a felnőt-
7 Y a r r e l l : History o f B ritish Nlshcs. Vol. II. 1836. p . 10.

8 The N atu rálist in Vancouver s Island. Vol. I. 1866. p. 54.
9 Scandinavian Adventures. Vol. I. 1854. p. 100., 104.
X II. FEJ. HALAK. 5
27. ábra. A közönséges lazacz (Salmo salar) hímjének feje az íyás ideje alatt.
r, IVAlii KIVÁLÁS. II. RKSZ.
teknél; a hímeknek korábban fejlődik ki ezen jellemök mint a

nőstényeknek. Később analóg eseteket fogunk találni bizonyos
madaraknál, melyeknél a mindkét ivarra jellemző tollazatot
korábban kapják a hímek, mint a nőstények. Más rájáknál a
hímeknek előrehaladt korukban sem nőnek éles fogaik, s e sze
rint mindkét ivar felnőtt korban is széles, lapos fogakkal van
ellátva úgy, miként a fentebbi fajok fiatalai és felnőtt nősté
nyei.101 Mivel a ráják bátor, erős és falánk halak, feltehetjük,
hogy a hímek éles fogaikat vetélytársaikkal való küzdésre sze
rezték; minthogy azonban a nőstények fogására s tartására
módosúlt és alkalmazkodott több testrészszel vannak ellátva,
lehetséges, hogy fogaik is ugyanezen czélra szolgálnak.
A nagyságot illetőleg C a r b o n n ie r 11 azt állítja, hogy a nős
tények csaknem valamennyi halnál nagyobbak a hímeknél; de
dr. G ü n t h e r egyetlen példát sem ismer, melynél a hím tényleg
nagyobb lenne a nősténynél. Némely Cyprinodon-félénél a hím
még felét sem éri el a nősténynek. Minthogy számos halnak a
hímjei rendszerint küzdenek egymással, meglepő, hogy termé
szetes kiválás útján nem váltak általában nagyobbakká és erő
sebbekké a nőstényeknél. A hímek sokat szenvednek kicsiny
termetök következtében; mert, C a r b o n n ie r szerint, saját nős
tényeik, ha ragadozók, vagy más halak könnyen elnyelik őket.
A tekintélyes nagyságnak e szerint valamely okból nagyobb
jelentőségűnek kell lenni a nőstényekre, mint az erőnek és
nagyságnak a hímekre nézve más hímekkel való küzdelmeiknél,
még pedig valószínűleg azért, hogy a roppant számú peték fej
lődését lehetővé tegye.
Számos fajnál csupán a hím van élénk színekkel díszítve,
vagy pedig élénkebbek a színek a hímnél, mint a nősténynél.
A hím továbbá néha függelékekkel van ellátva, melyek a közön
10 L. YARRELL-nél a ráják leírását: Hist. o f B ritish Fishes. Vol. II.

1836. p. 416., egy kitűnő ábrával és p. 422., 432.
11 Idézve 1. : The Farmer. 1868. p. 369.
X II. FEJ. HALAK.
séges életfeltételekre nézve nem látszanak nagyobb haszmíak-

nak,mint a pávakakas farktollai. A következő adatok legtöbbjét
dr. G ü n t i i e r nagy szívességének köszönöm. Okunk van feltenni,
hogy számos forróégövi halak, ivarai különböznek egymástól
színezet- és szerkezetre nézve; s ugyanerre nehány érdekes pél
dát találunk angolországi halaink között is. A hím Gallionymm
lyrá-t, melyet az angolok «drágaköve sárkánykának» (gém-
29. ábra. Callionymvs lyra. A felső a hím ; az alsó a nőstény.

Jegvz. Az alsó ábra erősebben van kisebbítve, mint a felső.
meous dragonét) neveznek,«a drágakövekével versenyező, ragyogó

színei miatt». Teste, midőn épen kifogták a tengerből, sárga,
különböző árnyalatban, feje pedig élénk kékkel van pettyegetve
és sávolyozva; hátparái halványbarnák, sötét hosszsávokkal,
mell-, fark- és farkalatti párái kékesfeketék. A nőstény, melyet
az angolok «piszkos sárkánykának» (sordid dragonét) nevez
nek, s melyet L i n n é és több későbbi természetbúvár külön
fajnak tekintett, szennyes vörösesbarna, hátparái barnák, a
többiek fehérek. Az ivarok fejők és szájuk aránylagos nagysága
és szemök helyzete által is különböznek; 12 a legszembetűnőbb

különbség azonban a hím első hátparájának rendkívüli meg
hosszabbodásában áll (29. ábra). W. S a v il l e K e n t megjegyzi,
hogy «e sajátságos függelék e faj fogva tartott példányain
tett észleleteim szerint ugyanarra szolgál, mint a húsos sze
mölcsök, tarajak s egyéb rendellenes függelékek a tyúkféle
madarak hímjeinél, azaz párjaik izgatására».13 A fiatal hímek
színökre s szerkezetökre nézve megegyeznek a felnőtt nősté
nyekkel. A hímek az egész Ccdionynms-nemben1415 rendesen
sokkal élénkebb színűek, mint a nőstények s némely faj hímjé
nek nem csupán a hát-, hanem a farkalatti parája is erősen meg
van hosszabbodva.
A Cottus scorpius, vagy tengeri skorpió hímje karcsúbb
és kisebb a nősténynél, s ezen kívül a színezetben is nagy
a különbség a két ivar között. «A ki ezt a halat — mondja
L lo y d , 15 — az ívási évszakban, midőn színe a legragyo
góbb, nem látta, nehéz azon ragyogó színek vegyülékét kép
zelnie, melylyel ezen, különben kevéssé ékes hal, ezen idő
alatt díszítve van». A Labrus mixtus-nak mindkét ivara szép,
bár egészen különböző színű: a hím narancsszínű élénk kék
sávokkal, a nőstény pedig élénk vörös nehány fekete petytyel
a hátán.
A Cyprinodon-félék (Cyprinodontid#) igen kiváló család
jában, melyek idegen tartományok édesvizeit lakják, az ivarok
gyakran nagyon különböznek egymástól különböző jellemek
tekintetében. A Mollienesia pctenemis hím jének16 a hátparája
erőteljesen van kifejlődve s egy sor nagy, kerek, élénk színű
12 Y a r r e l l után, id. mű, p. 261., 266.

13 Nature. July 1873. p. 264.
14 Catalogue o f Acanth. Fishes in the B ritish Museum, by Dr.
G ü n t h e r . 1861. p . 138— 151.
15 Game B irds o f Sweden etc. 1867. p. 466.
10 Ezen, valamint a következő fajokra vonatkozó adatokat Dr. G ü n -
THER-nek köszönöm ; 1. továbbá ugyanazon búvár czikkét: Fishes o f Cen
tr al America, Transact. Zoolog. Soc. Vol. VI. 1868. p. 485.
X II. FEJ. HALAK, 9
31. ábra. Plecostomus barbatus.
A felső t'ibra a hímnek, az alsó a nősténynek a feje.

szemfolttal van díszítve; a nőstény ugyanazon paraja kisebb,

más alakú s csak szabálytalan ívet kéjêző barna foltokkal
van jegyezve. A hímnél a farkalatti para alapi széle is ki van
kissé húzva és sötét színű. Egy rokon fajnak, a Xijúophoriis
Hellern-neí (30. ábra) a farkalatti paraja alsó széle hosszú füg
gelékké van fejlődve, mely, mint dr. GüNTHER-től hallom, világos
színekkel van sávolyozva. Ezen függelék nincs izmokkal ellátva
s úgy látszik, hogy nem szolgál a hal közvetetten javára. Mint
a Calliomimus-nál, úgy ennél is a hímek, míg fiatalok, színökre
és szerkezetökre nézve hasonlítanak a felnőtt nőstényekhez.
Az előadottakkal megegyező ivari különbségek egészen hatá
rozottan összehasonlíthatók azokkal, melyek a tyúkféle mada
raknál fordulnak elő.1718
Egy harcsaféle halnál, a délamerikai édesvizekben élő
Piecostomus barbatus-nál (31. ábra) a hím szája és közti kopol
tyúfedője (interoperculum) merev szőrökből álló szakállt visel,
melynek a nősténynél alig van nyoma. E szőrök pikkely-
természetűek. Ugyanezen nem egy másik fajánál a hím fejének
mellső részéből lágy, hajlékony tapogatók indulnak ki, melyek
a nőstényeknél hiányzanak. Ezen tapogatók magának a bőrnek
függelékei s ennek következtében nem homológok az előbbi faj
merev szőreivel; az azonban alig szenved kétséget, hogy mind
kettő ugyanazon c-zélra szolgál. Hogy mi lehet a czél, nehezen
gyanítható; hogy díszítményeknek felelnek meg, nehezen
képzelhető; az azonban, hogy merev szőrök és hajlékony
fonalak valamely közönséges módon csupán a hímeknek hasz
nálnak, alig képzelhető. A Chimaera monstrosá-nál, ezen
idegenszerű tengeri szörnyetegnél, a hímnek egy horogszerű
csontja van a feje tetején, mely mellfelé irányúi s gömbölyö-
dött végén éles tüskékkel van borítva; a nősténynek «ez a
17 Ezt a megjegyzést Dr. G ü n t h e r teszi: Catalogue o f Fishes etc.

Vol. III. 1861. p. 141.
18 Dr. Günther : Proc. Zoolog. Soc. 1868. p. 232.
X II. FEJ. HALAK. 11
koronája egészen hiányzik»; hogy azonban mire szolgál a hím

nek, egészen ismeretlen.19
Azon képződmények, melyekről eddig nem volt szó, állan
dóan előfordulnak a hímeknél, -mivel ezek érettségüket elér
ték; a Blennius-ok némelyénél azonban, s egy másik rokon
nem nél20 egy taraj fejlődik ki a hímnek a-fején, mely csupán az
ívás időszaka alatt van meg s ugyanezen időben a hím teste is
‘>0. ábra. Xiphophorus Hellerii.

A felső ábra a hím ; az alsó a nőstény.
élénkebb színt vált. Alig lehet a felett kételkedni, hogy ez a

taraj ideiglenes ivari díszítményül szolgál; mert a nősténynél
még csak nyoma sem fordul elő. Ugyanezen nem más fajainál
mindkét ivar el van látva tarajjal s legalább is egy fajnál az
egyik ivarnak sincs taraja. Számos Chromis-félénél (Chromidae),
például a Geophagus-nél s különösen a Cichlá-nál a hímek, —
mint A g a ssiz tanártól hallom,21 — sajátságos dudort viselnek
19 F. B u c k l a n d : L a n d and Water. July 1868. p. 377. egy ábrával.

A hímeknek számos más oly szerkezeti különlegességeit idézhetnők még,
melyeknek feladata ismeretlen.
20 Dr. G ü n t h e r : Catalogue o f Fishes etc. Vol. III. p. 221., 240.
21 Prof. and Mr. A g a s s i z : A Journey in B razil. 1868. p. 220.
12 IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ..
homlokukon, mely a nőstényeknél s a fiatal hímeknél egészen

hiányzik. A g a s siz tanár hozzáteszi: «Gyakran láttam ezt a halat
az ívás idejében, mikor a dudora a legnagyobb, valamint más
évszakban is, mikor egészen hiányzik s a két ivar arczélének
körvonalaiban semmiféle különbség sem mutatkozik. Épen
nem állíthatom, hogy ez a dudor valamely különös feladatra
szolgál s az amazonmenti indiánusok sem tudnak semmit hasz
nálatáról.» Ezek a dudorok szakaszos megjelenésűkkel bizonyos
madarak fején levő húsos szemölcsökre emlékeztetnek; vájjon
azonban díszítményekül szolgálnak-e, ez idő szerint kétségesnek
tartandó.
Azon halaknak hímjei, melyek színöket tekintve a nősté
nyektől állandóan különböznek, az ívás ideje alatt, — mint
A g a s siz tanártól s dr. GüNTHER-től hallom, — gyakran ragyo
góbbakká válnak. Ugyanez áll számos oly más halra nézve is,,
melyeknek ivarai az év egyéb szakaiban egészen megegyeznek.
Példáúl szolgálhat a czompó ( Tinca vulgaris), a pirosszemű ke
szeg (Leuciscus erythrophthalmus) s a sügér ( Perca fluviatilis).
A hím lazacz ezen évszak alatt «pofáján narancsszínű sávok
kal díszített, melyek miatt a Labrus-hoz hasonló s teste is
aranyos narancsszínt vált. A nőstények sötétszínűek s rendesen
fekete halaknak (blackfish) neveztetnek.»2223 Hasonló, sőt még
nagyobb változás éri a Salmo criox-ot (az angolok bull-trout-
ját); a vörös pisztráng ( Salmo umbla) hímjei az ívás időszaka
alatt szintén kissé világosabb színűek, mint a nőstények.28
Az Egyesült-Államok csukájának (Esox reticulatus) a színei
ívás ideje alatt, különösen a hímé, élénkebbek, ragyogóbbak
s szivárványszíneket játszanak.24 Számos egyebek között fel
tűnő példát szolgáltat a hím durbancs ( Gasterosteus leiurus)>
melyet W a r i n g t o n 25 «leírhatatlan szépnek» állít. A nősténynek
22 Y arrell : B ritis h Fishes. Vol. II. 1836. p. 10., 12., 35.

23 W. T h o m p so n : Annals and Mag. o fN a f. Hisf. Vol. VI. 1841. 440. L
24 The American Agri culturis t. 1868. p. 100.
25 Annals and Mag. o f Nat. Hist. Oct. 1852.
háta és szemei egyszerű barnák s hasa fehér; a hímnek szemei

ellenben «a legragyogóbb zöldek s fémfényűek, mint bizonyos
kolibrik zöld tollai; torka és hasa élénk karmazsinszínű, háta
hamvaszöld és az egész hal olyan, mintha átlátszó lenne s belső
tűztől izzanék». Az ívás időszaka után mindezen színek megvál
toznak, a torok és has halványabb pirossá válik, a háta inkább
zölddé s az izzónak látszó színezet elenyészik.
A halak udvarlását illetőleg ezen mű első kiadása óta
számos eset észloltetett, mely ezt megerősíti. W. S. K e n t azt
állítja, hogy a Labrus. mixtus hímje, mely, mint láttuk, színében
különbözik a nősténytől, «mély lyukat váj a tó fenekének fövé
nyében s azután a legrábeszélőbb módon igyekezik egy ugyan
azon fajbeli nőstényt rábírni, hogy azt vele megoszsza; előre s
hátra úszik körülötte meg a készített fészek körül s szemlátomást
a legnagyobb gondja van arra, hogy társúl megnyerje». A hím
Cantharus lineatus ólomfeketévé lesz az ívás ideje alatt; vissza
vonul a többiektől s lyukat váj fészek számára. «Erre mindegyik
hím őrt áll odúja előtt s erélyesen megtámad s elűz minden
ugyanazon ivarbeli halat. Magaviseleté ellenkező ivarbeli tár
saiétól egészen különbözik; az utóbbiak legtöbbje ezen időben
tömve van ikrákkal s ezeket a hím minden kitelhető módon
igyekezik odújába csalogatni s rábírni, hogy belerakják mil-
liáidnyi petéiket, melyeket azután a legnagyobb gonddal őriz
és védelmez.»'26
C a r b o n n ie r , ki nagy gonddal tanulmányozott egy kliinai
M.acropus-t * a fogságban, a hím udvarlásának s ékítményeivel
való kérkedésének még érdekesebb esetét írta le.27 A hímek igen
szép színűek, sokkal szebbek, mint a nőstények. Az ívás ideje
alatt küzdenek egymással a nőstény bírásáért; udvarlás közben
pedig — C a r b o n n ie r szerint, — egészen oly módon, mint a
pávakakasok, kifeszítik úszószárnyaikat, melyek élénk színű
2,5 Nature. May 1873. p. 25.
L. a Függelék 1. jegyzetét.
Bull. de la Soc. d'Acclimat. Paris. Juli 1869. és Jan. 1870.
11 IVARI KIVÁLÁS. II. RKSZ.
pettyekkel és sávokkal vannak díszítve. Nagy élénkséggel úsz

kálnak a nőstények körűi s «élénk színeiknek kitárása által
igyekeznek ezek figyelmét magukra vonni; ez utóbbiak nem
látszanak az udvarlás iránt közömbösek maradni, gyengéd lassú
sággal úsznak a hímek felé s úgy látszik, hogy jól érzik magukat
ezek szomszédságában». Miután a hím párját megnyerte, szá
jából levegőt s nyálkát fújva ki, habból egy kis korongot készít.
Erre a nőstény lerakta és általa megtermékenyített petéket a
szájába gyűjti, a mi C a r b o NNiER-nek sok aggodalmat okozott,
mert attól tartott, hogy el akarja nyelni. Azonban a hímek csak
hamar elrakják az ikrát a habból készített korongba, melyet
gonddal őriznek, megújítják a leszakadozó nyálkarészleteket. s
gondozzák a fiatalokat, mikor kibújnak. Ezeket a részleteket
azért emelem ki, mert bizonyos hím halak, mint mindjárt látni
fogjuk, szájukban költik ki a petéket; s mert azok, a kik a foko
zatos fejlődésben nem hisznek, méltán kérdezhetik, hogy mi mó
don fejlődhetett ki az ilyen szokás. A nehézség azonban nagy részt
le van győzve, ha számba veszszük, hogy vannak halak, melyek
az említett módon gyűjtik össze s szállítják tova petéiket; mert
ha valamely ok megakadályozta abban, hogy a petéket ismét
lerakják, könnyen keletkezhetett az a szokás, hogy szájukban
költsék ki.
Közvetetlen érdeklő tárgyunkhoz visszatérve, a tényállást a
következőkben foglalhatjuk össze: a nőstény halak, a mennyi
ben én tudom, csupán hímjeik jelenlétében tojnak, a hímek pe
dig csakis a nőstények jelenlétében termékenyítik meg a petéket.
A hímek küzdenek a nőstények bírásáért. A hímek fiatal koruk
ban számos fajnál hasonlítanak a nőstényekhez ; mikor azonban
felnőttek, sokkal élénkebb színűekké válnak, melyet egész életö-
kön át megtartanak. Más fajoknál a hímek csupán az ívás
időszaka alatt válnak élénkebb színűekké, vagy lesznek más
módon ékesebbekké, mint a nőstények. A hímek szorgalmasan
udvarolnak a nőstényeknek s egy esetben, miként láttuk,
igyekeznek szépségűket előttök kifejteni. Vájjon lehet-e azt
hinni, hogy ezt minden ok nélkül teszik udvarlások alatt?

S ez az eset állana, ha a nőstény nem gyakorolna választást s
nem szemelné ki azon hímeket, melyek leginkább tetszenek
neki, vagy a melyek leginkább izgatják. Ha a nőstények ily
választást gyakorolnak, a hímek "díszítéséről előadott összes
fentebbi esetek mindannyian megérthetők az ivari kiválás
alapján.
Ezek után már most azt kell vizsgálnunk, vájjon az a
nézet, hogy bizonyos hím halak élénk színöket ivari kiválás
útján szerezték, a jellemeknek mindkét ivarra való egyenletes
átszállásának elve szerint kitérj eszthető-e azon csoportokra is,
melyeknél a hím és nőstény egyenlő, vagy megközelítőleg
egyenlő mértékben ragyogó színű. Oly nemnél, minő a Labrus,
mely a föld kerekségének nehány legragyogóbb halait foglalja
magában, — ilyen például a L. paro, melyet megbocsátható
túlzással úgy írnak le,28 hogy kifeszített aranypikkelyei lápisz-
lazuival, rubinnal, zaürral, smaragddal s amethiszttel vannak
befoglalva, — nagy valószínűséggel fogadhatjuk el ezt a felte
vést; mert azt láttuk, hogy az ivarok legalább egy fajnál igen
lényegesen különböznek egymástól színökre nézve. A ragyogó
színek bizonyos halaknál, miként a legalsóbb állatoknál, szöve
teik természetének s a környező feltételeknek közvetetlen eredmé
nyei lehetnek, akiválás bármely nemének minden hozzájárulása
nélkül. Az aranyhal ( Cyprinus auratus), a közönséges ponty
aranyos varietása után ítélve, talán ide tartozó példát képvisel,
mert ragyogó színét egyetlen hirtelen fellépett változásnak
köszönheti, mely azon feltételeknek következménye, melyeknek-
ez a hal fogságban van kitéve. Valószínűbb azonban, hogy ezen
színezet mesterséges válogatás útján vált élénkebbé, mivel
e fajt Khinában igen régi idő óta szorgalmasan tenyésztik.29
28 B ory de Saint V jncent : Dict. Class. d'Hist. N at. Tóm. IX.

1826. p. 151.
29 A fajok keletkezését tárgyaló munkámnak nehány ide vonatkozó
megjegyzése W. F. Mayers-í arra indította, hogy a régi khinai ency-
Természetes viszonyok között nem látszik valószínűnek, hogy

oly tökéletességgel szervezett lények, minők a halak, melyek oly
bonyolódott feltételek között élnek, a nélkül váltak volna
ragyogó szintiekké, hogy e lényeges változásból bizonyos haszon
vagy kár háramlott volna reájok, azaz a nélkül, hogy a termé
szetes kiválás közreműködött volna.
Vájjon mit lehet ebből számos halra nézve, melynek mind
két ivara egyenlő színű, következtetnünk ? W a l l a c e 30 azt hiszi,
hogy azon fajok, melyek zátonyokat laknak, a hol korallok
s más élénk színű szervezetek bőven élnek, ellenségeik kike-
rülhetése végett váltak élénk szintiekké; az én felfogásom
szerint azonban ez által csak még nagy mértékben feltűnőkké
válhattak. A forró égöv édes vizeiben nincsenek rikító színű
korallok s egyéb szervezetek, melyekhez a halak hasonlókká
válhattak volna, s az Amazonfolyam számos faja mégis pompás
színű s Indiában a ragadozó pontyfélék (Cyprinidae) közül
számosán «különböző színű hosszirányú sávokkal vannak
diszítve.»31 M ’C l e l l a n d e halak leírásánál oly messzire megy,
hogy felteszi, hogy «színeiknek sajátságos fénye a jégma
darak, sirályok s egyéb madarak számára, melyek arra ren-
delvék, hogy e halakat korlátozzák, mintegy czélpontúl szol
gál» ; napjainkban azonban kevés természetbúvár fogja megen
gedni, hogy valamely állat azért lett feltűnővé, hogy önmaga
segítse elő elpusztulását. Lehetséges, hogy bizonyos halak azért
clopaediákat átvizsgálja (1.: Chinese Notes and Qicerics. Aug. 1868. p. 123).
Azt találta, hogy aranyhalakat először a Sung-dynastia alatt tenyésztet
tek fogságban, mintegy 960 évvel időszámításunk előtt. 1129-ben igen
nagyszámnak voltak a tenyésztett aranyhalak. Egy másik helyen az van,
hogy 1548-tól kezdve «Hangchowban egy varietást tenyésztettek, m elyet
rikító vörös színe miatt tűzhalnak neveztek. Ez utóbbi általános bámu
lás tárgyát képezi s nincs háztartás, melyben részint versenyzésből,
részint mint jövedelmi forrást ne tenyésztenék.»
30 Westminster Beview. July 1867. p. 7.
31 Indián Cyprinidae, by Mr. J. M. C l e l l a n d : Asiaiio. Besearchcs.
Vol. XIX. part. II. 1839. p. 230.
lettek feltűnőkké, hogy a madarakat s más ragadozó állatokat

élvezhetetlen voltukra figyelmeztessék, miként ezt a hernyók
tárgyalásánál kiemeltük; úgy hiszem azonban, hogy nem isme
retes olyan eset, melyben valamely halat, legalább édesvízit,
élvezhetetlen volta miatt vetne meg valamely halevő állat.
Egészben véve azon halakra nézve, melyeknek mindkét ivara
élénk színű, az a leginkább valószínű nézet, hogy színeiket
a hímek ivari ékítményekül szerezték, azután pedig egyenlő,
vagy közelítőleg egyenlő mértékben szállottak át a másik
ivarra.
Arra kell már most figyelmünket fordítanunk, vájjon abban
az esetben, midőn a hím színére, vagy egyéb díszítményére nézve
feltűnő módon különbözik a nősténytől, csupán a hím módo
sult-e, úgy, hogy változásait is csupán hím utódai örökölik;
vagy pedig a nőstény módosult s vált-e kevésbbé szembe
tűnővé védelem czéljából, mely esetben ezen módosulásokat
csupán a nőstények öröklik. Nem lehet a felett kételkedni,
hogy színét számos hal védelem czéljából nyerte: senki se
szemlélheti a félszegúszó Platessa flestis foltos felső színét,
a nélkül, hogy a tenger homokos fenekével való hasonlóságát
fel ne ismerje. Bizonyos halak továbbá idegrendszerök műkö
dése következtében igen rövid idő alatt képesek színöket
megváltoztatni s a környező tárgyak színéhez alkalmazni.32
Mindazon állatok között, melyeket mint színök s alakjuk által
védetteket valaha leírtak (a mennyiben gyűjteményi példány
után meg lehet ítélni), a legfeltűnőbb példát egy G ü n t h e r
által 33 leírt tűhal ( Syngnathus) * képviseli, mely szabadon
lebegő vöröses függelékeivel alig különböztethető meg a tengeri
ruoszattól, melyre kapaszkodó farkával oda szokott kapasz
kodni. A kérdés azonban, mely e helyen figyelembe veendő, az,
vájjon csupán a nőstények módosultak-e erre a czélra. Föltéve,
3' G. P ouchet : L'Institut. Nov. 1. 1871. p. 184.
33 Proc. Zoolog. Soc. 1865. p. 327. pl. XIV. XV.
L. a Függelék 2. jegyzetét.
Uarwin. A z ember származom. II. 2
hogy mindkét ivar változik, könnyen beláthatjuk, hogy termé

szeti kiválás útján az egyik alig módosulhatott inkább védelem
czéljából mint a másik, hacsak fel nem teszszük, hogy az egyik
ivar hosszasabban volt veszélyeknek kitéve, vagy kevesebb
ereje volt a veszélyeknek ellentállani, mint a másiknak ; már
pedig a halak ivarai e tekintetben nem látszanak egymástól
különbözni. A mennyiben azonban ilyen különbség volna,
figyelembe veendő, hogy a hímek, mert rendesen kisebb terme
tnek s többet kalandoznak szerte, nagyobb veszélyeknek vannak
kitéve, mint a nőstények; s mégis azt találjuk, hogy ha az iva
rok egymástól egyáltalában különböznek, csaknem mindig a
hímek a feltűnőbb szintiek. A peték lerakásuk után közvetetlenül
megtermékenyíttetnek s hogy ha ez, mint példáúl a lazacznál,84
több napot vesz igénybe, ez esetben a hím az egész idő alatt
követi a nőstényt. Miután a peték megtermékenyíttettek, leg
több esetben mindkét szülő védetlenül hagyja őket, úgy, hogy,
a mennyiben a peték lerakása jő tekintetbe, a hím és nőstény
egyenlően van veszélynek kitéve s mindkettő egyaránt fontos
a termékeny peték létrehozására; ennek következtében a többé-
kevésbbé élénk szinti egyének mindkét ivar közül egyenlő
mértékben fognak elpusztulni, vagy megmaradni s mindkettő
nek egyenlő befolyása leend az utódok színére.
Bizonyos halak, melyek különböző családokba tartoz
nak, fészkeket készítenek s nehányan gondoskodnak kibújt
fajzatukról. Az élénk szinti Crenilabnis massa és melops mind
két ivara együtt dolgozik tengeri hínárból és kagylókból stb.
készült fészkük készítésén.3435 Bizonyos halaknál azonban csu
pán a hímek végeznek minden munkát s az után is kizárólag
ők gondoskodnak a fiatal nemzedékről. Ez az eset fordul elő a
sötét szinti tengeri koltyoknál ( GobiusJ,36 melyeknél az ivarok,
34 Y akrell : B ritish Fishes. Vol. II. p. 11.

35 G erbe vizsgálatai szerint; 1. Günther : Record. o f Zoolog.
Literature. 1865. p. 195.
36 C u v i e r : Régne Animale. Vol. I. 1829. p. 242.
X II. FEJ. HALAK. 1!)
a mennyiben tudjuk, színre nézve nem különböznek egymástó],

valamint a durbancsoknál ( Gasterosteus), melyeknél a hímek
élénkebb szintiekké válnak az ívás ideje alatt. A csupaszfarkú
durbancs (Gasterosteus leiurus) hímje hosszú időn át példás
gondossággal s éberséggel végezi a dajka feladatát s folytonosan
el van avval foglalva, hogy a fiatalokat gyengéden visszaterelje
a fészekhez, ha netalán messzire eltávoztak volna. Bátran
elkerget minden ellenséget, a saját fajabeli nőstényt is ideszá
mítva. A hímre nézve valóban nem kis megnyugvást okozna,
ha a nőstényt közvetetlenül petéinek lerakása után valamely
ellensége elnyelné, mert a hím folytonosan kénytelen a fészek
től elűzni.37
Bizonyos halak hímjeinek, melyek Délamerikában és Ceylon
ban laknak s két különböző rendbe tartoznak, azon rendkívüli
szokásuk van, hogy a nőstény lerakta petéket szájokban, vagy
kopoltyúüregükben költik ki.38Azon Amazonfolyambeli fajoknál,
melyeknek ez a szokásuk, «a hímek, — mint A g a s siz tanár szives
volt velem közölni, — nem csak élénkebb színűek, mint a
nőstények, hanem még ezen különbség nagyobb az ivás ideje
alatt, mint bármely más időben.» A Geopharjus fajai úgyanily
módon cselekszenek s ezen nem hímjeinél a költés időszaka
alatt sajátságos dudorodás fejlődik ki fejők mellső részén. Szin
tén A g a s siz tanár értesít arról, hogy a Chromis-félék különböző
fajainál színezetbeli ivari különbségek fordulnak elő, «rakják
bár petéiket a vízbe, vízi növények körül, vagy lyukakba, a
midőn azután kikelésök után minden további gond nélkül
önmagukra bízzák, avagy építsenek bár lapos fészkeket a folyam
iszapjában, amelyeken azután kotlának, mint a mi Pomotis-aink.
Figyelembe veendő továbbá, hogy ezen fészkökön ülők családjok-
37 L. M r. W A R iN G T öN-nak a Gasterostus leiurus é le t m ó d j á t tá r g y a ló

Annals and Magaz. o f Nat. Hist. Nov. 1855.
f e le t t e é r d e k e s é r t e k e z é s é t :
38 Prof. W yman : Proc. Boston Soc. o f Nat. Hist. Sept. 15. 1857.
— Továbbá Prof. T urner : Journal o f A natom y and Physiol. Nov. 1.
1866. p. 78. Dr. Günther szintén írt le ide vonatkozó más eseteket.
2*
nak legélénkebb színű fajai közé tartoznak ; így például a

Hyrjrogomis élénk zöld, a legragyogóbb pirossal szegélyzett
nagy fekete szemfoltokkal.» Azt, vájjon a Cliromis-félék vala
mennyi fajánál egyedül a hím ül-e a petéken, nem tudjuk.
Annyi azonban nyilvánvaló, hogy azon tényállás, vájjon á peték
védetnek-e, vagy védelem nélkül maradnak, kevés, vagy semmi
befolyást sem gyakorolhatott a két ivar színezete közötti különb
ségre. Világos továbbá, hogy ha kizárólag a hímek veszik
magokra a fészek s ivadék feletti gondot, az élénk színű hímek
nek elpusztulása sokkal nagyobb befolyással, leendett a faj
jellemére mint az élénk színű nőstényeké: mert a hímnek a
költés, vagy az ivadék felnevelésének idejében történő halála
az ivadék halálát vonná maga után, úgy, hogy ezek annak
tulajdonságait nem örökölhetnék; s mégis ez esetek nagy szá
mában feltűnőbb színűek a hímek, mint a nőstények.
A bojtkopoltyúsok (Lophobranchii) legtöbbjénél (tűhal,
Syngmithus, csikóhal, Hippocampos stb.) a hímeknek erszény-
szerű zacskójok, vagy félgömbalakú mélyedésök van a hasukon,
melyben a nőstény által lerakott petéket kiköltik. A hímek
továbbá nagy ragaszkodást tanúsítanak az ivadék iránt.3940 Az
ivarjaik rendesen nem igen különböznek egymástól színre nézve ;
Dr. G ü n t h e r mindazonáltal azt hiszi, hogy a Hippocampus hímjei
élénkebb színűek a nőstényeknél. A Solenostoma-nem azonban
igen nevezetes kivételt képez; 49 minthogy a nőstény sokkal
élénkebb színű s tarkább, mint a hím s egyedül a nősténynek
van zacskója s ez költi ki a petéket, úgy, hogy a Solenostoma
nősténye, az utóbbi viszonyt tekintve, minden többi bojtkopoltyús
tól, abban pedig csaknem valamennyi haltól különbözik, hogy
a hímnél élénkebb színű. Hogy a nőstény jellemének ezen kettős
megfordított volta csak történetesen vág össze, nem valószínű.
39 Y a r r e l l : Hist. o f B ritish Fishes. Vol. II., 1836. p. 329., 33S.

40 Mióta Dr. Günther ezen faj leírását közzétette (Fishes o f Zan-
zibar, by Col. P layfa ir. 1868. p. 137), újból megvizsgálta példányait s
ez után közölte velem azon adatokat, m elyeket előadtam.
Minthogy különböző oly halnak a hímjei, melyek kizárólag gon

doskodnak a petékről s az ivadékról, élénkebb színűek, mint a
nőstények, s minthogy ez esetben a nőstény Solenostoma vállalja
magára ugyanezen gondot s élénkebb színű a hímnél, azt lehetne
következtetni, hogy azon ivarnak a-feltűnő színei, a mely az ivadék
javára nézve jelentékenyebb, bizonyos tekintetben védőszerül
szolgálnak. Tekintetbe véve azonban más részt azon nagyszámú
halat, melyeknél a hímek állandóan, vagy időszakonkint élén
kebb színűek mint a nőstények, melyeknek élete azonban a
fajra nézve nem nagyobb jelentőségű mint a nőstényeké, alig
lehet ezen nézetet fentartani. Majd ha a madarakat fogjuk tár
gyalni, analóg esetekkel fogunk találkozni, melyekben a két ivar
rendes jellemeinek teljes megfordulása jött létre s ennek való
színűnek látszó magyarázatát is fogjuk adni, azt tudniillik,
hogy a hímek válogatták ki a vonzóbb nőstényeket, a helyett
hogy ezek válogatták volna ki, az egész állatországban uralkodó
szabály szerint, a vonzóbb hímeket.
Egészben véve azt következtethetjük, hogy a legtöbb halnál,
melynél az ivarok szín vagy egyéb díszítmények tekintetében
különböznek, eredetileg a hímek változtak, mire azután változá
saik ugyanazon ivarra átszállottak s ivari kiválás, tudniillik
a nősténynek vonzása és izgatása útján, gyarapodtak. Ezen
jellemek azonban sok esetben részben, vagy egészen a nőstényre
is átszállottak. Más esetekben továbbá mindkét ivar védelem
czéljából lett egyenlő színű; úgy látszik azonban, hogy egyetlen
eset sem fordul elő, melyben csupán a nőstény színe, vagy egyéb
jellemei módosultak volna külön ezen czélból.
Az utolsó pont, mely említést érdemel, az, hogy a Föld
különböző részeiből ismeretesek oly halak, melyek sajátságos
hangokat képesek létrehozni, melyek némelyikét mint zenehangot
írják le. Dr. D u f o s s é , ki részletesen foglalkozott evvel a tárgy-
gyal, azt állítja, hogy némely hal kényekedve szerint hoz létre
különböző hangokat, és pedig különböző módon, melyek közül
a főbbek a következők: a garatcsontok összedörzsölése, — az
úszóhólyaghoz rögzített bizonyos izmok rezgésbe hozása, mely

esetben az úszóhólyag zöngealap gyanánt szolgál, — az úszólió-
lyag saját izmainak rezgése. A Tripla az utóbbi módon igen
tiszta és mély hangokat hoz létre, melyek csaknem egy oktávát
érnek el. Bánk nézve a legérdekesebb esetet azonban az Ophi-
diiim két faja képviseli, melyeknél csupán a hímek vannak
hangadókészülékkel ellátva, mely bizonyos apró, mozgékony
csontocskákból áll, melyek az úszóhólyaggal összefüggő izmok
kal vannak ellátva.41 Az európai tengerekben élő Umbrinák
dobolásáról azt mondják, hogy húsz fonálnyi mélységből hallható.
A rochellei halászok azt állítják «hogy csupán a hímek adnak
hangokat az ívás ideje alatt s hogy ezen hang utánzásával csal
étek nélkül is meg lehet őket fogni.»42 Ezen állítás s még inkább
az Ophidium esete után felette valószínű, hogy a gerinczesek
legalsóbb osztályánál, miként számos rovarnál és póknál, a
hangadókészülékek, legalább bizonyos esetekben, ivari kiválás
útján jöttek létre, mint oly eszközök, melyek az ivarokat egy
máshoz vonzzák.
KÉTÉLTŰEK (AMPHIBIA).
Farkasak (Urodela). — Kezdjük a farkkal bíró kétéltűekkeL

A vízi szalamanderek vagy gőték ivarai egymástól úgy szín
műit szerkezetre nézve gyakran különböznek. Nehány faj hím
jének mellső végtagján kapaszkodásra szolgáló karmok fejlődnek
a párosodás ideje alatt s a hím Triton palmipes hátulsó vég
tagjai ezen idő alatt úszóhártyával vannak ellátva, mely télen
át csaknem egészen eltűnik, úgy hogy lábai akkor a nőstényéihez
hasonlítanak.43 Ez a szerkezet kétség kívül elősegíti a hímet a
41 Comptes Bendus. Tóm. XLVI. 1858. p. 353. Toni. XTATI. 1858.

p. 916. Tóm. LIV. 1862. p. 393. Ném ely szerző azt állítja, hogy a Sci-
aena aquila által adott hang inkább hasonlít a fuvolához, vagy orgoná
hoz, mint a dobhoz ; Dr. Zouteveen ezen munkának hollandi fordítá
sában (Vol. II., p. 36.) nehány új adatot közöl a halak hangjáról.
42 Rév. C. Kinglry : Nature. May 1870. p. 40.
43 B ell : H i s t. o f B ritish Beptils. 2. ed. 1849. p. 156— 159.
XI r. FEJ. KÉTÉLTŰEK. 23
nőstény keresésében. Közönséges gőtéink (Triton punctatus és

cristatus) hímjeinek hátán és farkán magas, sokszorosan csip
kézett taraj emelkedik a párosodás ideje alatt, mely télen át
ismét felszívódik^ St. G e o r g e M iv a r t tudósítása szerint e taraj
nincsen izmokkal ellátva s ennek következtében helyváltozta
tásra nem szolgálhat. Minthogy a párosodás ideje alatt élénk szí
nek szegélyezik, alig lehet abban kételkedni, hogy másodrendű
ivarjellem gyanánt szolgál. Számos fajnak testén élesen ellenté-
o2. ábra. T r i to n c r is t a tm (fél term észeti nagyságban B ell után). A felső a Ilim a párosodás
ideje a la tt; az alsó a nőstény.
tes, habár szennyes színek vannak, melyek az ivarzás ideje alatt

élénkebbekké válnak. Közönséges kis vízigőténknek ( Triton
punctatus) hímje példáúl «feiül barnásszürke, mely szín alá
felé sárgába megy át s ez tavaszszal ismét üde világos narancs-
színűvé változik mindenütt sötét, kerek foltokkal tarkázva.»
A taraj szegélyét ugyanekkor világos piros és ibolyaszínű pettyek
tarkázzák. A nőstény rendesen sárgásbarna színű, szétszórt barna
foltokkal s hasoldala gyakran egészen egyszínű.44 A fiatalok
szennyes színűek. A peték lerakásuk közben t.ermékenyíttetnek
meg s ezen túl sem az atya, sem az anya nem gondozza őket.
44 B ell : u. o. p. 146., 151.

Ezek után azt következtethetjük, hogy a hímek élénk színeiket

s díszes függelékeiket ivari kiválás utján szerezték s hogy ezek
azután vagy csupán a hím utódokra, vagy mindkét ivarra
átszállottak.
Farkatlan kétéltűek vagy békát élék (Batrachia). — Számos

béka és varasbéka színe szemlátomást védelemre szolgál; így a
leveli békák élénk zöld színe s a földön élő fajok szennyes foltos
színei. A legfeltűnőbb színű varasbéka, melyet valaha láttam,
a Phrynisats nigricans, 45 testének hátoldalán fekete mint a
tinta, lábainak talpa és a hasának egyes részei a legrikítóbb
karmazsin szímiel tarkázottak. A La Plata forró ege alatt mász
kált a tágas, homokos, vagy nyilt gyepes rónákon s minden
mellette elhaladó teremtménynek figyelmét okvetetlenül magára
kellett vonnia. E színek a békára nézve kedvezők lehetnek
az által, hogy minden orvmadarat figyelmeztetnek arra, hogy
viselőjök utálatos falat.
Nicaraguában él egy kicsi béka. mely «élénk piros és kék
színnel van díszítve» s mely nem igyekezik elrejtőzni, mint
más fajok, hanem egész napon át ugrándozik; s B e l t azt
állítja,46 hogy, mivel teljes biztosságban látszik magát érezni,
bizonyosnak tartható, hogy élvezhetlen. Több kísérlet után sike
rült egy kacsát rábírni, hogy egy fiatal példányt elnyeljen;
azonban legott kivetette «s egyre rázta fejét, mintha menekülni
akarna valamely kellemetlen íztől.»
A mi az ivari különbségeket illeti, ezekre nézve Dr. G ü n t h e r
a békák és varasbékák között nem ismer feltűnő példát; a hímet
azonban mégis gyakran megkülönböztethette a nősténytől az
által, hogy az előbbinek színezete kissé élénkebb. Dr. G ü n t h e r
továbbá nem ismer feltűnő különbségeket a külső szerkezet
45 Zoology o f the Voyage o f the «Beagle» 1843. — B e l l : u. o.

p. 49.
40 The N atu rá list in Nicaragua. 1874. p. 321.
X II. FEJ. KÉTÉLTŰEK. 25
tekintetében az ivarok között, kivé vén azon dudorokat, melyek

az ivarzás ideje alatt a hímnek mellső végtagjain fejlődnek s
melyek a hímet a nőstény tartására képesítik.47 Feltűnő, hogy a
békáknál és varasbékáknál nem fejlődtek feltűnőbb ivari különb
ségek, holott, hideg vérük daczára, heves gerjedelműek. Dr.
G ü n t h e r azt közli velem, hogy több ízben talált szerencsétlen
nőstény békákat, melyek megfulladtak három vagy négy hím
ölelése alatt. H o f f m a n n tanár Giessenben az ivarzás ideje alatt
a békákat egész napokon át látta küzdeni, még pedig oly heves-'
séggel, hogy egyiköknek a teste egészen felhasadt.
Mégis van azonban a békáknál egy érdekes ivari különbség,
tudniillik csupán a hímeket jellemző zenélőképesség; a mi
mttérzékünkre való tekintettel persze rosszul választott kifejezés
nek látszik, hogy azon összhangzásnélküli, kábító hangokat,
melyeket a hím óriásbékák s néhány más faj adnak, zenének
nevezzük. Mindennek daczára azonban bizonyos békák határo
zottan tetszetős hangon énekelnek. Rio de Janeiro közelében
gyakran üldögéltem esténkint a nagyszámú, apró leveli békára
( Hyla) hallgatva, melyek a víz közelében a fűvel borított terü
leten ültek s harmonikusan hallatták kedves csicsergő hangjo-
kat. A különböző hangokat főleg a hímek hallatják az ivarzás
idejében s ugyanez áll közönséges békáink kuruttyolásáról is.48
Ezen tényállással összehangzásban a hímek hangadószervei
sokkal tökéletesebben vannak kifejlődve, mint a nőstényekéi.
Bizonyos nemeknél csupán a hímek vannak a gégébe nyíló
zacskókkal ellátva. 49 így a kecskebékánál (B,ana esculemta)
«hangzacskók csupán a hímeknél fordulnak elő s kuruttyolás
közben léggel telt nagy, gömbölyű hólyagokká fúvódnak fel,
47 A Btcfo sikimmensis-nek (Dr. A nderson : Proc. Zoolog. Soc. 1871.

p. 204.) csupán a hímje visel m ellén két szemölcsszerű kérgesedést, ujj a in
pedig bizonyos érdességeket, melyek talán ugyanazon czélra szolgálnak
mint az épen em lített dudorok.
48 B e l l : id. m. p. 93.
49 J. B i s h o p : TodcVs Gycloj). o f Anat. and Phys. Vol. IV., p. 1503.
melyek a nyak mindkét oldalán a szájszögletek közelében

duzzadnak ki.» A hímnek hangja az által rendkívüli módon
fokozódik, míg a nőstényé jelentéktelen mormogás.50 A hangadó
szervek a különböző nemekben és családokban jelentékenyen
különböznek egymástól szerkezetre nézve s fejlődésök minden
esetben ivari kiválásnak tulajdonítható.
CSÚSZÓ-MÁSZÓK (REPTILIA).
Tekenősbékák ( Ghelonia). — A tengeri és szárazföldi teke-

nősbékáknál nincsenek jól kifejlődött ivari különbségek. Némely
fajnál a hím farka hosszabb a nőstényénél. Némelyeknél a hím
hastekenője (plastron) a nőstény háttekenőjéhez alkalmazkodva
jelentéktelenül vájt. Az Egyesült-Államok mocsári tekenősbéká-
jának (Chrysemys picta) hímje mellső lábain karmokat visel,
melyek kétszer oly hosszúk, mint a nőstényéi s melyek páro-
sodás alkalmával használtatnak.51523A Galapagos szigetek óriási
tekenősbékáinak (Testudo nigra) hímjei, mint mondják, na
gyobbra nőnek, mint a nőstények; a hím kizárólag az ivarzás
idejében ad rekedt, sziszegő hangot, mely több mint száz
yardnyi távolságra hallható; a nőstények soha sem hallatják
hangjokat.
Krokodilok ( Crocodilia). — Az ivarok színre nézve, úgy

látszik, nem különböznek egymástól; vajon a hímek küzdenek-e
-egymással, nem tudom, bár valószínűnek látszik, mert némelyek
bámulatos állásokba helyezkednek a nőstény előtt. B a r t r a m 54
azt írja, hogy a hím alligator az által igyekszik a nőstényt
megnyerni, hogy valami lagúna közepében sürgölődik és bőg,
50 B e l l : u . o. p. 112— 114.
51 C. J. Maynard : The American Naturálist. Dec. 1869. p. 555.

52 L. Journal o f Besearches during the Voyage o f the «Beagle».
1845. p. 384.
53 Dr. G ünther : Beptils o f B ritish India. 1864. p. 7.
54 Travels trough Carolina etc. 1791. p. 128.

X II. FEJ. CSÚSZÓ-MÁSZÓK. 27
e mellett «a felpukkanásig fel van duzzadva; fejét és farkát

magasra emelve forgolódik a víz színén, mint egy indianus-
főnök, ki harczi tánczait tanulja be.» A párzás ideje alatt á
krokodil pézsmaszerű illatot terjeszt alsó-állkapcsi mirigyeiből,
mely tartózkodása helyét áthatja.5'5
Kígyók ( Ophidia).— Dr.GüNTHER arról értesít, hogy a hímek

mindig kisebbek a nőstényeknél s általában hosszabb és véko
nyabb farkuk van, mint a nőstényeknek ; egyéb külső szerkezeti
különbséget azonban nem ismer köztök. Ami a színt illeti, a hímek
kirívóbb színezetük által csaknem mindig megkülönböztethetők
a nőstényektől: így az angol vipera («kurta kígyó» Pelias berus)
hátán végigfutó zegzugos sötét szalag kirívóbb a hímnél, mint
a nősténynél. Sokkal nagyobb a különbség az észak-amerikai
csörgő kígyóknál, melyeknek hímjei, mint erre a londoni állat
kert felügyelője figyelmeztetett, azonnal megkülönböztethe
tők a nőstényektől az által, hogy színök inkább szennyessárga.
A Bucephalus capensis Dél-Afrikában analóg különbséget mutat,
mert a nősténye «soha sincs az oldalán oly élénken sárgával tar-
kázva, mint a hímje.»56 Az indiai Dypsas cynodon hímje más felől
feketésbarna, részben fekete hassal, míg nősténye vöröses vagy
sárgás olaj színű, hasa pedig vagy egyenletesen sárga, vagy
feketével márványzott. Az ugyanazon tartományban élő Tragops
dáspar-nak a hímje világos zöld, nősténye pedig bronzszínű.57
A színezet némely kígyónak kétség kívül védelmíil szolgál; így
a fákon élő kígyóknak zöld, s a homokos területeken élőknek
különböző tarka a színezetök.58 Vájjon azonban sok fajnak, pél
dául a közönséges angol siklónak és a viperának a színe arra
r*5 Owen : A natom y o f Vertebrates. Vol. L, 18G6. p. 615.

56 Sir A ndrew S mith : Zoolog. o f S. A frica : Beptilia. 1849. pl. x.
57 Dr. A. G ünther : Bejptils o f B ritish I n d ia , B a y Soc. 1864. p.
804., 808.
58 Dr. S toliczka : Journal o f A siatic Soc. o f fícngal. Vol. XXXIX.,
1870. p. 205. 211.
szolgál-e, hogy elrejtse, kétséges; s még inkább mondható ez szá

mos külföldi fajról, melyek rendkívül díszes színűek. Bizonyos
fajoknak a színe rendkívül különbözik felnőtt és fiatal korukban.
A párosodás ideje alatt a kígyók alfelmirigyei élénk tevé
kenységben vannak; r,y s ugyanez mondható a gyíkok megfelelő
mirigyeiről is, miként ezt a krokodilok alsó állkapcsi mirigyeiről
is láttuk. Minthogy a legtöbb állatnál a hímek keresik fel a nős
tényeket, valószínű, hogy ezen illatos anyagokat elválasztó miri
gyek arra szolgálnak, hogy a nőstényeket izgassák és elbájolják
és sokkal inkább is szolgálhatnak erre, mint arra, hogy a nős
tényt oda vezessék, a hol a hím található. A hím kígyók, daczára
annak, hogy oly tunyáknak látszanak, mégis szerelmesek;
sokszor láttak ugyanis már több hímet ugyanazon nőstény, vagy
épen ennek hullája körűi mászkálni. Hogy féltékenységből
egymással küzdenének, nem ismeretes. Szellemi képességeik
nagyobbak, mintsem előre feltenni lehetne. Az állatkertek kígyói
csakhamar megtanulják, hogy ne harapjanak a vas pálczába,
melylyel kalitkátokat tisztogatják ; dr. K e e n Philadelphiában azt
észlelte, hogy a kígyók, melyeket felnevelt, megtanulták kike
rülni a hurkot, miután négyszer-ötször megfogództak. Egy kitűnő
észlelő, E. L a y a r d , 60
95 16 látott egy kobrát (pápaszemes kígyó, Na ja
tripudians), a mint a fejét egy szűk nyíláson át kidugta és egy

varas békát elnyelt. «Evvel a teherrel nem tudott többé visszahú
zódni. A kígyó ezt belátva, kihányta ismét a drága falatot, mely
azonnal iparkodott menekülni. Ez már sok volt egy kígyó filozó
fiájának ; újból elnyelte a békát s heves erőködés után ismét csak
kénytelen volt zsákmányát kiadni. Ez alkalommal azonban
tanult valamit; a békát lábainál fogta meg és visszahúzva,
diadallal nyelte el.»(íl
A londoni állatkert felügyelője azt közli velem, hogy bizo
59 0 w e n : A natom y o f Vcrtcbrates. Vol. I., 1860. p. 615.

ü0 Rambles in Ceylon. Annals and Magaz. o f Naf. Hist. 2. ser.
Vol. IX ., 1852. p. 833.
61 Dr. G ü n t h e u : l ie p t. o f B r i t isii In d ia . 1864. p. 340.
X II. FKJ. CSÚSZÓ-MÁSZÓK. 29
nyos kígyók, például a csörgőkígyók és a Python-ok őt más sze

mélyektől meg tudják különböztetni. Az ugyanazon kalitkába
zárt kobrák egymás iránt bizonyos ragaszkodással látszanak
viseltetni.
Abból azonban, liogy a kigyóknak bizonyos fokú meg
fontoló képességűk s szenvedélyeik vannak, nem látszik az követ
kezni, liogy elégséges ízlésük is legyen arra, liogy társuknak
ragyogó színeit annyira bámulhassák, liogy ennek következtében
a faj ivari kiválás útján szebbé válliassék. Mindennek daczára
nehéz bizonyos fajoknak rendkívüli szépségét más módon ma
gyarázni; így példáúl az amerikai korall-kigyókét, melyek élénk
pirosak, fekete és sárga gyűrűkkel. Igen jól emlékszem még,
mennyire meg voltam lepetve, mikor az első korall-kigyónak,
mely Brazíliában egy ösvényen keresztül csúszott, szépségét
megpillantám. Ily sajátságos módim színezett kígyók, — miként
W a l l a c e , G ü n t h e r tekintélyére támaszkodva, á llítja ,2— a föld
kerekségén sehol máshol nem találtatnak, mint Délamerikában
s itt nem kevesebb, mint négy nem fordul elő. Egyikök, az
Elaps, mérges; egy ipásik tőle távol álló nemnek mérges volta
kétes s a többi k é tle m egészen ártatlan. Ezen különböző
nemekhez tartozó fajok ugyanazon területet lakják s annyira
hasonlítanak egymáshoz, hogy «csupán a természetbúvár képes
az ártalmatlan és mérges fajokat egymástól megkülönböztetni».
Ennek következtében az ártalmatlan fajok, mint W a l l a c e hiszi,
az utánzás elve szerint védelműl szerezték szülőket, mert ellen
ségeik ennélfogva veszélyeseknek tarthatják. Ez által azonban
a mérges Elaps ragyogó színei nincsenek megmagyarázva, s
talán természetes kiválás útján lehetne magyarázni.
A kígyók sziszegésen kívül egyéb hangot nem adnak.
A gyilkos Echis carinata két oldalt egy sor ferdén álló pikke
lyeket visel, melyeknek sajátságos szerkezetük van s szegélvök
fogazott; ha a kígyót ingerük, pikkelyei egymáshoz dörzsölődnek62
62 Westminster lteview. July 1. 1S67. p. 32.

30 IVARI KIVÁLÁS. 17. RÉSZ-
s ez által sajátságos nyújtott hang keletkezik, mely sziszegés-

hez hasonlít.63 A csörgőkígyókat illetőleg nehány közvetetten
megfigyelés felett rendelkezünk. A u g h e y tanár64 két alkalommal
észlelt egy csörgőkígyót, mely felemelt fejjel igen rövid időkö
zökben hallatá csörgő hangját, melytől nevét kapta; utóbb
egy másik kígyót látott hozzá csúszni, és a két kígyó pároso-
dásra kelt. Ebből azt következteti, hogy a kígyó létrehozta
hang egyik czélja az, hogy az ivarokat egymáshoz csalja ; sze
rencsétlenségre azonban nem tudta megállapítani, vájjon a hím
vagy a nőstény marad-e veszteg s csalogatja a másikat. Ebből
azonban nem következik, hogy a hang a kígyónak valamely
más módon lehet hasznára, például intőjelként oly állatok
elvesztésére, melyek ellene törhetnének. Nem mellőzhetem
továbbá hallgatással azon különböző állításokat, melyek szerint
a csörgőkígyók zsákmányukat hangjukkal elrérnítve megbénít
ják. Némely más kígyó hasonlóképen erős hangot hoz létre
az által, hogy farkát rezegtetve ágakhoz és növényekhez verdesi;
s én magam is hallottam ilyen hangot, melyet Dél-Amerikában
egy Trigonocephalus ezen a módon hozott létre.
Gyíkok (Lacertilia). — A gyíkok némely, valószínűleg

számos fajának hímjei küzdenek egymással féltékenységből,
így a fákon élő délamerikai Anolis crütatdlm rendkívül har-
czias: «Tavaszszal s a nyár kezdeten csak ritkán találkozik
egymással két hím a nélkül, hogy egymással szembe szállana.
Mikor egymást először megpillantják, kétszer-háromszor bólin
tanak fejőkkel s egyidejűleg a gallérukat, vagy a torkuk alatt levő
zacskójukat kifeszítik. Szemeik dühtől szikráznak s miután far
kukkal nehány másodperczig jobbra-balra suhintgattak, mintha
erőt akarnának gyűjteni, dühösen egymásnak esnek, birkózva
összefonódnak s fogaikkal egymásba kapaszkodnak. A harcz
C3 Dr. A nderson : Proc. Zoolog. Soc. 1871. p. 196.

04 The American N aturálist. 1873. p. 85.
rendesen avval végződik, hogy a birkózók egyike elveszti a farkát,,

melyet a győző gyakran felfal.» Ezen faj hímje jelentékenyen
nagyobb a nősténynél; 656s a mennyire dr. G ü n t h e r utána jár
hatott, ez látszik szabályszerűnek valamennyi gyíknál. Csupán
az Andaman szigetek Cyrtodactyhtsriibidus-ának hímjei vannak
alfelmirigyekkel ellátva, melyek, analogia útján következtetve,
valószínűleg illat terjesztésére szolgálnak.615
Az ivarok gyakran lényegesen különböznek egymástól
külső jellemekre nézve. A fentebb említett Anolimák hímjei
tarajjal vannak ellátva, mely a hát és fark hosszában felme
reszthető; a nősténynél ellenben nyoma sincs ezen tarajnak.
Az indiai Cophotis ceylanica-nál
a nőstény is el van látva hát
tarajjal, mely azonban sokkal
gyengébben van kifejlődve, mint
a hímé, s miként Dr. G ü n t h e r
közli velem, ugyanez áll szá
mos iguánáról, chaméleonról és
egyéb gyíkról. Nehány fajnál
mindazonáltal a taraj egyenlően
van kifejlődve mindkét ivarnál; M’l. ábra. S ita n a m in o r. Hím, felfújt torok
zacskóval. (G ünther «Reptil of Indiá»-
így példáúl az Igiuina tubercula- jából.)
tá-nál. A Sitana-nemnél csupán

a hímek vannak ellátva nagy torokzacskóval (33. ábra), mely
kifeszíthető, mint valami legyező s kékesfeketével és pirossal
színezett. Ezen ragyogó színek azonban csak az ivarzás idejé
ben vannak kifejlődve. A nőstényeknél még csak csökevénye
sincs ennek a függeléknek; az Anolis cristatellus-nál ellenben,
A u s t e n szerint, habár elsatnyúlt állapotban, de megvan a nős
ténynél is s világospiros, sárga márványzattal. Bizonyos más
65 N. L. A üstén ezen állatokat hosszá ideig tartotta elve. L a n d

and Water. July 1867. p. 9.
66 S toliczka : Journ. o f Asíatic Soc. o f Bengal. Vol. XXXIV.*
1870. p. 166.
IV A R I K IV Á L Á S . II. RÉSZ.
gyíkoknál továbbá mindkét ivar egyenlő módon kifejlett torok

zacskókkal van ellátva. így tehát, mint számos fentebb tárgyalt
esetben, ugyanazon csoporthoz tartozó fajoknál ugyanazon
jellemet majd csupán a hímekre találjuk szorítkozva, majd
a hímeknél erőteljesebben kifejlődve, mint a nőstényeknél,
majd végre mindkét ivarnál egyenlően kifejlődve. A Draco-
nembe tartozó apró gyíkok, melyek bordáik között kifeszített
ernyőjük (parachute) segítségével a levegőn át szállanak s
melyek színezetök szépsége által minden leírást csúffá tesz
nek, torkukon bőrfüggelékekkel vannak ellátva, «melyek a
tyúkféle madarak húsos függelékeihez hasonlítanak», s melyek
34. ábra. Ceratophora Stoddartii. A baloldali a hím ; a jobboldali a nőstény.
izgatásra felduzzadnak. Mindkét ivarnál ki vannak ugyan fej

lődve, a hímeknél azonban erőteljesebben, melyeknél az ivar
érettség idejében a középső függelék néha a fejnél kétszer
hosszabbra nő. A legtöbb fajnál egy keskeny taraj fut végig a
háton, mely a hímeknél sokkal erősebben van kifejlődve, mint
a nőstényeknél, vagy a fiatal hímeknél.07
Egy khinai fajról azt állítják, hogy tavaszszal párosán él:
«ha az egyiket megfogjuk, a másik leveti magát a földre s ellent-
állás nélkül meg hagyja magát fogni», — úgy hiszem, kétségbe
esésből/’8
07 A Cophitis-re, Sitand-ra és Dracó-ra vonatkozó összes idézések és

adatok, valamint a Ceratophora-ra, Chamaeleon-ra vonatkozók is Dr. Gün -
ther pompás munkájából vannak átvéve. L. : Reptils o f B ritish In d ia,
B a y Soc. 1864. p. 122., 130., 135.
08 Mi*. S winhok : Proc. Zoolog. Soc. 1870. p. 240.
XII. FEJ. CSÚSZÓ-MÁSZÓK. 33
Ezeken kívül még más és figyelemre méltóbb különbségek

vannak a gyíkok ív arai között. A hím* Ceratophora aspera orrá
nak hegyén egy függeléket visel, mely eleri a fej fele hosszát,
hengeres, pikkelyekkel fedett, hajlékony és, úgy látszik, felme
reszthető ; a nősténynél ezen képlet egészen elsatnyúlt. Ugyan
ezen nem másik fajánál a hajlékony függelék hegyén egy pikkely
35. ábra. Chamaeleon bifurcus. A felső a hím; az alsó a nőstény.
kis szarvat képez s egy harmadik fajnál {C. Stoddartii,^. ábra)

az egész függelék szarvvá változott, mely rendesen fehér; ha
azonban az állat ingereltetik, bíborszínt vált. Ezen faj kinőtt
hímjénél a szarv fél hüvelyknyi hosszú; a nősténynél s a
fiataloknál ellenben rendkívül kicsiny. E függelék, mint dr.
GüN^tEK megjegyzi, a tyúkféle madarak tarajával hasonlítható
össze, s úgy látszik, ékítményül szolgál.
Darwin. A z em ber szá rm a zá sa . II. 3
34 IVARI KIVÁLÁS. II. RKSZ-
A Chamaeleon-nemben az ivarok között levő különbségek

tetőfokukat érik el. A Madagaszkárt lakó Chamaeleon bifurcus
(35. ábra) hímjénél a fej felső része két nagy, tömör csontos
nyúlványba van meghosszabodva, melyek, mint a fej többi
része, pikkelyekkel vannak borítva; e sajátságos szerkezet
a nősténynél csak elsatnyált állapotban van meg. Továbbá az
Afrika nyugati partjain élő Chamaeleon Owemi (36, ábra) hímje
orrán s fejének mellső részén három sajátságos szarvat visel,
melynek nyoma sincs a nősténynél. E szarvak csontkinö
vések, melyek a köztakaróhoz tartozó, sima hüvelylyel van
nak bevonva, úgy hogy szerkezetökre nézve megegyeznek a
36. ábra. Chamaeleon Owenii. A baloldali a hím ; a jobboldali a nőstény.
tulok, kecske, vagy más üresszarvu kérődző szarvaival. Ámbár

e három szarv oly lényegesen különbözik a Chamaeleon
bifurcus koponyájának két nagy nyúlványától, mégis alig lehet
a felett kételkedni, hogy e két állat háztartásában ugyanarra a
czélra szolgálnak. Az első feltevés, mely bizonyára mindenki
nek eszébe jut, az, hogy a hímek egymással való küzdelmeik
alkalmával használják; mivel pedig ezek az állatok felette harcz-
vágyók,69 valószínű is, hogy e feltevés alapos. T. W. W ood
csakugyan arról értesít, hogy két Ch. pumilus-1 nagy dühvei
látott egymással egy ágon küzdeni; e közben fejőket egyre
mozgatták s igyekeztek egymást megmarni, majd megpihentek
kevés időre, hogy viaskodásukat ismét újból kezdjek.
69 Dr. B uchholz : Monatsbericht dér k. Preussischen Akad. Jan.

1874. p. 78.
Számos gyíknál némileg különböznek egymástól az ivarok

színárnyalat s csíkolatra nézve, mely a hímnél élénkebb s éle
sebben határolt mint a nőstényeknél. Ez áll példáúl az imént
említett délafrikai Cophotis-ról s az Acanthodactylus capensis-ről.
Ugyanezen földrész egyik Cordylus-f&jánál a hím vagy sokkal
veresebb, vagy zöldebb mint a nőstény. Az indiai Colotes
nigrilabris-nál nagyobb a színbeli különbség az ivarok között,
e mellett a hímnek ajkai feketék, a nőstényéi pedig zöldek. A mi
közönséges, kis elevenszülő gyíkunknál ( Zootoco vivipara)
«a hím testének hasoldala s farkának alapja élénk narancs-
színű, fekete tarkázattal, a nőstény ugyanezen testrészei pedig
halvány szürkészöldek, foltok nélkül».70 Láttuk továbbá, hogy
a Sitaná-nak csupán hímjei vannak torokzacskóval ellátva s ez
pompásan van feketével, kékes feketével meg vörössel színezve.
A chilei Proctotretus tenuis-nek csupán a hímje van kékeszöld és
rézvörös foltokkal színezve.71 A hímek sok esetben az egész
éven át megtartják színűket, míg más esetekben az ivarzás
idejében élénkebb színűekké válnak; példaként fel akarom
említeni a Cedotes mariá-t, melynek feje ezen időszakban élénk
piros, testének egyéb része pedig zöld.72
Számos fajnak mindkét ivara egyenlően pompásan van
színezve; s nincs okunk feltenni, hogy ezen színek védők. Hogy
azonban a fákon, a lombozat között élők zöld színe elrejtésökre
szolgál, alig szenved kétséget; s északi Patagoniában láttam
egy gyíkot (Proctotretus midtirnacidatus), mely, ha megijed,
behunyja szemeit és a földre lap u l; színe olyan tökéletesen bele
olvad a környező homokéba, hogy ekkor csaknem egészen észre
vehetetlen. A ragyogó színeket azonban, melyekkel oly sok gyík
70 B ell : Hist. o f B ritish Reptils. 2. edit. 1849. p. 40.

71 A Proctotretus-t illetőleg 1. Zoology o f the Voyage o f the «Be.aglo >;
R eptils , by Mr. B ell : p. 8. Az afrikai gyíkokat illetőleg 1. Zoology o f
S. A frica : R ep tils , by Sir Andrew Smith : pl. 25., 39. Az indiai Calo-
tes-t illetőleg: Reptils o f B ritis h In d ia , by Dr. Günther, p. 143.
72 Günther : Proc. Zoolog. Soc. 1870. p. 778., egy színezett ábrával.
3*
díszített, valamint különböző sajátságos függelékeiket, nyilván a

hímek szerezték mint vonzószereket, azután pedig vagy csupán
a hím, vagy mindkét ivarbeli utódokra szállottak azok át. Az ivari
kiválás a csúszó-mászóknál valóban csaknem épen oly lényeges
szerepet látszik játszani, mint a madaraknál. A nőstényeknek
a hímekéhez képest kevésbbé feltűnő színök nem magyaráz
ható, mint W a l l a c e a madaraknál feltehetni véli, abból, hogy
a nőstények a költés ideje alatt veszélyeknek vannak kitéve.
T I Z E N H A R M A D I K FEJEZET.
A MADARAK M ÁSODRENDŰ IV A RJELLEM EI.
Ivari különbségek. — A küzdés törvénye. — Különös fegyverek. — Hangadó

szervek. — Hangszeri zene. — Szerelmi taglejtések és tánczok. — Állandó
és évszaki díszítmények. — Kettős és egyszeri évenkénti vedlés. — A hímek
nek díszítményeikkel való kaczérkodása.
ivarjellemek a madaraknál változatosabbak és

má s o d r e n d ű
A feltűnőbbek, habár nem is járnak lényegesebb szerkezeti

változásokkal, mint az állatország bármely más osztályánál.
E tárgyat ezért meglehetős részletességgel fogom előadni. A hím
madarak néha, habár csak ritkán is, különös fegyverekkel van
nak felszerelve az egymással való küzdésre. A nőstényeket a
legkülönbözőbb hangokkal és dalokkal báj ölj ák el. Minden
féle tarajokkal, húsos fityegőkkel, dudorokkal, szarvakkal,
levegővel kitágítható zacskókkal, bóbitákkal, puszta tollszárak
kal, dísztollakkal s egyéb meghosszabbodott toliakkal van
nak díszítve, melyek kecsesen indulnak ki a test különböző
részéből. Csőrük, fejők csupasz bőre s tolláik gyakran pompás
színűek. A hímek nőstényeiknek néha tánczczal, vagy idegen
szerű taglejtésekkel udvarolnak majd a földön, majd a levegő
ben. A hím legalább is egy esetben pézsmaszerű illatot áraszt,
melyről feltehető, hogy a nőstényt ingerli, vagy szerelemre lob-
bantja; egy kitűnő észlelő, R a m sa y , 1 ugyanis az ausztráliai
pézsma-kacsáról ( Biziura lobata) azt mondja, hogy «az illat,
melyet a gunár a nyári hónapokban áraszt, csupán erre az ivarra
1 Ibis. Vol. III. (New. Ser.), 1867. p. 414.

szorítkozik s hogy némely egyén egész éven át kiválasztja. Soha,

még a párosodás ideje alatt sem lőttem nőstény példányt, mely
nek csak némi pézsmaillata lett volna». A párosodás ideje alatt
oly erős ez az illat, hogy jóval előbb észrevehető, mint az ember
a madarat látná.2 A madarak egészben véve valamennyi állat
között, az embert természetesen kivéve, a legaesthetikusabbak-
nak látszanak s közelítőleg ugyanazon ízlésök is van mint
nekünk, mit eléggé bizonyít az, hogy a madarak dalában
gyönyörködünk s hogy hölgyeink, a czivilizáltak ép úgy mint
a vadak, fejőket kölcsönzött toliakkal diszítik s magukat drága
kövekkel cziczomázzák, melyek aligha ragyogóbb színűek, mint
bizonyos madarak csupasz bőre s húsos lebenyei.
Mielőtt az ivarjellemeket tárgyalnék, melyekkel itt részle
tesen fogunk foglalkozni, csak bizonyos ivari különbségeket
akarok felemlíteni, melyek, úgy látszik, hogy az ivaroknak kü
lönböző életmódjától függenek; mert habár az ily esetek az
alsóbb osztályokban közönségesek is, a magasabbakban mégis
ritkák. Két kolibri, mely az Eustephanus-nembe tartozik és
Juan Fernandez szigetén lakik, hosszú ideig különböző fajhoz
számíttatott; jelenleg azonban, miként GouLD-tól értesülök,
tudjuk, hogy egy és ugyanazon fajnak az ivarai, s csőrüknek
alakjára nézve csakugyan csak lényegtelenül különböznek egy
mástól. Egy másik nembe tartozó kolibrinál ( Grypus) a hímnek
csőre szegélyén fűrészelt s hegyén horgasán görbült, mi által
a nősténytől lényegesen különbözik. Az új-zeelandi Neomorpha-
nál még nagyobb a csőr alakja közötti különbség s ez a külön
böző táplálkozás-móddal áll viszonyban. Valami hasonlót lehet
a mi tengeliczénknél (Carduelis ek(jaus) észlelni: J enner
W eir szerint ugyanis a madarászok a hímet valamivel hosz-
szabb csőréről képesek megkülönböztetni. A hímek egész csa
patai a bogács (Dipsacus) magvaiból táplálkoznak, melyek
2 Gould : Handboók to the B irds o f Australia. 1865. Yol II.,

p. 383.
X III. FEJ. MADARAK. 3 !)
hez hosszú csőrükkel képesek hozzáférni, míg a nőstények

többnyire a Scrophularia magvaiból táplálkoznak. Ha az
ilynemű lényegtelen különbséget veszszük kiindulásúl, belát
hatjuk, hogy mily módon fejlődhetik a két ivar csőre között
természeti kiválás útján lényeges különbség. Az előadott esetek
ben lehetséges, hogy az ivarok csőre közötti különbség először
a hímeknél fejlődött küzdelmeik következtében s hogy ez veze
tett azután az életmód lényegtelen módosulására.
A küzdés törvénye. — Csaknem valamennyi hím. madár

rendkívül harczias s csőrét, szárnyát és lábait használja küz
dései közben. Minden tavaszszal láthatjuk ezt veresbegyeink-
és verebeinknél. A legkisebb madár, tudniillik a kolibri, a leg
veszek edőbb természetű. G o s s e 3 leír egy ilyen küzdést, melynél
egy pár kolibri csőrével kapaszkodott egymásba s birkózva
addig forgolódtak, míg csaknem a földre estek; M o n t e s d e O ca
egy másik nemről szólva, mondja, hogy ritkán találkozik egy
mással két hím, a nélkül, hogy a levegőben heves harczra ne kel
nének; kalitkában tartva «küzdelmök rendesen avval ér véget,
hogy az egyiknek nyelve íelhasíttatik, mely azután, nem tudván
táplálkozni, bizonyára meghal».4 A gázlók között a zöldlábú vizi
tyúk ( Gallinula ehloropus) hímjei «a párzás ideje alatt hevesen
küzdenek a nőstényért. Csaknem egyenesen állanak a vízben s
lábaikkal rugdalódznak». Megfigyelték, hogy két hím fél óra
hosszáig küzdött ily módon egymással, míg egyik a másiknak
fejét megragadá s kétségkívül megöli vala, ha a szemlélő közbe
nem lép; a jéreze az egész idő alatt nyugodt szemlélőként
tekinté a harezot.5 B ly th szerint egy közel rokon madárnak
( Gallicrex cristatas) hímjei egy harmadrészszel nagyobbak a
nőstényeknél s a párzás ideje alatt oly harcziasak, hogy keleti
3 Idézi G ould : Introduction io the Trochilidae. 1861. p. 29.

4 G ould : u. o. p. 52.
5 W. T hompson: Nai. Hist. o f I r e l a n d : Birds, Yol. II., 1850.
p. 327.
Bengalia bennszülöttei versenyküzdelmekre tartják őket. Indiá

ban különböző más madarakat is tartanak ugyanezen czólra,
így példáúl a bulbulokat (Pymonotus haemorrhous), melyek
«nagy lelkesedéssel küzdenek».6
A polygám bajnok libucz ( Machetes pugnax, 37. ábra) harcz-
szomja miatt közbeszéd tárgya; a nőstényeknél jóval nagyobb
hímek tavaszszal naponkint összegyűlnek bizonyos helyeken,
melyeken a nőstények tojni szoktak. A libucz-vadászok ezeket a
helyeket arról ismerik fel, hogy a gyep kissé le van taposva.
Itt küzdenek egymással a libuczok a küzdőkakasokéval nagyon
hasonló módon, csőrükkel megragadják s szárnyaikkal verik
egynjást. A nyakukat övező kerek tollgallért ekkor felborzasztják,
mely, M o n ta g u ezredes állítása szerint, a madaraknak paizs
gyanánt szolgál, hogy «a földet seperve, a test gyengébb részeit
oltalmazza»; s ez egyszersmid az egyedüli előttem ismeretes
példa, melyben egy madár valamely paizsfélével van felszerelve.
Egyébiránt ezen tollgallér gazdag, tarka színei miatt való
színűleg főképen ékítményül szolgál. Mint a legtöbb har-
czias madár, úgy látszik, hogy mindig készek a viaskodásra,
s ha szűk fogságban élnek együtt, gyakran megölik egymást;
M o n ta g u azonban azt észlelte, hogy harczvágyuk tavaszszal,
mikor a hosszú tollak nyakukon teljesen ki vannak fejlődve,
növekedik s ezen időben valamelyiküknek legkisebb mozdulata
általános harczot szít.7 Az úszólábú madaraknak harczszomjára
két példa elégséges leend: Guyanában «a vad pézsmakacsa
(Cairina moschata) hímjei között a párosodás idejében véres
harczok folynak s a folyó ott, a hol ily harcz folyt, nagy terü
leten toliakkal van borítva».8 Még oly madarak is, melyek a
küzdésre látszólag csak kevéssé vannak felszerelve, heves har-
czokat folytatnak; így a pelikánok erősebb hímjei a gyengéb
6 J e r d o n : B irds o f India. 1863. Vol. II., p. 96.

7 M a c g il l iv r a y : Hist. B rit. Birds. Vol. IV., 1852. p. 177— 181.
8 Sir R. S c h o m b u r g k : Journal of B. Geocjraph. Soc. Vol. X III.
1843. p. 31.
X III. FEJ. MADARAK. 41
beket mindig elkergetik, hozzájuk kapnak erős csőrükkel s

heves csapásokat osztogatnak szárnyaikkal. A hím szalonkák
szintén küzdenek egymással s e közben «oly módon lökdösik
s kergetik egymást csőrükkel, melynél sajátságosabbat alig

lehet gondolni»./Néhány madárról azt tartják, hogy soha sem
küzd; ez moncpiató A u d u b o n szerint az Egyesült-Államok
egyik harkályáról (Picus auratus), ámbár «a nőstényeket nagy

számú, egész egy fél tuczat udvarló kíséri».9
Számos madár hímjei nagyobbak a nőstényeknél, a mi
kétség kívül javukra szolgál vetélytársaikkal folytatott küzdé
seik közben s természetes kiválás útján szereztetett. A két ivar
között levő nagyságbeli különbség nehány ausztráliai fajnál
egész a végletig fokozódott: így a pézsmakacsának (Biziura)
s a Cincloramphvs riiuralis-nsbk a hímje pontos mérések szerint
tényleg kétszer akkora, mint nősténye.101Számos más madárnál
a nőstények nagyobbak a hímeknél s az erre nézve gyakran
említett magyarázat, hogy tudniillik a fiókok felnevelése körül
a nőstényeknek van legtöbb dolguk, nem elégséges. Nehány
kevés esetben, mint alább még látni fogjuk, a nőstények azért
nyerték nagyobb termetűket s erejöket, hogy más nőstényeket
legyőzhessenek s a hímek bírásához jussannak.
Számos tyúkféle madárnak, főleg a soknejűeknek hímjei
vetélytársaikkal való viaskodásra különös fegyverekkel vannak
felszerelve, sarkantyúkkal tudniillik, melyek borzasztó hatással
használtathatnak. Egy megbízható szerző beszéli,11 hogy
Derbyshireben egy ölyű egy csirkéitől kisért tyúkra csapott,
mire a kakas védelmére sietett és sarkantyúját a támadónak
a szemén át egyenesen koponyájába vágta. A sarkantyút csak
nehezen lehetett a koponyából kihúzni s minthogy az ölyű,
daczára annak, hogy kimúlt, zsákmányát ki nem bocsátotta,
szorosan egymásba volt a két madár kapaszkodva; a kakas
azonban, midőn megszabadíttatott, csak kevéssé volt megsértve.
A küzdő kakasok legyőzhetetlen bátorsága ismeretes. Egy úr, ki
ezelőtt hosszú idővel a következő brutális jelenetnek tanúja
volt, beszéli nekem, hogy egy kakas valamely ismeretlen vélet
len következtében eltörte a lábát a tyúkólban s tulajdonosa
9 Ornithological Biography. Vol. I. p. 191. A pelikánokat és sza

lonkákat illetőleg 1. p. 138., 477.
10 G o u l d : HandbooTc etc. Vol. I., p . 395.; Vol. II., p. 383.
11 Mr. H kwitt : Poulery Booh by T egetmeier, 1806. p. 137.
fogadott arra, hogy ha lábát lécz köré kötik, úgy hogy a kakas
állani tud, folytatni fogja a viadalt. Ezt menten meg is tették s
a kakas kitartó bátorsággal küzdött, míg halálos döfést kapott.
Ceylonban egy közel rokon vad faj, a Gallus Stanley i, mint
ismeretes, kétségbeesetten küzd «serailának megvédéséért,»
úgy hogy a küzdők egyikét gyakran halva lehet találni.12 Egy
indiai fogoly ( Ortygornis gularis)3 melynek kakasa erős és éles
sarkantyúkkkal van felszerelve, oly veszekedő, «hogy korábbi
harczokból származó hegedések, csaknem valamennyi megöl
példánynak mellét eltorzítják.»13
Csaknem valamennyi tyúkféle madárnak, még azoknak
hímjei is, melyek sarkantyúkkal nincsenek is felszerelve, a
párosodás ideje alatt heves viadalokba bonyolódnak. A siket-
és nyírfajdnak (Tetrao urogallus és T. tetrix), melyek mind
ketten soknejűek, rendesen bizonyos helyeik vannak, a hol
több héten át rendesen nagy számmal összegyűlnek, hogy
egymással küzdjenek s a nőstények előtt bájaikat kitárják. Dr.
W. K o w a l e w s k y közli velem, hogy Oroszországban azon helye
ken, hol a siket faj dók harczoltak, egészen véresnek találta a
havat, a nyirfajdóknak pedig minden irányban szétszóródnak
tollai, mikor többen királyi baj vívásra kelnek. Az idősebb
B r e h m sajátságos képet ad a dürögésről (Balz), miként a nyír
fajd szerelmi tánczát vagy sétáját nevezik. A kakas csaknem
szakadatlanúl a legidegenszerűbb hangokat hallatja: «Farkát
legyezőszerűleg kiterjesztve függőlegesen tartja, fejét és nyakát,
melyen minden toll fel van borzolva, a magasba emeli, szár
nyait pedig leeresztve testétől elemeli. Erre egy párt szökik ide
s tova, gyakran körben s végre csőrének alsó káváját oly
melyen a földre szorítja, hogy az állán levő tollakat ledör
zsöli. Mindezen mozdulatoknál szárnyaival csattog s önmaga
körül forog. Minél tüzesebb, annál élénkebben lejt s végre azt
12 L a y a r d : Annals and Mag. o f Nat. Hist. Vol. XIV., 1854. p. 63.

1JÍ J e r d o n : B írá s o f India. Vol. III., p. 574.
44 IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ-
hihetnők, hogy őrjöngővei vagy eszeveszettel van dolgunk.»

A nyírfajdok ezen időben szerelemtől annyira elolvadnak, hogy
szinte vakokká és siketekké válnak, bár nem oly mértékben,
mint a siketfajd. Ennek következtében ugyanazon a helyen az
egyik kakast a másik után le lehet lőni, vagy épen kézzel meg
fogni. Miután a kakasok ezen jeleneteket eljátszották, viadalra
kelnek egymással s egy és ugyanazon kakas vetélytársai felett
való erejének bebizonyítására ugyanazon reggel több dürgő
helyet keres fel, mely több egymást követő éven át ugyanaz
marad.14
A pávakakas hosszú farkuszályával inkább piperkőcznek,
mint bajnoknak látszik, néha azonban mégis heves bajvívásba
bocsátkozik: Kev. W . D arwin F ox közli velem, hogy két
pávakakas, mikor Chestertől kis távolságban egymással küzdött,
annyira nekitüzesedett, hogy az egész város felett átrepültek
birkózva, és St. John tornyának a csúcsára leszállottak.
Sarkantyújok azon tyúkféle madaraknak, melyek vele fel
vannak szerelve, általában csak egy van, a Polyplectron-nak
(1. 51. ábra 86.1.) azonban kettő, sőt néha még több is van egy-
egy lábán, sőt a vérfáczánnál ( Ithaginis cruentus) öt sarkantyút
észleltek. A sarkantyúk általában a kakasokra szorítkoznak s a
tyúkoknál csupán dudorok vagy csökevények képviselik; a jávai
páva (Paco muticus) tyúkja azonban s mint B l y t h közli, a kis
vöröshátú fáczánnak (Euplocamas erythrophthalmus) tyúkja
is sarkantyút visel. A Galloperdix-nek a kakasainak rendesen
két, a tyúkjainak ellenben csak egy sarkantyújok van mind
két lábukon.1516 A sarkantyúkat ezek után bízvást hím jelle
meknek tekinthetjük, bár alkalmilag kisebb-nagyobb mértékben
átszállottak a nőstényekre. Miként a legtöbb egyéb másodrendű
14 B rehm : Illustr. Thierleben. 1867. Bd. IV., p. 351. A közlött

adatok némelyei L. LLOYDtól vétettek át (The Game B irds o f Sweden
etc. 1867. p. 79.)
16 J erdon : B ird s o f India. Az Ithaginis 1. vol. III. p. 523; a G al
loperdix. p. 514.
ivarjellemek, úgy a sarkantyúk is mind számokra, mind pedig

fejlődésökre nézve ugyanazon fajnál rendkívül változók.
w w t& a : a * w
'■
8. ábra. P a la m e d e a c o rn u ta (B uehm után). Szárnyán a két sarkantyú, fején a fonalas függelék

látható.
Különböző madaraknak a szárnyukon van a sarkantyújok;

az egyiptomi lúdnak (Chenalopex aegyjrtiacm) azonban csupán
tompa csupasz foltjai vannak, s ez valószínűleg az első fokot
46 IVARI KIVÁLÁS. II. R É SZ .
képviseli, melyből más rokon madaraknál valódi sarkantyúk

fejlődtek. A sarkantyússzárnyú ludnál ( Plectropterus gambensis)
a gúnároknak sokkal nagyobb sarkantyúik vannak, mint a jér-
czéknek s miként B a r t l e t t közli velem, egymással való viasko-
dásaik alkalmával használják, úgy, hogy ez esetben a szárny-
sarkantyúk ivari fegyverekül használtatnak; L iv in g s t o n e ada
tai szerint azonban főleg a fiókok védelmezésére szolgálnak.
A Palamedea (38. ábra) mindkét szárnyán egy pár sarkantyúval
van fegyverezve s ezek oly borzasztó fegyverek, hogy egy kutya
egyetlen csapásukra vonítva oldott kereket. Úgy látszik azon
ban, hogy ez esetekben, valamint a szárnyukon sarkantyúkkal
ellátott harisoknál is a sarkantyúk nem nagyobbak a hímeknél
mint a nőstényeknél.16 Bizonyos liléknél ( Charadrius ) azonban
a szárnyak sarkantyúit ivari jellemeknek kell tekinteni. így
közönséges bibiczünk ( Vanellus cristatus) hímjének vállán levő
dúdorai a párosodás ideje alatt kiemelkedőbbekké válnak s
ismeretes, hogy a hímek egymással küzdenek. A Lobivanellus
nehány fajánál a párosodás ideje alatt egy hasonló dudor
«rövid, szarunemű sarkantyúvá fejlődik.» Az ausztráliai L .
lobatus-nál mindkét ivarnak van sarkantyúja, melyek azonban
a hímnél sokkal nagyobbak mint a nősténynél. Egy rokon
madárnál, a Hoplopterus armatus-nál, a sarkantyúk a párosodás
ideje alatt nem növekednek, Egyptomban azonban azt észlelték,
hogy épen oly módon küzdenek, mint a mi bibiczeink; e közben
hirtelen a magasba szöknek s egymást oldalról gyakran halálos
eredménynyel csapkodják. Ugyanily módon más ellenségeket
is képesek elűzni.1710
10 Az egyptomi ludat illetőleg 1. Macgillivray : B ritish Birds. Vol.

IV., p. 639. A Plectropterus-1 illetőleg: L ivingstone’s Travels, p. 254.
A Palamedeá-t illetőleg B rehm’s Thierleben. B. IV., p. 740. Ugyanezen
madarat illetőleg 1. továbbá A zara ; Voyage dans VAmérique mérid. Tóm.
IV., 1809. p. 179., 253.
17 Bibiczünket illetőleg 1. Mr. R. Carr : B án d and Water. Aug. 8.
1868. p. 46. — A Lobiv anellus-t illetőleg J erdon : B irds o f India. Vol.
A szerelem időszaka a harcz időszaka; némely madárnak

hímjei azonban, mint például a küzdőkakasok, a bájnok libucz-
nak, sőt a vad pulykának és nyírfajdnak18 hímjei is mindig
készek harczra kelni, valahányszor csak találkoznak. A nő stény-
nek jelenléte «teterrima belli causa». Bengáliai gyerkőczék az
amandava (Estrelda; amandavci) csinos kis hímjeit oly módon
buzdítják harczra, hogy három kis kaliczkát helyeznek egy
sorba, közepett egy nősténynyel. Kis idő múlva a két hímet
szabadon bocsátják s azonnal megkezdődik a kétségbeesett
harcz.19 Ha több hím gyűl össze ugyanazon a helyen egymással
bajt vívni, mint a faj dók s különböző más madarak, rendesen
a nőstények kisérik * őket, 20 melyek később a győzedelmes
bajnokkal párosodnak. Némely esetekben azonban a párosodás
a helyett hogy követné, megelőzi a küzdelmet: így A u d u b o n
beszéli,21 hogy a virginiai lappantyúnak ( Caprimulgus Virginia-
nus) több hímje «rendkívül mulatságos módon udvarol a nős
ténynek s mihelyt ez választását megtette, elűzi a felsőbbségben
részesített udvarló többi vetélytársát s birodalmának határain
túl kergeti.» A hímek általában véve teljes erővel igyekeznek
vetélytársaikat párosodás előtt elűzni, vagy megölni. Úgy látszik
azonban mégis, mintha a nőstények nem kivétel nélkül válasz
tanák mindig a győzedelmes hímeket. W. K o w a l e w s k y csak
ugyan azt állítá, hogy a siket fajd-tyúk néha egy fiatal kakassal
III., p. 647.; továbbá Go uld : Handbook o f B ird s o f Australia. Vol. II.,

p. 220.— A Hoplopterus-1 illetőleg Mr. A ulen : Ibis. Vol. V., 1863. p. 156.
18 A udubon : Ornith. Biography. Vol. II., p. 492.; Vol. I., p. 4— 13.
19 Mr. B l y t h : L a n d and Water. 1867. p. 212.
20 R ic h a r d s o n a Tetrao umbella tus-r ó l: Fauna Bor. Amer. Birds.
1831. p. 343. — L. L loyd : Game Birds o f Sweden. 1867. p. 22., 79. a
siket- és nyirfajdról. — B r e h m azt említi (Thierleben etc. Bd. IV.,
p. 352.), hogy Németországban a nőstény nyirfajdok a kakasok dürgésé-
nél nincsenek jelen; ez azonban kivételt képez a rendes szabály alól.
Lehetséges, hogy a tyúkok elrejtve tartózkodnak a környező bokrokban,
mint ez a skandináviai nyirfajdok s más észak-amerikai fajok nősté
nyeiről ismeretes.
21 Ornith. Biogr. Vol. II., p. 275.
ellopódzik, mely nem merészelt a vén kakasokkal a küzdőtérre

lépni; épen így áll a dolog esetleg a skóthoni szarvasokkal.
Ha két hím egyetlen nőstény jelenlétében bocsátkozik harczba,
kétség kívül rendesen a győző éri el vágyainak tárgyát; némely
ily harczok azonban az által szíttatnak, hogy kóborló hímek
igyekeznek már frigyre kelt párok békéjét feldúlni.22
Még a legbarczvágyóbb fajoknál is valószínű, hogy a páro-
sodás kizárólag a hímnek erejétől és bátorságától függ; mert
ily hímek általában különböző czifraságokkal vannak ékesítve,
melyek a párosodás ideje alatt gyakran ragyogóbbakká válnak
s a hímek nagy buzgalommal tárják fel a nőstények előtt.
A hímek továbbá társukat szerelmi hangokkal, dallal s taglejté
sekkel igyekeznek elbűvölni s izgatni s az udvarlás sok esetben
hosszúra nyúló folyamat. Ennek következtében nem valószínű,
hogy a nőstények az ellenkező ivar bájai iránt nem fogékonyak,
vagy, hogy okvetetlenül kénytelenek magokat a győzedelmes
hímnek megadni. Valószínűbb, hogy a nőstényeket bizonyos
hímek akár a bajvívás előtt, akár ez után izgatják s ezeket
ennek következtében öntudatlanúl elsőbbségben részesítik.
A mi a Tetrao umbellast illeti, egy jó észlelő23 annyira megy,
hogy felteszi, hogy a hímek harczai csak színlelt harczok,
melyeket azért végeznek, hogy lehetőleg legkedvezőbben
mutassák be magokat a körülöttük összegyűlt s őket bámuló
nőstényeknek; én ugyanis soha sem voltam képes egy csonkított
hősre akadni s ritkán találtam többet, mint egy megtört tollat.»
E tárgyra még visszatérendek, meg akarom azonban itt jegyezni,
hogy az Egyesült-Államokban honos Tetrao Cupido hímjei
mintegy húszával gyűlnek össze e^y külön helyen s a közben
míg kérkedve sétálnak, eltöltik a levegőt rendkívüli lármájokkal.
A nősténynek első válaszára dühösen szembeszállanak a kaka-
22 B r e h m : Thierleben. Bd. IV., 1867. p. 9Í

Biogr. Vol. II., p. 492.
23 L a n d and Watcr. July 25. 1868. p. 14.
sok s a gyengébb enged; erre azonban Audubon szerint mind

a győzők, mind a vesztesek felkeresik a nőstényt, úgy hogy
vagy választaniok kell a nőstényeknek, vagy pedig a viadalnak
kell újból megújulnia. Az Egyesült-Államok seregélyei egyikének
( Sturnella ludovieiana) hímjei szintén hevesen küzdenek egy
mással, «a nősténynek megpillantására azonban mindnyájan
ez után repülnek, mintha csak megbolondultak volna.»2425
Hang és hangszeri zene. — A madaraknál a hang külön

böző kedélyhangulatoknak, mint a szerencsétlenségnek, a féle
lemnek, a bosszankodásnak, diadalnak, vagy csupán a boldogság
érzetének kifejezésére szolgál. Ügy látszik, hogy néha félelem
keltésére is használtatik; ez mondható nevezetesen azon szi
szegő hangról, melyet némely madár fiók-korában ad. Audubon
beszéli, hogy egy vakvarjú (Ardea nycticorax L .)} melyet szelí
dítve tartott, el szokott volt rejtőzni, mikor a macska közeledett,
«azután hirtelen előszökött s a legborzasztóbb károgást vitte vég
hez, szemlátomást gyönyörködve a macska nyugtalanságában s
megfutamodásában.» A közönséges házi kakas a tyúkját, ez pe
dig a csirkéit hívogatja, ha falatot talált. A tyúk, «mikor meg
tojt, igen gyakran ismétli ugyanazon hangot s azután hat
hanggal magasabban végezi, melyet igen hosszú ideig nyújt» ;26
evvel fejezi ki örömét. Nehány társaságban élő madár egymást
szemlátomást segítségül hívja, s mikor íáról-fára menekülnek,
az egész csapatot egymásnak egyre felelgető, csiripelő hangok
tartják össze. A ludak s más vízi madarak éjjeli vándorlása
alkalmával hallhatjuk, hogy a csapat éléről harsány hangok
kelnek a fejünk felett, melyre azután a csapat végéről adott
hangok válaszolnak. Bizonyos hangok intőjelül szolgálnak,
melyeket, miként a vadászok, idejök rovására, tapasztalhatták,
24 A u d u b o n : Ornith. B io g r .; Tetrao C upido. Vol. I I ., p. 492.;

B turnus. Vol. II., p. 219.
25 Ornith. Biogr. Vol. V., p. 601.
20 D a i n e s B a r r in g t o n : Philosoph. Transact. 1773. p. 252.
D a r w i n . A z ember szárm azása. II. 4

úgy ugyanazon, mint más faj beli madarak igen jól értenek.
A házi kakas kukorékol, a kolibri pedig csiripel legyőzött
vetélytársa feletti diadalában. A legtöbb madár tulajdonképi
énekét, valamint különböző idegenszerű szavát azonban főleg
a párosodás idejében hallani; s e hangok vagy csupán ingerül,
vagy pedig a másik ivar csalogatására szolgálnak.
A természettudósok véleménye a madarak éneklésére
nézve igen megoszlik. Montagu ideje óta kevés szorgalma
sabb észlelő élt, s ő azt állítja, hogy «az éneklő s több más
madarak hímjei nem keresik fel a nőstényeket, hanem ellen
kezőleg, tevékenységük tavaszszal abban áll, hogy valamely
messze látható pontra telepszenek, és ott hangos szerelmi
dalukat eldanolják; a nőstény ezt ösztönszerűleg megérti s
társát felkeresi» 27 J enner Weer közlése szerint a fülemilére
nézve ez bizonyos. B echstein, ki egész életén át tartott ma
darakat, említi, «hogy a nőstény kanárimadár mindig a leg
jobb énekest választja s hogy a nőstény pinty vad állapotban
százakra menő hímek közül azt választja, melynek dala neki
legjobban tetszik. » 28 A felett nem lehet kétség, hogy a madarak
egymás dalára rendkívül figyelmesek. Weir egy pirókra vonat
kozó esetet közölt velem, melyet egy német keringő fütyülésére
tanítottak s mely oly jó énekes volt, hogy tíz guineát adott érte.
Mikor ezt a madarat először hozták be a szobába, melyben más
madarakat tartottak, s elkezdett énekelni, mintegy húsz ken
derike és kanárimadár kalitkájának hozzá legközelebb fekvő
oldalára vonult s a legnagyobb érdekkel figyelt az új énekesre.
Sok természetbúvár azt hiszi, hogy a madarak éneke csaknem
kizárólag «versenyzésnek s vetélkedésnek» az eredménye s nem
azon czélból gyakorolják, hogy társukat elbűvöljék. Ez volt a
véleménye D aines BARRiNGTON-nak s White of SsLBORNE-nak,
27 Ornitholog. D iction ary. 1833. p. 475.

28 N áturgeschichte dér Stubenvögcl. 1840. p. 4. Mr. H a r r is o n W e ir
szintén arról értesít, hogy «ugyanazon voliérben nevelt hímek közül a
legjobb énekesek legelőbb tesznek szert társra».
kik e tárgynak mindketten különös figyelmet szenteltek. 29

B arrington megengedi különben, hogy «az éneklésben való
felsőbbség általában bámulatos kedvezményben részesíti a ma
darakat mások felett, a mit a madarászok igen jól tudnak.»
Annyi bizonyos, hogy a hímek között, énekökre nézve,
jelentékeny versenyzés uralkodik. Madárkedvelők egymáshoz
teszik madaraikat, hogy lássák, melyik énekel leghosszasab
ban, s Yarrell azt beszélte nekem, hogy első rangú madár
addig dalol, míg csaknem, vagy, B echstein adatai szerint,30
egészen holtan nem rogy össze valamely edénynek a tüdőkben
való megpattanása következtében. Bármi legyen az oka, annyi,
mint WEiR-től hallom, bizonyos, hogy hím madarak gyakran
hirtelen meghalnak az éneklés időszaka alatt. Hogy az éneklés
szokása néha a szerelemtől egészen független, világos : egy
meddő, korcs kanárimadárról feljegyezték ugyanis,31 hogy
dalolni kezdett, mikor magát a tükörben megpillantá s azután
neki esett a saját tükörképének; hasonló hévvel támadott meg
egy nőstény kanárimadarat is, midőn ezt kalitkájába tették.
A madarászok állandóan hasznukra fordítják azon féltékenysé
get, melyet az éneklés ébreszt; a jól éneklő hímet mindig el
kell rejteni, mikor a lépes vesszőkkel körülvett kitömött mada
rat kiteszik. Weir közlése szerint ily módon egy ember egyetlen
nap alatt ötven, sőt egyszer hetven hím erdei pintyőkét fogott.
A dalolás tehetsége és hajlama a madaraknál oly lényegesen
változik, hogy bár egy közönséges hím erdei pintynek az ára
rendesen egy sixpence, Weir mégis látott olyan példányt, melyért
a madarász három fontot kért. A jó énekesnek az a próbája,
hogy dalát akkor is folytatja, mikor tulajdonosa a kalitkáját
a feje körül forgatja.
Hogy a hím madarak féltékenységből épen úgy énekelnek,
29 Philos. Transact. 1773. p. 263. — W e i t e ; N a tu ra l H ísto ry o f

Selborne. 1825. Yol. I., p. 246.
30 N atu rgesch. d. Stubenvögel. 1840. p. 252.
31 Mr. B old : Zoologist. 1843—44. p. 659.
4 *
mint a nőstény elbáj olása czéljából, épen nem ellenkezik

egymással; s eleve fel lehet tenni, hogy karöltve járnak, mint
az ékesség és a harczvágy. Némely szerző mindazonáltal azt hiszi,
hogy az ének nem szolgálhat arra, hogy a nőstényt elbájolja,
mivel némely fajnak, mint a kanárimadárnak, a veresbegynek,
a pacsirtának s piróknak nőstényei, különösen, mint B echstein
megjegyzi, özvegy állapotban, maguk is dallamos éneket zenge
nek. Ezen esetek némelyikében a dalolás szokását részben azon
körülménynek lehet tulajdonítani, hogy a nőstények igen jól
tápláltattak s fogságban tartattak,32 minthogy ez a faj szaporo
dásával összefüggésben álló összes működéseket megzavarja.
Már eddig is több példát közöltünk a másodrendű hím ivar
jellemeknek a nőstényekre részben való átszármazásáról, és igy
legkevésbbé sem lephet meg, hogy bizonyos fajok nőstényei is
képesek énekelni. Abból továbbá, hogy bizonyos fajoknak,
példáúl a veresbegynek hímjei őszszel énekelnek, szintén azt
következtették némelyek, hogy az ének nem szolgálhat elbáj o-
lásra.33 Mi sem közönségesebb azonban, mint hogy az állatok
nak kedvök telik abban, hogy bizonyos ösztönöket más időben
is gyakorolnak, mint akkor, mikor tényleg hasznukra válik.
Milyen gyakran látunk madarakat könnyedén a levegőn végig
siklani, nyilván csak mulatságból. A macska játszik a meg
fogott egérrel s a kormorán ( Carbo cormoranus) a hallal.
A fogságban tartott szövőmadár ( Ploceus) avval mulat, hogy
fűszálakat fon csinosan kalitkájának drótrostélyzata közé. Azon
madarak, melyek a párosodás ideje alatt küzdeni szoktak,
minden időben készek bajvívásra s a siketfajd kakasai dürgé-
söket őszszel is megtartják rendes gyülekező helyökön. 34
Legkevésbbé sem lephet meg tehát, hogy a hím madarak a saját
32 D. B a r r in g t o n : Philos. Transact. 1773. p. 262. B e c h s t e i n : Siu-

benvögel. 1849. p. 4.
33 Ugyanez mondható a vízi rigóról is. L . H k p r u r n : Zoologist.
1845—46.; 1068.
34 L . L lo y d : Game B ird s o f S iveden. 1N67. p. 25.
mulatságukra akkor is folytatják még éneklésüket, mikor az

udvarlás ideje már elmúlt.
Az éneklés, mint egy előbbi fejezetben láttuk, bizonyos
fokig művészet s gyakorlás által lényegesen nemesbűi. A mada
rakat különböző dallamokra lehet megtanítani s még a nem
daloló verebet is sikerült megtanítani, hogy oly módon énekelt,
mint a kenderike. Eneköket tápláló szüleiktől,3536néha szomszé
daiktól tanulják el.35 A közönséges énekesek mind a fészeklakó
madarak (Insessores) rendjébe tartoznak s hangszerveik sokkal
bonyolódottabb szerkezetűek, mint a legtöbb másféle madáréi.
Figyelemre méltó tény azonban, hogy a fészeklakó madarak
némelyei mint a hollók, varjúk és szarkák, ugyanily énekkészü
lékkel vannak ellátva,37 ámbár soha sem énekelnek s vad álla
potban hanglejtésekre nem igen képesek. H u n t e r azt állítja,38
hogy a gégeizmok a valódi énekesek hímjeinél erősebbek, mint
a nőstényeknél; azonban ezen csekély eltérést kivéve, nincs a
két ivar énekszervei között lényeges különbség, daczára annak,
hogy a hímek sokkal jobban s kitartóbban énekelnek, mint
a nőstények.
Csodálatos, hogy csupán apró madarak énekelnek. Az
ausztráliai Mcnitra nemet azonban ki kell venni, mert a
Menüm Jllberti, mely körülbelül egy félig kinőtt pulyka
nagyságát éri el, nem csupán utánoz más madarakat, hanem
«saját fütyölése is rendkívül szép és változatos.» A hímek össze
gyűlnek mint valamely hangversenypróbára, énekelnek, farku
kat felemelik s kiterjesztik mint a pávák, szárnyaikat pedig
leeresztik.39 Figyelemre méltó továbbá az is, hogy azon mada
35 Barrington : u. o. p. 264. B echstein : u. o. p. 5.

36 D u r e a u d e la M a l l e furcsa esetet beszél el (Ann. des Se. N aL
3. ser. Zoologie. Tóm. X., p. 118.) nehány vad fekete rigóról, melyek
egy kalitkában tartott madártól egy republicanus dalit tanultak el.
37 B is h o p : T o d d ’s Cyclop. o f A nat. and Phys. Vol. IV., p. 1496.
38 Ezt megerősíti B a r r i n g i o n : Philos. T ran sact. 1773. p. 262.
39 G o u l d : Handbook to the B ird s o f A u stra lia . Vol. I., 1865. p.
3 0 8 -3 1 0 . L. továbbá T. W . W ood : S tu den t. April 1870. p. 125.
rak, melyek énekelnek, ritkán vannak ragyogó színekkel, vagy

egyéb cziírasággal díszítve. A mi angolországi madaraink
közül a tengelicz és pirók kivételével a legjobb énekesek
egyszerű színűek. A jégmadarak, gyurgyalagok (Merops), szala
kóták (Coracias), búbosbankák, harkályok stb. rikácsoló hango
kat adnak s a trópusok ragyogó színű madarai csak ritkán
énekelnek.40 Úgy látszik tehát, hogy ragyogó szín s az éneklés
tehetsége egymást helyettesíti. Beláthatjuk, hogy ha a tollazat
fényében nem változnék, vagy ha élénk színek a fajra nézve
veszélyesek lennének, más módokat kellett volna alkalmazni
a nőstények elbűvölésére; s a zengzetes hang ezen módok
egyikét képviseli.
Némely madarak hangszervei az ivarok szerint rend
kívül különböznek egymástól. A Trtrao Cupido kakasának
(39. ábra) két narancsszínű, csupasz zacskója van nyakának
mindkét oldalán s ezek erősen felfúvódnak, mikor a kakas
párosodás ideje alatt sajátságos, üres, messze hallható hangot
ad. Audtjbon kimutatta, hogy a hang benső összefüggésben áll
ezen zacskókkal, melyek bizonyos hím békák légzacskóira
élénken emlékeztetnek; mert úgy találta, hogy a hang teteme
sen meggyengült, midőn egy szelíd madár egyik zacskóját fel
szúrta s egészen megszűnt, midőn mindkettőt felszúrta. A nős
ténynek, némileg hasonló, de kisebb csupasz foltja van a
nyakán, melyet azonban nem képes felfújni.»41 A faj dók egy
másik fajának ( Tetrao urophasianus) hímje, mikor a nőstény
körül forgolódik, «csupasz, sárga begyét csaknem monstruosus,
testének felét elérő nagyságra fújja, fel,» s ugyanekkor külön
böző mély, tompa, rekedt hangon szól. Nyaktollait ugyanekkor
40 G o u l d : Introduci, to the Trochilidae. 1861. p. °2±

41 The Sjportsman and N a tu rá list in Ganada,, by Major W. Ross
K in g . 1866. p . 144— 146. Mr. T. W. W ood e madár udvarlása alatti
taglejtéseinek és szokásainak kitűnő leírását adja a S tu den t-ben (April
1870. p. 116). Azt mondja, hogy fülpamatai, vagy nyakának tollai any-
nyira felfelé irányulnak, hogy a fejtetőn összeérnek. L. 39-dik ábránkat.
XIII. FEJ. MADARAK. 55
íelberzesztve, szárnyait lelógatva s velők a földet kotorva s

hosszú, hegyes farkát legyezőszerűleg kiterjesztve, a legkülön
bözőbb bohókás állásokban mutogatja magát. A nősténynek
nyeldeklője semmi tekintetben sem figyelemre méltó. 4'2
Mai nap már biztosan kiderítettnek látszik, hogy az európai
túzok ( Otis tarda) s legalább is még négy más faj hímjének nyel-
deklőjén levő zacskó nem szolgál, mint ennek előtte hitték, víz tar-
3Í). ábra. Tetrao Cupido, kakas (T. W . W ood ).
tására, hanem a párosodás ideje alatt hallható sajátságos hangjá

val áll összefüggésben, mely olyan formán hangzik, mint: «ók» . 43
24
42 R ichardson : F auna Bor. A m erican : B irds. 1831. p. 359. A u d u -

bon : u. o. Yol. IV., p. 507.
43 Ezen targygyal újabban a következő szerzők foglalkoznak: Prof.
A. N e w t o n : Ibis. 1862. p. 107.; — Dr. C a l l e n : u. o. 1865. p. 145.; —
Mr. F l o w e r : Proc. Zoolog. Soc. 1865. p. 747.; és Dr. M u r i e : Proc. Zoo-
log. Soc. 1868. p. 471. Az utóbbi értekezés kitűnő rajzot közöl az ausz
tráliai túzok hímjéről, m ely zacskóit teljesen felfújta. Különös tény, hogy
a zacskó nincs ezen faj valamennyi hímjeinél kifejlődve.
Egy hollóféle madarat, mely Délamerikát lakja (Cephaloptenis

ornatus, 40. ábra) ernyős-madárnak neveznek sajátságos fehér
tollszárakból s az ezeket befedő sötétkék toliakból álló roppant
bóbitája miatt, melyet nem kevesebb mint öt hüvelyk átmérőjű
s az egész fejét beborító sisakká képes felemelni. E madárnak a
nyakán sajátságos, hosszú, vékony, hengeres, húsos leppentyű
van, mely sűrűn be van fedve sötétkék, pikkelyszerű toliakkal.
Valószínűleg részben czifraság gyanánt, de egyszersmind zönge-
szekrényül is szolgál ,*műért B a t e s úgy találta, hogy «a gégének
s hangszérveknek^n4kívüli fejlettségével áll összefüggésben.»
Mikor ez a mádat sajátságos mély, hangos és hosszúra nyújtott
furulyahangján megszólal, ez említett függelék kitágul. A nős
ténynél a bóbita s a nyakról lelógó függelék csak elsatnyult
állapotban van meg.44
Különböző úszólábú és gázló madár hangszervei rendkívül
bonyolódottak s bizonyos fokig különböznek egymástól a két
ivarnál. A gége bizonyos esetekben póstakürtszerüleg csavaro
dott s mélyen be van ágyazva a szegycsontba. A vad hattyú
(Gygnus ferus) felnőtt hímjénél mélyebben van beágyazva,
mint a nősténynél vagy a fiatal hímeknél. A hím búvárnál
( Mergus merganser) a gége kitágult része különös izomkészülék
kel van ellátva.45 Egy kacsánál azonban, tudniillik az Anas
punctatá-nál a csontos tágulat csak kevéssé van erősebben
kifejlődve a hímnél, mint a nősténynél.46 Számos kacsaféle
ivarai között levő ezen különbségek jelentősége azonban épen
nincs megmagyarázva; mert nem mindig a hím a harsányabb
szavú: így a közönséges kacsa kacsérjának hangja csak sápogás,
44 B ates : The N a tu rá list in the Amazons. 1863. Vol. II., p. 284. ;
W allace: Proc. Zoolog. Soc. 1850. p. 206. Újabban egy még nagyobb
leppentyűkkel ellátott fajt (C. pend'idiger) fedeztek fel: Ibis. Vol. I.,
p. 457.
46 B ishop in T odd’s Cycloped. oj Anatom . and Phys. Vol. IV.,.
p. 1499.
46 Prof. N ewton : Proc. Zoolog. Soc. 1871. p. 651.
a jérczéé pedig harsány rápogás. 47 A darvak egyikénél ( Grus

virgoJ a gége mindkét ivarnál mélyen behatol a szegycsontba,
mindemellett azonban «bizonyos ivari különbségek» mutatkoz-
40. ábra. Ernyös-maclár. Crphalopterux ornatus. (B ukhm után.)
nak rajta. A fekete gólya hímjénél szintén jól kifejlődött ivari

különbséget képez a gége ágainak hosszúsága és hajlása. 48
47 A kanalas gém (P latalea) gégéje 8-alakban van csavarodva,

s ez a madár mégis néma (J e r d o n : B írás o f India. Vol. III., p . 763.) ;
Mr. B lyth azonban arról értesít, hogy a csavarulatok nincsenek meg
mindig, úgy hogy jelenleg talán elenyésző félben vannak.
48 Klcments o f Comp. Anat. by li. W agner : Rngl. translat. 1845.
P- 111. A hattyút illetőleg 1. Yarrell : Hist. o f British Bírás. 2. edit.
184 . Vol. III. p. 193.
58 IVARI KIVÁLÁS. n. rész .
Ez esetekben tehát igen fontos szervek az ivarok szerint szen

vedtek bizonyos módosulásokat.
Gyakran nehéz eldönteni, vájjon a sok idegenszerű hang és
lárma, melyet a hím madarak párosodása ideje alatt hallani,
a nősténynek izgatására, vagy csupán csalogatására szolgál-e.
A gerlicze és sok más galamb szelíd turbékolása a nőstények
nek, mint feltehetjük, bizonyára tetszik. Midőn a vad pulyka
nősténye reggel hivogató hangján szól, a kakas a közönséges
bullogástól egészen különböző hanggal felel neki; az előbbi mó
don akkor szól, midőn felberzedt toliakkal, csörtető szárnyakkal
s felduzzasztott lebenyekkel kérkedve fitogtatja magát a nőstény
előtt.49 A nyírfajd kakasának hurukkolása bizonyára a tyúkok
csalogatására szolgál; mert azt tapasztalták, hogy ez a hang
nagy távolságból négy vagy öt nőstényt csalogatott egy fogva
tartott kakashoz; minthogy azonban a nyírfajd hurukkolását
napokig, órákon át, s mint a siketfajd is, mindent felülmúló
szenvedélylyel folytatja, azon feltevéshez jutunk, hogy a már
jelen levő nőstényeket elbájolja.50 A közönséges holló károgása
a párosodás ideje alatt tudvalevőleg megváltozik s ennél fogva
bizonyos mértékben ivari jellem.51 Mit tartsunk azonban bizo
nyos araféle papagájok rekedt hangjáról? Vájjon e madaraknak
csakugyan oly rossz érzékök van a zenei hangok, miként látszólag
a színek iránt, mit legalább feltűnő sárga és kék tollazatuknak
összhangzás nélküli ellentéte után következtetni lehet? Az
minden esetre lehetséges, hogy számos hím madár harsány
hangja hangszerveik állandó használásának örökölt eredménye,
midőn a szerelemnek, féltékenységnek vagy dühnek hatalmas
szenvedélye által izgattatnak; ezen pontra azonban viszszaté-
rendünk még, mikor az emlősöket fogjuk tárgyalni.
Eddigelé csupán a hangról szólottunk, különböző madarak
49 C. L. B o n a p a r t e : id. N a tu rá list L ib ra ry : B irds. Yol. XIV.,

p. 126.
50 L. L loyd : The Game B ird s o f Sweden. 1867. p. 22. 81.
51 J e n n e r : Philo 8oj)h. T ransact. 1824. p. 20.
hímjei zonban udvarlásuk idejében oly valamit is gyakorolnak,

mit hangszeri zenének lehetne nevezni. A pávakakasok és para
dicsommadarak zörejt idéznek elő tolláik száraival. A pulyka
kakasok szárnyaikkal a földet kotorják s a fajdok némely fajai
ugyanily módon zizegő zörejt idéznek elő. Midőn egy másik
éjszakamerikai fájd, a Tetrao wnbellus, kifeszített farkkal, kibon
tott gallérral s «színpompájával a közelben rejtőzködő nőstény
előtt kaczérkodik,» dobol, mégpedig oly módon, hogy szárnyait,
K. H aymond szerint, háta felett összecsapja, nem pedig, mint
Audubon vélte, oldalához verdesi. Az ily módon létrehozott
hangot némelyek távoli mennydörgéssel, mások gyors dobper
géssel hasonlítják össze. A nőstény soha sem dobol, «hanem
egyenesen arra a helyre repül, hol a kakas az említett módon
van elfoglalva.» A kalij-fáczán kakasa a Himalájában «gyakran
sajátságos doboló zörejt idéz elő szárnyaival, mely nem igen
különbözik azon zörejtől, melyet egy kemény vászondarab
rázásával lehet létre hozni». Afrika nyugati partján a kis
fekete szövőmadarak ( Plocem ?) kis csapatokban összegyűlnek
kis tisztások körül a bokrokon s rezegtetett szárnyakkal, énekelve
szántják keresztül a levegőt, «mely a gyermekek kereplőjéhez
hasonló, gyors surrogó hangot hoz létre.» Egyik madár a másik
után órák hosszáig fitogtatja magát ily módon, azonban csak a
párosodás ideje alatt. Bizonyos lappantyúk (Caprimulgus) hímjei
ugyanezen időben rendkívül idegenszerű hangot hoznak létre
szárnyaikkal. A harkályok különböző fajai oly veszett sebesség
gel vagdalják az ágakat, hogy «fejők egyszerre két helyen lát
szik lenni.» Az ily módon létre hozott hang jelentékeny távol
ságban hallható, leírni azonban nem lehet s azt hiszem, hogy
okát senki sem fogja gyanítani, a ki első ízben hallja. Miután
e kopácsoló hang kiválólag a párosodás idejében hallható,
szerelmi hangnak tartották; szorosabban véve azonban, talán
csupán csalogató hang. Azt tapasztalták, hogy a nőstény, ha
fészkéből kiűzik, hímjét ily módon hívja, mely azután ugyanily
módon felel s csakhamar megjelenik a hely színén. Végre még a
60 IVARI KIVÁLÁS. ÍI. RÉSZ.
hím búbos banka (Upupa epops) is hallat a párosodás ideje

alatt hangi és hangszeri zenét; mert, mint Swinhoe látta, előbb
levegőt szí be azután pedig csőrének hegyét függőlegesen vala
mely kőhöz, vagy fatörzshöz veri, «midőn azután a csőalakú
csőrből lefelé fújt levegő hozza létre a tulajdonképi hangot».
Ha a hím szavát a nélkül hallatja, hogy csőrét a leírt módon
odavagdosná, hangja egészen más.52
Az előadott esetekben a hangokat már meglevő s más
egyébre szükséges képletek hozzák létre, a következő esetekben
azonban bizonyos tollak különösen módosultak arra a czélra,
hogy hangokat hozzanak létre. Annak a doboló, mekegő, nyerítő
vagy dörgő hangnak, — mint a hogy a különböző észlelők meg
jelelik,— melyet a szalonka ( Scolopax gallinago) hoz létre, min
denkit, meg kellett lepni, ki bár egyszer hallotta. Ez a madár a
párosodás ideje alatt «talán ezer lábnyi magasságba repül,» s
miután egy ideig itt fenn keringett, egészen kiterjesztett farkkal s
reszkető szárnyakkal, meglepő sebességgel csap le ívelt vonal
ban a földre. A hang csupán ezen sebes lecsapás alkalmával jő
létre. Senki sem volt képes e hangnak az okát megmagyarázni,
míg Mevek fel nem fedezte, hogy a külső tollak a fark mindkét
oldalán sajátságos alakúak (41. ábra): ato ll gerincze,ugyanis
merev s kardalakúlag hajlott s a lobogónak belőle rézsút kiin
duló czimpái rendkívül hosszúak s külső széleik egymással szo
52 Az előadottakra nézve a paradicsommadarakat illetőleg 1. B r e h m :

Thierleben. Bd. III. p. 325. A császármadarakat illető leg : R ic h a r d s o n :
Fauna Bor. Americ. Bírd*, p. 313., 359.; Major W. Ross K in ő : The
Sportsm an in Canada. 1866. p. 156.; Mr. H a y m o n d in Prof. Cox’s : Oeol.
Survey o f Indiana. p. 227. ; A u d u b o n : Americ. Ornitholog. Biograph.
Vol. I ., p. 216. A kalij-fáczánt illetőleg: J e r d o n : B írás o f India. Vol.
III., p. 533 A szövőmadarakat illető leg : L iv in g s t o n e : E xpedition to
the Zambesi. 1865. p. 425. A harkályokat ille tő le g : M a c g il l iv r a y : H ist.
o f B rit. B irds. Vol. III. 1840. p. 84., 88., 89. és 95. A búbos bankát
illetőleg, S w i n h o e : Proc. Zoolog. Soc. June 23. 1863 és 1871. p. 348.
A lappantyúkat illetőleg A u d u b o n : u. o. Vol. II., p. 255., és Americ. N a tu
rálist. 1873., p. 672. Az angolországi lappantyú sebes repülése alkalmá
val szintén hallat sajátságos hangot.
rosan összetapadtak. Azt észlelte továbbá, hogy ezen toliakkal,

ha az ember reájok fú, vagy botra kötve a levegőben sebesen
forgatja, egészen oly doboló hangot lehet létrehozni, minőt az
élő madár hallat. E toliakkal mindkét ivar el van ugyan látva,
a hímeknél azonban általában nagyobbak, mint a nőstények-
41. ábra. A Scolopax gallinago külső farktolla. (A Proc. Zool. Soc. 1858. után.)
nél s mélyebb hangot hoznak létre. Némely fajnak, nevezetesen

a S.frenata -nál (42. ábra) négy, s a S. javai sis-nél (43. ábra) nem
kevesebb, mint nyolcz tolla van a fark mindkét oldalán módo
sulva. Ha különböző fajok tollai szelik át az említett módon a
levegőt, más és más hangok jönnek létre; az Egyesült-Államok
ban élő Scolopax Wilsonii, midőn sebesen a földre csap, oly
neszt hallat, mint mikor egy vesszőt suhogtatnak a levegőben.53
42. ábra. A Scolopax frenata külső farktolla. 43. ábra. A Scolopax javensis külső farktolla.
A Ghamaepetes unicolor (nagy amerikai tyúkféle madár)

hímjénél az elsőrendű evezőtollak elseje hegye felé haj
lott és sokkal hegyesebb, mint a nőstényé. Egy rokon
madár, a Penelope nigrá-nak S alvin egy hímjét észlelte,
mely, mikor «kiterjesztett szárnyakkal lefelé szállott, olyan
recsegő hangot adott,» mintha egy fa dőlt volna k i.54 Egy
53 L. M. M e v e s érdekes értekezését: Proc. Zoolog. Soc. 1858. p.

199. A szalonka életmódját illetőleg 1. M a c g il l iv r a y : H ist. B rit. B irds.
Vol. IV., p. 371. Az amerikai szalonkát illetőleg Capt. B l a k is t o n : Ibis.
Vol. V., 1863. p. 131.
54 Mr. Salvin: Proc. Zoolog. Soc. 1867. p. 160. E kitűnő ter
mészetbúvárnak igen le vagyok kötelezve a Ghamaepetes tollainak rajzá
st* valamint egyéb adatokért.
62 IVARI KIVÁLÁS. II. RKSZ,
indiai túzoknak (Sypheotides auritus) csupán hímje van

ellátva jelentékenyen elhegyesedő elsőrendű evezőtollakkal,
s egy rokon faj hímjéről ismeretes, hogy a nőstény körül való
röpködése közben dongó hangot ad. 55 A madaraknak egy
igen különböző csoportjánál, tudniillik a kolibriknál, bizonyos
fajoknak csupán híméinél van vagy
az elsőrendű evezőtollak gerincze erő
sen kiszélesedve, vagy pedig lobogója
a vége felé hirtelen csonkítva. így
44. ábra. A Selcisphorus p la ty c e rc u s például a Selaspliorus platycercus fel
elsőrendű evezötolla (S alvin
vázlatos rajza után). A felső a nőtt hímjeinek az első evezőtollai ily
hím é, az alsó a nőstényé.
módon csonkítottak (44. ábra). Mikor
virágról virágra száll, «éles, csaknem fütyölő hangot» a d ;56
SALviN-nek úgy látszott azonban, hogy a hangot nem szándé
kosan hozza létre.
A piprák, vagy manakínek egyik alneme hímjeinek végre,
mint Sclater írja, még rendkívülibb módon módosult másod
rendű evezőtollaik vannak. A ragyogó színű Pipra deliciosá-nál
a másodrendű evezőtollak körül a három első vastagszárú s a
test felé hajlott; a negyedik- és ötödiknek (45. ábra, a) a módo
sulása még nagyobb ; s a hatodiknak és hetediknek (b, c) a toll
gerincze rendkívüli módon megvastagodott s tömör, szarunemű
állományt képez. A toll-lobogók is lényeges alakváltozást szen
vedtek a nőstényekéihez ( d, e, f ) képest. F raser szerint a
hímnél még azok a csontok is lényegesen megvastagodtak, me
lyek e tollakat viselik. Ez apró madarak rendkívüli zajt képe
sek létre hozni. Az első, éles hang az ostorpattogástól nem igen
különbözik.»57
Azok a hangok, melyeket a hímek a párosodás idejében
55 J e r d o n : B ird s o f India. Vol. III., p. 618., 621.

56 G o u l d : Introduct. to the Trochilidae. 1861. p. 49. S a l v i n : Proc.
Zoolog. Soc . 1867. p. 160.
57 S c l a t e r : Proc. Zoolog. Soc. 1860. p. 90., továbbá: Ibis. Vol. IV.,
1962. p. 175. Valamint S a l v i n : Ibis. 1860. p. 37.
úgy hangszerveik által, valamint más módon fejlesztenek, nem

különben azon különböző eszközök, melyekkel létre hozzák,
nagy mértékben érdekesek; azt az eszmét keltik, hogy ivari
czélokra szolgálnak s
ugyanazon következte
tést ébresztik emléke
zetünkben, melyre ha
sonló dolgok a rovarok
nál vezettek. Nem nehéz
azon különböző foko
zatokat elképzelnünk,
melyeken át valamely
madárnak hangja, mely
eredetileg csupán hivo-
gatásra, vagy valamely
más czélra szolgált,
zengzetes szerelmi dallá
nemesbülhetett. Nehe
zebb ez oly esetekben,
melyekben tollak mó
dosulása forogfenn, me
lyek dobolásra, fütyü
lésre, vagy más han
gos lárma létrehozására
ti /
használtatnak. Láttuk
45. ábra. A Pipra deliciosa másodrendű evezötollai.
azonban, hogy némely (S clater után, Proc. Zool. Soo. 1860.)
A három felső toll a b, c a hímé, a három alsó a nőstény
madár udvarlása alatt megfelelő tolla.
a és d , a hímnek és nősténynek másodrendű ötödik
nem módosult tolláit evezőtolla, felső lapjáról tekintve ; 6 é s e , hatodik,
c és f , hetedik másodrendű evezötoll, alsó lapjáról
rázza, zörögteti vagy tekintve.
reszketteti s ha a nősté
nyek a legügyesebb szépelgőket választották, úgy azon hímeknek,
melyeknek valamely testrészökön a legerősebb, legvastagabb,
vagy talán a legvékonyabb tollúk volt, a legnagyobb keletöknek
kellett lenni; s ily módon a tollak lassankintifokozaton keresz
fi 4 IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ.
tül, bármely terjedelemben módosulhattak. A nőstények termé

szetesen nem minden lényegtelen alakváltozásra, hanem csakis
a módosult tollak által létrehozott hangra lettek figyelmesek.
Különös körülmény, hogy az állatok ugyanazon osztályában oly
különböző hangok, minők a szalonkának a farkával létre hozott
doboló hangja, a harkálynak csőrével való kopogása, bizonyos
vízi madarak durva, trombitáló hangja, a gerlicze turbékolása
s a fülemile csattogása a különböző fajok nőstényeinek egyaránt
kedves. A különböző fajok ízlését azonban nem szabad egyenlő
mérték szerint megítélnünk s e mellett nem szabad továbbá az,
emberi ízlés mértékét használnunk. Még az embert illetőleg is
figyelembe kell vennünk, milyen összhangzás nélküli lárma
kellemes a vad ember fülének, minők a tamtam ütése vagy a
nádsíp sivító hangja; s Sir S. B aker megjegyzi,58 hogy «vala
mint az arabs gyomra többre becsüli a nyers eledelt s az állat
ból még melegében kivett párolgó májat, úgy hasonlóképen
füle is mmden egyébnél többre becsüli a nyers, összhangzás
nélküli zenét.»
Szerelmi taglejtések és tánczok. — Alkalmilag megemlítettük

a már különböző madarak, különösen a tyúkfélék sajátsá
gos szerelmi taglejtéseit, úgy hogy e helyen csupán keveset
kell még hozzá tennünk. Észak-Amerikában egy fajdnak, a
Tetrao phasianellus-n&k egyénei a párosodás ideje alatt minden
reggel nagy mennyiségben gyűlnek össze a kiválasztott sík
helyen s itt mintegy tizenöt-husz lábnyi átmérőjű körben
szaladgálnak, úgy hogy a talajt egészen kopaszszá tapossák,
mint valami tündérkört. A faj dók ezen «íogoly-tánczok»
alkalmával, miként a vadászok nevezik, a legidegenszerűbb
állásokba helyezkednek s némelyek balra, mások jobbra szalad
gálnak. Audubon leírja, milyen módon lépdegelnek egy gémnek
( Ardea herodias) hímjei hosszú lábaikkal, büszkén s méltóságo-
58 The N i le Tribut aries o f A byssinia. 180/. p. 20Jj.

ean nőstényeik előtt smiként hívják kivetélytársaikat. Ugyanazon

természetbúvár szerint egy utálatos dögkeselyű ( Cathcirtes jota)
«hímjének taglejtései s pompázása a szerelmi időszak kezdetén
rendkívül nevetségesek.» Bizonyos madarak, miként ezt a fekete
afrikai szövőmadárnál láttuk, szerelmi taglejtéseiket reptökben
s nem a földön végezik. A mi kis fehérhegyünk ( Sylvia cinerea)
tavaszszal gyakran nehány lábnyi vagy yardnyi magasságba
emelkedik a bokor fölé a levegőbe «s elragadtatott fantasztikus
mozdulattal lebeg felette, folytonosan énekelve s végre ismét
pihenő helyére ereszkedik.» Az angolországi nagy túzok Wolf
szerint leírhatatlan csodálatos állásokba helyezkedik, mikor
nőstényének udvarol. Egy rokon indiai túzok ( Otis bengcdensis)
ez időben «sebes szárny csattogással függőlegesen a levegőbe
emelkedik s e közben tolibóbitáját felmereszti, nyak- és mell-
tollait felberzeszti, azután pedig a földre ereszkedik;» ezt az
eljárást többször ismétli egymás után s ez alatt sajátságosán
dong. A nőstények, melyek történetesen közelében vannak,
«ezen tánczoló felszólításnak engedelmeskednek» s midőn felé
közelednek, a hím a szárnyait és a farkát a pulykakakas mód
jára kiterjeszti.59
A legsajátságosabb esetet azonban három rokon ausztráliai
madár szolgáltatja, a híres nászcsarnok-építő madarak,— kétség
kívül egyetlen törzsfajnak utódai, mely legelőször szerezte azt
a sajátságos ösztönt, hogy szerelmi taglejtései íitogtatására kis
lugasokat (nászcsarnokot) építsen. A lugasokat, (40. ábra), me
lyeket, miként látni fogjuk, toliakkal, kagylókkal, csontokkal és
levelekkel ékesítenek, csupán udvarlás kedvéért építik a földre,
mert fészkeiket fákra rakják. E lugasok építésénél mindkét ivar
59 A Tetrao ph asianellus-t illetőleg 1. K ic h a r d s o n : Fauna Bor.

America, p. 361. s további részleteket illetőleg, Capt. B l a k is t o n : Ibis.
1863. p. 125. A C athartes-1 s A rdeá-1 illetőleg A u d u b o n : Ornith. B iogr.
Vol. II., p. 51. és Vol. III., p. 89. A fehérhegyet illetőleg M a c g il l iv r a y :
H ist. B rit. B ird s. Vol. II., p. 354. Az indiai túzokot illetőleg J k r d o n :
B ird s o f India. Vol. III., p. 618.
D a r w i n . A z em ber szá rm a zá sa . IT. o
segédkedik, a fő mester azonban a hím. Ez az ösztön olyan

hatalmas, hogy még fogságban is gyakorolják. Strange leírta
nehány atlasz-madár életmódját,60 melyeket fogva tartott Új-
Dél Walesben. «A hím egy ideig kergetődzik a nősténynyel,
azután a lugashoz megy, felvesz egy élénk színű tollat, vagy egy
nagy levelet, sajátságos hangon szól, valamennyi tollát felber-
zeszti, körülfutkossa a lugast s ez alatt oly tűzbe jő, hogy szemei
fejéből csaknem kiszökni látszanak; folytonosan majd az egyik,
majd a másik szárnyát emelgeti, gyengéd, füttyentő hangon
szól s úgy látszik, mintha valamit szedegetne a földről, mint
a házi kakas, míg végre a nőstény szelíden nem közeledik
hozzá.» Stores kapitány egy másik fajnak, tudniillik a nagy
lugas-madárnak életmódját s «nászcsarnokait» írta le, melyben
«majd előre majd hátra repdesve mulatott, egy-egy kagylóhéjat
felváltva hol az egyik, hol a másik oldalról emelt fel s azt csőrében
tartva, lépett be a csarnok ajtaján.» E sajátságos építmények,
melyek tisztán találkozó helyekül szolgálnak, hol mindkét ivar
mulat s egymásnak udvarol, sok fáradságba kerülnek; így például
a barnabegyű fajnak a lugasa csaknem négy lábnyi hosszú, tizen-
nyolcz hüvelyk magas s ágakból rakott vastag talajra van építve.
Díszítmények. — Először azon eseteket akarom tárgyalni,

melyekben a hímek vagy egyedül, vagy legalább sokkal teteme
sebb mértékben vannak díszítve, mint a nőstények, s egy későbbi
fejezetben azokat, melyekben mindkét ivar egyaránt van díszítve,
végül pedig azon ritka eseteket, melyekben a nőstény valamivel
ragyogóbb színű, mint a hím. Miként a vad és czivilizált em
berek mesterséges díszítményeinél, úgy a madarak természe
tes díszítményeinél is a fej képezi a díszítés fő tárgyát.61
60 G o u l d : HandbooJi io the B ird s o f A ustralia. Vol. I., p. 444.,

449. és 455. Az atlaszmadár lugasa a H egents-Park zoológiái kertjében
mindig látható.
61 Az erre vonatkozó megjegj'zéseket 1. Feeling o f B eauty among
A nim als, by Mr. J. S h a w : Athenaeum. Nov. 24., 1866. p. 681.
X III. FEJ. MADAKAK. 67
A díszítmények, miként már e fejezet elején megjegyeztük,

csodálatos módon különböznek egymástól. A fej mellső vagy
hátsó részét*diszítő tollazat különbözőleg alakult toliakból áll,
melyek néha felmereszthetők s kifeszíthetők, mi által szép színök

teljesen kiválik. Alkalmilag ékes fülsallangok fordulnak elő
(39. ábra). A fej néha bársonyszerű rövid toliakkal van fedve,
mint a fáczánnál, vagy pedig csupasz s élénk színű, vagy végre

húsos lebenyeket, sallangokat, tömör szemölcsöket visel. Néha
az áll is szakállal, húsos lebenyekkel s szemölcsökkel van dí
szítve. Az ilyen függelékek általában élénk színűek s kétség kívül
díszítményül szolgálnak, habár a mi szemünknek nem is tetsze
nek mindig szépeknek; mert midőn a hím udvarlása alatt a
nősténynyel szemben áll, gyakran megduzzadnak s még élén-
kebb színt váltanak, mint .példáúl a pulykakakasnál. Ezen
időben a hím tragopan-fáczán ( Geriornis Temminckii) fején
levő húsos függelékek az állán nagy lebenynyé s a ragyogó
tollgallér oldalán egy-egy szarvvá duzzadnak s a legélénkebb
kék színben ragyognak, melyet valaha láttam.62 Az afrikai
szarvas-holló ( Bucorax abyssinicus) a nyakán lógó skarlátszínű,
hólyagszerű, húsos lebenyt felfújja s ekkor lelógó szárnyaival
s kifeszített farkával «egészen nagyszerű látvány».63 Gyakran
még a szem szivárványhártyája is ragyogóbb színű a hímnél
mint a nősténynél, s ugyanez áll gyakran a csőrről is, mint
példáúl a mi közönséges fekete rigónknál. A Buceros corrugatus
hímjének egész csőre s rengeteg bóbitája feltűnőbb színű mint
a nőstényé s «a csőr alsó kávájának oldalán levő rézsút gödrök
is csupán a hímre nézve jellemzők.»64
A fej továbbá még igen gyakran húsos lebenyeket, fonala
kat s tömör szemölcsöket visel. Ha ezen ékítmények nem mind
két ivarra jellemzők, csupán a hím van velők ellátva. A tömör
dudorokat Dr. W. M a r s h a l l 65 részletesen leírta s kimutatta,
hogy likacsos csontból állanak, mely bőrrel vagy a köztakaró
nak egyéb szöveteivel van bevonva. Az emlősöknél a homlokból
kiinduló csontok viselnek mindig valóságos szarvakat; a mada-
02 L. Dr. M urie színezett ábrákkal ellátott értekezését: Proc. Zoo-

log. Soc. 1872. p. 720.
63 M o n t e ir o : Ib is. Vol. IV., 1862. p. 339.
64 L an d and W ater 1868. p. 217.
65 Uber die Schiidelhöcher etc. N iedeviandisches Arch. f . Zoologie.
Bd. I., Hft. 2. 1872.
X III. FEJ. M ADARAK. 69
raknál ellenben különböző csontok vannak szarvak viselésére

módosulva; ugyanazon csoport különböző fajainál lehet dudo
rokat észlelni, melyek csontos magot rejtenek s olyanokat,
melyeknél ezek hiányzanak s ezen két szélsőség között az
összekapcsoló fokozatok egész sorozata található. Ebből, mint
Dr. Marshall méltán jegyzi meg, az következik, hogy ezen
igen különböző módosulások természeti kiválás útján keletkez
tek, vagy ez által legalább elősegíttettek. Meghosszabbodott
tollak a testnek minden részéből indulhatnak ki. Az áll és
begy tollai néha díszes gallérokká s bodros nyakravalókká
vannak fejlődve. A farktollak gyakran tetemesen meghosszab
bodtak, miként ezt a pávánál s az Argus-fáczánnál találjuk.
A pávánál még a fark csontjai is módosulást szenvedtek a nehéz
farktollak viselésére.06 Az Argus-fáczánnak teste nem nagyobb
egy tyúkénál; hosszasága azonban csőre hegyétől a farka
végéig még sem kevesebb öt láb és három hüvelyknél; 667 s a
pompás, szemfoltos másodrendű evezőtollak közel három láb-
nyiak. Egy kis afrikai lappantyúnál (Cosmetornis vexillarius)
az elsőrendű evezőtollak egyike a párosodás ideje alatt hu
szonhat hüvelyknyi hosszúságot ér el, bár a madár maga nem
hosszabb tíz hüvelyknél. A lappantyúknak egy másik közel
rokon neménél a meghosszabbodott szárnytollak gerinczei,
hegyök kivételével, hol egy kis korongot viselnek, csupaszok.68
A lappantyúknak egy másik neménél a kormánytollak érnek el
még bámulatosabb fejlődést. Szabály szerint a kormánytollak
általában hosszabbak az evezőtollaknál, mert az utóbbiak túl
ságos nagysága akadályt képezne a repülésnél. Mindezekből azt
látjuk tehát, hogy közel rokon madarak hímjeinek ugyanazon
nemű díszítményei egészen különböző tollak fejlődése által
jöhetnek létre.
Über den Vogelschwanz. U . o. Bd. I.,H ft.2. 1872.

66 D r .W . M a r s h a l l :
N atu rá list L ib ra ry : B ird s. Vol. XIV. p. 166.
0T J a r d i n e ’s
68 S e l a t e r : Ibis. Vol. VI, 1864, p. 114. L iv in g s t o n e , E xpeditiori
to the Zambesi. 1865. p. 66.
Sajátságos tény, hogy egészen különböző csoportokba

tartozó madarak tollai egészen ugyanazon módon módosultak,
így az előbb említett lappantyúk egyikének szárnytollai egész
gerinczök mentén csupaszok s csupán hegyökön végződnek
egy korongocskában, azaz, miként nevezni szokták, kalán-vagy
lapátalakúak. Ilynemű tollak a momotánál ( Eumomota super
ciliaris), egy jégmadárnál, pintynél, kolibrinél, több indiai
drongónál (Dicrurus- és Edolius-nál, melynél a korong némileg
függélyesen áll) s bizonyos paradicsommadarak farkában is
előfordulnak. Az utóbbi madaraknál szép szemfoltokkal ékesített
hasonló tollak a fejet díszítik s ugyanez mondható bizonyos
tyúkféle madarakról is. Egy indiai túzoknak ( Syphcotides
auritus) azon tollai, melyek a fülbojtjait képezik, mintegy négy
hüvelyknyiek s szintén korongban végződnek.69 Igen sajátsá
gos, hogy a momoták, miként Salvin világosan kimutatta,70
kormány-tollaiknak oly módon adnak labdaverő-szerkezetet
(«racket-shape»), hogy azoknak lobogóit lerágják s továbbá,
hogy a csonkításnak ezen gyakorlása bizonyos mértékben örök-
lékenynyé vált.
Számos egymástól igen távol álló madárnak, mint nehány
gémnek, Íbisznek, paradicsommadárnak és tyúkfélének toll-
lobogói fonálszerüek. Más esetekben elenyésznek a lobogók s
csupán a toll gerincze marad meg, mely a Párád,isea apoda
farkában harmincznégy hüvelyknyi hosszaságot ér el;71 a
Paradisea papuaná-nál (47. ábra) sokkal rövidebbek és véko
nyabbak. Ha kis tollak válnak ily módon csupaszokká, ser-
téknek látszanak, mint peldáúl a pulyka mellén. Miként az
ember ruházatában minden ingadozó divat bámulókra talál,
azonképen a madaraknál is úgy látszik, hogy a nőstények a hím
tollazatának szerkezetében vagy színében létre jött bármely 09*
09 J a r d o n : B ird s o f India. Vol. III. p- 6 2 0 .

70 Proc. Zoólog. Soc. 1873, p. 429.
71 W a l l a c e , A nnals and M ag. o f N at. H ist. Vol. XX. 1857, p.
416, továbbá: M alay Archipelago. Vol. II. 1869, p. 390.
változást megbámulnak. Azon tényállás, hogy egymástól igen

távol álló csoportok tollai egyenlő módon változtak, eredetileg
kétség kívül avval áll összefüggésben, hogy valamennyi toll-
47. ábra. P a n n ii;tea p a p u a n a (T. W. W ood után).
nak megközelítőleg ugyanaz a szerkezete s fejlődése s hogy

ennek következtében egy és ugyanazon módon hajlanak a vál
tozásra. Különböző fajokhoz tartozó házi szárnyasainknál a
72 IVARI KIVÁLÁS. II. RÚSZ.
tollazat ugyanazon irányú változékonyságának hajlamával

találkozunk. így póldáúl kontyok különböző fajoknál fejlődtek.
A pulyka egy kihalt faj változatának a kontya csupasz tollgerin-
czekböl állott, melyek között pehelyszerű tollak emelkedtek ki,
úgy, hogy ezek bizonyos fokig hasonlókká váltak a fentebb
leírt lapátalakú toliakhoz. A galambok és tyúkok bizonyos
fajtáinál a tollak fonálszerüek s bizonyos hajlamuk van csu-
paszszá válni. A szebasztopoli lúdnak a válltollai tetemesen
meghosszabbodtak, bodrosak vagy épen pörgén csavarodottak,
végeik pedig fonalosak.72
A színezetet illetőleg alig kell valamit mondanunk, mert
mindenki tudja, milyen ragyogók a madarak színei s milyen össz-
hangzatosan vannak egymással kombinálva. A színek gyakran
fémfényt és szivárványszíneket játszanak. Kerek foltok gyakran
egy vagy több különböző módon árnyékolt övéktől környez
teinek, mi által szemfoltokká változnak. Az ivarok között észlel
hető csodálatos különbségekről s számos madár hímjének
rendkívüli szépségéről szintén nem kell tüzetesen szólanunk.
A közönséges pávakakas elég feltűnő példát szolgáltat. A nős
tény paradicsommadarak homályos színűek s minden ékességet
nélkülöznek, holott hímjeik nyilván valamennyi madár között
leginkább s oly különböző módon díszítettek, hogy látnunk
kell, hogy teljesen méltányolhassuk. Az aranyos narancsszínű,
hosszú éktollak, melyek a Paradisea apoda szárnyai alól kiin
dulnak, midőn felberzesztve rezgésbe hozatnak, mintegy udvart
képeznek, melynek középpontján a fej «smaragd napnak látszik,
melynek sugarait a dísztollak képezik».73 Egy másik, még sokkal
szebb fajnak a feje csupasz s «élénk kobaltkék, bársonyfekete
toliakból álló több haránt gyűrűvel».74
72 The Var Lation o f A n im als etc. Vol. I. p. 289, 293.

78 Idézi M. d e L a f r e s n a y e : A nnals and Mag. o f N at. Hifit.
Vol. X III, 1854, p. 157. L . továbbá Mr. W a l l a c e : sokkal kimerítőbb
leírását u. o. Vol. XX. 1857, p. 412 és u. a. M alay Archipelago.
74 W allace : The M alay Archijpelago. Vol. II. 1869, p. 405.
X III. FEJ. MADARAK, 73
A hím kolibrik (48. és 49. ábra) szépségükkel még a para

dicsommadarakat is csaknem felülmúlják; s ebben mindenki
£ t/UNEZ.'
48. ábra. Lep tornis ornatus. Hím és nőstény (B rehm után).
egyet fog velem érteni, ki GouLD-nak pompás rajzait vagy gaz

dag gyűjteményét látta. Igen nevezetes, hogy milyen különböző
módon vannak ezek a madarak díszítve. A tollazatnak csaknem
minden része felhasználtatott valamely módosulásra s ezek,

miként G ould nekem mutatá, csaknem valamennyi alcsoport
egyes fajainál bámulatos szélsőségig fokozódtak. Ily esetek
rendkívüli módon megegyeznek azon baromfiakéval, melyeket
az ember csupán díszes voltok miatt tenyészt: bizonyos egyének
eredetileg egy, más ugyanazon fajhoz tartozók más jegyre nézve
hajlanak változásra s ezeket azután kiszemelte az ember s
tetemesen fokozta; ezt tette például a pávagalamb farkával, a
Jacobinus kontyával, a postagalamb csőrével s húsos kinövései
vel stb. Az egyedüli különbség ezen esetek között abban áll,
hogy az egyik esetben ily jegyeknek kifejlődése az ember által
gyakorolt kiválogatásnak, a másik esetben pedig, melyhez a
kolibrik s paradicsommadarak stb. tartoznak, ivari kiválásnak,
azaz annak a következménye, hogy a nőstények a szebb hímeket
választották.
Csupán csak egy madarat akarok még megemlíteni, mely
a két ivar színezete között levő rendkívüli ellentét miatt neveze
tes, tudniillik a bires délamerikai harang-szavú madarat ( Chas-
morhynchus niveus), melynek hangja három mérföldnyi (miles)
távolságban hallható s mindenkit, a ki először hallja, csodálko
zásra ragad. A hím tiszta fehér, a nőstény pedig szennyes zöld;
az előbbi színezet közép-nagyságú s nem támadó természetű
szárazföldi madaraknál igen ritka. A hímnek továbbá, mint
Waterton írja, egy pörgén csavart csőszerű szerve van, mely
csaknem három hüvelyknyi hosszaságú, a csőr alapjából indul
ki, sötétfekete s apró pehelyszerű toliakkal fedett. Ez a cső a
szájpaddal való közlekedése útján levegővel felfújható, s ha
felfújva nincsen, az egyik oldalon lelóg. A nem négy fajból áll,
melyek hímjei nagyon különböznek egymástól,holottnőstényeik,
miként Mr. Sclater egy felette érdekes czikkében írja, rend
kívül hasonlítanak egymáshoz s ez által kitűnő példát szolgál
tatnak azon általános szabályra, hogy egy és ugyanazon csopor
ton belül a hímek sokkal inkább különböznek egymástól, mint
a nőstények. Egy másik fajnak ( C. nudicollis) hímje szintén
X III. FEJ. MADAEAK, 75
hófehér az álián és szemei körül levő nagy csupasz folt kivéte

lével, mely a párosodás idejében szép zöld színű. Egy harmadik
49. ábra. Spathura Underwoodi. Hím és nőstény (B rehri után).
faj ( C. tricar un culcitas) hímjének csupán feje és nyaka fehér,

egyebütt gesztenyebarna; e faj hímje továbbá három fcnál-
szeru függelékkel van díszítve, melyek a test felényi nagyságát
érik el s melyek közül az egyik a csőr alapjából a másik kettő

pedig a száj széléből indul ki.75
A felnőtt hím madarak színes tollazata s bizonyos egyéb
díszítményei vagy egész életökön át megmaradnak, vagy pedig
időszakonkint nyáron s a párosodás ideje alatt megújulnak.
Ezen idő körül a csőr s a fej csupasz bőre gyakran megváltoztatja
színét, így például nehány gémnél, íbisznél, sirálynál, az előbb
említett harang-szavú madárnál stb. A fehér Íbisz pofája, állának
kitágítható bőre s csőrének alapi része karmazsin színt vált.76
A harisok egyikénél, a Gallicrex cristatus-nál, ugyanezen idő alatt
nagy veres hússzemölcs nő a hím fején. Ugyanez áll egy gödény
(Pelecanus crythrorhynchus) csőrének vékony szarutarajáról;
mert a párosodás ideje után e szarutarajok, miként a szarvasok
agancsai, levettetnek; Nevada egyik taván egy sziget partját
ezen sajátságos maradványokkal egészen ellepve találták.77
A tollazat színének évszakok szerint való változása először
az évenkint kétszer történő vedléssel, másodszor magoknak a
tollak színének megváltozásától s harmadszor attól függ, hogy
a tollak sötét szegélyöket időszakonkint elhullatják, vagy attól,
hogy ezen három folyamat többé-kevésbbe kombinálódik.
A tollak szegélyének elhullatását a madárfiak pelyhezetének
levetésével lehetne összehasonlítani; mert a pelyhek legtöbb
esetben az első valódi tollak hegyéből fejlődnek.78
Azon madarak között, melyek évenkint kétszer vedlenek,
van először is nehány oly faj, minők a szalonkák, vizi tyúkok
{ Glareola ) és pólingok ( Numenius arquatus ^melyeknek mindkét
ivara hasonlít egymáshoz és színét soha sem változtatja. Vájjon
75 Mr. S c l a t e r : Intellectual Observer. Jan. 1867. W a t e r t o n ’s

W anderings, p. 118. L. továbbá S a l v in : egy táblával ellátott érdekes
értekezését, Ib is, 18b5. p. 90.
76 L an d and W ater. 1867. p. 394.
77 Mr. D . G . E l l io t : Proc. Zoolog Soc. 1869. p . 589.
78 N i t s c h ’s P terylograph y, edited by P. L. S c l a t e r : Ray Soc.
1867. p. 14.
téli tollazatuk sűrűbb és melegebb*e,mint a nyári,nem tudom ;

ha azonban színváltozás nem jő létre, valószínűleg az az oka e
kétszeri vedlésnek. Másodszor vannak oly madarak is, melyek
nek ivarai, mint példáúl a Tetanus bizonyos fajainál s más
gázlómadaraknál, hasonlítanak egymáshoz, melyeknek nyári
tollazata azonban jelentéktelen mértékben különbözik a télitől.
A különbség azonban ezen esetekben oly jelentéktelen, hogy
alig válhatik az illető madár javára s talán köz vetetlenül a
környező feltételek hatására vezethető vissza, melyeknek a
madarak a két különböző évszakban ki vannak téve. Harmad
szor van számos más oly madár, melynél a két ivar hasonlít
egymáshoz, melyeknek nyári és téli tollazata azonban igen
különböző. Negyedszer vannak olyan madarak, melyeknek ivarai
színre nézve különböznek egymástól; nőstényeik azonban, bár
kétszer vedlenek, szinezetöket mégis egész éven át megtartják,
holott hímjeik változáson mennek át s néha, mint bizonyos
túzokoknál, jelentékeny színváltozásnak vannak alávetve. Ötöd
ször végre vannak olyan madarak, melyeknek ivarai mind nyári,
mind téli tollazatukban különböznek egymástól; hímjeik azon
ban az egymásra következő évszakokban nagyobb változáson
mennek át, mint nőstényeik, mire a bajnok libucz f Machetes
pugnax) szolgáltat jó példát.
A mi a nyári és téli tollazat színbeli különbségének okát
vagy czélját illeti, egyes esetekben, mint példáúl a havasi
fajdnál,79 mindkét évszak alatt védelműl szolgálhat. Ha a két
tollazat közötti különbség jelentéktelen, ügy, miként már meg
is jegyeztük, talán közvetetlenűl az életfeltételek hatásának tulaj
donítható; számos madárnál azonban alig lehet a felett kétel
79 A havasi fajának tarka barna nyári tollazata mint védőszer ép-

oly fontos rá nézve, mint fehér téli tollazata; mert ismeretes, hogy
o madár tavaszszal, mielőtt nyári tollazata kifejlődött volna, mikor
a hó elolvadt, nagyon ki van téve az orvmadarak pusztításának. L.
W ilhelm von W right : LLOYD-tól id. Game B írá s o f Sweden. 1807..
p. 125.
78 IVARI KIVÁLÁS. I I. RÉSZ
kedni, hogy a nyári tollazat ékességül szolgál, még azon esetben

is, midőn mindkét ivar hasonlít egymáshoz. Méltán tehetjük
fel, hogy ez az eset számos gémre, kócsagra nézve is stb., mivel
szép dísztollaikat a párosodás ideje alatt nyerik. Az ily dísztollak,
bóbiták stb., különben is, ha mindjárt mindkét ivarnál is elő
fordulnak, a hímnél alkalmilag jobban vannak kifejlődve, mint
a nősténynél s azon toliakhoz s egyéb ékítményekhez hasonlí
tanak, melyek más madaraknak csupán hímjeinél fordulnak
elő. Az is ismeretes, hogy a fogság az által, hogy a hím madarak
fajfentartó szerveit afficziálja, gyakran másodlagos ivarjelle
meik kifejlődését is megakadályozza, bár más jegyekre semmi
közvetetten befolyást sem gyakorol; s B artlett arról értesít,
hogy a Tringa Canutus nyolcz vagy kilencz példánya egész
éven át megtartotta a zoológiái kertben dísztelen téli tollazatát,
miből azt következtethetjük, hogy a nyári tollazat, habár
mindkét ivarnak sajátja, oly természetű, mint számos madárnak
kizárólag hímjeire jellemző tollazat.80
A közölt tényállásból s különösen abból, hogy bizonyos
madaraknál a két ivarnak egyike sem változtatja színét az
évenkint való kétszeri vedlés alkalmával, vagy pedig csupán oly
jelentéktelenűl, hogy ezen változás alig szolgálhat bárminemű
javára, valamint abból, hogy más fajoknak nőstényei két
szer vedlenek ugyan, de mégis egész éven át megtartják
színöket: azt következtethetjük, hogy az évenkinti kétszeri
vedlés szokása nem azért keletkezett, hogy a hím a páro
sodás ideje alatt valamely ékítményben részesüljön, hanem
hogy a kétszeri vedlés, mely eredetileg valamely határozott
czélból szereztetett, később arra használtatott, hogy bizonyos
80 A vedlésre vonatkozó adatokra nézve a szalonkákat stb. illetőleg

1. M a c g il l iv r a y : H isí. B rit. B irds. Vol. IV. p. 371; a Glareolá-1,
pólingot és tiízokat illetőleg J o r d o n : B ird s o f In dia. Vol. III. p . 615.
630. 683 ; a T otanus-1 illetőleg u. o. p. 700; a gémek dísztollait illetőleg,
u. o. p. 738. és M a c g il l iv r a y : Vol. IV. p. 435. és 445. valamint Mr.
S t a f f o r d A l l é n : Ibis. Vol. V. 1863. p. 33.
esetekben a madaraknak násztollazat szerzése által javára

váljék.
Első pillanatra meglepő körülménynek látszik, hogy közel
rokon madarak egyes fajai évenkint szabályszerüleg kétszer
vedlenek, míg mások csupán egyszer. A havasi fájd például
évenkint kétszer, sőt háromszor is vedlik, a nyírfajd pedig csupán
egyszer. India ragyogószínü mézevő madarainak (Nectariniae)
egyesei, valamint a sötétszínü pacsirták (Anthus) egyes alnemei
kétszer vedlenek évenkint, mások pedig csupán egyszer.81 A ved-
lés módjának különböző fokozatai azonban, melyek különböző
madárnál tudvalevőleg előfordulnak, rámutatnak, mily módon
juthattak bizonyos fajok vagy egész fajcsoportok évenkint való
kétszeri vedlésökhez, vagy, hogy mily módon veszítették ismét
el, miután már egyszer megszerezték. Bizonyos túzokoknál és
liléknél (Charadrius) a tavaszi vedlés legkevésbbé sem tökéletes :
egyes tollak megújulnak, mások csupán színöket változtatják.
Okunk van továbbá föltenni, hogy bizonyos túzokoknál és
guvatféléknél (Kallidse), melyek voltaképen kétszeri vedlésen
esnek át, az idősebb hímek egyesei egész éven át megtartják
nászruhájokat. Néha tavaszszal csak nehány kevéssé jelentéke
nyen módosult toll járul a tollazathoz; így példáúl Indiában
bizonyos drongók ( Bhringa) korongalakú farktollai s bizo
nyos gémek meghosszabbodott hát- és nyaktollai s bóbitája.
A tavaszi vedlés ilyetén fokozatok kapcsán egyre tökéletesebbé
válhatott, míg végre tökéletes kettős vedlés fejlődött ki. A para
dicsommadarak némelyei egész éven át megtartják násztollaza
tukat, s ezek csupán egyszer vedlenek; mások közvetetlenül a
párosodás ideje után elvesztik, s ezek kétszer vedlenek ; ismét
mások az első évben elvesztik ez időszak után, többé azonban
nem; úgy hogy ez utóbbi fajok vedlésök módjára nézve közve
81 A havasi fájd vedlesét illetőleg 1. G o u l d : B ird s o f G reat B ri-

tain. A Nectarinákat illetőleg, J e r d o n : B ird s o f In d ia . Yol. I. p. 359.
365. 3íí9. A z A nthus vedlesét illetőleg, B l y t h : Ib is, 1867. p. 32.
80 IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ..
títők. Nagy különbség van továbbá a madarak között azon

időtartamra nézve, mely alatt évszaki tollazatukat megtartják,
úgy, hogy bizonyos tollak egész éven át megmaradnak, mások
pedig teljesen elvesznek. így a bajnok libucz gallérát alig tartja
meg tavaszszal két hónapig. Natalban a hím özvegymadár
( Chera progne) hosszú farktollai deczemberben vagy januárban
nőnek s marcziusban ismét elvesznek, úgy hogy csak mintegy
három hónapig maradnak meg. Az éktollak a kétszer vedlő
madarak legtöbb fajánál mintegy hat hónapig maradnak meg.
A vad Gallus bankira-kakas azonban nyakának sallangtollait
kilencz vagy tíz hónapig tartja meg s ha ezeket leveti, az
alattok fekvő fekete nyaktollak teljesen láthatókká válnak.
E faj szelídített utódainál ellenben a sallangtoliakat azonnal
újak helyettesítik, úgy hogy ez esetben azt látjuk, hogy a két-
szeri vedlés a szelidítés befolyása alatt a tollazat egy részére
nézve egyszerivé változott.82
A közönséges kacsa ( Anas boschas) kacséra a párosodás
ideje után, mint ismeretes, három hónapra elveszti hím tollaza
tát, mely idő alatt a nőstény tollazatával bír. Az Anas acuta
kacséra kevesebb időre, tudniillik csupán hat hétre, vagy két
hónapra veszti el tollazatát, s M ontagu megjegyzi, hogy «a
kétszeri vedlés ily rövid idő alatt rendkívül nevezetes körülmény,
mely minden emberi okoskodást dugába látszik dönteni». A ki
azonban a fajok lassankint való átalakulásában hisz, legkevésbbé
82 A közölt adatokra nézve a részben való vedlést s azon vén

hímeket illetőleg, melyek násztollazatukat megtartják, a túzokokat s
liléket illetőleg 1. J e r d o n : B ird s o f In dia. Vol. III. p. Öl 7. 637. 709.
711. Továbbá B l y t h : L a n d and W ater, 1867. p. 84. A P aradisea
vedlését illetőleg 1. Dr. W . M a r s h a l l érdekes czik k ét: A rchives Nier-
landaises, tóm. VI. 1871. A V iduá-1 illetőleg, Ib is. Vol. III. 1861. p.
133. A drongákat illetőleg, J e r d o n : u. o. Vol. I. p. 435. A H e rodias
bubulcus tavaszi vedlését illetőleg, Mr. S . S . A l l é n : Ib is, 1863. p. 33.
A Gallus bankivá-t illetőleg, B l y t h : A nnals and Mag. o f N at. H ist.
Vol. I. 1848. p. 455; ugyanezen tárgyat illetőleg 1. V ariation o f A ni-
m als etc. Vol. I. p. 236.
XIII. FEJ. M ADARAK. 81
sem fog az által meglepetni, hogy különféle fokozatokra akad.

Föltéve, hogy az Anas acuta kacsérai még rövidebb idő alatt
kapnák meg új tollazatukat, ez esetben az új hímtollaknak a
régiekkel, továbbá a nőstényekre nézve-jellemző nehány tollal
csaknem szükségképpen elegyülniük kellene; s ez az eset, úgy
látszik, egy nem igen távol rokonságban álló madár hímjére,
tudniillik a Merganser serrator-éra nézve, mert ezekről azt mond
ják, hogy hímjeik «tollazatuknak olyszerű változásán mennek át,
mely bizonyos tekintetben a nőstényekhez teszi őket hason
lókká». A folyamatnak jelentéktelen gyorsulása által a kétszeri
vedlés teljesen elveszne.83
Némely hím madár tavaszszal, mint már említettük, élén-
kebb színűvé nem vedlés útján válik, hanem vagy a tollak
színének valóságos megváltozása, vagy a tollak hullatag, sötét
szélének levetése által. Az ezáltal okozott színváltozás hosszabb
vagy rövidebb ideig tarthat. A gödénynél ( Pelecanus onocrotalus)
szép rózsaszínű lehellet futja be az egész tollazatot, mi alatt
czitromsárga foltok jelennek meg m ellén; ez a szín azonban,
mint S c l a t e r megjegyzi, «nem tart sokáig, hanem megjele
nése után hat hétre vagy két hónapra ismét eltűnik». Bizonyos
pintyőkék levetik tavaszszal tolláiknak a széleit, mi által élénkebb
színűekké válnak, míg más pintyőkék nem szenvednek ilynemű
változást. így az Egyesült-Államok Fringilla, frátái-ének (vala
mint egyéb amerikai fajoknak) élénk színe csak a tél elmúltával
fejlődik ki, míg a mi tengeliczénknél, mely amavval életmód
jára nézve egészen megegyezik s csízünknél, mely szerve
zetére nézve még közelebb áll hozzá, ilynemű változás nincs.
Kokon fajok tollazatában nyilvánuló ilynemű különbség azon
ban nem lephet meg; mert az ugyanazon családba tartozó
kenderike homlokának s begyének karmazsin színe Angolor
83 Macgillivray : Hist. Brit. Bírás. (Vol. V. p. 84. 70. és 228.), a

kacsafélók vedlését illetőleg W aterton-0s Montagu-íóI kölcsönzött idéze
tekkel. Valamint Yarrell : Hist. o f Brit. Bírás. Vol. TIT. p. 248.
Da r w in . A z er.iber szárm azóm . H . fi
82 IV A R I K IV Á L Á S . II. RKSZ.
szágban csak nyáron mutatkozik, holott Madeirán ezek a színek

egész éven át megmaradnak.84
A hím madaraknak tollazatukkal való kaczérkodása. —

A hím madarak nagy buzgalommal tárják ki mindenféle czifra-
ságaikat, legyenek azok bár állandók, avagy ideiglenesen szer
zettek; s minden arra mutat, hogy e diszítmények a nőstények
izgatására, csalogatására s elbáj olására szolgálnak. A hímek
azonban néha akkor is kitárják czifraságaikat, mikor nincsenek
a nőstények társaságában, mint ezt alkalmilag a faj dóknál
lehet észlelni dürgő-helyeiken, meg a pávakakasoknál. Ez utóbbi
madár azonban nyilván mindig valami szemlélőt kiván , s
mint magam is gyakran láttam, kitárja pompáját tyűkok, sőt
disznók előtt is.8586Mindazon természetbúvárok, kik a madarak
életmódját akár vad állapotban, akár fogságban észlelték,
egyhangúlag azon véleményben vannak, hogy a himeknek
örömük telik szépségűk kifejtésében. A u d u b o n gyakran említi,
hogy a hímek különböző módon igyekeznek a nőstényt elbá
jolni. G o u l d , miután egy hím kolibrinak bizonyos sajátsá
gairól szólott, avval folytatja, hogy nem kételkedik abban,
hogy a hím ezen sajátságait a legkedvezőbben képes a nőstény
előtt kifejteni. Dr. J e r d o n 85 hangsúlyozza, hogy a hím szép
tollazata arra szolgál, «hogy a nőstényt elbájolja s megigézze».
B a r t l e t t a zoológiái kertben a leghatározottabban nyilatkozott
ugyanezen értelemben.
Nagyszerű látvány lehet India erdeiben egyszerre húsz-
84 A pelikánt illetőleg 1. S c l .\t e r : Proc. Zool. Soc. 1868. p. 265.

Az amerikai pintyeket illetőleg 1. A u d u b o n : Ornithol. Biogr. Vol. I. p.
174. 221. és J e r d o n : B ird s o f India. Vol. II. p. 3S3. A madeirái
F ringilla cannabiná-t illetőleg Mr. E. V e r n o n I t e r c o u r t : Ibis. Vol. V.
1863. p. 230.
85 L. továbbá, Ornamental Poultry, by Rév. E. S. D ix o n : 1848. p. 8.
86 Birds of In d ia , introduct. Vol* I. p. XXIV. a pávakakast ille
tőleg Vol. III. p. 507. L. továbbá G o u l d : Introduct. to the Trochilidae,
1861. p. 15. és 14.
harmincz pávatyúkra akadni, mikor «a hímek, pompás far

kokat kitárva, teljes fényben kérkednek az elégedett nősté
nyek előtt». A vad pnlykakakas csillogó tolláit íelberzeszti,
szép habos farkát és csíkolt szárnytollait kiterjeszti s pom
pás, karmazsinszínü és kék fityegőivei egészben véve pompás,
habár a mi szemeinkre groteszk látvány. Hasonló tények
50. ábra. Rupicola crocea, hím (T. \Y. W o o d ).
különböző fajú faj dókról is ismeretesek. Forduljunk azonban

egy más rendhez. A hím Rupicola crocea (50. ábra) a világ leg
szebb madarainak egyike; ragyogó narancsszínű, s egyes tollai
sajátságosán nyirottak s fonalasán szétfoszlottak. A nőstény
pirossal árnyékolt barnászöld s bóbitája a híménél sokkal
kisebb. Sir R. S chomrurgk írta le e madár udvarlását;
84 IV A R I K IV Á L Á S . II. RÉSZ.
ráakadt gyülekező helyökre, melyen tíz hím és két nőstény

volt jelen. A gyülekezőhely négy, egész öt lábnyi átmérőjű s
olyan volt, mintha emberi kezek tisztogatták volna meg minden
fűszáltól és kisimították volna. Egy hím «ide s tova szökdösött
s a többit szemlátomást elbájolta. Most kitárta szárnyait, fejét
felemelte, vagy farkát legyezőszerüleg kifeszítette; most ismét
szökdöső lépésekkel kevélykedett, míg belefáradt, mire azután
valami énekfélét kezdett s egy másik hím felváltotta. így
lépett egymás után három a színpadra s azután önelégültséggel
tért vissza a többihez.» Az indiánusok, hogy bőrükre szert
tegyenek, ilyen gyülekezőhelyen állanak lesbe, várva, míg a
tánczolásba egészen belemélyedtek, mikor azután mérgezett
nyilaikkal egymás után négy-öt hímet képesek elejteni.87
A paradicsommadaraknak teljes tolldíszben ragyogó hímjei
tuczatjával vagy még többen gyűlnek össze egy-egy fán, hogy,
mint a benszülöttek mondják, tánczmulatságot tartsanak; s
ekkor, mint W a l l a c e megjegyzi, a madarak ide s tova rep-
kedésétől, pompás dísztollaik lebegtetésétől és rezgetésétől úgy
látszik, mintha az egész fa lebegő toliakkal volna beborítva.
Midőn ily módon el vannak foglalva, annyira belemerülnek,
hogy ügyes nyilas csaknem az egész társaságot lenyilazhatja.
Ha e madarak a Malayi archipelaguson fogságban tartatnak,
tolláik tisztántartására igen nagy gondot fordítanak, gyakran
kitárják, megvizsgálják s a legkisebb szennyfoltot is eltávolítják.
Egy észlelő, ki több párt tartott élve, nem kételkedett abban,
hogy a hímek tollazatának kitárása arra szolgál, hogy a
nőstényeknek tessenek.88
Az arany- és Amherst-fáczánok udvarlások közben nem
csupán kitárják és felemelik pompás tollgallérukat, hanem,
87 Journal o f R. Geogr. Soc. Vol. X. 1840. p. 236.

88 Annals and Mag. o f Nat. Hist. Vol. X III. 1854. p. 157. vala
mint W a l l a c e : u . o. Vol. XX. 1857. p. 412. é s The Malay Arehiyelago.
Vol. II. 1869. p. 252. Továbbá Dr. B e n n e t t , id. B r e h m által : T liier-
leben. Bd. III. p. 326,
mint magam is láttam, rézsútosan a nőstény felé fordítják,

bármely oldalon álljon is ez, szemlátomást azért, hogy nagyobb
felület legyen előtte kitárva.89 E közben pompás farktollaikat
is kissé oldalvást fordítják. Ba r t l e t t *egy hím Polypleetron t
(öl. ábra) figyelt meg udvarlása közben s nekem is mutatott egy
példányt, mely azon állásban tömetett ki, melyet udvarlása
alatt mutatott. E madár fark- és szárnytollai pompás szem
foltokkal vannak ékesítve, melyek a pávák farktollain levők
höz hasonlítanak. Mikor a pávakakas kaczérkodik, kitárja
farkát s testéhez haránt irányban felegyenesíti, mert a nőstény
előtt áll, melynek egyidejűleg élénkszínű, kék nyakát és mellét
is akarja mutogatni. A Polypleetron melle azonban sötótszínű s
szemfoltjai nem szorítkoznak csupán farkára. Ennek következ
tében a Polypleetron nem áll szembe a nösténynyel, hanem fark-
tollait kissé rézsútosan állítja fel s ebben az irányban terjeszti ki,
mi közben ugyanazon oldalon szárnyát is kifeszíti s az ellenkező
oldalit felemeli. Ez állásában a szemfoltok a bámuló nőstény
szemei előtt a hím egész testén egyetlen nagy tarka felületté
vannak kiterülve. Bármely oldalra forduljon is a nőstény, a
hím kifeszített szárnyát s rézsűt álló farkát utána fordítja.
A hím tragopan-fáczán csaknem ugyanily módon cselekszik;
mert testének tolláit, — habár magát a szárnyát nem is, —
felemeli, és pedig a nőstény állásával ellenkező oldalán, melyen
a szemfoltok különben rejtve maradnának, holott így a szép
szemfoltok valamennyien egyidejűleg lesznek láthatókká.
Az Argus-fáczánnál a dolog még feltűnőbb. A roppantúl
kifejlődött másodrendű evezőtollak, melyek csupán a hímek
nél vannak meg, egy sorban álló húsz-huszonhárom szem
folttal vannak díszítve, melyeknek mindegyike egy hüvelyk
átmérőjű. A tollak ezen felül sötétszínű haránt sávokkal és
89 Mr. T. W. W ood : (The S tu den t, April, 1870. p. 115.) az arany

os japáni fáczán, Phasianus versicolor, tollazatával való kaczérkodásának
kimerítő leírását a d ta ; s a tollazat kitárását oldalinak, vagy egyoldalinak
nevezi.
pettysorokkal vannak csinosan ékesítve, mintha a tigris bőre

a párduczéval volna kombinálva. A hím ezen gyönyörű ékítmé
nyeit mindaddig rejtve tartja, míg a nőstény nincs jelen; ekkor
51. ábra. Polyplectron chinquis, hím (T. V . V ood ).
azonban felemeli a farkát, kiterjeszti szárnytollait, úgy, hogy

nagy legyezőhöz, vagy kerek, csaknem függőlegesen álló paizs-
hoz hasonlítanak, melyeket testének mellső része elé tol.
Fejét és nyakát oldalt tartja, úgy, hogy a nagy legyezők elfö

dik ; hogy azonban a nőstényt, mely előtt bájait kitárja, mégis
láthassa, időről-időre kidugja a fejét (miként B a r t l e t t látta)
két evezőtoll között, a mi igen groteszk látvány. Ez gyakori
szokása lehet a vad állapotban levő Argus-fáczánnak, mert
B a r t l e t t és fia a Keletről igen tökéletes állapotban küldött
több bőrt megvizsgáltak, két evezőtoll között mindig találtak
egy kopott helyet, melyen keresztül afáczán a fejét bizonyosan
gyakran kidugdosta. W ood azonban azt hiszi, hogy a him
oldalról is láthatja a nőstényt a legyező szegélye mellett.
Az evezőtollak szemfoltjai bámulatra méltó díszítések; mert,
mint A r g y l l herczeg megjegyzi,90 oly módon vannak árnyékolva,
hogy egy mélyedésben lazán fekvő golyóhoz hasonlítanak.
Midőn azonban a British-Museum példányát, mely kifeszített s
lefelé álló szárnyakkal van kitömve, megtekintettem, nagyon
csalódtam, mert a szemfoltok simáknak, vagy épen vájtaknak
látszanak. G o u l d azonban megmagyarázta a dolgot: a hím
ugyanis azon állásban, melyet természetes udvarlása közben
elfoglal (52. ábra) tolláit felfelé emeli s ez esetben, felülről esvén
rájok a világosság, mindegyik szemfolt legott egy mélyedés
ben ülő golyóhoz lesz hasonlóvá. Több művész tekintette meg e
tollakat s mindegyik bámulatát fejezte ki az árnyékolás tökéle
tessége felett. Méltán lehetne a kérdést felvetni, vájjon az ilyen
művészi módon árnyékolt díszítmény az ivari kiválás tevékeny
sége útján jött-e létre ? Czélszerü lesz azonban ezen kérdésre
adandó feleletünket akkorra halasztani, mikor a következő
fejezetben a fokozatos fejlődés elvéről fogunk szólani.
A fentebbiek a másodrendű evezőtollakra vonatkoznak;
az elsőrendű evezőtollak, melyek a többi tyúkféle madárnál
egyszínüek, az Argus-fáczánnál hasonlóképen csodálatraméltók.
E tollak gyengéd barna színűek, számos sötét petytyel, melyek
mindegyike egy-egy sötét karikától körülvett két, vagy három
90 The Beign o f L a w , 1867. p. 203.

fekete foltból áll. Legfőbb ékességök azonban a sötétkék toll-

gerincz mellett fekvő terület, melynek körvonalai tökéletes
másik tollat ábrázolnak, mely a valódi toll belsejében fekszik.
Ezen belső rész világosabb gesztenyebarna s rendkívül apró,
fehér foltokkal sűrűn pettyegetett. En ezeket a tollakat többek
nek megmutattam s többen jobban csodálták, mint a szem
foltos tollakat s megjegyezték, hogy inkább hasonlítanak mes
teri, mint természeti tárgyakhoz. Ezek a tollak rendes körül
mények között egészen el vannak ugyan rejtve, a másodrendű
evezőtollaknak legyező- vagy paizsszerű kifeszítése alkalmával
azonban teljesen kitárulnak.
A hím Argus-fáczán esete rendkívül érdekes, mert jó bizo
nyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a legfurfangosabban kigon
dolt szépség sem szolgálhat egyébre, mint csupán a nőstény
izgatására. Hogy ez csakugyan így van, ez*t abból kell következ
tetnünk, hogy a hím elsőrendű evezőtollait máskor soha nem
tárja ki s golyó-ékítményeit csupán akkor mutogatja teljesen,
mikor udvarló állásba helyezkedik. Az Argus-fáczánnak nincse
nek ragyogó -színei, és udvarlásának sikere dísztollainak jelen
tékeny nagyságától, valamint a díszes rajzok kivitelétől látszik
függeni. Sokan azt fogják talán mondani, hogy teljesen hihe
tetlen, hogy egy nőstény madár képes legyen űnom árnyékolást
s kitünően készült rajzokat méltányolni. Bizonyára bámulatra
méltó is az, hogy a nőstény az ízlésnek ezen csaknem emberi
fokával bírjon. A ki azt hiszi, hogy az alsóbb állatok meg
különböztető képességét és ízlését biztosan tudja mérlegelni,
ám tagadja, hogy a nőstény Argus-fáczán ily keresett szépség
méltánylására képes; ez esetben azonban kénytelen leend meg
engedni, hogy azon rendkívüli állás, melyet a hím udvarlása
alatt elfoglal s mely által tollazatának bámulatos szépségét
teljesen kifejti, czéltalan, a mi olyan következtetés, melyet én
részemről soha sem engedhetek meg.
Szemben avval, hogy annyi fáczán s egyéb rokon tyúkféle
madár tárja ki szorgosan tollazatát a nőstény előtt, figyelemre
méltó, hogy, — mint B a r t l e t t értesít, — ez nem mondható a

füles és Wallich-félefáczánról ( Crossoptűon auritum és Phasia
nus Wallichii); úgy lászik, mintha ezek a madarak tudnák, hogy
52. ábra. Udvarló hím A rg u s -fá c z á n , oldalról tekintve. Term észet után T. W. W oo d .
kevés mutogatnivalójok van. B a r t l e t t ezen fajok hímjeit soha

sem látta egymással bajt vívni; a Wallich-féle fáczánt azonban
nem volt oly jó alkalma megfigyelni, mint a füles fáczánt.
J enner W e ir i s úgy találta, hogy mindazon madarak hímjei, me
lyeknek gazdag, vagy élesen jellemzett tollazatuk van, czivakodóbb

természetűek, mint az ugyanazon csoporthoz tartozó egyszerűbb
szinű fajok. A tengelicze példáúl czivakodóbb, mint a kenderike,
a fekete rigó czivakodóbb a többi rigóknál. Azok a madarak,
melyek tollazatukat különböző évszakokban megváltoztatják,
az évszakban, melyben ékesebb színűek, sokkal czivakodób-
bakká válnak. Nem szenved ugyan kétséget, hogy nehány
egyszerű színű madárnak hímjei is elkeseredetten küzdenek
egymással, mégis úgy látszik azonban, mintha azon esetekben,
midőn az ivari kiválás nagy befolyással volt s valamely faj
hímjeinek élénk színeket adott, egyúttal a hímeknek erŐ3
hajlamot is kölcsönzött a küzdésre. Közel analóg eseteket lesz
még alkalmunk alább az emlősök tárgyalásánál előadni. Más
felől éneklő képességet és ragyogó színt kevés madárfaj hímje
szerzett egyszerre; ez esetben az elért jó tulajdonságok egészen
azonosak lettek; eredményűk siker a nőstény elbájolásában.
Mindennek daczára azonban meg kell engednünk, hogy több
ragyogó színű madár hímjénél bizonyos tollak különösen arra a
czélra módosultak, hogy hangszeri zenét hozzanak létre, ámbár
az utóbbinak szépsége, legalább a mi Ízlésünk szerint, nem
hasonlítható össze számos énekesmadár hangbeli zenéjével.
Forduljunk már most azon hím madarakhoz, melyek nem
nagy mértékben ékesíttettek, azonban mindennek daczára
mindazt kitárják udvarlásuk alkalmával, a mi némi tekintetben
vonzószerűi szolgálhat. Ezek az esetek bizonyos tekintetben meg
nevezetesebbek, mint a fentebbiekben előadottak s csak kevéssé
ismeretesek. A közlendő adatokat, melyek nagyszámú becses
jegyzetek kivonatát képezik, WEiR-nek köszönöm, ki hosszú
ideig tartott különböző fajú madarakat, ezek között Angolor
szág összes pinty- és sármányféléit (Fringillidae és Emberizidse).
A pirók oly módon teszi közeledése kísérleteit, hogy a nőstény
ele áll s begyét felfújja, úgy, hogy karmazsinszínű tolláiból
sokkal több látható, mint különben ; e közben fekete farkát a
legnevetségesebb módon mozgatja és forgatja egyik oldalról a

másikra. A hím erdei pintyőke szintén szembe áll a nőstény
nyel s veres mellét s kék fejét mutogatja neki; szárnyait
egyidejűleg gyengén felemeli, mi által' vállának tiszta fehér
szalagai feltűnőbbekké válnak. A közönséges kenderike felfújja
rózsás mellét, barna szárnyait és farkát kissé felemeli, hogy
fehér szegélyeivel lehetőleg legjobban értékesítse. Óvatosaknak
kell azonban lennünk, nehogy azt következtessük, hogy a
szárnyak csupán mutogatás kedvéért terjesztetnek ki, minthogy
ezt nehány oly madár is teszi, melynek szárnyai nem szépek.
Ez az eset a házi kakasnál, csakhogy ez mindig a nőstény
helyzetével ellenkező oldali szárnyát terjeszti ki és sepri vele
egyúttal a földet. A hím tengelicze valamennyi több pintyőkétől
eltérő módon viseli magát: szárnyai szépek, vállai feketék s
ugyanily színű szárnytollai fehérrel tarkázottak s aranysárgával
szegélyzettek. Mikor a nősténynek udvarol, testét egyik oldal
ról a másikra himbálja, gyengén kiterjesztett szárnyait pedig
gyorsan, előbb az egyik, majd a másik oldalra hajlítja, mi
közben aranyszínű fény esik rájojí. Miként W e ir közli, egy
angolországi pintyőke sem himbálódik udvarlása alatt egyik
oldalról a másikra, még a közel rokon csíznek a hímje sem, mert
ez által semmivel sem fokozná szépségét.
Az angolországi sármányok legtöbbje egyszerű színű
madár; a nádiveréb (Emberiza schomiclus) hímjének fejtol-
lai azonban tavaszszal szürke hegyeiknek levetése által szép
fekete színt váltanak s ezek az udvarlás alatt felborzoltainak.
W e i r az ausztráliai Aínadiná-n&k két faját tartotta: az A. cas-
tanotis igen kicsiny s szerény színezetű pintyőke sötét farkkal,
fehér testtel s fényes fekete farkfedőtollakkal, mely utóbbiak
nak mindegyike három, feltűnő, tojásdad, fehér folttal ékes.91
Mikor e faj hímje a nősténynek udvarol, ezen, részben színes
farkfedőtollakat könnyedén kiterjeszti és igen sajátságos módon
91 Ezen madár leírását 1. G o u l d : Handbook to tlie B irds of

Australia. Vol. I. 1865. p. M l .
92 IV A R I K IV Á L Á S . II. RKSZ-
rezegteti. Az Amadina Lathami hímje egészen eltérő módon

viseli magát; kiterjeszti a nőstény előtt ragyogó színű mel
lét, skarlátpiros testét s ugyanilyen farkfedőtollait. Ehhez,.
Dr. J erdon után, még hozzátehetem, hogy az indiai bulbul
( Pycnovotus haemorrhous) farkfedőtollai közül az alsók karma
zsinpirosak, és azt lehetne róluk vélni, hogy soha sem láthatók
tökéletesen: «Mikor azonban ez a madár izgatott, gyakran
kiterjeszti oldalt piros tolláit, úgy, hogy még felülről is látha
tókká válnak.»112 Nehány más madárnak, például a nagy tarka
harkálynak ( Picus major) karmazsinszínű alsó farkfedőtollai
ilyen módon szintén láthatókká lehetnek. A közönséges ga
lamb melltollai szivárványszineket játszanak; s mindenkinek
látnia kellett, hogyan felfújja a hím mellét, mikor a nőstény
körül bókol, hogy ezen tollakat a legkedvezőbben mutogathassa.
Ausztrália szép bronzszárnyu galambjainak egyike ( Ocjjphaps
lophotes ) W e ir szerint egészen másképen viseli m agát: míg a hím
a nőstény előtt áll, fejét csaknem egészen a földre horgasztja,
farkát kifeszíti s függőlegesen felemeli, szárnyait pedig félig szin
tén kitárja. Erre testét váltogatva hol felemeli, hol ismét lassan
lesülyeszti, úgy, hogy a szivárványszíneket játszó, fémfényű tol
lak valamennyien egyszerre láthatók s csillognak a napfényen.
Elegendő tényt közöltünk immár, melyek azt bizonyít
ják, hogy milyen szorgosan s milyen nagy ügyességgel fejtik
ki a hím madarak bájaikat. Míg tollaikat tisztogatják, gyak
ran van alkalmuk önmagokat bámulni s kiokoskodni, hogy
mi módon érvényesíthetik legjobban szépségöket. Minthogy
azonban egy és ugyanazon faj hímjei magukat valamennyien
ugyanazon módon fitogtatják, úgy látszik, mintha talán mégis a
kezdetben öntudatos cselekvések váltak volna ösztönszerűekké.
Ha ez így van, úgy a madarakat nem lehet öntudatos hiúsággal
vádolnunk; mikor azonban a pávakakast kifeszített s reszkető
farktoliakkal látjuk kérkedni, mégis úgy látszik, mintha a
büszkeségnek s hiúságnak élő mintaképe állana előttünk.92
92 B irds o f India. Vol. TI. p. 90.
X III. FEJ. M ADAKAK. 93
A hímek különböző czifraságainak viselőjökre nézve bizo

nyára a legnagyobb jelentősége van, mert számos esetben a
repülés és futás tetemesen korlátozott tehetsége rovására fejlőd
tek ki. Az afrikai la p p an ty ú (Cosmetornis), melynél az első
rendű evezőtollak egyike a párosodás ideje alatt rendkívüli
hosszú, fonálszerű függelékké fejlődik, ez által repülésében
gátoltatok, ámbár más évszakban épen sebes repüléséről neve
zetes. A hím Argus-fáczán másodrendű evezőtollainak «rettentő
nagysága e madarat repülő képességétől, — mint mondják —
csaknem végkép megfosztja.» A hím paradicsommadarakat
finom tollai nagy szél alkalmával akadályozzák a repülésben.
A délafrikai özvegymadarak (Vidua) hímjeinek repülését rend
kívül hosszú farktollaik.nehézkessé teszik; ha azonban ezeket
elhullatták, repülősök ép oly sebes, mint a nőstényeké. Minthogy
a madarak mindig akkor költenek, mikor táplálékban bővelked
nek, a hímek akadályozott helyváltoztatásbeli tehetségök követ
keztében valószínűleg nem igen szenvednek; a felett azonban
alig lehet kételkedni, hogy sokkal inkább ki vannak téve azon
veszélynek, hogy orvmadaraknak esnek zsákmányul. A felett
sem lehet továbbá kételkedni, hogy a pávakakas hosszú fark-
tollai, az Argus-fáczán pedig hosszú fark- és evezőtollai miatt
sokkal könnyebben esik valamely ragadozó tigris zsákmá-
nyáúl, mint különben, ha e tollai nem lennének. Önkényt
érthető az is, hogy számos hím madarat élénkebb színe, külön
böző ellenségei számára, feltűnőbbé tesz. Az ilyen madarak
azonban, mint G ould megjegyzi, általában félénk természetűek,
mintha csak annak tudatával bírnának, hogy szépségök rajok
nézve a veszélyek forrása: sokkal nehezebben is lehet rajok
akadni s megközelíteni, mint sötétszínű s aránylag merészebb
nőstényeiket, vagy mint a fiatal, még nem díszített hímeket/*'193
93 A Cosmetornis-1 illetőleg 1. L i v i n g s t o n e : K jeped. to the Zambesi,

1865. p. 66. Az Argus-fáczánt illetőleg, J a r d i n e ’s Nat. Hisf. Lib. Birds,
Yol. XIV. p. 167. A paradicsommadarakat illetőleg 1. L e s s o n : id.
PíRehm által, Thiériében, J>d. ITT. p. 3á5. Az özvegymadarakat illetőleg
94 IV A R I K IV Á L Á S . ír . rész.
Még különösebb tény az, hogy némely madár hímjei,

melyek küzdésre külön fegyverekkel vannak felszerelve s vad
állapotban oly harcziasak, hogy egymást gyakran megölik, szen
vednek az által, hogy bizonyos czifraságaik vannak. A küzdő-
kakas-tenyésztők kakasaiknak sallangtollait megnyírják s tara
ját meg szakállát levágják s azt mondják, hogy madaraik
«meg vannak tompítva» (dubbed). A nem-tompított madár,
mint T e g e t m e ie r mondja, «nagy hátrányban van. Taraja meg
szakálla ellenfele csőrének jó kapaszkodó pontokul kínálkoz
nak, s mivel a kakas mindig oda vág, a hová belecsimpasz
kodott, ha ellenfelet már egyszer megragadhatta, teljesen hatal
mába is ejti s ha nem is öli épen meg, a vérveszítés, melyet
a nem-tompított kakas szenved, mégis sokkal nagyobb, mint
a melynek a tompított ki van téve.»94 Fiatal pulykakakasok
küzdéseik alkalmával mindig egymásnak lebenyeibe csimpesz-
kednek, s úgy hiszem, hogy az öregek ugyanily módon küzdenek.
Ez ellen azt lehetne talán szóba hozni, hogy a taraj és húsos
lebenyek nem szolgálnak czifraságúl s ennek következtében
nem is lehetnek hasznosak; a fényes, fekete spanyol kakasnak
szépségét azonban fehér arcza s karmazsinszínű taraja még a
mi szemeink előtt is emeli s a ki a hím Tragopan-fáczán
ragyogó kék húsos lebenyeit valaha látta, mikor udvarlása
alkalmával felduzzasztja, bizonyára egy perczig sem kételked-
hetik a felett, hogy a fejlődésöket létrehozó czél a szépség. Az
előadottakból világosan látjuk, hogy a hímre nézve dísztollai s
egyéb czifraságai a legnagyobb jelentőségűek; látjuk továbbá
azt is, hogy a szépség egyes esetekben nagyobb jelentőségű,
mint a küzdés alkalmával elérhető siker.
Travels in Africa. Vol. I. p. 243. ós Ibis. Vol. III. 1861. p.

B a r r o w ’s
133. Mr. G o u l d : a hím madarak bátortalanságáról Handbook to B irds
o f Australia. Vol. I. 1865. p. 210. 457.
94 T e g e t m e i e r : The Poultry Boók, 1866. p. 139.
T I Z E N N E G Y E D I K FEJEZET.
MADARAK. ---- FOLYTATÁS.
A nőstények választása. — Az udvarlás időtartama. — Nem-párosodott mada

rak. — Szellefni tehetségek s a szép iránti Ízlés. — A nőstényeknek
bizonyos hímek iránti előszeretete vagy ellenszenve. — A madarak változé
konysága. — A változások néha rögtön lépnek fel. — A változás törvényei. —
A szemfoltok fejlődése. — A jellemek fokozatai. — A pávakakas, az Argus-
fáczán és az Urosticte.
a az ivarok egymástól megjelenésűk szépségében, éneklő

képességben, vagy annak létrehozhatásában különböznek,
a mit hangszeri zenének neveztem, csaknem állandóan a hím
az, mely a nőstényt felülmúlja. Ezen tulajdonságok a hímre
nézve, mint épen láttuk, a legnagyobb jelentőségűek. Ha az
évnek csupán egy részére fejlődnek, ez mindig a párosodás
előtt rövid idővel történik. Mindig egyedül a hím az, mely
különböző vonzószereit kitárja s a nőstény előtt gyakran
idegenszerű taglejtéseket végez a földön vagy a levegőben.
Minden hím elűzi vetélytársait, vagy megöli, ha teheti. Ebből
azt következtethetjük, hogy a hím szándéka abban áll, hogy a
nőstényt magával való egybekelésre indítsa s e czélból megkísérti
a nőstényt különböző módon izgatni s elbájolni; s ez a véle
ménye mindazoknak, kik a madarak életmódját szorgalmasan
tanulmányozták. Itt azonban egy kérdés merül fel, melynek
az ivari kiválásra nézve rendkívül nagy fontossága van, az
tudniillik : vájjon egyazon fajnak valamennyi hímje egyaránt
izgatja-e s egyaránt vonzza-e a nőstényt? avagy ez utóbbi
választást gyakorol s bizonyos hímeknek elsőbbséget ad ? Az
utóbbi kérdésre számos közvetetlen s közvetett bizonyíték alap
% IV A R I K IV Á L Á S . I I. RÉSZ.
ján igenlő válasz adható. Sokkal nehezebb azt eldönteni, hogy

milyen tulajdonságok vannak döntő befolyással a nőstény válasz
tására; van azonban nehány közvetet] en és közvetett bizonyí
tékunk arra nézve is, hogy főkép a hím külső megjelenésének
vonzó volta az, mely itt figyelembe jő, bár kétség kívül ereje,
bátorsága s egyéb szellemi tulajdonságai is tekintetbe vétetnek.
Kezdjük a közvetett bizonyítékokkal.
Az udvarlás időtartama. — Azon időszaknak rendesen

hosszabb tartama, mely alatt bizonyos madaraknak mindkét
ivara napról napra bizonyos helyeken találkozik, részben
valószínűleg attól függ, hogy az udvarlás hosszasan elhúzódó
dolog, részben pedig, hogy a párosodás ténye ismétlődik. így a
nyírfajdok dürgése Németországban és Skandináviában márczius
közepétől egész áprilison keresztül május közepéig tart. Negy
ven, egész ötven madár is összegyűl egy dürgő-helyen, melyet
gyakran több egymásra következő éven át látogatnak. A siket
faj dók dürgése márczius végétől május közepéig vagy egész
végéig tart. A Tetrao phasianellus «fogoly-tánczai» Eszak-
Amerikában «egy hónapig, sőt tovább is tartanak.» Más faj dók
nak úgy Észak-Amerikában, mint Szibériában1 megközelítőleg
ugyanezen szokásuk van. A vadászok a dombokat, melyeken
a bajnok libuczok viaskodnak, arról ismerik meg, hogy a fű le
van taposva s ez arra mutat, hogy ugyanazon helyet hosszú
időn át keresik fel. A guyanai indiánusok igen jól ismerik azon
letaposott viaskodó helyeket, hol a szép faj dókra akadhatnak;
s az új-guineai benszülöttek ismerik azon fákat, hol tíz-húsz
teljes tollazatban levő hím paradicsommadár össze szokott
gyűlni. Ez utóbbi esetben nincs határozottan megemlítve, hogy1
1 Az amur-melléki Tetrao urogalloidcs dürgését N ordmann írja

le (Bull. Soc. Imjp. des Nat. Moscou, 1861. Tóm. XXIV. p. 264.). Az
összegyűlt hímek számát száznál többre becsüli, a nőstényeket, melyek
a környező bokrok alatt rejlenek, ide nem számítva. A dürgós közben
hallatott hangok a Tetrao nrogallus-étói különböznek.
XIV. FKJ. M ADARAK. 97
a nőstények ugyanazon fákra gyűlnek; ha azonban a vadászo

kat erre nézve különösen nem kérdezik meg, valószínűleg nem
is fogják ezeknek jelenlétét megemlíteni, minthogy a tojók bőre
értéktelen. Egy afrikai szövőmadárnak ( Ploceus) kis csapatai a
párosodás ideje alatt összegyűlnek s órákig folytatják kecses
taglejtéseiket. A nagy mocsári szalonka (Scolopax major) alko-
nyatkor nagy seregekben gyűl össze mocsáros réteken, s egy és
ugyanazon helyet több egymásra következő éven át felkeresi ;
itt «mint megannyi nagy patkányt» lehet őket futkosva látni
felborzolt toliakkal, a mint szárnyaikkal csattognak s idegen
szerű hangokon szólanak.2
Az említett madarak egyesei, — a nyír- és siketfaj d, a
Tetrao phasianellus, a bajnok libucz, a nagy mocsári szalonka
s talán még nehány más is, — mint mondják, soknejűségben
élnek. E madarakról azt lehetne gondolni, hogy az erősebb
hímek a gyengébbeket egyszerűen elkergetik, s erre legott
annyi nőstényt foglalnak le, a mennyit csak lehet; ha azonban
a hímre nézve okvetetlenűi szükséges, hogy a nőstényt izgassa,
vagy neki tessék, könnyen megérthetjük a hosszas udvarlásnak
s annyi különböző ivarbeli egyén ugyanazon egy helyen való
összegyűlésének okát. Bizonyos fajok, melyek szorosan egynejű-
ségben élnek, hasonlóképen tartanak nászösszejöveteleket; ez
az eset lehet Skandináviában egyik havasi fajdra nézve,
s ezeknek dürgése márczius közepétől május középéig tart.
A lantmadár (Menüm superba) Ausztráliában «kis, kerek dom
bokat» emel, a Menara Alberti pedig sekély mélyedéseket,
vagy, mint a benszülöttek nevezik, próba-helyeket váj, hol,
mint mondják, mindkét ivar összejön. A M. superba nászgyü
2 A fenem lített faj dók gyülekezését illetőleg 1. Brehm : Thierleben,

Bd. IV. p. 350; továbbá L. L loyd : Game B ird s o f Siveden, 1867. p.
19. 78. B ichardson: Fauna Bor. Americ. B ir d s , p. 362. Más madarak
gyülekezéseiről már az előbbiekben történt említés. A paradicsommada
rat illetőleg L W allace : Ann. and Mag. o f Nat. Hist. Vol. XX. 1857.
p. 412. A szalonkát illetőleg, L loyd: u . o. p. 221.
D a r w i n . A z em ber szá rm a zá sa . II. 7
lekezetei néha igen látogatottak s újabb időben egy utazó egy

közleményt tett közzé,3 mely szerint egy alatta fekvő völgyben,
mely bokrokkal volt sűrűn benőve «olyan hangokat hallott,
melyek egészen bámulatra ragadták,» midőn közelebb lopódzott,
csodálkozására mintegy százötven pompás lantmadarat pillantott
meg, melyek «valóságos csatarendbe állva, egymással leírhatatlan
dühvei viaskodtak.» A lugas-madarak nászcsarnokai a pároso-
dás ideje alatt mindkét ivar számára szolgálnak : «itt találkoz
nak s küzdenek egymással a nőstények kegyéért a hímek s itt
gyűlnek össze a nőstények a hímekkel kaczérkodni.» A két nem
ugyanazt a lugast több éven át látogatja.4
A közönséges szarkák ( Corvus pica L .) Rév. D a r w in
Fox szerint a Delamere-erdő minden részéből össze szoktak
gyűlni, hogy megüljék a «nagy szarkanászt.» Nehány év előtt
e madarak rendkívül elszaporodtak, úgy hogy egy erdőcsősz
egy reggel tizenkilencz hímet s egy másik egyetlen lövéssel hét
szarkát lőtt le. Az a szokásuk volt, hogy igen kora tavaszszal
külön helyeken gyűltek össze, hol egész csapatokat lehetett
látni, egymással fecsegve, néha viaskodva s a fák között fontos
kodva, repdesve. A szarkák az egész dolgot szemlátomást rend
kívül fontosnak tartották. Kevéssel a gyülekezés után elváltak
egymástól s Fox, valamint mások is azt észlelték, hogy ezen
túl párjokkal egész évre frigyet kötöttek. Valamely területen,
melyen egy faj nem nagy számmal fordul elő, nagyobb ilynemű
gyülekezeteket, magától érthetőleg, nem tartathatnak s egy és
ugyanazon fajnak különböző tartományokban különböző élet
módja lehet. így példáúl csak egyszer hallottam, W e d d e r b u r n -
tól, a nyírfajdoknak Skótországban való rendes gyülekezéséről,
bár ezen gyülekezetek Németországban és Skandináviában oly
gyakoriak, hogy külön megnevezésök van.
3 Idézi T. \V. W ood : S tudent : April, 1870. p. 125.

4 Gould : Handbook to the fíirds o f Australia. Yol. I. p. 300.
308. 448. 451. A fennebb már említett havasi faj dót illetőleg 1. L loyd:
u. o. p. 129.
XIV. FEJ. M ADARAK. 99
Pár nélkül élő madarak. — Az itt közölt adatokból azt

következtethetjük, hogy az udvarlás igen különböző csoportok
hoz tartozó madaraknál gyakran igen hosszasan tartó, kényes
és fáradságos dolog. Még azt is okunk van feltenni, bármily
valószínűtlennek lássek is első pillanatra, hogy az ugyanazon
területet lakó egy fajbeli hímek és nőstények között mindig
vannak egyesek, melyek egymásnak nem tetszenek s ennek
következtében egymással nem is párosodnak. Több észlelet
jegyeztetett fel, mely szerint egy párnak hímje vagy nősténye
lelövetvén csakhamar egy másik által pótoltatott. A szarkánál
ez többször észleltetett, mint bármely más madárnál, talán
feltűnő külseje s könnyen látható fészke miatt. A híres J e n n e r
említi, hogy Wiltshireben egy párnak az egyik felét minden
nap, és pedig nem kevesebbszer, mint hétszer egymásután
lőtték el, «azonban eredmény nélkül, mert a megmaradt szarka
csakhamar talált társat», s az utolsó pár felnevelte a fiókokat.
A következő napon általában akad tá rs ; T h o m p s o n azonban
említ egy esetet, melyben az elveszett társ már ugyanazon nap
estéjén pótoltatott. Gyakran még akkor is akad új társ, ha az
öreg madarak egyike akkor öletik meg, mikor a fiókok már
kikeltek; Sir J. L u b bo c k vadászainak egyike által rövid idővel
ez előtt észlelt esetben5 az új társ két nap lefolyása alatt
szereztetett. Az első s legvalószínűbbnek látszó feltevés az,
hogy a hím szarkáknak sokkal gyakoribbaknak kell lenni, mint
a nőstényeknek s hogy az előadott, valamint számos más még
felemlíthető esetben, a hímek ölettek meg. S minden arra mutat,
hogy ez egyes esetekre csakugyan úgy is v an ; így a Delamere-
erdő csőszei arról értesítették Fox-ot, hogy a szarkák és varjak,
melyeket a fészkek közelében nagy számban lőttek le, mind
annyian hímek voltak, s ezt abból magyarázták, hogy a hímek
5 A szarkákat illetőleg 1. J e n n e k : Phil. Transact. 1824. p. 21.

Macgillivray : Hist. B rit. Bírás. Vol. I. p. Ő70. T h o m p s o n : Annál*
and Mag. of. Nat. Hist. Vol. VIII. 1842. p. 494.
7*
100 IV A R I K IV Á L Á S . II. RÉSZ.-
könnyebben ejthetők el, midőn a fészken ülő nőstényeknek

táplálékot hoznak. M a c g il l iv r a y azonban, egy kitűnő észlelő
tekintélyére támaszkodva, egy példát említ, melyben egymás
után ugyanazon fészekről lelőtt három szarka nőstény volt,
s még egy másik esetet, melyben egymás után hat szarka
ej tetett el, melyek, ugyanazon tojásokon ültek, ami valószínűvé
teszi, hogy nagyobb részök nőstény volt, ámbár, mint Fox-tól
hallom, a hím is ül a tojásokon, ha a nőstényt megölték.
Sir J . L u b bo c k erdőcsősze ismételve lelőtte — hogy hány
szor, azt biztosan nem tudta megmondani, — egy szajkó
párnak ( Garrulus glandarius) egyikét s az életben maradtat
rövid időre rá mindig párosodva találta. Fox, F. B o nd s mások
egy varjupárnak (Corvus coronej egyikét lőtték le, a fészket
azonban csakhamar ismét egy pártól találták lakva. E ma
darak általában véve gyakoriak; a vándor sólyom (Falco
peregrinus) azonban ritka s T h o m p s o n mégis megemlíti, hogy
Izlandban, «ha a párosodás ideje alatt egy öreg hím vagy nős
tény lelövetik, mi nem valami rendkívüli eset, igen kevés nap
alatt akad új társ, úgy hogy őszszel ezen véletlenek daczára is
egész bizonyossággal megvan a kellő számú fiatal.» J e n n e k
Weir azt tapasztalta, hogy ugyanez mondható a vándor sólymok
ról Beachy-Headben is. Ugyanezen észlelő közli velem, hogy
egymás után három vércse ( Falco tinnunculus), és pedig csupa
hím ejtetett el, mely valamennyi egy fészket látogatott; kettő
közülök a kinőtt, a harmadik az egyéves madár tollazatával
bírt. Még a ritka kőszáli sasról ( Aquila chrysaetos) is azt állítá
egy megbízható erdőcsősz Skóthonban BiRKBECK-nek, hogy ha
egyik megöletik, csakhamar akad helyette másik. A lángbagolyra
( Strix flammea) nézve is azt észlelték, hogy a túlélő igen
könnyen akad ismét társra, úgy, hogy egynek megölésével sem
mire sem mentek.
Selbornei W h i t e , a ki a bagoly esetét említi fel, hozzá
teszi, hogy ismert egy embert, ki a hím foglyokat ellőtte, mert
azt hitte, hogy a párokat a hímek viaskodásai zavarják; &
XIS'. FEJ. M ADARAK. 101
daczára annak, hogy egy és ugyanazon nőstényt ismételve

özvegygyé tett, ez mégis igen gyorsan tett szert új férjre. Ugyan
ezen természetbúvár a verebeket, melyek a fecskéket fészkeiktől
megrabolják, lelövette; a hátramaradt' azonban «lett légyen
bár hím, vagy nőstény, legott szerzett új társat, és pedig egy
más után többször.» Az erdei pintyőkére, fülemilére és veres-
farkú fülemülére ( Phoenicuro, 7'uticilla) nézve analóg eseteket
hozhatnék fel. Az utóbbi madarat illetőleg megjegyzi a szerző,
hogy vidékén épen nem volt gyakori s nagy csodálkozását fejezi
ki a felett, hogy mi módon volt képes a fészkén ülő nőstény
özvegységre való jutását sikeresen tudatni. J e n n e r egészen
hasonló esetet említett előttem; Blackheathben soha sem látta
vad állapotban a pirókot s hangját sem hallatta s még is, ha
kalitkában tartott hímjeinek egyike elhalt, nehány nap alatt
megjelent egy vad hím s az özvegységre jutott nőstény közelébe
telepedett, daczára annak, hogy ennek csalogató hangja épen
nem erős. Csak egyetlen tényt akarok még ugyanazon észlelő
tekintélyére támaszkodva felemlíteni: Egy seregélypár ( Sturnus
vulgans) egyike reggel lelövetett; délben volt már az özvegynek
új társa; ezt szintén lelőtték; az éj beállta előtt ismét teljes
volt a pár, úgy hogy a vigasztalan özvegynek egy és ugyan
azon nap alatt háromszor sikerült magát megvigasztalnia.
E n g l e h e a r t szintén arról értesít, hogy egy seregélypárnak,
mely Blakheath egyik házának odújában fészkelt, egyikét
egymás után több éven keresztül le szokta volt lőni; a veszteség
azonban mindig azonnal pótoltatott. Egyik évben lajstromot
vezetett, s azt találta, hogy egy és ugyanazon fészekről har-
minczöt madarat lőtt le; ezek között voltak hímek és nőstények,
de hogy minő arányban, ezt nem tudta megmondani: a fiókok
azonban mindezen pusztítás daczára felneveltettek.6
ö A vándorsólymot illetőleg 1. T h o m p s o n : Nat. Hist. of Ireland.

Birds. Vol. I. 1849. p. 39. A baglyokat, verebeket és foglyokat illetőleg
1. W h i t k : Natur. Hist. o f Selborne. Edit. of. 1825. Vol. I. p. 139.
A Phoen ionra-1 illetőleg 1. L o n d o n : Mag. o f Nat. Hist. Vol. VII.
102 IV A R I K IV Á L Á S . II. R KSZ-
Ezek az adatok minden esetre figyelemre méltók. Vájjon

honnét van az, hogy oly sok madár azonnal kész az elveszett
társat helyettesíteni? A szarkákat,szajkókat, varjakat, foglyokat
s nehány más madarat soha sem lehet tavaszszal egyedül
látni, s ezek képezik első pillanatra a legzavaróbb eseteket.
Azonban egy és ugyanazon ivarbeli madarak, melyek természe
tesen egymással nem párosodhatnak, néha mégis páronkint
vagy kisebb csapatokban élnek együtt, mint ez nevezetesen a
galambok- és foglyokról ismeretes. A madarak továbbá néha
hármasával is élnek, mint ez a seregélyeknél, varjaknál, papa
gájoknál s foglyoknál észleltetett. A fogolyról ismeretes, hogy
néha két nőstény él egy hímmel, vagy pedig megfordítva két
hím egy nősténynyel. A társulás valószínűleg mindezen esetek
ben igen könnyen felbomlik; s az egyik a három közül szivesen
marad az özvegy egyedüli párja. Bizonyos madarak hímjei
szerelmi dalukat alkalmilag a tulajdonképi idő eltelte után is-
zengik, a mi a mellett szól, hogy párjokat vagy elvesztették,
vagy soha sem tettek rá szert. A pár egyik tagjának, akár vélet
len, akár betegség következtében bekövetkező halála a másikat
szabaddá teszi, s okunk van föltenni, hogy a nőstény madarak
nak különös hajlamuk van a párosodás ideje alatt korai halállal
kimúlni. Azok a madarak továbbá, melyeknek fészkét elrontot
ták, vagy a meddő párok vagy elkésett egyének könnyen ráadják
magukat, hogy újból párosodjanak, sőt valószínűleg még annak
is örvendeni fognak, ha az utódok felnevelésének örömeit s
gondjait magokra vállalhatják, habár a fiókok nem is sajátjaik.7
1834. p. 245. B r e h m (Thierlebcn. Bd. IV. p. 1)91.) szintén említ több

oly esetet, melyben a madarak egy nap alatt háromszor párosodtak
újból.
7 L. AVh i t e : (Nat. Hist. o f Selborne, 1825. Vol. I. p. 140.) a
foglyok kis számú hím költéséről az év korai szakában, mely tényállásra-
nézve több példát is hallottam még említeni. J k n n e r : (Philosojih.
Transact. 1824) bizonyos madarak ivarszerveinek visszamaradt állapo
táról. A hármasával élő madarakat illetőleg a seregélyekre és papagá
jokra vonatkozó esetet Mr. J k n n e r WKiR-nek, a foglyokra vonatkozót
Ilyenféle eshetőségek a fentebb előadott eseteknek legtöbbjét

valószínűleg megmagyarázzák.8 Mindennek daczára mégis
idegenszerű tény az, hogy a párosodás időszakának tetőpontján
annyi hím és nőstény kész a párosodott madarak veszteségének
pótlására. Miért nem párosodnak ily magánosán maradt madarak
egymással? Vájjon nincs-e némileg okunk feltenni, — s ezen
feltevéshez jutott J e n n e r W e i r is, — hogy valamint az udvar
lás számos madárnál hosszúra nyúló s hosszadalmas dolognak
látszik, úgy bizonyos hímeknek és nőstényeknek a párosodás
tulajdonképi idejében nem sikerült egymást szerelemre gyújtani
s ennek következtében nem is párosodhattak? Ezen feltevés
kevésbbé fog valószínűtlennek látszani, minthogy láttuk, mily
nagy ellenszenvvel és rokonszenvvel viseltetnek alkalmilag a
nőstények bizonyos hímek iránt.
A madarak szellemi tulajdonságai s a szép iránt való izlé-

sök. — Mielőtt azon kérdés fejtegetésébe bocsátkoznánk, vájjon
a nőstények a vonzóbb hímeket választják-e ki, vagy pedig
bármelyikkel is megelégszenek, melylyel találkoznak, tanácsos
nak látszik előbb a madarak szellemi tehetségeit röviden
Mr. Fox-nak köszönöm. A varjakat illetőleg 1. The F i éld, 1868. p. 415.

Bizonyos madaraknak a tulajdonképi időn túl való éneklését illetőleg
1. L. J enyns: Observatione in N a tu ral History, 1846. p. 87.
8 Rév. J. 0 . M o r r i s , Rév. O. W. F o r e s t e r tekintélyére támasz
kodva, a következő esetet beszéli el (The Tim es, Aug. 6. 3868}: «Az
erdőcsősz a jelen évben egy ölyvfészket talált öt fiókkal. Négyet kivett
közülök s megölte őket, az ötödiket ellenben megtört szárnyakkal a
fészekben hagyta, hogy az öregek elpusztítására csalogatóúl szolgáljon.
A következő napon az öregeket, midőn a fiók etetésével voltak elfog
lalva, lelő tték ; s az erdőcsősz azt hitte, hogy ezzel be van a dolog
fejezve. A következő napon azonban két más könyörületes ölyvet talált,
melyek örökbefogadó érzelmekkel jöttek az árván segíteni. Ezeket is lelőtte
s a fészket ott hagyta. Midőn később ism ét arra ment, ism ét két más
könyörületes egyént talált az irgalmasság gyakorlásában. Ezeknek egyi
két megölte s a másikat is meglőtte, de nem tudta megtalálni. Erre
azután a háladatlan munka végzésére több ölvv nem jelent meg.»
szemügyre venni. Eszöket általában, s talán jogosan is, csekély

nek mondják; lehetne azonban oly tényeket is felemlíteni,9
melyek ellenkező következtetésre vezetnek. Csekély fokú elmél
kedőtehetség azonban, — miként az embernél látjuk, — igen
jól összefér erős szenvedéllyel, éles megfigyeléssel s a szép
iránti ízléssel; s épen ezen utóbbi tulajdonságokkal van itt
dolgunk. Sokszor említették, hogy a papagájok oly bensőleg
ragaszkodnak egymáshoz, hogy ha az egyik meghal, a másik
hosszasan búsul; J e n n e r W e i r azt hiszi azonban, hogy a leg
több madárnak párjához való ragaszkodását tetemesen túlozták.
Mindennek daczára azonban egyes megfigyelők hallották, hogy
ha a párok egyikét vad állapotban meglőtték, a túlélő még
napokig szólott panaszos hangokon; s St. J o h n különböző
oly adatot közöl, melyen a madárpároknak egymás iránt való
ragaszkodását bizonyítják.101B e n n e t t beszéli,11 hogy midőn Khi-
nában egy szép hím mandarin-kacsát elloptak, nősténye vígasz
talhatatlan maradt, bár egy ugyanazon fajbeli gunár tüzesen
udvarolt neki, kifejtve előtte összes bájait. Három hét múlva
megkapták az ellopott gúnárt s a házaspár azonnal megismerte
egymást s a legélénkebb örömnek adott kifejezést. Más felől
azonban a seregélyek, mint láttuk, egy nap lefolyása alatt
háromszor is vigasztalódhatnak társuk elvesztése felett. A galam
boknak oly kitűnő helyemlékezetök van, hogy ismeretesek
9 Prof. N e w t o n szives volt Mr. A dam munkájúnak (Travels o f a

N a tu rá list, 1870. p. 278) következő helyére fig3 êlmeztetni. A japáni
favágóról (S itta ) szólva végül ezeket mondja: «Egy alkalommal a
japáni favágónak rendes tápláléka, a tiszafa lágy gyümölcse helyett
kemény mogyorót adtam. A madár hosszasan erőlködött, de nem tudta
feltörni; végre egymás után egy vízzel telt pohárba dobta, szemlátomást
azon czélból, hogy egy idei ázás után meglágyúljanak. — A madarak
élelm ességének valóban érdekes esete.»
10 A Tour in Sutherlandshire. Yol. I. 1849. p. 185. Dr. B u l l e r :
beszéli (Bírás o f Neiu Zealand. 1872. p. 56.), hogy egy hím király
lórit (A'prosmictus scapulatus) m egöltek; s nősténye «elcsüggedve bán
kódott, táplálékát megvetette s végre tört szívvel kimúlt».
11 Wanderings in New South Wales. Vol. II. 1854. p. 62.
esetek, melyekben előbbi tartózkodás-helyökre kilen ez hónap

múlva is visszatértek; s mégis azt hallom H a r r iso n WEiR-től,
hogy ha egy pár, mely különben egész életén át együtt maradt
volna, télen át csak nehány hétre elválasztatik s másokkal páro-
síttatik, az előbbi párok, ha ismét összehozatnak, ha egyáltalá
ban meg is ismerik egymást, csak igen ritkán párosodnak újra.
A madarak néha jóindulatú érzelmeket mutatnak; még
különböző fajoknak elhagyott fiókjait is etetik : ezt azonban talán
csupán ösztönük eltévedésének lehetne tartanunk. Miként ezen
kön}^vnek egy előbbi részében kimutattuk, saját fajuknak még
felnőttéit is etetik, ha ezek megvakulnak. B uxto n nevezetes
leírási; közöl egy papagájról, mely fagyás következtében elnyo-
morodott más fajbeli madárnak gondozását vállalta magára,
tolláit tisztogatta s más papagájok támadása ellen, melyek
kertjében nagy számmal repkedtek, védelmezte. Még sajátságo
sabb körülmény az, hogy ezen madarak, a mint látszik, bizonyos
sympathiával viseltetnek társaik öröme iránt. Midőn egy
kakadupár egy ákáczfán fészket épített, «valóban nevetséges
volt azon extravagáns érdekeltséget látni, melylyel ezen munka
iránt a többi egyének viseltettek.» Ezen papagájok egyúttal
féktelen kíváncsiságot mutattak s nyilván «fogalmok volt a
tulajdonról és birtokról.»1'2 Jó emlékezőtehetségök is van to
vábbá, miután a zoológiái kertben nehány hónap múlva legott
megismerték előbbi ápolójokat.
A madaraknak éles megfigyelőtehetségök van. Minden
párosodott madár megismeri párját. A u d u b o n említi, hogy az
Egyesült-Államok csufolódó-rigóinak (Mimus polyglottus) egy
része egész éven át Louisianában marad, a többi pedig a
keleti államokba költözködik. Ez utóbbiakat déli testvéreik
visszatértékkor azonnal megismerik s megtámadják. Fogság
ban tartott madarak különböző személyeket megismernek, mint12
12 Acclimatization o f Parrofs, by C. B uxton : M. P. Annals and

Mag. o f Nat. Hint. Nov. 1868. p. 381.
ezt azon erős és tartós ellenszenv, vagy vonzalom bizonyít,

melylyel bizonyos személyek iránt minden látszólagos ok nél
kül viseltetnek. A szajkók-, foglyok-, kanárimadarak-, külö
nösen pedig a pirókokról számos ide vágó példát hallottam.
H u s s e y leírta, hogy mily rendkívüli módon ismert egy szelídí
tett fogoly mindenkit; vonzalma és ellenszenve igen erős volt.
E madár az «élénk színeket igen szerette s nem lehetett új
ruhát ölteni, vagy új kalapot feltenni, a nélkül, hogy figyelmét
kikerülje.»13 H e w it t pontosan leírta nehány kacsának (vad
kacsák közvetetlen utódainak) életmódját, melyek valamely
idegen kutya vagy macska közeledtére gyorsan a vízbe futottak
s menekülésre való kísérleteikben egészen kimerültek. H e w it t
saját kutyáit s macskáit azonban oly jól ismerték, hogy közve
tetlen közelökbe telepedve sütkéreztek a napon. Idegen ember
elől mindig visszavonultak, valamint mindannyiszor attól a
nőtől is, ki őket ápolá, valahányszor öltözetén valami fel
tűnőbb változtatás volt. A u d u b o n közli, hogy egy vad pulyka
kakast nevelt fel és szelídített meg, mely minden idegen kutya
előtt kereket oldott. E madár elszökött egyszer az erdőbe s
nehány nap múlva A u d u b o n egy, mint hitte, vad pulykakakasra
akadt, melyre kutyáját ráuszítá; a madár azonban csodálkozá
sára nem futott el s midőn a kutya közelébe ért, nem támadta
meg a madarat, hanem felismerték egymásban a régi jó
barátot.14
J e n n e r W e i r meg van győződve, hogy a madarak más
madarak színére különös figyelmet fordítanak, néha féltékeny
ségből, néha pedig a rokonság jeléül. így egy nádiverebet
(Emberiza schorniclns), melynek fekete sapkája már kifejlő
dött, tett nagy kalitkájába, s az új jövevényt egy madár sem
méltatta figyelemre, kivévén egy pirókot, melynek feje szintén
13 The Zoológiát, 1847— Í8. p. 1002.

14 H k w it t : a vadkacsákról, Journ. of Horticulture, Jan. 13. 1863.
p. 39. A u d u b o n : a vad pulykáról, Ornitholog, Biogr. Yol. I. p. 1 i.
A csúíblódó rigóról, n. o. Vol. I. p. 110.
fekete. E pirók igen békés madár volt s az előtt egy társá

val sem veszekedett, egy nádiverebet is ide értve, melynek
még nem volt fekete sapkája. A fekete sapkája nádiverébnek
azonban oly kegyetlenül esett neki, hogy el kellett tőle távolí
tani. A Spiza cyanea a párosodás ideje alatt élénk kék színű;
egy, különben igen békeszerető ilyen madár mégis neki esett
egy S . ciris-nék, melynek kék a feje és a szerencsétlen madár
nak tökéletesen lenyúzta a fejét. W eir kénytelen volt továbbá
egy veresbegyet eltávolítani, mert minden más madarat dühösen
megtámadott, a melynek csak valami vörös volt a tollazatában,
mást azonban nem bántott. Egy vörösmellű keresztcsőrű pintyet
tényleg, egy tengeliczét pedig csaknem megölt. Más felől pedig
azt észlelte, hogy más madarak, a kalitkába bocsátva, azon
fajokhoz repültek, melyek színökre nézve leginkább hasonlítot
tak hozzájok s melléjök nyugodtan letelepedtek.
Minthogy a hím madarak pompás tollazatukat s egyéb ékít
ményeiket a nőstények jelenlétében oly nagy gonddal fejtik
ki, valószínű, hogy ezek udvarlóik szépségeit méltányolják.
Nehéz azonban a szépséget méltányló képességék mellett szóló
bizonyítékokat szerezni. Ha a madarak magukat a tükörben
bámulják (mire számos példát említenek), nem lehetünk bizto
sak, vájjon nem valamely képzelt vetélytársat vélnek-e, ámbár
némely búvár ezt nem tartja valószínűnek. Más esetekben
nehéz puszta kíváncsiság és bámulás között különbséget tenni.
A bajnok libucznál, mint lord L il f o r d megjegyzi,15 talán az
előbbi érzés az, mely minden világos színű tárgyhoz oly hatal
masan vonzza, úgy, hogy az ioniai szigeteken «egy világos
színű zsebkendőre rászállt, minden tekintet nélkül az ismételve
ejtett lövésekre.» A közönséges pacsirtát a levegőből lecsalják
s nagy mennyiségben fogják egy kis tükörrel, melyet a napon
mozgatnak s csillogtatnak. Vájjon bámulás vagy kiváncsiság-e
az, mely szarkát, hollót s nehány más madarat arra indít,
15 Ibis. Vol. II. 1NOO. p. :M4

hogy fényes tárgyakat, mint ezüstöt s ékszereket ellopjon s

elrejtsen ?
G o u l d említi, hogy bizonyos kolibrik fészkűknek külsejét
«rendkívüli Ízléssel díszítik; ösztönszerűleg aggatnak rája szép
zuzmódarabokat, a nagyobbakat közepére, a kisebbeket pedig
az ággal összefüggő részére. Itt-ott egy-egy szép tollat is szúr
nak belé vagy erősítenek külső felületére, és a toll szárát
mindig oly módon helyezik el, hogy a lobogó szabadon álljon
ki a felületből.» A szép iránti ízlésnek legszebb példáját azon
ban a már említett ausztráliai lugas-madarak szolgáltatják.
Lugasaikat (1. 46. ábra, 67. 1.), melyekben az ivarok összegyűl
nek s idegenszerű lejtéseiket végezik, különböző módon építik;
a mi azonban minket leginkább érdekel, az az, hogy a külön
böző fajok különböző módon díszítik. Az atlaszmadár elénk
színű tárgyakat gyűjt össze, mint a papagájok kék farktollait,
megfehéredett csontokat, kagylókat, melyeket az ágak közé
szurkál, vagy a lugas bejáratánál rendez el. G o u l d az egyik
lugasban egy igen csinosan készített tomahawk-ot s egy kék
kartonrongyot talált, melyet a madarak nyilván a benszülöttek
tanyájáról csentek el. Ezeket a tárgyakat a madarak folytonosan
újból rendezik s játékaik alkalmával szertehordozzák. A tarka
lugas-madár lugasát «szépen kibélleli hosszú fűszálakkal, melye
ket oly módon rendez el, hogy hegyeik csaknem érintkeznek, s
e díszítés valóban igen pazar.» Kerek köveket használnak arra,
hogy a fűszálakat helyükhöz rögzítsék s hogy a lugashoz
vezető különböző ösvényeket képezzék. A köveket és kagylókat
gyakran nagy távolságból hozzák. A herczegmadár (Regent
bírd), miként R a m s a y írja, rövid lugasát megfehéredett édesvízi
kagylókkal «s különböző színű bogyókkal, kékekkel, pirosakkal,
feketékkel díszíti, melyek a lugasnak, mikor frissek, igen csinos
külsőt kölcsönöznek. Ezeken kívül több frissen szedett levél s
rózsaszínű hajtások voltak rajta, úgy hogy az egész határozottan
a szép iránt való ízléséről tanúskodik.» G o u l d méltán mondhatja,
hogy «ezeket a nagy mértékben díszített nász-csarnokokat a
XIV. FEJ. MADARAK. 109
madárépítószet legcsodálatosabb eddig ismeretes példáinak kell

tekinteni» ; s a különböző fajok Ízlése, miként látjuk, bizonyára
különböző.16
A nőstényeknek bizonyos hímek iránt való különös szeretet-e.—

Előadva a madarak megfigyelőképességéről s Ízléséről ezen
előzetes megjegyzéseket, áttérek mindazon előttem ismeretes
adatok közlésére, melyekben a nőstény bizonyos hímeket kimu-
tathatólag kedvezményben részesít. Hogy külön madárfajok
vad állapotban egymással párosodnak s korcsokat nemzenek,
bizonyos. Számos példát lehetne erre nézve felhozni: így
M a c g il l iv e a y beszéli, hogy egy hím fekete rigó s egy nőstény
másféle rigó «beleszeretett egymásba» s utódokat nemzett.17
A nyírfajd és fáczán korcsainak már ez előtt több évvel tizen-
nyolcz esete volt Angolországban ismeretes;18 a legtöbb ily
eset azonban abban leli talán magyarázatát, hogy magánosán
élő madarak nem akadnak fajukbeli társra, melylyel párosodja
nak. Más madaraknál jogosan véli J e n n e k W e i r feltehetőnek,
hogy a korcsok néha olyan madarak alkalmilag történő pároso-
dásánakaz eredményei, melyek egymás szomszédságában fészkel
nek. Ezen feltevések azonban nem alkalmazhatók a domesztikált
állapotban tenyésztett madaraknál ismeretes számos példára,
melyben bizonyos madarak, daczára annak, hogy különböző
fajokhoz tartoztak és saját ivarbelieikkel együtt éltek, mégis vég
kép belebolondultak egymásba. így W a t e r t o n beszéli,19 hogy egy
16 A kolibrik diszített fészkeit illetőleg 1. Gould : Introduct to the

Trochilidae, 1861. p. 19. A lugas-madarakról 1. Gould : Handbook to
the Birds. o f Australia. 1865. Vol. I. p. 144— 461. R amsay : Ibis, 1867.
p. 456.
17 Hist. o f B rit. Birds. Yol. II. p. 92.
18 Zoologist, 1853—54. p. 3946.
19 W a t e r t o n : Essays on Nat. Hist. 2. ser. p. 42. 117. A fentebbi
adatokra nézve 1. L a u d o n ’s Magaz. of. Nat. Hist. Vol. XI. p. 616;
L . L lo yd : Scandinavian Adventures. Vol. I. 1854. p. 452. D i x o n : Orna-
mentái and Domestic P au ltry. p. 137. H e w i t t : Journ. o f H orticulture.
110 IVABI KIVÁLÁS. II. RÉSZ.
huszonhárom főnyi csapatból való nőstény kanadai lúd egy

magánosán élő, hím Bernicle-lúddal párosodott, daczára annak,
hogy ez úgy nagyságára, mint külsejére nézve tőle egészen
különbözik; s csakugyan hoztak is létre korcsokat. Azt is észlel
ték, hogy egy hím Penelope-kacsa ( Mareca pcnelope), mely
saját fajabeli nősténynyel élt, egy nyílfarkú kacsával ( Querque
dula acuta) párosodott. L lo y d leírja azon rendkívüli ragaszko
dást, melylyel egy parti kacsa (Tadorna vulpanser) egy közön
séges kacsa iránt viseltetett. Számos más példát lehetne itt még
felemlíteni; s Rév. D. S. D ix o n megjegyzi, hogy «azok, a kik
sok különböző fajt tartottak együtt, igen jól tudják, milyen meg
magyarázhatatlan egybekelések jőnek gyakran létre, s hogy époly
szívesen párosodnak s nemzenek utódokat oly fajtának vagy
fajnak egyéneivel, mely az övéktől egészen távol áll, mint saját
törzsalakj okkal.»
Rév. W. D. Eox közölte velem, hogy egyidejűleg volt egy
pár khinai lúdja (Anser eygnoides) és egy közönséges gúnárja
három lúddal. A két csapat egészen külön élt, míg a khinai
gunár egy közönséges ludat elcsábított, hogy vele éljen. Ezen
kívül a közönséges ludak által kiköltött fiókok közül csak négyen
voltak tisztavérűek, a többi tizennyolcz pedig korcs; úgy hogy
úgy látszik, hogy a khinai gúnárnak a közönséges gúnárhoz
képest egészen túlnyomó bájakkal kellett bírnia. Csak még egy
esetet akarok elmondani: H e w it t említi, hogy egy fogságban
nevelt vadkacsa, «egy pár évig saját kacsérj ával költ ve, egy
szerre elhagyta ezt, mikor H e w it t egy nyílfarkú kácsérfc bocsá
tott a tóra. Ettől az órától fogva elfelejtette a nőstény előbbi
párját. Elmúlt a tél s a nyílfarkú kácsér a következő tavaszszal
engedett a nőstény hizelkedéseinek; együtt fészkeltek s hét
vagy nyolcz fiókot költöttek ki.»
Hogy ezen különböző esetekben az újság ingérén kívül mi
Jan. 13. 18(13. p. 40; B echstein : Stubenvögel , 1840. p. 230. Mr. J.

J enner W eir analóg eseteket közölt újabban két fajhoz tartozó kacsáról.
XIV. FKJ. MADARAK. 111
gyakorolta a varázserőt, ezt még csak nem is gyaníthatjuk.

Mindemellett azonban úgy látszik, hogy a szín néha mégis
szerepet játszik; mert B e c h s t e in szerint arra nézve, hogy a
csíz és kanárimadártól korcsokat neveljünk, legjobb egyenlőszínű
madarakat összebocsátani. J e n n e r W e i r egy nőstény kanári
madarat bocsátott kalitkájába, melyben hím kenderikék, ten-
geliczék, zöldikék, erdei pintyőkék s egyéb madarak voltak,
hogy lássa, melyiket választja a nőstény; ez azonban egy
pillanatig sem habozott s a zöldike nyerte el a díjat; evvel pá
rosodott s nemzett korcsutódokat.
Az a tény, hogy a nőstény a fajabeli hímek egyikével
szívesebben párosodik, mint a másikával, nem lehet oly feltűnő,
mint azon eset, midőn a párosodás két különböző faj között
történik. Ilyen eseteklegj óbban észlelhetők szelídített vagy fogság
ban tartott madarakon; ezek azonban túlságos gazdag táplálék
kal gyakran el vannak kényeztetve s ösztöneik néha rendkívüli
mértékben el vannak romolva. Ez utóbbira nézve elégséges bizo
nyítékot említhetnék a tyúkokról s galambokról; ezeket azon
ban nem iehet itt külön felsorolnom. A megromlott ösztönök az
előbb említett korcs képződések egyeseit is megmagyarázhatják;
számos ily esetben azonban alkalmuk volt a madaraknak nagy
tavakon szabadon mozogni s nincs okunk feltenni, hogy a gazdag
táplálék természetellenesen izgatta őket.
A mi a vad állapotban levő madarakat illeti, az első, s
mindenkinek első pillanatra eszébe jutó feltevés az, hogy a
nőstény alkalmas időben az első hímet, melylyel találkozik,
elfogadja; a nősténynek azonban legalább is van alkalma
választani, mivel csaknem mindig számos hím kerülgeti.
A u d u b o n — s nem szabad felednünk, hogy e búvár egész
hosszú életén át járta be az Egyesült-Államok erdeit s figyelte
meg a madarakat, — nem kételkedik benne, hogy a nőstény
megfontolással választja társát. így egy harkályról szólva, elbe
széli, hogy a nőstényt egy fél tuczat szerelmes udvarló követi,
melyek folytonosan idegenszerü lejtéseket végeznek körülötte,
112 IVARI KIVÁLÁS. II. BKSZ.
«és a nőstény valamelyiket határozott módon részesíti elsőbbség

ben.» A pirosszárnyú seregély ( Agelaeus phoenicem) nőstényét
basonlóképen több bím kiséri, «míg fáradtan letelepedik, a
hímek udvarlását fogadja s választását csakhamar megejti.»
Leírja továbbá, miképen szeli át ismételve több bím lappantyú
bámulatos gyorsasággal a levegőt, azután egyszerre keringeni
kezdenek és sajátságos hangon szólanak; «mihelyt azonban a
nőstény választott, a többi hím elűzetik.» Az Egyesült-Államok
egyik keselyű faja (Cathartes aura) nyolcz, tíz, vagy még
több hímből és nőstényből álló társaságokban szokott ledőlt
fatörzsökön összegyűlni «s a legélénkebb vágyat mutatják
egymásnak tetszeni,» s hosszas udvarlás után mindegyik hím
tovaszáll a feleségével. A u d u b o n a kanadai ludak (Anser cana-
demis) vad seregeit is szorgalmasan megfigyelte s élénk képet
ad szerelmi enyelgéseikről. Azt mondja, hogy azon madarak,
melyek már előbb párosodtak, «udvarlásukat igen korán, már
január hóban megújítják, a többiek pedig naponkint órákig
czivakodnak s kaczérkodnak, míg valamennyien megelé
gednek a választással, melyet tettek; erre, bár mindnyájan
együtt maradtak, mégis mindenki könnyen észrevehette,
hogy féltékenyen igyekeztek páronkint összetartani. Azt is
megfigyeltem, hogy minél öregebbek voltak a madarak, annál
rövidebb volt udvarlásuknak az előzménye. A rideg legények
s agg szüzek akár szomorúságból, akár pedig azért, hogy
nyugtalanság ne zavarja őket, csendesen félrevonultak s a
többiektől bizonyos távolságban ültek le.» 20 Ugyanezen
észlelőtől más madarakról még számos hasonló adatot közöl
hetnénk.
A szebdített, vagy fogságban tartott madarakhoz fordulva,
avval akarom kezdeni, hogy azt a keveset közöljem, a mit a
tyúkok udvarlására nézve összegyűjthettem. E tárgyra vonat-
20 A n d u b o n : Ornitholog. Biograjphy. Vol. I. p. 191. 349; Vol. II.

p. 42, 275; Vol. III. p. 2.
kozólag hosszú leveleket kaptam H ewitt és TEGETMEiER-től,

BiiENT-től pedig csaknem egy. egész értekezést. Mindenki meg
fogja engedni, hogy ezek az urak, kiket közzétett munkáik után
olyan kedvezően ismernek, szorgalmas- és gyakorlott észlelők.
E búvárok nem hiszik, hogy a tyúkok bizonyos kakasoknak a
tollazatuk szépsége miatt adnának elsőbbséget; azt a mestersé
ges állapotot azonban, melyben ezek hosszasan tartattak, némi
leg számba kell venni. Tegetmeier meg van győződve, hogy
egy küzdőkakast, daczára annak, hogy tarajának, tollainak
megcsonkításával el van torzítva, ép oly könnyen elfogad a
tyúk, mint az olyan kakast, mely teljes díszben pompázik. B rent
ellenben megengedi, hogy a hím szépsége valószínűleg arra
szolgál, hogy a nőstényt izgassa; meg azt, hogy a nőstény bele
egyezése szükséges. H ewitt meg van győződve, hogy az egybe
kelés épen nem függ a véletlentől, mert a tyúk csaknem kivétel
nélkül a legerősebb, legbüszkébb s legveszekedőbb kakast
választja. Ennek következtében, miként megjegyzi, csaknem
haszontalan dolog «tiszta tenyésztést megkísérteni, ha ugyan
azon a helyen egy jó egészségben s jó karban levő küzdőkakas
szabadon szaladgál, mert csaknem valamennyi tyúk elhagyja
nyugvóhelyét és a küzdőkakashoz csatlakozik, még akkor is, ha
ez nem űzi is el tényleg azt a fajta kakast, melyhez a tyúk
tartozik.» Ügy látszik, hogy rendes körülmények között a tyúk
és kakas bizonyos taglejtésekkel tudatja egymással kölcsönös
megegyezését, s ezen taglejtéseket B rent le is írta. Vén és
veszekedő természetű tyúkok, miként ugyanazon szerző közli,
az idegen kakast nem szeretik s magukat előbb nem engedik
neki át, mig az engedelmességre kellő veréssel nem fegyelmez-
tettek. F erguson azonban leírja, hogy miként szelídült meg egy
veszekedőtermészetű tyúk azonnal, mikor egy Shanghai-kakas
szelíden udvarolt neki.21
Okunk van feltenni, hogy mindkét ivarbeli galambok
21 liare and P rize P o id ir y , 1854. p. 27.

D a r w i n . A z ember szárm azása. II. 8
szívesebben párosodnak ugyanazon fajtabéli madárral; s a

házi galambok mind gyűlölik a nagyon nemesített fajtákat.'22
H arrison Weir ez előtt rövid idővel egy hitelreméltó észlelő
től, ki hamvas galambokat tartott, hallotta, hogy ezek minden
más faj változatot, fehéret, vöröset és sárgát elűztek; egy másik
tól pedig, hogy egy nőstény, szürkebarna postagalambot ismé
telt kísérlet után sem lehetett egy fekete hímmel párosodásiba
bírni, holott egy szürke-barna hímmel azonnal párosodott.
TEGETMEiER-nek volt egy galléros szürke, nőstény galambja, mely
makacsul utasította vissza a két magafajtabeli hímmel való páro-
sodást, bár két hétig tartották ezeket vele együtt; kibocsáttatván,
az első szürke hímmel kész volt párosodni. Mivel ez a nőstény
nagy értékű volt, újból elrekesztették egy ezüstszínű (azaz igen
halvány szürke) hímmel, melylyel csakugyan egybe is kelt, de
csak több hét múlva. Általában véve azonban, a szín mégis
csak kevés befolyással látszik lenni a galambok párosodására.
Tegetmeier kérésemre galambjainak nehányát magenta- vörös
sel mázolta b e ; — ezt azonban a többi nem igen vette
számba.
A nőstény galambok néha nagy ellenszenvvel viseltetnek
bizonyos hímek iránt, még pedig minden kimutatható ok nél
kül. így B oitard és Cormé, kiknek tapasztalata negyvenöt évre
terjed, ezeket közlik: «Ha a nőstény ellenszenvvel viseltetik
valamely hím iránt, melylyel párosítani akarják, daczára szerelmi
lángjának, daczára annak, hogy tüze emelésére kanári-fű- és
kendermaggal táplálják s daczára annak, hogy a hímmel hat
hónapig, sőt egy egész évig is összezárják, állhatatosan vissza
utasítja ennek széptevését; a hímnek sem heves közeledései, sem
csábítgatásai, sem bókolása s gyengéd turbékolása, szóval semmi
sem kéjjes neki tetszeni, őt megindítani; felfújva, duzzogva guggol
börtönének egyik zugában, melyet csak evéskor s iváskor hagy el,
vagy azért, hogy a düh egy nemével utasítsa vissza a tolakodóvá
22 The Variation etc. Vol. II. p. 103.

vált udvarlót.» -3 Más felől H arrison Weir maga is észlelte s

több tenyésztőtől hallotta, hogy egy nőstény galamb alkalmilag
szerelemre gyulladt egy bizonyos hím iránt s érette saját hitvesét
elhagyta. Egy másik tapasztalt észlelő,B iedel szerint,2324 egyes
nőstények csapodár hajlamúak s férjők felett csaknem minden
hímet elsőbbségben részesítenek. Némely szerelmes hímek, me
lyeket angol tenyésztőink «vidám madaraknak» («gay birds»)
neveznek, udvarlásukban oly sikeresek, hogy, mint H arris Weir
közli, azon kelletlenségek miatt, melyeket okoznak, külön kell
őket tartani.
Auduron szerint a vad pulykakakasok az Egyesült-Államok
ban «néha a szelídített nőstények után járnak s többnyire nagy
örömmel fogadtatnak». Miből az látszik következni, mintha ezek
a nőstények a vad kakasokat a szelídítettek fölött elsőbbségben
részesítenék.25
A következő még sajátságosabb eset. Sir. K. H eron több
éven át naplót vezetett a pávák szokásairól, melyeket nagy
számmal tenyésztett. Azt állítja, hogy «a tyúkok gyakran kiváló
szeretettel viseltetnek bizonyos pávakakasok iránt. Egy foltos,
vén pávakakast úgy szerettek valamennyien, hogy mikor egy
évben elzárta, de úgy, hogy a tyúkok láthatták, ezek folytonosan
börtönének léczezete elé gyűltek s nem engedték, hogy egy fekete-
vállú pávakakas velők érintkezzék. Mikor őszszel kibocsátotta,
a legvénebb tyúk udvarolni kezdett neki s udvarlása sikeres is
volt. A következő évben a vén pávakakas istállóba záratott, mire
valamennyi tyúk annak vetélytársával kezdett kaczérkodni.»26 Ez
23 B oitard et Corbié : Les Pigeons etc. 1821. p. 12. P rosper

L ücas (Traité de VHéréd. Nat. Tóin. II. 1850. p. 296) maga is észlelt
újabban hasonló eseteket a galamboknál.
‘24 Die Taubcnzucht. 1821. p. 86.
25 Ornitholog. Biogr. Vol. I. p. Pl. Ugyanezen tárgyra nézve 1.
Dr. B rayant : in Allen’s Mam mals a n d B i r d s oj Florida, p. 314.
20 Proc. Zoolog. Soc. 1835. p. 51. Mr S clater a japáni pávát
külön fajnak tekinti s Pavo nigripennis-nek nevezi; nekem azonban
valószínűbbnek látszik az a nézet, hogy csupán fajváltozat.
116 IVARI KIVÁLÁS. II. KÉSZ.
a vetélytárs fekete vállú,vagy mázos pávakakas (japanned peacock)

volt, mely a mi ízlésünk szerint szebb a közönséges fajtánál.
L ic h t e n s t e i n , ki igen jó észlelő s kinek kitűnő alkalma
volt a Jóreménység-fokán észleleteket tenni, közli RuDOLpm-val,
hogy a nőstény özvegy madár ( C h e r a p r o g n r ) hímjét elhagyja,
ha ez hosszú farktollaitól, melyek a párosodás ideje alatt
díszítik, megfosztatik. Részemről hajlandó vagyok föltenni,
hogy ez az észlelet fogságban tartott madarakon tétetett.'27
A következő egy másik feltűnő példa: Dr. Ja e g e r , a bécsi
zoológiái kertnek volt igazgatója, említi,*28 hogy egy hím
ezüstfáczán, mely a többi hímek felett diadalmaskodott s a
nőstényeknek elismert kedvencze volt, dísztollait megsértette.
Erre egy vetélytársa föléje kerekedett, kiszorította s később az
egész csapat vezérlését átvette.
Hogy a szín milyen jelentékeny szerepet játszik a madarak
udvarlásában, erre nézve nevezetes tény, hogy B o a r d m a n , ki,
mint az éj szaki Egyesült-Államok madarainak számos éven át
gyűjtője és észlelője, igen kedvezően ismeretes, soha sem látott
albínót valamely más madárral párosodni, ámbár számos, kü
lönböző fajhoz tartozó albínót volt alkalma észlelni.29 Nehezen
lehet feltenni, hogy az albínók vad állapotban képtelenek sza
porodásra, mert fogságban igen könnyen lehet őket felnevelni,
ügy látszik tehát, hogy egyedül színöknek kell azt tulajdoníta
nunk, hogy a rendes színű madarak nem akarnak velők
párosodni.
A nőstény madár nem csak választ, hanem egyes esetekben
udvarol is a hímnek, vagy épen küzd is bírásáért. Sir. R. H eron
azt állítja, hogy a páváknál az első közeledést mindig a nősté
nyek kezdik; valami hasonlót talált Audubon a vad pulyka
Bey trage zár Anthropologie, 181:2. p. J84.

27 K u d o l p h i :
-8 Die Darwin'sche Theorie und ikre Stellung zu Morál und
Jtieligion, 1869. p. 59.
29 Ez adatokat Mr. A . L e i t h A d a m s közli, Tieid and Forest
liambles, 1873. p. 76. és ezek saját észleletéivel is megegyeznek.
idősebb nőstényeinél. A siket fajánál a nőstények kaczérkodnak

a hím körül, míg ez a gyülekező helyen kényeskedik s igyekez
nek figyelmét lekötni.30 Láttuk fentebb, hogy egy szelídített
nőstény vad kacsa hosszas udvarlás után elcsábított egy kezdet
ben kedvetlen nyílfarkú kácsért. B artlett azt hiszi, hogy a
Lophophonis, mint számos más tyúkféle madár, természeténél
fogván soknejű; két nőstényt azonban nem lehet egy hímmel
ugyanazon ketreczbe rekeszteni, mert a nőstények dühösen
liüzdenéi egymással. A vetélkedésnek következő példája még
meglepőbb, minthogy a pirókra vonatkozik, mely rendesen
egész életére^ választja a párját. Jennek Weir egy sötét színű
és rút nőstényt bocsátott nagy kalitkájába, mely azonnal oly
kegyetlenül támadott meg egy másik, párosodott nőstényt,
hogy ez utóbbit el kellett távolítani. Az újonan érkezett nőstény
megkezdte az udvarlást s végre sikert is aratott, mert a hím
párosodott vele. Kevés idő múlva azonban elnyerte érdemlett
jutalm át; mert miután megszűnt veszekedő lenni, Weir bebo-
csátotta ismét a régi nőstényt s a hím azonnal elhagyta őt s
visszatért régi szerelméhez.
A hím rendes körülmények között oly tüzes gerjedelmű,
hogy minden nőstényt elfogad, s a mennyiben megítélhetjük,
nem igen ad elsőbbséget az egyiknek a másik felett; egyes csopor
tokban azonban, mint később látni fogjuk, mégis úgy látszik,
hogy kivétel van a szabály alól. A szelídített madarak közt csak
egyetlen esetet hallottam, melyben a hímek viseltetnek bizonyos
nőstények iránt kiváló szeretettel s ez az eset a házi kakasra vo
natkozik, mely a nagy tekintélyű H ew i t t szerint az ifjabb tyúko
kat az idősebbek felett elsőbbségben részesíti. Más felől a hím
fáczán és közönséges tyúk között létesített korcs párosítására
vonatkozó tapasztalatai útján meggyőződött, hogy a hím fáczán
30 A pávát illetőleg 1. Sir. K. H e r o n : Proc. Zoolog. Hoc. 1835. p.

54. és liev. E. S. D ix o n : Ornamental Poultry. 1848. p. 8. A pulykát
illetőleg, L loyd : Game B irds o f Sweden, 1867. p. 23.
1 IS IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ.
kivétel nélkül elsőbbségben részesíti az idősebb tyúkokat. A szín,

úgy látszik, legkevésbbé sem befolyásolja, hanem azért «hajla
maiban rendkívül szeszélyes»;31 valamely megmagyarázhatatlan
ok miatt bizonyos tyúkok iránt a leghatározottabb ellenszenvet
mutatja, melyet a tenyésztőnek legnagyobb buzgalma sem képes
legyőzni. H ew itt szerint némely tyúkok még a saját fajukbeli
kakasokra sem képesek semmiféle vonzóerőt gyakorolni, úgy,
hogy több kakassal egész éven át lehet őket együtt tartani, a
nélkül, hogy négy ven-ötven tojás közül bár csak egy is meg lenne
termékenyítve. A hosszúfarkú jeges kacsánál (Hcirelda (jlacialis)
ellenben, mint E kstr ö m mondja, «azt észlelték, hogy a hímek
bizonyos nőstényeket inkább kerülgetnek, mint a többit, s
tényleg gyakran lehet látni, hogy egy nőstényt hat vagy nyolcz
szerelmes hím vesz körül». Vájjon ezen adat hitelt érdemel-e,
nem tudom ; az odavaló vadászok azonban lelövik ezen nősté
nyeket, hogy csalogatókul kitömjék.32
Azon körülményt illetőleg, hogy a nőstény madarak bizo
nyos hímek iránt különös szeretettel viseltetnek, nem szabad fe
lednünk, hogy a felett, vájjon választás történik-e, csak annyiban
ítélhetünk, a mennyiben képzeletünkben ugyanazon állapotba
helyezzük magunkat. Ha valamely idegen bolygó lakója egy
vásáron egy csoport fiatal parasztlegényt pillantana meg, kik
egy szép leány körül szépelegnek s kegyéért, épen úgy, mint
a madarak gyülekező helyeiken, czivakodnak, bizonyára csak
a legények tüzes udvarlásából s szépelgéséből vonhatná a
következtetést a leány szabad választására. A madaraknál épen
így áll a dolog a bizonyítékokkal: éles megfigyelőképességök
van s a szép iránt, úgy a színt, mint a hangokat illetőleg,
bizonyos ízlésök mutatkozik. Bizonyos, hogy a nőstények
alkalmilag a leghevesebb rokonszenvvel, vagy ellenszenvvel
31 Mr. H kwitt : idézve T kgetmbikr által, P o u ltry Book, 1800.

p. 105.
82 Idézi L loyd : Game Bírd* etc. p. dió.
XIV. FEJ. MADARAK. 11‘)
viseltetnek bizonyos hímek iránt. Ha az ivarok színre s bizo

nyos díszítményekre nézve különböznek egymástól, kevés kivé
tellel a hímek a czifrábbak, és pedig vagy állandóan, vagy
csupán ideiglenesen, a párosodás ideje alatt. A nőstények
jelenlétében szorgosan fitogtatják ékítményeiket, megerőltetik
hangj okát s idegenszerű mozdulatokat végeznek. A legtöbb
esetben még a jól fegyverzett hímek is, melyekről azt lehetne
feltenni, hogy sikerök csupán a viaskodás törvényétől függ, nagy
mértékben díszítettek, s czifraságaik erejüknek bizonyos mér
tékű rovására fejlődtek. Más esetekben a czifraságok azon
veszély árán szereztettek, hogy inkább ki lettek téve ragadozó
emlősök és madarak támadásának. Különböző fajoknál össze
gyűlnek mindkét ivarbeli egyének ugyanazon a helyen s udvar
lásuk hosszúra nyúló dolog. Még azt is okunk van feltenni,
hogy a nőstényeknek és hímeknek még ugyanazon a területen
sem sikerül mindig egymásnak tetszeni s párosodni.
Miféle következteteseket vonhatunk már most e tényekből
es elmélkedésekből? Vájjon a hím bájait oly sok pompával s
vetélkedéssel minden czél nélkül fejti-e ki ? Vájjon nincs -e okunk
feltenni, hogy a nőstény választást gyakorol és annak a hímnek
a szerelmi vallomásait fogadja el, mely neki legjobban tetszik?
Az nem valószínű, hogy a nőstény öntudatosan fontolgat;
hanem bizonyára a legszebb, legdallamosabb, vagy legbátrabb
hím leginkább izgatja és vonzza. Azt sem kell feltennünk,
hogy a nőstény minden foltot s színes sávot külön tanulmá
nyoz ; hogy a nőstény páva például a pávakakas pompás farká
nak minden részletét külön csodálja: valószínűleg csak az
általános benyomás lepi meg. Mindennek daczára azonban,
mikor azt halljuk, hogy a hím Argus-fáczán első rendbeli
ékes evezőtollait kitárja, szemfoltokkal ékes tolláit pedig, a
teljes hatás előidézésére, felmereszti, vagy hogy a hím tengelicze
aranyosan csillogó szárnyait váltogatva ki-kitárja, nem nyugod
hatunk meg abban, hogy a nőstény a szép tollazatnak semmi
részletét sem kíséri figyelemmé). Mi a netalán gyakorolt válasz
VIO IVARI KIVÁLÁS. II. RKSZ.
fásról, mint már említők, csupán saját elménk analógiája után

ítélhetünk; a madarak szelllemi tulajdonságai azonban, lia az
észtehetséget nem tekintjük, alapjokban nem különböznek a
mieinktől. E különböző észleletekből azt következtethetjük, hogy
a madarak párosodása nem függ a véletlentől, hanem hogy azok
a hímek, melyek különböző bájaiknál fogva leginkább képesek
a nőstényeknek tetszeni, vagy ezeket izgatni, az utóbbiak részéről
rendes körülmények között elfogadtatnak. Ha ezt megengedjük,
nem lesz nehéz megértenünk, hogy mi módon jutottak a
hímek lassankint ékességeikhez. Minden állatnál nyilvánulnak
egyéni különbségek, s minthogy az ember dóm esztikált madarait
az által módosíthatja, hogy azon egyéneket szemeli ki, melyek
neki leginkább tetszenek, ennek következtében a nősténynek
a vonzóbb hímek iránt rendesen, vagy bár csak alkalmilag is
mutatkozó szeretete csaknem biztosan rávezet a hímek módo
sulására; ily módosulások pedig idő folytán tetszés szerinti
terjedelemben mindaddig öregbedhetnek, míg a faj létezésével
megegyeznek.
A madarak, különösen pedig másodrendű ivarjellemeik vál

tozékonysáffa. — A változékonyság és öröklés a kiválás hatá
sának alapfeltétele. Hogy a domesztikált madarak tetemesen
változnak, s hogy változásaik átöröklődnek, bizonyos. Hogy
továbbá a vad állapotban tenyésző madaraknál egyéni különb
ségek fordulnak elő, azt mindenki megengedi, valamint azt is,
hogy néha határozott fajtákká módosultak.33 A változásokat
két csoportba lehet osztani: olyanokra, melyeket mi tudatlan
ságunkban önkénteseknek tartunk, s olyanokra, melyek a
33 Dr. B lasius szerint (Ibis. Yol. II. 1860. p, 101) Európában

V2ö kétségbevonhatatlan madárfaj költ, ide nem számítva azon 60 alakot,
m elyet gyakran szintén külön fajnak tartanak. B lasius azt hiszi, hogy
ez utóbbiak közül csak tíz valóban kétes s hogy a többi ötven legkö
zelebbi rokonaival egyesítendő; ez azonban azt bizonyítja, hogy európai
madaraink jelentékeny mértékben változékonyak. A természetbúvárok
XIV. FUJ. MADARAK. 121
környező viszonyokkal közvetetlen összefüggésben állanak,

úgy, hogy egy fajnak valamennyi, vagy csaknem valamennyi
egyéne ugyanazonképen módosul. Az utóbbinak eseteit nagy
gonddal tanulmányozta újabb időben J. A . A l l é n 34 s kimutatta,
hogy az Egyesült-Államok számos madárfaja dél felé fokozato
san élénkebb, nyugat felé pedig annál halványabb színűvé
válik, minél inkább megközelíti a belső, száraz síkságokat.
Kendesen mindkét ivar egyenlően módosúl, néha azonban az
egyik inkább, mint a másik. Ezen eredmény nem összeegyeztet
hetetlen azon feltevéssel, hogy a madarak színét az ivari kiválás
hozta létre lassan kint való változások felhalmozódása útján; mert
az éghajlat befolyása, még ha a két ivar tetemes különbségeket
szerzett is, egyenlő mértékben hathatott mindkét ivarra, vagy
pedig, bizonyos szervezeti hajlamok következtében, feltűnőbben
az egyik ivarra, mint a másikra.
Mindenki megegyezik abban, hogy ugyanazon faj egyénei
között vad állapotban is fordulnak elő egyéni különbségek.
A rögtöni s élesen bélyegzett változások elég ritkák s kétes,
vájjon ilyen változások, még ha kedvezők is, gyakran fentartot-
továbbá még nem döntötték el, vájjon több észak-amerikai madár a

megfelelő európaiaktól külön fajnak tekintendő-e. lg}'' számos észak-
amerikai alakot, m elyet ez előtt külön fajnak tartottak, jelenleg helyi
fajtának tekintenek.
34 Mammals and B irds o f E a st Florida, valamint Ornithological
lieconnaissance o f Kansas etc. Az éghajlatnak a madarak színére való
befolyása daczára is nehéz megmagyarázni azon homályos, vágj' sötét
színeket, melyek bizonyos tartományoknak gyakran összes faját jel
lem zik: ilyen tartományok például a Galapagos-szigetek az egyenlítő
alatt, Patagonia mérsékeltövi lapályai, s úgy látszik Egyptom is (1.
H artshorne : American, N a tu rá list, 1873. p. 747). E tartományok n y íl
tak s ennek következtében kevés búvó helyet szolgáltatnak a madarak
számára; mégis kétséges azonban, vájjon a védelem hiányából m agya
rázható-e a ragyogó színek hiánya, holott a szintén nyílt pampákból,
melyek, az igaz, gyeppel vannak borítva, számos ragyogó színű faj ism e
retes. Gyakran • felvetettem magamban azt a kérdést, vájjon a szóban
forgó tartományokban uralkodó homályos színezet nem volt-e befolyással
a madarak ízlésére ?
ták-e magukat s átszállottak-e kiválás útján a későbbi nem

zedékekre.35 Mindennek daczára azonban megérdemli talán a
fáradságot, hogy azon eseteket, melyeket gyűjteni képes voltam
s melyek főleg a színre vonatkoznak, az egyszerű albinismus és
melanismus 3) kizárásával, közöljem. Gould, mint ismeretes, a
fajváltozatok előfordulását csak ritkán engedi meg, minthogy
lényegtelen különbségeket is speczifikusoknak tekint; mindennek
daczára felemlíti azonban,36 hogy Bogotá közelében bizonyos
kolibrik, melyek a Cynanthus nemhez tartoznak, két vagy három
fajtára, vagy faj változatra oszlanak, melyek egymástól farkuk
nak színében különböznek: «Némelyeknek a farktollaik vala
mennyien kékek, míg másoknak a közbülső farktollaik a hegyö-
kön szép zölddel vannak tarkázva». ügy látszik, hogy ezen s a
következő esetekben közvetítő fokozatok nem észleltettek. Egy
ausztráliai papagáj hímjénél «egyesek czombja skarlátpiros,
másoké fűzöld». Ugyanazon vidék egy másik papagájának
«egyes egyéneinél a szárnyfedőtollakat harántul szelő szalag
világos sárga, másoknál vörös». 37 Az Egyesült-xAllamokban
a skarlátszínű tanagra (Tanagra rabra) nehány kevés hímjénél
«szép lángvörös haránt szalag szeli a kisebb szárnyfedőtolla-
35 Origin o f Spec. etc. V. ed it. 1869. p. 104. M in d ig iizt ta p a s z ta l

ta m , hogy ritk a és é le se n b é ly e g z e tt sz e rk ez eti e lté ré se k , m e ly e k e t
to r zu lá so k n a k k e ll n ev ezn ü n k , csak ritk án ta rta tn a k fen n a te rm é sz ete s
k iv á lá s á lta l s h o g y m é g fe le tte jó té k o n y v á lto zá so k n a k m e g m a r a d á sa
is a v é le tle n tő l fü g g b iz o n y o s m érték ig . A tisz tá n e g y é n i k ü lö n b ség e k
je le n tő s é g é t te lje s m é rté k b e n m é ltá n y o lta m s ez in d íto tt arra, h o g y
a n n y ira h a n g s ú l y o z z a m az em b er k iv á la sz tá sá n a k azon ö n tu d a tla n m ó d
já t, m e ly a fa jta leg b ec se se b b e g y é n e i fe n ta rtá sá n a k e re d m é n y e , a n é lk ü l,
hogy az e m b er ez á lta l a fajta je lle m e it m ó d o s íta n i szá n d ék o zn ék .
M ie lő tt azo n b a n a The North British lieview e g y k itű n ő c zik k ét (M arcz.
1867. p. Í289. és a köv.) o lv a sta m v o ln a , m e ly n e k so k k a l n a g y o b b h a s z
nát v e tte m , m in t b á r m e ly m ás k ritik án ak , n e m tu d ta m , hogy m ily
n a g y azon v á lto zá so k fen m a ra d á sá n a k v a ló sz ín ű tle n sé g e , m e ly e k , le g y e
n ek bár e r ő s e n , vagy gyengén k ife jlő d v e , csu p án eg y es egyén ek en
lé p n e k fel.
36 Introduct. to the Trochilidae. p. 102.
37 Gould : Handhooh to Birds o f Australia. Yol. II. p. '22. és 68.
XIV. FEJ. MADARAK. m
kát».383940Ezen változat azonban kissé ritkának látszik, úgy hogy

ivari kiválás utján való fentartásuk csak rendkívül kedvező
körülmények között következhetnék be.. Bengalában a méhész
ölyvnek ( Pernis cristatus) vagy igen kicsiny, csenevész kontya
van, vagy épen semmi. Ezen lényegtelen különbséget azonban
alig lett volna érdemes megemlíteni, ha ugyanezen fajnak nem
lenne déli Indiában «jól kifejlődött bóbitája, melyet több, lép
csőzetesen elhelyezett toll képez».33
A következő eset bizonyos tekintetben még érdekesebb.
A hollónak egy foltos fajváltozata, melynek feje, melle, hasa,
valamint szárnyainak s farkának egyes részei fehérek, a Farőr-
szigetekre szorítkozik. Nevezett szigeteken nem igen ritka, mert
Graba látogatása alkalmával nyolcz, egész tíz élő példányt látott.
Ámbár ezen faj változat jellemei nem egészen állandók, mégis
több, kiváló ornithologus mint külön fajt irta le és nevezte
el. Hogy a tarka példányokat a szigetek többi hollói nagy
károgással vették üldözőbe s támadták meg, az indította főkép
B R Ü N i c H - e t arra, hogy ezek fajilag különböznek ; most azonban
tudjuk, hogy ez tévedést0 Ezen eset analógnak látszik az albí

nókról fentebb idézettel, melyek nem párosodnak, mert társaik
visszautasítják őket.
Az északi tengerek különböző részeiben a közönséges
lundának ( Uria troile) egy sajátságos faj változata fordul elő
s Graba becslése szerint Farőrön öt közül egy ahhoz a változat
hoz tartozik. E változatot a szemét kerítő tiszta fehér gyűrű
s másfél hüvelyk hosszú, keskeny, ívelt fehér vonal jellemzi,41
mely a gyűrűtől hátra felé húzódik. E feltűnő jellem okozta,
hogy e madarat több ornithologus külön fajnak tartotta s
38 A udubon : Ornitholog. Biography, 1838. V ol. IV . p. 389.

39 J erdon : B ird s o f India. V ol. I. p. 1 0 8 ; és Mr. B lyth : Latul
and W a ter , 1868. p. 381.
40 G raba : Ta gébnek . Be is c nacli Fara, 1830. p. 5 1 — 54. Macgilliv-
r a y : Hist. B rit. Birds. V ol. I I I . p. 745. Ibis. V o l. V. 1863. p. 409.
41 G raba : u . o. p. 54. Macgillivray : u. o. V ol. V. p. 327.

IVARI K IVÁLÁS. II. RKSZ.
Uria lacvymam névvel jelölte; jelenleg azonban tudjuk, hogy

csupán fajváltozat. A közönséges fajjal gyakran párosodik,
közvetítő átmeneti alakokat azonban soha sem észleltek; ez
azonban nem lehet meglepő, mert oly változások, melyek
egyszerre lépnek fel, miként egy más helyen kimutattam,42
vagy változatlanul, vagy pedig épen nem öröklődnek át. Ebből
azt látjuk, hogy ugyanazon helyen egy és ugyanazon fajnak két
különböző alakja élhet együtt s nem kételkedhetünk benne,
hogy az egyik, ha valamely lényeges jó tulajdonsága lett volna
a másik felett, egészen ennek elnyomásáig elszaporodott volna.
Ha például a hím tarka hollók a helyett, hogy társaik által
üldöztetnek s elűzetnek, a közönséges fekete nőstényekre,
(mint a fentebb említett foltos pávakakas), jelentékeny vonzó
erőt gyakoroltak volna, számok gyorsan szaporodott volna s a
természetes kiválásnak egy esetével lenne dolgunk.
A jelentéktelen egyéni különbségekre nézve, melyeknek
kisebb-nagyobb mértékben minden faj alá van vetve, okunk van
feltenni, hogy a kiválás hatása körül a legfontosabb szerepet
játszák. A másodrendű ivarjellemek úgy vad, mint domesztikált
állapotban levő állatoknál rendkívüli módon alá vannak vetve
változásoknak.43 Miként nyolczadik fejezetünkben láttuk, okunk
van azt is feltenni, hogy a hím ivar inkább hajlik változásokra,
mint a nőstény. Mindezen eshetőségek, egymással kapcsolatban,
az ivari kiválásra igen kedvezők. Vájjon az ily módon szerzett
jellemek csupán az egyik, vagy mindkét ivarra szállanak-e át,
miként a következő fejezetben ki fogom mutatni, a legtöbb eset
ben kizárólag az öröklés azon módjától függ, mely az illető
csoportnál uralkodik.
Néha nehéz arra nézve véleményt alkotni, vájjon az ivarok
között levő bizonyos lényegtelen különbségek a madaraknál az
42 Variation o f Animál# etc. Y ol. II . p.

43 E tá r g y a t ille tő le g 1. Var lat k n etc. Y ol. I. p. ; V o l. I I . p.
71). 75.
XIV. FEJ. M A D AR A K. 125
ivari kiválás segítsége nélkül egyszerűen oly változékonyságnak

eredményei-e, melyeknek öröklése csak az egyik ivarra szorít
kozik, vagy pedig az ivari kiválás által fokoztattak. Nem hivat
kozom itt azon számtalan példára, melyekben a hímnél pom
pás színek, vagy egyéb czifraságok fejlődnek ki, melyekben a
nőstény csak jelentéktelen mértékben vesz részt; mert ezen
esetek csaknem bizonyos következményei annak, hogy erede
tileg a hím szerzetté jellemek kisebb-nagyobb mértékben a
nőstényekre is átörököltettek. Vájjon mit következtessünk azon
ban oly esetekből, melyekben példáúl, mint bizonyos madarak
nál, a két ivar szemei színökre nézve egymástól jelentéktelenül
különböznek ? 44 A szemek némely esetekben feltűnően külön
böznek: így a gólyák között a Xenorhynchus nemnél a hím
szemei feketésbarnák, a nőstényé pedig barnássárgák. Miként
B lyth értesít,45 számos szarvorru madár (Buenos) hímének
szemei élénk karmazsinpirosak, a nőstényéi pedig fehérek.
A Buceros bicornis hímje szarvának hátulsó széle, valamint
egy sáv csőrének gerinezén fekete, de nem ilyen a nőstényé.
Vájjon feltehetjiik-e, hogy ezen fekete rajz s a szemek karmazsin
színe a hímeknél ivari kiválás útján szereztetett, vagy öregbe-
dett? Ez igen kétséges; mert B artlett a zoológiái kertben arra
figyelmeztetett, hogy ezen Buceros-nál a hím szájának a belső
része fekete, a nőstényé pedig testszínü, mi külső megjelenésökre
vagy szépségökre legkevesebb befolyást sem gyakorol. Én magam
azt tapasztaltam Chiliben,46 hogy a kondor szivárványhártyája,
mikor mintegy egy éves, sötétbarna, az érettség idejében pedig
a hímnél sárgásbarnává, a nősténynél világosvörössé változik.
Ezen kívül a hímnek kicsiny, hosszirányú, ólomszürke taraja
van. A taraj számos tyúkféle madárnak jelentékeny ékességét
képezi s az udvarlás alatt élénk színűvé válik. Mit tartsunk azon-
44 L . p é ld á u l a Poetica s e g y Gallierex sz iv á rv á n y h á r ty á já ró l,
Ibis. V o l. II . 1800. p. 2 0 6 ; V ol. V. 1863. p. 426.
45 L . to v á b b á J e r d o n : B ird s . o f India. V o l. I. p. 243-245.
46 Zoologie o f the Voyage o f H. M. J. Beagle , 141. p. 6.
1 '26 IV A R I KIVÁLÁS. II. RKSZ.
bán a kondornak sötétszínű tarajáról, mely legkevésbbé sem

mondható díszesnek? Ugyanezen kérdést vethetnők fel más
bélyegelvre nézve is ; így a khinai lúd ( Amer cygiioides) csőré
nek alapján levő dudorra nézve, mely sokkal nagyobb a hímnél,
mint a nősténynél. Ezen kérdésre biztos felelet nem adható ;
óvatosaknak kell azonban lennünk annak föltevésében, hogy
ily dudorok s húsos lebenyek a nőstény számára nem lehetnek
vonzók, ha figyelembe veszszük, hogy vad emberfajták külön
böző undok eltorzításokat ékességnek tekintenek : így példáúl
mély hegedéseket az arczon, melyekből húsos dudorok sarjad
janak ; a pálczikákkal vagy csontokkal átfúrt orrsövényt, lyu
kakat a füleikben s a tágakra nyújtott ajkakat.
Szereztettek legyen bár a nagyobb jelentőség nélküli
különbségek, mint az épen most elősoroltak, ivari kiválás
útján, vagy a nélkül, eredeti eg mégis a változékonyság törvé
nyeitől kell vala íüggeniök. A tollazat a korrelativ fejlődés elve
szerint a testnek gyakran különböző részein, vagy az egész
testen is ugyanoly módon változik. Igen világosan látjuk ezt
bizonyos tyúkfajoknál kifejlődve. Valamennyi fajtának tollai
meg vannak hosszabbodva a nyakukon s ágyékukon és sallang-
toliaknak (hackles) neveztetnek; ha már most mindkét ivarnak
kontya fejlődik, — mely ezen nemnek egy új jelleme, —
ez esetben a hím kontyának tollai, nyilván a korrelaczió elve
szerint, sallangszerűekké válnak, holott a nőstényéi közönséges
tollak maradnak. E mellett a kakas kontyát képező sallangtollak
színökre nézve gyakran korreláczióban állanak a nyak és ágyék
toliakkal, mint ez különösen a lengyel kakasok aranynyal s
ezüsttel hímes tollain s a Houdan és Créve-coeur-fajtáknál
látható. Némely természetes fajnál a tollak színére nézve
ugyanezen korreláczió észlelhető; így példáúl a pompás arany-
és Amherst-íáczánok hímjeinél.
Általában véve, minden egyes tolinak szerkezetében kere
sendő annak az oka, hogy minden színbeli változás szimmetriássá
válik; ezt látjuk a tyúkoknak valamennyi hímes, kendermagos és
X IV . F K J .
M A D AR A K. 127
babos fajtáinál; a korrelaczió elve szerint a tollak gyakran az

egész testen egyenlően módosultak. Ily módon képesek vagyunk
minden nagyobb fáradság nélkül oly fajtákat tenyészteni,
melyeknek tollazatán csaknem époly szimmetriás rajzok és
színezetek mutatkoznak, mint a természetes fajokén. A hímes és
habos tyúkoknál a tollak színes szélei élesen vannak megsza
kítva; egy keverékfajtának azonban, melyet egy zöldes bársony
fényű, fekete spanyol kakas s egy fehér küzdőtyúktól neveltem,
valamennyi tolla zöldesfekete volt, a hegyök kivételével, mely
sárgásfehér volt; a tollak fehér hegye s fekete alapi része között
azonban minden egyes tollon volt még egy sötétbarna, ívelt öv.
Némely esetekben a toll gerinczétől függ a színek eloszlása;
így ugyanazon fekete spanyol kakas s egy ezüsttel hímes len
gyel tyúk keverékénél a test tollainak gerincze s ezen kívül még
egy keskeny sáv mindkét oldalon zöldesfekete volt, ez utóbbi
sávot pedig szabályosan barnásfehérrel szegélyzett sötét barna
öv vette körül. Ez esetekben a tollak szabályos árnyékolást
kaptak, hasonlót ahhoz, mely számos természetes faj tollaza
tának oly díszes színezetet kölcsönöz. A közönséges galambnál
is észleltein egy változatot, melynél a szárnycsokrok (wing-bars,
Flügelbalken) három világos árnyékolással voltak arányosan
beszegve, a helyett, hogy, miként a törzsfajnál, palaszürke
alapon egyszerűen feketék lettek volna.
A madarak számos nagy csoportjánál azt találjuk, hogy a
tollazat valamenn}ú fajnál másszínű, hogy azonban bizonyos
rajzok és sávok, bár szintén különböző színűek, mégis minden
fajnál megvannak. Analóg esetek fordulnak elő a galambfajták
nál, melyeknél a szárnycsokor rendesen megvan, bár különböző,
sárgás vörös, fehér, fekete vagy palaszürke, míg a többi tollazat
valamely egészen más színű. A következő eset még nevezetesebb,
a mennyiben bizonyos rajzok megmaradnak ugyan, csakhogy
majdnem épen ellenkező színűek, mint a vad fajnál. Az eredeti
szirti galambnak a farka palaszürke s két szélső farktolla külső
vitorlájának a hegye fehér; van azonban egy al-fajváltozata,
128 IVARI K IVÁLÁS. IJ. RÉSZ.
melynek fehér a farka palaszürke helyett-, s melynél azon kis

részlet, mely a törzsfajnál fehér, fekete színű.47
A madarak szemfoltjainak képződése és változékonysága. —

Minthogy egyetlen ékítmény sem szebb, mint a szemfoltok a kü
lönböző madarak tollazatán, némely emlős állat bundáján, a
csúszó-mászók és halak pikkelyein, a kétéltűek bőrén, számos
pillangó s egyéb rovar szárnyán, megérdemlik, hogy ezeket külön
kiemeljük. Az ilyen szemfoltot, mint a pupillát a szivárványhár
tyán belül, egy más színű gyűrűn belül álló folt képezi; e közép
ponti foltot azonban gyakran még több konczentrikus gyűrű
keríti. A pávakakas farktollainak, valamint a pávaszemű pil
langó ( Vanessa io) szárnyainak szemfoltjai általánosan ismert
például szolgálhatnak. Tűimen egy délafrikai pillangó ( Gyna-
nisa isis) leírását közölte velem, mely a mi kis éjjeli pávaszemű
pillangónkkal rokon s melynél egy pompás szemfolt a hátulsó
szárnyaknak csaknem egész felületét beborítja. E szemfolt
fekete középpontból áll, mely átlátszó, félholdalakú rajzot rejt
s egymásra következő okkersárga, fekete, okkersárga, rózsaszínű,
fehér, rózsaszínű, barna es fehéres övékből áll. Ámbár azon
lépéseket, melyek ezen bámulatos szép és bonyolódott ékítmé
nyek létrehozására vezettek, nem is ismerjük, úgy látszik mégis,
hogy a folyamat, legalább a rovaroknál, egyszerű volt, mert,
mint Tűimen írja, «a pillangóknál nincs rajz vagy színezet, mely
mind számára mind nagyságára nézve oly kevéssé állandó
lenne, mint a szemfoltok». Wallace, ki először irányitá figyel
memet erre a tárgyra, a közönséges Hipparchia janira egyénei
nek egész sorozatát mutatta nekem, melyeken egy rendkívül
kicsiny, fekete foltocskától elkezdve, a díszesen kifejlődött
szemfoltig minden fokozat mutatkozott. Egy délafrikai pillan
gónál (CyiloLeda L.J, mely ugyanazon családhoz tartozik, még
47 B e c h s t e in : Naturgeschi e l i t é Deutschlands , B d . I Y . 1795. p. 31.

a b a r á t- g a la m b e g y fa j v á lt o z a t á r ó l.
XIV. FEJ. MA D A R A K . 129
változóbbak a szemfoltok. Némely példányoknál (53. ábra, A)

a szárnyak felső színén nagy területek fekete színűek s sza
bálytalan fehér rajzokat tartalmaznak, s ez állapottól tökélet
len sorozat vezet az elég tökéletesen kifejlődött szemfoltig
(A' ) ; ez pedig a szabálytalan színes foltok összehúzódásának
-eredménye. A példányok egy másik sorozatánál rendkívül
apró fehér foltoktól, melyeket alig látható fekete karika övez
58. ábra. Cyllo Leda L. T űimen rajza után, mely a szem foltok rendkívüli
változékonyságát tü nteti fel.
A Egy Mauritiusról való példány mellső szárnyának felső színe.
A' Egy Natálról való példány ugyanazon szárnya.
B Egy Javai példány liátulsó szárnyának felső színe.
B' Egy Mauritiusról való példány ugyanazon szárnya.
( B ) egészen a szimmetrias nagy szemfoltokig(B' ) minden foko

zat kimutatható.48 A tökéletes szemfolt kifejlődése az előadottak
hoz hasonló esetekben nem szőrül a változásoknak s kiválás
nak hosszas folyamatára.
A madarakra s számos más állatra vonatkozólag, a rokon
fajok összehasonlítása után, úgy látszik, mintha a kerek foltok oly
módon keletkeztek volna, hogy a sávok megszakadtak s össze-
48 E z fa m e ts z e t egy szép rajz u tá n k é sz ü lt, m e ly e t M r. T r im e n

s z ív e s k e d e tt sz á m o m ra k é sz íte n i ; 1. továb b á n e v e z e tt b ú v árn ak ezen
p illa n g ó sz á r n y á n a k szín - és a la k b eli c so d á la to s v á lto zá sá ra v o n a tk o zó
le ir á sá t: Rhopalocera Africae Australis, p. 186.
D a r w i n . A z em ber szá rm a zá sa . II. 9

130 IVARI K IVÁLÁS. II. RK6Z.
vonódtak. A Tragopan-fáczán nőstényénél fehér vonalak képvise

lik a hímnek szép fehér foltjait;49 s valami hasonlót lehet az
Argus-fáczán két ivaránál is észlelni. Bármiképen álljon is a
dolog, vannak jelenségek, melyek nagyon kedveznek azon
feltevésnek, hogy valamely sötét folt egy felől gyakran oly
módon képződik, hogy a színes anyag a környező övből egy
középpont felé vonzatik, minek következtében az öv világosabbá
válik, más felől pedig a fehér folt oly módon képződik, hogy
a szín valamely középponttól eltávolodik, úgy, hogy egy kör
nyező sötét övben gyűl össze. Az eredmény mindkét esetben a
szemfolt. A színező anyag megközelítőleg állandó mennyiség
ben látszik előfordulni, csakhogy különböző módon, majd közép
pontkereső, majd középpontfutó irányban oszlik el. A közönsé
ges gyöngytyúk tollai jó példát szolgáltatnak a fehér pettyekre,
melyeket sötét övék vesznek körül; s a hol a fehérfoltok nagyob
bak s közelebb állanak egymáshoz, mindenütt ott összefolynak a
környező sötét övék. Az Argus-íaczánnak ugyanazon evezőtollán
lehet sötét foltokat látni, melyeket halvány öv kerít, s fehér
foltokat sötét öv belsejében. E szerint tehát a szemfolt fejlő
dése, legegyszerűbb állapotában, egyszerű dolognak látszik.
Hogy azonban mi módon képződtek a bonyolódott szerkezetű
szemfoltok, melyeket több egymás után következő színes öv
környez, erre nézve nem merek véleményt mondani. Ha azon
ban különböző színű tyúkok keverékutódainak szegélyzett tolláit
s a szemfoltoknak a pillangókon észlelt rendkívüli változékony
ságát veszszük figyelembe, arra a meggyőződésre kell jutnunk,
hogy e szép díszítményeknek fejlődése nem lehet valami
rendkívül bonyolódott folyamat, s ez valószínűleg a szövetek
természetének valamely lényegtelen s fokozatosan létrejövő
változásától függ.
A másodrendű ivarjellemek fokozatossága. — A fokozatos

előfordulás minden esete fontos ránk nézve, mert valamennyi azt
49 Jerdon: Bírd*, o f India. Vol. III. p. 517.
XIV. FEJ. MA D A R A K . 131
mutatja, hogy legalább lehetséges, hogy igen bonyolódott díszít

mények egymásra következő csekély fokozatok útján keletkeztek.
Hogy azon fokozatokat felfedezzük, melyek útján valamely
jelenleg élő madárnak hímje pompás színét, vagy egyéb díszítmé
nyeit szerezte, rég kihalt törzsszülőinek egész hoszszú sorozatát
kellene figyelembe vennünk; ez azonban kétség kívül lehetetlen,
54. ábra. A pávakakasnak F okd-íóI igen pontosan rajzolt íolla, mintegy kéthavinadrésznyi
nagyságban. Az átlátszó övét a legkülső fehér öv ábrázolja, mely a korong felső végére
szorítkozik.
Megértésükre azonban általában mégis van kulcsunk valamely

nagyobb csoport összes fajainak összehasonlításában; mert
egyesek közülök valószínűleg legalább részben megtartották
előbbi bélyegeiknek egyes nyomait. A helyett, hogy egyes
csoportok unalmas részleteibe bocsátkoznánk, melyek ily foko
zatokra feltűnő példákat szolgáltathatnának, czélszerübbnek
mutatkozik egy vagy két, élesen jellemzett esetet elővenni, pél-
9*
dáúl a pávakakast s megvizsgálni, vájjon lehetne-e ily módon

fényt deríteni azon lépésekre, melyek útján e madár oly pom
pás díszt öltött. A pávakakas különösen farkfedőtollainak rend
kívüli hosszasága miatt nevezetes; a farka maga tetemesen
nem hosszabbodott meg. E tollak lobogói csaknem egész hosz-
szaságokban egyes sugarakra bomlottak; mi különben számos
más fajnál, még a házi tyúknak és galambnak egyes fajtáinál
is előfordul. Az egyes lobogósugarak a tollgerincz hegye felé
egyesülnek, hogy egy tojásdad korongot, a szemfoltot képezzék,
mely bizonyára egyike a világ legszebb tárgyainak. A szemfolt
színjátszó, sötétkék középpontból áll, mely fogalakúlag ki van
metszve s élénk zöld udvar övezi. Ezt ismét széles, réz
színű öv, ez utóbbit végre öt keskeny, jeléntéktelenül külön
böző színű, színjátszó árnyékolás keríti. A korongnak egy
lényegtelen jelleme talán még figyelmet érdemel: a lobogó-
sugarak oldalczimpái a konczentrikus övék egyikének meg-
íelelőleg kisebb-nagyobb mértékben hiányzanak, úgy, hogy a
korongnak egy részét csaknem átlátszó öv keríti, mely
az egésznek rendkívül díszes zománczot kölcsönöz. Egy más
helyen azonban a küzdőkakas egy alfaj táj a sallangtollainak
egész analóg változását írtam le,50 melynél a tollak fémfényű
hegyeit «a toll alsó részétől szimmetriás alakú átlátszó öv
választja el, melyet a lobogósugarak csupasz része által ké
pez». A szemfolt sötétkék középpontja alsó szélen, vagyis
alapján a tollgerincz irányában mély fogszerű kimetszést visel.
A környező övékén, mint a rajzon látható (54. ábra), szintén
megvan a kimetszésnek, vagy inkább a megszakításnak a nyoma.
Ez a kimetszés az indiai és jávai pávánál (Pavo cristatus és
P. muticus) egyaránt megvan s különös figyelmet látszik érde
melni, minthogy valószínűleg összefüggésben áll a szemfolt fej
lődésével; sok ideig azonban jelentőségét még csak nem is
gyanítottam.
50 Var lation o f Animál* etc. Yol. I. p. 254.

Ha a lassankint való fejlődés elvet elfogadjuk, fel kell

tennünk, hogy kellett oly fajoknak lenni, melyek mindazon
egymásra következő állapotokat képviselték, melyek a pávaka
kas bámulatosan megnőtt farkfedőtoílai s a többi közönséges
madár rövid farkfedőtoílai között vannak; nem különben
kellett továbbá közvetítő fokoknak lenni az előbbinek pompás
szemfoltjai s egyéb madarak egyszerű szemfoltjai, vagy egysze
rűen színezett foltjai között; s ugyanez mondható a pávakakas
minden egyéb bélyegéről. De keressünk a rokon tyúkféle ma
darak között valamely még jelenleg meglevő fokozatot. A Polip
plectron fajai s alfajai azokat a tartományokat lakják, melyek a
páva hazájával határosak s hozzá annyira hasonlítanak, hogy
itt-ott pávafáczánoknak is nevezik őket. B artlett továbbá arról
is értesít, hogy hangjokra s életmódjoknak némely vonására
nézve is hasonlítanak a pávakakashoz. Tavaszszal a hímek,
mint fentebb előadtuk, az aránylag egyszerű színű nőstények
előtt kevélykednek s farkukat és evezőtollaikat, melyek számos
szemfolttal hímesek, kitárják s felmeresztik. Legyen szíves az
olvasó egy pillantást vetni a Polyplectron-nak fentebb közölt raj-
zára (51. ábra, 86. L). A P. Napolconis-nél a szemfoltok a farkra
szorítkoznak s háta fényes aczélkék, mely viszonyt tekintve, ez a
faj a jávai pávához közeledik. A P. HardiruPii-nek sajátságos
bóbitája van, mely némi tekintetben a páváéhoz hasonlít.
A szemfoltok mindezen fajok szárnyán és farkán vagy kerekek,
vagy tojásdadok s szép színeket játszó zöldes-kék, vagy zöldes
bíbor korongból állanak, fekete szegélylyel. Ez a szegély a
P. chwquis-nél barnával van árnyékolva s ezen kívül halvány
rózsaszínnel körülkerítve, úgy, hogy a szemfoltot itt különböző,
bár nem fényesen árnyékolt színes övék veszik körül. A fark-
fedőtollak szokatlan hosszúsága egy másik nevezetes jelleme
a Polyplectron-nsk; mert némely fajnál a valódi farktollak-
nak felényi, másoknál kétharmadrésznyi hosszúságát érik el.
A farkfedőtollak szemfoltokkal vannak díszítve, mint a páva
kakasé. E szerint tehát a Polyplrrtron különböző fajai fark-
IV A KI KI V Á L Á S . II. RKSZ.
fedőtollaik hosszaságát, szemfoltjaik konczentrikus öveit s

nehány más jellemöket tekintve., lassankint a pávakakashoz
közelednek.
Mindezen közeledésnek daczára azonban az első Polyplec-
tron-faj, mely véletlenül kezeim közé került, csaknem arra
indított, hogy az egész vizsgálatot abba hagyjam; mert nem
csak hogy azt találtam, hogy valódi farktollai, melyek a páva
/
55. ábra. P o l y p le e tr o n ch in qu i* farkfedötollúnak 50. ábra. P o l y p le e tr on malnccenxe fark
részlete a két szeinfolttal, természetes nagy fedötollának részlete a részben össze
ságban. olvadt két szem folttal, term észetes
nagyságban.
kakasnál egészen egyszínüek, szintén szemfoltokkal ékesek,

hanem még azt is, hogy valamennyi toll szemfoltjai végképen
különböznek a páva-kakaséitól, még pedig az által, hogy egy és
ugyanazon tollon két szemfolt van (5ö-dik ábra), egy-egy a
tollgerincz mindkét oldalán. Ez által arra a következtetésre
jutottam, hogy a pávának kihalt törzsszülői semmiképen sem
hasonlíthattak a Polypleetron-hoz. Midőn azonban vizsgálataimat
folytattam, azt vettem észre, hogy a szemfoltok egyes fajoknál
igen közel állanak egymáshoz, hogy a P. Hardwickii farktollain
egymást érintik, s hogy végre ez utóbbi fajnak, valamint a P.
XIV. FKJ. M A D AR A K. 135
malaecen.sr-nek farkfedőtollain (56. ábra) tényleg összefolynak.

Minthogy pedig a két szemfoltnak csupán középső része foly
össze, a felső és alsó részen egy-egy fogalakú kimetszés marad
s ugyanezen beszökellésök van a környező színes övéknek is.
Ily módon minden farkfedőtolion egy egyszerű szemfolt képző
dik, melyen azonban a kettős foltból való eredete még igen jól
látható. Ez összefolyt szemfoltok a pávakakasnak egyszerű
szemfoltjaitól csak abban különböznek, hogy mindkét végokon
meg van a fogalakú bemetszés, a helyett, hogy ez csak alsó,
alapi végokon lenne meg. E különbségnek a magyarázata azon
ban nem nehéz: a Polypíectron némely fajánál az ugyanazon
toll két tojásdad szemfoltja egymással párhuzamosan áll, má
soknál pedig (mint a P. cíiinquis’Jiél) egyik végok felé összehaj-
lanak. Világos, hogy két egymás felé hajló szemfoltnak részben
való összeolvadásánál sokkal mélyebb bemetszés marad a
széthajló végen, mint az osszehajlón; valamint az is egészen
világos, hogy ha az összehajlás erősen ki van fejlődve s az
összeolvadás teljes, a beszökellés az összehajló végen teljesen
elenyészni törekszik.
Mindkét pávafáj farktollai egészen szemfoltnélküliek, mi
nyilván azon körülménynyel áll összefüggésben, hogy a hosszú
farkfedőtollak egészen elfedik, elrejtik. E tekintetben figyelemre
méltó módon különböznek a Polypíectron farktollaitól, melyek
a legtöbb fajnál nagyobb szemfoltokat viselnek, mint a farkfedő
tollak. Ez a körülmény engemet a Polypíectron különböző fajai
farktollainak pontos megvizsgálására indított, hogy lássam, váj
jon nem mutatkozik-e a szemfoltokban valamely fajnál hajlam
az elenyészésre ; s nagy elégtételemre eredményre is jutottam.
A P. Napoleonis belső farktollain a két szemfolt a gerincz
mellett tökéletesen ki van fejlődve, a belső szemfolt azonban
az inkább kifelé álló farktollakon egyre homályosabbá válik,
míg a legkülső tollak belső oldalán a szemfoltnak csupán
árnyéka, elsatnyult nyoma marad meg. A P. malaccense-nél
lovábbá a farkfedőtollak szemfoltjai, mint láttuk, összeolvadnak
s ezek a tollak maguk rendkívül hosszúk, a mennyiben a

farktollak hosszának harmadrészét érik el, úgy, hogy e két
tekintetben a pávakakas farkfedőtollaival egyeznek meg. E mel
lett a P. malaccense-nek csak a két középső farktolla van
két-két élénk színű szemfolttal díszítve, a többi farktollak belső
oldaláról egészen elenyésztek a szemfoltok. A Polyplectron ezen
fajának farkfedő és farktollai tehát szerkezet és színezetre nézve
tetemesen megközelítik a pávakakas megfelelő tolláit.
A mennyiben már most a fokozatos fejlődés elve némi
fényt vet azon lépésekre, melyek a pávakakas pompás farkának
a kifejlődésére vezettek, alig kell még valamit bebizonyíta
nunk. Képzeletünkben magunk elé varázsolhatjuk a pávakakas
törzsszülőjét a roppantúl megnőtt s egyszerű szemfoltú fark-
fedőtollakkal ékes jelenlegi pávakakas s valamely közönséges,
rövid s csak némileg színes, tarka farkfedőtollakkal bíró tyúk
féle madár között álló közvetítő alakban; látni fogunk egy
a Polyplectron-nal rokonságban álló madarat, melynek fark-
fedőtollai a kitárásra s felmeresztésre alkalmasak, két, részben
összeolvadt szemfolttal ékesek s csaknem egészen elrejtik fark-
tollait, mely utóbbiak szemfoltjaikat részben már elveszítették.
A páva mindkét faja szemfoltjának korongján előforduló fog
alakú kimetszés határozottan e feltevés mellett látszik szólania
s máskép nem is lehet ezt a szerkezetet megmagyarázni. A hím
Polyplectron-ok kétség kívül igen szép madarak; szépségök
azonban, mint erről magam is meggyőződtem a zoológiái kert
ben, közelről tekintve, össze sem hasonlítható a pávakakaséval*
Ezt a kiválóságot a páva számos nőstény ősének nemzedékek
hosszú során keresztül kellett méltányolnia; mert ezek az által,
hogy a legszebb hímeket folytonosan elsőbbségben részesítették,
öntudatlanul oda hatottak, hogy a pávakakas valamennyi élő
madár között legragyogóbbá változott.
Az Argus-fáczán. — Más kitűnő esetet szolgáltatnak a vizs-

gálásra az Argus-fáczán evezőtollain levő szemfoltok, melyek
XIV. FEJ. MA D A R A K . vn
oly csodálatos módon vannak árnyékolva, hogy mélyedésben

fekvő golyókhoz hasonlítanak s a közönséges szemfoltoktól
különböznek. Ezt az árnyékolást, mely sok tapasztalt művészt
indított csodálkozásra, úgy hiszem, senki sem fogja a véletlennek
tulajdonítani. Hogy e díszítményeket a párosodásnál gyakorolt
választás sok egymásra következő változásokból hozta létre,,
melyek közül eredetileg egy sem volt arra hivatva, hogy mélye
désben ülő golyó hatását idézze elő, ép oly hihetetlennek lát
szik, mint hogy Raphael Madonnáinak valamelyike egész sereg
fiatal művésznek véletlenül odafrecscsentett mázolásaiból ki
válás útján képződött, melyek közül eredetileg egy sem volt
arra szánva, hogy emberi alakot ábrázoljon. Annak kifürkészé-
sére, hogy a szemfoltok mi módon fejlődtek, nem lehet a törzs
szülők hosszú sorára pillantanunk, sem a különböző közel
rokon alakokra, mert ilyenek nincsenek. A szárnyak különböző
tollai azonban szerencsére kezünkbe adják a probléma meg
oldásának a kulcsát s meggyőzőleg bizonyítják, hogy a foko
zatos átmenet az egyszerű folttól a tökéletes gömb-szemfoltig
legalább is lehetséges.
A szemfoltos evezőtollak sötét sávokkal (57. ábra) vagy
sötét pettysorokkal (59. ábra) vannak borítva s minden sávr
vagy pettysor rézsűt a tollgerincz külső oldalán fekvő szemfolt
hoz vezet. A pettyek a sorokra haránt irányban rendesen meg
vannak nyúlva. Gyakran összefolynak, még pedig vagy a sor
irányában, — s ekkor hosszirányig sávot képeznek, — vagy
pedig haránt irányban s ekkor haránt sávokat képeznek. Néha
felbomlik a petty kisebb pettyekre, melyek az eredeti pettynek
illető helyén fekszenek.
Czélszerűnek látszik először is egy tökéletes mélyedésben
ülő golyószemfoltnak leirását adni. Egy sötét fekete, kerek
szegély egy területet ír körül, mely egészen oly módon van
árnyékolva, hogy egy golyóhoz hasonlít. Az itt közölt ábrát
(57-dik ábra) F ord bámulatos pontossággal rajzolta s metszette
fára. A fametszet azonban az eredetinek kitűnő árnyéko-
1 :í8 IVARI K IVÁLÁS. II. RKSZ.
lását nem képes visszaadni. A gyűrű felső felében, a bezárt

golyó fehér fényétől kissé jobbra és felfelé csaknem mindig
meg van kissé szakítva, e mellett néha még alapján a jobb
oldalon szintén meg van szakítva. Ezeknek a kis megszakítá
soknak nagy jelentőségök van. A gyűrű felső baloldali szögleté
ben, ha a tollat, mint a
A B C
rajzon, fel felé tartva te
kintjük, mindig erősen meg
van vastagodva s szelei
igen határozatlanul van
nak körülírva. A gömb
felületét e megvastagodott
rész alatt szép, csaknem
tiszta fehér, rézsútos rajz
foglalja el, mely lefelé hal
vány ólomszínnel van ár
nyékolva, s ez ismét sár
gás és barnás színezetbe
megy át, mely a golyó alsó
részén észrevehetőleg egy
re sötétebbé válik. Epén az
az árnyékolás az, mely oly
bámulatos módon hozza
létre azt a hatást, mintha
világosság esnék domború
57. ábra. Az Argus fáczán másodrendű evezötollánuk
részlete, mely két tökéletes szem foltot tartalmaz felületre. Ha az ilyen golyót
(a és b). A , B , C. D , E , F sötét sávok, melyek
rézsűt lefelé egy*egy szcm folt felé húzódnak. megvizsgáljuk, azt talál
(A tolllobogójából mindkét oldalon, de különö
sen a baloldalon, egy nagy darab le van vágva.) juk, hogy alsó része bar
nább s egy hajlott rézs
útos vonal által van a felső résztől halványan elválasztva,
melynek színe élénkebb sárga és ólomszínü; e rézsútos vonal
a fehér fényfoltnak, tényleg pedig valamennyi árnyékolásnak
hosszú tengelyével derékszög irányában húzódik; a színek e
különbsége, melyet rajzban természetesen visszaadni nem lehet,
X I V . FK-I. MA D AR A K. 139
legkevésbbé sem zavarja a golyó árnyékolását. Meg kell még

különösen jegyezni, hogy mindegyik szemfolt szemlátomást
összefüggésben áll egy sötét sávval, vagy a sötét foltok egy
sorával, mert mindkettő egészen függetlenül fordul elő ugyan
azon a tollon. így az 57-dik ábrán az A sáv az a szemfolthoz,
a B sáv a b folthoz húzódik; a G sáv felső részében meg van
szakadva s a legközelebb következő szemfolthoz húzódik, mely
a fametszeten nincs többé áb
rázolva : ugyanez áll a _D, E
és F betűkkel jelelt sávok
ról. A különböző szemfoltokat
végre egy szabálytalan folto
kat viselő halvány terület
választja el egymástól.
Ezek után a sorozat má
sik végletét, tudniillik a szem
foltok első nyomát akarom
leírni. A testhez legközelebb
álló rövid másodrendű evező-
tollak, miként a többi tol
lak, egészben véve szabályta
lan sorokat képező rézsútosan
futó foltsorokkal vannak tar-
kázva (58. ábra). A legutolsó 58. ábra. Egy másodrendű evezbtoll alapi vége.
kivételével azonban az öt alsó
sornak a végső, vagyis a tollgerinczhez legközelebb álló foltja
ugyanazon sor foltjánál valamivel nagyobb s haránt irányban
kissé megnyúlt; a többi foltoktól továbbá még abban is külön
bözik, hogy felső végén pehány halvány sárga árnyalat szegélyzi.
Egyéb tekintetben semmikép sem méltóbb figyelemre, mint a
számos más madár tollazatán előforduló szemfoltok s könnyen
kikerülheti a figyelmet. Minden sornak legközelebbi felső foltja
legkevésbbé sem tér el a többi folttól, ámbár, mint látni
fogjuk, a következő rendbeli tollakon lényeges módosulást
szenved. E nagyobb foltok egészen ugyanazt a helyzetet foglal

ják el, mint a hosszabb evezőtollak tökéletes szemfoltjai.
Ha a két vagy három legközelebb következő másod
rendű evezőtollat veszszük figyelembe, egészen észrevétlen
átmenetet találunk az épen leírt alsó foltoktól azon sajátságos
díszítményig, melyet meg nem lehet szemfoltnak nevezni s-
melyet jobb kifejezés hiányában «elliptikus díszítmény»-nek
A B G
59. ábra. Egy másodrendű evezötollnak alsó részlete, melyen az elliptikus díszítmények láthatók.
A jobboldali ábra csupán betűk számára szolgáló vázlat.
A, B, C stb. foltsorok, melyek az elliptikus díszítményekhez vezetnek s ezeket képezik.
b a B sor legelső foltja vagy rajza.
c ugyanazon sor legközelebbi foltja vagy rajza.
d nyilván a B sor c foltjának megszakított nyúlványa.
akarok nevezni, s melynek rajzát a mellékelt ábra (59. ábra) adja.

Ezen az ábrán több közönséges jellemű A , B, C, D stb. rézsűt
futó foltsort látunk. A foltok mindegyik sora lefelé, az elipti-
kus díszítmények egyike felé húzódik s vele egészen olyan össze
függésben áll, mint az 57-dik ábrán a sávok a mélyedésben ülő
golyókkal. Bármelyik sort veszszük szemügyre, példáúl a JÖ-sort
az 59-dik ábrán, azt találjuk, hogy a legalsó folt, vagy a legalsó
rajz (b) a többi foltnál vastagabb és sokkal hosszabb, mint a

felső foltok, hogy baloldali vége elhegyesedik s felfelé kanya
rodik. A fekete rajz felső szélén pazarúl árnyékolt széles terület
által van szegélyezve, mely keskeny barna övvel kezdődik; ez
narancsszínű s ez ismét halvány ólomszürkébe megy át, mely
a tollgerincz felé eső végén sokkal halaványabb. A színes
árnyékolás az elliptikus diszítmény egész belsejét kitölti. Ez a
folt (b ) minden tekintetben megegyezik a fentebb leírt egyszerű
tollak (58. ábra) alsó, árnyékolt foltjával, csakhogy magasabb
fejlettséget ért el s élénkebb színű. A sötét folt (59. ábra, b) és
élénk árnyékolása felett jobbra egy másik megnyúlt sötét folt
van (c), mely ugyanazon sorhoz tartozik s a b folt felé tekintve,
kissé ívelt. Néha két részre van szakadva s alsó szélén keskeny
barnás sávval van szegélyezve. A c folttal ugyanazon ferde
irányban, de feljebb, balra egy harmadik foltot találunk fd).
Ez a folt általában szabálytalan háromszögletes, az azonban,
melynek körvonalai betűvel vannak jelelve, mód nélkül meg
nyúlt és szabályos, ügy látszik, hogy a c rajznak oldali, meg
szakított nyúlványából áll, mit a következő felső foltok hasonló
nyúlványaiból következtetek; erről azonban biztos nem vagyok.
Ezen b, c, d rajzok a köztök fekvő színes árnyékolással együtt
képezik az úgynevezett elliptikus díszítményeket, melyek
a gerinczczel párhuzamos sorban állanak s elhelyezésöket
tekintve, kétség kívül megfelelnek a mélyedésben ülő golyó -
szemfoltoknak. Eendkívüli disszességök a rajzok után nem
méltányolható, minthogy a rajzok a narancs és ólomszínű
árnyalatokat, melyek a fekete színnel oly szép ellentétet képez
nek, nem tűntethetik fel.
Az elliptikus diszítmény s a tökéletes mélyedésben ülő
golyó-szemfoltok között az átmenet oly folytonos, hogy alig
lehetséges eldönteni, hogy mikor lehet az utóbbi kifejezést
használnunk. Az elliptikus díszítménynek szemfoltba való
átmenetele az alsó fekete rajznak (59. ábra, b) megnyúlása s
ellenkező irányban, különösen a felső (c) rajz felé való nagyobb
U2 I VA K I KIVÁLÁS. II. RKSZ.
görbülése s a háromszögletes, vagy keskeny rajz (d) együttes

összehúzódása által jő létre, úgy, hogy e három rajz végre
összefoly s szabályos elliptikus gyűrűt képez. E gyűrű lassan-
kint mindinkább kerekké s szabályossá válik s e közben átmé
rője is növekedik. A 60-dik ábra oly szemfoltokat tüntet fel
természetes nagyságban, melyek még nem egészen tökéletesek.
A fekete gyűrű alsó részlete sokkal inkább fel felé van hajolva,
mint az elliptikus diszítmény (59. ábra, b) alsó szegélye. A gyűrű
felső része két vagy három külön
részletből áll, melyek nem egyebek,
mint a világos terület fekete szegélyé
nek egyes megvastagodásai. A világos
terület szintén nincsen még konczen-
trálódva s [felülete ragyogóbb színű,
mint a tökéletesen kifejlődött szem
foltoké. A három vagy négy megnyúlt
folt összeolvadásának nyomai még a
legtökéletesebben kifejlődött szemfol
tok nagy részénél is megvannak. Nem
szenvedhet kétséget, hogy a gyűrűnek
a tökéletes szemfolt baloldali felső
szélén észlelhető megvastagodott része
60. ábra. Tollrészlet, melyen az el a szabálytalan háromszögletes vagy
liptikus díszítmények és tökéletes
mélyedésben ülő golyó-szemfol- keskeny rajz (59-dik ábra, d) össze
tok között álló átmeneti diszit-
ménjek láthatók. húzódása útján jött létre. A gyűrű
alsó része kivétel nélkül vastagabb
a többinél (57. ábra), mi abból következik, hogy az elliptikus
diszítmény alsó fekete rajza (59. ábra, b) eredetileg vastagabb
volt, mint az alsó ( c). Az összefolyás és módosulás folyamatá
ban minden egyes lépés megfigyelhető s azon fekete gyűrű,
mely a szemfolt golyóját körülkeríti, bizonyára az elliptikus
diszítmény b, c, d rajzának összeolvadása s módosúlása útján
jő létre. Az egyes szemfoltok között levő szabálytalan fekete
zigzugos rajzok (1. 57. ábra) nyilván annak következményei,
XIV. FEJ. MA D A R A K . h :j
hogy az elliptikus diszitmények között levő hasonló rajzok

megszakadnak.
A mélyedésben ülő golyó-szemfoltok árnyékolásának foko
zatos fejlődése hasonlóképen világosan-követhető. Meg lehet
figyelni, mi módon egyenlitődnek ki lassankint s mennek át
egymásba az elliptikus díszítmény alsó fekete rajzát határoló
barna, narancs- s halvány ólomszínű övék, mi közben a felső
világos részlet a bal kéz felől eső szögletben egyre világosabbá
válik, úgy, hogy végre csaknem fehérnek látszik. Azonban,
miként fentebb említettük, még a legtökéletesebb szemfoltok
golyójának felső s alsó része között is észlelhetők lényegtelen
különbségek, habár nem is árnyékolásukra, de legalább színe
zetökre nézve; a golyók felső és alsó része közötti választó vonal
ugyanazon rézsűt irányban vonul, mint az elliptikus díszítmé
nyek világos tükre. Ily módon kimutatható, hogy a mélyedésben
ülő golyó-szemfoltok alakjának s színezetének minden legkisebb
részlete az elliptikus díszítmények lassankint való változásaiból
jött létre s ez utóbbiak fejlődése hasonlóképen lépésről-lépésre
követhető két, csaknem egyszerű folt egyesüléséig, metyek közűi
az alsó (58. ábra) a felső szélén halvány sárgával szegélyzett.
A másodrendű hosszabb evezőtollak, melyek a tökéletes
mélyedésben ülő golyó-szemfoltokat viselik, végükön saját
ságos módon díszítettek (01. ábra). A ferdén futó hosszirányú
sávok a tollak hegye felé hirtelen megszűnnek s szabálytala
nokká lesznek, s ezen határ felett a tolinak egész felső vége (a)
kis fekete gyűrűktől körülvett fehér pettyekkel borított, melyek
sötét alapon fekszenek. Még azon rézsűt sávot is, mely a leg
felső szemfolthoz (b) tartozik, csupán igen rövid szabálytalan
rajz képviseli, szokott módon hajlott alapi részszel. Minthogy
pedig ez a sáv felfelé hirtelen lemetsződik, az előadottak után
könnyen megérthetjük, hogyan van az, hogy a legfelső szem
folt gyűrűjének felső megvastagodott része hiányzik; mert e
megvastagodott rész, mint fentebb megjegyeztük, valószínűleg
ugyanazon sor legközelebb feljebb fekvő foltjának megszakított
144 IVARI KIVÁLÁS. II. R ÉS2.
nyúlványából fejlődött. A legfelső szemfolt a gyűrű felső meg

vastagodott részének hiánya miatt, daczára annak, hogy minden
egyéb tekintetben tökéletes, olyannak látszik, mintha felső vége
/
ferdén le volna szelve. Úgy hiszem,
hogy mindenki, a ki azt hiszi, hogy
az Argus-fáczán tollazata olyannak
teremtetett, a minőnek jelenleg lát
juk, zavarba jönne, ha a legfelső
szemfolt tökéletlen állapotát kel
lene megmagyaráznia. Meg akarom
még jegyezni, hogy a testtől tá
volabb fekvő másodrendű evező
tollak szemfoltjai kisebbek s ke-
vésbbé tökéletesek mint a többi
tollakon levők s hogy ezeknél a
külső fekete gyűrű felső részei szin
tén hiányzanak. A tökéletlenség ez
esetben avval látszik összefüggés
ben állani, hogy e tollak foltjainak
kevesebb hajlamuk van a sávokká
való egyesülésre; ellenkezőleg,
gyakran apró pettyekre bomlanak
fel, úgy, hogy kettő vagy három
<51. ábra. Egy tökéletes szemfoltokat vi
selő másodrendű evezötoll csúcsrész-
lete.
húzódik egy-egy szemfolthoz.
■<i díszített csúcsvég. T. W. Wood51 észlelt először egy
b a legfelső, tökéletlen szemfolt (a szem
folt feliér foltja felett levő árnyékolás
kissé túlságos sötét).
másik igen különös tényállást, mely
-c tökéletes szemfolt. megérdemli, hogy felemlítsük. Egy
fényképen, melyet WARD-tól kaptam, s mely egy Argus-fáczánt
azon pillanatban ábrázol,midőn tollazatát kitárja, azt lehet észre
venni, hogy a függőlegesen álló tollak szemfoltjainakfehérpontjai,
melyek a fényt domború felületről látszanak visszaverni, a felső,
vagyis mellső végeken foglalnak helyet, azaz felfelé vannak irá-
The Field, May, 28. 1870.

nyúlva; s a madár, mikor a földön állva kifeszíti tolláit, termé

szetesen, csakugyan felülről van megvilágítva. Most következik
azonban a különös tényállás : A külső tollak csaknem vízszintes
állást foglalnak el s hogy ezek is felülről világítottaknak lát
szassanak, szemfoltjaik fehér pettyének a foltok felső szélén
kellene elhelyezve lenni; és ime, bármily valószínűtlennek lássék
is, mégis csakugyan e helyet foglalják el. Ebből az következik,
hogy a különböző tollak szemfoltjai, bár a világossághoz képest
igen különböző helyet foglalnak el, mégis mindannyian felülről
világítottaknak látszanak, mintha csak valamely művész fára
dozott volna árnyékolásuk kellő elhelyezésén. Mindemellett
azonban még sincsenek a szemfoltok egészen pontosan árnyé
kolva; mert azon tollak szemfoltjainak fehér pettye, melyek
csaknem vízszintes állásban tartatnak, kissé nagyon is a felső
végre vannak húzódva, azaz nincsenek egész kellőleg oldalvást
elhelyezve. Valamely ivari kiválás által létrehozott diszítmény-
ben azonban ép oly kevéssé van jogunk abszolút tökéletességet
keresni, miként valamely oly testrészben, melyet valamely meg
határozott működésre a természetes kiválás hozott létre; példáúl
szolgálhat erre az emberi szem. Tudjuk ugyanis, hogy a legelső
európai tekintély, H e l m h o l t z , az emberi szemre nézve azt
mondta, hogy ha az optikus ilyen kevés gonddal szerkesztett
készüléket adott volna neki el, egy perczig sem habozott volna
azt visszautasítani.52
Az előadottakban láttuk, hogy az egyszerű foltoktól a töké
letes szemfoltokig az átmenetek egész sorozata észlelhető. Gould,
ki szíves volt nehány tollat nekem átengedni, teljesen megegyezik
velem az átmenetek tökéletes fokozatára nézve. Az egy és ugyan
azon madárnál észlelhető fejlődés-fokok kétség kívül legkevésbbé
sem tüntetik fel okvetetlenűl azon lépéseket, melyeken a faj
kihalt törzsszülői keresztülmentek; nyilván kezünkbe adják
52 P opu lar L ectures on Scient Subjects Eng. trans. 1873. p. 219.

227. 269. 390.
D a r w in . A z ember szárm azása. II. 10

azonban a tényleg megtett lépések megértésének a kulcsát s leg

alább is a kézzelfoghatóságig bebizonyítják, hogy a fokozatos
fejlődés lehetséges. Ha emlékezetünkbe idézzük, milyen gondo
san tárja ki a hím Argus-fáczán ékes tolláit a nőstény előtt, va
lamint mindazon egyéb tényeket is, melyek valószínűvé teszik,
hogy a nőstény madarak a vonzóbb hímeket elsőbbségben része
sítik, bizonyára senki sem fogja tagadhatni, ki az ivari kiválás
tevékenységét megengedi, hogy egy halványsárga árnyalattal
szegélyzett egyszerű sötét folt a szomszéd foltoknak közeledése s
módosulása útján s színezetének lényegtelen élénkülésével kap
csolatban úgynevezett elliptikus diszítménynyé változhatik.
Ez utóbbi díszítményeket számos egyénnek mutattam meg,
s abban mindenki megegyezett, hogy igen szépek, sőt némelyek
még szebbeknek tartják, mint a mélyedésben ülő golyó-szem-
foltokat. A.mint a másodrendű evezőtollak ivari kiválás útján
meghosszabbodtak, elliptikus díszítményeik pedig megnagyob
bodtak, a színük látszólag halványabbá v á lt; a dísztollak
ékességén tehát rajzaik csinosbulásával s árnyékolásuk tökéle-
tesbülésével kellett segíteni. E folyamat azután a bámulatra
méltó mélyedésben ülő gömb-szemfoltok létrejöttéig folytató
dott. Csakis ily módon vagyunk képesek az Argus-fáczán evezö-
tollain levő díszítmények jelenlegi állapotát s eredetét meg
magyarázni.
Azon felvilágosítás után, melyet a fokozatos fejlődés elve
nyújt, — az után, a mit a változás törvényéről tudunk, — azon
változások után, melyeken számos domesztikált madarunk ke
resztülment, s végre (mint alább még világosabban látandjuk)
a fiatal madarak tollazatának jelleme után: a biztosság bizo
nyos nemével jelölhetjük ki azon valószínű lépéseket, melyek
útján a hímek ragyogó tollazatukhoz s különböző díszítményeik
hez jutottak; sok esetben azonban tökéletesen homályban va
gyunk. Gould több év előtt egy kolibrira, az Urosticte Ben ja-
mini-TB, tett figyelmessé, mely a két ivar között levő sajátságos
különbségnél fogva nevezetes. A hímet ragyogó begyén kívül
zöldesfekete farktollai jellemzik, melyek közűi a négy közbülső

fehérhegyű. A nősténynek, mint a rokon fajok legtöbbjének,
mindkét oldalt három külső farktolla fehérhegyű, úgy hogy a
hímnek a négy közbülső, a nősténynek á hat külső farktolla van
fehér hegygyei diszítve. A mi ez esetet annyira különössé teszi,
az abban áll, hogy, bár a kolibrik két ivarának farktollai számos
fajnál különböznek, Gould az Urostictén kívül még sem ismer
más oly fajt, melynél a hím farkának négy közbülső tolla fehér
hegyű.
Argyll herczeg, ki ez esetet fejtegeti,53 az ivari kiválást
mellőzve, kérdezi, hogy «milyen magyarázatot ad a természetes
kiválás törvénye olyan speczifikns változásra nézve, mint ez?»
S erre azt feleli, hogy «semmit», s én tökéletesen egyetértek
vele. Vájjon azonban ugyanily biztossággal állítható-e ez az
ivari kiválásról is ? Látva, mily sokféleképen változnak a ko
librik farktollai, miért ne módosúlhattak volna a közbülső
farktollak egyedül ezen egy fajnál oly módon, hogy hegyök
fehérré vált ? A változások lassankint, vagy egyszerre is bekö
vetkezhettek, mint a Bogotá közelében észlelt s újabban közzé
tett esetben, melyben a kolibrik csupán bizonyos egyéneinél
«változott a közbülső farktollak hegye zölddé». En az Urosticte
nőstényénél igen apró fehér pettyeket vettem észre a négy köz
bülső fekete farktoll körül a két külsőnek a hegyen, úgy, hogy e
fajnál a tollazat változásra való hajlamának némi nyomait lát
juk. Ha megengedjük annak a lehetőségét, hogy a hím közbülső
farktollai fehérré válásukban változnak, nem fogunk abban
semmi idegenszerűt találni, hogy az ivari kiválás hatása az ily
változásokra kiterjedt. A fark tollak fehér végei a kis fehér fül-
pamatokkal együtt, miként Argyll herczeg is megengedi, bizo
nyára hozzájárúinak a hím szépségéhez s a fehér színt nyilván
valamennyi többi madár méltányolja, mit oly esetek bizonyíta
nak, mint a harang-szavú madáré ( Chasmorhynchus), melynek
The Reigen o f L a w , 1867. p. 247.

10*
hímje hófehér.Nem kell itt felednünk SirR.HERON fentebb idézett

példáját, melyben a pávatyúkok, mikor a foltos pávakakastól
elkülönítettek, egy más pávakakassal sem akartak egybekelni,
s azon év alatt utódokat nem hoztak létre. Az sem lephet meg,
hogy az Urosticte farktollai épen csak ékesség kedvéért változtak
meg; mert a családnak legközelebb rokon neme, a Metallum,
nevét épen fényes farkának köszöni. Arra is vannak továbbá
bizonyítékaink, hogy a kolibrik szemlátomást arra töreksze
nek, hogy farktollaikat a legtetszetősebben tárják ki. B elt,54
leírva a Florisuga mdlivora szépségét, ezeket mondja: «Lát
tam, midőn két hím egy ágon ülő nőstény előtt kitárta bá
jait. Az egyik mint egy rakéta lövellt fel a levegőbe, azután
egyszerre kitárta hófehér farkát s lassankint ereszkedett le a
nőstényhez, mi közben csavarodva keringett, hogy hátulról s
élűiről egyaránt látszassák__ Kiterjesztett fehér farka nagyobb
helyet foglalt el, mint egész többi teste s szemlátomást a leg
fontosabb szerepet játszotta az egész produkczióban. Míg az
egyik hím leszállói, a másik felröppent a levegőbe, hogy lassan
kint ő is leereszkedjék. A játék rendesen a két hím összeveszé-
sével végződik; azt azonban nem tudnám eldönteni, vájjon a
nőstény a szebbiket vagy erősebbiket választja-e.» Gould az
Urosticte sajátságos tollazatának leírásához hozzáteszi: «Leg-
kevésbbé sem kételkedem abban, hogy az egyedüli ez élt a czif-
raság és változékonyság képezi».55 Ha ezt megengedjük, belát
hatjuk, hogy azok a hímek, melyek a legdíszesebb s legújabb
tollazatot öltötték magukra, elsőbbségben részesültek, mégpedig
nem a létért való rendes küzdelemben, hanem más hímekkel
való versenyzésük alkalmával, s hogy ennek következtében
saját szépségüknek az öröklésére nagyobb számú utódokat hagy
tak hátra.
54 The N a tu rá list in N icaragu a , 1874. p. 112.

65 Introduct. to the Trochilidae , 1861. p. 110.
T I ZE N Ö T Ö D I K FEJEZET.
MADARAK. ---- FOLYTATÁS,
Mi annak az oka, hogy némely fajnak csupán a híméi, másoknak mindkét ivara
ragyogó színű. — Az ivarra korlátozott öröklés és ennek a különböző kép
ződményekre s az élénk színű tollazatra való alkalmazása. — A nász
tollazatnak télen való elvesztése.
fejezetb en azt fogjuk vizsgálni, hogy miért nem kaptak

bizonyos madárfajok nőstényei ugyanoly ékítményeket,
mint a hímek, s hogy miért van más fajok mindkét ivara ugyan
olyan, vagy csaknem ugyanolyan módon ékesítve ? A következő
fejezetben fogjuk azután azt vizsgálni, hogy miért feltűnőbb
színű nehány ritka esetben a nőstény a hímnél.
A «Fajok eredete» czímű munkámban1 futólag azon felte
vésnek adtam kifejezést, hogy a pávakakas hosszú farka, vala
mint a hím süketfaj d feltűnő fekete színe, a nőstényre nézve,
míg a költés munkáját végezi, czélszerűtlen, sőt veszélyes is
lenne, s hogy ennek következtében e jellemeknek a hímekről
a nőstény utódokra való átszármazása a természetes kiválás
által megakadályoztatott. Most is azt hiszem ugyan, hogy nehány
kevés esetben ez csakugyan így történt; minthogy azonban
minden adatot, melyet összegyűjthettem, éretten megfontoltam,
azon feltevéshez jutottam, hogy az egymásra következő válto
zások mindazon esetekben, melyekben az ivarok egymástól
különböznek, általában kezdettől fogva csakis azon ivarra szál
lottak át, melynél először felléptek. Mióta e tárgyra vonatkozó1
1 Negyedik (angol) kiad. 1866. p. 241.

150 IV A R I K I V Á L Á S . II. RÉSZ.
megjegyzéseim megjelentek, W a l l a c e 2 az ivari színezetet ne

hány igen érdekes értekezésben tárgyalá s azon véleménynek
adott kifejezést, hogy az egymásra következő változások erede
tileg mindkét ivarra történő egyenletes átöröklésre hajlottak,
de a nőstény, azon veszély miatt, melynek a költés alatt külön
ben ki lett volna téve, a természeti kiválás által megóvatott,
hogy rajta a hím feltűnő színei kifejlődjenek.
E nézet egy nehéz pont hosszasabb tárgyalását teszi szük
ségessé; azt tudniillik, vájjon oly jellemnek, melyet eredetileg
mindkét ivar örökölt, korlátozhatja-e később a kiválás csupán
az egyik ivarra, Nem szabad felednünk, hogy, miként az előbbi
fejezetben kimutattuk, oly jellemek, melyek kifejlődésökben az
egyik ivarra szorítkoznak, lappangva mindig megvannak a má
sik ivarban is. Egy képzelt példa leginkább fel fogja tüntetni
ez eset nehézségeit: Képzeljük, hogy valamely tenyésztő oly
fajta galambokat kíván előállítani, melyeknek csupán a hímjök
halványszürke, a nőstényök pedig megtartja eredeti palaszürke
színét. Minthogy a galamboknál rendesen valamennyi jellem
egyaránt átszáll mindkét ivarra, a tenyésztőnek meg kellene
kísérteni az öröklés utóbbi módját az egyik ivarra korlátozódó
örökléssé változtatni át. Az egyedüli, a mit tehetne, abban
állana, hogy kitartással kiválogatna a tenyésztésre minden oly
hímet, mely bár a legkisebb mértékben is halványabb színű; s
e folyamatnak természetes eredményét az képezné, hogy ha
hosszú időn át következetesen folytattatnek, s ha a halvány
változatok határozottan átörököltetnének, vagy gyakrabban lép
nének fel, a tenyésztő végre egy egész halvány nemzedéket
kapna. Tenyésztőnk kénytelen lenne azonban halvány hímjeit
nemzedékeken keresztül palaszürke nőstényekkel párosítani;
mert hiszen az utóbbiaknál meg akarná e színt tartani. Az
eredmény általában véve vagy tarka keverékfajta létrejötte,
vagy, a mi valószínűbb, az lenne, hogy a halványszürke szín
2 W estm inster Review. J u ly . 1867. Journal o f Travel. V ol. I.

1868. p. 73.
XV. FEJ. M ADARAK. 151
gyorsan s tökéletesen elenyésznék; mert az eredeti palaszürke

szín túlnyomó erővel örököltetnék át. Tegyük azonban fel, hogy
minden egymásra következő nemzedékben volna nehány hal
ványszürke hím s palaszürke nőstény s ezek mindig egymással
kereszteztetnének; ez esetben a palászürke nőstények ereiben,
ha lehet e kifejezéssel élnem, sok halványszürke vér keringene,
mert hiszen atyáik, nagyatyáik stb. mind halványszürkék voltak.
Ilyen körülmények között képzelhető (bár egy döntő tényt sem
ismerek, mely a dolgot valószínűvé teszi), hogy a palaszürke
nőstények olyan nagy lappangó hajlamot nyertek a halvány
színezetre, hogy e szín hím utódaiknál sem pusztult el, nőstény
utódaik pedig meg mindegyre megtartották a palaszürke színt.
Ha ez az eset állana, a kívánt czel, azaz oly fajtát nevelni,
melynek mindkét ivara állandóan megtartja a maga külön
színét, el volna érve.
Azon körülménynek rendkívüli fontosságát vagy egyene
sen szükségességét, hogy az épen előadott esetben a kívánt
jellem, tudniillik a halvány színezet, habár csak lappangó álla
potban is megvan a nősténynél, úgy hogy belőle a hím utódokra
kár nem háramlik, a következő magyarázat útján lehet leg
jobban méltányolnunk: A Sömmerring-féle fáczán hímjének
farka harminczhét hüvelyk hosszú, a nőstényé pedig csupán
nyolcz hüvelyknyi; a közönséges fáczán hímjének farka mint
egy húsz s a nőstényé tizenkét hüvelyknyi. Ha a rövid farkú
Sömmering-féle fáczán nősténye a közönséges hím fáczánnal
kereszteződnék, nem lehetne abban kételkednünk, hogy hím
korcsutódainak farka hosszabb lenne, mint a közönséges fáczán
tiszta utódjaié. Ha továbbá más felől a közönséges fáczán nős
ténye, melynek farka csaknem kétszer olyan hosszú, mint a Söm-
merring-íéle fáczán nőstényéé, kereszteztetnék az utóbbinak
hímjével, a hím korcsutódoknak a farkuk sokkal rövidebb lenne,
mint a Sömmerring-féle fáczán tiszta utódaié.3
3 T emminck azt állítja, hogy a nőstény Phasianus Soemmerringii

farka csak hat hüvelyknyi: Planches Colorées. Vol. V. 1838. p. 487—
Képzelt tenyésztőnknek, hogy azt az új fajtát, melynek

hímjei halványszürke színűek, nőstényei pedig változatlanúl
maradnak, létre hozza, állandóan több nemzedéken keresz
tül kellend a hímeket kiválogatnia s arra törekednie, hogy a
hímek halvány színe rögzíttessék, a nőstényeknél pedig lappan
góvá váljék. A feladat rendkívüli nehézségekkel járna; soha
sem is kísértették még meg, bár lehetséges, hogy eredményre
vezetne. A legfőbb akadályt a halványszürke színnek gyors és
tökéletes elenyészése képezné, minthogy a keresztezést szükség
képen a palaszürke nőstényekkel kellene eszközölni, mely utób
biaknak kezdetben semmi lappangó hajlamuk sem lenne hal
ványszürke utódok létrehozására.
Ha ellenben más felől egy vagy két hím bármily lényegte
lenül is változnék színének hal ványságában, s ha e változás
öröklése kezdettől fogva csupán a hímekre szorítkoznék, ez
esetben a kívánt fajta létrehozásának feladata könnyű lenne;
mert egyszerűen csak ilyen hímeket kellene a tenyésztésre kivá
lasztani s közönséges nőstényekkel párosítani. Egy analóg eset
csakugyan ismeretes is, mert Belgiumban4vannak gálambíajták,
melyeknek csupán hímjei viselnek fekete sávokat. T e g e t m e ie r
újabban kimutatta,5 hogy a postagalambok (dragons) gyakran
nemzenek ezüstszínű fiókokat, melyek csaknem mindig nősté
nyek ; ő maga tíz ily ezüstszínű nőstényt nevelt. Az ezüstszínű
hím postagalambok ellenkezőleg igen ritkák; úgy hogy mi sem
lenne könnyebb, mint, ha kívántatnék a postagalambok oly faj
táját létrehozni, melynek nőstényei ezüstszínűek, hímjei pedig
palaszürkék. Ez a hajlam olyan s z ív ó s , hogy mikor T e g e t m e ie r -
nek végre sikerűit egy ezüstszínű hímet nevelni, melyet ugyan
ilyen színű nősténynyel párosított, s azt remélte, hogy sikerülend
488.; a fentebbi mérést számomra Mr. S c l a t e r végezte. A közönséges

fáczánt illetőleg 1. M a c g il l iv r a y : Hist. o f B r i t Birds. Vol. I . p .
118— 121.
4 Dr. Chapuis : Le Pigeon Voyageur Bclge, 1865. p. 87.
5 The Tieid, Sept. 1872.
XV. FEJ. M A D AR A K . 153
oly fajtát létrehoznia, melynek mindkét ivara ezüstszínű, csaló

dott, mert a fiatal hímek nagyapjuk palaszürke színét vették fel,
s csupán a nőstények lettek ezüstszínűek. A postagalambok e
szívós hajlamát nagy türelemmel kétség kívül le lehetne győzni
s lehetne olyan fajtát nevelni, melynek mindkét ivara ezüst
színű, mint ez EsQuiLANT-nak az ezüstszürke sirálygalambnál
(turbit) sikerült.
A tyúkokat illetőleg, az olyan színváltozatok, melyek az
öröklésnél csupán a hím ivarra szorítkoznak, a rendesek közé
tartoznak. Még ha azonban az öröklésnek ez a módja volna is az
uralkodó, mégis megeshetnék néha, hogy a változás folyamatának
egyes egymásra következő fokozatai a nőstényekre is átszálIá
nak, melyek azután jelentéktelen mértékben a hímekhez ha
sonlítanak, mint ez némely tyúkfajtáról ismeretes. Vagy pedig
az egymásra következő fokozatok nagyobb része, habár nem is
mind, átszállhat mindkét ivarra, s ez esetben azután a nőstény
nagyon hasonlít a hímhez. Alig lehet abban kételkedni, hogy
ez az oka annak, hogy a hím golyvás galambnak valamivel
nagyobb a golyvája s hogy a hím postagalambnak nagyobbak a
húsos kinövései, mint az illető nőstényeknek; mert a tenyésztők
nem fordítottak a tenyésztésnél nagyobb gondot az egyik ivarra,
mint a másikra, s nem kívánták azt, hogy e jellemek jobban
fejlődjenek ki a hímnél, mint a nősténynél, bár mindkét fajtá
nál tényleg ez az eset.
Ugyanezen folyamatnak kellene véghez mennie s egészen
ugyanezen nehézségeket kellene legyőznünk, ha oly fajtát kíván
nánk nevelni, melynél csupán a nőstényeknek van valamely
új színök.
Tenyésztőnk végre azonban oly fajtát is kívánhatna elő
állítani, melynél m indkét ivar nemcsak egymástól, hanem a
törzsfajtól is különbözik. Ez esetben rendkívüli nehézségekkel
állana szemben, hacsak az egymásra következő változások nem
szorítkoznának kezdetöktől fogva az egyik ivarra, midőn azután
ismét semmi nehézség sem forogna fenn. Ezt az esetet találjuk
a tyúknál. így a sávocskákkal hímes hamburgi fajtának mindkét

ivara ép oly lényegesen különbözik egymástól, mint az eredeti
fajtól, a Gallus bankivá-tói, s jelenleg mindkettőnek kiváló
tulajdonságai a kiválogatás folytonos gyakorlása következtében
megmaradnak, a mi lehetetlen lenne, ha csak a két ivar meg
különböztető jegyei nem szorítkoznának csupán az egyik ivarra.
A spanyol tyúknál még sajátságosabb eset fordul elő : a kakas
nak roppant taraja van, úgy látszik azonbau, hogy azon egy
másra következő változások egynémelyike. melyeknek összehal-
mozódása útján ez a jellem fejlődött, a tyúkokra is átszá lló i
mért ezeknek is sokkal nagyobb a tarajuk, mint a törzsfajé.
A tyúk taraja azonban bizonyos tekintetben különbözik a ka
kasétól, a mennyiben hajlama van a lekonyulásra s a tenyész
tők ízlése újabban azt határozta, hogy ennek mindig ilyennek
kell lenni s a divat parancsszava sikerre is vezetett. Világos,
hogy ez esetben a taraj lekonyulása az öröklésnél csupán az egyik
ivarra szorítkozik, mert különben a kakas tarajának egyenes
felállását is megakadályozná, a mitől minden tenyésztő iszonyod
nék. Más felől azonban a kakas tarajának felállása szintén
szükségképen az egyik ivarra szorítkozó jellem, mert különben
megakadályozná a tyúk tarajának lekonyulását.
Az előadott magyarázatokból láthatjuk, hogy az öröklés
egyik módjának kiválogatás által a másikba való átváltoztatása
még akkor is rendkívül nehéz, bonyolódott, habár talán nem is
egészen lehetetlen folyamat lenne, ha korlátozatlan idő állana is
rendelkezésünkre. Ennek következtében határozott bizonyítékok
nélkül nem vagyok hajlandó feltenni, hogy e folyamat a természe
tes fajoknál gyakrabban fordult elő. Más felől azonban oly egy
másra következő változások segítségével, melyeknek öröklése kez
dettől fogva az egyik ivarra szorítkozik, a legcsekélyebb nehézség
sem forogna fenn az iránt, hogy a hím madarak szín vagy egyéb
jellemre nézve a nőstényektől különbözőkké változzanak, a nős
tény pedig változatlanúl maradjon,vagy csak lényegtelenül változ
zék, vagy pedig védelem szempontjából különösen módosuljon.
Minthogy a ragyogó színek a hímeknek más hímekkel való

versenygéseiknól hasznára válnak, az ilyen színek a kiválogatás
nál tekintetbe jőnek, szorítkozzék bár átöröklésök csupán a hím
ivarra, avagy nem. Ennek következtében azt lehetne várni,
hogy a nőstények a hímek ragyogó színében kisebb-nagyobb
mértékig résztvesznek; s számos fajra nézve csakugyan ez az
eset. Ha valamennyi egymásra következő változás egyaránt
átszállana mindkét ivarra, a nőstényeket a hímektől nem lehetne
megkülönböztetni; s számos madárra nézve csakugyan ez is
az eset. Ha ellenben a homályos színeknek a nőstények
oltalmára a költés ideje alatt nagy jelentőségök van, a mi számos
földön fészkelő madárra nézve tényleg úgy van, ez esetben azon
nőstények, melyek színezetöknek élénkségére nézve változnak,
vagy a melyek a hímektől való öröklés utján ezeknek élénk
színéhez közeledtek, előbb utóbb kipusztulnának. A hímeknek
azon hajlamuk azonban, hogy saját élénk színöket állandóan s
korlátozatlanúl örökül adják nőstény utódaiknak, csakis az
öröklés módjának megváltozása által mellőztethetnék; ez pedig,
mint a fentebb példaként felhozott magyarázatból látszik, igen
nehéz lenne. Az élénkebb színű nőstények hosszasan folytató
dott elpusztulásának valószínű eredménye, föltéve, hogy az
öröklésnek ugyanazon módja uralkodnék tovább is : a hímek
élénk színének csökkenése, vagy végképi elenyészése lenne,
még pedig a halványabb nőstényekkel való folytonos kereszte
ződés következtében. Hosszadalmas lenne itt minden többi
lehetséges eredményt figyelemmel kísérni; az olvasó emlékeze
tébe akarom azonban idézni, hogy, miként a nyolczadik fejezet
ben kimutattam, azon esetben, ha a nőstények színezetének
élénkségében ivarra szorítkozó változások lépnének fel, ezeket
a tenyésztés még akkor sem részesítené elsőbbségben, ha a
nőstényre legkevésbbé sem volnának károsak, s ennek követ
keztében nem is enyésznének e l ; mert a hím bármely nőstény
nyel beéri s nem választja ki magának a legvonzóbb egyéneket.
Ennek következtében e változások könnyen elvesznének s
156 IV A R I K I V Á L Á S . I I . RÉSZ.
a fajta jellemére csak kevés befolyással lennének; s ez kellőleg

megmagyarázza azon körülményt, hogy a nőstények rendesen
kevésbbé élénk színűek, mint a hímek.
Az épen idézett fejezetben példákat említettünk, — s ezeket
tetszés szerinti számmal szaporíthattuk volna, — arra nézve,
hogy a változások különböző életkorban lépnek ugyan fel, de
ugyanazon korban örököltetnek. Azt is kimutattuk, hogy oly
változások, melyek az élet késői szakán lépnek fel, rendesen azon
ivar által örököltetnek, melynél először felléptek az oly változá
soknak pedig, melyek az élet korai szakán lépnek fel, hajlamuk
van mindkét ivarra átszállani; evvel nem akarjuk azonban azt
állítani, hogy ez által az ivarra szorítkozó öröklésnek minden
esete meg van magyarázva. Kimutattuk továbbá azt is, hogy ha
valamely hím madár oly módon változnék, hogy ifjú korában
válnék ragyogóbb színűvé, ily változásoknak semmiféle haszna
sem lenne, míg a szaporodásra képes életkort el nem érte,
a mikor a vetélkedő hímek között a verseny megkezdődik. Oly
madaraknál azonban, melyek a földön élnek s védelmök miatt
homályos színekre szorulnak, az élénk színek a fiatal és tapasz
talatlan hímekre nézve sokkal veszélyesebbek lennének, mint
a felnőtt hímekre. Ennek következtében az olyan hímek, melyek
tollazatuk élénksége tekintetében fiatal korukban változnának,
gyakran elpusztulnának s a természetes kiválás útján kiküszö-
böltetnének. Más felől ellenben az olyan hímek, melyek csak
nem ugyanily módon, de az ivarérettség kora körül változnak,
daczára annak, hogy még valamivel nagyobb veszélyeknek
vannak kitéve, életben maradhatnak, s mivel az ivari kiválás
kedvez nekik, szaporodhatnak is. Azon körülmény, hogy az
élénkszínű fiatal hímek elpusztulnak, míg ugyanily érett hímek
udvariasukban szerencsések, a változások időszaka s az örök
lés módja között levő kölcsönös viszony törvényénél fogva
magyarázatát adja annak, hogy számos madárnak csupán hím
jei szereztek ragyogó színezetet s ezt csupán hím utódaiknak
adták örökségképen. Ez által azonban korántsem akarom azt
állítani, hogy a kornak az öröklés módjára gyakorolt befolyása

az egyedüli közvetett oka azon különbségnek, mely számos
madár különböző ivarainak tollazatában észlelhető.
Minthogy mindazon madárra, melyek ivarai színezetökre
nézve különböznek, érdekes kérdést képez az, vájjon csupán a
hímek módosultak-e ivari kiválás utján, a nőstények pedig, a
mennyiben e tényező tekintetbe jő, változatlanok maradtak,
vagy csak részben módosultak ; vagy pedig, vájjon a nőstények
módosultak-e természetes kiválás utján külön biztosságuk
kedvéért: meglehetős részletesen akarom e kérdést tárgyalni;
részletesebben, mint sem jelentősége megérdemelné; mert vele
együttesen járó nevezetes kollateralis folyamatokat lehet egyút
tal kényelmesen megfigyelnünk.
Mielőtt, különösen W a l l a c e következtetéseire való tekin
tettel, a kérdés fejtegetésébe bocsátkoznánk, czélszerünek mutat
kozik hasonló szempontból az ivarok között észlelhető néhány
más különbséget tárgyalni. Volt ez előtt egy tyúkfajta Németor
szágban,6 melynek tyúkjai is sarkantyúkkal voltak, ellátva; jó
tojók voltak, fészküket azonban sarkantyúikkal annyira elron
gálták, hogy saját tojásaiknak kiköltésére sem lehetett őket hasz
nálni. Ebből az a következtetés vonható, hogy a vad tyúkfélék
nőstényei sarkantyúikat egykor valószínűleg természetes kiválás
útján veszítették el, még pedig azon kár miatt, melyet saját
fészkeikben okoztak. Ez annál valószínűbbnek látszik, mivel
a szárnysarkantyúk, melyek a költés alatt károsak nem
lehetnek, a nőstényeknél gyakran ép úgy ki vannak fejlődve,
mint a hímeknél, bár sok esetben nagyobbak a hímeknél, mint
a nőstényeknél. Ha a hím lábain sarkantyúkat visel, csaknem
mindig meg vannak a nőstényeknél is a sarkantyú-rudimentu
mok, melyeket néha, mint a Gallus nem fajainál, egyszerű
pikkelyek képeznek. Ebből azt lehetne következtetni, hogy
a nőstények eredetileg jól kifejlődött sarkantyúkkal voltak
B e c h s t e in : N a tu rgcseh. Deutschlands, 1793. B d . III. p. 339.

ellátva, de ezek vagy nemhasználás, vagy természetes kiválás

következtében elvesztek. Ha azonban e nézetet elfogadjuk,
számos más esetre is ki kell terjesztenünk, s ez azon következ
tetést rejti magában, hogy a jelenleg sarkantyúkat viselő fajok
nőstény törzsszülői egykor egy ilyen ártalmas függelékkel voltak
terhelve.
Nehány kevés nemnél és fajnál, így a Gallopcrdix-nél
Acomus-nál és a jávai pávánál ( Pavo muticus) a nőstények, úgy
mint a hímek jól kifejlődött sarkantyúkat viselnek. Vájjon ezen
tényállásból azt kell-e következtetnünk, hogy ezek másféle
fészket építenek, melyet a sarkantyúk nem sértenek meg,
különbözőt azon fészektől, melyet legközelebbi rokonaik építe
nek, úgy, hogy ennél fogva nem volt szükség a sarkantyúk
elvesztésére; vagy pedig azt kell-e föltennünk, hogy ezen nős
tények védelmükre szerezték sarkantyúikat ? Nagyobb valószínű
sége látszik azon következtetésnek, hogy mindkettő, úgy a nős
tények sarkantyúinak előfordulása, mint hiánya az öröklés
különböző törvényeinek az eredménye, melyek a természetes
kiválástól függetlenül hatottak. Azon számos nőstényre nézve,
melynél a sarkantyúk elsatnyult állapotban vannak meg, fel
tehetjük, hogy az egymásra következő változások egyesei, melyek
a hímeknél a sarkantyúk fejlődésére vezettek, igen korán léptek
fel s ennek következtében a nőstényekre is átszállottak. Azon
sokkal ritkább esetekben pedig, melyekben a nőstényeknek tel
jesen kifejlődött sarkantyújok van, feltehetjük, hogy az egymást
követő változások mindannyia átszállott a nőstényekre is s
hogy lassankint azon öröklött szokást szerezték meg, hogy
fészkeiket nem rontják el.
A hangszervek s a zörejek létrehozására különbözőleg
módosult tollak ép úgy, mint azon sajátságos ösztönök, me
lyek ezen berendezések használatára képesítik, gyakran külön
böznek a két ivarnál, néha azonban egyenlő módon vannak
fejlődve. Vájjon lehet-e az ily különbségeket abból magyarázni,
hogy a hímeknél e szervek és ösztönök kifejlődtek, a nősté
XV. FEJ. MADARAK. 159
nyéknél pedig öröklésük elmaradt, nehogy a ragadozó madarak

és emlősök figyelmét felébresztve, a veszélyek forrásaivá válja
nak? Ez, ha azon nagyszámú madárra gondolunk, melyek
hangjokkal a tájat tavaszszal büntetlenül felvidítják,7 nem
látszik valószínűnek. Biztos ellenben azon következtetés, hogy
mivel a hangszervek s a hangszeri berendezések csupán a
hímekre nézve hasznosak az udvarlás ideje alatt, ivari kiválás
s folytonos használás útján csupán ennél az ivarnál fejlődtek
ki, fokozatos módosulásaiknak s használások hatásának örök
lése pedig kezdettől fogva kisebb nagyobb mértékben a hím
utódokra szorítkozott.
Számos analóg esetet lehetne még felemlíteni; így példáúl
a bóbiták tolláit, melyek általában hosszabbak a hímeknél
mint a nőstényeknél; néha mindkét ivarnál egyenlő hosszasá-
gúak, néha pedig a nősténynél egészen hiányzanak s e mellett
megtörténik, hogy e különböző esetek a madaraknak egy és
ugyanazon csoportjánál fordulnak elő. Nehéz lenne az ivarok
között levő ilynemű különbségeket abból magyarázni, hogy a
nőstényekre nézve jótéteményt képezett a valamivel rövidebb
bóbita s hogy ennek következtében természetes kiválás útján
kisebbedett meg vagy nyomatott el egészen. Vegyünk azonban
egy ezen feltevésre kedvező esetet, tudniillik a fark hosszú
ságát, figyelembe. A pávakakas hosszú farka a nőstényre nézve,
a míg költ s fiókjait vezeti, nem csak kényelmetlen, hanem ve
szélyes is lett volna. Ennek következtében a priori legkevésbbé
sincs valószínűtlenség abban, hogy a nőstény farkának kifejlő
dését a természetes kiválás akadályozza meg. Számos fáczán
nőstényének azonban, bár nyílt fészkeiken nyilván ugyanannyi
veszélynek vannak kitéve, mint a pávák, mégis jelentékeny
7 D a i n e s B a r r in g t o n azonban valószínűnek tartá (.Philos. Trans-

act. 1773. p. 164), hogy azért énekel kevés nőstény madár, mert az
éneklés a költés ideje alatt rajok nézve veszélyes lenne. Hozzáteszi
még, hogy talán ugyanez magyarázhatja meg a nőstény tollazatának a
híméhez képest alárendeltebb voltát.
hosszú a farka. A Menura superba nőstényeinek ép oly hosszú

a farkuk, mint a hímeké s beboltozott fészket építenek, a mi
ilyen nagy madárnál feltűnő anomalia. A természetbúvárok
csodálkoztak, hogy mi módon helyezi el a nőstény Menura
költés közben a farkát; jelenleg azonban tudjuk,8 hogy «fész
kébe fejjel megy előre, az után megfordul, mire farka néha
a hátára borul, gyakrabban pedig az oldalára hajlik. Ennek
következtében a farka idővel egészen elferdül, a mi csaknem
biztossággal jelzi az idő hosszát, a mióta már költ.» Egy
ausztráliai jégmadár ( Taníjsiptera sylvia) mindkét ivarának
közbülső farktollai tetemesen meghosszabbodottak s mivel a
nőstény a fészkét odvakba rakja, hosszú farktollai a fészeképítés
alatt, miként K. B. Sharpé értesít, nagyon összetörődnek.
A farktollak tekintélyes hosszúságának e két esetben a nős
tényekre nézve bizonyos mértékig kedvezőtleneknek kell lenni;
minthogy pedig mindkét faj nőstényének farktollai valamivel
rövidebbek mint a híméi, azt lehetne következtetni, hogy teljes
kifej lő désöket a természetes kiválás akadályozta meg. Ha azon
ban a nőstény páva farkának fejlődése csak akkor akadályozta
tott volna meg, mikor túlságos, vagy veszedelmes hosszaságot
ért el, ez esetben sokkal hosszabbnak kellene lennie, mint a
milyen tényleg, mert a test nagyságához arányítva meg sem kö
zelíti számos nőstény íaczánét s nem hosszabb, mint a nőstény
pulykáé. Figyelembe veendő továbbá, hogy, e nézettel összehang-
zásban, mihelyt a nőstény páva farka veszélyes hosszaságát
elérve, ennek következtében fejlődésében megakadályoztatott
volna, ez a hím utódokra is befolyt volna s meggátolta volna a
pávakakas jelenlegi pompás farkának kifejlődését. Ezért tehát
azt következtethetjük, hogy a pávakakas farkának hosszasága
s a nőstényének rövidsége annak az eredménye, hogy a válto
zásokat kezdetöktől fogva csupán a hím utódok örökölték.
Csaknem ugyanezen következtetésre jutunk a különböző
8 Mr. Hamsay : Proc. Zoolog. Soc. 1868. p. 50.

X . FEJ. M ADARAK. 161
fáczánfajok farkának hosszaságát illetőleg. A füles fáczán ( G ros-

s o p tilo n a u r i t u m ) mindkét ivarának egyenlő hosszú a farka,
tudniillik tizenhat, tizenhét hüvelyknyi; a közönséges fáczán
hímjének mintegy húsz, nőstényének tizenkét hüvelyknyi >
a Sömmerring-féle fáczán hímjének harminczhét, nőstényének
csak nyolcz hüvelyknyi, a Reeve-féle fáczán hímjének végre
néha hetvenkét, nőstényének tizenhét hüvelyknyi a farka. A kü
lönböző fajok nőstényének farka tehát, hosszaságát tekintve,
különböző s a hím farkának hosszával semmi viszonyban sem
á ll; ezt pedig, úgy hiszem, sokkal nagyobb valószínűséggel
lehet az öröklés törvényeiből, — azaz abból, hogy a fokozatos
változásokat kezdettől fogva többe kevésbbé csupán a hím utó
dok örökölték, — mint a természetes kiválás hatásából, azaz
abból megmagyarázni, hogy a fark hosszúsága a különböző fajok
nőstényeire nézve kisebb nagyobb mértékben veszélyessé lön.
Ezek után WALLACE-nak a madarak ivarainak színére

vonatkozó érveit vehetjük tárgyalás alá. Nevezett búvár azt
hiszi, hogy az eredetileg a hímek által ivari kiválás utján szere
zett ragyogó színek valamennyi, vagy csaknem valamennyi
esetben átszállottak volna a nőstényekre, ha átöröklésöket nem
akadályozta volna meg a természetes kiválás. Figyelmeztetem
itt az olvasót, hogy e nézetre vonatkozó különböző tényeket
már a csúszó-mászókról, kétéltűekről, a halakról és pillangókról
szóló fejezetekben tárgyaltunk. W a l l a c e e nézetét főleg, habár,
mint a következő fejezetben látni fogjuk, nem is kizárólag arra
az adatra alapítja,9 hogy abban az esetben, midőn mindkét
ivar meglepően feltűnő módon színezett, a fészek oly termé
szetű, hogy a tojásain ülő madarat elrejti, azon esetben ellenben,
melyben van az ivarok színe között határozott ellentét, ha a
hím élénk, a nőstény pedig homályos színű, a fészek nyílt s a
tojásain ülő madár szabadon ki van téve a megpillantásnak. A té
9 Journal o f Travel, edited by A. M urray : Vol. I. 1868. p. 78.

D ar w in . A z ember szárm azása. II. 11
162 IV A R I K IV Á L Á S . I I . I»K£Z.
nyéknek ezen találkozása bizonyára támogatja azt a nézetet,

hogy azok a nőstények, melyek nyílt fészkekben költenek, biz
tosságuk czéljából módosultak különösen; látni fogjuk azonban
mindjárt, hogy e tényállásnak még egy másik, sokkal valószí
nűbb magyarázata is van, az tudniillik, hogy a feltűnő színű
nőstények sokkal gyakrabban szerezték a zárt fészkek építésének
az ösztönét, mint az egyszerű színűek. Wallace is megengedi
azonban, hogy, a mint előre is várni lehet, e két szabály alól
kivételek is vannak; kérdés azonban, vájjon e kivételek nem
olyan számosak-e, hogy a szabályt komolyan megingassák.
Először is kiemelendő, hogy Argyll herczeg azon megjegy
zésében,101 hogy nagy, beboltozott fészek az ellenségek, külö
nösen a fákon vadászó ragadozókra nézve sokkal feltűnőbb,
mint a kis nyílt fészek: nagy igazság rejlik. Azt sem szabad
továbbá felednünk, hogy számos nyílt fészket építő madárnak
hímjei ép úgy ülnek a tojáson, mint a nőstények. így például
a Pyranga aestiva,u az Egyesült-Államok egyik legragyogóbb
színű madara, melynek hímje skarlátpiros és nősténye világos
barnászöld. Ha igaz volna, hogy a ragyogó szín a madarakra
nézve a költés alatt rendkívül veszélyes, úgy ez esetben a
hímeknek tetemesen kellett volna szenvedniök. A hímekre nézve
azonban a ragyogó színezet arra, hogy vetélytársaikat legyőzzék,
oly nagy jelentőségű lehet, hogy a netaláni más veszélyeket
teljesen kiegyenlítik.
Wallace maga is megengedi ugyan, hogy a királyvarjak
( Dicrurus), sárga rigók ( Oriolas) és pompás rigók ( Pittidae)
nőstényei feltűnő színűek s mégis nyílt fészkeket építenek;
hangsúlyozza azonban, hogy az első csoportba tartozó madarak
nagymértékben harcziasak s magukat önmaguk védelmezhetik ;
hogy a második csoportba tartozók rendkívüli gondot fordítanak
fészkök elrejtésére,— a mi azonban nem mondható valamennyire
10 U. o. p. 281.
11 A u d u b o n : Ornitholog. Biogr. Vol. I. p. 233.
kivétel n élk ü l;12 s hogy a harmadik csoport nőstényei főleg

testök alsó oldalán ragyogó színűek. Ez eseteken kívül a ga
lambok egész nagy családjának képviselői, melyek néha élénk
s csaknem mindig feltűnő színűek s mint ismeretes a ragadozó
madarak támadásának különösen ki vannak téve, igen figye
lemre méltó kivételt képeznek; mert csaknem mindig nyilt s
exponált fészkeket építenek. Egy másik nagy családban, a ko
librikéban, valamennyi faj nyilt fészket épít s a két ivar mégis
a legpompásabb fajok nehányánál egészen egyenlő s a nősté
nyek a fajok többségénél, habár kevésbbé ragyogók is, mint a
hímek, mégis mindig igen élénk színűek. Evvel szemben nem
lehet azt állítani, hogy valamennyi élénk színű nőstény kolibri
az által kerüli ki felfedeztetését, hogy színárnyalatai zöldek;
mert egyesek hátoldalukon piros, kék vagy más feltűnő színben
pompáznak.13
A mi azon madarakat illeti, melyek odvakban költenek,
vagy beboltozott fészkeket építenek, ezek, mint W a l l a c e meg
jegyzi, ez által, az elrejtőzködésen kívül még más kedvezmé
nyeket is elérnek: ótalmat az eső, hőség, s forró tartományok
ban a napsugarak ellen,14 úgy, hogy azon körülmény, hogy sok
madár, melynek mindkét ivara sötétszínű, rejtett fészket épít,15
12 J e r d o n : B irds o f India. Vol. II. p. 108. G o u l d : Handbool

o f the B irds o f A ustralia. Vol. I. p. 463.
13 í g y p é ld á u l a n ő s t é n y Eujpetomena macroura fe je é s fa r k a s ö t é t
k é k , á g y é k a v ö r ö s e s ; a n ő s t é n y Lampornis jporphyrurus f e ls ő f e lü l e t e
f e k e t é s z ö ld , k a n tá r a é s b e g y é n e k s z é le i k a r m a z s in p ir o s a k ; a z E u lam pis
jugularis n ő s t é n y é n e k f e j e t e t e j e s h á t a z ö ld , á g y é k a é s fa r k a a z o n b a n
k a r m a z s in p ir o s . A h ím j e ik t ő l n a g y o n e lt é r ő n ő s t é n y e k r e n é z v e s z á m o s
m á s p é ld á t l e h e t n e id é z n ü n k . L . G o u L D -n a k ezen c s a lá d r a v o n a tk o z ó
p o m p á s m u n k á já t. /
14 Mr. S a l v in Guatemalában azt észlelte (Ibis. 1864. p. 375),
hogy a kolibrik kevésbbé szívesen hagyják el fészkeiket oly időben
mikor a nap fényesen süt, mint felleges, borús időben.
15 A h o m á ly o s s z ín ű m a d a r a k a t ille t ő le g , m e ly e k r e j t e t t f é s z k e
k e t r a k n a k , p é ld a k é p e n a z o n n y o lc z a u s z t r á lia i n e m h e z t a r to z ó f a j o k a t
akarom fe le m líte n i, m e ly e k G ould m ű véb en f o g la l t a t n a k (Handbooh
11*
nem képezhet alapos ellenvetést felfogása ellen. A nőstény

szarvorrú madarak (Buceros) Indiában s Afrikában költésök
alatt rendkívül gondosan vannak védve ; mert a hím az odút,
melyben a nőstény költ, csaknem egészen betapasztja s csak
egy kis nyílást hagy rajta szabadon, melyen keresztül a nőstényt
eteti; a nőstény e szerint a költés egész ideje alatt szűk börtön
ben van; 16 s e nőstények épen nem feltűnőbb színűek, mint
más egyenlő nagyságú madarak, melyek nyilt fészkeket építe
nek. Mint Wallace maga is megengedi, figyelemre méltó ellen
vetést képez felfogásával szemben az a körülmény, hogy nehány
kevés csoportban, melyben a hímek ragyogó színűek s a nősté
nyek sötétek, az utóbbiak mégis beboltozott fészkekben költenek.
Ez az eset Ausztráliának Gralla-féléinél, ugyanazon földrész
Malura- és Nectarinia-féléinél s több ausztráliai mézszívó ma
dárnál (Meliphagidab).17
Ha Angolország madarait veszszük figyelembe, azt talál
juk, hogy a nőstény színe és a fészek természete között szoros
és általános érvényű viszony nincsen. Madaraink közül mintegy
negyvenen (a tekintélyes nagyságúak kivételével, melyek képe
sek magukat védelmezni) partok vagy fák odúiban fészkelnek,
vagy beboltozott fészkeket építenek. Ha a nőstény tengeliczé-
nek, piróknak és rigónak színét veszszük mértékül a szembetű-
nőség azon fokára, mely a fészkén ülő nőstényre nagy veszély-
lyel nem jár, úgy az épen említett negyven madár közül csak
tizenkét nősténynek színét tarthatjuk veszélyes mértékben fel
tűnőnek; a többi huszonhété nem feltűnő.18 Az ivarok élesen
o f the B irds o f Australia. Vol. I. p. 340. 362. 365. 383. 387. 389.
391. 414.)
16 Mr. C. H o r n e : Proc. Zoolog. Soc. 1869. p. 243.
17 Ez utóbbi faj fészkelését és színét illetőleg 1. G o u l d : Handbook
etc. Vol. I. p. 504. 527.
18 E tárgyra nézve M a c g il l iv r a y : B ritish B irds czímű munkájához
fordultam s ámbár egyes esetekben a fészek elrejtett voltának, valamint
a nőstény feltűnőségének fokát illetőleg kétségben lehetünk, a következő
madarakat, melyek valamennyien odúkban vagy beboltozott fészkekben
kifejlődött színezeti különbsége s az épített fészek minősége

között szintén nincsen közeli viszony. így a közönséges veréb
(Passer domesticus) hímje nagyon különbözik, mig az erdei veréb
(Passer montanus) hímje alig tér el a nősténytől; s mégis
mindkettő jól elrejtett fészket épít. A közönséges légykapó
( Museicapa grisola) két ivara alig különböztethető meg egy
mástól, a foltos légykapó (M. luctuosa) ivarai pedig tetemesen
különböznek, s mindkettő odúkban fészkel. A nőstény fekete
rigó (Turdus merula) lényegesen, a nőstény örvcsrigó (T. tor
quatus) csak kevéssé, az éneklő rigó (T. musicus) nősténye
végre alig különbözik valamiben az illető hímtől, s mégis vala
mennyi nyilt fészket rak. Más felől az említettekkel meglehetős
közel rokon vízi rigó ( Cincius aquaticus) beboltozott fészket
épít s ivarai körülbelöl annyira különböznek egymástól, mint az
örves rigónál. A nyír- és zsombék-fajd (Tetrao tetrix és T. sco-
ticus) nyilt fészket épít jól elrejtett helyeken, bár az egyik faj
nál az ivarok tetemesen, a másiknál csak kevéssé különböznek.
Mindezen ellenvetések daczára azonban, W a l l a c e kitűnő
értekezésének átolvasása után, nem kételkedhetem abban, hogy
a Föld összes madarait véve tekintetbe, tetemes többségben
vannak azok a fajok, melyeknek feltűnő színű nőstényei (s ez
esetben ritka kivétellel a hímek is hasonló módon ragyogó szí
nűek) védelem szempontjából építenek rejtett fészkeket. W a l
l a c e a madarak hosszú sorozatát említi fel,19 melyekre nézve
ez a szabály érvényben van; elég leend azonban, ha itt a jégma-
költenek, a fentebbi mértékhez képest mégis feltűnőknek tekinthetjük:

Passer, 2 fa j; Sturnus, melynek nősténye azonban jelentékenyen
kevésbbé ragyogó, mint a h ím ; C in ciu s; M otacilla boarula (?) ; E r i -
thacus (?) ; Fruticola, 2 faj ; Saxicola ; Ruticilla, 2 faj ; Sylvia, 3 fa j;
Parus 3 faj; Mecistura ; Anor thura ; Certhia ; S i t t a ; Yunx ; Mus-
cicapa, 2 fa j; Hirundo, 3 faj ; és Cypselus. A fentebbi mértékhez
képest feltűnőknek tarthatjuk a következő 12 madár nőstényét: P astor,
Motacilla alba, P arus major és P. coeruleus, TJpupa, Picus, 4 faj,
Cor acias, Alcedo, és Merops.
19 Journal o f Travel, edited by A. M u r r a y : Yol. I. p. 78.
16 6 IV A R I K IV Á L Á S . II. RÉSZ.
darak (Halcionidae), tukánok (Rhamphastidae), kurukuk (Trogo-

nes), barkós madarak (Capitonidse), pizangevők (Musophagae),
harkályok és papagájok csoportját említem. Wallace azt hiszi,
hogy e csoportokban a ragyogó szín ugyanazon mértékben,
a melyben a hímek ivari kiválás utján lassankint szerezték, át-
szállott a nőstényekre, melyek a fészkök építésének módjá
ban rejlő védelem miatt, nem veszítették ismét el. E nézet sze
rint tehát ezek a madarak fészeképítésöknek jelenlegi módját
okvetetlenül korábban szerezték, mint ragyogó színöket. Nekem
azonban sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a legtöbb eset
ben a nőstények, mi alatt annak következtében, hogy a hímek
színében részesültek, lassankint megváltoztatták ösztönüket
(feltéve természetesen, hogy eredetileg nyilt fészkeket raktak),
hogy a beboltozott vagy elrejtett fészkekben menedéket keres
senek. Senki, a ki például Audubon munkájában az Egyesült-
Államok északi és déli részeiben élő egy és ugyanazon faj kü
lönböző fészeképítését olvassa,20 nem fog abban különös ne
hézséget találni, hogy a madarak vagy életmódjoknak (a szó
szoros értelmében való) megváltozása, vagy ösztönüknek termé
szetes kiválás útján való, úgynevezett önkéntes megváltoztatása
által oda juthatnak, hogy fészeképítésöknek módját megvál
toztassák.
A nőstény madarak élénk színe s fészeképítés-módja kö
zött levő viszonynak ilyetén értelmezését a Szahara sivatagon
észlelt bizonyos analóg esetek támogatják. Itt, valamint más
sivatagokban is, különböző madár és számos más olyan állat
él, melyeknek színe bámulatos módon alkalmazkodott a kör
nyező talaj felületéhez. Mindemellett nehány feltűnő kivétel,
/
Rév. Tristram szerint, ezen szabály alól is van. így a

Monticola cyanea hímje feltűnő világos kékszíne, nősténye
20 L. e r r e n é z v e s z á m o s a d a t o t , Ornitholog Biogr., v a la m i n t
E u g e n io B ET T O N i-nak (.A tti della Societa Ilalian a. V o l. XI. 1869. p*
487) a z o la s z o r s z á g i m a d a r a k f é s z k e ié s - m ó d j á r a v o n a t k o z ó n e h á n y n e v e
z e t e s é s z le le t é t .
XV. FEJ. MADA1UK. 167
pedig barnával s fehérrel tarkázott tollazata miatt csaknem

ugyanoly mértékben feltűnő; két Dromolaeci-fajnak mindkét
ivara fényes fekete; úgy hogy e madarak távol vannak attól,
hogy színök által védessenek s mégis képesek életöket fentar-
tani, mivel azon szokást vették fel, hogy a fenyegető veszély
elől lyukakban és sziklarepedésekben keresnek menedéket.
Az idézejbt madárcsoportokra nézve, melyeknek nőstényei
feltűnő színűek s rejtett fészkeket rakuak, nem szükséges föl
tennünk, hogy a fészekrakás ösztöne minden egyes fajnál külön
módosult, hanem csak azt, hogy minden egyes csoportnak törzs
szülői lassankint oda jutottak, hogy beboltozott vagy elrejtett
fészkeket rakjanak s hogy később ez az ösztön élénk szülők
kel együtt átszállott módosult utódaikra. E következtetés, a
mennyiben megbízható, érdekes; azt bizonyítja ugyanis, hogy
az ivari kiválás a mindkét ivarra egyenletesen, vagy csaknem
egyenletesen kiterjedő örökléssel kapcsolatban a madarak egész
csoportjainak fészeképítés-módjára befolyást gyakorolt.
A hímek még oly csoportoknál is, melyeknek nőstényei
élénk színöket, Wallace szerint, nem ivari kiválás útján veszí
tették el, gyakran egészen lényegtelen vagy alkalmilag igen je
lentékeny mértékben különböznek a nőstényektől. Ez igen jel
lemző tényállás; mert ilyen színezeti különbségeket abból kell
magyarázni, hogy a hímek bizonyos változásainak öröklése kez
dettől fogva csak erre az ivarra szorítkozott; mert alig lehetne
azt állítani, hogy a különbségek, különösen ha igen lényegte
lenek, a nősténynek oltalmára szolgálhatnak. így a kurukuk
(Trogones) fényes csoportjának összes fajai odúkban fészkelnek;
s Gauti huszonöt faj mindkét ivarának rajzát közli,21 melyek
ivarai, kevés kivétellel, valamennyinél lényegtelenül, vagy néha
feltűnően különböznek egymástól s melyeknek hímjei mindig
szebbek a nőstényeknél, ámbár ez utóbbiak is szépek. A jég
madarak valamennyi faja odúkban fészkel s a fajok legtöbbjé
21 Monograph o f the Trogonidae íirst edit.

1(58 IV A R I K IV Á L Á S . II. RKSZ.
nél mindkét ivar egyaránt ragyogó, úgy hogy ezekre nézve

Wallace törvénye érvényes; nehány ausztráliai fajnál azon
ban a nőstény színei egészben véve kevésbbé élénkek, mint
a híméi, s egy ragyogó színű fajnál az ivarok oly lényegesen
különböznek egymástól, hogy kezdetben fajilag különbözőknek
tartatták őket.22 R. B. S harpé, ki e csoportot részletesen tanul
mányozta, mutatott nekem nehány amerikai fajt / Ceryle), me
lyeknél a hím a mellén fekete övét visel. Továbbá a Cáréineutes-nél
is szembeszökő az ivarok közötti különbség: a hímnek hátol
dala feketével sávolyozott sötétkék, hasoldala periig részben vö
rösbarna színű; a feje körűi is sok a vörös; a nőstény hátoldala
ellenben feketével sávolyozott vörösbarna s hisoldala feher,
fekete foltokkal. Érdekes tényállás, — mivel azt mutatja, hogy
az ivarok külön színezetének ugyanazon sajátságos módja gyak
ran a rokon alakokat jellemzi, — hogy a Dacéio három fajá
nál a hím csak abban különbözik a nősténytől, hogy farka
feketével sávolyozott sötétkék, a nőstényé pedig barna, feketes
haránt sávokkal, úgy hogy ezeknél a fark színezete a két ivar
nál egészen ugyanazon módon különbözik, mint a Cáréin elites
két ivarának egész hátoldala.
A papagájoknál, melyek szintén odúkban fészkelnek, ana
lóg esetekre akadunk: a legtöbb faj mindkét ivara ragyogó
színű s egymástól nem különbözik; nem kevés faj hímje azon
ban egészben véve élénkebb színű, mint a nőstény, vagy néha
nagyon is eltér a nősténytől. így egyeb élesen kifejlődött kü
lönbségen kívül a hím királylórinak (Aprosmictus scapulatus)
egész hasoldala skarlátpiros, a nőstény melle pedig zöld, piros
tarkázattal. Az Euphema splendida-nál hasonló különbség
van; ezen kívül a nőstény pofája és szárnyfedőtollai halvá
nyabb kékek, mint a híméi.23 A czinegefélék (Parina*) család
22 Nevezetesen Cyanalcyon. G o u l d : Handbook etc. Vol. I. p. 133,

továbbá p. 130, 136.
23 Az ausztráliai papagájok ivarainak színezete között mindenféle
fokozat észlelhető. L. G o u l d : Handbook etc. Vol. II. p. 14— 102.
jában, melyek rejtett fészkeket építenek, a molnár czinegének

(Parus coeruleus) nősténye «sokkal kevésbbé élénk színű»,
mint a hím s a pompás indiai szultán-czinegénél még nagyobb
a különbség.24
A harkályok nagy csoportjában továbbá2526az ivarok csak
nem egyenlők, a Megapicus validus-nál azonban a fejnek, nyak
nak és mellnek mindazon részei, melyek a hímnél karmazsin
pirosak, a nősténynél halványbarnák. Miután több hím har
kálynak feje karmazsinszínű, a nőstényé pedig egyszerű színű,
az a gondolatom támadt, hogy ez a szín a nőstényt talán ve
szedelmes mértékben tenné feltűnővé, mikor tudniillik fejét a
fészkét rejtő odúból kidugja, s hogy, Wallace nézetével meg
egyezőig, ennek következtében maradt el ez a szín. E né
zetet megerősíti az, a mit Malherbe az Indopicus Carlotta-rn,
nézve mond, hogy tudniillik a fiatal nőstényeknek ép úgy van
némi karmazsin foltjok a fejőkön, mint a fiatal hímeknek,
ez a szín azonban a felnőtt nőstényeknél elenyészik, a felnőtt
hímeknél pedig még élénkebbé válik. Mindennek daczára azon
ban a következők figyelembe vétele ezen nézetet igen kétessé
teszi: a hím szintén ré3zt vesz a költésben,2" s ennek következ
tében épen úgy ki van téve a veszélynek; számos fajnak mind
két ivara karmazsin folttal van ékesítve; más fajoknál az ivarok
közötti különbség ezen karmazsin színre nézve oly csekély, hogy
ebben a veszélyt illetőleg semmi különbség sem vehető észre;
s végre a fej színe a két ivarnál gyakran más módon különbö
zik lényegtelenül.
Azon csoportok hímjei és nőstényeinek színe között ész
lelhető lényegtelen és fokozatos különbségek, melyeknél álta
24 M a c g il l iv r a y : B ritish Birds. Vol. II. p. 433. J e r d o n : B írás

o f India. Yol. II. p. 282.
25 Valamennyi következő adatot M a l h e r b e pompás munkájából
(Monographie des Picidées, 1861) vettem át.
26 A u d u b o n : Ornitholog. Biogr. Vol. II. p. 75; továbbá, Ibis.
Vol. I. p. 268.
lános szabály, hogy az ivarok egymáshoz hasonlítanak s melye

ket eddig tárgyaltunk, mind oly fajokra vonatkoznak, melyek
beboltozott vagy elrejtett fészkeket raknak. Hasonló fokozatok
azonban ép ily módon észlelhetők oly csoportoknál is, melyek
nek ivarai szabály szerint egymáshoz hasonlítanak s melyek
nyílt fészkeket raknak. Minthogy fennebb már az ausztráliai
papagájokat említettem példa gyanánt, e helyen, mellőzve
minden részletet, az ausztráliai galambokat akarom példakép
idézni.27 Különös figyelmet érdemel, hogy az ivarok tollazatá
ban mutatkozó mindezen lényegtelen különbségek ugyanazon
általános minőségűek, mint az alkalmilag fellépő nagyobb kü
lönbségek. Jó bizonyítékot képez erre nézve a jégmadaraknak
már felemlített esete, mely madaraknál vagy csupán a fark,
vagy pedig a tollazatnak egész hátoldali része mindkét ivarnál
ugyanoly módon különbözik. Hasonló esetek észlelhetők a pa
pagájoknál s galamboknál. Az ivarok színezetének különbségei
továbbá ugyanazon általános minőségűek, mint ugyanazon cso
port egyes fajainak színezete közötti különbségek. Mert ha a
hím valamely csoportban, melyben az ivarok rendesen egyenlők,
lényegesen különbözik a nősténytől, soha sincs valamely egé
szen új styl szerint színezve. Ebből azt következtethetjük, hogy
egy és ugyanazon csoporton belül mindkét ivarnak színére, le
gyenek azok akár egyenlők, akár pedig különbözzék a hím
színe a nőstényétől, lényegtelenül, vagy pedig jelentékenyen, a
legtöbb esetben egy és ugyanazon ok volt befolyással: s ez az
ivari kiválás.
Mint már említettük is, nem valószínű, hogy az ivarok szí
nezete közötti különbségek, ha igen jelentéktelenek, a nőstényre
nézve mint védelmezők hasznosak legyenek. Tegyük azonban
fel, hogy hasznosak, ez esetben azt hihetnők, hogy átmeneti ese
teket képviselnek. Nincs azonban okunk annak feltevésére,
hogy valamely adott időben számos faj van egyszerre változás
27 G o u l d : Handboolc etc. Vol. II. p. 109— 149.

alatt. Alig engedhetjük tehát meg, hogy azon számos nőstény,

mely színére nézve csak lényegtelenül különbözik a hímtől,
épen most kezd védelem czéljából egyszerűbb színűvé válni.
Még ha élesebben kifejlődött ivari különbségeket veszünk is
tekintetbe: vájjon valószínű-e, hogy például a nőstény erdei
pintyőkének a feje, a nőstény pirók mellének karmazsin színe,
a nőstény zöldike zöld színe, a lángfejű királykának koronája
mind a kiválás lassú folyamata által védelmül váltak halvá
nyabbakká ? Ezt én nem hihetem, s még kevésbbé azon mada
rak ivarainak lényegtelen színezetbeli különbségeire nézve,
melyek rejtett fészkeket raknak. Más felől a két ivar színezete
közötti különbségeket, legyenek azok bár nagyobbak, vagy ki
sebbek, nagy részben megmagyarázhatjuk azon feltevés által,
hogy azon egymásra következő fokozatos változások öröklése,
melyeket a hímek ivari kiválás útján szereztek, kezdettől fogva
a hímekre szorítkozott. Hogy ezen ivarra korlátozott jellemek
egy és ugyanazon csoport különböző fajainál különböző fokozat
ban mutatkoznak, senkit sem fog meglepni, ki az öröklés törvé
nyeit tanulmányozta; mert ezek oly bonyolódottak, hogy tudat
lanságunkban hatásukat egészen szeszélyesnek tarthatnék.-8
A mennyire az én tudomásom terjed, csak kevés oly na
gyobb számú fajt tartalmazó csoport van, melynél mindegyik
faj mindkét ivara ragyogó színű; ez az eset azonban, mint
ScLATER-től hallom, a pizangevőknél (Musophagae). Azt sem hi
szem továbbá, hogy volna valamely nagyobb csoport, melynél
valamennyi faj ivarai egymástól színre nézve nagyon külön
böznének. Wallace közli velem, hogy e tekintetben a délamerikai
selyemfarkú madarak (Cotingidae) képviselik a legjobb példák
egyikét; nehány fajuknál azonban, melyeknél a hímnek ragyogó
piros a melle, a nősténynek is van némi piros szín a mellén,
más fajok nőstényeinél pedig megvannak a hímek zöld vagy28
28 L. erre vonatkozó megjegyzéseket, Variation o f Anim als etc.

Vol. II. ckap. XII.
egyéb színeinek nyomai. Mindemellett azonban más csoportok

nál is vannak eseteink a nagyobb mértékű ivari hasonlósághoz
vagy nemhasonlósághoz való közeledésre : s ez, az után, a mit az
öröklés fluktuáló természetéről fentebb mondottunk, kissé meg
lepő körülmény. Hogy azonban rokon állatoknál ugyanazon tör
vények vannak nagy kiterjedésben érvényben, nem lephet meg.
A házi tyúknak nagyszámú fajtái és alfajtái fejlődtek, s ezeknél
az ivarok tollazatukra nézve általában különböznek egymástól,
úgy hogy rendkívüli körülménynek tekintik, ha bizonyos alfaj-
ták egymáshoz hasonlítanak. Más felől a házi galambnak ha
sonlóképen roppant számú fajtái és alfajtái fejlődtek s ezeknél
az ivarok kevés kivétellel az azonosságig hasonlók. Ha tehát a
Gallus és Columba nemnek más fajai szelídíttetnének meg s
variálnának, nem lenne elhamarkodott, előre megmondani,
hogy az ivari hasonlóságnak vagy nemhasonlóságnak az öröklés
ugyanazon uralkodó alakjától függő általános szabályai érvé
nyesülnének mindkét esetben. Általában véve, az öröklésnek
ugyanazon általános alakja uralkodott ugyanazon természe
tes csoportban, habár ezen szabály alól határozott eltérések is
vannak. így az ivarok színökre nézve ugyanazon családon, sőt
ugyanazon nemen belül is az azonosságig hasonlíthatnak vagy
nagyon különbözhetnek. Példákat, melyek ugyanazon nemre
vonatkoznak, már közöltünk, így a verebeknél, légykapóknál,
rigók- és faj dóknál. A fáczánok családjában csaknem minden
faj híméi és nőstényei bámulatosan különböznek egymástól, a
füles fáczánnál ( Grossoptilon auritum) ellenben teljesen meg
egyeznek. Egy lúdnak, a Chloephacjá-Tiük két fajánál nem lehet
a hímeket a nőstényektől megkülönböztetni, más két fajánál
pedig oly mértékben különböznek, hogy könnyen külön fajok
nak lehetne tartani.29
Csakis az öröklés törvényeiből magyarázhatjuk meg a kö
vetkező eseteket, melyekben a nőstény az által, hogy későbbi
L9 Ibis. Vol. VI. 1864. p. 122.

életkorában bizonyos oly jellemeket ölt, melyek a hímnek

sajátjai, végre ehhez többé-kevésbbé teljesen hasonlóvá válik.
Itt a védelem alig jöhet tekintetbe. B lyth közli velem, hogy az
Oriolus mdanoccphalus s nehány rokon fajnak nőstényei, mi
dőn a költésre megérettek, tollazatukra nézve lényegesen kü
lönböznek a felnőtt hímektől; a második vagy harmadik vedlés
után azonban csak abban különböznek a hímektől, hogy cső
rük halvány zöldes színű. A törpe gém ( Arcletta) hímje, ugyan
azon tekintély szerint, «állandó színezetét az első vedlés után
kapja, a nőstény ellenben csak a harmadik vagy negyedik
u tá n ; színezete e közben a hím s a fiatal nőstényé kö
zött álló, melyet azonban végre oly tollazat vált fel, mely a
hímével azonos». így hasonlóképen a nőstény vándor sólyom
(Falco peregrinus) is később kapja palaszürke tollazatát,
mint a hím. Swinhoe említi, hogy a Brongo-gébicsek egyiké
nek (Dicrurus rnacrocemts) hímje lágy barna tollazatát még-
csaknem fiók korában veti le s egyenletes, fényes, zöldes
feketével váltja fel; a nőstény ellenben hosszasan megtartja
hátának fehér sávjait és foltjait s a hímnek egyenletes fekete
színét a harmadik éve előtt nem kapja meg tökéletesen. Ugyan
ezen kitűnő észlelő állítja, hogy a nőstény khinai kanalasgém
( Platalea) a második tavaszon az első évében levő hímhez ha
sonlít s hogy a harmadik tavasz előtt nem látszik elérni ugyan
azon kifejlődött tollazatot, melylyel a hím már sokkal korábbi
életkorában bír. A nőstény Bombycilla carolinensis csak igen
kevésben tér el a hím től; azok a függelékek azonban, me
lyek piros spanyolviasz-cseppekként díszítik az evezőtoliakat,
nem olyan korán fejlődnek ki a nősténynél, mint a hím
nél. Egy indiai papagáj (Palcieornis javanicus) hímjének
felső csőrkávája legkorábbi ifjúsága óta korallpiros; a nőstény-30
30 Mikor a hím a nősténynek udvarol, e díszítményét rezegteti

s büszkén mutogatja kifeszített szárnyain. A . L e i t h A d a m s : Fielcl and
Forest Rambles, 1873. p. 153.
nél ellenben, miként B lyth részint kalitkában tartott, részint

a szabadban élő példányokon észlelte, kezdetben fekete s nem
pirosodik meg előbb, mig csak legalább is első életévét el nem
érte, mely életkorban az ivarok egymással minden tekintetben
megegyeznek. A vad pulykának mindkét ivara egy csomó sertét
visel mellén, két éves pulykáknál azonban a hím bojtja négy
hüvelyknyi, holott a nőstényé még alig vehető észre; ha azon
ban az utóbbi a negyedik évét elérte, bojtja négy, egész öt
hüvelyk hosszú.31
Ezen esetekben a nőstények a fejlődésnek rendes menetét
követték, midőn a hímekhez végre hasonlókká váltak, s ily ese
teket nem szabad olyanokkal összetéveszteni, melyekben meg
betegedettvagy vén nőstények him jellemeket öltenek magukra,
vagy olyanokkal, melyekben teljesen termékeny nőstények mig
fiatalok, változás útján vagy bármely más ismeretlen okból a
hímek ismertető jegyeit veszik fel.32 Mindezen esetek azonban
oly sok közös vonásban találkoznak, hogy a pangenesis hipo-
thézise szerint attól látszanak íüggeni, hogy a hímnek minden
testrészéből származó csírák, habár lappangva, a nősténynél is
megvannak s kifejlődésök az alkotó szövetek valamely lényeg
telen változásának az eredménye.
31 Az A rdcttá-1 illetőleg 1. C u v ik r : Régne Anim al, íranslat. by

Mr. B l y t h : megjegyz. p. 159. A Falco peregrinus-^ illetőleg B l y t h :
C h a r l e s w o r t h ’s Mag. o f Nat. Híst. Yol. I. 1837. p. 304. A D icru ru s-t
illetőleg, Ibis. 1863. p. 44. A P lataleá-1 illetőleg, Ibis. Yol. VI. 1864.
p. 366. A Bomycillá-1 illetőleg A u d u b o n : Ornitholog. Biography. Vol. I.
p. 229. A Palaeornis-t illetőleg, J e r d o n : B irds o f India. Vol. I . p. 263.
A vad pulykát illetőleg, A u d u b o n : id. m. Vol. I. p. 15. J u d g e ÜATON-tól
azonban azt hallom, hogy Illinoisban a nősténynél igen ritkán fejlődik
ki a tollbojt. A Petrocossyphus nőstényére vonatkozó analóg eseteket
1. R. B. S h a r p é : Proc. Zoolog. Soc. 1872. p. 496.
32 Mr. B l y t h (Translat. of C u v i e r ’s Régne Anim al, p. 158) külön
böző idevágó eseteket jegyezett fel a L a n iu s, Rabicilla, L in aria és
Anas nemekről. A u d u b o n szintén jegyezett fel hasonló esetet a Pyranga
acstivá-YÓl, Ornith. Biogr. Vol. V. p. 519.
Nehány szót kell még szólanunk a tollazatnak az évszak

kal viszonyban álló változásairól. Fentebb előadott okból alig
lehet abban kételkedni, hogy az ékes dísztollak, a hosszú lelógó
tollak, bóbiták stb. a kócsagoknál, gémeknél s egyéb madarak
nál, melyek csupán nyáron fejlődnek s maradnak meg, kizáró
lag diszítményül vagy nászékességül szolgálnak, habár mindkét
ivarral közösek is. A nőstény e2ek által feltűnőbbé válik a köl
tés időszaka alatt, mint a minő télen volt; az oly madarak
azonban, mint a gémek és kócsagok magukat védelmezni is
képesek. Minthogy azonban a disztollak télen át valószínűleg
kényelmetlenek s bizonyára egészen haszonnélküliek, lehetsé
ges, hogy az évenkint való kétszeri vedlés szokása természe
tes kiválás útján valószínűleg azon czélból szereztetett, hogy
télre a fölösleges czifraságok levettessenek. Ezen felfogás azon
ban számos oly gázlómadárra nem alkalmazható, melynek
nyári és téli tollazata színére nézve csak kevéssé különbözik.
A védtelen fajokra nézve, melyeknek mindkét ivara, vagy csu
pán hímjei a párosodás ideje alatt igen feltűnőkké válnak, —
vagy azon esetekben, midőn a hímeknek evező, vagy farktollai,
mint a Cosmetornis- és Vidná-nál annyira meghosszabbodnak,
hogy a repülést megakadályozzák, — első pillanatra nagyon
valószínűnek látszik, hogy a második vedlés azon külön czélra
fejlődött ki, hogy ezen díszítmények levettessenek. Nem szabad
azonban felednünk, hogy számos madár, így a paradicsom-
madarak, az Argus-fáczán és pávakakas dísztollaikat nem vetik
le s alig lehet azt állítani, a tyúkfélékre legalább bizonyára nem,
hogy e madarak szervezetében rejlik olyan valami, a mi a
kettős vedlést lehetetlenné tenné; mert a havasi fájd évenkint
háromszor vedlik.33 Kétségesnek kell tehát tartanunk, hogy azon
számos faj, mely dísztollait leveti, vagy élénk színét télre elveszíti,
ezt a szokást azon kényelmetlenség vagy veszély következtében
szerezte, melynek ellenkező esetben ki lett volna téve.
L. G o u l d : B irds o f Great Britain.

En tehát arra a következtetésre jutok, hogy az évenként

kétszer történő vedlés szokása a legtöbb, vagy talán minden
esetben bizonyos czélból szereztetett, talán azért, hogy mele
gebb téli tollazat fejlődjék s hogy a tollazat oly változásai,
melyek nyáron át lépnek fel, ivari kiválás útján gyarapodtak
s hogy az utódok ezeket az évnek ugyanazon szakában örököl
ték; az ilyen változásokat azután az öröklésnek az illető fajnál
uralkodó módja szerint vagy mindkét ivar, vagy csupán a hím
örökölte. Ez a felfogás valószínűbbnek látszik, mint az, hogy
ezeknek a fajoknak eredetileg minden esetben az a hajlamuk
volt, hogy dísztollaikat télre megtartsák, a miben azután az
alkalmatlanság vagy veszély kikerülése végett a természetes
kiválás által akadályoztattak meg.
E fejezetben igyekeztem kimutatni, hogy az érvek meg
bízható módon nem támogatják azt a nézetet, hogy a fegyve
rek, élénk színek s különféle czifraságok a hímekre azért szo
rítkoztak, mert a természetes kiválás a jellemek mindkét ivarra
való öröklésének hajlamát a hímre korlátozta. Az is kétes to
vábbá, vájjon számos nőstény madár színei, melyeknek öröklése
kezdettől fogva a nőstényekre szorítkozott, a változások véde
lem czéljából való megmaradásának eredményei-e. Czélszerű
leend azonban e tárgynak minden további fejtegetését mindaddig
elhalasztani, mig a következő fejezetben a fiatal és felnőtt ma
darak tollazata között levő különbségeket nem tárgyalandjuk.
T I Z EN H AT O DI K FEJEZET.
MADARAK. ---- BEFEJEZÉS.
A fiatalkori tollazat mindkét ivar felnőtt állapotban levő tollazatának jellemeihez

viszonyítva. — Az esetek hat csoportja. — Közel rokon, vagy egymást helyet
tesítő fajok hímjeinek ivari különbségei. — A nőstény veszi át a hím
jellemeit. — A fiatalok tollazata összehasonlítva a felnőttek nyári és téli
tollazatával. — A madarak szépségének az egész föld kerekségén való
fokozódása. — Védőszínek. — Feltűnő színezetű madarak. — Az újdonság
méltatása. — A madarakról szóló négy fejezet összefoglalása.
a jellemek öröklését kell már most figyelembe vennünk, és

pedig abból a szempontból, hogy az ivari kiválásra nézve
mi módon korlátozta azt az életkor. A megfelelő életkorban
történő öröklés törvényének létezését és fontosságát nem szük
séges itt tárgyalnunk, minthogy e tárgyról már eleget beszél
tünk. Mielőtt azonban azon, egészben véve kissé bonyolódott,
szabályokat s az esetek azon csoportjait adnám elő, melyek
alatt a fiatal s ven madarak tollazata között levő összes
különbségeket, a mennyire én ismerem, össze lehet foglalni,
nem lesz talán czélszerűtlen nehány előleges megjegyzést tenni.
Ha bármely állat fiatalai szín ökre nézve a felnőttektől kü
lönböznek, s az előbbiek színeinek, a mennyiben megítélhetjük,
nincs valami különös hasznuk, úgy ezt, mint számos más embrió
kori képződményt, azon körülménynek tulajdoníthatjuk, hogy
a fiatal állat valamely korábbi törzsszülőjének jellemeit tartotta
meg. Ez a nézet teljes biztossággal azonban csak akkor tart
ható fenn, ha több fajnak fiókjai egymáshoz nagyon hasonlíta
nak s egyúttal más ugyanazon csoporthoz tartozó fajok felnőtt
jeihez is hasonlítanak; mert az utóbbiak élő bizonyítékai
annak, hogy ilyen állapot ennek előtte lehetséges volt. A fiatal
D a r w in . A z ember szárm azása. I I . 12’
oroszlánok és pumák halvány sávokat vagy foltsorokat viselnek,

s minthogy számos rokon faj úgy fiatal mint felnőtt korában ha
sonló módon van tarkázva, egy természetbúvár sem fog abban
kételkedni, ki a fajok lassankint való kifejlődését hiszi, hogy az
oroszlán és puma törzsszülője sávolyzott volt s hogy a fiatalok
ezen sávolyzatnak a nyomait megtartották; ép ily haránt sávjai
vannak a fekete macskakölyköknek is, melyek felnőtt koruk
ban legkevésbbé sem sávolyozottak. A szarvasfélék családjának
sok faja ivarérett korában nem pettyes, s fiatal korában mégis
fehér foltokat visel, ép úgy, mint nehány kevés faj felnőtt álla
potában is. így továbbá a fiatalok a disznók (Suidae) egész csa
ládjában, valamint bizonyos, ezekkel egészben véve távol rokon
ságban levő állatoknál, nevezetesen a tapiroknál, hosszirányú
sötét sávokat viselnek; itt azonban, úgy látszik, olyan jellemmel
van dolgunk, mely valamely kihalt őstől származik s jelenleg
már csupán a fiataloknál fordul elő. A felnőtt állatok színei
idők folytán mindezen esetekben megváltozott, míg a fiatalok
nál változatlanul maradt, vagy csak kevéssé változott, s ez a
megfelelő életkorban történő öröklés elve szerint jött létre.
Ugyanez az elv alkalmazható számos, különböző csoportba
tartozó madárra, melynél a fiókok nagy mértékben hasonlítanak
egymáshoz s illető felnőtt állapotban levő szüleiktől tetemesen
különböznek. Csaknem valamennyi tyúkfélének, valamint nehány
ezekkel távoli rokonságban álló madárnak, mint a struczoknak,
fiókjai pehelymezökben hosszirányban sávolyozottak; ez a jel
lem azonban oly távol fekvő állapotra vezet vissza, hogy itt
alig érdekelhet. Fiatal keresztcsőrűknek (Loxici) eleintén egye
nes a csőrük, mint a töbhi pintyeké és sávolyzott fiatalkori tol
lazatukban a felnőtt kenderikéhez s a nőstény csízhez ép úgy
hasonlítanak, mint a tengelicze, zöldike s nehány más rokon
faj fiókjaihoz. A sármányok (Emberiza) számos fajának fiókjai
úgy egymáshoz, mint a felnőtt Bordélyhoz ( Emberiza miliaria)
hasonlítanak. A rigók csaknem egész nagy csoportjának fiókjai
pettyegetett mellűek, a mi oly jellem, melyet számos faj egész
XVI. FEJ. M ADARAK. 170
életén át megtartott, mások pedig, mint például a Turdus mi-

(jratorius végkép elvesztett. így hasonlóképen számos rigónak
háta az első vedlés előtt foltos, mely jellemet több keleti
faj egész életén át megtart. Sok gébics (Lanius), nehány har
kály s indiai galamb ( Chalcophaps indiciis) fiókjának hasol
dala harántul sávolyozott; s hasonló tarkázat jellemez bizonyos
rokon nemeket s fajokat felnőtt állapotban. Nehány egymással
közel rokon, pompás indiai kakuk (Chrysococcyx) fajainak ivarai
felnőtt állapotban színökre nézve lényegesen különböznek egy
mástól, holott fiókjaikat nem lehet egymástól megkülönböztetni.
Egy indiai lúd ( Scirkidiornis melanonotus) fiókjai tollazatukra
nézve egy rokon nem ( Dendrocygna) felnőttjeihez hasonlíta
nak.1 Hasonló tényeket fogunk alább bizonyos gémekről kö
zölni. A fiatal nyírfajdok (Tetrao tctrix) bizonyos más fajok
nak, pl. a Tetrao scotieus-nnk, úgy felnőttjeihez, mint fiókjaihoz
hasonlítanak. Végre, mint B lyth, ki e tárgyra beható figyel
met fordított, helyesen megjegyzi, sok faj természetes rokonsága
legjobban kitűnik a fiatalkori tollazatban; mivel pedig vala
mennyi szerves lény igazi rokonsága közös ősöktől való szár
mazástól függ, e megjegyzés hathatósan támogatja azon fel
tevést, hogy a fiatalkori alakok tollazata megközelíti az illető
faj előbbi, ősi állapotát.
Ámbár különböző családokba tartozó, sok fiatal madár pil
lantást enged vetni távoli őseinek tollazatára, mégis van sok
olyan madár is, még pedig részint egyszerű, részint ragyogó színű,
melynek fiatalai szüleikhez igen hasonlítanak. Ily fajoknál a
különböző fajok fiókjai nem hasonlíthatnak egymáshoz jobban,
1 A rig ó k a t, g é b ic s e k e t és h a r k á ly o k a t ille tő le g 1. M r. B lyth a

C h a r l e s w o r t h ’s Mag. o f Nat. H ist. V o l. I . 1837. p . 3 0 4 ; 1. tov á b b á
m e g je g y z é s é t C u v i e r Rcgne A nüm tZ -jának ford ításáh oz, p . 159. A Lo-
xiá-TSb v o n a tk o zó a d a to t sz in té n B l y t h u tá n k ö z lö m . A rig ó k a t ille tő le g
1. to v á b b á A u d u b o n : Ornitholog. Biogr. V ol. I I . p . 195. A Chrysococcyx-t
és Chalcophaj?s-ot ille tő le g 1. B l y t h id . J e r d o n : B irds o f India. V o l.
I I I . p . 485. A S e r i i diornis-t ille tő le g 1. B l y t h : Ibis , 1867. p . 175.
12*
mint a szülők; nem mutathatnak továbbá feltűnőbb hasonla

tosságot rokon fajok felnőttéihez. Törzsszülőiknek tollazatáról
csak kevés felvilágosítást adnak, kivévén annyiban, hogy ha a
fiatal és felnőtt madarak a fajok egész csoportjában ugyanazon
módon színezettek, valószínű, hogy törzsszülőik is ilyen szí
nűek voltak.
Lássuk már most az eseteknek azon csoportjait, melyek
alá összefoglalhatók azon hasonlatosságok, vagy különbségek,
melyek vagy mindkét, vagy csupán az egyik ivar fiatalainak s
felnőttéinek tollazata között észlelhetők. Ilyenféle szabályokat
először Cuvier fejtett k i; az ismeretek haladtával azonban ezen
szabályok módosításra s bővítésre szorulnak. Ezt én, a meny
nyire a tárgy rendkívüli bonyodalmai megengedik, különböző
forrásokból merített adatok alapján megkísértettem; a tárgy
nak illetékes ornithologus által történő kimerítő feldolgozása
azonban égető szükséget képez. Hogy biztosságra jussak az
iránt, milyen terjedelemben van ezen szabályok mindegyikének
érvénye: négy terjedelmes munkában foglalt adatokat tábláza
tosán összeállítottam, tudniillik Macgillivray után az angolor
szági, Audubon után az északamerikai, Jerdon után az indiai
és Gould után az ausztráliai madarakra vonatkozó adatokat.
Előre akarom itt még bocsátani először, hogy a különböző ese
tek és szabályok egymásba lassankint átmennek; másodszor
pedig azt, hogy az alatt, hogy a fiatalok szüleikhez hasonlíta
nak, nem az értendő, hogy velők azonosságig egyenlők; mert
színeik csaknem mindig kevésbbé élénkek, továbbá tolláik
lágyabbak s gyakran más alakúak.
SZABÁLYOK, VAGYIS AZ ESETEK CSOPORTJAI.
I. Ha a felnőtt hím szebb, vagy szembetűnőbb mint a fel

nőtt nőstény, mindkét ivarbeli fiatalok első tollazatukban a
felnőtt nőstényhez hasonlítanak, mint például a közönséges
tyúknál és pávánál; vagy, a mi alkalmilag szintén előfordul, a

nőstényhez sokkal inkább hasonlítanak, mint felnőtt hímhez.
II. Ha a felnőtt nőstény szembetűnőbb, mint a felnőtt hím,
a mi, habár ritkán, de néha mégis előfordul, első tollazatukban
mindkét ivarbeli fiatalok a felnőtt hímhez hasonlítanak.
III. Ha a felnőtt hím a felnőtt nőstényhez hasonlít, mind
két ivarbeli fiataloknak egészen külön tollazatuk van; ezt talál
juk például a veresbegynél.
IV. Ha a felnőtt him a felnőtt nőstényhez hasonlít, első
tollazatukban mindkét ivarbeli fiatalok a felnőttekhez hasonlí
tanak; ez az eset áll például a jégmadárra, számos papagájra,
varjúra, poszátára.
V. Ha mindkét ivarbeli felnőtteknek külön nyári és téli
tollazatuk van, legyen bár a hím a nősténytől különböző, vagy
nem, a fiatalok a téli tollazatban levő mindkét ivarbeli felnőtt
hez, vagy ritkábban a nyári tollazatban levőkhez, vagy csupán
a nőstényekhez hasonlítanak; vagy pedig a fiatalok tollazata
közvetítő jellemű; vagy végre a felnőttek két évszaki tollazatá
tól lényegesen különbözik.
VI. A fiatalok nehány kevés esetben első tollazatukra nézve
különböznek egymástól az ivarok szerint; e mellett a fiatal
hímek többé-kevésbbé a felnőtt hímekhez, a fiatal nőstények
pedig többé-kevésbbé a felnőtt nőstényekhez hasonlítanak.1
1. csoport.— E csoportban mindkét ivarbeli fiatalok többé-

kevésbbé a felnőtt nőstényekhez hasonlítanak, a felnőtt hímek
pedig gyakran a legfeltűnőbb módon különböznek a nősté
nyektől. Számos példát lehetne itt idéznünk a madarak min
den rendéből; legyen azonban elég a közönséges fáczánt, ka
csát s házi verebet emlékezetbe idéznünk. Az ezen csoportba
tartozó esetek lassankint átmennek a többibe. így az ivarok
felnőtt állapotban oly lényegtelenül különbözhetnek egymástól
s a fiatalok a felnőttektől, hogy kétesnek látszik, hogy ily
esetek ezen, vagy inkább a harmadik vagy negyedik csoportba
1 8 2 IV A R I K IV Á L Á S . II. RÉSZ.
sorozandók-e. így továbbá a két ivarbeli fiatalok a helyett, hogy

egymással tökéletesen megegyeznének, egymástól jelentéktelen
mértékben különbözhetnek, mint a hatodik csoportba tartozók
nál. Ez átmeneti esetek azonban ritkák, vagy legalább nem
élesen térnek el azoktól, melyek határozottan ebbe a csoportba
tartoznak.
E szabály ereje legjobban mutatkozik azon madár -
csoportoknál, melyeknél a két ivar s a fiatalok egymáshoz az
általános szabály szerint hasonlítanak; mert ha a hímek ezen
csoportban, mint bizonyos papagájok, a jégmadarak- s galam
boknál stb., a nőstényektől valóban különböznek, mindkét ivar
beli fiatalok a felnőtt nőstényekhez hasonlítanak.2 Még sokkal
jobban látjuk ezt a tényállást bizonyos anomalis esetekben ki
fejlődve ; így a Hdiothrix aiiricidütá-nak (egy kolibrinak) hímje
feltűnően különbözik a nősténytől abban, hogy pompás a torka
s füle mellett szép tollpamatai vannak; a nőstény azonban ar
ról nevezetes, hogy farka sokkal hosszabb, mint a hímé. Mind
két ivarú fiatalok (kivévén azt, hogy mellök bronzszínnel tarká-
zott) a felnőtt nőstényekhez hasonlítanak, a hosszú farkat is
ideértve, úgy, hogy a bírnék farka az ivarérettség felé tényleg
rövidebbé válik, a mi mindenesetre igen rendkívüli körül
mény.3 A hím búvárnak (Mergus mergamer) tollazata feltü-
2 L. példáéi G o u l d a Cyanalcyon-ról, egy jégmadárról adott leírá

sát (Handbook etc. Vol. I. p. 133), ennél azonban a fiatal hím, bár
hasonlít a felnőtt nőstényhez, mégis kevésbbé ragyogó színű. A Dacelo
némely fajánál a hímek farka kék, a nőstényeké barna; s R. B.
S h a r p é -tói hallom, hogy a Dacelo Gaudichaudi fiatal hímjének farka
kezdetben barna. G o u l d (id. m. Vol. II. p. 14. 20. 27) bizonyos oly
fekete kakaduk és királylórik ivarait s fiatalait írta le, melyeknél
ugyanezen törvény uralkodik. L. továbbá J e r d o n : Birds o f In d ia Vol.
I. p. 260., a Palaeornis rosa fiatalai inkább hasonlítanak a nőstényekhez
mint a hímekhez. A Columba passerin a mindkét ivaréról s fiatalairól 1.
A u d u b o n : Ornith. Biogr. Vol. II. p. 475.
a Ezt a k ö z lé s t Mr. G o u L D -n a k k ö s z ö n ö m , k i p é ld á n y a it n e k e m
m e g m u t a t t a ; 1. to v á b b á u g y a n e n n e k : In trodu ci. to the Trochűidae,
1861. p . 120.
XVI. FEJ. M A DAK AK . 183
nőbb színű s válltollai s másodrendű evezőtollai sokkal hosz-

szabbak, mint a nőstényéi; azonban eltérőleg attól, a mi
tudtommal valamennyi madárra nézve áll, a felnőtt hímnek
kontya, habár szélesebb is, de rövidebb mint a nőstényé, csak
kevéssé hosszabb egy hüvelyknél, míg a nőstényé harmadfél
hüvelyk hosszá. Mindkét ivarú fiatalok pedig minden tekintet
ben a felnőtt nőstényekhez hasonlítanak, úgy hogy kontyuk, bár
kissé keskenyebb, de tényleg hosszabb, mint a felnőtt hímé.4
Ha a fiatalok meg a nőstények egymáshoz nagyon hasonlók,
a hímektől pedig mindketten különböznek, legvalószínűbbnek
azon következtetés látszik, hogy csupán a hímek módosultak.
Még a Hcliothrix és Mergas anomalis eseteiben is valószínű, hogy
eredetileg felnőtt állapotban mindkét ivar el volt látva az egyik
fajnál tetemesen meghosszabbodott farkkal, a másiknál hosszú
kontytyal s hogy ezen jellemeket a felnőtt hímek azóta vala
mely ismeretlen okból elveszítették, hím utódaik pedig az ivar
érettség megfelelő korában megkisebbedett állapotban örököl
ték. Azon feltevést, hogy ebben a csoportban, — a mennyiben a
hímek és nőstények közötti különbségek a fiatalokéival való
kapcsolatban tekintetbe jőnek, — csupán a hímek módo
sultak, BLYTH-től5 közölt nehány nevezetes, egymást külön
böző országokban helyettesítő közel rokon fajokra vonatkozó
adat támogatja. Mert a felnőtt hímek ezen egymást helyet
tesítő fajok közűi többnél bizonyos fokú változást szenved
tek s egymástól megkülönböztethetők; a nőstények és fiatalok
ellenben nem különböztethetők meg s ennek következtében
teljesen változatlanúl maradtak. Ez az eset áll bizonyos indiai
T h c n n n o b i a bizonyos mézszívókról (Nectarinia), gébicsről
4 M a c g il l iv r a y : Hist. B rit. Birds. Vol. V. p. 207—214.

5 L. nevezett kitűnő értekezését: Journal o f the asiatic. Soc. of
Bengal. Vol. X IX. 1850. p. 223; 1. továbbá J e r d o n : B irds o f India.
Vol. I. introduct. p. X XIX . A Tanysipterá-t illetőleg Prof. S c h l e g e l
BLYTH-nek azt m ondotta, hogy pusztán csak a feln őtt hím ek összehason
lítása útján több különböző fajtát képes m egkülönböztetni.
( Tephrodornis) , j égmadárról ( Tanysiptera) , kalij -fáczánról

( Gallophasis) és erdei fogolyról (Arboricola ).
Némely analóg esetben, tudniillik olyan madaraknál,
melyeknek külön nyári és téli tollazatuk van, melyeknek ivarai
azonban csaknem egyenlők, bizonyos egymással közel rokon
fajok nyári vagy násztollazatukban könnyen megkülönböztet
hetők, téli s fiatal kori tollazatukban azonban nem. Ez az eset
nehány egymással közel rokon indiai barázdabillegtetőre
(Motacilla) nézve. Swinhoe arról értesít,6 hogy az Ardeola-
nak, a gémek egy nemének, három faja, melyek egymást külön
böző kontinenseken helyettesítik, midőn nyári tollazatukkal
ékesítettek, a legfeltűnőbb módon különböznek, azonban
télen alig, vagy csak igen nehezen különböztethetők meg.
E három faj fiatalkori tollazatában igen hasonlít a téli tolla
zatukban levő felnőttekhez. Ez az eset annál különösebb, mert
az Ardeola két másik faja télen*nyáron megtartja csaknem
ugyanazon tollazatot, mely megegyezik avval, mely az előbb
említett három fajt télen s fiatal korában jellemzi; s ez
a tollazat, mely különböző fajnak különböző életkorban s
különböző évszakban sajátja, valószínűleg megegyezik a nem
törzsszülőinek színével. Mindezen esetekben a násztollazat
az, melyről föltehetjük, hogy eredetileg a felnőtt hím sze
rezte a párosodás ideje alatt s a megfelelő évszakban mind
két ivarra átszállott s módosult, míg a téli tollazat s az
éretlen fiataloké változatlan maradt.
Az a kérdés merül itt azonban természetesen fel, hogy mi
lehet annak az oka, hogy az utóbbi esetekben mindkét ivarnak
téli tollazata, az először említett esetekben pedig a felnőtt nős
tényeknek a tollazata ép úgy mint az éretlen fiataloké épen nem
módosult? Azon fajoknak, melyek egymást különböző tartomá
6 L . to v á b b á M r. S w i n h o e : Ibis. J u ly , 1863. p . 1 3 1 ; s e g y korábbi

é r te k e zé sé t, m e ly Mr. B l y t h e g y m e g je g y z é s é n e k k iv o n a tá t ta r ta lm a z za
(Ibis. J a n u a ry , 1861. p. 52.).
XVI. FEJ. MADARAK. 185
nyokban helyettesítik, csaknem mindig valamivel más feltéte

leknek kellett kitéve lenniök; csupán a hímek tollazatának
módosulását azonban alig tulajdoníthatjuk ezen hatásnak,
látva, hogy a nőstények és fiatalok, melyek daczára annak,
hogy ugyanoly módon voltak ugyanazon feltételeknek kitéve,
nem módosultak. Alig van tényállás, mely világosabban mu
tatná mily alárendelt jelentőségű az életfeltételeknek közve
tetten hatása, összehasonlítva a természetes kiválás által felhal
mozott változásokkal, mint a számos madár ivarai között ész
lelhető meglepő különbség; mert mindkét ivarnak ugyanazon
táplálékkal kellett élnie s ugyanazon éghajlatnak kellett kitéve
lennie. Mindennek daczára azonban mi sem gátol annak felte
vésében, hogy az új életfeltételek idő folytán valamely közve
tetten hatást gyakorolhatnak akár mindkét ivarra, akár pedig,
valamely különös szervezeti tulajdonságnál fogva, csupán az
egyik ivarra; csupán azt látjuk, hogy ezek alárendelt jelentő
ségűek a kiválás által felhalmozódó eredményekhez képest. Szél
iében elterjedt analógiákra támaszkodva, azt következtethetjük,
hogy midőn egy faj valamely új tartományba vándorol be, — s en
nek kell okvetlenül a helyettesítő fajok képződésétmegelőznie,—
a megváltozott feltételek, melyeknek csaknem mindig ki leend
téve, bizonyos korlátok között ingadozó változásokat fognak
eredményezni. Ez esetben az ivari kiválásnak, mely a válto
zásra nagyon hajló elemtől, — a nősténynek ízlésétől vagy bá
mulásától függ, — új színárnyalatokat vagy egyéb módosuláso
kat kellend találnia, melyekre hatást gyakorolhat s melyeket
felhalmozhat; s mivel az ivari kiválás folytonosan hatásban
van, — azok után, miket az ember által a házi állatokon gya
korolt öntudatlan kiválogatás eredményeiről tudunk, — való
ban csodálatos lenne, ha azon állatok, melyek külön területeket
laknak s melyek soha sem kereszteződnek s ennek következté
ben újonnan szerzett jellemeiket nem olvaszthatják össze : kellő
idő múlva nem módosulnának különböző módon. E meg
jegyzések egyenlő mértékben vonatkoznak a nász- és nyári tol
1 8 6 IV A R I K IV Á L Á S . II. RÉSZ.
lazatra, szorítkozzék az bár csupán a hímre, avagy legyen mind

két ivarnak közös tulajdona.
Ámbár a fennebb említett egymással közel rokon fajok
nőstényei és fiatalai alig különböznek egymástól valamiben,
úgy hogy csupán a hímeket lehet megkülönböztetni, ugyanazon
nem fajainak nőstényei mégis különböznek egymástól. A különb
ségek azonban ritkán oly lényegesek, mint a hímek között levők.
Világosan látjuk ezt a tyúkfélék egész családjában. így például a
közönséges és japáni fáczánnak, különösen pedig az arany- és
Amherst-fáczánnak, — az ezüstfáczánnak és vad tyúknak, —
nőstényei színre nézve nagyon hasonlítanak egymáshoz, holott
hímjeik rendkívüli mértékben különböznek egymástól. Ugyanez
áll a Cotingafélék { Cotinyidae, Ampelidac ), pintyfélék és számos
más család nőstényeiről. Tényleg nem lehet abban kételkedni,
hogy a nőstények általános szabály szerint, kevésbbé módosultak,
mint a hímek. Némely madár azonban sajátságos és megmagya
rázhatatlan kivételt képez: így a Paradisea apoda és P.papuana
nőstényei inkább különböznek egymástól, mint megfelelő hím
jeik;7 az utóbbi fajnak nősténye hasoldalán tiszta fehér, a P.
apoda nősténye pedig alul sötétbarna. Továbbá, mint Newton
tanártól hallám, két Oxynotus (gébics) fajnál, melyek egymást a
Mauritius- és Bourbon-szigeteken helyettesítik,8 a hímek színre
nézve csak kevéssé különböznek egymástól, a nőstények pedig na
gyon eltérnek. Abourboni fajnál úgy látszik, minthaanőstény rész
ben megtartotta volna fiatalkori tollazatát, mert első pillanatra,
oa mauritiusi faj fiatalának lehetne tartani». E különbségek azok
kal hasonlíthatók össze, melyek az ember kiválogatásától függetle
nül s megmagyarázhatatlan módon fejlődtek a küzdőkakas bizo
nyos alfajtáinál, melyeknek tyúkjai nagyon különböznek, holott
a kakasokat magokat alig lehet egymástól megkülönböztetni.9
7 AYallace: The Malay Archijjclago. Vol. II. 1869. p. 394.

8 E fa j o k a t s z ín e z e t t á b r á k k a l e g y ü t t M. F. P o l l e n ír ta le , Ibis.
1866. p. 275.
9 Variation o f Animals. etc. Vol. I. p. 251.
Minthogy én a rokon fajok hímjei közt levő különbségeket

oly általánosságban ivari kiválás útján magyarázom, miként
lehet a nőstények közötti különbségeket minden közönséges
esetben megmagyarázni? Nem szükséges, hogy itt a különböző
nemekhez tartozó fajokat vegyük figyelembe; mert ezeknél
a különböző életmódhoz való alkalmazkodás s egyéb más erők
működtek közre. Az ugyanazon nemhez tartozó nőstények kü
lönbségeit illetőleg csaknem bizonyosnak látszik előttem, hogy
a főkép működésben volt erőt azon jellemeknek a nőstények
által történt öröklése képviseli, melyeket a hímek ivari kiválás
útján szereztek. A különböző angolországi pintyeknél az ivarok
majd igen lényegtelenül, majd lényegesen különböznek egy
mástól ; s ha a zöldikének, erdei pintyőkének, tengeliczének,
piróknak, keresztcsőrűnek, verébnek stb. nőstényeit egymással
összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy főleg azon pontokat illető
leg különböznek egymástól, melyekre nézve illető hímjeikkel
megegyeznek; a hímek színeit pedig bízvást tulajdoníthatjuk az
ivari kiválásnak. Sok tyúkféle madár ivarai egészen rendkívüli
módon különböznek egymástól, így a pávánál, fáczánnál, tyúk
nál, míg másoknál a hím jellemei részben, vagy teljesen is át
vitettek a nőstényre. A Polyplectron-fajok nőstényeinek főleg a
farkukon megvannak a hím pompás szemfoltjai tökéletlen álla
potban. A nőstény fogoly csak abban különbözik a hímtől, hogy
mellének rozsdavörös foltja kisebb, a vad pulyka nősténye pedig
csak abban, hogy színei sokkal halványabbak. A gyöngytyúk
két ivarát nem lehet egymástól megkülönböztetni. Nincs semmi
valószínűtlenség azon föltevésben, hogy az utóbbi madár egy
színű, habár sajátságosán pettyegetett tollazatát első sorban
a hím szerezte ivari kiválás útján s az után szállott az át
mindkét ivarra; mert lényegében nem különböznek azon sok
kal díszesebb pettyegetett tollazattól, mely a Tragopan-fáczán-
nak csupán hímjét jellemzi.
Figyelembe veendő, hogy a jellemeknek a hímekről a nős
tényekre való átszállása némely esetben, úgy látszik, igen távol
eső időben történt, mire a hím azután még tetemes változáso

kat szenvedett, a nélkül, hogy ezen később szerzett jellemeket
is örökségül adta volna a nőstényeknek. így például a nyírfajd
nak (Tetrao tctrix) nőstényei és fiatalai a zsombékfajdnak (T.
seoticus) mindkét ivarához s fiatalaihoz nagyon hasonlítanak ;
s ebből azt következtethetjük, hogy a nyirfajd valamely régi
fajtól származik, melynek mindkét ivara csaknem olyan színű
volt, mint a zsoínbékfajd. Minthogy az utóbbi fajnak ivarai a pá-
rosodás ideje alatt feltűnőbben sávolyozottak, mint az év más
szakában, s minthogy a hím erősebben kifejlődött vörös és barna
színezete által a nősténytől némileg eltér.10 azt következtethet
jük, hogy tollazatára az ivari kiválás, legalább bizonyos mér
tékig, befolyással volt. Ha ez így van, úgy, tovább menve, azt is
következtethetjük, hogy a nőstény nyírfajdnak megközelítőleg
hasonló tollazata valamely korábbi időszakban hasonló módon
képződött. A hím nyirfajd azonban ezen idő óta szép fekete
tollazatot s kifelé hajló villaalakú farkat nyert, mely jellemek
ből alig szállott át valami a nőstényre, kivévén azt, hogy a
nőstény farkán a villaalakú; kettéosztásnak némi nyomai lát
hatók.
Ezek után azt következtethetjük, hogy különböző, bár ro
kon nőstények tollazata gyakran az által vált többé-kevésbbé
különbözővé, hogy oly jellemek, melyeket a hímek akár ko
rábbi, akár újabb időben ivari kiválás útján szereztek, külön
böző mértékben szállottak át a nőstényekre. Különös figyel
met érdemel azonban az, hogy ragyogó színek sokkal ritkábban
vitettek át, mint más színárnyalatok. A kékbegynek ( Cyanceula
sueciea) például szép kék begye van, mely háromszögalakú vö
rös foltot zár körül; megközelítőleg hasonló rajzok a nőstényre
is átszállottak, a közbülső folt azonban vörös helyett vörös
barna s kék helyett foltos tollak környezik. A tyúkféléknél
számos analóg eset van; mert azon fajok közül, melyeknél,
10 Macgillivray : Hint. B r it. Birds. Vol. I. p. 172— 174.

XVI. FEJ. M A D AR A K . 189
mint a foglyoknál, fúrj éknél, gyöngytyúkoknál stb. a tollazat

színe nagy mértékben átszállott a hímekről a nőstényekre,
egy se ragyogó színű. Ezt bizonyítják a fáczánok is, melyeknél
a hím általában sokkal ragyogóbb színű, mint a nőstény; a
füles- és Wallich-féle fáczánnál ( Crossoptilon auritam és Pha
sianus Wallichii) azonban az ivarok nagyon hasonlítanak* egy
máshoz s színezetűk egyszerű. Sőt még odáig is mehetünk, hogy
feltehetjük, hogy ha ezen két fáczán tollazatának valamely
része ragyogó színű lett volna, ez nem szállott volna át a nős
tényekre. Ezek a tények hathatósan támogatják WALLACE-nak
azon nézetét, hogy oly madaraknál, melyek a fészkelés ideje
alatt sok veszélynek vannak kitéve, a hímek élénk színének a
nőstényekre való átvitelét a természetes kiválás gátolta volt meg.
Nem szabad azonban felednünk, hogy egy más, fennebb közölt
magyarázat is lehetséges : az tudniillik, hogy azon hímek, me
lyek változtak s élénk színűekké váltak, addig, mig fiatalok s
tapasztalatlanok voltak, nagy veszélyeknek voltak kitéve s nyil
ván nagyobb részt elpusztultak; másfelől azonban, föltéve,
hogy az idősebb és óvatosabb hímek ugyanily módon változtak,
ezek nem csak hogy életben maradhattak, hanem más hímekkel
való versenyzésük alkalmával még elsőbbségben is voltak. Oly
Változásoknak azonban, melyek az élet későbbi szakán lépnek
fel, hajlamuk van. kizárólag ugyanazon ivarra átszállani, úgy
hogy ez esetben a ragyogó színek a nőstényekre nem vitettek
volna át. Más felől pedig kevésbbé feltűnő czifraságok, olya
nok, minők a füles- és Wallich-féle fáczánnál vannak, nem
lettek volna veszélyesek s ha fiatal korban fejlődtek volna ki,
átszállottak volna mindkét ivarra.
A közel rokon fajok nőstényei között levő különbségek
egyesei a jellemeknek a hímekről a nőstényekre részben való
átvitelének hatásán kívül az életfeltételek közvetetten hatásának
is tulajdoníthatók.11 A hímeknél az ivari kiválás útján szerzett1
11 L. e tárgyat illetőleg, Variation etc. Chap. XXIII.

ragyogó színek minden ilyen hatást eltompítottak; de nem így a

nőstényeknél. A tollazat azon végtelen különbségeinek mind
egyike, melyet szelídített szárnyasainknál észlelünk, természe
tesen bizonyos oknak a következménye; s természetes s egy
forma feltételek alatt bizonyos színezet, feltéve, hogy semmi
tekintetben sem ártalmas, előbb-utóbb csaknem bizonyosan
uralkodóvá válik. Az ugyanazon fajhoz tartozó egyének folyto
nos kereszteződése végre oda fog törekedni, hogy minden ez
által okozott színbeli változást kiegyenlítsen.
Senki sem kételkedik abban, hogy számos madárnál mind
két ivarnak a színe védelem czéljából a környezethez alkalmaz
kodott; s lehetséges, hogy ne hány fajnál csupán a nőstények
módosultak ily módon. Ámbár nehéz, s mint az előbbi fejezet
ben kimutattuk, talán lehetetlen lenne, az öröklésnek egyik
alakját kiválogatás által a másikba változtatni át, mégis a leg
kisebb nehézség sem forog fenn az iránt, hogy a nőstény színe
a hímétől függetlenül az által alkalmazkodjék a környezetéhez,
hogy oly változások, melyek kezdetöktől fogva a női ivarra vol
tak korlátozva, felhalmozódtak. Ha a változások nem lettek
volna ily módon korlátozva, a hím élénk színeinek el kellett
volna csenevészni, vagy elpusztulni. Vájjon számos fajnak csu
pán nőstényei módosultak-e ily módon, mai nap még nagyon
kétséges. Szeretném, ha Walla c e felfogását egész kiterjedésében
következteti) etném, mert alkalmas nehány n ehézséget megoldani.
Minden oly változás, mely a nőstényre nézve, mint védelmi esz
köz nem lenne hasznos,— a helyett, hogy egyszerűen azért veszne
el, mert a kiválásnál nem jutna érvényre, vagy ismételt keresz
teződés következtében, vagy, hogy azért küszöböltetnék ki, mert
a hímekre átszállva, ezekre nézve bármi módon káros lenne, —
magától elenyésznék az utódoknál. A nőstény tollazata ily mó
don állandóan megtartaná jellemét. Könnyebbség volna továbbá,
ha feltehetnők, hogy számos madár mindkét ivara sötétebb
színezetét védelmi czélból nyerte s tartotta m eg; — így például
a csalogány és az ökörszem ( Acccntor moduláris és Troglodytes
vulgaris), — melyeket illetőleg az ivari kiválás feltevésére

nincs elégséges bizonyítékunk. Azon következtetést illetőleg
azonban, hogy oly színek, melyek nekünk igényteleneknek lát
szanak, bizonyos fajok nőstényeire nézve szintén nem vonzók,
óvatosaknak kell lennünk; oly esetekről, minő a házi verébé,
melynél a hím lényegesen különbözik a nősténytől, habár élénk
színei nincsenek is, nem szabad megfeledkeznünk. Senki sem
fogja valószinűleg vitatni akarni, hogy sok tyúkféle madár,
mely a nyílt földön él, jelenlegi színét legalább részben védel-
mül nyerte. Ismeretes, milyen jól tudják magukat színök ótalma
alatt elrejteni; ismeretes, hogy a havasi fajdok, az alatt, míg téli
tollazatukat a nyárival váltják fel, mely mindkettő védő, teteme
sen szenvednek az orvmadaraktól. Vájjon feltehetjük-e azonban,
hogy például a nyír- és zsombékfajd nőstényének színárnyalata
és rajza között levő lényegtelen különbség védelmül szolgál?
Vájjon a foglyok jobban védettek-e jelenleg, mint ha a fürjék
hez lettek volna hasonlókká? Vájjon azon lényegtelen különb
ségek, melyek a közönséges-, japáni- és aranyfáczán nőstényei
között vannak, védelmül szolgálnak, avagy nem cseréltethetett
volna-e fel tollazatuk minden további veszély nélkül? Azok
után, miket Wallace Kelet bizonyos tyúkféle madarainak élet
módjáról észlelt, azt hiszi, hogy ily csekély különbségek jóté
konyak. A mi engemet illet, megkell vallanom, hogy erről nem
vagyok meggyőződve.
Ennek előtte, mikor még a védelem elvére, mint a nős
tény madarak kevésbbé élénk színeinek magyarázó okára nagy
súlyt fektettem, azon gondolatom támadt, hogy talán eredetileg
mindkét ivar s a fiatalok is élénk szintiek lehettek; hogy azon
ban később a nőstények a költés ideje alatt rájok háramló ve
szély, a fiatalok pedig tapasztalatlanságuk miatt váltak védelem
czéljából halványabbakká. Ezt a nézetet azonban egyetlen bizo
nyíték sem támogatja s nem valószinti; mert ez által képzele
tünkben a nőstényeket s fiatalokat az elmúlt időkben oly ve
szélyeknek teszszük ki, melyek ellen a módosult utódokat meg
védeni később szükségesnek mutatkozott. E mellett a nősténye

ket és fiatalokat a kiválás lassú folyamata útján ugyanazon
színezetre s rajzokra kell visszavezetnünk, s fel kell tennünk,
hogy ezek a megfelelő ivarra s a megfelelő életkorban örököl
teinek. Kissé idegenszerű tény továbbá, — feltéve, hogy a
nőstények és fiatalok a módosulás folyamatának minden fo
kán hajlamot mutattak volna oly élénk szintiekké válni, minők
a hímek, hogy a nőstények soha se váltak homályos színűekké
a nélkül, hogy egyidejűleg a fiatalok is részt vettek volna ezen
változásban; mert, a mennyire én tudom, nem ismeretesek oly
fajok, melyeknél a nőstények homályos, a fiatalok ellenben
élénk színűek. Bizonyos harkályok fiatalai azonban részben
mégis kivételt képeznek, mert «fejőknek egész felső része vörös
színű», mely szín később vagy mindkét ivar felnőtteméi egy
szerű kerek folttá kisebbedik, vagy pedig a felnőtt nőstényeknél
egészen elenyészik.12
A mi végre az előttünk fekvő esetek csoportját illeti, a leg
valószínűbbnek az a nézet látszik, hogy a szín fényében s
egyéb diszítményi jellemekben mutatkozó egymást követő vál
tozások, melyek a hímeknél egészben véve késői életkorban
lépnekTfel, egyedül maradtak meg, s hogy ezen változások leg
többjét, vagy valamennyiét, azon késői életkornál fogva, mely
ben fellépnek, kezdettől fogva csakis a hím utódok örökölték.
A nőstények vagy fiatalok színében való bármely élénkülésnek
semmiféle haszna sem lett volna s tenyésztésre nem választa
tott volna ki; e mellett, ha veszélyes lett volna, kiküszöböltetett
volna. Ily módon tehát a nőstények és fiatalok vagy nem mó
dosultak, vagy, — a mi sokkal gyakoribb eset, — a hímek egy
másra .következő változásai egyeseinek átvétele által részben
módosultak. Az életfeltételek, melyeknek hosszasan ki voltak
12 Audubon : Ornitholog. Biogr. Vol. I. p. 193. Macgillivray :

Hist. B rit. B irds. Vol. III. p. 85. L. továbbá az Indopicus Cariotta
fentebb közölt esetét.
téve, talán mindkét ivarra közvetetlenül hatottak; minthogy

azonban a nőstények más módosulásoknak nem voltak alávetve,
ezeken az ily befolyások következményei legjobban kivehetők.
Egyes esetekben, különösen a földön élő madaraknál lehetsé
ges, hogy a nőstények és fiatalok vedelem czéljából a hímektől
függetlenül módosultak, úgy hogy a környezetnek homályos
színét vették magukra.
II. csoport. — Ha a felnőtt nőstény szembetűnőbb mint

a felnőtt hím, mindkét irárbeli fiatalok első tollazatukban a fe l
nőtt hímekhez hasonlítanak. — E csoport épen az ellenkező
eseteket tartalmazza, mint az előbbi, mert itt a nőstények élén-
kebb színűek vagy szembetűnőbbek, mint a hímek, s a fiatalok,
a mennyire ismeretesek, a helyett, hogy a felnőtt nőstényekhez
hasonlítanának, a felnőtt hímekhez hasonlítanak. Az ivarok
között való különbség azonban soha sem oly nagy, mint az
első csoportba tartozó madaraknál, s ez esetek továbbá arány
lag ritkák. W a l l a c e , a ki először irányította a figyelmet azon
sajátságos viszonyra, mely a hímek kevésbbé élénk színe s a
költésnek ezek által végezett feladata között van, nagy súlyt
fektet erre a pontra,18 mint annak döntő bizonyítékára, hogy
sötét színek védelem czéljából szereztettek a költés időszaka
alatt. Az ettől eltérő nézet nekem valószínűbbnek látszik.
Minthogy az esetek nevezetesek s nem számosak, valamennyit,
melyről tudomásom van, közölni akarom.
A Turnix-nemnek — fürjfele madaraknak — egyik cso
portjában a nőstény kivétel nélkül nagyobb a hímnél (az
ausztráliai fajok egyikénél csaknem kétszer akkora) s ez a tyúk
féléknél egészen szokatlan körülmény. A nőstény a legtöbb
fajnál határozottabb s élénkebb színű, mint a hím,14 nehány
, 18 Westminster R eview , July, 1867, és A. M u r r a y : Journ. o f

Travel, 1868. p. 83.
14 Az ausztráliai fajokat illetőleg 1. G o u l d : Handbook etc. Vol.
II. p. 178. 180. 186. és 188. A túzokfürjnek (Pcdionomus torquatus) a
D ar w in . A z ember származása. II. 13
kevés fajnál azonban egymással egyenlők az ivarok. Az indiai

Turnix taigoor-nál «a hím nyakán és begyén hiányzik a fekete
szín s tollazatának egész színárnyalata világosabb s határozat
lanabb mint a nőstényé». A nőstény lármásabb és bizonyosan
sokkal harcziasabb mint a h ím ; úgy, hogy a benszülöttek
nem a hímeket, hanem a nőstényeket tartják gyakran viada
lokra, mint küzdőkakasokat. Miként az angol madarászok a
kelepcze közelében csalogatókúl hím madarakat helyeznek el,
hogy a féltékenység felébresztésével más hímeket fogjanak,
lígy Indiában e Turnix-mik nőstényeit használják erre. Ha a
nőstények ily módon el vannak helyezve, csakhamar rákezdik
«harsány, kerepelő hangjukat, mely jelentékeny távolságra hall
ható s a nőstények, a melyek azon a területen tartózkodnak, me
lyen a hívogató hang hallható, nagy sebtében valamennyien arra
a helyre szaladnak s elkezdenek a fogoly madárral küzdeni». Ily
módon tizenkét, egész húsz, csupa költő nőstényt lehet egy nap
lefolyása alatt fogni. A benszülöttek azt állítják, hogy a nősté
nyek, miután tojásaikat lerakták, seregekbe gyűlnek össze s a
hímekre bízzák a tojások kiköltését. Nincs okunk ez állítást,
melyet SwiNHOE-nek Khinában tett nehány észleletei támogat
nak, kétségbe vonni.15 B lyth azt hiszi, hogy mindkét ivarbeli
fiatalok a felnőtt hímhez hasonlítanak.
Az aranyszalonka (R h y n c h a e a , 6í2. ábra) három fajának
nőstényei «nem nagyobbak, de sokkal gazdagabb színezetűek,
mint a hímek». Minden más madárnál, melynél a gége
a két ivarnál szerkezetére nézve különbözik, a hímnél van
jobban kifejlődve s a hímé bonyolódottabb mint a nőstényé; a
B h y n c h a e a a u s tr a lis hímjénél azonban egyszerű, a nőstény
nél pedig sajátságos csavarulatokat képez, mielőtt a tüdőkbe
British Museumban levő példányain ugyanily ivari különbségek vehetők

észre.
15 J krdon: B írás o f India. Vol. III. p. 590. Mr. S winhoe : Ibis.
1865. p. 542; 1866. p. 131. 405.
16 J e r d o n : u. o. Vol. III. p. 677.
X V I. F K J. M ADAlvAK . 195
hatol.17 E faj nőstényének e szerint határozottan hím jelleme

van. B lyth számos példánynak megvizsgálása útján azon ered
ményre jutott, hogy a Uh. bengalensis-nél, mely a fíh. australis-
hoz annyira hasonlít, hogy ettől rövidebb lábujjai kivételével
alig különböztethető meg, a gége egyik ivarnál sem képez csa-
(>á. ábra. Rhynchaea capensis. (B kehm után.)
varulatokat. E tényállás további feltűnő bizonyítékot szolgáltat

azon törvény mellétt, hogy a másodrendű ivarjellemek gyakran
közel rokon fajoknál is különböznek egymástól, ámbár igen
ritka körülmény, hogy ilyféle különbségek a női ivarra vonat
koznak. Azt állítják, hogy a Uh. bengalmsis mindkét ivarbeli
J‘ üould : Handbook etc. Vol. II. p. á75.

196 IVARI KIVÁLÁS. II. R ÉSZ .
fiatalai első tollazatukban a hímhez hasonlítanak.1819 Okunk

van továbbá azt is feltenni, hogy a hím vállalja magára
a költés munkáját; mert Swinhoe 19 a nőstényeket nyár
vége előtt seregekbe gyűlve találta, mint a Turnix nős
tényeit.
A Phalaropus fulicarius és Ph. hypcrboreus nőstényei na
gyobbak s nyári tollazatukban «élénkebben díszítettek, mint a
hímek». A két ivar színezete közötti különbség azonban épen
nem feltűnő. S teenstrup tanár szerint a Ph. fulicarius -nak csu
pán hímje végezi a költés munkáját, am i melltollainak a költés
alatti állapotából is kitűnik. Egy lilének, az Eudromius móri-
ncllus-nak nősténye nagyobb a hímnél s hasoldalának vörös és
fekete színárnyalatai, mellének félholdalakú fehér foltja s szeme
feletti sávjai erősebben vannak kifejlődve. A hím legalább is
részt vesz a költésben; azonban a nőstény is gondoskodik a
fiairól.20 Vájjon e faj fiatalai inkább hasonlítanak-e a felnőtt
hímekhez, mint a felnőtt nőstényekhez, nem voltam képes meg
tudni; mert az összehasonlítás a kétszeri vedlés miatt csak
nehezen ejthető meg.
Fordítsuk már most figyelmünket a struczfélék rendjére.
A közönséges kázuárnak ( Gasuarius galeatus) hímjét mindenki
hajlandó lenne nősténynek tartani, minthogy kisebb s a fején
levő lebenyek s csupasz bőrrészletek sokkal kevésbbé élénk
színűek; B artlett útján arról is értesültem, hogy állatkertekben
bizonyosan csak a hím ül a tojásokon s ő gondoskodik a fiata
18 The Indián Field. íSept. 1858. p. 3.

19 Ibis, 1866. p. 298.
20 E különböző adatokat illetőleg 1. G o u l d : B irds o f Orvat.
B ritain . Prof. N e w t o n közli velem, hogy részint saját, részint mások
észleletei útján már régen meggyőződött arról, hogy a nevezett fajoknál
a költés munkáját részben, vagy egészen a hímek vállalják magukra s
hogy veszély idejében sokkal nagyobb odaadást tanúsítanak fiaik iránt,
mint a nőstények. Ugyanez mondható, közlése szerint, a Lim osa lap-
ptonicá-ról, valamint még nehány más gázlóról is, melyeknek nőstényei
nagyobbak s színeik sokkal élesebben ellentétesek, mint a hímekéi.
X V I. F E J . MADARAK. 197
lókról.21 T. W. W ood azt állítja,22 hogy a nőstény a poroso

dás ideje alatt rendkívül harczias hajlam ú; húsos lebenyei
ekkor megnagyobbodnak s ragyogóbb színüekké válnak. Az
emu-félék (ausztráliai struczok) egyikének (Dromaeus irroratus)
nősténye jelentékenyen nagyobb mint a hím s egy kis bóbitát
visel, egyébként azonban, tollazatát tekintve, nem különbözik.
Úgy látszik, hogy «mikor bosszantják, vagy más módon ingerük,
inkább képes nyakának s mellének tolláit a pulykakakas mód
jára felborzolni. Eendesen bátrabb s veszekedőbb természetű.
Mély, üres torokhangot ad, különösen éjnek idején, a mi úgy
hangzik, mint egy kis indiai dob. A hím karcsúbb termetű s
tanulékonyabb ; bosszantáskor elnyomott sziszegésen vagy mor
gáson kívül egyéb hangot nem ad.*> A hím nem csak hogy a
költés összes munkáját végezi, hanem még kénytelen a fiatalo
kat anyjuk ellen is védelmezni; «mert mihelyt ez utódait meg
pillantja, hevesen felindul s az apa ellenállásának daczára^
teljes erejéből arra törekszik, hogy elpusztítsa őket. Hónapokig
nem tanácsos a szüléket összebocsátani, mert heves harczok
képezik ennek elkerülhetlen következményét, melyekből a nős
tény távozik győztesen.;)23 Ennél az emunál tehát nem csupán
a szülői érzelmek és költés ösztönének, hanem a két ivar rendes
erkölcsi tulajdonságainak is tökéletes megfordulásával találko
zunk ; a nőstények vadak, veszekedők, lármásak, a hímek sze
lídek és jámborok. Az afrikai strucznál egészen más esetet
találunk, mert ennél a hím valamivel nagyobb a nősténynél,
dísztollai szebbek s színei élesebben ellentétesek; mindennek
daczára azonban a hím vállalja magára a költés munkáját.24
ai A cerami bepszülöttek azt állítják (AYallack: Maltnj Archíj).

Yol. II. p. 150), hogy az ivarok felváltják egymást a költés munkájá
ban ; ez adat azonban Mr. B artlett szerint oda magyarázandó, hogy
a nőstény tojásainak lerakása végett keresi tel a fészket.
22 The Student, April, 1870. p. 124.
23 L. e madár fogságban tartott példányainak kitűnő leírását,
Mr. A. *W. B ennett : L a n d and Water, May, 1868. p. 233.
24 A struczféle madarak költését illetőleg 1. S clater : Proc. Zoolog.
198 IVARI KIVÁLÁS. II. R ÉSZ .
Fel akarom itt még említeni a többi előttem ismeretes

eseteket, melyekben a nőstény madarak feltűnőbb színűek
mint a hímek, ámbár költésök módjáról semmi sem ismeretes.
A Falkland-szigetek keselyüölyvének ( Milvago leucuru,s*) bon-
czolásánál nagyon meglepett, midőn azt találtam, hogy azon
egyének, melyeknek színezete határozottabb jellemű, s melyek
nek viaszhártyája és lábai narancsszínűek, a nőstények, a hal
ványabb színűek és szürke lábúak pedig a hímek és fiatalok. Egy
ausztráliai fakúszónak ( Climacteris en/throps) nősténye abban
különbözik a hímtől, hogy «begyén szép, sugáralakú, vöröses
rajzokkal van díszítve, a hím ezen része pedig egészen egy
színű». Egy ausztráliai lappantyúnál végre «a nőstény mindig
felülmúlja a hímet nagyságban s színezetének fényében; más
felől azonban a hím elsőrendű evezőtollainak két fehér foltja
sokkal feltűnőbben van kifejlődve, mint a nősténynél».-5
Az előadottakból azt látjuk, hogy azon esetek, melyekben
a nőstény madarak feltűnőbb színűek, mint a hímek s melyek-
Soc. June 9. 1863. Ugyanez mondható a P k ea D arvi ni i-völ; M usters kapi

tány azt állítja (At home luith the Patagonians, 1871. p. 128), hogy a
hím nagyobb, erősebb és gyorsabb a nősténynél s kissé sötétebb színű
i s ; mindennek daczára azonban a hím egyedül gondoskodik a tojásokról
és fiatalokról, épen úgy, mint a Rliea közönséges faja.
25 A Milvago-t illetőleg 1. Zoology o f the Voyage <>f ihr «Beagl,»
Birds, 1841. p. 16. A Climacter is-t és lappantyút ( Karostopodus) illető
leg 1. Gould : Handbooh etc. p. 602 és 97. Az új-zeelandi parti kacsá
nál ( T adorna variegata) egészen analóg eset fordul elő; a nőstény
feje tiszta fehér, háta pedig vörösebb mint a h ím é ; a hím feje élénk
sötétbronzszínű s háta sávolyzott palaszürke toliakkal fedett, úgy hogy
határozottan a hímet kell szebbnek tartanunk. Nagyobb és liarczvágyóbb
mint a nőstény, s a költésben nem vesz részt. K szerint tehát e faj,
mindezen viszonyokat tek in tve, eseteink első csoportjába tartozik.
IScLATER-t nagyon meglepte azonban (Proc. Zoolog. Soc. 1866. p. 150),
hogy háromhónapos korukban mindkét ivarbeli fiatalok, sötét fejőket és
nyakukat tekintve, a felnőtt hímekhez, nem pedig a nőstényekhez hason
lítanak ; úgy hogy ez esetben úgy látszik, mintha a nőstények módosul
tak volna, a hímek és fiatalok pedig a tollazatnak korábbi állapotát
tartották meg.
X V I. F E J . MADARAK. 199
ben a fiatalok éretlen tollazatukban, a helyett, hogy, mint az

előbbi csoportban, a felnőtt nőstényekhez, a felnőtt hímekhez
hasonlítanak, nem számosak, bár különböző rendek között
oszlanak meg. Az ivarok között levő különbség továbbá össze-
hasonlíthatatlanúl csekélyebb, mint az előbbeni csoport szá
mos képviselőjénél; úgy, hogy a különbség oka, bármi volt
legyen is, kevésbbé erősen vagy kevésbbé kitartóan hatott a
e csoport nőstényeire, mint az előbbinek hímjeire. W a l l a c k
azt hiszi, hogy a hímek színezete védelem czéljából vált a
költés ideje alatt kevésbbé feltűnővé; az ivarok közötti különb
ség azonban az előadott eseteknek talán egyikénél sem elég
nagy arra, hogy ezen nézetet biztosan elfogadhatnók. Ez esetek
egyeseiben a nőstény élénkebb színei csaknem egészen a has
oldalra szorítkoznak s ha a hímek is ilyen színűek lennének,
a költés alatt semmiféle veszélynek sem lennének kitéve. Szem
előtt tartandó továbbá az is, hogy a hímek nem csupán lényeg
telen mértékben kevésbbé feltűnő színűek mint a nőstények,
hanem egyszersmind csekélyebb nagyságúak s kevesebb ere
jűek is. E mellett nem csupán a költés anyai ösztönét bír
ják, hanem egyszersmind kevésbbé harczvágyók s lármásak,
mint a nőstények s egy esetben egyszerűbb szerkezetű hang
szervekkel vannak ellátva. E szerint az ösztönöknek, szokások
nak, hajlamnak, színnek, nagyságnak s nehány szerkezeti
sajátságnak csaknem teljes kicserélődése jött létre a két ivar
között.
Ha feltehetnők, hogy a hímek ezen csoportban azon szerelmi
gerjedelemből, mely ivaruknak rendesen sajátja, valamit veszí
tettek, úgy, hogy a nőstényeket többé nem keresik fel; vagy, ha
feltehetnők, hogy a nőstények nagyobb számúaTdiá lettek, mint
a hímek, — s egy indiai Turnix -ról csakugyan azt állítják, hogy
«a nőstények sokkal gyakrabban találhatók, mint a hímek,»26 —
ez esetben nem valószínűtlen, hogy a nőstények oda jutottak,
a” J k r d o n : B irds o f India. Yol. III. p. 598.

hogy a hímeknek udvaroljanak, a helyett, hogy ezek szépeleg-

nének körülöttük. S ez bizonyos mértékben tényleg így is van
nehány madárnál, miként ezt a nőstény pávánál, a vad pulykánál
s a faj dók bizonyos fajainál láttuk. Ha véleményünk megálla
pításánál mértékül a legtöbb hím madár szokásait veszszük, ez
esetben a Tarnix-ok és e nem nőstényeit jellemző tekintélyesebb
nagyságnak, erőnek s rendkívüli harczvágynak azon jelentőség
gel kell bírnia, hogy megkísértik versenyező nőstény-társaikat
elűzni s így a hím bírásához jutni; s ha e nézetet fogadjuk
el, minden tényállást megérthetünk; mert a hímeket valószínű
leg azon nőstények fogják elbájolni és izgatni, melyek rájok
élénk színeiknél, más czifraságaik vagy hangj oknál fogva a
legnagyobb vonzóerőt gyakorolják. Erre azután csakhamar az
ivari kiválás is végezné feladatát s a nőstények vonzóbbjait
fokozná, a hímek és fiatalok pedig vagy épen nem, vagy csak
kevéssé módosulnának.1
111. csoport. — Ha a felnőtt hím a felnőtt nőstényhez

hasonlít, mindkét ivarbeli fiatalnak külön jellemző tollazata
van. — E csoportban az ivarok, mikor felnőttek, hasonlítanak
egymáshoz, a fiataloktól ellenben különböznek. Ez eset számos,
különböző fajhoz tartozó madárnál gyakori. A hím veresbegyet
alig lehet a nősténytől megkülönböztetni, a homályos olajzöld
és barna színű fiatalok azonban lényegesen különböznek tőlök.
A pompás skarlátpiros Íbisz hímje és'nősténye megegyezik
egymással, fiatalaik pedig barna színűek; s ámbár a skarlátszín
közös a két ivarnál, mégis úgy látszik, hogy ivari jellem ; mert
fogságban tartott madaraknál nem fejlődik ki jól s ugyanez áll
számos más madár ragyogó színéről. A gémek sok fajának
fiatalai lényegesen különböznek a felnőttektől s ámbár nyári
színezetök mindkét ivarral’közös, mégis határozottan nászjel
leme van. A fiatal hattyúk palaszürkék, a felnőttek pedig hófehé-
re k ; szükségtelen volna azonban még tp^^Wi példákat felem
lítenem. A fiatalok és felnőttek közöttj]^^ ^^^ű jjtó b ség ek ^
V TÁRA y
miként az előbbi csoportokban, minden valószínűséggel attól

függenek, hogy a fiatalok a tollazatnak korábbi vagy régebbi
állapotát tartották meg, melyet a mindkét ivarbeli felnőttek
újabb tollazattal cseréltek fel. Ha a felnőttek élénk színűek, a
skarlátszínű Íbiszt s számos gémet illetőleg épen tett megjegyzé
sekre s az első csoport fajainak analógiájára támaszkodva, azon
következtetést vonhatjuk, hogy az ily színeket a hímek csak
nem ivarérett korukban ivari kiválás útján szerezték, azonban
a? öröklés a két első csoporttól eltérőleg, bár ugyanazon korra,
de nem ugyanazon ivarra szorítkozott. Ennek következtében
felnőtt állapotban mindkét ivar hasonlít egymáshoz, de külön
bözik a fiataloktól.
IV . csoport. — Ha a felnőtt hím a felnőtt nőstényhez

hasonlít, első tollazatukban mindkét ivarbeli fiatalok a felnőttek
hez hasonlítanak. — E csoportban a fiatalok s mindkét ivar
beli felnőttek hasonlítanak egymáshoz, legyenek bár ragyogó
színűek, vagy egyszerűek. Ily esetek, véleményem szerint
gyakoriabbak, mint az előbbi csoportba tartozók. Angolország
ban példáúl szolgálhat erre a jégmadár, nehány harkály, a
szajkó, a szarka, varjú s számos sötétszínű apró madár, így a
csalogány (Accentor modularis) vagy az ökörszem. A fiatalok s
felnőttek tollazata közötti megegyezés azonban soha sem teljes,
lassankint elenyészhetik egész a hasonlótlanságig. így a jégma
darak családjának némely fajánál a fiatalok nem csak hogy
kevésbbé élénk színűek mint a felnőttek, hanem még hasolda
luknak több tolla barnával szegélyzett,27 — a mi valószínűleg
a faj korábbi tollazatának a maradványa. Gyakran ugyanazon
csoportba, vagy épen ugyanazon nembe tartozó madarak fiatalai
— így például egy ausztráliai papagáj-nemnél ( Platycercus) —
mindkét ivarbeli felnőttekhez nagyon hasonlítanak, holott
‘27 J e 3 don : ii.-o.. Vol.'I. p. 222., 228. G o u l d : Handhool- etc. Vol. I.

p. 124., i m
ugyanazon csoporton belül más fajoknak fiatalai szüleiktől,

melyek egymással megegyeznek, jelentékenyen különböznek.28
A közönséges szajkónak mindkét ivara s fiatalai nagyon hason
lítanak egymáshoz; a kanadai szajkónak ( Perisomis canadensü)
fiatalai ‘ellenben annyira különböznek szüleiktől, hogy ennek
előtte külön faj gyanánt írták le.29
Mielőtt tovább mennék meg akarom jegyezni, hogy ezen,
s a következő két csoportba foglalt tényállások oly bonyolódott
természetűek, s a következtetések oly kétesek, hogy mindenki, a
kit csak a tárgy különösen nem érdekel, jól teendi, ha a követ
kező lapokat elforgatja.
A ragyogó és feltűnő színek, melyek e csoport számos

madarát jellemzik, ritkán, vagy soha sem szolgálhatnak nekik
mint védőeszközök hasznukra; úgy, hogy valószínűleg a hímek
szereztek ivari kiválás útján s adták azután örökségül a nősté
nyeknek és fiataloknak. Lehetséges azonban, hogy a hímek a
vonzóbb nőstényeket választották; s hogy ha ezek jellemeiket
mindkét ivarbeli utódaiknak átadták, ugyanazon eredmény
jöhetett létre, mint a vonzóbb hímeknek a nőstényektől tör
tént választása által. Arra azonban vannak bizonyítékaink,
hogy ezen alternatíva, ha valaha, úgy bizonyára csak igen ritkán
fordult elő a madarak e csoportjának valamelyikénél, mely
ben az ivarok általában hasonlók; mert a nőstények, — még
ha az egymásra következő változások egyeseinek öröklése nem
is sikerült volna, — szépségökre nézve kis mértékben mégis
mindig túlszárnyalták volna a hímeket. Epén az ellenkező
történik a természetben; mert nehány kevés faj hímjei a mada
raknak csaknem mindegyik nagy csoportjában, melyben az
ivarok egymáshoz általában hasonlítanak, lényegtelen mérték
ben élénkebb színűek a nőstényeknél. Lehetséges továbbá,
28 C o u l d : u . o. M., 40., 50.

29 Audubon : Ornitholog. Biogr. Vol. II. p. 55.
XVI. FK.T. M ADARAK.
hogy a nőstények a szebb hímeket, és megfordítva, ezen hímek

is a szebb nőstényeket választották; először is kétséges azonban,
vájjon a választásnak ezen kettős folyamata előfordulhat-e,
még pedig az egyik ivarnak a másikénál nagyobb szerelmi
gerjedelme m iatt; továbbá pedig az, vájjon az ily kettős válasz
tás hatásosabb lenne-e, mint csupán az egyik ivartól gyakorolt
választás. Ennél fogva nagyobb valószínűsége van azon nézet
nek, hogy a mennyiben a diszítményi jellemek tekintetbe jön
nek, az ivari kiválás ebben a csoportban is az egész állatország
ban uralkodó szabálylyal összehangzólag gyakorolta befolyását,
tudniillik a hímekre; s hogy ezek lassankint szerzett színeiket
egyenlő mértékben, vagy csaknem egyenlő mértékben adták át
mindkét ivarbeli utódaiknak.
Egy másik pont még kétesebb, az tudniillik, vájjon az
egymásra következő változások a hímeknél akkor jelentek-e meg,
mikor ezek ivarérettekké váltak, vagy pedig fiatalabb korukban.
Az ivari kiválásnak mindkét esetben akkor kellett a hímre hatnia,
mikor ennek a nőstény bírásáért vetélytársakkal kellett versenyez
nie; s az ily módon szerzett jellemek mindkét esetben mindkét
ivarra s minden életkorra átszállottak. Ha azonban a hímek ezen
jellemeket akkor szerezték, mikor már felnőttek, ez esetben kez
detben csak a felnőttekre s csak később szánhattak át a fiatalokra.
Mert ismeretes, hogy ha az öröklés törvénye a megfelelő életkor
ban nem érvényesül, az utódok gyakran korábbi életkorban örö
kölnek bizonyos jellemeket, mint a melyben a szülőknél jelentek
volt azok meg.30 Olyan eseteket, melyek ide látszanak tartozni,
vad állapotban levő madaraknál észleltek. így példáúl B ly th a
Lanius rufus-nak és Colymbus glacialis-nak egyes példányait
észlelte, melyeknél egészen rendellenesen, még fiatal korukban
fejlődött ki a felnőttek tollazata.31 A közönséges hattyú (Cygnus
olor) fiatalai továbbá sötét tollaikat nem vetik el előbb s nem
:5,; Variat ion etc. Vol. II. p. 79.

31
Charlesworth's Mag. o f Nat. Hist. Vol. I. 1837. p. 30Ö—306.
lesznek előbb fehérekké, mielőtt tizennyolcz hónaposak vagy

kétévesek lettek volna; Dr. F orel leírt azonban egy esetet,
melyben egy költésből négy közül három erőteljes fiók fehér
tollazattal született. Ezen fiatal madarak pedig nem voltak
albinók, a mit csőrüknek s lábaiknak a színe bizonyított, mely a
felnőttek megfelelő testrészeinek színével csaknem egészen
megegyezett.32
Megérdemelné, hogy azon említett három módot, mely
szerint e csoportban a két ivar s a fiatalok egymáshoz ha
sonlókká lettek, a Passer nemnek nevezetes esetével megvilá
gítsuk.33 A házi veréb (Passer domesticus) hímje lényegesen
különbözik a nősténytől s a fiataloktól. A fiatalok s nőstények
egymáshoz, más felől pedig a palaestinai vereb ( P. brachy-
dactylus) mindkét ivarához s fiatalaihoz, valamint nehány
rokon fajéhoz nagy mértékben hasonlítanak. Feltehetjük tehát,
hogy a házi verébnek nőstényei és fiatalai megközelítőteg a nem
törzsszülőjének tollazatát viselik. A hegyi verébnek (Passer
montanus) mindkét ivara s fiatalai nagyon hasonlítanak a közön
séges veréb hímjeihez, úgy hogy ezek valamennyiének ugyan
azon módon kellett módosulnia s törzsszülőinek typikus színétől
eltérnie. Ezt pedig az okozhatta, hogy a hegyi verébnek egyik hím
előde módosúlt, és pedig először vagy akkor, mikor már csak
nem ivarérett volt, vagy másodszor még egészen fiatal korában
s módosult tollazata azután mindkét esetben átszállott a nősté
nyekre és fiatalokra; vagy harmadszor, felnőtt korában változ
hatott s tollazatát mindkét ivarbeli utódai örökölték, még pedig
a megfelelő korban való öröklés törvényének meghiúsulása
következtében, fiatal korukban.
33 Bulletin de la Soc. Vaudoise des Se. Nat. Vol. X. 1869. p. 132.

A lengyel hattyú (Cygnus immutabilis Yarrell) fiókjai mindig fehérek;
ez a faj azonban, mint S c l a t e r -I oI hallom, nem egyéb, mint a szelídí
tett hattyúnak ( Cygnus olor) változata.
33 Az e z e n n e m r e v o n a t k o z ó a d a t o k é r t llL Y T H -nek v a g y o k l e k ö t e
le z v e . A p a la e s t in a i v e r é b a Petronia a ln e m h e z t a r to z ik .
XVI. FEJ. M A D AR A K . 205
Lehetetlen eldönteni, hogy ezen három folyamat közül

melyik uralkodott az eseteknek előttünk fekvő csoportjában. Az
a nézet, hogy a hímek akkor változtak, mikor fiatalok voltak s
változásaikat örökségül adták mindkét ivarbeli utódaiknak,
talán még a legvalószínűbb. Meg akarom itt még jegyezni, hogy
különböző munkák konzultálása útján megkísértettem, bár,
igaz, csekély eredmény nyel, eldönteni, hogy a változás időszaka
általában véve mennyiben volt a madaraknál befolyással a
jellemeknek egy, vagy mindkét ivarra való öröklésére. A sokszor
említett két szabály (hogy tudniillik az élet késői szakán fellépő
változásokat csak egy, még pedig ugyanazon ivar örökli, azokat
pedig, melyek korán lépnek fel az életben, mindkét ivar)
látszólag érvényesült az esetek első,34 második és negyedik
csoportjában; ugyanoly számmal meghiúsult azonban a har
madik, gyakran az ötödik35 s a hatodik kis csoportban. Mind
amellett a mennyiben én megítélhetem, mégis úgy látszik, hogy
a fajok tekintélyes majoritására nézve érvényesek; s e helyen
nem kell megfeledkeznünk azon meglepő általánosításról, me
lyet Dr. W. Marshall a madarak fején levő dudorokból vont.
Álljanak bár ezen általános szabályok, vagy nem, a nyolczadik
fejezetben közölt tényállásokból azt következtethetjük, hogy a
változások fellépésének időszaka az öröklés módjának megha
tározása körül jelentékeny elemet képvisel.
A madarakat illetőleg nehéz eldöntenünk, hogy mily mér
ték szerint ítéljük meg, vájjon a változások időszaka korán
:i4 A Tanagra aestiva és F ringilla cyanea hímjeinek például há

rom évre, a F rin gilla ciris-nek négy évre van szüksége, hogy szép
tollazatát megnyerje. L. A üdubon : Ornith. Biogr. Vol. I. p. 233., 280., 378.
A harlekin-kacsának három évre van szüksége. (U. o. Vol. III. p. 614.)
A hím aranyfáczánt, mint J enner WniR-től hallom, már mintegy három
hetes korában meg lehet a nősténytől különböztetni, teljes tollazatát
azonban csak a következő év szeptember havának végén éri el.
35 íg y az Ibis Tantalus teljes tollazatának elnyerésére négy, a
flamingó m ég több, az Ardea Ladoviciana két évet igényel. L. A udubon :
id. m. Vol. I. p. 221. Vol. III. p. 133., 139., 211.
vagy későn lép-e fel, vájjon a fajnak életkora, szaporodó

képessége, vagy vedléseinek száma szerint-e. A vedlés gyakran
minden kimutatható ok nélkül egy és ugyanazon családon
belül tetemesen különbözik. Némely madár oly korán vedlik,
hogy addig, míg az első evezőtollai teljesen kifejlődnek, csak
nem valamennyi tolla kihull; s nem tehetjük fel, hogy a dolog
nak ez az eredeti állapota. Ha a vedlés időszaka siettetést
szenvedett, azon kort, melyben a kifejlődött tollazat első tollai
először megjelentek, tévesen könnyen korábbinak tarthatjuk,
mint a minő a valóságban. Ezt azon gyakorlattal magyarázhat
juk meg, melyet némely madártenyésztők követnek, midőn a
a pirók fiókok melléről s fiatal aranyfáczánoknak fejéről nehány
tollat kitépnek, hogy ivarukat meghatározhassák; mert a hímek
nél ezeket közvetetlenül színesek helyettesítik.36 A valódi életkora
csak kevés madárnak ismeretes, úgy hogy az után, mint mér
ték után, véleményt nem alkothatunk. A mi pedig azon idősza
kot illeti, melyben a szaporodó képesség fellép, nevezetes tény,
hogy némely madár alkalmilag akkor is költ, mikor a tollazata
még idétlen.37
3(5 Mr. B l y t h , C h a k l k s w o r t h ’s Mag, o f Nat. H i s t, Vol. I. 1837.

p. 300. Az arany fáczánt illetőleg B a r t l k t t szolgált felvilágosításokkal.
37 A udubon Ornithological Biography-fában találtam a következő
eseteket. Az amerikai légykapó (Muscicapa ruticilla. Vol. I. p. 203.),
az Ibis Tantalus teljes kifejlődésére négy évet igényel, néha azonban
már a második évben is költ (Vol. III. p. 133.). A Grus americanus
ugyanennyi időt igényel, azonban teljes tollazatának elnyerése előtt költ
(Vol. III. p. 211.). Az Ardea, coeruled-nak felnőttjei kékek fiatalai fehé
rek ; s fehér, tarka és kék madarakat össze-vissza lehet költeni látni
(Vol. IV. p. 58.); B l y t h azonban azt közli velem, hogy bizonyos gémek
kétalakúaknak látszanak, mert egykorú és színes példányokat lehet
találni. A harlekin-kacsa (Anas histrionica L.) teljes kifejlődésére három
évet igényel, ámbár számos egyénei már kétéves korukban költenek
(Vol. III. p. 614.). A fehérfejű sas (Falco leucocephalus. Vol. III. p. 210.),
mint ismeretes, szintén m ég éretlen állapotában szokott költeni. B l y t h
és S w in h o e adatai szerint (Ibis, July, 1863. p. 68.) az Oriolus fajai
szintén m ég tökéletes tollazatuk elnyerése előtt költenek.
Az a tényállás, hogy a madarak fejletlen vagy fiatalkori

tollazatukban költenek, ellenkezni látszik azon nézettel, hogy
az ivari kiválás, — bár azt hiszem, hogy így történt, — jelenté
keny szerepet játszott számos faj hímjei s az ezektől való örök
lés útján nőstényei dísztollainak s egyéb díszítményeinek kifej
lődése körül. Az ellenvetés fontos lenne, ha a fiatal s kevésbbé
ékes hímeknek ép oly sikerök lenne a nőstények meghódítása s
fajuknak szaporítása körül, mint az idősebb és szebb hímeknek.
Hogy azonban ez volna az eset, nincs okunk feltenni. Audubon
a Tantalus Ibis fejletlen hímjének párosodásáról mint ritka
eseményről szól s ugyanígy nyilatkozik Swinhoe az Oriolus fej
letlen hímjére vonatkozólag.3839Ha valamely faj fiatalai fejletlen
tollazatukban eredményesebbek lennének társaknak szerzésé
ben, mint a felnőttek, a kifejlődött tollazat valószínűleg hamar
elveszne s egyúttal azon hímek emelkednének túlsúlyra, me
lyek fejletlen, fiatalkori tollazatokat legtovább tartják meg;
ennek következtében azutín végre a faj jelleme is módo
sulna. 33 Ha másfelől a fiataloknak soha sem sikerülne
nőstényre szert tenni, a korai szaporodásnak szokása előbb-
utóbb talán egészen kiküszöböltetnék, mivel felesleges és erő
pazarlással jár.
Bizonyos madarak tollazata, mivel a madár teljes érettsé
gét már elérte, meg sok éven át egyre gyarapodik szépségben ; ez
mondható a páva farkáról s bizonyos gémeknek, példáúl az Ardea
38 L. az előbbi megjegyzést.
39 Más, egészen különböző osztályokba tartozó állatok vagy rende
sen, vagy alkalmilag képesek érett jellem eik kifejlődése előtt szaporítani.
Ez az esett a lazacz fiatal hímjeinél. Azon tapasztalatot tették, hogy
több kétéltű még lárvakorában szaporodik. F ritz M üller kimutatta
(Facts and A ryuments f ó r Darwin. Engl. trans. 1869. p. 79.), hogy több
amphipoda ráknak hímjei még fejletlen korukban lesznek ivarérettekke :
s én ezt időelőtti szaporodásnak tartom, mert kapaszkodó szerveik még
nem fejlődtek ki tökéletesen. Mindezen adatok felette érdekesek, mert
oly módot képviselnek, mely által a fajok jellem ei tetemesen módo
sulhatnak.
■208 IV A K I K IV Á L Á S . II. RÉSZ.
Ludoviciana40 bóbitájáról s más dísztolláról. Kétes azonban, váj

jon az ilyen tollaknak folytonos tovább fejlődése egymásra követ
kező változások kiválásának, vagy csupán folytatott növekedés
nek képezi-e eredményét. A legtöbb hal mindaddig, míg egészsé
ges és gazdag táplálékban részesül, egyre növekedik; s némileg
hasonló törvény uralkodhat a madarak dísztollaira nézve is.
V. csoport. — Ha a mindkét ivarbeli felnőtteknek külön

nyári és téli tollazatuk van, legyen bár a hím a nősténytől külön
böző vagy nem, a fiatalok a téli tollazatban levő mindkét ivarbeli
felnőtthez, vagy ritkábban a nyári tollazatban levökhez, vagy
csupán a nőstényekhez hasonlítanak; vagy pedig, a fiatalok
tollazata közvetítő jellemű; vagy végre a felnőttek két évszakbeli
tollazatától különbözhet. — Az ezen csoportba tartozó esetek
sajátságos módon bonyolódottak; s ezt nem is lehet csodálnunk,
mivel oly örökléstől függenek, mely kisebb nagyobb mérték
ben háromféle különböző módon van korlátozva, tudniillik az
ivar, az életkor s az évszak részéről. Az egy és ugyanazon fajhoz
tartozó egyének egyes esetekben a tollazatnak legalább is öt
különböző állapotán mennek át. Azon fajoknál, melyeknek
hímjei vagy csupán nyáron, vagy, a mi ritkább eset, mindkét
évszakban404142különböznek a nőstényektől, a fiatalok általában a
nőstényekhez hasonlítanak; — így az úgynevezett északamerikai
tengeliczénél s, úgy látszik, a pompás ausztráliai malurinál is.4’2
40 J e r d o n : B írás o f India. Vol. III. p. 507. a pávakakasra vonat

kozó adatok. Dr. M a r s h a l l azt hiszi, hogy az idősebb és ragyogóbb
színű hím paradicsommadarak elsőbbségben vannak a fiatalok felett.
Lásd Archives Neerlandaiscs. Tóm. VI. 1871. Az Ardcá-t illetőleg 1.
A u d u b o n u . o . Vol. III. p. 139.
41 Felvilágosító adatokat 1. M a c g i l l i v r a y : H ist. of Brit. B i r d s ;
a Tringá-1 etc. illetőleg p. 219., 271.; a Machetcs-1 illetőleg p. 172.; a
Charadrius hiaticnlá-t illetőleg p. 118.; a Charadrius 'pluvialis-1 ille
tőleg p. 94.
42 Az észak-amerikai tengeliczét, a Fringilla tristis-t illetőleg lásd
A u d u b o n : Ornith. Biogr. Vol. I. p. 172. A Maluri-1 illetőleg, G o u l d :
Handbooh etc. Vol. I. p. 318.
XVI. FEJ. M A D AR A K. 209
Azon fajoknál, melyeknek ivarai úgy nyáron, mint télen ha

sonlítanak egymáshoz, a fiatalok a felnőttekhez hasonlíthat
nak, még pedig először ezeknek téli, másodszor, a mi ritkább
eset, ezeknek nyári tollazatukban; harmadszor ezen két állapot
között közepett állhatnak; negyedszer, végre, minden évszakbeli
felnőttől lényegesen különbözhetnek. Ezen esetek elsejére
példáúl szolgálhat egy indiai kócsag ( Buphus coromandus),
melynek a fiatalai s mindkét ivarbeli felnőttéi télen fehérek,
nyáron pedig a felnőttek aranyos vörösesek. Az indiai Anastomm
oscitans-nál hasonló eset fordul elő, csakhogy ennél a színek
megfordítottak; mert a fiatalok s mindkét ivarbeli felnőttek
télen hamvasok és feketék, nyáron át pedig a felnőttek fehé
rekké válnak.43 A második esetre példáúl szolgál egy alka
(Álca torda), melynek fiatalai tollazatuk korábbi szakán olyan
színűek, mint a felnőttek nyáron át; az éjszakamerikai fehér
fejű veréb (Fringilla leucophrys) fiatalai, mikor szárnyra kel
nek, díszes fehér sávokat viselnek fejőkön, melyet télen a fiatalok
s fe]nőttek egyaránt elveszítenek.44 A harmadik esetet illetőleg,
hogy tudniillik a fiatalok tollazata a felnőttek nyári és téli
tollazata között közvetítő jellemű, Yarrell hangsúlyozza,45
hogy ez gyakran fordul elő a gázlóknál. A mi végre azt
az esetet illeti, melyben a fiatalok lényegesen eltérnek mind
két ivar felnőttéinek nyári és teli tollazatától, előfordul ez
Ej szak-Amerika és India nehány gémjénél és kócsagénál,
melyeknek csupán fiatalai fehérek.
E bonyolódott esetekre csak nehány kevés megjegyzést
akarok tenni. Ha a fiatalok a nyári tollazatban levő mindkét
A Buphus-ra, vonatkozó adatokért BLYTH-nek vagyok lekötelezve;

1. továbbá J e r d o n : B ird s o f In d ia . Vol. III. p. 749. Az Anastomus- 1
illetőleg 1. B lyth: Ibis. 1867. p. 173.
44 Az Alcd-1 illetőleg 1. M a c g il l iv r a y : Hist. B rit. Birds. Vol. V.
p. 347. A Fringilla leueophrys-t illetőleg A u d u b o n : u. o. Vol. II. p. 89.
Alább még vonatkozni fogok arra, hogy bizonyos gémek és kócsagok
fiatalai fehérek.
45 Hist. o f B rit. B ir d s . Vol. I. 1839. p. 159.
210 IVARI K IVÁLÁS. II. RÉSZ.
ivarbeli íelnőtthöz, vagy a téli tollazatban levőkhöz hasonlítanak,

ez esetek az első és második csoportban foglaltaktól csak
abban különböznek, hogy a hímek által a párosodás ideje alatt
szerzett jellemek öröklése a megfelelő évszakra szorítkozott.
Nehezebben érthető az eset, ha a felnőtteknek különböző nyári
és téli tollazatuk van s a fiataloké mindkettőtől különbözik.
Valószínűnek tarthatjuk, hogy a fiatalok a tollazatnak valamely
régebbi állapotát tartották m eg; a felnőttek nász- vagy nyári
tollazatát ivari kiválás útján magyarázhatjuk meg; hogyan
magyarázzuk meg azonban különböző téli tollazatukat? Ha
feltehetnők, hogy e tollazat minden esetben védelemre szol
gál, magyarázata egyszerű lenne; ennek feltevésére azonban
nincs kellő alapunk. Föl lehetne tenni, hogy a télen és nyáron
át annyira különböző életfeltételek közvetetten módon hatottak
a tollazatra; ennek föltevése némi eredményt hozna létre; nincs
azonban valódi bizalmam ahhoz, hogy ez oly lényeges különb
séget okozhatna, a minőt alkalmunk van gyakran a kétféle
tollazat között észlelni. Valószínűbbnek látszik azon magyará
zat, hogy a himek télen át megtartják a tollazatnak régi, a
nyári tollazat nehány jellemé véli módosított alakját. Ennek
a csoportnak minden esetei végre oly jellemektől látszanak
függeni, melyeket a felnőtt hímek szereztek s melyeknek örök
lése a kor-, évszak- és ivarhoz képest különböző módon kor-
látoztatott; nem volna azonban érdemes ezen bonyolódott
viszonyok továbbkövetését megkísérteni.
VI. Csoport. — A fiatalok első tollazatukban a különböző

icaruk szerint különböznek egymástól; a fiatal hímek tőbbé-kevésbbe
a felnőtt hímekhez, a fiatal nőstények többé-kevésbbé a felnőtt nős
tényekhez hasonlítanak.— Ámbár az ide tartozó esetek a madarak
különböző csoportjainál előfordulnak, még sem gyakoriak;
mindamellett azonban, ha a tapasztalás az ellenkezőre nem
tanított volna, a legtermészetesebbnek látszanék, hogy a fiatalok
bizonyos mértékig az ugyanazon ivarhoz tartozó felnőttekhez
hasonlítanak s velők lassankint mindinkább egyenlőkké válnak.

A felnőtt barátfülemile (Sylvia atricapiüa) hímjének fekete a
feje, a nőstényé vörösesbarna; s miként B lyth közli velem, a
két ivarhoz tartozó fiatalokat ezen jegy után már akkor meg
lehet ismerni, mikor a fiókok még a fészekben vannak. A rigók
családjában rendkívül nagy számú ily eset ismeretes; a hím
fekete rigót (Turdus menda) már a fészekben meg lehet a nős
ténytől különböztetni. A csúfolódó rigó (Turdus polyglottm)
ivarai igen kevéssé különböznek egymástól; a hímeket mégis
már igen korai életkorban meg lehet a nősténytől az által
különböztetni, hogy tollazatában több a fehér szín.40 Az erdei
és a szirti rigó ( Orocetes erythrogastra és Petrocincla cyanea)
hímjének sok szép kék szín van a tollazatában, míg nőstényeik
barnák; s a fészekben levő fiókok fő evező- és farktollai mind
két faj hímjénél kékkel szegélyzettek, a nőstények megfelelő
tollai pedig barnával.47 A fiatal fekete rigók hímjeinek evező-
tollai, mikor tollazatuk a kifejlődött madár jellemeit veszi fel,
a többi után feketédnek meg; e két fajnál pedig ellenkezőleg
az evezőtollak a. többi előtt kékülnek meg. Ez esetekre nézve a
legvalószínűbb nézet az, hogy a hímek színeiket, az első
csoportba tartozó esetektől eltérőleg, korábbi életkorban adták
át hím utódaiknak, mint a melyben maguk szerezték; mert ha
fiatal korukban változtak volna, valószínűleg valamennyi jelié
in őket átszállították volna mindkét ivarbeli utódaikra.48
4(5 A u d u b o n : Ornith. Biogr. Vol. I. p. 113.

47 Mr. C. A. W r i g t h : Ibis. Vol. VI. 1804. p. 05. J e r d o n : B irds
o f India. Vol. I . p. 515. A fekete rigót illetőleg 1. B l y t h in C h a r l e s -
nvorth ’s Mag. o f Nat. Hist. Vol. I. 1857. p. 113.
48 Ezeken kívül még a következő eseteket akaróin felem líteni: a

Tanagra rubra fiatal hímjeit meg lehet a nőstényektől különböztetni
{A u d u b o n : Ornith. B iogr. Vol. IV. p. 392); ugyanez áll egy indiai har-
kályczinege ( Dendrophila fron talis) fiókjairól (J e r d o n : Birds o f India.
Vol. I. p. 389.). B l y t h közli velem, hogy a veresbegy ( Saxicola rubi-
cola) ivarait igen korán meg lehet különböztetni. S a l v in egy kolibrinak
az Eusteplianus-éval analóg esetét idézi (Proc. Zoolog. Soc. 1870. p. 200.).
14*
212 IVARI K IVÁLÁS. II. RKSZ.
Egy kolibrinak, az Atthurus polytmus-nak hímje ragyogó

fekete és zöld színű s farktollai közül kettő rendkívül meg van
hosszabbodva; a nőstény farka rendes hosszúságú s színei nem
feltűnők; a fiatal hímeknek, a helyett, hogy a közönséges
szabálylyal megegyezőleg a felnőtt nőstényekhez hasonlítaná
nak, kezdettől fogva az ivarokra jellemző színei vannak s
farktollaik is csakhamar megnőnek. Ezt az adatot Gould-
nak köszönöm, ki a következő, még feltünőbbb s még közzé
nem tett adatot is közölte velem. Az Eustephanm nemhez-
tartozó két csodálatos színű kolibri Juan Pernandez kis szige
tét lakja s eddigelé mindig külön fajként soroltatott fel. Kövid
idő előtt kideríttetett azonban, hogy az egyik, melynek színe
szép diófabarna, feje pedig aranyos piros, a hím, a másik pedig,
mely zölddel s fehérrel van ékesen tarkázva s feje fényes zöld,
a nőstény. Eiatalaik kezdettől fogva bizonyos mértékig az
ugyanazon ivarhoz tartozó felnőttekhez hasonlítanak s hason
latosságuk mindinkább teljessé válik.
Ha az utóbbi esetet veszszük szemügyre, s ha, mint fentebb,
a fiatalok tollazatát veszszük kiinduló pontúi, úgy látszhatnék,
mintha mindkét ivar egészen függetlenül vált volna széppé, s
mintha az egyik ivar nem adta volna át szépségét részben a
másiknak. Minden arra mutat, hogy a hím ragyogó színeit ivari
kiválás útján ugyanoly módon szerezte, mint példáúl a páva
kakas vagy a fáczán eseteink első, a nőstény pedig ugyanoly
módon, mint a Rhynchciea vagy a Tarnix eseteink második
csoportjában. Nagy nehézség van azonban abban, hogy mi
módon fejlődhetett ez ki egyidejűleg ugyanazon faj mindkét
ivaránál. Salvin, miként a nyolczadik fejezetben láttuk, azt
említi, hogy bizonyos kolibriknak hímjei számra nézve teteme
sen meghaladják a nőstényeket, holott ugyanazon tartományt
lakó más fajoknál a nőstények száma haladja túl tetemesen a
hímekét. Ha feltehetnők, hogy valamikor ez előtt a juan-fernan-
dezi kolibrik hímjei hosszú időszakon át tetemesen túlhaladták
számukra nézve a nőstényeket, s hogy egy másik, szinten hossza
san tartó időszak alatt a nőstények száma haladta túl a híme

két, beláthatnék, hogy egy időben a hímek, egy másik időben
pedig a nőstények váltak a ragyogóbb színű egyének kiválása
útján szépekké, s hogy mindkét ivar a rendesnél valamivel
korábbi életszakban adta át jellemeit utódainak. Vájjon ez a
magyarázat helyes-e, nem merem vitatni; az eset azonban
sokkal figyelemre méltóbb, hogy sem hallgatással mellőzhettem
volna.
Az előadottakban mind a hat csoportba tartozó számos

példát láttunk arra, hogy igen közeli viszony van a fiataloknak
s a felnőtteknek, és pedig vagy csak az egyik, vagy mindkét
ivarnak tollazata között. Ezt a viszonyt meglehetős jól magya
rázza meg az az elv, hogy először az egyik ivar, — még pedig
az esetek többségében a him, — jutott változás és ivari kiválás
útján ragyogó színekhez s egyéb díszítményekhez, melyeket
az öröklésnek általánosan elismert törvényei szerint különböző
módon adott át utódainak. Hogy miért léptek fel változások az
élet különböző szakán, és pedig néha ugyanazon csoport külön
böző fajainál, azt nem tudjuk; az öröklés módjára nézve azon
ban a legjelentékenyebb okot, mely döntő hatást gyakorolt,
azon életkor látszik képezni, melyben a változás először fel
lépett.
Az egyenlő korban történő öröklés törvényének s azon
körülménynek tekintetbe vételével, hogy minden színbeli vál
tozás, mely a hímeknél az élet korai szakán lép fel, nem ebben
az időben vált ki, hanem ellenkezőleg, mint veszélyes, gyakran
kiküszöböltetett, a párosodás idejében, vagy ez időszak körül fej
lődött változások fentartattak: azon következtetésekre jutunk,
hogy a fiatalok tollazata gyakran módosulatlanúl maradt,
vagy csak kevéssé módosult. Ily módon bizonyos bepillantást
nyerünk jelenleg élő fajaink törzsszülői színezetének eredeti
állapotába. Eseteink hat csoportjának ötébe roppant nagy
számmal tartoznak oly fajok, melyeknél az egyik, vagy mindkét
ivarhoz tartozó felnőttek, legalább a párosodás ideje alatt

ragyogó színűek, a fiatalok pedig állandóan kevésbbé élénk
vagy egészen homályos színűek; mert a mennyire tudomásom
terjed, nincs arra példa, hogy a homályos színű fajoknak
fiatalai ragyogó színeket öltenek, vagy, hogy a ragyogó színű
fajoknak fiatalai még ragyogóbb színűek, mint a felnőttek.
A negyedik csoportban azonban, melyben a fiatalok s felnőttek
egymáshoz hasonlítanak, számos faj (habár nem is valamennyi)
ragyogó színű, s minthogy ezek csoportokat képeznek, azt követ
keztethetjük, hogy ezeknek elődei is ragyogó színűek voltak.
Ha az egész Föld madarait veszszük tekintetbe, úgy látszik, hogy
szépségök, az épen említett kivétellel, jelentékenyen öregbedett
azon időszaktól kezdve, melynek idétlen fiatalkori tollazatuk
részben maradványát képezi.
A tollazat színe s a védelem közötti viszony. — Az előadot

takból látható, hogy Wallace-í azon feltevésben, hogy a homá
lyos szín, mihelyt csupán a nőstényre szorítkozik, a legtöbb
esetben védelem czéljából szereztetett, nem követhettem. Afelett
azonban, mint már fentebb is megjegyeztük, nem lehet kétel
kednünk, hogy számos madárnak mindkét ivara abból a czélból
módosult igy, hogy ellenségei figyelmét kikerülje, vagy pedig
egyes esetekben, hogy zsákmányát észrevétlenül megközelít
hesse, épen úgy, miként a bagoly tolla, mely azért vált lágygyá,
hogy repülése ne hallatszassék. Wallace megjegyzi,49 hogy
«csak forró égövi tartományokban s csakis olyan erdőkben
találhatók a madarak egész csoportjai, zöld fő színnel, me
lyek lombékességöket soha sem veszítik el.» Mindenki, a ki
csak egyszer is megkísértette, meg fogja engedni, hogy milyen
nehéz a papagájokat valamely lombbal borított fán megkülön
böztetni. Evvel szemben figyelemmel kell azonban vennünk,
hogy számos papagáj karmazsin, kék és narancsszínnel
49 Westminster Bcview. July, 1807. p. 5.

x v r. F E J. M A D AR A K. 215
van díszítve, mely nem szolgálhat védelműl. A harkályok kivá-

lólag fákon élnek; a zöld fajokon kívül van azonban számos
fekete, valamint fekete és fehér faj, bár úgy látszik, hogy vala
mennyi faj csaknem ugyanazon veszélyeknek van kitéve. Ennek
következtében lehetséges,, hogy a fákon élő madarak a határo
zott módon kifejlődött színeket ivari kiválás útján szerezték,
a természetes kiválás a zöld színeket, az általok nyújtott olta
lom miatt, elsőbbségben részesítette.
Azon madarakat illetőleg, melyek a földön élnek, mindenki
megengedi, hogy azért ilyen színűek, hogy a környező felület
hez hasonlítsanak. Milyen nehéz a foglyot, szalonkát, bizonyos
liléket, pacsirtákat és lappantyúkat, midőn a földre lapulnak,
meglátni! A sivatagokat lakó állatok a legfeltűnőbb példákat
szolgáltatják, mert a kopasz felület nem nyújt búvóhelyeket s
valamennyi kis emlős, csúszó-mászó és madár biztossága színe
zetétől függ. Tristram a Szahara lakóiról megjegyzi,50 hogy vala
mennyien «zsufafakó (izabella) vagy homokszínök által védet
nek». Ha emlékezetembe idézem azon pusztai madarakat, melye
ket Délamerikában láttam, v a g y pedig Nagy-Britanniának földön
élő madarait, úgy találom, hogy ezeknél a két ivar egymással
csaknem egészen megegyezik. A Szahara madarait illetőleg
TaiSTRAM-hoz fordultam, ki szives volt velem a következő ada
tokat közölni. Tizenöt nemhez tartozó huszonhat faj van, mely
nek tollazata szemlátomást védő módon van színezve, s ezen
szín annál feltűnőbb, minthogy e madarak legtöbbjének a színe
különbözik nemi rokonaiétól. Ezen huszonhat faj között tizen
háromnál mindkét ivar egyenlő színű; ezek azonban oly
nemekhez tartoznak, melyeknél ezen szabály rendesen ural
kodik, úgy, hogy arra nézve mit sem bizonyítanak, hogy a
védőszínek épen a sivatagi állatok mindkét ivaránál egyeznek
r'° Ibis. 1859. Vol. I. p. 429. et sequ. Dr. B ohlfs azonban egy leve
lében azt jegyzi meg, hogy ezt a következtetést a Szaharában tett ész
leletei után túlságos határozottnak tartja.
meg. A többi tizenhárom faj közül három oly nemhez tartozik,

melynél az ivarok rendesen különböznek egymástól, s ezeknél
mégis megegyeznek egymással. A többi tíz fajnál a hím külön
bözik a nősténytől; a különbség azonban főleg a test hasolda
lára szorítkozik, mely, mikor a madár a földre lapul, el van
rejtve; a fej és hát mindkét ivarnál ugyanolyan homokszínű.
E tíz fajnál tehát a természetes kiválás védelem czéljából
mindkét ivarnak a test hátoldalára volt befolyással s változtatta
ezeket egyenlőkké, a test hasoldala pedig csupán a hímnél vált
ékesség czéljából különbözővé. Minthogy itt mindkét ivar egy
aránt jól van védve, világosan látjuk, hogy a nőstények bizonyára
nem a természetes kiválás által akadályoztattak meg hím nem
zőik színeinek öröklésében; úgy, hogy itt az ivarra korlátozott
öröklésre kell gondolnunk.
Számos lágycsőrű, különösen zsombékokat s nádasokat
lakó madárnak mindkét ivaraaíöld minden részében homályos
színű. Kétségtelen, hogy ha ragyogó színűek lettek volna, ellen
ségeiknek sokkal inkább feltűntek volna; vájjon azonban
homályos színüket különösen védelem czéljából szerezték-e, a
mennyire én megítélhetem, mégis kétséges. Még kétségesebb,
hogy az ily homályos színek díszítményül szereztettek. Figye
lembe veendő azonban, hogy a hím madarak (mint például a
veréb), habár homályos színűek is, mégis gyakran különböznek
a nőstényektől, s ez azon feltevésre vezet, hogy az ilyen színezet,
mivel vonzó, ivari kiválás útján szereztetett. A lágycsőrű
madarak közül számosán énekesek; s itt egy korábbi fejezetben
foglalt fejtegetésre kell emlékeznünk, melyben kimutattuk,
hogy a legjobb énekesek ritkán vannak élénk színekkel díszítve.
Azt lehetne gondolni, hogy a nőstény madarak társukat általá
nos szabály szerint vagy kellemes hangjoknál vagy élénk
színüknél fogva választották. Nehány oly fajon, mely szemláto
mást védelműl nyerte színét, mint a nagy mocsári és erdei
szalonka, a lappantyú, a mi ízlésünk szerint rendkívül díszes
rajzokat s árnyékolást találunk. Ily esetekben azt következtet
XVI. FEJ. MA D A R A K . 217
hetjük, hogy úgy a természetes, mint az ivari kiválás együttesen

működött, egyrészt védelem, másrészt diszítés ezéljából. Vájjon
van-e olyan madár, melynek nincs semmi oly külön bája,
melylyel a másik ivart vonzza, igen kétségesnek látszik. Ha
mindkét ivar oly homályos színű, hogy elhamarkodott lenne
az ivari kiválás tevékenységét föltenni, s nem lehet egyenes
bizonyítékokat arra nézve találni, hogy az ilyen színek védelemre
szolgálnak, legjobb teljes tudatlanságunkat beismernünk, vagy,
a mi csaknem egyre megy, az eredményt az életfeltételek köz
vetetten hatásának tulajdonítanunk.
Sok madár van, melynek mindkét ivara feltűnő, habár
nem is ragyogó színű; így van számos fekete, fehér és tarka fa j;
s ezen színek valószínűleg az ivari kiválásnak eredményei.
A feketerigónak, siket- és nyírfajdnak, a gyászkacsának ( Oide-
mia), sőt még egy paradicsommadárnak (Lophorina atra)
csupán hímjei feketék, a nőstények pedig barnák, vagy foltosak
s ez esetekben alig lehet abban kételkedni, hogy a fekete szín
a szaporodásnál választott ivari jellem. Ezek után meglehetős
mértékben valószínű, hogy olyan madaraknál, minők a varjak,
bizonyos kakadúk, gólyák, hattyúk s számos vízi madár, mindkét
ivarnak teljes vagy csupán részben fekete színe szintén ivari
kiválásnak az eredménye, melynek öröklése mindkét ivarra
egyaránt átszállott; mert a fekete szín alig szolgálhat valamely
esetben védelmük Több oly madárnál, melynek csupán hímje
fekete színű, valamint olyanoknál is, melyeknek mindkét ivara
fekete, a csőrnek vagy a fejnek bőre élénk színű s az ily módon
létrejött ellentét tetemesen növeli szépségűket; ezt látjuk a hím
fekete rigó élénk sárga csőrén, a siket- és nyírfajdkakas szeme
felett levő karmazsinszínü bőrön, a gyászkacsa gúnárjának
élénk színű csőrén, az avarszajkó ( Covvus gvaculus L . fekete
hattyú és fekete gólya piros csőrén. Ez engem arra a megjegy
zésre vezet, hogy épen nem hihetetlen, hogy a tukánok csőrük
nek roppant nagyságát ivari kiválásnak köszönik, azon czélból,
hogy azon különböző, élénkszínü sávokat, melyekkel ezen
szervek ékesek, kellő módon érvényesíthessék.51 A csőr alapján

s a szemek körül levő csupasz bőr gyakran szintén élénk színű
s G ould e fajok egyikéről szólva, azt mondja,52 hogy a csőr
színe «a párosodás ideje alatt kétség kívül a legszebb, legpom
pásabb állapotban van». Abban, hogy a tukánok egy előttünk
tévesen lényegtelennek látszó czélból terheltettek meg roppant
csőrükkel, bár ezek szivacsos szerkezetűknél fogva oly köny-
nyükké tétettek, a mennyire csak lehetséges : nincs nagyobb
valószínűtlenség, mint abban, hogy az Argus fáczán s nehány
más madár oly hosszú dísztollakat kaptak, hogy repül ésökben
akadályozva vannak.
Ugyanazon módon, mely szerint különböző fajok hímjei
feketék, a nőstények pedig homályos színűek, némely kevés eset
ben a hímek vagy teljesen, vagy részben fehérek; így Délamerika
különböző harangszavú madaránál (Chasinorhynchus), a délsarki
lódnál ( Bernida antarctica), az ezüstfáczánnál stb., melyeknek
nőstényei barnák vagy homályos színűek. A fentebb említett elv
szerint valószínű tehát, hogy számos madárnak, mint a fehér
kakaduknak, több gyönyörű dísztollakkal ékített kócsagnak, bi
zonyos íbiszeknek, sirályoknak, halászmadaraknak stb. mind
két ivara ivari kiválás útján nyerte többé-kevésbbé tiszta fehér
tollazatát. Ez esetek némelyikében a tollazat csupán az érett
ség korában válik fehérré; ez áll bizonyos Sulá-ről, Phaeton-
ról stb. s a sarki lódról ( Anser hyperborcus). Mivel az utóbbi
r>1 A tukánok csőrének roppant nagyságát s ragyogó színét még solia

sem magyarázták meg kielégítően. B a t e s azt állítja (T h e N atu rálist
on tize A mazon. Yol. II. 1863. p. 341.), hogy csőrüket arra használják,
hogy gyümölcsöket szednek le az ágak hegyéről s hogy, mint más észlelők
állítják, tojásokat és madárüókokat szedjenek ki más madarak fészkéből.
B a t e s megengedi azonban, hogy a csőrt «nehezen lehet azon czélra, melyre
használ tátik, nagyon alkalmas szerszámnak tartani». A csőrnek temérdek-
sége, nagy hosszúsága, szélessége és magassága nem érthető meg, ha
pusztán csak megragadószerv gyanánt szerepel. B e l t azt hiszi (T h e
N atu rálist in Nicaragua, p. 197.), hogy a csőr védő fegyverül szolgál
az ellenségek ellen, kivált a nőstényeknek, mikor faodúban fészken ülnek.
52 Bhamphastos carinatus, G o u l d : Monograph o f Rhamphastidac.
XVI. FEJ. MA D AR A K. 219
a csupasz földön («barren grounds») költ, midőn ez hóval bo

rítva nincsen s télre déli vidékekre vándorol, nincs okunk föl
tenni, hogy hófehér felnőtt tollazata védelmül szolgál. Az Ana-
stomus oscitans még jobb példát szolgáltat arra, hogy a fehér
tollazat nászmez, miután csak nyáron fejlődik ki; a fiatalok
idétlen tollazatukban, valamint a felnőttek téli tollazatukban
szürkék, vagy feketék. A sirályok (Larus) több fajának feje és
nyaka nyáron tiszta fehérré válik, télen pedig s a fiataloknál
szürke, vagy tarka. Más felől azonban a kisebb sirályoknál
( Gavia) és halászmadaraknál ( Sterna) az ellenkező eset for
dul elő; mert a fiatalok feje az első év alatt, a felnőtteké pedig
télen vagy tiszta fehér, vagy sokkal halványabb, mint a páro-
sodás ideje alatt. Az utóbbi eset további példát szolgáltat arra,
hogy milyen szeszélyes módon működik gyakran az ivari ki
válás. 53
Hogy a vízi madarak oly sokkal gyakrabban szereztek fe
hér tollazatot, mint a szárazföldön élők, valószínűleg tekinté
lyesebb nagyságukkal s erős repülőképességökkel áll kapcsolat
ban, minek következtében könnyebben védelmezhetik magokat
s a ragadozó madarak elől, — melyeknek különben nem igen
vannak kitéve, — könnyebben menekülhetnek. Az ivari kiválás
ennek következtében nem igen befolyásoltatok s védelem czél-
jából külön nem módosíttatott. Olyan madarak hímjei és nősté
nyei, melyek a nyilt óczeán felett szárnyalnak, kétség kívül sok
kal könnyebben találhatták meg egymást, ha vagy tiszta fehér,
vagy sötét fekete színűknél fogva feltűnőkké váltak, úgy, hogy
ezeknek színei talán ugyanazon czélra szolgálnak, mint számos
szárazföldi madár csalogató szava.54 Ha valamely fehér vagy
01 A Larus-t, Gavia-1 és Sterná-1 illetőleg 1. M a c g il l iv r a y : Hist.

o f Brit. Birds. Vol. V. p. 515., 584., 626. Az Anser liyperboreus-1 ille
tőleg 1. A u d u b o n : Ornith. Biogr. Vol. IV. p. 562. Az Anastomus-1 ille
tőleg 1. B l y t h : Ibis. 1867. p. 173.
54 Megjegyezhetjük itt még azt is, hogy a keselyűknek, melyek a
légkör magasabb régióiban szerte kalandoznak, s mint a vízi madarak
fekete madár a tenger színén úszó, vagy a partra vetett dögöt

megpillantja s rája lecsap, nagy távolságból látható, s más
ugyanazon, vagy különböző faj beli madarakat vezérel a zsák
mányhoz ; ez azonban az első felfedezőre nézve káros lenne,
mert ennek következtében a legfehérebb s legfeketébb egyének
nem jutottak volna több táplálékhoz, mint a kevésbbé feltűnő
egyének. Nem tehető tehát fel, hogy a feltűnő színek ez eset
ben természetes kiválás útján jöttek lassankint létre.
Minthogy az ivari kiválás oly ingatag elemtől függ, minő az
ízlés, beláthatjuk, honnét van az, hogy a madaraknak csaknem
ugyanazon módon élő egy és ugyanazon csoportjában épen
úgy vannak fehér, vagy csaknem fehér és fekete, vagy csaknem
fekete fajok, így vannak például fehér és fekete kakadúk, gó
lyák, íbiszek, hattyúk, halászmadarak es vészmadarak. Néha
tarka madarak is fordulnak elő ugyanazon csoportban; ilyen
például a feketenyakú hattyú, bizonyos halászmadarak s a
szarka. Hogy a színeknek éles ellentétei kedvesek a madarak
nak, erről valamely nagyobb gyűjteményre vetett egyetlen pil
lantásból meggyőződhetünk; mert az ivarok gyakran abban
térnek el egymástól, hogy a hímnél a halvány részek tiszta fe
hérek s a különböző szinti sötét részek még sötétebbek, mint a
nősténynél.
Néha épen úgy látszik, mintha a puszta újság, vagy a vál
tozás önmagában mintegy varázsként hatott volna a nőstény
madarakra, mint a divat változásai mi reánk. így bizonyos pa
pagájok hímjeit, legalább a mi Ízlésünk szerint, alig lehet
szebbeknek mondani, mint a nőstényeket, mert csak oly részle
tekre nézve különböznek, a minő az, hogy rózsaszínű örvet
viselnek, a helyett, hogy «keskeny, elénk smaragdzöld nyakra-
valójok lenne», vagy hogy fekete, egész nyakravalójok van, a
még az oczeánon is keresztül repülnek, két vagy liárom faja csaknem

egészen, vagy legnagyobb részben feliér, számos más faj pedig fekete.
Ez a tényállás azon nézetet támogatja, hogy a feltűnő színek talán az
ivarokat egymás felkeresésében segítik.
helyett,hogy «csak elül lenne sárga nyakravalójok» s hogy fejők

ólomkék helyett halvány rózsaszínű.55 Minthogy oly sok hím
madár visel legfőbb díszítményül hosszú íarktollakat s bóbitát,
egy fennebb leírt kolibri hímjének rövid farka s a hím búvár
nak (Mergus) rövid bóbitája csaknem olyannak látszik, mint a
divatnak valamely ellenkező változása, melyet saját ruháza
tunkon csodálunk.
A gémek családjának egyes tagjai még sokkal nevezetesebb
esetet szolgáltatnak arra nézve, hogy a színezet újsága, úgy lát
szik, épen csak az újság kedvéért becsültetik. Az Ardea ashct
íiatalai fehérek, a felnőttek sötét palaszürkék, s a Buphus coro-
mandus-nnk nem csupán íiatalai, hanem felnőttéi is fehérek
téli tollazatokban, mely szín apárosodás ideje alatt gazdag ara
nyos vöröses sárgává változik. Hihetetlen, hogy e két fajnak,
valamint ugyanezen család nehány más tagjának 56 íiatalai kü
lön váltak volna fehérekké oly tartományban, mely soha sincs
hóval borítva. Más részt meg okunk van föltenni, hogy számos
madár fehér színét ivari díszítményül szerezte. Ebből azután
azt következtethetjük, hogy az Ardea aslia és Buphus valame
lyik őse nászmezül szerezte a fehér színt s adta át utódainak,
úgy hogy a fiatalok s felnőttek fehérekké váltak, mint bizonyos
jelenleg is élő kócsagok. Később azután a fiatalok megtartották
a fehér színt, a felnőttek pedig élesebben kifejezett színnel cse
rélték fel. Ha azonban még korábbi időre, s e két faj még ko
rábbi őseire tekinthetnénk vissza, a felnőtteket valószínűleg sötét
szintieknek találnék. Hogy csakugyan ennek az esetnek kellett
lenni, más madarak analógiáiból következtetem, melyek fiatal
55 L. J erdon , a Palaeornis n em rő l, B írás o f India. Vol. I.

p. 258—260.
56 Az Egyesült-Államok A rdea mtfescens-tmek s A. coerulea-jának
íiatalai szintén fehérek, felnőtteik pedig faji nevüknek színét viselik.
A udubon (O rnith. Biogr. Yol. III. p. 416.; Vol. IV. p. 58.) mulatni Lát
szik azon gondolat felett, hogy a tollazatnak ezen nevezetes megváltozása
«a systematicusokat nagy mértekben zavarba fogja hozni».
korukban sötétek s felnőtt állapotban fehérek, különösen pedig

az Ardea (jularis esetéből, melynek színe az A. ashrí-énak épen
m egfordította; mert fiatalai sötétek s felnőttéi fehérek, úgy
hogy itt a fiatalok a tollazat egy korábbi állapotát megtartot
ták. Ezekből az látszik következni, hogy az Ardea asha és
Baphiis, valamint nehány rokon alaknak elődei felnőtt állapot
ban nemzedékek hosszú során át a színbeli változásoknak kö
vetkező sorozatán mentek keresztül: először sötéten voltak ár
nyékolva, azután egészén fehérekké váltak, hogy végre harmad
szor a divatnak (ha lehet e kifejezéssel élnem) valamely újabb
változása következtében a jelenlegi palaszürke, vöröses vagy
vörösesszürke színezetet öltsék fel. Ezek az egymást követő vál
tozások csak azon elv szerint érthetők meg, hogy a madarak az
újdonságot az újdonság kedvéért bámulták.
Több szerző egészen visszautasította az ivari kiválás elméle
tét, arra támaszkodva., hogy az állatoknál, épen úgy, miként a vad
embereknél, a nősténynek bizonyos színek és díszítmények iránti
ízlése nem maradhat meg számos nemzedéken keresztül, hogy
a nőstények majd az egyik, majd a másik színt bámulják, mi
nek következtében állandó eredmény nem jöhet létre. Megen
gedjük, hogy az ízlés változó, de nem egészen önkényesen.
Az ízlés, miként az emberi nemnél is tapasztaljuk, sokat függ
a szokástól; s feltehetjük, hogy ugyanaz áll a madarak s egyéb
állatok ízléséről is. Még ha saját öltözetünket veszszük is te
kintetbe, azt találjuk, hogy ugyanazon általános jellem hosszú
időn át megmarad s hogy a változások csaknem mindig fokoza
tosak. Egy következő fejezetben számos oly esetet fogunk idézni,
melyek világosan bizonyítják, hogy számos fajtához tartozó va
dak nemzedékek hosszú során át bámulták ugyanazon bőrhe
geket, az ajkaknak, orrnak s füleknek ugyanazon éktelen átfú
rását stb.; s ezen eltorzítások bizonyos analógiát mutatnak kü
lönböző állatok természetes díszítményeivel. Ezek a divatok nem
maradnak meg azonban állandóan a vadaknál, mit azon kü
lönbségek bizonyítanak, melyeket ugyanazon kontinens rokon
TtV I. FEJ. MADARAK. 2C
23
törzseinek díszítményein lehet észlelni. így hasonlóképen az

állattenyésztők is bizonyára számos nemzedéken keresztül cso
dálták s csodálják még jelenleg is ugyanazon fajtákat; szorgo
san keresnek gyenge módosulásokat, melyeket tökéletesbülések-
nek tekintenek, de mellőznek minden feltűnő változásokat,
melyek hirtelen lépnek fel. Semmi okunk sincs feltenni, hogy
a madarak vad állapotban valamely egészen új színezet álla
potát bámulják, még ha megengedjük is, hogy nagy és hirtelen
változások gyakran lépnek fel, a mi távol sem áll. Tudjuk, hogy
a galambok nem szívesen párosodnak különböző színű fajták
k al; tudjuk továbbá, hogy az albinoticus madaraknak nem
akad társuk, s hogy a Farőr-szigetek fekete hollói kérlelhetlenül
elűzik ugyanazon szigetek tarka hollóit. A hirtelen való válto
zások gyűlölete bizonyára nem akadályoztatja meg a madara
kat — miként az embert sem, — a lassankint való változások
méltatásában. Ha tehát ennek következtében az ízlésről van szó,
mely különböző okoktól függ ugyan, de főleg mégis a szokástól
s az újság szeretetétől, valószínűnek látszik, hogy az állatok
hosszú időszakon át bámulták a díszítményeknek s egyéb vonzó
szereknek ugyanazon általános jellemét s hogy mégis elsőbb
séget adtak a színezetben, alakban, vagy zenében létrejövő
gyenge módosulásnak.
A madarakról szóló négy fejezet összefoglalása. — A pá-

rosodás ideje alatt a legtöbb hím madár nagy mértékben har-
czias s egyesek a vetélytársaikkal való harczra szolgáló külön
fegyverekkel vannak felszerelve. A leginkább harczias s leg
jobban fegyverzett hímek sikere azonban ritkán, vagy soha
sem függ csupán attól, hogy vetélytársaikat elűzni, vagy meg
ölni képesek, hanerú ezen kívül még arra is külön fel vannak
szerelve, hogy a nőstényt elbájolják. Erre szolgál némelyeknél
az éneklés, idegenszerű hangok, vagy hangszeri zene létrehozá
sának a képessége; s ennek következtében a hímek különböznek
a nőstényektől hangadó szerveik s bizonyos tolláik alkotására
224 IVAEI KIVÁLÁS. II. RÉSZ.
nézve. Tekintetbe véve a különböző hangok létrehozására szol

gáló rendkívül különböző eszközöket, magas fogalmunk támad
a hangoknak az udvarlás körül való nagy jelentőségéről. Számos
madár nőstényét szerelmi tánczokkal vagy taglejtésekkel igye
kezik elbájolni, melyeket a földön, a levegőben vagy néha kü
lön e czélra készített helyeken végeznek. Különböző díszít
mények azonban, minők a legragyogóbb színek, tarajak, húsos
lebenyek, pompás tollak, meghosszabbodott tollak, bóbiták
stb., a leggyakoribb vonzószerek. Egyes esetekben a puszta
újság látszott varázsként hatni. A diszítményeknek a hímekre
nézve a legnagyobb jelentőségüknek kellett lenni, mert nem
kevés esetben az ellenségekkel szemben megnagyobbodott ve
szély, — sőt a vetélytársakkal való küzdés képességének némi
hanyatlása árán szerzik. Igen számos fajnak hímjei díszítmé
nyeiket csupán érett korukban nyerik, vagy csupán a párosodás
idejére veszik fel, vagy pedig színeik ezen időre élénkebbekké
válnak. Bizonyos díszítmények az udvarlás alatt még meg is
nagyobbodnak, megduzzadnak s élénk színt váltanak. A hímek
bájaikat nagy gonddal s a leghatásosabb módon tárják ki; s ez
a nőstények jelenlétében történik. Az udvarlás gyakran hosz-
szúra nyúló dolog, s számos hím és nőstény összegyűl bizonyos
helyeken. Föltenni, hogy a nőstények a hímek szépségeit nem
méltányolják, annyit tenne, mint azon véleményben lenni, hogy
ragyogó díszítményeik, minden pompájok s ezeknek kitárása
haszon nélküli; ez pedig hihetetlen. A madaraknak finom meg-
különböztető-képességök van, s nehány kevés esetben ki lehet
mutatni, hogy a szép iránt ízlésök van. Ezen kívül tudjuk, hogy
a nőstényeknek határozott szeretete vagy ellenszenve van bizo
nyos hím egyének iránt.
Ha megengedjük, hogy a nőstények a szebb hímeket elsőbb
ségben részesítik, vagy ezek által öntudatlanul izgattatnak, ez
esetben a hímeknek ivari kiválás útján lassankint, de bizonyosan
vonzóbbakká kell válniok. Hogy ez az ivar az, mely főleg mó
dosult, ezt azon tényállásból következtethetjük, hogy csaknem
valamennyi nemnél, melynél az ivarok különböznek, a hímek

sokkal inkább különböznek egymástól, mint a nőstények; igen
jól látszik ez bizonyos közel rokon s egymást helyettesítő faj
nál, melynél a nőstények alig különböztethetők meg, holott a hí
mek egészen eltérnek egymástól. A madaraknál vad állapotban
egyéni különbségek észlelhetők, melyek teljesen elégségesek
lehetnek arra nézve, hogy az ivari kiválás rájok hasson; láttuk
azonban, hogy alkalmilag még élesebben kifejlődött változások
nak vannak alávetve, melyek oly gyakran ismétlődnek, hogy
ok vetetlenül legott rögzíttetnének, ha arra szolgálnának, hogy
a nőstényt édesgessék. Az először fellépő változások természetét
okvetetleniil a változások törvényei határozták tneg s ezek gya
koroltak főleg befolyást a végleges eredményre. Azon fokozatos
különbségek, melyek rokon fajok hímjei közt észlelhetők, rá
mutatnak azon lépések természetére, melyeket megtettek, egy
úttal a legérdekesebb módon magyarázzák meg bizonyos jelle
mek fejlődését, mint például a pávakakas farktolláinak kicsipett
szemfoltjait s az Argus-fáczán evezőtollainak bámulatos módon
árnyékolt szemfoltjait. Hogy számos hím madár ragyogó szí
neit, bóbitáit, dísztollait stb. nem védelmi szerül szerezte, vilá
gos : hiszen néha egyenesen veszélyt okoznak. Hogy nem az
életfeltételek egyenes és közvetetlen hatásának eredményei, erre
nézve is bizonyosak lehetünk; mert a nőstények szintén azon
feltételeknek vannak kitéve, s a hímektől gyakran mégis rend
kívüli mértékben különböznek. Ámbár valószínű, hogy megvál
tozott feltételek, melyek hosszú időn keresztül hatottak, vala
mely határozott befolyást gyakoroltak mindkét ivarra, fontosabb
eredményét okvetetlenül mégis a változásra való hajlam erősbö-
dése, vagy az egyéni változások felhalmozódása képezte; s ily
különbségek az ivari'kiválás működésére kitűnő hatáskört szol
gáltattak.
Úgy látszik, hogy az öröklés törvényei, a kiválásra való te
kintet nélkül döntötték el, vájjon azon jellemek, melyeket a hí
mek díszítményül, különböző hangok létrehozására, vagy egy-
R a u \vin \ A z e m b e r s z á r m a z á s ú . II. 15
22 i
° ° ( IVARI KIVÁLÁS. II. RKSZ.
mással való küzdésre szereztek, csupán a hímekre, vagy mind

két ivarra, és pedig vagy állandóan vagy bizonyos évszakban
szálljanak-e át. Hogy különböző jellemek miért szállottak át
néha az egyik, néha a másik mód szerint, a legtöbb esetben
ismeretlen; néha azonban úgy látszik, hogy a változás időszaka
volt a döntő ok. Ha a két ivar valamennyi jellemet egyaránt
örökölt, szükségképen hasonlít egymáshoz; minthogy azonban
az egymásra következő változások különböző módon, szállhattak
át ugyanazon nemen belül, az ivarok legnagyobb hasonlósá
gától elkezdve azoknak legkirívóbb különbségéig minden lehet
séges fokozat feltalálható. A hímek sok közel rokon s csaknem
ugyanazon életmódot élő fajnál főleg az ivari kiválás hatása
következtében váltak különbözőkké, a nőstények pedig főleg az
által, hogy a hímeknek a jelzett módon szerzett jellemeiben
kisebb-nagyobb mértékben részesültek. E mellett az életfeltéte
lek közvetetten hatásának eredményei a nőstényeknél nem pa
lástolódtak el úgy mint a hímeknél, az ivari kiválás útján szerzett
élénk színeknek s egyéb czifraságoknak felhalmozódása által.
Mindkét ivar egyénei, bármily befolyás alatt állottak is, ismé
telt kereszteződés következtében hosszú időszakon át egyenlő
állapotban maradtak.
Azon fajoknál, melyeknél az ivarok színökre nézve külön
böznek, lehetséges, hogy kezdetben hajlamuk volt arra, hogy
az egymásra következő változások mindkét ivarra egyaránt át
szálltának; a nőstényeket azon veszély azonban, mely reájok
a költés ideje alatt háramlott volna, megakadályozta a hímek
élénk színeinek felvételében. A mennyiben azonban én meg
ítélhetem, nem látszik lehetségesnek, hogy természetes kiválás
útján az öröklés egyik módja valamely másikba változzék át.
Az iránt azonban a legkisebb nehézség sem forog fenn, hogy a
nőstény homályos színűvé válik, a hímnek élénk színe pedig
megmarad, még pedig oly egymásra következő változások kivá
lása által, melyeknek öröklése kezdettől fogva ugyanazon ivarra
szorítkozott. Vájjon sok fajnak nőstényei tényleg ily módon
módosultak-e, jelenleg még kétesnek tartandó. Ha a nőstények

a mindkét ivarra kiterjedő öröklés törvénye szerint oly feltű
nőkké váltak, mint a hímek, ösztöneik gyakran megváltoztak
s ezek arra indították, hogy befedett vagy elrejtett fészkeket
rakjanak.
A két ivar jellemei és szokásai az eseteknek egy kicsiny
és nevezetes csoportjában egészen elcserélődtek; mert e cso
portban a nőstények nagyobbak, erősebbek s élénkebb színűek,
mint a hímek. E mellett oly veszekedőkké váltak, hogy gyak
ran küzdenek egymással a him bírásáért, épen úgy, mint más
harczias fajok hímjei a nőstény bírásáért. Ha, mint valószínű
nek látszik, állandóan elűzik nőstény vetélytársaikat, s élénk
színeiket, vagy egyéb bájaikat kitárva, a hímeket elbájolni
igyekszenek, megérthetjük, mily módon váltak lassankint ivari
kiválás s egy ivarra szorítkozó öröklés útján a hímeknél szeb
bekké, míg az utóbbiak épen nem, vagy csak lényegtelenül
módosultak.
Ha az ivarra szorítkozó öröklés megszűnik, és a megfelelő
életkorban történő öröklés törvénye emelkedik érvényre, ez
esetben, föltéve, hogy a szülők életök későbbi szakán változ
nak, — s tudjuk, hogy ez tyúkjainknál állandóan, alkalmilag
pedig más madaraknál is így van, — a fiatalok nem változnak,
a mindkét ivarbeli felnőttek pedig módosulnak. Ha az öröklésnek
mindkét említett törvénye emelkedik érvényre s az egyik vagy
másik ivar változik az élet későbbi szakában, ez esetben csupán
ez az ivar módosul, a másik pedig és a fiatalok változatlanok
maradnak. Ha az élénk színben vagy egyéb feltűnő jellemben
mutatkozó változások az élet korai szakán lépnek fel, — a mi
kétség kívül gyakori eset, — e jellemekre az ivari kiválás
előbb nem gyakorol befolyást, mielőtt a szaporodás időszaka
be nem következett; minek következtében ezek, ha a fiatalokra
nézve veszélyesek, természetes kiválás útján kiküszöböltetnek.
Ebből megérthetjük, mi annak az oka, hogy miért maradtak
meg a hímeknél az élet késői szakán fellépő változások, a nős-
15*
228 IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ-
tények és fiatalok pedig csaknem változatlanul maradtak s ennek

következtében egymáshoz hasonlítanak. Olyan faj oknál, melyek
nek külön nyári és téli tollazatuk van s melyeknek hímjei a
nőstényekhez vagy mindkét évszakban, vagy csupán nyáron át
hasonlítanak, avagy ellenkezőleg, tőlök különböznek, a fiatalok
és felnőttek közötti hasonlóság fokozatai rendkívül bonyolódot-
tak; s e bonyolódottság, úgy látszik, azon jellemektől függ,
melyeket először a hímek szereztek s azután az ivar, kor és-
évszak által korlátozva, különböző módon és különböző mér
tékben szállítottak át az utódokra.
Minthogy annyi sok faj fiatalai színben s egyéb díszítmé
nyekben csak kevéssé módosultak, képesek vagyunk magunk
nak az illető faj őseinek tollazatáról véleményt alkotni; s arra
a következtetésre jutunk, hogy a jelenleg élő fajaink szépsége,
azon idő óta, melyről az idétlen fiatalkori tollazat tudósítást ad,
tetemesen öregbedett. Számos madár, különösen olyan, mely a
földön él, kétség kívül védelem czéljából homályos színű. Egyes
esetekben mindkét ivar tollazatának felső, exponált felülete
egyenlő színű, míg a hasoldal csupán a hímnél diszíttetett ivari
kiválás által különböző módon. Az ezen fejezetben közölt
tényállások útján végre azt következtethetjük, hogy a küzdésre
szolgáló fegyvereket, a hangadó szerveket, a különböző czifra-
ságokat, élénk és feltűnő színeket általában a hímek szerezték
változás és ivari kiválás útján s az öröklés különböző törvényei
szerint különböző módon szállították át, a nőstények és fiatalok
pedig aránylag kevéssé módosultak.57
57 ScL A TE R -nek nagyon le vagyok k ö t e le z v e , lio g y s z ív e s v o l t a

m ad arak at t á r g y a ló négy f e j e z e t e t , v a la m i n t az e m lő s ö k r ő l s z ó ló két
k ö v e t k e z ő t á t n é z n i. I ly m ódon e lk e r ü lt e m a fa j o k n e v e ib e n a h ib á k a t,
vagy o ly a n a d a t o k a t, m e ly e k r ő l e k it ű n ő b ú v á r tu d ja , h o g y h a m is a k .
A k ü lö n b ö z ő szerzők u tá n id é z e t t a d a to k ért azonban, te r m é sz e te se n *
ő n e m f e le lő s .
T I Z E N H E T E D I K FEJEZET.
AZ EMLŐSÖK MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI.
A liarcz törvénye. — Csupán csak a hímekre szorítkozó fegyverek. — A nősté

nyek fegyverei hiányának oka. — Mindkét ivarral közös fegyverek, melyeket
azonban eredetileg a hímek szereztek. — Ily fegyvereknek egyéb haszna. —
A hímek tekintélyesebb nagysága. — Védőszerek. — Mindkét ivarnak a
párosodás alkalmával tanúsított felsőbbsége.
látszik, hogy az emlős állatoknál a hím a nőstényt

gy
inkább harcz, mint bájainak kitárásával szerzi meg. A sze

relem időszakában még a legfélénkebb állatok is, melyek semmi
különös fegyverrel sincsenek fölszerelve, elkeseredett harczokba
bocsátkoznak. Két hím nyulat láttak, melyek addig harczoltak,
míg az egyik halva maradt; a him vakondokok gyakran küz
denek egymással, még pedig néha halálos kimenetellel; a hím
mókusok «gyakran kezdenek harczot s egymást sokszor mélyen
megsebezik»; ugyanezt teszik a hím hódak, úgy, hogy «alig
lehet hegedés nélkül való bőrt találni».1 Ugyanezt tapasztaltam
én Patagoniában a guanakók bőrén; s egy alkalommal több
ilyen állat úgy bele volt a harczba mélyedve, hogy felelem
nélkül közvetetlen hozzám jöttek. L iv in g s t o n e , Délafrika álla
tairól szólva, azt mondja, hogy számosak hímjeinek csaknem
kivétel nélkül vannak korábbi harczokban szerzett hegedt sebeik.1
1 W a i ERTON-nak k é t n y ú l h a r c z ú t tá r g y a lóle ír á s á t 1. Zoolog. V o l.

I. 1843. p. 211. A 1. B ell : Hist. o f B ritish Quad-
v a k o n d o k o k a t ille tő le g
rupeds, I. e d it p. 100. A m ó k u s o k a t ille t ő le g , A u d u b o n a n d B a c h m a n :
Viviparous Quadrupeds o f North A merica, 1846. p. 269. A h ó d a k a t
i lle t ő le g , A. H. G r e e n : Journ. of. Linn. Soc. Zoolog. V o l. X. 1869.
p. 362.
A harcz törvénye épen úgy érvényben van a vízi mint a

szárazföldi emlősöknél. Köztudomású dolog, hogy milyen két
ségbeesetten küzdenek egymással a hím fókák a párosodás
ideje alatt, még pedig úgy fogaikkal, mint karmaikkal; bőrükön
hasonlóképen gyakran viselnek hegedéseket. A hím fizéterek
ebben az évszakban rendkívül féltékenyek s harczaik alkalmá
val «gyakran egymásba csimpeszkednek állkapcsukkal, oldalra
hemperegnek s egymást vonszolják», úgy, hogy alsó állkapcsuk
gyakran eltorzul.2
Mindazon állatokról, melyek külön fegyverekkel vannak
felszerelve, igen jól tudjuk, hogy heves harczokat vívnak.
A szarvasok bátorságát s elkeseredett baj vívását gyakran leírták;
vázaikat a világ különböző részein találták kibonthatlanul
egymásba kuszáit agancsokkal, bizonyságáúl annak, hogy mi
lyen nyomorultan kellett úgy a győzőnek mint a legyőzöttnek
kimúlnia.3 Nincs állat a világon, mely oly veszedelmes lenne a
párosodás ideje alatt, mint az elefánt. Lord T a n k e r v il l e élénk
leírást közölt velem a Chillingham-park vad bikáinak, az óriási
Bos primigenius nagyságban megfogyott, de bátorságban el
nem satnyult utódainak harczairól. 1861-ben többen harczol-
tak egymással az uralomért s azt tapasztalták, hogy a fiatal
bikák közül kettő együtt támadta meg a gulya régi vezérét,
legyőzték s a harczraképtelenné tették, úgy, hogy a felügyelők azt
hitték, hogy halálosan megsebesítve fekszik a szomszéd erdőben.
Nehány nap múlva azonban a fiatal bikák egyike magánosán
közeledett az erdőhöz, mire «a vadászat ura»,mely csak boszú-
2 A fókák harczait illetőleg 1. C. A b b o t t : Proc. Zoolog. Soc. 18(iS.

p. 191. továbbá R. B r o w n : u. o. p. 436; valamint L. L l o y d : Game B írás
o f Sweden, 1867. p. 412; úgy szintén P e n n a n t . A fizétert illetőleg 1. J.
H. T h o m p so n : Proc. Zoolog. Soc. 1867. p. 246.
8 A szarvasok ( Cervus elaphus) agancsainak egymásba kuszálódását
illetőleg 1. S c r o p e : (Art o f Deer-stalking, p. 17.). R ic h a r d s o n beszéli
(F auna Boreal. Americana, 1829. p. 252.), hogy a wapitit, orignalt és
rénszarvast is találták egymásba kuszálódott szarvakkal. Sir A. S m it h
a Jóreménység-fokán két gnu csontvázát találta ugyanilyen állapotban.
XVII. FEJ. EMLŐSÖK. 231
állás kedvéért vonult vissza, kirohant s rövid idő alatt megölte

ellenfelét. Erre nyugodtan egyesült ismét a gulyával s hosszasan
és zavartalanul vitte az uralmat. Sir B. J. Sulivan admirális
közölte velem, hogy mikor a Falkland-szigeteken élt, egy fiatal
angol mént importált oda, mely nyolcz kanczával a Port William
közelében levő hegyeket látogatta. Ezeken a hegyeken két vad
mén is élt, mindegyik kevés számú kanczával; «s bizonyos, hogy
e mének soha sem közelítették meg egymást a nélkül, hogy
harczra ne keltek volna. Külön mindegyik megkísértette az angol
mént legyőzni s kanczáit elragadni, de eredmény nélkül. Egy
alkalommal azonban ketten együtt érkeztek s támadták meg.
Ezt látta a kapitány, kinek a lovak gondjára voltak bízva; s
midőn azon helyre nyargalt, az egyik vad mént az angol ménnel
harczban találta, míg a másik a kanczákat elterelte s négyet
a többi közül már el is választott. A kapitány oly módon vetett
véget a dolognak, hogy az egész társaságot a korralba hajtotta,
mert a vad mének nem akarták a kanczákat elhagyni.»
Olyan hím állatoknak, melyek a közönséges életczélokhoz
képest eléggé éles vagy tépésre alkalmas fogakkal vannak ellátva,
mint a ragadozók, rovarevők és rágcsálok, ritkán vannak külön
fegyvereik, melyek a vetélytársaikkal való harczra lennének
alkalmazva. Egészen máskép áll a dolog számos más állat
hímjeinél. Ezt látjuk a szarvasok agancsán s bizonyos antilopék
szarván, melyeknél a nőstények szarvatlanok. Számos emlős
hímjénél az alsó, vagy felső, vagy mindkét állkapocs szem
fogai sokkal nagyobbak, mint a nőstényé, sőt az utóbbiaknál
egy kis elrejtett csökevény kivételével egészen is hiányozhat
nak. Bizonyos antilopék, a pézsma-állat, teve, ló, vaddisznó,
különböző majmok, fókák s a rozmár például szolgálhatnak
ezen különböző esetekre. A nőstény rozmárnál az agyarak
néha egészen hiányzanak.4 A hím indiai elefántnak s a hím
4 L am ont a z t m o n d ja (Seasons ívith the Sea-Horses. 1861. p. 143.),

h o g y a h ím ro zm á rn a k e g y derék agyara 4 f o n t s ú ly ú s n a g y o b b m i n t
02:\°2 IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ.
dugongnak5 a felső metszőfogai hatalmas fegyvereket képeznek.

A hím narvalnál a felső szemfogaknak csupán egyike fejlődik
az ismeretes pörgén csavart úgynevezett szarvvá, mely néha
kilencz, tíz lábnyi hosszaságot ér el. Azt hiszik, hogy a hímek
ezen szarvukat küzdésre használják; mert «sértetlent ritkán
lehet kapni s alkalmilag lehet olyanra is akadni, melynek
letört végébe egy másiknak a hegye van beékelve.»6 A hím má
sik oldali foga mintegy tíz hüvelyknyi csökevényt képez, mely
az állkapocsba van beágyazva; néha azonban, bár ritkán,
mindkét oldali fog egyenlően van kifejlődve. A nősténynél
mindkettő elsatnyult. A hím fizéternek nagyobb a feje, mint a
nősténynek s ezen nagyság kétség kívül javukra válik ez
állatoknak vizi harczaik alkalmával. A hím Ornithorhynclms
végre sajátságos készülékkel van felszerelve, tudniillik egy sar
kantyúval a hátulsó lábán, mely valamely mérgeskígyó méreg
fogához nagyon hasonlít; mirigyének váladéka azonban H artino
szerint nem mérges; a nőstény végtagján egy mélyedés van,
mely e sarkantyúnak a befogadására látszik szolgálni.7
Ha a hímek fegyverekkel vannak ellátva, melyek a nős
tényeknél hiányzanak, alig lehet abban kételkedni, hogy
fegyvereik más hímekkel való küzdésre szolgálnak s hogy ivari
kiválás útján jöttek ]étre, s öröklésök csupán a hím ivarra
szorítkozott. A legtöbb esetben legalább is nem valószínű, hogy
a nőstények azért nem nyertek ily fegyvereket, mert haszonta-
a nőstényé, mely csak mintegy 3 fontnyi. A hímek a leírások szerint

dühösen harczolnak. A nőstények agyarának alkalmilag való hiányát
illetőleg 1. 11. B r o w n : Proc. Zoolog. Soc. 1868. p. 428.
5 Ovven : A natom y o f Vertebrates. Vol. III. p. 283.
6 R B r o w n : Proc. Zoolog. Soc. 1869. p. 55a. L. Prof. T u r n e r :
Journ. o f Amit. and Phys. 1872. p. 76. az agyarak homogén term észe
téről. Valamint J. W. C l a r k é , a hím nél előforduló két agyarról, Proc.
Zoolog. Soc. 1871. p. 42.
7 O w e n , a fiz é t e r r ő l é s o r n it h o r h y n c liu s r ó l, u . o. V o l. III. p. 638.
641. Ü A R TiN G -ot dr. Z o u t w e e n id é z i e m ű h o ll a n d i fo r d ít á s á b a n . V o l.
II. p. 292.
XVII. FEJ. EMLŐSÖK. 2 3 3
lanok, vagy fölöslegesek, vagy valamely módon ártalmasak.

Ellenkezőleg, minthogy a hímek különhöző czélokra, különösen
pedig ellenségeik ellen való védelemre használják, meglepő
lehet, hogy a nőstényeknél oly gyengén vannak kifejlődve,
vagy egészen hiányzanak. A nőstény szarvasoknál a nagy, el
ágazó agancsoknak évenkint való fejlődése, s a nőstény elefánt
roppant agyarainak megnövése kétség kívül nagy erőpazarlással
járna, föltéve természetesen, hogy a nőstényekre nézve egészen
haszontalanok. Ennek következtében a természetes kiválásnak
oda kellett törekednie, hogy a nőstényeknél kiküszöbölje; a
kiküszöböléssel járó egymás után következő változások öröklé
sének azonban a nőstényekre kellett szorítkoznia, mert külön
ben a hímek fegyverei is megtámadtattak volna, a mi nagyobb
kár lett volna. Ezen, valamint a még előadandó tények után
valószínűnek látszik, hogy ha a különböző fegyverek a két
ivarnál különböznek, ez általában véve az öröklésnek azon
módjától függ, a mely fölötte uralkodott.
Miután a szarvasfélék egész családjában a rénszarvas az
egyedüli faj, melynél a nőstény is el van látva agancsokkal,
habár ezek valamivel kisebbek, vékonyabbak s kevésbbé elágazók
is, mint a hímnél, azt lehetne természetesen gondolni, hogy az
agancsoknak ez esetben bizonyos specziális hasznuk van. A nős
tény agancsait azon időtől kezdve, midőn tökéletesen ki vannak
fejlődve, tudniillik szeptembertől, egész télen keresztül megtartja
egész áprilisig, májusig, midőn borját szüli. Crotch külön
vizsgálatokat tett számomra Norvégiában s azt állítja, hogy a
nőstények ez évszak táján ellés végett mintegy két hétre vissza
vonulnak s ez után rendesen agancs nélkül jelennek meg.
Űj-Skócziában azonban, mint H. ÜEEKS-től hallom, néha hosz-
szabb ideig is megtartják a nőstények agancsaikat. A hímek
ellenben sokkal korábban vetik le agancsaikat, tudniillik novem
ber vége körül. Mivel mindkét ivarnak ugyanazon életszükség
letei s szokásai vannak, s mivel a bika agancsait télre leveti,
igen valószínűtlen, hogy az agancsok a nőstényeknek valamely
különös hasznára lennének az évnek azon szakában, mely

azon időnek nagyobb részét foglalja magában, melyben egyál
talában agancsokat visel. Az sem valószínű, hogy agancsait az
összes szarvasfélék családjának valamely törzsszülőjétől örö
költe; mert azon tényállásból, hogy a Föld kerekségén oly
számos fajnak csupán hímjei viselnek agancsokat, azt következ
tethetjük, hogy ez volt a csoportnak eredeti jelleme.8
A rénszarvas agancsai szokatlan korai életkorban fejlőd
nek; hogy azonban ennek mi az oka, nem tudjuk. Ennek ered
ménye azonban, úgy látszik, az volt, hogy az agancsok mindkét
ivarra átszállottak. Az agancsok mindig a nőstény útján vitetnek
át az utódokra s hogy ezeknél az agancsok fejlődésének hajlama
lappangva megvan, ezt vén és beteg nőstények példája bizo
nyítja.9 Különben a szarvasfélék némely fajának nőstényei
rendesen, vagy alkalmilag viselnek agancs-csökevényeket; így
a Cervus moschatus nőstényének «agancsok helyett gombban
végződő sertepamatai vannak; s a» wapiti ( Cervus canadcnsis)
nőstényeinek legtöbb példányainál éles csontos dudort találunk
az agancsok helyén.»10 Ezen különböző észleletekből azt követ
keztethetjük, hogy a nőstény rénszarvas meglehetősen jól
kifejlődött agancsai annak a következményei, hogy a hímek elő-
8 A rénszarvas agancsának szerkezetét s levetését illetőleg 1. H o f f -

berg : Amoenitates Acad. Vol. IV. 1788. p. 149. E faj amerikai válto
zatát illetőleg 1. Richardson : Fauna Bor. Americana, p. 241.; valamint
W. Ross King : The Sportsm an in Canada. 1860. p. 80.
9 I sidore Geoffroy S t . H ilaire : Essais de Zoolog. Général. 1841.
p. 513. Az agancsokon kívül még más hím jellem ek is átvétetnek néha
a nőstényre; így B oner egy vén nőstény zerge leírásánál (Chamois
H unting in the Mountains o f B avaria. 1860. 2. eclit. p. 363.) ezeket
mondja: «Nem csupán feje volt egészen hím jellem ű, hanem gerinczén
még szőrtaraj is vonult végig, a minő rendesen csak a bakoknál for
dul elő.»
10 A Cervulas-1 illetőleg 1. I)r. Gray : Catalogue o f M am malia in
the B ritis h Museum, part. III. p. 220. A Cervus canadensis-1, vagy
wapitit illetőleg 1. J. D. Caton : O ttaw a Acad. of Nat. Sciences. May.
1888. p. 9.
szőr más hímek ellen szolgáló fegyverül szerezték, második

sorban pedig annak, hogy valamely ismeretlen körülménynél
lógva rendkívül korán fejlődtek ki a hímnél s evvel összehang-
zásban mindkét ivarra átszállottak.
A szarvakkal díszített kérődzőkhöz fordulva, az antilópék
között fokozatos sorozatot találunk, mely oly fajokkal kezdődik,
melyeknek nőstényei egészen szarvatlanok; folytatódik azután
olyanokkal, melyeknél a nőstények szarva oly kicsiny, hogy
csaknem csökevényes (ilyen példáúl az Antilocapra amcricana,
melynél négy vagy öt nőstény közül csak egynek van szarva);11
továbbá olyanokkal, melyeknek mindkét ivara el van látva
szarvakkal, csakhogy a nőstények szarvai határozottan kisebbek
s vékonyabbak, mint a hímekéi s néha még más alakúak
is,112 — s végre olyanokkal végződik, melyeknek mindkét ivará-
nál egyenlő nagyságúak a szarvak. Miként a rénszarvasnál,
úgy az antilopéknél is van viszony a szarvak fejlődésének
időszaka, s ezeknek egyik vagy mindkét ivar által történő örök
lése között; valószínű tehát, hogy a szarvaknak valamely faj
nőstényénél való hiánya s többé-kevésbbé tökéletes állapota
valamely más faj nőstényénél, nem attól függ, hogy talán vala
mely különös czeljok van, hanem egyszerűen az örökléstől.
Ezen nézettel teljesen megegyezik az, hogy még egy és ugyan
azon nemen belül is egyes fajoknál csupán a hímek, másoknál
mindkét ivar fel van szarvakkal szerelve. Nevezetes eset, hogy
ámbár az Antilopé bezoartiea nőstényei rendesen szarvatlanok,
B lyth mégis nem kevesebb, mint három olyan nőstényt látott,
melyeknek szarvuk volt; már pedig semmisem jogosított annak
a föltevésére, hogy ezek vének vagy betegek voltak.
A kecskék és juhok valamennyi vad fajánál nagyobbak a
11 Ezt az adatot Dr. ÜANFiELD-nek köszönöm ; 1. továbbá ugyanennek

értekezését, Proc. Zoolog. Soc. 1866. p. 105.
1- íg y példáiíl az Antilopé euchore nőstényének szarvai egy másik
fajnak, t. i. az Antilopé dorcas, var. Coriné-nak szarvaihoz hasonlítanak,
1. D e s m a r e s t : Mammalogie, p. 455.
hím szarvai, mint a nőstényéi, s ez utóbbiaknál néha egészen

hiányoznak.13 A juhnak és kecskének több szelídített fajtájánál
csupán a hímek vannak szarvakkal ellátva; némely fajtánál,
melynek rendesen mindkét ivara visel szarvakat, mint például
az északi walesi fajtánál, az anyajuhok igen hajlandók szarv
nélkül maradni. Mint egy megbízható észlelő közli, ki szándé
kosan vizsgált meg egy nyájat a fiadzás ideje alatt, ugyanezen
fajta újszülött hímjeinél általában jobban vannak a szarvak
kifejlődve, mint a nőstényeknél. J. P eel Lónk fajta juhait,
melyeknek mindkét ivara állandóan visel szarvakat, szarvatlan
Leicester és Shropshire Down fajtákhoz tartozó juhokkal keresz
tezte ; s az eredmény az lön, hogy a hím utódok szarva jelenté
kenyen megrövidült, a nőstényeké pedig egészen hiányzott.
Ezekből az észleletekből azt következtethetjük, hogy a szarvak
sokkal kevesbbé állandó jellemek a juhoknál, mint a kosoknál
s hogy e szervek határozottan hím eredetűek.
A felnőtt pézsmatuloknál ( Ovibos moschatus) a bikának
szarvai nagyobbak, mint a tehénéi s az utóbbinál alapjok nem
érintkezik.14 A közönséges tulokra nézve B lyth a következőket
jegyzi meg : «A legtöbb vad tulokfélénél a bika szarvai hosszab
bak és vastagabbak, mint a tehénéi s a nőstény bantengnél
(Bős sondaicus) a szarvak rendkívül kicsinyek s erősen hátra
felé hajlottak. A szelídített fajták közt a bikának szarvai, úgy
a púposoknál/ mint a púpnélkülieknél, rövidek és vastagok,
a tehén és ökör szarvai pedig hosszúk és karcsúk; az indiai
bivaly bikájának hasonlóképen rövidebb s vastagabb s a
tehénnek hosszabb s karcsúbb a szarva. A vad gaur (Bős
gaurus) bikájának szarvai többnyire hosszabbak és vastagabbak,
mint a tehénéi».15 Dr. F orsyth Major arról értesít, hogy az
Arno völgyében találtak egy fosszil koponyát, melyet a Bős
13 G r a y: Catalogue Mamm. B rit. Mus. part. III. 1852. p. 160.

14 R ich ardson : Fauna Bor. A m e r ic . p. 278.
* L. a 4-ik jegyzetet.
15 L a n d and Water. 1867. p. 346.
etruscus nőstényeének tartanak s melynek szarvai egészen

hiányzanak. Ide iktathatom még, hogy a Rhinoceros simus nősté
nyének szarvai általában hosszabbak, de kevésbé erősek, mint
a híméi s a Rhinoceros nehány más fajáról azt állítják, hogy
a nőstények szarvai rövidebbek.16' E különböző adatokból
azt a következtetést vonhatjuk, hogy a szarvakat, még azon
esetekben is, ha mindkét ivarnál egyaránt ki vannak fej löd ve,
előszói; a hímek szerezték, hogy más hímekkel síkra szállhassa
nak s csak az után szállottak azok át többé-kevésbbé tökélete
sen a nőstényekre.
A herélés következményeiről is meg kell e helyen emlékez
nünk, mivel világos fényt vetnek a szóbanforgó tárgyra. A szar
vasok agancsai soha sem fejlődnek ki többé a herélés u tá n ;
a hím rénszarvast ki kell azonban vennünk, miért ennek
agancsára e műtét semmiféle befolyást sem gyakorol. Ez az
adat épen úgy, mint az agancsoknak a hímek és nőstények
nél való előfordulása arra mutat, hogy az agancsok ezen fajnál
nem képeznek ivari jellem et;17 minthogy azonban igen korai
életkorban fejlődnek ki, még mielőtt az ivarok egymástól
különböznének, nem lephet meg, hogy a herélés nem gyakorol
befolyást ezen díszítményekre, még ha meg is engedjük, hogy
az agancsokat először a hímek szerezték. A juhnál rendesen
mindkét ivar el van látva szarvakkal; s arról értesülök, hogy
a Welch fajtához tartozó juhoknál a herelés jelentékenyen
megkisebbíti a kos szarvát; azonban a megrövidülésnek a foka
azon kortól függ, melyben ezen műtétéi végeztetett, a mi má&
állatokra nézve is áll. A Merino j uhok kosainak nagy szarvuk
van, az anyajuhok pedig, «általánosan szólva, szarvatlanok»; s
ennél a fajtánál a herélés jelentékenyebb hatást látszik eredmé
nyezni, mint az előbbi fajtánál, mert ha igen korán végeztetik,
16 Sir A ndrew S mith : Zoology o f S. A fr i c a , pl. XIX. Owen :

A natom y o f Vertebrates. Yol. III. p. 624.
17 Ez S eidlitz következtetése, Die Darwin'1sche Theorie, 1871.p. 47.
238 IVARI KIVÁLÁS. II. KÉSZ
a szarvak alig fejlődnek ki.18 W inwood E eade a guineai parto

kon észlelt egy juhfajtát, melynek nőstényei soha sem viselnek
szarvakat s a kosoknál egészen elvesznek a herélés után. Ez a
műtétel mély befolyást gyakorol a tulkok hímjeinek szarvaira
is, mert a helyett, hogy rövidek s vastagok maradnának, hosz-
szabbakká válnak, mint a tehenekéi. Az Antilopé bczoarticá-nál
valami analóg eset észlelhető : a hímek hosszú, egyenes, srófosan
csavart szarvakat viselnek, melyek csaknem párhuzamosan hátra
felé irányulnak; a nőstényeknek alkalmilag szintén van szarvuk,
csakhogy egészen más alakúak, nem csavartak, egymástól elál-
lanak s egy hajlással mell felé irányulnak. Ezen az antilopén
B lyth azon nevezetes megfigyelést tette, hogy a heréit hím szarva
a nőstényének sajátságos alakját veszi fel, csakhogy hosszabb s
vastagabb. Ha analógiákból következtetést lehet vonni, a nős
tények szarva ezen két utóbbi esetben a szarvaknak azon álla
potát tünteti fel, mely az illető fajok őseit jellemezte. Azt azon
ban, hogy a herélés miért vezet vissza a szarvak ősi állapotára,
nem vagyunk képesek megmagyarázni. Mindennek daczára
azonban valószínűnek látszik, hogy valamint két faj vagy
külön fajta keresztezése a fiatal nemzedéknél oly szervezeti
zavart hoz létre, mely gyakran a rég elveszett jellemeknek újból
való megjelenésére vezet,19 úgy a herélés által létrehozott zavar
is hasonló eredményt hoz létre a kiherélt egyénen.
Az elefántok különböző fajai vagy fajtáinak agyarai az
ivarok szerint csaknem ugyanoly módon különböznek egymás
tól, mint a kérődzők szarvai. Indiában és Malakkában csupán
a hímek vannak ellátva jól kifejlődött agyarakkal. A czejloni
18 Prof. V ictor CARUS-nak nagyon le vagyok kötelezve, hogy szives

volt e tárgyat illetőleg számomra Szászországban tudakozódni. H. von
N athusius azt állítja (V i e h z u c h t , 1872. p. 64.), hogy a korán kiherélt
juhok szarva vagy egészen elenyészik vagy elsatnyúlt állapotban marad ;
nem tudom azonban, vájjon a közönséges fajtát vagy pedig a merinót
érti-e.
19 E tárgy m ellett szóló több kísérletet s egyéb bizonyítékot más
helyen idéztem, 1. V a r i a t io n etc. Vol. II. 1868. p. 3!) —47.
elefántot a legtöbb természetbúvár külön fajtának, némelyek

külön fajnak tartják s ennél «száz között alig akad egy, mely
nek agyara van, s az a kevés, a melynek van, kizárólag hím.»20
Az afrikai elefánt kétség kívül külön faj s a nősténynek jól
kifejlődött nagy agyarai vannak, habár nem is épen olyan na
gyok mint a híméi.
Az elefántok különböző fajtái és fajainak agyara között levő
különbségek, — a szarvasfélék agancsainak, így különösen a
vad rénszarvaséinak nagy változékonysága, — a szarvaknak az
Antilopé bezoartica nőstényénél alkalmilag észlelt előfordu
lása, — két agyarnak kifejlődése a nárval néhány kevés hímjé
nél, — az agyaraknak nehány kevés nőstény rozmárnál való
teljes hiánya: mindez például szolgálhat a másodrendű
ivarjellemek rendkívüli változékonyságára s azon irányban
való rendkívüli hajlamára, hogy közel rokon fajoknál külön
böző módon fejlődjenek.
Ámbár úgy látszik, hogy az agyarak és szarvak eredetileg
minden esetben mint fegyverek ivari czélokból fejlődtek, mégis
gyakran más czélokra is szolgálnak. Az elefánt agyarait a tigris
megtámadásánál használja; B ruce szerint felhasogatja agyarai
val a fák törzseit, hogy könnyen ledőljenek s kiszedi vele a
pálmák lisztes belét; Afrikában az egyik, még pedig mindig
egy és ugyanazon agyarát a talaj megvizsgálására használja,
hogy megítélhesse, vájjon képes-e súlyát elbírni. A közönséges
bika szarvaival védelmezi a gulyát ; L loyd szerint Svédország
ban azt tapasztalták, hogy a jávorszarvas nagy agancsainak
egyetlen csapásával képes a farkast agyonütni. Sok hasonló
esetet lehetne még felemlíteni. A szarvak másodrendű alkalma
zás-módjának legsajátságosabb esete az, melyet H utton kapi
tány a Himalája vad kecskéjénél ( Capra aegafjrus) észlelt.21
™ Sir J, E m erson T e n n e n t : Ceylon. 1859. Vol. II. p. 274. Maiak-

kát illetőleg 1. Journal o f Indián Archiêlago. Vol. IV. p. 1157.
‘21 Calcutta Journ. o f Nat. Hist. Vol. II. 1843. p. 526.
Ugyanezt a használati módot, mint mondják, a kőszáli kecskénél

is észlelték, és ez abban áll, hogy, mikor a bak történetesen va
lami magaslatról lezuhan, fejét befele hajtja s vaskos szarvaira
történő esése által a lökés hatását megtöri. A nőstény nem
képes szarvait ily módon használni, mivel kisebbek a bakéinál,
nyugodtabb természeténél fogva azonban nem is szőrűi e saját
ságos paizsra.
Minden hím állat fegyvereit a maga sajátságos módja
szerint használja. A közönséges kos támadása alatt olyan nagy
erővel öklel szarvainak a tövével, hogy magam is láttam,
miként döntött le egy erős férfit, mint egy gyermeket. A kecs
kék s a juhok bizonyos fajai, mint peldáúl az afghanistani
Ovis- cyeloceros, 22 hátulsó lábaikra állanak s nem csupán
döfnek, hanem «lefelé vágnak s az után kardalakú szarvaik
mellső bordás felületével felfelé hasítanak, mint valami karddal.
Mikor egy Ovis cyeloceros egy nagy kost, mely döfős voltáról
volt ismeretes, megtámadott, ezt tisztán csak küzdés-módjának
új volta által győzte le, a mennyiben hirtelen nekimenve, az
orrán s pofáján keresztben éles vágást merve, gyors fordulattal
kitért előle, még mielőtt ellenfele a döfést viszonozhatta volna.»
Pembrokeshireben ismertek egy kecskebakot, egy több év óta
elvadult nyájnak az urát, mely párbajban már több bakot
megölt; e baknak óriási szarvai egyenes vonalban, egyik he-
gyöktől a másikig, huszonnyolcz hüvelyknyi hosszúk voltak.
A közönséges bika, mint mindenki tudja, fel döfi ellenfelét
s az után ide stova dobálja; az olaszországi bivaly azonban
soha sem használja szarvait, hanem domború homlokával bor
zasztó döfést mér ellenfelére s az összerogyottat azután térdei
vel tapossa össze. Ilyen ösztöne a közönséges bikának nincs.23
22 B l y t h : L a n d and Water. Marcz. 1867. p. 134. Capt. H i t t a n

és mások tekintélye után. A pembrokeshiri vad kecskéket illetőleg 1.
Field, 1869. p. 150.
23 E. M. B a il l y : S iit Vusage des Cornes etc. Ann. d. Se. Nat.
Tóm. II. 1824. p. 369.
X V II. F E J . EMLŐSÖK. ^241
Ennek következtében a bivaly a kutyát, mely őt orrán ragadva

akarja megállítani, azonnal összezúzza. Figyelembe kell azon
ban vennünk, hogy az olaszországi bivaly már régóta tartják
szelídített állapotban s legkevésbbé sem bizonyos, hogy a vad
ősalaknak is ugyanilyen szokása volt. B artlett közli velem,
hogy mikor egy kapföldi bivalytehenet (Bubalus caffer) egy
ugyanazon fajhoz tartozó bikával rekesztettek össze, a tehén
megtámadta a bikát, s ez is nagy hevességgel vette amazt
üldözőbe. B artlett azonban azt látta, hogy a bika, ha hozzá
méltó elnézéssel nem viseltetett volna, iszonyú szarvainak
egyetlen döfésével könnyen megölhette volna a tehenet. A zsiráf
szőrrel bevont rövid szarvait, melyek a hímnél egészben véve
valamivel hosszabbak, mint a nősténynél, egészen különös
módon használja; fejét hosszú nyakával csaknem megfordí
tott helyzetben, azaz felső részét alá felé fordítva, jobbra-
balra hányja-veti, még pedig oly erővel, hogy egy erős
kerítést, miként magam is láttam, egyetlen döféssel mélyen
benyomott.
Az antilopékat illetőleg néha nehéz elképzelni, hogy mi
módon használhatják sajátságosán alakult szarvaikat; így az
Antilopé euchoré-nek meglehetős rövid, egyenes szarva van,
melynek éles hegye csaknem derékszög alatt befelé hajlik, úgy,
hogy a két szarv egymással szemben áll; B artlett nem tudja
mi módon használtatnak e szarvak, azt véli azonban, hogy neta-
láni ellenfelök arczának mindkét oldalán borzasztó sebeket okoz
hatnak vele. Az Oryx leucoryx (63. ábra) ívelt szarvai hátra felé
irányult s oly hosszú, hogy a hegye a háta közepén túl ér, mely
felett csaknem párhuzamosan áll a két szarv. E szerint küzdésre
nem igen látszanak alkalmasak len n i; B artlett azonban arról
értesít, hogy midőn kettenkint harczra készülnek, letérdelnek s
fejőket a mellső lábaik közé veszik s ily állásban a szarvak
csaknem párhuzamosan fekszenek szorosan a földön s hegyök
mell felé s kissé felfele áll. Erre lassankint egymáshoz köze
lednek s szarvaiknak felfelé fordított hegyét ellenfelök teste
c2 ^ 2 IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ.
alá igyekeznek tolni; ha ez az egyiknek sikerül, hirtelen felug

rik s egyidejűleg feldobja fejét, mi által ellenfelet megsebesítheti
vagy keresztül is döfheti. Mindig mindkét ellenfél letérdel,
hogy magát a baj vívás eme fogása ellen ótalmazza. Azt is mond
ják, hogy ezen antilopék szarvaikat még az oroszlán ellen is
sikerrel használják; minthogy azonban fejőket, hogy szarvaik
hegyét mell felé irányítsák, kénytelenek mellső lábaik közé
venni, többnyire nagy kárát vallják, ha valamely más állat
támadja meg őket. Ennek következtében nem valószínű, hogy
63. ábra. Oryx leucoryx, hím. (A Knowsley-állatsereglet példánya után.)
szarvaik a jelenlegi hosszaságukat s helyzetűket ragadozó

állatok ellen szolgáló védelemre szerezték. Beláthatjuk azon
ban, hogy mihelyt az Oryx-nak valamely régi hím őse meg
lehetős hosszú s hátra felé irányuló szarvakat öltött, kénytelen
lön vetélytársaival való harczában fejét be- és lefelé fordí
tani, mint ezt jelenleg bizonyos szarvasok teszik; s npái való
színűtlen, hogy ekkor vette fel azt a szokást is, . hogy előbb
alkalmilag, később pedig rendesen letérdeljen. esetben csak
nem bizonyos, hogy azon hímeknek, melyeknek a leghosszabb
szarvuk volt, nagy elsőbbségük volt a többi,\rövidebb szarvú
felett, a mire azután a szarvak ivari kiválás útján egyre hosszab-
bakká váltak, míg végre a jelenlegi rendkívüli hosszúságúkat s

állásukat értek el.
Számos szarvasfaj agancsainak elágazása figyelemre méltó
nehézséget gördít a magyarázat elé, mert az egyszerű egyenes
hegy bizonyosan komolyabb sebet okozhat, mint több szétálló
hegy. Sir P hilipp E gekton múzeumában van egy szarvasagancs,
mely harmincz hüvelyk hosszú «s nem kevesebb, mint tizenöt
ágban végződik»; Moritzburgban még most is őrizik egy
szarvas agancspárját, melyet 1699-ben I. Frigyes ejtett el, s
melynek egyik felén az ágak bámulatos száma harminczhárom,
a másikon huszonhét, az agancs tehát mindössze hatvanágú.
Richakdson egy vad rénszarvas agancsának rajzát közli, huszon-
kilencz ággal.24 B ailly az agancsok elágzásának módjából,
különösen pedig azon körülményből, hogy a szarvasok, mint
ismeretes, néha oly módon küzdenek, hogy mellső lábaikkal
rúgnak,25 azon következtetésre jut, hogy az agancsok inkább
károsak, mint hasznosak. E szerző azonban figyelmen kívül
hagyja azon harczokat, melyeket a versenyző hímek folytat
nak. Mivel én az agancsok ágainak használását s jó olda
lát illetőleg meglehetős zavarban voltam, Mc NEiLL-hez for
dultam, ki a szarvas életmódját hosszasan és szorgalmasan
tanulmányozta, s ő azt közölte velem, hogy soha sem látta az
ágak valamelyikét tevékenységben, hogy azonban a szembogok
(brow antlers, Augensprosse) a homlokot, mivel lefelé haj
lanak, jelentékenyen védik s hogy hegyeik a támadásnál hasz
náltatnak. Sir P hilipp E gekton úgy a szarvasra, mint a dám
vadra nézve, szintén arról értesít, hogy mikor küzdenek, hirte
24 A s z a r v a s a g a n c s a it i l l e t ő l e g 1. O vven : B ritis h Fossil Mammals.

1846. p . 478.; a r é n s z a r v a s a g a n c s a it i l l e t ő l e g K ic h a r d s o n : Fauna Bor.
Americana. 1828. p . 240. A m o r it z b u r g i a d a t o t P r o f. V ic t o r CARUS-nak
k öszön öm .
25 J. D. C a t o n azt mondja ( Ottawa Acad. o f Nat. Sciences. May
1868. p. 9.), hogy az amerikai szarvas «miután felsőbbségét kiküzdötte
s a csorda ezt elismerte» mellső lábaival küzd. B a i l l y : S u t Vusage
des Cornes. Annales des Se. Nat. Tóm. II. 1824. p. 371.
16*
244 IVARI KIVÁLÁS. II. RKSZ-.
len egymásnak rontanak, agancsaikat ellenfelüknek testéhez

szorítják s elkeseredett baj vívást kezdenek. Ha végre az ellen
felek egyike végre kénytelen engedni s megfordul, a győző
megkisérti szembogát a másikba döfni, ügy látszik tehát, hogy
a felső ágak főleg, vagy talán kizárólag döfésre s védelemre
szolgálnak. Mindennek daczára azonban némely fajok a felső
ágakat támadásra is használják. Midőn J udge C aton parkjában
Ottawában egy embert egy wapiti szarvas ( Cervus canadensis)
megtámadott s több ember igyekezett megszabadítani, «a szar
vas nem emelte fel fejét a földről; arczát tényleg csaknem
egészen a földre szorítá s orrát szorosan mellső lábai között
tartá, kivé vén akkor, midőn fejét oldalra fordítá, hogy támadásra
készülve, újabb megfigyelést tegyen.» Agancsának ágai ez
állásban ellenfele ellen voltak irányítva. «Fejének forgatásánál
ezt szükségképen fölemelé egy kissé, mert agancsa oly hosszú
vala, hogy fejét nem forgathatá a nélkül, hogy egyik oldalon
kissé fel ne emelné, míg a másik oldalon a földet érinté.»
A szarvas a segítségre jött társaságot ily módon lassankint
mintegy száz, százötven lábnyi távolságra hátráltatá s a megtá
madott férfit végre megölte.26
Ámbár a szarvasok agancsai hathatós fegyverek, az, úgy
hiszem, még sem lehet kétséges, hogy egyetlen hegy mégis sok
kal veszélyesebb lett volna, mint az elágazó agancs s J udge
Caton, kinek a szarvasok körül nagy tapasztalata van, teljesen
egyetért ezen felfogással, ügy látszik továbbá, hogy az elágazó
agancsok, bár mint a vetélytársak ellen használt védőszereknek
nagy jelentőségük van, még sincsenek e czélra tökéletesen
alkalmazva, mivel könnyen egymásba bonyolódnak. Ezeket
tekintetbe véve, azon gondolatom támadt, hogy részben talán
mint diszítmények hasznosak. Hogy a szarvasok elágazó agan
csai a mi szemünkre nézve ép oly ékesek, mint bizonyos
26 L. azon igen érdekes leírást, mely J. D. C a t o n épen idézett

munkájának függelékében foglaltatik.
antilopék díszes lantalakú szarvai (64. ábra), senki sem tagad

hatja. Ha tehát az agancsok és szarvak, miként az elmúlt idők
lovagjainak fényes fegyverzete, a szarvasok és antilopék nemes
megjelenését emeli, le
hetséges, hogy részben
ezen czélból módosul
tak, bár főleg a harcz
nál való tényleges szol
gálattételre rendelvék
i s ; e feltevésre azon
ban bizonyítékaim nin
csenek.
Újabb időben egy
érdekes eset tétetett
közzé, melyből az lát
szik következni, mintha
egy szarvasnak agan
csai az Egyesült-Álla
mok egyik kerületében
ivari és természetes ki
válás által még jelenleg
is módosulnának. Egy
szerző egy kitűnő ame
rikai folyóiratban azt
beszéli,27hogy az utolsó
huszonegy év alatt az
Adirondackokban vadá
64. ábra. Strepsiceros Kudu (Sir An d rew S mith «Zoo-
szott, hol a virginiai logie of South Afriká»-ja után.)
szarvas ( Cervus virgi-

nianus) gyakori. Tizenöt év előtt először hallott hegyes agancsú
bakokról (spike-horn-bucks). Azóta ezek évről-évre gyako-
riabbakká váltak ; mintegy öt év előtt lőtte az elsőt, később
27 The American Naturálist. Dec. 1869. p. 552.

246 IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ ►
-
egy másikat, s jelenleg gyakran ejtik el.» A hegyes agancs

lényegesen különbözik a virginiai szarvas közönséges agancsá
tól. Egyetlen hegyből áll, mely karcsúbb s alig felényi hossza
ságú, mint a közönséges agancs tengelye; a homlokból mellfelé
szökell s éles hegyben végződik. Viselőjének tetemes kedvez
ményt ad a közönséges szarvasok felett. Azon körülményen
kívül, hogy sokkal gyorsabban képes a sűrű erdőkön s bozótokon
keresztültörni (s minden vadász tudja, hogy szarvastehenek s
egyéves borjak sokkal gyorsabban futnak, mint a felnőtt bikák,
mikor terjedelmes agancsaikkal meg vannak terhelve), a hegyes
agancs még hathatósabb fegyvert is képez, mint a közönséges.
A hegyes agancsú bakok eme jó tulajdonsággal felszerelve,,
felsőbbségben vannak a közönséges szarvasok felett s ezeket az
Adirondackokban idő folytán egészen kiszoríthatják. Nem szen
ved kétséget, hogy az első hegyes agancsú bak csak történetes
természetjáték volt; hegyes agancsai azonban kedvezmény
ben részesítették s arra képesítették, hogy sajátságait tovább
tenyészsze. Utódainak ugyanazon jó oldala volt s ezek sajátsá
gukat folytonosan növekedő arányban tenyésztették tovább,
a közönséges agancsokkal ellátott szarvasokat pedig az általok
lakott területről egészen kiűzték.» Egy bírálat e következtetés
ellenében helyesen veti fel azt a kérdést, hogy mi módon fejlőd
hettek ki az elágazó agancsok, ha az egyszerűek mai nap oly nagy
kedvezményeket adnak? Az egyedüli felelet, melyet erre adhatok,
az, hogy a támadásnak új fegyverekkel eszközölt új módja nagy
haszonnal járhat, mint ezt az Ovis cycloceros példája bizonyítja,
mely ily módon képes volt egy közönséges kost, mely erejéről
s bátorságáról ismeretes volt, legyőzni. Mindamellett, hogy
valamely szarvasnak agancsai a vetélytársaival való küzdésre
egészen alkalmasak lehetnek, s mindamellett, hogy hasznos lehet
az egyszerű agancsú fajra nézve jól kifejlődött agancsokat sze
rezni, ha csupán hasonló agancsúakkal kellene küzdenie, ebből
még nem következik, hogy az agancsok kitűnő fegyverek valamely
más fegyverzetű ellenfélnek legyőzésére is. Az Oryx leucoryx
XVII. FEJ. EMLŐSÖK. 24*7
előbb említett esetére nézve csaknem bizonyos, hogy vele szemben

egy rövid szarvú antilopé, mely nem volna kénytelen letérdelni,
elsőbbségben lenne, más felől azonban az Oryx-ra nézve, föltéve,
hogy csupán saját fajához tartozó ellenfelekkel kellene küzdenie,
kedvező lenne, ha még hosszabbak lennének a szarvai.
Az agyarakkal ellátott emlősök ezeket különböző módon,
de ugyan úgy használják, mint a szarvakat. A vad kan oldalra
s fölfelé döf agyaraival; a pézsma-állat komoly eredménynyel
lefelé.28 Ámbár a rozmár oly rövid nyakú s oly otromba testű,
mégis egyenlő ügyesen tud «fölfelé, lefelé, vagy mindkét oldal
felé döfni.»29 Az indiai elefánt, mint az elhúnyt Dr. F alconer
közié velem, agyarainak állása és hajlása szerint különböző
módon küzd. Ha mell és felfelé vannak irányítva, képes a tig
rist is messze elhajítani, — mint mondják, egész harmincz láb-
nyira; ha rövidek s lefelé irányultak, a tigrist hirtelen a földhöz
igyekszik szegezni s ezért ez esetben a rajta ülőre veszélyes,
mivel ez e közben könnyen kibukhatik a «hudah»-ból.30
Igen kevés hím emlősnek van vetélytársaival való küzdésre
alkalmazott két különböző fegyvere. A hím muntják-szarvas
( Cervulus muntjac) azonban kivételt képez, mivel úgy szarvakkal,
mint kiálló szemfogakkal el van látva. Az alább előadandókból
azonban azt következtethetjük, hogy idők folytán a fegyverek
egyik alakja valamely másikkal cseréltetett fel. A kérődzőknél a
szarvak fejlődése általában megfordított viszonyban áll a csak
mérsékelten fejlődött szemfogakéval. így a tevék, a guanakók,
törpe szarvasok (Tragulus) és pézsma-állatok szarvatlanok,
ellenben hathatós szemfogakkal vannak ellátva; e fogak «min
dig kisebbek a nősténynél,, mint a hímnél.» A teveféléknek felső
állkapcsában a valódi szemfogakon kívül még egy pár szemfog
: Spicilegia Zoologica, fasc. X III. 1779. p . 18.

28 P a l l a s
: Seasons w ith the Sea-Horses. 1861. p. 141.
29 L a m o n t
30 Azon módot illetőleg, m elylyel az elefánt rövidagyarú «Mooknah»
varietása más elefántokat megtámad, 1. C o r s e : Philos. Transact. 1799.
p. 217.
alakú metszőfoguk van.3132Más felől a hím szarvasoknak s antilo-

péknak szarvaik vannak, ellenben csak ritkán van szemfoguk,
s ha van is, csak oly csekély nagyságú, hogy kétséges, vájjon
harczaiknál van-e valami hasznuk. Az Antilopé montaná-nál
csak a fiatal hímeknek van meg a szemfogak csökevénye s ez
is elenyészik, ha az antilopé idősebb lesz; a nősténynél pedig
minden életkorban hiányzanak; azt tapasztalták azonban, hogy
bizonyos más antilopék és szarvasok nőstényeinél megvannak
a szemfogak csökevényei. 82 A ménlovaknak kis szemfogaik
vannak, melyek a kanczánál vagy egészen hiányzanak, vagy
csak elsatnyult állapotban vannak m eg; úgy látszik azonban,
hogy harczaikban nem használtatnak, mert a mének metsző
fogaikkal harapnak s nem tátják ki annyira szájokat, mint a
tevék és guanakók. Minden oly állatnál, melynél a felnőtt hím
jelenleg használaton kívül álló szemfogakkal van ellátva, a nős
ténynek pedig vagy épen nincsenek, vagy csak csökevényesek a
szemfogai, azt következtethetjük, hogy a faj korábbi hím őseinek
működésre alkalmas szemfogaik voltak, melyek részben a nősté-
/
nyekre is átszállottak. Úgy látszik, hogy a hímek ezen fogainak
elsatnyulása küzdés-módjok valamely megváltozásának követ
kezménye, melyet gyakran új fegyverek fejlődése okozott, mi
azonban a lovakra nézve nem mondható.
Az agyaraknak és szemfogaknak a birtokosaikra nézve okve-
tetlenül nagy jelentőségűknek kell lenni, mert fejlődésük sok szer
ves anyagot vesz igénybe. Az ázsiai elefántnak,— a kihalt gyapjas
szőrű fajok egyjkének, — s az afrikai elefántnak egyetlen agyara
31 O w e n: A natom y o f Vertebrates. Vol. III. p. 349.

32 L. R ü p p e l l (Proc. Zoolog. Soc. Jan. 12. 1836. p. 3.) a szarvasok
s antilopék szemfogairól MARTiN-nak egy nőstény amerikai szarvasra
vonatkozó megjegyzésével. L. továbbá F a l c o n e r (Palaeont. Memoirs
and Notes. Yol. I. 1868. p. 276.) egy felnőtt nőstény szarvas szemfogai
ról. A pézsma-állat vén hímjeinek szemfogai (P a l l a s : Spic. Zoolog. fasc.
XIII. 1779. p. 18.) néha három hüvelyknyi hosszúra növekednek, holott
a vén nőstényeknél a szemfog csökevénye alig áll ki egy fél hüvelyknyire
az ínyből.
egyes esetekben százötven, százhatvan, egész száznyolczvan

fontot nyomott s egyes szerzők még nagyobb súlyokat is emlí
tenek.33 A szarvasoknál, melyeknél az agancsok időszakonkint
megújulnak, még nagyobb lehet a szervezetre való befolyásuk;
így példáúl az orignálnak, vagy amerikai jávorszarvasnak
(Alces palmata) agancsai ötven-hatvan font súlyúak s a kihalt
irlandi óriás szarvaséi ( Cervus euryceros) hetven, egész nyolcz-
van fontosak, holott az utóbbinak a koponyája átlag csak öt és
egy negyed font súlyú. Ámbár a juhok szarvai időszakonkint nem
újulnak meg, fejlődésök sok gazda szerint mégis jelentékeny
kárt okoz a tenyésztőnek. A szarvasok ezen felül még a ragado
zók elől való menekülésükben futásukat megnehezítő külön
súlylyal vannak terhelve s erdős vidékek keresztül száguldásá
ban tetemesen akadályoztatnak. Az orignal példáúl, melynek
agancsai egyik hegyöktől a másikig hatodfél lábnyiak, s mely
oly ügyes, hogy egyetlen száraz ágat sem érint vagy tör le, ha
csendesen megy, nem viselheti magát ily ügyesen, mikor egy
falka farkas elől menekül. «Mikor fut, orrát felfelé tartja, úgy
hogy agancsát vízszintesen hátra fekteti s ily helyzetben nem
láthatja tisztán a földet.»34 Az irlandi óriás szarvas agancsának
végei tényleg nyolcz lábnyi távolságban állottak egymástól!
Míg az agancs háncscsal van bevonva, mi a közönséges szarvas
nál mintegy tizenkét hétig tart, ütések iránt igen érzékeny, úgy
hogy Németországban a szarvasok ezen időtájban életmódjokat
bizonyos mértékben megváltoztatják, a sűrű erdőket kerülik s
fiatal pagonyokat s alacsony bozótokat keresnek fel.35 Ez a tény
arra emlékeztet, hogy a hím madarak dísztollaikat repülőképes-
33 E m e r so n T e n n e n t : Ceylon. 1859. Vol. II. p . 275.; O w e n : B rit.

Fossil Mammals. 1846. p. 245.
34 R ichardson : Fauna Bor. American», az orignálról, Alces p a l
m a ta , p. 236., 237. ; az agancsok kiterjedését illetőleg 1. továbbá L a n d
and W a ter, 1869. p. 143. L. továbbá Ow e n : B rit. Fossil M am mals,
az irlandi elkről p. 477., 455.
35 Forest Creatur es, by C. B őnek, 1861. p. 60.
ségök meglassudása, más díszítményeiket pedig küzdőerejök

elvesztése árán szerezték.
Ha az emlősöknél az ivarok, mint ez gyakori eset, nagy
ságukra nézve különböznek egymástól, úgy hiszem, mindig
a hímek a nagyobbak és erősebbek. Igen feltűnő mértékben áll
ez, Gould közlése szerint, Ausztrália erszényes állataira nézve,
melyeknek hímjei rendkívüli nagy életkorig látszanak növe
kedni. A legrendkívíilibb eset azonban egy fókára ( Callorhinus
ursinus) vonatkozik, melynek felnőtt nősténye egy hatodrészszel
kevesebb súlyú, mint a felnőtt hím.36 Dr. Gill megjegyzi,
hogy a soknejű fókáknál, melyek elkeseredett harczokat vívnak,
termetre nézve nagyon különböznek az ivarok; az egynejűeknél
ellenben csak kevéssé. A özeteknél ugyanezt lehet észlelni azon
viszonyt illetőleg, mely a hímek harczias természete s a nős
tényekénél tekintélyesebb termete között van. A közönséges
bálna hímjei nem harczolnak s ezek nem is nagyobbak, sőt
inkább kisebbek, mint a nőstények; a hím fizéterek ellenben
gyakran harczolnak egymással, «testök gyakran hegedéses vetély-
társaik behatolt fogaitól» s ezek kétszer akkorák, mint a nősté
nyek. A hímek legnagyobb erejöket, miként H unter már régen
megjegyezte,37 kivétel nélkül azon testrészökkel fejtik ki, mely
az ellenfeleikkel való harcz alatt működésben v an ; így példáúl
a bikák izmos nyakukkal. A hím emlősök továbbá bátrabbak s
harcziasabbak, mint a nőstények. Alig lehet abban kételkedni,
hogy ezen jellemeket az erősebb és bátrabb hímek a gyen
gébbek felett való győzelmeik s részben a használás öröklött
hatása következtében természeti kiválás útján szerezték. Való
színű, hogy az erő, nagyság és bátorság növekedésében nyilvá
36 L. J. A . A l l é n igen érdekes értekezését, Bull. Mus. Comp.

Zoolog. o f Cambridge, United States, Vol. II. No. 1. p. 83. A súlyokat
egy pontos észlelő, B r y a n t kapitány állapította meg. Dr. G il l : The
American Naturálist. Jan. 1871. Prof. S c l a t e r , a hím és nőstény czetek
aránylagos nagyságáról, American Naturálist. Jan. 1873.
37 A n im a l Economy, p. 45.
nuló egymásra következő változások, legyenek azok akár az

úgynevezett önkénytes változékonyságnak, akár pedig a haszná'
lás hatásának következményei, egészben véve az élet késői
szakán léptek fel, minek következtében öröklésök ugyanazon
ivarra szorítkozott.
Ebből a szempontból igyekeztem magamnak adatokat sze
rezni a skót szarvaskutyáról, melynek ivarai nagyságukra nézve
inkább különböznek egymástól, mint bármely más fajtánál (bár
a vérebek ivarai is tetemesen különböznek egymástól), vágy
az ebfeléknek bármely előttem ismeretes vad fajának ivarai.
E miatt CuppLES-hez, ez ebeknek ismert tenyésztőjéhez fordul
tam, ki saját kutyái közül számosat megmért s szíves volt a
következő adatokat számomra különböző forrásokból összeállí
tani. Kitűnő hím ebek vállok táján megmérve huszonnyolcz
hüvelyktől, a mit alacsonynak tartanak, egész harminczhárom
hüvelyknyi magasak, s nyolczvan fonttól elkezdve, a mit
könnyűnek tartanak, százhúsz fontnyi súlyúak, vagy még
súlyosabbak. A nőstények huszonhárom hüvelyktől elkezdve
huszonhét, egész huszonnyolcz hüvelyknyi magasak s ötven,
hetven, egész nyolczvan fontnyi súlyúak. 88 Ez adatokból
Cupples azt következteti, hogy a hímek közepes súlya kilencz-
venöt egész száz, a nőstényeké pedig hetven font; okunk van
azonban föltenni, hogy ennek előtte mindkét ivar tekintélyesebb
súlyt ért el. Cupples kéthetes fiatal ebeket is megmért; egy
kölykezésben négy hímnek középsúlya hat és fél uncziával
volt nagyobb, mint két nőstényé; egy másikban négy hímnek
középsúlya egy nőstényét egy uncziánál valamivel kevesebbel
múlta felül; háromhetes korukban ugyanezen hímek hét és fél,
hathetes korukban pedig csaknem tizennégy uncziával múlták 38
38 L. továbbá R ic h a r d s o n : Manual on the Dog, p. 59. A skót

szarvasebről számos érdekes adatot közöl M. N e i l l (S c o r p e ’s A r t o f
Deer Sta lk in g ), ki először irányította a figyelmet az ivarok különböző
voltára. Reményiem, hogy C u p p l e s kiviendi szándékát s ezen érdekes
fajta részletes leírását s történetét közzé teszi.
felül a nőstényt. Wright, CuppLEs-hez intézett levelében, ezeket

mondjn: «Sok kölykezés fiatal kutyáinak súlyát és nagyságát
jegyeztem fel, s a mennyire saját tapasztalatom terjed, azt
találtam, hogy a hím kutyák öt-hat hónapos korukig rendesen
csak igen kevéssé különböznek a nőstényektől; erre elkezdenek
a hímek gyarapodni s a nőstényeket úgy nagyságra, mint
súlyra nézve felülmúlják. A fiatal nőstény születésnél, sőt még
nehány héttel ez után is alkalmilag nagyobb lehet, mint a hím,
később azonban kivétel nélkül legyőzetnek az utóbbi által.»
Mc Neill Colonsayban azon eredményre jut, hogy «a hímek
teljes nagyságukat csak két éves koruk után érik el, a nőstények
ellenben korábban.» Cupples tapasztalata szerint a hím kutyák
nagyságukban tizenkét, egész tizennyolcz, súlyban pedig tizen-
nyolcz, egész huszonnégy hónapos korukig gyarapodnak; a nős
tények ellenben nagyságukban kilencz egész tizennégy, tizenöt,
súlyukra nézve pedig tizenhét, egész tizenöt hónapos korukban
szűnnek meg gyarapodni. Ezen különböző adatokból világos,
hogy a skót szarvas-ebek ivarai nagyságbeli különbségűkét csak
életök későbbi szakában érik el. Vadászásra kizárólag csak a
hímek használtatnak, mert, mint Mc Neill értesít, a nőstények
nek a kinőtt szarvas leterítésére nincs elég erejök és súlyuk.
Cupples szerint, régi legendákban említett nevek után ítélve,
már igen régi időben a hímek voltak az ünnepeltek, mert a
nőstényeket csak mint híres hímeknek anyáit említik. Ennek
következtében számos nemzedéktől kezdve a hím volt az, melyet
erejére, nagyságára, gyorsaságára s bátorságára nézve figyelembe
vettek s melyek közül a legjobbakat tenyésztésre használták. Mint
hogy pedig a hímek kellő termetöket csak késői életkorban érik
el, a sokszor idézett törvénynyel összehangzásban azon hajlam
mal kellett bírniok, hogy jellemeiket csupán hím utódaikra szár
maztassák át s nyilván ebből magyarázható a skót szarvas-ebek
ivarainak nagysága között észlelhető jelentékeny egyenlőtlenség.
Nehány kevés emlős állat oly szervekkel vagy testrészekkel
van ellátva, melyek kizárólag más hímek támadása ellen szol
gáló védőszer gyanánt fejlődtek. Némely szarvasfaj agancsának

felső ágait, mint láttuk, főleg, vagy kizárólag védelemre hasz
nálja; s az Onjx antilopé, mint B artlett-WI tudom, rendkívül
ügyesen védi magát gyengén hajlott, hosszú szarvaival; minde
mellett azonban ezek mint támadófegyverek is használtatnak.
A szarvorrúak, ugyanazon észlelő szerint, harczaikban egymás
nak oldalról mért vágásaikat szarvaikkal fogják fel, melyek e
közben, mint a vadkanok agyarai, hangosan összecsattannak.
Ámbár a vadkanok kétségbeesetten harczolnak, B rehm szerint,
mégis csak ritkán kapnak ha
lálos vágásokat, mivel ezek
rendesen az ellenfél agyarát,
vagy azon kemény, szalonnás
bőrt érik, mely vállaikat fedi
s melyet a német vadászok
«paizsnak» neveznek; ime,
itt van tehát egy testrész,
mely különösen a védelemre
módosult. A vadkanok alsó
állkapcsuk agyarait életök vi 65. ábra. vadkan
Egy életének eleién levő közönséges
feje (B rehm után).
rágzása szakában (65. ábra)
harczra használják; vén korukban azonban, B rehm szerint,
annyira befelé s orruk fölé kanyarodnak agyaraik, hogy e czélra
többé nem használhatják. Mint védőszerek azonban még mindig
nagy hatással használtathatnak. Az alsó agya.rak, mint támadó-
fegyverek elvesztésének pótlására előre haladottabb korban
a felső állkapocsnak agyarai, melyek oldalt egy kissé mindig
kiszökellnek, oly tetemesen meghosszabbodnak s oly teteme
sen hajlanak felfelé, hogy támadófegyverekül használhatók.
Mindennek daczára azonban a vén vadkan nem veszélyesebb
az emberre, mint a hat-hét éves.39
A celebesi felnőtt hím babirussza-disznónak (66. ábra)
39 B rehm : Thierleben. Bd. II. p. 729— 732.

25 i IVARI KIVÁLÁS. II. RKSZ.
alsó agyarai borzasztó fegyverek, hasonlók a virágzás korában

levő európai vadkanéihoz, felső agyarai pedig oly hosszúk s oly
tetemesen befelé hajlottak, mi mellett néha még a homlokot is
érintik, hogy mint támadófegyverek egészen hasznavehetetlenek.
Inkább szarvakhoz hasonlítanak, mint fogakhoz s mint fogak
66. ábra. A babirussza-disznó koponyája. (W allace , Malay Arcliipclago-ja után.)
kétség kívül oly haszontalanok, hogy ez előtt egyenesen azt

hitték, hogy ez állat fejét oly módon pihenteti, hogy fogaival
valamely ágra akasztja! Domború felületök azonban, főleg, ha
az állat fejét kissé oldalra hajtja, kitűnő védőfegyverül szolgál
hat, s talán ebből magyarázható, hogy idősebb egyéneknél, «lát
szólag a kiállott harczban, többnyire letörtek.»40 Itt tehát azon
sajátságos esettel van dolgunk, hogy a babirussza felső agyarai
40 L. WALLACK-nek ez á llatra vonatkozó érdekes leírását 1. The M alay

Arcliupelago. 1869. Vol. I. p. 435.
az élet virágzó szakában oly alakot vesznek fel, mely látszólag

csak a védelemre teszi alkalmasakká, az európai vadkannál
pedig csak kisebb mértékben s csak vénkorban válnak az alsó
agyarak ily alakúakká, midőn azután szintén csupán védelemre
szolgálnak.
A szemölcsös disznónál (Phacochoerus aethiopicus, 67. ábra)
a hím felső állkapcsának agyarai az élet virágjában felfelé
hajlanak, s minthogy hegyesek, borzasztó fegyvereket képeznek.
Az alsó állkapocs agyarai élesebbek, mint a felsőkéi, rövidségök
67. ábra. Egy nőstény ethiopiai szemölcsös disznó feje. (Proc. Zool Soc. 1869.) A n őstény
nek ugyanazon jellem ei vannak m int a Ilimnek, csakhogy kisebb mértékben.
NB. Mikor a rajz készült, azt hittem , hogy a hím et ábrázolja.
miatt azonban alig lehetséges, hogy támadó fegyverekül szol

gáljanak. Mindemellett okvetlenül tetemesen hozzájárulnak a
felső állkapocs agyarainak erősbítéséhez, mivel oly módon
vannak leköszörülve, hogy ezeknek alapjához tökéletesen hozzá
illenek. Úgy látszik, hogy sem a felső, sem az alsó agyarak nem
módosultak különösen a védelemre, ámbár bizonyos terjedelem
ben bizonyára erre is szolgálnak. Nem hiányzanak azonban a
szemölcsös disznónál más védőszerek, mert a szeme alatt, pofá
jának mindkét oldalán kemény, mindemellett azonban hajlé
kony porczogós tojásdad párnája van (67. ábra), mely két-három
256 IVARI KIVÁLÁS. IT. RI'íSZ.
hüvelyknyire kiszökell; s midőn az élő állatot szemléltük,

BARTLETT-nek s nekem is úgy látszott, hogy, ha ezt a párnát
az ellenfél agyara alulról találná, felfelé tolatnék, s ily módon
a kissé kimeredt szemeket bámulatos módon védené. B art-
l e t t tekintélyére támaszkodva azt is állíthatom, hogy e ka
nok viaskodások alkalmával egyenesen szemben állanak egy

mással.
Az afrikai folyami disznónak ( Potamochoeras penicillatus)
végre porczogós dudora van szeme alatt a pofájának mindkét
oldalán, mely a szemölcsös disznó hajlékony párnájának felel
meg; e mellett felső állkapcsán, az orlyukak felett, két csontos
kiszökellése van. Rövid idővel ezelőtt egy ily kan áttört a
zoológiái kertben egy szemölcsös disznó ketreczébe. Egész éjen
át tusakodtak s reggel kimerülve, de komolyabban meg nem
sebesítve találták őket. Az éppen leírt kiszökellések s kinövé
sek jelentőségére nézve jellemző, hogy vérrel voltak borítva,
rendkívüli módon össze voltak szakgatva s le voltak dör
zsölve.
Ámbár a disznófélék számos tagjának kanjai el vannak
látva támadó, s mint épen láttuk vedőfegyverekkel, ezek a fegy
verek mégis, úgy látszik, aránylag korai geológiai korban
szereztettek. Dr. F orsyth Major több mioczén-korbeli fajt sorol
fel,41 melyek egyikénél sem volt a hímek agyara erősen kifej
lődve ; s R ü t i m e y e r tanár ugyanezen tényt bizonyos csodálko
zással konstatálja.
Az oroszlán sörénye jó védőfegyvert képez azon egyetlen
veszély ellen, melynek ki van téve, tudniillik versenytársának
támadása ellen; mert a hímek, mint Sir. A. Smith értesít, bor
zasztó harczokat vívnak egymással; s a fiatal oroszlán nem
meri az öreget megközelíteni. 1857-ben Bromwichben egy tigris
betört egy oroszlán ketreczébe, mire borzasztó jelenet követke
41 A tt i della Soc. Italiana di Science Naturale. 1873. Vol. XV.

Fasc. IV.
z ett: «Az oroszlánnak a fejet és a nyakát védte ugyan a sörénye

jelentékenyebb sérülések ellen, a tigrisnek azonban sikerűit
a hasát felszakítania, mire az oroszlán nehány perez alatt
kimúlt.»42 A kanadai hiúznak (Felis can adensis) a nyakán és
az álián levő széles galléra a hímnél sokkal hosszabb, mint
a nősténynél; hogy azonban védőfegyverül szolgál-e, nem tudom.
Eléggé ismeretes hogy a hím fókák kétségbeesetten harczolnak
egymással, s bizonyos fajok ( Otaria jubata J43 hímjeinek nagy
sörényök van, a nőstényeknek pedig kicsiny, vagy éppen nincs
is. A jóreménységfoki pávián ( Cynocephalus porcarius) hímjének
sokkal hosszabb sörénye s nagyobb szemfogai vannak, mint
a nősténynek, s a sörény valószínűleg védelemre szolgál, mert,
mikor a zoológiái kertben a felügyelőt kérdésem czéljának
gyaníttatása nélkül az iránt kérdeztem, hogy van-e a majmok
között olyan, mely a másikat a nyakán ragadja meg, azt a fele
letet kaptam, hogy ezt az említett páviánon kívül más majom
nem szokta tenni. E hrenberg a Hamadryas-pávián sörényét a
fiatal oroszlánéval hasonlítja össze; a fiataloknak és nőstények
nek sörényök nincs.
Valószínűnek tartom, hogy az amerikai bölény bikájának
roppant gyapjas sörénye, mely csaknem a földig ér és sokkal
jobban van kiféjlődve, mint a tehénnél, védőszerül szolgál
borzasztó harczaiban; egy tapasztalt vadász azonban Judge
CATON-nak azt beszélte, hogy soha sem észlelt olyas valamit,
a mi e feltevésnek kedvezne. A ménlónak vastagabb és sűrűbb
sörénye van, mint a kanczának; két oly tekintélyes tenyésztőhöz
intézett tudakozódásomra, ki sok mént tartott, azt a felvilágosí
tást kaptam, hogy a mének «kivétel nélkül nyakukon igyekez
42 The Tim es. Nov. 10. 1857. A kanadai liiúzt illetőleg 1. A u d u b o n

and B achman : Quadrujpeds o f N. America. 1846. p. 139.
43 Dr. M u r i e , On Otaria, Proc. Zoolog. Soc. 1869. p. 109. J. A. A l l é n
íennebb idézett értekezésében kételyét fejezi ki az iránt, vájjon azon
szőrözetet, m ely a hím nyakán hosszabb, mint a nőstényén, sörénynek
lehet-e tartani.
D a r w in . A z ember szárm azóm . II. 17
2 58 IVARI KIVÁLÁS. II RKSZ-
nek egymást megragadni.» Abból azonban, hogy az előadott

esetekben a nyak szőrözete védelmi szerül szolgál, nem követ
kezik, hogy eredetileg ebből a czélból fejlődött, bár egyes esetek
ben, mintpéldáúl az oroszlánnál, valószínű. Mc N e i l l azt közölte
velem, hogy a szarvasnak ( Cervus elapkus) állán levő hosszú
szőre hasznára van, mikor üldöztetik, mert a kutyák többnyire
torkán iparkodnak megragadni; nem valószínű azonban, hogy
a szőrök különösen ebből a czélból fejlődtek; mert különben a
fiataloknak és nőstényeknek szintén ily módon kellett volna
felszereltetniök.
Az emlősök párosodása alkalmával mindkét ivar részéről

gyakorolt választás. — Mielőtt a következő fejezetben az ivarok
hangja, illata és diszítménye között való különbségeket leírnám,
czélszerű leend azt vizsgálni, vájjon az ivarok párosodásuk alkal
mával gyakorolnak-e választást. Vájjon a nőstény bizonyos hím
nek elsőbbséget ad-e még mielőtt a hímek az uralomért harczoltak
volna, vagy pedig a hím választ-e, ha soknejű, bizonyos nőstényt ?
A tenyésztők általános véleménye, úgy látszik, az, hogy a hím
bármely nősténynyel beéri s ez a hímek heves gerjedelménél
fogva a legtöbb esetben valószínűleg helyes. Az azonban, vájjon
a nőstény is elfogad-e egészen indifferensen bármely hímet,
sokkal kétesebb. A tizennegyedik fejezetben a madarakra vonat
kozólag meglehetős sok közvetett és közvetetten adatot hoztunk
fel annak kimutatására, hogy a nőstény választja társát; s
idegenszerű anomalia lenne, ha a nőstény emlősök, melyek a
szervezetek lépcsőzetén még magasabban állanak s melyeknek
nagyobb szellemi erőik vannak, nem gyakorolnának általában,
vagy legalább gyakran választást. A nőstény a legtöbb esetben
elmenekülhet, ha olyan hím kerülgeti, mely neki nem tetszik,
vagy a mely nem izgatja; ha pedig több hím kerülgeti, a mi
olyan állandóan fordul elő, mi alatt ezek küzdenek, gyakran
alkalma lehet valamely hímmel elillanni, vagy legalább is
ideiglenesen párosodni. Ezt az utóbbi esetet, mint Sir P hilip
EGERTON-től hallom, gyakran észlelték Skótországban a nőstény

szarvasokon.44
Alig lehetséges, hogy sokat tudjunk arról, vájjon a nőstény
emlősök vad állapotban gyakorolnak-e választást házasságköté
sük alkalmával. A füles fókák egyikének ( Callorhinus ursinus)
udvarlásáról szóló következő nevezetes részleteket B ryant
kapitány tekintélyére támaszkodva közöljük,45 kinek bőséges
alkalma volt észleleteket tenni. Nevezett kapitány a következő
ket beszéli: «ügy látszik, hogy a nőstények közül, midőn a
szigetre érkeznek, melyen párosodni szoktak, számosán egy
bizonyos hímhez kívánkoznak s gyakran kiszökellő sziklákra
másznak, hogy az egész seregen végigtekinthessenek, hangosan
ordítanak s azután hallgatódznak, hogy nem liallanak-e vala
mely ismeretes hangot. Erre megváltoztatják hely őket s az előb
bieket ismétlik . . . Mihelyt egy nőstény a parthoz érkezik, a leg
közelebbi hím lemegy hozzá s e .közben sajátságos hangot ad,
mint a csirkéit hívogató tyúk. Üdvözli s addig taszigálja, míg
ő maga a nőstény és a víz közé kerül, úgy, hogy a nőstény többé
nem menekülhet. Erre magaviseletét megváltoztatja s parancsoló
morgással hajtja a nőstényt háremének kijelelt helyére. Ezt
mindaddig folytatja, míg a hárem alsó sora megtelik. A feljebb
helyet foglalt himek kilesik az időt, mikor szerencsésebb szom
szédjaik őrállááukról eltávoznak, hogy ezeknek a nejeit ellop
ják. Ezt pedig úgy teszik, hogy a nőstényt száj okba fogják, a
többinek feje felett elemelik s gondosan leteszik saját háremükbe,
épen úgy, a hogy a macskák szokták kölykeiket vinni. A még
feljebb levő hímek ugyanezt az eljárást követik, míg az* egész
44 Dr. B auer a németországi szarvas életmódját tárgyaló kitűnő
leírásában ezeket mondja [Fórest Creatures. 1861. p. 81.) : «Mialatt a

szarvasbika jogait valamely idegen betolakodó ellen védelmezi, egy m á
sik tör be háremének szentélyébe s trophaeát tropliaea után ragad el.»
Ugyanez fordul elő a fókáknál, 1. J. A. A llén , u . o. 100.
45 J. A. A l l é n : Bull. Mus. Comp. Zoolog. o f Cambridge, United
States. Vol. II. No. 1. p. 99.
1 7*
2 6 0 IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ.
hely megtelt. Gyakran harczra gyűl két hím ugyanazon nőstény

bírásáért; mindkettő megfogjasketté szakítja,vagy borzasztóan
összemarczangolja fogaival. Az öreg hím, mikor a hely már
egészen megtelt, elégülten sétálgat, szemlét tart családján,
kiszidja azokat, melyek a többit szorítják vagy zavarják s dühö
sen űz el minden betolakodót. Ez az őrködés folytonos élénk
tevékenységben tartja.»
Minthogy az emlősöknek vad állapotban való udvarlásáról
oly kevés ismeretes, igyekeztem megtudni, hogy mennyiben
gyakorolnak szelídített emlőseink választást egybekelésök alkal
mával. A kutyák a legjobb alkalmat szolgáltatják a megfigyelésre,
mivel könnyen lehet őket megfigyelni s megérteni. Sok tenyésztő
nagy határozottsággal fejtette ki ezen pontra vonatkozó nézetét,
így Mayhew megjegyzi, hogy «a nőstények vonzalmukat képe
sek a hímnek jelekkel értésre adni s a gyöngéd figyelemnek
nagy hatalma van felették, mint ez más még felsőbbrendű
állatoknál is észleltetett. A nőstény kutyák szerelmeskedésökben
nem mindig ildomosak s hajlandók magukat igen alacsony
fajtájú hímeknek odaadni. Ha ugyanazon fajtájú társsal nevel
tetnek fel, gyakran oly odaadás fejlődik ki a pár között, melyet
később semmiféle idő sem enyésztethet el. A szenvedély, mert
valóban az, több mint romantikus tartósságéivá válik.» Mayhew,
ki figyelmét főleg kis fajtákra fordította, meg van győződve,
hogy a nőstényeket a nagyobb termetű hímek különösen vonz
zák.4(5 B laine, az ismeretes állatorvos, beszéli,47 hogy saját
nőstény mopszlija egy vadászkutyához, egy nőstény vadászeb
pedig egy komondorhoz annyira hozzászegődött, hogy több hét
lefolyásáig nem akartak saját faj táj okhoz tartozó hímmel j>áro-
sodni. Két hasonló s megbízható adatot közöltek velem egy nős
tény pudliról meg egy vadászkutyáról, melyek mindketten pincsi
kutyákba szerettek bele.
46 Dogs : their Menagem ent, by E. M ayhew, M. li. C. tí., 2. edit.
1864. p. 187— 192.
47 Id. A. W a l k e r : On Intermartagé. 1838. p. 278.; 1. továbbá p. 224.
C u p p l e s közli velem, hogy személyesen jótállhat a következő

még különösebb eset helyességéről, melyben egy értékes s
csodálatos módon értelmes pincsikutya a szomszéd pudliját sze
rette meg, még .pedig olyan mértékben, hogy gyakran el kellett
tőle vonszolni. Mikor a szerelmesek állandóan elválasztattak, a
pincsi, daczára annak, hogy emlőiben ismételve mutatkozott
tej, még sem akarta más kutya udvarlását elfogadni s birtokosá
nak sajnálkozására soha sem kölykezett. C u p p l e s azt is említi,
hogy egy nőstény szarvas-eb, mely jelenleg (1868) tálkájában
van, háromszor kölykezett s mindhárom alkalommal határozott
s kiváló szeretetet tanúsított a vele együtt élő s életének virágjában
levő négy hím közül a legnagyobb, legszebb, de nem egyúttal
legtüzesebb iránt. C u p p l e s azt észlelte, hogy a nőstény általá
ban oly hímet részesít elsőbbségben, melylyel együtt él s melyet
ism er; félénkségénél s bátortalanságánál fogva idegen kutyák
iránt kezdetben tartózkodó. A hím ellenkezőleg, inkább idegen
nőstényekhez látszik vonzódni. Eitkán látszik megesni, hogy a
hím bizonyos nőstényt visszautasít; W r ig h t Yeldersleyhou-
seban, ki nagy kutyatenyésztő, azt közli azonban, hogy erre
nézve is tud nehány példát; saját hím szarvas-kutyáinak egyikét
említi, mely semmikép sem akart egy nőstény doggot figyelembe
venni, úgy, hogy végre egy másik hím szarvas-kutyát kellett
hozzá bocsátani. Felesleges lenne még más eseteket említenem;
s csak annyit akarok még hozzátenni, hogy B a r r , ki sok vérebet
tenyésztett, azt állítja, hogy a két ivarnak bizonyos egyénei csak
nem minden esetben kiváló szeretettel viseltetnek egymás iránt.
C u p p l e s végre, miután még egy évig fordította e tárgyra figyelmét,
a következőket írta ez előtt rövid idővel: «Teljes megerősítését
nyertem azon korábbi állításomnak, hogy a kutyák a párosodásnál
határozott szeretettel viseltetnek egymás iránt, s hogy e mellett
gyakran a nagyság, élénk szín s egyéni jellemvonások ép úgy gya
korolnak rájok befolyást, mint korábbi bizalmasságuknak a foka.»
A lovakat illetőleg B lenkiron, a világ legnagyobb versenyló
tenyésztője, arról értesít, hogy a mének választásukban gyakran
262 IVAllI KIVÁLÁS. II. RÉSZ.
olyan szeszélyesek, — az egyik kanczát minden kimutatható ok

nélkül visszautasítják, míg a másikat elfogadják, — hogy folyto
nosan a legkülönbözőbb mesterfogásokat kell alkalmazni. így
példáúl a híres «Monarque» soha sem akarta a «Gladiateur» nevű
kanczát figyelmére méltatni s végre is ki kellett játszani. Kész
ben megérthetjük az okát, hogy mi ért oly sajátságosak a verseny
mének választásukban. B lenkiron egy példát sem ismer, mely
ben a kancza utasított volna vissza valamely mént; Wright
istái ójában azonban volt erre eset s a kanczát rá kellett szedni.
Prosper Lucas franczia tekintélyeknek több erre vonatkozó
adatait említi48 s megjegyzi: «Vannak mének, melyeket vala
mely kancza meghódít és a többit mind elhanyagolják.»
Hasonló eseteket említ, B aelen tekintélyére támaszkodva, a
bikáról; s H. Reeks arról értesít, hogy atyjának egy kitűnő
Short-horn bikája «mindig visszautasított egy fekete tehenet.»
H offberg a lapplandi szelídített rénszarvas leírásánál ezeket
m ondja: «Feminae majores et fortiores mares prae ceteris
admittunt, ad eos confugiunt, a junioribus agitatae, qui hos in
fugam conjiciunt.»49 Egy lelkész, ki sok disznót tenyésztett,
arról értesít, hogy a koczák gyakran visszautasítanak valamely
kant s egy másikat közvetetlenül rá elfogadnak.
Ez adatok után nem lehet a felett kételkedni, hogy sze
lídített emlőseinknél gyakran fordulnak elő erős egyéni ellen-
és rokonszenvek, még pedig sokkal gyakrabban a nőstényeknél,
mint a hímeknél. így állván a dolog nem valószínű, hogy a
vad emlősöknek egybekelése a vak véletlenre lenne bízva.
Sokkal valószínűbb, hogy bizonyos hímek, melyeknél bizonyos
jellemek nagyobb mértékben vannak kifejlődve mint másoknál,
a nőstényeket magukhoz édesgetik és ingerük; hogy azonban
ezek a jellemek milyen természetűek, azt biztossággal ritkán,
vagy soha sem mutathatjuk ki.
48 T raité de VHeréd. Nat. Toni. II. 1850. p. 296.

49 Amoenitates Acad. Yol. IV. 1788. p. 160.
TIZENNYOLCZADIK FEJEZET.
AZ EMLŐSÖK MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. -— • FOLYTATÁS.
Hang. — A fókák különös ivari sajátságai. — Illat. — A szőr fejlődése. —

A szőr és bőr szine. — Rendellenes eset, melyben a nőstény inkább diszí-
tett, mint a hím. — A színek s díszítmények az ivari kiválásnak következ
ményei. — Védelműl szerzett színek. — A színek, habár mindkét ivarnál
közösek, gyakran mégis az ivari kiválás következményei. — A felnőtt em
lősök foltjainak és sávjainak elenyészése.— A négykezűek színei és díszít
ményei. — Összefoglalás.
í z emlősök különböző czélra használják hangjokat: vészjelül,

.x j L vagy a csapat egyik tagja a másikat szólítja, vagy az anya
hívja elvesztett fiait, vagy az utóbbiak az anyát szólítják segít
ségre. Az ilyen használatokat azonban itt nem kell figyelembe
vennünk. Nekünk itt csakis a két ivar hangja közötti különb
séggel van dolgunk, példáúl a hím és nőstény oroszlán, vagy
a bika és tehén hangja közötti különbséggel. Csaknem vala
mennyi emlős inkább használja hangját a párosodás idejében,
mint bármely más időben, s némelyek, mint a zsiráf s a tövises
disznó1 ezen idő kivételével, mint mondják, egészen némák.
Minthogy a szarvasok torka (azaz gégéje és paizsmirigye)12 a
párosodás ideje alatt megnagyobbodik, azt lehetne vélni, hogy
hatalmas hangjok ez időben valami módon nagy hasznukra
szolgál; ez azonban nagyon kétséges. Két tapasztalt észlelőnek,
Mc Neill- és Sir P h. EoERTON-nak közlése szerint úgy látszik,
mintha három éven alul levő fiatal szarvasok nem bőgnének, s
mintha az idősebbek a párosodás idejének kezdetével előbb
1 Owen : A natom y of Vertebrates, Vol. III. p. 585.

2 U. o. p. 595.
csak alkalmilag és mérsékelten kezdenének bőgni, mikor a

nőstényeket keresve, nyugtalanúl barangolnak. Harczaikat han
gos bőgéssel kezdik meg, a tulajdonképi viaskodás alatt azonban
hallgatnak. Különböző fajú állatok, melyek hangjokat rendesen
használni szokták, minden hevesebb kedélyi felindulás alkalmá
val, példáúl mikor dühbe jönnek, vagy mikor harczra ké
szülnek, különböző hangokat adnak; ez azonban egyszerűen
ideges felindulásuknak lehet az eredménye, mely a test csak
nem valamennyi izmainak görcsös összehúzódására vezet, épen
úgy, miként az ember dühében, vagy félelmében fogait össze
vágja s kezeit ökölre szorítja. Nem szenved kétséget, hogy a
szarvasok bőgéssel szólítják egymást az élethalál-harczra; a
legerősebb hangú szarvasoknak azonban, ha egyszersmind nem
a leghatalmasabbak, legjobban fegyvérzettek s legbátrabbak,
nincs semmi elsőbbségök gyengébb hangú vetélytársaik felett.
Lehetséges, hogy az oroszlán bőgésének rá nézve valami
tényleges haszna van, és pedig az által, hogy ellenfelét félelem
mel tölti el; mert, mikor dühbe jő, felborzalja egyszersmind
sörényét és olyan rettenetesnek igyekszik látszani, a minőnek csak
lehetséges. Alig lehet azonban föltenni, hogy a szarvas bőgése,
még ha ily módon a szarvasnak hasznára lenne is, elégséges
volna arra, hogy a gégének időszakonkint való megnagyob
bodására vezessen. Némely szerző azt hiszi, hogy a bőgés a
nősténynek hívására szolgál; a fennebb megnevezett tapasztalt
észlelők azt állítják, hogy a szarvastehén nem keresi a bikát,
ellenben az utóbbi mohó vágygyal keresi a tehenet, miként
ezt más hím emlősök szokásai után tényleg várni is lehet.
A szarvastehén hangjára ellenben gyorsan megjelenik egy vagy
több bika,8 mint ezt a vadászok jól tudják, kik vad rengetegek
ben a szarvastehén szavát utánozzák. Ha feltehetnők, hogy a
hím képes a nőstényt szavával izgatni vagy csalogatni, hang-3
3 L. példáúl W. Köss K ing (T h e Sportsman of Canada. 1866. p.

53., 131.) az orignál és vad rénszarvas szokásairól.
XVIII. FEJ. EMLŐSÖK. 265
szerveinek időszakos megnagyobbodását az ivari kiválás törvé

nyei szerint, ugyanazon ivarra s ugyanazon évszakra szorítkozó
örökléssel való kapcsolatban, megérthetnék; olyan adataink azon
ban, melyek ezen nézetet támogatnák, nincsenek. így állván a
dolog, a szarvasnak a párosodás idejében hallatott hangos bőgése
semmi különös hasznára sem látszik szolgálni, sem udvarlása,,
sem harczai alatt, sem valamely más tekintetben. Nem lehet-e
azonban föltennünk, hogy a hangnak a szerelem, féltékenység
és düh által szitott heves felindulások alkalmával való gyakoribb
használata, mely nemzedékeken keresztül folvtattatott, végre
mégis a szarvas hangadószerveire is ép oly öröklékeny hatást
gyakorolt, mint bármely más hím emlősnél ? Ismereteink mai
állásán ez a nézet látszik a legvalószínűbbnek.
A felnőtt hím gorillának borzasztó hangja van s a gorilla
ép úgy el van látva gégezacskóval mint a felnőtt orang.4
A gibbonok a leglármásabb majmok közé tartoznak s a szumatrai
faj (Hjflobates syndactylus) szintén el van látva gégezacskóval;
B ly th azonban, kinek alkalma volt az észlelésre, nem hiszi,
hogy a hím lármásabb lenne a nősténynél. Valószínű tehát,
hogy e majmok hangjokat egymásnak hívására használják,
mint ezt némely emlősről, példáúl a hódról, határozottan tud
juk.56 Egy má§ik gibbon, a H. agilis, arról, nevezetes, hogy
teljes és pontos zenei oktávát képes elénekelni,0 s ez mint jogo
san feltehetjük, ivari izgatószerül szolgál; erre az tárgyra azon
ban alkalmam leend még a következő fejezetben visszatérni.
Az amerikai Mycdes caraya hangadószervei egy harmadrészszel
nagyobbak a hímnél, mint a nősténynél s bámulatos módon
erősek. Meleg időben reggel és este felverik e majmok az erdő
ket borzasztó ordításukkal. A hímek kezdik, meg a borzasztó
hangversenyt, melybe a nőstények kevésbbé erős hangjokkal
4 O w e n : id. m. Vol. III. p. 600.

5 G r e e n : Journ. o f Linn. Soc. Vol. X. Zoology. 1869. p. 062.
6 C. L. M a r t in : General Introduction to t h e Nat. H ist. o f M a m m .
A n im a ls. 1841. p. 401.
csak néha ordítanak bele; e hangverseny gyakran órák hosszáig

folytatódik. Egy kitűnő észlelő, R e n g g e r , nem tudott valamely
különös okra rájönni, mely őket hangversenyük megkezdésére
indítja; azt hiszi, hogy, miként bizonyos madarak, élvezetet
találnak saját zenéjökben s egymást túlkiabálni törekszenek.
Vájjon az említett majmok legtöbbjei azért szerezték-e erős
hangjokat, hogy vetélytársaikat legyőzzék s a nőstényeket elbá
jolják, — vagy hogy hangadószerveik hosszasan folytatott
használás hatása következtében erősbödtek s nagyobbodtak-e
meg, a nélkül, hogy ez által valami haszonban részesültek
volna, — ezt nem merem eldönteni; az első nézet azonban,
legalább a Hylobates agilis-re nézve valószínűbbnek látszik.
Meg akarok itt emlékezni a fókáknak két igen nevezetes
tulajdonságáról, mert több szerző azt hiszi, hogy a hangok ez
állatokat afficiálják. A hím tengeri elefánt (Macrorkinus pro
boscidem) orrmánya, mikor ez az állat mintegy hároméves, a
párosodás ideje alatt jelentékenyen meghosszabbodott s felme-
reszhető. Ilyen állapotban néha egy lábnyi hosszú. A nőstény e
szervvel életének egyik szakában sincs ellátva. A hímnek vad,
nyers torokhangja van, mely nagy távolságra hallható s azt
tartják róla, hogy az orrmány által erősbbíttetik; a nőstény
hangja ettől különböző. L esson az orrmány felmeresztését a
tyúkféle madarak híméi húsos lebenyeinek felmeresztésével
hasonlítja össze, mikor ezek a nőstények körül szépelegnek. Egy
másik rokon fajnak, tudniillik a csuklyás fókának ( Cystopkora
cristata) fejét nagy csuklya vagy hólyag fedi. Ennek támaszát
az orrsövény képezi, mely hátra felé igen hosszúra nyúlik s hét78
7 Naturgesch. dér Sdugethlere von Paraguay. 1820. p. 15., 21.

8 A tengeri elefántot illetőleg 1. L e s s o n egy értekezését. Dict. Class.
cVHist. Nat. Tóm. X III. p. 418. A Cystophará-1 vagy Stcmmatognis-1 ille
tőleg 1. l)r. D ekay : Annals o f L yceum of. Nat. Hist. Ncw-York, vol. I.
1824., p. 94. P ennant szintén gyűjtött a fókavadászoknál ez állatról
adatokat. A legkimerítőbb tudósítás B r o w n - íó I származik, ki a nőstény
liólyagának elsatnyult állapotát kétségbe vonja. (Proc. Zoolog. Soc. 1868.,
p. 455.)
hüvelyknyi taraj alakjában emelkedik ki; a csuklya izmos s

rövid szőrökkel van borítva s (az orron keresztül) annyira fel
fújható, hogy nagysága felülmúlja a fejét! A hímek a párosodás
idejében dühösen küzdenek egymással a jégen s bőgésök ekkor
«oly hangos, hogy négy mérföldnvire hallható.» Ha az ember
megtámadja őket, szintén bőgnek s ordítanak; s valahányszor
indulatba jönnek, mindig felfújják csuklyájokat. Némely termé
szetbúvár azt hiszi, hogy hangjok ez által erősbödik, mások
azonban más feladatot tulajdonítanak ezen rendkívüli képződ
ményeknek. E. B rown azt hiszi, hogy védőszereket képeznek
különféle eshetőségek ellen; ez azonban nem valószínű, mert
mint IiAMONT-tól értesültem, ki hatszáz ily fókát ejtett el, a
csuklya a nőstényeknél elsatnyult s a fiatal hímeknél sincsen
kifejlődve.
Illat. — Némely állatnak, így nevezetesen az amerikai

szkunkoknak (Mephitis) az átható illata, melyet maguk körül
terjesztetnek, kizárólag védelmiszerül látszik szolgálni. A czicz-
kányoknak (Sorex ) mindkét ivara el van látva a hasán illat
mirigyekkel s az után, hogy festőket a ragadozó madarak és
emlősök megvetik, alig lehet abban kételkedni, hogy illatjok
által védetnek,\mindamellett azonban a hím mirigyei a páro
sodás ideje alatt megnagyobbodnak. Számos más emlős két
ivarának illatmirigyei egyenlő nagyságúak;9 feladatuk azonban
ismeretlen. Más fajok illatmirigyei a hímekre szorítkoznak, vagy
ezeknél jobban vannak kifejlődve, mint a nőstényeknél s csak
nem mindig a párosodás idejében lépnek tevékenységbe. A hím
elefánt pofájának oldalán levő mirigyek ez időben megnagyob-
9 Mint a hód castoremnánál, 1. L. H. M o r g a n rendkívül érdekes

munkáját: The American Beaver, 1868., p . 300. P a l l a s (Sj)icil. Zoolog.
fasc. VIII. 1779., p . 23) az emlősök illatmirigyeit igen jól leírta. O w e n
(A nat. o f Vertebrales, vol. III. p . 634) szintén leírja ezen mirigyeket,
ide értve az elefántét és a cziczkányét is. A denevéreket illetőleg 1.
D o b s o n , Proc. Zoolog. Sor. 1878., p. 241.
hódnak s erős pézsmaillatú váladékot szolgáltatnak. A denevé

rek több fajának hímjei, ritkábban nőstényei, testök különböző
részein mirigyekkel s zacskókkal vannak ellátva, melyekről azt
vélik, hogy illatos váladékot szolgáltatnak.
A bakkecskének erős váladéka eléggé ismeretes s bizonyos
szarvasbikáké bámulatos erős és átható szagú. A La Plata men-
tében a levegőt a csordától szél irányában egy fél mértföldnyire
eltelve találtam a Cervas campestris bikáinak szagától és selyem
zsebkendőm, melyben egynek a bőrét haza vittem, ismételt mosás
és használás daczára egy évig s hét hónapig megtartotta e szag
nak a nyomait. E szarvas illatos váladékát egy éves kora előtt
nem, s ha fiatal korában kiherélik, egyáltalában soha sem
választja el.101 Azon illaton kívül, mely az ivarzás idejében
bizonyos kérődzőknek (pl. a pézsmatuloknak, Ovibos moschatus)
egész testét áthatja, sok szarvasnak, antilopének, julinak és
kecskének külön illatmirigyei vannak testűknek különböző
részén, különösen a pofájokon. Az úgynevezett könyzacskók
vagy szemüreg alatti gödrök e kategóriába tartoznak. Ebbe a
mirigyek félfolyékony, bűzös váladékot szolgáltatnak, mely néha
oly nagy mennyiségű, hogy, mint egy antilopénál magam is
láttam, az egész pofát átitatja. «A hímnél rendesen nagyobbak,
mint a nősténynél s fejlődésüket a kiherélés megakadályoz
tatja. »11 D esmarest szerint az Antilopé subgutturosa nőstényénél
egészen hiányzanak. Az iránt tehát semmi kétség sem lehet, hogy a
szaporodás funkcziójával bizonyos összefüggésben állanak. A fel
nőtt hím pézsma-állat( Moschus moscliiferus) farka körüli csupasz
táját sajátságos illatos folyadék kereken megnedvesíti, a nősté
nyeknek s a két éven alul levő fiataloknak ugyanezen tájuk pedig
10 R e n g g e r , Naturgesch. dér Sdugethiere von Paraguay, 1880.,

p. 355. Ez észlelő szintén közöl az illatról nehány különös sajátságot.
11 O w e n , Anat. o f Vert. vol. III. p. 632. L. továbbá Dr. M u r i e -
nek e mirigyekre vonatkozó észleleteit, Proc. Zoolog. Soc. 1870.,
p. 340. D e s m a r e s t , az Antilopé subgutturosá-ról, Mammalogie, 1820.,
p. 455.
szőrrel van borítva s nem illatos. A tulajdonképi pézsmazacskó

elhelyezésénél fogva természetesen a hímre szorítkozik s ennek
egy másik illatos szervét képviseli. Sajátságos, hogy az utóbbi
mirigy által elválasztott anyag a párosodás ideje alatt, P allas
szerint, sem összeállásban sem mennyiségében nem változik;
mindennek daczára azonban felteszi a nevezett búvár, hogy
előfordulása a szaporodásbeli tevékenységgel áll valamely mó
don összefüggésben. Feladatáról azonban csak vélekedést s nem
kielégítő magyarázatot ad.12
Ha a párosodás idejében csupán a hím terjeszt erős illatot,
ez a legtöbb esetben valószínűleg arra szolgál, hogy a nőstényt
izgassa vagy csalogassa. E tárgyat illetőleg nem kell saját ízlé
sünk után indulnunk; mert ismeretes, hogy a patkányokra
bizonyos szagos olajok s a macskákra a gyönkönke ( Valeriana
offián alis) csábitólag hatnak ; oly anyagok, melyek távol álla
nak attól, hogy ránk nézve kellemesek volnának; ismeretes
továbbá, hogy a kutyák a dögöt, bár nem eszik meg, megszag
olják s rajta fenteregnek. Abból az okokból, melyeket a
szarvas hangjának tárgyalásánál kifejtettünk, azt az eszmét,
hogy az illat arra szolgál, hogy a nőstényeket a távolból
a hímhez vezérelje, visszautasíthatjuk. Bőséges és hosszas
használat nem hathatott itt, mint a hangadószerveknél. A ter
jesztett illatnak a hímre nézve nagy jelentőségének kell lenni,
mivel egyes esetekben nagy és bonyolódott szerkezetű miri
gyek fejlődtek, melyek a zacskó kifordítására s nyílásának
nyitására meg zárására szolgáló izmokkal vannak ellátva.
E szerveknek ivari kiválás útján való fejlődését könnyen
megérthetjük, föltéve, hogy az illatosabb hímeknek a nősté-#
nyék körül nagyobb sikerök volt s oly utódokat hagytak hátra,
melyek lassankint tökéletesbült mirigyeiket s erősebb illatukat
örökölték.
12 P a l l a s , Spicii. Zoolog. fasc. X III. 1799., p. 24. D e s m o u l in s ,

Dict. Class. d'Hist. Nat. tóm. III. p. 586.
270 IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ
A szőrök fejlődése. — Láttuk, hogy a szőrök a hím emlősök

nyakán és vállán gyakran erősebben vannak kifejlődve, mint a
nőstényeknél; s erre nézve még számos más példát idézhetnénk.
A hímnek ezen erősebb szőrözete néha védőszerül szolgál
harczai alkalmával; vájjon azonban a szőrözet a legtöbb eset
ben ezen specziális czélból fejlődött-e ki, nagyon kétséges. Ha
gyér és keskeny szőrtaraj fut végig a hát egész hosszán, ez
esetben meglehetős bizonyosak lehetünk, hogy nem így történt ;
mert az ilyenféle szőrtaraj alig nyújthatna valami védelmet s
a hát éle a testnek nem épen nagyon sérthető tája; ilyen szőr-
tarajok azonban mindennek daczára néha csak a hímre szorít
koznak, vagy pedig ezeknél sokkal jobban vannak kifejlődve,
mint a nőstényeknél. Legyen elég példáúl két antilopét, a
Tragelaphus scriptus-t13 (1. 70. ábra) és a Portax picid-1 felemlí
tenem. Bizonyos szarvasoknak s a vad kecskebaknak szőrtaraja,
ha ez állatok dühbe jönnek, vagy megijednek, felmered;1314
azt azonban alig lehet föltenni, hogy ezek szőrtarajukat azért
szerezték, hogy ellenségeiket megfélemlítsék. Az épen említett
antilopék egyikének, a Portax pictá-nak álián hosszú fekete
szőrökből álló ecsetszerű pamatja van, mely a hímeknél nagyobb,
mint a nőstényeknél. A juhok családjának egyik tagjánál, az
éjszakafrikai Ammotrafjus tragelaphus-nál, a mellső végtagokat
csaknem egészen elrejtik a rendkívül hosszúra nőtt szőrök,
melyek a nyakáról s a lábai felső részéről lógnak l e ; B artlett
nem hiszi azonban, hogy ennek a köpönyegnek a hímre nézve,
melynél sokkal inkább van kifejlődve, mint a nősténynél,
bármi csekély haszna lenne.
Számos fajhoz tartozó emlős hímjei abban különböznek a
nőstényektől, hogy arczuknak bizonyos részein több, vagy más
jellemű szőrök vannak. így egyedül a bikának van göndör
13 Dr. G r a y , Gleanings f r o m the Menagerie at K n o w s l e y , pl. 28.

14 J u d g e C a t o n a w a p it ir ő l, Transact. Ottaiua Acad. Nat. Scien
ces, 1868., p. 36., 40.; B l y t h , L a n d and W ater, a Capra aegagrus-vol,
1867., p. 37.
szőre a homlokán.1516 A kecskék családjának három közel rokon

alneménél csupán a hímeknek van szakálluk, még pedig néha
tekintélyes hosszaságú; két más alnemnél mindkét ivarnak van
szakálla, mely azonban a szelídített kecske nehány fajtáinál
elenyészett; s a Hemitrayus egyik ivarának sincs szakálla.
A kőszáli kecske szakálla nyáron nincs kifejlődve s más évsza-
68. ábra. H ím P i t h e c i a s a t a n a s (B r eh m u tá n ).
kokban is olyan kicsiny, hogy elsatnyultnak mondható.10 Nehány

majomnál, így az orangnál, a szakáll a hímre szorítkozik,
vagy pedig a hímnél sokkal hosszabb mint a nősténynél, így a
Mycdes caraya-nái s a Pithecia satanas-nál (68. ábra). Ugyanez
15 H u n t e r ’s Essays and Observat ions, ediied by O w e n , 1861., vol.

I. p. 256.
16 L. Dr. G r a y , Gataloque o f M am m alia in B ritish Museum, part.
III. 1852., p. 144.
áll nehány Macacus-ía,} barkójáról,17 s miként láttuk, nehány

pávián sörényéről. A legtöbb majomnál azonban az arcz és fej
különböző szőrpamatai mindkét ivarnál egyenlők.
A tulokfélék (Bovidae) családjának különböző tagjainál,
valamint bizonyos antilopéknél a hímek lebernyeget, azaz
nyakukon nagy bőrredőt viselnek, mely a nősténynél sokkal
kevésbbé van kifejlődve.
Vájjon mit következtessünk ilyenféle ivari különbségekből?
Senki sem fogja állíthatni, hogy bizonyos bakkecskéknek a
szakálla, vagy a bika lebernyege, vagy a bizonyos hím antilo
pék hátán végig húzódó szőrtarajak valamely közvetetlen, vagy
időszakonkint visszatérő használatra rendelvék. Lehetséges,
hogy a hím Pithecia rengeteg szakálla, vagy a hím orangé a gégé
jüket védi, mikor egymással harczolnak; mert a zoológiái kert
felügyelői azt állítják, hogy sok majom egymást a gégéjén
ragadja meg; nem valószínű azonban, hogy a szakáll valamely
különös czélra fejlődött, mely különböznék attól, amire a barkó,
bajusz vagy az arczon levő egyéb szőrpamat szolgál; és senki
sem fogja föltenni, hogy ezek védőszerül szolgálnak. Vájjon a
szőrözetnek, vagy a bőrnek mindezen függelékeit a hím czélta-
lan változékonysága eredményének kell-e tartanunk ? Hogy ez
lehetséges, tagadni nem lehet; mert számos szelídített emlős
hímjeinél is léptek fel oly jellemek, melyeket nem igen lehet
valamely vad ős alakra való visszaesésből megmagyarázni s
özek a hímekre szorítkoztak, vagy ezeknél sokkal feltűnőbben
fejlődtek ki, mint a nőstényeken, — ilyen példáúl az indiai
ozebu-bika púpja, a kövéríarkú kos farka, több juhfajta kosának
domború homloka, egy afrikai fajta kosának a sörénye s végre a
Berbura-kecske bakjának a sörénye, hátulsó lábainak hosszú szőre
és lebernyege.18Az épen említett afrikai juhfajta kosának sörénye
17 Rengger, Saugethiere etc. p. 14. D esmarest, Mammalogie, p. 6(>.

ls L. az ezen állatokról szóló fejezeteket aVariation o f Anim als
etc.)) czímű munkáin I. kötetében ; továbbá II. köt. p. 97; valamint a
XVIII. FEJ. EMLŐSÖK. 27:
valóságos másodrendű ivarjellem, mert a heréiteknél, mint

W inwood BEADE-től hallom, nem fejlődik ki. Ámbár, mint ezt
«Variation under Domestication» czímű munkámban kifejtet
tem, igen óvatosaknak kell lennünk azon következtetést illető
leg, hogy valamely jellem még oly állatoknál is, melyeket félig
czivilizált emberek tenyésztenek, nem az ember kiválogatása
alatt állott-e elő, s nem az ember által gyarapíttatott-e; ez az
épen kiemelt specziális esetekben különösen még azért is való
színűtlen, mert e jellemek a hímekre szorítkoznak, vagy rajtok
erősebben vannak kifejlődve, mint a nőstényeken. Ha határozot
tan tudhatnék, hogy a sörényes afrikai kos a többi juhfajtákkal
együtt ugyanazon őstörzsből, vagy, hogy a sörényes és leber-
nyeges Berbura-bak a többi kecskével ugyanazon törzsből sar-
jadzott, valamint hogy az ember kiválogatása nem hatotté jel
lemekre , ez esetben az egyik ivarra szorítkozó örökléssel
kapcsolatos egyszerű változékonyság eredményeinek kellene
azokat tekintenünk.
Ez esetben észszerű lenne ugyanezen nézetet a vad állapot
ban levő állatok számos analóg jellemeire is kiterjesztenünk.
Mindennek daczára azonban még sem győződhettem meg arról,
hogy e nézet sok esetre alkalmazható, mint például a hím
A m M O tr a g u s állán és mellső lábain levő szőrök rendkívüli
fejlődésére s a hím Pithecia rengeteg szakállára. Azon tanulmá
nyok után, melyeket én e tárgy körül tettem, azt hiszem, hogy
a túlságosan fejlődött testrészek és szervek bármely időben
mindig bizonyos specziális czélból jöttek létre. Azon antilopék
nél, melyeknek hímjei felnőtt korukban feltűnőbb színűek, s
azon majmoknál, melyeknél ugyanez az eset fordul elő s
melyeknél az arcz szőrözete a fej többi részén előfordulótól
különböző színű s e mellett különböző módon ékesen rendezett,
a szőrtarajok s párnátok valószínűleg díszítményekül szerez-
félvad népek által gyakorolt kiválasztást illetőleg u. o. Chapt. XX.

A Berbura-kecskét illetőleg 1. Dr. G r a y , Catalogue etc. p. 157.
tettek; s tudom, hogy más természetbúvároknak is ez a nézete.

Ha ez a nézet helyes, úgy kevéssé lehet abban kételkedni, hogy
e jellemek ivari kiválás útján szereztettek, vagy legalább módo
sultak; az azonban, hogy milyen terjedelemben alkalmazható
ez más emlősökre is, nagyon kétes.
A szőrök és a csupasz bőrrészletek színe. — Először is fel

akarom mindazon előttem ismeretes eseteket sorolni, melyekben
a him állatok a nőstényektől színökre nézve különböznek. Az
erszényeseknek ivarai, mint GouLD-tól hallom, e tekintetben
csak ritkán különböznek egymástól; a nagy vörös kenguru
azonban feltűnő kivételt képez, minthogy «a nősténynél
halvány-kék az uralkodó szín a test azon részein, melyek a
hímnél vörösek.»19 A cayenni Didelphis opossum-ml azt mond
ják, hogy a nőstény egy kissé vörösebb színű, mint a hím.
A rágcsálókra nézve Dr. G ray megjegyzi, hogy «főleg a forró
égövi tartományokban élő afrikai mókusok bundája bizonyos
időben sokkal fényesebb és élénkebb színű, mint más időben, s a
hím bundája többnyire világosabb mint a nőstényé.»20 Dr. G ray
azt mondja, hogy az afrikai mókusokat azért említi különösen,
mert ez a különbség, rendkívül világos színök miatt, a legjobban
mutatkozik rajtok. Az oroszországi Mus minutus nősténye hal
ványabb s szennyesebb színű, mint a hím. Számos denevérnél
a hím bundája világosabb és fényesebb, mint a nőstényé.21
D obson ugyanezen állatokra nézve megjegyzi: «A különbségek
abban állanak, hogy a hímek bundája részben, vagy egészen
fényesebb, vagy különböző foltokkal tarkázott, vagy pedig abban,
19 Osphranter ru fu s, G o u l d , Mammcils o f A u str a lia , vol. II. 1863.

A Didelphis-1 illetőleg 1. D esmarest, Mammalogie, p. 256.
20 Annals and Mag. of. Nat. H ist. Nov. 1867., p. 325. A Mus m in u
tus-t illetőleg, D esmarest, Mammalogie, p. 304.
21 J. A. A l l é n , Bullet, of. Mus. comp. Zoolog. o f Cambridge, Uni
ted States, 1869.. p. 207. D o b so n a denevérek ivarjelleniéiről: Proe.
Zoolog Soc. 1873., p. 241. A lajhárokról Dr. G ray u . o. 1871., p. 436.
hogy bizonyos testrészek nagyobbak, a mi azonban csak a

gyümölcsevő denevérekre nézve áll, melyek jól kifejlődött látó-
érzékkel vannak ellátva.» Ez utóbbi megjegyzés figyelmet érde
mel, mert azon felfogáshoz vezet, hogy az élénk színek a
bimekre nézve, mint díszítmények, hasznosak. Dr. G ray vizsgá
latai útján tudjuk továbbá jelenleg, hogy a lajhárok egyik
nemének «hímjei más díszítményekkel vannak felszerelve mint
a nőstények, a mennyiben vállaikon rövid, lágy szőrpama-
tokat viselnek, melyek narancsszínüek s egy másiknál fehérek.
A nőstényeknél ellenben e párnátok nincsenek kifejlődve.»
A szárazföldi ragadozóknál és rovarevőknél ritkán fordul
nak elő ivari különbségek, a színezetet is ide értve. Az ocelot
( Felis pardalis) azonban kivételt képez, mert a nősténynek
színei a híméivel összehasonlítva «kevésbbé kirívók, miután a
sárga szín halványabb, a fehér kevésbbé tiszta, sávjai kevésbbé
szélesek s foltjai kisebb átmérőjűek.»22 A rokon Felis mitis
ivarai szintén különböznek egymástól, csakhogy még kisebb
mértékben; a nőstény általános színe ugyanis egészben véve
valamivel halványabb mint a hímé s halványabb fekete foltokkal
pettyegetett. A tengeri ragadozók vagy fókák ellenkezőleg,
színökre nézve lényegesen különböznek egymástól; e mellett,
mint fentebb láttuk, még más nevezetes különbségek is mutat
koznak rajtok. így a déli félteke Otaria nigrescens-ének hímje
hátoldalán sötét barnával árnyékolt, nősténye pedig, mely
kifejlődött színét előbb ölti fel mint a hím , hátoldalán
sötét szürke, mindkét ivarbeli fiatalaik pedig sötét csokoládé-
színüek. Az éj szaki Phoca groenlandica hímje szürkésvörös,
sajátságos nyeregalakú sötét rajzzal a hátán; nősténye sok
kal kisebb s egészen más külsejű, nevezetesen «szennyes fehér,
vagy sárgás szalmaszínű, halvány barnásvörös árnyalattal a
hátán;» a fiatalok kezdetben egészen fehérek «s a jégdarabok
22 D e s m a r e s t , Mammalogie, 1820., p. 220. A Felis m itis-ről, K e n g -

ger u. o. p. 194.
18*
között alig különböztethetők meg a hótól, színök tehát e sze

rint védő.»23
A kérődzőknél az ivarok színbeli különbségei sokkal gyako-
riabbak, mint bármely más rendnél. Ilyféle különbség igen
gyakori a csavart-szarvú antilop éknél; így a hím nilgau
( Portax picta ) kékesszürke és sokkal sötétebb mint a nőstény,
továbbá a him farkán levő négyszögletes fehér foltok, bokáinak
fehér rajza s füleinek fekete foltjai is sokkal kirívóbbak. Láttuk
továbbá, hogy ennél a fajnál a szőrtaraj s szőrpamatok is sokkal
jobban vannak kifejlődve a hímnél, mint a szarvatlan nőstény
nél. A hím, mint BLYTH-től hallom, a párosodás ideje alatt
sötétebbé válik, a nélkül, hogy szőrét levetné. A fiatal hímeket
tizenkét hónapos koruk előtt nem lehet a fiatal nőstényektől
megkülönböztetni; s ugyanazon tekintély szerint a hímek, ha
ezen koruk előtt herélik ki, soha sem változtatják meg színöket.
Világos, hogy az utóbbi tényállás a Portax színének ivari ter
mészete mellett szól, főleg ha arról értesülünk,-4 hogy a vir
giniai szarvasnak sem vörös nyári, sem hamvas téli színezete
legkevésbbé sem változik meg a kiherélés által. A Tragelaphus
rendkívül díszes fajainak legtöbbjénél, vagy tán valamennyinél
sötétebbek a hímek, mint a szarvatlan nőstények, s szőrtarajaik
tökéletesen ki vannak fejlődve. Az Oreas Derbyanus-n&\, e
pompás antilopénél, a hímnek teste vörösebb, nyaka sokkal
feketébb s azon fehér szalag, mely e két színt elválasztja, széle
sebb, mint a nősténynél. A kapföldi Oreas canná-nak hímje
szintén sötétebb valamivel mint a nőstény.25
Az antilopék más csoportjába tartozó indiai Antilopé bezo-
articd-nsk hímje nagyon sötét színű, csaknem fekete, szarvat-
23 Dr. M u r i e az Otariáról: Proc. Zoolog. Soc. 1869., p . 108. A P.

Groenlandicá-roi K . B r o w n , u . o . 1868., p . 417. A fókák színét illetőleg
1. továbbá D e s m a r e s t u . o . p . 243., 249.
24 J udge C a t o n , Trans. O ttaw a Acad. o f Naf. Sciences, 1868., p. 4.
25 Dr. G r a y , Cat. of. Mamm. in B rit. Mus. part. III. 1852., p. 134—
142; valamint Dr. G r a y , Gleanings fron t the Menagerie o f K nowley,
lan nősténye pedig őzszínű. E fajnál, miként Dr. B l y t h értesít,

a tényállásoknak egészen parallel sorozatával találkozunk,
mint a Portax pictá-nál, a hím ugyanis időszakonkint meg
változtatja színét a párosodás évada alatt s a kiherélésnek az a
következménye van, hogy a két ivárbeli fiatalokat nem lehet
egymástól megkülönböztetni. Az Antilopé nigrá-nak hímje fekete,
a nősténye s fiatalai pedig barnák; az Antilopé sing-sing-nek
hímje sokkal élénkebb színű mint nősténye, s melle és hasa
feketébb; az A. caama hímjének rajzai és a testének különböző
részén előforduló sávok feketék, a helyett, hogy, mint a nős
ténynél, barnák lennének; a foltos gnu ( A. Gorgon) «hímjének
színei csaknem ugyanazok, mint a nőstényé, csakhogy kirívób
bak s fénvesebbek«.26 Számos más hasonló esetet lehetne itt
még felemlíteni.
A mala}ű szigettengeri banteng-bika (Bős sondaieus) csak
nem fekete, fehér lábakkal s kereszttájjal; a tehén világos szür
kés-barna s ugyanilyenek a fiatal bikák is mintegy három éves
korukig, midőn színűket gyorsan megváltoztatják. A kiherélt
bika a tehén színére esik vissza. A nőstény kemasz-kecske hala-
ványabb s a nőstény Capra aegagrus egyenletesebb színű, mint
illető bakjaik. A szarvasoknál ritkán fordulnak elő színbeli
különbségek. J u d g e Caton azonban arról értesít, hogy a wapiti-
szarvas ( Cerrus canadensis) bikájának nyaka, hasa és lábai
sötétebbek, mint a tehén megfelelő részei; télre azonban lassan-
kint elhalványodik a sötét színezet s végre egészen elenyészik.
m elyben az Oreas Derbianus-wok kitűnő rajza van, 1. a Tragelaphus

szövegét. Az Oreas Canná-1 illetőleg 1. A n d r e w S m it h . Zoology o f S.
A frica , pl. 41. és 42. Ez antilopék közűi számos van a zoológiái
kertben.
26 Az Antilopé nigrá-t illetőleg 1. Proc. Zoolog. Soc. 1850., p. 133.
Egy másik rokon fajt illetőleg, m elynél a színezetnek ugyanilyen ivari
különbsége fordul elő, 1. Sir S. B a k e r , The Albert N yan za, 1866., vol. II.
p. 327. Az Antilopé sing-sing-et illetőleg 1. G r a y . Cat. B rit. Mus. p. 100.
A. Caama-t illetőleg 1. D e s m a r e s t , M am mal., p. 408. A gnut illetőleg
1. A n d r e w S m i t h , Zoology o f S. Africa.
Meg akarom itt még jegyezni, hogy J u d g e C a t o n parkjában a

wapiti-szarvasnak háromféle fajtája van, melyek színökre nézve
némileg különböznek egymástól; a különbség azonban csaknem
kizárólag a párosodás téli szürke mezére szorítkozik, úgy, hogy
ez esetet avval lehet összehasonlítani, melyet egy előbbi feje
zetben az egymást helyettesítő közel rokon madárfajokról emlí
tettünk, melyek csupán nász mezőkben különböznek egymástól.27
A délamerikai Cervus 'paludosus nőstényeinél épen úgy, miként
mindkét ivarbeli fiatalainál nincsenek meg az orr fekete sávjai
s a mellnek feketés-barna sávja, mely a felnőtt bikákat jel
lemzi.28 A gyönyörű színű, foltos Axis-szarvasnak bikája végre,
mint BLYTH-től hallom, tetemesen sötétebb, mint a nőstény;
s ez a szín a kiherélt bikánál soha sem fejlődik ki.
Az utolsó rend, melyet itt figyelembe kell vennünk, a fő
emlősöké (Primates). A Lemur viacaco hímje korom-fekete, nős
ténye pedig vörhenyes-sárga, de különben igen változó színű.29
Az Újvilág négykezűi között a Mycetcs caraya nőstényei s fia-
talai szürkés-sárgák s egymással egyenlők ; a fiatal hím a má
sodik évben vörhenyes-barnává s a harmadikban feketévé válik,
a hasa kivételével, mely azonban a negyedik vagy ötödik évben
szintén feketévé válik. Eles színbeli különbség van a Mycetcs
seniculus és Cebus capucinus ivarai között is; az előbbinek, s
úgy hiszem az utóbbinak fiatalai is a nőstényekhez hasonlíta
nak. A Pythecia leucocephalá-nok fiatalai szintén a nőstények
hez hasonlítanak, melyek felül barnás-feketék, alul világos
rozsda-vörösek, a felnőtt hímek pedig egészen feketék. Az Ateles
marginatus arczát környező gallér a hímnél sárga, a nősténynél
27 Ottawa Acad. o f Sciences, May 21., 1868., p. 3., 5.

28 S á l . M ü l l e r , a b antengról: Zoolog. Indischen Archipel. 1839—
1844., tab. 35; 1. továbbá R a f f l e r id. B l y t h által: L a n d and W a ter,
1867., p. 476. A kecskékről, Dr. G r a y , Cat. B rit. Mas. p. 146. D e s m a -
r e s t , Mammalogie, p. 482. A Cervus paludosus-ról, R e n g g e r u . o. p. 3 4 5 .
29 S c l a t e r , Proc. Zoolog. Soc. 1866., p. 1. Ezt a tényállást P o l l e n

és v a n D am teljesen megerősítette. L. továbbá G r a y , Annals and Mag.
o f Nat. Hist. May, 1871., p. 340.
fehér. Az Óvilág majmaihoz fordulva azt találjuk, hogy a Hyló

bates Hoolock hímjei mindig feketék, a szemöldök feletti fehér
szalag kivételével; a nőstények fehéres barnától feketével kevert
sötét színárnyalatig variálnak, de soha sem egészen feketék.30
A szép Cercopithecus Diana felnőtt hímjének feje sötét-fekete,
a nőstényé pedig sötét-szürke; az előbbinél a czombok közötti
szőrözet díszes őzbarna, az utóbbinál halványabb. A szintén
szép és különös bajuszos majomnál ( Cercopithecus cephus) az
ivarok közötti egyetlen különbség abban áll, hogy a hímnek
farka diófa-barna, a nőstényé szürke; B artlett azonban arról
értesít, hogy mindezen színek a felnőtt hímnél rikítóbbakká
válnak, a nőstényeknél pedig olyanok maradnak, mint a fiata
loknál. Salomon Müller színezett képei után Ítélve, a Semno-
pithccus chrysomelas hímje csaknem fekete, nősténye pedig
halvány-barna. A Cercopithecus cynosurus és C. griseoviridis-nél
a testnek csupán a hímre szorítkozó része a legragyogóbb kék
vagy zöld s élénk elentétet képez a test hátulsó részének csupasz
bőrével, mely rikító vörös.
A páviánok családjában végre a Cynocephalus Hamadryas
felnőtt hímje nem csupán roppant sörénye által különbözik a
nősténytől, hanem még némileg szőrének s csupasz bőrkérge-
sedésének színe által is. A drill ( Cynocephalus leucophaeus)
fiatalai és nőstényei sokkal halványabbak s kevésbbé zöldek,
mint hímjei. Nincs emlős, melynek oly sajátságos színe lenne,
mint a felnőtt hím mandrillnak ( Cynocephalus Mormon). Arcza
ezen életkorban szép kék, orrának a háta és hegye a legrikítóbb
piros. Arcza némely szerző szerint fehér vonalokkal sávolyo-
zott, más helyeken pedig feketével árnyékolt; úgy látszik azon
ban, hogy ezek a színek változnak. Homlokán szőrtarajt, álián
30 A Mycetes-i'öl 1. R e n g g e r id. h. p. 11. és B r e h m , Illustr. Thier-

lehen, Bd. I. p. 96., 107. Az Ateles-ről 1. D e s m a r e s t , Mammalogie, p. 75.
A Hylobates-rö\ 1. B l y t h , L a n d and W ater, 1867., p. 135. A Semnopi-
thecus-ról 1. S á l . M ü l l e r , Over de Zoogthieren van den Ind. Archipel.
tab. X.
28 0 IVAKI KIVÁLÁS. II. RÉSZ.
pedig sárga szakállt visel. «Czombjainak egész felső része s

alfelpofáinak nagy csupasz területe a legélénkebb vörössel van
nak egyenletesen színezve, gyenge kékes árnyalattal, mely való
ban nem nélkülöz bizonyos elegancziát».31 Mikor az állat indu
latba jő, csupasz részei mind élénkebben színeződnek. Ez utóbbi
ragyogó színek leírásánál több szerző, ki ezeket a madarak
legragyogóbb színeivel hasonlítja össze, a legélénkebb kifejezé
seket használta. Egy másik szerfelett nevezetes sajátsága az,
hogy midőn a nagy szemfogak teljesen kifejlődtek, roppant-
csontos dudorok fejlődnek mindkét pofáján, melyek hosszában
mélyen rovátkoltak s felettök a csupasz bőr, mint épen leírtuk,
ragyogó színű. (69. ábra.) A felnőtt nőstények s mindkét ivar
beli fiatalok csontos dudorai alig vehetők észre, s a csupasz
testrészek kévé3bbé élénk színűek; az arczuk csaknem fekete,
csak kissé kékes. A felnőtt nőstények orra azonban bizonyos
szabályos időszakokban megvörösödik.
A hím az eddig idézett esetek mindegyikében feltűnőbb,
vagy világosabb színű, mint a nőstény s lényegesen különbözik
a mindkét ivarbeli fiataloktól. Valamint azonban nehány kevés
madárra nézve jellemző a két ivar színének megváltozott viszo-
nya, úgy a Macacus Rhesus nőstényének is nagyobb területű
ragyogó karmazsin-piros, csupasz foltja van a farka körül, mint
a hímnek, mely, mint a zoológiái kert felügyelői állítják, idő
szakon kint még élénkebbé válik; e mellett arcza halvány-vörös.
A hímeknél másfelől s a fiataloknál, miként magam is láttam a
zoológiái kertben, a testök hátulsó részén levő csupasz foltokon
s arczukon nyoma sincs a piros színnek. Nehány közzé tett
észlelet szerint azonban úgy látszik, hogy alkalmilag, vagy bizo
nyos évszakokban a hímeknél is van némi nyoma a piros szín
nek. Ámbár a hím ezek szerint kevésbbe ékes, mint a nőstény,
testének tekintélyesebb nagyságát, nagyobb szemfogait, kifejlet-
31 G e r v a i s , Hist. Nat. des Mammiferes, 1854., p. 103- Ugyanitt
a h í m koponyájának rajzai is közölvék. D e s m a r e s t , Mammalogie, p. 70.
G e o f f r o y St. H il a ir e et F . C u v i e r , Hist. Nat. des Mamm. 1824., tóm. I.
tebb barkóját s kiszökellő szemöldök-íveit tekintve, mégis azon

általános szabályt követi, mely szerint a hím felülmúlja a
nőstényt.
Ezekben felsoroltam mindazon előttem ismeretes eseteket,

melyekben az emlősök ivarai színökre nézve különböznek egy-
69. ábra. A hím mandrill feje (G ervais , H ist. nat. des Mammiféres után).
mástól. Ezeknek egyesei csupán az egyik ivarra szorítkozó s az

egyik ivar által örökölt változásnak lehetnek eredményei; sem
miféle hasznuk nincsen s ennek következtében a kiválás közre
működése által jöttek létre. Ilyenféle példákat ismerünk házi
állatainknál;így például bizonyos macskáknál, melyeknek hímjei
rozsda-vörösek, nőstényei pedig békateknő-színűek. Analóg
282 IVARI KIVÁLÁS. II. RÉSZ
esetek a természetben is előfordulnak: B artlett a jaguárnak,

leopárdnak, erszényes rókának és a wombatnak számos fekete vál
tozatát látta s meg van győződve, hogy valamennyien, vagy csak
nem valamennyien hímek voltak. Másfelől azonban alkalmilag
minkét ivarbeli farkasok, rókák s úgy látszik, hogy az amerikai
mókusok is feketén születnek. Ennek következtében teljesen
lehetséges, hogy bizonyos emlősök fekete színe, különösen ha
ezen szín velők született, egyszerűen annak a következménye,
hogy egy vagy több változás a kiválás hozzájárulása nélkül
lépett fel s öröklése kezdettől fogva az egyik ivarra volt korlá
tozva. Mindennek daczára azonban alig lehet feltenni, hogy
bizonyos emlősöknek, példáúl a fentebb említett majmoknak és
antilopéknak különböző élénk és elentétes színei ily módon
magyarázhatók. Nem szabad felednünk, hogy ezek a színek nem
mutatkoznak mindjárt az illető hímek születésekor, mint az a
legtöbb közönséges változásnál szokott történni, hanem csakis
az érettség idejében vagy e körül s hogy ezek a színek, a közön
séges változásoktól eltérőleg, a hímek kihereltetése után soha
sem fejlődnek ki. Egészben véve sokkal valószínűbb, hogy a
hím emlősöknek élesen bélyegzett színezete, vagy egyéb díszít
ményei más hímekkel való versengéseik alkalmával hasznosak
s ennek következtében ivari kiválás útján szereztettek. Ennek a
nézetnek valószínűségét még az is támogatja, hogy az ivarok
színezetbeli különbsége, mint ez az előadott részletekre vetett
pillantásból kitűnik, csaknem kizárólag az emlősöknek azon
csoportjainál s alcsoportjainál fordul elő, melyek más ha
tározott ivari jellemekkel is el szoktak látva lenni; már pedig
ezek is az ivari kiválás hatásának következményei.
Az emlősök kétség kívül tudomást szereznek a színekről.
S. B aker ismételve észlelte, hogy az elefántok és szarvorrúak a
szürke és deres lovakat különös dühvei támadják meg.Egymás
helyen kimutattam,32 hogy a félvad lovak szemlátomást jobban
32 The Variation etc. 1868., vol. II. p. 102., 103.

szeretnek hasonló színűekkel párosodni s hogy különböző színű

dámvadaknak csordái, bár együtt éltek, hosszú időn át sem
kereszteződtek. Még jellemzőbb az, hogy egy zebrakancza egy
hím szamarat mindaddig nem akart magához bocsátani, míg
ezt úgy be nem festették, hogy zebrához hasonlított s ekkor
azután, mint J ohn H unter megjegyzi, szívesen elfogadta.
E nevezetes esetben tisztán csak a szín által élesztett ösztönnel
van dolgunk, melynek oly erős hatása volt, hogy minden egyéb
tekintetet legyőzött. A hímnek azonban nem volt erre szüksége;
a nőstény, mely hozzá némileg hasonlított, elégséges volt arra,
hogy felizgassa.83
Egy előbbi fejezetben láttuk, hogy a felsőbbrendű állatok
szellemi tehetségei, habár fokozatra nézve lényegesen is, de minő
ségre nézve nem különböznek az embernek, különösen az alsó
barbar fajtáknak megfelelő tehetségeitől; s úgy látszik, mintha
a szép iránti érzék sem állana távol a majométól. Miként az
afrikai néger, ki arczán párhuzamos vonalakat hasít, «vagy he
geket fejleszt, melyek mint undorító torzulások emelkednek a
természetes felület fölé s nagy személyes bájaknak tekintet
nek»,34 valamint a négerek s a föld sok részének más vadai
is, kik arczokra vörös, kék, fekete és fehér festékkel különböző
rajzokat mázainak : úgy az afrikai mandrill is, úgy látszik,
azért szerezte mély barázdákat viselő, feltűnő színű pofáját,
hogy a nőstényt elbájolja. Bánk nézve ugyan kétség kívül igen
groteszk eszme, hogy a test hátulsó része ékesség kedvéért még
ragyogóbb színűvé váljék, mint az arcz; azonban tényleg
nem idegenszerűbb, mint az, hogy számos madárnak farka kü
lönös díszítésben részesült.
Az emlős állatokat illetőleg jelenleg nincsenek bizonyíté
kaink arra nézve, hogy a hímek bájaikat a nőstények előtt
33 Essays and Observafions by J. H u n t e r , e d ite d b y O w e n , 1861.

vol. I. p. 194.
34 Sir S. B a k e r , The Nile Tributaries o f A byssin ia, 1867.
284 1VAKI KIVÁLÁS. II. RÉSZ.
kifejteni iparkodnának, s az a keresett gondosság, mélynél ezt

a hím madarak teszik, a legerősebb érv arra nézve, hogy a nős
tények az előttök kifejtett czifraságokat és színeket megbámul
ják, vagy, hogy ezek á]tal izgattatnak. Az emlősök és madarak
összes másodrendű ivarjellemei között azonban — tudniilik ve-
télytársaik elleni küzdésre szolgáló fegyvereik, díszítményül
szolgáló függelékeik és színeik között — feltűnő parallelismus
van. Ha a hím a nősténytől különbözik, az egyik ivar fiatala
mindkét osztályban csaknem mindig a másikéhoz s az esetek
nagy többségében a felnőtt nőstényhez is hasonlít. A hím saját
ságos ivari jellemeit mindkét osztályban szaporodásra való képes
sége előtt rövid idővel ölti fel; s ha korán kiheréltetik, ezek nél
kül marad. A színváltöztatás mindkét osztályban az évszakhoz
van néha kötve s a csupasz testrészek színei az udvarlás alatt
néha élénkebbekké válnak. A hím mindkét osztályban csaknem
mindig élénkebb vagy kirívóbb színű, mint a nőstény s szőrök
ből vagy toliakból álló nagyobb tarajakkal, bóbitákkal vagy
egyéb függelékekkel van díszítve. A hím számos emlősnél s
legalább is egy madárnál erősebb illatú, mint a nőstény. A hang
mindkét osztályban erősebb a hímnél, mint a nősténynél.
Ha ezt a parallelismust figyelembe veszszük, alig lehet abban
kételkedni, hogy bármi lett légyen, de ugyanazon ok hatott az
emlősökre és madarakra; s amennyiben a díszítményeket vesz
szük tekintetbe, az eredményt bízvást annak tulajdoníthatjuk,
hogy az egyik ivar egyénei a másik ivarnak egyéneit hosszú
időn keresztül elsőbbségben részesítették, a mivel kapcsolatban
állott ezután az, hogy nagyobb számmal hoztak létre oly utódo
kat, melyek jobban vonzó bájaikat örökölték.
A díszítményeknek mindkét ivar részéről való egyenletes örök

lése. — Számos madárnak vannak oly díszítményei, melyekről,
analogia útján indulva, feltehetjük, hogy eredetileg a hímek
szerezték, azonban egyenlően vagy csaknem egyenlően átszál
lónak mindkét ivarra. Már most azt fogjuk vizsgálni, hogy
milyen mértékben terjeszthető ki ez a nézet az emlősökre is. A fa

jok jelentékeny számánál, különösen a kisebbb fajoknál mind
két ivar, az ivari kiválástól egészen függetlenül, vedelem czél-
jából nyerte színét; a mennyiben azonban én megitélhetem, az
emlősöknél ez sem oly számos esetben, sem oly feltűnő módon
nem fordul elő, mint az alsóbb állatoknál. Audubon megjegyzi,
hogy a pézsma-patkányt (Fiber zibethicus;,85 mikor az iszapos
folyó partján ült, gyakran rögnek tartotta, olyan tökéletesen
hasonlít ehhez. A nyúl igen ismeretes példát szolgáltat a szín
nyújtotta védelemre; egv közel rokon fajnál, a tengeri nyúlnál
azonban nem érvénvesül ez az elv, mert, mikor ez az állat
odújához fut, a vadásznak s kétség kívül minden ragadozó vad
nak is szemébe szökik rendesen felfelé tartott fehér farka miatt.
Senki sem vonta még soha kétségbe, hogy azon emlősök, me
lyek hóval borított területeket laknak, azért váltak fehérekké,
hogy magukat ellenségeik ellen védjék, vagy, hogy zsákmányuk
elragadása megkönnyíttessék. Oly vidékeken, melyeken a hó
soha sem marad meg hosszasan, a fehér mez káros lenne;
evvel összehangzásban az ilyen színű fajok a föld melegebb
részeiben rendkívül ritkák. Figyelmet érdemel, hogy számos
mérsékelten hideg tartományokat lakó emlősök, ámbár fehér téli
bundát nem váltanak, mégis halványabbakká válnak ezen idő
alatt; s ez, úgy látszik, a feltételeknek közvetetten eredménye,
melyeknek hosszasan ki voltak téve. Pallas említi,3536 hogy Szi
bériában ily nemű változás észlelhető a farkason, két nyest-
fajon, a szelídített lovon, az Equus hemionuson, a házi tehenen,
két antilopén, a pézsmavadon, őzön, jávor- és rénszarvason.
Az őznek rőt nyári és szürkés-fehér téli meze v an ; s ez utóbbi
védelmére szolgálhat az állatnak, mikor a hóval s zúzmarával
bevont lombtalan sűrűségekben kalandozik. Ha ezek az állatok
35 Fiber zibethicus, A u d u b o n a n d B a c h m a n , The -n# uadrupeds of

N. America, 1846. p. 109.
86 Novae species Quadrupedum e Glirium ordine, 1778., p. 7. A m it
fe n n e b b ő z n e k n e v e z t e m , P a l l a s Capreolus sibiricus subecaudatus- a.
elterjedésüket lassankint olyan vidékekre terjesztenék ki, melyek

állandóan hóval vannak borítva, halvány téli mezők természetes
kiválás útján valószínűleg fokozatosan egyre fehérebbé s fehé
rebbé válnék, míg végre olyan fehér lenne, mint a hó.
B eeks sajátságos esetet közölt velem egy emlősről, mely
különös színezetének hasznát vette. Egy nagy, fallal kerített
kertben mintegy ötven-hatvan fehér és tarka házi nyulat tartott
s ugyanazon időben néhány hasonló színű macskái is voltak.
Az ilyen macskák, mint magam is észleltem, nappal igen fel
tűnők; minthogy azonban éjjel szoktak vadászni, s a nyulak
odúinak nyilasánál állottak lesbe, a nyulak nem tudták őket tarka
társaiktól megkülönböztetni. Az eredmény az lön, hogy tizen-
nyolcz hónap alatt az összes tarka nyulak kipusztíttattak, még
pedig bizonyosan a macskák által. A színezet egy másik állat
nak, a szkunknak ( Mephitis) oly szolgálatokat tesz, melynek
több példáját láttuk az állatok más osztályaiban. E teremté
seket, utálatos szaguk miatt, melyet ingerlésük alkalmával ter
jesztenek, egy állat sem támadja meg szivesen; szürkületkor
azonban nehéz őket felismerni s így a ragadozó állatok könnyen
megtámadhatnák. B elt 37 azt hiszi, hogy ez az oka, hogy a
szkuukok nagy fehér farkkal vannak ellátva, a mely intőjelül
szolgál minden állat számára.
Ámbár meg kell engednünk, hogy sok emlős jelenlegi szí
nét védelmül kapta, számos fajnál mégis sokkal feltűnőbbek és
sajátságosabban rendezettek a színek, hogy sem föltehetnők,
hogy erre a czélra szolgálnak. Vegyünk például figyelembe
nehány antilopét. Látva, hogy a hím Portax picta torkán
levő négszögletes fehér folt, bokáinak fehér rajza s füleinek
kerek fekete foltjai sokkal feltűnőbbek, mint a nősténynél; —
látva, hogy az Oreas Derbi)anus hímjének színei sokkal
élénkebbek, az oldalán levő keskeny fehér vonalok s a vál-
lain levő széles fehér szalagok feltűnőbbek, mint a nöstény-37
37 The N atu rálist in N icaragu a, p. 249.

nél; — hasonló különbséget találva az oly sajátságosán

díszített Tragelaphus scriptus (70. ábra) két ivaránál: azt kö
vetkeztethetjük, hogy az ily természetű különbségeknek az élet
mindennapi szokásainál-az egyik -ivarra sem lehet bármi fele
hasznuk. Sokkal valószínűbbnek látszik az a föltevés, hogy e
70. Abra. Tragelaphus scriptus , liím. (A Knowslev-állatsereglet példánya u tán.)
különböző bélyegeket először a hímek szerezték, színeiket azután

az ivari kiválás élénkítette s az öröklés részben átszállította a
nőstényekre is. Ha e nézetet elfogadjuk, alig kételkedhetünk
a felett, hogy számos más antilopé hasonló módon szerezte a
mindkét ivaránál előforduló foltokat és sajátságos színeket. így
például a kudu-antilopének (Strepsiccros Kudu , 64. ábra) mind
két ivara keskeny, fehér, függőleges sávokat visel oldalának há-

tulsó részén s díszes, szögletes fehér rajzot a homlokán. A Damalis
nemnek mindkét ivara igen sajátságos színű; a D.pygargá-nnk
háta és nyaka bíborba hajló vörös, a test oldalain fekete árnyé
kolással, mely színek élesen elválnak a fehér háttól s a faron
levő nagy fehér folttól; feje még sajátságosabb színű: feketével
szegélyzett, nagy, hosszúdad, fehér álarcz borítja az arczát egész
a szeméig (71. ábra); a homloka három fehér sávot, a fülei
fehér jegyet viselnek. E faj borjai egyenletes halvány sárgás
barnák. A Damalis albifrons fejének színezete abban külön
bözik az épen leirt fajétól, hogy a három sávot egyetlen fehér
sáv helyettesíti s hogy fülei csaknem egészen fehérek.38 Minthogy,
a mennyire tehettem, valamennyi osztályba tartozó állat ivari
különbségeit végig tanulmányoztam, nem tehetem, hogy ki ne
mondjam azon következtetésemet, hogy számos antilopénak sa
játságosán elosztott szíüei, ámbár mindkét ivarnak sajátjai,
eredetileg a hímre hatott ivari kiválásnak az eredményei.
Ugyanezen felfogás alkalmazható talán a tigrisre is, a világ
egyik legszebb állatára, melynek ivarait még a vadállatokkal
kereskedők sem tudják szülőkről megkülönböztetni. Wallace
azt hiszi,39 hogy a tigris sávos bundája «annyira megegyezik a
bambusznád függőlegesen álló törzseivel, hogy az állatot zsák
mányának megközelítésénél tetemesen elősegíti.» Ez a felfogás
azonban nem látszik kielégítőnek. Néhány jelentéktelen bizo
nyítékunk van arra nézve, hogy a tigris szépsége ivari kiválás
nak lehet a következménye; mert a Fdis nemnek két fajánál
analóg rajzok és színek egészben véve kirívóbbak a hímnél, mint
a nősténynél. A zebra is feltűnően sávolyzott s a sávok Délafrika
nyílt síkságain nem nyújthatnak neki védelmet. B urchell40 egy
zebra-csorda leírásánál ezeket mondja: «karcsú sávjaik ragyog
38 L. Sir A n d r . S m i t h , Zool. o f S. A frica és Dr. G r a y , Gleanings

fr o m the Menag. o f Knowsley munkáihoz m ellékelt szép táblákat.
39 Westminster Bevlew, July 1. 1867., p. 5.
40 Travels in S. A frica , 182i., vol. II. p. 315.
XVIII. FE.T. EMLŐSÜK. 48 9
tak a napfényben és csikós mezőknek élénksége és szabályos

sága rendkívül szép látványt nyújtott, s valószínűleg egy állat
sem múlja felül őket szépségben». Itt nincs semmi alapunk az
ivari kiválás feltevésére, mivel az ivarok a lófélék egész cso
portjában azonosok. Mindennek daczára azonban, a ki a külön
böző antilopék oldalán levő fehér és sötét függőleges sávokat
ivari kiválásnak tulajdonítja, valószínűleg ugyanezen felfogást

fogja a tigrisre s a szép zebrára is kiterjeszteni.
Egy előbbi fejezetben láttuk, hogy ha bármely osztályba
tartozó állatok fiatalainak megközelítőleg ugyanazon életmódjuk
van mint a felnőtteknek, s ha mégis különböző színezetűek,
feltehető, hogy valamely kihalt törzs-szülőjük színét tartották
meg. A disznófélék családjának s a tapir nemnek fiatalai hosz-
szában sávolyozottak s e szerint ezen két csoport minden jelen-
D a r w in . A z em ber szá rm a z á s a . II. 1^
lég ólő fajának felnőttéitől különböznek. A szarvasok több

fajának fiatalai díszes fehér foltokkal pettyegetettek, melyeknek
nyomai sem fordulnak elő a felnőtteknél. Az axis-szarvastól el
kezdve, melynek mindkét ivara minden életkorban s évszakban
díszesen petty( getett (mi mellett a hímek egészben véve kissé
élénkebb színűek, mint a nőstények), egész sorozat követhető
egészen olyan fajokig, melyeknek sem felnőttéi, sem fiatalai
nem pettyegetettek. E sorozat nehány tagját fel fogom említeni.
A mancsuri szarvas ( Cervus mantsehuricus) egész éven keresz
tül petty ege te tt; a pettyek azonban, mint a zoológiái kertben
észleltem, nyáron, mikor a szőrözet általános színe világosabb,
sokkal kirívóbbak, mint télen, mikor az általános színezet söté-
tebb s az agancsok teljesen ki vannak fejlődve. A disznó
szarvas ( HyeJapkus porcinus) pettyei nyáron, mikor az egész
szőrözet rőtbarna, nagyon kirívók, télen pedig, mikor a szőrö
zet barna, egészen elenyésznek.41 A borjak mindkét fajnál pety-
tyegetettek. A virginiai szarvas borjai szintén pettyegetettek, a
felnőttek közül pedig a J udoé Caton parkjában tartottak öt szá
zaléka, mint nevezett tenyésztőtől hallom, azon évszakban,
midőn a rőt nyári szőrözetet a szürkés téli váltja fel, ideiglene
sen egy-egy sor pettyet visel oldalán, melyek számukra nézve
állandók, bár világosságukra nézve változók. Ezektől azután csak
egy igen kis lépes vezet azokhoz, melyeknél a pettyek a fel
nőtteknél minden évszakban különböznek s végre azokhoz,
melyeknél, mint bizonyos fajoknál, minden évszakban hiány
zanak. Ezen teljes sorozatból, különösen pedig azon körülmény
ből, hogy oly számos fajnak borjai pettyegetettek, azt következ
tethetjük, hogy a szarvasok családjának jelenleg élő tagjai egy
régi fajnak utódai, mely, mint az axis-szarvas, minden életkorban
s évszakban pettyegetett volt. Egy még korábbi ősük bizonyos
41 Dr. Gray, Glcanings ctc. p. 04. B lyth a ceyloni disznószarvas

ról szólva, megemlíti (Land a n d Water, 1809., p. 42.), liogy azon évszak
ban, melyben agancsait változtatja, világosabb fehér foltokkal tarkázott,
mint a közönséges disznószarvas.
mértékben valószínűleg a Hyo7noschns aquaticus-hoz volt ha

sonló; mert ezen állat pettyegetett s agancstalan hímjeinek
nagy kiálló szemfogaik vannak, amelyeknek csak kevés jelenleg
élő szarvasnál vannak meg csökevényei. A Hyomoschus egy
úttal azon érdekes alakoknak egyike, mely két csoportot kap
csol össze egymással, mivel, bizonyos csonttani jellemeit te
kintve, a vastagbőrüek és kérődzők között, melyeket az előtt
egészen külön csoportoknak tartottak, közepett áll.
Itt azonban figyelemre méltó nehézséggel állunk szemben.
Ha megengedjük, hogy a színes foltok és sávok díszítményül sze
reztettek, honnan van az, hogy oly sok jelenleg élő szarvas, mely
eredetileg pettyes állatnak az utóda, s a disznók és tapirok va
lamennyi faja csikóit állatnak az utóda, felnőtt állapotukban
az előbbi díszítmény őket elvesztik ? En e kérdésre nem tudok
kielégítő feleletet adni. Az iránt meglehetősen bizonyosak lehe
tünk, hogy a jelenleg élő fajaink elődeinek foltjai és sávjai az
ivarérettség időszaka körül enyésztek el, úgy, hogy foltjaik s a
megfelelő életkorban történő öröklés törvénye szerint minden ké
sőbbi nemzedéknek fiatalái által örököltettek. Az oroszlánra
vagy pumára nézve, azon területnek nyílt volta miatt, melyen
rendesen vadászni szokott, nagy jótétemény lehetett,hogy sávjait
elveszítette s ennél fogva zsákmányának kevésbbé tűnt fel; s ha
az egymásra következő változások, melyek ezen czél elérésére
vezettek, egészben véve az élet késői szakán léptek fel, ez eset
ben a fiatalok sávjaikat megtarthatták, s a dolog, mint ismere
tes, csakugyan így is van. A mi a szarvasokat, disznókat és tapi-
rokat illeti, ezekre nézve F k it z M ü l l e k , azon feltevésének adott
előttem kifejezést, hogy ez állatokat ellenségeik, foltjaiknak
és sávjaiknak természetes kiválás útján történt kiküszöbölése
után, nem oly könnyen pillanthatták meg; s hogy ily védelemre
különösen rászorultak akkor, mikor a harmadkorban a ragado-
4‘2 F alconer and Cautley, Proc. Geolog. Soc. 1813., és F alconkr’s

Pol. Mcmolrs, vol. I. p. 190.
19*
zók számra s nagyságra nézve gyarapodtak. Ez a magyarázat

helyes lehet, hanem ekkor azután nagyon idegenszerű, hogy miért
nem részesültek a fiatalok is ilyen védelemben s még inkább
az, hogy bizonyos fajok felnőttéi foltjaikat részben vagy egész
ben megtartották az év bizonyos szakában. Habár okát nem is
ismerjük, de tudjuk, hogy ha a házi szamár el kezd változni és
rőtbarnává, szürkévé vagy feketévé válik, a vállain, sőt még a
hátán levő sáv is elenyészik. A deresek kivételével csak kevés
lovon fordulnak elő sávok a testnek valamely részén, s mégis
alapos okunk van föltenni, hogy a ló eredetileg lábain, hátán s
valószinűleg a vállain is sávolyzott volt.43 Ennek következtében
föltehetjük, hogy jelenleg élő szarvasaink, disznóink és tapir-
jaink foltjainak és sávjainak elenyészése általános színezetök
megváltozásának lehet következménye; azt azonban, vájjon
ezen változás ivari vagy természetes kiválásnak, vagy az élet-
feltételek közvetetlen hatásának, vagy valamely más ismeretlen
oknak a következménye-e, lehetetlen eldöntenünk. ScLATEii-nek
egy észlelete igen jól megvilágítja azon törvényekben való teljes
tudatlanságunkat, mely a sávok föllépését s elenyészését szabá
lyozza: az Amrus-nem azon fajainak, melyek az ázsiai száraz
földet lakják, nincsenek sávjaik, sőt még a haránt vállsávot is
nélkülözik, holott azok, melyek Afrikát lakják, feltűnően sávo-
lyzottak, az A . tmiiopus részben való kivételével, melynek csak
a haránt vállsávja s többnyire még néhány határozatlan haránt
sávja van a lábain; s ez a faj Felsőegyptomnak s Abissziniá-
nak csaknem közepett álló vidékeit lakja.44
Néfiyh'ZŰek. — Mielőtt tárgyalásunkat befejeznők, czél-

szerű leend a majmok díszítményeihez még nehány adatot
hozzáadnunk. Az ivarok színökre nézve a legtöbb fajnál meg
43 The Var iát ion etc. 1868., vol. I. p. 61— 64.

44 Proc. Zoolog. Soc. 1862., p. 164. L. továbbá Dr. H artmann, Ann.
d. L andw. M . X LIII. p. 222.
egyeznek egymással; néhánynál azonban, mint láttuk, külön

böznek a hímek a nőstényektől a csupasz bőrrészek, a szakáll,
barkó és sörény fejlődöttségére nézve. Számos faj vagy oly rend
kívüli módon, vagy oly szépen színezett, s oly sajátságos és
díszes szőrtarajokkal van ellátva, hogy alig kerülhetjük ki, hogy
e jellemeket olyanoknak tekintsük, melyek díszítményül sze-
72. ábra. A Semnopithecus rubicundus feje. Ez, valamint a kővetkező

után közölt) rajzok a fejen levő szőrözet sajátságos elrendezé
(G e r v a is
sének s fejlődésének bemutatására szolgálnak.
reztettek. Szolgáljanak a mellékelt rajzok (72—76. ábra) több

faj arczán és fején levő szőrözetnek a bemutatására. Alig lehet
képzelni, hogy ezek a szőrtarajok s a bundának és bőrnek
élesen ellentétes színei egyszerű változékonyságnak az eredmé
nyei, melyekre a kiválás nem volt befolyással; s nem lehet fel
fogni, hogy az állatra nézve valamely közvetlen hasznuk lenne.
Ha pedig így áll a dolog, úgy ivari kiválás útján szereztettek; e
mellett azonban egyaránt átszállottak mindkét ivarra. Több

négykezűnél még további adataink is vannak az ivari kiválás
hatására nézve: ilyen a hímnek tekintélyesebb nagysága és
ereje és szemfogaiknak a nőstényekéhez képest erősebb kifej
lettsége.
75. ábra. A telex m a rg in a tu s. 76. ábra. Cebux v e lle ro su s.
Mindkét ivar színezetének idegenszerűségére, másoknak

pedig szépségére nézve elégséges leend nehány példát felemlíte
nünk. A Cercopithecus petauristá-nak (77. ábra) arcza fekete,
szakálla s barkója fehér, ezen kívül egy körülirt fehér folt van
az orrán, mely rövid fehér szőrökkel van borítva, mi az állat
nak csaknem nevetséges külsőt kölcsönöz. A Semnopithecus fron
téit us-nak szintén feketés az arcza, hosszú fekete szakállal s nagy
kékes-fehér folttal a homlokán. A Macacus lasiotus arcza szeny-

nyes hússzínű, körülírt veres folttal mindkét pofáján. A Cerco-
77. ábra. C erco p ith ecu s p e ta u r is ta (B rehm után).
cclms arthiops egész megjelenése groteszk: arcza fekete, szakálla

és galléra fehér, feje fekete egy-egy nagy csupasz fehér folttal
mindegyik szemhéja felett. A szakáll, barkó s az arcz körül a szőr
tarajok igen számos fajnál más színűek, mint a fej többi része,
s ez esetben mindig élénkebb színűek,45 gyakran tiszta fehérek,
néha sárgák vagy vörhenyesek. A délamerikai Brachyurus cal
vus egész arcza «lángoló skárlátszínű»; ez a szín azonban
csakis az ivarérett egyéneknél jelenik meg.45 Az arcznak csupasz
bőre színére nézve bámulatos módon különbözik a különböző
fajoknál. Gyakran barna vagy testszínű egészen fehér részekkel,
gyakran pedig fekete, mint a legfeketébb néger bőre. A Brachyu
rus arczának skarlát színe élénkebb, mint a legigézőbben elpi
ruló kaukázusi leányé. Néha élénkebb narancs-színű, mint
valamely mongolé, s több fajánál ibolyaszínbe vagy szürkébe
megy át. A B a r t l e t t előtt ismeretes mindazon fajoknál, melyek
nél a felnőttek arcza élénken színezett, fiatal korban halvá
nyabb a szín, vagy egészen hiányzik. Ugyanez áll a mandrillról
és rhesusról is, melyeknél az arcz s a test hátulsó része csupán
az egyik ivarnál ragyogó színű. Az utóbbi esetben teljes okunk
van föltenni, hogy a színek ivari kiválás utján jöttek létre, mi
nek következtében azon föltevéshez kell természetesen jutnunk,
hogy ezen nézetet az épen említett fajokra is kitérjeszszük, ha
bár ezeknél a felnőttek arcza ugyanazon színű.
Ámbár a majmok számos fajai a mi Ízlésünk szerint ko
rántsem szépek, más fajokat mégis elegáns külsejök s élénk
színeik miatt bámulnak. A Semnopithcrus nemaeus-1, ámbár igen
különös színű, mégis rendkívül szépnek mondják; narancs-
színű arczát hosszú, fényes, fehér szakáll veszi körül, gesztenye
barna sávval a szemöldök felett; bundája a hátán halványszürke,
oldalának egy négyszögletes foltja, farka és alkarjai azonban
tiszta fehérek; torka gesztenye-barna ; czombjai feketék, lábai
gesztenye-vörösek. Még két más majmot akarok szépsége miatt
megemlíteni, melyeket azért választottam, mert ivaraiknál
4:’ Ez esetet a zoológiái kertben észleltem ; számtalan példa talál

ható erre Geoffkoy St. H il \ ire és F. Cuvier színezett tábláin : Hint.
N at. des Mám miferes, toni. I. 1824.
46 B a t e s , The N atu rá list on the Amazons, 1863., vol. II. p. 310.
X V III. F E J. EMLŐSÖK. 297
gyenge színezetbeli különbségek fordulnak elő, mi bizonyos

mértékben valószínűvé teszi, hogy elegáns megjelenését mindkét
ivar ivari kiválásnak köszöni. A bajuszos majom ( Cercopithmis
irphiis) bundája zöldes foltos, feher torokkal; a Ilim torkának
78. ábra. Cercopithecis Diana (B rehm után).
vége gesztenye-barna, arcza azonban a legékesebb része ; a bőre

ugyanis kékes-szürkével árnyékolt s a szemei alatt feketésbe
megy át, felső ajaka gyengéd kék s alsó szélén vékony fekete
bajuszszal szegélyzett; barkója narancs-színű, felső része fekete
s hátra felé egész a füléig terjedő szalagot képez, s a fülei ma
guk fehéres szőrrel vannak benőve. A zoológiái kert látogatóitól
2 98 IVARI KIVÁLÁS. II. R É S Z .
gyakran hallottam, hogy szépségéért egy másik majmot csodál

nak és dicsérnek, mely méltán viseli a Ccreopithecus Diana
nevet (78. ábra); bundájának általános színe szürke; m elles
mellső végtagjainak belső felülete fehér; hátán egy nagykörül-
irt háromszögletes folt sötét gesztenye-barna; a hím czombjá-
nak belső felülete s hasa halvány őzszínű s fejeteteje fekete;
arcza és fülei sötét feketék s szép ellentétet képeznek a szem
öldökét harántúl keresztülfutó fehér tarajjal s a hosszú, fehér,
hegyes szakállal, melynek alapja fekete.47
Ezen, valamint sok más majomnak szépsége s a fején levő
szőrtarajának s pamatának sajátságos elrendezése azon meg
győződésre késztet, hogy e jellemek ivari kiválás útján kizá
rólag díszítményül szereztettek.
Összefoglalás. — A nőstény bírásáért folytatott harcz tör

vénye az emlős állatok egész nagy osztályában látszik uralkodni.
A legtöbb természetbúvár meg fogja engedni, hogy a hímnek
tekintélyesebb nagysága, ereje, nagyobb bátorsága s nagyobb
harcziassága, specziális támadó fegyverei s védőszerei mindany-
nyian a kiválásnak azon módja útján szereztettek vagy módo
sultak, melyet én ivari kiválásnak neveztem. Ez pedig nem függ
a létért való általános küzdelemben nyilvánuló valamely felsőbb-
ségtől, hanem attól, hogy az egyik ivarnak bizonyos egyénei,
rendesen a hímek, más hímeknek legyőzésében sikert arattak
s felsőbbségeik öröklésére nagyobb számú utódokat hagytak
hátra, mint a kevesebb sikerű hímek.
Yan a versenynek egy másik, békésebb természetű módja,
melynél a hímek a nőstényeket különböző bájaikkal igyekeznek
izgatni s magukhoz édesgetni. Ezt előidézhetik az erősebb illatok,
melyeket a hímek a párosodás ideje alatt terjesztenek; az illat
47 A fentebb em lített m ajm ok legtöbbjét láttam a Zoologlcal Society

kertjében. A Semnopitheciis nemaens leírását W. C. MÁRTiN-tél vettem
át, 1 . N atur. Hist. o f M am malia , 1S4J., p. 460., valam in t 475., 523.
X V III. F E J . EMLŐSÖK. 299
mirigyek pedig ivari kiválás utján szereztettek. Vájjon ugyan

ezen nézet a hangra is alkalmazható-e, kétes ; mert lehetséges,
hogy a hímek hangadó szerveit ivarérett korukban a szerelem
hatalmas gerjedelme, a féltékenység és düh alatt való használat
erősbíthette, az öröklés pedig következetesen ugyanazon ivarra
vitte át. A különböző szőrtarajok, párnátok és köpenyek, melyek
vagy csupán a hímre szorítkoznak, vagy pedig ennél az ivarnál
jelentékenyebb módon vannak kifejlődve mint a nőstényeknél,
a legtöbb esetben díszítményül látszanak szolgálni, ámbár néha
a versenyező hímek elleni védekezésnél is szolgálatot tehetnek.
Okunk van még azt is gyanítani, hogy a szarvasok elágazó
agancsai s az antilopék ékes szarvai, bár voltaképen támadó
és védő fegyverekül szolgálnak, díszítés czéljából részben mó
dosultak.
Ha a hím színére nézve különbözik a nősténytől, színei
általában kirívóbbak s élesebben ellentétesek. Azon ragyogó
piros, kék, sárga és zöld színekkel, melyek a hím madaraknál
s számos más állatnál oly gyakoriak, ebben az osztályban nem
találkoztunk. Bizonyos négykezűek bőrének csupasz helyeit
azonban ki kell itt vennünk; mert az ilyen, gyakran egészen
különös helyeken levő foltok némely fajnál a legrikítóbb szí
nűek. A hímeknek színei más esetekben, a kiválás hozzájáru
lása nélkül, egyszerűen a változékonyságnak lehetnek követ
kezményei. Ha azonban a színek sokfélék és élesen bélyegzettek,
ha csupán az ivarérettség időszaka körül fejlődnek ki, s ha
herélés után elvesznek, ez esetben alig kerülhetjük ki azt a
következtetést, hogy ivari kiválás utján ékesség czéljából sze
reztettek s kizárólag, vagy csaknem kizárólag ugyanazon ivarra
szállottak át. Ha mindkét ivar egyenlő színű, s ha színeik fel
tűnők vagy sajátságos elrendezésűek, a nélkül, hogy mint védő
színeknek a legcsekélyebb kimutatható hasznuk lenne, s főleg
ha más, díszítményül szolgáló függelékekkel együtt fordulnak
elő, ez esetben analogia útján ugyanazon következtetésre kell
jutnunk, azaz arra, hogy ivari kiválás útján szereztettek, csak
300 IVARI KIVÁLÁS. II . RKSZ.
hogy mindkét ivarra átszállottak. Ezen s az előbbi fejezetben

közölt esetekre visszapillantva, azt találjuk, hogy feltűnő s
változatos színek, szorítkozzanak azok akár csupán a hímre,
avagy legyenek mindkét ivarral közösek, általános szabály sze
rint ugyanazon csoportban vagy alcsoportban más ivari jelle
mekkel együtt fordulnak elő, melyek vagy fegyverül, vagy
díszítményül szolgálnak.
HARMADIK RÉSZ.
AZ IVARI KIVÁLÁS. VONATKOZÁSSAL AZ EMBERRE
BEFEJEZESS.
T I Z E N K I L E N C Z E D I K FEJEZET.
AZ EM BER MÁSODRENDŰ IVARJELLEM EI.
Különbségek a férfi és a nő között. — Okai az efféle különbségeknek, valamint

bizonyos jellemvonásoknak, a melyek közösen mind a két ivarnál előfor-
dúlnak. — A viaskodás törvénye. — A szellemi tehetségeket és a hangot
illető különbségek. — A szépség befolyása az emberek egymásközt való há
zasságának meghatározására. — A vadaknak figyelme a czifraságokro. — Az
ő eszméik a női szépségről. — Hajlom valamennyi természetes sajátságnak
a túlhajtására.
ii az emberiséget illeti, itt a két ivar között való különb

ségek nagyobbak mint a legtöbb négykezűnél; de nem
oly nagyok, mint ezeknek egynémelyikénél, példáúl a mán-
drillnál. A férfi átlag véve tetemesen nagyobb, súlyosabb és
erősebb testű mint a nő, szélesebb vállakkal és erősebben
kifejlett izomzattal. Az izomkifejlődés és a szemöldökök elő-
domborodása között lévő viszonynál fogva 1 a szemöldöklécz
általában véve erősebben jellemzett a férfinál, mint a nőnél.
A férfi teste és különösen az arcza szőrösebb, s a hangja más
zengésű és erősebb. A mint mondják, némely fajtáknál a nők
színre nézve jelentéktelenűl térnek el a férfiaktól. így pél
dáúl S c h w e in e u r t h egy nőről, a ki az Afrika belsejében az
egyenlítőtől nehány fokkal északra lakó monbuttukhoz tarto
zott, ezt mondja: «Valamint egész fajtájánál, úgy az ő bőre is
nehány árnyalattal világosabb volt mint a férjéé, lévén az ő
bőrszíne olyasféle, mint a féligpörkölt kávéé».2 Minthogy a nők
1 S chaaffhausen , « A nthroôl. lie v ie w » okt. 1868., 419., 420 ., 427 . 1.
(Fordítás.)
2 «lm Herzen von Afrika.» Angol fordításban 1873., 1 k. 544. 1.
AZ EMBER III. RÉSZ .
mezőn dolgoznak s egészen ruha nélkül vannak, nem való

színű, hogy a férfiaktól eltérő testszínök onnét ered, mert a sza
bad levegőnek kevésbbé vannak kitéve. A két ivar közül Euró
pában a nők talán világosabb színűek, a mint ezt akkor láthatni,
ha mindakét ivar egyenlően volt a szabad levegőnek kitéve.
A férfi bátrabb, harcziasabb és erélyesebb mint a nő,
és találékonyabb esze van. Agyveleje abszolúte nagyobb;
de hogy vájjon egyszersmind relative is, testének tetemesebb
nagyságához képest s a nőével összehasonlítva, ez, a mint gon
dolom, nincsen egész biztonsággal kimutatva. A nő arcza kerek-
dedebb, állcsontjai s koponyájának alapja kisebbek, testének
körvonalai kerekdedebbek s helyenként kiállóbbak és meden-
czéje szélesebb mint a férfié.3 De ez utóbbi jellemvonását
talán inkább elsőrendű ivari jellemvonásnak kell tekinteni,
mint másodrendűnek. A nő korábban lesz ivarérett mint a férfi.
Valamint valamennyi osztálybeli állatnál, az embernél is
a hím ivarnak megkülönböztető jellemvonásai előbb nem
fejlődnek ki teljesen, mig csak ivarérett nem lesz; és ha
kiheréltetik, sohasem lépnek föl e jellemvonásai. A szakáll
példáúl másodrendű ivari jellemvonás s a fiúgyermekek sza-
kálltalanok, daczára annak, hogy a fejőkön korai életökben
dús hajzatuk van. Az, hogy egymásután beálló elváltozások,
a melyektől a férfijellemet nyeri, általában csak későbbi élete
alatt jelentkeznek, valószínűleg azzal függ össze, hogy e jellem
vonások csupán csak a férfi ivarra származtak át. Fiú- és leány-
gyermekek szorosan hasonlítanak egymáshoz, éppúgy mint annyi
más állatnak a fiataljai, a melyeknél a két ivar felnőttjei egy
mástól olyannyira különböznek; a gyermekek a kifejlett nőhöz
sokkal jobban hasonlítanak mint a kifejlett férfihoz. A nő, jól
lehet utóvégre bizonyos megkülönböztető jellemvonásokat vesz
föl, koponyájának alakjára nézve, a mint mondják, közbűi áll
3 E cker üAnthropological líevieio > okt. 1868., 3 5]— 356. 1. A férfi
as a nőkoponya alakjának összehasonlítását W elcker nagy gonddal
tette meg.
XIX. FEJ. MÁSODRENDŰ IYARJELLEMEI. 305
a gyermek és a férfi között.45 Továbbá, valamint az egymás

hoz közel rokon, de külön fajoknak a fiataljai egymástól
nem különböznek olyannyira mint a vének, hasonlókép így áll
a dolog a különböző emberfajtáknak a gyermekeivel. Némelyek
még azt is állították, hogy a fajtakülönbségek a gyermeki kopo
nyán ki nem mutathatók/’ A színt illetőleg, az újszülött néger
gyermek színe vöröses dióbarna, a mely csakhamar palaszür
kévé válik; a fekete szín Szudánban az első életév alatt teljesen
kifejlődik, de Egyiptomban a harmadik év vége előtt nem. Kez
detben a négernek szemei kékek s a haja inkább gesztenyebarna
mint fekete s hajszálai csak a végükön göndörödőttek. Az ausz
tráliaiak gyermekei köz vetetlenül a születés után sárgás-barnák
és sötétszínűekké egy későbbi korban lesznek. A paraguayi
guaránik újszülött gyermekei fehéres-sárgák, de már nehány
hét múlva szüleiknek a sárgás-barna színét veszik fel. Hasonló
észleleteket Amerika egyéb részeiben is tettek.6
Én az emberiség hím- és nőivara között való iménti
különbségeket tüzetesen azért említettem fel, mert ezek neve
zetes módon hasonlók a négykezűekéihez. Ez állatoknál a nős
tény korábban lesz ivarérett mint a h ím ; a Cebus Azarae-ra
nézve legalább biztossággal ez az eset.7 A legtöbb fajnál a hímek
nagyobbak és erősebbek mint a nőstények, a mely tényre nézve
a gorilla jól ismert példát szolgáltat. Némely majmoknak a
híméi még az olyan jelentéktelen jellemvonásra nézve is, a
4 E c k e r és W e l c h e r u . o . 352., 355. 1.; V ogt aVorlesungen über

den Menschen» 1 k. 94 1.
5 Schaaffhausen , Anthropol. Review, i. h. 429 1.
6 P r u n k r - B e y , a n é g e r g y e r m e k e k r ő l, id é z v e V oG T -tól « Vorlesungen
über den Menschen» l ' k . 238. 1. — A n é g e r g y e r m e k e k r ő l v a ló to v á b b i
a d a t o k r a n é z v e , W i n t e r b r u n é s C a m p e r a d a t a it il l e t ő l e g W. L a w r e n c e
«Lecturas on Ph ysiology», 1822., 451 1. — A g u a r a n ik g y e r m e k e i t i l l e
t ő le g W. R k n g g e r «Sdugethiere v o n . Paraguay)) 3. 1., G o d r o n - í «De
VEspcco) T. II. 1859., 253. Az a u s z t r á lia ia k a t i l l e t ő l e g W. W aitz « In tro -
duction to Antlirojiology)) 1803., 94 1.
7 R e n g g e r , Sdugethiere etc. 1830., 49 1.
D a r w i n . A z ember származása. II. 20

306 AZ EMBEIl III. RKSZ.
milyen a szemöldöklécznek erősebben kiálló volta, különböz

nek a nőstényeiktől8 s megegyeznek e tekintetben az emberrel.
A gorilla és bizonyos más majmok a kifejlett híméinek a ko
ponyáján erősen jelzett nyiltaraj (crista sagittalis) van, mely
a nőstényen hiányzik; és Ecker e különbségnek a nyomát az
ausztráliaiak két ivaránál is megtalálta.9 Ha a majmoknál a
hangot illetőleg különbség van, akkor a hímnek a hangja az
erősebb. Láttuk, hogy némely hím majmoknak jól kifejlett
szakálluk van, a mely a nősténynél vagy teljesen hiányzik vagy
sokkal kevésbbé van kifejlődve. Nem ismeretes egy példája sem
annak, hogy a nőstény majomnak a szakálla, a barkója vagy
a bajusza nagyobb volna, mint a hímé. Még a szakáll színére
nézve is sajátszerü párhuzam van az ember és a négykezűek
között; mert, ha a férfi szakállának a színe, a mint ez gyakori
eset, különbözik a hajától, úgy az, a mint gondolom, majdnem
mindig világosabb és gyakran vöröses. En e tényt ismételten
észleltem Angliában; de nem régen két úr írt nekem ennek
a közlése végett, hogy ők e tekintetben kivételt képeznek. Ez
urak egyike ezt a tényt a haj színének azon nagy eltéréséből
magyarázza, a mely családjának apai és anyai oldaláról mutat
kozik. Ez a sajátszerűség mindkettejök előtt már régóta isme
retes volt (az egyik gyakran esett abba a gyanúba, hogy a sza-
kállát festi); ők e sajátszerűség észrevevésére úgy jöttek, hogy
más embereket figyeltek meg és meggyőződtek arról, hogy az
ilyen kivételek igen ritkák. Dr. H ooker, a ki érdekemben Orosz
országban e csekély pontra figyelmet fordított, kivételt a szabály
alól nem talált. Kalkuttában J. S cott úr, az ottani füvészkertből,
oly barátságos vala, hogy szorgosan megfigyelte azt a számos
emberfajtát, a melyeket ott, valamint Indiának némely más
részeiben látni lehet, nevezetesen két fajtát Szikkimben, továbbá
8 Mint a Macacus cynomolgus-nál (D e s m a r e s t , Mammalogie, 65. 1.)

és a Hylob. agilis-nól (G e o f f r . St. H i l a i r f és F. C u v i e r «H ist. des Mam-
mi feres» T. I. 2. 1.
9 vAnthropologi al R eview » okt. 1868., 353 1.
XIX. FEJ. MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. 307
a bhoteákat, a hiudúkat, a birmaiakat és a khinaiakat. Jóllehet

e fajták legtöbbjének az arczán kevés a szőr, mégis azt találta,
hogyha a haj és a szakáll színe közt egyáltalában volt valami
különbség, kivétel nélkül mindig a szakáll volt világosabb színű.
Nos, a majmoknál, a mint már felemlíttetett, a szakáll színére
nézve gyakran feltűnő módon különbözik a hajtól; és az ilyen
esetekben kivétel nélkül világosabb színezetű, gyakran tisztán
fehér, néha sárga vagy vöröses színű.101
A mi a test általános szőrös voltát illeti, a nőstények vala
mennyi fajtánál kevésbbé szőrösek mint a hím ek; és némely
kevés számú négykezűnél a nőstény testének alsó (vagy mellső)
oldala kevésbbé szőrös mint a hímé.11 Végre a hím majmok
épúgy merészebbek és tüzesebbek a nőstényeknél, mint a férfiak.
Ök vezetik a csapatot, és ha veszély áll be, ők állanak a csa
pat élére. Ezekből láthatjuk, hogy milyen szoros párhuzam
van az ember és a négykezűek ivari különbségei között. Mind-
azáltal nehány kevés fajnál, mint példáúl bizonyos páviánok
nál, a gorillánál és az orángnál a két ivar között tetemesen
nagyobb eltérés íordúl elő mint az embernél, és pedig a szem
fogak nagyságát, a szőr fejlődését és színét, különösen pedig
a csupasz bőrhelyek színét illetőleg.
Az embernek valamennyi másodrendű ivari jellemvonásai
felette változékonyak, és pedig még egyazon fajtának a határain
10 B l y t h úr közli velem, hogy ő egyáltalában nem több mint csu

pán csak egyetlen egy példáját látta annak, hogy a szakáll és a barkó
egy majomnál vénkorában megfehéredett, a m i nálunk oly közönséges
eset. Azonban ez egy fogva tartott vén Macacus cynomolgus-nól fordult
elő, a melyiknek a bajusza «sajátszerűen hosszú és emberszabású» volt.
Egyáltalában ez a vén majom megnevettető hasonlatosságot mutatott
Európa egyik uralkodójához, a ki után őt tréfásan állandóan nevezték.
Bizonyos emberfajtáknál a szakállszőr majdnem soha sem lesz szürke ;
így Dr. E o r b e s , a mint velem közli, soha sem látott ilyen esetet a dél*
amerikai aymaráknál és quichuáknál.
11 Ez az eset a Hylobates több fajának a nőstén yein él; ld. G e o f f -
r o y St. H il a ir e és F. C u v i e r , Hist. Nat. des Mammif. jun. 1.; a H.
la r-1 illetőleg ld. a «Penny Cyclopaedia» vol. II. 149., 150. 1.

20*
308 AZ EMBER III. RÉSZ.
belül is ; ezek a különböző fajtáknál egymástól nagyban eltérők.

A «Novara» födélzetén tett kitűnő vizsgálatokból12 az derűit
ki, hogy az ausztráliai férfiak a nőiket termetnagyságra nézve
csak ötvenhat milliméterrel múlták felül, a jávai férfiaknál
pedig a termetnagyság középtöbblete kétszáztizennyolcz milli
méter volt; úgy hogy ez utóbbi fajtánál a két ivar között való
termetkülönbség három akkora mint az ausztráliaiaknál. Számos
pontos mérés tétetett a különböző fajtáknál a termetnagyságra,
a nyak és mellkas kerületére, a gerincz és a karok hosszára
nézve; és e méreteknek majdnem mindnyájából az derült ki,
hogy a férfiak e tekintetben egymástól sokkal jobban külön
böznek mint a nők. Ez a tény azt mutatja, hogy a mennyire e
jellemvonások tekintetbe jöhetnek, a férfi az, a ki főleg módo
sulást szenvedett azon idő óta, a mikor az emberfajták a közös
és eredeti törzsalakjuktól széttértek.
A szakáll kifejlődésében és a test szőrösségében nevezetes
eltérés mutatkozik a különböző fajtákhoz tartozó embereknél;
sőt még az egyazon fajtához tartozó törzseknél és családoknál
is. Mi európaiak ezt saját magunkon látjuk. Martin 13 szerint
sz. Kilda szigetén a férfiak nem kapnak addig szakállt, míg
csak harmincz évesek vagy ennél is korosabbak nem lesznek,
és a szakálluk még ilyenkor is igen gyér. Az európai-ázsiai
kontinensen túlnyomón fordúl elő szakáll egészen addig, a míg
Indián túl nem érünk, bár Ceylon bennszülötteinek, a mint
ezt a régi időkben már D iodorus14 feljegyezte, van szakálluk.
Indiától keletre a szakáll eltűnik; így a sziámiaknál, malájok
nál, kalmukkoknál, khinaiak- és japániaknál. Es mindazáltal
az ainók,15 a kik a japáni szigettengernek legészakibb szigeteit
la Az eredményeket Dr. W k is b a c h , Dr. K. S c h e r z e r és S c h w a r z

mérései után redukálta; ld. Beise elér «N o va ra », Anthropol. Thcil, 1867.,
216., 231., 234., 236., 238., 269. 1.
13 Voyage to st. K il d a (3. ed.) 1753., 37. 1.
14 Sir I. E. T e n n e n t «Ceylon» Vol. II. 1859., 107. 1.
15 Q u a t r e f a g e s uBevae des Cours scient.)) Aug. 29. 1868., 630. 1.
V ogt «Vorlesungen iiber den Menschen», I. k., 159. 1.
XIX. FEJ. MÁSODRENDŰ IVARJEL.LEMEI. 309
lakják, a legszőrösebb emberek a világOD. A négereknek a sza

kálluk gyarló vagy hiányzik, és barkóik is csak ritkán vannak ;
a finom piheszőr gyakran mindkét ivarnak az egész testéről
hiányzik.16 Másfelől a maláji szigettengeren a pápuák, a kik
majdnem oly feketék mint a négerek, jól kifejlett szakállal
bírnak.17 A Csöndes-óczeánban a Fidsi szigettenger benn
lakóinak nagy és sűrű szakálluk van, az innét nem távol levő
Tonga és Számoa szigetek bennlakói pedig szakálltalanok; de
ez utóbbiak már külön fajtákhoz tartoznak. Az Ellice-csoport-
ban valamennyi bennlakó egy s ugyanazon fajtához tartozik;
és mégis csupán csak az egyik szigeten, t. i. Nunemaya szigetén
van «a férfiaknak pompás szakálluk»; a többi szigeteken pedig
«rendszerint, nehány elszórtan nőtt szőrszálból áll a szakálluk» ,18
Az egész nagy amerikai kontinensen a férfiakat szakáll-
talanoknak lehet mondani; de majdnem valamennyi törzsnél
néhány rövid szőr szokott nőni az arczon, különösen a vénkor
ban. A mi Eszakamerika törzseit illeti, Catlin becslése szerint,
húsz férfi közűi tizennyolcznak természettől teljesen hiányzik
a szakálla; de alkalmilag lehet egy-egy embert látni, a ki
suhancz korában a serkedő szálakat kitépni elfeledvén, egy vagy
két hüvelyk hosszú puha szakállt visel. Paraguaynak guáránjai
abban különböznek valamennyi körülöttük lakó törzstől, hogy
szakálluk és egy kevés szőrük még a testükön is van,
de nincsenek barkóik.19 D. F orbes, a ki e pontra különös10
10 A négerek szakálláréi 1. V ogt : «Vorles. ü. d. M » — I. k. 159. 1.

— W a i t z «Anthropologie dér Nat árváikén) I. k. 110. 1. Megjegyzésre
méltó, hogy az Egjêsiilt Államokban ( Investigations in M ilita ry and
Antiiropclogical Statisties o f American soldiers, 1809., 509. 1.) a tiszta
vérű négereknek és keresztezett utódaiknak, a mint látszik, majdnem
egészen olyan szőrös téstök van, mint az európaiaknak.
17 W a l l a c e «The Malay Archipelagcn) II. k. 1869., 178. 1.
18 Dr. J. B a r n a r d D a v is aO h Oceanie R aces» a z Antlir. Review-
ban április 1870., 185., 191. 1.
19 C a t l in «Norlh. American In d ia n s», 3. ed. 1842., II. k. 237.1. —
A guaranikat illetőleg 1. A za r a «Voyage dans VAmérique meridionale»
II. k. 1869., 58. 1. és Kengger «Sdugethiere von Paraguay)) 3. 1.
figyelmet fordított, azt a közlést tette nekem, hogy a Kordil-

leráknak aymarái és quichuái föltűnően szőrtelenek; de vén
korukban alkalmilag az állukon nehány kevés, ritkán álló szőr
szál nő. E két törzs férfiainak testük különböző részein, a hol
az európaiaknál a szőr buján nő, csak igen kevés szőrük van;
s nőik megfelelő testrészein a szőr egészen hiányzik. Mind-
azáltal a haj mindkét ivarnál rendkívül hosszú és gyakran
majdnem a földig ér; hasonlóképen ugyanez az eset nehány
eszakamerikai törzsnél. A haj és szőr mennyiségét, valamint
a test általános alakját illetőleg, a két ivar az amerikai benn
szülötteknél nem tér el olyannyira egymástól, mint a legtöbb
más emberfajtánál.20 Ez a tény analóg azzal, a mi némely hoz
zánk közel rokon majomnál is előfordúl; így a csimpánznak
a két ivara nem tér el olyannyira egymástól, mint az orángé
és a gorilláé.21
Az előbbi fejezetekben láttuk, hogy az emlősöknél, mada
raknál, halaknál, rovaroknál stb. számos jellemvonás, a melye
ket, a mint okunk van hinni, az ivari kiválás útján eredetileg
csak az egyik ivar szerzett meg, utóbb mind a két ivarra átszár
mazott. Minthogy az átszármazásnak ugyanez az alakja az
embernél nyilván nagyobb kiterjedésben szerepelt, úgy haszon
nélkül való ismétléstől menekülünk meg, ha a férfi-ivarnak
sajátszerű jellemvonásait bizonyos más, és pedig mind a két
ivarnál közösen előforduló jellemvonásokkal együtt veszszük
tekintetbe.
A küzdelem törvénye. — A vadaknál, mint példáúl az

ausztráliaiaknál, a nők állandó okai a háborúságnak és pedig
20 A g a s s iz tanár és neje (Journey in B razil, 530. 1.) megjegyzik,

hogy az amerikai indiánusoknál a két ivar egymástól kevésbbé eltérő,
mint a négereknél és a felsőbbrendű fajtáknál. L. még R e n g g e r , a guará-
nik-ról i. li. 3. 1.
21 R ütimeyer, Die Grenzen dér T h ierw elt; ciné Betrachtung zn
Danuirís Lekre, 1868., 54. 1.
úgy az ugyanazon, mint pedig a különböző törzseknek a tagjai

között. így volt ez kétségkívül a régi időkben is; «nam fiá t
ante. Helenam mulier deterrima belli causa». Az északame
rikai indiánusoknál a viaskodás valóságos rendszerbe ment át.
H earne, a kitűnő észlelő22 azt mondja: «E népnél a fér
fiakra nézve mindig az a szokás állott fenn, hogy viaskodjanak
minden nőért, a melyhez valami vonzalmat éreznek; természe
tesen mindig a legerősebb rész viszi el a díjt. A gyönge férfi
nak, ha csak nem jó vadász és kedvelt egyén, ritkán van meg a
lehetősége olyan feleséget tartani, a melyet valamelyik erősebb
férfi érdemesnek tart, hogy a szemét reá vesse. Ez a szokás
valamennyi törzsnél uralkodik és a fiatalságban versengés
hajlamának nagy kifejlődését idézi elő, minek következtében
az erejöket és ügyességüket már a gyermekkoruk óta minden
alkalommal a viaskodásban próbálják meg». — Délamerika
guanáiról Azara azt állítja, hogy a férfiak, mielőtt nem húsz
évesek vagy még idősebbek, ritkán házasodnak, mert e koruk
előtt a vetélytársaikat még nem győzhetik le.
Még más hasonló tényeket is lehetne közölni; de még
abban az esetben is, ha e pontra nézve bizonyítékaink nem vol
nának, a magasabb rangú négykezűekkel való analógia szerint
majdnem biztosak lehetnénk a felől, hogy az ember fejlődésé
nek előbbi szakaiban a küzdelem törvénye uralkodott. Az, hogy
alkalmilag még mai nap is mutatkoznak olyan szemfogak,
a melyek a többi fogaknál kiállóbbak, s hogy e mellett még a
diaszténiának a nyoma, t. i. ama szabad köz is megvan, a mely
a másik fogsor hosszabb szemfogának az elfogadására szolgál,
minden valószínűség szerint nem más, mint visszaütés ama
régibb állapotra, a mikor az embernek törzsszülői e fegyverek
kel el voltak látva, miként számos jelenleg élő négykezű ilye
22 A Journey f rom P r Ince o f Wales Fort., 8-rót kiad. Dublin 1796.,

104. 1. Sir. J. L u b b o c k : Origin o f Civilization. 1860. 69. 1. más hasonló
eseteket közöl Észak-Amerikából. A dói-amerikai guanákról 1 . Az ara :
Voyages. I. k. 94. 1.
nekkel még ma is el van látva. Egy előbbi fejezetben megjeg}êz-

tük, hogy a mint az ember fokozatosan egyenes testtartásúvá
lett, és a kezeit meg karjait botokkal és kövekkel felfegyverezve,
a viaskodásra, valamint az élet más czéljaira használta, az
állkapcsát és a fogait mind kevésbbé vette igénybe/^z állcson
tok az izomzatúkkal együtt a nemhasználás következtében
megkisebbültek, épúgy, mint a fogak a kölcsönös viszonynak
(korreláczió) s a növekvés gazdálkodásának eddigelé még
egészen ki nem derített elvénél fogva; mindenütt látjuk ugyanis,
hogy olyan részek, a melyek nem válnak többé haszonra, nagy
ságukban megcsökkennek. Ily úton az állcsontoknak s a foga
zatnak a két ivarnál való eredeti különbsége az emberiségben
elvégre teljesen kiegyenlődött. Ez az eset majdnem párhuzam
ban van azzal az esettel, a mely számos hím kérődzőnél elő
fordul, a melyeknek a szemfogai csökevényekké silányultak,
vagy teljesen elenyésztek és pedig, a mint minden erre mutat,
a szarvak kifejlődése következtében. Minthogy a gorilla -3 és
oráng a két ivarának koponyája között való roppant nagy
különbség a hímek rendkívül nagy szemfogainak a kifejlődé
sével szoros kapcsolatban van, azt a következtetést tehetjük,
hogy az állkapcsok és fogak megkisebbülése az ember ősi
törzsszülőinek híméinél, bizonyosan az egész külső alaknak
felette feltűnő és kedvező módosulására vezetett. ?
Csak kevéssé lehet kétségbevonni, hogy a férfinak tete
mesebb alakja és ereje a nőhöz viszonyítva, egyetemben szé
lesebb vállaival, hatalmasabban kifejlett izomzatával, testé
nek szögletesebb körvonalaival, nagyobb bátorságával és har-
cziasságával, egyszóval, hogy mindez legnagyobbrészt ne volna
összeköttetésben az ő félember-elődjeinek az apai örökségével.
Úgy de e jellemvonások ama hosszú idők alatt is, mikor az
23 A hím gorilla viaskodásáról lel. Dr. S avage «Boston Journal o f

Natur. H is t.» V. köt. 1847., 423. 1. — A Presbytis entellus-ra nézve ld.
«The Indián F ield » 1859., 14G. 1.
ember még mindig a vad állapotában maradt, fenmaradtak,

sőt még gyarapodtak is ama sikeres eredmények következtében,
a melyeket a legerősebb és legmerészebb férfiak a létért való
általános küzdelmükben, valamint a nőkért való viaskodásuk-
ban maguknak kivívtak; a mely sikeres eredmények nekik
számosabb ivadék hátrahagyását biztosították, mint az ő ke-
vésbbé kedvező sorsú fivéreiknek. Nem valószína, hogy a férfi
a nagyobb erejéhez eredetileg az ő nagyobb tevékenységének
átöröklött hatásai útján jutott volna, vagyis, hogy ő úgy a
saját, mind családja fenntartásáért keményebben dolgozott
volna mint az asszony; mert a nők valamennyi barbár nemzet
nél kényszerítve vannak legalább is époly kemény munkát
végezni, mint a férfiak. Művelt nemzeteknél a nők feletti bir
toknak viaskodás által való eldöntése már régóta megszűnt;
másfelől a müveit nemzeteknél az általános szabály szerint a
férfiaknak erősebben kell dolgozniok a közös család fenntar
tásáért, mint az asszonyoknak, és bizonyára így kellett nekik
nagyobb erejükhöz jutni. ^
Különbségek a két ivar szellemi erői között. — A férfi és nő

között való efféle természetű különbségekre vonatkozólag való
színű, hogy az ivari kiválás nagyon fontos szerepet játszott.
Jól tudom, hogy némely író kétségbe vonja, hogy egyáltalá
ban ilyesféle lényeges különbség volna; de ez legalább is való
színű az alsóbb rangú állatok analógiája szerint, a mely álla
toknak másféle másodrendű ivari jellemvonásaik vannak. Senki
sem fogja elvitatni, hogy vérmérséklete szerint a bika a tehéntől,
a vadkan az emsétől, a csődör a kanczától különbözik, és, hogy,
a mint az állatseregletek tulajdonosai előtt ismeretes, a nagyobb
majmok hímjei a nőstényeiktől különböznek. A nő a férfitól,
a mi a szellemi természetét illeti, főleg nagyobb gyöngédsége,
valamint kisebb önzése által látszik különbözni; s ez még a
vadakra nézve is áll, a mint ez Mungo P ark utazásainak jól
ismert helyén ki van mutatva, valamint számos más utazónak
314 AZ EMBER III. RÍSZ.
az adataiból kiderül. Az asszony, anyai ösztöneiből kifolyólag,

eme sajátságokat a gyermekeivel szemben rendkívüli fokban
kifejti; miért is valószínű, hogy ezeket gyakran embertársaira
is kiterjeszti. A férfi más férfiaknak a vetélytársa; ő örül a ver
senynek, s ez önérzetre vezet, a mi könnyen önzésbe megy át.
Úgy látszik, hogy ez utóbbi sajátságai természetes és veleszüle
tett szerencsétlen osztályrésze. Általánosan azt tartják, hogy
a nőben a belső szemlélődés (intuitio), a gyors felfogás és
talán még az utánzás tehetsége is sokkal erősebben ki van
fejezve mint a férfiban; csakhogy e tehetségeknek legalább is
egy része az alsóbb rangú fajtákra nézve jellemző, s így tehát
egyszersmind a művelődésnek egy elmúlt és alsóbb rangú álla
potára nézve is az.
A fő különbség a két ivarnak értelmi erőire nézve abban
mutatkozik, hogy a férfi mindenben, a mihez fog, magasabb
fokot ér el, mint a melyre a nő emelkedni képes; akár követel
jen ez mély gondolkodást, eszességet vagy képzelő tehetséget,
akár pedig tisztán csak érzéki és kézbeli munkásságot. Ha két
névjegyzéket készítenénk a legkitűnőbb férfiak és nők közűi,
a kik a költészetben, festészetben, szobrászatban, zenében (és
pedig úgy a zeneszerzésben, mint az előadó művészetben),
a történelemben, a tudományban és a bölcsészetben kiváltak,
s e két névjegyzékben mindenik szakmából egy féltuczat nevet
választanánk k i: e két névjegyzék az összehasonlítást egymás
sal nem állhatná ki. A «közép»-tői való eltérés törvényéből,
a melyet G alton úr «Hereditary Genius», a szellem örökléséről
írt művében oly jól kifejtett, azt a következtetést vonhatjuk,
hogy ha a férfiak a nők felett számos tárgyra nézve csakugyan
határozott felsőbbségben vannak, úgy a szellemi erő közép
mértékének is magasabban kell állani a férfiaknál mint a
nőknél.
A férfiak között az embernek félember-törzsszülői idejében
és a vad népeknél számos nemzedékeken át viaskodás ment
végbe a nők birtoka végett. Azonban pusztán csak a testi erő és
nagyság csak keveset használ a győzelemre, ha velők bátorság,

kitartás és határozott erély nincsen egybekötve. A társas állatok
nál a fiatal hímeknek sok tusakodáson kell keresztül menniök,
míg maguknak nőstényt keríthetnek, s a vén hímek a nős
tényeiket csak újabb viadalok árán biztosíthatják maguknak.
0 nekik, épúgy mint az embernél a férjeknek, a nőstényeiket
és a fiataljaikat mindennemű ellenség ellen védeniök és
közös fenntartásuk végett vadászniok kell. De az ellenségnek
a kikerülése, vagy sikeres megtámadása, a vadállatoknak a
fogságba ejtése s a fegyverek készítése a magasabb szellemi
tehetségeknek, úgymint a megfigyelés, okoskodás, feltalálás
vagy a képzelet tehetségének a segítségét követeli. így tehát
ezeknek a különböző tehetségeknek mindig próbára kellett
tétetniök s a férfikor alatt ki kellett válniok; ezenfelül még
ugyanezen életkorban a gyakorlat következtében meg is kellett
erősödniük. Következőleg tehát, a gyakran emlegetett elvvel
megegyezőleg, azt várhatjuk, hogy ezek a tehetségek a fana-
sodásnak a megfelelő korában főleg a férfi ivadékra való átszár-
mazásra legalább is hajlamot mutassanak.
Ha két férfi egymással, vagy egy férfi egy nővel versenyre
kel, és mindkettőjüknek valamennyi szellemi sajátságuk a
tökéletességnek ugyanazon a fokán van, azzal a különbség
gel, hogy egyiköknek nagyobb erélye, kitartása és bátorsága
van : általában ez utóbbi fog bárminemű törekvésben kiválni és
íelsőbbségre emelkedni.14 Erről azután el lehet mondani, hogy
neki lángesze (genius) volt, mert a lángészt egy nagy tekintély
nem másnak, mint kitartásnak magyarázta; a kitartás ebben
az értelemben pedig annyi, mint a vissza nem rettenő, megren-
díthetetlen kitartás.'Azonban a lángészről való eme nézet talán
hiányos; mert a képzelő tehetségnek és okoskodásnak magasabb24
24 J. S tuart M ill (The snbjcction o f Women, 1869., 122. 1.) m e g

jegyzi : «ama dolgok, a m elyekben a férfi a nőt leginkább túlszárnyalja,
azok, a m elyek a legnagyobb fejtörést s az egyes gondolatoknak hosszú
kicsiszolását követelik». Vájjon m i egyéb ez, m int erély és k itartás?
tehetségei nélkül számos dologban nem lehet kiváló sikert

elérni. Ez utóbbi tehetségek, épúgy, mint az előbbiek a férfiban,
részint az ivari kiválás által — azaz a vetélytársak versenye
által — részint pedig a természetes kiválás által — azaz a létért
való küzdelemnek a sikere által — fejlesztettek k i; és mint-
hogy a küzdelem mindkét esetben az érett koron át tartott,
a már megszerzett jellemvonások is sokkal teljesebben származ
hattak át a férfi ivadékra mint a nőivadékra. E nézettel meg
lepő módon megegyezik az, hogy számos észbeli tehetségünk
az ivari kiválás által módosulást szenved, és újból való meg
erősödést nyer, vagyis, hogy először ezek, a mint ismeretes,
a fanosodás korszakában25 tetemes változáson mennek át
és, hogy, másodszor, ugyanezek a tehetségek a kiheréitekben
(eunuch) az egész életen keresztül gyengébbek maradnak. így
a férfi elvégre felülkerekedett a nőn. Valóban szerencse, hogy
a jellemvonások mindkét ivarra való átszármazásának a tör
vénye általánosan uralkodott az emlősöknél; másként való
színűleg a férfi a nőt, a mi a szellemi tehetségeket illeti, épöl}
nagy mértékben szárnyalta volna túl, mint példáúl a pávakakas
a tojót a tollazat díszére nézve.
Nem szabad felednünk, hogy az a hajlam, a mely szerint
az életnek későbbi szakában a két ivar egyikétől megszerzett
jellemvonások ugyanarra az ivarra ugyanabban a korban szár
maznak át, valamint, hogy az a hajlam, melynél fogva az élet
korábbi szakában szerzett jellemvonások mind a két ivarra
öröklődnek át, olyan szabályokat képez, melyek habár általáno
sak is, de nem mindig bizonyultak érvényeseknek. Ha ezek
mindig érvényesek volnának, akkor arra a következtetésre
jöhetnénk (de én itt a saját feladatom határain már túlmegyek),
hogy a fiú- és leánygyermekek korai taníttatásának átöröklött
hatásai egyenlő mértékben származnak át mind a két ivarra;
de ez esetben föl kellene vennünk, hogy a két ivar szellemi
25 M a u d s l e y « Mind and B o d y » 31. 1.

XIX. FEJ. MÁSODRENDŰ IVAR JELLE MEI. 31 i
erejének a mostani egyenlőtlenségét a korai tanítás egyenlő

menete sem volt képes elenyésztetni; de másfelől ez egyenlőt
lenséget a korai tanítás eltérő menete sem idézhette elő. Hogy
a nő ugyanazt a szellemi magasságot érje el mint a férfi, kellene,
hogy a mikor az érettségéhez közel van, erélyre, kitartásra, s az
értelmi és képzelő tehetségnek a lehető legmagasabb fokú
gyakorlására neveltessék; ebben az esetben e sajátságokat való
színűleg főleg felserdült leányaira át is származtathatná. De
valamennyi nő nem juthatna ily magaslatra, kivévén, ha számos
nemzedékeken át mindazon nők, a kik a fentebbi férfiúi erények
ben tündökölnek, valamennyien férjhez mennének és nagyobb
számmal hagynának ivadékot hátra mint a többi nők. A mint
előbb a testi erőre nézve megjegyeztük, a férfiak, jóllehet ők
mostanában már nem viaskodnak a nej okért, és a kiválasztásnak
ez az alakja már eltűnt, a íéríiuság korában általában véve
mégis kemény küzdelemnek vannak alávetve önmaguk és csa
ládjuk fentarthatásáért; a mi azután oda vezet, hogy szellemi
erőik a magaslaton megmaradnak, vagy még gyarapodnak is,
és ennek következtében a két ivar között való mostani egyen
lőtlenség megmarad vagy még fokozódik is.20
A hang és zenei tehetség. — A négykezűek nehány fajánál

a felnőtt két ivar között nagy különbség van a hang erejét és
hangszerveik kifejlődését illetőleg; és az ember ezt a különb
séget, a mint látszik, az ő régi törzsszülőitől szintén örökölte.
A férfi hangszalagjai körülbelül egy harmaddal hosszabbak26
26 VoGT-nak egy é s z le le te e tárgyra v o n a tk o zik , ő m o n d ja : « fe l

tű n ő k ö r ü lm é n y az, h p g y te k in te tte l a k o p o n y a ü r eg re, az iv a ro k k ö z ö tt
v a ló k ü lö n b s é g a fajták tö k é le te s e d é s é v e l n ö v ek szik , ú g y h o g y az e u r ó
p a i férfi az eu ró p a i n ő t so k k a l m esszeb b tú lsz á r n y a lja m in t a n é g e r a
n ég ern ő t. W elcker , ez t a H uschke á lta l f e lá llíto tt t é te lt a n é g e r e k e n
és n é m e te k e n m e g e jte tt v iz sg á la ta i a la p já n ig a z o lv a ta lá lja » . V ogt a z o n
b a n h o z z á te sz i (Vorleswngen ii. d. Menschen. 1 k. 95. L ) : « csa k h o g y m é g
tö b b fé le v iz sg á la to k r a le sz sz ü k ség , hogy ennek az á lta lá n o s é r v é n y e
b e b iz o n y ítta ss é k » .
3 1 8 AZ EMBER i i r . f j ;s z .
mint a nőéi vagy a gyermekekéi; a kiherélés ő rajta épen

azt a hatást idézi elő mint az alsóbb rangú állatok hímjein, mert
ez «megakaszthatja a paizsporczoknak ama kiálló növését stb.
a mi a hangszalagoknak a meghosszabbodását szokta kísérni))/27*
A két ivar között való eme különbségnek az okát illetőleg nincs
szükségem azon megjegyzésekhez még valamit hozzátoldani,
a melyeket én a legutóbbi fejezetben a hímek hangszervein
— a szerelem, a düh s a féltékenység izgatásai alatt — történt,
hosszas gyakorlás útján előidézett valószínű hatásokra nézve
tettem. Sir D u n c a n G ib b 28 szerint a különböző emberfajtáknak
a hangja és gégéjöknek az alakja eltérő; azonban a tatároknál,
khinaiaknál stb., a mint mondják, a férfinak a hangja a nőétől
nem különbözik annyira, mint más fajtáknál.
Az énekhez és zenéhez való tehetség és kedv, ha nem
is tartozik az ember ivari jellemvonásaihoz, itt hallgatással
nem mellőzhető. Jóllehet, a hangok, a melyeket a legkülön
bözőbb állatok arlnak, számos czélra szolgálnak; mégis erős
alapon lehet állítani, hogy a hangszervek eredetileg a faj fenn
tartásához való viszonyban használtattak és tökéletesültek.
A rovarok s nehány kevés pók azok a legalsó rangú állatok, a
melyek akaratlagosan egyáltalában valami hangot adnak; és ez
általában véve a gyakran igen szépen szerkesztett czirpelő szer
vek segélyével történik, a melyek gyakran csakis a hímeknek
vannak meg. Az ekként előidézett hangok, a mint hiszem,
valamennyi esetben egy s ugyanazon tónusból állanak, a mely
ritmusosan ismételtetik; 29 és ez néha még az emberi fülnek
is kellemes. A fő, és némely esetben kizárólagos czél, a mint
látszik, a másik ivarnak vagy felhívásában vagy pedig elbájo-
lásában áll.
A halaktól előidézett hangok, a mint mondják, némely
27 O w e n , Anatom y o f Vertebrates. III. k. 603. 1.

23 Journal o f Anthrop. Soc. Ápril 1869., LVII. és LXVI. 1.
29 Dr. S c u d d e r «Noles on S trid u la tio n» (Proceed. Boston Soc. of
N a t. Hist. XI. k. April 1868).
XIX. FEJ. MÁSODRENDŰ IVAR JELLE MEI. 3 1 9
esetben csakis a hímektől és pedig az ívás ideje alatt idéztetnek

elő. Valamennyi levegőből lélekző gerinczesnek szükségképen
van a levegő beszívására és kihajtására szolgáló készüléke,
ellátva fuvócsővel, a mely az egyik végén bezárható. Ha tehát
ez osztály őseredeti tagjai erősen felingereltettek és izmaik
hevesen összerándultak, majdnem bizonyosan, habár minden
szándék nélkül, hangot adtak, a mely, ha bármi irányban
hasznosnak bizonyúlt, a kellően hozzáalkalmazkodott elvál
tozások fentartása által könnyen módosulhatott, vagy határo-
zottabbá válhatott. A legalsó rangú gerinczesek, a melyek leve
gőből lélekzenek, a kétéltűek; és ezek között a békáknak meg
a varangyoknak valóban hangszerveik vannak, a melyeket ívás
idején folytonosan használnak, s a melyek gyakran erősebben
vannak kifejlődve a hímnél mint a nősténynél. A tekenős-
békáknak csak a hímjök ad hangot, és pedig csakis a szerelem
szakában. A hím alligátorok ugyanebben a szakban ordítanak
vagy csaholnak. Mindenki tudja, hogy a hím madarak mennyire
használják fel hangszerveiket az udvarlás eszközéül; és némely
fajok olyasfélét is hoznak létre, a mit hangműszeres zenének
(«instrumental music») lehetne nevezni.
Az emlősök osztályában, a melyet itt tüzetesebben tekin
tetbe veszünk, apárosodás ideje alatt majdnem valamennyi faj
nak a híméi sokkal jobban használják a hangjukat mint bár
mely más időben; némelyek ez időn kívül teljesen némák. Más
fajoknál ismét mind a két ivar, vagy pedig csak a hímek hasz
nálják a hangjukat szerelemébresztőül. Tekintettel e tényekre
s ama körülményre, hogy némely emlősnél a hangszervek a
hímben sokkal tetemesebben vannak kifejlődve mint a nőstény
ben, és pedig vagy állandóan vagy pedig csupán csak a pároso-
dás idején; továbbá tekintettel arra, hogy a legtöbb alsóbbrangú
osztályoknál a hímektől előidézett hangok nemcsak a nőstény
hivogatására, hanem egyszersmind szerelmi felingerlésére vagy
pedig csábítására is szolgálnak: valóban meglepő egy dolog,
hogy eddigelé nincsen világos bizonyítékunk arra nézve, hogy
3 20 AZ EMBER I I I . RKSZ.
a hímek e szerveket a nőstények elbájolására használnák. Az

amerikai Mycetes caraya e tekintetben talán kivételt kéjhez,
valamint a Hylobates agilis, az emberhez közel rokon majom
is. Ennek a gibbonnak felette erős, de zenei hangja van.
Waterhouse ezt mondja:30 «Úgy látszott nekem, mintha a
skálában való föl- és leszállásnál a közök mindig félhangok
volnának, de annyi bizonyos, hogy a legmagasabb hang épen
az oktávája volt a legmélyebbnek. A hangok minősége igen
zenei, és én nem kételkedem, hogy egy jó hegedűs a gibbon
kompozicziójáról határozott fogalmat volna képes adni, kivévén
a hangos voltára való tekintetet.» Waterhouse azután az illető
kótákat közli. O w en tanár, a ki szintén zenész, az iménti
adatokat megerősíti és megjegyzi — de tévesen — hogy a gib
bon «az egyedüli emlős állat, a melyről azt lehet mondani,
hogy énekel.» Úgy látszik, hogy éneke befejezésével az állat
nagy izgatottságban van. Igen kár, hogy a szabad természetben
e sajátságai soha sem kerültek megfigyelés alá; azonban majd
nem valamennyi többi állatnak az analógiája szerint felette
valószínű, hogy jobbára különösen az udvarlás szakában hasz
nálja éneklő tehetségét.
Az illető állatnemben ez a gibbon nem az egyedüli faj,
a mely énekel, mert az én fiam, F rancis D arwin az állatkert
ben figyelmesen meghallgatott egy Hylobates leuciscus-1, amikor
ez egy három kótából álló kadencziát tiszta zenei közökben és
tiszta zenei hangon énekelt. Még feltűnőbb egy tény, hogy
bizonyos rágcsálók zenei hangokat hoznak létre. Már gyakran
szóba hozták az éneklő egereket és mutogatták őket nyilváno
san; csakhogy közönségesen valami csalás forgott gyanúban.
Mindazáltal egy jól ismert észlelőtől, S. Lockwood tiszteletes
úrtól, elvégre van már határozott tudósításunk31 a mely az
30 Közöltetett W. C. L. M a r t in «General Intro duci ion to ihe Natúr.

History o f Mamin. Anim álsz 1841., 432. 1. O w e n «Anatomy of Verte-
brabes» III. k. 600. 1.
31 The American Naturálist. 1871., 761. 1.
angol egértől különböző nemhez tartozó Hesperomys cognatus

amerikai fajnak zenetehetségére vonatkozik. Ezt a kis állatot
fogságban tartották s éneklő hangját ismételten hallották. Két
legfőbb énekének egyikében «az utolsó taktus gyakran két vagy
három taktusig megnyújtódott; az állatocska néha a Cis-1 és
D-t C-re és D-re változtatta, azután e két hangon egy kevés
ideig trillázott, a mire a Cis-en és D-n egy hirtelen való czir-
peléssel az énekét befejezte. A különbség a két félhang között
igen ki volt fejezve és a jó fül könnyen meghallhatta)). Lockwood
a két éneket kótákba szedve leírta; s hozzá teszi, hogy ez a kis
egér, jóllehet nem volt «a taktushoz való füle, mégis megtar
totta a B (két b) hangot és egészen pontosan a dur hangnemet.
Lágy tiszta hangja a lehető legnagyobb szabatossággal egy
oktávával esik, azután az ének végén gyors trillával ismét
Cis-re és D-re emelkedik».
Egy kritikus azt a kérdést tette, hogy az embernek (és
még hozzá kellett volna tennie, a többi állatoknak) a füle
a kiválás által miképen módosúlhatott úgy, hogy a zenei tónu
sokat meg tudják különböztetni. E kérdés azonban a tárgynak
némi összezavarását árulja el. Ugyanis a zörej olyan érzés,
a melyet a levegőnek különböző tartamú, de ugyanabban az
időben együttesen végbemenő «egyszerű lengései» hoznak létre,
a mely lengéseknek mindegyike oly gyakran szakad félbe, hogy
külön létezése észre nem vehető. Csak az ilyen lengések foly
tonosságának és az egymás közt való összhangzatnak a hiánya
által különbözik a zörej a zenei hangtól. Ha tehát valamely
fülnek megvan a képessége, hogy zörejeket megkülönböztet
hessen — és e képességnek a nagy jelentőségét valamennyi
állatra nézve kiki el fogja ismerni — úgy e fülnek egyszersmind
a zenei hangok iránt is érzékenynek kell lennie. E képes
ségnek a jelenlétére nézve a rangfokozatban mélyen alant
álló lényeknél is találunk bizonyítékokat: így a rákoknak
különböző hosszaságú hallószőreik vannak, a melyek rezgésbe
jönnek, ha a megfelelő zenei hangokat közelükben előidéz
D a r w in . A z ember szárm azása. II. el
3 22 AZ EMBER III. RÉSZ.
zük.32 A mint egy előbbi fejezetben fölemlítettük, hasonló ész

leleteket tettek a szúnyogok csápjainak a szőrein. Jó észlelők
határozottan állították, hogy a pókok vonzódnak a zene iránt.
Hasonlóképen eléggé ismeretes, hogy némely kutya elkezd
ugatni, ha bizonyos hangokat hall.33 A fókák nyilván figyel-
mökre méltatják a zenét, és az ez iránt való szeretetüket «igen
jól ismerték a régiek, és gyakran hasznukra fordítják azt nap
jainkban is a vadászok».34
A mennyiben a zenei hangoknak tisztán csak az észre-
vételök jön tekintetbe, eziránt tehát sem az embert, sem más
állatot illetőleg valami különös nehézség nem forog fenn.
H elmholtz élettani alapon megmagyarázta, hogy az emberi
fülnek miért kellemesek a konszonancziák és miért kellemetle
nek a diszszonancziák; de ezekkel nekünk itt kevés dolgunk
van, mert a harmonikus zene csak későn találtatott fel. Minket
itt inkább a melódia érdekel, a melyre nézve, ismét H elmholtz
szerint, egészen érthető, hogy miért használjuk épen a mi
hanglépcsőnknek a hangjait. Fülünk valamennyi hangot ele
meire, az «egyszerű lengésekre» bontja szét, jóllehet mi erről
tudomással nem bírunk. A zenei hangban általában véve a
legmélyebb lengés az uralkodó, a többiek, kevésbbé határozott
lengések, mindnyájan csak ez uralkodó alaphangnak az oktávája,
duodeczimája, második oktávája, stb.; hanglépcsőnknek bár
melyik két hangjában sok közös e harmonikus fel-hangokból.
Ennek következtében tehát meglehetősen világosnak látszik,
hogyha valamely állat határozottan ugyanazt az éneket óhajtja
32 H elmholtz <kDie Lekre von den Tonempfindungen», 3. kiadás.

1870., 234. 1.
33 Eziránt már különböző adatokat tettek közzé. P each úr írja
nekem, hogy ismételten észlelte, miként kezdett mindig ordítani egy
kutya, a mikor a fuvolán a B -1 fújták, de semmiféle más tónusnál nem
ordított. Én még egy más esetet akarok felhozni, a mikor egy kutya
folytonosan vinnyogott, a mikor egy rosszúl hangolt concertiná-n bizo
nyos tónust játszottak.
34 R. B rown, Proceed. Zool. Soc. 1868., 410. 1.
XIX. FEJ. MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. 3 23
énekelni, úgy fog eljárni, hogy egymásután azokat a hangokat

hangoztatja, a melyekben számos fel-hang közösen foglaltatik,
azaz, az énekéhez olyan hangokat fog választani, a melyek a
mi zenei hanglépcsőnkbe tartoznak.
De ha továbbá azt kérdezik, hogy bizonyos rendben és
bizonyos ritmusban miért idéznek elő a zenei hangok gyönyört
az emberben és más állatokban, erre nézve épúgynem találunk
okot, mint arra nézve, hogy bizonyos ízek és szagok miért kel
lemesek. Hogy pedig az állatoknak csakugyan valami gyönyört
okoznak a zenei hangok, abból következtethetjük, hogy a rova
rok, a pókok, halak, kétéltűek és madarak azokat épen az
udvarlás idején szokták előidézni; mert ha a nőstények az
ilyen hangokat méltányolni nem tudnák s általuk föl nem
ingereltetnének vagy el nembájoltatnának, mind hiába valók
volnának a hímeknek eme kitartó erőlködései, valamint azon
összetett szerveik is, a melyekkel a két ivar közűi egyedül csak
ők bírnak; és ezt az esetet lehetetlen elhinnünk.
Általánosan el van fogadva, hogy az emberi ének a hang
szeres zene alapját képezi eredetileg. Minthogy pedig sem a
zenei hangok előidézésében való öröme, sem pedig az ehhez
vaió tehetsége áz embernek a napi életszükségekre nézve sem
miféle haszonnal nincsen, ezt a két tulajdonságot a legnagyobb
misteriumok közé kell sorolnunk, a melyekkel az emberi lény
felruháztatott. Ezek jelen vannak, habár nyers állapotban,
valamennyi emberfajtánál, még a legvadabbaknál is; de a kü
lönböző emberfajtáknak ebbeli ízlése olyannyira eltérő, hogy
példáúl a mi zenénk a legkisebb gyönyört sem okozza a vadak
nak, az ő zenéj ök meg mi nekünk egészen kelletlen és értelem
nélküli. Dr. S eemann e tárgyra vonatkozólag érdekes megjegy
zéseket tesz35 és «kétkedik, vájjon nyugati Európa nemzetei,
35 Journal o f Anthr. Sve. Okt. 1870., CLV. 1.; lásd m ég Sir J. L ub -

bock «Préhist. T im es» (2. kiad. 1869.) munkájának különböző további
fejezeteit, a melyekben a vadak szokásai kitünően jellemeztetnek.
2 1 *
bármennyire álljanak is a szoros és gyakori közlekedésnél fogva

egymással összeköttetésben, egymásnak a zenéjét ugyanabban
az értelemben fogják-e fel. Utazzunk kelet felé s találni fogjuk,
hogy itt bizonyosan más nyelve van a zenének. Az örömnek
dalai és a tánczzene itt többé nem a dwr-hangnemből valók
mint nálunk, hanem a 7//,oZZ-hangnemből». — Az ember fél-
ember-törzsszülőinek, az éneklő gibbonokhoz hasonlóan, akár
megvolt a tehetségök zenei hangokat létrehozni, a mely esetben
ők ezeket egyszersmind kétségkívül meg is becsülték, akár
pedig nem volt meg, mindegy; annyit azonban tudunk, hogy
az ember e tehetségeket már igen régi őskorban bírta. L artet,
a rénszarvasnak csontjából és agancsdarabjából készült két
flótát írt le, a melyek őskori barlangokban tűzkőszerszámokkal
és kihalt állatok maradványaival együtt találtattak. Az ének
nek és a táncznak a művészete szintén igen régi és jelenleg
mindkettő valamennyi, vagy pedig majdnem valamennyi legalsó
rangú emberfajtánál gyakorlatban van. A költészet, a melyet
az ének szülöttének tekintenek, hasonlóképen olyan régi, hogy
sokakat a bámulat fogott el a felett, hogy az már ama legko
rábbi időkben keletkezett, a mely időkről nekünk egyáltalában
értesítéseink vannak.
Az ember zenetehetsége, a mely egy emberfajtánál sem
hiányozik teljesen, szabatos és tetemes kifejlődésre képes;
látjuk ezt ama hottentotoknál és négereknél, a kikből kitűnő
zenészek lettek, jóllehet a szülőföldjükön csak ritkán gyakorol
hattak olyasfélét, a mit mi zenének neveznénk. Azonban
ScHWEiNFURTH-ot kellemesen érintette ama nehány egyszerű
melódia, a melyeket ő Afrika belsejében hallott. De abban,
hogy a zenetehetségek az emberben szunnyadozhatnak, semmi
abnormális dolog nincsen: a madaraknak egynémely fajait,
a melyek önmaguktól soha sem énekelnek, nagy nehézség nélkül
meg lehet az énekre tanítani; így egy házi veréb megtanulta
a kendericzének a nótáját. A mennyiben ez a két madárfaj egy
másnak közeli rokona és mindkettő a fészeklakók csoportjához
tartozik, a mely a Földnek majdnem valamennyi éneklő mada

rát magában foglalja, lehetséges, hogy a házi verébnek a törzs
szülője éneklő madár volt. Még sokkal nevezetesebb tény az,
hogy a papagájokat, a melyek a 'fészeklakók egy külön csoport
jához tartoznak, s a melyeknek egészen különbözőleg alkotott
énekszerveik vannak, nemcsak beszédre, hanem még az ember
től kitalált nótáknak a íütyölésére és éneklésére is meg lehet
tanítani; ennek következtében nekik zenei tehetséggel kell
bírniok. Mindazáltal még igen el siettetett volna azt venni fel,
hogy a papagájok valamely olyan régi madáralaktól származ
nak, a melyik éneklő volt. Számos esetet lehetne arra nézve
felhozni, hogy szervek vagy ösztönök, a melyek eredetileg egy
bizonyos czélra voltak hozzászabódva, utóbb egészen más
czélra használtattak fel.86 Ennélfogva a vad emberfajtáknak
a magasabb zenei kifejlődésre való képességék vagy annak a
következménye, hogy a mi félember törzsszülőink valamely
nyers zenefélét gyakoroltak, vagy pedig annak az egyszerű
következménye, hogy ők a hangszerveiket más czélra nyerték.
Csakhogy ez utóbbi esetben föl kell vennünk, hogy ő nekik,
ópugy mint a papagájoknak az imént említett esetében, és a
mint ez számos más állatnál is előfordulni látszik, a melódia
kánt már volt valamiféle érzékök.
A zene bennünk különböző indulatokat ébreszt, de nem
a borzalomnak, félelemnek, dühösségnek stb. ijesztő érzelmeit.
3(3 E fejezetnek nyomtatása óta Chauncey Wright úrtól fNorth

Amcric. Bevieiv, okt. 1S70., 293. 1.) egy becses czikket láttam, a m ely
ben ő a fentebbi tárgyról szólván, a következő megjegyzést te s z i:
«A természet utolsó törvényeinek vagy egyformaságának számos kö
vetkezménye van, a melyeknél fogva valamely hasznos tehetségnek a
megszerzése, eredményképen számos hasznot, de egyszersmind ugyan
annyi korlátozó kárt, és pedig úgy valóban létezőket, mind pedig
lehetségeseket magával hoz, a melyekre a hasznosság elve a maga hatás
körét ki nem terjeszthette». — A mint ón munkámnak egy előbbi feje
zetében kimutatni törekedtem, ez elvnek messzeható jelentősége van,
tekintettel az észbeli jellemvonások egynémelyikóre, a melyeknek az em
ber a birtokába jutott.
Fölgerjeszti a finomabb érzésnek, a gyöngédségnek és szere

lemnek az érzelmeit, a melyek könnyen a hódolatba mennek
át. A khinai évkönyvekben ez mondatik: «A zenének hatalma
van a menyországot a földre lehozni.» Hasonlóképen felidézi
bennünk a diadalnak az érzetét és a harcz dicsőségének a
vágyát. Eme hatalmas és egygyé olvadt érzelmek bizonyára a
magasztosságnak az érzetét is felkölthetik. Mi, a mint Dr. S e e -
mann megjegyzi, egyetlenegy zenei hangban az érzelemnek
nagyobb fokú intenzitását vagyunk képesek összepontosítani,
mint több egész lapon, a melyeket szavakkal tele írunk. Való
színű, hogy közel ugyanezeket az indulatokat, csakhogy sokkal
kevésbbé összetett módon érzik a madarak, mikor a hím többi
versenytársaival szemben teljes hangját kifejti abból a czélból,
hogy a nőstényt magának meghódítsa. SA szerelem még mindig
a leggyakoribb alaptárgya énekeinknek. A mint H erbert S pen -
cer megjegyzi: «a zene szunnyadozó érzelmeket ébreszt fel,
a melyeknek lehetőségét föl nem foghattuk volna és a melyek
nek a jelentőségét nem ismerjük» vagy a mint Richter (Jean
P aul ) mondja: «a zene nekünk olyan dolgokat beszél el, a
melyeket mi nem láttunk és soha látni nem fogunk». És meg
fordítva, ha élénk érzelmeket érzünk, vagy ha ilyeneket a szó
nok kifejez, vagy pedig, ha ilyeneket közönséges beszédünk
alkalmával em lítünk: ösztönszerüleg zenei kadencziákat és
ritmust szoktunk használni. Ha az afrikai néger felingerűl,
gyakran énekre fakad; «a másik énekelve felel, s a többi
társaság mintha a zenének árvize érintené őket, teljesen egy
hangúlag kardalban morog».37 Még a majmok is különböző
hangokban fejezik ki erős érzelmeiket: a boszúságot és türel
metlenséget mély hangokkal, a félelmet és fájdalmat magas
hangokkal.38 A zenének vagy a szenvedélyes szónoklatnak
37 Winwood R eade «The M artyrdom o f M án », 1872., 441. 1. és

«A frican Scetch Booh». 1873., 2. k. 313. 1.
38 Rengger : mStiugethicre von P a r a g u a y » 49. 1.
kadencziája által bennünk fölélesztett érzelmek és eszmék,

határozatlanságuknál, de e mellett mélységűknél fogva, egy
rég elmúlt őskornak az érzeteire és gondolataira való vissza-
ütésekűl mutatkoznak.
A zenére és szenvedélyes beszédre vonatkozó mindeme
tények bizonyos határokig érthetőkké válnak azáltal, ha fölven
nünk szabad, hogy az embernek félember-törzsszülői zenei
hangokat és ritmusokat használtak volt az udvarlás idején,
a mikor is valamennyi állat nemcsak a szerelemtől, hanem
még a féltékenység, verseny és dicsőség hatalmas szenvedélyei
től is fel van izgatva. A zenei hangok ebben az esetben, az
átöröklődött asszocziáczióknak métyen bevésődött elve következ
tében, könnyen képesek a rég elmúlt időknek erős indula
tait általánosabb és határozatlanabb módon újból felidézni.
Minthogy okunk van fölvennünk, hogy az artikulált beszéd —
a mely bizonyára a legmagasabb fokú művészet — egyike az
embertől legkésőbben megszerzett művészeteknek, és minthogy
a zenei hangoknak és ritmusoknak az ösztönszerű tehetsége az
állatok sorában messze lefelé kivan fejlődve: annak a fölvétele,
mintha az embernek a zenei képessége a szenvedély nélkül
való beszédben használt hangokból fejlődött volna ki, teljesen
ellentmondást képez a fejlődés elvével szemben. Nekünk azt
kell föltennünk, hogy a szónoklati beszédnek a ritmusai és
kadencziái, már azelőtt kifejlett zenei tehetségektől származ
tak.39 Ily módon megérthetjük, hogy a zene, táncz, ének és
39 L d . «a z e n e eredetén ek és m ű k ö d é s é n e k » ig e n érd ek es fe jte g e

t é s é t H e iib e r t SPKNCER-nek e g y b e g y ű j t ö t t 1858., 359. 1. —
E ssa y -ih en ,
S p e n c e r a z e n y i m m e l h o m lo k e g y e n e s t e lle n k e z ő e r e d m é n y r e j ö n . Ő, a
m in t e lő b b D id e r o t t é v é , a z t k ö v e t k e z t e t i, h o g y a f e lin g e r ü lt b e s z é d
b e n h a s z n á lt k a d e n c z iá k s z o lg á lt a t j á k a z a la p o t , a m e ly b ő l a z e n e v a la h a
k i f e j l ő d ö t t ; é n p e d ig a z t k ö v e t k e z t e t e m , h o g y a z e m b e r n e k h í m és n ő s
t é n y t ö r z s s z ü lő i a z e n e i h a n g o k r a é s r it m u s o k r a le g e lő s z ö r a végből te t
t e k s z e r t, h o g y v e lő k a m á s ik iv a r t e lb ű v ö lj é k . Ez á lt a l a z e n e i h a n g o k
a z á lla t b a n e g y á lt á lj á n lé t r e j ö h e t ő le g e r ő s e b b s z e n v e d é ly e k n e k e g y n é m e -
l y i k é v e l s z o r o s ö s s z e k ö t t e t é s b e j u t o t t a k , m in e k k ö v e tk e z té b e n m o s t m á r
költészet miért olyannyira régi művészetek. Sőt, a mint ezt

már egy előbbi fejezetben megjegyeztük, még tovább is mehe
tünk ennél, és föltehetjük, hogy a zenei hangok a nyelv kifej
lődésének egyik alapját szolgáltatták.40
Minthogy több négykezű állat hímjének sokkal jobban
kifejlett hangszervei vannak mint a nősténynek, s minthogy
az emberszabású majmok egyike, a gibbon, a zenei hangoknak
egész oktáváját képes hangoztatni, vagy, mondhatjuk, énekelni:
valószínűnek mutatkozik, hogy az ember törzsszülői — és
pedig akár csakis a hímek, vagy csakis a nőstények, akár pedig
mind a két ivar — mielőtt a kölcsönös szerelmet egymásnak
artikulált hangon kifejezhették volna, előbb zenei hangokkal
és ritmusokkal törekedtek egymást elbájolni. Arról azonban,
hogy a négykezűek a szerelem idején miként szokták hangjukat
használni, oly keveset tudunk, hogy nincs módunkban meg
ítélni, vájjon az éneklést legelőször a hím, vagy pedig a nő
törzsszüleink vették-e szokásba. Általános az a vélemény, hogy
a nőknek kedvesebb hangjuk van mint a férfiaknak, és, a meny
nyiben ez útmutatóul szolgál, azt a következtetést tehetjük,
hogy ők szerezték meg legelőször ezt a tehetséget, hogy ezáltal
a másik ivart (a hímeket) magukhoz vonzzák.41 Ha pedig ez az
ö s z t ö n s z e r ű le g v a g y a s s z o c z iá l t m o z g á s s a l h a s z n á lt a t n a k , h a a b e s z é d b e n
e r ő s in g e r ü le t e k ju tn a k a k if e j e z é s r e . S pencer nem n y ú jt s e m m ifé le
k ie lé g ít ő m a g y a r á z a t o t a r ra n é z v e , v a la m i n t e z t é n s e m t e h e t e m , h o g y
a m agas és m é ly hangok m ié r t j e l l e m z ő k b iz o n y o s k e d é ly i in d ú la t o k
k if e j e z é s é r e a z e m b e r n é l é s a z a ls ó b b r a n g ú á lla t o k n á l. S pencer úr e ze n
k ív ü l m é g é r d e k e s e n f e j t e g e t i a k ö lt é s z e t , a s z a v a ló b e s z é d és ének k ö
z ö t t v a ló v is z o n y o k a t .
40 En lord M o n b o d d o nOrigin o f L anguage» (1 köt. 1774., 469. 1.)
munkájában találom, hogy Dr. B l a c k l o c k szintén hitte, «hogy az első
nyelv az emberek között a zene vala, és, hogy m ielőtt a m i eszméink
artikulált hangokkal kifejeztethettek volna, előbb hangok által közöltet
tek, a melyek a magasság és élesség különböző fokainak m egfelelőleg
módosíttattak.
41 Érdekes fejtegetést e tárgyi íhj?^^CKEL «Gener élle Mor~
phologie» 2. k. (1866.) 246. lapjáZ?^ ^ ^ N Y V -V
V TÁRA y
eset, úgy ennek sokkal előbb meg kellett történnie, mielőtt

még a mi dédőseink annyira megemberiesedtek volna, hogy
nőikkel egyszerűen mint hasznos rabszolgáikkal bánjanak és
őket ilyenekül becsüljék. A szenvedélyes szónok, dalnok vagy
zenész, mikor változatos hangjaival és kadencziáival hallgatói
ban a legerősebb kedélyi mozgalmakat föléleszti, alig sejti,
hogy ő ugyanazokat az eszközöket használja fel, a melyekkel
egy felette messze őskorban az ő félember elődei éltek, a mikor
ezek udvarlás és verseny idején ekkép a leghőbb szenvedélyeket
egymásban felgerjesztették.
A szépség befolyása az ember házasságának a meghatározá

sára. — A művelt társadalmi életben a férfi, élete párjának kivá
lasztásánál nagy mértékben — de kizárólag semmiképen nem —
a külső megjelenésnek a befolyása alatt áll. De nekünk itt főleg
az ősidőkkel van dolgunk és az egyedüli eszköz, a melyet arra
nézve bírunk, hogy magunknak e tárgyban ítéletet hozhassunk,
nem más, mint .a most élő félig művelt és barbár nemzetek
nek a tanulmányozása. Ha kimutatható, hogy a különböző em
berfajták férfiainak csak az olyan nők előbbrevalók, a melyek
nek a jellemvonásai változatosak, és megfordítva, hogy a nők
ilyen férfiakat elsőbbségben részesítenek: azt kell továbbá
kutatnunk, hogy vájjon az ilyen számos nemzedékeken át foly
tatott kiválogatás bír-e észrevehető hatást gyakorolni magára
a fajtára, és pedig akár csak az egyik ivarra, akár pedig mind
két ivarra — a túlnyomó alak öröklésének megfelelőleg.
Jó lesz legelőször is nehány részletes adattal kimutatni,
hogy a vadak az ő személyes megjelenésökre a legnagyobb
figyelmet fordítják.42. Hogy nekik a feldíszítésekre szenvedélyük
42 K é s z le t e s é s k it ű n ő j e l l e m z é s é t a n n a k a z e ljá r á s n a k , a m e l y l y e l
a v a d a k a f ö ld m in d e n részéb en m agukat f e ld ís z ít ik , az e lm e s u ta zó
M a n t e g a z z a ta n á r a d t a a z ő «Hio de la P la ia . Viaggi e S tu d i» (1867.,
5 2 5 — 5 4 5 . 1.) m ű v é b e n ; v a la ta e 'n n y i i t t k ö z le n d ő a d a t h a c s a k k ü lö n h i v a t
kozás nem t é t e t ik , m in d ;e m g l^ p b yp»lp*’. L d . m e g W a it z «In trod, io An~

van, ismeretes; és egy angol filozófus annyira megy az ő véle

kedésében, hogy szerinte a ruházat először a feldíszítés ked
véért, nem pedig a melegség kedvéért készül. A mint Waitz
tanár megjegyzi «bármilyen szegény és nyomorult legyen is az
ember, a saját felczifrálkodásában örömét leli». Dél-Amerika
meztelen indiánusainak a saját testök kidiszítésében való túl-
ságuk kitetszik abból, hogy «egy férfi, kinek nagyobb termete
van, csak nagy nehezen tudja két heti munkájával.megszolgálni
a cserében kapott kellő mennyiségű chicá-t, a melyre neki oly
annyira szüksége van, hogy ezzel magát vörösre festhesse».48
Európának ősi barbárjai a rénszarvaskorszakból barlang
jaikba mindenféle csillogó és különös tárgyakat hordtak össze,
a melyeket véletlenül találtak. A jelenkor vad népségei min
denütt a föld kerekségén feldíszítik magukat toliakkal, nyak-
lánczokkal, karpereczekkel, fülbevalókkal stb. és saját testüket
a legkülönbözőbb módon befestik. «Ha a mázolt nemzeteket
époly figyelemmel vizsgálták volna meg mint a ruhás nemze
teket, úgy» — a mint H umboldt megjegyzi .— «észrevették
volna, hogy a legtermékenyebb képzelő tehetség és a legvál
tozékonyabb szeszély volt az, a mi épúgy a festészetnek, mint
a ruházkodásnak a divatját feltalálta.»
Afrika egyik részében a szempillákat feketére festik be,
egy másik részében megint a körmöket festik meg sárgára vagy
biborféle színűre. Számos helyen.a hajat különböző színre fes
tik. Különböző vidékeken a fogakat feketére, vörösre, kékre stb.
festik; s a maláji szigettengeren azt hiszik az emberek, hogy
throjpoloc/y» 1 k. 1863., 275. s a k. 1. — L a w r k n c e is kimerítő részle

teket ad «Lcciures on Physiology » 1822. — E fejezet megírása óta Sir
J. L u b b o c k az «Origin o f Civilisationn-t (1870.) adta ki, a mely mun
kában a szóban levő tárgyról egy érdekes fejezet foglaltatik (42., 48. 1.),
a melyből én a vadaknál szokásban levő fog- és haj festésre, valamint a
fogak átfúrására vonatkozó adatokat átvettem.
43 Alex. v . H umboldt «Personal Narrativc» IV. k. 515. 1.; a test
bemázolásánál nyilvánuló képzelődésről 522. 1.; a lábikrák alakjának
módosulásairól 466. 1.
XIX. FEJ. MÁSODRENDŰ IVAR JELLEMEI. 331
az olyannak szégyenlenie kell magát, a kinek, «mint a kutyá

nak» fehér fogai vannak. Északon a sarki vidéktől fogva egész
le Uj-Zélandig délen egyetlen nagyobb tartományt sem lehet
felemlíteni, a melynek bennszülöttei magukat nem tetoroz-
nák. Ennek a szokásnak hódoltak a régi zsidók és a régi
britek. Afrikában némely bennszülött törzsek tetovozzák
magukat; de sokkal gyakoribb az, hogy a bőrön kinövéseket
iparkodnak létre hozni azáltal, hogy testök különböző helyein
tett bemetszésekbe sót dörzsölnek be; az ilyeneket Kordofán
és Darfur lakói «kiváló személyes bájaknak tekintik». Az arab
tartományokban egyetlen «szépséget» sem tartanak tökéle
tesnek, a melyiknek az orczái vagy «halántékjai nincsenek ösz-
szevissza bemetszve».44 «Dél-Amerikában az olyan anyát»
— a mint H umboldt megjegyzi— «gyermekei iránt való bűnös
közömbösségről vádolnák, a melyik elmulasztaná mesterséges
eszközöket alkalmazni, hogy a lábikráját vagy a lábszárát az
országos divat szerint alakítsa.» Azelőtt az ó- és az új-világban a
koponya alakját a gyermekkor ideje alatt a rendkívülibb módon
megváltoztatták, a mint ez még most is sok helyütt szokás,
és az ilyen eltorzításokat díszeseknek tartották. így például
Columbia vad bennszülöttei45 az igen meglapított koponyát
«a szépség igen lényeges pontjának tekintik».
A haj a különböző országokban különös gondozásban
részesül. Igv, vagy egész hosszában meghagyják nőni, úgy hogy
a földet éri, vagy pedig «egy tömött fodrozott pamatba * fésü
lik, a mely a pápuáknak a büszkeségét és dicsőségét képezi»46
44 «The Nile T ribu taries» 1867. (.(The Albert N y a n z a » 1866. 1 k.

218. lap.
45 Idézve PmcHARD-től ((Physic. Hist. o f M ankind» 4. kiad. 1 k.
1851., 321. 1.
* A pápuáknak eme jellemző-pamatos liajdíszét az angol anthropo-
lo<>-ok (ifrizzled mop»-nak a franczia anthropológok ((vadrouillen-n&k hív
ják. T. A.
4(5 A pápuákról 1. W a l l a c e «The Malay Archipelago» II. k. 445. 1.—
Az afrikaiak hajdíszéről ld. Sir. S. B a k k r ((The Albert N y a n z a » I. k. 210.
Észak-Afrikában «egy embernek nyolcz—tíz esztendőre van

szüksége, hogy a haj díszét elvégre befejezhesse». Más nem
zeteknél megint borotválják a fejet és Dél-Amerika, valamint
Dél-Áfrika egyes részeiben még a szemöldökök és a szempillák
szőreit is kitépik. A felső Nilus lakói négy metszőfogukat kiütik
és azt mondják, hogy ők nem kívánnak olyanok lenni, mint
az állatok. Lejebb dél felé a bcitoká-k csak a két felső metsző
fogukat ütik ki, a mi, Livingstone megjegyzése szerint,47 az
állkapocs előre állása következtében az arcznak utálatos vo
nást kölcsönöz ; de ezek a szépségek felette nem szépnek tart
ják a metszőfogaknak a jelenlétét, és ha európaiakat látnak, azt
kiáltják: «Nézzétek csak a nagy fogakat!» Sebituáni, a nagy
főnök, hiába igyekezett ezt a divatot megváltoztatni. Afrika
különböző részeiben és a maláji szigettengeren a bennszülöttek
a metszőfogaikat hegyesre reszelik mint a fűrésznek a fogait,
vagy pedig kilikasztják és apró czövekeket dugnak bele.
A mint nálunk az arcz épen a szépsége miatt a bámulat
tárgya, a vadaknál épen a főszékhelye a csonkításoknak. A Föld
nek minden részében szokásban van az orrsövényt s ritkábban
az orrczimpákat átlikasztani és azután e likakba gyűrűket, pál-
czikákat, tollakat vagy más czifra dolgokat beledugni. A füleket
mindenütt átfúrják és hasonlóképen feldiszítik; Dél-Amerikában
a botokudoknál és a lenguáknál a likat lassanként annyira
kitágítják, hogy a íülczimpának az alsó széle egészen a vállig
ér. Észak- és Dél-Amerikában, valamint Afrikában vagy a felső-
vagy pedig az alsó-ajkat fúrják át; a botokudoknál az alsó ajak
nak a lika oly nagy, hogy ebbe azután egy négy angol hüvelyk
4(6 *16 c/m) átmérőjű fakorongot dugnak bele. Mantegazza érde
kesen ecseteli ama szégyent, a melyet egy dél-amerikai benn
szülött érzett, s azt a nevetséget, a melyet ez a többinél előidé
zett, a mikor a tembetá-ját, t. i. azt a megfestett nagy fadarabot
eladta, a melyet az ajkában hordott volt. Központi Afrikában
47 «Travels stb.» 533. 1.

az asszonyok az alsó ajkukat átfúrják és ebben egy kristályt

viselnek, a mely a nyelv mozgása következtében «a társalgás
alatt leírhatatlan nevetséges tánczoló ugrándozást végez». La
tooka főnökének a neje azt mondá Sir S. BAKER-nek,48 hogy
«Lady B aker igen növelné a szépségét, ha állkapcsának a mellső
fogait kihúzná és ha az alsó ajkában a hosszú hegyes végű csi
szolt kristályt viselné.» Tovább dél felé a makololó-knál a felső
ajkat fúrják át és a likában egy nagy fém- és bambuszgyürűt,
az úg}Tnevezett peleié-1 viselik. — «Ez okozta, hogy az ajak
egy esetben két hüvelykkel állott jobban előre mint az orr csú
csa, s a mikor a delnő mosolygott, az összehúzódó izmok az
ajkait egészen a szemei fölé húzták. Miért viselik a nők e dol
gokat? — kérdezték Chinsurdi tisztes főnököt. Nyilván álrnél-
kodva egy ilyen ostoba kérdésen, azt feleié: «A szépség ked
véért ! Ezek az egyedüli szép dolgok, melyekkel a nők bírnak.
A férfiaknak van szakálluk, a nőknek nincsen. Ugyan miféle
személy lenne egy nő peleié nélkül? Az semmiképen nem
volna nő olyan szájjal, a milyen a férfinak van, de szakáll
nélkül.»49
Alig van, hogy megkímélve maradt egy olyan testrész, a me
lyet egyáltalában természetellenes módon meg lehet változtatni.
Az ekként okozott szenvedésnek véghetetlen nagynak kell lenni,
mert számos műtét több évet igényel a teljes bevégzéséhez;
úgy, hogy az ilyen eljárásnak az eszméje szükségkép parancsoló
az illetőkben. Az indító okok különbözők; példáúl a férfiak a
festőket bemázolják, hogy a harczban rettenetes külsejük legyen.
Bizonyos csonkítások vallási szokásokkal állanak összeköttetés
ben, vagy pedig a fanosodás korát, vagy a férfi rangját jelezik,
vagy pedig a törzsek megkülönböztetésére szolgálnak. Mint
hogy vadaknál ugyanaz a divat hosszú időkön át uralko
48 *The Albert Nyanzae 1866., 1 k. 217. 1.

49 L iv in g s t o n e «B ritish Associatione 1860. Kivonatban Athenaeum
7. július 1860., 29. 1.
334 AZ EMBEK III. rész.
dik,50 a csonkítások — legelőször bármely okból is tétettek

légyen — csakhamar a megkülönböztető jeleknek az értékét
vették fel. De úgy látszik, hogy a feldíszítés, a hiúság s a mások
részéről való megbámulás a leggyakoribb indító okok. A teto-
vozásra vonatkozólag Uj-Zélapd hittérítői azt beszélték el
nekem, hogy a mikor ők nehány lányt e szokás abbahagyására
akartak reávenni, ezek nekik azt felelték: «De legalább az
ajkainkon kell nehány vonásnak lenni, mert különben nagyon
csúfak leszünk, ha megvénülünk.» Uj-Zéland férfiaira vonat
kozólag, egy igen tehetséges ítélő 51 azt mondja, hogy a fiatal
emberekre nézve a becsvágynak egy nevezetes pontját képezi
a z : «hogy nekik szépen tetovozott arczuk legyen, és pedig
egyaránt azért, hogy a nőket magukhoz vonzzák, meg hogy a
háborúban feltűnők legyenek». Egy csillag a homlokra, s egy
pont az állra tetovozva, Afrika egy részében a nőktől ellenáll
hatatlan csábnak tartatik.52 A Földnek legtöbb, de nem minden
részében a férfiak vannak inkább felczifrázva mint a nők, és
gyakran különböző módon; némelykor, habár ritkán, a nők
majdnem egyáltalában sincsenek feldíszítve. A mennyiben a
vadaknál a nőknek a munka java részét kell végezniök, s a
mennyiben nekik nincsen megengedve, hogy a legjobb táplá
lékot maguknak vegyék, úgy az is hasonlóképen csak a férfi
önzésének felel meg, ha a nőknek nincsen megengedve, hogy
a legszebb díszítményekre szert tehessenek s hogy azokat ma
guk számára használhassák. Végűi nevezetes és a fentebbi
idézetek bizonyította tény az, hogy a koponya-alaknak a módo
sítását, a hajnak feldíszítését, a testnek befestését és tétovázását,
50 Sir S. B a k e r (i. h. I. k. 210 . 1.) központi Afrika bennlakóiról

szólva azt mondja: «Mindenik törzsnek megvan a határozott és válto
zatlan módja a haj fésülésére nézve». Ld. A g a s s iz (Journey in B r a z il,
1868., 318. 1.) az Amazon vidékbeli indiánusok tetovozásának a válto
zatlanságáról.
51 R. T a y l o r «New Zccland and its Inhabitants» 1855., 152. 1.
52 M a n t e g a z z a <(Viaggi e studi)) 542. 1.
az orrnak, ajkaknak vagy füleknek átfúrását, a fogaknak kihú

zását vagy reszelését illetőleg stb. a Földnek legkülönbö
zőbb helyein mindenütt ugyanazok a divatok vagy mai
napig is uralkodnak, vagy hosszas időkig uralkodtak. Felette
valószínűtlen, hogy ezen, annyi nemzet követte szokások
mind egy közös kútforrásnak a hagyományához volnának
kötve. Ezek csak azt jelezik, hogy bármilyen fajtához tar
tozzék is az ember, az ő elméje a szoros rokonságot min
denütt megtartja épen azon a módon, mint a táncznak, álar-
czos jeleneteknek s a nyers festészetnek majdnem univerzális
szokásaiban.
Ez előzetes megjegyzések után, a melyeket az álta
lunk legtöbbnyire rútaknak talált, de a vadaktól megbámult
különböző czifraságokra és eltorzításokra vonatkozólag tettünk,
lássuk már most, hogy a férfiak mennyire érzik magukat von-
zatva nőiknek a megjelenésétől, és mik az ő eszméik a szépség
ről. En hallottam azt állítani, hogy a vadak egészen közömbösek
nőiknek a szépsége iránt, a mennyiben ezeket egyedül csak
rabszolgákul becsülik; de épen ezért érdemes megjegyeznünk,
hogy ez az állítás semmiképen sincsen összehangzásban azzal
a nagy gondossággal, a melyet a nők a saját felcziczomázá-
sukra fordítanak; valamint hogy ez épen a nőknek a hiúsá
gával sem talál. B urchell 53 mulatságosan beszéli el egy
busman-nőről, a kinek a toilettjéhez annyi zsiradékra, vörös
okkerre és csillám]ó porra volt szüksége, «hogy bármely más
nem gazdag férjet tönkre tett volna». Ez a delnő hasonlóképen
fitogtatta «a nagy hiúságát, és nyilván nagyra volt az ő előkelő
ségének a tudatával». Winwood B eade úr közli velem, hogy a
nyugati tengerpartok négerei gyakran vitatkozásba bocsátkoz
nak a nőik szépsége felett. Több illetékes észlelő a gyermek
gyilkolásnak borzasztón elharapódzott szokását részben arra
vezeti vissza, hogy az illető nők a jó külsejüket továbbra meg-53
53 «Travels in S. A f r i c a » 1824., 1 k. 414. 1.

tartsák.54 Több vidéken a nők, hogy a férfiak vonzalmát ma

guknak megnyerjék, bűvös szereket, talizmánokat és amulet
teket hordanak. B rown úr négy növényt sorol fel, a melyeket
észak-nyugati Amerikában a nők e czélra használnak.55
Hearne,56 egy kitűnő megfigyelő, a ki hosszú éveken át az
amerikai indiánusok közt élt, ott, a hol a nőkről beszél, azt
mondja: «kérdezzen valaki egy északi indiánust, hogy mi a
szépség, s ő azt fogja felelni, hogy széles lapos arcz kis szemek,
magas pofacsontok, három vagy négy fekete haránt sáv minde-
nik pofán, alacsony homlok, nagy és széles áll, bunkós, kam-
pós orr, sárgásbarna színű bőr, s az övig lelógó emlők.» Pallas,
ki a khinai birodalom északi részeit beutazta, ezt mondja:
«Azokat a nőket becsülik többre, a kiknek mandsú-alakjuk
van, azaz, a kiknek széles arczuk, magas pofacsontjuk, igen
széles orruk és rendkívül nagy fülük van ;»57 és Vogt megjegyzi,
hogy a kajla szempillákat, mint a melyek a khinaiaknak és
japániaknak a sajátszerűségök, az arczképeken abból a czélból
túlozzák, hogy «a mint látszik, kiemeljék az ő szépségüket,
ellentétben a vörös hajú barbárok szemeivel». A mint Huc
ismételten megjegyzi, ismeretes, hogy a birodalom belsejéből
való khinaiak a fehér bőrű és kiálló orrú európaiakat förtelme
seknek tartják. A mi felfogásunk szerint Ceylon bennszülöttei
nek az orra távolról sem kiálló és mégis «a hetedik században,
a mongol fajták lapos arczvonásaihoz hozzászokott khinaiak,
a szingaláknak (vagy szinhalák) kiálló orra miatt meg voltak
54 Ld. utasítások végett : G e r l a n d , « Über das Aiissterben dér

N a tu rvö lk er » 1868., 51., 53., 55. 1., továbbá A za r a « Voyages stb .»
II. k. 116. 1.
55 Az északnyugati indiánusoktól használt növényországi termé
kekre nézve 1. «P h arm aceutical Journal » X. köt.
60 A Journey fro m Prince o f Wales Fort. 8-án kiad. 1796., 89. 1.
57 Idézve PRiCHARD-tól «Phis. H ist. o f M an kin d », 3. kiad. IV. k.
1844., 519. 1. V ogt «Veri. ü. d. Menschen » 1 k. 162. 1. — A khinaiak
nak a szingaliakról való vélemény őket illetőleg ld. Sir E. T e n n e n 4 ,
Ceylon, II. k. 1859., 107. 1.
lepetve; és Thsang úgy írja le őket, hogy olyan a csőrük mint

a madáré és olyan a testük mint az emberé».
F in l a y s o n , a ki Kochin-Khina népét egészen aprajára
leírja, azt mondja, hogy az ő kerek fejük és arczuk az ő legfőbb
jellemvonásuk és azután hozzá teszi: «Az egész arcznak a
kerekdedsége a nőkön még feltűnőbb és ezeket abban az arány
ban tartják szépeknek, a melyben az arczukon ez az alak
mutatkozik.» A sziámiaknak szétálló likakkal ellátott kis orruk,
nagy szájuk, kissé vastag ajkaik és igen magas és széles pofa
csontokkal ellátott feltűnő nagy arczuk van. Nem lehet azért
azon csudálkoznunk, hogy «a mi felfogásunk szerint való szép
ség előttük ismeretlen dolog. Es ők a saját nőiket mégis sokkal
szebbeknek tartják, mint az európai nőket».58
Eléggé ismeretes, hogy számos hottentot nő testének a
hátulsó része csodálatos módon kiáll; ők zsírpárnás farúak
(steatopygous); és Sir Andrew Smith biztos abban, hogy ezt a
sajátszerűséget a férfiak nagyban csodálják.59 0 egyszer látott
egy nőt, a kit szépségnek tartottak s a melyiknek a hátulja oly
rendkívüli módon ki volt fejlődve, hogy a mikor a sík földön
leült, nem bírt onnét fölkelni és addig kellett odébb tarolnia,
míg lejtős helyre ért. Á különböző néger törzsek között is
megvan egynémelyik asszonynak ez a sajátszerűsége; Burton
szerint a szomáli férfiak «a feleségüket úgy választják, hogy a
nőket mind leültetik egy sorba s azután azokat szemelik ki,
a kik «a tergo» leginkább kidomborodnak. Mi sem lehet va
lami utálatosabb egy négerre nézve, mint ennek az ellenkező
alakja ».(U)
58 P richard, Ckawford és F inlayson adatai szerint «P h y s. His-
tory o f M a n kin d» IV. k. 534., o.Jo. 1.

59 Idem illustrissimus viator dixit mihi praecinctorium vel tabu
lam foeminae, quod nobis teterrimum est, quondam permagno aestimari
ab hominibus in hac gente. Nunc res mutata est, et, censent talem con
formationem minime optandam esse.» . v
ü<) a The Anthr. B eview » nov. 1864., L
237. 1. Továbbiakra nézve W.
W aitz iilntroduction to Anthropology» I. k. 105. 1.
D a i o v i n . A.~ e m b e r n z ó r m a z ó n a . II. ±L2
338 AZ EMBER III. RKSZ-
A mi a színt illeti, a négerek Mungo PARK-ot bőrének a

fehér színe és orrának a kiálló volta miatt kinevették; ők mind
a két dolgot «rút és természetellenes dolgoknak» tekintették.
Yiszonzásképen ő megint az ő bőrük fényes feketeségét és orruk
belapultságát dicsőítette; a mire azután azt felelték, hogy ez
csak amolyan szép hízelgés «mézes madzag»; de azért mégis
adtak neki valami ennivalót. Hasonlóképen az afrikai mórok
is «szemöldökeikkel hunyorítottak és kaczagásra fakadtak»
bőrének a fehérsége miatt. A keleti partokon, mikor a
néger fiúk BuRTON-t meglátták, felkiáltottak: «Nézzetek ide
a fehér emberre, hát nem olyan külsejű, mint egy fehér
majom ?»
A nyugati partokon, a mint W in w o o d R e a d e úr értesít,
a négerek az igen sötét fekete bőrt jobban bámulják, mint
bármely más világosabb színárnyalatút. Ugyanezen utazó
szerint a négereknek a fehér színtől való borzadásukat
részint az abbeli hitökre lehet visszavezetni, hogy ők a
démonokat és a szellemeket fehéreknek tartják, részint pedig
arra, hogy a fehér szín ő rájuk nézve a rossz egészség-
nek a jele.
A fekete kontinens délibb részében élő banyai-k, négerek ;
de közöttük soknak világosabb, tejeskávé színű bőre van és
«e színt mostanában az egész országban szépnek tartják», úgy,
hogy itt tehát az ízlésre nézve más mérték van. A kafir-ek bőre,
a kik a négerektől tetemesen eltérnek «a Delagoa-öböl körűi
lakó törzsek bőrének kivételével, rendszerint nem fekete ; a túl
nyomó szín a feketének és vörösnek a keveréke és a leggyako
ribb árnyalék a csokoládébarna. A sötét színárnyalat, mint a
leggyakoribb, természetesen a legnagyobb becsben tartatik.
Ha azt mondanák valakinek, hogy világos színű, vagy hogy
olyan mint egy fehér ember, ezt a kafir a maga részéről igen
rossz bóknak venné. En egy boldogtalan embertől, a ki igen
világos színű volt, azt hallottam, hogy ő hozzá egy leány sem
akar férjhez menni». A zulú királynak egyik czíme: «Ön, a
XIX. FEJ. MÁSODRENDÜ IVAR.TELLÉMÉI. 3 3 9
ki fekete».61 G a l t o n ur, velem Dél-Afrika bennszülötteiről be

szélgetvén, megjegyzé, hogy ezeknek a szépségről való eszméik
a miéinktől igen különbözőknek Játszanak; mert e törzsek
egyikénél két karcsú, gyengéd, csinos leányt nem bámultak a
bennszülöttek.
Forduljunk a Földnek más részeihez. -Jávában, P f e i f f e r
asszonyság szerint, a sárga, nem pedig a fehér színű leány tar-
tatik szépségnek. Egy kochin-khinai ember «megvetőleg be
szélte el az ottani angol követ nejéről, hogy ennek olyan fehér
fogai vannak, mint a kutyának és olyan rózsás testszíne, mint a
burgonya-virágnak»(potatae).—Láttuk, hogy akhinaiak a mi fehér
bőrünket nem szívelik és hogy az észak-amerikai bennszülöt
tek «a sárgás barna bőrt» csodálják. Dél-Amerikában a yura-
Isará-b, a kik a keleti Kordillerák erdős, nedves lejtőit lakják,
feltűnően halvány színűek, a mint ezt a saját nyelvükön való
nevök is kifezi; és mindennek daczára ők az európai nőket az
övéikénél kevesebbre becsülik.6'012
Észak-Amerika több törzsénél a haj csodálatos hosszúságra
n ő , és C a t l in egy nevezetes bizonyságot hoz fel arra nézve,
hogy ezt itt mennyire becsülik; a crow-ok főnöke tudniillik
azért választatott meg erre az állásra, mert neki a törzsnek
valamennyi férfiai között a leghosszabb, nevezetesen pedig tíz
láb hét hüvelyk hosszú haja volt. Az ayinará-knsk és quickuá-k-
nak Dél-Amerikában szintén igen hosszú hajuk van; és ez, a
mint nekem D. F o r b e s közlésképen mondá, a szépsége végett
olyannyira becsültetik, hogy a legkeményebb büntetés, a melyet
rájuk szabhattak, az volt, hogy az illetőknek a haját levágták.
01 «Mango Parii s Travels in A f r i c a » 4-o 1816., 53., 131. 1. B ur -

ton adatát S chaaffhausen idézi «Archív fü r Anthropoloyie » 1866., 163. 1.
A banyai-król ld. L ivingstone , Travels, 64. 1. — A kafirek-ről ld. J. S hro-
ter « The Kafirs of N a ta l ancl the Zulu C ou n try » 1857., 1. 1.
6‘2 A jávaiakra és kochin-khínaiakra nézve ld. W aitz «A nthropo-
logie dér Natwrviilker* 1. k. 366. 1.; Introduct. to Anthrop. I. k. 305. 1.
— A yura-karák végett ld. A lcide d’ORBiGNY, idézve PRiCHARD-tól «P h y -
sic. Hist. o f M an k in d », V. k. 3. kiadás, 476. 1.
22*
340 AZ EMBER III. RÚSZ.
A bennszülöttek a haj hosszaságát a kontinens mind a két felé

ben azzal növelik, hogy közibe rostos anyagokat fonnak. Jóllehet
e szerint a hajat igen nagyra becsülik, az arczon való szőröket
az észak-amerikai indiánusok «valami pórias dolognak» tekin
tik, miért is az arczról minden szőrt gondosan kitépnek. Ez a
szokás az egész kontinensen, északon a Vancouver szigettől,
délen egészen a Tűzföldig uralkodik. Mikor York Minster, a
«Beagle» födélzetén elvitt tűzföldi ember, a szülőföldjére vissza
tért, azt mondták neki a bennszülöttek, hogy az arczából tépje
ki azt a kevés rövid szőrt. Egy fiatal misszionáriust is, a ki
megtérítésük végett egy időre náluk hagyatott, azzal fenyeget
tek, hogy meztelenre levetkeztetik és az arczából és a testéből
minden szőrt ki fognak tépni; pedig ez távolról sem volt sző
rös ember. Ezt a divatot egészen addig a végletig hajtják, hogy
a paraguay-i indiánusok még a szemöldökeiket és pillaszőreiket
is kitépik, mondván, hogy ők nem akarnak olyanoknak látszani
mint a lovak.03
Nevezetes, hogy az egész Földön az olyan fajták, a melyek
majdnem teljesen szakálltalanok, a szőrt az arczon és a testen
nem szívelik s annak a kilépésére nagy gondot fordítanak.
A kalmukkok szakálltalanok, és ismeretes róluk, hogy ők az
amerikai bennszülöttekhez hasonlóan valamennyi itt-ott kinőtt
szőrszálukat kitépik; és ugyanígy áll a dolog a polynéziaiakkal,
némely malájiakkal és a sziámiakkal. Veitch úr fölemlíti, hogy
a japáni delnők «valamennyien megütköztek a mi bajuszunkon,
igen csúfaknak tartván azokat, és azt mondták nekünk, vágnók
le azokat és lennénk olyanok, mint a japáni férfiak». Az uj-
zélandiaknak kurta göndör szakálluk v an ; és mégis ők azelőtt
a szőröket az arczukról kitéj)ték. Nekik közmondásuk volt:
«szőrös férfi számára nincs asszony;» de a mint látszik, ez63
63 «North American In d ia n s» G. Catlin-íóI, 3. kiad. 1842., I. k.

49. 1 . II. k. 227. 1. A Vancouver sziget bennszülötteire nézve ld. S pro at
«Scen es and Studies o f Savage L i f e », 1868., 25. 1. — Paraguay indiánu-
sairól ld. A zar a « I oyages», II. k. 105. I.
XIX. FEJ. MÁSODRENDŰ IVAR JELLEMEI. 341
a divat Uj-Zélandban megváltozott, talán az európaiak jelen

léte következtében; és én arról vagyok értesülve, hogy a szakáll
mostanában a maóri-knál a bámulat tárgyát képezi.64
Másfelől megint a szakállas fajták bámulják és nagy becs
ben tartják a szakállukat; az angol-szászoknál minden test
résznek megvan a maga elismert értéke; «a szakáll elvesztése
húsz sillingre vala becsülve, a czomb eltörése pedig csak
tizenkét sillingre lön megszabva».65 Keleten a férfiak a szakál
lukra tesznek ünnepi esküt. Láttuk volt, hogy Chinsurdi,
az afrikai makaloló-k főnöke, a szakállt nagy dísznek tartotta.
A Csendes-Oczeánban a fidsibelieknek a szakálla «dús és bozon
tos és ez az ő legnagyobb büszkeségük;» a szomszédos Tonga-
és Számoa-szigettengerek bennszülöttei ellenben «szakálltala-
nok és a szőrös állatot megvetik». Az Ellice csoportnak egyik
szigetén «a férfiak erősen szakállasak és nem kevésbbé büsz
kék erre».66
Látjuk ekként, hogy a különböző emberfajták mennyire
eltérők a szépség iránt való ízlésükben. Valamennyi nemzetnél,
a melyek eléggé előrehaladtak volt, hogy isteneikről vagy iste
nített vezérembereikről arczképeket készítettek, kétségkívül oda
törekedtek a szobrászok, hogy műveikben a szépségről és fenn-
ségesről való legmagasabb eszméiket kifejezzék.67 Ilyen szem
pontból érdemes összehasonlítani a görögök Jupiterét vagy
A p o lló já t az egyiptomi vagy assziriai szobrokkal; és ezeket
64 A sziámiakról ld. Kichard i. h. IV. k. 533. 1. — a japániakról

ld. Veith «Gardeners Chronicle», Í860., 1104. 1.; az uj-zélandiakra nézve
ld. Mantegazza « Viaggi e s t u d i » 1867., 526 1. — A többi em lített nem
zeteket illetőleg ld. az utasításokat L awrenck «Lectures on P h ysiolo gy»,
1822., 272. 1.
Gr> Sir J. L ubbock «Origin o f Civ Pisai ion», 1870., 321. 1.
00 Dr. B arnard D avis, lJRiCHARD-ot és másokat idéz a polynéziai-
akra vonatkozó adatokat illetőleg «Anthropol. R eview », ápril 1870., 185.,
191. lap.
07 Ch . Comtk ily értelemben tesz megjegyzéseket «Traité de L eg is
latione, 3. kiad. 1837., 136. 1.

3 42 AZ EMBER IFI. RKSZ.
ismét a Központi-Amerikában levő régi épületromoknak a för

telmes féldomborműveivel.
Én kevés adatra akadtam, a melyek eme következtetéssel
ellentétben vannak. Mindazáltal W inwood R e a d e , a kinek
észleletekre bő alkalma volt nemcsak az Afrika nyugati partjain
élő négerek, hanem ama négerek között is, a melyek Afrika
belsejében laknak és soha európaiakkal összeköttetésbe nem
jöttek, úgy van meggyőződve, hogy ezeknek az eszméik a szép
ségről egészben véve ugyanazok mint a mieink; és Dr. R o h l fs
ugyanily értelemben írt nekem a bormiva- és a palló-törzsek
lakta vidékekre nézve. R ea d e azt találta, hogy ő a bennszülött
leányok széj^ségének a megítélésében egy véleményen volt a
négerekkel és hogy ezeknek a véleménye az európai nők széj)-
ségéről a mienkkel megegyezett. A hosszú hajat csodálják és
mesterséges eszközöket használnak, hogy az igen dúsnak lát-
Bzassék. A szakállt is bámulják, jóllehet ő nekik csak vajmi
csekély van belőle, R ea de kétségben van magával aziránt, hogy
milyen orrot becsülnek ők legjobban. Hallották mikor egy
néger leány azt mondá: «én nem megyek hozzá férjhez, mert
nincsen orra», és ez azt bizonyítja, hogy az igen lapos orr
nem képezi a bámulatnak a tárgyát. Azonban meg kell ma
gunknak jegyeznünk, hogy a nvugoti partok négereinek a
benyomott széles orra és előrenyuló álla Afrika lakosai között
csak a kivételes típusokhoz tartozik. Az előbbi adatok daczára
R eade úr megengedi, hogy a négerek «a mi bőrünk színét nem
tudják kiállani; a kék szemeket ellenszenvvel nézik és orrunkat
igen hosszúnak, ajkainkat pedig igen vékonyaknak találják».
R ea de nem tartja valószínűnek, hogy a négerek a szép európai
nőt, tisztán csak a fizikai csodálat alapján, valaha is elejébe
tennének egy jó külsejű néger nőnek.0868
68 «The African Scctcli Boók» II. k. 1873., 253., 394-., 521. 1. A mint
velem egy misszionárius, ki sokáig a tűzföldiek között élt, közié, ezek
az európai nőket rendkívül szépeknek tartják ; de abból, a m it Amerika
többi bennszülötteinek az ítéletéből meríthetünk, én csak az" liilietem,
A HuMBOLDT-tól69 már hosszú idővel ezelőtt kiemelt azon

elvnek az igazsága, hogy az ember bármilyen jellemvonásokat,
a melyeket neki a természet adott, csodál és gyakran túlhajtani
igyekszik, sokféle úton-módon mutatkozik. A szakálltalan faj
táknak azon szokásuk, hogy a szakállnak minden nyomát
elenyésztessék, és a testről gyakran minden szőrt kiirtsanak,
ennek egy illusztráló adatát képezi. A koponya a régi és újabb
idők tartama alatt számos nemzettől nagyban módosíttatott; és
esak csekély kétség foroghat fenn aziránt, mintha ez különösen
Észak- és Dél-Amerikában nem abból a czélból gyakoroltatott
volna, hogy ez által valamely természetes és csodált sajátszerű
ség túlhajtassék. Számos amerikai indiánusról ismeretes, hogy
ők az olyannyira túlságosan meglapúlt koponyát csodálják,
a mely nekünk idiótaszerűnek mutatkozik. Az észak-nyugati
part bennszülöttei a koponyájukat hegyes kúppá szorítják össze
és állandó szokás náluk, a hajat a koponya tetején egy csomóba
összekötni abból a czélból, hogy, a mint Dr. W ilso n megjegyzi,
«a kedvencz kúpalaknak a látható emelkedettségét még növel
jék». Arakhán lakói «a széles sírna homlokot csodálják s hogy
ezt előidézzék, újszülött gyermekeiknek a koponyájára ólom
lemezt erősítenek». Másfelől «a széles, jó kerekded nyakszirtet
nagy szépségnek tartják» a Fidsi-szigetek bennszülöttei.70
hog3r itt té v e d é s van a d o lo g b a n ; k iv é v é n , h a ez azok ra a tű z fö ld iek re

v o n a tk o z ik , a m e ly e k e g y id e ig eu róp aiak k ö zö tt é lte k és m in k e t b iz o
n y á ra felső b b lé n y e k n e k tek in ten ek . É n n e k e m m é g h o z z á k e ll te n n e m ,
h o g y egy fe le tte ta p a szta lt é sz le lő , B urton k a p itá n y , ab b an a n é z e tb e n
van , h o g y eg y o ly a n n ő, a m e ly e t m i szép n ek ta rtu n k , az eg ész v ilá g o n
' m e g c so d á lta tik . Anthrop. Bevieiv. Mar eh., 1864., 2 Í 5 . 1.
69 Per sónál N arrat ive, IV. kötet 518. 1. és másutt. Mantegazza,
Viaggi e S tu d i, 1867., ugyanezt az alapelvet nyomatékkai kiemeli.
70 Az amerikai törzsek koponyáira vonatkozólag ld. N őtt and G l id -
don «Types o f Marii, ind* 1854., 440. 1. P richard aPhys. Hist. o f Mán-
Tiin d » I. k., 3. kiad., 321.1.; Arakhan bennszülötteire nézve u. o. IV. k.,
537. 1.; W ilso n , Physical Ethnology ( Smithsonian Institution) 1863.,
288. 1 . ; a üdsi-szigetbeliekről 290. 1. — bir J. L ubbock (aPrch. Times»,
2 . kiad. 1869., 506. 1.) e tárgynak kitűnő foglalatát adja.
344 AZ EMBER III. RÉSZ-
A mint a koponyával, úgy van a dolog az orral is. A régi

hunnok Attila idejében, gyermekeiknek az orrát kötések segé
lyével szokták volt meglapítani «a természetes alaknak túlhajtása
végett». A tahitiaknái, ha valakit hosszú orm-nak neveznek,
sértésnek vétetik; ők gyermekeiknek az orrát és homlokát
szépség czéljából eltorzítják. Ugyanez az eset a szumátrai
malájiaknál, a hottentotoknál, bizonyos négereknél és Brazília
bennszülötteinél.71 A khinaiaknak már természettől fogva szo
katlan kis lábuk v an; 72 és eléggé ismeretes, hogy a felsőbb
rangbeli nők a lábukat eltorzítják, hogy még kisebbek
legyenek. Végre H um boldt abban a véleményben van, hogy
az amerikai indiánusok azért szeretik jobban a vörös festéket
testök bemázolására, hogy ekkép a természetes testszínöket még
jobban túlozzák; és az európai nők még a jelen időkig hasz
nálnak vörös és fehér arczfestéket természetes világos bőrszínök
erősebb előtüntetésére. Azonban kétséges, vájjon a barbár nem
zeteknek általában ilyenféle szándékuk volt-e, mikor magukat
befestették.
A mi saját ruházatunk divatainál szakasztott azt az elvet
és azt a vágyat látjuk, hogy minden pontot a túlságig hajtsunk; mi
tehát a versenynek ugyanazt a szellemét tüntetjük fel. Csak
hogy a vadaknak a divatai sokkal állandóbbak mint a mieink;
és bárhol módosítják a testet mesterségesen, azt az illető szép
ségek szükségképinek tekintik. A felső Nilusbeli arab nők haj
ékük rendbehozatalára három napot vesznek igénybe; ők soha
sem utánoznak más törzseket, ők csupán csak egymás közt
«vetélkednek saját stiljök túlzásában». Dr. W ilso n a különböző
amerikai fajtáknak összenyomott koponyáiról szólva, hozzá
71 A hunnokról 1(1. Gödrön *De VE spece» II. köt. 1859., 300. 1 .

Tahiti bennszülötteiről ld. W aitz «Anlhropol. » I. k. 305. 1. Marsden,
pRiCHARD-tól idézve ((Physic. Hist. o f M .» 3. kiad. V. k. 67. 1. — L aw -
rence «Lectures on P h ysio lo g y» 337. 1.
72 Ez a tény a «Novara» utazása alkalmával állapíttatott meg, ld.
*Anthropologischer TheiU Dr. W eisbach 1867., 265. 1.
XIX. FEJ. MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. 31 5
teszi: «Az ilyen szokások a legkevésbbé kiirtható szokásokhoz

tartoznak és túlélik a forradalmak megrendítéseit, a melyek
dinasztiákat változtatnak meg és fontosabb nemzeti sajátszerű
ségeket enyésztetnek el».78 Ugyanez az elv a mesterséges faj -
tenyésztés művészetében is szerepet játszik; és eszerint, a mint
ezt egy más helyen kifejtettem volt,7374 megérthetjük a számos
állati és növényi fajtáknak a csodás kifejlődését, a melyeket
mi csupán csak dísz kedvéért tartunk. A tenyészet kedvelői
valamennyi fajvonást mindig egy kissé öregbítve óhajtana;
a középszerűség mintáját nem csodálják; bizonyára nem sze
retnek nagy és hirtelen változást tenyészeteiknek a fajvonásai
ban; egyedül csak azt csodálják, a mihez hozzászoktak, de
erősen óhajtják látni, hogy mindenik jellemző vonás egy kissé
már tovább fejlett.
Az embernek és az alsóbb rangú állatoknak az érzékei,
a mint látszik, úgy vannak alkotva, hogy a ragyogó színek és
bizonyos alakok, valamint a harmoniás és ritmusos hangok
élvezetet okoznak és szépeknek neveztetnek; de hogy ez volta -
képen miért is van így, nem tudjuk. Az bizonyosan nem
igaz, hogy az emberi testre vonatkozólag az ember szellemé
ben a szépségnek általános alap mértéke megvolna. Azonban
lehetséges, hogy bizonyos ízlések az idők folyamában átörök
lődtek, csakhogy e fölvételre nézve semmiféle bizonyság
nincsen; ha ez úgy volna, akkor a szépségről minden fajtá
nak megvolna a maga veleszületett eszménye. Állították,75 hogy
a rútság az alsóbbrangú állatok testi szerkezetéhez való köze
ledésben áll, és semmi kétség sincsen aziránt, hogy ez részben
igaz a műveltebb nemzeteken belül, a melyeknél az értelem
fennen becsültetik; csakhogy ez a magyarázat alig alkalmaz
73 Smithsonicm In s titu tion, 1863., 289. 1. Az arab nők divatairól
ld. Sir S. B aker «The Nils Tributaries» 1867., 121. 1.

74 «The variation o f Anim als and Points under Domestication»r
1 . k., 214. 1. és II. k., 240. 1.

75 S chaaffhausen {(Archív / . Anthrojjologie» 1866., 164. 1.
ható a rútságnak valamennyi alakjára. Mindenik fajtának az

emberei azt kedvelik jobban, a mihez hozzászoktak: ők semmi
féle nagy változtatást nem tűrnek meg, de nagyon is szeretik
a változatosságot és bámulnak minden olyas jellemvonást, a
mely egy kevéssé túlozva van.70 Az olyan emberek, kik a majd
nem egészen tojásdad alakú arczhoz, az egyszerű szabályos arcz-
vonásokhoz és a világos testszínhez vannak szokva, a mint ezt
mi európaiak tudjuk, igen szeretik mindezeket a jellemvonáso
kat, ha erősen ki vannak fejlődve. Másfelől az olyan emberek,
a kik a magas pofacsontú széles arczhoz, a belapult orrhoz és
a fekete bőrhez vannak szokva, ezeket a sajátszerűségeket cso
dálják, ha erősen ki vannak fejezve. Kétségkívül valamennyiféle
jellemvonást lehet a szépség kedvéért túlfejleszteni. Ennélfogva
tehát olyan teljes szépség, a mely számos, különös módon
átalakított jellemvonást magában foglal, minden fajtánál csoda
lészen. B ich at , a nagy anatómus, már régen ennek előtte
m ondá: «ha mindegyikünk egyazon alakminta szerint volna
öntve, szépség sem volna». Ha valamennyi nőnk oly szép volna,
mint a medici-i Vénusz, úgy egy időre el lennénk bűvölve, de
csakhamar változatosság után vágyódnánk; és mihelyt a válto
zatosságra már szert tettünk, az lenne óhajtásunk, hogy bizo
nyos jellemző vonásokat a meglevő közös mintamértéken túl
egy kissé nagyítva lássunk.76
76 E rin (M entái and Morál Science» 186S., 3 0 4 —414. 1.) a szép

ség eszméjéről vagy egy tuczat többé-kevésbbé eltérő elm életet gyűjtött
e g y b e ; de egyik sem egyezik meg teljesen az itt elsorolttal.
HUSZADIK FEJEZET.
AZ EM BER M ÁSODRENDŰ I VARJELLEMEI.
(F olytatás.)
A nők folytonos megválasztásának hatásáról a szépségnek különböző mértéke

szerint valamennyi fajtánál. — Az okokról, melyek a művelt és a vad
fajtáknál az ivari kiválást megzavarják. — Az ivari kiválásnak kedvező
feltételeiről az ősidőkben. — Az ivari kiválás módjáról és hatásáról az
emberiség körében. — A vad törzseknél a nőknek van némi joguk férjök
megválasztásában. — Szőrhiány a testen, a szakáll kifejlődése. — A bőr
színe. — Összefoglalás.
az utolsó fejezetben láttuk, hogy a díszítések, a ruházat és

J tjL a külső megjelenés minden barbár fajta előtt nagy becsben
áll, és hogy a férfiak nőik szépségéről különböző alapmértékek
szerint ítélnek. Most legközelebb azt kell kutatnunk, hogy a
mikor valamennyi fajtánál a férfiak számos nemzedékeken át
elsőbbségben részesítik s ennek folytán élettársakúl is választ
ják azokat a nőket, a kik előttük legvonzóbbaknak mutatkoz
nak, vájjon ez egyedül a nőknek vagy pedig mind a két
ivarnak a jellemvonásait megváltoztatta-e? Az emlősöknél az
látszik általános szabálynak, hogy a hímek és a nőstények
mindennemű jellemvonást egyformán öröklenek; ennélfogva
azt várhatjuk, hogy az embernél is a nőknek, vagy a férfiaknak
ivari kiválás utján szerzett valamennyi jellemvonása az utó
dokban mind a két ivarra átöröklődik. Ha ezáltal bármilyen
változás létrejött, majdnem bizonyos, hogy a különböző fajták
különbözőleg szenvedtek módosulást, mert a szépségnek az
alapmértéke mindegyiküknél más és más.
Az embereknél, különösen pedig a vadaknál, a mennyiben
a test szerkezete tekintetbe jön, számos akadály lép közbe az
ivari kiválás hatásának. Művelt férfiakra nagy vonzást gyakorol

nak a nők szellemi bájai, a vagyonuk és különösen a társa
dalmi állásuk; mert a férfiak ritkán házasodnak sokkal rang-
jokon alól. A férfiaknak, kik a szebb nők meghódításában sikert
értek el, nincsen: azért nagyobb kilátásuk az utódoknak hosz-
szabb sorára mint azon férfiaknak, kiknek egyszerűbb feleség
jutott; kivéve ama keveseket, a kik vagyonukat az elsőszülötfc-
ség joga szerint öröklik. A mi a kiválasztásnak ellenkező alak
ját, tudniillik a vonzóbb férfiaknak a nők által való válasz
tását illeti, jóllehet a nőknek a művelt nemzeteknél szabad,
vagy pedig majdnem szabad a választásuk, a mi nincsen
a barbár fajtáknál, a nők részéről való eme választásra az
illető férfiaknak a társadalmi állása és vagyonossága nagyban
gyakorol befolyást; és ez utóbbiaknak a sikere az életben nagy
részt értelmi képességüktől és erélyűktől füge:, vagy pedig elő
deik ugyanezen tulajdonságainak az eredményétől. E tárgy tüze
tesebb fejtegetésére nem szükséges semmiféle mentséget fel
hozni, mert a mint a német filozófus S ch o penhauer megjegyzi:
«valamennyi szerelmi cselszövénynek, akár komikusak, akár
tragikusak legyenek azok, a végczélja valójában nagyobb jelen
tőségű, mint minden egyéb czél az emberi életben. A mi körül
itt az egész forog, nem csekélyebb, mint a jövő nemzedéknek
a minősége.. . . Itt nem az egyes személyeknek, hanem az
egész jövő emberi nemzedéknek a jó és rossz sorsa forog kér
désben.» 1
Mindazáltal okunk van hinni, hogy az ivari kiválás bizo
nyos művelt vagy félig művelt nemzeteknél egynémelyik ember
testi szerkezetére mégis csak módosító hatást gyakorolt. Számo
sán megvannak győződve, és pedig, mint nekem látszik, joggal,
hogy arisztokracziánknak tagjai — a mely kifejezés alatt én
mindama vagyonos családot értem, a melyeknél az elsöszülött-
1 Schopenhauer and Darwinism. Journal of Anthropology. -lun.

1871. 323. 1.
XX. FEJ. MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. 349
ség hosszú idők óta uralkodott — azáltal, hogy számos nemze

dékeken át valamennyi társadalmi osztálynak a szebb nőit
választották ki feleségűi, a szépségnek európai alapmérteke
szerint ítélve, csinosabbak és nemesebbek lettek mint a közép-
osztályok ; azonban a mi a testnek a tökéletes kifejlődését
illeti, a középosztályok hasonló kedvező föltételek alatt állanak.
C ook megjegyzi, hogy a személyi megjelenésnek a felsőbbsége
«a rnetyet valamennyi más (Csendes óczeánbeli) szigeten az
eree-knél vagyis nemeseknél észlelhetni, a Sandwich szigeteken
általánosan található», de ez főleg az utóbbiak jobb táplálko
zásának és életmódjának a következménye.
C h a r d in , a régi utazó, a perzsák leírásánál azt mondja,
hogy «az ő vérök mostanában nagyban nemesedett a geor-
giaiakkal és cserkeszekkel való gyakori keveredésük következ
tében, a mely két nemzet személyes szépségre nézve minden
más nemzetet felülmúl a Földön. Perzsiában alig van előkelő
rangú férfi, a melyik nem georgiai vagy cserkesz anyától szüle
tett volna.» Es hozzá teszi, hogy «a szépségüket öröklik, de
nem elődeiktől, mert az említett vérkeverődés nélkül Perzsia
előkelő emberei, a kik a tatároknak az utódai, felette rútak
lennének»/2 íme egy még érdekesebb eset. San-Giulianoban,
Sziczilia szigetén, a papnőket, kik Vénusz Erycina templomá
ban szolgáltak, szépségükért egész Görögországból kiválogatták ;
ezek nem voltak Vesztaszűzek, és Q u a t r efa g e s ,3 a ki ezt az
adatot felemlíti, megjegyzi, hogy mostanában San-Giuliano női
arról híresek, hogy az egész szigeten a legszebbek, s hogy a
művészektől mintaalakokúl kerestetnek. Nyilvánvaló azonban,
hogy a megbizonyítás valamennyi fentebbi esetekben kétes.
A következő eset, jóllehet a vadakra vonatkozik, érdekes-
‘2 Ez idézetek LAWRENCE-tól Lectures en Physology etc. 1832.

393. 1. vannak átvéve, a ki Anglia magasabb osztályainak a szépségét
annak a körülménynek tulajdonítja, hogy a férfiak itt hosszú időkön át
a szebb nőket választották maguknak.
:i Anthropologic Eevue des Oours scientifiques. at. 1808. 172. 1.
350 AZ EMBER III. RKSZ.
gégénél fogva eléggé megérdemli a közlési W inw ood E ea de lir

arról értesít engem, hogy a jollof-ok (négerek Afrika nyugoti
partján) «feltűnők egyforma finom külsejök által». Egyik barátja
megkérdezett közülök egyet:. «Hogyan van az, hogy mindegyi-
tek oly finom külsejű, nemcsak ti férfiak, hanem a ti nőitek
is?» A jollof feleié: «Nagyon könnyű ennek a magyarázata;
mi nálunk mindig az volt a szokás, hogy a hitvány külsejű
rabszolgáinkat kimustráltuk és eladtuk». Alig lesz szükséges
hozzátennünk, hogy valamennyi vad népségnél a rabszolganők
ágyasokul használtatnak. Az, hogy ez a néger, akár volt, akár
nem volt igaza, törzsének a szép külsejét a csúf nők hosszas
idők óta való kimustrálásának tulajdonította, nem olyan meg
lepő, a mint az első szempillantásban látszik; mert én egy
más helyen kimutattam,4 hogy a négerek a kiválasztásnak a
jelentőségét házi állataik tenyésztésénél teljesen méltányolják,
és e tárgyra nézve R ea de úrtól még további bizonyítékokat is
tudnék felsorolni.
Az okok, a melyek a vad népeknél az ivari kiválás hatásá

nak elejét veszik, vagy meggátolják. — A legfőbb okok ezek:
először az úgynevezett közös házasságok vagyis a szabados
nemi élet; másodszor a leány csecsemők meggyilkolásának a
következményei; harmadszor a korai eljegyzések; és végre
a nők csekély becse, a mennyiben ezek pusztán rabszolgák.
Ezt a négy pontot némileg részletesen kell tekintetbe venni.
Nyilvánvaló, hogy a meddig az embereknek vagy bármely
más állatoknak a párosodása tisztán a véletlennek van fenn
hagyva, a nélkül hogy az egyik vagy a másik ivar részéről
valami válogatás történnék, ivari kiválás nem jöhet létre; és a
nemzedékben ilynemű hatás sem jön létre, ha mindjárt bizo
nyos egyének az udvarlás alkalmával elsőbbségben részesültek
is mások felett. Jelenleg hitelesen állítják, hogy napjainkban
4 The Variation of Anim. and Plants etc. I. k. 207. 1.

X X. F E J. MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. 351
vannak olyan törzsek, a melyek így élnek, a mit Sir J. Lubbock

udvariasságból közön házasság-nők nevez; a mi nem más,
mint hogy a törzsnek valamennyi férfia és nője egymással
férj és feleség módjára él. Számos vad népnek ebbeli kicsa
pongása kétségkívül meglepő; nekem azonban úgy látszik,
hogy még több bizonyítékot kell bevárnunk, mielőtt a valódi
szabados nemi élet létezését teljesen elfogadhatnók. Mindazáltal
mindazok, a kik e tárgyat a legbehatóbban tanulmányozták,5
és a kiknek az ítélete sokkal becsesebb mint az enyém, azt
hiszik, hogy a közös házasság (e kifejezést különböző óvatos
sággal vévén) volt az eredeti s az általános alak az egész Föl
dön, beleértvén ide az édes testvérek között való házasságot is.
Néhai Sir A. S m ith , ki sokat utazott volt Dél-x\frikában, és ki
ott, meg másutt is jól ismerte a vadak életmódját, a leghatáro
zottabban fejezé ki előttem abbeli véleményét, hogy nincsen
olyan emberfajta, a melynél a nő a község sajátja gyanánt
/
tekintetnék. En azt hiszem, hogy az ő ítéletét nagy mér
tékben az határozta meg, hogy a «házasság» kifejezése mit
foglal magában. En az egész következő taglalás alatt e kifeje
zést oly értelemben fogom használni, mint mikor a természet-
búvárok monogám állatokról beszélnek, ezen azt értvén, hogy
a hímet csak egy nőstény fogadja el, vagy hogy a hím csak egy
nőstényt választ magának és ezzel él, és pedig vagy csak a páro-
5 Sir J. L ubbock The Origin o f Civilisation 1870. III. fej., külö

nösen pedig 60 —67. 11. — M'L ennan felette becses művében P rim itive
Marriage 1865. 163. 1. a két ivar közti egybekelésről a legősibb idők
ben mint laza, malékony és bizonyos fokban általános összeköttetésről
szól. M’L ennan és Sir J. L ubbock a jelenkor vad népeinek rendkívüli
nagy kicsapongásairól számos adatot gyűjtöttek. L. H. Morgan a
rokonságoknak osztályozó rendszeréről irt érdekes dolgozatában (Proceed.
Amer. Acad. o f Sciences VII. k. febr. 1868. 475 1.) arra a következtetésre
jön, bogy a polygámia és a liazassagnak valam ennyi alakja az ősi idők
ben ismeretlen vala. Sir J. L ubbock műve szerint úgy látszik, mintha
B achofen is abban a nézetben volna, hogy kezdetben közös házasságok
uralkodtak.
sodás és költés ideje alatt, vagy pedig az egész éven át, a mikor
ő a nőstényét a hatalom törvényénél fogva tartja birtokában;
vagy pedig mint mikor a természetbúvárok polygám fajokról
beszélnek, ezen azt értvén, hogy a hím több nősténynyel él
együtt. íme ez az egész, a mi itt minket a házasság szempont
jából érdekel, minthogy ez az ivari kiválás művére nézve elég
séges. Tudom, hogy a fentebb említett írók közül többen a
«házasság» kifejezése alatt még bizonyos elismert s a törzstől
védett jogot is értenek.
Annak a fölvételnek a közvetett bizonysága, hogy az előtt
a közös házasságok túlnyomók voltak, szilárdan áll, és ez
főleg a rokonságok megjelöléseire támaszkodik, a melyek egy
azon törzsnek a tagjai között használtattak, s a melyek csupán
csak a törzszsel, de nem a szülők valamelyikével való rokonsági
összeköttetésre terjedtek. Azonban a tárgy oly terjedelmes és
bonyolult, hogy itt még ennek a kivonatát sem adhatjuk; én
tehát csak nehány megjegyzésre fogok szorítkozni. Az egészen
nyilt dolog, hogy az ilyen házasságoknál, vagy pedig egyáltalá
ban a hol a házassági kötelék igen laza, a gyermeknek az atyá
hoz való rokonsága ki nem tudható; ellenben az majdnem hihe
tetlennek látszik, hogy a gyermeknek az anyjáhozvaló rokon
sága valaha is teljesen homályban maradhatna, főleg azért,
mert a nők a gyermekeiket a legtöbb vad törzsnél hosszú időn
át szoptatják. Ennek következtében sok esetben a leszármazás
sora az apa kizárásával egyedül az anya részéről nyomozható.
I)e vannak más esetek, a hol a rokonsági megjelölések csupán
csak a törzszsel való összeköttetést fejezik ki, még az anyának
a kizárásával is. Mivelhogy az összeköttetés az egyazon barbár
törzs rokon tagjai között ama legkülönbféle veszélyek miatt,
a melyeknek ki vannak téve, s így tehát a kölcsönös véde
lem és segély szükségességénél fogva sokkal fontosabb, mint
az anya és a gyermeke között való összeköttetés: lehetségesnek
látszik, hogy ez vezetett oly megjelöléseknek a használatára,
a melyek csupán csak az előbbi (t. i. törzsbeli) rokonságot fejez-
X X . FE.T. MÁSODRENDŰ JVARJELLEMEI.
ték ki; Morgan azonban úgy van meggyőződve, hogy ez a

felfogás semmiképen sem kielégítő. /V'
A rokonság megjelölései, a melyek a Föld különböző
részein használatban vannak, az imént említett szerző szerint
két nagy osztályba csoportosíthatók, úgymint a rángjelölő (klasz-
szifikáló) és a várakon ságjelölő (deskriptiv) osztályba; ez
utóbbi nálunk van használatban. Ez a rangjelölő rendszer az,
mely olyannyira létrehozza azt a hitet, hogy a közös házas
ságok, valamint a házasságnak más, felette laza alakjai eredeti
leg általánosak valának. De a mennyire a dolgot beláthatom,
ezen az alapon nem kell szükségképen az abszolút szabados
nemi életre következtetést tenni; és én örvendek annak, hogy
Sir J. Lubbock is ezen a nézeten van. A férfiak és nők, számos
más alsóbb rangú állathoz hasonlóan, azelőtt minden egyes
születésre nézve szoros, habár csak ideiglenes összeköttetésre
keltek egybe, s ebben az esetben a rokonsági fokozat kifejezé
seiben szintén majdnem annyi zavar állhatott elő mint a sza
bados nemi élet általánosságának az esetében. A mennyire az
ivari kiválás tekintetbe jön, mindaz, a mi követeltetik, nem más
mint hogy meg válogatásnak kellett az illető szülők egybekelését
megelőznie; az már csekély dolog, hogy vájjon ezek az egybe
kelések az egész életre, vagy pedig csupán csak egy «&2ram »-ra
szólották.
A rokonság megjelöléseiből merített bizonyítékokon kívül
még más megfontolások is utalnak arra, hogy azelőtt a közös
házasságok túlnyomóságban voltak. Sir J. Lubbock a külső
házasságnak (exogamiának) az idegenszerű és messze elterjedt
szokását — vagyis mikor valamely törzsnek a férfiai idegen,
más törzsből vesznek feleséget — szellemesen megmagyarázza6
a kommunizmusból, a mely a nemi életnek az eredeti alakja
volt; így tehát egy férfi sohasem tehetett máskép szert feleségre
(J Adress to British Association on the Soctal and Religioíis

Conditien o f the lowcr Races o f Mán 1870. 20. 1.
D a r w in . A z ember származása. II. —
354 AZ EMBER I I I . RKSZ.
mint akkép, hogy magának rabolt egyet a szomszéd és ellen

séges törzsből, minek következtében ez tehát egészen természe
tesen az ő egyedüli és becses portékája lön. Ekkép kaphatott
lábra a nők elrablásának a szokása; a mi azután az ekkép elért
tisztelet miatt általánossá vált. Ezek után Sir J. LuBB0CK-kal
annak a szükségességét is beláthatjuk, hogy a házasságért
«mint a törzs jogainak megcsorbításáért miért vált szükségessé
a megengesztelés (a váltság) ; mert a régi felfogás szerint a
férfinak nem volt joga, a maga tulajdonává tenni azt, a mi
az egész törzsé vala». Sir J. L ubbock továbbá a tényeknek
egész érdekes halmazát felhozza arra nézve, hogy a régi idők
ben milyen nagy tiszteletben részesültek az olyan nők, a kik
féktelenül kikapok voltak; és ez, a mint ő fejtegeti, érthető,
ha fölveszszük, hogy a törzsben az általánosan szabados nemi
élet volt az eredeti, s így tehát, mint szokás, sokáig tiszteletben
maradt.7
Jóllehet a házassági kötelék kifejlődésének az útja-módja
homályos, a mint ezt a Morgan, M’L ennan és Sir J. Lubbock
uraknak, a kik e kérdést a legbehatóbban tanulmányozták, a szét
ágazó véleményekből kivehetjük: mindazáltal az iménti, és még
különböző egyéb bizonyítékok során valószínűnek látszik,8 hogy
a bármily szorosabb értelemben vett házasságnak a szokása
csak lassan fejlett ki és, hogy a nemi életben való majdnem
általános összekeveredés valaha rendkívül el volt terjedve a
Földön. Én azonban először az egész állatországban meglévő
nagy féltékenységi érzet következtében, másodszor pedig az
alsóbb rangú állatoknak, különösen pedig a hozzánk legköze-
7 Ovigin o f Civilisation 1870. 8 6 . 1. A fennt idézett különböző

munkákban dús adatokat találhatni kizárólagosan csak a nők szerint,
vagy pedig csupán csak a törzs szerint való rokonságra vonatkozólag.
8 L. S taniland W ake (.Anthropologia, marc. 1874. 197.) e három
szerzőnek a szabados nemi élet régen te majdnem általános voltára vonat
kozó nézetét tüzetesen törekszik m egdönteni; ő abban a nézetben van,
hogy a rokonságok rángj elölő rendszerét másképen is meg lehet m a
gyarázni.
X X . F E J. MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. 355
lebbieknek az analógiájánál fogva, mégsem hihetem, hogy a

szabados nemi élet általánosan uralkodott volna ama múltban,
közvetetlenűl mielőtt az ember az állatok sorában a mostani
rangjára emelkedett. Az ember, a mint kimutatni törekedtem,
bizonyosan valami majomféle teremtménytől származott. A most
élő négykezűek között, a mennyiben életszokásaik ismeretesek,
némely fajoknak a híméi monogámok (egynejűek), de a nősté
nyükkel csak az évnek egy részében élnek együtt; erre nézve
példát, a mint látszik, az oráng szolgáltat. Többféle, például
indiai és amerikai majom, szoros értelemben monogám, s az
egész éven át együtt marad a nőstényével. Más majmok polygá-
mok (többnejűek), mint például a gorilla és különböző amerikai
fajok; ezeknél minden család külön él. És még ebben az utóbbi
esetben is, az egyazon területen lakó családok egy bizonyos
fokig valószinűleg társas életűek; így példáúl a csimpánzokat
alkalmilag nagy csapatokban lehet együtt látni. Ismét más
fajok polygámok, de e mellett többen, és pedig mindegyik hím
a maga nőstényeivel egy közös csoporttá egyesülve élnek, mint
példáúl több pávián faj.9 Abból, a mit valamennyi hím emlős
állatnak a féltékenységéről tudunk — közülök számosán különös
fegyverekké] is el vannak látva vetélytársaik legyőzésére — csak
ugyan tényleg azt a következtetést tehetjük, hogy a szabados
nemi élet felette valószínűtlen a természetes állapotban. A páro-
sodás nem életfogytiglan, csak minden egyes születésre terjed
k i; de ha a hímek, a melyek a legerősebbek és a legjobban is
képesek a nőstényeiket és fiaikat megvédeni és nekik más
képen segítségökre lenni, maguknak a legvonzóbb nőstényeket
szemelik k i: ez elegendő az ivari kiválásra.
,J B rehm (Illu strirtes Thierleben. 2. kiad. 1. k. 159 1.) azt mondja,

hogy a Cynocephalus hamadryas nagy csoportokban él, a melyekben
két annyi felnőtt nőstény van, mint felnőtt hím. I j . ItENGGER-t az ame-
rihai polygám fa jo h a t illetőleg, és 0\VEN-t Anatom y o f Vertebrates,
III. k. 746. 1.) az amerikai monogám fajokat illetőleg. Könnyen lehetne
még más idézeteket is ide toldani.
2 3 *
Ha ennek következtében az idők folyamában elég messze

visszatekintünk, és a most élő embernek a társadalmi szokásai
ból következtetést vonunk, a legvalószínűbb nézet az, hogy az
ember eredetileg kis társaságokban élt, mindenik férfi a maga
egyetlenegy feleségével, vagy, ha hatalmas vala, több feleségével,
s a kit vagy a kiket minden más férfival szemben féltékenyen
őrzött. Vagy lehetséges, hogy az ember nem volt társas állat,
de mégis több feleséggel élt, mint a gorilla; mert valamennyi
bennszülött «megegyezik abban, hogy minden csapatban csak
egy felnőtt hímet lehet lá tn i; ha a fiatal hím megnő, az ura
lomért verseny fejlődik ki és az erősebbik azután, hogy már
a többieket kiölte vagy elkergette, saját magát teszi a község
fejévé».101 A fiatalabb hímek ekként elűzetvén, szerte barangol
nak, és ha sikerűi nekik élettársra szert tenniök, a családon
belül való szoros beltenyésztésnek elejét veszik.
Jóllehet a vadak most nemi életükben szerfelett kicsapon
gók, és jóllehet annak előtte a közös házasságok nagyon túl
nyomók voltak: mindazáltal számos törzsnél megvan a házas
ságnak valami alakja, de sokkal lazább természetű, mint a
művelt nemzeteknél. A mint épen az imént felemlítettük, vala
mennyi törzsnek a vezérférfiai majdnem általánosan követik a
polygámiát. Azonban vannak, és pedig az egész rangfokozatnak
alsó vegén álló törzsek, a melyek szorosan monogámok. Ez az
eset a Ceylon szigeti veddáh-kra nézve, kiknek Sir J. L ubbock
szerint az a közmondásuk,11 hogy «a férjet és feleséget csak
a halál választja el egymástól». Egy értelmes kandyi főnök,
a ki bizonyára polygamista volt, «teljesen meg volt botránkozva
azon teljes barbárság miatt, a mely abban áll, hogy az ember
csak egy nővel él és ezt soha sem hagyja el, míg csak a halál
el nem választja tőle». «Ez», mondá ő, «szakasztott olyan, mint
10 Dr. S avage Boston Journal o f Natur. Hist. V. k. 1845—44.

423. lap.
11 Prehistoric Times 1869. 424. 1.
x x * fe j. MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. '*»57
a Wanderoo-majmoknál». — Vájjon a vadak, a kik jelenleg

bizonyos — akár polygám, akár pedig monogám — házas
életet visznek, e szobást ősidőktől fogva tartották-e meg, vagy
ismét a házaséletnek valami alakjára tértek-e vissza, miután
a teljesen szabados nemi élet állapotán már átmentek volt:
ebbe én még hozzávetőleg sem akarok belebocsátkozni.
Gyermekgyilkolás. — Ez a szokás jelenleg igen közönséges

az egész Földön, és van okunk hinni, hogy ezelőtt még nagyobb
kiterjedésben uralkodott.12 A barbár népek igen terhesnek talál
ják, hogy önmagukat és gyermekeiket fen tartsák, és így egy
szerű a terv, hogy gyermekeiket meggyilkolják. Aza r a szerint
Dél-Amerikában egynémely törzsnél azelőtt mindkét ivarból
annyi sok gyermeket gyilkoltak meg, hogy e törzsek már
a kihalás pontján állottak. A polynéziai szigeteken ismertek
nőket, a kik gyermekeik közűi négyet, ötöt, sőt tízet is megöltek,
és E l l is nem tudott oly asszonyt találni, a melyik legalább is
egy gyermekét meg ne ölte volna. India keleti határán, M ac
C u l l o c k kapitány egy faluban egyetlenegy leánygyermeket sem
talált. Mindenütt, a hol a gyermekgyilkolás uralkodik,13 a létért

való küzdelem is kevésbbé heves és a törzs valamennyi tag
jának majdnem egyenlően kedvező a kilátása, hogy élet
ben maradt kevés gyermekét felnevelheti. A legtöbb esetben
több leány- mint fiúgyermeket pusztítanak e l; nyilvánvaló
ugyanis, hogy az utóbbiak hasznosabbak a törzsnek, mert ha
felnőnek, a védelemben segítséget nyújthatnak és önmagukat1
1- M’L ennan P rim itve Marriage 1865. Ld. különösen az exogámiára

és a gyermekgyilkolásra vonatkozólag, 130., 138., 165. 1.
13 Gerland (Über das Aussterben dér Naturvölker 1866.) a gyer-
mekgyilkolásról számos adatot gyűjtött, ld. különösen a 27., 51., 54. 1 .

A zara (Voyages stb. II. k. 94., 116. 1.) az indokokat részletesen taglalja;
ld. még M’LENNAN-t i. h. 139. 1., a mi az Indiára vonatkozó eseteket
illeti. — E könyv 2 . kiadásának előbbi lenyomatásban a fentebbi pontra
nézve szerencsétlenül egy helytelen idezetet közöltem Sir G. GREY-től;
azt most a szövegből kihagytam.
fenntarthatják. A gyermeknevelésnek az asszonyokra nehezedő

gondja, s ennek kapcsán szépségüknek az elvesztése, nagyobb
becsük és szerencsésebb sorsuk, ha számra nézve kevesen van
nak : mind olyan további mozzanatok, a melyeket a gyermek
gyilkolás okaiúl maguk az illető nők, valamint a legkülönbözőbb
észlelők is felsoroltak.
Ha a leánygyermekek elpusztítása következtében a törzs
ben a nőknek száma csekély lett, a nőknek a szomszéd tör
zsektől való elrablása, mint szokás, egészen természetesen be fog
állani. Azonban Sir J. Lubbock, a mint láttuk, e szokást, főleg
az azelőtt létezett közös házasságnak, valamint annak a körül
ménynek tulajdonítja, hogy a férfiak azért raboltak maguknak
nőket más törzsektől, hogy azokat kizárólagos birtokuk gyanánt
megtartsák. Ide vonatkozólag még további okokat lehet fel
hozni, példáúl a mikor valamely község igen kicsiny volt,
a mely esetben azután a házasságra képes nők gyakran hiá
nyoztak. Hogy a «nőrablás» szokása a hajdani időkben a leg
kiterjedtebb mérvben, és pedig még a művelt nemzetek elődei
nél is gyakoroltatott, kitetszik számos fennmaradt sajátszerű
szokásból és czeremóniából, a melyeket M’Lennan felette ér-
/
dekesen írt le. Úgy látszik, hogy a mi saját házasságainknál is a

«legderekabb férfi», a vőlegénynek a legfőbb czinkostársa volt
a rablás végrehajtásánál. A meddig a férfiak szokásszerűleg erő
szakkal és furfanggal kerítettek maguknak nőket, örülhettek,
hogy egyáltalában nőre szert tehettek és bizonyára nem volt
módjukban maguknak a vonzóbb külsejű nőket kiválogatni.
De mihelyt a nőknek idegen törzsből való megszerzése a csere
útján szokásba jött, a mint ez mostanában sok helyütt előfor-
dúl, bizonyára általában véve a vonzóbb külsejű nőket keres
ték. Azonban a folytonos kereszteződés törzs és törzs között,
a mi a szükségképi következménye vala bármily ilyesféle szo
kásnak, azt eredményezte, hogy az ugyanegy országban lakók
jellemvonásaikban majdnem egyformákká lettek s egyforma
ságukban megmaradtak; és ez az ivari kiválás hatását a
törzseknek kikülönülésében (differentiatio) bizonyára ellen

súlyozta.
A nők ritka volta, a leánygyermekek elpusztításának
következtében, még egy más szokásra is vezetett, t. i. a poly-
andriára (a sokférjűségre), a mely Földünknek még több részén
gyakorlatban van * és a mely, mint M ’L en na n hiszi, annak
előtte majdnem általánosan el volt terjedve; de ezt az utóbbi
következtetést M organ és Sir J. L ubbock kétségbe vonják.14 Bár
hol álljon elő a kényszerűség, hogy két vagy több férfi egy nőt
vegyen el feleségűi, bizonyos, hogy a törzsnek valamennyi
nője férjhez jut, és akkor nem lesz a vonzóbb külsejű nők
között való válogatás a férfiak részéről. A zara példa kedvéért
leírja, hogy a guana-nő milyen nagy gondossággal alkudozik
mindennemű kiváltságok végett, mielőtt egy vagy több férjet
elfogad; s a férfiak ennek következtében szokatlan nagy gondot
is fordítanak külső megjelenésökre. így India todái között,
a hol a sokférjtíség gyakorlatban van, a leányok bármelyik férfit
elfogadhatnak vagy visszautasíthatnak.15 Egy igen rút külsejű
férfinak ily esetekben talán egyáltalában nem sikerül feleségre
szert tenni, vagy csak a későbbi életében; és a csinosabb
férfiak, mindannak daczára, hogy a feleségszerzésben a leg
nagyobb sikert érik el, a mennyire csak a dologba bepillant
hatunk, még sem fognak több sarjadékot hátrahagyni, a melyre
szépségöket átörökíthetnék, mint ugyanazon asszonynak a ke-
vésbbé csinos férjei.
A legutóbbi időkben hazánkfia, U jfalvy, az ismert utazó a

Himalája vidékén Koulon-ban és Ladak-ban észlelte a sokférjüséget, a
miről a párisi anthropologiai társulatban érdekes közleményt tett (S u r
la polyandrio au Koulon et au L á d á k Bulletiné de la Soc. d'Anthrop.
de Paris. Tome VI. III. Série 1 Fascicule 1883.) T. A.
14 P rim itive Marriagcs. 208. 1. Sir J. L ubbock Őrig in o f Civ.
100. 1., ld. még M o R G A N - t i. li. a polyandria régibb szokásairól.
15 Voyages stb. II. k. 92—95. 1. — Marshall kapitány Amongst
the Todas 212. 1.
AZ EMBER IÁT. R1ÍSZ.
Korair eljegyzés és a nők rabszolgasága. — Számos vad

népnél az a szokás, hogy a nőket már kis gyermekkorukban
eljegyzik; és ez gyökeresen megakadályozza azt, hogy a két fél
részéről választás tétethessék a személyes külsőségre nézve.
De nem akadályozza meg azt, hogy az erősebb férfiak a von
zóbb külsejű asszonyokat a férj üktől utóbb el ne lopják vagy
erőszakkal el ne vigyék; és ez Ausztráliában, Amerikában és
másutt gyakran megesik. Az ivari kiválásra nézve bizonyos
határokig ugyanezek a következmények állanak be, ha a nőket
majdnem pusztán csak rabszolgák vagy teherhordó állatokként
becsülik, a mint ez számos vad népnél történik. Mindazáltal
a férfiak az ő szépségi felfogásuk szerint mindenkor a legcsino-
sabb rabszolgaleányokat részesítik elsőbbségben.
Látjuk ekként, hogy a vadaknál több olyan szokás uralko
dik, a melyek nagyban hátráltatják, vagy teljesen megakaszt
ják az ivari kiválás hatását. De másfelől az életfölt étek, a me
lyeknek a vadak ki vannak téve, valamint egynémely sajátságuk
is, kedvezőek az ivari kiválásnak; és mindez ugyanegy időben
együttesen működik közre az ivari kiválással. Ismeretes, hogy
a vadak az időnként ismétlődő éhségektől keményen szenved
nek; ők nem gyarapítják mesterséges úton az élelmüket; csak
ritkán tartóztatják magukat vissza a házasságtól1(í és álta
lában fiatalon házasodnak. Következésképen nekik a létért
alkalmilag elkeseredett harezot kell kiállaniok, a mikor egyedül
csak a kiválóbb természetű egyének maradnak tovább életben.
Egy igen ősi korban, mielőtt még az ember a rangfokozat
ban a mostani állását elérte, számos körülmény, a melyek
között akkoron élt, csakugyan különböző lehetett azoktól,
a melyeket a mostani vadak között találunk. Az alsóbb rangú
1(i U u u c h k l l azt mondja (Travels in South A frica II. k. 1824.

08 . 1.), liogy Dél-Afrika vad nemzetei között nőtlenségben se a férfiak,
se a nők nem töltik életüket. A za r a (Voyages dans VAméri que stb.
II. k. 1809. 2 1 . L), ugyanazt a szakasztott megjegyzést teszi Dél-Amerika
vad indiánusaira nézve.
XX. FK.I. MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. R61
állatok analógiája szerint ítélve, az ember vagy csak egy nős

ténynyel élt vagy polygamista volt. A legerősebb és a legjóra-
valóbb hímeknek volt a legjobb sikerök a vonzó külsejű
nőstényeknek az elhódításában. -Hasonlóképen a létért való
általános küzdelemben, továbbá a nőstényeiknek, valamint a
magzataiknak a megvédésében is a legjobb sikerök volt min
dennemű ellenséggel szemben. Ebben az ősi korban az ember
nek törzsszülői még nem haladtak volt oly messze az értelmi
ségben, hogy már előre tekinthettek volna a jövő eseményekre;
nem láthatták előre, hogy valamennyi gyermeküknek, különö
sen pedig a leánygyermekeiknek a fölnevelése, a létért való
küzdelmet a törzsre nézve még nehezebbé teszi. Ok inkább az
ösztönök és kevésbbé az okosság után indultak, mint a mai kor
vad népei. Abban a korban ők azt az ösztönt, a mely vala
mennyi ösztön között a legerősebbeknek egyike, s valamennyi
alsóbb rangú állattal közös, t. i. a íiatal sarjadókok iránt való
szeretetet, részben még nem vesztették el, tehát a leánygyerme
keiknek a meggyilkolását sem gyakorolták. A nők ekként nem
váltak gyérekké és így polyandria sem volt; mert alig van ok,
kivéve a nők ritkaságát, a mely képes lenne a féltékenység
érzetének természetes és túlhatalmas erejét megtörni s a mely
elnyomhatná mindén hímnek ama vágyát, hogy mindenik ma
gának bírhasson nőstényt. A sokférjűség természetes lépcső
foka lehetett a közösházasságnak, vagy a majdnem egészen
szabados nemi életnek; a legnagyobb tekintélyeink azonban
azt hiszik, hogy ez utóbbi eletszokás a polyandriát megelőzte
volt. E kezdeties időkben nem voltak még korai eljegyzések,
mert ezek előrelátást tételeznek fel. De meg a nőket sem
tekintették akkoron pusztán csak hasznos rabszolgákul vagy
teherhordó állatokul. Akkoron mind a két ivar, a nők úgy mind
a férfiak, ha választást tehettek, kölcsönösen válogatták élet-
társaikat nem ugyan a szellemi bájakért vagy tulajdonságokért,
vagy pedig a társadalmi állásért, hanem majdnem kizárólag
csak a külső megjelenésért. Akkoron valamennyi felnőtt egyén
302 AZ EMBER III. KÉSZ.
házasodott vagy párosodott, és az egész ivadék, a mennyiben ez

lehetséges vala, felneveltetett; úgy, hogy ennek következtében
a létért való küzdelem is időről időre felette kemény lehetett.
Mindez időkben a föltételek az ivari kiválásra sokkal kedvezőb
bek voltak mint a későbbi korban, mikor az ember értelmi
tehetségeiben már előlialadást tett, de ösztöneiben hátramara
dást szenvedt. Minélfogva, bármilyen befolyással is volt legyen
az ivari kiválás az egyes emberfajták, valamint az ember és-
a magasabb rangú négykezűek között való különbségek előidé
zésére : ez a befolyás az igen távoli őskorban sokkal hatalma
sabb volt mint napjainkban, habár még most sem szűnt meg
egészen.
Az icari kiválás hatásának módja az vmheviscffhvn. — Az

ivari kiválás az ősi embernél, az imént felsorolt kedvező körül
mények között, valamint ama vad népeknél, a melyek jelen
leg házasságban élnek, valószínűleg a következő módon fejtette
ki hatását, mi mellett azonban a leánygyermekek elpusztítása,
a korai eljegyzés stb. többé kevésbbé akadályozólag léptek
közbe. A legerősebb és a legéletrevalóbb férfiak, a kik csa
ládjukat legjobban meg tudták védeni és számukra vadászni,
a kik a legjobb fegyverekkel voltak ellátva és a legtöbb jószág
gal bírtak, például elég nagy számú kutyákkal és más álla
tokkal : nagyobb sikerrel jártak el az átlag nagyobb számú
sarjadékuk fölnevelésében, mint ugyanezen törzseknek a gyen
gébb és szegényebb tagjai. Minél fogva nem lehet az iránt két
ség, hogy az ilyen férfiak általában képesek voltak maguknak
a vonzóbb külsejű nőket kiválogatni. Jelenleg is, az egész Föl
dön, majdnem valamennyi törzsfőnök képes magának egynél
több feleséget szerezni. M an te ll úrtól hallom, hogy Üj-Zéland-
ban egészen a legújabb időkig majdnem minden leány, a melyik
csinos volt, vagy csinosnak ígérkezett, «tapa »* volt valamely
* Másoknak nem volt szabad hozzányúlni. T . A .

főnök számára. A kafireknél, a mint C. H a m il t o n felhozza,17

«a fő főnököknek általánosan megvan a joguk, a nőket számos
mérföldre terjedő környékben maguknak kiválogatni, és ők e
jogaiknak az elismertetésében vagy megerősíttetésében a legki
tartóbb buzgalmat fejtik ki». Láttuk, hogy mindenik fajtának
megvan a maga ízlése a szépségről, és természetesnek tudjuk,
hogy az ember megbámul minden jellemző vonást házi állatai
ban, mezében, díszítményeiben, valamint a személyes megjele
nésben, mihelyt az a középszerűségnél egy kissé túlhajtatott.
Már most, ha az iménti különböző tételeket megengedjük, és
én nem látom be, miért volnának azok kétségesek, valóban
megfejthetetlen körülmény lenne, ha mindenütt a vonzóbb
külsejű nőknek a törzs erőteljesebb férfiaitól való kiválogatása,
a kik átlag véve nagyobb számú gyermekeket nevelnek föl,
számos nemzedék múlva a törzsnek a jellemét némileg nem
módosította volna.
Ha házi'állatainkból egy idegen fajta új országba vitetik,
vagy ha a belföldi fajta húzamosan és gondosan, vagy csak
a haszon, vagy csak a dísz végett neveltetik, úgy több nemzedék
múlva, mihelyt az összehasonlításra valami módunk van, azt
fogjuk találni, hogy e fajta kisebb-nagyobb fokú változást
szenvedett. Ez következménye a nemzedék hosszú során át
gyakorolt öntudatlan kiválasztásnak, t. i. annak, hogy mindig
a leginkább kedvelt példányokat meghagyták, a nélkül hogy
a tenyésztő ily eredményt óhajtott vagy czélozott volna. Továbbá,
ha két gondos tenyésztő hosszú éveken át egyazon családból
eredő állatokat tenyészt, s azokat egymással, vagy pedig egy
közös mintapéldány szerint össze nem hasonlítják, úgy e
tenyésztők bizonyos idő elteltével a saját meglepetésökre azt
fogják találni, hogy az állatok egymástól egy kissé eltérők
lettek.18Mindegyik tenyésztő, a mint N a t h u s iu s találóan kifejezi,
17 A nth ropoJ. lic v ie w . Jan. 1S70. X V I. 1.

18 The Varlation o f Anlm als and Plánt.s undor Domestication
II. k. ^10—217. 1.
AZ EMBER III. RÉSZ.
saját szellemének, saját ízlésének és saját ítéletének a bélyegét

süti rá állataira. Vájjon miféle okot is lehetne azon fölvételre
nézve felhozni, hogy hasonló eredmények nem jöhetnek létre
a leginkább ünnepelt nőknek a folytonos kiválasztásából, a
mit mindenik törzsben azon férfiak tettek, a kik a gyermekek
nek a legnagyobb számát voltak képesek fölnevelni ? Ez öntu
datlan kiválasztás fenne, mert hatást idézett volna elő függet
lenül bármilyen vágytól vagy várakozástól ama férfiak részéről,
a kik a választásnál bizonyos nőket másoknak elejébe tettek.
Tegyük fel, hogy valamely törzsnek a ta.gjai, a kiknél a
házasságnak egy bizonyos alakja szokásban volt, egy lakatlan
kontinensen elszélednek; nemsokára külön hordák-ra fognak
ezek szétoszlani, a melyeket a különböző hatások, de leghatha-
tósabban a valamennyi barbár nemzet közt folytonosan kitörő
háborúk el fognak egymástól különíteni. A hordák ily módon
csekélyben eltérő életföltételeknek és szokásoknak lesznek alá
vetve, és előbb-utóbb oda jut a dolog, hogy bizonyos csekély
mértékben ők maguk is eltérők lesznek egymástól. De, mihelyt
ez bekövetkezik, mindenik elkülönített törzs egy kissé eltérő
alapeszmét fog magának a szépségről alkotni ;1{) és azután bizo
nyos öntudatlan kiválasztás lép tevékenységbe az által, hogy
a vad törzseknek hatalmasabbjai és a vezérférfiai bizonyos
nőket mások felett elsőbbségben részesítenek. Ekkép tehát az
eleinte igen csekély különbségek a törzsek között, fokozatosan
és kikerülhetetlenül, többé vagy kevésbbé öregbülni fognak.
A természetes állapotban élő állatok számos jellemvo
násai, a melyek a hímek sajátságai közé tartoznak, mint a
testnagyság, a testi erő, a különös fegyverek, a bátorság és a
harcziasság, a küzdelem törvénye útján szereztettek meg. Az
embernek fél-ember törzsszülői, négykezü rokonaikhoz hason-19
19 Egy szellemes író, Raphael, R ubens és a modern franc?ia fes

tők műveinek összehasonlításából azt a következtetést teszi, hogy a szép
ségnek az eszméje még Európában sem abszolúte ugyanaz ; ld. H aydn
és Mozart életrajzait BoMBET-től (egyébként B eyle) angol fordítás 278. 1.
XX. FE.T. MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. 365
lóan, majdnem bizonyosan ily módon szenvedtek módosulást;

és minthogy a vadak még mindig szoktak a nők birtoklásáért
harczolni, valószínű, hogy a kiválasztásnak hasonló folya
mata nagyobb vagy kisébb mértékben, egészen a mai napokig
végbement. Más jellemvonások, a melyek az alsóbb rangú álla
tok híméinek a sajátságai, a milyenek a ragyogó színek és
különböző díszítmények, akképen szereztettek meg, hogy a nős
tények a vonzóbb külsejű hímeket elsőbbségben részesítették.
Mindazáltal vannak kivételes esetek is, a mikor a hímek
voltak a választók, a helyett, hogy ők lettek volna a válasz
tottak. Az ilyen eseteket arról ismerjük fel, hogy a nősté
nyek sokkal díszesebbek mint a hímek, a melyek a díszes
jellemvonásaikat kizárólag, vagy főleg a nőstény ivadékaikra
származtatták át. Egy ilyen esetet abból a rendből irtunk
le, a melyhez az ember is tartozik, nevezetesen a Rhesus-
maj ómról.
A férti testileg és szellemileg erősebb mint a nő, s a vadon-
ságban a feleségét sokkal alárendeltebb szolgaságban tartja,
mint bármely más hím állat a saját nőstényét; ennek követ
keztében nem meglepő, hogy a választásnak a hatalmát ő nyerté
el. A nők megint mindenütt saját szépségűk becsének a tuda
tával bírnak, és ha szerét tehetik, önmaguknak mindenféle
ékességgel való feldíszítésében nag}mbb élvezetet találnak mint
a férfiak. Kölcsön veszik a madárhímek dísztollait, a melyekkel
a természet ez állatok híméit a nőstények elbájolására föléke
sítette. Minthogy a nők hosszú idők óta a szépség kedvéért
választattak, nem meglepő, hogy a rajtuk egymásután beállott
elváltozásoknak egynehánya kizárólag csak a saját ivarukra
származott á t ; hogy következésképen tehát a nők a szépségü
ket leányivadékukra valamivel nagyobb mértékben örökítették
át mint a fiúivadékukra, s hogy ennélfogva, az általános véle
mény szerint, szebbek is lettek mint a férfiak. Azonban a nők
jellemvonásaiknak legnagyobb részét, bezárólag némi szépsé
güket is, mindkét ivarú utódaikra származtatják á t ; úgy, hogy
366 AZ EMBER III. RKSZ.
mindenik fajtánál a szépség külön alapmértéke szerint a von

zóbb külsejű nőknek folytonos elsőbbségben részesítése a férfiak
részéről oda vezetett, hogy az egy fajtához tartozó mindkét
ivarbeli egyének valamennyien egyazonképen módosultak.
A mi az ivarbeli kiválásnak a másik alakját illeti (a mely
az alsóbb rangú állatoknál sokkal közönségesebb), tudniillik,
mikor a nőstény a választó fél és csak azokat a hímeket fogadja
el, a melyek őt legjobban ingerük és elbűvölik, okunk van
hinni, hogy annak előtte az a mi törzsszülőinknél is hatásban
volt. A férfi a szakállát, és talán még más jellemvonásait is
minden valószínűséggel az öröklésnek köszöni egy oly ősi törzs
atyjától, a ki ez ékességekre ily úton tett szert. De a kiválásnak
ez az alakja alkalmilag még a későbbi időkben is tevé
kenységben lehetett; mert szeretőket választani, rajtuk ismét
túladni, őket elcsábítani vagy utóbb magukat a férjeket változ
tatni, ezt a nők inkább megtehetik a teljesen barbár törzseknél,
mint a fenntebbiek után várni lehetne. Minthogy e pontnak
némi fontossága van, a bizonyítékokat, úgy a mint alkalmam
volt azokat összegyűjteni, részletezni akarom.
H e a r n e leírja, hogy a sarkvidéki Amerika törzseinek egyi
kében miként hagyta oda egy nő ismételten a férjét és miként
tartott össze a kedvesével; és a charruá-knál Dél-Amerikában,
a mint A zara említi, az elválás teljesen szabad elhatározáson
alapul. Ha az abiponoknál valamelyik férfi háztűznézőben van,
a leány szüleivel az árért megalkuszik. De «megesik gyakran,
hogy a leány kifogást tesz mindaz ellen, a miben a szülei és
a vőlegény megegyeztek és a házasságnak még az említését is
kereken megtagadja». Gyakran elfut a szülői háztól, bujdosik
és így játsza ki a vőlegényt. M u s t e r s kapitány, ki a patagó-
nok között élt, azt mondja, hogy ezeknél a házasság mindig
kölcsönös vonzalmon alapúi: «ha a szülők a leány akarata
ellenére akarják a férjhez menetelt eldönteni, a leány meg
tagadja a beleegyezését, a mire soha sem kényszeríttethetik».
Tűz-Földön a fiatal ember legelébb a szülőknek a beleegyezését
XX. FEJ. MÁSODRENDŰ IVARJELLEMET. 367
nyeri meg némi szolgálattétel által, azután iparkodik a leányt

elvinni: «de, ha ez nem akar, az erdőkben elrejtőzik mind
addig, míg az udvarlója az utána való leskelődést leikéből meg
nem únta s a további üldözést abba nem hagyta; azonban ez
ritkán adja elő magát». A Fidsi szigeteken a férfi azt a nőt, a
melyiket feleségül óhajt, tényleges vagy színlelt erőszakkal
viszi el; de a nő «a megszöktetőjének a lakásához érve, ha a
házasságról nem akar tudni elmenekszik olyan emberhez, a ki
őt meg tudja védeni; ha azonban meg van elégedve, a dolog
továbbiakra nézve el van döntve». A kalmukkoknál rendszeres
versenylovaglás megy végbe az ara és a vőlegény között; a mely
alkalommal a leánynak az a kedvezménye van, hogy bizonyos
távolságban előre nyargal; és C l a r k é azt a biztosítást hallotta,
hogy nincs rá eset, hogy a leányt elfogják, ha ő az üldözőjé
nek a pártján nincsen. — A maláji szigettenger vad törzseinél
szintén verseny van szokásban; és, a mint Sir J. L u b b o c k em
líti, B o u r ie n leírása szerint «a versenydíj nem a leggyorsab
biknak, s a pályaküzdésben nem a legerősebbiknek, hanem
annak a fiatal embernek van fentartva, a ki szerencsés volt az
illető arának tetszeni». Ilyen szokás, hasonló végeredménynyel,
észak-keleti Ázsiában a korákoknál is megvan.
Forduljunk most Afrika felé. A kafir-ek megveszik a fele
ségüket, s a leányok atyjuktól nagy verést kapnak, ha a szá
mukra kiszemelt férjet nem akarják elfogadni; azonban azon
számos adatból, a melyeket S c h o o t e r tiszteletes gyűjtött, ki
nyilvánul, hogy nekik meglehetős választási szabadságuk van.
így ismeretes, hogy igen rút külsejű, habár gazdag férfiaknak
nem sikerült feleséget kapni. Mielőtt a leányok az eljegyzéshez
beleegyezésüket adnák, arra hívják fel a férfit, hogy, a mint
illik, magát mutassa be először élűiről, azután hátulról, meg
hogy «a járását is mutassa meg». Tudomásunk van, hogy
leányok már jegyben jártak valakivel és kedvelt szeretőjükkel
mégis nem ritkán megszöktek. így mondja ezt L e s l i e is, ki a
kafir-eket igen jól ism erte: «tévedés azt képzelni, hogy az apa
368 AZ EMBER III. RFSZ.
a leányát azon módon s azzal a hatalommal eladhatná, mint

a melylyel a tehene fölött rendelkezik». «Dél-Afrika alsó rangú
busman-jainál, hogy a leány eljegyzés nélkül már anyáíö/ivá
nőtt, a mi azonban nem gyakran fordul elő, a szeretőjének
épúgy ki kell nyernie az ő beleegyezését mint a szüleiét».20
W in w o o d K e a d e érdekemben kutatásokat tett Nyugat-Afrika
négereire vonatkozólag és arról értesít, hogy «a nők, legalább
az értelmesebb pogány törzsek között megkapják azt a férjet,
a kit maguk akarnak; azonban nőietlen dolognak tekintik, a
férfit arra felszólitani, hogy vegye el őket. Ok teljesen szabadok
arra, hogy valakibe beleszerethessenek, valamint hogy valakivel
gyengéd, szenvedélyes és hűséges viszonyt kössenek». Több
adatot is lehetne még felhozni.
Látjuk ekként a vadaknál, hogy a nők a házasságot illető
leg nincsenek olyan egészen alárendelt állapotban, a mint
azt gyakran fölvették. Ok azokat a férfiakat, a kiket jobban
kegyelnek, magukhoz csábíthatják, amazokon pedig, a kiket ki
nem állhatnak, néha túladhatnak és pedig vagy a házasság
előtt vagy utánna. A nők szeretete, a mely egy bizonyos irány
ban folytonosan működik, elvégre a törzsnek a jellemére hat;
mert a nők a szépségről való alapeszméjük szerint nemcsak
általában véve a csinosabb férfiakat, hanem azokat választják
maguknak, a kik időszerint leginkább képesek őket megvédeni
és fenntartani. Az ilyen derék tehetős párok általában véve
20 A zak a Voyages stb. II. k. 23. 1. D o b r i z h o f f e r A u Account o f

the Abiques II. k. 1822. 267. 1. Capt. M u s t e u s Proc. 11. tíeograph. Soc.
XV. k. 47. 1. — W il l i a m s , a V iti szigetbeliekről, a m int őt L u b b o c k
idézi Őri gin o f Civilisation 1870. 79. 1. — A tű zfö ld iek rő l: KiNG-től,
FiTZ-KoY-tól, ld. Voyages o f the Adventure and Beagle. II. k. 1839. 182. 1.
A kalm ukkokról. M ’L e n n a n -tői idézve ld. P r im it ív Marriage 1865.32.1.
A m alájokról, L u b b o c k i. h. 76. 1. — J. S c h o o t e r On the Kafirs o f N a ta l
1857. 52—60. 1. — D. L e s l ik Kafir CharacUrs and Custorns 1871. 4.1. —
A busm annőkről ld. B u r c h e l l Travels in South A frica II. k. 1824.
59. 1. — A korákokról ld. Mc. K e n n a n , W a k e - íő I idézve AnthropologUi
Oct. 1873. 75. 1.
XX. F E J. MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. 369
az utódoknak nagyobb számát nevelik föl mint azok, a melyek

nek a sors kevésbbé kedvezett. Ugyanez az eredmény nyilván
ruvg erősebben kifejezett módon áll be, ha a választás mindkét
részről történik, azaz, ha a vonzóbb külsejű s egyúttal erő
sebb férfiak a vonzóbb külsejű nőket, ezek viszont azokat be
csülik többre. Es a választásnak eme kettős alakja, úgy látszik,
az emberiségnél tényleg megvolt, különösen pedig a mi hosszú
történetünknek egy korábbi szakában.
Vegyünk most már egy kissé tüzetesebben tekintetbe egy
néhány olyan jellemvonást, melyeknél fogva a különböző fajták
egymástól, valamint az alsóbb rangú állatoktól különböznek;
t. i. a többé-kevésbbé teljes szőrhiányt a testen s a bőr színét.
A különböző fajták arczvonásainak és koponyájának tetemes
alakbeli különbségéről nincs szükségünk még mondani valamit ;
minthogy már az utolsó fejezetben láttuk, hogy e két tekintetben
milyen különböző a szépségről való alapfogalom. E jellem
vonásokra ezért valószinűleg az ivari kiválás befolyást gyako
rolt; azonban nincs módunkban megítélni, vájjon e befolyás
főleg a férfi vagy a nő részéről indúlt-e ki. Az ember zenetehet
ségeit szintén tárgyaltuk már.
A szőr hiánya a testen, és kifejlődése az arezon meg a kopo

nyán. — A gyapjas hajnak vagy lanugo-n.sk az emberi mag
zaton való előfordulásából, valamint a csökevényes szőröknek
szanaszét a testen való eljöveteléből az érett korban, azt
következtethetjük, hogy az ember valamely szőrös állattól szár
mazott, a mely szőrösen jött a világra s ilyen maradt egész éle
tén.át. A szőrözet elvesztése az emberre nézve alkalmatlanság
és valószinűleg kedvezőtlen, még forró égaljban is, mert ekként a
Nap szúró hevének és a rögtöni meghűlésnek különösen nedves
időben ki van téve. A mint W a l l a c e megjegyzi, valamennyi
országnak a bennszülöttei örülnek, ha meztelen hátukat és vál-
laikat valami könnyű takaróval megóvhatják. Senki sem gon
dolja, hogy a bőrnek a csupasz volta az embernek valami
D ar w in . A z ember szárm azása . II. -t
370 AZ EM BER III. RÉSZ.
javára volna; a teste tehát nem veszthette el a szőrös mezét

természetes kiválás által.21 De a mint ezt egy előbbi fejezetben
megmutattuk, arra nézve sincsen bizonyságunk, hogy ez az ég
hajlat közvetetten befolyásának a következménye, vagy pedig,
hogy a korrelativ fejlődésnek az eredménye.
A szőr hiánya a testen bizonyos fokban másodrendű ivari
jellemvonás, mert a Föld minden részében a nők kevésbbé sző
rösek mint a férfiak. Ennek következtében okszerűen fölvehet-
jük, hogy e jellemvonásnak birtokába ivari kiválás útján jutott
az ember. Tudjuk, hogy különböző majomfajnak az arcza és
másoknak ismét a test háti részén nagy területek szőrtelenekké
váltak; és ezt bátran az ivari kiválásnak tudhatjuk be, mert
ezek a felületek nemcsak élénken színezettek, hanem némely
kor, mint példáúl a hím mandrillnál és a nőstény rhesusnál,
az egyik ivarnál sokkal élénkebben mint a másiknál, különösen
pedig a párosodás idején. A csupasz felületek, mint B artlett
értesített, abban a mértékben lesznek nagyobbak a test felüle
téhez képest, a mint ezek az állatok fokozatosan érettsegöket
elérik. Mindazáltal a szőr, a mint látszik, nem a meztelenség
kedvéért, hanem azért veszett el, hogy ekkép a bőr színe annál
/
jobban feltűnjék. Ügy látszik, hogy számos madárnak a feje
és a nyaka szintén ivari kiválás útján azért veszté el a tollazatát,
hogy a bőr kirívó színe annál jobban feltűnő legyen.
Minthogy a nőnek kevésbbé szőrös teste van mint a férfi
nak, és minthogy ez a jellemvonás valamennyi fajtával közös,
azt következtethetjük, hogy fél-ember törzsanyáink voltak azok,
21 Cuntributions to the Theory o f N a tu ra l Selection. 1870. 346. 1.—

Wallace azt gondolja (350. 1.), hogy az ember fejlődését valam i értelmes
erő vezette vagy meghatározta és ő a bőr szőrtelen állapotát eme szem
pont alá eső körülmények egyikének tekinti. — T. R. Stebbing fejte
geti ezt a nézetet (Transactions o f Devonshire Associat, fó r Science 1870.)
és megjegyzi, hogy ha W allace ismert éles elméjét az ember szőrtelen
bőrének a kérdésére fordította vala, annak a lehetőségét is megismerte
volna, hogy az nagyobb szépsége, valamint a nagyobb tisztasággal egybe
kötött egészsége m iatt válott ki.
XX. FK.T. MÁS ODRENDÜ IVARJELLEM EI. 371
a kik a testök szőrözetét legelőször elvesztették s liogy ez felette

távoli időszakban történt, mielőtt a különböző fajták a közös
törzstől elszakadtak volna. Az alatt, hogy törzsanyáink a mez*
telenségnek ez új jellemvonását fokozatosan megszerezték,
ezt majdnem egyenlő mértékben kellett mindkét ivarú utó
daikra és pedig ezeknek fiatal kora alatt át szárm aztatnak;
úgy, hogy ez az átszármaztatás mint ez számos emlősnek és
madárnak a diszítményeire nézve az eset, sem az ivartól sem
pedig a kortól megszorítást nem szenvedett. Abban, hogy a test
szőrözetének részletes elvesztését az ember majomféle törzs
szülői díszesnek tartották, semmi meglepő nincsen, mert láttuk,
hogy mindennemű állatnál számtalan idegenszerü jellemvonás
ilyetén módon becsültetett és hogy következésképen az ivari
kiválás által szereztetett. De az sem meglepő, hogy egy gyenge
mértékben kártékony jellemvonás ily módon szereztetett meg;
mert tudjuk, hogy épen így áll a dolog bizonyos madarak dísz-
tollaira és bizonyos szarvasok agancsaira nézve.
Nehány emberszabású majom nőstényei, a mint ezt egy
előbbi fejezetben fölemlítettük, valamelyest kevésbbé szőrö
sek a test alsó oldalán mint a hímek; s ime itt egy kiinduló
pont van, a mely a meztelenedés megkezdését maga után von
hatta. E folyamatnak az ivari kiválás által való kiegészítésere
nézve jó lesz az uj-zélandi közmondásról megemlékezni, mely
szerint «nincs asszony szőrös férfi számára». Mindazok, kik a
sziámi szőrös család fényképeit látták, meg fogják engedni,
hogy egészen a nevetségesig förtelmes a túlságos szőrösségnek
a másik véglete. Es a sziámi király kénytelen volt megvesz
tegetni egy embert, hogy az első szőrös nőt a családban
feleségűi vegye, a ki azután e jellemvonását mindkét ivarú fiatal
sárj adékaira átörökítette.22
Némely fajták sokkal szőrösebbek mint mások, különösen
-2 The Variat ion o f A nimals and Plants under Domest ication

H . k. 1868. 327. 1.
44*
372 AZ EMBER III. KÉSZ.
pedig a férfiakat illetőleg; mindazáltal nem kell fölvennünk,

mintha a szőrösebb fajták, például európaiak, eredeti állapotu
kat tökéletesebben megtartották volna mint a szőrtelen fajták,
a milyenek a kalmukkok vagy amerikai bennszülöttek. Való-
szinűbb, hogy az előbbieknek a szőrössége részletes visszaütésen
alapúi; mert az olyan jellemvonások, a melyek valamely régibb
korban bosszú időkön át örököltettek, a visszatérésre mindig
hajlandók. Láttuk, hogy a gyügék (talókák, idióták) gyakran
igen szőrösek, és ők más jellemvonásokra nézve is hajlamo
sak az alsóbb rangú állati tipusra visszatérni. Nem látszik,
mintha az e fajta visszaütésre a hideg égalj bírt volna befolyás
sal ; kivévén talán a négereket, a kik több nemzedéken át az
Egyesült-Államokban nevelkedtek fel,23 és talán még az ainó-
kat, a kik a japáni szigettenger északi szigeteit lakják. Csak-
. hogy az átöröklés törvényei oly bonyolúlt természetűek, hogy
ritkán érthetjük meg a hatásaikat. Ha bizonyos fajtáknak na
gyobb fokban való szőrös volta csakugyan nem más, mint a
visszaütésnek semminemű kiválasztás által meg nem akadá
lyozott eredménye, úgy e jellemvonásnak egyazon fajtán belül
felette nagy változékonysága megszűnik különösnek lenni.24
2:J Investigations info M ilita ry and Anthropological Statistics of

American Soldiers by B. A. G o u l d 1869. 568. 1. — A test szőrösségét
illetőleg gondos megfigyelések tétettek 2129 fekete és színes bőrű kato
nán, fürdésük közben; s a közzétett táblára vonatkozólag «első szem-
pillantásra nyilvánvaló, hog}^ a fehér és a fekete fajták között, ha
egyáltalán valami különbség előfordul, az csak csekély». Azonban bizo
nyos, bőgj' a négereknek az ő melegebb szülőföldjükön feltűnően csupasz
testük van. De még különösen is tekintetbe kell venni, hogy a föntebbi
felsorolásban a tiszta feketék és a mulattok egybefoglalvák, a mi nem
szerencsés körülmény, mert azon elv szerint, a melynek igazságát másutt
bebizonyitottam, a keresztődzött emberfajták rendkívül hajlamosak régi
majomféle törzsszülőiknek eredeti szőrös állapotára visszaütni.
24 E munkában kifejtett nézetek között alig van egy, a mely
oly kedvezőtlen Ítéletben részesült volna (igy pl. ld. S pengkl Die Fort-
schritie des Darwinismus 1874. 80. 1.) mint az emberi szőr-mez elvesz
tésének az ivari kiválás által való fentebbi m agyarázata; de nekem úgy
látszik, hogy az ez ellen felhozott érvek egyike sem bir nagy súlytyal,
XX. F E J. MÁSODRENDŰ IVAR JELLEMEI. 373
A szakállt illetőleg, ha a legjobb útmutatóinkhoz, tudni

illik a négykezűekhez fordulunk, azt találjuk, hogy számos
fajnak mindkét ivara egyenlőképen jól kifejlett szakállal van
ellátva; másoknál ellenben a szakáll csak a hímekre szorítkozik,
vagy pedig ezeknél erősebben van kifejlődve mint a nőstények
nél. E tényből és a szakáll nevezetes elrendezéséből épúgy, mint
sok majomnál a fej körüli hajnak a világosabb színéből, nagyon
valószínű az, a mint már előbb taglaltatott, hogy a hímek a
szakállukat legelőször ivari kiválás útján díszül nyerték, s ezt
a legtöbb esetben egyenlő, vagy közel ilyen mértékben, mindkét
ivaru sarjadékukra átszármaztatták. EscHRiCHT-től25 tudjuk,
hogy az ember leánymagzata épen úgy mint a fiúmagzata az
arczán, különösen pedig a szája körűi számos szőrrel van ellátva;
és ez azt jelenti, hogy mi oly törzsszülőktől származunk, a
melyeknek mind a két ivara szakállas volt. Ennek következté
ben első szempillantásra valószínűnek látszik, hogy a férfi a
szakállát igen régi kor óta tartotta meg, a nő pedig az övét
ugyanabban az időben vesztette el, a mikor a teste majdnem
/
teljesen szőrtelermé lett. Úgy látszik, hogy mi a szakállunk-
nak még a színét is majomféle törzsszülőtől örököltük; mert
ha a haj és a szakáll színe között valami különbség van,
az utóbbi világosabb színű valamennyi majomnál és így van
ez az embernél is. Ama négykezűeknél, a melyeknek híméi
nagyobb szakállal bírnak mint a nőstények, a szakáll teljesen
csak az ivarérettség idejében van kifejlődve, épúgy, mint az em
bernél ; és lehetséges, hogy az embernél a szakáll fejlődésnek
csak a későbbi szakai maradtak fenn. Ezzel a nézettel, a mely
szerint a szakáll egy ősi kor óta maradt fenn, azon tény áll
ellentétben, hogy a szakáll a különböző fajtáknál, sőt még
ha tekintetbe veszszük a tényeket, a melyek mutatják, hogy a bőrnek

csupaszsága bizonyos fokig csak másodrendű ivari jellemvonás az em
bernél és nehány nógykeziinél.
25 Übér die Richtung dér Haare am menschlichen K örp er
Müller’s Archív f. Anat. u. Phys. 1837. 40. 1.
egyazon fajtán belül is igen változékony: mert ez visszaütésre

mutat, — minthogy a régóta elveszett jellemvonások, újból
való megjelenésökben igen könnyen elváltoznak.
De azt a szerepet sem szabad szem elől tévesztenünk,
a melyet az ivari kiválás az utóbbi idők alatt játszott; mert
tudjuk, hogy a vadaknál a szakálltalan fajtabéli férfiak vég-
hetetlen gonddal szokták az arczszőrt, mint valami utálatos
dolgot kitépni, holott a szakállas fajtabéliek a legnagyobb büsz
keségüket lelik a szakállukban. A nők kétségkívül osztoznak
ez érzelmekben; és ha így, akkor alig lehet az máskép, mint
hogy az ivari kiválás a későbbi idők lefolyása alatt hatást gya
korolt. Az is lehetséges, hogy a szőrkitépésnek huzamosan foly
tatott szokása átöröklött hatást idézett elő. Dr. B r o w n - S é q u a r d
kimutatta, hogy, ha bizonyos állatokat sajátszerű módon
operálunk, ennek a hatása az ivadékaikra is átterjed. A test
csonkítások hatásának átöröklésére nézve még több bizonyítékot
lehetne felhozni; csakhogy a jelen kérdéssel egy legutóbb
SALviN-tól kimutatott tény2(’ még közvetetlenebb összefüggésben
v a n ; ő ugyanis kimutatta, hogy a motmot madaraknál, a
melyeknek tudvalevőleg az a sajátságuk, hogy a két középső
farktolluknak a lobogóját szokták letépni, s eme tollaknak a
lobogói a természettől fogva némileg elcsenevészedtek. Mindaz-
által a szakáll és a testszőr kitépésének a szokása az embereknél
valószínűleg nem keletkezett előbb, míg e szőrök bizonyos be
folyások alatt már megelőzőleg el nem satnyultak egy kissé.27
Nehéz magunknak ítéletet alkotnunk arról, hogy a haj szá
mos fajtánál miként fejlődött ki a mostani hosszaságáig. E sc h -
r ic h t 28 felemlíti, hogy az emberi magzatnál az ötödik liónap-
‘2,} A momoták farktollairól lel. Froreed. Zool. Soc. 1873. 429. 1.

27 S proat gyanítólag mondotta ki ugyanezt a nézetet ( Scenes and
Studies o f Savage L ife 1868. 25. 1.) Néhány kiváló etlmolog, a többi
között Gosse, Genfben, azt hiszi, hogy a koponyának mesterséges m ódo
sulásai öröklékenységre hajlamosak.
‘28 E schricht Ubcr die Richtuug dér Hnare i. h. 40. 1.
X X . FK.T. M ÁSO DRENDŰ IV AU J E L L E M E I . 375
bán a szőr az arczon hosszabb mint a haj a fejen, a mi arra

mutat, hogy a mi fél-ember törzsszülőink nem voltak hajfürtök
kel felruházva; ez tehát csak későbbi szerzemény. Ez hasonló
képen azáltal mutatkozik, hogy á különböző emberfajtáknál a
hajnak a hossza rendkívül változik; így a négernél a haj való
ságos göndör szőrpárnát képez, nálunk pedig tetemesen hosszú
es az amerikai bennszülötteknél oly hosszú, hogy nem ritkán
a földig ér. A Semnopithecus nehány fajánál a fej mérsékel
ten hosszú hajjal van födve, a mi valószínűleg díszül szolgál
és ivari kiválás útján keletkezett. Ugyanezt a nézetet talán az
emberi nemre is ki lehet terjeszteni, hiszen tudjuk, hogy a
hosszú hajat (fürtöket és varkocsot) most és annak előtte is
sokat csodálták, a mint ez majdnem valamennyi költőnek a
műveiben is nyilvánul; szt. Pál azt mondja, hogy «ha az asz-
szonyi állatnak hosszú haja vagyon, ez az ő dicsőségére vagyon»,
és láttuk, hogy Eszak-Amerikában egy főnök csupán csakis a
hajának a hosszasága miatt választatott meg.
A bor színr. — A legjobbja ama bizonyítékoknak, a me

lyek szerint az embernél a bőr színe az ivari kiválás útján
módosulást szenvedett, hiányzik; m ^ t a legtöbb fajtánál a két
ivar egymástól e tekintetben nem, vagy csak jelentéktelen
mértékben tér el. Azonban már számos, közölt tényből tudjuk,
hogy a bőr színét valamennyi fajtabéli ember a szépség egyik
igen fontos elemét tekinti; úgy, hogy ez olyan jellemvonást
képez, a mely az ivari kiválás útján szintén módosulhatott, a
mint ez az alsóbb rangú állatoknak számtalan esetében meg
történt. Első szempillantásra monstruózus föltevésnek látszik,
hogy a néger fényes-feketeségét ivari kiválás útján nyerte volna;
de e nézetet különféle analógiák támogatják, és tudjuk, hogy
a négerek saját feketeségüket bámulják. Ha az emlősöknél a két
ivar színre nézve egymástól különbözik, ilyenkor a hím gyakran
fekete, vagy sokkal sötétebb színű mint a nőstény ; és csupán
csak az átöröklés alakjától függ, hogy vájjon ez, vagy egy
376 AZ E M B E R III. RÉSZ.
másik szín mindkét ivarra, vagy pedig csupán csak az egyikre

öröklődjék át. A Pithecia satanas-nvk kicsiben való hason
latossága a négerhez, az ő fénylő fekete bőrével, forgó fehér
szemgolyóival s a feje tetején levő haj választékkal, majdnem
a nevetségig megy.
Az arcz színe a majmok különböző fajainál sokkal inkább
eltérő mint az emberfajtáknál, és van némi alapunk annak
a fölvételére, hogy a majmok bőrének a vörös, kék, narancs,
majdnem fehér és fekete színezete, még akkor is, ha ez
mindakét ivarnál közösen elöfordúl, épugy mint a szőrbun
dájuknak a fénye s a díszül szolgáló bajcsomók a fejők körül,
mind ivari kiválás útján szereztettek meg. Minthogy az egyes
jellemvonások kifejlődésének a sora a növekvés alatt általában
azt az egymásutánt jelezi, a melyben valamely fajnak a jellem
vonásai a megelőző nemzedékek alatt kifejlődtek és módosul
tak, és minthogy a különféle emberfajtáknak az újszülött
gyermekei a bőrük színére nézve korántsem különböznek oly
annyira egymástól mint a felnőttek — jóllehet testük még tel
jesen szőrtelen — úgy ebben némi bizonyságunk van arra
nézve, hogy a különböző fajtáknak a színezete a testnek
elszőrtelenedését követő időszakban jött létre, a minek az em
beriség történetének igen ősrégi időszakában kellett végbe-
mennie.
Összefoglalás. — Következtethetjük, hogy a féríiu tete

mesebb nagysága, ereje és nagyobb bátorsága, harcziassága,
valamint erélye a nőhöz képest már a kezdeties ősidőkben
szereztetett meg és hogy utóbb öregbedett főleg a verseny
társakkal a nők birtokáért folytatott küzdelemben. A férfinak
nagyobb értelmi ereje és feltaláló tehetsége valószínűleg a ter
mészetes kiválással van összefüggésben, kapcsolatban a szokás
nak átöröklött hatásával; mert a legjóravalóbb emberek saját
maguknak, nejöknek s utódaiknak a megvédésében és a róluk
való gondoskodásában a legnagyobb sikert érték el. A mennyire
XX. FEJ. M ÁSO DRENDŰ IV A R J E L L E M E I. 377
a tárgynak felette bonyolult természetéből ítélnünk lehet, úgy

látszik, mintha a mi majomféle hím törzsszülőink a szakállukat
díszesség okáért nyerték volna, hogy azzal a másik ivart meg
bűvöljék vagy felingereljék, és hogy azt utóbb csak a hím iva
dékaikra származtatták át. Hasonlóképen a nők is nyilván iva-
ruk díszessége kedvéért vesztették el legelőször a szőrmezüket;
csakhogy ők e jellemvonásukat majdnem egyformán mindkét
ivarú ivadékaikra átszármaztatták. Nem valószínűtlen, hogy a
nőstények még más tekintetben is ugyanily czélból és ugyanily
eszközök által szenvedtek módosulást; úgy, hogy a nők kelle
mesebb hangra tettek szert és szebbek lettek mint a férfiak.
Különös figyelmet érdemel, hogy az emberiségnél az ivari
kiválásra nézve a körülmények sokkal kedvezőbbek voltak abban
a korai ősidőben, mikor az ember épen embernyi rangját elérte,
mint a későbbi időszakokban. Mert akkoron őt, a mint bízvást
következtethetjük, inkább ösztöuszerű szenvedélyei és kevésbbé
a vigyázat és az okosság vezérelték. Az ős akkoriban féltékenyen
őrzé a feleségét vagy feleségeit; akkor sem gyermekgyilkosságot
nem követett el, sem a feleségét pusztán csak hasznos rabszol
gául nem tekinté, sem pedig a leányait kora gyermekségükben
el nem jegyzé. Ennek kapcsán azt következtethetjük, hogy az
emberfajták, a mennyiben az ivari kiválás tekintetbe jön, főleg
ebben az igen távoli időszakban különültek e l; és ez a követ
keztetés arra a nevezetes tényre vet fényt, hogy ama legrégibb
időszakban, a melyről nekünk egyáltalában tudomásunk van,
az emberfajták már majdnem, vagy pedig egészen teljesen
olyan különbözőkké lettek egymástól, mint a milyen különbö
zők jelenleg is.
Az ivari kiválásnak az emberiség történetében gyakorolt
szerepéről itt fölemlített nézetek nélkülözik a tudományos sza
batosságot. Az, a ki ezt a ható okot az alsóbb rangú állatok
esetében el nem fogadja, nem igen fogja tekintetére méltatni
mindazt, a mit én az utóbbi fejezetekben az emberről írtam.
Pozitive nem tudjuk megmondani, vájjon ez — és nem a
‘»78 AZ EM BER III. RKSZ.
másik — jellemvonás módosult ekkép; azonban ki van mutatva,

hogy az emberfajták egymástól és a legközelebbi rokonaiktól
különböznek bizonyos jellemvonásokra nézve, a mely jellem
vonások az ő köznapi életszokásaiknak semmiféle javára sem
szolgálnak, s a melyek igen is valószinűleg az ivari kiválás
útján szenvedtek módosúlást. Láttuk, hogy a legalsóbb rangú
vadak között mindenik törzsnek a népe csodálja az ő saját
fajvonásait,— a fejőknek és arczuknak a formáját, a pofacsont
jaiknak négyszögletességét, orruknak a kiállását vagy belapult-
ságát, bőrüknek a színét, hajuknak a hosszaságát, arczuknak és
testüknek a szőrtelenségét, vagy nagy szakálluknak a jelenlétét
s így tovább. Nem múlhatott tehát, hogy ezek és más ilyesféle
pontok lassanként és fokozatosan túlzásba át ne menjenek
azáltal, hogy mindenik törzsben az erősebb és tehetségesebb
férfiak, mint a kiknek a legnagyobb számú ivadékot sikerült
fölnevelni, számos nemzedékeken át a legjellemzettebb és ezért
egyszersmind a legvonzóbb nőket választották maguknak fele
ségül. En részemről arra a következtetésre jövök, hogy mind
azon okok között, melyek az egyes emberfajták és bizonyos
fokban az ember és az alsóbb rangú állatok között a külső
megjelenésben való eltérésekre vezettek : az ivari kiválás volt
a legesleghatásosabb.
HUSZONEGYEDIK FEJEZET.
ÁLTALÁNOS ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉS.
A legfőbb következtetés, hogy az ember alsóbbb rangú alaktól származik. —

A kifejlődés módja. — Az ember genealógiája. — Értelmi és erkölcsi tehet
ségek. — Ivari kiválás. - Befejező megjegyzések.
t ^ övid összefoglalás elég lesz, hogy e munkának lényeges

pontjait újra az olvasó emlékezetébe idézzük. A felhozott
nézetek közül számosán igen spekulativ természetűek, s egy-
némelyikök kétségkívül tévesnek fog bebizonyulni; csakhogy én
minden esetben okát adtam, mi vezetett engem inkább az
egyik nézetre mint a másikra. Érdemesnek mutatkozott meg
kísérteni, hogy a fejlődés elve mennyire képes fényt deríteni
az ember természettörténetének egyik legbonyolúltabb problé
májára. A valótlan tények felette kártékonyak a tudomány
haladására nézve, mert azok gyakran sokáig fenmaradnak ;
a valótlan nézetek ellenben, lia csak némi bizonyítékra támasz
kodnak, keveset' ártanak, mert kiki üdvös élvezetet talál a
valótlanságuk bebizonyításában; és ha ez megtörtént, a hibá
nak egyik útja el van zárva s az igazság felé vezető ösvény
gyakran ugyanazzal az alkalommal feltárul.
A legfőbb következtetés a melyre jöttünk s a melyet
jelenleg számos búvár, a kik e tekintetben józan Ítéletet hozni
igen illetékesek, magáévá tett, abban áll, hogy az ember vala
mely kevésbbé magas szervezetű alaktól származott. Az alap,
a melyre ez a következtetés fektetve van, soha sem fog meg-
ingattathatni, mert a szoros hasonlatosság az ember és az
380 AZ EM BER SZÁ R M A ZÁ SA . III. RKSZ
embrionális fejlődésben levő alsóbb rangú állatok között, vala

mint a közöttük való hasonlatosság a szerkezetnek és alkatnak
számtalan pontjára nézve — és pedig egyaránt az igen fonto
sakra és a csekély fontosságúakra nézve, — a csökevények, a
melyek az ember testében megmaradtak és a rendet megbontó
visszaütésok, a melyekre az ember alkalmilag hajlamos: mind
olyan tények, a melyeket eltagadni nem lehet. Ezek régóta
ismeretesek, de mostanig mit sem tudtak nekünk mondani az
ember eredetére nézve. Ha azonban ezeket most az összes szervi
világról való tudományunk fényénél nézzük, a jelentésük félre
érthetetlen. A fejlődésnek nagy elve világosan és szilárdan áll
előttünk, ha a tényeknek e csoportjait másokkal kapcsolatosan
veszszük tekintetbe, mint a milyenek az egyazon csoport tagjai
nak a kölcsönös rokonsága, földrajzi elterjedése a múltban és
a jelenben, valamint a geológiai egymásutánja. Hihetetlen, hogy
mindeme tények valótlant mondanának. Az, a ki nem elégszik
meg azzal, hogy a természet tüneményeit a vad ember módjára
összefüggés nélkül tekintse, nem hiheti többé, hogy az ember
a teremtés különálló cselekvényének a műve; kénytelen elis
merni, hogy az emberi embriónak példáúl a kutyáéhoz való
szoros hasonlatossága, koponyájának, végtagjainak a szerkezete,
s az egész testalakjának a többi állatokkal való azonos terve
zete, függetlenül attó l, hogy a részek mire használtatnak;
a különböző képletebnek az alkalmi visszatérése, mint példáúl
olyan izmoké, a melyekkel az ember rendszerint nem bír, de
a melyek a négykezűeknél közönségesen mind előfordúlnak
és az analóg tényeknek egy egész halm aza: mind a legnyil
vánvalóbb módon utalnak arra a következtetésre, hogy az
ember más emlősökkel együtt származéka valami közös törzs
szülőnek.
Láttuk, hogy az ember testének valamennyi részében és
szellemi sajátságaiban folytonosan mutatkoznak egyeni különb
ségek. Ezek a különbségek vagy elváltozások, a mint látszik,
ugyanazon okoktól hozatnak létre és ugyanazon törvényeknek
XXI. FEJ. Ö SSZEFO G LA LÁS ÉS K Ö VETK EZTETÉS. 381
hódolnak mint az alsóbb rangú állatoknál. Mindkét rendbeli

esetben az öröklékenységnek hasonló törvényei uralkodnak.
Az ember nagyobb mértékben szaporodik mint fentartásának
az eszközei; következésképpen alkalmilag a létért való heves
küzdelemnek' van alávetve, a mikor a természetes kiválás meg
teszi a maga hatását, bármily czélból tegye is azt. Arra, hogy
hasonló természetű, erősen jellemzett elváltozások egymásután
föllépjenek, semmikép sincs kényszerítő szükség; az egyéneknek
jelentéktelen, ingadozó különbségei elégségesek e tekintetben
a természetes kiválás munkájához; nincsen azonban semmiféle
okunk annak a föltevésére, mintha ugyanabban a fajban, a
szervezetnek valamennyi része ugyanazon egy fokig törekednék
elváltozni. Biztosak lehetünk, hogy a testrészek hosszantartott
használatának vagy nemhasználatának átöröklött hatásai ugyan-
egy irányban sokat közreműködtek a természetes kiválással.
Módosulások, melyek annak előtte fontos jelentőségűek valá-
nak, de többé semmiféle különös haszonra nem valók, hossza
san öröklődnek tovább. Ha az egyik testrész módosult, más
részek szintén elváltoznak a kölcsönös viszonyosság elvénél
fogva, a mire nézve példáink vannak a kölcsönös eltorzulások
számos nevezetes esetében. Valamit a körülvevő életföltételek
közvetetlen és határozott működésének is lehet tulajdonítani,
mint például a táplálék bőségének, a melegség, vagy a nedves
ség befolyásának ; és végre, számos csekély élettani jelentőségű
és nehány valóban nagy fontosságú jellemvonás az ivari kiválás
útján keletkezett.
Nincs kétség, hogy az embernek, éppúgy mint bármely
más állatnak, vannak szervi képletei, a melyek, a mi korlátolt
tudomásunk szerint, sem most, sem annak előtte semmiféle
haszonra nem voltak, és pedig sem az általános életföltételek,
sem pedig az egyik ivarnak a másikhoz való viszonya szem
pontjából. Az ilyen képleteket a kiválásnak semmiféle neme,
se pedig a részek használatának vagy nemhasználatának átörök
lött hatásai meg nem magyarázzák. Mindazáltal tudjuk, hogy
3 8 2 AZ EM BER SZ Á R M A Z Á SA . III. RKSZ.
számos idegenszerű és erősen bélyegzett sajátság alkalmilag

domesztikált termékeinkben is előfordul, és, ha az ezeket elő
idéző, előttünk ismeretlen okok nagyobb egyformasággal hat
nának, valószínűleg a fajnak valamennyi egyéneinél közösen
fordulnának azok elő. Remélhetjük, hogy az ilyen alkalmi
módosulások okait majdan, különösen pedig a torzulatok tanul
mánya által, némileg meg fogjuk ismerni; miért is a kísérle
teket tevő búvárok, mint példáúl Camille D areste munkái,
sokat ígérők a jövőre nézve. Általánosságban csak azt mond
hatjuk, hogy minden egyes csekély elváltozásnak s minden
egyes torzulatnak az oka inkább a szervezetnek az alkotmá
nyában rejlik mint a körülvevő természeti föltételekben; minda
mellett bizonyos, hogy az új és megváltozott föltételek számos
szervi változás előidézésében nevezetes szerepet játszanak.
Az imént részletesen felhozott módok segélyével, s talán
még más, eddigelé föl nem fedezettek hozzájárulásával, emel
kedett az ember a mai állapotára. De azóta, hogy az emberi
rangot elérte, különálló fajtákra, vagy a mint ezeket sokkal
helyesebben nevezhetjük, alfajokra oszlott. Ezek közül néme
lyik, mint példáúl a néger és az európai, egymástól olyannyira
különvált, hogy, ha belőlük valamely természetbúvár példá
nyokat minden további tájékoztató értesítés nélkül kapna ke
zébe, ő azokat minden kétség nélkül jó és igazi fajok példányaiul
tekintené. Azonban számos jelentéktelen szervezeti részletre,
valamint számos szellemi sajátságra nézve, valamennyi ember
fajta megegyez egymással; úgy, hogy ezeket csak az egy közös
törzsszülőtől való öröklés által lehet megmagyarázni; és az ily
módon jellemzett törzsszülőt már valószínűleg megillette az
emberi rang.
Nem szükséges fölvenni, hogy minden egyes fajtának a töb
biektől, és valamennyinek a közös törzstől való eltérése a törzs
szülőknek egyetlen párjára volna visszavezethető. Ellenkezőleg,
a módosulás folyamatának mindenik fokán, mindazok az
egyének, a kik az életföltételeikhez képest, habár különböző
XXI. FKJ. Ö SSZEFO G LA LÁS ÉS K Ö VETK EZTETÉS. 383
mértékben, a legalkalmasabban voltak szervezve, bizonyára

nagyobb számmal maradhattak életben, mint a kevésbbé alkal
mas egyének. Ez a folyamat hasonló lehetett ahhoz, a melyet
maga az ember követ, mikor nem szándékosan válogatja ki
a különös állati egyéneket, hanem a jobb példányokat mind
tovább tenyészti, a selejtesét pedig elhanyagolja. Az ember így
a tenyészetét lassan, de biztosan módosítja és öntudatlanúl uj
irányba tereli. Ugyanez áll ama módosulásokra nézve, a melyek
a kiválástól függetlenül jöttek létre, és a melyek olyan elvál
tozásoktól függnek, a melyek a szervezet természetétől és a
körülvevő életföltételek hatásától, vagy pedig a megváltozott
életszokásoktól erednek: itt az egyik pár nem sokkal teteme
sebb mértékben módosulhatott mint az ugyanazon vidéken
lakó többi p á r; mert a szabad kereszteződés által valamennyien
folytonosan keverődtek egymással.
Ha tekintetbe veszszük az ember embrionális szerkezetét, —
a homológiákat a melyek az alsóbb rangú állatokkal együtt
mutatkoznak rajta, — a csőké vényeket, a melyeket megtartott, —
s a visszaütéseket, a melyeknek alá van vetve: részben vissza
idézhetjük képzeletünkbe ősi törzsszülőinknek az előbbeni álla
potát, és megközelítőleg kijelölhetjük hetyöket a zoológiái soro
zatban. Ekként azt tandíjuk, hogy az ember valami szőrös,
farkkal ellátott, négylábú, valószínűleg fán tartózkodó s az
O-Világban lakó állattól származott. Ez a lény, ha a természet
búvár egész szervi alkotását megvizsgálná, a négykezűek közzé
/ m / '
volna sorolandó, és pedig, mint az 0- és Uj-Világ majmainak

ekkoráig a legrégibb törzsszülője. A négykezűek és valamennyi
magasabb rangú emlős valószínűleg valami régi erszényes
állattól származott, s ez ismét az eltérő alakoknak hosszú során
át valamely kétéltűféle lénytől, ez pedig valamely halféle lénytől
származott. A múlt idők homályának ködjén át láthatjuk, hogy
valamennyi emlősnek az ősi törzsszülője szükségképpen vízi
állat vala, a mely kopoltyúkkal volt ellátva, a melynek minde-
nik egyénében együtt megvolt a két ivar és a melyben az állati
384 AZ EM BER SZ Á R M A Z Á SA . III. RÉSZ.
test legelőkelőbb szervei (mint az agyvelő és a s z ív ) tökélet

lenül, vagy pedig egyáltalában nem voltak kifejlődve. Ez az
állat, a mint látszik, sokkal inkább hasonlíthatott a most
élő tengeri Ascidiák álczáihoz, mint bármely egyéb ismert
alakhoz.
Midőn az ember eredetére vonatkozólag e következtetésre
jutunk, ez ellen értelmi tehetségeink és erkölcsi hajlamaink
magas foka a legnagyobb nehézséget támasztja. Azonban min
denkinek, a ki a fejlődés elvét elfogadja, be kell látnia, hogy
a magasabb rangú állatok szellemi tehetségei, a melyek fokra
nézve bár olyannyira különbözők is, de lényegökre ugyanolya
nok mint az emberéi, a további előrehaladásra képesek. így a
köznek a távolsága egy magasabb rangú majom és egy hal,
vagy egy hangya és egy pajzstetű szellemi tehetségei között
véghetetlen nagy, és az állatok e tehetségeinek kifejlődésében
még sem mutatkozik semmiféle különös nehézség; mert, leg
alább a mi a domesztikált állatainkat illeti, ezeknek a szellemi
tehetségeik bizonyára változók és e változások öröklékenyek.
Senki sem vonja kétségbe, hogy e tehetségek a legnagyobb
fontosságúak az állatokra nézve, mikor természetes állapotuk
ban élnek. Ennek okáért a körülmények a természetes kiválás
utján való kifejlődésükre kedvezők. Ugyanezt a következtetést
kiterjeszthetjük az emberre is ; reája nézve az értelemnek rend
kívül nagy fontosságúnak kellett lenni, és pedig már igen távoli
őskorban; mert ez tette őt képessé a beszédet föltalálni és
használni, fegyvereket, eszközöket, kelepczéket stb. készíteni,
a mely eszközök segélyével, támogattatva társadalmi szokásai
által, már régóta a leghatalmasabb uralkodó lön valamennyi
élő lény között.
Bizonyára nagy lépést tett előre az értelem kifejlődése,
mihelyt a félig művészetül, félig ösztönül tekintendő beszéd
használatba jött; mert a beszéd folytonos használata vissza
hatással volt az agyvelőre és átöröklött hatást hozott létre,
a mi megfordítva ismét a beszéd tökéletesítésére hatott vissza.
X XI. FEJ. Ö SSZEFO GLALÁS ÉS K Ö V ETK EZTETÉS. 385
A mint Chauncey Wright1 helyesen megjegyezte, az ember

agyvelejének nagysága a testéhez képest, összehasonlítva az
alsórendű állatokkal, főleg valamely egyszerű alakú beszéd
nek — ama bámulatos gépezetnek — a használatára vezethető
vissza, a mely valamennyi tárgyat és sajátságot jelekkel lát el
és gondolatmeneteket fakaszt, a melyek a puszta érzéki benyo
másokból soha sem támadhattak volna, vagy ha támadtak volna
is, soha nem lettek volna követhetők. Az ember magasabb
értelmi tehetségei, mint a megfontolás, az abstrakczió, az öntu
dat stb. valószínűleg a többi szellemi tehetsegek folytatott
tökéletesítésének és gyakorlatának a következményei.
Az erkölcsi tulajdonságok kifejlődése még érdekesebb
probléma. Alapjuk a társadalmi ösztönökben rejlik, a mely
kifejezésen a családi ragaszkodást is beleértjük. Ezek az ösztö
nök véghetetlen bonyolúlt természetűek, a melyek az alsóbb-
rangú állatoknál bizonyos, határozott cselekvésekhez különös
hajlamokat idéznek elő ; azonban reánk nézve a jelentősebb ele
mek, a szeretet és az ettől önálló irányú rokonszenv. Társadalmi
ösztönökkel bíró állatok másoknak a társaságán gyönyört érez
nek, egymást a veszedelemre figyelmeztetik és védik, valamint
egymásnak különböző módon segítségére vannak. Ezek az ösz
tönök a fajnak nem valamennyi egyénére terjednek ki, hanem
csak egyazon községéire. Minthogy a társadalmi ösztönök a
fajra nézve nagy mértékben jótékonyak, valószínűleg a termé
szetes kiválás útján keletkeztek.
Erkölcsi lény az olyan, a mely képes, előbbi eselekvényeit
s ezek indító okait meggondolni, — egynémelyiköket helyeselni,
másokat pedig rosszalní; és az a tény, hogy az ember az egye
düli lény, a melyet biztossággal ilyennek jelölhetünk, képezi
a legeslegnagyobb különbséget közötte és az állatok között.
A negyedik fejezetben azonban törekedtem kimutatni, hogy az
1 On the L im its o f N a tu ral Sclection (North American Keview.

Oct. 1870. 295. 1.)
D arw in. A z em ber s z á rm a z á sa . II. 25
386 AZ EM BER SZÁ R M A ZÁ SA . III. RÉSZ.
erkölcsi érzet először nem más, mint a társadalmi ösztönök

kitartó természetének és folytonos jelenlétének a következ
ménye ; másodszor, hogy nem más, mint a társak részéről való
méltánylás, helyeslés és rosszalás következménye; és harmad
szor, hogy annak a körülménynek a következménye, mely
szerint az ember szellemi tehetségei magas fokban tevékenyek
és, hogy a múlt eseményeknek a benyomásai benne felette
élénkek, — a mely tekintetben az ember az alsóbb rangú álla
toktól eltér. Eme lelki állapota következtében az ember nem
kerülheti ki, hogy hátra és előre ne tekintsen és, hogy az njabb
benyomásokat a régiekkel össze ne hasonlítsa. Miért is, ha
alkalmilag valamely ideiglenes vágya vagy szenvedélye a társa
dalmi ösztöneit legyőzte, erről gondolkodik, és az ilyen elmúlt
vágyaknak most már gyöngült benyomását összehasonlítja az
állandóan jelenlévő társadalmi ösztönnel; és ekkor a ki nem
elégítésnek az az érzete fog benne felébredni, a melyet vala
mennyi ki nem elégített ösztön okoz. Ennek következtében
az ember elhatározza magában, hogy a jövőre másként fog cse
lekedni, — és ez az ő lelkiismerete. Mindenik ösztön, a mely
folytonosan erősebb és tartósabb mint a másik, olyan érzetet
kelt föl, a melyről — hogy úgy fejezzük ki magunkat — azt
mondjuk, hogy engedelmeskedni tartozunk neki. Ha egy vizsla
képes volna előbbi magaviseleté felett elmélkedni, azt mondaná
önnönmagának (a mit mi valóban mondunk róla): én nekem
azt a nyúlat meg kellett volna állanom, nem pedig a múló
kisertésnek engedve, utánna iramodnom és hajtanom !
A társas állatok részben bizonyos belső kívánságtól ösztö
k éltelek arra, hogy az egyazon község tagjainak általános
módon a segítségökre legyenek; de sokkal közönségesebben
arra, hogy bizonyos meghatározott cselekvést végrehajtsanak.
Az embert ugyanez az általános kívánság készteti, hogy ember
társainak segítsen; csakhogy neki kevés, vagy egyáltalában
nincsenek specziális ösztönei. Az ember még abban is eltér az
alsóbb rangú állatoktól, hogy a vágyait szavakkal képes kifejezni,
XXI. FEJ. Ö SSZEFO G LA LÁS ÉS KÖ VETK EZTETÉS. 387
a melyek ekkép a kívánt és a nyújtott segítségre elvezetnek.

A segélynyújtásnak az indító oka az embernél szintén jelenté
kenyen módosult; mert az már többé nem egyszerűen vak,
öszíönszerű hajlamból áll, hanem nagyrészt embertársainak a
dicsérete vagy becsmérlése van rá befolyással. Mindkettő, úgy
az elismerés és dicséretnyilvánítás, mint a becsmérlés, rokon-
szenven alapúi, és ez az az indúlat, miként láttuk, a mely a
társadalmi ösztönök legjelentékenyebb elemeinek egyike. Jól
lehet a rokonszenvet ösztönül bírjuk, mindazáltal a gyakorlás
és szokás által ez is tetemesen erősbűi. Minthogy minden ember
a saját boldogságát óhajtja, a dicséretet és a korhol ást a cselek-
vényekért és indító okaikért abban a mértékben szokás osztani,
á melyben ama czélhoz elvezetnek; és minthogy a boldogság
az általános jólétnek lényeges része, a «legnagyobb boldogság»
elve közvetve majdnem helyes mértékét teszi a jogosnak és
a jogtalannak. Abban a mértékben, a melyben az értelmi erők
előre haladnak és a tapasztalás gyarapodik, az egyéniség jelle
mére valamint a közjóra a magaviselet bizonyos nemeinek a
távolabbi hatásai is észrevehetőkké válnak, és ekkor az erények
is, a melyek magára az egyéniségre vonatkoznak — a mennyi
ben most már a közvélemény hatáskörébe esnek — dicséretet,
a velők ellenkező tulajdonságok pedig gyalázatot aratnak. Azon
ban a kevésbbé művelt nemzeteknél az értelem gyakran téved,
es számos rossz szokás, valamint a babonának alakjai ugyan
ilyen tekintet alá esnek és következésképpen magasztos eré
nyekül tekintetnek, s a megsertésök nehéz bűnténynek tartatik.
Az erkölcsi tehetségeket általánosan, és pedig joggal maga
sabb értéküeknek becsülik mint az értelmi tehetségeket. Csak
hogy eszünkben kell tartanunk, hogy az értelemnek abbeli
működése, mikor az elmúlt benyomásokat élénken megújítja,
egyik lényeges, habár csak másodrendű alapja a lelkiismeretnek.
Ez a tény a legfontosabb érvet szolgáltatja arra nézve, hogy
valamennyi emberi lénynek az értelmi tehetségeit minden lehető
módon fejleszteni és nevelni szükséges. Kétségkívül a lomha
388 AZ EM BER SZÁ R M A ZÁ SA . III. RÉSZ.
eszű ember is felserkenhet jótettekre és meglehetősen érzékeny

lelkiismeretű, ha a társadalomhoz való ragaszkodás és a rokon-
szenvek benne jól ki vannak fejlődve. De mindaz, a mi csak
az ember képzelő tehetségét élénkebbíti, és a mi csak az elmúlt
benyomások újból való felidézésének és azok összehasonlításá
nak a szokását erősíti: egyszersmind a lelkiismeretet is érzéke
nyebbé teszi és, bizonyos fokban, még a gyenge társadalmi
vonzalmakat, valamint a rokonszenveket is kiegyenlíteni és
pótolni lesz képes.
Az embernek erkölcsi természete a mostani magaslatát
részben az értelmi erők előhaladása által, következésképpen az
igazságos közvélemény által, de különösen pedig azáltal érte el,
hogy az ember rokonszenvei gyengédebbeké váltak, vagy hogy
a szokás, a példaadás, a tanítás és a gondolkodás hatásai által
szélesebb körűek lettek. Nem valószínűtlen, hogy hosszas gya
korlat által az erényes törekvések átöröklődnek. A műveltebb
fajtáknál a mindenlátó Istenség létezéséről való meggyőződés
hatalmas befolyást gyakorolt az erkölcsösség előrehaladására.
Elvégre is, az ember a társai részéről jövő dicséretet vagy kor-
holást nem tekinti többé egyedüli irányadójáúl, jóllehet vannak,
a kik e befolyás alól ki tudják magukat vonni, hanem az értelem
ellenőrízete mellett a szokásszerű meggyőződései azok, a mik
neki a legbiztosabb vezérfonalat nyújtják. Ekkor a lelkiismerete
az ő legfőbb bírája és intő őre. Mindamellett az erkölcsi érzet
első alapja és eredete a társadalmi ösztönökben — a rokon-
szenvet is ideértve — rejlik; és ezek az ösztönök eredetileg
éppúgy, mint az alsóbb rangú állatoknál, kétségkívül a termé
szetes kiválás útján keletkeztek.
Az Istenben való hitet gyakran nemcsak a legnagyobb,
hanem egyszersmind a legtökéletesebb különbségűi vették fel
az ember és az alsóbb rangú állatok között. A mint azonban
láttuk, lehetetlen azt állítani, mintha ez a hit az emberben
veleszületett vagy ösztönszerű volna. Másfelől a mindeneket
átható spirituális erőkről való hit általánosnak látszik, és úgy
XXI. FEJ. Ö SSZEFO G LA LÁS ÉS KÖ VETK EZTETÉS. .3 8 9
tetszik, hogy nem egyébb az, mint következménye az ember

gondolkodó erejében tett tetemes előrehaladásnak és a képzelő
erő, a kíváncsiság és a csodálat tehetségében való egy még
nagyobb előrehaladásnak. Én jól tudom, hogy a vélt ösztön
szerű hitet az Istenben sok ember bizonyítékul használta fel
magának az Istennek létezése mellett. De ez elsiettetett érvelés;
mert akkor kénytelenek volnánk számos kegyetlen és rossz
indulatú szellemnek a létezésében is h in n i, a melyeknek
csak kevéssel több erejök van mint magának az embernek;
mert az ezekben való hit sokkal általánosabb mint a jótevő
Istenségben való hit. A világegyetem univerzális és jóakaró
Teremtőjéről való eszme, a mint látszik, nem támad előbb az
emberi lélekben, mint mielőtt ez a hosszan folytatott művelődés
által fennköltté nem válik.
A ki az embernek valamely alsóbb rangú szerves alakból
való fejlődésében hisz, természetesen azt fogja kérdezni, miként
illik ez össze a lélek halhatatlanságáról való hittel ? A barbár
emberfajtáknak, a mint Sir J. Lubbock megmutatta, nincsen
ilyennemű határozott hitök. De a vad embe reknek eredeti hité
ből merített érveknek, a mint az imént láttuk, vagy csekély,
vagy semmi jelentőségök sincs. Kevés embernek okoz töpren
gést a meghatározásnak a lehetetlensége, hogy — kezdve a
picziny csirahólyagcsa első nyomától — az egyes egyén fejlődé
sének melyik határozott szakában válik az ember halhatatlan
lénynyé; és itt nincs is nagyobb ok a töprengésre, mert ezt az
időszakot a fokozatosan fölfelé haladó szervi sorozatban sem
lehet semmiképpen sem meghatározni.2
Én jól tudom, hogy a következtetéseket, a melyekre én
e munkában jutottam, némelyek igen vallástalanoknak vádol
ják; de az, a ki ezt teszi, köteles megmutatni, hogy miért volna
magasabb fokban vallástalan az embernek, mint különálló
2 Rév. P icton J. A. e tárgyról New Themis and the old Faith

1870. czímü munkájában értekezik.
390 AZ EM BER SZ Á R M A Z Á SA . III. RÉSZ.
fajnak az eredetét valamely alsóbb rangú alaktól való szár

maztatás útján az átalakulás és a természetes kiválás törvé
nyeiből magyarázni, mint az, mikor az egyénnek a születését
a közönséges szaporodás törvényeiből magyarázzuk. Mindkét
születés, t. i. úgy a fajnak, mint az egyénnek a születése,
egyenlőképpen teszi az eredmények ama nagy egymásután
jának a részét, a melyeket a vak véletlen következményeiül
elfogadni, eszünk erősen vonakodik. Az értelem fellázad az
ilyen következtetés ellen, akár vagyunk képesek elhinni, hogy
a testi szerkezetnek bármilyen csekély elváltozása, hogy a há
zasságban minden párnak az egybekelése, hogy minden egyes
magszemnek az elvetése és más ilyenféle események, valami
specziális czélra rendelvék, akár pedig nem.
Az ivari kiválás e munkában terjedelmes hosszasággal
tárgyaltatott; mert, a mint kimutatni törekedtem, a szerves
világ történetében fontos szerepet játszott. Jól tudom, hogy sok
még kétséges marad, de én törekedtem az egész esetről tűrhető
áttekintést nyújtani. Az állatvilág alsóbb osztályaiban az ivari
kiválás, úgy látszik, semmiféle hatást nem gyakorolt; az ilyen
állatok gyakran az egész életökre egy helyhez vannak kötve,
vagy pedig ugyan egy egyénben mindakét ivar egyesülten fordúl
elő, vagy pedig, a mi még fontosabb, az ő felfogási és értelmi
tehetségeik nem tettek még kellő előhaladást, hogy a szerelem
nek és a féltékenységnek érzelmeit bírhatnák, vagy, hogy vá
lasztást gyakorolhatnának. Azonban, mihelyt az Ízeltlábúakhoz
és emlősökhöz jutunk, úgy tapasztaljuk, hogy az ivari kiválás
az állatvilág e két nagy al-országának még a legalsóbb osztá
lyaiban is sokat vitt véghez.
A két ivar között való különbségek az állatország külön
böző nagy osztályaiban, az emlősök, madarak, csúszó-mászók,
halak, rovarok, sőt még a rákok osztályában is — közel ugyan
azon szabályok szerint irányulnak. A toborzók (a választást
tevők) majdnem mindig a hímek s egyedül ők vannak különös
fegyverekkel ellátva a vetélytársaikkal való viaskodásra; általá-
XXI. FEJ. ÖSSZEFO GLALÁS ÉS K Ö VETK EZTETÉS. 391
bán véve erősebbek és nagyobbak mint a nőstények, és a bátor

ságnak meg a harcziasságnak a szükséges tulajdonságait is
bírják. A hímek vagy kizárólag, vagy a nőstényeknél sokkal
magasabb fokban vannak ellátva az énekes és a hangszeres
zene szerveivel, valamint illatot árasztó mirigyekkel. A hímek
véghetetlenűl változatos függelékes képletekkel, a legragyogóbb
és a legfeltűnőbb, gyakran a legelegánsabb minták szerint
összeállított színekkel vannak feldíszítve, a nőstények pedig
dísz nélkül maradtak. Ha a két ivar a fontosabb képletekre
nézve eltér egymástól, mindig a hím az, a mely a nősténynek
a kikémlésére, különös érzékszervekkel, utolérésére mozgás
szervekkel és hatalmába kerítésére fogó szervekkel van ellátva.
E különböző, a nősténynek elbűvölésére és birtokban meg
tartására szolgáló képletek a hímben az esztendőnek gyakran
csak egy része alatt, t. i. a párosodás időszakában érik el a
kifejlettségöket. Mindezek sok esetben kisebb vagy nagyobb
mértékben a nőstényekre is át vannak vive, és ez utóbbi
esetekben csak mint csökevények mutatkoznak. A kiherélés
után azonban a hímeknél is elvesznek, vagy sohasem jönnek
létre. Általában véve, a hímnek nem korai ifjúságában, hanem
röviddel az ivarérettség kora előtt fejlődnek ki. Innét van, hogy
a legtöbb esetben mindakét ivarbeli fiatalság egymáshoz, a
nőstények pedig éltök hosszáiglan hasonlítanak fiatal utódaik
hoz. Majdnem valamennyi na^y osztályban fordul elő nehány
kevés anomál eset, a melyekben a két ivarnak sajátos jellem
vonásai majdnem teljesen fölcserélt viszonyban vannak; úgy,
hogy a nőstények jellemvonásokat vesznek föl, a melyek volta
képpen a hímekéihez tartoznak. — Ez a meglepő egyöntetűség
a törvényekben, a melyek a két ivar különbségeit oly számos,
egymástól távol álló osztályokban szabályozzák, megérthető,
ha fölveszszük, hogy egy közös ok volt tevékeny, t. i. az ivari
kiválás.
Az ivari kiválás attól a sikertől függ, a melyet bizonyos
egyének más — de ugyanazon ivarú — egyének felett kivívnak
3 92 AZ EMBER SZÁRMAZÁSA. III. RÉSZ.
a faj fenntartására való tekintettel; a természetes kiválás pedig

attól a sikertől, a melyet mindkét ivar, az élet valamennyi
szakában az életföltételekkel szemben kivív. Az ivarbeli verseny
kétféle; az egyikben egyazon, még pedig általában a hím egyé
nek közt folyik a küzdelem, hogy a vetélytársak elűzessenek
vagy megölessenek, a mely versenynél a nőstények passzívok
maradnak; a másik verseny ugyan szintén egyazon ivar egyénei
között folyik, de abból a czélból, hogy a másik ivar egyénei,
még pedig legtöbbnyire a nőstények felizgattassanak és elbű-
völtessenek; és e versenyben a nőstények már nem maradnak
passzív állapotban, hanem a nekik kellemesebb harczosfélt
kiválasztják maguknak. A választásnak ez utóbbi módja szoro
san analóg azzal, a melyet az ember ugyan szándéktalanúl, de
hatással alkalmaz domesztikált termesztményeinél, hosszú időn
át állandóan kiválogatván a neki leginkább tetsző vagy legin
kább hasznos példányokat, a nélkül, hogy valami szándéka
volna a tenyészetben módosulást előidézni.
Az öröklés törvényei szabják meg, hogy a két ivar egyikétől
megszerzett jellemvonások az ivari kiválás által mindakét, vagy
pedig csak ugyanarra az egy ivarra származzanak-e át, valamint
azt az életkort is, a melyben e jellemvonásoknak kifejlődésre
kell jutniok. Úgy látszik, hogy az élet késő szakában jelentkező
elváltozások) közönségesen csak ugyanarra az ivarra származ
nak át. A változékonyság szükséges alapföltétele a kiválás hatá
sának, és ez utóbbitól teljesen független. Ebből pedig az követ
kezik, hogy az azonos általános természetű elváltozásokat az
ivari kiválás a maga javára használja fel és a faj fenntartása
czéljából gyarapítja; éppúgy, miként ezt a természetes kiválás
teszi az élet általános czéljaira való tekintettel. Miért is, ha a
másodrendű ivari jellemvonások mindakét ivarra egyformán
átszármaznak, csak analógia segélyével lehet őket a közönséges
faji jellemvonásoktól megkülömböztetni. Az ivari kiválás utján
létrejött módosulatoknak gyakran olyannyira kifejezett vonásaik
vannak, hogy sokszor a két ivart két külön fajhoz, sőt mi több,
XXI. FEJ. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉS. 393
két külön nemhez (genus) tartozónak vették. Az ilyen erősen

kifejezett különbségeknek bizonyos tekintetben nagy jelentősé-
gűeknek kell lenniök, hiszen tudjuk, hogy azok némely esetben
nemcsak a kényelem, hanem a valódi veszélyek ellen való
védekezés rovására is keletkeztek.
Az ivari kiválás hatásában való hit főleg a következő
megfontolásokon alapszik. Bizonyos jellemvonások csupáncsak
az egyik ivarra szorítkoznak, és már egyedül ez valószínűvé
teszi, hogy azok valami úton'módon a nemzés működésével
vannak összefüggésben. Ezek a jellemvonások számtalan eset
ben tökéletesen csak az ivarérettség szakában, és gyakran csak
is az évnek bizonyos részében, nevezetesen pedig állandóan a
párosodás évadjában fejlődnek ki. Az udvarlásnál (a kevés
kivételes eset elhagyásával) a hímek játszszák a tevékenyebb
szerepet, ők a jobban fölfegyvérzettek, és ők azok, a melyek
különböző módon vonzóbbakká válnak. Tüzetesen tekintetbe
kell venni, hogy a hímek gondot fordítanak bájaiknak éppen
a nőstények jelenlétében való kifejtésére és, hogy ők azokat
vagy ritkán, vagy pedig sohasenj mutogatják a szerelmeskedés
évadján kívül. Hihetetlen, hogy mindez szándék nélkül való
lenne. Végűi nehány emlősnél és madárnál határozott bizony
ságunk van arra nézve, hogy az egyik ivarnak egyénei eres
ellenszenvet vagy szeretetet tanúsítanak bizonyos egyének iránt,
a melyek a másik ivarhoz tartoznak.
Szem előtt tartva e tényeket és ama határozott eredménye
ket, a melyeket az ember a domesztikált állatoknál és a kultivált
növényeknél öntudatlan kiválasztás által elér, nekem majdnem
bizonyosnak látszik, hogy, ha az egyik ivar egyénei a nemze
dékek hosszú során át a másik ivarnak csak bizonyos egyénei
vel — a melyek valami különös módon vannak jellemezve —
szeretnek párosodni: az ivadék lassan, de biztosan fog ezen az
úton módosulást szenvedni. En nem törekedtem eltitkolni,
hogy, kivéve, azon eseteket, mikor a hímek nagyobb számban
vannak mint a nőstények, vagy pedig a hol polygámia uralko
394 AZ EMBER SZÁRMAZÁSA. III. RÚSZ.
dik, mennyire kétséges marad, hogy miként érik el a vonzóbb

természetű hímek azt, hogy számosabb ivadékokat hagyhatnak
hátra, a melyek díszítésükben vagy egyéb bájaikban való fel-
söbbségüket átöröklik — mint a kevésbbé vonzó természetű
hím ek; de megmutattam, hogy ez valószínűleg onnét van, hogy
a nőstények, még pedig főleg az életrevalóbb nőstények, a me
lyek első ízben párosodnak, nemcsak a vonzóbb, de egyszers
mind az erősebb és győztesebb hímeket kedvelik jobban.
Mindamellett, hogy több pozitív bizonyságunk van arra
nézve, hogy a madarak fényes és szép tárgyakat becsülnek,
mint például a lugasépítő madarak Ausztráliában, és minda
mellett, hogy a madarak az ének hatalmát bizonyosan nagyra
becsülik; én teljesen beismerem, hogy meglepő, hogy számos
madárnak és nehány emlősnek a nőstényei kellő ízléssel van
nak felruházva becsbe venni a díszítéseket, a melyeket okunk
van az ivari kiválásnak tulajdonítani; és még inkább meglepő
ez a csűszó-mászók, halak és rovarok eseteiben. Az alsóbb
rangú állatok szellemi képességeiről azonban tényleg igen keve
set tudunk. Azt nem vehetjük fel, hogy példáúl a hím paradi
csommadarak, vagy a pávák minden hiába való ok nélkül
okozzanak maguknak annyi fáradságot, mikor szép dísztollaikat
a nőstények előtt fölmeresztik, kiterjesztik és rezegtetik. Az
előbbi fejezetek egyikében egy kitűnő tekintély nyomán közölt
azon tényre kell csak visszaemlékeznünk, hogy t. i. nőstény
pávák, mikor az általuk csodált hímpávától elkülöníttettek,
inkább egész éven át özvegységben maradtak, mintsem hogy
egy másik hímmel párosodjanak.
Minclazáltal én nem ismerek tényt a természetrajzban, a
mely csodálatosabb lenne, mint az, a mely szerint a nőstény
Argus-fáczánnak megvan a képessége a hím szárnytollain levő
golyó- és oszlopzatos díszítések keresett árnyalatát és elegáns
rajzait becsülésre méltatni. A ki abban a nézetben van, hogy
a hím úgy lön teremtve a mint jelenleg van, annak azt is fel
kellene vennie, hogy a dísztollak, a melyek megakadályozzák,
x x i/ f e j . ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉS. 395
hogy a madár a szárnyait repülésre használhassa és a melyek

az illető fajt egészen sajátszerűen jellemző módon csupán csak
az udvarlás alkalmával, és soha más időben fitogtatás végett
szét nem terjesztetnek: szintén ékesség kedvéért adattak ez
állatnak. De ha ezt fölveszi, akkor továbbá még azt is föl kell
vennie, hogy a nőstény madár azzal a tehetséggel teremtetett
vagy láttatott el, a melynél fogva az ilyen díszítményeket tudja
megbecsülni. En e tekintetben csak azon meggyőződésem által
térek el, hogy a hím Argus-fáczán az ő szépségét lassanként
nyerte, még pedig azáltal, hogy a nőstények számos nemzedé
ken át az ékesebben földíszített hímek iránt viseltettek szere
tettel, mi alatt a nőstényeknek esztétikai tehetsége gyakorlás
és szokás által, ugyanazon a módon mint a mi saját ízlésünk,
fokozatosan nemesbült. Azon szerencsés véletlennél fogva,
hogy a hímnek egynéhány tolla nem szenvedett módosulást,
képesek vagyunk határozottan látni, hogy lépésről lépésre
miként fejlődtek ki az egyszerű foltok jelentéktelen sárgálló
árnyalattal az egyik oldalon, a csodás golyó- és oszlopzatos
díszítésekké; és valószínű, hogy ezek tényleg csakugyan így
fejlődtek ki.
A ki a fejlődés elvét elfogadja £s mégis nagy nehézséget
érez megengedni, hogy nőstény emlősök, madarak, csúszó
mászók és halak elérték az ízlésnek ama magas fokát, a melyet
a hímeik szé]3ségénél fogva föltételeznünk kell s a mely általá
nosságban a mi saját ízlésünkkel megegyez, meg kell fontolnia,
hogy a gerinczesek sorában egyaránt úgy a legmagasabb, mint
a legalsóbb rangú tagok agy velőjének idegsejtjei nem mások,
mint közvetetlen származékai azon sejteknek, a melyekkel ez
egész al-országnak a közös törzsszülője bírt. Mert ekként meg
érthetjük, honnét van az, hogy bizonyos szellemi tehetségek a
különböző és egymástól távol álló állatcsoportoknál majdnem
ugyanazon módon és majdnem ugyanazon fokban fejlődtek ki.
Az olvasó, ki magának fáradságot vett az ivari kiválásnak
szentelt fejezeteket átolvasni, képes lesz megitélni, hogy a követ
39(> AZ EMBER SZÁRMAZÁSA. III. ÉÉSZ.
keztetéseket, a melyekre jutottam, mennyiben támogatják kellő

bizonyítékok. Es ha ezeket a következtetéseket elfogadja, úgy
azokat, a mint hiszem, egészen nyugodtan kiterjesztheti az
emberre. De fölösleges lenne itt ismételni, a mit én csak az
imént mondottam arról az útról és módról, a melyen az ivari
kiválás az emberre, még pedig úgy a férfira, mint a nőre hatást
gyakorolt; továbbá arról, miként volt ez oka annak, hogy a
két ivar egymástól testre és szellemre nézve, s a különböző
emberfajták a különböző jellemvonásokra nézve egymástól,
valamint alsóbb rangulag szervezett ősi törzsszülőjüktől eltértek.
A ki elfogadja az ivari kiválást, arra a nevezetes következ
tetésre jön, hogy az idegrendszer nemcsak szabályozza a test
nek folyamatban levő legtöbb működését, de egyszersmind
közvetve befolyást is gyakorol a különböző testi szerkezeteknek
és bizonyos észbeli sajátságoknak a fokozatos fejlődésére is.
A bátorságot, harcziasságot, kitartást, a testerőt és testnagyságot,
a legkülönbözőbb fegyvereket, zeneszerveket, még pedig egy
aránt az ének- és hangszeres szerveket, a ragyogó színeket és
díszes függelékeket, mind közvetve szerezte meg az egyik vagy
a másik ivar, a választás gyakorlata, a szerelem és a féltékeny
ség befolyása, és a hangban meg az alak színében mutatkozó
szépségnek a méltányolása által; és ezek a tehetségek nyilván
az agyvelő fejlettségétől függnek.
Az ember aggodalmas gonddal vizsgálja lovainak, barmai
nak és kutyáinak a jellemét és családfáját, mielőtt azokat
összepárosítaná; de ha saját házasságáról van a szó, ritkán
vagy sohasem fejt ki ilyen gondot. Az embert majdnem ugyan
azok az indító okok késztetik itt, mint az alsóbb rangú állatokat,
csakhogy az ember ezeknél sokkal feljebb áll, mert ő a szellemi
tulajdonságokat és az erényeket nagyra tudja becsülni. Másfelől
az embert a puszta vagyon és a rang is erősen vonzza. A válasz
tás által pedig mégis tehetne valamit ivadékának nemcsak testi
szerkezetére és külső alakjára, hanem egyszersmind értelmi és
erkölcsi sajátságaiknak a javára is. Mindkét ivarbelieknek tar-
XXI. FEJ. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉS. 397
tózkodniok kellene a házasságtól, ha akár testileg, akár szelle

mileg bizonyos fokban hátramaradottak ; csakhogy az ilyen
remények merőben utópiák, és soha, még részben sem fognak
teljesedésbe menni addig, míg csak az átöröklés törvényei telje
sen át meg át nem lesznek ismerve. Mindaz a mi e czélhoz
közelebb hoz bennünket, haszonnal van ránk. Ha a tenyésztés
és öröklékenység elvei jobban ismeretesek lesznek, nem fogjuk
többé hallani, hogy törvényhozó testületeinknek tudatlan tagjai
megbotránkozással vessék el a tervezetet azon kérdésnek a
kiderítésére, hogy vájjon a vérrokonok között való házasságok
kártékonyak-e az emberiségre, vagy sem.
Az emberiség jólétének előmozdítása felette bonyolúlt
probléma. A házasságtól tartózkodtok kellene mindazoknak,
a kik jövendő gyermekeiket a szegénységtől megóvni nem bír
ják; mert a szegénység már nemcsak önmagában is nagybaj,
hanem még fokozódni is törekszik azáltal, hogy a házasságnál
meggondolatlanságra vezeti az embert. Másfelől, am int Galton
megjegyezte, ha az okosak kerülik a házasságot, ellenben a nem
számító emberek megházasodnak, az emberi társadalom selejtes
tagjai el fogják nyomni a jobbakat. Mint minden más állat,
kétségkívül az ember is a mostani magas polczra csak a gyors
elszaporodása szülte létért való küzdelem útján jutott, és ha
még tovább akar haladni, heves küzdelemnek kell alávetve
maradnia. Másként közömbösségbe sülyedne, és a legtehetsé
gesebb emberek nem lennének szerencsésebbek a létért való
küzdelemben mint a kevésbbé tehetségesek. Miért is elszaporo
dásunknak a természetes arányát, habár sok és nyilvánvaló bajt
idéz elő, semmi módon sem szabad nagyon megakadályozni.
A versenynek nyitva kell állania valamennyi ember számára;
és a legtehetségesebbeket nem szabad törvények vagy szokások
által a legnagyobb siker elérésében és a legnagyobb számú
ivadéknak a fölnevelésében megakadályozni. Bármilyen nagy
jelentőséggel volt és van a létért való küzdelem, a mennyiben
az emberi természet legnemesebb része jön tekintetbe, más
398 AZ EMBER SZÁRMAZÁSA. III. RÉSZ.
ható okok még nagyobb jelentőségűek ennél; mert az ember

erkölcsi tulajdonságait, köz vetetlenül vagy közvetve, de sokkal
nagyobb mértékben tökéletesítették a szokás hatásai, a megfon
tolás ereje, az oktatás, a nevelés stb., mint a természetes kivá
lá s; jóllehet ez utóbbi ható oknak egészen bátran lehet tulaj
donítani a társadalmi ösztönöket, a melyek az erkölcsi érzet
tovafejlesztésére az alapot szolgáltatták.
Az a fő következtetés, a melyre én e munkában jöttem,
t. i. hogy az ember valamely alsóbb rangú alaktól származott,
a mint sajnálattal gondolom, sokakra nézve nagyon vissza
taszító. Azonban alig lehetséges kétségbe vonni, Hogy mi bar
bároktól eredünk. A meglepetést, a melyet akkor éreztem, mikor
legelőször egy csapat tűzföldit a vad és sziklahasadékos parton
láttam, soha feledni nem fogom; mert egyszeribe ama gondolat
villant meg elmémben: ime, ilyenek valának a mi őseink. Ezek
az emberek teljesen meztelenek és festékkel valának bemázolva ;
hosszú hajuk össze volt kóczosodva, szájuk a felindulástól taj
tékzott, arczkifejezésük vad, bámészkodó és gyanakvó vala.
Alig volt valami kézimesterségök és, mint a vad állatok, abból
éltek, a mit prédáúl foghattak ; kormányzásuk nem volt és ke
gyetlenek voltak mindenki iránt a ki nem az ő kis törzsük
kebeléből való volt. A ki vadembereket már az ő szülőföldjükön
látott, az nem igen fog nagy szégyent érezni a miatt, ha kény
telen beismerni, hogy az ő ereiben valamely alsóbb lénynek a
vére kering. A. mi engemet illet, én éppoly szívesen származnám
attól a kis hős majomtól, a mely félelmetes ellenségével szembe-
szállott, hogy ápolójának az életét megmentse, vagy attól a vén
páviántól, a melyik a hegy oromról lejött, hogy diadallal vezesse
ki fiatal pajtását az elámult kutyák köréből, mint valamely
vadembertől, a ki gyönyörét leli ellenségének a kínzásában, a
ki véres áldozatokat ajánl fel, a ki minden lelki furdalás nélkül
gyermekgyilkosságot követ el, a ki feleségeivel rabszolgákul
bánik, a ki szemérmet nem ismer és a ki a legoyersebb babo
nának az uralma alatt áll.
XXI. FEJ. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉS. 39 9
Az embernek megbocsátható, ha némi büszkeséget érez a

fölött, hogy ő, habár nem is saját fáradozásai által, a szervi
rangfokozat legnagyobb magaslatára emelkedett; és az a tény,
hogy ő ekkép ennyire jutott, a helyett hogy már eredetileg is
ide volt volna helyezve, reményt nyújthat neki, hogy a távoli
jövőben még magasabb hivatása lesz. Azonban nekünk itt
nincsen a reményre vagy félelemre való tekintetekkel dolgunk,
hanem egyedül csak az igazsággal, a mennyire azt a mi eszünk
kiderítenünk megengedi; én a bizonyító okokat legjobb képes
ségem szerint közöltem. És nekem úgy látszik, hogy végre is be
kell ismernünk, hogy az ember valamennyi nemes sajátságaival,
a rokonszenvvel, a melyet a legalsóbbak iránt is érez, a jó
akarattal, melyet nemcsak más emberekre hanem még a legalsó
rangú élőlényre is kiterjeszt, valamint az ő isteni értelmével, a
melylyel a naprendszer mozgásának és alkotmányának a mé
lyébe behatott, és mindezekkel a magasztos tehetségekkel együtt:
testének alkotásán alacsony leszármazásának kitörülhetetlen
bélyegét viseli.
KIEGÉSZÍTŐ JEGYZET
AZ IVARI KIV ÁLÁ SH O Z, TEK IN T ET T E L A MAJMOKRA.
(Lenyomat a Nalure 1876 nov. 2-ik számából 18. 1.)
Az «Ember származása» czímű művemben az ivari kiválás

fejtegetésénél semmi sem érdekelt olyannyira, és semmi sem
hozott olyannyira zavarba, mint bizonyos majmok fényes színű
hátulja és az emellett való részeik. A mennyiben e részek sokkal
fénylőbb színűek az egyik ivarnál mint a másiknál, s a mennyi
ben ezek a szerelmeskedés tartama alatt sokkal fénylőbbekké
válnak, arra a következtetésre jutottam, hogy e színek ivari
vonzalom kedvéért szereztettek meg. Én ugyan jól tudtam,
hogy ekképp magamat a nevetségnek teszem k i; de tényleg nem
bír nagyobb meglepetéssel, hogy a majom az ő fényes-vörös
hátulját mutogatja, mint az, a mikor a páva az ő nagyszerű

farkát ragyogtatja. Mindazáltal ez idő szerint nem volt még
bizonyítékom arra, hogy vájjon a majmok testüknek e részét
mutogatják-e az udvarlás alatt tüntetőleg; és az ilyen tüntető
mutogatás a madarak esetében a legjobb bizonyságot szolgál
tatja arra nézve, hogy a hímeknek e díszességei a nőstények
vonzására és felingerlésére szolgálnak. Legutóbb v. F is c h e r
J.-től, Gothából, a Dér zoologisehe Garten-ben (1876 április)
egy czikket olvastam a majmok arczkifejezéséről a legkülönbö
zőbb indulatok alatt, a mely czikk megérdemli, hogy mindenki
tanulmányozza, a ki e tárgy iránt érdeklődik. Ez a czikk azt
mutatja; hogy szerzője gondos és elmés megfigyelő. Ebben a
czikkben egy fiatal mandrill magaviseleté meséltetik el, a mikor
ez magát legelőször a tükörben meglátta; és az mondatik el
továbbá, hogy a majom bizonyos idő elteltével megfordult és
vörös hátulját mutogatta a tükörnek. Én e tekintetben írtam
v. F i s c h e r J.-nak s megkérdeztem, hogy vájjon mily vélemény
ben van a majomnak eme furcsa cselekvényéről s ő nekem
két hosszú levelet küldött, tele új és érdekes részletekkel, a
melyeket én, reményiem, majd ezután közzé fogok tenni. Azt
mondja, hogy először saját maga is zavarba jött a fentebbi
cselekvény miatt, minek következtében arra határozta el magát,
hogy a házában régóta fogságban tartott különféle majom
fajoknak több egyéneit gondos megfigyelés alá vegye. És azt
találja, hogy nemcsak a mandrill ( Cynocephalus mormon), ha
nem még a drill ( C. leucophaeus) és vagy három más fajta pávián
( C. hamadryas, C. sphinx és C. bábuin), úgy szintén a Cyno-
pithecus niger, továbbá a Macacus rhesus és nemestrinus is
a testűknek e részét — a mely mindezen fajoknál többé-
kevésbbé fénylő színű — feléje fordítva mutogatták, ha neki
tetszeni akartak s ugyanígy tettek más emberekkel szemben is
a kiknek valami kedveset akartak tenni. 0 fáradságot vett
magának, hogy egy Macacus rhesus-1 , a melyet annak előtte öt
évvel tett fogságba, erről a dísztelenségről leszoktassa, s a mi
XXI. FEJ. KIEGÉSZÍTŐ JEGYZETEK. 401
elvégre csakugyan sikerült is. Ezek a majmok különös hajlam

mal bírnak az ilyesféle cselekvényre, a mely alatt egyszersmind
vigyorognak, ha az ember őket legelőször egy új majomhoz teszi,
de gyakran még akkor is, ha a régi majombarátaihoz zárja; és
csak azután, hogy a mutatványokat már kölcsönösen bevégez
ték, kezdenek egymással játszani. A fiatal mandrill bizonyos idő
elteltével önkényt szüntette be e mutogatást az ő gazdája,
v. F ischer, előtt; de csakhamar folytatta azt olyan személyek
előtt, a kik idegenek voltak, valamint az uj, idegen majmok
előtt is. Egy fiatal Gynopithecus niger, kivévén egy alkalommal,
soha sem cselekedte ezt a dolgot a gazdája előtt, de igen
gyakran idegenek előtt, a mit egészen a mai napig igy folytat.
E tényekből v. F ischer azt a következtetést teszi, hogy a maj
mok, a melyek a tükör előtt imígy viselték magukat (t. i. a
mandrill, a drill, a Gynopithecus niger, a Macacus rhesus,
és a M. nemestrinus) olyaténképpen cselekedtek, mintha tükör
képük új ismeretség volna. A mandrill és a drill, a melyeknek
a hátulsó részük különösen czifra, még egészen fiatal koruk
ban is mutogatják azt, és sokkal gyakrabban még tüntetőbb
módon mint a többi efféle majmok. Legközelebb a sorrendben a
Cynocephalus hamadryas jön utánuk, míg a többi fajbeliek ezt
ritkábban cselekszik. Azonban egyazon fajnak az egyénei is
különböző természetűek e tekintetben és vannak olyanok a me
lyek igen bárgyúk, és sohasem mutogatják a hátuljokat. Külö
nösen figyelemre méltó, hogy v. Fischer soha egy fajnál sem
látta a fart mutogatni, ha az egyáltalában nem volt színes. Ez
a megjegyzés illik számos Macacus cynomolgus- és (a M. rhesus-
hoz igen közel rokon) Cercocebus radiatus példányra, a Cerco-
pithecus három fajára és a különböző amerikai majmokra.
A farfitogtatásnak e szokása, mint a régi barátságnak, vagy
pedig az uj ismeretségnek a köszöntő kifejezése, a mi nekünk
olyannyira furcsának tetszik, valóban semmivel sem több, mint
számos vad embereknek azon köszöntő szokása, mikor ennek
jeléül a hasukat kezeikkel dörzsölik, vagy a mikor orrukat
D a r w in . A z em ber szá rm a zá sa . II. 26
egymással összedörzsölik. Az említett szokás a mandrillnál és

drillnél, úgy látszik, ösztönszerű vagy átöröklött, a mennyiben
e szokás már az igen fiatal állatoknál is megvan; csakhogy ez,
számos más ösztönhöz hasonlóan, ez észlelet következtében
módosuláson ment át és bizonyos irányt vett fel, mert v. F ischer
azt mondja, hogy e majmok gondot fordítanak arra, hogy a
farmutogatás minél teljesebben történjék; és ha e mutogatást
két néző előtt teszik, azon néző felé fordúlnak, a ki irántuk
nagyobb figyelmet látszik tanúsítani.
A mi e szokásnak az eredetét illeti, v. F ischer megjegyzi,
hogy az ő majmai szerették, ha a meztelen hátuljokat megpas-
kolták és megveregették, a mi alatt gyönyörtelten röfögtek.
Gyakran más majmoknak fordítják oda testük e részét, ha ez
a rátapadt rondaságtól föl van marva, és kétségkívül szintén
abban az esetben is, ha tüske ment belé. De a mi e szokást a
felnőtt állatoknál illeti, ez bizonyos fokig a párzás vágyának érzel
meivel van összeköttetésben, mert v. Fischer üvegajtón át meg
figyelt egy nőstény Cynopithecus nigcr-í, a mely több napon
egymásután «sich amdrehte und dán Mdnnchen mit gürgéin den
Tönen die stark geröthete Sitzflache zeigte, was ich, früher nie
an dicsem Thier bemerkt hatte. Beim Anblick diescs Gegenstan-
dcs erregte sich das Mdnnchen sichtlich, dcnn cs polterte heftig an
den Stábén, ebenfalls gurgelnde T'óne ausstosscnd.» — Minthogy
valamennyi majom, a melyeknél a hátulsó rész többé kevésbbé
fényesen színezett, v. F ischer szerint, szabad szikláshelyeken
él, ő abban a véleményben van, hogy a kirívó színek arra szol
gálnak, hogy az egyik ivar a másikra nézve már a távolban
is feltűnővé váljék; minthogy azonban e majmok csoportosan
élő állatok, azt kellett gondolnom, hogy nincsen szüksége a
két ivarnak arra, hogy már a távolból is kölcsönösen felis
merhető legyen. Nekem inkább valószínűnek látszik, hogy a
fénylő színek akár a testnek hátulsó részén, akár, mint például a
mandrillnál, a testnek mindakét felületén, ivari dísz és vonzás
kedvéért vannak. Bármint van a dolog, tudván, hogy e máj •
XXI. FEJ. KIEGÉSZÍTŐ JEGYZETEK. 40 3
moknak az a szokásuk, hogy egymásnak a hátulsó részüket

mutogatják, nem lesz többé meglepő, hogy testüknek e része
miért lett többé kevésbbé feldíszítve. A tény, hogy csakis az így
jellemzett majmok, a mennyire* ezt mai nap tudjuk, azok, a
melyek így cselekszenek más majmoknak a köszöntése jeléül,
kétségessé teszi, hogy vájjon e szokás valamely független okból
jött-e először létre s hogy a kérdésben levő részek csak
azután váltak-e színesekké ivari dísz kedvéért; vagy pedig, hogy
a színes dísz és a far forgatása először jött-e létre az elvál
tozás és az ivari kiválás útjáp, és hogy azután e szokás a
gyönyör és a köszöntés jeléül maradt vissza az átöröklött asszo-
cziáczió elve alapján. Ez az elv nyilván szerepet játszik számos
alkalommal: így általánosan el van ismerve, hogy a mada
raknak az éneke nyilván vonzásúi szolgál a szerelmeskedés
szakában és hogy a faj dóknak a dürögése vagy összecsoporto-
sulása udvarlásukkal összefüggésben v an ; csakhogy az éneklés
szokása némely madaraknál még arra az alkalomra is fenn
maradt, mikor magukat boldogoknak érezik, mint például a
közönséges vörösbegynél; és a csoportosulás szokása fenn
maradt a íajdnál az évnek más szakaira is.
Ezt elhagyva-, az ivari kiválás viszonyának egy más pont
jára kérem az áttérést. Ellenvetésül azt hozták fel, hogy az
ivari kiválásnak ez alakja, a mennyiben a hímek díszessé
geit tekintetbe veszszük, azt rejti magában, hogy ugyanazon
környéken a nőstényeknek szakasztott ugyanegy ízléssel kell
bírniok s szakasztott ugyanegy ízlést kell követniök. Azonban,
első sorban is azt kell tekintetbe venni, hogy jóllehet valamely
faj elváltozásának a terjedelme igen nagy, azért az még semmi
képpen sem véghetetlen. En e tényre nézve másutt jó példát
szolgáltattam a galambról, a melynek, színezettségere nézve,
legalább is száz egymástól messze eltérő változata v an ; és van
legalább is húsz tyúkváltozat, a melyek ugyané tekintetben
egymástól különböznek; csakhogy e két fajnál a színezettség
terjedelme igen nagyon meg van határozva. Ennél fogva a ter-
26*
mészetes fajok nőstényeinek nem lehet határtalan terjedelmű

ízlésök. Másodszor én fölteszem, hogy a természetes kivá
lásnak egy híve sem hiszi, hogy a nőstények a hímekben a
szépségnek részletes pontjait válogatják ki; ők csupáncsak
nagyobb fokban felingerelve és vonzatva érzik magukat az
egyik hímtől mint egy másiktól, és ez, úgy látszik, gyakran,
különösen a madaraknál, a ragyogó színezettségtől függ. Még
az ember sem bonczolgatja az általa imádott nő vonásainak
a jelentéktelen eltéréseit, a melyektől szépsége függ, kivé vén
ha művész. A hím mandrillnak nemcsak a liátulsó testrésze,
hanem még az arcza is fényesen színezett és rézsútos redőkkel,
sárga szakállal és más díszességgel jelzett. Abból, á mit a
domesztikáczió alatt lévő állatok elváltozásából látunk, azt
állíthatjuk, hogy a mandrillnak a föntebbi különböző díszessé
gei fokozatosan szereztettek meg akkép, hogy az egyik állat
egyik irányban, egy másik ismét más irányban egy kissé elvál
tozott. Azok a hímek, a melyek bármely tekintetben legcsino-
sabbak vagy a legvonzóbbak a nőstényekre nézve, legtöbbször
fognak párosodhatni és inkább fognak nagyobb számú sarjadé-
kot hátrahagyni, mint más hímek. Az előbbieknek az ivadékai,
habár változatosan kereszteződtek is, vagy átöröklik apáiknak
a sajátságaikat, vagy átszármaztatják az ugyanezen irányban
való elváltozásnak a fokozódott hajlamát utódaikra. Követ
kezésképpen ugyanazon vidéknek összes híméi a folytonos
kereszteződés miatt majdnem egyforma módosuláson törek
szenek átm enni; csakhogy egyszer egy kissé inkább az egyik
jellemvonásra nézve, máskor megint egy másik jellemvo
násra nézve — de mindkét esetben rendkívül lassú mér
tékben ; ekkép elvégre valamennyien vonzóbbakká lesznek,
a nőstényekre nézve. A folyamat hasonló ahhoz, a mit én az
ember részéről tett öntudatlan kiválasztásnak neveztem, és a
mire nézve különböző példákat szolgáltattam. Az egyik ország
ban a lakosok a gyors vagy könnyű testű kutyát vagy lovat
kedvelik, egy másik országban pedig a vaskosabb és erősebb
xxr. FEJ. KIEGÉSZÍTŐ JEGYZETEK. 405
állatot szeretik jobban; egyik országban sem történik a köny-

nyebb vagy nehézkesebb testű és végtagu egyes állatpéldányok
nak a kiválogatása; mindazáltal tetemesebb idő lefolyása
után a lakosok azt találják, hogy állataikat majdnem mind
egyformán az óhajtott irányban módosították, jóllehet különbö-
zőleg mindenik országban. Két egymástól teljesen különálló, de
ugyanegy fajtól lakott országban, a melyeknek egyénei hosszú
időkön át soha össze nem keverődhettek a beköltözködés
útján és soha egymással nem kereszteződhettek, s a hol ezen
felül az elváltozások valószínűleg nem voltak ugyanazok: az
ivari kiválás lehetett annak az oka, hogy a hímek eltérők.
Egyszersmind az a nézet sem látszik nekem különczszerűnek,
hogy valamely két tenyészetből való nőstények, a melyek
igen eltérő környezetben élnek, alkalmasak arra, hogy az ala
kot, — a hangot, — vagy színt illetőleg némileg eltérő ízlésre
tehessenek szert. Egyébiránt bármint legyen is ez, én a «Descent
of Mari» munkámban példákat szolgáltattam az egymáshoz
közel rokon, de külön országokban élő madarakról, a melyek
nek fiaik és a nőstényeik egymástól meg nem különböztethe
tők, holott felnőtt hímeik egymástól tetemesen eltérők, a mit
nagy valószínűséggel az ivari kiválás hatásának lehet felróvni.
FÜGGELÉK A MAGYAR KIADÁSHOZ.
1. jegyzet. L. a XII. fejezet 13. I.
CARBONNiER-eivel egészen megegyező érdekes megfigyeléseket közölt
újabban b. B ánffy Adám a M acroyodus viridi-auratus-ról. -— V.. ö.
Orvos-természettud. Értesítő. VIII. Term. tud. szak, III. fűz. 192. 1.
Kolozsvár, 1883.
2. jegyzet. L. a XII. fejezet 17. I.

A mindenki előtt ismeretes csikóhallal (Hippocampus) rokon Syn-
gnatlms-félék (Syngnathidae) családjába tartozó halacska, melyre D arwin
szavai vonatkoznak, az ú. n. m oszathal (Phyllopteryx), melynek három
faja él az ausztráliai partok mentén. A kalandos külsejű P h yllopteryx
eques-nek jellem ző rajza L eunis közkézen forgó állattanának 3-ik kiadá
sában látható. — V. ö. Dr. J oh. L eunis : Synopsis der drei Naturreiche.
J. Theil Zoologie, von Dr. H ubkrt L udwig. Hannover, 1883. 773. 1.
3. jegyzet. L. a X I V fejezet 122. I.

A madarak m elanism usa néven azon rendellenességet értjük, m ikora
rendesen tarka vagy világos színű madár tollazata sötétszürke, barna, vagy
fekete színűvé válik. E rendellenességnek okát a tollakat színező festő
anyagnak túlságban történt kifejlődése képezi. Sokkal ismeretesebb az
ellenkező rendellenesség, az albinism us, mikor a rendesnél kevesebb
festőanyag fejlődött ki, vagy pedig a festőanyag kifejlődése a testnek
bizonyos részein, vagy pedig a test minden részén teljesen elmaradt. —
V. ö. Dr. Madarász Gyula : Rendellenes színezésű madarak a magyar
nemzeti muzeum gyűjteményében. Természetrajzi fűz. VIII. köt. Buda
pest, 1884. 187. 1.
4- jegyzet- L. a X V I I fejezet 236. I.

A púpos tulkok hátuknak mellső részén zsírpárna képezte púpot
viselnek (mint a dromedárok); ezekhez a tulkokhoz tartozik" a zebu (Bős
indicus), melynek több fajtáját tenyésztik Indiában és Kelet-Afrikában.
MŰSZÓTÁR ÉS GLOSSZÁRIUM.
Alak, forma. (L. I. köt. 8. jegyz.)

A Albino. (L. II. köf. 8. jegyz.)
Agancs és szarv. A páros ujjú emlő Alcsalád, subfamilia. (L. I. köt. 8. jegyz.)
sök ( Artiodactyla) rendjében a ké Alfaj, subspecies. (L. I. köt. 8. jegyz.)
rődzők (Ruminantia) alrendjébe tar Alfajta, sub-bread, Unterrasse (L. I. köt.
tozó emlősök legtöbbje homlokán 8. jegyz.)
sajátságos kinövéseket visel, melyek Alkalmazkodás, accomodation.
szerkezetük szerint agancsoknak, il Állati véglények, Protozoa. Legalsóbb
letőleg szarvaknak neveztetnek. Az rendű, többnyire mikroszkópi szer
agancsok ágasbogas, csontosodott ki vezetek, melyek a többi állatoktól
növések, melyek a homlokcsontból (Metazoa) főleg abban különböznek,
kiinduló s le nem hulló alapi rész hogy testök nincsen szövetekből ösz-
ből, az u. n. rózsatőből nőnek ki; szetéve, hanem egyetlen, bár gyak
a rózsatőn van a rózsa és e felett ran igen bonyolódott szervezetű sejt
az ágak; az ágak a rózsával együtt ből áll. Ide tartoznak pl. az ázalék-
évenkint lehullanak s újból képződ állatkák (Infusoria).
nek ; fejlődésök időszakában dúsak Alnem, subgenus. (L. I. köt. 8. jegyz.)
véredényekben és szőrös bőrrel íed- Alország, sub-kingdom. D arwin az ál
vék, mely később czafatonkint le- latország fő csoportjait — melyeket
hámlik, a tápláló edények pedig a más szerzők állatköröknek (regio) ,
fejlődés befejeztével elsatnyúlnak. Az vagy állattörzseknek (phylum ) ne
agancsok legalsó, mellfelé álló ágát veznek — alországok (sub-kingdom)
szembognak nevezik. A szarvak a nevével jelöli s műve folyamában a
homlokcsont állandó (azaz csak egy következő hetet különbözteti meg:
szer képződő) csontos kinövéséből, 1. állati véglények (Protozoa), ±.
csontos csapból állanak, mely széles ürbélüek ( Codenterata) , 3. tüske
alapból kiindulva, szabad vége felé bőr üek (Echinoderniata), 4. férgek
elhegyesedik, de el nem ágazik s a ( Vermes), 5. Ízeltlábúak ( Arthropoda ),
homloköblökkel összefüggő üregeket 6. lágytestüek (Mollusca), 7. gerin-
tartalmaz; a csontos csapot állan czesek ( Vertebrata).
dóan megmaradó szaruhüvely bo Alosztály, subclassis. (L. I. köt. 8.
ntja. Agancsaik vannak a szarvas jegyz.)
féléknek (Cervina), szarvaik a tu Alrend, subordo. (L. I. köt. 8. jegyz.)
lok-, juh- és antilopeféléknek (Bo- Alsó-állkapocs (az ízeltlábúaknál) ma
vina, Ovina, Antilopina ), mely utób xilla (állkapocs).
biak az üresszarvúak (Cavicornia) Amphipodok, Amphipoda. (L. I. köt.
csoportját képezik. 16. jegyz,)
MŰSZÓTÁR ÉS GLOSSZÁRIUM. 409
Antherozoid. (L. I. köt. 10. jegyz.) megszilárduló fonadékkal, ú. n. gu-

Araszolok, Phalcenidce s. Geometridce. bóval (cocon) veszi magát körül.
Az éjjeli pillék egyik családja. (L. I. A kifejlődésnek ezen menetét töké
köt. 25. jegyz.) letes v. teljes átalakulásnak (holometa-
Ásatag, fossil. Asatagoknak nevezzük a _morphosis) nevezzük. Evvel szemben
föld rétegeibe jutott szerv, s marad tökéletlen v. félig történő átalakulás
ványokat ; az ásatag kifejezés több ( hemimetamorphosis ) néven a kifejlő
nyire (de nem mindig) összeesik a désnek azon menetét értjük, mely
kihalt és őskori kifejezéssel. nél a lárva, mely többnyire csak
Aszczidiák, Asciacea. Részint egyenkint alárendelt jellemekben különbözik
élő, részint télepeket képező, több az imágótól, nem válik bábbá, ha
nyire alámerült tárgyakhoz nőtt, nem ismételt vedlések után mint
zacskóalakú tengeri állatok, melyek egy lépésrői-lépésre ölti magára az
újabb időben különösen azért váltak imágó szervezetét (ilyenek pl. a szök-
nevezetesekké, mert — mint Kowa- csék és csótányok). Vannak végre,
lewsky s mások kimutatták — ki bár kis számmal, oly rovarok is,
fejlődésük s embryonalis szerveze melyek petéjüket elhagyva, lényeges
tük sokban megegyezik a gerinczes változásokat nem szenvednek s eze
állatokéval. Régebben a lágytestüek ket át nem alakuló (ametabola) ro
vagy a molluscoidok alországába Bo varoknak nevezzük (pl. a tetvek).
roztattak, újabb rendszerezők pedig,
kifejlődésöket véve tekintetbe, mint
B
külön alország képviselőit a gerin-
czesek mellé ( Tunicata, Proverte- Báb. L. Átalakulás.
brata) helyezik, vagy épen a ge- Bagolypillék, Noctuadce. Az éjjeli pik
rinczesekkel egyesítik ( Urochorda, kelyes szárnyúaknak egyik családja,
Margó), vagy végre — azon fel mely elnevezését a pillék éjjeli élet
fogásból indúlva ki, hogy a férgek módjától s számosaknak a baglyokéra
oly csoportot képeznek, melyből a emlékeztető szinezetétői kapta. Ide
többi állattörzsek (alországok) phy- tartozik pl. a gamma-pille (Plusia
logenetikailag származtak — a fér Gamma), melynek hernyói a kerti
gek alorszagába sorolj ák (Gegenbaur). veteményéket, takarmány- és gabona-
Átalakulás, Metamorphosis (a rovarok nemüeket pusztítják; továbbá a ve
nál). A rovarok legtöbbjénél a peté tésekre annyira kártékony Agrotis-
ből kibújt fiatal nemzedék szerveze fajok.
tére nézve többé-kevésbbé (néha igen Becsületérzés törvénye, law of honore.
lényegesen) különbözik a kifejlődött Békaporonty, a béka lárva-állapota.
egyénektől, az u. n. imágóktól s fej Bogarak, 1. Fedeles-szárnyúak.
lődésének ezen szakán lárvának ne Bojtkopoltyúsok, Lophobranchii. A cson
veztetik. A lárvák rövidebb-hosszabb tos halak egyik csoportja, melynek
élet után, mely alatt falánkságuk képviselőinél a kopoltyúivek nem fé-
által tűnnek ki, növekednek s több sűfogalakú lemezkéket, hanem karé-
ször vedlenek, mig végre nyugalmi lyos bojtalakú függelékeket viselnek.
állapotba lépnek s ekkor báboknak Az ide tartozó, kizárólag tengeri ha
(papa) neveztetnek, melyekből egy- lak közül, melyek sajátságos csontos
idei pihenés után bújnak ki az imá- táblácskákkal pánczélzottak, legis
gók; számos rovar (pl. a selyem meretesebb a kiszárított példányok
pille lárvája) bebábozódását megelő ban minden gyűjteményben meglevő
zőleg szövőmirigyeinek váladékából csikóhal ( Hippocampus).
410 MŰSZÓTÁR ÉS GLOSSZÁRIUM.
Bumeráng, &w?imzr?<7 ,hajító-fa. (L. L ub - vényt a kezdetleges szervtől gyakran

b o c k Történelem előtti idők, n . k. igen nehéz s csakis a rokon szerve
104, 222. 1.) zetek egész sorozatának pontos ösz-
Bülbül, Píjcnonoíus heemorrhous. A rigó szehasonlítása útján lehet megkülön
félékkel rokon lármázó rigók (Tima- böztetni. — A csökevényes («durvá-
lidce, Ldrmdrosseln, B rehm ) család nyos») szervekre nézve v. ö. Darwin,
jába tartozó indiai madár, melyet, A fajok eredete, II. köt. 285. 1.
mint a küzdőkakasokat, mulatságos Csökevényes, rudimentary.
viadalai miatt kalitkában szoktak Csőrös emlősök, MonoUemata, 1. Orni-
tartani. tliorhynchu*.
Csufolódó rigó, Mimus polyglottus. A mi
C rigóinkhoz igen közel álló családba
Család, fam ilia. (L. I. köt. 8. jegyz.) (Mimi, B r e h m ) tartozó éneklő ma
Családfa, genealogia. dár, mely az észak-amerikai Egye
Csápok, Antennae. Az Ízeltlábúak fejé sült-Államok déli részeit lakja s bá
nek mellső részéből kiinduló, izekre jos énekéről, valamint azon képes
osztott függelékek, melyek többnyire ségéről nevezetes, melylyel más ma
tapogatásra (a rovarok- és rákoknál darak szavát — mintegy csufolódva —
valószínűleg szaglásra is) szolgálnak. utánozza.
Csikóbal, Hippocampus. L. Bojtkopol- Csuszó-mászók, Reptilia (Hüllők).
tyúsak.
Csökevény, Rudimentum. Oly szervek, D
melyek az életmód befolyása alatt Domesztikálás, domestication.
nemzedékek hosszú során át nem Domesztikált, domestic.
használtattak, végre elsatnyulnak s Drongók, Edolii. A mi gébicseink és
munkára képtelenekké válnak. Az ily légykapóink között mintegy közepett
czéltalan s mint ilyen fölösleges álló éneklőmadarak Afrikában, Déli-
szervmaradékokat, melyek a szerve Ázsiában s Ausztráliában.
zetek változékonyságának oly kiváló- Dugong, Halicore dugong. A czetek
lag fontos bizonyítékai, csőké vény ék (Cetacea) rendjében a növényevők
nek, csökevényes szerveknek nevez ( C. herbivora) alrendébe s a tengeri
zük. Ily csökevényes szervek pl. az szirénák (Sirenia) családjába tartozó
állandóan sötétségben élő állatok sze 3 —3*5 m. hosszaságot elérő, otromba-
mei s a repülésre nem képes mada termetű tengeri emlős, mely az In
rak (péld. a struczok) szárnyai. — diai tengerben párosán vagy kis csa
A csőkévényesektől jól meg kell kü patokban él s húsa, zsírja és bőre
lönböztetni a kezdetleges szerveket, miatt vadásztatik; neve a malayok
melyek valamely természetes állat- nyelvéből van átvéve.
csoport alsóbb tagjainál a magasab Dülmirigy-hólyagcsa, vesicula prostatica.
baknak nagy tökéletességű szerveit Dürgés, Balzen. A fajdfélék (Tetraoni-
helyettesítik s ezeknek mintegy első dee), különösen a siket- és nyírfaj
kezdeteit, kiindulását képezik. Ily dok ( Tetrao Ürogallus, T. Tetrix) pá-
kezdetleges szerv. pl. az alsórendü iz- rosodását jelező vadász-műszó ; in
lábúaknak igen egyszerű szerkezetű nét dürgés-időszak, dürgő-hely.
s csupán a világosság és sötétség
megkülönböztetésére szolgáló szemök, E
mely a felsőrendű Ízeltlábúak bonyo Egyenes szárnyúak, Orthoptera. A ro
lódott összetételű látó szervének ki- varok egyik rendje, melynek jelle
induló-pontjáúl tekinthető. A csöke- mei röviden a következőkben foglal
MUSZÓTÁR ÉS GLOSSZÁRIUM. 411
hatók össze : száj részeik rágok ; szár Erszényesek (fiahordók), Marsupialia.

nyaik (melyek néha csökevényesek Az emlősállatok egyik osztálya, mely
vagy egészen is hiányoznak) finoman nek képviselőire különösen jellemző
reczézettek s a mellsők gyakran pev- a hasukon levő erszény, azaz egy szőrös
gamentszerü szárnyfedőket képez zacskó, melyben emlőik vannak s
nek ; átalakulásuk tökéletlen. Ide melyben méhlepény nélkül fejlődő s
tartoznak a sertéfarkúak (1. e.), a idétlenül szült magzataikat, mig
szökcsék, sáskák, csótányok, fülbe ezek bizonyos fejlettséget elérnek,
mászók, szitakötők és kérészek ( Ephe hordozzák. Az erszényesek, az ame
merida;). L. Reczésszárnyúak. rikai Didelphis-ek kivételével, jelen
Egyenlőszárnyúak, Homoptera. L. F él leg csupán Ausztráliát lakják s egy
tedéi üek. mástól alakj okát, fogazatukat s élet-
Élősdi, Parasita. Minden olyan szer módjokat tekintve, rendkívül külön
vezet, a mely valamely más szerve böznek s a méhlepényes emlősálla
zetnek — a gazdának — asszimilált tok legtöbb rendjével mintegy pa
nedveiből táplálkozik; ilyen péld. rallel csoportokat képeznek. Kihalt
a galandféreg s a bélgiliszták (belső erszényesek maradványai Európában
élősdiek); meg a bolha és a tetű is előfordulnak a T/ű/s-formácziótói
(külső élősdiek). kezdve; az állatvilág fejlődésében a
Emberszabású,anthropoid, a nthramorph. méhlepényes emlősöket megelőzték.
Embrió, Embryo. így nevezzük az ál Értelmi, intelleclual.
latot életének azon korai szakán, Észbeli, mentái.
melyet a peteburkon belül tölt el. Evezőtollak. L. tollak.
Minthogy különböző körökbe (al-
országokba) tartozó állatok kifejlő F
dése más és más utón halad, de meg Faj, species. L. I. köt. 8. jegyz.
még közel rokon állatok is igen kü Fajta, bread Rasse. L. I. köt. 8. jegyz.
lönböző fejlettségi fokon hagyják el Fajváltozit, Varietas. L. I. köt. 8. jegyz.
petéjök burkát: a különböző állatok Farcsikcsont, os coccyx.
embriói között igen lényegesek a Farkas-torok (szájpadrés) cleft-palate.
különbségek. Számos állat fiatal nem Fargumó, callosities (Gesássschwiele, iil-
zedéke (lárvái) más rokon állatoké gumó, ülőgumó, kérgesedés stb.), né
hoz képest embrionális állapoton mely majom farán képződő színes,
kezdi meg szabad é le tét: így pl. a csupasz kidudorodás.
tengeri rák (Honim árus) azon lénye Fecsegők, Chatterers. L. selyemfarkú
ges szervezetbeli változásokon sza madarak.
bad élete alatt esik keresztül, me Fedeles-szárnyúak, Coleoptera. A ro
lyeket közel rokona, a folyami rák, varok egyik rendje, melynek rövid
a peteburkon belül él át. jellemei a következők: száj részeik
Entomostracumok, Entomostraca. Ezen rágok; szárnyaik közül a mellsők
0. Fr. MüLLER-től a múlt században kemény szárnyfedelek, a bátulsók
basz iáit kifejezés alá az alsóbb rendű pedig, melyek a szárnyfedők alá hajt
rákok ( Cirripedia, Copcpoda, Ostra- hatók, hártyások; átalakulásuk töké
coda, Phyllopoda) foglaltatnak, me letes. A közéletben bogaraknak ne
lyekkel szemben a felsőbbrendűek vezett fedelesszárnyúak mindenki
( Amphipoda, Isopoda, Thoracostraca előtt eléggé ismeretesek (pl. csere
s. Podophthalmata) a már Aristote- bogár, szarvasbogár, czinczér stb.).
LES-nél előforduló Malacostraca ki Fedőtollak. L. tollak.
fejezéssel jelöltetnek. Fejlődéstan, embryologia.
Felelkező, correspondiny. állatok (Cinyalata), féregnyelvüek v.

Félfedelűek, Hemiptera. A íélfedelűe- hangyászok ( Vermilinyuia) és kloa-
ket (poloskákat, Hemiptera), melye kások ( Monotremata, 1. Ornithorhyn-
ket Darwin (I. köt. 427. 1.) külön chus) tartoznak, melyek közül az
rend képviselőiként említ, a rend- utóbbiak számára méltán alapíttatott
szerezők a tetvekkel (Zoophthires), egy külön rend. A kizárólag Ázsia,
növénytetvekkel (Phytophthires), és Afrika és Amerika forró égöve alatt
egyenlőszárnyúakkal (kabóczák, Ho- honos foghíjasok fő jelleme abban
moptera) együtt a csőrösek (Rhyn- áll, hogy igen változó — néha igen
chota) rendjébe egyesítik, melynek nagyszámú — fogaiknak, melyek csak
rövid jellemei a következők: száj egyszer képződnek, nincs gyökerük
részeik izeit, szívó és szúró csőrt és zománczállományuk, meg met
képeznek; szárnyaik gyakran hiá sző- és szemfogaik csaknem kivétel
nyoznak (tetvek, szárnyatlan növény- nélkül hiányzanak. Minthogy a «fog
tetvek); többnyire azonban megvan híjas » elnevezés legkevésbbé sem jel
mindkét pár szárnyuk, melyek közül lemző, a mai rendszerezők, az «Eden
a mellsőknek izületi fele elkeménye- tata »kifejezést elhagyva, a már Linné
dett (Hemiptera), a hátulsó ellenben, használta «Bruta» elnevezéshez tér
vagy mindkettő (Homoptera) gyér tek vissza.
erezetű, hártyás; átalakulásuk töké Fonók, Bombycidaí. (Szövők.) Éjjeli
letlen. pikkelyes szárnyúak, melyeknek lár
Félmajmok, Lemuridce (Lemurfélék). vái bebábozódásukat megelőzőleg szá
Felső álkapocs (az izeit lábuaknál), man jokba nyíló fonómirigyeiknek a leve
dibula (rágó). gőn fonállá szilárduló váladékából
Félszegúszók, Pleuronectaz. Rendkívül gubót fonnak. Ide tartozik pl. a se
lapos halak, melyek e lapos voltuk lyemlepke (Bombyx mori), a gyűrűs
nál fogva nem úgy úsznak, mint más és búcsús pohók <Gastropacha nev-
halak, hanem a testök egyik olda stria, G. processionea) s az éjjeli
lára fekve. Ennek következtében a pávaszemű pille (Saturnia piri) stb.
fejők úgy van elfordúlva, hogy mind Főemlősök, Primates. L. I. köt. 4. jegyz.
a két szemök egy oldalon, még pé- Fürkésződarázsok, Ichneumonidai. L. I.
dig azon az oldalon van, mely úszás köt. 12. jegyz.
közben felfelé néz. Az Adriában is Futrinkafélék, Cár ab időz.
közönségesek.
Fészeklakó (nidicolas) és fészekhagyó
G
(nidifugcB) madarak. A madarak egy
részének fiai idétlenül bújnak ki a Garnéla, Cranyon, a francziák «cre-
tojásból s szüleiknek a fészekben vette»-je. A hosszúfarkú tizlábú rá
való ápolására szorulnak (fészek kok csoportjába tartozó kis rák, mely
lakók, pl. pintyfélék, galambok), más nek igen nagy számú faja él az
madarak fiai magasabb fejlettségi fo európai tengerekben.
kon hagyják el tojásukat s anyjok G ázlók, Grállá>. A madarak egyik
vezetése alatt azonnal maguk képe rendje, melynek képviselőire külö
sek táplálékuk után járni (fészek- nösen jellemzők a hosszú, vékony
hagyók, pl. tyúkfélék). csőr s a hosszú, csupasz lábszárral
Fitogtatás, display. s csüddel ellátott lábak; ide tartoz
Foghíjasok, Edentata. Cuvier osztályo nak pl. a szalonkák, libuczok, lilék,
zásában az emlősök egyik rendje, bibi ezek, túzokok , harisok , szár
melybe a lajhárok (Bradypoda), öves csák stb.
MÜSZÓTÁR ÉS GLOSSZÁRIUM. 413
Gégezacskó. Bizonyos majmok gége- Gyűrűs férgek, Annelides s. Annulata.

sipjával (larynx) összefüggő zacskó, A férgek ( Vermesj alországába tar
mely a hang erősítésére szolgál s az tozó külön osztály képviselői, me
ember valódi és ál-liangszalagai kö lyeknek teste egyenlő izekre vagy
zött levő u. n. Morgagni-féle öblök gyűrűkre van osztva s ezeken több
nek ( Ventriculi Morgagni) felel meg, nyire szemölcsalakú lábcsonkokat
melyek bizonyos harsányhangokat (parapodia), sertepamatokat és moz
adó majmoknál, különösen a bőgő- gékony, tapogatószerű függelékeket
majmoknál (Mycetes), óriási terje (kacsokat, cirvhi) s néha különböző
delmet érnek el. szerkezetű kopoltyúkat is viselnek. A
Giliszták, Scolecida s. Helminthes. E né gyűrűs férgek legnagyobb része a
ven némely szerző csupán az ólősdi tengereket lakja; aránylag kevés él
férgeket, mások ellenben (s ezeket az édes vizekben és még kevesebb
követi D arwin is) a gyüríísférgek a nedves földben; az utóbbiak kö
(Annalides) és sodróállatkák (Rota- zött legismeretesebb a földi giliszta
toria) kivételével az összes többi fér (Lumbricus), melynek azonban láb
geket, azaz az alsóbb férgeket értik. csonkjai, kacsai és kopoltyúi nincse
Guanákó, ( huanako, Auchenia huanaco). nek, kevés számú sertéből álló pa-
A tevefélék (Camelidoe) családjába matai pedig igen aprók. A gyűrűs
tartozó, mintegy 2’25 m. hosszaságú férgek osztályába, még pedig a szivó-
s 1*15. m. magasságú, hosszúszőrű korongosok (Discophora) rendjébe
kérődző, mely Dél-Amerika hegyes tartoznak a nadályok vagy pióczák
vidékeit lakja; közel rokonait, a lá (vérszivók) is, melyek a többi gyűrűs
mát, vikunnát és alpákát részint férgektől, az u. n. sertelábuaktól
teherhordásra, részint húsuk, bőrük (Chcetopoda) egyéb szervezeti jelle
s gyapjas szőrük miatt Peruban s meket nem tekintve, főleg a serte-
Chilében mint házi állatokat tartják. pamatok teljes hiánya s a testök két
Gubacsdarázsok, Cynipidas. Apró hár- végén levő szivókorong előfordulása
tyás-szárnyúak, melyeknek lárvái által különböznek.
különböző növények szöveteiben él
nek s a gubacs néven ismeretes ki
növéseket okozzák. H
Gubacsiegyek, Cecidomyidai. A szúnyo Hangszeri zene, instrumental music.
gokhoz hasonló apró kétszárnyúak, Hangzene, vocal music.
melyeknek lárvái különböző növé Harangszavú madár, Chasmarhynchus
nyek szöveteiből élnek s bütykös niveus. A verébalkatú madarak (Pás-
dudorodásokat vagy gubacsszerű ki seres) rendjében a rikácsolok (Cla
növéseket idéznek elő. A Cecido- matores) alrendjébe s a Cotingafélék
myia destructor és C. tritici, melyek családjába tartozó, mintegy varjú
nek lárvái a búza szárában élnek, nagyságú brazíliai madár ; a harang
mint tetemes károkat okozó rovarok szavú elnevezés, természetesen, hang
nálunk is eléggé ismeretesek. jára vonatkozik.
Gubó, Cocon. L. Átalakulás. Hártyás-szárnyúak, Hymenoptera. A ro
Guvatfélék, Rallidas. A gázlók ( Grál varok egyik rendje, melynek rövid
lá}) rendjébe tartozó madár-család, jellemei a következők: száj részeik
melybe a mindenki előtt ismeretes rágók és nyalók ; kevés erezetű szár
madarak közül a guvat (Rallus aqua nyaik (melyek a dolgozóknál, pl. a
ticus), haris (Crex pratensis) és szár hangyáknál, gyakran hiányoznak)
csa (Fulica atra) tartozik. hártyásak; átalakulásuk tökéletes.
Ide tartoznak pl. a hangyák, dará Kapaszkodószerv. Oly szerv, melynek

zsok, méhek stb. segítségével az ivarok párosodások
Helyhez kötött gyűrűs férgek. A gyű alatt egymást tartani, egymásba csim-
rűs férgek (1. e.) osztályába tartozó, peszkedni képesek. A kapaszkodó
tengeri férgek, melyek saját maguk szervek majd kizárólag erre a czélra
kiválasztotta, bőrnemű összeállású s képződött külön szervek, majd ismét
gyakran idegen testecskéket tartal más feladatra is szolgálók — a leg
mazó, vagy pedig kemény meszes gyakrabban végtagok — azok, me
csöveket képző hüvelyben laknak; e lyek párosodó-; alkalmával a párok
hüvelyek a tengerfenéki iszapban nak egymás szoros tartására szol
rejlenek, vagy pedig különböző alá gálnak.
merült tárgyakra vannak települve. Kar lábúak, Brachiopoda. Héj okát te
Helyrepótlás, compensat ion. kintve, némileg a kagylókra emlé
Homológ, homolog. keztető tengeri állatok, a szájuk mel
H ozzászabódás, ad aptat ion. lől kiinduló sajátságos, pűdördeden
összecsavarható karral. A mai rend
szer ezök ezen állatokat majd a lágy-
I testüekliez,'majd a molluscoidokhoz,
Imago. L. Átalakulás. majd ismét a férgekhez sorolják.
Ivar, sexus. Keskenyorrúak, Catarhini. O-világi
Ivarbeli kiválás, 1. ivari kiválás. majmok.
Ivari, sexual (ivarbeli). Kétéltűek, Amphibia. Átalakuló gerin-
Ivari kiválás, sexual selection. czes állatok, melyek fiatal korukban,
ívás, nparoning, spalling, Laichen. A ha mint lárvák a vizben élnek és ko-
lak ivarzását jelelő halász-műszó; poltyúkkal lélekzenek, kifejlődött
innét ívás időszaka, ivás-hely. korukban pedig sokan a száraz föl
ízeltlábúak, Arthropoda (L. I. köt. 14. det választják lakhelyül és tüdőkkel
jegyz.). Az állatoknak egyik alországa lélekzenek. Erre a viszonyra vonat
(1. e.) melybe mindazon gerinezte- kozik a kétéltű elnevezés.
len állatok tartoznak, melyeknek Kétszárnyúak. Diptera. A rovarok egyik
teste izekre van osztva s ezek izeit rendje, melynek rövid jellemei a
végtagokat viselnek. Ide tartoznak a következők : száj részeik szívók és
következő osztályok: 1. rákok (Cru- szúrók ; szárnyaik közül a hát
stacea), á. pókok (Arachnoidea), 3. sók kocsányos bunkóból álló apró
százlábúak (Myriopoda), 4. rovarok csökevényekké (halteres) satnyultak,
(Insecta). Az Ízeltlábúak 5-ik osztá a mellsők kártyásak; átalakulásuk
lyának (Protracheata s. Onychophora) tökéletes. Ide tartoznak a legyek és
képviselőire, melyek a legújabb időig szúnyogok.
férgeknek tartattak, a műben nem Kettősivarú, androginous hermaphro
történik hivatkozás. dita. Oly állat, mely mind a kétféle
(t. i. mind a hím, mind a női) ivar
szervvel el van látva. Ilyen kettős
J
ivarú állatok pl. a csigák, a pió-
Jellemek összetérése, convergence of czák. (Hím-nős).
characteres. Keverékfaj, Bastard. L. I. köt. 8. jegyz.
Kezdetleges szerv. L. csökevény.
K Kikülönülés, dijj'erentiation. A fejlődő
Kacslábú rákok, Cirripedia. L. I. köt. állat teste kezdetben csupa egynemű
7. jegyz. sejtekből áll, melyek két, majd há
rom lemezre különülnek s a sejtek az egyik van kifejlődve s a közösü

lassanként úgy alakra, mint élettani lésre érett állapotban.
működésre nézve eltérnek egymás Kölcsönös viszonyosság, correlation.
tól ; egyesek izom-, mások idegsej Költöző v. vándorló madarak. A ma
tekké stb. alakulván, kikülönülnek, darak lakóhelyeik szerint három cso
mint önálló szövetek. portra oszthatók, u. m. állandóan
Kloakások, Monotremata, 1. csőrös em egy helyt lakókra (pl. veréb, fogoly,
lősök számos ragadozó), kóborlókra, me
Koala, PJiascolarctos cinereus (erszényes lyek évszakok szerint aránylag szűk
medve). területeken változtatják tartózkodó-
Kondor, Sarcorhamphus c ndor. Az új helyöket (pl. csizek, tengeliczek, har
világi keselyüfélék ( Cathartidw) csa kályok, számos kacsa) és végre köl
ládjába tartozó óriás termetű (a bim, tözőkre v. vándorlókra, melyek ősz
hossza 102 cm., kitárt szárnyainak szel a mérsékelt és hideg égöv alól
átmérője 275 cm.) ragadozó madár, telelésre a meleg vagy forró égöv
mely Dél-Amerika magas bérczeit alá költöznek, és tavaszszal ismét
lakja s részint elhullott állatokkal, mérsékelt vagy hideg égövi hazá-
részint önmaga elejtette lámákkal, jokba visszatérnek (péld. fecskék, fü
juhokkal, borjukkal táplálkozik. lemülék, fürjek, szalonkák, gólyák,
Korall. Korallokon az ürbélüek (1. e.) darvak stb.).
alországába tartozó mindazon, ki Kurukúk vagy szurukúk, Trogonidce.
zárólag tengereket lakó virágállato A kaluík alakúak (Coccygomorphoí)
kat ( Anthozoa) értjük, melyek el rendjébe tartozó madárcsalád, mely
ágazó fa- vagy bokor-alakú telepeket nek pompás tollazatú képviselői a
képeznek s szilárd, meszes vázakat forró égövi Amerikában, Afrikában
választanak el. A közéletben korall- s Ázsiában é ln e k ; elnevezéseket
nak vagy klárisnak nevezett piros (kuruku v. szuruku), mint a mi ka
drágakő a Corallium rubrum belső kaduink, hang jók után kapták.
tengely váza. Különvált- v. váltivarú, gonochorista.
Korcs, Bastard. L. I. köt. Ö. jegyz. Olyan állat, melynél a kétféle (t. i.
Kormánytollak. L. tollak. him és női) ivarszerv külön egyén
Kormorán, karakatna, Phalacrocorax ben van. A gerinczesek (nehány
carbo. Az evezőlábúak ( Steganopo- csontos hal kivételéve), vagy pl. az
des) rendjébe tartozó madár. Nálunk Ízeltlábúak (igen kevés kivétellel)
is ismeretes. váltivarúak, mig ellenben a lágytes-
Kölcsönös elváltozás, correlated varia tüek s férgek között igen gyakori a
tiori. kettősivaruság.
Kölcsönös párosodás. A kettősivaiú
(hermaphrodita, 1. e.) állatok közül L
valószinüleg egy sem termékenyíti Lábasfejűek, Cephalopoda. L. I. köt.
meg önmagát, hanem ezek is páro 15. jegyz.
sodnak egymással, s e közben vagy Lábtő, tarsus. L. I. köt. 19. jegyz.
kölcsönösen úgy a kimnek, mint a NB. az I. köt. 456, lapján, melyre
nősténynek szerepét viszik (kölcsö hivatkozás történik, az ábra magya
nös párosodás), vagy pedig — s nyil rázatában a coxa, csipő helyett, té
ván ez a gyakoribb eset — csupán vedésből «tompor» kifejezéssel van
mint himek, vagy mint nőstények fordítva; a szövegben a helyes kife
szerepelnek, a mennyiben ivarszer jezés van alkalmazva.
veik közül ugyanazon időben csak Lágytestűek, Mollusca. Az állatoknak
4 16 MŰSZÓTÁR ÉS GLOSSZÁRIUM.
egyik alországa, melybe a csigák, átlátszó, harang- vagy gombakalap-

kagylók, lábasfejüek stb. tartoznak. alakú kocsonyás testtel, melynek
Lándsa-halacska, Amphioxus. párkányáról a csaláncsipéshez ha
Laposorrúak, Platyrhini. Új-világi maj sonló égetést előidéző fonalak indul
mok. nak ki, alsó részének közepén pedig
Lárva. L. Átalakulás a szájnyilás van.
Légcsövek, Tracheas. L. I. köt. 21. jegyz. Melanismus. L. II. köt. 3. jegyz.
Légnyilás, Stigma. L. I. köt. 21. jegyz. Mellékszem, ocelli. L. I. köt. 18. jegyz.
Legyező-csápúak, Lamellicornia. (Olyan Mézevő v. mézszívó madarak, Necta-
szerkezetű a csápjok, mint a csere rinidas. A verébalkatú madarak (Pás-
bogáré.) seres) rendjében az éneklők (Osci
Létért való küzdelem, struggle fór life. nes) alrendjébe tartozó madárcsalád,
Levéldarázsok, Tenthredinidas. A tojó melynek tagjai, alakj okát, termőtöket
csövesek ( Terebrantia) csoportjába s pompás tollazatukat tekintve, az
tartozó hártyásszárnyúak, melyeknek amerikai kolibrikhez hasonlítanak s
a pillangók hernyóitól csupán na- ezeket a keleti félteke forró égöve
gyobbszámú lábak (18—22, a pil alatt helyettesítik; a virágokat külön
langók hernyóinak legfeljebb 16 ben, miként a kolibrik, nem mézszi-
lábuk van) által különböző lárváik vás czéljából, hanem rovarokra va
(álhernyók) a valódi hernyók mód dászva látogatják.
jára pusztítják a növények leveleit. Mohállatok, Bryozoa s. Polyzoa. Apró
A rózsa leveleit pusztító Hylotoma vizi (túlnyomólag tengeri) állatok,
rosarum lárvái mindenki előtt isme melyek a mohokra és moszatokra
retesek lehetnek. emlékeztető telepeket képeznek s ré
Lilefélék, Charadriadas. A gázlók ( Gral gibb rendszerezők által az ürbelüek-
las) rendjébe tartozó madárcsalád, hez, újabbak által ellenben majd a
melybe az ismeretes madarak közül lágytestüekhez, majd a molluscoi-
a bibicz ( Vanellus cristatus) s a vi dokhoz, majd ismét a férgekhez so
zeink homokos partjain oly gyakori roltatnak.
és sajátságos sivító hangon szóló lile Motmotíélék, Motmotidas. A kakukala-
( Charadrim pluvialis, Regenpfeifer) kú madarak (Coccygomorphas) rend
tartozik. jébe tartozó, mintegy kakuknagy-
Lugas-madarak (uászcsarnoképítő-ma- ságú, diszes, hosszufarkú madarak,
darak), Chlamydodera. A varjúfélék melyek Mexikóban s Brazíliában ho
kel (Corvidas) és seregélyfélékkel nosak.
(Sturnidas) rokon ausztráliai mada
rak. N
Lunda, Uria troile. A búvárok ( Urina Narval (tengeri egyszarvú), Monodon
tores s. Inpennes) rendjébe s az alka- monoceros. A czetek (Getacea) rend
félék (Alcidas) családjába tartozó, jében a húsevők (C. carnivora) al
mintegy lúdnagyságú madár, mely rendjébe s a narvalfélék (Monodon-
Európa északi tengereit lakja. tidas) családjába tartozó, 5—6. m.
hosszúságot elérő tengeri emlős,
melynek himje felső állkapcsának
M
bal oldalán egész 2 m. hosszaságot
Magzat, embryo. elérő, egyenesen mellfelé álló, sróf-
Medúzák, Medusas. Az ürbelüek (1. e.) szerüleg csavart agyart visel. A nar
egyik osztályába ( Hydro medusas) tar val az . északi szélesség 70—80° kö
tozó, szabadon úszó tengeri állatok, zött kis társaságokban él és zsírja,
valamint agyara miatt vadászat tár kor a petébe hatolva, azt azon ké
gya ; az agyarát, mint a mesés egy pességgel ruházzák fel, hogy belőle a
szarvú (unicornis) szarvát, hajdan szülékhez hasonló új egyén fejlő
nagyra becsülték s roppant árral dik.
fizették. Neve a svéd nyelvből van Ornithorhynchus paradoxvs (vizi vakon
átvéve. dok). Az emlősök hjgalsóbb, u. n.
Nászcsarnoképítő-madarak. L. Lugas kloakás emlősök ( Monotremata) rend
madarak. jébe tartozó állat, mely kizárólag
Násztollazat, nuptial plumage. Az a tol Ausztrália édesvizeiben él. Hossza
lazat, melyet a madarak a párosodás mintegy 88 cm., a farkáé 12 c m .;
idejében öltenek. lábai rövidek s ujjai között úszóhár
Négykezűek, Quadrumana. (Majmok.) tya van kifeszítve ; állkapcsai egészen
Nem, genus. L. I. köt. 8. jegyz. a kacsákéhoz hasonló csőrt képez
Nemertesfélék, Nemertidea. A lapos nek ; fogait mindkét oldalon két pár
férgek ( Platyelmia) osztályába tar szarulap helyettesíti; csecsbimbói
tozó, szabadon s csaknem kizárólag hiányzanak ; húgy- és ivarszerveinek
tengerekben élő férgek, melyeknek vezetékei a végbélbe nyílnak s e
szalag-, zsinór-, vagy szijjalakú testök szerint kloakája van, mint a ma
némelyeknél egész 1 méternyi hosz- daraknak. Az ornithorrhynchusnak
szaságot ér el. Edényrendszerök s egyedüli rokonneme az echidna (E .
jól kifejlődött idegrendszerök által hystrix és E. setosa) , mely, főbb
lényegesen eltérnek az egyszerűbb boncztani jellemeit tekintve, vele
szervezetű többi laposféregtől s né megegyezik, szintén kizárólag Ausz
mileg a gyűrűsférgekre emlékeztet tráliát lakja.
nek ; ez az oka, hogy némely szer Orrmányos bogarak (Bhynchophora).
zők s D arwin is (I. köt. 406. 1.) A fedelesszárnyúaknak nemekben és
ez utóbbiak közé sorozzák. A Ne- fajokban igen gazdag családja, mely
mertesféléknek sajátságos szervét ké elnevezését annak köszöni, hogy e
pezi a belök felett hosszú csőben bogarak feje rövidebb-hosszabb orr-
rejlő s kilövellhető szúrós orrmány, mánynyá van meghosszabbodva. Ide
melylyel zsákmányukat keresztül tartozik pl. a szőlő leveleit össze-
szúrják s megmérgezik. E sajátságos göngyölgető Bhynchites Letuleti, a
orrmányról orrmányos férgeknek borsó- és magtári zsizsik (Bruchus
(Bhynchocoela) is neveztetnek. pisi, Galandra granaria) stb.
Orsó-hal, Petromyzon.
Osztály, classis. L. I. köt. 8. jegyz.
0 Öröklés, inheritance.
Özvegymadár, Chera s. Vidua progne.
Ondófolyadék, Sperma. A him ivar A verébalkatú madarak (Passeres)
mirigyben, a herében, az ivar érett rendjében az éneklők ( Oscines) al
ség időtartama alatt képződő vála rendjébe s a szövőmadarak (Plocei-
dék, mélynek leglényegesebb részét dae) családjába tartozó közép-afri
igen nagy számú, rendkívül apró, kai madár, mely hosszú, díszes far
rendesen gömb-, tojásdad- vagy pál- kat visel. E madár eredeti neve
czaalakú s hosszú, fonalás farkkal Vida, Közép-Afrika egyik tartomá
elláttott sejtek (ondósejtek, ondó- nyától «vida» -madár, melyet félre
testecskék, spermatozoidia) képezik, értésből «Viduá»-ra ferdítettek s min
melyek az ázalékállatkák módjára dén kulturnyelvre «özvegy» szóval
fürgén mozognak s termékenyítés fordítottak.
D a r w in . A z em ber s z á rm a z á sa . II. 27
tartozó madarak Amerika forró ég

P > övi területén.
Pislogó hártya, membrana nictitans,
Paizsmirigy, Glandula thyreoidea. Az harmadik szempilla (szemhéj).
u. n. zárt, azaz vezetéknélküli m i Pizangevők, Musophagas. A kakukala-
rigyek közé tartozó nagy (ismeret kúak (Coccygomorphce) rendjébe tar
len feladatú) mirigy, mely az emlős tozó madárcsalád, melynek képviselői
állatok gégéje mellső részén fog kizárólag Afrika erdeiben élnek s
lal helyet s a gégesip legnagyobb gyümölcsökkel táplálkoznak ; elneve
porczogóját, az u. n. paizsporczot zésük kedves táplálékukra, a pizángra
(cartilago thyreoidea) fekszi meg. vagy banánára (több Musa faj gyü
Párák. L. úszószárnyak. mölcse) vonatkozik.
Peterakó- v. tojócső, Ovipositor, tere Planaria. D arwin ezen kifejezés alatt
bra. Különböző állatok nőstényeinek az összes ágasbelű örvényférgeket
ivarnyilása mellett levő, vagy evvel ( Turbellaria dendrococla) érti. E fér
összefüggő, gyakran a testbe vissza gek a lapos férgek ( Platyelmia)
vonható, csőalakú, többnyire szú osztályába tartoznak; izekre nem
rásra, fúrásra vagy fürészelésre is osztott testük lapos, levélalakú; be
alkalmas szerve, mely részleteiben, lök gyökérszerüleg elágazó függelék
a különböző állatok szerint, rend kel van ellátva; részint édes vizek
kívül változatos szerkezetű s a pe ben (ritkábban nedves földön), ré
téknek biztos helyre való lerakására szint a tengerekben éln ek ; az utób
szolgál. A szökcsék kardalakú, a biak gyakran tekintélyes (10—15 cm.-
tücskök egyenes, pálczaalakú tojó nyi) nagyságot érnek el s élénk szí
csöve, melynek segítségével e rova nezet által tűnnek ki.
rok petéiket a földbe rakják, bizo Pókok, Arachnoidea. A körlégből lé-
nyara mindenki előtt ismeretes. lekző ízeltlábúak egyik osztálya,
Petetartó. A nőstény, ritkábban a bim melynek képviselőire különösen jel
állatnak azon szerve, melyben a pe lemző, bogy fejők és toruk egygyé
téket kikelésökig magán hordozza. van nőve (fejtor, cephalothorax), mely
A petetartók majd kizárólag ezen ből négy lábpár indul ki. Ide tar
czélra képződött külön szervek, majd toznak pl. a szoros értelemben vett
ismét más feladatra is szolgáló szer pókok s a skorpiók stb.
vek (leggyakrabban a petevezeték Póthimek. L. I. köt. 7. jegyz.
kitágult v. meghosszabbodott része) Potroh, abdomen, 1. Rovar (I. 20. jegyz.
azok, melyek a petéket elfogadják. 541. 1.).
Pikkelyes-szárnyúak, Lepidoptera. A ro Puma (kuguár, amerikai oroszlán), Fe
varok egyik rendje, melynek rövid lis concolor. A macskafélék család
jellemei a következők: szájrészeik jába tartozó, mintegy párducz-nagy-
pödördeden összecsavarható szivó- ságú, egyenletesen vörösesfehér (vagy
nyelvet képeznek; szárnyaik finom, hamvas) színű ragadozó, mely északi
mikroszkopi pikkelyekkel fedettek; Patagóniáigegész Dél-Amerikát lakja.
átalakulásuk tökéletes. Ide tartoznak Pygidiuni és propygidium. L. I. köt.
a pillangók, pillék, lepkék (1. I. k. 23. jegyz.
24. jegyz.).
Pipra v. manakin, Pipra. A verébalkatú R
madarak (Passeres) rendjében a ri
kácsolok (Clamatores) alrendjébe s a Rákok, Crustacea. Az Ízeltlábúak egyik
Cotingafélék (Cotingidce) családjába osztálya, melynek képviselőire külö-
nősen jellemző a kopoltyúkkal tör ura. A legmagasabb szervezetű rá

ténő lélekzés s a két pár csáp ; test kokhoz ( Thoracostraca s. Podophthal-
izeiknek s végtagjaiknak száma rend mata) tartozó tízlábúak (Decapoda)
kívül változó. két élesen jellemzett csoportra osz
Reczésszárnyúak, Neuroptera. A róva- - lanak, melyek egyikénél — hová a
rok egyik rendje, melynek rövid jel mi folyami rákunk is tartozik —
lemei a következők : szájrészeik rá a fark legalább is a test többi részé
gok (néha csökevényesek); szárnyaik nek a hosszát éri el (hosszúfarkúak,
finoman reczézettek (néha finom Mucrura) , a másik csoport kép
szőrökkel vagy pikkelyekkel fedet viselőinek farka pedig a testöknél
tek) ; átalakulásuk tökéletes. Az is jóval rövidebb s a hasoldalra visz-
meretesebb rovarok közül ide tar szahajlott; ezek az u. n. rövidfar-
toznak a hangyalesők (Myrmeleonti- kúak (Brachyura), melyek fejtoruk
doi) és tegezhordozók (Phnjganidae). hátpánczélának alakjáról tarisznya
D arwin (I. köt. 439. 1.) a reczés- rákoknak neveztetnek.
szárnyúakhoz számítja a kérészféléket
(tiszavirág, Ephemiridce) és szitakötő
féléket (Libelluli dce) is, melyeket S. Sz
újabb rendszerezők, mint külön al
rendet (Pseudoneuroptera) az egye Selyemfarkú madarak v. fecsegők (Co-
nesszárnyúak rendjébe sorolnak. tingidai). A verébalkatúak (Passeres)
Rend, ordo. L. I. köt. 8. jegyz. rendjében a rikácsolok (Clamatores)
Részleteződés, specialisation. alrendjébe tartozó madárcsalád, mely
Rovarok, Insecta. A körlégből légcsö nek képviselői Nyugat-Indiában, Me
vekkel lélekző Ízeltlábúak egyik xikóban s Braziliában honosak.
osztálya, melynek képviselőire kü Sertefarkúak, (Thysanura). A rovarok
lönösen jellemző testüknek három egy csoportja, melyet a legtöbb rend
fő részből, u. m. fejből, torból és szerező nem tekint külön rendnek,
potrohból való összetétele; a tor há hanem mint alrendet az egyenes
rom izéből (1. I. köt.v20. jegyz.) ki szárnyúak (1. e.) rendjébe sorol. Az
induló három pár láb s a közép- és ezen csoportba tartozó, többnyire
utótorból kiinduló két pár szárny, igen apró rovarok szárnyatlanok s
melyek közül az első (Strepsiptera) más rovarok s a százlábúak lárvái
vagy a második (Diptera), kivétele hoz hasonlítanak ; rágó száj részeik
sen mindkettő is csökevényes lehet, csökevényesek; szemeik többnyire
vagy végkép hiányozhatik. D arwin egyszerűek; potrohúknak végén a
a rovarok osztályában 9 rendet kü hasoldalra visszahajtható serteszerü
lönböztet meg, melyek a követke függelékeik vannak (innét a serte-
z ő k : 1. sertefarkaúk ( Thysanura), farkú elnevezés), melyeknek segítsé
2. egyenesszárnyúak ( Orthoptera), 3. gével némelyek ugrani képesek. A
reczésszárnyúak ( Neuroptera), 4. fe- sertefarkúak legismeretesebb képvi
delesszárnyúak ( Coleoptera), 5. hár- selője a lakásokban, éléskamrákban
tyásszárnyuak (Hymenoptera ), 6. fél- előforduló czukormoly ( Lepisma sac-
fedelűek (Hemiptera) , 7. Egyenlő charina).
szárnyúak (Hornoptera), 8. kétszár Származásfa, genealogia.
nyúak (Diptera), 9. pikkelyesszár- Származás, descent. (Nem leszármazás).
nyúak (Lepidoptera). L. ezeket az Szarv. L. Agancs.
illető nevek alatt. Százlábúak, Myriopoda. A körlégből
Rövidfarkú v. tarisznyarákok, Brachy- lélekző Ízeltlábú állatok egyik osz
27*
tálya, melynek képviselőire különö Tengeri csillagok, Asteroidea. A tüske-

sen jellemző, hogy testök a fejen kívül bőrűek (1. e.) alországába s ezen
nagyszámú egyenlő izekből van ösz- belül a tengeri csillagfélék (Asteroi
szetévé, melyeknek mindegyikéből dea) osztályába tartozó tengeri álla
egy (Chilopoda) vagy két (Chilo- tok, melyek testűknek rendesen öt
gnatha) pár láb indul ki. (ritkábban több) küllőbe kisugárzó,
Szellemi, spiritual. jellemző csillagalakjától kapták elne
Szembog. L. Agancs. vezésűket.
Szervezet, Organismus. Tengeri ragadozók, Uszólábuak, Pin
Szkunk, Mephitis. A nyestfélék (Mu- nipedia. Mivel az úszólábú emlő
stelidce) családjába tartozó ragadozó sök, melyekhez a fókák tartoznak, a
emlős-nem, melynek több faja él ragadozókkal (Carnivora >legbensőbb
Észak- és Dél-Amerikában, melyek rokonsági viszonyban állanak s ezek
alfelmirigyeiknek több lábnyi távol től lényegesen csak a vizi életmód
ságra kifecskendezhető s minden kép hoz alkalmazkodott végtagok s ne
zeletet túlhaladó bűzös váladékáról hány szintén az életmóddal kapcso
nevezetesek. latban álló anatómiai jellem által
Szövőmadarak, szabómadarak, Plocei- különböznek, némely rendszerező
dae). A verébalkatúak (Passeres ) rend egyesíti őket a ragadozók rendjével
jében az éneklők ( Oscines) alrend s csupán ennek alrendje (tengeri
jébe tartozó madárcsalád, melynek ragadozók) gyanánt tekinti.
képviselői legnagyobb részt Afriká Tengeri sün, Echinus. A tüskebőrűek
ban, nehányan Indiában s Ausztráliá (1. e.) alországába s ezen belül a
ban társaságban élnek s művészileg tengeri sünfélék (Echinoidea) osztá
szőtt, zacskóalakú fészkeikről neve lyába tartozó tengeri állat, melynek
zetesek. (Innét a szövő- és szabóma tüskékkel borított, kemény, gömb
dár elnevezés). alakú külváza az összegömbölyö
Szűzszaporodás, Partkenogenesis. L. I. dött sün- (v. tövises) disznóhoz ha
köt. 13. jegyz. sonlít.
Természetes kiválás, naturál selection.
Tollak. A tollakon megkülönböztetjük
T
a tengelyt (scapus) s a lobogót v. vi
Tanagra, Tanagra — Pyranga — rubra. torlát (vexillum s. turba). A toll-
A mi pintyféléinkkel rokon, a tana- tengely alsó része csöves (tollcséve,
gra-félék családjába tartozó észak calamus) s kifejlődött tollakon az
amerikai éneklő madár. összetopörödött tollcsirát (a toll «lel
Tarisznyarák, L. rövidfarkú rákok. ke»; tartalmazza, többi része pedig
Társulékonyság, Socialility. tömött (tollgerincz, rhachis) ; ez
Tengeri anemónék, Actinice. Az ür- utóbbin vannak a fésűfogak módjára
belűek (1. e.) virágállatok (Anthozoa) elhelyezett tolisugarak (tollemezek)
osztályába tartozó tengeri állatok, (radii), melyek másodrendű sugárkák
melyeknek alá merült tárgyakra rög (tollemezkék) horgacskáinak segítsé
zített, telepeket nem képező henge gével egymásba kapaszkodnak s az
res testök a száj körül rendesen több összefüggő toll-lobogót képezik. Az
gyűrűben elhelyezett, többnyire szi- épen leirt lobogójú, merev tollak
nes tapogatóival meglepően hasonlít igazi tollaknak (pennae) s az ezek
valamely nagy, rikítószinű virághoz. által fedett laza lobogó jú lágy tollak
(Innét a tengeri anemóne elneve ellenben pelylieknek (plumae) nevez
zés). tetnek. Evezőtollaknak (remiges) a
szárnyak nagy tolláit nevezzük ; még

pedig elsőrendűeknek azokat, melyek U
a szárny vázának kézrészletén, má-
sodrendüeknek pedig azokat, melyek Úszószárnyak, Pinnas. A halak vég
az alkari részletén vannnak. Kor tagjai, melyek közül a párosak (p.
mánytollak .(rectrices) néven a fark thoracici és p. abdominales) a többi
nagy tolláit értjük. gerinczesek végtagjainak felelnek
Tollgerincz. L. tollak. meg. Az úszószárnyaknak lapát- v.
Toll-lobogó. L. tollak. szárnyalakú, kiálló része sugarasan
Tor, thorax. L. I. köt. 20. jegyz. elhelyezett csontos vagy porczogós,
Torzulat, monstrosity. néha izeit vázrészek (parasugarak)
Tökéletes v. teljes átalakulás. L. Át között kifeszített hártyából áll. Ezen
alakulás. páros végtagokon kívül van még a
Tökéletlen v. félig történő átalakulás. halaknak a farkukon, valamint hátuk
L. Átalakulás. és hasuk középvonalában ugyanily
Törpefej ű, wicrocephal. szerkezetű páratlan végtagjok, mely
Törzsalak, törzsfaj. L. I. köt. 11. jegyz. párának, még pedig elhelyezése sze
Törzsszülő, progenitor. rint fark-, hát- és farkalatti párának
Tüdős csigák, Gastoropoda pulmonata. (pinna caudalis, dorsalis, analis) ne
A csigáknak kizárólag édes vízben és veztetik.
száraz földön élő képviselői, melyek Utánzás, mimicry (majmolás).
egy páratlan, edényekben dús zacskó- Urbelűek vagy növényállatok, Coelen-
szerű légzőszervvel (az u. n. tüdővel) terata, s. Zoophyta. Az alsóbb rendű
a körlégből lélekzenek, mely azonban állatok egyik alországa, melynek kép
a gerinczesek tüdejével nem homo viselőire különösen az jellemző, hogy
lóg szerv. Ide tartozik pl. a közön külön testüreg által környezett bél-
séges kerti és meztelen csiga. csatornájok nincsen, .hanem testök
Tűhal, Syngnathus. A bojtkopoltyúsok egyszerű zacskót képez, melynek
(1. e.) egyik neme, mely megnyúlt belső üregében — mely a külvilág
alakjától kapta elnevezését. Az a gal egyetlen nyílással közlekedik —
tűhal, melyre D arwin hivatkozik emésztenek (erre vonatkozik az ür-
(II. köt. 17. 1.) nem a valódi tűhal, belű, Coelenterata elnevezés). Testök
hanem a tűhalfélék (Syngnathidas) sugaras részarányos, mint a virá
családjába tartozó Phyllopteryx. (L. goké, mely részarányosságban a 4-es
II. köt. 2. jegyz.) és 6-os szám az uralkodó; az ivaros
Tiiskebőrűek, Echinodeimata. Az al szaporodáson kívül többnyire ivar
sóbb rendű állatok egyik alországa, talan úton, sarjadzás által is szapo
melynek képviselőire különösen jel rodnak s ha sarjaik az anya-egyén
lemző, hogy testök rendesen 5-ös nel együtt maradnak, a virágos nö
szám szerint sugaras részarányos vényekhez meglepőn hasonlító tele
külön testüreg által körülvett bél- peket képeznek. (Erre vonatkozik a
csatornájok van s bőrök több növényállat, Zoophyta elnevezés.)
nyire elmeszesedett, gyakran tüskés *Az ürbelűek igen kevés kivétellel
külvázat képez. Telepeket (mint az tengeri állatok; az ezen műben fel
íirbelűek) nem képeznek ; valameny- említett állatok közül ide tartoznak
nyien tengeriek. Az ezen műben a szivacsok, medúzák, korallok és
felemlített állatok közül ide tartoz tengeri anemónék (1. ezeket).
nak a tengeri csillagok és tengeri
sünök (1. ezeket.).
MÜSZÓTÁR ÉS GLOSSZÁRIUM.
részint már meglevő rendekbe : így

V az elefántokat az orrmányosok (Pro-
boscidea, I lligJ a tapirokat, szarv
Vastagbőrű emlősök, Pachydermata. orrúakat és lovakat a páratlanujjúak
Cuvier osztályozásában (1797) az em (Perissodactyla, 0\v.), a vízilovakat
lősök egyik rendje, mely az elefán (Hippopotamus) és sertéseket a pá-
tokat, tapirokat, szarvorrúakat, lova rosujjúak ( Artiodactyla, Ow.), a Hy-
kat, vizilovat, sertéseket s nehány ki rax-ot pedig a laposcsülkűek (Lam-
halt, harmadkorbeli emlőst foglal nunyia, I llig.) rendjébe.
magában. I lliger és Owen ezen Véglények. L. Állati véglények.
chaoticus rendet méltán bontották fel Yisszaütés, reversion.
és sorolták be képviselőit részint új,
BE TŰKEND ES TÁRGYMUTATÓ.
(A csillag [*] illusztrácziót jelent.)
Annulata I, 405.
A Anobium tesselatum I, 460.
Abram is brama I, 382. Anolis cristatellus n , 30, 31.
Acalles I, 460. Anser canadensis n , 112.
Acanthodactylus capensis II, 35. — cygnoides n , 110, 126.
Accentor modularis II, 190, 201. — hyperboreus E, 218.
Acherontia atropos I, 463. Antherozoid I, 539.
Achetidne I, 430. Antliidium manicatum I, 425.
Acilius sulcatus I, 421. Anthocharis cardamines I, 464, 469,
Acomus II, 158. 483.
Acridiidae I, 430, 434. — genutia I, 469.
Aeneas I, 465. — sara I, 470.
Aeolidina I, 401. Anthophora acervorum I, 425.
Agalaeus phoeniceus I, 346 ; ET, 112. — retusa I, 442.
Ageronia lerónia I, 463. Anthus II, 79.
Agrion Ramburii I, 439.k Antilocapra americana II, 235.
Agrotis exclamationis I, 474. Antilopé bezoartica II, 235, 238, 276.
Agy velő fejlődése I, 307. — cama n , 277.
Aithurus polytmus n , 212. — euchore n , 241.
Alea torda n , 209. — gorgon E, 277.
Alces palmata II, 249. — montana n , 248.
Amadina castanotis II, 91. — nigra E, 277.
— Lathami n , 92. — oreas I, 359.
Ammophila I, 420. — saiga I, 335.
Ammotragus tragelaphus n , 270, 273. — sing-sing E, 277.
Ampelidíe n , 186. — strepsiceros I, 359.
Amphibia II, 22. — subgutturosa E, 268.
Amphioxus I, 100. Anubis-pávián I, 110.
— lanceolatus I, 245. Apatania muliebris I, 391.
Amphipoda I, 540. Apathus I, 442.
Anas acuta IT, 80. Apatura iris I, 462, 464.
— boschas II, 80. Apis mellifica I, 425.
— punctata n , 56. Aprosmictus scapulatus E, 168.
Anastomus oscitans n , 209, 219. Apus cancriformis I, 391.
Anax junius I, 439. Aquila chrysaétos E, 100.
An drama fulva I, 443. Aranyhal 1. Cyprinus auratus.
424 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ.
Arboricola n , 184. Biennius E, 11.

Archaeopteryx I, 245. Bombus I, 350, 442.
Ardea asha n , 221. Bombycilla carolinensis E, 173.
— gularis n , 222. Bombyx cynthia I, 383, 424, 477.
— herodias E, 64. — mori I, 383, 424, 477.
— Ludoviciana E, 207. — yamamai I, 385, 424.
— nycticorax II, 49. Boreus hyemalis I, 391.
Ardeola n , 184. Bos etruscus E, 236.
Ardetta n , 173. — gaurus E, 236.
Argus-fáczán II, 89,* 136, 138.* — primigenius E, 230.
Argynnis aglaia I, 472. — sondaicus E, 236, 277.
Aricoris epitus I, 422. Bőr színe az embernél E, 375.
Arthropoda I, 391, 406. Brachiopoda I, 402.
Ásatag átmeneti tagok hiánya I, 241. Brachyurus calvus E, 296.
Ascidiák I, 245. Bryozoa I, 402.
Asinus taeniopus II, 292. Bubalus caffer E, 241.
Atalanta pillangó 1. Vanessa atalanta. Bubas bison I, 449.
Ateles I, 13, 310. Bucephalus capensis E, 27.
— Belzebuth I, 24. Buceros II, 164.
— marginatus n , 278, 294.* — bicornis II, 125.
Ateuclius cicatricosus I, 452, 460. — corrugatus II, 68.
Athalia I, 390. Bucorax abyssinicus II, 68.
Átmeneti ásatag tagok hiánya I, 241. Budytes Rayi I, 328.
Atropos pulsatorius I, 441. Buphus coromandus II, 209, 221.
Auróra-pillangó 1. Anthocharis carda- Búvár 1. Mergus merganser.
mines. Buzér-lepke 1. Macroglossa stellatarum.
Árvaszajkó 1. Corvus graculus.
Ayraava E, 339.
C, Cs, Cz
B
Cairina moschata II, 40.
Babirussza-disznó E, 254.* Callianassa I, 408.*
Babonaság I, 146. Callidryas I, 478.
Bagolypillék 1. Triphaena. Callionymus lyra II, 7.*
Bajnok-libucz, -liléi. Machetes pugnax. Callithrix I, 311.
Bálnák I, 86. Oallorhinus ursinus II, 250, 259.
Barátfülemile 1. Sylvia atricapilla. Calotes maria II, 35.
Barázdabillegető 1. Budytes. — nigrilabris II, 35.
Barbár volt egykor valamennyi művelt Campylopterus hemileucurus I, 380.
nemzet I, 220. Cancer pagurus I, 408.
Batrachia E, 24. Cantharus lineatus II, 13.
Békafélék E, 24. Capitonidae II, 166.
Bernicla antarctica E, 218. Capra aegagrus II, 239, 277.
Beszéd I, 129. Caprimulgus virginianus II, 47, 59.
Bhringa E. 79. Carabidae I, 456.
Bibicz közönséges 1. Vanellus cristatus. Carbo cormoranus II, 52.
Bibio I, 426. Carcineutes II, 168.
Birgus latro I, 412. Carcinus maenas I, 410, 411.
Biziura lobata E, 37, 42. Carduelis elegans II, 38.
Bledius taurus I, 451.* Cardinalis virginianus I, 346.
BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 425
Castnia I, 472. Chelonia II, 26.

Casuarius galeatus II, 196. Chenalopex aegyptiacus II, 45.
Cathartes aura II, 112. Chera progne II, 80, 116.
— jota II, 65. Chiasognathiis Grantii I, 453,* 460.
Cebus I, 107, 270, 311. Chilognatha I, 417.
— Apella I, 317. Chilopoda I, 417.
— Azarae I, 12, 129, II, 305. Chimaera monstrosa n , 10.
— capucinus I, 335, II, 278, 294.* Chiroptera I, 337.
— chacma I, 108. Chlamydodera I, 141.
— gelada I, 125. — maculata n , 67.*
— hamadryas I, 125. Chloéon I, 419.
— vellerosus II, 294. Chloephaga II, 172.
Céphalopoda I, 403, 540. Chlorocaelus Tanaim I, 433. *
Cephalopterus ornatus II, 57.* Chrysemys picta n , 26.
Cerambyx heros I, 456. Chrysis I, 442.
Ceratophora aspera IJ, 33. Chrysococcyx n , 179.
— Stoddartii H, 32.* Cicada pruinosa I, 430.
Cereeris I, 441. — septemdecim I, 429.
Cercocebus aethiops II, 295. Cichla n , 11.
— radiatus n , 401. Cincloramphus muralis II, 42.
Cercopithecus I, 110,269,311, H, 401. Cincius aquaticus II, 165.
— cephus n , 279, 297. Cirripedia I, 322, 538.
— cynosurus U, 279. Climacteris erythrops n , 198.
— Diana n , 279, 297. Clythra quadripunctnta I, 455.
— griseoviridis I, 154. II, 279. Ccolenterata 1, 399.
— petaurista n , 295.* Coleoptera I, 444.
Ceriornis Temminckii Ét, 68. Colias edusa, — hyale I, 478.
Cervulus muntjac II, 247. Columba II, 172.
Cervus campestris n , 268. Colymbus glacialis II, 203.
— canadensis IE, 234, 244, 277. Cophotis ceylanica II, 31.
— elaphus II, 258. Copris Isidis I, 447.*
— euryceros n , 249. — lunaris I, 457.
— mantschuricus 31, 290. Cordylus n , 35.
— moscliatus II, 234. Corvus corone II, 100.
— paludosus II, 278. — graculus II, 217.
— virginianus II, 245. — pica II, 98.
Ceryle II, 168. Corydalis cornuta I, 420.
Cetacea I, 86. Cosmetornis II, 93, 175.
Clialcophaps indicus II, 179. — vexillarius II, 69.
Chalcosoma Atlas I, 446,* 490. Cotingidíe II, 171, 186.
Chamaeleon bifurcus n , 33.* Cottus scorpius II, 8.
— Owenii II, 34.* Crabro cribrarius I, 421.*
— pumilus II, 34. Crenilabrus massa, — melops II, 18.
Chamaepetes unicolor II, 61. Crocodilia n , 26.
Charadrius n , 46, 79. Crossoptilon auritum I, 361 ; II, 89,
Chasmorhynchus n , 147, 218. 161, 172, 189, 361.
— niveus II, 74. Crustacea I, 391, 406.
— nudicollis II, 74. Culicidae I, 322, 427.
— tricarunculatus n , 75. Curculionidíe I, 323, 444.
Cursores I, 338.
Cyanecula suecica II, 188. D
Cychrus I, 458. Dacelo H, 168.
Cygnus ferus II, 56. Daják I, 179.
— olor II, 203. Damalis albifrons II, 288.
Cyllo Leda II, 129.* — pygarga II, 289.*
Cynanthus II, 122. Daphnia I, 413.
Cynipidae I, 389. Darázs, fürkésző I, 539.
Cynocephalus I, 311. Decticus I, 434, 436.
— bábuin n , 400. Dendrocygna n , 179.
Cynocephalus Hamadryas II, 279, 400. Diastylis I, 392.
— leucophasus II, 279, 400. Dicrurus II, 70, 162.
— Mormon II, 279, 400. — macrocercus H, 173.
— porcarius II, 257. Didelphis opossum n , 274.
— sphinx II, 400. Dimorphismus I, 410.
Cynomorpha I, 317. Dipelicus Cantori I, 447.*
Cynopithecus niger I, 26. n , 400, 402. Diplopoda I, 417.
Cyprinus auratus H, 15. Diptera I, 426.
— carpio I, 382. Diszitmény, csuszómászóké II, 31.
Cypris I, 392. — emlősöké H, 284.
Cyrtodactylus rubidus II, 31. — halaké n , 10.
Cystophora cristata n , 266. — madaraké II, 66.
— proboscidea I, 337. — négykezüeké II, 292.
Csajkó 1. Lethras Dongóméh, 1. Bombyx.
Csalánypillangó 1. Yanessa urticae. Draco II, 32.
Csalogány 1. Accentor madularis. Drágaköves sárkányka 1. Caliionymus
Csicsergő szervek I, 454. lyra.
Csicsirke 1. Linaria montana. Dromaeus irroratus II, 197.
Csiga, kerti 1. Helix pomatia. Dromolaea II, 167.
— parti, 1. Littorina littorea. Dryopithecus I, 240.
Csikóhal 1. Hippocampus. Durbancs 1. Gastérosteus.
Csodálat I, 109. Durda 1. Abramis brama.
Csontok I, 33. Dynastes I, 425.
Csőké vények I, 18. Dypsas cynodon H, 27.
Csufolódó rigó 1. Turdus polyglottus. Dytiscus I, 421.
Csuka 1. Esox lucius.
Csúszómászók másodrendű ivar jellemei E
H, 26. Echidna I, 241.
Cziczkány 1. Sorex. Echinodermata I, 399.
Czifraságok és a vadak n , 335. Echis carinata H', 29.
Czinegefélék 1. Parinae. Edentata I, 336.
Czirpelő szervek I, 454. Edolius II, 70. [cus.
Czitrompillangó 1. Gonopteryx rhamni. Egyiptomi-lud 1. Chenalopex aegyptia-
Czivilizált nemzetekre a természetes Elachista rufocinerea I, 386.
kiválás befolyása I, 205. Elaphomyia I, 426.
Czompó 1. Tinca vulgaris. Elaps II, 29.
Elater I, 423.
Élet föltételeinek közvetetlen hatása
I, 47, 301.
Eljegyzés, korai, II, 360. Értelem I, 102, 195 ; H, 384.

Elváltozás, kölcsönös I, 66. Érzék a szép iránt I, 140.
— szerkezeti I, 75. Érzékszervek I, 22.
Ember agy vei ej ének fejlődése I, 307.. Esmeralda I, 445.
— bölcsőjének helye I, 532. Esox lucius I, 381.
— állapota, a' mikor legelőször a földön — reticulatus II, 12.
elszéledt I, 278. Estrelda amandava II, 47.
— embriója I, 17.* Ész I, 99, 115.
— erkölcsi tehetsége, n , 387. Eszköz és fegyver az állatoknál I, 124.
— értelmi tehetsége II, 387. Eubagis 1 ,465.
— észbeli tehetségeinek összehasonlí Euchirus longimanus I, 457.
tása I, 99. Eudromius morinellus n , 196.
— fajtái I, 256, 274. Eumomota superciliaris II, 70.
— fejlődésének módja I, 40. Euphema splendida II, 168.
— földnek főuralkodó állata I, 74. Euplocamus erythrophthalmus II, 41.
— genealógiája I. 242 ; II, 383. Eurygnathus I, 422.
— helyzete az állatok sorában I, 225. Eustephanus n , 38, 212.
— ivar jellemei n , 303, 347.
— ivarának számaránya I, 370.
F
— kifejlődésének módja II, 382.
— kulturtörekvései I, 495. Faj, rokonfajok hímjeinek ivari különb
— lelki erői I, 148. sége a madaraknál n , 180.
— majom közt megegyező pontok 1,232. Fajbeli jellemvonások természete és
— rangja a természetes rendszerben I, értéke I, 256.
236. Fájd 1. Tetrao.
— rokonsága és genealógiája I, 225. Fajta, emberek fajtái I, 256.
— származásának bizonysága I, 9. — képződése I, 295.
— származása alsóbb rangú alaktól II, — kihalása I, 279.
379. — valamennyi nem származik egyetlen
— születéshelye I, 239. pártól I, 278.
— társas állat I, 165. Falco peregrinus II, 100, 173.
— védtelen állapota I, 96. — tinnunculus II, 100.
Emberiza miliaria n , 178. Fark hiánya I, 88.
— schoeni cius II, 91, 106. Fedeles szárnyúak I, 444.
Embrió fejlődése I, 15, 17*. Fegyver és eszköz az állatoknál I, 124 ;
Emlékezet I, 113. II, 42, 231, 240.
Emlősök másodrendű ivar jellemei II, Fehérbegy 1. Sylvia cinerea.
229, 263. Fejlődés I, 15, 54.
Ephippigera vitium I, 433, 436. Fekte rigó 1. Turdus merula.
Epicalia I, 464. Félfedelüek I, 427.
Equus hemionus II, 285. Felis H, 288.
Erény, az egyént illető erények a fejlő — canadensis n , 257.
désnek későbbi szakában éretnek el — mitis II, 275.
I, 178. — pardalis II, 275.
Eristalis I, 427. Féreg, gyűrűs férgek I, 405.
Erkölcsi, 148. Férfi és nő közti különbség, n , 303.
Erkölcsi hajlamoknak átvitele I, 189. Férj választás a vadaknál II, 366.
Erkölcsi tehetség kifejlődései, 195,199. Fészek készítése a halaknál II, 18.
Erkölcsi tehetsége az embernek n , 387. Fiber zibethicus n , 285.
Figyelem I, 112. Glomeris limbata I, 418.

Fitogtatás I, 471. Gobius n , 18.
Florisuga mellivora II, 148. Gomphus I, 390, 439.
Fog, tépőfogak nagyságának csökkenése Gondoskodás az ivadékról a halaknál
I, 82. n, is.
Fókák különös ivari sajátságai II, 266. Gonopteryx rhamni I, 469, 483.
Fokozódás mértéke I, 67. Gödény 1. Pelecanus onocrotalus.
Folt és sáv elenyészése felnőtt emlősök Grallatores I, 339.
nél n, 289. Grus virgo n , 57.
Forficula I, 161. Gryllus campestris I, 431*, 438.
Főemlősök osztályozása I, 512. — domesticus I, 432.*
— öt családjának jellemzése I, 529. Grypus II, 38.
Föld főuralkodó állata az ember I, 74. Gubacsdarázsok 1. Cynipidae.
Fringilla coelebs I, 379. Gyarapodás aránya I, 67.
— leucophris II, 209. Gyászkacsa 1. Oidemia.
— tristis n , 81. Gyermekgyilkolás II, 357.
Futók 1. Cursores. Gyíkok harczai II, 30.
Futrinkafélék 1. Carabidae. Gynanisa isis U, 128.
Fül I, 24.* Gyöngyházpillangó 1. Argynnis aglaia.
Füles fáczán 1. Crossoptilon auritum. Gyüjtsbogár I, 542.
Gyűrűs-férgek 1. Annulata.
G
Galambok ivarának számaránya I, 378. H
Gallicrex cristatus II, 39, 76. Hajlam valamennyi természetes saját
Gallinula chloropus n , 39. ságnak a túlhajtására II, 345.
Galloperdix n, 158. Hajzat I, 28.
Gallophasis II, 184. Hal ivarának számaránya I, 381.
Gallus II, 172. — másodrendű ivarjellemei II, 1.
— Bánkivá I, 351; II, 80, 154. — némelyiknél mindkét ivar ragyogó
— Stanleyi n , 43. szinű II, 17.
Gammarus marinus I, 412. Halálfejű lepke 1. Acherontia atropos.
Garrulus glandarius n, 100. Halálozás I, 508.
Gasteropoda I, 402. Halcionidae n , 166.
Gasterosteus I, 339. Hamadrvas-pávián I, 154
— leiurus Et, 2, 12, 19. Hang, emberé, II, 317.
— trachurus n , 3. — emlősöké II, 263.
Gastropliora I, 472. — kétéltüeké n , 25.
Gaucho I, 188. — madaraké II, 49.
Gavia II, 219. — rovaroké I, 431.
Gázlók 1. Grallatores. Hapalé I, 311.
Gébics 1. Lanius. Harcz, harcziasság, küzdelem I, 438.
Gelasimus I, 392, 409, 413. — bogaraké I, 451.
Genealógia, az emberé I, 225. — ellenkező ösztönök közt 1, 163.
Geophagus, II, 11, 19. — emberé II, 310.
Geotrupes stercorarius I, 456.* 458. — emlősöké II, 229.
Gerinczesek régibb kettős ivarú álla — halaké n , 1.
pota I, 248. — madaraké II, 39.
Glareola II, 76. — pillangóké I, 463.
BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 429'
Harcz, rovaroké I, 451. Huia I, 323.

Harelda glacialis n , 118. Hydroporus I, 421.
Hártyásszárnyúak I, 441. Hyelaphus porcinus II, 290.
Hattyú 1. Cygnus. Hygrogonus H, 20.
Havasi-fajd 1. Lagopus albus, scoticus. H y la ll, 25.
Házasélet és halálozás I, 508. Hylobates I, 80, 107, 311.
— és szépség az embernél II, 329. — agilis I, 233 ; H, 265, 320.
Hectocotylus I, 404. — Hoolock I, 232 ; H, 279.
Heliopathes cribratostriatus I, 459. — lar I, 233.
— gibbtfs I, 459. — leuciscus H, 320.
Heliothrix auriculata n , 182. — syndactylus II, 265.
— Mergus n , 183. Hylophila prasinana I, 463.
Helix pomatia I, 403. Hymenoptera I, 350, 441.
Hemiptera I. 427. Hyomoschus aquaticus II, 291.
Hemitragus II, 271. Hyperythra I, 384.
Hepialus hum uli I, 475. Hypopyra I, 472.
Hermaphroditaság a gerinczeseknél I,
248.
Hernyó, araszoló I, 542. I
— s z ín e i I, 486. Ichneumonidas I, 442, 539.
Hesperomys cognatus H, 321. Ichthyosaurus I, 245.
Hetaerina I, 390, 439. Iguana tuberculata II, 31.
Heterocerus I, 455. Illat, emlősöké n , 267.
Hím, csicsergése a póknál I, 417. Individualitás, szellemi I, 127.
— élénkebb színei a halaknál II, 6. Indopicus cariotta n , 169.
— hal színét stb. csak az ívás idején Indulat, kedélyind. I, 105.
kapja meg, n , 12. Iphias glaucippe I, 470.
— h an gadó s ze r v éi I, 429. Iris-pillangó 1. Apatura iris.
— jellemeit nőstény vesgi át II, 187. Isten, hit benne I, 143.
— kaczérkodása a madaraknál II, 82. Ithaginis cruentus II, 44.
— módosul ivari kiválás utján I, 340. Ivadék védelme a halaknál II, 20.
— nagysága az emlősöknél n , 250. Ivar, csuszómászóké II, 31.
— nemi gerjedelme I, 341. — halaké n , 17.
— ragyogó színének oka a madaraknál — gerinczesek régibb kettős ivarú álla
II, 149. pota I, 248.
— rovar hangképessége I, 429. — a kétéltűeké H, 22.
— rovar képződményei a nőstények — korlátolta öröklés I, 353.
tartására I, 419. — különbségek, melyeknek jelentősége
— szeretet vagy ellenszenv iránta a ismeretlen I, 422.
madaraknál n , 109. — madaraké II, 36.
— túlsúlya I, 332. — nagyságbeli különbségek I, 423.
— változékonysága I, 344. — ragyogó színének oka a madaraknál
Hipparchia janira I, 478 ; II, 128. H, 149.
Hippocampus minor I, 306 ; II, 20. — rokonfajú madaraknál II, 180.
Hippopotamus I, 86. — száma az egész állatországban I, 370.
H i t i , 143. — számának ivari kiválás által történő*
Homok-darázsok 1. Ammophila. korlátozódása I, 392.
Homoptera I, 428. Ivari kiválás I, 304, 321.
Hoplopterus armatus II, 46. — emberé H, 390, 399.
Ivari kiválás hatásának módja I, 327. Keresztezés hatásai I, 263, 266, 297.
— kedvező feltételei az ősidőkben II, Keszeg, pirosszemű 1. Leuciscus ery-
360. throphthalmus.
— megzavarásának okai a müveit és a Kétéltűek másodrendű ivarj ellem ei n ,
vad embereknél II, 350. 22.
— módja és hatása az emberiség köré Kétszárnyúak I, 426.
ben n , 362. Kihalása a fajtáknak I, 279.
— összehasonlítása a természetes kivá Királylóri 1. Aprosmictus scapulatus.
lással I, 348. Király varjú 1. Dicrurus.
— utján a him módosúl I, 340. Kiválás 1. Ivari-kiválás, Teritiészetes-
— utján miért nem módosúl az egyik kiválás.
ivar I, 368. Kíváncsiság I, 109.
Ivarjellem az állatország alsó osztá Kobus ellipsiprymnus I, 378.
lyaiban I, 399. Kolibri 1. Leptornis ornatus.
— csúszó-mászóké II, 26. Komlólepke 1. Hepialus humuli.
— emberé II, 303, 347. Kopogás, pillangóké I, 463.
— emlősöké II, 229. Koponya alakjának és nagyságának
— halaké II, 1. megváltozása I, 82.
— kétéltűeké II, 2 j2. Könyvtetü 1. Atropos pulsatorius.
— madaraké II, 37, 120. Kőszálisas 1. Aquila chrysaétos.
— másodrendű I, 321. Közmagaviselet felől az egyazon társa
— másodrendű, az állatország alsó osz dalmi kör tagjainak Ítélete fontos
tályaiban I, 399. I, 178.
— rovaroké I, 419. Krokodilok 13, 26.
Izmok I, 20. Kurta-kigyó 1. Pelias berus.
Kutya embriója I, 17.*
J — ivarának számaránya I, 375.
Jellem fokozatai a madaraknál II, 130. Küzdelem, küzdés 1. Harcz.
— összetérése I, 269. [I, 256.
Jellemvonás, fajbeli, természete, értéke
— alkalmazása az emberfajtákra I, 257.
L
Juh ivarának számaránya I, 276. Lábasfej űek 1. Cephalopoda.
Julus I, 418. Labidocera Darwinii I, 407.*
Junonia oenone, andremiaja I, 466. Labrus mixtus II, 8, 13.
— pavo II, 15.
Lacertilia 13, 30.
K Lagopus albus, scoticus I, 338.
Kacsa 1. Anas boschas. — subalpina I, 379.
Kaczérkodás a madaraknál II, 82. Lágytestűek I, 402.
Kallima I, 468. Lamellibranchiata I, 402.
Karcsúponty 1. Phoxinus levis. Lampyris I, 323.
Kecskebéka 1. Rana esculenta. Lándsa-halacska 1. Amphioxus.
Kedélyindulat I, 105. Lángbagoly 1. Stryx flammea.
Kenderike 1. Linota cannabina. Lanius rufus 13, 179, 203.
Képlet, homológ képletek I, 10. Lant-madár 1. Menura superba.
Képzelődés I, 113. Larus 13, 219.
Képződmények, melyekkel a hímek a Lasiocampa quercus I, 386.
nőstények tartására vannak felsze Lazacz 1. Salmo salar.
relve I, 419. Légnyílás, rovaroké I, 541.
Légykapó 1. Muscicapa. Majom agy velejének fejlődése I, 307.

Lemezkopoltyúsak 1. Lamellibran- — és ember közt megegyező pontok I,
chiata. 232.
Lemur I, 311. — észbeli tehetségei I, 99.
— macaco II, 278. — szemei és diszítményei II, 292.
Lepidosiren I> 245. Mallotus villosus II, 2.
Leptorhynchus angustatus I, 451. Mandrill n , 281.*
Leptornis ornatus II, 73. Mantis I, 438.
Lethrus I, 449. Mareca penelope II, 110.
— cephalotes I, 452. Megapicus validus II, 169.
Leuciscus erythrophtkalmus II, 12. Megasoma I, 425.
Levéldarázsok 1. Tenthredinae. Megfigyelő képesség, pillangóké I, 475.
Libellula depressa I, 440. Melita I, 410.
Linaria montana I, 380. Menura Alberti II, 53, 97.
Linota cannabina I, 380. — superba II, 97, 160.
Lithobius I, 418. Mephitis II, 267, 286.
Littorina littorea I, 4: 2. Merganser serrator n , 81.
Ló ivarénak számaránya I, 374. Mergus n , 221.
Lobivanellus lobatus II, 46. — merganser II, 56, 182.
Locustidae I, 430. Metallura II, 148.
Lomha-túzok 1. Otis tarda. Methoca ichneumonides I, 425.
Lophophorus II, 117. Milvago leucurus II, 198.
Lophorina atra II, 217. Mimicry I, 484.
Lori I, 312. Mimus polyglottus II, 105.
Loxia II, 178. Mollienesia petenensis n , 8.
Lucanus I, 424. Mollusca I, 402.
— cervus I, 389, 452. Molluscoidák I, 246.
— elaphus I, 420, 453. Molnár-czinege 1. Parus coeruleus.
Lycaena agestis, — ariqn, — oegon, I, Monacanthus Peronií, scopas II, 2.
466. Mononychus Pseudacori I, 459.
Moschus moschiferus n , 268.
M
Motacilla n , 184.
Macacus I, 273, 311, II, 272. Mot-mot II, 374.
— brunneus I, 90. Mus coninga I, 123.
— cynomolgus n , 401. — minutus II, 274.
— ecaudatus I, 91. Muscicapa grisola, luctuosa n , 165.
— lasiotus II, 295. Musophag® II, 166.
— nemestrinus II, 400. Mutilla europaea I, 444.
— radiatus I, 232. Művelődésre való törekvései az ember
— rliesus H, 280, 400. nek I, 495.
Machetes pugnax I, 339, 379, II, 41,* 77. Mycetes caraya I, 335, II, 265, 271, 278,
Macroglossa stellatarum I, 475. 320.
Macropus n , 13. — seniculus II, 278.
Macrorhinus proboscideus II, 266. Myriapoda I, 417.
Madarak n , 95, 149, 177.
N
— ivarainak számaránya I, 378.
— és rovar összehasonlítása I, 493. Nádiveréb 1. Emberiza schceniclus.
— másodrendű ivarjellemei II, 37. Násztollazat elvesztése a madaraknál
— szépségének fokozódása n , 214. H, 174.
Necrophorus humator I, 455,* 458. Oryctes gryphus, nasicornis, senega-

Nectarinia n , 183. lensis I, 459.
Négykezűek 1. Majom. Oryx II, 253.
Nemertidea I, 406. — leucoryx II, 242,* 246.
Nemi gerjedelme a hímnek I, 341. Osztályozás kategóriái I, 538.
Neomorpha II, 38. Otaria jubata I, 337, n , 257.
Nephila I, 416. — nigrescens n , 275.
Neuroptera I, 439. — ursina I, 337.
Neurothemis I, 440. Otis bengalensis n , 65.
Nő és férfi közti különbség n , 303. — tarda I, 338, 539, H, 55.
— megválasztásának hatása n , 347. Ovibos moschatus IT, 236, 268.
— rabszolgasága n , 360. Ovis cycloceros n , 240, 246.
Nőstény ellenszenve vagy szeretete bi Oxynotus n , 186.
zonyos hímek iránt a madaraknál Ökörszem 1. Troglodytes vulgaris.
n , 109. Öntudat I, 127.
— választása I, 346, n , 95. Öröklés I, 42.
— hal kevésbbé élénk színét nem lehet — diszítményeké az emlősöknél n,284.
a védelem elvéből magyarázni n , 17. — ivarra korlátozott a madaraknál n ,
— veszi át a hím jellemeit a madarak 157.
nál 187. — ivarkorlátolta I, 349.
Nudibranchiata I, 404. — módjai között levő viszonyok I, 356.
Numenius arquatus n , 76. Örvös-rigó 1. Turdus torquatus.
Nyírfajd 1. Tetrao tetrix. Ösállapota az embernek I, 278.
Ősember bölcsője I, 532.
Ösztön, közös ösztönök I, 101.
0 — a kitartó társas ösztönök legyőzik a
Oeyphaps lophotes II, 92. kevésbbé állandó egyéb ösztönöket
Oecanthus pellucens I, 541. I, 167.
Oidemia II, 217. — ellenkező ösztönök küzdelme egy
Omaloplia brunnea I, 457. más közt I, 163.
Onitis furcifer I, 449,* 450.* Özvegymadár 1. Vidua.
Onthophagus rangifer I, 447.*
Ophidium IT, 22, 27.
P
Opossum I, 261.
Orangmagzat I, 26.* Pacliytylus migratorius I, 431.
Orchestia I, 414. Pagurus I, 410.
— Darwinii I, 411.* Palaemon I, 409.
— Tucuratinga I, 409.* Palaeornis javanicus II, 173.
Oreas canna n , 276. Palamedea cornuta ET, 45.
— Derbyanus n , 276, 286. Papilio I, 384, 465.
Oriolus n , 162, 207. — ascanius I, 465.
— melanocephalus n , 173. — childrenae, — sesostris I, 479.
Ornithoptera Croesus I, 384. Paradisea apoda II, 70, 72, 186.
Ornithorhynchus I, 241, II, 232. — papuana II, 71,* 186.
Orocetes erythrogastra II, 211. Parinae II, 168.
Orsóhal 1. Petromyzon. Párosodás alkalmával tanúsított fel-
Orthoptera I, 430. sőbbség az emlősöknél II, 254.
Orthygornis gularis II, 43. — nem párosodott madarak II, 99.
Oryctes I, 457. Parthenogenesis I, 540.
Parus coeruleus IT, 169. Pittidae n , 162.

Passer brachydactylus n, 204. Platalea H, 173.
— domesticus II, 165, 204. Platessa flesus n , 17.
— montanus II, 165, 204. Platycercus II, 201.
Pávakakas II, 131.* Platyphyllum concavum I, 431.
Pávaszemű pillangó 1. Vanessa io. Plecostomus barbatus II, 9.*
Pávián I, 108. Plectropterus gambensis II, 46.
Pavo cristatus II, 132. Ploceus n , 52, 59, 97.
— muticus II, 44, 132, 158. Pneumora I, 435.*
Pelecanus erytrorliynchus II, 76. Pók híméinek csicsergése I, 417.
— onocrotalus n , 81. — ivari színei I, 415.
Pelias berus II, 27. Polygamia I, 334.
Pelobius Hermanni I, 456. Polyplectron n , 44, 187.
Penelope nigra II, 61. — chinquis II, 86,* 134.*
Penthe I, 421. — Hardwickii n , 133.
Perca fluviatilis II, 12. — malaccense n , 134.*
Perisoreus canadensis II, 202. — Napoleonis n , 133.
Pernis cristatus II, 123. Polyzoa I, 402.
Petrocincla cyanea II, 211. Pomotis n , 19.
Petromyzon I, 100. Pompás-rigók 1. Pittidae.
Pézsma-kacsa 1. Biziura lobata. Ponty 1. Cyprinus Carpio.
Phacochoerus aethiopicus n, 255.* Portax picta n , 270, 276, 286.
Pliaeton II, 218. [196. Portunus puber I, 411.
Phalaropus fulicarius, hyperboreus n , Potamochoerus penicillatus II, 256.
Phanaeus 1, 450. Prionidae I, 445.
— Faunus I, 447.* Proctotretus multimaculatus II, 35.
— lancifer I, 446. — tenuis II, 35.
Phascolarctus cinereus I, 32. Propygidium I, 542.
Phasgonura viridissima I, 432, 434. Protozoa I, 399.
Phasianus Wallichii n, 89, 189. Psocus I, 390.
Phoca groenlandica II, 275. Pulmonata 1, 403.
Phoenicura ruticilla n , 101. Pycnonotus haemorrhous n , 40, 92.
Phoxinus levis I, 382. Pygidium I, 542.
Phryniscus nigricans II, 24. Pyranga aestiva II, 162.
Picus auratus II, 42. Pyrodes I, 445.
— major n , 92. Python II, 29.
Pieris I, 469, 478, 483. Q
Pikkelyes-szárnyúak I, 462. Querquedula acuta II, 110.
Pillangók harcza I, 463. Quichua II, 339.
— kopogása I, 463. Quiscalus major I, 346, 381.
— szine I, 464.
— udvarlása I, 462. R
Pintyőke, erdei, 1. Fringilla coelebs. Raj*a batis II, 4.
Pipra deliciosa n, 63.* — clavata II, 1, 4.
Pirates stridulus I, 428. — maculata II, 4.
Pisztráng, vörös 1. Salmo umbla. Rák, kacslábú rákok I, 538.
Pithecia I, 309. — másodrendű ivarjellemei I, 406.
— leucocephala II, 278. Rana esculenta II, 25.
— satanas n , 271, 376. Reczésszáruyúak 1. Neuroptera.
D ar w in . A z ember származása. II. 28
Reduvius personatus I, 428. Sirex juvencus I, 442.

Régisége az embernek I, 239. Sitana minor E, 31*, 35.
Remeterák 1. Pagurus. Smynthurus luteus I, 426.
Reptilia II, 26. Soknej üség I, 334.
Rhamphastidae II, 166. Solenostoma E, 20.
Rhinoceros simus II, 237. Sorex E, 267.
Rhynchaea II, 212. Sparassus smaragdulus I, 415.
— australis n , 194. Spathura Underwoodi E, 75.*
— bengalensis n , 195. Spectrum femoratum I, 438.
— capensis n , 195.* Sphinx I, 463.
Rigó 1. Turdus. Spiza ciris, cyanea E, 107.
Rókapillangó 1. Yanessa polychloros. Squilla stylifera I, 413.
Rokonság, az emberé I, 225. Stenobothrns pratorum I, 435.*
Rovar másodrendű ivar jellemeinek Stenops 1, 311.
összefoglalása I, 419, 489. Sterna E, 219.
— ivarának számaránya I, 383. Stigma I, 541.
— és madár összehasonlitása I, 493. Strepsiceros Kudu E, 245,* 287.
Rupicola crocea n , 83.* Stryx flammea E, 100.
Sturne la ludoviciana E, 49.
S. Sz Sturnus vulgaris E, 101.
Salmo eriox II, 12. Sula E, 218.
— lycaodon II, 4. Sügér 1. Perca fluviatilis.
— salar II, 5.* Sylvia atricapilla E, 211.
— umbla E, 12. — cinerea E, 65.
Saphirina I, 413. Syngnathus E, 17, 20.
Sárgarigó 1. Oriolus. Sypheotides auritus E, 62, 70.
Sarkidiornis melanonotus II, 179. Szakáll az embernél E, 373.
Sármányok 1. Emberiza. Szalonka 1. Scolopax gallinago.
Sáskafélék 1. Acridiidae. Szarka 1. Corvus pica.
Saturnia carpini I, 386. Szarvak a bogaraknál I, 448.
— io I, 474. Szarvasbogár 1. Lucanus cervus.
Scolecida I, 399. Szarvas-liolló 1. Bucorax abyssinicus.
Scolopax frenata E, 61.* Százlábú 1. Myriapoda.
— gallinago E, 61.* Szellemi erők I, 127.
— javensis E, 61.* — madáré E, 103.
— W ilsonii E, 61. — különbségei az embernél E, 313.
Selasphorus platycercus E, 62.* — megegyezése a különböző emberfaj
Selyemlepke 1. Bombyx mori. táknál I, 275.
Semnopithecus I, 273, 311. — összhangzása a testtel I, 502.
— chrysomelas E , 279. — változékonysága I, 40.
— comatus E, 294.* Szem, négykezűeké E, 292.
— frontatus E, 294. Szemfoltok fejlődése a madaraknál E,
— nasica I, 232. 128.
— nemaeus E, 296. Szentjános-bogár 1. Lampyris.
— rubicundus E, 293.* Szép-érzék I, 140; E, 103.
Seregély 1. Sturnus vulgaris. Szépség fokozódása a madaraknál E,
Sertefarkúak I, 426. 214.
Siagonium I, 389, 451. — és házasság az embernél E, 329.
Sirenia I, 86. Szerelem a madaraknál E, 64.
Szerkezet elváltozásai 1,75. Tépőfogak nagyságának csökkenése

Sziamang I, 31 2. I, 82.
Szín I, 413. Természetes kiválás I, 72.
— csuszómászóké Ét, 35. — befolyása a czivilizált nemzetekre I,.
— emlősöknél a szőré és bőré II, 274. 205.
— emlősöknél az ivari kiválás követ — befolyása a fajtákra I, 295.
kezménye II, 281. — értelmi erők előrehaladása általa
— halaké n , 6, 17. 1 , 195.
— hernyóké I, 48G. — összehasonlítása az ivari kiválással
— m adarakén, 161. I, 348. [228.
— madarak, feltűnő színűek II, 217. Természetes rendszer genealógiája I,
— pillangóké I, 4G4, 481. — az ember rangja abban I, 236.
— ragyogó színek, 400. Test és szellem változékonysága I, 40.
— rovaroké I, 445. — megegyezése a különböző emberfaj
— védőszínek I, 468; H, 16. táknál I, 274.
Szirénák I, 86. — részének használata és nem-haszná
Szökesefélék 1. Locustidae. lata I 49.
Szőr fejlődése az emlősöknél n , 270. — szerkezetének jelentősége I, 75.
Szőrhiány az embernél II, 369. — tartása I, 79.
Szövőmadár 1. Ploceus. — és szellem változatlan összhangzása
Születéshelye az embernek I, 239. I, 502.
Szűzszaporodás I, 540. Testudo nigra II, 26.
Tetrao Cupido n , 48, 55.*
T — phasianellus II, 64, 96.
Tabanidoe I, 322. — seoticus II, 165, 179, 188.
Tadorna vulpanser n , 110. — tetrix H, 43, 165, 179, 188.
Taglejtés a madaraknál n , 64. — umbellus H, 48, 59.
Tanais I, 322, 392, 407. — urogallus II, 43.
Táncz a madaraknál TL^ 64. — urophasianus II, 54.
Tantalus Ibis H, 207. Thamnobia H, 183.
Tanysiptera H, 184. Thecla I, 466, 478.
— sylvia H, 160. — rubi I, 468.
Taphroderes distortus I, 422.* Thecophora fovea I, 463.
Társadalmi tehetségek fejlődése I, 199. Theridion lineatum I, 416.
— erények tisztelete I, 181. Thomisus I, 415.
— kör tagjainak Ítélete I, 178. Thysanura I, 426.
Társas-élet I, 152. Tinca vulgaris I, 382; II, 12.
— állatok sajátságai I, 149. Tipula I, 427.
Tarsius I, 241. Tollazat, fiatalkori, összehasonlítva a
Társulékonyság I, 152. felnőttek nyári és téli tollazatával
Teknősök H, 26. H, 208.
Temetőbogár 1. Necrophorus. — fiatalkori, viszonyítva a felnőtt ál
Tengelicze 1. Carduelis elegans. lapotban levő tollazathoz II, 177.
Tengeri-elefánt 1. Cystophora probo- — színére való alkalmazása az öröklés
scidea. nek II, 174.
— medve 1. Otaria ursina. Tomicus villosus I, 389.
— oroszlán 1. Otaria jubata. Totanus II, 77.
Tenthredinidae I, 442. Tökéletesedés I, 122.
Tephrodornis n , 184. Törpe-gém 1. Ardetta.
28*
Törzsfaj I, 539. Utánzás I, 111, 197, 487.

Tragelaphus II, 276. Ürbélüek 1. Coelenterata.
— scriptus II, 270, 287,* [ckii.
Tragopán-fáczán 1. Ceriornis Temmin- Y
Tragops dispar II, 27. Vadember tiszteli a társadalmi erénye
Tragulus n , 247. ket I, 181.
Tremex columbae I, 442. — eszméi a női szépségről II, 337.
Trigla II, 22. — és a cziíraságok n , 335.
Trigonocephalus II, 30. — nők joga a férj választásában va
Tringa Canutus n , 78. daknál n , 366.
Triphaena fimbria, — pronuba I, 471. Vadkan H, 253.*
Triton cristaíus II, 23.* Vakvarju 1. Ardea nycticorax.
— palmipes IT, 22. Vallás I, 143.
— punctatus n , 23. Változékonyság okai I, 43.
Troglodytes I, 312. — madaraké II, 120.
— vulgáris IT, 190. — pikkelyes szárnyuaké I, 479.
Trogones n , 166. — törvényei I, 40.
Trox sabulosus I, 456. Vándor-sólyom 1. Falco peregrinus.
Tulkok ivarának számaránya I, 377. Vanellus cristatus n , 46.
Turdus merula II, 165, 211. Vanessa 469.*
— migratorius II, 179. — atalanta, polychloros, urticae I, 464.
— musicus II, 165. — io I, 464 ; H, 128.
— polyglottus II, 211. Vedlés a madaraknál II, 76.
— torquatus II, 165. Védőszerek az emlősöknél II, 253.
Turnix n , 199, 212. Védőszínek II, 286,
— taigoor n , 194. — halaknál II, 16.
Túzok 1. Otis tarda. — madaraknál II, 214.
Tücsök, mezei 1. Gryllus campestris, Véglények 1. Protozoa.
— pirregő I, 541. Vércse 1. Falco tinnunculus.
Tücsökfélék 1. Achetidae. Veréb 1. Passer.
Tűhal 1. Syngnathus. Vérfáczán 1. Ithaginis cruentus.
Tüskésbőrűek 1. Echinodermata. Viaskodás az embernél II, 310.
Typhoeus I, 454. Vidua H, 93, 175, 338.
Tyúk ivarának számaránya I, 378. Visszaütés I, 55.
Viziló I, 86.
U Vizi rigó 1, Cincius aquaticus.
Udvarlás, halaké II, 1.
— időtartama a madaraknál n , 96. X
— pillangóké I, 462. [220. Xenorhynchus U, 125.
Újdonság méltatása a madaraknál II, Xiphophorus Hellerii n , 11*
Umbrina n , 22. Xylocopa I, 442.
Upupa epops II, 60.
Uria lacrymans II, 124. Z
— troile n , 123. Zerene grossulariata I, 542.
Urodela II, 22. Zörej, pillangóké I, 463.
Urosticte II, 147. Zsombékfajd 1. Tetrao scoticus.
AZ
EM BER SZÁRMAZÁSA
ÉS
A Z IV A R I K IV Á L Á S .
IRTA
CHARLES D A R W IN .
A MÁSODIK JAVÍTOTT ÉS BŐVÍTETT EREDETI KIADÁSBÓL
f o r d ít o t t á k
TÖRÖK AURÉL ÉS ENTZ GÉZA.
MARGÓ TIVADAR.
78 FAMETSZETŰ ÁBRÁVAL.
MÁSODIK KÖTET.
BUDAPEST, 1884.
KIADJA A K. M. T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y I T Á R S U L A T .
FRANKLIN-TÁRSÜLAT NYOMDÁJA.

2 PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

2 PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

GYÁR NEMZETI MUZEU

ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTARA

OLVASÓTERMI kézi k ö n yvtá r

KÖLCSÖNÖZNI NEM SZAR

X XIV -IK KÖTET.

A K.M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

TÖRÖK AURÉL És ENTZ GÉZA.

AZ EREDETIVEL ÖSSZEHASONLÍTOTTA ÉS DARWIN ÉLETRAJZÁT IRTA HOZZÁ

A IV- ik (1881— 1883. ÉVI) CZIKLUS

A M Á SO D IK JA VÍTO TT ÉS BŐ V ÍTETT EREDETI K IADÁSBÓ L

TÖKÖK AURÉL ÉS ENTZ (ÍEZA.

AZ EREDETIVEL ÖSSZEHASONLÍTOTTA ÉS DARWIN ÉLETRAJZÁT IRTA HOZZÁ

78 FAM ETSZET íí ÁBRÁVAL.

Ivari különbségek. — A küzdés törvénye. — Különös fegyverek. — Hangadó­

A nőstények választása. — Az udvarlás időtartama. — Nem-párosodott ma­

MADARAK. ---- FOLYTATÁS.

Mi annak az oka, hogy némely fajnak csupán a híméi, másoknak mindkét

MADARAK. ---- BEFEJEZÉS.

A fiatalkori tollazat mindkét ivar felnőtt állapotban levő tollazatának jelle­

AZ EMLŐSÖK MÁSODRENDŰ 1VARJELLEMEI.

A harcz törvénye. — Csupán csak a hímekre szorítkozó fegyverek. —

AZ EMLŐSÖK MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. FOLYTATÁS.

Hang. — A fókák különös ivari sajátságai. — Illat. — A szőr fejlődése. —

AZ EMBER MÁSODRENDŰ IVAR JELLEMEI.

Különbségek a férfi és a nő között. — Okai az efféle különbségeknek, vala­

AZ EMBER MÁSODRENDŰ IVARJELLEMEI. ---- FOLYTATÁS.

A nők folytonos megválasztásának hatásáról a szépségnek különböző mértéke

ÁLTALÁNOS ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉS.

A legfőbb következtetés, hogy az ember alsóbbb rangú alaktól származik. —

Függelék a magyar kiadáshoz ___ — ___ 407

A Könyvkiadó Vállalat IV-ik cziklusának befejező kötetét

Halak : A hímek udvarlása és harczai. — A nőstények tekintélyesebb nagysága.—

1 Y a r r e l l : Hist. o f B ritish Fishes. Vol. II. 1836. p. 417., 425.,

A Mallotus villos ásnál (a szemling-félék, Salmonidee, egyi­

2 The American N aturálist. April 1871. p. 119.

Az érdesfarkú durbancs ( Gasterostem trachiirus) hímjei küzdel­

emelkedik, melyet, midőn az állkapcsok be vannak téve, a felső

7 Y a r r e l l : History o f B ritish Nlshcs. Vol. II. 1836. p . 10.

teknél; a hímeknek korábban fejlődik ki ezen jellemök mint a

10 L. YARRELL-nél a ráják leírását: Hist. o f B ritish Fishes. Vol. II.

séges életfeltételekre nézve nem látszanak nagyobb haszmíak-

29. ábra. Callionymvs lyra. A felső a hím ; az alsó a nőstény.

meous dragonét) neveznek,«a drágakövekével versenyező, ragyogó

és szemök helyzete által is különböznek; 12 a legszembetűnőbb

12 Y a r r e l l után, id. mű, p. 261., 266.

31. ábra. Plecostomus barbatus.

A felső t'ibra a hímnek, az alsó a nősténynek a feje.

szemfolttal van díszítve; a nőstény ugyanazon paraja kisebb,

17 Ezt a megjegyzést Dr. G ü n t h e r teszi: Catalogue o f Fishes etc.

koronája egészen hiányzik»; hogy azonban mire szolgál a hím­

‘>0. ábra. Xiphophorus Hellerii.

élénkebb színt vált. Alig lehet a felett kételkedni, hogy ez a

19 F. B u c k l a n d : L a n d and Water. July 1868. p. 377. egy ábrával.

homlokukon, mely a nőstényeknél s a fiatal hímeknél egészen

22 Y arrell : B ritis h Fishes. Vol. II. 1836. p. 10., 12., 35.

háta és szemei egyszerű barnák s hasa fehér; a hímnek szemei

pettyekkel és sávokkal vannak díszítve. Nagy élénkséggel úsz­

hinni, hogy ezt minden ok nélkül teszik udvarlások alatt?

28 B ory de Saint V jncent : Dict. Class. d'Hist. N at. Tóm. IX.

Természetes viszonyok között nem látszik valószínűnek, hogy

lettek feltűnőkké, hogy a madarakat s más ragadozó állatokat

hogy mindkét ivar változik, könnyen beláthatjuk, hogy termé­

34 Y akrell : B ritish Fishes. Vol. II. p. 11.

Ivari különbségek. — A küzdés törvénye. — Különös fegyverek. — Hangadó

A nőstények választása. — Az udvarlás időtartama. — Nem-párosodott ma

A fiatalkori tollazat mindkét ivar felnőtt állapotban levő tollazatának jelle

Különbségek a férfi és a nő között. — Okai az efféle különbségeknek, vala

Függelék a magyar kiadáshoz _ — _ 407

A Mallotus villos ásnál (a szemling-félék, Salmonidee, egyi

Az érdesfarkú durbancs ( Gasterostem trachiirus) hímjei küzdel

koronája egészen hiányzik»; hogy azonban mire szolgál a hím

pettyekkel és sávokkal vannak díszítve. Nagy élénkséggel úsz

hogy mindkét ivar változik, könnyen beláthatjuk, hogy termé

Minthogy különböző oly halnak a hímjei, melyek kizárólag gon

szolgál-e, hogy elrejtse, kétséges; s még inkább mondható ez szá

nyos kígyók, például a csörgőkígyók és a Python-ok őt más sze

gyíkoknál továbbá mindkét ivar egyenlő módon kifejlett torok

izgatásra felduzzadnak. Mindkét ivarnál ki vannak ugyan fej

Ivari különbségek. — A küzdés törvénye. — Különös fegyverek. — Hangadó

Bengalia bennszülöttei versenyküzdelmekre tartják őket. Indiá

egyik harkályáról (Picus auratus), ámbár «a nőstényeket nagy

9 Ornithological Biography. Vol. I. p. 191. A pelikánokat és sza