A Játékvezetőszakmai Teljesítménye És Szerepvállalása A Mai Labdarúgásban

A játékvezetőszakmai teljesítménye és szerepvállalása
a mai labdarúgásban
Doktori értekezés
Bartha Csaba
Semmelweis Egyetem
Nevelés- és Sporttudomány Doktori Iskola
Témavezető: Dr. Hamar Pál egyetemi docens, Ph.D.
Hivatalos bírálók: Dr. Nádori László professzor emeritus, az MTA doktora

Dr. Hegyi Péter tudományos főmunkatárs, Ph.D.
Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Radák Zsolt egyetemi tanár, az MTA doktora
Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Csapó János egyetemi tanár, az MTA doktora
Dr. Keresztesi Katalin egyetemi docens, kandidátus
Dr. Gáldi Gábor főiskolai docens, Ph.D.
Budapest
2006
1
TARTALOMJEGY ZÉK 2
TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE……………………………………. 4

1. BEVEZETÉS………………………………………………………………… 10
1.1. A labdarúgó játékvezetés kronologikus története………………………... 10
1.2. A játékvezetőpedagógiai szerepjellegzetességei………………………… 15
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS………………………………………………... 20
2.1. A labdarúgó játékvezetők kondicionális képességeit vizsgáló irodalom
áttekintése………………………………………………………………...
20
2.2. A labdarúgó játékvezetők játékszabály-ismeretét vizsgáló irodalom
áttekintése……………………………………………………………….. 21
2.3. A labdarúgó játékvezetők figyelem, illetve koncentráció képességét
vizsgáló irodalom áttekintése……………………………………………
23
2.4. A labdarúgó játékvezetők konfliktuskezelési képességét vizsgáló
irodalom áttekintése………………………………………………………
25
2.5. A labdarúgó játékvezetők alkati szorongását vizsgáló irodalom
áttekintése................................................................................................... 28
2.6. A labdarúgó játékvezetők motivációs anamnézisét vizsgáló irodalom
áttekintése………………………………………………………………..
32
2.7. A labdarúgó játékvezetők verbális, illetve nem verbális
kommunikációját vizsgáló irodalom áttekintése…………………………. 34
3. CÉLKITŰZÉS……………………………………………………………….. 38
4. ANYAG ÉS MÓDSZEREK………………………………………………… 40
4.1. Vizsgált személyek…………………………………………………….. 40
4.2. Vizsgálati módszerek…………………………………………………….. 43
4.3. Statisztikai analízis……………………………………………………….. 48
5. EREDMÉNYEK……………………………………………………………... 49
5.1. A labdarúgó játékvezetők kondicionális képességeinek vizsgálati
eredményei ………………………………………………………………. 49
5.2. A labdarúgó játékvezetők játékszabály-ismeretének vizsgálati
eredményei ……………………………………………………………….
50
2
5.3. A labdarúgó játékvezetők figyelemvizsgálatának eredményei…………... 51
5.4. A labdarúgó játékvezetők konfliktuskezelési képességének vizsgálati
eredményei……………………………………………………………….. 52
5.5. A labdarúgó játékvezetők alkati szorongásvizsgálatának eredményei…... 55
5.6. A labdarúgó játékvezetők motivációs anamnézis vizsgálatának
eredményei……………………………………………………………….. 56
5.7. A labdarúgó játékvezetők verbális, illetve nem verbális
kommunikációjának vizsgálati eredményei………………………………
63
6. MEGBESZÉLÉS…………………………………………………………….. 66
6.1. A kondicionális képességek vizsgálati eredményeinek megbeszélése…... 66
6.2. A játékszabály-ismeret vizsgálati eredményeinek megbeszélése………... 68
6.3. A figyelemvizsgálat eredményeinek megbeszélése……………………… 69
6.4. A konfliktuskezelési képesség vizsgálati eredményeinek megbeszélése... 70
6.5. Az alkati szorongásvizsgálat eredményeinek megbeszélése…………….. 73
6.6. A motivációs anamnézis vizsgálat eredményeinek megbeszélése……….. 75
6.7. A verbális, illetve nem verbális kommunikáció vizsgálati eredményeinek
megbeszélése……………………………………………………………... 79
7. KÖVETKEZTETÉSEK…………………………………………………….. 82
EPILÓGUS………………………………………………………………………. 86
ÖSSZEFOGLALÓ………………………………………………….................... 87
SUMMARY………………………………………………................................... 88
HIVATKOZOTT IRODALOM………………………………………………... 89
SAJÁT KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE……………………………………… 100
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS…………………………………………………... 102
FÜGGELÉK (táblázatok, ábrák)……………………………………………........ 104
MELLÉKLETEK (kérdőívek, tesztek)………………………………………….. 157
3
TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE
TÁBLÁZATOK
1.1 táblázat: A kondicionális képességek vizsgálatában részt vevő

férfi játékvezetők alapadatai………………………………………... 105
női játékvezetők alapadatai…………………………………………. 106
férfi játékvezetőasszisztensek alapadatai…………………………... 107
2.1 táblázat: A labdarúgó játékszabály-ismeret vizsgálatában részt
vevőférfi játékvezetők alapadatai……………………………........... 108
vevőnői játékvezetők alapadatai…………………………………… 109
vevőférfi játékvezetőasszisztensek alapadatai……………….......... 110
3.1 táblázat: A figyelem, illetve koncentráció képesség
vizsgálatában részt vevőférfi játékvezetők alapadatai……………... 111
vizsgálatában részt vevőnői játékvezetők alapadatai………………. 112
vizsgálatában részt vevőférfi játékvezetőasszisztensek alapadatai... 113
4.1 táblázat: A konfliktuskezelési képesség vizsgálatában részt vevő
férfi játékvezetők alapadatai………………………………………... 114
női játékvezetők alapadatai…………………………………………. 115
férfi játékvezetőasszisztensek alapadatai…………………………... 116
5.1 táblázat: Az alkati szorongás vizsgálatában részt vevőférfi
játékvezetők alapadatai……………………………………………... 117
5.2 táblázat: Az alkati szorongás vizsgálatában részt vevőnői
4
5.3 táblázat: Az alkati szorongás vizsgálatában részt vevőférfi
játékvezetőasszisztensek alapadatai………………………………... 119
6.1 táblázat: A motivációs anamnézis vizsgálatában részt vevőférfi
6.2 táblázat: A motivációs anamnézis vizsgálatában részt vevőnői
6.3 táblázat: A motivációs anamnézis vizsgálatában részt vevőférfi
játékvezetőasszisztensek alapadatai………………………………... 122
7. táblázat: A verbális, illetve nem verbális kommunikációs
képességek vizsgálatában részt vevőférfi játékvezetők alapadatai… 123
8. táblázat: Labdarúgó játékvezetők és játékvezetőasszisztensek
kondicionális képességeinek eredményeit összefoglaló táblázat…… 124
játékszabály-ismeretének eredményeit összefoglaló táblázat………. 125
figyelemvizsgálatának eredményeit összefoglaló táblázat………….. 126
alkati szorongásának eredményeit összefoglaló táblázat…………… 127
5
ÁBRÁK
1. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok 12 perces futásának

eredménye………………………………………………………… 128
2. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok 200 méteres futásának
eredménye………………………………………………………… 128
3. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok 50 méteres futásának
eredménye………………………………………………………… 129
4. ábra: A női játékvezetőcsoportok 12 perces futásának
eredménye………………………………………………………… 129
5. ábra: A női játékvezetőcsoportok 200 méteres futásának
eredménye………………………………………………………… 130
6. ábra: A női játékvezetőcsoportok 50 méteres futásának
eredménye………………………………………………………… 130
7. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok 12 perces
futásának eredménye……………………………………………… 131
8. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok 50 méteres
futásának eredménye………………................................................ 131
9. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok labdarúgó játékszabály-
ismereti vizsgálatának eredménye………………………………… 132
10. ábra: A női játékvezetőcsoportok labdarúgó játékszabály-
ismereti vizsgálatának eredménye………………………………… 132
11. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok labdarúgó
játékszabály-ismereti vizsgálatának eredménye………………….. 133
12. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok figyelemvizsgálatának
eredménye………………………………………………………… 134
13. ábra: A női játékvezetőcsoportok figyelemvizsgálatának
eredménye………………………………………………………… 134
14. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok
figyelemvizsgálatának eredménye………………………………... 135
15. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok „versengő”
konfliktuskezelési stratégiájának eredménye……………………... 136
6
16. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok „alkalmazkodó”
17. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok „elhárító”
18. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok „kompromisszumkereső”
19. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok „együttműködő”
20. ábra: A női játékvezetőcsoportok „versengő”
21. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok „versengő”
„alkalmazkodó” konfliktuskezelési stratégiájának eredménye…… 139
23. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok „elhárító”
„kompromisszumkereső” konfliktuskezelési stratégiájának
eredménye………………………………………………………… 140
„együttműködő” konfliktuskezelési stratégiájának eredménye…... 141
26. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok alkati
szorongásvizsgálatának eredménye………………………………. 142
27. ábra: A női játékvezetőcsoportok alkati
28. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok alkati
29. ábra: A férfi, illetve női játékvezetők, valamint a férfi
játékvezetőasszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának
eredménye – Ki biztatta elsősorban a játékvezetésre?.................... 144
7
eredménye – Hány éves korában kezdte el hivatásosan a
játékvezetést?................................................................................... 145
eredménye – Hány éves korában vezette az elsőnem hivatalos
labdarúgó mérkőzését?.................................................................... 146
eredménye – Volt-e kiemelkedően szép élménye a játékvezetés
során, amire szívesen gondol vissza? …………………………… 147
eredménye – Volt-e kellemetlen, rossz élménye, amelyet meg tud
említeni?........................................................................................... 148
eredménye – Mi tetszik különösen a játékvezetésben, jelenleg
miért vállalja fáradalmait? ………………………………………. 149
eredménye – Mit szeret jobban: nehéz, sok nézőelőtt zajló
tétmérkőzéseket, vagy gyenge, nézők nélküli mérkőzéseket?........... 150
eredménye – Mit vár a további játékvezetői pályafutásától a saját
emberi fejlődésére?......................................................................... 151
eredménye – Milyen anyagi kedvezményeket remél a szerencsés
játékvezetői pályafutásától?............................................................. 152
8
38. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok verbális
kommunikációjának vizsgálata – kijelentés………………………. 153
kommunikációjának vizsgálata – kérdés………………………….. 153
kommunikációjának vizsgálata – felszólítás ……………………... 154
41. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok nem verbális
kommunikációjának vizsgálata – mimika………………………… 154
kommunikációjának vizsgálata – tekintet………………………… 155
kommunikációjának vizsgálata – hangerő………………………... 155
kommunikációjának vizsgálata – kézmozgás…………………….. 156
kommunikációjának vizsgálata – érintés…………………………. 156
9
1. BEVEZETÉS
1.1. A labdarúgó játékvezetés kronologikus története
„A napokban ásatásoknál csontvázra bukkantak, amelynek egyetlen ép csontja sem volt.

Szakértők megállapították, hogy valaha futballbíró lehetett.”
(Ábrai, 1935)
A labdarúgás fejlődésében igen fontos szerepet tölt be a játékvezetés milyensége,

minősége. Amíg a labdarúgás mai képe kialakult, a játékvezetés is sokat fejlődött.
Kezdetben még csak a játék felügyeletéről volt szó – korlátlan játéktér, szabadon
értelmezett szabályok – amelyen az alapszabályok és a fair play betartását értették, majd
a játékban bekövetkezett változások, – a labdarúgás elválása a rugbytől, alaptaktikai
elemek megjelenése – illetve változtatások – egyesületek létrejötte, konkrét
szabályrendszer, versenyrendszerek kialakítása, szövetségek kialakulása – döntőmódon
kihatottak a bíráskodásra is. Az eltelt időnek és az egyéni törekvéseknek lett az az
eredménye, ami a mai modern labdarúgást és játékvezetést jellemzi. Természetesen ez a
folyamat nem áll, és nem is állhat meg, hiszen az új korok új szemléletet, új
játékrendszereket, új szabályokat alkotnak, amelyek tovább formálják a játék arculatát,
„kötelezve” ezzel a játékvezetés formálódását. Az idők során végrehajtott
szabálymódosítások is hozzájárultak ahhoz (Suburu 1972), hogy ez a játék lett a világ
legnépszerűbb és legtöbb játékost foglalkoztató sportága.
Már a modern labdarúgás őse a tsu-küh, sem nélkülözhette a játékfelügyelők – bírók –

jelenlétét. A kínai eredetűjáték mintegy tíz szabálytalanságot különböztetett meg, s ha
egy labdajátékos sportszerűtlenül viselkedett vagy durváskodott a felügyelők „siao-jen”-
nek bélyegezték, ami a társadalmi megvetés magas fokát fejezte ki (Hornyák 2002).
Később a labda rúgása népi sportág lett Kínában. A csapatok legalább tíz játékosból
álltak, s a játékot a játékirányító felügyelte, aki nem lehetett azonos a játékvezetővel,
hiszen bizonyos helyzetekben a játékosoknak hozzá kellett továbbítaniuk a labdát.
(Valószínűsíthető, hogy az „irányító” töltötte be a játékvezetői szerepet, hiszen az
10
ekkori szabályok nem adtak minden játékszituációra kielégítőmagyarázatot, mégis
vezetni, ellenőrizni kellett a játékot, és a „kényes” pillanatokban határozottan dönteni.)
Ezekben az esetekben került a labda az „irányítóhoz”, aki újraindította, szabálysértés
esetén megállította a játékot (Hornyák 2002).
Az 1400-as években Firenze, a reneszánsz város Észak-Itáliában képes volt arra, hogy
saját szükségleteihez hangolja a tömeges labdaviadalokat. Megjelent a firenzei calció,
Európa elsőkörülhatárolt pályáján lezajló, mérkőzésvezetőáltal irányított csapatjátéka
(Hepp 1952).
1583-ban rögzítették a mai szabályok ősét, melyben a résztvevők számát 20-30 között
állap ították meg, a pálya mérete pedig 120x80 méteres volt. A lesállás kezdetleges
nyomait is felfedezhetjük, és a labdát már tilos volt kézzel hajtani. A játékot három
játékmester vezette, egyiküket főjátékmesternek nevezték (Hepp 1952). Természetesen
ezek a szabályok még nagyon kezdetlegesek voltak és nem minden országban voltak
azonos érvényűek. Már ekkor felismerték azonban a játékvezetők számának három főre
emelését (Ábrai és Tabák 1948).
Az 1862. év az egyik legjelentősebb évszáma a labdarúgásnak. Ekkor alakították ki

Angliában az elsőönálló futballszabályokat, s ettől az időtől kezdve válik szét a rugby
és a futball. Tulajdonképpen innen számítjuk a labdarúgás kezdetét (Hepp 1952).
Az 1863. év is jelentős dátum a labdarúgás történetében, ugyanis megalakult az Angol

Labdarúgó Szövetség – Football Association: FA –, amely hatalmas lendületet adott a
játék fejlődésének (Hepp 1952). Legelsőfeladata a labdarúgás szabályainak rendszerbe
foglalása és hiányainak pótlása volt. Megállapították a kapu és a játéktér pontos
méreteit, bevezették a mérkőzés előtti sorsolást a térfélválasztáshoz és a félidőben
történőtérfélcserét. Kezdetben, ha a mérkőzés közben valamilyen vitás eset volt, a
csapatkapitányok megegyeztek a büntetés módjában, viszont ha nem tudtak
megegyezni, akkor a mérkőzés félbeszakadt. Mivel ez nem oldotta meg a problémákat,
így megjelent a bíró. Őmég nem volt játékvezető. Civilben „futkározott”, beavatkozott
a játékba, ítélkezett, amely a korábbi helyzetnél ugyan már jobb volt, de az igényeket
11
még mindig nem elégítette ki teljesen. Ezután következett az a minőségi változás,
amikor is a játéktéren megjelent a játékvezető. Ezekben az időkben olyan személyek
vezették a mérkőzéseket, akik maguk is játszottak, csapatuk tagjai voltak, de a felek
megegyeztek abban, hogy ővezesse le a mérkőzést. A játékvezetőelőször használt sípot
a játék irányítására, s ez az eszköz egy csapásra megnövelte tekintélyét – hallhatóvá vált
–, és egyben elősegítette a játéktéren a nagyobb rend és fegyelem biztosítását. Később a
civil ruhát felváltotta a sportosabb, de azért a játékosoktól különböző, elegánsabb zakó,
valamint a hozzá tartozó nadrág (Hornyák 2002).
1884-ben szabályban rögzítik a „határbírók”, mai megnevezéssel játékvezető

asszisztensek – a megnevezés sokkal több jogot tartalmaz, mint az előzőidőkben –
kötelezőjelenlétét, vagyis egyértelműen felismerik jelentőségüket. A csapattaktikák
változása következtében szükségessé vált, hogy a lesek szabályszerűmegállapításánál a
játékvezetőnagyobb, egyértelműbb segítséget kapjon (http://www.fifa.com).
1885-ben az Angol, a Skót, a Wales és az Ír Labdarúgó Szövetség megalakította az

International Football Association Board-ot, amely egyedül jogosult a szabályok
módosítására és a velük kapcsolatos döntvények hozatalára (http://www.fifa.com).
Óriási feladat, és egyben felelősség is a működésük, hiszen nem csak a kor
követelményeinek kell megfelelniük, hanem százmilliók – játékosok, nézők –
munkájáról, szórakozásáról is döntenek, ugyanakkor a játékvezetők munkáját
alapvetően befolyásolják. Döntvényeik minden földrészen azonosan érvényesek
(Hornyák 2002).
1901-ben alakult meg a Magyar Labdarúgó Szövetség. Az elsődolga a bajnokság

kiírása volt, ahol elfogadták az Angol Labdarúgó Szövetség által szerkesztett
játékszabályok magyar fordítását, és kimondták, hogy bajnoki mérkőzéseket csak
elméleti és gyakorlati vizsgát tett játékvezetők vezethetnek. Az egyesületi
játékvezetőket minősítették és új bírókat vizsgáztattak. Az elsőidőkben nem volt külön
testület, illetve bizottság (http://www.mlsz.hu). A Bíró Bizottság 1903 elején kezdte
meg működését. Itt az elsőpillanattól kezdve arra törekedtek, hogy a játékvezetés
kikerüljön a szövetség fennhatósága alól. Ez 1917-ben realizálódott, ugyanis megalakult
12
a Magyar Futballbírák Testülete , ami 1950-ig – a magyar sport átszervezésének
időszakáig – tartott. Innentől kezdve újból a szövetség egyik bizottsága lett (Hornyák
2002).
1904-ben jött létre a Nemzetközi Labdarúgó szövetség, (Federation Internationale

Football Association), melynek hatáskörébe a nemzetközi játékvezetés is beletarozik. A
szabályalkotó, International Football Association Board nem tartozik a fennhatósága
alá, független testületként működik (http://www.fifa.com).
Az elsőLabdarúgó Világbajnokságot 1930-ban rendezték, amelyen a játékvezetés

jelentette az egyik legnagyobb problémát. A bírók felfogása már Európában is eltért
egymástól, hát még a különbözőkontinensek játékvezetőitől. A játékvezetés színvonalát
jelezte, hogy több tömegverekedés tört ki a pályán és a pálya mellett, valamint a
nézőtéren is. Volt olyan eset, amikor a vezetők védték meg a játékvezetőt a feldühödött
játékosoktól, s volt mikor fordítva (Hornyák 2002, http://www.fifa.com).
Az Európai Labdarúgó Szövetség (Union of European Football Associations) 1954-ben

jött létre, amely önálló játékvezetői szervezettel rendelkezik, viszont az európai
játékvezetők is a FIFA hatáskörébe tartoznak (http://www.uefa.com).
A Mexikói Világbajnokságon (1970) bevezetésre került a sárga és piros lap, amellyel

igyekeztek elősegíteni a játékvezetők fegyelmező munkáját (Hepp 1952,
http://www.fifa.com).
1988-tól a FIFA szabályozta a nemzetközi játékvezetők korhatárát – 45 év –, amelynek

indokaként a mérkőzések magas fokú dinamikáját mondta. A modern labdarúgásban
egy-egy játékhelyzetnél a játékvezetőnek csak tökéletes fizikai állapotban van esélye
arra, hogy esemény közelben legyen (http://www.fifa.com). „A korosabb játékvezetők
vezetési taktikája az álldogálás, kocogás feledésbe merült, s a „kihalásos” rendszert
felváltotta egy dinamikusabb játékvezetői generáció” (Hornyák 2002).
13
1993-ban bevezetik a nemzetközi, illetve az élvonalbeli mérkőzések vezetésénél a
tartalék (negyedik) játékvezetőt. A játékvezetők is nagy terhelésnek vannak kitéve egy-
egy mérkőzés során, s ahogyan a játékosoknál is előfordulhat ficam vagy rándulás,
esetleg húzódás, ugyanúgy a játékvezetőknél is. Tehát itt is szükség van a
cserelehetőségre. Ezen kívül jelenlétük nagymértékben fokozza a rendet a kispadoknál,
segíti a játékosok cseréjét, illetve az adminisztrációs pontosságot. Kötelessége jelezni,
ha a játékvezetőtévedésből nem a vétkes játékost figyelmeztette, vagy állította ki,
illetve, ha olyan durvaság történik, amit a játékvezetővagy az asszisztensek nem
észlelnek (http://www.fifa.com).
Az 1994-es FIFA előírás alapján kialakítják a partbíró és játékvezetőkereteket, amely

döntés óriási jelentőséggel bírt, hiszen ez a fajta besorolás sokkal hatékonyabb,
felelősségteljesebb munkát tesz lehetővé. Aki egész évben ugyanazt a tevékenységet
folytatja, jobban meg tud felelni a kihívásoknak, és magasabb színvonalú munkát képes
végezni (http://www.fifa.com).
Az 1995-ös les szabály módosítással – a tétlen leshelyzet nem vétség – a játékvezető

asszisztensek szakmai munkájának követelményszintjét emelték meg, s emellett a
támadó jellegű labdarúgást helyezték előtérbe, amely a legfontosabb játékelemet
preferálja, a gólszerzést. A 2000. évi szabálymódosítással az International Board tovább
fokozta az asszisztensi „munkával” szembeni elvárásokat. Kötelezettségei közé tette
annak a jelzését, ha szabálytalanság történt, – amennyiben az asszisztens közelebb (jobb
látószögben) van a szabálytalansághoz, mint a játékvezető– illetve, hogy büntetőrúgás
alkalmával a kapus előrelépett-e a gólvonalról a rúgás előtt, s a labda áthaladt-e teljes
terjedelmével a gólvonalon (http://www.fifa.com).
A 2005. évi International Board ülés legvitatottabb pontja a les szabály módosítása volt,
amely mind a Nemzetközi-, mind az Európai Labdarúgó Szövetségben éles vitát váltott
ki a szakemberek körében. A módosítás főcélja a támadójáték elősegítése, viszont
azzal, hogy „a játékvezetőasszisztens csak akkor jelezze az aktív lesállást, ha a
támadójátékos beavatkozik, zavar, vagy előnyt szerez a lesállás helyzetéből”
(http://www.fifa.com) a gyakorlati életben igen zavarólag hathat. Az előírás szerint
14
ugyanis az asszisztensnek mindaddig ki kell várnia a les intésével, amíg az előző
feltételek közül valamelyik meg nem valósul. Így például, meg kell(ene) várnia, amíg
egy 30-40 méteres sprintfutás után a támadójátékos labdába ér, holott már az elrúgás
pillanatában lesállásból indult. A változtatással több európai ország ellenvéleményét
fejezte ki, s indokolatlannak tartotta a szabálymódosítást (http://www.fifa.com).
Az International F. A. Board, amelynek kizárólagos joga a labdarúgás szabályainak

módosítása, illetve a szabályokkal kapcsolatos döntvények hozatala minden évi ülésén
azon fáradozik, hogy a labdarúgás valóban a világ legnépszerűbb és legtöbb játékost
foglalkoztató sportága maradjon.
1.2. A játékvezetőpedagógiai szerepjellegzetességei
Minden labdarúgó játékvezető pályafutása azzal indul, hogy beiratkozik egy

játékvezetői tanfolyamra, s várhatóan sikeresen elvégzi azt. A Játékvezetői
Bizottságokkal, illetve az oktatás vezetőivel folytatott beszélgetéseim alapján az
érintettek arra panaszkodtak, hogy a sikeresen vizsgát tett játékvezetők évről-évre azt
kifogásolják, hogy a játékvezetői alapozó képzésük gyakorlati értelmére maguknak
kellett rájönniük az első mérkőzések levezetése után. Ez egyfelől természetes is,
másfelől korántsem az, ha a tanfolyamot végzők tanulmányaik gyakorlati értelmét főleg
csak utólag látják meg.
Úgy vélem, talán ennek főoka az, hogy a játékvezetőjelöltek a képzés folyamatában
nem eléggé jól tudatosítják, nem eléggé élik át azoknak a szerepköri feladatoknak a
lényegét, amelyekre a képzés felkészíti őket. A képzés során nem sikerül biztosítani,
hogy a játékvezetői szakma végzésének társadalmi konkrétsága nyilvánvaló legyen,
ideértve a szóban forgó szakemberek társadalmi helyzetének sajátosságait is. Nem
sikerül megfelelő hatékonysággal közvetíteniük, hogy sokszor túlságosan
általánosságokban fogalmazzák meg azokat a normákat, amelyek teljesítése e hivatás
teljesítésének feltétele. Továbbá a képzés során nem válnak eléggé nyilvánvalóvá azok a
jellegzetes cselekvésmódok, amelyek e normák megvalósításának eszközei.
15
Gondolatmenetem lényege, hogy a képzés gyakorlati hatékonyságának fokozása
érdekében a képzés során a játékvezetői szerepkör valós jellemzőit kell előtérbe állítani,
ezáltal biztosítani e szakterületen is a minőség kimunkálását. Hozzá kell fogni a
játékvezetői pálya szereptérképeinek megrajzolásához, a tanfolyam képzési tartalmának,
hatékonyságának fokozásához. A játékvezetői szerepjellegzetességek kívánatos leírását
egyelőre csak sürgetni tudom, mert elméletileg is, gyakorlatilag is ingoványos a talaj,
amelyre itt lépni kell.
Elméletileg ingoványos, mint minden olyan esetben, amikor a neveléstudomány a maga

kategóriarendszerét „összeveti” a társtudományok kategóriáival. A szerep kategóriája
esetében ilyen pedagógiai, pszichológiai és szociológiai fogantatású kategóriát
vizsgálunk, hiszen a kategóriát felhasználva a képzési folyamatok értelmezéséről és
ennek szükségességességéről beszélhetünk. A szerep kategóriája segítségével
gyakorlatiasabban megragadhatók, értelmezhetők a játékvezetők képzésének pedagógiai
folyamatai, illetve problémái, mint például az úgynevezett szereposztó környezet. A
környezet jelentősége minden pedagógiai folyamatban nyilvánvalóan nagy, s
feltételezése, illetve vizsgálata érdekes gyakorlati vonatkozást jelent. A játékvezetésben,
a futballpályákon a pozitív szerepmegjelölés – tapasztalatom szerint – ritkább a
szükségesnél. Nehéz a dicsérőszót kiérdemelni, amely igen gyakran csak a kiemelkedő
képességűeknek, s azoknak is csak ritkán jár. Ez nem egyszerűen a jutalmazás és a
büntetés problémája, hanem sajátos szemszögből szerepformálás is, negatív
szerepnyilvánítás. A szereposztó környezet nem azonos a játékvezetővel, a szereposztó
környezetben őegy tényező(Kis 1980). A szereposztás lényege, hogy a játékvezetőa
vele párhuzamosan ható tényező megszervezésével válik a célravezető szerepek
osztójává. Ez viszont követelmény az ő irányában, erre, a mértékadó környezet
célirányos befolyásolására képesnek kell lennie, ez a feladata, szerepének sajátos
vonása. Kérdés az, hogy az oktatás során felkészítik-e, felkészül-e a leendőjátékvezető
arra a szerepre, amely rá, mint valamely szereposztó környezet célirányos
befolyásolójára vár?
„A szerepek tipikus viselkedéssorok, amelyek meghatározott társadalmi helyzethez

tartoznak, s melyekre meghatározott elvárások irányulnak” (Pedagógiai Lexikon 1979).
16
Ha a játékvezetők szerepjellegzetességeit akarjuk magyarázni, akkor tipikus
viselkedéseiket, konkrét társadalmi helyzetük jellemzőit és a velük szemben támasztott
követelményeket, normákat, a rájuk váró funkciókat kell leírni.
A játékvezetői szerepnormák, funkciók, feladatkörök leírása során, értékelési mércéket

nyerünk a tipikus cselekvéssorok és a konkrét társadalmi pozíciók értékeléséhez. A
feladatkörök leírása ugyanakkor, önmagában is utal ezekre, a jellegzetes
cselekvésmódokra és társadalmi pozíciókra (Huszár 1981). A tipikus cselekvésekről,
viselkedésekről már nyilvánvalóak bizonyos követelmények, normák, így a pozitív
játékvezetői szerepvállalás normái a következők:
o személyesen átélt pozitív viszony a „munka termékéhez”, a játékosokban testet
öltőcélokhoz;
o az élettevékenység lényege a hivatásteljesítés legyen;
o a játékvezető ne távolodjon, hanem közeledjen a kollektívához, a
közösségekhez, valósítsa meg hivatása közösségi lényegét;
o szakmailag és emberileg legyen képes a labdarúgás emberi viszonyait építeni, s
ne engedje, hogy a dologi viszonyok eluralkodjanak az emberi viszonyokon.
A felsorolt normák összefüggése a gyakorlatban követelmény, de a játékvezetői szerep

nem győzheti le a pedagógiait. Ma már egyetlen játékvezetősem vitatja, – legalábbis
remélem –, hogy a játékvezetési folyamat, nevelési folyamat is egyben, hiszen a
sporttevékenység minden mozzanata összefügg a tágabban értelmezett nevelési
folyamat céllogikus menetével. Nevelni viszont nem az nevel, aki szavakban ilyen
szándékot kijelent, hanem az, aki hosszú távú folytonosságban gondolkodva és
cselekedve hordozza a nevelői célok átélt kényszerét (Kis 1980, Kis 1981).
A játékvezetői szerep vizsgálata e ponton nem nélkülözheti a játékvezetőkonkrét

társadalmi pozíciójának tanulmányozását. Ha a társadalmi erőtérben a játékvezetőúgy
ítéltetik meg, mint pillanatnyi teljesítmények percembere, mint örökösen kétes
egzisztencia, mert szinte teljesen ki van szolgáltatva a körülmények alig befolyásolható
kényszerének és a pillanatnyi szerencsének, akkor nagyon komoly a veszély, hogy a
pedagógiai és a játékvezetői szerep megélt konfliktusa a pedagógiai szerep kárára fog
17
eldőlni. Pedig számos nagyszerűjátékvezetőszerepfelfogásának elemzése kimutatja,
szó sincs a kibontakozást eleve gátló objektív fékekről. Ilyenkor valósul meg az
optimális cél-eszköz viszonylatra vonatkozó szerepnorma a játékvezetői
szerepnyilvánításban.
A szakmai tudás, mint szerepkövetelmény nemcsak a célok körére vonatkozik, hanem a

megvalósítás tipikus viselkedési sémáira, eszközeire is. Sajnos megalapozottnak tűnik a
feltételezés, hogy a játékvezetői munka valóságában több szerepkonfliktus dől el a
nemkívánatos irányba. A pedagógiai szerep par excellance játékvezetői pályán is
konfliktus áldozata lehet. A szakmai tudás, mint követelmény ilyenkor sok esetben
fonák arcát mutatja: ha nincs, akkor a hivatásteljesítés sem valósul meg, legfeljebb
annak látszata.
Montágh Imre (Montágh 1981), Latinovits Zoltán (Latinovits 1973), Kis Jenő(Kis
1980) nyomdokain járva a színész – sportoló – nevelőpárhuzamos vonalaihoz, egy
negyediket húztam , a játékvezetőt. A játékvezetőrészéről a sportpályákon történő
hivatásteljesítést, a színművészek típusjellegzetességeihez hasonlíthatjuk, akiknél egy
sajátos kutatás során két alaptípusra találtak (Popper 1979). Az egyiket „komédiásnak”,
a másikat „varázslónak” nevezik. Reális szakmai alapom van ara, hogy analógiát vonjak
a színész és a játékvezető között. A színész, mintegy laboratóriumi modellje a
szerepformálás folyamatának. A színész és a játékvezetőszerepének rokon vonása,
hogy szereplőemberek, a szereplést nem vállalniuk paradoxon volna, a szereplés
szerepköri követelmény. Ennek tudása korántsem természetes.
Popper Péter szerint (Popper 1979) a „komédiás” az átváltozás művésze, a „varázsló”

pedig a katarzisé. A varázsló az átlényegülés varázslója. Sok-sok személyiséglehetőség
közül életrekelt egyet, pontosan olyat, amilyet a szerep aktuálisan megkövetel. Ha ez
sikerül, akkor az eredmény lélegzetelállító, ha nem, akkor a varázsló rutinból dolgozik.
Személyisége lazább, művészete a leépülés és az újraépülés. Valódi intimitásait tálalja a
közönségnek. Nem játssza, hogy játszik, hanem teljesen azonosul azzal, amit tesz. A
komédiás szívesen és könnyedén bújik bele a szerep bőrébe. Teljesítménye egyenletes,
belső váza stabil. Sohasem adja fel magát, inkább burokkal veszi körül énjét.
18
Megbízható, alkalmazkodó, engedelmes. Erejét beosztja, kevés vére folyik el a
„színpadon” annyit ad ki magából, amennyit kell.
A játékvezetői pálya szereplőtípusokat kíván. A képzésben nem csak a tananyagot, – a

játékszabályokat – hanem a nyilvános szereplés képességeit, készségeit is meg kell
tanulni. A játékvezető hétről-hétre nyilvános szereplésre kényszerül a televízió
kamerája, a rádió mikrofonja, a szurkolók közössége előtt. Valószínűleg ezt hiányolják
a tanfo lyamot végzett hallgatók, a kezdőjátékvezetők. Készítsen a képzés a kemény
normák megvalósításának tipikus cselekvéseire, a valóságos körülmények sodrásában
való helytállásra, hogy ne csak sodródjunk, de sodorjunk is. Így emeljük
„szereplésünkkel” a játékvezetők társadalmi rangját azokra a magaslatokra, melyekről
egyre jobban belátható a hivatás teljesítésének tere.
19
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.1. A labdarúgó játékvezetők kondicionális képességeit vizsgáló irodalom

áttekintés e
A modern labdarúgó játék magas követelménye megfelelőigényességet kíván, mind a

játékosok, mind pedig a játékvezetők részéről (Ekblom 1986). Az elmúlt évek során, a
labdarúgással szemben, a kondicionális képességek tekintetében támasztott igényszint
jelentősen emelkedett (Bangsbo és mtsai 1991, Ekblom 1986, Williams és mtsai 1996).
A sportággal foglalkozó szakemberek felismerték, hogy a kondicionálisan
felkészületlen játékvezetők negatív irányba befolyásolhatják a játék kimenetelét. A
futball tradicionális volta, illetve rendkívüli népszerűsége azonban megkívánja,
megköveteli a játékvezetőktől, hogy a professzionális labdarúgáshoz mérten végezzék
tevékenységüket (D’Ottavio és Castagna 2001a, D’Ottavio és Castagna 2001b, Reilly
1996, Weston és Brewer 2002).
A magas szintűjátékvezetésnek az egyik legfontosabb faktora a megfelelőszintű

kondicionális képességek megléte. Tanulmány bizonyítja (Castagna és D’ottavio 2001),
miszerint a maximális oxigénfelvételre – a VO2max-ra - a labdarúgás sportjáték pozitív
hatást gyakorol. A magas fittségi szint fontosnak tű
nik abból a szempontból is, hogy a
vizsgálati személyeim, a mérkőzések során, az élettani, illetve a pszichológiai stresszt is
jól kell, hogy bírják (Harley és mtsai 1999). A labdarúgó mérkőzések 90 perces
játékideje alatt fontos továbbá, hogy a játékvezetőolyan közel legyen az „akciókhoz”,
„történésekhez”, ahonnan ítéleteit, döntéseit jól képes meghozni, s ezért a magas fittségi
szint, és főleg az aerob állóképesség tűnik szükségesnek (Castagna és Abt 2003,
Castagna és mtsai 2002, Harley és mtsai 1999, Krustrup és Bangsbo 2001, Krustrup és
mtsai 2002). A minden tekintetben felkészült játékvezetéshez azonban, a kondicionális
képességek mellett más pedagógiai, és pszichológiai képességek megléte is
elengedhetetlen (Johnston és Mc Naughton 1994).
A játékvezetők teljesítményének az értékelése a különbözőminősítési osztályokban

komplex és nehéz feladat. Mivel a mérkőzéseken nyújtott teljesítményüket nem lehet
20
teljesen objektív módon mérni, így még a legnagyobb tapasztalatú játékvezetőellenőrök
sem tudják teljesen reálisan osztályozni őket. Azért is fontos a kondicionális képességek
felmérése, hogy egy objektív alapokon nyugvó differenciálást alakíthassunk ki a
teljesítmények mérésénél. A játékvezetők állóképességi és gyorsasági képességeit –
2005. év nyaráig – a FIFA (Federation Internationale Football Association) és az UEFA
(Union of European Football Associations) által definiált, speciális fittségi teszt – „stop
test” – segítségével mérték (New physical fitness test for referees 1994, Physical Fitness
Register for International Referees 1989). A teszt előírása szerint mind a nemzetközi,
mind a nemzeti szövetségek hatáskörébe tartozó játékvezetőknek minimálisan félévente,
kötelezően részt kell venniük ezeken az előre meghatározott felméréseken. A „stop test”
egy 12 perces állóképességet mérőfutásból – Cooper teszt –, valamint két 50 méteres és
két 200 méteres sprintfutásból áll. A játékvezetői kategóriáknak megfelelőtávolsági-,
illetve időhatárokat a FIFA és a nemzeti labdarúgó szövetségek illetékes bizottságai
állítják fel. A FIFA minősítésűjátékvezetők minimális követelménye 12 perces futásnál
2700 méter, az 50 méteres futásnál 7.5 másodperc, a 200 méteres futásnál pedig 32
másodperc. Kutatók (Castagna és mtsai 2002, Castagna és D’Ottavio 1999)
bebizonyították, hogy az előbbiekben említett pályatesztek közül a 12 perces futás
mutatta a legerősebb korrelációt a mérkőzéseken nyújtott futóteljesítménnyel, amely
megint csak az aerob állóképesség fontosságát hangsúlyozza. (2005. év nyarától egy új
fittségi próbát kell a játékvezetőknek teljesíteni, amelyben méginkább az aerob
állóképesség dominál).
2.2. A labdarúgó játékvezetők játékszabály-ismeretét vizsgáló irodalom

áttekintés e
Vizsgálatomban kiemelt fontosságú kérdésnek tartottam, hogy a labdarúgó játékvezetők

elméleti – játékszabály-ismereti – tudásszintjét felmérjem. Elsősorban azért, hogy a
kezdő, fiatal, feltörekvő játékvezetőknek összehasonlítási lehetőségük legyen a
magasabb minősítésűkollégáik játékszabály-ismereti tudásával szemben, másrészt,
hogy talán a legfontosabbnak vélt, játékvezetői „képességről” konkrét adatokra
támaszkodó ismereteket szerezzek, amely alapkutatási eredményekkel is bírhat,
referenciapontként szolgálhat, s további empirikus vizsgálatokat segíthet.
21
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, illetve a nemzeti, és a megyei labdarúgó
szövetségek, a hatáskörükbe tartozó játékvezetőknek félévente, kötelezően előírják a
labdarúgás játékszabály-ismeretét vizsgáló, úgynevezett elméleti felméréseket. A
bíróknak a bekövetkezett szabálymódosításokról félévente – az ugyancsak kötelezően
előírt szakmai továbbképzéseken – előadást is tartanak az érintett labdarúgó szövetségek
oktatási bizottságai, ahol a változások gyakorlati alkalmazását is konkretizálják. A
felmérések eredményeiből sajnálatos módon sem nemzetközi, sem hazai tanulmányok,
cikkek nem jelentek meg, pedig az adatok mennyisége alapján ezt valószínűleg már
meg lehetett volna tenni. Az információközlés hiánya elsősorban a nem homogén
felmérésekből adódhat, vagyis abból, hogy nem ugyanazt a játékszabály-ismereti
kérdőívet tölti ki minden játékvezető.
A labdarúgás játékszabályainak leírásával mind a honi, mind a nemzetközi

szakirodalomban sokan foglalkoztak, s szerencsére, ezen művek nem csupán a
szabályok, illetve azok változásainak leírására szorítkoznak, hanem elsősorban a
gyakorlatiasságot szem előtt tartva adnak hasznos információkat a játékvezetőknek a
hatékonyabb játékszabály-ismereti felkészüléshez. A hazai szakírók közül elsősorban
Ábrai (Ábrai és Tabák 1948), Hornyák (Hornyák 1994, Hornyák 1995, Hornyák 2002,
Hornyák 1994), Szilágyi (Szilágyi 1991, Szilágyi 1992, Szilágyi 1993, Szilágyi 1994,
Szilágyi és Ring 1997, Szilágyi és Ring 1998), Tabák (Tabák 1954, Tabák 1991), Győri
és Hegyi (Győri és Hegyi 2001, Győri és Hegyi 2006), illetve Zalka (Zalka 1978) nevét
kell megemlítenem. A nemzetközi szakirodalomban a FIFA tesztkérdései (Test yourself
2004a,b,c) évről-évre nagy segítséget nyújtanak a precízebb játékszabály-ismerethez,
illetve néhány, labdarúgó játékvezetőkkel foglalkozó szakcikk is foglalkozik e témával
(Davies 2003, Fairbanks és mtsai 1983, Harris 1976, Heldman 2004, Laws of the game
and universal guide for referees1989).
22
2.3. A labdarúgó játékvezetők figyelem, illetve koncentráció képességét vizsgáló
irodalom áttekintése
A figyelem, illetve a koncentráció a pszichológia azon területei közé tartozik, amellyel a

kutatók a kezdetektől fogva foglalkoztak, és vizsgálják mind a mai napig is. Ennek oka,
hogy a figyelem központi probléma, s nélküle szinte semmilyen más jelenség, mint az
érzékelés, az észlelés, a tanulás nem jöhet létre. Valamivel kapcsolatban mindig jelen
van szándékos, vagy nem szándékos formában (Konter és Doganay 2002, Nagykáldi és
Katona 1980). Cselekvéseink szinte végtelen variációit optimalizáló figyelem egy
összetett, számos funkciót és rendszert feltételezőfolyamat. Összetettségéből adódik,
hogy a több mint száz év során, egy egységes figyelemelmélet kidolgozására tett
erőfeszítések, sorra kudarcot vallottak (Harasztiné 2003).
Pavlov a figyelmet reflektorfényhez hasonlította, amely a felsőbb idegrendszeri

tevékenységeinket világítja meg, Bundtom a koncentrikus figyelmet koncentrikus
körökkel ábrázolta, míg Geissler az észlelés koncentrikus fokozatai közül a „tudat
nélküli” fokozatokat a legkülsőkörökkel, a világos észlelési fókuszt pedig a központtal
jelöli (Dobricin 1971).
A szakirodalomban a figyelem kitüntetett helyet foglal el, de a vizsgálatok időbelisége

nem mutat folytonosságot. Az elsővizsgálatok az atomisztikus törekvések jegyében a
századfordulót követően kezdődtek, s a figyelem hatékonyságát, vagy tartósságát –
tenacitását – számos szerzőmár ekkor mintegy 30-40 módszer variációjával vizsgálta
(Montero 1998, Nagykáldi és Katona 1980). Később a Gestalt-lélektan volt az, amely az
alakban szintetizálta a percepció-teljesítményt és a figyelem mozzanatát, majd ezt
követően körülbelül 30 éves szünet következett (Nagykáldi és Katona 1980). Az új
figyelem-modell az információelméleti-kibernetikai szemlélettel kezdődött (Treimann
1972), amely óta a figyelem kutatása valójában a reneszánszát éli, s a korábbi
eredményeket a munkatudományok, az ergonómia, a szociálpszichológia egészített ki
(Nagykáldi és Katona 1980). Erre az időre tehetőa sportpszichológia bekapcsolódása,
amely egy olyan teljesítmény központú, teljesítményorientált figyelemvizsgálatot
23
indított el, melynek célja a magas szintűsportteljesítmények figyelmi feltételeinek,
specifikus működésének megismerése, és a fejlesztés módszereinek kidolgozása.
Funkcionális megközelítésben a figyelemnek leggyakrabban három komponensét

különböztetik meg:
1. A szelekció, amely alatt középpontba helyezzük a szándékunknak megfelelő
szenzoros ingereket és motoros válaszokat.
2. Az éberség, a folytonos figyelem fenntartása szabályozott tudati szinten.
3. Az irányítás vagy a kontroll, amely által lehetővé válik, hogy a figyelmi
reakciókhoz szükséges erőforrásainkat dinamikusan – flexibilisen – az aktuális
feladatnak megfelelőszenzo-motoros funkciókra összpontosítsuk (Parasuraman
1998, Vidnyánszky 2003).
A figyelem különbözőmegnyilvánulásait Mierke osztotta fel, illetve rendszerezte

(Mierke 1957), amelyből én a logikai csoportosítást vettem alapul, miszerint a figyelem
tartós teljesítménye az időtartamtól függ. Így a tartós teljesítmény abban nyilvánul meg,
hogy a vizsgálati személyek bizonyos feladatsorozatokat, meghatározott ideig végeznek,
s így a „munka" intenzitásáról és egyben pontosságáról tájékozódhatunk. Kutatók a
figyelem tartóssága, fáradékonysága mellett a figyelem hatékonysága elnevezést is
használják, amely talán még inkább kifejezésre juttatja, hogy a gyorsaságot és
pontosságot meghatározott ideig fenntartó figyelemteljesítményről van szó (Freitag
1990, Nagykáldi és Katona 1980, Taylor 1989). Toulouse és Pieron révén az a fogalom
honosodott meg először – efficience –, amelyben „gyors ritmusban adagolt ingerekre
perceptív reakciókat kell adni” (Pieron 1931, Pieron és mtsai 1952).
A hazai élvonalba tartozó játékvezetőkkel Harasztiné (Harasztiné 2003) készített

figyelemvizsgálatot ugyancsak a Toulouse-Pieron teszt segítségével, viszont a
nemzetközi kutatásokban nem találtam erre a populációra vonatkozó,
koncentrációképességet mérőpszichológiai tanulmányokat. A külföldi publikációk – a
labdarúgás sportágat tekintve – elsősorban játékosok mintáján foglalkozik e kognitív
képesség mérésével (Abreau 1990). Cauas Esturillo (Cauas Esturillo 2002) is a
Toulouse-Pieron teszttel végzett spanyol labdarúgók mintáján vizsgálatot. Moran
24
(Moran 2003) olyan koncentráció képességet javító gyakorlatokat írt le, amelyeket
labdarúgókon kívül más sportjátékok játékosai is sikerrel alkalmazhatnak. Lange (Lange
1992) „Bochumer modell” néven egy tréningprogramot mutatott be, amely ugyancsak a
koncentrációs képesség eredményének javításához szükséges. Montero (Montero 1998)
utánpótláskorú labdarúgókat vizsgált. Aguglia és munkacsoportja (Aguglia és mtsai
1986) az agresszió és a figyelem kapcsolatát vizsgálta labdarúgó, és kézilabda játékosok
mintáján.
2.4. A labdarúgó játékvezető

k konfliktuskezelési képességét vizsgáló irodalom
áttekintés e
Az emberi kapcsolatokban, a társas együttélésben természetes az ellentétek megléte, a

konfliktushelyzetek sokasága. Ezek közös megoldásai a fejlődés fontos színterei. A
konfliktus az emberi kapcsolatok zavarait, hibáit jelenti, így a további sikeres
együttműködés feltétele a konfliktusok feltárása és kezelése (Balogh és mtsai 2004).
Konfliktus alatt azt értjük, amikor két vagy több ember között egyet nem értés,
feszültség alakul ki (Ternovszky 2000). Ugyanakkor a konfliktus nem jelent feltétlenül
rosszat, ugyanis sokszor az előrelépés, a fejlődés elindítója. A konfliktusok pozitív
hatásai a következők lehetnek:
o fenntartja a feszültség optimális szintjét (ami fontos a teljesítményhez);
o az eltérőnézetek összeütközése gyakran eredményez kiváló ötleteket;
o egy másik csoporttal való konfliktus erősítheti a csoporton belül az

összetartozást, az egységet;
o felhívja a figyelmet azokra a problémákra, ahol változtatásra van szükség.
A konfliktus egy dinamikus folyamat, ami több szakaszra bontható (Ternovszky 2003).
Először is, sokszor a helyzet magában hordozza a konfliktus lehetőségét. Amennyiben a
helyzetben résztvevők ragaszkodnak saját álláspontjukhoz, a konfliktus kifejlődik, és
ebben a második szakaszban a felek ráébrednek, s átérzik a konfliktushelyzetet. Ez
félelmet, dühöt, feszültséget és más érzelmi állapotokat válthat ki, ami valamilyen
25
cselekvésre készteti a konfliktusban állókat. A konfliktus folyamatának harmadik
szakaszában valamilyen módon kezelni próbálják a kialakult helyzetet, és
valamilyenfajta megoldási stratégiát alkalmaznak.
Egy másik meghatározás szerint a konfliktus az emberek vagy emberek csoportjai

közötti versengés egy formája. Akkor lép fel, ha olyan célokért vagy korlátozott
javakért versengenek, amelyek nem érhetők el mindannyiuk számára (Boulding 1962).
A konfliktusok kezelésének elsőés legfontosabb lépése a kiváltó okok feltárása. A
konfliktusoknak számos oka lehet:
o az érdekek látszólagos vagy tényleges ütközése;
o a személyes kapcsolatok elromlása, vagy a másik félreismerése (sztereotípiák,

előítéletek);
o az értékek különböző
sége (eltérőértékrend, világnézet, politikai vagy vallási
különbségek);
o strukturális probléma (források egyenlőtlen elosztása, egyenlőtlen hatalmi

viszonyok);
o információ hiány vagy torz információ (félreértés) (Dowthwaite és Armstrong

1984).
E konfliktusok közül néhányat a vita nem old meg, hanem néha még súlyosbítja is
(értékkonfliktusok), míg másokat viszonylag könnyebb orvosolni (információhiány).
A nehéz élethelyzetek és a stressz próbára teszik az embert. Pszichés egészségünk

nagymértékben attól függ, hogy miképpen tudunk megbirkózni a problémákkal,
konfliktusokkal. Lazarus (Lazarus és Folkman 1984) megküzdésnek – coping – nevezi a
konfliktus vagy stressz helyzet megoldását célzó alkalmazkodási próbálkozásokat.
Alapvetően kétféle megküzdési módot különböztet meg: a problémaközpontú stratégiát
és az emóciófókuszt. A probléma centrikus megoldás során az egyén a konfliktus vagy
stressz okát próbálja meg feltárni és megszűntetni, míg az érzelmi megküzdésnél a
stresszel együtt járó negatív emocionális állapotot próbálja meg orvosolni, s ez által
jobb közérzetet biztosítani magának. Az emóciófókuszú megküzdés megoldási módjait
akkor tekinthetjük valódi megküzdésnek, ha a személy csak addig használja őket, amíg
26
nem talál megfelelőbb megoldást, vagy akkor, ha a stressz helyzet nem változtatható
meg.
Egy másik megközelítés szerint a különbözőkonfliktuskezelési módok azon alapulnak,

hogy a személyek mennyire akarják saját érdekeiket érvényesíteni, illetve mennyire
veszik figyelembe a másik fél szempontjait. Ternovszky (Ternovszky 2000) öt
konfliktuskezelési módot különböztet meg:
o versengés;
o alkalmazkodás;
o elhárítás;
o kompromisszumkeresés;
o együttműködés.
A versengés (Ternovszky 2000) önérvényesítőés nem együttműködő. Az egyén erősen

érvényesíteni akarja saját érdekeit, akár a másik fél rovására, s bármely befolyásolási
módot latba vet, hogy nyerőhelyzetbe jusson. A felek a konfliktus megoldása során
nem működnek együtt, mindegyik számára a győzelem a fontos.
Az alkalmazkodás (Ternovszky 2000) együttműködőés nem önérvényesítő, a versengés

ellentéte. Az egyén lemond saját szándékairól, és a másik fél érdekeit tartja elsősorban
szem előtt. Inkább feladja saját célját és alkalmazkodik a másikhoz a kapcsolat
érdekében.
Az elhárítás (Ternovszky 2000) nem önérvényesítés és nem együttműködés. Az

elhárítás visszahúzódást jelenthet egy fenyegetőhelyzetből, a személy kikerüli, elhárítja
a konfliktust.
A kompromisszumkeresés (Ternovszky 2000) átmenet az önérvényesítés és az

együttműködés között. A cél valamilyen kölcsönösen elfogadható megoldás
megtalálása, amely részlegesen mind a két fél számára megfelelő. Miután felismerték a
felek, hogy egyikük sem érheti el saját szempontjainak érvényesülését, olyan megoldást
27
keresnek, amelyben többé-kevésbé teljesülnek céljaik. Mindketten nyernek és
veszítenek is valamennyit.
Az együttműködés (Ternovszky 2000) az elkerülés ellentéte. Az együttműködés során a

felek nemcsak saját, hanem a másik fél érdekeit is elfogadják, és olyan megoldásra
törekszenek, amelyik mindkét fél számára teljesen megfelelő.
Mind az öt konfliktuskezelési mód hasznos bizonyos helyzetekben (Ternovszky 2003).

Egy adott konfliktuskezelési mód hatékonysága attól függ, hogy mennyire ügyesen
alkalmazzuk, illetve függ a konfliktushelyzet követelményeitől is. Mindannyian
képesek vagyunk mind az öt konfliktuskezelési mód alkalmazására, és senkire sem
jellemzőegyetlen, merev stílus a konfliktusok kezelésében. Ugyanakkor az emberek
többségének van domináns konfliktuskezelési stratégiája, amit a kelleténél gyakrabban
használ, és van olyan is, amit kevésbé alkalmaz – még ha a helyzet megkívánná is.
Labdarúgó mérkőzéseken a játékvezetőítéleteinek nagy többségéből konfliktus adódik,

ugyanis bármilyen döntéséről legyen is szó, az egyik csapat negatív megnyilatkoztatást
kap a részéről. Így a játékvezető, mint „feszültségforrás”, mint a „konfliktusok
elindítója”, szerepel mind a játékosok, mind pedig a labdarúgó mérkőzés résztvevői,
illetve nézői között. Véleményem szerint a konfliktushelyzetek megoldása, a
játékvezetők alapvetőképességei közé kell, hogy tartozzon, mégsem készült a magyar
játékvezetői populációra vonatkozó, ilyen jellegűpszichológiai vizsgálat. A nemzetközi
szakirodalomban két tanulmányt tudok megemlíteni, amelyek közül az egyik (Taylor és
mtsai 1990) a konfliktusok okozta stresszhatásokat, és az abból adódó
„pályaelhagyásokat” longitudinális, survey módszerrel vizsgálta, a másik pedig
(McCaffery 2001) terepkutatás módszerrel a labdarúgó játékosok közötti
konfrontációkat tanulmányozta.
2.5. A labdarúgó játékvezetők alkati szorongását vizsgáló irodalom áttekintés e
Spielberger (Spielberger és mtsai 1980) szerint a szorongás úgy definiálható, mint az

emberi szervezet olyan átmeneti érzelmi állapota, amelyet szubjektív, tudatosan
28
felfogott feszültség és aggodalomérzetek, valamint intenzívebb idegrendszeri aktivitás
jellemez. A szorongás állapot egy komplex érzelmi reakció, amely végbemegy mihelyt
az ember bizonyos szituációt a személyével kapcsolatban fenyegetőként értékel. A
szorongás, mint állapot intenzitása, arányos a fenyegetésnek azzal a mértékével,
amelyet az egyén az adott helyzetben felfog, a szorongás tartóssága pedig attól függ,
meddig tartja az egyén a szituációt fenyegetőnek.
A pszichoanalitikus nézőpont szerint a szorongás egy kellemetlen belsőállapot, melyet

igyekszünk elkerülni vagy megszabadulni tőle (Carver és Scheier 2002). Freud úgy
gondolta, hogy a szorongás az erotikus energia egyfajta felszabadulása, ha annak
közvetlen kifejeződése gátolt. Később a szorongást olyan veszélyjelzőnek tartotta,
amely figyelmezteti az ént, hogy valószínűleg valami kellemetlen fog következni. Freud
a szorongás három fajtáját különböztette meg: a reális szorongást – mely a külsővilág
valós fenyegetései vagy veszélyei miatt érzett félelem –, a neurotikus szorongást –
mikor attól félünk, hogy az ösztönén impulzusai kikerülnek ellenőrzésünk alól –, és a
morális szorongást – amikor megszegjük introjektált erkölcsi szabályainkat. Emellett
beszélt még a kasztrációs szorongásról is.
Egy poszt-freudiánus elméletalkotó, Horney szerint már kora gyermekkortól létezik egy
bizonytalanságérzés, amit alapszorongásnak nevezett el (Carver és Scheier 2002). Ez
annak az érzése, hogy szüleink elhagyhatnak minket, magunkra maradhatunk, és
elszigetelődhetünk egy ijesztőés ellenséges világban. Ez az érzés egyesekben erősebb
és kínzóbb, mint másokban, és az emberek különbözőstratégiákkal próbálják leküzdeni
alapszorongásukat.
Rogers szerint a szorongás abból fakad, hogy különbséget észlelünk tapasztalataink és

énfogalmunk között, vagy az énfogalmon belül. A szorongás tehát az organizmikus
értékelőfolyamatból származó jelzés arra, hogy az egészleges énképet a dezorganizáció
veszélye fenyegeti. A szorongás főként akkor tör a felszínre, ha a személy túlzottan az
értékfeltételekre összpontosít, és olyan tevékenységet folytat, amely ellentétben áll az
önmegvalósítással. Míg Rogers úgy gondolta, hogy mindenféle különbözőség
szorongást eredményez, addig Tory Higgins szerint az aktuális és az elvárt énkép – amit
29
kötelességeink és a ránk rótt kötelezettségek határoznak meg – közötti diszkrepancia
okozza a szorongást (Carver és Scheier 2002).
A szorongást vizsgálhatjuk úgy is, mint egyfajta állandó jellemzőjét a személyiségnek

(Carver és Scheier 2002, Wiggins 1998, Wiggins és Brustad 1996). A vonáselméleti
kutatók szerint személyiségünk bizonyos stabil tulajdonságokkal írható le, és újabban
ezek biológiai alapjait is felfedezni vélik. Eysenck szerint az introvertáltakra és az
extrovertáltakra eltérőtípusú tünetek jellemzőek, mivel agyműködésük egyes jellemzői
különbözőek. Az introvertáltak inkább hajlamosak a szorongásra, hiszen magas
nyugalmi kérgi arousal szintjük miatt könnyen és gyorsan alakítanak ki érzelmi
asszociációkat, és emiatt a gyermekkori gyakori büntetések hatásaként sokfajta ingerre
szorongással reagálnak. Ha emellett még érzelmi labilitás – neuroticizmus – is jellemzi
az adott személyt, akkor a szorongásos válaszok még szélesebb körben és még
erősebben rögzülnek.
Gray szerint a viselkedést szabályozó agyi rendszerek egyik csoportja, a viselkedéses

gátló rendszer felelős a szorongás érzéséért (Carver és Scheier 2002). Az agynak ez a
része gátol minket abban, hogy a célok felé mozduljunk, és ez a rendszer működik
akkor is, amikor a személy elkerülési vagy gátlási tendenciát mutat. Az erőteljes
gátlórendszerrel rendelkezőemberek érzékenyebbek a büntetés jelzéseire, így ezt a
dimenziót szorongás-vonásnak – szorongásra való hajlamnak – nevezték el.
A szorongás, mint vonás, a szorongásra való hajlam viszonylag stabil egyéni

különbségeit jelenti, vagyis azokat a különbségeket, hogy az emberek a fenyegetőnek
felfogott helyzetekre a szorongás állapot eltérőintenzitásával válaszolnak (Oláh 1987).
A szorongási hajlam arra vonatkozik, hogy egyrészt fenyegetés hatására gyorsabban
alakul ki intenzív aktuális szorongás, másrészt az erős szorongási hajlam a fenyegetések
iránti fokozottabb érzékenységgel párosul, és emiatt a környezeti hatások szélesebb köre
tűnik veszélyesnek.
A szorongás, mint stabil személyiségjellemző, s mint múlékony érzelmi állapot közötti

különbségtétel, általánosan elfogadottá vált a stressz és szorongás elméletekben. A
30
pillanatnyi szorongás fogalma konceptuális kiegészítője lett az alkati szorongásnak,
mivel jól megragadja egy helyzethez kötődőesemény ingadozó aspektusát (Bejek és
Hagtvet 1996). Az állapotszorongás úgy határozható meg, mint a feszültség, a
nyugtalanság, az idegesség és az aggódás szubjektív, tudatosan megélt érzése, mely
megnövekedett autonóm idegrendszeri aktivitással jár együtt.
Magyar labdarúgó játékvezetők alkati szorongásvizsgálatáról sem a hazai, sem a

nemzetközi szakirodalomban nem olvashatunk. Sportszakemberek egyöntetű
véleménye, hogy e vizsgálat feltétlenül szükséges a mérkőzésvezetők körében, hiszen a
túlzottan magas alkati szorongású egyének nem lehetnek alkalmasak erre a feladatköre.
A nemzetközi kutatók közül Pizzi és Castagna (Pizzi és Castagna 2002) végzett
szorongásvizsgálatot labdarúgó játékvezetők mintáján. A tanulmányban olasz
élvonalbeli mérkőzésvezetők fizikai kondíciója s pszichés felkészültsége között kerestek
összefüggéseket, melynek eredménye magas korrelációt mutatott. A labdarúgás
sportágat tekintve a játékosokról több információval rendelkezünk. Aslan és
munkacsoportja (Aslan és mtsai 2000), valamint Ommundsen és kutatótársa
(Ommundsen és Vaglum 1991) 21 év alatti labdarúgók mintáján foglalkozott az alkati
szorongás mérésével, s magasabb értékeket eredményezőszignifikáns különbséget talált
a már felnőtt profi labdarúgókkal szemben. Dowthwaite és Armstrong (Dowthwaite és
Armstrong 1984), Luparini és munkatársai (Luparini és mtsai 1991), Man és
kutatótársai (Man és mtsai 1995), valamint Agricola és társa (Agricola és Tencone
1993) a játékosok alkati szorongásán túlmenően, a mérkőzés előtti pillanatnyi
szorongásukat is vizsgálta, s szignifikáns különbséget talált az eredmények között.
Payne (Payne 2004) labdarúgó kapusok alkati szorongása, illetve koncentráció
képessége, míg Junge és munkacsoportja (Junge és mtsai 2000) mezőnyjátékosok alkati
szorongása s reakciókészsége között keresett korrelációs összefüggést. Hanton és
kollégái (Hanton és mtsai 2003) élsportolók s amatőrök között vizsgálta az alkati
szorongás mértékét. Nádori (Nádori 1987) a stressz és a szorongás közötti kölcsönös
hatást vizsgálta, valamint leírta azokat a stresszorokat is, amelyeknek negatív hatása van
a labdarúgó játékosok percepciójára.
31
A szorongás mérésének elfogadott eszköze a State Trait Anxiety Invetory - STAI. Ez a
kérdőív a személyiségváltozók state-trait - állapot-vonás - modelljének alapján készült.
Ezt a modellt Spielberger és munkatársai (Spielberger és mtsai 1980) fogalmazták meg.
Hangsúlyozták, hogy a várható manifeszt viselkedés kialakulásában, a szerzett
viselkedés diszpozíciók, a tárgykonzisztens reakciósémák kinyilvánítására való hajlam,
a személyiség aktuális állapota, és a szituációs jellemzők, együttesen, dinamikus
kölcsönhatásban játszanak szerepet. Az aktuális állapot, amely a vizsgált
személyiségváltozókra utaló reakciók intenzitásával jellemezhető, a helyzet tudatos
feldolgozásának, a helyzetben rejlőfenyegetések kiértékelésének a következménye. Ezt
a kiértékelési folyamatot ugyanakkor meghatározza a személynek a szorongásra való
hajlama, ami abban nyilvánul meg, hogy a környezeti hatások szélesebb tartományát
értelmezi úgy, mint fenyegetőt (Sipos és Sipos 1983).
2.6. A labdarúgó játékvezető

k motivációs anamnézisét vizsgáló irodalom
áttekintés e
A motivációval, illetve a motivált viselkedéssel a sport legkülönbözőbb területein

foglalkoztak és foglalkoznak ma is, ezzel szemben a labdarúgó játékvezetők ez irányú
vizsgálatával a hazai sportpszichológiában nem találkozhatunk. A nemzetközi
tudományos munkákat tekintve Marrero és Gutierrez (Marrero és Gutierrez 2002)
végzet – több mint 100 fős mintán – spanyol labdarúgó játékvezetőkkel kérdőíves
vizsgálatot. A céljuk az volt, hogy megállapítsák a játékvezetői tevékenység
megkezdésének, folytatásának és esetleges befejezésének okait. Eredményeikből
kiderül, hogy a spanyol játékvezetők motivációs indítékai között elsősorban a
tevékenység szeretete és az emberekkel való interperszonális kapcsolat szerepel.
A motiváció vizsgálatával számos kutató foglalkozott mind a munkalélektanban

(Matousek és Ruzicka 1968), mind a pályaválasztásban és a pályaválasztási
tanácsadásban (Csirszka 1966, Rókusfalvy 1969). Kutatási tárgyként sokszor előfordult
a tanulás-lélektani kísérletekben, a pedagógiai pszichológiában (Juhász 1967). Az 1970-
es évektől kezdődően a fejlődősportlélektanban (Roberts 1992) is határozott kutatási
32
feladatként jelentkezett. A motivációkkal végzett kutatómunka jelenleg is intenzíven
folyik.
A motiváció széles körű tanulmányozásának értelme pszichológiai szempontból

könnyen belátható, hiszen minden emberi tevékenységnek megvannak az indító rugói.
A kutatók egyöntetűállítása, hogy ma is az egyik legnehezebb elméleti és módszertani
feladatok közé tartozik az a probléma, miszerint a motívumok egyrészt tudatos, átélt
irányulásokból állnak, másrészt pedig pontosan nem körvonalazható szükségletekből
(Nagykáldi 1967). A különbözőkérdőíves, motivációt vizsgáló technikák segítségével
elsősorban az átélt motivációkat sikerül megragadni. Sportpszichológiai vonatkozásban
a motivációkutatás célja általában az érdeklődés megállapításán túl a további motivációs
háttér megvilágítása, jelen esetünkben a labdarúgó játékvezetők teljes motivációs
bázisa.
A sporttevékenység, különösen a versenysport nagy állhatatosságot kíván a

tevékenységben részt vevők mindegyikétől. A labdarúgó játékvezetésben is évekig kell
megfeszített munkát végezni, hogy valaki számottevőeredményt érjen el, amely az
egyre magasabb minő
sítési osztályt, s az ezekkel járó előnyöket jelenti. A kitartást
éppen a rendkívül erős és tartós motiváltságnak kell biztosítania. A motiváció ezek
szerint, mint energetikai tényezőszerepel. Gyakorlati megfigyelések alapján úgy látszik,
hogy nem elsősorban a fizikai kondíció adja a garanciát a kitartó edzéshez és
versenyzéshez – játékvezetéshez –, hanem a motivációk pszichés energiája, amely
minden esetben megadja az indítást a sportmunkához. A motivációs készenléti állapot
úgy adja át energiáját a motoriumnak, hogy a motivációk és a motoros aktusok között
jól funkcionáló kapcsolatrendszer alakul ki. Bizonyos motiváltság esetén a megfelelő
versenyszituáció vagy e távolabbi, indirekt hatása is közvetlenül kiváltja a motorikus
tevékenységet, s ez a mechanizmus más, rendszeres és tartós emberi tevékenység esetén
is hasonló (Nagykáldi 1967).
Nagykáldi 1975-ös „Sportolók motivációs anamnézise” címűkérdőíve a motivációk

energetikai értelmezésén túl azt a gondolatot is felveti, hogy a motivációs rendszer,
amellyel a sportoló rendelkezik, az egyén számára történetileg alakul ki és
33
differenciálódik. Ez azt jelenti, hogy az egyén élete során jelenik meg, fejlődik,
változik, így a motivációs rendszer hosszabb fejlődési szakasz eredménye és ebben van
egyúttal pedagógiai irányíthatósága is. Ezen megállapítás a sportolókon túlmenően
természetesen a játékvezetőkre is igaz.
2.7. A labdarúgó játékvezetők verbális, illetve nem verbális kommunikációját

vizsgáló irodalom áttekintés e
A kommunikáció nem más, mint bizonyos információk közlése, cseréje. Minden olyan
helyzet kommunikációnak tekinthető, amelyben két vagy több viszonylag független
rendszer egymást szabályozva áll szemben. Így amikor emberek, állatok, gépek
cserélnek információt, szükség van adóra (ahonnan az információ elindul), vevőre
(befogadóra), csatornára (beszéd, írás), amely az adót és a vevőt összeköti, egy
információra, valamilyen kifejezőeszközre és kódra, azaz jelrendszerre. Fontos, hogy
mindkét félnek ismernie kell a jelrendszert, mert különben nem jöhet létre
kommunikáció, mely a megértést szolgálja (Andor 1980, Horányi 1978, Janousek
1972).
Az információáramlás csatornája lehet verbális, amely a nyelvvel, mint digitális kóddal

kifejezhetőbeszédet, írást jelenti, vagy nem verbális, – mimika, gesztus, mozgás, térköz
–, amely magában foglal minden olyan üzenetet, amely analógiás kódok által fejezhető
ki (Szecskőés Szépe 1969). Az interperszonális kommunikációban a verbális és nem
verbális elem szétválasztása jóformán csak módszertani szempontból fontos és
lehetséges. Külön-külön „vegytiszta” formában jóformán sohasem fordulnak elő. A
kommunikáció mindig több jelrendszer segítségével történik, s az ember mindig teljes
lényével, egész környezetével vesz részt a kommunikációban.
A nyelv és a beszéd a verbális kommunikáció alapja. A nyelvi kommunikáció az

érintkezés és az ismeretek megszerzésének, közvetítésének, valamint a gondolkodásnak
a leghatékonyabb eszköze. A verbális csatorna az ember legspecifikusabb
kommunikációs módja, mindenféle információ továbbítására alkalmas. A nyelv közös
jelrendszerként teszi lehetővé a kölcsönös megértést, hangolja össze viselkedésünket,
34
cselekvéseinket. Az emberi kultúra alapja. A nyelv teszi képessé az embert arra, hogy az
emberiség tapasztalatait elraktározhassa, segítségével ismerjük meg a világot, s ennek
kapcsán alakul a személyiség szerkezete. A nyelv jellemzője, hogy az egyén számára
objektív, állandó és stabil (Banczerowski 1979). A beszéd, miután az egyén hozza létre
adott célból és helyzetben, ezért szubjektív, egyéni, egyszeri. Bármilyen csodálatos
alkotása az emberi szellemnek a nyelv, sokszor mégis kiegészítésre szorul (Deme
1978). „Ha a nyelv a kommunikáció tökéletes eszköze volna, akkor fölösleges lenne,
hogy a kommunikációnak egyéb formái is létezzenek, illetve: ha a kommunikációnak
volna tökéletes formája, és ez egyben nem a nyelv lenne, akkor a nyelv bizonyára
fölösleges volna” (Szende 1976). Márpedig ilyen jelekre szükség van. Ezt bizonyítja
azoknak a jelrendszereknek a sokasága, amelyeket a szavaink mellett vagy helyett
használunk (Szecskő1971).
A nem-verbális kommunikáció fogalmát csak az utóbbi 50-60 évben használják.

Korábban ezekkel a jelenségekkel csak, mint az érzelmi kifejezés eszközeivel
foglalkoztak. Az ötvenes évek óta a rendszerelmélet kialakulásával ugyanúgy a jeladás,
jelcsere megnyilvánulási formájának tekintik, mint a beszédet. A nem verbális
kommunikációnak nagyon nagy szerepe van a gyermek fejlődése, az interakció
szabályozása, az emberek közötti viszony alakulása és a szocializáció szempontjából
(Knapp 1972). Fontosságát az is bizonyítja, hogy közléseinknek csupán 7 %-a verbális.
Ez az arány a hangszínnel és a hanghordozással – az úgynevezett vokális közlési
módokkal – kiegészítve is csak körülbelül 38 %-ot ér el (Zsigmond 1998). Owens a
nem-verbális kommunikáció három szintjét különíti el:
o paranyelvi – az ember érzelmi állapotára utaló beszéd közben felmerülőjelek;
o nem-nyelvi – gesztusok, testtartás, mimika;
o metanyelvi – üzenetközvetítés módjára, eredményességre utaló jelek.
Hogy miként sajátítjuk el a különböző nem verbális jelkészletek ismeretét, arra

vonatkozóan a szakemberek véleménye megoszlik. A legvalószínűbb Ekman és Friesen
(Ekman és Friesen 1969) elmélete, amely szerint egyes jelek „ismeretét” örököljük, más
részét utánzással sajátítjuk el, s vannak jelek, amelyekre megtanítanak bennünket.
Ahogy a nyelvben találunk egyetemes érvényűjelenségeket, univerzáliákat, ugyanúgy a
35
nem verbális közlésnek is vannak olyan eszközei, amelyek minden népnél azonosak: a
félelem, a düh, az undor, a boldogság kifejezésére minden ember ugyanazokat a jeleket
használja, csupán abban van különbség a kultúrák kö zött, hogy milyen ingerre milyen
mértékben mutathatók ki ezek az érzelmek.
A mimika az arcizmok mozgása révén közöl információkat (Hall 1964). Ezek részben a
beszéd árnyalását szolgálják, részben önálló jelentéshordozók. Jellemzik magát a
beszélőt, sőt a beszédpartnerek közötti viszonyt is. Az arckifejezésnek mindig
alkalmazkodnia kell az elmondottakhoz. Az élénk beszédet, gyors gondolatokat
általában élénkebb mimika, a jellegtelen beszédet kifejezéstelenebb mimika kíséri. Az
arc elsősorban az érzelmek kifejezésének színtere. A szem, a szemöldök, a száj
segítségével vagyunk képesek különbözőérzelmek kifejezésére. Az arckifejezések
nemcsak pillanatnyi hangulatunkról, hanem tartós lelki tulajdonságainkról is
árulkodnak.
A tekintet az egyik legősibb kommunikációs eszköz (Hall 1964). A személyes viszony

alakításában fontos csatorna. Partnerünk tekintetéből nagyon sok információ szerezhető.
A ránézések, a pillantás időtartamának, a szem behunyásának, a tekintet elfordításának
egyaránt jelentése van. Ha valakivel kapcsolatba akarunk kerülni, hosszabban
rátekintünk. Miután a tekintet a bensőséges emberi kapcsolatok kialakításának eszköze,
helytelen használatával könnyen kerülhetünk kényelmetlen helyzetekbe.
A hangerő a beszélőben lévő feszültség levezetését, valamint a befolyásolás

hatékonyságának az emelését segíti (Hall 1964). A beszédszervek izomműködésétől
függ. Az érzelmek és a fontos dolgok kiemelésére jól használható. A hangerő
mértéktelen fokozása a beszéd differenciáltságát rontja.
A hangszín a hang azon sajátossága, mely alapján az azonos erősségűés másságú

hangok megkülönböztethetők egymástól (Hall 1964). Az alaphang és a felhangok
számának és intenzitásának aránya adja. A beszélőbeszédszervei határozzák meg, de a
beszélőérzelmei is befolyásolják. Az egyénre leginkább jellemzősajátosság. Árnyalati
gazdagsága befolyásolja a hangsor tartalmát, jelentését.
36
A gesztus a nem verbális kommunikáció legkidolgozottabb eszköze (Hall 1964). Lehet
tudatos konvención alapuló jelzés, és lehet öntudatlan gesztus is. A gesztikulálás, a
beszédet kísérőfej-, váll-, kar- és kézmozgás. Legfontosabb szerepe a beszédbeli közlés
árnyalásában van. Általában elmondható, hogy a hatásos gesztikuláció a csípőtől a
vállig érvényesül, s csak nagyon ritkán, – erős érzelmi feszültség esetén – terjed a váll
fölötti részekre (Buda 1969). Mozdulataink három csoportba oszthatók: akaratlagos
mozdulatok, akaratlan mozdulatok, reflexmozgások (Hall 1964).
Az emberek beszéd közbeni távolságtartásának – proxemika – is kommunikációs

jelentősége van (Hall 1964). A kommunikáció során felvett távolságot a kulturális
szabályok, az együttes cselekvés sajátosságai, és a partnerhez való viszony befolyásolja.
Egymástól jól elhatárolhatóan megkülönböztethetünk intim, személyes, társadalmi,
nyilvános zónát.
Szakemberek egyöntetű állítása, hogy a minden tekintetben felkészült labdarúgó

játékvezető egyik alapkritériuma a megfelelő hatékonyságú verbális, illetve nem
verbális kommunikáció. Ezen képesség – ha megfelelően alkalmazzák – nagy segítséget
nyújthat a szabálytalanságok és az ebből eredőszankciók – figyelmeztetés, kiállítás –
megelőzésében, illetve a konfliktusok kezelésében is. Sajnálatos módon a hazai
sportszakirodalomban nem találkozhatunk ezzel, a pedagógiai aspektusból is kiemelten
fontos kérdéssel. A nemzetközi tanulmányok, cikkek a játékvezető azon
kommunikációs tevékenységét vizsgálják, amelyet az edzővel (Rosenow 2004), a
játékosokkal (Goodlander 2004, Meersman 2000, Vautrot 2000), a játékvezető
asszisztensekkel (Walter 2003) és a labdarúgó mérkőzést körülvevő technikai
személyzettel (Cei 2001, Ring 2001, Schwartz 2002) folytat.
37
3. CÉLKITŰZÉS
Sportjátékokkal foglalkozó szakemberek körében evidenciának számít, hogy egy

sportág fejlődésében releváns szerepet játszik a játékvezetés minősége. Igaz ez a
megállapítás a labdarúgásra is, hiszen a korszerűlabdarúgás korszerűjátékvezetést
igényel. Könnyen belátható állításom valódisága, amennyiben végiggondoljuk, hogy a
játékosok és edzők részéről hiába való próbálkozás lenne bármineműkorszerűsítés, ha a
játékvezetés színvonala nem követné a játék fejlődését. Korszerűjátékvezetés azonban
csak minden tekintetben felkészült játékvezetőkkel lehetséges!
A kutatásom leíró jellegű, kérdésfeltevése röviden a következőképpen összegezhető: mi

szükséges ahhoz, hogy valaki felkészült, minden igényt kielégítő játékvezetőnek
mondhassa magát?
Elsődleges célom ennek az átfogó kérdéskörnek a megválaszolása. Célul tűztem magam

elé, hogy tudományos vizsgálatokkal igazolt, gyakorlati jelentőségűszakanyagot adjak
a labdarúgó játékvezetőknek. Célom továbbá, hogy mind a legmagasabb osztályban
tevékenykedőknek, s mind a legalacsonyabb játékvezetői kategóriában működőfiatal,
feltörekvőjátékvezetőknek segítséget nyújtsak a fejlődéshez.
Kutatásom során, a fizikai és elméleti felkészültségen túl, a játékvezetők pszichikai

állapotát is megvizsgálom. Emellett felmérem a játékvezetők között meglévőszociális
különbségeket. Kiemelten fontos kérdésként kezelem a céltudatos játékvezetői
szerepvállalás feltárását és a pedagógiai módszerek használatának felmérését.
Kutatásom komplexitását a játékvezetők szorongásvizsgálata, valamint a
konfliktuskezelőképességek vizsgálata teszi teljessé.
Hipotézisek
1. Feltételezem, hogy a FIFA és az országos keretbe tartozó játékvezetők, illetve
asszisztensek jobb kondicionális képességekkel – állóképességgel, gyorsasággal
– rendelkeznek, mint a megyei keretbe tartozó játékvezetők.
38
2. Feltételezem, hogy a FIFA és az országos keretbe tartozó játékvezetőknek,
illetve asszisztenseknek magasabb a játékszabály-ismereti felkészültsége, mint a
megyei keretbe tartozóknak.
3. Feltételezem, hogy a FIFA és az országos keretbe tartozó bírók, illetve
asszisztensek a játékvezetői tevékenységhez kedvezőbb pszichikai –
figyelemkoncentráció, konfliktuskezelési, alkati szorongás – mutatókkal
rendelkeznek, mint a megyei keretbe tartozó játékvezetők.
4. Feltételezem, hogy a FIFA és az országos keretbe tartozó játékvezetőknek,
illetve asszisztenseknek a mérkőzésvezetői cselekvésükhöz megfelelőbb a
motivációjuk, mint a megyei keretbe tartozóknak.
5. Feltételezem, hogy a magasabb minősítésűjátékvezetők szélesebb skálájú, és
hatékonyabb pedagógiai metodikával dolgoznak, mint az alacsonyabb szinten
tevékenykedők.
39
4. ANYAG ÉS MÓDSZEREK
4.1. Vizsgált személyek
Az európai FIFA minősítésűjátékvezetők (férfiak, nők), és játékvezetőasszisztensek

összlétszáma 2002 – 2006 között körülbelül 800 fő, amely 49 nemzet képviselőiből
tevődik össze. Magyarországon körülbelül 2400 az aktívan tevékenykedő férfi
(n=1950), női (n=100) játékvezetők, illetve játékvezetőasszisztensek (n=350) létszáma.
Vizsgálatomban 17 európai ország nemzetközi minősítésűjátékvezetője, valamint a

Magyarországon működő teljes játékvezetői populáció szerepel. A vizsgálatok
sokszínűsége és eltérőmódszertana miatt, az egyes felmérésekben más-más mintavételi
eljárást alkalmaztam.
Az európai labdarúgó szövetségek – köztük a magyar is – különbözőszintűjátékvezetői

kereteket állítanak fel. A legmagasabb szint a nemzetközi – FIFA –, a legalacsonyabb
pedig a megyei III. osztályú minősítés. Külön keretben dolgoznak a játékvezetők és
külön keretben a játékvezető asszisztensek, de az „átjárhatóság” meghatározott
esetekben lehetséges.
Az alábbiakban felsorolom a Magyarországon jelenleg érvényben lévőjátékvezetői és
játékvezetőasszisztensi kategóriákat, illetve a női játékvezetők minősítési osztályait.
Férfi játékvezetők:
o FIFA – az ebbe a kategóriába tartozók nemzetközi mérkőzéseket
vezethetnek;
o Országos – NB I-es és NB II-es mérkőzéseken működhetnek;
o Utánpótlás – a megyei szövetségekhez tartozó NB III-as játékvezetők, akik
egy, illetve másfél év alatt bizonyíthatják szakmai tudásukat a
kvalitásuknak megfelelőmérkőzéseken ahhoz, hogy az országos keretbe
kerüljenek;
o NB III. – a megyei szövetségekhez tartozó játékvezetők, NB III-as
mérkőzéseket vezethetnek;
40
o Megye I., megye II., megye III. – a minősítési osztálynak megfelelő
játékvezetésre jogosultak.
Női játékvezetők:
o FIFA – az ebbe a kategóriába tartozók nemzetközi mérkőzéseket
vezethetnek;
o Országos – az ebbe a kategóriába tartozók női NB I-es és NB II-es,
valamint férfi NB II-es mérkőzéseket vezethetnek;
o Utánpótlás – a megyei szövetségekhez tartozó női játékvezetők, akik egy,
illetve másfél év alatt bizonyíthatják szakmai tudásukat a kvalitásuknak
megfelelőmérkőzéseken ahhoz, hogy az országos keretbe kerüljenek;
o Megyei – a minősítési osztálynak megfelelő férfi mérkőzések
játékvezetésére jogosultak.
Férfi játékvezetőasszisztensek:
o FIFA – az ebbe a kategóriába tartozók nemzetközi mérkőzéseken
szerepelhetnek;
o Országos – NB I-es és NB II-es mérkőzéseken működhetnek;
o Utánpótlás – a megyei szövetségekhez tartozó játékvezetőasszisztensek,
akik egy, illetve másfél év alatt bizonyíthatják szakmai tudásukat NB III-as
mérkőzéseken ahhoz, hogy az országos keretbe kerüljenek;
o Megyei – NB III-as, illetve megyei mérkőzéseken tevékenykedhetnek.
A vizsgálatba bevont személyek csoportosításánál ezt a keretbesorolási rendszert

követtem azzal a kivétellel, hogy a női utánpótlás csoportot kihagytam. Ennek
elsősorban szakmai okai voltak. A megyei labdarúgó szövetségekben az alacsony
létszámú női játékvezetők között nem alakul ki igazi versenyhelyzet, ezért többnyire
azok kerülnek előtérbe, akik maguk vállalják a magasabb követelményrendszert. Így
nem beszélhetünk szakmai kiválasztásról. Emellett a külön vizsgálati csoport elhagyását
a nagyon alacsony létszám is indokolta, mivel az nem tette volna lehetővé a korrekt
statisztikai számításokat.
A kondicionális képességeket mérővizsgálatomban 17 európai ország nemzetközi

minősítésű játékvezetője, valamint a Magyarországon működő teljes játékvezetői
41
populáció 93 %-a szerepel. A vizsgálati személyek alapadatait a függelék 1.1, 1.2, 1.3
táblázatai tartalmazzák. A nemzetközi játékvezetők populációjából a mintába
kerüléshez valószínűségi – egyszerűvéletlen – mintavételt alkalmaztam.
A játékvezetők elméleti felkészültségét mérő vizsgálatban hét európai ország

nemzetközi minősítésűtagja, valamint a Magyarországon működőteljes játékvezetői
táblázatai tartalmazzák. A nemzetközi játékvezetők esetében valószínűségi –
szisztematikus – mintavételt alkalmaztam.
A figyelmet, koncentrációt mérővizsgálatban hét európai ország nemzetközi minősítésű

játékvezetője, valamint a Magyarországon működőteljes játékvezetői populáció 37 %-a
szerepel. A vizsgálati személyek alapadatait a függelék 3.1, 3.2, 3.3 táblázatai
tartalmazzák. Az alapsokaságból valószínűségi – elemszámmal arányos – mintavétellel
alakítottam ki a vizsgálati személyek létszámát.
A játékvezetők konfliktuskezelő stratégiáinak vizsgálatában öt európai ország

nemzetközi minősítésű játékvezetője, valamint a Magyarországon működő teljes
játékvezetői populáció 83 %-a szerepel. A vizsgálati személyek alapadatait a függelék
4.1, 4.2, 4.3 táblázatai tartalmazzák. A nemzetközi játékvezetők estében nem
valószínűségi – szakértői – mintavételt alkalmaztam.
A szorongást mérő vizsgálatban hét európai ország nemzetközi minősítésű

játékvezetője, valamint a Magyarországon működőteljes játékvezetői populáció 85 %-a
szerepel. A vizsgálati személyek alapadatait a függelék 5.1. 5.2, 5.3 táblázatai
tartalmazzák. A nemzetközi játékvezetők esetében valószínűségi – szisztematikus –
mintavételt alkalmaztam.
A játékvezetők motivációját felmérő vizsgálatban hat európai ország nemzetközi

minősítésű játékvezetője, valamint a Magyarországon működő teljes játékvezetői
42
táblázatai tartalmazzák. Az alapsokaságból valószínűségi – elemszámmal arányos –
mintavétellel alakítottam ki a vizsgálati személyek létszámát.
A verbális, illetve nem verbális kommunikáció vizsgálatban 13 európai ország

nemzetközi minősítésűférfi játékvezetője, valamint a Magyarországon működőteljes
férfi játékvezetői populáció 4 %-a szerepel. A vizsgálati személyek alapadatait a
függelék 7. táblázata tartalmazza. Az alapsokaságból nem valószínűségi – könnyen
elérhetőszemélyek – mintavétellel alakítottam ki a vizsgálati személyek csoportját.
4.2. Vizsgálati módszerek
A labdarúgó játékvezetők alapadataihoz (lásd függelék: 1-7. táblázatok) kapott

szociológiai vizsgálatot, survey módszerrel végeztem – mellékletek, 1. és 2. kérdőív. A
Baksa (Baksa 1985) által szerkesztett és standardizált kérdőív kilenc tételből állt,
melyben voltak zárt, illetve nyílt kérdések is. Az elsőkérdés a vizsgált személyek
életkorára vonatkozott, amelyből a csoportok átlagéletkorát számtani középpel
számoltam ki. A második kérdésben a játékvezetéssel eltöltött évek számáról
informálódtam, amelynél is számtani középpel kaptam meg a csoportra vonatkozó
átlagot. A 3-9. kérdésnél százalékos arányban tüntettem fel a kérdésekre kapott
válaszokat. A harmadik tételben, a vizsgálati személyek lakóhelyét kérdeztem,
amelyben öt standardizált alternatíva – falu, nagyközösség, város, megyeszékhely,
főváros – közül kellett választani. A negyedik kérdés a játékvezetők munkaköre után
érdeklődött. A foglalkozások kategóriáinak megállapításához egy nemzetközileg
elfogadott, munkajelleg-csoportosításhoz több vonatkozásban is hasonló úgynevezett
EGP-sémát használtam (Erikson és Goldthorpe 1992, Goldthorpe 1980). Az ötödik
kérdésben a mérkőzésvezetők iskolai végzettségéről tudakolódtam. A Központi
Statisztikai Hivatal 2001. évi forrása alapján az alábbi kategóriák közül kellett
választaniuk: befejezetlen általános iskola, általános iskola, szakközépiskola,
gimnázium, technikum, felsőfokú végzettség. A hatodik kérdésben arra voltam kíváncsi,
hogy a labdarúgó játékvezetői engedélyen kívül, rendelkeznek-e valamilyen más
sportszakmai végzettséggel. A hetedik kérdés a vizsgálati személyeim idegen nyelvi
ismeretét mérte, amelyben a minősítési szintek felállítása – alapfok, középfok, felsőfok
43
– a Nyelvi Akreditációs Bizottság által meghatározott és az Oktatási Minisztériumon
keresztül elfogadott 71/1998 IV. 8. Kormányrendelet szerint történt. A nyolcadik tétel a
játékvezetők, illetve asszisztensek családi állapotára kérdezett rá. A választható
kategóriák – nőtlen/hajadon, házas, elvált, özvegy – összeállításához a Központi
Statisztikai Hivatal 2002. évi forrását használtam fel. A kilencedik kérdés a válaszadók
gyermekeinek számáról érdeklődött.
A nemzetközi minősítésűekhez postai úton, a magyar játékvezetőkhöz pedig,
személyesen juttattam el a kérdőíveket. A vizsgálatot 2004. nyarán, a játékvezetők
szakmai edzőtáboraiban készítettem, ahol is egyszerre a teljes országos keretet, illetve
egy teljes megyei alapsokaságot tudtam felmérni. A nemzetközi minősítésű
játékvezetőkkel angol nyelven töltettem ki a kérdőívet. A felmérések elvégzése előtt,
valószínűségi mintavétellel kiválasztott kis mintán (n=20) pilot study vizsgálatot
készítettem, amely után a 2-mintás t-próbával elvégzett statisztikai számítás nem
mutatott szignifikáns különbséget. A kérdőív magyar, illetve angol változata is
megfelelt az elsődleges tesztkritériumoknak.
A kondicionális képességek, illetve a játékvezetők fittségi szintjének vizsgálatához a

Nemzetközi Labdarúgó Szövetség tesztjét – „stop tests” – használtam, amely egy 12
perces állóképességet mérőfutásból – Cooper teszt –, valamint kettő200 méteres és
kettő 50 méteres gyorsaságot mérősprintfutásból áll. A tesztet, illetve próbákat
ugyanazon napon, a késő reggeli órákban, pihenés után kellett teljesíteniük. A
vizsgálatban a futások sorrendje a következővolt: 12 perc, 1x200 méter, 2x50 méter,
1x200 méter. A pihenőidőa 12 perces futás és a sprintfutások között 30 perc, a
sprintfutások között pedig 10 perc volt. A játékvezetőasszisztensek a Nemzetközi
Labdarúgó Szövetség előírásának megfelelően a 200 méteres próbát nem teljesítették
(Physical Fitness Register for International Referees 1989). Az eredményeket
elektromos időmérővel mértem (Infragate Radiotelemetric Time Measuring system,
Type: GUR-1). A vizsgálati személyek minden esetben állórajtból indultak. A felmérés
szabályos 400 méteres atlétika pályán, testnevelőtanárok közreműködésével zajlott. A
nemzetközi játékvezetők eredményeit, a nemzeti labdarúgó szövetségektől kaptam meg.
A vizsgálatok időpontjai 2002. június, 2003. február-március, július, és 2004. február-
március voltak. A vizsgálat megfelelt az elsődleges tesztkritériumoknak, mivel a
44
statisztikai számítás a csoportokon belüli korreláció kiszámításakor (ICC R) -1 és +1
közötti értéket mutatott.
A játékvezetők játékszabály-ismeretét – elméleti felkészültségét – mérőfelmérésemhez

survey módszert használtam – lásd mellékletek, 3. és 4. kérdőív. A vizsgálatban nem
csak arra voltam kíváncsi, hogy mennyire ismerik a játékszabályokat, hanem arra is,
hogy miként alkalmazzák azokat mérkőzéseken. Így a kérdőív összeállításakor
mérkőzéseken előfordulható szituációkat írtam le, és erre vártam a helyes megoldásokat.
A kérdőív 25 kérdésből állt, melyre hibátlan válasz esetén egyenként 4 pontot lehetett
kapni, így 100 pont volt a maximális pontszám. A nemzetközi minősítésűekhez, a
nemzeti labdarúgó szövetségeken keresztül postai úton, a magyar játékvezetőkhöz
pedig, személyesen juttattam el a kérdőíveket. A vizsgálatot a magyarokkal 2004.
nyarán, a külföldiekkel 2005. nyarán a játékvezetők szakmai edzőtáboraiban
készítettem, illetve készíttettem el, ahol is egyszerre a teljes országos keretet, illetve egy
teljes megyei alapsokaságot tudtam felmérni. A nemzetközi minősítésűjátékvezetőkkel
angol nyelven töltettem ki a kérdőívet. A felmérések elvégzése előtt, valószínűségi
mintavétellel kiválasztott kis mintán (n=30) pilot study vizsgálatot készítettem, amely
után a 2-mintás t-próbával elvégzett statisztikai számítás nem mutatott szignifikáns
különbséget. A kérdőív magyar, illetve angol változata is megfelelt az elsődleges
tesztkritériumoknak.
A figyelmet, koncentrációt vizsgáló módszerek közül Toulouse és Pieron (Pieron és

mtsai 1952) sorompó-tesztje a legáltalánosabb – lásd mellékletek 5. teszt, – illetve az
egyik leginkább elterjedt módszer. Ezért is esett választásom erre a tesztre. A négyzetek
sarkaiból, vagy oldalából kis vonalak irányulnak kifelé és így nyolc variáció áll elő. A
feladat során négy jelvariációt kellett figyelembe venni és a jelsorozatból áthúzni. Tehát
a nyolc alternatívából négyet. Azért nehezítettem meg ily módon a feladatot, mert a
sport gyakorlatában szinte soha nem fordul előkevesebb alternatíva, esetleg még ennél
is több döntési lehetőség előzi meg a gyors cselekvéseket (Nagykáldi és Katona 1980).
Kétféle hiba különíthetőel, ha a vizsgálati személy nem veszi észre, tehát kihagyja az
azonosítandó négyzetet, vagy eltéveszti, azaz nem a megadott négyzetnek megfelelőt
jelöli meg. A tesztet mindenkivel, minden esetben négy percig, nyugodt körülmények
45
között végeztettem, a játékvezetők 2004. és 2005. évi szakmai edzőtáboraiban. Az
instrukcióban a gyorsaság és a pontosság egyenlősúllyal szerepeltek. A teszt értékelését
Cser János képletével végeztem, amely a kvalitatív és kvantitatív adatokat jól egyesíti és
statisztikailag könnyen kezelhetőértékeket ad.
2
T= (N-H) T= a figyelemhatékonyság teljesítménye;
N N= az átnézett összes jelek száma;
H= elkövetett hibák száma
A teszt maximális értéke a képlet alapján 400 pont, amely azt feltételezi, hogy a
vizsgálati személy négy perc alatt az összes jelet átnézte, s közben egyetlen hibát sem
vétett.
A konfliktuskezelési módszerek mérésére kvantitatív kérdőíves survey módszert

használtam. A kérdőív a Management Decision Making, In: Tutor Guide 1996.
University of Humberside, illetve ennek magyar változata volt – lásd mellékletek, 6. és
7. kérdőív. A nemzetközi minősítésűjátékvezetőkkel az eredeti angol nyelvű, a magyar
játékvezetőkkel, pedig a Ternovszky (Ternovszky 2000) által standardizált magyar
nyelvűkérdőívet töltettem ki. Mivel a magyar FIFA minősítésűekkel (n=7) is angol
nyelven töltettem ki a kérdőívet, így velük előzetesen egy pilot study vizsgálatot
végeztem. A vizsgálat után elvégzett 2 mintás t-próba nem mutatott szignifikáns
különbséget. A vizsgálatot 2004., és 2005. nyarán a játékvezetők szakmai
edzőtáborában készítettem. A kérdőív ötfokozatú skálán 20 tétellel méri a következő
konfliktuskezelési módokat: versengő, alkalmazkodó, elhárító, kompromisszumkereső,
együttműködő. A konfliktuskezelési módok skálaértékei 4-20 lehetnek. A kérdőív
minden tekintetben megfelelt az elsődleges tesztkritériumoknak, Cronbach alpha értékei
minden esetben 0.79 feletti étékeket mutattak.
Az alkati szorongás mérésére Spielberger által standardizált kérdőívet illetve ennek

Sipos által szabványosított magyar változatát – lásd mellékletek 8. és 9. kérdőív –
használtam. A kérdőív szerkesztési elve a következő: egy intenzitás skálán regisztrált
pillanatnyi szorongást, és egy gyakoriság skálán felmért alkati szorongást – hajlamot –
mér. A két skála külön-külön is használható attól függően, hogy mi a vizsgálat célja.
Jelen vizsgálatomban csak az alkati szorongást mértem, mivel a vizsgálatban részt
46
vevők szorongásra való hajlamára voltam kíváncsi, vagyis arra, hogy a szorongás, mint
személyiségvonás mennyire jellemzőrájuk. A standardizált kérdőív alapján a minimális
szorongási érték 20, a maximális 80 volt. A vizsgálatot 2004., és 2005. nyarán a
játékvezetők szakmai edzőtáborában készítettem. A skála Cronbach alpha értékei
minden esetben 0.81 feletti értékeket mutattak.
A motivációs anamnézis vizsgálathoz Nagykáldi 1975-ös „Sportolók motivációs

anamnézis” kérdőívét használtam, amely minden tekintetben megfelelt az elsődleges
tesztkritériumoknak. A kérdőívet sportágakra, illetve sportolókra dolgozta ki, amelyben
a válaszok rugalmasságát nem standardizált válaszadási lehetőséggel biztosította. Az
anamnesztikus kérdőív kronologikus sorrendben feltárja a múlt, a jelen és a várható
jövőbeni indítékokat egy-egy sportágra vonatkozóan, és mint a nevéből is kitűnik a
motiváció részletes leírását célozza. A játékvezetők részére átdolgozott kérdőívvel –
lásd mellékletek, 10. és 11. kérdőív – előzetesen egy kis mintán (n=40) pilot study
vizsgálatot végeztem. A vizsgálat után elvégzett 2 mintás t-próba statisztikai számítás
nem mutatott szignifikáns különbséget. A vizsgálatot 2004., és 2005. nyarán a
játékvezetők szakmai edzőtáborában készítettem.
A verbális, illetve nem verbális kommunikáció vizsgálatát terepkutatással, a 2003/2004-

es, és a 2004/2005-ös labdarúgó idényben készítettük. A vizsgálatok során labdarúgó
mérkőzéseket tekintettünk meg, s ott a játékvezetők kommunikációját regisztráltuk. A
játékvezetők verbális kommunikációján belül a kijelentést, a kérdést és a felszólítást, a
nem verbális kommunikációnál a mimikát, a tekintetet, a hangerőt, a kézmozgást és az
érintést kísértük figyelemmel. A terepkutatás módszerrel készített megfigyelésünk során
nem csak a verbális, illetve nem verbális kommunikáció gyakoriságát vizsgáltuk, hanem
annak hatékonyságát is. Egy előre meghatározott intenzitás-skálán 1-től 5-ig
osztályoztuk a kommunikáció eredményességét. A megfigyeléseket négyen, közvetlenül
a pálya széléről végeztük, s ahhoz, hogy a megfigyelt eredményeinket még hitelesebben
tudjuk értékelni a televízió által közvetített mérkőzéseket, videoszalagra is felvettük. A
feljegyzéseket egy előre elkészített adatlapon rögzítettük – lásd mellékletek, 12.
feladatlap.
47
4.3. Statisztikai analízis
A szociológiai vizsgálatban alapstatisztikai analízist végeztem, mivel a kutatás

eredményeit a játékvezetők alapadataihoz (lásd függelék 1-7. táblázatait) használtam
fel, s nem volt célom a csoportok közötti különbségek kimutatása.
A kondicionális képességek és a figyelemvizsgálat eredményeit átlag és szórás alapján

adtam meg. A játékvezetői csoportok átlag értékeit paraméteres, egyszempontos
varianciaanalízissel (one-way ANOVA) hasonlítottam össze. Az F-próba szignifikáns
értéke után, a csoportok közötti különbségek kiszámításához post hoc tesztjét (Tukey
HSD) használtam. A szignifikancia szint p<0.05.
A játékszabály-ismeret, a konfliktuskezelés, és a szorongás vizsgálatainak eredményeit

nemparaméteres, egyszempontos varianciaanalízissel hasonlítottam össze. A csoportok
közötti különbségek kiszámításához post hoc tesztjét (Kruskall Wallis ANOVA)
használtam.
A konfliktuskezelés és az alkati szorongás vizsgálata során kapott adataink
számértékeit, egy előre meghatározott számskála alapján kapjuk meg. Mivel a
nemparaméteres statisztikai próba rangszámok alapján számolja ki a csoportok közötti
szignifikáns értékeket, az ábrákon nehezen kezelhetőszámok jelennének meg. Az
adatok könnyebb értelmezéséhez segítséget nyújtva, az ábrákon a csoportok válaszainak
átlag és szórás értékeit jelenítettem meg. A statisztikai számítások eredményeit
természetesen ez nem befolyásolja.
A motivációs anamnézis és a verbális, illetve nem verbális kommunikáció

vizsgálatainak eredményeit Chi-négyzet próbával hasonlítottam össze, mivel arra
voltam kíváncsi, hogy a kérdésekre kapott válaszok, illetve a mérkőzéseken használt
kommunikációs eszközök eloszlása azonosnak tekinthető-e a csoportok között. A
szignifikancia szint p<0.05. Az adatok feldolgozásához minden esetben a Statistica for
Windows 6.0, Stat-Soft Inc. 2001 softwert használtam.
48
5. EREDMÉNYEK
5.1. A labdarúgó játékvezetők kondicionális képességeinek vizsgálati eredményei
A 12 perces futás alatt (1. ábra) a legnagyobb távolságot (3046±127 méter) a FIFA
játékvezetők tették meg, akiket az utánpótlás keret tagjai követtek (2956±74 méter). Az
országos csoport eredménye (2939±136 méter) ugyan elmaradt a magasabb
minősítésűekétől, viszont az NB III-as csoport eredményét jelentősen felülmúlta (2833±
141 méter). A játékvezetői csoportok közül a leggyengébb teljesítményt a Megyei III.
osztály érte el (2522±270 méter). A csoportok közötti eltérések, a legtöbb esetben
szignifikánsak (p<0.05) voltak. Nagyon érdekes megfigyelnünk azt is, hogy a FIFA
játékvezetőknél a minimum, illetve a maximum érték közötti különbség 730 méter, míg
a megyei III. csoportnál 1856 méter. A magasabb minősítésűjátékvezetőknél nagyobb
homogenitást is tapasztaltam a csoportokon belül. Sajnálatos, hogy a megyei III.
osztályú játékvezetői csoportnak csupán a 3.6 %-a volt képes 3000 méter fölötti távot
teljesíteni, viszont 9.26 %-a 2000 méter alatti eredményt ért el.
A 200 méteres és az 50 méteres gyorsaságot mérőpróba (2. ábra, 3. ábra) eredményei a

FIFA és az országos keret között nem mutatott szignifikáns eltérést. Szignifikáns
különbséget találtam viszont a magasabban kvalifikált játékvezetői csoportok javára a
megyei I., II., III., osztállyal szemben (p<0.001). Mindkét esetben a FIFA az országos
és az utánpótlás csoport érte el a legjobb időeredményt (200-m futás: 28.79±0.98 mp.,
29.66±1.20 mp., 28.95±0.86 mp., 50-m futás: 6.82±0.18 mp., 6.84±0.29 mp. 6.91±0.15
mp.), míg a megyei III. osztály a leggyengébbet (200-m futás: 32.80±2.92 mp., 50-m
futás: 7.64±0.46 mp.). Az utánpótlás csoport játékvezetői mindkét sprintfutásban jobb
teljesítményt nyújtottak, mint a minősítési osztályuknak megfelelőNB III-as csoport
tagjai (200-m futás: 30.24±2.04 mp., 50-m futás: 7.06±0.38), de statisztikailag
kimutatható szignifikáns eltérést a két csoport között nem tapasztaltam.
A női játékvezetőknél, a 12 perces futás alatt (4. ábra) a FIFA csoport teljesítette a
legnagyobb távolságot (2534±158 méter). Az országos és a megyei keret játékvezetői
49
szignifikánsan (p<0.05) alacsonyabb eredményt értek el (2336±15 méter, 2273±264
méter).
A női játékvezetők 200 méteres és az 50 méteres próbájában is (5. ábra, 6. ábra) a FIFA
csoport eredménye volt a legjobb (200-m futás: 33.85±0.88 mp., 50-m futás: 7.54±0.26
mp.). A hosszabbik távú sprintfutásban mind az országos, mind a megyei női keret
szignifikánsan (p<0.05) gyengébben teljesített (200-m futás: 35.38±1.88 mp.,
35.55±2.25 mp.). A rövidebbik távú gyorsaságot mérőfutásban is mindkét alacsonyabb
minősítésűjátékvezetői csoport rosszabb eredményt ért el, viszont csak a megyei
minősítésűek teljesítménye mutatott a másik két csoporttal szemben szignifikánsan
(p<0.01) alacsonyabb eredményt (50-m futás: 7.81±0.24 mp., 8.18±0.60 mp.).
A férfi játékvezetőasszisztensek (7. ábra) a FIFA előírása szerint (Physical Fitness

Register for International Referees 1989) csak a 12 perces tesztet és az 50 méteres
próbát teljesítették. A 12 perces futásban a FIFA, az országos és az utánpótlás
játékvezetői csoportok eredményei (2950±107 méter, 2900±96 méter, 2894±76 méter)
között nem volt szignifikáns eltérés, viszont a megyei asszisztensek teljesítménye
(2628±326 méter), mindhárom magasabban kvalifikált csoporttal szemben
szignifikánsan (p<0.001) alacsonyabb értéket mutatott.
Az 50 méteres gyorsaságot mérőpróbában (8. ábra) ugyancsak a magasabban kvalifikált

FIFA és országos keretbe tartozó játékvezetőasszisztensek voltak a leggyorsabbak
(6.78±0.21 mp., 6.61±0.35 mp.), de az utánpótlás asszisztensi csoport eredménye
(6.84±0.09 mp.) sem mutatott szignifikáns különbséget velük szemben. A megyei
asszisztensi csoport ebben a kondicionális képességet mérőgyorsasági próbában is
szignifikánsan (p<0.05) alulteljesített (7.30±0.97 mp.) a magasabb minősítési
osztályúakkal szemben.
5.2. A labdarúgó játékvezetők játékszabály-ismeretének vizsgálati eredményei
A férfi játékvezetők játékszabály-ismereti – elméleti – felkészültségét mérő

vizsgálatban (9. ábra) a legjobb teljesítményt a FIFA csoport érte el (98 pont). Ez az
50
eredmény, az országos keret (95 pont) kivételével, a többi játékvezetői csoporttal
szemben szignifikáns (p<0.01) különbséget mutatott. A leggyengébb játékszabály-
ismereti felkészültséggel a megyei I., II., III. osztályok rendelkeznek (71 pont, 66 pont,
63 pont), amely statisztikailag is kimutatható szignifikáns (p<0.001) eltérést mutat
minden férfi játékvezetői csoporttal szemben. A férfi utánpótlás játékvezetők
eredménye (88 pont) a magasabb minősítésű országos kerettel nem mutatott
szignifikáns differenciát, viszont a hasonló kvalitású NB III-as csoporttal (75 pont)
szemben igen (p<0.001).
A női játékvezetőknél (10. ábra) mind a FIFA, mind az országos keret kimagaslónak
mondható (91 pont) eredményt ért el. Fontos megemlíteni viszont, hogy a FIFA keret
tagjainak az eredményei sokkal homogénebb képet mutattak. A megyei keretbe tartozó
női játékvezetők elméleti felkészültsége (63 pont) szignifikánsan (p<0.001)
alacsonyabb, mint a két magasabb minősítési osztályú csoporté. A megyei csoport, a
játékszabály-ismereti felkészültséget tekintve rendkívül heterogénnek mondható.
A férfi játékvezető asszisztenseknél (11. ábra) a legjobb teljesítményt a FIFA

minősítésűcsoport érte el (96 pont), de az országos csoport eredménye is kiválónak
tekinthető (95 pont). Természetesen a két csoport között nem volt statisztikailag
kimutatható eltérés. Mind az utánpótlás (85 pont), mind a megyei asszisztensi keret (68
pont) eredménye szignifikánsan (p<0.001) alacsonyabb volt, mint a magasabb
minősítési csoportoké.
5.3. A labdarúgó játékvezetők figyelemvizsgálatának eredményei
A férfi játékvezetőknél (12. ábra) a legjobb eredményt a FIFA minősítésűek érték el

(302.1±3.32), amely nagyon magas figyelem, illetve koncentráció képességre utal
(Frankowszki 1975). Őket követik az országos keret tagjai (280.8±3.52). Az utánpótlás
csoport eredménye (264.9±3.80) ugyan jobb, mint a minősítési osztályának megfelelő
NB III-as csoporté (239.7±4.37), de a magasabb kvalitású kollégáiktól elmarad. A
megyei játékvezetői csoportok eredményei (megye I. 219.8±3.35), (megye II.
199.0±9.87), (megye III. 183.8±10.14) jelentősen elmaradnak mind a magasabban
51
rangsorolt kollégáikétól, mind pedig a korábban elvégzett, szakirodalomból megismert
vizsgálatok adataitól (Harasztiné 2003, Nagykáldi és Katona 1980). Minden csoport
között szignifikáns (p<0.001) eltérést találtam a magasabb minősítésűek javára.
A n ői játékvezetőknél (13. ábra) a legjobb figyelmi teljesítményt ugyancsak a

nemzetközi mérkőzések vezetésére jogosult FIFA csoport érte el (259.8±5.82). Az
országos kategóriába tartozó játékvezetői csoport eredménye ettől gyengébb
(229.8±4.98), a megyei kvalitású játékvezető nők teljesítménye pedig, mindkét
csoporttól nagymértékben elmarad (198. 0±7.32). Minden csoport között szignifikáns
(p<0.001) különbségeket tapasztaltam a magasabb minősítésűek javára.
A játékvezetőasszisztenseknél (14. ábra) a FIFA csoport érte el a legjobb figyelem

teljesítményt (308.2±3.00), amely még a hasonló minősítésűjátékvezetők eredményeit
is felülmúlta. Az országos keret asszisztenseinek teljesítménye (294.9±6.11) ugyan
elmaradt a nemzetközi élvonaltól, de ők is magasabb figyelmi képességgel
rendelkeznek, mint a hasonló minősítésű játékvezető kollégáik. Az utánpótlás
játékvezetőasszisztensek eredménye (266.2±6.68) e kognitív képességben elmarad a
magasabb minősítésűosztályokban tevékenykedőktől, s hasonló értékeket mutat, mint,
amit az utánpótlás játékvezetőknél tapasztaltam. A megyei csoport eredménye – a
játékvezetőkhöz hasonlóan – (209.3±5.63) nagymértékben elmarad a többi csoport
teljesítményétől. Minden játékvezetőasszisztensi csoport között szignifikáns (p<0.001)
differenciát találtam a magasabb minősítésűek javára.
5.4. A labdarúgó játékvezetők konfliktuskezelési képességének vizsgálati

eredményei
A nemparaméteres statisztikai számításból kiderült, hogy a férfi játékvezetők (15. ábra)

közül a FIFA minősítésűek a legkevésbé versengők. Eredményük minden csoporttal
szemben szignifikáns (p<0.001) eltérést mutatott. A leginkább versengőtípusúak a
megyei III. osztályúak, de a többi megyei csoport eredménye is erős versengő
konfliktuskezelést tükrözött. A magasabb kvalitású játékvezetői csoporttokkal szembeni
eredményeik szignifikáns (p<0.001) különbséget mutattak. Az országos keret és az
52
utánpótlás csoport között nem találtam e konfliktuskezelési módban szignifikáns
eltérést, viszont az NB III-as csoport mindkét magasan kvalifikált játékvezetői osztály
eredményével szemben szignifikáns (p<0.05) különbséget mutatott. Az alacsonyabban
rangsorolt játékvezetők tehát sokkal inkább érvényesíteni akarják saját akaratukat a
konfliktusos helyzetekben, amely a mérkőzéseken nem biztos, hogy mindig szerencsés.
Az alkalmazkodó stratégia a versengőellentéte, így nem csoda, hogy inkább ez jellemzi

a magasabb szinten működőjátékvezetőket (16. ábra). Legjobban a FIFA minő
sítésűek
alkalmazkodnak a konfliktusos helyzetekben, legkevésbé pedig a megyei osztályokban
tevékenykedők. A megyei csoportok eredményei a FIFA, az országos és az utánpótlás
csoporttal szemben is szignifikáns (p<0.05) különbséget mutatott. A férfi utánpótlás
játékvezetők a konfliktusos helyzetekben kevésbé alkalmazkodnak a vitatkozó félhez,
mint az országos minősítésűek, de az NB III-as minősítésűektől gyakrabban választják
ezt a fajta konfliktus „megoldási” stratégiát. Az utánpótlás csoport eredménye magas
heterogenitást mutatott. Az utóbbi három csoport között nem volt statisztikailag
kimutatható eltérés.
Az elhárító konfliktuskezelési stratégia legkevésbé a FIFA minősítésűjátékvezetőkre

jellemző(17. ábra), s eredményeik e konfliktuskezelési stratégiában is szignifikáns
(p<0.001) különbséget mutatnak az alacsonyabban kvalifikált kollégáikkal szemben. A
leginkább elhárító konfliktuskezelés a megyei játékvezetőkre jellemző, amely azt
feltételezi, hogy a pályán gyakrabban „menekülnek el” a konfliktusos helyzetektől.
Eredményeik nem csak a nemzetközi és az országos csoporttal szemben mutattak
szignifikáns (p<0.05) eltérést, de az utánpótlás csoporttal is.
A kompromisszumkeresőkonfliktuskezelési stratégia (18. ábra) sokkal inkább jellemző

a nemzetközi, illetve a magyar élvonalbeli játékvezetőkre, vagyis megvan bennük az a
képesség, hogy a problémás helyzetekben olyan megoldást találjanak, ami mindkét fél
számára előnyös. A FIFA játékvezetők e konfliktuskezelési stratégiája minden
csoporttal, még az országos kerettel szemben is szignifikáns (p<0.05) eltérést mutatott.
Az országos, az utánpótlás és az NB III-as csoportok között nem volt statisztikailag
kimutatható különbség, de az utánpótlás csoport e konfliktuskezelési módban is magas
53
heterogenitást mutatott. A megyei játékvezető csoportok a legkevésbé
kompromisszumkeresők, s eredményeik minden magasabb kvalitású csoporttal szemben
szignifikáns (p<0.01) differenciát mutattak.
A férfi játékvezetők együttműködőkonfliktuskezelési stratégiája (19. ábra) a FIFA

minősítésűekre jellemzőleginkább. Eredményük az összes férfi csoporttal szemben
szignifikáns (p<0.001) különbséget mutatott. A megyei kvalitású vizsgálati személyek
eredményeiből kiderült, hogy a konfliktusok kezelésében nem szívesen működnek
együtt a konfrontációban állóval. E konfliktuskezelési stratégiában is szignifikánsan
(p<0.001) különböznek a nemzetközi és a magyar élvonalbeli kollégáiktól. Az
utánpótlás csoport eredménye sem az országos, sem a minősítési osztályának megfelelő
NB III-as osztállyal szemben nem mutatott szignifikáns eltérést.
A női játékvezetők konfliktuskezelési eredményeiben (20. ábra) csak a versengő

stratégiában találtam szignifikáns különbséget. A legkevésbé versengőtípusúaknak az
országos keretet találtam, akik a leginkább versengőmegyei kerettel szemben mutattak
szignifikáns (p<0.01) különbséget. A FIFA csoport eredménye, és a másik két csoport e
konfliktuskezelése között nem volt statisztikailag kimutatható eltérés.
A férfi játékvezetőasszisztensek (21. ábra) közül a legkevésbé a FIFA csoport, a

leginkább pedig a megyei csoport versengő. Mindkét keret eredménye – természetesen a
megfelelőelőjellel – szignifikáns (p<0.001) különbséget mutatott a többi csoporttal
szemben. Az utánpótlás csoport e konfliktuskezelőképességében nem volt kimutatható
szignifikáns eltérés az országos kerettel szemben.
Az alkalmazkodó és a kompromisszumkeresőkonfliktuskezelési mód eredményeinek

nemparaméteres statisztikai elemzéséből (22. ábra, 24. ábra) kiderült, hogy e stratégiák
inkább a nemzetközi és a hazai élvonalbeli játékvezetőasszisztensekre jellemzőek. Az
eredményeik szignifikáns (p<0.05) különbséget mutattak mind az utánpótlás, mind
pedig a megyei csoportokkal szemben.
54
Az asszisztensek vizsgálati csoportjai közül az elhárító konfliktuskezelési stratégia (23.
ábra) legkevésbé a FIFA csoportra jellemző. Érdekes, hogy az utánpótlás csoportra
kevésbé jellemzőez a konfliktuskezelési mód, mint az országos keretre. A konfliktusok
elhárítása leginkább a megyei asszisztenseket jellemzi. Minden csoport között
szignifikáns (p<0.05) eltérést sikerült kimutatni.
Az együttműködőkonfliktuskezelési mód leginkább a FIFA, legkevésbé pedig a megyei

játékvezető asszisztenseket jellemzi (25. ábra). Mind a négy vizsgálati csoport
eredménye között szignifikáns (p<0.05) különbséget tapasztaltam.
5.5. A labdarúgó játékvezetők alkati szorongásvizsgálatának eredményei
A vizsgálati csoportjaim alkati szorongásvizsgálatának eredményeit is egy előre

meghatározott, standardizált számskála alapján kaptam meg. A STAI kérdőív minimális
értéke 20, maximális értéke pedig 80 volt. Nemparaméteres statisztikai analízist
alkalmaztam a csoportok közötti különbségek kiszámításához, de az adatok könnyebb
értelmezéséhez az átlag és a szórás értékeket is feltüntettem.
A férfi labdarúgó játékvezetők (26. ábra) közül a legalacsonyabb alkati szorongás

mutatóval a FIFA csoport rendelkezik (26.9±1.5). A legmagasabb alkati szorongása a
megyei III. osztálynak van (42.0± 7.2). A megyei csoportok alkati szorongásának
eredménye szignifikáns (p<0.01) eltérést mutatott a magasabban rangsorolt
csoportokkal szemben. Az utánpótlás csoport alkati szorongása (36.0±3.4) nagyobb,
mint az országos csoporté (33.4±6.8), viszont kisebb, mint a minősítési osztályának
megfelelőNB III-as osztályé (37.3±5.5). A három csoport közül, csak az országos és az
NB III-as keret mutatott szignifikáns (p<0.001) különbséget.
A női játékvetőcsoportoknál (27. ábra) a legkisebb alkati szorongásértékeket a FIFA

minősítésűek (34.5±0.9) produkálták. Az országos keret szorongásmutatója (36.5±4.6)
az előbb említett csoportétól nagyobb, de szignifikáns eltérés nincs közöttük. A megyei
csoport alkati szorongása (40.5±5.8) mindkét magasabb minősítésű osztálytól
szignifikánsan (p<0.001) nagyobb. Mind az országos, mind a megyei csoport magas
55
heterogenitást mutatott a vizsgálatban, míg a FIFA csoport rendkívül homogénnek
bizonyult.
A férfi játékvezetőasszisztenseknél (28. ábra) a legalacsonyabb alkati szorongással a

FIFA minősítésűek (26.3±2.2), a legmagasabbal pedig a megyei kvalitásúak (40.0±5.1)
rendelkeznek. Mindkét csoport – pozitív, illetve negatív előjellel – szignifikáns
(p<0.001) eltérést mutatott a másik két asszisztensi csoporttal szemben. Az országos
(34.2±7.2) és az utánpótlás asszisztenseknek (35.7±3.1) csaknem megegyezik az alkati
szorongása, statisztikailag kimutatható differencia nincs köztük.
5.6. A labdarúgó játékvezetők motivációs anamnézis vizsgálatának eredményei
A férfi labdarúgó játékvezetői csoportok (29. ábra) közül az utánpótlás osztályúak 50%-
ban, a megyei III. minősítésűek 45%-ban vállalták saját elhatározásukból, hogy
mérkőzésvezetők lesznek. Ez a szerepvállalás a FIFA csoportnál 26%, az országos
minősítésűeknél pedig 37%. A játékvezetői tevékenység vállalásának másik
„indítórugója” az, ha az illetővalaki „biztatására” határozza el magát. Ez az arány az
utánpótlás csoportnál 50%, a FIFA keretnél 72%, az országosnál pedig 63%.
Statisztikailag kimutatható különbéget (p<0.05) találtam az utánpótlás és a nemzetközi,
valamint a magyar elit játékvezetők között. A FIFA és a megyei csoportok között
ugyancsak szignifikáns (p<0.01) volt az eltérés, de a megyei III. osztálynál fordított
előjelűdifferenciával.
A női csoportoknál (29. ábra) a FIFA és a megyei osztályok tagjai 39%-ban, illetve
38%-ban vállalták saját maguk a labdarúgó játékvezetéssel együtt járó kihívásokat, míg
az országos keretben csupán 27%-ban. Az országos keret játékvezetői szerepkörének
„indítórugója” mindkét női csoporttal szemben szignifikáns (p<0.05) eltérést mutatott.
A férfi játékvezetőasszisztenseknél (29. ábra) a FIFA csoportnak az 50%-a, az

utánpótlás keretnek 45%-a került kapcsolatba saját elhatározásból e tevékenységgel. Az
országos és a megyei minősítésűeknél ez a motivációs arány 38%, melynek értelmében
62%-ban valaki más volt az, aki a játékvezetői szerepkör felé orientálta. A játékvezető
56
asszisztensi pálya indulásának motivációjában szignifikáns (p<0.05) különbséget
találtam a FIFA csoport, illetve az országos és a megyei minősítésűek között. Az
utánpótlás asszisztensek munkájának kezdeti motivációja nem mutatott szignifikáns
eltérést a többi játékvezetőasszisztensi csoporttal szemben.
A férfi játékvezetőcsoportoknál a hivatásos mérkőzésvezetés megkezdésének életkor

szerinti megoszlása (30. ábra) rendkívül heterogén képet mutatott. A kérdésre kapott
válaszok eredménye minden csoport között szignifikáns (p<0.05) különbséget
produkált. A magasabb minősítési osztályban tevékenykedők sokkal fiatalabb korukban
kezdték el a játékvezetést, mint a megyei labdarúgó szövetségekben dolgozó kollégáik.
Amíg a FIFA keret 90%-a, az országos csoport 79%-a, s az utánpótlások 90%-a 25 éves
koráig elkezdte a labdarúgó mérkőzések hivatásos vezetését, addig az NB III-as és a
megyei csoportok tagjainak csupán a 64, 48, 45, illetve 48 százaléka. A megyei
csoportoknál magas, 23, 32, 30 százalékos arányban 31 év felett láttak hozzá a
foglalkozásszerűjátékvezetéshez, viszont a FIFA és az utánpótlás csoportok minden
tagja 30. életévéig elkezdte azt.
Az életkor alapján összehasonlított, hivatásos mérkőzésvezetés megkezdésének

időpontjai a női játékvezetőknél (30. ábra) is minden csoport között szignifikáns
(p<0.05) eltérést eredményezett. A FIFA csoport 100%-a 25. életévéig elkezdte
játékvezetői tevékenységét, viszont az országos keretnek csak a 88%-a, a megyei
csoportnak pedig csak a 75%-a.
A férfi játékvezetőasszisztensek (30. ábra) minden minősítési osztályára jellemző, hogy

tagjainak jelentős része már 20. életévük előtt megkezdi partjelzői munkáját a
labdarúgásban. A FIFA csoport 93%-a, az utánpótlás csoport 95%-a 25 éves korig
hozzálát tevékenységéhez, statisztikailag kimutatható különbség ezen a téren nincs
közöttük. A többi csoport eredményeinek összehasonlítása során szignifikáns (p<0.05)
differenciát tapasztaltam.
A férfi labdarúgó játékvezetők esetében az első, nem hivatalos mérkőzések

levezetésének életkor szerinti meghatározása (31. ábra) szignifikáns (p<0.05)
57
különbségeket mutattak a csoportok között. A minősítési osztályokban előrébb tartó
játékvezetők szignifikánsan (p<0.01) korábban megkezdték a mérkőzésvezetői
szerepkör betöltését, mint a megyei osztályokban tevékenykedők. A FIFA bírók 97%-a,
az országos keret tagjainak 84%-a, az utánpótlás csoport 100%-a 25. életévük előtt
vezetett már labdarúgó mérkőzést. Ez az arányszám a megyei csoportoknál 67, 65, 67
százalék.
A női játékvezető csoportoknál (31. ábra) az első nem hivatalos mérkőzések

vezetésének életkor szerinti időpontja is alacsony. A FIFA csoport 56%-a, az országos
minősítésűek 74%-a 20. életkoruk előtt irányított már labdarúgó mérkőzést, viszont ez a
megyei keretnek csupán a 44%-áról mondható el. Minden női csoport között
szignifikáns (p<0.05) eltérés fordult elő.
Az életkor szerinti elsőnem hivatalos mérkőzés vezetésénél, a férfi játékvezető

asszisztensek (31. ábra) minősítési osztályai között, minden esetben statisztikailag
kimutatható (p<0.05) volt a különbség. A FIFA csoport 98%-a, valamint az utánpótlás
keret 100%-a 25. életévéig részt vállalt labdarúgó mérkőzések irányításában, ez az
arány viszont az országos csoportnál 79%, a megyei minősítésűeknél pedig 72%. A
megyei csoport 8%-a csak a 31. életéve után vezetett mérkőzést, amely még nem is volt
hivatalos.
A férfi játékvezetői csoportok mindegyike (32. ábra) szignifikánsan magas százalékban

számolt be kiemelkedően szép élményekről a labdarúgó mérkőzések vezetése során,
amelyekre szívesen gondol vissza. A magasabb minősítési osztályokban dolgozó FIFA
(96%), országos (94%), utánpótlás (95%), és NB III. csoportok játékvezetőinek (95%)
szignifikánsan (p<0.05) nagyobb százalékban voltak pozitív élményei, mint a megyei
csoportokban tevékenykedőkollégáiknak (89%, 83%, 87%).
A pozitív élmények a női játékvezetőket (32. ábra) sem kerülik el a mérkőzések

vezetése során, s a férfi csoportokhoz hasonlóan náluk is szignifikánsan magas
százalékban fordulnak elő. A FIFA csoportnak a 83%-a számolt be kellemes élményről
a pályafutása során, amely eredmény a másik két női csoporttal nem mutatott
58
szignifikáns különbséget. Ez az arány az országos keretnél 84%, a megyei
minősítésűeknél 75%, amely a két csoport között statisztikailag kimutatható (p<0.05)
differenciát eredményezett.
A férfi játékvezető asszisztenseket (32. ábra) is domináns mértékben érték

kiemelkedően szép élmények a labdarúgó mérkőzéseken. A FIFA és az országos
csoport 96%-os, illetve 97%-os pozitív élményeinek előfordulási aránya szignifikáns
(p<0.01) különbséget mutatott az utánpótlás, és a megyei keretek 80%-os, és 82%-os
hasonló válaszadásaival szemben.
A férfi labdarúgó játékvezetők pályafutásában magas a kellemetlen, rossz élmények

aránya is (33. ábra). A FIFA és az utánpótlás minősítésűmérkőzésvezetők körében
rendkívül magas – 90% és 88% - a negatív emlékek előfordulási aránya a
mérkőzésekkel kapcsolatban, amely eredmény minden férfi csoporttal szemben
szignifikáns (p<0.05) eltérést mutatott. Az országos csoportban 76%-ban, az NB III-as
keretben 80%-ban fordultak előkellemetlen emlékek, viszont a megyei III. osztály
55%-os eredménye szignifikánsan (p<0.001) alacsony.
Rendkívül érdekes, hogy a női játékvezetőknél (33. ábra) kellemetlen, rossz élményeket
a legnagyobb arányban a FIFA minősítésű csoportnál találtam. A nemzetközi
mérkőzésre jogosult női mérkőzésvezetők 85%-a számolt be pályafutása során negatív
emlékekről, amely mind az országos csoport 68%-os, mind a megyei keret 62%-os
eredményével szemben szignifikáns (p<0.01) különbséget mutatott.
A férfi játékvezetőasszisztenseknél (33. ábra) is a magasabb minősítési osztályokban

tevékenykedők – FIFA, országos – nagyobb százalékban (86%, 84%) számoltak be
negatív élményekről, mint az alacsonyabb besorolású társaik. Az utánpótlás és a megyei
csoportok 70%-os és 68%-os visszatetszőemléke statisztikailag kimutatható (p<0.01)
differenciát eredményezett az előzőkét asszisztensi csoporttal szemben.
A férfi mérkőzésvezetői csoportok – az utánpótlás csoportot kivéve – játékvezetői

munkájában a legnagyobb motivációs erőt, jelenleg a labdarúgás sportág iránti szeretete
59
jelenti (34. ábra). Ez a motivációs „bázis” szignifikánsan magasabb százaléknyi
arányban fordul elő, mint a többi alternatíva. Az utánpótlás csoportnak is bizonyára
jelentős a labdarúgás iránti szimpátiája, viszont a vizsgálat kérdéseként dominánsan a
magasabb osztályba való felkerülést jelölték meg. Ezen 78%-os arány minden csoporttal
szemben szignifikáns (p<0.001) különbséget mutatott. A többi motivációs bázis –
kihívás, pénz, felelősség, elismerés, barátok, mozgás – megközelítőleg ugyanakkora
arányban fordul elő a minősítési osztályok között, de statisztikailag értékelhető
különbség (p<0.05) így is előfordult az elit és a megyei csoportok között.
A női játékvezetők jelenlegi motivációs bázisainak (34. ábra) vizsgálata mindhárom

minősítési osztály között szignifikáns (p<0.05) különbséget mutatott. A legnagyobb
„hajtóerőnek” itt is a labdarúgás sportág iránti vonzódás bizonyult. A megyei
osztálynak a 21%-a magasabb osztályba szeretne felkerülni, és a kihívás is magas
motivációs erővel rendelkezik a női mérkőzésvezetők körében.
A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok motivációs bázisainak vizsgálatában (34.

ábra) a FIFA és az utánpótlás csoport eredményei szignifikáns (p<0.05) különbséget
mutattak az országos és a megyei keretekkel szemben. Minden minősítési osztályban
jelentős a labdarúgás sportág iránti vonzalom aránya, viszont a FIFA és az országos
csoportoknál a magasabb minősítés elérése is domináns hajtóerő. A többi motivációs
erőeloszlása között nincs számottevőkülönbség, és a vizsgálatból az is kiderül, hogy az
elismerés, a pénz, valamint a barátok is motiválólag hatnak az asszisztensek munkájára.
A férfi labdarúgó játékvezetők döntő többsége jobban kedveli az összetettebb,

feszültségekkel telibb mérkőzéseket (35. ábra). Amíg viszont a nemzetközi keretbe és a
magyar elit csoportba tartozók 94%-a, illetve 96%-a részesíti előnyben a nehéz, sok
nézőelőtt zajló tétmérkőzéseket, addig a megyei csoportoknak csupán körülbelül a
80%-a. Ezen arányszámok különbségei statisztikailag kimutatható különbséget (p<0.01)
eredményeztek. Sajnálatos, hogy az utánpótlás csoportnak a nehéz, tétmérkőzésekhez
kapcsolódó motivációja (85%), a magasabban kvalifikált csoportokkal szemben
szignifikáns (p<0.05) különbséget mutatott.
60
A női labdarúgó játékvezetőknél (35. ábra), a FIFA és az országos minősítésűcsoport
tagjai magas hajlandóságot mutatnak – 88%, 84% – a sok néző előtt zajló
tétmérkőzések irányítására. A női megyei csoportnak a 46%-a inkább kedveli a gyenge,
nézők nélküli mérkőzéseket, s ez az arány mindkét magasan kvalifikált kerettel szemben
szignifikáns (p<0.001) eltérést eredményezett.
A férfi játékvezetőasszisztenseknél (35. ábra) szignifikáns (p<0.01) differencia alakult

ki a nehéz, sok nézőt vonzó mérkőzések iránt mutatott affinitásban, a magasabb
minősítésű– FIFA, országos – osztályok és a megyei keret között. A FIFA játékvezetői
csoportnak a 96%-a, az országosnak a 95%-a érzett magasabb motivációt e mérkőzések
felé, a megyei csoportnak viszont csak a 73%-a. Az utánpótlás csoport e területen
mutatott motivációja, nem mutatkozott szignifikánsnak az országos csoporttal szemben.
A férfi játékvezetőknél minden csoport között szignifikáns (p<0.05) eltérést sikerült

kimutatni a további – jövőre vonatkozó – sportpályafutásukkal kapcsolatban (36. ábra).
A FIFA csoport 55%-nak, az országos keret 33%-nak a minél színvonalasabb
mérkőzések vezetése az elsődleges motivációs erő a játékvezetés területén, de a
nemzetközi, illetve hazai „ranglétrán” való előrehaladást is fontosnak tartják (37%,
13%). Az országos keret 18%-ának – sajnálatos módon – nincs további motivációja e
sportterületen. Az utánpótlás csoport 90%-ának a magasabb minősítési osztályba való
felkerülés a legfőbb motivációs szempontja. Az NB III., illetve a megyei csoportok
tagjainak is céljuk a magasabb osztályokba jutás, a magabiztosság megszerzése,
valamint a színvonalas mérkőzések vezetése, de előfordulnak olyanok is, akiknek
semmilyen motivációs bázisuk nincs a pályafutásuk sikeresebbé tételéhez.
A női labdarúgó játékvezetők pályafutásának jövőre vonatkozó motivációs bázisai (36.

ábra), minden minősítési osztály között szignifikáns (p<0.05) különbséget mutattak. A
FIFA keret tagjainak a 70%-a a színvonalas mérkőzések vezetését, 18%-a pedig a
szakmai fejlődést tekinti a legfontosabb motivációs erőnek. Az országos keret 31%-a
szeretne minél nívósabb mérkőzéseket vezetni. 15%-a magasabb minősítési osztályba
való felkerülést, 14%-a szakmai fejlődést, 15%-a pedig egészségének a megőrzését
várja sikeres játékvezetői pályafutásától. A megyei csoportnak a 25%-a szeretne
61
magasabb játékvezetői osztályba lépni, s 41%-a több magabiztosságot remél a további
játékvezetői tevékenységétől.
A férfi asszisztenseknél a jövőre vonatkozó játékvezetői pályafutás motivációjának

vizsgálatában (36. ábra) minden minősítési osztály között szignifikáns (p<0.05) eltérést
találtam. A FIFA keret 41%-a, az országos csoport 27%-a magasabb minősítési
osztályba szeretne kerülni, 31%, illetve 20% a szakmai fejlődését tartja a
legfontosabbnak, 22%, illetve 19% pedig a minél színvonalasabb mérkőzéseken való
közreműködést. Az utánpótlás osztály 70%-a magasabb minősítési keretbe szeretne
felkerülni, de a szakmai fejlődést és a magabiztosságot is fontos szempontnak tartják. A
megyei csoport e motivációs területen rendkívül heterogén képet mutat, amely
egyértelműen az asszisztensek igen különbözőéletkorával magyarázható.
A férfi labdarúgó játékvezetők közül a legnagyobb anyagi kedvezményeket a FIFA

minősítésűek 89%-a reméli szerencsés sportpályafutásától, s csupán 11%-ukat nem
motiválja a pénzkereset (37. ábra). A nemzetközi mérkőzések vezetésére jogosult
csoport e motivációs bázisa a többi férfi csoporttal szemben szignifikáns (p<0.05)
különbséget mutatott. Az utánpótlás csoportnak az 50%-a számít több-kevesebb
materiális támogatásra a játékvezetői munkájából, amely eredmény a többi férfi
csoporttal szemben szignifikáns (p<0.001) volt. Az országos csoport valamint a megyei
szövetségekhez tartozó játékvezetők között nem találtam statisztikailag jelentős
differenciát, az anyagi kedvezményeket illetőmotivációban.
A női labdarúgó mérkőzésvezetőknél (37. ábra) a FIFA minősítésűeknek a 44%-a, az

országos keretnek pedig a 47%-a remél anyagi kedvezményeket a sikeres játékvezetői
pályafutásától. A megyei osztálynak ugyanezen jellegű motivációja szignifikánsan
(p<0.01) nagyobb (60%), mint a két magasabb minősítésűcsoport tagjaié.
A férfi játékvezető asszisztenseknél (37. ábra) a materiális javakhoz kapcsolódó

legmagasabb motivációt a FIFA és az utánpótlás keret tagjai mutatták. A FIFA keret
53%-a, az utánpótlás csoport 50%-a remél anyagi előnyt a bírói sportpályafutásától. A
62
megyei osztályban e motivációs bázis aránya 40%, amely szignifikáns (p<0.05) eltérést
mutatott a magasabban kvalifikált asszisztensi csoportokkal szemben.
5.7. A labdarúgó játékvezetők verbális, illetve nem verbális kommunikációjának

vizsgálati eredményei
A férfi labdarúgó játékvezetőknél három verbális közlési módot figyeltünk meg, a

kijelentést, a kérdést és a felszólítást.
A kijelentést (38. ábra), mint verbális közlési formát a legtöbbször és legnagyobb

hatékonysággal a FIFA minősítésűek alkalmazták. Eredményük valamennyi vizsgálati
csoporttal szemben szignifikáns (p<0.05) különbséget mutatott. A legkevesebbszer, és
viszonylag gyenge hatásfokkal a megyei osztályúak használták ezt a közlési módot, s
erősségük ugyancsak valamennyi csoporttal szemben szignifikánsan (p<0.01) gyengébb
volt. Az országos, és az utánpótlás játékvezetői keret között nem volt statisztikailag
kimutatható eltérés.
A verbális kommunikáció lehetőségei közül a kérdést (39. ábra) megközelítőleg

ugyanannyiszor használták a mérkőzések folyamán a FIFA játékvezetők, mint az
országos keret tagjai. Igaz ez a megállapítás az utánpótlás, és a megyei csoportok
viszonylatában is. A csoportok között mégis minden esetben szignifikáns (p<0.05)
különbség adódott a közlési mód hatékonyságában.
A verbális közlési módok közül – előzetes megítélésem szerint is – a felszólítás a

legfontosabb (40. ábra). Feltételezésemet a vizsgálatom eredményei is bebizonyították,
ugyanis a mérkőzések folyamán ez fordult előa leggyakrabban. A FIFA minősítésű
játékvezetők szignifikánsan többször és eredményesebben éltek a verbalitás ezen
módjával. Teljesítményük az összes többi csoporttal szemben szignifikáns (p<0.05)
különbséget mutatott. Az országos, az utánpótlás és a megyei csoport között nem volt
statisztikailag kimutatható a különbség, ha csak a felszólítás gyakoriságát nézem. A
hatékonyságot is figyelembe véve azonban megállapíthatom, hogy a megyei osztály
63
teljesítménye szignifikánsan (p<0.01) alacsonyabb a többi játékvezetői csoportétól. Az
országos és az utánpótlás keret eredménye között nem volt szignifikáns az eltérés.
A férfi labdarúgó játékvezetőknél öt nem verbális közlési módot figyeltünk meg, a

mimikát, a tekintetet, a hangerőt, a kéz mozgásait és az érintést.
A mimikát (41. ábra), az arc izmainak a mozgását, a magasabb minősítésű– FIFA és

országos – játékvezetők szignifikánsan (p<0.05) többször, és hatékonyabban használják,
mint az alacsonyabb játékvezetői keretben tevékenykedők. Az utánpótlás és a megyei
csoport eredménye között nem volt szignifikáns különbség.
A tekintet (42. ábra), mint nem verbális kommunikációs csatorna vizsgálatánál csak az
intenzitást, illetve hatékonyságot tudtuk hitelesen mérni. A FIFA és a magyar élvonalba
tartozó mérkőzésvezetők ezen nem verbális kommunikációja szignifikánsan (p<0.05)
eredményesebbnek bizonyult, mint az alacsonyabb minősítési osztályúaké. Az
utánpótlás és a megyei csoport eredménye között itt sem volt statisztikailag kimutatható
differencia.
A hangerő, illetve hangszín (43. ábra) a nem verbális kommunikáció csoportjába

tartozik, azonban szoros kapcsolatban áll a verbális kommunikáció mindhárom közlési
módjával. A megfigyelésünk után szelektáltuk azokat a mérkőzésszituációkat,
amelyekben a hangerőnek kitüntetett szerepe volt, – vagy kellett volna lennie – s itt is
csak a hatékonyságát vizsgáltuk. Természetesen a homogenitást figyelembe véve –
arányait tekintve – ugyanannyi szituációt hasonlítottunk össze a csoportok között. A
FIFA és az országos csoport tagjainak hangerő, hangszín eredménye szignifikánsan
(p<0.01) eredményesebbnek bizonyult, mint a két alacsonyabb minősítésűosztályba
soroltak teljesítménye. Az utánpótlás és a megyei keret között szignifikáns (p<0.05)
eltérést találtam az előbb említettek javára.
A kéz mozgása (44. ábra) a verbális kommunikáció árnyalására szolgál, melynek nagy
jelentősége lehet a mérkőzéseken kialakuló konfliktusok kezelésében, illetve a
játékosok fegyelmezésében is. A megfigyelt mérkőzéseinken a legtöbbször és a
64
legnagyobb hatékonysággal a FIFA játékvezetők használták e nem verbális
kommunikációt. Eredményük az alacsonyabb minősítésűjátékvezetői csoportokkal
szemben szignifikáns (p<0.01) különbséget mutatott. Az országos, az utánpótlás, és a
megyei keret között a kézmozgás gyakoriságát tekintve nem volt jelentős a differencia,
viszont az eredményességet figyelembe véve minden csoport között szignifikáns
(p<0.05) volt az eltérés a magasabb minősítésűek javára.
A nem verbális kommunikáció talán legritkábban történőalkalmazása a labdarúgó

mérkőzéseken az érintés (45. ábra). Gyakoriságát figyelembe véve a FIFA, az országos,
és az utánpótlás csoport között nem volt statisztikailag jelentős különbség, a megyei
csoport viszont szignifikáns (p<0.01) eltérést mutatott velük szemben. A hatékonyságát
tekintve a FIFA és az országos keret szignifikánsan (p<0.05) jobban teljesített, mint az
alacsonyabb osztályokban tevékenykedőkollégáik.
65
6. MEGBESZÉLÉS
6.1. A kondicionális képességek vizsgálati eredményeinek megbeszélése
Vizsgá latom eredményei bebizonyították, hogy a 12 perces, a 200 méteres, és az 50

méteres pályateszteknél a FIFA és az országos minősítésű játékvezetők, illetve
játékvezetőasszisztensek szignifikánsan jobb teljesítményt értek el, mint a megyei
szinten bíráskodók. Hipotézisem beigazolódott.
A férfi FIFA és országos keret játékvezetőinek eredményei a 12 perces futásban az

olasz első-, és másodosztályú labdarúgó mérkőzésvezetők (Castagna és D’Ottavio 1999,
Castagna és D’Ottavio 2001) vizsgálati teljesítményétől (2866±164 m) is jobbnak
bizonyultak. Höltke és munkatársai (Hoeltke és mtsai 2002), valamint Rontoyannis és
kutatócsoportja (Rontoyannis és mtsai 1998) ugyancsak az első-, és a másodosztályú
német, illetve görög játékvezetőkeretnél 2997±165 méteres és 2778±128 méteres
Cooper teszteredményekről számoltak be. Bebizonyosodott, hogy a magyar elit
játékvezetők a kondicionális képességek tekintetében felveszik a versenyt a nagy
tradíciójú és magas elismertséggel rendelkezőfutballnemzetek bíróival. Úgy tűnik,
hogy a magyar országos keretben évtizedek óta sikeresen működik a játékvezetők
fittségi felkészítése, amit jól bizonyítanak a felmérési eredményeim, illetve
játékvezetőink nemzetközi elismertsége. A FIFA által javasolt „stop test” minimális
értékei szerint (Physical Fitness Register for International Referees 1989), a 12 perces
futásban mind a FIFA, mind az országos keret elérte a 2700 métert, míg a megyei
csoportok egyike sem. Az utánpótlás csoport teljesítménye a FIFA minősítésűektől
ugyan elmaradt, de országos keretet, – az 50 méteres próba kivételével – valamint a
minősítési osztályának megfelelőNB III-as csoportot túlteljesítette. Ez utóbbi eredmény
azt is bizonyítja, hogy a „stop test” valóban különbséget tud tenni a játékvezetők
minősítési osztályainak kondicionális felkészültségi szintje között.
Az a tény, miszerint a 12 perces futásnál szignifikáns különbség volt, a férfi, illetve női
játékvezetői csoportok között korábbi tanulmányok megállapításait támasztja alá
(Castagna és D’Ottavio 1999, Krustrup és Bangsbo 2001, Krustrup és mtsai 2002). A
66
kutatók az aerob állóképesség fontosságát hangsúlyozták, s bebizonyították, hogy akik
gyengébb Cooper teszt eredményeket értek el, azoknak a mérkőzéseken, a két félidőben
mért futástávolságuk között, szignifikáns eltérés volt (Catteral és mtsai 1993, D’Ottavio
és Castagna 2001a, D’Ottavio és Castagna 2001b). A játékvezetők minősítési
osztályozásában az 50, és 200 méteres sprintfutások eredményei – mind a férfiaknál,
mind a nőknél – ugyanezt a szignifikáns különbséget tükrözték. Korábbi tanulmányok
szerint (Reilly 1996, Reilly és Smith 1986) a magas intenzitású, 70% feletti erősségű
testgyakorlatoknak kognitív, és pszichomotorikus funkciókat javító fontosságuk van,
amelyből tisztán látszik, hogy a magasabb fittségi szint a játékvezetőmérkőzésen
mutatott teljesítményében realizálódik. Tekintettel, a vizsgálati személyek kondicionális
képességeinek eredményeire azt mondhatom, hogy a játékvezetői keretek közül az
utánpótlás minősítési osztály az, amely egyfajta határvonalat jelenthet a
mérkőzésvezetők karrierjében. Figyelemre méltó, hogy a férfi megyei minősítésű
játékvezetők csoportjai között mindhárom pályateszt esetében jelentős különbséget
tapasztaltam. Ennek – a vizsgálati eredményeken túl – a magyarázata lehet egyrészről
vizsgálati személyek magas száma, másrészről pedig egy minőségbeli különbség, amely
még a legalacsonyabb szinten is statisztikusan szignifikáns különbségeket
eredményezett. A megyei minősítésűvizsgálati személyek közül többen a nemzetközi
minősítésűszintet is elérték teljesítményükkel, de vannak, akik a saját mércéjükhöz
képest is szignifikánsan gyengébbek.
Kutatók által bizonyított, s ma már evidenciának számító megállapítás, miszerint a

kondicionális felkészültség szoros kapcsolatban van az edzésekkel töltött óráknak a
számával. Az egyik legvalószínűbb oka a férfi FIFA és az országos, illetőleg a megyei
játékvezetők fizikai felkészültsége közötti eltérésnek, hogy az előzőek sokkal több időt
fordítanak a fizikai és mentális felkészülésre. Az elit játékvezetőknek kötelezően, heti
rendszerességgel, kondicionális képességeket fejlesztőedzéseken kell részt venniük,
amelyeket a nemzeti labdarúgó szövetségek szerveznek, és képzett edzők irányítanak. E
mérkőzésvezetők valószínűleg egyénileg is folytatnak tréningeket, míg az alacsonyabb
minősítésűek a szövetség ellenőrzésének hiánya, illetve az alacsonyabb motiváltság
miatt, kevesebb időt töltenek a fizikai képességek fejlesztésével. Ezen felül fontos az is,
hogy az alacsonyabb minősítésűjátékvezetőket csupán félévente ellenőrzik, míg a
67
magasabb osztályokban lévőket sokkal gyakrabban – van, ahol havonta is –, így szinte
„kötelező”, hogy folyamatosan megfelelőfittségi állapotban legyenek. A kondicionális
képességek mérése egyfajta szelekciós folyamat is egyben, amelyben a tehetséges
játékvezetőknek nagyobb lehetőségük van a magasabb osztályba kerülésre.
A játékvezetőasszisztensek mérkőzéseken mutatott mozgását rövid magas, és rövid

alacsony intenzitású periódusok jellemzik (Krustrup és mtsai 2002). A játék során
nyújtott teljesítményüket alapvetően befolyásolja gyorsasági állóképességük, amely az
egyik legnehezebben fejleszthető kondicionális képesség. Nagy jelentőséggel
rendelkező– s örömteli – tény miszerint, sem a 12 perces, sem pedig az 50 méteres
futásban nem alakult ki statisztikailag jelentős különbség a FIFA, az országos és az
utánpótlás csoportok teljesítménye között. Az 50 méteres próbában a magyar elit keret
még a nemzetközi csoportot is felülmúlta, amely ugyancsak a megfelelőfelkészítést és
kvalifikációs szisztémát dicséri. A megyei játékvezetők mindkét pályatesztben
szignifikánsan gyengébb eredményt értek el a magasabb minő
sítésűtársaikkal szemben.
A kondicionális képességek vizsgálatának szelekciós folyamata itt is bebizonyosodott.
6.2. A játékszabály-ismeret vizsgálati eredményeinek megbeszélése
A labdarúgó játékszabály-ismereti vizsgálat eredményei bebizonyították, hogy a FIFA

és az országos minősítésűjátékvezetők, illetve játékvezetőasszisztensek szignifikánsan
magasabb teljesítményt értek el, mint a megyei bajnokságban bíráskodó társaik.
Hipotézisem beigazolódott.
Előzetes játékszabály-ismeretet vizsgáló empirikus felmérések hiányában nem áll

módomban, hogy kutatásom ide vonatkozó adatait más nemzetek játékvezetőinek
eredményeivel összehasonlítsam. Megállapíthatom azonban, hogy a magasabb kvalitású
FIFA és országos minősítésűjátékvezetők, illetve játékvezetőasszisztensek nagyon
magas elméleti felkészültséggel rendelkeznek. Mondhatnám azt is, hogy ez így is van
rendjén, hiszen kiknek kellene jobban ismerni a labdarúgás játékszabályait, mint akik
vezetik, dirigálják azt. Az alacsonyabb minősítésűjátékvezetői csoportok eredményeit
elnézve, már korántsem ilyen bíztató a helyzet. Az utánpótlás csoport ez irányú
68
felkészültsége még jónak mondható, bár a nemzetközi mérkőzésekre jogosult
csoportokkal szemben eredményeik szignifikánsan gyengébbek. Az NB III-as, valamint
a megyei játékvezetők és asszisztensek játékszabály-ismerete minden magasabban
kvalifikált csoporttal szemben szignifikánsan gyengébb.
Beigazolódott, hogy a 17 labdarúgó játékszabály általános ismerete nem elegendőa

minden tekintetben felkészült játékvezetőismérveihez. A megyei szinten tevékenykedő
mérkőzésvezetők a játékszabályokat a gyakorlatban nem tudják megfelelően
alkalmazni. Ez azért is nagyon fontos, mert a mérkőzéseken egy adott játékhelyzetben
kevés ideje van a játékvezetőnek arra, hogy helyes döntést hozzon, már pedig ha ilyen
magas hibaszázalékkal végzik a feladatukat, az komoly problémákhoz vezethet.
A vizsgálattal kitűzött célomat is elértem, hiszen az a jelentős különbség, amelyet a

magasabb minősítésű csoportok az alacsonyabb kvalitásúakkal szemben mutattak,
remélhetőleg a feltörekvő, fiatal játékvezetőket a magasabb elméleti tudás
megszerzésére, s annak gyakorlati alkalmazására sarkallja.
6.3. A figyelemvizsgálat eredményeinek megbeszélése
Vizsgálatom eredményei bebizonyították, hogy a figyelem, illetve koncentráció

képesség tekintetében a FIFA és az országos minősítésűjátékvezetők, valamint
játékvezetőasszisztensek szignifikánsan magasabb teljesítményt értek el, mint a megyei
szinten bíráskodó társaik. Hipotézisem beigazolódott.
A labdarúgó játékvezetők figyelemvizsgálatáról a honi szakirodalomban kevés adattal

rendelkezünk, éppen ezért is fontosnak találtam a vizsgálat elkészítését. Az
eredményeket tekintve elmondhatom, hogy a korábbi szakirodalmi adatokhoz
(Harasztiné 2003, Nagykáldi és Katona 1980) képest, a vizsgálatomba bevont –
minősítési osztályának megfelelő – játékvezetők jobb eredményeket értek el.
Valószínűsíthető, hogy a megnövekedett követelményrendszer is hozzájárulhatott
ahhoz, hogy a figyelem, illetve a koncentráció képesség tekintetében a magasabb
teljesítményt nyújtók dolgoznak a honi és a nemzetközi keretekben. A minden
69
tekintetben felkészült labdarúgó játékvezetők számára a magas szintűösszpontosító
képesség elengedhetetlenül fontos. A mérkőzés teljes időtartama alatt, dominánsan
mozgás közben jó ítéleteket kell hozniuk, s ez még akkor sem könnyűfeladat, ha
megfelelően képzett, jól összpontosító személyekről van szó.
A férfi játékvezetők, illetve játékvezetőasszisztenseknél is a legjobb eredményeket a

FIFA és az országos keret tagjai érték el, amely teljesítmények nagyon magas figyelmi
képességekre utalnak. Az utánpótlás csoport, akiknek tagjai az országos keretbe
kerülésért küzdenek magas figyelmi képességekkel rendelkeznek, de teljesítményük
szignifikánsan eltér a magasabb minősítési osztályban dolgozókétól. A megyei
csoportok tagjainak figyelmi képessége alacsonynak mondható, ami azért fontos, mert
ez a „munkakör” nem engedheti meg a pontatlan, hibás megfigyeléseket.
A női csoportok vizsgálati eredményeiből kiderül, hogy a legjobb figyelmi

képességekkel a FIFA minősítésűek rendelkeznek, s őket az országos, majd a megyei
keret tagjai követik. A nemzetközi szakirodalomban Nideffer és Bond (Nideffer és
Bond 1997) szignifikáns különbséget állapított meg sportoló nők és férfiak között, a
férfiak javára. A n ők csökkent koncentrációs képességét a menstruációs ciklusukkal
hozták összefüggésbe. Konter és kutatótársa (Konter és Doganay 2002) viszont török
labdarúgó játékosokat vizsgálva nem talált szignifikáns különbséget a két nem e
kognitív képességében. Vizsgálatomban, az azonos minősítési osztályban dolgozó férfi
és női játékvezetők között a FIFA és az országos csoport között szignifikáns eltérést
találtam, ugyancsak a férfiak javára. A megyei csoportok között nem volt statisztikusan
jelentős különbség.
6.4. A konfliktuskezelési képesség vizsgálati eredményeinek megbeszélése
A konfliktuskezelőképességet mérővizsgálat eredményei bebizonyították, hogy a férfi

FIFA és országos minősítésű játékvezetők, illetve játékvezető asszisztensek a
mérkőzések vezetéséhez adekvátabb konfliktuskezelési mutatókkal rendelkeznek, mint
a megyei osztályok mérkőzésvezetői. A női játékvezetőknél csak a versengő
70
konfliktuskezelési módban találtam statisztikailag jelentős különbséget. Hipotézisem
részben igazolódott be.
A versengőkonfliktuskezelési stratégia az alacsonyabb osztályú férfi játékvezetőket,

illetve játékvezető asszisztenseket jellemzi. A versengés jelentheti azt, hogy a
játékvezetőkiáll a saját igazáért és ragaszkodik az általa helyesnek vélt állásponthoz,
ami alapvetően rendben van. Ugyanakkor a versengőkonfliktuskezelőstratégia azt is
jelenti, hogy a személy győztesen akar kikerülni a konfliktusból, és egyáltalán nem
veszi figyelembe a másik fél véleményét, érzéseit, így sokszor feleslegesen fitogtatja
hatalmát, hogy a másik érezze, őitt alul fog maradni. Ez pedig nem helyes magatartás
egy játékvezetőnél. Elképzelhetőaz is, hogy egyes játékvezetők azért ezt a stratégiát
alkalmazzák, mert bizonytalanok a döntésükben, vagy saját képességeikben, és ezt
kompenzálandó használják azt a hatalmat, ami játékvezetői mivoltukból adódik,
mondván – „a bírónak mindig igaza van”. Attól, hogy a bírónak mindig igaza van, még
nem kell feltétlenül úgy érvényesíteni az akaratát, hogy a másik fél vesztesnek érezze
magát.
Vizsgálati eredményekből kiderült, hogy az alkalmazkodó konfliktuskezelési stratégia a

magasabb minősítésű férfi játékvezetőket és asszisztenseket jellemzi. Aki
alkalmazkodó, az figyelembe veszi a másik fél szempontjait és képes arra, hogy a
másiknak engedjen. Ez lehet kényszerűengedelmeskedés, vagy a másik szempontjának
elfogadása, de önzetlen nagyvonalúság, illetve jó szándék jele is. Talán inkább e két
utóbbi jellemezheti a jó játékvezetőket és asszisztenseket. A játékvezetés során az
alkalmazkodó konfliktuskezelési stratégia úgy nyilvánulhat meg, hogy a játékvezetők
többször mondanak le saját szándékuk érvényesítéséről kis dominanciájú esetekben, s
így állítanak maguk mellé „vezéregyéniségeket”, a későbbi, a mérkőzés kimenetelét is
befolyásolható döntéseikhez.
A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy az elhárító konfliktuskezelési stratégia

inkább az alacsonyabb osztályú férfi játékvezetőket és asszisztenseket jellemzi. Az
elhárítás öltheti a diplomatikus kitérés formáját, egy probléma kedvezőbb időpontra
való halasztását vagy egyszerűen visszahúzódást egy fenyegetőhelyzettől. Ezek közül
71
azonban egyik sem kívánatos, ha a játékvezetők munkájáról beszélünk. Elvárható, hogy
a jó bíró határozottan lépjen fel, ne bizonytalankodjon és adott esetben vállalja a
konfliktust egy-egy döntését követően. Bárhogyan is dönt egy játékvezető, mindig lesz
olyan játékos, edző, néző, aki elégedetlen és ezt akár nyíltan ki is fejezi. Ezt a lelki
terhet a jó játékvezetőnek el kell viselnie, és aki ezt nem bírja feldolgozni, az könnyen
válhat konfliktus-kerülővé. Ez pedig azt eredményezheti, hogy inkább nem fújja meg a
sípját, ha bizonytalan egy szabálytalanságot illetően, így kerülve el az esetleges
konfliktust egy hibás döntése miatt.
A kompromisszumkereső konfliktuskezelési stratégia a magasabb minő

sítési
osztályokban dolgozó férfi játékvezetőket és asszisztenseket jellemzi. A
kompromisszumkeresés kölcsönös engedményeket vagy egy gyors és áthidaló megoldás
keresését jelenti. Gyakran hasznos lehet, ha úgy tudjuk elérni a célunkat, hogy közben a
másik fél sem jár rosszul. Ezáltal elkerülhetősok felesleges feszültség és vita, vagyis
könnyebben születik meg a probléma megoldása. Ebből is jól látható, hogy miért
eredményes az a játékvezető, aki ezt a stratégiát megfelelően képes alkalmazni. Eléri a
fontos kérdésekben a célját – még ha néha enged is –, miközben a játékosokkal is
megtalálja a hangot. A mérkőzéseken a játékvezetőnek nem az a célja, hogy barátokat
szerezzen, hanem a mérkőzést kell a körülményekhez képest a lehetőlegjobb módon
levezetnie. Ezért fontos, hogy egy döntés alkalmával a játékosban ne maradjon „tüske”,
amely később komolyabb problémákhoz vezethet.
Az együttműködő konfliktuskezelési mód – amely a magasabb minősítésű férfi

játékvezetőket és asszisztenseket jellemzi – az elkerülés ellentéte, mely magában
foglalja azt a törekvést, hogy a másik személlyel együtt találjon olyan megoldást, mely
mindkét fél számára teljesen megfelelő. Ez azzal jár, hogy a mélyebb gyökerét is meg
kell keresni a problémának, és így új alternatívákat, megoldási lehetőségeket tárjunk fel.
Ez persze időigényes folyamat, melynek során a két fél ellenállás és versengés helyett
együttműködik. Talán éppen hosszadalmassága miatt ez a stratégia kevésbé jelenhet
meg a pályán, de fontos szerepet tölt be egyéb problémás helyzetek kezelésében. Ekkor
válik hangsúlyossá, hogy egy játékvezetőképes-e együtt működni más személyekkel.
Hosszú távon kifizetődik ez az időés energia ráfordítás, ami segítheti egy játékvezető
72
pályafutását, de csak akkor, ha megfelelően tud együttműködni, és kreatív
megoldásokat kidolgozni. Ez az eredmény az előbb említett alkalmazkodó stratégia
miatt sem lehet véletlen. A mérkőzéseken az úgynevezett „hangadókkal” jobban
megérteti magát, szövetkezik, melynek hiánya a kevésbé együttműködőkollégáknál
versengést, konfrontációt eredményez.
A női játékvezetők vizsgálati eredménye egyrészről magyarázható azzal, hogy

viszonylag alacsony a populáció, s egyben a minta elemszáma, másrészről pedig a női
játékvezetők kiválasztási rendszerével. A megyei bírók közül a motiváltabbak,
tehetségesebbek képezték magukat tovább és lettek országos játékvezetők. Ezek közül
is a leginkább teljesítménymotiváltak vagy karrieristák vállalták, hogy FIFA bírók
lesznek. A mai világban ahhoz, hogy egy nőfeljebb kerüljön a ranglétrán és szakmai
karriert építsen – egy olyan szakmában, amiben a férfiak dominálnak –, szükséges a
versengő, önérvényesítőkonfliktuskezelés. Vélhetően ez az oka, hogy a legmagasabban
kvalifikált női játékvezetők majdnem ugyanannyira versengők, mint a megyei szinten
tevékenykedők, s talán túlzottan is érvényesíteni kívánják „hatalmukat” a konfliktusos
helyzetekben.
6.5. Az alkati szorongásvizsgálat eredményeinek megbeszélése
Az alkati szorongást mérővizsgálat eredményei bebizonyították, hogy a FIFA és az

országos minő
sítésű játékvezetők, illetve játékvezető asszisztensek a mérkőzések
vezetéséhez alacsonyabb, s egyben adekvátabb szorongási mutatókkal rendelkeznek,
mint a megyei osztályokban tevékenykedők. Hipotézisem beigazolódott.
A labdarúgó játékvezetők szorongásra való hajlamának vizsgálata – feladatkörükből

adódóan is – fontos feladat. Mint a világ legnépszerűbb sportág közszereplői, hétről-
hétre nyilvános szereplést vállalnak. Munkájuk során nem ritka a feléjük áramló negatív
megnyilatkozás, amely erős stresszhatásként éri őket. A stressz az emberi szervezetben
minden életműködéssel együtt járó elhasználódás mértéke, és bizonyos értelemben
párhuzamos az élet intenzitásával, amely az izommunka vagy bármilyen más
megfeszített tevékenység alkalmával fokozódik (Selye 1964). Általános pszichológiai
73
tapasztalat, hogy a stresszhelyzetek hátráltatják a teljesítményt a komplexebb feladatok
elvégzésében. Szakirodalmi adatok is bizonyítják (Kis és Gombocz 1974, Nadori 1987),
hogy azok a személyek, akik alacsony alkati szorongásmutatóval rendelkeznek, jobban
kezelik a stresszhelyzeteket.
A férfi játékvezetői csoportok alkati szorongásmutatójában szignifikáns különbséget

tapasztaltam a magasabb (FIFA, országos), és az alacsonyabb (megyei) minősítésűek
között. Szakirodalmi adatokhoz viszonyítottan (Pizzi és Castagna 2002) egyik
játékvezetői csoport alkati szorongása sem mondható kórosnak. A labdarúgó
mérkőzések vezetéséhez viszont, a FIFA csoport e pszichikai jellemzője az általános,
pszichológiai szakirodalmak adataihoz mérten is (Sipos és Sipos 1983, Spielberger és
mtsai 1980) alacsony. Az utánpótlás csoport e pszichológiai mutatóban is bizonyította,
hogy a játékvezetők szakmai kiválasztása a magasabb osztályba kerüléshez megfelelő.
A férfi utánpótlás játékvezetők alkati szorongása nem mutatott szignifikáns különbséget
az országos kerettel szemben, viszont a minősítési osztályának megfelelőNB III-as
csoport és a magyar elit között már statisztikailag jelentős eltérés volt tapasztalható.
A női labdarúgó játékvezetők alkati szorongása magasabb, mint a férfi

mérkőzésvezetőké. A női csoportok közül a legalacsonyabb szorongási értékeket a
FIFA csoport mutatta, s eredményeik rendkívül homogénnek is tekinthető. A magyar
országos keretnek magasabb a szorongásra való hajlama, de az eredményeik a
nemzetközi mérkőzésekre jogosult csoporttal szemben nem szignifikánsak. A női
megyei csoport alkati szorongásmutatója a magasabb osztályban bíráskodókkal
szemben szignifikánsan magasabb, de eredményeiket a pszichológiai szakirodalom
szerint (Sipos és Sipos 1983, Spielberger és mtsai 1980) megfelelőnek ítélhetem. Az
országos és a megyei csoport is nagyfokú heterogenitást mutatott e pszichológiai
vizsgálatban.
A férfi labdarúgó játékvezető asszisztensek alkati szorongásának értékei csaknem

azonosak a minősítési osztályuknak megfelelőjátékvezetői csoportok eredményeivel.
Az asszisztensek alkati szorongásának értéke ez esetben is megegyezik a minősítési
osztályok hiearhiájával, vagyis a FIFA csoport eredménye a leginkább adekvát a
74
játékvezetői szerepkörhöz, s a megyei osztály eredménye a legkevésbé. Az utánpótlás
asszisztensek esetében is úgy tűnik, hogy a szakmai kiválasztás megfelelő, hiszen e
pszichikai mutatóban sem találtam statisztikailag jelentős különbséget a magyar elit
asszisztenseivel szemben. Az általános szakirodalmi adatok szerint (Sipos és Sipos
1983, Spielberger és mtsai 1980) minden játékvezetőasszisztensi csoport szorongási
értéke átlagos, vagy alacsony.
6.6. A motivációs anamnézis vizsgálat eredményeinek megbeszélése
A motivációt mérővizsgálat eredményei bebizonyították, hogy a FIFA és az országos

minősítésűjátékvezetők a mérkőzésvezetői cselekvésükhöz megfelelőbb motivációs
tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a megyei szinten bíráskodó kollégáik.
Hipotézisem beigazolódott.
Azok az emberek, akik úgy döntöttek, hogy a labdarúgás sportág közszereplőivé vállnak
sokszor kapják meg a következőkérdést: „Miért lettél játékvezető?”. A válasz nem
könnyű, de arra, hogy ki vagy mi bíztatta elsősorban a játékvezetésre, bizonyára
mindenki emlékszik. A vizsgált kérdésemre kapott feleleteket két, jól elkülöníthető,
standardizált kategóriába soroltam. Az elsőbe a saját elhatározásból történő
játékvezetést, a másodikba a külsőszemély indíttatásából történőmérkőzésvezetést
vettem. A férfi játékvezetőknél az utánpótlás és a megyei III. csoport, az
asszisztenseknél a FIFA és az utánpótlás csoport tagjai vállalták a legnagyobb arányban
– saját elhatározásukból – a mérkőzések vezetését. Az utánpótlás csoportok esetében
nem meglepőez a magas belsőindíttatás a játékvezetői tevékenység iránt, hiszen ők
azok, akik minden alacsonyabb minősítési osztályban kiváló teljesítményt nyújtva,
eljutottak az elit kategória kapujáig. Érdekes viszont a FIFA játékvezetőknek és a
magyar országos keretek tagjainak a viszonylag alacsony önindíttatása. A női
játékvezetőknél sem a nemzetközi, sem a megyei minősítésűeknek nem volt magas az
egyéni ambíciója a labdarúgó mérkőzések irányításához, viszont az országos keretnél
még ennél is alacsonyabb belsőmotivációs erővolt tapasztalható.
75
A vizsgálatban szereplőférfi és női labdarúgó játékvezetőkre, illetve asszisztensekre
egyaránt jellemző, hogy a magasabb minősítési osztályban tevékenykedők
szignifikánsan fiatalabb korukban kezdték el a hivatalos mérkőzésvezetői
sportpályafutásukat. Az elit kategóriába, valamint az utánpótlás keretbe tartozók 90-
100%-a már 25. életévük előtt megkezdték játékvezetői munkájukat a sportágban, a
megyei csoportok bíróinak viszont csak az 50%-a tette ugyanezt. A hazai labdarúgó
szövetségek egyöntetűállásfoglalása, miszerint a játékvezetők minősítési osztályaiban –
az előrejutást segítve – a fiatalabbakat kell preferálni. A nemzetközi mérkőzésvezetői
korhatár 45 év, így azoknak, akik a FIFA keretbe szeretnének eljutni, s ott minél
hosszabb időtartamot eltölteni, és ezáltal rangos mérkőzéseken tevékenykedni, nem
lehet elég korán elkezdeni e sporttevékenységet.
A játékvezetői pályára kerülésnek az egyik legnagyobb motivációs ereje a hivatalos

mérkőzésvezetői státusz előtti bíráskodásban rejlik. Azok a személyek, akik már az
iskolai évek alatt vagy azután késztetést éreztek a mérkőzések vezetéséhez, valószínűleg
sokkal magasabb motivációval rendelkeztek, s ez a már hivatalos tevékenységük
minőségében is megmutatkozott. A vizsgálat eredményei bebizonyították, hogy a
minősítési osztályokban előrébb tartó férfi és női játékvezetők, illetve asszisztensek
szignifikánsan korábban elkezdték e szerepkör betöltését, mint az alacsonyabb
keretekben tevékenykedők.
A labdarúgás sportágat szerető emberek számára nehezen elképzelhető azon

feltételezés, hogy a játékvezetőket pozitív, sőt kiemelkedően szép élmények is érhetik a
munkájuk során. „Természetesen” a kellemetlen, rossz élmények előfordulásának
aránya magasabb e tevékenységi körben. Sajnos, szinte hagyománnyá vált a labdarúgó
mérkőzéseken a játékvezetőellen irányuló negatív megnyilatkozás, sőt, az alacsonyabb
osztályú mérkőzéseken a verbális sérelmeken túl, a testi atrocitások száma sem
elhanyagolható. A játékvezetők motivációját nagymértékben növelheti egy több ezres
nézősereg előtt kiválóan levezetett mérkőzés, de jelentősen csökkentheti egy esetleges
bántalmazás. A vizsgálatom eredményei azt mutatták, hogy a minősítési osztályban
magasabb helyen álló férfi és női játékvezetők, illetve asszisztensek sokkal magasabb
76
százaléknyi arányban számoltak be kimagasló, szép impressziókról, mint az
alacsonyabb keretek tagjai.
Az előbb említett eredményekből azt feltételezhetnénk, hogy ha a magasabb

minősítésűeknél több a pozitív emlékek száma, akkor a negatív játékvezetői emlékek
előfordulása az alacsonyabb osztályokra lesz inkább jellemző. A motivációs vizsgálat e
kérdésére kapott válaszainak az aránya nem igazolta ezen feltételezésemet. A megyei
osztályok férfi és női játékvezetői, illetve asszisztensei szignifikánsan kevesebb
kellemetlen élményről számoltak be, mint a nemzetközi és az országos keret tagjai.
A férfi és női labdarúgó játékvezetők, illetve asszisztensek motivációját mérő

vizsgálatból az is kiderült, hogy tevékenységükhöz a legnagyobb hajtóerőt a sportág
iránt tanúsított elkötelezettség, a labdarúgás szeretete adja. Ez a motivációs bázis
minden mérkőzésvezetői csoportban – kivéve az utánpótlás kereteket – szignifikánsan
magas volt, s megelőzött olyan, a játékvezetői munkakört igen erősen befolyásoló
motivációs erőket, mint a pénz, a kihívás, a felelősség, az elismerés, a barátok. A
vizsgálati személyek jövőre vonatkozó motivációjában a minél színvonalasabb
mérkőzések vezetése, a szakmai fejlődés és az egészségmegőrzés is fontos tényező. Az
utánpótlás csoportoknak a legfőbb motivációja a magasabb osztályba való felkerülésben
rejlik. Ez irányú törekvésük teljesen természetes, hiszen e keretben tevékenykedő
játékvezetők, illetve asszisztensek egy nagyon hosszú és lemondások sorával járó
kiválasztás útján kerültek ebbe az osztályba. Az utánpótlás játékvezetőknek egy-másfél
évük van arra, hogy – a megyei labdarúgó szövetségekből, kiszemelt társaival
versengve, 16 mérkőzésen, a legjobb játékvezetői ellenőrök előtt – bizonyítsák
rátermettségüket, s az országos keretbe kerüljenek. Minden kezdő, feltörekvő
játékvezetőnek az első reális célkitűzése az országos keretbe történő felkerülés,
amelynek elérése nehéz, s egyben felelősségteljes munkát követel.
A vizsgálatban részt vevőférfi, női labdarúgó játékvezetők és asszisztensek minden

minősítési osztályában dominánsan jelentkezett az a motivációs tulajdonság, hogy a
nehezebb, kihívásokkal járó, feszültségteljesebb mérkőzéseket jobban kedvelik, mint a
mérkőzésvezetői berkekben „sima” jelzővel illetett összecsapásokat. A csoportok
77
közötti válaszadási arányokat összehasonlítva, statisztikailag kimutatható különbséget
találtam a magasabb minősítési osztályban dolgozók javára, vagyis ők inkább
preferálták a komplikáltabb találkozókat. Érdekes, hogy az utánpótlás csoport
eredménye szignifikáns különbséget mutatott az elit csoportokkal szemben. Ennek
valószínű magyarázata az utánpótlás játékvezetőkre nehezedő, amúgy is magas
követelményrendszer lehet.
A labdarúgó játékvezetők, mint minden más sportjáték, illetve sportág bírói, a

minősítési osztályának megfelelően vezetett mérkőzések után pénzbeli juttatást kapnak
a munkájukért. Ezen anyagi juttatás nagymértékben különbözik a találkozók minősítési
osztályától, de amíg egy FIFA illetve, országos minősítésűjátékvezetőkörülbelül négy-
hat mérkőzést dirigál egy hónap alatt, addig egy „jól foglalkoztatott” NB III-as vagy
megyei bíró 15-20 viadalt is levezethet. Természetesen a magasabban kvalifikáltak
sokkal több pénzt keresnek a játékvezetéssel, mint az alacsonyabb osztálybeliek, de
megyei szinten is jó pénzkereseti lehetőségnek számít ez a foglalkozás. A férfi
játékvezetőknél a nemzetközi mérkőzések vezetésére jogosult csoport reméli a
legmagasabb anyagi kedvezményeket a sportbírói pályafutásától. A FIFA játékvezetők,
illetve asszisztensek nem csak a mérkőzések levezetéséért kapnak pénzbeli juttatást,
hanem úgynevezett napi díjban is részesülnek. Ez egy nemzetközi mérkőzés esetében
három napi játékvezetői díjat jelent, amihez elsőosztályú utazás és szállás is tartozik. A
FIFA csúcskategóriájába – top FIFA – tartozók, a napi illetményeken kívül, még
pályára lépési díjat is kapnak. A jövőre vonatkozó karrierjüktől az utánpótlás keretek
tagjai is jelentős anyagi hozzájárulást remélnek, akiknek céljuk az országos, majd a
nemzetközi osztályba való felkerülés. A női csoportok ez irányú motivációjában
ellentétes előjelűeredményeket kaptam, ahol is a megyei csoport várja a nagyobb
pénzkereseti lehetőséget a játékvezetéstől. Ennek oka a mérkőzések számszerű
adataiban keresendő, ugyanis a megyei csoportban tevékenykedők jelentősen több
mérkőzést vezetnek havonta, mint magasabb minősítésűkolléganőik.
78
6.7. A verbális, illetve nem verbális kommunikáció vizsgálati eredményeinek
megbeszélése
A verbális, illetve nem verbális kommunikációt mérő vizsgálat eredményei

bebizonyították, hogy a FIFA és az országos minősítésűjátékvezetők szélesebb skálájú,
és hatékonyabb pedagógiai metodikával dolgoznak, mint a megyei minősítésű
kollégáik. Hipotézisem beigazolódott.
Terepkutatás vizsgálati módszerrel történt megfigyelésünk egyértelműen igazolta azon

előzetes feltételezésemet, hogy a labdarúgó játékvezetőverbális, illetve nem verbális
kommunikációjának kitüntetett pedagógiai szerepe van. A vizsgálat eredményei
bebizonyították, hogy azok a mérkőzésvezetők, akik megfelelő időben, kellő
gyakorisággal és hatékonysággal használják az interperszonális kommunikáció
különbözőközlési módjait, sokkal eredményesebbek és sikeresebbek a szerepkörükben.
A verbális kommunikáció fajtái közül a legtöbbször a felszólítást használták. Ezen

vizsgálati eredményem a korábbi szakirodalmi ismeretek (Mierke 1957, Vautrot 2000)
birtokában nem volt meglepő. A játékvezetőnek elsődleges feladata a mérkőzés
vezetése, amely egyet jelent a labdarúgó szabályok betartatásával, illetve a játékosok,
edzők, technikai személyzet fegyelmezésével. A verbális közlési módok mindegyikében
a nemzetközi mérkőzések vezetésére jogosult csoport volt a legeredményesebb.
Mindhárom szóbeli kifejezést gyakran, s ami még fontosabb, megfelelőhatékonysággal,
eredményességgel használták. Az országos csoport tagjainak verbális kommunikációja
szignifikánsan gyengébb, mint a FIFA csoporté, de korábbi vizsgálati eredményekkel
összehasonlítva (Mierke 1957, Ring 2001, Schwartz 2002) jónak mondható. Az
utánpótlás csoport eredménye itt is igazolta a magyar, és a megyei labdarúgó
szövetségek magas színvonalú válogatási rendszerét, hiszen a szóbeli kommunikációban
hasonló eredményeket értek el, mint az országos keret. A megyei osztály kevésszer és
viszonylag gyenge hatásfokkal használta a verbális kommunikáció közlési módjait.
Vizsgálati eredményeimben – a korlátozott terjedelem miatt – a mérkőzések teljes
statisztikai adatait nem mutattam be, de a korrekt elemzéshez hozzátartozik, hogy a
79
megyei mérkőzéseken fordult előa legtöbb szabálytalanság és a legtöbb fegyelmezési
szankció is.
A felmérés eredményei egyértelműen alátámasztották azon előzetes feltételezésemet,

miszerint a játékvezető megfelelő gyakoriságú és hatékonyságú verbális
kommunikációjának fegyelmező, s egyben figyelmeztetőfunkciója van a labdarúgó
mérkőzéseken.
A nem verbális kommunikáció elválaszthatatlan része az emberi beszédnek (Vautrot

2000), s az interperszonális kapcsolatokban kitüntetett jelentősége van. A labdarúgó
mérkőzéseken sokszor egy jó időpontban történő, megfelelőerősségűnem szóbeli
közlés többet jelent, s eredményesebb a szavaknál is. Sok játékos nem is szereti, ha
beszélnek hozzá a játék közben, de sokszor őmaga keresi a – nem verbális –
kommunikáció lehetőségét a játékvezetővel. Sok kiváló mérkőzésvezetőt láthatunk
hétről-hétre a televízió közvetítésekben, akiknek kézmozdulatából,
szemöldökfelhúzásából, karmozdulatából tudja játékos, edző, szurkoló, hogy hol a
határ, mi az, amit szabad, s mi az, amit már nem.
A nem szóbeli kommunikáció fajtái közül a mimika mutatja a legszorosabb

összefüggést az emberi beszéddel (Vautrot 2000), így az előbbiekben említett verbális
kommunikáció eredményei miatt sem lehet véletlen, hogy a legtöbbször és legnagyobb
eredményességgel a FIFA minősítésűek használták e nem verbális közlési módot. A
mimika erőteljes és eredményes használata egyfajta magabiztosságot is tükröz a
labdarúgó pályán, s talán ennek magyarázata, hogy az utánpótlás és a megyei
csoportnak szignifikánsan gyengébb a teljesítménye. Az alacsonyabb minősítésű
mérkőzésvezetőknek egy-egy kritikus szituációban még nincs bátorságuk csupán a nem
verbális közlési módokra hagyatkozni, s inkább fegyelmezési szankcióval – sárga,
illetve piros lap – pótolják „hiányosságukat”.
A tekintet és a hangerővizsgálatánál nagy segítséget nyújtott a mérkőzések utólagos

elemzése, de igazán hitelesen így is csak a kommunikáció hatékonyságot tudtuk mérni.
Vizsgálatom eredményeiből egyértelműen látszik, hogy e két nem verbális közlési
80
módnak kitüntetett szerepe van a labdarúgó mérkőzések minél hatékonyabban történő
levezetéséhez. A FIFA és az országos csoport eredményei kiválóak, de sajnálatos
módon az utánpótlás keret statisztikailag kimutathatóan is gyengébben teljesített. E két
nem verbális közlési mód eredményének magyarázata is a magabiztosságban, s a
mérkőzésvezetői tapasztalatban keresendő.
Kommunikációs szempontból a kéz mozgásának kiegészítőszerepe van a verbális

kommunikáció mellett. Megfigyeléseinkből kiderült, hogy a játékvezetők dominánsan a
játékosok nyugtatására s egyben fegyelmezésére használták e nem verbális
kommunikációs eszközt. A vizsgálati csoportok között minden esetben szignifikáns volt
a differencia a magasabb minősítésűek javára.
A nem verbális kommunikáció fajtái közül a labdarúgó játékvezetők a legkevesebbszer

az érintést alkalmazták. Ezen vizsgálati eredmény azért sem véletlen, mert általános,
interperszonális kapcsolatok kommunikációjával foglalkozó szakirodalmi ismeretek
(Vautrot 2000) is ezt támasztják alá. Amikor egy mérkőzésvezetővállalja, hogy
megérint a pá lyán – kommunikációs céllal – egy játékost, számolnia kell az esetleges
negatív, nem tetszést kiváltó magatartással is. Pontosan tudnia kell, hogy melyik
mérkőzésszituációban, illetve melyik játékosnál működik a kommunikáció e formája. A
magasabb osztályokban tevékenykedőjátékvezetők gyakrabban és hatékonyabban is
használták e nem verbális közlési formát.
81
7. KÖVETKEZTETÉSEK
Kétségtelen tény, hogy a labdarúgás jelenleg a világ legnépszerűbb és legtöbb játékost

foglalkoztató sportjátéka. Azzal együtt igaz ez a megállapítás, hogy számos labdajáték –
például kézilabda, kosárlabda, vízilabda – szeretne a helyére lépni. Vajon mi e töretlen
népszerűség oka?
A magyarázat olyannyira komplex, hogy a teljességre törekvőválaszra még csak

kísérletet sem teszek. Az okok között említhetjük a sportág változatosságát,
érdekességét, a többi labdajátéktól való különbözőségét (a labdát a játékosok nem
kézzel, hanem lábbal vagy fejjel továbbítják). Emellett lényeges tényező, hogy a
labdarúgás bizonyos szinten egyszerűkörülmények között is élvezhetően játszható,
valamint kétségtelen az edzések és mérkőzések személyiség formáló hatása (a közösségi
érzés kialakítása, az akaraterő, a gyors helyzetfelismerő és elhatározó képesség
fejlesztése, stb.). Mindezekhez járul hozzá – a disszertációm témája szempontjából
legfontosabb érv – a játékszabályok állandósága, az ebből (is) fakadó közérthetősége. A
játékszabályok azonban csak is kizárólag akkor tölthetik be funkciójukat, ha hatékony
játékvezetői szerepvállalással párosulnak. A játékvezetőnélkül a labdarúgó mérkőzés
elképzelhetetlen, ennek ellenére számos – hol jogos, hol jogtalan – kritika éri. A
bírálatok megszűntetése megvalósíthatatlan, és talán nem is lenne helyes. Arra viszont
feltétlenül törekedni kell, hogy a játékvezetők szakmai teljesítménye ne, vagy csak
nagyon kis mértékben adhasson okot a kritikákra. Reményeim szerint ehhez ez a
dolgozat is számos adalékul szolgál!
Játékvezetők körében végzett vizsgálatom vezérlőelve a sokrétűség volt. Éppen ezért

jártam körbe a kérdéskör kondicionális, játékszabály-ismereti, figyelem, illetve
koncentráció képességbeli, konfliktuskezelési, pszichikus (alkati szorongás, motiváció)
és kommunikációs vonatkozásait.
Vizsgálatom eredményei alátámasztották, a nemzetközi kutatók azon korábbi kutatási

eredményeit, hogy a játékvezetőknek a mérkőzéseken elsősorban az aerob
állóképességre, az asszisztenseknek inkább az anaerob állóképességre van szükségük. A
82
kutatásom során használt pályatesztek mindegyikében – Cooper teszt, 200 méteres,
illetve 50 méteres futás – szignifikáns különbséget kaptam a magasabb minősítésű
játékvezetők és asszisztensek javára. A 12 perces futásban szinte minden csoport között
szignifikáns eltérés volt, míg a sprintfutásokban a megyei csoportok mutattak
statisztikailag jelentősen gyengébb eredményét. Ebből az a következtetés vonható le,
hogy a kondicionális képességek tekintetében az utánpótlás csoport egyfajta
„határvonalat” képez a minősítési osztályok között. Vizsgálati eredményeim igazolták a
„stop test” szelektáló képességét.
A labdarúgó játékvezetőtalán legalapvetőbb, s leginkább elvárható jellemzője, hogy

magas szinten ismeri sportága játékszabályait. Nem csak, hogy ismeri, hanem képes is
azt magas szinten alkalmazni. A játékszabály-ismereti – elméleti felkészültséget mérő–
vizsgálatban szignifikáns különbséget állapítottam meg a FIFA és az országos keretben
tevékenykedőjátékvezetők és asszisztensek javára. Az utánpótlás csoport eredménye itt
is „választóvonalként” értelmezhető, hiszen az mindkét irányba (a hasonló minősítésű
és megyei bajnokságokban bíráskodó társaikéhoz, illetve az elit kategóriájú
játékvezetőkhöz és asszisztensekhez képest is) jelentős eltérést mutat.
A sportjátékok vezetésében kitüntetett szerep jut a figyelemnek, illetve a

koncentrációnak. Mind a játékvezetők, mind az asszisztensek figyelemvizsgálatának
eredményeiben szignifikáns különbségeket tapasztaltam a magasabb minő
sítésűek
javára. Az egyazon osztályba tartozó férfiak és a nők eredményeinek
összehasonlításakor szignifikáns eltérést találtam – a megyei csoport kivételével – a
férfiak javára. Az utánpótlás csoport e kognitív képessége a szakirodalmi adatok alapján
jónak mondható, de a magasabb szint eléréséhez, s a nagyobb elvárások teljesítéséhez
ezen a téren is fejlődniük kellene.
A labdarúgó mérkőzéseken a játékvezetőáltal hozott ítéletek gyakran konfliktusforrást

jelentenek, mivel a döntések az egyik fél számára negatívak. A különböző, általam
elvégzett konfliktuskezelési stratégiák vizsgálatából megállapítható, hogy a magasabb
minősítési osztályokban dolgozók a tevékenységük során adekvátabban oldják meg a
problémás, s olykor vitás eseteket, mint a megyei keretekben tevékenykedők. A
83
versengő, és elhárító konfliktuskezelési mód az alacsonyabb osztályokban dolgozókat,
az alkalmazkodó, a kompromisszumkereső, és az együttműködőstratégia a magasabb
keretben lévő férfi játékvezetőket, illetve asszisztenseket jellemzi jobban. A női
játékvezetők e pedagógiai és pszichológia képessége szignifikánsan eltér a labdarúgó
játékvezetőkkel szemben támasztott követelményektől.
Azok a játékvezetők, akik magas alkati szorongásúak kevésbé alkalmasak a

játékvezetésre. A FIFA és az országos keretben tevékenykedő játékvezetők és
asszisztensek szignifikánsan alacsonyabb alkati szorongásúak, mint a megyei
osztályokban vezetőkollégáik. E vizsgálat is azt igazolja, hogy ma Magyarországon az
utánpótlás csoport szakmai kiválasztása megfelelő, hiszen e pszichikai mutatójuk a
magasabb minősítési osztályban dolgozó elit játékvezetőkével szemben nem mutatott
szignifikáns eltérést.
A neveléstudomány egyik alaptézise, hogy bármely tevékenység eredményes végzése

csak abban az esetben lehetséges, ha a „rendszer” dinamizmusa biztosított. Ebből
kifolyólag eredményes játékvezetés is csak akkor alakulhat ki, ha a játékvezető
rendelkezik a tevékenységre késztető belső feszültséggel. A motivációt mérő
vizsgálatom eredményei azt bizonyították, hogy a FIFA és az országos minősítésű
játékvezetők a mérkőzésvezetői cselekvésükhöz magasabb szintű motivációs
tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a megyékben tevékenykedőkollégáik. Emellett a
vizsgálat eredményei azt is igazolták, hogy a magasabban kvalifikált férfi és női
játékvezetők, illetve asszisztensek szignifikánsan korábban kezdték el a játékvezetést,
mint az alacsonyabban jegyzettek.
A labdarúgó játékvezetésben mind a verbális, mind a nem verbális kommunikáció

jelentős tényező. A megfelelő időben és hatékonysággal használt kommunikáció
nagymértékben hozzájárulhat a mérkőzések fair play szellemének kialakításához.
Vizsgálatomból kiderült, hogy a FIFA és az országos keret játékvezetői szignifikánsan
többször és sikeresebben alkalmazták a verbális és nem verbális közlési módokat, mint
az utánpótlás és a megyei társaik. Mindebből – más egyebek mellett – az a
következtetés vonható le, hogy az utánpótlás csoportnak a szakmai fejlődéséhez
84
elengedhetetlenül szükséges a tudatos és eredményes kommunikáció használatának
elsajátítása.
Vizsgálati eredményeim rövid konklúziójaként elmondható, hogy a mai modern

labdarúgás kondicionálisan – az állóképességi és gyorsasági képességek terén egyaránt
– jól felkészített, magas játékszabály-ismerettel rendelkező, kiemelkedőkoncentrációs
képességű, alacsony szorongási szintű, másokkal megfelelően kommunikálni képes
játékvezetőket kíván. Ezen kívánalmak összességének azonban csak nagyon kevesek
képesek megfelelni. Akik viszont képesek, belőlük lesznek a legkiválóbbak. Belőlük
válhatnak a Puhl Sándorok és a P. L. Collinák. Ők lehetnek – egy piciny mértékben
ugyan, de – a magyar labdarúgás olyannyira várt felemelkedésének letéteményesei is!
85
EPILÓGUS
Játékvezetőként sokszor felteszik a kérdést, hogy miért vállaljuk hétről-hétre a

játékvezetés fáradalmait, a nézők, szülők atrocitásait, s miért mondunk le a családi
programokról, baráti társaságok kirándulásairól, vagy egyéb szórakozásaikról?
A válaszom általában mindig az, hogy az ember nem véletlenül születik bírónak,
játékvezetőnek. Tudatosan válik azzá, amely egyben a szenvedély és a szenvedés
választása. A játékvezetőt az igazságosságba és a szabályokba vetett hit mozgatja,
s arról álmodozik, hogy egyszer bejut az első osztályba vagy nemzetközi
mérkőzések vezetésére lesz jogosult.
„Ők azok, akik megadott időben jelt adnak annak a világi szertartásnak a
megkezdésére, amelyet emberek százmilliói, egymás mellett szorosan ülve várnak,
készen arra, hogy ujjongjanak, ha csapatuk gólt rúg, vagy elkeseredjenek, ha
elkerülhetőnek vélt gólt kap. Játékvezető nélkül nem volna értelme a
labdarúgásnak. Kapus és középcsatár nélkül lehet játszani, de az állandóan szaladó
ember nélkül, aki sohasem érhet a labdához, nem lehet. Gólt lőni! És legalább
egyszer őszinte tapsot kapni! Hosszan tartót, amelytől libabőrös lesz az ember!”
(Darwin Pastorin: Levél fiamnak a labdarúgásról)
86
ÖSSZEFOGLALÓ
A kutatásom leíró jellegű, kérdésfeltevése röviden a következőképpen összegezhető: mi
szükséges ahhoz, hogy valaki felkészült, minden igényt kielégítő játékvezetőnek
mondhassa magát? Kutatásom során, a fizikai és elméleti felkészültségen túl, a
játékvezetők pszichikai állapotát – koncentráció, konfliktuskezelés, szorongás – is
megvizsgálom. Emellett felmérem a játékvezetők között meglévő szociális
különbségeket. Kiemelten fontos kérdésként kezelem a céltudatos játékvezetői
szerepvállalás feltárását és a pedagógiai módszerek használatának felmérését.
Hipotéziseim – amelyben feltételezem, hogy a magasabb minősítésű játékvezetők
jobban megfelelnek a labdarúgó mérkőzéseken a számukra megállapított
követelményeknek, mint az alacsonyabb osztálybeliek – e képességek feltárását célozza.
Vizsgálatomban 17 európai ország nemzetközi minősítésűjátékvezetői, valamint a
Magyarországon működő teljes játékvezetői populáció szerepel. A kondicionális
képességek, avagy a játékvezetők fittségi szintjének vizsgálatához a Nemzetközi
Labdarúgó Szövetség „stop tests”-ét használtam. A játékvezetők játékszabály-
ismeretének, konfliktuskezelésének, illetve motivációjának mérése survey módszerrel
történt. A figyelmet, koncentrációt vizsgáló módszerek közül Toulouse és Pieron
sorompó-tesztjét választottam. A verbális, illetve nem verbális kommunikáció
vizsgálatát terepkutatással készítettem. A vizsgálataim eredményeit paraméteres, illetve
nemparaméteres, egyszempontos varianciaanalízissel, valamint Chi-négyzet próbával
hasonlítottam össze. A csoportok közötti különbségek kiszámításához post hoc
tesztjüket használtam. A szignifikancia szint p<0.05. Az adatok feldolgozásához a
Statistica for Windows 6.0, Stat-Soft Inc.(2001) softwer segítségével történt. Az
előzetesen felállított hipotéziseim a férfi csoportokra vonatkozóan teljes mértékben-, a
nőknél részben igazolódtak be. Vizsgálataim eredményeiből kiderült, hogy a magasabb
minősítési osztályokban dolgozó FIFA és országos játékvezetők, illetve asszisztensek
jobban megfelelnek a labdarúgó mérkőzésvezetőkkel szembeni követelményeknek,
elvárásoknak, mint a megyei kvalitásúak. Az utánpótlás csoport, akinek elsődleges célja
a magasabb játékvezetői keretekbe való felkerülés, a vizsgálatok eredményeiben az elit
játékvezetőkhöz viszonyítottan közepesen teljesített. A megyei csoportok eredményei
nagyfokú heterogenitást mutattak, így a vizsgálatokban jobb teljesítményt nyújtóak
bízván reménykedhetnek a magasabb osztályokba való felkerülésben.
87
SUMMARY
The research is of descriptive character and answers the following questions: what
factors are required to become a good referee (meeting every requirement). Besides the
physical and mental preparation level, the psychic state of the referees (concentration,
conflict handling, and anxiety) and the social differences existing between the referees
are also examined. The deriving of the purposeful main role of the referees and the
pedagogical methods used were also studied. It was supposed that referees with higher
qualifications much better fulfil the requirements at football matches, than those with
lower qualifications. The tested persons are the elite referees from 17 countries, and the
total number of the Hungarian referees. The „Stop Test” of the FIFA was used to assess
their conditional abilities and fitness level. The assessing of conflict handling,
motivation, and the knowledge of the rules were carried out with the survey method. As
far as the attention and concentration are concerned, the Toulouse and the Pierot barrier
tests were applied. Verbal and non-verbal communication was carried out with a field
study. The results were compared with parametric and non-parametric, one-way
ANOVA, and Chi square methods. Post ad hoc tests were used to calculate the
differences between the groups. The level of significance was p<0.05. Data processing
was carried out with the Statistica for Windows 6.0, Stat-Soft Inc. (2001) software. The
hypotheses were fully justified in case of men, and partially in case of women. It turned
out that elite referees or assistant referees (with FIFA or national qualifications)
working in higher divisions fulfilled the requirements and expectations much better than
those with lower qualifications. The group of ’reserves’, with the aim of getting into the
squad of higher-level referees, performed at intermediate level. The results of the lower-
level groups showed heterogeneity, thus those performing better can/may hope to
qualify themselves for the higher level divisions.
88
HIVATKOZOTT IRODALOM
1. Ábrai, Zs. (1935): Magyar Futballbírák Könyve. M. Futballbírák Testülete.

Budapest. 351. p.
2. Ábrai, Zs., Tabák, E. (1948): A labdarúgó játékvezetés iskolája. Szikra Ny.
Budapest. 404 p.
3. Abreau, F. (1990): Neuropsychological assessment of attention and
concentration in soccer players. (Thesis of Dissertation Microform).
University Microfilms International Ann Arbor. Mich.1 microfiche.
4. Agricola, R., Tencone, F. (1993): Anxiety as a state and as a trait in the
soccer player. Movimento. 9(1): 7-10. p.
5. Aguglia, E., Sapienza, S., Scandurra, C. (1986): Psychometric correlations
between performance attention and aggression in football and handball
players. Medicina dello sport. 39(5): 461-464. p.
6. Andor, Cs. (1980): Jel, kultúra, kommunikáció. Gondolat. Budapest. 78. p.
7. Aslan, S.H., Aslan, R.O., Alparslan, Z.N. (2000): Anxiety levels of the
football players participating in the U-21 national team infrastructure
selection. Turkish Journal of Sports Medicine. 35(2): 51-58. p.
8. Baksa, L. (1985): Labdarúgó sportvezetők státuszjellemzői. Testnevelés
Doktori értekezés. 163 p.
9. Balogh, L., Barta, T., Dominik, Gy., Koncz, I. (2004):
Vezetéspszichológiai sarokpontok. Szókratész Külgazdasági Akadémia.
Budapest. 165-186. p.
10. Banczerowski, J. (1979): A nyelvi kommunikáció és az információ néhány
kérdése. Akadémiai Kiadó. Budapest. 68 p.
11. Bangsbo, J., Norregaard, L., Thorsoe, F. (1991): Activity profile of
competition soccer. Can. Journal Sport Science. 16: 110-116. p.
12. Bejek, K., Hagtvet, K.A. (1996): The content of pre-competitive state
anxiety in top and low level of female gymnasts. Anxiety, Stress, and
Coping. 9: 11-18. p.
13. Boulding, K. (1962): Conflict and Defense. Harper and Row. New York.
121 p.
89
14. Buda, B. (1969): A kommunikáció pszichológiai aspektusai. In: Pataki, F.
Solymosi, Zs. Szociálpszichológiai szöveggyűjtemény. Budapest. 56. p.
15. Carver, C.S., Scheier, M.F. (2002): Személyiségpszichológia. Osiris
Kiadó. Budapest. 582 p.
16. Castagna, C., Abt, G. (2003): Intermatch variation of match activity in elite
Italian soccer referees. Journal Strength Conditioning Research. 17: 388-
392. p.
17. Castagna, C., Abt, G., D’ottavio, S. (2002): Relation between fitness tests
and match performance in elite Italian soccer referees. Journal Strength
Conditioning Research. 16: 231-235. p.
18. Castagna, C., D’Ottavio, S. (1999): Physiological aspects of soccer
refereeing. In: The IV. World Congress on Science and Football. W.
Spinks, ed. Sidney. Australia. pp. 67.
19. Castagna, C., D’ottavio, S. (2001): Effect of maximal aerobic power on
match performance in elite soccer referees. Journal Strength Conditioning
Research. 15: 420-425. p.
20. Catteral, C., Reilly, T., Atkinson, G., Coldwells, A. (1993): Analysis of
work rate and heart rates of association football referees. British Journal
Sports Medicine. 5: 153-156. p.
21. Cauas Esturillo, R. (2002): Exploratory study of the Toulouse-Pieron test
of attention and perception among soccer players. Lecturas: educacion
fisica y deportes. 8(46): 14-21. p.
22. Cei, A. (2001): The intelligence in refereing. Movimento. 17(3): 18-21. p.
23. Csirszka, J. (1966): Pályalélektan. Magyar Testnevelési Egyetem.
Budapest. 56. p.
24. D’Ottavio, S., Castagna, C. (2001a): Analysis of match activities in elite
soccer referees during actual match play. Journal Strength Conditioning
Research. 15: 167-171. p.
25. D’Ottavio, S., Castagna, C. (2001b): Physiological load imposed on elite
soccer referees during actual match play. Journal Sports Medicin Physical
Fitness. 41: 7-32. p.
90
26. Davies, M. (2003): Offside: gaining, and advantage. Soccer Referee. 4: 14.
p.
27. Deme, L. (1978): A beszéd és a nyelv. Tankönyvkiadó. Budapest. 121 p.
28. Dobricin, N. (1971): Vnimanie v processze regulacii pszichicseszkoj
dojatelnoszti. Materialnü IV. Vszeszajuznovo szezda obcsesztva
psichologov SzSzSzR. Tbiliszi.
29. Dowthwaite, P.K., Armstrong, M.R. (1984): An investigation into the
anxiety levels of soccer players. International Journal of Sport
Psychology. 15(3): 149-149. p.
30. Ekblom, B. (1986): Applied physiology of soccer. Sports Medicin. 3: 50-
60. p.
31. Ekman, P. Friesen, W. V. (1969): The Repertoire of Nonverbal Behavior.
Semiotica. 1: 49-98. p.
32. Erikson, R., Goldthorpe, J. H. (1992): The Constant flux. Clarendon Press.
Oxford. 127 p.
33. Fairbanks, J.A., Welton, J.W., Davies, J., Rotha, K. (1983): Illustrated
soccer rules. Contemporary Books Chicago. 113. p.
34. Frankowszki, W. (1975): Etude psycho-physiologique des escrimeurs.
Cinesiologie. 56: 84-88. p.
35. Freitag, M. (1990): Concentration–intensity–speed. The psychological
component. Soccer Journal. 35(6): 53-54. p.
36. Goldthorpe, J. H. (1980): Social mobility and class structure in modern
Britain. Clarendon Press. Oxford. 132 p.
37. Goodlander, B. (2004): Ceremonial versus quick free kicks. Referee.
29(7): 63-66. p.
38. Győri, L., Hegyi, P. (2001): A labdarúgás játékszabályai. Oktatási
segédanyag. MLSZ. Budapest. 125 p
39. Győri, L., Hegyi, P. (2006): A labdarúgás játékszabályai. Oktatási
segédanyag. MLSZ. Budapest. 84 p.
40. Hall, E. T. (1964): The Silent Language. Greenwich. Conn. Fawcett Publ.
163 p.
91
41. Hanton, S., O'Brien, M., Mellalieu, S.D. (2003): Individual differences,
perceived control and competitive trait anxiety. Journal of Sport Behavior.
26(1): 39-55. p.
42. Harasztiné, Sárosi I. (2003): Az élsportolók figyelemzavarai. IV. Országos
Sporttudományi Kongresszus. Tanulmánykötet. 1: 116-120. p.
43. Harley, R.A., Tozer, K., Doust, J. (1999): An analysis of movement
patterns and physiological strain in relation to optimal positioning of
association football referees. Journal Sports Science. 17: 813. p.
44. Harris, P.E. (1976): Little book of soccer: everyone’s illustrated guide to
the laws of the game. Soccer for Americans Manhattan Beach. California.
45. p.
45. Heldman, D. (2004): A quide to player equipment. Referee. 29(1): 63-66.
p.
46. Hepp, F. (1952): A labdarúgás története. Magyar Testnevelési Egyetem.
Budapest. 28. p.
47. Hoeltke, V., Steuer, M., Schneider, U., Steinacker, T., Jakob, E. (2002):
Conditional performance-prerequisities of soccer referees and assistants of
the first and second Federal-league. Internationale Journal Sports
Medicine. 23: 2. p.
48. Horányi, Ö. (1978): Kommunikáció 2. Válogatott tanulmányok.
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 368 p.
49. Hornyák, L. (1994): A játékvezetőés a segéd-játékvezetők mérkőzés előtti
megbeszélése. Cedit KFT. Budapest. 32 p.
50. Hornyák, L. (1995): Partbírók iskolája. Feladatok – helyezkedés. Cedit
KFT. Budapest. 37 p.
51. Hornyák, L. (2002): A labdarúgás játékszabályai. Hot Five kiadó.
Budapest. 582 p.
52. Hornyák, L.(1994): A partbíró fontossága – a pontosság. Cedit KFT.
Budapest. 33 p.
53. http://www.fifa.com/en/history/history/0,1283,2,00.html
92
57. http://www.mlsz.hu/start.mlsz?menu=tortenelem
58. http://www.uefa.com/uefa/history/index.html
59. Huszár, T. (1981): Nem középiskolás fokon…. Magvető. Budapest. 141.
p., 147. p., 178. p.
60. Janousek, J. (1972): A társadalmi kommunikáció. Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó. Budapest. 216 p.
61. Johnston, L., Mc Naughton, L. (1994): The physiological requirements of
soccer refereeing. Australian Journal Science Medicine Sport. 26: 67-72.
p.
62. Juhász, F. (1967): A motiváció szerepe a nevelésben. ELTE. Pedagógiai
Közlemények. 13-19. p.
63. Junge, A., Dvorak, J., Roesch, D., Graf-Baumann, T., Chomiak, J.,
Peterson, L. (2000): Psychological and sport-specific characteristics of
football players. American Journal of Sports Medicine. 28(5): 22-28. p.
64. Kis, J. (1980a): A sportolói szerep pozitív befolyásolásának pedagógiai
problémái és lehetőségei. Testnevelés- és Sporttudomány. 2: 15-22. p.
65. Kis, J. (1980b): Pedagógiai-sportpedagógiai hatósugarak. I. rész.
Tanárképzés, testnevelés-sport. 1: 14-20. p.
66. Kis, J. (1981): Pedagógiai-sportpedagógiai hatósugarak. II. rész.
Testnevelési Főiskola Közleményei. 1: 28-30. p.
67. Kis, J. (1983): Töprengések a testnevelőtanárok és az edzők pedagógiai
szerepjellegzetességeinek leírásához. Testnevelési Főiskola Közleményei.
1: 11-24. p.
68. Kis, J., Gombocz, J. (1974): Testi nevelés-egészség-stressz.
Testneveléstudomány. 1-2: 163-177. p.
69. Klein, S. (2002): Vezetés- és szervezetpszichológia. Edge 2000 Kft.
Budapest. 509-534. p.
70. Knapp, M. L. (1972): Nonverbal Communication in Human Interaction.
Holt-Rinehardt-Winston. NewYork. 237 p.
93
71. Konter, E., Doganay, A. (2002): Analysis of psychological skills of soccer
players according to gender. Turkish Journal of Sports Medicine. 37(4):
131-138. p.
72. Krustrup, P., Bangsbo, J. (2001): Physiological demands of top-class
soccer refereeing in relation to physical capacity: effect of intense
intermittent exercise training. Journal Sports Science. 19: 881-891. p.
73. Krustrup, P., Mohr, M., Bangsbo, J. (2002): Activity profile and
physiological demands of top-class soccer assistant refereeing in relation
to training status. Journal Sports Science. 20: 861-871. p.
74. Lange, P. (1992): Das "Bochumer Modell": Ein Trainingsprogramm zur
Verbesserung der Aufmerksamkeit und Konzentration. (The "Bochum
model": a training program for improving attention and concentration.). In:
Kuhn, W. and Schmidt, W. (eds.): Analyse und Beobachtung in Training
und Wettkampf: Beitraege und Analysen zum Fussballsport IV. Sankt
Augustin, Academia Verlag. pp. 209-224.
75. Latinovits, Z. (1973): Ködszurkáló. Magvető. Budapest. 216 p.
76. Laws of the game and universal guide for referees. (1989): Federation
Internationale de Football Association. Zurich. 82 p.
77. Lazarus, R.S., Folkman, S. (1984): Stress, appraisal and coping. Springer.
New York. 117-180. p.
78. Luparini, M., Guidoni, G., Rossi, R., Cabras, P.L., Resina, A. (1991):
Anxiety levels and personality profiles in amateur soccer players.
Medicina dello sport. 44(3): 263-267. p.
79. Man, F., Stuchlikova, I., Kindlmann, P. (1995): Trait-state anxiety, worry,
emotionality, and self-confidence in top-level soccer players. Sport
Psychologist. 9(2): 212-224. p.
80. Marrero, R. G., Gutierrez, A. C. (2002): The soccer referee’s motivations.
Revista de Psicologia del Deporte. 11(1): 69-82. p.
81. Matousek, V. Ruzicka, T. (1968): Munkamotivációk. Munkapszichológia.
103-125. p.
82. McCaffery, G. (2001): Managing serious situations. Football referee. 10:
13-17. p.
94
83. Meersman, J. (2000): Communication with players. Referee. 25(8): 54-58.
p.
84. Mierke, K. V. (1957): Konzentrationsfahigkeit und
Konzentrationsschache. Huber Verl. Bern. 157 p.
85. Montágh, I. (1981): A pedagógus-személyiség. Köznevelés. 37: 8. p.
86. Montero, A. (1998): Concentration of attention: evaluation and training of
a youth soccer team. Lecturas: Educacion Fisica y Deportes, Revista
Digital. 3(12): 34-41. p.
87. Moran, A. (2003): Improving concentration skills in team-sport
performers: focusing techniques for soccer players. In Lidor, R. (ed.), The
psychology of team sports, Morgantown, W.Va., Fitness Information
Technolog. pp.161-189.
88. Nádori, L. (1991): Az edzés elmélete és módszertana. MTE. Budapest. 296
p.
89. Nadori, L. (1987): Stress regulation in soccer. In: Reilly, et al. (eds.),
Science and football: proceedings of the First World Congress of Science
and Football. Liverpool. 12-17th April. pp. 511-518.
90. Nagykáldi, Cs. (1967): Az igényszínvonal szerepe a sportteljesítmények
fokozásában. MTA konferencia. pp. 13.
91. Nagykáldi, Cs., Katona, L. (1980): A Pieron-teszt alkalmazási lehetőségei
sportolókon. TF Tudományos közlemények. 1: 157-171. p.
92. New physical fitness test for referees. (1994): FIFA News. 2: 11-13. p.
93. Nideffer, R. M., Bond, J. (1997): A Cross Cultural Examination of the
Concentration Skills of Elite Level Athletes. http://www.enhanced-
performance.com/nideffer/articles/ais2.html
94. Oláh, A. (1987): Az állapot-vonás személyiség kérdőív szorongás, düh és
kíváncsiság skáláinak tesztkönyve. Munkalélektani Koordináló Tanács:
Módszertani Sorozata. Munkaügyi Kutatóintézet. Budapest. 26. p.
95. Ommundsen, Y., Vaglum, P. (1991): Soccer competition anxiety and
enjoyment in young boy players. The influence of perceived competence
and significant others' emotional involvement. International Journal of
Sport Psychology. 22(1): 35-49. p.
95
96. Parasuraman, R. (1998): The attentive brain: issues and prospects. In
Parasuraman R. (ed.): The Attentive Brain MIT Press. 3-15. p.
97. Payne, E.K. (2004): Competitive anxiety and coping of female collegiate
soccer goalkeepers. (Microform Thesis or Dissertation). Kinesiology
Publications. University of Oregon Eugen. Mich.1 microfiche.
98. Pedagógiai Lexikon. (1979): IV. Kötet. Akadémiai kiadó. Budapest. 305. p.
99. Physical Fitness Register for International Referees. (1989): FIFA News.
7-9. p.
100. Pieron, H. (1931): L’attention. Journale Psychologie. 28: 9. p.
101. Pieron, H., Pichot, P., Faverge, J. M., Stoetzel, J. (1952): Methodologie
psychotechnique. Presses Universitaires de France. Paris. 89 p.
102. Pizzi, A., Castagna, C. (2002): Soccer referee: sports medical profile.
Medicina dello sport. 55(3): 219-226. p.
103. Popper, P. (1979): Színes pokol. Magvető. Budapest. 45 p.
104. Reilly, T. (1996): Motion analysis and physiological demands. In: Science
and Soccer. T. Reilly, ed. London: E & E N. Spon, pp. 65-81.
105. Reilly, T., Smith, D. (1986): Effects of work intensity on performance in a
psychological task during exercise. Ergonomics. 29: 601-606. p.
106. Ring, T. (2001): How’s your communication? Football Referee. 7: 17-19.
p.
107. Roberts, G. C. (1992): Motivation in Sport and Exercise: Conceptual
constrains and conceptual convergence. In: G. C. Roberts (Ed). Motivation
in Sort and Exercise. Champaign. Illinois. Human Kinetics. 19-27. p.
108. Rókusfalvy, P. (1969): Pályaválasztás, pályaválasztási érettség. Budapest.
169 p.
109. Rontoyannis, G.P., Stalikas, A., Sarros, G., Vlastaris, A. (1998): Medical,
morphological and functional aspects of Greek football referees. Journal
Sports Medicine Physical Fitness. 38: 208-214. p.
110. Rosenow, P. (2004): What to say to coaches and when: guidelines on your
communication with coaches. Referee. 29(7): 68-71. p.
111. Schwartz, C. P. (2002): Effective communication. Referee. 27(3): 54-56. p.
112. Selye, J.(1964): Életünk és a stressz. Akadémiai Kiadó. 388. p.
96
113. Sipos, K., Sipos, M. (1983): The development and validation of the
Hungarian form of the State-Trait Anxiety Inventory. In: C.D. Spielberger,
and R. Diaz-Guerrero (eds.): Cross-Cultural Anxiety. Series in Clinical &
Community Psychology: Stress & Anxiety. Washington, Hemisphere. 2:
27-39. p.
114. Spielberger, C.D., Jacobs, G., Crane, R., Russel, S., Westberry, L., Barker,
L., Johnson, E., Knight, J., Marks, E. (1980): Preliminary Manual for the
State-Trait Personal Inventory (STPI), Tampa, University of South Florida.
115. Suburu, N. (1972): A labdarúgás a világ szenvedélye. Sport. Budapest. 166
p.
116. Szecskő, T. (1971): Kommunikációs rendszer – köznapi kommunikáció.
Akadémiai Kiadó. Budapest. 126 p.
117. Szecskő, T. Szépe, GY. (1969): Nyelv és kommunikáció. MRT
Tömegkommunikáció Kutatóközpont. Budapest. 153 p.
118. Szende, T. (1976): A beszédfolyamat alaptényezői. Akadémiai Kiadó.
Budapest. 95 p.
119. Szilágyi, Gy. (1991): A labdarúgás játékszabályai. Dunainfó KFT.
Budapest. 168 p.
120. Szilágyi, Gy. (1992): A labdarúgás játékszabályai. Cedit KFT. Budapest.
123 p.
121. Szilágyi, Gy. (1993): A labdarúgás játékszabályai. Cedit. Budapest. 144 p.
122. Szilágyi, Gy. (1994): Szabályok és a játék alakulásának négy éve. Kispad.
3: 12-13. p.
123. Szilágyi, Gy., Ring, J. (1997): A labdarúgás játékszabályai. Tipograpic
KFT. MLSZ. Budapest. 126 p.
124. Szilágyi, Gy., Ring, J. (1998): Magyarázatok a labdarúgás
játékszabályaihoz. Tipograpic KFT. MLSZ. Budapest. 105 p.
125. Tabák, E. (1954): Játékvezetők könyve. Sport Lap- és Könyvkiadó.
Budapest. 261 p.
126. Tabák, E. (1991): A játékvezetés színvonala a mai modern labdarúgásban.
Sportvezető. 26(7): 22-23. p.
97
127. Taylor, A.H., Daniel, J.V., Leith, L., Burke, R.J. (1990): Perceived stress,
psychological burnout and paths to turnover intentions among sport
officials. Journal of Applied Sport Psychology. 2(1): 84-97. p.
128. Taylor, J. (1989): Coaching - psychology: concentration. Soccer journal.
34(3): 57-59. p.
129. Ternovszky, F. (2000): Nemzetközi vezetési és szervezési ismeretek.
Szókratész Külgazdasági Akadémia. Budapest. 60-63. p.
130. Ternovszky, F. (2003): Nemzetközi menedzsment európai szemmel.
Szókratész Külgazdasági Akadémia. Budapest. 100-103. p.
131. Test yourself. (2004a): 2002 soccer officials quiz. Referee. 27(7): 61-74. p.
132. Test yourself. (2004b): 2003 soccer officials quiz. Referee. 28(12): 48-81.
p.
133. Test yourself. (2004c): 2004 soccer officials quiz. Referee. 29(7): 62-81. p.
134. Treimann, A. (1972): Az emberi figyelem. (Új távlatok a pszichológiában)
Gondolat. Budapest. 119-147. p.
135. Vautrot, M. (2000): Speaking body language. FIFA Magazine. 59: 29. p.
136. Vidnyánszky, Z. (2003): A vizuális figyelem. In: Pléh, Cs., Kovács, Gy.,
Gulyás, B. (2003). Kognitív Idegtudomány. Osiris. Budapest. 220. p.
137. Walter, J. (2003): Assistants: speak up when you must. Referee. 28(9): 35-
36. p.
138. Weston, M., Brewer, J. (2002): A study of the physiological demands of
soccer refereeing. Journal Sports Science. 1: 59-60. p.
139. Wiggins, M.S. (1998): Anxiety intensity and direction: preperformance
temporal patterns and expectations in athletes. Journal of Applied Sport
Psychology. 10(2): 201-211. p.
140. Wiggins, M.S., Brustad, R.J. (1996): Perception of anxiety and
expectations of performance. Perceptual and Motor Skills. 83(3): 1071-
1074. p.
141. Williams, A. M., Lee, D., Reilly, T. (1996): A quantitative analysis of
matches played in the 1991-92 and 1997-98 seasons. London: The
Football Association. London: E & E N. Spon, pp. 75-91.
98
142. Zalka, A. (1978): A labdarúgó játék fejlődésének irányai. Magyar
Testnevelési Egyetem. Budapest. 16 p.
143. Zsigmond, Cs. (1998): Viselkedéskultúra. EKTF Líceum Kiadó. Eger. 240
p.
99
SAJÁT KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE
1. Bartha, Cs. (2003): A fejelés technikájának hatékonyságvizsgálata a

labdarúgásban. Módszertani Lapok, Testnevelés. 10(3): 27-31. p.
2. Bartha, Cs. Hamar, P. (2003): Testnevelés szakos végzős női hallgatók
véleménye az iskolai labdarúgás tanításáról, tanulásáról. Tanulmánykötet I. IV.
Országos Sporttudományi Kongresszus. 250-254. p.
3. Bartha, Cs. Rigler, E. (2003): Labdarúgók rúgáspontossága és rúgásbiztonsága
távolságbecslésük alapján. Tanulmánykötet II. IV. Országos Sporttudományi
Kongresszus. 244-248. p.
4. Bartha, Cs. (2004): A korszerű labdarúgás edzésmódszertana, avagy új
kihívások a mai modern labdarúgásban. Futball Tréner. 1: 6-8. p.
5. Bartha, Cs. Hornyák, L. (2004): A labdarúgó játékvezetés fejlődéstörténete I.
Futball Tréner. 2: 9-13. p.
6. Bartha, Cs. Hornyák, L. (2004): A labdarúgó játékvezetés fejlődéstörténete II.
7. Bartha, Cs. Rigler, E. Berkes, P. (2004): Rúgáspontosság és távolságbecslés
vizsgálata labdarúgóknál. Magyar Edző. 1: 18-21. p.
8. Bartha, Cs. Hamar, P. (2004): Az iskolai labdarúgás megítélése testnevelés
szakos női hallgatók szemszögéből. Iskolai testnevelés és sport. 23: 16-19. p.
9. Bartha, Cs. Rigler, E. Berkes, P. (2004): Investigation on shooting accuracy and
distance guessing with soccer players. Hungarian Review of Sport Science. 4:
16-18. p.
10. Berkes, P. Bartha, Cs. (2004): A kultúra és testkultúra értelmezési
dimenzióinak tudományági perspektívái. Új Pedagógiai Szemle. 10: 51-58. p.
11. Bartha, Cs. Puhl, S. Hamar, P. (2005): Labdarúgó játékvezetők kondicionális
képességeinek összehasonlító vizsgálata. Kalokagathia. 4: 79-86. p.
12. Bartha, Cs. Puhl, S. Hamar, P. (2005): Magyar labdarúgó játékvezetők elméleti
felkészültségének vizsgálata. Sporttudományi Szemle. 1: 12-14. p.
13. Bartha, Cs. Tóth, J. (2005): A labdarúgó edzőszemélyisége. Futball Tréner. 1:
18-21. p.
14. Bartha, Cs. Tóth, J. (2005): Labdarúgó játékvezetők speciális bemelegítése.
100
15. Bartha, Cs. Puhl, S. Hamar, P. (2005): Comparison of European soccer
referres’ conditional abilities. The 10th Annual Congress of the EUROPEAN
COLLEGE OF SPORT SCIENCE. CD.
16. Hamar, P. Leibinger, É. Bartha, Cs. Soós, I. (2005): Investigation on content of
Hungarian school physical education in european comparison. The 10th Annual
Congress of the EUROPEAN COLLEGE OF SPORT SCIENCE. CD.
17. Bartha, Cs. Petridis, L. Puhl, S. Hamar, P. Castagna, C. (2006): Fitness test
results of Hungarian and international level soccer referees and assistants.
Journal of Strength and Conditioning Research. (in press) IF: 1.0.
18. Bartha, Cs. (2006): Európai labdarúgó játékvezetők konfliktuskezelő
képességének vizsgálata. Tanulmánykötet. I. Országos Labdarúgó Konferencia.
(in press)
19. Bartha, Cs. Puhl, S. Hamar, P. (2006): Labdarúgó játékvezetők
figyelemvizsgálata Pieron teszttel. Tanulmánykötet. V. Országos
Sporttudományi Kongresszus. (in press)
20. Bartha, Cs. Majoross, K. Puhl, S. Hamar, P. (2006): Labdarúgó játékvezetők és
játékvezető asszisztensek konfliktuskezelő képességeinek összehasonlító
vizsgálata. Alkalmazott Pszichológia. 1: 90-100. p.
21. Bartha, Cs. Puhl, S. Hamar, P. (2006): Magyar élvonalbeli labdarúgó
játékvezetők szakmai teljesítményének vizsgálata. Magyar Edző. 1: 16-19. p.
22. Bartha, Cs. Puhl, S. Hamar, P. (2006): Labdarúgó játékvezetők és játékvezető
asszisztensek alkati szorongásának vizsgálata. Sporttudományi Szemle. (in press)
23. Bartha, Cs. Hamar, P. Puhl, S. Szomoru, E. (2006): Analiza atentiei principali
si secunzi de fotbal cu ajutorul testului Pieron. Olimpia. (in press)
24. Bartha, Cs. Petridis, L. Puhl, S. Hamar, P. (2006): Fitness test performance in
female soccer referees of different competitive levels: a field study. Journal of
Coimbra Network on Excercise Sciences. (in press)
101
KÖSZÖNETNYILVÁNITÁS
Mindenekelőtt köszönettel tartozom Bartha Lászlónak és Bartha Lászlónénak,

szüleimnek, hogy mind a főiskolai, mind az egyetemi, mind pedig a Ph.D.
iskolaéveim alatt erőn felül segítették, támogatták iskolai tanulmányaimat.
Köszönöm Bartha Veronikának, testvéremnek, a kutatási eredményeim statisztikai
analízisében nyújtott nagymértékű segítségét. Köszönettel tartozom Szalontai
Virágnak, menyasszonyomnak, az irántam tanúsított nagyfokú türelméért és
megértéséért.
Köszönettel tartozom Dr. Hamar Pálnak, témavezetőmnek, aki doktori

tanulmányaim irányításával és folyamatos támogatásával biztosította kutatói
tevékenységem, fejlődésem feltételeit. Külön köszönöm azt is, hogy nem csak a
szakmai munkában, hanem a társadalmi életben is igazi pedagógusként (barátként)
mutatta a mindenkori helyes utat.
Köszönöm konzulensemnek, Puhl Sándornak, hogy szakmai kompetenciájával
minőségében járult hozzá a disszertációm elkészüléséhez, s köszönöm mind a
hazai, mind a nemzetközi felméréseim lebonyolításában, szervezésében nyújtott
segítségét.
Továbbá köszönetemet fejezem ki Tóth Vencelnek, Győri Lászlónak, Selmeczi

Józsefnek, Balpataki Ferencnek és Kovács II Lászlónak, akik játékvezetői
pályafutásomat nagymértékben segítik. Prof. Dr. Földesiné Szabó Gyöngyinek,
Prof. Dr. Rigler Endrének és Dr. Petridis Leonidasnak, akik a tudományos
gondolkodással, a tudományhoz szükséges kritikai szemlélettel megismertetettek.
Dubecz Józsefnek, aki a tanulmányaim befejezése után munkát biztosított a
Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának (TF) Rekreáció
Tanszékén.
Hálámat szeretném kifejezni a Tudományos Csoport munkatársának, Varga

Istvánnénak, Icukának, önzetlen segítségéért, a mindenkori pontos tájékoztatásáért
és kedves hozzáállásáért.
102
Köszönettel tartozom Toldy Annának és Huszár Ágnesnek is az idegen nyelvű
cikkeim lektorálásáért, a mindenkori gyors és precíz munkájukért.
Végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozom az UEFA, az MLSZ, illetve a

megyei labdarúgó szövetségek minden vezetőjének, munkatársának,
játékvezetőjének, hogy a vizsgálataim elvégzését támogatták, ezzel segítve
disszertációm elkészültét.
103
A JÁTÉKVEZETŐSZAKMAI TELJESÍTMÉNYE ÉS
SZEREPVÁLLALÁSA A MAI LABDARÚGÁSBAN
FÜGGELÉK
(táblázatok, ábrák)
104
TÁBLÁZATOK
1.1 táblázat: Kondicionális képességek vizsgálatában résztvevőférfi játékvezetők alapadatai

FÉRFI JÁTÉKVEZETŐK
FIFA Országos Utánpótlás NB III. Megye I. Megye II. Megye III.
N 168 63 20 201 527 458 596
Átlagéletkor (év) 35,6 32,1 27,8 32,4 34,8 35,6 34,7
Játékvezetői évek 16,5 10,7 7,6 9,1 9,1 8,3 8,1
száma (átlag)
Lakóhely (%) N: 14 F: 5 F: 10 F: 12 F: 19 F: 24 F: 21
V: 38 N: 4 N: 10 N: 7 N: 9 N: 8 N: 10
M: 38 V: 43 V: 40 V: 42 V: 44 V: 43 V: 44
Főv: 10 M: 33 M: 25 M: 18 M: 22 M: 18 M: 18
Főv: 15 Fő v: 15 Főv: 21 Fő v: 6 Főv: 7 Fő v: 7
Foglalkozás (%) V: 28 V: 7 É: 15 V: 2 V: 1 É: 4 É: 4
É: 42 É: 19 Szell: 20 É: 13 É: 7 Szell: 36 Szell: 41
I: 19 Szell: 31 I: 45 Szell: 43 Szell: 36 I: 8 I: 6
Szakm: 11 I: 18 Szakm: 20 I: 14 I: 6 Szakm: 42 Szakm: 36
Szakm: 23 Szakm: 20 Szakm: 45 Segédm: 10 Segédm: 13
Segédm: 2 Segédm: 8 Segédm: 5
Iskolai végzettség Sz: 6 Sz: 11 Sz: 30 Sz: 16 B: 1 B: 1 B: 1
(%) G: 20 G: 38 G: 25 G: 35 Á: 2 Á: 4 Á: 12
T: 9 T: 19 T: 25 T: 11 Sz: 25 Sz: 31 Sz: 28
E: 65 E: 32 E: 20 E: 38 G: 42 G: 33 G: 34
T: 12 T: 16 T: 14
E: 18 E: 15 E: 11
Sportszakmai Van: 53 Van: 19 Van: 15 Van: 16 Van: 14 Van: 13 Van: 14
végzettség (%) Nincs: 47 Nincs: 81 Nincs: 85 Nincs: 84 Nincs: 86 Nincs: 87 Nincs: 86
Nyelvismeret (%) A: 13 N: 44 N: 10 N: 57 N: 69 N: 66 N: 66
K: 6 A: 24 A: 45 A: 16 A: 14 A: 16 A: 16
F: 6 K: 14 K: 15 K: 9 K: 6 K: 8 K: 6
A+K: 17 A+A: 2 A+A: 10 A+A: 4 F: 1 A+A: 2 F: 1
A+F: 33 A+K: 5 A+K: 10 A+K: 6 A+A: 3 A+K: 3 A+A: 4
K+K: 6 K+K: 7 K+K: 5 A+F: 2 A+K: 2 K+K: 3 A+K: 4
K+F: 6 K+F: 2 K+F: 5 K+K: 2 A+F: 1 K+F: 2 K+K: 1
A+K+F: 13 A+K+F: 2 K+F: 4 K+K: 2 K+F: 2
K+F: 2
Családi állapot N: 16 N: 47 N: 80 N: 44 N: 37 N: 39 N: 44
(%) H: 67 H: 42 H: 20 H: 48 H: 54 H: 52 H: 50
E: 17 E: 11 E: 8 E: 9 E: 8 E: 5
Ö: 1 Ö: 1
Gyermekek 0 fő: 22 0 fő
: 53 0 fő
: 80 0 fő: 54 0 fő: 41 0 fő: 43 0 fő: 50
száma (fő
/%) 1 fő: 23 1 fő
: 28 1 fő
: 15 1 fő: 23 1 fő: 16 1 fő: 17 1 fő: 14
2 fő: 27 2 fő
: 19 2 fő:5 2 fő: 16 2 fő: 33 2 fő: 29 2 fő: 28
3 fő: 22 3 fő:6 3 fő:8 3 fő:9 3 fő:6
4 fő: 6 4 fő :1 4 fő :2 4 fő :2 4 fő:2
Jelmagyarázat:
Lakóhelye: F=falu; N=Nagyközség; V=Város; M=Megyeszékhely; Főv=Fő város;
Foglalkozása : V=vezető ; É=értelmiségi; Szell=szellemi (rutin, egyéb); I=iparos, kereskedő
, vállalkozó;
Szakm=szakmunkás; Segédm=segédmunkás;
Iskolai végzettsége: B=befejezetlen általános iskola; Á=általános iskola; Sz=Szakközépiskola;
G=Gimnázium; T=Technikum; E= Főiskola, Egyetem;
Nyelvismeret: N=nem ismer idegen nyelvet; A=alapfok; K=középfok; F=felső fok;
A+A=alapfok+alapfok; A+K=alapfok+középfok; A+F=alapfok+felső fok; K+K=középfok+középfok;
K+F=középfok+felső fok; A+K+F=alapfok+középfok+felső fok;
Családi állapota: N=nő tlen; H=házas; E=elvált; Ö=özvegy;
105
1.2 táblázat
Kondicionális képességek vizsgálatában résztvevőnői játékvezetők alapadatai
NŐI JÁTÉKVEZETŐK
FIFA Országos Megyei
N 19 20 56
Átlagéletkor (év) 34,4 25,1 22,1
Játékvezetői évek 6,5 5,3 2,3
száma (átlag)
Lakóhely (%) N: 11 N: 14 F: 24
V: 47 V: 42 N: 7
M: 26 M: 22 V: 37
Főv: 16 Főv: 22 M: 17
Fő v: 15
Foglalkozás (%) V: 11 V: 7 É: 9
É: 32 É: 21 Szell: 67
Szell: 52 Szell: 51 I: 9
I: 5 I: 7 Szakm: 13
Szakm: 14 Segédm: 2
Iskolai végzettség Sz: 11 Sz: 7 Á: 29

(%) G: 42 G: 50 Sz: 7
T: 5 E: 43 G: 38
E: 42 T: 11
E: 15
Sportszakmai Van: 53 Van: 14 Van: 11
végzettség (%) Nincs: 47 Nincs: 86 Nincs: 89
Nyelvismeret (%) A: 11 N: 29 N: 43
K: 21 A: 21 A: 14
F: 21 K: 21 K: 12
A+K: 20 A+A: 8 A+A: 13
A+F: 5 A+K: 7 A+K: 7
K+K: 11 K+F: 7 K+K: 4
K+K+F: 11 A+K+F: 7 K+F: 7
Családi állapot Haj: 53 Haj: 79 Haj: 85
(%) H: 37 H: 14 H: 13
E: 10 E: 7 E: 2
Gyermekek 0 fő: 63 0 fő: 86 0 fő: 85
száma (fő
/%) 1 fő: 26 1 fő :7 1 fő: 13
3 fő: 11 2 fő :7 2 fő: 2
Jelmagyarázat:
Foglalkozása: V=vezető ; É=értelmiségi; Szell=szellemi (rutin, egyéb); I=iparos, kereskedő
, vállalkozó;
Iskolai végzettsége: Á=általános iskola; Sz=Szakközépiskola; G=Gimnázium; T=Technikum; E=
Főiskola, Egyetem;
K+F=középfok+felső fok; A+K+F=alapfok+középfok+felső fok; K+K+F=középfok+középfok+felső fok;
Családi állapota: Haj.=hajadon; H=házas; E=elvált;
106
1.3 táblázat
Kondicionális képességek vizsgálatában résztvevőférfi játékvezető
asszisztensek alapadatai
FÉRFI JÁTÉKVEZETŐASSZISZTENSEK
FIFA Országos Utánpótlás Megyei
N 196 50 20 209
Átlagéletkor (év) 37,1 32,8 27,8 32,3
Játékvezetői évek 13,1 11,1 7,1 7,4
száma (átlag)
Lakóhely (%) F: 10 F: 3 F: 10 F: 17
N: 20 N: 5 N: 10 N: 5
V: 50 V: 39 V: 40 V: 47
Főv: 20 M: 28 M: 25 M: 24
Fő v: 25 Fő v: 15 Fő v: 7
Foglalkozás (%) V: 30 V: 5 É: 15 V: 1
Szell: 30 É: 20 Szell: 25 É: 7
Szakm: 40 Szell: 25 I: 40 Szell: 39
I: 20 Szakm: 20 I: 7
Szakm: 20 Szakm: 36
Segédm: 10 Segédm: 10
Iskolai végzettsé g Sz: 10 Sz: 13 Sz: 25 B: 1
(%) G: 30 G: 40 G: 30 Á: 7
T: 40 T: 5 T: 25 Sz: 22
E: 20 E: 42 E: 20 G: 38
T: 14
E: 18
Sportszakmai Van: 30 Van: 18 Van: 10 Van: 6
végzettség (%) Nincs: 70 Nincs: 82 Nincs: 90 Nincs: 94
Nyelvismeret (%) A: 10 N: 39 N: 10 N: 55
K: 60 A: 38 A: 50 A: 19
F: 10 K: 10 K: 15 K: 10
A+A: 10 A+A: 5 A+A: 10 A+A: 5
K+F: 10 A+F: 5 A+K: 10 A+K: 5
K+K: 3 K+K: 5 A+F: 1
K+K: 5
Családi állapot N: 10 N: 28 N: 75 N: 50
(%) H: 90 H: 52 H: 25 H: 42
E: 15 E: 8
Ö: 5
Gyermekek 0 fő
: 20 0 fő: 45 0 fő: 75 0 fő
: 54
száma (fő
/%) 1 fő
: 10 1 fő: 30 1 fő: 20 1 fő
: 17
2 fő
: 60 2 fő: 20 2 fő:5 2 fő
: 23
3 fő
: 10 3 fő:3 3 fő:6
4 fő:2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
K+F=középfok+felső fok;
Családi állapota: N=nő tlen; H=házas; E=elvált; Ö=özvegy
107
2.1 táblázat
Játékszabály-ismeret vizsgálatában résztvevőférfi játékvezetők alapadatai
N 56 59 20 116 273 306 443
Átlagéletkor (év) 33,7 32,1 27,8 32,9 34,4 35,2 34,9
száma (átlag)
V: 38 N: 4 N: 10 N: 10 N: 10 N: 11 N: 8
M: 34 V: 42 V: 40 V: 40 V: 46 V: 42 V: 46
Főv: 16 M: 33 M: 25 M: 17 M: 20 M: 13 M: 16
Foglalkozás (%) V: 31 V: 9 É: 15 V: 4 É: 6 É: 5 É: 4
É: 41 É: 19 Szell: 20 É: 16 Szell: 34 Szell: 30 Szell: 38
I: 18 Szell: 29 I: 45 Szell: 41 I: 8 I: 11 I: 9
Szakm: 10 I: 18 Szakm: 20 I: 13 Szakm: 43 Szakm: 42 Szakm: 34
Szakm: 23 Szakm: 19 Segédm: 9 Segédm: 12 Segédm: 15
Iskolai végzettség Sz: 12 Sz: 11 Sz: 30 Sz: 18 B: 1 Á: 5 B: 3
(%) G: 21 G: 38 G: 25 G: 34 Á: 2 Sz: 37 Á: 10
T: 9 T: 19 T: 25 T: 11 Sz: 31 G: 31 Sz: 33
E: 58 E: 32 E: 20 E: 37 G: 37 T: 19 G: 29
T: 15 E: 8 T: 16
E: 14 E: 9
K: 6 A: 24 A: 45 A: 16 A: 14 A: 14 A: 19
F: 6 K: 14 K: 15 K: 9 K: 6 K: 8 K: 6
A+K: 23 A+A: 2 A+A: 10 A+A: 4 F: 1 A+A: 2 A+A: 3
A+F: 33 A+K: 5 A+K: 10 A+K: 4 A+A: 3 A+K: 1 A+K: 2
K+K: 6 K+K: 7 K+K: 5 A+F: 2 A+K: 2 K+K: 1
A+K+F: 13 K+F: 2 K+F: 5 K+F: 4 K+K: 2
A+K+F: 2
(%) H: 67 H: 42 H: 20 H: 52 H: 59 H: 54 H: 52
E: 10 E: 11 E: 8 E: 10 E: 4 E: 6
Ö: 1 Ö: 1
: 53 0 fő
: 80 0 fő: 50 0 fő: 43 0 fő: 41 0 fő: 50
száma (fő
/%) 1 fő: 19 1 fő
: 28 1 fő
: 15 1 fő: 25 1 fő: 18 1 fő: 15 1 fő: 14
2 fő: 27 2 fő
: 19 2 fő:5 2 fő: 18 2 fő: 29 2 fő: 31 2 fő: 28
3 fő: 21 3 fő:7 3 fő:8 3 fő:9 3 fő:6
4 fő: 7 4 fő :2 4 fő :4 4 fő:2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
108
2.2 táblázat
Játékszabály-ismeret vizsgálatában résztvevőnői játékvezetők alapadatai
N 18 21 33
száma (átlag)
Lakóhely (%) N: 11 N: 14 F: 21
V: 47 V: 42 N: 9
M: 26 M: 22 V: 41
Főv: 16 Főv: 22 M: 12
Fő v: 17
É: 32 É: 21 Szell: 61
I: 5 I: 7 Szakm: 18

(%) G: 42 G: 50 Sz: 12
T: 5 E: 43 G: 41
E: 42 T: 3
E: 15
K: 21 A: 21 A: 20
F: 21 K: 21 K: 12
A+K: 20 A+A: 8 A+A: 13
A+F: 5 A+K: 7 K+K: 12
K+K: 11 K+F: 7
K+K+F: 11 A+K+F: 7
(%) H: 37 H: 14 H: 18
E: 10 E: 7 E: 2
száma (fő
/%) 1 fő: 26 1 fő :7 1 fő: 18
3 fő: 11 2 fő :7 2 fő: 2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
Főiskola, Egyetem;
Családi állapota: Haj=hajadon; H=házas; E=elvált;
109
2.3 táblázat
Játékszabály-ismeret vizsgálatában résztvevőférfi játékvezetőasszisztensek
alapadatai
N 65 53 20 71
Átlagéletkor (év) 35,1 32,8 27,8 32,1
száma (átlag)
Lakóhely (%) F: 7 F: 3 F: 10 F: 21
N: 14 N: 5 N: 10 N: 7
V: 53 V: 39 V: 40 V: 39
Fő v: 26 M: 28 M: 25 M: 27
Fő v: 25 Fő v: 15 Fő v: 6
Foglalkozás (%) V: 27 V: 5 É: 15 É: 7
Szell: 32 É: 20 Szell: 25 Szell: 33
Szakm: 41 Szell: 25 I: 40 I: 7
I: 20 Szakm: 20 Szakm: 41
Segédm: 10
Iskolai végzettség Sz: 8 Sz: 13 Sz: 25 B: 1
(%) G: 32 G: 40 G: 30 Á: 7
T: 44 T: 5 T: 25 Sz: 27
E: 16 E: 42 E: 20 G: 33
T: 20
E: 12
K: 64 A: 38 A: 50 A: 19
F: 5 K: 10 K: 15 K: 5
A+A: 10 A+A: 5 A+A: 10 A+A: 5
K+F: 10 A+F: 5 A+K: 10 A+K: 3
K+K: 3 K+K: 5 K+K: 3
(%) H: 81 H: 52 H: 25 H: 38
E: 15 E: 9
Ö: 5
Gyermekek 0 fő
: 21 0 fő: 45 0 fő: 75 0 fő
: 54
száma (fő
/%) 1 fő
: 14 1 fő: 30 1 fő: 20 1 fő
: 21
2 fő
: 56 2 fő: 20 2 fő:5 2 fő
: 19
3 fő:9 3 fő:3 3 fő:6
4 fő:2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
110
3.1 táblázat
Figyelem-, illetve koncentráció képesség vizsgálatában résztvevőférfi
játékvezetők alapadatai
N 55 60 20 70 175 140 205
Átlagéletkor (év) 33,7 32,1 27,8 31,9 32,7 33,4 34,1
száma (átlag)
V: 38 N: 4 N: 10 N: 9 N: 11 N: 12 N: 11
M: 34 V: 43 V: 40 V: 44 V: 46 V: 44 V: 41
Főv: 16 M: 33 M: 25 M: 15 M: 16 M: 8 M: 18
Iskolai végzettség Sz: 12 Sz: 11 Sz: 30 Sz: 21 Á: 2 Á: 5 B: 3
(%) G: 21 G: 38 G: 25 G: 32 Sz: 31 Sz: 41 Á: 10
T: 9 T: 19 T: 25 T: 24 G: 38 G: 28 Sz: 39
E: 58 E: 32 E: 20 E: 23 T: 17 T: 20 G: 23
E: 12 E: 6 T: 18
E: 7
K: 6 A: 24 A: 45 A: 18 A: 17 A: 11 A: 21
F: 6 K: 14 K: 15 K: 9 K: 6 K: 10 K: 6
A+K: 23 A+A: 2 A+A: 10 A+A: 4 A+A: 3 A+A: 2 A+A: 3
A+F: 33 A+K: 5 A+K: 10 A+K: 6 A+K: 1 A+K: 1
K+K: 6 K+K: 7 K+K: 5 K+F: 4 K+K: 2
A+K+F: 13 K+F: 2 K+F: 5 K+F: 1
A+K+F: 2
(%) H: 67 H: 42 H: 20 H: 41 H: 59 H: 58 H: 48
E: 10 E: 11 E: 11 E: 11 E: 5 E: 6
Ö: 1
: 53 0 fő
: 80 0 fő: 49 0 fő
: 26 0 fő
: 35 0 fő: 43
száma (fő
/%) 1 fő: 19 1 fő
: 28 1 fő
: 15 1 fő: 26 1 fő
: 28 1 fő
: 19 1 fő: 19
2 fő: 27 2 fő
: 19 2 fő:5 2 fő: 19 2 fő
: 36 2 fő
: 34 2 fő: 33
3 fő: 21 3 fő:6 3 fő
: 10 3 fő
: 12 3 fő:5
4 fő: 7
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
111
3.2 táblázat
Figyelem-, illetve koncentráció képesség vizsgálatában résztvevőnői
játékvezetők alapadatai
N 15 20 50
száma (átlag)
Lakóhely (%) N: 8 N: 14 F: 24
V: 45 V: 42 N: 7
M: 29 M: 22 V: 37
Főv: 18 Főv: 22 M: 17
Fő v: 15
É: 34 É: 21 Szell: 67
I: 5 I: 7 Szakm: 13

(%) G: 44 G: 50 Sz: 7
T: 4 E: 43 G: 38
E: 40 T: 11
E: 15
K: 23 A: 21 A: 14
F: 19 K: 21 K: 12
A+K: 18 A+A: 8 A+A: 13
A+F: 8 A+K: 7 A+K: 7
K+K: 12 K+F: 7 K+K: 4
K+K+F: 7 A+K+F: 7 K+F: 7
(%) H: 39 H: 14 H: 13
E: 11 E: 7 E: 2
száma (fő
/%) 1 fő: 30 1 fő :7 1 fő: 13
3 fő :7 2 fő :7 2 fő: 2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
Főiskola, Egyetem;
112
3.3 táblázat
Figyelem-, illetve koncentráció képesség vizsgálatában résztvevőférfi
játékvezetőasszisztensek alapadatai
N 65 50 18 70
Átlagéletkor (év) 35,1 32,8 27,8 32,1
száma (átlag)
Lakóhely (%) F: 7 F: 3 F: 10 F: 21
N: 14 N: 5 N: 10 N: 7
V: 53 V: 39 V: 40 V: 39
Fő v: 26 M: 28 M: 25 M: 27
Fő v: 25 Fő v: 15 Fő v: 6
Segédm: 10
(%) G: 32 G: 40 G: 30 Á: 7
T: 44 T: 5 T: 25 Sz: 27
E: 16 E: 42 E: 20 G: 33
T: 20
E: 12
K: 64 A: 38 A: 50 A: 19
F: 5 K: 10 K: 15 K: 5
A+A: 10 A+A: 5 A+A: 10 A+A: 5
K+F: 10 A+F: 5 A+K: 10 A+K: 3
K+K: 3 K+K: 5 K+K: 3
(%) H: 81 H: 52 H: 25 H: 38
E: 15 E: 9
Ö: 5
Gyermekek 0 fő
: 21 0 fő: 45 0 fő: 75 0 fő
: 54
száma (fő
/%) 1 fő
: 14 1 fő: 30 1 fő: 20 1 fő
: 21
2 fő
: 56 2 fő: 20 2 fő:5 2 fő
: 19
3 fő:9 3 fő:3 3 fő:6
4 fő:2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
113
4.1 táblázat
Konfliktuskezelőképesség vizsgálatában résztvevőférfi játékvezetők alapadatai
N 47 63 20 176 459 399 554
Átlagéletkor (év) 34,9 32,1 27,8 32,4 34,6 35,3 34,4
száma (átlag)
V: 36 N: 4 N: 10 N: 7 N: 9 N: 11 N: 10
M: 30 V: 43 V: 40 V: 42 V: 41 V: 43 V: 42
Főv: 18 M: 33 M: 25 M: 18 M: 19 M: 16 M: 17
(%) G: 17 G: 38 G: 25 G: 35 Á: 2 Á: 4 Á: 12
T: 13 T: 19 T: 25 T: 11 Sz: 25 Sz: 31 Sz: 28
E: 59 E: 32 E: 20 E: 38 G: 42 G: 33 G: 34
T: 12 T: 16 T: 14
E: 18 E: 15 E: 11
K: 6 A: 24 A: 45 A: 16 A: 14 A: 16 A: 16
F: 6 K: 14 K: 15 K: 9 K: 6 K: 8 K: 6
A+K: 23 A+A: 2 A+A: 10 A+A: 4 F: 1 A+A: 2 F: 1
A+F: 33 A+K: 5 A+K: 10 A+K: 6 A+A: 3 A+K: 3 A+A: 4
K+K: 6 K+K: 7 K+K: 5 A+F: 2 A+K: 2 K+K: 3 A+K: 4
A+K+F: 13 K+F: 2 K+F: 5 K+K: 2 A+F: 1 K+F: 2 K+K: 1
A+K+F: 2 K+F: 4 K+K: 2 K+F: 2
K+F: 2
(%) H: 60 H: 42 H: 20 H: 48 H: 54 H: 52 H: 50
E: 17 E: 11 E: 8 E: 9 E: 8 E: 5
Ö: 1 Ö: 1
: 53 0 fő
: 80 0 fő: 54 0 fő: 41 0 fő: 43 0 fő: 50
száma (fő
/%) 1 fő: 15 1 fő
: 28 1 fő
: 15 1 fő: 23 1 fő: 16 1 fő: 17 1 fő: 14
2 fő: 35 2 fő
: 19 2 fő:5 2 fő: 16 2 fő: 33 2 fő: 29 2 fő: 28
3 fő: 21 3 fő:6 3 fő:8 3 fő:9 3 fő:6
4 fő: 7 4 fő :1 4 fő :2 4 fő :2 4 fő:2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
114
4.2 táblázat
Konfliktuskezelőképesség vizsgálatában résztvevőnői játékvezetők alapadatai
N 14 20 52
száma (átlag)
Lakóhely (%) N: 8 N: 14 F: 24
V: 45 V: 42 N: 7
M: 29 M: 22 V: 37
Főv: 18 Főv: 22 M: 17
Fő v: 15
É: 34 É: 21 Szell: 67
I: 5 I: 7 Szakm: 13

(%) G: 44 G: 50 Sz: 7
T: 4 E: 43 G: 38
E: 40 T: 11
E: 15
K: 23 A: 21 A: 14
F: 19 K: 21 K: 12
A+K: 18 A+A: 8 A+A: 13
A+F: 8 A+K: 7 A+K: 7
K+K: 12 K+F: 7 K+K: 4
K+K+F: 7 A+K+F: 7 K+F: 7
(%) H: 39 H: 14 H: 13
E: 11 E: 7 E: 2
száma (fő
/%) 1 fő: 30 1 fő :7 1 fő: 13
3 fő :7 2 fő :7 2 fő: 2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
Főiskola, Egyetem;
115
4.3 táblázat
Konfliktuskezelőképesség vizsgálatában résztvevőférfi játékvezetőasszisztensek
alapadatai
N 43 50 20 181
Átlagéletkor (év) 34,7 32,8 27,8 32,3
száma (átlag)
Lakóhely (%) F: 9 F: 3 F: 10 F: 17
N: 12 N: 5 N: 10 N: 5
V: 51 V: 39 V: 40 V: 47
Fő v: 28 M: 28 M: 25 M: 24
Fő v: 25 Fő v: 15 Fő v: 7
I: 20 Szakm: 20 I: 7
Szakm: 20 Szakm: 36
(%) G: 35 G: 40 G: 30 Á: 7
T: 37 T: 5 T: 25 Sz: 22
E: 19 E: 42 E: 20 G: 38
T: 14
E: 18
K: 68 A: 38 A: 50 A: 19
F: 5 K: 10 K: 15 K: 10
A+A: 10 A+A: 5 A+A: 10 A+A: 5
K+F: 8 A+F: 5 A+K: 10 A+K: 5
K+K: 3 K+K: 5 A+F: 1
K+K: 5
(%) H: 83 H: 52 H: 25 H: 42
E: 15 E: 8
Ö: 5
Gyermekek 0 fő
: 15 0 fő: 45 0 fő: 75 0 fő
: 54
száma (fő
/%) 1 fő
: 24 1 fő: 30 1 fő: 20 1 fő
: 17
2 fő
: 52 2 fő: 20 2 fő:5 2 fő
: 23
3 fő:9 3 fő:3 3 fő:6
4 fő:2
Je lmagyarázat:
, vállalkozó;
116
5.1 táblázat
Alkati szorongás vizsgálatában résztvevőférfi játékvezetők alapadatai
N 57 63 20 184 466 426 565
Átlagéletkor (év) 33,7 32,1 27,8 32,4 34,5 35,1 34,4
száma (átlag)
V: 38 N: 4 N: 10 N: 7 N: 9 N: 11 N: 10
M: 34 V: 43 V: 40 V: 42 V: 41 V: 43 V: 42
Főv: 16 M: 33 M: 25 M: 18 M: 19 M: 16 M: 17
(%) G: 21 G: 38 G: 25 G: 35 Á: 2 Á: 4 Á: 12
T: 9 T: 19 T: 25 T: 11 Sz: 25 Sz: 31 Sz: 28
E: 58 E: 32 E: 20 E: 38 G: 42 G: 33 G: 34
T: 12 T: 16 T: 14
E: 18 E: 15 E: 11
K: 6 A: 24 A: 45 A: 16 A: 14 A: 16 A: 16
F: 6 K: 14 K: 15 K: 9 K: 6 K: 8 K: 6
A+K: 23 A+A: 2 A+A: 10 A+A: 4 F: 1 A+A: 2 F: 1
A+F: 33 A+K: 5 A+K: 10 A+K: 6 A+A: 3 A+K: 3 A+A: 4
K+K: 6 K+K: 7 K+K: 5 A+F: 2 A+K: 2 K+K: 3 A+K: 4
A+K+F: 13 K+F: 2 K+F: 5 K+K: 2 A+F: 1 K+F: 2 K+K: 1
A+K+F: 2 K+F: 4 K+K: 2 K+F: 2
K+F: 2
(%) H: 67 H: 42 H: 20 H: 48 H: 54 H: 52 H: 50
E: 10 E: 11 E: 8 E: 9 E: 8 E: 5
Ö: 1 Ö: 1
: 53 0 fő
: 80 0 fő: 54 0 fő: 41 0 fő: 43 0 fő: 50
száma (fő
/%) 1 fő: 19 1 fő
: 28 1 fő
: 15 1 fő: 23 1 fő: 16 1 fő: 17 1 fő: 14
2 fő: 27 2 fő
: 19 2 fő:5 2 fő: 16 2 fő: 33 2 fő: 29 2 fő: 28
3 fő: 21 3 fő:6 3 fő:8 3 fő:9 3 fő:6
4 fő: 7 4 fő :1 4 fő :2 4 fő :2 4 fő:2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
117
5.2 táblázat
Alkati szorongás vizsgálatában résztvevőnői játékvezetők alapadatai
N 20 20 55
száma (átlag)
Lakóhely (%) N: 11 N: 14 F: 24
V: 47 V: 42 N: 7
M: 26 M: 22 V: 37
Főv: 16 Főv: 22 M: 17
Fő v: 15
É: 32 É: 21 Szell: 67
I: 5 I: 7 Szakm: 13

(%) G: 42 G: 50 Sz: 7
T: 5 E: 43 G: 38
E: 42 T: 11
E: 15
K: 21 A: 21 A: 14
F: 21 K: 21 K: 12
A+K: 20 A+A: 8 A+A: 13
A+F: 5 A+K: 7 A+K: 7
K+K: 11 K+F: 7 K+K: 4
K+K+F: 11 A+K+F: 7 K+F: 7
(%) H: 37 H: 14 H: 13
E: 10 E: 7 E: 2
száma (fő
/%) 1 fő: 26 1 fő :7 1 fő: 13
3 fő: 11 2 fő :7 2 fő: 2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
Főiskola, Egyetem;
118
5.3 táblázat
Alkati szorongás vizsgálatában résztvevőférfi játékvezetőasszisztensek alapadatai
N 60 50 20 181
Átlagéletkor (év) 34,9 32,8 27,8 32,3
száma (átlag)
Lakóhely (%) F: 8 F: 3 F: 10 F: 17
N: 11 N: 5 N: 10 N: 5
V: 52 V: 39 V: 40 V: 47
Fő v: 29 M: 28 M: 25 M: 24
Fő v: 25 Fő v: 15 Fő v: 7
I: 20 Szakm: 20 I: 7
Szakm: 20 Szakm: 36
(%) G: 31 G: 40 G: 30 Á: 7
T: 45 T: 5 T: 25 Sz: 22
E: 15 E: 42 E: 20 G: 38
T: 14
E: 18
K: 64 A: 38 A: 50 A: 19
F: 5 K: 10 K: 15 K: 10
A+A: 10 A+A: 5 A+A: 10 A+A: 5
K+F: 10 A+F: 5 A+K: 10 A+K: 5
K+K: 3 K+K: 5 A+F: 1
K+K: 5
(%) H: 79 H: 52 H: 25 H: 42
E: 15 E: 8
Ö: 5
Gyermekek 0 fő
: 21 0 fő: 45 0 fő: 75 0 fő
: 54
száma (fő
/%) 1 fő
: 14 1 fő: 30 1 fő: 20 1 fő
: 17
2 fő
: 56 2 fő: 20 2 fő:5 2 fő
: 23
3 fő:9 3 fő:3 3 fő:6
4 fő:2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
119
6.1 táblázat
Motiváció vizsgálatában résztvevőférfi játékvezetők alapadatai
N 51 55 20 129 286 377 392
Átlagéletkor (év) 34,9 32,1 27,8 32,9 34,4 35,2 34,7
száma (átlag)
V: 36 N: 4 N: 10 N: 10 N: 10 N: 11 N: 8
M: 30 V: 40 V: 40 V: 40 V: 46 V: 42 V: 44
Főv: 18 M: 36 M: 25 M: 17 M: 20 M: 13 M: 17
Iskolai végzettség Sz: 11 Sz: 11 Sz: 30 Sz: 18 B: 1 Á: 5 B: 3
(%) G: 17 G: 38 G: 25 G: 34 Á: 2 Sz: 37 Á: 8
T: 13 T: 19 T: 25 T: 11 Sz: 31 G: 31 Sz: 35
E: 59 E: 32 E: 20 E: 37 G: 37 T: 19 G: 27
T: 15 E: 8 T: 18
E: 14 E: 9
K: 6 A: 24 A: 45 A: 16 A: 14 A: 14 A: 19
F: 6 K: 14 K: 15 K: 9 K: 6 K: 8 K: 6
A+K: 23 A+A: 2 A+A: 10 A+A: 4 F: 1 A+A: 2 A+A: 3
A+F: 33 A+K: 5 A+K: 10 A+K: 4 A+A: 3 A+K: 1 A+K: 2
K+K: 6 K+K: 7 K+K: 5 A+F: 2 A+K: 2 K+K: 1
A+K+F: 13 K+F: 2 K+F: 5 K+F: 4 K+K: 2
A+K+F: 2
(%) H: 60 H: 47 H: 20 H: 52 H: 59 H: 54 H: 50
E: 17 E: 11 E: 8 E: 10 E: 4 E: 8
Ö: 1 Ö: 1
: 49 0 fő
: 80 0 fő: 50 0 fő: 43 0 fő: 41 0 fő: 50
száma (fő
/%) 1 fő: 15 1 fő
: 32 1 fő
: 15 1 fő: 25 1 fő: 18 1 fő: 15 1 fő: 14
2 fő: 35 2 fő
: 19 2 fő:5 2 fő: 18 2 fő: 29 2 fő: 31 2 fő: 28
3 fő: 21 3 fő:7 3 fő:8 3 fő:9 3 fő:6
4 fő: 7 4 fő :2 4 fő :4 4 fő:2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
120
6.2 táblázat
Motiváció vizsgálatában résztvevőnői játékvezetők alapadatai
N 18 19 37
száma (átlag)
Lakóhely (%) N: 11 N: 14 F: 21
V: 47 V: 42 N: 9
M: 26 M: 22 V: 41
Főv: 16 Főv: 22 M: 12
Fő v: 17
É: 32 É: 21 Szell: 61
I: 5 I: 7 Szakm: 18

(%) G: 42 G: 50 Sz: 12
T: 5 E: 43 G: 41
E: 42 T: 3
E: 15
K: 21 A: 21 A: 20
F: 21 K: 21 K: 12
A+K: 20 A+A: 8 A+A: 13
A+F: 5 A+K: 7 K+K: 12
K+K: 11 K+F: 7
K+K+F: 11 A+K+F: 7
(%) H: 37 H: 14 H: 18
E: 10 E: 7 E: 2
száma (fő
/%) 1 fő: 26 1 fő :7 1 fő: 18
3 fő: 11 2 fő :7 2 fő: 2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
Főiskola, Egyetem;
121
6.3 táblázat
Motiváció vizsgálatában résztvevőférfi játékvezetőasszisztensek alapadatai
N 51 40 20 79
Átlagéletkor (év) 33,8 32,1 27,8 32,1
száma (átlag)
Lakóhely (%) F: 4 N: 5 F: 10 F: 21
N: 9 V: 40 N: 10 N: 7
V: 56 M: 28 V: 40 V: 39
Fő v: 31 Főv: 27 M: 25 M: 27
Fő v: 15 Fő v: 6
Segédm: 10
(%) G: 34 G: 34 G: 30 Á: 7
T: 42 T: 9 T: 25 Sz: 27
E: 15 E: 31 E: 20 G: 33
T: 20
E: 12
K: 62 A: 39 A: 50 A: 19
F: 8 K: 11 K: 15 K: 5
A+A: 11 A+A: 5 A+A: 10 A+A: 5
K+F: 2 A+F: 5 A+K: 10 A+K: 3
K+K: 3 K+K: 5 K+K: 3
(%) H: 76 H: 51 H: 25 H: 38
E: 13 E: 9
Ö: 5
Gyermekek 0 fő
: 24 0 fő: 45 0 fő: 75 0 fő
: 54
száma (fő
/%) 1 fő
: 16 1 fő: 28 1 fő: 20 1 fő
: 21
2 fő
: 58 2 fő: 22 2 fő:5 2 fő
: 19
3 fő:2 3 fő:3 3 fő:6
4 fő:2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
122
7. táblázat
Verbális-, illetve non verbális kommunikációs képességek vizsgálatában résztvevő
férfi játékvezetők alapadatai
N 30 30 20 30
Átlagéletkor (év) 33,3 31,4 27,8 33,6
száma (átlag)
Lakóhely (%) N: 9 F: 6 F: 10 F: 20
V: 30 N: 12 N: 10 N: 12
M: 42 V: 30 V: 40 V: 27
Főv: 19 M: 39 M: 25 M: 33
Fő v: 13 Fő v: 15 Fő v: 8
É: 42 É: 21 Szell: 20 Szell: 29
I: 24 Szell: 34 I: 45 I:12
Szakm: 13 I: 21 Szakm: 20 Szakm: 46
Iskolai végzettség Sz: 3 Sz: 12 Sz: 30 Á: 3
(%) G: 27 G: 33 G: 25 Sz: 39
T: 18 T: 36 T: 25 G: 21
E: 52 E: 19 E: 20 T: 32
E: 5
K: 6 A: 26 A: 45 A: 15
F: 6 K: 15 K: 15 K: 6
A+K: 18 A+A: 3 A+A: 10 A+A: 3
A+F: 33 A+K: 6 A+K: 10 A+K: 2
K+K: 15 K+K: 6 K+K: 5 K+K: 3
K+F: 6 K+F: 3 K+F: 5 K+F: 2
A+K+F: 4
(%) H: 70 H: 40 H: 20 H: 57
E: 15 E: 12 E: 15
Gyermekek 0 fő: 22 0 fő: 53 0 fő: 80 0 fő: 41
száma (fő
/%) 1 fő: 23 1 fő: 28 1 fő: 15 1 fő: 16
2 fő: 27 2 fő: 19 2 fő:5 2 fő: 33
3 fő: 22 3 fő :8
4 fő: 6 4 fő:2
Jelmagyarázat:
, vállalkozó;
123
8. táblázat
Labdarúgó játékvezető
k és játékvezetőasszisztensek kondicionális képességeinek
eredményeit összefoglaló táblázat
12 perces futás
Férfi játékvezetők Női játékvezetők Férfi játékvezetőasszisztensek
Csoportok (n=2033) (n=95) (n=475)
Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás
(m) (m) (m) (m) (m) (m)
FIFA 3046 127 2534 158 2950 107
Országos 2939 136 2336 15 2900 96
Utánpótlás 2956 74 - - 2894 76
NB III. 2833 141 - - - -
Megye I. ill. Megyei 2680 232 2273 264 2628 326
Megye II. 2606 253 - - - -
Megye III. 2522 270 - - - -
200 méteres futás
Csoportok (n=2033) (n=95) (n=475)
Átlag Szórás Átlag Átlag Átlag Szórás
(mp) (mp) (mp) (mp) (mp) (mp)
FIFA 28.79 0.98 33.85 0.88 - -
Országos 29.66 1.20 35.38 1.88 - -
Utánpótlás 28.95 0.86 - - - -
NB III. 30.24 2.04 - - - -
Megye I. ill. Megyei 31.48 2.57 35.55 2.25 - -
Megye II. 32.12 2.94 - - - -
Megye III. 32.80 2.92 - - - -
50 méteres futás
Csoportok (n=2033) (n=95) (n=475)
Átlag Szórás Átlag Átlag Átlag Szórás
(mp) (mp) (mp) (mp) (mp) (mp)
FIFA 6.82 0.18 7.54 0.26 6.78 0.21
Országos 6.84 0.29 7.81 0.24 6.61 0.35
Utánpótlás 6.91 0.15 - - 6.84 0.09
NB III. 7.06 0.38 - - - -
Megye I. ill. Megyei 7.23 0.48 8.18 0.60 7.30 0.97
Megye II. 7.45 0.47 - - - -
Megye III. 7.64 0.46 - - - -
124
9. táblázat
Labdarúgó játékvezetők és játékvezetőasszisztensek játékszabály-ismeretének
Csoportok Férfi játékvezetők Női játékvezetők Férfi játékvezetőasszisztensek
(n=1273) (n=72) (n=209)
FIFA 98.1 1.09 91.3 1.28 95.8 1.76
Országos 95.0 2.28 90.9 4.60 94.8 2.65
Utánpótlás 87.9 2.94 - - 85.3 3.63
NB III. 75.2 10.22 - - - -
Megye II. 66.3 11.01 - - - -
Megye III. 63.2 13.53 - - - -
125
10. táblázat
Labdarúgó játékvezetők és játékvezetőasszisztensek figyelemvizsgálatának
(n=725) (n=85) (n=203)
FIFA 302.1 3.32 259.8 5.82 308.2 3.00
Országos 280.8 3.52 229.8 4.98 294.9 6.11
Utánpótlás 264.9 3.80 - - 266.2 6.68
NB III. 239.7 4.37 - - - -
Megye II. 199.0 9.87 - - - -
Megye III. 183.8 10.14 - - - -
126
11. táblázat
Labdarúgó játékvezetők és játékvezetőasszisztensek alkati szorongásának
(n=1781) (n=95) (n=311)
FIFA 26.9 1.5 34.5 0.9 26.3 2.2
Országos 33.4 6.8 36.5 4.6 34.2 7.2
Utánpótlás 36.0 3.4 - - 35.7 3.1
NB III. 37.3 5.5 - - - -
Megye II. 40.6 6.1 - - - -
Megye III. 42.0 7.2 - - - -
127
ÁBRÁK
Férfi játékvezetőcsoportok 12 perces futásának eredménye (n=2033)

* * *
3100
P< 2,4,5,6,7 1,4,5,6,7 5,6,7 1,2,5,6,7
3000
2900
Eredmény (m)
2800
2700
2600
2500
2400
1 2 3 4 5 6 7
Csoportok
1. ábra
1=FIFA; 2=Országos; 3=Utánpótlás; 4=NB III.; 5=Megye I.; 6=Megye II.;
7=Megye III.;
*=minden csoporttal szignifikáns (p<0.05) különbséget mutat
Férfi játékvezetőcsoportok 200 méteres futásának eredménye (n=2033)

34
P< 4,5,6,7 5,6,7 5,6,7 1,5,6,7 * * *
33
Eredmény (mp)
32
31
30
29
28
1 2 3 4 5 6 7
Csoportok
2. ábra
7=Megye III.;
128
Férfi játékvezetőcsoportok 50 méteres futásának eredménye (n=2033)
7,8
P< 4,5,6,7 4,5,6,7 5,6,7 1,2,5,6,7 * * *

7,6
Eredmény (mp)
7,4
7,2
7,0
6,8
6,6
1 2 3 4 5 6 7
Csoportok
3. ábra
7=Megye III.;
Női játékvezetőcsoportok 12 perces futásának eredménye (n=95)

2650
P< * 8 8
2600
2550
2500
Eredmény (m)
2450
2400
2350
2300
2250
2200
2150
8 9 10
Csoportok
4. ábra
8=FIFA; 9=Országos; 10= Megyei
129
Női játékvezetőcsoportok 200 méteres futásának eredménye (n=95)
36,5
P< * 8 8
36,0
35,5
Eredmény (mp)
35,0
34,5
34,0
33,5
33,0
8 9 10
Csoportok
5. ábra
Női játékvezetőcsoportok 50 méteres futásának eredménye (n=95)

8,4
P< 10 10 *
8,2
Eredmény (mp)
8,0
7,8
7,6
7,4
7,2
8 9 10
Csoportok
6. ábra
130
Férfi játékvezetőasszisztensi csoportok 12 perces futásának eredménye
(n=475)
3000
P< 14 14 14 *
2950
2900
Eredmény (m)
2850
2800
2750
2700
2650
2600
2550
11 12 13 14
Csoportok
7. ábra
11=FIFA; 12=Országos; 13=Utánpótlás; 14= Megyei
Férfi játékvezetőasszisztensi csoportok 50 méteres futásának eredménye

(n=475)
7,6
P< 14 14 14 *
7,4
Eredmény (mp)
7,2
7,0
6,8
6,6
6,4
11 12 13 14
Csoportok
8. ábra
131
Férfi játékvezetőcsoportok labdarúgó játékszabály-ismereti vizsgálatának
eredménye (n=1273)
105
100
P< 3,4,5,6,7 4,5,6,7 1,4,5,6,7 * * * *
95
Eredmény (pont)
90
85
80
75
70
65
60
1 2 3 4 5 6 7
Csoportok
9. ábra

7=Megye III.;
Női játékvezetőcsoportok labdarúgó játékszabály-ismereti vizsgálatának eredménye

(n=72)
95
P< 10 10 *
90
Eredmények (pont)
85
80
75
70
65
60
55
8 9 10
Csoportok
10. ábra

132
Férfi játékvezetőasszisztensi csoportok labdarúgó játékszabály-ismereti
vizsgálatának eredménye
(n=209)
100
P< 13,14 13,14 * *
95
Eredmények (pont)
90
85
80
75
70
65
60
11 12 13 14
Csoportok
11. ábra
133
Férfi játékvezetői csoportok figyelemvizsgálatának eredménye (n=725)
320
300 P< * * * * * * *
280
Eredmény (pont)
260
240
220
200
180
160
1 2 3 4 5 6 7
Csoportok
12. ábra
7=Megye III.;
Női játékvezetői csoportok figyelemvizsgálatának eredménye (n=85)

270
260
P< * * *
Eredmény (pont)
250
240
230
220
210
200
190
8 9 10
Kód
13. ábra
134
Férfi játékvezetőasszistensi csoportok figyelemvizsgálatának eredménye (n=203)
320
P< * * * *
300
Ereddmény (pont)
280
260
240
220
200
11 12 13 14
Kód
14. ábra
135
Férfi játékvezetőcsoportok "versengő" konfliktuskezelési stratégiájának eredménye
(n=1718)
15
P< * 1,4,5,6,7 1,7 1,2,5,6,7 1,2,4,7 1,2,4,7 *
14
13
12
Eredmény
11
10
9
8
7
6
1 2 3 4 5 6 7
Csoportok
15. ábra

7=Megye III.;
Férfi játékvezetőcsoportok "alkalmazkodó" konfliktuskezelési stratégiájának eredménye (n=1718)

17,5
P< * 1,4,5,6,7 1,6,7 1,2,6,7 1,2 1,2,3,4 1,2,3,4
17,0
16,5
16,0
Eredmény
15,5
15,0
14,5
14,0
13,5
13,0
12,5
1 2 3 4 5 6 7
Csoportok
16. ábra
7=Megye III.;
136
Férfi játékvezetői csoportok "elhárító" konfliktuskezelési stratégiájának eredménye
(n=1718)
* *
15
P< 1,5,6,7 1,5,6,7 1,5,6,7 1,2,3,7 1,2,3,7
14
13
12
Eredmény
11
10
9
8
7
6
1 2 3 4 5 6 7
Csoportok
17. ábra

7=Megye III.;
Férfi játékvezet ői csoportok "kompromisszumkeres ő" konfliktuskezelési stratégiájának eredménye

(n=1718)
17
P< * 1,5,6,7 1,6,7 1,5,6,7 1,2,4,7 1,2,3,4 *
16
15
Eredmény
14
13
12
11
1 2 3 4 5 6 7
Csoportok
18. ábra

7=Megye III.;
137
Férfi játékvezetőcsoportok "együttműködő" konfliktuskezelési stratégiájának eredménye
(n=1718)
19
P< * 1,4,5,6,7 1,7 1,2,5,6,7 1,2,4,7 1,2,4 1,2,3,4,5
18
17
Eredmény
16
15
14
13
12
11
1 2 3 4 5 6 7
Csoportok
19. ábra
7=Megye III.;
Női játékvezetői csoportok "versengő" konfliktuskezelési stratégiájának eredménye

(n=86)
15,0
14,5 P< 10 9
14,0
13,5
Eredmény
13,0
12,5
12,0
11,5
11,0
10,5
10,0
8 9 10
Csoportok
20. ábra
8=FIFA; 9=Országos; 10=Megyei
(p<0.01)
138
Férfi játékvezetőasszisztensi csoportok "verseng ő" konfliktuskezelőstratégiájának eredménye
(n=294)
15
14 P< * 11,14 11,14 *

13
Eredmény
12
11
10
8
11 12 13 14
Csoportok
21. ábra
11=FIFA; 12=Országos; 13=Utánpótlás; 14=Megyei
Férfi játékvezetőasszisztensi csoportok "alkalmazkodó" konfliktuskezelési stratégiájának eredménye

(n=294)
16,0
P< 13,14 13,14 11,12 11,12
15,5
15,0
14,5
Eredmény
14,0
13,5
13,0
12,5
12,0
11,5
11,0
11 12 13 14
Var1
22. ábra
(p<0.05)
139
Férfi játékvezetőasszisztensi csoportok "elhárító" konfliktuskezelési stratégiájának eredménye
(n=294)
* * * *
14
P<
13
12
E redmény
11
10
7
11 12 13 14
Csoportok
23. ábra
Férfi játékvezetőasszisztensi csoportok "kompromisszumkeres ő" konfliktuskezelési stratégiájának

eredménye
(n=294)
16
P< 13,14 13,14 11,12 11,12
15
Eredmény
14
13
12
11
11 12 13 14
Var1
24. ábra
(p<0.05)
140
Férfi játékvezet őasszisztensi csoportok "együttműködő" konfliktuskezelési stratégiájának eredménye
(n=294)
19
18 P< * * * *
17
16
Eredmény
15
14
13
12
11
10
11 12 13 14
Csoportok
25. ábra
141
Férfi játékvezetőcsoportok alkati szorongásvizsgálatának eredménye (n=1781)
44
42 P< * 1,4,5,6,7 1,6,7 1,2,5,6,7 1,2,4,6,7 * *
40
38
Eredmény
36
34
32
30
28
26
24
1 2 3 4 5 6 7
Csoportok
26. ábra

7=Megye III.;
Női játékvezetőcsoportok alkati szorongásvizsgálatának eredménye (n=95)

43
P< 10 10 *
42
41
40
Eredmény
39
38
37
36
35
34
33
8 9 10
Csoportok
27. ábra
142
Férfi játékvezetőasszisztensi csoportok alkati szorongásvizsgálatának eredménye
(n=311)
42
P< * 11,14 11,14 *
40
38
36
Eredmény
34
32
30
28
26
24
11 12 13 14
Csoportok
28. ábra
143
Ki biztatta elsősorban a játékvezetésre?
% P< 3,6,7 3 1,2,4,5,6 3,7 3,7 1,3 1,4,5 9 @ 9 12,14 11 11
100
90
28 27
80 37 35 34 40 39 38 38 38
50 45 50 45
70
60
50
40
72 73
63 65 66 60 61 62 62 62
30 55 55
50 50
20
10
0
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
csoportok
konkrét személy saját maga
29. ábra: Férfi-, illetve női játékvezetők, valamint férfi játékvezetőasszisztensek

motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye
1=Férfi FIFA; 2=Férfi Országos; 3=Férfi Utánpótlás; 4=Férfi NB III.; 5=Férfi

Megye I.; 6=Férfi Megye II.; 7=Férfi Megye III. (p<0.05)
8=Női FIFA; 9=Női Országos;10=Női Megyei
11=Férfi FIFA asszisztens; 12=Férfi Országos asszisztens; 13=Férfi Utánpótlás

asszisztens; 14=Férfi Megyei asszisztens (p<0.05)
@ = minden női játékvezetőcsoporttal szignifikáns (p<0.05) különbséget mutat
144
Hány éves korában kezdte el hivatásosan a játékvezetést?
P< + + + + + + + @ @ @ 12.14 # 12,14 #

100% 5 6 7 5
10 10 12
90% 6 18 16
16 23 25
32 30
80% 24 45 13
37 31
70% 55
55 29 40
60% 41 23 22 66 22
43
50% 28
40% 16 21
25
30% 53 55 57
49
20% 38 42 40
35 36 32
29 27 27
10% 23
0%
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
csoportok
20 év alatt 21-25 év 26-30 év 31 élv felett


Megye I.; 6=Férfi Megye II.; 7=Férfi Megye III.

asszisztens; 14=Férfi Megyei asszisztens
+ = minden férfi játékvezetőcsoporttal szignifikáns (p<0.05) különbséget mutat

# = minden férfi játékvezető asszisztensi csoporttal szignifikáns (p<0.05)
különbséget mutat
145
Hány éves korában vezette az els őhivatalos labdarúgó mérk őzését?
P< + 1,3,5,6,7 + 1,3,5,6,7 + 1,2,3,4,5 1,2,3,4,5 @ @ @ # # # #
100% 3 4 5 5 5 2
13 8
90% 12 18 16 5
14 23 10
27 34 16
80% 40
20 45
17 17
70% 51 22
34 29 63 20
60% 20
23
50% 33
40%
70 74
66
30% 60 57 55 60
50 52 47
20% 42 44
34 35
10%
0%
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
csoportok
20 év alatt 21-25 év 26-30 év 31 év felett




146
Volt-e kiemelked ően szép élménye a játékvezetés során, amire
szívesen gondol vissza?
%
P< 5,6,7 6,7 6,7 6,7 1,7 1,2,3,4 1,2,3,4,5 10 9 13,14 13,14 11,12 11,12
100 4 6 5 5 4 3
11 17 17 16 18
90 23 25 20
80
70
60
50 96 94 95 95 96 97
89 83 83 84
40 77 75 80 82
30
20
10
0
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
csoportok
igen nem


8=Női FIFA; 9=Női Országos;10=Női Megyei (p<0.01)

147
Volt-e kellemetlen, rossz élménye, amelyet meg tud említeni?
%
P< + 1,3,7 + 1,3,6,7 1,3,7 1,3,4,7 + @ 8 8 13,14 13,14 11,12 11,12
100
12 10 15 14
90 24 20 20
27 32 30 32
33 38
80 45
70
60
50
88 90 85 86
40 76 80 80
73 68 70 68
67 62
30 55
20
10
0
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
csoportok
igen nem




148
Mi tetszik különösen a játékvezetésben, jelenleg miért vállalja
a fáradalmait?
P< 2,3,5 1,3,4,5 + 1,2,3 1,2,3 3 3 @ @ @ # 11,13 # 11,13
100% 1 3 2 3 2 3
5 2 13 4 4
4 3
4 4
9
5
4
4
1 3 5 4 4 7 5 4
5 2 5 4 9 6 3
90% 3 7 2
2 7
6 9 6 3 8
7 12 6
9 3 5
7 5 5
80% 3 6 13 9 4
6 8 2 7
10 7 6 10 25
2 6
70% 8 8
9 5 4 7
5
3
60% 4 3 3
16 21
70
50% 78
5
40% 78 75
71
65 65 65 62
30% 59 59 59
47
43
20%
10% 20
10
0%
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
csoportok
sportágszeretet magasabb osztályba kerülni
kihívás elismerés
pénz barátok
felelősség mozgás



#=minden férfi játékvezetőasszisztensi csoporttal szignifikáns (p<0.05) különbséget
mutat
149
Mit szeret jobban: nehéz, sok nézőelőtt zajló tétmérkőzéseket, vagy
% gyenge, nézők nélküli mérkőzéseket?
P< 3,4,6,7 3,4,5,6,7 1,2 1,2 2,7 1,2 1,2,5 10 10 @ 13,14 14 11,14 #
100 6 4 4 5
15 16 11 12 16 10
90 17 22 27
80 46
70
60
50 94 96 96 95
85 84 89 88 84 90
40 83 78 73
30 54
20
10
0
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
csoportok
sok néző kevés néző
35. ábra: Férfi-, illetve női játékvezetők, valamint férfi játékvezető

asszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye



150
Mit vár a további játékvezet ői pályafutásától a saját
emberi fejlődésére?
P< + + + + + + + @ @ @ # # # #
100%
8 8 10 8 6 10 10
12 15 15
90% 2 19
24
33 14 7 18 10
6 16
80% 3 10 41 31 5
6 8 4 10 5
70% 3 8
15
55 28 15
60% 18 25 23
24 20
14 22
50% 20 11
3 4
90
8 6
40% 21 70 3 12
16 3 19 70
13 31
30% 33 14 8
10
20% 37 41
33
28 26 25 27
10% 23 19
13 15
4
0%
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
csoportok
magasabb osztályba kerülni szinvonalas mérkőzések

szakmai fejlődés semmi
rutinszerzés egészségmegőrzés
magabiztosság




151
Milyen anyagi kedvezményeket remél a szerencsés játékvezetői
pályafutásától?
P< + 1,3 + 1,3,7 1,3 1,3 1,3,4 10 10 @ 14 13 12,14 11,13

100%
11
90%
80% 40
47
29 50 53 53 50
70% 56 60
73 74 69 69
60% 76
50%
27 14
40% 10 10 20
25 10
9
30% 60 5 3
3
20% 7 3
34 37 39 37
28 33 30 31
24 25 26
10% 19 21
0%
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
csoportok
sokat keveset semmit




152
Férfi játékvezetőcsoportok verbális
kommunikációjának vizsgálata - kijelentés
250
gyakoriság
200
150
100
50
0
1 2 3 4 5
er ősségi fok
P< * FIFA, Megyei FIFA, Megyei *
38. ábra
Férfi játékvezetőcsoportok verbális kommunikációjának

vizsgálata - kérdés
200
gyakoriság
150
100
50
0
1 2 3 4 5
erősségi fok
P< * * * *
39. ábra
153
Férfi játékvezetőcsoportok verbális kommunikációjának
vizsgálata - felszólítás
gyakoriság 250
200
150
100
50
0
1 2 3 4 erősségi fok
5
P< * FIFA, Megyei FIFA, Megyei *
40. ábra
Férfi játékvezetőcsoportok nem verbális kommunikációjának

vizsgálata - mimika
250
gyakoriság
200
150
100
50
0
1 2 3 4
erősségi fok
5
P< * * FIFA, Országos FIFA, Országos
41. ábra
154
Férfi játékvezetőcsoportok nem verbális
kommunikációjának vizsgálata - tekintet
120
gyakoriság
100
80
60
40
20
0
1 2 3 4 5 erősségi fok
P< * * FIFA, Országos FIFA, Országos
42. ábra
Férfi játékvezetőcsoportok nem verbális kommunikációjának

vizsgálata - hangerő
120
gyakoriság
100
80
60
40
20
0
1 2 3 4 erősségi fok
P< Utánpótlás, Utánpótlás, 5
Megyei Megyei * *
43. ábra
155
kommunikációjának vizsgálata - kézmozgás
500
gyakoriság
400
300
200
100
0
P< * 1
*2 3 *4 * erősségi fok
5
44. ábra

kommunikációjának vizsgálata - érintés
gyakoriság 40
30
20
10
0
1 2 erősségi fok
3 4 5
P< Utánpótlás, Utánpótlás, FIFA, FIFA,
Megyei Megyei Országos Országos
45. ábra
(p<0.05)
156
A JÁTÉKVEZETŐSZAKMAI TELJESÍTMÉNYE ÉS
SZEREPVÁLLALÁSA A M AI LABDARÚGÁSBAN
MELLÉKLETEK
(kérdőívek, tesztek)
157
1. kérdőív
Labdarúgó játékvezetők szociológiai mutatóit vizsgáló kérdő
ív (magyar nyelvű)
Labdarúgó játékvezetők szociológiai vizsgálata
Kérem, jelölje életkorát!

Életkora:
Kérem, tegyen „x” jelet a megfelelőhelyre!

Neme: férfi: nő:
Mikor végezte el a játékvezetői tanfolyamot: évben.
Mióta foglalkozik játékvezetéssel: év óta.

Kérem, jelölje lakóterületét!
falu nagyközség város megyeszékhely főváros
A játékvezetés mellett milyen munkát végez, mi a munkaköre:

………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
158
Jelölje meg legmagasabb iskolai végzettségét!
8. általános iskola alatt
8. általános iskola
szakiskola
szakközépiskola, gimnázium
technikum
főiskola, egyetem
Rendelkezik-e valamilyen sportszakmai végzettséggel? Ha igen, milyennel?

……………………………………………………………………………………………
…………………………………………………………………………………………….
Nyelvismerete:
…………….. alapfok középfok felsőfok

Családi állapota:
nőtlen/hajadon házas elvált özvegy
Gyermekei száma:
159
2. kérdőív
Labdarúgó játékvezetők szociológiai mutatóit felmérőkérdő
ív (angol nyelvű)
Sociology examination of football referees
Age:
Put an ’x’ to the proper box:
Sex: male female
When did you finish the training course? Year:
How long have you been refereeing? Since:
Type of your settlement:
Village large village town regional center capital
Your job/work besides refereeing:
………………………………………………………………………………….................
.............................................................................................................................................
Highest level of studies:
Less than 8 classes
8 classes (primary school)
Specialized school
Vocational school, secondary school
Technical school
College, university
160
Have you any sport-specific qualifications? If yes, what type?
………………………………………………………………………………………….....
.............................................................................................................................................
Language skills:
Language Level of knowledge
………………… basic intermediate advanced
Marital status
Single married divorced widow
No of children:
161
3. kérdőív
Labdarúgó játékszabály-ismeretet felmérőkérdő
ív (magyar nyelvű)
ELMÉLETI KÉRDÉSEK 2004

Név………….
Játékvezetői besorolás………………..
1. A támadó csapat szélsője az oldalvonal mellől be akarja ívelni a labdát a tőle kb. 40
méterre egyedül álló, lesen lévőközépcsatárnak. Egy tőle kb. 20 méterre helyezkedő
védőazonban kifejeli a labdát a kapuvonalon túlra. Hogyan folytatódik a játék?
2. Szögletrúgáshoz letett helyzetekben láthatjuk a labdát.
Az ábrán hányas számmal jelöltük a labda szabálytalan elhelyezéseit?
3. Egy játékost, aki gyorsan az ellenfél kapuja felé fut, a játékvezetőleshelyzet miatt
megállít. Az emiatt megítélt közvetett szabadrúgást honnan kell elvégezni?
4. Megengedett-e, hogy a büntetőrúgást végzőjátékos cselezzen a labda elrúgása előtt?
5. Mit ítéljen a játékvezető, ha a félpályánál az egyik játékos a mezénél fogva

visszahúzza ellenfelét, miközben a labda játékban van?
6. A játékvezető- fegyelmezési jogkörével élve - kinek mutathat fel sárga vagy piros
lapot?
7. Egy játékos szabályos körülmények között elvégez egy bedobást, ám a labdát

szándékosan, durván az egyik - közelben álló - ellenfele fejének dobja. Mit tegyen a
játékvezető?
162
8. Egy védőjátékos a labdát a saját tizenhatosához vezeti. Lábbal dekázgatva felemeli a
levegőbe, és odafejeli a kapusának. A kapus észleli a nyilvánvaló hazaadási szándékot,
ezért kézzel nem is ér a labdához, hanem lábbal játssza meg azt. Be kell-e avatkoznia a
játékvezetőnek? Ha igen, hogyan?
9. A támadó csapat kapusa saját büntetőterületén belül megüti egyik ellenfelét,

miközben a játék a másik térfélen folyik. Az asszisztens észleli a történteket, felemeli a
zászlóját, ám a játékvezetőezt nem veszi észre. A labda közben egy védőről kipattan az
oldalvonalon túlra, a támadó csapat pedig gyorsan elvégzi a bedobást. A támadás végén
szabályos gól születik. A játékvezetőekkor veszi észre a másik térfélnél az asszisztense
jelzését. Hogyan folytatódik a mérkőzés?
10. Egy játékos - mikor a labda játékban van - összeszólalkozik az egyik csapattársával,
majd leköpi őt. A játékvezetőészleli az esetet. Mit tegyen?
11. A támadó csapat a kapuelőtér határoló vonaláról, a kapufával pontosan szemben

végez el közvetett szabadrúgást. Állhat-e védőa letett labdához közelebbi kapufa
mellett, a kapuvonalon, a kapun kívül?
12. Egy játékos - akinek volt már a mérkőzésen egy sárga lapja - gólt lő. A gól utáni
örömében leveszi a mezét, és ezzel felfedi az alsóingére előre odaírt jelmondatot. Mi a
játékvezetőteendője?
13. A támadó csapat középpályása egy hosszú, lapos labdával a nem lesen álló
balszélsőt szeretné indítani. Ekkor a középcsatár lesen áll. A jókor visszaérőjobbhátvéd
szabályos becsúszással előzi meg a balszélsőt, ám olyan szerencsétlenül, hogy a labda
éppen a korábban lesen álló középcsatárhoz kerül, aki így tisztán a kapura vezetheti azt.
Mit tegyen a játékvezető?
14. Az „A” csapat bedobást végez. A bedobást szabálytalanul végzik el, ám a labda a B
csapat játékosához kerül, akinek nyilvánvaló gólszerzési lehetősége van. Mi a
játékvezetőteendője, alkalmazzon-e előnyszabályt?
15. A védőjátékos saját kapuja felé rúgja a labdát, mely az elrúgás után még egy
támadót is érint. A labda irányt sem változtat, és így kerül egy korábban is lesen álló
támadóhoz. Mit ítéljen a játékvezető?
16. Egy védőjátékos, miközben a labda játékban van, szándékosan kilép a játéktérről,
így próbálja meg lesre állítani az ellenfelét. Ekkor az így lesre került támadót indítják
egy pontos labdával. A játékvezetőészleli az esetet. Mit tegyen?
163
17. A támadó csapat középpályása hosszú labdával indítja a tőle kb. 40 méterre lévő,
lesen álló csapattársát. A labda elrúgását követőpillanatban egy elkésett védőmegrúgja
a középpályás lábát, a labda azonban mégis eljut a lesen álló támadóhoz. Az asszisztens
ekkor felemeli a zászlóját, és lest jelez. A játékvezetőészleli a történteket. Mit tegyen?
18. Egy büntetőrúgás alkalmával, a játékvezetősípszóval megadja az engedélyt a rúgás

elvégzésére. Ekkor észleli, hogy a büntetőterületen kívül az egyik támadó megüti az
ellenfelét. Közben a büntetőt még nem hajtották végre, éppen nekifutni készül a
végrehajtó játékos. Mit tegyen a játékvezető?
19. Büntetőrúgás alkalmával hova helyezkedjen az asszisztens? Mit kell figyelnie és

jeleznie?
20. Büntetőrúgás alkalmával állhatnak-e a mezőnyjátékosok büntetőterület

határvonalánál húzott köríven?
21. A játékvezetőa sérülése után visszatérőjátékost a játéktér mely részén engedheti be,
ha a labda játékban van, ill., ha a labda játékon kívül van?
22. A labda játékban van, mikor a kapus a kapuvonal és a háló által határolt területen
megüti az ellenfél egyik játékosát. Mit tegyen a játékvezető?
23. Játékos csere alkalmával, amikor a lecserélt játékos már elhagyta a játékteret, de a
cserejátékos még nem lépett be a játéktérre, a lecserélt játékos megpofozza az egyik
labdaszedőt. Mit tegyen a játékvezető?
24. A támadó és a védőa labdáért folytatott küzdelemben kiesnek az oldalvonalon túlra,

miközben a labda a játéktéren játékban marad. Ekkor a földön lévővédőa felpattanni
készülőtámadót a mezénél fogva visszahúzza a földre. A játékvezetőészleli az esetet.
Mit tegyen?
25. A támadó csapat középpályása pontos labdával ugratja ki a középcsatárt, aki átveszi
a labdát, és nyilvánvaló gólhelyzetben kapura tör. A büntetőterületen kívülre kifutó
kapus merész vetődéssel, szándékosan kézzel elüti a labdát a középcsatár elől,
megsemmisítve ezzel a gólhelyzetet. A játékvezetőészleli az esetet, és sípol. Ekkor
veszi észre, hogy az asszisztens felemelt zászlóval jelzi, hogy a kiugró középcsatár
lesről indult. Mit tegyen?
164
4. kérdőív
Labdarúgó játékszabály-ismeretet felmérőkérdő
ív (angol nyelvű)
THEORETICAL QUESTIONS 2004
Name:…………………….
Ranking in refereeing…………......
1. Winger of the attacking team intends to cross the ball to a center forward 40 m
away, and being in an offside position. But a defender about 20 m far, heads the
ball over the goal line. How does the match continue?
2. The ball is on the corner for a corner kick. Give the numbers when the ball is in
an incorrect position.
3. A player, who quickly runs towards the opponent’s goal, is stopped by the
referee for an off-side situation. From where should the awarded indirect free-
kick be executed?
4. Is it allowed for the player designated to kick the penalty, to do feints/fakes

before executing the penalty?
5. What should be awarded, if a player at the halfway line drags the opponent back
by his/her jersey and the ball is in play?
6. Who can the referee show a yellow or a read card?
165
7. A player executes a correct throw in, but he throws it roughly and intentionally
to the head of his nearby opponent. What should the referee do?
8. A defender dribbles the ball towards his own penalty box. He juggles with the
ball, and finally heads it to his own goalkeeper. The keeper recognizes the
intentional back pass, so he does not handle the ball, but kicks it. Should the
referee interfere with the play? If yes, how?
9. The goalkeeper of the attacking team hits one of his opponents within his own
penalty area, while the ball is in play on the other half. The assistant referee
recognizes it, raises his flag, but the referee does not notice it. The ball goes out
of bounds from a defender. The attacking team quickly executes the throw in.
The attack is finished with a legal goal. Then the referee realizes the risen flag of
the assistant referee. How does the match continue?
10. A player is quarrelling with one of his opponents, while the ball is in play, then
he spits on him. The referee notices the situation. What should he do?
11. The attacking team executes an indirect free kick from the goal area line at right
angle to the goal. Can the defender stand either to the near post, or on the inner
goal line or on the outer goal line?
12. A player who has already a yellow card, scores a goal. Being happy, he takes off
his shirt, and reveals the sentence written to the T-shirt in advance. What should
the referee do?
13. The midfielder of the attacking team launches an attack, and reaches the left
winger not being in an off-side position with a long flat ball. The center forward
is in off-side position. The arriving left back executes a well-timed sliding
tackle, but the ball gets to the center forward still being in an off-side position,
who then drives for the goal. What should the referee do?
166
14. Team ’A’ executes an illegal throw in, but the ball gets to the player of Team
’B’, who has a clear chance for scoring. What should the referee do? Should he
play advantage?
15. The defender kicks the ball towards his own goal, which touches another
defender as well. The ball gets to an attacker being in an off-side position. What
should the referee do?
16. A defender intentionally leaves the pitch, while the ball is in play, trying to
create an off-side situation. At that moment one of the attackers (thus being in an
off-side position) receives the ball. The referee notices the situation. What
should he do?
17. A player being in an off-side position receives a long, 40 meter pass from the
center forward. Right after the moment of kicking the ball, a defender, being late
for the ball, kicks the leg of the centre forward, but the ball is received by the
attacker in off-side position. The assistant referee raises his flag, and shows the
off-side situation. The referee notices the situation. What should he do?
18. In a penalty kick situation the referee blows the whistle and lets the player
execute the penalty. At the same time he realizes that one of the attacking
players out of the penalty box hits his opponent. The penalty has not been
executed, yet, the player is preparing for approaching the ball. What should be
done?
19. Where should the assistant referee position himself in case of a penalty kick?
What has he care for and sign?
20. In case of a penalty kick, can the field players stand on the penalty arc?
21. An injured player would like to return. Which part of the pitch can he enter, if
the ball is in play, or if it is out of play?
167
22. The ball is in play, when the goalkeeper hits one of the opponent players on the
area within the inner goal line and the net. What should the referee do?
23. In case of substitution, the substituted player who has already left the pitch, (and
the incoming player has not entered it), hits one of the ball boys. What should
the referee do?
24. Both the attacker and the defender player fall out of the sideline, while fighting
for the ball. The ball remains inside the boundary lines. The player on the
ground drags back the other one by his jersey, ready to jump up. The referee
notices it. What should he do?
25. The midfielder of the attacking team passes directly to the centre forward, who
receives the ball and drives for the goal in a goal situation. The goalkeeper
running out of the penalty box dives for the ball and hits it, anullating the goal
situation. The referee notices it and blows his whistle. Then he realizes that the
assistant referee’s flag is up, showing that the center forward was in an off-side
situation. What should he do?
168
5. teszt
Labdarúgó játékvezetők figyelemvizsgálata Pieron teszttel
169
6. kérdőív
Labdarúgó játékvezetők konfliktuskezelőképességét vizsgáló kérdőív (magyar
nyelvű)
A kérdőív azt méri fel, hogy Ön miként reagál a konfliktusokra, azokra a helyzetekre,
amikor eltérés van saját szándékai és mások szándékai között. Jelölje meg, hogy az
alábbi megoldási módok (konfliktuskezelési stratégiák) milyen mértékben jellemzőek
Önre! Általában mennyire alkalmazza ezeket konfliktusos helyzetekben.
Karikázza be a megfelelőszámot!
ritkán gyakran
1. Kitartóan képviselem álláspontomat. 1 2 3 4 5
2. Megpróbálom mások igényeit az enyémek fölé 1 2 3 4 5
helyezni.
3. Megpróbálok olyan megoldást találni, amit 1 2 3 4 5
mindenki el tud fogadni.
4. Kerülöm a konfliktusokat. 1 2 3 4 5
5. Arra törekszem, hogy közösen elemezzük a 1 2 3 4 5
helyzetet
6. Próbálok hibát találni a másik álláspontjában. 1 2 3 4 5
7. Harmóniára törekszem. 1 2 3 4 5
8. Tárgyalok, hogy a javaslataimnak legalább egy 1 2 3 4 5
része megvalósuljon.
9. Ellentmondásos ügyekben kerülöm a nyílt vitákat. 1 2 3 4 5
10. Az egyetértés elérése érdekében nyíltan megosztom 1 2 3 4 5
másokkal a rendelkezésemre álló információkat.
11. Örülök, ha nekem lesz igazam. 1 2 3 4 5
12. Figyelembe veszem mások ajánlásait. 1 2 3 4 5
13. Az egyet nem értés megszüntetése érdekében 1 2 3 4 5
keresem a középutat.
14. Érzéseimet magamban tartom, hogy elkerüljek 1 2 3 4 5
nehéz helyzeteket.
15. Támogatom a nyílt vitákat. 1 2 3 4 5
16. Vonakodom elismerni, hogy nincs igazam. 1 2 3 4 5
17. Segítek másoknak, hogy megőrizhessék 1 2 3 4 5
önérzetüket, ha nem születik megegyezés.
18. Hangsúlyozom az „adok-kapok” előnyeit. 1 2 3 4 5
19. Buzdítok másokat arra, hogy vegyék át az irányítást 1 2 3 4 5
a problémamegoldásban.
20. Saját álláspontomat úgy adom elő, mint egyet a sok 1 2 3 4 5
közül.
170
7. kérdőív
Labdarúgó játékvezetők konfliktuskezelőképességét vizsgáló kérdőív (angol
nyelvű)
DIRECTIONS: Indicate how often you use each of the following strategies by
circling the appropriate number.
rarely always
1. I tenaciously argue my position. 1 2 3 4 5
2. I try to put the needs of others above mine. 1 2 3 4 5
3. I try to arrive at a compromise both parties can 1 2 3 4 5
accept.
4. I try not to get involved in conflicts. 1 2 3 4 5
5. I strive to thoroughly, jointly investigate issues. 1 2 3 4 5
6. I try to find fault in the other person’s position. 1 2 3 4 5
7. I strive to foster harmony. 1 2 3 4 5
8. I negotiate to get a portion of what I propose. 1 2 3 4 5
9. I avoid open discussions of controversial subjects. 1 2 3 4 5
10. I openly share information with others in resolving 1 2 3 4 5
disagreements.
11. I enjoy winning an argument. 1 2 3 4 5
12. I go along with the suggestions of others. 1 2 3 4 5
13. I look for a middle ground to resolve 1 2 3 4 5
disagreements.
14. I keep my true feelings to myself to avoid hard 1 2 3 4 5
feelings.
15. I encourage the open sharing of concerns and 1 2 3 4 5
issues.
16. I am reluctant to admit I am wrong. 1 2 3 4 5
17. I try to help others avoid ‘losing face’ in a 1 2 3 4 5
disagreement.
18. I stress the advantages of ‘give and take’. 1 2 3 4 5
19. I encourage others to take the lead in resolving 1 2 3 4 5
controversy.
20. I state my position as only one point of view. 1 2 3 4 5
171
8. kérdőív
Labdarúgó játékvezetők alkati szorongását vizsgáló kérdőív (magyar nyelvű)
Néhány olyan megállapítást olvashat az alábbiakban, amelyekkel az emberek

önmagukat szokták jellemezni. Figyelmesen olvassa el valamennyit és karikázza be a
jobb oldali számok közül a megfelelőt attól függően, hogy általában hogyan érzi magát!
soha néha gyakran mindig

1. Jól érzem magam. 1 2 3 4
2. Gyorsan elfáradok. 1 2 3 4
3. A sírás ellen küszködnöm kell. 1 2 3 4
4. A szerencse engem elkerül. 1 2 3 4
5. Sokszor hátrányos helyzetbe kerülök, mert 1 2 3 4
nem tudom elég gyorsan elhatározni magam.
6. Kipihentnek érzem magam. 1 2 3 4
7. Nyugodt, megfontolt és tettrekész vagyok. 1 2 3 4
8. Úgy érzem, hogy annyi megoldatlan 1 2 3 4
problémám van, hogy nem tudok úrrá lenni
rajtuk.
9. A semmiségeket is túlzottan a szívemre 1 2 3 4
veszem.
10. Boldog vagyok. 1 2 3 4
11. Hajlamos vagyok túlságosan komolyan venni 1 2 3 4
a dolgokat.
12. Kevés az önbizalmam. 1 2 3 4
13. Biztonságban érzem magam. 1 2 3 4
14. Kritikus helyzeteket szívesen elkerülöm. 1 2 3 4
15. Csüggedtnek érzem magam. 1 2 3 4
16. Elégedett vagyok. 1 2 3 4
17. Lényegtelen dolgok is sokáig foglalkoztatnak, 1 2 3 4
és nem hagynak nyugodni.
18. A csalódások annyira megviselnek, hogy nem 1 2 3 4
tudom a fejemből kiverni őket.
19. Kiegyensúlyozott vagyok. 1 2 3 4
20. Feszült lelkiállapotba jutok, és izgatott leszek, 1 2 3 4
ha az utóbbi időszak gondjaira, bajaira
gondolok.
172
9. kérdőív
Labdarúgó játékvezetők alkati szorongását vizsgáló kérdőív (angol nyelvű)
DIRECTIONS: A number of statements which people have used to describe themselves are
given below. Read each statement and then blacken in the appropriate circle to the right of the
statement to indicate how you generally feel. There are no right or wrong answers. Do not
spend too much time on any one statement but give the answers which seems to describe how
you generally feel.
almost sometimes often almost

never always
1. I feel pleasant. 1 2 3 4
2. I tire quickly. 1 2 3 4
3. I feel like crying. 1 2 3 4
4. I wish I could be as happy as others seem 1 2 3 4
to be.
5. I am losing out on things because I can’t 1 2 3 4
make up my mind soon enough.
6. I feel rested. 1 2 3 4
7. I am „calm, cool, and collected“. 1 2 3 4
8. I feel that difficulties are piling up so that I 1 2 3 4
cannot overcome them.
9. I worry too much over something that 1 2 3 4
really doesn’t matter.
10. I am happy. 1 2 3 4
11. I am inclined to take things hard. 1 2 3 4
12. I lack self-confidence. 1 2 3 4
13. I feel secure. 1 2 3 4
14. I try to avoid facing a crisis or difficulty. 1 2 3 4
15. I feel blue. 1 2 3 4
16. I am content. 1 2 3 4
17. Some unimportant thought runs through 1 2 3 4
my mind and bothers me.
18. I take disappointments so keenly that I 1 2 3 4
can’t put them out of my mind.
19. I am a steady person. 1 2 3 4
20. I get in a state of tension or turmoil as I 1 2 3 4
think over my recent concerns and
interests.
173
10. kérdőív
Labdarúgó játékvezetők motivációs anamnézisét vizsgáló kérdőív (magyar
nyelvű)
MOTIVÁCIÓS ANAMNÉZIS KÉRDŐÍV

(Nagykáldi Csaba 1975)
(Bartha Csaba, Majoross Kinga 2004)
A játékvezetés kezdetének indítórugói
1. Kinek a közvetítésével került kapcsolatba a játékvezetéssel?
2. Ki biztatta elsősorban a játékvezetésre?
3. Hány éves korában kezdte el hivatásosan a játékvezetést?
4. Hány éves korában vezette az elsőnem hivatalos labdarúgó mérkőzést? (iskolai,

barátok közötti)
5. Mire tud elsősorban visszaemlékezni a játékvezetéssel kapcsolatban?
6. Volt-e kiemelkedően szép élménye a játékvezetés során, amire szivesen gondol

vissza?
7. Volt-e kellemetlen, rossz élménye, amelyet meg tud említeni? Mi volt ez?
Aktuális motivációs helyzet
1. Mit tud felsorolni, hogy jelenleg miért vállalja a játékvezetés fáradalmait?
2. Mi tetszik különösen a játékvezetésben, amiért érdemes végezni?
174
3. Mit nem kedvel a játékvezetésben, mi az, amitől legszívesebben
megszabadulna?
4. Mit szeret jobban: nehéz, sok nézőelőtt zajló tétmérkőzéseket, vagy gyenge,
nézők nélküli mérkőzéseket? Miért?
5. Mit tesz közvetlenül az estlegesen elrontott mérkőzések után?
6. Milyen hatással van egy sikeresen levezetett mérkőzés a további szereplésére,

egész magatartására?
7. Vannak-e zavaró dolgok, amelyek jelenleg hátráltatják a játékvezetésben? Mik

ezek?
A jövőre vonatkozó elvárás, beállítottság
1. Mit vár a további játékvezetői pályafutásától a saját emberi fejlődésére?
2. Milyen anyagi kedvezményeket remél a szerencsés játékvezetői pályafutásától?
3. Előreláthatólag meddig fog még játékvezetőként működni?
4. Mi tudná meggátolni végképp, további játékvezetői pályafutását?
5. Milyen közelebbi és távolabbi célkitűzései vannak a játékvezetéssel

kapcsolatban?
175
11. kérdőív
Labdarúgó játékvezetők motivációs anamnézisét vizsgáló kérdőív (angol
nyelvű)
MOTIVATIONAL QUESTIONNAIRE
(Csaba Nagykáldi, 1975)
(Csaba Bartha, Kinga Majoross, 2004)
Motives of starting refereeing
1. Who mediated refereeing to you?
2. Who encouraged you first to become a referee?
3. At what age did you start refereeing as a profession?
4. At what age had your first refereeing at a football match (at school, among
friends, etc?)
5. What comes first to your mind in relation to refereeing?
6. Have you ever had an extremely good refereeing experience you happily
remember?
7. Have you ever had a very bad, unpleasant refereeing experience? What was it?
Actual motivational situation
1. What are the reasons you still ’suffer’ the tiredness of refereeing? List them!
2. What do you like most in refereeing? Why is it worth doing?
176
3. What don’t you like in refereeing, why would you happily get rid of it?
4. What do you prefer: difficult matches of decisive importance with a huge

number of spectators, or easy ones without spectators? Why?
5. What do you do immediately after a spoilt match?
6. What are the effects of a successfully conducted match on your later

performance, behavior?
7. Are there disturbing things which negatively influence refereeing? What are
they?
Expectations for the future
1. Do you expect any personal human development as a referee on your later

career?
2. What financial advantages do you expect from a lucky refereeing career?
3. How long will you think you continue refereeing?
4. What could prevent you from refereeing further on?
5. What immediate and distant aims you have in relation to refereeing?
177
12. feladatlap
Labdarúgó játékvezetők verbális, illetve nem verbális kommunikációjának
vizsgálatához használt felmérőlap
Játékvezetőneve:
Minősítési osztálya:
Mérkőzés: Helye: Időpontja:
VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ

Beszéd Mimika Tekintet Hangszín - Hangerő
Felszólítás Kérés Kijelentés
A kéz Testtartások Távolság- Érintés

mozgásai tartás
A verbális, illetve nem verbális kommunikáció intenzitásának skálája:

1=gyenge, h atástalan
2=nem befolyásolja a játékost
3=közepes
4=erős, hatásos
5=kiváló, teljes mértékben eléri a célját
178

A Játékvezetőszakmai Teljesítménye És Szerepvállalása A Mai Labdarúgásban

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Játékvezetőszakmai Teljesítménye És Szerepvállalása A Mai Labdarúgásban

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A játékvezetőszakmai teljesítménye és szerepvállalása

Témavezető: Dr. Hamar Pál egyetemi docens, Ph.D.

Hivatalos bírálók: Dr. Nádori László professzor emeritus, az MTA doktora

TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE……………………………………. 4

1.1 táblázat: A kondicionális képességek vizsgálatában részt vevő

1. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok 12 perces futásának

1.1. A labdarúgó játékvezetés kronologikus története

„A napokban ásatásoknál csontvázra bukkantak, amelynek egyetlen ép csontja sem volt.

A labdarúgás fejlődésében igen fontos szerepet tölt be a játékvezetés milyensége,

Már a modern labdarúgás őse a tsu-küh, sem nélkülözhette a játékfelügyelők – bírók –

Az 1862. év az egyik legjelentősebb évszáma a labdarúgásnak. Ekkor alakították ki

Az 1863. év is jelentős dátum a labdarúgás történetében, ugyanis megalakult az Angol

1884-ben szabályban rögzítik a „határbírók”, mai megnevezéssel játékvezető

1885-ben az Angol, a Skót, a Wales és az Ír Labdarúgó Szövetség megalakította az

1901-ben alakult meg a Magyar Labdarúgó Szövetség. Az elsődolga a bajnokság

1904-ben jött létre a Nemzetközi Labdarúgó szövetség, (Federation Internationale

Az elsőLabdarúgó Világbajnokságot 1930-ban rendezték, amelyen a játékvezetés

Az Európai Labdarúgó Szövetség (Union of European Football Associations) 1954-ben

A Mexikói Világbajnokságon (1970) bevezetésre került a sárga és piros lap, amellyel

1988-tól a FIFA szabályozta a nemzetközi játékvezetők korhatárát – 45 év –, amelynek

Az 1994-es FIFA előírás alapján kialakítják a partbíró és játékvezetőkereteket, amely

Az 1995-ös les szabály módosítással – a tétlen leshelyzet nem vétség – a játékvezető

Az International F. A. Board, amelynek kizárólagos joga a labdarúgás szabályainak

1.2. A játékvezetőpedagógiai szerepjellegzetességei

Minden labdarúgó játékvezető pályafutása azzal indul, hogy beiratkozik egy

Elméletileg ingoványos, mint minden olyan esetben, amikor a neveléstudomány a maga

„A szerepek tipikus viselkedéssorok, amelyek meghatározott társadalmi helyzethez

A játékvezetői szerepnormák, funkciók, feladatkörök leírása során, értékelési mércéket

A felsorolt normák összefüggése a gyakorlatban követelmény, de a játékvezetői szerep

A játékvezetői szerep vizsgálata e ponton nem nélkülözheti a játékvezetőkonkrét

A szakmai tudás, mint szerepkövetelmény nemcsak a célok körére vonatkozik, hanem a

Popper Péter szerint (Popper 1979) a „komédiás” az átváltozás művésze, a „varázsló”

A játékvezetői pálya szereplőtípusokat kíván. A képzésben nem csak a tananyagot, – a

2.1. A labdarúgó játékvezetők kondicionális képességeit vizsgáló irodalom

A modern labdarúgó játék magas követelménye megfelelőigényességet kíván, mind a

A magas szintűjátékvezetésnek az egyik legfontosabb faktora a megfelelőszintű

A játékvezetők teljesítményének az értékelése a különbözőminősítési osztályokban

2.2. A labdarúgó játékvezetők játékszabály-ismeretét vizsgáló irodalom

Vizsgálatomban kiemelt fontosságú kérdésnek tartottam, hogy a labdarúgó játékvezetők

A labdarúgás játékszabályainak leírásával mind a honi, mind a nemzetközi

A figyelem, illetve a koncentráció a pszichológia azon területei közé tartozik, amellyel a

Pavlov a figyelmet reflektorfényhez hasonlította, amely a felsőbb idegrendszeri

A szakirodalomban a figyelem kitüntetett helyet foglal el, de a vizsgálatok időbelisége

Funkcionális megközelítésben a figyelemnek leggyakrabban három komponensét

A figyelem különbözőmegnyilvánulásait Mierke osztotta fel, illetve rendszerezte

A hazai élvonalba tartozó játékvezetőkkel Harasztiné (Harasztiné 2003) készített

2.4. A labdarúgó játékvezető

Az emberi kapcsolatokban, a társas együttélésben természetes az ellentétek megléte, a

o az eltérőnézetek összeütközése gyakran eredményez kiváló ötleteket;

o egy másik csoporttal való konfliktus erősítheti a csoporton belül az

o felhívja a figyelmet azokra a problémákra, ahol változtatásra van szükség.

Egy másik meghatározás szerint a konfliktus az emberek vagy emberek csoportjai

o a személyes kapcsolatok elromlása, vagy a másik félreismerése (sztereotípiák,

o strukturális probléma (források egyenlőtlen elosztása, egyenlőtlen hatalmi

o információ hiány vagy torz információ (félreértés) (Dowthwaite és Armstrong

A nehéz élethelyzetek és a stressz próbára teszik az embert. Pszichés egészségünk

Egy másik megközelítés szerint a különbözőkonfliktuskezelési módok azon alapulnak,

A versengés (Ternovszky 2000) önérvényesítőés nem együttműködő. Az egyén erősen

Az alkalmazkodás (Ternovszky 2000) együttműködőés nem önérvényesítő, a versengés

Az elhárítás (Ternovszky 2000) nem önérvényesítés és nem együttműködés. Az

A kompromisszumkeresés (Ternovszky 2000) átmenet az önérvényesítés és az

Az együttműködés (Ternovszky 2000) az elkerülés ellentéte. Az együttműködés során a

Mind az öt konfliktuskezelési mód hasznos bizonyos helyzetekben (Ternovszky 2003).