Drága Rómeó!

Hozzád szól levelem. Egész lényem tiltakozik a házasság ellen, ám atyám elhatározása
szilárd. Megrémiszt a gondolat, miszerint Párist hites férjemmé kellene fogadnom. Nem
tehetek mást. Itt állok a halál küszöbén, kezemben egy üvegcse italt tartva, ami eldöntheti
reménnyel teli sorsunkat. Bár tudom miért teszem, a szívem elszorul, ha arra gondolok, hogy
ezzel elveszíthetlek. Mert ha van Isten, aki irányítja a sorsunkat, vajon jó szemmel nézi-e a
fondorlatot, amit elkövetni készülünk? Lesz-e oly könyörületes, hogy nem rendel örökre
magához, hanem hagyja, hogy a boldogságot melletted leljem meg?

Fázom, de nem kívülről, a lelkem reszket. Szívem minden dobbanásával utánad sóvárog. Ha
lehunyom a szemem, éppoly tisztán látom fénylő tekinteted ragyogását. Vajon érzem-e még
forró érintésed, mely melengeti szívemet? Karjaid melegében nyugalomra lelek, tudván,
hogy senki nem választhat el bennünket. Ketten e kegyetlen világ ellen. Találkozásunk oly
távoli, oly messzinek tűnik, szívem majd belefájdul, ha erre gondolok, a lelkem megremeg,
és könnyek szöknek a szemembe. Épp ezért, gyakorta lehunyom őket, hogy alakod újra
felderengjen előttem. Tudnod kell, ha már nem mondhatom el neked, hogy csak téged, és
igazán szerettelek.

De ha mégis vár ránk a boldogság valahol e keserves világban, ahol elbújhatunk a viszály
nyomasztó szorítása elől, akkor mégis értelmet nyer, amit most tenni készülök. Mert nem
lehet, hogy egy tiszta lélek igaztalan szeretetben élje életét, hiszen az Úr hozzám rendelt
téged, és engem tehozzád. Aki elszakítani próbál minket, az bűnös a szememben. Így, ha
végül egymáséi lehetünk, soha nem fogok szánalmat érezni a családjaink iránt. Azok iránt,
akik vak gyűlölettel harcolnak egymás ellen. Ó, Rómeó, mily hasztalan és kicsinyes e
örökké tartó viszály, amibe mi csak beleszülettünk. A Capulet név számomra nem
büszkeség, sokkal inkább átok, ami szerelmünket sújtja, ezért ha ellen kell szegülnöm
atyámnak, ezzel hátrahagyva mindent, hogy a tiéd lehessek, hát megteszem.

Ezért kérlek mondj egy imát értem, és várj rám. Itt, e világon, vagy halj velem, hogy
egymáséi lehessünk a túlvilágon.

A te szerető Júliád

Bucilla Olívia Lolita