Versek

Végrendelet
B.B

Akad e a nagy világban, olyan lélek,

Ki megérdemli a szerelmet s a figyelmet.
Figyelmét és szerelmét egy olyan embernek,
Ki se élni nem tud de még csak meghalni is kevés.
Akad e a szégyen foltok tett helyén, bárki aki képes értékelni is,
Értékelni az őszintét s a kimondhatatlan kimondását,
Értékelni a csillagokból való olvasást, vagy csak a némán hallgatást.
Legyen szent s örök az írás, mert míg van ki olvassa, abban élek tovább,
Könnyed szárnyat bontok gyorsan, csapkodni kezd önálló módra .
S hirtelen már a házad felett rég elhaladott,
Sírva, fejedet lehajthatod.
Legyen komoly, legyen ősz,
Korai tél de még nem űz.
Még nem fagyott be az idő kicsi órája,
Verje meg a teremtő ki most sír utánam.
Ne féljetek, mert mindjárt vége,
Semmi nincs itt ami ne lenne véges.
Nyikorgó, magányos hegedű szóból ,
Támad a had az induló gyászol .
Szomorúan végső szóig fújja,
Engedjetek be, már teljesen át fagytam.
Át a lelkem is a csontom mind egy szálig,
Homlokomon verejték szikrázik.
Ugasson az összes házőrző, verjék le a kertet,
Négy sarkánál fogva tépjék szét ezt az isten verte vermet.

Tovább
V.E
Nem maradt már más
Csak az üres kopárság
Szüntelen azon agyalok
Hol a pont ahol elromlott

Válaszokat kutatom, keresem.

De bárhol nézem nem lelem
Szerettem volna tudni,
Kit kell ezért okolni.

Tombolni akarok,kiadni magamból

Mindent amit itt bent tartogatok
A fájdalom mit hordozok marja a lelkem
Elég legyen már!eleget szenvedtem.

Szenvedek ,kinlodom , ám az itt a kérdés

Egyedül eltűrni ezt miért oly nehéz?
Nincs szükség, vigaszra nem kell a sajnálat
Ám egy lépés visz előre, majd kettő hátra.

Amikor a szemembe nèztèl..

Czerek Helga

Amikor a szemembe nèztèl..

Láttál s èltèl!
De èn nem voltam boldog...
Keresnem kellett új otthont!

Nem tudom milyen szèpet láthattál.

Órákig elvoltál...
Sose mondtad, s talán már nem is fogod,
Hogy mit láttál csak te tudhatod.

De már nem nèzel szemembe,

Ennek okát nem èrtem..
Talán már nem azt látod,
Valami megváltozott..

Talán bűntudatot èrzel,

Mikor szemembe nèzel.
Talán a fènyessèget látod,
Ami engem elvarázsolt.

S bár tudom nekem jobb,

S neked sokkal rosszabb.
Bár nehezebb bevallanod
Fáj, azt elmondhatod...

Számtalan oka lehet:

Távolság, változás,
De lehet csak ámítás...
Tèged jobbra vezet, nekem balra fejem.

Volt valami varázsa

De korántsem akkora,
Mekkorát èn kaptam,
S vissza sem adhattam...

Amikor szemembe nèztèl...

Règ volt ,lejárt, itt a vègcèl!
Ez a mese lezárúlt.
S rám vár a vègtelen vasút!

Fájdalom
V.Z

Fájdalom fájdalom hátán..

Boldog létállapotot játszván
Majd újból és újból az egész..reszkess..
Felkelni századszor is a padlóról, hogy
következőkor mégnagyobbat eshess..
Habár elég erős ma már a lelkem,
A fejem könny áztatta párnára ejtem..
Vajon létezik számomra boldogság?
És ha igen, meddig kínoz még a majdnemje..
Vagy csak túl naív vagyok az élethez..

Rózsaszál
V.Z

Virágok királynője, oh te, rószaszál,

Mond, töviseddel mért védekezel,
Ha tudod, az ember hamís,
A földből kivág, érzelmek nélkül nyomhat
a kezembe téged valaki, akár..

vérem cseppen vissza a földbe,

miattad, te, rózsaszál
De a szívem az, tüskéd miatt, ez fáj igazán
Könnyem is csordul, színeden vörössé válik
Gyönyörű vagy, szerelem illatod mámorít, de könnyen bántanak,ne higyj, inkább a
pánik..

Mert sajnos átlagos kincs vagy,

és túl kevés, akárcsak én
nem bírhatják örökké szirmaid
Lassan hullanak, akárcsak a könnyeim.

Porszem
V.Z

Buta kis fejemben megfordult párszor valami

Ilyet megfogalmazni nem betegesen kissé nehéz
Jelenleg mentális állapotom viszonylag stabíl
Bár játszik az ördög, azt mondja nem lennék elég merész

A biblia így írja: "Porból lettünk, porrá leszünk"

Mi lenne, ha a közeljövőben azzá visszatérnék?
Vajon, lelkem ismerete miatt könnyet ejtenél?
Nem rázna meg a hír!szerelmes emlékem visszanéznéd?

Reménység?
Mocsel Szabrina

Látod?
Látod mit okoztál amit mondtál minden csak átok
Én rád hagytam volna az egész világot
S benne ezuttal magam is
Úgy éreztem valaki végre figyel is.
Tévedtem.. tévedtem mikor azt mondtam
Minden jobb lesz,mert nem lett
Hazugság lenne ez az egész is ami a szomorúság mély fenekére veszett?
Hmm..Hazugság..
Egy... kettő... három..
S végül már észre sem vetted mi csúszott ki a szádon.
Befogtam volna szád de nem hagytad
Álltattál tovább,hamis szavakkal szívem ittattad.
Itt állok és mondom neked
A szemedbe nem látok megbánást de hozzád semmit sem vetek...
Mostmár csak csendben nézlek..
Felidézek mindent s rájöttem hazugság volt tényleg..
Elbúcsúzok végleg..
Mint vándor madár orszàgátol ha érzi hidegét a télnek.
Nem fordulok vissza.
Tartsd meg a hazugságaid s legyél kicsit tiszta.
Gondolkozz el rajta mit vétettél.
Soha nem kapom vissza azt a darabot amit belőlem elvettél.
Minden eltűnik..tudom nem volt igaz..
Semmi sem marad..csak a reménytelen vigasz.