23 Bagoly

23
Bagoly
#36
Voltam gyerek ki iskolaudvaron focizott,

Ártatlanul a faluban bicózott
Voltam gyerek ki étteremben ebédelt,
És a cigaretta volt az ebéd mellé a feltét-el
Voltam gyerek ki házibuliba járt,
Ki felfedezte a ganját
Voltam gyerek ki be is rosszult tőle,
Olyan volt, mint egy futóedzés egy rendőrnek
Voltam gyerek ki ivott piros Royalt,
És félhomályig vakon piált
Voltam gyerek ki először látott ekit,
Samsung volt még emlékszem ritka, mint a brexit
Voltam gyerek ki lassú volt és gyorsulna,
A testem gyorsult, de az agyam tompult csak
Voltam gyerek ki erdészként kóstolt gombát,
Csak annyit mondok viszlát való világ
Voltam gyerek, de már nem vagyok,
Hisz úgy csinálok, mint a nagyok
Majd mikor az eszme rádöbbent a testre,
Összeomlott a város mit teremtett
Mikor a kínkeserves valóság az orrom előtt hevert,
Nem felnőttem akkor lettem létező ember
Létező emberként már tisztábban látok,
Nem félem a halált és ezt a kitalált világot
Egy korban élünk, ahol elvek nincsenek,
A remény a kudarc faszán díszeleg
Hiába ezernyi katona atombomba meg a többi,
Az ember saját magát fogja a gödörbe lökni
A válasz már ott van a szádon,
Fesd le tessék itt egy vászon
S míg más egy fejezetet én soraim zárom,
Az én időm még nincs itt csak csendben várok.
#58
Fakó kék farmeros kaller lép fel a buszra,

Már utalom is a fizum a volán busznak
Elfolyó már öregedő változó kép az utca,
Néha egy-egy napot élnék újra és újra
Itt már se cica se tejfel az álomból kelj fel,
Te is fogaskerék vagy üdvözöl a rendszer
Az én szívemnek a nagy picsa vegyszer,
Az egyetlen, amit nem szívtam fel egybe
Szomorú alkonyon ülök az ablak alatt,
Fejemben zeng gondolatok hada.
#80
Nem gondoltam, hogy egy nap itt fogok ülni,

És a 80. Ilyet fogom írni,
Sosem volt kinek a vállán sírni,
Mégis toppon voltam végig,
De elmondom a titkot, hogy miért is,
Mert te bent ültél és tanultál míg más élt is,
De valahogy arra döbbenek mégis,
Hiába vagyunk emberek ti állatok vagytok félig,
Akiket a puszta ösztön es önzés vezérli,
Van olyan mondat, amit nem lehet leírni,
Mert a szürke világotok elveit sérti,
De, jegyezd meg ezt fogom csinálni végig,
Hánytam már egy igazi hulladék ágyában,
És megesett, hogy a másvilágra átjártam,
Ott nem tudsz majd fizetni kártyával,
Csak az vágja ezt, aki az életet átlátja,
És áldásként tekint a saját átkára,
Már rég nem táncol senki kán kán-ra.
#89
A kádárnál a székbe flashelek,

Kint a Lea a farkában veszne el,
A herbál-os had az utcákon esde-kel,
Én leszek az első, aki esve kel,
A szövegem a földről felemel,
Olyan összetett a sorok közt veszel el,
Mint egy vietnami ex kommandós leszerel,
Az én cigim a te pakkodból teszem el,
Jártam már északon nyugaton keleten,
Voltam már rottyon házakba tereken,
Mi felénk nem ismert szó a kegyelem,
Át ne guruljunk 120-szal kegyeden.
#93
A busz üléstől csak hajad látom,

Nem mondhatom el, de te vagy az álmom,
Nem hallhatom a hangod mi bársony,
Nem láthatom a lelked, de átdob,
Egy jelet mitől az égen szállok,
Nem tudni van e előttem lábnyom,
Nem ismerem, de valami ég már most,
Nem foghatom, de már érzem a számon,
Hozzád szólna minden számom,
Nem szólíthatlak meg régóta bánom,
A hajónknak az ego amolyan zátony,
S ahogy lelépsz a buszról megfogod a kezét,
Miért én vagyok, akit nem látsz és ő az kivel kefélsz?
#87
Ha tehetném addig írnék neked,

Amig a fáradtságtól le nem csukja magát a szemem,
Elmennék, ha kell a világ végére veled,
Meghalnék, hogy egy percig fogjam még a kezed,
De tudom, hogy úgyis csak emlék leszek,
A filmünk szép lassan lepereg,
De megmaradnak az esték,
Az emlékek s a terek
Valahogy egyre üresebb minden nap,
A gondolataim élni nem hagynak,
Már nem szól úgy semelyik alap,
A régi crew-ból nem sok maradt,
De az idő nem áll meg halad,
Ok, hogy maradjak alig maradt
Szartig hugyozott és tagelt falak,
Az élet nem a legkisebb falat,
Ne szégyelld, ha a torkodon akad,
De ne állj meg zúzd szét az összes falat,
Ahogy a tél közepén már várom a nyarat,
2852 taka van haza papa.
Geci tudja hányadik
Reggel a peron mellet leszek

A legelső kocsi végén
Elmondom speciálba neked
Az mc úgyis célt ér
A kávé csík szélén
A feltekert pénz ég
Nem nézem a tévét
A marionett népét
Ki vagy te?
Ki vagyok én?
Te és én senkik de,
A lélek bennünk él,
Csak hogy kiszabadítsam testemből az a cél
Minden nap felkelünk és járunk
Vajon meddig visz vágányunk?
Itt nyomhatod vagányul
De vigyázz mert az **** alád nyúl
A kezemben tartom a lángot
Én nem csak játszok
Mind megbaszhatjátok
Egyétek meg kaviárral a kritikátok
Le skalpol a flow indiános.
Süvölt
A torkomban a szavaim szele süvölt

A torkomból a harag ereje üvölt
Üdvözöllek itt lent üdvözöllek itt bent
Ahol rendbe semmi nincsen
Emberek s tömegek a telefonjukon kívül nincsenek
Szia, szia szintetika nincs etika
Egy a kulcs, ami minden lakatnak nyitja
Tolózd le az ajtaját, ha fogva tart a kalitka
A rendszer az arcodba fújja a port és mély álomba ringat
Dante szerű spirális körhinta.
##
A kezemben egy joe-val szelem a betont,

A tömeg a hangulatom hegyéről lehoz,
Nem attól leszek igazán nagy, ha anyád leszop,
Te tényleg annyira jobb vagy nálam kérlek ne mond,
Nézd ki voltam akkor és ki lettél te most,
Csak egy akarok lenni nem a legjobb,
Ha négyzetet szeretnétek egy pont,
Ha mindent elfelednétek egy bong,
A kezemre varratnám a facebook jelszóm
Csak hogy nyitott könyv legyek na hello
Nem lepne meg ha neked büdös a meló
Összefossa majd a gatyát, ha meghall Mo
Darabokban a műfaj, mint egy ezer darabos lego
A fülesben csak essem szól se fent se lent nem jó
A beton házak labirintusában

A dzsungel mindened felzabálja
Telefon pénz egyenlő élet
Mindent ellepnek a zombi népek
Herbálos szív herbálos lélek
A herbálos szív neki nem jött be az élet
Én is csak magamnak magamról mesélek
Nem lett értelme semelyik mesének
A fajunk a pusztulásra megérett
Lehetsz most nagyobb, de majd a halál jön el érted
A részeg kőműves labilis munkája
Annyit ér, mint a hatványozott morálja
Könnyű leszólni még sincs, aki máshogy csinálja
Legfeljebb jobban titkolja, de az élet
mindent kitálal.
Du 6:15
Innentől képtelen voltam folytatni.
#109
Ülésbe belefolyás, mint a rendbe

Züllésre befolyásol a rendszer
A kezembe papírba hengerelt kender
A fejedbe szakítva hengerel le minden verze
A rádió zaja elnyomja a gondolataidat
Megépítem neked, hogy felgyújtsad a hidat
Maradj, ahol vagy ha maradi vagy
Én akkor is dzsanázok ha fari vagy
A betondzsungel börtönében
Vasbetonba zárva köd fátyla
Arcomat borítja borzos bájba.
#77
Sokszor hallottam az alma nem esik messze a fától,
Ezek szerint én barack vagyok, mint Obama vágod?
A szád széle zabos te mért nem látod?
Csak vergődsz és rángatod a láncod
Amit a rendszer tesz rám meg rátok,
Ez olyan klisés, mint a Silent számok
Látom kéne egy fogyókúrás rágó,
A fitt croissant is csak szemmel rágod
Az ételek ízét néha napján látom,
A fű aránya lassan káros,
Tálcán hozom a sütibe sült finomságot
A kokain csík vastag maszkod megrettent,
Látszik rajta, hogy a dm-ben vetted meg
Olyan ez, mint frakk a kutyád csak megtetszett,
Ollókezű Edward mikor pislogtál elmetszett
Barlangként menedéket nyújtok 23 gyereknek,
Remélem a kék pirulát elölem meg nem etted.
Nika
Nika nika nika nika

Nincsen benned hiba
Akkor tudtam, hogy kellessz mikor azt mondtad, hogy szia
**** a szívem dobbant majdhogy robbant
Éreztem valamit, amit ezelőtt még soha
De szeretném még sokat
Nem engedem el a kezed soha
Melletted még a sors sem mostoha
Most itt ülök melletted
Oly közel mégis oly távol
Úgy válunk el, mint képzelet a valóságtól
Bárcsak tudnám, hogy miért játszok
Hátrányból indulva eleve vesztettem
Néha bánom, hogy mindent egy lapra feltettem
Veled állni abban az egyetlen perc tiszta csendben
Jöjjön bárki más úgy érzem én is más lettem
Olyan sokáig kerestelek
Megleltelek de neked más kellet
Nincs bmw-m nincsen semmim csak a lelkem
De mit ér az egész, ha neked nem ez kellet.
Balga bánatom bús melankóliája,

Csak írok a szívem elé-d kitárva
De tudom úgyis minden hiába
A faszom bele az egész rohadt világba
Mit kaptam mond mit kaptam
19 év alatt mindig csak adtam
Pofont na azt bőven kaptam
Hála az égnek ez kellett, hogy el kattanjak.
Igazság
Sorokba szedett igazság

A túloldalon csak a hideg ráz
Számomra nem maradt vigasz már
Két kávét hoztam, de az egyik hideg már
Két órával előbb kelek, hogy két percet veled legyek
Nem jelent semmit az egész neked lehet
Minden gondolatom szabad útjára elengedem
Azt gondoltam helyem a világban csak veled lehet
Évek teltek el, hogy kerestelek
Mikor végre tényleg felleltelek
Már csak ahhoz nem voltam elég, hogy megszerezzelek
Néha úgy érzem kár, hogy megszerettelek.
#47
Súlyos a téma nehéz írni róla,

Olyan a fájdalom az olvasóban, mint az íróban
Olyan, mint egy Jehova tanú hiába futsz egyszer elér,
De előtte-d még hosszú a sor legyen ez a remény
Ha valakit utolér az sajna sok embert súlyt,
Nehéz súly ez mely az elmédig nyúl
S leporolja azt mit a félelem beszórt porral,
Ha nem tudod feldolgozni öblítsd le borral
Lényegében ez is mint minden relatív,
Kitalálta ezt is valaki ki azt hitte kreatív
De hisz, ha belegondolsz ez az élet rendje,
Az emberek, mint az állatok jönnek és mennek
A temető a holt meggyalázása,
Beíratás egy örökké tartó 600 emberes afterra
Már ha 60 vagy kibérelve a parcella,
Végrendelet már a fiókban mélyen eldugva
Ott lapul a vodka s 6 joint közt,
Valójában nincs különbség élet és halál közt
Hisz már most is meghaltunk,
Ugyanúgy némák, süketek és vakok vagyunk
Magunkról nem tudunk, hétvégenként megbódulunk,
Ezt várja el a korunk
Nyisd ki a szemed és láss,
Most már tudod, hogy van a halál elött is egy halál
Az első jele annak, hogy nem élsz,
Hogy csak nézel és napról napra mész
Nincs ott se fény se alagút,
Csak egyszer, ha úgy van hirtelen meghalunk
Nem lesznek szemtanúk vagy barátok kik figyelnek,
Rengeteg ember majd a temetésen tiszteleg
Képzeld el, hogy 30 róka egy döglöttet kísér,
Így 1000 év után még mindig nem klisés?
Vagy esetleg feltűnő, hogy ez milyen furcsa,
Hogy egy halott fölött a gyásszal verseng sok idióta
p.
#107
A bánat balga balladája,

Szívem szelvényeit szántja
Az aszfalt atmoszférája
Hitem halvány hisztériája
Árva árral átkozott álcák
Pamlagomon pihe puha párnák
Dekk dekkesbe dekkol
Tek tek tek techno
Olykor ópium óriások
Mutatják merre mennek mások
Sír sarkában sárban sírok
Köntörfal keretén kreatin kínok
Csillagok csepegő csillárja
Veszett vadak vaskos viszálya
Heroin hiánya hiába hibáztatsz
Droid dívák díványán díszpárna
Elveszett elengedtem kellet de elengedtem lennem kellet nem szenvednem de nem kellet ez
nekem megszerzem elveszem de ellentettben veletek egy leszek nem egy ezer nem fed el
lepel emelem kezem fel te ne te ne tedd fel centekbe fektettet percek eleresztem kezed
csendben elmegyek lehetetlenbe leheletem fecskendezem bele kedvesemmel fele-fele
lerekedt rekeszek veletek szenvedek berregnek fegyverek tereken hegyeken szerelembe esve
szerepeket kergetve jelezve de elengedve kengyel mentesen gerjedten kelletlen kelletem
kellemem fegyelmem egyetlen fegyvere ez legyen helyemet nem lelem keresem keresem
keresem tervezett feszesek veletek fenyvesbe be megyek fenyvesbe el veszek fenyvesbe el el
leszek fenyvesebe ernyedek egerek emelik meg elernyedt testemet tekerek terelek teperek
zene versenyek nyert menet nem veszek jegyet.
#106
Elveszett fejezetek lapjai a földön,

Hevernek halomba a sorokat költöm
A pénzem nem ér semmit én vagyok minden,
Kérdezhetsz bármit, de már elmondtam mindent
A csendben én voltam az a hirtelen ihlet,
Engem mindenki csak Bagolyként ismer itt lent
S itt fent isten nincsen nem kegyelmez senki sem
Felesleges perc elpergett de nem hallott senki sem
Amit mondanak mindig elhiszem
Az igazságot a valóságon túlra elviszem.
BBB
Bamba balga banda
Passz, lap az asztalra
Bong-ba buborék berotyogás
Bomba flow utolér, a robbanás
Gatya kész nyomom a kanapét,
Adagé nyomod a magad-ét,
Az enyém hegytető,
A tietek szakadék,
Az erény felejtős,
Tietek a maradék,
Még 2 sor és még két sör,
Még 7 drog és még 7 nő
Az egész csapat karakán
Döcög a kush karaván
Kalapál a szív le nem áll
A te cigidtől senki be se állt
Hátra vágom magam a kanapén
Hátha látom másnál a magamét
A gondjaim betekerem belobbantom
A poraid eleresztem s le dobbantok
Csak írok írok írok soha ki nem fogyok
Csak szívom szívom szívom nekem ez a drogom
Veled beszélgetek
De nem értelek
Mintha más lennél, mint tegnap
markomba zárlak amint megvagy
A lelkem a tűzben is megfagy
A fejemben a bűn megmart
Keresem a szavakat, de nem találok egyet sem,
Egyetlen percemben mindent elvesztettem,
Kósza terveket kerestem s kergettem,
Kesze-kusza sorokban
Versekben slamek-ben
A sátánnal szemeztem
Mikor istennel kezeltem.
Fekszek
Fekszek és nézem
Fekszek és élek
Fekszek és félek
Fekszek és forgolódom
Fekszek és horkolózok
Fekszek és kelek
Nyugaton fekszek északon kelek
Dobom a jelet
2852 Ez Itt a kelet
Falun lakok mindig csúszik a Feles
Az alkohol erre fele sosem felesleges
A lapra a könnyeim kancsóból öntöm,
Nincs törvény felettem mindig én döntök
Nincsenek kényszerek csak ostoba emberek,
Azt mondják, hogy ettől jobb lesz és te megveszed?
Elsuhannak mellettem a percek,
A toll a kezemben serceg,
Nem vagyok egy budai herceg,
Nem nektek csak nekem szól a versem.
Ott
Ott, ahol régen fák zöldell-tek

Bulldózerek most mindent ledöntenek
Ellepik a közeget a közhelyek
Véresre ver mindenkit a közteres
A fejemből kipattanó ötletek
Sok a tényező, de nincsenek összegek
Oroszlányon a faszod pikk pakk összemegy
Kifordítják az egyik zsebed aztán az összeset
Ott árkon és bokron túl
Ott várunk és szorongunk
Nem, nem tényleg nem tetszhetek mindenkinek

Minden nap rappelek mindegy kinek
Állandó lett már, mint a vonat alatt a sínek
Elmondanám mi a faszt érzek, de nincsen kinek
A zsebembe nyúlok szokás szerint üres
A zsebembe nyúlok újra gyújtom a füvest
A zsebembe nyúlok benne whiskys üveg
A zsebembe nyúlok, de már megint üres.
#81
Járok az utamon forog alattam a kerék,

Van olyan dolog, amiből sosem elég
Amire te büszkén mondod, hogy kerek egész,
Valaki előtted tette el a felét
Sajnos az önbecsülésed hagyja, hogy kevesebbel beérd,
Ez a szitu másnál a kérdés az te miért?
Láttam azt, amit nem láthatott senki,
És voltam ott hol nem szabadna lenni,
Megtettük azt, amit nem lehet meg tenni,
És mégse volt ott, hogy visszatartson senki.
#79
Magasan szállok, de közben mélyen vagyok,

Puszta szavakkal benned évezredes nyomot hagyok,
Ha ismersz tudod, hogy nem mondok nagyot,
Nincs rá okom hisz tudod ki vagyok,
A tekintetemmel festem meg a lapot,

És a leheletem egy katalógust lapoz,
Nem volt még példa arra, amit kapsz most,
Nem leszel előrébb hiába kapkodsz,
Nem mindegy, hogy kilincset vagy faszt fogsz,
Amit akarsz kapni azt is kapod
A semmiből váltok egy másik hangszínre,
Nem juttok ti el soha erre a szintre,
Az a szomorú, hogy jobban vagytok már be mint kintre,
Emberség bennetek maréknyi sincsen,
Annyit értek, mint DJ-ben a költői ihlet,
Lehet, hogy Rolexem nincsen,
De ha te lennél a lovam úgy hívnálak kincsem,
Csak az a kár, hogy nincsen.
#73
Tudod itt a tapasztalat nem kevés,

De, mint a zöld sosem elég
Nincs olyan a környéken, aki a szintemre felér,
Csak sok habiszti kezdő veréb
Ha én a színház akkor te egy kellék,
Ne is tagadd tudom, hogy kell még
Ha eléd szarnék te azt is megennéd,
Az éberség harmadik fokát kell, hogy elérd
De tudod minden változik a lényeg nem,
A THC bármikor kimutatható a véremben
Csak egy dolog, ami fontos az életben,
Hogy minden napot lassan éljek meg
Egy kisgyerek az utcán ki még éretlen,
Néha megbánom, hogy ez én lettem
De minden megvan tervezve nincsen véletlen,
Egy nap majd talán hívnak .........
#78
Azt hiszed másnak minden olyan egyszerű,

Nem te vagy az egyetlen ki elé akadály kerül,
De ez nem tart vissza, hogy a szartengeredben elmerülj,
Néha csak rátok nézek és hánynom kell,
A szavaitok súlytalanok léggömbként szállnak fel,
Én már jártam ott, ahova te sohasem láthatsz el,
Neked nem valódi érték csak látszat kell.
#75
Ma reggel felkeltem a képet az elmémmel festettem,

Még bírom még csinálom amíg nem veszek el
Benyúlok a zsebembe a pakkot teszem el,
Mint egy kommandós a szövegem leszerel
Leszek az ki a szíved bevételéért menetel,
És az egyetlen ki más bűnéért vezekel,
A sorok közt, mint egy vessző veszem el,
Ha úgyis fogsz minek a tábla, hogy ne szemetelj
Csak annyit kérek tőled el engem ne felejts,
Inkább igyál egy korty limonádét ne felest
Az egyetlen valós lényeget ne feledd,
A világ álomféle illúzió mit te kezelsz.
#64
Csak ülök a szoba sarkában az árnyak fátyla alatt,

Szimpla emléked mi belőled hátra maradt
A feladatom már rég elvesztettem,
Feladom hisz az élet nevű játékot már rég elengedtem
A vágyak álomképpel teli hada tart ébren,
Különböző drogoktól mosódik el az éjjel
Csak az fél, aki nem elég bátor,
Okos vagyok mégse tanulok a hibádból
A saját terveid mikor besülnek lesznek a veszted,
Hiába állsz fel a ringben a sors fektet meg
A lovamra fel dobok egy pszicho patát,
Ha a valóság túl szürke hozatok egy kiló ganját
Néha a gondolataim ismeretlen vizekre úsznak,
Megszédülten se akarok megfelelni se egynek se húsznak
Az én mosolyom és ölelésem érzelem mentes,
Régen még láttam a segged, de mára csak a lelked
Ha majd anyám összekapart a padlóról,
Lehet, hogy leszállok a nagy lóról
De az élet fintora hogy anyám sincs itt és én se vagyok a padlón,
Rettegsz, mint egy kezdő apáca a húsz centis fasztól.
#56
Imádnálak szüntelen haraggal,

Mint Trump én is hadban állok a falakkal
Lehetnél a kicsim, de a nagyom vagy,
Nekem nem az egom csak a karom nagy
Az egész életem felteszem egyetlen lapra,
Megtisztulnék, ha volna még haszna
Te vagy az eszem vagyonom ihletem egy szóval mindenem,
Én vagyok a mogyoró a maxi kingeden
Azt hiszed, ha azt írod, hogy szerelmes a szöveg is az lesz?
Tegnap hívott a Ti**** hogy pozitív az AIDS teszt
Bolond belföldi románcban becéznélek babámnak,
Bendegúz bérence roskadt bérlakásán babonáimnak
Csak gurulnánk Hawaiin a naplementében,
Nekem nincs nyakláncom az Audi a testékszer.
#61
Tudom, hogy amit neked mondok sok lesz,

De hidd el így, hogy nem érted jobb ez
Takard csak a fával az erdőt,
Úgy nem látod a közelgő esőt
Van, akire azt mondják sose lesz felnőtt,
Lélekben nem, de testben mindenki felnő
A napba néznék hajnalban, hogy vakítson,
De, mint az idő csak a ruhákat fakítom
Egyszer, ha már túl sok lesz a kínom,
Magamat nemes egyszerűséggel kinyírom
Lefedik majd szemhéjaim meredt tekintetem,
Azt, hogy még élek mindennap elhitetem
Én nem kábszereztem el a diákhitelem,
Mégis a szavaim miatt vagyok hiteles
A homlokom véreres a valóság szürke,
Hangosan zeng a fájdalom kürtje
Én ezt már nem bírom tovább ülve,
A levelet el sokaknak hiába küldtem
Én mindig voltam vagyok leszek toleráns,
De nem kötelességed, hogy engem tolerálj
Látom korpás a hajad adok kölcsön Lorealt
És ha a hajad kész jöhet az agyad, ami végül úgyis lelohad.
#57
Mára már a hot-dog is hideg,

A jellemem, mint az acél rideg
A szesz alaktalan szolgája alkoholistájának,
Már rég felvéste neved listájára
Sóval kevert víz csepereg belőled,
Adok egy zsepit hogy a bánatot letörölhesd
Tegnap még az éjszakában a fények alatt,
Ma csak a cigaretta és a kávé marad
A vér nem válik vízzé se borrá,
De a te véreddel lesz csordultig a pohár
Ahogy ezt meghallod megcsap a vámpír szag,
Ez Magyarország a műveltség elenyésző, mint fing szagban az illat
A ribancnak a hátára a nődnek a melle közé,
Csak hogy kimutathasd a nemi fölényt
Ha lila volna a hajad akkor is te volnál,
Szarj le mindenkit ez az aranyszabály
A hajnal csal mosolyt az arcomra,
Az erkélyen egy csikket elnyomva
Meg rian a jég a tél elmúlik lassan,
A nyár fázó testemnek a várt paplan
Az én lelkem lakatlan, mint egy katlan,
A legjobb sorokat végig neked tartogattam
Ez kecskéd nem hatvan,
A világgal állok hadban.
A maradék a foszlányok-ból 2
## írok s sírok
Amikor csak önmagamnak írok

A tollamból folynak a könnyek a kínok
Minden sor démonként kínoz
Mint a mentő vijjogsz
Ehhez a lakathoz nincs kulcs

A szemem az csík 420
Gatyán vagyunk, mint a SÉF crew
Rombolunk robotolunk
Elpusztítjuk majd visszaépítjük a poklot
A sok csicska csak csendben oson
El ne csússzatok a járdán a foson
A csöves fájó ánusszal horkol
Addig jó a buli amíg kábulsz a hótól
Akkor csinálja jól, ha a lelked élvez el a hoe-tól
A testemben minden vitamint pótlok
Tisztítókúra 4 napig regenerálódok
Aztán újra elindulok kinyitom az ajtót
Elejtem a pakkot
Felveszem a pakkot
A madár csicsergésre fülelek
Kortyolom a teám igazítom a fülesem
A reggel sötétjében az utcán szívom a füvesem
Bár a lelkem tele az agyam üresen
A tekintetem üveges
Nekem ne emeld meg a süveged
Nem lehet ember embernek istene
Anélkül, hogy elveszne mindene
S ahogy a röpke percek tova szállnak
A földre köpök hogy jelezzem a katonáknak
Akik hazafiságról hadoválnak
Hogy fizetésért gyilkolásznak
Mikor itt ültök reggel a vonaton szembe velem
A fegyvered nélkül számodra ugyanolyan mély a sírverem
De csak becsukom a szemem az összes szart elengedem
Bólogat a fejem az utazás végtelen
Gyere velem vajon mennyi lehet a felem ellen
Mások s az én felem szívből adom soha nem kérkedek
Sorok az igazságról nem a valóságról hátha megérted ezt
Én vagyok a rapper, aki nem remél lemezt
Elnézését senkinek nem kérem
Minél jobban utálsz annál jobban örülök a feltörekvő reménynek
A szabályok azért vannak, hogy megszegjük nem érted?
Aki nekik megfelel meg legyél te
Jó éjt kívánok brothák és sisterek
ui.
Nincsenek istenek.
#83
Te vagy az egyetlen, amit nem kaphatok meg de akarok,

Vajon miért van az, hogy hiába szaladok?
Csak visszafele haladok,
Néha már úgy tűnik nincs értelme, ha maradok.
A maszkoddal a külvilág elől az arcod takarod,
Én akkor is látlak, ha nem akarod,
Adok időt, hogy ezen az egészen tanakodj,
Az ajtó nyitva sokáig úgyse maradok.
A lábam alatt székkel a nyakamba kötéllel

Megyek szemben a széllel
A fáradt kéznek a ganja fő étel
Esek befele a székbe
Ülök a padon a kezemben egy touch-al

A képzeletem vív a valós világgal
Jegyezd meg senki sem hibátlan
Keresd a megoldást a hibákban
Ahogy a peronon beér a vonatom
Ahogy torzul el rengeteg fogalom.
#90
Beszippantott bagoly várja a bkv-t

Vajon börtön a zöldért miért jár még?
Miért nem elég már pár kávé,
A szövegem fertőz járványként,
A burkolat csillogó márvány érc,
Karcos lett már pár tányér,
Zajlott már vita kártyákért,
Ilyet te soha nem láttál még
Jó pár joe körbe mászkál még,
Messze az a nap várjál még,
De nem múlik mit láttál rég.
#92
Mi lenne, ha mi mások lennénk,

Mi lenne, ha mi másképp tennénk,
Én voltam már én és kellék,
Van, amiből mindig kell még,
Te, hogy állnál tisztán elém,
Mikor a leheletemtől betépsz,
Mond miért áll pont ő belém,
Mikor egy pofonnal megfektetném,
Ti miért vagytok mások?
A maszk alatt mélyen vártok,
Ők vajon, hogy látják a várost?
Vajon mit látnak mikor az utcákat járom,
Ezek bele kötnek párokba,
A sajátjukba soha csak máséba kárognak,
Mik kellenek, hogy tömeg ne legyek,
Kellene indok, hogy töményt ne vegyek,
Kik lesznek, akik tesznek ellene,
Az okos embernek a szája a fegyvere,
Kész vagyok, mint Snoop Dogg,
A vektorom irányába jobb, ha el nem mozdultok.
#10
Ülünk a fagyos hidegben,

Tested múzsám szemed ihletem
Remeg a pad is olvad a jég a szívemen,
Gurulunk a végtelenbe ismeretlen íveken
Heverünk egymáson, mint szalámi a kenyéren,
Nem mondom sokszor, de nálad kevesebbel be nem érem
Nem keverünk mi nagy vizet mintha nem is léteznénk,
Felvenném a Provident hitelt, ha építkeznénk
Szánom, ha valaha is bántottalak,
Ha én sonka te rántotta vagy
Bánom, hogy ezelőtt nem ismertelek,
Mióta itt vagy eloszlottak a kételyek
Fikáznánk másokat heverésznénk Izlandon,
Írnék neked órákon át és úgy hívnálak galambom
Szexelnénk annyit Guinness rekordot döntenénk,
Semmi más csak a latex köztünk töltelék
Ex nem lehetsz csak deus ex machina,
Beléd mikor összeraktak nem került hiba
Kúrtam el sok mindent, de te meg érted,
Te vagy az álomnő ki az űrből érkezett
Túrtad fel lelkemet és testemet,
Ha egyszer esélyt kapok biztos lefestelek
A fű a kezedben, mint virágszál,
Nem volt rá példa, hogy hibáznál
Ha macskaként érkeznél alommá válnék,
És ha te játszanál én lennék a játék
Csacska vágyaim valósak,
Egy a kár, hogy te nem vagy az
Szánalmas életemben még meg nem találtalak,
Talán nem is foglak valós hiába vagy
Szükségem lenne rád, mint a náciknak egy bónusz századra,
Én boldogságot nyernék, de ahogy ők vesztettek
Én csak veled a ködben elvesznék.
#86
Előre a semmibe haladva,

Ugyanaz ott vagy itt maradva,
Sose hallgattam a papra,
Inkább kihánytam a lapra,
Ez maga a mantra,
Ha nem tetszik ott az ajtó húzz a faszba,
Nektek max száraz szar akadna,
Jó lenne, ha hagynátok néha magamra,
Hogy ne cseperegjen később a könnyetek patakba,
Az nyugodt kinek a legnagyobb a haragja,
És akinek van esze annak van hatalma.
#60
Emlékszem mit tettem hol kezdtem,

Nem tudom ki lettem hova megyek
Szokás szerint mindent a 23-asra teszek,
Kitaposatlan ösvényen megyek és megyek
A hányinger kap el a sok mai trappertől,
Kiket elátkozott a rappem
Tudod mikor megjöttem nem kérdeztem a teremtőt,
A bandád hétvégéje komoly az én szeremtől
K****** ** **/D szólj hitetlen,

Én ateista vagyok se vallásom se istenem
Valahogy mindig lesz egy kis ihletem,
Az életem árát lelkem centjeivel fizetem
Előbb utóbb elfogy a testemre felvett hitelem,
Én neked, ha akarod se lehetek hiteles
Ahhoz, hogy engem értsetek el kell higgyetek,
És az álomvilágból fel kell keljetek.
#40
A boldogság relatív egy kitalált szó arra mikor a valóság elvakít,

A bőr-öndödet őrzöd mint önző érdeked, ha megjövök féljetek
Mint a lakatnak ennek is volt kulcsa,
Csak valaki a Tiszába bele dobta
Ezen a világon hosszú szar élet és keserves kínhalál vár,
Hiába kérsz, hogy írjak valami happyt már kezdődik a tesim
Hiába fürdetnélek tejben vajban,
Nem mosollyal mennél haza csak zsíros hajjal
Jajj jajj közel a kémia jegyek átlagából vont bukás,
Elindítok egy spontán felvonulást
Remélem a melankolikus napodba mosolyt csalok,
Ha már a hegekre tapaszt nem rakhatok
Az egyik legnehezebb, ha valaki elmegy,
Akkor veszíti el az elméd a tested
Hiába állnál és csak sírnál egy életen át,
Az élet leszar és megy tovább
Senki nem mondta, hogy könnyű lesz vagy vidám,
Nekem már rég átalakult az anatómiám
Tudom, hogy boldogat szerettél volna,
De akkor minden szavam hazugság volna
Na mindegy nem ismétlem önmagam,
Te viszont fel kell fedezd önmagad
Megtalálnod azt mi feltölti a mély gödröt,
Téged még több dologra lehet használni, mint egy ökröt
A problémád ésszel ne erővel,
Nem jutsz előrébb, ha mást löksz fel
A tanulság ezek után?
Nem volt nincs nem lesz
Én vagyok a vég és a kezdet,
Te pedig a köztes.
#76
Az egyik pólóm speed szagú a másik fű,

Nem lóg a kezemből többször használt tű
Mi vagyunk a fattyúk, akit a rendszer megtűr,
Amitől mások végig félnek mi raklap számra vesszük
Mi azok leszünk, akik éltek, egyesek haltak,
A valóságból egy pillanatra mégis kiszakadtak
Akik a sárga földig ivósból kimaradtak,
Helyette mindig örültünk a random talált pakknak
Mi ránk nem hatott a média árasztotta agymosó maszlag,
A mindennapok szürkesége hiányzik a fasznak
Az egyetlen dolog amire a mi fajtánk adhat,
Hogy békében beállni még hagynak.
#85
Hogy lehet, hogy akarok mégse teszek,

Bárcsak tudnám min kattog az eszed,
Bárcsak nyitott könyvként olvasnám az fejed,
Vissza, vissza villannak a helyek a terek,
Ahol a valóságban elveszhettem veled,
Bárcsak megfoghatnám egyszer a kezed,
Bárcsak hallanád mikor kiáltom a semmibe a neved,
Bárcsak újrakezdhetném az életem,
Bárcsak lennék én a névtelen,
Nem az, akin a nép recseg,
Az a baj az elismerésetek így se kell,
Én magamnak írok azt hiszel, amibe a hited veted,
Én is mint te a végén ugyanott leszek,
Soha nem felelek én általában merek,
Lehet az élet bármilyen meredek,
Csak akkor leled meg a kiutat, ha keresed.
#27
Balhés bolhapiaci büntető rugások,

Baseballütővel beverem bérenc búrátok
Haszontalan hesszelő hőkamera,
Hisztis haszonlesőként hebegve habogva
Undorító urológus ujjazási utófájdalom,
Újra ugrál utolsó ujjongások utókorában
Jelöletlen jegyzett játékszer jojo,
Jajjogva jelentéktelen jutott ja jó
Tátra tornyosul tetüfészkek terén,
Túllőtte teréz tetemestül tépvén
Erénytelen esélytelen esetlen emberek,
Esdekelve eszitek emigráló eszméimet
Gizda garázda gázló gólya guggol,
Gebe guba gijotin guruló gubó
Levedlett látomás leértékelt lappangás,
Lelked lapulva lebeg lódítva lassan lealáz
Kleopátra kontra Kámaszutra király,
Kreol kerek kebleket keresve kiáll
Ostoba ordenáré Ottó orra,
Orvul orrol okosba oktogonra.
#46
Én vagyok az ördög üdv a pokolban,

Mond csak megérte sietni a motorral?
Ki vagyok készülve a fostól, amit okoztál,
Ha lenne hova menned jobb lenne, ha koccolnál
Itt hiába rejtőzködsz angyalbőr mögé,
Telibe talál 666 sörét
Itt nincs fényesség a lelked sarka még világít,
Isten hozott ja várjál nem az nincs itt
Rendes tudnám illusztrálni ahogy leestél,
"Potty", ha láttad volna tudom, hogy nevetnél
Itt ismeretlen szó a boldogság,
Fellélegeznél de csap egy ostor rád
Kapsz egy szájkosarat, hogy ne harapdálj,
Ne keltsed fel a démonok alvó haragját
Itt se én se senki nem vár rád,
Tudod, hogy nem segít, de ha úgy van kiabáljál
Itt nincsenek napok hetek esztendők,
Itt a józanész az mi nem kelendő
Olyan ez, mint a rúzs a kurva ajkán,
Isten hozott ez itt 2018 a valóság.
#50
Napi gyakoriságú vagy mint egy házastársi veszekedés,

Úgy kellessz te, mint Tysonnak a verekedés
Meglepődök rajtad, mint egy szőrtüszőgyulladáson,
Megláttalak és egyből kiújult a rákom
Itt nincsen sorompó csak Tompos show,
A spanyol szó doga mindig 5-ös tudod jól
A rekeszizmodat feltöltöm sörrel,
Ha betoppansz kecskédre meghívlak egy körre
Petróleum lámpa milyen szép a lángja,
Más ki én meg be vagyok állva.
#49
A körhinta végtelen mit lezár egy karambol,

Itt 0 fok fölött van a fagypont
Úgy bontalak sorokra, mint egy hentes a malacot,
Beleírom a szövegbe a csülköd meg a karajod
Egy füttyszóra szóljon a fütyülős,
Ez ilyen pálinkás nyaralós üdülős
Nálunk az éjszakázás nem csak hobbi, hanem sport,
Ha tehetném elhagynám ezt a kort
Pecsenyét nem sütök se cigányokat,
Leírom egy papírra az összes hibátokat
Bézs babakék meg hupilila ezek nem is színek,
Ha ezt egy pali szájából hallod elkap a hányinger
A szövegemtől kivesz egy szabadnapot a szíved,
Mint egy fakabát a dílert elkapott az ihlet
Hallod mióta beléptél az ajtón rám jött az ideg,
Te vagy az ki miatt lett a lelkem rideg
Az arcodon könnyektől elfolyt smink,
A sikolyod egy fél sereget megrémít
Vannak dolgok, amiken nem segít a sírás,
Jobban tennéd, ha gyakorolnád a helyesírást
Sötétségbe borult tőled Izland,
A férfiasságod a hamutál alatt kint van
Csernobil-ban egy nyúl cserkészett be,
Kecskéden pedig ez az mc hagy cserbe
Kitalált vagy mint a Q vitamin,
A szövegemben hiba nincs
Hétvégenként lightosan szublimálsz,
Híg fosból mérgező gázzá válsz
Hogyha én extra vagyok akkor te strong,
Kippukasztalak mint egy croisantos zacskót
Ez a 21. Század üdvözöllek téged,
Reggel hatkor egy cigány vagy az áram üt ki végleg
Szúrós száraz szagú szarság mire már nem emlékszem,
Nekem nincsen bálványom vagy háborús jelvényem
A sorok közt nincsen átmenet vagy átfedés,
Tudom, hogy sokáig tartott megírni, de remélem elég.
Mármint érted,
Mint egy könyv, elég.
#52
Itt hiába vagy kemény a szagod tömény,

Hallod úgy bűzlessz mint egy görény
Ha egyszer meghalok egy emléklapot rád hagyok,
Leigázza saját magát az emberi faj csak várjatok
Írok majd egy könyvet és te leszel a 23.oldalon,
Nekem aranyat ér minden szótagom
Fel le jobbra balra elhívlak egy gruppenre Paksra,
Csak engedd el magad és menj rá egy papra
Olyan vagy te, mint egy Fidesz kampány,
Semmit mondó stop soros meg migráns
Kicsit szomorkás a hangulatom ma,
Schumaher spanomnak végtelen a kóma
Mint egy megfakult fénykép a polcon,
Egy cigi robbanjon és BSW szóljon
A xy generációban a cipő teszi az embert,
Ha belekortyolsz a ginámba bevodkázlak ember.
#55
A világ már régóta elbaszott,

Most nézem milyen jól áll a maszkod
Számodra nincs ok, hogy panaszkodj,
Fájdalmas, hogy azt hiszed különb lehetsz majd most
Itt senki nem különb hisz Coulombban mérünk,
Sírás az infúziónk depresszió a vérünk
Barát egy túl tág fogalom mi nem fér el a vonalon,
A jelentés nem azonos lehetsz szép, ha nem vagy okos
Tudom, hogy öt szót írtál ne is szóljál,
Rendszertússzá formál az Orbán kormány.
#84
Ahol én és te összefutunk keletkezeik egy rengés,

A központban nem áll más csak a merengés,
Te lehetnél az indok amiért a cigit letenném,
A holdfogyatkozás sem ok csak eredmény,
Meglepő vagy mint egy karszt jelenség,
Ha süket lennél a kedvedért jelelnék,
A melegfront lennék, ha telelnél,
Nincs annyi sor, amivel te betelnél,
Túlnépesedik lassan a Benteler,
Az élet téged is könnyen leszerel,
Maradj csendben a helyeden,
Vagy a pásztor a karámba beterel,
Olyan összetett a sorok közt veszel el.
#91
Egész héten szakadt az eső,

A mandula gyulladásom mégis hétvégén jön elő,
Nem mindegy az eredő erő,
Leszek én a koporsóból reggelente újra
Felkelő,
Talán egyszer majd fellel ő,
Ha egész életében azt tette a végén miért lesz a szenvedő,
Ha van még tárad vedd elő,
Hogy az életet túléld le kell menj, mint a nap majd újra jössz elő.
#94
Minden évben fogaskereknek közös asztal,

Pár közeli rokonnal meg sok fasszal,
Nem hoz könnyű álmot a hajnal,
Álmosan szétjoezva fejet vakar,
Ki vagy ki leszel mindent tudni akarnak,
A mikor komolyodok meg kérdéstől fejjel a falnak,
A hamis életükkel vannak nagyba,
Csak nevetek rajta tetszik a maszkja,
Két kézzel hozom el közétek a havat,
Fehérkarácsony lesz ez nem kacat,
Igaz, ha nem változol ugyanaz maradsz,
Most pedig hallgasd ahogy fitogtatják miért baj az,
Nekem a példakép marad a tarzan,
A zöldet a szobában besodrom halkan,
A hiány lent vár rám a hallban,
Beszél hozzám, de távolodik hangja,
Gyertek be itt minden akad,
Ha elégségesek voltatok tárt karok várhatnak.
#74
Utolsó hetek súlyos kómájában a srác,

A sulit már úgy kerülné, mint a tanulást
De nem ő az egyetlen az elsők után,
Kinek hiányoznak a fürdőruhás szukák
Végig csúszik szemem az arcokon,
Hallom a tekinteted és egy képet alkotok
Apám-ék pénzét elinni azt fogom,
Majd másnap otthon vár egy nagy pofon
Jó mindenhol, de a legjobb offon,
Szívem szerint 0/24 be lennék rottyon
Ne szóljál hozzám, ha az elméd szottyos,
A tojásokon, mint a babéron okoskodsz,
#69
A szavaimtól ájulsz el a sorod várod,

A bélyegét a szádba nyomja az Áron
Egy gramm ópiumért a szopás a béred,
A kocsma szaros wc-jében folyik majd a véred
Letelik egy újabb nap majd egy hónap,
Csak akkor jó a vodka, ha nem hígítja szóda
Látom a szemedbe, hogy kéne egy kicsit a károm,
A Xixomat innád valamiért csak a pénzemet látod
A tolltartóban egy ceruza, mint a kard éles,
Olyan magasan vagyok nem konkurencia a kékes.
#70
Ha én lennék az edző és te a tanonc,

Nem basznék ki veled nem váratnálak a padon
Keserves könnyek közt kínokkal is csak a te arcod látom,
Ahhoz, hogy te legyél az egyetlen nem kell fátyol
Nem látod az erdőt a fától,
Az idő a boldogságban néha gátol
Mondták, hogy az élet nehéz lesz, de te megérted,
Leírtam neked mindent, amit akartam a levélben
A gyertyafényben kettesben kéz a kézben,
Eggyé válunk örökké, mint víz a jéggel
Tudod a szex veled volt a legszebb,
A segged is tetszett, de a szemed a lelkembe metszett
A rózsaszín felhő csak az égen lebegett,
A Gőgh hegyi túrájára mással nem csak te veled
A sminked hiába vakít el a képünk nem fakul el,
Volt köztünk sok dolog, de tabu nem
Vinnék neked száz szál bíbor rózsát,
A karizmád nem indokolja, hogy olvasd a tórát
Fekete fakó lovon baktat a bánat szívem útjain,
Mely előtt egy fehér ruhás lány a másvilágra utat nyit
Jézus sírjából elmarnám neked a koszorút,
Melletted valahogy sose vagyok szomorú
A térképre megrajzolhatnád az utat a szívedhez,
Úgy valószínűbb, hogy el nem tévesztem
Ha én a feudális társadalom te a reformkor,
Megvilágosultam tőled, mint a portól
A fakuló teli hold éjjeli fényében felfigyelsz egy kérdésre,
Nem azt mondtad anyádnak, hogy otthon leszünk éjfélre?
A világot leszarom, hogy merre folyik a Tisza,
A tekinteted fél kiló kóla után is tiszta
Voltam szomorú, de már nem vagyok,
Melletted lassabban telnek el a napok
Ha lenne egy kívánságom kívánnék még százat,
Csak hogy az arcod még százszor lássam.
#71
Mint egy gin a lámpásból füstből élő leszek,

Ha tehetném egy lapra pakolnám az egész életemet
A fal kifestéséhez a véred lesz az eszköz,
Egy herbálos a Táncsicson 500 ért meg lő
Hallottam nyugat dél észak kelet felől,
A szavaim az ég tengerében a szellők
A szövegem, mint egy ak47-es ellő,
A kevlár nem véd meg ettől a trendtől
Olyan szarul vagy rád hívok egy mentőt,
Ha így folytatom 2020-ban még lehetek miniszterelnök
Ez itt az oldschool underground téma,
Itt nem lesz cosinus meg béta
Pont annyira kellessz mint 4 kiló cékla,
A 8.ról fejbe talál egy kósza tégla
Olvass a sorok közt ez nem a Véda,
Ahhoz, hogy a szintemet elérd kell egy létra
Ketyeg a bomba miközben a szövegem hesszeled,
Kerestem tegnap, de valahogy nem találtam a lelkemet
A soraimtól lángra kap a már tág szemed,
Az imént hallottaktól elveszted az eszed
#66
Csak ülök bent a belső vizsgán,

Flashelek a Jenein, mint egy vidámparki hintán
Engedd el az agyadat és bízd rám,
Ha lehet a barátodnak ne hívjál
Ez nem megírt szar, hanem freestyle,
A bandád véres fejjel a ház elött kint vár
Most éppen tiszta vagyok legalább egy napig,
Aztán hazamegyek és behívom egy cigibe a palit
Ha nem tetszel rád sújtok egy koki-val,
Látom éhes vagy megkínállak csokival
Elkísérlek majd a sebészetre lespanolok a dokiddal,
Egy smoke session után puszta tekintettel összevarr
Takarodj a házamból a szőnyeget össze ne baszd,
Téged egyedül a szipu meg a technocol, ami összetart
Én nem leszek az, akit te berántasz,
Ha megpróbálod jobban jársz, ha nem talállak
Tegnap felajánlották, hogy menjek irodalom tanárnak,
De én csak annyit mondtam, hogy elmentek ti a rákba!
Én nem leszek az ki a függőségből kilábal,
A kritikádat veszem le lightosan félvállal
Látom rajtad, hogy túl szerény vagy hogy az arcod felvállald,
Ugorj fel a nagyihoz megkínál majd lekvárral.
#67
Nekem a véremben van a vallatás,

Mint az Alexandrának a zaklatás
Elpattant már az idegrendszerem lakatja,
A rokonságom gyümölcsének én vagyok a zamata
Love is in the air hallottam már sokszor,
Én meg úgy beálltam, hogy már repültem olykor
Megtöri a zavartalan csöndet egy könnycsepp,
Nem véletlen van több 100 km köztem és közted
Ha nincs is más előnyöd az értetlenség öltöztet,
Bármi jóhoz is volt közöd tőlem jött az ötlet
Valahányszor ránézek egy lányra egy pillantásra,
Mély dekoltázs és csillanó cipzár, ami szemem vágja
Az esélyeimet az érzéseimmel együtt elvágtam,
A lelkem kiköpte, de előtte jól megrágta
Nem mindegy, hogy Áron áron alul vesz e füvet,
Oroszlányon Petőfi udvar rosszabb, mint a 8. Kerület
A mindenkori bölcsőként szolgáló falu,
Emlékeimet őrzi ahogy felvillan egy-egy napunk.
#65
Az életkedvemről elég rendesen levittél,

Jöhet a Kálvin tér
A magyarázkodással jobb lenne, ha hagynál,
Ha én nem is az élet majd nagyot rak rád
Jutsz majd eszembe mikor kortyolom a Royálom,
Te meg egy pakk herbál után sóvárogsz
Tudod az én bizalmam nehéz elnyerni,
Ez nem abszolút, ha nem abszurd,
A jót be a rosszat kifúj
Még amig engem láttál se voltál tiszta,
Szét voltál csúszva mint egy rozoga bringa
Pimpi, a Keca pingvinje ránt az élet síkra vissza,
A te gádzsid mint egy tál hányás nem túl gizda
A fájdalmat rég éreztem, de még most sem,
Tudod az apró kéregetésből nem lesz Porsche
Az én mellvértem, ha jobban megnézed nemez,
Az öregmozi falába verem be a fasszopó fejed
Van pár sor, ami nem kaphat cenzúrát,
A titkokat úgyis mind megtudják,
A gyomrod sajnos napról napra korog,
Az én szavam alatt nyikorog a bakelit korong
Ha nincs ló jó a szamár is,
Sajna ez igaz te rád is.
#62
Szolid szoláriumban bent megfázós,

Fagyos hangulat Zsoldost megvárós
Hogy ha nem tetszik a világ beállok,
Mint a száraz tej le nem járok
Most ide, most oda, van most nincs soha,
Hatalmasat vág rám az élet ostora
Kifehérítem a fogad mindössze a pénzedért,
Ha én vagyok Batman a valóság egy képregény
Nem vakít más a világ kétesélyén,
Összefutunk majd a legvégén fent a lesnél
Összerakódom hétköznap, hogy szétessek hétvégen,
Adnék egy adag kokaint az elmúlt félévért
Ültem már amolyan félvérként hercegesen,
Körbe vezetlek a Rákóczin gyere velem
Ha nem tetszik valami a szavam felemelem,
És az aggályaimat leveszem.
#68
Gyere velem megosztok veled egy titkot,

A Keca legalább dupla d-s az biztos
Sorozatosan rendezlek képekre téged,
Egy smiley festéséhez jól jön majd a véred
Ha te azt mondod, hogy énekesmadár,
Én azt mondom, hogy a kedvencem az anál
Leperegnek a homokszemek az órába,
Sok időt pazaroltam már matek órákra
Ez itt Magyarország nincs szólásszabadság,
Szóljál majd, ha véletlen szabad maradnál.
Társadalom
Mellettem kézen fogva társ a dalom,

Megremegett zsebemben a tár s a karom,
Előttem mögöttem társak és spanok,
Émelyítő fogaskerék társadalom
A gép alatt robotként jár a karom
A beton alap tartja lábam s hagyom
Nincs kinek elmeséljem bánatom
Nincs megállás a gyengét játszhatod
Lámpa fénynél a pálya szélén
Láva élénk a fáklya ég még
Zombik meddig a szem ellát
Zord istenem a hegyen vár
Annyit hallok csak schneller schneller
Mond csak Tibbah ma lehetek Rockefeller?
Annyi van még színültig vagyok tervel
Mond csak ki anya ma se lettem ott te veled
Becsukom a szemem leperegnek a hetek
Becsukom az ajtót és elfelejtem a nevetek
Hidd el nagyon sajnálom, hogy nem tetszek
Az ablakom alatt gyertek sírjatok ezren
Az utcát járom a falakat festem
Már nem ugyan olyan a flashem sem hehehe
A rappet nem látja szívesen az ember
Belülről kaszabolja szét a rendszert
A gyilkos nincs meg majd egyszer
De a rendőr elveszi és elszívja a kendert
A NER megint vitázik a ja várj a NER-rel
Geciként 2 harmad ezzel ne gyere
Utcára került felnőttek és gyerekek
Már az aluljáróba se mehettek
Az iskolákban jó elvtársnak nevelnek
Azt tanítják, aki elsőnek kutyul be elsőnek nevethet
A csoportokat osztályok és tanárok
Azt, amit majd egyszer politikus s a város
Hit gyülekezet csak gyűlöletet teremt

Isten legfeljebb akit a világ már temet
Végig nézem az illúziót újra veled
Meghatároznak számok és nevek
A valóság és az igazság két külön terep
Vaknak kell lenned, hogy ne lásd a jelet
Csak hogy kicsit szóljon rólam
Leszarom mit gondolsz rólam
Leszarom mit gombolsz rólam
Leszarom mit mondtok rólam
Sohase neked csak rólam
Nem málik hazug rím le rólam
Leszarom mikor sutyorogtok rólam
Jöhet bármi ugyanaz vagyok, aki voltam
Fent a csúcson is mint a porban
Lent a pulton fent az orrban
Nem Silent vagyok nem megyek az xfaktorba
Ug-ból a popba mondjuk nem is volt ug akkor hogyan
Minden pénzbe kerül, de a pénz időbe, de neked nincsen időd se.
Nulladik
Fent az emeleten 7:20

Lent a tereken 4:20
Nem érdekel engem a régmúlt
Nem kérek köszi van még út
Penge élen
A napokat élem
Nyáron és télen
Ilyen a vérem
Ez nem érdek
A lapokat kérem
Álom és éber
Ilyen az élet
Ha még nem álltál ott
Ha még nem jártál jól
Holtpont-ig szívok én még
Holtomig tolom a célért
Elteltek az évek
Felnézek az égre
A kezemben tartok egy képet
Mi régen széppé tett
Tartanám de meg éget
Hallanálak de csak bégetsz
Kihullnak a fények
A semmiben van a lényeg
Lent a tereken 4:20
Amíg a lelkem meg nem veszik
Tesó a freestylom le se esik
Próbálok de nem lehet segíteni nekik
Ne hidd, hogy különb vagy dögölj meg te is
Sose kerültem a verébséget
De nem élnék a te mércéddel
Mediterrán modern mocsarak
Ha nem vagy jó káder ki verik a fogadat
Nem előtted húzom el a madzagot
Kérlek, ha olyanok vagytok, mint mások hagyjatok
Belőlem csak egy van mást nem adhatok
Ha nem tetszek te meg az összes spanod bekaphatod
Kinek a pap kinek a pakk van
Évnyitón szanaszét szakadva
Felnézek a napra és rágyújtok a bluntra
Nem kell senki egyedül rakom maxra
Mikor hajnalban a nap kúszik az égre
A széthulló lámpatest úszik a fényben
Elveszve az időben és térben
Az elemeire széteső bolygók közti létben
A Hasis a gyors a kaki

Hass alkoss gyarapíts
Mutass egyet, aki hazafi
Mikor nem tudjuk a haza mi
Úgy mar a speed mint a wasabi
A zacsim alatt meg a cannabis
Lent a tereken 4:20
Az iskola megmarkol és széthúz
A te emléked már rég múlt
Olyan veréb az összes utol sem érnek
Fogd fel kérlek, nekem ez nem érdek
Valahogy pont leszarom te nem biztos, hogy ezt meg érted
Szóljon mindenkiért és egyben senkiért értem és érted
Te nézd mindig a rossz oldalt kérlek
Én meg csíkszemmel folyok a fénybe
Jajj te szegény mesélj milyen a trébe?
Nem sírni faszfej tenni kell érte
Ha felérsz ide lehet megérted
De addig is csak megvetéssel nevetve nézlek
Nekem se épített stúdiót senki, de nézd meg
A kis srác, akiben senki nem hitt
Hallottam hogy hagyjam, de mennyit
De, aki azt akarta neki kellet menni
Nincs, ami visszatartson semmi
Csak szeretnék innen a legmesszebb menni
Az a legrosszabb, ha tudnál, de nem teszel semmit
Lent a tereken 4:20
Az iskola megmarkol és széthúz
A te emléked már rég múlt
Nem kérek köszi van még út.
Ezt nektek
Nem emeletes se szerelmetes rap hely mely veszted lehet feszesen rebegnek beesett szemek
Elveszett szett emberek ketrecben fekszenek hegyekben rekeszekkel recsegve megyek befele
Terellek
Teremtek
Egyszer meg-meg szeppenve
Messze ment tervek, de elengedtem
Egyet sejtek bennem, de engem hevesen kergetnek szerek
Felkeltett nem lefektetett fel kellett
Ezzel szemben keljek enyhe ernyedt
Testemben lelem meg vesztem
Ez nekem szemtelen szerepem
Eme szerepre epedt e gyerek
Ez meg egy elfeledett felekezet
Nem emel ennek fele se kezet
Ne recsegj vesd le lepledet
El egyszer sem feledem
Eme retkek meg reszketnek
Felemelem keblem elvesztem eszem
Egyenesen megyek eme tereket el nem feledem kevesen nem mennek bele
Szerekbe mert megfelelnetek kell nektek megy feszt tek tek veszett verebek hess hess hess
hess
Hesszel ember embert pesten rengeteg egyed egybe mered jegyezd meg ez
Eredeted meg jelened elvesztheted
feleslegesen felvetett elme rezzenetek
Lebegek beszedem merengek elleszek
Felveszem leteszem centeket elteszek
Cseleket bevetek ezreket leszerelek egyet beverek szesztelen felesek felmegyek leesek
Felkelek epe levem elengedem kellene, de nem megyek
Meredek, de nem hegy ez nyelvemre kenem le tesztelem bele ne ess velem nem kell ez te
Neked teljes szereped, de meccset vesztett megrekesztett estek fele megy szemem el terepen
Fegyvered emeled fejekre fel szegezed sejtheted jelened lesz ezer meg egy jelenet
Elesettek fel kell keljetek fergeteges fenyvesekben feszesek feszengek kezemet felemelem
Ellenem te fel se teheted lepergett lemezek kendert betekerek feszt nevetek he he heee
nem leszek egy veletek remeg berezeg feldereng merre megyek merre leszek sejtek erek
eredet sejkek seggek kelet szelek nemezek leplek seregek elterellek lehet temetlek, de nem
szerzel kegyelmet
megrekedt memberek ezresekkel ezreket megvesztek ne nevettessetek lesz neved, de ne
felejtsd eme rendszer leteper ez nem herevere veletek lett tele sebeket fel szelek keresztbe
tehettek, de nem kell ez emellett
Eszmerendszered eleshet menjen egy felesbe bekeverem betekerem gyere be.
The church of the damned

Hanging at the church in the moonlight,
I just pass the joe and watch the moon shine,
Moonlight moonshine im high as the moons are,
Dont lie to yourself always show your true side
The car is rollin in
The brakes screech
100% og shit
This aint fake speech
Years in the business
Rampageing like kill bill
I got a mermaid in my pocket
Addiction? Nah its just a habit
With the money im like a rabbit
White lines makein me bad black money
With the boys makein the church unsacrifised,
I sacrifice you on purpose i never lie,
It's shit to know you will never die,
The only question of mine was why?
At the church i got a vision,
I saw chaplin walk out the television,
Like the whole show was just an illusion,
I just finish my blunt off and load the ammonutaion
I saw some fucked up nations,
Who sold themselves for companys,and stop being nations
I just cant find an explanation,
I guess its gotta be just my imagination
Hanging at the church in the moonlight,
I just pass the joe and watch the moon shine,
Moonlight moonshine im high as the moons are,
Dont lie to yourself always show your true side
They told me to go learn and stop rap
I told them i wont learn and fuck that
They look for themselves,I alredy got that
Limelight on the street swisher in my mouth i like that
2852
A falu, ahol a csendet nem keresem
Hisz mindig itt van mellettem
Én őt és ő engem nevel fel
A problémákat add le ne vedd fel
A vezetékest felveszem leteszem
34 el tárcsázok kifolyik a szemem
Attól félek, hogy elvesztem az eszem
Örülj neki, hogy van anyád apád, aki szeret
Tessék itt a lelkemből egy szelet
Festék mi a lelkemről lepereg
Keresem, de nem találom soha
Felelek, de ki nem tálalok soha
Egy-egy tűzi játék lázadás a rendszer ellen
Elveszek a ködben hagyom, hogy megkeressen
Én is mint minden magyar sírok rendszeresen
Egy-egy fül mi hall még a sok szemmel szemben
Állok a Pennyn a lábamon alig
Vajon, hogy választok holnapig
Hagyom, hogy áradjon bennem, ami szóval bír
Faszom, hogy rángasson téged, ami szóval szít
Bebutult fogyasztók és nyuggerek
Csak egy szám vagy de fogod a terméket és szereted
Az én életem az ember tragédiájából kihagyott fejezet
Mint jézi a csipkebokorban meg jelenek
Dobd ide nekem és az egyháznak minden pénzedet
Nem megírt a végzeted te irányítod a saját életed
Bambulj bambulj a kihulló fényeken
Haluzz haluzz a kimúló életen.
A szakadék
Penge élen
A napokat élem
Nyáron és télen
Ilyen a vérem
Ez nem érdek
A lapokat kérem
Álom és éber
Ilyen az élet
Ha még nem álltál ott
A szakadék szélén
Ha még nem jártál jól
Holtomig tolom a célért
Elteltek az évek
Felnézek az égre
A kezemben tartok egy képet
Mi régen széppé tett
Tartanám de meg éget
Hallanálak de csak bégetsz
Kihullnak a fények
És te figyelsz érzem
Mikor hajnalban a nap kúszik az égre
A széthulló lámpatest úszik a fényben
Elveszve az időben és térben
Az elemeire széteső bolygók közti létben
Sok apró fogaskerék
Sok apró rokkant cseléd
A te életed teszik szebbé
Mindent tőlük pénzért elvettél
A szavam kísér ha egyedül mennél
Ha tré van csak te tudod megoldani
Én fogom a gordiuszi csomót megbontani
De mélyen tudom az élet több ennél
De sajna elvitte a drog az eszét
Penge élen
A napokat élem
Nyáron és télen
Ilyen a vérem
Ez nem érdek
A lapokat kérem
Álom és éber
Ilyen az élet
Szerinted elvitte szerintem meghozta
Ítélkezel de lófaszt nem tudsz rólam
Anyu apu pénzéből rajtad az óra
Te bazmeg ki meg hol vagy
Sose kaptam semmit, amit akartam
Az élet nem mindenkinek akarat.
Nincs Ferenc
Rég nem szól liszt Ferenc
Számomra nincsenek istenek
Spotify van csak nincs lemez
szemét közt keressünk kincseket
Szentelek egy percet a haldokló reménynek
Még egyszer a szemébe nézek mielőtt lelépek
Nem győzőm elmondani nektek elégszer
Ha nem tetszik öld meg magad az élet nem kényszer
Egy álmom
van nevetek, ha megélem
23
nem száz embernek zenélek
Dobok egy píszt minden arcnak és verébnek
A mélyből nyúló karmok lassan elérnek
el pergő hetek felkel s lemegy
Piros függöny lezárt jelenetek
Mit kéne mondjak neked
Hogy el ne veszítselek
Nem elvitték a szerek
Hanem meghozták az eszem
A vállamon életem súlyát cipelem
Minek kell nektek sok maszk és szerep
Miért lesz jobb, ha akit mutatsz szeretik
Aztán holnap pletykákba temetik
párhuzamos világ tart távol ezreket
Tudom kicsit magas lesz ez te neked
Csak egy cél van, hogy más lehessek
Az óvatlanok a magas lóról leesnek
De nem baj lássátok az idő elszáll
A rozsdás fogaskerék felettem is eljár
Sokszor mondták a vonat nem vár
Csak az beszél könnyen, aki elsőnek felszáll

szemét közt keressünk kincseket
Panaszkodjatok, hogy anyádék köcsögök
Ha egyedül kell felnőni az út elég göcsörtös
Hiába van melletted, ha a viszony közömbös
A hányinger kap el lassan a közönytől
Szétbasz az ideg mikor az ajtón dörömböl
Hülyegyerek holnap iskola keljé föl
A reményt a hitem mellé fogom s kötöm föl
Nem rajtad a személyiségeden röhögök
A mészárszék segít majd az ökrökön
Szarok rátok az egész meccset el önzőzöm
Egy darabot hagyok ott mikor köszönök
Nem sok maradt, aki átlát még ködökön
majd, ha gazdag leszek hazaköltözöm
levetem álcámat és fennakad a szögön
A való világból egy percre meg szökök
Jegyezzétek meg jól én mindenkire köpök
Lehet, hogy én leszek a köcsög
nekem nem kell, hogy velem törődj
ami nekem egész az másnak törött
csak röhögök ahogy egy slukk után köhögök

szemét közt keressünk kincseket.
Várj
Várj még hisz annyi minden vár meg

Ne legyél a napfényében árnyék
A végén jó érzéssel nyalom a tányért
A végtelenségbe örökre szállnék
Várj még hisz aki mindenen átlép
Mindössze árnyék
Ne tegye csak a sötétségben áll még
Többet mindennél mindössze párért
Minden ki nyitott ajtót bezárnék
Az egyetlen mi számít a szándék
Csak told a szekeret az idő vár még
A pénzed nem okoz megváltást miért?
Hogyha először halsz aztán élsz
Az életed a semmibe elvész
Legyen mindig, akire felnézz
Nem vagyok gengszter sose mondtam testvér
Újra s újra fel kell eszmélj
De minden egyes fa élőlény teremtmény egy test egy vér
A semmiben vagyunk most
De majd a legvégén a minden tesz mindenkit eggyé
Hajnalban az állomáson a szemem fent akad a lányon
Fingik egy szaftosat az öreg elfoszlik az álmom
A fák közt a szerelvény elejének fényét már látom
A reggeli boros teámtól kell lassan már hánynom
Ahogy alattam a vonat eszmei síkon siklok
Az elmémben oroszlánokat kerítenek be siklók
Az elkerülhetetlent te se tudod
Mégis önfeledten ezt hazudod
Mindenféle csíkok
Mindenfélét felszívok
Akármilyen kemény vagy mindannyian éjjelente sírunk
De legyen az az egyetlen ki út, hogy közösen ássuk ki a sírunk
Csak nézem a tévét az ostoba népét

Megveszik az elméd nettó kettő félért
Nézném én is de a szemem szét ég.
Ne sírj
Ne sírj, ne sírj,
Kár a könnyekért,
Egy mosollyal többre mész,
Egy mosolytól többet élsz,
Pont úgy, mint ahogy nincs oka a könnyeknek,
Tartsd meg a mosolyod épp oly könnyednek,
Nem hiba, hogy gyengének mutatod magad,
Néha még nálam is elszakad a szalag,
A tegnap már csak elszálló esőfelhő,
Emeld magasra az állad előtted lejtő,
A tetején állva bárány formájú minden felhő,
Előbb vagy utóbb az összes gyerek felnő,
Vedd észre, aki szeret, akinek ez nem csak egy szerep,
Dobd el a francba nem kellenek a szerek,
Vedd észre a nyarat, ami meleg ne csak a telet,
Gondolj arra, ha most a legrosszabb csak jobb lehet.
Egy üres oldal
Felemelem a tollam és lapozok,

Egy új lapot látok azt írok rá, amit akarok,
Elengedem, ha gond van és lapozok,
Egy új lapot látok azt írtok rá, amit akartok.
Ott hagyom a játszótér kukájában a lapot,
Tépd szét vagy írd tele, ha azt akarod.
Öt perc
Öt perc, mindössze ennyit akarok,

Hogy ne csak fájó post it maradj a falamon,
Mond, mond meg mit rontottam el,
Azt a tüzet amire ketten locsolunk benzint mivel oltsam el?
Viszlát
Viszlát folytonos sírás, amit tőled hallok,

Viszlát melankólia inkább ki sétálok a hallon,
Itt az idő táskámba pakolom minden gondom,
Feldobom a vállamra és levonulok a dombon,
Hiányozni fogsz, mint egy épületnek a gondnok,
Hiába szeretlek, ha te folyton csak rombolsz,
Nem vagyok tökéletes néha én is elbotlok,
De én egyedül is felállok te csak vergődsz a porondon,
Ideje hagyni, hogy lehulljon a függöny teszek egy pontot,
A kezembe veszem a scriptet és széttépem eleget játszottam a bolondot.
Hiány
Nem tudom melyiket kívánom,

Hogy velem légy vagy a hiányod,
Nem tudom miért csinálom,
Hogy velem légy vagy hiányozz,
Téged látlak a pocsolyában,
A fák közt, valami a neved suttogja,
Miért nem látlak mostanában?
A táj tőr a tél hidegében velem undok csak,
Látom milyen boldogok mások,
Kár, hogy mi nem vagyunk mások,
Csak kóborló identitások,
Akárhogy próbálom tagadni imádom,
Göndör hajad játék, ha érinti a szél keze,
Ősszel meghalok hisz nem érkezel,
De tavasszal melletted újjáéledek,
Lehet, hogy ezért ilyen fagyos a tél veled.
A lány fekete ruhában
Ki tudja merre jár ki szereti ki utálja,

A szemek ragadnak meg a lányon a fekete ruhában,
Futok előle s ő utánam majd elfut és én futok utána,
Az emberek nem láttak mást csak a lányt fekete ruhában,
Fehéren világit angyal lelke véres szívemmel a kezében,
De mégis olyan jól mutat feketében,
Úgy érzem vele magam, mint rák az edényben,
Nélküle minden fekete fehér lett,
Az a lány a város fényei közt táncol fekete ruhában,
Az a srác kit a város lényei közt láttál elment utána.
Mi vagyok én neked?
Egy drog dealer aki leszed?
Lehet,
De holnapra lehet kicsit több leszek,
Játéka a szélnek mit susognak a levelek,
Mit csinálsz kivel lehetsz?
Csak annyi jár a fejemben, hogy nem velem,
Egy darabig nem kerestem már ő nem keres,
Hiányzik, hogy hiányozzak neked,
Hiányzik, hogy valaki szeret,
Hiányzik, hogy valakit érdekel, hogy élem az életem,
Hiányzik a nevetés a sírás minden részleted,
De már megszoktam ez egy búcsúlevél ég veled,
A te csókod lett volna a legédesebb,
Lehet, hogy tévedek,
De a tévedések teszik széppé az életet,
Nem maradt semmi csak rád gondoltam két hete,
Te voltál az én fekete hattyúm,
Most lesz helyetted 6 tyúk,
Nem mondom el mit gondolok hagyjuk,
Abbahagyjuk majd ugyanonnan folytatjuk,
Megláttalak és a szád nem, de a szemed azt súgta nem érdekelsz,
De meguntam én senkit se kérlelek,
Nem kérlek, hogy légy velem,
Én tettem ezt veled és én sem élvezem,
Te voltál a betűimre az ékezet,
Mik lehettünk volna, ha aznap megérkezek?
S amit hagyok magam után nem csak üres ígéretek,
Ég veled hiányzol majd mikor egyedül a bárányfelhőket kémlelem,
Pástétom formájú fellegek,
Remélem egy nap elfelejtelek.
¥ fejezet
¥1
A szoba sarkában gyertya,

A gondolat, mint az érzelem elhervad,
Serpa falú taván magányos hattyú,
Ha te elmész van helyetted hat tyúk,
Kitaszítottak, mint egy fattyút a falva,
A zöldséglevest betűkbe hányom a falra,
Nem tarka barka, amit mond egy szarka szajha,
Fel az asztalra a lapra a toll akarata sarjad, ha hagyja,
Alaptalan a halandzsa, ha hallottad csak nem tapasztaltad,
Meggyújtom a cigit belekortyolok majd teszem a sört az asztalra.
¥2
Kómásan kémlelem a tájat az ablakon át ma,
Nincs mese mese mátka ez az utcagyerek átka,
Pik-pak meg babonázlak itt nem csak a száj nagy,
A szajha bére csak egy szelet kenyér téged egy kilóval várlak,
A nap sugarai sütnek kelet felől,
Inkább behúzom a rákba a redőnyt,
A saját farkad kergeted végtelen szerep lett ez neked,
Kutya sorba nem eshet csorba én eladom te le teszteled,
Nézd meg mit tett ez te veled ki olvassa szerinted a leveled?
Ahogy a kertembe lemegyek mindenfele cannabis meg karfiol levelek.
¥3
Napfényes nappali a távolban rönkökből tákolva,

Pont olyan ártatlan, mint a bárány a jászolban,
Olyan vagy mint a hold a minta mellett tintafolt,
Egy távoli csillag mit az égen látok,
Miután az enyém lehullott magam azon találom,
Titokzatos, mint egy utca, amit porból húztak s túl nagy,
Miután hatni kezd úgy villansz fel, mint egy tungsram,
De, ami szép fáj éjféli viszály, ha muszáj,
Mint egy rúzsfoltos cigaretta alatt a hamutál.
¥4
A zuhanyba állva mintha valaki mögöttem állna,

A kezének fekhely a vállam a szemében magamat láttam,
Polc polc hátán káosz mi a szobába vár rám,
Por por könyvek hátán csak a szobámba jártál,
Piros betűs ünnepeken nagy szabású vacsorák,
Én a sarokba harapom a paprikát és várom a csodát,
Szeszélyes de esélyes, hogy veszélyes,
Felméred az esélyed, ha benézel beéghetsz,
Az álló zászló mámoros morning show Morgan Freemannel,
Guten morgen jó a szöveged csak rím pont nincs benne.
¥5
A tenger mélyén kósza gondolatok,

Egy fóka többet ér, mint az összes gondolatod,
Az asztalon kártya char majd bláz van,
Szanaszét van minden gár a házban,
Égő akarat van bennünk nem csak pár apáca,
Átlag már a kár a szádba, mint a lány a kádba,
Szabadak a szavak, mint a szalag, ha meg szakad,
Nyálas falak csöpög mind az összes tiszta salak,
A bizalom mivel szakadékokat át hidalok,
Úgy omlik össze, mint mikor az Explorer kifagyott.
¥6
Irigylem a halakat ők nem hallnak,

Nem hallják a hangot mielőtt meghalnak,
A legjobb barátnak füle van, mint a falnak,
A te másodra festi az ördögöt a falra,
Az after neked csak vágóhídra tartó́ marha,
Nekem meg a farkasok, akiket összetart a falka,
A zsaru az őrsön a fánkokat falja,
Miközben te fejjel dőlsz az aszfaltra,
Mindegy minden csak bor és hús legyen,
Mindegy milyen magyar csak sok és bús lehet.
¥7
Teli a marok teli a zseb üres a fej,

Teli a fej teli a kedv üres a zseb,
Mintha valaki kést tartana a hátamhoz,
Nem állok le különbözöm az átlagtól,
A kávé csík szélénél a feltekert pénz,
Várnék míg te tervezel, de egyre messzebb mész,
Nem segít a fű nem ízlik a pizza,
Csak szívom a cigiket nincsen vissza,
Senki se látja hiába, ha bennem minden tiszta,
Mindenkinek van egy féltett titka mi ki nyitja,
Kerázós karantén Kubában,
Ma még szeretlek holnap már utállak,
De ez nem a Forest Netflixen nem futok utánad,
Nem hagytál semmit magad után ezért utállak,
Az ablakon poloska tetemek,
Hajnal 2:23 írom a levelem te neked.
¥8
Sajt mellet sejtelmes sóhaj,

Ma minden szar, de jobb lesz holnap,
Neked csak szín a zöld a fehér vagy a sárga,
Nekem komplex rendszerek halandzsája,
Hajt még a láng érzem, hogy ég,
Maradj még te lány bár érzem, hogy félsz,
Még nem köszöntél de érzem, hogy mész,
Nem tér vissza a testbe a kiontott vér,
Mogorva magányom mogulja kísér a szobámba,
Morogva magázom mordulva méreget ez a lidérc szokása.
¥9
Riadó riadó a lelkem kiadó,

Darabokban van, mint egy kirakós,
Maszkban fekszek abban ébredek,
Reggelente abba falfehéredek,
12 a normál semmi túl óra,
Hatalmas egóval kis stílű bújócska,
Keresnék olyat ki nem túl ócska,
Az előző a kakaóm túl sózta,
Sétálok a régi szőlősben majd leülök a domb szelén,
A fű̋ is barna a lány, akit szerettem már a szomszédé.
¥10
Írj valami szépet,

Írj valamit, ami tetszik a népnek.
Írj valamit, ami tetszik a lánynak,
Írj valami szépet anyádnak,
Írj valami szépet a családnak,
Írj valami szépet a sok barátnak,
Írok, hogy te olvashass,
Kínok közt sírok, hogy te olvashass,
Mit kapok én cserébe?
Mikor elmondod, hogy olvastad,
A barátok a családom a lányok hol vannak?
Már nincs semmi más csak én s a tollam van,
Szeretnék írni valami szépet amire azt mondod, hogy szép lett,
De minden, amit írok csak sirat vagy éget,
Régen nem értettem Adyt, hogy lehet szomorú egy egész élet,
A bor mellett a tollal a kézben asszem értem.
Nevess
Nevess,
Nevess érezni akarom, hogy élek,
Nevess a gyengén ahogy érzed,
Nevetsz a szépen nevetsz a csúnyán,
Nevess az élet legnagyobb búján,
Nem hallak téged innen fentről,
Mélyen vagy de nem hívok mentőt,
Nem mentelek meg elvisz majd a rendőr,
Meglátod mi lesz a vége, ha elereszted a gyeplőt,
Üres nyugtatós dobozok hevernek a földön,
Fehér frontin falak bekebelez, mint a börtön,
Csináld és nevess reménykedj, hogy minden jó lehet,
Várom mikor eljutsz oda, hogy nevetve azt mond másnak jó lehet,
Újra egyedül taposom az utat nekem nincsen uram,
Megyek előre velem szemben a tucat,
Megyek az égig egyedül a ti kacatotok kuka,
Nevetek a sok kurván a számba hubba bubba.
Csend élet
Nem értem az egészet,

Nem segíthetek mert nem értem,
Egyedül te érted senki más te érted,
Minden nap egy kicsit több reménnyel,
Remélem visszatérsz, hogy ezt elfeledd,
Mi minap még közel volt egyszer elszelel,
Ne keresd a káosz töltötte világban rendszered,
Minden a tied lehet neked kell megszerezd,
Mindenkinek rossz nem csak neked,
De most nem csak magam miatt,
Miattad is szenvedek,
De csak a harag miatt,
Úgy érzem én csinálok valamit rosszul,
Minden tökéletes míg ott vagyok majd hirtelen borul,
Mond mit vársz mit szeretnél látni?
Csak egyszer kéne hagynod, hogy eljusson a szádig,
Ha kell egy életen át éhen szomjan melletted várnék,
Az én lelkemnek már mindegy, de a tied mellet meg szállnék.
Gyűlöljetek
Gyűlöljetek azért, amit adok,

Gyűlöljetek azért, aki vagyok,
Azért, mert te félsz,
Neked fontosabb a face,
De az életbe semmire se mész,
Engem másolsz ,köpködsz ennyi az egész,
De mondok valamit jobb, ha megjegyzed,
Egy nap pont úgy, mint én te is el fekszel,
Az igazságra nincsen ellenszer,
Remélem megesz titeket az ellenszenv,
Annyira gyűlöltök mind, hogy már szomorú,
Az életed pályája meg, mint a macska háta homorú,
Hazugságból font pletykakoszorú,
Gondolj erre mikor a falat a torkodon szorul,
A szar várad, amit építesz úgyis összeborul,
Az én napom nem bassza többet össze a ború,
Nem bírtok, de olvastok mindent, amit írok,
Nevetek rajtatok a kanapén a cigiket szívom,
Úgy nézel rám, mintha maga lennék a gonosz,
De az élet kenyér és cirkusz, kár, hogy enyém a porond,
Rajta gyűlöljetek mind,
De több vagyok egyedül, mint ti együtt mind.
Csalódás
Csalódott bennem a család,

Nem járok haza már,
Haza egyedül a mama vár,
Hiányzik a hangja már,
A legjobban az fájt mikor azt mondta miattam csak szomorú,
Egyedül az ő feje felett látok glóriát kezében rózsakoszorú,
Mint egy remete elvonultam a távolba,
Nem okoztam örömöt csalódás voltam,
De itt, ahol most vagyok minden rendben,
Úgy érzem eddig ezt kerestem,
Nincs, aki és nem is kell ki megmentsen,
Kifújom a füstöt s így lesz minden rendben,
Megbuktam a suliban és otthon is,
Mint sok más ki mellettem éjjelente dolgozik,
Nem voltam rendes épphogy megkaptam a kettest,
A bárgyú ifjú évek egy élet rovására mentek,
Nem tudom mit kéne tennem,
De tudom egy nap muszáj haza mennem.
Káosz
Táltos káosz a tükörrel szemben magammal kiabálok,

Otthont nyújt néha pedig szüli a távolságot,
Ha rólunk halandzsáztok szálljon rátok átok,
Fasznak se hiányoztok jól megvagyunk én s a látomások,
De mégis oly langyos, ha karjába zár a káosz,
Bonts le mindent, láss túl a láthatáron,
Valami megváltozott, már nem látok át a rácson,
Önmagamra mindenben, mint a rácsba rá találok,
Nincsenek minták csak szimpla ráhatások,
Azt hiszed már ismersz, de ez csak ráadás volt,
A sötét sarkokon somfordáló alufóliás átadások,
Az ördög mosolyogva néz rám, már ha játszok,
Mondjátok meg kit láttok már ha láttok?
A mienké egy láng ,a tiétek csak pislákolás volt,
Elengedhetetlen a káosz, abból jönnek a változások,
Fussatok! Bolondok a cél egyenesben várok rátok,
Azt ígértem nem rakom ki s hogy sehol se látod,
De nem hiszem, hogy látlak már, de se gond belátom.
Portéka
Felbecsülhetetlen a portéka,
A másikba dugd! Ott rossz a port Réka,
Megjöttek a vendégek, hozd a port Réka!
Bent a gyárban 12 órában,
A sok zombival összezárva lógatom a lólábam,
Kopogó szemmel kattogva, nézem az órámat,
Keresem a kiutat, hogy én is jól járjak,
Egy nap majd megváltok mindenkit hátha,
Minden embernek általa választott az átka,
Mosolyogj, hogy jól mutasson a portréra,
Elszáll az eszed, ha asszed a por tréfa,
Befejeztem, feladom szóljatok a hóhérnak.
A felfüggesztettek
Hiányozni fog ez az egész,

Hiába mondanám nevetnél rajta, mint egy mesén,
Fél év alatt ez a pár kölök mit megélt,
Rendes élet helyett ezt kaptuk ki mit remélt,
Hiányozni fognak a bolondos reggelek,
Mikor a cigivel a számba hat emberrel egy szobában felkelek,
Maradj így még egy ici-picit amíg lefestelek,
A Titanicon hegedülünk a jeges vízbe ugrok te ne ess velem,
Azt éltük, amiről ti legfeljebb álmodtok,
Nem a pénz hajtott különbözünk másoktól,
Puszta vágy, hogy máshol jobb,
Amint ki lépek az ajtón vissza vágyódom,
Ez egy kupleráj kurvákkal na meg a skacokkal,
A magántulajdon a habokban,
A 224-ben vagyok félig halottan,
Rólam beszélnek a falon át hallottam,
Zuhanok a párnák közé elhagyottan,
A remény a habokban,
4 liter Vino Tinto a zuhanyban,
A pokol mélyére zuhantam,
Semmi se gátol az utamban,
Emlékszem az első napra 5 grammot szívtunk egy huzamban.
Mindegy ki, vagy csak szívjunk egy cigit legyen pia,
Csak a zöld nem kell a szintetika,
A mi köreinkben nincs etika,
Nincs szebb annál, mint mikor mellettem ki vagy.
A Város
Egy nap majd elfelejt a város,

Mint egy madár tova szállok,
Vissza se nézek soha többet nem láttok,
A 23-asok a falon vigyáznak rátok,
Lányok, lányok, lányok,
Kiket soha többet nem látok,
Ki tudja most merre jártok,
A világot nélkületek tágnak látom,
Hazatérek kiülök az erkélyre,
A füzetembe írogatok a reménynek,
Ideje, hogy éljek, de nem érted,
A magányban a sok pénz is kevés lesz,
Még szinte előttem lángol a kép,
A téren, vagy a ligetbe szanaszét,
Csak szólt a rap, a srácok szúrtak,
A deszkák a nap alatt a fák közt kúsztak,
De egyszer minden jó véget ér,
Legyen szép a mád! Egy csúf végzetért,
Mit meg nem adnék egy rendes életért,
Na persze, az kéne még a c elég.
Rózsabokor
Lángoló kecses rózsabokor,

Tudom, hogy szúr mégis megfogom,
De nem akárhogy markolom,
Nem ereszt el indáival megfogott,
Én a kertész álmaim édenében,
Miért nem lehet ugyanaz az éber élet?
Csak ne szúrj kérve kérlek,
Had, tépjek a virágból had, éljek végre,
Lássák az utcában az emberek,
Az ablakomban a legszebb szirmok legyenek,
Legyen az a láda a legszebb mit a környék letehet,
Szúrós mégis hívogató rózsalevelek,
Azt ígértem nem írok többet neked,
De az a barát, aki neked hiányzik még szeret,
A rózsa tüskéjén egy fekete ruhafoszlány,
Találkozzunk Márciusban, hátha minden jobb már.
Kis falu
A kis falu mindig visszavár,

A hely hova sok barát visszajár,
Történjen bármi itt nem változott semmi,
Pont olyan jó visszajönni, mint menni,
Az egész helyet a csend belengi,
A káoszt mentem megkeresni,
Majd hirtelen elfeledni,
Itthon minden gondom eltemetni,
Egy nagy lópatkó formájú mágnes,
Szívem a tó mélyén egy ládába vár bent,
Senki nem úszik érte elég mélyre pár élet ráment,
El tekintek a balkonról a messzeségbe látok egy krákent,
Párkányomon pihen puhány reményem,
Amit tettél velem te lány az merénylet,
Ugyanezt mondtam a másiknak elhitte az egészet,
Senkise különleges mindnek ezt mondom remélem megérted,
Csak hogy tudd kivel van dolgod evégett,
Nem tervezek tovább már csak lekúrlak és lelépek,
Hívj barátnak ne úrnak és cserébe úgy élhetsz, mint egy mesében,
Abból az aranyos életből elég lett a lelkemet az ördöggel elcseréltem.
Látomások
Elérhető álmok,
Füstös felhők semmit se látok,
Az áldásom már szinte átok,
De kínoznak a látomások,
Vitát se értek hullik a hamu rátok,
Ütemre jár a kalapács a jégcsákányon,
Önző barmok a 23-asom ordít a falról,
A szívem adnám, ha nem lenne magányos a balkon,
Emlékszem ki voltam fél éve mily önzetlen,
Azóta a rák megette a közkedvem,
Gondolj majd rám, ahogy gondolnak mások,
Gondolataimmal karöltve mély gödröt ások,
Ez csak egy marok MDMA,
Nehogy eltévedj már,
A fekete macskám az ablakból figyel,
A kandúr látja mit tettem kivel,
Lefekszek este reggel felkelek, de nem veled,
Van bennem valami égés úgy érzem ma este le festelek.
Nyilván
Nyilván téged szeretlek jobban,

Nyilván te vagy a nyomomban,
Nyilván a szívem csak érted dobban,
Nyilván te tudod jobban,
Nyilván hajnalban te hívtál,
Nyilván a szívem nyilat kíván,
Nyilván a c-ből mindenki kínál,
Nyilván őket is behívják,
Nyilván itt leszek örökre,
Nyilván beengedlek körömbe,
Nyilván csak én vagyok túl pörögve,
Nyilván csak én vagyok túl rögözve,
Te szeretsz engem nyilván,
Én elhiszem ezt is nyilván,
Megtennék mindent értünk nyilván,
Most akkor nyilván őszintén,
Vagy őszintén egy nyilván,
Tudod mire gondoltam? Nyilván...
Csak ki nyilvánítom a nyilvánvalót,
Veszek én is kettőt nyilván ha jó,
Feledhetetlen
Szeretlek.
Papír
Itt van a papíron az életem,
Rajta harapjatok vérebek,
Nyilván én vagyok a veréb,
A fasznak szerettem beléd,
Bár megértené valaki egyetlen zeném,
De az a baj, hogy mindenki kevés,
Vajon mikor mondom majd, hogy elég?
Mire felnézek a kezembe a cigi elég,
Negyedét se élted az enyémnek nem, hogy a felét,
Ideje törlesztenem mert túl sok lett a letét,
Az asztal sarkán egy széttépett levél,
Nyugi nem ettem sokat ez csak egy levél,
Nincs, aki leállít nincs, aki megért,
Nincs, aki megállít nincs, aki elér,
Magam elöl menekülök,
A mélyvízbe bemerülök,
A saját ördögi körömbe bekerülök,
A szájbakúrt Titanicon hegedülök,
Valaki a nyomomban van én csak menekülök,
Elnyel a víz becsukom a szemeim és lemerülök.
Szeretni
Szeretni azt, akit nem lehet,

Szeretni azt, aki nem szeret,
Vele lenni, de nem lehetsz,
Hazudd azt, hogy nem szeretsz,
Csak magam elől mentelek,
Boldog leszel, de nem velem,
Kérlek ne keress,
Kérlek ne szeress,
Remélem gyorsan elfeledsz,
Minden emléket eltemetsz,
Tudtad, hogy egy nap elmegyek,
Elmegyek de egyedül nem veled,
Sajnálom szeretném, de nem lehet,
Utánad mehetnék, de nem megyek,
Nem ártok sem neki sem neked,
Én vagyok a srác, aki semleges,
Ne gondolj rám, ha este lesz,
Ne fesd bánattal reggeled,
Ne hidd, hogy kell neked,
Ne hidd, hogy megteszem,
Ne félj, olyan messze nem megyek,

Minden szövegben veled leszek,
Azt hazudja, hogy nem szeret,
Azt hazudja, hogy elfeled.
Hiba
Hogy fájhat valami, amit szeretsz?

Hogy kerít magába? sosem ereszt,
Mézes szögesdrót tekeredett rám,
Nem is tudom mit vártam már,
De mindegy már megszoktam,
Fáj de már megszoktam,
Üdv a világomban,
Sosem volt még ilyen,
Lesz még? Nem hiszem,
Talán egyszer felmerül miért hagytam ennyiben,
Miért voltál bizonytalan, ha ő kell neked ennyire?
El akarok tűnni
El akarok tűnni, ebből a hazug világból

Senki nem mond igazat, mindenkit hazudni látok
Minek mondjak igazat? Ti hazudni láttok
Az áldásom lett az átkom, részeg fejemnek ágy az árok
Nem is értem mit vártam, mit hittem
Nem is félek, mint vágytam
Nem is élek, mint hittem
Bár látná bárki mi van, itt bent.
Marok
Aki csak úgy tud szeretni, hogy markába zár

Az nem szeret senkit sem csak markába zár
A guillotine elromlott a nyakam baltára vár
Hideg szelek fújnak gyere be a pajtába hát.
A day
I just need a day

Away,from the world
And all the pain.
Vadászok
Kitaszított lét, távol a zajtól

A káoszban s mégis külön attól
Eltávolodni minden bajtól
A távcsőn át más a világ
Mentes a bájtól
Fájdalomtól, boldogságtól
Csak finom, lágy hangjától
Ne veszíteném az irányt.
A holló
Én csak biciklizni akartam,

De a vágyakhoz ketten kellenek,
Maradj akkor, én a hollóval elmegyek,
Meguntam, hogy a falat kaparjam.
Miért vagy ilyen?
A kisujjam nyújtom te lány,

Gyere tépd le a karom,
Most esküszöm minden más,
Nézz a szemembe tudom, hogy akarod,
A hold fényében mindent másképp látok,
Elragadnak magukkal a látomások,
A holt népnek ások árkot,
Elhaladnak haluzva a kisiskolások,
A csillagok csillárja csordultig van hazugsággal,
Azt ígérték itt minden jo,́ de csak hazugság van,
Mond csak boldog voltál mielőtt elaludtál ma?
Vagy kényelmesebb lenne az úrnában?
Hisz túl látogatott az úr lába,
A túlvilágon pont egy lépéssel túl jártam,
Aludj drágám nincs itt senki csak a kukás az,
Aludj had merüljek én is mély álmaidba utánad,
Vajon hol volt az első rossz lépés?
Talán az, hogy rájöttem zöldebb a szomszédé,
Azt ígérte nem megy el, ott fent a dombszélén,
Barnára égett a fű egyedül vagyok a dombszélén,
Halál mily bájos végzet lenne,
Sosem halok meg itt élek a sorokba benne,
Emlékekben ragadva elveszve,
Mit kaptam cserébe?Sosem felednek,
Vajon megérte?Vajon te megértesz?
Csak meglátogatnak, mint egy őrültet ki elismert zenész lett,
Nekem nem jut az elmúlásból enyém a keserű enyészet.
Állami költő
Kérem alássan!
Itt az ideje, hogy valaki lássa
Vágyom, a nyilvánosságra
Várok, itt a hitvány országban
Nincs diplomám
Sosem támogattak
Azt írtam, amit láttam,
nem válogattam
Te, aki ott most ezt olvasod,
Igen te! A monitor túloldalán,
Tudom, hogy te is többre vágysz,
De mégsem teszel majd semmit csak elolvasod,
Ez vagyok, egy kósza próbálkozás
Nem fogok önéletrajzot írni,
Költő vagyok nem póz s másolás,
A jövő nemzedékei, fognak az önéletrajzom felett sírni
Nem kell a mocskos pénzetek,
Hogy eladjam magam, s ti jobban éljetek?
Köszönöm, de én csak magam mellet férek el,
Ha kitörlitek majd az sem érdekel,
Hét perc alatt szebbet írok, mint abból a kócerájból bárki,
Mutassatok egyet ki anélkül, hogy szerkesztegetne színpadra mer állni,
Nem kihívás korrupt keblek közt támogatást találni,
Az enyém nem ettől szép kék, mint a vérem ez az igazi made in Hángri,
Magyarországon íródott, elég éhesen
A kultúrára éhezem lássák, hogy létezem
Így a végére, hogy kifejtsem a lényeget,
Bagoly-nak hívnak. Én vagyok az, akit a lányotok nézeget,
Nincs benne jambus meg kiszámolt részletek
De tedd a szívedre a két kezed, s mond! Nem érzed ezt?
Holdfényes jó estét!
.
Sötétség
Sötét sarokba serlegek,

Sarlatán szemtelen hercegek,
Sört még! Karomba vagy kehelybe,
Talpra hát az asztalt ne fejeld le,
Melankolikus vérkép nincsenek mércék,
Tiszta por lett a térkép,
A kincsed kétlem, hogy elérnéd,
Vajon ami neked rusnya másnak miért szép?
Tinta, tinta folt,
Lapszéli tintafolt,
Úgy csillog, mint a hold,
A majd pont olyan, mint a volt,
Had, szálljanak bontsanak szárnyakat,
Ahogy egy-egy pletyka szájra kap,
A sok véreb mind ráharap,
Az igaziak látják mi hátra van,
Mint a madaraknak mindnek szárnya van,
De húzza őket haza a régi jó táptalaj,
A régió szinte határtalan,
Se vég se kezdet talán halál ha van.
Porszemek
Nem maradt semmi,

A gombafelhő után nem marad semmi,
Földig égett, földi élet,
Mily sok hamis ígéret
Csend csend csend,
elmúlik majd a gépek zaja,
De a sötétbe,
te se térhetsz haza
Vége van a világnak
Csak megszűnik
Kioltódik a pilács majd
Hiába kiáltasz
Becsukod a szemed, tudod mi vár,
Érzed ahogy húz, magához a túlvilág.
Spuri
Egy csík, szív

Egy csík lélek
Egy csík halál
Egy csík élet
Holnap visszaadom ígérem,
Hagyjatok a klisékkel,
Egyszer megváltozok, chh kímélj meg,
Örök 16-os kicsit idétlen,
A lányok tág szeme igéz meg,
Gyere az égig vigyél el,
Ugyanolyan mind azt hiszi kivétel,
Pedig az összes imád nincs kivétel.
Kérlek ne
Hogy mented meg azt, akit nem lehet?

Miért szereted azt, aki nem szeret?
Hogy felejted azt, akit nem lehet?
Miért nem könnyítesz a helyzeten?
Vágásról vágásra üvegről üvegre,
Lehet neked nincs rám,
De nekem szükségem van rád,
Ne, ne tedd kérlek ne, nélküled minden üres lesz,
Az, aki nem csak játssza a pengével karját szántja,
Vajon mi lehet a vágya?
Hol bújhat meg boldogsága?
Már nem számít, hogy szeress csak maradj meg barátnak,
Küzdj! Az élet csak álca,
Nem kell szeress csak maradj itt barátnak,
Ne adj csókot ily korán a halálnak,
Máshol úgy, mint melletted sosem találnak.
Séta
Tóparti fűzfák falánk lombjai,

Remélem felébredek holnap is,
Ki tudja az isten hol lakik,
A sok ember kis mozaik,
Ki tudja az élet hova visz,
Kurvák közpénz kokain,
Kiszakadni majd visszaesni,
A feketére mindent visszatenni,
Már nincs hova visszamenni,
A feledés fényét visszaverni.
Séta
Talán csak a fejemben volt az egész,

Szalma szálak szúrnak párnámon,
Ha már feledném felhív s pont ez a szép,
Hallak látlak húz a vágyálom,
Csak egy szavadba kerülne,
Tudom, hogy őt akarod,
Felejtsük el, de ne kerülj el,
Fogd meg, nyújtom a karom.
Órák
Fent maradni,
Várni, hogy lássa,
Meg ragadni,
Nem ír csak látta,
Tudja, hogy neki szól,
Az idill helyett egy alja drogos,
Melletted volt csak otthonom,
Már csak ha csár kell akkor szól.
224
Vajon mit éreznek mikor az ajtó előtt elsétálnak?

Nagyobb flashe volt, mint bármelyik sétánynak,
Ki tárt lélekkel ültem csak zülltem,
Ki járt éreztem merültem, de kikerültem,
A kulcsot a vízbe dobtam,
Azt hittem jobb, ha ott van,
De senki nem tudta csak úszott titokban,
Az a holló, elszállt felette és szájába kihozta,
Hiányzik minek is tagadnám,
Mocskos, csóró, de szabadság,
Ahogy a vállamra dőlsz s szívjuk a ganját,
A fiú szinten csupa őrület és kaland vár,
Az emléketek elkísér bárhova haladnék,
Sok a dolgom, de ha tehetném még maradnék.
1933570
Egy csepp szeretet semmi mást nem keresek,

Nem kérek sokat, de nem is keveset,
Kilenc élete van, mint a macskáknak,
8 szor lett tiszta vér a sztráda,
Három darabra hullva anyagra, tudatra meg asztrálra,
Ami után fut az ember sarkába találja,
Három része van az ürességnek,
Hiány, fájdalom s rühes élet,
Csak öt percet kérek a víz tükrébe téged nézlek,
Most minden más, gyere tényleg nézd meg,
Egy hét alatt hét szúnyog szív ki,
Csak te kellesz Kriszti nem a hiszti,
Ez nem csak egy nulla nem habiszti,
A napsütésben jobban esik a whisky.
Elkezdődött
https://youtu.be/PVQDEQvdGk0
Ha azt hiszed rólad szól tévedsz,
Ha nem követtél volna be már el is felejtenélek,
Remélem, hogy boldogok vagytok,
Őszintén tényleg,
Én csinálom a dolgom nem várom, hogy megértsd,
Nem 16 vagyok már, nekem ennyi nem elég,
Az a holló, téged hozzá se lehetne fogni,
Mikor a színpadon állok majd akkor fogsz zokogni,
Mikor belőle már nem lesz semmi csak agyilag zokni,
Alig várom, hogy megértsd miért nem kezdtem soha herbálozni,
Csak felejts el élj, bárgyún és bután,
Égj, olyan gyorsan, mint a bután,
Vigyázz még a végén beérnek a problémák,
Futás!
Csalfa
Csalfa tavasz
Meleg szél
Idézi a nyarat
Este megtalál a fagy
Délután még ragyogott minden,
Mikor este kiléptem karcolt a hideg,
Hova tovább? Na meg minek?
4 emberre gondolok mikor eszembe jut kinek,
Én nem hiányzok senkinek,
Boldog vagyok,
Nem kell, hogy te elhiggyed,
Elismert akarok lenni, nem ismert.
Csapda
Bezártak mindenkit,
Mint a bárányt,
Tartjuk a torkunk,
Hátha vágják,
Ez a nép, már nem emel máglyát
Előbb te másét, majd neked elvágják
De hisz nem mind ezt akartátok?
Rendelhettek, zabálhattok,
A kanapén nézve a káoszt,
A fotelból a szobából.
Határidő
Az óra ketyeg,
S mint a ló futok a pályán,
A szemem a célegyenesen,
De tudom senki nem vár rám,
Bár a saját mosolyom a tükörbe látnám,
Nem a te arcodon a szenvedésem kárán,
Mit lehet tenni?
Asszem most kéne boldognak lenni,
De én nem vagyok az vágod?
Akárhányszor újra megpróbálom,
Végül ugyanazt megtalálom,
Huszonhárom egy életem, egy halálom.
Félelem
Félek, őt láttam az álmomban,

Remélem nem látom ma,
Érzem, amit ő hoz átok csak,
A kócerájt, a boszorkány elátkozta,
Vajon ugyanazzal a szemmel nézek majd rád?
Vajon ugyanazt érzem majd tán?
Az a feledhetetlen este,
S a gúnyos reggel.
Meg akarok
Halni, fulladni, süllyedni, merülni, karjaim kitárva elterülni,

Állj! Bárcsak ily szófogadó lenne az óra,
De hiába nem hallgat sosem a vész szóra,
Nincs múlt vagy a jövő, csak a most van.
Addikció
Ferde falakon függő függöny,

Függők közt magam a szobába függönyzöm,
Hideg a tél, minden fagyott s csúszik,
Dávid az imént rám fogta a csúzlit,
A hírem hamar hanggá válik,
Sok pletykás szájtól egy-egy vak vágányig,
Fociztam évekig, de egy gólt sem lőttem,
Rossz kapura játszottam úgy éget, mint egy lőtt seb,
A növényem szinte csillog a fényben,
Ahogy az arcára s ajkára akadnak a piros fények,
Elfogyott a viasz, a gyertya már elégett,
Miért nem tudok aludni? Már megint hozzád beszélek,
Keret nélkül ketától kretén készen,
Kínok közt keservesre be cirmizve kretén készre,
A szél hagyom, hogy fújja a hajam,
Alig várom a nyarat,
Legyen az a vigasz, hogy együtt töltjük legyen bármi Balatonon a nyarat,
Szép àlmok állnak a csúf valósággal szemben,
Csak a csend marad.
After
Másodjára lépek a Gönyüi macskaköves sétányra,
Nem tehetek róla a szívemben két lány van,
De a biciklivel el lehet esni,
Leszálltam, hogy sétáljak,
Sétálok csak karjaim széttártam,
Essen bele az amelyik jobban akar zuhanni,
A holló hangját hallom, hogy csapkod két szárnya,
Elrepülök utána a nem létezőt miért várjam?
Remélem
Remélem rákot kapok a következő száltól,

El akarok tűnni ebből a kurva világból,
Azon a hollón kívül semmi mást nem várok,
Faszom gyűlölöm az egész rohadt világot,
Mindenkinek sikerül minden összejön,
Akármit kezdek el másnapra összedől,
Csak el akarok aludni és holnap nem felkelni,
Az utolsó álmomban vele lenni.
Csak
Csak meg akarom ölelni a karjaimba zárni,

Nem akarok már tovább várni,
Semmi sem lesz jobb csak meg akarok állni,
Fáj, hogy nincs itt meg akarom találni,
Sosem keresett még így senki,
Sosem akartam még így semmit,
Amire a legjobban vágyok nem tudom megszerezni,
Csak a szemébe akarok nézni és a lelkében elveszni.
Álom az álomban
Ha mosolygok ne kelts fel,

Hagyj az álmomban,
Most minden jó,
Bazmeg csak álmodtam,
Ébren vagyok sétálok a városban,
A szmog megfojt megint rád várok ma,
Az eső esik a szél fúj,
Nem jött senki te meg csak éld túl,
Az ágyra zuhanok,
Elnyom a pia meg a drog,
Csak fekszek és vagyok,
A telefonom órák óta ugyanott,
Mély álomba zuhanok,
A barátaimmal vagy egy lánnyal ugyanott,
Az arcomra ismét rá száll a derű,
Erre reggel izomból veri az ajtóm az a tetű,
Kilépek az utcára nem értik,
Miért ilyen mogorva tekintetű?
Tudod az a baj már én sem tudom,
Az álmaim a valóságot már nem érik utol.
Te
Te, aki mindent, amit írok egyből elolvasol,

Mond milyen íze van a kínomnak olvasó?
Te, aki mindig mindennél jelen akarsz lenni,
A te életedben nem kéne véletlen rendet tenni?
Máséban a szálkát,
S a tiedben az a gerenda?
Nálam már félig kész,
Na és nálad, hogy áll a veranda?
Néha az ember csalódik,
Azt hiszi az álmok valóra válnak,
De soknak nincs helye a valóságban,
Az a szőke lány már nem az, akit akkor láttam.
Nem
Nem akarok dolgozni,

Csak drogozni,
Nem akarok órákra járni,
Csak írni s megtalálni,
Nem akarok órákat várni,
Csak a szobába újra beállni,
Nem akarok pénzt keresni,
Csak mindet elverni,
Nem akarok nagy házat tele szobákkal,
Csak egy viskót a hegyek közt a lánnyal,
Nem akarok mást csak csendet,
Csak a párnák közt maradni egyetlen egyszer,
Nem akarok többet gondolkozni,
Csak szívni a füstben elfogyni,
Nem akarom azt amire azt hittem akarom,
Csak a régi életem akarom.
Figyelnek
Vérzek, fáról fára dőlök,

Úgy bámulnak az utcán, mint a toronyőrök,
Végre sikerült azt a valamit eltörnöm,
A boldogság illúziójából magam ki vergődőm,
Kopog a bánat,
Hagyom, hogy feltöltsön,
Miért van az, hogy csak szomorúan fejlődöm?
Neked Budáról, nekem a mocsokból kell feltörnöm.
Út
Kínok kreatin ketamin,

Ebben a sorrendben,
Szívok, C'est la vie,
Ejj de rossz lettem,
Lássa a világ minden rossz tettem,
Hogy ők se tudják melyiktől van rossz kedvem,
Figyeld 10/10 a drogtesztem,
Ez az egyetlen, ahol így teljesítettem,
Gyere mond had, halljam századjára,
Mennyi okom van, hogy ne másszak fel a fára,
Leszarom a véleményed és azt is, amit látsz bennem,
Leszarom az életképed én csak itt züllök tova álszenten.
LOL
Nézd már mekkorát esett,

LOL,
Nézd mennyi fájdalom lehet,
LOL,
Nézd ez az idióta szeret,
LOL,
Nézd csak felagatta magát,
LOL,
Nézd csak elhagyta magát,
LOL,
Nézd csak feladta már,
LOL,
Nézd csak hogy vedeli a bort,
LOL,
Nézd, hogy szívja a port,
LOL,
Nézd már ez halott,
LOL.
É nem
Belenézek a szemébe megigézem,

Tökéletes tulajdonságok ez melyik énem?
Feldobom had, repüljön magasba az érem,
Soha nem hagylak el megígérem,
Hopp hopp hopp ez most melyik énem?
Melyiké igen melyiké nem?
Mit takarok magamban én sem értem,
Székfoglalóznak bennem az ének,
Körbe körbe járnak közbe zeng az ének,
Benézek magamba szólok a Zé-nek,
Érkezik a vendég gyere főzzünk ebédet,
Megérkezik, gyere elő B te,
Nincsen b terv azt hiszem kezelem, de én se értem,
Hogy férhet egy testbe ennyi lélek,
Együtt élni ennyi fájdalommal szenvedéssel,
Ez nem élet.
Tartsd
Gyere tartsd a kezed,

A kést had, tegyem bele,
Add a csuklód,
Had, húzzam lelkembe bele,
Csak nevess,
Csak forgasd,
Csak szeress,
Csak forgasd,
Érezzek végre valamit újra,
A csend itt bent túl nagy,
Had, gyúljon minden lángra újra,
Had follyon a fűbe, lelkem búja.
Nagyfiú
Nagyfiú akarok lenni,

Nem gondolkozni zülleni porozni,
Nagyfiú vagyok a többi nagyfiúval,
Csak züllünk nem gondolkozunk,
Nem akarok nagyfiú lenni,
Fiatal és szomorú,
Fel akarok nőni,
Felnőtt lenni és szomorú.
Égj
Gyere húzz közel,

Égess meg,
Had, érezzek,
Nem baj, ha fáj,
Gyere ússz,
Én csak nézlek,
Had, élhessek,
Felfalt a táj,
Mindegy, ha jó vagy ha fáj,
Csak tartson valaki karja már,
Nekem jut a rövid szalmaszál,
Azt hiszi ez a srác harcba száll.
Na mire
Ez nem, a na mire gondolhatott a költő?

Ez a kibaszott életem,
Ez a főételed,
Csak úgy habzsolod a szenvedésemet,
Csámcsogsz potyog ki a szádból,
Mint egy őrült viháncolsz,
Élvezed igaz? Ne mond látom,
Mire gondolt a költő?
Már meghal mire megtudnátok,
De ti majd ezt is megmondjátok.
Disznók
Mocskos háztáji disznók,

Mocsokban hempergős diszkó,
Tietek a főtér a diszkont,
Kívül egyikkel sincs gond,
De belül rohadnak a maradéktól,
Zabálnak nem válogatnak a fazékból,
Előveszem a késem besétálok a karámba,
Lefekszek a mocsokba s megvágom a lábam.
Csap da
Ez egy Lázár Ervini csapda,

A gyerekkori hazugságok önmagam becsaptam,
Önként buktam a sörcsapra,
De apám tett fel engem is a sörpadra,
A kártyaasztalon már a 23. party,
A fiú csak haza akar menni alig tart ki,
Ez Magyarország,
Bárhova nézek a kocsmák réme,
Bárhova nézek a kocsmák élnek,
Faszom már megint sír a gyerek bocs má lépek.
Jé
Jé elolvasták ezren,
Jé senki sincs mellettem,
Jé érdekel, hogy mit írok ezret,
Jé mégis egyedül ülök a csendben.
Csíp
Chip a telefonodba a TV-be az órádba,

Chip az agyadba a WC-be a szobádba,
Csíped, hogy téged mennyien csípnek,
Chip chip chip, hogy felébredj meg csíplek,
Chippen tárolt képek és vagyon,
Chippek lángok égjenek a lapok.
Naplemente
Gyere, nézz a szemembe

Becsukom,
Mond, a nap lement-e?
Mégis ki az a Levente?
Nem lényeg, hogy szeretsz-e
Csak az insta storydba lehessek.
Fáradt
Fáradt vagyok,
Keresni valakit, hogy szeressek,
Vajon, lesz majd, aki engem szeret meg?
Én rá gondolok, de lehet csak álmodok,
Vajon, ez az angyal igazi a vállamon?
Nem kérdezem, félek mit válaszol.
Szintetikus citrom
Savanyú szúrós illat,

Csak egy szimpla tópart nem a Pilvax,
Még a citrom se igazi,
A héja el szállt, elvitte a vitamint.
Al világ
Mint egy színpad,

A legcsúfabb vagy a legszebb jelenet,
Nincsen átmenet,
Csak kín van,
Arra kelek, hogy hívnak,
Fess már nekem valamit nagyon bírlak,
Rappelj, írj itt a többiek is kreatívak,
De cserébe csak fű vagy ketamin van.
Séta
Gyere, fogd a kezem,

Tapossunk a lelkembe,
Látod amott fent az ígéretek hegyét?
Olyan távol van, nincs, aki oda elért,
Ott az a csúszda s alatta az a kupac,
Oda gyűjtöm a hazugságokat,
De nézd ezt az ösvényt,
Kenderből van a sövény,
S a végén szinte lángol a létra,
Vigyázz! előtte szakadék van.
Csütörtök
Elindulok majd,
Megtalálom,
Ha kell, hozzanak haza a katonák,
De megtalálom,
Nem fogom hagyni, kialudni a lángot,

Hogy lehet ennyit agyalni egy lányon,
Akit mindössze kend egyszer látott,
De az a pillantás mindent felszántott.
Ki vagy?
Számottevő semmit tevő?

Vénába tűvel? Mindent belő,
Itt én vagyok a főétel, te max elő,
Én vagyok maga az eredő erő,
Gyenge, mint a forint? De stabil,

Egy-egy minta proli? Mindenbe profi,
Nézz a tükörbe, de ne köpd szembe,

Aki a tükör élén van, ne lökjed le,
Engedd, had kergessenek,
Ruhák ezek a sok lélek vállfáján vedd le!
Megvan
A 23-as,
Az enyém senki másé,
Ezért minden semmi másért,
Sem a családért sem a lányért,
A család nem ért miért, nyalom mohón a tányért?

A skacok nem értenek, minek futok a lányért?
A felnőttek felnéznek, rám mintha más lennék,
A gyerekek lenéznek, rám mintha más lennék,
Egy és egyetlen, ez vagyok én,

Kettő, amikor vérrel fog a toll,
Három, mikor a szememhez ér,
Huszonhárom, egy életem egy halálom.
Tó
A tó tükre tetszeti magát,

Levedlette a tél havát,
A fény sok kis pontban játszik rajta,
Mint a kólában az üveg, mi orrod marja,
A tekinteted magára csalja,

Mint egy sellő hív, hogy ugorjak,
Nincs benne semmi várható,
A látatlanba, ugorj csak lázadó!
Boldog
Miért az a normális, hogy boldog vagy?

Miért nem a szomorú az átlagos?
Én szomorúnak születtem,
Boldogok, a bolondok,
Minél többet tudok,

Annál szomorúbb vagyok
A tudás átok,
Buta boldog tudatlanságot,
Ha sikerült megszerezni a tudást,

Hogy lehetne elveszteni? S élni tovább bután, boldogan.
Hiányzol
Bár itt lennél,

Hogy most megöleljelek,
Közel húzzalak,
Ölj meg, ha kell
Csak veled legyek
Hiába a cigi
A spuri a pia a fű
Csak gyere, közelebb egy picit
Kellesz, mint a tű
Égjünk együtt, mint a fű
Ghost girl
I wanna hold her.
Fel
Fel fel a tetőre,

Mit sem ér az egész,
Ha a csúcsra nem érsz,
Nem adom fel csak előre,
Marja a torkom a cigi,

Hagyom had haljak,
Falja a lombot az idill,
Hallom had halljam.
Szünet
Kérek egy szünetet az élettől,

Kérlek, ne ébressz föl,
Csak lebegni akarok a térben,
Szétesve vagy így egészben.
Tör
Töretlen, történjen bármi,

Már semmi se számít,
Ki látja, ki nézi,
Költők, akik semmit sem írnak,

Mindent bírálnak, de semmit sem írnak,
Csak sírnak, én írok a sírnak.
Másnap
Ne nekem legyen inkább másnak,

Már nem érzek fájdalmat,
Nem érzek depressziót,
Üres merengésbe ragadt expresszió,
Megállni?
Megállni nem lehet,
6 éve nem mondtam nemet,
Ami a házban van, mehet.
Gyűlölöm
A világot úgy, mint te engem,

Csak azt látod, ki van kint, azt nem ki van bennem,
Milyen vicces mesélni, hogy hétvégén hogy megmentek,
Magad elől Batman se ment meg,
Bagatelizált érzések,
Hazugságok mércék a wc-ben,
Mérlegre kihúzva kisucca,
Felhúzom, ami ott marad, felnyalom kisujjal,
Addig valaki a hátsó ajtón kisurran,

Gyere, törjük össze egymást add a kisujjad,
Semmit se muszáj és bármit meg lehet tenni,
Akarni kell nem akarni meg tenni ez ennyi.
Démonok és szörnyek
Trainspotting, elnyel a szőnyeg,

Álmok várok, várok, várok,
Vajon meddig várok?
Áthidalhatatlan távolságok,
Bassza meg a becsületem,

Rád gondolok, bárhol járok,
Minek legyek felületes,
Mást gondolok máshogy látok.
Fogatlan
Nem is tudom mit gondolhattam,

Minek engedtem be bárkit a gondolataimba?
Én sosem tudom, meg ő mit gondol,
A világ végéig mennék érte,
De minek nem engem szeret, hanem a tökéletes képet,

Nem vagyok tökéletes gyere, köpj le érte,
Nézd már a fogatlant, nevess mennyi gondja van,
A szám az áldásom és az átkom,
Én csak szeretetre vágyom,
De előbb állok majd ezrek közé és ordítom hogy a táskámba bomba van!
Azt hazudod a szemembe, hogy te elfogadsz,

De mikor véletlen őszintén mosolygok, undor ül a fejedre,
Már meguntam, hogy bárkit keressek,
Csak míg nem mosolygok, addig keresnek, letépi a gerincem a keresztem.
Off lájn
Telefon off
Élet on
Modern remete csemete,

Szoker gyere fel a hegyekbe,
Ha tudsz, keress meg, ha nem nem,
Én teremtem az univerzumot nem ő engem.
Tünés
Mi lenne, ha eltűnnék?
Lenne, aki megkeresne?
Szerintem élvezném,
Nem hiszem, hogy feltűnnék,
Az a baj hogy vonzom a feltűnést,

Csak fent a hegyekbe lebegnék,
Csak egyszer mennék fel,
Bárcsak örökre eltűnnék.
Jól vagy?
Jól vagy?
Nem
Miért mi a baj?
Semmi
Hát oké, ha nem akarod el mondani,
Én elmondanám,
Akkor miért nem mondod?
Mert már én sem tudom, mi okozza a gondot.
Életmód
Váltás,
Nem érek rá se a jóra se a rosszra,
Nem élem túl,
Csak amíg tart,
Látás,
Nem félek már se az óra se a sok szar,
Nem fér el bú,
Csak a szív hajt.
Ne
Ne hívj fel,
Ne írj rám,
Nem azért mert nem akarom, hallani a hangod tudni milyen napod volt,
De úgy akarom hallani, hogy itt vagy,
Nem akarod rád gondolni mikor,

Kezdek rájönni, hogy sose, leszel itt,
Csak felejts el verébség volt az egész,
Az ember ahova akar, oda elér,
Nem számít, hogy engedik-e,
Vagy nincs pénze,
Nem azért mert megígérte,
Én veréb az egészet nem is értem.
Vízió
Talán csak egy ekis látomás volt,

Nem, nem lehetett az,
Hisz éreztem,
Talán csak egy depis állomás volt,

Nem, nem lehetett az,
Nincs véletlen,
Miért nem látom bárki másnál, amit az ő szemében láttam?

Vajon megéri ennyit várni erre az egy lányra?
Lehet, hogy ő nem is azt látta,
Remélem, egy nap mikor már elfelejteném, megtalál majd.
Gót lány 2
Mond csak gót lány ennyi idő után, hogy látsz?

Nem merem megkérdezni, remélem ennyi idő után,még mindig hogy vársz,
Én abban a pillanatban ragadtam, hogy menjek tovább?
Mond csak gót lány most éppen hol jársz?
Nem untál még meg?

Mint az összes többi csak jönnek, de lassan lelépnek,
Emlékszel, mint egy szellemváros, amit másodszor senki se néz meg,
Vajon olyan gyönyörűek rólam az álmaid, mint rólad az enyémek?
Alagút
Sötét sikátor,
Sikítás,
Sötét diktátor,
Szidni kár,
Ebben az alagútban vak sötét van,

Elnyel az anyag újra csak a kötél tart,
Nem tör be sehonnan, nincsen fény,
Nem öl meg, lehoz csak minden tél.
Mit tettem?
Mit tettem?
Mi van ha? Nem, nem lehet,
Holnapra majd elfelejtem,
Basszameg nem megy,
Évek teltek el, de mintha tegnap lett volna,

A kezembe nincs toll ma, a számban a pisztollyal,
Ez nem kaphat ennél több tintát soha,
Síromig őrzöm, s ha elmondanám haljak meg holnap.
Magyar
Miért jó magyarnak lenni?
A mocskos kocsmák miatt?
A kocsmák töltelékei miatt?
A herbálosok miatt?
Az utcát fedő kosz miatt?
A szar fű miatt?
A méreg pálinka miatt?
A gulyásleves miatt?
A csövesek miatt?
A hazug korrupt politikusok miatt?
A tolvajló évtizedek óta nyomorba taszító tolvaj kormányok miatt?
A rendőrállam miatt?
A felvásárolt ellenzék miatt?
A kiközösített cigányság miatt?
A sok öngyilkosság miatt?
A sok szomorú gerinctelen féreg pesszimista ember miatt?
Az omladozó falú korházak miatt?
Soros miatt?
Miért jó magyarnak lenni?
A szép lányok miatt.
Rémálom
Izzadok, az ágyneműt lerántom,

A pohár az asztalról lehullik,
Darabokra tör és felébredek,
Kinyitom a szemeim zihálok,
Megfogom az arcom, hogy tudjam ez a valóság,

Felsóhajtok és hátradőlök csak rémálom.
Labirintus
Gyere, mond, melyik irányba szeretnél menni?
Innen még nem jutott ki senki,
Úgy érzem, te jutsz majd a legmesszebb is,
Próbáld a való világot elfeledni,
Engedd, had húzzanak az érzések,

Csillagokból az égen fényképek,
Tartsd kezedben, mint a térképet,
Nem érem el magam ép ésszel.
Mi lesz már?
Na, mi lesz már?

Csak gyere, ne gondolkozz annyit,
Próbáld a valóságot magad mögött hagyni,
Csukott szemmel a kezed adni,
Zuhanjunk az ismeretlenbe,
Bárcsak megkeresne.
Festék
Festett falon,
Festett lélek,
Festett maszkok,
Festett képek,
Festett pulcsi,
Festett élet,
Festett putri,
Festett évek
Elfolyó idő,
Emlékek,
Elfogyó idő,
Festmények.
Baj van
Becsukom a szemeim,
Téged látlak, mellettem fekszel,
Begyújtom a feszest is,
Remélem már sosem kelek fel,
Vajon miben más, hogy nem felejt el?
Vágod baj van, majd szóban felejtsd el.
ÁVH
Álmok, vágyak, hazugságok

Árok, párna, aludj hát most,
Nem írom, le mit gondolok, mert elvinne az ÁVH,
Vagy, csak mert a leírt szó, elveszti szándékát,
Pedig ha tudnád, mi jár a fejemben,

Valószínűleg, mint a tiedben,
Hideg volt a tél, de mindjárt itt a nyár,
Hajtsd fejed mellemre s pihenj le.
Fénytörés
Tudod, jól esik azt mondani, hogy legalább neked számít,

De körbe nézek és te sem vagy itt,
Semmi se számít,
Hazug világ illúzió minden,

Élni kedvem sincsen,
Ne, ne, ne gondolkozz csak ne,
Még a végén rájössz, a semmit ástad kutattad végig,
Pedig az univerzum előtted hever,

De egyedül nem látom, szépnek gyere,
Ismernek ezren, de egyedül ő keres meg,
Van ruhám, házam, kessem boldognak kéne lennem ezzel?
Csak felejtsünk el mindent kérlek,

90 et vágyni, félni vagy élni 40 évet?
Tanulás
Szeretek tanulni,
De a lelkem fejlődésével arányosan,
Szeretnék tanulni,
Magamtól nem leírt szabványoknak,
Sajnálom, hogy nem születtem átlagosnak,

Mintha 1984-et írnánk,
A képernyők az agyunkat szívják,
Nekem nem kell más, csak te meg egy vízágy,
Basszameg a világ.
Csuk
Szemek lehunyva,
Hagyom, mi bennem van, vándoroljon,
A valóságtól el távolodom,
Baszki még most is rágondolok.
Szuperpozíció
Két út közt darabokra szakadva lebegni,

Mindkettő itt van, a fejemben nem akarok merengeni,
A karma illata szobámat belengi,
Megismerni és elfeledni, vagy elfeledni és megkeresni.
Kötéltáncos
A kötél feszül, a dob megszólal s lép,

Megcsúszik, direkt félrelép,
Felhúzza magát, rezeg a kötél,
Lép, lép, lép eléri a kötél felét,
Behunyja szemeit, vakon lépked,

Szinte rohan, nem fél, hogy zuhan,
Hirtelen megáll, kinyitja szemeit,
Lelép a kötélről s a halálba zuhan,
A dob ugyanúgy szól,

A közönség nevet és tapsol.
Dönt
Miben mérnéd a szeretet?

Találsz két ember közt mércét?
Merre billen a mérleg?
Az új vagy a régi emlékek?
Sajnálom
Ilyen az élet,
Nem így döntök, ha megtalálsz korábban két héttel,
De visszahúznak magukba a lezáratlan emlékek.
Esélyek
Emlékek ide oda,

Mindenkinek járnak esélyek,
Jövő hét szerdán elmegyek oda,
De ha nem jössz, akkor lelépek.
Un
Fekszek a szobába az ágyról a fejem lelóg,
A tükörből a démonom integet nekem hello,
Drogok meló suli meló drogok,
Mint egy robot belebolondulok,
Az asztalról lezuhan, órák óta rezeg a telóm,

Fontos vagyok annak a 3 embernek, de jó,
Porok techno spuri techno porok,
Mint egy robot belemozdulok.
Fekete ló
Fakó fekete ló,

Már nincsenek Eduárdok a hátukon,
Fakó fekete ló,
Már Cadillac-el szelik át a városunk,
Azokat a bárdokat az LMBTQ-sok meglincselték,

Pedig ők csak dalolni akartak,
De ha igaz a dal és nem tetszik csak a, hisz ezek az én jogaim, kártyát kell előszedni,
Más emberekre a saját nézeted ráerőltetni, ha nem tetszik, tessék magán erőt venni!
Mégis hogy képzeli, hogy magának más a véleménye?

S még büszke is a romlott életére,
Kerekes székes nyakába, futó érdemérem,
Hol van a mérleg?
Vagy csak én nem értem?
Röhej az egész annyira egyenlő akarsz lenni,

Közben a másiktól minden jogot elvenni,
4 futó áll a vonalnál,
3,5 futó áll a vonalnál,
Az egyik 120 kg tiszta szőr, de ő nő!
A másik 45 műköröm sminkben, na, ő a férfi,
A harmadik nem tud mozogni se beszélni,
A negyedik csak vakarja a fejét és az egészet nem érti,
Odalép a szervező és az átlagos fülébe súg,

Figyelj, nem mondom, hogy ne nyerj,
Csak ne fuss.
Költészet
Mit jelent vajon neked?

Nekem átitatja minden napom,
Remélve hogy valahol megragadok,
Legyen az a legapróbb gondolatod,
Gondolkozz, hogy legyél,

Ne csak egyél, tegyél,
Amennyit elveszel annyit vissza,
Az anyag nem vész el, csak formálódik vissza.
Meddig
Meddig lehet érlelni egy álmot?

Hogy végül valóssá váljon,
Vágod nekem te vagy az álmom,
De távol születtünk a valóságtól,
Két külön kozmosz,

Érintkezik egy gyenge ponton,
Ahogy az elmémet megbontom,
Látom a szemébe önmagam pont ott,
De minden álom más, látomás,

Az élet s halál közt állomás.
Horizont
Halvány vörös függöny, a nap elé akasztva,

Talán örök börtön, aznap belé ragadva,
Kristály tiszta tekintete, bár ott lennék megint vele,
Ott távol, a horizont vonalán túl el hittelek.
Márciusi hó
Függönyeim zárnak, szobám magányába,

Azt mondta ez volt az utolsó,
De ha ott állnék bennem találna a társára,
Macska egér játék ez a városban, megbújva az árnyékok bájában,
Nem csak egy játszma két szökevény, lázálma elméje lakatjával rázárva,
Vendégek csupán bárhol járnak útjuk egy irányba vezet,
Ahogy szuszog liheg nevet,
Ott a sötétben veled rólunk beszéltek kint a falevelek,
Kék fények szűrte csend lepte be a szobát,
Mond csak, te hogyan mentél onnan tovább?
Amikor este magamat az ágyamon találom, még felderengsz,
Most máshol jár az eszem, de a szív nem felejt, amíg valami húzza
Mit majd,
Egyszer megkeres,
Mindegy milyen mélyre temeted,
Csak a felszínét fedheted.
Egy idiótának érzem magam,

Erőltetek valamit, amit tudom, hogy két hétig tart majd,
Választhattam volna azt, aki engem akar,
Te miért nem tettél így mikor én akartalak?
Akkor vesszük, észre mi számít mikor már késő,

Úgy teszünk, mint aki annyira ráérős,
Csak szeretne, keresne, úgy ahogy én őt,
S nem gondolnék, másra mond miért ő?
Szép
Tudod mitől vagyunk mi ilyen szépek?

Hogy ez az egész csak a fejünkben él meg,
Hiába tennék bármit meg érted,
Te nem érted.
Száz szó
A fűben fekve, a felhők alatt szétázva,

Az eső elől futva, csak zuhanni karjaim széttárva,
Ma valahogy másként fénylik a város,
A neonok alatt állok, a fény el tűnt s alig látok,
Valami mindenkit kísér, kezdettől a végéig,
A gyász nem ér véget, az óra jár éjféltől éjfélig,
A színház üres lett, a termek fala omladozik,
Ki tudja hova tűnt, mi volt lehet még ott lakozik,
Az egyik sarkán egy holló száll el s hullatja tollát,
Egy bagoly az erdő mélyén, az asztalra teszi a tollát,
Felnéz a holdra, s azon gondolkozik hol jár,
Szinte kiáradó folyó nem csak holtág.
Te vagy
Te vagy a fényem a sötétben,

De akkor is te vagy, mikor vágyom a sötétre,
Te vagy itt a lelkem alatt középen,
Te szállsz el a főtéren,
Mintha téged látnálak a közértben,
Te vagy a hang a fejembe,
Ami szól hogy ne ne ne,
Csak fejezd be,
Te vagy az ok amiért néha mosolygok,
Ritka vagy de nem fehér,
Te vagy a drogom, a szavaid a vénámba nyomom,
Szimpla vagy de nem kevés,
Nekem épp elég,
Lenge létezés,
Te vagy a másik felem,
S a te másik feled vagyok én.
Mi az?
Vajon mi az a valami a szemében?
Magához ránt, el éget,
Látom a böllérkést a kezében,
De önként dőlnék beléje.
Kék vér kép
Serdülök sarjadok savanyodom,

Fulladok a szerbe,
Szintetika szennyek szabadkozom,
Lepukkant az elme,
Vajon ennyi bűnnek van kegyelme?

Kegyednek kezeskedni kár,
Talon pakli űzzed majd elveszted,
Kengyelbe indexelni gáz,
Semmi extra tüdőbe gáz,

Nem ég a csigaház,
Csak a bláz,
Nagy a láz
Ne magyarázz,
Kendnek az agya lágy,
Bújtatja a szörnyet az ágy alá,
Pedig a szörny az ágyba vár,
Álma karma rántja,

Bája balga barlangjába,
Nyúlékony nyúlványok nyergén,
Gyúlékony túlzások, de szerény,
Szomorú szerdai szerelmek,

Mindnek van szíve, valakit szeretnek.
Haláltánc
Csörgedező csontok csapódnak egymásnak,

Nem kell siess, a holtak megvárnak,
Mikor anyád arcán az első foltot megláttad,
Mikor az első heget a karodon megvágtad,
Érezted keserkés fekete fullánkját ajkadba fúródni,

Kéz a kézben a caroussel tetején lógni nyakadba a kötéllel,
Tartani az egyensúlyt a hídon középen,
Szemmel tartani a csövest a közértben,
A bevásárlókocsival twistelsz a halálba,

Csak össze ne akadjon a lábad,
Megy előre az agyat zabálja,
Bal lábbal hullott a hulla lánya a bálba,
Nem bibircsókos nem egy mátka,

Nem szipirtyó, de herpeszes szája,
Gyere, nyújtsd kezed táncolj a halállal,

Add a lelked had,
Találjék másban magára,
A magány a halál,
De ha vágya, álma más,

Fel a fára, lámpa láz,
Chorea macchabæorum,
Lelkünk billogját égesse csókunk.
Álom
Lehet, hogy nem is vagyok ébren,
Az álmomra hiszem azt, hogy élek,
De eléggé elbaszott egy álom,
Gyűlöl a világ, a családom
9:12 fekszem a kádba,

A pengével az ujjaim közt játszva,
Nincs bűnbak csak magam találtam,
Minek vigyen mentő sétálok a túlvilágra.
Ecset
Vászonra vetett viszony,

Vonások,
Szét szabdalt szirmok,
Szonárok,
Repülnek, rajzanak,
Merülve marja csak,
Terülve lagymatag,
Lanka tű paplana,
Kontúrok könnyek kínok,

Törlés,
Széttépett vászon,
Törés,
Befestetlen kiszakított darabka,

Nem adott színeket,
Neki eggyel több darab van,
Fel falnak a díszletek.
Requiem
Szóljanak e sorok róla,

Lelkiről a sarat oldja,
A kaszás rabszolga,
Szótlan a szószóló ma,
Sírjanak, nevessenek,
Magukba, hisz kint mind hazudnak,
Sír alatt keressenek,
Hangjukkal vívnak kik eddig aludtak,
Már 2 napja menekülök előle,

De mikor becsukja, szemét a halál van előtte.
Mama
Sajnálom, hogy nem tudtam elbúcsúzni rendesen,

Így is én láttalak utoljára,
A húgy szagú folyosó végén feküdtél a szennyesen,
Ennek a nemzetnek a kórházban van a szennyese,
Tavaly ilyenkor elterveztem, hogy elmegyek és meglocsollak,

Aztán a többiek rám szóltak,
Hisz a Mama már egy éve halott,
Nem egészséges az érzések eltemetése,

Egyedül én nem sírtam a temetésen,
Mert ott sem voltam, ott álltam,
De a fejemben a kertben sétáltam a Mamával.
Hányadék
Ki lát engem igazán?

Ki értett valaha?
Ígéretek labilis talaja,
Ki lát engem fél,
Hideg vagyok, mint a tél,

Merev, vérmes acél,
Nekem csak a lelkem a szép,

De az csak az övé,
Hibátlan tetem a nép,
A smink alatt sír, mint a gép,
De kívül ott a tökély,

Swarovski nyakláncban is érdes a kötél.
Ghost girl
Hé, szia,
Te vagy az egyetlen boldog pontom,
Egy ilyen szar napon, mikor csak a söröket bontom,
Mikor rád gondolok, eloszlik a gondom,
Már látlak, ahogy a színházba táncolsz,

Pedig nem szól zene csak a fejünkben,
Alig várom, hogy magadhoz láncolj,
Melletted akarok lenni megszűnve,
Ahogy a semmi közepén fekszünk le,
Lebegünk álmaink puha matracán,
Ahogy a falat emlékekkel festjük le,
Gyere, keressünk csillagokat fekve a föld pamlagán.
Mentális zavar
Uram, kérem, mondja el mit lát a képen,

Egy mészárlást embereket ölnek éppen,
Rendben, na és ezen?
Ahogy valaki ezerrel szembe vezet,
Érdekes, nézzük a következőt,
Száz rendszer ellenes szövetkezőt,
Mondja, csak biztos a képeket nézi?
S ön az ambuláns lapom vagy a szemem nézi?
Milyen a kapcsolata a tudatmódosító szerekkel?

Ami kéznél van, azt veszem be,
Egy kicsit sok magában az agresszió,
Tudja milyen bájos egy emberi testből aszfaltra festett expresszió?
Nem érzi úgy, hogy változtatni kéne a dolgokon?

Mármint legyek olyan, mint az utcán a robotok?
Ne olyan csak legyen ön maga,
Merre van az ajtó papa?
Biztonságiak! Kérem ez az ember őrült,

Elvette a köpenyem és a szemüvegem,
Sőt kényszerített, hogy helyet cseréljünk a székeken,
Vigyék a gumi szobába hát hihetetlen villamos székbe be,
Az ajtón belép a következő páciens,

Őrült a doktor és őrült a páciens.
Színház
Talp alatt ropogó üvegszilánk,

Színes lelkek üres világ,
Friss festék illat lengi át a termeket,
Meg se próbáld elengedni a kezemet,
A kanapén ülve szinte lebegve,

Nem voltam még ilyen szerelmes,
Nem a bor vagy a cigi tette széppé,
A tekintete szinte szét tép,
Ahogy a síneken sétál,

Ahogy rám néz és nevet,
Ahogy a szívem vibrál,
Ahogy átölelem s remeg,
Az utcán a lámpák fénye ijesztette el a szörnyeket,

Az árnyékaink bujdostak a házak oldalán,
Baszki te lány hagytál rajtam egy lőtt sebet,
Abban a szobában a naplementében ott találsz,
Fekete ruhában gót királylány,

Itt a lelkem csak vigyázz rá,
Nem ez nem csak képzelet,

Rég volt ilyen a valóság, tökéletes.
Rút
Már reggel óta a tükörrel néztem farkas szemet,
Azt hiszed nem, de hallom mikor rajtam nevetsz,
Sajnálom, nem vagyok tökéletes,
Ez az, ami tönkretesz,
Maszkok mögül másokat ítéltek ti,

Pedig ti vagytok azok, akik kiérdemlik,
Látszat emberek látszat életek,
Mit látsz ezen a szörnyön te lány?
Nem értelek,
De nem érdekel,
Csak élvezem,
Fura hogy valakit érdeklek,
Pedig meg sem érdemlem,

Mind egyenlők leszünk a végén,
Más ruhák, de mind alatt a lélek bent,
Értelmet adtál annak, hogy lélegzem.
Sz
Nem tudom miért nem mondtam ma,

Pedig végig ez járt a fejemben,
Lehet, holtan találnak majd holnapra,
S ha nem tudnám elmondani,
Szeretlek.
Válogass
Mond, te mit kérsz belőlem?
Magadat felfedezni másban,
Miről meséljek? Minden itt van előtted,
Kíváncsi vagy? A drogra, a piára?
Milyen nagyfiút játszani?
Egy kicsiny világban,
Senki se hibátlan,
De aki nem hibázik sosem tanul majd,
A mai nap rengeteget tanultam,
Talán a film,
Talán te tetted,
De nem a szerek,
Élet ez?
Nézz a tükörbe,
A tested nem hazudik,
Amit beleteszel, azzá válik,
Mint az elme s a lélek,
Durva hogy még élek,
Csak az elmúlt 1,5 évet nézve,
Egy kartellnyit szívtam egy héten,
Senki nem mondja el milyen,
Milyen, amikor nem segít senki,
Magadon pedig már rég nem tudsz,
Hatra dőlsz, míg elvisz a kábítószerbusz,
Tudod, mikor kell visszafordulni?
Mikor elindulsz,
Mikor ott állsz majd és szemeztek,
Engedsz mint minden ember,
Az ösztönök vezetnek,
Kívánni fogod mert keresed azt amit először adott,
De az egész egy hazugság volt,
Elbasztad az életed, a jövőd,
Ami maradt csak hazugságok,
Magadnak, a családodnak,
A barátoknak akik segíteni akartak,
Vagy leköptek érte belőlük több van,
22:51 van nem bírok aludni,
Nem győzöm ismételni magam,
Szeretnék most melletted el aludni,
Az ember is pont olyan mint a drog maga,
Megmarad benned a színe az illata,
Vágysz rá és ahogy kiürül fáj,
Akarsz egy újabb adagot belőle,
Egy erősebbet tisztábbat,
De pont ezzel baszod el,
Nem vágyom többre,
Csak rá és egy kis házra,
Távol a világtól,
A valóságtól,
A drogtól, a bűntől, a hazugságtól,
Nem leszek elismert csak meghalok,
Akkor hiányzom majd ha meghalok,
De mikor ott fekszem félholtan nem vagy ott,
Mikor a téren rappelek 5 srácnak meg a seggemet nyalod,
Láttam a rossz példát,
Sőt én lettem maga a példa,
Pedig misére hordtak,
Meg autót szerelni a szomszédba,
Egy átlagos kölyök egy tökéletes családból,
Legalábbis 8 éves koráig az volt,
Ha akartak se tudtak volna segíteni,
13 évesen okosabb voltam mint apám lesz valaha,
19 évesen 6 év kemény drogozás után,
Többet tudok, mint ti fogtok valaha,
Lehet, hogy abba hagyom,
Ha így kezded, sose fogod,
Tudod mik vagyunk?
Labdába zárt pokemonok,
Az egyik égni akar s pörögni,
A másik félholtan hörögni,
A harmadiknak mindegy csak legyen,
Ha már nem írnék, a junkiek közt keress,
Nem azért drogozunk mert nem tudjuk mivel jár,
Mert nem akarunk játszani,
Kibaszott játék az élet,
Tudod milyen folyamat veszteni?
Miközben nőnek a tétek,
De te mosolyogj és élvezd,
Hisz nem csodálatos a fogyasztói élet?
A háború béke
A szabadság szolgaság
A tudatlanság erő
A koronavírust meg kell fékezni!

Mindenki maradjon otthon!
Két hét múlva jöhet a nyitás!
Helyettesítsed be, amivel akarod,

Hiv, rák, terrorizmus, drog
Megírták és be is következett,
De mit sem tesztek ellene,
Dupla gondol píszí,
Ez sértő ezt ne írd ki,
Tudod mitől válik valami sértővé?
Attól hogy igaz,
S azzal hogy sértőnek tartod,
Kiemeled magad a dialektusból,
Sértő kussolj,
Még a végén elkezdek gondolkozni.
Pont
Pont, pont, vesszőcske,

Pókháló,
Drog, drog, fecskendőcske,
Holdjáró,
Gravitáció mentes,
Szájába mentos,
Csak lépked, tapossa a sajtot,
Fenn akadó szemek kinyíló ajtók.
Lep
Sárga leple,
Virágról virágra,
Sárga lelke,
Világból világba,
Vándorol a fűszálakon,
S száll a perje,
Sár foltos a hűs árpa folt,
Sárga lepke.
Alibi
Minden, amit mondok hazugság,

Nem történt meg soha,
A helyszínek a szereplők sora,

Nem egy napló rólam,
Csak egy-egy szótag,
Pont olyan hazugság, mint a személyiségem vagy a tied,
A realitás maga a hazugság s te mégis abba veted hited,
Pedig csak kaptad, másoltad, összetákoltad,
Mikor elveszted önmagad az igazságot közben látod csak.
Hippi
Lebegni, recsegni, szívni,

Kajakra olyan a crew mint a hippik,
Az egyik kezembe cigi a másikba Jim Bean,
Feledni szeretni szívni,
Örök körök,
Ökörködök,
Önző dögök,
Senkivel se közösködök,
Ti nyálat köptök én tüzet,

Lángol a toll, tele a füzet.
Hiányzol
2 napja volt,
De már most nagyon várom, hogy újra lássalak,
Ég az a pont,
El kárhozva visznek majd hordágyon,
Érzem, ahogy itt pihen a bordámon,
Fogd, a kezem utazzuk át az országot,

Sőt! Az egész világot,
Tökmindegy mit csak valamit csináljunk,
Vajon én is olyan eleven vagyok az emlékében, mint ő az enyémben?
Élet flash
Kár hogy ilyen messze vagy,

A napomban a legjobb flash te vagy,
Megragadt bennem, mint egy régi emlék,
Mióta ismerlek, mintha a régi lennék,
Mérsékelt élet flash,

Nem mérgez meg,
Hogy lehetne leküzdeni a távolságot,
Baszki, ha tudnád, hogy vágyom rád most,
Néha úgy érzem, csak nyűg vagyok,

Egy függő kezébe tűt adok,
Mikor írsz, nem tudom, mit érzel,
De akkor ott minket figyelt minden kísértet,
Nem tudom, meddig kísérlek,

Elég klisés ez,
Olyan vagyok, mint egy kísértet,
Derék lidérc ez,
Semmit sem ígérek senkinek,
S más ígéretének sem hiszek,
Az ígéreteket mindig megszegik,
Ameddig akarod, hogy így legyen, addig leszek itt,
Nincsenek hamis képeim, elvárások,

Csak amit látok s tapintok,
Mit tegyek, amíg égek itt, megvár máshol,
Mint egy villanás az egész annyi volt.
Vájat
Hiányzol, de nem írhatok rád százszor,

Inkább leírok száz szót,
Te hogy csinálod?
Gondolsz egyáltalán rám?
Vigyázok, de nem azért mert félek, hogy hibázok,

Csak próbálom tartani az egyensúlyt,
Azért kell, kiszakadjak folyton a világból,
Nincs aki mutatna irányt, bennem a keresztút.
Címtelen
Mi vagyok?
Játékszer, kényszer,
Mi vagyok?
Lágy lélek, félek,
Ráérek, érzek,
Ráérzek, vérzek,
Csak azt nézem hátha ír,
Ha lelke újra táncra hív.
Unaloműző
Vajon mikor un majd meg?

Elfelejt mintha sosem lettem volna,
Pedig most mintha részem volna,
Beleléptem sáros, de mézes tócsa,
Csukd be a szemed, hajtsd homlokod homlokomra,

Hunyd le a szemed, hajolj ide még egy csókra.
Szerel m
Gyűlölöm ezt az érzést,

Kajakra a szívem ég szét,
Bár érezné ezt az érzést.
Nem foglak
Tudod nem foglak sokáig így kergetni,

Nem foglak minden reggel és este megkeresni,
Elkezdelek majd szép lassan az életemmel betelni,
Majd akkor kell neked megkeresni,
Csak vigyázz nehogy késő legyen,

Az előző is akkor keresett meg mikor téged választottalak helyette,
S akkor azért választottalak, mert élveztem, hogy kereslek,
De ha már fáj majd, hogy keresselek, kérlek, keress meg,
Félre ne érts, mindennél jobban szeretlek,

Épp ez az oka, hogy ennyire ritkán kereslek.
Fáradtak
Fáradtak a gondos kezek,
A sok szépet szóló száj,
Kiszáradt, dagadnak az erek,
A holt képet hozó táj,
Leteszem kezeim,
Nyúljanak utánam mások.
NPC
Olyanok az emberek köröttem, mint az NPC-k,

Csak ezt az életben játszom most nem PC-n,
Lineáris életük van,
Történettel és céllal,
Sosem fejlődnek, változnak,

Egyhelyben áll ott csak,
Vár, hogyha egy idegen hős arra jár,
Elmondja századjára ugyanazt más is hallja hát.
Mélyvíz
Sötét szilárd akváriumba zárva,

Karjára kardba dőlve, várva,
Valami húzza ellen feszül lába,
De túl gyengéd, s mélybe rántja,
Vérbuborékok megszűnik,
Szétfolyva rémálma.
Ó te drága
Ó te drága rég láttalak,

Már megint az orromba vagy a számba vagy,
Vagy vagy vagy,
Zagyva agybaj.
Szike
A tükör előtt állok,

Gyűlölöm magam,
A tükör előtt állok,
Most túllövöm magam
Nem sikerült az ágyon fekszek,

Nem érzem a testem,
De téged még mindig szeretlek,
Nem hiszem, hogy ennél rosszabb lehetne,
Viszont nem vagyok egy türelmes ember,

Bár tudnád milyen érzés mikor hiába keresel,
Engem senki nem keres meg,
Minden reggel én keltelek,
Én elalszok reggelente,
Bárcsak valaki megkeresne.
A legundorítóbb állat
Az ember,
Egész nap zabál,
Nincs rendszer,
Csak zabál s zabál,
Nem a Földdel forog,

Azt hiszi, ő forgatja már,
Kopog a szeme, gyomra korog,
Azt hiszi ló, de jó nagy szamár,
Ösztönlények a boltba olyan ösztökéltek,

Bezzeg a sikátorba kettesben,
összehugyozza magát úgy fél,
Közönylények a holtak zsoldja ösztökélje,
Bezzeg a vibrátor a seggekbe,
De úgy teszi magát, mint 2 chainz,
Remélem túlélsz,
Fész búk ész,
Steril a bükéje,
Pirulát kér a büfébe,
Csak like és post legyen,

Csák sár és foshegy ez,
Posztmodern ogre,
Fiona a villanyt nyomd le.
Minek?
Minek élek?
Kiszorítok teret,
Levegőt veszek,
Iszok eszek,
Minek élek?
Süket füleknek beszélek,
A semmibe nyújtom a kezem, félek,
Bárcsak meghalnék, unalmas az élet,
Rajtad kívül már nem maradt semmi,

Nincs semmi, ami hajt, nem akarok lenni.
Csumpi
Csumpi csár,
Mindig akad már,
Csumi csá,
Mindig akad más,
Csimicsanga,
Dili ganja,
A kölök tiszta kung-fu panda,

Mint a démont a kutyák úgy ugatnak,
Az ablakon kihajolva, mint a kutyák úgy utaznak,
Ki, mint ad másnak úgy jut annak,
Full green bláz,

Full friss láz,
Tininindzsa,
Szicíliában, a csatornákban,
Fizimiska,
Kidisszidálva a TV csatornákra,
Egy világ behálózva,
Legalább egy kamera, mindig van a hálóba.
20
Ennyi van hátra még,

Aztán leteszem a lantot,
Lehet, ez kell most épp,
Eltávolodnom a zajtól,
Ugyanitt kiadót keresek,

Deficites költőnek lenni gyerekek,
Egyetek, egyetek nőjön a begyetek,
A sugar daddytek legyen veletek.
Absztrakt vágy
Fal falak a fa viskóban,

Falta csak úgy fogytam, mint a piskóta,
Párna mezőn csak te meg én és csillagok,
Hátha keres ő csak vedelés és tiszta drog,
Kéz a kézben a kallódó térben,
Kettesben a kegyvesztett a kreatin réten,
Szemük vérbe borul egymást nézik,
Derűs képet hozunk, de a tükör vérzik,
Csak fekszünk, a fűben az eget nézzük,
Esik az eső még sincs mehetnékünk.
Önsajnáltatás
Ön sajnáltat, ás,
Mély vermet magának,
Kis gondjait gondozza,
Had nőjenek nagyra,
Álnevetés,
Álsírás,
Bűntudat nélkül átverlek én,
Semmi ámítás ez igaz állítás.
Te ne
Ne törölgesd a könnyeim,
Had égessék, szárítsák bőröm,
Mit érnek verseim, könyveim,
Börtön e test, vágyik a földhöz,
Költözz, költözz,
Öltözz, ördög öltözz.
Énadémon
Hatalmas a baj,
Elragadnak,
A szavak
Magukban tartanak,
Bezárnak
Égetnek
Érzem vérzem bent,
Lopott minden érzelem,
Nulla erkölcs semmi félelem,
Amikor elérlek felnégyellek.
Ma gányos
Fekete tollakat fúj a szél,

Hiába nyújtom kezem nem ér messze,
Mellette holtamban is dúl a lét,
Imádlak, mégis magányos vagyok egész este.
Darabka
Bárcsak most karomban tarthatnálak,

Összeroppannál, úgy szorítanálak,
Annyira szeretlek, hogy szinte fáj,
Tintával áztatom az ingem át,
Büszkén veszem magamra,

Tüstént lelek magamra.
Terv
Teljes izoláció,
Insta,face off
Sulis barátok
Tiszta lét remete vég.
Istene
Vajon megmenti e kendet az istene?

Ki oly szorgosan dícsérte,
Dalját zengte,
Fájó térdére ereszkedve,
Én ennek az Istennek már nem szólok,

Mikor szóltam meg nem hallgatott,
Csendben nézte, hogy szögeznek,
Kint a téren köveztek,
Tiszta lelkét méri e most a mérlegen?

Vajon értelmet nyer a sok ima?
Én csended vagyok, már eltemettem,

A mama menni akar, te Isten hagyjad!
Köszönöm
A sok jó tanácsot,
A belém vetett hitet,
A finom kalácsot,
Hogy jófiúnak hiszel,
Bálintka, ne nyúlj a cigarettához,
Az alkoholhoz borulj térdre,
Mama esküszöm semmi közöm az egészhez,
Nem mondhatom el ki lett a kisfiadból amíg élsz te,
Hisz annyit szenvedett, verte a sors,

S idegen kezek, a pincébe hallgatta, hogy háborúznak nemzetek,
Végig nézte, hogy mellette korcsokat nemzenek,
Mesélje valaki most el sebeit, fájdalmát,

Ne okozzak neki több bút, szégyent,
Ne élje valaki mostmár harcát,
Had pihenjen a mennyben szegény le,
Eleget szenvedett magáért s értem,

Igazad lett mama a sok rossznak nem lett jó vége,
Miért nem hittem a tiszta hegyi beszédnek?
A pad helyett a templom előtt lett rossz vége,
Ki ápoltál betegen, én a Nemecsek,

A mama tudta, hogy hazudtam,
Mégis ápolt, s ha rossz is voltam szeretett,
A mama az egyetlen, aki soha nem kergetett, csak rázta fejét s mosolygott rám.
Kert
Nem szőlős ez, nem nagy búzatábla,

Csak annak sarkába,
Szerény kicsiny kertecske,
De mindig rendezetten,
Tyúkudvar nem tojtak aranyat,

Nem is volt arany sorsuk,
A végén már éheztek,
A gyönge kezek még a spaklit se bírták,
De nem szólt senkinek egy szót se,

Hogy fáradt lenne, könnyelme,
Nem volt, érdes munkáskezek ezek,
Melyek érintéssel életet teremtenek,
Míg ő roskadt hajlottak a gyönyörű levelek,

Én még kapálni se tudtam, hasztalan fenegyerek,
Mégse szólt érte, én éreztem, hogy helytelen,
A pulloverem a félmunka után felveszem és elmegyek,
Látta bennem a fortyongó kisgyermeket,

S tudta mikor könnyes szemmel mondtam,
Hogy tényleg elmegyek,
S a tudást magammal visszahoztam,
Bár barbár brutális életformát élt,

Csupa tanult rossz az egész,
Látni kell annak velejét,
Mikor a kertszomszéddal pletykál,
Aki vele élt.
Schieder
Schieder vagy te gyermek,

Hisz, ha csendbe vagyok is vernek,
Mintha az Isten sem szeretne,
Mond a nagyfiúk miért nem kedvelnek?
Schieder vagy te gyermek
Engem mindenhol kergetnek,
Minek jut levegő az ilyennek?
Miért születtem furcsa szerzetnek?
Ne sírj, gyere, egyél egy kis süteményt,

A könnyeim nem álltak el ázott a sütemény,
Mögém lépett s lágy karjába horgolt,
S hirtelen valahol végre megtűrt a világ.
Ilyen az ember
Nem értékel semmit,

Amíg el nem veszti,
Mindenki reménnyel teli,
Azt mondják, haza jössz majd,
De én, tőled tanultam tán,

Büszkén engedni, menni mi fáj,
A könnyeket mások előtt nem hullatni,
Magam ily erősnek mutatni,
Lehet, hogy utoljára láttalak,

Téged is, a sors fintora ez,
Így akarja, hogy én legyek az utolsó,
Elaludt mikor kimondtam az utolsó szót,
Nem hívtam a mentőt, nem kapott el pánik,

Felálltam s elkezdtem kisétálni,
Nem kezdtem el rángatni,
Arcába ordibálni,
Nem is sírtam utána se,
Nem akarok neki fájni,
Még utoljára felkeltettem,
S így szóltam, megyek, hagylak pihenni.
Mese dél után
Az asztaltól felálltunk,
A szobába szaladtunk,
A székeket helyükre húztuk,
A lepedőket a tetejükre dobtuk,
S a párnavár mélyén vártunk,

Hangja adott a mesének lángot,
A farkasról s a pár bárányról,
Kinőttünk a paplanokból, s párnákból,
A vén diófát szögeltük meg lécekkel,

Alig állt szinte életveszélyes volt,
Szegény ide már nem fért fel,
Nehéz elaludni, ha nincs, aki mesélne.
Az eltűnt macska
A fekete macska, amit tőle hoztam el,

Talán a fekete macska volt az ő lelke,
S a bűnöket miket elkövettem szenvedte,
Egy ideje a macska már nem jön haza hozzám,
Talán ez tette őt is ily elhagyottá,

Bánom mikor nem mentem be hozzá,
Nem csak az utolsót, az összes alkalmat,
Nem lassítottam a ház előtt, a kezemben a cigit takartam.
Nézd
Nézd, ami hátra van három rész,

Ő nem láthatta, de meg se tudtam volna mutatni,
Napló ez bűneimnek, van belőlük tucatnyi,
Nem véletlen szoktak rám a kutyák sem ugatni,
Olyan büszke lenne rám,

Mint mikor azt a kis fecnit adtam,
Olvasni is alig tudta rossz kézírásom,
De mikor elolvastam fény áradt az arcáról.
Mitsem
Tudnak ezek rólad,

Ők felszínesek,
Mi mélyrehatók,
Ők mindent el hihetnek,
Én nem hiszek a szóban,

Azt mondtam megéri a menyegzőm,
S táncolok, majd vele mindegy hol van,
De a többiek közül leszálltam a fellegből,
S súgnak nekem most a holtak,

Búsan a fekete mágusnak,
Remélem véget ér hosszú utad,
Nem tűnők ez után soha már búsnak,
A restaun állsz, merre vezet utad?
Amit érzek, jóslat minden eszmei határon dúl az.
Álomsziget
Még sose fájt így a térdem,

Felállni is alig tudok,
A hátamban ropognak a csontok,
A könyököm kattog,
A gyomromnak mehetnékje van,

A szemeim folyton álomra hunyódnak,
Ott jártam, az álmok legszebb szigetén,

Az ő kezét fogtam s csak bámultam két szemét,
Nem emberi, amit érzek én, kezdem úgy érezni az én mesém is véghez ér,
Nem lesz rajta gyönyörű szép zárszó,
Ha meghalok, miattam ne pazaroljatok zászlót,

Ne temessetek el égjen minden porrá, s hamuvá,
Ne kössenek e nehéz földhöz mocskos láncaim,
Had bontsam majd lángoló szárnyaim,
Meséljétek helyettem az álmaim, a vágyaim,

Nem sok ember ki vágja is,
Úgy érzem az ördög táncra hív,
Olyan aranyosan játszva hív,
Én megfogom kezét újra hisz megtettem 23 szor,

Miután meghalok, jussak eszedbe 23 szor,
Mennyire szerettél?
Mennyire ismertél?
Elismertél?
Bíztál bennem?
Hittél nekem?
Segítettél rajtam?
Bántottál?
Bántottalak?
Ételt adtál?
Innom adtál?
Etettelek?
Itattalak?
Szívtunk e el egy cigarettát valaha?
Beszéltünk valaha?
Téptünk be együtt?
Voltál belém szerelmes?
Voltam beléd szerelmes?
Aludtál mellettem?
Feleztük az utolsó falatunk is?
Láttál sírni?
Láttál valaha dühösen?
Láttál valaha félni?
Láttál valaha élni?
23
.

23 Bagoly

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

23 Bagoly

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

23

Voltam gyerek ki iskolaudvaron focizott,

Fakó kék farmeros kaller lép fel a buszra,

Nem gondoltam, hogy egy nap itt fogok ülni,

A kádárnál a székbe flashelek,

A busz üléstől csak hajad látom,

Ha tehetném addig írnék neked,

Geci tudja hányadik

Reggel a peron mellet leszek

A torkomban a szavaim szele süvölt

A kezemben egy joe-val szelem a betont,

A beton házak labirintusában

Innentől képtelen voltam folytatni.

Ülésbe belefolyás, mint a rendbe

Nika nika nika nika

Balga bánatom bús melankóliája,

Sorokba szedett igazság

Súlyos a téma nehéz írni róla,

A bánat balga balladája,

Elveszett fejezetek lapjai a földön,

Ott, ahol régen fák zöldell-tek

Nem, nem tényleg nem tetszhetek mindenkinek

Járok az utamon forog alattam a kerék,

Magasan szállok, de közben mélyen vagyok,

A tekintetemmel festem meg a lapot,

Tudod itt a tapasztalat nem kevés,

Azt hiszed másnak minden olyan egyszerű,

Ma reggel felkeltem a képet az elmémmel festettem,

Csak ülök a szoba sarkában az árnyak fátyla alatt,

Imádnálak szüntelen haraggal,

Tudom, hogy amit neked mondok sok lesz,

Mára már a hot-dog is hideg,

Amikor csak önmagamnak írok

Ehhez a lakathoz nincs kulcs

Te vagy az egyetlen, amit nem kaphatok meg de akarok,

A lábam alatt székkel a nyakamba kötéllel

Ülök a padon a kezemben egy touch-al

Beszippantott bagoly várja a bkv-t

Mi lenne, ha mi mások lennénk,

Ülünk a fagyos hidegben,

Előre a semmibe haladva,

Emlékszem mit tettem hol kezdtem,

K****** ** **/D szólj hitetlen,

A boldogság relatív egy kitalált szó arra mikor a valóság elvakít,

Az egyik pólóm speed szagú a másik fű,

Hogy lehet, hogy akarok mégse teszek,

Balhés bolhapiaci büntető rugások,

Én vagyok az ördög üdv a pokolban,

Napi gyakoriságú vagy mint egy házastársi veszekedés,

A körhinta végtelen mit lezár egy karambol,

Itt hiába vagy kemény a szagod tömény,

A világ már régóta elbaszott,

Ahol én és te összefutunk keletkezeik egy rengés,

Egész héten szakadt az eső,

Minden évben fogaskereknek közös asztal,

Utolsó hetek súlyos kómájában a srác,

A szavaimtól ájulsz el a sorod várod,

Ha én lennék az edző és te a tanonc,

Mint egy gin a lámpásból füstből élő leszek,

Csak ülök bent a belső vizsgán,

Nekem a véremben van a vallatás,

Az életkedvemről elég rendesen levittél,

Szolid szoláriumban bent megfázós,

K** /D szólj hitetlen,