Ilyenek voltunk
Előtted nem titok,
Hogy nem voltunk angyalok.
És úgy, mintha nem fájna semmi kín,
Táncoltunk az öröm romjain.
És néha éber reggeleken
Tudtuk, hogy vár ránk a szerelem.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Nem féltünk semmitől,
Bár száz tervünk összedőlt.
Mi mégis észrevétlenül
Tűrtük, hogy arcunkra ránc kerül,
De néha éber alkonyokon
Tudtuk, hogy vár ránk a nyugalom.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Ilyenek voltunk, emlékezz ránk,
Ilyenek voltunk, emlékezz, emlékezz ránk!
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Azok a boldog, szép napok
Már csak emlék,
Mikor még nem voltál.
Az volt az igazi nyár
Az idő oly gyorsan száll
Amikor nem vagy itt velem,
Elfog a rettegés.
Minden kis zajra felébredek,
Mert azt hiszem megjöttél.
Te nem érzed,
Nem érzed azt a kínt,
Amikor éjjel itt maradsz,
A magányról álmodik a remény.
Ahogy megjöttél, rögtön ősz lett,
Majd hirtelen tél,
Más lett a föld és más a világ,
Havat hord a szél.
Azok a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled.
Azok a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled.
Ma már csak emlék,
Mikor még nem voltál.
Az volt az igazi nyár
Az idő oly' gyorsan száll
A legszebb pillanat, amikor búcsúzunk
És a vonatra felszállsz
Könnyes szemmel arra gondolok,
Hogy nehogy lemaradjál!
Azok a boldog szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled.
Jönnek a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled.
Csillag vagy fecske
Minden föld bevetve
Nem jöttél túl korán Minden nő rendbe
De időm az volt, Na, ezt hagyom itt neked
Nagy komám lett Te csillag vagy fecske!
És ültünk büfékben,
Várva reád Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden
Egymás hátát ütve, csatorna
Italokat küldve Mennek utas nincs egy se
Múltját sem sejtő, Csak a büfékocsiban állnak
Kékruhás nőknek Részegen.Ketten,
amelyik rosszul van az vagyok én
Maradj otthon, nézzél TV-t Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Töksötét vonatokat mutat minden Istent dicsértem én
csatorna Részegen.
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak
Részegen. Ketten,
amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Nem kezdtünk nagyon bele

Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre

És aztán nem jötté'

Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést

Maradj otthon, nézzél TV-t

Töksötét vonatokat mutat minden
csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak
Részegen.Ketten,
amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske
Vigyázz magadra fiam mindig így.
Sokszor bántanak téged honnan jöttél ne
Tizennégy múltam éppen, vasárnap volt, szégyelld
azt hiszem. Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy
Apám bort töltött és sodort egy cigarettát ember légy, fiam!
nekem.
Leült mellém, s azt mondta, most, hogy Azt kívánom, bármi lesz is,
elmégy, ki tudja, Hogy ember légy, fiam!
Mikor látunk majd újra, vigyázz magadra,
fiam!

Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és

irigy.
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz
mindig így.
Ott a kollégiumban minden egész
másképp van.
Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy
ember légy, fiam!

Mikor eljött a nap, szintén egy vasárnap

délután.
Anyám könnyek közt adta rám az ünneplő
ruhám.
Csirkét csomagolt az útra, apám bort
töltött újra,
Búcsúzóul azt mondta, vigyázz magadra,
fiam!

Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és

irigy.
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz
mindig így.
Egész más ott az élet, egyedül hagynak
téged.
Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy
ember légy, fiam!

Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és

irigy.
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz
Mindannyian mások vagyunk
Mindannyian mások vagyunk
Úgy érkeztünk mindannyian, hogy nem Bár egyben-másban hasonlítunk
volt szavunk Mindannyian mások vagyunk
Egyikünk sem kérte, mégis mind itt Jó, hogy van néhány közös dalunk
vagyunk
Piciny magból kikeltünk, mint nyíló virág
Ahány ember annyiféle csodálatos világ

Kisgyermekként tükörbe nézve magunkra

ismerünk
De gyakran felnőttként se tudjuk, mit
miért teszünk
Megpróbáljuk megérteni a természet
szavát
De ahány ember annyiféle csodálatos világ

Mindannyian mások vagyunk

Bár egyben-másban hasonlítunk
Mindannyian mások vagyunk
Még jó, hogy van néhány közös dalunk

Mindannyian vágyakozunk, hogy boldogok

legyünk
De nem tudjuk, hogy honnan jöttünk, s
hová érkezünk
A lelkünk mélyén őrzi titkát a kék virág
Ahány ember annyiféle csodálatos világ

Mindannyian mások vagyunk

Bár egyben-másban hasonlítunk
Mindannyian mások vagyunk
De jó, hogy van néhány közös dalunk

Ezen a földön mindannyian látogatók

vagyunk
Ha elmegyünk magunk után, ki tudja, mit
hagyunk
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet
dalát
Ahány ember annyiféle csodálatos világ
Pálinka dal
Refr:
Álmaim kéklő egén,
Gyümölcsfáim tetején,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!
Nyújtsd hát a karod felém,
Nélküled meghalok én,
Pálinka, szerelmem,légy az enyém!
Ha egyszer elindulunk lefelé,
Mert előttünk a lejtő.
Folyékony királynő, kérlek,
Te légy a búfelejtő!
Tölts hát a poharamba még egy kortyot
angyalom,
Ma éjjel mindenemet elmulatooom!
Refr:
Álmaim kéklő egén,
Gyümölcsfáim tetején,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!
Refr:
Álmaim kéklő egén,
Gyümölcsfáim tetején,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!
Nyújtsd hát a karod felém,
Nélküled meghalok én,
Pálinka, szerelmem,légy az enyém!
De nekem így is megérte, életen át várni
rád.
A halálos ágyamon az infúziómba ne
töltsetek csak pálinkát!
Refr:
Álmaim kéklő egén,
Gyümölcsfáim tetején,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!
Nyújtsd hát a karod felém,
Nélküled meghalok én,
Pálinka, szerelmem,légy az enyém!
(2X)

Nyújtsd hát a karod felém,

Nélküled meghalok én,
Pálinka, szerelmem,légy az enyém!
(2X)

Az istenek könnycseppje gyógyír

Bánatra, örömre.
Én téged fogadlak egyszer majd
Gyermekként örökbe.

Egy kupica reggelire - abból bajod nem

lehet,
A magyarnak csak ez adhat ihletet.
Ha az életben
Ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba'
s édes lenne a halál
Hát ilyen értelemben
Énekeljük el azt, hogy vége
Nem járunk ki többet rétre
Nem úszunk többet a strandon
És nem borozunk már többet a gangon
A városra pöccintjük, és a viccek se
lesznek már, a nevetések is
rövidülnek, ahogy az élet se kéne már
a halál után
én nekem
úgy igazán,
ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világban
és édes lenne a halál!

Nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy

Ők a farkunkra azt, hogy de szép nagy
Nem süt a nap be az ágyba
Mint az athéni hotelszobába

Nem mosol bugyit, hogy tiszta

Legyél az Akropoliszra
Felmegyünk, és ott a csikket
A városra pöccintjük, és a viccek se
lesznek már, a nevetések is
rövidülnek, ahogy az élet se kéne már
a Halál után
én nekem
úgy igazán,

ha az életben nincs már több móka

Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba'
s édes lenne a halál
Hát ilyen értelembe'

Énekeljük el azt, hogy vége

Nem járunk ki többet rétre
Nem úszunk többet a strandon
És nem borozunk már többet a gangon

Nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy

Ők a farkunkra azt, hogy de szép nagy
Nem süt a nap be az ágyba
Mint az athéni hotelszobába

Nem mosol bugyit, hogy tiszta

Legyél az Akropoliszra
Felmegyünk, és ott a csikket