Mek 24927

1
2
„Vannak szavak, amelyek leírásához,
egymáshoz fűzéséhez az érzések adnak
ihletet. Az érzések fonják össze ezeket a
szavakat, mondatokat. Hiába kéri bárki,
hogy írj valami szépet - lélek nélkül
nem megy.”
Csitáry-Hock Tamás
3
4
Hegedűs Gábor
Törött álomcserepeken
Versek
és
novellák
5
6
Törött álomcserepeken
törött álomcserepeken járok

hol szél sodor édes bús dallamot
közben csak egy jobb életre vágyok
tetőablakon az eső kopog
előttem fehér papír meg a toll

verset kellene írnom de nem megy
a macskám a lábamnál dorombol
élet egyszerű mint az egyszeregy
másik oldalon a bakancslistám

rajta a függő vágyaim sora
a vérrel írt fohászkodó imám
nem segít csak ver isten ostora
az út hosszú volt a cél oly közel

hol a csend honol ott rejtőzöm el
ajánlás
herceg fény játszik a cserepeken

tört álmaimból rakta ki a lét
mért szabott isten ily sorsot nekem
keresztem súlya már olyan nehéz
de felvonszolom a golgotámra
bár göröngyös a hátralévő út
jövőm ködös fedi vastag pára
friss vizű forrás tiszta vizű kút
kellene hogy lemossam a szennyet

odaátra csak tisztán léphetek
7
Átölelnek a hegyek
átölelnek a hegyek
ha közöttük szól dalom
csend magányom rettenet
magába zár ha hagyom
szobám falán festett kép

havas hegyek fenyőfák
téli táj mely olyan szép
hozzájuk repít a vágy
alkonyatkor naplemente
bevilágít ablakomon
festményt fonja fénykeretbe
fényjáték a szobafalon
hegyeim ha átölelnek
álmomban ez oly jó dolog
lavina vagy kőgörgeteg
bizony nem tetsző látványok
siklani a havas lejtőn

hol a napsütés vakító
szánkózni gondot felejtőn
a hó gyémántként szikrázó
mindez csak álom már nekem

kerékbe törte vágyamat
a sors… de én nem engedem
megfossza tőlem álmomat
hisz az maradt csak és a kép

mi ott lóg a szobám falán
vágyat álmot felejthetnék
ott marad a bakancslistán
8
vágy szárnyain szállok fenn
hódítva magas csúcsokat
valóság hogy idelenn
képet bámulok ezalatt
átölelnek a hegyek
ha feléjük száll dalom
talán egyszer ott leszek
a havas hegyi tájakon
A legragyogóbb fény
vén vagyok vagy öreg már nem tudom
hisz a napfény még átsüt a lombokon
s rám vetül a fény és újra élek
látom mi eljön de már nem félek
hisz tréfáskedvű a sorsom jól tudom

néha itt mellettem ül az ágyamon
hallgatja vágyam álmom és jót nevet
tudom többször utál mint ahogy szeret
egyszer szeretett mikor megláttam őt

a tündéri asszonyt a csodaszép nőt
más lett az életem más a világ
mert nekem is nyílt már egy szép virág
a sors akkor kegyes volt… ő az enyém

életem egén a legragyogóbb fény
9
Hajnali gondolatok
miért van az hogy
őrjöngve támad
sok ember rád
ha véleményed más
miért van hogy
kerékbe törne
ha nem fogadod el
a gondolatát
mely szerinte igaz
ha véleményedért síkra szállsz

bőven ömlik rád a mocsok
küldenek melegebb vidékre
jó ha indulsz
szeded a cók-mókod
szemükben nem vagy ember
csak hazaáruló
kit eltaposni volna jó
ki értéktelen kapcarongy
pedig az élet
nem kaptafa
léted cipőként ráhúzni nem lehet
másra sem…hisz személyre szabott
megvalósítod-e a jót
vagy csak a rosszat
te döntesz te tudod
karmád lehet minden
mit megélsz zajban vagy csendben
szép a világ és szép az élet

ehhez van létünkben jogunk
emberek vagyunk nem állatok
ne sújtson egymásra karunk
10
ráerőltetni másokra sajátod
nem szabad nem érdemes
mi téged sújt baj csak a tied
számodra csak ez a lényeges
minden csupán nézőpont kérdése
ha belátod minden más lehet
ne lázadj csak ha kell
csend alkonyán apró szikra
elhamvasztja mi jó neked
légy megértő elfogadó

ha mást gondolsz nem lesz baj
de ne gázolj át másokon
győzelmet ülve poraikon
mert mást gondolt mást akart az ellen
párbeszédnél fontosabb
hidd el ma semmi nem lehet
csak hallgasd meg mit mond a másik
ne törj be rögtön fejeket
szép a világ és szép az élet

ehhez van mindünknek jogunk
emberek vagyunk nem gyilkosok
ne sújtson egymásra karunk
ajánlás
herceg add hogy a józanész

legyen újra az ember sajátja
ne csak a hatalom a pénz
a mozgató rugó mi motiválja
11
Prophetia
meghallod-e azt mit halkan mondok
vagy csak az ordítás jut el hozzád
lesznek-e vajon olyan gondok
melyek megmutatják neked mi fáj
az ítéletnap mondd mikor jön el

vad ordítással a bénult tájba’
a suttogó hangom már nem felel
jajszó hallatszik csodára várva
megváltás mint érzés már a múlté

csak porrá zúzott világunk igaz
hamis ima száll még az ég felé
istenem ments meg… de hazug szavak
újabb faj leszünk ki elveszett

istenek másikat teremtenek
Az idő
az idő még veled sem alkuszik
bár azt hiszed hogy remekül játszol
vágyad halmaza csak veled játszik
elvisz fásult életedtől távol
elvisz fásult életedtől távol

vágyad halmaza csak veled játszik
bár azt hiszed remekül játszol
az idő még veled sem alkuszik
12
Ha szeretsz
ha szeretsz őszintés szeress
hazugság nélkül zajban csendben
akkor is ha inogni kezd
benned a hit hogy ő is szeret
ha érzed hogy menthetetlen

ne tétovázz keress más utat
ne hagyd hogy kerékbe törjék
legjobb legszebb álmaidat
élet neked is tartogat még

mindent ami szem-szájnak kedves
bezárt ajtó mellett másik nyílik
találd meg bár szemed könnyes
s az új világban mennyi báj van

mondd: örülök hogy rád találtam
Mit érzek most

mit érzek most hogy lassan vége
mit szeretek nagyon csinálni
érzések tombolnak bennem
meddig tudok még verset írni
pipafüsttel szállt el az első

füzet tele írásaimmal
„nem kell ez neked nincs rá szükség”
eltűnt mit írtam álmaimmal
vajon megismétli majd ismét

a kegyetlen élet önmagát
és ismét elveszi majd tőlem
hol szürke léten fény dereng át
13
tudom hogy nem dolgozom annyit
mi szükséges lenne mindennap
sajnos nem vagyok teljes ember
frusztrált álmaim nyomasztanak
betegség az mi szétszaggatta
eddigi élet fonalamat
mindig újabb terhet aggatva
hol kereszt nyomja vállamat
van olyan hely hol megbecsülnek

másutt szőnyeg alatt elvagyok
alkotásaim nem kerülnek
oda hol tanyáznak a nagyok
de nem fogom soha feladni

a béke mindennél fontosabb
fájó érzést el kell fojtani
építeni újabb vágyakat
hogy mi lesz azzal nem tudhatom

mit jó érzéssel hoztam létre
megújulás vagy csak szánalom
eddig tartott és itt a vége
mit érzek most hogy lassan vége

mit szeretek nagyon csinálni
érzések tombolnak bennem
meddig tudok még verset írni
ajánlás
az élet olyan rövid herceg

mint pipafüst gyorsan illan el
gyertyacsonkon a láng is serceg
vajon ki és mikor fújja el
14
Somnium et infernum
pokol bugyraiból előkerült
ördögfiókák szarvát cibálom
kiszabott utammal szembekerült
sorsom ajándéka ez az álom
visítva vergődnek én szorítom

a szarvaikat mindkét kezemmel
ígérnek elmúlást halálsoron
amit megfogtam nem eresztem el
csak kénköves füst terjeng mindenütt

zsivaj… paták veszett dobogása
megkellett várnom míg a zaj elült
törve hevert a pokol vasrácsa
akarat győzött a gonosz felett

tudom hogy nem volt más csak egy álom
tortából jutott győzelem szelet
életben soha meg nem találom
hiszen csak az kedves aki gonosz

neki szól mindenért a hozsánna
az sem baj ha sok életet oroz
pokol a menny azt is megbocsájtja
de álmomban győztem ez a fontos

megcibálom szarvad főkolompos
15
Renegát valóm margójára
mondd renegátként nem vagyok ember
csak ő ki mindennap fohászkodik
hisz a hite az mi őt mozgatja
nem tesz semmit mindent istenre bíz
igaz hittel hazudni másoknak

kifosztani mindent amit lehet
hatalmas zsebet varrni nadrágra
tömni csak tömni míg el nem reped
semmi nem elég hit mögé bújva

csalón emelve égre a szemet
hamis imák szállnak a pokolra
ők az igazi hithű emberek
nem arról szól teremtéselmélet

a teremtő rabszolgát alkotott
aki éjjel nappal a nevével
mindent éljenezve hódoljon ott
hol néha a léte forog kockán

a holnap sokszor olyan messze van
istenként tisztelt ember piedesztán
kenyér sincs mindennap az asztalon
nem ilyen világot képzelt alkotója

hol az ember embernek farkasa
hol kántált imákkal szól hozsanna
gondolkodás lassan már ad akta
talán egyszer megérti az ember

útvesztőből szeretet a kiút
megérjük-e vajon azt nem tudom
de ha nem akkor pokol nyit kaput
16
renegátként én is ember vagyok
nem engedem hogy megalázzanak
akkor sem ha másik úton járok
nem leszek alanya elvárásoknak
amíg csak élek mindent megteszek

hogy renegátként is ember legyek
Háború paradoxona
„Mit ettél, föld, hogy egyre szomjazol?

Hogy annyi könnyet s annyi vért iszol?”
Petőfi Sándor: Felhők XXVIII
felettünk komor vészjósló fellegek

túl a határon ma is háború dúl
vérpermetet sírnak eső helyett
ha a hatalomvágy a fegyverért nyúl
akit megölt vajon ismerte-e

vagy a parancs nem tűrt ellentmondást
ki egyszer győz jobb lesz-e élete
sírig őrzi mit látott: haláltusát
gazdag gazdagabb hullik a szegény

hiszen minden megvehető pénzen
a lövészárok nem egy lányregény
csak harcol nem tiltakozik mégsem
hullafoltok legfeljebb tömegsír

ez ami a csatatéren várhat
vijjogó sziréna csak érted sír
belső éned még családot láttat
17
szép otthont melyet majd megérdemelsz
harctéren hősként küzdöttél érte
de az akit megölsz földbe temetsz
hidd el ő is ugyanezt remélte
pusztaság lesz és gránát tépte föld

ott hol eddig virágzó élet volt
hajtanak előre öld csak öld
ha nem lesz szerencséd „bezár a bolt”
hatalommal uralkodni máson

csak is emberi gyarlóság lehet
törvényeiben a kőtáblákon
isten ilyet soha nem engedett
hit támogatás is megvehető

harc előtt mindig fegyvert áld a pap
nem tudom de olyan észveszejtő
hogy békéről prédikál ezalatt
felettünk komor vészjósló fellegek

túl a határon ma is háború dúl
vérpermetet sírnak eső helyett
ha a hatalomvágy a fegyverért nyúl
Alkotókedv lágy dallamra

mit érzel akkor ha zúgó viharban
gitárt pengetve énekled dalod
mit érzel ha jeges hóviharban
cél messze van de menned kell tudod
18
így léthatáron csendfolyamokban
más és más ami örömet okoz
hol csendesen battyogsz egymagadban
elmédben száz terv még most is motoz
alkotni kellene valami szépet

dühöngjön vihar vagy szakadjon a hó
ha elhalkul az őrjöngő ének
lágy zene varázsa mámorító
lágy dallamra alkotókedv támad

az agyadban szóképek vibrálnak
ajánlás
az alkotáshoz sokszor kell a csend

mert a zaj legtöbbször zavart okoz
herceg miért alakul így a rend
hogy csend kell ha agyadban vers motoz
Ballada sámán dobokra

agyamban újra szólnak
tadam, tadam, tadam, tadam
sámán dobok ősi szavak
hősi tetteket mesélnek

ős időkről szól az ének
egykor magyar egykor bátor

szabadság madara táncol
19
magyarságunk nem megosztott
közös élet közös gondok
Hunor Magyar a legenda

Emese madaras álma
széthullott a szép országunk

Trianon ült tort mirajtunk
szétdúlt nemzet megvehető

korrupció pénztemető
mikor lesz az hogy majd újra

magyar a magyart nem bántja
ősi hitünk feledésbe

pénz istene hittel védve
kis országunk kicsi népe

összefogás…nőj fel végre
20
turáni átok tűnj el már
népünk végre békére vár
újra szép lesz minden nálunk

szabad lélek téged várunk
tadam … tadam
Hívő lehetnék
„Álmos vonatok dohognak a ködben,
gomolygó nagy mezőkön.
Régi pogány templomok ajtajában
illatosan csap fel a tömjén.”
Dsida Jenő: Behúnyt szemen át
tágra zárt szemmel bámulom a hajnalt

minden apró rezdülés új csodát
rajzol fel most a hófehér falra
a jövőt előlem köd takarja el
hívő lehetnék… csak magamban hiszek

nem vonzanak a katedrálisok
mind csak nagyságot hideget áraszt
nem imádkozom csak megköszönöm azt
mit az élettől naponta kapok
tömjénfüstben elkendőzött valóság

közben itt-ott pereg a vakolat
fénysugár a színes üvegen át
de mindent felold a penitencia
21
a végállomásom már olyan közel
vonatom sem száguld csak vánszorog
oda hol a parton vár a révész
de… azt is eltakarja még a köd
ma a csend varázsa is csak dadog
még akad homok a homokórámban

megfordítanom tudom nem lehet
mit enged a gyertyagyújtó addig
tart az emberöltőnyi földi élet
át kell hangolnom ezt a gyászos zenét

nem kell nekem a melankólia
oszlik a köd a fényes sugárban
tudom cserére vár a sárgult kotta
tágra zárt szemmel bámulom a hajnalt

minden apró rezdülés új csodát
rajzol fel most a hófehér falra
jövőt tervezem még mindent akarva
ajánlás
galaktikus percnyi sincs az élet

herceg nem értem hogy mért ily rövid
ennyi nyűg után semmitől sem félek
a szélbe fordult vitorlásom repít
Krúdyt olvasol
Krúdyt olvasol szobádban
postakocsi újra ébred
ha majd fiadnak meséled
tegnap felsejlik a mában
22
olvasol és újra éled
mindazt ami oly régen volt
arcodon is ott a könnyfolt
új értelmet kap a léted
eldöntöd hogy újra kezded

felépítesz új világot
szeretsz minden szép virágot
régi életed feleded
mindez nem tart csak reggelig

vágyad csökken álmod múlik
Kedvesemhez
„Kedvesem egy föl- fölcsillanó
mosolyát kutatom
későn virágzó fagyalbokrok alján
s a világ végét rettegem.”
Dsida Jenő: Fekete köpeny alatt
kedvesem ugye nem hagysz magamra

bármilyen zordan köszönt itt az éj
csüngnék ajkadon csak pillanatra
hagynám hogy elválasszon a sötét
válladra terítem takarómat

tested meleg s melegít engem
fagyni készülő hideg éjszakámat
így vészeljük át szobánkban csendben
válladhoz simulva alszom majd el

oly csodás lesz akkor az álmom
s ifjonti hév lesz amit fellel
reggel is remélem megtalálom
23
nem félek akkor az elmúlástól
„s a világ végét” sem „rettegem”
ajkamon érzem a kapott csóktól
az élet szép…veled kell csak nekem
Matris meae NAENIA

(Anyám balladája)
édesanyám nehezen viselte

mikor orvos mondta: nagyon beteg
bár nem sokat szólt de látszott rajta
a pokol kínjai közt szenvedett
fiatal volt még alig múlt hetven

soha nem volt káros szenvedélye
élete csupán állandó munka
már nem volt erő a küzdelemre
nem mondta ugyan csendben feladta

nem látta már az élet szépségét
legyen mielőbb vége…gondolta
de néha azért imádkozott még
otthon ott ültem az ágya mellett

nem volt számomra mondanivaló
próbáltam hogy felrázzam a lelket
akár a pusztába kiáltott szó
jelezte a beszélgetésnek vége

oldalra fordult hogy ne is lásson
már enni sem evett csak keveset
az elmúlás ült a pillantáson
24
külföldre kellett dolgozni mennem
és nem jöhettem csak ritkán haza
ilyenkor éreztem rám neheztel
hisz nem volt mellette kicsi fia
kórházi ágyon már nem szólt hozzánk

a világ fájdalma szemében ült
hiába kértük küzdjön harcoljon
őt az a másik világ már várta
csak négy hónap volt csupán az élet

gyilkos kór ennél többet nem engedett
anyám tűrte és némán szenvedett
magában átkozva minden napot
hiszen szeretett volna még élni

annyi fontos dolga lett volna még
megértette már nincs mit remélni
elfogadta mit rászabott az ég
az első morfium adag döntött

a szenvedő test nem bírta tovább
elvesztettük kit nagyon szerettünk
a szívünknek kedves édesanyát
ember ilyenkor érzi hogy árva

annyi mindent mondhattunk volna még
űr mit hagyott feneketlen bánya
a hiány érzése ordít feléd
sokszor gondoltam mit tennék másképp

a múlttal csak megbékélni lehet
most néha álmomban jön még felém
kedvesen simítja a fejemet
25
soha nem adom fel ez a mottóm
elmúlást idézi anyám szeme
ma is sokszor magam előtt látom
de küzdelem harc az élet rendje
hiányzol anya nagyon hiányzol

rohanó idővel huszonhét év
mi eltelt azóta hogy elmentél
emlék vagy már s a sírodon egy név
néha ha nézem fényképeidet

sok szép emléked tódul agyamba
ilyenkor elmorzsolok egy könnyet
a hiány ég bennem mint a máglya
találkozunk majd másik világon

nem sürgetem oda még nem vágyom
Sic transit gloria mundi

( Így múlik el a világ dicsősége)
A temető csendjébe csak néha „szólt” bele egy-egy madár. Péter

döbbenten állt egy síremlék előtt. Nagybátyja – édesanyja kedves
bátyuskája - és felesége nyugodott a műkő emlék alatt. A sír vázái
még mindig úgy voltak téliesítve, ahogy ők lekötötték, hogy az eső ne
essen beléjük és ha fagy ne menjenek tönkre. Már megszokta, hogy a
sírra azok, akik egykor az elhunytakkal eltartási szerződést kötöttek,
soha nem visznek virágot, de még halottak napján koszorút sem. A sír
most is tele volt lehullott ágdarabokkal és falevelekkel. A döbbenetet
az a kis cédula okozta, mely a síremlékre volt ragasztva.
„ Tisztelt Rendelkező! A sír megváltási ideje lejárt/lejár. A rendezés
érdekében kérem keressen bennünket az alábbi telefonszámon, vagy
személyesen a temető gondnokságán.”
Hirtelen emlékek törtek elő. a nagybácsival közvetlen a nyugdíjazása

után összefutott a piacon. Látszott rajta, hogy jócskán kapatos.
26
- Figyelj ide fiam – mondta szinte vésővel formálva a szavakat,
sokszor Péter nem is igazán értette, mi is akar mondani – úgy tudom
neked nincs kocsid.
- Jól tudod bátyám – válaszolta Péter – épp nincs, mert a válásomkor a
kocsi ott maradt, újat meg még nem tudtam venni.
- Arra gondoltam – jött a meglepetés – veszek neked egy kocsit.
Tudod olyat, amibe pakolni lehet. Na, nem azért veszem, hogy csak te
használd. Nem! Természetesen oda mehetsz vele, ahova csak akarsz,
de ha a méhekhez menni kell akkor a rendelkezésemre kell, hogy állj.
Nekem nincs jogosítványom és így mindig meg kell kérnem valakit,
hogy vigyen el oda, ahol épp a méheim gyűjtenek. Mit szólsz hozzá?
- Nem szimpatikus nekem ez a dolog – válaszolta Péter – mi van
akkor, ha épp a munkahelyemről nem engednek el? Mi van akkor, ha
esetleg dögrováson vagyok? Még annyi mindent fel tudnék sorolni.
Nem is tudom. Majd gondolkodom rajta!
A nagybácsi ekkor sírva fakadt. Valószínű, hogy a benne lévő alkohol

mennyisége váltotta ki ezt az érzelmi reakciót. Már mindenki Pétert
nézte és a síró öregembert.
- Azt hittem fiam legalább te megértesz – mondta hüppögve a
nagybácsi – fogadd el az ajánlatom, mindketten jól járunk. Ha valami
közbe jön, majd átütemezzük az utazást. Hisz egy két nap csúszás nem
a világ. Bólints már rá, hogy elfogadod. Én nagyon szeretném.
Péter, csak azért, hogy szabaduljon rábólintott. Mindketten mentek a
dolgukra. Néhány nap múlva a nagybácsinál családi összejövetel volt.
Együtt ünnepelték a nyugdíjba vonulást. Hazafelé az anyja félrevonta
Pétert.
- Kisfiam – mondta – neked elment az eszed? A bátyám mondja, hogy

felkerested, hogy vegyen neked egy kocsit. Hogyan gondolod ezt?
Milyen alapon? Ha kocsi kell, ott van apádé. Ha nagyon kell, néhány
napra elhozhatod. Meg ne halljam még egyszer, hogy ilyen dolgokkal
zaklatod a bátyust!
- De anya – kapta fel a vizet Péter – hiszen nem én kerestem meg! A
piacon futottam vele össze. Ott sírt a vállamon, mikor közöltem, hogy
ne vegyen nekem kocsit, mert én nem tudok helytállni – a munkám
miatt sem – amikor ő a méhekkel akar találkozni. Már mindenki
minket nézett. Csak azért, hogy szabaduljak rábólintottam, de én nem
27
gondoltam komolyan! Az pedig, hogy bemószerol - mintha én
akartam volna ezt - végképp nem! Azt hiszem, alaposan beolvasok
neki, ha legközelebb találkozunk!
- Megtiltom fiam! – anya szeme haragosra váltott – nem azért
mondtam el, hogy most nekiess. Gondoltam én, hogy valami sántít
ebben a dologban, de a testvérem! Vedd ezt figyelembe.
Telt múlt az idő, több szó nem esett a gépkocsiról. Ha találkoztak is

Péter gondosan kerülte ezt a témát, bár szívesen a fejére olvasta volna
a nagybácsinak a kétszínűségét! De hagyta, ha már anya megtiltotta!
Egy újabb alkalommal, amikor együtt volt a család, a nagybácsi

félrevonta Pétert.
- Tudod, fiam egy dolgot szeretnék veled megbeszélni. Nekünk nincs

közös gyerekünk. Nekem ugyan van egy lányom, de ő megtagadott
engem. Lassan haladunk a sír felé. Az asszony sem bírja már, úgy
ahogy régen. Néha elkelne a segítség. Nincs kihez fordulni. Az
asszony rokonsága nem használható semmire. Arra gondoltam, mit
szólnál hozzá, ha veled kötnénk egy eltartási szerződést. Mégis jó
lenne, ha valaki a gondunkat viselné. Nem kellene itt laknod vagy
laknotok, hisz ahhoz ez a ház kicsi, csak néha ránk kellene nyitni az
ajtót, meg ha gond van, akkor intézkedni. Tudom nagy falat ez
egyszerre, de gondold át!
- Isten ments – csúszott ki Péter száján az első gondolata – mégis
hogyan gondoltad? A feleségeddel megbeszélted? Hol itt a csapda?
- Tudom, hogy a kocsival nem voltam fer, de ez most más!
Szükségszerű! Megbeszéltem az asszonnyal is, rábólintott. Most már
csak rajtad múlik, hogy mit válaszolsz.
- Átgondolom – mondta Péter – de még most sem látom, hol a csapda!
Több szó erről sem esett. Péter elkönyvelte, hogy nem érdekli a dolog,
épp ezért nem is gondolkodott rajta. Soha nem szerette, ha nem látott
egy dologban tisztán, ez pedig annyira zavaros volt. Hetek teltek el.
Egy alkalommal otthon a szülői háznál, anya ismét félrevonta Pétert.
- Kicsi fiam te nem tanulsz semmiből? Volt itt a minap nálunk a

bátyám és dühöngve mesélte, hogy ismét zaklattad. Most azzal, hogy
28
eltartási szerződést akarsz velük kötni. Szent meggyőződése volt,
hogy ez azért van, mert mutatta neked a takarékkönyvét, sokmillió
forinttal és neked erre fájt a fogad. Nem volt elég a gépkocsi ügy?
Most egy újabb családi perpatvart akarsz kirobbantani. Én ugyan
mondtam, hogy ez nem lehet igaz, de annyira erősködött, hogy így
volt, nem tehettem mást, mint ráhagytam. Azt is mondta, hogy ne is
álmodozz arról, hogy az ő vagyonkáját majd megszerezheted, mert
neki olyan eltartó kell, aki majd gondját viseli, még a sírban is.
- Tudod anya – válaszolta Péter – már nagyon bánom, hogy hallgattam
rád és a gépkocsi fiaskó után nem küldtem el melegebb éghajlatra.
Ebből, amit neked mondott egy betű sem igaz! Nem láttam
betétkönyvet, de igazából nem is érdekelt volna. Annyit tudok, hogy
ismét előadta a nagy halált és én azt válaszoltam, majd átgondolom,
mert nem tudom, hol van ebben az egészben a csapda. De most már
tudom! Eszem ágában sem volt és nincs is, hogy valaha is egy ilyen
terhet vegyek a nyakamba.
Teltek az évek. Elment a nagybácsi azután elment anya is. A

nagybácsi felesége a testvére gyerekeivel kötött eltartási szerződést.
Ők egy idő után bedugták egy otthonba, majd amikor meghalt eladták
a nagybácsiék házát. Egy darabig még időnként virág is került a sírra,
de néhány éve már az sem. Péterék, ha a szülők sírjára virágot vittek,
minden esetben meglátogatták a másik sírt is. Virágot tettek a vázába,
letakarították a sírt, ha kellett gereblyéztek, gazoltak. Mintha ők lettek
volna a sír gondozói. Hiszen anya testvére volt. Péter, amikor a szülei
sírhelyének megváltását hosszabbította, rákérdezett, mennyi lenne a
nagybácsiék sírjának a megváltása. Az ügyintéző közölte, hogy Péter
nem intézkedhet, mert nem ő van megjelölve rendelkezőként. Ha át
akarja venni ezt a tisztséget, szívesen megadja az illetékes nevét,
telefonszámát, próbáljon tőle egy átruházó nyilatkozatot hozni.
- Mégis, ha elmondaná, mennyi lenne a kétszemélyes sír megváltási

költsége, hogy tudjam elbírok-e vele?
- Azt meg tudom adni – válaszolta az ügyintéző – egy pillanat
kikeresem… mivel kétszemélyes első osztályú sírhelyről van szó
kétszáznyolcvanezer forint huszonöt évre.
Amikor Péter meghallotta, hogy a 2 személyes első osztályú sírhely
megváltási ára mennyi, eldöntötte: nem tudja és nem is akarja
29
megkeresni a rendelkezőt! Lehet, hogy anya ott fentről haragudni fog
ezért, de akkor sem. Amit főzött magának a nagybácsi, most egye is
meg. Tegye a dolgát az, aki besöpörte a vagyont – még ha nem is volt
túl nagy, vagy ki tudja – aki azt a fáradtságot sem vette, hogy
gondozza a rábízott sírt.
Azért utoljára még letisztította a sírt, összegereblyézte a lehullott
leveleket, de a vázától a lekötést nem vette le. Erre a kis időre, míg
felszámolják, minek. Még annyit mondott, búcsúzóul:
- Tudod nagybácsim, így múlik el a világ dicsősége. Nyugodjatok,

békében ameddig lehet.
Nagy léptekkel indult a szülei sírja felé. Vissza sem nézett. A magára
maradt sír műkövén ott fehérlett a felszólító címke. Azt hiszem, ez
már senkit sem érdekelt.
Takarítás margójára
várni várni és mindig csak várni
vajon mit old meg a múló idő
csendmagányod csillogása talmi
élni szeretnél úgy mint azelőtt
pereg az óra szél fújja a port

szeméthegyek nőnek mindenfelé
önts pohárba minőségi óbort
takaríts ha tudsz hogy rengjen belé
minden szeméthegy repüljön a por

végre legyen tiszta ez az ország
a szél közben munkanótát sodor
teljen meg minden szemeteszsák
30
tiszta levegő szabad lélegzet
talán kánaán vár majd bennünket
ajánlás
herceg mindent felemészt a piszok

megtör felőröl szabad lelkeket
tisztaság utáni vágyunk konok
bár gyűlik a kosz nem győz le minket
levegő kell… takarítunk újra

szemét talán eltűnik holnapra
Néhány konc
bár vakhittel él nem jut előre
egy senki csak az jó ki bólogat
hozsannát zengve intézkedésre
szájában nem lesz soha jó falat
néhány konc talán majd elé repül

küzd érte törve kezet és lábat
ó dobja ki a nagy asztalnál ül
csak azt figyeli ki az ki lázad
hazug szavakon már ott a penész

hit tartja még de érzi hogy nem jó
de értük ha kell ma is ölre mész
bár rongyos az élet hazug a szó
mindent elfed a „sztaniolpapír”

elnyomott józanész folyton csak sír
31
ajánlás
herceg az ember nem gondolkodik

még akkor sem ha büntetni akar
nem érti nagyok hazug szavait
nem látja a köd vajon mit takar
mire észre tér már gyakran késő

hisz remény sincs már az is elveszett
belé hasít mint kőbe a véső
mit tehetett volna és mégis mit tett
fohász a hit már semmin nem segít

rájön veszni hagyta az álmait
Padok
padok
melyen oly sokan ültek
padok
hol jókat beszélgettek
padok
hol csók került a csókra
árnyas helyen néhány boldog óra
ma már az emberek sietnek

nincsen idő
felgyorsult szerelmek
az érzelem
felszínes nem valódi
megtörni látszik
mi eddig volt… régimódi
32
padok
legtöbbször hálóhelyek csupán
hol van ki csókot vált veled
hol az a lány
messze járnak az igaz szerelmek
beszélgetnék az árnyas padon
de csak veled
ma minden mesterkélt nem valódi

hol van az igazi az a régimódi
Feltartott kézzel
feltartott kézzel
élni nem lehet
sarokban állva
védeni a hátad
a többiektől
lesni őt aki
mindig kéjjel öl
mikor döf hátba
barát…ellenség
neked már ebből
már most is elég
emeld fel arcod

a fény megtalál
szeretet hangon
szól a zsoltár
minden mit akarsz
a tiéd lehet
kezd élni végre
kis életed
33
ha esik ha fúj
hidd el nekem
az életeden
csak te vagy az úr
Nem fogok soha
„hát nem hajolsz porig, ha porból

akármi hív: kincs, ócska holmi…
Pedig akit porig aláztak –
porig kell azért lehajolni.”
Baranyi Ferenc: Porvers
nem fogok soha meghajolni

megalázni sem hagyom magam
ha érzem az ígéret talmi
sátrat bont rögtön onnan agyam
nem várom mindenki szeressen

a mellőzés nagyon rossz dolog
csak el kell vonulni csendesen
mondani: további szép napot
kesztyűt nem kell mindig felvenni

csak ezt szeretné aki támad
le akar rutinjával győzni
hiába van a békevágyad
amit addig elértél mindent

pillanat alatt elveszíthetsz
ha hagyod hogy megalázzanak
hajlott gerinccel porba fetrengsz
34
van amiért le kell hajolni
ilyenek az apró kis csodák
nem szabad őket elengedni
hisz tőlük lesz csak szép a világ
nem fogok soha meghajolni

megalázni sem hagyom magam
ha érzem az ígéret talmi
sátrat bont rögtön onnan agyam
Tűnődés
vajon hova
visz a sorsom
mely mostoha
vagy mégsem
talán nem érdem
de nem is merem
elmondani
mi lesz velem
ha nem szeret már
senki sem
vidáman élek
mindig remélek
lesz olyan ember
ki engem szeret
akkor életem
mi hátra van nekem
nem lehet másmilyen
csak csodálatos remek
ha elmegyek oda
a túloldalra
35
aki csak szeretett
megsirat engemet
ne sírjon senki
ha el kell menni
ilyen az élet
találkozunk fent,
siklunk az égen
ülve egy felhőben
lábat lógatva
bámulni a napba
jó lesz majd nekünk

hisz korábban elment
szerettünk mellettünk
csak fény vesz körül,
gond baj már elkerül
Búcsú koncert
néhány akkord
kész a dallam
csapj húrokba
öreg zenész
sok új dallam
kúszik csendben
éteren át
csak is feléd
jó lesz újra
rivaldafényben
állni az élet
kopott színpadán
36
erős fények
bántják szemed
de nincs veled
a lámpaláz
ováció lesz
vagy nagy bukás
csak a végén
tudhatod meg
kifütyülnek
vagy megtapsolnak
nem tudja más
csak az égiek
él még a dallam
nincs benne fals hang
öreg zenész
ezt jól csináld
még utoljára
csapj a húrokba
lássák azt újra
egykor ki voltál
ne érdekeljen
mit mond az ellen
csak énekeld el
a szíved dalát
éneked szívből
szóljon szeretetről
publikum érezze
hogy a búcsú fáj
37
csak néhány akkord
és kész a dallam
tépd hát a húrokat
te öreg zenész
Bordányi könyvbemutató margójára

köszönöm hogy
együtt voltunk
rám szántátok
az időtöket
boldog nap volt
ott Bordányban
úgy éreztem
elfogadtatok
ti ott lévő
kedves emberek
jól éreztem
köztetek magam
gyorsan repült
el az idő
talán egyszer
majd találkozunk
újra lesz egy
boldog napunk
áldjon isten
benneteket addig
megélnetek
csak szép és jót
engedjen
38
Bár merre nézel
Bár merre nézel, kőkemény világ,
Ha felkészületlen vagy, rád mondd mi vár?
Ha eszed van, merszed, felülhetsz trónra,
ha nincs, nekik leszel cipő pucolója!
Jól gondold végig, mi leszel, mit teszel,
sült galamb a szájig, soha nem jut el.
Tenni kell, akarni és cselekedni,
tudással lehet a bajt elkerülni.
Mondd csak elég, ha értelmes, eszes vagy?

Ma, nem elég csupán a nagyszerű agy!
Tandíj is kell, s ha a szegénynek nincsen,
hitelt vehet fel, hogy azzal segítsen,
kielégíteni a tudás vágyát,
fizetni előre, megszerzett tudását.
Mi lesz ha végez, hiszen munka nincsen,
közmunkát friss diplomás szentem?
Vagy ismét növeli azoknak számát,

aki nem itthon tervezi gyarapodását.
Külhonban próbálnak majd szerencsét,
ezzel biztosítva hitel törlesztését.
Aki elhagyja egyszer az országot,
visszatérését, hiába is várod.
Vajon kinek jó ez? Én nem tudom!
Magyarságért aggódik gondolatom.
Meg kell, hogy változzon e rossz szemlélet:

majd jön más helyettük, ha ők elmennek.
Magyarság léténél nem lehet fontosabb!
Összefogás lenne, sokkal szorosabb.
Tudás biztosíthat fényesebb jövőt,
butaság, közöny csak megosztott erőt.
Egy megosztott országban diktatúra van,
szabadságért küzdhetsz folyamatosan!
39
Kedves Barátom! Ne hagyd, hogy elvesszen,
magyarság ebben, lelketlen közegben,
hol csak a pénz, a hatalom az isten,
rokonok, panamák, szinte minden szinten.
Keresztényi érték, mire hivatkoznak,
ugyanakkor simán, lopnak, hazudnak.
Csak a szegény lesz, ki egyre szegényebb,
Gazdag, gazdagabb, tapsol a rendszernek.
Te, meg a sor végén állva várhatod,

legyen meleg étel, meleg kabátod.
Ne kelljen aggódni a rezsi miatt,
megkaphasson mindent lányod és fiad.
Legyen munka, melyből eltarthatod,
tisztességgel, szépen, kicsi családod.
S ne kelljen végre attól rettegned,
mikor lopják el, szerény életedet.
Emeld fel hangod, hallatsszon messzire,

mondd, hangosan mi létedhez kellene.
Ne legyen még egyszer olyan hatalom,
aki kényre-kedvre játszik húrokon.
Nem tisztel törvényt, nem tisztel embert,
ilyen életre mondjunk végre nemet!
Követeljünk ki, egy szebb, jobb országot,
ne akarjunk többet ily Magyarországot!
Régen és most
régen kemény voltam mint a szikla
ma már csak összetört apró göröngy
de óv az élni akarás vágya
az élet szépsége mint igazgyöngy
40
Paradoxonok
Lassan téptem le a takaró fátylat
Sötét üresség vett csak körül,
Nem láttam mást, csak távlat nélküli vágyat,
Érzés nélkül a lepel, a földre kerül!
Fagyos hevület járja át testem,
Lelkem remeg a fogam vacog,
Iszonyú érzések kavarognak bennem,
Élet és elmúlás, paradoxonok!
Halott életek csokorba kötve,
Élettelen vágyak tömkelege,
Megtépett élet, csúnya világban,
Egy kiégett lélek üzenete!
A fátyol mi lassan földre hullott,
Takarta el eddig a borzalmakat,
Tépett testek, vérző lelkek sora,
Jelölte ki számunkra a végső utat!
Visszatakarnám, mit láttam eddig,
De a kíváncsiság hajt egyre tovább,
Egy-egy darabot kiszakítva, meddig,
Viseli a lélek ezt a nagy csatát?
Add fel! Az ürességből vad nevetés hallik,
Hisz a végső harchoz nem lesz már erőd!
De dacos lelkem tovább csatázik,
Még nagyobb erővel, mint azelőtt!
Megtöröm-e majd, végzetesnek tűnő átkom,
Kiszabott karmám vajon elenged-e?
Ha megtöröm végre, boldogan kiáltom,
Győzött az ember szeretete!
41
Várótermi anziksz
ülnek sorban
halálra váltan
mintha nem volna
soha remény
fejük lehajtva
szinte várják
hogy győzzön rajtuk
a betegség
pedig vidáman
szebb az élet
nem oly nyomasztó
mi rád szakadt
talán egyszer
megélheted
hogy isten ujja
majd rád mutat
de addig küzdj
hisz a feladat
legyőzni azt
ami téged bánt
a gyilkos kórt
közben szépen élni
mint amilyen egykor
az életed volt
de begubózva
elkeseredve
öklöt rázva égre
élni nem lehet
letargiád
mit magad gerjesztesz
nem szolgálja
az egészségedet
42
emeld fel fejed
lásd az élet szép
üljön arcodra
kedves mosoly
hozd ki a legjobbat
abból mit számodra
az életgép
célzottan dobott
mint Madách írta
küzdj és bízva bízzál
magadban
hogy lesz hozzá erőd
megküzdeni
a gyilkos kórral
ez lebegjen a
szemed előtt
ne sajnáld magad
hisz nincs miért
tedd a dolgod
ahogy eddig tetted
fogadd el
éld meg a mát
ne hagyd hogy
legyűrjön
a letargiád
Szavak margójára
egymás után írott szavak
versek lesznek vagy szövegek
szállhatnak mint a madarak
tépnek zúznak megölelnek
43
lehet nyálas lehet gúnyos
megértő és engedelmes
felemelő mézes-mázos
degradáló vagy szerelmes
lehet ami mély sebet hagy

máskor jó érzéssel tölt el
szavad mögött mindig te vagy
gyűlölettel szeretettel
szavak ezek beszédszavak

jó lenne figyelni erre
mélyek mint tengerszem tavak
visznek völgybe visznek hegyre
alkotni csak szépet szabad

használd jól a szavaidat
Nagyon szeretném
Sokszor éreztem úgy, összeroppanok.
Túl sok bántás, meg nem értés, mameluk
vett körül, hiába tettem az asztalra,
értéket, ez a főnököt nem zavarta,
abban, hogy egy munkát leminősítsen,
de azt sem tudta, van-e lap, a füzetben.
Eljött az idő, búcsút mondtam én,

kisimult életem, bár az elején,
hiányzott néha a sürgő forgatag,
más lett a munka, a cél, az akarat.
Már tudom, belső békém a legfontosabb,
felülír mindent, pénzt, munkát, hobbimat.
44
Legfontosabb dolog, mi motiváló,
sokáig fizessen: nyugdíjfolyósító.
Meg az unokák, három arany gyerek,
ha látom őket, a szívem megremeg,
hiszen ezért érdemes még élni,
lásd őket fejlődni, felnőni.
Ha Legfőbb Értelem kegyes lesz velem,

megérem tán azt, hogy dédunokám legyen.
Ha nem, majd fentről figyelem sorsukat,
remélem jobb és más lesz, boldogabb.
Nagyon szeretném, hogy nekik végre,
úgy mint a legtöbb tündérmesébe',
jobb sorsuk legyen, éljenek szabadon,
szeretetben. Ez a legfőbb óhajom.
Sebzett lábbal
nagy terveket szövögettem egykor
egyszerű úttal mely nem meredek
már látom az ember milyen botor
terveim már csak törött cserepek
sebzett lábbal cserepein járok

levegőt kapkod az öreg tüdő
árok és sár majd megint csak árok
küszködve megyek de fogy az idő
minden mi enyém lehetett volna

ma lassan a köd homályába vész
a sorsom mintha más útra tolna
ettől néha megáll a józanész
megrázom magam és megyek tovább

hisz csodákkal vár még a nagyvilág
45
Az én békém
az én békém
furcsa béke
hogy alakult ki
nem tudom
elfogadva önmagam
s a sorsom
tükröm előtt
pálmalevelem után
egy hajnalon
néztem a képet
amit láttam
kisimult minden
ami a múltban
történt a jelenre
nyomva bélyegét
bár igyekeztem
lezárni de eddig
nem tudtam
reggel ahogy
arcom mosom
túl az álmos
pillantáson
szétkent
szappanhabon
már tudom
mi rossz volt törlöm
magam mögött hagyom
46
mit elhagytam így
az is a múltam
nem vagyok rá büszke
küzdöttem harcoltam
felállni a sárból
csak úgy lehet
ha akaratod erős
elmozdít hegyet
ha kell megteszed
szebb lesz mindennél

a feltáruló táj
melyet eddig
elfedett a sár
az irigység
a düh és harag
alantas érzések
nem bánthatnak
szabad vagyok
ember maradtam
s ha egy hajnalon
int a révész
menni kell tudom
csend mi körbefog
már nem erőszakos
egy fényes csillag
szikrázón ragyog
s emlék leszek
fájón szerethető
47
ha mindehhez
lesz erő
tépett vitorlám
már nem fog szelet
de nem hiszem
hogy minden elveszett
hisz a túloldal
egy más világ
életek sora
várhat még reám
ez olyan megnyugtató
újjászületés ígérete
több mint bíztató
segített nekem
a pálmalevelem
feltárva korábbi
sok-sok életem
hibákat mit elkövettem
javítanom kell
békém így lett tudom

utam kijelölt…vállalom
kisimult a ránc
s a gondokon
átlépve
szél simítja arcom
virág illat mindenütt
a légbe’
s a tél jege
már nem bánthat
48
békét leltem
az apró csodákat
meg kell élnem
az elmúlás várhat
tavaszt várom újra
pezsdüljön a vérem
dal szálljon ismét
a kopott gitáron
béke van
az én békém
kiáltom
ajánlás
herceg tudom
ha elmegyek egyszer
a komor révész
is rám mosolyog
alagút már nem sötét
dereng a fény
hajóm siklik
s mi vár ott
a túloldalon
fel nem foghatom
csak a remény
mi fogja a karom
de békém megtaláltam itt

ott is megfogom
az érzés elkísér oda
biztosan tudom
49
Törmelék száll
„hát nem hajolsz porig, ha porból

akármi hív: kincs, ócska holmi…
Pedig akit porig aláztak –
porig kell azért lehajolni.”
Baranyi Ferenc: Porvers
törmelék száll mindenfelé

ahogy tépem bontom falam
amit mások húztak körém
hogy elzárják napsugaram
löknének porba nevetve

hajolni soha nem fogok
alázni nem hagyom magam
a por nem az én otthonom
keserű szájízzel megyek

de vár a cél visz az utam
ha dörög villámlik esik
sarat dagassza majd talpam
a por nem az én világom

verébként nem fürdök benne
ki szereti annak hagyom
csillagokba vágyom egyre
rombolnom kell a falakat

hogy végre kinyíljon a tér
láthassam a csillagokat
mert a por lassan nyakig ér
tört tükörben nyakig porban

tudom lázálom az élet
tisztára mosom majd magam
ki hiszi meghajlok téved
50
mögöttem hagyom a sok port
inkább a sarat dagasztom
ha kell bozótot is vágok
de elveimet nem hagyom
akkor ha megköveznének
legfeljebb majd odébb állok
nem hajlik meg a gerincem
az igazságért kiállok
mert már semmitől sem félek
A sütemény
Péter szerette ezt a munkahelyet. Egy remek csapat gyűlt itt össze.
Egy megyei nagyvállalat kihelyezett egysége voltak, mely magában
hordozta a szállítás szervezését, a telephelyek karbantartó és
üzemeltetést biztosító műhelyeinek szakmai felügyeletét. Itt volt a
műszaki fejlesztési csoport, a munkavédelem, a gondnokság és a
vállalat nyomdai feladatait ellátó kis nyomda is. Nagyon jó volt a
csapat, mindenben segítették egymást, ha kellett. Közösen ünnepelték
a névnapokat, születésnapokat, vagy épp azt, ha valaki elismerést
kapott a felső vezetéstől. Ezen kívül gyakran előfordult, hogy közösen
főztek pacalt vagy épp marhalábszár pörköltet. Ilyenkor a központi
széles folyosón – ahonnan az irodák nyíltak terítettek és a hangos
nevetéstől visszahangzott a háromemeletes épület.
Egy vasárnap Péter és családja a nagybácsihoz voltak hivatalosak. A

család együtt ünnepelte a nagybácsi születésnapját a város másik
végén lévő kicsi házban. A nagybácsi remek cukrász volt, így az
étkezés után torták, apró sütemények, mignonok sorakoztak a
tálcákon. Valamikor a nagybácsi neves cukrászmester volt, saját
műhellyel és bolttal, természetesen néhány alkalmazottal. Jól ment az
üzlet, hisz a remek sütemények szinte vonzották a vásárlókat. Ám egy
napon beütött a baj. Az ötvenes évek elején kuláknak kiáltották ki.
Elvették kis üzemét, felszámolták az üzletét, ő maga feketelistára
51
került. Még a helyi konzervgyárba sem kellett, segédmunkásnak sem.
Hiába kilincselt állásért, hiába ismerték a szakmában, nem lehetett egy
kuláknak kikiáltott egyént alkalmazni.
A felesége kis fizetéséből, meg a méhészkedésből befolyt kicsike

jövedelemből éldegéltek. Egy nap az újságot lapozgatva hirdetést
látott. A Patológiai Intézet keresett olyan munkavállalókat, akik
hajlandók voltak megtanulni a boncmesteri szakmát. Nem sok
reménnyel, de jelentkezett. Legnagyobb meglepetésére felvették.
Kitanulta a szakmát és kivívta a környezete megbecsülését. Így lett
boncmester egy remek cukrászból.
A közös ebéd után a sütemény hegyek már nem fogytak úgy, ahogy
azt a nagybácsi elvárta, így minden családtag egy jelentős csomaggal
mehetett haza. Péter úgy gondolta, hogy ezek a finomságok nem
mehetnek tönkre. Másnap reggel mielőtt munkába indult, néhány
kedvenc darab kivételével a többit becsomagolta és bevitte a
munkahelyére. Betette a hűtőbe. Amikor a társaság visszatért az
ebédből elővette a süteményeket. Megkínálta a kollégákat, de
kikötötte, hogy ő ezt nem hordozza körbe, mint a véres kardot, hanem
akinek van magához való esze és szereti a süteményeket, itt az
alkalom, hogy fogyasszon a kínálatból.
A kollégák látva a sok finomságot, természetesen egy cseppet sem

ódzkodtak. Falták a süteményt. Az egyik kolléganő megkérdezte:
- Csak nem te sütötted Péter a hétvégén – közben mosolyogva

nyalogatta az ujjára ragadt krémet.
- Szó sincs róla – válaszolta Péter – bár én is tudok sütni is meg főzni
is, de ilyen sütik még nem tartoznak az alkotásaim közé.
- De ezt biztos, hogy nem cukrászdában vetted – mondta egy másik

kolléganő, miközben egy újabb darabot tömött a szájába – ott ilyen
finomat nem tudnak.
- Persze, hogy nem – vágta rá Péter – a nagybátyám születésnapja volt

vasárnap, őt ünnepeltük. A családban ő a nagy cukrász mester.
52
- A foglalkozása is cukrász? – kérdezte egy kolléga.
- Már nem. – Péter egy pillanatra habozott, hogy megmondja-e a

valóságot. Motoszkált benne a kisördög, hogy vajon mit fognak
szólni, milyen lesz a reakció! Így folytatta – az ötvenes évek óta csak
műkedvelő, mert kuláknak kiáltották ki és csak oda vették fel, ahol
jelenleg dolgozik, máshova nem kellett. Jelenleg boncmester.
A kollégák szájában megállt a falat. Csak ketten hárman folytatták az

evést, mintha nem történt volna semmi. Volt, aki óvatosan szalvétába
köpte, amit éppen evett, volt aki bár nyúlt volna a következőért, de
félúton megállt a keze, majd lassan visszahúzta. Általános volt a
megdöbbenés.
- Nyugodtan ehettek belőle – mondta Péter nevetve – higgyétek el a

nagybátyám nem „hozott” anyagból dolgozik. A szakmája és a
cukrászat két külön dolog az életében.
A hirtelen kialakult helyzetet azonban már megfordítani nem lehetett.

Többet ez soha nem került szóba a kollégák között, de ha vitt is
süteményt Péter, mindegy hogy az anyukája, nagymamája, vagy épp ő
sütötte a kollégákat ez nem igazán érdekelte. Soha nem fogadtak el
többet egy falatkát sem!
Ars poetica
legfontosabb: hinni önmagamban
hitvallásom soha nem adom fel
nyakig gázolok sárban mocsokban
ha sorsom szólít indulnom kell
hisz milliárdan vagytok körülöttem

én egy vagyok csupán: az egyetlen
53
Apám emlékére
Késő őszi szombat délután
Ültünk az asztal két oldalán,
Apámmal
Előttünk két boros pohár
Az övében, saját készítésű rizling
Enyémben, arany sárga muskotály
Iszogattunk csendben.
Nem szólt egyikünk sem.
A kockás terítőn, mint csendélet
Két pohár, és két üveg.
Kortyoltunk.
Fiam, szólt apám, meg kell hogy nyugodjunk,
Rövid az élet, ne haragudjunk
Egymásra főként ne,
Néha, hevesebb vagyok mint kellene.
De kenyerem javát megettem
Eljárt az idő is felettem
Nem értem már ezt az új világot
De ha bajom van, csak rád számíthatok.
Kortyoltunk újra.
Tovább folytatta.
Mondom a magamét, de nem haraggal
Csak jót akarok, s ha magaddal
Vitatkozol, és velem veszekszel,
Nem vezet sehova!
Ha egyszer-egyszer,
Figyelmeztetlek
Gondolj majd arra
A szeretet vezérel, meg a tapasztalat
Láttam már ledőlni falat
S nem akarom, hogy a bajba
Alatta találjalak összezúzva!
Nem haragudtam.
Boromat megittam.
54
Felálltam, hozzá léptem,
Átöleltem úgy, mint régen,
S könny csillant a szemeinkben.
Újra töltöttük a poharakat
Áldomást ittunk, hogy az akarat
Mely; most már közös, hogy legyen béke
Közöttünk, erre az életre!
Csettintett, ez az óbor nagyon finom!
Nem kóstolod meg, drága fiam?
Megkóstoltam, bár nem szerettem
Csak az édes bor volt a kedvencem
De kedvéért, bármit megtettem, hiszen kérte
De jó lenne, ha ma is köztünk élne.
Így nyerte meg apám, akkor újra a fiát
Én meg visszakaptam a legjobb apát.
A történetből látszik, hogy nincs, az a gond
Melyet a közös akarat meg nem old.
Ha járul hozzá néhány telt pohár,
Könnyen oldódik, a harag
S a szeretet vissza száll.
Az ébredő erdő
Lassan ébredezik a téli erdő,
szél söpri még az avart, a fák alatt.
A földet, gyakran áztatja az eső,
de a hóból már csak, latyak, sár maradt.
Tavasz közelít, melegszik az idő,

már látni a fák bimbózó rügyeit,
tavaszra készül az erdő, a mező,
hóvirág nyitja ki itt-ott szirmait.
55
Mozdul az erdő, élelmet keresnek,
a fák közt kóborló vadállatok.
Ha eljön az idő, majd visszatérnek,
a mindig költöző madár rajok.
Most még átdereng a nap a fák között,

lomb nem takarja a csupasz ágakat,
bogarak tanyáznak az avar között,
őzek futják az erdei utakat.
Szeretem ezt az ébredő tájat,

természet csodája fellelkesít,
nem győzök betelni, amit látok,
a tél dere már csak emlék, avítt.
Az elmúlást felváltja az újjászületés!
Idea
Robog az életünk "úthengere",
tudja-e valaki azt, hogy hova?
Létünk mocskát laposra taposva,
mélyen döngöli a porba bele.
Zilált, kusza, nemtelen érzelmek,

épített énünk, sárból, agyagból,
gonosz, gondolatunk, begyepesedett,
mindent, mit ember kigondolhat, rosszból.
Lelkünk, talán egyszer, megtisztulhat,

erre az esély egyre kevesebb.
Merre visz az út, erről csak az tudhat
ki látja, érti emberi lelket.
56
Ha tiszta a lelked, várd a csodát,
mely ahova vágysz, majd oda vezet,
szeretet érzése járjon akkor át,
az isteni érzést magadban keresd.
,
Az Aranykor fénye köszönt majd rád,
új értékrended lesz a szeretet,
mely gyógyít, átölel, megtalálja,
mindazt miről hitted, hogy elveszett.
Ember leszel újra, igaz ember

ki tisztel másokat és a törvényt,
segít ahol tud mindig szeretettel,
elfogad másságot, de nem tűr önkényt.
Mindez „idea” mondom hangosan,

hisz ez a világ egyre messzebb van!
Még mindig szól

Még mindig szól bennem az ének
Tadam, tadam, tadam, tadam,
Testem lelkem örömünnep,
Oly szép volt veled az ünnep,

Lelkem csoda tűzben égett,
Most is hallom még a zenét,

Lassulsz, s bizony lassulok én,
57
Képzelet folytatja táncot,
Egymást átölelve járjuk,
Szeretlek és szeretsz engem,

Így lesz ez az életünkben,
Tadam, tadam, tadam, tadam.
Ha egyszer véget ér az ének,

A karomba tartva kérlek,
Ne hagyj engem így elveszni,

Tada, tadam, tadam, tadam
Ne hagyd a dalt elcsitulni
Kell a tánc és kell az ének,

Tadam, tadam, tadam, tadam
Kellesz nekem, mert szeretlek,
Tadam, tadam,tadam, tadam.
Újra szól nekünk az ének,

Csak te vagy nekem az élet
Tadam,tadam, tadam, tadam.
Öregkor, lassuló tempó

Révész int, ha itt a hajó
58
Addig én a kezed fogom
Édes vezérlő csillagom
Tadam…..tadam.
Nem tudod… még nem
nem tudod…még nem

mit hoz az léted
de nagyon féled
a holnap bús igazát
csupa szépet ad
neked az élet
mert így akarta
a sors ami vár
vagy csak a rossz jön
a csupa közöny
taposómalom
vár csak reád
lendül az inga
de köd takarja
mindazt mi holnap
reád talál
optimista vagy
de néha rád is ragad
némi pesszimizmus
nem tart tovább
mint egy rövid séta
ha gyógyszer elgurul
öklöt rázol majd
az égre siratva
a mát és magad
59
jusson eszedbe
döntés a tied
győzd le az ingerült
hullámokat
nyílik az ajtó
csak résnyire
téged hív…hallod
a fény vár
gyere lépj be ide
ha megtalálod
szép ősi álmod
válik valóra
zajok folyója
sem vet hullámot
partot ér majd
lelked hajója
ajánlás
herceg én várok
napokra csendben
írok papírra
gondolatokat
vérrel vagy tollal
mindig a jóra
tanítanám
az olvasókat
60
Meg kell békülnünk
„A jóság soknak elviselhetetlen,
elismerni, hogy ember az a másik,
a jégverés csak kárt tehet a kertben,
de az esőtől mag fakad, virág nyit.".
Baranyi Ferenc: Szeretet
meg kell békélnünk végre a világgal

bár tudjuk azt hogy konok és hazug
tele ültetni kertünket virággal
akkor is ha az élet tép és rúg
meg kellene végre értenünk azt

hogy mindegyikünk egy az egyetlen
megértés ne legyen égi malaszt
ne bolyongjon Ábel a rengetegben
életünk e földön csak időleges

születésünktől folyton fogy a gyertya
vajon a sors lesz-e könyörületes
hogy gyertyánkat hosszan égve tartsa
mert minden ember szeretetre vágyik

legyen ő jó fej vagy hazug csaló
hamuból életre kelt főnix játszik
egy dallamot mit hallani oly jó
újra szólhat ott belül az ének

lágy szellő simítja végig arcodat
ruganyosabb és gyorsabb lesz lépted
meglátod végre kijelölt utadat
61
Gondolatok a "végelszámolásról".
Mit tettem én? Kérdezem magamtól,
hisz lassan itt a "végelszámolás".
Mit mutat a mérleg jóból, rosszból,
lehet örülni "könyvelés" után?
Hiába hozok bármit papíron,

utókor ítélet dönt felettem.
Tettem-e olyat, mi megmaradón,
világít át elmúlt életemen?
Próbáltam, harcoltam majd feladtam.

Nem! Ez utóbbit nem tettem soha!
Fogcsikorgatva, vittem, ha kellett,
hátamon, vágyat másik oldalra.
Segítettem, ha kellett, másokon,

nem vártam hálát, vagy dicséretet,
tudtam, ezt talán vissza nem kapom,
de jólesett hallani az ígéretet.
Sokszor kerültem bajba, mert hittem,

emberben, ki megalkuvásra kész.
Bizony sokszor, sokat is vesztettem,
közelálló nyomta "hátamba a kést".
Azt mondom, másképp akkor se tenném,

ha újra kezdhetném, az életem
Nyugodtan alszom, nézek tükörbe,
mit látok, tetszik, nem taszít engem.
Mérleget megvonom, ítélni más fog

elfelejt, megtart, nem tudom.
Ez lesz, mit én meg nem tudok,
megteszi majd utókorom.
62
Az ősz
Itt van az ősz, bár csak szeptember van,
reggel már hűvös, napsugár sem olyan,
mint nyáron, oly meleg olyan égető
halványan látszik, később melegít ő.
Fázósan húzod össze, a kabátot

meleghez vagy szokva, de nem is bánod,
nem éget a nap, nem ülsz le pihegve,
kicsit pihenni, hideg sört vedelve.
Minden évszaknak meg van a szépsége,

meg kell találni, tenni a helyére.
Tavasszal, szeresd szerelem friss ízét,
ősszel, szeretet aratja gyümölcsét.
Nyáron, pihenés feltölti a testet,

télen, szikrázó hó, vidítja lelket.
Közte legyen öröm ott az arcodon,
s mindig minden, rendben lesz Barátom.
Saját hazádban
nem becsülnek senkit semmire
csak erőszak ami a törvény
fura világ itt a földbolygón
csak a hazugság és az önkény
szövi át ma az életünket
terror tombol és háború dúl

a másét elvenni élvezet
nem baj ha ezrek halnak bele
halál arat…ki fékezi meg
a természet kizsigerelve
63
saját hazádban huszadrendű
állampolgárként könyvelnek el
ki nem itt él nem ide alkot
többet ér mint te aki fizet
adót és hazádért dolgozol
hozsanna zeng a jólétről itt

hirdetve hogy itt a kánaán
csak egy vékony réteg gazdagszik
zsebe kitömve és a hája
te zsírodon növekszik nagyra
meddig tűröd még birka nemzet

hisz a „vágóhíd” olyan közel
egyre nyílik szegénység olló
munka nincs a megélhetésed
már csak külhonban biztosított
fogy a magyar és egyre csak fogy

a jövőt sűrű köd takarja
lesz-e majd egyszer feltámadás
magyar nép vajon ezt akarja…
nem tudom csak reménykedem
Hol törik
ott hol csend törik mi magába zárt
még nem hallatszik az utca zaja
el akar tiporni és neked árt
mindenki aki csended akarja
lehúzott redőny csukott ablaka

a fénytől foszt meg de elfogadod
léted ezüst helyett csak alpakka
mások is látják és te is tudod
64
visszavonultál érzed bántanak
de ki kell állnod értékeidér’
mert ha minden csepp véred kiszívnak
már nem neked táncol a bajadér
csend varázsa olyan andalító

de ha körbefog többet nem ereszt
akkor hiába minden hívó szó
egyre nehezebb a cipelt kereszt
mi lenne az ami átlökne majd

a zaj és a csend záróvonalán
magányból téged arrafelé hajt
hol megoszlik a zaj a csend talán
zaj is kell hisz ez az élet rendje

csend magánya űz a végtelenbe
Hány féle arcom van

hány féle arcom van
nem tudhatom
hisz mindegyik
olyan más és más
megfejteném
de nem tudom
mert nincs közöttük
éles határ
talán kemény gránit

mely nem inog meg
szív is kemény edzett
bár néha lágyul
rést keres
mely kijavítja azt
hogy néha engedve
gránit is bomlik odabe’
65
talán lágy mint a vaj
érzékeny apró
csodákra váró
szép lélek
segít ha tud
de nem tűri el
hogy lábtörlőnek
használják emberek
vagy zsigerből hazug

képmutató
kihasznál akit
csak lehet
egyéni érdek
mézes madzag
amit szüntelen
lenget előtted
lehet buta és álnok

csak az ököljog
mit elfogad
mást nem ismer el
kigyúrt izom
tagadó lélek
csak az erőszak
mit isteníthetek
talán vakhittel élő

mit szájba rágnak
értelem nélkül
végrehajtja
ma is égne
a máglya tüze
közben hozsannát
kántálna ajka
66
kocsonyás gerincű
megalkuvó
szolgaszerzet
igazi hajbókoló
asztalról konc
hogyha repül
hason csúszva
átlényegül
ember kit sokszor

próbálnak alázni
nem tartják sokra
ő csak egy semmi
de emelt fővel
néz a csillagokba
törni a gerince
nem fog soha
talán gondolkodó
ki mélyére néz
dolgoknak mert
a háttér elrejt
mit agymosó gépek
sűrűn öntenek
lúgozva agyakat
fogékony fejeket
vagy materialista
kinek csak anyag
ami számít
a kézzel fogható
elvont dolgok
túlvilági élet
a szótárában
nem található
67
vajon melyik
az én saját arcom
talán mindenből
van egy kicsi bennem
hiszek magamban
segítek ha tudok
nem hajlik gerincem
élek a jelenben
ember maradok
bármilyen nehéz
hisz annyi a kísértés
minden napon
nem szerzek vagyont
nem könyökölök
vérrel írt verseim
vannak papíron
nem küzdök azért

hogy felfedezzenek
hisz amit írok
az kritika
alázatom
segíthet abban
hogy írásom maradjon
az utókorra
előre jussak
változnom kellene
nyelvcsapás számon
nagyot emelni
illetni rangos
alfeleket
de én ezt soha
nem fogom megtenni
68
csendeket írok
a harci zajban
mely átlengi most
az életünk egét
hazugság felhő
nehéz kitalálni
az igazság láncát
mi fedi el még
kedves olvasó
most reád bízom
alkoss ha tudsz
rólam képeket
hogy jó vagy rossz
ne tartsd magadban
hisz tanulni belőle
soha nem szégyen
Csillagvándor
megkérdeznéd honnan származom
elhinnéd-e mit mondok neked
hogy csillagok vándora vagyok
hazám a galaxis végtelen
este éjjel ha égre nézek

lesem hogy honnan jöhettem én
mátrix az élet itt a földön
hív és vár a milliónyi fény
talán majd egyszer megtudhatom

honnan származom honnan jöttem
miért születtem ide a földre
most utam járom csillagfényben
69
éreztem hogy honnan származom
ha időm lejár visszatérek
meglátom újra a világot
hol várnak rám csillagtestvérek
addig csak epekedve nézem

csillagaim ott fenn az égen
Alternatívák
Tíz szavas versekben
I.
Gondolkodj lassan,
Cselekedj gyorsan,
Repülj magasba,
Nagyot akarva
Magadban bízva!
II.
Nem bízol magadban?

Kiforgatnak nyomban,
Ott hagynak a porban
Egymagadban!
III.
Ragadd meg a percet,

Addig amíg lehet,
Élet nem élvezet.
70
IV.
Ha nem vagy elég fürge

Csúcsra nem jutsz, csak lejtőre!
V.
Figyelj hát magadra

Eszed, mint borotva
Emeld magad a csúcsra!
VI.
Tied az akarat?
Megtaníthatod a falovat,
Nyergelve repülni,
Hangosan nevetni!
VII.
Eszed rendben,
Gondolkodsz helyesen,
Beszélsz értelmesen,
Cselekszel merészen
Üdvözöllek életedben!
VIII.
Nem tudom kiben,

És vajon miben,
Bízhatok? Mondod
Ha tudod?
71
IX.
Élete nem volt semmi,

De tudott ember lenni,
Időben eltűnni!
X.
Élete nem volt semmi,

Tudott ember lenni,
Ez nem trendi!
XI
Március idusán
Egy szőke lány talán
Rám nevet az utcán!
XII.
Lesz nagy dáridó

Ha énekel a rigó
Élni jó!
XIII.
Hóvirág, egy kedves kis fehér

Hó elolvad, megszűnik a dér!
72
XIV.
Boldog vagyok,
Jót kacagok,
Minden lánynak udvarolok,
Asszonyoknak szépet mondok!
XV.
Agyad pörög, arcod lángol

Kifutnál e csúf világból,
Ha gondolkozol!
XVI.
Táncos lábú szőke lány, reám,

Nevet az én kicsi unokám!
XVII.
Mezőn, illatos virág,

Kertemben rügyező faág
Tavasz köszönt rád, világ!
XVIII.
Elveszteni csak
azt lehet ami a tied
volt egyszer…talán
73
XIX.
Csend ül a tájon
Hegyormon várrom
Hogy megnézd
Vár téged
XX.
Május a legszebb hónap

Minden nap
Egy új szerelmet ígér
XXI.
Bűvös a lámpa
Egy Dzsinn belezárva
Kedvesen simítva
gondodat megoldja
74
Köszönetnyilvánítás:
A kötetet szeretettel ajánlom:
Berkes László Barátomnak,

aki a kötet grafikai munkáit készítette;
Feleségemnek, Veronikának. aki támogat

abban, hogy szabadidőmben az írással
foglalkozzam.
75
Kedves Olvasó!
Mottó: Ha leírnám azt, mit megéltem eddig,
s közszájra tenném; gondolom,
nem lennék más, csak egy sült bolond,
ki sorsát átkozva, dicsekszik!
Talán joggal teszed fel a kérdést: ki ez az ember, aki veszi azt a

bátorságot, hogy elismert költők nyomdokain próbáljon haladni és
verseket írjon, arról nem is beszélve, hogy azt a nagyérdemű elé tárja.
Beavatlak a titokba, a következő néhány sorral, mely nem csak azt
taglalja, hogy ki is vagyok egyáltalán, de arra is magyarázatot ad,
hogy hogyan kezdtem el, vált mindennapos hobbimmá ez a
tevékenység és hova is jutottam vele.
Nevem Hegedűs Gábor és nyugdíjas vagyok, igazából nyugger, de

sokan nem szeretik ezt a szót. Szeged melletti településen Algyőn
lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban, a
valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948 őszén, egy viharos
vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is
dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig
emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat!
Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Mindent

elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit,
szavalóversenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb
könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek. Csak a
Pálmalevelem kikérése és felolvasása – 2014. aug. – óta írogatok.
Akkor szembesültem azzal, hogy írni fogok és azóta valóban a
hobbim lett. Sokat tanultam és tanulok, mert a versek, novellák írása
sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek
nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam
megméretni, lássam mennyit is ér amit csinálok. Ma már nem csak
verseket, de novellákat is írok.
76
Eddig megjelent E- köteteim melyek megtalálhatók a Magyar
Elektronikus Könyvtár kínálatában.
2017. Mint tömjénfüst

2018. Szárnyszegetten
2018. Látod fényt sírnak...
2019. Csendfolyamok
2019. A Hold mosolya
2019. Sziklákon egy fa...
2020. Hegedűszó...talán az élet
2020. Ahonnan jöttem
2020. Pillangó hatás
2020. Hangulatszilánkok
2020. Kövek között
2020. Felemelt fejjel
2021. Jakob lajtorjáján az én lajtorjám
2021.Versválogatás 2014 – 2020
2021. Záróra előtt
2022. Idő, szerelem
2022. Élet szilánkok
2022. Fekete és fehér
2022. Európai aranyásó – regény
2022. Szaltó Mortále
2022. Álmaim balladája
2022. Utam balladája
2023 Csend alkonyán
2023. Blus egy kopott gitárra
2023. Múló idő hullámain
Eddig megjelent papír alapú köteteim, melyek támogatással, de

magánkiadásban jelentek meg:
2015. Álmodozások – versek

2018. Most szél sodor – versek
2019. A pálmalevél – novellák
2019. A Hold mosolya – versek
2019. Sziklákon egy fa – evokációk és parafrázisok (versek)
2020. Ahonnan jöttem – versek
77
2020. Hegedűszó... talán az élet – novella
2021. Versválogatás 2014 – 2020
2022. Életem balladája I-II. kötet – eddig megjelent versek
gyűjteménye
2023. Új kenyér – eddig megjelent novellák gyújteménye
Eddig megjelent írásaim – versek és novellák – antológiákban:
2016. Poet Antológia – három vers

2016. Őszi Pályázat – Irodalmi Rádió – egy vers
2017. Poet História X. Antológia – három vers
2017. Természet 2017. Antológia – Irodalmi Rádió – egy vers
2018. Kedvesemnek Bálint napra Antológia – Irodalmi Rádió – kettő
vers
2018. Álmodból fogantam Antológia – Irodalmi Rádió – egy vers
2018. Szinva-parti sztorik Antológia – Irodalmi Rádió – három vers
2019. A Hold is velünk dalol Antológia – Irodalmi Rádió – öt haiku és
öt apeva vers
2019. A világ ezerszínű virág Antológia – Irodalmi Rádió – három
vers
2019. Zsebkönyv 7. Sodrásban – Holnap Magazin – tíz vers
2019. Utazók Sci-fi, Fantasy Antológia – Holnap Magazin – egy
novella
2020. Versmagot hint... című versemről videó készült – Irodalmi
Rádió
2020. Igy születik a vers Antológia – Irodalmi Rádió – egy vers
2020. Dolgaink Novellák kettőezer-húszból Antológia – Irodalmi
Rádió – Rézmozsár című novellám
2021. A jövő földjén Sci-fi/fantasi Antológia Holnap Magazin
Köszönöm Uram! novella
2021. Nagycsaládosok Alapítvány Debrecen Kárpát-medencei
Életmesék antológia
2021.Gold Pen antológia ötödik kötet.
2021.Holnap Magazin Ajándék antológia
Életmesék Antológia
2022. Krúdíy Antológia
Életmesék Antológia
78
Az Irodalmi Rádió szerkesztésében kerültek felolvasásra verseim az
irodalmi műsoraikban. Verseim a Poet. hu irodalmi oldalon jelentek
meg rendszeresen, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál, az
Irodalmi Rádiónál lévő blog oldalamra is. Ez utóbbi már megszűnt.
Jelent meg versem az Algyői Hírmondóban, valamint a pusztamérgesi

helyi híreket tartalmazó újságban is.
Eddig elért eredményeim:
2018. Szülőköszöntő Irodalmi Pályázat – Irodalmi Rádió – novella II.

helyezés
2018. Ne háborúzz Irodalmi Pályázat – Irodalmi Rádió – novella II.
helyezés
2019. Természet Poétája Irodalmi Pályázat – Irodalmi Rádió – III.
helyezés
2019. Költők éves értékelése – Irodalmi Rádió – II. helyezés.
2019. Idősügyi Tanács Irodalmi Pályázatán Szeged – egy novellám I.
helyezés Ebből az alkalomból a Szeged Televízió riportot készített
velem
2020. Holnap Magazin pályázatán: El nem hangzó ima című versem –
zsűri döntés III. hely
2022. Kárász József Irodalmi Kör Hódmezővásárhely pályázatán
novella különdíj
2022. Krúdy Gyula Irodalmi Kör munkásságomért Díszoklevéllel
jutalmazott
Életmesék pályázat novella II. díj
2022. Krúdy Gyula Irodalmi Kör munkásságom elismeréseként Krúdy
Öröksége-díjjal jutalmazott
2022. Pro Cultura Alapítvány és Országos Mécs László 2022 év
nyugdíjas költője pályázaton I. díj
2023. január. Beöthy-Nyiba győri Sorokba fűzött betűlánc Irodalmi
Pályázatán ezüst oklevelet kapott a beküldött pályázatom.
2023. március A Vakok és Gyengénlátók Szolnoki Szövetségének
Irodalmi Pályázatán V. és IX. hely
2023. július A MAIT Magyar Alkotók Internetes Társulása Átölelnek
a hegyek Irodalmi Pályázatán dícsérő oklevélet kapott a versem
79
A saját versek mellett írtam evokációt Mihail Jurjevics Lermontov,
Arthur Rimbaud, Paul Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona
Judit, Kálnoky László, Garai Gábor, Radnai István, Marsall László,
Petri György, Tóth Árpád, Baranyi Ferenc, Nagy László, Kányádi
Sándor, Szirmay Endre, Faludy György, Király Lajos, Rilke Rainer
Maria, Stephen Spender, Kosztolányi Dezső, Gyurkovics Tibor,
Benjámin László, Parancs János, Petrőczy Éva, Szabó Lőrinc, Király
Lajos, Kiss Dénes, József Attila, Sajó Sándor, Charles Baudelaire,
Juhász Ferenc, Kamarás Klára, Jagos István Róbert, Hajdrik József,
Fehér József, Haranghy Géza, dr. Végh Attila, Erst Ferenc és még
sorolhatnám hosszan az elismert költőket, valamint néhány Poet-os
társam verseire. Ez a lista azóta bővült.
A megjelenő verseimet, novelláimat, közzé teszem a Facebook

oldalamon,valamint az egyéb ott található irodalmi oldalakon. is.
Folyamatosan pályázok megjelenő felhívásokra.
Algyő és Pusztamérges érdeklődő közönsége 2018 novemberében
ismerkedhetett meg a második, papíralapú verseskötetem anyagával,
kellemes hangulatú könyvbemutatón, majd 2019-ben a novellás
kötetemmel is megismerkedett Algyő irodalomkedvelő közönsége.
2020. Novemberi számában az Algyői Hírmondó egy egész oldalas
cikket jelentetett meg a „munkásságomról”.
2020. A Senior Center által kiírt novella pályázaton elért első
helyezésem után a VTV Szeged riportot készített velem!
2019 évben meghívás kaptam a Budapesti Nemzetközi
Könyvfesztiválra, ahol a Most szél sodor című verseskötetem és A
pálmalevél című novelláskötetem dedikálhattam az Irodalmi Rádió
standján. 2019-ben beválogatták a köteteimet az Algyői Értéktár
megőrizendő értékei közé.
2021. December a Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagjai közé felvételt
nyertem.
2022. A Batsányi-Cserhát Művész Kör tgjai közé felvételt nyertem.
2022. Tagja lettem a Kárász József Irodalmi Körnek.
2022. Több irodalmi oldalon – Facebookon található oldalamon és az
egyéb ott található irodalmi oldalakon , valamint a Kláris Irodalmi
Folyóiratban, stb – publikálom műveimet.
80
2023. február az Algyői Hírmondó két egész oldalas cikket jelentetett
meg abból az alkalomból, hogy megnyertem a 2022 év nyugdíjas
költöje pályázatot.
2023. február a Délmagyarország című napilapban jelent meg rólam
cikk, fényképekkel, a 2022 év nyugdíjas költője pályázaton elért első
helyezésem okán.
2023. május A Szegedi Bajtársi Klubban nagyszerű könyvbemutató
író olvasó találkozóm volt.
2023. május Bordányban a helyi Nyugdíjas Klub szervezésében remek
író-olvasó találkozón és könyvem bemutatóján vettem részt.
2023. július Tagja lettem a MANE Magyar Alkotók Nemzetközi
Egyesületének.
Újabban novellákat is írok a versek mellett, mert vannak olyan
gondolatok, melyekhez a vers szűk keresztmetszet, illetve leírva a
történetet több oldalnyit jelentene. Ezért próbálkozom ezzel a
műfajjal. Megpróbálkoztam a regény műfajával is. A regény Európai
aranyásó címmel, megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtár
kínálatában. A bírálat joga – hogy megmarad vagy süllyesztő – már a
Te feladatod eldönteni kedves Olvasóm!
Kedves Olvasó!
Fogadd hát szeretettel ezt a kötetemet is, mely új verseimet, valamint

új novellámat és alternatív tíz szavas verseimet tartalmazza. Mindez –
az új versek és novellák vonatkozásában – az utóbbi másfél hónap
termése. Remélem, elnyeri majd a tetszésedet. Köszönöm szépen,
hogy olvastad/olvasod.
81
Tartalomjegyzék
Törött álomcserepeken 7
Átölelnek a hegyek 8
A legragyogóbb fény 9
Hajnali gondolatok 10
Prophetia 12
Az idő 12
Ha szeretsz 13
Mit érzek most 13
Somnium et infernum 15
Renegát valóm margójára 16
Háború paradoxona 17
Alkotókedv lágy dallamra 18
Ballada sámándobokra 19
Hívő lehetnék 21
Krúdyt olvasol 22
Kedvesemhez 23
Matris meae Naenia 24
Sic transit glória mundi 26
Takarítás margójára 30
Néhány konc 31
Padok 32
Feltartott kézzel 33
Nem fogok soha 34
Tűnődés 35
Búcsú koncert 36
Bordányi könyvbemutató margójára 38
Bár merre nézel 39
Régen és most 40
Paradoxonok 41
Várótermi anzix 42
Szavak margójára 43
Nagyon szeretném 44
Sebzett lábbak 45
Az én békém 46
Törmelék száll 50
82
A sütemény 51
Ars poetica 53
Apám emlékére 54
Ébredő erdő 55
Idea 56
Még mindig szól 57
Nem tudod… még nem 59
Meg kell békülnünk 61
Gondolatok a „végelszámolásról” 62
Az ősz 63
Saját hazádban 63
Hol törik 64
Hány féle arcom van 65
Csillagvándor 69
Alternatívák – tíz szavas versek 70
Köszönetnyilvánítás 75
Kedves olvasó 76
Tartalomjegyzék 82
Impresszum 84
83
Impresszum
Kiadó: Hegedűs Gábor

Grafika: Berkes László
Megjelent: A/5 ív terjedelemben 84 oldalon
Hegedűs Gábor 2023
ePUB ISBN 978-615-82295-1-7
84
85

Mek 24927

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Mek 24927

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

1

törött álomcserepeken járok

előttem fehér papír meg a toll

másik oldalon a bakancslistám

az út hosszú volt a cél oly közel

herceg fény játszik a cserepeken

kellene hogy lemossam a szennyet

szobám falán festett kép

siklani a havas lejtőn

mindez csak álom már nekem

hisz az maradt csak és a kép

hisz tréfáskedvű a sorsom jól tudom

egyszer szeretett mikor megláttam őt

a sors akkor kegyes volt… ő az enyém

ha véleményedért síkra szállsz

szép a világ és szép az élet

légy megértő elfogadó

szép a világ és szép az élet

herceg add hogy a józanész

az ítéletnap mondd mikor jön el

megváltás mint érzés már a múlté

újabb faj leszünk ki elveszett

elvisz fásult életedtől távol

ha érzed hogy menthetetlen

élet neked is tartogat még

s az új világban mennyi báj van

Mit érzek most

pipafüsttel szállt el az első

vajon megismétli majd ismét

van olyan hely hol megbecsülnek

de nem fogom soha feladni

hogy mi lesz azzal nem tudhatom

mit érzek most hogy lassan vége

az élet olyan rövid herceg

visítva vergődnek én szorítom

csak kénköves füst terjeng mindenütt

akarat győzött a gonosz felett

hiszen csak az kedves aki gonosz

de álmomban győztem ez a fontos

igaz hittel hazudni másoknak

semmi nem elég hit mögé bújva

nem arról szól teremtéselmélet

hol néha a léte forog kockán

nem ilyen világot képzelt alkotója

talán egyszer megérti az ember

amíg csak élek mindent megteszek

„Mit ettél, föld, hogy egyre szomjazol?

felettünk komor vészjósló fellegek

akit megölt vajon ismerte-e

gazdag gazdagabb hullik a szegény

hullafoltok legfeljebb tömegsír

pusztaság lesz és gránát tépte föld

hatalommal uralkodni máson

hit támogatás is megvehető

felettünk komor vészjósló fellegek

Alkotókedv lágy dallamra

alkotni kellene valami szépet

lágy dallamra alkotókedv támad

az alkotáshoz sokszor kell a csend

Ballada sámán dobokra

hősi tetteket mesélnek

egykor magyar egykor bátor

Hunor Magyar a legenda