Bouska Zoltán B.

Európa ismeretlen ékköve

Ha valaki az Öreg-tó körül

az utcára lép,
máris egy véget nem érő
panorámát néz.

Napszaktól nem függ,

hogy meglátod-e a varázsát.
De nyáron tátott szájjal nézed
sárkányhajók szárnyalását.

Már megvan bizony nagyon

hosszú ideje.
Ámulva, csodálva járok el
minden nap mellette.

Hajnalban hallod susogni

az öregedő fákat.
Látod a köré gyűlt épületeket,
a kimagasló tatai várat.

Az ember itt megnyugszik.

Lehullnak a terhek.
Mosolyogva mondod,
ezért érdemes itt élned.

Nem muszáj milliókat költeni,

vagy Amerikába kimenni.
Tatát válaszd úti célul,
ha csodát óhajtasz látni.
 Bouska Zoltán B.
Csak Ő

Csak Ő az, aki megérdemli a dicséretet.

Csak Ő az, aki megmentheti a lelkedet.
Ő az, aki mindig ott van neked,
Még ha nem is látja Őt a szemed.
Ő mindig ráér, ha keresed,
Ő az, aki biztosítja kenyered.
Ő már vár rád fent egy jobb helyen,
Amit el sem tudsz képzelni, hogy milyen.
Ő az egyetlen, akinek megbocsátása oly hatalmas,
És kinek Neve most és örökké diadalmas.
Nehéz ezeket szavakba foglalni,
- Hogy tudsz hinni abban, amit nem is tudsz látni?
Nem látom, csak érzem.
Ő az, aki feláldozta magát értem.
Amikor hozzánk jött, gazdagból szegénnyé lett értünk,
Hogy meg legyen bocsátva minden rossz döntésünk.
Ő az, aki mindenben megért téged,
és ha szükséged van valamire,
Nem kell mást, csak hittel kérned.
És nem könnyű az út, de megéri,
Én is napról napra igyekszem változni.
Érzem, hogy az életem jobb irányba fordult,
És ez az Ő érdeme, hogy megvalósult.
 Bouska Zoltán B.
Védelmező

A magyarok történelme oly hosszú és dicső,

Melynek főszereplője egy védelmező,
Egy minket körülölelő természeti erő.

Európa hatalmas hegyvonulata,

Verset ihlet történelmi hágója.
Őseink a Vereckei-hágón jöttek be,
Helyüket elfoglalva Európa közepében.

Megvéd minket természeti erőktől,

Kívülről érkező fenyegetéstől.
Mások csak azt tanulják, milyen hatalmas,
Mi meg azt is, hogy a szerepe diadalmas.
 Bouska Zoltán B.
A tollam a fegyverem

A tollam az én fegyverem.
Így formálom véleményem.
Elég csak egy toll és cetli,
Bánatomat ez hozza ki.

Nem volt az emberöltő régen,

Míg a kezembe tollat vettem.
Mint egy fegyver, úgy kattog,
Mint katona, a szólam, úgy battyog.

Rátaláltam, már nem eresztem,

Ez csörgedez ereimben.
A versírás életem része,
Személyem egyik legfőbb képe.
 Bouska Zoltán B.
Neked, bátyám

Csak neked írom e verset.

Ha van rám egy szabad perced,
Őriztél, mint szemeidet.
Kaptam végtelen szeretetet.

Ezerszer többet adtál, bátyám.

Nekem nem lettél más, bálvány.
Csak éled a szép életet,
Ez formál álomképeket.

Csalódások után találtad.

Mert meg kellett, hogy találjad,
Szívednek másik darabját,
Lelked szépen szóló harangját.

Köszönöm, mit nekem adtál.

Több vagy nekem mindenki másnál.
Tettél, hogy jobb ember lehessek,
S én is jó dolgokat tehessek.
 Bouska Zoltán B.
Színpadon

Elképesztő életérzés,
Tűz, szapora levegővét.
Reflektor alatt szabadon.
Örök próba önmagadon.

Légy élet és személyiség!

Légy erős egyéniség!
Tedd a nézőt boldoggá!
Formáld a színházat holtponttá!

Színházban a két szereplő:

Ki látja, hallja, a néző.
A színész, aki eljátssza.
Adod, kapod, ez a csodája.
 Bouska Zoltán B.
Édesapám

Édesapa,
E szó hallatán mindenkinek eszébe jut az ő rekedt hangja.
Mindenkinek az apja máshogy tanít.
Van ki tettekkel, s van, ki jól megszid.

Az én apám engem sosem vert.

Sokszor szót sem szólt, de nyert.
Arcából kivettem, hogy s mint gondol.
Egy tette elég volt, hogy tudjak mindent a kemény világról.

Sokan nem szeretik, nem is kell,

De tudom, hogy engem apám az életre készít fel.
Nem holmi tárca, mely csak anyagi segítség.
Az apámra sosem volt jellemző a szerénység.

Mindig olyan volt, mint egy lezárt könyv.

Lapjait belül áztatta ezernyi fájó és édes könny,
De ha kitárod a könyvet, örökre a szívébe férkőztél.
És ő lesz, ki elsőnek betakar, ha utolér a viharos tél.

Apából van ezer meg egy fajta,

De az a lényeg, hogy feltüzeljen, ha elindul a hajsza.
Istentől is csak a lehetőséget kapod,
Melyet beteljesíthetsz, ha igazán akarod.

Utószóként is csak annyit mondanék,

Tőle tanultam meg az élet legnagyobb értékét:
Észre venni a rosszat, s küzdeni a szeretteinkért,
S felkészít arra, ha majd kéri őt az Ég.
 Bouska Zoltán B.
Feladni soha, küzdeni mindig

Elengedtem,
gondolataim nem hagynak helyet e rossznak.
Nem hagyom, hogy tömeg törjön össze,
és fehér zászló legyen utolsó jelképem.
Oly sok mindent felemésztett.
Emberek sorsát határozta meg.
Én pillanatot nem engedek neki,
hogy vérszomjas sasként rögtön lecsapjon,
és magával vigyen a taszító mélybe.
Erősebb vagyok nála,
erőm az, hogy ezt tudom.
Kitartásom meg fogja hozni gyümölcsét,
de nem sírok, ha eleinte nem bőséges a szüret.
Mindennek megvan az ideje.
Hosszú az út és kemény.
Oly sok akadály van, mit el sem tudsz képzelni,
de készen kell rá állni, akárkik is állítják ezeket.
Te törsz fel, mint talajvíz, és célodat eléred.
És tudod, mi dolgod, ha e szavakat sikerült megfejtened.
 Bouska Zoltán B.
Gyönyörű természet

Ó, gyönyörű természet, mily dicső természet,

Látni és csodálni téged mindvégig költészet,
Látni, hogy esőerdők fáin csöpög le az eső,
Majd aztán felkel a Nap, ami több, mint tündöklő.

Állatok, növények otthona vagy te,

S elviszel minket távoli vizekre,
A természet fontossága tagadhatatlan,
A természet örök, mely hódíthatatlan.

Az ember nagyrészt csak uralkodik feletted,

Pedig inkább térdre kéne boruljon előtted,
Megadsz neki mindent, mire ő nem képes,
És húzod magaddal, mint kocsit a ménes.

Napról napra, évről évre olvad a gleccser,

Melynek nem más az oka, csakis az ember,
Csökken a fajok egyedszáma ezerrel,
Melynek nem más az oka, csakis az ember.

Az emberiség még nem tért észhez,

Nem állhat hozzá így a természethez,
Mert egy gondolat igaz most is és legvégül,
A Föld él nélkülünk, de mi nem élünk a bolygó nélkül.
 Bouska Zoltán B.
Úgy látom

Fiatal vagyok még, nincs sok témám,

Nem volt még sok örömöm, problémám.
Nem éltem át ezer kudarcot, sikereket,
Nem tudok felidézni fájó emlékeket.
De életem abban az időszakában vagyok,
Mikor a tükörben sok mindent láthatok.

Látom azt az apró fejlődést, hogy hová lettem,

És hogy mit és miért kell tennem.

Látom magamban az önállóságot,

Hogy nem követek olyan dolgokat,
Amelyek sokakat már mélybe rántott.
Nincsen ezer barátom, csupán pár,
De ők ott lesznek a toronyban, ha ostrom alatt a vár.

Látom magamban a magabiztosságot,

Hogyha valaki rajtam nevet,
Ő azt hiszi, de nem hagy bennem heget,
Csak egy flegma mosollyal elmegyek,
Mert tudom, én leszek, ki utoljára nevet.

Nagyon sokan nem szeretnek,

Nem játszom a királyt, nem mérgezem magam,
Azt mondják, mit sem ér a szavam.
Én mindig csak ezt mondtam:
Ha Isten velem, ki ellenem?
És a történelem bebizonyította már,
Hogy az lesz a nyertes, aki türelmesen kivár.