Analízis alkalmazásai

1. előadás

I. Általános információk

II. A félév anyaga

 I. Általános információk

1. A tantárgy honlapja:
https://numanal.inf.elte.hu/szili.html/
• Követelményrendszer.
• Ajánlott irodalmak.
• Előadás- és gyakorlatanyagok.
• Egyéb segédanyagok.

2. Eddig: Egy- és többváltozós analízis.

Különböző típusú függvényekre
– folytonosság, határérték;
– derivált;
– integrál.
 II. A félév anyaga:

1. Implicit alakban megadott függvények.

2. Rn → Rn típusú függvények invertálhatósága.
3. Feltételes szélsőértékek.
4. Vonalintegrál.
5. Differenciálegyenletek.
6. Függvénysorozatok és függvénysorok.
7. Fourier-sorok.
Az óra anyaga: Implicit- és inverz függvények

1 Implicit alakban megadott függvények

2 Rn → Rn típusú függvények invertálhatósága

Az óra anyaga

1 Implicit alakban megadott függvények

2 Rn → Rn típusú függvények invertálhatósága

 1. Implicit alakban megadott függvények.
(Egyenletrendszerek megoldása)
1.1. Egyváltozós implicit függvények
Probléma. Adott: f ∈ R2 → R olyan függvény, amelyre

Hf := (x, y) ∈ R2  f (x, y) = 0 ̸= ∅.


Kérdés:
Megoldható-e az 
Van-e olyan
( )
 
f (x, y) = 0 φ ∈ R → R függvény:
⇐⇒
egyenlet y-ra egyér- f (x, φ(x)) = 0?
telműen?
A Hf halmaz vajon függvénygrafikon-e?

Definíció. Legyen f ∈ R2 → R egy adott függvény. Ha létezik olyan I ⊂ R

nyílt intervallum és φ : I → R függvény, hogy


f x, φ(x) = 0 (∀ x ∈ I),
akkor azt mondjuk, hogy a φ függvény az f (x, y) = 0 implicit alakban van
megadva; másképpen fogalmazva: φ megoldása az f (x, y) = 0 implicit
egyenletnek.
A probléma vizsgálata:
Legyen f (x, y) := x2 + y 2 − 1 (x, y) ∈ R2 . A Hf ⊂ R2 halmaz

az x2 + y 2 − 1 = 0 egyenletű görbe.
y
b
C ϕ • Az x2 + y 2 − 1 = 0 egyenletű görbe
nem függvénygrafikon.
×
A a B
× x • Csak lokális tétel várható!!!
• C környezetében ∃ φ.
• A(−1, 0) és B(1, 0)környezetében ∄ φ.

Mi jellemzi A-t és B-t?

Észrevétel: ∂2 f (x, y) = 2y =⇒ ∂2 f (A) = ∂2 f (B) = 0.

A többi C pontban (ahol ∃ φ) ∂2 f (C) ̸= 0.
Szerencse: az általános esetben is ezen múlik a φ függvény
létezése.
Egyváltozós implicitfüggvény-tétel. Legyen Ω ⊂ R2 nyílt
halmaz és f : Ω → R. Tegyük fel, hogy
(a) f folytonosan deriválható Ω-n,
(b) az (a, b) ∈ Ω pontban f (a, b) = 0 és ∂2 f (a, b) ̸= 0.
Ekkor
1o van olyan K(a) =: U és K(b) =: V környezet R-ben,
hogy minden x ∈ U ponthoz létezik egyetlen φ(x) ∈ V , amelyre
f (x, φ(x)) = 0;
2o az így definiált φ : U → V függvény
folytonosan deri-
válható U -n, továbbá ∀ x ∈ U -ra ∂2 f x, φ(x) ̸= 0 és


′ ∂1 f x, φ(x)
(∗) φ (x) = − .
∂2 f (x, φ(x))
Megjegyzések.
1o Világos, hogy φ(a) = b. A φ függvényt az f (x, φ(x)) = 0
(x ∈ U ) egyenlőség implicit” (= nem kifejtett, burkolt, rejtett)
”
módon definiálja. Innen származik a tétel neve.
A tétel csak a φ implicit függvény létezéséről szól, ezt a függvényt
2. A ϕ : K(a) → K(b) ún. implicitfüggvény folytonos K(a)-n, ϕ(a) = b.
általában nem tudjuk explicit képlettel előállítani. Ennek elle-
3. Ha f folytonosan differenciálható (a, b)-ben, akkor ϕ differenciálható is az a pont-
nére a φ′ (x)ban,deriváltat
és ki tudjuk számítani, ∂ f (a, b)
ha ismerjük a φ(x)
0 1
ϕ (a) = − .
függvényértéket. ∂ f (a, b) 2

{f = 0}
b (a, b)
K(b) graph ϕ

a
K(a) x

17.2. ábra. Egyváltozós implicitfüggvény-tétel

2o Másként C1 R 2 , akkor az f (x, y) = 0


fogalmazva:
Megjegyezzük, hogy a tétel csak aHa f ∈függvény
ϕ implicit létezéséről szól, általában nem
egyenlet tudjuk ezt a függvényt előállı́tani. Ennek ellenére a ϕ deriváltját ki tudjuk számı́tani az
megoldható
a pontban!
y-ra x függvényében minden olyan (a, b)
pont valamely környezetében, amelyben f (a, b) = 0
Bizonyı́tás. A tételnek csak az 1. részét bizonyı́tjuk. A 2. és 3. pont bizonyı́tása a meg- és
∂2 f (a, b)felelő
̸= 0. technikai részletek kidolgozása után következik az alábbiakból.
A φ megoldás folytonosan deriválható.
A tétel feltélei szerint az (a, b) ∈ D(f ) pontnak létezik olyan r > 0 sugarú Kr (a, b) ⊂
 3o A (∗) képlethez: Legyen


F (x) := f x, φ(x) (x ∈ U ).
Mivel ∀ x ∈ U esetén F (x) = 0, ezért F ′ (x) = 0. Az összetett
függvény deriválási szabálya szerint
0 = F ′ (x) = ∂1 f x, φ(x) · 1 + ∂2 f x, φ(x) · φ′ (x)



(x ∈ U ),
ezért ∀ x ∈ U pontban φ′ (x) = −∂1 f x, φ(x) /∂2 f x, φ(x) . ■



A tétel bizonyítása.
1o A feltételekből =⇒ ∃ r > 0 : Kr (a, b) ⊂ Df , hogy például
(∗) ∀ (x, y) ∈ Kr (a, b) esetén ∂2 f (x, y) > 0
(a ∂2 f (x, y) < 0 eset hasonlóan tárgyalható). Itt kihasználtuk, hogy a ∂2 f
deriváltfüggvény folytonos, ezért előjeltartó. Tekintsük az
fa : y 7→ f (a, y)
szekciófüggvényt! Mivel

′
fa (b) = f (a, b) = 0 és fa (b) = ∂2 f (a, b) > 0,
ezért fa szigorúan lokálisan növekedő b-ben. Így léteznek olyan b1 < b < b2
számok, hogy
f (a, b1 ) = fa (b1 ) < 0 < fa (b2 ) = f (a, b2 ).
Feltehető, hogy (a, b1 ), (a, b2 ) ∈ Kr (a, b). Mivel f ∈ C, ezért ∃ ε > 0 és
δ > 0:
∀ (x′ , y ′ ) ∈ Kε (a, b1 ) és ∀ (x′′ , y ′′ ) ∈ Kδ (a, b2 ) esetén
(∗∗)
f (x′ , y ′ ) < 0 < f (x′′ , y ′′ ).
Az ε és δ elegendően kicsire válsztásával feltehető, hogy
Kε (a, b1 ) ⊂ Kr (a, b) és Kδ (a, b2 ) ⊂ Kr (a, b).
 y
b+%
Kr
f >0 Kδ
b2

b (a, b)
Kε
b1 f <0

a−µ a a+µ x

b−%

17.3. ábra. Implicitfüggvény-tétel bizonyı́tása

Legyen és feltehető, hogy (a, b1 ), (a, b2 ) ∈ Kr (a, b). Az f függvény folytonossága miatt van olyan
ε > 0 és δ > 0, hogy
µ := ∀(x
min{ε, 0 0
δ} és K(a) := (a − µ, a + µ),
00 00
, y ) ∈ K (a, b ) és ∀(x , y ) ∈ K (a, b ) esetén f (x , y ) < 0 < f (x , y ). (17.4)
ε 1 δ 2
0 0 00 00

vagyis K(a) tartalmazza Kkicsire

A ε és δ elegendően
ε és Kδ feltehető,
választásával közül hogy a kisebb sugarú (az ábrán K )
ε
K (a, b ) ⊂ K (a, b), K (a, b ) ⊂ K (a, b).
vetületét az x-tengelyen. Legyen
Legyen továbbá
ε 1 r δ 2 r

ϱ := max{b −vagyis 1 −
(bK(a) ε),µb:=2min{ε, + δ},δ és−K(a)b}:= (a − µ,ésa + µ), K(b) := (b − ϱ, b + ϱ),
tartalmazza K és K közül a kisebb sugarú (a 17.3. ábrán K ) vetületét az
ε δ ε
x-tengelyen. Legyen
vagyis K(b) tartalmazza ρK ε és Kδ közül a nagyobb sugarú (az ábrán Kδ )
:= max{b − (b − ε), b + δ − b}, és K(b) := (b − ρ, b + ρ),
1 2

vetületét az y-tengelyen.vagyis K(b) tartalmazza K és K közül a nagyobb sugarú (az ábrán K ) vetületét az
ε δ δ
y-tengelyen.
Rögzítsünk egy tetszőlegesRögzı́tsünk most egyx ∈ K(a)
tetszőleges
ϕ(x) ∈ K(b) értéket. Legyen
pontot.
x ∈ K(a) pontot, Ahozzá
definiálni fogjuk a megfelelőtartozó φ(x) ∈ K(b)
hozzá
értéket így definiáljuk: Legyen f : y 7→ f (x, y), x

mely f folytonossága következtében egy valós változós folytonos függvény.

A (17.4) alapján
fx : y 7→ f (x, y).
f (x, b ) = f (b ) < 0 < f (b ) = f (x, b ),
1 x 1 x 2 2

Ekkor (∗∗) alapján 325

f (x, b1 ) = fx (b1 ) < 0 < fx (b2 ) = f (x, b2 ),

mivel x ∈ K(a) miatt (x, b1 ) ∈ Kε (a, b1 ) és (x, b2 ) ∈ Kδ (a, b2 ). A Bolzano-
tételt fx -re a [b1 , b2 ] intervallomon alkalmazva kapjuk, hogy
∃ y ∈ (b1 , b2 ) : fx (y) = f (x, y) = 0.
Csak egyetlen ilyen y létezik. Valóban, ha y ∗ ̸= y is olyan lenne, hogy
fx (y ∗ ) = f (x, y ∗ ) = 0,
akkor fx -re alkalmazva a Rolle-tételt [y, y ∗ ]-on (vagy [y ∗ , y]-on), létezne olyan
c az y és y ∗ között, hogy

′
fx (c) = ∂2 f (x, c) = 0
teljesülne. Ez lehetetlen, hiszen (x, c) ∈ Kr (a, b) és (∗) miatt ∂2 f (x, c) > 0
kellene, hogy legyen.
Tehát bármely x ∈ K(a) ponthoz egyértelműen hozzárendelhető olyan
y ∈ K(b) szám, amelyre f (x, y) = 0 teljesül, azaz létezik olyan
φ : K(a) → K(b), φ(x) := y
függvény, hogy

f x, φ(x) = 0 ∀ x ∈ K(a) esetén.
Az egyértelműség miatt φ(a) = b is igaz.
A tétel 1o állítását tehát bebizonyítottuk.
2o Bizonyítás nélkül. ■
1.2. Általánosítás
Szemléletes tartalom:
Legyen n, m ∈ N, x = (x1 , . . . , xn ) ∈ Rn , y = (y1 , . . . , ym ) ∈ Rm
és f = (f1 , . . . , fm ) ∈ Rn × Rm → Rm .
Tekintsük az f (x, y) = 0 egyenletrendszert, amelyet komponen-
sekre bontott alakban így írhatunk fel:
f1 (x1 , x2 , . . . , xn ; y1 , y2 , . . . , ym ) = 0,
f2 (x1 , x2 , . . . , xn ; y1 , y2 , . . . , ym ) = 0,
..
.
fm (x1 , x2 , . . . , xn ; y1 , y2 , . . . , ym ) = 0.
Itt az y1 , y2 , . . . , ym számok az ismeretlenek és x1 , x2 , . . . , xn a
paraméterek. Feltesszük, hogy ismerjük ennek egy megoldá-
sát, azaz tudjuk, hogy az a = (a1 , . . . , an ) paraméter esetén
b = (b1 , . . . , bm ) egy megoldás, vagyis f (a, b) = 0. A fenti
egyenletrendszerből szeretnénk kifejezni az y1 , . . . , ym ismeret-
leneket az x1 , . . . , xn paraméterek/változók függvényében.
Jelölések: Az f (x, y) ∈ Rm (x ∈ Rn , y ∈ Rm ) függvény

• első változócsoport szerinti parciális deriváltja egy

(u, v) ∈ int Df ⊂ Rn × Rm pontban:
∂1 f (u, v) : = (Rn ∋ s 7→ f (s, v) ∈ Rm )′s=u =

∂1 f1 (u, v) ... ∂n f1 (u, v)

 
.. .. .. m×n
= ∈R .
 
. . .
∂1 fm (u, v) . . . ∂n fm (u, v)
• második változócsoport szerinti parciális deriváltja
egy (u, v) ∈ int Df ⊂ Rn × Rm pontban:
∂2 f (u, v) : = (Rm ∋ s 7→ f (u, s) ∈ Rm )′s=v =

∂n+1 f1 (u, v) . . . ∂n+m f1 (u, v)

 
.. .. .. m×m
= ∈R .
 
. . .
∂n+1 fm (u, v) . . . ∂n fn+m (u, v)
Implicitfüggvény-tétel az általános esetben.
Legyenek Ω1 ⊂ Rn , Ω2 ⊂ Rm nyílt halmazok (n, m ∈ N+ ) és
f : Ω1 × Ω2 → Rm . Tegyük fel, hogy
(a) f folytonosan deriválható az Ω1 × Ω2 halmazon,
(b) az (a, b) ∈ Ω1 × Ω2 pontban
f (a, b) = θm = (0, . . . , 0) ∈ Rm és det ∂2 f (a, b) ̸= 0.
Ekkor
1o létezik a-nak olyan K(a) =: U ⊂ Ω1 és b-nek olyan
K(b) =: V ⊂ Ω2 környezete, hogy minden x ∈ U ponthoz
létezik egyetlen φ(x) ∈ V , amelyre f (x, φ(x)) = θm ∈ Rm ;
2o az így definiált φ : U → V függvény folytonosan


deri-
válható U -n, továbbá ∀ x ∈ U -ra det ∂2 f x, φ(x) ̸= 0 és
φ′ (x) = − [∂2 f (x, φ(x))]−1 · ∂1 f (x, φ(x)) ∈ Rm×n .
| {z } | {z }
∈ Rm×m ∈ Rm×n

Bizonyítás. Nélkül. ■
Megjegyzések.
1o Az implicitfüggvény-tétel (a korábban bevezetett jelölések
felhasználásával) lényegében azt mondja ki, hogy ha f ∈ C 1 , to-
vábbá egy (a, b) pontban f (a, b) = 0 és det ∂2 f (a, b) ̸= 0, akkor
az f (x, y) = 0 egyenletből az y kifejezhető az x változó(csoport)
függvényében, ha az x és az y pontokat az a és b elegendően
kicsiny környezetére korlátozzuk; a megoldás egyértelmű és foly-
tonosan deriválható.
2o A tétel bizonyítása a többváltozós esetben minőségileg
bonyolultabb az egyváltozós esetnél; ez tehát egy olyan pont,
ahol az egyváltozós analógia létezik ugyan, az immár nem ele-
gendő. ■
 Példa. Tekintsük az
x1 y2 − 4x2 + 2ey1 + 3 = 0,
2x1 − x3 + y2 cos y1 − 6y1 = 0
egyenletrendszert, ahol x1 , x2 , x3 ∈ R adott paraméterek és y1 , y2 az isme-
retlenek. Ellenőrizzük, hogy az a = (3, 2, 7) paraméterek esetén b = (0, 1)
megoldása az egyenletrendszernek.
(a) Mutassuk meg, hogy egy, az a = (3, 2, 7) pontot tartalmazó para-
métertartományban az egyenletrendszernek a b = (0, 1) pont egy alkalmas
környezetében pontosan egy megoldása van, és az az (x1 , x2 , x3 ) változó
folytonosan deriválható függvénye.
(b) Számítsuk ki a szóban forgó függvény deriváltját az a = (3, 2, 7)
pontban.
Megoldás. Legyen f := (f1 , f2 ) : R3 × R2 → R2 , ahol
f1 (x1 , x2 , x3 ; y1 , y2 ) := x1 y2 − 4x2 + 2ey1 + 3,
f2 (x1 , x2 , x3 ; y1 , y2 ) := 2x1 − x3 + y2 cos y1 − 6y1 .
Világos, hogy
f1 (a, b) = f1 (3, 2, 7; 0, 1) = 3 · 1 − 4 · 2 + 2e0 + 3 = 0,
f2 (a, b) = f2 (3, 2, 7; 0, 1) = 2 · 3 − 7 + 1 · cos 0 − 6 · 0 = 0,
azaz f (a, b) = θ2 = (0, 0).
 Ekkor f ∈ C 1 , és ∀ x = (x1 , x2 , x3 ) ∈ R3 , y = (y1 , y2 ) ∈ R2 pontban
 
y2 −4 0 2ey1 x1
f ′ (x, y) = , ezért
2 0 −1 −y2 sin y1 − 6 cos y1
 
1 −4 0 2 3
f ′ (a, b) = , továbbá
2 0 −1 −6 1

′
∂1 f (a, b) = R3 ∋ (x1 , x2 , x3 ) 7→ f (x1 , x2 , x3 ; 0, 1) ∈ R2 (x1 ,x2 ,x3 )=(3,2,7)
=
 
1 −4 0
= és
2 0 −1

′
∂2 f (a, b) = R2 ∋ (y1 , y2 ) 7→ f (3, 2, 7; y1 , y2 ) ∈ R2 (y1 ,y2 )=(0,1)
=
 
2 3
= .
−6 1
Mivel det ∂2 f (a, b) = 2 + 18 ̸= 0, ezért az implicitfüggvény-tétel felté-
telei teljesülnek f -re az (a, b) ∈ R3 × R2 pontban. Következésképpen lé-
teznek olyan K(a) =: U ⊂ R3 és K(b) =: V ⊂ R2 nyílt halmazok, továb-


bá létezik olyan φ = (φ1 , φ2 ) : U → V függvény, amelyre f x, φ(x) =
= (0, 0) teljesül ∀ x ∈ U pontban. Másképpen fogalmazva: a szóban for-
gó egyenletrendszernek ∀ y = (y1 , y2 ) ∈ V esetén pontosan egy φ(x) =


= φ1 (x), φ2 (x) megoldása van, és φ(a) = b.
 Az így definiált φ = (φ1 , φ2 ) : U → V függvény folytonosan deriválható
U -n, és
−1
φ′ (a) = − ∂2 f (a, b)

· ∂1 f (a, b) =
 −1  
2 3 1 −4 0
=− · =
−6 1 2 0 −1
     1 1 3 
1 1 −3 1 −4 0 − 20
=− · · = 41 5
20 6 2 2 0 −1 −2 6 1
.
5 10

Így azt kaptuk, hogy az a = (3, 2, 7) pontban a parciális deriváltakkal kife-

jezve
∂1 φ1 (a) = 14 , ∂2 φ1 (a) = 51 , ∂3 φ1 (a) = − 20
3
;
∂1 φ2 (a) = − 12 , ∂2 φ2 (a) = 56 , ∂3 φ2 (a) = 1
10
. ■
Az óra anyaga

1 Implicit alakban megadott függvények

2 Rn → Rn típusú függvények invertálhatósága

 2. Rn → Rn típusú függvények invertálhatósága

2.1. R → R típusú függvények invertálhatósága

Emlékeztető. (l. Analízis II. 1. előadását )
Globális invertálhatóság. Legyen I ⊂ R nyílt intervallum és
f : I → R. T.f.h. f ∈ D(I) és f ′ (x) > 0 (x ∈ I). Ekkor ∃ f −1 ,
f −1 ∈ D és

′ 1
f −1 (y) = ′ −1



(∗) y ∈ Df −1 = Rf .
f f (y)

Megjegyzés. Úgy tűnik, hogy nincs olyan természetes, egy-

szerűen ellenőrizhető feltétel, amely egy vektor-vektor függvény
globális invertálhatóságát biztosítaná. Ezért a lokális invertál-
hatóság vizsgálatára szorítkozunk. ■
Lokális invertálhatóság. Legyen I ⊂ R nyílt intervallum és
f : I → R. T.f.h. f ∈ C 1 (I) és egy a ∈ I pontban f ′ (a) ̸= 0.
Ekkor f az a-ban lokálisan invertálható, azaz ∃ U := K(a) és
V := f [U ] nyílt halmaz, hogy az f|U : U → V függvény bijek-

−1
ció, ezért invertálható. Az f|U lokális inverz folytonosan
deriválható V -n, és

′ 1
f −1 (y) = ′ −1



y∈V .
f f (y)

Bizonyítás. Meggondolható. ■
Megjegyzés.
Igazolható (hogyan?), hogy ha f : I → R folytonos az I ⊂ R
nyílt intervallumon és f lokálisan invertálható I minden pont-
jában, akkor f az egész intervallumon is invertálható. Tehát
R → R függvény esetén a lokális invertálhatóságból következik a
globális invertálhatóság.
Ez az állítás az Rn → Rn (1 < n ∈ N) típusú függvények
körében azonban nem igaz. Például az
f (x, y) := ex cos y, ex sin y (x, y) ∈ R2

folytonos függvény a sík minden π-nél kisebb sugarú körlapján

injektív, de globálisan nem injektív, hiszen
f (x, y + 2π) = f (x, y)
minden (x, y) ∈ R2 pontban. ■
2.2. Általánosítás Rn → Rn függvényekre
Inverzfüggvény-tétel. Legyen Ω ⊂ Rn (n ∈ N) nyílt halmaz
és f : Ω → Rn . Tegyük fel, hogy
(a) f folytonosan deriválható Ω-n,
(b) egy a ∈ Ω pontban det f ′ (a) ̸= 0.
Ekkor
1o f lokálisan invertálható, azaz van olyan, az a ∈ Ω pon-
tot tartalmazó U nyílt halmaz, hogy ha V := f [U ], akkor az
f|U : U → V függvény bijekció (következésképpen invertálható).

−1
2o Az f|U lokális inverz folytonosan deriválható V -n,
és
 ′ h i−1
(∗∗) f −1 (y) = f ′ (f −1 (y)) (y ∈ V ).
Megjegyzések.
1o Az inverz függvény létezése a többváltozós esetben is mi-
nőségileg bonyolultabb az egyváltozós esetnél; ez is tehát egy
olyan pont, ahol az egyváltozós analógia létezik ugyan, az immár
nem elegendő.
2o Az f függvény explicit alakjának az ismeretében f −1 he-
lyettesítési értékeire általában nincs explicit képlet; viszont (∗∗)
alapján a derivált helyettesítési értékei az f ′ helyettesítési érté-
keinek felhasználásával már kiszámíthatók, ha ismerjük az inverz
függvény értékét a megfelelő pontban.
 3o Alkalmazás: egyenletrendszerek megoldása.
Legyen x = (x1 , . . . , xn ) ∈ Rn és y = (y1 , . . . , yn ) ∈ Rn . Jelölje fi ∈ Rn → R
(i = 1, 2, . . . , n) az f függvény koordinátafüggvényeit: f = (f1 , f2 , . . . , fn ) ∈
Rn → Rn . Tekintsük az
f (x) = y
egyenletet. A komponensekre bontott alakba írva kapjuk az
f1 (x1 , x2 , . . . , xn ) = y1 ,
..
.
fn (x1 , x2 , . . . , xn ) = yn
egyenletrendszert, amelyben az y1 , y2 , . . . , yn számokat paramétereknek te-
kintjük, és x1 , x2 , . . . , xn az ismeretlenek.
Legyen a = (a1 , a2 , . . . , an ) ∈ Df és b = (b1 , b2 , . . . , bn ) := f (a). T.f.h.
f ∈ C 1 (K(a)), továbbá teljesül (a könnyen ellenőrizhető) det f ′ (a) ̸= 0 fel-
tétel. Ekkor a fenti tétel azt állítja, hogy az egyenletrendszer megoldható az
x1 , x2 , . . . , xn ismeretlenekre az y1 , y2 , . . . , yn paraméterek függvényében, ha
az x és az y pontokat a és b elegendően kicsiny környezetére korlátozzuk; a
megoldás egyértelmű és folytonosan differenciálható. ■
Az inverzfüggvény-tétel bizonyítása. Az implicitfüggvény-tételt alkal-
mazzuk egy alkalmasan megválasztott függvényre azzal a változtatással, hogy
x-et fejezzük ki az y változó(csoport) függvényében”. Legyen b := f (a) és
”
u ∈ Rn , v ∈ Df .


F (u, v) := f (v) − u
Ekkor (b, a) ∈ Df és F (b, a) = θn = (0, . . . , 0) ∈ Rn . Mivel f ∈ C 1 ⇒
Rn × Rn → Rn ∋ F ∈ C 1 , továbbá ∂1 F (u, v) = −In , ∂2 F (u, v) = f ′ (v), így
F ′ (u, v) = ∂1 F (u, v) f ′ (v) ,
   
∂2 F (u, v) = −In
ahol In jelöli az Rn×n -beli egységmátrixot. Az F ∈ C 1 és a det ∂2 F (a, b) =
= det f ′ (a) ̸= 0 feltételekből következik, hogy a (b, a) pont egy alkalmas
környezetének minden (u, v) pontjában is igaz az, hogy det ∂2 F (u, v) ̸= 0.
A F függvényre a (b, a) pontban alkalmazva az implicitfüggvény-tételt
kapjuk, hogy ∃ K(b), ∃ K(a) és ∃ φ : K(b) → K(a) függvény, hogy


F (y, φ(y)) = f φ(y) − y = 0 (y ∈ K(b)) =⇒


f φ(y) = y (y ∈ K(b)). Így φ a f függvény lokális inverze.
Mivel F ∈ C 1 , ezért a ∂1 F és ∂2 F parciális deriváltmátrixok komponensei
folytonosak, így φ ∈ C 1 , és minden y ∈ K(b) pontban

′
−1
φ′ (y) = f −1 (y) = − ∂2 F y, φ(y)


· ∂1 F y, φ(y) =

−1
−1
= − f ′ f −1 (y) · (−In ) = f ′ f −1 (y)
 
.■
Megjegyzés.
Az implicitfüggvény-tétel ekvivalens az inverzfüggvény-tétel-
lel. Láttuk, hogy az implicitfüggvény-tétel felhasználásával ho-
gyan bizonyítható az inverzfüggvény-tétel.
Igazolható, hogy az inverzfüggvény-tételből következik az Az
implicitfüggvény-tétel (l. a Rudin-féle tankönyv 230–236. olda-
lait). ■
 Példa. Lássuk be, hogy az
(x, y, z) ∈ R3



f (x, y, z) := 2x + y − z, 3x + 4z, x − y + 2z
függvény lokálisan invertálható az a := (1, 1, 1) pont egy környezetében, és
számoljuk ki a lokális inverz deriváltját a b := f (a) pontban.

Megoldás. Az inverzfüggvény-tételt alkalmazzuk.

Az inverz függvény létezése. Az f : R3 → R3 függvény folytonosan derivál-
ható az Ω = R3 halmazon, mert a koordinátafüggvényei polinomnok. Mivel
minden (x, y, z) ∈ R3 pontban
 
2 1 −1
f ′ (x, y, z) =  3 0 4,
 

1 −1 2
3
ezért minden (x, y, z) ∈ R pontban
det f ′ (x, y, z) = (−1) · (3 · 2 − 1 · 4) + (−1) · (−1) · (2 · 4 − 3 · (−1)) = 9 ̸= 0.
Így az f függvény minden (x, y, z) ∈ R3 pont egy környezetében lokálisan
invertálható.
Az inverz függvény deriváltja. A szóban forgó tétel szerint az f −1 lokális in-
verz függvény folytonosan deriválható a

b := f (a) = f (1, 1, 1) = (2, 7, 2)

−1
pontban (tehát f (b) = a = (1, 1, 1)), és a deriváltja

′
−1 −1
f −1 (b) = f ′ f −1 (b) = f ′ (a)
 
=
4 1 4
 
9
− 9 9
−1
= f ′ (1, 1, 1)
  2 5 11

− −
= . ■
9 9 9 
1 1 1
− 3 3
− 3
Megjegyzés. Vegyük észre, hogy a feladat állításánál több is igaz. Ne-
vezetesen az, hogy ebben az esetben az f : R3 → R3 függvény globálisan is
invertálható; sőt a globális inverzet explicit képlettel is meg tudjuk adni.
Ez azért igaz, mert az
 
2 1 −1
A :=  3 0 4
 

1 −1 2
jelöléssel minden (x, y, z) ∈ R3 pontban
     
2x + y − z 2 1 −1 x x
" #
f (x, y, z) =  3x + 4z  =  3 0 4  · y  = A · y
     

x − y + 2z 1 −1 2 z z

egy lineáris függvény. Mivel det A = 9 ̸= 0, ezért az

x u
" # " #
A· y = v
z w
lineáris egyenletrendszernek az (x, y, z) megoldása egyértelmű minden
(u, v, w) ∈ R3 esetén. Az f −1 inverz függvény helyettesítési értékeit tet-
szőleges (u, v, w) ∈ R3 pontban ezek az (x, y, z) megoldások adják. ■